Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
2012. május 9.
„Jól jönne most Magyarország támogatása”
Interjú - Markó Béla szerint a szlovákiaihoz hasonló visszarendeződés indulhat el Romániában
Hosszú időre végzetesen elronthatja a román–magyar viszonyt, ha az új kormány beváltja fenyegetését, és érvényteleníti a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) magyar karát létrehozó kormányhatározatot – mondja Markó Béla leköszönő miniszterelnök-helyettes. A kérdésben jól jönne Magyarország támogatása, viszont Markó úgy látja, ebben a pillanatban Budapest nem elég befolyásos, hogy segíteni tudjon.
Megbukott a kormány, amelynek az RMDSZ is tagja volt és ön is személyesen miniszterelnök-helyettesként. Meglepte az, ami történt?
Olyan értelemben lepett meg, hogy bár mindannyian láttuk, hogy elkezdődött a kormánytöbbségből az átvándorlás az ellenzékbe, arra számítottam, a többség csak az önkormányzati választások után fogy el.
Eddig a kisebbségi jogok terén csakis előre lehetett lépni, ha tehát Victor Ponta kormánya visszavonja a MOGYE-határozatot, az határkő lehet. Tart attól, hogy további kisebbségi jogokat érvénytelenítenek?
Valóban először történne meg az, hogy visszavonnak egy kivívott jogot, ami nagyon könnyen arra a pályára helyezhetné a magyar–román viszonyt, mint ami az utóbbi években Szlovákiára volt jellemző.
Mit tehet az RMDSZ?
Tárgyalnunk kell a kormányra kerülő vezetőkkel, és meggyőzni őket, hogy nagyon könnyen beindulhat az elmúlt több mint egy évtized eredményeinek a felszámolása, és az hoszszú időre elronthatja a román–magyar viszonyt. Nem is önmagában a MOGYE-ról van szó, hanem egy egész etnikumközi viszonyrendszerről.
Számítanak Magyarország segítségére?
Magyarország segítségére mi mindig számítottunk, viszont úgy látom, hogy ebben a pillanatban Magyarország befelé fordult, saját gondjaival van elfoglalva. És minden bizonnyal a befolyása sem elegendő ahhoz, hogy egy ilyen kérdés megoldásában hathatósan segíthetne.
Az RMDSZ hosszú ideig megkerülhetetlen volt, amikor a kormányzásról volt szó. Hogy látja, lehet-e a szövetség ismét a mérleg nyelve?
Ebben a pillanatban nem látom annak a feltételeit, hogy az RMDSZ az új hatalommal valamiféle koalíciót alkosson. A választási törvényt ráadásul úgy akarják módosítani, hogy a legerősebb alakulat abszolút többséget élvezhessen. Ezt nagyon rossznak tartanám, mert egyrészt nem érvényesülne az arányos képviseleti elv, másrészt nem lenne szükség arra, hogy a győztes párt az RMDSZ-szel vagy másokkal koalícióról tárgyaljon. De a magyarokra az elmúlt évtizedekben nem csak a matematika okán volt szükség: fontos volt, hogy a románok és a magyarok között ne állandó konfliktus legyen, hanem együttműködés. Az RMDSZ tulajdonképpen ezt az együttműködési készségét kínálta föl, amikor kormányra lépett különböző román pártokkal.
Lesz-e elég erő a közösségben, vagy jön a megosztottság?
Az RMDSZ nyitott lesz. Nyitott volt most is, az önkormányzati választások előtt, de vajmi kevés eredménnyel, mert a két további kis párt (Erdélyi Magyar Néppárt, Magyar Polgári Párt – A szerk.) meg akarja bontani a politikai egységet. Egyelőre nem látok különösebb megosztottságot, úgy gondolom, az RMDSZ a következő választásokon is fel tudja mutatni ugyanazt az eredményt, amit négy évvel ezelőtt. De azért távlatilag a román politikusok is érzik, hogy a romániai magyar közösségen belül bizonyos csoportosulások elég nagy munkát fejtenek annak érdekében, hogy ez a megosztottság ténnyé váljék.
A tavalyi kongresszus előtt, amikor bejelentette, hogy nem indul újabb RMDSZ-elnöki mandátumért, azt is előrevetítette, nem áll szándékában kivonulni a közéletből. Melyek lesznek ön szerint a romániai magyar közélet színterei a következő években?
Az RMDSZ-ben váltásra volt szükség, és azt hiszem, utólag is bebizonyosodott, hogy helyesen döntöttem.
Most, hogy megszűnik a kormánytisztségem, számomra ez a korszak is lezárult. Kormánytisztséget nem vállalok már akkor sem, ha – remélhetőleg minél hamarabb – az RMDSZ ismét kormányzati pozícióba kerül.
Amit az elkövetkezőkben szorgalmazni szeretnék, és ami szerintem hiányzik, azok az értelmiségi közéleti fórumok Erdélyben. Nem vagyok naiv, tudom, hogy az értelmiségi megszólalás a napi politikára nem hat abban a pillanatban, de azt szeretném, ha ezeknek a fórumoknak a működéséhez hozzájárulhatnék. Továbbra sem akarok elhallgatni, amikor közéleti-politikai kérdésekben véleményem van – ennek írásban, szóban ezután is hangot fogok adni.
Nem lesz magyar orvosi kar
A hétfő este beiktatott új román kormány miniszterelnöke, Victor Ponta közölte, hogy a politikai döntés megszületett, érvénytelenítik azt a határozatot, amellyel az előző kabinet önálló magyar kart hozott létre a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen (MOGYE). A marosvásárhelyi táblabíróság időközben felfüggesztette a szóban forgó jogszabályt. Ám mihelyt a bírósági procedúra véget ér, a kormány érvényteleníti a MOGYE-határozatot.
Markó Béla, a hétfőn leköszönt kormány miniszterelnök-helyettese szerint az önálló magyar tannyelvű orvosképzés továbbra is jogszabályi követelmény, s az új kormány dolga kitalálni, miként tesz eleget ennek az elvárásnak. (Bukaresti tudósítónktól)
Szőcs Levente, BUKAREST. Népszabadság
Interjú - Markó Béla szerint a szlovákiaihoz hasonló visszarendeződés indulhat el Romániában
Hosszú időre végzetesen elronthatja a román–magyar viszonyt, ha az új kormány beváltja fenyegetését, és érvényteleníti a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) magyar karát létrehozó kormányhatározatot – mondja Markó Béla leköszönő miniszterelnök-helyettes. A kérdésben jól jönne Magyarország támogatása, viszont Markó úgy látja, ebben a pillanatban Budapest nem elég befolyásos, hogy segíteni tudjon.
Megbukott a kormány, amelynek az RMDSZ is tagja volt és ön is személyesen miniszterelnök-helyettesként. Meglepte az, ami történt?
Olyan értelemben lepett meg, hogy bár mindannyian láttuk, hogy elkezdődött a kormánytöbbségből az átvándorlás az ellenzékbe, arra számítottam, a többség csak az önkormányzati választások után fogy el.
Eddig a kisebbségi jogok terén csakis előre lehetett lépni, ha tehát Victor Ponta kormánya visszavonja a MOGYE-határozatot, az határkő lehet. Tart attól, hogy további kisebbségi jogokat érvénytelenítenek?
Valóban először történne meg az, hogy visszavonnak egy kivívott jogot, ami nagyon könnyen arra a pályára helyezhetné a magyar–román viszonyt, mint ami az utóbbi években Szlovákiára volt jellemző.
Mit tehet az RMDSZ?
Tárgyalnunk kell a kormányra kerülő vezetőkkel, és meggyőzni őket, hogy nagyon könnyen beindulhat az elmúlt több mint egy évtized eredményeinek a felszámolása, és az hoszszú időre elronthatja a román–magyar viszonyt. Nem is önmagában a MOGYE-ról van szó, hanem egy egész etnikumközi viszonyrendszerről.
Számítanak Magyarország segítségére?
Magyarország segítségére mi mindig számítottunk, viszont úgy látom, hogy ebben a pillanatban Magyarország befelé fordult, saját gondjaival van elfoglalva. És minden bizonnyal a befolyása sem elegendő ahhoz, hogy egy ilyen kérdés megoldásában hathatósan segíthetne.
Az RMDSZ hosszú ideig megkerülhetetlen volt, amikor a kormányzásról volt szó. Hogy látja, lehet-e a szövetség ismét a mérleg nyelve?
Ebben a pillanatban nem látom annak a feltételeit, hogy az RMDSZ az új hatalommal valamiféle koalíciót alkosson. A választási törvényt ráadásul úgy akarják módosítani, hogy a legerősebb alakulat abszolút többséget élvezhessen. Ezt nagyon rossznak tartanám, mert egyrészt nem érvényesülne az arányos képviseleti elv, másrészt nem lenne szükség arra, hogy a győztes párt az RMDSZ-szel vagy másokkal koalícióról tárgyaljon. De a magyarokra az elmúlt évtizedekben nem csak a matematika okán volt szükség: fontos volt, hogy a románok és a magyarok között ne állandó konfliktus legyen, hanem együttműködés. Az RMDSZ tulajdonképpen ezt az együttműködési készségét kínálta föl, amikor kormányra lépett különböző román pártokkal.
Lesz-e elég erő a közösségben, vagy jön a megosztottság?
Az RMDSZ nyitott lesz. Nyitott volt most is, az önkormányzati választások előtt, de vajmi kevés eredménnyel, mert a két további kis párt (Erdélyi Magyar Néppárt, Magyar Polgári Párt – A szerk.) meg akarja bontani a politikai egységet. Egyelőre nem látok különösebb megosztottságot, úgy gondolom, az RMDSZ a következő választásokon is fel tudja mutatni ugyanazt az eredményt, amit négy évvel ezelőtt. De azért távlatilag a román politikusok is érzik, hogy a romániai magyar közösségen belül bizonyos csoportosulások elég nagy munkát fejtenek annak érdekében, hogy ez a megosztottság ténnyé váljék.
A tavalyi kongresszus előtt, amikor bejelentette, hogy nem indul újabb RMDSZ-elnöki mandátumért, azt is előrevetítette, nem áll szándékában kivonulni a közéletből. Melyek lesznek ön szerint a romániai magyar közélet színterei a következő években?
Az RMDSZ-ben váltásra volt szükség, és azt hiszem, utólag is bebizonyosodott, hogy helyesen döntöttem.
Most, hogy megszűnik a kormánytisztségem, számomra ez a korszak is lezárult. Kormánytisztséget nem vállalok már akkor sem, ha – remélhetőleg minél hamarabb – az RMDSZ ismét kormányzati pozícióba kerül.
Amit az elkövetkezőkben szorgalmazni szeretnék, és ami szerintem hiányzik, azok az értelmiségi közéleti fórumok Erdélyben. Nem vagyok naiv, tudom, hogy az értelmiségi megszólalás a napi politikára nem hat abban a pillanatban, de azt szeretném, ha ezeknek a fórumoknak a működéséhez hozzájárulhatnék. Továbbra sem akarok elhallgatni, amikor közéleti-politikai kérdésekben véleményem van – ennek írásban, szóban ezután is hangot fogok adni.
Nem lesz magyar orvosi kar
A hétfő este beiktatott új román kormány miniszterelnöke, Victor Ponta közölte, hogy a politikai döntés megszületett, érvénytelenítik azt a határozatot, amellyel az előző kabinet önálló magyar kart hozott létre a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen (MOGYE). A marosvásárhelyi táblabíróság időközben felfüggesztette a szóban forgó jogszabályt. Ám mihelyt a bírósági procedúra véget ér, a kormány érvényteleníti a MOGYE-határozatot.
Markó Béla, a hétfőn leköszönt kormány miniszterelnök-helyettese szerint az önálló magyar tannyelvű orvosképzés továbbra is jogszabályi követelmény, s az új kormány dolga kitalálni, miként tesz eleget ennek az elvárásnak. (Bukaresti tudósítónktól)
Szőcs Levente, BUKAREST. Népszabadság
2012. május 9.
Gyökeres változás a nemzetpolitikában
Gyökeres fordulat történt az elmúlt két évben a nemzetpolitikában, a külhoni magyarság érdekeinek figyelembevétele áthatja az egész kormányzati munkát – mondta Répás Zsuzsanna a magyar kormány kétéves tevékenységét értékelve. A helyettes államtitkár beszélt arról is, hogy a közeljövőben elindul a nemzeti jogsegélyszolgálat. Reményének adott hangot, hogy az őszi romániai választásokra sikerül a magyar erők összefogását megteremteni, a felvidéki magyarság esetében ugyanakkor a status quo megőrzését nem tartják kielégítőnek.
Répás Zsuzsanna szerint nagyon fontos, hogy az állampolgársági törvényt szinte minden szomszédos állam teljes természetességgel fogadta, problémát csak Szlovákia támasztott. Ennek az előző Fico-kabinet idejére visszanyúló politikai okai vannak, amikor egy szélsőséges soviniszta párt is tagja volt a szlovák koalíciónak, ezért megromlott a viszony a két ország között. Azóta több előrelépés történt, és egyértelműek a jelek arra, hogy az új kabinet nem ott akarja folytatni, ahol első hivatali idejében abbahagyta – fejtette ki. A szlovák kormányfő azon kijelentéséről, hogy a status quo megtartása a cél a kisebbségpolitikában, azt mondta: Magyarországnak ez nem megnyugtató és nem kielégítő.
A közelgő romániai választásokról azt mondta: az önkormányzati választásokon kipróbálhatja minden párt az erejét, de azt sajnálják, hogy a magyarság szempontjából fontos helyeken nem jött létre az összefogás (például Marosvásárhelyen). Szórványban több helyen látható az összefogás, és mint mondta, az őszi parlamenti választásokra az más területeken is kialakulhat. Az a cél, hogy minél erősebb magyar képviselet legyen a bukaresti törvényhozásban – hangsúlyozta. A csángó oktatási programot mindenképpen meg kell őrizni, az elmúlt három hónap megnyugvást hozott az elszámolások körüli anomáliák után, s úgy döntöttek, meghosszabbítják a szerződést a Romániai Magyar Pedagógus Szövetséggel augusztus végéig, biztosítva a működtetéshez szükséges további 30 millió forintot.
Az elmúlt két évet összegezve kiemelte: a nemzetpolitika a kormányváltás előtt gyakorlatilag nem volt látható, "egy eldugott kis főosztály" foglalkozott a területtel. Mára az államigazgatás szervezetén belül nagyon fontos helyet foglal el, és valóban áthatja a kormányzati gondolkodást, figyelembe véve a külhoni magyarság érdekeit. Felidézte, hogy elfogadták az állampolgársági törvény módosítását. Az új alaptörvény is sokkal határozottabban rögzíti a felelősségviselést a külhoni magyarságért. Hat év után ismét összehívták a Magyar Állandó Értekezletet, zökkenőmentes az egyszerűsített honosítás, több mint 250 ezer kérelem érkezett, és mintegy 157 ezren már letették az állampolgársági esküt is – sorolta. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Gyökeres fordulat történt az elmúlt két évben a nemzetpolitikában, a külhoni magyarság érdekeinek figyelembevétele áthatja az egész kormányzati munkát – mondta Répás Zsuzsanna a magyar kormány kétéves tevékenységét értékelve. A helyettes államtitkár beszélt arról is, hogy a közeljövőben elindul a nemzeti jogsegélyszolgálat. Reményének adott hangot, hogy az őszi romániai választásokra sikerül a magyar erők összefogását megteremteni, a felvidéki magyarság esetében ugyanakkor a status quo megőrzését nem tartják kielégítőnek.
Répás Zsuzsanna szerint nagyon fontos, hogy az állampolgársági törvényt szinte minden szomszédos állam teljes természetességgel fogadta, problémát csak Szlovákia támasztott. Ennek az előző Fico-kabinet idejére visszanyúló politikai okai vannak, amikor egy szélsőséges soviniszta párt is tagja volt a szlovák koalíciónak, ezért megromlott a viszony a két ország között. Azóta több előrelépés történt, és egyértelműek a jelek arra, hogy az új kabinet nem ott akarja folytatni, ahol első hivatali idejében abbahagyta – fejtette ki. A szlovák kormányfő azon kijelentéséről, hogy a status quo megtartása a cél a kisebbségpolitikában, azt mondta: Magyarországnak ez nem megnyugtató és nem kielégítő.
A közelgő romániai választásokról azt mondta: az önkormányzati választásokon kipróbálhatja minden párt az erejét, de azt sajnálják, hogy a magyarság szempontjából fontos helyeken nem jött létre az összefogás (például Marosvásárhelyen). Szórványban több helyen látható az összefogás, és mint mondta, az őszi parlamenti választásokra az más területeken is kialakulhat. Az a cél, hogy minél erősebb magyar képviselet legyen a bukaresti törvényhozásban – hangsúlyozta. A csángó oktatási programot mindenképpen meg kell őrizni, az elmúlt három hónap megnyugvást hozott az elszámolások körüli anomáliák után, s úgy döntöttek, meghosszabbítják a szerződést a Romániai Magyar Pedagógus Szövetséggel augusztus végéig, biztosítva a működtetéshez szükséges további 30 millió forintot.
Az elmúlt két évet összegezve kiemelte: a nemzetpolitika a kormányváltás előtt gyakorlatilag nem volt látható, "egy eldugott kis főosztály" foglalkozott a területtel. Mára az államigazgatás szervezetén belül nagyon fontos helyet foglal el, és valóban áthatja a kormányzati gondolkodást, figyelembe véve a külhoni magyarság érdekeit. Felidézte, hogy elfogadták az állampolgársági törvény módosítását. Az új alaptörvény is sokkal határozottabban rögzíti a felelősségviselést a külhoni magyarságért. Hat év után ismét összehívták a Magyar Állandó Értekezletet, zökkenőmentes az egyszerűsített honosítás, több mint 250 ezer kérelem érkezett, és mintegy 157 ezren már letették az állampolgársági esküt is – sorolta. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2012. május 9.
Jegyzetek Bukarestről és a bukaresti magyarság fáradhatatlan krónikásáról
Bántó István: Magyar közművelődés a román fővárosban. (Polis, 2012.)
„Bukarestben megfújják a trombitát.
Minden anya hazavárja a fiát.
De hibába várja haza az édes fiát.
Bukarestben lesz az örökös hazád.”
(Nem tudom, hányan ismerik ezt az Erdély-szerte hajdan nagy bánattal énekelt katonanótát. Hadd induljunk el ennek dallamával, kesergésének emlékével Bukarest felé.)
Bukarest – félúton és örökös félkészen
Bécs és Isztambul között, szinte félúton, van egy város. Amúgy főváros, világváros lenne, de valami mintha nem lenne rendben vele. Európából nézve balkáni, a Balkánból nézve európai, de sehol sincs otthon igazán. Ha ránézünk egy mai országtérképre, valahogy ott sincs a helyén. Vagy nem oda tervezték, vagy az utána hozzákanyarított egyesültfejedelem Kifliország, majd ennek a „nagy-rombuszhal” alakú nagyországnak, szaknevén „psetta maxima”-nak, Nagyromániának is szélére sikerült.
Folyója nincs − a kicsinyke, fárad és szennyes Dâmboviţa aligha nevezhető annak. Európa valamennyi jelentős fővárosa szomjasan kereste az éltető vízpartokat: Bukaresttől a Duna is hetven km-re van, de ő nem szomjúhozik, Bukarest ebben is más.
Manele illatú, fáradt, hangos-zajos, poros, szomorú dojnásan kesergő, románcosan nosztalgiázó, de mégis életvidám. Ügyeskedően, smekeresen sikeres. Barna, fekete szemű, kis termetű, hadari-gyorsbeszédű, felkapott mondatvégű, már-már visítósan beszélő nép lakja. Asszonyaik terebélyes, nagyszájú, bagóhangú kukoánák, mintha valamennyien sikeres utcai kofák lennének; magabiztosak és kapitányok, mint akiknek van mire: itt ezen a tájon mindenkit ők szültek, mindent ők vezetnek, ők teremtettek.
Mintha-mintha nem is földi lények lennének, hanem Európát megviccelni az űrből pottyantotta volna le ide őket a Fennvaló.
Bukarest. A város neve amúgy örömet, boldogságot, talán „boldogasszony”-falvát jelentene. Vagy egy Bukur nevű, víg kedélyű pásztor nevét sejteti, aki itt, a nagy alföldi pusztaságban szúrta le botját, kijelölve családja, nemzetsége eljövendő szálláshelyét. Hogy neki ez mennyire sikerült azt nem tudjuk, az utódoknak, a több mint kétmilliónak mára egészen eredményesen. Bukarestnek a naggyá álmodott országban sincs névrokona, illetve Erdélyben Brád mellett egy kis román havasi falu viseli a Bukuresd nevet. Azt is először Bokorfalvának említik 1445-ben az oklevelek. Neve is vidámkodóan bolondos tehát, mintegy jelezve, hogy semmit nem érdemes túlságosan komolyan-tragikusan venni: a dolgok egy kis ügyeskedéssel úgyis megoldódnak maguktól.
Bukarest építészetileg is zűrzavaros, hatalmas szétfolyó egyveleg. A régi alföldi román házsoros városképet, utcaképeket, meg - meg törik a bizáncias ottomán-fanarióta, beugrós szerkezetű házak kígyóvonalai, a bojári épületek formás alakzatai, a francia építészet nagy sugárútjai, a máhálá-ként emlegetett peremkörzetek, a szocialista építészet kockatervezésű lakótelepei, a Diktátor grandomán felvonulási tereinek és római félisteneknek tervezett szörnyei és végül a modern üzletházak és az újgazdag építészet elszabadult pokla.
Ez Bukarest, a soha be nem fejezhető, a sokszorosan darabokra szaggatatott ezernyi arcú város.
Bukarest, az ország szélén a közepe
Bukarest ennek az összefércelt országnak egészen a szélén lett az ország közepe. Mesterségesen, mint ahogyan mesterséges maga az egész ország. Talán a bukaresti abszurditások nagy része is innen ered: önemelgető, lábujjhegyes akarnokságból. Ez a város egy kicsit az ország szedett-vedett egészének paródiája, gnómja is. Egy már-már megapolisz az ország szélén, a legalacsonyabb pontján elhiszi, elhiteti magával, elhitették vele a politikusok, hogy övéi a hegyek, hogy beleláthat, onnan belakhat és igazságokat osztogathat a hegyek mögött, a hegyek tetején is. Sőt, az országnak, a hatalomnak és dicsőségnek is egyedüli legfőbb birtokosa ő.
Bukarest a világunk mesterséges közepe. Ahonnan alig látszanak a szélek, a másfajta, a magasabbra fekvő, a hegyeken túli megörökölt ország. Bizony, az alföldről, alacsonyról nagyon nehéz a hegyek közé, a hegyek mögé belátni. Pedig be nagyon szeretnének! Nem lát át a hegyeken, és ezért marad számára az örökös kétely, gyanúskodás. Inkább azt hiszi, azt gondolja, („poate că”), hogy mi ezt gondoljuk, azt akarjuk („aşa se zice…)!” Még Dobrudzsa, a Delta környéke sokarcú nemzetiségei beleférnek a tengerre utazó úti élményeibe: az átutazó szemébe ötlenek a minaretek, a másfajta arc, hang, antropológia. De Uram bocsá'! Ki láthatja innen a Székelyföldet, a máramarosi ruszinokat, ruténeket, ki emlékszik a máramarosi falusi zsidóságra, vagy a szatmári, bánsági svábokra?!
A regáti már-már babonásan sem érti Erdélyt! Valami nem lehet rendben („ceva nu-i curat”), ezzel az Erdéllyel, ha az Úristen is mindig diszkriminálja! A Kárpátokon kívüli jámbor lelkével el-el gondolkodik azon: mi baja van vele s a Regáttal a Fennvalónak. Talán csak nem Erdély miatt van a Kárpátok kiflijén túl annyi Istenverése a románságon?: a széllel mindig őt vereti, több méteres nagy hótakaróval őt borítja, égszakadásos esővel őt áztatja, árvízzel őket megsodorja. Nem szép dolog, hogy az Úr még a földrengéseknél sem veszi elő a térképet, hogy a megrázkódtatásokkal tiszteletbe tartsa az egységes nemzetállamot.
„Illik” lenézni Bukarestet?
De Erdély felől nézve Bukarest fele is más a világ… Ne feledjük azt sem, hogy a hegyek közül könnyű, majdnem „kötelező lett” az alföldet lenézni. Divat megszólni, leszólni Bukarestet, az onnan haza-, a Kárpátokon átszolgáló, olykor már botló nyelvű magyarságot. Illik fintorogni nevük hallatán, képeket vágni: az igazi magyar és magyar intézmény nem lehet regáti! Szokás nem túl szalonképes jelzőkkel illetni, pofákat vágni, háta megett összesugdosódni. Illik, illene is szégyellnie magát minden bukarestinek, szabadkoznia vagy bűnösen hallgatnia, mentegetőznie: ő ugyan bukaresti magyar, de azért rendes ember lenne. Vagy hallgatnia a fanyalgást, látnia a legyintést: „jaa, ti vagytok azok a….”
Tallózó a Bántó István kötetének írásai között
Ebbe a kontinenskapuban álló rendhagyó világvárosba − félmilliónyi jövő-menő-maradó vándorszékely, vándorszilágysági munkás, egyetemi tanár, művész, orvos, szerkesztő, párt és kormányfunkcionárius kitaposott útján − érkezett 61 évvel ezelőtt, egyenesen az egyetem padjaiból, szilágysági útravalóval Bántó István. Kultúrmunkásnak, művelődésszervezőnek, majd a Tanügyi Újsághoz szerkesztőségi főtitkárnak, majd főszerkesztőnek, többször előre és visszafokozott kultúr-napszámosnak. Hogy az ő sorsa, a romániai magyar tanügy sorsa, a pedagógusok egyetlen magyar lapjának hányatott sorsa semmivel se legyen jobb.
Vajon tudta akkor Bántó István, hogy hová érkezik? Itt vált − üllő és kalapács közt − közösségi munkássá, a közösségi élet fontos szereplőjévé és írásaival bukaresti magyar dolgaink szorgos feljegyzőjévé, tudósítójává. Ezekből a bukaresti írásokból született ez a kötet is.: „Magyar művelődés a román fővárosban”.
A kötet ajánlását már a címzett pálya- és sorstárs, Lőrinczi László nemrég bekövetkezett halála is fájdalmasan időszerűvé teszi. Lehet-e nehezebb szórványsors, mint az övé: Bukarestet jó félévszázad után a szardiniai Cagliarival, Settimo San Pietroval felcserélni.
A kötet leghosszabb és legjobban dokumentált részét a nagyobb tanulmányok, a bukaresti magyar közművelődés másfélszáz évének szemlézése teszi ki. A magyar katolikus öntudatot ébresztő Szent István Király Egyesület történetének felidézését a református egyház szellemi műhelyeinek, a Koós Ferenc Kör múltjának idézése követi. Ezek után a 20. század első harmadának regáti egyesületi életét szemlézi. Meglepő, hogy ilyen gazdag és színes volt hajdanán Bukarest önszerveződő intézményeinek, szervezeteinek, egyesületeinek kínálata és hogy milyen fontos szerepet töltöttek be ezek a bukaresti magyarság fennmaradásában, túlélésében. Itt is bebizonyosodik, hogy a nagy kihívások, válsághelyzetek között a bukaresti magyarság legjelentősebb megtartó erői a cselekvő értelmiség és az önszerveződő intézményrendszerek voltak.
A múltba merítkezve, Bántó közművelődési visszaidézéseiből előtűnik, hogy bizony Bukarest is cipelte hátán a magyar-magyar belső vitákat, nézeteltéréseket, a kisközösségek pánikküzdelmeit, az egymásra újjal mutogatást. Ide is sikeresen kitelepítettük a nagy magyar konfliktusainkat. Minden küzdelmemben benne volt az elsőbbségért folytatott másfajta harc és arc, a könyöklő feljebb emelkedés lehetősége. A kor akkor is tele volt a ma is ismerős, két évszázados ujjal mutogatással: ki a román barát, ki a török, osztrák kollaboráns? Elragadott sokakat a Hatalom közelsége, az independentizmus, a rang, a cím, de a rendetlenség, pénzügyi és erkölcsi fegyelmezetlenség is. Nézzük csak meg Bántó István leltárkészítésében is a sok − joggal vagy jogtalanul − megvádolt egyletvezetőt, az elbocsátott lelkészeket, felmondással elküldött tanítókat.
És ezzel el is érkezett a Petőfi ház 1989 utáni új birtokbavételig, a reményteljes újrakezdés nem mindig vidámító felidézéséhez.
A következőkben hosszasan és alaposan elidőz a bukaresti magyar oktatás születésénél, hányatott sorsú történelménél, majd ez az út elvezet a jelenig.
Bántó István könyvének legterjedelmesebb részét az általa bejárt időszak, Bukarest-történelem talán legjelentősebb dokumentumának, az Egyházi Újság „egyháztársadalmi lap” újraolvasásának, szemlézésének szenteli. Nem győzhetjük eléggé csodálni ezt a kétheti lapot, és személyesen Nagy Sándor lelkész majdnem egyszemélyes munkáját, és kis csapata küzdelmének 13 éves történetét. Nagy Sándor e korszaknak, a bukaresti magyarság soraiban nem csak a legjelentősebb szervező, lelkigondozó személyiség, de olyan kiváló tollú közíró, publicista, szerkesztő is, akinek írásai messze kiemelkednek a kortárs magyar és protestáns közírás nagyjai közül. Nem csak veretesen, pontosan, világosan, tényszerűen fogalmaz, de hiányzik belőle a helyzethez, alkalomhoz nem illő pátosz, és soha nem téveszti össze a tényszerű rögzítést, hírközlést, az igehirdetéssel, jegyzettel vagy hírrel. Nem véletlen tehát, hogy 1940 – a bukaresti magyarság majdnem teljes elvándorlása – után Ravasz László zsinati püspök a nyugati emigráció megszervezésével bízza meg, amit regáti tapasztalatainak birtokában is a legnagyobb szakszerűséggel végez, haláláig.
A Nagy Sándor elemzéssorozatának mai olvasata azt is mutatja, hogy milyen hosszú az örök tények, igazságok sora, de milyen semmivé lesz egy sor évszázados jelenség, érték a történelem változásaiban. Ma már értetlenül olvashatjuk a cselédkérdést, a magyarság típusait. Egyetlen tollvonással törölte el az egészet a Bécsi-döntés, és a világháború után egy egészen más típusú magyarság születik itt: az ipari menekültek, a szocialista, a téeszemigráció, a bukaresti magyar szakmai, politikai elit.
Bántó Istvánnak a bukaresti nagyok emlékezete közötti tallózása ma is érdekes, izgalmas olvasmány. A „Vigyázók” fejezetben sorra idézi fel a regáti magyarság jeles személyiségeit. Hosszú a sor a „népoktatás szolgálatában álló” Koós Ferenc, „a szórványlelkekre gondot viselő” Nagy Sándor, a „regáti magyar balsorsot” megélő, a havaselvei magyarokat összegyűjtő pitești lelkész, Udvari András. Az emlékezésben tovább a „népművelés istápolója”, dr. Bakk Elek, később székelyudvarhelyi főorvos; az „igaz igék, talmi igazságok” költője, Szemlér Ferenc; „az irodalom napszámosa” Lőrinczi László kerülnek a figyelem reflektorfényébe.
Az „Olvasás közben” fejezetben fontos, Bukaresttel, a Regáttal kapcsolatos könyveket, írásokat tart a kezében és lapoz fel olvasói számára. Hencz Hilda román nyelven írta meg a „magyar Bukarest”-et. Rendhagyó mű ez is, és úgy tűnik, ennyire szabadon és nyíltan ezt csak neki lehetett megírnia. Nagyon ideje volna ennek magyarul is megjelennie. Bántó annyira figyelmes számvető, hogy nem felejti el felhívni a figyelmet egy fiatal bukaresti segédlelkész, Lázár Balázs lelkészképesítő dolgozatára sem, melyben egyházközsége jegyzőkönyveit feldolgozva, onnan adatolva, írja meg új tények figyelembe vételével egyháza történetét. Lőrinczi László versfordításainak ismertetése után Murvai László: „Körkép. A romániai magyar oktatásról 1990-2007” című könyve is Bukarestben született szomorú kép az oktatás sorvadásáról.
Két, szívéhez közel álló témával, kérdéssel zárul a kötet. Az egyikben meghatódással tartja a kezében Kaszta István: Hadad a hadak útján című kötetét. Sok-sok ismerős emléket idéz, hisz szülőfaluja monográfiájáról van szó. Az írások gyűjteménye utolsó írásával is hazavezeti az olvasót szeretett munkahelyére, a hányatott sorsú Tanügyi Újság szerkesztőségébe. Itt már teljesen emlékeire alapozhatva írja meg ennek az üldözött, támadott, megcsonkított, többször a megszűnés határán álló lapnak a krónikáját, ahol Bántó István életéből 35 esztendőt töltött.
Záró gondolatok, adósságlista
Nyugtalansággal teli örömmel teszi le az olvasó Bántó István hosszú korokat átölelő szellemi, művelődéstörténeti utazását. Ahogy letesszük a könyvet, ezernyi kérdés tódul elénk. A Regát is, mint annyiszor bevándorolt, belakott európai tájunk, otthonunk, hosszabb-rövidebb ideig szálláshelyünk, nagy adósságainknak is otthona.
