Október 25-én, székelyföldi látogatásának harmadik napján Sólyom László köztársasági elnök kijelentette: maga is és a magyar állam is támogatja az erdélyi, a székelyföldi autonómiatörekvéseket. Kifejtette: magától értetődik, hogy Európában a kisebbségeknek joguk van az autonómiához, annak különböző – személyi, kulturális vagy területi – formáihoz. Sólyom cáfolta, hogy székelyföldi látogatása romániai magyar választási célokat szolgálna. Leszögezte: az erdélyi magyar politikusokkal – Markó Béla RMDSZ-elnökkel, Tőkés László püspökkel, illetve a SZNT tagjaival – folytatott megbeszélései kizárólag tájékozódási célokat szolgáltak. Hangsúlyozta: örülne, ha az erdélyi magyarság átlagon felüli számarányban járulna az urnákhoz. A magyar államfő október 25-én Sepsiszentgyörgyön tanácskozott az SZNT vezetőivel és Szász Jenővel, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnökével. Ezt követően Eresztevényben megkoszorúzta Gábor Áron síremlékét, Felsőcsernátonban Rákossy Árpád volt bíró szobrát, s felkereste a felsőcsernátoni Néprajzi és Ipartörténeti Múzeumot, sétát tett Kézdivásárhely főterén, ahol számos helyi lakossal is elbeszélgetett, megkoszorúzta a székely hősök és áldozatok emlékművét, majd Gelencére hajttatott, ahol megtekintette az 1245-ben épült, nemrég restaurált római katolikus templomot. Koszorút helyezett el az ezeréves határ közelében, a Bákó megyei Ojtoztól néhány kilométerre, a Sósmezőn álló, első világháborúban elesett magyar, román és német katonák emlékművénél. Ezt követően Kovászna megye önkormányzati vezetőivel tárgyalt. Délután a Nyerges-tetőn, a szoros védelmében 1849-ben elesett székely hősök emlékművénél és tömegsírjánál helyezett el koszorút, meglátogatta a Csíkszentmártonban levő gyermekközpontot és leányanya otthont. Este Csíkszeredában Sólyom László részt vett a művelődési házban az erdélyi magyar hivatásos néptánc-együttesek gálaelőadásán, amelyen a Háromszék, a Nagyvárad, a székelykeresztúri Pipacsok, a Maros néptánc-együttesek és a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes produkcióiban gyönyörködhetett. Az előadás után az elnök beszédet mondott. Rámutatott: nagy öröm számára, hogy Székelyföldre látogathatott, és megismerhette a térség nevezetességeit és embereit. Kijelentette: útja során Hargita és Kovászna megye mellett, Brassó, Bákó és Maros megyébe is ellátogatott, hogy ezzel is jelezze: a történelmi Székelyföldet kívánta felkeresni. Az államfő és kísérete este Gyergyószentmiklósra utazott, ahol Sólyom László tárgyalást folytatott a térség településeinek polgármestereivel. Október 26-án, vasárnap az államfő megtekintette a gyergyószentmiklósi örmény katolikus templomot, a gyergyószárhegyi Lázár-kastélyt, az abban működő alkotóközpontot, és megkoszorúzta a madéfalvi veszedelem emlékművét. A koszorúzást követően Sólyom László beszédet intézett az ünneplő székelyekhez. Kijelentette, három napja járja a Székelyföldet, mindenütt találkozott azoknak az áldozatoknak az emlékével, amelyeket a székelyek hoztak a szabadságért. „Azért is jöttem Erdélybe, hogy tanúságot tegyek a magyar nép egységéről” – mondta. Kifejtette, nagy öröm volt számára, hogy Csíkszeredában a román televízió és a világ nyilvánossága előtt elmondhatta: a magyar nemzet egységet alkot, azonos a nyelve, a történelme, az öntudata, és azonos a jövője is. Rámutatott: látogatását nemcsak Erdélyben, de Magyarországon is figyelemmel kísérik, és ott is belátják, hogy aki Erdélybe jön, nem múzeumba jön, hanem egy élő, hatalmas nemzetrészt látogathat meg. Kevés nép van így szétszóródva, és mégis ennyire egy legyen a nyelve, állapította meg. „Nagyon remélem, hogy Székelyföld ezt a megbonthatatlan egységet, amit ezer éven keresztül meg tudott őrizni, továbbra is megtartja” – fejtette ki. Hozzátette: a román állam számára az volt az üzenete, hogy tekintsék értéknek az itt létező magyar világot, és ne akarják fellazítani. A magyar államfő délután Gyimesközéplokra utazott, ahol a helyi polgármesterrel és a Moldvai Csángó Magyarok Szövetségének vezetőivel folytatott megbeszélést. Délután felkereste a gyimesfelsőloki Árpád-házi Szent Erzsébet Líceumot, a gyimesközéploki csángó értékmegőrző tábort, és a Rákóczi-vár romjainak közelében, az ezeréves határon álló, nemrég felújított vasúti őrházat. Sólyom László csángó gyermekekkel és szülőkkel találkozott, s a helyi elöljárókkal is elbeszélgetett. Kovászna megyei látogatása során az államelnököt a hivatalos kísérete mellett Tamás Sándor megyei tanácselnök kísérte végig, a Hargita megyei látogatás helyszínein pedig Borboly Csaba megyei tanácselnök kalauzolta. /Tibori Szabó Zoltán: ”Azért jöttem, hogy tanúságot tegyek a magyar nép egységéről” Sólyom Lászlónak természetes az erdélyi, a székelyföldi autonómia. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 27./ Székelyföldi látogatása az ’56-os évforduló jegyében zajlik, mondta a magyar köztársasági elnök. Sólyom kifejtette: szívmelegítő érzés volt olyan székelyföldi falvakon átutazni, amelyek nevét, és amelyek szülötteit egész Magyarország ismeri. A köztársasági elnök ideutazását nagy érdeklődés fogadták Gyergyószentmiklóson, őt megelőzően utoljára 1940-ben járt Gyergyóban magyar közjogi méltóság, amikor Horthy Miklós a honvédség élén végigvonult Székelyföldön. /Székelyföld Sólyom-szemmel. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 27./ „Látogatásomnak legfontosabb célja az 1956-os forradalomnak a megünneplése. Tegnap is mondtam, a forradalom nemzeti egységet teremtett a magyarok között, és egységet az akkori, szabadságra vágyó más népekkel is. Ezért hangsúlyozom mindig, mennyi román résztvevője volt az akkori eseményeknek, sőt nagyon sok román áldozata is volt” – mondta. „Látogatásom másik célja az itteni magyarságnak szól. A magyar alkotmánynak és az én személyes meggyőződésemnek is az az alapja, hogy a magyar nemzet kulturális egységet képez. A kulturális nemzet fogalmát igyekszem mindenhol elfogadtatni Európában” – nyilatkozta Sólyom. Romániában „külön magyar világ” létezik, érték Románia számára, mint ahogy Magyarországnak is az ottani román, szlovák és más nemzetiségű világ– fejtette ki. Csíkszerdában az Erdélyi Családszervezetek Szövetsége és a Csíkszeredai Egyesület a Nagycsaládokért szervezet vezetői várták az államfőt. „Szívmelengető élmény találkozni székelyföldi nagycsaládosokkal, hiszen ők igazán tudják: ahhoz, hogy a magyarság fennmaradjon, az kell, hogy szülessenek magyar gyerekek” – mondta a vendég. Meglátogatta a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem csíkszeredai fiókintézményét is, ahol dicsérően nyilatkozott az intézményről, annak kiadványairól, az akkreditációs folyamat előrehaladásáról. Később Tőkés László EP-képviselővel tanácskozott zárt ajtók mögött. Sólyom László jelenlétében Baróton október 25-én két emlékművet is avattak az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc hőseinek, egyszersmind a Nagy Imre-perben, a Szoboszlai-perben, valamint az érmihályfalvi perben halálra ítéltek kivégzésének 50. évfordulójára emlékeztek. A baróti iskola udvarán a világon egyedülálló emlékművet lepleztek le, mely az 1968. évi prágai tavasz vérbe fojtását követő szovjet megszállás elleni tiltakozásaként önmagát felgyújtó cseh egyetemista, Jan Palachnak (1948–1969), a Magyarország szovjet megszállása elleni kiállásaként önmagát lángba borító budapesti Bauer Sándor (1952–1969), valamint a diktatúra miatt a brassói pártszékház előtt magát felgyújtó Moyses Márton volt egyetemi hallgató (1941–1970) arcképét és emlékét őrzi. „Nagyon nagy szó, hogy a mai fiatalok ezt megismerhetik, és az is nagyon nagy szó, hogy ők már szabadon élhetnek és gondolkodhatnak” – mondta Barót főtere szomszédságában felállított 1956-feliratú emlékmű avatóján Sólyom László, majd megkoszorúzta az Élthes Barna szobrász alkotta emlékmű talapzatát. A gyergyószárhegyi Lázár-kastélyban Kassay Péter, a kulturális és művészeti központ igazgatója házigazdaként köszöntötte Sólyom Lászlót, és az alkotóközpont tevékenységét ismertette. /Sólyom: külön magyar világ Romániában. = Krónika (Kolozsvár), okt. 27./

