Továbbra is vészhelyzetben
Az RMDSZ frakcióvezetője és jogászszakértője, Máté András Levente tartózkodott az alkotmánymódosítás bizottsági végszavazásakor, mert a szövetségnek nem sikerült elfogadtatnia sem a kisebbségi nyelvek regionális hivatalos nyelvként való elismertetését, sem a hagyományos térségek különleges jogállását.
Végül is csak azt cikkelyezték, amit huszonhárom év alatt elért a magyarság: az alapvető nyelvi jogokat, a nemzeti jelképeink szabad használatát (?), saját döntéshozó és végrehajtó testületek létrehozását identitásunk megőrzését érintő hatáskörökkel. Ez kevés, főként ha nem működik, de jó előre tudtuk: a Szociál-Liberális Szövetség uralta parlament nem lesz bőkezű kisebbségi jogok tekintetében, s elutasít minden olyan kezdeményezést, mely a területi autonómia megteremtésének csíráját tartalmazza. Ráadásul a régiósítás ugyancsak vitatott terve is helyet kapott a dokumentumban, ami megmaradásunkat veszélyezteti.
A hatalom lendülete mostanra mintha kissé megtört volna. Elbizonytalanodott, s megrettent a csak harmincszázalékos jelenlétet igénylő népszavazástól, s bár ígér fűt-fát, már legbelsőbb köreiben is kételkednek annak érvényes és eredményes kimenetelében, ráadásul félnek az alkotmánybírósági normakortolltól, s máris vádaskodnak, azt állítván, hogy az alkotmánybírák zöme az államelnök sugallatára hallgat, akinek – nem titok, nyilatkozott is már erről – ugyancsak visszatetsző a tervezet. Ráadásul a hónap végén Bukarestbe érkeznek a Velencei Bizottság szigorú jogászai, az Európai Parlament szakértői, s kiszivárgott: nem lelkesednek e sebtében összetákolt, de igen alaposan módosított alkotmánytervezetért.
A hazai független jogászok is úgy vélik, az alkotmánymódosítók a fékek és ellensúlyok rendszerének meggyöngítése, a parlament túlhatalmának megteremtése, az alkotmánybíróság feladatkörének megnyirbálása és az államelnök jogkörének megvonása révén magát a demokráciát fenyegetik.
Az alkotmánymódosítás atyja, Crin Antonescu elismerte, hogy az egész cécó nyertese a parlament, mely imigyen megerősíti hatalmát mind a kormánnyal, mind az elnöki hivatallal szemben. De a túlhatalom soha sem veszélytelen: mert kezükben a törvényhozás, s ha azt korlátozás és ellenőrzés nélkül gyakorolhatják, magát a szabadságot veszélyeztetik.
Márpedig abból most sincs túl sok Romániában.
Simó Erzsébet
Háromszék
Erdély.ma

Sepsiszentgyörgyi RMDSZ: vegyük védelmünkbe Sepsiszentgyörgy zászlaját!
A sepsiszentgyörgyiek vegyék védelmükbe a település zászlaját, és lépjenek be abba a perbe, amit az önkormányzat folytat a prefektúra ellen, kéri az RMDSZ sepsiszentgyörgyi szervezete. Tóth Birtan Csaba ügyvezető elnök a Sláger Rádiónak elmondta: hétfőtől a város több pontján standokat állítanak, és arra kérik a polgárokat, írják alá azokat az íveket, amely által részévé válnak a pernek és ezáltal védelmükbe veszik a zászlót.
„Mutassuk meg, hogy egy összetartó és erős közösség vagyunk, akitől nem lehet elvenni a szimbólumhasználat alapvető jogát”, mutatott rá Tóth Birtan Csaba, aki érdeklődésünkre kifejtette: ezt a zászlót már megszokták a polgárok, magukénak érzik, ezért kérik azt, hogy aláírásukkal fejezzék ki, hogy a per részeivé kívánnak válni. Ezzel egyrészt erősítenék a városi szolidaritást, másrészt gyakorlati haszna van, mert ha a brassói táblabíróság érvényteleníti a sepsiszentgyörgyi zászlót, az önkormányzatok nem vihetik tovább a pert a Strasbourgi Emberjogi Bíróságra, de civil szervezetek és magánemberek ezt megtehetik.
„Természetesen a perbe beszálló polgárok vagy civil szervezetek nem kell megjelenjenek a tárgyaláson, viszont az más dimenziót ad az ügynek, hogy nem csak az önkormányzat hanem több ezer sepsiszentgyörgyi is részese a pernek”, véli az RMDSZ ügyvezető elnöke. Hozzátette: az önkormányzat felkérésére már több civil szervezet is jelezte, hogy beszáll a perbe.
Mint arról beszámoltunk Kovászna megye zászlóját már érvénytelennek nyilvánította a brassói táblabíróság. Előrevetíti Sepsiszentgyörgy város zászlójának a sorsát is az, hogy ugyanez a bíróság úgy határozott, hogy Kovászna megyének nem lehet lobogója. „A betiltott megye zászló a miénk. Büszkék vagyunk rá. Kitűztük intézményeinkre, jelen van 63 háromszéki település templomában. Nem engedhetjük azt, hogy egy tollvonással elvegyék tőlünk, hogy letépjék a homlokzatról, hogy kiűzzék a templomokból. Ezért felhívást intézünk minden sepsiszentgyörgyi polgárhoz, hogy hétfőtől a város különféle pontjain elhelyezett standoknál, valamint az RMDSZ Martinovics utcai székházában írják alá azt az ívet, ami által a per részévé válnak”, mondta Tóth Birtan Csaba.
Kovászna megye zászlajának betiltása újabb példa arra, hogy a román igazságszolgáltatás nem más, mint sötét eszköz, írja Facebook bejegyzésében Markó Attila. A sepsiszentgyörgyi RMDSZ képviselő, a Mikó-per elítéltje csalódottságát fejezte ki amiatt, hogy a brassói táblabíróság végleges és visszavonhatatlan döntésével betiltotta Kovászna megye zászlajának használatát. Markó Attila kifejtette – idézem – „Sokan és sokszor rám szóltak, hogy ne bántsam az igazságszolgáltatást. De a háromszéki megyezászló betiltása egy újabb tiszta példa arra, hogy a román igazságszolgáltatás nem más, mint sötét eszköz. A hatalom lévők így játszanak: egyfelől cukorkát nyújtanak egy cikkellyel az új alkotmányban, másfelől a „független" igazságszolgáltatással próbálják eltaposni közösségünket” – fogalmaz a közösségi oldalon a háromszéki politikus.
Mint ismert Tamás Sándor megyei tanácselnök jelezte: az igazságszolgáltatás részlehajlása miatt nem hajlandó eltávolítani Kovászna megye zászlóját a megyeházáról. „Ezek után csak annyit mondok: ha kell, addig fogunk sorra börtönbe menni, amíg az igazság újra Igazság nem lesz!” – írta ennek kapcsán Markó Attila.
A háromszéki Itthon, fiatalon mozgalom képviselői is közleményben tiltakoznak a bírósági döntés ellen. „Aggodalmunkat fejezzük ki, a XXI. század Európájában, országunkban a törvényhozás, kettős mércével működik, hiszen szinte minden román többségű megyének saját zászlója van, amely nem zavarta a hatóságok szemét. „Minket, fiatalokat, nem lehet megfélemlíteni, és ha kell a polgári engedetlenség bármely eszközéhez is folyamodunk jogaink védelméért, felkérünk minden fiatalt és ifjúsági szervezetet, hogy álljunk ki a szimbólumaink, Háromszék, Székelyföld, Erdély jövőjéért!”, írják a közleményben. Kovács Zsolt
www.slagerradio.ro
Erdély.ma

