EMI-tábor új helyszínen
Új helyszínen jelentkezik idén az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) által immár nyolcadik alkalommal megszervezett nagyszabású nyári fesztivál: a Gyergyószentmiklóstól 12 kilométerre található Borzonton, a Dorka Panzió területén várják augusztus 8–12. között a szórakozni vágyó fiatalokat és fiatal lelkületűeket.
Idén augusztusban Borzonton szervezik meg az EMI-tábort
A táborban a szervezők tegnapi közlése szerint – az előző évekhez hasonlóan – idén is tematikus sátrakkal találkozhatnak az érdeklődők. Sok egyéb mellett működni fog az Előadósátor, a Szórványért és népesedés sátor, a Kézművessátor, a Gyerek- és Művészsátor, de lesz Borház és EMI-sátor is, továbbá az idén először jelentkezik az Autonómiasátor, amelyet a Székely Nemzeti Tanács működtet majd. További újdonságnak számít az Olimpiasátor, ahol az érdeklődők nyomon követhetik majd az ötkarikás játékok eseményeit.
A szervezők rámutattak, igyekeznek úgy kialakítani a programkínálatot, hogy egyaránt megtalálhatók legyenek a magyarságismereti előadások, a közéleti témák, valamint lehetőség nyíljon sorskérdéseink megvitatására is.
Külön előadásban foglalkoznak majd a magyar Szent Koronával, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem helyzetével, Nyírő József munkásságával, a népszámlálás és a helyhatósági választás eredményeinek kiértékelésével, gazdasági helyzetünkkel és a kommunista múlt feltárásával, de szó lesz az autonómia helyzetéről a régióátszervezés tükrében, valamint a szórványstratégiáról és a csángók helyzetéről is. A meghívottak között szerepel – többek között – Hetesi Zsolt, Vincze Gábor, Takaró Mihály, Csath Magdolna, Balczó Zoltán, Vona Gábor, Berecz András, Rakonczay Gábor és még sokan mások. A 8. EMI-tábor mottója – a Mindszenty-évre való tekintettel – a legendás esztergomi érsektől, Magyarország utolsó hercegprímásától, bíborosától származik: „Higgyünk népünk fölemelkedésében.” Mindszenty József életművével külön előadásban is kívánnak foglalkozni a szervezők.
A tábor zenei kínálatát úgy alakítják, hogy mindenki megtalálhassa a számára kedvezőt. Egy gitárest keretében fellép a borzontiként híressé vált Baricz Gergő, de jelen lesz a Beatrice, az Ismerős Arcok, a Kárpátia, a Folk Error, Kalapács József, Rudán Joe, Varga Miklós és a Knock Out, valamint a Transylmania, a Kormorán, a Szekler, a Road, az Ossian és a Damned is.
A szervezők közlése szerint a megváltozott helyszín és a továbbra is bővülő programkínálat nem vonja maga után a jegyárak drágulását, így a tavalyi évhez hasonlóan, a napijegy 21 lejbe kerül, míg az egész hétre (öt napra) szóló belépő 93 lej. Az ár tartalmazza a sátorhelyet is. Ugyanakkor idén még olcsóbban juthat szálláshoz az, aki nem szeretne sátorozni. A tábor környékén, illetve az EMI-tábor területén lévő kulcsos házakban és panziókban is lehet szállást igényelni, melyeknek ára 20 és 60 lej/fő/éjszaka között mozog. Újdonságnak számít egyébként a családi jegy, amivel kedvezményesen vehetnek részt a rendezvényen a magyar családok: két felnőtt és egy gyerek belépőjének megváltásával a további gyerekjegyek megvásárlásától eltekintenek a szervezők.
Krónika (Kolozsvár)

Friss és nélkülözhetetlen az egyéves Erdélyi Digitális Adattár
Már 14 500 digitalizált tétel áll a tudományosság szolgálatában
Az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) több mint egy esztendeje azzal a szándékkal indította útjára az Erdélyi Digitális Adattárat (EDA), hogy az digitális archívumokat, gyűjteményeket alakítson ki és gondozzon, valamint ehhez kapcsolódó szolgáltatásokat fejlesszen és üzemeltessen az oktatás és a kutatás elősegítésére. Létrehozásának gondolata még 2005-ben merült fel, és a digitalizációs munkálatok akkor már el is kezdődtek, így beindulásakor már jelentős tartalommal jelentkezett. Egyéves fennállása óta a kínálat duplájára bővült, hosszú távon pedig az EME az elkobzott gyűjteményeinek számbavételét is tervezi, amelyeknek a közzététele szintén az adattár révén valósulhat meg. Az erdélyi magyarság egyik legfontosabb kulturális örökségéről van szó, amelynek mielőbbi feldolgozása nagyon sürgető feladat az erdélyi tudományosság eredményeinek terjesztését szolgáló, másrészt a kutatók munkáját segítő digitális adattárnak.
Az elektronikus adattár bárki számára elérhető az eda.eme.ro címen vagy az Erdélyi Múzeum Egyesület honlapján (www.eme.ro) keresztül. Az adattár tartalmazza a nyilvános adatok gyűjteményét, valamint a zárt kutatócsoportoknak szánt információkat is. Kilenc böngészhető alkategóriából áll, ezek a következők: tárak; EME-kiadványok; tervtár; EME intézményi tára; kutatás; előadások, szakképzések; tudóstár; doktori disszertációk; periodikák. E menüpontok minden tudományág számára támpontokkal szolgál(hat)nak. Az elmúlt egy év alatt ráadásul mintegy megduplázódott az adattár tartalma, jelenleg több mint 14 500 tétel érhető el és tallózható a tárban (egy-egy tétel adott esetben jelenthet egy vastag kötetet, vagy egy fotót, képet avagy gyűjteményi tárgyat). A természettudomány terén például 294 herbáriumgyűjteményi tétel áll készen és ad ízelítőt azon herbáriumoknak az anyagából, amelyek részben feldolgozatlanul találhatók meg Kolozsvár tanintézményeinek természetrajzi múzeumaiban.
Nagyon fontos az adatok frissessége, mert a kutatásban az eredmények elérése és közlése között olykor évek telhetnek el. Ezért rendezvényeink tudománykötetei olykor már a megjelenésük pillanatában olvashatók az adattárban is (pl. a Fiatal Műszakiak Tudományos Ülésszaka konferenciakötetei), ugyanakkor az előadások digitális plakátjainak, műsorfüzeteinek, vagy akár elektronikus bemutatóinak (pps) elhelyezése a tárban is ezt a célt szolgálja. A digitalizálási munka folyamatos; különböző pályázatokból és az EME saját erejéből valósítjuk meg – magyarázta lapunknak Bitay Enikő EME-főtitkár, projektmenedzser.
Az EME főtitkárától azt is megtudtuk, hogy a könyvtár menüpontban főleg olyan kézikönyveket terveztek elérhetővé tenni az érdeklődők számára, amelyek hatékonyan szolgálják az erdélyi történelem és kultúra megismerését. Itt található például az Erdélyi országgyűlési emlékek teljes 21 kötete, illetve a Teleki Mihály levelezése, hét kötetben.
Nem hagyják a nyomtatottat sem
– Az EME kiadói szerepe megalakulása óta fontos volt, de jelenleg is jelentős kiadói tevékenységet folytat: tavaly összesen 24 kiadványt jelentetett meg – folytatta Bitay Enikő annak szemléltetéseképpen, hogy a nyomtatott könyvektől sem feledkeznek meg. Majd ismét a digitalizálási folyamatról szólt: „A kézikönyvek kategóriában említésre méltó két értékes, általunk gondozott gyűjtemény: elkezdődött az Erdélyi szótörténeti tár digitalizálása, az első két kötet (teljes szövegű feldolgozással a szerkesztők jóvoltából) már elérhető az EDA-ban, a harmadikon most dolgozunk, illetve készen van a Romániai magyar irodalmi lexikon első négy kötete. A digitalizálási terv nem korlátozódott csupán saját anyagainkra vagy egy adott szakterületre. Ennél sokkal szélesebb gyűjtési kört irányoztunk elő, s egyidejűleg igény mutatkozott más intézmények digitalizált anyagainak elhelyezésére is. A legfrissebb tárunkban, a periodikákban legújabban elhelyezett Keresztény Magvető is erről tanúskodik” – újságolja Bitay Enikő.
Az EDA-ban egyébként a digitalizált anyagok már elhelyezésük pillanatától fogva kereshetők, a keresőszót begépelve kereshetünk a teljes adattárban, kategóriákban, alkategóriákban vagy akár egy-egy gyűjteményen belül is. A különleges keresés szintén lehetséges: egy-egy keresőszó begépelése után további szűrőket, szűkítő feltételeket adhatunk meg, hogy könnyebben eljussunk a keresett tételekhez.
Nem túlzás azt mondani: minden korosztálybeli hazai kutató számára nélkülözhetetlen a világháló, és immár az EDA használata. Mégis érdemes megemlíteni, hogy azok, akik elektronikus eszközökkel dolgoznak, ugyanazt a forrást – ha módjukban áll – megvásárolják nyomtatott változatban is (az EME kiadványai online is megrendelhetők), amit aztán szívesebben forgatnak, mert annak emberközelibb hangulata van – összegzett az EME-főtitkár.
Szabadság (Kolozsvár)

Főtéri buli: tiltakozik a főesperes
Tiltakozik a katolikus egyház
Miután a múlt szombat-vasárnapi főtéri sörfesztivál illetve koncertsorozat zaja „elnyomta” a Szent Mihály-templomban tartott miséket, a templomkertet pedig ökovéceként használták a bulizók, Kovács Sándor főesperes-plébános tiltakozását fejezte ki a városközpontban szervezett, „történelmi értékek aljas módon való meggyalázásával együtt járó sörfesztiválok” ellen. Értesüléseink szerint a tiltakozást ma hivatalosan is iktatja a Kolozsvári Polgármesteri Hivatalban, amely az évszázados templomfalakat megrezegtető koncertsorozatot engedélyezte, és amely eközben Kolozsvár kulturális fővárossá való kikiáltásáért „küzd”.
Kolozsvár kulturális fővárossá való kikiáltásáért küzdünk valamennyien, s nem is tesszük rosszul, ha így fogalmazunk, hisz az utóbbi időben egyre nyilvánvalóbb az a tény, mely tükrözi a cél iránt őszintén érdeklődő és tenni akaró emberek igen csekély számarányát.
Kérdés azonban, hogy egyesek számára mit foglal magába a „kulturális főváros” kifejezés: városközpontban szervezett, történelmi értékek aljas módon való meggyalázásával együtt járó sörfesztiválokat, vagy pedig a kultúrát valóban magukban hordozó eseményeket.
Ha előbbire gondolunk, igen kétes a kulturális főváros létrejötte, kivéve, ha nem szűkül majd le vulgáris viselkedések eseménysorozatára, amilyen az elmúlt szombati napon tapasztalható volt Kolozsvár történelmi központjában.
Sziklaszilárd templomi falak rezegtek meg az erős decibeleket kiengedő hangfalak miatt, emberek csoportosan gyalázták meg a Szent Mihály-templomkertet és annak környékét különböző primitiv viselkedésükkel, szeméthegyet hagyva maguk után. S a tény, hogy ezen események alkalmával mozgatható központi WC-ket helyeztek el a templom körül, úgy látszik, csak a forgalmazásukkal foglalkozó cégeknek vált hasznára, mert sokszor ezeket megkerülve, a sörtől lerészegedett emberek a templomkertben kerestek menedéket.
Hogyan tudna megnyugvásra találni az Istennel kapcsolatot kereső személy, kolozsvári polgár, mikor a misék időpontjának leközlését is semmibe véve, fülsüketítő zajjal igyekeztek a saját hangját sem halló miséző papnak és imádkozó embernek borsot törni az orra alá?
Ha erről szól a kultúra, siralmas jövő vár reánk. Ezért, a remény által felbátorodva és kedves híveink, illetve minden jó érzelmű kolozsvári polgár segítségében bízva, ezennel tiltakozásunkat fejezzük ki minden ezirányú, a jövőben is előforduló hasonló embertelen, primitív rendezvények ellen.
Ft. Kovács Sándor főesperes – plebános
Szabadság (Kolozsvár)