Sólyom László köztársasági elnök megfigyelő, érzékeny emberként érkezett Székelyföldre. 2006 tavaszán Határon túli magyarság a 21. században címmel olyan konferenciasorozatot indított, amelynek célja a határon túli magyarok helyzetének és problémáinak pontos megismerése, „mindenekelőtt a magyarországi közvélemény és a közélet számára”. A négy elméleti konferencia után természetes a folytatás: a köztársasági elnök a terepen is tájékozódni akar, harmadik és leghosszabb erdélyi látogatása éppen a Székelyföldet érintette. „A Magyar Köztársaság felelősséget érez a határain kívül élő magyarok sorsáért, és előmozdítja a Magyarországgal való kapcsolatuk ápolását. ” Az alkotmány mindössze egyetlen mondatba sűríti mindazt, amelyre határon túli magyar viszonylatban az államelnöknek és hivatalának a tevékenysége épül. Sólyom László számára ez a feladatkör válik kulcsmondattá: „A magyar nemzet mint kulturális nemzet egységet alkot: azonos nyelv, történelmi tudat, azonos kultúra és magyar identitás által összetartott közösség vagyunk. Ám a kulturális nemzet egysége nem áll ellentétben azzal, hogy a magyar nemzet különböző politikai nemzetekbe integrálódva él, különböző államok lojális állampolgára. ” Mindenütt kiemelte, hogy jelenléte a magyar nemzet egységét jelképezi. /Székedi Ferenc: Jött és látott. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 27./

Megóvta az RMDSZ a törvényszéknek azt az ítéletét, amely szerint Kincses Előd indulhat függetlenként a választásokon. A törvényszék megállapította: az ügyvéd által benyújtott támogatói lista közjegyző által hitelesített másolata egyenlő értékű az eredetivel, így nincs akadálya a jelölésének. Kincses Előd – aki független jelöltként Markó Béla RMDSZ-elnök ellenében indulna a Maros megyei 2-es körzetben – úgy tudja, az RMDSZ-nek a törvény értelmében semmilyen lehetősége nincs beavatkozni. Frunda György ezzel szemben úgy értékelte, a halasztás nem legális, mert a törvény szerint a bíróságnak 24 órán belül döntenie kell a fellebbezésről. Az RMDSZ-es szenátor szerint Kincses Elődöt a választási iroda törölte a jelöltek listájáról, mivel az előírt határidőn belül nem született döntés az ügyében. Frunda elmondta, az RMDSZ jogilag kifogásolta az ítéletet, mivel „a törvény alapján világos”, hogy minden jelöltnek kötelező négy példányban leadni az aláírásokat. „Ha valaki jelöltként indul, akár függetlenként, akár egy párt színeiben, annak kötelessége négy példányban letenni az aláírásokat a választási irodába” – hangsúlyozta Frunda. /Antal Erika: Megóvták Kincses indulását. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 27./ Kincses Előd annak az ügyvédnek adott megbízást, aki a marosvásárhelyi fekete március idején a Vatra Romaneasca tagjaként a magyarok ellen buzdított, mondván, az ember folyamatosan nem forralhat bosszút, mert akkor soha megbékélés nem lesz. Kincses elmondta, hogy ügyének tárgyalásán ott volt Frunda György szenátor, aki időnként valamit súgott az RMDSZ ügyvédjének, tehát Frunda súgóként volt jelen. /(Lokodi Imre): Kincses Előd „vátrás” ügyvédje. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 27./ Szepessy László, az RMDSZ marosvásárhelyi Elnöki Hivatalának igazgatója megdöbbentőnek tartja, hogy Kincses Előd, aki függetlenként akar indulni a választásokon, Ioan Sabau Poppal szövetkezik /ő az ügyvédje/, aki köztudottan a Vatra Romaneasca alapító tagja. Szepessy számára már nem kérdés, hogy Kincses Előd a barikád melyik oldalán áll. /A barikád melyik oldalán áll Kincses Előd? = Népújság (Marosvásárhely), okt. 27./

Harmadszor is Románia parlamentje elé terjeszti a Székelyföld autonómia-törvénytervezetét, döntött október 25-i ülésén a Székely Nemzeti Tanács (SZNT), amely megalakulásának ötödik évfordulóját ünnepelte Sepsiszentgyörgyön. A testület a Bod Péter Könyvtárban ülésezett, ugyanott, ahol öt évvel ezelőtt, október 26-án megalakult. Az SZNT arról is határozott, hogy felkéri Románia és Magyarország kormányát, vizsgálják felül a két ország közötti alapszerződést, mivel a dokumentum aláírása óta eltelt 12 esztendő alatt változott a nemzetközi helyzet és jogrendszer, és a két országban kötelezővé váltak az Európai Parlament előírásai. Az együttműködés idejétmúlt, hiszen többek között olyan cikkelyeket tartalmaz, hogy kölcsönösen támogatják egymás NATO- és EU-csatlakozását. Az ülésen a székek küldöttjei arról is beszámoltak, hogy hol fogadták el, illetve hol terjesztették a helyi tanács elé az autonómia-referendum megszervezéséről szóló határozattervezeteket. Az ülésen Gábor Áron-díjjal tüntették ki Birtalan Ákos országgyűlési képviselőt, volt turisztikai minisztert, aki elsőként nyújtotta be az autonómia-statútumot, Egyed Ákos történészt, illetve Komlóssy Józsefet, aki nemzetközi szervezeteknél tevékenykedett a magyarság érdekében, és a Kárpát-medencei Magyarságért Egyesületet is díjazták. /Bíró Blanka: Harmadszor is benyújtják az autonómiastatútumot. = Krónika (Kolozsvár), okt. 27./

„Ez egy terrorista támadás volt” – ismételte meg Andrei Schwartz, a Romániai Zsidó Hitközségek Szövetségének alelnöke azt a megfogalmazást, amellyel Aurel Vainer parlamenti képviselő, a szervezet elnöke minősítette korábban a bukaresti, Giurgiului úti zsidó temető meggyalázását. Mintegy 130 felbecsülhetetlen értékű, évszázados sírkő esett teljesen a vandalizmus áldozatául, további mintegy száz sírkő pedig még helyrehozható módon rongálódott meg. A zsidó közösségi vezetők elítélik a fővárosi rendőrség szóvivőjének nyilatkozatát: Christian Ciocan úgy vélekedett, nem minősíthető antiszemitának a cselekedet, vagy legalábbis „a vizsgálat első eredményei nem utalnak erre”. Az elmúlt években több zsidó temetőt gyaláztak meg Romániában, de Bukarestben ez az első jelentősebb eset. A bukaresti temetőgyalázás egybeesett egy, az antiszemitizmusról szóló bukaresti konferenciával, amelyet a hétvégén tartottak a helyi Zsidó Közösségi Központban. Az Antiszemitizmus a romániai sajtóban című kerekasztalon Salamon Márton László, az Új Magyar Szó főszerkesztője és meghívottja, Asztalos Csaba – az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) elnöke – felidézte Molnár József, a Székely Nemzeti Tanács erdőszentgyörgyi küldöttjének esetét. Molnár József kijelentette, Magyarországot az a veszély fenyegeti, hogy „egy második Izraellé válik”. A CNCD akkor ötmillió régi lejes pénzbírsággal sújtotta Molnárt, aki azonban ügyvédje, Kincses Előd révén megóvta a marosvásárhelyi bíróságon a döntést, amelyet érvénytelentettek. /Vandálok garázdálkodtak a bukaresti zsidó temetőben. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 27./

