A sepsikilyéni unitárius műemléktemplom restaurálása az elmúlt tél elején befejeződött, de a teljes felújítás még nem ért véget. A magyar művelődési államtitkár megígérte, a kormány további támogatást nyújt a felújítási munkálatok még hátralévő részére. Benczédi Sándor, a Keöpeczi Sebestyén Műemlékvédelmi Társaság vezetője elmondta, idén a magyar kormány egymillió forintot folyósít a templom padlózatának felújítására. /Értékmentő beruházás. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 15./

Az előző évek hagyományaihoz hasonlóan idén július 31-én szervezik meg a Petőfi Sándor emlékünnepséget Fehéregyházán, tájékoztatott Szabó József, a fehéregyházi Petőfi Sándor Művelődési Egyesület nemrégiben megválasztott elnöke. Szabó József az 1990-ben létrehozott egyesületben nyolc évet Gábos Dezső elnök mellett gazdasági alelnökként tevékenykedett. Idén február 20-án választották elnökké. A fehéregyházi Petőfi múzeum szomszédságában az egyesület 2001-ben az Illyés Közalapítvány támogatásával vásárolt egy házat, amit Petőfi Magyar Háznak kereszteltek el. Ugyanezen évben egy könyvtárat is létesítettek, amit nagykátai, kecskeméti és kiskunfélegyházi adományozók révén háromezer kötetesre bővítettek. Három számítógép is rendelkezésükre áll. 2003 márciusában Kovács László külügyminiszter látogatását követően kétmillió forintos támogatást nyújtott a magyar kormány. Ebből a pénzből külső javításokat végeztek az épületen, bevezették a vizet, villanyhálózatát felújították. Két vendégszobát, fürdőszobát és konyhát építettek. A tervek szerint az ispán-kúti megrongált Petőfi emlékműre új emléktáblát helyeznek el. /Mészely Réka: Új elnök a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület élén. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 15./

Idén először jelenik meg a maga teljességében az erdélyi művészeti élet Magyarország egyik legfontosabb nyári kulturális eseményén, a július 29–augusztus 7. között a Balaton-felvidéken zajló Művészetek Völgye Fesztiválon. Az erdélyi művészek bemutatkozását a Gyergyószárhegyi Alkotóközpont segítségével biztosítják a szervezők: Kapolcson és a környékbeli falvakban Völgyvendég-Erdély, illetve Tündérkert – Erdély a Völgyben címmel szán kiemelt szerepet az erdélyi művészeti ágaknak a rendező Kapolcsi Kulturális és Természetvédelmi Egylet. Az erdélyi irodalmat a csíkszeredai Pallas Akadémia, a Hargita Kiadó és az Erdélyi Magyar Könyvklub népszerűsíti. A színházat a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház képviseli tíz napon át, több helyszínen mutatja be a Scapin furfangjai, A helység kalapácsa, Fagyöngyszüret, Gólyakalifa, Szerencsefi felnőtt- és gyerekelőadásokat. Sokrétű zenei kínálatot visz Kapolcsra a nagykárolyi Deák Endre és együttese, a Marosvásárhelyi Színiakadémia Zenekara, a kolozsvári Amaryllis reneszánsz-, és sepsiszentgyörgyi Codex régizene együttes. Csángó, magyar, moldvai, gyimesi, felcsíki népzenekincsből a sepsiszentgyörgyi Fabatka, világzenéből a Szatmári Északi Színház Mystic együttese nyújt ízelítőt. A képzőművészeti kiállítások központi magja Balla József, Ambrus Imre, Nagy Imre erdélyi reprezentatív tárlata lesz, eköré csoportosul három-négy fiatal képzőművész. /Gergely Edit: Összművészeti bemutatkozást szervez a Gyergyószárhegyi Alkotóközpont. = Krónika (Kolozsvár), jún. 15./

Második évfolyamának ötödik száma jelent meg a Kibédi Hírmondónak, Kibéd község lapjának. Inkább a múltidézés jellemzi a kiadványt. Kibéden már több évszázada jelen van a gyapjúfeldolgozás, olvasható a lapban. Az első templom Kibéden 1552-ben épült. 1709-ben leégett. 1710-ben a hívek megépítették a második templomot. Április 25-én a Kibéden, a Mátyus István Általános Iskolában találkoztak a kibédi, makfalvi és hármasfalusi általános iskolák tanulói, sportvetélkedőre került sor. /b. d.: „Ha a hagymára gondolunk...”. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 15./