Gyermekvédelem Székelyföldön
A rendszerváltás előtt Románia gyermekvédelmi politikája a gyermek intézményesítésében merült ki, amely egyben a család és a helyi közösségek kivonását is jelentette a felelősség alól. Az ENSZ 1990-ben elfogadott Gyermekjogi Egyezménye után Románia is felvállalta, hogy a gyermekvédelem terén foganatosítja az egyezményben előírt normákat. 1997 júniusában Románia kormánya elfogadta a nehéz helyzetben levő gyermekek védelméről szóló 26-os sürgősségi rendeletet, amely megteremtette hazánkban is az új gyermekvédelmi rendszer alapjait, létrehozva a megyei tanácsokhoz tartozó gyermekvédelmi szervezeteket.
A megalakult Gyermekvédelmi Bizottságok, valamint Gyermekvédelmi Igazgatóságok szerepköre a nehéz helyzetbe jutott gyerekek védelmi eljárásainak meghatározása, alkalmazása és ellenőrzése lett.
Hargita megyében, a kezdetekről
1997. augusztus 1-én a Hargita Megyei Tanács létrehozta a Hargita Megyei Gyermekvédelmi Igazgatóságot, amely komplex szolgáltatások által biztosítja azóta is a megye gyermekeinek védelmét. Ezek a szolgáltatások a tanácsadás, a gyerekek családból való kiszakításának a megelőzése, védelmi eljárások javaslata, foganatosítása és ellenőrzése a Gyermekvédelmi Bizottsággal karöltve.
1998 és 2004 között a romániai gyermekvédelmi rendszer folyamatos reformokon ment át, alakult, javult, a nagy elhelyező központok szerepét alternatív megoldások vették át. Ez történt Hargita megyében is, ahol országos szinten az elsők között sikerült a lehető legkevesebbre csökkenteni a nagy elhelyező központokban levő gyermekek számát. Hargita megyében a reformok látványosabb változásai nagyrészt uniós programok segítségével történtek.
Ennek egyik jelentős eredménye a mamut elhelyező központok lebontása, átalakítása volt, amelyek azelőtt embertelenül nagy közösségekbe tömörítették az intézményesítésre rászoruló gyermekeket. A régi, „rezidenciális” központokban lehetetlen volt családi hangulatot teremteni, és megadni a gyerekeknek a számukra nagyon fontos, személyenkénti odafigyelést, gondoskodást. Az átalakítás után a régi központokból a gyerekek családi típusú elhelyező központokba kerültek, ahol kisebb létszámban, nagyobb odafigyelést kaphatnak a róluk gondoskodó személyzettől. Igazi családként velük együtt végzik a mindennapi házi munkát, ami egyúttal az életre való felkészítésüket is elősegíti. A jelenlegi formában működő Hargita Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Igazgatóság 2005. január 1-én jött létre a Hargita Megyei Gyermekvédelmi Igazgatóság és a Szociális Igazgatóság összevonásával. Az újonnan létesült intézmény a gyermek és családvédelem, valamint fogyatékkal élő gyermekek védelme mellett a felnőttvédelmet is ellátja, beleértve a fogyatékkal élő személyeket is.
A jelen, számokban
A megyében levő három klasszikus központból a két nagyobb – a csíksomlyói és a székelykeresztúri központok – felbontása után összesen 41 családi ház létesült szerte a megyében, lehetőleg azon helységekben, ahonnan a beutalt gyerekek származtak, megkönnyítve ezáltal a szülőkkel való kapcsolattartást. Ezek a központok jelenleg négy koordinációs központba tömörülnek. Az 1. számú koordinációs központ Székelykeresztúron működik, amely 15 házban összesen 132 gyermek védelmét vigyázza felül – ez a szám átlagot mutat, hiszen a létszám hónaporól hónapra változó. A 15 ház közül 10 Székelykeresztúron, 2 Siménfalván, 1-1 pedig Székelyudvarhelyen, Bögözben és Újszékelyen létesült.
A 2. számú koordinációs központ Csíkszeredában van, és 12 házat foglal magába, amelyekben összesen átlagosan 95 gyermek lakik. Ezekből a házakból, apartmanokból 5 Csíkszeredában, 3 Gyergyószentmiklóson, 1-1 pedig Szentegyházán, Tusnádfürdőn, Csíkszentsimonban és Csíkszentkirályon működik.
A 3. számú – ugyancsak csíkszeredai – központ 8 házat koordinál, átlagban összesen 115 gyermekkel. A házak közül 5 Csíkszeredában, 2 Csíkszépvízen, 1 Csíkdánfalván működik.
A 4. számú központ Felsőboldogfalván található, 6 háza közül 5 Oklándon és 1 Felsőboldogfalván van, amelyekben a gyermeklétszám átlagosan 31.
A harmadik, 25 beutalt gyermekkel működő várhegyi központ felbontásának érdekében előkészített projektet a kis létszám miatt nem fogadta el a szakminisztérium, így továbbra is klasszikus központként működik.
A megye 3 speciális iskolája melletti központok (a csíkszeredai Szent Anna Iskola, az oklándi és a bélbori mkisegítő iskolák), és a súlyosan sérült gyerekek elhelyező központjai (Székelykeresztúr, Maroshévíz) a gyerekek érdekében, a speciális személyzet foglalkoztatása miatt megmaradtak rezidenciális központoknak. Időközben a csíkszeredai Szent Anna speciális szakiskola átalakításának tervei is elkészültek, amely kormánypénzből (PIN) hamarosan átalakul családiasabb lakásotthonokká.
Jelenleg a speciális iskolák mellett működő központokban 208 gyermek van beutalva, ahonnan 82 a csíkszeredai Szent Anna speciális szakiskola, 86 az oklándi, 40 pedig a bélbori megsegítő iskola diákja.
A súlyosan sérült gyerekek központjaiban összesen 70 gyermek van elhelyezésben: 40 gyermek a székelykeresztúri, 30 gyermek a maroshévízi központ beutaltja.
Nevelőszülői rendszer
A reform másik jelentős eredménye a hivatásos nevelőszülői rendszer kiépítése volt, amely arra hivatott, hogy a gyerekek családi környezetben nevelkedjenek, a nevelőszülő otthonában, a saját családjában, a saját gyerekeivel együtt.
A kétszáznál is több hivatásos nevelőszülő kiválogatásával, képzésével, ellenőrzésével Hargita megyében kialakult egy erős nevelőszülői rendszer, amely egyik ideális alternatíva a rászoruló gyerekek elhelyezése szempontjából. Mivel a törvény szerint a 3 évesnél fiatalabb gyerekek lehetőleg családi elhelyezésbe utalandóak, a hivatásos nevelőszülőknél levő gyerekeknek idővel át kell adniuk a helyüket a kisebbeknek, így ők a továbbiakban családi típusú elhelyező központokba kerülnek. Jelenleg a hivatásos nevelőszülőknél levő gyerekek száma 451.
A gyermekvédelmi elhelyező rendszer lépcsőfokai
Amikor a rászoruló gyerekek elhelyezéséről döntenek, a Gyermekvédelmi Bizottság tagjainak a romániai gyermekvédelmi törvények szerint a lehető legoptimálisabb, családiasabb megoldást kell választaniuk, annak érdekében, hogy a gyermekek fizikai és szellemi integritása ne sérüljön a szolgáltatás során.
A prioritások sorrendje a következő: tanácsadással, anyagi segítséggel, nappali központok működtetésével megakadályozni a gyermekek családtól való elszakadását. Ha ez nem lehetséges, akkor a következő megoldás a gyerek elhelyezése saját rokonaihoz, ha ez sem lehetséges, akkor családi elhelyezés más, nem rokon családhoz, elhelyezés hivatásos nevelőszülőhöz, és ha ezek közül egyik sem lehetséges, csak akkor következik a családi típusú központba való elhelyezés, ha a gyermek nem kisebb 3 évesnél.
Jelenleg az igazgatóság nyilvántartása szerint 199 gyermek van rokonnál elhelyezve, és 50 más, nem rokon családnál.
„Variációk egy témára”
Abban az esetben, amikor a szülők anyagi gondok miatt nem tudnak a gyermekeikről gondoskodni, de szeretik, nem bántalmazzák őket, és ragaszkodnak hozzájuk, akkor a nappali központokba való utalás az ideális megoldás. Ebben az esetben a gyerekek esténként haza mehetnek a szülőkhöz, ily módon nem szakadnak el a családtól.
Teljes állami támogatással Hargita megyében jelenleg Maroshévizen működik nappali központ gyerekeknek, 17 hellyel, de még 28 gyermek ellátását támogatja a Gyermekvédelmi Igazgatóság. Ők alapítványok által működtetett nappali központokban részesei a szolgáltatásnak.
A fentieken kívül az igazgatóság keretén belül működik egy sürgősségi elhelyező központ, jelenleg 5 beutalt gyerekkel, és néhány hete egy fiatalok társadalomba való beilleszkedését segítő központ Csíkszentmártonon: 3 házban 12 fiatalkorú részesül szolgáltatásban.
A Gyermek telefonja program kibővült, és a felnőtt problémák fogadására is alkalmas. Arra hivatott, hogy a bántalmazott, molesztált, elhanyagolt gyerekek a szakigazgatóság tudtára hozhassák problémájukat, vagy akár környezetük, tanítójuk, szomszédjuk értesíthesse a hivatalos szerveket, hogy időben segíthessenek a rászoruló, bántalmazott gyerekeken. A bántalmazott, elhanyagolt, kizsákmányolt gyerekeket tanácsadói központ is segíti.
A vér szerinti szülők által elhagyott gyerekek számára a legideálisabb az örökbe adás, amely az egyetlen végleges gyermekvédelmi megoldás.
Az új törvénykezés lehetővé tette, sőt előírja, hogy a helyi önkormányzatok, közösségek, lehetőségeikhez képest felvállalják a saját közösségükből származó gyerekek problémáinak megoldását, és csak abban az esetben forduljanak a megyei igazgatósághoz, ha helyi szinten nem tudják orvosolni a bajt.
A leírtakon kívül az igazgatóság segíti alapítványok munkáját azáltal, hogy általuk működtetett elhelyező központokba beutalt 42 gyermek ellátását támogatja.
Bár jól képzett szakemberek irányítják a tevékenységet, anyagilag nem könnyű ezt a doméniumot fenntartani, hisz a legnagyobb közintézményről van szó, ami a költségvetését, valamint az alkalmazottak számát illeti.
Szerencsére Hargita megyében mind az igazgatóság, mind pedig a megyei önkormányzat mindent megtesz azért, hogy az állami szociális szolgáltatások sokoldalúak legyenek, és zökkenőmentesen folyjanak.
A Kovászna megyei gyermekvédelmi rendszerről
Akárcsak Hargita megyében, a szomszédos székely megyében is nagy változásokat hozott a gyermekvédelmi reform.
A klasszikus gyermekotthonok átalakítása, valamint számos új szolgáltatás létrehozása után a Kovászna megyei gyermekvédelmi rendszer jelenleg nagyon változatos, a követelményeknek megfelelő, magas szintű szolgáltatásokat nyújtja, a következők szerint:
1. Intézményesítést megelőző szolgáltatások:
– Nappali központ – Anyásközpont – Átmeneti központ – Súlyosan sérült gyermekek rehabilitációs központja – Nappali központ autisztikus és érzékelési zavarokban szenvedő gyermekek számára 2. Családba való elhelyezéssel és örökbeadással foglalkozó iroda 3. Hivatásos nevelőszülői hálózatot koordonáló iroda 4. Bentlakásos védelmi szolgáltatások: – Lakásotthonok – Utógondozó központ 18 évet betöltött fiatalok részére – Elhelyező központok 5. A gyermekek egészségi, szellemi és lelki állapotát felmérő iroda 6. Pszichológiai ellátás Sajátos érdekességnek számít Hargita megyéhez képest, hogy Kovászna megyében többféle szolgáltatást nyújtó egységekbe tömörülnek a központok, közösségi szolgáltatói komplexum néven. Gyereklétszámok az állami ellátásban, szolgáltatásban:
1. baróti közösségi szolgáltatói komplexum:
– lakásotthon: 11 – nappali központ: 14 – rehabilitációs központ: 27 – sérült gyerekek elhelyező központja: 15 2. sepsiszentgyörgyi közösségi szolgáltatói komplexum: – anyásközpont: 4 gyermek, 3 anya – nappali központ: 18 – 1. lakásotthon: 12 – 2. lakásotthon: 8 – 3. lakásotthon: 10 – illyefalvi lakásotthon: 12 – bodzafordulói lakásotthon: 12 – csernátoni lakásotthon: 24 3. kézdivásárhelyi közösségi szolgáltatói komplexum: – nappali központ: 13 – rehabilitációs központ: 60 gyermek, ebből 27 nappali csoportban, 33 ambuláns csoportban – kézdialmási lakásotthon: 13 – kézdisárfalvi lakásotthon: 8 – nyujtódi lakásotthon: 11 – kézdivásárhelyi lakásotthon: 12 – Szentkereszty Stephanie lakásotthon: 6 4. kézdivásárhelyi elhelyező központ: 48 5. sepsiszentgyörgyi nappali központ: 16 6. sepsiszentgyörgyi utógondozó központ: 14 7. oltszemi elhelyező központ: 91 8. sérült gyerekek kilyéni közösségi szolgáltatói komplexuma: – rehabilitációs központ : 27 – autista gyerekek rehabilitációs központja: 15 9. hivatásos nevelőszülői rendszerben elhelyezett gyerekek: 316 10. családokhoz kihelyezett gyerekek: 323 A cikk szerzője korábban a Hargita Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Igazgatóság munkatársa volt 10 éven át. Irodavezetői tisztséget töltött be, rövid ideig aligazgató-helyettes is volt. Bíró Terézia Julianna
morfondir.ro
Erdély.ma

Városismereti barangolás
A diákok nincsenek tisztában azzal, hogy négy Gödri Ferencről beszélünk Sepsiszentgyörgy történetében, de biztosan mozognak a címerjegyek értelmezésénél és a várostérkép előtt – többek között ezeket állapította meg Nemes Emil tanító, a Barangoló örökös szervezője, aki idén tizennegyedszerre hirdette meg a városismereti vetélkedőt.
A tizennégy I–VIII. osztályos résztvevő csapatból összesítettben a legnagyobb pontszámot a Székely Mikó Kollégium III. C osztályos Bástya csapata érte el, az elemisták külön pontozásán a Mikó IV. B osztályának Aranyalmák csapata győzött, a gimnazisták közül a Nicolae Colan Általános Iskola V. A osztályos Kincskeresői szerezték a legtöbb pontot. A Lábas Házban tartott díjkiosztón minden résztvevő iskola kapott három példányt a Nemes Emil által összeállított Barangoló, 2. városismereti kisokosból, amelyet lapozva a gyermekek játékos formában jutnak hozzá az ismeretekhez.
(fekete)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Hírsaláta
CSERHALOM UTÁN VÖRÖSMARTY. Vasárnap avatják fel Vörösmarty Mihály mellszobrát a Beszterce-Naszód megyei Cegőtelkén. A magyarlakta szórványtelepülésen 1998-ban avatták a Cserhalom-emlékművet, Kolozsi Tibor szobrászművész közel tíz méter magas alkotása Szent László királynak a kun sereg felett 1068-ban aratott győzelmének állít emléket az egykori csatamező közelében.
A Cserhalom Művelődési Egyesület most a győztes csatát Cserhalom című eposzában megéneklő költő előtt tiszteleg, Zawaczki Walter Levente szobrászművész mellszobra a református templomkertben kapott helyet. (Krónika)
BUDAPEST ÁLLJA A SZENT GYÖRGY-SZOBOR RESTAURÁLÁSÁT. A magyar kormány támogatásával újítják fel a kolozsvári Sárkányölő Szent György-szobrot, a felújítási és tisztítási munkálatokat a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság végzi Kolozsi Tibor restaurátor tervei alapján. E célra a magyar külügyminisztérium ötmillió forintot bocsátott a műemlékvédő társaság rendelkezésére, amely minden költséget fedez. Átadására nagy valószínűséggel a Kolozsvári Magyar Napok alatt kerül sor. (Szabadság)
SZENT LÁSZLÓ-NAPOK NAGYVÁRADON. A Kolozsvári Magyar Napok, Brassói Magyar Napok, illetve Kalotaszegi Magyar Napok mintájára szervezik meg Nagyváradon a Szent László Napokat. A szervező EMNT szerint 2013. június 28–30. között egyfajta kulturális seregszemle lesz, tisztelgés a városalapító Szent László lovagkirály emléke előtt, Nagyvárad jelenlegi életét formáló szereplőknek adva bemutatkozási lehetőséget. (Transindex)
FUKAR KEZEKKEL MÉR. Kolozsvár templomainak közel egymillió lejt utal a helyi tanács felújításra, építkezésre, ebből a vendégforgalmi szempontból legfontosabb Szent Mihály-templomnak mindössze 70 ezer lej jut. (Itthon.ma)
VIGYÁZAT A DICLOFENACKAL! Amennyiben hosszú ideig és nagy adagban használják, a Diclofenac szívinfarktust és agyvérzést is okozhat. A figyelmeztetés az Európai Gyógyszerügynökség részéről érkezik, szerintük a gyógyszernek súlyos mellékhatásai lehetnek, amennyiben a „fogyasztónak” szív- és érrendszeri betegsége van. Az elmúlt 12 hónapban kilencmillió doboz Diclofenac került a román piacra. (Gândul)
AZ ASSZONY VERVE JÓ? Egy 2011-es közvélemény-kutatás szerint a románok fele természetesnek véli a családon belüli erőszakot. 2004 és 2009 között 60 ezer eset került a hivatalos nyilvántartásokba, ezek közül 770 halállal végződött. Egy európai civil szervezet felmérése szerint azonban 800 ezer romániai nő mondta azt, hogy otthon bántalmazták, de félt vagy szégyellt feljelentést tenni. (Puterea)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Éljenek a marosvásárhelyi, kölcsönös tiszteletet nem ismerő, két tannyelvű iskolák!
A marosvásárhelyi Liviu Rebreanu Általános Iskola tanévzáró ünnepségén – a két tanyelvű iskolákra jellemző tolerancia jegyében – a román anyanyelvű szülők széttépték a magyar szülők iskolai kétnyelvűség hiányát jelző tiltakozó tábláját.
A marosvásárhelyi Livu Rebreanu Általános Iskola magyar diákjainak szülei, akik az iskolai kétnyelvűségért hosszú évek óta küzdenek, egy újabb "sikertörténetet" könyvelhetnek el.
Miután napvilágra került, hogy az iskola nyelvi tájképe – az intézmény belső tereinek feliratozása, faliújsá-gok, szülők/gyerekek közérdekű tájékoztatása – a magyar gyerekek irányába diszkriminatív, és ezt az Országos Diszkriminációellenes Tanács már másodszor állapította meg az elmúlt két év során, az intézményben nem változott semmi.
Az iskolai kétnyelvűségért küzdő magyar szülők nyílt levélben fordultak a megyei főtanfelügyelő-helyetteshez, Illés Ildikóhoz, akivel számos alkalommal személyesen is találkoztak, azzal a céllal, hogy felkérjék a magyar oktatásért felelős főtanfelügyelő-helyettest egy találkozó megszervezésére, amely az iskola vezetősége és a kezdeményező szülők között zajlana, és ahol a főtanfelügyelő- helyettes asszony vállalná a mediátor szerepet. Ez a találkozó többszörös felkérés után sem valósult meg, Illés Ildikó nyilatkozatai szerint az iskolában amúgy is minden rendben van, az intézményben harmónia honol, mindenki jól érzi magát.
A csütörtöki történet alapján viszont az iskolában nagy gondok vannak egyrészt az iskola vezetőjével, aki a magyar szülők most már bizonyítottan (ODT-döntés) törvényes és jogos követeléseit teljes mértékben mellőzve, sikerrel zárta a tanévet, bebizonyítva: az iskolai egynyelvűség, a magyar közösséggel szembeni toleranciahiány és tiszteletlenség következetesen fenntartott iskolai gyakorlat.
Az igazgatónő "korrektségét" azzal is alátámasztotta, hogy az évzáró alkalmával kellemesen lepte meg az ünneplő sereget. A román tannyelvű osztályok gyerekeinek az iskola egy háromszínű nyakkendőt ajándékozott, és minden gyerek nyakában ott lobogott országunk zászlaja.
A magyar gyerekek nyakkendő nélkül vettek részt az ünnepségen. Igaz, hogy nem is hiányzott a magyar gyerekek nyakából a háromszínű kendőcske, viszont a feltűnő szimbólumhasználat üzenetértéke egyértelmű.
A fentiek alapján könnyedén kijelenthető, hogy a két tanyelvű iskolák az esélyegyenlőséget hirdető politikamentes toleranciavárak.
A háromszínű zászlók/nyakkendők csupán egy kis apróság ahhoz képest, ami az ünnepség további részében megtörtént.
A magyar nemzetiségű szülők az iskolai egynyelvűség elleni küzdelmük – vakáció előtti – utolsó lépéseként egy kétnyelvű molinóval érkeztek az ünnepségre. Ezen a táblán egyrészt az Európai Unióban használt többnyelvűséget mutatták be, valamint a Liviu Rebreanu iskola által gyakorolt kétnyelvűséget szimbolizálva kihelyezték az egynyelvű: director (igazgató) szót.
A magyar szülők jogos és törvényes tiltakozása viszont sok trikolór nyakkendőt viselő gyerek szüleit zavarta, akik agresszíven és nyomdafestéket nem tűrő szavakkal fenyegetőztek, majd kitépték a magyar szülők kezéből a kétnyelvű üzenetet. Az incidens kisebb dulakodásba torkollt, amelynek a csendőrség vetett véget. A magyar és román szülők egyaránt a csendőrségen töltötték az ünnepség további részét, ahol mindenkit figyelmeztetésben részesítettek a rendbontás miatt. A tiltakozás jogosságát a csendőrség nem kérdőjelezte meg.
A csendőrségi jegyzőkönyv aláírása után a román szülő újfent megerősítette a jelenlevőket arról, hogy milyen jó a két tanyelvű iskolák hangulata, és azt mondta búcsúzásul: "Én soha nem fogom elfogadni, hogy a gyerekem iskolájában kétnyelvű feliratok legyenek".
A fenti események alapján a következő héten a magyar szülők az intézmény vezetőjének menesztését fogják követelni.
A csatolt fényképeken látni egyrészt a molinót teljes épségében, valamint széttépve. Az ép molinó mellett láthatni a trikolór kokárdákat és nyakkendőket is.
Horváth-Kovács Ádám
Népújság (Marosvásárhely)