„Tudja meg ezt a jövő nemzedék, és ha felnőnek, beszéljék el ezt az ő fiaiknak. Hogy ne felejtsék Isten nagy tetteit” – idézte a 78. zsoltárt az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc évfordulóján a kolozsvári unitárius templomban tartott ökumenikus istentiszteleten Szabó Árpád unitárius püspök. Az egyházfő arra emlékeztetett, hogy a bukásában is győzedelmes magyar forradalom megmutatta a nagyvilágnak: kis nép is képes felkelni a zsarnokság ellen – ha van elegendő hite hozzá. Pap Géza erdélyi református püspök azt emelte ki, hogy „diktatúra volt, diktatúra lesz, mert azok egymást követik a történelemben. Isten pedig azért épít diktatúrákat is, hogy próbára tegye az embert”. Kolozsvár alpolgármestere, László Attila elmondta, hogy a megtorlás során a súlyos ítéletekből Erdélynek, ezen belül Kolozsvárnak is bőven kijutott, de ezért és a forradalom idején vállalt rokonszenvért akkor sem kellett, és most sem kell senkinek lehajtott fővel járnia. A résztvevők megkoszorúzták a templom előcsarnokában, az 1956-os forradalom emlékére felállított márványtáblát. /Benkő Levente: Senkinek nem kell lehajtott fővel járnia. = Krónika (Kolozsvár), okt. 27./

Nyolc szobával és egy 150 férőhelyes művelődési teremmel bővült a tizenöt éve működő Gaudeamus Alapítvány szórványkollégiuma Segesváron. A kollégium a város 50 kilométeres körzetéből gyűjti össze azokat a magyar gyerekeket, akik másképp nem részesülnének anyanyelvű oktatásban. Jelenleg nyolcvan diáknak és két tanárnak ad otthont az intézmény, mely a magyarság közösségi otthona is lesz, mondta el az ünnepélyes avatón Farkas Miklós, az alapítvány elnöke. Az új épületszárny főleg magyarországi közalapítványok támogatásából épült, az RMDSZ és a Communitas nagy értékű technikai eszközöket adományozott, és az intézmény működési költségeihez is hozzájárul. Markó Béla RMDSZ-elnök elmondta, jól kidolgozott programjuk van a szórványközösségek megerősítésére, és az elmúlt években számos erdélyi városban – Aradon, Brassóban, Déván, Máramarosszigeten, Szilágycsehen és Nagybányán – hoztak létre önálló magyar iskolákat. /Bővülő szórványkollégium. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 27./

Szacsvay Imrére, az Országgyűlés egykori jegyzőjére emlékeztek Nagyváradon, mártírhalálának 159. évfordulóján. Szacsvay Imre az Országgyűlés jegyzőjeként szerkesztette és írta alá a Függetlenségi Nyilatkozatot, tettéért 1849. október 23-án halálra ítélték, és október 24-én kivégezték. A jegyző emlékére immár hagyományosan hol Budapesten, hol Nagyváradon tartanak ünnepséget. Az idei, tizedik megemlékezést a Bihar megyei RMDSZ és a Partium Alapítvány szervezte a nagyváradi városházán helyi és anyaországi méltóságok részvételével. Szacsvay Imre korát és szellemiségét az Ady Endre Gimnázium diákjai verses összeállítással idézték meg, valamint Fleisz János történész ismertette Az elfeledett vértanú című könyv bemutatásával. A tehetséges nagyváradi fiatalok ösztönzésére létesített Szacsvay Imre-díjat vehette át az eseményen Emődi Tamás építész, Pálfi József református lelkész, valamint Szabó József politikus tevékenysége értékeléseként. A díjat Németh Zsolt országgyűlési képviselő létesítette, és Szacsvay Imre szellemiségének továbbvivőinek ítélik oda. /Totka László: Szacsvayra emlékeztek. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 27./

Tizenegyedik alkalommal rendezték meg a Tranzit ház fesztiválját Kolozsváron. Ez a program a Tranzit Alapítvány egész évi tevékenységét tükrözi. Így került sorra a Postakert című tánc-színház produkcióra, amellyel tavasszal már találkozott a közönség, a mostani színpadi látvány sok újdonságot hozott. A Zurboló táncegyüttes közreműködésével előadott, Könczey Csongor rendezte színdarab gyökerei az 1960-70-es évekre nyúlnak vissza, és azt az időszakot idézik, amikor minden csütörtök, illetve vasárnap délután a fiatalok az Óvárban, a posta mögötti parkban gyűltek össze. A kimenőjüket töltő széki ifjak ilyenkor gyakran fakadtak dalra, perdültek táncra. /Varga Melinda: Postakertes Tranzit Napok Kolozsváron. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 27./

Az egy főre eső Wass Albert szobormások alapján azt vélné valaki, hogy W. A. a legnagyobb magyar író, írta Sebestyén Mihály. Kifogásolta, mért nem Reményik Sándor, Kemény János, Tamási Áron /szülőfaluján kívül/ szobor készül, továbbá gróf, Bánffy Miklós, Áprily Lajos, Dsida Jenő stb. szobrát készítik el, a cikkíró folyatja az írók felsorolását. Ők „jobb ízlésű, Erdélyhez hűségesebb, egyetemes magyar irodalmat teremtettek”, mondott ítéletet a cikkben. „Miért a maga korában jelentéktelen író-nagyúr túldagasztott utókora?” Miért nincs inkább Kacsó Sándornak kultusza? /Sebestyén Mihály: Szoboröntők között. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 27./ Megjegyzés: Kacsó Sándor dicstelen szerepet játszott a Magyar Népi Szövetség élén! A hiányolt írók közül többnek készült szobra:1995. június 24-én Marosvécsen leleplezték Kemény János író domborművét, Hunyadi László szobrászművész alkotását. 2007. október 27-én felavatták Marossárpatakon Kemény János szobrát, a helybéli Miholcsa József alkotását. Székelyudvarhelyen 1993. május 29-én ünnepélyesen felavatták Tamási Áron mellszobrát. 2003. jún. 13-án Korondon a középiskola előtt felavatták az Erős várunk nékünk az anyanyelv témájú térkompozíciót, Miholcsa József marosvásárhelyi képzőművész monumentális alkotását. Leleplezték azoknak a nagy személyiségeknek féldomborműveit – szám szerint 10 reliefet –, akik anyanyelvünk ápolásáért sokat fáradoztak, köztük a Tamási Áronét is. 2004. szeptember 25-én Kolozsváron, a Farkas utcai református templomban leleplezték gróf Bánffy Miklós bronzba öntött mellszobrát. Stróbl Alajos művének másolatát. Szatmárnémetiben az egykori Deák téren 1997. május 16-án volt a Dsida Jenő mellszobor felavatása. Baróthi Ádám szobrászművész elmondta, hogy Dsida Jenőnek állítanak emléktáblát, aki hajdanán Abafáján volt házitanító Huszár báró kastélyában. Marosvásárhelyen az Aquaserv vízüzemnél a vízüzem épülete tervezőjének, Kós Károlynak emeltek szobrot. A mellszobor tervét Gyarmathy János és Kiss Levente szobrász készítette. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), 2001. júl. 3./ Székelyudvarhelyen leleplezték a Vándor székely, Szent László, Hunyadi László, Báthory István, Bethlen Gábor, Fráter György, II. Rákóczi Ferenc, Wesselényi Miklós, Bem József, Bethlen István, Nyírő József, Kós Károly, valamint Csaba királyfi mellszobrát. /Krónika (Kolozsvár), 2004. máj. 24./ 2003. május 16-án leleplezték Kolozsváron, a Báthory István Elméleti Líceum folyosójának falán a Kuncz Aladár írót ábrázoló domborművet, amelyet alkotója, Kő Pál magyarországi szobrászművész ajándékozott az iskolának. 1991. október 13-án Bölönben ünnepélyesen felavatták a falu nagy szülötte, Bölöni Farkas Sándor szobrát, Jecza Péter szobrászművész alkotását. 2004. júl. 8-án felavatták Bölöni Farkas Sándornak a felújított síremlékét a Házsongárdi temetőben. Az obeliszk tetején, a Ledniczky Tamás szobrászművész által Bölöni Farkas Sándorról készített új mellszobor áll, az eredeti, Szathmári Pap Károly által kivitelezett mellszobor ugyanis egy közelmúltbeli viharos időjárás miatt kettétört.

