Május 30-án Kolozsváron az Erdélyi Múzeum-Egyesület gyűléstermében, a Mesél a magyar Kolozsvár sorozat második láncszemeként, az Erdélyi Magyar Ifjak szervezésében vetítették a Corvin Stúdió Szép város Kolozsvár című videókalauzát. A Csép Sándor rendezésében, forgatókönyvével készült háromnegyed órányi alkotás sorra veszi a kincses város múltját, minden nevezetes műemlékét, civilizációs értékét. „Egy város, amely több mint amennyi ma látszik belőle” – jellemzi a film az évszázadok óta Erdély fővárosának szerepét betöltő Kolozsvárt. Történelmünk ide vonatkozó nagyjait eleveníti fel: Heltai Gáspárt, Mátyás királyt, Apáczai Csere Jánost, Bocskai Istvánt, Báthory Istvánt, Bethlen Gábort, Mikó Imrét stb., de utal az évszázadok során itt élt sok-sok névtelen magyarra, akik megépítették, védték, gazdagították a várost. /Ö. I. B.: Filmen is Szép város Kolozsvár. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 1./

Bihar megyében Siter a Hegyköz talán legszebb fekvésű települése, Árpád-kori templomának tornyából az egész vidéket belátni. Nyeste János református lelkész elmondta, a magyarországi Teleki László Alapítvány jóvoltából folytatják a templom falfestményeinek restaurálását, és holland magánemberek segítségével újítják fel a templombelsőt. A hollandok már nyolcadik éve járnak a hegyközi kis faluba, és segítenek, ahol tudnak. Nemcsak anyagilag, hanem kétkezi munkával is. /Both Abigél: Hollandok segítenek a siteri templom felújításában. = Reggeli Újság (Nagyvárad), jún. 1./

Kevés oktatási intézmény büszkélkedhet iskolatörténeti múzeummal – a Nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium most már megteheti. Megálmodója és egyik megvalósítója Józsa Miklós tanár volt. Az ötlet még a Ceausescu korszakban merült fel. Amikor előkerült a sok régi, értékes okmány, fénykép, címer, jobbnak látták inkább eldugni, mint kiállítani őket, mondta a most már nyugdíjas tanár. A rendszerváltás után Simon János igazgató biztosított termet az iskolamúzeum számára. Az okmányok, képek, címerek rejtekhelyét Nemes János igazgató árulta el annak idején Horváth Mihálynak, aki Józsa Miklósnak adta tovább. Megindult a városban a gyűjtés. Így sikerült berendezni 2001 májusában az első termet. A kiállítás mottójául Kányádi Sándor verse szolgált: “Be kell hordanunk, hajtanunk mindent / ...semmi sem fölösleges” Könyvritkaságok is helyet kaptak. A Bethlen-napok meglepetése volt az idén felújított második helységben berendezett XIX. századi osztályterem. /Takács Ildikó: “Be kell hordanunk mindent”. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 1./

Kolozsváron a Bolyai u. 7. sz. alatti, 21 lakásos házat a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség peres úton visszaköveteli. Az ingatlan 1952-ben államosítás révén került az állam tulajdonába. A 112/1995-es törvény lehetővé tette, hogy az államosított ingatlanokban levő lakásokat a bennük lakó bérlők megvásárolhassák. 1996-97-ben a ház minden lakója megvásárolta a lakást, amelyben lakott. Az egyik lakó, Batiz Sándor szerint nem tudtak arról, hogy a ház nem volna eladható. 2004 októberében a Római Katolikus Érsekség törvényszék elé idéztette őket, azt kérve, hogy semmisítsék meg adásvételi szerződéseket, mert rosszhiszemű vásárlókról van szó. Ők nem rosszhiszemű vásárlók, hanem áldozatai a hanyag munkának, a nemtörődömségnek. Ha az egyházak nyilvánosságra hozták volna visszaigénylendő ingatlanjaik listáját, akkor ma nem lennének ezek a perek. Pervesztés esetén maradhatnak bérlők. Országszerte mintegy 2000-2700 egyházi ingatlanról van szó. Igazságos-e ezek visszaadása? – kérdezte a cikkíró. /Batiz Sándor: Lakásperek: egyházak kontra híveik, Postafiók rovat. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 1./

Újabb vereséget szenvedett Monica Macovei igazságügyi miniszter a parlamentben. A tárcavezetőnek nem sikerült meggyőznie a képviselőház jogi bizottságának törvényhozóit a Büntetőtörvénykönyv általa elképzelt módosításáról. A szakbizottság szavazata szerint a gyanúsított megfigyelésének időtartama 120 napos marad, noha az igazságügyi miniszter ezt 180 naposra szerette volna hosszabbítani. Az ügyész által elrendelhető telefonlehallgatások esetében sem fogadták el a képviselők, hogy a megfigyelt személynek három napig rögzítsék beszélgetéseit, elégségesnek tartották az egy napot. Abba sem egyeztek bele, hogy ezentúl az ügyészi határozat legyen elég ilyen megfigyelésekhez. A törvényhozók rögzítették, a bírói határozat élvez elsőbbséget. A képviselők a módosító indítványok közül azt a tárcavezető által megfogalmazott javaslatot is törölték, hogy nyilvános helyen videó- és hangszalagra lehessen rögzíteni a gyanúsítottat. /Macovei újabb veresége a parlamentben. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 2./

