A Temesvártól hat-hét kilométerre fekvő Temesságon a hagyományos sváb telepes házak között gyakori az átalakított vagy újonnan emelt, többemeletes, kissé tájidegen lakóépület, előtte luxusautókkal, ami jelzi: a zsúfoltság elől egyre többen kívánkoznak ki falusias környezetbe. A legutóbbi népszámlálás szerint Ságot 2700-nál valamivel többen lakják, közülük 300-an vallották magukat magyarnak. A magyarságot ma már jobbára a sátoros ünnepek, búcsúk, bálok alkalmával lehet közösséggé toborozni. A magyar oktatás évtizedekkel ezelőtti megszüntetése, a vegyes házasságok és a kitelepülés szórványosodáshoz vezettek. Ennek ellenére a legutóbbi helyhatósági választásokkor sikerült bejuttatni a helyi tanácsba jelöltjüket, az RMDSZ színeiben induló Kanalas Gizella gyermekpszichiátert. /Pataky Lehel Zsolt: Séta Ságon. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 8./

A száz éve született akadémikus professzora dr. Péterfi Istvánra (1906-1978) emlékezett és az erdélyi növényélettani kutatásról tartott emlékülést az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) természettudományi szakosztálya az elmúlt hét végén Kolozsváron. Dr. Nagy Tóth Ferenc professzor (EME, MTA külső tagja) előadásában részletesen bemutatta a híres tanár életútját, kutatási és gazdag közéleti tevékenységét. Dr. Fodorpataki László a Babes–Bolyai Tudományegyetem előadótanára beszélt Péterfi könyveiről, didaktikai és kutatási érdemeiről. Szígyártó Lídia a Sapientia EMTE tanára az algakutatás területén elért, messze földön híres eredményekről szólt, amelyekkel Péterfi professzor beírta nevét az európai tudósok közé. Dr. Veress Éva professzor és Gábor Dénes nagy szeretettel, és elismeréssel emlékeztek egykori nagyra becsült tanítómesterükre. /Barazsuly Emil: Péterfi István professzorra emlékeztek. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 8./

A Székely Nemzeti Tanács vezetői feljelentést tettek a rendőrségen, miután néhány Kovászna megyei városban őket gyalázó plakátok jelentek meg. Tulit Attila és Ferencz Csaba SZNT-alelnökök, valamint Gazda Zoltán, az SZNT titkára március 7-én ellenük, és Szász Jenő MPSZ-elnök elleni üzeneteket tartalmazó plakátokat fedeztek fel tömbházaik lépcsőházában. Néhány plakátot Sepsiszentgyörgyön, Baróton és Kovásznán az emberek postaládáiba tettek és porták kapuira ragasztottak, több plakát pedig az MPSZ és az SZNT sepsiszentgyörgyi székházába is eljutott. Az egyik lapon Tamás Sándor RMDSZ-képviselő képe és a következő felirat látható: „A kézdivásárhelyi rendezvényen való részvétellel nemzeti egységünket bizonyíthatjuk. Tiltakozunk az ellen, hogy a székely udvarhelyi rendezvényt választási kampánnyá alakítsák”. Egy másik plakáton az SZNT és az MPSZ vezetőinek fotója látható, némelyikük ellen vádak is szerepelnek. Gazda Zoltánról azt állítják, hogy ezer euróért táncolta a hórát, Tulit Attiláról azt, hogy 60 ezer euróért szabotálta az MPSZ-t, míg Szász Jenőt azzal vádolják, hogy bizonyos, az erdélyi magyar közösségnek szánt pénzeket, illetve árvízsegélyeket tulajdonított el. Tulit Attila szerint „az akció a Székely Nagygyűlés szervezői ellen irányul”. Szerinte arra bíztatják a lakosságot, hogy Kézdivásárhelyre menjenek, ahol az RMDSZ tartja az idén a március 15-i központi ünnepséget. Tamás Sándor képviselő, a kézdivásárhelyi RMDSZ elnöke szintén a rendőrséghez fordul az ügy kapcsán, szerinte diverziókeltésről van szó. Az udvarhelyi rendezvény kapcsán sms-diverziót is folytattak a napokban. Többen Székelyföldön olyan helytelen magyarsággal megírt üzeneteket kaptak, miszerint Szász Jenő menekült, anélkül, hogy engedélyezte volna a székely nagygyűlést. Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke sajnálatosnak nevezte, hogy az udvarhelyi rendezvényt az RMDSZ is elítéli. Az EMNT-elnök szerint egy nagygyűlés teljes mértékben beilleszkedik a demokratikus politikai eszköztárba. /Diverzió-sorozat a székely nagygyűlés kapcsán. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 9./

Március 8-án több marosvásárhelyi újságárus jelezte a Pro Europa Ligánál, hogy egyenruhás és civil rendőrökből álló csapatok elkobozták az Európai Idő című Sepsiszentgyörgyön kiadott hetilap aktuális példányait, valamint a terjesztésre – árusításra vonatkozó okiratokat. A rendőrség – a lap főszerkesztője szerint – Mit kíván a Székely Nemzet – A székelyek 12 pontja című szerkesztőségi cikk közlése miatt kobozta el a példányszámokat. Ebben az írásban a szerkesztőség közli azt a lehetséges 12 pontból álló Mit kíván a Székely Nemzet? című dokumentumot, amelyet a március 15-én Székelyudvarhelyen tervezett székely nagygyűlésen felolvasandó lehetséges kiáltványként tűntet fel. Ebben egyebek között Székely Köztársaságot, az alkotmányozó székely nemzetgyűlés azonnali összehívását, székely nemzetőrséget és rendőrséget követelnek. A Pro Europa Liga kéri a Maros megyei rendőrségtől, hogy közölje: melyik hatóság és milyen felhatalmazással rendelte el a lap idei 5-ös számának az elkobzását. Egyszersmind tájékoztatást kérnek arra nézve, hogy a rendőrség hajtott-e végre eddig ehhez hasonló akciókat. /Elkobozták az Európai Idő legfrissebb számát. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 9./

