Vetélkedő Erdély aranykoráról
Nagyvárad – Felvidéki, délvidéki, magyarországi és hazai diákcsapatok vettek részt a Festum Varadinum keretein belül immár hagyományszerűen megszervezett, hétvégi történelemversenyen.
Péntek délután Dr. Oborni Teréz budapesti történész tartott előadást Bethlen Gábor fejedelemről, a nagyváradi Ady Endre középiskola dísztermében. Szó esett családjáról, neveltetéséről, fejedelemmé választásáról és uralkodásának körülményeiről.
Nagyvárad szerepe
Mint elhangzott, az Erdélyi Fejedelemség abban a időben mintegy második magyar hazaként volt számon tartva, s a történsz kitért a továbbiakban Erdély és a Porta kapcsolatára,Bethlen Gábor Habsburg-ellenes hadjáratára, a nikolsburgi békére. A jelenlévők tudomást szerezhettek arról, hogy Bethlen Gábor szeretettel fogadta be és segítette a különböző szellemi irányzatokat, majd Nagyvárad szerepére is kitért a történész: mint elhangzott, Nagyvárad központi városa volt a Bethlen Gábor korabeli Erdélynek, Erdély kapujának számított, s Nagyvárad kapitányságától nemegyszer az erdélyi trónra vezetett az út.
Ezt követően Dr. Fleisz János történész előadása következett Nagyváradnak a közvetlenül Bethlen Gábor előtti, illetve utáni időkben betöltött szerepéről és jelentőségéről.
Változatos témák
Szombaton kora reggel kezdődött el a tulajdonképpeni történelmi vetélkedő, melyen tizenöt háromfős csapat mérkőzött meg. A zentai Bolyai Tehetségkutató Gbimnázium, valamint a váradi Ady líceum diákjai egy filmet is készítettek Erdély aranykoráról, iletve Bethlen Gábor uralkodásáról, a későbbiekben pedig a háromfős csapatoknak az említett korszakhoz fűződő feladatokat kellett megoldaniuk. Többek között keresztrejtvényt fejtettek, Erdély nagyjait kellett képekről felismerjék, a Bethlen-korabeli társadalom szerkezetéhez, illetve hadjárataihoz fűződő kérdések is voltak, s a művelődéstörténeti kérdések sem hiányoztak.
Szív és ész
Amint Fleisz Judit történelemtanár elmondta, az évente megszervezett történelemverseny az országosan elismert, versenylistán szereplő rendezvények közé tartozik, s az idén Bethlen Gábor megkoronázásának évfordulója kapcsán esett a választás Erdélynek erre a korszakára. Támogatóik a Communitas Alapítvány, illetve a Rákócszi Szövetség, utóbbinak köszönhetően az első három helyezést elérő csapatok erdélyi körúton fognak részt venni.
A délutáni díjkiosztó ünnepségen Dr. Oborni Teréz történész szólt az egybegyűltekhez. Mint elmondta, fontosnak tartja ezt a versenyt, melynek során a Kárpát-medencei ifjúság számot ad a magyar történelem ismeretéről, mert a résztvevők egyúttal megtapasztalhatják, hogy a nemzeti történelem él és összeköti a különböző országokban élő magyarságot. „Ez egy olyan kincs, amely összekapcsolja a tudást és a lelket, az észt és a szívet” – hangzott el.
Eredmények
A későbbiekben a középiskolások átvették az őket megillető díjakat. Az első díjat a szlovákiai, komáromi Selye János Gimnázium csapata nyerte el (Tóth Terézia, Koncz Krisztina, Ott Karin), a második helyezést az Ady líceum XI.A, X.A, X.E osztályainak diákjaiból álló csapata (Boros Edina, Henn Renáta, Szabó Yvette), a harmadik helyezést pedig az Ady X.D és X.B osztályainak diákjaiból álló csapata (Kovács Balázs, Nagy Norbert, Salánki Dániel) érte el.
Neumann Andrea

erdon.ro

Verespataki bányászati céget készül alapítani a román kormány
A román kormány arra készül, hogy önálló cégbe tömörítse a verespataki (Rosia Montana) aranybányászat újraindítására készülő Rosia Montana Gold Corporation társaság román állami tulajdonban levő kisebbségi részvénycsomagját.
A Mediafax hírügynökség egy kormányzati dokumentumra hivatkozva közölte: a kormány az állami tulajdonban lévő Minvest Déva társaság részleges felosztásával hozná létre a Minvest Rosia Montana társaságot, és az utóbbira ruházná át az államnak a – kanadai többségi tulajdonban levő – Rosia Montana Gold Corporationban (RMGC) birtokolt 19,3 százalékos tulajdonrészét.
Az új társaság fő tevékenységi köre a bányászatot kiegészítő szolgáltatások elvégzése lenne, és működését Dan Sova, a nemzeti infrastrukturális projektekért és külföldi beruházásokért felelős tárca nélküli miniszter felügyelné a kormányban. A Mediafax híre szerint a kormány megfeszített tempót diktál a művelet végrehajtására: május közepéig valamennyi érintett minisztériumnak láttamoznia kell a tervezetet, az új társaságnak pedig a kormány döntése utáni két hónapban működőképessé kell válnia.
A kabinet azzal készül érvelni a döntés mellett, hogy a Verespatak környéki színesfémek kitermelése több milliárd dollárra becsült bevételt hozna a költségvetésnek, nagy mértékben hozzájárulhatna a romániai bányászat fellendítéséhez, és sok munkahelyet teremtene egy olyan térségben, amelyet ma munkanélküliség sújt.
Az új társaság létrehozását azért tartja szükségesnek a bukaresti kormány, hogy közvetlenül tudja felügyelni az RMGC tevékenységét, biztosítani tudja a haszon részarányos befizetését a román költségvetésbe, és függetleníteni tudja a projektet a Minvest Déva gazdasági kilátásaitól.
Eugen David, a verespataki aranybánya megnyitása ellen küzdő Alburnus Maior egyesület elnöke az MTI-nek elmondta, egyelőre nem látja át a döntés hátterét, de nyilvánvalónak tartotta, hogy „körmönfont megoldásra készül a kormány".
Eugen David hozzátette, az általa vezetett egyesület perek sorával próbálta megakadályozni a verespataki bányanyitást, e perekben ügyvédeiknek a Dan Sova miniszter édesanyja által működtetett ügyvédi irodával kellett megküzdeniük. Ezen iroda ügyvédei képviselték ugyanis a RMGC érdekeit. Hozzátette, az érdek-összefonódást jelezni készülnek az Országos Feddhetetlenségi Ügynökségnek.
Az RMGC 1997-ben szerzett bányászati engedélyt az erdélyi Verespatak térségében, ahol a római kori emlékeket őrző település eltüntetésével, ciántechnológiás eljárással, 300 tonna aranyat és 1600 tonna ezüstöt készül kitermelni. Tervei megvalósítását – az engedélyezési folyamat elhúzódása miatt – mindeddig nem tudta elkezdeni.
MTI
Erdély.ma

Partiumi és felvidéki együttműködés
Április 24–25-én tartották meg a Kettős kisebbségben. Vallási és egyházi identitás a Felvidéken és Partiumban című konferenciát a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetemen (PKE). Az előadások és értekezések után az első nap könyvbemutatókkal zárult.
A csütörtök délután kezdődő eseményen a megjelenteket Pálfi József, a Partiumi Keresztény Egyetem Szenátusának elnöke köszöntötte, emlékeztetve arra, hogy ez a konferencia az egy hónappal korábban Révkomáromban megrendezett hasonló jellegű rendezvény folytatása. A partiumi és a felvidéki református magyar közösséget ugyanazok a sorskérdések foglalkoztatják, hangsúlyozta Pálfi, ezért ennek a konferenciának az egyik célkitűzése az, hogy szorosabbra fűzzék az együttműködést a partiumi és a felvidéki református egyházak között.
Fontos a prevenció
Az első előadó Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KREK) püspöke volt, aki a kisebbségben élő református közösségek gondjairól beszélt. Kiemelte az oktatás fontosságát a kisebbségi keresztény közösségek életében, hiszen, mint fogalmazott, „az oktatásban az egyik legfontosabb tényező a prevenció, hiszen okos embereket nevelünk a kisebbségi lét terheinek könnyítésére.” Nagy teher mindenki számára a szegénység, melynek kapcsán szintén a prevenció fontosságát hangsúlyozta a püspök. A prevenciós lehetőségek között a legelőkelőbb hely az igehirdetést illeti meg. „Az első prevenciós eszköz az igével való találkozás. Ahol találkozás van az evangéliummal, ott megszűnik a baj” – fogalmazott Csűry püspök, aki a továbbiakban tudatta, hogy az egyházkerületben mintegy háromszáz gyülekezet van, ezek közül mintegy harminc nagyon nehéz anyagi helyzetben van. Ugyancsak nehéz anyagi helyzetben van a cigányság, ezért az egyházkerület felvállalta mintegy százötven magyarul beszélő roma gyerek oktatását. Végezetül a püspök kifejtette, hogy a szegénység a legnagyobb kárt az egészségben teszi, ezért van nagy szükség intézményesített formában foglalkozni a betegségekkel. Ezért is vállalta fel a református egyház azt, hogy magyar református kórházat alapítson, tette hozzá.
Teendők
Erdélyi Géza, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház egykori püspöke a felvidéki református egyház gondjairól tartott rövid, de szemléletes előadást. Mint mondta, sürgős megoldást igényel a lelkészhiány, a lelki élet felpezsdítése, a gyülekezeti tulajdon visszaszerzése, a konfiskáció leküzdése, a kapcsolatok kiépítése, a presbiterek folyamatos bekapcsolása a gyülekezeti életbe, ugyanakkor javítani kell a lelkipásztorok egymás közötti viszonyát is. Antal János, a KREK külügyi tanácsosa a kommunizmus emlékezetéről tartott előadást, figyelmeztetve arra, hogy a kommunizmus nem egy lezárt korszak, hanem tovább folytatódik a posztkommunizmusban. Ennek egyik oka a kommunista bűnök elszámoltatásának elmaradása, fejtegette az előadó. Az első nap két könyvbemutatóval zárult: Bojtor István Mózes, a nép vezetője című kötetét Tőkés László EP-képviselő, egykori püspök méltatta, míg A Széphalom évkönyvet annak szerkesztője, Fehér József mutatta be.
Van igény a magyar egyetemre
A váradi egyháztörténeti konferencia második napjának első előadója dr. Tóth János, a révkomáromi Selye János Egyetem rektora volt. – Az utóbbi öt évben mintegy ötezer oklevelet kiosztó felsőfokú oktatási intézmény egyik lényeges szerepe abban áll, hogy erősíti a magyarságtudatot és fékezi a magyarság asszimilálását, mondta Selye János. Mint megtudtuk, az egyetem 2004. január 1-jétől kezdte meg működését; az intézményt a szlovák állam tartja fenn. János Szabolcs, a Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) rektora előadásában rámutatott arra, hogy 1989 után lehetett volna állami magyar egyetemet alapítani Romániában, de nem volt meg hozzá a valós politikai akarat, annak ellenére, hogy az RMDSZ már 1990 januárjában meghirdette ezt a célkitűzését. A romániai magyar egyetemi vezetés is felelős ezért a kudarcét, hiszen sokan közülük azt az álláspontot képviselték és képviselik, hogy káros lenne kiválni a román rendszerből és magyar egyetemet kiépíteni.
Konzorciumot!
A rektor szerint Romániában az a fonák helyzet állt elő, hogy magyar egyetemi karokat lehet létrehozni, professzorokat lehet kinevezni, de az ehhez szükséges pénzről a román többségű egyetemi szenátus és kari tanács dönt. A rossz példák közül is az egyik legbeszédesebb a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) esete, ahol folyamatosan halogatják a magyar tanszék létrehozását. „Az RMDSZ feladta a felsőoktatás ügyét. Nincs egyetemi autonómia, mely megadja a döntés szabadságát, pedig nem szűnt meg a magyar közösség egyetemigénye. Bizonyíték erre a két akkreditált magyar egyetem, amelyek azonban a magyar állam pénzéből működnek. Ha ezek az egyetemek konzorciumot alkotnának, akkor létrejönne Romániában a Magyar Tudományegyetem” – mondta János Szabolcs. A magyar egyetemek között ádáz konkurenciaharc folyik, ami szintén nem segíti elő a magyar egyetem megvalósítását, folytatta János Szabolcs. „Nem azon a harminc százaléknyi magyar diákon kellene marakodni, akik érettségi után magyar tannyelvű egyetemre mennek, hanem összefogással el kellene érni azt, hogy a másik hetven százaléknyi magyar diákot is magyar egyetemre csábítsuk, azokat, akik jelenleg vagy román nyelvű egyetemre iratkoznak be, vagy egyáltalán nem tanulnak tovább” – jelezte a rektor.
Makkai Sándor-kiállítás
A továbbiakban számos előadást hallgathattak meg az érdeklődők, ugyanakkor az egyetem Bartók-termében felavatták a Makkai Sándor-kiállítást is. Nyitóbeszédet mondott dr. Fekete Károly, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem rektora, közreműködött a Csillagocska Néptáncegyüttes ének- és zenekara. A kétnapos konferencia zárásaképpen egy kerekasztal-beszélgetés során összegezték az elhangzottakat.
Pap István. erdon.ro

