Népszámlálás: további magyar térvesztés Maros megyében
Újabb harmincezer fővel csökkent a magyarság létszáma a 2011-es népszámlálás végleges adatai szerint Maros megyében. Marosvásárhelyen 42,8 százalékra csökkent a számarány, ami 2001-hez képest közel négy százalékos térvesztés.
A statisztikai adatok szerint Maros megye lakossága 1990 után, népszámlálásonként 30-30 ezerrel csökkent. Míg az 1992-es cenzus alkalmával 610 ezren lakták a megyét, 2002-ben már csak 580 ezren éltek ezen a vidéken. Mára ez a szám 550 ezerre apadt. A megyében nem csak a magyarság száma, de az aránya is csökkent a 2002-es népszámlálás adataihoz képest. Míg egy évtizeddel korábban a lakosság 39,3 százaléka vallotta magát magyarnak, jelenleg mindössze 38,1 százaléka az. Abszolút számokban ez még így is kétszázezernél valamivel több. Hasonló helyzetben van a térség románsága is, amely 53,3 százalékról 52,6 százalékra apadt. Míg a valamikor jelentős szász és zsidó lakossággal rendelkező megyében már csak 1478-an (0,3 százalék) jelölték meg nemzetiségükként a németet és 86-on zsidót, a cigányság közel 47 ezerre gyarapodott, ami arányaiban is szinte két százalékkal több a 2002-ben regisztrált adatokhoz képest. A roma lakosság aránya a két népszámlálás között 7 százalékról 8,9-re nőtt, ezzel Maros megye országos első helyre került.
A magyarság térvesztése a megye összes városában tetten érhető. A 134 ezer lakóval rendelkező Marosvásárhelyen már csak 57.532 magyar (42,8 százalék) él a korábbi 70.108-hoz (46,7 százalék) képest. Szászrégenben 28,8 százalékról 24,8-ra, Segesváron 18,4-ről 16,5-re, Dicsőszentmártonban 17,7-ről 14,3-ra, Marosludason 25,2-ről 23,2-re csökkent. A statisztikai hivatal adatai szerint a 2002-ben még a megye legmagyarabb városának számító Szovátán is 90,1-ről 87,6-ra apadt az arány. Hasonló a tendencia a két, nemrég városi rangra emelt településen, Nyárádszeredában és Erdőszentgyörgyön is, ahol 84 százalékról 80,1-re, illetve 75,5 százalékról 73-ra csökkent a magyarság aránya.
A megye legnagyobb községei továbbra is a Marosvásárhellyel összenőtt, vegyes lakosságú Marosszentgyörgy (9304) és Marosszentkirály, melyek létszámuk alapján a 2000 után várossá avanzsált Nyárádtőt (6945), Nagysármást (6942), Nyárádszeredát (5554) és Erdőszentgyörgyöt (5166) is megelőzik.
A magyarság lefele ívelő számarányát kommentálva Brassai Zsombor RMDSZ-elnök érdeklődésünkre úgy vélekedett, hogy ennek kettős magyarázata lehet. Egyrészt a cenzus alatt, a szövetség megyei irodájába érkező számos jelzés, miszerint a számlálóbiztosok hibát hibára halmoznak, arra a következtetésre juttatta az RMDSZ-t, hogy nagyon sok magyart nem vettek nyilvántartásba. Brassai tudomása szerint elsősorban olyan személyekről van szó, akik más városban vagy külföldön folytatják tanulmányaikat. Másrészt a roma lakosság jelentős növekedése is hozzájárul a magyarság számarányainak csökkenéséhez. Az elnök szerint az sem mellékes, hogy az adatok véglegesítése előtt a hatóságok csaknem egymillióval felduzzasztották az ország lakosságát.
Kérdésünkre, hogy a 2000-es polgármester-választáson elveszített Marosvásárhely még visszanyerhető-e a maga 42,8 százalékos magyarságával, Brassai Zsombor határozott igennel válaszolt. „Ha egységes politikai közösségként tekintünk a vásárhelyi magyarságra, akkor minden esélyünk megvan arra, hogy 2016-ban visszanyerjük a várost" – adott hangot derűlátásának az RMDSZ megyei elnöke.
Szucher Ervin
Székelyhon.ro

Népszámlálás: a hargitaiak 85 százaléka magyar
A 2011-es népszámlálás és lakásösszeírás hivatalos adatai szerint Hargita megye lakossága 310 867 fő volt a cenzus időszakában. A magyarság számaránya 85,21 százalék, a románságé pedig 12,96%.
Hargita megyében 310 ezren laknak, 42,6 százalékuk városon
Bemutatták pénteken a 2011-es népszámlálás hivatalos Hargita megyei adatait. Mint kiderült, a két évvel ezelőtt közölt részeredményekkel ellentétben nem 304 765-en laknak a megyében, hanem 6102 személlyel többen. Abos Maria Elena, a Hargita Megyei Statisztikai Hivatal vezetője szerint abból adódik a különbség, hogy az Európai Unió által előírt módszer alapján zajlott a tavalyelőtti összeírás, így nemcsak a számlálóbiztosok által összegyűjtött adatokra támaszkodtak, hanem egyéb, hivatalos regiszterekben összesített adatokat is felhasználtak. Az alább közölt adatok véglegesnek – és hivatalosnak – tekinthetők, és a 2011. október 20-ai helyzetet tükrözik.
Legnépesebb települések
A népszámlálás időszakában Hargita megye lakossága 310 867 főt számlált, közülük 157 295 (50,6 százalék) volt nő. A 2002-es népszámláláshoz képest a megye lakossága 15 355-tel csökkent. A legnépesebb települések: Csíkszereda (38 966 fő), Székelyudvarhely (34 257), Gyergyószentmiklós (18 377). A községek tekintetében a legtöbben Parajdon (6502), Gyergyóremetén (6165), Korondon (6135), Csíkszentdomokoson (6110), a legkevesebben pedig Székelyderzsen (1036) és Kányádon (1193) laknak. A hargitaiak 42,6 százalék városokban él.
Öregedő lakosság
Korcsoportonkénti eloszlás szerint a megye lakosságának 17,07 százaléka 0-14 év közötti, 12,24 százaléka 15-24 éves, 55,28 százaléka 25 és 64 év közötti, 15,41 százaléka pedig betöltötte 65. életévét. A teljes lakosság 1,24 százaléka 85 évnél idősebb. Összehasonlítva a rendszerváltozást követő első, 1992-es összeírás adataival, kitűnik, hogy drasztikusan öregszik a lakosság: 1992-ben a lakosság 37,4%-a volt 24-55 év között, 2001-ben pedig már 42,5%-a. A 75. életévüket betöltők számaránya a következőképpen alakult: 1992-ben 4,36%, 2011-ben pedig 6,42%.
Nemzetiség, anyanyelv, vallás
Mivel a 2011-es összeíráson a nemzetiségről, a felekezeti hovatartozásról és az anyanyelvről nem volt kötelező nyilatkozni, ezért csak azok adatait összesítették, akik válaszoltak az összeírók által feltett három kérdésre.
A nemzetiségi kérdésre 302 435-en válaszoltak, közülük 85,21% magyarnak (257 707), 12,96% románnak (39 196), 1,76% (5326) pedig cigánynak vallotta magát. A 2002-es cenzushoz képest növekedett a roma lakosság aránya (1,18%-ról 1,76%-ra), csökkent viszont a románok számaránya (14,06%-ról 12,96%-ra).