Botrány a Liviu Rebreanu iskolában
"Megdöbbenéssel veszem tudomásul, hogy a kétnyelvűség okán a Liviu Rebreanu Általános Iskolában incidens tört ki. Meggyőződésem, hogy az utóbbi héten mesterkélten felfújt kétnyelvű oklevélbotrány, a 2-es iskola átnevezését megelőző és követő egyes román politikusok nyílt támadásai, magyarellenes kijelentéseik vezettek ahhoz, hogy a tegnap esti évzárón véleményüket óriásplakáton megjelenítő magyar szülőket rágalmazták. Elfogadhatatlannak tartom azt, hogy a törvények által szavatolt nyelvi jogainkat nemcsak hogy figyelmen kívül hagyják a város és a megye egyes politikusai, hanem magyarellenes kijelentéseikkel veszélyes társadalmi feszültséget idéznek elő" – mondta Brassai Zsombor, az RMDSZ Maros megyei szervezetének elnöke, reagálva a Liviu Rebreanu Általános Iskola évzáró ünnepségén történtekre.
Az elnök szerint, tekintettel arra, hogy a nyelvi jogok érvényesítését nem lehet az iskolákra bízni, melyek vezetőtanácsában fölényes többségű a román képviselet, illetve egy általános iskola és három középiskola kivételével nincsenek magyar igazgatók, a helyi tanács szintjén kell rendezni a problémát. Az RMDSZ vásárhelyi frakciója határozattervezetet terjeszt a helyi tanács elé, melyben az iskolák adminisztrátori minőségében elrendelik az épületek belső tereinek kétnyelvű feliratozását.
Marosvásárhely, 2013. június 21.
Az RMDSZ Maros megyei szervezetének sajtóirodája
Népújság (Marosvásárhely)

Ballagtak a MOGYE végzettjei
"Kezetekben az élet!"
Újabb fiatal orvosnemzedék tette le tegnap az orvosi esküt a marosvásárhelyi Sportcsarnokban, a ballagási ünnepség zárómomentumaként. A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) idei 806 végzőse (orvosi, fogorvosi, gyógyszerészeti karokon, illetve a rövid távú képzéseken), maga mögött hagyva a jegyzeteket, vizsgákat, felvállalta a legszebb hivatás gyakorlását: a gyógyítást, az élet védelmét.
A MOGYE végzettjei tegnap délelőtt az egyetemtől indulva, a Gaudeamust énekelve vonultak a Sportcsarnok felé, ahol szülők, rokonok, barátok virágokkal, gratulációkkal már várták őket. A szinte elviselhetetlen hőség ellenére zsúfolásig megtelt teremben Nicolae Neagu, a MOGYE adminisztratív igazgatója, majd dr. Leonard Azamfirei rektor köszöntötte az egyetem volt hallgatóit, immár pályakezdő orvosait. A MOGYE rektora az új kezdethez emberi és szakmai felelősségtudatra biztatta a végzetteket, arra, hogy mindig empátiával és odaadással közeledjenek a betegekhez. Corneliu Grosu prefektus üdvözlő szavai után Ciprian Dobre megyei tanácselnök szólalt fel, hangsúlyozva: a most végzett orvosoknak törekedniük kell arra, hogy méltók legyenek a nagynevű, elismert elődeikhez, öregbítsék az egyetem hírnevét. "Az egyik legszebb, legnemesebb hivatást választották, a gyógyítást. Tudásuk által élet és halál fölött dönthetnek" – mondta a megyei önkormányzat elnöke.
Dr. Szilágyi Tibor tudományos tevékenységért felelős rektorhelyettes magyarul szólt a végzettekhez, mondván, az elmúlt évek erőfeszítéseinek mintegy a megkoronázása ez a nap, az orvosi eskütétel napja. "Az eltelt hat év alatt Önök keményen dolgoztak, áldozatot hoztak azért, hogy felkészüljenek az orvosi és gyógyszerészeti hivatás gyakorlására. Ezen áldozatvállalásból keményen kivették részüket a szüleik is, akik lehetővé tették ezt. Önök olyan hivatást választottak, amelyben felvállalták az élet védelmét, de a mai orvostudomány már nemcsak a beteg életének a megmentését tűzte ki céljául, hanem a betegek életminőségének javítását is. Önökön múlik majd, hogy az egyre tovább élő emberiség életminősége milyen lesz, mennyire tudják megszabadítani a szenvedésektől" – mondta, figyelmeztetve is egyúttal arra, hogy az orvosi pálya számtalan elégtétellel szolgál, de olykor a csalódással, kudarccal is szembe kell nézni. "Az orvos sikerélményének nagy ára van: átvirrasztott éjszakák, lelkiismereti vívódások, szüntelen tanulás, lemondás saját örömökről, de mindez természetesnek tűnik, mivel életüket annak szentelik, hogy mások szenvedéseit enyhítsék" – tette hozzá a rektorhelyettes, aki hangsúlyozta, a ballagás nem a tanulási időszak lezárását jelenti, a ballagás "legfeljebb mérföldkő olyan szempontból, hogy az eddigi vizsgák záros határidejét az állandó továbbképzés váltja fel, és erre a motivációt nem a vizsgák kötelező volta, hanem saját lelkiismeretük fogja jelenteni, ami nagyobb önállóságot, ugyanakkor nagyobb felelősségtudatot feltételez. Nehéz pályát választottak, mert az egész embert kívánó szakmai életüket össze kell egyeztessék a magánélet kihívásaival. A rezidensi vizsga, a szakosodás rendszerint egybeesik az élet más fontos eseményeivel, mint a házasság, a gyermekáldás, és sok minden egyéb. E pálya gyakorlása során sok nehézséggel kell majd szembenézniük, de a megfelelő kitartással a későbbi sikerek majd kárpótolják ezekért."
Szilágyi Tibor utalt az elmúlt időszak konfliktusaira, "az egyetem belső vívódásaira", amikor megtapasztalták, hogy egy törvény annyit ér, amennyit betartanak belőle. "Hogy nem tudtunk önöknek egy széles körű anyanyelvi oktatást biztosítani, hogy a törvény adta lehetőségeket nem tudtuk kihasználni, általában nem rajtunk múlott. Egy fontos dolog azért megtörtént: mindannyiunkban megerősödött az együvé tartozás felemelő érzése. Meggyúlt egy láng, amit nem lehet kioltani" - tette hozzá.
Az ünnepélyes orvosi eskütételt megelőzően az évfolyamelsők szólaltak fel: Larisa Gabor, Albert Karola, Costache Tudor, Kulcsár Edit-Anna, Kántor Lajos Kristóf és Nistor Ignat Mariana, majd a végzettek magyarul és románul tettek esküt arra, hogy minden tudásukat a betegek gyógyítására fordítják. Tegnap délután 6 órától a magyar hallgatók templomi ballagására került sor, a hagyomány szerint a Vártemplomban tartották az ünnepséget.
Antalfi Imola
Népújság (Marosvásárhely)

Szent László Napok: egy jövőbe mutató kezdeményezés
„Nyilvánvalóvá kell tenni, hogy Nagyváradot Szent László alapította, ugyanakkor fontos, hogy ezt ne hivalkodó formában tegyük. Közös életterünk ez a város, egyformán büszkék kell legyünk múltjára, hiszen csak így lesz jövője” – hangsúlyozta Zatykó Gyula, a Szent László Napok főszervezője a vele készített interjúban.
– Honnan adódott a Szent László Napok megszervezésének ötlete?
– Az ötlet már rég adott volt, azon csodálkozom, hogy huszonhárom év alatt nem jutott senkinek sem az eszébe egy olyan – nem egyházi – rendezvény megszervezése, mely a városalapító lovagkirálynak, Szent Lászlónak állít emléket. Hogy mennyire megbecsült az ő alakja Nagyváradon, az is mutatja, hogy csak egy sikátor van elnevezve róla a szinte felismerhetetlen Sf. Ladislau formában. A huszonegyedik század közönyös szürkeségéből ki kell emelnünk az olyan fontos történelmi személyiségeket, mint Szent László, aki egyházmegyét alapított, és akit szentként tisztelnek nemcsak Magyarországon és a Kárpát-medencében, hanem az egész nyugati kultúrában. Az egyház ezt megteszi a maga eszközeivel, de szükség van egy világi megemlékezésre is – nem az egyházi helyett, hanem azt kiegészítve. Az itt élő, immár többségi románság számára is nyilvánvalóvá kell tenni, hogy ezt a várost Szent László alapította, ugyanakkor fontos, hogy ezt ne hivalkodó formában tegyük. Közös életterünk ez a város, egyformán büszkék kell lennünk múltjára, hiszen csak így lesz jövője. Annyi hamis történelmi adat kering a városról, beleértve az internetet, hogy szükségesnek érezzük felhívni a valós tényekre a figyelmet. Ez nem valakik ellen szól, hanem elsősorban a múltunk tiszteletéről.
– Milyen elképzelések mentén állították össze a rendezvény programját?
– Mint ahogy az előbb is mondtam, Szent Lászlóról beszélhetünk, mint szentről, de beszélhetünk úgy is, mint városalapító történelmi személyiségről, egy nagy keresztény lovagkirályról. A programokat igyekeztünk ennek megfelelően kidolgozni. Lesznek előadások, melyek a város történelmét és I. László király ebben játszott szerepét mutatják be, ugyanakkor arra is figyeltünk, hogy szórakoztató programokkal is szolgáljunk, hiszen a nagyváradi magyar közösségnek igénye van a minőségi, fesztivál jellegű összejövetelekre is. Amiképpen Kolozsváron, Brassóban vagy Kalotaszegen nagy sikernek örvendenek a helyi magyarság kulturális értékeit bemutató magyar napok, úgy Váradon is nagy eséllyel siker övezi majd az ugyanezen célból szervezett Szent László Napokat, vagy más nevén Nagyváradi Magyar Napokat. Fontos még azt is elmondani, hogy a szervezésben mintául szolgált a hajdani királyi városban, Győrött ugyanezen név alatt futó eseménysorozat is. Győrt és Nagyváradot összeköti Szent László királyunk alakja, gondoljunk csak arra, hogy ott őrzik az eredeti hermát, aminek hű másolatát itt találhatjuk. A győri rendezvények szintén a szent király előtt tisztelegnek – a lovagkort idéző hangulattal, korhű jelmezes felvonulással, lovagi táborokkal, harci tornákkal stb. Az idei anyagi lehetőségeink nem engedték meg, hogy hasonló elképzelések mentén szervezkedjünk, de jövőre mindenképpen ilyesmiben is gondolkodunk. Rendezvényünk időpontja egybeesik a László-nappal, ami azért jó, mert iskolai szünidő van. Remélhetőleg az időjárás is kedvező lesz.
– Milyen támogatást kaptak az önkormányzattól, a civilektől, a különböző kulturális intézményektől, egyházaktól?
– Őszintén? Több támogatásra számítottunk. Talán azért nem álltak mellénk teljes mellszélességgel, mert első alkalommal szervezzük meg rendezvényünket. Igyekszünk magasra tenni a mércét, és minden ízlésnek megfelelni, hogy jövőre bontsuk le azokat a falakat, melyek jelenleg körbevesznek minket. Ha egy tartalmas és minőségi rendezvényt tudunk felmutatni, akkor jövőre sokkal nagyobb bizalommal közelít majd felénk mindenki. Hagyományteremtés a szándékunk, reméljük, idővel mások is csatlakoznak hozzánk. Ezzel együtt sok biztatást és támogatást is kaptunk. Sokat köszönhetünk a kezdeményezésünket barátilag fogadó vállalkozóknak. De többnyire pályázaton elnyert pénzből fedezzük a költségeket.
– Ez a bizalmatlanság, amiről beszélt, nem azzal függ össze, hogy Ön az Erdélyi Magyar Néppárt alelnöke? Ez a státusza szerepet kap a Szent László Napok szervezésekor?
– Megtörténhet, hogy ez is közrejátszik, de egy valamit meg kell értenie mindenkinek. A közösségépítés független a pártpolitikától. Minden valamire való politikusnak fel kellene mérnie azt, hogy többet árt, mint használ azzal, ha pártpolitikai érdekből rátelepszik a kulturális intézményekre, a civil szférára vagy a hasonló kezdeményezésekre. A Szent László Napok programjában egyetlen politikai esemény sem kapott helyet, és ez egy tudatos döntés volt a részünkről. Megvannak azok a fórumok, ahol helye van a politikai csatározásoknak, azonban ez nem az a rendezvény. Fel kell mérnünk: vajon a közösségépítés egyik járható útja-e egy-egy ilyen alkalom, amikor is minden nagyváradi magyar egy közösség tagjának érezheti magát. Hisszük, hogy az összetartozás érzését közös értékeink felismerése teszi teljessé, az, hogy egyformán büszkék vagyunk magyarságunkra, váradiságunkra, múltunkra és jelenünkre. Ha mindez teljesül, csak akkor lehet jövőnk szülőföldünkön.
Mészáros Tímea
Erdon.ro