Kelemen: Népszavazást a felelősségvállalás helyett
"A régiók átszervezése egy olyan kérdés, amely ennek az országnak minden egyes állampolgárát érinti. Éppen ezért a politikai osztálynak erkölcsi és törvényes kötelessége a népszavazás kiírása, majd a parlamenti vita. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség teljes mértékben ellenzi, hogy a kormány felelősségvállalással döntsön ebben a kérdésben" – jelentette ki Kelemen Hunor szövetségi elnök. Hozzátette, a szövetség 2011-ben is ellenezte ezt, akkor, amikor a Demokrata–Liberális Párt vetette fel a régiók átszervezésének ilyen módon való rendezését.
Kelemen Hunor kijelentette, az RMDSZ ragaszkodik a népszavazás kiírásához. "Amikor a területi és adminisztratív határok kijelöléséről beszélünk, az állampolgárok véleményének megkerülhetetlennek kell lennie. Csak a népszavazás eredménye után térhetünk rá a parlamenti vitára és a törvény elfogadására" – hangsúlyozta az RMDSZ elnöke.
Ugyanakkor ismételten felhívta a figyelmet arra, hogy Románia több nemzetközi dokumentum aláírásával vállalta azt, hogy figyelembe veszi egy-egy térség etnikai arányait. A Helyi Autonómiák Európai Chartájának 5. cikkelye például előírja, hogy a közigazgatási egységek határainak módosításakor az adott térségben élőket referendum révén meg kell kérdezni, a Kisebbségi Charta 16. cikkelye szerint pedig nem módosíthatják olyan módon a közigazgatási egységek határait, hogy megváltozzanak az etnikai arányok.
Kelemen Hunor leszögezte, amennyiben most hibát követ el a kormány és átgondolatlanul, elhamarkodottan dönt a régiók átszervezéséről, csak tovább ront a helyzeten. "A '90-es évek végén megrajzolt gazdasági-fejlesztési régiókról már régen kiderült, hogy nem működőképesek, sem az uniós csatlakozás előtt, sem pedig utána nem voltak képesek egységes gazdasági fejlődést biztosítani sem a megyékben, sem a régiókban." Ugyanakkor hozzátette, a régiók átszervezése előtt mindenképpen módosítani kell az alkotmányt, mert az alaptörvény adminisztratív-területi egységek alatt a megyéket érti, a régió fogalma nem szerepel az alkotmányban.
Az RMDSZ elnöke kijelentette, a szövetség nem támogatja azt, hogy a jelenlegi fejlesztési régiók közigazgatási hatáskörrel rendelkezzenek, mert ez csak egy újabb bürokratikus szint lenne a megyék és a kormány között. "Ezzel a döntéssel egyre távolabb kerülnek a döntések az állampolgároktól, lényegében egy recentralizációt, egy visszarendeződést jelentene. A megyék hatásköreiből fokozatosan visszavéve azt eredményezné, hogy lényegében 8 vagy 12 régióvezető kezében összpontosulna a hatalom. Ez pedig semmiképpen nem az állampolgárok érdekeit szolgálná" – ismertette Kelemen Hunor az RMDSZ álláspontját.
Mint az ismert, Liviu Dragnea miniszterelnök-helyettes pénteken Kolozsvárott mondta el, a Románia közigazgatási újraszervezéséről szóló jogszabályt is parlament előtti felelősségvállalással – megvitatás nélkül – készül elfogadni ősszel a kormány.
Népújság (Marosvásárhely),

Az NSZK egymilliárd márkát fizetett Ceauşescunak a németekért
A Német Szövetségi Köztársaság (NSZK) több mint egymilliárd márkát fizetett 1968 és 1989 között a Ceauşescu vezette kommunista Romániának azért, hogy jóváhagyja az erdélyi szászok és a bánsági svábok kitelepedését - írta hétvégi számában a Jurnalul Naţional című román lap a német közszolgálati rádió riportját ismertetve.
A második világháború után még 400 ezer német élt Romániában, akiket a kommunista rendszer Hitler szövetségeseinek tekintett, kifosztott, és elnyomott. Ceausescu idején 225 ezer romániai német vándorolt ki az NSZK-ba, akiknek a szabadságáért a német állam fejpénzt fizetett - emlékeztettek a német rádióállomás összeállításában. Csaknem 210 ezer romániai német kitelepedési engedélyének megszerzése Günther Hüsch ügyvéd érdeme, aki személyesen alkudozott értük a román titkosszolgálattal, a Securitatéval - derült ki a riportból.
Az ügyvéd részleteket is közölt a titkos művelet tarifáiról. Az NSZK eleinte 1800 márkát fizetett minden háziasszonyért, kiskorúért, képesítés nélküli személyért, 5500-at minden egyetemistáért és csaknem 11 ezer márkát minden felsőfokú végzettségű kivándorlóért. 1970 után képesítéstől függetlenül mindenkiért 8000 márkát fizetettek. Ehhez még hozzáadódtak a Ceauşescunak küldött ajándékok.
"Vadászfegyvereket, töltényeket és messzelátókat küldtünk neki, de információt nem adtunk el a románoknak. A Securitatéval való együttműködés erre nem terjedt ki" - mondta Hüsch, aki bevallotta, hogy a hivatalos összegek mellett sokszor csúszópénzt is fizettek a Securitate embereinek és más közvetítőknek.
"A 80-as években mindenki menni akart. A németországi pénz jól jött a Ceauşescu-rezsimnek. Ceausescunak mi csak egy valutatartalékot jelentettünk. Amikor kellett a pénz, útnak engedett egy népesebb német kontingenst és behajtotta a pénzt Németországon" - idézte a cikk Eginald Schlattner írót, a Szeben megyei Veresmart (Rosia, Rothmart) evangélikus lelkészét.
A két világháború között körülbelül 800 ezer német élt Romániában. A többnyire evangélikus szászok ősei a mai Luxemburg és Belgium területéről több mint 800 éve jöttek Erdélybe, a katolikus svábokat a 18. században Mária Terézia telepítette a Bánságba. A második világháború idején Antonescu megállapodott Hitlerrel abban, hogy a romániai németeket a Wehrmacht sorozza be: a túlélők közül sokan nem tértek haza. A Romániában maradottakat a kollektív bűnösség elve alapján a kommunisták Szibériába deportálták, vagy kényszerlakhelyre űzték. Így már az 1950-es évekre megfeleződött a romániai németek száma. Ezt követte a Ceausescu-féle emberkereskedelem.
Ceausescu bukásakor még negyedmillió német élt Romániában, azt követően azonban másfél év alatt több mint 120 ezren telepedtek ki. A 2001-es népszámláláskor 60 ezren vallották magukat németnek Romániában.
A 2011-es népszámláláson - az előzetes eredmények szerint - 27 ezer német anyanyelvű lakost írtak össze az országban.
MTI
Nyugati Jelen (Arad)

Bánsági Magyar Napok nyitány Újszentesen
„Mi magyarok itt a szórványban is erősek vagyunk!”
Pénteken teltházas érdeklődés mellett indult útjára Újszentesen a XVIII. Bánsági Magyar Napok közművelődési rendezvénysorozat.
Az újszentesi Kultúrotthonban Victor Malac polgármester és Miklós Árpád alpolgármester jelenlétében bemutatott Hagyománykeresőben néptáncműsoron temesvári, újszentesi és nagyszentmiklósi néptáncsoportok mindegy 150 tagja aratott megérdemelt sikert.
A XVIII. Bánsági Magyar Napok rendezvénysorozat nyitórendezvényének résztvevőit Szász Enikő, a Temesvári Magyar Nőszövetség székely viseletbe öltözött elnöke ezekkel a szavakkal köszöntötte: „18. alkalommal nyitom meg a Bánsági Magyar Napokat, amelyik immár felnőtté, nagykorúvá vált. Kulturális fesztiválnak is nevezhető rendezvényünk a bánsági magyar etnikum értékeit próbálja felmutatni. Operettműsortól kezdve könyvbemutatóig, néptáncgálától képzőművészeti kiállításig, fiataloknak szervezett különféle műsorokig próbáltuk úgy megfogalmazni a programot, hogy mindenki érdeklődését felkeltse. Az a legfontosabb célja ennek a rendezvénysorozatnak, hogy bemutassa, milyen értékeket hoz létre a bánsági magyarság, hiszen ezeket őrizni kell és tovább kell adni a következő generációknak!”
Dénes Ildikó, a helyi iskola aligazgatója arra hívta fel a figyelmet, hogy a Hagyománykeresőben néptáncgálát először szervezik meg Újszentesen, de látott már a Kultúrotthon színpada népviseletbe öltözött gyerekeket, hiszen tavaly már ötödik alkalommal tartottak itt országos magyar népdalvetélkedőt. Ebben a teremben mutatták be idén X. alkalommal a hagyományos Újszentesi Farsangi Kabarét is. „Ünnepi alkalmak ezek, amelyek arról szólnak, hogy mi magyarok, itt a szórványban is erősek vagyunk és ezt meg kell tartani!” – mondta Dénes Ildikó, a néptáncelőadás műsorvezetője.
Az újszentesi Kultúrotthon lelkes közönsége a temesvári Bokréta citerazenekarának, a Nagybokréta néptáncegyüttes szilágysági táncának, az Eszterlánc együttes Bóbita csoportja dunántúli eszközös táncának tapsolhatott. Ezután színpadra léptek a legkisebbek, a Bóbita utánpótlás csoportja, akik gyermekjátékokat mutattak be hatalmas tapsot aratva. Ismét a Bóbita lépett színpadra, majd a temesvári Kultúrház Eszterlánc csoportjának legényei györgyfalvi legényessel ragadtatták nagy tapsra a közönséget. A néptáncműsor legfiatalabb csoportja, a 2012-ben alakult nagyszentmiklósi Kékibolya sárközi tánca is nagy sikert aratott. A Temesváron tanuló egyetemisták Guzsalyas néptánccsoportja kalotaszegi tánccal igazolta virtuozitását. Végül, de nem utolsósorban az újszentesi Butykos vegyes összeállítással és a Szépkorúak csoportja lakodalmas szokásokkal lépett színpadra, természetesen vastapsot aratva. A közönség nagy tapssal jutalmazta a bánsági néptáncosok szegedi és debreceni oktatóit, Gombos Andrást és Jeremiás Lajost, valamint az oktatóvá előlépett Szabó Nórát, aki a Bokréta néptánccsoport tagjaként kezdte pályafutását.
A XVIII. Bánsági Magyar Napok keretében szombat este Évadzáró Néptáncgálát tartottak a végvári kultúrotthonban, a temesvári Eszterlánc és Bóbita, a végvári Csűrdöngölő és Szederinda, valamint lugosi Gyöngyvirág és a dettai Búzavirág csoportok részvételével. Vasárnap délután 300 népviseletbe öltözött magyar néptáncos vonult fel Temesváron, az Opera tértől a józsefvárosi Diákházig, ahol megtartották a Hagyománykeresőben Néptáncgálát, a bánsági magyar hagyományőrző mozgalom valamennyi néptánccsoportjának részvételével. Meghívottként a Szeged Táncegyüttes is fellépett Végváron és a Diákház színpadán.
Mit tart az első Bánsági Magyar Napok megszervezése óta eltelt 18 év legfontosabb hozadékának? – kérdeztük Szász Enikő TMNSZ-elnöktől, a rendezvénysorozat örökös szervezőjétől. – Óriási eredménynek tartom, hogy a Bánsági Magyar Napok 18 évig életben tudott maradni! Olyan ez a rendezvénysorozat a számomra, mint a harmadik gyermekem: én kezdeményeztem, a programjait én állítottam össze, a pályázati pénzeket a finanszírozásra szintén én szereztem. Ezt szerénytelenség nélkül elmondhatom mert ez az igazság, persze rengeteg segítőtársam van. Az utóbbi időben nagyon sok civilszervezet „kérezkedett be” a rendezvénysorozatba, ez is azt bizonyítja, hogy érdemes ilyen közösségi eseménysorban részt venni, egyrészt mert ez kapja talán a legnagyobb médiafigyelmet, ugyanakkor bizonyítja azt, hogy összetartozunk. Ez a rendezvénysorozat az a hely, ahol mindenki meg tudja mutatni magát. Fontos hozadéknak tartom azt is, hogy mind együtt, ugyanannak az ügynek az érdekében dolgozunk. Azon fáradozunk mindannyian, hogy értéket teremtsünk és ezt az értéket megmutassuk, nem csak magunknak, hanem a körülöttünk élő más nemzetiségeknek is. A jelenlétünket bizonyítjuk ezzel és azt, hogy a magyarság, ha fogyó létszámban is, de értéket teremt, és ezzel gazdagítja a térség kultúráját!”
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)

Kísért a múlt falurombolás
Részletes összeállítást közöl a Magyar Távirati Irodaa romániai falurombolás egykori tervéről. Nicolae Ceauşescu huszonöt évvel ezelőtt jelentette be, hogy 2000-ig végrehajtják a településszisztematizálási tervet. Ez az elképzelés „falurombolás” néven vonult be a történelembe, a program tizenháromezer romániai falu közel felének a felszámolását irányozta elő. A „Kárpátok géniuszának” elképzelése szerint a vidéki területrendezés nem csak a lerombolandó, elköltöztetendő falvakat, hanem minden települést érintett: drasztikusan csökkentette a beépíthető területet és elrendelte az ezen kívül eső házak, családi gazdaságok elköltöztetését. Az intézkedésektől a mezőgazdasági művelésre alkalmas terület háromszázaléknyi növekedését remélte.
Bár a „szisztematizálás” valamennyi romániai településre kiterjedt, a legveszélyeztetebbek közé tartoztak a magyarok lakta falvak is, mivel lélekszámuk alacsony volt, „nem érték el az életképessé nyilvánítás alsó határát”. A településrendezési programmal ilyenformán a kommunista vezetés kettős hatást ért volna el: az úgynevezett szisztematizálás mellett a magyar, és az egyre nagyobb arányban kivándorló, rohamosan fogyó német közösségek felszámolása, amely összhangban volt az évtizedek óta tartó tudatos asszimilációs politikával, lényegesen felgyorsította volna a folytatott beolvadást.
Az MTIösszeállításában emlékeztet – sokunkban ma is elevenek az emlékek–, hogy Ceauşescu bejelentése nyomán erőteljes tiltakozóhullám indult be külföldön, elsősorban Magyarországon, Németországban, Ausztriában. Emlékezetes maradt a budapesti Hősök terén 1988. június 27-én megrendezett tüntetés, amelyen 60-70 ezer ember vett részt – először érezhettünk ekkora méretű szimpátiamegmozdulást az anyaország részéről. A magyar Országgyűlés a bukaresti Nagy Nemzetgyűléshez intézett felszólításában többek közt reményét fejezte ki, hogy a román vezetés eláll a terv végrehajtásától. Románia válaszul bezáratta a kolozsvári magyar konzulátust. 1988 augusztus 28-án Aradon találkozóra került sor Grósz Károly magyar miniszterelnök és Nicolae Ceauşescu között – mindhiába.
Napjainkban az egykori kommunista falurombolás helyébe másfajta, spontánabb, „szelektívebb” vidékátstrukturálás lépett. Az „életképes” falvakba az erőltetett városiasítás, iparosítás következtében elszármazott városi lakosság elkezdett visszaköltözni, és az egyre kevesebb munkalehetőséget biztosító város helyett vidéken keresni a megélhetés módját. A fejlesztésre kiírt programokat egyre hangsúlyosabban kihasználó önkormányzatok megpróbálják a szűkös anyagi keretek között korszerűsíteni az életfeltételeket, fejleszteni az infrastruktúrát, a termelőmunkát, a szolgáltatásokat, az idegenforgalmat, pályázatokkal és testvértelepülési kapcsolatokkal nyitni a világra. Az emberek nagy része kezd rádöbbenni arra, milyen kihasználatlan érték a mezőgazdaságban és általában a természetben rejlő lehetőségek, szépségek értékesítése, és aki teheti, a városi munkanélküliségből, szennyezett környezetből kiköltözik vidékre, ahol gyakran a kényelmi feltételek lekörözik a városiakét. Viszont bőven vannak olyan hátrányos helyzetű falvak és tanyák, amelyek esetében a folyamat visszafordíthatatlan, a lakosság menthetetlenül kiöregedett. Jól tudjuk, hogy egy nemzeti közösség szempontjából ez még fájdalmasabb, még nagyobb veszteséget jelent. Ezeket az elnéptelenedő falvakat most már nem a néhai Kondukátor szelleme bomlasztja tovább, hanem gyakran a reménytelenség, tehetetlenség, az idő könyörtelen múlása.
ÖRDÖG I. BÉLA
Szabadság (Kolozsvár)