Takarítanak a szociálliberálisok (Rendkívüli parlamenti ülésszak)
A tegnapra összehívott rendkívüli parlamenti ülésszak a Szociál-Liberális Szövetség (SZLSZ) nagytakarításáról szólott: leváltották a nép ügyvédjét, a szenátus és a képviselőház elnökét, s a szövetség berkeiből kiszivárogtatott hírek szerint következő lépés az államfő felfüggesztése lesz.
Traian Băsescu szerint azonban a várhatóan még a héten kezdeményezett felfüggesztése csak köztes lépés a végcél eléréséhez: a bíróság fölötti befolyás megszerzéséért. A SZLSZ „menetelése” azonban nem csak az ellenzéki Demokrata Liberális Párt (DLP) szerint államcsíny, vagy a demokrácia halála Romániában, hanem európai fórumok, illetve az Amerikai Egyesült Államok bukaresti nagykövete is aggodalmát fejezte ki.
Előbb a nép ügyvédje
A parlament két házát tegnap azért hívták össze rendkívüli ülésre, hogy megválasszák a közszolgálati rádió és televízió elnök-vezérigazgatóit, és Victor Ponta miniszterelnök beszámoljon az Európai Tanács júniusi üléséről. Az együttes ülés után azonban az SZLSZ a rendkívüli ülésszak napirendjére vetette a parlamenti házelnökök és a nép ügyvédjének a leváltását is. Ioan Chelaru, a szenátus szociáldemokrata alelnöke kijelentette, az SZLSZ „az alkotmány és a törvények megszegése miatt” kérte a nép ügyvédje, Gheorghe Iancu leváltását. Hírforrások szerint a kormánytöbbség ezzel is az államfő eltávolításához készíti elő a terepet, a nép ügyvédjét azért kellett eltávolítaniuk, mert neki van joga a sürgősségi kormányrendeletek ellen panaszt emelni az alkotmánybíróságon – miként azt megtette, amikor a Ponta-kabinet az Elnöki Hivatal alárendeltségéből a szenátuséba helyezte át a román kulturális külképviseletek ernyőszervezetét, a Román Kulturális Intézetet. A parlament két házának közös ülésén 236 igen, egy ellenszavazattal és 19 tartózkodással váltották le Gheorghe Iancut, a nép ügyvédje tisztséget átmenetileg Valer Dorneanu látja el.
Házelnökök eltávolítása
Az SZLSZ ezt követően benyújtotta a kérést Vasile Blaga, a szenátus, illetve Roberta Anastase, a képviselőház elnökének leváltására. A szenátus elnökének pártállása azért fontos, mert ha a parlament Traian Băsescu felfüggesztéséről dönt, akkor – a leváltásról rendezendő népszavazásig – a szenátus elnöke tölti be az ideiglenes államfői tisztséget. Vasile Blaga szenátuselnök leszögezte, ő nem fog rendkívüli szenátusi ülést összehívni azért, hogy leváltsák tisztségéből, és abba sem egyezik bele, hogy a már meghirdetett rendkívüli ülés napirendjét kibővítsék a szenátuselnök leváltására irányuló kérésével, mivel az SZLSZ ez irányú kérése „alkotmányellenes és törvényellenes”. A szenátus Állandó Bizottsága (ÁB) azonban úgy döntött, rendkívüli ülést hív össze délutánra Vasile Blaga házelnök leváltása és új elnök megválasztása érdekében. Az ÁB Vasile Blaga házelnök hiányában ült össze, 11 tagja közül heten voltak jelen az ülésen (a DLP-sek nem vettek részt), és Ioan Chelaru, a szenátus szociáldemokrata alelnöke szerint a jelenlevők egyöntetűen megszavazták a rendkívüli ülés összehívását. Vasile Blaga szerint az ÁB összehívása is törvénytelen, a bizottságot csak ő hívhatta volna össze. A szenátus plénuma délután aztán titkos szavazással leváltotta tisztségéből Vasile Blaga házelnököt: Ion Chelaru ülésvezető ismertetése szerint hetven igen, egy tartózkodó vokssal menesztették a DLP pártelnökét. Ezt követően Mario Oprea liberális szenátor bejelentette, az SZLSZ szenátusi frakciói Crin Antonescut javasolják a felsőház elnöki tisztségébe, más frakció pedig nem tett javaslatot. Crin Antonescu liberális pártelnököt ezt követően 73 igen szavazattal választották meg a szenátus elnökévé, egy szavazatot semmisnek nyilvánítottak. Vasile Blaga az Alkotmánybíróságon fellebbezte meg a leváltásáról szóló határozatot. Tegnap késő este sor került a képviselőház elnökének leváltására is, miután az alsóház jogi bizottságában az SZLSZ-es és független képviselők a Roberta Anastase eltávolításához szükséges szavazást egyhangúlag elfogadták. Az SZLSZ előzetes bejelentése szerint helyére Valeriu Zgoneat, a Szociál Demokrata Párt képviselőházi frakciójának vezetőjét jelölik.
Súlyosabb a bányászjárásnál
Tegnap este Traian Băsescu államfő szűkszavú nyilatkozatot tett, melyben felszólította az SZLSZ társelnökeit, Victor Pontát, Crin Antonescut és Daniel Constantint, a kormányt támogató független képviselők csoportjának vezetőjét, Gabriel Opreát és az RMDSZ elnökét, Kelemen Hunort, azonnal hagyják abba támadásaikat az állam intézményei ellen. Az államfő úgy értékelte: a kormány és a parlamenti többség cselekedetei súlyosan sértik az Európai Unió alapértékeit, véleménye szerint az ország törvényeinek súlyos megsértésével rendkívül nehéz helyzetbe hozták Romániát – olyanhoz, melyet az 1990. júniusi bányászjáráshoz hasonlított. Az államfő úgy értékelte, az SZLSZ tisztogatásának végcélja nem a tisztségéből való felfüggesztés, az csupán köztes állomás, hanem az igazságszolgáltatás fölötti hatalom megszerzése. „Meg kell érteniük, hogy eljött az ideje, amikor az igazságszolgáltatás előtt a politikusok egyformák bármely más állampolgárral” – mondta Băsescu. Az államfő beszéde után Victor Ponta és Crin Antonescu – immár a szenátus elnökeként megszólalva – is azt nyilatkozta, felkérik Traian Băsescut, hagyja abba a megfélemlítést, a fenyegetést, és hagyjon fel azzal, hogy mindenkinek diktálni akarjon. Antonescu hozzátette, nem félnek Băsescutól, ha féltek volna tőle, ma Romániában nem létezne demokrácia. Kelemen Hunor szintén reagált az államfő vádjára, visszautasítva azt, hiszen az RMDSZ nem szavazta meg a nép ügyvédjének leváltását, és a parlament két háza vezetőinek lecseréléséről szóló szavazáson a szenátusban és a képviselőházban is jelen voltak, de nem szavaztak.
Államcsíny? Diktatúra?
Az ellenzék több politikusa államcsínyként értékelte az SZLSZ tegnapi erőfitogtatását. Mihai Răzvan Ungureanu korábbi kormányfő a holnapi kormányellenes tüntetésre szólított fel, szerinte a Forradalom téren tartandó rendezvény nem a DLP megmentésére irányul, „mert a párt elég hibát követett el, amelyekért most fizet, de sohasem gondolt arra, hogy egymás után számolja fel az állam intézményeit, mint teszi a mostani hatalom”, mondta, hozzátéve: ami most történik, a két világháború közti időszak sötét történéseire emlékeztet. „Ponta és az SZLSZ lábbal tiporja az alkotmányt, a törvényeket, a demokratikus intézményeket. Ítéletidőt élünk, mely a demokrácia építésének huszonkét évét sepri el. Ma Ponta és az SZLSZ államcsínyt követett el, a törvényeket saját zsarnoki vágyaikkal helyettesítették” – áll Monica Macovei DLP-s EP-képviselő nyilatkozatában, aki szerint a nép ügyvédjének és a két házelnöknek a leváltása, a törvény értelmében elmozdíthatatlan alkotmánybírák leváltása, a közszolgálati televízió és rádió elnöki tisztségeinek megszerzése a diktatúra előkészítéséhez vezet. Raluca Turcan, a DLP alelnöke szerint a Ponta–Antonescu páros folytatja a Ceauşescu–Iliescu–Năstase-vonal demokráciaellenes politikáját, és az SZLSZ az állami intézmények politikai meglincseléséhez fogott. Cezar Preda, a DLP másik elnökhelyettese szerint „Ponta és Antonescu elindította a dzsihádot a demokratikus Románia ellen”, úgy véli, a házelnökök után az alkotmánybíróság és az ellenzéki honatyák felmentése, a szabad sajtó és az értelmiségiek elhallgattatása következik, mindez pedig „két, lopáson és plágiumon tetten ért, alkalmatlan pártvezér diktatúrája felé vezet”.
Európa figyelmébe
Az Európai Néppárt (ENP) romániai delegációjának vezetője, Theodor Stolojan minden EP-képviselőt levélben tájékoztatott az SZLSZ-kormány „félrecsúszásairól” – közölte Cristian Preda, a DLP első alelnöke, hozzátéve, folyamatosan tájékoztatják az Európai Bizottság tagjait is. „Ami most történik, súlyosabb, mint Iliescu mineriádái” – jelentette ki. Joseph Daul, az ENP EP-képviselőcsoportjának vezetője kijelentette, felkéri az Európai Bizottságot, vizsgálja ki, mennyire törvényesek a Romániában zajló politikai változások. „Nagyon felháborított, ami történik. A nép ügyvédjének, a két házelnöknek a leváltása, az alkotmánybíróság törvényének megváltoztatása és két alkotmánybíró kicserélése bámulatos lépések, komoly okot adnak arra, hogy a romániai demokráciába vetett hit megdőljön. Az Európai Unió egyetlen állama sem tiporhatja így a jogállamiságot, az összes demokratikus elvet” – mondta. Viviane Reding, az Európai Bizottság jogi ügyekkel megbízott alelnöke is aggodalmát fejezte ki az alkotmánybíróságot ért támadások miatt. Az alkotmánybíróság egyébként a Velencei Bizottsághoz és más európai intézményekhez fordult, mert a taláros testület az alkotmányosság felszámolására irányuló törekvésként értelmezi a kormány ellene irányuló támadásait: Victor Ponta az utóbbi napokban több ízben kijelentette, hogy az alkotmánybíróság Traian Băsescu államfő befolyása alatt áll, akadályozza a kormány munkáját, és ezért az új kormánytöbbségnek megoldást kell találnia a testület összetételének megváltoztatására.
Gittenstein is aggódik
Az Amerikai Egyesült Államok bukaresti nagykövete, Mark Gittenstein tegnapi közleménye szerint „mélységesen foglalkoztatja minden, a demokratikus intézmények függetlensége ellen intézett támadás”, kijelentve, az állami intézményeket ért bármilyen „manipulálási kísérlet vagy támadás” az egyesült államok kormányának „aggodalomra ad okot”. Figyelmeztetett, az ilyen kísérletek a pénzügyi piacok figyelmét is felkeltik – ami meg is történt, tegnap már gyengítette a román befektetési eszközök súlyozására adott ajánlását a JP Morgan globális pénzügyi szolgáltatócsoport, azzal a véleményével indokolva az átértékelést, hogy a várható romániai politikai fejlemények valószínűleg kedvezőtlenül hatnak majd a román gazdaság növekedési kilátásaira és a folyamatban lévő EU/IMF-programra.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Határtalanul!
A határon túlra rekedt magyarok sorsa, és amit ezen az egzisztenciális körön belül kell értenünk: kapcsolata az anyaországgal a rendszerváltozás „uralkodó eszméinek” alighanem az egyik legfontosabbika. Kommunikációs tekintetben, mondhatni az, amely a legszélesebb körökben uralta a nyilvánosságot, sőt talán az egyetlen, amelyet a korábbi államvezetés sem merészelt következetesen és nyíltan negligálni, tiltani, szabotálni – noha bizony érdekében állt volna ez a „proletár nemzetköziségnek” becézett programos és permanens honárulás jegyében. Mondjuk például a romániai „falurombolás” mellett kiállni Kádár és követői sem merészeltek, noha tudva tudták, hogy a határokon átnyúló népi, nemzeti tiltakozó akciók szerveződése (a világvisszhangot is figyelembe véve) aligha erősíti (nem létező) legitimitásukat, sőt leleplezi mindazokat a hazugságokat, amelyeket a vérrel megteremtett kelet-közép-európai „feszültségmentesség” fenntartásában érdekelt bolsevik hatalmi központ kényszerített ránk (érdekes, hogy a „többi érdekelt” ezzel kevéssé törődött).
És ez az állampárti gyakorlat az „antisovinizmussal” és „antinacionalizmussal” mint liberális érvekkel megtámogatva, bizony már az első világháború előttről itt hangoskodott, és folyamatosan jelen van a két háború között a baloldali „értelmiség” Párizsában és a KGB Moszkvájában, a darab ideig szocialista enyhelynek számító Bécsben, majd Berlinben, a polgári demokrácia csodaállamában, Csehszlovákiában, sőt – urambocsá! – még Kolozsvárt is, ha Erdély fővárosán ez alkalommal a Gaál Gábor-i Korunk városát értjük, a szovjet világhódító technológia első nagy lelepleződése alkalmával, a spanyol polgárháborúban (amit még ma is előidejének vall az anarchizmusra hajló európai „polgári” baloldal), de még a Trockijnak otthont adó Mexikóban is.
Hosszú lenne folytatni ezt a gondolatsort, különösen, ha még hozzávesszük mindazt, amit ma már nyugodtan elmondhatunk a Trianon utáni magyar államvezetés kisebbségpolitikájáról, meg ha még mélyebbre nyúlva a históriában, azon a felelőtlen naivitáson, sőt (nemzetvesztő) nemtörődömségen merengünk el, ami a kiegyezés utáni magyar belpolitikát jellemezte a határszéli-nemzetiségi területeken. Ez utóbbi elemet azért érdemes szóba hozni, mert az állam szerepének a fontosságára utal az akkori nemzetállami időkben, s ennek ma is van – kellene, hogy legyen – hangsúlyos jelenléte, amikor a magyar kultúrállam-koncepció minél erőteljesebb érvényesítése kell legyen a nemzetpolitika egyik sarokpontja.
Mit jelent ez? Azt, hogy észlelnünk kell és tudatosítanunk, hogy a rendszerváltoztatás egyik spontán, nemzeti, sőt talán össznépi „ideologikus” mozgatója attól a pillanattól, hogy az első szabadon választott kormány letette az esküt, állami feladattá vált (amely persze nem nélkülözheti továbbra sem a nemzet érzelmi „felhajtó erejét”). És persze ha a mai, hol lehangoló, hol kedélyemelő eseményeket nézzük, eszünkbe jut sok-sok minden a korábbi kormányzatok idejéből, sok ügyetlenkedés és sok erőn felüli vállalás, sok csalódás és sok olyan esemény, amely erősítette-erősíti a határokkal mit sem törődő nemzeti közösséget. A Duna Tv létrehozásától kezdve, hogy egy igazi mérföldkövet idézzünk az Antall-kormány idejéből. De hatalmas politikai szervezőmunka folyt a második nemzeti kormány alatt is 1998 és 2002 között, nem kevés anyagival megerősítve. Aligha ok nélküli, hogy az akkori ifjú miniszterelnök újságból kivágott képét rendre ott találtuk a székelyföldi tisztaszobák saroktékájában. Az „egyéb” kormányzatokról jobb nem beszélni, a főhatalmú emeszpések ugyanúgy szorongtak, mint emeszempés atyáik, ha bármi határon túli dolog szóba került, és ezt az állapotot ügyesen kihasználták liberális szövetségeseik. És sikerült „lenyúlniuk” – megvenniük és manipulálniuk – az utódállamok sajtójának, könyvkiadásának, egyetemi oktatásának stb. nagy részét (és itt egy rendkívül nyomorúságos példatárnak kellene következni), de volt olyan vezető alakjuk is, aki attól sem tartózkodott, hogy másságát is latba vesse az „eszmei” hódítás érdekében.
Mit is látunk ma? Sok szívmelengető tényt és nem kevés bosszantó vagy nyugtalanító esetet. Mondjuk megengedőleg, hogy az állam keresi a maga szerepét ezen a területen is, ahol hozzáállásának korrektsége természetesen kétségbevonhatatlan. Keresi a szerepét a külhoni magyar politikai szerkezettel és szervezetekkel való viszonyban. Mert ez is újdonság. Hogy a külországi magyar pártok politikailag emancipálódva már nemcsak pénzekért kujtorognak át, hanem országukon belül is érvényesíteni akarják érdekeiket. (Nem mondva le persze az „anyaországi” apanázsról akkor sem, ha pillanatnyi érdekükben áll barátságtalanul viselkedni azokkal szemben, akiknél ott a kasszakulcs…) Ezekben a pártközi ügyekben mondhatni folyamatos a magyarországi kormányzat kudarctörténete, noha nehéz elképzelni, hogy miféle viselkedés volna helyénvaló a felvidéki vagy a romániai győztes magyar pártokkal azok után, amik a részükről elhangzottak vagy másként megnyilvánultak. Pedig meg kell teremtődni a modus vivendinek és nem a „kettős identitású” Híd-Most (ahonnan újra a szlovákiai nagypolitika csúcsai mellé emelődött A. Nagy László – emlékszünk boldogult úrfikorára?), vagy a ki tudja már, milyen módon azonosítható, jórészt román miniszterekként funkcionáló RMDSZ vezérkarának jó szándékát kiérdemelni, hanem azokra a magyar százezrekre gondolva, akik rájuk szavaztak. Külpolitikailag kezelendő (tehát állami) feladat mindaz, ami nyílt nemzeti sérelemként nyilvánul meg. A temesvári bebörtönzöttek ügye (nyolc év után!), a marosvásárhelyi és nyitrai egyetem mélyrepülése, a Nyirő-kérdés rendezése és számtalan más.
Az persze rendjén van, hogy külön államtitkársága lett a határon túli nemzetpolitikai kérdések kezelésének (az viszont nem egészen világos, hogy kormányzati besorolása ellenére hol is van az igazi főhatósága…), hogy a Bethlen Gábor Alap talán rendet tud tenni a kiutalások elképesztően kusza gyakorlatában, és – talán – a legszebb, hogy máris több tízezer magyarhoni iskolás utazhatott a határon túlra állampénzen és „tanügyi előírásra”. És mindaz, ami megindult spontán nemzeti kezdeményekként valamikor a hetvenes évek elejétől, az megyeget szépen továbbra is, egyszerre erősítve a lelki és gazdasági kapcsolatokat. Ennek sem érnénk a végére, ha elkezdenénk sorolgatni. Mindenesetre az államnak van mire támaszkodnia, ha olyan problémák adódnak elő, amelyek meghaladják a civil szféra erejét és illetékességét.
Alexa Károly
Magyar Hírlap
Erdély.ma

KMKF társadalmi szervezetek munkacsoport - napirenden a külhoni magyar oktatási intézményekbe történő beiratkozás
A külhoni magyar oktatási intézményekbe történő beíratás és beiratkozás, valamint a civil szervezetek regisztrációja a Civil Információs Portálon voltak a témái a Kárpát Medencei Magyar Képviselők Fóruma (KMKF) társadalmi szervezetek munkacsoportjának szerdai budapesti ülésén. A testület kifejezte szolidaritását a felvidéki Selye János Egyetem felé, amelynek főiskolává való visszaminősítését tervezik Szlovákiában.
Lukács Tamás (KDNP) társelnök a zárt ülés után újságíróknak elmondta: mindenhonnan ugyanaz a visszajelzés érkezik, a gyermekek és a magyar nyelvű oktatásban részt vevők száma egyre csökken. Ennek okait alaposan meg kell vizsgálni és elemezni kell.
Hozzátette: nem vonzó és versenyképes az az iskolarendszer, amelyben nem lehet az anyanyelven az óvodától az egyetemig tanulni.
Alapkérdés, hogy a magyar nyelvű oktatás vagy minőségi lesz, és pozícióit meg tudja tartani, vagy folyamatosan zsugorodni fog - jelentette ki.
Szávay István (Jobbik) társelnök kiemelte: a tanácskozáson szó volt a Civil Információs Portálról, amelyről Latorcai Csaba helyettes államtitkár adott tájékoztatást. Egy olyan civil információs adatbázis elkészítése van folyamatban, amelyre magyarországi és külhoni civil szervezetek jelentkezhetnek be. Ez a portál megkönnyítheti a kapcsolatok felvételét, és a határokon átnyúló együttműködéseket - fejtette ki.
Kitért arra is: a tanácskozáson meghallgatták a külhoni magyar pedagógus szervezetek képviselőit, akik beszámoltak saját munkájukról, a magyar oktatás helyzetéről az adott régióban.
Hozzátette: javasolni fogják a Magyar Állandó Értekezletnek, hogy az oktatás-nevelési támogatások keretében, a külhoni magyar felsőoktatásban tanuló hallgatók számára pályázható 2.800 forintos támogatást emeljék meg jelentősen. Kinyilvánították továbbá szolidaritásukat a Selye János Egyetem felé, amelynek főiskolává való visszaminősítését tervezi a szlovák kormány. Rögzítették annak jelentőségét, hogy az intézmény továbbra is egyetem maradjon - közölte a jobbikos politikus.
MTI