Hadd kezdjem a sort azokkal, akik legárvábbak: a múltban és jelenleg is ott élőkkel. Egyszer talán a bukaresti magyarság, különösen az itt küzdelmet, szórványsorsot vállaló csúcsértelmiség is megkapja méltó helyét az egyetemes magyar helytállás becsületrendjében. Egyszer talán nekik is kijár majd a Magyar Örökség Díj. Együtt közösen, valamennyiüknek. Egyszer talán megköszöni nekik is valaki, hogy kemény kétkezi munkásként, szellemi napszámosként helytálltak a Hatalom torkában, a „Sátán királyi széke” előtt. Megköszöni tán valaki a soktízezernyi műfordítást, amellyel íróink baráti kezet tudtak nyújtani a románság felé, és hogy évszázadokon át hídként álltak a két nép között. Megköszönni, csak már késő ne legyen!
Mert Bukarest, a bukaresti magyarság, valljuk be töredelmesen, soha nem volt a magyar szellemi élet erdélyi és anyaországi nagy ütőereinek, az egymást követő magyar kormányoknak kedvence. Sokkal többször érte őket vád, mint bátorító szó, kitüntető figyelem vagy épp állami kitüntetések.
Adósságlistát lehet készíteni, feladatokat is ki lehet jelölni a mai fiatal bukaresti-erdélyi magyar értelmiség számára. Ez már az ő lelkiismeretükre van, lesz letéve.
Egyszer talán lesz Regáti Magyar Lexikonunk, lesz Ki kicsoda a Regátban is, ha erre lenne igény. Jó lenne, ha egyetlen lexikonban láthatnánk, találhatnánk meg együtt minden regáti közösségépítő magyart! Egyszer talán lesz teljes bukaresti magyar folyóirat repertórium és Regát bibliográfia is.
Bukaresti, regáti magyarjainknak még nagyon sok mindennel tartozunk. Ők maguknak elsősorban, de mi, erdélyiek is. Legfőképpen sorsuk, a mindennapi magyar Bukarest emlékezetének begyűjtésével is. Ezernyi sors szóbeliségének, emlékének rögzítésével, nyelvi hőemelkedéssel dacoló vagy az olvadó jégtábla szomorkás képével. Többen is küszködnek ezzel évtizedek óta (Rostás Zoltán például), de vesztes versenyben vannak a múló idővel. Talán nem kellene több, mint néhány bekapcsolt magnó és néhány azt tartó kéz, és hagyni, hogy folyjék, buzogjon fel az ott élők között az emlékezet lávája. Mennyi magára maradt, elárvult idős férfi és nő, utolsó tanú idézhetné fel személyes történelmét, melyet senki nem hallgat már meg: a nyelvcserében beáll az amnézia, megszakad a fonala az emlékezetnek. Nekünk és a jövendőnek csak annyi volna most fontos, hogy rögzülhessen, csak hogy megmaradjon. (Ahogyan ezt Kolozsváron Tatár Zoltán teszi.) Az igazi Bukarest könyv is még várat magára. Meg kell írni magyarul, magyarnak is a magyar Bukarestet. Talán egy magyar múzeumot a bukaresti magyar emlékezet múzeumát is megérdemelne itteni életünk emlékezete: tárgyi, szellemi értékeink begyűjtését. Tárgyakat, emlékeket, leveleket, magukkal hozott eszközöket, az élet, a túlélés, az asszimiláció dokumentumait. Ha már nem késő.
Adósságunk pedig Havaselve egésze fele is van elég.
Lássuk be, Erdélyben mostohán bánunk regáti legnagyobbjaink emlékeivel is. Nagy mulasztásuk az is, hogy Erdélyből indult regáti nagyjainkat nem tudtuk eléggé hazahozni, visszaadni a szülőföldnek. Sükei Imre templomépítő lelkészünket Szőkefalván senki sem tartja számon. Czelder Mártont Nagybányán és Felsőbányán is lényegében elfelejtették, pedig ott van a sírja a nagybányai temetőben. A Koós Ferenc kultusz Magyarrégenre korlátozódik, de alig hallhatunk róla Fogarason, Brassóban, ahol egyébként nyugszik. Pedig Erdély és a Regát lelki egysége akkor teljes, ha oda és hazaérkeznek nagyjaink.
Egyszer talán minden jelentős erdélyi magyar tájegység szervez egy Regát-napot elszóródott vagy soha haza nem tért testvérei emlékére. Talán egyszer lesz valahol a Székelyföldön is – a népes város-falunapok között – egy Regát nap is. Talán valamelyik alapítványnak lesz annyi pénze és politikai akarat is hozzá, hogy a regáti magyarok − esetenként magyarul nem tudó házastársaikkal, gyermekeikkel, unokáikkal − megjárhatják magukat, másfajta levegőt szívhatnak és fellélegezhetnek Budapesten. Talán egyszer a Székelyföldön szobra is lesz a bukaresti cselédleánynak és székely szolgalegénynek. Az erdélyi emléktáblák, szobrok is régóta váratnak magukra, pl. az egyházalapító, templomépítő Sükei Imrének a Kis-Küküllő menti Szőkefalván, a Koósoknak együtt lehetne közös emlékjelet hagyni egy falunapon a Szászrégen melletti kicsinyke Unokában. A nagybányai temetőben nyugvó Czelder Márton, „moldva-oláhországi misszionárius” is több megemlékezést érdemelne szülővárosától, Vásárosnaménytól és a kései utókortól. És hadd ne hagyjam ki a sorból végül a „legnagyobb székely kommunistát”, de a sztálinizmusban a székelyek legnagyobb túlélni segítőjét, fajtájának támogatóját, Fazekas Jánost, a „miniszter urat”. Ha szobra vitatható is lenne, de hamvai ott nyugodhatnának Székelykeresztúr mellett a magyarandrásfalvi unitárius temetőben. Adósságok – határokon, Kárpátokon innen és túl.
A régi Bukarest a mienk is!
A régi Havaselvéhez majd ezer év alatt mi is hozzáadtuk a magyar államiság Kárpátokon átívelő, keletre és délre kiterjeszkedő történelmi kereteit, akárcsak munkáserőnk verejtékét, életáldozatát. Ennek számtalan bizonyítéka között ott van, volt a hajdani Secuieni megye, a régi Ungro-Vlahia, Szörényvár és a 20 db. Ungureni (= magyar földről való) nevű település és a Berceni negyed. Ezzel persze itteni jövőnk nem lesz gazdagabb, de a mellünket talán kihúzhatjuk, fejünket talán egy kicsit magasabbra emelhetjük. Segít büszkébbnek lenni egy kicsit a kisebbségi önbizalomban oly gyakran sérült magyarnak. És ez is nagy dolog.
(Ezt éreztem magam is, amikor a teológus fiatalokkal Mehedinți megyében magyarokat keresve eljutottunk a Madaras Lázár főispán szörényvári irodájába is. Olvastuk előtte innen -onnan történelmünk magyar és közös gyökereit, hogy a megyének nevet adó szó a Méhed megye szótöve a méh, de majd hanyatt estünk valamennyien, amikor a prefektus irodájában megláttuk a mai Mehedinți megye zászlóját, és rajta ott sárgállani a méhet. Igen: ilyen messziről lehet átörökölni egymástól értékeket, az értékeinket.)
(Én magam abban a különös helyzetben vagyok, hogy tíz napnál többet nem éltem folyamatosan Bukarestben, de a Regát szinte valamennyi jelentős városát végigjárhattam kolozsvári egyetemista fiatalokkal, telefonkönyvvel a kezükben, lépcsőházról lépcsőházra magyarokat keresni. Több-kevesebb sikerrel beleláttunk a mélybe.)
Ha elkészül egy nagy, 20. századi regáti lexikon, benne ott van a helye a regáti missziónak, a Nagy Sándor köré szerveződött teológusi-misszionáriusi munkának. Köztük olyan elfelejtett neveknek, mint Gudor Lajos aranyosgerendi lelkész, Hegyi István IKE utazótitkár, majd székelyudvarhelyi lelkész és Bántó Bálint regáti misszióra kiküldött teológus, később mikolai lelkészek, vagy a Regátból Amerikába távozó Szigethy Béla. Kovács Pál csíkszeredai református lelkészt sem szabad elfelejtenünk, akihez évtizedekre − a szó legszorosabb értelmében − hozzácsatolták a teljes moldvai magyar protestantizmust. Akkor készült, ma még kéziratokban lappangó naplók, jegyzetek, feljegyzések több száz oldalai ennek a helytállásnak, munkának a tanúi. Most meg egy egészen friss könyvet is tarthatok a kezemben: Gudor Lajos aranyosgerendi lelkész emlékezéseinek, írásainak, leveleinek dokumentumkötetét. Egy tanulmányi év megszakítással Gudor Lajos 1936 és 1940 között volt bukaresti segédlelkész, vallásoktatásra beosztott tanár, diákotthon felügyelő, gyermeklapszerkesztő mindenes. Így és ezért lett a hírhedt román állambiztonság, a Siguranţa folyamatos megfigyeltje, majd annak dokumentumai alapján megrendelésre megírt, 1983-ban megjelent hírhedt Fapte în umbră IV. kötetének egyik „bukaresti nacionalista-soviniszta szervezkedést” végző hőse.
Számolni a nyelvi magvaszakadással…
Bukarest egy nagy lomha, loncsos, zajos falusi világváros, melyet szeretni meglehet, megszokni talán soha. De Bukarest így is egy kicsit a mienk, bennünk él és benne is marad minden erdélyi faluban: elvittük, hazahoztuk emlékeinkben, még akkor is, ha nem vesszük mindennap észre.
Bukarest, a Balkán kapuja, a magyarság végvára. Tudnunk kell azt is, hogy aki ide belépett − legyen akár egyszerű székely ácsmester, barcasági cseléd vagy szilágysági kőműves, de akár szerkesztőségi munkás vagy magasan elhelyezkedő csúcsértelmiségi, művész, egyetemi tanár, pártfunkcionárius − annak számolnia kellett nemcsak a lehetséges sikerrel, de a többségi lét kényelmes kísértéseivel, a nagy magánéleti kudarcélményekkel, önfeladással is. Ennek az élettérnek és életformának felvállalásával nagyobb részüknek szembe kellett, kell ma is nézni az asszimilációval, vegyes házassággal, a család, a gyermekek, unokák nyelvcseréjével, nyelvi magvaszakadással is. Szinte mindeniküknek– így vagy úgy – meg kell hoznia választott balkáni városáért élete nagy áldozatát: személyes történelme átírását, önazonossági jövőképe átrajzolását.
Hogyan is jellemezte Ravasz László Amerikában az ott élő magyarokat a negyvenes években? Illik egy kicsit Bukarestre is: „Virágoskert vagytok, olvadó jégtáblán.”
Bukarest ebben az örökös nagy mobilitásban, többezres munkás rétegével, százegynéhányas létszámú magyar csúcsértelmiségével az utolsó magyar végvár maradt. Az eredményes küzdelem és az elveszített harc közös szimbóluma is. Ők azok, akik hűségüket nem adták fel, belekapaszkodnak az elmúlt évszázad gyökereibe, munkájuk beépül a lelki Bukarest falába, a „magyar Bukarestbe”. Ez a város általuk is lett és marad nem csak az egyik jelentős „erdélyi”, romániai magyar szellemi főváros, de a világmagyarság egyik fővárosa is.
Bukarest, a Regát az erdélyi magyarság egyik sajátos arca: tele van emlékeinkkel, értékeinkkel. Bukarest és annak emlékezete nélkül lehet magyarnak lenni, de nem érdemes.
Nem lehet igazi erdélyi és anyaországi magyar, aki felejti – Amerika után – a magyarság egyik legnagyobb élet- és küzdőterét, szétszóratási területét és egyben temetőjét. Ha ránk igen, akkor a Regátra ezerszer is érvényes, hogy a felejtés – halál! Bukaresttel tartozunk magunknak, egyetemes önmagunknak is és főként önismeretünknek és lelkiismeretünknek. És tartozunk főként tanulságaival, mely nélkül nem lehet tovább látni és lépni sem.
Bukarest, a „magyar Bukarest” tulajdonképpen örök. Felmutat egy örök, változó, de mindig visszatérő emberi-etnikai arcot, amelyben magyarként is lehet, túl kell, kellene élni mindent mindenkor.
Bántó István igazi tanúként megélt hatvan éve és megírt százötven éve minden kiemelkedő Bukarest-eseményt, személyt figyelemmel követ, számon tart. A közművelős gondos krónikásaként szinte a két évszázados múltra is visszalapoz, felidéz, hogy az elődök fele fordulva a mával és holnappal való szembenézésre emlékeztessen. Egyetlen írása, emlékkockája sem öncélú, hanem minden a magunk- és közös dolgainkra, feladataikra tekint. Mindent szemrevételez, ami Bukaresthez kötődik, legyen az történelem, egyleti, köri élet, egyháztörténet, iskola, művelődés vagy épp a város magyar nagyjainak felidézése.
Bukaresti magyarság! − mit hoz a jövő? Van-e értelme ezen töprengeni? A maga helyén mindenkinek − munkahelyén, a családban − teljesíteni kell nemzete iránti kötelességét. Ahogyan ezt az emlékezet messzeségébe elvesző regáti hőseink, múltbéli nagy eleink, a maiak, ahogyan ezt nyolc évtizeddel maguk mögött a Bántó Istvánok is teszik. Nagyon fontos, hogy távoli, sok nehéz időt látott, sokat szenvedett városainknak, szálláshelyeinknek mindig legyenek tanúságtevői. Bántó István is ilyen következetes és hű tanúja választott otthonának.
Ezért és ezzel köszönjük meg a szerzőnek írásait, könyvét, és köszönjük a szorgos krónikás munkában eltöltött regáti, több mint hat évtizedet.
Vetési László
(Elhangzott 2012. május 9-én a kolozsvári Gaudeamus Könyvesboltban tartott könyvbemutatón.) diaszporalapitvany/ro
2012. május 10.
Veszélyeztetett örökség - veszélyeztetett kultúrák - nemzetközi konferencia a moldvai csángókról
Veszélyeztetett örökség - veszélyeztetett kultúrák címmel nemzetközi konferenciát rendeznek a moldvai csángókról pénteken és szombaton Budapesten.
A nemzetpolitikai államtitkárság tájékoztatása szerint a tanácskozást Répás Zsuzsanna nemzetpolitikai helyettes államtitkár nyitja meg. Az első napon előadást tart többek között Tánczos Vilmos, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem oktatója, aki a moldvai csángók nyelvcseréjéhez szól hozzá a 2011-es népszámlálás tapasztalatai és előzetes adatai alapján.
Iancu Laura, az MTA Néprajzi Kutatóintézetének munkatársa a moldvai csángók katolikus identitásának gyökereiről és hátteréről beszél, míg Diószegi László, a budapesti Teleki László Alapítvány vezetője a moldvai csángók magyar nyelvű hitéletének történetét tekinti át. Szó lesz még a moldvai csángók gazdasági migrációjáról, a moldvai csángó magyar csoportok áttelepüléséről Magyarországra az 1940-es években, és a csángók irányított letelepedéséről Erdélyben. A pénteki napot egyházügyi kerekasztal zárja.
Szombaton a moldvai oktatási program áll az eszmecsere középpontjában, illetve csángó fiatalokkal rendeznek kerekasztal-beszélgetést. A tanácskozást Rejtőzködő csángóföld mottóval Lakatos Demeter, Demse Márton, Duma András, Iancu Laura csángó művész verseiből és prózáiból, moldvai csángó énekekből, táncokból álló műsor zárja.
A háttéranyag szerint a moldvai csángók a Kárpát-medencén kívül, a magyar nyelvterület legkeletibb peremén élő népcsoport. A felgyorsuló asszimiláció ellenére még ma is 45-50 ezerre tehető a magyarul beszélők száma. Moldvában az 1950-es években néhány esztendeig tartó periódust kivéve soha sem volt magyar nyelvű oktatás. Ezért kiemelkedő jelentőségű, hogy a magyar kormány és a magyar civil társadalom támogatásával iskolán kívüli magyar nyelvű oktatás indult a csángó falvakban, amely ma a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége szakmai felügyelete alatt és szervezésben folyik. A program keretében jelenleg 25 moldvai faluban mintegy 2200 csángó gyermeknek oktatják a magyar nyelvet és a magyar irodalmat. MTI
Veszélyeztetett örökség - veszélyeztetett kultúrák címmel nemzetközi konferenciát rendeznek a moldvai csángókról pénteken és szombaton Budapesten.
A nemzetpolitikai államtitkárság tájékoztatása szerint a tanácskozást Répás Zsuzsanna nemzetpolitikai helyettes államtitkár nyitja meg. Az első napon előadást tart többek között Tánczos Vilmos, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem oktatója, aki a moldvai csángók nyelvcseréjéhez szól hozzá a 2011-es népszámlálás tapasztalatai és előzetes adatai alapján.
Iancu Laura, az MTA Néprajzi Kutatóintézetének munkatársa a moldvai csángók katolikus identitásának gyökereiről és hátteréről beszél, míg Diószegi László, a budapesti Teleki László Alapítvány vezetője a moldvai csángók magyar nyelvű hitéletének történetét tekinti át. Szó lesz még a moldvai csángók gazdasági migrációjáról, a moldvai csángó magyar csoportok áttelepüléséről Magyarországra az 1940-es években, és a csángók irányított letelepedéséről Erdélyben. A pénteki napot egyházügyi kerekasztal zárja.
Szombaton a moldvai oktatási program áll az eszmecsere középpontjában, illetve csángó fiatalokkal rendeznek kerekasztal-beszélgetést. A tanácskozást Rejtőzködő csángóföld mottóval Lakatos Demeter, Demse Márton, Duma András, Iancu Laura csángó művész verseiből és prózáiból, moldvai csángó énekekből, táncokból álló műsor zárja.
A háttéranyag szerint a moldvai csángók a Kárpát-medencén kívül, a magyar nyelvterület legkeletibb peremén élő népcsoport. A felgyorsuló asszimiláció ellenére még ma is 45-50 ezerre tehető a magyarul beszélők száma. Moldvában az 1950-es években néhány esztendeig tartó periódust kivéve soha sem volt magyar nyelvű oktatás. Ezért kiemelkedő jelentőségű, hogy a magyar kormány és a magyar civil társadalom támogatásával iskolán kívüli magyar nyelvű oktatás indult a csángó falvakban, amely ma a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége szakmai felügyelete alatt és szervezésben folyik. A program keretében jelenleg 25 moldvai faluban mintegy 2200 csángó gyermeknek oktatják a magyar nyelvet és a magyar irodalmat. MTI
2012. május 10.
Az új kormány programja ellen emeltek szót Brüsszelben
A nemrégiben megalakult kormány első lépései és programja miatt, valamint a tokaji bor ügyében emeltek szót magyar képviselők az Európai Parlament brüsszeli plenáris ülésén, napirenden kívül felszólalva.
A Fideszes Gál Kinga kijelentette: nem fogadható el, hogy a szocialista-liberális új román kormány első lépése a nemzeti kisebbségeknek biztosított jogok visszavonása legyen. Felháborítónak nevezte, hogy a kabinet azonnal elvonja a másfél milliós magyar kisebbség évek óta szorgalmazott és végre biztosított jogát a törvényesen megalakított önálló magyar karhoz a marosvásárhelyi orvosi egyetemen.
Elfogadhatatlannak nevezte azt is, hogy a kormány programjában a rendszerváltás óta először egyetlen szót sem ejtenek a nemzeti kisebbségekről, és hogy a kormány liberális párti vezetője a kisebbségi jogokat túlzott előjogoknak nyilvánítja. Erdély.ma
A nemrégiben megalakult kormány első lépései és programja miatt, valamint a tokaji bor ügyében emeltek szót magyar képviselők az Európai Parlament brüsszeli plenáris ülésén, napirenden kívül felszólalva.
A Fideszes Gál Kinga kijelentette: nem fogadható el, hogy a szocialista-liberális új román kormány első lépése a nemzeti kisebbségeknek biztosított jogok visszavonása legyen. Felháborítónak nevezte, hogy a kabinet azonnal elvonja a másfél milliós magyar kisebbség évek óta szorgalmazott és végre biztosított jogát a törvényesen megalakított önálló magyar karhoz a marosvásárhelyi orvosi egyetemen.
Elfogadhatatlannak nevezte azt is, hogy a kormány programjában a rendszerváltás óta először egyetlen szót sem ejtenek a nemzeti kisebbségekről, és hogy a kormány liberális párti vezetője a kisebbségi jogokat túlzott előjogoknak nyilvánítja. Erdély.ma
2012. május 10.
Nemet mondanak a székelyek Pontáéknak
Nem fizeti vissza a kormány tartalékalapjából kapott pénzösszegeket Hargita és Kovászna megye önkormányzata. A Hargita megyei tanács 6 millió lejt kapott az Ungureanu-kabinettől, míg Kovászna megye önkormányzatának 4,8 millió lejt utaltak Bukarestből.
Közös fellépés. Nem adnák vissza a pénzt a székelyföldi megyei elöljárók Borboly Csaba Hargita megyei tanácselnök tegnapi sepsiszentgyörgyi sajtótájékoztatóján kifejtette: nem adják vissza a kormánypénzt, hiszen törvényesen kapták, és ha kell, perre mennek érte. Elmondása szerint az összeget az európai uniós beruházások önrészeként akarják felhasználni. „2009-ben is, amikor az RMDSZ ellenzékben volt, csak uniós pénzekből gazdálkodtunk, nem kaptunk kormánytámogatást, és mégis sikerült megkétszerezni a megye költségvetését” – emlékeztetett Borboly.
Tamás Sándor, a Kovászna megyei közgyűlés elnöke szintén leszögezte, hogy a pénzt törvényesen kapták, kormányhatározat rendelkezik róla, és tanácsi határozattal belefoglalták már a megyei költségvetésbe, nem adják vissza. A tanácselnök szerint pimaszság a Ponta-kormány részéről visszavenni a kormánytámogatást. Úgy vélte, lehet, hogy a Bukarestből kapott pénzt más megyékben rendezvényekre már „elpallták”, viszont a két székely megye megspórolta a támogatást, hogy azt rendeltetésszerűen, uniós beruházásokra fordíthassák.
Mint arról beszámoltunk, az új kormány rendeletet fogadott el, mely szerint az önkormányzatoknak – amennyiben még nem költötték el – vissza kell fizetniük azt a pénzt, amit április elején az Ungureanu-kabinet utalt ki számukra a tartalékalapból.
A rendelet a Hivatalos Közlönyben is megjelent. A két székelyföldi politikus tegnapi sajtótájékoztatóján élesen bírálta a Ponta-kabinetet, mint hangsúlyozták, a területi autonómia jelenthet megoldást arra, hogy a magyar közösség ne legyen kiszolgáltatva a bukaresti kormányváltásoknak. „Nem jó gyűlöletből szabályt alkotni, az erőszakos intézkedések, a bukaresti magyarellenes politizálás visszavetheti a helyi szinten folytatott román–magyar párbeszédet, és ennek következményeit a székelyföldi románok is megérzik” – vélte Borboly Csaba.
Tamás Sándor arra hívta fel a figyelmet, hogy Romániában huszonkét év után is bármi visszafordítható, a megszerzett jogokat és a kapott pénzeket is elvehetik. Egy új miniszter átrendezheti a költségvetési tételeket, egy tollvonással megváltoztatja a kormányzati programokat, és bár nem tudja megakadályozni, késleltetni tudja az EU-s pályázatokat, összegzett a Kovászna megyei közgyűlés elnöke.
Erősítenék a székely térségi identitást A sikeres Székelyföld fórumsorozatot tartották tegnap Sepsiszentgyörgyön. A rendezvényen Bíró A. Zoltán, a csíkszeredai Regionális és Antropológiai Kutatások Központjának munkatársa arra hívta fel a figyelmet, hogy a térség identitása összekapcsolódik az etnikai identitással, ezért sokáig hallgatni kellett róla. Mint mondta, az ünnepek, a kiadványok, a jelképek, a szimbolikus térhasználat, az arculatépítés gyakorlati megoldások a térségi identitás előtérbe helyezésére. Ezeket a fejlesztéspolitikai eszközöket a versenyképesség és a megélhetés szolgálatába kell állítani, szögezte le a szakember. Mint elhangzott, a fórum célja, hogy a székelyföldi térség fejlesztésének fő irányvonalait meghatározó cselekvési tervek készüljenek. Tamás Sándor Kovászna megyei tanácselnök hangsúlyozta, az európai példa is azt mutatja, hogy ahol erős az identitás, ott gazdasági fellendülés is tetten érhető. Borboly Csaba, a Hargita megyei közgyűlés elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy saját erőből kell megtalálni a helyes utat, gazdálkodni és felmutatni az értékeinket.
Bíró Blanka. Krónika (Kolozsvár)
Nem fizeti vissza a kormány tartalékalapjából kapott pénzösszegeket Hargita és Kovászna megye önkormányzata. A Hargita megyei tanács 6 millió lejt kapott az Ungureanu-kabinettől, míg Kovászna megye önkormányzatának 4,8 millió lejt utaltak Bukarestből.
Közös fellépés. Nem adnák vissza a pénzt a székelyföldi megyei elöljárók Borboly Csaba Hargita megyei tanácselnök tegnapi sepsiszentgyörgyi sajtótájékoztatóján kifejtette: nem adják vissza a kormánypénzt, hiszen törvényesen kapták, és ha kell, perre mennek érte. Elmondása szerint az összeget az európai uniós beruházások önrészeként akarják felhasználni. „2009-ben is, amikor az RMDSZ ellenzékben volt, csak uniós pénzekből gazdálkodtunk, nem kaptunk kormánytámogatást, és mégis sikerült megkétszerezni a megye költségvetését” – emlékeztetett Borboly.
Tamás Sándor, a Kovászna megyei közgyűlés elnöke szintén leszögezte, hogy a pénzt törvényesen kapták, kormányhatározat rendelkezik róla, és tanácsi határozattal belefoglalták már a megyei költségvetésbe, nem adják vissza. A tanácselnök szerint pimaszság a Ponta-kormány részéről visszavenni a kormánytámogatást. Úgy vélte, lehet, hogy a Bukarestből kapott pénzt más megyékben rendezvényekre már „elpallták”, viszont a két székely megye megspórolta a támogatást, hogy azt rendeltetésszerűen, uniós beruházásokra fordíthassák.
Mint arról beszámoltunk, az új kormány rendeletet fogadott el, mely szerint az önkormányzatoknak – amennyiben még nem költötték el – vissza kell fizetniük azt a pénzt, amit április elején az Ungureanu-kabinet utalt ki számukra a tartalékalapból.
A rendelet a Hivatalos Közlönyben is megjelent. A két székelyföldi politikus tegnapi sajtótájékoztatóján élesen bírálta a Ponta-kabinetet, mint hangsúlyozták, a területi autonómia jelenthet megoldást arra, hogy a magyar közösség ne legyen kiszolgáltatva a bukaresti kormányváltásoknak. „Nem jó gyűlöletből szabályt alkotni, az erőszakos intézkedések, a bukaresti magyarellenes politizálás visszavetheti a helyi szinten folytatott román–magyar párbeszédet, és ennek következményeit a székelyföldi románok is megérzik” – vélte Borboly Csaba.
Tamás Sándor arra hívta fel a figyelmet, hogy Romániában huszonkét év után is bármi visszafordítható, a megszerzett jogokat és a kapott pénzeket is elvehetik. Egy új miniszter átrendezheti a költségvetési tételeket, egy tollvonással megváltoztatja a kormányzati programokat, és bár nem tudja megakadályozni, késleltetni tudja az EU-s pályázatokat, összegzett a Kovászna megyei közgyűlés elnöke.
Erősítenék a székely térségi identitást A sikeres Székelyföld fórumsorozatot tartották tegnap Sepsiszentgyörgyön. A rendezvényen Bíró A. Zoltán, a csíkszeredai Regionális és Antropológiai Kutatások Központjának munkatársa arra hívta fel a figyelmet, hogy a térség identitása összekapcsolódik az etnikai identitással, ezért sokáig hallgatni kellett róla. Mint mondta, az ünnepek, a kiadványok, a jelképek, a szimbolikus térhasználat, az arculatépítés gyakorlati megoldások a térségi identitás előtérbe helyezésére. Ezeket a fejlesztéspolitikai eszközöket a versenyképesség és a megélhetés szolgálatába kell állítani, szögezte le a szakember. Mint elhangzott, a fórum célja, hogy a székelyföldi térség fejlesztésének fő irányvonalait meghatározó cselekvési tervek készüljenek. Tamás Sándor Kovászna megyei tanácselnök hangsúlyozta, az európai példa is azt mutatja, hogy ahol erős az identitás, ott gazdasági fellendülés is tetten érhető. Borboly Csaba, a Hargita megyei közgyűlés elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy saját erőből kell megtalálni a helyes utat, gazdálkodni és felmutatni az értékeinket.
Bíró Blanka. Krónika (Kolozsvár)
2012. május 10.
Az identitásépítés eszközei (Sikeres Székelyföld-konferencia)
Meggyőződésünk, hogy a helyi identitás egy térség versenyképességének fontos eleme, s ezért igyekszünk úgy tekinteni az ünnepekre, jelképekre, kiadványokra, mint olyan eszközökre, melyek ennek erősítését szolgálják – Bíró A. Zoltán, a csíkszeredai Sapientia EMTE Műszaki- és Társadalomtudományi Karának dékánja ezzel a gondolattal indította moderátorként a Sikeres Székelyföld fórumsorozat tegnapi konferenciáját a megyeházán.
Az új tanévben már kézbe vehetik, tanulmányozhatják a hatodik-hetedik osztályos diákok a székelységtörténeti tankönyvet, melyet a konferencián Ferencz Salamon Alpár, Hargita megye főtanfelügyelője ismertetett részletesen. Figyelmeztetett: a nemzeti történelem elsajátításának hiánya magában hordozza a veszélyt, hogy az egyén önmagát rekeszti ki nemzetéből. Hozzáfűzte: az iskolai oktatás nagy feladata a honismeret és az anyanyelvápolás tudatos felvállalása és feltételeinek megteremtése.
Az ünnepek identitásépítő szerepéről, a regionális és lokális identitásépítés eszközeiről, a szimbolikus térhasználatról a csíkszeredai Sapientia Tudományegyetem oktatója, Bodó Julianna beszélt. Rámutatott: az 1989 előtti időszakban a társadalom rejtett szféráiban folyt identitásunk építése, a változások pedig teret biztosítottak a gyakran közösségi események köré szerveződő, hasonló törekvéseknek. A Háromszéki Kutatási és Fejlesztési Központ regionális identitásépítés és versenyképesség témában indított, múlt évi kutatásának céljairól, eredményeiről Olosz Szabolcs intézményvezető számolt be.
Demeter Virág Katalin. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Meggyőződésünk, hogy a helyi identitás egy térség versenyképességének fontos eleme, s ezért igyekszünk úgy tekinteni az ünnepekre, jelképekre, kiadványokra, mint olyan eszközökre, melyek ennek erősítését szolgálják – Bíró A. Zoltán, a csíkszeredai Sapientia EMTE Műszaki- és Társadalomtudományi Karának dékánja ezzel a gondolattal indította moderátorként a Sikeres Székelyföld fórumsorozat tegnapi konferenciáját a megyeházán.
Az új tanévben már kézbe vehetik, tanulmányozhatják a hatodik-hetedik osztályos diákok a székelységtörténeti tankönyvet, melyet a konferencián Ferencz Salamon Alpár, Hargita megye főtanfelügyelője ismertetett részletesen. Figyelmeztetett: a nemzeti történelem elsajátításának hiánya magában hordozza a veszélyt, hogy az egyén önmagát rekeszti ki nemzetéből. Hozzáfűzte: az iskolai oktatás nagy feladata a honismeret és az anyanyelvápolás tudatos felvállalása és feltételeinek megteremtése.
Az ünnepek identitásépítő szerepéről, a regionális és lokális identitásépítés eszközeiről, a szimbolikus térhasználatról a csíkszeredai Sapientia Tudományegyetem oktatója, Bodó Julianna beszélt. Rámutatott: az 1989 előtti időszakban a társadalom rejtett szféráiban folyt identitásunk építése, a változások pedig teret biztosítottak a gyakran közösségi események köré szerveződő, hasonló törekvéseknek. A Háromszéki Kutatási és Fejlesztési Központ regionális identitásépítés és versenyképesség témában indított, múlt évi kutatásának céljairól, eredményeiről Olosz Szabolcs intézményvezető számolt be.
Demeter Virág Katalin. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2012. május 10.
A beolvasztó nyomás súlya
Nem vált be a demográfusok jóslata, a romániai magyarság lélekszáma nemcsak hogy nem csökkent kisebb mértékben, mint a többségé, hanem amannál is rosszabb mutatókat eredményezett.
Kiderült: hiába reménykedtek abban, hogy a magyarok gyermekvállalási kedve nagyobb, kivándorlási arányuk kisebb lenne stb., a kegyetlen tény az: míg a többség 10,7 százalékkal fogyott Erdélyben, mi szinte 13,5-tel, s egy kisebbség esetében ez mindig hatványozottan érvényesül, fokozottabb mértékben esik latba. A tíz év alatti kétszázezres veszteség sajnos történelmi jelentőségű lehet, Erdély valamikori kétmilliós magyar népe vészesen közelít az egymillióhoz.
No de nem temetni jöttünk, hanem elemezni – mondanók a kutatókkal, akik a kérdésben nyilatkoztak, s valóban leszögezendő: az egy és egynegyed millió lélek a maga intézményhálózatával, gazdasági és kulturális erejével, településrendszerével stb. ma sem lebecsülendő demográfiai erőt képvisel a régióban, olyan komponense Erdély társadalmának, melynek életképessége minden, remélhetőleg átmeneti, hanyatlás ellenére sem vonható kétségbe.