Radu Timofte, a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) vezetője és Virgil Ardelean, a Belügyi Elhárítás főnöke március 8-án nem jelent meg a képviselőház védelmi, közrend és nemzetbiztonsági bizottságának ülésén, amelyen a március 15-i székelyudvarhelyi székely nagygyűlésről és a Nagy-Románia Párt (PRM) ellenakciójáról tárgyaltak. „Szerintem a két tisztségviselő utasítást kapott arra, hogy ne jelenjen meg” – értékelte Toró T. Tibor RMDSZ-es képviselő, a szakbizottság tagja. Ha ugyanis hivatalos meghallgatásra kerül sor, többek között az RMDSZ-képviselő jelenlétében, akkor semmiféle negatív jelzéssel nem hozakodhatnak elő a székelyudvarhelyi találkozót tekintve.” A SRI-igazgató hivatalos levelében azt közölte, hogy megbízatásából adódóan külföldön tartózkodik, ezért nem lehet jelen a bizottság ülésén. Nem hivatalos hírek szerint azonban Radu Timofte azért nem jött el, mert nem tartotta kötelességének a bizottság előtt megjelenni. Virgil Ardelean szintén levelet küldött maga helyett. Csapó József SZNT-elnök nyílt levélben kérte fel az egyházi főméltóságokat, szolgálatuk eszközeivel segítsék a nagygyűlést. Gheorghe Funar PRM-s szenátor az ÚMSZ-nek azt nyilatkozta, a párt udvarhelyi ellenmozgalmára továbbra is legalább százezer románt várnak. „Nincs szükségünk engedélyre, mert ez nem tüntetés. A románoknak az alkotmány értelmében joguk van a szabad mozgáshoz és gyülekezéshez” – érvelt Funar. Tőkés László püspök, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke március 8-án kiállt a székely nagygyűlés mellett. Szép Gyula, az RMDSZ művelődésügyi alelnöke arról tájékoztatott, hogy az RMDSZ országszerte megünnepli március 15-ét, Székelyudvarhelyen azonban nem szervez a SZNT megmozdulásával párhuzamos rendezvényt. Marosvásárhelyen a megyei rendőrség nemzetbiztonságot veszélyeztető okokra hivatkozva összeszedte a sajtóbódékból az Európai Idő sepsiszentgyörgyi hetilap február 26-i számának összes példányát. A rendőrök jegyzőkönyvet is készítettek, arra hivatkozva, hogy a lap a Székelyföld autonómiájára vonatkozó kiáltványt tett közzé, melyet a március 15-i székelyudvarhelyi székely népgyűlés fogad el. „Nem egy tényleges elkobzásról van szó, csak egy megelőző begyűjtésről, a Büntető Törvénykönyv 166. paragrafusának értelmében” – nyilatkozta Vasile Cabulea Maros megyei rendőrfőkapitány. Az ügyben az Európai Idő szerkesztősége nemzetközi jogvédő szervezetekhez fordul, mivel Mit kíván a Székely Nemzet? – A székelyek 12 pontja című cikkről egyértelművé tették: ez csak egy „lehetséges kiáltvány”, és nem az SZNT-től származik. /Béres Katakin, Gujdár Gabriella: Hallgat a Szolgálat, elhallgattatták az Európai Időt. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 9./

„Mennek az MVSZ-hisztéria kicsi páncélosai, hülyét csinálva a fél erdélyi magyar sajtóból. És sehol egyetlen rémisztgető nem írta, mondta utóbb: sajnálom, hogy hülyeséggel traktáltam a nyájas közvéleményt, hiszen ami megy, az nem jöhet” – írta Szűcs László, az Erdélyi Riport főszerkesztője. „Csapó doktorék már nincs kihez írjanak újabb visszhangtalan memorandumot, további autonómiadiplomáciájuknak a sok megválaszolatlan üzenet után tényleg nincs sok értelme” – állapította meg. Az RMDSZ nem tud eredményeket felmutatni. „A közös kormányzásban erősen csalódtak az emberek, ráadásul eredmények helyett újabban magyarellenes hangulatot érzékelnek”. /Szűcs László: Hidegfrontok márciusa. = Erdélyi Riport (Nagyvárad), márc. 9./

Székelyudvarhelyen nyoma sincs a feszültségnek március idusának eseményeit miatt. A hagyományossá vált márciusi ünnepségekkel ,,egybekötött” főtéri nagygyűlés székely nemzetgyűléssé való avanzsálását a város függetlenként megválasztott polgármestere, Szász Jenő támogatja és engedélyezi, de megtagadná, hogy ugyanazon a helyszínen a Nagy-Románia Párt és külön az RMDSZ hívei is megtartsák a maguk emlékünnepségét. Ennek kapcsán nyilatkozatháború alakult ki Udvarhelyen. Az udvarhelyi RMDSZ-es tanácstagok követelték, hogy rendkívüli tanácsülés döntsön a kérdésben, s ne önhatalmúlag intézkedjék a polgármester.  A helyi nyilatkozatháborút egyrészről a polgármester, másrészről Verestóy Attila, az RMDSZ udvarhelyszéki elnöke, a szenátus frakcióvezetője ,,vezényelte”, ez mindaddig ártalmatlan torzsalkodásnak tűnt, amíg Székelyudvarhely utcáin meg nem jelentek a város határába telepített hegyivadász egység harci járművei, s el nem csörömpöltek a helyi vasútállomásra. Mi is folyik itt – kérdezték a város lakói. Kiderült hogy a felújításra ítélt tankokat éppen elviszik Udvarhelyről. Ezután jött a Vadim-féle, a százezres ,,hazafias” román Udvarhelyre tervezett látogatásáról szóló bejelentés. Megszólalt az államelnök is megszólalt, mondván: ,,provokációra nem lehet provokációval válaszolni”. Vadimék mifajta ,,provokációra” válaszolnának?! – kérdezte Magyari Lajos. Mindettől függetlenül az erdélyi magyar egység helyreállítása nélkül nem megyünk semmire, tette hozzá. /Magyari Lajos: Udvarhelyen különben csend van. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 9./

Csapó I. József nyílt levelében védőhatalmi státust kért Székelyföld felett – Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnöktől. Kuszálik Péter ebből kiindulva nyílt levelet írt az olvasóknak. Először Katona Ádám kért védőhatalmi kötelezettséget az utódállamok magyarsága számára. (Új Magyarország, 1993. nov. 3.) Két évvel később szintén Katona Ádám kérte a védőhatalmi státust – ugyancsak nyílt levélben (Szabadság, 1995. aug. 22.), a címzett a magyar kormányfő és Göncz Árpád államfő. Válasz nem érkezett Budapestről. Kuszálik kiemelte, hogy Csapó József kukoricatermesztésből doktorált, nem veszi figyelembe a szakember véleményét. Kuszálik elmagyarázta, Magyarország majd Románia belépett a NATO-ba. Ez kizárja, hogy a két szomszédos állam között védőhatalmi „ez meg az jöhessen létre.” A cikkíró emlékeztetett, Tőkés László 1996 őszén azt javasolta, hogy az alapszerződést ne Temesvárott, hanem Világoson írják alá (RMSZ, 1996. szept. 9.). Ehhez Kuszálik Gabriel Andreescut idézte, aki szerint Tőkés különös élvezettel törekszik a mártíromságra. A baj ott kezdődik, írta Kuszálik, hogy a román hatalom úgy kezeli az ügyet, „mintha a fölvetett kérdéseket az egész erdélyi magyarság fogalmazná meg, a Szász Jenő vagy Csapó doktor által meghirdetett balgatag dolgokat máson kéri számon.” Valójában Katona Ádám mögött áll a nyolctagú Erdélyi Magyar Kezdeményezés. Csapó doktor a Székely Nemzeti Tanács nevében és elnökeként írta alá nyílt levelét, „de ez az alakulat csak elméletben – ha úgy tetszik: a mesékben – létezik.” Kuszálik ítélkezett: „az egész nemzeti-polgári-nemzetpolgári mozgalom (Reform Tömörülés, Polgári Szövetség, Fórum-mozgalom, EMNT, SZNT stb.) nem több lelkes amatőrök gyülekezeténél”. /Kuszálik Péter: Nyílt levél. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 9./