Cs. Gyimesi Éva az Élet és Irodalomban kifejtette a magyar egyetemért küzdőkkel szembeni elutasítását. Fennkölt szavakkal írt az egyetemről /”felnézhetek az igazság, a jóság és a szépség minden olyan értékalakzatára, amely egyetemes öröksége az emberiségnek.”/. Őt, aki a magyar tanszék vezetője volt, nem zavarja, “ha egyelőre nincsen a falakon, ajtókon magyar felirat, vagy ha egyik-másik tárgyat románul hallgatom, mert az előadó jobb felkészültségű”. Azzal érvelt, hogy Apáczai Csere János sem magyarul sajátította el a tudást… Nálunk, írta, “még mindig a diszciplínák és az egész intézmény nemzeti és ideológiai körülcövekelése, pártcsatolmánnyá züllesztése zajlik”. Szerinte a szakmai-szellemi színvonal emelését “minduntalan fékezi, meg-megakasztja a védekező nemzeti bezárkózás, amelynek jegyében az értelmiségi elit a honi hagyományt gyűjtögető, megmentő, ápoló „tudományosságra” szorítkozik”. Cs. Gyimesi Éva így írt a Bolyai Kezdeményező Bizottságról: a “BKB szakmailag inkompetens ágensek gyülekezete, nincs mögöttük professzionális tudásgyakorlat, nem alapoznak azokra a pályázási lehetőségekre, amelyek a magyar tanszéktagoknak és hallgatóknak az EU-s programokban már több mint egy évtizede elérhetőek.” A cikkíró szerint a BKB a bezárkózáson dolgozik, “amelyikben máris a kontraszelekció konjunktúrája, a gyorstalpaló doktoripar hódít”. /Cs. Gyimesi Éva: Soliloquium az erdélyi magyar egyetemről. = Élet és Irodalom (Budapest), jún. 2./

A Kolozsvári Sajtódíjak Gáláján a Szabadság napilap László Attilát, az RMDSZ Kolozs megyei elnökét, városi tanácsost díjazta, Balló Áron főszerkesztő adta át a kitüntetést, mert László Attila hozzájárult ahhoz, hogy beindult a városfejlesztési stratégia kidolgozása, a főtéri régészeti gödrök betömése terén haladást ért el, továbbá a megyei RMDSZ-szervezetben törekedett a működőképesség javítása. /Kolozsvári Sajtódíjak Gálája. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 2./

A Transylvania Trust Alapítvány helyi, regionális és nemzetközi szinten egyaránt kiterjedt partnerhálózattal büszkélkedhet, ennek köszönhető, hogy eleget tehet vállalt feladatainak, eredményesen dolgozhat az épített örökség fenntartható védelméért. Tevékenységei: Erdély épített örökségének dokumentálása, tudományos rendezvények és ismeretterjesztés, szakoktatás, szaktanácsadás, csereprogramok, illetve az integrált örökségvédelem, ennek egyik eredménye a bonchidai Bánffy-kastély helyreállítása. Működésének tíz évét háromnapos: Kolozsváron, Bonchidán és Torockón zajló rendezvénysorozattal ünnepli az alapítvány. Június 1-jén Kolozsváron a nagyobb projektekről beszámoltak a programvezetők. Jelen voltak a Transylvania Trust partnereinek, szponzorainak képviselői, többek között Szentpéteri István konzul-helyettes, Entz Géza, a Pro Professione Alapítvány képviselője és a Polgár-Társ Alapítvány. Tíz év alatt 70–80 faluban mintegy 2000 objektumról készült fényképes dokumentáció, számos országos és nemzetközi tudományos ülésszakot rendeztek, a legjelentősebbek évről évre Szovátán és Kolozsváron zajlanak. Az erdélyi műemléképületeket bemutató füzetsorozat 41. számánál tart; építettörökség-fenntartó tehetséggondozó szakkollégium működik, szaktanácsadást nyújtanak az egyházi vagyonokhoz tartozó épületek helyreállításához. /F. I.: Összefogással az épített örökség védelméért. 10 éves a Transylvania Trust Alapítvány. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 2./

Írói vendégoldalakat épít adatbankjához a Transindex.ro portál, a sort Láng Zsolt Marosvásárhelyen élő író, drámaíró honlapja nyitotta. Az Adatbank.ro a Jakabffy Elemér Alapítvány és a Transindex akadémiai projektje, melyben eddig 35 irodalmár és társadalomtudós vendégoldalát indította el. Bányai Éva és Balázs Imre József irodalmárok választották ki a kiemelkedően jelentős irodalmi szerzőket, akik életműve digitalizáltsága nem megfelelő. Eszerint a következő hónapokban Balla Zsófia, Bogdán László, Csiki László, Demény Péter, Farkas Árpád, Kelemen Hunor, Király László, Kovács András Ferenc, Láng Zsolt, László Noémi, Lövétei Lázár László, Markó Béla, Orbán János Dénes, Papp Sándor Zsigmond és Vida Gábor adatbanki vendégoldalait teszik közzé. Az írói vendégoldalakat követően a kiemelkedő természettudósok és filmesek vendégoldalainak elindítását tervezik. Az Adatbank.ro szakmai irányítója Bárdi Nándor budapesti jelenkortörténész. A vendégoldalak mellett az Adatbank.ro bibliográfiákat, tanulmányköteteket, folyóiratokat, helységnévtárakat, katasztereket, könyvtárkatalógusokat, térképtárakat és egyéb kutatóknak szánt segédeszközöket tartalmaz. /Íróvendégek a Transindex-”bankban”. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 2./

A csángókérdést – Romániában és Magyarországon egyaránt – még mindig érzelmi és politikai ügyként kezelik, ahelyett, hogy végre objektív, tudományos kutatások alapján foglalkoznának e témával – hangzott el egyebek között a Moldvában zajló csángókonferencián. A kétnapos tudományos tanácskozást a Teleki László Alapítvány szervezte, társrendezőként vett részt a marosvásárhelyi Pro Európa Liga, a kolozsvári Kriza János Néprajzi Társaság és a Moldvai Magyar Csángószövetség.  Az idei konferencia újdonsága, hogy Moldvában, Bá­kóban és Pusztinán zajlik. Diószegi László, a Teleki Alapítvány igazgatója a bákói konferenciától valós román–magyar párbeszédet várt, de ez most sem jött létre, mert a román meghívott előadók és résztvevők többsége nem vett részt a konferencián. Mégis áttörésnek értékelhető az egyházügyi kerek­asztal, amelyen számos jeles személyiség között képviseltette magát a bukaresti római katolikus érsekség Vladmir Peterka teológiai egyetemi tanár révén. Az anyanyelvű szentmisék kérdésében a bukaresti érsekség képviselője is egyetértett vitapartnereivel abban, hogy a kérést előbb-utóbb meg kell oldani. Hangsúlyozta: egy folyamat elején vagyunk, türelmet kért. A konferencia legfőbb tanulságát foglalta össze Diószegi László, amikor azt mondta, hogy a párbeszédre tett minden kísérlet hasznos, határozottan kell fellépni, és örvendetes, hogy a fiatal csángómagyar értelmiség egyre nagyobb számban és egyre határozottabban képes a közösség érdekeit képviselni. /Elmaradt a párbeszéd (Csángókonferencia Moldvában). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 2./