A személyi adatok magyarországi nyilvántartásáról szóló törvény módosítása meggyorsítja, egyszerűbbé teszi a határon túliak magyarországi letelepedésével kapcsolatos eljárásokat – mondta az előterjesztő Avarkeszi Dezső (MSZP) a törvényjavaslat általános vitájában június 15-én, az Országgyűlésben. A javaslat célja – emelte ki – hogy részben már az idegenrendészeti eljárásban, másrészt pedig az állampolgársági, honosítási eljárásban minél kevésbé kelljen a leendő állampolgároknak a különböző hatóságokhoz menni, ehelyett az iratok mozogjanak a hatóságok között. /Országgyűlési vita a határon túli magyarságot érintő kérdésekről. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 16./

Július elsejétől Romániában bevezetik az “erős” vagy “kemény” lejt, a mostani pénzből 4 nullát vágnak le. A kétféle pénz egyszerre lesz hivatalosan forgalomban 2006 végéig – és az átszámítás sem megy majd egyik pillanatról a másikra. A forgalomból a régi pénzeket fokozatosan vonják be és helyettesítik újjal, a lakosságnak tehát a jövő év végéig nem kell beváltania új lejre a régit. A beváltás 2007. január elseje után kezdődik és határidő nélküli. Az új pénzek általános jellemzői A papírpénzek 1, 5, 10, 100 és 500 lejesek lesznek, amelyek a mostani 10 ezer, 50 ezer, 100 ezer, 1 milliós bankjegyeknek felelnek meg, illetve az új 500 lejesnek jelenleg nincs megfelelője, régi lejben számítva 5 milliót ér. A fémpénzek (banisok) ismét visszatérnek. /Két hét múlva jön az erős lej. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 16./

Az utóbbi időben egyre gyakrabban lehet hallani ,,magyarverésekről”. Ez a magyarverősdi talán a Vajdaságban érte el a csúcspontját, legújabban Erdélyben, Sepsiszentgyörgyön is megismétlődött. Egyesek szerint gyerekcsínyekről van szó csupán. De mi lesz a lelki sebekkel? Az együttélés és a közös jövő elméletével? A vajdasági magyarverés már Strasbourgig jutott, az erdélyi csak Bukarestig. Ott valószínűleg stagnálni fog egy jó ideig, amíg aztán valaki ,,ad acta” teszi. /Simó Edmund: Bozgorka. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 16./

Randolph L. Braham professzornak, a New York-i City University keretén belül működő Rosenthal Holokausztkutató Intézet dési származású igazgatójának irányításával már több éve folyik a munka a magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiáján. Az Erdélyben is jól ismert tudós vezette 23 tagú kutatócsoport feltérképezte az 1941-es Magyarország valamennyi, a holokausztban jórészt elpusztított zsidó közösségét, az észak-erdélyieket beleértve. Minden egyes település elpusztult zsidó közösségének sorsával külön szócikk foglalkozik a többkötetes munkában, amelyet előbb magyarul, majd angol nyelven is szeretnének megjelentetni. A „földrajzi” meghatározás arra vonatkozik, hogy az 1941–1944 közötti időszakban Magyarországot alkotó 41 vármegye minden egyes olyan települése bekerült az enciklopédiába, amelyen akár csak egyetlen zsidó élt. Tehát nem csupán a trianoni országrész közösségeinek történelméről szól majd a munka, hanem az 1938 és 1941 között Csehszlovákiától, Romániától és Jugoszláviától visszaszerzett területeken élők vészkorszakbeli sorsáról is. A szerzők ismert magyarországi, izraeli, egyesült államokbeli és romániai holokauszt kutatók. 1990-ben Várszegi Gábor, a budapesti Fotex cég elnöke alapítványt hozott létre. Adományainak köszönhetően évente több fiatal holokausztkutató – a szakterület következő generációja, köztük szép számban erdélyiek is – részesül 750 és 1200 dollár közötti ösztöndíjban, s szintén Várszegi bőkezű segítsége teszi lehetővé az intézet által elkészített munkák kiadását, széleskörű ismertetését. /Tibori Szabó Zoltán: Készül a magyar holokauszt enciklopédiája. Emlékmű az áldozatoknak – negyed évszázadnyi ingyenmunkával. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 16./

A Kolozsvári Zsidó Hitközség a holokauszt kolozsvári áldoztaira emlékezett június 5-én. Kolozs megye prefektusa megjelent az emlékezésen, arról beszélt, hogy amikor 1940-ben a magyar csapatok bevonultak Észak-Erdélybe, Ippen, Ördögkúton és más helységekben románokat öltek meg. Feltevődik néhány kérdés: mi közük ezeknek a sajnálatos incidenseknek a zsidók ellen irányuló holokauszthoz? Felszólalt egy máramarosi szervezet képviselője is, kifejtve, hogy míg a magyarok deportálták a zsidókat, a románok igyekeztek menteni őket. Ez a szembeállítás nem igaz. A felszólaló Raoul Sorbant dicsőítette, akinek azonban „zsidómentési akciói” jórészt kitaláltak, nem bizonyíthatók. /Fey László: Rendhagyó megemlékezés. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 16./