A Fidesz EP-delegációvezetőjének levele az MSZP elnökéhez a román helyzet ügyében – MSZP-reakciók
Mesterházy Attilához, az MSZP elnökéhez fordult nyílt levélben szerdán Gyürk András, a Fidesz európai parlamenti delegációjának vezetője a román helyzet nemzetközi kezelésével kapcsolatban.
A Fidesz-delegáció Facebook-oldalán (https://www.facebook.com/FideszEU#!/FideszEU) is közzétett levélben Gyürk András felhívta a figyelmet arra, hogy "a baloldali többség - az MSZP képviselőinek támogatásával - megakadályozta a romániai jogsértések ügyének napirendre vételét az Európai Parlament e heti ülésszakán".
Mint fogalmazott, "a közelmúltban hatalomra került balliberális bukaresti kormány a törvényesség határait messze átlépve avatkozik bele a független demokratikus intézmények működésébe", "emellett a magyar kisebbségek számára rendkívül hátrányos intézkedéseket fogad el".
Gyürk András megismételte a delegáció egy minapi közleményében már említett állásfoglalást, amely szerint elfogadhatatlannak tartják, hogy "miközben az MSZP képviselői korábban saját maguk kezdeményezték a Magyarországot mondvacsinált indokokkal, alaptalanul elítélő határozatokat az Európai Parlamentben, most a romániai valódi jogsértések ügyében még a vitát is megakadályozzák".
Képviselőcsoportja nevében Gyürk András arra kérte Mesterházy Attilát, "szólítsa fel pártjának brüsszeli képviselőit, hogy a magyar kormány lépéseivel kapcsolatos nemzetközi rágalomkampány szítása helyett emeljék fel szavukat az erdélyi magyar közösség védelmében". Azt is kérte, "vesse latba befolyását annak érdekében, hogy az MSZP pártcsaládjához tartozó romániai kormányzó erők hagyjanak fel a kisebbségi jogokat korlátozó politikájukkal".
A nyílt levélre közleményben reagált az MSZP EP-delegációját vezető Tabajdi Csaba. Ebben úgy vélte: "Képmutató, hogy azok a magyar jobboldali képviselők aggódnak most a romániai demokrácia és jogállamiság miatt, akiknek kormányát számos európai fórum bírálta és bírálja a mai napig jogtipró, antidemokratikus politikája miatt."
Megismételte, hogy a romániai "magyar nemzeti közösség helyzetét érintő problémák megvitatására az Európai Parlamentben működő nemzeti kisebbségügyi intergroup június 14-i ülésén nyílt lehetőség", de ezen "a Fidesz részéről csak Schöpflin György volt jelen", és "egyetlen fideszes képviselő sem szólalt fel az erdélyi magyarság jogainak védelmében". "Honnan veszik az erkölcsi alapot a megszólaláshoz a fideszes képviselők, ha magyarságvédelem helyett pártpolitikát folytatnak?" - áll a közleményben.
Nyilatkozatot adott ki a Fideszt és a KDNP-t is tagjai között tudó Európai Néppárt elnöke, Wilfried Martens is, aki súlyos aggodalmait fejezte ki a legutóbbi romániai fejlemények miatt. Hangoztatta, hogy Victor Ponta miniszterelnöknek "azonnal fel kell hagynia az elfogadhatatlan gyakorlatokkal, amelyeket az Európai Unió egyik országában sem tűrhetnek el".
Martens felszólította az európai szocialista pártszövetséget (ESZP) és a liberális pártok európai szövetségét (ELDR), hogy foglaljanak állást nyilvánosan a tagpártjaik által elkövetett "törvénytelenségek és hatalmi visszaélések" ellen. Jelezte azt is, hogy a néppárt szoros figyelemmel követi a helyzetet.
Joseph Daul, a néppárt EP-frakciójának vezetője a most hivatalba lépett ciprusi EU-elnökséggel kapcsolatos közleményében ugyancsak kitért erre a témára. Azt kérte az új elnökségtől, hogy tartsa rajta a szemét a romániai fejleményeken.
Emlékeztetett, hogy előző nap Viviane Reding, az Európai Bizottság igazságügyi felelőse is mély aggodalmát fejezte ki "a román alkotmánybíróság függetlensége elleni támadások miatt".
Reding szóvivője is megerősítette szerdán Brüsszelben, hogy a biztos álláspontja szerint a független, jól működő igazságügyi rendszer alapfeltétele a kölcsönös bizalomnak az európai igazságügyi szektorban.
Daul azt kérte, hogy a brüsszeli bizottság is foglalkozzon a témával, a ciprusi elnökség pedig szintén kövesse kiemelt figyelemmel, biztosítandó, hogy a romániai helyzet nem akadályozza az elkövetkező hat hónap munkáját.
MTI

Minden határon túl
Vannak dolgok, amikről higgadtan kellene beszélni. De legalább meg kellene próbálni, akkor is, ha ez nagyon nehéz.
Persze amikor az embernek a saját gyermeke megharapja a kezét, vagy sípcsonton rúgja, akkor mégiscsak elkáromkodja magát a normális szülő, legalábbis sziszeg egy nagyot, s ahol még nem rontotta meg a családot a liberális életszemlélet, ott egy nyakleves is elcsattan.
Hát, most nagyjából így vagyunk. Elöljáróban annyit: nemrég a Romániai Magyar Demokrata Szövetség – igen, ugyanaz, amely csaknem húsz évet kormányzott Romániában az autonómia megteremtésének legcsekélyebb esélye nélkül – bejelentette: nagy kedve lenne létrehozni Magyarországon a határon túlon élő magyarok pártját. Mindezt, nem is titkoltan, sértettségből, mert a legutóbbi önkormányzati választásokon az anyaországi pártok nagy részének volt bőr a képén nem az RMDSZ-t támogatni, horribile dictu: más, ugyancsak magyar pártokat segítettek. Azokat is, tegyük hozzá, mert az elmúlt húsz évben azért az RMDSZ nem kevés segítséget kapott Magyarországról. Igen, a Fidesztől is. Sőt.
Annak ellenére, hogy a be nem avatkozás jegyében azért az RMDSZ még csak nem is a háttérben ápolt több mint baráti kapcsolatot az MSZP-vel és az SZDSZ-szel is, hogy anno az RMDSZ nem volt hajlandó Orbán Viktort fogadni (igaz, akkor még nem miniszterelnök volt, „csak” a legnagyobb ellenzéki párt vezére), és így tovább.
Nyilván nem lehet az egész RMDSZ-t egy kalap alá venni, ez pont akkora orbitális baromság lenne, mint amikor az RMDSZ egyes politikusai egy kalap alá veszik az anyaországiakat, és dacos frusztrációból meg akarják leckéztetni az anyaországot.
Komolyan, megáll az ember esze. Mit lehet tenni egy hisztis gyerekkel? Nyakon kellene önteni egy tál hideg vízzel, na de ilyenkor jön az ombudsman.
Nos, magánemberként, alkotóként csak annyit mondhatok, hogy aki ma Magyarországon határon túli magyarok pártját alapítana, attól egyrészt elhatárolódom, másrészt kicsit szégyellem magam az anyaországhoz minden körülmények között lojális magyarként, harmadrészt, ha már pártot alapít, akkor alapítson egyetemet is az ottani magyaroknak, adjon oktatási támogatást és így tovább. Na meg nem utolsósorban adózzon is, ugye, az sem árt.
És egyáltalán. Az, hogy összetartozunk, nem azt jelenti, hogy a levágott kéz irányítsa a szívet. Nem. Ellenkezőleg. A végtagokat vissza lehet varrni, ha van irányító akarat. Fordítva aberráció.
Csak hogy világos legyen: a most határon túli magyarok pártját alakíthatnék emberek néhány éve még arról beszéltek, hogy nem kell magyar állampolgárság, választójog pláne nem kell, na de még régebb a Sapientia-egyetem létjogosultságát is megkérdőjelezték.
Aztán, ha mindez készen van, akkor az anyja kínja annak, aki ezt megcsinálta, és nem hajlandó elismerni a sajátos erdélyi egypártrendszert, ahol az RMDSZ csalhatatlanságához képest a római pápa gyarló ministráns.
Hát, ehhez is pofa kell. Továbbá kellett hozzá egy MSZP-s küldöttség is, amely nem is olyan régen járt errefele, és újfent biztosították egymást kölcsönös és rendíthetetlen hűségükről. Azzal az MSZP-vel, amely december ötödike és…
Á, de hagyjuk is!
Olyan, mint egy rossz álom.
Én mindenesetre, határon túlra szorult magyarként, ilyenkor szégyellem magam.
György Attila
Magyar Hírlap
Erdély.ma

Az RMDSZ elutasítja az államfő vádjait, de nem zárja ki, hogy szavazni fog a Băsescu felfüggesztése ügyében
Kelemen Hunor visszautasította Traian Băsescu kedd esti kijelentését, miszerint az RMDSZ is részt vesz az állami intézmények elleni támadásokban, és kilátásba helyezte, hogy a szövetség szavazni fog az államfő tisztségből való felfüggesztése ügyében.
Az RMDSZ elnöke szerint az államfőt vagy rosszul informálták, vagy szándékosan keltett zavart, amikor kedden este azt mondta, hogy más pártok mellett az RMDSZ és Kelemen Hunor is támadja az állam intézményeit.
„Úgy vélem, az államelnököt téves információkkal látták el. Az RMDSZ és a magam nevében határozottan visszautasítom kijelentéseit. A szövetség szenátusi frakciója nem vett részt sem a Vasile Blaga leváltására vonatkozó szavazáson, sem a két ház együttes ülésén napirendre kerülő, a nép ügyvédjének leváltásáról szóló voksoláson, mert úgy véltük, a felhozott indokok nem voltak kellőképpen megalapozottak. A tartózkodás nem jelent igen szavazatot egyetlen esetben és egyetlen parlamentben sem. Biztosítom az államelnököt, hogy az RMDSZ esetében mellélőtt" – idézi a szövetségi elnöki hivatal közleménye Kelemen Hunor nyilatkozatát.
Az RMDSZ elnöke hozzátette: az RMDSZ-frakciók a képviselőház elnökének, Roberta Anastasénak a leváltásáról tartott szavazáson is tartózkodtak. Azt is elmondta, hogy az RMDSZ nem fogadja el alkotmánybírák esetleges visszahívását sem.
„Azt is el kell mondanom, hogy az RMDSZ ebben a pillanatban nem része a parlamenti többségnek. Én határozottan visszautasítom a minket ért vádakat, mert valótlanok, nem tartom becsületesnek azt, hogy az államfő olyan nyilatkozattal állt elő, amelyre nincs egyetlen megalapozott érve sem” – szögezte le az RMDSZ elnöke a közlemény szerint.
Traian Băsescu felfüggesztése kapcsán Kelemen azt mondta: az RMDSZ egyelőre nem foglalkozott a kérdéssel, álláspontját pedig csak azt követően alakítja ki, hogy ismeri annak kezdeményezésnek a tartalmát, amelyet a kormányoldal szerdán készül benyújtani a parlamentben.
Újságírói kérdésre válaszolva kilátásba helyezte, hogy az RMDSZ törvényhozói jelen lesznek és az eddigiekkel ellentétben szavazni is fognak, ha a parlamentben az államfő felfüggesztéséről kell dönteni.
Kelemen Hunor szerint sok minden indokolhatja Băsescu felfüggesztését.
Krónika (Kolozsvár)

Gyergyóban az Incze-hagyaték
Értékes gyűjteménnyel gazdagodott a gyergyószentmiklósi Tarisznyás Márton Múzeum. Itt kap helyet a város szülötte, a huszadik század erdélyi festészetének meghatározó alakja, Incze Ferenc festőművész hagyatéka.
Az 1910-ben Gyergyószentmiklóson született művész – akit később méltatói a második Dalíként emlegettek – tehetsége alapján kora ünnepelt festője lehetett volna, politikai okokból sokáig mégis háttérbe szorították, mivel festészete nem illeszkedett a szocialista realizmushoz.
A művészt akkor kezdték elismerni, amikor 1973-ban egyik önarcképét ezüstéremmel díjazta a párizsi Francia Képzőművészek Szalonja. Az élete legnagyobb részét Kolozsváron töltő művész 1988-ban hunyt el, életében csak egy alkalommal voltak láthatóak alkotásai Gyergyószentmiklóson, 1982-ben. Incze akkor megfogalmazta, hogy amennyiben a város erre kiállítóhelyet biztosít, akkor műveiből adományozni fog Gyergyószentmiklósnak. Incze Ferenc hagyatéka – közel száz olajfestmény, több száz ceruza- és szénrajz és egyéb alkotások – a múlt héten érkezett meg a Tarisznyás Márton Múzeumba – jelentette be Csergő Tibor, az intézmény vezetője.
A festő nevelt lányával, Polonyi Jolánnal megkötött egyezség, szerint a teljes hagyaték a múzeum tulajdonába kerül – igaz jól meghatározott feltételekkel. „A múzeumnak fel kell nőnie Incze Ferenchez, állandó kiállítóhely kialakítására lesz szükség” – mondta el Csergő. Erre szerinte a legalkalmasabb hely az egykori tüdőszanatórium lenne. Az épület átalakításának elképzelése már évek óta megvan, a kivitelezési tervek, látványtervek is készen vannak. A tényleges munkálatokat három év alatt kell befejezni, ahhoz, hogy az Incze-örökösökkel kötött megállapodás tartható legyen. Az írásba foglalt egyezség szerint 2014-ig Gyergyószentmiklóson, majd több székelyföldi városban és Magyarországon is időszakos kiállítások keretében lennének láthatók a festmények, ezt követően pedig véglegesen az erre kialakított kiállítóhelyen helyeznék el Incze Ferenc alkotásait. Csergő hozzátette: ő és a múzeum mindent meg fog tenni azért, hogy ez valóban így történjen, a megállapodás tartható legyen, mivel ellenkező esetben akár el is veszítheti a város a gyűjteményt. „Incze ferenc hazatért, végre meg kell becsülnünk” – fogalmazott Csergő Tibor.
Gergely Imre
Krónika (Kolozsvár)

Kezdődik a IX. Partiumi Írótábor
Kilencedik alkalommal szervezik meg Nagyváradon a Partiumi Írótábort, július 5–7. között. Barabás Zoltán szervező, a Partiumi Írótábor Egyesület elnöke elmondta: idén elsősorban a régió kortárs magyar alkotóira koncentrál a rendezvény, de teret kapnak a kiadók és a kritikusok is.
„Egyrészt szeretnénk felleltározni a rendszerváltás után alkotó partiumi magyar szerzőket, másrészt a 90-es évektől szinte lebénult műkritikának is helyet adunk a táborban” – mondta el Barabás Zoltán. Az elnök fontosnak tartja azt is, hogy az alkotók a kiadókkal tárgyalhassanak, mindkét fél felsorolhassa a problémáit, hiszen tudvalevő, hogy nemcsak a pénztelen írók számára nehéz könyvüket kiadatni, a kiadók többsége is anyagi nehézségekkel küzd.
Az írótábor megnyitóját csütörtökön délután ötkor tartják a nagyváradi Góbé csárdában. Barabás Zoltán köszöntője után zenei témájú ex librisekből nyílik kiállítás, majd a tábor rendszeres meghívottja, Pomogáts Béla irodalomtörténész veszi számba a partiumi magyar irodalomtörténetet. Este több könyvbemutatóra és előadásra is sor kerül, közben Tőzsér József, a Pallas–Akadémia Kiadó vezetője, illetve Kozma Mária főszerkesztő előadását is meghallgathatják a résztvevők.
Másnap reggel Horváth Béla irodalomtörténész, a Pécsi Tudományegyetem dékánja tart előadást, majd a nap folyamán bemutatják Benő Attila, Oláh József két-két kötetét, illetve Oláh János Száműzött történetek című könyvét. Költők, szerkesztők, műhelytitkok címmel tart előadást Dénes László költő, kiadóvezető. Szombat reggel Tőkés László európai parlamenti képviselő tart előadást Kultúrpolitikánk az Európai Unióban címmel, majd Oláh József költő előadása és Vasy Géza Versvilág című kötetének bemutatója után F. Márton Erzsébet színművész tart műsort Régi váradi dalok címmel.
Az írótábor a hagyományoknak megfelelően díjátadással zárul. Barabás Zoltán elmondta, arra törekszik, hogy a rendezvénysorozatnak összmagyar jellege legyen, tehát ne csak a Partiumból és Magyarországról, hanem más vidékekről is érkezzenek meghívottak.
Nagy Orsolya
Krónika (Kolozsvár)

RMDSZ-es „irodaháború” Marosvásárhelyen
Nem a saját városházi irodahelyiségének átadásával oldaná meg Józsa Tibor, Marosvásárhely újonnan megválasztott alpolgármesterének a helyzetét Csegzi Sándor leköszönt elöljáró. Dorin Florea volt helyettese, a polgármester jelenlegi tanácsosa úgy véli: ha az RMDSZ felső vezetésének kérésére ki is költözne tágas irodájából, semmi garancia nincs arra, hogy azt a polgármester éppen Józsának utalná ki. Csegzit a szövetség politikai alelnöke, Borbély László szólította fel az iroda elhagyására, a tanácsadó azonban úgy nyilatkozott, nem tud távozni, mert korábban Dorin Florea polgármester döntött a helyiségek elosztásáról.
Csegzi Sándor volt marosvásárhelyi alpolgármester nem hajlandó átadni irodáját Józsa Tibornak
Csegzit a szövetség politikai alelnöke, Borbély László azt követően szólította fel az iroda elhagyására, hogy Florea nem volt hajlandó Józsa Tibort befogadni a városházára, és mindössze egy manzárdszobát bocsátott rendelkezésére a Dózsa György utcai Hangya-épületben. Marosvásárhely demokrata-liberális polgármestere hasonlóan járt el a másik helyettesével, a liberálisok által jelölt Ionela Ciotlăuşsal is. Dorin Florea első perctől kijelentette: nincs szüksége a két új alpolgármesterre, ő csakis az immár a polgármesteri tanácsosi tisztségbe előléptetett eddigi helyetteseivel hajlandó dolgozni.
Amint beszámoltunk róla, Csegzi Sándor és Claudiu Maior megtarthatta irodáját és személyzetét, míg a városházától négyszáz méterre költöztetett Józsa és Ciotlăuş csupán a napokban jutott egy-egy szolgálati maroktelefonhoz. „Nem én osztogatom a városházi irodahelyiségeket, így hiába is ajánlanám fel a sajátomat, mert a polgármester dönt afelől, hogy ki üljön be oda, és ki nem. Józsa Tibornak eddig is megadtam minden segítséget, ezután is megteszem” – reagált a Krónikának a Borbély által felvetettekre Csegzi Sándor. Ugyanakkor cáfolta a politikai alelnök kijelentését, miszerint az RMDSZ és Józsa Tibor írásban kérte volna tőle az irodahelyiség átadását.
Az új alpolgármester és felettese közötti viszonyról sokat elárul az is, hogy Florea milyen hatásköröket osztott ki Józsának. Hétfőtől az RMDSZ politikusa felel a város kóbor kutyáiért, az ingatlankisajátításokért és -bontásokért, valamint a katasztrófahelyzetekért. „Ez is haladás, mert a feladatok mellé egy telefonkészüléket is kaptam. Sőt küldtek egy titkárnőt is, akinek a nevét még nem tudom, de közölte, hogy velem fog dolgozni” – ecsetelte a helyzetet a még mindig szinte csupasz négy fal között székelő, szolgálati autóval nem rendelkező alpolgármester.
A Csegzi elleni támadásai során Borbély László válaszút elé próbálja állítani a volt alpolgármestert. Szerinte hamarosan el kell döntenie, hogy mit akar: marad a polgármester tanácsadója, vagy az RMDSZ marosvásárhelyi választmányának elnökeként kíván tevékenykedni. „A kettő nem zárja ki egymást – jelentette ki Csegzi Sándor, hozzátéve, hogy Florea sem kérte tőle, hogy mondjon le az RMDSZ-ben betöltött tisztségéről. – A választmányi tagok megtapsoltak, amikor bejelentettem, hogy polgármesteri tanácsosi tisztségre kaptam felkérést. Ebben egy pluszlehetőséget látok érdekeink érvényesítésére, hisz identitástudatunk fenntartása és éltetése azért mégiscsak fontosabb, mint bármilyen aszfaltozgatás.” Csegzi, akinek a híresztelések ellenére sem bélyegzője, sem aláírási joga nincs már, a művelődési, egyházügyi kérdésekért, testvérvárosi kapcsolatokért és a nem kormányzati szervezetekért felel a továbbiakban.
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár),

