Zötyögő fejlesztéspolitika
Székelyföld EU-forrásokra alapozott fejlesztése kiemelt figyelmet érdemel – ezzel is indokolható, hogy a magyarországi Európa Klub kedd esti rendezvényének vendége a Csíkszeredában élő Csutak István volt.
A fejlesztéspolitikai szakértő multimédiás előadáson ismertette azt a több száz grafikont, táblázatot és mátrixot tartalmazó tanulmányát, amely Székelyfölddel kapcsolatban támpontokat kíván nyújtani egy átfogó fejlesztési tervhez.
Mivel gyakorlatilag a tanulmány és, az előadás is elsősorban számokra és a belőlük levont következtetésekre épült, elkerülhetetlen, hogy néhány alapvető adatot ne ismertessünk újra. A romániai magyarság kétharmada Bihar, Kovászna, Hargita, Maros és Szatmár megyékben él; a magyar lakosság aránya Kovászna megyében 74, Hargita megyében 85, a többiben 26-39 százalék.
A gazdasági állapotokat azonban jól jellemzi, hogy az itt élő magyarok nettó átlagjövedelme Maros megyében a legmagasabb: kevéssel a romániai átlag egyötöde fölött, míg Kovászna megyében lassan megközelíti a nullát.
Az előadó szomorú népmozgalmi képet vázolt föl: a régióban a magyar népesség nagy ütemben fogy, és romlik a korfa összetétele. Mert igaz ugyan, hogy Székelyföld mindig is „kibocsátó” szerepet játszott, de míg a távozók korábban megmaradtak magyar nyelvterületen, napjainkban nem állnak meg Magyarország nyugati határainál – másrészt pedig a belső migráció következtében (is) folyamatosan növekszik a román népesség aránya.
Össze kell hangolni
A helyzetet súlyosbítja, hogy a tartós munkanélküliség a térségben az országos átlag fölött van, a közösség egészségügyi állapota pedig már középtávon gondot okoz – ez még szükségesebbé teszi az uniós alapok jobb kihasználását. Különös jelenség, hogy miközben a szakorvosképzésre jelentkezők körében több a magyar nemzetiségű, ez a felvételnél már nem mutatkozik meg – sőt, az arány megfordul – ugyanakkor az elvándorló orvosok közt elsősorban magyarokat találunk.
Csutak István szerint a helyzet mára annyira megváltozott, hogy nem is Székelyföld felzárkóztatásáról beszélünk – ami egyébként az EU kohéziós alapjának elsőrendű célja lenne –, hanem arról, hogy a leszakadás üteme mérséklődjék. És még ehhez is szükség van az elérhető uniós források hatékonyabb megszerzésére. Reménykeltő lehet, bár az előadó szkeptikus véleményének adott hangot, hogy várhatóan még az idén nyolcvan, önálló költségvetésű helyi akciócsoport jön létre a LEADER-programon keresztül, méghozzá önálló költségvetéssel.
A jelenlegi zsákutcából való kiutat a fejlesztéspolitikai szakértő abban látja, hogy a romániai (erdélyi és partiumi), a szlovákiai (felvidéki), az osztrák (burgenlandi), a szlovéniai (Mura-vidéki) és természetesen a magyarországi akciócsoportok tevékenységét össze kell hangolni. Csutak sajnálatosnak tartja, hogy a nemzetiségpolitikának nem vált részévé a fejlesztéspolitika, ebben a kérdésben sürgős szemléletváltásra van szükség, ha eredményeket akarunk elérni.
Régiók találkozása
Érdekes különbségtételre hívta fel a figyelmet az elhangzottakkal kapcsolatban Inotai András, az Európa Klub elnöke, a Magyar Tudományos Akadémia Világgazdasági Kutatóintézetének igazgatója. Véleménye szerint a fejlesztéspolitikai finanszírozásban három különféle irányt kellene kidolgozni. Külön pénzosztási stratégiát lehetne alkalmazni két vagy több fejlett régió társulása esetén, illetve a fejlett és kevésbé fejlett régiók összekapcsolódásakor, ahol az egyiket a lehúzás veszélyétől kell megvédeni, a másikat pedig a magasabb szint elérésében segíteni.
Ismét más típusú finanszírozásban részesülhetnének az egymás mellett élő fejletlen régiók - ezek esetében a kiemelt juttatásokat együttesen kidolgozott célok megvalósítására fordítanák. Ezzel kapcsolatban érdekes jelenség, hogy Nyugat-Erdélynek sikerült magasabb sebességre kapcsolnia, mint Kelet-Magyarországnak, a Kolozs megyei fejlődés pedig már-már Temes élszerepét is „veszélyezteti”, és Csutak István szerint látványosan gyorsuló tempója miatt egyre jobban oda kell figyelni Brassóra is.
Gyulay Zoltán, Budapest
Új Magyar Szó (Bukarest)

És mi hova szavaztunk?
A végén a körkapcsolásos szavazási ceremónia geopolitikai következtetésekre adott alkalmat.
Kedves Nézőim és Hallgatóim, akarom mondani Olvasóim! Tisztelt Moldova! Kedves Románia! Drága Magyarország! Guten Abend, Düsseldorf! Meine liebe, Deutschland! Überhaupt, Mindenki! Helló, Európa! Hogy vagy, jól vagy? Remek!
... Elnézést, nem bolondultam meg, csak nagyon belejöttem az Eurovíziós Dalfesztivál stílusába, hangulatába. Kellett ez a felidéző lelkes köszöntés, ugyanis különben szinte semmire nem emlékszem az egészből, egy közepes, egy nagy és egy még nagyobb lebőgésen kívül. De hát pont ezekről szeretnék beszélni, utólagos olvasmányaim alapján is.
Ez a só, amelyen annyira összevissza történik minden, hogy az ember összecsodálkozza magát, amikor a végén azt hallja, hogy „meg volt rendezve”, csak annyiban tudott lekötni, amennyiben a végén a körkapcsolásos szavazási ceremónia geopolitikai következtetésekre adott alkalmat. Ami nem azt jelenti, hogy értjük is a levont következtetéseket.
Például hogy van az, hogy a volt szovjet tömb országai, a kelet-európaiak olyan jól szerepeltek? Ezt olvastam: hogy jól szerepeltek – de hát akkor hogyan végzett olyan hátul Moldova (12.), Románia (17.) és Magyarország (22., a 25-ből)? (Bevallom, hogy én mindhármat dobogóra vártam – a moldovaiaknak a hosszú sapkája, a románoknak a semmivel sem magyarázható jókedve ragadott meg, Wolf Katinál pedig az, ahogyan a lüktető ritmusú dal közben egyszer mintha megmozdult volna...) No de vissza a geopolitikára! Tudnivaló, hogy elsősorban az illető ország iránti nemzetközi rokonszenv nyilvánul meg ilyenkor. Annyira, hogy ezekből a tetszési indexekből én egészen messzemenő következtetéseket vonnék le, (Utána pedig finomítanám őket.)
Megható a román színekben fellépett angol énekes utóvallomása: nem tér vissza többé hazájába csalódottságában, hogy Nagy-Britanniából egyetlen szavazatot sem kapott. Nos, a Londonban élő díjnyertes azeri énekesnő sem tér vissza a hazájába... ki érti ezt? Egyébként, valóban, az előadókon (vagy zeneszerzőkön, és még kevésbé a táncosokon és a súgókon) számon kérni a sikertelenséget ugyancsak dőre dolog lenne – olyan, mintha a Boc-kormányt elmarasztalnánk, amiért nem mondta meg, hogy az IMF-től felvett adósságot természetben is vissza lehet fizetni.
Tehát a rokonszenv! Szegény Orbán Viktor is elgondolkozhat „kegyeltje” rossz eredményén, annál is inkább, mert a saját népszerűsége otthon is, külföldön is a mélyponton van. Talán legjobb lett volna már a verseny előtt kijelenteni: nem fogadjuk el a megalázó döntést, nem hagyjuk, hogy Európa diktáljon nekünk. Mindenesetre az, amit így utólag az előkészítésről és főleg a sajátos orbáni várakozáskeltésről olvastam, annyira elborzaszt, hogy csak idézni tudom, azt is halkan. Megtudjuk, hogy Médiaszolgáltatás-támogató Vagyonkezelő Alap „a külföldi magyar nagykövetségeket és rajtuk keresztül a határokon túli magyarokat is arra buzdította, hogy segítsék Wolf Katit”.
Vagyis, jól látunk? Magyarország mozgósította a diplomáciai szervezetét a szavazat-maximálás céljából? És ez lett belőle? „Azt gondolta valaki, hogy a politika megint erőből mindent elintéz? S vajon ezt az ökörséget miért nem torpedózta meg senki? S ha már politika, akkor a Facebookon miért kellett exponálnia magát Orbán Viktornak is („Hajrá Kati!”), ami utóbb igen kontraproduktívnak bizonyult?”
Hát ez van, és hátha geopolitikai összefüggések nincsenek is. Úgyhogy fel a fejjel, Románia, fel a fejjel Magyarország! Jövőre, Bakuban lehet törleszteni.
Szinte hallom a vádat: bírálni meg ironizálni könnyű – de milyen megoldást javasolok? Ünnepélyesen kijelentem, hogy vannak megoldásaim. Elsősorban nem igazságos, hogy összeeresztik a fiúkat a lányokkal, külön kategóriákban kellene indulniuk. Másodsorban korcsoportos rendszerben kellene megrendezni a dalversenyt. Ennek előnyeit nem részletezném. Harmadsorban egy-két merészebb alkotást leszámítva alig láthatunk az előadásokon labdát, ez megengedhetetlen! Végül nem változó számban, hanem tizenegyen kellene hogy legyenek egy csapatban, a pálya pedig legyen nagyobb és fűvel borított. Akkor állandóan nézném őket, persze csak ha nem énekelnének.
Ágoston Hugó
Új Magyar Szó (Bukarest)

Böjte Csaba Szent István-tervére épített konferencia zajlott Budapesten
„A mi ügyünk” címmel került megrendezésre ma Budapesten, a Polgárok Házában az a konferencia, amely azokat az alulról építkező kezdeményezéseket igyekszik összefogni, amelyek az életminőség javítását célozzák. Az akció szellemi atyja, Böjte Csaba a közterületek rendbetétele, az épített és természetes környezet állagának javítása mellett a gyermekek nevelését és gondozását helyezte a kezdeményezés központjába.
Ezzel összefüggésben Hende Csaba honvédelmi miniszter a vitaindító beszédek utáni sajtótájékoztatón elmondta: sok pozitív kezdeményezés van az országban és ezek a szigetszerű akciók előbb utóbb össze fognak nőni.
A mi ügyünk elnevezésű program terve a civil szférára is épít, a politikának pedig nem szabad rátelepednie erre a kezdeményezésre – emelte ki Hende.
A honvédelmi miniszter a sajtótájékoztatón vázolva a konferencia programját elmondta: négy szekcióülésen fogják megvitatni a résztvevők a teendőket. A „Tündérkert” szekcióülésen a kárpát-medencei épített és természetes környezet javítását célzó törekvésekről cserélnek eszmét a meghívottak, a „Szép ház” szekcióülésen pedig a közvetlen környezet, a lakóhely környékének megszépítése a téma. Míg másik két tematikus beszélgetés a gyermekvédelem és gyermekmentés területére összpontosít.
Az eredmények eléréséhez az állam, az önkormányzatok és a civil szféra összefogására van szükség, utóbbiaknak pedig hangsúlyosabbnak kell lenniük helyi szinten. Annak a programnak az igazsága, amelyet Böjte Csaba ferences szerzetes jegyez, és amellyel járják a vidéket, mindenkit megérint, aki olvassa – hangsúlyozta Hende.
Arra a kérdésre, hogy szándékukban áll-e összekapcsolni e kezdeményezéseket a közmunkaprogrammal a miniszter úgy reagált: a kezdeti szakaszban biztos, hogy nem, hiszen ekkor még az elvégzendő feladatok mérete ezt nem indokolja, azonban a későbbiekben, nemcsak lehetőség, de szükség is lesz a közmunkások bevonására.
Egy másik újságírói felvetésre reagálva Hende Csaba elmondta: a magyar honvédségnek jelenleg nincsenek feladatai a közmunkaprogramban, azonban a készülő új honvédelmi törvény lehetőséget fog teremteni a katonák bevonására. Hozzátette: a honvédségre, szervezeti adottságaiból fakadóan, elsősorban szervezési és logisztikai feladatok fognak hárulni.
A konferencián részt vesz többek közt: Böjte Csaba, Makovecz Imre, Balog Zoltán, Mőcsényi Mihály, László Tamás, Ángyán József, Soltész Miklós, Nagy Ervin és Fodor Gergely, valamint Mádl Dalma, Mádl Ferenc egykori köztársasági elnök felesége. fidesz.hu
Erdély.ma

Aludtak-e a románul oktatásért kiabálók?
Traian Băsescu államelnök ma a Ziarul Financiar által szervezett vitán elmondta, hogy Románia történelmének és földrajzának románul tanítása esetében azok a képviselők, akik most vádaskodnak mélyen aludtak és akkor ébredtek fel, amikor már átment a törvény.
„Figyeltem az elmúlt napokban is néhány, dühös nyilatkozatot, hogy aludtak a parlamentben és átment nem tudom én milyen törvény a románul tanításról a magyarok számára, mintha egy párt aludt volna. Mind aludtak a parlamentben és megszavazták a törvényt. Azok, akik kiabálnak, azok is mélyen aludtak, és akkor ébredtek fel, amikor a törvény már átment”, nyilatkozta Traian Băsescu.
Kifejtette, ez nem megengedett, ez felelősség kérdése.
„Nem lehet dobálózni a szavakkal... Haragszunk, mert elaludtunk, a törvény átment, a politikai és gazdasági elemzők a politikai instabilitás kockázatáról beszélnek”, fejtette ki az államelnök.
A történelem és a földrajz anyanyelven való oktatását kiiktató „demagóg és ultranacionalista” kezdeményezés elfogadása a koalíció hibáira világít rá, a kezdeményezés fenntartása a koalíció széteséséhez vezethet – jelentette ki kedden a Mediafaxnak Markó Béla RMDSZ-es miniszterelnök-helyettes.
Mircia Giurgiu törvényjavaslata szerint törölnék a 2011/1. számú törvény 46. cikkelyének 8. bekezdését, melynek értelmében a nemzeti kisebbségek elemi, gimnáziumi és líceumi oktatásában Románia történelmét és földrajzát anyanyelven oktatják, a román tanítási nyelvű osztályokéval azonos tanterv és tankönyvek szerint, azzal a kikötéssel, hogy a tanulóknak román nyelven is el kell sajátítaniuk a román földrajzi és tulajdonneveket.
A törvénykezdeményezés hallgatólagosan elfogadottnak minősül, mert a vitára és a végső szavazásra kijelölt, 2011. május elsejei határidő lejárt.
Az oktatási bizottság a tervezet elutasítását javasolta, a kormány pedig benyújtotta a tervezettel kapcsolatos álláspontját.
E tervezet esetében a döntéshozó szerv a szenátus.
Mediafax
Nyugati Jelen (Arad)

Könyvbemutatóval ünnepelte tizedik születésnapját a BKE
Újraalakulásának tizedik évfordulóját ünnepelte szerdán a Bánsági Kárpát Egyesület, amely 2001. május 18-án az Erdélyi Kárpát Egyesület (EKE) Bánsági Osztálya néven kezdte el működését. 
A Bartók Béla Líceumban megtartott jubileumi rendezvény résztvevői az Erdélyi Kárpát Egyesület megalakulásának 120. évfordulójáról is megemlékeztek, amit az országos szervezet az előző hét végén ünnepelt meg a Kolozs megyei Sztánán. A jubileumi BKE-találkozón, amelyet jelenlétével megtisztelt Marossy Zoltán alprefektus, részt vettek az egyesület aradi, temesvári és szegedi tagjai.
Illés Mihály egyesületi elnök ünnepi köszöntője során azt is elmondta: az időközben Bánsági Kárpát Egyesület néven önállósult szervezet ugyanakkor a Délvidéki Kárpát Egyesület (DVKE) folytatójának tekinti magát, annak örökségét ápolja. Az évfordulós rendezvény alkalmából, a Szeged Alsóváros Kultúrájáért Alapítvánnyal együttműködve, a Nemzeti Civil Alap támogatásával sikerült újra kiadni a ma már könyvritkaságnak számító Délvidéki Kárpátegyesület Kalauzát. „Eredeti szándékunk az volt, hogy új fejezetekkel látjuk el a kiadványt – mondta Illés Mihály –, mintegy odaillesztve a mai valóságot az egykor rögzített tények mellé. A meglepően sok, terepen összegyűjtött anyagból végül sikerült a DVKE Kalauzával egyenértékű, teljesen új útikönyvet létrehozni, A Temesi Bánság turista kalauza címmel. Mindkét kötetet Illés Mihály szerkesztette, a fényképekkel bőven illusztrált, a könyvben szereplő földrajzi elnevezések jegyzékével kiegészített „mai” turista kalauz szerzői Balázs István László, Illés Mihály, Milka Zsolt, Pálkovács István, Stefanov Titusz, Ujj János.
A születésnapi BKE-találkozó tíz esztendő turistaélményeinek felidézésével, az egyesületi tagok legsikerültebb természetfotóinak a bemutatásával, ünnepi koccintással és kötetlen beszélgetéssel folytatódott.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)