Amikor Kiss Kálmán előbújik marosvásárhelyi irodájából, mindig szolgál meglepetéssel. Egyszer, hogy kapcsolatot épített ki a magyarországi SZDSZ-szel, de kiderült, nem igaz. Azután, hogy formációja romániai Magyar Szabaddemokrata Pártból átalakult Romániai Székelyek Egyesületévé (RSZE). Annak ellenére, hogy dr. Csapó József irányításával már van Székely Nemzeti Tanács. Kiss Kálmán 2004-ben parlamenti képviseletre pályázott. Kijelentette: „Az egyesület függetleníteni szeretné a székelyeket a magyar kiskirályoktól.” Kiss Kálmán később átnyergelt a szélsőséges sovén-nacionalista Nagy-Románia Párt csatlósának. Corneliu Vadim Tudor vezér ölelő karokkal fogadta, kapóra jött, hogy Hajdu Győző mellett most már Kiss Kálmánnal is tudja bizonyítani, hogy ő nem soviniszta. Kiss Kálmán a parlamenti választások előtt két nappal, 2004. november 26-án a Romania Mare hetilapban Frunda György, a gyógyíthatatlan gazember címen nyílt levelet intézett a Nagy-Románia Párt elnökéhez, a következő tartalommal: Kiss Kálmán és a Magyar Polgári Szövetség (Szász Jenő) jelenléte a választási listákon csökkenti az RMDSZ esélyeit, hogy bejusson a parlamentbe, ezért Frunda György támadást intézett ellenük, ami összefüggésben áll az RDMSZ-nek azzal a törekvésével, hogy „elnemzetietlenítse” a székelyeket. Kiss Kálmán nem kapta meg a szükséges szavazatokat, a Nagy-Románia Párt is diszkréten megszabadult tőle. Most pedig május 31-én az Adevarul hasábjain tudósítás látott napvilágot: A székelyek a magyaroktól is független autonómiára törekednek. Kiss Kálmán és pártja a székely kaput választva címerének, autonóm formációvá kíván válni, a RSZE a kisebbségi törvény alapján részesedni akar az etnikai szervezeteknek kijáró pénzalapokból. Cserében Kiss Kálmán kilátásba helyezte, hogy létrehozza a Székelyföld Alapítványt és ennek könyvkiadóját a „székelyek nemzeti identitásának ápolására”. Tevékenységét kiterjeszti majd az Egyesület Államokban és Nyugat-Európában élő székelyekre is, hogy a kapcsolatok kiépítése után megalakuljon a Székelyek Világszövetsége. /Barabás István: Nagy-román székelyek. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 16./

A román hadsereg jelentős része félévszázada lapátos bakákból állt. Elsősorban az „osztályellenség”, vagyis volt gyárosok, kereskedők, kulákok, papok gyermekei tartoztak ide. Kegyetlenül megdolgoztatták őket, s alig volt jobb öltözetük és kosztjuk, mint a raboknak. Napirenden voltak a munkahelyi balesetek, sokan egész életükre megnyomorodtak. Közéjük tartozott Jáger Sándor is Krasznadobráról, mert apját kuláklistára tették. Főleg magyar és német fiatalokat soroztak ide. Jáger Sándor gyógyíthatatlan (izületi és más) betegségeket szerzett. Személyében most az egyik utolsó munkaszolgálatos katona távozott, s vitte magával tízezrek, százezrek szenvedését. /Sike Lajos: Rekviem a lapátos katonáért. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 16./

A vajdasági parlamentnek a nemzetek közötti viszonnyal foglalkozó bizottsága megállapította, hogy az elmúlt két évben 178 nemzeti színezetű incidens történt a tartományban, és a jogsértések közel fele a magyar közösség ellen irányult: 178 nemzeti színezetű incidensből 82 jogsértés kárvallottjai vajdasági magyarok voltak, a horvátok ellen irányuló incidensek száma elérte a 19-et, a szerbek ellen 15, az albánok ellen 14, míg romák ellen 12 jogsértés történt. Korhecz Tamás, a kisebbségi minisztérium vezetője úgy fogalmazott beszámolójában, hogy a szóban forgó időszakban megszaporodtak a nemzeti előjelű incidensek, de – kivéve a falfirkákat – rendkívül nehéz volt megállapítani nemzeti indíttatásukat. /A vajdasági parlament szerint: Az incidensek fele a magyarok ellen irányult. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 16./