Az anyanyelvre vonatkozó kérdésre 302 448-an válaszoltak, közülük 86,43%-a magyar, 13,15%-a román anyanyelvűnek vallotta magát. A felekezeti hovatartozásról szóló kérdésre 302 144-en válaszoltak: 66,41% római katolikus, 12,71% református, 6,96% unitárius, 12,47 %ortodox, 0,57% Jehova tanúja, 0,27% baptista, 0,19% pünkösdista.
Oktatási szint, külföldön tartózkodás
Hargita megyében 3228 személy írástudatlan. A teljes lakosság 43,94 százaláka alapfokú képzésben részesült, 46,45 százalékának középszintű képesítése van, 9,61 százaléka pedig egyetemet végzett.
3445 olyan személyről tudnak, aki a népszámlálás időpontjában legalább egy esztendeje külföldön tartózkodott.
Kozán István
Székelyhon.ro

Az este, amire örökké emlékezni fogunk
Éppen tíz évvel ezelőtt, az Ezer Székely Leány Napja záró akkordjaként sokunk gyerekkori álma vált valóra a két Somlyó-hegy közötti nyeregben. Ott, ahol akkor már szintén mintegy évtizede gyökeret vert a pünkösdi búcsú, új mérföldkőként elhelyezte magát a történelemben az István, a király csíksomlyói bemutatója.
Tíz év s szinte egy korszak választ el bennünket már ettől az eseménytől. Ami a legtöbb „normális” országban egy egyszerű kulturális rendezvény lett volna, nálunk nem lehetett mindössze ennyi: katarzisszerű, nemzeti identitás-építő, nemzetegyesítő történelmi mérföldkő lett. Az a fajta történelmi esemény, ami referencia a legtöbb egyszerű ember életében: az a fajta hivatkozási pont, mint ami globális viszonylatban mondjuk a szeptember 11-ei terrortámadás: mindenki emlékszik arra, hogy mit csinált éppen akkor, amikor az történt. Csak miközben szeptember 11. a pusztításról, a gyűlöletről, a háborúról szólt, a csíksomlyói István, a király mindennek az ellenkezőjéről: az építkezésről, a szeretetről, a békéről. „Felel” ezért a mű és annak története, az előadás helyszíne, az aktuálpolitikai konjunktúra s nem utolsósorban az a több százezer ember, amelyik röpke két órára összekapaszkodott a rockopera üzenetében, félretéve minden hétköznapi bút, feledve a megpróbáltatásokat. Ma már csak csodálattal adózhatunk az akkori közhangulatnak: magyarok a határ két oldalán mennyire ki voltak éhezve erre az élményre, amelyet aztán mekkora intenzitással éltek, éltünk meg.
Alig tíz év telt el 2003. július 5. óta, s tudjuk: ma már meg sem tudnánk közelíteni az akkori István, a király hatását, sikerét. Ideális pillanat volt, előtte és utána megismételhetetlen. Előtte nem ért meg még rá az idő igazán, utána meg már keresztül is robogott rajta: nem sokkal utána, a 2004. december 5-ei magyarországi népszavazás újabb mérföldkő lett a nemzet történelmében, sajnos ellenkező előjellel.
Mégis: ezek azok az események, a kulturális-politikai referenciák, amelyek a jelenkorban a magyar nemzet identitását építik, ezektől vagyunk mi, magyarként olyanok, amilyenek. Röpke másfél év alatt megmutatta magát az érem mindkét oldala: a nemzeti eufória és a nemzetárulás. Ahogy a somlyói produkció jótékony hatása végigsugárzott a nemzet testén, rögtön volt, aki elrágja a méregkapszulát. Ennek ellenére az István, a király csíksomlyói bemutatója az én generációm meghatározó élménye marad, a december 5-ei keserűség ellenére. Visszagondolva alig néhány hónapunk volt utána arra, hogy megéljük az egységes magyarság illúzióját, amikor már és még nem voltunk felosztva „tápos” és „nem tápos” magyarokra. S a buli – ó, igen, a buli is fantasztikus volt.
Ahogy túltettük magunkat az időjárás szeszélyein, a zuhogó esőn, a viharon, ahogy összegyűlt a tömeg szinte pillanatokkal az előadás előtt, s amilyen fegyelmezetten le tudott vonulni utána a sötétben, a sáros úton, az maga a csoda volt. S amikor felcsendültek a kisgyerekkorunk óta ismerős dallamok, az sem számított, hogy a szervezők a közönség várható létszámát alábecsülve alátervezték a hangosítást: a dalfoszlányokat hiába fújta el a szél, mert a több százezer torok pótolta a hangszórók vézna erejét.
Minden bizonnyal mindenki más és más dolgokra emlékszik vissza arról az estéről, de egy dolog biztos: mindannyian életünk végéig emlékezni fogunk rá. Közös élményünk marad a lelki feltöltődés, a meghatottság, az összetartozás érzése is: bár nem jó kimondani, előfordulhat, hogy soha többé nem lesz, nem lehet épp ilyenben részünk.
Rédai Attila
Székelyhon.ro

Ezerhétszáznál is több volt a székely leány
Július 6-án, szombat délelőtt székely ruhába öltözött Csíkszereda központja, ahol több mint ezer leány és legény ropta a közös táncot a Szabadság téren az Ezer Székely Leány Napja rendezvény nyitányaként. – Nézzenek körbe! Ez, íme, Székelyország! – köszöntötte a jelenlévőket elsőként Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke. – A székely leányok és asszonyok beleszövik lelküket viseletükbe, amelyet felvonultatva, évente egyszer a Boldogságos Szűz Mária elé borulva, mintegy ősi áldozatként felmutatnak. A népviselet tartást ad annak, aki ma viseli, de nemcsak tartást, hanem különleges ünnepi hangulatot is. Méltán lehetünk mi magunk is büszkék a fekete-pirosra, hiszen van múltunk, amelyre jövőt építsünk. És van ezer székely leány, reméljük, még több is, akik életadók, akik közösségünket éltetik – méltatta a résztvevőket Tamás Sándor.
Másodikként Borboly Csaba, a Csík Területi RMDSZ elnöke köszöntötte az egybegyűlteket. Kijelentette: vannak értékeink, amelyekre büszkék lehetünk, és ezek egyik gyűjtőeseménye az Ezer Székely Leány találkozó. – A magyar történelem folyamán mindig nagy szerepük volt az anyáknak, a lányoknak. Nem véletlen, Domokos Pál Péter arra gondolt, hogy egy tisztább, egy hittel telítettebb világért száll harcba, és megszervezi az Ezer Székely Leány találkozót. Azóta évről évre ezeknek a találkozóknak mindig megvolt az aktuális üzenetük. 2013-ban az az üzenete, hogy csak összefogással tudunk megmaradni, amelyben hatalmas szerepük van az édesanyáknak, hisz minden családban a békességet, a szeretetet, az egymásra figyelést elsősorban az édesanyák, a lányok tudják biztosítani. A lányoknak, édesanyáknak egy szebb jövő megvalósításában is nagy szerepük van, akárcsak abban, hogy magyar magyar ellen ne harcoljon. Dolgozzunk azért, hogy ne tudjanak minket beolvasztani, azért, hogy együtt menjünk előre, dolgozzunk összefogásban! – szólította fel a jelenlévőket Borboly Csaba.
A közös tánc után lovakkal, szekerekkel, hintókkal vonultak a résztvevők a kegytemplomba, ahol Urbán Erik ferences testvér celebrálta a szentmisét. Szentbeszédében a találkozó jelmondatára hívta fel a figyelmet, vagyis arra, hogy hitében erős, erkölcsében tiszta és önazonosságában szilárd ifjúságot akarunk. Elmondta, a Jóisten ide teremtett minket, ide álmodott meg, és itt van feladata mindannyiunknak.