Csendőrökkel kellene őriztetni a Szent Mihály-templom kertjét?
Mielőbbi intézkedéseket ígért Emil Boc polgármester
Elítélte a hétvégi sörfesztivál egyes résztvevőinek civilizálatlan magatartását Kolozsvár polgármestere, és megígérte, intézkedik, hogy ehhez hasonló többet ne fordulhasson elő. Csoma Botond városi tanácsos szerda reggel iktatta a polgármesteri hivatalban Kovács Sándor római katolikus főesperes tiltakozó átiratát, amelyben a múlt hét végi fesztivál egyes résztvevőinek tiszteletlensége mellett kifogásolta, hogy a koncertszervezők az ígéretek dacára sem voltak tekintettel a miserendre. Csoma Botond javasolta a polgármesternek: a zajos főtéri tömegrendezvényeken csendőrökkel őriztessék a templom környékét. Gergely Balázs, a Kolozsvári Magyar Napok főszervezője azt mondta: a saját koncertjeik után önkénteseik kitakarítják a főteret, ám a résztvevők civilizált magatartása miatt soha nem fordult elő a múlt hetihez hasonló eset. Mint ismeretes, a fesztivál a téren és a templomkertben csikkeket, poharakat, palackokat, bádogokat, ürüléket hagyott.
A kolozsvári RMDSZ-es tanácsosok frakcióvezetője, Csoma Botond jogász iktatta tegnap reggel Kovács Sándor római katolikus főesperes átiratát, amelyben tiltakozik a történelmi értékek aljas módon való meggyalázásával együtt járó sörfesztiválok ellen. Tegnap egyetlen napirendi ponttal rendkívüli tanácsülést tartottak, ott Csoma Botond ez ügyben is felszólalt, a polgármester maga is tarthatatlannak minősítette ezt a helyzetet.
Csak birtokháborításért tehet rendőrségi feljelentést az egyház
– Ha Kolozsvár meg kívánja pályázni az Európa Kulturális Fővárosa címet, akkor elfogadhatatlan, hogy a város főterén ilyesmi történjen. Emil Boc is elítélte a hét végi sörfesztivál résztvevőinek tiszteletlen magatartását és megígérte: intézkedéseket foganatosít, majd írásban válaszol a főesperesi átiratra. Azt javasoltam a polgármesternek, hogy amennyiben még engedélyezik ilyen jellegű rendezvények megtartását a Főtéren, akkor az önkormányzathoz tartozó rendőrök vagy a csendőrség képviselői védjék meg a Szent Mihály-templom közvetlen környékét – nyilatkozta Csoma Botond, majd azt is elmondta: mivel anyagi kár nem történt (a főtéri kövezetet a szervezők az önkormányzat tudtával szedték fel a koncert előtt), ezért nem róható ki pénzbírság. A római katolikus egyház csak birtokháborításért tehet panaszt a rendőrségen ismeretlen tettes ellen.
Csoma Botond közölte: tudomása szerint a sörfesztivált szervező céggel hároméves szerződést kötött egykor a városháza, amely még nem járt le, de ilyen körülmények között az önkormányzat fontolgatja a szerződés újratárgyalását.
Úgy viszonyulni a közterekhez, mint saját lakásunkhoz
A Kolozsvári Magyar Napok (KMN) főszervezőjét, Gergely Balázst megkérdeztük, odafigyelnek-e arra, hogy megelőzzék a Főtér elszemetesedését a rendezvényeik idején. Mint mondta: azontúl, hogy szerződést kötnek az illetékes szemétszállító, illetve az ökovécéket biztosító céggel, az önkénteseik kitakarítják a Főteret.
– Mintegy húsz-huszonöt önkéntes alig egy óra alatt kitakarítja a Főteret. Szervezőként nem csak a törvényeket tartjuk tiszteletben, hanem az alapvető emberi jóérzés által diktált íratlan szabályokat is. Mindig előre egyeztettünk a történelmi magyar egyházakkal arra nézve, hogy rendezvényeink ne zavarják a misét, illetve az istentiszteletet. Ám azt is el kell mondanom, hogy rendezvényeink civilizáltan viselkedő közönsége is jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy ne legyen gond. A KMN-rendezvényeken soha nem védte kordon a Mátyás király szoborcsoportot, mégsem mászott rá senki. Még azt is észrevettük, hogy ha egy-egy gyerek vagy fiatal közelebb ment a műemlékhez, valaki mindig figyelmeztette arra, hogy ügyeljen a szoborra. A főtéri szemetelés, zajongás akkor hagy alább, ha a résztvevők úgy viszonyulnak a közterekhez, mint saját lakásukhoz – összegzett Gergely Balázs.
NAGY-HINTÓS DIANA
Szabadság (Kolozsvár)

Elkezdődött az EU-tábor: a fiatalságé a jelen
Az ifjúság erős közösségépítő és képviseleti szerepvállalásának méltatásával, valamint a további hatékony munkára való buzdítással kezdődött el tegnap Marosfőn a kilencedik EU-tábor. Az RMDSZ, a MIÉRT és a Sapientia EMTE szervezésében egy héten át ifjúságot érintő, illetve aktuálpolitikai kérdésköröket boncolgató előadások, beszélgetések hangzanak el. A párt egyes magas rangú képviselői az érdekvédelmi szervezeten belüli változások fontosságáról, az erdélyi magyar pártpolitikák káros hatásairól és az ifjúság minél erőteljesebb közösségvezetői fórumokra való bevonásáról beszéltek a megnyitón. Ezt követően Markó Attila államtitkár az utóbbi napokban a Mikó-per körül kirobbant botrány részleteiről értekezett. Az első nap további témái között szerepelt még a tavalyi népszámlálás és az ifjúság régiók közti migrációja is.
Kovács Péter RMDSZ-főtitkár, a MIÉRT korábbi elnöke az ifjúsági szervezet helyhatósági választásokon elért eredményeit méltatta. „A választásokat követően elindult a találgatás, hogy melyik a második legerősebb erdélyi magyar párt. A második legerősebb hatalom nem párt, hanem a MIÉRT. Közel 400 helyi tanácsost juttatott a képviseletekbe, 22 polgármestere pedig tízszerese az egyik nemrég alakult párténak” – közölte a főtitkár. Kovács szerint helytelen az a gondolkodásmód, amely szerint a fiatalságé a jövő: a fiatalságé a jelen – fogalmazott –, és feladata, hogy olyanná alakítsa az RMDSZ-t, amely megfelel a közösség igényeinek. „Igenis szükség van a változásra az RMDSZ-en belül is! Tavaly már elkezdődött ez a folyamat, és változtatnunk kell mihamarabb Marosvásárhelyen, Nagybányán, Szatmárnémetiben, Gyergyóvidéken és minden más településen, térségben, ahol az RMDSZ nem működik úgy, ahogyan azt elvárnánk” – közölte Kovács Péter, aki szerint más hozzáállásra és több munkára van szükség.
Bodor László, a MIÉRT elnöke kifejtette, hogy az EU-tábort az erdélyi táborok palettáján annyira tematizálták, hogy ide koncentrálódik mindaz, ami korábban más helyszíneken történt. Az elnök szerint ma már Marosfőn zajlik a rövidnadrágos politizálás is. A tábor súlyáról árulkodik, hogy társszervezője az Európai Tanulmányok Központja (Centre of European Studies – CES), amelynek pártfogása jelzésértékű előrelépés. Az elnök meglátása szerint az Európai Unió szintjén is erős ifjúsági szervezet a MIÉRT. A tábor az Országos Ifjúsági Hatóság támogatottságát is élvezi, amelynek újdonsült elnöke, Victor Ionescu további együttműködést ígért.
Tonk Márton, a Sapientia EMTE Kolozsvári Karának dékánja az egyetem egyre előrehaladottabb helyzetét vázolta: tanévkezdés növekvő diáklétszámmal, a Tordai úti épület építkezésének elkezdése, valamint az áprilisi végleges akkreditálás. A Sapientia és a Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ) együttműködése révén karrieriroda indult az egyetemen, amellyel a táborlakók is megismerkedhettek. Tonk szerint ezek az eredmények az RMDSZ-nek köszönhetőek, és a Sapientia jó példája egy sikerre vitt, nem pedig elpuskázott törekvésnek.
A felszólalók sorát Borboly Csaba, a Hargita Megyei Tanács elnöke (egyszersmind korábbi MIÉRT-elnök) zárta. A pártok közti ellenségeskedés visszaszorítására, illetve az ifjúság közösségszervezői és -vezetői szerepvállalásának elősegítésére hívta fel a figyelmet. „A szolidaritásra, az egymás javára való lemondásra szólít az EU-tábor” – fogalmazott a megyei önkormányzat elnöke. „Nem nagy dicsőség magyar embernek magyart legyőzni” – jegyezte meg Borboly, hozzátéve, hogy valamennyi erdélyi magyar politikai pártnak vissza kell vennie az ellenségeskedésből. Úgy látja, az EMNP-nél és az MPP-nél is gond, hogy nem megfelelő a tanácsadók személye.
Ugyanakkor ő is úgy látja, hogy az RMDSZ berkeiben is rengeteg változásra van szükség. Egyik legfontosabb váltásnak a fiatalság felkarolása és megítélése terén kell történnie, mert nehezebb az ifjúsággal való együttműködés, amíg egyes RMDSZ-es politikusok kizárnák őket a tanácsokból és bizottságokból attól tartva, hogy „nehogy egy új Borboly kinője magát”. A tanácselnök szerint magának a MIÉRT-nek is hangsúlyos szerepe van az eljövendő szakemberek – nemcsak politikusok – kinevelésében. A jelenlegi „minimálbéres diploma” világában az EU-tábor üzenetének elsajátítása felér egy egyetemi diplomával.
Nyolc évre kell tervezni – vallja Borboly –, mert a következő években óriási mennyiségű uniós pénzek jutnak az országba, amelyeknek céltudatos lehívásával és befektetésével látványos gazdasági előrelépés valósítható meg. Bukarest azonban nem mutat hatékony irányt a megfelelő képzések megszerzése felé, ennek hiányában pedig „elkótyavetyélődik” a pénz. „A jövőben az lesz a nyertes, aki megtanul élni a Bukaresttől független pénzekkel” – közölte.
Pártjával kapcsolatban Borboly elmondta: „Jól éreztem magam, amikor leszidott bennünket az államelnök. A Szociálliberális Unió (USL) hónapok óta támad bennünket, a Demokrata-Liberális Párt (PDL) pedig árulónak tart minket. Ez azt jelzi, hogy senki mellett nem köteleztük el magunkat. Az RMDSZ etnikai párt. Éppen ezért ne Jászvásáron igyekezzen megoldani a problémákat, hanem ott, ahol magyarok élnek. Azt hiszem, az RMDSZ-nek az sem jó, ha ellenzékben van, de az sem, ha kormányon. A pártnak csupán a magyarokért kell lennie”.
Borboly szerint vissza kellene hívni Bukarestből azokat a képviselőket, akik otthon érzik magukat a fővárosban. A Nemzeti Liberális Párt (PNL) színeiben Európa Parlamenti képviseletig jutott Csibi Magor példáján kijelentette: aki otthon érzi magát Bukarestben, az ne az RMDSZ színeiben politizáljon.
Szabadság (Kolozsvár)

Az erdélyi magyar érettségizőknek csupán egynegyede tanul tovább magyar egyetemen
Irracionális az önálló Bolyai Egyetem visszaállítása, inkább egy egyetemi konzorciumot kelleni szervezni - vélekedett Tonk Márton az EU Táborban a romániai magyar felsőoktatás helyzetéről szóló előadáson. A felsőoktatás legégetőbb problémái közt Tonk Márton, a Sapientia EMTE kolozsvári karának dékánja az eltömegesedett, inkább mennyiségi, mint minőségi oktatást, az elértéktelenedett okleveleket és az „elefántcsonttorony-szindrómát”, vagyis az elhidegedett oktató-hallgató viszonyt említette.
Az érettségi szigorítását dicséretes intézkedésnek minősítette a dékán, mivel az oktatók jó néven veszik, ha nem „alfabetizálással” kell elkezdjék a hallgatók felkészítését. Az egyetemi záróvizsga bevezetése is a minőségi szakképesítés elérésének irányába mutat Tonk szerint, aki különböző statisztikák elemzéséből arra a következtetésre jutott, hogy a magyar nyelven érettségiző 8000 diák közül évente körülbelül csak 2000 hallgató iratkozik be valamelyik magyar nyelvű romániai felsőoktatási intézménybe, 2000 más nyelven tanul tovább. A dékán szerint az erdélyi magyarság alulreprezentált, 6% fölötti lakossági arányához képest csupán 5% körül van jelen a felsőoktatásban. Bár állítása szerint sok fejmosást kap érte, Tonk Márton ismét irracionálisnak nevezte az önálló Bolyai Egyetem visszaállítását, ehelyett úgy véli, inkább a hat magyar képzést is nyújtó intézményt kellene különböző alkuk és együttműködésék kialakítása nyomán egy egyetemi konzorciummá szervezni.
Szőcs Domokos, az Oktatási, Kutatási, Ifjúsági és Sportminisztérium vezérigazgatója szerint az egy éve elfogadott oktatási törvény már-már forradalmi változásnak nevezhető a 2001-es, 153 módosításon átesett rendelkezéshez képest, de az akadémiai közösség, a politikum és a társadalom még mindig várakozó álláspontot képvisel, mintha nem is rajtuk állna az oktatás megváltoztatásának kérdése.
Az igazgató úgy látja, hogy az átalakítás szükségessége már széleskörű probléma, mert a szakképzett munkások lassan eltűnnek a munkaerőpiacról. Szőcs azt mondta, Romániában „egyenoktatás” folyik, mindenki ugyanolyan középiskolai képzésben részesül, függetlenül attól, hogy miben tehetséges. A változást az egyéni oktatás biztosítaná, ami lehetőséget ad az eddigi ipari közoktatás felcserélésére, egy hatékonyabb mezőgazdasági modellre. Kiemelte: akkor lesz sikeres az oktatási törvény módosítása, amikor az iskolákban megváltozik a mentalitás.
(tudósítónktól)
Transindex.ro