Lezárult korok, lezáratlan dilemmák
Az előadók közül Kántor Lajos nyitotta a sort, aki a Szabédi-életpályát bemutató Erdélyi sorskerék és az erdélyi magyarság létkérdéseit boncolgató Konglomerát (Erdély) című köteteiből idézett. Szabédi László azok közé tartozott, akik rendkívül koherensen és meggyőzően vitáztak még akkor is, ha nem mindig volt igazuk – állapította meg az irodalomtörténész, Szabédi László egykori tanítványa, hozzáfűzve: egyik elsőrendű alapérzése az otthontalanság volt. Vitába szállt az egyházzal, a hagyománnyal, Brassai Sámuel örökségével, a Kós-féle transzszilvanizmussal, Lükő Gábor magyarságfelfogásával, de még Vargyas Lajos verstanával is. A vitákba nagy vehemenciával kergette bele magát, ami aztán életét is megkeserítette. Kántor Lajos utalt továbbá arra, hogy műkedvelő nyelvészként Szabédi érdekes kísérleteket folytatott az indoeurópai nyelvészettel, a szakma éles bírálata azonban megint csak teherként nehezedett rá. A magyar nyelv európai hontalanságából fakadó nemzeti frusztrációja – a Bolyai Tudományegyetem jól ismert beolvasztása és a Szekuritáté zaklatásai mellett – szintén hozzájárult 1959-ben elkövetett öngyilkosságához.
Szabédinak mind a mai napig megfontolandó transzszilvanizmus-kritikája végett is érdemes hosszabban idézni a következő sorokat a Konglomerát című kötetből: „De vajon az országtranszszilvánizmus [Kós-féle transzszilvanizmus – megj. a szerzőtől] valóban a tényekkel számolt-e? Nem álmokat nyújtott tények helyett? Az erdélyi népek sorsközössége – hát az mikor volt? Tudniillik most egyáltalán nincs! Nemcsak a román nem érez sorsközösséget a magyarral, de a szász sem, s hovatovább jobbadán a zsidó sem. […] A transzszilvánizmust, azt a tanítást, amely az erdélyi népek sorsközösségét és egymás megértését hirdette, éppen az a nemzedék találta ki, amelyik nem is értett románul, amelyik nem is ismerte a románságot. Ha más úton nem jutottunk volna ugyanarra az eredményre, ebből is kiderülne, hogy a transzszilvánizmus egy olyan nemzedék szellemi terméke, amely nemzedék egész szellemi fegyverzetét a nagy magyar állameszme védőpajzsa alatt szerezte, amely nemzedék idegenül és értetlenül állott a megváltozott helyzetben. Már csak ezért is gyanakodni kellene, hogy a transzszilvánizmus téves; hogy úgy mondjam, nem szakértők csinálták, hanem a kisebbségi sors dilettánsai.” – hangzott el Kántor Lajos felolvasásában. Ide kapcsolódik Csapody Miklós irodalomtörténész társadalmi visszhangtalanságra utaló, csípős megjegyzése is, miszerint „ez olyan, mint a jobbkéz-szabály: nem elég, ha csak én tudom.”
Dávid Gyula irodalomtörténész nagy részletességgel mutatta be a kalotaszegi Szucságon tartott 1946-os konferenciát, amikor még sokan hittek egy demokratikus jövő kibontakozásában. Itt Szabédinak a Magyar Népi Szövetséggel szemben megfogalmazott kritikáját érdemes kiemelni: „Soha ennyi ígéret nem hangzott még el, mint manapság, de: ez a kisebb hiba. Soha ennyire nem ültek még fel ígéreteknek, mint amennyire mi ülünk fel. Mi már annak is felülünk, amit nem is ígérnek! […] A magyaroknak a románokkal való egyenjogúsága: program s el is hiszem, hogy mi komolyan is gondoljuk. Szövetségeseiktől ezt a programot a mi vezetőink is nyújtják a népnek. A nép aztán cserében hadd adja földjét, házát, adóját: ezek viszont valóságos dolgok, melyek a román nép valóságos gyarapodását szolgálják.”
Csapody Miklós a különbségtétel fontosságát hangsúlyozta: Szabédi László vitázó volt, és nem vitatkozó, még kevésbé kötözködő. Előadásában Balogh Edgárnak és Gáll Ernőnek a Korunk hasábjain kibontakozott szellemi tusáját elevenítette fel, amelyek bár „vérre menő” viták voltak, nem maradt nyomuk a kortárs emlékezetben – figyelmeztetett az irodalomtörténész. Megjegyezte: Balogh Edgár és Gáll Ernő között jelentős alkati, műveltségbeli és szemléletbeli különbség mutatkozott. Balogh Edgár kozmopolitizmussal, konformizmussal vádolta a fiatal Gáll Ernőt, aki ugyanakkor szektariánus, újításra képtelen, állandóan védekező és sértett főszerkesztő-helyettesnek nevezte Baloghot – míg utóbbiról az önrevízió, nyitottság és kritikus őszinteség képe körvonalazódott. Mégis, az idő Balogh Edgárt igazolta – zárta mondandóját az előadó.
Befejezésül Demény Péter költő, író nyújtott vázlatos képet Bretter György filozófusról, akiről mint a nemzedék szellemi atyjáról beszélt. Az emléknap fényében kiemelendő a filozófus azon idézett gondolata, miszerint különbséget kell tennünk végzet és sors között. Így sorsról csak akkor beszélhetünk, ha az ember felismeri azt, szembe megy vele, ezáltal pedig végzetét sorssá alakítja.
A szervezést a közönség soraiban ülők is elismerően méltatták, buzdítva a konferenciák folytatását, a dokumentumokra és az emlékezésre támaszkodva. Kántor Lajos hangsúlyozta: az egyetem magyar tanszékének bekapcsolódása továbbra is várat magára, a Szabédi Emlékház ugyanis, mint kutatóműhely, a szakmabeliek együttműködésére szólít.
GYŐRI TAMÁS
Szabadság (Kolozsvár)

Bemutatkozik a Mezőség
Megnyílt a Maros Mezőségi Művésztelep kiállítása Kolozsváron
A Maros Mezőségi Művésztelep kiállítása nyílt meg csütörtökön délután Kolozsváron, az Evangélikus–Lutheránus Püspökség Reményik Sándor Galériájában. Szép Krisztina galériavezető köszöntője után Zakariás Ágota művészettörténész méltatta a mezőbándi, mezőbergenyei, mezőmadarasi és csittszentiváni alkotótáborok anyagából összeállított tárlatot, majd Czirjék Lajos festőművész, a művésztelep elnöke ajánlotta a jelenlévők figyelmébe a munkákat.
A Maros Mezőségi Művésztelep 2009-ben alakult a Mezőségen működő öt alkotótábor (Csittszentiván, Mezőbánd, Mezőbergenye, Mezőmadaras, Mezőpanit) összefogásával, azzal a céllal, hogy a helyi értékeket és a környéket bemutassák, népszerűsítsék – hangzott el a megnyitón. Mint kiderült, a legelső tábor 1999-ben jött létre Mezőpanitban, Molnár Dénes grafikusművész kezdeményezésére, majd 2002-ben nyitotta meg kapuit a Mezőmadarasi Képzőművészeti Alkotótábor Czirjék Lajos szervezésében, valamint a Csittszentiváni Faragó- és Kézművestábor gyerekek és fiatalok számára, Székely Lajos irányításával. Egy évre rá aztán beindult a Mezőbergenyei Képzőművészeti Tábor Ősz P. Zoltán segédletével, az ötödik tábor, a Mezőbándi Egerházi Képíró János Alkotótábor pedig 2008 óta működik Lukácsi Szilamér református lelkipásztor vezetésével. Évente 15-25 képzőművészt hívnak meg az összejövetelekre itthonról és külföldről, s túl azon, hogy a helyi közösségek egy-egy záró kiállításon tekinthetik meg a táborokban készült munkákat, a szervezők minél több embernek szeretnék megmutatni őket. A Székelyudvarhelyen januárban megszervezett tárlat után ezúttal Kolozsváron tekinthetik meg az érdeklődők a főként tavalyi termésből összeállított kiállítást, amelyen többen között a kolozsvári Bordy Margit, Forró Ágnes és Dobribán Emil, a marosvásárhelyi Marton Márta Ágota és Csorvási Szabó Attila, a brassói Csutak Levente, valamint a dunaszerdahelyi Helena Tóthová művei láthatók.
Zakariás Ágota művészettörténész méltatásában utalt arra, hogy mindenekelőtt a természet közelsége jellemzi az alkotásokat, még azon művészek esetében is, akik év közben egészen más stílusban alkotnak. Ennek nyomán szép számmal születnek tájképek, de ugyanakkor portrék és csendéletek is, a műtermekben és a természetben egyaránt.
Czirjék Lajos kifejtette: alkotótáborok megszervezését az évek során elsősorban a református egyház segítette, továbbá a polgármesteri hivataloktól, pályázati forrásokból és támogatók révén sikerül fedezniük a szükséges költségeket. – Eleinte, amikor elkezdtünk festeni a határban, hatalmas tömeg vett körbe bennünket, fiatalok és gyerekek hada. A bácsikák is gyakran megálltak mellettünk, furcsállva, hogy mivel foglalkozunk. Kiállításokon aztán ráismertek egyik-másik utcarészletre vagy házra… Mára, úgy tűnik, hozzászoktak ahhoz, hogy évente érkeznek művészek a falujukba, és szeretettel fogadnak bennünket – hangsúlyozta a művésztelep elnöke. Hozzáfűzte: nem mellékes szempont az sem, hogy az alkotótáborok révén közben felrázzák a régiót, megpezsdítik annak művészeti életét. Noha valamennyi tábor megőrizte közben a függetlenségét, a résztvevők időnként meglátogatják egymást, kellemes beszélgetésekkel fűszerezve az alkotási folyamatot. Czirjék Lajos megjegyezte: terveik között szerepel, hogy egy állandó kiállítást is berendezzenek valahol, de ennél sokkal fontosabb, hogy a találkozókra ezután is sort tudjanak keríteni.
A mostani kiállítás május 22-ig, munkanapokon 10 és 18 óra között, valamint szombaton 10-től 14 óráig látogatható a Reményik Sándor Galériában (Kossuth Lajos/ 21. Decembrie 1. szám).
FERENCZ ZSOLT
Szabadság (Kolozsvár)

Budapesti támogatással létesülhet agráripari park Háromszéken
A családi gazdaságok megerősödésében látják a vidék felzárkóztatásának lehetőségét a magyarországi szakemberek és a székelyföldi döntéshozók. Éppen ezért a háromszéki Illyefalván szombaton megrendezett III. Székelyföldi Agrárinnovációs Fórumon elsősorban a kis gazdaságok fejlesztésének módozataira keresték a választ.
Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke a konferencián beszámolt arról, hogy az elmúlt években a LAM Alapítvány közreműködésével több mint 600 fiatal vett részt svájci mezőgazdasági gyakorlaton, az elsajátított tudást pedig hazatérve kamatoztatta. A Sapientia Alapítvány kuratóriumának elnöki tisztségét is betöltő egyházfő közölte, tervezik az Erdélyi Magyar Tudományegyetem bővítését: Sepsiszentgyörgyön erdőgazdasági és agrárszakot létesítenek.
Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke a magyar kormány által támogatott székelyföldi agráripari park létrehozásának fontosságát ecsetelte. „A kis- és közepes termelők számára nagyon fontos a biztos, kiszámítható felvevőpiac. Erre megoldást jelenthet a magyar kormány segítségével létrehozandó agráripari park, amely Románia és a Moldovai Köztársaság felé tudná bővíteni az anyaországi piacot, besegítve ugyanakkor a székelyföldi termelőknek is" – mondta Tamás, aki szerint a Sepsiszentgyörgy közelébe tervezett 33 hektáros ipari park fogadja be a tervezett létesítményt. Különben az agráripari park terve először 2008-ban merült fel, amikor a sepsiszentgyörgyi és a Kovászna megyei önkormányzat együttműködési megállapodást kötött a magyarországi Móra-kert Termelői és Értékesítő Szövetkezettel a szépmezői mezőgazdasági feldolgozó és értékesítő létesítmény megvalósításáról. Az akkori elképzelések szerint magyarországi és romániai üzletláncoknak adták volna el a vidéki gazdáktól felvásárolt zöldséget, viszont a projektet egyelőre nem ültették gyakorlatba.
Tömegtermelés helyett minőségi terményt
A hét végi agrárfórumon Tamás Sándor felhívta a figyelmet, hogy politikai és szakmai támogatást igényel a Székelyföldi Erdőalap létrehozása, amely a szakszerű gazdálkodás érdekében felvásárolná a mozaikszerű, szétszóródott erdőket. Budai Gyula, a magyarországi Vidékfejlesztési Minisztérium parlamenti államtitkára kifejtette, azonosítani kell az agrárpolitikában az erdélyi és anyaországi érdekek kapcsolódási pontjait, hiszen közös érdek a kisgazdaságok támogatása. Budai felhívta a figyelmet, hogy a három hektárnál kisebb gazdaságok számára évente 1000 eurós uniós szubvenciót lehet biztosítani. Jakab István, a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetsége (MAGOSZ) elnöke leszögezte, csak szervezett alapon marad versenyképes a mezőgazdaság. Erre a gondolatra erősített rá Borboly Csaba, a Hargita Megyei Tanács elnöke is, fontosnak nevezve, hogy az azonos értékeket képviselő gazdák tudjanak szövetkezni. „Ezeknek a szerveződéseknek be tud érni a gyümölcse, példa erre a székelykeresztúri tejgyár felvásárlása, amely 500 családnak ad megélhetést" – jelentette ki Borboly, aki szerint Székelyföld kitörési pontja nem a tömegtermelés, hanem a minőségi termény kell hogy legyen. Péter Ferenc, Szováta polgármestere a kis gazdaságokon kívül a közbirtokosság és a kiaknázatlan turisztikai potenciál lehetőségeiről értekezett. Tóth Katalin, a magyarországi agrárminisztérium helyettes államtitkára ugyanakkor elmondta: a budapesti tárca már a közeli jövőben támogatná a határon túli fiatalok szakmai oktatását, a felsőoktatáson kívül célirányos gyakornoki képzéseket is létesítenének, ugyanakkor különböző vásárokban lehetőséget biztosítanak a vidékre jellemző termékek bemutatására.
Kétélű fegyver az átjárhatóság
Ezzel egy időben a pénteken Kolozsvárt rendezett magyar–román szakmai konferencia a közös agrárpolitika 2014–2020-as kilátásaira összpontosított. V. Németh Zsolt vidékfejlesztési államtitkár elmondta, Budapest támogatja a magyarországi és a romániai LEADER csoportok együttműködését. A magyar állam valamennyi LEADER akciócsoport számára 50 millió forintot biztosít a jó gyakorlatok átvételére, ebből a forrásból a romániai és a magyarországi LEADER csoportok közös szerveződéseket alakíthatnak, de akár eszközöket is beszerezhetnek. V. Német Zsolt arra hívta fel a figyelmet, hogy az új európai költségvetési ciklusban az agráriumnak nemcsak az élelmiszer-termelés lesz a feladata, ezzel egyenrangú feladat lesz a termőföldek, a vizek minőségének a megőrzése, a kultúrtáj és a közösségek megvédése. Az EU ugyanakkor bátorítja a tagországokat, hogy a regionális fejlesztési alap és a szociális alap által nyújtott támogatásokat a mezőgazdasági és vidékfejlesztési alappal közösen használja fel.
Az agrárpolitika romániai tervezéséről szólva Tánczos Barna RMDSZ-es szenátor, volt vidékfejlesztési államtitkár nagy bajnak tartotta, hogy a bukaresti agrártárca a több ezer hektáron gazdálkodó dél-romániai agrárvállalkozók igényeihez igazítja terveit, amelyek így hátrányosak a kisebb területeken gazdálkodó erdélyi gazdák számára. A felsőház mezőgazdasági bizottságának titkára kétélű fegyvernek nevezte az EU által szorgalmazott, a mezőgazdaság és vidékfejlesztési alap, a regionális fejlesztési alap és a szociális alap közötti átjárhatóságot. Tánczos rámutatott, az átjárhatóság azt is jelentheti, hogy az egyéb területek elvonják a forrásokat a vidékfejlesztéstől; e téren intő jelnek számít, hogy 2014 és 2020. között a romániai agrárszektor egymilliárd euróval kevesebb uniós támogatást kap.
Bíró Blanka
Krónika (Kolozsvár)