Miske László rendezésében állította színre a debreceni Csokonai Színház Sütő András Káin és Ábel című drámáját, melyet szatmárnémeti és nagykárolyi fellépések után a Nagybányán, a Városi Színházban is bemutattak. Miske László sok erdélyi vagy Erdélyből elszármazott színészt választott munkatársul e darabhoz. Az Arabellát alakító színésznő, Vencz Stella a szatmárnémeti Harag György Társulat tagja, Éva megtestesítője, Sebők Klára pedig Kolozsvárról indult, de jelenleg szabadúszó, és Budapesten él. Káin és Ábel újvidéki (Cservenák Miklós és Révész Béla). /Farkas E. Zoltán: Káin és Ábel erdélyi színészekkel. Sütő András-drámával turnézik a debreceni színház. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 2./

A Szabadság három májusi száma (12., 15., 16.) két, nemrég Bukarestben megjelent könyvet ismertetett dr. Petru Grozáról, amelyeknek célja az őt körülvevő „mítoszok” lebontása és rehabilitálása. Az ismertetésnek csak kb. ötöde foglalkozik Groza „hőskorával”, az ország sztalinista-posztsztalinista szakaszával, amikor (1945–52 közt) Groza felelős miniszterelnök volt, majd (1952–58 közt) az ország protokolláris államelnöke. Groza pártja, az 1933-ban alapított Ekésfront, még az utolsó polgári, 1938-as választásokon sem mert indulni, bár a Komintern-parancsra szerveződött „erősen baloldali” MADOSZ-szal (a Magyar Népi Szövetség elődjével) társult. A háború után Sztálin a szovjet hadsereg által „felszabadított” államokat bolsevizálni akarta, noha (az illegalitásból) ezen országokban csak jelentéktelen számú bolsevista élt. Ezért bizonyos fokozatosságot tartott szükségesnek. Előbb mindenütt egy ideiglenes kormányt hozott létre élén egy „baloldali” politikussal, ügyelve, hogy ezekben a kulcspozícióban lévő miniszterek kommunisták legyenek. E kormányok alatt erőltetett tagfelvétellel megerősítette a kommunista pártot, majd 1946-ban vagy 1947-ben jól megszervezett-meghamisított választásokat rendezett. Az ekkor alakult kormányokat már bolsevisták vezették: ők voltak többségben. Csehszlovákiában az 1945-ben alakult ideiglenes kormány elnöke még a jól ismert Benes Eduard volt (1935–38 közt már volt köztársasági elnök). Az első választások 1946-ban voltak, a kormányelnök a pártfőtitkár Gottwald lett, a többi már gyermekjáték. Lengyelországban az ideiglenes kormány elnöke a londoni emigráns kormány elnöke kellett hogy legyen, Mikolajczik-nek hívták. Az 1947-es „választás” után – a recept szerint – már kommunista többség „alakult ki”. Bulgáriában az ideiglenes kormány elnöke egy bizonyos Georgiev volt, de csak a választásig (1946) mikor is a miniszterelnök a híres-hírhedt Dimitrov lett, kommunista többséggel. Magyarországon 1945-ben megpróbált Sztálin – kommunista szempontból előkészítetlenül – választást rendezni. A Független Kisgazdapárt 55 %-ot kapott, a kormány elnöke 3 hónapig Toldy Zoltán volt, majd Nagy Ferenc, aki az 1947. augusztus 31-i „választás” után – mikor is kommunisták győztek – kiszökött Svájcba. 1949 májusában a biztonság kedvéért még egy választásra volt szükség, hogy a sztálini recept gördülékenyen működjön. Romániában 1944. augusztus 23. és 1945. március 6. közt még két „polgári” kormány volt hatalmon (Stanescu versus Radescu), ezután jött Groza Petre, ő olyan jól bevált, hogy az 1946-os, durván meghamisított választások után is miniszterelnök maradhatott, 1952-ig. Groza vállalta a báb szerepét, sőt – amikor már 1952-ben megunta őt a párt – vállalta a másik báb, a köztársasági elnök szerepét. Így minden, ami 1952-ig történt – nemzetközi jogi szempontból – Groza lelkiismeretét terheli. Néhány kommunista emlékirat-író beszámolt ezen időkről is. Gáll Ernő kivételével nem dicsérik, sőt Balogh Edgár keményen bírálta Grozát. Sokan ma is elfeledkeznek Groza hangzatos kijelentéseiről a Duna föderációról, a vámunióról, a határok légiesítéséről, de ezek csak a békeszerződés megkötéséig hangzottak el. /Nagy L. György: Vannak-e a kompromisszumnak erkölcsi határai? = Szabadság (Kolozsvár), jún. 2./ A Szabadság május 12–15–16. számaiban Groza Péterről megjelenő cikkeket olvasva írt a lapba Kiss Erzsébet 78 éves nyugdíjas tanítónő, felidézve találkozását Groza Péterrel. Táncversenyen voltak a magyarfenesi lányokkal Kolozsváron. Groza Péter miniszterelnök meglátta a színes leánycsoportot (kalotaszegi népviseletben), és elhatározta fényképet készít a lányokkal. Elbeszélgetett a lányokkal, közvetlen volt. /Kiss Erzsébet: Találkozásom Groza Péterrel. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 2./

Dolgozatokat, több hónapos kutatásaik eredményét mutatták be június 1-jén Csíkszeredában a Sapientia – EMTE szociológia szakának végzős hallgatói. A társadalomtudományi tanszék által szervezett I. Térség – Érték Társadalom Konferencián elhangzott előadások a végzős hallgatók diplomamunkáinak részét képezik – mondta Bodó Juliannna egyetemi tanár. Csák László egyetemi tanár a Gyergyói-medencében zajló Integrált vidékfejlesztési programról értekezett. /Dobos László: TÉT-konferencia a Sapientián. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 2./