A román külügyminiszter Budapesten: a kisebbségi törvény kormányzati prioritás
A magyar EU-elnökség rendkívüli erőfeszítéseket tesz azért, hogy az EU-tagállamok foglalkozzanak Románia és Bulgária schengeni csatlakozásával; az övezet kiterjesztésének kérdése semmilyen összefüggésben nincs a schengeni rendszer felülvizsgálatát célzó kezdeményezésekkel – mondta Martonyi János külügyminiszter csütörtökön Budapesten, miután megbeszéléseket folytatott román kollégájával.
A magyar diplomácia irányítója úgy fogalmazott: azon túlmenően, hogy az Európai Tanács júniusban megállapítja, mindkét ország teljesíti a technikai feltételeket, el kell érni, hogy politikai utalás legyen arra, hogy napirenden tartják a két ország felvételét a belső határellenőrzéstől mentes schengeni övezetbe.
Martonyi János megköszönte Teodor Baconschi román külügyminiszternek, hogy országa támogatta és támogatja a soros magyar EU-elnökséget, és megjegyezte, „nagyon sok közös érdek, közös szempont kapcsol össze minket az Európai Unióban”.
A magyar külügyminiszter azt mondta, a magyar EU-elnökség alapvető céljait Románia is osztja. Ezek közé sorolta a Duna-stratégiát, utalva arra, hogy a környezeti kockázatok kérdését együttesen kell kezelni. Nyilvánvalóan a közös célok között szerepel továbbá a roma-stratégia, a gazdasági törvényhozás, Horvátország mielőbbi EU-csatlakozása, valamint a minkét ország számára fontos politikák, így a kohéziós, a mezőgazdasági és energiapolitika fenntartása – tette hozzá.
Martonyi János elmondta, hogy a kétoldalú kereskedelemben óriási egyensúlyhiány alakult ki Magyarország javára, ezzel kapcsolatban a magyarországi román befektetések növelését javasolta kollégájának.
A nemzeti kisebbségekkel kapcsolatban azt mondta: Budapest örömmel fogadta, hogy „minden valószínűség szerint nem fenyegeti veszély” az oktatási törvény azon rendelkezéseit, amelyek a történelem és földrajz tantárgy anyanyelven történő oktatását teszik lehetővé. Hozzátette, hogy remélhetőleg rövidesen elfogadják a romániai magyarság számára nagyon lényeges kisebbségi törvényt.
Teodor Baconschi kijelentette, hogy Románia teljes mellszélességgel támogatta a magyar EU-elnökséget, megállapította ugyanakkor, hogy a magyar-román partnerségnek új dimenziókat kell nyernie.
Elmondta, Bukarest azt javasolta, hogy ősszel legyen közös magyar-román kormányülés a kétoldalú kapcsolatok teljes körének áttekintésére. Mint kifejtette, meg lehet vizsgálni egyebek mellett azt, hogyan lehet továbblépni a nemzetiségi együttműködésben.
A miniszter külön köszönetet mondott a magyarországi román ortodox egyház elismerése és támogatása érdekében tett erőfeszítésekért.
Újságírói kérdésre válaszolva elmondta: a kisebbségi törvény elfogadása a jelenlegi koalíciós kormány legfontosabb céljai közé tartozik, nem politikai nyomásra történik, „hiszünk abban, hogy ez egy igazságos törvényjavaslat”. A történelem és földrajz tárgyak kisebbségi nyelven történő oktatásával kapcsolatban arról beszélt: Románia élen jár azokban a törekvésekben, amelyek lehetővé kívánják tenni, hogy az oktatás minél több nyelven történjen, mint mondta, „az európai értékek mentén járunk el”.
 Krónika (Kolozsvár)

Várostörténeti kiadvány Nagyváradról
Nagyvárad várostörténete a címe Fleisz János legújabb kötetének, melyet csütörtökön mutattak be a Körös-parti városban.
A kötetet Pomogáts Béla irodalomtörténész méltatta, aki elsősorban azt emelte ki, hogy más magyarországi vagy erdélyi, hasonló jelentőségű városokhoz képest milyen sovány a rendelkezésre álló könyvészet, ha Nagyváradról van szó. Ez a tény pedig ellentmond annak a szerepnek, mondhatni mítosznak, amit a város a magyar kultúrában és történelemben betölt, fogalmazott Pomogáts. A város története igen zaklatott, többször szinte elpusztult és újjászületett, szakrális „pecsétet” is visel a városalapító Szent László királynak köszönhetően, a török hódoltság alatt, az 1848-as szabadságharc idején és a két világháború között is igen fontos szerepet játszott, ráadásul a magyar irodalomtörténetben is nagy jelentőséggel bírt, magyarázta. Pomogáts Béla szerint éppúgy, ahogy Erdély nem lenne ugyanaz Kolozsvár nélkül, ahogy Debrecen a magyar protestantizmus szellemi központja, Sopron több történelmi időben is a hűség városa, Nagyvárad lelkisége a mindenkori magyar újrakezdést hordozza magában. Ennek az újrakezdésnek a jelenlegi legmérvadóbb dokumentuma pedig épp Fleisz János munkássága – a helytörténész egy élet munkáját szánta rá, hogy a Körös-parti város múltját kutassa.
Maga a szerző azt vallja, hogy már másfél évtizeddel ezelőtt, amikor legelső könyvét megjelentette, valami hasonlót szeretett volna írni, mint ez a mostani, és épp az motiválta a tizenhat saját kötet elkészítésére, hogy Nagyvárad története nincs megfelelően feltárva. Mint elmondta, eredetileg egy százötven oldalas kismonográfiát tervezett, de olyan sok eseményt kellett feldolgoznia, hogy végül csaknem háromszáz oldalra rúg a jócskán lerövidített anyag. A kötet egyik érdekessége, hogy a város alapítását az általánosan elfogadott 1092 helyett 1082-re, a monostor létrejöttére teszi. Pomogáts Béla arra figyelmeztette Fleisz Jánost, hogy rá hárul majd a feladat, hogy hiánypótló nagymonográfiát készítsen városáról.
Nagy Orsolya
Krónika (Kolozsvár)

Tájékoztatás a Határtalanul! Programról
A Határtalanul! tanulmányi kirándulásokról kezdődtek tájékoztató napok csütörtökön, amelyek pénteken és hétfőn is folytatódnak az Apáczai Közalapítvány szervezésében Budapesten.
Az idén 500 millió forintos keretből várhatóan 12 ezer diák utazását tudják támogatni. Répás Zsuzsanna nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár elmondta: két kategóriában hirdetik meg a programot. A tanulmányi kirándulásokat a következő tanévben hetedik osztályosoknak írták ki, erre június 3-áig lehet pályázni. Az együttműködési program keretében azokat a szakközép- és szakiskolákat szeretnék támogatni, amelyek már kialakítottak cserekapcsolatokat. Erre a programrészre június 17-éig lehet jelentkezni. Az osztálykirándulásokat néhány év alatt szeretnék normatívvá tenni, és elérni, hogy minden diák tanulmányai alatt legalább egyszer eljusson határon túli magyar területre.
Krónika (Kolozsvár)

László Attila: A különböző bomlasztási próbálkozások ellenére, megálltuk a helyünket
– Immár hat éve tölti be az RMDSZ Kolozs megyei elnöki tisztségét. Hogyan vonná meg ennek az időszaknak a mérlegét? Milyen mértékben sikerült megvalósítania az elképzeléseit?
– Úgy érzem, hogy a kritikák ellenére sikeres hat évet zárunk. A hangos véleménynyilvánítók valószínűleg nem fognak velem egyetérteni, de szerintem a legnagyobb eredmény az, hogy egyrészt egyben tudtuk tartani a magyar érdekképviseletet, másrészt pedig nem ültünk tétlenül, és sikerült impulzust adnunk megyénk újjáépítésének. Emlékezzünk csak vissza, hogy évente rángattuk az embereket az urnák elé, és a különböző szétverési próbálkozások ellenére minden esetben megálltuk a helyünket. A helyhatósági választásokon a magyarság részarányának megfelelően vagy afölött teljesítettünk, azaz szereztünk mandátumokat, emellett mindazokban az intézményekben, ahol a sorsunkról döntenek, biztosítani tudtuk a jelenlétünket. Ugyanakkor sikerült kialakítani egy olyan struktúrát, amely hatékonyan és céltudatosan tudott tevékenykedni. Minden egyes településen összeállítottuk a legfontosabb feladatokat tartalmazó listát, hogy ne valamiféle etnikai feszültségek látszatát keltő, jelképes háborúkra épülő politizálást folytassunk, hanem kezdjük el végre felmérni azokat az igényeket, amelyek megoldását a magyar emberek elvárják tőlünk. Ennek megfelelően elkezdődött a települések szintjén a munka, és egyetlen közösség sem mondhatja el magáról, hogy ne építettük volna újjá az oktatási, kulturális és közösségi intézményeinket, infrastruktúrát stb. Közben pedig megtanultuk, hogy sajátunknak érezzük a falvainkat, községeinket, térségünket, és használjuk ki a kínálkozó lehetőségeket. Méltóságteljesen és büszkén éljünk anélkül, hogy félnénk, s hogy véleményünk hangoztatásáért bármi bántódás érne.
Az RMDSZ Kolozs megyei szervezetéről tiszta szívvel mondhatom el, hogy nem sároztuk be magunkat. Nagyon büszke vagyok azokra, akik a különböző intézményekben, a megyei és helyi önkormányzatokban képviselnek bennünket. Senkinek nem szabtuk meg, hogy milyen havi normát teljesítsen a szervezeten belül, hanem mindenkitől csak annyit kértünk: felkészültségének megfelelően hatékonyan, bátran és büszkén végezze a munkáját. Aki ezt megtette, annak biztosítottuk azt, hogy haladhasson és előre léphessen azon a területen, amelyen érvényesülni akart. Másfelől sikerült átalakítanunk a paternalista, központosított jellegű szervezetet olyan szervezetté, amelyben minden egyes helyi körzetnek a véleményét tiszteletben tartjuk. Ennek köszönhetően olyan emberekből állt össze ez a szervezet, akiknek helyi szinten széles körű együttműködést sikerült megvalósítaniuk, ami az illető kistérség felvirágoztatását jelentette. Emlékszem, hogyan nézett ki a megye 2004–2005-ben, és miként néz ki most. Volt olyan hétvége, amikor több száz kilométert autóztam, és sehol nem kellett a sarat taposnom. Engem is meglepett az a munka és kitartás, amelynek eredményeképpen iskolákat, kultúrotthonokat és templomokat újítottak fel. Mindez a helyi emberek munkáját dicséri, és ez elsősorban az ő érdemük. Nem vagyok dicsekvő, mellveregető, hogy mennyi mindent tettem, mert soha nem egyedül cselekedtem. Természetesen tisztában vagyok a hibáimmal, amelyekért vállalom a felelősséget, és elnézést kérek azoktól, akiket esetleg megsértettem. Tudom, hogy pokoli szónok vagyok, nem szeretek gyűlésekre járni, vagy például egy pohár pálinka mellett, kocsmában elbeszélni a dolgokat. Nem vagyok ez a típusú ember. A kritikákat mindig elviseltem, még akkor is, ha időnként azok nagyon durvák voltak. Sok esetben jogosnak érzem azokat, próbáltam megérteni a bírálatokat, és értékelni az észrevételeket.
Ki kell térnem arra is, hogy nagyra becsülöm elődeim – Molnos Lajos, Boros János, Kónya-Hamar Sándor – munkáját. Nem egyszer nekem más volt a véleményem, és hosszabb idő kellett ahhoz, hogy megértsem a cselekedeteiket, amelyek tulajdonképpen arra irányultak: megőrizzék ennek a szervezetnek az önállóságát, függetlenségét, véleménynyilvánítási készségét és képességét.
– Több bírálat és kifogás fogalmazódott meg azzal kapcsolatban, hogy alpolgármesterként elhanyagolja a megyei elnöki teendőket…
– A kritika teljesen jogos, de szerintem még kevésbé lehet a szervezetet Bukarestből irányítani. Másfelől felteszem a kérdést, képesek vagyunk-e a jelenlegi gazdasági helyzetben valakinek olyan egzisztenciát biztosítani, hogy csakis egy dologgal foglalkozzon. Nem látom továbbá sok értelmét annak, hogy hetente kétszer, tartalom nélküli gyűlésekre rángassuk az embereket csak azért, hogy csapkodjuk az asztalt, megvalósíthatatlan határidőket szabjunk, és esetleg kellemetlen helyzetekbe hozzuk egymást. Ugyanakkor nem lenne értelmesebb hagyni, hogy felszusszanjon az apparátus, és engedni a szervezetet: mindenféle drasztikus beavatkozástól mentesen alulról jövő kezdeményezés által megújítsa önmagát. Ezzel párhuzamosan pedig folyamatosan kialakítani azt a hálózati rendszert, amelyet szükség esetén, például önkormányzati és parlamenti választások előtt, mozgósítani lehessen. Mindeközben azonban önkormányzati jelenlétünknek köszönhetően megvannak azok az eszközök, hogy egy másik vonalon avatkozzunk be a különféle igények kielégítésére.
– Milyen mértékben sikerült helyi szinten érvényt szerezni a Demokrata-Liberális Párttal (PD-L) kötött megállapodásnak?
– A legfontosabb pontja ennek a megállapodásnak az volt, hogy minden, ami magyar ügy, az a magyar alpolgármester hatásköre. Ugyanígy fordítva, a román vonatkozású ügyek, a román polgármester és alpolgármester feladatai közé tartoznak. Ezt az egyezséget az elmúlt időszakban tisztességesen betartottuk, bár számos olyan terület létezik, ahol átfedésekkel kellett számolni. Sikerült továbbá bizalmi kapcsolatot kialakítani, amelynek eredményeképpen nagyon kényes kérdéseket tudtunk megoldani. Mindez azonban nem mondható el a megyei tanács esetében, ahol egy hólyag mindvégig megpróbálta mellőzni alelnökünket, Fekete Emőkét. Azzal is szembesülnöm kellett, hogy még az okirat-hamisítástól sem riadtak vissza. Ilyen körülmények között nagyon nehéz együttműködni, tény viszont az, hogy sehol nem tudnak megkerülni. Jó példa erre a legutóbbi eset: az ortodox egyháznak adott területről kiköltöztettük a cigánytelepet, amelynek fejében az egészségügyi líceum megkapta a David Prodan iskola épületét, így megteremtettük a feltételét annak, hogy az utóbbiak elhagyják a régi unitárius kollégiumot.
– Mi a helyzet a városháza alárendeltségébe tartozó intézményeknél ígért vezetői tisztségekkel?
– Ez régi bánatunk, ugyanis az elmúlt három–négy évben állandóan átalakultak ezek az intézmények. Elég fura helyzet állt elő, mivel 2004 és 2008 között köztisztviselői minőséget kaptak az itt dolgozók, de közben továbbra is folytak a politikai alapon történő kinevezések. Van olyan hely, ahol mai napig sem sikerült labdába rúgnunk, és egyszerre három igazgató is létezik. Olyan jogi bonyodalmakkal állunk szemben, amelyekre rövid távon nemigen látok megoldást.
– Jövőre helyhatósági és parlamenti választások lesznek. A statisztikai kimutatások szerint a megye magyar szavazóbázisa nyolc év alatt a felére csökkent. Ráadásul egy új magyar párt megjelenésével is számolni kell…
– Egy önkormányzati választás megszervezése megyei szinten közel 1200–1600 ember munkáját jelenti, ez nem egyszemélyes feladat, tehát nem csak a megyei elnökre tartozik. Emlékeztetni szeretnék arra, hogy a Magyar Polgári Párt (MPP) a 2008-as önkormányzati választáson Kolozs megyében nem érte el a bejutáshoz szükséges 5 százalékos küszöböt, de elvitt mintegy 3300 szavazatot. Az ezt megelőző előválasztás során Kolozs megyében 16 ezer ember fejtette ki a véleményét, és nem volt olyan kitétel, hogy csak RMDSZ-tag szerepelhet a jelöltlistán, de a másik tábor nem élt ezzel a lehetőséggel, utólag pedig megpróbált feltételeket szabni. Ezért eléggé felelőtlennek és komolytalannak tartom az előválasztásokat szorgalmazó nyilatkozatokat. Ha egyszer nem éltek a lehetőséggel, akkor szerintem másodszor sem fognak. Én egyszerűen azt látom, hogy a leendő új magyar párt képviselői konfrontálódni akarnak, s az önkormányzati választásokon kialakuló arányt a parlamenti választások során próbálják majd érvényesíteni. Ezért úgy vélem, hogy időben fel kell készülnünk arra, hogy konfrontációképesek legyünk.
– Konkrétan mit lehetne tenni, hogy az RMDSZ visszanyerje szavazóbázisát?
– Remélem, hogy azoknak az intézkedéseknek, amelyek Kelemen Hunor megválasztása után elindultak, meglesz az eredménye, ugyanis ismét sikerült mozgalmi jelleget adni a szövetségnek, és megszólítani azokat, akik lemorzsolódtak. Ez egyébként nem csak a magyar közösséget érinti, hanem általánosan tapasztalható jelenség. Ahhoz, hogy ide eljussunk, újból meg kell tanulnunk közösségként élni. Távolítsuk el azokat az embereket, akik fenyegető és feljelentő módszerekhez folyamodnak a közösségen belül, tisztázzuk le a prioritásainkat, és osszuk le a feladatokat.
– Az RMDSZ megyei szervezete 11 pontos javaslatot fogalmazott meg és adott át Sorin Apostu polgármesternek Kolozsvár multikulturális jellegének hivatalos felvállalása érdekében. Mire sikerült jutni ebben a tekintetben?
– Több ügyben történtek előrelépések: magyar nyelven is elindítottuk a polgármesteri hivatal honlapját, hivatalos turisztikai tájékoztató anyag jelent meg. Elértük azt, hogy a városháza által szervezett vagy társszervezett rendezvényekre hívjanak meg magyar együtteseket, illetve előadókat is. Kollégáink azon dolgoznak, hogy Kolozsvár új utcáinak az elnevezésekor tartsák tiszteletben a város nemzetiségi megoszlását. Folyamatban van továbbá a háromnyelvű helységnévtáblák elhelyezése a város határánál, a város műemlék épületeire kihelyezendő táblákon a magyar nyelvű feliratok elhelyezése, az épületek restaurálása során pedig a gyűlöletre szító, kétes értelmű emléktáblák kicserélése.
PAPP ANNAMÁRIA 
Szabadság (Kolozsvár)