Körmenettel zárult a Festum Varadinum
A hagyományos körmenettel ért véget tegnap a Festum Varadinum Nagyváradon. Az egyhetes rendezvénysorozat végén, a római katolikus székesegyházban megtartott szentmisei alkalmat néhány éve Szent László-zarándoklattá nyilvánította Böcskei László megyés püspök, így idén sem csak a váradiak érkeztek az ünnepi együttlétre, hanem a környező megyékből, illetve az anyaországból is.
A szentmisét követően a papság, a lovagrendek, a testvéregyházak és az egyházi iskolák képviselői, valamint az ünneplő, több ezer fős gyülekezet a hagyományokhoz híven énekelve hordozta körbe a Várad alapítójaként tisztelt szent király hermáját a bazilika kertjében, illetve az utcán, a szomszédos Schlauch-kert (Petőfi park) körül.
A 2013-as Festum Varadinum április 21. és 28. között zajlott, összesen huszonkilenc különböző kulturális programot kínálva az érdeklődőknek. Voltak helytörténeti témájú előadások, könyvbemutatók, istentiszteletek, megrendezésre került a hagyományos civil nap, és a város magyar tanintézeteinek iskolanapjait is beépítették a programba.
A sorozat záróakkordja a vasárnap esti, a színházban megtartott gála és az azt követő, hagyományos díjkiosztó ünnepség. Az érdeklődők megtekinthették Madách Imre: Az ember tragédiája című drámáját, amelyet a Debreceni Csokonai Színház és a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház mutatott be koprodukcióban. Az idén egyébként a rendezvénysorozatot szervező Varadinum Alapítvány élén változás történt: a 2002 óta az elnöki feladatokat ellátó Biró Rozália helyét Pásztor Sándor, a városi közgyűlés RMDSZ-frakciójának vezetője vette át.
Nagy Orsolya
Krónika (Kolozsvár)

Falumúzeumot avattak Csíkmenaságon
Ezek az értékek ma olyan helyre kerültek, amely megfelelő környezetet nyújt bárkinek ahhoz, hogy betekintést nyerjen közösségünk múltjába – hangzott el a csíkmenasági falumúzeum vasárnap megtartott avatóünnepségén. Az egykori, nemrég felújított községházában helyet kapó létesítményben néprajzi gyűjteményt és képtárlatot tekinthet meg az érdeklődő.
Mint azt az ünnepség során elmondott köszöntőbeszédében György József, Csíkszentgyörgy község polgármestere elmondta, körülbelül egy évvel ezelőtt avatták fel a csíkmenasági régi községháza felújított épületét. Már akkor megszületett annak ötlete, hogy a patinás épületben kellene helyet adni a falumúzeumnak.
„Mostanra ezen értékeink olyan helyre kerültek, amely megfelelő környezetet nyújt bárkinek ahhoz, hogy betekintést nyerjen, milyen is volt közösségünk múltja. Bevallom, ahányszor végignézek ezeken a képeken és tárgyakon, elérzékenyülök, hiszen azt érzem, hogy a múltunk köszön vissza. Ez egy csodálatos érzés!” – jelentette ki a községvezető. Az elöljáró hangsúlyozta, nem sok olyan közösség van a környéken, amely ilyen gazdag örökséggel rendelkezik. „És szerencsére ennek a közösségnek vannak olyan tagjai, mint Károly Veronika és Adorján Erzsébet, akik nap mint nap tesznek azért, hogy ez az örökség fennmaradjon a jövő számára” – fogalmazott a polgármester, aki szerint a menaságiak büszkék lehetnek múltjukra.
Ezt követően Károly Veronika, a csíkmenasági Repülj Madár Egyesület elnöke vázolta fel röviden a falumúzeum létrejöttének történetét. A hagyományőrző egyesület vezetőjétől megtudhattuk, tíz évvel ezelőtt kezdték el gyűjteni a falu néprajzi tárgyait. Az első kiállítást pedig évekkel ezelőtt a helyi iskola egyik osztálytermében rendezték be. 2005-ben költöztek be a régi községháza két termébe, amelyeket az épület tavaly befejezett felújítása után ismét birtokba vehettek.
Az illetékes kiemelte, a Bethlen Gábor Alaptól nyert 1,2 millió forintos pályázatnak, valamint a polgármesteri hivatal támogatásának köszönhetően sikerült berendezni a kapuit megnyitó falumúzeumot. Károly beszéde során köszönetet mondott az egyesület alelnökének, Adorján Erzsébetnek, aki elmondása szerint, kulcsszerepet játszott az említett pályázat elnyerésében. Ugyanakkor megköszönte mindazoknak, akik bármilyen módon hozzájárultak a falumúzeum létrejöttéhez.
A létesítményt Csala László helyi plébános áldotta meg, mondván: „Ne csak felavassuk ezt a létesítményt, hanem értékeljük is azt. Hiszen a mi nemzeti kincsünk.”
Rédai Botond
Székelyföld.ro

Színes csíkszentgyörgyi falunapok könyvtáravatóval
Színes kulturális és szabadidős programokkal várták idén is Csíkszentgyörgyön a község lakosságát és az odalátogatókat a Szent György-napok alkalmával. A programsorozat kiemelkedő pontja volt az új községi könyvtár átadása.
Szombaton a sportkedvelőknek focibajnokságot tartottak a községi sportpályán, a kultúrházban délelőtt a legkisebbeknek a csíkszeredai Boszorka bábcsoport mutatta be a Fakalinka című bábelőadását. Ezt követően kézműves foglalkozáson vehettek részt a gyerekek.
A kultúrotthonban helyet kapó, megújult könyvtári térre is sokan voltak kíváncsiak. Tamás Rozália, a csíkszentgyörgyi könyvtár könyvtárosa kettős ünnepnek nevezte az eseményt, hisz nemcsak az új könyvtár megnyitását, hanem a községi könyvtárnak a Biblionet programba való bekapcsolódását is megünnepelhették. A programba való bekapcsolódás által pályázat útján négy számítógépet, egy fénymásológépet és egy kivetítőt kapott a könyvtár az IREX Alapítványtól.
„A Biblionet egy országos program, eddig több mint kétezer közkönyvtár kapcsolódott be. Amellett, hogy próbáljuk biztosítani az embereknek az információhoz való hozzáférést, igazából a szándékunk a közkönyvtárak újrafellendítése, valamint az, hogy a könyvtár egy közösségi hellyé alakuljon, ami sok mindenre alkalmas, kézműves foglalkozásra, hagyományőrzésre... Az a tapasztalatunk, hogy azokban a könyvtárakban, ahol működik a Biblionet program, megnőtt a könyvkölcsönzés is, nemcsak a látogatottság” – osztotta meg a jelenlevőkkel Szőcs József, a romániai IREX Alapítvány területi képviselője. „A tíz településből álló községnek bizony szüksége van egy ilyen nagyságrendű könyvtárra. Amikor megvalósul egy szép dolog, akkor az ember könnyen elfelejti a nehézségeket” – mutatott rá a községi könyvtár hányattatott múltjára György József, Csíkszentgyörgy polgármestere. „Azt kívánom, hogy ez a közösség használja minél többet, és hogy a könyvtár a közösség hasznát szolgálja”.
A délután folyamán, a Csíkszentgyörgy önkormányzata és a csíkszentgyörgyi Harmónia mazsorett tánccsoport által szervezett rendezvénysorozat részeként vallásos koncertet, esküvői ruhabemutatót, valamint a menasági amatőr színjátszók rövid jeleneteit tekinthette meg a közönség. Este Abodi Nagy Blanka koncertje hangolta jókedvre a jelenlevőket, majd Janicsák Veca és az Új Bojtorján koncertezett.
Vasárnap a csíkszentgyörgyi fúvósok, a Csíkszentkirályi Vadrózsa és a Házasemberek néptánccsoportok, a Harmónia mazsorettcsoport, Orbán Szabina, valamint a Csíkbánfalvi Márton Ferenc amatőr színjátszó csoport lépett fel. Ugyancsak vasárnap került sor a 18 évesek köszöntésére is.
„Annak ellenére, hogy nagy a pénztelenség, az emberek kihasználják a lehetőséget, eljönnek, a sátrakban egyet söröznek, megtekintik az előadásokat. Egy picit találkozunk azokkal is, akik nem jönnek gyakran a hivatalba, el tudunk kötetlenül beszélgetni, és ez jó mindnyájunknak” – fogalmazott a polgármester.
Föld-napi rendezvény az Erdei Iskolánál
A csíkszentgyörgyi kultúrotthontól néhány kilométerre, a pottyondi Erdei Iskola Vendégháznál a Riehen Egyesület szervezésében szombaton Föld-napi rendezvényt tartottak. Az esemény számos ifjú és idősebb érdeklődőt vonzott, egész családok is kilátogattak. A résztvevők végigjárhatták a tanösvényeket, mikroszkópon keresztül vizsgálhatták a patak élővilágát, népi sportjátékban vehettek részt, a lacikonyhán töltött káposztát, paszulyfőzeléket, valamint az erdei iskola saját édességkészítményeit is megkóstolhatták. Nagy népszerűségnek örvendett a szekerezés, valamint a Menyecskék Házában zajló kézműves foglalkozások, ahol többek között színes ceruzatartót és kalapot lehetett készíteni. „A Menyecskék Háza egy felújított régi parasztház, a nyár folyamán itt szeretnénk női foglalkozásokkal megismertetni a gyerekeket. A berendezésén most dolgozunk, de többek között a kenyérsütés, szövés vagy a hagyományos főzés fortélyaiba avatjuk majd itt be a fiatalokat. A nyár folyamán vannak saját szervezésű vakációs programjaink, és azokból szeretnénk ilyenkor ízelítőt nyújtani a minket meglátogatóknak” – mondta el Szabó Enikő, a Riehen Egyesület munkatársa.
Péter Beáta
Székelyföld.ro

Ez az ének azért más, mert a hívő ember lelkéből jön"
A Kájoni János Egyházi Kórustalálkozót idén a gyergyóditrói egyházi kórus szervezte. A házigazdák az újfalvi, remetei, borszéki, maroshévízi, alfalvi, csomafalvi, tekerőpataki, tölgyesi, szárhegyi és három gyergyószentmiklósi énekkart fogadtak a Jézus Szent Szíve templomban.
A szombati találkozón több mint 350 csengő hangú hívőt láttak vendégül a nagytemplomban. Baróti László Sándor plébános üdvözölte a jelenlévőket, hangsúlyozva: a templomban azok énekelnek, akik Istent szolgálják, hisznek benne. „Ez az ének azért egészen más, mert a hívő ember lelkéből jön, és ez nagyon fontos” – fogalmazott a plébános, kiemelve a szentmiséket megszépítő kórustagok odaadó, fegyelmezett munkáját.
Az ünnepi szentmisét követően a kórusok egyházi énekeket adtak elő. A gyergyóújfalvi kórus Molnár Sándor karvezető irányításával énekelt; a maroshévízi kórus karvezetője Molnár Árpád, a gyergyóremeteié Bakos Károly; a gyergyószentmiklósi Örmény Plébánia kórusának Fejér Antal; a gyergyószentmiklósi Szent Miklós plébánia kórusának Puskás Emil, a tekerőpatakinak Ambrus Levente, a tölgyesinek Bartis Zsolt, az alfalvinak Kiss István, a szárhegyinek Bartalus Vince, a gyergyószentmiklósi Szent István Plébánia kórusának Király Sándor, a borszékinek Balázs Tibor, a csomafalvinak Ambrus Tibor. A házigazda gyergyóditrói kórus előadásában Bakos Ferenc irányításával hallhattunk egyházi kórusműveket. A szervezők, a ditrói római katolikus plébánia, a ditrói egyházi kórus és Gyergyóditró önkormányzata közös ebédre hívták a vendégeket a 27. alkalommal szervezett Kájoni János Egyházi Kórustalálkozó végén.
Centenáriumi zászlóval tüntették ki a ditrói egyházi kórust
A ditrói Jézus Szent Szíve-templom felszentelésének századik évfordulója alkalmából a rendezvénysorozat szervezői centenáriumi zászlóval ajándékozzák meg a település közintézményeit, a közösségért és a templomért tevékenykedő intézményeket és magánszemélyeket. A Kájoni János Egyházi Kórustalálkozón a ditrói egyházi kórus is részesült a kitüntetésben. Ünnepi beszédében az összefogás fontosságára, az egyházi kórus közösségmegtartó szerepére világított rá Puskás Elemér polgármester. Kovács Árpád András, a ditrói közbirtokosság elnöke pedig a közösségi élet, a szimbólumok nemzetmegtartó erejére hívta fel a figyelmet, hangsúlyozva: szükségünk van ünnepeinkre, szimbólumainkra. „Ez a zászló utal a száz évvel ezelőtti és a mostani, a templom centenáriumi ünnepsége alkalmából létrejött közösségi összefogásra, ami követendő a továbbiakban is”. A nagytemplomot, a Jézus Szent Szíve szobrot ábrázoló, illetve „A ditrói nagytemplom százéves” feliratot tartalmazó lobogót Puskás Elemér polgármester és Kovács Árpád András, a ditrói közbirtokosság elnöke adta át a ditrói egyházi kórusnak. A karvezető Bakos Ferenc kántor vette át a centenáriumi zászlót.
Baricz Tamás Imola
Székelyföld.ro