Idén már 80 stand áll a népművészek rendelkezésére Csíkszeredán, a Szabadság téren. Lőrincz Zsuzsanna, a székelyudvarhelyi Artera Alapítvány elnöke, a sokadalom főszervezője jelezte, nem csupán erdélyi, de Vrancea megyei alkotók is kiállították termékeiket. Fafaragók, fazekasok, gyöngyfűzők, szövőasszonyok, használati edényeket, kegytárgyakat, rusztikus ruhákat készítők, népi bútorfestők, bőrdíszművesek, csipkeverők, mézeskalácsosok, üvegfúvó mesterek mutatják be termékeiket. Megnyílt a Hargita Megyei Művészeti Népiskola faragókörének munkáit bemutató kiállítás is. /Kristó Tibor: Míves emberek sokadalma. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 2./

A Transylvania Trust Alapítvány működésének tízéves évfordulója alkalmából a zárónapon Torockó került a középpontba, az ugyancsak tízéves rangos Europa Nostra-díjjal is kitüntetett Torockó Értékvédő Programmal együtt. Kiemelkedő dr. Román Andrásnak, a program kezdeményezőjének munkája, aki nélkül Torockó minden bizonnyal nem a mai képét mutatná. A Transylvania Trust elnöke, Szabó Bálint köszöntő szavai után Torockó polgármestere, Veres Rudolf szólt a közönséghez, megköszönve Budapest V. kerület önkormányzatának a tíz éven át tartó támogatást, a kerület évről évre vita nélkül szavazza meg a 10–12 millió forintos támogatást. Balasa M. Iván, a kötet lektora mutatta be a Műemlékvédelem Torockón című, frissen napvilágot látott kiadványt. A helyi unitárius templomban folytatódott a rendezvénysorozat Román András építész, műemlékvédő post mortem díszpolgárrá avatásával. Ezután a 15. számú ház falán álló emléktáblát leplezték le. A latin nyelvű felirat méltó emléket állít Román Andrásnak. Késő délután nyújtották át a Transylvania Trust Alapítvány díjait Torockó lakosainak, akik valamilyen módon kiemelkedően hozzájárultak az örökség megőrzéséhez: a tavaly is kiosztott Zsakó István díjat Balogh Szabolcs vehette át, az idén alapított Bosla Ferenc díjat Petri Irén és Zsakó Anna kapta. /F. I.: Torockó: a népi építészeti örökség génbankja. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 3./

Gyurcsány Ferenc Molnár Lajost egészségügyi miniszternek, Gráf Józsefet földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszternek, Kóka Jánost a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium élére, Szekeres Imrét a Honvédelmi Minisztérium, Petrétei Józsefet az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium, Persányi Miklóst a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, Göncz Kingát a Külügyminisztérium, Hiller Istvánt az Oktatási és Kulturális Minisztérium, Lamperth Mónikát az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium, Veres Jánost a Pénzügyminisztérium és Kiss Pétert a Szociális és Munkaügyi Minisztérium vezetőjének jelöli. A Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszterjelölt Szilvásy György – jelentette be a kijelölt miniszterelnök június 1-jén. Kiss Péter lesz a miniszterelnök politikai helyettese, és a Szilvásy György vezette Miniszterelnöki Hivatal egyben ellátja a miniszterelnök kabinetjének feladatait is. /Gyurcsány bemutatta a miniszterjelölteket. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 3./ Répássy Róbert, a Fidesz frakcióigazgatója úgy fogalmazott: ,,Úgy látszik, hogy Gyurcsány Ferencre nagyon mély benyomást tett Vlagyimir Putyin magyarországi látogatása, mert (...) az a kormánystruktúra, ami kezd kialakulni, elnöki vagy inkább félelnöki rendszerre hasonlít”. Formalitássá üresedett a miniszteri poszt, azok az új testületek viszont, amelyekben a tényleges döntések születnek, nem tartoznak a parlament ellenőrzése alá. A kormánynévsorra utalva Répássy Róbert úgy fogalmazott: ,,az MSZP nem képes megújulni. Reformkormányt ígértek, ehhez képest ugyanazok kormányoznak tovább, akik miatt most nagy a baj, akik miatt megszorításokra készül Gyurcsány Ferenc.”    /Ugyanazok kormányoznak, akik miatt nagy a baj (Gyurcsány bemutatta a miniszterjelölteket). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 3./

Május 26-án rendkívüli tanácsülés keretén belül aláírták az Aranyosgyéres és a magyarországi Kisbér közti testvérvárosi szerződést. /Schmidt Jenő: Testvérvárosi kapcsolat. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 3./

Kövesdi Kiss Ferenc mindent összegyűjtött a mezőségi falvak történetéről. Többen mondták, ezt a munkát meg kell jelentetni. A könyvet hasznosnak, hiánypótlónak, tekintették, de az óriási munkára nem vállalkoztak. Másokat az tartott vissza, hogy Kiss Ferenc a mű minden sorához, minden szavához ragaszkodott. Talán ezen a konokságán is múlott, hogy a rendszerváltást követően, amikor mindent kiadtak, a Mezőség krónikája Erdélyben nem jelent meg. A Deus ex machina Papp Vilmos kőbányai lelkész, egyetemi tanár, a Magyar Református Presbiteri Szövetség elnökének személyében érkezett, aki tisztelője és hűséges társa lett Kiss Ferencnek a mezőségi utakon, rendezvényeken. 1995-ben Még szólnak a harangok címmel a szövetség kiadta a monográfia rövidített változatát, 2006-ban pedig a Kráter Műhely Egyesület az egész könyvet: Riadóra szól a harang. A kiadó terve szerint eljut valamennyi településre, amelyről szó esik benne. Papp Vilmos és szövetségesei az egyedülálló és minden elismerést megérdemlő vállalkozás során óriási munkát végeztek. Ezt különlegesen szép könyvet Kiss Ferenc nem láthatja már. A kérdésre, hogy mikor kezdett érdeklődni a Mezőség iránt, a 90. születésnapjára készült beszélgetésben vallotta, hogy már 1933 tavaszán felébredt benne a kíváncsiság. Aktív felelősséggel 1940 után kezdte járni a Mezőséget. 1944 májusáig minden vasárnap látogatta a falvakat. Az 1960-as évek végén ment el ismét tájékozódni. Útjai során 147 település adatait jegyezte fel, s közben mindenütt legalább háromszor megfordult. A régi dalárdistákat, tanítókat, lelkészeket kereste és közben számba vette a falvak történetét. Az eredmény a monográfia, a Riadóra szól a harang, amely 1891-től mutatja be a Mezőség településeinek helyzetét, s köztük száznál több haldokló eklézsia sorsát. A vállalt feladatot sohasem fejezte be. 90-es éveihez közeledve a marosvásárhelyi Vártemplom örökös presbitere, a mezőségi szórványok őre szinte megszállottsággal hitt abban, hogy meg lehet menteni az omlófélben levő göci református templomot. Neki lett igaza. A mezőpanitiak felújították a templomot. Kiss Ferenc a mezőméhesi a frátai találkozókat a közösségépítés érdekében szervezte meg. Azt vallotta, hogy a Mezőség népünk szíve, s ha az megszűnik dobogni, akkor a tömbmagyarság egészsége is romlani kezd. /Bodolai Gyöngyi: Kövesdi Kiss Ferenc. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 3./