Máté András Levente: A közösségépítésben látom a megoldást, mindent ennek szeretnék alárendelni
– A Megyei Képviselők Tanácsának (MKT) elnökeként, Kolozs megye parlamenti képviselőjeként, azaz a szervezet egyik alapembereként hogyan értékeli a szövetségnek az utóbbi években kifejtett tevékenységét? Ha mérleget kellene vonnia az utóbbi évekről, mit tart a legnagyobb eredménynek, illetve hiányosságnak?
– Nem szeretnék elítélően beszélni a szervezet tevékenységéről, még akkor sem, ha vannak hiányosságok, és bőven van még tennivaló. A kormányzati koalíció szintjén vállalt megszorító intézkedésekről viszont mindenképpen beszélni kell ebben az összefüggésben, hiszen az elmúlt év folyamán elmélyülő gazdasági válság, a pénzalapok csökkenése óhatatlanul rányomta a bélyegét a vállalt és teljesített feladatokra, azaz a szervezet általában vett megítélésére, illetve népszerűségének aggasztó csökkenésére. Mindezek ellenére pozitív előjellel említeném a tavaly augusztusban megrendezett Kolozsvári Magyar Napokat, a Mátyás király szoborcsoport restaurálási munkálataiban és felavatásában vállalt szerepet, de akár a szórványvidék magyar iskoláiért, tagozataiért és osztályaiért folytatott küzdelmet is (lásd a tordai magyar tannyelvű iskola létrehozása, templom- és iskolajavításra kiutalt pénzalapok). A hiányosságokra egy gondolat erejéig visszatérve: nyilván a szervezet mögött álló mindenkori szavazóbázis csökkenését kell említenem, a szervezet és a választók között mélyülő szakadékra kell reflektálnom, ez a legfontosabb ok, amely az elnöki tisztségért való indulásomat magyarázza. Úgy vélem, a cél ezek kiküszöbölése, a megyei szervezet működésének intézményesítése által a tagság érdekképviseletének erősödése, és a mindennapi gondjainak megoldásában való szerepvállalás növelése.
– Amennyiben megválasztják elnöknek, ténylegesen mit kíván tenni a szervezet hatékonyabb működése érdekében? Melyek lennének programjának főbb pontjai? Kiknek a támogatására számít elsősorban, kikből állna össze a csapata?
– Elsősorban újra szeretném gondolni a kommunikációt a tagság és a szervezet között, fokozni ennek tagközpontúságát, árnyalni a feladatkörök és kompetenciák leosztásának módját. Kolozs megye különleges szellemi, gazdasági potenciállal rendelkezik, ezért közérdekű, hogy jobban kihasználjuk a megye szakértelmének potenciálját, kormányzati szerepvállalásunkból eredendően pedig fokozottabban ki kell vennünk részünket a szociális helyzetet is javító gazdasági fejlesztésből. Szeretném bevonni a fiatalokat az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének életébe, ebben a tekintetben meghatározónak ítélem: a politika iránt érdeklődő fiataloknak lehetőséget adjak arra, hogy kipróbálhassák rátermettségüket ebben a szférában. Célom az idősebbek tapasztalatának ötvözése a fiatalok lendületével, energiájával. Elkezdtem egy településekre lebontott diagnózis-térképet elkészíteni a megyéről, amely hosszú távú terveim alapjául szolgálhat. Folyamatos kapcsolattartást szándékozom kialakítani a vidék és a város helyi képviselőivel, illetve a választókkal. Képviselőjelöltként is elmondtam, nem csupán választási szlogennek tartom: a Kolozs megyei magyarság gazdasági és társadalmi fejlődésének megerősítését tartom szem előtt. Minden legitim eszközt a magyar kisebbség jogérvényesítésének szolgálatába fogok állítani. A jelenlegi gazdasági válságra, Kolozsvár sajátos kisebbségi kérdéseire fokozottan figyelni kívánok. Éppen ezért mindazok támogatására számítok, akik energiát, késztetést éreznek egy ilyen jellegű partnerségi viszony kiépítésére.
– Az évek folyamán örökös témaként vetődött fel, hogy a megyei elnöki tisztség teljes embert követel. Sokan nem tartják helyesnek azt sem, hogy a megyei szervezet élén lévő személy ügyvezető elnökre hagyatkozzon. Jelen esetben mennyire egyeztethető össze a parlamenti tisztség a megyei elnöki funkcióval? Ön a hétből legkevesebb öt napot Bukarestben tölt. Ha választania kellene a két tisztség között, akkor melyiket részesítené előnyben?
– A politika, a felelősségteljes politikai szerepvállalás általában teljes embert követel. A közmegítélés ellenére – amely egyre pejoratívabb színben látja ezt a tevékenységet – én úgy gondolom, hogy ezt másként nem lehet. Ezért is indulok a tisztségért. Helyi tanácsosként kezdtem, jelenleg második mandátumát töltő parlamenti képviselő és egyben képviselőházi frakcióvezető vagyok. Úgy vélem, számos példa igazolja, hogy ezek a tisztségek – megfelelő hozzáállás mellett – hatékonyan és sikerrel összeegyeztethetőek. Az elmúlt évek tapasztalatai az úgynevezett „nagypolitika” berkeiben nem távolítottak el, ellenkezőleg: közelítettek a helyi közösség problémái felé. Láttam, tapasztaltam, hogy a bukaresti részvétel nélkül sok minden láthatatlan és elérhetetlen marad. Az RMDSZ megyei elnöke nem akkor lesz sikeres, ha hét napból hetet Kolozsváron tölt, hanem akkor, ha a bukaresti jelenléte adta lehetőségek és információk birtokában szó szerint „ügyvezet”. Éppen ezért semmiképpen nem érzem hátránynak azt, hogy képviselői mandátum birtokában pályázok az elnöki tisztségre. Más szavakkal: a bukaresti jelenlét súlyt és erőt ad. Másfelől ez a munka minden más előtt leginkább csapatmunka. Ebben a formában az én feladatomat koordinációs, felügyeleti jellegűnek ítélem a megfelelő emberekkel való együtt dolgozás mellett. Ami pedig egy esetleges választási lehetőséget illet, egyértelműen kijelentem: azt a megbízatást fogom teljesíteni, és mindenek fölött állóként kezelni, amellyel Kolozs megye magyarsága felruházott.
– Jövőre önkormányzati és parlamenti választások lesznek, ilyen értelemben nagy a megyei elnök felelőssége, hiszen elsősorban rá tartozik a választások megszervezése és lebonyolítása. Milyen elképzelései vannak ebben a tekintetben? Indítana-e a megyei szervezet Kolozsváron polgármesterjelöltet, hány megyei és helyi tanácsosi mandátum megszerzését tűznék ki célul?
– Úgy vélem, hogy a megválasztott megyei elnök számára az első igazán nagy próbatétel a rohamosan közeledő önkormányzati és parlamenti választás lesz. Tisztában vagyok azzal, hogy akkor fog igazán kiderülni, hogy milyen irányba sikerült a jelenlegi helyzetet eltolni: milyen súlya van a megye magyarságának a helyi és országos képviselet mérlegében. Mint ahogy azt is eldöntheti, hogy milyen mértékű lesz az érdekérvényesítési képességünk. Szervezetünk és választóink egységes akaratán múlik mindez, s ennek megteremtése valóban elsőrendűen a megyei elnök felelőssége. Az, hogy az RMDSZ Kolozsváron polgármesterjelöltet állítson, kiemelten fontos, és ennek megfelelően szorgalmazni is fogom. E választás eredménye fogja elsőként tükrözni, hogy van Kolozsváron megkerülhetetlen magyar kisebbség, amely arányának megfelelően kíván részt venni az őt érintő döntések meghozatalában. Célom az, hogy az RMDSZ-nek a következő mandátumban is legyen alpolgármestere, a megyei és helyi tanácsosi mandátumokat tekintve pedig szintén egyértelmű az álláspontom: maximális mozgósítás mellett valamennyi megszerezhető mandátum birtokába kell jutnunk.
– Amint már korábban Ön is utalt rá, köztudott, hogy sok magyar választópolgár megcsömörlött a politikától, és egyre kevesebben élnek állampolgári jogukkal. Véleménye szerint mit kellene tenni, illetve mit tenne Ön, hogy az RMDSZ visszanyerje szavazóbázisát?
– Be kell látnunk, hogy ezt a kérdést tényként kezelhetjük. Folyamatról van szó, amely nem tegnap kezdődött, és amelyet a jelenlegi gazdasági helyzet is súlyosbít. Természetesen ez nem lehet magyarázat vagy kifogás arra, hogy mit tesz, vagy inkább nem tesz meg egy szervezet. Egyértelmű, hogy Kolozs megyében az RMDSZ az utóbbi években csak veszített szavazóbázisából, különös tekintettel a városi lakosokra. Úgy vélem, ez leginkább annak tudható be, hogy nem működött az építő jellegű párbeszéd, az állandó visszacsatolás választóink felé. Sokszor utaltam már rá: az RMDSZ mindenkori szavazóit nem négyévente kell megszólítani. Más megközelítésben: nincsen közösség a szervezet mögött. A közösségépítésben látom a megoldást, mindent ennek szeretnék alárendelni. Szeretném bevonni választóinkat a szervezet életébe, az élet minden területére kiterjedő olyan programok megvalósítását tervezem, amelyek tudatosítani kívánják a közösség és az érdekképviselet „egymásra utaltságának” fontosságát. Ehhez az embereknek naponta érezniük kell, hogy teszünk értük, és hogy nem utolsósorban ők tehetnek legtöbbet magukért.
– Ha megalakul az új erdélyi magyar párt, nagy a valószínűsége annak, hogy Kolozs megyében is indítanak majd jelölteket mind a helyi, mind pedig a parlamenti választásokon. Hogyan képzeli el a polgári oldallal való együttműködést?
– Emlékeztetnék korábbi nyilatkozataimra ilyen, illetve ehhez hasonló kérdések kapcsán. Következetesen azt az elvet vallottam, hogy a politikában, különösen a kisebbségi politizálásban a konfrontáció és a párbeszédre való hajlandóság hiánya képezi a legnagyobb buktatót. Lássuk be, hogy jelenleg itt a legnagyobb a kockázat, és valós veszély – amivel egyébként, remélem, az új magyar párt kezdeményezői is tisztában vannak – megint a magyarság helyi és parlamenti képviseletének kompromittálása. Hangsúlyozom: nem vagyok a megosztottság híve, viszont fel szeretném hívni a figyelmet arra, ha az új párt Kolozs megyében indul a helyhatósági választásokon, elsősorban nem az RMDSZ ellen indul, hanem a megye magyarsága ellen. Ez a fajta megosztottság Kolozsváron kiemelten veszélyes, és semmiképpen nem vezet eredményre, sokkal inkább kudarcot szül.
PAPP ANNAMÁRIA 
Szabadság (Kolozsvár)

Megóvták a Tőkés-pártot
Megfellebbezte az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) bejegyzését egy politikai szervezet. Az óvást a Demokratikus Szolidaritás az Esélyegyenlőségért Párt nyújtotta be a Bukaresti Törvényszékre
Gergely Balázs, az EMNP kezdeményező bizottságának tagja lapunktól értesült arról, hogy bejegyzésüket kifogásolja egy román párt. „Nem tudom, ugyanarról a furcsa nevű pártról van-e szó, amelynek elnöke notórius pereskedő, s korábban a Magyar Polgári Párt bejegyzését is megóvta. Ám nem is reménykedtünk abban, hogy megússzuk fellebbezés nélkül” – mondta az ÚMSZ-nek Gergely Balázs.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács erdélyi régióelnökének tájékoztatása szerint az EMNP bejegyzésének tárgyalását május 26-ra tűzte ki a törvényszék, akkor dől el a fellebbezés sorsa is. Gergely azonban nem tart attól, hogy a román párt óvása megakadályozná az EMNP megalakítását. „Legfennebb az történhet, hogy a megalakulásunkat később mondják ki. Ez is csak abban az esetben történhet meg, ha ez a román párt újra fellebbez” – mondta a régióelnök.
Emlékeztetett, hogy az EMNP kezdeményező bizottsága gondosan ellenőrizte a pártbejegyzési dokumentumokhoz mellékelt támogatói aláírások hitelességét. „Egy hónapot szántunk, hogy megvizsgáljuk a támogatói íveket, mert nem akartunk meglepetéseket” – magyarázta. Mint ismert, az RMDSZ korábban jelezte, nem áll szándékában megóvni az EMNP bejegyzését.
A szövetség politikusai azonban úgy tudják, RMDSZ-tagok nem írhattak alá belépési nyilatkozatot egy másik pártba, és ha igen, akkor aláírásuk semmisnek tekinthető. Az EMNP alapítói ezzel szemben úgy vélekednek, az RMDSZ nem párt, ezért tagjai beléphetnek más politikai alakulatokba.
Cs. P. T.
Új Magyar Szó (Bukarest)

A romániai magyar elit fantomképe
Egyedülálló felmérés nyomán dolgozta ki a romániai magyar elit fantomképét a miskolci egyetem szociológiai intézetének docense, a Magyar Tudományos Akadémia Kisebbségkutató Intézetének munkatársa által vezetett kutatócsoport.
Kik a romániai magyar kulturális, gazdasági és politikai elit legismertebb, legbefolyásosabb képviselői, melyek az „elitgazdag”, illetve „elitkibocsátó” erdélyi városok – egyebek között ezekre a kérdésekre kapunk választ a Párhuzamos világok? Az erdélyi magyar gazdasági és kulturális elit szocio-demográfiai jellemzői című tanulmányban közölt felmérésből.
Gazdasági, kulturális, politikai rangsorok
Nagy általánosságban a romániai magyar elit fantomképét így írhatnánk le: mérsékelt jobboldali beállítottságú, egyetemi végzettséggel rendelkező férfi. Konkrétabban, a gazdasági és kulturális elit megkérdezett tagjainak válaszai szerint, a romániai kulturális elit kiemelkedő tagjai között a listavezető Kányádi Sándor és Tompa Gábor; előbbire a gazdasági és kulturális elitet képviselők 24,6 illetve 40,7, utóbbira pedig 6,6 valamint 29 százaléka szavazott.
A rangsor a következőben – a gazdasági elit szerint – Markó Béla, Gáspárik Attila, Szőcs Géza, és holtversenyben Kovács András Ferenc továbbá Tőkés László, a kulturális elit viszont a harmadik helyen Kovács András Ferencet, majd Egyed Ákost, Kántor Lajost és Bocsárdi Lászlót nevezte meg.
Az úgynevezett gazdasági reputációs elit listájának első helyét illetően ismét megegyezik a gazdasági és kulturális személyek véleménye: mindkét csoport Verestóy Attilát nevezte meg 22,6 valamint 27,5 százalékos szavazataránnyal. A „gazdaságiak” szerint azonban a második helyen Teszári Zoltán áll, majd Pászkány Árpád, Szarvadi Lóránd, László János, Péter Pál és Kurkó János György következik, míg a megkérdezett kulturális személyiségek által felállított sorrendben Pászkány Árpád, Teszári Zoltán, Kurkó János György, Péter Pál, Szarvadi Lóránd, majd holtversenyben László János és Böszörményi Zoltán követi az RMDSZ szenátorát.
A megkérdezettek felállították a közvéleményre legnagyobb hatással lévő romániai magyar személyek rangsorát is, itt a gazdasági elit Tőkés Lászlót, a kulturális elit pedig Kántor Lajost helyezte az élhelyre. A politikai elit tekintetében a gazdasági és kulturális elit csoportjának véleménye az első két hely esetében ismét megegyezik: 45,9 illetve 65,6 százalékban Markó Bélát, majd 42 valamint 57,7 százalékban Tőkés Lászlót nevezték meg.
A sorrend ezután a „gazdaságiak” szerint így alakult: Borbély László, Kelemen Hunor, Frunda György és Verestóy Attila, a kulturális személyiségek pedig a továbbiakban a Kelemen Hunor, Borbély László, Frunda György és Eckstein-Kovács Péter sorrendet állították fel.
Hol születik?
Érdekes módon, a gazdasági elit tagjainak túlnyomó része, 55 százaléka székelyföldi születésű, Hargita, Kovászna illetve Maros megyei, legtöbben közülük – 32,2 százalék – Hargita megyéből származnak. A kulturális elit esetében Hargita megye viszont 19,5 százalékkal csupán a második helyen áll, a 22,1 százalékos Kolozs megyét – nagyrészt Kolozsvárt – követően.
A népszámlálási adatokkal összevetve világossá válik, hogy a kisebbségi elit – Kolozs megyén kívül – leginkább a viszonylag nagyobb magyar nemzetiségi aránnyal rendelkező régiókban tömörül. Ebből viszont azt a következtetést is le lehet vonni, hogy többnyire eltűnik a szórványmagyar területeken.
A gazdasági és kulturális elit tagjainak közel fele kilenc helységben született: Brassóban, Csíkszeredában, Gyergyószentmiklóson, Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Nagyváradon, Sepsiszentgyörgyön, Szatmárnémetiben és Székelyudvarhelyen. A gazdasági elit közül legtöbben három városból: Marosvásárhelyről (8,2 százalék), Székelyudvarhelyról (7,7 százalék) és Kolozsvárról származnak. A kulturális elit legtöbb tagját szintén ugyanez a három város adta, csak a sorrend változik: Kolozsvárról 16,7 Marosvásárhelyről 9,9, Székelyudvarhelyről 4 százalék származik.
Nemzetiségi, nyelvi kötődés a családban
A felmérésből az is kitűnik, hogy a gazdasági elit „gyermekbarátabb” a kulturális elitnél: 85,2 százalékának vagy gyermeke, utóbbiak 79,7 százalékos arányához képest. A kulturális elit viszont inkább választ magának magyar élettársat – részarányuk 93,4 százalék – a gazdasági elit azonban kevésbé ragaszkodik a házasság szempontjából nemzetiségi gyökereihez, csupán 82,8 százaléka él magyar házastárssal.
Ezek után igen érdekes a következő adat, miszerint mindkét csoport tagjai nagyjából hasonló arányban – 85–86 százalék – használják a magyar nyelvet otthonukban. Emellett az elittagok román és más idegen nyelven jobban beszélnek, mint az erdélyi magyarok általában. Adalékként még megemlíthető, hogy a kulturális elit a német, a francia, a spanyol és az orosz nyelvet beszéli jobban, a gazdasági pedig a román és olasz nyelvben jártasabb, az angoltudás részaránya viszont nagyjából mindkét csoport esetében azonos.
A közösségi hovatartozás szempontjából fontos és jellemző adat: a gazdasági és a kulturális elitcsoport tagjainak mintegy kétharmada – 36,2 és 36,4 százaléka – elsősorban erdélyinek, 26,3 illetve 32,7 százaléka pedig erdélyi magyarnak vallotta magát. Emellett a gazdasági elit 13,5 és 9,1 százaléka székelynek, illetve magyarnak tekinti magát, a kulturális elitnél ez a részarány 12,5 és 6,9 százalék – utóbbi esetében viszont a kulturális elit hozzáteszi a „romániai” jelzőt is.
ÚMSZ/Transindex
Új Magyar Szó (Bukarest)