Belföldi hírek
Bányavállalatot alapítana a kormány
A kormány arra készül, hogy önálló cégbe tömörítse a verespataki aranybányászat újraindítására készülő Roşia Montană Gold Corporation társaság román állami tulajdonban levő kisebbségi részvénycsomagját. A tervek szerint a kormány az állami tulajdonban levő Minvest Déva társaság részleges felosztásával hozná létre a Minvest Roşia Montană társaságot, és arra ruházná át az államnak a kanadai többségi tulajdonban levő Roşia Montană Gold Corporationban (RMGC) birtokolt 19,3 százalékos tulajdonrészét.
Az új társaság fő tevékenységi köre a bányászatot kiegészítő szolgáltatások elvégzése lenne, és működését Dan Şova infrastruktúráért és külföldi beruházásokért felelős tárca nélküli miniszter felügyelné. A kormány megfeszített ütemet diktál: május közepéig valamennyi érintett minisztériumnak láttamoznia kell a tervezetet, az új társaságnak pedig a kormány döntése utáni két hónapban működőképessé kell válnia. A kabinet azzal készül érvelni a döntés mellett, hogy a Verespatak környéki színesfémek kitermelése több milliárd dollárra becsült bevételt hozna a költségvetésnek, nagymértékben hozzájárulhatna a romániai bányászat fellendítéséhez, és sok munkahelyet teremtene egy olyan térségben, amelyet ma munkanélküliség sújt. Az új társaság létrehozását azért tartja szükségesnek, hogy közvetlenül tudja felügyelni az RMGC tevékenységét, biztosítani tudja a haszon részarányos befizetését a román költségvetésbe, és függetleníteni tudja a Minvest Déva gazdasági kilátásaitól. Eugen David, a verespataki aranybánya megnyitása ellen küzdő Alburnus Maior egyesület elnöke elmondta: egyelőre nem látja át a döntés hátterét, de nyilvánvaló, hogy „körmönfont megoldásra készül a kormány”. Hozzátette: az általa vezetett egyesület perek sorával próbálta megakadályozni a verespataki bányanyitást, e perekben ügyvédeiknek a Dan Şova miniszter édesanyja által működtetett ügyvédi irodával kellett megküzdeniük. Ezen iroda ügyvédei képviselték ugyanis a RMGC érdekeit. Az érdek-összefonódást jelezni fogják az Országos Feddhetetlenségi Ügynökségnek. Az RMGC 1997-ben szerzett bányászati engedélyt Verespatak térségében, ahol a római kori emlékeket őrző település eltüntetésével, ciántechnológiás eljárással, 300 tonna aranyat és 1600 tonna ezüstöt készül kitermelni.
Középkori az úthálózatunk
Romániának még a huszonegyedik században is középkori közlekedési rendszere van – derül ki az országos statisztikai hivatal adataiból. Vannak olyan országutak – főként Vrancea, Giurgiu és Argeş megyében –, amelyek olykor 15 kilométeres szakaszon földutak és 260 kilométeren kövezettek. Ezeket télen le is szokták zárni, mert balesetveszélyesek. A megyei utak esetében még rosszabb a helyzet, országszinten 2200 kilométer földút és több mint 7000 kilométer makadámút. Az aszfaltozott részek is többnyire a régi szekérutak sokszor élesen kanyargó nyomvonalát követik, igen kevés kiigazítással. Az uniós országokhoz mérve Románia az autópálya-építésben is sereghajtó: habár 2011 óta növekedett a számuk, jelenleg összesen 550 kilométer használható, az sem összefüggő, Szeben mellett például csak 20 kilométeres. Ehhez képest Spanyolországban 13 000, Franciaországban vagy Németországban 11 000 kilométer autópályát adtak át a forgalomnak.
A munkahelyekért sztrájkolnak
A Szabad Szakszervezetek Maros megyei szervezete az Azomureş vegyipari üzem érdekvédelmi szervezetével közösen bejelentette, hogy ma délután 2 óra és fél 5 között tüntetést szerveznek a Maros megyei prefektúra előtt. Az alkalmazottak az ellen tiltakoznak, hogy a kombinát vezetősége külső céget fog megbízni a gyár gépeinek és berendezéseinek karbantartásával. Az érdekvédelmi szervezetek szerint az intézkedés munkahelyek megszűnéséhez vezethet, mivel e berendezések műszaki állapotától függ a gyár közép- és hosszú távú tevékenysége. A marosvásárhelyi vegyipari üzem svájci vezetősége a kombinát megvásárlásakor azt vállalta, hogy 2015-ig korszerűsíti a gyár berendezéseit, és ezáltal csökkenti a légszennyezést. Ez a feltétele annak, hogy meghosszabbítsák a kombinát működési engedélyét. t Az Azomureş húsvétra egy országos minimálbérnek megfelelő összeget, 750 lejes báránypénzt adott 2000-nél több alkalmazottjának. A vállalati kollektív munkaszerződés értelmében a cég egy évben négyszer – húsvétkor, karácsonykor, a kémikusok napján, illetve a pihenőszabadság kivételekor – oszt jutalompénzt. A magyar alkalmazottak március 22-én, a húsvétot május 5-én ünneplő románok április 26-án kapták meg a juttatást.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Gaudi: Ismeri ezt a jelképet, Ponta úr?
„Ismeri ezt a jelképet, Ponta úr?” – kezdte kérdését Gaudi-Nagy Tamás országgyűlési képviselő az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése tavaszi ülésszakának harmadik napján Strasbourgban, felmutatva a székelyek zászlójának közismert napos-holdas szimbólumát.
Hozzátette: ismernie kell, mivel az Ön kormánya az, amely tiltani szeretné az ET jogi szabályozásával és az európai példákkal összhangban álló területi autonómiát követelő 700 ezer székely jelképének használatát.
Idén márciusban 40 ezer székely hatalmas tüntetésen erősítette meg az autonómia statútumot, amelyet a román parlament már kétszer visszautasított. A Jobbik frakciójában működő, de az ET közgyűlés egy politikai csoportjához sem tartozó nemzeti radikális képviselő azt kérdezte Pontától, nem gondolja-e úgy, hogy Romániának az ET tagsága 20. évfordulóján biztosítania kellene végre a területi autonómiát a székelyek számára és ennek érdekében haladéktalanul tárgyalásokat kezdenie a Székely Nemzeti Tanács vezetőivel, hogy a feszültségek és konfliktusok elkerülhetők legyenek?
„Megdicsérem Önt, hogy fellép a konfrontáció elkerülése érdekében és a szélsőségesség ellen, csatlakozok Önhöz a szélsőségesség elleni harc jegyében" kezdte cinikus válaszát Ponta, aki mellett a miniszterelnöki küldöttségben ott ült tanácsadóként Frunda György volt RMDSZ szenátor. A székely jelképek szabad használatára és a területi autonómiára irányuló konkrét kérdés megválaszolása helyett csupán annyit közölt a román miniszterelnök, hogy párbeszédet folytatnak a román parlamentbe jutott magyar párttal, az RMDSZ-szel annak érdekében, hogy megtalálják a legjobb megoldásokat a magyar közösség hatékonyabb képviselete és a magyar kisebbség jogainak érvényesítése érdekében, de hogy ezt miként gondolja, arról hallgatott.
Gaudi-Nagy Tamás mindezt úgy értékelte, hogy a jelenlegi román államvezetés láthatóan nem kíván előrelépni a területi autonómia kérdésében, ezért fokozni kell a nyomást minden szinten Romániára, ebben feladata van az Erdélyben élő magyar közösségnek, politikai és civil szervezeteknek, a magyar kormánynak és pártoknak, és természetesen a hagyományos európai közösségek jogainak betartására hivatott nemzetközi szervezeteknek is. A székely zászló elleni román hadjárat az autonómia küzdelmet csak felerősítette. A székely területi autonómia kivívása döntő jelentőségű, mert áttörést hozhat a többi elszakított területen élő magyar közösség jogaiért folytatott küzdelemben és egyedüli garancia a székelység közösségi megmaradására és virágzó jövőjére – fogalmazott a politikus.
alfahir.hu
Erdély.ma

Filozófia – kicsit másként
Ha egy szóban kellene jellemeznem a Partiumi Keresztény Egyetemen zajlott X. Filozófusnap április 27-i délutáni rendezvényeit, rögtön három szóból kellene választanom: tökéletes, fantasztikus, lenyűgöző. Bár inkább e három szó egyvelege jár a legközelebb a valósághoz: tönyületes, letasztikus vagy fankégöző.
A jubiláló rendezvény szervezői ezúttal is igyekeztek bebizonyítani: olyan szempontból is meg lehet közelíteni a filozófiát, hogy az szórakoztató legyen. Ez már rögtön az első rendezvényen, a Tudálékos Ökörköri Konferencián megnyilvánult, amelynek keretében megismerhettük például Descartes Facebook-profilját, illetve megtudhattuk, hogy például Kant hogyan képzelte el tudományos alapokon a malterkeverés folyamatát.
Az ezt követő programok gyakorlatilag mind visszatérő motívumoknak nevezhetők, ami azért bírt különös fontossággal, mert a résztvevők többsége a már végzett hallgatók közül került ki. Ismét voltak például borzasztóan idegesítő logikai játékok, vogon költőverseny, illetve múzeum, ahol az érdeklődők megtekinthették például az elmúlt tíz év archív anyagait.
A jó hangulatú rendezvényt, mint minden évben, ezúttal is gálaest zárta, ahol a játékok nyerteseinek díjazása után következett az elmaradhatatlan bábjáték Platón Lakoma című dialógusa alapján, verselős formában, illetve elhangzott a szintén elmaradhatatlan filozófus-himnusz is.
Jósa Levente
erdon.ro

Tőkés László: meg kell tisztítani az egyházat
Az egyházi átvilágítás folyamatáról számolt be tegnapi nagyváradi sajtótájékoztatóján Tőkés László EP-képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke, korábbi királyhágómelléki püspök és Antal János külügyi tanácsos, az egyházkerület keretében működő Kutató Bizottság tagja.
Tőkés László kifejtette: „arra törekszünk, hogy leleplezzük az egyház kebeléből kiválasztott kollaboránsokat, akik jobbára áldozatok voltak, de ugyanilyen fontos a tartótisztjeik leleplezése, hisz ők a tulajdonképpeni bűnösök”. A titkosszolgálati ügynökök Magyarországra való célzott áttelepítése kapcsán az EP-képviselő jelezte: vannak köztük lelkipásztorok, akik közül egy-kettő még ma is folytatja áldatlan tevékenységét.
Mint ismeretes Tőkés László 2010-ben kettős átvilágítást kért Románia és Magyarország területén, de konkrét eredményeket mind a mai napig nem tudnak felmutatni az illetékes hatóságok. Példaként megemlítette „Bodea Ioan” néven fedőnév alatt munkálkodó lelkipásztort, aki továbbra is úgy él, mintha mi sem történt volna, sőt, cikkeket közöl a Református Szemlében.
Tőkés meggyőződése szerint az egykori besúgóknak önvizsgálatot kell tartaniuk, és ki kell vonulniuk a közéletből. „Tisztítsuk meg református egyházunkat határon innen és túl egyaránt” – hangsúlyozta az egykori temesvári lelkész, aki szerint „ez nemcsak egyháztörténeti, erkölcsi kérdés, hanem súlyos, élő probléma a mai posztkommunista társadalomban”.
Antal János kiemelte: maga a tény, hogy a királyhágómelléki egyházkerület elsőként kezdte az átvilágítást, nem azt jelenti, hogy csak a mi egyházunkban voltak titkosszolgálati kollaboránsok. „Tudomásul kell vennünk, hogy az egyház nem világi intézmény, és a hívek között megbotránkozást kelt, ha valakiről kiderül, hogy együttműködött a titkosszolgálattal” – hangsúlyozta Antal János, majd ismertette a KRE keretében működő Átvilágító Bizottság, illetve Kutató Bizottság munkáját.
A sajtóiroda közleménye szerint 1998 óta több mint 90 iratcsomót kértek ki, ebből 47-et kapott kézhez az egyházkerület Átvilágító Bizottsága és 55 esetben született döntés (dossziék hiányában a CNSAS által kibocsátott igazolások alapján is születtek ugyanis döntések). Hat esetben bizonyosodott be, hogy valamely királyhágómelléki lelkipásztor együttműködött a kommunista titkosszolgálattal.
„Tisztán kell látni, hogy a lelkészekre nehezedő hatalmas nyomás fő bűnöseit, a tartótiszteket, a titkosszolgálatok megannyi tisztségviselőjét, a kommunista rezsim pribékjeit a mai napig nem vonta senki felelősségre. A rendszerváltás kínálta egyházi és társadalmi katarzis elmaradt: híveink keserűen tapasztalják, hogy az egykori funkcionáriusok és szekusok megúszták az elszámoltatást, sőt jelenleg is jól megy soruk” – fogalmazott Antal János.
Szabadság (Kolozsvár)