Túlbuzgó csendőrök és őrző-védők, a múlt elferdítése, az esemény teljes elrománosítása rontotta el október 25-én az aradi vasútállomás 150 éves évfordulóját. Egyetlen hozzászóló politikus sem mondta ki, hogy 1858 októberében csak azért futhatott be az első szerelvény Aradra, mert a Tiszavidéki Vasúttársaság megnyitotta a Szolnok–Arad vonalat. A legtöbben azt mondták, ekkor indult meg a vasúti forgalom Kürtös és Arad (!) között, vagyis a románok hatvan évvel korábbra tették Trianont, mintha a határ már akkor Kürtösön lett volna. Még szerencse, hogy az alkalomra kiadott ismertető füzet megemlítette Andrássy György, a Tiszavidéki Vasúttársaság vezetőjének nevét, érdemeit a vonal Aradig való meghosszabbításában. Nem hívták meg a Békés megyeieket, az ünnepség nem Békéscsabán folytatódott, hanem Kürtösön zárult. /Irházi János: 150 éves az aradi vasútállomás. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 27./

„Értékben, mértékben klasszikusok, olyan alkotók, akik a minőségi művészet mellett kötelezték el magukat” – hangoztatta Nagy Miklós Kund művészetkritikus a második alkalommal szervezett Klasszikusok Szárhegyen képzőművészeti tábor zárótárlatán. A gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központ őszi alkotótáborába azokat a koros képzőművészeket hívták meg, akik az egykori Barátság nevű, 34 évvel ezelőtt tartott képzőművészeti táborba látogattak ide először. A „veteránok” táborának is nevezett találkozón Gaál András, Petkes József, Kopacz Mária, Orth István, Márton Árpád, Botár László, Kristófiné H. Judit, Kristófi János, Kákonyi Csilla, Barabás Éva, Balási Csaba, Nagy Előd, Hézső Ferenc, Borsos Gábor, Balázs József és Kántor József vett részt. /Jánossy Alíz: „Klasszikusok” tábora. = Krónika (Kolozsvár), okt. 27./

A Hunyad Megyei Hírmondó 100. számának megjelenését ünnepelték október 25-én Déván. Az utóbbi 18 éve alatt féltucatnyi helyi magyar újság, melléklet látott napvilágot Hunyad megyében, s bár nevük mindig más volt, a szerkesztők gyakorlatilag ugyanabból a maroknyi közösségből álltak össze, mindvégig a közösség magyarságtudatát táplálták. A Téglás Gábor Iskolacsoportban megtartott rendezvényre hivatalos volt a Hunyad Megyei Hírmondó és lapelődjei minden munkatársa. A házigazda szerepét a lap jelenlegi felelős szerkesztője, Kun-Gazda Gergely töltötte be, aki 2005 januárjától kapcsolódott be e munkába. A lap jóval korábban, 2001 januárjában látott napvilágot, Winkler Gyula, akkori parlamenti képviselő kezdeményezésére. A lapkiadás viszont nem a nulláról indult. Hiszen a XX. század derekán megszüntetett Hunyad megyei magyar újságok kiadásának fonalát már 1990-ben újra felvette Varga Károly, aki maroknyi csapattal próbálta visszaszoktatni az itt élő magyarságot az anyanyelvükön kiadott hetilapra. Varga Károly nosztalgiával gondolt vissza arra a lelkesedésre, mely 1989 decembere után megszállta az embereket és amelyből egy éjszaka alatt meg született a Hunyad Megyei Hírlap első száma is. Varga Károly ma az Erdély-szerte ismert Corvin Kiadó vezetője. A magyar közösség azonban csak csigalassúsággal szokott vissza a fél évszázadig hiánycikket jelentő helyi érdekeltségű magyar olvasnivalóra. Ezt anyagilag nem bírták, annak ellenére, hogy akkor Magyarországról is nagyon sokan segítettek, írógéppel, fax-szal, ki mivel tudott. A lap nyomdai költségét nyolc hónap után már nem tudták fedezni, így 1990. augusztus 31-én jelent meg a Hunyad Megyei Hírlap utolsó száma – emlékezett a hajdani főszerkesztő. A következő nekirugaszkodásra, szintén Varga Károly támogatásával került sor 1994 januárjában, aki akkor már a Corvin Kiadó vezetőjeként, a Pro Professione Alapítvány nyomdagépben álló támogatása fejében vállalta fel négy szórványlap kiadását. A négy szórványlap azonban idő és pénz hiányában már 1995-ben időszakos kiadvány vált, aztán egyre rendszertelenebbül jelentek meg, míg végül 1997-ben megszűntek. Ennek a munkának a folytatását jelentette 2001-ben a Hunyad Megyei Hírmondó megjelenése. Ekkor látott napvilágot a Választási Krónika nevű RMDSZ újság, ami aztán 2001 januárjától havilappá alakult felvéve a Hunyad Megyei Hírmondó címet. Szerkesztését, az időközben fiatalon elhunyt Hauer Erich, a terjesztést, szervezést pedig Kövessi Botond Levente vállalta el. Erre a Hírmondó hajdani és mai szerkesztői – Csatlós Zsófia (2001), Gáspár-Barra Réka (2002– 2004) és Kun Gazda Gergely (2005-) – mellett Winkler Gyula emlékezett Kun Árpád, református lelkész, a lap egyházi munkatársa megemlítette a magyar nyelvű média másik Hunyad megyei termékét is, a vajdahunyadi Color Rádió magyar adását, amely szintén kerek évfordulójához közeledik. /Gáspár-Barra Réka: Hunyad Megyei Hírmondó. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 27./

Október 25-én Kolozsváron, a Református Kollégium dísztermében mutatták be azt a tiszteletkötetet, amelyet a Magyar Földrajzi Társaság (MFT) és a helyi Cholnoky Jenő Földrajzi Társaság (CJFT) az egykori neves kolozsvári földrajztudós és -tanár, dr. Tulogdy János /Torda, 1891. okt. 12. – Kolozsvár, 1979. okt. 1./ emlékére adott ki. Imecs Zoltán CJFT-elnök bevezetője után Pál Zoltán, az egyesület titkára vázolta, mit is jelent ez a könyv a mai fiataloknak. A kötet szerkesztője, Nagy Arisztid nyugdíjas földrajztanár, egykori Tulogdy-tanítványként emlékezett vissza arra az emberre, aki tizenkét évet diákként és huszonnyolc évet népszerű tanárként töltött el a Református Kollégiumban, majd az egyetemen tanított. Az MFT képviseletében Kovács Zoltán titkár több évtizedes oktató és tudományos munkája elismeréseként a Pro Geographica oklevelet nyújtotta át Nagy Arisztidnek. /Ö. I. B. : Emlékkötet dr. Tulogdy Jánosról. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 27./