No de milyen okokra vetett fényt a kutatás? Négyet taglaltak a demográfusok:
"Kiss Tamás, a kötet társszerzője ...kifejtette ...a születések és elhalálozások aránya tekintetében nincsen számottevő különbség a román és a magyar lakosság között. Az intergenerációs asszimiláció fogalmát úgy magyarázta, hogy vannak olyanok, akiket a – sok esetben vegyes házasságban élő – szüleik még magyarként írattak be a korábbi népszámlálásokon, ők maguk azonban felnőttkorba érvén már románnak vallják magukat". A szerző "úgy vélte: noha az erdélyi magyarok migrációs vesztesége kisebb volt, mint a románoké, a magyarok kivándorlása nem állt meg. A magyarság utóbbi évtizedben elkönyvelt migrációs veszteségét 111 ezresre becsülte a demográfus, aki szerint a távozók 60–75 százaléka Magyarországra telepedett". Tanulságként a szerző kijelentette, hogy a szórvány demográfiai eróziója végletesen felgyorsult, ami az ottani magyar intézményrendszer fenntarthatóságát is kétségessé teszi.
Világosan kitűnik a fentiekből, hogy számbeli apadásunk egyik fő oka azonos a rendszerváltás előtti időkével: arról a rendkívüli beolvasztó nyomásról van szó, mellyel a román nemzetállami stratégia százötven éve eltüntetni iparkodik a kisebbségeket, s amely milliószám gyarapította eddig a lélekszámát. Az asszimiláció nem pusztán a vegyes házasságok révén tör utat magának, hanem ama durva intézményi nyomáson keresztül is, mely az államapparátus közintézményeit használja fel az erőszakos beolvasztásra. Az állandó nyomásnak és a sorozatos kudarcoknak engedve, ennek következtében, nemegyszer a második-harmadik nemzedék soraiban, olyan törés következik be, mely nemzetiségváltásra bírja rá az áldozatokat.
Ezért mintaszerű és ezért lenne Erdélyre is szabott a dél-tiroli megoldás, mely a totális kétnyelvűség keresztülvitelével pontosan e kérdést orvosolja. Ha a polgárt mindenütt anyanyelvén szolgálják ki, ha anyanyelvén oktatják, bíráskodnak fölötte, ha minden rendű és rangú hivatal vele anyanyelvén tárgyal és levelezik – és nem megengedőleg, hanem kötelező módon –, a közhivatal elveszíti beolvasztó agresszivitását, és azzá válik, amit neve is meghatároz: valamennyi polgár ügyeinek intézőjévé és esélyegyenlőségének letéteményesévé.
Aztán, hogy az aktuálpolitika – lásd kormányváltás – ma ettől hol áll, az egy másik kérdés.
B. Kovács András. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Nem vált be a demográfusok jóslata, a romániai magyarság lélekszáma nemcsak hogy nem csökkent kisebb mértékben, mint a többségé, hanem amannál is rosszabb mutatókat eredményezett.
Kiderült: hiába reménykedtek abban, hogy a magyarok gyermekvállalási kedve nagyobb, kivándorlási arányuk kisebb lenne stb., a kegyetlen tény az: míg a többség 10,7 százalékkal fogyott Erdélyben, mi szinte 13,5-tel, s egy kisebbség esetében ez mindig hatványozottan érvényesül, fokozottabb mértékben esik latba. A tíz év alatti kétszázezres veszteség sajnos történelmi jelentőségű lehet, Erdély valamikori kétmilliós magyar népe vészesen közelít az egymillióhoz.
No de nem temetni jöttünk, hanem elemezni – mondanók a kutatókkal, akik a kérdésben nyilatkoztak, s valóban leszögezendő: az egy és egynegyed millió lélek a maga intézményhálózatával, gazdasági és kulturális erejével, településrendszerével stb. ma sem lebecsülendő demográfiai erőt képvisel a régióban, olyan komponense Erdély társadalmának, melynek életképessége minden, remélhetőleg átmeneti, hanyatlás ellenére sem vonható kétségbe.
No de milyen okokra vetett fényt a kutatás? Négyet taglaltak a demográfusok:
"Kiss Tamás, a kötet társszerzője ...kifejtette ...a születések és elhalálozások aránya tekintetében nincsen számottevő különbség a román és a magyar lakosság között. Az intergenerációs asszimiláció fogalmát úgy magyarázta, hogy vannak olyanok, akiket a – sok esetben vegyes házasságban élő – szüleik még magyarként írattak be a korábbi népszámlálásokon, ők maguk azonban felnőttkorba érvén már románnak vallják magukat". A szerző "úgy vélte: noha az erdélyi magyarok migrációs vesztesége kisebb volt, mint a románoké, a magyarok kivándorlása nem állt meg. A magyarság utóbbi évtizedben elkönyvelt migrációs veszteségét 111 ezresre becsülte a demográfus, aki szerint a távozók 60–75 százaléka Magyarországra telepedett". Tanulságként a szerző kijelentette, hogy a szórvány demográfiai eróziója végletesen felgyorsult, ami az ottani magyar intézményrendszer fenntarthatóságát is kétségessé teszi.
Világosan kitűnik a fentiekből, hogy számbeli apadásunk egyik fő oka azonos a rendszerváltás előtti időkével: arról a rendkívüli beolvasztó nyomásról van szó, mellyel a román nemzetállami stratégia százötven éve eltüntetni iparkodik a kisebbségeket, s amely milliószám gyarapította eddig a lélekszámát. Az asszimiláció nem pusztán a vegyes házasságok révén tör utat magának, hanem ama durva intézményi nyomáson keresztül is, mely az államapparátus közintézményeit használja fel az erőszakos beolvasztásra. Az állandó nyomásnak és a sorozatos kudarcoknak engedve, ennek következtében, nemegyszer a második-harmadik nemzedék soraiban, olyan törés következik be, mely nemzetiségváltásra bírja rá az áldozatokat.
Ezért mintaszerű és ezért lenne Erdélyre is szabott a dél-tiroli megoldás, mely a totális kétnyelvűség keresztülvitelével pontosan e kérdést orvosolja. Ha a polgárt mindenütt anyanyelvén szolgálják ki, ha anyanyelvén oktatják, bíráskodnak fölötte, ha minden rendű és rangú hivatal vele anyanyelvén tárgyal és levelezik – és nem megengedőleg, hanem kötelező módon –, a közhivatal elveszíti beolvasztó agresszivitását, és azzá válik, amit neve is meghatároz: valamennyi polgár ügyeinek intézőjévé és esélyegyenlőségének letéteményesévé.
Aztán, hogy az aktuálpolitika – lásd kormányváltás – ma ettől hol áll, az egy másik kérdés.
B. Kovács András. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2012. május 10.
Az egyetlen, még lehetséges esély
Marosvásárhelynek hovatovább már csak a múltja magyar, a jelene és a jövője egyrészt a lassú, de feltartóztathatatlan felszívódásban, a beolvadásban mutatkozik, másrészt a "békességkereső" megalkuvásban. A jelenlegi 44–45 százaléknyi magyarság nem ezt a még jelentős súlyarányt jeleníti meg, hanem sokkal kevesebbet, az első mondatban említettek miatt.
A "három mostohatestvér" civakodása az irreális polgármesteri szék ürügyén látványos ugyan, de inkább szomorú. Magyar polgármesterjelölt nem nyerhet Marosvásárhelyen – összefogással sem –, és nem a nemzetiségi összetétel hátrányos aránya miatt: Florea doktor tevékenységét igen sok magyar szavazó is hasznosnak látja (van is igazuk) az egykori székely főváros életében és jövőjére nézve. Amikor újságíróink már-már belenyugvóan megállapítják, hogy "Marosvásárhely elveszett", igazat szólnak. Azt is megírják, hogy miért veszett el, átkozva a magyar széthúzást, ki-ki pártállása szerint bűnösnek hirdetve ezt vagy azt a magyar pártot, illetve annak vezetőjét. És ez is igaz. Jómagam, aki változatlanul és nyíltan – immár többedszerre – az RMDSZ szavazójának vallom magam (Szász Jenő és Tőkés László örökösen használt megbélyegzése a "posztkommunista, baloldali" RMDSZ-ről nem minősíti a tagságot), ennek ellenére megállapítom, hogy mérhetetlen önhittségében és gőgösségében, de politikai tapasztalatából eredő érettsége okán is az első számú okozója a széthúzásnak az RMDSZ csúcsvezetése, újabban keménykedő főtitkára. Ha pedig a vándorlások-átigazolások "légypapírját" nézem, akkor a néppárt sem marad el messze. A többnyire csak a kivagyiságát gáncsoskodással igazolni próbáló polgári párt szorosan az említettek nyomában jár a szertefutásban.
Ha még van egyetlen esélye annak a valamikori székely fővárosnak arra, hogy e két együtt élő nemzetrészt a tisztesség és egyenlő mérték elve alapján kormányozni tudja valaki a veszélyes sziklaszirteket rejtő – kikötő felé vezető – hullámok hátán, az a magyar–román házasságban élő, a magyart anyanyelvi szinten beszélő, jogos elvárásainkért eddig is kiálló nagyasszony, Smaranda Enache lehetne. Javasolta is egy időben Tőkés László, nem tudom, miért állt el tőle. Az pedig egyenesen nevetséges, hogy a módfelett gőgös és a pórnépet fölényesen megvető Frunda György a civil támogatottságú, független jelöltasszonyt maga irányába fordítsa. Egyenesen megalázó, de egyben elismerése Enache asszony népszerűségének.
Még van idő, a marosvásárhelyiek egy emberként fordulhatnak Enache asszony felé, hagyják a nevetséges hárompárti viaskodást-vádaskodást, és szavazzanak a számunkra legjobbra, Smaranda Enache asszonyra! Ha pedig, mint ez ma tudomásomra jutott, a néppárt újabban Enache asszony támogatására hívja fel a másik két magyar politikai alakulatot, ez csak engem igazol. Azonnal vissza kell vonni a két polgármesterjelöltet, hogy teljes erőbedobással kiállhassanak az immár közös jelöltjük, Smaranda Enache mellett.
Puskás Attila. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Marosvásárhelynek hovatovább már csak a múltja magyar, a jelene és a jövője egyrészt a lassú, de feltartóztathatatlan felszívódásban, a beolvadásban mutatkozik, másrészt a "békességkereső" megalkuvásban. A jelenlegi 44–45 százaléknyi magyarság nem ezt a még jelentős súlyarányt jeleníti meg, hanem sokkal kevesebbet, az első mondatban említettek miatt.
A "három mostohatestvér" civakodása az irreális polgármesteri szék ürügyén látványos ugyan, de inkább szomorú. Magyar polgármesterjelölt nem nyerhet Marosvásárhelyen – összefogással sem –, és nem a nemzetiségi összetétel hátrányos aránya miatt: Florea doktor tevékenységét igen sok magyar szavazó is hasznosnak látja (van is igazuk) az egykori székely főváros életében és jövőjére nézve. Amikor újságíróink már-már belenyugvóan megállapítják, hogy "Marosvásárhely elveszett", igazat szólnak. Azt is megírják, hogy miért veszett el, átkozva a magyar széthúzást, ki-ki pártállása szerint bűnösnek hirdetve ezt vagy azt a magyar pártot, illetve annak vezetőjét. És ez is igaz. Jómagam, aki változatlanul és nyíltan – immár többedszerre – az RMDSZ szavazójának vallom magam (Szász Jenő és Tőkés László örökösen használt megbélyegzése a "posztkommunista, baloldali" RMDSZ-ről nem minősíti a tagságot), ennek ellenére megállapítom, hogy mérhetetlen önhittségében és gőgösségében, de politikai tapasztalatából eredő érettsége okán is az első számú okozója a széthúzásnak az RMDSZ csúcsvezetése, újabban keménykedő főtitkára. Ha pedig a vándorlások-átigazolások "légypapírját" nézem, akkor a néppárt sem marad el messze. A többnyire csak a kivagyiságát gáncsoskodással igazolni próbáló polgári párt szorosan az említettek nyomában jár a szertefutásban.
Ha még van egyetlen esélye annak a valamikori székely fővárosnak arra, hogy e két együtt élő nemzetrészt a tisztesség és egyenlő mérték elve alapján kormányozni tudja valaki a veszélyes sziklaszirteket rejtő – kikötő felé vezető – hullámok hátán, az a magyar–román házasságban élő, a magyart anyanyelvi szinten beszélő, jogos elvárásainkért eddig is kiálló nagyasszony, Smaranda Enache lehetne. Javasolta is egy időben Tőkés László, nem tudom, miért állt el tőle. Az pedig egyenesen nevetséges, hogy a módfelett gőgös és a pórnépet fölényesen megvető Frunda György a civil támogatottságú, független jelöltasszonyt maga irányába fordítsa. Egyenesen megalázó, de egyben elismerése Enache asszony népszerűségének.
Még van idő, a marosvásárhelyiek egy emberként fordulhatnak Enache asszony felé, hagyják a nevetséges hárompárti viaskodást-vádaskodást, és szavazzanak a számunkra legjobbra, Smaranda Enache asszonyra! Ha pedig, mint ez ma tudomásomra jutott, a néppárt újabban Enache asszony támogatására hívja fel a másik két magyar politikai alakulatot, ez csak engem igazol. Azonnal vissza kell vonni a két polgármesterjelöltet, hogy teljes erőbedobással kiállhassanak az immár közös jelöltjük, Smaranda Enache mellett.
Puskás Attila. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2012. május 10.
Németh Zsolt: aggodalomra adnak okot az elmúlt napok romániai eseményei
Aggasztónak találta Németh Zsolt, a magyar Külügyminisztérium parlamenti államtitkára az elmúlt napok romániai eseményeit; az MTI-nek adott csütörtöki kolozsvári nyilatkozatában úgy fogalmazott, hogy a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem ügye, továbbá a választójogi törvényre és a kisebbségi törvényre vonatkozó bukaresti kormányzati megnyilvánulások aggodalomra adnak okot.
Németh Zsolt a 23. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor beharangozó sajtótájékoztatója után az MTI-nek azt mondta, hogy az elmúlt időszakban afféle „mézes évekké" alakította a román-magyar kapcsolatokat a kölcsönös tisztelet és a kölcsönös érdekek felismerése. Kifejtette, ez állt a hátterében annak, hogy a legkülönfélébb kérdésekben – így a mezőgazdasági és a kohéziós politikában, az energetikában, a határtérség fejlesztésében, valamint a Duna stratégiában – sikeres projekteket bonyolított le a két fél.
„A kölcsönös tiszteletnek fontos része volt az erdélyi magyarság alapvető emberi jogainak, szerzett jogainak a tiszteletben tartása is" – tette hozzá az államtitkár. „Az elmúlt napok megnyilvánulásai aggodalommal töltenek el bennünket. Ha a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemre (MOGYE) gondolunk, vagy a választójogi törvénnyel, a kisebbségi törvénnyel kapcsolatos kormányzati megnyilvánulásokra, azok sajnos aggodalomra adnak okot" – fogalmazott Németh Zsolt.
Az államtitkár elmondta, „nincs Magyarország és Románia feltétlenül sikerre ítélve". Utalt rá, hogy a kilencvenes években egyfajta „hidegbéke" jellemezte Magyarország és Románia kapcsolatait.
Azt mondta, Budapest elhibázottnak tartaná, „ha a biztatóan alakuló magyar-román kapcsolatrendszernek vége szakadna, ez nem csupán a két ország szempontjából, hanem az egész térség szempontjából elhibázott lenne; ennek Közép-Európa stabilitása, a közép-európai fejlődés, a jólét is kárát látná". Hozzátette, van lehetőség e veszély elkerülésére. „Ehhez politikai akarat kell, amely a magyar kormány részéről adott" – jelentette ki a külügyi államtitkár.
A hétfőn beiktatott baloldali román kormány első intézkedéseivel megakadályozta a MOGYE magyar karának a létrehozását. Az új hatalom képviselői kijelentették, szakítanak az arányos képviselet elvével, és tisztán egyéni választókerületes parlamenti választási rendszert alakítanak ki. Nyilvánvalóvá tették ugyanakkor, hogy a parlamentben 2005 óta elakadt kisebbségi törvényt a kulturális autonómia fejezete nélkül kívánják elfogadtatni.
MTI. Erdély.ma
Aggasztónak találta Németh Zsolt, a magyar Külügyminisztérium parlamenti államtitkára az elmúlt napok romániai eseményeit; az MTI-nek adott csütörtöki kolozsvári nyilatkozatában úgy fogalmazott, hogy a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem ügye, továbbá a választójogi törvényre és a kisebbségi törvényre vonatkozó bukaresti kormányzati megnyilvánulások aggodalomra adnak okot.
Németh Zsolt a 23. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor beharangozó sajtótájékoztatója után az MTI-nek azt mondta, hogy az elmúlt időszakban afféle „mézes évekké" alakította a román-magyar kapcsolatokat a kölcsönös tisztelet és a kölcsönös érdekek felismerése. Kifejtette, ez állt a hátterében annak, hogy a legkülönfélébb kérdésekben – így a mezőgazdasági és a kohéziós politikában, az energetikában, a határtérség fejlesztésében, valamint a Duna stratégiában – sikeres projekteket bonyolított le a két fél.
„A kölcsönös tiszteletnek fontos része volt az erdélyi magyarság alapvető emberi jogainak, szerzett jogainak a tiszteletben tartása is" – tette hozzá az államtitkár. „Az elmúlt napok megnyilvánulásai aggodalommal töltenek el bennünket. Ha a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemre (MOGYE) gondolunk, vagy a választójogi törvénnyel, a kisebbségi törvénnyel kapcsolatos kormányzati megnyilvánulásokra, azok sajnos aggodalomra adnak okot" – fogalmazott Németh Zsolt.
Az államtitkár elmondta, „nincs Magyarország és Románia feltétlenül sikerre ítélve". Utalt rá, hogy a kilencvenes években egyfajta „hidegbéke" jellemezte Magyarország és Románia kapcsolatait.
Azt mondta, Budapest elhibázottnak tartaná, „ha a biztatóan alakuló magyar-román kapcsolatrendszernek vége szakadna, ez nem csupán a két ország szempontjából, hanem az egész térség szempontjából elhibázott lenne; ennek Közép-Európa stabilitása, a közép-európai fejlődés, a jólét is kárát látná". Hozzátette, van lehetőség e veszély elkerülésére. „Ehhez politikai akarat kell, amely a magyar kormány részéről adott" – jelentette ki a külügyi államtitkár.
A hétfőn beiktatott baloldali román kormány első intézkedéseivel megakadályozta a MOGYE magyar karának a létrehozását. Az új hatalom képviselői kijelentették, szakítanak az arányos képviselet elvével, és tisztán egyéni választókerületes parlamenti választási rendszert alakítanak ki. Nyilvánvalóvá tették ugyanakkor, hogy a parlamentben 2005 óta elakadt kisebbségi törvényt a kulturális autonómia fejezete nélkül kívánják elfogadtatni.
MTI. Erdély.ma
2012. május 10.
Nincs szükség magyar karra a MOGYE-n az új oktatási miniszter szerint
Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) különálló magyar karát megalapító kormányhatározat visszavonását javasolja a Ponta-kormánynak Ioan Mang román oktatási miniszter, aki csütörtökön felkereste a tanintézményt.
Mang a román és magyar oktatókkal folytatott konzultáció után újságírók előtt azt állította: a különálló karhoz „azok sem ragaszkodnak, akik magyar tagozatot szeretnének", ezt a megoldást szerinte csak a leváltott Ungureanu-kormány erőltette.
A miniszter szerint a kormánynak egy újabb határozatot kellene elfogadnia az ügyben, amely érvénytelenítené a különálló magyar kar létrehozásáról szóló márciusi kormányhatározatot. „Mindenki elismerte, hogy nem kell külön kar, mert nem ezt akartuk: mi tagozatot, esetleg főtanszékeket akartunk. Néhány hét múlva visszatérek Marosvásárhelyre, hogy tárgyaljak az egyetem szenátusával. Kényes kérdés, mert vállaltuk, hogy betartjuk az egyetemi autonómiát és nekem eltökélt szándékom, hogy be is tartom" – fejtegette Mang a MOGYE-n tett látogatás után.
A magyar tagozat képviseletével megbízott Szabó Béla professzor az MTI-nek azt mondta: el tudnák fogadni, hogy különálló kar helyett önálló magyar főtanszékek alakuljanak, ahogy azt a törvény is előírja, de erre sem kaptak garanciát a minisztertől. „Mi azt mondtuk, jó, de ha nincs önálló kar, akkor mi a garancia arra, hogy az egyetemünkön mégis betartják a tanügyi törvényt? Ezt taglaltuk körülbelül két és fél órán át, de semmi érdemi döntés nem született és túl gyakran ismétlődött az egyetemi autonómia fogalma" – számolt be a találkozóról a magyar oktatók által megválasztott tagozatvezető. A tavaly óta hatályos törvény előírásaival éppen az egyetemi autonómiára hivatkozva dacolt a MOGYE román többségű szenátusa: erre hivatkozva tagadta meg azt, hogy önálló főtanszékekbe szervezze az intézményben a magyar oktatást, ahogyan azt a törvény előírja.
„Majd még beszélni fogunk a szenátussal, majd meggyőzzük őket" – idézte Szabó Béla a miniszter szavait. „Hát ezekben semmi garanciát nem látunk, éppen azért mondtuk, hogy garanciaként minimálisan az önálló magyar főtanszékeket meg kell alakítani, mert az biztosítja a túléléshez való jogot" – mondta a magyar professzor.
Eredetileg Marosvásárhelyre várták Andrei Marga külügyminisztert is, aki korábban hosszú ideig a multikulturális oktatás modelljének tartott kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) rektora volt, ám a román diplomácia vezetője bukaresti elfoglaltsága miatt nem vett részt a konzultáción. Marosvásárhelyre érkezésekor a BBTE-t Ioan Mang oktatási miniszter is modellként említette a magyar tannyelvű oktatás megszervezése tekintetében: szerinte a MOGYE-n is a „kolozsvári megoldást" kellene alkalmazni, de ezt az egyetemnek kell kezdeményeznie.
A BBTE-n a román többség nem akadályozta meg, hogy az oktatási törvénynek megfelelően megalakuljanak az önálló magyar főtanszékek.
MTI. Erdély.ma
Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) különálló magyar karát megalapító kormányhatározat visszavonását javasolja a Ponta-kormánynak Ioan Mang román oktatási miniszter, aki csütörtökön felkereste a tanintézményt.
Mang a román és magyar oktatókkal folytatott konzultáció után újságírók előtt azt állította: a különálló karhoz „azok sem ragaszkodnak, akik magyar tagozatot szeretnének", ezt a megoldást szerinte csak a leváltott Ungureanu-kormány erőltette.
A miniszter szerint a kormánynak egy újabb határozatot kellene elfogadnia az ügyben, amely érvénytelenítené a különálló magyar kar létrehozásáról szóló márciusi kormányhatározatot. „Mindenki elismerte, hogy nem kell külön kar, mert nem ezt akartuk: mi tagozatot, esetleg főtanszékeket akartunk. Néhány hét múlva visszatérek Marosvásárhelyre, hogy tárgyaljak az egyetem szenátusával. Kényes kérdés, mert vállaltuk, hogy betartjuk az egyetemi autonómiát és nekem eltökélt szándékom, hogy be is tartom" – fejtegette Mang a MOGYE-n tett látogatás után.
A magyar tagozat képviseletével megbízott Szabó Béla professzor az MTI-nek azt mondta: el tudnák fogadni, hogy különálló kar helyett önálló magyar főtanszékek alakuljanak, ahogy azt a törvény is előírja, de erre sem kaptak garanciát a minisztertől. „Mi azt mondtuk, jó, de ha nincs önálló kar, akkor mi a garancia arra, hogy az egyetemünkön mégis betartják a tanügyi törvényt? Ezt taglaltuk körülbelül két és fél órán át, de semmi érdemi döntés nem született és túl gyakran ismétlődött az egyetemi autonómia fogalma" – számolt be a találkozóról a magyar oktatók által megválasztott tagozatvezető. A tavaly óta hatályos törvény előírásaival éppen az egyetemi autonómiára hivatkozva dacolt a MOGYE román többségű szenátusa: erre hivatkozva tagadta meg azt, hogy önálló főtanszékekbe szervezze az intézményben a magyar oktatást, ahogyan azt a törvény előírja.
„Majd még beszélni fogunk a szenátussal, majd meggyőzzük őket" – idézte Szabó Béla a miniszter szavait. „Hát ezekben semmi garanciát nem látunk, éppen azért mondtuk, hogy garanciaként minimálisan az önálló magyar főtanszékeket meg kell alakítani, mert az biztosítja a túléléshez való jogot" – mondta a magyar professzor.
Eredetileg Marosvásárhelyre várták Andrei Marga külügyminisztert is, aki korábban hosszú ideig a multikulturális oktatás modelljének tartott kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) rektora volt, ám a román diplomácia vezetője bukaresti elfoglaltsága miatt nem vett részt a konzultáción. Marosvásárhelyre érkezésekor a BBTE-t Ioan Mang oktatási miniszter is modellként említette a magyar tannyelvű oktatás megszervezése tekintetében: szerinte a MOGYE-n is a „kolozsvári megoldást" kellene alkalmazni, de ezt az egyetemnek kell kezdeményeznie.
A BBTE-n a román többség nem akadályozta meg, hogy az oktatási törvénynek megfelelően megalakuljanak az önálló magyar főtanszékek.
MTI. Erdély.ma
2012. május 10.
Választások és felvételi a PKE-n
A nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) húsz alapképzésre és nyolc mesterképzésre hirdet felvételit a 2012-2013. tanévre.
Lezárult a PKE-n a közel egy évig tartó választási folyamat, melynek során kijelölték azokat a személyeket, akik az egyetem vezető tisztségeit töltik be. A PKE csúcsvezetésének személyi összetétele nem változott, azaz dr. János Szatmári Szabolcs docens az egyetem rektora, dr. Horváth Gizella docens a rektorhelyettes. Dr. Flóra Gábor professzor tölti be az egyetemi kancellári tisztséget, dr. Balogh Brigitta docens pedig az egyetemi tudományos titkári tisztséget. A Bölcsészettudományi Kar dékánja dr. Maior Enikődocens, dékánhelyettese drd. Székedi Levente adjunktus. A Művészeti Kar vezetője dr. Hausmann Alice adjunktus, míg a Közgadaságtan Kar dékánja drd. Pajzos Csaba adjunktus lett.
Felvételi
A Partiumi Keresztény Egyetemre július 16-25 között tart a beiratkozás az alapszakra román állampolgárok számára, míg uniós állampolgárok június 1. és július 6. között iratkozhatnak be. A mesteri képzésre július 16-27 között lehet beiratkozni. A PKE húsz alapképzésre és nyolc mesterképzésre hirdet felvételit a 2012-2013-as egyetemi tanévben. A beiratkozási díj 50 lej, sikeres felvételi után a beiskolázási díj 120 lej. A helyek hatvan százaléka tandíjmentes. A tandíjas és tandíjmentes helyek évenként módosulnak a hallgatók tanulmányi eredményei szerint, így lehetőség lesz fizetéses helyről átkerülni ingyenes helyre. Az egyetem ugyanakkor érdemösztöndíjakkal, tanulmányi ösztöndíjakkal és szociális ösztöndíjakkal is támogatja a hallgatókat.
Tudományos diákkonferencia
Csütörtök délelőtt a PKE nagyváradi székhelyének dísztermében megkezdődött a 15. Partiumi Tudományos Diákköri Konferencia, mely regionális, nemzetközi konferenciává nőtte ki magát az évek során. A nyitóünnepségen Csűry István a Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KREK) püspöke hangsúlyozta, hogy a jelenlegi gazdasági válság egyik fő oka a kettős mérce alkalmazása, de Isten arra szólítja fel az embert, hogy tartsa meg a mértéket, de az isteni felszólítást csak a hitelességet felvállaló ember tudja teljesíteni. A Partiumi Tudományos Diákköri Konferencia résztvevőinek azt kívánta, hogy belső célkitűzésként fogalmazzák meg magukban azt, hogy amit tesznek, abban tudatában tegyék, hogy Isten elvárja az embertől, hogy hitelesek legyen. Ebben a vonatkozásban hangsúlyozta a tudományos munka hitelességének fontosságát. Dr. János Szatmári Szabolcs rektor beszédében aláhúzta, hogy az intézmény nemes hagyományává nőtte ki magát az immár nemzetközi tudományos seregszemle. Hangsúlyozta, hogy a tudományos kutatás útkeresés, az igazság folyamatos keresése. A kutatás nyilvánosságot igényel, és ez a konferencia biztosítja ezt a nyilvánosságot – jelentette ki a rektor, hangsúlyozva továbbá, hogy az egyetem oktat, kutat, de kultúrmissziót is vállal, ez utóbbi célkitűzés jegyében tartott plenáris előadást csütörtökön Balla Géza borász a ménesi borvidékről. A tudományos diákköri konferencián csütörtökön és pénteken mutatják be az elkészült dolgozatokat, melyeket ma este díjaznak. A PKE-hez kapcsolódó hír, hogy május 17-én Surján László az Európai Parlament alelnöke fog előadást tartani az egyetemen a Charta XXI. Kárpát-medencei megbékélési mozgalomról.
Pap István. erdon.ro
A nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) húsz alapképzésre és nyolc mesterképzésre hirdet felvételit a 2012-2013. tanévre.
Lezárult a PKE-n a közel egy évig tartó választási folyamat, melynek során kijelölték azokat a személyeket, akik az egyetem vezető tisztségeit töltik be. A PKE csúcsvezetésének személyi összetétele nem változott, azaz dr. János Szatmári Szabolcs docens az egyetem rektora, dr. Horváth Gizella docens a rektorhelyettes. Dr. Flóra Gábor professzor tölti be az egyetemi kancellári tisztséget, dr. Balogh Brigitta docens pedig az egyetemi tudományos titkári tisztséget. A Bölcsészettudományi Kar dékánja dr. Maior Enikődocens, dékánhelyettese drd. Székedi Levente adjunktus. A Művészeti Kar vezetője dr. Hausmann Alice adjunktus, míg a Közgadaságtan Kar dékánja drd. Pajzos Csaba adjunktus lett.
Felvételi
A Partiumi Keresztény Egyetemre július 16-25 között tart a beiratkozás az alapszakra román állampolgárok számára, míg uniós állampolgárok június 1. és július 6. között iratkozhatnak be. A mesteri képzésre július 16-27 között lehet beiratkozni. A PKE húsz alapképzésre és nyolc mesterképzésre hirdet felvételit a 2012-2013-as egyetemi tanévben. A beiratkozási díj 50 lej, sikeres felvételi után a beiskolázási díj 120 lej. A helyek hatvan százaléka tandíjmentes. A tandíjas és tandíjmentes helyek évenként módosulnak a hallgatók tanulmányi eredményei szerint, így lehetőség lesz fizetéses helyről átkerülni ingyenes helyre. Az egyetem ugyanakkor érdemösztöndíjakkal, tanulmányi ösztöndíjakkal és szociális ösztöndíjakkal is támogatja a hallgatókat.
Tudományos diákkonferencia
Csütörtök délelőtt a PKE nagyváradi székhelyének dísztermében megkezdődött a 15. Partiumi Tudományos Diákköri Konferencia, mely regionális, nemzetközi konferenciává nőtte ki magát az évek során. A nyitóünnepségen Csűry István a Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KREK) püspöke hangsúlyozta, hogy a jelenlegi gazdasági válság egyik fő oka a kettős mérce alkalmazása, de Isten arra szólítja fel az embert, hogy tartsa meg a mértéket, de az isteni felszólítást csak a hitelességet felvállaló ember tudja teljesíteni. A Partiumi Tudományos Diákköri Konferencia résztvevőinek azt kívánta, hogy belső célkitűzésként fogalmazzák meg magukban azt, hogy amit tesznek, abban tudatában tegyék, hogy Isten elvárja az embertől, hogy hitelesek legyen. Ebben a vonatkozásban hangsúlyozta a tudományos munka hitelességének fontosságát. Dr. János Szatmári Szabolcs rektor beszédében aláhúzta, hogy az intézmény nemes hagyományává nőtte ki magát az immár nemzetközi tudományos seregszemle. Hangsúlyozta, hogy a tudományos kutatás útkeresés, az igazság folyamatos keresése. A kutatás nyilvánosságot igényel, és ez a konferencia biztosítja ezt a nyilvánosságot – jelentette ki a rektor, hangsúlyozva továbbá, hogy az egyetem oktat, kutat, de kultúrmissziót is vállal, ez utóbbi célkitűzés jegyében tartott plenáris előadást csütörtökön Balla Géza borász a ménesi borvidékről. A tudományos diákköri konferencián csütörtökön és pénteken mutatják be az elkészült dolgozatokat, melyeket ma este díjaznak. A PKE-hez kapcsolódó hír, hogy május 17-én Surján László az Európai Parlament alelnöke fog előadást tartani az egyetemen a Charta XXI. Kárpát-medencei megbékélési mozgalomról.
Pap István. erdon.ro
2012. május 10.
Tusványos a világ közepe lesz a címe a 23. Bálványosi Nyári Szabadegyetemnek
Gazda Árpád, az MTI tudósítója jelenti:
Tusványos a világ közepe címen tartják meg július 24. és 29. között Tusnádfürdőn a Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor 23. rendezvénysorozatát - jelentették be a szervezők egy Kolozsváron tartott sajtótájékoztatón csütörtökön.