Honnan ered az RMDSZ „baloldalisága”?
Thomas S. Kuhn A tudományos forradalmak szerkezete című munkájának alapgondolata, hogy a tudomány fejlődése nem egyenletes felhalmozódásként gondolható el, hanem lépcsőzetes függvénnyel ábrázolható folyamat. A fejlődés tulajdonképpen a paradigmaváltással járó tudományos forradalmakon keresztül történik, két forradalom között pedig a tudomány csak „rejtvényfejtéssel” foglalkozik. A szerző jól eltalált, szuggesztív példákkal illusztrálja a paradigmaváltásokat: ptolemaioszi kontra kopernikuszi világkép, a newtoni fizikát felváltó einsteini elgondolás. Úgy vélem, nem túlzás azt állítani, hogy a hivatalos politológia ma megérett a paradigmaváltásra, hiszen csak a felszínt kapargatja. A valóság, a tényleges ok-okozati összefüggések feltárására magyar nyelvterületen alig néhány – a hivatalos politika által mellőzött – kutató vállalkozik, olyanok, mint Bogár László, Tellér Gyula vagy Varga István.
Hadd foglalkozzunk ezúttal egy tipikus „rejtvénnyel”: vizsgáljuk meg, hogy a lényeg leírására egyébként alkalmatlan jobb-bal megkülönböztetés mennyiben használható az erdélyi magyar politikai paletta vonatkozásában. A megfejtési kísérlet előtt indokolt legalább egy mondattal alátámasztani a súlyos állítást, miszerint a jobb-bal megkülönböztetés deskriptív ereje mára meggyengült. A jelen nagy kihívása a globalizmus, ezen belül pedig a fedezet nélküli, egyre inflálódó virtuális pénz okozta válság, a környezetszennyezés és a túlnépesedés. Ezen problémák vonatkozásában a jobb és a bal megkülönböztetés semmit nem mond. A globális nemzetközi háttérhatalom működésének leírására egyik oldal sem vállalkozik, a tényleges – globalitás és a lokalitás között húzódó – feszültség átlósan metszi a jobb-bal ellentétpárost. Miről szól mégis a jobb és a bal? E fogalompáros eltérő dolgokat jelöl gazdaságilag és ideológiailag. Gazdasági értelemben a jobboldal a piac mindenhatóságát hirdeti, a polgár felelős döntéseiből indul ki, s a gazdaság vonatkozásában az állami be nem avatkozás eszméjét vallja magáénak. Ezzel szemben a gazdasági baloldal elengedhetetlennek tartja a gazdaságba való állami beavatkozást, a szociális háló sűrűre szövését pedig elsődleges állami feladatként tételezi. Eszmei-ideológiai téren a baloldal világképe kozmopolita, szekuláris és urbánus, magyarul – valamelyest sarkítva – nemzetellenes, a világiasság felé hajló. A társadalom alapegysége a baloldal szerint az individum – az elvonatkoztatott, gyökértelen egyén –, a saját érdekét felismerni és érvényesíteni képes polgár. A jobboldal ezzel szemben előtérbe állítja a hagyományőrzést, tiszteli a nemzeti és vallási tradíciót, a falura, illetve a vidékre közösségmegtartó tényezőkként tekint. Az ember a jobboldal világképe szerint mélyen a hagyományaiban gyökerező lény, akit hagymahéjakként vesznek körül a közösségek: a család, a helyi kisközösség, valamint a nemzet. Mint látható, a gazdasági és az eszmei bal és jobb külön „csomagokat” képez, amelyek tetszés szerint kombinálhatók, a valóságban pedig az átmenetek széles skálája létezik. Gazdasági szempontból a bal és a jobb megkülönböztetése egyre kevésbé jelentős, nemcsak azért, mert a lényeget egyik sem érinti, hanem, mert összemosódnak a határvonalak. Magukat baloldalinak mondó pártok „piacosítanak”, míg a totális állami benem avatkozás – minden állami szektor privatizálása – káoszt idéz elő, amit lassan be kell ismerniük az Adam Smith-i, mindent elrendező, „láthatatlan kézben” hívőknek is. Az erdélyi magyarság vonatkozásában még annyi leíró erővel sem bír a gazdasági jobb és bal, mint nemzetközi fronton. Lássuk a megoszlás eszmei vonatkozásait. Hivatalosan mindhárom erdélyi párt a jobboldalhoz köthető. Alapállásuk – miszerint egy adott nemzeti közösség megmaradása képezi programjuk magját – eleve a jobboldalhoz sorolja őket, nem véletlen, hogy nemzetközi síkon mindhárom párt az Európai Néppárt felé orientálódik. Mi az oka annak, hogy a politikai jobb- és baloldal mentén szerveződő sajtóban mégis vannak olyan hangok, melyek az RMDSZ-t a baloldallal azonosítják kisebb-nagyobb mértékben?
E vélekedés táptalaja mindenekelőtt azanyaországi politikai kontextus. Az RMDSZ mindenkoron ellenséges volt a radikális jobboldallal szemben: az SZDSZ és az MSZP mindig is elfogadható partnerek voltak számára, míg a MIÉP és a Jobbik nem. Ám a Fideszhez kötődő viszonyuk sem volt soha felhőtlen. 1996-ban a Fidesz egy precedens nélküli, a trianoni kognitív korlátokat oldani kívánó gesztussal – Szőcs Géza minap leköszönt exállamtitkár személyében – egy határon túli magyar személyiséget javasolt egy magyar közjogi pozícióba, konkrétan a Duna TV kuratóriumát ellenőrző testületbe. Ám nem a személy a fontos, hanem az elv. Markó Béla levelet írt a magyar parlament akkori elnökének, Gál Zoltánnak, kérve, hogy a képviselők ne szavazzák meg Szőcs Gézát. Kísérletük kudarcba fulladását követően az RMDSZ-es vezetők lemondták az erdélyi körúton levő fideszes delegációval való találkozót, amire végül – néhány nap bizonytalanságban tartás után – kegyesen mégis sort kerítettek. Nem tett jót a Fidesz és az RMDSZ viszonyának az sem, hogy a magyarországi párt soha nem tagadta meg erdélyi eszmei szövetségeseit, a Reform Tömörülést és annak utódszervezeteit. A két szervezet közötti súrlódások törvényszerűek: az Orbán Viktor nevével fémjelzett nemzetegyesítési program összeegyeztethetetlen az RMDSZ bukaresti „szövetségeseinek” politikai elvárásaival.
Az anyaországi kontextuson túl a baloldalra emlékeztet az RMDSZ sajátos „pragmatizmusa” is. Ahogy az MSZP egyik pillanatban megszavazta a státustörvényt, a következő pillanatban már választási profitot remélt a – korábban maga is szorgalmazta – Orbán–Nãstase egyezség elleni támadásból. Holott a kezdeményezés lényege éppen a törvény gyakorlatba ültetése lett volna. Ahogy egyik pillanatban még – a fekete propaganda megannyi eszközét bevetve – kampányolt a magyar állampolgárság kiterjesztése ellen, majd következő lépésként frakciója – három nemleges állásfoglalástól eltekintve – megszavazta, úgy akasztotta szegre az RMDSZ a magyar nemzeti önkormányzat és az autonómia programját 1996-ban. Engedménymorzsák fejében lepaktált a román jobboldallal és baloldallal, vállalkozott a Székely Önkormányzati Nagygyűlés zárónyilatkozatának polgármestereivel és tanácsosaival való aláíratására, amivel mindmáig adós. A példák hosszan sorolhatók. A nemzeti értékrenden alapuló elvi szilárdság helyett hajlékony, klikkérdekű pragmatizmus jellemzi politikáját, akárcsak az MSZP-ét. Nem csoda, hogy sokan úgy vélik: nem a választási kampányban alkalmazott piros-fehér-zöld retorika adja az RMDSZ eszmei identitását, hanem az imént ábrázolt karrierista pragmatizmus. Innen pedig valóban egyetlen lépés az eszmei tartalom nélkül maradt, zsákmányvédő posztkommunisták baloldalinak titulált politikai magatartása.
Borbély Zsolt Attila
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Szövőszék és bábafog
Beszélgetés Szentimrei Judit néprajzkutatóval
Kászoni székely népművészet, Szilágysági magyar népművészet vagy Moldvai csángó népművészet – sokunk polcán sorakoznak ezek a harminc-negyven évvel ezelőtt kiadott kötetek, melyeknek egyik szerzője Szentimrei Judit iparművész, néprajzkutató. A 91 éves dédnagymamával kolozsvári lakásán beszélgettünk múltról, hazáról, családról, a munka és a tudás szeretetéről.
– Mit jelent önnek Erdély?
– Az egyszerű otthonnál sokkal többet. Ahogy a szász himnusz mondja: „Siebenbürgen, Land des Segens, Land der Fülle und der Kraft”. Az áldás földje. Szász elemit végeztem, mert édesapám úgy tartotta, mindhárom nyelvet ismernünk kell. – Kolozsváron végezte tanulmányait, Budapesten Györffy István, a magyar néprajztudomány egyik első jeles személyisége tanítványként folytatta, és már fiatalon megfordult Finnországban is. Hogyan határozta meg mindez az életét? – Tizenkét évesen Müller Hermannétól tanultam francia és svéd gobelint szőni. Később Nagy Imre festőművész azt mondta, hogy a leánykának szőni kell. Tizenöt éves voltam, akkor ismertem meg az uramat. 1938-ban kerültem Pestre, bejártam Györffy István óráira, ő pedig azt mondta: akit ennyire érdekel a népművészet, annak mindenképpen Finnországban a helye. Ösztöndíjat senki nem adott, de kaptam tőle két levelet. 1939-ben egyedül indultam el Finnországba. Helsinkiben a Tellervo nevű népi textilműhelyben és a néprajzi múzeumban dolgoztam. Enni és aludni itthon is lehet. Reggeltől délutánig szőttem a műhelyben, este és éjszaka pedig gyöngyöt fűztem. De nem csak a fővárosban voltam, bár a 18. születésnapomat épp ott ünnepeltem. Különböző családokat ismertem meg. Amikor például finn levelezőtársnőm falujából távoztam, kigyűlt a lakosság, és énekkel búcsúztattak. Apámmal lefordítottuk a szövegét magyarra: „Apád házánál kisleány, széppé serdültél már, oly széppé, mint a kis virág, előtted a világ…” Érdekes volt a viseletük is, mert a székely csíkos szoknya – melyet a lengyeleknél is viszontláttam, természetesen az ő színvilágukkal – ott volt a finneknél is északi színösszetétellel.
– Mi volt az első munkája? – Készítettem egy falvédőt, amin a család szerepelt. Ezt a gyermekszőnyeget itt a szoba közepén épp nem én szőttem, de a terveim alapján készítették 1957-ben. Több generáció felnőtt már rajta. A szőnyegen éppen azt táncolják, hogy „Most viszik, most viszik Danikáné lányát”, ott pedig, hogy „Dombon törik a diót, a diót / Rajta vissza mogyorót, mogyorót”. Éneklik is a gyermekek, négykézláb. 1957-ben rendeztük az első iparművészeti kiállítást is, korábban Kolozsváron ilyen nem volt, de még az országban sem nagyon. Volt itt egy uruguayi grafikus, akinek megtetszett az egyik szőnyeg. Kérdezte, mit fizessen érte. Mondtam, vigye el emlékbe. A legnagyobb dicséretet az ő nyolcéves fiától kaptam. Az édesapa levelében megírta, hogy a gyermeke azt kérdezte: „Milyen szép országban jártál, édesapám, ahol ilyen szépeket szőnek? Milyen jók lehetnek ott az emberek…” – Szőni, írni, kutatni vagy tanítani szeretett jobban? – Mindegyik egészen más. Dr. Kós Károly vezetésével – Nagy Jenővel és velem – 1952-ben megalakult a magyar népművészet-kutató csoport. Mindig vittünk magunkkal diákokat, nagyon élvezték, dolgoztak is rendesen. Nagyon szerettem tanítani, nálunk ez valószínűleg családi vonás. A terepmunka alatt pedig feltöltődtem. A Kárpátokat keresztbe-kasul gyalog jártuk be. Nem úgy van az, hogy az ember sző, vagy alkot. Dolgozik. Tudja, mit jelent naponta két órát aludni? Én akkor feküdtem le, amikor az uram fél hatkor felkelt. Ő rendezte a reggelit, a fiaim tejet hordtak reggel öt és hét között. Olyan szép élet volt nálunk fenn a Majális utcában. Egymást neveltük a családban. Nem csak én neveltem őket, hanem ők is egymást. Gyulu fiam például nyolcévesen kijelentette, hogy nincs megelégedve a szüleivel, mert nem nézik át otthon a leckéjét, mint másnak. Mert ahol átnézik, ott kiteszik a vesszőt, és tízest kap a gyermek, míg ő csak kilencest, mert van egy vesszőhibája. Nem én szóltam bele, hanem a hét évvel idősebb bátyja: „Azt a tízest a szülő kapja. Nézd át te, s akkor te kapod!” Én voltam a „kapitány” a családban, a „legénységem” pedig az uram és a négy fiam. Neveltük és segítettük egymást. – A Zsuzsi-baba és az Andris-baba című népviseletvarró pályázat is egy ilyen közös munka eredménye? – Igen, Zsolt a Jóbarát című ifjúsági lapnál dolgozott. Megkért, hogy segítsek, így ’70-ben én vezettem a lap Zsuzsi-baba-sorozatát. Három díjat hirdettünk meg, aztán 163-at kellett kiosztanunk. Ezt követte ’71-ben az Andris-baba. Amikor Nagy Jenő kollégám megnyitotta a pályamunkákból készült kiállítást, azt mondta: amit nekünk nem sikerült húsz év alatt felgyűjtenünk, azt a gyerekek három hónap alatt elvégezték. Nem a „magyaros” piros-fehér-zöld ruhákból van hiány, hanem a különböző vidékek viseletéből. Ma Kézdivásárhelyen tekinthető meg a babakiállítás. A Dolgozó Nő című folyóiratnál a Kati-baba rovatot vezettem, ami a csecsemőöltözetről és a bölcsődalokról szólt. Gyönyörű volt, ahogy beküldték a kicsi múmiákat. – A Kós-Szentimrei-Nagy szerzőhármas fogalommá vált Erdélyben. Közös munkáik mai napig számtalan család polcain megtalálhatók. Minek tulajdonítja a nagy sikert, és vajon miért nem ennyire népszerűek manapság a hasonló kiadványok? – A közös munkák nagyon szépek voltak. Először a székelyföldi Kászonba mentünk 1952-ben, másodjára – 1953-ban – Moldvába, majd ’54-ben Szilágyságba, rá egy évre pedig a Kis-Küküllő mentére. Ezek után azt mondták, hogy mi már felkutattuk az egész erdélyi magyarságot, nincs tovább. Pénzt nem kaptunk, de azért még mentünk. Az ötvenes években gyűjtött anyagok húsz évvel később jelentek meg. Ma egészen más az élet. A világháló és a televízió révén minden információ bejön a lakásba. De az is igaz, hogy mi igyekeztünk a hétköznapi ember nyelvén írni. Magyarországon nagyon csodálkoztak, hogy a Kis-Küküllő című kötet ekkora példányszámban jelenhetett meg: itthoni eladásra tizenötezer darabot nyomtak, külföldre pedig még tizenötezret. Azt mondták, ez hihetetlen, soha néprajzi kiadvány ilyen mennyiségben nem fogyott. Hallgattam ott egy előadást, s megállapítottam: ha mi azon a nyelven írnánk, mi magunk sem értenénk, és senki sem venné meg.
– A kutatást és a családot hogyan tudta összeegyeztetni? – A fiaimat hurcoltam magammal, mint kutya a tollseprűt. Ők azt mondják, óriási élmény volt számukra. Széken például Víg Gyuriéknál laktunk, akik eredetileg kecskepásztorok voltak. Az uram viszont ’47-48-ban megalakította Széken a második tagozatot, a kecskepásztort pedig feleségestől bevitte iskolaszolgának. Nem volt kis feladat tisztán tartani az iskolát, Szék ugyanis rettenetesen sáros volt, falábon jártak a gyerekek iskolába. Zsolt például a Víg-fiúkkal bivalyt őrzött, az erdőre járt fáért, és megtanulta, hogy az ágat nem úgy kell hazavinni az erdőről, hogy összerakod és húzod, hanem a legnagyobb ágat teszed legalul, arra rakod a többit, a nagyot fogod meg, és azt húzod. Így megy veled az erdő. – Vélhetően a gyermekeket is jobban érdekelte a körülöttük lévő természet és kultúra, mint manapság. – A Néprajzi dolgozatok című sorozatban külön rovatban hozták le a gyermekek gyűjtéseit. Állandóan foglalkoztak velük. De aztán valahogy ez is kimaradt. Az iskolák is másképp foglalkoznak a gyermekekkel. A generációk közti kapcsolat is más. Nálunk természetes volt, hogy ha gyermek született a családban, akkor én ott voltam. Az is igaz, hogy magam is a családi fészekben maradtam, ott voltak nekem a szüleim, és ha valamit kérdeztem apámtól, akkor azt mondta, hogy „abban a könyvben nézz utána”. – A motívumok világa nagyon összetett jelrendszer. Hogyan lehet eligazodni benne? – Nem csak a minta érdekes, hanem az ember, és különösen az asszony. Tudod-e, hogy mikor alszik? Egy öregasszony mondta a Küküllő mentén a régi öregekről: „Este, mikor lefeküdtünk, nagyanyám a tűz lángja mellett font, reggel, mikor felébredtünk, ugyanúgy a tűz lángja mellett pergette orsóját. Mikor aludt, nem tudom. Nem láttam.” Erről van szó. A népmesében is kiderül, hogy valójában mennyit dolgozik a fehérnép. Mikor a moldvai csángókról szóló kötet megjelent, Kányádi Sándor azt mondta: egyetlen szónak sem szabad elvesznie. Tudod, hogy mi a bábafog, és mitől véd? A gonosztól, a pletykától – mert a falusi pletyka öl. Az nem volt gyerekjáték. A csicshím például az anyatejet védte. Ezek nem játékszerek vagy viccek, nagyon is komoly dolgok.
Szentimrei Judit
Iparművész, néprajzkutató. 1921. május 19-én született Kolozsváron. Édesapja Szentimrei Jenő költő, prózaíró, publicista, színházigazgató. Édesanyja Ferenczy Erzsébet, Zsizsi balladaénekes-nő. Férje Szabó Gyula középiskolai tanár, gyermekeik: Bálint (1944) építész, egyetemi tanár, Zsolt (1946) újságíró, egyetemi tanár, Bojta (1947) építészvállalkozó és Gyula (1951) szerkesztő. 1940-től számos hazai és külföldi kiállításon vett részt saját textíliáival. 1950-től 1974-es nyugdíjazásáig a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola textil tanszékének tanára, 1952 és ’69 között a Román Tudományos Akadémia magyar és román néprajzi csoportjainak tudományos kutatója. Ezernél több ismeretterjesztő cikke, tanulmánya jelent meg. Kötetei: Székely festékesek (1958), Kászoni székely népművészet (Kós Károllyal és Nagy Jenővel, 1972), Szilágysági magyar népművészet (Kós Károllyal és Nagy Jenővel, 1974), Kis-Küküllő vidéki magyar népművészet (Kós Károllyal és Nagy Jenővel, 1978), Moldvai csángó népművészet (Kós Károllyal és Nagy Jenővel, 1981), Széki iratosok (1982), Torockói varrottasok (F. Halay Hajnallal, 1997), Torockói népművészet (Kós Károllyal, Nagy Jenővel, illetve Furu Árpáddal, 2006).
Dénes Ida
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Komolytalan próbálkozás az RMDSZ-től
Huszonhét választókerületben kell jelöltet állítani az országos listához
Nem olyan egyszerű a magyarországi választásokon való részvétel, mint ahogy azt a Romániai Magyar Demokrata Szövetségben (RMDSZ) elképzelik. A választási törvényt elemezve komolytalannak tűnik a felvetés, hogy elindulnának a magyarországi választásokon.
„Alapítsunk mi is pártot Magyarországon, lássuk, mit szólnak hozzá!” – vetette fel Szabó Ödön, az RMDSZ Bihar megyei ügyvezető elnöke a múlt hét végén. Ráduly Róbert csíkszeredai polgármester szerint a határon túliak magyarországi pártját a magyar állampolgárságot szerzett felvidéki, délvidéki és kárpátaljai magyarokkal közösen lehetne bejegyezni. „Megfenyegettük a magyarországiakat, hogy létrehozunk ott egy pártot. Ez nem árt, de még mielőtt a 2014-es magyarországi választásokról beszélnénk, nekünk az őszi parlamenti választásokra kell összpontosítanunk” – finomított később Markó Béla tiszteletbeli RMDSZ-elnök. A távirati iroda megkeresésére tegnap mind az MKP, mind a Most-Híd illetékese közölte, a felvidéki magyar pártok egyelőre nem tervezik magyarországi „fiókpártok” bejegyeztetését.
Az RMDSZ-ben, úgy tűnik, nincsenek tisztában azzal, milyen kritériumoknak kellene megfelelni ahhoz, hogy hivatalosan is elindulhassanak a magyarországi választásokon. Önmagában a pártalapítás egyébként még nem is lenne gond, a hatályos párttörvény alapján ugyanis csupán tíz alapító tag, illetve bejelentés és bíróság általi nyilvántartásba vétel szükséges hozzá. Ha viszont ez az „RMDSZ testvérpárt” a következő parlamenti választásokon el akarna indulni, már komoly előkészületek szükségesek.
Az új választási törvény szerint ugyanis országos listát csak az a párt állíthat, amely legalább kilenc megyében és a fővárosban, összesen huszonhét egyéni választókerületben önállóan jelöltet állított. A tervezett párt egyéni indulóinak e választókerületekben ezer érvényes ajánlószelvényt kellene összegyűjteniük, hogy hivatalosan is a startvonalhoz állhassanak. Mivel 2014-től kétszáz fős parlament alakul, a következő választásokon az eddigi 176 helyett már csak 106 egyéni választókerület lesz. Egy-egy kerületben átlagosan nyolcvanezer választó járulhat az urnákhoz, így nem lesz kis munka a kopogtatócédulák összegyűjtése, hiszen azokat más, itthon már ismert pártok elől kell elhalászni. Ha ez sikerül is, ahhoz, hogy a parlamentbe bekerüljön, az országos listájának minimum ötszázalékos eredményt kell elérnie.
Viszonyításképpen: 2006-ban 64 százalékos részvétel mellett az MDF csaknem 273 ezer szavazatot szerzett, ez 5,04 százalékos végeredményt jelentett. A felvetett pártképződménynek 2014-ben ennyi szavazatra biztosan szüksége lenne a parlamentbe jutáshoz. A legutolsó, tavaszi adatok szerint két év alatt 157 ezer kettős állampolgár tette le az állampolgársági esküt. Ha ez 2014-ig megduplázódna, akkor lehetne reménye az RMDSZ-nek, de szakértők szerint esélytelen, hogy 270-300 ezer külhoni – nem csak erdélyi – magyar egy irányba szavazna a következő magyarországi választáson.
Pindroch Tamás
Magyar Hírlap