Nem indít az ügyészség nyomozást a Wass Albert felolvasóest-sorozat résztvevői, illetve az itt felszólaló Vekov Károly és Makkai Gergely egykori RMDSZ-es parlamenti képviselők ellen. Az erről tájékoztató ügyészségi határozat kérdésessé teszi, hogy a Wass Albert szobrok eltávolítása esetében lehet-e hivatkozni a háborús bűnösök kultuszának ápolását tiltó 2002/31-es sürgősségi kormányrendeletre. Ion Marita ügyész Adrian Moisoiu nagy-romániás parlamenti képviselőnek válaszolt a határozattal. Emlékeztetett, hogy a bűntető törvénykönyv a háborús propagandát, a genocídiumot, embertelen bánásmódot nevezi meg bűncselekményként. Az ügyész megállapította, hogy Wass Albert tettei egyetlen, a háborúban elkövetett gyilkosságokat, valamint a béke és az emberiség elleni bűncselekményeket szabályozó nemzetközi egyezmény tárgyát sem képezhetik. – Belügyminiszteri utasításra keresték fel a napokban a Maros megyei hatóságok a holtmarosi református és a szászrégeni katolikus templomot, ahol Wass-szobrot őriznek. A hatóságok a szobrok helyzetét firtatták. (borbély): Kérdéses a Wass-szobrok eltávolításának jogossága. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 9./

Kisebbségek szerepvállalása a közéletben – a konzultatív testületek szerepe címmel került sor nemzetközi konferenciára Brassóban az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala, a Külügyminisztérium és az Európa Tanács Emberjogi Igazgatósága szervezésében. Philippe Boillat, az Európa Tanács Emberjogi Igazgatóságának vezetője nyitóbeszédében elmondta, hogy Európa-szerte jellemző a közösségi és egyéni jogok közötti szakadék fokozatos eltűnése. Rámutatott arra is, hogy a kisebbségvédelmi keretegyezmény 15. cikkelyét az országok különböző módon, a helyi sajátosságok függvényében alkalmazzák. Markó Béla RMDSZ-elnök, miniszterelnök-helyettes kifejtette: nem tartja elegendőnek az oktatási, nyelvi jogok biztosítását az oktatásban, közigazgatásban, igazságszolgáltatásban, véleménye szerint az identitás megőrzéséhez nagyon fontos az, hogy a kisebbségek részt vegyenek a róluk szóló döntések meghozatalában, illetve a sajátos problémáikról maguk dönthessenek. /Kisebbségek közéleti szerepvállalása. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 9./

„Olyan embertelen és rosszindulatú támadás ez, hogy még minősíteni sem lehet” nyilatkozta az Új Magyar Szónak Fodor Imre, Marosvásárhely volt polgármestere, annak kapcsán, hogy egy helyi román nyelvű lapban adatok jelentek meg orvosi papírjaiból. A lap „A mániákus Fodor, az autonómiaharcos” címmel, közölte az SZNT marosszéki elnöke általános klinikai megfigyelési lapjának másolatát, amelyből kiderül, hogy Fodornak bizonyos elmeállapoti problémái voltak. „Két és fél évvel ezelőtt az orvosok feltételezték, hogy adrenalin-túltengésem van, és ezért beutaltak az endokrinológiára, ahol a diagnózis nem bizonyosodott be, és az általános kivizsgálás után megállapították, hogy kimerültségből adódó depresszióban szenvedek, amire gyógyszeres kezelést kaptam” – magyarázta a volt polgármester, aki szerint a március 15-re meghirdetett székely népgyűlés kapcsán bányászták elő kórlapját, hogy ezzel is bizonyítsák: elmebetegek vannak a szervezők soraiban. A személyi jogok durva megsértését látja az ügyben a marosvásárhelyi Pro Europa Liga, mely sajtóközleményben tiltakozott az eset kapcsán és a szakmai titoktartás megsértésére hivatkozva levélben kérte fel a Maros Megyei Orvosi Kamarát, indítson vizsgálatot Fodor ügyében. /Bögözi Attila: Fehérköpenyes lejáratás? = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 9./

Mégis lesz Csíkszeredában főkonzulátus-avató, jelezte Szabó Béla főkonzul, a a külügyminiszter időt talált, hogy eljöjjön. Somogyi Ferenc különgéppel érkezik a marosvásárhelyi repülőtérre, és onnan Csíkszeredába utazik. A program részeként a konzulátus épülete előtt felvonják Magyarország, illetve az Európai Unió zászlóját. /Mégis lesz Csíkban főkonzulátus-avató. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 9./

Nagy Pál Notesz című rovatában megállapította: évek óta ismét meg ismét megírja, hogy hibásan, elferdített formában látható Marosvásárhelyt a Dózsa György utca neve. Megszólalásának nincs eredménye. Doja Gheorghénak keresztelték át a hajdani székely-magyar Dózsa Györgyöt. Így szerepel román nyelvű történelmi kiadványokban, tankönyvekben, sajtóban, mindenfelé. Nagy Pál hiába jelzi, hogy Chinezu Pavel nevezetű személyiség soha nem élt ezeken a vidéken, hanem élt Magyarországon egy Kinizsi Pál nevű vitéz, aki 1479. október 13-án a már-már elvesztett kenyérmezei ütközetet a magyarok javára döntötte el, s akit Mátyás király a törökök elleni harcokban tanúsított hősiessége jutalmául temesi bánná, majd Bihar vármegyei főispánná emelt. És Matei Corvin? Aki magyarul – ugye – Corvin Máté lenne. De ez a Máté történelmünkben ismeretlen. Élt azonban Mátyás, az igazságos, aki Hunyadi János és Szilágyi Erzsébet fiaként Magyarország, Csehország királya, Ausztria hercege volt annak idején. Mit vétett szegény Varga Katalin (a kőhalomszéki Halmágy faluban, Varga János és Rozsondai Katalin leányaként született 1802. augusztus 22-én s a maga korában börtönbüntetést is szenvedett az erdélyi román jobbágyok védelmében folytatott küzdelmei miatt), hogy jelenleg Marosvásárhelyt Varga Ecaterina néven szerepel az utcanév-táblán? /Nagy Pál: Hiába mondom. Notesz. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 9./