Németh Zsolt, a magyar Külügyminisztérium parlamenti államtitkára a sajtótájékoztatón elmondta, a Fidesz mellett Tusványos a második legkedvesebb gyermeke. Úgy vélte, az idei rendezvényre olyan időszakban kerül sor, amikor sok minden változik a térségben. A közép-európai összetartozás, stabilitás, fejlődés kérdését tartotta az egyik legfontosabb aktuális kihívásnak. "Fontos, hogy tudjuk formálni a folyamatokat" - hangsúlyozta a rendezvény politikai jellegére utalva az államtitkár.
Tusványos fesztiváljellegével kapcsolatban Németh Zsolt elmondta, a magyar fiatalok ma már megannyi fesztivál közül válogathatnak a nyári időszakban. Tusnádfürdőnek, Bálványosfürdőnek, és a kettő közt fekvő Szent Anna-tónak azonban sajátos szelleme van, és - a települések nevének az összevonásából született - Tusványos sokat tett e szellem életben tartásáért. Úgy vélte, a Tusványos "a legprofibb amatőr fesztivál"; nem profitorientált rendezvény, de komoly hozadéka van az élet megannyi területén. Németh Zsolt az MTI kérdésére megerősítette, idén is előadást tart a rendezvényen Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke.
Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) elnöke szerint az idei Tusványosnak az adja meg a jellegét, hogy 2012-ben a Kárpát-medence megannyi országában választásokat tartanak. Lezajlott már felvidéki és délvidéki választás, Tusványos időpontjában az erdélyi magyarság is túljutott már az önkormányzati választásokon, és készül a parlamenti választásokra, akárcsak a kárpátaljai magyarság. Toró valószínűsítette, hogy addig már ismert lesz a román választójogi törvény, amely alapján az őszi romániai parlamenti választásokat tartják. "A nagy feladvány az lesz, hogyan is építsük ki az erdélyi magyarság új egységét, hogy az ne csak szlogen legyen, hanem tartalommal is meg tudjuk tölteni" - jelentette ki Toró.
Jakab Attila, a tábor főszervezője úgy vélte, a civil, ifjúsági szférában Tusványos olyan, mint a motorsportban a Forma-1. Megemlítette, az elmúlt években sokat foglalkoztatták a tábor résztvevőit az erdőből be-belátogató medvék. Idén úgy döntöttek, a medvét a rendezvény kabalaállatává, jelképévé léptetik elő. MTI
Gazda Árpád, az MTI tudósítója jelenti:
Tusványos a világ közepe címen tartják meg július 24. és 29. között Tusnádfürdőn a Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor 23. rendezvénysorozatát - jelentették be a szervezők egy Kolozsváron tartott sajtótájékoztatón csütörtökön.
Németh Zsolt, a magyar Külügyminisztérium parlamenti államtitkára a sajtótájékoztatón elmondta, a Fidesz mellett Tusványos a második legkedvesebb gyermeke. Úgy vélte, az idei rendezvényre olyan időszakban kerül sor, amikor sok minden változik a térségben. A közép-európai összetartozás, stabilitás, fejlődés kérdését tartotta az egyik legfontosabb aktuális kihívásnak. "Fontos, hogy tudjuk formálni a folyamatokat" - hangsúlyozta a rendezvény politikai jellegére utalva az államtitkár.
Tusványos fesztiváljellegével kapcsolatban Németh Zsolt elmondta, a magyar fiatalok ma már megannyi fesztivál közül válogathatnak a nyári időszakban. Tusnádfürdőnek, Bálványosfürdőnek, és a kettő közt fekvő Szent Anna-tónak azonban sajátos szelleme van, és - a települések nevének az összevonásából született - Tusványos sokat tett e szellem életben tartásáért. Úgy vélte, a Tusványos "a legprofibb amatőr fesztivál"; nem profitorientált rendezvény, de komoly hozadéka van az élet megannyi területén. Németh Zsolt az MTI kérdésére megerősítette, idén is előadást tart a rendezvényen Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke.
Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) elnöke szerint az idei Tusványosnak az adja meg a jellegét, hogy 2012-ben a Kárpát-medence megannyi országában választásokat tartanak. Lezajlott már felvidéki és délvidéki választás, Tusványos időpontjában az erdélyi magyarság is túljutott már az önkormányzati választásokon, és készül a parlamenti választásokra, akárcsak a kárpátaljai magyarság. Toró valószínűsítette, hogy addig már ismert lesz a román választójogi törvény, amely alapján az őszi romániai parlamenti választásokat tartják. "A nagy feladvány az lesz, hogyan is építsük ki az erdélyi magyarság új egységét, hogy az ne csak szlogen legyen, hanem tartalommal is meg tudjuk tölteni" - jelentette ki Toró.
Jakab Attila, a tábor főszervezője úgy vélte, a civil, ifjúsági szférában Tusványos olyan, mint a motorsportban a Forma-1. Megemlítette, az elmúlt években sokat foglalkoztatták a tábor résztvevőit az erdőből be-belátogató medvék. Idén úgy döntöttek, a medvét a rendezvény kabalaállatává, jelképévé léptetik elő. MTI
2012. május 11.
Választások – Jelöltmustra Székelyföldön
Ma megkezdődött az önkormányzati választási kampány Romániában, amely június 9-én reggel 7 órakor, a szavazóhelyiségek megnyitása előtt 24 órával ér véget.
Három magyar párt mintegy 15 ezer jelöltje mérkőzik meg egymással és a román ellenfelekkel Erdélyben a június 10-i önkormányzati választásokon. A polgármesterek és megyei tanácsok elnökeinek megválasztásánál sem lesz második forduló: a legtöbb voksot összesítő jelölt foglalja el a tisztséget, függetlenül attól, hogy megszerezte-e a választók legalább felének bizalmát.
Székelyföldön kiélezett magyar-magyar verseny várható az önkormányzati választásokon. Minden nagyobb településen több magyar jelölt verseng a polgármesteri székért és a legtöbb helyen saját tanácsosi (önkormányzati képviselői) listát indít mindhárom magyar párt. A legtöbben a tulipán jele alatt, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) színeiben indulnak. A Magyar Polgári Párt (MPP) is a Székelyföldre összpontosít. Választási jelükre, a fenyőre, már négy éve is itt ütötték a legtöbb pecsétet: akkor a székelyföldi voksok több mint harmadát szerezte meg. Mindkettőtől átcsábíthat szavazókat a tavaly bejegyzett Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP), amely a közélettől elfordult magyarokat is arra bíztatja: érdemes visszatérni a szavazófülkébe az új párt jele, a csillag kedvéért.
A legmagyarabb székely városban, Székelyudvarhelyen az RMDSZ a tisztségben lévő Bunta Leventét indítja a polgármester-választáson, aki a 2004-2008 ciklus idején a Hargita megyei önkormányzat élén állt. Visszatérne a város élére Szász Jenő, az MPP elnöke is, aki már három mandátumot töltött (1996 és 2008 között) Székelyudvarhely polgármesteri székében. Az EMNP részéről is jelentkezik kihívó Tankó László közgazdász, vállalkozó személyében.
A megyeközpont Csíkszeredában Ráduly Róbertnek, a nyolc éve tisztségben lévő RMDSZ-es polgármesternek két orvos kihívója van a másik két párt részéről. Az EMNP Szabó-Soós Klára családorvos „gyógyító kezeire" bízná a várost, aki az MPP-től igazolt át az új párthoz. Az MPP Bokor Márton gyermekgyógyászt, a Hargita megyei közegészségügyi igazgatóság korábbi vezetőjét indítja polgármesterjelöltként.
Gyergyószentmiklóst MPP-s polgármester vezeti négy éve: Mezei János újraválasztását az EMNP is támogatja. Leváltásával egy szintén MPP-s múlttal rendelkező tanár, Lázár Zoltán atomfizikus próbálkozik az RMDSZ részéről. A korábbi alpolgármester az egyik helyi lapnak azt mondta, nem akar magányos farkas lenni: ezért fogadta el az RMDSZ felkérését.
A Hargita megyei közgyűlés elnöki tisztségét Borboly Csaba, az RMDSZ egyik csúcsvezetője tölti be, aki négy éve Szász Jenő MPP-s elnökkel mérkőzött meg – sikeresen – a „legmagyarabb" romániai megye vezetéséért. Mostani kihívói Salamon Zoltán közgazdász az MPP, illetve Sorbán Attila mérnök az EMNP részéről.
Kovászna megyében a párt háromszéki elnöke, Nemes Előd pályázza meg az EMNP részéről a megyei tanács elnöki tisztségét, amelyet Tamás Sándor RMDSZ politikus tölt be. Ugyancsak megyei elnökét, Terza József jogászt küldi harcba a székért az MPP is.
A megyeszékhely Sepsiszentgyörgyön az EMNP a tisztségben lévő Antal Árpád RMDSZ-es polgármester újraválasztását támogatja. MPP-s kihívója Bálint József építési vállalkozó, jelenlegi alpolgármester lesz.
Felső-Háromszék központjában, Kézdivásárhelyen, újabb mandátumra pályázik a négy éve tisztségben lévő MPP-s polgármester, Rácz Károly, akit a román korrupcióellenes ügyészség (DNA) tavaly márciusban kenőpénz elfogadásának gyanújával vett őrizetbe, majd egy hónappal később szabadlábra helyezték. Rácz akkori sajtótájékoztatóján azt mondta: a kérdéses összeget kölcsönkérte. „A Brassói Táblabíróság végre hozott egy politikailag nem befolyásolt döntést, és elismerte, hogy azok a szedett-vedett állítások, amelyek az aktacsomókban szerepelnek, nem állják meg a helyüket. Nem hogy a letartóztatásomat meghosszabbítsák, de azonnali hatállyal megszüntették azt" – interpretálta a polgármester a döntést.
Az RMDSZ a mostani választáson a térség szenátorára, Bokor Tiborra bízta a polgármesteri tisztség visszaszerzését. Az EMNP Johann Taierlingot, egy Németországból hazatelepült kommunikációs szakembert jelölt a tisztségre.
A Székelyföld történelmi fővárosában, Marosvásárhelyen él Erdély legnépesebb magyar közössége, ám a románság van többségben. A magyar pártok egy éve hangoztatják, hogy a város lakosságának 45 százalékát kitevő magyarságnak csak egy közös jelölttel lenne esélye visszaszerezni a 12 éve elvesztett polgármesteri széket, mégsem jutottak megállapodásra. Az RMDSZ szerint az összefogás egyedüli módja az lehetett volna, hogy a másik két párt is felsorakozik a tulipán jele alatt induló „közös" jelölt mögé, a másik két párt pedig koalíciós megállapodást követelt. Végül mindenki megy a maga útján: az RMDSZ Frunda György szenátort jelölte polgármesternek, az MPP – az RMDSZ-ből kizárt – Benedek Imre szívsebész professzort indítja, az EMNP pedig bejelentette, hogy a függetlenként induló emberjogi harcost, a Pro Európa Liga társelnökét Smaranda Enachet támogatja. A marosvásárhelyi összefogást leghangosabban szorgalmazó új párt szerint még mindig nem lenne késő visszaléptetni Frundát és Benedeket, hogy a magyarok körében nagy tiszteletnek örvendő Smaranda Enachenak esélyt biztosítsanak a negyedik mandátumára készülő Dorin Florea polgármester leváltására, ám sem az RMDSZ, sem az MPP nem mutat erre hajlandóságot.
A magyar pártok közötti megegyezés hiánya a megyei tanácselnöki tisztség megtartását is kérdésessé teszi. Maros megye lakosságának valamivel több mint harmada magyar és négy évvel ezelőtt úgy sikerült az RMDSZ-es Lokodi Editnek megnyernie a választást, hogy a román szavazatok megoszlottak több párt jelöltje között. Most a megye eddigi prefektusa, a demokrata-liberális Marius Pascan lesz fő ellenfele, a másik két magyar párt pedig az MPP-s Bíró Zsoltot, a Marosszéki Székely Tanács elnökét támogatja a tanácselnöki választáson.
MTI. Erdély.ma
Ma megkezdődött az önkormányzati választási kampány Romániában, amely június 9-én reggel 7 órakor, a szavazóhelyiségek megnyitása előtt 24 órával ér véget.
Három magyar párt mintegy 15 ezer jelöltje mérkőzik meg egymással és a román ellenfelekkel Erdélyben a június 10-i önkormányzati választásokon. A polgármesterek és megyei tanácsok elnökeinek megválasztásánál sem lesz második forduló: a legtöbb voksot összesítő jelölt foglalja el a tisztséget, függetlenül attól, hogy megszerezte-e a választók legalább felének bizalmát.
Székelyföldön kiélezett magyar-magyar verseny várható az önkormányzati választásokon. Minden nagyobb településen több magyar jelölt verseng a polgármesteri székért és a legtöbb helyen saját tanácsosi (önkormányzati képviselői) listát indít mindhárom magyar párt. A legtöbben a tulipán jele alatt, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) színeiben indulnak. A Magyar Polgári Párt (MPP) is a Székelyföldre összpontosít. Választási jelükre, a fenyőre, már négy éve is itt ütötték a legtöbb pecsétet: akkor a székelyföldi voksok több mint harmadát szerezte meg. Mindkettőtől átcsábíthat szavazókat a tavaly bejegyzett Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP), amely a közélettől elfordult magyarokat is arra bíztatja: érdemes visszatérni a szavazófülkébe az új párt jele, a csillag kedvéért.
A legmagyarabb székely városban, Székelyudvarhelyen az RMDSZ a tisztségben lévő Bunta Leventét indítja a polgármester-választáson, aki a 2004-2008 ciklus idején a Hargita megyei önkormányzat élén állt. Visszatérne a város élére Szász Jenő, az MPP elnöke is, aki már három mandátumot töltött (1996 és 2008 között) Székelyudvarhely polgármesteri székében. Az EMNP részéről is jelentkezik kihívó Tankó László közgazdász, vállalkozó személyében.
A megyeközpont Csíkszeredában Ráduly Róbertnek, a nyolc éve tisztségben lévő RMDSZ-es polgármesternek két orvos kihívója van a másik két párt részéről. Az EMNP Szabó-Soós Klára családorvos „gyógyító kezeire" bízná a várost, aki az MPP-től igazolt át az új párthoz. Az MPP Bokor Márton gyermekgyógyászt, a Hargita megyei közegészségügyi igazgatóság korábbi vezetőjét indítja polgármesterjelöltként.
Gyergyószentmiklóst MPP-s polgármester vezeti négy éve: Mezei János újraválasztását az EMNP is támogatja. Leváltásával egy szintén MPP-s múlttal rendelkező tanár, Lázár Zoltán atomfizikus próbálkozik az RMDSZ részéről. A korábbi alpolgármester az egyik helyi lapnak azt mondta, nem akar magányos farkas lenni: ezért fogadta el az RMDSZ felkérését.
A Hargita megyei közgyűlés elnöki tisztségét Borboly Csaba, az RMDSZ egyik csúcsvezetője tölti be, aki négy éve Szász Jenő MPP-s elnökkel mérkőzött meg – sikeresen – a „legmagyarabb" romániai megye vezetéséért. Mostani kihívói Salamon Zoltán közgazdász az MPP, illetve Sorbán Attila mérnök az EMNP részéről.
Kovászna megyében a párt háromszéki elnöke, Nemes Előd pályázza meg az EMNP részéről a megyei tanács elnöki tisztségét, amelyet Tamás Sándor RMDSZ politikus tölt be. Ugyancsak megyei elnökét, Terza József jogászt küldi harcba a székért az MPP is.
A megyeszékhely Sepsiszentgyörgyön az EMNP a tisztségben lévő Antal Árpád RMDSZ-es polgármester újraválasztását támogatja. MPP-s kihívója Bálint József építési vállalkozó, jelenlegi alpolgármester lesz.
Felső-Háromszék központjában, Kézdivásárhelyen, újabb mandátumra pályázik a négy éve tisztségben lévő MPP-s polgármester, Rácz Károly, akit a román korrupcióellenes ügyészség (DNA) tavaly márciusban kenőpénz elfogadásának gyanújával vett őrizetbe, majd egy hónappal később szabadlábra helyezték. Rácz akkori sajtótájékoztatóján azt mondta: a kérdéses összeget kölcsönkérte. „A Brassói Táblabíróság végre hozott egy politikailag nem befolyásolt döntést, és elismerte, hogy azok a szedett-vedett állítások, amelyek az aktacsomókban szerepelnek, nem állják meg a helyüket. Nem hogy a letartóztatásomat meghosszabbítsák, de azonnali hatállyal megszüntették azt" – interpretálta a polgármester a döntést.
Az RMDSZ a mostani választáson a térség szenátorára, Bokor Tiborra bízta a polgármesteri tisztség visszaszerzését. Az EMNP Johann Taierlingot, egy Németországból hazatelepült kommunikációs szakembert jelölt a tisztségre.
A Székelyföld történelmi fővárosában, Marosvásárhelyen él Erdély legnépesebb magyar közössége, ám a románság van többségben. A magyar pártok egy éve hangoztatják, hogy a város lakosságának 45 százalékát kitevő magyarságnak csak egy közös jelölttel lenne esélye visszaszerezni a 12 éve elvesztett polgármesteri széket, mégsem jutottak megállapodásra. Az RMDSZ szerint az összefogás egyedüli módja az lehetett volna, hogy a másik két párt is felsorakozik a tulipán jele alatt induló „közös" jelölt mögé, a másik két párt pedig koalíciós megállapodást követelt. Végül mindenki megy a maga útján: az RMDSZ Frunda György szenátort jelölte polgármesternek, az MPP – az RMDSZ-ből kizárt – Benedek Imre szívsebész professzort indítja, az EMNP pedig bejelentette, hogy a függetlenként induló emberjogi harcost, a Pro Európa Liga társelnökét Smaranda Enachet támogatja. A marosvásárhelyi összefogást leghangosabban szorgalmazó új párt szerint még mindig nem lenne késő visszaléptetni Frundát és Benedeket, hogy a magyarok körében nagy tiszteletnek örvendő Smaranda Enachenak esélyt biztosítsanak a negyedik mandátumára készülő Dorin Florea polgármester leváltására, ám sem az RMDSZ, sem az MPP nem mutat erre hajlandóságot.
A magyar pártok közötti megegyezés hiánya a megyei tanácselnöki tisztség megtartását is kérdésessé teszi. Maros megye lakosságának valamivel több mint harmada magyar és négy évvel ezelőtt úgy sikerült az RMDSZ-es Lokodi Editnek megnyernie a választást, hogy a román szavazatok megoszlottak több párt jelöltje között. Most a megye eddigi prefektusa, a demokrata-liberális Marius Pascan lesz fő ellenfele, a másik két magyar párt pedig az MPP-s Bíró Zsoltot, a Marosszéki Székely Tanács elnökét támogatja a tanácselnöki választáson.
MTI. Erdély.ma
2012. május 11.
Stratégiai irányváltás előtt? – Bakk Miklós az erdélyi magyar politizálásról
A marosvásárhelyi helyhatósági választásokról, egy magyarajkú városvezető esélyéről, az őszi parlamenti választásokról, illetve a két jobboldali párt – MPP, EMNP vezéregyéniségei konfliktusainak perszonalizálódásáról Bakk Miklós politológussal, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Politika- és Közigazgatás-tudományi Karának adjunktusával, a Politikatudományi Tanszék magyar tagozatának vezetőjével beszélgettünk.
– Mit gondol ön a marosvásárhelyi helyhatósági választásokon résztvevő jelöltekről? Jelenlegi helyzetben kit ítél a legesélyesebbnek?
– Sajnos nem vagyok látnok, nem ismerem a vásárhelyi közvélemény-kutatások eredményeit sem – ezek jórészt nem is nyilvánosak most, a kampány előtt és alatt tehát jóslásra nem vállalkozom. Csupán kommentárként mondanám el, hogy – tekintettel a jelölések előzetes történetére, az egyeztetések sikertelenségeire – azok az erőviszonyok, amelyek, e pillanatban, vagyis a kampány nyitánya előtt mérhetőek, jelentősen megváltozhatnak a választásokig hátralevő egy hónap alatt.
– Milyen esélyt lát arra, hogy idén, esetleg 4-8 év múlva magyar polgármestere, legyen Marosvásárhelynek?
– Úgy vélem, erre csak akkor kerülhet sor, ha a tétet sikerül valamelyik magyar polgármester-jelöltnek átfogalmaznia. Azaz, úgy megfogalmazni Marosvásárhely problémáit, hogy azok között a helyi román-magyar viszony csak az egyik, természetesen nagyon fontos kérdés legyen, egyéb helyi kérdések mellett – hangsúlyozom: mellett –, amelyek szintén elengedhetetlenek lehetnek a marosvásárhelyi lakosság egésze mint önkormányzati közösség számára. Eddig úgy tűnt, a magyar jelöltek előszeretettel rendelték alá a marosvásárhelyi kérdések megoldását a magyar kérdésnek, ami nem tette lehetővé a nyitást a román szavazók felé. Divatos szóval: a közös gondok egy részét „deetnizálni" kell annak érdekében, hogy más területeken világosabban megfogalmazhatóak legyenek a románok számára is a magyarok érdekei. És Smaranda Enache jelöltsége kapcsán az a kérdés is megfogalmazódott, hogy akkor most mi fontosabb a marosvásárhelyi magyarok számára: egy magyar polgármester, avagy egy, a magyar érdekeket valamilyen koncepció jegyében megjelenítő polgármester?
– Hogyan gondolja, milyen politizálás / párt / tömörülés lenne célravezetőbb Marosvásárhelyen (ahol a magyar lakosság 39 százalékra esett vissza), egy nemzeti, magyar párt, vagy egy „inter-etnikus" párt megalakítása? (Pl. Szlovákia Most–Híd példájára)
– Inter-etnikus párt létrehozására már volt kísérlet Erdélyben, annak kudarca azt sugallja, hogy más politikai konstrukciókat kell keresnünk. Egy másik lehetséges út, amelyre véleményem szerint volna esély, az a létező – ha úgy tetszik – „etnikus", román és magyar pártok regionális érdeklődésének a felerősödése, és a regionális identitás mentén történő összefogása, helyi koalícióinak a kialakítása, Érdekes e tekintetben megfigyelni, hogyan alakul a három magyar politikai alakulat víziója. Az RMDSZ hagyományosan országos, kormányzati szintű koalíciókban gondolkodik, az EMNP az erdélyiség jegyében keres partnerséget, az MPP pedig Székelyföldre koncentrál. Az országos – kormányzati – szintű koalíciók logikáját és eredményességet az elmúlt másfél évtizedben felmérhettük, ez az RMDSZ stratégiájának és hatékonyságának a kérdése. Azonban Romániában 15 év alatt végbement egy decentralizációs folyamat – még ha meglehetősen felemáson, ellentmondásosan is –, tehát a következő években a megyei és regionális román–magyar koalíciókra vonatkozó elképzeléseket kellene az előtérbe állítani, mégpedig nem eseti együttműködésekkel, hanem koncepciózus tervek mentén. Ez stratégiai irányváltás lehetne.
– Az EMNP és az MPP összefogásának egyik, talán legfőbb oka a két vezető egyéniség, a Tőkés László és a Szász Jenő közötti személyes ellentét. Ön szerint feloldható-e a két politikus közötti ellenséges viszony? És miként?
– A politikai ellentétek nagy mértékben perszonalizálódnak, és gyakran személyiségek közötti ellentétekként jelennek meg. Ezért a politikusok közötti személyes ellentétről nehéz eldönteni, mennyire politikai és mennyire személyes tartalmúak. Én nem is a személyek közötti viszonyról beszélnék, hanem arról, hogy mi a különbség a két párt, az EMNP és az MPP mint jobboldali pártok között. Az attitűdökből ugyanis az olvasható ki, hogy az MPP elsősorban pozíció orientált, mintha azt tekintené fontosnak, hogy minél több pozíciót megszerezzen, hogy azok birtokában eldöntse, milyen politikai célokat kíván megvalósítani. Az EMNP viszont inkább konstruktivistának tűnik: a térnyerést egyben egy stratégia útkeresésnek, önépítésnek tekinti. Paradox vonatkozása ennek, hogy miközben pozíció-orientáltságával az MPP sokkal inkább hasonlít az RMDSZ-re, a gyakorlati politizálás szintjén erőteljesebben opponálja a szövetséget. Ezzel szemben az EMNP, mely keresi a Szövetségétől eltérő stratégiát, a gyakorlati politizálás szintjén együttműködőbb az RMDSZ-szel.
– Hogyan látja, az őszi parlamenti választásokra van-e esély a magyar pártok összefogására?
– Ezt a kérdést jelen pillanatban megválaszolhatatlannak tartom. Két fontos tényezőnek van meghatározó szerepe az összefogás alakulásában: a helyhatósági választások eredményeinek és magának a parlamenti választási törvénynek. Egyiket sem ismerjük jelenleg. A választási törvényről még azt sem lehet tudni, hogy milyen típusú lesz, többségi rendszert vezet-e be, vagy úgynevezett vegyes választási rendszert. Úgy hiszem, ez a kérdés csak a nyár vége felé kerül ismét a politika napirendjére.
Pál Piroska
Központ. Erdély.ma
A marosvásárhelyi helyhatósági választásokról, egy magyarajkú városvezető esélyéről, az őszi parlamenti választásokról, illetve a két jobboldali párt – MPP, EMNP vezéregyéniségei konfliktusainak perszonalizálódásáról Bakk Miklós politológussal, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Politika- és Közigazgatás-tudományi Karának adjunktusával, a Politikatudományi Tanszék magyar tagozatának vezetőjével beszélgettünk.
– Mit gondol ön a marosvásárhelyi helyhatósági választásokon résztvevő jelöltekről? Jelenlegi helyzetben kit ítél a legesélyesebbnek?
– Sajnos nem vagyok látnok, nem ismerem a vásárhelyi közvélemény-kutatások eredményeit sem – ezek jórészt nem is nyilvánosak most, a kampány előtt és alatt tehát jóslásra nem vállalkozom. Csupán kommentárként mondanám el, hogy – tekintettel a jelölések előzetes történetére, az egyeztetések sikertelenségeire – azok az erőviszonyok, amelyek, e pillanatban, vagyis a kampány nyitánya előtt mérhetőek, jelentősen megváltozhatnak a választásokig hátralevő egy hónap alatt.
– Milyen esélyt lát arra, hogy idén, esetleg 4-8 év múlva magyar polgármestere, legyen Marosvásárhelynek?
– Úgy vélem, erre csak akkor kerülhet sor, ha a tétet sikerül valamelyik magyar polgármester-jelöltnek átfogalmaznia. Azaz, úgy megfogalmazni Marosvásárhely problémáit, hogy azok között a helyi román-magyar viszony csak az egyik, természetesen nagyon fontos kérdés legyen, egyéb helyi kérdések mellett – hangsúlyozom: mellett –, amelyek szintén elengedhetetlenek lehetnek a marosvásárhelyi lakosság egésze mint önkormányzati közösség számára. Eddig úgy tűnt, a magyar jelöltek előszeretettel rendelték alá a marosvásárhelyi kérdések megoldását a magyar kérdésnek, ami nem tette lehetővé a nyitást a román szavazók felé. Divatos szóval: a közös gondok egy részét „deetnizálni" kell annak érdekében, hogy más területeken világosabban megfogalmazhatóak legyenek a románok számára is a magyarok érdekei. És Smaranda Enache jelöltsége kapcsán az a kérdés is megfogalmazódott, hogy akkor most mi fontosabb a marosvásárhelyi magyarok számára: egy magyar polgármester, avagy egy, a magyar érdekeket valamilyen koncepció jegyében megjelenítő polgármester?
– Hogyan gondolja, milyen politizálás / párt / tömörülés lenne célravezetőbb Marosvásárhelyen (ahol a magyar lakosság 39 százalékra esett vissza), egy nemzeti, magyar párt, vagy egy „inter-etnikus" párt megalakítása? (Pl. Szlovákia Most–Híd példájára)
– Inter-etnikus párt létrehozására már volt kísérlet Erdélyben, annak kudarca azt sugallja, hogy más politikai konstrukciókat kell keresnünk. Egy másik lehetséges út, amelyre véleményem szerint volna esély, az a létező – ha úgy tetszik – „etnikus", román és magyar pártok regionális érdeklődésének a felerősödése, és a regionális identitás mentén történő összefogása, helyi koalícióinak a kialakítása, Érdekes e tekintetben megfigyelni, hogyan alakul a három magyar politikai alakulat víziója. Az RMDSZ hagyományosan országos, kormányzati szintű koalíciókban gondolkodik, az EMNP az erdélyiség jegyében keres partnerséget, az MPP pedig Székelyföldre koncentrál. Az országos – kormányzati – szintű koalíciók logikáját és eredményességet az elmúlt másfél évtizedben felmérhettük, ez az RMDSZ stratégiájának és hatékonyságának a kérdése. Azonban Romániában 15 év alatt végbement egy decentralizációs folyamat – még ha meglehetősen felemáson, ellentmondásosan is –, tehát a következő években a megyei és regionális román–magyar koalíciókra vonatkozó elképzeléseket kellene az előtérbe állítani, mégpedig nem eseti együttműködésekkel, hanem koncepciózus tervek mentén. Ez stratégiai irányváltás lehetne.
– Az EMNP és az MPP összefogásának egyik, talán legfőbb oka a két vezető egyéniség, a Tőkés László és a Szász Jenő közötti személyes ellentét. Ön szerint feloldható-e a két politikus közötti ellenséges viszony? És miként?
– A politikai ellentétek nagy mértékben perszonalizálódnak, és gyakran személyiségek közötti ellentétekként jelennek meg. Ezért a politikusok közötti személyes ellentétről nehéz eldönteni, mennyire politikai és mennyire személyes tartalmúak. Én nem is a személyek közötti viszonyról beszélnék, hanem arról, hogy mi a különbség a két párt, az EMNP és az MPP mint jobboldali pártok között. Az attitűdökből ugyanis az olvasható ki, hogy az MPP elsősorban pozíció orientált, mintha azt tekintené fontosnak, hogy minél több pozíciót megszerezzen, hogy azok birtokában eldöntse, milyen politikai célokat kíván megvalósítani. Az EMNP viszont inkább konstruktivistának tűnik: a térnyerést egyben egy stratégia útkeresésnek, önépítésnek tekinti. Paradox vonatkozása ennek, hogy miközben pozíció-orientáltságával az MPP sokkal inkább hasonlít az RMDSZ-re, a gyakorlati politizálás szintjén erőteljesebben opponálja a szövetséget. Ezzel szemben az EMNP, mely keresi a Szövetségétől eltérő stratégiát, a gyakorlati politizálás szintjén együttműködőbb az RMDSZ-szel.
– Hogyan látja, az őszi parlamenti választásokra van-e esély a magyar pártok összefogására?
– Ezt a kérdést jelen pillanatban megválaszolhatatlannak tartom. Két fontos tényezőnek van meghatározó szerepe az összefogás alakulásában: a helyhatósági választások eredményeinek és magának a parlamenti választási törvénynek. Egyiket sem ismerjük jelenleg. A választási törvényről még azt sem lehet tudni, hogy milyen típusú lesz, többségi rendszert vezet-e be, vagy úgynevezett vegyes választási rendszert. Úgy hiszem, ez a kérdés csak a nyár vége felé kerül ismét a politika napirendjére.
Pál Piroska
Központ. Erdély.ma
2012. május 11.
Elhunyt Sylvester Lajos
Május 10-én, csütörtök este elhunyt Sylvester Lajos neves erdélyi újságíró, közíró, drámaíró, volt színházigazgató, a Háromszék című sepsiszentgyörgyi napilap főmunkatársa.
Sylvester Lajos a háromszéki Alsócsernátonban született 1934. június 3-án, a Kolozsvári Bolyai Egyetemen végzete tanulmányait magyar nyelv és irodalom szakon. Tanárként és főtanfelügyelőként dolgozott, Háromszéken több emlékmű állítása is (egyebek közt a zágoni Mikes Kelemen szobor, a szárazajtai emlékmű, a sepsiszentgyörgyi Kossuth Lajos szobor) az ő nevéhez fűződik.
1974 és 1985 között az akkori Sepsiszentgyörgyi Állami Magyar Színház igazgatója volt, az 1989-es fordulat után a Háromszék napilap főmunkatársa lett.
Főbb művei: Úz-völgyi hegyomlás (székely határőrség krónikája), Csupa csapás az élet (az elsorvadt moldvai magyar oktatás és csángó szétrajzások emlékkönyve), Frigyre lépni a szülőfölddel, Ojtoz völgye a hadak útján.
A Háromszék napilap és a Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház is saját halottjának tekinti. Temetése időpontjáról a családdal egyeztetnek.
MTI
A kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem magyar nyelv és irodalom szakán végezte tanulmányait. Először Kézdi rajon főtanfelügyelőjeként dolgozott, majd az újonnan alakult Kovászna megye művelődési osztályának vezetője lett. Ő állíttatta vissza a parkban levő 1848-as emlékmű kőoroszlánjait, továbbá az ő nevéhez fűződik Gábor Áron és Nicolae Bălcescu szobrainak a felállítása is. 1974 és 1985 között a Sepsiszentgyörgyi Állami Magyar Színház igazgatói tisztségét töltötte be. 1989-ben a Háromszék napilap munkatársa lett.