Tabajdi: A magyar-román kapcsolatokban a legfőbb mérce az erdélyi magyarság helyzete - Tőkés László megint bort iszik és vizet prédikál Budapest, 2012. július 5., csütörtök (OS) - "Tőkés László nem lépett fel az erdélyi magyarság érdekében az Európai Parlamentben akkor, amikor erre lehetősége lett volna. Nem jelent meg az Európai Parlament Nemzeti Kisebbségügyi Frakcióközi munkacsoportjának június 14-i ülésén, amelyen az RMDSZ kezdeményezésére az európai parlamenti képviselők a romániai magyarság helyzetét vitatták meg. A munkacsoport felhívta a román kormányt, hogy folytasson állandó, intézményesített párbeszédet a magyar közösség valódi, a választók által legitimált politikai vezetőivel. Az európai parlamenti nyomásgyakorlásnak köszönhetően új lendületet kapott ez a párbeszéd az elmúlt hetekben, és ennek köszönhetően több, az erdélyi magyarság számára kedvező lépés történt" - reagált Tabajdi Csaba, az MSZP európai parlamenti delegációvezetője Tőkés László nyílt levelére. "Tőkés László érezhetően frusztrálttá vált, miután pártja súlyos vereséget szenvedett a júniusi romániai helyhatósági választásokon. Az erdélyi magyarság érdekeinek képviselete helyett sajnos továbbra is minden erejét a Fidesz kiszolgálása köti le" - fűzte hozzá Tabajdi. A delegációvezető hangsúlyozta: "a baloldali francia külügyminiszter, Laurent Fabius csütörtökön tett nyilatkozata jelzi, hogy az európai baloldal, ahogy az Orbán kormány, úgy a jelenlegi román kormány esetében is figyelemmel kíséri az eseményeket, és ha szükséges szót emel az európai alapértékek, az alkotmányosság és a demokratikus intézmények védelmében. A magyar politikai erők, benne a demokratikus baloldal számára azonban Románia vonatkozásában a legfontosabbnak az erdélyi magyarság helyzete, a kisebbségi jogok biztosítása számít." Kiadó: Magyar Szocialista Párt Európai Parlamenti Delegációja
os.mti.hu

Magas katonai rangokat szereztek RMDSZ-politikusok
Kelemen Hunor RMDSZ-elnök ezredesi, Cseke Attila alezredesi, Verestóy Attila ezredesi rangot szerzett a hadseregben.
Magas katonai rangokat szereztek az elmúlt években a román hadseregben – más, román politikusok mellett – a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) meghatározó politikusai – derítette ki az Evenimentul Zilei.
A napilap szerint minden párt képviselői, szenátorok, miniszterek, de még miniszterelnökök (a jelenlegi kormányfő Victor Ponta vagy Theodor Stolojan) is szereztek az elmúlt huszonkét esztendőben katonai váll-lapokat, holott ezzel semmilyen juttatás nem jár Romániában. Ráadásul az újdonsült tiszteket soron kívül, bármiféle katonai érdem nélkül léptették elő, s a váll-lapokat nem utasították vissza a nemzeti kisebbségek politikusai sem. Így lett 2011-ben Kelemen Hunor RMDSZ-elnökből ezredes, Cseke Attila egészségügyi miniszterből, jelenleg bihari szenátorból 2008-ban alezredes, s az erdélyi magyar oligarchák közé tartozó Verestóy Attila szenátorból 2010-ben ugyancsak ezredes. Mint kiderült, a legtöbb kitüntetést akkor adományozták, amikor a pártok valamelyike kormányon volt, és éppen az ő irányításuk alá tartozott a honvédelmi tárca. Kételyeket támaszt az is, hogy a román politikusok némelyike még Nicolae Ceauşescu kommunista diktatúrája idején, vagyis 1989 előtt szerzett katonatiszti váll-lapot.
A sors fintora, hogy vasárnap az RMDSZ kisparlamentjének tekintett szövetségi képviselők tanácsában többen is felvetették egy határon túli párt magyarországi bejegyzését válaszul arra, hogy a Fidesz több politikusa is részt vett a közelmúltban a romániai önkormányzati választási kampányban. A felvetést helyeselte Markó Béla, az RMDSZ korábbi elnöke, de elsődlegesnek az őszi parlamenti választásokat nevezte. Később Kelemen cáfolta ugyan a javaslat komolyságát, ezzel együtt azonban mégis kijelenthető: a román hadsereg tisztjei alapítottak volna politikai pártot Magyarországon. Az üggyel kapcsolatban lapunk tegnap megkereste Kelemen Hunor RMDSZ-elnököt, de telefonján asszisztense válaszolt, aki visszahívást ígért. Lapzártáig sem Kelemen Hunor, sem munkatársai nem hívták szerkesztőségünket.
Traian Basescu nem méltó az államfői tisztségre – jelentette ki Victor Ponta román kormányfő, válaszul Basescu tegnapi ironikus megjegyzéseire. Basescu a parlament rendkívüli ülésszakán szólalt fel, miután a kormánypárt ismertette az államfő felfüggesztéséről szóló határozati indítványát. Az elnök szerint az ellene irányuló akció egyik célja, hogy elterelje a figyelmet Ponta kormányfő plágium-botrányáról. „Mindannyian úgy tudtuk, hogy a kormányfő Cataniaban szerzett mesteri fokozatot, de a szerdai lapok azt írták, sosem volt mesterképzésen a Cataniai Egyetemen” – hangoztatta Basescu. „Elnök létére pletykákkal és rágalmakkal foglalkozik. Ezzel is azt bizonyítja, hogy nem méltó tisztségére” – vágott vissza Ponta egyeteme rektorának hivatalos, és állítása szerint őt igazoló levelére hivatkozva. A plénum, amelyben a kormánynak kényelmes többsége van, ma szavazhat a felfüggesztésről, tegnap pedig megszavazták a népszavazási törvény módosításáról szóló rendeletet, mely Basescu eltávolítását könnyíti meg. Este több ezren tüntettek Bukarestben az államfő mellett.
Kristály Lehel
Magyar Hírlap
Erdély.ma

Méltányos elosztást! – Nyílt levél az RMDSZ elnökségének és a Communitas Alapítvány kuratóriumának
„Ami pedig a Communitast illeti, az folyamatos támadási felület, ami szerintem egy gyors döntéssel helyre rakható. Meg kell szüntetni a Communitast. Amit RMDSZ oszthat szét a civil társadalomnak, azt RMDSZ is ossza szét, és vállalja a felelősséget az elosztásért, az elosztás átláthatóságáért” – írja Borboly Csaba, a Hargita Megyei Tanács elnöke honlapján. (Amit ma 5 percben nem tudtam volna az RMDSZ SZKT-ülésén elmondani – 2012. július 1.)
Alulírott, a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének (MÚRE) írott sajtóért felelő alelnökeként nyilvánosan szólok hozzá a témához, ugyanis nagy szomorúsággal állapítottam meg, hogy a sajtótámogatást az RMDSZ által létrehozott Communitas Alapítvány önkényesen osztotta el.
A romániai magyar közösségnek szánt 17 178 000 lejből mindössze 3 500 000 lejt tettek megpályázhatóvá az idén. Ebből a sajtószaktestület rendelkezésére 725 000 lejt bocsátottak. Nem kívánom elemezni a teljes összeg felhasználását – habár az is megérne egy misét –, csupán a sajtónak szánt hányad elosztásáról szólok.
Égbekiáltó az elosztás módja. Nem azt kifogásolom, hogy X lap miért kapott akkora összeget, amekkorát, hanem azt, hogy Y újság miért nem kapott hasonló mértékben! Lássunk néhány példát! Az általános sajtócsomagban egy pártkatona által vezetett regionális kulturális lap 25 000 lej támogatásban részesült, míg egy országszerte terjesztett, hatvanöt évfolyamot megért művelődési folyóirat csupán 5000-et. Az Erdélyi Riport hetilap 27 000 lej támogatást kapott, míg a szórványban küszködő Bányavidéki Új Szó, illetve Besztercei Híradó csupán 4000-et. De nézzük a napilapok csoportját! Ott még szembetűnőbb az aránytalanság! A kiírás alapján a napilapok művelődési, művészeti, irodalmi, tudományos, ismeretterjesztő, gyermek- és ifjúsági mellékletei előállítási költségeinek támogatására lehetett pályázni. Ezzel szemben az eredmény azt mutatja, olyan lap is elnyert támogatást, melynek egyáltalán nincs ilyen melléklete. Viszont egy három melléklettel is pályázó újság – kerethiányra hivatkozva – nem kapott semmit. Pedig egyik havi melléklete a romák társadalmi elfogadtatását hivatott elősegíteni, s a pénzt elosztó jogszabály világosan fogalmaz: „a nemzetiségek közötti kapcsolatokat erősítő, az intolerancia lebontására irányuló programokat és tevékenységeket” kell támogatni. Megállapítható, hogy az elosztásnál egyetlen kritérium érvényesült: az RMDSZ-szel ápolt jó viszony. A kritikus hangnemet megütő lapok pályázatait egyszerűen lesöpörték az asztalról. Így döntött az RMDSZ főtitkára, Kovács Péter által elnökölt szaktestület. (Az nem jelenthet mentséget, hogy a bizottságban helyet kapott a MÚRE elnöke is!) Az eddigi legdemokratikusabb elosztást tavaly eszközölték. Akkor a MÚRE ügyvezető tanácsát kérték fel a napilapoknak szánt összeg elosztására. Persze, akkor is megfejelték a testületet egy RMDSZ-küldöttel, s megvoltak a kötelező penzumok, de legalább lehetett vitázni, és a pályázatokat is figyelembe lehetett venni, nem csak a pályázót.
A pénzt a jogszabály szerint „a nemzeti kisebbségekhez tartozó állampolgárok szervezeteinek támogatására” osztja le a román állam az éves költségvetésben. A Kisebbségi Tanács az RMDSZ-t jelölte ki a magyar közösségnek szánt összeg elosztására. A szövetség az általa létrehozott Communitas Alapítványt bízta meg a feladattal. Borboly Csaba szerint teljesen fölösleges e közbeékelt intézmény, ossza el a pénzt maga az RMDSZ, s az elosztás átláthatóságáért vállalja a felelősséget. Támogatom a javaslatot. De a jövőben akár az RMDSZ rendelkezik a magyar közösségnek szánt összegről, akár továbbra is a Communitas Alapítvány pályáztatja meg azt, arra kérem, a sajtótámogatás elosztásával bízza meg a legilletékesebbet, a MÚRE Igazgatótanácsát.
Sepsiszentgyörgy, 2012. július 5.
Szekeres Attila
a MÚRE alelnöke
Erdély.ma

Újraöntik Borsos Tamás ellopott szobrát
Bár csütörtökön múlt két hónapja, hogy egy éjszaka újra ellopták Borsos Tamás szobrát a marosvásárhelyi vár Kapubástyája közeléből, a rendőrség szóvivőjének tájékoztatása szerint a nyomozásnak nincsen kézzelfogható eredménye, amit a nyilvánosság tudomására hozhatnának. A 2000-es városnapokon felavatott szobornak, amely Kiss Levente szobrászművész alkotása, mostoha sors jutott. Dorin Florea első választási győzelme után randalírozó futballdrukkerek gyújtották fel a szobrot takaró leplet. A mészkő installáció közepébe elhelyezett mellszobrot, amely a marosvásárhelyi vár építését kezdeményező egykori főbírónak, fejedelmi követnek és Marosvásárhely krónikásának állít emléket, 2010-ben színesfémgyűjtők lopták el a választások előtt, akárcsak az idén. Két évvel ezelőtt a bűnügyi nyomozók megtalálták a szobrot, amit visszahelyeztek a mészkő keretbe. Az esetből tanulva, valószínűleg jobban kellett volna rögzíteni. Kérdésünkre Kiss Levente szobrászművész elmondta, hogy ez őt is foglalkoztatta, de már kész tények elé állították, amikor értesítették, hogy alkotása visszakerült a helyére.
Nem szeretnék rosszhiszemű lenni, de elvártuk volna, hogy a bűnügyisek ezúttal is eredményesen nyomozzanak. Ha ugyanis valamelyik román személyiség szobrának kelt volna lába, akkor mai napig attól lenne hangos a sajtó, s már régen megtalálták volna a tettest is. Magyar vonatkozású szobrok eltüntetésére Marosvásárhelyen a XX. század egy egész sor precedenst teremtett. Egy éjszaka alatt döntötték le 1919-ben Kossuth Lajos, Bem József és II. Rákóczi Ferenc főtéri szobrát. Hogy Borsos Tamás – akinek városvezetői és krónikaírói munkássága mellett a várat köszönhetjük – mellszobra kit zavart, nos, az is lehet, hogy a színesfémgyűjtők vitték el ezúttal is, csak a korábbi esetből tanulva sokkal körültekintőbben.
Mivel Csegzi Sándor alpolgármesterként azt nyilatkozta, hogy a város újraönteti Borsos Tamás szobrát, amit Vályi Gyula szobrának avatásakor Dorin Florea polgármester is megígért, Balog Józseftől érdeklődtünk. A marosvásárhelyi öntőmester közölte, hogy már kézhez kapta a polgármesteri hivataltól a megrendelést, s augusztusra valószínűleg elkészül a szobor. Ezúttal remélhetőleg úgy odaerősítik a talapzathoz, hogy ne tudják a következő választások előtt újra ellopni. e-nepujsag.ro
Erdély.ma

Felfüggesztették tisztségéből Traian Băsescu államfőt
A parlament felfüggesztette tisztségéből Traian Basescu államfőt, leváltásáról népszavazáson döntenek majd az állampolgárok – közölték a román hírtelevíziók.
A szükséges 217 vokshoz képest 256 szavazattal fogadta el pénteken este a bukaresti parlament két háza a Traian Băsescu elnök tisztségéből történő felfüggesztését célzó határozatot, a román balliberális kormánykoalíció által összehívott rendkívüli ülésszak keretében. Az államfőnek először 2004-ben megválasztott Băsescut immár másodjára próbálja leváltani a törvényhozás: 2007-ben, első mandátuma idején a parlament ugyancsak felfüggesztette posztjáról, az ügyben kiírt ügydöntő népszavazáson azonban a választópolgárok visszajuttatták az elnöki hivatalba.
Basescu leváltási eljárását most a kormányzó Szociál-Liberális Szövetség (USL) kezdeményezte, amely szerint az államfő megsértette az alkotmányt.
Az Alkotmánybíróság pénteken véleményezte a felfüggesztési indítványt, de nem adott egyértelmű választ arra, hogy valóban megsértette-e az elnök az alaptörvényt, vagy sem. Ez a véleményezés azonban nem kötelező érvényű.
MTI
Erdély.ma