A szentmise után a csíksomlyói Nyeregben folytatódott a találkozó programja, ahol házigazdaként Császár Attila, Csíkrákos polgármestere és Ráduly Róbert Kálmán, Csíkszereda polgármestere köszöntötte a résztvevőket, majd átvette a főszerepet a tánc, elkezdődött a hagyományőrző csoportok fellépése. A Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes 15 órától adta elő gálaműsorát, a János vitézt. A darab végén a Tündérországban játszódó táncba meghívtak minden jelenlevőt, ezután pedig elkészítették a már hagyományos közös fotót, majd folytatódott a hagyományőrző néptánccsoportok fellépése.
A rendezvény ideje alatt most is volt kézműves-kiállítás és -vásár, amelyen több mint 60 kiállító szebbnél szebb terméke közül válogathattak az érdeklődők.
Az idei találkozón 1726 népviseletbe öltözött leány és 826 legény vett részt, a legtöbben, 185-en Csíkszentsimonból érkeztek, így ők vehették át az esketőszékeket, és ők lesznek a 2014-es találkozó házigazdái.
Erdély.ma

X. Partiumi Írótábor Nagyváradon
Hagyomány, haladás, megmaradás címmel a hétvégén, 2013. július 4–6. között a Partiumi Magyar Művelődési Céh és a Partiumi Írótábor Egyesület tizedik alkalommal szervezett írótábort Nagyváradon. A jubileumi rendezvény középpontjában az 1943-ban Balatonszárszón zajlott írótalálkozó és konferencia volt, amely a magyar társadalom és gazdaság a második világégéssel összefüggő kérdéseinek megvitatását szorgalmazta.
A X. Partiumi Írótábor keretében mintegy húsz meghívott előadó értekezett, köztük Tőkés László európai parlamenti képviselő, az írótábor állandó vendége és támogatója. A zárónapon elhangzó, Szárszó – múlt, jelen, jövendő című előadásának elején az egyház szerepvállalását emelte ki a balatonszárszói írótalálkozó megszervezésében. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület előző püspöke rámutatott azokra a társadalmi folyamatokra, amelyek a 40-es évek elején, egy vesztett háború fenyegetettségében bontakoztak ki, és amelyek a szárszói konferencia legfőbb kérdéseit vetették fel. Az akkori események felidézése után, a jelenhez érkezve Tőkés László kifejtette: „az önálló magyar utat kell válasszuk és azt kövessük”. Kis-magyarországi vonatkozásban ez azt jelenti, hogy „az egyneműsítő politikák ellen fel kell lépni, és a szabad, egyesült Európa megszorító keretei között, a totalitárius vagy globalista rendszerekkel szemben a magyar út megtalálására kell törekednünk.”
A balatonszárszói konferencia Erdélyre vonatkozó, máig érvényes üzenetének megfogalmazásakor Tőkés László Németh László szárszói beszédét idézte, aki az úgynevezett népi írók politikai irányának, a jobboldallal és baloldallal szemben kialakult „harmadik oldalnak” a híve volt. Németh László elhíresült kérdésfelvetését – „Nem lehetne Új-Guinea a pápuáké?” – utalva az Európai Parlamenti képviselő feltette a kérdést: „nem lehetne Erdély az erdélyieké?”. Meggyőződése szerint Erdély népe egész történelme során ilyen önálló gondolkodásról tett tanúbizonyságot. Előadásának utolsó részében Tőkés László az aggasztó népszámlálási adatok tükrében jövőbemutató következtetéseket vont le. A „vértelen pusztulásnak” vagy „önkéntes Trianonnak” is nevezett fogyatkozásunkat tekintve az EP-képviselő felhívta a figyelmet: ezt a folyamatot sem prédikációval, sem szavalatokkal nem tudjuk megállítani. Önvizsgálatot kell tartanunk, hogy mekkora a felelősségünk a zuhanó mértékű apadásban. A civil szféra, az egyház és a politikum együtt kell gondolkozzon a folyamat megállítása érdekében, úgy ahogy ezt tették elődeink 1943-ban Balatonszárszón. „Kövessük a szárszói példát, keressük az egyházi, politikai és nemzeti ökuménia útját” – hangsúlyozta Tőkés László.
Az írótábor zárónapján díjátadásra is sor került: idén Mezey Katalin budapesti prózaíró, költő, a legendás Kilencek költőcsoport tagja vehette át Tőkés Lászlótól a Partiumi Írótábor díját. A díjazottat Ködöböcz Gábor irodalomtörténész méltatta. A találkozó főszervezője, Barabás Zoltán nagyváradi költő, a Partiumi Írótábor Egyesület elnöke azzal a reménnyel zárta a háromnapos, programgazdag tanácskozást, hogy jövőre ugyanilyen szép számban vesznek majd részt a magyar irodalom jeles képviselői a soron következő írótáborban.
Erdély.ma

Lőporszagú hasonmás kiadvány
Nagyvárad- A Partiumi Keresztény Egyetem és a Partium Kiadó szervezésében pénteken délután rendhagyó könyvbemutatót tartottak a várban, Szalárdi János emlékiratának hasonmás kiadását ismertették.
Az alkalomhoz illő helyszínen és környezetben, jelentős érdeklődés mellett, a nagyváradi várban mutatták be azt a „Várad Várának az Pogány Török által megh szállásárul…” című hasonmás kötetet, mely Szalárdi János krónikás emlékiratát tartalmazza Várad 1660. évi veszedelméről. A kiadvány Balla Tünde és Lakatos Attila szerkesztésében, az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) és a Partium Kiadó közös gondozásában jelent meg.
Az egybegyűlteket – köztük magyarországi vendégeket – János-Szatmári Szabolcs, a Partiumi Keresztény Egyetem rektora üdvözölte, külön köszönetet mondva Boka László docensnek, az OSZK tudományos igazgatójának a könyvkiadás folyamata során nyújtott segítségéért, valamint a Lakatos-Balla házaspárnak. Felszólalásában Boka László hangsúlyozta: társkiadó a Magyar Nemzeti Könyvtár, és az OSZK őrzi azt a sokak számára eddig ismeretlen, 1662-ből származó kéziratot, melynek hasonmását az olvasók kézbe vehetik. Szalárdi János tulajdonképpen Várad fénykorának a hanyatlását örökítette meg, hiszen az 1660 utáni török hódoltság során a várat kivéve a településen minden elpusztult, ami addig értékes volt a középkorban, így amit ma látunk, már az 1692 utáni újjáépítés eredménye. Arra hívta fel ugyanakkor a figyelmet: a faximilét emellett két remekül felkészült szakember, Balla Tünde és Lakatos Attila tanulmánya, valamint a könyvészet egészíti ki.
Ezután Balla Tünde felidézte, hogy a kilencvenes években, miután a katonaság kivonult az erődítményből, milyen gyakran felkereste, és a gyomok közt járva, hogyan képzelődött arról: milyen lehetett fénykorában a vár, például Szent László idején, vagy később, amikor zarándokhellyé vált. Hangsúlyozta: a kézirat tulajdonképpen felvezeti a Siralmas magyar krónikát, és „még lőporszaga van”, szinte érződik a vér és a széttépődött testek szaga.