Mintegy 400 ezer ember gyűlt össze június 2-án, a pünkösdszombati csíksomlyói zarándoklaton. Az ünnepi szentmise előtt P. Pál Leó, a Szent Istvánról Nevezett Erdélyi Ferences Rendtartomány elöljárója köszöntötte a zarándokokat. „Isten, tarts meg minket őseink szent hitében és erényeiben” – fogalmazta meg az idei búcsú célját Jakubinyi György érsek, a gyulafehérvári római katolikus főegyházmegye elöljárója, idézve a Kis-Somlyó hegyén található Szálvátor-kápolnán olvasható feliratot. Az összmagyar társadalmon belül tapasztalható szembenállás megszüntetésére buzdított az ünnepi liturgia szónoka, Majnek Antal munkácsi megyéspüspök a csíksomlyói búcsún elhangzott szentbeszédében. Jakubinyi érsek köszöntötte a határon túli és a helyi zarándokokat, a keresztényeket és minden érdeklődőt, aki eljött erre a magasztos eseményre. Hangsúlyozta: az idei csíksomlyói nemzeti zarándoklat célja megegyezik az Erdő Péter bíboros-prímás által meghirdetett nemzeti imaév szándékával. Majnek Antal munkácsi megyéspüspök szentbeszédében kiemelte a csíksomlyói Mária-kegyhely jelentőségét, méltatva, hogy mit jelentett a történelem folyamán a Mária-tisztelet a magyarság, ezen belül a székelység számára. Mint mondta, a székely nép sokszor megtapasztalta imái meghallgatását, mikor „győzelmet és békét esdett”. Külön kitért arra, hogy veszélyben van a család intézménye, a házasság szentsége. Tragikusnak nevezte, hogy sok családban már „nem kell a gyermek”, s hogy az eutanázia révén többen szabadulni akarnak a betegektől és az öregektől. „Az ember Isten akar lenni Isten helyett” – mondta a szónok, hozzáfűzve, hogy közben „szétesik a család, elfogy a nemzet”. „Jönnek új népek, általunk megvetettek, de akik szeretik a gyermeket és megkapják az Istentől a jövőt” – fűzte hozzá a püspök. Majnek Antal hangsúlyozta, hogy mindezek ellenére van esély a megmaradásra, ha a hit szilárd sziklájára építjük ezt a jövőt, ha hűségesek maradunk az egyházhoz és mindent alárendelünk az evangélium tanításainak. A politika kisebbségbe kényszerítette a határon túli magyarságot – mondta a szónok, aki szerint a megoldás nem a politikában, hanem e nemzeti közösség lelkében rejlik. Véleménye szerint „nagy bajban van” a nemzet, de hozzáfűzte, hogy a jövőre reménységgel kell gondolni. A nemzet megújulását a püspök abban látja, hogy a magyarok rendet tesznek önmagukban és egymáshoz fűződő kapcsolataikban. Szerinte véget kell vetni az összmagyar társadalmon belül tapasztalható szembenállásnak. /Egységet az összmagyarságon belül! Közel félmillió résztvevő a csíksomlyói búcsún. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 5./ Nem riasztotta el az esős időjárás a hét végén a Csíksomlyóra érkezett több százezer zarándokot. A csíkszeredai járhatatlan utak megpróbáltatásokat okoztak. Több tízezren vágtak neki gyalog a zarándoklatnak – egyes környékbeli hívek, mint például a gyergyóalfalusiak vagy gyimesközéplokiak „keresztaljával”, vagyis a templomi zászlókkal, kereszttel felvezetett zarándokcsoporttal gyalogosan teszik meg a mintegy hatvan kilométeres távolságot. Az utóbbi években a magyarországi testvértelepülésekről érkezett zarándokok is az itteni falvak keresztaljáihoz csatlakoznak. Idén Belső-Ázsiából hárman zarándokoltak el a pünkösdi búcsúra, ujgurok. Évente jönnek Kanadából, Új-Zélandról, valamint Európa több országából. A szertartást követően Majnek Antal püspök a lapnak nyilatkozva azért adott hálát Istennek, hogy eljöhetett Csíksomlyóra, és hogy az utóbbi napok rossz időjárása ellenére egy csepp eső sem esett a szentmise alatt. „Ez sem véletlen, hiszen az Úristen nagyon figyelmes” – mondta az egyházi vezető. Vizi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke évente elzarándokol Csíksomlyóra. „Nagy várakozásokkal jöttem idén is, mint minden évben – mondta az akadémikus -, és úgy megyek haza, hogy csodálatos pillanatokat élhettem át, mert magyarokat láttam érkezni a világ minden tájáról. Valami összeforrasztott minket, ez pedig a magyarság érzete, és ettől nagyon boldog vagyok.” /Mihály László: Pünkösd rózsafüzérrel, esőkabáttal. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 5./ Tavaly húsvétkor indították útjára első ízben Balatonzamárdiból a feltámadási jelvényt, amely stafétaként járta körbe a Kárpát-medencét, hogy pünkösdszombatjára Csíksomlyóra érkezzen. Idén nagypénteken, a tihanyi Golgotán kettévált a feltámadási jelvény útja: egyik északnak, másik délnek indult, hogy szív alakban járják körbe a magyarok által lakott területeket. A déli útvonalat követő feltámadási jelvényt Zala – Szlovénia – Somogy – Baranya – Horvátország – Bácska – az Alföld (Szeged és környéke) – Déva – Gyulafehérvár – Makfalva – Homoródújfalu – Sepsiszentgyörgy – Kászonok – és Alcsík fontosabb állomásokkal e vidékek katolikus, református és unitárius magyarsága adta kézről kézre. Az északnak induló jelvény Veszprém – Sopron – Győr – Felvidék – Budapest – Eger – Sátoraljaújhely – Felvidék – Kisszelmenc-Nagyszelmenc – Kárpátalja (Ungvár, Munkács) – Szatmárnémeti – Kalotaszeg – Kolozsvár – Torda – Marosludas – Marosvásárhely – Szászrégen – Gyergyószentmiklós – Felcsík útvonalat járta be, Somlyóra a madéfalvi keresztaljával érkezett. A jelvényeket minden állomáson ünnepséggel fogadták, mindenütt szalagot tűztek rájuk. Az utolsót Jakubinyi György érsek tűzte fel a kordon indulása előtt. /Takács Éva: Nemzeti zarándoklat Csíksomlyón. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 5./