A nemzetközi nőnap előestéjén az aradi Tóth Árpád Irodalmi Kör rendezvényén a hagyományoknak megfelelően idén is a kör női alkotói álltak a hallgatóság elé. A rangidős költőnő, Bokor Ella, majd Fiegel Erzsébet versei után Brittich Erzsébet novelláját olvasta fel, Szép Mária Terézia és Szűcs Éva versei következtek, Regéczy Éva tárcájával, Regéczy Szabina Perle pedig román költők átültetésével volt jelen. /R. Sz. P.: Nőnap a Tóth Árpád Irodalmi Körben. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 9./

Január és február eseményeit-híreit, tudnivalóit részletezi a most indult Uzoni Hírlap első száma. A lap kéthavonta fog megjelenni, és magát az ,,ingyenes tájékoztatók” kategóriába sorolja.   A lapban dr. Ráduly István polgármester felsorolta a választások óta eltelt időszak eseményeit. Az új kiadványban a református egyház híreiről tiszteletes Ungvári Barna András, a közérdekű kérdésekről pedig Lokodi Anna alpolgármester tájékoztatott. /Kisgyörgy Zoltán: Új vidéki hírlap. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 9./

Mégsem pereli be Andrei Marga, a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Akadémiai Tanácsának elnöke a Nobel-díjas Kertész Imre írót egy németországi lapban megjelent cikk miatt. Az egyetem vezetősége elhatározta, minden olyan személyt meghív Kolozsvárra, aki véleményt mondott a BBTE-ről anélkül, hogy a felsőoktatási intézménybe ellátogatott volna. Marga a BBTE magyar oktatóinak március 2-i közgyűlésén az egyetem vezetőségéhez intézett nyilatkozata kapcsán közölte: eddig nem kapott hivatalosan semmilyen iratot, de „ha megérkezik, figyelmesen elolvassa”. Marga válasza érdekes, hiszen a sajtó a múlt héten éppen az egyetem sajtóirodájától kapta meg a hivatalos közlemény román és magyar nyelvű változatát. A Magyar Tudományos Akadémia Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottsága kolozsvári ülésén elfogadott állásfoglalásából kiderül: támogatják a magyar oktatók többségének arra irányuló törekvését, hogy a multikulturális jellegnek és a tagozati autonómiának megfelelően a magyar tagozat nyerjen az egyetemi struktúrának megfelelő önállóságot magyar oktatási nyelvű tanszékekkel és karokkal. /Borbély Tamás: Mégsem lesz Marga–Kertész per. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 10./

„Minden engedélyt megadtak a március 15-i Székely Nagygyűlés megtartásához” – nyilatkozta március 9-én Komoróczy Zsolt, a székelyudvarhelyi Polgármesteri Hivatal sajtóreferense az ÚMSZ-nek. Ezt megelőzően Szász Jenő polgármester a megmozdulás engedélyeztetésében érintett bizottság tagjaival, a csendőrség, rendőrség képviselőivel tárgyalt. Az RMDSZ udvarhelyszéki szervezete kifejezte elégedetlenségének azzal kapcsolatban, hogy az SZNT a március 15-én Székelyudvarhelyre érkező magyarokból profitálva, próbál legitimitást szerezni egy politikai kiáltványnak. „Senkinek nincs joga kihasználni és kalandor módján akadályozni a magyarok ünnepét” – áll a Verestóy Attila szenátor által aláírt közleményben. A szervezet sem választ, sem engedélyt nem kapott a polgármesteri hivataltól a március 15-i koszorúzási ceremónia megtartására vonatkozóan. Ennek ellenére a szervezet kiáll azon határozata mellett, hogy március 15-ről idén is méltóságteljes és nyugodt hangulatban, a székelyudvarhelyi lakosság elvárásainak megfelelően emlékezzenek meg. Komoróczy Zsolt elmondta, Vasile Blaga belügyminiszter személyesen közölte a polgármesteri hivatallal: mindent megtesznek a gyűlés békés hangulatáért. Tamás Sándor képviselő, akinek arcképe megjelent a Sepsiszentgyörgyön szétszórt nagygyűlés ellenes plakátokon, bűnvádi feljelentést tett ismeretlen tettesek ellen, de nem kívánt nyilatkozni az ügyben. Gazda Zoltán, az MPSZ sepsiszéki szervezetének elnöke közleményben tiltakozott a megfélemlítési akció ellen. „Névtelen «jóakarók» töltik meg sms-ekkel a jóérzésű magyar emberek telefonjait, elültetve a bogarat a fejekben, hogy a nemzeti jobboldal tagjai árulók (...)” – áll a közleményben. A Ziua napilap március 9-i számának címoldalán rovásírással, gyopárcsokor közepébe vágott rohamszuronnyal „ékesített”, Legion Siculus feliratú, pajzs formájú címerrel illusztrált szöveg harangozta be a témához fűződő összeállítást. A lap azt állította: a székelyföldi autonómiáért síkraszálló civil-polgári mozgalom mögött egy Magyarországon bejegyzett Székely Légió nevű félkatonai szervezet áll. Az Academia Catavencu Sajtófigyelő Ügynöksége, a Pro Europa Ligához csatlakozva tiltakozó közleményt adott ki, túlkapásnak minősítve a Maros Megyei Rendőr-felügyelőség akcióját, amely során egy állítólagos autonómia-kiáltvány miatt az Európai Idő című lap utolsó számának összes marosvásárhelyi példányát elkobozták. A Magyar Újságírók Romániai Egyesülete szintén közleményben tiltakozott: a sajtószabadság megsértéseként értékelik akció ellen. Horváth Alpár, az Európai Idő főszerkesztője a médiától kért segítséget az ügyben. /Domokos Péter, Tóth Adél: Engedélyezte Szász Jenő a Székely Nagygyűlést. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 10./

Három autóbusznyi emberrel készül Székelyudvar­helyre Gica Agrigoroaie, a Nagy-Románia Párt Kovászna megyei szervezetének elnöke, hacsak Traian Basescu államelnök addig határozottan fel nem lép. Szokásához híven kikelt az RMDSZ, az MPSZ és az SZNT ellen, majd szidta Calin Popescu Tariceanu miniszterelnököt és pártját, szemükre vetette, hogy magyar prefektusokat neveztek ki, támogatják az RMDSZ érdekeit.  Gheorghe Funar, a Nagy-Románia Párt főtitkára, mintegy reagálva Szász Jenő kijelentésére, hogy nem engedélyezi az ellentüntetést, kijelentette: nekik nincs szükségük engedélyre, az alkotmány értelmében joguk van a szabad mozgáshoz és gyülekezéshez. /(s): Szentgyörgyről is készülnek a nagyromániások. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 10./