Október 26-án, vasárnap a gyimesi csángókat kereste fel Sólyom László köztársasági elnök, másnap Székelyudvarhelyre és Nyárádszeredára látogatott. A székely Athénban, a magyar államfő a városházán találkozott helyi elöljárókkal, értelmiségiekkel és üzletemberekkel, valamint a szomszédos települések polgármestereivel. A találkozón Bunta Levente udvarhelyi polgármester elmondta: a székelyek visszakapták erdeiket, földjeiket, iskoláikat, és a szólás szabadságával is élni tudnak, de a területi autonómiát egyelőre nem sikerült megvalósítaniuk. Székelyföld szegény vidék, az egy főre eső GDP alacsonyabb, a fizetések 30 százalékkal kisebbek, mint az ország más területein. Több európai térség esetében a gazdasági gondok enyhítésére a megoldást az autonómia teljes körű biztosítása jelentette. A székelység autonómiatörekvéseiről nem hajlandó lemondani. A polgármester az államelnök segítségét kérte a Székelyföldről szóló monográfia széles, hazai és magyarországi tudósok összefogásával, akadémiai támogatással történő megírására. Bunta megköszönte az anyaország által a kilencvenes években nyújtott önzetlen segítséget, de úgy vélte, ma már a magyar–magyar viszonyt új alapra kell helyezni. Válaszbeszédében Sólyom László elmondta: bejárta a Székelyföldet, sok tisztségviselővel, értelmiségivel és közemberrel találkozott, tapasztalatokat szerzett. Megígérte, hogy amint a múltban, úgy a jövőben is valamennyi nemzeti ünnepet igyekszik a határon kívül is megünnepelni, ezzel is bizonyítva a magyar nemzet egységét és azt, hogy ünnepeink is közösek. Örül annak, hogy székelyföldi útja során néhány alapvető kérdésben a nagy nyilvánosság és a román államfő előtt is kifejthette a magyar állam és saját álláspontját. Az elnök kitért az emlékezetes december 5-i anyaországi népszavazási kudarc következményeire is, s kifejezte reményét, hogy annak hatását gyakori erdélyi látogatásai is enyhíthetik. Az államfő szerint az anyaországnak a nemzetközi jog olyan pozíciót biztosít, amelyből kiindulva törődhet, segítséget nyújthat a szomszédos országban élő nemzetrészeknek. Emellett szükség van egy közös nemzetstratégiára is. Sólyom László hangsúlyozta: fontos az anyanyelvi oktatás, az egyetemi oktatást beleértve. Reményét fejezte ki, hogy a Sapientia Egyetemet is sikerül mielőbb akkreditálni, s a román állam is részt vesz majd az intézmény társfinanszírozásában. – Minden erővel arra kell törekedni, hogy Erdélyben a magyarság teljes társadalmat képezzen – mutatott rá. A közösség autonómiájához azonban politikai és gazdasági erőre, de szervezeti keretekre is szükség van. – Nem mondhatom, hogy vidámabb vagyok, mint amikor a látogatást elkezdtem – mondta Sólyom. Az elnök meglátogatta a Benedek Elek Tanítóképzőt, a református kollégiumot, majd a Küküllő Szálló éttermében rendezett állófogadáson találkozott a város elöljáróival, intézményvezetőkkel, tanárokkal, vállalkozókkal. Ötnapos székelyföldi látogatásának mérlegét megvonva, Sólyom László elmondta: rendkívül gazdag és tanulságos út volt, édes és keserű tapasztalatokban egyaránt volt része. Örül annak, hogy a székelyekkel együtt tölthette az ’56-os forradalom emlékünnepét, hiszen meglátása szerint ’56 hagyománya élőbb Erdélyben, mint Magyarországon. Látogatása során hangsúlyozta, mennyire fontos egy nemzetrész megmaradása szempontjából egyrészt az anyanyelvi oktatás, másrészt pedig az egyetemi képzés. –Az újságíró szerint az államfő kifejtette: elégedetlen a Sapientia egyetemen zajló oktatás minőségével, s azt szorgalmazza, hogy ezen az egyetem vezetése mielőbb változtasson. Sólyom László hangsúlyozta: látogatásának valamennyi helyszínén szóba került Székelyföld gazdasági elmaradottsága, illetve a helyiek elvárása, hogy a magyarországi tőke a térségben is beruházásokat eszközöljön. Az államfő Szejkefürdőn megkoszorúzta, Orbán Balázsnak, „a legnagyobb székelynek” a sírját, majd Nyárádszeredán tett rövid látogatást. Itt Bocskai István fejedelem szobránál helyezett el koszorút, megtekintette a református templomot, és a főtéren helyi lakosokkal beszélgetett. Sólyom László Marosvásárhelyről repült vissza Budapestre. /Tibori Szabó Zoltán: Székelyföld várja az anyaországi befektetőket. Véget ért Sólyom László erdélyi látogatása. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 28./ Székelyudvarhelyen Sólyom László a Baczkamadarasi Kis Gergely Református Kollégiumba látogatott, ahol Ravasz László püspök, a tanintézet egykori diákja emléktáblájának leleplezésén vett részt. /Bágyi Bencze Jakab: Tanulságos út volt. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 28./

Kolozsváron tartotta október 27-én országos kampánynyitó rendezvényét az RMDSZ. Az eseményen jelen voltak a magyar történelmi egyházak képviselői, a civil és az üzleti szféra képviselői, továbbá a határon túli magyar pártok vezetői. Markó Béla RMDSZ-elnök felhívta a figyelmet az RMDSZ – „Együtt, tovább” – választási jelszavára. „Egymásra vagyunk utalva” – szögezte le a szövetségi elnök, hangoztatva, hogy például a Székelyföldön leadott vagy le nem adott szavazat Erdély szórványvidékein is hatással lehet az érdekvédelmi szervezet ottani választási esélyeire, és fordítva. Tarthatatlannak nevezte, hogy a magyarság helyi közösségeinek a dolgaiban Bukarestben döntenek. A szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának (MKP) elnöke, Csáky Pál kiemelte: a romániai magyarságnak a választások előtti időszakot nem a belső vitákra, hanem az összefogásra kell alapoznia. Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke beszédében rámutatott: a kisebbségek életében a választások napja sorsfordítóbb, mint a többi, és hihetetlen erőpróbált jelent az illető közösség számára. Joseph Daul, az Európai Néppárt (EPP) parlamenti frakcióvezetője videofelvételről üzent az erdélyi magyaroknak, hangsúlyozva: az RMDSZ jelentős szerepet játszik a romániai politikai életben. A székelyföldiek nevében Kelemen Hunor, az RMDSZ ügyvezető elnöke szólalt fel, Király András a szórványban indulók, Eckstein-Kovács Péter a Kolozs megyei, Seres Dénes a partiumi jelöltek, Benke Pável a csángó-magyarok üzenetét tolmácsolta. Károlyi Béla, Nadia Comaneci egykori tornászcsillag volt edzője a határon túli jelöltek nevében szólt a jelenlévőkhöz. /P. A. M. : Kolozsváron tartotta országos kampánynyitóját az RMDSZ. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 28./ Az RMDSZ 449 jelöltje mutatkozott be a kolozsvári hivatalos kampányindítón. „Sál, zászló, jelvény – ez egy RMDSZ-es jelölt felszerelése” – jelentette ki Takács Csaba kampányfőnök. „De nem lehetünk büszkék trianoni ostobaságunkra, második világháborús részegségünkre, hibáinkra, mulasztásainkra az elmúlt 18-19 esztendőben” – hangsúlyozta Markó Béla. /Mihály László: Sál, zászló, RMDSZ-jelvény. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 28./