Markó: új alkotmány kell a választások után
Okvetlenül szükséges lenne a parlamenti választások után új alkotmány kidolgozása, mert Romániának a teljes intézményrendszerét újra kell gondolnia – mondta Markó Béla szenátor, az RMDSZ korábbi elnöke tegnap, az EU-táborban tartott, Európai értékek, erdélyi érdekek című beszélgetés alkalmával. A szenátor ugyanakkor kételkedik abban, hogy a pártoknak lesz ereje minderre.
A beszélgetés az Európai Unióval (EU) szembeni elvárások témája köré épült. Az erdélyi Európa-képpel kapcsolatban Markó elmondta: „Szkeptikusabb vagyok, mint néhány évvel ezelőtt voltam, mert megtapasztalhattuk, hogy mennyire törékenyek az értékeink, és mennyire recseg-ropog a demokrácia. Nemcsak itthon, hanem az egész kelet-közép-európai térségben”. A szenátor szerint a nyugati berendezkedéstől elvárt jólét nem valósult meg, a demokráciai értékrend (mint a szabad közlekedés, vagy bizonyos értelemben a munkavállalás) azonban nálunk is „meghonosodott” kisebb-nagyobb mértékben.
Markó Béla emlékeztetett az 1993-ban az RMDSZ által benyújtott memorandumra, amely azt szorgalmazta, hogy Romániát csak akkor vegyék fel az EU-ba, amikor teljesítette a kisebbségekkel szembeni kötelezettségeit. Jelenleg azért döcög ennek a követelésnek a széles körű gyakorlatba ültetése, mert maga az EU is dilemmában van a nemzetállamokhoz való viszonyulás tekintetében – mondta Markó. A szenátor szerint az EU beleütközött a bevándorló kisebbségek ügyébe, és egyelőre nem tudja kezelni ezt a kérdést sem.
Ami az erdélyi magyarság legstabilabb erejét jelenti manapság, az az önkormányzati jelenlét – vallja a szenátor: „Nem nevezném a legerősebbnek – mert ez a parlamenti jelenlétet is feltételezi –, de mindenképpen a legstabilabb erőnk az önkormányzatiság”.
Markó szerint hiba volt úgy feltenni a kérdést, hogy „Nyugat eszi meg Keletet, vagy Kelet eszi meg Nyugatot”, ehelyett kölcsönhatásokban kellett volna gondolkodni. Hozzátette, a sajátosságokra nagyobb figyelmet kellett volna szentelni. „Nem volt rendben, hogy Brüsszel is és mi is úgy gondoltuk, hogy képesek leszünk átvenni Franciaország, Németország vagy bármely más nyugati állam intézményrendszerét. Máig nem sikerült eldöntenünk, hogy milyen rendszert akarunk: államfőit vagy parlamentit” – közölte a szenátor, aki a parlamenti rendszert pártolja, mert az elnöki kevésbé befolyásolható magyar részről.
Markó szerint ki kell tartanunk az EU mellett – és nincs is más alternatívánk –, de az EU-nak nem a nemzetállamokra, hanem a kisebb közösségek sajátosságaira kellene alapoznia.
A beszélgetés meghívottja volt Winkler Gyula, az Európai Parlament képviselője is, aki közölte: „A jövő EU-jának a régiók és közösségek uniójának kell lennie” – közölte. Az EP szembeszállhat az egyes országok kormányával, és mivel közösségek képviselik magukat az EP-ben, ezért a nemzetállamok kormányai nem hallgathatnak el semmit Európa elől.
Amint az ugyancsak meghívott Tomi Huhtanen, az Európai Tanulmányok Központja (CES) finn igazgatója jelezte: a szolidaritást hirdető néppárti törekvésekért fel kell adni részben a szuverenitást. De mint Winkler fogalmazott: az EP-ben 27 szuverenitás letétele történik, amely ilyen szinten nem vész el. „Brüsszel felé minden erdélyi magyarnak szolidáris üzenete kell hogy legyen” – mondta az EP-képviselő.
K. H. I.
Szabadság (Kolozsvár)

Katonai rangjáról faggatják Kelemen Hunor RMDSZ-elnököt
Katonai rangjának és előléptetésének tisztázására szólította fel Kelemen Hunor RMDSZ-elnököt Boros Zoltán, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács alelnöke.
Az elmúlt időszakban több tucat parlamenti képviselő és szenátor, miniszter, államtitkár, polgármester és újságíró kapott különböző katonai rangot. Az előléptetéseket még az áprilisban megbukott jobbközép Ungureanu-kormány védelmi minisztere, Gabriel Oprea hagyta jóvá, utódja, Corneliu Dobriţoiu pedig elrendelte a rendeletek jogosságának kivizsgálását.
A politikus-főtisztek listáján Victor Ponta szociáldemokrata kormányfő és Crin Antonescu, a szenátus liberális elnöke századosi ranggal szerepel, de magasra „kúsztak” a katonai ranglétrán a magyar politikusok is. Kelemen Hunort, az RMDSZ elnökét tavaly a román hadsereg ezredesévé léptették elő, ugyanilyen katonai rangja van Cseke Attila és Verestóy Attila szenátornak, míg Antal István képviselő százados.
Sokan már a kommunizmusban megszerezték a főtiszti rangot: Markó Béla szenátor, volt RMDSZ-elnök és Frunda György szenátor 1980 óta, míg Fekete Szabó András szenátusi frakcióvezető 1982 óta hadnagyi rangban tartalékosa a román hadseregnek.
Az Evenimentul zilei napilap szerint az előléptetések gyakran soron kívül, bármiféle katonai érdem nélkül történtek az elmúlt 22 év során. Boros Zoltán, a román közszolgálati televízió magyar adásának volt főszerkesztője, az EMNT médiapolitikai bizottságának elnöke nyílt levelében azt firtatta Kelemen Hunortól, hogy miközben az Afganisztánban meggyilkolt katonák post mortem egyetlen fokozatot kapnak, az RMDSZ elnöke milyen különleges katonai cselekedetekkel érdemelte ki a több rangfokozatot átugró rendkívüli előléptetést.
„Milyen meggondolásból fogadtad el azt a helyzetet, hogy az RMDSZ elnöke egy román fegyveres testület tartalékos ezredese legyen, aki honvédelmi miniszternek van békében és háborúban alárendelve, és esetleges vétségeiért akár a katonai törvényszék elé is kerülhet?” – tudakolta Boros, érdeklődve afelől is: ki javasolta, hogy az RMDSZ-ből kit léptessenek elő?
Rostás Szabolcs

Tisztelt Kelemen Hunor ezredes úr!
Tisztelt Kelemen Hunor ezredes úr, Stimate domnule colonel Hunor Chelemen! Ezt a rosszízű, abszurd, transzközép avagy balkánközép játékot, a te kinevezésedet valamely eddig nem bevallott román fegyveres testület ezredesévé, csak akkor lehetne tisztán látni, ha nyilvánosságra hozod legalább a következőket:
1. Milyen különleges katonai cselekedetekkel érdemelted ki ezt a több rangfokozatot átugró rendkívüli előléptetést? Az Afganisztánban meggyilkolt katonák post mortem egyetlen fokozatot kapnak. Ők az életüket áldozták. Te, kedves Kelemen Hunor, mit áldoztál, ami többet ér egy ember életénél? Csak azt ne mondd, hogy semmit se tettél, semmit se ígértél, s csak hozott egy levelet a posta, hogy ezredes lett belőled.
2. Milyen meggondolásból fogadtad el azt a helyzetet, hogy az RMDSZ elnöke egy román fegyveres testület tartalékos ezredese legyen, aki a honvédelmi miniszternek vagy ki tudja melyik parancsnokságnak van békében és háborúban alárendelve és esetleges vétségeiért akár a katonai törvényszék elé is kerülhet?
3. 1989-ben a román hadsereg 235.000 aktív katonából állt, beleértve a tiszteket. 2007-re ez a szám 75.000-re csökkent. - 1989-ben volt 55.000 tiszt, - 1998-ban 36.500 tiszt, - 2003-ban 14.252 tiszt, - 2009-ben már csak 11.250 tiszt. Valaki kiszámította, hogy az utóbbi 20 évben minden napra 7 katonatiszt elbocsátása vagy tartalékba helyezése jutott. Miért volt mégis a ti szolgálatokra (tartalékosként a készenlétetekre) akkora szükség, hogy különleges előléptetésekben részesülhettetek és növelhettétek a tisztek számát?
4. Ki javasolta, hogy az RMDSZ-ből kit léptessenek elő? Markó Béla? Történhetett-e volna ez az ő tudta és beleegyezése nélkül?
Ha érdekel az erdélyi magyar közélet tisztasága, ha szeretnéd, hogy a valódi tevékenységed alapján ítéljenek meg az emberek, ezeket a kérdéseket tisztáznod kell. Válaszodat várva, jó egészséget kívánok!
Boros Zoltán
Krónika (Kolozsvár)

Tóparti Tóparty – avagy készülünk a 4. fiERD Táborba
Három különböző színpaddal és megnövekedett táborterülettel vár idén a 4. fiERD Tábor. A Fiatalok Erdélyért (fiERD) egyesület idén is igazi Tópartyt szervez augusztus 2-5. között, a Bözödi-tó partján ugyanis "a legendák újra élnek" majd.
A fiERD egyesület 2009. augusztus 28-30. között szervezte meg először az akkor még szűk körű, helyi együtteseket felvonultató diáktáborát, a rendezvény azonban 2010-re már jóval nagyobb méreteket öltött: erdélyi és magyarországi együttesek, énekesek váltották egymást négy napig a színpadon, a rendezvényen pedig 15 ezer ember fordult meg. A 2011-es hasonló kaliberű volt, a szervezők azonban idén újra fejleszteni szeretnék. Éppen ezért augusztus 2-5. között már három színpaddal, a legkülönbözőbb stílusú zenével és tartalmas nappali programmal várja a kikapcsolódni vágyó fiatalokat.
A három színpad nevet is kapott: a nagy színpad a szokásos helyen maradt, de a Rockstage nevet viseli idén, ugyanis a magyar rockbandák legjava lép fel ott. A fiERD Táborban lép fel majd a Kárpát-medence egyik legnépszerűbb metálbandája, a Nevergreen, amely a Vajdaságból érkezik hozzánk. De a Rockstage fellépője lesz a nagy rajongótáborral rendelkező Pokolgép, Budapestről érkezik a Leander. A Queen Unplugged Project Queen-dalokat játszik majd, de úgy, ahogy még sosem hallotta senki. A 4. fiERD Tábor rockszínpadának igazi különlegessége lesz a televízióból megismert Rocktenors. Az X- Faktor 2011-ben felbukkanó zenekarának különc figurái valami igazán újat hoznak a tábor koncertkínálatába is.
A nagy színpad mellett helyet kap a táborban a Lecsó és Művészsátor, amely igazi zenei kavalkádot ígér, klasszikus zenét, népzenét és paródiazenét is. Utóbbit a csíkszeredai Open Stage szolgáltatja majd, míg a gyergyószentmiklósi Damned népdalokat ad elő metálos feldolgozásban, de a Lecsó fellépője lesz a marosvásárhelyi Tiberius vonósnégyes is. Ugyanebben a sátorban esténként táncház is lesz.
A harmadik, a Colosseum tent az elektronikus zene kedvelőinek terepe lesz, számos népszerű lemezlovas szolgáltatja majd ott a zenét. A Colosseum tent lesz a helyszíne ugyanakkor az egyre divatosabbá váló Becherovka Silent Dance-nek. Aki nem ismerné: a Silent Partyn a zenét drót nélküli fülhallgatón kapod, és több típusú zenéből válogathatsz, így mindig arra a zenére táncolhatsz, amihez kedved van. A fiERD Tábor csendes partiján DJ Andre és DJ A-tesz keveri az elektronikus zenét, aki pedig Bocókát választja, az a "szülők zenéjére", vagyis a ’80-as, ’90-es és 2000-es évek változó rockpalettájára rázhatja.
A program folyamatosan bővül, részletekért érdemes a www.fierd.ro oldalra látogatni. A honlapon már a jegyvásárlásról is lehet információt találni: a 4 napos bérletet július 15-ig kedvezményesen 60 lejért lehet megvásárolni, július 15-től a fesztivál végéig 70 lej lesz majd. A napijegy kedvezményesen 30 lejbe kerül július 15-ig, majd a fesztivál végéig 35 lejt kóstál.
A jegyek és bérletek a www.eventim.ro oldalon, illetve az Eventim jegyterjesztő hálózatában szerezhetők be Románia és Magyarország területén, valamint nemsokára a fiERD saját jegyterjesztő hálózatában egész Erdély-szerte.
Kapcsolat: Szász Emese, tel.: 0742-553-177. Vargancsik Tekla, tel.: 0740-504-977.
E-mail: press@fierd.ro
Népújság (Marosvásárhely)

Tőkés László együttműködést javasol az ortodox egyházat vezető Dániel pátriárkának
Levélben közölte a román ortodox egyházat vezető Dániel pátriárkával Tőkés László, elejét szeretné venni annak, hogy a politikum ingatlanügyekben hozott hibás döntései ismét feszültséget gerjesszenek a romániai egyházak és etnikumok között.
A Tőkés László sajtóirodája által jegyzett közlemény szerint Tőkés László kifejtette az ortodox egyház fejének írt levélben, hogy bizonyos ingatlanügyek „rossz fényt vetnek a romániai egyházak ökumenikus együttműködésére”. A volt püspök levelében a Román Nemzeti Bank korábbi sepsiszentgyörgyi székháza esetére hívta fel a pátriárka figyelmét. Az ingatlant 2005-ben az ortodox egyháznak juttatta a leköszönő Năstase-kormány. Az azóta folyó pereket immár jogerősen elveszítette a Kovászna megyei önkormányzat, az ingatlan telekkönyv szerinti tulajdonosa.
Tőkés László levelében rámutatott, az ügy „súlyosan sérti az egyházi és kisebbségi közösségek méltóságát”, hiszen az államhatalom egy tömbmagyar településen újabb nagy értékű ingatlant juttat a román ortodox egyháznak, miközben a magyar történelmi egyházak immáron több mint két évtizede a saját ingatlanaik visszaszerzését sem tudják elérni. Tőkés példaként említette a szintén sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium épületének ügyét, amelynek tulajdonjogát a román hatóságok továbbra is elvitatják a református egyháztól, sőt az épületet visszaszolgáltató bizottság tagjait „börtönbe akarják csukatni” tettükért.
Az EP-képviselő nehezményezte, hogy az érvényes törvények, kormányrendeletek, és azok számtalan lejárt végrehajtási határideje ellenére az erdélyi magyar történelmi egyházak mind ez ideig jogos tulajdonaiknak csupán mintegy felét vehették birtokba. Tőkés László azt kérte Daniel pátriárkától, foglaljon állást e kérdésben.
Úgy vélte, hasznos lenne, „ha nem a világi hatóságok kényszerítenének az egyházakra egy tulajdonjogi diktátumot, hanem az egyházak maguk között tudnák rendezni vitás kérdéseiket”. Tőkés szerint az együttműködés a népek és a vallási közösségek javát, a kapcsolataik épülését és javítását eredményezné.
Krónika (Kolozsvár)