Egy élet Zsibó és New York között
In memoriam Teleki Ilona (1939–2013)
Ha tehetné, bizonyára határozottan ellenezné, hogy írjak róla. Mert ilyen volt, nem szerette a feltűnést; édesapjára hasonlított e tekintetben, aki azt vallotta, hogy a fontos ügyekért (számára a legfontosabb Erdély volt) névtelenül és önzetlenül kell dolgozni.
Teleki Ilona halálának a hírét a New York Timesból (Vivian Yee:The Death of a Countess in Exile, The New York Times, 2013. április 27., A16. old.) tudtam meg, véletlenül, így annál inkább megdöbbentett. Ritkán találkoztunk ugyan, úgy évtizedenként egyszer, egymáshoz való kölcsönös ragaszkodásunk azonban változatlan maradt gyermekkorom óta. Azóta, hogy a rá jellemző kedvességgel és szerénységgel spárgából és nagy barna kabátgombból általa készített játékszerrel ajándékozott meg, amit ő brüggőnek nevezett, és amit sokáig őriztem legkedvesebb emlékeim között.
Nehézségekkel teletűzdelt élete volt. A baj Ilonáék számára a második világháború végén kezdődött. A szovjet haderő által 1944 októberében Kolozsvárról Vita Sándorral együtt elhurcolt édesapja, széki gróf Teleki Béla családját a zsibói Wesselényi-kastélyból nemsokára kilakoltatták. A kommunista rendszer nagyszüleit, Teleki Arcturt és Wesselényi Ilonát, valamint nagynénjét, Teleki Gemmát Marosvásárhelyre, édesanyját, Teleki Béláné született báró Benz Annát és gyermekeit pedig Zsibóra kényszerlakhelyezte. A Zsibón maradt család ettől kezdve egy jóakaratú helybéli család sebtében átalakított istállójában lakott. Édesanyjuk, a szelíd szavú Ninon néni varrásból, kézimunkából és mosásból igyekezett fenntartani és taníttatni a gyerekeket, ez utóbbi azonban, a hatalmi tiltás miatt, cseppet sem bizonyult könnyű feladatnak. Az iskolák kapui az arisztokrata gyermekek előtt ugyanis még évekig zárva maradtak. Ilona a cipőkészítő szakmát tanulta ki, ha jól tudom, Nagybányán.
Édesapja széki gróf Teleki Béla, a zsibói Wesselényi-kastély utolsó ura az Erdélyi Párt elnöke volt, és ennek nyomán, 1941 és 1944 között, a budapesti parlament behívott képviselője. Neki köszönhető, hogy a német és a magyar csapatok Kolozsvárról a szovjet haderő érkezése előtt kivonultak, és ekképpen a város nem vált a második világégés csataterévé, épületei, múzeumai, emberei viszonylag könnyen megúszták a front átvonulását. Teleki Bélát 1944 őszén az oroszok őrizetbe vették és elhurcolták ugyan, de mivel semmilyen bűnt nem tudtak ellene felhozni, Pozsony mellett szabadon engedték. Budapesten azonban a magyar hatóságok tartóztatták le és tartották egy ideig fogságban. Végül sikerült Ausztriába menekülnie, ahonnan Franciaországon át az Egyesült Államokba jutott. Ott élte le az életét – elsősorban Erdély szolgálatában. Az Amerikai Erdélyi Szövetség elnöke volt, és három évtizeden keresztül szerkesztette az általa New York-ban kiadott Transylvania folyóiratot, a nyugati emigráció egyik legkomolyabb és legkörültekintőbb lapját. Teleki Béla 1990 februárjában hunyt el, nem sokkal azt követően, hogy Soros Györggyel közösen írt újságcikkben az erdélyi nemzetiségi béke megteremtése mellett tett újra hitet. Teleki Béláné a kilencvenes években, néhány évvel férjének halála után költözött el közülünk.
Családtagjait – lánya, Éva kivételével – Teleki Béla nagy nehézségek árán, 1964-ben sikerült kimenekítenie Romániából. Így került Ilona New Yorkba, szerény iskolai végzettséggel, kifosztva, hasznosítható angol nyelvtudás nélkül.
Az Amerikába történő utazás lázában, a nagyanyám és nővére lakásán történt megható búcsúzkodás hétéves tanúja voltam, ami máig kitörölhetetlen, mély nyomot hagyott bennem. Levelekből tudtam, hogy Ilona előbb egy bronxi harisnyagyárban kapott állást, később pedig gépíróként vállalt munkát. Édesanyja akkoriban gyakran hazalátogatott, így élő szóban is kaptunk sorsukról tájékoztatást. Tudtuk azt is, hogy Ilona 1975-ben férjhez ment Lino DeVito di Porriasa olasz márkihoz, aki, ha jól emlékszem, borkereskedéssel foglalkozott, és akitől lánya született, Elisa. Ilona Kolozsvárra talán összesen három-négy alkalommal tért vissza látogatóba, s ezen alkalmakkor megállapíthattam, hogy kedvessége és szerénysége a régi maradt.
Valamikor a hetvenes évek elején került a New York-i Értéktőzsdéhez közeli munkahelyre. Amikor 2000-ben New Yorkban meglátogattam, már nagyon régen a Merrill Lynch cégnél dolgozott. Irodája – egyben Rodostója – a New York-i Világkereskedelmi Központ egyik tornyának sokadik emeletén volt, s az íróasztala fölötti falon térképek és fényképek formájában ott volt szeretett Erdélye.
A torony földszintjén működő étteremben ebédeltünk és beszélgettünk sorsunkról, családjainkról. Aztán felvitt a 106. emeletre, a világ tetejére, hogy az onnan nyíló kilátásban gyönyörködhessek, később pedig a tornyok melletti rakparton sétáltunk, s onnan mutatta meg nekem a távolban látható Szabadság-szobrot, ezt a megható szimbólumát az Egyesült Államokba érkező és sokáig az Elis-szigeten fogadott (vagy kiutasított) menekülteknek. Akkor találkoztunk utoljára, azon a szeles-hűvös őszi napon, és ma is úgy látom magam előtt, talán leginkább a Bécsben elhunyt Ili nagynénjére emlékeztetően, karcsú, egyenes tartású, az élet által meggyötört, mégis derűlátó asszonyként, ahogyan a balonkabátját fázósan összehúzza magán.
Az élet később azt az általam még megcsodált „kis Erdélyt” is elvette tőle, amit az irodájában őrzött, mégpedig amikor a tornyokat 2001. szeptember 11-én repülőgépes merényletekkel lerombolták. Igaz, Ilonának szerencséje volt, mert nem sokkal a becsapódás előtt kilépett az épületből.
Soha senkinek nem tárta fel a munkahelyén származását. Ez számomra csak most derült ki, amikor április 15-én bekövetkezett halála után a New York Times április 26-i számában Vivian Yee róla szóló, kissé szenzációra kihegyezett – s így Ilona természetével ugyancsak ellenkező –, de a lényeget jól megragadó írását olvastam. Az újságírónak nyilatkozók, Teleki Ilona egykori Merrill Lynch-es kollégái mondták el róla: egészen kiváló piaci elemzője volt a cégnek, fejben rendkívül gyorsan számoló, remek befektetési tanácsokat adó, megbízható munkatárs. Aki 2005-ös nyugalomba vonulását követően sem tudott elszakadni a munkájától, továbbra is érdeklődéssel követte a tőzsdét, és aki még a 2008-as pénzügyi válság idején is képes volt nyereséges befektetéseket eszközölni.
Szintén a New York Times rendhagyó nekrológjából szereztem tudomást arról, hogy Lino DeVito 2008-ban távozott az élők sorából, nem sokkal azt követően, hogy az orvosok megállapították: Ilona gyógyíthatatlan betegségben szenved. Valamikor ez idő tájt születhetett unokája, Anna Elena is. Ilona természetét ismerve, meggyőződésem, hogy betegségét méltósággal viselte, és úgy ment el, feltűnés nélkül, ahogyan élt. Mindig azt vallotta ugyanis, hogy a főnemesi származás semmilyen előjogot nem biztosít az embernek, ezért soha nem tett említést róla, ha pedig valaki szóba hozta azt, mosolyogva zárta le a témát: rég volt, ne beszéljünk róla.
Lánya, Elisa a New York-i lapnak most elmondta: miután megbetegedett, édesanyja mesélt neki a szép emlékeiről is, gyermekkoráról, a zsibói kastélyról és azokról az időkről, amikor a család még együtt volt, és békében és boldogságban élt. A New York Times sztorija Ilonát egy csapásra világhírűvé tette. Gondolom, ennek sem örült volna...
Tény azonban, hogy a volt munkatársainak és ismerőseinek többsége csak a halálát bejelentő NYT-nekrológból tudta meg, hogy ki is volt valójában a munkatársuk. Egy menekült grófnő Transzszilvániából, egy szerény, kedves, halk szavú, de mégiscsak kékvérű asszony, aki egyetemet ugyan sosem végzett, de aki mégis New York-i tőzsdezsenivé vált.
Nyugodjék békében!
TIBORI SZABÓ ZOLTÁN
Szabadság (Kolozsvár)

Három Petőfi-szobrot is avatnak Maros megyében
Három Petőfi-szobrot avatnak az idén Maros megyében. Mindhárom szobor felállítását a Maros megyei RMDSZ 18 kerülete is támogatja.
Az első ünnepségre egy hónap múlva Segesváron kerül sor, ahol lényegében újjáavatják a költő néhány évvel ezelőtt, földcsuszamlás veszélye miatt eltávolított büsztjét. A nyáron a marosludasi magyarság is ünnepre készül, az év második felében pedig marosszentgyörgyi iskola elé kerül ki egy Petőfit ábrázoló alkotás.
Az RMDSZ 18 kerületi elnöke döntött úgy, hogy gyűjtést kezdeményez a segesvári büszt visszaállításáért, a későbbiekben pedig további anyagi támogatást nyújt a marosludasi és marosszentgyörgyi szobrok felállításához.
Elsőként előreláthatólag június elsején avatják újra a nemzet költőjének segesvári mellszobrát, melyet földcsuszamlás veszélye miatt az önkormányzat öt évvel ezelőtt eltávolított a városháza és várfal közötti kis parkocskából. A sokáig raktárban porosodó alkotás nem sokára új helyen, új talapzatra kerülhet. Dorin Dăneşan polgármester és Segesvár román többségű önkormányzata, ha néhány éves késéssel is, de betartotta ígéretét és a sokáig elhanyagolt, majd anyaglerakatként használt római katolikus templom melletti területet csinos kis parkká varázsolta, mely a tavaly óta a költő nevét viseli. A polgármester által javasolt új helyszínt a helyi szórványmagyarság nem csak elfogadta, de meg is kedvelte. Az RMDSZ kerületi elnökei által szervezett gyűjtésből a városháza által finanszírozott talapzatot készülnek bevonni gránitlapokkal.
A nyár folyamán Marosludason is szoboravatóra kerül sor. A Maros-híd mellett kialakított zöldövezetben már tavaly megépült a talapzat, azonban formai okok be nem tartására hivatkozva, a hatalomra kerülő balliberális koalíció megakadályozta a szobor tavalyi felavatását. Szintén az idén, de valamivel később kerülhet sor a marosszentgyörgyi alkotás köztérre való helyezésére. A község és az iskola vezetői azt szeretnék, ha a Petőfi-szobor a központban lévő tanintézet előtti kis zöldövezetet ékesítené. A szentgyörgyi magyarság már rég óta vágyik egy műalkotásra, amely Constantin Romanu-Vivu iskola előtt található szobrát „ellensúlyozná”. Ion Vlasiu alkotását a kommunista diktatúra utolsó hónapjaiban avatták, kiváltva ezzel az akkor még szinte színmagyar település nemtetszését. Romanu-Vivunak Felsőmarosmenti prefektusként magyarellenes szerepe volt az 1848-as forradalomban. Egy ideig az iskola is az ő nevét viselte.
Rendkívül nagyra értékelte a kerületi elnökök döntését Brassai Zsombor, az RMDSZ megyei elnöke. A szervezet vezetője lapunknak nyilatkozva jelezés értékűnek nevezte az összefogást, még akkor is, ha egyetértett azzal a felvetésünkkel, miszerint egy szobor újjáavatását annak kellene fedeznie, aki eltávolította eredeti helyéről. „Egymásrautaltságunk tudatát erősíti, ami voltaképpen a Maros megyei magyarság és RMDSZ ereje. Mi valóban együtt lehetünk erősek, szórványban és tömbmagyar vidéken élők” – hangsúlyozta Brassai Zsombor.
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)

Sütő-szoborállítás újramelegítve Marosvásárhelyen
Az RMDSZ marosvásárhelyi szervezete az Európa Kulturális Fővárosa cím megpályázására hivatkozva kéri Sütő András életnagyságú szobrának a felállítását Marosvásárhelyen.
A szövetség elképzelése szerint a szobornak a színház közelében kellene állnia, és a padon ülő Sütő Andrást kellene megörökítenie, lehetővé téve, hogy a járókelők leülhessenek az író mellé.
Az RMDSZ-szervezet hétfői közleménye idézte Peti Andrást, a szervezet elnökét, aki szerint Sütő András egyetemes jelentőségű alkotó, így a tervezett szoborállítás természetszerűen illeszkedhetne az Európai Kulturális Főváros-2021 programba.
Korábban Dorin Florea, Marosvásárhely polgármestere is támogatta, hogy Sepsiszentgyörgy az egész Székelyföld nevében pályázza meg a kulturális fővárosi címet, melyet 2021-ben ismét romániai város viselhet. Az RMDSZ marosvásárhelyi szervezetének elnöke az elköteleződéséből fakadó teendőkre vonatkozó javaslatcsomagot nyújtott be a polgármesteri hivatalhoz.
Sütő András marosvásárhelyi szobrának a felállításáról 2009-ben határozott a városi önkormányzati testület. Az akkori döntést az RMDSZ úgy tudta elfogadtatni, hogy a magyar képviselők is megszavazták Ştefan Guşă néhai tábornok köztéri szobrának a felállítását. Az utóbbi határozatot Tőkés László keresete nyomán érvénytelenítette a Maros Megyei Törvényszék. Tőkés arra hivatkozva támadta meg a határozatot, hogy a tábornok felelős volt az 1989-es forradalom idején elkövetett temesvári vérengzésért.
A 2009-es határozat más helyszínt jelölt ki a szobornak, amelynek a kompozíciója is eltért a most javasolt változattól. Az emlékállítást kezdeményező Sütő András Baráti Társaság azonban a meghirdetett szoborpályázatra beérkezett egyik munkát sem fogadta el. A helyszínváltoztatásra és az új kompozícióra Peti András tett javaslatot a tanács március végi ülésén. Akkor azonban a testület elnapolta a döntést.
Sütő Andrásnak a helyi román közösség általi megítélését befolyásolja az a tény, hogy a Kossuth- és Herder-díjas drámaíró a Ceauşescu-diktatúra bukása után a marosvásárhelyi közéletben is szerepet vállalt. Az 1990 márciusi marosvásárhelyi román-magyar összecsapásban az RMDSZ székházat feldúló román tüntetők az írót súlyosan megsebesítették, fél szemére megvakították.
Krónika (Kolozsvár)