Átállás autokratikus üzemmódra
Debreczeni József politikai elemző egykor tanácsadója volt Orbán Viktornak, ma a miniszterelnök egyik legélesebb bírálója. A Miskolcon élő publicistával – aki Antall Józsefről, Orbán Viktorról és Gyurcsány Ferencről is írt már könyvet – a második Fidesz-kabinet első évéről beszélgettünk. „Orbán törekvése ugyanaz, mint Szász Jenő esetében: erős riválist állítani, pártot gründolni az RMDSZ-szel szemben, kockáztatva azt a katasztrófát, hogy a megosztottság nyomán a magyarság nem tud képviseletet küldeni a román parlamentbe.”
Magyarországon a tavalyi választások után lezárult egy nyolcéves korszak. Miként értékeli a második Orbán-kormány első évét, Mi az, amire számított, s mi az, ami meglepte ez idő alatt?
Azzal kezdem, hogy nem nyolcéves korszak zárult le, hanem két évtizedes, a harmadik Magyar Köztársaságé. 1998-ban még az volt a szlogen, hogy ami történt, az több mint kormányváltás, most fülkeforradalomról beszélnek, illetve arról, hogy véget ért az átmenet korszaka, s csakugyan egy teljesen új időszak kezdődött. A választások előtt pár hónappal megjelent egy könyvem, amelyről akkor sokan azt mondták, hogy túl pesszimista jövőképet vázoltam fel arról, hogy mi történhet, hogy ha a Fidesznek meglesz az általam akkor már biztosra vett kétharmados többsége. Ma nemcsak azt mondják, hogy igazam lett, hanem azt, hogy nem voltam elég pesszimista.
A választási eredmény ismeretében lehetett is számítani arra, hogy a Fidesz gyakorlatilag mindenhez hozzányúl, amire kétharmados többsége felhatalmazza.
Mindenekelőtt a parlamentáris demokráciának az intézményrendszerét autokratikus üzemmódra állította át pár hét leforgása alatt. Az összes elérhető közjogi intézményben olyan személycserék történtek, hogy Orbán mindegyik élére a közvetlen bizalmasát ültette. Vagy pedig feloszlatott szervezeteket, mint az Országos Választási Bizottságot a mandátuma lejárta előtt, továbbá az ORTT-t, az összes kuratóriumot feloszlatták, s egy új hatóságot hoztak létre kilencéves mandátummal. A legfőbb ügyészi posztra visszaültették Polt Pétert, az alkotmánybírák jelölésének a módját megváltoztatták, illetve hamarosan 15-re emelik a létszámukat. Közben az Alkotmánybíróság jogkörét csökkentették. Hosszasan lehetne még sorolni, a Magyar Nemzeti Bank elnökének a kivételével minden posztot elfoglaltak. A korai római császársághoz hasonló hatalmi képlet jött létre, ott is megvoltak a különböző, a demokráciához tartozó intézmények, csakhogy mindegyik vezetését ugyanaz a személy töltötte be. Itt nem ugyanaz a személy, csak ugyanannak a személynek a bizalmasai. A másik jelenség, hogy megindult egy támadás a demokratikus alapjogok ellen, például a médiatörvény óriási vihart kavart a nyugati sajtóban is, most a független bíróságok vannak terítéken, alkotmányban rögzítették a bírák nyugdíjaztatását 62 éves koruktól, ami azzal a gyakorlati következménnyel fog járni, hogy az összes ítélőtáblán, a megyei bíróságok élén, a fővárosi kerületi bíróságok élén is radikális személycserék következnek. Az új alkotmány már egy következő lépés. Az előző korszak úgy írható le, mint egy már meglévő, korábbi intézmény átállítása autokratikus üzemmódra, most viszont az intézményeket is hozzáigazítják az egyeduralomhoz. Én nem félek az önkényuralom szó használatától sem, hiszen amikor visszamenőleges hatállyal hoznak törvényeket, s amikor az Alkotmánybíróságot kasztrálják, s jogállami korlátok nem határolják be, akkor az egyeduralom önkényuralomként kezd működni. Az új alkotmány pedig még arra az esetre is biztosítékul szolgál, ha netán a Fidesz elvesztené a következő választást, hiszen az összes fontos poszton, az Állami Számvevőszéktől a médiahatóságig, olyan hatalmi bástyákkal lenne egy új kabinet körbevéve, hogy béna kacsaként mozdulni sem tudna. Sőt, az új Alkotmányban kétharmadossá teszik azokat az ügyeket, amelyek minden hagyományos parlamenti demokráciában a kormányzat hatáskörébe tartoznak. Az adó- és nyugdíjügyeket, az állami vagyonnal való gazdálkodást, a családtámogatás ügyét. A következő kormánynak saját gazdaságpolitikája sem lehetne. Az is ki van találva, hogy a Költségvetési Tanácsnak olyan jogosultságot ad az új alkotmány, hogy megvétózhatja az elfogadott költségvetést, míg a köztársasági elnök új jogosítványa az, hogy ha az országnak március végéig nincs hatályos költségvetése, akkor feloszlathatja a Parlamentet. Tehát az Orbán szempontjából legrosszabb forgatókönyv esetén, ha netán elveszti a következő választást, akkor egy év múlva e szerint a forgatókönyv szerint simán visszakerülhet a hatalomba.
Mit gondol, mi lehet az oka a hatalom ilyen túlbiztosítottságának? Mintha a kabinet nem bízna a saját sikerében, hogy ilyen módszerekkel igyekszik garantálni hatalmon maradását? Mintha nem az lenne a legfontosabb, hogy mi van most, hanem az, mi lesz, ha 2014-ben veszítenek.
Látszólag nincs probléma Orbán önbizalmával, persze kívülről ezt nem könnyű megítélni. Inkább azt mondanám, hogy az egész politikusi pályafutása azt mutatja, hogy ő rendkívül autokratikus személyiség, aki soha nem tudott tartósan politikai partnerekkel, szövetségesekkel együttműködni, csak alá- és fölérendeltségi viszonyokban tudott gondolkodni, egyáltalán a kompromisszum, a konszenzus idegenek az ő szokásaitól, a mindenre kiterjedő hatalom az, amiben gondolkodni és cselekedni tud. Most az történik az országgal, ami a Fideszben a kilencvenes évek első felében már megtörtént. Azt is látni kell, hogy amiről beszélek, az az átlagemberek kilencven százalékát nem érinti, nem érdekli, nem gondolkodnak közjogi szisztémában és alkotmányos alapelvekben.
Mostanában mégis úgy tűnik, hogy a választás évfordulójára jelentősnek mondható a Fidesz támogatottságának a csökkenése.
A korábbival szemben a mostanában tapasztalható lemorzsolódásnak már elsősorban szociális okai vannak, a demokráciát veszélyeztető intézkedések nem váltottak ki ilyen hatást, láthattuk, az új alkotmány elleni tiltakozások öszszesen alig pár tízezer embert mozgattak meg. Az egykulcsos, 16 százalékos adó például egyértelműen a nagykeresetűek számára biztosított előnyöket, ugyanők azok, akik nagy adótámogatásokat tudnak leírni. A munkanélküli-támogatást radikálisan, három hónaposra csökkentették, sok más egyéb olyan szociális megszorítás van, amit az emberek ma már a saját bőrükön éreznek. A kormánypárt korábban alig érzékelhető népszerűségvesztése most már egyértelmű, a politikai elégedetlenségnél sokkal erősebb hatású a szociális elégedetlenség.
A lemorzsolódás, a népszerűségvesztés nem igazán jelenik meg a többi párt népszerűségének növekedésében, ma a választókorúak abszolút többsége a bizonytalanok, preferencia nélküliek „táborát” erősítik. Ez átmeneti állapot, a tömeg előbb-utóbb megtalálja a maga kedvencét?
Az természetes menetrend, hogy az új kormányból kiábránduló emberek szimpátiája nem fordul más szervezet felé; most ezeknek az aránya a meglepő, azoké, akik most nem szavaznának vagy nem tudnák, kire szavazzanak. Minimális mértékben növekedett a szocialisták, a Jobbik, illetve az LMP támogatottsága.
A baloldal óriási vereségen van túl, az MSZP nem vonzó párt a maga törzsszavazóit leszámítva, ráadásul nincs vagy csak minimális az együttműködése az LMP-vel, márpedig az adott helyzet e két párt számára sokkal erősebb együttműködést indokolna. A nagy kérdés az, hogy a Fideszről anyagi okok miatt lemorzsolódó csalódottakat a baloldal tudja-e fölszívni, vagy a Jobbik. A jelek szerint a Fidesz abban érdekelt, hogy a baloldal minél kevésbé tudja ezeknek az embereknek a rokonszenvét visszaszerezni. Inkább menjenek a Jobbikhoz?
Hát, inkább sehova. Azt is tudni kell, hogy a kétharmados törvények sora fog most következni a választójogi törvénytől kezdve az alkotmánybírósági törvényig. A választást illetően a Fidesz érdekei azt diktálják, hogy egyfordulós választás legyen, egyszerű többséggel elnyerhető mandátum, illetve az egyéni kerületek túlsúlya. Ez önmagában demokratikus, Angliában is ilyen rendszer működik. Ha az ellenzék szétforgácsolt, akkor ilyen rendszerben 25-30 százalékkal könynyedén lehet nyerni akkor is, ha a Fidesznek súlyosan csökken a támogatottsága. A demokratikus ellenzéknek ilyen helyzetben nincs más választása, mint minden körzetben egyetlen jelölt személyében megegyezni, sőt, valami közös listában is, ami nagyon nehéz lesz. Ide tartozik a határon túli magyarok szavazati jogának a megadása is, hiszen a Fidesz azt reméli, hogy több szavazatot tud kapni, mint a riválisai.
Ennek többek közt az is lehet az oka, hogy a szocialisták láthatóan teljesen átengedték ezt a témát, a nemzetpolitika terén nincs semmilyen mondanivalójuk, egyáltalán nincs gazdája a párton belül a témának, mióta Szili Katalin száműzte magát az MSZP-ből.
2004-ben olyan csatát nyert meg a Gyurcsány-kormány a népszavazással, amivel a háborút – legalábbis csaták sorozatát – elvesztette. Egy ideig úgy tűnt, hogy az MSZP a nemzeti kérdésben nyitni tud, meg tudja törni a jobboldal fölényét ezen a téren, aztán jött a népszavazás, s az MSZP beleállt egy olyan pozícióba, hogy a határon túli magyarok számára – akik ezt érthető módon érzelmi alapon rosszul élték meg – azóta nem tért magához a baloldal. Ráadásul a tavalyi választás után olyan törvényeket szavazott meg a parlament – Trianon-nap, kettős állampolgárság –, amelyekkel a Fidesz kifejezetten a Jobbik vitorlájából igyekezett kifogni a szelet. A megvert MSZP pedig zavarban volt ezeknél, világos álláspont helyett csak frusztráltság és zavar van. Ráadásul a szocialistáknál vezetési válság is van, a pártelnök Mesterházy Attila, de vannak, akik Bajnai Gordon miniszterelnök-jelölti szerepét inkább el tudnák képzelni, s mindennel együtt Gyurcsány Ferenc is nagyobb formátumú politikus. Sok minden nem tisztázódott még, de tény, hogy az MSZP továbbra is igen rossz állapotban van.
Arra lát esély, hogy Magyarországon egy új politikai szereplő jelenjen meg a színen, esetleg az LMP erősödhet meg látványosan?
Az elképzelhetetlen, hogy az LMP gyűjtőpártként a Fidesz riválisa legyen a következő választáson. A Fidesszel szembeni oldalon most egyáltalán nem valószínűsíthető egy nagy gyűjtőpárt, inkább azt tudom elképzelni, hogy többszereplős ellenzék lesz, szoros együttműködésben elindulva a választásokon. Ami egy új párt megjelenését illeti, szerintem van hiátus, elsősorban az MDF kiesése az, ami felveti a lehetőségét annak, hogy egy konzervatív-liberális, mérsékelt európai jobboldali párt megjelenjen. Tudtommal Bokros Lajosnak vannak ilyen ambíciói, hogy ami nem sikerült az MDF-fel, azt egy új párttal megtegye.
Van még a Fidesz számára egy problematikus szervezet, az RMDSZ. Utóbbiban nem kevesen rokonszenveznek ugyan a Fidesszel, ám a budapesti szándék egyértelmű: megbüntetni, gyengíteni, megosztani a legnagyobb határon túli politikai szervezetet. Hasonlóan hűvös a viszony a felvidéki Híddal. Mindez ugyanoda vezet vissza, amiről már beszéltem, Orbán Viktor személyiségéhez. Egyértelmű volt, hogy az RMDSZ nem hajlandó hűbéresként vagy alárendeltként betagolódni a Fidesz politikájába, Markó Béla vezetésével megőrizte önállóságát. Orbán törekvése most is ugyanaz, mint Szász Jenő esetében: erős riválist állítani, pártot gründolni az RMDSZ-szel szemben, kockáztatva azt a katasztrófát, hogy a megosztottság nyomán a magyarság nem tud képviseletet küldeni a román parlamentbe. Most Tőkés Lászlóra alapozva kísérlik meg a rivális párt létrehozását. Ilyen kérdésekben Orbán hajthatatlan.
Ha az ellenzék 2014-ben nyerni akar, ahhoz az összefogás mellett alighanem egy olyan erős politikai személyiség is kellene, aki alkalmas arra, hogy Orbán kihívója legyen. Hogyan rajzolná meg a robotképét annak a kihívónak, aki sikerrel lépne fel a mai miniszterelnök ellen?
Valóban, ha egy többszereplős ellenzéki koalíció is lesz, egy miniszterelnök-jelöltet meg kell neveznie. Az én megítélésem szerint politikusi kvalitások tekintetében, stratégiai gondolkodás, szónoki képességek, szívósság tekintetében ma Gyurcsány Ferenc a szerepre legalkalmasabb kaliberű politikus. Ez viszont csupán az érem másik oldala. A másik az, hogy ő amortizálva van, egyrészt a kormányzás, másrészt a Fidesz bűnbakképző hadjárata rendkívüli módon amortizálta, s nagyon kétséges, hogy képes lesz regenerálódni oly módon, hogy elfoglalja ezt a közös jelölti pozíciót. Egyáltalán van ambíció benne e szerep betöltésére?
Politikusi ambíciói mindenképpen vannak, nem fog visszavonulni az üzleti szférába. A legújabb fejlemények alapján persze a kérdés most inkább az, hogy börtönbe zárják-e vagy sem, megindult ellene a büntetőeljárás.
Ez az eljárás, esetleges letartóztatása nem éppen a gyorsabb regenerációjához járulhat hozzá?
 Persze, csinálhatnak belőle mártírt. Mindenképpen nagyon súlyos akció, amit a Fidesz megindított. Ha a bíróság felmenti Gyurcsányt, az óriási nyereség lenne neki, ha pedig elítélik és lecsukják, az is visszafelé sülhet el. Ezzel együtt inkább el tudom képzelni Bajnai szerepvállalását. Kormányfőként kiválóan működött. Nem annyira karizmatikus, mint Gyurcsány, ugyanakkor távolról sincs annyira amortizálva. A semmiből aligha fog előkerülni olyan figura, akiből az ellenzék közös vezére legyen. Még akkor sem, ha a közönség láthatóan erősen igényel egy ilyet. Ráadásul az igazi változásokhoz kétharmaddal kellene megverni a Fideszt, amit én a jelen helyzetben kötve hiszek. Ha mégis ilyen közhangulat alakulna ki, a kormány ilyen méretű elutasítottsága, akkor még idejében olyan választói törvényt alkothatnak, amely gyakorlatilag lehetetlenné teszi a kétharmados többséget.
Szűcs László
Erdélyi Riport (Nagyvárad)