Ének és szöveg
Miután az elesett félezer hős várvédő emlékére gyertyát gyújtott Balla Tünde, Lakatos Attila beszélt a tárgyalt korról úgy, hogy a történelemleckét időnként megszakítva, illetve alátámasztva Hunyadi István színművész, a Szigligeti Színház tagja olvasott fel a kéziratból, Zsikó Zoltán, a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem hallgatója pedig korabeli históriás énekeket adott elő. Az emlékezés során szóba került például az a szomorú tény, hogy az ostrom alatt a várvédők kénytelenek voltak felgyújtani saját kezükkel szeretett városukat, de ugyanígy a várba való bezárkózás, a hitlevélről való tárgyalás, a lőporraktár felrobbanása, az asszonyok helytállása vagy a gyalogsági roham is úgymond megelevenedett. Ezután levetítették a váradi vár történetét és egykori kincseit bemutató, Felix Terra. A nagyváradi vár története című dokumentumfilmet, Balla Tünde, Lakatos Attila és Villányi Zoltán alkotását.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

Kémenes Lóránt: amit Türben teszünk, azt az összmagyarságért tesszük
A hétvégén adták át a Jakab Antal-emlékdíjat a Keresztény Kör szervezésében Gyergyóditróban. A Jakab Antal-emlékdíjat évente egy alkalommal, a néhai főpásztor életének valamely jelentős dátumához kapcsolódva adják át, kerek évfordulók esztendeiben pedig két vagy három személynek, vagy közösségnek is adományoznak díjat.
Idén az emlékdíjat Jakab Antal pappá szentelésére és első szentmiséjére emlékezve adták át. A Jakab Antal-emlékdíj 2013-as papi díjazottja főtisztelendő Kémenes Lóránt Zoltán türi plébános, a Jakab Antal-emlékdíj 2013-as világi díjazottja pedig Dr. Puskás Károly gyergyóditrói főorvos.
A gyergyóditrói rendezvényen jelen volt Tóth Béla, a Marosvásárhelyi Rádió munkatársa is, aki előbb az egyik házigazdával, és egyben a díj egyik alapító elnökével, Varga Gabriella íróval, újságíróval beszélgetett.
Az alapító elnök az idei díjátadás sajátosságának tartja, hogy az eseményt összekapcsolták a ditrói templom felszentelésének századik évfordulójával, így hajtottak fejet a ditrói templom és a ditróiak előtt.
Kémenes Lóránt Zoltán türi plébános a mikrofon előtt elmondta, hogy érzi a díj súlyát, ami egy szívmunka az összmagyarságért, mert nincs külön erdélyi, magyarországi, vagy délvidéki magyarság, hanem csak egyetlen magyarság van. Amit Türben teszünk, azt a Budapestért, Komáromért, Kassáért, Kolozsvárért is tesszük, hangsúlyozta a Kémenes Lóránt. A valóság szintjén hiszek az álmokban, mert ezek az álmok a Jóisten elfeledett nyelvezetét próbálják visszahozni, magyarázta a türi római katolikus plébános.
A gyergyóditrói rendezvényt megtisztelte jelenlétével Magyaroszág bukaresti nagykövete, Füzes Oszkár is. A nagykövet elmondta, hogy mindkét díjazottat ismeri, mindkettőről nagyon sokat hallott és mindkettő munkásságát és helytállását elismerő szavakkal méltatta.
Erdély.ma

Pályázati lehetőségek, uniós tervek
Önkormányzati vezetőkkel és szakértőkkel találkozott Sógor Csaba EP- képviselő
Önkormányzati vezetőkkel, tanácsosokkal és közalkalmazottakkal találkozott Sógor Csaba Gyergyóremetén. A helyi önkormányzat szervezésében megtartott péntek délutáni beszélgetésen jelen volt Moldován József parlamenti képviselő és Veres-Nagy Tímea, a PONT csoport pályázati szakértője is.
Sógor Csaba RMDSZ-es európai parlamenti képviselő szerint az Európai Unióban jelenleg számos olyan téma van, amelyről nekünk, erdélyi magyaroknak is gondolkodni kell. Az egyik legfontosabb a 2014–2020-as keretköltségvetés, amely az EU új prioritásai mentén biztosít lehívható európai forrásokat. A foglalkoztatás növelése, a kutatás és innováció fejlesztése, az energiahatékonyság, az oktatás, valamint a szegénység és társadalmi kirekesztettség elleni harc az Európa 2020 stratégia fő irányelvei. A találkozó résztvevői ezek mentén a kérdések mentén fejtették ki véleményüket.
Veres-Nagy Tímea, a PONT csoport pályázati szakértője aktuális pályázati lehetőségekre hívta fel a figyelmet. Mint mondta, önkormányzatok számára a gazdasági versenyképesség növelésének céljából inkubátorházak létrehozására, értékesítési láncok összehozására is vannak kiírások. A Regionális Operatív Program 5.2-es tengelyén turisztikai objektumok, természeti örökségek fejlesztésére lehet pályázni. Emellett pedig 2013 végéig belső menedzsment fejlesztésére egy német támogatási program is lehetőséget nyújt, amelynek keretében a pályázó önkormányzatoknak lehetőségük van német szakemberekkel tapasztalatot cserélni a hivatali menedzsment témában. A pályázati szakértő a Europe for Citizens Programot is megemlítette, amely testvérvárosi kapcsolatok ápolására biztosít európai forrásokat, az érdeklődők ennek keretében szeptemberig adhatják le pályázataikat.
Moldován József RMDSZ-es parlamenti képviselő a 2014–2020-as keretköltségvetés kapcsán elmondta, bár csökkennek az infrastrukturális beruházásokra előirányzott összegek, a vidékfejlesztési és mezőgazdasági tengelyeken erre továbbra is lesz európai pénzforrás. A képviselő úgy véli, az elkövetkezendő időszakban a közhivatalok főként olyan pályázatokat kellene kezdeményezzenek, amelyekkel munkahelyeket tudnak teremteni. Sógor Csaba hozzátette, ezzel párhuzamosan a munkaerő fejlesztésére is szükség van, mert szakképzett munkaerő nélkül a fejlesztés is nehezebb. Az EP-képviselő a kisvállalkozások létrehozását, a fiatal vállalkozók támogatását kiemelt jelentőségűnek tartja, hiszen, mint mondta, Kelet- Közép-Európa egyik nagy problémája az is, hogy az elmúlt évek során 7 millió ember nyugatra vándorolt, ott dolgozik, ott alapít családot és ott fizeti az adót. – Az fogja eldönteni a jövőnket, hogy mit tudunk tenni ennek a jelenségnek a visszaszorítása érdekében, hogyan tudjuk a kivándorlást megakadályozni – emelte ki Sógor Csaba.
Az EP-képviselő Gyergyóremete önkormányzatát pozitív példaként említette, amely számos pályázatot valósított meg, valamint közösségfejlesztő programokat bonyolít. Az előadók egyetértettek abban, hogy a civil szféra szerepe egy-egy közösség életében elengedhetetlen fontosságú. – Európának erősebbek azok a régiói, ahol erős a civil társadalom is – zárta Sógor Csaba EP-képviselő.
Népújság (Marosvásárhely)

Vasvári Pál emlékét éltetik tovább Körösfőn
Tizenkilencedik alkalommal szervezett Vasvári Pál-emléknapokat a Körösfői Rákóczi Kultúregylet és a Rákóczi Szövetség Kalotaszegi helyi szervezete a hétvégén, amelyre minden évben szívesen járnak vissza a magyarországi, Vasvári Pál szellemiségét magukénak valló szervezetek képviselői, akárcsak a helyi és környékbeli lakosság. A kétnapos rendezvénysorozat szerves része a Rákóczi Szabadcsapat útvonalának követése, a szabadságharcos halálának helyszínén – a Vasvári Havason – való megemlékezés, az Erdélyi Kárpát-Egyesület (EKE) és a Nyírvasvári önkormányzat által szervezett biciklis teljesítmény- és emléktúra, a magyarországi és helyi résztvevők gálaműsora, a szombat esti fáklyás felvonulás, valamint a vasárnapi ünnepi istentiszteletet követő díjkiosztás és a koszorúzási ünnepség a templomdomb alatti Vasvári-kopjafánál.