Újraválasztották Izsák Balázs SZNT-elnököt
A Székely Nemzeti Tanács szombati marosvásárhelyi küldöttgyűlésén újraválasztották Izsák Balázs elnököt és több határozatot is elfogadtak. Első román nemzetiségű tisztségviselőként a rendezvényen jelen volt Marosvásárhely polgármestere, Dorin Florea is.
Az SZNT tizenhatodik ülését tartotta június 22-én a marosvásárhelyi Kultúrpalotában, amelynek színpadán a román, a magyar és a székely zászló mellett kitűzték a baszk és a katalán lobogót is. A rendezvényen Dorin Florea marosvásárhelyi polgármester elmondta, konfliktusok helyett közös erővel kell támogatni, hogy Marosvásárhely régióközpont legyen. „A magyarságot ne alázzák meg olyan képviselők, akik nem az értékeket helyezik előtérbe. Az egyetemek, a fiatalok a jövő, az egészségügy, a kórház, az orvoslás megerősítése, a nagyvárosi övezet megvalósítása vezethet előre. Partner leszek Marosvásárhely építésében” – mondta az elöljáró, majd Kecskés Csaba unitárius főesperes áldást kért az ülésre.
Ismét benyújtják az autonómiastatútumot
Izsák Balázs elnöki beszámolójában az elmúlt öt és fél év eredményeit ismertette. Elmondta, a 153 székelyföldi önkormányzat 851 települése közül 180-ban megalakultak a székely tanácsok, a küldöttek száma a kezdeti 97-ről immár 230-ra emelkedett, az üzenet eljuttatásához pedig létrehozták a Székely Nép című kiadványt, amelynek terjesztését fejleszteni fogják. „Maros megyében elsőként 2009-ben Makfalván tűzték ki a székely zászlót, és következett a székelyek jelképei elleni támadássorozat. A székely zászló használata immár alkotmányos jog, mégis úgy vélem, hogy ami természetes, azt nem kell törvényben jóváhagyni. A gáncsoskodók előremozdították az autonómia ügyét, és mindeddig 35 székely önkormányzat írt ki népszavazást arról, hogy Székelyföldhöz akar tartozni. A régiókat nem kijelölni, hanem elfogadni kell” – ismertette, majd kitért a magyar kormány támogatására, mondván: Dél-Tirol autonómiája sem valósulhatott volna meg Ausztria támogatása nélkül. Hozzátette, a március 10-ei Székely Szabadság Napján Románia kormányához intézett beadványra még nem kaptak választ, az autonómiastatútumot pedig – amelyet eddig kétszer utasított el a bukaresti parlament – ismét beterjesztik.
Székelyföldi magyar szavazókörzet
A hozzászólók közül Korpos Levente, a Gyergyószéki Székely Tanács elnöke a 2011-es népszámlálás alkalmával tett nyilatkozatokat bírálta (magyarnak vagy székelynek valljuk magunkat), Veres Dávid, a Csíkszéki Székely Tanács elnöke pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy a magyarországi választások alkalmával Székelyföldet tekintsék külhoni szavazókörzetnek, amely képviselőt küldhet az Országgyűlésbe. Izsák Balázs válaszában elmondta: „Székelyek vagyunk, de a magyar nemzethez tartozunk. A székely szavazókörzetre vonatkozó javaslatot benyújtottuk és fenntartjuk, de erről egyelőre nem született döntés.”
Utcára kell vonulni!
Az elnöki tisztségre tett javaslataikat a széki székely tanácsok elnökei ismertették. Izsák Balázst, egyedüli jelöltként, egyöntetűen megszavazta a 171 küldött. „Ha minden székely falu csatlakozik, akkor több mint 700 küldöttünk lesz, ami majdnem ezer, s egy ezreddel bármit be lehet venni. A nemes cél érdekében fegyelemre, céltudatosságra, bátorságra, szervezettségre és bajtársiasságra van szükség” – fogalmazott az újraválasztott elnök.
A résztvevők egybehangzó véleménye az volt, hogy élni kell a polgári engedetlenség eszközeivel, utcára kell vonulni, félre kell tenni az egyéni és pártérdekeket és össze kell zárni sorainkat. Végül a küldöttgyűlés határozatot fogadott el Székelyföld önálló közigazgatási régió, Székelyföld autonómiájának, az európai nemzeti régiók védelmének támogatásáról, a Székely Szabadság Napjáról, a Kárpátok Őre szobrának felállításáról és a Székelyföld Európa Kulturális Fővárosa kezdeményezés támogatásáról.
Augusztus 18. – eldől, hogy kezdődhet-e az aláírásgyűjtés
Az SZNT külügyi megbízottja, Dabis Attila elmondta, június 18-án benyújtották a polgári kezdeményezésre vonatkozó tervezetüket, az elbírálásra pedig két hónapja van az európai testületnek, így augusztus 18-áig választ kell adniuk, hogy elfogadják-e, vagy sem. „Nem hiszem, hogy elutasítanák, hiszen olyan témában terjesztettük be, amely a hatáskörükbe tartozik, és a beadvány megfelelt az előírásoknak. Ha elfogadják, akkor 12 hónap áll rendelkezésre, hogy az unió legalább 7 tagállamából összegyűjtsük az egymillió támogató aláírást. Ezt meg lehet tenni a nemzetiregiok.eu honlapon is” – ismertette a székelyek „első külügyminisztere”.
Gáspár Botond
Székelyhon.ro

Gyászol a színház: elhunyt Lohinszky Loránd
Rövid, méltósággal viselt szenvedés után, életének nyolcvankilencedik évében szombaton elhunyt Lohinszky Loránd érdemes művész, nyugalmazott egyetemi tanár, az erdélyi színjátszás nagy mestere - tudatta az MTI-hez is eljuttatott közleményében a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata.
Az 1924-ben Kolozsváron született színművész több mint ötven éves pályafutást hagyott maga mögött, melynek során többek közt Trepljov (Csehov: Sirály), Görgey Artúr (Illyés Gyula: Fáklyaláng), Ványa Bácsi (Csehov: Ványa bácsi), Őrnagy (Örkény István: Tóték), Lucifer (Madách Imre: Az ember tragédiája), Lear (Shakespeare: Lear király), Szervét Mihály (Sütő András: Csillag a máglyán), és Ill (Friedrich Dürrenmatt: Az öreg hölgy látogatása) szerepében zárta szívébe a közönség.
Lohinszky Loránd 1950-ben a Szentgyörgyi István Színművészeti Intézet első végzett évfolyamán szerzett oklevelet Kolozsváron. Azonnal a Marosvásárhelyi Székely Színházhoz szerződött. Társulatához karrierje során végig hű maradt, miközben életművét vendégjátékok, rendezések és jelentős hazai, valamint anyaországi filmszerepek is gazdagították: Udvardi (1972, Nincs idő), István (1974, Holnap lesz fácán), Török János (1976, Apám néhány boldog éve), Páter gvárdián (1992, Ábel a rengetegben), Lukács (1996, Retúr). 1954-től a Marosvásárhelyre áthelyezett Szentgyörgyi István Színművészeti Intézet tanáraként segítette számos színésznemzedék kibontakozását.
Munkásságát számos elismeréssel, díjjal jutalmazták, közülük a legjelentősebbek az érdemes művész titulus (1964), a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (1995) a Magyar Művészetért emlékérem (1996), az UNITER életműdíj (2000), a bukaresti Nemzeti Színházi és Filmművészeti Egyetem díszdoktori címe (2005) a Románia Csillaga érdemrend tiszti fokozata (2005).
Emléke előtt kegyelettel hajt fejet a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház és a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem közössége: mindkét intézmény saját halottjának tekinti. Temetéséről később intézkednek.
Maszol/MTI

Sütő Andrásnak állítottak emlékművet Székelyudvarhelyen
Az erdélyiek büszkék lehetnek arra, hogy Sütő Andrásnak itt ígért könnyű álmot édesanyja, itt virágzott ki számára a könyvek nyelve, a mesékből örök igazságokat nemesítő csodálatos magyar szó – mondta vasárnap Székelyudvarhelyen a hét éve elhunyt Kossuth-díjas író első romániai szobrának felavatásán Fekete György, a Magyar Művészeti Akadémia (MAA) elnöke.
„Sütő Andrást az egyetemes, az oszthatatlan magyar művészet – a beszéd, a zene, a formák és színek – követének tekintjük a szerzők feletti égi trónus előtt, mert igen nagy szükségünk van arra, hogy a múltbéli érdemekre a Teremtő jelenkori bíztatásokkal válaszolhasson" – jelentette ki beszédében Fekete György.
Sütő András bronzból készült mellszobra – Zavaczky Walter helyi szobrászművész alkotása – az udvarhelyi Művelődési Ház mellett kapott helyet, Széchenyi István és Tomcsa Sándor emlékműve társaságában.
„Sütő Andrásnak választott szülőföldje volt a Hargita, a Zetelakához tartozó Sikaszóban volt a hétvégi háza, Ferenczy Ferenc polgármestersége idején pedig, aki egyébként ezt a szoborállítást is kezdeményezte, Székelyudvarhely díszpolgára lett. Mi úgy tartottuk, hogy hozzánk tartozik" – magyarázta az MTI-nek Lőrincz György, az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány (EMIA) elnöke, hogyan kötődött Sütő András Székelyudvarhelyhez.
Hozzátette: a Sütő András Baráti Egyesület székelyudvarhelyi tagjai és az EMIA tavaly gyűjtést kezdeményeztek, a szoborállítás anyagi fedezete udvarhelyi és zetelakai adakozók, valamint a Communitas alapítvány támogatásából gyűlt össze.
A mezőségi Pusztakamaráson 1927-ben született Sütő András a szülőföldről, magyarságról és megmaradásról írt lírai vallomással, az 1970-ben megjelent Anyám könnyű álmot ígér című esszéregénnyel tört be a magyar irodalom élvonalába. A kiállásra, emberi tartásra tanító drámái – a Csillag a máglyán, a Káin és Ábel, az Advent a Hargitán – vagy az anyanyelv szakrális erejét hirdető Engedjétek hozzám jönni a szavakat című könyve bátorítást jelentettek a Ceausescu-diktatúra nemzeti elnyomásával ellenszegülő erdélyi magyarságnak. Közéleti szerepvállalásával, az anyanyelvi oktatás melletti kiállásával a román nacionalizmus célpontjává vált: az 1990-es marosvásárhelyi magyarellenes pogrom során félholtra verték, fél szemére megvakították. Nyelvújító, közösségmegtartó szerepe előtt tisztelegve az erdélyi anyanyelvápolók Sütő Andrásról nevezték el a nyelvőrzés díját. MTI
Erdély.ma

„Sütő András szobra áll mindenütt, ahol magyarul beszélnek”
A Sütő András Baráti Társaság székelyudvarhelyi tagjainak és az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány kezdeményezésére, illetve számos irodalombarát támogatásával vasárnap délután, az országban elsőként Székelyudvarhelyen avatták fel Sütő András szobrát.
Vasárnap délután kettős könyvbemutatóval vette kezdetét a székelyudvarhelyi Sütő András-szobor avatóünnepsége, majd a Nyáresti medvenézőben című Sütő-mű alapján készített film vetítése után a népes tömeg a Művelődési Ház mellett már álló, ám még lepelbe borított szoborhoz vonult.
A magyar himnusz eléneklése után Székelyudvarhely polgármestere, Bunta Levente mondta el köszöntőbeszédét. „Szobrot emeltünk annak az embernek, aki nem csupán szóval, gondolattal, hanem akár élete árán is hajlandó volt védelmezni, oltalmazni jogainkat. Műveiben bizonyította, számára az igazmondás erkölcsi kötelesség minden időben” – hangsúlyozta az elöljáró. Folytatásként Gálfalvi Zsolt irodalomtörténész osztotta meg ünnepi gondolatait, mondván: habár az udvarhelyi Sütő András első szobra Erdélyben, de ha az irodalom világában gondolkodunk, akkor mindnyájan tudjuk azt, hogy Sütő András szobra már rég áll Erdélyben és mindenütt, ahol magyarul beszélnek és olvasnak. „Ez a szobor nem fémből, bronzból, gipszből készült, hanem szavakból, gondolatokból és nem utolsó sorban abból a magatartásból épült ki, amelyet Sütő András alakított ki olvasóinak, nézőinek százezreiben” – fejtette ki.
A továbbiakban az íróról és a barátról emlékezett meg Nagy Pál, a Sütő András Baráti Társaság marosvásárhelyi elnöke, illetve felszólat Lőrincz György, a szoboravatás egyik megszervezője. Folytatásként Zetelaka község polgármestere, Nagy Attila mondta el ünnepi beszédét, kiemelvén: Sütő András a kölcsönös tisztelet és szeretet jegyében volt Zetelaka egyetlen díszpolgára, valamint kifejezte abbéli reményét is, hogy a közeljövőben a község is méltó emléket állíthat majd az írófejedelemnek. Az ünnepségen felszólalt még Fekete György, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke, valamint Ferenczy Ferenc, a Sütő András Baráti Társaság székelyudvarhelyi tagja, a szoboravatás kezdeményezője. A történelmi egyházak képviselőinek áldása után a leleplezett mellszobrot megkoszorúzták a jelenlévők, a Székely Dalegylet Férfikórusának a közreműködésével az ünnepség a székely himnusz és a Szózat eléneklésével zárult.
Kovács Eszter
Székelyhon.ro