Csapdahelyzetben
Időről időre napirendre kerül Románia regionális, mi több, közigazgatási átszervezése. Leggyakrabban mi, magyarok hoztuk szóba, az RMDSZ szívesen emlegette – főként kampány idején, mint a majdani autonómia alapját, alternatíváját – a ragyogó lehetőséget, melyet a három székelyföldi megye egy régióba tagolása jelenthet.
A román politikusok szinte pártállástól függetlenül elismerik, túlságosan nagyok a jelenlegi régiók, átalakításuk szükséges, és akár a megyék helyzete is újragondolható, de kivétel nélkül mindig hozzáfűzik: az új entitásokat nem szabad etnikai alapon kialakítani, elutasítják Kovászna, Hargita és Maros megye egyetlen egységbe sorolását. Eddig ezen a szinten kifulladt a regionális átszervezés vitája, az RMDSZ szakemberei által megfogalmazott tervezetről érdemi egyeztetés soha nem zajlott, a magyar régió említésén túl konkrét pró, illetve kontra érv sem hangzott el. Még arról sincs egységes álláspont, hogy egyáltalán mikor kellene, mikor lehetséges ez a változtatás. Egyesek szerint most, sürgősen megvalósítható, mások úgy vélik, esély sincs rá az évtized második fele előtt. Többnyire odázza a döntést a román politikum, sürgetné az RMDSZ. Ilyen körülmények között meglepő volt Traian Băsescu államfő felvetése, aki igen gyorsan, már jövőben átszervezné Romániát, előnyteleneknek tartja a túlzottan kis megyéket, érvelése szerint ezek nem ösztönzik a gazdasági növekedést. A bejelentés szépséghibája, hogy az államfő számos más, “érdekes” felvetésével egyszerre hangzott el. Băsescu egy szűk nap alatt több fórumon nyilatkozott, és majdnem mindenről szólt. Például elmondta, marad a kormány, rosszallta, hogy alszanak a képviselők, majd kiabálnak, amiért átmegy egy számukra kedvezőtlen törvény (itt a földrajz és történelem románul tanításának visszavezetésére, no meg az RMDSZ-es honatyákra gondolt), kijelentette, ő akár azonnal elfogadná a kisebbségi törvényt. Azt is hozzáfűzte: az alkotmánymódosítást meg kell valósítani, és mindent megtesz, hogy jövőre már csak egykamarás parlament helyeire versenyezzenek a pártok. Nehéz megmondani, valós szándék áll-e az államelnök szavai mögött, vagy csupán az RMDSZ-t próbálja így, ezzel az akár zsarolásnak is elkönyvelhető kijelentéssel a kormányban tartani, hisz ha valóban sor kerül az átszervezésre, nem mindegy, honnan asszisztálnak hozzá. Újra és újra szembetűnik, csapdába került a szövetség, az sem megoldás, ha marad, az sem, ha otthagyja jelenlegi szövetségeseit. A következő ígéret tükrében ultimátumaik mindegyre érvényüket veszítik.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A kiadóknak kell a könyvek kiadását kiköhögniük
Dávid Gyula irodalomtörténész, a kolozsvári Polis Könyvkiadó vezetője a nyolcszemélyes sepsiszentgyörgyi könyvbemutatón Bánffy Miklós Erdély trilógiáját mutatta be. A faggatózás vitaindító témája a hazai könyvkiadás helyzete volt.
A könyvkiadásban nálunk uralkodó állapotokat foglalta össze a címben kiemelt mondattal. A kiadónak, mint annyi más vállalkozásnak, nincs önálló tőkéje, minden kiadvány esetében sorba kell állni a pályázatokból remélt támogatásért, amely kedvező döntés esetében is a könyvek kiadását és nem a kiadót segíti. Nyertes pályázat esetén is a könyvek forgalmazója 30–40 százalék nyereséggel toldja meg a kiadvány forgalmi értékét. Ezeknek következménye, hogy a könyvkiadás állapota siralmas, a valamikori tízezres példányszámok mára verseskötet esetében 300-ra zsugorodtak, a prózai munkák példányszáma legfeljebb ennek a duplája, és az ezer példányban piacra kerülő prózai művek rekord teljesítménynek számítanak.
A találkozón nem hangzott el ugyan, de az anyagi kockázattal terhelt könyvkiadás velejárója az is, hogy a “fogyasztó” általában a könyvet ajándéktárgyként képzeli el, s az érdeklődők jelentős többsége elvárja, hogy a szerző baráti gesztusként kézjegyével lássa el annak ellenére, hogy a nagyérdemű szerző rendszerint 20–30 példányt kap honoráriumként a kiadótól, amelyet aztán “illik” szétosztogatni. Végül is arról van szó, hogy a könyv kereskedelmi áru-e – fejtegette a kiadóvezető irodalomtörténész – vagy kulturális érték. Ha csupán áru, akkor a könyvkiadás végleg elsorvad, a tőkeszegény kiadó ugyanis nem vállalhatja hosszú távon a veszteséges “termelést”, és csődöt mond. Ez alól csak akkor van kivétel, ha a nagylelkű mecenatúra más forrásokból fedezi a ráfizetéses kiadást. A művészi és tudományos értékrendben figyelemre méltó alkotásokat az államnak vagy civil szerveződésű alapítványoknak kellene támogatniuk.
Sylvester Lajos
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kicsengetési ünnepség a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen
Ma délelőtt 11 órakor ismét búcsúzik végzős hallgatóitól az idén fennállásának hatvanötödik évfordulóját ünneplő Művészeti Egyetem. A 2011-es kicsengetési ünnepségen hatvanegyedszer szólal meg a végzősöket búcsúztató csengő a Köteles utcában. Az idén összesen kilencvenkilenc alap- és mesterképzésben részt vevő hallgató hagyja el az intézmény padjait és osztálytermeit. A magyar tanulmányi vonalon hatvanan ballagnak, alapképzésen 11-en színművészetet, 9-en bábművészetet, 11-en zenepedagógiát tanultak az elmúlt három évben, míg a kétéves magiszterképzést 9 színész szakos, 7 bábművész és 5 drámaíró szakos hallgató fejezi be.
A május végi ünnepségen immár hagyomány, hogy az egyetem korábbi hallgatói előtt is tiszteleg. Idén negyedik alkalommal tünteti ki az egyetem azokat a volt hallgatóit, akik ötven éve vannak a pályán, és hivatásuk iránti hűségük, kitartó munkájuk példakép a pályakezdő fiatalok számára. Ezúttal az 1961-ben végzett évfolyam tagjai közül Gál Ernő, Bósy Anna, Dehel Gábor, Halasi Erzsébet és Péterffy Lajos veheti át a szenátus döntése értelmében az Aranydiplomát.
A Művészeti Egyetem sok sikert kíván végzőseinek, és szeretettel várja a ballagásra és a Stúdió Színház évadzáró előadásaira a hozzátartozókat, barátokat, ismerősöket, nézőket!
Népújság (Marosvásárhely)

Legyen egy jó kezdet!
Megalakult a Székelyföldi Önkormányzati Tanács
Tegnap a Kultúrpalota kistermében tartotta alakuló ülését a Székelyföldi Önkormányzati Tanács, a Maros, Hargita és Kovászna megyei választott RMDSZ-es önkormányzati tisztségviselők önkormányzati, érdekképviseleti, konzultatív testülete. Az ülést Kelemen Atilla, az RMDSZ Maros megyei elnöke üdvözölte, hangsúlyozva, a megyei szervezet minden olyan kezdeményezést támogat, ami az önkormányzatiságon keresztül az RMDSZ-t erősíti majd.
Meg kell nyerni a 2012-es önkormányzati választásokat!
Kelemen Hunor szövetségi elnök rámutatott: az önkormányzatiság ’90-től az RMDSZ egyik prioritása volt, s olyan erős önkormányzatokkal rendelkezett, hogy azokban akkor is a hatalommal azonosították, amikor ellenzékben volt. 2011-ben ezeket az érdekeket próbálják összehangolni a Székelyföldi Önkormányzati Tanács (SZÖT) megalakításával, s olyan üzenetet próbálnak megfogalmazni, amely reményt sugároz a magyar közösség felé. Hangsúlyozta: erős parlamenti képviseletre van szükség, ehhez azonban jól kell szerepelni a 2012-es önkormányzati választásokon.
Az oktatási törvényről szólva mondta el, hogy az elmúlt hetekben nem volt lehetőség a parlamentben szavazni, mert a kormánypárt kampányban volt. Súlyos dolognak, visszalépésnek nevezte az anyanyelvű oktatás csorbítását, ezért azt kérte a koalíciós partnertől, hogy legyenek jelen a szenátusi szavazásnál. Ha a szenátus is megszavazza, akkor új helyzet alakul ki, azt jelenti, hogy nincs politikai akarat és a koalíció léte is veszélybe kerül. Egyelőre, jelentette ki, “nem kell farkast kiáltani”, de az ellenzékkel sem érdemes “formális tárgyalásokat elindítani”.
A kisebbségi törvény elfogadását mérföldkőnek nevezte, amit június végéig el kell fogadni, s olyan gazdaságélénkítő intézkedéseket kell hozni, hogy a másfél éves nehézségek után az emberek is érezzék a javulás jeleit.
Romániában tulajdonképpen két parlament van, mondta Markó Béla miniszterelnök-helyettes, utalva arra, hogy egy-egy törvénycsomagról előbb a képviselőház szavaz, de a döntő ház a szenátus, vagy fordítva. Ami a képviselőházban történt, arra kell figyelmeztessen, hogy nincsenek véglegesen kivívott jogok, bármit – kivéve a közösségi akaratot –, bármikor meg lehet változtatni jó vagy rossz irányba. Erre pedig az egyetlen garancia, ha az RMDSZ ott van a döntéshozatalban.
Borbély László környezetvédelmi miniszter, politikai alelnök szerint a SZÖT lehetőség, hogy összehangolják a közös érdekeket, és ezzel a lehetőséggel élni kell. Ugyanakkor beszélt a zöld befektetésekről, ismertette a környezetvédelmi alapokból finanszírozott programokat, beszélt a környezetvédelmi ágazati operatív programról, és más, az általa vezetett tárca által kezdeményezett projektekről.
A testület elfogadta a SZÖT működési szabályzatát, és megválasztották a héttagú elnökséget: Lokodi Edit, Péter Ferenc (Maros), Borboly Csaba, Petres Sándor, Sófalvi László (Hargita), Tamás Sándor, Antal Árpád (Kovászna). Elnök Péter Ferenc, Szováta polgármestere lett.
Lokodi Edit lapunk kérdésére elmondta, szükség van egy ilyen struktúrára, ahol azok az önkormányzatok tudnak közös stratégiát kidolgozni, amelyeknek hasonló az érdekkörük. Minden regionális önkormányzati tanácsnak van egy felsőbb testülete, a nagygyűlés, amely évente egyszer ül össze, ezenkívül van egy vezetőtanácsa. “Ez a struktúra az RMDSZ keretében fog működni, a három megyére kiterjedő teljes önkormányzati testületet foglalja magában, a nagygyűlésnek minden RMDSZ-listán választott személy a tagja lesz és évente egyszer összegyűlnek, kielemzik az önkormányzatok munkáját.
A másik két testület stratégiát dolgoz ki, érvényesíti az önkormányzati munkát, a parlamentben napirenden levő, főleg az önkormányzatokra vonatkozó törvényeket megtárgyalják, véleményezik, partneri kapcsolatokat alakítanak ki, uniós pénzek lehívásában működnek együtt, és nem utolsósorban országos szinten a strukturális pénzek lehívásában is együttműködnek.
Hozzátette: amikor Románia még az előcsatlakozási tárgyalásoknál tartott, a 7-es Fejlesztési Régiónak volt egy németországi tanácsosa, aki arra tanította őket, a hat megye azon gondolkozzék, hogy minden téren – legyen az gazdasági, szociális, turisztikai, infrastruktúra- kiépítés – kapcsolódjon egybe az azonos projektekkel. Ez hat megyére nem volt megvalósítható, de két megyére mindig sikerült. “Tehát ez a munka bizonyos tekintetben már elkezdődött, most már csak egy kicsit szélesíteni kell a lehetőségeket” – nyilatkozta a tanácselnök.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

Dsida Jenő-szobor Kaposváron
Dsida Jenő költőnek Magyarországon elsőként Kaposváron állítottak szobrot. A bronzból készült mellszobrot – Balvin Nándor kaposvári művésztanár alkotását – a költő születésének 114. évfordulóján, kedden avatták fel a Klebelsberg Középiskolai Kollégiumban.
”Dsida Jenő a magyar nemzeti összetartozás szimbóluma” – hangsúlyozta Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes, a KDNP elnöke a költőről szólva.
Jókai Anna Kossuth- és Magyar Örökség- díjas író az 1907. május 17-én Szatmárnémetiben született költő életútját méltatva kiemelte: Dsida nagyon jól tudta, hogy egyszerre vagyunk gyötrődő, magánytól félő, sok esetben árulással küszködő emberek és egyszerre vagyunk egy hazának a fiai. “Ő különlegesen nehéz helyzetben volt, mert elszakított sorsban élni mindig nehezebb, mint azon a földön, ahol (...) nem kell röstellni, és nem kell titkolni az embernek a magyarságát és az anyanyelvét”.
Dsida Jenőnek több verseskötete és egy, az Erdélyi Lapok által 1933-ban szervezett római szentévi zarándoklatról beszámoló útikönyve jelent meg. Egyik leghíresebb verse, a Psalmus Hungaricus (Magyar zsoltár).
A szívbetegségben szenvedő költő egy meghűlést követően hónapokig feküdt a kolozsvári kórházban, 31 éves korában, 1938. június 7-én halt meg. Utolsó verseskötete Angyalok citeráján címmel már a halála után jelent meg.
Dsida Jenő mellszobra két kor- és pályatársa, az ugyancsak erdélyi magyar Reményik Sándor költő és Wass Albert író mellett kapott helyett az egykori kultuszminiszterről elnevezett kaposvári kollégium szoborparkjában, ahol a névadó Klebelsberg Kunó szobra is áll.
Népújság (Marosvásárhely)

Megfigyelés
A Iaşi Megyei Tanács két alelnökének irodájában talált poloskák ügye egy kis hazai Watergate.
Az eredeti amerikai változatba annak idején Nixon elnök belebukott.
A titkos megfigyelés régebbi a szervezett (titkos)rendőrségségnél, bár kezdetben nyilván beépített baráttal, szolgával, szomszéddal stb. történt, aki aztán továbbadta – pénzért, bosszúból, félelemből, irigységből vagy csak úgy – azt, amit mások meg akartak tudni. Ma már egyszerűbb a dolog, pár tucat (vagy pár száz) euróért, dollárért minőségi lehallgató és lefigyelő eszközök kaphatók, amelyek a megfigyelt lakásában, munkahelyén vagy bármely helyen, ahol megfordul, beépíthetők. Romániában évente állítólag hatalmas mennyiséget árulnak belőlük, amelyeket ipari kémkedésre, üzlettársak, gazdasági (politikai?) konkurensek, házastársak, a börtönökben a rabok stb. megfigyelésére használnak. Hogy ezek 40 avagy 500 dollárosok-e (erről is, arról is beszélnek), nem lényeges: aki figyeltet, az áldoz félezer dollárt is ilyesmire.
De miért kellene megyei tanácsi alelnököket megfigyelni, és kinek?
Az eset kapcsán derült ki: az Országos Korrupcióellenes Igazgatóság (DNA) vizsgálatot folytat a kettejük ellen, korrupciós ügyben, a pontos vádat nem hozták tudomásukra. Az egyikük egy több tízmillió lejes, útépítésre megbízást eldöntő árverési bizottság elnöke volt. Innen fújna a szél?
Tény, hogy a megyei tanács (kormánypárti) elnöke és két (ellenzéki) alelnöke között erősen rossz a viszony. Nem bizonyított azonban, hogy a megfigyelés politikai színezetű.
Az eddigi egyetlen biztos dolog: a közintézményekben kisebb hisztéria tört ki. Ha egy helyen lehetséges titkos megfigyelés ilyen vagy olyan okokból, másutt sem kizárt, tehát nem tudni kit, mikor, hol figyelnek meg (az elvileg szükséges) bírói engedéllyel, esetleg anélkül, nyilvánosnak számító helyen vagy az intim szférában. Az évente eladott lefigyelő eszközöket valahol bizonyára felhasználják. A bizonytalanság pedig bizalmatlanságot, félelmet szül.
Az ügyben eddig annyi bizonyos, hogy a falba mélyesztett, tűhegynyi lukon kilátó kamerákat kiszerelték. Aki pedig a maga megfigyelésére gyanakodna: rendelhet speciális szolgáltatást: 400 euróért 100 négyzetmétert bevizsgálnak.
Jámbor Gyula
Nyugati Jelen (Arad)

A kisebbségi törvény és a tanügyi törvény módosításának leállítása a koalíció sarokköve
Kelemen Hunor, RMDSZ elnök azt mondja, hogy a kisebbségi törvény júniusi elfogadása, akár felelősségvállalással és a tanügyi törvény módosításának leállítása a jelenlegi koalíció „sarokkövei”.
Kelemen Hunor RMDSZ elnök a Székelyföldi Önkormányzati Tanács plénuma előtt elmondta, hogy koalíciós partnereik múlt héten a belső választásokkal voltak elfoglalva és mivel nem volt megfelelő parlamenti jelenlét átment hallgatólagosan a tanügy törvény földrajz és történelem oktatásra vonatkozó fejezetének módosítása, ami „elfogadhatatlan”.
„Elfogadhatatlan, hogy hallgatólagosan átment a tanügy törvény földrajz és történelem oktatásra vonatkozó fejezetének módosítása. Ez súlyos, visszalépés ahhoz képest, amit kértünk, amiért húsz éve harcolunk és ezt a visszalépést árulásnak is tekinthetjük. Tárgyaltunk a PDL-vel és megállapodtunk, hogy a szenátusban nem megy át a jogszabály, azt kértem kollégáinktól, legyenek jelen, amikor szavazni kell a számunkra fontos tervezetről, úgy, ahogy mi is tettünk a számukra fontos törvények esetében. Ha van parlamenti többségünk és létezik politikai akarat akkor akár egy fős többséggel is de le kell állítani a tervezetet”, mondotta Kelemen Hunor.
Hangsúlyozta, a „koalíció kompromisszumot jelent” és kölcsönösséget kért koalíciós partnereiktől bizonyos törvények esetében.
Emlékeztetett, spekulációk folytak az új kormányról és az USL folyamatosan üzeneteket fogalmaz meg az új többség kialakításáról.
„Ha a szenátusban nem állítjuk le a módosítást, akkor új helyzet lesz. Ha nincs politikai akarat, kompromisszumkészség, veszélybe kerülhet a koalíció. De nem kell idő előtt farkast kiáltanunk. Ha elérhetjük céljainkat, nincs amiért új, formális tárgyalásokat kezdenünk”, mondotta Kelemen Hunor , aki azt is hangsúlyozta, az RMDSZ tárgyal az ellenzékkel, soha nem utasította vissza a párbeszédet.
Elmondta a kisebbségi törvény június végéig történő elfogadása, akár felelősségvállalással és a tanügyi törvény módosításának leállítása a jelenlegi koalíció „sarokkövei”.
„El kell fogadnunk június végéig a kisebbségi törvényt, vagy normális módon vagy felelősségvállalással. És ez a koalíció sarokköve, az adott szó sarokköve. A következő öt-hat hétben a szenátusban vigyáznunk kell, hogy nem menjen át a tanügyi törvény módosítása, és a képviselőházban, hogy átmenjen a kisebbségi törvény. Hogy az év második felében meghozhassuk a gazdaságélénkítő intézkedéseket és ezek hatása a lakosság zsebén is érződjék”, mondotta.
Kelemen Hunor hangsúlyozta az RMDSZ képviselőinek nem érdeke politikai instabilitást okozni.
„De nem fogadhatjuk el azt sem, hogy csak mi kössünk kompromisszumot, s ha a mi érdekeinkről van szó, partnerünk ne tegye”, hangsúlyozta.
Nyugati Jelen (Arad)