Az előző évekhez hasonlóan szombaton Vasvári Pál nyomában jártak a Körösfőre érkezett vendégek – fiatalok, idősebbek egyaránt –, amelynek végállomásánál, a Vasvári Havason emlékeztek meg a szabadságharcos őrnagyról, aki az ottani csatában vesztette életét. Ugyancsak a Vasvári Pál-emléknapok jól megszokott programpontja az EKE és a Nyírvasvári önkormányzat által szervezett biciklitúra, amelynek résztvevőit szombaton délután a körösfői Vasvári-emlékoszlopnál fogadják évről évre.
Két keréken Vasvári nyomában
Tóth Zoltán nyírvasvári polgármestertől megtudtuk, hogy harmadik alkalommal szerveztek biciklis emléktúrát, de először fordult elő, hogy két nap alatt tekerték le a távot. – Már februárban meghirdetjük a Vasvári kerékpáros körversenyt, amely március 15-én zajlik, és amelynek díjazottjai részt vehetnek ezen a teljesítmény- és emléktúrán – beszélt az előkészületekről a polgármester. A helyi versenyzők hét korcsoportban indulhatnak a nyírvasvári versenyen, a 16–45 év közötti korosztály legjobbjaival pedig Körösfőre indulnak. – A 245 kilométeres távot most két napra osztottuk, tartottunk egy éjszakai pihenőt Krasznán, majd a tíztagú bicikliscsapattal onnan indultunk tovább két körösfői és három krasznai túrázóval kiegészülve – mondta a polgármester.
Nemcsak a biciklitúrának, hanem az esti gálaműsornak és tábortűzzel záródó fáklyás menetnek is hagyománya van a körösfői Vasvári Pál-emléknapokon. Szombaton a helyi művelődési házban a Sárospataki Táncművészeti Iskola diákjainak műsorát tekinthette meg a szép számban összegyűlt közönség, utána pedig a helyi Budai Evelin, valamint Péntek Zsuzsa és zenekarának fellépése kínált könnyed hétvégi kikapcsolódást. De még mindig nem ért véget a programsorozat, hiszen a malomdombra való fáklyás felvonulás, tábortűz és bál zárta a napot.
Alternatív történelemóra az emlékszobában
Vasárnap reggel alternatív történelemóra helyszíne volt a Vasvári Pál Emlékház, amely évente kíváncsi látogatók tucatjait vonzza ilyenkor. Ez most sem történt másképp, és Péntek László, a Rákóczi Kultúregylet elnöke fáradhatatlanul mesélte Vasvári Pál történetét kicsiknek-nagyoknak. – Idén az emlékszoba gyűjteménye kiegészült egy 1926-os eredeti fényképpel, amely Prohászka Ottokár püspököt ábrázolja, amint felavatja Vasvári Pál emléktábláját a budapesti Nemzeti Múzeum lépcsőjén, valamint a Rákóczi Szabadcsapat beköttetett jegyzékével – mesélte a büszke elnök, majd bemutatta a Vasvári Pál halálának körülményeit ábrázoló makettet, amely mesterien kidolgozott ólomkatonáival különösen a gyermekek fantáziavilágát indítja be.
Ugyancsak az emlékszobában tett látogatáskor derült fény a Kultúregylet elnökének régóta dédelgetett álmára: jó lenne, ha Budapesten egész alakos szobor őrizné Vasvári Pál emlékét. – Az ideális helyszín a Magyar Nemzeti Múzeum kertje lenne, de egyelőre még csak addig jutottunk, hogy ki kell jelölni a szobor számára legalkalmasabb helyszínt – mondta Péntek.
A körösfői református templom ünnepi istentiszteletét követően a Vasvári-kopjafánál folytatódott a tiszteletadás. Antal János helyi polgármester beszédében hangsúlyozta: hivatásos forradalmárnak nem lehet születni. – Hivatásos forradalmárrá csak az válhat, aki végigjárta a társadalmi tapasztalás és az osztályok harcának iskoláját. Vasvári Pál kijárta ezt az iskolát, ezért válhatott a nép felszabadulásáért küzdő hivatásos forradalmárok ragyogó mintaképévé – hangzott a méltatás. – Megvan minden okunk rá, hogy büszkék legyünk népünk azon fiaira, akik hangosan kimondták és tettre váltották a jelszót, hogy a magyarnak a haladásban élen járó népek között van a helye – zárta beszédét az elöljáró.
Miniatűr kopjafa elismerésül
Évről évre Vasvári-díjjal ismerik el azok munkáját, akik a Vasvári-kultusz megteremtéséért, a szabadságharcos emlékének ápolásáért fáradoznak, amelyet a templomdomb alatti kopjafa tövében adnak át. A kopjafa kicsinyített mását és oklevelet idén Péntek Tihamér Sándor az RMDSZ Körösfő községi szervezetének titkára, Szomor Ferenc a Rákóczi Szövetség Szigetvári Szervezetének alapító tagja, valamint Lévai István Zoltán Budapest XVIII. kerületének alpolgármestere nevében Bauer Ferenc, a Vasvári Pál Polgári Egyesület alapító tagja vette át. Koszorúval tisztelegtek a forradalmár emléke előtt a tiszavasvári, a nyírvasvári, a hetényi, a pestszentimrei és a körösfői önkormányzat, a Kolozs megyei, a kalotaszentkirályi, a körösfői RMDSZ, a Kolozs Megyei Tanács, a Határon Túli Magyar Emlékhelyekért Alapítvány, a tiszavasvári Vasvári Pál Társaság, a Sárospataki Táncművészeti Iskola, a körösfői református egyházközség, a Magyarok Világszövetsége és a tiszavasvári Rákóczi Szövetség, a nyírvasvári Vasváriak Vasváriért Egyesület, a pestszentimrei Vasvári Pál Polgári Egyesület, valamint a körösfői Rákóczi Kultúregylet képviselői.
– Idén is nagyon örültem annak, hogy a biciklitúrások a hosszú út ellenére épen-egészségesen célba értek, örültem, hogy a csata helyszínén, a tónál minden rendben ment és annak is, hogy a vendégek jól érezték magukat. Ha összeszámolom, akkor 30-40 magyarországi település képviselőit sikerült összegyűjteni a rendezvényre: önkormányzati vezetőket, kulturális szervezeteknek a vezetőit és régi barátainkat – értékelte a rendezvényt Péntek László.
A helyiek kis létszámát illetően a kultúregylet elnöke politikai jellegű nézetkülönbségekre hivatkozott, bár ezt a hozzáállást nem tartotta helyesnek. – Sajnos ilyenkor látható még inkább, hogy két pártra szakadt a falu, hiszen az Erdélyi Magyar Néppárt képviselői nem jöttek el a rendezvényre, hiába hívtuk meg a tanácsosokat személyesen is. De ez nem riaszt el bennünket, mert mindig is hangsúlyoztam, hogy ha tíz embernek is, de megszervezzük az emléknapokat – magyarázta Péntek, akitől azt is megtudtuk, hogy a helyi önkormányzat 5000 lejjel, a Budapesti Rákóczi Szövetség pedig 100 ezer forinttal támogatta az emléknapokat, amely egy nemzetközi tábor zárórendezvénye is volt.