Székelyudvarhelyen áll Sütő András első erdélyi szobra
Az erdélyiek büszkék lehetnek arra, hogy Sütő Andrásnak itt ígért könnyű álmot édesanyja, itt virágzott ki számára a könyvek nyelve, a mesékből örök igazságokat nemesítő csodálatos magyar szó - mondta vasárnap Székelyudvarhelyen a hét éve elhunyt Kossuth-díjas író első romániai szobrának felavatásán Fekete György, a Magyar Művészeti Akadémia (MAA) elnöke.
"Sütő Andrást az egyetemes, az oszthatatlan magyar művészet - a beszéd, a zene, a formák és színek - követének tekintjük a szerzők feletti égi trónus előtt, mert igen nagy szükségünk van arra, hogy a múltbéli érdemekre a Teremtő jelenkori bíztatásokkal válaszolhasson" - jelentette ki beszédében Fekete György.
Sütő András bronzból készült mellszobra - Zavaczky Walter helyi szobrászművész alkotása - az udvarhelyi Művelődési Ház mellett kapott helyet, Széchenyi István és Tomcsa Sándor emlékműve társaságában.
"Sütő Andrásnak választott szülőföldje volt a Hargita, a Zetelakához tartozó Sikaszóban volt a hétvégi háza, Ferenczy Ferenc polgármestersége idején pedig, aki egyébként ezt a szoborállítást is kezdeményezte, Székelyudvarhely díszpolgára lett. Mi úgy tartottuk, hogy hozzánk tartozik" - magyarázta az MTI-nek Lőrincz György, az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány (EMIA) elnöke, hogyan kötődött Sütő András Székelyudvarhelyhez.
Hozzátette: a Sütő András Baráti Egyesület székelyudvarhelyi tagjai és az EMIA tavaly gyűjtést kezdeményeztek, a szoborállítás anyagi fedezete udvarhelyi és zetelakai adakozók, valamint a Communitas alapítvány támogatásából gyűlt össze.
A mezőségi Pusztakamaráson 1927-ben született Sütő András a szülőföldről, magyarságról és megmaradásról írt lírai vallomással, az 1970-ben megjelent Anyám könnyű álmot ígér című esszéregénnyel tört be a magyar irodalom élvonalába. A kiállásra, emberi tartásra tanító drámái - a Csillag a máglyán, a Káin és Ábel, az Advent a Hargitán - vagy az anyanyelv szakrális erejét hirdető Engedjétek hozzám jönni a szavakat című könyve bátorítást jelentettek a Ceausescu-diktatúra nemzeti elnyomásával ellenszegülő erdélyi magyarságnak.
Közéleti szerepvállalásával, az anyanyelvi oktatás melletti kiállásával a román nacionalizmus célpontjává vált: az 1990-es marosvásárhelyi magyarellenes pogrom során félholtra verték, fél szemére megvakították. Nyelvújító, közösségmegtartó szerepe előtt tisztelegve az erdélyi anyanyelvápolók Sütő Andrásról nevezték el a nyelvőrzés díját.
maszol/MTI

SZNT: Székelyföld csak önálló közigazgatási régió lehet
A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) tiltakozó megmozdulásokat szervez otthon és a nagyvilágban, ha Románia kormánya nem tesz le arról, hogy Székelyföldet beolvassza egy román többségű közigazgatási régióba – döntötte el a SZNT szombaton, a Marosvásárhelyen rendezett tisztújító közgyűlésén.
Az SZNT felszólította a kormányt: ne kényszerítse bele a székelységet – a Helsinki folyamattal ellentétes intézkedésekkel – egy olyan konfrontatív spirálisba, amelynek beláthatatlan következményei lehetnek.
Elnöki beszámolójában Izsák Balázs hangsúlyozta: az Európai Unióban elfogadott elv, hogy a régiókat nem kijelölni, hanem elismerni kell – erre szólította fel Romániát is. Rámutatott, az SZNT a románságot is szeretné meggyőzni arról, hogy az autonómia „nem ördögtől való”, de a párbeszédkészség szerinte egyoldalú: a kormány mindmáig nem válaszolt a március 10-i marosvásárhelyi autonómia-demonstráción elfogadott beadványra.
Izsák Balázs köszönetet mondott Magyarországnak a székelyföldi autonómiatörekvés támogatásáért és a „zászlóháború” idején tanúsított szolidaritásért, amellyel ráirányította a nemzetközi közvélemény figyelmét a „romániai demokráciadeficitre”.
Kifejtette: azok is előmozdították a székely jelképhasználat ügyét, akik gáncsolni akarták. Izsák Balázs üdvözölte azt, hogy a kisebbségi jelképhasználat alkotmányos joggá válhat Romániában, ugyanakkor rámutatott: ami természetes, arról nem kell törvényt alkotni, mert fennáll a veszélye, hogy szabályozni is akarják ezt a jogot.
Veres Dávid, a Csíkszéki Székely Tanács elnöke felszólalásában azt szorgalmazta, hogy Magyarország a megválaszthatóság jogát is adja meg a külhoni magyar állampolgároknak, és tegye lehetővé, hogy a székelyek maguk közül választhassanak küldöttet az Országházba.
A Székelyföldért megmozgatjuk Európát – jelmondat alatt megrendezett küldöttgyűlésen az SZNT elnöke beszámolt arról, hogy példátlan összefogással – amelyben az erdélyi magyarság mindhárom politikai pártja támogatja az SZNT-t - útjára indították a nemzeti régiók védelmét szolgáló európai polgári kezdeményezést.
Az SZNT küldöttgyűlését rövid beszédben köszöntötte Dorin Florea, Marosvásárhely polgármestere, Pap Előd, az Erdélyi Magyar Néppárt alelnöke, Bíró Zsolt, a Magyar Polgári Párt elnöke, Szász Jenő, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet vezetője, és Szesztay Ádám, a Külügyminisztérium főosztályvezetője.
A Székelyföld területi autonómiájáért mozgalmi eszközökkel küzdő civil szervezet szombaton újabb négy évre – ellenszavazat nélkül – Izsák Balázst választotta elnökévé. Az elnök székfoglaló beszédében rámutatott, az SZNT-nek katonai szellemre lenne szüksége: fegyelemre, céltudatosságra, szervezettségre és bajtársiasságra.
„A következő négy évben, ha úgy építjük fel a Székely Nemzeti Tanácsot, hogy minden székely faluban legyen küldött, akkor 700 tagú lesz az SZNT: majdnem egy ezred. És egy ezred székely katonával bevesszük a lehetetlent is” – mondta Izsák Balázs.
Szabadság(Kolozsvár)

Közvita Románia közigazgatási átszervezéséről
Kolozsváron a Regionális és Vidékfejlesztési Minisztérium közvitát szervezett a regionalizás projekttel kapcsolatban. A Grand Hotel Napoca adott helyet a kormányon levő Szociálliberális Szövetség (USL) látványos megnyilvánulásának, amely az ország regionális átszervezését igyekezett megtárgyalni. Ennek érdekében figyelemre méltó mozgósítást rendeztek, melynek következtében több mint 500 egyén vett részt a rendezvényen.
Az eseményt felvezető beszédében Vasile Dâncu szociológus, egyetemi tanár a változás szükségességével kapcsolatban rövid értékelőt tartott. Felhívta a figyelmet, hogy a kérdőívet, amit a mappában kiosztottak, töltsék ki. Majd a terepet átadta a jelen levő politikai nagyságoknak.
Horea Uioreanu, a Kolozs Megyei Tanács elnöke szerint kétségtelen a változtatás szükségszerűsége. Számára a nagy kérdés, milyen szerkezeti struktúrákra van szükség, amelyek kellő képen indokolják a változás szükségszerűségét.
Kolozs Megye prefektusa, Gheorghe Vuşcan pozitívan értékelte, hogy a rendezvény rendkívül nagy érdeklődésnek örvendett.
Az illusztris vendég, a jelenlegi kormány második embere Liviu Dragnea, miniszterelnök helyettes az átszervezéstől azt várja, hogy végleg leszámolhassanak a kommunizmussal. Szerinte a regionalizálással a különböző megyék közötti fennálló különbség kiegyenlíthető. A fejlesztési források méltányosabb elosztását biztosíthatják. Ehhez, amint mondja, pár év is elég. Liviu Dragnea-nak volt egy érdekes gondolatsora, amelyben kifejtette, hogy a regionalizálás voltaképpen Bukarest és a vidék közötti harc. Bukarest a központosított hatalom jelképe, ennek következtében a fővárosban dolgozó pár ezer hivatalnok hatalmaskodását kell, eltűrje az ország lakossága. Megjelölte a regionalizás célkitűzéseit: a települések lakóinak méltóbb életet, létminimumot biztosítani, az adminisztrációs rendszer egyszerűsítése, a bürokrácia csökkentése. Ezáltal növelhető az európai alapok lehívási üteme. Felhívta a figyelmet, hogy különböző hamis nézetek, előítéletek alakultak ki a regionalizással kapcsolatban. Ezzel szemben kiemelte, hogy az állampolgárhoz közelebb álló adminisztráció alakul ki.
A regionalizálás 2 szakaszban valósul meg: 2013-2014 illetve 2014-2016 közötti időintervallumokban. Nem szüntetik meg az egységes nemzetállamot. A parlament, az ország alapvető intézményei, mint a hadsereg, az igazságszolgáltatás, a hírszerzés, a rendőrség, a külpolitikával kapcsolatos intézmények nem fognak decentralizálódni. Szerinte az adminisztrációs távolságok, az adminisztrációs költségek fognak csökkenni.
A régióközpontokkal kapcsolatban kifejtette, természetes, hogy egyik vagy másik megye szeretné, ha a településük válna központtá. Azonban a régióközpontnak különböző szempontoknak kell megfelelnie. A regionalizálással kapcsolatos projekt szerint a Prefektusi Intézmény megmarad, mert ellenőriznie kell a helyi önkormányzat által kiadott adminisztrációs ügycsomagok törvényességét.
A fentiekből kiderül, bővül az ügyintézés, ami pénzemésztő. Holott az eredeti szándék szerint azt kellene elérni, hogy a polgárok megtanuljanak pályázni és a kapott összegekből az életszintet emelő gazdasági erő, alakulhatna ki.
A felszólalásokból kiemelném Ioan Rus-t, a PSD alelnöke, volt belügyminiszter hozzászólását. Amint megfogalmazta, a regionalizálás a szegények javára történhet. A regionalizás ellenségeit a korrupcióban és Bukarest érdekeiben kell keresni. A központosítás megszüntetése a szegényebb megyéknek jelent előnyt.
A sajtótájékoztatón kapott térkép alapján információt szerezhetünk arról, melyek lennének a régiók: 1. Moldova- Bukovina, 2. Alsó Duna, Szeret- Bărăgan, 3. Dobrúdzsa, 4. Muntenia, 5. Olténia, 6. Bánát, 7. Körös- Máramaros, 8. Erdély, 9. Bukarest – Ilfov.
A térkép szerint a 8-as régió lenne a legnagyobb. Ebbe tartozik keletről nyugat fel haladva Hargita, Kovászna, Brassó, Beszterce- Naszód, Maros, Szeben, Szilágy, Kolozs, Fehér, Hunyad megyék.
László Attila szenátor felszólalásában hangsúlyozta, hogy egy jól működő régiónak, 5 millió feletti lakossága kell, legyen.
Maga a tanácskozás több mint három órát tartott, szünet nélkül. Az ország más városaiban is, mint Jászvásár, Craiova és Temesváron szerveztek a regionalizálással kapcsolatos közvitát. Csomafáy Ferenc
erdon.ro
Erdély.ma