Október 27-én az ítélőtábla helyt adott Kincses Előd kifogásának, hogy az RMDSZ nem fellebbezhette meg a korábbi bírói ítéletet, amely szerint a független jelölt által benyújtott támogatói lista közjegyző által hitelesített másolata egyenlő értékű az eredetivel. „Az RMDSZ sem politikailag, sem jogilag nem gondolta végig mindezt, sőt jogi képviselője szakmai hibát is elkövetett” – jelentette ki Kincses Előd. „Elfogadjuk a döntést, nem kommentáljuk, inkább a kampánnyal foglalkozunk” – reagált a bírói döntésre Szabó Árpád, az RMDSZ Maros megyei szervezetének elnöke. /Antal Erika: Kincses indulhat. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 28./ „Sajnálom, hogy a választási törvényre fittyet hányva, bizonyos RMDSZ-vezetők betegesen rettegnek a versenyhelyzettől, és semmiként nem akarják feladni a közel két évtizeddel ezelőtt megszerzett státusukat. Nem értem Markó Bélát, miért fél a választóktól, miért nem engedi, hogy majd ők döntsenek”- nyilatkozta Kincses. Politikai pályafutása során Kincses Elődöt harmadik alkalommal próbálták megakadályozni, hogy szenátori tisztségre pályázzon. 1990 tavaszán a Vatra Romaneasca emelt óvást ellene. „Akkor meglepő módon az RMDSZ nem élt a törvény adta lehetőséggel, és nem támadta meg az alapfokon hozott döntést. Így engem töröltek a lista első, és egyetlen befutó helyéről, amire Markó Béla léphetett elő” – emlékeztetett a marosvásárhelyi jogász-politikus. Kincsest rá egy évtizedre, 2000-ben az RMDSZ óvta meg, amikor függetlenként próbált versenybe szállni. Akkor azzal az ürüggyel nyújtottak be óvást Kincses Előd ellen, hogy kettős állampolgárként nem vehet részt a választásokon. „A moldovai Ilie Ilascut a románok nem óvták meg, ő bekerülhetett a parlamentbe. Annak ellenére, hogy Takács Csaba és Kelemen Atilla megígérték, hogy nem fordulnak a törvényszékhez, az RMDSZ emberei ezt mégis megtették. Nevetséges, hogy egy olyan alakulat óvott meg a kettős állampolgárságom miatt, amely abban az időben kimondottan szorgalmazta a kettős állampolgárság megadását” – tette hozzá Kincses. /Szucher Ervin: Kincses megmérkőzhet. = Krónika (Kolozsvár), okt. 28./

Október 26-án, vasárnap este Déván, a városi művelődési házban sokan összegyűltek a Magyar Ifjúsági Értekezlet által meghirdetett szórványkaraván előadására. A fő vonzerőt az idei Aranyszarvas fesztivál közönségdíjasa, Dancs Annamari jelentette. Az énekesnő az Erdélyről szóló dallal indította koncertjét. Végül bejelentette, hogy ezúttal nem csupán más RMDSZ-jelöltek kampányainak a sztárvendége, hanem ő maga is jelöltként indul a külföldi körzetekben. /Gáspár-Barra Réka: Szórványkaraván Déván. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 28./

A kézdivásárhelyi tanács átküldte a prefektúrára az autonómia-népszavazásról szóló határozatot. György Ervin prefektus közölte, népszavazást joga van kezdeményezni minden helyi tanácsnak, de ha az közigazgatási határmódosításról szól, minden érintett településnek (a megyehatár másik oldalán is) véleményt kell nyilvánítania. György Ervin megismételte korábbi nyilatkozatát: ilyen népszavazás időpontját a kormánynak kell kiírnia, és egyszerre kell megtartani az összes érintett településen. A referendum után a parlamentnek is meg kell szavaznia a helyi döntést. A kőröspataki tanács is eldöntötte, hogy népszavazás kiírását kérik Kovászna és Hargita megye határainak módosításáról. /Farkas Réka: A prefektúrán a kezdeményezés (Autonómia-népszavazás). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 28./

Kizárhatják a pártból a Kovászna megyei Sepsikőröspatak négy tanácsosát, a Demokrata-Liberális Párt (PDL) tagjait, mert a legutóbbi tanácsülésen megszavazták a Magyar Polgári Párt (MPP) kezdeményezésére benyújtott határozattervezetet, miszerint a községben is szervezzék meg a Székelyföld területi autonómiájáról szóló népszavazást. Silviu Ioachim, Sepsikőröspatak PDL-s polgármestere elmondta, a hat demokrata-liberális tanácsos közül egy hiányzott, egy tartózkodott, a négy magyar nemzetiségű párttag pedig megszavazta a határozattervezetet. Az MPP tervei szerint a parlamenti választásokkal egy időben, november 30-án tartanának népszavazást a székelyföldi autonómia ügyében. /Gyergyai Csaba: Fenyegetik a képviselőket. = Krónika (Kolozsvár), okt. 28./

Akár a tisztségébe is kerülhet Sallai János széki polgármesternek, hogy polgármesterjelöltként azt nyilatkozta, nem működött együtt a Szekuritátéval. A Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottság (CNSAS) ennek az ellenkezőjét bizonyítja. A CNSAS szerint a polgármestert 1984-ben szervezte be a Szekuritáté, és ő „Cretu” fedőnéven elsősorban a „magyar nacionalistákról” küldött jelentéseket. Széken, a Kolozs megyei faluban figyelnie kellett azokat, akik korábban a hatóságok látókörébe kerültek. „Elkötelezettje a rendszernek, és szenvedélyesen gyűjti az információkat az ellenséges megnyilvánulásokba keveredőkről” – idézte a Ziua de Cluj című lap a besúgó tartótisztjét. Sallai János rosszakaróinak tulajdonítja az ellene megfogalmazott vádakat. 1992 óta vezeti a községet. Négyszer az RMDSZ színeiben szerzett mandátumot, az idei helyhatósági választásokon függetlenként jelöltette magát, miután a helyi RMDSZ-szervezet nem fogadta el az elmúlt négy év tevékenységéről szóló beszámolóját. Sallai János határozottan állította, nem írt alá jelentéseket. Szerinte összetévesztik valakivel, többen viselik a Sallai János nevet a faluban. A CNSAS értékelését a törvényszéknek is meg kell erősítenie. Ennek a pernek tartották október 27-én a második tárgyalását. A CNSAS szóvivője elképzelhetetlennek tartja, hogy nem a polgármester, hanem egy másik Sallai János került volna az átvilágítók látókörébe. /Gazda Árpád: „Cretu” visszaköszön. = Krónika (Kolozsvár), okt. 28./

Életének 93. évében elhunyt Jakó Zsigmond /Biharfélegyháza, 1916. szept. 2. –Kolozsvár, 2008. okt. 26./, az MTA tiszteleti tagja, a magyar történettudomány kiemelkedő egyénisége, az erdélyi tudományosság doyenje. A budapesti egyetemen tanult, 1939-től a Magyar Országos Levéltárban dolgozott, 1941-től a kolozsvári Erdélyi Nemzeti Múzeum levéltárának munkatársa, majd 1950-ig vezetője, közben 1942-től a kolozsvári Ferenc József, majd Bolyai (utóbb Babes–Bolyai) Egyetemen tanít, 1947–1981 között professzori minőségben. 1949–1981 között, nyugdíjazásáig, a Román Akadémia kolozsvári Történeti Intézetének is munkatársa. Jakó Zsigmond professzor szervezte újjá 1990-ben az Erdélyi Múzeum-Egyesületet, melynek négy évig (1990–1994) elnöke volt, ő irányította az EME kutatócsoportjait megalakulásuktól az utóbbi időkig. A Magyar Tudományos Akadémiának 1988-tól volt tiszteleti tagja, 1990-től a Magyar Történészek Világszövetségének társelnöke, az ELTE tiszteletbeli doktora. Számos magyar tudományos kitüntetés (Pro Cultura Hungariae, Széchenyi-díj, Kemény Zsigmond-díj stb.) birtokosa. /Elhunyt Jakó Zsigmond. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 28./