Szabadság (Kolozsvár)

Csökkenő közösségek a Székelyföldön és Partiumban
A Székelyföldön és a Partiumban egyaránt csökkent a magyarság száma a 2011-es népszámlálás végleges adatai szerint.
Kizárja a csalás lehetőségét a végleges népszámlálási adatok kapcsán Lőrinczi Ferenc, a Kovászna megyei statisztikai hivatal munkatársa, aki szerint a személyi számok használata ezt nem teszi lehetővé. Mint arról beszámoltunk, a csütörtökön bemutatott, végleges népszámlálási eredményeket számos szakember megkérdőjelezte, úgy vélve, gyanúra ad okot az a tény, hogy a februári részleges adatokhoz képest 1,1 millióval nőtt a lakosság száma, meghaladva a 20 milliós lélektani határt.
Lőrinczi Ferenc a Krónikának elmondta, a 2011 októberi népszámlálási adatokat kiegészítették, az otthon talált és nyilvántartásba vett személyek számához hozzáadták azokat, akikre úgy bukkantak rá, hogy a lakossági nyilvántartó passzív adatbázisát összevetették a pénzügy, az egészségügy, a nyugdíjpénztár és a munkaügy aktív adatbázisaival. A személyi számok alapján országos szinten közel 1,2 millióval nőtt ily módon a lakosság száma, magyarázta az illetékes. Lőrinczi Ferenc arra is rámutatott, hogy a nemzetiségek százalékarányát nem a végleges, már kiegészített adatból számolják, csak azokat veszik figyelembe, akik a számlálóbiztosnak nyilatkoztak nemzetiségükről.
A végleges adatok szerint Kovászna megyében a lakosság 73,7 százaléka magyar nemzetiségűnek vallotta magát, 22,1 százalék a román és 4,1 a roma nemzetiségűek aránya. Illés Andrea, a megyei statisztikai hivatal igazgatója elmondta, a 2002-es cenzus adataihoz viszonyítva 0,1 százalékkal csökkent a magyarok, valamint 1,2 százalékkal a románok aránya, viszont másfélszeresére nőtt a romáké. Ezek 75,3 százaléka magyar ajkú, míg 24,6 százalék azt vallotta, román az anyanyelve, mindössze 0,3 százalékuk beszéli a romani nyelvet.
Kevesebb városlakó Háromszéken
A két népszámlálás között 5,5 százalékkal, 12 270 személlyel csökkent a megye lakossága. Kovászna megye a 2011 októberi népszámlálás idején 210 177 stabil lakossal rendelkezett, a lakosság 50,8 százaléka nő, közölték pénteken a megyei statisztikai hivatal munkatársai. Továbbra is Kovászna az ország legkisebb megyéje, a térség legnagyobb városa Sepsiszentgyörgy 56 006 lakossal, Kézdivásárhely 18 491, Kovászna 10 114, Barót 8672, míg Bodzaforduló 7528 lakossal rendelkezik.
A községek közül Zágon a legnagyobb 5282 lakossal, a legkisebb Dálnok, ahol 957-en laknak. Illés Andrea arra hívta fel a figyelmet, hogy a két népszámlálás között megfordult a városon és falvakon lakók aránya, 2002-ben a háromszékiek 49,7 százaléka lakott vidéken, 2011-ben már 52 százalékuk élt falun. A népességfogyás leginkább városon érhető tetten, a romák által lakott falvakban, valamint a városokhoz közeli településeken nőtt a lakosság száma, így például növekedés észlelhető Előpatakon, Árkoson, Bölönben, Hídvégen és Illyefalván is.
A cenzus során az is kiderült, hogy elöregedőben a megye lakossága: több mint felét a 25 és 64 év közöttiek teszik ki, a kiskorúak (0–14 év közöttiek) aránya 17,5 százalék, a fiataloké (15–24 év) 12 százalék. A népszámlálás adatai szerint a háromszékiek 46,2 százaléka házas, de szinte ugyanekkora (41%) azok száma, akik soha nem éltek házasságban, több mint tízezren élnek élettársi kapcsolatban.
Több a roma Hargita megyében
Nőtt a lakosság száma Hargita megyében a 2011-es népszámlálás végleges adatai szerint, a magyarság számaránya 85,21, a románságé 12,96 százalék. Abos Maria Elena, a Hargita megyei statisztikai hivatal vezetője pénteken elmondta, a népszámlálás időszakában a megye lakossága 310 867 főt számlált, közülük 157 295 (50,6%) volt nő. A 2002-es cenzushoz képest a megye lakossága 15 355-tel csökkent.
A legnépesebb települések: Csíkszereda (38 966 fő), Székelyudvarhely (34 257), Gyergyószentmiklós (18 377). A községek közül a legtöbben Parajdon (6502), Gyergyóremetén (6165), Korondon (6135), Csíkszentdomokoson (6110), a legkevesebben Székelyderzsen (1036) és Kányádon (1193) laknak. A hargitaiak 42,6 százaléka városon él. Korcsoportonkénti eloszlás szerint a megye lakosságának 17,07 százaléka 0–14 év közötti, 12,24 százaléka 15–24 éves, 55,28 százaléka 25 és 64 év közötti, 15,41 százaléka pedig betöltötte 65. életévét.
A nemzetiségre vonatkozó kérdésre 302 435-en válaszoltak, közülük 85,21 százalék magyarnak (257 707), 12,96 százalék románnak (39 196), 1,76 százalék (5326) cigánynak vallotta magát. A 2002-es cenzushoz képest növekedett a roma lakosság aránya (1,18%-ról 1,76%-ra), csökkent viszont a románok számaránya (14,06%-ról 12,96%-ra). Az anyanyelvre vonatkozó kérdésre 302 448-an válaszoltak, közülük 86,43 százalék magyar, 13,15 román anyanyelvűnek vallotta magát.
Magyar térvesztés Maros megyében
A statisztikai adatok szerint 1990 után Maros megye lakossága népszámlálásonként 30–30 ezerrel csökkent. Míg az 1992-es cenzus alkalmával 610 ezren lakták a megyét, 2002-ben már csak 580 ezren éltek a térségben, 2011-re ez a szám 550 ezerre apadt. A megyében nemcsak a magyarság száma, de az aránya is csökkent a 2002-es népszámlálás adataihoz képest. Míg egy évtizeddel korábban a lakosság 39,3 százaléka vallotta magát magyarnak, jelenleg mindössze 38,1 százaléka mondta magát annak.
Hasonló helyzetben van a térség románsága is, amely 53,3 százalékról 52,6 százalékra apadt. Míg a valamikor jelentős szász és zsidó lakossággal rendelkező megyében már csak 1478-an (0,3 százalék) jelölték meg nemzetiségükként a németet és 86-on zsidót, a cigányság közel 47 ezerre gyarapodott, ami arányaiban is szinte két százalékkal több a 2002-ben regisztrált adatokhoz képest. A roma lakosság aránya a két népszámlálás között 7 százalékról 8,9-re nőtt, ezzel Maros megye országos első helyre került.
A magyarság térvesztése a megye összes városában tetten érhető. A 134 ezer lakóval rendelkező Marosvásárhelyen már csak 57 532 magyar (42,8 százalék) él a korábbi 70 108-hoz (46,7 százalék) képest. Szászrégenben 28,8 százalékról 24,8-ra, Segesváron 18,4-ről 16,5-re, Dicsőszentmártonban 17,7-ről 14,3-ra, Marosludason 25,2-ről 23,2-re csökkent a magyarok száma.