Magyar állandó konferencia és lakossági fórum
A Téglás Gábor Iskola aulájában ülésezett a Hunyad megyei magyar állandó konferencia, melynek célja az RMDSZ és az egyházak, iskolák és civilszervezetek, egyenlő partnerek közötti együttműködés, amely állandó jellegű kell legyen, szögezte le Winkler Gyula, a Hunyad megyei RMDSZ elnöke az egész megyéből összegyűlt magyaroknak.
Az RMDSZ hamarosan széleskörű konzultációt indít Hunyad megyében is, melynek célja 4000 magyar felkeresése, véleményének kikérése kérdőívek révén. A közvélemény-kutatás aktuális másfél év nehéz kormányzati szerep után, egy évvel a következő választások előtt. Ezért fontos megtudni, mit is akar tulajdonképpen a magyarság, milyen célkitűzéseit kell képviselnie a politikumnak, hangsúlyozta Dezméri István, a megyei RMDSZ ügyvezető elnöke. Őszinte válaszokra kíváncsiak, ezért a konzultáció során a kérdezőbiztosoknak tilos befolyásolni a válaszokat.
Az együttműködés elmélyítése céljából a megyei küldöttek tanácsába az egyházak részéről Gáll Sándor lupényi lelkipásztort, a református egyházmegye esperesét, valamint Marthy Attila lupényi plébánost választották be a Dézsi Attila prefektus által levezetett gyűlésen. A pedagógusok részéről pedig Kocsis Attilát, a dévai Téglás Gábor iskola igazgatóját. Babos Aranka, a vajdahunyadi RMDSZ elnöke a Hunyad megyei magyar napok hamarosan kezdődő rendezvénysorozat gazdag programját ismertette, Máté Márta megyei főtanfelügyelő-helyettes pedig az új oktatási törvény kisebbségekre vonatkozó kitételeit ismertette.
Vajdahunyadi kettős paradoxon
Még be se fejeződött a dévai konzultáció, amikor az egybegyűltek egy része a szomszédos Vajdahunyadra vonult, ahol a helyi magyar házban lakossági fórumra került sor. Melyen nem egészen 30 ember vett részt, viszont sokkal tartalmasabb, színvonalasabb volt, mint a két héttel korábbi hasonló dévai rendezvény. Míg Déván az egyéni problémák kerültek előtérbe, Vajdahunyadon valóban közösségi problémákról esett szó.
Pontosabban a csángótelepiek az RMDSZ torkának estek. Jogosan, ismerte el Winkler Gyula, hiszen 21 éve megoldatlan a probléma. Amint a Nyugati Jelen többször is beszámolt róla, a kohászváros nagyrészt magyarlakta negyedében több ócskavasgyűjtő központ, illetve használtpapír- gyűjtőközpont működik, noha elvileg lakónegyedről van szó. A nehéz kamionok állandó forgalma, a por és a zaj elviselhetetlenné teszi a szerencsétlen magyarok életét immár évek óta. Hol vannak az emberi jogok, kérdezte emelt hangon Illés Erzsébet csángótelepi lakos. A helyi RMDSZ és a prefektus tavaly márciusban megoldást ígértek, több mint egy év alatt azonban a helyzet nem javult, szögezte le Lovász János, a csángótelepiek ügyvivője. 21 éve szinte minden intézménynél kopogtattak, számtalanszor voltak a polgármesternél, a helyi tanács ülésein, megoldás mégsem született. Mire való az RMDSZ, mert hiába van környezetvédelmi miniszterünk, EP-képviselőnk, prefektusunk, helyi tanácsosaink, sokáig országos RMDSZ ügyvezető elnökünk, ha a súlyos probléma nem oldódik meg. Hogyan fordulhatnak ezután a csángótelepiek bizalmáért, akik eddig mindig a tulipánosok mellett álltak, kérdezte Bíró Margit helyi lakos.
A vajdahunyadi Csángótelep tarthatatlan helyzete nemcsak a kohászváros magyarságának, hanem az egész Hunyad megyei magyarság legsúlyosabb problémája. Vérző seb, mely megfertőzheti a magyarság összetartását és bizalmát.
Mert a Csángótelep problémája paradoxon, méghozzá kettős. Egyrészt két helyi tanácsossal az RMDSZ Vajdahunyadon legerősebb a megyében. Déván csak egy tanácsosa van, a többi településen pedig egy sem. Mégis a kohászváros magyarságának élete a legkeserűbb. A másik paradoxon az, hogy a csángótelepiek türelme éppen akkor fogyott el, amikor a dolgok megmozdultak.
Dézsi Attila szorgalmazására tavaly márciusban a következő megoldás körvonalazódott: az ominózus cégek, melyek korábban nemcsak a csángótelepiekkel, hanem a hatóságokkal is lekezelően bántak, saját költségükön építik meg a kerülőutat, mely mentesíti a Csángótelepet a teherforgalomtól. A földterület azonban, melyen a kerülőút kellene épüljön, nem a vajdahunyadi önkormányzaté, hanem a vasúté. Előbbi feladata lett volna a CFR-rel való egyeztetés, azonban a városvezetés nem tette meg. A prefektúra közbenjárására a CFR beleegyezett az út építésébe, sőt, a telekkönyvi bejegyzést is elvégezte, ami 2800 lejbe került, s amit szintén a vajdahunyadi önkormányzatnak kellett volna kifizetnie. Nem fizette ki, s Dézsi Attila nyomására végül a topográfiai felmérés költségét az ócskavas cégek fizették. A Temesvári Regionális Vasúti Központ elkészítette a szükséges okmányokat, a vajdahunyadi önkormányzat képviselői azonban csak Babos Aranka helyi RMDSZ elnök és Dézsi Attila többszöri szorgalmazására vették át, hosszas késéssel. Jelenleg a kerülőút építési engedélyét kell kiadni, tanácsi határozatot elfogadni, illetve a beiktatni az utat a városrendészeti tervbe. Ezt sem tették meg, szögezte le Dézsi Attila és Babos Aranka a felbőszült csángótelepieknek. Györfi Jenő helyi tanácsos viszont hallgatott, holott az ügy sürgetése éppenséggel a helyi tanácsosok feladata lenne. Csakhogy amikor a tanácsnál kilincseltek, Györfi nem is készült fel az ügyről, hangsúlyozták a felbőszült csángótelepiek. Az ügy elmozdult, Dézsi és Babos kimozdították a holtpontról, sőt ennek során a vajdahunyadi önkormányzat munkáját is elvégezték. Ez még nem bizonyult elegendőnek, a városvezetés és az RMDSZ-es tanácsosok hozzájárulása is szükséges.
Jóllehet a csángótelepiek célkeresztjébe éppen az a Babos Aranka és főleg Dézsi Attila került, akik kimozdították az ügyet a holtpontról, Winkler Gyula kénytelen volt elismerni, hogy vonalat húzva, az RMDSZ nem volt képes megoldani az ügyet. Számos más eredményt ért el – az iskolai magyar tagozat fellendítése, finanszírozása, a magyar ház kibővítése, a magyar nyelvű helységnévtábla – amelyek veszélybe kerülhetnek, ha a magyarság elpártol az RMDSZ-től, ahogy a csángótelepiek kilátásba helyezték. Összefogás nélkül a kilencvenes évek elejére jellemző nehézségek bármikor visszatérhetnek, helyettünk senki sem vállalja fel a magyarság ügyét, dolgainkat egyszerűen nem bízhatjuk másokra. Illúzió lenne azt remélni, hogy bármely román párt szívén viselné a vajdahunyadi és általában Hunyad megyei magyarság gondjait, megoldást keresne rájuk. Éppen ellenkezőleg, válság esetén mindig a magyarok lennének az első számú áldozatok, akár állami leépítéseknél is, s az oktatás helyzete aligha javulna.
A hamarosan beinduló konzultáció célja ugyanis éppen a szórványmagyarság gondjainak feltérképezése és közös megoldás kidolgozása.
Chirmiciu András
Nyugati Jelen (Arad)

Újabb nacionalista retorika tárgya a Mátyás-szoborcsoport
Futótűzként terjedt a hír, hogy a kolozsvári és jászvásári művelődési élet néhány képviselője beadványban kérte a kolozsvári polgármesteri hivataltól a Nicolae Iorgának tulajdonított idézetet tartalmazó tábla visszahelyezését a Mátyás-szoborcsoport talapzatára. A helyzetet súlyosbította Radu Moisin alpolgármester kijelentése, miszerint a városháza kérvényezni fogja a felirat visszahelyezését a területi műemlékvédelemnél.
Virgil Pop, a Kolozs Megyei Műemlékvédelmi Igazgatóság főtanácsosa a Szabadságnak elmondta: műemlékvédelmi engedélyt csak egy konkrét terv alapján bocsátanak ki, az 1992 november–decemberében a Főtéren végzett átalakítási munkálatok, – így a Gheorghe Funar által elhelyezett tábla is – törvénytelenek voltak. László Attila alpolgármester hangsúlyozta: a városháza nem fogja a felirat visszaállítását kérvényezni, tábla tehát nem lesz, újrahelyezésének kérdése opciónak sem tekinthető.
Virgil Pop lapunknak elmondta: a Nicolae Iorgának tulajdonított szövegből kiollózott, „A csatában győzedelmes volt, csak saját nemzetétől szenvedett vereséget Moldvabányán, amikor a legyőzhetetlen Moldva ellen indult” idézetet tartalmazó táblát először 1932-ben helyezték el a szoborcsoport talapzatán, a két világháború között Európa-szerte szárba szökkent fasizmus és az államok közti feszültség által meghatározott sajátos keretek között. 1940-ben a feliratot a közhiedelemmel ellentétben nem a bevonuló magyar hadsereg, hanem a távozó román közigazgatás képviselői távolították el – hangsúlyozta Virgil Pop, aki maga is közvetetten birtokába jutott egy betűnek.
Aberráns nacionalista retorika
Az építész kiemelte: a jelenlegi történelmi-politikai összefüggések már nem hasonlíthatóak a harmincas évek világához. Úgy vélte, a Gheorghe Funar polgármester által 1992. december elsején törvénytelen módon újra elhelyezett feliratnak az újbóli visszakerülését szorgalmazók nagy valószínűséggel a nacionalista retorika élesztgetésére alapozó ellenzék politikai indíttatásainak eszközei. Ők a nacionál-kommunista múlt csökevényeinek erősítése által szándékoznak megnyerni a társadalom azon csekély szeletét, amely még érzékeny az ilyen típusú, aberráns retorikára.
Mint elmondta, a megyei műemlékvédelmi igazgatósághoz mindössze egy nyugalmazott kolozsvári katonatiszt megkeresése érkezett, aki ezt eredetileg a Megyei Kulturális és Örökségvédelmi Igazgatóságnak címezte, de nem kapott választ, így elküldte a Kulturális és Örökségvédelmi Minisztériumnak is, amely továbbította a megkeresést a Kolozs Megyei Műemlékvédelmi Igazgatóságnak. Virgil Pop a Szabadság rendelkezésére bocsátotta az illetőnek küldött hivatalos válaszát is, amelyben összegzi: az 1992 november–decemberében a Főtéren végrehajtott átalakítások törvénytelenek voltak.
Az Országos Műemlékvédelmi Bizottság 1992. december 22-én kelt, 7384-es számú átiratában elrendelte a felirat eltávolítását, az 1992. november 30-i állapothoz való visszatérést. A bizottság 1994. március 10-én kelt átirata ismét emlékeztet a Főtéri beavatkozások törvénytelen mivoltára – részletezte válaszában a tanácsos, aki felhívta a beadvány megfogalmazójának figyelmét arra is, hogy az 1992-es beavatkozások törvénytelen volta egyéb jogérvényes irat híján mindmáig fennáll, a törvényes rendelkezéseknek megfelelően végzett és engedélyezett, 2010-es felújítási munkálatok eredményeként pedig megvalósult az eredeti, törvényes állapothoz való visszatérés.
Utólag kérték az engedélyt
1992 december 22-i átiratában a Peter Derer által igazgatott Országos Műemlékvédelmi Bizottság felhívta a kolozsvári városi tanács figyelmét arra, hogy az engedélyezésre benyújtott dokumentációjukban felsorakoztatott munkálatokat már részlegesen (így a tábla elhelyezését is) megvalósították, engedély pedig utólagosan nem bocsátható ki, így a beavatkozások egyértelműen törvénybe ütköznek. Kijelentik továbbá, hogy Fadrusz János 1902-es szoborcsoportja rendkívüli értékű történelmi műemlék, amelynek megteremtője a talapzatot és a király lovas alakját összeillő egységben alkotta meg, a szoborra kíirt versenyben pedig a nyertes maketten a Mathias Rex felirat szerepelt.
A Nicolae Iorga egyik diskurzusából átvett idézetet tartalmazó tábla konjunkturális jellegű beavatkozásként, más történeti és törvénykezési összefüggésben került a szoborcsoport talapzatára – fogalmaz az átirat. Az okmány második részében a bizottság egyértelműen megtiltja zászlótartó rudak elhelyezését a Főtéren, amely a szobor mellett több kiemelt értékű építészeti emlék védett helyszíne, így adott esetben csak mozgatható zászlótartók helyezhetők el a téren. Felszólítják továbbá a városi tanácsot, hogy alkalmazkodjon a fent említett szempontokhoz, és szabja meg a törvényszegők büntetését.
Mathias Rextől a Iorga-idézetig
Az építész röviden összegezte lapunknak a szoborcsoporton megjelent feliratok váltakozásának történetét is. 1894-ben Fadrusz János nyertes pályázatának makettjén a Mathias Rex felirat szerepelt, az 1900-as párizsi Világkiállításon bemutatott modellt pedig a Mathias Corvinus megjelöléssel látta el a művész, amint azt egy – a Központi Egyetemi Könyvtár (BCU) tulajdonában levő – metszet is tanúsítja. Leleplezésekor, 1902-ben, a szobron a Mátyás Király felirat és Magyarország címere szerepelt. 1919-ben a Matei Corvinul elnevezés került a talapzatra, amelyről a címert eltávolították.
Az 1932-ben elhelyezett Iorga-idézetes táblát 1940-ben lebontották, helyére a Mátyás Királyunk felirat és a magyar címer került. 1945-ben ezt a helyi közigazgatás Mathias Rex-re módosította, a reneszánsz király közismert aláírásának is megfelelően. Az akkori, 1945-ös, a felirat módosítására összehívott ülésen egyébként bemutatták Fadrusz pályázati makettjét is, amelyet Mátyás király szülőházának padlásán fedezett fel Virgil Salvanu építész édesapja, aki abban az időben a városháza építésze volt – magyarázta Virgil Pop, rendelkezésünkre bocsátva az 1992-ben kelt, a fentebbi információt közlő jegyzetét is. 1992-ben a Gheorghe Funar-adminisztráció a műemlékvédelem engedélye nélkül elhelyezte a kérdéses táblát, a munkálatok törvénytelensége a talapzat 2010-es lebontásáig fennmaradt – összegezte Virgil Pop.
A műemlékvédelmi tanácsos egyébként bemutatta Virgil Vătăşianu akadémikusnak az Országos Műemlékvédelmi Bizottsághoz címzett levelét is, amelyet vele gépeltetett le. A román művészettörténész, aki köré, mondhatni, iskola szerveződött, felhívta a bizottság akkori elnöke, Aurelian Triscu figyelmét arra, hogy a Iorga-idézetet tartalmazó táblának nincs mit keresnie a talapzaton, mint ahogyan zászlótartó rudaknak sincs helyük a Főtéren. Állításait Vătăşianu egyszerűen arra a megfontolásra alapozta, hogy egy műalkotásnak a művész által elképzelt állapotban kell maradnia. Paradox módon, a polgármesteri hivatalnak nemrégiben címzett beadványt aláíró személyiségek között olyanok is akadnak, akik annak idején Vătăşianu diákjai voltak – tette hozzá Virgil Pop.
Opcióként sem merül fel a tábla
A tábla esetleges visszahelyezését a tulajdonosnak, ez esetben a kolozsvári polgármesteri hivatalnak kell kérelmeznie a területi műemlékvédelemtől, a végső engedélyezési fórum pedig az Országos Műemlékvédelmi Bizottság, amely adott esetben felül is bírálhatja a területi műemlékvédelmisek javaslatát, ennek viszont csekély a valószínűsége – magyarázta Virgil Pop. Hozzátette: a műemlékvédelmi engedély mellett a városháza által kibocsátandó építkezési engedély is szükséges az egyébként A kategóriás műemlékként besorolt Mátyás-szoborcsoporton végrehajtandó beavatkozáshoz – tette hozzá.
László Attila alpolgármester a Szabadságnak hangsúlyozta: a városháza tulajdonosként semmiképpen nem fogja kérelmezni az engedélyt a tábla elhelyezéséhez, Radu Moisin alpolgármester pedig valószínűleg elhamarkodta nyilatkozatát. Mint elmondta, a városházának meg kell hallgatnia a megfogalmazott véleményeket, de a tábla elhelyezése még esetleges opcióként sem merül fel, a kérdés lezárt, Kolozsvár pedig már nem szimbólumháború helyszíne.
Asztalos Lajos helytörténész lapunknak elmondta: Kolozsváron jelenleg is találhatók még a történelmi hűségnek ellentmondó táblák, például a volt Biasini szállón, a vele szemben, rézsút elhelyezkedő egykori Diákotthonon, a volt Megyeháza épületének sarkán, Mátyás király szülőházán, a Baba Novac szobron.
Szabadság (Kolozsvár)