Etnikai feszültségkeltésre próbálják felhasználni a nagyváradi Ady Endre Emlékmúzeum körül kialakult helyzetet a választási kampány közeledtével – jelentette ki Kiss Sándor, a Bihar Megyei Tanács alelnöke, a Bihar megyei RMDSZ elnöke, a Bihoreanul hetilap október 27-i számára utalva. A lap munkatársai ebben Kisst vádolják az Ady-múzeum körül kialakult helyzetért, azt állítva, hogy különböző ingatlanokkal próbálta „lekenyerezni” az ortodox egyház képviselőit, hogy lemondjanak a Müllerájról. A cikk szerint miközben a Kőrösvidéki Múzeumnak ki kell költöznie a római katolikus egyháznak visszaszolgáltatott barokk palotából, a magyarok nem akarnak költözni az Ady Endre Emlékmúzeumból. Az Ady-múzeumot tavaly kapta vissza a nagyváradi ortodox püspökség. Amikor az épületet visszaszolgáltatták, úgy tűnt, sikerül egyezségre jutni a görögkeletiekkel, akik megértették, hogy az Ady-emlékmúzeum személyhez kötődik, nem lehet elköltöztetni. /Feszültséget kelt az Ady-múzeum? = Krónika (Kolozsvár), okt. 28./

Romániában az állami alkalmazottak tömege tengődik folyamatosan segítségből. Bukarestbe is eljutott Schwajda György színdarabja, a Himnusz, és Segítség címmel játsszák. Aki rászokik a segítségre, elveszett. Előbb-utóbb tudatosodik benne, hogy képtelen rendezni saját ügyeit, nem teljes értékű ember... 1956 után a Kádár-rendszer igazított valamit a szocializmuson. Bevezette az új gazdasági mechanizmust: mindenkinek jutott gulyás. Megengedte a vicceket, a kabarét – működtette a szelep-effektust. És közben vallatta, kínozta, börtönben tartotta vagy kivégezte az ’56-osokat és öröklakást adott az ideiglenesen Magyarországon tartózkodó szovjet hadsereg tisztjeinek. Húzd meg, ereszd meg –így ment évtizedekig. Ezt a barkácsolást eltanulták tőle a mai vezetők is – és nemcsak Magyarországon. Most így akarják kezelni a kibontakozóban lévő gazdasági válságot. Romániában tanárok, egészségügyiek, közigazgatási tisztviselők, a közművelődés munkásai, színháziak stb. tengődnek folyamatosan segítségből. Az állami alkalmazottak tömege. Hiába emelgetik, az állami alkalmazott fizetése csak segítség. Véget kellene már vetni egyszer a tüneti kezelésnek! A cikkíró Amerikát hozta példának, ahol az egészségügy és az oktatás is nagyrészt magánvállalkozás. A színészeket szerepekre szerződtetik. Egy jól eljátszott szerepből meg lehet élni egy évig. Ezt a magánosítást szorgalmazza a cikkíró, Zsehránszky István is. /Zsehránszky István: Mint a Himnuszból a balsors. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 28./

A múlt héten elhalasztották az ítélethirdetést Marosvásárhelyen a Kossuth utca ügyében. Kerekes Károly RMDSZ-képviselő emlékeztetett, az ügy évek óta húzódik. 2006 folyamán több tárgyalásra került sor, 2006 végén egy bírónő helyt adott a kontesztálók beadványának. Ezt követte az RMDSZ fellebbezése az ítélőtáblánál, ahol kedvező ítélet született, de időközben azt megtámadták. Minden tárgyaláson sértegették Kerekes Károlyt: nincs semmi keresnivalója itt, jobban tenné, ha Magyarországon védené a Kossuth-ügyet. Azt is mondták, hogy az RMDSZ a román nemzetállam egységére tör, a román nép ellensége. Elhangzott, hogy a marosvásárhelyi magyarság gőgös, összeférhetetlen nép, amely elnyomja, megalázza a románságot. Elhangzott az a magyarságot sértő kijelentés, hogy a magyarság mindig bűnös volt a történelem folyamán, hogy a románságnak ősellensége, hogy szentségtörés Kossuthról utcát elnevezni. A bírónő nem állította le Sabaut, az ilyen sértéseket. /Mózes Edith: Kerekes Károly: Durva politikai támadások célpontja voltam. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 28./

Október 24-25-én műhelymunkán vehettek részt az Arad megyei magyar oktatók: Csendes Éva budapesti magyar tanárnő tartott 30 órás előadást, amely a kritikai gondolkodásra és az önálló véleményalkotásra nevelésre ösztönzött. Az előadássorozat a közösségépítést, a didaktikai játékok bemutatását, a különböző tanulási stílusok, az előítéletek leküzdését érintette. A résztvevők szakkönyveket és a tanfolyam elvégzéséről tanúsítványt kaptak. /Pataky Lehel Zsolt: A pedagógusok is tanulnak. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 28./

Az 1956-os forradalomra, a reformáció évfordulójára, Reményik Sándorra és a tíz évvel ezelőtt kezdett templomépítésre emlékezett a hét végén háromnapos rendezvénysorozattal a sepsiszentgyörgyi evangélikus gyülekezet. A kommunizmus évtizedei utáni évek első hazai magyar evangélikus temploma azért épülhetett fel, mert egy közösség püspökével, Mózes Árpáddal együtt mert világosságot gyújtani a sötétségben – foglalható össze Adorjáni Dezső Zoltán az erdélyi evangélikusok jelenlegi egyházfőjének mondandója. A nagy magyar evangélikus költő munkásságát a kolozsvári Reményik Sándor Művészstúdió Alapítvány minden évben konferencia és versmondó verseny szervezése révén igyekszik megismertetni. A kilencedik rendezvényt Sepsiszentgyörgyön tartották. Pomogáts Béla, Láng Gusztáv, Liktor Katalin, Farkas Zoltán előadásait Kántor Lajos moderálta, távollétében felolvasták Dávid Gyula értekezését, közreműködtek a versmondó verseny résztvevői. Egy napra, a Reményik-konferencia idejére a szervezők magukkal hozták az évente tartott zsoboki alkotótábor Reményik-versekre készített munkáit. A díjkiosztó gálán a tavalyi Reményik Sándor-díjas Tempfli József nagyváradi megyéspüspök mondott köszöntőt, és átadták az idei díjat Kovács László, jelenleg Csernátfaluban élő nyugalmazott lelkipásztornak, aki az 1940-es években alakult sepsiszentgyörgyi evangélikus gyülekezet első lelkésze volt. A rendezvénysorozat istentisztelettel zárult, igét hirdetett a templomépítő Mózes Árpád nyugalmazott püspök. /Fekete Réka: Építsük tovább az élő templomot. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 28./

A pozsonyi AB-Art Kiadó igazgatója, az erdélyi származású Balázs F. Attila rámutatott, a kiadó célja a kortárs szlovákiai magyar alkotók szépirodalmi műveinek kiadása, a pályakezdők, a gyermekirodalom, a nő-szerzők és a ritkán megszólaló írók felkarolása. Számukra nagyobb kihívást jelent, hogy felfedezhetnek fiatal, tehetségeket, mint az, hogy divatos írókat próbáljanak megjelentetni. A szlovákiai magyar irodalomnak kitűnő írói, költő vannak, jó kritikusaik, köztük Grendel Lajos, Tőzsér Árpád, Tóth László. Egységes magyar irodalomban gondolkodnak, nem tagadva, hogy az erdélyi, felvidéki, vajdasági irodalom sajátos színnel gazdagítja a magyar irodalmat. Szeretnék a magyar és román irodalmat népszerűsíteni valamennyi uniós országban. Elkészült már egy erdélyi antológia szlovén nyelven, amelyet a ljubljanai Apokalips Kiadó jelentet majd meg, AB-Art Kiadóval közösen. /Varga Melinda: A kortárs irodalom mentora. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 28./