A trianoni békediktátum megkötésének 86. évfordulója alkalmából tartottak megemlékezést a magyar lakta vidékeken. Zebegényben a történelmi egyházak képviselői ökumenikus imát tartottak a határon innen és túlról érkezett jelenlévőkért. Sepsiszentgyörgyön több mint kétszázan vettek részt az Erdélyi Magyar Ifjak és a Magyar Polgári Szövetség által szervezett trianoni megemlékezésen a belvárosi park egykori országzászlótartójának közelében. A rendezvény a történelmi magyar egyházak templomainak harangzúgásával kezdődött. A rendezvényen beszédet mondó Gazda Zoltán, MPSZ sepsiszéki elnök kiemelte: a közelmúltban összeomlott a szovjet birodalom, megszűnt Csehszlovákia, Jugoszlávia, s nemrég tartottak népszavazást Montenegróban. „Ott a Székelyfölddel azonos nagyságú tartomány függetlenségéről döntöttek” – mondta Gazda. Hozzátette: Koszovó is előbb-utóbb rendezni fogja jogi státuszát, és Romániában is megnyugtatóan kell megoldani a kisebbségi kérdést. A trianoni békeszerződést 1920. június 4-én írták alá az első világháború győztes nagyhatalmai és Magyarország képviselői. A békeszerződés értelmében Magyarország területe a csaknem 283 ezer négyzetkilométerről 93 ezerre, lakossága 18 millióról 7,6 millióra csökkent. /Trianon – megoldásra váró kérdések. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 5./ Székelyudvarhelyen június 4-én javarészt magyarországi zarándokok-turisták és látogatók társaságában emlékezett az igazságtalan trianoni békediktátumra az MPSZ udvarhelyszéki szervezete, illetve a Rákóczi Szövetség a központi szoborparkban. Hegyi Sándor református lelkész a „mert nem félelemnek lelkét adta nekünk az Isten“ jelmondat elmélyítésére kérte az egybegyűlteket, majd dr. Szakács István Péter, az MPSZ udvarhelyszéki elnöke emlékezett. /mlf: Trianon-megemlékezés. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jún. 5./

Átszervezik a magyar-magyar kapcsolatokért felelős kormánystruktúrákat is Magyarországon. Gyurcsány Ferenc hétvégén bemutatott „reformkormányában” a határon túli magyarok ügyével is foglalkozó Miniszterelnöki Hivatal vezetésére Szilvásy Györgyöt jelölte. Szilvásy már több kormányban és több tárcánál is államtitkári hivatalt töltött be. Átszervezések várhatóak a Határon Túli Magyarok Hivatalánál is, sajtóinformációk szerint személyzeti leépítések lesznek. Az önálló Informatikai és Hírközlési Minisztérium megszűnésével a határon túl futó nagyszabású informatikai programokat is a Szülőföld Alap támogatja majd. Kérdéses azonban, hogy megkapja-e a pénzeket is, amelyek a minisztérium rendelkezésére álltak. A Magyar Nemzet szerint a HTMH-ban a hivatal több munkatársát elbocsátják. A Fidesz szerint formalitássá üresedett a miniszteri poszt, viszont azok az új testületek, amelyekben a tényleges döntések születnek, nem tartoznak a parlament ellenőrzése alá. A Fidelitas szerint az „új kormány tagjai közül legalább nyolcan voltak aktív irányítói annak a KISZ-nek, melynek egyik legfőbb feladata a rendszerváltást szorgalmazó, a demokráciát, a szabadságot szerető és követelő ifjúság önszerveződésének elfojtása volt”. Politológusok szerint a miniszterjelölti listából és a tervezett kormányzati struktúrából az derül ki, hogy Gyurcsány nemcsak a kormányfői hatalmat, hanem MSZP-n belüli szerepét is erősíteni kívánja. /Guther M. Ilona, Budapest: Elbocsátások várhatók a Határon Túli Magyarok Hivatalánál? = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 5./