Legutóbb jó néhány évvel ezelőtt tapasztalt hisztériát váltott ki a román közvéleményben a március 15-én Székelyudvarhelyre tervezett székely nagygyűlés. A Ziua című napilap állítólagos székely katonai légiókról cikkezett, az ellenzék szerint pedig Traian Basescu államfő találkozót hívott össze a Cotroceni palotába, hogy a belügyminiszterrel elemezzék a „potenciálisan robbanékony helyzetet”. Csapó József, a Székely Nemzeti Tanács elnöke arra kérte a magyarságot, ne vegye figyelembe a fenyegetéseket és ne hagyja magát megtéveszteni „az autonómiaharcot megsemmisíteni kívánó hangok” által. Mircea Geoana, a Szociáldemokrata Párt (SZDP) elnöke azt állította, hogy Traian Basescu államfő találkozott a belügyminiszterrel, az igazságügyi tárca vezetőjével és várhatóan a hírszerző szolgálatok vezetőivel is, hogy elemezzék a március 15-i robbanékony helyzetet. Geoana hozzátette, az SZDP méltatlannak és veszélyesnek tartja, hogy Tőkés László református püspök a székelység autonómiaharcáról beszéljen. Az Avram Iancu Kulturális-Hazafias Egyesület Hargita megyei szervezete felhívást intézett a románokhoz, hogy ne menjenek március 15-én Székelyudvarhelyre, mivel nem kell részt venniük olyan „provokációkban, amelyek hátrányosak a román népre és államra nézve”. A sepsiszentgyörgyi RMDSZ vezetősége elítéli és veszélyesnek tartja az utóbbi időben a Székely Nemzeti Tanács és a Székely Nagygyűlés ellen irányuló „támadássorozatot”. Tóth-Birtan Csaba, a sepsiszentgyörgyi RMDSZ elnöke elmondta, nem ért egyet az SZNT „politikai eszközeivel”, de elítéli és veszélyesnek tartja a nagygyűlés szervezői ellen irányuló támadásokat. A sepsiszentgyörgyi RMDSZ vezetője szerint a területi autonómiát csak kommunikáció révén lehet elnyerni. A Magyar Újságírók Romániai Egyesülete aggodalommal értesült, hogy a Maros megyei rendőrség felkutatta és elkobozta az újságárusoktól az Európai Idő című lap 5. számát. Az akció a sajtószabadság megsértését jelenti – áll a szakmai szervezet állásfoglalásában. A Ziua című napilap azt állította, hogy a székelyföldi autonómiáért síkraszálló civil-polgári mozgalom mögött egy 2002. szeptember 5-én Magyarországon bejegyzett Székely Légió nevű félkatonai szervezet áll. Az állítólag dunaújvárosi székhelyű, „ETA- és IRA-típusú félkatonai szervezet” „parancsnoka” egy bizonyos Révész Tibor, aki a „magyar büntetés-végrehajtási szervezet keretében” dolgozott (vagy dolgozik). A „Legion Siculus” „főparancsnoka” alá tartozó „vezérkarhoz” tartozna egy „gyakorló bázis”, valamint három „hadsereg”. A „légió” állítólag „Magyarországon dolgozó fiatal székely értelmiségiek” köréből verbuválja „harcosait”. /Március 15.: a múltat idéző hisztéria. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 10./

Egyre erősebb a magyarellenes propaganda. Marosvásárhelyen a rendőrfelügyelő ködös magyarázkodásával, miszerint pusztán kíváncsiak voltak az Európai Időben megjelentetett egyik írásra, összeszedték a hetilap példányait, majd a begyűjtött példányokat visszaszolgáltatták, mondta a rendőrfelügyelő. Mellesleg nem történik hasonló azokkal a sajtótermékekkel szemben, amelyek uszító, a magyarságot gyalázó, írásokat közölnek, jegyezte meg Makkai János, a Népújság főszerkesztője. A rendőrfőnök nem közölte, kinek az utasítására jártak el. Ez a felhajtás a hisztériakeltő kampány része volt. A Székely Nagygyűlés szervezői ugyanis nem a Székelyföld autonómiáját kívánják kikiáltani, hanem az autonómia iránti igényüknek hangot adni. S ehhez joguk van, mint a jogállam szabad polgárainak. A mostani március 15-e a jogállamiság próbája lesz. /Makkai János: Őrizetbe vették a szólásszabadságot. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 10./

Évek óta először idén ünnepel együtt március 15-én a Bihar megyei RMDSZ, az MPSZ és a Királyhágómelléki Református Egyházkerület. A felek túlléptek a félreértéseken – Szabó Ödön, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke. /(P. M.): Évek óta először. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 10./

A székelyek Erdélyországban fogják kiáltványaikat kikiáltani, ahogy az Európai Idő írta. – Elképzelni sem tudom, olvasható a hetilapban, hogy az illetékesek, a „vaskabátosok” milyen módon szereznek tudomást mindenről, ami a magyar közösségen belül történik. Legyen szó rendezvényről, újságcikkről, filmről, vagy bármiről, aminek csak a nevében is benne van, hogy magyar. Lehet, hogy minket, szórványmagyarokat is „monitorizálnak”? A cikkíró felhívta az illetékes elvtársak figyelmét, hogy legközelebb a Városi Színházban fogják bomlasztani a nemzeti egységet, egy koncert keretében. /(tami): Fejfájás. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), márc. 10./

Március 4-én Budapesten, a Magyar Tudományos Akadémia nagytermében került sor a Természet Világa folyóirat XV. Diákcikk pályázatának eredményhirdetésére. A díjátadó ünnepségen, az anyaországi diákokon kívül erdélyi és vajdasági diákok is részt vettek. Erdélyből idén is marosvásárhelyi, sepsiszentgyörgyi, tordai, nagyenyedi és székelyhídi diákok érdemeltek ki díjakat. /Dvorácsek Ágoston: Erdélyi diákok a Magyar Tudományos Akadémián. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 10./

Március 8-án ünnepélyes keretek között aláírták az Újvidéki Egyetemen a szabadkai magyar nyelvű Tanítóképző Kar megalapításáról szóló szerződést. Az Újvidéki Egyetem kebelében működő szabadkai tanítóképző lesz az első vajdasági magyar autonóm felsőoktatási intézmény. A kar átveszi a zombori Tanítóképző Kar tíz tanárát, taneszközeit, illetve azokat a diákokat, akik eddig a zombori tanintézet szabadkai kihelyezett tagozatán tanultak magyarul. A szabadkai oktatási intézmény az október 1-jétől kezdődő tanévtől vesz fel diákokat, harminc hallgató iratkozhat be, közülük húszan az állam, tízen saját költségükön tanulhatnak. A magyar kormány tavaly decemberben memorandumban vállalta, hogy szakmailag és anyagilag is hozzájárul a Tanítóképző Kar létrehozásához. /Aláírták a szabadkai magyar tanítóképző megalakításáról szóló szerződést. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 10./