Szabó Dezső az elmúlt század egyik legvitatottabb, legellentmondásosabb, legnagyobb hatású írói közé tartozott. Háromkötetes tanulmánygyűjteménye, Az egész látóhatár előszavában kijelentette, hogy ,,monumentumot állítottam az idő kapujába, és a jövő felé haladó magyar ki nem kerülheti azt”. Próféciája igaznak bizonyult! Noha az ötvenes évektől mindent megtettek azért, hogy Szabó Dezsőt kitörüljék az irodalomból, írta Bogdán László. A lapban közölték Szabó Dezső egy ismeretlen szarkasztikus írását. /Bogdán László: Szabó Dezső és a görénykurzus. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 16./

Az aradi Tóth Árpád Irodalmi Kör június 14-i záróülésén Kaffka Margitra emlékeztek, az írónő születésének 125. évfordulója alkalmából. Kaffka Margit munkásságáról, dr. Brauch Magda beszélt, az írónő verseiből, prózájából Czernák Ferenc adott elő. Az irodalmi körben 2004 szeptemberétől tíz találkozót tartottak. Megemlékeztek Petőfiről, Olosz Lajosról, Radnótiról, Balassiról, Kosztolányiról, József Attiláról. Előadó legtöbbször dr. Brauch Magda volt, közreműködött az idén nagypénteken eltávozott Maresh Béla színművész, Czernák Ferenc, Szűcs Éva és három alkalommal a zimándújfalui iskola diáksága. /Regéczy Szabina Perle: Tóth Árpád Irodalmi Kör. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 16./

Az Arad Megyei Múzeumban megnyílt a Szabóné Ferencz Irma-emlékkiállítás. Ferencz Irma az aradi kulturális-művészeti élet közismert és nagyra becsült jeles személyisége volt, országosan elismert szaktekintély, a múzeumnak több mint három és fél évtizeden át volt munkatársa. Az ötvenes évek elején, az egyetem elvégzése után helyezték ide. Ő hozta létre a múzeum porcelángyűjteményét. A gyűjteménybe kerültek a herendi porcelángyár remekei. /Balázs Katalin: In memoriam Ferencz Irma. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 16./

Miron Cozma volt bányászvezér szabadon bocsátása rossz hatással lehet Románia uniós integrációs törekvéseire. Az EU-tagság érdekében azonban Romániának rövid időn belül határozott reformokat kell végrehajtania a tulajdonrestitúció, az igazságszolgáltatás reformja, a korrupció visszaszorítása és a piaci verseny terén. A restitúciós törvénnyel kapcsolatban Tibori Szabó Zoltán sok olvasó véleményét foglalta össze Megjegyzések, javaslatok című feljegyzésében, amelyet mindegyik RMDSZ-es képviselőnek elküldött. Azután kiderült, hogy a javaslatokat a képviselők fel sem vetették, azok az elutasított javaslatok listáján sem szerepelnek. Az újságíró leszögezte: a politikai elit kétszínűségének köszönhetően az ország rendkívül nehezen dolgozza fel a múltját, amelynek árnyai újra és újra rávetődnek integrációs törekvéseire. /Tibori Szabó Zoltán: A múlt árnyai. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 17./

Antal Árpád András és Máté András képviselő írásban fordultak kérdéseikkel Vasile Blaga belügyminiszterhez. Emlékeztetnek: azokon a településeken, ahol a kisebbség aránya meghaladja a 20%-ot, fel kell tüntetni a helységnévtáblán a kisebbség anyanyelvén is a település nevét. Eszerint a Cluj-Napoca román nyelvű felirat mellett fel kell tüntetni a Kolozsvárt is, hiszen a törvény szerint nem a közel 19 százalékos arányt mutató 2002-es, hanem az 1992-es népszámlálás érvényes. Máté András emlékeztetett: a városi tanács is elfogadott egy határozatot, amely szerint magyarul és németül is ki kell írni a város nevét, ennek a dokumentumnak azonban Emil Boc sem szerzett érvényt. A képviselők azt kérdik a belügyminisztertől: miért nincsenek még kétnyelvű helységnévtáblák; ki okolható a törvényes előírások megszegése miatt; hogyan fogják megbüntetni azokat, akik nem tartották tiszteletbe a törvényes előírásokat; mit tesznek a probléma megoldása érdekében; milyen határidőt szabtak a kétnyelvű táblák felszerelésére. /Elfelejtődött volna a Cluj/Kolozsvár helységnévtábla? = Szabadság (Kolozsvár), jún. 17./