A kalapács nyele – határon túli paradigmák
„Ennyi most a határon túli magyar politika alternatívája szerintem: egyenlő partnerségen alapuló együttműködés a határon túli magyarokkal, vagy pedig keservesen kiküzdött önállóságuk felszámolása, ami viszont előbb-utóbb a széthulláshoz vezet.” Markó Béla írása az Erdélyi Riport 2012/24. számából.
Az idén március 3-án Iaşi-ban (Jászvásáron, ahogy archaikusabb szájtartású kollégáim nyilvánosan emlegetni szokták) sor került az első román–moldáv kormányülésre, amelyen miniszterelnök-helyettesként én is részt vettem. Őszintén szólva, rendkívül kíváncsi voltam, hogy milyen külsőségekkel, milyen retorikával zajlik majd ez a tanácskozás. Ráadásul olyan pikáns tények is fűszerezték az együttlétet, mint az például, hogy mindkét miniszterelnök, Mihai-Răzvan Ungureanu és Vlad Filat is nagyjából egy időben, a kilencvenes években azon a nagy múltú egyetemen végzett, amely ennek az eseménynek helyet adott. Semmiképpen sem mindennapi dolog egy ilyen román–román találkozó. Viharos érzelmekre, sőt, érzelgősségre számíthat az ember, és bár mint mondottam, természetesen nagyon érdekelt, ugyanakkor tartottam is attól, hogy folyik majd mindenütt a ragacsos nemzeti szirup, és előkelő „idegenként”, faarccal kell majd végigszlalomoznom egy szappanopera díszletei között, amíg a végére érünk. Nos, meg fognak lepődni: semmi! Mármint semmi fölösleges szimbolika, semmi könnyes-romantikus egymásra borulás, amit mi, rafinált közép-európai szerepében tetszelgő magyarok olyan könnyedén elhiszünk balkáninak tartott szomszédainkról. Ellenkezőleg, racionális, precíz, célratörő tárgyalásokon vettem részt, ahol nem érzelmekről, hanem közös programokról, nem a véres-verejtékes múltról, hanem a közeljövő stratégiai együttmunkálkodásáról volt szó. Mint akik tudják, mit kell tenniük, ismerik a célt, és biztosak benne, hogy meg fogják valósítani. Ha akadályok merülnek fel, lassabban, hogyha nem, gyorsabban. Óhatatlanul eszembe jutott egy közkeletű román szólásmondás, amelynek talán nem véletlenül nincsen magyar megfelelője: tace şi face. Hevenyészett fordításban: hallgat és csinálja, vagy némileg átigazítva: nem mondja, hanem teszi. Sallangmentesen, a kötelező minimális ceremóniára szorítkozva ment minden. Mintha nem is az a politikai élet lenne, amit a televíziókból ismer a köznapi ember. Csak legutóbb is a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem körüli irtózatos hangzavart, az egyik legnagyobb román író, Ion Luca Caragiale vitriolos tollára méltó televíziós vitákat figyelve, egészen más benyomásunk lehet a román politika természetéről. Pedig amit látunk, csak a színház, a cirkusz, amely talán éppen arra jó, hogy elfedje a lényeget. Azt is kénytelen voltam ott Iaşi-ban elképzelni, hogy hasonló helyzetben hogyan viselkednénk mi, és általában is hogyan nézünk ki különböző magyar–magyar találkozókon. Tele vitézkötéssel, pitykével, rovásírással, néha valóságosan is, nem csak képletesen, és közben szentistvánozva, kossuthozva lépten-nyomon. Vérmérséklet kérdése? Dehogy. Mondtam már: céltudatosságé! Ki a jelennek illegeti-billegeti magát, ki a jövőnek él. És attól tartok, ebben az összehasonlításban mi vagyunk az illegetők-billegetők, nálunk a csinnadratta, nálunk az égigérő piros-fehér-zöld zászlók, nálunk van fenn az ernyő, nálunk nincs alatta kas. A románok is bevezették a kettős állampolgárságot, de milyen csendben, mindenféle felhajtás nélkül zajlott és zajlik mindez, és talán: mennyire más okból és célból! Tudom, nem mindenkinek tetszik, amit mondok, de lassan itt lenne az ideje, hogy a lényegében végignosztalgiázott és elhepciáskodott huszadik századi történelmünkből kigyógyuljunk, és tanuljunk valamit a szomszédoktól. Igen, a románoktól és a szlovákoktól is. Amit mi elvesztettünk, ők nyerték meg, hát akkor nem győzöm ismételgetni, hogy meg kellene nézni, miképpen sikerült ez nekik. Nem akarom én most az említett román–moldáv kormányülést rózsaszínűvé édesíteni, hiszen ez a viszony nem volt végig felhőtlen az elmúlt két évtizedben, elég, ha Tiraszpolra és a háttérben dörmögő orosz medvére gondolunk, de mégsem hagyhatok ki még legalább egy fontos, általunk is megszívlelendő konklúziót. Ezúttal a viszony természetéről. Úgy tűnt nekem, és azt hiszem, nem tévedek, hogy a mindenképpen sokkal nagyobb és egyébként is uniós tag Románia képviselői kényesen ügyeltek arra, nehogy éreztessék vélt vagy valós fölényüket Moldáviával szemben. Egyenlő partnerek tárgyaltak egymással a közös asztalnál. És ez a lényeg. Két közelmúltbéli – látszólag nem egyforma súlyú – eseménnyel szeretném érzékeltetni, hogy magyar–magyar viszonylatban ez mennyire nem így van, és hogy éppen ez a határon túli magyarsággal kapcsolatos magyarországi kormánypolitika legfőbb nyavalyája. Nemcsak ma egyébként, hanem változó erővel ugyan, de az 1989 óta eltelt majdnem két és fél évtizedben mindig is jelen volt ez a koncepciós hiba, amely mostanára viszont teljesen általánossá vált, hibából bűnné terebélyesedett. Az egyenlő partnerségre gondolok, illetve az egyenlő partnerség hiányára, más szóval az önállóság kérdésére, és ez jól meglátszott abban, ahogyan a felvidéki magyarság sorsába beleszóltak Magyarországról az utóbbi években, és abban is, ahogyan nagy hirtelen zavarossá, már-már áttekinthetetlenné vált a csángókkal kapcsolatos kormányálláspont. (Apropó: Moldva és Moldávia, ami történelmileg ugyanaz: íme, nekünk is van moldvai – ha nem is moldáviai – gondunk!) Vegyük talán először az utóbbit, a csángó ügyet. Amennyit megértettem a vitákból, ezek arról szólnak, hogy a romániai Moldvában, tehát a csángók szülőföldjén működő, ottani székhellyel bejegyzett Moldvai Csángómagyarok Szövetsége a pénzügyi támogatást folyósító magyarországi hivatal szerint nem megfelelően bánt a pénzzel, és ez a vád egy adott pillanatban nem is nagyon burkolt tolvajozássá fajult. Sem csángó, sem más hasonló támogatási kérdésekkel már rég nem foglalkozom, nincs módom erről véleményt mondani, de a vehemenciából, ahogyan a csángó gyermekek magyar nyelvtudásának ügyét egy budapesti grémiumra akarják bízni, azt sejtem, hogy itt elsősorban nem hanyag pénzkezelésről lehet szó, mert ha volt ilyen, annak minden bizonnyal másképpen is véget lehetett volna vetni, hanem arról, hogy ki a dudás a csárdában. Megjegyzem, hogy aki a pénzt adja, annak joga van természetesen feltételeket szabni, csakhogy a határon túli magyar ügyekben ez sokkal bonyolultabb: önálló közösségeket akarunk építeni, vagy távirányítóval véljük megoldani a helyzetüket? Azt hiszem, mindenki tudja, mi az én válaszom erre. De úgy látom, a csángóké is ugyanaz. Egyébként szintén nagy tévedés lenne azt hinni, hogy velük Budapesten valakinek azért volt baja, mert túl közel álltak az RMDSZ-hez. Szó sincs erről. Egy időben mi is elkövettük ugyanazt a hibát – bizony a politikusok esze járása eléggé hasonló tud lenni –, irányítgatni próbáltuk őket, amit elég irritáltan utasítottak vissza. A különbség az, hogy nekünk volt annyi eszünk – tapasztalatunk, félelmünk, bölcsességünk? –, hogy rögtön hátrébb léptünk, és partneri viszonyt építettünk ki velük. Az RMDSZ még a kétezres évek első felében elérte, hogy a Csángóföldön számos állami iskolában, állami pénzből magyar nyelvet oktatnak az azt igénylő gyermekeknek. Viszont a csángó vezetőkön múlott, hogy meggyőzzék a szülőket, igényeljék a magyar nyelv tanítását, és míg 2003-ban végül is 19 gyerekkel indult ez a folyamat, ma több mint ezren vannak. Miközben az MCSMSZ ezzel egyidejűleg tovább folytatta magyarországi támogatással az iskolán kívüli magyartanítást számos gyermeknek, és sokszor ugyanaz a tanár mindkét oktatási folyamatban részt vett. De ez csak úgy működött, hogy nekünk magunknak is meg kellett tanulni: a csángók önállóságát, saját döntéseiket tiszteletben kell tartani. Én úgy látom, az egész drámai szembefeszülés Bákó és Budapest között most ugyanerről szól, csak jóval kevesebb empátiával, mint a mi esetünkben. Mintha a mai Budapest nem viselné el maga körül az önállóságot, és mintha ma már azt is jobban tudnák a Duna bal partján, valahol a Margit-híd és Erzsébet-híd között, hogy Külsőrekecsinben, Lészpeden vagy Pusztinán kinek mi fáj. Végül is ez a konfliktus fő oka, emellett persze lehettek és lehetnek mindenféle működtetési anomáliák, de akkor azokat meg kellett volna oldani, nem pedig szétverni a csángók önálló – és mi tagadás, elég törékeny – döntési mechanizmusait. De mit beszélek? Hiszen ez volt a baj az RMDSZ-szel is (és ma is ez). Persze, megkérdezhetné valaki: miért nem jó, ha Budapesten döntenek arról, hogy mi legyen egyik vagy másik határon túli közösséggel? A mindenfajta „érintettség” okán én most egy pillanatra eltekintenék a jelen időtől, és arra biztatnám magunkat, nézzünk vissza a legutóbbi száz esztendő magyar külpolitikájára, amely koronként addig ágaskodott, amíg lerántotta az egész berendezést: néhányszor már ránk dőlt a Kárpát-medence és fél Európa. Mellesleg, ahogy értettem, most már visszatérve a jelen időhöz, a mai magyar külpolitika lényege éppenséggel az önállóság. Akkor viszont mi a gond a határon túli szervezetek önállóságával? Ők sem renitensebbek Budapesttel szemben, mint amilyen renitens éppen Budapest Brüsszel irányában. Quod licet Jovi, non licet bovi? Hagyjuk az analógiákat! S hagyjuk az iróniát is, mert nekünk bizony keserves dolog, hogy Magyarország folyamatosan veszít az 1989–1990 környékén megszerzett presztízséből, hiszen nagy szükségünk lenne erre a tekintélyre. Nem örülhetünk a „segíts magadon, s az Isten is megsegít” sovány vigaszának. Kellene Magyarország segítsége Brüsszelben is, másutt is. Például a kétoldalú kapcsolatokban. Hiszen a szlovákiai példa jól mutatja, hogyan válik szinte kezelhetetlenné a probléma, hogyan lesz egy hatalmas horderejű kérdésre egyedüli válasz az eddig azért ritkán tapasztalt magyar „sumák”. Vagyis: vegyétek fel a magyar állampolgárságot, és tagadjátok le, hogy ne fosszanak meg titeket a szlovák állampolgárságotoktól. Én azt most nem minősítem, hogy milyen súlyos jogsértés, mennyire nem európai eljárás valakit megfosztani az állampolgárságától, ha közben felvesz egy másikat, de ugyancsak nem európai eljárás azzal intézni el az ügyet, hogy: vegyétek fel, és hallgassatok! Nem akarok illetéktelenül belekotyogni egy másik magyar közösség dolgaiba, de úgy gondolom, ez is visszaütött a szlovákiai választásokon. És még valamit fontosnak tartanék hangsúlyozni. Divatos ma liberális oldalról azt bizonygatni, amiben én nem nagyon hiszek, hogy tulajdonképpen a párton belüli magyar–szlovák együttműködés vitte be a Hidat a parlamentbe, és hogy ez a jövő. Jobboldalról egyelőre még nincsen egy hasonlóan egységes és sommás magyarázat, de ott meg részvételi arányokkal, ilyen-olyan százalékokkal dobálóznak, illetve szidják a kettős állampolgársággal megajándékozott választók hálátlanságát. Ezelőtt két évvel magam is őszintén kampányoltam Csáky Páléknak, több kampányrendezvényen is felszólaltam (látható, mekkora eredménnyel), most viszont azt kell mondanom, ebből a történetből senki sem okult igazán. Mert ahogy én látom, nem az a lényeg, hogy etnikailag vegyes pártra adta a magyarok nagyobb része a szavazatát, hanem hogy ezáltal olyan szervezetre voksoltak, amely (kénytelen-kelletlen) önálló maradt, saját politikát folytatott, míg az MKP a parlamenten kívül rekedvén, kétségbeesetten kapaszkodott, amibe tudott, és így kiszolgáltatottá vált. A végeredmény viszont nem egy győzelem (Híd) és vereség (MKP), hanem végül is egy hatalmas közös veszteség: nagyjából feleannyi képviselő, mint amennyi lehetett volna, és minden, ami még ezzel jár. Készséggel elismerem, hogy nem önzetlenül elmélkedem mindezekről a dolgokról. Ősszel Romániában is parlamenti választások lesznek, és itt is gőzerővel folyik a megosztás, működik éjjel-nappal a távirányító. Természetesen csak eddig tart az analógia, minden egyéb másképpen van, az ideológiai különbségek, a szervezetek múltja, jelene, és hátha a jövője is. De ebben az esetben itt is ugyanaz az alapvető dilemma: egyenlő partnerség vagy alárendeltség? És nagyon téved, aki azt hiszi, hogy ez csak a politikusok szánalmas tipródása. Már Kós Károly fölismerte: önálló politika nélkül nincs önálló közösség. Önállóság nélkül viszont éppen az a cél nem fog megvalósulni, amely amúgy ki nem fogy egyesek szájából: a szülőföldjükön megmaradó, a kettős állampolgárságot kivándorlásra fel nem használó erős, távlatos magyar közösségek. Ennyi most a határon túli magyar politika alternatívája szerintem: egyenlő partnerségen alapuló együttműködés a határon túli magyarokkal, vagy pedig keservesen kiküzdött önállóságuk felszámolása, ami viszont előbb-utóbb a széthulláshoz vezet. Ennek az első jelei máris tapasztalhatók egyébként, ha a magyarországi vastüdővel életben tartott határon túli műpártok egyre hangosabb és kétségbeesettebb lélegzetvételét hallgatjuk. Mire jó mindez? Mire volt jó a régebb egyetlen célravezető eszköznek kikiáltott brüsszeli kalapács nyelét rendszeresen és szertartásosan (majdnem azt mondtam, rituálisan, csakhogy ez a kifejezés már foglalt) összemaszatolni? Mint ahogy romániai viszonylatban is egyetlen kalapácsunk van ebben a pillanatban: az RMDSZ. Arról aztán már nem is beszélek, hogy ennek a régebb még Borson túl is jól kézügyben levő nyele hogyan néz ki az utóbbi időben. Moldáv példával kezdtem, azzal fejezem be. Háromévi huzavona után – ott sem fenékig tejfel minden – végre államelnököt választottak a kisinyovi parlamentben. Az új államfő, Nicolae Timofti mondott egy olyasmit, azt sem tudom, az ő leleménye-e, de fontos üzenet: „a nagy országok nagypolitikát csinálnak, a kis országok arra vannak ítélve, hogy okos politikát műveljenek.”
Erdélyi Riport (Nagyvárad)

Az erdélyi magyar érettségizők negyede tanul tovább magyar egyetemen
Az erdélyi magyarság a számarányánál kisebb mértékben vesz részt a romániai felsőoktatásban, és a magyarul érettségiző fiataloknak csak negyedrésze tanul magyar nyelven tovább – ismertette Tonk Márton, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem kolozsvári karának dékánja a marosfői EU-táborban.
Az EU-tábor oktatáspolitikai pódiumbeszélgetésén a Transindex portál tudósítása szerint Tonk Márton elmondta: míg a magyarság Románia lakosságának a 6,5 százalékát teszi ki, a romániai egyetemeken tanuló diákoknak csak 5 százaléka magyar. Tonk szerint évente mintegy nyolcezer diák érettségizik magyar nyelven Romániában, közülük csak minden negyedik tanul tovább magyar nyelvű egyetemen. A magyar érettségizőknek mintegy fele iratkozik be valamely felsőoktatási intézménybe, a továbbtanulók fele pedig román nyelven folytatja tanulmányait.
Tonk Márton úgy vélte, hogy a kedvezőtlen adatok ellenére irracionális lenne a kommunista hatalom által 1959-ben megszüntetett önálló, állami, magyar tannyelvű Bolyai Tudományegyetem visszaállítása. Szerinte ehelyett inkább a hat magyar képzést is nyújtó romániai felsőoktatási intézményt kellene különböző alkuk és együttműködések kialakítása nyomán egy egyetemi konzorciummá szervezni. Tonk Márton azt is megemlítette, hogy ezen álláspontja miatt sok fejmosást kap mostanában.
A Sapientia kolozsvári karának dékánja a felsőoktatás legégetőbb problémái közt az eltömegesedett, inkább mennyiségi, mint minőségi oktatást, az elértéktelenedett okleveleket és az “elefántcsonttorony-szindrómát”, vagyis az elhidegedett oktató-hallgató viszonyt említette.
A beszélgetésen Szőcs Domokos, az oktatási, kutatási, ifjúsági és sportminisztérium főigazgatója szerint az egy éve elfogadott oktatási törvény forradalmi változásokat vezetett be, de az akadémiai közösség, a politika és a társadalom még mindig várakozó álláspontot képvisel a törvény alkalmazása tekintetében, mintha nem rajtuk állna az oktatás megváltoztatásának ügye. Szőcs Domokos szerint az oktatási rendszer átalakítása már csak azért is szükséges, mert a szakképzett munkások lassan eltűnnek a munkaerőpiacról.
erdon.ro

Megalakult a Jobbközép Polgári Kezdeményezés
Mihai Razvan Ungureanu volt miniszterelnök pénteken bejelentette a Jobbközép Polgári Kezdeményezés (ICCD) nevű ernyőszervezet megalakulását, amelyet a román jobboldal egyesítése reményében hozott létre.
Az új civil szervezet bemutatkozásán több alapító vett részt, közöttük Monica Macovei európai parlamenti képviselő, volt igazságügy-miniszter, Cristian Preda, a Demokrata Liberális Párt (PDL) elnökhelyettese és Teodor Baconschi volt külügyminiszter.
"Az ICCD ellentéte mindannak, ami ma történik Romániában, elítéli a Szociál-Liberális Szövetséget (USL), amely kisajátította az intézményeket, tönkretette a jogállamot és még az alkotmányt is a szemétkosárba dobta" – jelentette ki Ungureanu.
A volt kormányfő közölte: a kezdeményezés ősszel választási szövetséggé alakulhat, amely részt vesz a parlamenti választásokon.
"Itt az ideje, hogy egyesítsük erőinket. Az ICCD azokat akarja összefogni, akiknek fontos a jogállam, az erkölcs, a becsület, akik karrierjüket saját tehetségükre és érdemeikre alapozva építették" – mondta a kezdeményezés bemutatkozása alkalmával Ungureanu.
Hozzátette, véletlen egybeesés, hogy aznap bocsátják útjára a jobbközép ernyőszervezetet, amikor Basescu államfő felfüggesztéséről szavaz a parlament, de ha már így alakult, azt üzenik az USL-nek, hogy nem fogják többé szótlanul tűrni "az ország kisajátítását".
Ungureanu április elején, még miniszterelnökként beszélt először a nyilvánosság előtt arról, hogy a jobboldal hitelének visszaszerzését egy új mozgalomban, a politikusokban csalódott jobboldali érzelmű emberek mozgósításában látja, amelyben az őszi választásokig megtestesülhet a jobboldali összefogás. A PDL-ben sokan benne látták a súlyos népszerűségvesztéssel küzdő párt talpra állásának, tiszta lappal való újjászervezésének reményét, de Ungureanu nem kérte felvételét a PDL-be, amely az önkormányzati választások után Vasile Blagát választotta elnökévé.
A PDL a jelek szerint partner abban az elképzelésben, hogy az ICCD egyesítse a román jobboldalt: csütörtökön a PDL tüntetésén, amelyet az USL-kormányzat ellen és a jogállam védelmének a jelszavával rendeztek, Ungureanu is a szónokok között volt, Vasile Blaga és Monica Macovei társaságában.
Ungureanu a külföldi titkosszolgálat éléről került februárban a kormány élére, és azóta egyre többen a jobboldal lehetséges államfőjelöltjeként emlegetik.
Népújság (Marosvásárhely)