Főbb művei :
Báthory Anna, A gyanú, Úz-völgyi hegyomlás (riportkönyv; 1996)
Úz-völgyi hegyomlás (székely határőrség krónikája; 1996)
Az őrnagy hazatér (2001)
Csupa csapás az élet (az elsorvadt moldvai magyar oktatás és csángó szétrajzások emlékkönyve) (2001)
Frigyre lépni a szülőfölddel
Szőttesünkben török minták
Ojtoz völgye a hadak útján (2008)
Díjai, kitüntetései:
1992: Széchenyi István-emlékérem
1996: MÚRE publicisztikai nívódíj
1996: MUK-díj. Erdély.ma
Május 10-én, csütörtök este elhunyt Sylvester Lajos neves erdélyi újságíró, közíró, drámaíró, volt színházigazgató, a Háromszék című sepsiszentgyörgyi napilap főmunkatársa.
Sylvester Lajos a háromszéki Alsócsernátonban született 1934. június 3-án, a Kolozsvári Bolyai Egyetemen végzete tanulmányait magyar nyelv és irodalom szakon. Tanárként és főtanfelügyelőként dolgozott, Háromszéken több emlékmű állítása is (egyebek közt a zágoni Mikes Kelemen szobor, a szárazajtai emlékmű, a sepsiszentgyörgyi Kossuth Lajos szobor) az ő nevéhez fűződik.
1974 és 1985 között az akkori Sepsiszentgyörgyi Állami Magyar Színház igazgatója volt, az 1989-es fordulat után a Háromszék napilap főmunkatársa lett.
Főbb művei: Úz-völgyi hegyomlás (székely határőrség krónikája), Csupa csapás az élet (az elsorvadt moldvai magyar oktatás és csángó szétrajzások emlékkönyve), Frigyre lépni a szülőfölddel, Ojtoz völgye a hadak útján.
A Háromszék napilap és a Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház is saját halottjának tekinti. Temetése időpontjáról a családdal egyeztetnek.
MTI
A kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem magyar nyelv és irodalom szakán végezte tanulmányait. Először Kézdi rajon főtanfelügyelőjeként dolgozott, majd az újonnan alakult Kovászna megye művelődési osztályának vezetője lett. Ő állíttatta vissza a parkban levő 1848-as emlékmű kőoroszlánjait, továbbá az ő nevéhez fűződik Gábor Áron és Nicolae Bălcescu szobrainak a felállítása is. 1974 és 1985 között a Sepsiszentgyörgyi Állami Magyar Színház igazgatói tisztségét töltötte be. 1989-ben a Háromszék napilap munkatársa lett.
Főbb művei :
Báthory Anna, A gyanú, Úz-völgyi hegyomlás (riportkönyv; 1996)
Úz-völgyi hegyomlás (székely határőrség krónikája; 1996)
Az őrnagy hazatér (2001)
Csupa csapás az élet (az elsorvadt moldvai magyar oktatás és csángó szétrajzások emlékkönyve) (2001)
Frigyre lépni a szülőfölddel
Szőttesünkben török minták
Ojtoz völgye a hadak útján (2008)
Díjai, kitüntetései:
1992: Széchenyi István-emlékérem
1996: MÚRE publicisztikai nívódíj
1996: MUK-díj. Erdély.ma
2012. május 11.
Erdélyben mutatkozott be a pozsonyi Kalligram kiadó
A pozsonyi Kalligram Könyv- és Lapkiadó főszerkesztője és négy szerzője mutatkozott be szerdán este a sepsiszentgyörgyi Bod Péter Megyei Könyvtárban. Az Irodalmi Karavánt – amelynek keretében a csapat Szentgyörgy előtt Csíkszeredában és Gyergyószentmiklóson is találkozott a közönséggel, tegnap pedig Nagyszebenben fejeződött be a turné – a Hargita Megyei Kulturális Központ szervezte.
Olvasókat toboroznak.Láng Zsolt, Kukorelly Endre, Mészáros Sándor, Király Kinga Júlia és Murányi Sándor Olivér
Fotó: A szerző felvételeAz olvasókkal Király Kinga Júlia író, Kukorelly Endre író, költő, kritikus, Láng Zsolt író, Mészáros Sándor, a kiadó főszerkesztője, kritikus és Murányi Sándor Olivér író találkozott.
Mészáros Sándor elmondta, a kiadót 1991-ben Pozsonyban alapították, közép-európai minőségi szerzők kiadására vállalkoztak. Az elmúlt húsz évben mintegy ezer kötetet adtak ki magyarul, a szépirodalom mellett irodalomtörténeti, társadalom- és történettudományi, filozófiai-esztétikai munkák és gyermekkönyvek is szerepelnek a repertoárban. A kiadó Kalligram fejléccel magyar és szlovák nyelvű irodalmi és művészeti folyóiratokat is megjelentet.
A karavánra azért vállalkoztak – fogalmazta meg Mészáros Sándor –, mert kicsi a kortárs irodalom közönsége, a kiadó és a szerzők feladata, hogy olvasókat toborozzanak. Mint mondta: nagy baj, hogy a magyar irodalom túlzottan egy központú, a pozsonyi műhely megalakulásával más kánonelképzeléseknek, hangsúlyoknak adott teret. „Sajnálatos, hogy például a Bukarestben létrejött, majd Kolozsvárra költözött Kriterion Kiadó eljelentéktelenedett, a magyarországi vidéki folyóiratok is elerőtlenedtek” – mondta Mészáros Sándor. A főszerkesztő ugyanakkor hangsúlyozta, a magyar irodalom egyik legjobb periódusát éli, az elmúlt 10–15 évben négy-öt európai sztárszerzőt adott, rajtuk kívül pedig 15–20 szerző folyamatosan megjelenik különböző európai nyelveken.
„Sok munka, hogy egy »brand« kialakuljon, egy magyar író betörjön Nyugat-Európába, kiadnak egy könyvet, a következőt már csak akkor jelentetik meg, ha a szerző »felépült« mint árucikk” – szögezte le Mészáros Sándor.
A találkozón részt vevő írók munkamódszereikról beszéltek, majd a nők irodalomban betöltött szerepéről fejtették ki véleményüket. Király Kinga Júlia elmondta: azt próbálja mondatba önteni, ahogy a szem svenkel, a tudat snittel, az emlékezés montíroz, olyan nyelvet próbál találni, amely saját női létezését összegzi. Kukorelly Endre meglátása szerint, a feministák ott tévednek, hogy azt hiszik, a férfiak elnyomják a nőket, holott a férfiak egymással versengenek, és ha egy nő belép ebbe a ringbe, előfordul, hogy ő is kap egyet.
„Nagyon tehetséges nők beléptek az irodalomba, kaptak egyet, kirepültek, és soha többé nem mentek a közelébe. Örülök, hogy vannak olyan nők, akik bírják a gyűrődést, a konfrontá ciót” – mondta Kukorelly Endre. A találkozó végén a szerzők a műveikből olvastak fel.
Bíró Blanka. Krónika (Kolozsvár)
A pozsonyi Kalligram Könyv- és Lapkiadó főszerkesztője és négy szerzője mutatkozott be szerdán este a sepsiszentgyörgyi Bod Péter Megyei Könyvtárban. Az Irodalmi Karavánt – amelynek keretében a csapat Szentgyörgy előtt Csíkszeredában és Gyergyószentmiklóson is találkozott a közönséggel, tegnap pedig Nagyszebenben fejeződött be a turné – a Hargita Megyei Kulturális Központ szervezte.
Olvasókat toboroznak.Láng Zsolt, Kukorelly Endre, Mészáros Sándor, Király Kinga Júlia és Murányi Sándor Olivér
Fotó: A szerző felvételeAz olvasókkal Király Kinga Júlia író, Kukorelly Endre író, költő, kritikus, Láng Zsolt író, Mészáros Sándor, a kiadó főszerkesztője, kritikus és Murányi Sándor Olivér író találkozott.
Mészáros Sándor elmondta, a kiadót 1991-ben Pozsonyban alapították, közép-európai minőségi szerzők kiadására vállalkoztak. Az elmúlt húsz évben mintegy ezer kötetet adtak ki magyarul, a szépirodalom mellett irodalomtörténeti, társadalom- és történettudományi, filozófiai-esztétikai munkák és gyermekkönyvek is szerepelnek a repertoárban. A kiadó Kalligram fejléccel magyar és szlovák nyelvű irodalmi és művészeti folyóiratokat is megjelentet.
A karavánra azért vállalkoztak – fogalmazta meg Mészáros Sándor –, mert kicsi a kortárs irodalom közönsége, a kiadó és a szerzők feladata, hogy olvasókat toborozzanak. Mint mondta: nagy baj, hogy a magyar irodalom túlzottan egy központú, a pozsonyi műhely megalakulásával más kánonelképzeléseknek, hangsúlyoknak adott teret. „Sajnálatos, hogy például a Bukarestben létrejött, majd Kolozsvárra költözött Kriterion Kiadó eljelentéktelenedett, a magyarországi vidéki folyóiratok is elerőtlenedtek” – mondta Mészáros Sándor. A főszerkesztő ugyanakkor hangsúlyozta, a magyar irodalom egyik legjobb periódusát éli, az elmúlt 10–15 évben négy-öt európai sztárszerzőt adott, rajtuk kívül pedig 15–20 szerző folyamatosan megjelenik különböző európai nyelveken.
„Sok munka, hogy egy »brand« kialakuljon, egy magyar író betörjön Nyugat-Európába, kiadnak egy könyvet, a következőt már csak akkor jelentetik meg, ha a szerző »felépült« mint árucikk” – szögezte le Mészáros Sándor.
A találkozón részt vevő írók munkamódszereikról beszéltek, majd a nők irodalomban betöltött szerepéről fejtették ki véleményüket. Király Kinga Júlia elmondta: azt próbálja mondatba önteni, ahogy a szem svenkel, a tudat snittel, az emlékezés montíroz, olyan nyelvet próbál találni, amely saját női létezését összegzi. Kukorelly Endre meglátása szerint, a feministák ott tévednek, hogy azt hiszik, a férfiak elnyomják a nőket, holott a férfiak egymással versengenek, és ha egy nő belép ebbe a ringbe, előfordul, hogy ő is kap egyet.
„Nagyon tehetséges nők beléptek az irodalomba, kaptak egyet, kirepültek, és soha többé nem mentek a közelébe. Örülök, hogy vannak olyan nők, akik bírják a gyűrődést, a konfrontá ciót” – mondta Kukorelly Endre. A találkozó végén a szerzők a műveikből olvastak fel.
Bíró Blanka. Krónika (Kolozsvár)
2012. május 11.
Mi a rendőrség magyar neve?
Rendelkezzünk bármilyen jogszabályi háttérrel, ha ennek gyakorlására nem mutatkozik igény bennünk, akkor mások nem fogják érvényesíteni a nyelvi jogainkat – jelentette ki lapunknak Veress Dávid, aki ismét több közintézményt szólított fel kétnyelvű feliratok elhelyezésére Csíkszeredában. Az Édes Anyanyelvünkért Szövetség elnöke a Krónikának adott interjúban leszögezte: a magyar nyelv regionális szintű hivatalossá tételére nem kell húsz évet várni, ám ennek érdekében az erdélyi magyaroknak nap mint nap következetesen kell megkövetelniük nyelvi jogaik alkalmazását.
- Csíkszeredai közintézmények előtt tartott szerdán tiltakozást, kétnyelvű feliratok kihelyezését kérve az intézmények homlokzataira. Az ember azt gondolná, hogy a tömbmagyar Székelyföldön kevésbé adódhatnak gondok a nyelvi jogok terén, mint mondjuk szórványvidéken.
– Az általam célba vett intézményeket hatalmi intézményeknek nevezném, hiszen a megyei és városi rendőrségről, az állami levéltárról, a bíróságot és az ügyészséget is magában foglaló törvényszékről, a megyei katonai központról, valamint a háborút viselt katonák szövetségéről van szó. Én azt sérelmezem, hogy miközben más polgári közintézmény esetében kevésbé merülnek fel gondok a belső anyanyelvhasználat terén, addig ezek esetében egyfajta arroganciát, olyan magatartást tanúsítanak, mintha a törvényen kívül, illetve afölött állnának.
Akciómmal arra akartam kihasználni az alkalmat, hogy ezeknek az intézményeknek a vezetőivel, helytartóival megértessem: Romániában immár olyan szintet ért el a demokratizálódás, a jogállamiság, hogy a törvényhozásban úgy-ahogy, de mégis kodifikálták a jogainkat. Ezek a jogok tehát megtalálhatóak a jogszabályokban, viszont ezek gyakorlatba ültetését épp azok akadályozzák, akiknek éppen az alkalmazás volna a feladatuk.
Az intézményvezetőknek átadtam a 64, hazai és nemzetközi dokumentumokban, a román és a magyar állam közötti egyezményekben található, a nyelvhasználati jogokra vonatkozó rendelkezések gyűjteményét, hogy próbálja befolyásolni a kérdésről alkotott felfogásukat, véleményüket.
– Milyen fogadtatásban részesült a górcső alá vett intézményeknél? Kapott-e ígéretet a kétnyelvűség biztosítására?
– Radu Moldovan megyei rendőrfőkapitány vendéglátónak minősült, készséges volt, hiszen irodájában fogadott. Viszont addig élveztem a vendégszeretetét, amíg letelt a tiltakozásomra kért idő, így három másik intézményhez már nem jutottam el. A rendőrparancsnok emberként nem sérelmezte, sőt normálisnak tartotta a kéréseimet. Rendőrként azonban – meglehetősen furcsa logikát követve – azt fejtegette: a jelenlegi jogszabály nem írja elő a speciális intézmények számára, hogy köteles kihelyezni a kétnyelvű feliratot. A rendőrség ugyanis nem közintézményként, hanem speciális intézményként határozza meg magát.
Hozzátette azt is, hogy törvénymódosítás hiányában is elrendelné a két-, sőt háromnyelvű felirat kifüggesztését, de csak ha a felettesei, a belügyminisztérium illetékesei utasítanák erre. Éppen ezért azt javasolta nekem, hogy forduljak személyesen ez ügyben a belügyminisztériumhoz, amit én már amúgy is terveztem, és ugyanerre kértem én is. Érdekes egyébként, hogy a parancsnok rákérdezett: miként fordítanám a román poliţia szót magyarra.
Amikor a világ legtermészetesebb módján rávágtam, hogy rendőrség, Radu Moldovan közölte: ezzel baj van, mert ez a magyarországi hasonló intézmény megnevezése és Magyarország sérelmezhetné, hogy Romániában ugyanazt a megnevezést használják. Tájékoztattam arról, hogy ez meglehetősen érdekes felfogás, hiszen a nyelv nem egy adott államhoz, térséghez kötődik, egy magyar szó, kifejezés bárhol a világon ugyanazt jelenti.
Szerinte ennek Romániában nincs magyar megfelelője, legfeljebb police-nak lehetne nevezni. Már csak azért sem tudtam elfogadni ezt az érvelést, hogy a városi rendőrség egyik részlegének bejáratára felkerült a magyar felirat: közelségi rendőrség.
– Mivel magyarázza, hogy ezek az intézmények nem alkalmazzák a törvényt, és megtagadják a többségi lakosság anyanyelv-használati jogának alkalmazását?
– Azt látom, hogy sokan nem mernek maguktól gondolkodni, inkább elvárják: a felettesük adjon utasítást a nyelvi jogok tiszteletben tartására. Holott az intézmény tekintélye is egészen más lenne, közelebb kerülne a polgárhoz, ha utóbbi kívülről is olvashatná anyanyelvén a megnevezését. Bennem mindig a gyarmatosítás érzetét kelti, és méltóságomban zavar, ha valahol tiltják az anyanyelvemet. Holott a jogszabályok léteznek, nem tartják tiszteletben a többség nyelvét.
Nem azt keresik, hogyan lehetne alkalmazni ezeket, hanem elzárkóznak ettől. Sőt sokan a nacionalista körök reakciójától, a nemzetárulás vádjától félnek, amikor nem függesztik ki a magyar feliratokat.
– A kolozsvári kisebbségkutató intézet nemrég ismertetett kutatása éppenséggel arról árulkodik, hogy ott biztosított a magyar nyelv használata a közigazgatásban, a közintézményekben, ahol a magyarság aránya 60 százalék fölött van. Milyen tapasztalata van e téren?
– Ezeken a vidékeken a szokásjog erősebb, mint az adott törvényi előírások. Itt nagyobb igénnyel, ösztönösen használják a polgárok ezeket a jogokat, hiszen ilyen a társadalmi környezet, a közösség nem igyekszik mindig a mások elvárásához alkalmazkodni. Vagyis a maga valóságában éli meg a kis magyar világát. Ahol kiszolgáltatottabb helyzetben van a magyarság, és azt gondolja: hátránya származhat abból, ha anyanyelvén szólal meg egy hivatalban, ott zsigeri félelem alakul ki az emberekben.
Holott aki lassan elhagyja az anyanyelvét, az a tudatában is meggyengül. Óriási gond az is, hogy a magyar embernek sokszor hamarabb beugranak a román kifejezések, emiatt például le is szoktak a magyar közigazgatási nyelvről. Éppen ezért javasoltam a magyar polgármestereknek, hogy vásárolják meg a szövetségünk által kiadott román–magyar közigazgatási szótárt, amelyből az önkormányzati alkalmazottak tanulmányozhatják a szaknyelvet. Erre szükség van, hiszen ha feladjuk anyanyelvünket, nem lesz magyar Erdélyben.
– Milyen esélyt lát arra, hogy a romániai közintézmények biztosítsák a nyelvi jogokat? Az önéhez hasonló akciók látványosak ugyan, de kétséges, hogy intézkedésre fogja sarkallni őket.
– Az autonómia is életforma: akkor lesz önrendelkezésünk, ha mi megteremtjük, nem akkor, ha más megadja nekünk. Ehhez hasonló a helyzet az anyanyelvhasználattal is. Ha meg akarjuk őrizni ezt az őseinktől örökölt jussunkat, ha tudatosan, mozgalomszerűen odafigyelünk arra, hogy a közintézmények, kereskedelmi társaságok tartsák tiszteletben a nyelvi jogokat, akkor sikerülhet. Rendelkezzünk bármilyen jogszabályi háttérrel, ha ennek gyakorlására nem mutatkozik igény bennünk, és ehhez nem társul tudatos helytállás, akkor nem fogják érvényesíteni a jogainkat.
Ellenkező esetben viszont úgy fogadnak el, ahogy viselkedünk. Nap mint nap következetesen kell megkövetelnünk a nyelvi jogaink alkalmazását, például arra késztetve a közintézmények hivatalnokait, hogy két nyelven tegyék közzé az űrlapokat. A csíkszeredai polgármesteri hivatalban legalább ötven formanyomtatvány lelhető fel magyarul is.
– És arra lát-e esélyt, hogy húsz év múlva regionális hivatalos nyelv legyen a magyar az ország azon régióiban, amelyekben számottevő a magyar közösség aránya? Ezt nemrég az RMDSZ tűzte ki célul.
– Én ennek esélyét nem két évtized múlva, hanem ma látom. Ha minden, magát magyarnak valló, magyarul gondolkodó és érző ember ezt fontosnak tartja, erre naponta odafigyel, akkor ez akkor is hivatalossá válik, ha nem nyilvánítják azzá kívülről. Ha mindenki tudatosan műveli, használja anyanyelvét, akkor ez hivatalossá válik. Éppen ezért hirdetjük felszólításként, hogy használd édes anyanyelvedet! Isten őrizz, hogy erre húsz évet kelljen várni, ennek a lehetősége már ma adott, csak kellő igény kell megfogalmazódjon erre.
Rostás Szabolcs. Krónika (Kolozsvár)
Rendelkezzünk bármilyen jogszabályi háttérrel, ha ennek gyakorlására nem mutatkozik igény bennünk, akkor mások nem fogják érvényesíteni a nyelvi jogainkat – jelentette ki lapunknak Veress Dávid, aki ismét több közintézményt szólított fel kétnyelvű feliratok elhelyezésére Csíkszeredában. Az Édes Anyanyelvünkért Szövetség elnöke a Krónikának adott interjúban leszögezte: a magyar nyelv regionális szintű hivatalossá tételére nem kell húsz évet várni, ám ennek érdekében az erdélyi magyaroknak nap mint nap következetesen kell megkövetelniük nyelvi jogaik alkalmazását.
- Csíkszeredai közintézmények előtt tartott szerdán tiltakozást, kétnyelvű feliratok kihelyezését kérve az intézmények homlokzataira. Az ember azt gondolná, hogy a tömbmagyar Székelyföldön kevésbé adódhatnak gondok a nyelvi jogok terén, mint mondjuk szórványvidéken.
– Az általam célba vett intézményeket hatalmi intézményeknek nevezném, hiszen a megyei és városi rendőrségről, az állami levéltárról, a bíróságot és az ügyészséget is magában foglaló törvényszékről, a megyei katonai központról, valamint a háborút viselt katonák szövetségéről van szó. Én azt sérelmezem, hogy miközben más polgári közintézmény esetében kevésbé merülnek fel gondok a belső anyanyelvhasználat terén, addig ezek esetében egyfajta arroganciát, olyan magatartást tanúsítanak, mintha a törvényen kívül, illetve afölött állnának.
Akciómmal arra akartam kihasználni az alkalmat, hogy ezeknek az intézményeknek a vezetőivel, helytartóival megértessem: Romániában immár olyan szintet ért el a demokratizálódás, a jogállamiság, hogy a törvényhozásban úgy-ahogy, de mégis kodifikálták a jogainkat. Ezek a jogok tehát megtalálhatóak a jogszabályokban, viszont ezek gyakorlatba ültetését épp azok akadályozzák, akiknek éppen az alkalmazás volna a feladatuk.
Az intézményvezetőknek átadtam a 64, hazai és nemzetközi dokumentumokban, a román és a magyar állam közötti egyezményekben található, a nyelvhasználati jogokra vonatkozó rendelkezések gyűjteményét, hogy próbálja befolyásolni a kérdésről alkotott felfogásukat, véleményüket.
– Milyen fogadtatásban részesült a górcső alá vett intézményeknél? Kapott-e ígéretet a kétnyelvűség biztosítására?
– Radu Moldovan megyei rendőrfőkapitány vendéglátónak minősült, készséges volt, hiszen irodájában fogadott. Viszont addig élveztem a vendégszeretetét, amíg letelt a tiltakozásomra kért idő, így három másik intézményhez már nem jutottam el. A rendőrparancsnok emberként nem sérelmezte, sőt normálisnak tartotta a kéréseimet. Rendőrként azonban – meglehetősen furcsa logikát követve – azt fejtegette: a jelenlegi jogszabály nem írja elő a speciális intézmények számára, hogy köteles kihelyezni a kétnyelvű feliratot. A rendőrség ugyanis nem közintézményként, hanem speciális intézményként határozza meg magát.
Hozzátette azt is, hogy törvénymódosítás hiányában is elrendelné a két-, sőt háromnyelvű felirat kifüggesztését, de csak ha a felettesei, a belügyminisztérium illetékesei utasítanák erre. Éppen ezért azt javasolta nekem, hogy forduljak személyesen ez ügyben a belügyminisztériumhoz, amit én már amúgy is terveztem, és ugyanerre kértem én is. Érdekes egyébként, hogy a parancsnok rákérdezett: miként fordítanám a román poliţia szót magyarra.
Amikor a világ legtermészetesebb módján rávágtam, hogy rendőrség, Radu Moldovan közölte: ezzel baj van, mert ez a magyarországi hasonló intézmény megnevezése és Magyarország sérelmezhetné, hogy Romániában ugyanazt a megnevezést használják. Tájékoztattam arról, hogy ez meglehetősen érdekes felfogás, hiszen a nyelv nem egy adott államhoz, térséghez kötődik, egy magyar szó, kifejezés bárhol a világon ugyanazt jelenti.
Szerinte ennek Romániában nincs magyar megfelelője, legfeljebb police-nak lehetne nevezni. Már csak azért sem tudtam elfogadni ezt az érvelést, hogy a városi rendőrség egyik részlegének bejáratára felkerült a magyar felirat: közelségi rendőrség.
– Mivel magyarázza, hogy ezek az intézmények nem alkalmazzák a törvényt, és megtagadják a többségi lakosság anyanyelv-használati jogának alkalmazását?
– Azt látom, hogy sokan nem mernek maguktól gondolkodni, inkább elvárják: a felettesük adjon utasítást a nyelvi jogok tiszteletben tartására. Holott az intézmény tekintélye is egészen más lenne, közelebb kerülne a polgárhoz, ha utóbbi kívülről is olvashatná anyanyelvén a megnevezését. Bennem mindig a gyarmatosítás érzetét kelti, és méltóságomban zavar, ha valahol tiltják az anyanyelvemet. Holott a jogszabályok léteznek, nem tartják tiszteletben a többség nyelvét.
Nem azt keresik, hogyan lehetne alkalmazni ezeket, hanem elzárkóznak ettől. Sőt sokan a nacionalista körök reakciójától, a nemzetárulás vádjától félnek, amikor nem függesztik ki a magyar feliratokat.
– A kolozsvári kisebbségkutató intézet nemrég ismertetett kutatása éppenséggel arról árulkodik, hogy ott biztosított a magyar nyelv használata a közigazgatásban, a közintézményekben, ahol a magyarság aránya 60 százalék fölött van. Milyen tapasztalata van e téren?
– Ezeken a vidékeken a szokásjog erősebb, mint az adott törvényi előírások. Itt nagyobb igénnyel, ösztönösen használják a polgárok ezeket a jogokat, hiszen ilyen a társadalmi környezet, a közösség nem igyekszik mindig a mások elvárásához alkalmazkodni. Vagyis a maga valóságában éli meg a kis magyar világát. Ahol kiszolgáltatottabb helyzetben van a magyarság, és azt gondolja: hátránya származhat abból, ha anyanyelvén szólal meg egy hivatalban, ott zsigeri félelem alakul ki az emberekben.
Holott aki lassan elhagyja az anyanyelvét, az a tudatában is meggyengül. Óriási gond az is, hogy a magyar embernek sokszor hamarabb beugranak a román kifejezések, emiatt például le is szoktak a magyar közigazgatási nyelvről. Éppen ezért javasoltam a magyar polgármestereknek, hogy vásárolják meg a szövetségünk által kiadott román–magyar közigazgatási szótárt, amelyből az önkormányzati alkalmazottak tanulmányozhatják a szaknyelvet. Erre szükség van, hiszen ha feladjuk anyanyelvünket, nem lesz magyar Erdélyben.
– Milyen esélyt lát arra, hogy a romániai közintézmények biztosítsák a nyelvi jogokat? Az önéhez hasonló akciók látványosak ugyan, de kétséges, hogy intézkedésre fogja sarkallni őket.
– Az autonómia is életforma: akkor lesz önrendelkezésünk, ha mi megteremtjük, nem akkor, ha más megadja nekünk. Ehhez hasonló a helyzet az anyanyelvhasználattal is. Ha meg akarjuk őrizni ezt az őseinktől örökölt jussunkat, ha tudatosan, mozgalomszerűen odafigyelünk arra, hogy a közintézmények, kereskedelmi társaságok tartsák tiszteletben a nyelvi jogokat, akkor sikerülhet. Rendelkezzünk bármilyen jogszabályi háttérrel, ha ennek gyakorlására nem mutatkozik igény bennünk, és ehhez nem társul tudatos helytállás, akkor nem fogják érvényesíteni a jogainkat.
Ellenkező esetben viszont úgy fogadnak el, ahogy viselkedünk. Nap mint nap következetesen kell megkövetelnünk a nyelvi jogaink alkalmazását, például arra késztetve a közintézmények hivatalnokait, hogy két nyelven tegyék közzé az űrlapokat. A csíkszeredai polgármesteri hivatalban legalább ötven formanyomtatvány lelhető fel magyarul is.
– És arra lát-e esélyt, hogy húsz év múlva regionális hivatalos nyelv legyen a magyar az ország azon régióiban, amelyekben számottevő a magyar közösség aránya? Ezt nemrég az RMDSZ tűzte ki célul.
– Én ennek esélyét nem két évtized múlva, hanem ma látom. Ha minden, magát magyarnak valló, magyarul gondolkodó és érző ember ezt fontosnak tartja, erre naponta odafigyel, akkor ez akkor is hivatalossá válik, ha nem nyilvánítják azzá kívülről. Ha mindenki tudatosan műveli, használja anyanyelvét, akkor ez hivatalossá válik. Éppen ezért hirdetjük felszólításként, hogy használd édes anyanyelvedet! Isten őrizz, hogy erre húsz évet kelljen várni, ennek a lehetősége már ma adott, csak kellő igény kell megfogalmazódjon erre.
Rostás Szabolcs. Krónika (Kolozsvár)
2012. május 11.
Magyar EP-képviselők napirenden kívüli felszólalása
Az új román kormány első lépései és programja miatt, valamint a tokaji bor ügyében emeltek szót magyar képviselők az Európai Parlament brüsszeli plenáris ülésén, napirenden kívül felszólalva.
A Fideszes Gál Kinga kijelentette: nem fogadható el, hogy a szocialista-liberális új román kormány első lépése a nemzeti kisebbségeknek biztosított jogok visszavonása legyen. Felháborítónak nevezte, hogy a kabinet azonnal elvonja a másfél milliós magyar kisebbség évek óta szorgalmazott és végre biztosított jogát a törvényesen megalakított önálló magyar karhoz a marosvásárhelyi orvosi egyetemen.
Elfogadhatatlannak nevezte azt is, hogy a kormány programjában a rendszerváltás óta először egyetlen szót sem ejtenek a nemzeti kisebbségekről, és hogy a kormány liberális párti vezetője a kisebbségi jogokat túlzott előjogoknak nyilvánítja.
Gál Kinga arról érdeklődött, hogy az EP szocialista és liberális frakciójának vezetői, "akik oly látványosan küzdenek ezekért a jogokért, sok esetben vélt jogsértések miatt", "most mit tesznek a valós jogsértések ellen".
Ugyanezen kérdéskör kapcsán Sógor Csaba (RMDSZ) arra hívta fel a figyelmet, hogy az új román kormány alakításához egy bizalmatlansági indítvány megszavazása vezetett, és az indítvány fő témája az önálló magyar nyelvű orvosi egyetemi kar létrehozása volt.
Mint fogalmazott, a kormány a másfél milliós magyar közösség "létét sem hajlandó tudomásul venni".
Ezt veszélyes tendenciának nevezte, és óva intette a most hatalomra került pártok vezetőit, hogy a válságos időszakban "a magyar kisebbség elleni támadásokkal próbálják elterelni a figyelmet az ország problémáiról".
Az MSZP EP-delegációját vezető Tabajdi Csaba felszólalásában arra emlékeztetett, hogy a tokaji név használatával és a termelési eljárással kapcsolatban az Európai Bíróság előtt van a korábbi szocialista magyar kormány Szlovákia elleni beadványa.
Hangoztatta, hogy az unió borreformjának egyik legnagyobb vívmánya az egységes eredetvédelmi szabályozás. A minőségi európai borok ügye azonban nem lehet államok közötti viszályok foglya – emelte ki. Népújság (Marosvásárhely)
Az új román kormány első lépései és programja miatt, valamint a tokaji bor ügyében emeltek szót magyar képviselők az Európai Parlament brüsszeli plenáris ülésén, napirenden kívül felszólalva.
A Fideszes Gál Kinga kijelentette: nem fogadható el, hogy a szocialista-liberális új román kormány első lépése a nemzeti kisebbségeknek biztosított jogok visszavonása legyen. Felháborítónak nevezte, hogy a kabinet azonnal elvonja a másfél milliós magyar kisebbség évek óta szorgalmazott és végre biztosított jogát a törvényesen megalakított önálló magyar karhoz a marosvásárhelyi orvosi egyetemen.
Elfogadhatatlannak nevezte azt is, hogy a kormány programjában a rendszerváltás óta először egyetlen szót sem ejtenek a nemzeti kisebbségekről, és hogy a kormány liberális párti vezetője a kisebbségi jogokat túlzott előjogoknak nyilvánítja.
Gál Kinga arról érdeklődött, hogy az EP szocialista és liberális frakciójának vezetői, "akik oly látványosan küzdenek ezekért a jogokért, sok esetben vélt jogsértések miatt", "most mit tesznek a valós jogsértések ellen".
Ugyanezen kérdéskör kapcsán Sógor Csaba (RMDSZ) arra hívta fel a figyelmet, hogy az új román kormány alakításához egy bizalmatlansági indítvány megszavazása vezetett, és az indítvány fő témája az önálló magyar nyelvű orvosi egyetemi kar létrehozása volt.
Mint fogalmazott, a kormány a másfél milliós magyar közösség "létét sem hajlandó tudomásul venni".
Ezt veszélyes tendenciának nevezte, és óva intette a most hatalomra került pártok vezetőit, hogy a válságos időszakban "a magyar kisebbség elleni támadásokkal próbálják elterelni a figyelmet az ország problémáiról".
Az MSZP EP-delegációját vezető Tabajdi Csaba felszólalásában arra emlékeztetett, hogy a tokaji név használatával és a termelési eljárással kapcsolatban az Európai Bíróság előtt van a korábbi szocialista magyar kormány Szlovákia elleni beadványa.
Hangoztatta, hogy az unió borreformjának egyik legnagyobb vívmánya az egységes eredetvédelmi szabályozás. A minőségi európai borok ügye azonban nem lehet államok közötti viszályok foglya – emelte ki. Népújság (Marosvásárhely)
2012. május 11.