Adrian Casunean-Vlad volt prefektus kifejtette, nem hiszi, hogy leváltanák György Ervin jelenlegi háromszéki prefektust, ha nem óvja meg a készülő mikrorégiós társulás jogi személyiséggé válását, merthogy ,,ennél nagyobb törvénytelenséget is elnéznének neki”. Casunean, ,,román nevű, magyar identitású” személyeknek nevezte Gabriel Andreescut és Smaranda Enachet, előbbit minapi cikkéért, melyben elítélően írt arról, ahogy a román állam anyagi javakkal, ingatlanokkal halmozza el a Hargita–Kovászna megyei ortodox püspökséget, mely Andreescu szerint az ún. román civil szervezetekkel együtt csak azért ,,csap akkora zajt”, hogy újabb javakhoz jusson, miközben ,,megfertőzi” e megyék közéletét. /(b. kovács): Casunean nem tágít. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 17./

A Partiumi Keresztény Egyetemen (PKE) nem elvont szellemi műhely létrehozása a cél, hanem a magyar közösség képzése – jelentette ki Nagyváradon Tőkés László református püspök. Az intézmény középtávú tervei között szerepel egy új épület megépítése Nagyvárad Újváros nevű negyedében, az egyetemi épületek szomszédságában. A tervekhez a Sapientia Alapítvány kuratóriuma már megítélte a szükséges induló összegeket. Ősztől beindul az agrárképzés is, és Szatmárnémetiben szeretnék folytatni a terjeszkedést. „A félmillió partiumi magyart megilleti az önálló egyetem” – hangoztatta Tőkés László. Geréb Zsolt, a PKE rektora közölte, idén az egyetem is csatlakozik a Bolognai Folyamathoz, azaz itt is bevezetik a kétszintű képzést. A teológia, német és szociológia szakokon már az új, 3+2-es éves oktatási rendszerben indul a képzés. A felvételiről elmondta, a rendelkezésre álló helyek nyolcvan százaléka tandíjmentes, húsz százaléka pedig költségtérítéses lesz. /Balogh Levente: Új szakok idén, campus később. = Krónika (Kolozsvár), jún. 17./