Pe româneşte – Csak románul
Vajon azok a magyar szülők, akik román tannyelvű osztályba íratták gyermekeiket, miként érezték magukat, mikor csemetéik nyakában is piros-sárga-kék nyakkendő virított?
Tele volt a busz, amikor felszállt két lány és a lépcsőre telepedett. Szóltak hátulról, hogy lányok, van még két hely, gyertek ide. A lányok nem hallották, ezért az utasok egymásnak adták az üzenetet, hogy a két lánynak ne kelljen a lépcsőn utaznia hazáig, Marosvásárhelyig. Mikor a lányokat megszólította valaki kedvesen és magyarul, hogy hátul van még üres hely, akkor a közelebbi a válla fölött hátrafordulva csattant: „pe româneşte! (románul!)”. Mindenki megdöbbent, legalábbis a magyarok. Ilyen reakcióra senki nem volt felkészülve. Mert nem azt mondta, hogy mulțumesc (köszönöm), hanem csípőből tüzelt vissza, hogy itt csak a román beszédnek van helye.
Ugyanaznap a marosvásárhelyi egykori 17-es számú általános iskolában, amely ma Liviu Rebreanu nevét viseli, magyar szülőket aláztak meg azzal, hogy a gyerekeik jogait némán és táblákra kiírt kétnyelvű figyelmeztető szöveggel követelőket lehurrogták, dulakodtak velük, széttépték a kétnyelvűséget kérő feliratokat. Az igazgatónő másnap pedig nyakravaló román trikolórt osztott a román tannyelvű osztályok tanulóinak. Mintha ezzel is azt akarta volna sugallni, hogy „ne feledkezzetek meg egy percig sem arról, hogy románok, tehát felsőbbrendűek vagytok!”
A szomszédos általános iskolában tanévzáró ünnepséget tartottak a délelőtt. Az igazgató román nyelven harsogott. (Erre finomabb kifejezést nem találok, mert parancsoló hangnemben, pattogó ritmusban beszélt, emlékeztetve azokra az időkre, amikor még a kommunizmust éltették ilyen stílusban.) Román nyelven folyt a ceremónia, román gyerekeknek adtak érdemokleveleket, kitüntetéseket, azokat dícsérték hosszan, aztán végre sor került a magyarokra is. Kíváncsian vártam a magyar szöveget. Nem jött, sőt a magyar gyerekek nevét is, nehézkesen, rossz hangsúllyal betűzték ki. Ennyi volt, csak román nyelven, a magyarok pedig, mint másodrendűek és megtűrtek a végén szerepeltek, amikor már senki sem figyelt rájuk, hiszen az előző beszédek hosszúak, unalmasak, fárasztóak voltak.
Ilyenkor szokták azt mondani, hogy kinyílik a bicska. Vagy, hogy a gyerek ellenáll a román nyelv elsajátításának, képtelen megtanulni azt.
Az a kérdés is megfogalmazódott bennem, hogy vajon azok a magyar szülők, akik román tannyelvű osztályba íratták gyermekeiket, miként érezték magukat, mikor csemetéik nyakában is piros-sárga-kék nyakkendő virított? Esetleg a magyar gyerekek ezentúl viselhetnek-e piros-fehér-zöld színű nyakkendőt? Netán sárga csillagot? A magyar osztályok miért mindig a bések és a cések, a kitüntetésükre miért mindig a legvégén, elhamarkodottan, szinte szégyenlősen kerül sor?
Egy magyarországi horvát barátom mesélte, hogy annak idején a nagyanyja a piacon árult és anyanyelvén beszélgetett egy másik kofával. Amikor rászóltak, hogy beszéljen magyarul, akkor azt válaszolta, hogy akár úgy is beszélhet, hiszen magyarul is tud a horvát, a szerb és a német mellett. „De neked nagy szerencséd van, hogy legalább magyarul beszélsz, különben ugatnál, mint a kutya.”
marosvasarhelyi-hirhatar.ro
Erdély.ma

Székelyföld nem beolvasztható (Izsák Balázst újraválasztották az SZNT élére)
A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) tiltakozó megmozdulásokat szervez itthon és a nagyvilágban, ha Románia kormánya nem tesz le arról, hogy Székelyföldet beolvassza egy román többségű közigazgatási régióba – döntötte el az SZNT szombaton a Marosvásárhelyen rendezett tisztújító közgyűlésén. A 171 küldött egyhangúlag újraválasztotta Izsák Balázst az SZNT elnökévé.
Az SZNT felszólította a kormányt: ne kényszerítse bele a székelységet – a helsinki folyamattal ellentétes intézkedésekkel – egy olyan konfrontatív spirálisba, amelynek beláthatatlan következményei lehetnek. Elnöki beszámolójában Izsák Balázs hangsúlyozta: az Európai Unióban elfogadott elv, hogy a régiókat nem kijelölni, hanem elismerni kell – erre szólította fel Romániát is. Rámutatott: az SZNT a románságot is szeretné meggyőzni arról, hogy az autonómia nem ördögtől való, de a párbeszédkészség szerinte egyoldalú: a román kormány mindmáig nem válaszolt a március 10-i marosvásárhelyi autonómiademonstráción elfogadott beadványra. Izsák Balázs köszönetet mondott Magyarországnak a székelyföldi autonómiatörekvés támogatásáért és a „zászlóháború” idején tanúsított szolidaritásért, amellyel ráirányította a nemzetközi közvélemény figyelmét a romániai demokráciadeficitre. Kifejtette: azok is előmozdították a székely jelképhasználat ügyét, akik gáncsolni akarták.
Izsák Balázs üdvözölte azt, hogy a kisebbségi jelképhasználat alkotmányos joggá válhat Romániában, ugyanakkor rámutatott: ami természetes, arról nem kell törvényt alkotni, mert fennáll a veszély, hogy szabályozni is akarják ezt a jogot.
Veres Dávid, a Csíkszéki Székely Tanács elnöke felszólalásában azt szorgalmazta: Magyarország a megválaszthatóság jogát is adja meg a külhoni magyar állampolgároknak, és tegye lehetővé, hogy a székelyek maguk közül választhassanak küldöttet az Országházba. A Székelyföldért megmozgatjuk Európát jelmondat alatt megrendezett küldöttgyűlésen az SZNT elnöke beszámolt arról, hogy példátlan összefogással – amelyben az erdélyi magyarság mindhárom politikai pártja támogatja az SZNT-t – útjára indították a nemzeti régiók védelmét szolgáló európai polgári kezdeményezést. Az SZNT küldöttgyűlését rövid beszédben köszöntötte Dorin Florea, Marosvásárhely polgármestere, Pap Előd, az Erdélyi Magyar Néppárt alelnöke, Bíró Zsolt, a Magyar Polgári Párt elnöke, Szász Jenő, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet vezetője és Szesztay Ádám, a Külügyminisztérium főosztáblyvezetője.
A Székelyföld területi autonómiájáért mozgalmi eszközökkel küzdő civil szervezet szombaton újabb négy évre Izsák Balázst választotta elnökévé. Az elnök székfoglaló beszédében rámutatott, az SZNT-nek katonai szellemre lenne szüksége: fegyelemre, céltudatosságra, szervezettségre és bajtársiasságra. „A következő négy évben, ha úgy építjük fel a Székely Nemzeti Tanácsot, hogy minden székely faluban legyen küldött, akkor 700 tagú lesz az SZNT: majdnem egy ezred. És egy ezred székely katonával bevesszük a lehetetlent is” – mondta Izsák Balázs.
Autonómiastatútum és a Székely Szabadság Napja
Az SZNT közgyűlése hat határozatot fogadott el szombati ülésén. A régióátszervezésről szóló határozaton kívül leszögezték: támogatják egy konszenzusos alapon kidolgozott autonómiastatútum parlamenti beterjesztését, és részt vesznek annak előkészítésében. Az európai polgári kezdeményezés kapcsán hangsúlyozzák: a polgári kezdeményezést annak sikere esetén is csak egy olyan széles körű európai mozgalom egyetlen fejezetének tekintik, amelyet az európai nemzeti, nyelvi, kulturális sajátosságokkal rendelkező régiók összefogásával el kell indítani. A mozgalomnak elő kell mozdítania a régiók közötti szoros együttműködést, meg kell teremtenie minden európai régió között a teljes és tényleges egyenlőséget, az esélyegyenlőség intézményi kereteit, valamint a regionális kultúrák fenntarthatóságának feltételeit. Határozatot fogadtak el arról, hogy támogatják Sepsiszentgyörgy önkormányzatának a Székelyföld Európa Kulturális Fővárosa cím elnyerését célzó kezdeményezését, hiszen az a térség értékeinek nemzetközi megjelenítését is szolgálja. Támogatják továbbá a Kárpátok Őre szobrának felállítását Csíkcsomortánban. Arról is döntöttek, hogy március 10-ét a Székely Szabadság Napjává nyilvánítják, és minden évben ezen a napon szerveznek egész Székelyföldre kiterjedő megemlékezést, melyen a résztvevők a Székelyföld autonómiája melletti elkötelezettségükről is hitet tehetnek.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Sütő András-szobrot avattak (Székelyudvarhely)
Az erdélyiek büszkék lehetnek arra, hogy Sütő Andrásnak itt ígért könnyű álmot édesanyja, itt virágzott ki számára a könyvek nyelve, a mesékből örök igazságokat nemesítő csodálatos magyar szó – mondta tegnap Székelyudvarhelyen a hét éve elhunyt Kossuth-díjas író első romániai szobrának felavatásán Fekete György, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke.
„Sütő Andrást az egyetemes, az oszthatatlan magyar művészet – a beszéd, a zene, a formák és színek – követének tekintjük a szerzők feletti égi trónus előtt, mert igen nagy szükségünk van arra, hogy a múltbéli érdemekre a Teremtő jelenkori biztatásokkal válaszolhasson” – jelentette ki az eseményen mondott beszédében Fekete György. Sütő András bronzból készült mellszobra – Zavaczky Walter helyi szobrászművész alkotása (képünk) – az udvarhelyi Művelődési Ház mellett kapott helyet, Széchenyi István és Tomcsa Sándor emlékműve társaságában. „Sütő Andrásnak választott szülőföldje volt a Hargita, a Zetelakához tartozó Sikaszóban volt a hétvégi háza, Ferenczy Ferenc polgármestersége idején pedig, aki egyébként ezt a szoborállítást is kezdeményezte, Székelyudvarhely díszpolgára lett. Mi úgy tartottuk, hogy hozzánk tartozik” – magyarázta Lőrincz György, az Erdély Mabgyar Irodalmáért Alapítvány (EMIA) elnöke. Hozzáfűzte: a Sütő András Baráti Egyesület székelyudvarhelyi tagsága és az EMIA tavaly gyűjtést kezdeményezett, a szoborállítás anyagi fedezete udvarhelyi és zetelakai adakozók, valamint a Communitas Alapítvány támogatásából gyűlt össze.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Gondolatokból épült szobor
Valóra vált a Sütő András Baráti Egyesület és az író tisztelőinek vágya: vasárnap délután felavatták az első hazai Sütő-szobrot.
Sütő András bronzból készült mellszobra a székelyudvarhelyi Művelődési Ház előtti téren, Tomcsa Sándor és Széchenyi István emlékművének társaságában kapott helyet. A szoborállítással nem csak a kezdeményezők és támogatók álma valósult meg, hanem mindazoké is, akik számára Sütő András élete és munkássága példaértékű – hangzott el a vasárnap délutáni ünnepélyes avatón.
A Zawaczky Walter-Levente székelyudvarhelyi szobrászművész által megtervezett, a Lázár Imre udvarhelyi műhelyében bronzba öntött mellszobor hivatalos leleplezése a Himnusz eléneklésével kezdődött, majd közéleti, irodalmi személyiségek, a történelmi egyházak képviselői méltatták az erdélyi írófejedelem életművét, emberi és alkotói nagyságát.
Bunta Levente polgármester köszönetet mondott a szoborállítóknak, felidézve a néhai íróhoz kötődő emlékeit. Szerinte a gazdag Sütő-életmű a legékesebb bizonyítéka annak, hogy az író számára „erkölcsi kötelesség volt az igazszólás minden időkben", helytállása megtartó erő volt a sötét időkben, és példája ma is „máglyaként világít" közösségünknek.
„A mai napon sokszor elhangzott: ma avatjuk fel Sütő András első szobrát Erdélyben. Ez tényként így van, de ha az irodalom fogalmában és világában gondolkodunk, akkor mindnyájan tudjuk azt, hogy Sütő András szobra már rég áll Erdélyben és mindenütt, ahol magyarul beszélnek és olvasnak.
Ez a szobor nem fémből, bronzból, gipszből készült, ez a szobor szavakból, gondolatokból, és nem utolsó sorban abból a magatartásból épült ki, amelyet Sütő András alakított ki olvasóinak, nézőinek százezreiben" – fogalmazott beszédében Gálfalvi Zsolt irodalomtörténész.
Mint mondta, a Sütő-életmű egyik legnagyobb érdeme, hogy a legnehezebb időkben is arra tanított lehet félelem nélkül is élni, „szobra ezért él mindenfelé, ezért épül a mi lelkünkben, tudatunkban".
„Ez a szobor kivétel (...), mert alapzatát egy írói életmű támasztja alá, biztosít arról, hogy ez a mű sugárzik mindannyiunk felé" – mondta Gálfalvi, aki befejezésül az író ravatalánál elmondott gondolatait idézte: „Ezért gondolom úgy, hogy ezzel a nyelvvel és ebben a nyelvben kell úgy élnünk, hogy ne vessünk egymásra árnyékot, hanem fényt. Úgy vélem, hogy ez a szobor csak egy percre is, de hozzájárul ahhoz, hogy a cselekvő remény fényben fürösszük meg arcunkat" – tette hozzá.
Az íróra és a jó barátra emlékezett az emlékét „hittel és szeretettel" őrző Nagy Pál, a marosvásárhelyi Sütő András Baráti Egyesület elnöke, aki örömmel üdvözölte a szoborállíttást és baráti szavakkal köszönte meg a kezdemnyezők, megvalósítók munkáját.
„Számomra Sütő András nem csillag a máglyán, el-elhalványuló fénnyel, hanem álló csillag, az Esthajnal, vagy a Dél Keresztje " – mondta Lőrincz György író, az adománygyűjtést szorgalmazó Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány elnöke.
Az író úgy emlékezett Sütőre, mint aki „a felemelt fejű sorsvallató emberek fajtájából volt, s aki felemelt fejű hősöket teremtett", olyanokat, akik „majd' egy évtizeden át reményt adtak az erdélyi magyarságnak". Szavait, gondolatait ma már szállóigeként idézzünk, és most már jelenthetjük: szobra „áll az emlékezés örök jogán".
„Szerette a tájat és az embereket, s a táj és az emberek viszontszerették őt" – idézte fel büszkeséggel az író harmadik otthonában, Sikaszóban, a Bakó-patak partján levő házban töltött időket Zetelaka polgármestere, Nagy Attila, aki reményét fejezte ki, hogy a község, amelynek Sütő András az egyetlen díszpolgára, a jövőben szintén méltó emléket fog állítani neki.
Fekete György, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke szerint az udvarhelyiek büszkék lehetnek rá, hogy az írónak itt ígérhetett könnyű álmot édesanyja, jó, hogy itt virágozhatott ki számára a könyvek nyelve, a mesékből örök igazságokat nemesítő, csodálatos magyar szó.
Az elnök szerint "a szobrok csak látszatra vannak kőből, vagy bronzból, az igazi szobrokat "vérből, szívből és álmokból, megpróbáltatásokból, emlékezésekből és hitbéli igékből formálja az ítélkező idő szobrászi segítséggel".
„Egy álomból valóság lett" – summázta a szoborállítást kezdeményező Ferenczy Ferenc, gykori udvarhelyi polgármester, az esemény jelentőségét. Ferenczcy felelevenítette a szoborállítás történetét, név szerint mondott köszönetet mindazoknak, akik az ügyet segítették, adományaikkal támogatták, köszöntötte az avatót személyes jelenlétével megtisztelő Szabó Sándort, Kalifornia állam református püspökét és a Sütő András sírján levő kopjafa faragóját, a sepsiszentgyörgyi Balázs Antalt.
Emlékeztetett, hogy Sütő András a polgármestersége idején, 1992-ben kapta meg a város díszpolgára címet, emlékének ápolását ezért is érezte személyes kötelességének.
Beszédét követően Lőrincz György íróval közösen leleplezték a közel 320 kiló bronzból megöntött a mellszobrot, amelyre a történelmi egyházak képviselői adták áldásukat.
A koszorúzás után a közel 300 fős tömeg a Székely Dalegylet Férfikórusával együtt elénekelte a Szózatot és a Székely Himnuszt, majd Bunta Levente átvette Ferenczytől azt az adománylevelet, amellyel a szobrot állíttatók hivatalosan Székelyudvarhelynek adományozták az alkotást.
Lázár Emese
Uh.ro/itthon/közélet