Egyed Emesét köszöntötték
Hangulatos műsorral köszöntötte a kolozsvári Brassai Sámuel Elméleti Líceum közössége Egyed Emese irodalomtörténészt, egyetemi tanárt, az intézmény egykori pedagógusát szerda délután, annak apropóján, hogy áprilisban díszdoktori címmel tüntette ki őt a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem. – A korábbi és a jelenlegi tanárok, diákok számára egyaránt boldogság, hogy Egyed Emese ebben a jeles elismerésben részesült – hangsúlyozta az iskola jelenlegi épületének tornatermében tartott rendezvényen Hantz Lám Irén, utalva az Ungvári-Zrínyi Ildikó által a díszdoktori laudációban említett megvalósításokra. Mint mondta, Egyed Emese irodalomtörténeti kötetei, tanulmányai, valamint verseskötetei mellett említést érdemelnek a diákszínjátszás népszerűsítéséért végzett fáradozásai. Munkáját különböző kitüntetésekkel ismerték el – a Látó és a Székelyföld folyóiratok vers-díja, a Romániai Írók Szövetségének díja, a Déry Tiborról és Dsida Jenőről elnevezett díjak –, hangsúlyozta Hantz Lám Irén, majd úgy fogalmazott: „címeket és kitüntetéseket nem tudunk adományozni Egyed Emesének, megköszönjük viszont mindazt, amit a folytogató nyolcvanas években a magyar beszédért tett, továbbá, hogy megszervezte és vezette az iskola színjátszó csoportját”.
Az ünnepség keretében Vorzsák Milán, a Brassai angol szakos tanára idézte fel az egyetemi drámacsoporthoz és Egyed Emeséhez fűződő élményeit, az iskola diákjai pedig zenés, verses műsorral örvendeztették meg a jelenlévőket (felkészítő tanárok: Bálint Annamária zene- és Szallós-Kis Melinda magyar szakos pedagógus). Az ünnepelt örömét fejezte ki a találkozó kapcsán, és kifejtette: „hálás lehetek a Teremtőnek, amiért azzal foglalkozhattam, amit szeretek: olvasni, játszani, s hogy mindig az iskola közelében lehettem”. Hozzátette: lelki otthon számára a Brassai, szívesen tér vissza az intézmény régi-új falai közé.
(ferencz) Szabadság (Kolozsvár)
Hangulatos műsorral köszöntötte a kolozsvári Brassai Sámuel Elméleti Líceum közössége Egyed Emese irodalomtörténészt, egyetemi tanárt, az intézmény egykori pedagógusát szerda délután, annak apropóján, hogy áprilisban díszdoktori címmel tüntette ki őt a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem. – A korábbi és a jelenlegi tanárok, diákok számára egyaránt boldogság, hogy Egyed Emese ebben a jeles elismerésben részesült – hangsúlyozta az iskola jelenlegi épületének tornatermében tartott rendezvényen Hantz Lám Irén, utalva az Ungvári-Zrínyi Ildikó által a díszdoktori laudációban említett megvalósításokra. Mint mondta, Egyed Emese irodalomtörténeti kötetei, tanulmányai, valamint verseskötetei mellett említést érdemelnek a diákszínjátszás népszerűsítéséért végzett fáradozásai. Munkáját különböző kitüntetésekkel ismerték el – a Látó és a Székelyföld folyóiratok vers-díja, a Romániai Írók Szövetségének díja, a Déry Tiborról és Dsida Jenőről elnevezett díjak –, hangsúlyozta Hantz Lám Irén, majd úgy fogalmazott: „címeket és kitüntetéseket nem tudunk adományozni Egyed Emesének, megköszönjük viszont mindazt, amit a folytogató nyolcvanas években a magyar beszédért tett, továbbá, hogy megszervezte és vezette az iskola színjátszó csoportját”.
Az ünnepség keretében Vorzsák Milán, a Brassai angol szakos tanára idézte fel az egyetemi drámacsoporthoz és Egyed Emeséhez fűződő élményeit, az iskola diákjai pedig zenés, verses műsorral örvendeztették meg a jelenlévőket (felkészítő tanárok: Bálint Annamária zene- és Szallós-Kis Melinda magyar szakos pedagógus). Az ünnepelt örömét fejezte ki a találkozó kapcsán, és kifejtette: „hálás lehetek a Teremtőnek, amiért azzal foglalkozhattam, amit szeretek: olvasni, játszani, s hogy mindig az iskola közelében lehettem”. Hozzátette: lelki otthon számára a Brassai, szívesen tér vissza az intézmény régi-új falai közé.
(ferencz) Szabadság (Kolozsvár)
2012. május 11.
Startolt a XV. ETDK
Ma elkezdődik a tudományos munkák bemutatása a XV. Erdélyi Tudományos Diákköri Konferencián (ETDK), Kolozsváron.
Ma elkezdődik a tudományos munkák bemutatása a XV. Erdélyi Tudományos Diákköri Konferencián (ETDK), Kolozsváron. A verseny hivatalos megnyitóját tegnap délután a Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) főépületében rendezték meg. Az eseményen dr. Néda Zoltán A ritmus fogságában című díszelőadását tartotta meg, valamint fellépett az UniCante kórus. A nyitórendezvény az Ördögtérgye Néptáncegyüttes Ki mint veti táncát… című előadásával folytatódott, amelyet a Báthory István Elméleti Líceum dísztermében láthatott a közönség. A diákköri konferenciát a Babeş– Bolyai Tudományegyetem, a Kolozsvári Magyar Diákszövetség és a Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézet közösen szervezi. Az esemény a romániai felsőoktatási intézmények alapképzésben vagy mesteri képzésben részt vevő magyar hallgatóinak teremt fórumot tudományos kutatási eredményeik bemutatására. Idén kilenc helyszínen, 29 szekcióban, 199 diák ismerteti munkáját 106 zsűritag előtt. Az érdeklődők az előadásokon szabadon részt vehetnek. A XV. ETDK színvonalát színházi előadás, könyvbemutató és vendégelőadók szemináriumai emelik. A konferencia programkínálata a etdk.kmdsz.ro honlapon is megtekinthető. A rendezvény vasárnap az Auditorium Maximumban este díjátadóval ér véget. Új Magyar Szó (Bukarest)
Ma elkezdődik a tudományos munkák bemutatása a XV. Erdélyi Tudományos Diákköri Konferencián (ETDK), Kolozsváron.
Ma elkezdődik a tudományos munkák bemutatása a XV. Erdélyi Tudományos Diákköri Konferencián (ETDK), Kolozsváron. A verseny hivatalos megnyitóját tegnap délután a Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) főépületében rendezték meg. Az eseményen dr. Néda Zoltán A ritmus fogságában című díszelőadását tartotta meg, valamint fellépett az UniCante kórus. A nyitórendezvény az Ördögtérgye Néptáncegyüttes Ki mint veti táncát… című előadásával folytatódott, amelyet a Báthory István Elméleti Líceum dísztermében láthatott a közönség. A diákköri konferenciát a Babeş– Bolyai Tudományegyetem, a Kolozsvári Magyar Diákszövetség és a Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézet közösen szervezi. Az esemény a romániai felsőoktatási intézmények alapképzésben vagy mesteri képzésben részt vevő magyar hallgatóinak teremt fórumot tudományos kutatási eredményeik bemutatására. Idén kilenc helyszínen, 29 szekcióban, 199 diák ismerteti munkáját 106 zsűritag előtt. Az érdeklődők az előadásokon szabadon részt vehetnek. A XV. ETDK színvonalát színházi előadás, könyvbemutató és vendégelőadók szemináriumai emelik. A konferencia programkínálata a etdk.kmdsz.ro honlapon is megtekinthető. A rendezvény vasárnap az Auditorium Maximumban este díjátadóval ér véget. Új Magyar Szó (Bukarest)
2012. május 11.
RMDSZ: etnikai tisztogatás jöhet
Etnikai tisztogatástól tart Kovács Péter a minisztériumoknak alárendelt székelyföldi intézményekben. „Nem a tisztogatás véres változatára gondolok, hanem arra, hogy a magyar embereket le fogják váltani” – jelentette ki az ÚMSZ-nek az RMDSZ főtitkára a kormányfőnek azt a kijelentését kommentálva, miszerint a szakmai teljesítmény lesz az egyetlen kritérium az intézmények vezetőinek kinevezésekor.
Etnikai tisztogatástól tart Kovács Péter a minisztériumoknak alárendelt székelyföldi intézményekben. „Nem a tisztogatás véres változatára gondolok, hanem arra, hogy a magyar embereket le fogják váltani” – jelentette ki az ÚMSZ-nek az RMDSZ főtitkára a kormányfőnek azt a kijelentését kommentálva, miszerint a szakmai teljesítmény lesz az egyetlen kritérium az intézmények vezetőinek kinevezésekor.
Ponta a Gorj megyei dekoncentrált intézmények vezetőivel tartott szerdai tanácskozáson beszélt erről. Hangsúlyozta, nem várja el az intézményvezetőktől, hogy a hatalmon lévő pártok politikáját folytassák, az egyetlen elvárás, hogy betartsák a törvényeket és tisztességes módon szervezzék meg a választásokat.
Az RMDSZ főtitkára populista nyilatkozatnak tartja a kormányfő kijelentését. „Sokan bedőlnek Victor Ponta nyilatkozatának, és azt mondják magukban: végre egy olyan kormány került hatalomra, amely a szakmai felkészültséget, nem a politikai hovatartozást tartja elsődlegesnek. Ezeknek a szavaknak nem szabad bedőlni. Szép lassan az előző kormány mandátuma alatt kinevezett intézményvezetők mindegyikéről kiderül, hogy szakmailag nem felel meg a poszt betöltésére, ezért eltávolítják őket” – magyarázta Kovács Péter. Hozzátette: szerinte a Ponta-kormány „mindenkit elsöpör majd útjából”, akiket az előző kabinet helyezett tisztségbe. „El tudom például képzelni azt, hogy a székelyföldi megyékben etnikai tisztogatás lesz a minisztériumoknak alárendelt intézményekben. Nyilván, nem a tisztogatás véres változatára gondolok, hanem arra, hogy a magyar embereket le fogják váltani” – mondta a politikus.
Kovács szerint az utóbbi években sikerült elérni, hogy a székelyföldi megyék minisztériumoknak alárendelt intézményeiben a magyarság „majdnem” a számarányának megfelelően legyen képviselve, az etnikai arányok azonban hamarosan meg fognak fordulni. „Egy csöppnyi kétségem sincs afelől, hogy ez meg fog történni” – jelentette ki. Az RMDSZ főtitkára megjegyezte: a tisztségviselők leváltása jogi szempontból nem lesz problémamentes az új kormány számára. „Ne feledjük, hogy ezek az emberek versenyvizsgával jutottak posztjukhoz” – jegyezte meg.
Román prefektusok a székely megyékben
Victor Ponta Gorj megyében hét prefektus megtartásáról beszélt. Ladányi Zsolt Hargita megyei prefektus nincs közöttük, és utódját is homály fedi. Ladányi a jelenlegi alprefektusra, Andrei Jean-Adrian volt alprefektusra tippel. „Az elmúlt huszonkét év alatt soha nem történt még meg, hogy a prefektusi intézmény vezetőségi tagjai között ne lettek volna magyarok, de úgy néz ki, hogy most egy ilyen időszak következik, és most ezzel kell szembenézni” – kommentálta a fejleményeket Ladányi, hozzátéve: a magyar többségű megyékben, mint Hargita megye is – ahol a lakosság 85 százaléka magyar ajkú – a hivatalt magyarra kellene bízni, hiszen a prefektusi munka technikai, nem politikai jellegű. Mint korábban írtuk, Kovászna megyében a magyarellenességéről hírhedt Codrin Munteanu váltja György Ervint a prefektusi székben.
„Nem sok jót ígérnek”
Az RMDSZ aggódva figyeli azt, ami az országban történik, hiszen a Ponta-kormány döntései nem sok jót ígérnek az erdélyi magyarságnak, de az országnak se – jelentette ki tegnapi sepsiszentgyörgyi sajtótájékoztatóján Kelemen Hunor. Az RMDSZ szövetségi elnöke elmondta: azt tapasztalták, hogy az ellenzéki retorika megváltozik, ha egy párt megkezdi a kormányzati munkát, de a Szociál-Liberális Szövetség (USL) kormánya nem így indult. A szövetségi elnök ugyanakkor azt reméli , hogy Crin Antonescu liberális pártelnök nacionalista nyilatkozatait nem követik kormányzati döntések.
Az RMDSZ nem tűri a választási törvény módosítását
Kelemen Hunor elmondta: a szenátus által elfogadott új választási törvényt a képviselőházban megpróbálják módosítani. Az új jogszabály révén ugyanis előfordulhat, hogy egy 20-22 százalékkal rendelkező párt nem jut be a parlamentbe. A Szociáldemokrata Párt rájött, a 40-45 százalékos támogatottságával akár 75 százalékos parlamenti képviseletet szerezhet, ezért az egész belpolitikai rendszert át akarja írni. Hozzátette, ha a képviselőházban nem tudják érdemben módosítani a választási törvényt, akkor az Alkotmánybírósághoz fordulnak. Új Magyar Szó (Bukarest)
Etnikai tisztogatástól tart Kovács Péter a minisztériumoknak alárendelt székelyföldi intézményekben. „Nem a tisztogatás véres változatára gondolok, hanem arra, hogy a magyar embereket le fogják váltani” – jelentette ki az ÚMSZ-nek az RMDSZ főtitkára a kormányfőnek azt a kijelentését kommentálva, miszerint a szakmai teljesítmény lesz az egyetlen kritérium az intézmények vezetőinek kinevezésekor.
Etnikai tisztogatástól tart Kovács Péter a minisztériumoknak alárendelt székelyföldi intézményekben. „Nem a tisztogatás véres változatára gondolok, hanem arra, hogy a magyar embereket le fogják váltani” – jelentette ki az ÚMSZ-nek az RMDSZ főtitkára a kormányfőnek azt a kijelentését kommentálva, miszerint a szakmai teljesítmény lesz az egyetlen kritérium az intézmények vezetőinek kinevezésekor.
Ponta a Gorj megyei dekoncentrált intézmények vezetőivel tartott szerdai tanácskozáson beszélt erről. Hangsúlyozta, nem várja el az intézményvezetőktől, hogy a hatalmon lévő pártok politikáját folytassák, az egyetlen elvárás, hogy betartsák a törvényeket és tisztességes módon szervezzék meg a választásokat.
Az RMDSZ főtitkára populista nyilatkozatnak tartja a kormányfő kijelentését. „Sokan bedőlnek Victor Ponta nyilatkozatának, és azt mondják magukban: végre egy olyan kormány került hatalomra, amely a szakmai felkészültséget, nem a politikai hovatartozást tartja elsődlegesnek. Ezeknek a szavaknak nem szabad bedőlni. Szép lassan az előző kormány mandátuma alatt kinevezett intézményvezetők mindegyikéről kiderül, hogy szakmailag nem felel meg a poszt betöltésére, ezért eltávolítják őket” – magyarázta Kovács Péter. Hozzátette: szerinte a Ponta-kormány „mindenkit elsöpör majd útjából”, akiket az előző kabinet helyezett tisztségbe. „El tudom például képzelni azt, hogy a székelyföldi megyékben etnikai tisztogatás lesz a minisztériumoknak alárendelt intézményekben. Nyilván, nem a tisztogatás véres változatára gondolok, hanem arra, hogy a magyar embereket le fogják váltani” – mondta a politikus.
Kovács szerint az utóbbi években sikerült elérni, hogy a székelyföldi megyék minisztériumoknak alárendelt intézményeiben a magyarság „majdnem” a számarányának megfelelően legyen képviselve, az etnikai arányok azonban hamarosan meg fognak fordulni. „Egy csöppnyi kétségem sincs afelől, hogy ez meg fog történni” – jelentette ki. Az RMDSZ főtitkára megjegyezte: a tisztségviselők leváltása jogi szempontból nem lesz problémamentes az új kormány számára. „Ne feledjük, hogy ezek az emberek versenyvizsgával jutottak posztjukhoz” – jegyezte meg.
Román prefektusok a székely megyékben
Victor Ponta Gorj megyében hét prefektus megtartásáról beszélt. Ladányi Zsolt Hargita megyei prefektus nincs közöttük, és utódját is homály fedi. Ladányi a jelenlegi alprefektusra, Andrei Jean-Adrian volt alprefektusra tippel. „Az elmúlt huszonkét év alatt soha nem történt még meg, hogy a prefektusi intézmény vezetőségi tagjai között ne lettek volna magyarok, de úgy néz ki, hogy most egy ilyen időszak következik, és most ezzel kell szembenézni” – kommentálta a fejleményeket Ladányi, hozzátéve: a magyar többségű megyékben, mint Hargita megye is – ahol a lakosság 85 százaléka magyar ajkú – a hivatalt magyarra kellene bízni, hiszen a prefektusi munka technikai, nem politikai jellegű. Mint korábban írtuk, Kovászna megyében a magyarellenességéről hírhedt Codrin Munteanu váltja György Ervint a prefektusi székben.
„Nem sok jót ígérnek”
Az RMDSZ aggódva figyeli azt, ami az országban történik, hiszen a Ponta-kormány döntései nem sok jót ígérnek az erdélyi magyarságnak, de az országnak se – jelentette ki tegnapi sepsiszentgyörgyi sajtótájékoztatóján Kelemen Hunor. Az RMDSZ szövetségi elnöke elmondta: azt tapasztalták, hogy az ellenzéki retorika megváltozik, ha egy párt megkezdi a kormányzati munkát, de a Szociál-Liberális Szövetség (USL) kormánya nem így indult. A szövetségi elnök ugyanakkor azt reméli , hogy Crin Antonescu liberális pártelnök nacionalista nyilatkozatait nem követik kormányzati döntések.
Az RMDSZ nem tűri a választási törvény módosítását
Kelemen Hunor elmondta: a szenátus által elfogadott új választási törvényt a képviselőházban megpróbálják módosítani. Az új jogszabály révén ugyanis előfordulhat, hogy egy 20-22 százalékkal rendelkező párt nem jut be a parlamentbe. A Szociáldemokrata Párt rájött, a 40-45 százalékos támogatottságával akár 75 százalékos parlamenti képviseletet szerezhet, ezért az egész belpolitikai rendszert át akarja írni. Hozzátette, ha a képviselőházban nem tudják érdemben módosítani a választási törvényt, akkor az Alkotmánybírósághoz fordulnak. Új Magyar Szó (Bukarest)
2012. május 11.
Répás: folytatódik a moldvai magyar oktatási program
Folytatódik a moldvai magyar oktatási program, immár a Romániai Magyar Pedagógus Szövetség vezetésével és szakmai felügyeletével - mondta a nemzetpolitikai helyettes államtitkár pénteken Budapesten.
Répás Zsuzsanna a Veszélyeztetett örökség - veszélyeztetett kultúrák - a moldvai csángók címmel rendezett tanácskozás nyitónapján kiemelte: a magyar kormány számára a moldvai magyarság ügye kiemelt fontosságú.
A politikus úgy fogalmazott, hogy ismert az asszimiláció erőssége és a számos megpróbáltatás, amelyet a moldvai magyarság sorsul kapott. Éppen ezért mindent el kell követni azért, hogy segítsük moldvai nemzettársainkat, hogy nyelvüket, kultúrájukat a következő nemzedékek számára átörökíthessék - mondta az államtitkár.
Répás Zsuzsanna kitért arra, hogy a tavalyi népszámlálás (a csángók által nagy számban lakott) Bákó megyében több magyar mutatott ki, mint ahányan tíz esztendővel ezelőtt ott voltak. Úgy véli, ez akkor is jó eredmény, ha tudjuk, hogy ezúttal is csak egy töredékről beszélünk.
Megjegyezte: néhány évvel ezelőtt még a magyar bölcsésznövendékeket is visszafordították Csángóföld tiltott területéről, ma a moldvai magyar órákat látogató csángógyerekek egymással versengenek a szavalóversenyeken.
Az irány tehát jó - folytatta - kiemelve: azon kell közösen dolgozni, hogy a hatásfok és az eredményesség még magasabb lehessen a negyedmilliós moldvai katolikusság csaknem ötvenezres magyar ajkú közösségeiben.
A helyettes államtitkár kitért arra, hogy a moldvai magyarság által megőrzött archaikus népi kultúra a Kárpát-medencét is meghódítva tovább él, mert azt "az őrzők, a csángó nép megóvta". Az évszázadokon át őrzött nyelv, hit és kultúra egyedülálló és erőt adó teljesítmény, amely hangsúlyossá teszi fokozott felelősségünket e veszélyeztetett értékek megvédésére - mutatott rá.
Répás Zsuzsanna szerint a feladat egyértelmű, felelősséggel, eredményesen és elkötelezetten kell előre vinni a magunk lehetőségei szerint a magyarság ügyét.
A kétnapos nemzetközi tanácskozás első napján előadást tart többek között Tánczos Vilmos, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem oktatója, aki a moldvai csángók nyelvcseréjéhez szól hozzá a 2011-es népszámlálás tapasztalatai és előzetes adatai alapján. Iancu Laura, az MTA Néprajzi Kutatóintézetének munkatársa a moldvai csángók katolikus identitásának gyökereiről és hátteréről beszél, míg Diószegi László, a budapesti Teleki László Alapítvány vezetője a moldvai csángók magyar nyelvű hitéletének történetét tekinti át. Szó lesz még a moldvai csángók gazdasági migrációjáról, a moldvai csángó magyar csoportok Magyarországra való 1940-es évekbeli áttelepüléséről, és a csángók erdélyi irányított letelepedéséről. A pénteki napot egyházügyi kerekasztal-beszélgetés zárja.
Szombaton a moldvai oktatási program áll az eszmecsere középpontjában, illetve csángó fiatalok részvételével tartanak kerekasztal-beszélgetést. A tanácskozást Rejtőzködő Csángóföld mottóval Lakatos Demeter, Demse Márton, Duma András, Iancu Laura csángó művész verseiből és prózáiból, moldvai csángó énekekből, táncokból álló műsor zárja.
A nemzetpolitikai államtitkárság írásos összegzése szerint a moldvai csángók a Kárpát-medencén kívül, a magyar nyelvterület legkeletibb peremén élő népcsoport. A felgyorsuló asszimiláció ellenére még ma is 45-50 ezerre tehető a magyarul beszélők száma. Moldvában az 1950-es években néhány esztendeig tartó periódust kivéve soha sem volt magyar nyelvű oktatás. Ezért kiemelkedő jelentőségű, hogy a magyar kormány és a magyar civil társadalom támogatásával iskolán kívüli magyar nyelvű oktatás indult a csángó falvakban, ez ma a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége szakmai felügyelete alatt és szervezésben folyik. A program keretében jelenleg 25 moldvai faluban mintegy 2200 csángó gyermeknek oktatják a magyar nyelvet és a magyar irodalmat. MTI
Folytatódik a moldvai magyar oktatási program, immár a Romániai Magyar Pedagógus Szövetség vezetésével és szakmai felügyeletével - mondta a nemzetpolitikai helyettes államtitkár pénteken Budapesten.
Répás Zsuzsanna a Veszélyeztetett örökség - veszélyeztetett kultúrák - a moldvai csángók címmel rendezett tanácskozás nyitónapján kiemelte: a magyar kormány számára a moldvai magyarság ügye kiemelt fontosságú.
A politikus úgy fogalmazott, hogy ismert az asszimiláció erőssége és a számos megpróbáltatás, amelyet a moldvai magyarság sorsul kapott. Éppen ezért mindent el kell követni azért, hogy segítsük moldvai nemzettársainkat, hogy nyelvüket, kultúrájukat a következő nemzedékek számára átörökíthessék - mondta az államtitkár.
Répás Zsuzsanna kitért arra, hogy a tavalyi népszámlálás (a csángók által nagy számban lakott) Bákó megyében több magyar mutatott ki, mint ahányan tíz esztendővel ezelőtt ott voltak. Úgy véli, ez akkor is jó eredmény, ha tudjuk, hogy ezúttal is csak egy töredékről beszélünk.
Megjegyezte: néhány évvel ezelőtt még a magyar bölcsésznövendékeket is visszafordították Csángóföld tiltott területéről, ma a moldvai magyar órákat látogató csángógyerekek egymással versengenek a szavalóversenyeken.
Az irány tehát jó - folytatta - kiemelve: azon kell közösen dolgozni, hogy a hatásfok és az eredményesség még magasabb lehessen a negyedmilliós moldvai katolikusság csaknem ötvenezres magyar ajkú közösségeiben.
A helyettes államtitkár kitért arra, hogy a moldvai magyarság által megőrzött archaikus népi kultúra a Kárpát-medencét is meghódítva tovább él, mert azt "az őrzők, a csángó nép megóvta". Az évszázadokon át őrzött nyelv, hit és kultúra egyedülálló és erőt adó teljesítmény, amely hangsúlyossá teszi fokozott felelősségünket e veszélyeztetett értékek megvédésére - mutatott rá.
Répás Zsuzsanna szerint a feladat egyértelmű, felelősséggel, eredményesen és elkötelezetten kell előre vinni a magunk lehetőségei szerint a magyarság ügyét.
A kétnapos nemzetközi tanácskozás első napján előadást tart többek között Tánczos Vilmos, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem oktatója, aki a moldvai csángók nyelvcseréjéhez szól hozzá a 2011-es népszámlálás tapasztalatai és előzetes adatai alapján. Iancu Laura, az MTA Néprajzi Kutatóintézetének munkatársa a moldvai csángók katolikus identitásának gyökereiről és hátteréről beszél, míg Diószegi László, a budapesti Teleki László Alapítvány vezetője a moldvai csángók magyar nyelvű hitéletének történetét tekinti át. Szó lesz még a moldvai csángók gazdasági migrációjáról, a moldvai csángó magyar csoportok Magyarországra való 1940-es évekbeli áttelepüléséről, és a csángók erdélyi irányított letelepedéséről. A pénteki napot egyházügyi kerekasztal-beszélgetés zárja.
Szombaton a moldvai oktatási program áll az eszmecsere középpontjában, illetve csángó fiatalok részvételével tartanak kerekasztal-beszélgetést. A tanácskozást Rejtőzködő Csángóföld mottóval Lakatos Demeter, Demse Márton, Duma András, Iancu Laura csángó művész verseiből és prózáiból, moldvai csángó énekekből, táncokból álló műsor zárja.
A nemzetpolitikai államtitkárság írásos összegzése szerint a moldvai csángók a Kárpát-medencén kívül, a magyar nyelvterület legkeletibb peremén élő népcsoport. A felgyorsuló asszimiláció ellenére még ma is 45-50 ezerre tehető a magyarul beszélők száma. Moldvában az 1950-es években néhány esztendeig tartó periódust kivéve soha sem volt magyar nyelvű oktatás. Ezért kiemelkedő jelentőségű, hogy a magyar kormány és a magyar civil társadalom támogatásával iskolán kívüli magyar nyelvű oktatás indult a csángó falvakban, ez ma a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége szakmai felügyelete alatt és szervezésben folyik. A program keretében jelenleg 25 moldvai faluban mintegy 2200 csángó gyermeknek oktatják a magyar nyelvet és a magyar irodalmat. MTI
2012. május 11.
Cél a nem ismert moldvai költészet és irodalom bemutatása
Versben, prózában, énekkel és tánccal mutatkoznak be szombaton Csángóföld kincsei a Magyarság Háza által útjára indított Rejtőzködő Kárpát-medence sorozat második rendezvényén, amely egyben a közreműködő Teleki László Alapítvány moldvai csángókkal foglalkozó pénteki tudományos konferenciájának lesz a záróeseménye.
Az alapítvány hatodik alkalommal rendezi meg a Veszélyeztetett örökség – veszélyeztetett kultúrák: a moldvai csángók című tudományos konferenciát, amely mindig a moldvai csángókkal kapcsolatos aktuális kérdésekről szól – mondta el az MTI-nek Diószegi László, a Teleki László Alapítvány elnöke, egyben a szombati program szerkesztő-rendezője. Mint hozzátette, a pénteki konferencia a migráció, a nyelvváltás, a demográfia témaköreivel és az egyházüggyel foglalkozik, de olyan különlegességeket is felölel, amelyek eddig nem kerültek a moldvai csángó kérdéskör fókuszába.
Ennek jegyében kerül sor szombaton a fiatal moldvai értelmiségiekkel való beszélgetésre, amely azért különleges, mert Moldvában évszázadokon keresztül nem volt magyar nyelvű oktatás, ezért magyar értelmiségi kör sem alakulhatott ki – mutatott rá a szervező. 2000 óta azonban a magyar állam és civil szféra támogatásával iskolán kívüli magyar nyelvű oktatás folyik a területen.
A kezdeményezésnek már meg is van az eredménye, mert egy rendkívül tehetséges fiatal értelmiségi generáció kibontakozásának vagyunk a szemtanúi – tette hozzá. A Magyarság Háza által útjára indított Rejtőzködő Kárpát-medence sorozat második állomásaként meghirdetett szombati rendezvény célja a „nem ismert moldvai költészet és irodalom bemutatása”.
Az alapítvánnyal közösen rendezett A moldvai csángók élete – versben, prózában, énekkel és tánccal előadva című műsorban öt moldvai verselő, prózaíró mutatkozik be. Lakatos Demeter (1911–1974) költeményeit Csoma Gergely előadásában hallhatja a közönség. A másik négy költő pedig személyesen mutatja be alkotásait.
A rangidős a somoskai születésű író, költő Demse Márton lesz. Utána a ma is Klézsén élő és alkotó Duma Andrást ismerheti meg a közönség. Végül két fiatal tehetség mutatkozik be, akik az 1989 utáni változások során tanulták meg a magyar nyelvet, oly módon, hogy ma már magyarul írják költeményeiket. Ők Diósi (Gábor) Felicia, akinek novellás-, illetve regénykötete is megjelent hazánkban, valamint Iancu Laura költő, aki az idén kapott József Attila-díjat.
A rendezvény további részében Moldvából érkező népzenészek fogják szórakoztatni a közönséget, Petrás Mária és Antal Tibor énekét is hallhatják az érdeklődők. Hodorog András és a Somos együttes muzsikájára pedig moldvai csángó táncosok mutatják be örökségüket. Mint arra a rendező rámutatott, a csángó költők művészete mélyen gyökeredzik a moldvai világban, ezért különösen fontos, hogy a helyi népművészet is helyet kapjon a műsorban. MNO
Versben, prózában, énekkel és tánccal mutatkoznak be szombaton Csángóföld kincsei a Magyarság Háza által útjára indított Rejtőzködő Kárpát-medence sorozat második rendezvényén, amely egyben a közreműködő Teleki László Alapítvány moldvai csángókkal foglalkozó pénteki tudományos konferenciájának lesz a záróeseménye.
Az alapítvány hatodik alkalommal rendezi meg a Veszélyeztetett örökség – veszélyeztetett kultúrák: a moldvai csángók című tudományos konferenciát, amely mindig a moldvai csángókkal kapcsolatos aktuális kérdésekről szól – mondta el az MTI-nek Diószegi László, a Teleki László Alapítvány elnöke, egyben a szombati program szerkesztő-rendezője. Mint hozzátette, a pénteki konferencia a migráció, a nyelvváltás, a demográfia témaköreivel és az egyházüggyel foglalkozik, de olyan különlegességeket is felölel, amelyek eddig nem kerültek a moldvai csángó kérdéskör fókuszába.
Ennek jegyében kerül sor szombaton a fiatal moldvai értelmiségiekkel való beszélgetésre, amely azért különleges, mert Moldvában évszázadokon keresztül nem volt magyar nyelvű oktatás, ezért magyar értelmiségi kör sem alakulhatott ki – mutatott rá a szervező. 2000 óta azonban a magyar állam és civil szféra támogatásával iskolán kívüli magyar nyelvű oktatás folyik a területen.
A kezdeményezésnek már meg is van az eredménye, mert egy rendkívül tehetséges fiatal értelmiségi generáció kibontakozásának vagyunk a szemtanúi – tette hozzá. A Magyarság Háza által útjára indított Rejtőzködő Kárpát-medence sorozat második állomásaként meghirdetett szombati rendezvény célja a „nem ismert moldvai költészet és irodalom bemutatása”.
Az alapítvánnyal közösen rendezett A moldvai csángók élete – versben, prózában, énekkel és tánccal előadva című műsorban öt moldvai verselő, prózaíró mutatkozik be. Lakatos Demeter (1911–1974) költeményeit Csoma Gergely előadásában hallhatja a közönség. A másik négy költő pedig személyesen mutatja be alkotásait.
A rangidős a somoskai születésű író, költő Demse Márton lesz. Utána a ma is Klézsén élő és alkotó Duma Andrást ismerheti meg a közönség. Végül két fiatal tehetség mutatkozik be, akik az 1989 utáni változások során tanulták meg a magyar nyelvet, oly módon, hogy ma már magyarul írják költeményeiket. Ők Diósi (Gábor) Felicia, akinek novellás-, illetve regénykötete is megjelent hazánkban, valamint Iancu Laura költő, aki az idén kapott József Attila-díjat.
A rendezvény további részében Moldvából érkező népzenészek fogják szórakoztatni a közönséget, Petrás Mária és Antal Tibor énekét is hallhatják az érdeklődők. Hodorog András és a Somos együttes muzsikájára pedig moldvai csángó táncosok mutatják be örökségüket. Mint arra a rendező rámutatott, a csángó költők művészete mélyen gyökeredzik a moldvai világban, ezért különösen fontos, hogy a helyi népművészet is helyet kapjon a műsorban. MNO
2012. május 11.
Krónika: Az RMDSZ kormány elleni pereket javasol az önkormányzatoknak
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) a kormánnyal való pereskedésre szólítja fel azokat az önkormányzatokat, amelyektől a Ponta-kabinet vissza akarja venni a kormány tartalékalapjából április elején, még az Ungureanu kormány által kiutalt pénzt - derült ki az erdélyi Krónika című napilap egyik pénteki számában közölt beszámolójából.