Történelmi vetélkedő: Szent István király és kora
Nagyvárad – Szombaton Szent István és kora címmel szervezett az Ady Endre Középiskola kárpát-medencei történelmi vetélkedőt diákoknak a díszteremben, a Festum Varadinum ünnepségsorozat keretében.
 Festum Varadinum ünnepségsorozat keretében hagyományosan, az idén immár 14. alkalommal megszervezett vetélkedő támogatói a Tanügyminisztérium, a nagyváradi önkormányzat, az Alma Mater, a Communitas és a Sapientia Varadiensis alapítványok, valamint a Helyi Közszállítási Vállalat (OLT) voltak. Fleisz Judit, az Ady Endre Középiskola aligazgatónője az erdon.ro-nak elmondta: a versenyre- mely szerepel a szaktárca hivatalos naptárában- a házigazda tanintézeten kívül a váradi Mihai Eminescu Főgimnáziumból és a Szent László Római Katolikus Gimnáziumból, a budapesti Kós Károly Kollégiumból, Petőfi Sándor Gimnáziumból és Szent László Gimnáziumból, a derecskei II. Rákóczi György Gimnáziumból, a debreceni Tóth Árpád Gimnáziumból, a szlovákiai Révkomáromból, a temesvári Bartók Béla Elméleti Líceumból, a szatmárnémeti Kölcsey Ferenc Gimnáziumból és a szilágysomlyói Simion Bărnuţiu Líceumból érkeztek résztvevők. Pénteken Szentjobbon tartottak történelmi sétát a fiatalok, ahol dr. Draskóczy István, az Eötvös Loránd Tudományegyetem professzora, dr. Fleisz János történész, egyetemi tanár és Kurilla Gábor római katolikus plébános tartott előadást nekik, majd megkoszorúzták Szent István és Mercurius szerzetes szobrát.
Tizenegy forduló
A szombat délelőtt zajlott megmérettetésen Tóth Márta igazgatónő köszöntötte a versenyzőket, arra hívva fel a figyelmüket, hogy a rendezvény a kulturált szórakozás és a tanulás keveréke, kiváló lehetőség arra, hogy kamatoztassák a tudásukat és ugyanakkor megismerjenek más fiatalokat, szokásokat és környezetet is. A megszólítottak egyébként húsz, 3 fős csapatba tömörültek, a feladatsorokat pedig az Ady líceum történelem katedrájának tanárai állították össze. A zsűriasztalnál dr. Draskóczy István, dr. Fleisz János, valamint Ősz Gábor, Vincze Zsolt és Biró Judit történelemtanárok foglaltak helyet. A tizenegy fordulós versenyen nem csupán írásbeli feladatok (keresztrejtvény-fejtés, szövegfelismerés, puzzle stb.), hanem villámkérdések is szerepeltek. Az első helyezettek könyvjutalmakban részesültek, illetve okleveleket és emléklapokat is kaptak.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

Dolgoznak a határon túliakért
Országgyűlési határozatot kezdeményez egységes nemzeti örökségünk védelméről a Kárpát-medencei magyar autonómia tanács
Újabb mérföldkőhöz érkezett a Kárpát-medencei magyar autonómiamozgalom a Tisza-parti Mártélyon, miközben az önrendelkezést zászlajára tűző Erdélyi Magyar Néppárt bejegyzése akadályba ütközött Romániában.
Tegnap befejezte Mártélyon tartott kétnapos ülését a Tőkés László vezette Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanács (KMAT), amely – közleménye szerint – 2004-ben „olyan időben alakult meg, amikor az akkori, az össznemzeti érdekvédelmet nem vállaló magyar kormány már-már teljesen ellehetetlenítette a külhoni magyar nemzetrészek ügyének közös képviseletét, amelynek részeként – egyebek mellett – a Magyar Állandó Értekezlet áldásos működését is megszüntette”.
A KMAT az új nemzeti kormány hivatalba lépésének első évfordulóján, a kormányzó pártok hatékony támogatása iránti köszönettel, újult erővel folytatja a Kárpát-medencei magyarság önrendelkezésének kivívása érdekében vállalt szolgálatát.
Nemzetpolitikai céljai megvalósítása ügyében természetes szövetségesének tekinti a Magyar Állandó Értekezletet és a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumát, s a velük való rendszeres és gyakorlati szintű együttműködést kezdeményezi.
A mártélyi tanácskozáson több fontos kérdésben is teljes konszenzuson alapuló döntés született: országgyűlési határozat kezdeményezése az egységes Kárpát-medencei magyar nemzeti örökség védelme tárgyában; a KMAT bekapcsolódása az Orbán Viktor miniszterelnök és kormánya által meghirdetett Nemzeti Együttműködés Rendszerébe; Kárpát-medencei mozgalom indítása a nemzeti hovatartozás szabad és öntudatos vállalásáért – különös tekintettel a szomszédos országokban folyamatban lévő vagy éppen küszöbön álló népszámlálásokra.
A KMAT határozott a tagszervezetek által egységesen elfogadható, a közösségi önrendelkezés alapelveit és kritériumait tartalmazó általános autonómiaterv kidolgozásáról, valamint az egyes határon túl élő magyar nemzetrészek sajátos helyzetére alkalmazott önrendelkezési tervezetek egyeztetéséről.
Időközben kiderült, hogy megfellebbezte az Erdélyi Magyar Néppárt bejegyzését egy politikai szervezet. A bukaresti Új Magyar Szó szerint az óvást a Demokratikus Szolidaritás az Esélyegyenlőségért Párt nyújtotta be a bukaresti törvényszékre.
Gergely Balázs, az Erdélyi Magyar Néppárt kezdeményező bizottságának tagja szerint a párt bejegyzésének tárgyalását május 26-ra tűzte ki a törvényszék, akkor dől el a fellebbezés sorsa is. Gergely azonban nem tart attól, hogy a román párt óvása megakadályozza az Erdélyi Magyar Néppárt megalakítását. Szerinte legfeljebb az történhet, hogy megalakulásukat később mondják ki.
Kristály Lehel
Magyar Hírlap

Kárpát-medencei ifjúsági szervezetek találkozója Debrecenben
Háromnapos nemzetpolitikai találkozót tart két erdélyi és egy-egy vajdasági, valamint felvidéki szervezet a KDNP ifjúsági tagozatának szervezésében Debrecenben.
Az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség (IKSZ) péntektől vasárnapig tartó összejövetele úttörő kezdeményezés az intézményesített ifjúsági magyar-magyar kapcsolatok építésében - hangoztatta a szombati szakmai előadásokat megelőző sajtótájékoztatóján Stágel Bence IKSZ-elnök, KDNP-s országgyűlési képviselő.
 Mint mondta, a felvidéki Via Nova, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség ifjúsági szervezete, az erdélyi MIÉRT és a Magyar Ifjúsági Tanács, illetve az IKSZ és a Fidelitas részvételével rendezett találkozón reményeik szerint a Kárpát-medence leendő közéleti vezetői vesznek részt. A szakmai előadásokat és a lazább programokat - focitornát, táncházat - kínáló rendezvénysorozattal a későbbi közös nemzetpolitikai szakmai munkát kívánják megalapozni - tette hozzá.
 A találkozó és a kapcsolatépítés konkrét céljairól szólva azt mondta: ösztönözni akarják a határon túli magyar szervezeteket, hogy az ifjúságot érintő kérdésekben bátran forduljanak a magyar kormányhoz, ezen kívül szórványstratégiát kívánnak kidolgozni a kisebb létszámú magyar közösségek megtartására.
 Felhívta a figyelmet arra, hogy nemrégiben az Európai Néppárt ifjúsági szervezetének elnökévé egy magyar politikust, Dömötör Csabát választották, így a Kárpát-medencei magyar ifjúsági érdekérvényesítés európai szinten is erősebb lehet.
 Répás Zsuzsanna nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár előadásában szólt arról, hogy a magyar nemzetpolitikának a rendszerváltást követően rengeteg tabut le kellett döntenie. Ennek állomásait sorolva felidézte Antall József egykori miniszterelnök szavait, miszerint lélekben 15 millió magyar miniszterelnöke szeretne lenni, a státustörvényt és végül a kettős állampolgárság megszerzésének lehetőségét.
 A határon túli magyar közösségek autonómiatörekvéseiről szólva úgy fogalmazott: míg a Vajdaságban már kulturális autonómiát élvezhetnek a helyi magyarok, addig ebben a vonatkozásban “Szlovákia mind a mai napig az előző nacionalista kormány csapdájában vergődik.”
MTI

X. Jakabffy Napok Szatmárnémetiben
Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület kezdeményezésére és szervezésében, Muzsnay Árpád alelnök kitartásának és elkötelezettségének köszönhetően 2011. május 20–21-én immár tizedik alkalommal rendezték meg Szatmárnémetiben a Jakabffy Napok néven ismertté vált kisebbségi tanácskozást, idén a lugosi származású és Szatmárnémetiben nyugvó Jakabffy Elemér politikus, író és lapszerkesztő születésének 130-ik évfordulója alkalmából Kisebbségvédelem a XX. és XXI. században – Kisebbségi jogok a Népszövetségtől az Európai Unióig – címmel.
Kárpát-medencei magyar politikusok, kisebbség-kutatók és történészek részvételével a május 20-án, pénteken zajló tanácskozáshoz még egy jeles esemény tartozott, a késő délutáni órákban az előadók és meghívottak Szatmárhegyre, a néhai Kossuth-díjas Páskándi Géza szülőfalujába látogattak, s együtt koszorúzták meg a költő, próza- és drámaíró szülőháza helyét megjelölő emléktáblát és a falu központjában található mellszobrát.
A X. Jakabffy Napok május 21-én, szombat délelőtt a Jakabffy Elemér, neves kisebbségi politikus sírjának és a Szamos parti városban található egykori lakóháza emléktáblájának megkoszorúzásával ért véget.
A Szatmári Megyei Múzeum Vécsey-házi képzőművészeti részlegének I. emeleti termében a Kisebbségvédelem a XX. és XXI. században – Kisebbségi jogok a Népszövetségtől az Európai Unióig című tanácskozást a szervező Muzsnay Árpád, újságíró, az EMKE alelnöke nyitotta meg, és köszöntőt mondott Schönberger Jenő, a római katolikus egyház szatmári megyéspüspöke.
Varga Attila, jogász, parlamenti képviselő vezetésével elsőként Szekernyés János, közíró, temesvári helytörténész „Jakabffy Elemér, a kisebbségi jogok védelmének letéteményese” című előadása hangzott el, majd Csapody Miklós, az MTA Történettudományi Intézetének tudományos munkatársa Jakabffy kultúrpolitikai felfogásáról értekezett. A kolozsvári Székely István, politológus, a Jakabffy által alapított Magyar Kisebbség folyóirat mai főszerkesztője a kulturális autonómia lehetőségeit és annak dilemmáit boncolgatta. Bálint-Pataki József, tanár, könyvtáros Budapestről „Neve több volt, mint áruvédjegy” - Határon Túli Magyarok Hivatala, mint kormányzati intézmény című értekezése különösen izgalmas volt, hiszen Bálint-Pataki a HTMH-nak indulásától munkatársa, 2002-től néhány éven át az elnöke volt.
Szili Katalin, a Magyar Országgyűlés korábbi elnöke, a Magyar Parlament Nemzeti Összetartozás Bizottságának alelnöke vezette a tanácskozás délutáni felét, ebben a részben négy utódállamból meghívott előadó szólt a kisebbségpolitika más-más aspektusairól. Elsőként Göncz László, történész, Lendván élő parlamenti képviselő a szlovéniai kisebbségvédelem időszerű kihívásáról, az általános nemzetiségi törvény elfogadásának esélyeiről tartott előadást. A jelenlevők meghallgathatták Köteles Lászlónak, az MKP Szepsiben élő politikusának előadását „Magyarként Csehszlovákiától Szlovákiáig – Kisebbségként a XX. századi Felvidéken” témakörben, a kijevi Tóth Mihály, jogásznak „Kisebbségi nyelvhasználati jogok és a nemzeti önazonosság megőrzése Ukrajnában”, valamint Varga Attila, romániai magyar parlamenti képviselőnek „Az emberi méltóság és a kisebbségi léthelyzet” című előadását.
A tanácskozás délutáni folytatásában Katona Tamás budapesti történész, nyugalmazott nagykövet vezetésével előadás hangzott el a kolozsvári Eckstein-Kovács Péter, jogász, elnöki tanácsostól „Egy sajátos helyzetű kisebbség, a romák jogvédelme” címmel. Tabajdi Csaba, EP képviselő „Az Európai Unió kisebbségvédelmi rendszerének lehetőségeiről és korlátairól”, Szili Katalin pedig „Autonómiaformákról és lehetőségeikről Európában és a Kárpát-medencében” fejtette ki gondolatait. Őket követte Duray Miklós felvidéki politikus, közíró, akinek előadása: „Változatlanság a változóban – Hogyan befolyásolta az EU-hoz való csatlakozás az elszakított magyar nemzetrészek helyzetét “ címet viselte.
A résztvevők aznap még részt vettek a szatmárhegyi Páskándi-megemlékezésen, ahol megkoszorúzták a költő szülőházának helyét jelölő emléktáblát és a falu központjában lévő mellszobrot. Köszöntőt mondott Daniel David, Szatmárhegy polgármestere, Huszti Gyula, a szatmárhegyi RMDSZ-szervezet elnöke, Szilágyi Mátyás, Magyarország kolozsvári főkonzulja. A megemlékezés ünnepi szónokai a budapesti Csapody Miklós irodalomtörténész és a szatmárnémeti Felician Pop író voltak. A megemlékezésen közreműködtek a Szatmárhegyi Általános Iskola diákjai Kovács Franciska és Zilahi-Kató Klára tanerők vezetésével, aki Páskándi Géza verseiből adtak elő egy összeállítást.
Sor került ajándékkönyvek ünnepélyes átadására is a Szatmárhegyi Községi Könyvtárnak. Elsőként Kádas Jánosné Pásztor Katalin a Tolcsva Jövőjéért Közalapítvány nevében közel kétezer kötetet tartalmazó könyvcsomagot adott át, a szállításban Tolcsva önkormányzata segítkezett, a község elöljárói is részt vettek a megemlékezésen. Gazdagította a könyvtárat Muzsnay Árpád, az EMKE alelnöke és Csapody Miklós is. A könyvtárban megtekinthető a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum által összeállított kiállítás, amely Páskándi Géza életét, irodalmi munkásságát mutatja be az oda látogatóknak.
Május 21-én Jakabffy Elemér szatmári sírjánál imát mondott Hankovszky Ferenc püspöki helynök, beszédet tartott Varga Attila, az RMDSZ szatmári parlamenti képviselője és a szülőföld nevében Sallai István lugosi orvos. Jakabffy Elemér egykori lakóházának megkoszorúzásával ért véget a megemlékezés.
A X. Jakabffy Napok és a Páskándi-megemlékezés az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület szervezésében került megrendezésre, amelyet Szatmár Megyei Tanács támogatta. A szervezést Muzsnay Árpád irányította.
Felvidék.ma

Közös magyar polgármesterjelölt. Borbély nem indul
Borbély László nem indul Marosvásárhely polgármesteri székéért a 2012-es helyhatósági választásokon. Ezzel egyidejűleg azonban támogatja, hogy egyetlen magyar jelölt mögött sorakozzanak fel a magyar politikai szervezetek. Az EMNT arról tájékoztatott, hogy hétfőn aláírják az közös jelöltállításról szóló együttműködési megállapodást.
Az RMDSZ politikai alelnöke, Borbély László egyértelművé tette: nem kívánja jelöltetni magát a jövő évi választásokon Marosvásárhely polgármesteri székére. „Elég volt 2008-ban. Nem bánom, hogy akkor megmérettettem, de most hagyok másokat. Olyan személyre van szükség, akit a marosvásárhelyi magyarság elfogad, ezért az RMDSZ-nek olyan jelöltje lesz, aki az összes marosvásárhelyi érdekét képviselni tudja. Egyetértek azzal, hogy a magyar szervezeteknek egyetlen, közös jelöltje legyen. A személyt minél hamarabb meg kell neveznünk, remélem, erre június végéig sor kerül” – mondta Borbély László környezetvédelmi és erdészeti miniszter. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) Maros megyei szervezete által szerkesztőségünkbe is eljuttatott közlemény értelmében öt találkozót tartottak az MPP, az RMDSZ és az EMNT képviselői, az együttműködési megállapodást hétfőn, május 23-án írják alá. „Széles társadalmi összefogással biztosítani kívánjuk a 2012-es helyhatósági választásokon a marosvásárhelyi magyar együttműködés kereteit. Egy olyan szövetséget, mely valós esélyt teremt az önkormányzati többség visszaállítására, illetve arra, hogy Marosvásárhelynek újra magyar polgármestere legyen. Az együttműködést kezdeményezők, konszenzus és maradéktalan egyetértés révén nevezzük meg a marosvásárhelyi magyarság 2012. évi polgármesterjelöltjét, akit mindhárom szervezet elfogad, és saját jelöltjének tekint. A marosvásárhelyi együttműködés érdekében szervezeteink városi konzultációsorozatot kezdeményeznek, amelynek célja az, hogy a lehető legszélesebb társadalmi alapokra hagyatkozva nevezhessük meg Marosvásárhely következő polgármesterét. Ehhez a kezdeményezésünkhöz várjuk történelmi egyházaink és civil szervezeteink hathatós segítségét és támogató csatlakozását” – áll a megállapodástervezetben. Az eddigi jelöltek Marosvásárhely polgármesteri tisztségéért eddig Smaranda Enache (független), Dorin Florea (Demokrata-liberális Párt, PD-L), valamint a Szociálliberális Szövetség (USL) közös jelöltje „jelentkezett be”, utóbbiak belső választásokon döntenek Cornel Brişcaru (Szociáldemokrata Párt, PSD), Ionela Ciotlăuş (Nemzeti Liberális Párt, PNL) és Silviu Morariu (Konzervatív Párt, PC) közül.
Gáspár Botond
Székelyhon.ro