A statisztikai hivatal adatai szerint a 2002-ben még a megye legmagyarabb városának számító Szovátán is 90,1-ről 87,6-ra apadt a magyar közösség. Hasonló a tendencia Nyárádszeredában és Erdőszentgyörgyön is, ahol 84 százalékról 80,1-re, illetve 75,5 százalékról 73-ra csökkent a magyarság aránya. A megye legnagyobb községei továbbra is a Marosvásárhellyel összenőtt, vegyes lakosságú Marosszentgyörgy (9304) és Marosszentkirály, melyek létszámuk alapján a 2000 után várossá avanzsált Nyárádtőt (6945), Nagysármást (6942), Nyárádszeredát (5554) és Erdőszentgyörgyöt (5166) is megelőzik.
A magyarság számának csökkenését kommentálva Brassai Zsombor megyei RMDSZ-elnök a Krónikának úgy vélekedett, hogy ennek kettős magyarázata lehet. Egyrészt a cenzus alatt, a szövetség megyei irodájába érkező számos panasz arra a következtetésre juttatta az RMDSZ-t, hogy nagyon sok magyart nem vettek nyilvántartásba. Brassai tudomása szerint elsősorban olyan személyekről van szó, akik más városban vagy külföldön folytatják tanulmányaikat. Másrészt a roma lakosság jelentős növekedése is hozzájárul a magyarság számarányainak csökkenéséhez.
Az elnök szerint az sem mellékes, hogy az adatok véglegesítése előtt a hatóságok csaknem egymillióval felduzzasztották az ország lakosságát. Kérdésünkre, hogy a 2000-es választáson elveszített marosvásárhelyi polgármesteri szék még visszanyerhető-e a 42,8 százalékos aránnyal, Brassai határozott igennel válaszolt. „Ha egységes politikai közösségként tekintünk a vásárhelyi magyarságra, akkor minden esélyünk megvan arra, hogy 2016-ban visszanyerjük a várost" – adott hangot derűlátásának az RMDSZ megyei elnöke.
Több a magyar Szatmár megyében
Közel 23 ezerrel csökkent Szatmár megye lakossága is az elmúlt tíz év során. A magyarok és a románok részaránya picit csökkent, a romáké emelkedett. A 2011-es népszámlálás végleges eredményei szerint a megyében 188 200 román, 112 600 magyar, 17 400 roma és 5 ezer német él. A románság aránya a tíz évvel korábbi népszámlálás eredményeit alapul véve 58,8 százalékról 57,9-re, a magyarságé 35,2 százalékról 34,7-re esett vissza, míg a romáké 3,7 százalékról 5,4-re emelkedett.
Ezzel párhuzamosan megnőtt a magyar anyanyelvűek aránya – a korábbi 39,1 százalék helyett most a megye lakosságának 40 százaléka nyilatkozta, hogy magyar az anyanyelve. A román ajkúak körében viszont csökkenés érhető tetten, arányuk tíz év alatt 59,4 százalékról 55,4-re esett. A városon élők 45,6 százalékot tesznek ki. A 24 éven aluliak aránya megközelítőleg 30, a 65 éven felülieké 14,3 százalék.
Nagyobb léptékben mérve a hivatalos adatok szerint a megye lakossága 1992 óta folyamatosan csökken, akkor több mint 400 ezer főt számláltak össze, tíz évvel később pedig 367 ezerre tették a létszámot. A mérések alapján elmondható, hogy jelenleg a népsűrűség megközelítőleg az 1956-os szinten van. A tavaly közzétett előzetes adatok körülbelül 329 ezres létszámot vetítettek elő, a végleges eredmények szerint viszont ennél 15 ezerrel vannak többen a szatmáriak, azaz 344 360-an lakják a megyét.
Szatmárnémetiben 35 441-en vallották magukat magyarnak, ami a 102 411 fős összlakosság 34,6 százaléka, Nagykárolyban a 21 112 lakosból 10 950 személy, azaz 51,8 százalék nyilatkozta azt, hogy magyar nemzetiségű. Tasnádon ez az arány 34,7 százalékos (8 631 fő az összlakosság), Sárközújlakon pedig 59,5 százalék (6 773-an lakják a kisvárost). A megyében a statisztika szerint az etnikai és a vallási hovatartozásáról közel 20 000 ember nem nyilatkozott, ezek túlnyomó többsége a megyeszékhelyen él – Szatmárnémetibe közel 18 800-ra tehető azok száma, akik nem diktálták be ezeket az adatokat.
Növekvő arányok Biharban
Arányaiban ugyan nőtt a magyar lakosság a románhoz képest Bihar megyében, de a száma csökkent a 2002-es adatokhoz viszonyítva: miközben több mint egy évtizeddel ezelőtt még 155 828 főt számláltak, addig a legutóbbi népszámláláson csupán 138 213-an vallották magukat magyar nemzetiségűnek. Azonban a román nemzetiségűek 404 468 főről 366 245 főre történt visszaesésével kiegyenlítődtek az arányok.
„Nagyon fontos, hogy arányaiban sikerült megállítani a csökkenést" – jelezte lapunknak Szabó Ödön, az RMDSZ megyei ügyvezető elnöke, aki ezt részben azzal magyarázza, hogy az elmúlt évtized második felében erőteljesebben megindult a románok migrációja, miközben Magyarország gazdasági ereje csökkent, így kevésbé vonzotta át a helyi magyarságot. Az aránynövekedést azzal is indokolja, hogy az elmúlt évtized kisebbségi szempontból sokkal nyugodtabb, konfliktusmentesebb volt, mint az azt megelőző, javult a romániai magyarság helyzete. „Reméljük, most, hogy megállt a százalékos fogyás, vissza is lehet azt fordítani" – mondta a képviselő, aki a gyerekvállalás ösztönzésében és támogatásában látja a megoldást. Példaként a Németországból származó családtípusú adózási modellt említette.
A magyarság csökkenése leginkább Nagyváradon érzékelhető, ahol 45 305 személy vallotta magát magyar nemzetiségűnek, ez kétszázalékos visszaesést jelent a 2002-ben jegyzett 27 százalékhoz képest. Szabó Ödön szerint ez részben a vegyes-házasságokkal és az erőteljesebb migrációval magyarázható, de az is közrejátszhatott benne, hogy az elmúlt évtizedben a megyeszékhelyről többen vidékre költöztek. Nagyszalontán 2002-ben 10 335 magyart számláltak, most 9868-an vannak, Érmihályfalván 8757-ről 7971-re apadt a számuk. Bihar megyében a magyarság többsége még mindig városon él, miközben a megye lakosságának zöme vidéken lakik.
Tízezres hiány Kolozsváron
A végleges népszámlálási adatok szerint Kolozs megyében összesen 103 591 magyar él, 18 710-el kevesebben a 2002-es összeírás hivatalos adataihoz képest, a magukat magyar anyanyelvűnek vallók száma ennél is kisebb: 102 928. Kolozsváron a leglátványosabb a magyar népesség fogyása, a tíz évvel ezelőtt regisztrált 60 281 fős közösség 10 716 fővel lett kisebb. A megye magyarságának drámai csökkenését jól mutatja az is, hogy 1941-ben 208 ezer magyart tartottak nyilván, de még 1992-ben is 146 ezernél több magyart számoltak össze.
A megye összlakossága is csökkent: 2011-ben 691 106 főt számláltak össze, míg 2002-ben 702 755 személy lakta Kolozs megyét. A magyarok túlnyomó többsége városon él, szám szerint 64 763-an, ebből 49 565 Kolozsváron, 1479 Aranyosgyéresen, 3781 Désen. Szamosújváron 3435, Tordán 3905, míg Bánffyhunyadon 2598 magyart számoltak. A végleges népszámlálási adatok szerint a községek közül Egeresen, Kisbácsban, Szászfenesen, Tordaszentlászlón és Széken van kétezernél több lelket számláló magyar közösség.