„Az 1990-ben újraindult Erdélyi Múzeum-Egyesület /EME/ ugyan nincs monopolhelyzetben, hiszen a Babes–Bolyai Tudományegyetemen, a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetemen és a Kriza János Társaságnál is folyik tudományos kutatás, de nem titok, hogy az EME erdélyi magyar akadémiává, tudományos kutatóintézetté akar alakulni” – magyarázta Egyed Ákos történész, az EME elnöke, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) külső tagja. Azonban az EME szinte kizárólagosan magyarországi forrásokból működik. A magyar állami költségvetéstől függő keretből az EME pillanatnyilag 12 belső kutatót foglalkoztat, emellett az MTA Domus Hungarica programjában nyertes, néhány erdélyi szakember 1–3 hónapig részesülhet kutatási ösztöndíjban. Egyed Ákos szerint mindez még akkor is kevés, ha több erdélyi szakértő az EME ajánlását is élvezve végezhet egyéni kutatómunkát. „Ilyen körülmények között nagy a lemorzsolódás, és sérül az utánpótlásképzés” – vázolta az EME elnöke. „A bölcsészet-, nyelv- és történettudományi, a biológia-, fizika- és kémia-, az orvostudományi, műszaki, jogi és társadalomtudományi, a matematika- és informatika-, valamint agrártudományi szakosztályokat működtető EME csak akkor válhat a romániai magyar tudományosság akadémiájává, és hosszú távon csak úgy maradhat fenn, ha kiemelt támogatásban részesülve az MTA területi intézményévé válik, és kapcsolatot létesít a Román Akadémiával” – tette hozzá. Csucsuja István, a Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) történelem karának dékán-helyettese szerint a kutatási támogatások rendszere tulajdonképpen „partizánakció”. A tudományos történetkutatás bel- és külföldi forrásai nagyrészt elapadtak, így sem a tanároknak, sem a tanársegédeknek, illetve doktorandusoknak nem adódik lehetőségük a kutatásra. A BBTE magyar történészei korábban az Országos Kutatási Tanács (CNSIS) pályázatain szereztek munkájukhoz pénzt, de két esztendeje ez a forrás is elapadt. Az egyetemnek nincsenek kutatást segítő belső pénzügyi forrásai, ráadásul az MTA Bolyai-ösztöndíjaihoz sem jutnak már hozzá. Mostanában egyetlenegy lehetőséggel, az MTA Domus Hungarica pályázati programja révén szerzett forrásokkal kell beérniük. „Általában 40-50 millió lejről van szó, ami azonban legfeljebb 2-3 ember nagyon rövid ideig tartó kutatásához elegendő”. Az erdélyi magyar történészeknek azt róják fel a magyarországiak: nem kutatnak eleget, de ezt a szűkös anyagi háttér nem teszi lehetővé. Valamivel előnyösebb helyzetben vannak a társadalomkutatók. A BBTE szociológia karának dékán-helyettese, Horváth István szerint a szociológiai kutatás egyrészt nem túlzottan infrastruktúra-igényes, másfelől pedig be tudnak kapcsolódni olyan programokba, amelyek keretében „kisebb” témákhoz is tudnak gyűjteni adatokat. Az igazán nagy reprezentativitású kutatásba legtöbbször bele sem kezdenek, mert támogatásuk nem folyamatos. Horváth szerint a mai állapotok távolról sem felelnek meg a kutatási ideálnak, de az 1990-es évek elejéhez képest óriási előrelépés tapasztalható. „Ráadásul – tette hozzá Horváth István – a mi erdélyi magyar kulturális sajátosságainkból azáltal is hasznot lehet húzni, hogy a munkánk mind a támogatások, mind az eladhatóság szempontjából magyar és román irányban egyformán működtethető.” Brassai Zoltán professzor, a Sapientia – EMTE tudományos tanácsának elnöke, a Kutatási Programok Intézetének igazgatója sem tartja elegendőnek a kutatásra fordított keretet. Az EMTE a Sapientia Alapítvány révén évi kétmilliárd forintos támogatást kap a magyar államtól. Az összeg 85-90 százalékát egyetemfejlesztésre fordítják, kutatásra, doktori ösztöndíjakra, illetve könyvkiadásra 5-6 százalék, azaz 100-120 millió forint jut. Ennek 60 százalékát belső, 10 százalékát vegyes, 30 százalékát pedig külső kutatásokra irányítják. Brassai professzor összehasonlításként az évi 27 milliárd forintból gazdálkodó debreceni, illetve a 20 milliárd forintos kerettel rendelkező miskolci egyetemet említette, az EMTE ennél jóval szerényebb, 5-6 milliárd forintos kerettel is beérné. Miközben az erdélyi kutatók külső forrásokat keresnek, a Communitas Alapítvány idén sem hirdetett pályázatot munkájuk támogatására. Takács Csaba, a Communitas kuratóriumi elnöke, az RMDSZ ügyvezető elnöke elismerte: a panasz jogos, a kutatók elvárása indokolt. Szerinte a Román Tudományos Akadémia irányában sem szabad elzárkózni. „Az MTA nem tudja felvállalni a feladatok sokaságát, de partner abban, hogy a határon túli magyar kutatás megtalálja útját és helyét a nemzetközi rendszerben” – jelentette ki Tarnóczy Mariann, az MTA Határon Túli Magyarok Tudományos Titkársága elnöki bizottságának titkára. 1990-ben még a határon túli magyar szakemberek számbavétele volt a fő tennivaló, ma már közös programokban közös kutatásokat végeznek. Az MTA idén 110 millió forintot fordít a határon túli magyar tudományos kutatásra. Az összeg több mint a fele Erdélybe megy, de ez korántsem elég. Tarnóczy Mariann szerint nemcsak magyar, más nyelvű kiadványaikban is közölniük kell a magyar kutatóknak munkájuk eredményeit, ezáltal tudnak bekapcsolódni abba a nemzetközi rendszerbe, amelyben a szélesebb körű ismertség mellett a kutatás támogatásának további forrásai is elérhetők. „Ezért fontos, hogy a határon túli magyarság felépítse saját intézményrendszerét, meghatározza annak sajátos céljait, elképzeléseit, prioritásait. Ebben az MTA partner, akárcsak azokban a kutatási programokban, amelyeknek adott részei azonosak a határon túli magyar kutatókéval” – mondta Tarnóczy Mariann. /Benkő Levente Nagy feladatok kevés pénzből. = Krónika (Kolozsvár), jún. 17./

Félidőn túl van a Civitas Alapítvány „A munkaerőpiacra való visszatérés és elhelyezkedés ösztönzése” című programja. A hat témakörben ingyenes képzést kínáló programon 55 hallgató vesz részt Székelyudvarhelyről, Székelykeresztúrról és Szentegyházáról. Csáki Rozália projektvezető elmondta, igen nagy érdeklődést mutattak a program iránt a munkanélküliek, a munkahelyváltást tervezők és a gyermeknevelési szabadságuk végén járó anyukák. A PHARE által támogatott projekt a szervezők szerint gördülékenyen halad. /Kiss Edit: A gyakorlatiasságra fektetik a hangsúlyt. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jún. 17./