– Nem kell sokat változtatni a magyar külpolitikán, egyértelműen azt az irányt kell folytatni, ami eddig érvényes volt, a hangsúlyok nem fognak változni – nyilatkozta Göncz Kinga magyar külügyminiszter-jelölt az MTI-nek. Elmondta, hogy a felkérése „viszonylag a végén dőlt el”. Sok nemzetközi példa van arra, hogy kvázi civil külügyminiszter dolgozik a kormányban, tehát nem a diplomáciai testületből jön, hanem kívülről – magyarázta. Hozzátette: EU-tagként lazább a határ bel- és külügyek között. Azzal kapcsolatban, hogy a Határon Túli Magyarok Hivatala (HTMH) – ismét – átkerül a miniszterelnöki hivatalhoz, Göncz Kinga úgy vélekedett: ez szervezeti döntés volt, s nyilvánvalóan szoros lesz az együttműködés ebben a kérdésben a kancellária és a külügyi tárca között. Meglepetten fogadta a magyarországi közvélemény Göncz Kinga jelölését a külügyminiszteri tisztségbe. A Magyar Nemzet szerint „a szakmai kontrollt kiiktató kormányzati struktúra ismeretében nehéz komolysággal beszélni a miniszteri listáról”. A Magyar Hírlap cikkírója úgy vélekedik: sokan nem értik, hogyan eshetett a választás Gönczre. „Azt már sejteni lehetett, hogy Somogyi Ferenc nem ismételhet, s forrásaink szerint a külpolitikában magának aktív szerepet tervező Gyurcsány eldöntötte, hogy nem karrierdiplomatát nevez ki. (…) Göncz Kinga ráadásul nagyon megsértődött, amikor kiderült, hogy nem számít rá a jövőben szociális miniszterként Gyurcsány, így részben ezeknek a tényezőknek köszönhetően lehet ő a jövőben a külpolitika irányítója.” A Népszabadság szerint Göncz Kinga kinevezése annak jele, hogy a kormányfő önmaga akar külpolitizálni. /Göncz Kinga: nem kell sokat változtatni a magyar külpolitikán. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 5./

Az ÚMSZ által is közölt Tiltakozáshoz egyre több ismert személyiség csatlakozik a határon innen és túlról. A dokumentumban tizennyolc hazai és határon túli személyiség tiltakozott a Ziua című napilap hasábjain „az utóbbi időben egyre gyakrabban megjelenő uszító hangvételű, nacionalista és idegengyűlölő tartalmú írások, különösen Victor Roncea gyűlöletbeszédet idéző cikkei ellen”, amelyek az aláírók szerint „vegytiszta vasgárdista szellemben bujtogatnak”. A dokumentum a Ziua május 29-i számában Ungureanu nyelve címmel közölt cikkből indul ki, azonban Michael Shafir, a főkezdeményező szerint „ez csupán a csepp volt, amellyel betelt a pohár”. Roncea kifogásolt írásának zárómondata ugyanis: „Parancsnok, add ki az utasítást!” A Ziua a Tiltakozásra adott válaszában azt állítja, hogy a „parancsnok” mögött nem a tiltakozók által sejtett Horia Sima vasgárdista vezetőt, hanem Traian Basescu egykori hajóparancsnokot kell keresni. Az Adrian Patrusca által jegyzett válaszcikk ugyanakkor sejteti: a tiltakozás politikai indíttatású: „valójában a külügyminiszternek telt be a pohár”, ezért felhívta ismerőseit, hogy a védelmére kelljenek. Patrusca cikke azzal vádolta a Tiltakozás aláíróit, hogy Mihai Razvan Ungureanu védelmére kelve ők maguk bizonyultak zsidógyűlölőnek. „Antiszemita az, aki megengedi magának, hogy a zsidók szenvedését felhasználja saját érdekében” – áll a cikkben. Michael Shafir, a Tiltakozás főkezdeményezője a Szabad Európa Rádiónak adott interjúban azonban rámutatott: a Tiltakozás nem elsősorban az antiszemitizmus ellen irányult. Az Ungureanu nyelve című írás „csupán az utolsó csepp a pohárban”, mert ez az első olyan írás, amely teljesen egyértelműen gyilkosságra szólít fel. „A zsidóellenes cikkek száma messze elmarad az utóbbi időben egyre nyilvánvalóbban magyarellenes, magyar kisebbségellenes cikkeké mögött” – mutatott rá a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetem professzora. A Ziua szerint ellenben az újság „ártatlanságát” az is bizonyítja, hogy Nicolae Cajal, a zsidó hitközösségek egykori vezetőjének unokaöccse elvállalta a lap képviseletét a „vádlók” ellen indítandó perben. Időközben folyamatosan dagad az aláírók tábora. /A magyarellenesség ellen tiltakoztak a „tizennyolcak”. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 5./

Több napos rendezvénysorozattal ünnepelte alapításának négyszázadik évfordulóját Nagyszalonta. Emlékeztek arra, hogy 1606. június 3-án Bocskai István fejedelem átadta az adománylevelet 300 hajdújának, akik megalapították Nagyszalontát. A város lakói az évforduló alkalmából emlékművel tisztelegtek az alapítók emléke előtt, melynek helyszínéül az Erzsébet-kertet, az egykori millenniumi emlékparkot választották. Deák Árpád nagyváradi szobrászművész alkotása két nemes tartású, strázsáló hajdút ábrázol, az idő kapuja előtt, amint az adománylevelet s a városalapítók nevét tartalmazó bronzplakettet fogják. Markó Béla kormányfő-helyettes kifejtette: a hajdúváros büszke lehet arra, amit az elmúlt évszázadok alatt teremtett. Markó Béla beszédében kifejtette: kettős minőségben, a kormány képviselőjeként és az RMDSZ elnökeként van jelen, ami 15 éve elképzelhetetlen lett volna. Még sok a tennivaló, fejtette ki Markó, a restitúció mellett a szellemi értékek, a történelem, a múlt visszaszerzését említve. A két testvérváros, Sarkad és Csepel polgármestere a határon átívelő együttműködés sikerét hangsúlyozták, majd Galli Teréz erre az alkalomra írt, Nagyszalonta az én hazám című dalát adta elő. /Pap Melinda: Nagyszalonta: a hadak útjától az otthonig. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 5./

Mátyás király szellemi örökségét kutatja és mutatja fel a kolozsvári, 1992-ben alakult Amaryllis Társaság /alapítója és tiszteletbeli elnöke László Bakk Anikó muzikológus/. Az elmúlt tizennégy évben szerteágaztak e tevékenység szálai, és Nagyenyeden, Nagyváradon, Székelyudvarhelyen sorra alakultak a fióktársaságok, az úgynevezett Amaryllis-bimbók. A marosvásárhelyi Tamburin 2004-ben kapcsolódott be az áramlatba, és idén a XV. Mátyás-napok keretében Hunyadi János és fia, Mátyás címet viselő gyerekrajz-kiállítással jelentkeztek. Kovács András Ferenc beszélt a valódi reneszánszhoz hasonlító ifjúságról. A költő nagy jelentőséget tulajdonít az újjászületés eszmeiségének. Fellépett a Művészeti Líceum Tamburin tánccsoportja. /Ferencz Melánia: Az ifjúkor örök reneszánsza. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 5./