Vörösmarty első szobra Erdélyben
Erdélyben elsőként állítottak szobrot Vörösmarty Mihálynak június 23-án a Beszterce-Naszód megyei Cegőtelkén.
Az ötszáz lelkes magyarlakta szórványtelepülésen 1998-ban avatták fel a Cserhalom-emlékművet, Kolozsi Tibor szobrászművész közel tíz méter magas alkotása Szent László – a kunok felett 1068-ban aratott – győzelmének állít emléket az egykori csatamező közelében. A Cserhalom Művelődési Egyesület most a győztes csatát Cserhalom című eposzában megéneklő költő előtt tisztelgett, Zawaczki Walter Levente székelyudvarhelyi szobrászművész alkotása a református templomkertben kapott helyet.
„Cserhalom nem a veszteségről szól, Cserhalom arról szól, hinnünk kell abban, hogy győzni lehet" – jelentette ki Vetési László lelkész az ünneplőkkel megtelt református templomban, ahol a helyiek mellett a 14. Lármafa-találkozó felvidéki és székelyföldi résztvevői töltötték meg a padokat. Az Erdélyi Református Egyházkerület szórványügyi előadója prédikációjában személyes élményeiből kiindulva idézte fel a Szent László-legenda különböző helyszíneit, szülőfalujából, Bögözből kiindulva, a Tordai-hasadékon át, egészen az esemény helyszínéig, ahol a győztes cserhalmi csata zajlott. Az igehirdető azonban arra is felhívta a figyelmet, hogy nemcsak győztes csaták vannak, példaként a környéket lakó szász közösséget említve, amely „már minden csatát elveszített".
Azonban nemcsak az omladozó szász templomokat hozta fel veszteségként, hanem a besztercei szórvány üresen maradó magyar templomait is. Ahogy vesztes csataként értékelte azt is, hogy a Spanyolországban, Olaszországban felnövő unokák nem ismerik nagyszüleik nyelvét, hogy „a magyar leányok kun vitézzel építik a jövőt, a magyar vitézek kun leányt követnek". „Cegőtelke a példa, hogy túl lehet élni, ha ott van a győzelemre vezető király hite, ha tudjuk, melyik hegyoldalba kell kapaszkodni" – mondta a település fekvésére utalva. Vetési útravalóul és mintegy emlékeztetőül a Tordai-hasadékból hozott „Szent László pénzével" ajándékozta meg a jelenlévőket.
Székely Pál, a Cserhalom Művelődési Egyesület elnöke a történelmi helyszínt és az ennek ápolására létrehozott civil szervezet munkáját ismertette, rámutatva: régi álmuk teljesül azzal, hogy a magyar kormány és a helyiek támogatásával emléket állíthattak a győztes csatát megéneklő költőnek, aki ismertté tette Cserhalom nevét. A Lármafa-találkozó résztvevőinek nevében Beder Tibor, a Juliánusz Alapítvány elnöke és Füzék Erzsébet, a Csemadok képviselője köszöntötte a helyieket, majd a cegőtelki iskolások és fúvószenekar műsora következett. Vörösmarty Mihály életét és munkásságát Rémán István belényesi lelkész ismertette, majd leleplezték és megáldották a műalkotást, illetve a sírkertben található Cserhalom-emlékművet is megkoszorúzták. Az ünnepség a Szent László, légy velünk! című rockopera bemutatásával zárult.
Krónika (Kolozsvár)

Leleplezték Sütő András szobrát Székelyudvarhelyen
A Sütő András Baráti Társaság székelyudvarhelyi tagjainak és az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány (EMIA) kezdeményezésére, számos irodalombarát támogatásával vasárnap késő délután leplezték le Udvarhelyen Sütő András hét éve elhunyt Kossuth-díjas író első romániai szobrát.
A Székelyhon beszámolója szerint az avatóünnepség kettős könyvbemutatóval vette kezdetét, majd a Nyáresti medvenézőben című Sütő-mű alapján készített film levetítése után a népes tömeg a Művelődési Ház mellé, a leleplezésre váró szoborhoz, Zavaczky Walter helyi szobrászművész alkotásához vonult.
A magyar himnusz eléneklése után Székelyudvarhely polgármestere, Bunta Levente mondta el köszöntőbeszédét. „Szobrot emeltünk annak az embernek, aki nem csupán szóval, gondolattal, hanem akár élete árán is hajlandó volt védelmezni, oltalmazni jogainkat. Műveiben bizonyította, számára az igazmondás erkölcsi kötelesség minden időben” – hangsúlyozta az elöljáró.
Folytatásként Gálfalvi Zsolt irodalomtörténész osztotta meg ünnepi gondolatait, mondván: habár az udvarhelyi Sütő András első szobra Erdélyben, „de ha az irodalom világában gondolkodunk, akkor mindnyájan tudjuk azt, hogy Sütő András szobra már rég áll Erdélyben és mindenütt, ahol magyarul beszélnek és olvasnak”. „Ez a szobor nem fémből, bronzból, gipszből készült, hanem szavakból, gondolatokból és nem utolsó sorban abból a magatartásból épült, amelyet Sütő András alakított ki olvasóinak százezreiben” – fejtette ki. A közeli Zetelaka község polgármestere, Nagy Attila kiemelte: Sütő András a kölcsönös tisztelet és szeretet jegyében volt Zetelaka egyetlen díszpolgára, valamint kifejezte abbéli reményét is, hogy a közeljövőben a község is méltó emléket állíthat majd az írónak.
„Sütő Andrásnak választott szülőföldje volt a Hargita, a Zetelakához tartozó Sikaszóban volt a hétvégi háza, Ferenczy Ferenc polgármestersége idején pedig, aki egyébként a szoborállítást is kezdeményezte, Székelyudvarhely díszpolgára lett. Mi úgy tartottuk, hogy hozzánk tartozik" - magyarázta az MTI-nek Lőrincz György, az EMIA elnöke, hogyan kötődött Sütő András Székelyudvarhelyhez. „Az erdélyiek büszkék lehetnek arra, hogy Sütő Andrásnak itt ígért könnyű álmot édesanyja, itt virágzott ki számára a könyvek nyelve, a mesékből örök igazságokat nemesítő csodálatos magyar szó” – mondta Fekete György, a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) elnöke.
A történelmi egyházak képviselőinek áldása után a leleplezett mellszobrot megkoszorúzták a jelenlévők, a Székely Dalegylet Férfikórusának közreműködésével az ünnepség a székely himnusz és a Szózat eléneklésével zárult.
Krónika (Kolozsvár)

Erdélyi társulatok a kisvárdai fesztiválon
Elkezdődött a hét végén és szombatig tart a Magyar Színházak XXV. Kisvárdai Fesziválja, amely öt ország 23 társulatát látja vendégül, köztük több erdélyi társulatot.
A rangos seregszemlét a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház produkciója nyitotta meg pénteken, a közönség Spiró György művét, Az imposztort láthatta a háromszékiek előadásában. A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata és a Yorick Stúdió közös produkciójaként Székely Csaba Bányavakság című darabját mutatták be, a Szatmári Északi Színház Harag György Társulata pedig John Millington Synge A nyugati világ bajnoka című előadásával érkezett a szemlére. A Kolozsvári Állami Magyar Színház társulata a Liam Clancy, Mary Reich, Yolande Snaith, Shahrokh Yadegari, Tompa Gábor: Romok igaz menedék című táncszínházi előadásával szerepel a versenyprogramban.
A marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem a Két lengyel darab című előadással állt színpadra Kisvárdán. A gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház az Arany-légy, a Csíki Játékszín az Isten pénze, a temesvári Csiky Gergely Színház a Parasztopera, a nagyváradi Szigligeti Színház pedig A sevillai borbély című produkcióját mutatja be. Az Aradi Kamaraszínház Üvöltés a zsenikért első ciklus: Oroszok, a kolozsvári Váróterem Projekt a hajléktalanokról szóló cím nélküli előadással és a GroundFloor Group Dívák című előadásával lép fel. A székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház Gogol Egy őrült naplójával érkezik a kisvárdai fesztiválra.
A rendezvény ideje alatt fotó- és dokumentumkiállítás tekinthető meg az idén jubiláló fesztivál múltjáról, de szakmai programokon, valamint gasztronómiai bemutatón és borkóstolón is részt vehetnek a látogatók. A fesztiválra olyan előadásokkal lehetett nevezni, amelyeket a romániai, ukrajnai, szerbiai és szlovákiai magyar színházak 2013 február végéig mutattak be vagy addig repertoáron tartottak. A produkciókat az előválogatón Sebestyén Rita író, színházi esztéta, Hizsnyan Géza színikritikus és Nagypál Gábor író, műfordító értékelte, majd végül Nánay István kritikus állította össze a versenyprogramot és a versenyen kívüli előadások listáját.
Krónika (Kolozsvár)

Évadot zárt a Csíki Játékszín
Ünnepélyes keretek közt zárta tizennegyedik évadját pénteken a Csíki Játékszín, a rendezvény keretében a gálaműsor szórakoztató jeleneteit láthatta a nagyérdemű, ugyanakkor a közönség, illetve a színészek értékeléseit is nyilvánosságra hozták.
"Ebenézer Scrooge, az Isten pénze főszereplője a musical zárójeleneténél szórni kezdi addig összekuporgatott pénzét, mivel rájött arra, hogy pusztán a pénz nem boldogít" – elevenítette fel ünnepi beszédében az évad legsikeresebb előadásának tanulságát Parászka Miklós színházigazgató. Természetesen – ahogy az esti műsor-összeállításból kiderült – a pénzhiány sem varázsolja örömtelivé életünket, mert a világ a pénz körül forog – erről szóltak a gálán a társulat tagjai által elénekelt dalok, illetve Csehov Jubileum című rövid szatírája és Vadnai László vidám jelenete.
Csíkszeredában igényli a közönség a színházat – fogalmazott Parászka Miklós, hozzátéve, hogy ezt a városi önkormányzat is így látja, hiszen 1 millió 300 ezer lejjel támogatta a Csíki Játékszín ezévi működését, a közel negyvenezer néző pedig 300 ezer lejjel. Egy élni akaró város polgárai színházba járnak, mondta a vezető, majd hozzátette, hogy mindig örülni szokott a telt háznak, ahogy ez történt az évad utolsó bérletes előadásán, a Képmutatók cselszövésén is. Ezúton is megköszönte a csíkszeredai származású Bogdán Zsolt érdemes művésznek, hogy vállalta az előadás főszerepét. A Képmutatók cselszövése lett a második legnépszerűbb előadás, a harmadik az Othello Gyulaházán, legkevesebb elismerést a nézők körében pedig a Karnebál váltotta ki.
A színészek a kisegítő munkatársak közül ebben az évadban Pál Mária ruhatáros és Szabó Noémi közönségszervező tevékenységét értékelték, ők kapták megosztva a Kulissza-gyűrűt. A szakmai elismerést, a Hunyadi László-díjat Vass Csabának ítélték oda. A közönség ebben a színházi szezonban Fülöp Zoltánt minősítette a legjobb színésznek, a fiatal Kiss Bora pedig a színésznőknél lett messzemenően a legnépszerűbb, ugyanis a nézőktől kapott 967 szavazatból 519-et gyűjtött be.
Szőcs Lóránt
Krónika (Kolozsvár)