Az 1956-os magyar forradalom romániai előtörténetéről adott képet Szabó Gyula Képek a kutyaszorítóból /Pallas-Akadémia, Csíkszereda/ címmel 2001, 2002-ben megjelent önéletrajzi visszaemlékezéseiben, dokumentumokat közölt róla az Etnokulturális Sokszínűség kolozsvári Forrásközpontja kiadásában 2002–2003-ban megjelent Maghiarii din Romania című, Lucian Nastasa és munkatársai gondozta kétkötetes dokumentumgyűjtemény, azóta újabb levéltári források váltak hozzáférhetővé, s ezek részben pontosították az 1956-os év erdélyi magyar vonatkozású eseményeiről alakuló képet. Az újabb kiadványok közül különösen értékes és fontos az a jegyzőkönyv-köteg, amely a kolozsvári és marosvásárhelyi magyar írókkal, szerkesztőkkel, 1956. szeptember 29–30-án az RMP KB kezdeményezésére tartott két napos gyűlésen történteket tartalmazza, mégpedig úgy, ahogyan azok elhangzottak, legnagyobbrészt magyar nyelven. (Az őszinteség két napja. Erdélyi magyar értelmiségiek 1956 őszén. A RMP Kolozs Tartományi Bizottságánál kolozsvári és marosvásárhelyi írókkal, szerkesztőkkel tartott gyűlés jegyzőkönyvei és más dokumentumok. Sajtó alá rendezte, bevezető tanulmánnyal és jegyzetekkel ellátta Benkő Levente. Polis Könyvkiadó, Kolozsvár, 2008.) A jegyzőkönyvekből részleteket már korábban is közölt a Krónika napilapban Benkő Levente, most azonban a teljes anyagot tette hozzáférhetővé, sőt alaposan dokumentált bevezető tanulmányában és a jegyzőkönyveket kiegészítő, egykorú sajtóközleményeket, cikkeket, interjúkat magába foglaló függelék segítségével ennek a minden szempontból fontos gyűlésnek az előzményeit, összefüggéseit is feltárta. A Sztálin halála után az egész szovjet tömbben egyfajta olvadás kezdődött, ez vezetett szovjet kommunista párt XX. Kongresszusához. Romániában azonban a korábbi sztálinista vezetés arra használta fel a változást, hogy eltávolítsa a pártvezetés belső ellenzékét: ekkor ítélték halálra és kivégezték a már évek óta bebörtönzött Lucretiu Patrascanut, ekkor juttatták a süllyesztőbe Vasile Lucát és Ana Paukert. Ugyanakkor az irodalomban, a művészetek tájain tér nyílik az alkotás valódi problémáinak felvetésére, megvitatására. Az 1956. szeptember 29–30-i gyűlés szempontjából különösen fontos, hogy a megoldottnak kikiáltott nemzetiségi kérdés helyett felvetették a többségi nacionalizmus jelenségét. A romániai magyar írók és értelmiségiek egy számottevő része elfogadta a marxista ideológiát és a kommunista pártvezetést. Abban a meggyőződésben (vagy hitben) tette, hogy a nemzetiségi kérdés megoldásáról hirdetett tanok valóságos szándékot fejeznek ki, s valóban elkövetkezik a megbékélésnek, közös dolgaink rendezésének kora. Azok a kolozsvári és marosvásárhelyi magyar írók és szerkesztők, akiket akkor a Központi Bizottság küldötteivel való tárgyalásra összehívtak, a magyarságnak vagy a pártnak való elkötelezettség közül az előbbit választották. Benkő Levente kiért röviden az előzményekre, az ún. „Jar-ügy”-re (a párt központi vezetését korábbi tetteik miatt nyilvánosan felelősségre vonó Alexandru Jar román író megbélyegzésére); az 1956 nyarán megrendezett és a Jar-ügy hatásaként jóformán érdektelenségbe fulladt országos írókongresszusra; végül magára a szeptember 29–30-i tanácskozásra. A tanácskozás légkörét Nagy Olga néprajzkutató felszólalása értékelte: „Tíz év telt el, mióta először mondhatjuk el sérelmeinket őszintén. ” A gyűlésen 35 író és szerkesztő szólalt fel. Többek között Szabédi László szóvá tette, hogy amennyiben Kolozsvár kétnyelvű város, az miért nem tükröződik az utcanevekben és a hivatalos feliratokban is; Szilágyi András a Mezőgazdasági Akadémia magyar tagozatának néhány évvel ezelőtti megszüntetése, az orvosi egyetemen a magyar származású tanárok hátrányos megkülönböztetése ellen emel szót; Sőni Pál a kolozsvári Politechnika magyar évfolyamainak felszámolását tette szóvá; Csehi Gyula azt sérelmezte, hogy a román akadémia miért mellőzi a magyar (és általában a nemzetiségi) kutatókat; Kányádi Sándor és Kormos Gyula az államosítással, a mezőgazdaság kollektivizálásával kapcsolatos túlkapásokat, Fodor Sándor a milícia tisztjeinek székelyföldi erőszakoskodásait tette szóvá. Sütő András az irodalmi alkotások cenzúrázásának megszüntetését sürgette, Bodor Pál a szerkesztőségekben hemzsegő hozzá-nem-értő pártaktivisták eltávolítását kérte, Földes László szerint „itt az ideje, hogy biztosítsuk végre irodalmunkban a vélemények valóban szabad harcát, minden áramlat kibontakozását”. A legfelső pártvezetés akkor a felvetett „hiányosságok” kijavítását ígérte, új magyar intézmények létrehozását, a magyarság nagyobb beleszólását a saját sorsát illető problémákba. Újra beindult a magyar nyelvű oktatás az Agronómián és a Politechnikán, előkészületek történtek a két háború közötti marxista Korunk, az 50-es évek elején fokozatosan megszüntetett Tanügyi Újság, Szakszervezeti Élet, Népsport újraindítására (utóbbiak Munkásélet illetve Új Sport címmel), post mortem rehabilitálták Gaál Gábort, s 1956 decemberében a börtönből előzőleg szabadon engedett Balogh Edgárt, Csőgör Lajost, Demeter Jánost és Jordáky Lajost, új folyóiratként megindult a román akadémia kiadásában a Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények, továbbá a Napsugár gyermeklap, Marosvásárhelyen a Művészet (később Új Élet), az Oktatásügyi Minisztériumba kisebbségügyi alminiszterré nevezték ki Bányai Lászlót. Egy idő múlva jött a számonkérés, jöttek a romániai megtorlás évei, zsúfolásig megteltek a börtönök, százakat távolítottak el az egyetemekről, milliókat némított el a félelem, s csak kevesen voltak, akik – akár életük árán is – nemet mertek mondani. Az 1956. szeptember 29–30-i tanácskozás mindennek ellenére a romániai magyar értelmiség 1945 utáni történetének – épp a folytatás ismeretében – emlékezetre érdemes pillanata volt. /Dávid Gyula: Az őszinteség két napja. 1956. szeptember 29-30. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 28./

A hagyományokhoz híven idén októberben is sor került az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány (EMIA) díjainak kiosztására Székelyudvarhelyen, a városháza dísztermében. Október 25-én az ünnepségen telt ház előtt vehetett át EMIA-díjat a korondi Páll Lajos költő, festő és Szilágyi István író Kolozsvárról. Varga Borbála költőnek ítélték oda az alapítvány Debüt-díját. Hídverő-díjjal jutalmazta az alapítvány kuratóriuma Márkus Béla debreceni irodalomkritikust, egyetemi tanárt magas színvonalú műveiért. Életmű-díjat ebben az évben nem adtak át, köszöntötték viszont a hetvenéves írókat és költőket. Gálfalvi Zsolt írói, szerkesztői, irodalomszervezői munkásságát közelgő hetvenötödik születésnapja alkalmából Pomogáts Béla irodalomtudós méltatta. Cseke Péter egyetemi tanár értékelte ki az alapítvány által kiírt szociográfiai riportpályázatot, melynek végeredménye, a rendkívül erős mezőnynek is köszönhetően, megosztott második díj lett. A Babes–Bolyai Tudományegyetem újságíró szakos magiszteri hallgatói közül Berszán Rékát Középajtáról, Dénes Emesét Varságról írt riportjáért tüntette ki a kuratórium. Zörgő Noémi és Ferencz Zsolt a Művelődés különdíjában részesült, az oklevelet és a díjat a lap főszerkesztője, Szabó Zsolt nyújtotta át. A közönség külön örömére az ünnepélyen bemutatkoztak az újonnan megalakult Udvarhelyi Székely Filharmonikusok. /R. Kiss Kornélia: Díjkiosztó gála Székelyudvarhelyen. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 28./