Tőkés: meg kell tisztítani a református egyházat
Tőkés László EP-képviselő, az EMNT elnöke és Antal János külügyi tanácsos, a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület (KRE) keretében működő Kutató Bizottság tagja tegnap közös sajtótájékoztatón számolt be az egyházi átvilágítás folyamatáról.
Arra törekszünk, hogy leleplezzük az egyház kebeléből kiválasztott kollaboránsokat, akik jobbára áldozatok voltak, de ugyanilyen fontos a tartótisztjeik leleplezése, akik a tulajdonképpeni bűnösök – fejtette ki Tőkés László. A titkosszolgálati ügynökök Magyarországra való célzott áttelepítése kapcsán az EP-képviselő jelezte: vannak köztük lelkipásztorok, akik közül egy-kettő még ma is folytatja áldatlan tevékenységét. Mint ismeretes, Tőkés László 2010-ben kettős átvilágítást kért Románia és Magyarország területén, de konkrét eredményeket mind a mai napig nem tudnak felmutatni az illetékes hatóságok. Tőkés meggyőződése szerint az egykori besúgóknak önvizsgálatot kell tartaniuk és ki kell vonulniuk a közéletből. Tisztítsuk meg református egyházunkat határon innen és túl egyaránt – hangsúlyozta az egykori temesvári lelkipásztor, aki szerint ez nemcsak egyháztörténeti, erkölcsi kérdés, hanem súlyos, élő probléma a mai posztkommunista társadalomban. Antal János kiemelte: maga a tény, hogy a KRE elsőként kezdte az átvilágítást, nem azt jelenti, hogy csak a református egyházban voltak titkosszolgálati kollaboránsok. Tudomásul kell vennünk, hogy az egyház nem világi intézmény, és a hívek között megbotránkozást kelt, ha valakiről kiderül, hogy együttműködött a titkosszolgálattal – hangsúlyozta Antal János. Közleménye szerint 1998 óta több mint 90 iratcsomót kért ki a KRE, ebből 47-et kapott kézhez az Egyházkerületi Átvilágító Bizottság és 55 esetben született döntés. Hat esetben bizonyosodott be, hogy valamely királyhágó-melléki lelkipásztor együttműködött a kommunista titkosszolgálattal. Az ellentmondásos és/vagy felderítetlen esetek száma ennél nagyobb.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Utazási lehetőség Kárpát-medencei diákoknak a nemzeti összetartozás napjára
Kárpát-medencei magyar középiskolásoknak hirdet diákutaztatási pályázatot a Rákóczi Szövetség a június 4-ei nemzeti összetartozás napja alkalmából.
A szervezet az MTI-hez eljuttatott közleményében kiemelte: a program célja, hogy a Kárpát-medence különböző országaiban élő magyar középiskolások ellátogassanak egy másik Kárpát-medencei ország településén működő magyar középiskolához, és így minél több közvetlen kapcsolat alakuljon ki magyar diákok, tanárok, iskolák között.
A programot idén is pályázati formában hirdették meg, amelyre bármely Kárpát-medencei középiskola jelentkezhet.
A pályázat feltétele, hogy az utazó középiskolás csoport a Kárpát-medencében legalább egy határt átlépjen, és egy másik iskolával közös programot szervezzen június 4-én. Iskolánként egy autóbusznyi diák utazhat a pályázat keretében, amihez a Rákóczi Szövetség 200 ezer forint utazási támogatást ajánl fel a sikeres pályázóknak, és igény szerint segít a fogadó iskola közvetítésében.
További információk a Rákóczi Szövetség honlapján találhatók: www.rakocziszovetseg.org
MTI

Kíméletlenül bírságol a fogyasztóvédelem a román nyelvű cimkék hiánya miatt
Hivatalosan is bemutatta Sorin Susanu, a brassói regionális fogyasztóvédelmi főbiztosa a Hargita megyéért felelős helyettesét. Öt év szakmai tapasztalattal a háta mögött Moldovan Laurentiu, vezeti ezután helyettes főbiztosi minőségben a fogyasztóvédelmi hatóság Hargita megyei részlegét. Az elmúlt időszak ellenőrzéseiről, a tapasztalt hiányosságokról, illetve az ortodox húsvét körüli várhatóan fokozott fogyasztóvédelmi tevékenységéről számolt be Sorin Susanu, regionális főbiztos. Kiderült például, hogy nyolc ellenőrzés során nyolc esetben kényszerültek bírságot kiszabni az egyik csíkszeredai szupermarketre ugyanazért a kihágásért: a polcon található áruk nem tartalmaztak román nyelvű termékleírást. A fogyasztóvédelmi főbiztos rosszindulatnak minősítette a cég hozzáállását, és kijelentette nem riadnak vissza a drasztikusabb lépésektől sem a törvények betartatásáért. Amennyiben nem hajlandóak törvényes módon címkézni az árut az egységben, felfüggesztik az üzlet működési engedélyét.
Emellett a főbiztos hivatalosan is bemutatta a Hargita megyéért felelős helyettesét, Moldovan Laurentiut, akit már nézőink ismerhetnek a képernyőről. Az új helyettes főbiztost a csíkszeredai piaccsarnokban tartott ellenőrzés kapcsán szólaltattuk meg. Moldovan Csíkszeredában született, itt is végezte az általános és a középiskolát.
Később Brassóban, élelmiszer mérnöki és közgazdászi szakokon végezte egyetemi tanulmányait. Továbbá az is kiderült, az új igazgató anyanyelvi szinten beszél magyarul, igaz kameránknak nem volt hajlandó magyarul nyilatkozni. Arra azonban kamerán kívül ígéretet tett, hogy minden ügyféllel az anyanyelvén áll majd szóba.
Hompoth Loránd
csikitvonline.ro
Erdély.ma,

Kicsi a szórvány, de erős
Ismét sor került a Szórvány-Találkozóra, amelyet idén Szilágysomlyón szervezett meg a Romániai Magyar Középiskolások Szövetsége (MAKOSZ) és a Simion Bărnuiu Diáktanács (SBDT), azzal a céllal, hogy a szórványban élő diákok közelebb kerüljenek egymáshoz, segíteni tudjanak egymás problémáin, kapcsolatokat építsenek illetve motiváltabbak legyenek.
A rendezvényt április 26-án, pénteken, a megnyitóval indították, melyen a 25 jelenlévő diákot a beszédével tisztelt meg: Winkler Gyula, Európai Parlamenti képviselő, Szabó József, Magyar Ifjúsági Értekezlet elnöke, Jakab Adorján, Magyar Ifjúsági Értekezlet elnök helyettes, Ravai Levente, Országos Magyar Diákszövetség elnöke, Papp Lajos, Szilágy megyei Ifjúsági Tanács alelnöke, Lukács Rajmund, MAKOSZ elnöke, Berei Dóra, MAKOSZ Szórványügyért felelős alelnöke, illetve főszervező és Kovács Norbert, a Simion Bărnuiu Diáktanács elnöke, helyi szervező. A megnyitót követően a résztvevők egy ismerkedési esten vehettek részt, mely által közelebb kerülhettek egymáshoz, s így gördülékenyebbé téve a hétvége további részeit.
A szombat délelőtt egy motivációs képzéssel kezdődött, melyet Filer Lóránd, a Prisma Egyesület elnöke, képzője tartott, hisz sok helyen, egy magyar közösségnek az érdeklődés hiányát vélik a legnagyobb hátránynak. Ezt követően a jelenlevők bemutatták a saját diákszervezeteiket, programjaikat s ezeknek a problémáit, annak reményében, hogy segítséget kaphatanak és nyújthatnak egymásnak.
Az estét a DT-Tesó nevű projekt vitatásával zárták, ami arra alapszik, hogy két különböző szórvány megyében elhelyezkedő diáktanács szervezzen együtt programokat, ismerkedjenek, mely által egy szorosabb kapcsolatot alakíthassanak ki, illetve így felsegíthetik egymást.
Az idei Szórvány-Találkozó is nagy sikerrel zárult. Mindenki új tapasztalatokkal, rengeteg ötlettel és még annál is több motivációval, tért haza, úgy a résztvevők, mint a szervezők. Köszönjük a Communitas Alapítvány támogatását, s mindenkinek, aki hozzájárult, hogy a Szórvány-Találkozó idén is megvalósulhasson.
MAKOSZ sajtóiroda
Erdély.ma

Embernek, ami elképzelhetetlen, Istennek az lehetséges! – Csaba testvér meghívója
Istennek hála szépen kivirágzott a dévai gyermekvédelmi központunk az elmúlt húsz év alatt. 1993 szeptemberében, az első tanév első napjaiban, ha maga a házunk Védőszentje, a Boldogságos Szűz Anya jelent volna meg nekem, és bizalmason elmesélte volna, hogy a következő húsz évben ilyen sok és ilyen szép tarka virág fog nyílni e kolostorban, és belőle kiáradva, a Kárpát-medencében, egészen biztos, hogy nem hittem volna el, még Máriának sem. Embernek, ami elképzelhetetlen, Istennek az lehetséges! Attól az első iskolanaptól mostanig közel 5.000 gyermeket fogadtunk be, volt akit csak néhány évre, de sokan voltak, akit 10-15, vagy ennél is több esztendőre. Jelenleg 72 helységben kettőezer-háromszáznál is több gyereket nevelünk, gondozunk Isten nevében szeretettel. Elkezdtük a 20. tanévet, és ki tudná megmondani, hogy hány jó szóért, eredményes vizsgáért, feltörő vidám kacagásért kellene hálát adnunk? Ki tudná összeszámolni, hogy hány adományozó, mennyi mindennel ajándékozta meg gyermekeinket és azt, hogy a sok-sok adományból, mennyi áldás, élet fakadt?
2013. október 5-én és 6-án mégis megpróbáljuk a lehetetlent, szívünk minden szeretetével szeretnénk megköszönjük Istennek, a támogatóinknak a sok-sok kegyelmet, segítséget, amit az elmúlt húsz évben kaptunk. Természetesen a hajdani gyerekeinknek is szeretnénk meghívni és megköszönni, hogy hagyták magukat oktatgatni, nevelni. Szívből remélem, hogy eljönnek azok a kollégák, önkéntesek is, akik ebben a nagy közös álomban részt vettek, és sokszor nagyon kemény munkával nevelték, gondozták a gyermekeket. Ha mindenki eljön, biztos, hogy nagyon sokan leszünk! Nem baj, soha nem féltünk a sokadalomtól, meg amúgy is nem árt ha megszokjuk a nagy tömeget, hisz szívből reméljük, hogy e szép életmentő munkánk végén, majd a mennyek országában is mindannyian együtt „gyúródhatunk" Jézusunk terített asztalánál.
A kétnapos program hogyan lesz? Aki ismer, az tudja, hogy hazudnánk, ha azt mondanánk, hogy már megvan a részleges program, kisebb testvérek, ferencesek vagyunk. Szeretettel tervezgetünk, még minden képlékeny, minden jófajta javaslatot, ötletet szeretettel fogadunk. Egyetlen dolog biztos, a vasárnapi 12 órás szentmise, melyet az elmúlt 20 éven, minden vasárnap a gyerekekkel szeretettel következetesen bemutattunk! A vasárnap déli mise az a drága aranyfonal, mely biztosan összefogta a sok-sok ezer igazgyöngyből, maszatos gyermekből, dacos kamaszból álló gyöngysorunkat. Isten sok-sok ajándékáért, mi ezt a határtalan nyakláncot fontuk alázatos szeretettel a hosszú évek örömeiben, nehézségeiben mennyei Édesanyánk keblére. Kacagva, sírva, büszke örömtől dagadó szívvel, vagy kicsinységünk, gyarlóságunk megtapasztalásának szomorúságában, de mi minden vasárnap összegyűltünk, és Istennek mindenért és mindenkiért hálát adtunk, és adunk ma is! Hálát a jóért, az adományokért, egy-egy új gyermekért, munkatársért, de hálát adtunk a fájó kudarcokért, kötekedő ellenőrzésekért, a sebekért is, melyeket sajnos sokszor mi okoztunk egymásnak butaságból, vagy gyermeki kicsinyességből. A huszadik év megemlékező szentmiséjében is ugyanezt szeretnénk tenni, hálát adni a gondviselő Istenünknek és testvéreinknek, a világunkba kiáradó irgalmas jóságért, a reményre feljogosító végtelen szeretetért!
Szeretettel kérünk, fogadd el meghívásunkat, a részletes programot a nyár folyamán küldjük, de addig is írd be naptáradba 2013 október első hétvégéjét, hogy így majd meg tudd tisztelni Déván a sok-sok gyermek otthonát, kedves jelenléteddel!
Szent Ferenc Alapítvány gyermekeinek, munkatársainak a nevében, Csaba t.
Erdély.ma

Sugárzóna
A grófnők művészete
Most egy versről szeretnék beszélni.
De hát egy versről sohasem lehet beszélni. Úgy értem, a vers összefügg a szerzőjével, a szerzője életművével, a könnyű vagy nehéz kezével, az indulatával vagy lemondásával, és ha valaha elmondják, azzal is, aki elmondja, és azzal is, akinek köszönhetően elmondták.
Ennek a versnek Föld a címe, László Noémi írta, és a Székelyföld 2011. decemberi számában jelent meg (még egy összefüggés: a megjelenés helye). Csodálatos vers: mindazt a könnyű nehézséget, nehéz könnyűséget, dallamos lemondást hordozza, amely erre a nagy költőre jellemző. „Az idő lágy, forró viasz, / és minden szó igaz.” Ez a Volt című versből való, amely a Labdarózsa című kötetben látott napvilágot. Weöres Sándor óta és Kovács András Ferenc mellett László Noémi az, akinek a lírája tanúbizonyság rá: gyerek- és „felnőtt” vers között nincs különbség, ugyanolyan „súlyos” tartalmakat el lehet mondani egyikben is, másikban is. „Van lelkem, töredék, sok drága tárgyam, / hitem kezdetben, elmúlásban” – a Föld felütése semmivel sem súlyosabb, másabb, mint a Volt zárása; a költő ugyanolyan legyintő formaérzékkel mondja mind a kettőt. Márai írja az egyik Naplóban, hogy Babits nem törődik ritmussal-verslábbal a Jónás könyvében – mint a gróf, aki tudja, ingujjban is úr. De csak az tud nem törődni, aki nagyon is tudja, mivel nem törődik. „Vagy nem tettem, s azt is miért” – mondja László Noémi, és ez is olyan odavetett, ösztönösen tudatos lazaság. Vagy a kedvencem: „Minden okoskodásom ide jut: / a test csak tűrni, törni, térni tud…” Ez is milyen szép, semmi bravúr, és éppen így bravúr, a nyelv magabiztos bizonytalansága révén.
A Föld az Erdélyi Figyelő Víg Emese kezdeményezte Versversenyén hangzott el, s a játékos vetélkedőben a harmadik helyre futott be. Kézdi Imola mondja el, és ez a versmondás feltétlenül megér néhány szót.
Kézdi Imola hibátlanul mondja el a verset. Nem azzal a steril hibátlansággal, amellyel mit sem tudunk kezdeni, s amelyet inkább a periódusos rendszer felidézéséhez kellene használnia mindazoknak, akik így szavalnak. Hanem azzal a kovácsgyörgyös, jordántamásos hibátlansággal, amely takaréklángon tartja a szenvedélyt, és éppen ezáltal érezteti meg. Egy-egy szóra tett hangsúllyal, egy-egy szünettel, a nyelvtörő alliterációk teljesen természetes ejtésével, miközben az is érződik, hogy a vers: egész, nem hangsúlyok és alliterációk, hanem belső beszéd.
Kézdi Imolának a habitusa is kiválóan rásimul arra a képre, amelyet látni vélünk, ha elolvassuk a verset. Szép nő („frumuseţe pală”, olvastam róla egy román folyóiratban, és ennél a sápadt szépségnél jobbat magyarul sem tudok), akinek a szépsége éppen azért több, mint valami plakát, mert érződik a mélysége, a problémája, a sebezhetősége. A hátrafogott haj, a fekete keretes szemüveg, a laza tartás mind Márainak ad igazat: a grófnő, aki tudja, hogy pólóban-farmerben is grófnő.
László Noémi és Kézdi Imola, Kézdi Imola és László Noémi – a művészet maga. Nem azzal a pihegéssel, amely azokból tör elő, akik nem tudják, mennyi kínnal, játékkal és tudással jár, hanem azzal a legyintő lemondással, amely azoké, akik már mindent tudnak.
DEMÉNY PÉTER
Népújság (Marosvásárhely)