1954. december 17-én a Bukarest melletti Jilava börtön udvarán a kivégzőosztag sortüzében tizenhét fiatalember halt meg.  A tizenhét kivégzett fiatal a hírhedt Eugen Turcanu egykori vasgárdista és csapata volt. Ehhez fogható – tömegesnek is nevezhető – ítélet évekkel a háború befejezte és a háborús bűnösök kivégzése után nem született. Később, 1955-ben még egy társukat végezték ki, majd négy, szintén halálra ítélt legionárius életfogytiglani ítélettel túlélte közösen véghezvitt, hátborzongató tetteiket, amelyeket saját börtöntársaikon követtek el Pitesti és Szamosújvár (Gherla) börtöneiben, valamint a Duna-csatorna rabtelepein. Bűnlajstromukon legalább harminc rabtársuk meggyilkolása, többnek az öngyilkosságba kergetése és legalább 700 (!!) politikai elítélt módszeres megkínzása, fizikai és lelki megcsonkítása szerepelt.   A kínzások kézé tartozott a folyamatos botozás: háton, hason, talpon, az egész testen, csupaszra vetkőztetve. Az órákon keresztüli fél lábon állás, az éjjeli virrasztás szemmel az égő felé. Napirenden volt az ürülék megetetése, a hányadék visszatömése, a szájba vizelés, a kimerülésig tartó ,,tornáztatás”, a beadott ételbe hintett só és utána a víz megvonása, az evőeszköz nélküli, hason fekve evés stb.  Nem mindenki tudta ezt elviselni. Az így megalázott rabok többen maguk is beálltak az átnevelők közé. A ,,felvételi” vizsga a legjobb barát kegyetlen megverése volt.  Ezek a verést végrehajtók orvostanhallgatók, jogászhallgatók, mérnökjelöltek, valamennyien értelmiségiek, a Vasgárdának elkötelezett huszonéves ifjak voltak. Cselekedeteik mögött – természetesen – a Szekuritáté akciója volt. Ezekben az években a Szekuritáté legfőbb parancsnoka Nikolski tábornok volt. Már 1948-tól a büntető törvénykönyv előírta a munkatáborokba internálás lehetőségét, így azután 1950-től a munkatörvénykönyv alapján elvitték az ,,engedetlen” dolgozókat, a kollektivizálással szembeszegülő parasztokat, s ez 1952-ben tömegessé vált. 1949. március 2-án éjjel összeszedték a volt nagy­birtoko­sokat, kényszer­lakhelyre inter­nálták őket. Ugyanekkor, 1950-ben az 1154-es Minisztertanácsi Határozat intézkedett az ,,ellenséges elemek” deportálásáról. Egy év alatt (1951. március 15-ig) 43 899 személyt deportálnak az ország nyugati területeiről Románia déli megyéibe. 1952-ben újabb határozat alapján mintegy 6000 ,,kizsákmányolót” deportáltak a nagyobb városokból. A letartóztatott politikai ,,bűnözők” száma 24 826-ra rúgott 1952-ben. Ezekben az években Románia hegyei még fegyveresen ellenálló ,,partizánok” uralta terültek voltak. A Vasgárda neves személyisége, Horia Sima Nyugat-Németországban élt. Románia fegyverfordítása után a honi Vasgárda-vezér, Nicolae Petrascu és a németek ellen forduló szövetség ,,fegyvernyugvási szerződést” kötött. A vasgárdisták széles körű ,,szervezőmunkát” folytattak a román értelmiségi ifjak körében. Eugen Turcanu jogászhallgató, bár az 1941-es Vasgárda-akciókban részt vett, 1947-ben belépett a Román Kommunista Pártba, és felfelé ívelt karrierje. Azonban kiderült gárdistamúltja, ezért 1948. május 15-én letartóztatták. A suceavai szekuritátén társaival – látszólag – kommunista szimpatizánsok lettek. Turcanu Nikolski tábornokkal dolgozta ki az ,,átnevelés” módozatait. Ennek négy szakasza van. Első: a kintiek leleplezése a legfontosabb a Szeku­ritáté számára. Ebben a szervezési szakaszban megalakult a Turcanu vezette ODCC (Organizatia Deti­nutilor cu Convingeri Comuniste – Kommunista Meggyőződésű Rabok Szervezete). Az említett kínzásokkal nyert adatokat Turca­nu juttatta el a pitesti-i börtön igazgatójához, Dumitrescuhoz, vagy a politikai tiszthez.  A második szakasz a bentiek, a rabtársak leleplezése. A harmadik és negyedik szakasz a legmegalázóbb: ,nyilvános erkölcsi leleplezés, amely során saját magát és hozzátartozóit kellett sárba tipornia a kiszemelt áldozatnak. Karácsonykor a vallásos rabtársaknak minden szentséggyalázást (különösen a teológusoknak) végig kellett csinálniuk.   Aki mindezt a tortúrát nem bírta ki, az beállhatott a csapatba, és ezt többen megtették.  Végül, bármennyire is titok volt a börtönök belső világa, kiszivárgott mindaz a szörnyűség, ami 1949. december 6. és 1952 augusztusa között a börtönökben végbement. A váratlanul betiltott tevékenység Tur­ca­nuék képzeletében már a jutalmat sejttette. Bukarestben a két évig tartó kivizsgálás során 22 kegyetlenkedőt vontak felelősségre.  Évek múlva négy szekustisztet és a szamosújvári orvost bűnrészességgel vádolva 5–7 év kényszermunkára ítéltek (1957. április 20.). Az a négy szerencsés ,,halálraítélt”, aki kegyelmi kérésére életfogytiglani kényszermunkát kapott, az 1964-es közkegyelemmel kiszabadult. Az egyik legkegyetlenebb, Popa Alexandru (Popa Tanu), Turcanu helyettese még 1990-ben Szeben­ben élt, és az Orvosi Társaság titkára volt. /Puskás Attila: Egy kegyetlen kísérlet emlékezete. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 10./

Nagybányán március 16-án nyílik kiállítás Dinyés László budapesti szobrászművész alkotásaiból, domborműveiből, plakettjeiből, grafikáiból a Teleki Magyar Házban. Dinyés László számos köztéri szobor és dombormű alkotója, de grafikusként, költőként, s nem utolsó sorban az 1848-49-es szabadságharc dokumentumait feltáró több történelmi tanulmánykötet szerzőjeként is ismeretes. Dinyés László gróf Teleki Sándor tisztelője, felajánlotta, hogy adományként a Teleki Magyar Ház számára elkészíti a „vad gróf” mellszobrát; a nagybányai kiállításon valószínűleg a gipszmakett bemutatására is sor kerül. /(déel): Dinyés László kiállítása. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), márc. 10./