Látogatható Kovászna város hivatalos honlapja, a www.kovaszna.ro, amelynek egyelőre csak a magyar nyelvű változata működik, június végéig elkészül a román és az angol nyelvű is – tájékoztatott Zsuffa Levente polgármester. A honlap főként belföldi és magyarországi turistáknak szól, az oldalon on-line helyfoglalásra is alkalom nyílik a kovásznai panziókban. /Bakk-Dávid Tímea: On-line helyfoglalás a www.kovaszna.ro-n. = Krónika (Kolozsvár), jún. 17./

A Magyar Olajipari Múzeum meghív minden érdeklődőt Papp Simon geológus egész alakos bronzszobrának ünnepélyes elhelyezésére Kapnikbányára, június 26-ára. A szobor Krupiczer Antal szobrászművész alkotása. /Szoboravatás Kapnikbányán. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), jún. 17./

Heinrich Ferencnek, a nagybányai (fernezelyi) Árpád-házi Szent Erzsébet Egyházközség plébánosának Keressétek az igazságot címmel öt kötetben megjelent elmélkedései a Szatmári Egyházmegye alapításának 200. évfordulója alkalmából láttak napvilágot. /Dr. Korcsog Mátyás gyógyszerész: Keressétek az igazságot. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), jún. 17./

Tizenöt évnek kellett eltelnie, hogy elkezdjék az 1990. június 13–15-i bukaresti bányászjárás részletes feltárását. Most már egyre világosabb, hogy 1989 decemberében előre kidolgozott forgatókönyv alapján állították félre a zsarnokot, az úgynevezett terroristákkal vívott harccal pedig azt a látszatot keltették, hogy keményen küzdöttek a demokrácia győzelméért. Iliescu 1990. január elején elismerte a kisebbségek jogait, beleértve az anyanyelv használatához valót, a közösségi jogokat is. Alig telt el néhány nap, s a magyar iskolák újralétesítésekor Iliescu máris erdélyi szeparatista tendenciákat emlegetett. Sorra alakultak a pártok, köztük a történelmiek. A bányászok január végi, első bukaresti látogatása ezt kísérelte meg visszavetni, ekkor hangzott el első ízben: „nem adjuk el az országot”. Megkezdődik a feltárás, de az 1990. márciusi marosvásárhelyi pogromról mindenki hallgat. Ez is az akkori vezetőség műve volt. Ennek ürügyén más néven, de újjászervezték a politikai rendőrséget. A bányászjárásról most mutatnak első ízben képeket arról, amint egyenruhások – belügyisek? katonák? – tömege öltözik át bányásznak. Emil Constantinescu frissen megjelent könyvében számos, a szervezőket terhelő bizonyítékot közöl. /Asztalos Lajos: Teregetik a szennyest. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 18./

Kemény ellenzéki ellenállásba ütközik a kisebbségi törvénytervezet, amely jelenleg a szenátus jogi és emberi jogi bizottsága előtt van. A szociáldemokraták és a nagy-romániások elsősorban a kulturális autonómia fogalmát kifogásolják. Emil Boc ideiglenes pártelnök szorgalmazta, hogy még a mostani ülésszakban váltsák le a két házelnököt /akik a mostani ellenzéki párt tagjai/. Boc elégedetlen, mert a mai napig sem sikerült a megyék szintjén a tavaly decemberben beiktatott kormánynak átvennie a hatalmat. Markó közölte: az RMDSZ nem támogatja a liberális-demokrata szövetséget a házelnökök leváltásának kérdésében, amíg a parlament nem fogadja el a kisebbségi törvénytervezetet. /Borbély Tamás: Sakkban tartja az RMDSZ kormányzó partnereit. Nem egyezik a koalíciós pártok prioritáslistája. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 18./

A romániai kisebbségi törvénytervezetről, az észak-erdélyi autópályáról, a fejlesztési régiókról és az autonómiakérdésről egyaránt tájékozódott szerdán és csütörtökön Bukarestben Szászfalvi László vezetésével az Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottságának küldöttsége. A fideszes delegációvezető mellett Németh Erika (MSZP), Donáth László (MSZP), Schmidt Ferenc (Fidesz) és Fodor Gábor (SZDSZ) vesz részt a látogatáson. A képviselők találkoztak az RMDSZ szenátusi csoportjának tagjaival, így Frunda Györggyel, a szenátus emberi jogok, felekezetek és kisebbségek bizottságának elnökével, George Sabin Cutassal, a szenátus alelnökével, Lucian Augustin Bolcassal, a parlamenti román-magyar baráti csoport elnökével, Nicolae Paun képviselővel, az emberi jogok, felekezetek és a nemzeti kisebbségek bizottságának elnökével. Közös asztalhoz ültek Eckstein-Kovács Péterrel, a szenátus jogi, fegyelmi és mentelmi jogi bizottságának elnökével, Renate Weber elnöki tanácsossal, Kibédi Katalinnal, az igazságügyi minisztérium államtitkárával, Markó Attila államtitkárral, az etnikumközi kapcsolatok főosztályának vezetőjével, valamint Niculescu Tónival, a külügyminisztérium reformokért és intézményközi együttműködésért felelős államtitkárával. Szászfalvi László elmondta: a román vendéglátók egyebek közt tájékoztatták őket a parlament elé terjesztett kisebbségi törvény tervezetéről. A magyar honatyák szorgalmazták, hogy folytatódjék a tervezett észak-erdélyi autópálya építés, mert az Szászfalvi fontosnak nevezte az autonómia megteremtését. /Magyarországi honatyák Bukarestben. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 18./