Nagybánya középkori, régi főterének új arca miatt rendezte az idén a Zazar-parti városban az RMDSZ ügyvezető elnöksége a II. Urbanisztika, területrendezés és műemlékvédelem elnevezésű nemzetközi tanácskozást. A rendezvénynek a Millennium III. Business Center fő épülete, a hajdani Fekete Sas szálló uniós pénzekből felújított épülete adott otthont. A tanácskozáson főként RMDSZ-es polgármesterek, alpolgármesterek, városrendezési tisztségviselők vettek részt, az előadók hazai és magyarországi építészek, építőtervezők, önkormányzati tisztségviselők és műemlékvédelmi hivatalnokok voltak. Nagybánya ugyan nem nagyváros, de kimagasló eredményekkel dicsekedhet az urbanisztika terén, és az e téren szerzett tapasztalatokat át szeretnék adni másoknak, jegyezte meg a házigazda város alpolgármestere, Ludescher István. „Ez a fórum azért más, mint a szárhegyi, mert Nagybánya szórványvidék, és az urbanisztikai problémafelvetésben fontos, hogy miként tudjuk érvényesíteni a helyi döntéshozatalban saját magyarsági kultúránkból és hagyományainkból fakadó álláspontunkat” – fűzte hozzá. A házigazdák közül a nagybányai Mitru Ildikó és Paskucz István műépítészek a Millennium III Business Center kivitelezésének tervét mutatták be. Ludescher István alpolgármester elárulta, hogy a projekt megvalósulásában nagy szerepet játszott a városi önkormányzat, s azon belül is az RMDSZ-frakció. /F. Z.: Urbanisztika a máramarosi szórványban. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 5./

Június első szombatján a hagyományos véndiák-találkozók mellett a Nemzedékek Találkozóját is már egy évtizede megszervezik a bánsági szórványban, melyen a hagyomány szerint minden Temesváron magyarul érettségizett véndiák, illetve valamennyi magyar iskolában tanított pedagógus részt vesz. Virginás Tar Judit, a Bartók Béla Líceum igazgatója köszöntötte a bel- és külföldről érkezett, közel negyedezer véndiákot, és emlékeztetett az alma mater idei hármas jubileumára: az egykor katolikus elemi fiúiskolaként működött iskolaépületet 75 éve avatták, 35 éve jött létre a jelenlegi Bartók Béla Elméleti Líceum, és 125 éve született Nagyszentmiklóson az iskola névadója, Bartók Béla zeneszerző. A véndiákok iskolájukra és életpályájukra emlékeztek. A találkozón Halász Ferenc, az iskolát támogató Bartók Béla Alapítvány elnöke összesen 11,7 millió régi lejt tartalmazó borítékokat adott át a temesvári magyar diákoknak, akik hazai és nemzetközi vetélkedőkön díjakat nyertek. /Pataki Zoltán: Bánsági nemzedéktalálkozó. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 5./

Kézdiszentléleken, a Perkő alatti településen második alkalommal szervezték meg az Erdélyi Gyermek- és Ifjúsági Néptáncegyüttesek Találkozóját. A kedvezőtlen időjárás miatt az ideit nem a Perkőn, hanem a művelődési otthonban tartották meg. A találkozón tíz csoport, két határon túli – komáromi és szentgáli – és nyolc erdélyi – táncegyüttes volt jelen. A művelődési otthon előtt népi mesterek állították ki szebbnél szebb munkáikat. A délutáni fellépést megelőzően nyolc kézdivásárhelyi és környékbeli iskoláscsapat helytörténeti témákból és népszokásokból mérte össze tudását. /Iochom István: Néptánctalálkozó Kézdiszentléleken. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 5./

Ideje, hogy a Gheorghe Funar által megterveztetett címert új váltsa fel. Minthogy Kolozsvár a XIV. századtól századokig ugyanazt a címert használta, a lehető legtermészetesebb volna ezt elővenni. A pártállam maradi, a hűbéri rendszer eszmeiségét hordozó jelképeinek minősítette és eltiltotta a megyék, a városok címerének használatát. Később, 1968-ban, a megyék újbóli létrehozásakor az egykori tiltók szükségesnek érezték, hogy visszatérjenek használatukhoz. Új címereket rajzoltattak. Ezt folytatta Funar, amikor hatalma teljében új címernek minősített rajzzal „ajándékozta meg” Kolozsvárt. A címertani bizottság és a helyi értő közvélemény nem fogadta el, a városháza mégis ezt használja. Asztalos Lajos már javasolta László Attilának, az RMDSZ megyei elnökének, hogy a város régi címerét kellene használnia. Kolozsvár háromtornyos, városfalas-kapus címere a szűcs céh 1369-ben kelt oklevelének pecsétjén tűnt fel először. Ahhoz azonban, hogy ezt elismerjék, királyi engedélyre volt szükség. Ezt biztosította I. (Nagy) Lajos 1377. május 18-án Besztercén kelt engedélylevele. /Asztalos Lajos: Városcímer kerestetik. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 5./

Az Udvarhelyi Fiatal Fórum, az Ergo Egyesület és a Művelődési Ház által szervezett előadássorozat idei utolsó előadást tartották meg Székelyudvarhelyen. Az Emlékezés parkjában található Fráter György-szobor (Tóth Emőke szobrászművész alkotása) apropóján György barát életéről és munkásságáról Bálint Nándor történelem szakos tanár beszélt. Fráter György Utyezevics György néven született 1482 vagy 1484-ben. Megelégelve az udvari életet beállt a Buda melletti pálos szerzetesrendbe. Ekkor kapta a fráter, azaz barát megnevezést. 1530-ban János király királyi tanácsossá nevezte ki a barátot, majd királyi udvarbíró lett. Az 1542-es marosvásárhelyi országgyűlés már Erdély helytartójának ismerte el őt. A barátot kinevezték esztergomi érseknek. A zsoldos tisztek féltek tőle, meggyilkolására Sforza Pallavicini kapott parancsot. Az orgyilkosok 1551. december 17-én alvinci kastélyában ölték meg a bíboros politikust. /Kápolnási Zsolt: György barát. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jún. 5./