Bíró Béla szerint illő lenne „végre bocsánatot kérjünk román honfitársainktól”, erre jó alkalom lenne a székelyföldi nagygyűlés. Erdély Magyarországgal való egyesülése az 1848-as március 15-i proklamáció 12. pontja. Ez ellen a szászok és a románok tiltakoztak. Az egyesülés kimondása egy csaknem ezer éves múltra visszavezethető kvázi föderális állapotból az egységes nemzetállamhoz való „visszalépésként” értékelhető, Bíró szerint a románok számára ez a kisebbségi önrendelkezés elleni merénylet volt. Területi vagy akárcsak kulturális autonómiáról ugyanis a proklamációban szó sincs. A román forradalmárok számos olyan tervezetet dolgoztak ki, amelyek a Monarchia, Magyarország, Erdély föderalizálását, a kisebbségi önrendelkezés legkülönbözőbb változatait vázolták fel. Ezekről azonban az egységes nemzetállamot akaró magyar nyilvánosság hallani sem akart. Ezért végre bocsánatot kellene kérni „román honfitársainktól azért az érzéketlenségért, többségi gőgért és hajthatatlanságért, amellyel egykoron korszerű, humánus, európai szellemiségben fogant törekvéseiket elutasítottuk.” A bocsánatkérést követően – mintegy 1848 román forradalmárjaival szolidarizálva – kinyilvánítják a székelység önkormányzatra és azt ezt intézményesítő területi és kulturális autonómiára támasztott igényét is. A nagygyűlést követően Szászrégenbe is átrándulhatunk, „melyet 150 esztendővel ezelőtt a forradalmi lelkesedés hevében mi, székelyek romboltunk földig”. S itt – mint egykor Mitterand és Kohl a verduni harcmezőn – nem csak saját halottjainkat gyászolnánk meg méltósággal, hanem áldozatainkat is kölcsönösen kiengesztelhetnénk. /Bíró Béla: Ne lőj fiam, mert én is ott leszek! = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 10./ Bíró Béla nem ejt szót az 1848-49-es szabadságharccal kapcsolatban a román szabadcsapatok öldökléséről, amikor magyarok tömegeit megölték, sem a későbbi gyilkosságokról, az 1944-es vérengzésről, amikor újabb román csapatok védtelen magyarokat öltek.

1958. február 24-én Marosvásárhely magyarsága nem azért vonult ki az állomástól a főtérig terjedő egykori Sándor János utcára, mert kíváncsi volt a Kádár János vezette párt- és állami küldöttségre, az erdélyi magyarság egészét eláruló kijelentéseire, hanem azért, mert tizenkét évi tiltás után magyar zászlócskát foghatott a kezében! Velitsek András agrármérnököt és a székelykeresztúri származású Nagy Samut azért ítélték életfogytiglani börtönbüntetésre, mert Kádár János és kísérete marosvásárhelyi látogatásakor a főtéri Rózsa cukrászdában úgy kérték a féldeci italt: ,,Kérek egy karabélyt, hogy lőjem le ezt a marhát!” (Mármint Kádár Jánost.) A ,,véletlenül” jelen lévő szekus nem tréfaként, hanem hatóság elleni támadásként fogta fel a kijelentést. Jóformán el sem hagyták a cukrászdát, fékezett mellettük a hírhedt fekete kocsi, s az egész asztaltársaságot azonnal letartóztatták. Vaszkó András és Halábory Zsolt azzal menekült meg, hogy azt állították: annyira részegek voltak, hogy semmire nem emlékeznek. A sepsiszentgyörgyi Hubbes Mártont kétévi szigorított börtönbüntetésre és négyévi, a baragáni pusztaságban eltöltött kényszerlakhelye ítélték. A Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottság bukaresti levéltárában, illetve a marosvásárhelyi levéltárban őrzik azt a periratot, amely szerint a magyar forradalom leverése után Hubbes Márton az első erdélyi áldozatok egyike volt: ,,Mi, Bihari Imre (Emeric) százados, a marosvásárhelyi 0421. számú belügyi katonai alakulatnál a Szekuritáté bűnügyi nyomozója, elemezve a Hubbes Mártonra vonatkozó ügyirat dokumentumait…”, megállapította, hogy Hubbes Márton (Hubbes Martin) 1956. november 8-án a lakásából kivette a magyar háromszínű, még a horthysta időkből (,,regimul hortist”) megőrzött lobogót, azzal a céllal ment ki vele az utcára, hogy a lakosságot a Ma­gyar­országon történtekhez hasonlókra uszítsa. „Ezért a tettéért 1956. november 10-én elkezdtük a nyomozást.” Hubbes Márton /sz. Sepsiszentgyörgy, 1906. jan. 14./ német nemzetiségű. Sepsiszentgyörgyön könyvelő. A magyar zászlóval az utcára ment, később a sógora és egy másik állampolgár megállította, és hazavitték a lakására. Ezért Hubbes Mártont november 10-én letartóztatták. Bihari Imre kegyetlenségéről és mérhetetlen szadizmusáról volt ,,híres”, ő vallatta Csiha Kálmán nyugalmazott erdélyi református püspököt is. Hubbest kétévi börtönbüntetésre ítélték. Akkor még viszonylag kisebb büntetésekkel sújtották mindazokat, akik valamilyen formában kijelentették: Magyarországon nem ellenforradalom, hanem forradalom volt. Sem a magyar, sem a román történetírás, diplomácia nem említi, hogy az 1956-os magyar forradalom a román–magyar kapcsolattörténetben is kivételes pillanat. A román falvakban ma is úgy emlékeznek vissza, hogy a kötelező beszolgáltatást a magyar forradalom hatására törölték el. Nemcsak a temesvári, zömmel román egyetemi hallgatók tüntettek és csaptak össze 1956. október 30-án a karhatalommal, hanem bukaresti, jászvásári, brassói diákok kaptak súlyos börtönbüntetést azért, mert együtt éreztek a magyar forradalommal. 1956-nak két román mártírja is van: Alexandru Fintinaru aradi ügyvéd, akit a Szoboszlay Aladár római katolikus pap nevével fémjelzett monstre-perben ítéltek halálra és végeztek ki 1958. szeptember 1-jén, és Teodor Margineanu tüzér hadnagy, aki az alakulatát próbálta fellázítani, ki akarta szabadítani a szamosújvári politikai foglyokat. Őt 1957. június 27-én kivégezték a szamosújvári börtönben. Hubbes Márton szabadulás újabb, talán még nyomasztóbb börtönt jelentett. A baragani Olaruba, a kijelölt kényszerlakhelyre vitték. Itt négy éven át másodmagával, egy öreg csíki székellyel bútor nélküli vályogkunyhóban, a legembertelenebb körülmények között, mezőgazdasági napszámosként tengette életét. Az olarui tábornak valóságos irodalma van. Az ország minden részéből ide deportálták a politikai elítéltek családtagjait, az ,,osztályellenség” végsőkig megalázott képviselőit. A hét gyermekével ide hurcolt Visky Ferencné feljegyzéseiből, az 1958. december 2-án a szamosújvári börtönben kivégzett Sass Kálmán özvegyének és négy gyerekének a visszaemlékezéseiből rekonstruálható az az ,,életmód”, amelyet a fizikai megsemmisítésre ítélt kényszerlakhelyeseknek szántak. Nemcsak a bútorzat, az ágy hiányzott a földbe ásott vályogkunyhókból, hanem a legelemibb higiénai feltételeket sem biztosították. Emellett arra kényszerítették őket, hogy mindennap jelentkezzenek a milícián.   A lánya közel egy év múlva, 1959 augusztusában látogathatta meg. Hubbes Márton arra kérte gyerekeit, hogy ezentúl csak levélben keressék meg. A nagyobbik fia havonta, a kisebbik fiáról gondoskodó lánya, amikor csak tehette, csomagokkal segítette túlélni a kényszerlakhely megpróbáltatásait. Hubbes 1962-ben szabadult. Hazatérése után Sepsiszentgyörgyön nem kapott munkahelyet. A kőhalmi Apemin vállalat ágostonfalvi részlegénél munkásfizetéssel könyvelőként dolgozott 1966. január végéig, amikor hatvanévesen nyugdíjazták. Egészségi állapota megromlott, tüdőasztmát kapott. Ettől szenvedett 1976. február 7-én bekövetkezett haláláig. Arról nagyon keveset tudnak, hogy a hozzátartozók, a családtagok is megszenvedték az apa, anya vagy testvér politikai meghurcolását. Nemcsak Hubbes Mártont, hanem a nagyobbik fiát is már az 50-es évektől állandó megfigyelés alatt tartották, a rendes sorkatonai szolgálat helyett munkaszolgálatra vitték el. A lányát, Hubbes Évát 1959-ben a székely­udvarhelyi rajoni múzeumtól áthelyezték a bögözi általános iskolához. Kisebbik fia, az akkor tizennégy éves Hubbes Alfréd elemi iskolai tanulmányait sem folytathatta Sepsiszentgyörgyön! Akárcsak bátyját, őt is munkaszolgálatra vitték.  /Tófalvi Zoltán: Hubbes Márton magányos forradalma. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 8., folyt.: márc. 9., 10./