Megállíthatatlanul
Habár a tanügyminisztériumi és a tanfelügyelőségi illetékesek örömmel és határozottan arról számoltak be, hogy országszerte rendben folyt le a beiratkozás április 2-a és 22-e között az előkészítő osztályba, továbbá a fentnevezett források szerint a romániai (beleértve tehát a magyar nemzetiségű) gyerekek 99,5 százalékát beíratták a szülők, a tanügyminiszter hétfői videokonferenciáján közzétett adatok láttán-hallatán kevésbé örülhetünk. Megerősítette a negatívumokat Király András oktatási államtitkár is, aki lapunknak hétfőn azt nyilatkozta: idén 15 681 előkészítő osztályos magyar gyerekkel számoltak, akiket születésükkor szüleik magyar nemzetiségűnek diktáltak be az anyakönyvi nyilvántartásba. Az áprilisi beiratkozás során azonban mindössze 9822 magyar gyereket írattak be szüleik az előkészítő osztályba. Felmerül a kérdés tehát: mi történt több mint ötezer magyar gyerekkel?
Zsigerből azt válaszolnám, hogy ezek többsége vegyes házasságból származó gyerek, akinek magyar szülője a születéskor még el tudta érni azt, hogy gyerekét magyar nemzetiségűnek jegyezzék be, ám az iskolába román tagozaton kezdi el már az elemi tanulmányokat is. Sajnos, vannak olyan esetek is, ahol mindkét szülő magyar, ám a több évtizedes „könnyebb érvényesülés” tévhitében révedezve, gyereküket szintén román osztályba íratták. Egy harmadik lehetséges ok az, hogy a magyar nemzetiségűnek bediktált gyerek szülei már réges-rég külföldön élnek, dolgoznak, ott teremtenek maguknak és családjuknak biztos egzisztenciát, gondtalan jövőt.
Még az sem nyugtat meg, hogy hasonló a helyzet a többségi gyermekek esetében is. Ugyancsak tanügyminisztériumi adatokra hivatkozva írom: az anyakönyvi nyilvántartás szerint a mostani iskolaköteles (azaz hatéves) gyerekek száma meghaladja a 218 000-et, de a mostani iratkozáskor csak közel 160 000-et írattak be.
Ha visszatérünk „szűkebb pátriánkba”, Kolozsvárra vagy Kolozs megyére: itt is van még ok az izgalomra. Sajnos, valós az a veszély, hogy az egyik kolozsvári lakónegyedi iskolába már beíratott pár gyereket más tanintézetbe irányítja át a tanfelügyelőség, mivel nem érik el a minimális 12-es létszámot. Más kolozsvári magyar tanintézetek előkészítő osztályaiba is van még jó néhány gyermek számára hely.
Nem örvendezhetünk különösképpen azért sem, mert az idei beiratkozási adatok is azt mutatják, hogy tovább csökken Kolozsváron és a megyében a magyarság száma, aránya. Ha pár évvel ezelőtt a magyarság aránya a megyében megközelítette a 16 százalékot, a most előkészítő osztályba beíratott magyar gyerekek aránya alig valamivel több, mint tíz százalék. Van olyan vidéki tanintézet Kolozs megyében, ahol egy tanítónő oktat mind az öt (előkészítő, első, második, harmadik és negyedik) osztályban. Merthogy az öt évfolyamon kevesebb mint húsz gyerek tanul. Minden bizonnyal ezek nem csak Kolozs megyei gondok, hanem egész Erdélyre érvényesek. Megkockáztatnám azt is, hogy Dél-Erdélyben és a Bánságban talán még rosszabb a helyzet magyar oktatás-ügyben.
Eme valós tények ismeretében van miért aggódnunk: több száz éves iskolahálózatunk, oktatásunk nagy veszélyben van. Egyre több vidéki iskola néptelenedik majd el, és mások veszik majd birtokukba. És a vidéki kis létszámú tanintézeteket követhetik majd a nagyobb városokban levő „nem elit” iskolák, hogy alig ötven év múlva embrió méretűvé zsugorodjon a romániai magyar közoktatás. Megállíthatatlannak tűnik a folyamat, a romániai magyarság jövőjéért felelős intézmények erőfeszítései ellenére.
NAGY-HINTÓS DIANA
Szabadság (Kolozsvár)

Magyar bölcsőde-körkép Kolozsváron
Idén ősztől talán még nem, de a jövő év első negyedében mindenképpen beindul legalább egy (de a remények szerint inkább két) új bölcsődei csoport, állami intézményekben – erről tájékoztatott Horváth Anna, Kolozsvár RMDSZ-es alpolgármestere az Életfa Családsegítő Egyesület által szervezett bölcsődemustrán, április 29-én. A találkozóra a szervezők meghívták a városban működő magán- és állami intézmények képviselőit, hogy az érintett szülők átfogó képet kaphassanak arról, milyen lehetőségeik vannak, ha bölcsődébe szeretnék íratni kicsinyüket. Eljöttek a Csemete Református Óvoda, az Unitárius Bölcsőde, a Waldorf Óvoda és a Monostoron működő Ügyes Kisbéka Bölcsőde magyar csoportjának képviselői, a Györgyfalvi negyedi Lizuca Bölcsőde, sajnálatos módon, nem tudta képviseltetni magát.
Tavaly ősszel akár forradalminak is nevezhető huszárvágással sikerült megoldani, hogy Kolozsváron állami intézményben kaphassanak helyet magyar bölcsődei csoportok: egy a Monostoron, egy pedig a Györgyfalvi negyedben. Felidézve ennek megvalósítását, Horváth Anna elmondta: tavaly a városan összesen 800 román bölcsődei helyet tartottak számon, de az igényléseknek csak mintegy felét tudták teljesíteni. – Ezek a felújított bölcsődei épületek minden elvárásnak megfelelnek, de túlzsúfoltak, így a várólistán mindig maradt legalább 400 gyermek. A helyzet orvoslására sikerült egyezséget kötnünk a polgármesterrel: mi segítünk neki újabb, bölcsődelétesítésre alkamas ingatlanokat találni a városban, cserében indíthatunk magyar csoportokat az állami bölcsikben. Így jöhetett létre a két csoport, amelyekbe az Életfa Családsegítő Egyesülettel közösen toboroztuk a gyermekeket. Ezek a csoportok ősztől is megmaradnak, néhány hely meg is ürül bennük, de nagyon fontos lenne, hogy minél több kérést adjanak le az érintettek, mert ezzel tudják elősegíteni az újabb csoportok létrehozását. Tehát arra kérünk minden szülőt, aki szeretné állami magyar bölcsődei csoportba íratni a gyermekét: adják le a kérést a Mehedinţi utcai Bölcsőde Igazgatóságon – itt több opciót is megjelölhetnek –, a általuk megcélzott intézménynél, és egy példányt vagy egy igénylést mindenképpen juttassanak el hozzánk, az alpolgármesteri irodába, hogy lássuk, mekkora az igénylők száma – részletezte Horváth Anna.
A Csemete Református Óvodában már 15 éve működik bölcsődei csoport. Lészai Emőke óvodapedagógus, az intézmény igazgatója elmondta: korán felismerték, hogy a szülők kénytelenek intézménybe íratni az egészen aprócska gyermekeket is. Ezért kezdetben csak a kisebb testvéreket vették be, majd önálló csoportot is indítottak számukra, ahol összesen 10 aprósággal két pedagógus és egy dada foglalkozik. – Mi teljesen magánintézmény vagyunk, a Csemete Alapítvány működtet, és bár három éve sikerült megszerezni az akkreditációt, nem kapunk semmilyen állami támogatást – ismertette az óvónő. Elmondta: az intézmény erősségei közzé tartozik, hogy évek óta pályázat útján külföldi önkéntesek érkeznek, akik a teljes napot a gyermekekkel töltik, angolul beszélgetnek velük, és segítik az óvónők munkáját. Az óvoda és bölcsődei csoportok rövid és hosszú programmal is működnek, az étkezést pedig saját konyhájukon keresztül biztosítják.
Hasonló a helyzet az Unitárius Bölcsődében, amelyet 2010-ben nyitottak meg, az Unitárius Püspökség támogatásával. Szilágyi Izabella és Simon Zsuzsanna óvónők elmondták: jelenleg két csoportban 30 gyermekkel foglalkoznak, a felvételnél pedig a felekezeti hovatartozás nem feltétel. Az étkezést catering céggel oldják meg, a kicsik orvosok által összeállított egészséges menüt kapnak. A bölcsőde udvara folyamatosan szépül, ebben a püspökség mellett a szülők is nagyon sokat segítettek, így a gyermekek sokat tartózkodhatnak a szabad levegőn. A szobatisztaság (akárcsak a Csemetében) itt sem feltétel, a pelenkát természetesen a szülő otthonról hozza, a leszoktatást pedig ugyancsak a szülővel együttműködésben el lehet kezdeni a bölcsődében is. Minden intézmény képviselői egyetértettek abban, hogy a már járni tudó gyermeket be lehet íratni bölcsődébe, ilyen módon tehát nincs alsó korhatár. Magánintézmények esetében az árak havi 700 lej körül alakulnak.
A Waldorf Óvoda képviseletében László Áron elmondta: az intézménynek ugyan nincs külön bölcsődei csoportja, de annyiban mégis tudják segíteni a szülőket, hogy beveszik a kisebb testvéreket. – Ezek a kicsinyek a délelőttöt külön teremben töltik, délben pedig csatlakoznak az óvodai csoporthoz. Tervezzük azonban, hogy az igények függvényében a következő években beindítjuk az önálló bölcsis csoportot. A Waldorfra egyébként a sok szabad játék, a természetes anyagok jellemzőek – ismertette a pedagógus.
A Monostori 8-as számú Ügyes Kisbéka (Frogy cel Isteţ) Bölcsőde magyar csoportjának négy gondozóját Hences Enikő és Dezső Irénke képviselte. Mint elmondták: ebben az életkorban a kisgyermeket nem tanítani kell, hanem lekötni az érdeklődését, ők pedig ezt a munkát szívvel-lélekkel és nagy szeretettel végzik, hiszen az intézménybe kerülés a legelső nagy lépés a pici életében, a szüleitől való elszakadás pedig természetes módon megviseli. Ebben a bölcsődében reggel 6 órától fogadják a kicsiket, délután pedig fél 6-ig kell a szülőnek érte menni. Az ellátásért napi 7 lejt kell fizetni, ezt azonban jövő tanévtől az új bölcsősdi törvény értelmében némileg csökkenteni fogják. A cél tehát mindenképp az lenne, hogy a város minél több pontján létesüljenek magyar csoportok az állami intézményeken belül, ehhez pedig a minél nagyobb számú igénylőre is szükség van. A bölcsődei beiratkozások idén június 3–4-én zajlanak.
Szabadság (Kolozsvár)

KRE: lassan zajlik az átvilágítás
Másfél évtized alatt, 1998 óta alig több mint a felét sikerült kézhez kapni azoknak a szekusdossziéknak, amelyeket a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottságtól (CNSAS) igényelt a Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KRE) belső átvilágító bizottsága – mondta el hétfői sajtótájékoztatóján Antal János előadótanácsos, kutatóbizottsági tag.
Mint ismeretes, a KRE még Tőkés László püspöksége alatt indította el az átvilágítási folyamatot, amelynek során eddig több mint 90, lelkipásztorokról szóló iratcsomót kért ki a CNSAS-tól, ebből 47-et kapott máig kézhez.
Antal János felidézte: az iratcsomók kikérése 1999-ben, a CNSAS megalakulásakor kezdődhetett meg. „Az, hogy a Királyhágómelléki Református Egyházkerület az átvilágítást elsőként vállalta fel a romániai egyházak közül nem azt jelenti, hogy csak a mi egyházkerületünk kebelében voltak ügynökök, informátorok – a vizsgált dokumentumok alapján kijelenthető, hogy ennek épp az ellenkezője igaz. Ráadásul az erdélyi magyar közvélemény legalább annyira kíváncsi az RMDSZ politikai vezetőinek aktáira, mint bármelyik egyház tisztségviselőinek múltjára” – fogalmazott Antal János. Hozzátette: természetes, hogy a közvélemény az egyházi besúgókhoz másképp viszonyul, hiszen az egyháznak egyfajta erkölcsi tartása is van.
Az átvilágítás jelenleg két tagozaton működik az egyházkerületben – tájékoztatott Antal János. Létrejött egy, öt lelkészi tagból Átvilágító Bizottság, amelynek munkáját egy négytagú, úgynevezett Kutató Bizottság segíti – ez utóbbinak feladata a levéltári kutatás. „Voltak esetek, amikor kutatásaink során egy-egy személy megfigyelési dossziéjához jutottunk hozzá, de ha bizonyos idő után ismét kértük az illető személy fellelhető dokumentumait, előkerült a hálózati dosszié is, így már egész más színben tűnt fel az adott lelkész szerepvállalása.
Más esetekben kiderült, hogy olyan lelkészeknek képeztek hálózati dossziét, akik egyetlenegy információs anyagot sem szolgáltattak” – részletezte az előadótanácsos. Mint kiderült, bár csak 47 dosszié került az átvilágító bizottság birtokába, a CNSAS által kiadott igazolások alapján 55 esetben született döntés. Hat esetben bizonyosodott be, hogy valamely királyhágómelléki lelkipásztor együttműködött a kommunista titkosszolgálattal. Az ellentmondásos és/vagy felderítetlen esetek száma ennél nagyobb.
Tőkés László, a KRE korábbi püspöke ugyanakkor elmondta: évek óta hiába kéri a magyar kormánytól, hogy az Erdélyből áttelepült, bizonyítottan besúgómúltú lelkipásztorok átvilágítását kezdje meg, megkereséseire mindmáig nem érkezett válasz.
Nagy Orsolya
Krónika (Kolozsvár)