Nem ildomos emlegetni Marosvásárhelyen azt, hogy hányadik alkalommal kerül sor a Marosvásárhelyi Napok nevű egyhetes programra, mert akkor kiderül, hogy ennek elindítása nem a jelenlegi polgármester, Dorin Florea érdeme, márpedig ő csakis azt tartja fontosnak, amit ő talál ki. Marius Pascan sajtótájékoztatóján főként arról szólt, hogy mennyire nemzetközivé vált immár a program: lesz nemzetközi karikatúraverseny, nemzetközi gyermekfolklór-fesztivál, román-angol teremfoci meccs, de hogy a program június 20-án a harmadik Nemzetközi Fotóművészeti Szalon megnyitásával kezdődik, arról egy árva szó sem esett. A Marosvásárhelyi Fotóklub tagjainak zöme ugyanis magyar. A polgármester kitalálta, hogy ő is tiszteletbeli marosvásárhelyieket jelöl. A városi tanács paritásos alapon ugyanannyi magyar, mint román személyiséget javasol a címre, addig a Dorin Florea listáján hét román, két magyar és egy arab név szerepel. A magyar önkormányzati képviselők nem tudták elérni azt, hogy a Vártemplom szomszédságában levő várudvar mentesüljön a hangos koncertektől. /Máthé Éva: Marosvásárhelyi Napok – szépséghibákkal. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 18./

Kiss Jenő a Megyei Könyvtár /Sepsiszentgyörgy/ igazgatója elmondta, hogy a megyei könyvtárak nem szólhatnak bele a települési könyvtárak működésébe, csupán tanácsadó szereppel bírnak. Falun néhol könyvtáros sincs, másutt csak félnormás. Háromszéken a legkirívóbb példa Nagyborosnyó, ahol immár másfél évtizede nincs könyvtáros. A múlt esztendő végén módosított könyvtári törvény kétszeresére emelte az évente beszerzendő új könyvek számát, most ezer lakosonként félszázzal kellene bővülniük az állományoknak. A beszerzést pedig az önkormányzatoknak kell finanszírozniuk. Kevés község áldoz a könyvvásárra. A könyvtárak gyarapításának más útjai is léteznek, a megyei könyvtár például tavaly 1700 új kötetet vásárolt, de emellé még összeszedett Magyarországról közel kétszer ennyit, s egyféle mecenatúra is működik: a jászvárosi Polirom Kiadó például 1500 saját kiadású új könyvet adott a könyvtárnak. Az erdélyi magyar kiadók nemigen tesznek hasonló felajánlásokat. Újabban, mióta báziskönyvtárrá léptették elő, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma kötelezi az általa támogatott könyvekből példányok leadását a Kovászna megyei könyvtárnak is. – Sepsiszentgyörgyön az 1990 előtti időkhöz képest nem csökkent a könyvesboltok száma. /Váry O. Péter: Él még a Gutenberg-galaxis. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 18./

Június 24-én avatják fel Wass Albert szobrát Solymáron, a templomtéren. 2004 nyarán több solymári civil szervezet és a Fidesz solymári szervezete elhatározta, hogy ha már Budapest nem engedte be a városba Wass Albert szobrát, akkor a főváros határától pár kilométerre felállítják ők a szobrot. A szoborállításért nem folyamodtak semmilyen közpénzért, sem az önkormányzat anyagi támogatásáért. A helyi római katolikus egyházközség engedélyezte a település központjában lévő terület felhasználását szoborállításra. A költségek civil szervezetek támogatásából, magánszemélyek adományából álltak össze, különféle rendezvények bevételéből származnak. Gróf Teleki Pál szobrának kálváriajárásai után most Wass Albert emléke keresett és talált helyet abban az országban, amelyet a pillanatnyilag legnépszerűbb magyar író a szoborkergetők összességénél jobban szeretett, írta Sylvester Lajos. /(sylvester): Szoborállítók – szoborkergetők (Wass Albert-szobor Solymáron). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 18./