Kamerákkal a nacionalisták rombolása ellen (Térfigyelő rendszer a vereckei emlékműnél)
A magyar állam támogatásával kiépített térfigyelő kamerarendszert avattak fel és helyeztek üzembe a magyar honfoglalás millecentenáriumi emlékművénél a kárpátaljai Vereckén (képünk). Avatóbeszédében Takács Szabolcs, a magyar Külügyminisztérium helyettes államtitkára hangsúlyozta, hogy Vereckének, ahol a honfoglaló magyarok átkeltek a Kárpátokon, szimbolikus jelentése van, s egyúttal fontos összekötő kapocs a magyar és az ukrán nép között. Mint kifejtette, a magyar kormány fontosnak tartja a vereckei honfoglalási emlékmű meglétét, s mindent megtesz megőrzése érdekében. Ezt a célt szolgálja a három kamerából és a kapcsolódó műszaki háttérből álló térfigyelő rendszer, amellyel – mint fogalmazott – Magyarország azt üzeni az emlékművet korábban többször is megrongáló ukrán nacionalistáknak, hogy Budapest a két ország, a két nép együttműködésében, Ukrajna prosperitásában, európai integrációjában érdekelt, s váltsanak irányt, mert a 21. században a bezárkózás, a befelé fordulás nem vezet sehová. A helyettes államtitkár fontos összekötő kapocsnak nevezte a 150 ezres kárpátaljai magyarságot Ukrajna és Magyarország között. Utalva a Kárpátokon átkelő, honfoglaló magyarok stratégiai jelentőségű döntésére, hangsúlyozta: „a magyarság szíve a Kárpát-medencében dobog, de tekintetét keletre, a Kárpátokon túlra veti”. Takács a magyarok iránti bizalom megnyilvánulásaként értékelte, hogy a Vereckei-hágó környékéről hét ruszin-ukrán település polgármesterei is részt vettek a térfigyelő rendszer átadásán.
A térfigyelő rendszer kiépítését magára vállaló, a honfoglalási emlékművet tulajdonló Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) elnöke, Kovács Miklós hangsúlyozta, hogy a kamerák felszerelésével a magyar állam és a kárpátaljai magyarság a modern technikai eszközökkel 21. századi választ ad az ukrán nacionalisták emlékműromboló 19. és 20. századi indulataira. Hozzátette: remélhetőleg hamarosan mindenki valós idejű üzemmódban láthatja majd az interneten három kameraszögből a vereckei honfoglalási emlékművet és háttérként a Kárpátok panorámáját. Úgy vélte, a nyilvánosság megfelelő visszatartó erővel bír majd azokkal szemben, akik rossz szándékkal viszonyulnak a magyar emlékjelhez. A térfigyelő kamerák felvételei egyelőre a KMKSZ irodájában és Magyarország ungvári főkonzulátusán követhetők.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Erdélyi kiállítás lesz az Európai Parlamentben
„A nagyvilág számára Erdély valami ködös, misztikus hely, zordon hegyekkel, ahol Drakula gróf szívta hajdanán áldozatai vérét. Nos, ebből a hegyek tényleg igazak. Még a misztikum is igaz lehet, hogyha úgy értjük, hogy Erdély a hétköznapi, a természeti és a spirituális csodák földje – a 20. század egyik legjelentősebb magyar írója, Móricz Zsigmond nem véletlenül nevezte »Tündérkertnek«…” – ezzel a gondolattal indítja Tőkés László EP-képviselő azt a napokban megjelenő tájékoztató füzetet, amelyet a Bálványosi Intézet adott ki Európa tündékertje: Erdély címmel – áll a politikus mai sajtóközleményében.
„A nagyvilág számára Erdély valami ködös, misztikus hely, zordon hegyekkel, ahol Drakula gróf szívta hajdanán áldozatai vérét. Nos, ebből a hegyek tényleg igazak. Még a misztikum is igaz lehet, hogyha úgy értjük, hogy Erdély a hétköznapi, a természeti és a spirituális csodák földje – a 20. század egyik legjelentősebb magyar írója, Móricz Zsigmond nem véletlenül nevezte »Tündérkertnek«…” – ezzel a gondolattal indítja Tőkés László EP-képviselő azt a napokban megjelenő tájékoztató füzetet, amelyet a Bálványosi Intézet adott ki Európa tündékertje: Erdély címmel – áll a politikus mai sajtóközleményében.
A dokumentum szerint az Erdély rövid történetét, tájegységeinek és néphagyományainak sokszínűségét, kulturális és turisztikai értékeit bemutató füzet annak a rendhagyó kiállításnak az alkalmából lát napvilágot, amelynek a megnyitójára 2013. június 26-án Tőkés László EP-képviselő szervezésében kerül sor az Európai Parlament Antall József miniszterelnökről elnevezett épületszárnyában.
A tárlat huszonkét, gazdagon illusztrált mozgóplakáton mutatja be azokat a hagyományos történelmi tájegységeinket, valamint jellegzetes településeinket, melyek alapján egy szülőhazánkkal ismerkedő idegen hiteles képet alkothat magának Erdélyről, ezen belül az erdélyi magyar kultúránk és hagyományaink gazdagságáról – fogalmaz a közlemény. Székelyföld, Belső-Erdély és a Partium egyforma hangsúllyal képviselteti magát a brüsszeli kiállításon. Mindhárom erdélyi régióból kézművesek és hagyományőrzők mutatják be a vidékükre jellemző hagyományos mesterségeket. Az érdeklődők ugyanakkor az erdélyi gasztronómia jellegzetes ételeit és italait is megízlelhetik.
Az ilyenkor elmaradhatatlan muzsikáról és táncról a kalotaszegiek gondoskodnak – áll a dokumentumban.
Szabadság (Kolozsvár)

Kudarc, oklevéllel
Felavatták a főtéri pavilont?! – álmélkodtam nemrég kollégám szemrehányó megjegyzésén. Dehát nincs is kész, hiszen nincs befedve! – érveltem bosszúsan. Pedig igazán tudhatnám, hogy nálunk mindent fel lehet avatni, még mielőtt elkészül: hány szalagot vágtak már át így politikusaink, ha éppen választások szele fújt… Csak hát a fiatal építészhallgatókkal szemben nagyobb elvárásaim voltak. [Szóljon hozzá!]
Azóta is mindig mérgelődök, amikor a Főtéren áthaladok, és látom az építményt. Tipikus hazai alkotás. Az eleve kudarcra ítélt projektek emblematikus jelképe ez a félresikeredett, befejezetlenül felavatott pavilon egy olyan országban, ahol szinte minden projekt félresikerül, mellékvágányra kerül, perek tárgyává válik, vagy egyszerűen csak késik. Szűkebb környezetünkben is tapasztalhatunk ilyen példákat bőven. Ott van mindenekelőtt az észak-erdélyi autópálya esete, amelyből alig néhány kilométeres útszakasz készült el az évek során hatalmas költségekkel, és amelyet egyébként idén kellene átadni teljes (!) hosszában. Ott van a kolozsvári repülőtér új kifutópályájának ügye is: a telekkisajátítások elhúzódása miatt úgy néz ki, annak a határidejét sem lehet tartani, s még csak a befektetés első, 2100 méteres szakaszánál vagyunk. Kérdés, lesz-e egyáltalán pénz, állami finanszírozás a további 1400 méterre, amihez a Szamost is el kell terelni. De az előbbieknél lényegesen kisebb projektek is döcögnek: tavaly még azt hangoztatták az optimisták, hogy már júniusban átadják a kolozsvári automata kerékpárkölcsönző rendszert a kibővített bicikliút-hálózattal együtt, de főleg ez utóbbi terv helyben topogása miatt nehéz lesz behozni a lemaradást augusztus közepéig, vagyis a szerződésbe foglalt határidőig. És folytathatnánk a sort a sétatéri új sportcsarnokkal, a még hiányzó, de eredetileg már tavalyra ígért további „lila” villamosokkal, az évtizede húzott-nyúzott sürgősségi kórházzal, a Filharmóniának is székhelyt biztosító kulturális központtal, a kolozsvári körgyűrűvel, a megyei utak felújításával…
Nagyító alá vehetnénk ugyanakkor a már megvalósult és átadott projekteket is. Hány volt közülük olyan, amely időben megvalósult, amelyben nem lehet kivitelezési vagy tervezési hibát kapni? Jobb, ha nem számoljuk; s ha mégis, a kapott eredményen nem kellene meglepődnünk: elvégre törvény szerint a közbeszerzések során a döntő kritérium a legkisebb ár. Pedig olcsó húsnak híg a leve – s ezt már rég tartja a mondás, talán a politikusoknak is tudniuk kellene. És lehet, tudják is, de mégis, úgy tűnik, pont erre esküsznek. Már-már egyenesen országos elvárás, hogy semmi se menjen zökkenőmentesen, gördülékenyen, hogy ne a minőségen legyen a hangsúly, hogy semmilyen határidő ne legyen betartva.
Ezért bosszankodom én a Főtéren áthaladva a pavilon miatt: mert pontos tükörképe mindannak, ami országos szinten nem működik. Ez a jelenség, úgy tűnik, már az egyetemi oktatást és így a fiatalabb generációt is megfertőzte. Mert mit tanulnak ebből a projekt kivitelezésére vállalkozó építészhallgatók? Hogy hiába a jó terv, úgysem lesz rá pénz. De ez még nem ok arra, hogy ne fogjunk hozzá: megépítjük félig, majd felavatjuk. Ezután kiderül, hogy nem lehet használni (elmosta az eső a pavilonban kialakított „lounge”-t a TIFF Nemzetközi Filmfesztiválon!), így valamit tákoltak rajta: az eredetileg tervezett pikkelyutánzatú tetőzet helyett közönséges melegház-fóliát szegeztek rá. Most már csak a paradicsompalánták hiányoznak alóla…
Láttam az eredeti látványterveket, amelyekből úgy tűnt: a pavilon életképes alternatíva lett volna a főtéri rendezvények alkalmával felhúzott műanyagsátrakra. Egyedi szerkezetet képzeltek el, amellyel meg akarták mutatni, hogy ki lehet lépni a megszokott sablonokból, építészeti korlátokból.
A szerkezet tekintetében ez sikerült. De korlátok bőven vannak még. Olyanok, amelyek áttörése elsősorban nem szakmai feladat, de amelyek szorításában folyamatosan kudarcra lesznek – leszünk – ítélve.
Szabadság (Kolozsvár)

Erősödött a magyar jelenlét az európai kisebbségi ernyőszervezetben
Erősödött a magyar jelenlét az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójában (FUEN), miután a kisebbségi ernyőszervezet dél-tiroli kongresszusán Vincze Lorántot, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) jelöltjét választotta egyik alelnökévé, illetve felvette tagjai sorába a felvidéki Magyar Közösség Pártját (MKP) - derült ki az RMDSZ vasárnapi hírleveléből.
A FUEN ismét a dániai német kisebbséget képviselő Hans Heinrich Hansent választotta elnökévé. A jelentős mértékben megújult elnökségnek első ízben van erdélyi magyar tagja Vincze Loránt, az RMDSZ nemzetközi titkára személyében, aki a - FUEN közgyűlésen pénteken hivatalosan útjára indított - kisebbségvédelmi európai polgári kezdeményezés előkészítésében vállalt szerepet.
"A több mint hatvanéves tevékenységgel büszkélkedő FUEN-nek a kisebbségi jogok területén az uniós intézmények megkerülhetetlen partnerévé kell válnia. Ennek esélyét pedig a kisebbségi európai polgári kezdeményezés teremtette meg. Az RMDSZ az otthoni jogérvényesítés mellett már hosszú ideje az uniós jogi háttér megteremtésén dolgozik, és ennek élén Európában a kisebbségi ernyőszervezetnek kell állnia: ezt kívánom az RMDSZ megbízásából segíteni a FUEN elnökségében betöltött tisztséggel" - idézte Vincze Lorántot az RMDSZ hírlevele.
A FUEN közgyűlése elfogadta az Otthon a mi régiónkban, erősek Európában című programadó nyilatkozatot. A Brixenben (olasz nevén Bressanone) elfogadott dokumentum a negyvenhét európai országban élő 340 őshonos nemzeti közösség közel százmillió polgárának jogérvényesítését állította a FUEN tevékenységének középpontjába. A nyilatkozat szerint az európai intézményrendszernek többletértékként kell elismernie az őshonos kisebbségek nyelvi és kulturális sokszínűségét. Ezt célozza az RMDSZ és partnerei által elindított európai polgári kezdeményezés, amely egymillió európai polgár aláírásával kívánja előmozdítani az őshonos kisebbségekre vonatkozó uniós keretszabályozás kidolgozását - tudatta az RMDSZ vasárnapi hírlevele.
MTI
Nyugati Jelen (Arad)

A kisvárdai fesztiválon vendégszerepel a temesvári Parasztopera
Az utóbbi évek hagyományaihoz híven a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház idén is részt vesz a Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválján.
A temesvári magyar társulat idén a nagysikerű Parasztopera című előadását mutatja be, melyet hétfőn, június 24-én 21 órától a Várszínpadon (versenyen kívül) láthat a közönség.
A huszonötödik alkalommal megszervezett, június 29-ig tartó színházi fesztiválon öt ország 23 társulatának produkcióit tekintheti meg a közönség. Romániából Temesvár mellett, Arad, Csíkszereda, Gyergyószentmiklós, Kolozsvár, Marosvásárhely, Nagyvárad, Sepsiszentgyörgy, Szatmárnémeti és Székelyudvarhely is képviselteti magát.
A fesztivált követően a temesvári színészeket a jól megérdemelt szabadság várja, ám nem mindenki örülhet a felhőtlen kikapcsolódásnak, hiszen közülük néhányan Upor László rendező vezetésével már javában készülnek a Martin McDonagh Leenane szépe című előadásra, amely a 2013/2014-es évad első bemutatója lesz.
Nyugati Jelen (Arad)

Román zászlókat osztogat az ortodox püspökség Székelyföldön
Két kilométer román nemzeti színű vásznat vásárolt a Kovászna és Hargita megyei ortodox püspökség. Ioan Selejan püspök szerint ebből az anyagból a csíkszeredai apácák több száz román lobogót varrnak, amiket majd ingyen osztanak szét a román közösség tagjainak – írja az Agerpres.
A hírügynökségnek az ortodox püspök azt nyilatkozta: a román nemzeti lobogókat idén nyáron a templomokban megáldják, és ingyen osztják majd ki a Kovászna és Hargita megyei hívőknek. Az első 350 darab román zászlót ma hétfőn osztották szét a Kovászna megyei Nagypatakon, mondta Ioan Selejan.
A püspök leszögezte: egyelőre két kilométer piros-sárga-kék színű vásznat vásároltak, de ha szükség lesz rá, még vesznek, hiszen azt szeretnék, hogy minden házra jusson egy lobogó. „Megáldjuk a zászlókat, mielőtt kiosztanánk, és az ortodox papok imádkoznak az ország javáért” – mondta Ioan Selejan ortodox püspök.
Kovács Zsolt
Maszol.ro