A tizenegy éves Posticumot ünnepelték
Nagyvárad – Igényesen megszervezett színvonalas programmal ünnepelte a nagyváradi Posticum fennállásának évfordulóját. A keresztény ifjúsági és kulturális központ immár tizenegy éve fontos színpada a város művelődési életének.
Az elmúlt hétvégén gazdag programkínálattal ünnepelte fennállásának tizenegyedik évfordulóját a nagyváradi Posticum. Több százan ünnepeltek együtt a Nagyvárad művelődési életében fontos szerepet betöltő keresztény ifjúsági és kulturális központtal. Az ünnepi eseménysorozat péntek délután kezdődött, amikor is a svájci támogatók jelenlétében átadták az új épületszárnyat. Tempfli József nyugalmazott megyés püspök áldotta meg a svájci Bauorden közhasznú szervezet támogatásával felépült vendégházat. Délután a dzsessz szerelmesei a Szakcsi Junior Trio koncertjét hallgathatták meg a Posticum előtti füves területen. A kellemes, zöld környezetben felállított színpad előtt sokan foglaltak helyet, hogy meghallgassák a magyar dzsessz jeles képviselőinek koncertjét. Szakcsi Lakatos Béla (zongora), Balázs Elemér (dob), Lakatos Pecek Krisztián (nagybőgő) ezúttal sem okozott csalódást az időközben egyre gyarapodó közönségnek. A helyszínen tombolát lehetett vásárolni a koncert ideje alatt, a Posticum udvarán pedig italmérő is üzemelt, ahol ingyen sörkolbásszal kínálták a résztvevőket. Az időjárás megzavarta a koncertet, így a tombolahúzást a díszteremben tartották meg.
Varázslatos dalok
Szombat délelőtt az ünnepi program a harmadik alkalommal megszervezett Gyermekfesztivállal folytatódott. Tizenegy órától szikrázó napsütésben mutathatták be Tóth Ágnes váradi költőnő megzenésített verseit tartalmazó Macskadomb című lemezt. A költeményekből Trifán László varázslatos dalokat komponált, melyeket Kinda Péter (nagybőgő), Bodor S. Mária (ének), Oláh Boglárka (hegedű), Fodor Karolina (furulya), Veres László (billentyű) valamint néhány iskolás közreműködésével adott elő. A költőnő néhány verset fel is olvasott. Megtudhattuk többek között azt is, hogy hol található a Macskadomb és miért így kapta ezt a címet a verseskötet. A lemez egyébként a Posticum támogatásával jelenhetett meg. Két kiadásban is meg lehetett vásárolni a helyszínen: az igényesebb díszkiadást – mely alig száz példányban jelent meg – 40 lejért, a külalakra szerényebbet pedig 10 lejért lehetett kapni. A Posticum recepciójánál a lemezt azok is megvásárolhatják, aki nem vettek részt a bemutató koncerten. Csernák Béla, a Posticum elnöke köszönte meg az előadóművészek közreműködését, majd Wagner Andrea programfelelős az önkéntesek segítségével kihúzta a tombola nyerteseit. A fődíj a Hobby Libri felajánlásával egy 50 lejes vásárlási utalvány volt. A továbbiakban a kézműves műhelyek kezdődtek. Volt csuhézás, gyöngyfűzés, képeslapkészítés, papírcsík technika, ugyanakkor a gyerekek különböző ügyességi játékokon tehették magukat próbára. Népszerű volt a gyermekrendezvények elmaradhatatlan kiegészítője, az arcfestés. A gyerekek arcára Buzási Andrea képzőművész pingált látványos állat- és mesefigurákat. 13 órától a Pastor Fido régi-zene együttes tagjai – Török Apollónia (fuvola), Gáti Sándor (oboa), Antal Sándor (brácsa), Garai Zsolt (csembaló) – tartottak hangszerbemutatóval egybekötött zenei foglalkozást. Az épület alagsorában működő filmklubban Gáti-Gudor Boróka pedagógus mesefeldolgozásokkal szórakoztatta a gyerekeket. A foglalkozások hevében megszomjazó/megéhező gyerekek a teraszon ingyen bodzaszörpöt, süteményt és kolbászt kaptak. Ugyancsak a teraszon könyvvásárt is tartottak. A végül 15 óráig tartó Gyermekfesztiválon hozzávetőlegesen 130-140 gyermek vett részt, köztük a Dévai Szent Ferenc Alapítvány által működtetett szalontai gyermekotthon lakói és a Szent László Speciális Óvoda néhány óvodása is. A szervezők munkáját tucatnyi önkéntes segítette.
Egzotikus zenei csemege
Szombat este a három napos rendezvénysorozat talán leginkább várt programpontja az Elsa Valle kubai énekesnő fellépése volt, aki Winand Gáborral (szaxofon, fuvola, ének), Rozsnyói Péterrel (zongora), Orbán Györggyel (nagybőgő) és Kőszegi Imrével (ütőhangszerek) állt színpadra. A koncertre nagyon sokan voltak kíváncsiak. A kezdési időpontra teljesen benépesült a nézőtér, de folyamatosan érkeztek a koncert ideje alatt is a dzsesszrajongók. Akinek nem jutott ülőhely, az a földön foglalt helyet, és így hallgatta végig az igen élvezetes koncertet. Az énekesnő közvetlenségével, tört magyarságával, szuggesztív előadásmódjával pillanatok alatt meghódította a közönség tagjait. Hangja, énekstílusa egyszerre érzéki, melankolikus, és robbanékonyan improvizatív. Nagyváradon az Universo című, legújabb albumból kaphattunk ízelítőt, melyet a helyszínen is meg lehetett vásárolni. A közönség többször is visszatapsolta az Elsa Valle y sus Hermanost. A szokásos tombolahúzás után egy hosszabb szünet következett, majd egy szvit erejéig Gyárfás István (gitár), Balázs Elemér (dob), Lakatos Pecek Krisztián (nagybőgő), illetve Szakcsi Lakatos Béla (zongora) is a színpadra lépett. Azért csak egy szvit erejéig, mert az engedély 23 óráig tette lehetővé a közterületen felszerelt színpadon a koncert megtartását. A Posticumban azonban szűkebb körben tovább folytatódott a rendezvény.
Mészáros Tímea
erdon.ro

Erdélyi örökségünk digitalizálva
Erdélyi Digitális Adattárat hozott létre az Erdélyi Múzeum-Egyesület, mellyel a társaság az erdélyi magyar tudományos és művelődési örökséget teszi elérhetővé digitalizálva. Az adattárral széles körben lehet terjeszteni az erdélyi magyarság teljes gyűjteményét, és az könnyen elérhető bárki számára. A másfél évszázada működő egyesület regionális tudásközpont létrehozását is tervezi a kolozsvári Wass Ottilia-házban, amely az összmagyarság érdekében végzett kutatások egyik bázisa lehetne Romániában.
„Egybehordani a szép Erdély ritkaságait, régiségeit, természeti kincseinek válogatott darabjait, és egy táborba egyesíteni azokat, kik a tudomány örök céljáért dolgoznak és lelkesednek” – e gondolatok jegyében alapította 152 évvel ezelőtt az Erdélyi Múzeum-Egyesületet (EME) gróf Mikó Imre művelődés- és gazdaságpolitikus. Ez az egyesület azóta is, ha nem is töretlenül, de él, és szolgálja az erdélyi magyar közösséget és a tudományt. Legújabb terveik egyike egy Erdélyi Digitális Adattár létrehozása volt azzal a céllal, hogy archiváló és szolgáltató intézményként gyűjteményeket alakítson ki és gondozzon, valamint szolgáltatásokat fejlesszen és üzemeltessen az oktatás és a kutatás elősegítésére. – Az Erdélyi Digitális Adattár gondolata a 2005 februárjában aláírt EME–OSZK együttműködés tervezetéhez vezethető vissza. A fejlesztés többéves munkát vett igénybe, hiszen a keretrendszer kiépítése s főleg a digitális adatok folyamatos létrehozása időigényes munka – mondta lapunknak Bitay Enikő, az EME főtitkára.
Az EME – hagyományához híven – kiemelt figyelmet fordít a gyűjteményében lévő örökség megőrzésére és gyarapítására, tudományos feldolgozására és publikálására. Az információs társadalom követelményeit szem előtt tartva a digitális adattár révén szeretné a világhálón elérhetővé tenni tudósok hagyatékából, levéltári anyagokból, kéziratokból, könyvekből és fotókból álló gyűjteményének jelentős részét. A digitális adattáron keresztül az erdélyi tudományos munkákat széles körben meg lehet ismertetni, és lehet terjeszteni, illetve könnyebben elérhetők a kiadványok, s teljes szövegükben mód van a keresésre. Az adattár fejlesztéseként hosszú távon lehetőség nyílik az EME elkobzott gyűjteményeinek feldolgozására is, mely az erdélyi magyarság egyik legfontosabb gyűjteménye; mielőbbi feldolgozása és közzététele legalább annyira fontos, mint a tulajdonjogának tisztázása – emelte ki Bitay Enikő, hozzátéve, hogy az adattárban helyet kapnak az intézetben folyó kutatási programok által gyűjtött forrásanyagok, illetve a kutatások eredményei is: tanulmányok, publikációk majd minden tudományterületen. A szöveg, a kép és az audiovizuális anyagok megőrzése, interneten való elérhetősége, a dokumentumok teljes szövegű kereshetősége, az adatok letölthetősége a további kutatást, valamint az oktatást is egyértelműen és nagymértékben segítheti.
Az Erdélyi Múzeum-Egyesület 1859. november 23-án alakult meg, könyvtárat, természettudományi és történelmi gyűjteményt (régészet, numizmatika, műtárgyak), levéltárat, képtárat, néprajzi gyűjteményt tartott fenn azzal a céllal, hogy az erdélyi magyarság múltjának tárgyi és írásos emlékei fennmaradjanak – mondta Sipos Gábor, az EME elnöke, aki hangsúlyozta, az egyesület gyűjteményei tették lehetővé a kolozsvári tudományegyetem megalapítását 1872-ben. Az egyetem szerződés alapján használatba vette a tudományos gyűjteményeket, és bért fizetett értük. Az egyesület az erdélyi tudomány kutatási eredményeinek közzététele céljából folyóiratokat is megjelentetett: 1874-től az Erdélyi Múzeumot, 1878-tól pedig az Orvostudományi Értesítőt. A kommunizmus az Erdélyi Múzeum-Egyesületet sem kímélte, tevékenységét 1950 februárjában szüntette meg a román kommunista kormányzat. Működését 1990-ben kezdhette újra öt szakosztállyal, melyek száma azóta hétre emelkedett. Az említett folyóiratok is újraindultak, ezenkívül évente 10-12 tudományos kiadványt jelentet meg mindenféle tudományágból. 1995-től kutatóintézetet tart fenn, és az új könyvtár több mint 80 ezer kötetet tartalmaz, kézirattára az erdélyi magyar tudósok hagyatékait őrzi.
– Munkánkat a magyar állam, az MTA, a romániai Communitas alapítvány támogatja rendszeresen, és egy romániai CNSIS (a magyar OTKA megfelelője) pályázatot is elnyertünk három évre. Egy-két rendezvényünket a kolozsvári városi tanács is támogatja évente – fogalmazott Sipos Gábor, hozzátéve, az egyesület gyűjteményeit ma a kolozsvári BBTE és más intézmények kezelik, az EME tulajdonjogát a román állam egyelőre nem ismeri el.
Arra a kérdésre, hogy milyen kapcsolatuk van más intézményekkel, az elnök elmondta: – A gyűjteményeket kezelő intézmények közül a kolozsvári Központi Egyetemi Könyvtárral a legjobb a viszony, ott őrzik 300 ezer kötetnyi könyvtárukat a kézirattárral és más különgyűjteményekkel együtt. Az egyetemi könyvtár többször rendezett kiállítást az EME könyvtárának történetéről, és ugyancsak jó kapcsolatban vagyunk az EME gyűjtőlevéltárát és intézményi irattárát kezelő megyei levéltárral (Román Országos Levéltár Kolozs Megyei Igazgatósága). Az EME digitális adattárának avatása június 10-én lesz Kolozsvárott.
Az EME tevékenysége itt még korántsem ér véget. A fejedelmi kancellárián keletkezett dokumentumokat tartalmazó Királyi könyvek közzététele is folyamatban van. Az erdélyi Királyi könyvek az erdélyi fejedelmek által kiállított oklevelek szövegét tartalmazza, ezt a kéziratos jegyzőkönyvsorozatot a Magyar Országos Levéltárban (MOL) őrzik, az EME tudományos munkatársai az oklevelek információit magyar nyelvű kivonatokban közlik. A kiadványból eddig két kötet jelent meg, és Magyarországon is kapható.
Szabó T. Attila nyelvészprofesszor szótörténeti vonatkozású levéltári kijegyzéseit közli az Erdélyi magyar szótörténeti tár, ami a 16–19. századi beszélt nyelv fordulatait teszi közismertté. Első kötete 1976-ban jelent meg a bukaresti székhelyű Kriterion Könyvkiadónál, az EME 1995-től kapcsolódott be a sajtó alá rendezés munkálataiba, A IX. kötettől az EME társkiadóként szerepel az Akadémiai Kiadó mellett. Most az utolsó, XIV. kötet szerkesztése folyik.
Az EME tervei közt szerepel a Wass Ottilia-ház rendezetlen jogviszonyának megszüntetése is. Ahogy az elnök kifejtette, a házat Kolozsvár főterén a névadó adományozta az egyesületnek az I. világháború után, jövedelméből sikerült az egyesületet fenntartani a két világháború közötti időszakban és másfél évtizedes szünet után újból megjelentetni az Erdélyi Múzeumot. Az EME most egy regionális tudásközpontot szeretne létrehozni a Wass Ottilia-házban. – A Regionális tudásközpont lényege, hogy a visszaigényelt kolozsvári főtéri ingatlanunkat a tudomány szolgálatába állítsuk úgy, hogy az oktatási intézményekkel karöltve kutatási programokat működtethessünk, melyek révén a régiót, a kutatást s egyben az oktatást is fejlesszük, s mindemellett a tudós-oktatói utánpótlást is biztosítsuk. Amennyiben sikerül az ingatlan tulajdonjogát tisztázni, a Wass Ottilia-ház az erdélyi magyar közösség és az összmagyarság érdekében végzett kutatások egyik bázisa lehetne Romániában.
mno.hu 
Erdély.ma

Tizenöt éves a Temesvári Magyar Nőszövetség
Megalakulásának 15. évfordulóját ünnepelte a Temesvári Magyar Nőszövetség az elmúlt hét végén a Kós Károly Közösségi Központban.
Szász Enikő színművész, a civil szerveződés létrehívója és elnöke a másfél évtizedről készített számvetésében a szervezet közművelődési tevékenységét és a minden évben megrendezésre kerülő Bánsági Magyar Napok sikerét emelte ki.
Bár a kezdetekkor szociális és oktatási feladatokat is vállalt a szervezet, igazi arculatát akkor találta meg, amikor felvállalta a múltbeli és jelenkori magyar tudományos és kulturális értékek felmutatását, bevitelét a köztudatba. Erősítette önbizalmában és önértékelésében, közösséggé szerveződésében a szórványléttől elbizonytalanodott bánsági magyarságot.
„Olyan etnikum vagyunk, amelynek nincs miért szégyenkeznie, mindig értéket teremtett, nemcsak önmagának, hanem a régióban élő többi etnikumnak is” – vallja Szász Enikő. Bizonyítékként felmutatta többek között Székely László, Temesvár első főépítésze életművét. A Bega-parti város modern arculatának megtervezője, számos középület, palota, iskola, magánház, ipari létesítmény építője gazdag életművét a Nőszövetség által kiadott albumban mutatta be (a tanulmányt hozzá Szekernyés János írta), emléktáblát emelt Székely László főműve, a Piarista Főgimnázium, rendház és templom épületegyüttes homlokzatára és felállíttatta bronzból készült mellszobrát az egyik belvárosi parkban. A folklórhagyomány újraélesztését, az autentikus néptáncmozgalom kibontakozását a Bánsági Magyar Napok keretében rendezett néptáncgála műsoraival támogatta, idén pedig nyomtatásban, az Össztánc című könyvben jelentette meg a megye tánccsoportjainak történetét. Figyelme kiterjedt minden korosztályra és minden ízlésű befogadóra: a magas színvonalú szimfonikus hangversenyektől a gyermekelőadások szervezéséig szinte mindenre. Részt vett a régió legnagyobb szülötte, Bartók Béla emlékének ápolásában, Bartók Béla és a Bánság c. könyv kiadásával, a régió ipartörténetének jelentős adatait publikálta a Maderspachc. könyvben, jelenleg a térség magyar vonatkozású emlékművei fotóinak albumba gyűjtésén dolgozik. Képzőművészeti tárlatokat szervezett a Temesváron élő alkotók és az itt tanuló magyar egyetemisták számára, kapcsolatot teremtett a tömbmagyarság (Székelyföld) kulturális életével, kapcsolatokat ápol a szerbiai és magyarországi civilszervezetekkel, kirándulásokon ismerteti meg a bánságiakat más országok magyar értékeivel. A sort folytathatnám. A közösségért érzett példás felelősségérzettel a Nőszövetség azon dolgozik, hogy múltunk és jelenünk értékeinek tudatában jövőt is építsünk.
Szekernyés Irén
nyugatijelen.com
Erdély.ma