A lap Kelemen Hunor RMDSZ elnök sepsiszentgyörgyi sajtóértekezletéről szóló cikke szerint a szövetség jogászai dolgoznak azon, hogy az önkormányzatok a keresetet egységesen tudják benyújtani a közigazgatási bíróságon. Kelemen Hunor szerint a Ponta-kormány rendeletét formai okokra hivatkozva kell megtámadni, hiszen semmilyen előírásnak nem felel meg, például többek között nem bocsátották 30 napos közvitára. „Eltévelyedett intézkedésnek tartom, hiszen már ezeket a pénzeket bevették a helyi költségvetésbe, szerződéseket írtak alá, adósságokat törlesztettek belőle” – idézi a Krónika Kelemen Hunort.
A Romániában kormányra került szociálliberális szövetség (USL) egyebek mellett azzal vádolta az előző Ungureanu-kabinetet az ellene beterjesztett és el is fogadott bizalmatlansági indítványban, hogy kampánycélokra használt fel közpénzeket. Az Ungureanu-kormány, amelyben az RMDSZ is részt vett, április elején 150 millió eurót utalt ki különböző önkormányzatoknak - közöttük magyarlakta településeknek -, hogy felhalmozott adósságaikat és az uniós beruházásaik önrészét finanszírozzák. Az USL szerint az elosztás az önkormányzatok politikai színezete alapján történt, azzal a céllal, hogy segítse az akkori kormánypártok önkormányzati választási kampányát. A hét elején hivatalba lépett Ponta-kormány egyik első sürgősségi rendeletével visszavonta az önkormányzatoknak április 3-án kiutalt összegeket.
Borboly Csaba, a Hargita megyei közgyűlés elnöke korábban közölte: közigazgatási bíróságon támadja meg a Ponta-kormány - véleménye szerint felelőtlenül kibocsátott - rendeletét. A megyének kiutalt mintegy másfél millió euró egyebek mellett a sürgősségi mentőszolgálat korszerűsítését célzó uniós projekt önrészére kell, amiről Hargita megye nem mondhat le.
Borbély László, az RMDSZ politikai alelnöke a tartalékalapból származó pénz kiutalásakor az MTI-nek úgy nyilatkozott: több mint száz, magyarok által lakott erdélyi település is található a támogatott önkormányzatok listáján, a nekik megítélt összeg pedig eléri a 20 millió eurót. MTI
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) a kormánnyal való pereskedésre szólítja fel azokat az önkormányzatokat, amelyektől a Ponta-kabinet vissza akarja venni a kormány tartalékalapjából április elején, még az Ungureanu kormány által kiutalt pénzt - derült ki az erdélyi Krónika című napilap egyik pénteki számában közölt beszámolójából.
A lap Kelemen Hunor RMDSZ elnök sepsiszentgyörgyi sajtóértekezletéről szóló cikke szerint a szövetség jogászai dolgoznak azon, hogy az önkormányzatok a keresetet egységesen tudják benyújtani a közigazgatási bíróságon. Kelemen Hunor szerint a Ponta-kormány rendeletét formai okokra hivatkozva kell megtámadni, hiszen semmilyen előírásnak nem felel meg, például többek között nem bocsátották 30 napos közvitára. „Eltévelyedett intézkedésnek tartom, hiszen már ezeket a pénzeket bevették a helyi költségvetésbe, szerződéseket írtak alá, adósságokat törlesztettek belőle” – idézi a Krónika Kelemen Hunort.
A Romániában kormányra került szociálliberális szövetség (USL) egyebek mellett azzal vádolta az előző Ungureanu-kabinetet az ellene beterjesztett és el is fogadott bizalmatlansági indítványban, hogy kampánycélokra használt fel közpénzeket. Az Ungureanu-kormány, amelyben az RMDSZ is részt vett, április elején 150 millió eurót utalt ki különböző önkormányzatoknak - közöttük magyarlakta településeknek -, hogy felhalmozott adósságaikat és az uniós beruházásaik önrészét finanszírozzák. Az USL szerint az elosztás az önkormányzatok politikai színezete alapján történt, azzal a céllal, hogy segítse az akkori kormánypártok önkormányzati választási kampányát. A hét elején hivatalba lépett Ponta-kormány egyik első sürgősségi rendeletével visszavonta az önkormányzatoknak április 3-án kiutalt összegeket.
Borboly Csaba, a Hargita megyei közgyűlés elnöke korábban közölte: közigazgatási bíróságon támadja meg a Ponta-kormány - véleménye szerint felelőtlenül kibocsátott - rendeletét. A megyének kiutalt mintegy másfél millió euró egyebek mellett a sürgősségi mentőszolgálat korszerűsítését célzó uniós projekt önrészére kell, amiről Hargita megye nem mondhat le.
Borbély László, az RMDSZ politikai alelnöke a tartalékalapból származó pénz kiutalásakor az MTI-nek úgy nyilatkozott: több mint száz, magyarok által lakott erdélyi település is található a támogatott önkormányzatok listáján, a nekik megítélt összeg pedig eléri a 20 millió eurót. MTI
2012. május 11.
Németh Zsolt: aggodalomra adnak okot az elmúlt napok romániai eseményeit
Gazda Árpád, az MTI tudósítója jelenti:
Aggasztónak találta Németh Zsolt, a magyar Külügyminisztérium parlamenti államtitkára az elmúlt napok romániai eseményeit; az MTI-nek adott csütörtöki kolozsvári nyilatkozatában úgy fogalmazott, hogy a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) ügye, továbbá a választójogi törvényre és a kisebbségi törvényre vonatkozó bukaresti kormányzati megnyilvánulások aggodalomra adnak okot.
Németh Zsolt a 23. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor beharangozó sajtótájékoztatója után az MTI-nek azt mondta, hogy az elmúlt időszakban afféle "mézes évekké" alakította a román-magyar kapcsolatokat a kölcsönös tisztelet és a kölcsönös érdekek felismerése. Kifejtette, ez állt a hátterében annak, hogy a legkülönfélébb kérdésekben - így a mezőgazdasági és a kohéziós politikában, az energetikában, a határtérség fejlesztésében, valamint a Duna stratégiában - sikeres projekteket bonyolított le a két fél.
"A kölcsönös tiszteletnek fontos része volt az erdélyi magyarság alapvető emberi jogainak, szerzett jogainak a tiszteletben tartása is" - tette hozzá az államtitkár. "Az elmúlt napok megnyilvánulásai aggodalommal töltenek el bennünket. Ha a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemre (MOGYE) gondolunk, vagy a választójogi törvénnyel, a kisebbségi törvénnyel kapcsolatos kormányzati megnyilvánulásokra, azok sajnos aggodalomra adnak okot" - fogalmazott Németh Zsolt.
Az államtitkár elmondta, "nincs Magyarország és Románia feltétlenül sikerre ítélve". Utalt rá, hogy a kilencvenes években egyfajta "hidegbéke" jellemezte Magyarország és Románia kapcsolatait.
Azt mondta, Budapest elhibázottnak tartaná, "ha a biztatóan alakuló magyar-román kapcsolatrendszernek vége szakadna, ez nem csupán a két ország szempontjából, hanem az egész térség szempontjából elhibázott lenne; ennek Közép-Európa stabilitása, a közép-európai fejlődés, a jólét is kárát látná". Hozzátette, van lehetőség e veszély elkerülésére. "Ehhez politikai akarat kell, amely a magyar kormány részéről adott" - jelentette ki a külügyi államtitkár.
A hétfőn beiktatott baloldali román kormány első intézkedéseivel megakadályozta a MOGYE magyar karának a létrehozását. Az új hatalom képviselői kijelentették, szakítanak az arányos képviselet elvével, és tisztán egyéni választókerületes parlamenti választási rendszert alakítanak ki. Nyilvánvalóvá tették ugyanakkor, hogy a parlamentben 2005 óta elakadt kisebbségi törvényt a kulturális autonómia fejezete nélkül kívánják elfogadtatni. MTI
Gazda Árpád, az MTI tudósítója jelenti:
Aggasztónak találta Németh Zsolt, a magyar Külügyminisztérium parlamenti államtitkára az elmúlt napok romániai eseményeit; az MTI-nek adott csütörtöki kolozsvári nyilatkozatában úgy fogalmazott, hogy a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) ügye, továbbá a választójogi törvényre és a kisebbségi törvényre vonatkozó bukaresti kormányzati megnyilvánulások aggodalomra adnak okot.
Németh Zsolt a 23. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor beharangozó sajtótájékoztatója után az MTI-nek azt mondta, hogy az elmúlt időszakban afféle "mézes évekké" alakította a román-magyar kapcsolatokat a kölcsönös tisztelet és a kölcsönös érdekek felismerése. Kifejtette, ez állt a hátterében annak, hogy a legkülönfélébb kérdésekben - így a mezőgazdasági és a kohéziós politikában, az energetikában, a határtérség fejlesztésében, valamint a Duna stratégiában - sikeres projekteket bonyolított le a két fél.
"A kölcsönös tiszteletnek fontos része volt az erdélyi magyarság alapvető emberi jogainak, szerzett jogainak a tiszteletben tartása is" - tette hozzá az államtitkár. "Az elmúlt napok megnyilvánulásai aggodalommal töltenek el bennünket. Ha a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemre (MOGYE) gondolunk, vagy a választójogi törvénnyel, a kisebbségi törvénnyel kapcsolatos kormányzati megnyilvánulásokra, azok sajnos aggodalomra adnak okot" - fogalmazott Németh Zsolt.
Az államtitkár elmondta, "nincs Magyarország és Románia feltétlenül sikerre ítélve". Utalt rá, hogy a kilencvenes években egyfajta "hidegbéke" jellemezte Magyarország és Románia kapcsolatait.
Azt mondta, Budapest elhibázottnak tartaná, "ha a biztatóan alakuló magyar-román kapcsolatrendszernek vége szakadna, ez nem csupán a két ország szempontjából, hanem az egész térség szempontjából elhibázott lenne; ennek Közép-Európa stabilitása, a közép-európai fejlődés, a jólét is kárát látná". Hozzátette, van lehetőség e veszély elkerülésére. "Ehhez politikai akarat kell, amely a magyar kormány részéről adott" - jelentette ki a külügyi államtitkár.
A hétfőn beiktatott baloldali román kormány első intézkedéseivel megakadályozta a MOGYE magyar karának a létrehozását. Az új hatalom képviselői kijelentették, szakítanak az arányos képviselet elvével, és tisztán egyéni választókerületes parlamenti választási rendszert alakítanak ki. Nyilvánvalóvá tették ugyanakkor, hogy a parlamentben 2005 óta elakadt kisebbségi törvényt a kulturális autonómia fejezete nélkül kívánják elfogadtatni. MTI
2012. május 12.
Személye példát mutat számunkra és a román politikum számára is
Felavatták Erzsébet királyné kolozsvári mellszobrát
„Hazatért a királyné, Erzsébet!” – köszöntötte az ünneplőket Adorjáni Dezső Zoltán evangélikus-lutheránus püspök Erzsébet királyné mellszobrának tegnapi avatásán. „Védelmező, erős vár volt számunkra, aki arra tanít, hogy ha akarjuk, megtaláljuk a közös utat. Meg lehet egyezni, ki lehet békülni” – fogalmazott a püspök.
Németh Zsolt, a magyar külügyminisztérium parlamenti államtitkára – az Alexander Dubček által 1968-ban megalkotott kifejezés, az emberarcú szocializmus apropóján – az asszonyarcú dualizmus megtestesítőjének nevezte Erzsébet királynét: „A magyarság számára elfogadhatóvá varázsolta a dualizmust, amely nem volt könnyű munka, ismerve azt, hogy férje, Ferenc József hogyan kezdte az uralkodását”. Az államtitkár szerint Sissi megtalálta a kulcsot a magyar szívekhez, emiatt példamutató a személye a román aktuálpolitika szereplőinek is. „Az elmúlt években kibontakozott, de az utóbbi napokban elhalványodott emberarcú romániai magyarságpolitika folytatható és folytatandó” – üzeni Sissi Németh Zsolt szerint.
Kötő József RMDSZ-es parlamenti képviselő nem a „kedvenc” megvilágításban értekezett a bajor származású királynéról, hanem a látnoki erővel rendelkező személyiségét domborította ki beszédében. „Hitt a magyarság országépítő erejében, európai küldetésében, a nemzeti emelkedettségben, és arra sarkall, hogy megfogalmazzuk a magunk hitvallását is. Sajnos önpusztító csatározások korát éljük itthon és Európában, a királyné pedig azt üzeni ennek a kornak: emberi magatartásunk emelkedettsége a gyakorlatban a közösség javára fordított cselekedetekben érhető tetten” – mondta a képviselő.
Gergely Balázs, a szoborállítás kezdeményezője ünnepi beszédében elmondta: egy évvel ezelőtt döntöttük el, hogy hazahozzuk és ismét közkinccsé tesszük. „Reméljük, hogy egy újabb szakaszban a Kolozsvári Művészeti Múzeumban időközben megtalált eredeti Sissi-szobrot visszaállíthatjuk majd az eredeti helyére, a Fellegvár alá” – közölte az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) országos alelnöke, a párt kolozsvári polgármesterjelöltje.
Az evangélikus-lutheránus püspökség udvarán leleplezett Sissi-szobor a miskolci Erzsébet-szobor mása. A másolatot Gergely Zoltán szobrászművész készítette, a padot is magába foglaló talapzat pedig Cini László műve. A leleplezést követően Adorjáni Dezső megáldotta a szobrot, és talapzatánál elhelyezte a magyarság és az egység koszorúját. A szoboravatásról készített fotóriportunkat megtekinthetik portálunk (www.szabadsag.ro) Riport menüjében.
K. H. I. Szabadság (Kolozsvár)
Felavatták Erzsébet királyné kolozsvári mellszobrát
„Hazatért a királyné, Erzsébet!” – köszöntötte az ünneplőket Adorjáni Dezső Zoltán evangélikus-lutheránus püspök Erzsébet királyné mellszobrának tegnapi avatásán. „Védelmező, erős vár volt számunkra, aki arra tanít, hogy ha akarjuk, megtaláljuk a közös utat. Meg lehet egyezni, ki lehet békülni” – fogalmazott a püspök.
Németh Zsolt, a magyar külügyminisztérium parlamenti államtitkára – az Alexander Dubček által 1968-ban megalkotott kifejezés, az emberarcú szocializmus apropóján – az asszonyarcú dualizmus megtestesítőjének nevezte Erzsébet királynét: „A magyarság számára elfogadhatóvá varázsolta a dualizmust, amely nem volt könnyű munka, ismerve azt, hogy férje, Ferenc József hogyan kezdte az uralkodását”. Az államtitkár szerint Sissi megtalálta a kulcsot a magyar szívekhez, emiatt példamutató a személye a román aktuálpolitika szereplőinek is. „Az elmúlt években kibontakozott, de az utóbbi napokban elhalványodott emberarcú romániai magyarságpolitika folytatható és folytatandó” – üzeni Sissi Németh Zsolt szerint.
Kötő József RMDSZ-es parlamenti képviselő nem a „kedvenc” megvilágításban értekezett a bajor származású királynéról, hanem a látnoki erővel rendelkező személyiségét domborította ki beszédében. „Hitt a magyarság országépítő erejében, európai küldetésében, a nemzeti emelkedettségben, és arra sarkall, hogy megfogalmazzuk a magunk hitvallását is. Sajnos önpusztító csatározások korát éljük itthon és Európában, a királyné pedig azt üzeni ennek a kornak: emberi magatartásunk emelkedettsége a gyakorlatban a közösség javára fordított cselekedetekben érhető tetten” – mondta a képviselő.
Gergely Balázs, a szoborállítás kezdeményezője ünnepi beszédében elmondta: egy évvel ezelőtt döntöttük el, hogy hazahozzuk és ismét közkinccsé tesszük. „Reméljük, hogy egy újabb szakaszban a Kolozsvári Művészeti Múzeumban időközben megtalált eredeti Sissi-szobrot visszaállíthatjuk majd az eredeti helyére, a Fellegvár alá” – közölte az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) országos alelnöke, a párt kolozsvári polgármesterjelöltje.
Az evangélikus-lutheránus püspökség udvarán leleplezett Sissi-szobor a miskolci Erzsébet-szobor mása. A másolatot Gergely Zoltán szobrászművész készítette, a padot is magába foglaló talapzat pedig Cini László műve. A leleplezést követően Adorjáni Dezső megáldotta a szobrot, és talapzatánál elhelyezte a magyarság és az egység koszorúját. A szoboravatásról készített fotóriportunkat megtekinthetik portálunk (www.szabadsag.ro) Riport menüjében.
K. H. I. Szabadság (Kolozsvár)
2012. május 12.
A zsidómentő Wallenbergre emlékeztek Kolozsváron
Prőhle Gergely: Tisztességes keresztény nem lehet antiszemita
Wallenberg-évvé nyilvánította a magyar kormány 2012-t, amelyben a neves svéd diplomata és más keresztény zsidómentők tevékenységére emlékezve, a holokauszt áldozatai előtt kell fejet hajtanunk. A Budapesten elkezdődött rendezvénysorozat pénteken Kolozsváron folytatódott, a City Plaza szálló emeleti előadótermében, Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusa, a Kolozsvári Zsidó Hitközség és a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház közös szervezésében. Beszédet mondott Szilágyi Mátyás főkonzul, Németh Zsolt, Magyarország külügyi államtitkára, Prőhle Gergely magyar helyettes külügyi államtitkár, Adorjáni Dezső Zoltán evangélikus-lutheránus püspök, Szilágyi Júlia és Nussbaum László holokauszt-túlélők, valamint Antal Margit, Járosi Andor néhai lutheránus lelkész unokája. A felszólalók figyelmeztettek: a fiatal nemzedékeket szembesíteni kell a múlttal, s példaképként kell eléjük állítani az embermentőket.
Szilágyi Mátyás kolozsvári magyar főkonzul az egybegyűlteket köszöntő beszédében rámutatott: a magyarországi holokauszt emléknapjához kapcsolódó rendezvény a Raoul Wallenberg emléke előtti főhajtás is egyben, hiszen a neves svéd diplomata és zsidómentő a vészkorszak idején ember maradt az embertelenségben. A rendezvény ugyanakkor előadással tiszteleg két további zsidómentő emléke előtt: Járosi Andor néhai lutheránus lelkész „erdélyi Wallenbergként” tanúsította emberszeretetét, Sztehlo Gábor budapesti evangélikus lelkész pedig 1600 zsidó gyermek életét mentette meg. A főkonzul hangsúlyozta: a rendezvény az áldozatok és a túlélők előtti főhajtás is egyben, a humánum és a kegyelet napja, hiszen a zsidók nélkül az erdélyi kultúra „nem létezne, vagy jóval szegényebb lenne”.
Beszédében Németh Zsolt magyar külügyi államtitkár felhívta a figyelmet arra, hogy a magyar kormány nagy hangsúlyt fektet az idén az embermentők példájának felmutatására, s ennek keretében a budapesti alsó dunai rakpartot tizenkét embermentőről nevezte el, akiknek az emlékére május 15-én, Budapesten, nagyszabású konferenciát rendeznek. Németh szerint a kolozsvári Járosi Andor sorsa párhuzamot mutat a felvidéki Esterházy János és Raoul Wallenberg sorsával, hiszen kezdetben valamennyien a nácik ellen harcoltak, de végül mindhárman a szovjet rendszernek estek áldozatául. „Sorsuk drámai módon bizonyítja, hogy a nemzeti és a szovjet típusú szocializmus egylényegű” – fogalmazott.
Nem könnyű a múlttal szembenézni
Az államtitkár utalt arra, hogy bonyolult feladat a múlttal, az emberáldozat, illetve az egyéni és a közösségi szolidaritás kérdésével szembenézni, és emlékeztetett arra, hogy ezek az értékek azzal a társadalmi és nemzeti egységgel szembesültek, amelyek a holokauszt korabeli Európát meghatározták. Úgy vélte, az embermentők példájából a ma élőkre az erkölcsi felelősség fogalma maradt, ami rendkívül fontosnak bizonyulhat napjainkban, amikor „a nemzeti önzés divatja” az öreg kontinensen újra előtérbe kerül. Leszögezte: ez a pragmatizmusnak álcázott önzéskultusz jelenleg az európai jobboldali eliteket söpri el, de később a baloldali eliteket is sorra kerítheti, és ismét előkészítheti a szélsőségek hatalomra jutását. Ezzel a folyamattal szemben pedig Wallenberg példájához kell folyamodnunk, hiszen a szolidaritás ellenszer lehet arra, ami ma földrészünkön történik.
A résztvevők – akik között Füzes Oszkár, Magyarország bukaresti nagykövete is jelen volt – dokumentumfilmet láthattak Raoul Wallenberg zsidómentő tevékenységéről és tragikus, részleteiben mindmáig nem tisztázott háború utáni sorsáról. Ezt követően került sor az Adalékok a kolozsvári zsidóság múltjához című kötet magyar nyelvű kiadásának bemutatására. A tudományos tanulmányokat tartalmazó kötet Schwartz Róbert kolozsvári zsidó hitközségi elnök irányításával történő lefordítását és kiadását a Kolozsvári Magyar Főkonzulátus és az OTP Románia támogatta.
Az áldozatok, a hóhérok és a hősök nem a semmiből, hanem magából a társadalomból kerülnek ki, mint ahogyan a kutatók is onnan vétetnek, és az általuk feltárt adatoknak oda kellene visszatérniük – ezzel a gondolattal kezdte méltatását Szilágyi Júlia. Az irodalomkritikus és esztéta felhívta a figyelmet annak veszélyeire, hogy nemzedékek nőnek fel anélkül, hogy a közelmúlt eseményeiről tudomást szerezzenek, pedig a történelem ismerése, az abból történő okulás az egyik legfőbb cél kellene hogy legyen.
Kossuth elítélte az antiszemitizmust
Szilágyi Júlia Kossuth Lajost idézte: „Én ember és ember között faj, nyelv, vallásfelekezet miatt soha nem tettem s nem is fogok tenni különbséget; az antiszemitikus agitációt, mint a XIX. század embere, szégyellem, mint magyar restellem, mint hazafi kárhoztatom.” Majd elmesélte saját élettapasztalatát az embermentésről. „Van olyan időszak a történelemben, amikor az emberséget büntetik, s ezt megmentőim vállalták” – mondta arra emlékezve, hogy nyolc éves korában megmentették az életét. Később, több mint ötven évvel ezelőtt döntött amellett, hogy ha már halálraítéltségét sikerült túlélnie, a magyar nyelv és irodalom szolgálatába szegődik.
Az irodalomkritikus elmondta: a kötet a kolozsvári zsidóság történetét jóformán a középkortól a holokauszt utáni időkig ismerteti, azaz Bethlen Gábortól indulva, a zsidóságnak a modernizációban betöltött szerepéig. Felmutatja egyben azoknak a zsidó embereknek a példáját is, akik „a pszichológiától a pingpongig” Kolozsvár hírnevét öregbítették.
Szilágyi szóvá tette, hogy a holokauszt után hét évtizeddel sincs az áldozatoknak köztéri emlékműve Kolozsváron. „A történelem nem ismerése is történelem” – vonta le a keserű következtetést.
Akihez Wallenberg segítő keze nem ért el
Nussbaum László, akit tizenöt évesen hurcoltak gettóba, onnan pedig Auschwitzba, s aki tizenhat évesen Buchenwaldban szabadult fel, olyan túlélőként mondott beszédet, „akihez Wallenberg segítő keze nem ért el”. Kijelentette: egyike azon kevés túlélőknek, akik a holokausztról még tanúskodni tudnak.
A nyugalmazott közgazdász bevallotta: az eltelt hét évtized során azt tapasztalta, hogy az időkkel együtt az emberek is megváltoznak. Ha akkoriban gyűlölte is az őt elverő diáktársait vagy pedig a lágerbeli megkínzóit, ma már megbocsátana nekik. Úgy véli, keresztény diáktársai nem voltak teljes mértékben hibások, hiszen a korabeli média a zsidókkal szembeni agresszióra buzdította és tanította őket. Nem haragszik már amiatt sem, hogy a háború végén a helyi zsidó temetőbe német katonákat földeltek el, hiszen ma már tudja, hogy a szülő „egyformán siratja azt a fiát, akit lelőttek és azt, akit a gázkamrában végeztek ki”. Sőt, Otto Hermann német lágerparancsnokra is úgy emlékszik (aki egyébként antifasiszta volt), mint aki az életét megmentette azáltal, hogy egyik alkalommal az Appelplatz-on megverte. Megtanulta tehát: „csak embereket, ideológiákat, véleményeket lehet elítélni, népeket nem”.
Fájdalommal állapította meg, hogy bár Romániában – akárcsak más államokban – hatályos törvények ítélik el az antiszemita, a náci és a fasiszta megnyilvánulásokat, és ezek a jogszabályok büntetéseket is kilátásba helyeznek, egyetlen hazai elítélt személyről sincs tudomása. Ez pedig rendkívül veszélyes, mert a törvény be nem tartása a szélsőségesek megerősödéséhez vezet, ami könnyen diktatúrába torkollhat, amint ezt a délszláv térségben albánok, horvátok és mások ellen véghezvitt megdöbbentő genocídiumok is bizonyítják.
Köztéri Járosi-szobrot kért a püspök
Adorjáni Dezső Zoltán evangélikus-lutheránus püspök Járosi Andor lelkész példájáról beszélt, akit Lőwy Dánieltől, a kolozsvári zsidóság történelmének írójától kölcsönzött szóhasználattal „Szamos-parti Wallenberg”-nek nevezett. A kolozsvári evangélikus pap üldözött zsidókat keresztelt, bújtatott, mentett, ellenszegülve a kor hatalmasainak. A püspök Makkai Sándort idézte, aki szerint Járosit erdélyi sorsa készítette fel a mártíromságra. Végül – amint az Járosi Andor unokájának, Antal Margit tanárnak a Járosi-életutat és a „rejtve működő” lelkész magatartását ismertető-bemutató kiváló előadásából is kiderült – a kolozsvári Wallenberget szintén a szovjetek hurcolták el, és még 1944 karácsonyán meghalt, Magnyitogorszk egyik lágerében.
A lutheránus egyházfő hangot adott annak az óhajának, hogy a zsidómentő Járosi Andor emlékét Kolozsváron köztéri szobor örökítse meg.
Sztehlo Gábor budapesti evangélikus lelkész embermentő tevékenységéről Prőhle Gergely helyettes külügyi államtitkár tartott előadást, aki egyidejűleg a magyarországi evangélikus egyház világi elöljárója. Közölte: az emlékezés fő célja, hogy beleéljük magunkat azoknak az embereknek a sorsába, akikre emlékezünk, hiszen „amikor az embermentőkről beszélünk, az áldozatok előtt tisztelgünk”.
Relativizmusba torkollnak a viták
Az európai kultúra és társadalom zsidó-keresztény hagyományairól szólva, a magyar diplomata arra a következtetésre jutott, hogy „tisztességes keresztény soha, semmilyen körülmények között nem lehet antiszemita”, mint ahogyan azt sem lehet patikamérlegen lemérni, ki milyen mértékben volt embermentő. Úgy vélte, a napjainkban zajló vonatkozó viták általában relativizmusba torkollnak, s azokban a résztvevők saját gyengeségeikre keresnek mentséget.
Prőhle szerint a mai állami vezetőknek, tisztségviselőknek, továbbá mindazoknak, akik értékközpontúan gondolkoznak, feladatuk hidat építeni az európai térség alapját képező zsidó-keresztény hagyományok és a modern ember sokszor nihilizmusra hajló életfelfogása között.
A rendezvény végén Adorjáni Dezső Zoltán püspök imádkozott az áldozatokért, majd Kallós Miklós egyetemi tanár a halottak emlékére elmondani szokott zsidó imával zárta a kolozsvári Wallenberg-rendezvényt.
--------------------------------------------------------------------------------
RAOUL WALLENBERGRŐL NEVEZNEK EL TERMET AZ EURÓPAI PARLAMENTBEN
Születésének 100. évfordulója alkalmából parlamenti üléstermet neveznek el Raoul Wallenberg egykori svéd diplomatáról – döntött egyhangúan az Európai Parlament (EP) elnöksége. Raoul Wallenberg Magyarországon fejtette ki tevékenységét, amellyel magyar zsidók ezreit mentette meg az Auschwitzba való deportálástól és a biztos haláltól. A magyar kormány a 2012-es évet az embermentő diplomata születésének 100. évfordulója alkalmából Raoul Wallenberg Emlékévnek nyilvánította, és döntött a Raoul Wallenberg Emlékbizottság felállításáról.
TIBORI SZABÓ ZOLTÁN. Szabadság (Kolozsvár)
Prőhle Gergely: Tisztességes keresztény nem lehet antiszemita
Wallenberg-évvé nyilvánította a magyar kormány 2012-t, amelyben a neves svéd diplomata és más keresztény zsidómentők tevékenységére emlékezve, a holokauszt áldozatai előtt kell fejet hajtanunk. A Budapesten elkezdődött rendezvénysorozat pénteken Kolozsváron folytatódott, a City Plaza szálló emeleti előadótermében, Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusa, a Kolozsvári Zsidó Hitközség és a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház közös szervezésében. Beszédet mondott Szilágyi Mátyás főkonzul, Németh Zsolt, Magyarország külügyi államtitkára, Prőhle Gergely magyar helyettes külügyi államtitkár, Adorjáni Dezső Zoltán evangélikus-lutheránus püspök, Szilágyi Júlia és Nussbaum László holokauszt-túlélők, valamint Antal Margit, Járosi Andor néhai lutheránus lelkész unokája. A felszólalók figyelmeztettek: a fiatal nemzedékeket szembesíteni kell a múlttal, s példaképként kell eléjük állítani az embermentőket.
Szilágyi Mátyás kolozsvári magyar főkonzul az egybegyűlteket köszöntő beszédében rámutatott: a magyarországi holokauszt emléknapjához kapcsolódó rendezvény a Raoul Wallenberg emléke előtti főhajtás is egyben, hiszen a neves svéd diplomata és zsidómentő a vészkorszak idején ember maradt az embertelenségben. A rendezvény ugyanakkor előadással tiszteleg két további zsidómentő emléke előtt: Járosi Andor néhai lutheránus lelkész „erdélyi Wallenbergként” tanúsította emberszeretetét, Sztehlo Gábor budapesti evangélikus lelkész pedig 1600 zsidó gyermek életét mentette meg. A főkonzul hangsúlyozta: a rendezvény az áldozatok és a túlélők előtti főhajtás is egyben, a humánum és a kegyelet napja, hiszen a zsidók nélkül az erdélyi kultúra „nem létezne, vagy jóval szegényebb lenne”.
Beszédében Németh Zsolt magyar külügyi államtitkár felhívta a figyelmet arra, hogy a magyar kormány nagy hangsúlyt fektet az idén az embermentők példájának felmutatására, s ennek keretében a budapesti alsó dunai rakpartot tizenkét embermentőről nevezte el, akiknek az emlékére május 15-én, Budapesten, nagyszabású konferenciát rendeznek. Németh szerint a kolozsvári Járosi Andor sorsa párhuzamot mutat a felvidéki Esterházy János és Raoul Wallenberg sorsával, hiszen kezdetben valamennyien a nácik ellen harcoltak, de végül mindhárman a szovjet rendszernek estek áldozatául. „Sorsuk drámai módon bizonyítja, hogy a nemzeti és a szovjet típusú szocializmus egylényegű” – fogalmazott.
Nem könnyű a múlttal szembenézni
Az államtitkár utalt arra, hogy bonyolult feladat a múlttal, az emberáldozat, illetve az egyéni és a közösségi szolidaritás kérdésével szembenézni, és emlékeztetett arra, hogy ezek az értékek azzal a társadalmi és nemzeti egységgel szembesültek, amelyek a holokauszt korabeli Európát meghatározták. Úgy vélte, az embermentők példájából a ma élőkre az erkölcsi felelősség fogalma maradt, ami rendkívül fontosnak bizonyulhat napjainkban, amikor „a nemzeti önzés divatja” az öreg kontinensen újra előtérbe kerül. Leszögezte: ez a pragmatizmusnak álcázott önzéskultusz jelenleg az európai jobboldali eliteket söpri el, de később a baloldali eliteket is sorra kerítheti, és ismét előkészítheti a szélsőségek hatalomra jutását. Ezzel a folyamattal szemben pedig Wallenberg példájához kell folyamodnunk, hiszen a szolidaritás ellenszer lehet arra, ami ma földrészünkön történik.
A résztvevők – akik között Füzes Oszkár, Magyarország bukaresti nagykövete is jelen volt – dokumentumfilmet láthattak Raoul Wallenberg zsidómentő tevékenységéről és tragikus, részleteiben mindmáig nem tisztázott háború utáni sorsáról. Ezt követően került sor az Adalékok a kolozsvári zsidóság múltjához című kötet magyar nyelvű kiadásának bemutatására. A tudományos tanulmányokat tartalmazó kötet Schwartz Róbert kolozsvári zsidó hitközségi elnök irányításával történő lefordítását és kiadását a Kolozsvári Magyar Főkonzulátus és az OTP Románia támogatta.
Az áldozatok, a hóhérok és a hősök nem a semmiből, hanem magából a társadalomból kerülnek ki, mint ahogyan a kutatók is onnan vétetnek, és az általuk feltárt adatoknak oda kellene visszatérniük – ezzel a gondolattal kezdte méltatását Szilágyi Júlia. Az irodalomkritikus és esztéta felhívta a figyelmet annak veszélyeire, hogy nemzedékek nőnek fel anélkül, hogy a közelmúlt eseményeiről tudomást szerezzenek, pedig a történelem ismerése, az abból történő okulás az egyik legfőbb cél kellene hogy legyen.