Traian Basescu elnök Bukarestbe kérette Szász Jenő székelyudvarhelyi polgármestert, hogy személyesen tájékozódjék a március 15-i székely nagygyűlésről. Egyes hírek szerint Basescu előzőleg a belügy- és az igazságügyi miniszterrel, valamint a titkosszolgálatok vezetőivel tárgyalt. Székelyudvarhelyen zavartalanul zajlik majd le a március 15- i székely nagygyűlés – biztosította március 10-én Bukarestben Szász Basescut. Szász meghívta Basescut a március 15-ei ünnepségre, az államfő elfogadta a meghívást, de jelezte: ha nem is tudna elmenni éppen március 15-én, egy későbbi időpontban megteszi látogatását. Szász sérelmezte, hogy az MPSZ választásokon való részvételét megakadályozták 2004-ben és kérte az államfőt, hogy legyen tekintettel a választási törvény módosításának szükségességére. Elmondta: nem számít provokációra, incidensre, Corneliu Vadim Tudor fenyegetésének nem hisz. Sófalvi László, az RMDSZ helyi szervezetének vezetője szerint semmi értelme annak, hogy Basescu megjelenjen Székelyudvarhelyen. Hargita megye prefektusa, Constantin Strujan úgy nyilatkozott: nem lesznek incidensek, a szervezők ugyanis egyeztettek a csendőrséggel és rendőrséggel. C.V. Tudor, a Nagy-Románia Párt elnöke kijelentette, neki és híveinek nincs szükségük engedélyre, hogy saját hazájában oda utazzon „sétálni”, ahova akar. /Basescu Bukarestbe kérette Szász Jenőt. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 11./

2004-ben több Hunyad megyei településen az RMDSZ-es tanácsosok száma felére csökkent az előző ciklushoz képest, a szövetség a megyei tanácsból is kiszorult. Lupényban viszont sikerült visszahódítani a tanácsosi helyet, sőt csupán 29 szavazat hiányzott a második helyhez, a bányavidéki város magyarságának összefogása a megye legjelentősebb növekedését érte el. Mára azonban a lupényi RMDSZ az egyetlen tanácsosi tisztséget is elvesztette. Tavaly márciusban megürült a tanácsosi hely: Dézsi Attila lupényi RMDSZ-elnök Dévára került, előbb főtitkári, később alprefektusi tisztségbe. A választási lista második helyén dr. Csontos József szerepelt, akit a megyei RMDSZ vezetősége nem kedvelt. A Hunyad megyei prefektúra – amelynek jogi oldaláért Dézsi Attila felelős – beperelte a lupényi tanács jóváhagyó határozatait, mivel 2002 óta dr. Csontos József személyi igazolványában állandó lakhelyként Marosvásárhely szerepel. Ezután dr. Csontos József három hét alatt kicserélte a személyi igazolványát lupényira, mondta el Dézsi. Dr. Csontos József szerint azonban mindez ürügy, hogy eltávolítsák tanácsosi tisztségéből. Közismert ugyanis, hogy több mint 20 éve Lupényban él, sőt, a lupényi kórház igazgatója és Hunyad megyei tanácsos is volt. A 2002-ben csináltatott marosvásárhelyi személyi igazolvány ellenére ő továbbra is lupényi lakos maradt. A lakhely feszegetése mögött az RMDSZ megyei vezetőségének vele szembeni ellenszenvét látja. Közben, több mint fél évig a tanácsosi hely betöltetlen maradt. Vagyis a lupényi magyarságnak valamilyen gondjával egyszerűen nem volt kihez fordulnia. Végül bírósági döntéssel idén januárban dr. Csontos József ismét elfoglalhatta tanácsosi tisztségét. Még aznap kilépett az RMDSZ-ből, s függetlenként vesz részt a tanács ülésein. Döntését azzal magyarázta, hogy az RMDSZ megvonta tőle a politikai támogatást. Az RMDSZ nem hagyja annyiban a dolgot: februárban Winkler Gyula megyei RMDSZ elnök levélben felszólította dr. Csontost, hogy mondjon le tanácsosi tisztségéről, mert a tanácsosi tisztséget az RMDSZ szerezte meg. Csontos nem mond le. /Chirmiciu András: Elveszett RMDSZ-es tanácsosi hely Lupényban. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 11./