Kossuth elítélte az antiszemitizmust
Szilágyi Júlia Kossuth Lajost idézte: „Én ember és ember között faj, nyelv, vallásfelekezet miatt soha nem tettem s nem is fogok tenni különbséget; az antiszemitikus agitációt, mint a XIX. század embere, szégyellem, mint magyar restellem, mint hazafi kárhoztatom.” Majd elmesélte saját élettapasztalatát az embermentésről. „Van olyan időszak a történelemben, amikor az emberséget büntetik, s ezt megmentőim vállalták” – mondta arra emlékezve, hogy nyolc éves korában megmentették az életét. Később, több mint ötven évvel ezelőtt döntött amellett, hogy ha már halálraítéltségét sikerült túlélnie, a magyar nyelv és irodalom szolgálatába szegődik.
Az irodalomkritikus elmondta: a kötet a kolozsvári zsidóság történetét jóformán a középkortól a holokauszt utáni időkig ismerteti, azaz Bethlen Gábortól indulva, a zsidóságnak a modernizációban betöltött szerepéig. Felmutatja egyben azoknak a zsidó embereknek a példáját is, akik „a pszichológiától a pingpongig” Kolozsvár hírnevét öregbítették.
Szilágyi szóvá tette, hogy a holokauszt után hét évtizeddel sincs az áldozatoknak köztéri emlékműve Kolozsváron. „A történelem nem ismerése is történelem” – vonta le a keserű következtetést.
Akihez Wallenberg segítő keze nem ért el
Nussbaum László, akit tizenöt évesen hurcoltak gettóba, onnan pedig Auschwitzba, s aki tizenhat évesen Buchenwaldban szabadult fel, olyan túlélőként mondott beszédet, „akihez Wallenberg segítő keze nem ért el”. Kijelentette: egyike azon kevés túlélőknek, akik a holokausztról még tanúskodni tudnak.
A nyugalmazott közgazdász bevallotta: az eltelt hét évtized során azt tapasztalta, hogy az időkkel együtt az emberek is megváltoznak. Ha akkoriban gyűlölte is az őt elverő diáktársait vagy pedig a lágerbeli megkínzóit, ma már megbocsátana nekik. Úgy véli, keresztény diáktársai nem voltak teljes mértékben hibások, hiszen a korabeli média a zsidókkal szembeni agresszióra buzdította és tanította őket. Nem haragszik már amiatt sem, hogy a háború végén a helyi zsidó temetőbe német katonákat földeltek el, hiszen ma már tudja, hogy a szülő „egyformán siratja azt a fiát, akit lelőttek és azt, akit a gázkamrában végeztek ki”. Sőt, Otto Hermann német lágerparancsnokra is úgy emlékszik (aki egyébként antifasiszta volt), mint aki az életét megmentette azáltal, hogy egyik alkalommal az Appelplatz-on megverte. Megtanulta tehát: „csak embereket, ideológiákat, véleményeket lehet elítélni, népeket nem”.
Fájdalommal állapította meg, hogy bár Romániában – akárcsak más államokban – hatályos törvények ítélik el az antiszemita, a náci és a fasiszta megnyilvánulásokat, és ezek a jogszabályok büntetéseket is kilátásba helyeznek, egyetlen hazai elítélt személyről sincs tudomása. Ez pedig rendkívül veszélyes, mert a törvény be nem tartása a szélsőségesek megerősödéséhez vezet, ami könnyen diktatúrába torkollhat, amint ezt a délszláv térségben albánok, horvátok és mások ellen véghezvitt megdöbbentő genocídiumok is bizonyítják.
Köztéri Járosi-szobrot kért a püspök
Adorjáni Dezső Zoltán evangélikus-lutheránus püspök Járosi Andor lelkész példájáról beszélt, akit Lőwy Dánieltől, a kolozsvári zsidóság történelmének írójától kölcsönzött szóhasználattal „Szamos-parti Wallenberg”-nek nevezett. A kolozsvári evangélikus pap üldözött zsidókat keresztelt, bújtatott, mentett, ellenszegülve a kor hatalmasainak. A püspök Makkai Sándort idézte, aki szerint Járosit erdélyi sorsa készítette fel a mártíromságra. Végül – amint az Járosi Andor unokájának, Antal Margit tanárnak a Járosi-életutat és a „rejtve működő” lelkész magatartását ismertető-bemutató kiváló előadásából is kiderült – a kolozsvári Wallenberget szintén a szovjetek hurcolták el, és még 1944 karácsonyán meghalt, Magnyitogorszk egyik lágerében.
A lutheránus egyházfő hangot adott annak az óhajának, hogy a zsidómentő Járosi Andor emlékét Kolozsváron köztéri szobor örökítse meg.
Sztehlo Gábor budapesti evangélikus lelkész embermentő tevékenységéről Prőhle Gergely helyettes külügyi államtitkár tartott előadást, aki egyidejűleg a magyarországi evangélikus egyház világi elöljárója. Közölte: az emlékezés fő célja, hogy beleéljük magunkat azoknak az embereknek a sorsába, akikre emlékezünk, hiszen „amikor az embermentőkről beszélünk, az áldozatok előtt tisztelgünk”.
Relativizmusba torkollnak a viták
Az európai kultúra és társadalom zsidó-keresztény hagyományairól szólva, a magyar diplomata arra a következtetésre jutott, hogy „tisztességes keresztény soha, semmilyen körülmények között nem lehet antiszemita”, mint ahogyan azt sem lehet patikamérlegen lemérni, ki milyen mértékben volt embermentő. Úgy vélte, a napjainkban zajló vonatkozó viták általában relativizmusba torkollnak, s azokban a résztvevők saját gyengeségeikre keresnek mentséget.
Prőhle szerint a mai állami vezetőknek, tisztségviselőknek, továbbá mindazoknak, akik értékközpontúan gondolkoznak, feladatuk hidat építeni az európai térség alapját képező zsidó-keresztény hagyományok és a modern ember sokszor nihilizmusra hajló életfelfogása között.
A rendezvény végén Adorjáni Dezső Zoltán püspök imádkozott az áldozatokért, majd Kallós Miklós egyetemi tanár a halottak emlékére elmondani szokott zsidó imával zárta a kolozsvári Wallenberg-rendezvényt.
--------------------------------------------------------------------------------
RAOUL WALLENBERGRŐL NEVEZNEK EL TERMET AZ EURÓPAI PARLAMENTBEN
Születésének 100. évfordulója alkalmából parlamenti üléstermet neveznek el Raoul Wallenberg egykori svéd diplomatáról – döntött egyhangúan az Európai Parlament (EP) elnöksége. Raoul Wallenberg Magyarországon fejtette ki tevékenységét, amellyel magyar zsidók ezreit mentette meg az Auschwitzba való deportálástól és a biztos haláltól. A magyar kormány a 2012-es évet az embermentő diplomata születésének 100. évfordulója alkalmából Raoul Wallenberg Emlékévnek nyilvánította, és döntött a Raoul Wallenberg Emlékbizottság felállításáról.
TIBORI SZABÓ ZOLTÁN. Szabadság (Kolozsvár)
2012. május 12.
MOGYE: a tanügyminiszter szerint nincs szükség magyar karra
A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) különálló magyar karát megalapító kormányhatározat visszavonását javasolja a Ponta-kormánynak Ioan Mang oktatási miniszter, aki csütörtökön felkereste a tanintézményt. Mang a román és magyar oktatókkal folytatott konzultáció után azt állította: a különálló karhoz „azok sem ragaszkodnak, akik magyar tagozatot szeretnének”, ezt a megoldást szerinte csak a megbuktatott Ungureanu-kormány erőltette. Orbán Viktor magyar miniszterelnök meglátása szerint új helyzet alakult ki Magyarország keleti határainál magyar-ügyben, és együttműködésre buzdította a romániai magyar politikai szervezeteket. Magyari Tivadar, az RMDSZ oktatási főtitkárhelyettese bejelentette: az RMDSZ a MOGYE magyar képviselete által meghatározott célokat támogatja.
Ioan Mang tárcavezető szerint a kormánynak újabb határozatot kellene elfogadnia, amely érvénytelenítené az előzőt. Megállapítása szerint „mindenki elismerte: nem kell külön kar, mert mindenki tagozatot, esetleg főtanszékeket akart”. Mint mondta, néhány hét múlva ismét tárgyal az egyetem szenátusával, és eltökélt szándéka az egyetemi autonómia betartása.
A magyar tagozat képviseletével megbízott Szabó Béla professzor azt mondta: el tudnák fogadni, hogy különálló kar helyett önálló magyar főtanszékek alakuljanak, ahogy azt a törvény előírja, de erre sem kaptak garanciát a minisztertől.
A tavalytól hatályos törvény előírásaival éppen az egyetemi autonómiára hivatkozva tagadta meg a MOGYE román többségű szenátusa, hogy önálló főtanszékekbe szervezze a magyar oktatást.
„Majd még beszélünk a szenátussal, majd meggyőzzük őket” – idézte Szabó Béla a miniszter szavait. „Ezekben semmi biztosítékot nem látunk, azért mondtuk, hogy garanciaként minimálisan az önálló magyar főtanszékeket meg kell alakítani, mert az biztosítja a túléléshez való jogot” – emelte ki a professzor.
Marosvásárhelyre várták Andrei Marga külügyminisztert is, aki hosszú ideig a multikulturális oktatás modelljének tartott kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) rektora volt, de bukaresti elfoglaltsága miatt nem vehetett részt a konzultáción. Mang szerint a MOGYE-n is a „kolozsvári megoldást” kellene alkalmazni, de ezt az egyetemnek kell kezdeményeznie. A BBTE-n a román többség nem akadályozta meg, hogy a tanügyi törvénynek megfelelően megalakuljanak az önálló magyar főtanszékek.
Orbán Viktor magyar miniszterelnök tegnap az MR1-Kossuth Rádió műsorában a Ponta-kormány első intézkedései kapcsán megállapította: új helyzet alakult ki Magyarország keleti határainál magyar-ügyben. „Felszólítom, hívom a romániai magyar politikai szervezeteket, hogy keressék egymással az együttműködést” – közölte a kormányfő.
Németh Zsolt, a magyar külügyminisztérium parlamenti államtitkára aggasztónak találta az elmúlt napok eseményeit. Megállapította: ha a biztatóan alakuló magyar–román kapcsolatrendszernek vége szakadna, az nem csupán a két ország, hanem az egész térség szempontjából elhibázott lenne. Szerinte a veszély elkerüléséhez „politikai akarat kell, amely a magyar kormány részéről adott”.
Tabajdi Csaba, az MSZP EP-delegációvezetője, a nemzeti kisebbségi ügyekkel foglalkozó pártközi munkacsoport társelnöke Martin Schulzhoz, az Európai Parlament (EP) elnökéhez és Hannes Swobodához, az EP szocialista frakcióvezetőjéhez fordul a romániai magyarság jogainak védelmében.
„A szerzett kisebbségi jogok elvétele ellentétes az európai demokratikus gyakorlattal. Az európai intézményeknek már most figyelmeztetniük kell erre az új román kormányt. Elfogadhatatlan, hogy a MOGYE hosszas küzdelem után engedélyezett magyar karának létrehozása meghiúsuljon” – hangsúlyozta közleményében a politikus.
A MOGYE-n intézményesített magyar tagozatra van szükség, hogy az egyetemi ügyekről a közvetlenül érintettek döntsenek – jelentette ki Magyari Tivadar, az RMDSZ oktatási főtitkárhelyettese tegnap Kolozsváron. Rámutatott: a magyar tagozat számára biztosítani kell az önálló döntés jogát a tanrendi, a személyzetpolitikai és arculati önállóság területén. Továbbá, garantálni kell az egyenlő fenntartás-fejlesztés, illetve a közös döntésekben való képviselet szabályait. Mint kifejtette, ez történt a kolozsvári egyetemen is. Ha ilyen változtatások megfelelnek a magyar tagozat oktatói és hallgatói közössége által kinyilvánított érdekeknek, járulékos kérdés, hogy a vázolt önállóságnak milyen intézményes keretet adnak, azt karnak, intézetnek, vagy főtanszéknek nevezik. De ezt is elsősorban a magyar egyetemi közösségnek kell megmondania – hangsúlyozta Magyari Tivadar. Hozzátette: az RMDSZ főtitkársága azt támogatja, amit a MOGYE magyar részének legitim képviselete célként meghatároz. „Nehezíti a dolgokat, hogy az újabb oktatási minisztert a falvédőről választották” – állapította meg a főtitkárhelyettes.
--------------------------------------------------------------------------------
A tanügyi tárcának el kell fogadnia a MOGYE chartáját – közölte tegnap döntését a marosvásárhelyi táblabíróság. A testület ezzel a határozatával helyet adott a MOGYE román vezetősége keresetének, az említett dokumentum elfogadását elutasító tanügyminisztérium ellen irányult. Mint ismeretes, mindeddig az oktatási tárca nem ismerte el a (magyar tagozatról említést nem tevő) egyetemi chartát és az ennek alapján megtartott (a magyar tagozat által bojkottált) választások eredményét. A határozat ellen a Legfelső Bíróságon és Számvevőszéken lehet a kihirdetését követő 5 napon óvást emelni. Szabadság (Kolozsvár)
A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) különálló magyar karát megalapító kormányhatározat visszavonását javasolja a Ponta-kormánynak Ioan Mang oktatási miniszter, aki csütörtökön felkereste a tanintézményt. Mang a román és magyar oktatókkal folytatott konzultáció után azt állította: a különálló karhoz „azok sem ragaszkodnak, akik magyar tagozatot szeretnének”, ezt a megoldást szerinte csak a megbuktatott Ungureanu-kormány erőltette. Orbán Viktor magyar miniszterelnök meglátása szerint új helyzet alakult ki Magyarország keleti határainál magyar-ügyben, és együttműködésre buzdította a romániai magyar politikai szervezeteket. Magyari Tivadar, az RMDSZ oktatási főtitkárhelyettese bejelentette: az RMDSZ a MOGYE magyar képviselete által meghatározott célokat támogatja.
Ioan Mang tárcavezető szerint a kormánynak újabb határozatot kellene elfogadnia, amely érvénytelenítené az előzőt. Megállapítása szerint „mindenki elismerte: nem kell külön kar, mert mindenki tagozatot, esetleg főtanszékeket akart”. Mint mondta, néhány hét múlva ismét tárgyal az egyetem szenátusával, és eltökélt szándéka az egyetemi autonómia betartása.
A magyar tagozat képviseletével megbízott Szabó Béla professzor azt mondta: el tudnák fogadni, hogy különálló kar helyett önálló magyar főtanszékek alakuljanak, ahogy azt a törvény előírja, de erre sem kaptak garanciát a minisztertől.
A tavalytól hatályos törvény előírásaival éppen az egyetemi autonómiára hivatkozva tagadta meg a MOGYE román többségű szenátusa, hogy önálló főtanszékekbe szervezze a magyar oktatást.
„Majd még beszélünk a szenátussal, majd meggyőzzük őket” – idézte Szabó Béla a miniszter szavait. „Ezekben semmi biztosítékot nem látunk, azért mondtuk, hogy garanciaként minimálisan az önálló magyar főtanszékeket meg kell alakítani, mert az biztosítja a túléléshez való jogot” – emelte ki a professzor.
Marosvásárhelyre várták Andrei Marga külügyminisztert is, aki hosszú ideig a multikulturális oktatás modelljének tartott kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) rektora volt, de bukaresti elfoglaltsága miatt nem vehetett részt a konzultáción. Mang szerint a MOGYE-n is a „kolozsvári megoldást” kellene alkalmazni, de ezt az egyetemnek kell kezdeményeznie. A BBTE-n a román többség nem akadályozta meg, hogy a tanügyi törvénynek megfelelően megalakuljanak az önálló magyar főtanszékek.
Orbán Viktor magyar miniszterelnök tegnap az MR1-Kossuth Rádió műsorában a Ponta-kormány első intézkedései kapcsán megállapította: új helyzet alakult ki Magyarország keleti határainál magyar-ügyben. „Felszólítom, hívom a romániai magyar politikai szervezeteket, hogy keressék egymással az együttműködést” – közölte a kormányfő.
Németh Zsolt, a magyar külügyminisztérium parlamenti államtitkára aggasztónak találta az elmúlt napok eseményeit. Megállapította: ha a biztatóan alakuló magyar–román kapcsolatrendszernek vége szakadna, az nem csupán a két ország, hanem az egész térség szempontjából elhibázott lenne. Szerinte a veszély elkerüléséhez „politikai akarat kell, amely a magyar kormány részéről adott”.
Tabajdi Csaba, az MSZP EP-delegációvezetője, a nemzeti kisebbségi ügyekkel foglalkozó pártközi munkacsoport társelnöke Martin Schulzhoz, az Európai Parlament (EP) elnökéhez és Hannes Swobodához, az EP szocialista frakcióvezetőjéhez fordul a romániai magyarság jogainak védelmében.
„A szerzett kisebbségi jogok elvétele ellentétes az európai demokratikus gyakorlattal. Az európai intézményeknek már most figyelmeztetniük kell erre az új román kormányt. Elfogadhatatlan, hogy a MOGYE hosszas küzdelem után engedélyezett magyar karának létrehozása meghiúsuljon” – hangsúlyozta közleményében a politikus.
A MOGYE-n intézményesített magyar tagozatra van szükség, hogy az egyetemi ügyekről a közvetlenül érintettek döntsenek – jelentette ki Magyari Tivadar, az RMDSZ oktatási főtitkárhelyettese tegnap Kolozsváron. Rámutatott: a magyar tagozat számára biztosítani kell az önálló döntés jogát a tanrendi, a személyzetpolitikai és arculati önállóság területén. Továbbá, garantálni kell az egyenlő fenntartás-fejlesztés, illetve a közös döntésekben való képviselet szabályait. Mint kifejtette, ez történt a kolozsvári egyetemen is. Ha ilyen változtatások megfelelnek a magyar tagozat oktatói és hallgatói közössége által kinyilvánított érdekeknek, járulékos kérdés, hogy a vázolt önállóságnak milyen intézményes keretet adnak, azt karnak, intézetnek, vagy főtanszéknek nevezik. De ezt is elsősorban a magyar egyetemi közösségnek kell megmondania – hangsúlyozta Magyari Tivadar. Hozzátette: az RMDSZ főtitkársága azt támogatja, amit a MOGYE magyar részének legitim képviselete célként meghatároz. „Nehezíti a dolgokat, hogy az újabb oktatási minisztert a falvédőről választották” – állapította meg a főtitkárhelyettes.
--------------------------------------------------------------------------------
A tanügyi tárcának el kell fogadnia a MOGYE chartáját – közölte tegnap döntését a marosvásárhelyi táblabíróság. A testület ezzel a határozatával helyet adott a MOGYE román vezetősége keresetének, az említett dokumentum elfogadását elutasító tanügyminisztérium ellen irányult. Mint ismeretes, mindeddig az oktatási tárca nem ismerte el a (magyar tagozatról említést nem tevő) egyetemi chartát és az ennek alapján megtartott (a magyar tagozat által bojkottált) választások eredményét. A határozat ellen a Legfelső Bíróságon és Számvevőszéken lehet a kihirdetését követő 5 napon óvást emelni. Szabadság (Kolozsvár)
2012. május 12.
A 22-es csapdájában az egyetemi charta
Érvek és ígéretek
Május 10-én a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemre látogató Ioan Mang közoktatási miniszter hosszan tárgyalt a magyar oktatók képviselőivel. A miniszter sajtótájékoztatóját követően Szabó Béla professzor nyilatkozott.
– A jelenlegi helyzetről tárgyaltunk, miszerint az új kar létrehozására vonatkozó miniszteri rendeletet visszavonták. Ioan Mang kijelentette, hogy javasolni fogja nemcsak a kormányrendelet alkalmazásának a felfüggesztését, hanem annak visszavonását is. Mi azt kérdeztük: ha nincs önálló kar, mi a garanciája annak, hogy az egyetemen betartják a közoktatási törvényt, s erről tárgyaltunk körülbelül két és fél órán át. Bár a miniszter nyitott volt bizonyos dolgokra, érdemi döntés nem született. Túl gyakran ismétlődött az egyetemi autonómia fogalma. Abban az ígéretben azonban, hogy tárgyalni fognak a szenátus tagjaival és meggyőzik őket, semmi biztosat nem látunk. Minimális garanciának az önálló főtanszékek létrehozását tudjuk elfogadni, amelyek biztosíthatják a túléléshez való esélyt a mi helyzetünkben. Elmondtuk, hogy a választásokkal sem értünk egyet. A szenátusba és a kari tanácsba beszavazott hat oktató nem képviseli a magyar tagozatot.
A miniszter hajlott arra, hogy megpróbál tárgyalni a szenátus képviselőivel, hogy a magyar tagozaton újraszervezzük a választást. Amit szeretnénk látni, hisz ez jelentené számunkra a törvényesség érvényesülését.
Nagyon sokat emlegette az úgynevezett 36-os európai direktívát, amitől korábban hangos volt a tévé is. Csakhogy a szóban forgó 110 oldalas, táblázatokkal teli irányelv nem arról szól, amit belemagyaráznak. A diplomák elismerését szabályozza a különböző EU-s országok között, s mindössze azt tartalmazza, hogy az orvosi egyetemeken tanuló diákoknak részt kell venniük a kórház életében, a napi eseményekben, az ügyeletekben. Ami feltételezi, hogy ismerniük kell az ország nyelvét. Ez korántsem jelenti azt, hogy emiatt meg kell szüntetni az anyanyelvi oktatást. Az angol szakos diákoktól, és itt van egy kis csúsztatás, megkövetelik a román nyelv ismeretét, mivel ők úgy jönnek Romániába, hogy nem ismerik az ország nyelvét. Harmadév után nyelvvizsgát kell tenniük, hogy szóba tudjanak állni a román betegekkel. A mi hallgatóink viszont a tanügyi rendszerből jönnek, leérettségiztek ugyanabból a román tananyagból, mint a román anyanyelvűek, s olyan szinten, hogy a beteggel szóba álljanak, tudnak románul beszélni. A kétnyelvű gyakorlati oktatás lényege, hogy elhangzanak olyan szakkifejezések, amelyeket esetleg a magyar diák nem ért, és azért kellenek magyarul tudó tanársegédek, hogy megmagyarázzák azokat. Külön kell választani a szaknyelv elsajátítását és a beteggel való kapcsolattartást.
– Lehet-e érdemi változásokra számítani a nyári felvételi vizsgáig?
– Ezt nehéz megmondani, de amint azt a miniszter is hangsúlyozta, szeretném eloszlatni a felvételivel kapcsolatos félelmeket, kételyeket. A vizsga ugyanúgy lesz, mint eddig, s ha nincs különálló kar, akkor a jelenlegi, már eleve akkreditált karra fognak felvételizni. Egyébként az sem lett volna nagy baj, ha a nem akkreditált magyar karra jutnának be, mert az államvizsgát egy akkreditált karon meg lehetett volna védeni. Remélem, hogy megmarad a külön beiskolázási szám, amit még a szociáldemokrata kormány szabályozott 2003- ban, s nem volt szó arról, hogy visszavonnák.
A tantestületünk szerveződését illetően a miniszter említette, hogy tanársegédi szinten úgy kell meghirdetni az állást, hogy feltétel legyen a magyar nyelv ismerete. Ez már egy bizonyos fokú előrelépés lenne, de sajnos nem elég, mert megtörténik, hogy megígérik, de később már nem emlékeznek az ígéretre. Ezért van szükség a külön tanszékbe való szerveződésre.
– Megérkezésekor a miniszter azt mondta, hogy a Babes–Bolyai Egyetem példáját kell követni Marosvásárhelyen is, de a sajtótájékoztatón már nem volt ennyire egyértelmű az álláspontja.
– Valóban már nem erről volt szó, s a medicinát úgy emlegette, mint amire nem vonatkoznak az egyéb előírások és a tanügyi törvény paragrafusait sem lehet alkalmazni. Holott a tanügyi törvényben semmiféle korlátozó utalás nincs az orvosi felsőoktatásra vonatkozóan. Az sem helyénvaló, hogy belekeverte az Felsőoktatás Minőségét Ellenőrző Ügynökséget (ARACIS) és az orvosi kollégiumot. Az ARACIS felel ugyan a felsőoktatásért, de az előírásai a tanügyi törvényt követően jelentek meg (belső nyomásra, de hadd ne beszéljünk erről). Az orvosi kollégiumot és az Egészségügyi Minisztériumot illetően el kell mondanunk, hogy ez utóbbi kettő valójában csak felhasználó. Attól a perctől kezdve, ahogy a végzett orvos megkapta a diplomáját egy román felsőoktatási intézménytől, függetlenül attól, hogy milyen nyelven végzett, annyi joga van, mint bárkinek, aki belépett a romániai egészségügyi rendszerbe.
– Sok múlik a csoportok megszervezésén, azon, hogy lesznek végre külön magyar csoportok.
– A miniszter nem mondott nemet, de nem is támogatta, miközben azt bizonygatta, hogy mennyire jó együtt. Kifejtettem, hogy egyéni példát rengeteget lehet találni, de szükség van egy elvi és egy lényegi rendezésre.
– Szó volt az államvizsga-dolgozatokról is. A törvény szerint lehet magyarul írni, sőt a doktori dolgozatot is és a rezidensvizsga nyelve is lehet a magyar, de a miniszter mintha nem tudna erről.
– A múlt évtől valóban lehetett magyarul írni, de megvédeni csak román nyelven. Állítólag azért, hogy a román diákok is értsék, mire én konkrét példával bizonyítottam, hogy sohasem mennek el meghallgatni a másikat. A kifogásra, miszerint a bizottságban levő román oktató sem érti, azt válaszoltam, hogy a kisebb tantárgyaknál a más területen dolgozó szakoktatóknak is úgy hangzik egy-egy dolgozat megvédése, mintha más nyelven lenne. Ezek valójában csak kifogások, de nem látom az érdemi előrelépést.
– Hihető-e a miniszter ígérte, miszerint jobb belátásra bírja a szenátust?
– Valóban ígérte a megbeszélést, de hozzátette, hogy rövid időn belül nem lesz rá ideje. Úgy látom, hogy időhúzással állunk szemben. Ha történik is valami, nem az új egyetemi évtől kezdődően képzelik el, később pedig majd itt-ott igazítani lehet a törvényen is.
(bodolai) Népújság (Marosvásárhely)
Érvek és ígéretek
Május 10-én a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemre látogató Ioan Mang közoktatási miniszter hosszan tárgyalt a magyar oktatók képviselőivel. A miniszter sajtótájékoztatóját követően Szabó Béla professzor nyilatkozott.
– A jelenlegi helyzetről tárgyaltunk, miszerint az új kar létrehozására vonatkozó miniszteri rendeletet visszavonták. Ioan Mang kijelentette, hogy javasolni fogja nemcsak a kormányrendelet alkalmazásának a felfüggesztését, hanem annak visszavonását is. Mi azt kérdeztük: ha nincs önálló kar, mi a garanciája annak, hogy az egyetemen betartják a közoktatási törvényt, s erről tárgyaltunk körülbelül két és fél órán át. Bár a miniszter nyitott volt bizonyos dolgokra, érdemi döntés nem született. Túl gyakran ismétlődött az egyetemi autonómia fogalma. Abban az ígéretben azonban, hogy tárgyalni fognak a szenátus tagjaival és meggyőzik őket, semmi biztosat nem látunk. Minimális garanciának az önálló főtanszékek létrehozását tudjuk elfogadni, amelyek biztosíthatják a túléléshez való esélyt a mi helyzetünkben. Elmondtuk, hogy a választásokkal sem értünk egyet. A szenátusba és a kari tanácsba beszavazott hat oktató nem képviseli a magyar tagozatot.
A miniszter hajlott arra, hogy megpróbál tárgyalni a szenátus képviselőivel, hogy a magyar tagozaton újraszervezzük a választást. Amit szeretnénk látni, hisz ez jelentené számunkra a törvényesség érvényesülését.
Nagyon sokat emlegette az úgynevezett 36-os európai direktívát, amitől korábban hangos volt a tévé is. Csakhogy a szóban forgó 110 oldalas, táblázatokkal teli irányelv nem arról szól, amit belemagyaráznak. A diplomák elismerését szabályozza a különböző EU-s országok között, s mindössze azt tartalmazza, hogy az orvosi egyetemeken tanuló diákoknak részt kell venniük a kórház életében, a napi eseményekben, az ügyeletekben. Ami feltételezi, hogy ismerniük kell az ország nyelvét. Ez korántsem jelenti azt, hogy emiatt meg kell szüntetni az anyanyelvi oktatást. Az angol szakos diákoktól, és itt van egy kis csúsztatás, megkövetelik a román nyelv ismeretét, mivel ők úgy jönnek Romániába, hogy nem ismerik az ország nyelvét. Harmadév után nyelvvizsgát kell tenniük, hogy szóba tudjanak állni a román betegekkel. A mi hallgatóink viszont a tanügyi rendszerből jönnek, leérettségiztek ugyanabból a román tananyagból, mint a román anyanyelvűek, s olyan szinten, hogy a beteggel szóba álljanak, tudnak románul beszélni. A kétnyelvű gyakorlati oktatás lényege, hogy elhangzanak olyan szakkifejezések, amelyeket esetleg a magyar diák nem ért, és azért kellenek magyarul tudó tanársegédek, hogy megmagyarázzák azokat. Külön kell választani a szaknyelv elsajátítását és a beteggel való kapcsolattartást.
– Lehet-e érdemi változásokra számítani a nyári felvételi vizsgáig?
– Ezt nehéz megmondani, de amint azt a miniszter is hangsúlyozta, szeretném eloszlatni a felvételivel kapcsolatos félelmeket, kételyeket. A vizsga ugyanúgy lesz, mint eddig, s ha nincs különálló kar, akkor a jelenlegi, már eleve akkreditált karra fognak felvételizni. Egyébként az sem lett volna nagy baj, ha a nem akkreditált magyar karra jutnának be, mert az államvizsgát egy akkreditált karon meg lehetett volna védeni. Remélem, hogy megmarad a külön beiskolázási szám, amit még a szociáldemokrata kormány szabályozott 2003- ban, s nem volt szó arról, hogy visszavonnák.
A tantestületünk szerveződését illetően a miniszter említette, hogy tanársegédi szinten úgy kell meghirdetni az állást, hogy feltétel legyen a magyar nyelv ismerete. Ez már egy bizonyos fokú előrelépés lenne, de sajnos nem elég, mert megtörténik, hogy megígérik, de később már nem emlékeznek az ígéretre. Ezért van szükség a külön tanszékbe való szerveződésre.
– Megérkezésekor a miniszter azt mondta, hogy a Babes–Bolyai Egyetem példáját kell követni Marosvásárhelyen is, de a sajtótájékoztatón már nem volt ennyire egyértelmű az álláspontja.
– Valóban már nem erről volt szó, s a medicinát úgy emlegette, mint amire nem vonatkoznak az egyéb előírások és a tanügyi törvény paragrafusait sem lehet alkalmazni. Holott a tanügyi törvényben semmiféle korlátozó utalás nincs az orvosi felsőoktatásra vonatkozóan. Az sem helyénvaló, hogy belekeverte az Felsőoktatás Minőségét Ellenőrző Ügynökséget (ARACIS) és az orvosi kollégiumot. Az ARACIS felel ugyan a felsőoktatásért, de az előírásai a tanügyi törvényt követően jelentek meg (belső nyomásra, de hadd ne beszéljünk erről). Az orvosi kollégiumot és az Egészségügyi Minisztériumot illetően el kell mondanunk, hogy ez utóbbi kettő valójában csak felhasználó. Attól a perctől kezdve, ahogy a végzett orvos megkapta a diplomáját egy román felsőoktatási intézménytől, függetlenül attól, hogy milyen nyelven végzett, annyi joga van, mint bárkinek, aki belépett a romániai egészségügyi rendszerbe.
– Sok múlik a csoportok megszervezésén, azon, hogy lesznek végre külön magyar csoportok.
– A miniszter nem mondott nemet, de nem is támogatta, miközben azt bizonygatta, hogy mennyire jó együtt. Kifejtettem, hogy egyéni példát rengeteget lehet találni, de szükség van egy elvi és egy lényegi rendezésre.
– Szó volt az államvizsga-dolgozatokról is. A törvény szerint lehet magyarul írni, sőt a doktori dolgozatot is és a rezidensvizsga nyelve is lehet a magyar, de a miniszter mintha nem tudna erről.
– A múlt évtől valóban lehetett magyarul írni, de megvédeni csak román nyelven. Állítólag azért, hogy a román diákok is értsék, mire én konkrét példával bizonyítottam, hogy sohasem mennek el meghallgatni a másikat. A kifogásra, miszerint a bizottságban levő román oktató sem érti, azt válaszoltam, hogy a kisebb tantárgyaknál a más területen dolgozó szakoktatóknak is úgy hangzik egy-egy dolgozat megvédése, mintha más nyelven lenne. Ezek valójában csak kifogások, de nem látom az érdemi előrelépést.
– Hihető-e a miniszter ígérte, miszerint jobb belátásra bírja a szenátust?
– Valóban ígérte a megbeszélést, de hozzátette, hogy rövid időn belül nem lesz rá ideje. Úgy látom, hogy időhúzással állunk szemben. Ha történik is valami, nem az új egyetemi évtől kezdődően képzelik el, később pedig majd itt-ott igazítani lehet a törvényen is.
(bodolai) Népújság (Marosvásárhely)