Krónika (Kolozsvár)

Érettségi jegyek: javult a diákok teljesítménye
Látványosan javult az elmúlt két évhez képest a diákok teljesítménye az idei érettségin: a vasárnap este közzétett eredmények szerint 55,52 százalékuknak sikerült megszerezniük az oklevelet. A legjobban a Brăila (74,17), leggyengébben az Ilfov megyeiek (27,91) szerepeltek a vizsgákon. Tavaly a diákok 44,3, tavalyelőtt 45,72 százalékának sikerült az érettségije.
Az eredményeket egy-két százalékkal befolyásolják majd az óvások. Az oktatási minisztérium tájékoztatása szerint a sikeresen érettségizők 62,37 százaléka végezte idén a középiskolát, a többiek korábbi évek végzősei.
Az erdélyi megyék közül kiugró teljesítményt értek el a Kolozs megyei diákok (70,99 százalékos átmenési arány), az országos átlagon aluli eredményeket értek el a Kovászna (42,47) és a Hargita (42,49) megyeiek. A székelyföldiek esetében azonban így is látványos a javulás, hiszen tavaly a két megyében 30 százalékos volt az átmenési arány.
Az eredmények megyei lebontásban: Fehér: 62,22, Argeș: 57,60, Arad: 52,62, Bukarest: 50,82, Bákó: 59,36, Bihar: 63,21, Beszterce-Naszód: 58,31, Brăila: 74,17, Botoșani: 56,15, Brassó: 61,72, Buzău: 63,99, Kolozs: 70,99, Călărasi: 48,32, Krassó-Szörény: 43,02, Konstanca: 54,28, Kovászna: 42,74, Dămbovița: 46,79, Dolj: 47,10, Gorj: 56,99, Galac: 59,39, Giurgiu = nincs adat, Hunyad: 53,25, Hargita: 42,49, Ilfov: 27,91, Ialomița: 55,28, Iași: 67,55, Mehedinți: 46,94, Máramaros: 60,52, Maros: 54,69, Neamț: 57,61, Olt: 43,44, Prahova: 60,56, Szeben: 63,70, Szilágy: 57,93, Szatmár: 57,81, Suceava: 64,48, Tulcea: 57,85, Temes: 54,41, Teleorman: 35,22, Vâlcea: 56,60, Vrancea: 54,63, Vaslui: 61,20.
Pap Melinda
Maszol.ro

MOGYE-ügy – Vizsgálatot indított a CNCD a magyar orvosképzés ügyében
A felek meghallgatásával kezdődött hétfőn a romániai Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) vizsgálata a magyar tannyelvű orvosképzés ügyében: a panaszosok azt kifogásolták, hogy a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen (MOGYE) tanuló magyar hallgatóknak csak románul szabad kommunikálniuk a páciensekkel.
„A zajt csapok, tehát létezem című szappanopera újabb részének voltam ma a tanúja. Az egyik oldalon az egyetem áll, a másikon olyanok, akiknek semmi közük az egyetemhez, de szeretnék felhívni magukra a figyelmet" – mondta az MTI-nek Leonard Azamfirei, a MOGYE rektora a meghallgatás után.
A diszkriminációellenes hatóságnál a Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület (RMOGYKE) tett panaszt, amelyhez múlt héten a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) is csatlakozott.
A bukaresti székhelyű hatóság elé beidézett rektor kifejtette: Marosvásárhelyen létezik és továbbra is létezni fog magyar tannyelvű orvosképzés, a román tannyelvű gyakorlatok pedig azért szükségesek, hogy a magyar hallgatók is megtanulják a szakterminológiát az állam hivatalos nyelvén. Kincses Előd, a RMOGYKE ügyvédje rámutatott: nem igaz, hogy a magyar tagozat előadásain nem tanítanák a román szakterminológiát. Szerinte a MOGYE román többségű szenátusa a magyar orvosképzés elsorvasztása érdekében gátolja a magyar gyakorlati oktatás újraindítását és a magyar tagozat intézményen belüli önállósulását, amit egyébként az oktatási törvény is előír. „Ha nincs magyar gyakorlat, akkor nincs elegendő magyar tanársegéd, és nem lesz elegendő professzor sem" – magyarázta az MTI-nek az ügyvéd. Hozzátette: mind a politikai, mind a jogi eszközök hatástalannak bizonyultak a MOGYE-ügyben. Az ügyvéd azt reméli, a CNCD legalább erkölcsi téren igazságot szolgáltat és kimondja: diszkrimináció megtiltani a magyar orvostanhallgatóknak, hogy anyanyelvükön szóljanak a magyar betegekhez. Múlt héten az RMDSZ is panaszt emelt a MOGYE és a – romániai egyetemeket akkreditáló – Felsőoktatási Minőségbiztosítási Hatóság (ARACIS) ellen, amiért előírták az orvostanhallgatóknak, hogy a páciensekkel románul kommunikáljanak. Asztalos Csaba, a CNCD elnöke az MTI-nek elmondta: az ARACIS egy Európai Uniós irányelvre hivatkozott, amely szerint a befogadó ország nyelvét kell ismerni, ha valaki egy szakmát akar gyakorolni valamely uniós tagállamban. A hatóság vezetője úgy vélekedett: a CNCD augusztus második felében hozza meg döntését a magyar orvosképzéssel kapcsolatos panaszok ügyében.
MTI
Erdély.ma

Érettségi: idén is sokan könnyeztek
Feszült várakozás, majd öröm- és bánatkönnyek áztatta arcok, ujjongó és együtt érző ölelések – az eredmények kifüggesztése után előtörtek az érzelmek az érettségizőkből. Volt bukásos viccelődés, de 9-es átlag miatti sírás is. A legtöbben nem mentek át.
Sok végzős diák már egy órával az érettségi eredmények hétfő déli kifüggesztése előtt a székelyudvarhelyi iskolák udvarán, vagy a tanintézetek előterében várakozott, hogy kiderüljön, sikerült, vagy nem az érettségije. Az értékelések közzétételét óriási tolongás követte, aki éppen nem az eredményeket fürkészte, az telefonált. A diákok többségének azonban csalódnia kellett, noha megyei szinten az átmenési arány 12 százalékkal magasabb, mint tavaly, de így is csak 42,49 százalékos, vagyis az vizsgázóknak több, mint a fele elbukott az idei érettségin. Az eredményről értesülve sokan könnyes szemekkel indultak haza, mások azonnal az iskola titkárságára mentek, hogy megóvják a kapott jegyeket. Több olyan osztály is volt, amelyből senki nem ért el átmenő jegyet, de olyanok is, ahol a diákok ujjongása még inkább fokozódott, amikor kiderült, minden osztálytársuknak sikerült az érettségije. Az eredmények megítélése iskolánként is változott, volt aki azzal viccelődött, hogy a bukás miatt mehet a szomszédos gyárba dolgozni, a jobban teljesítő iskolák diákjai között viszont olyan is volt, aki a 9-es érettségi átlaga miatt könnyezett. Ahogyan a megyei átmenési arány esetében, úgy az egyes középiskolákban összesített érettségi eredmények esetében is nézőpont kérdése, hogy azt hogyan értékeljük – derült ki az igazgatókkal folytatott beszélgetések során.
A középiskolák között idén is nagyok a különbségek az átmenési arány tekintetében: a Baczkamadarasi Kis Gergely Református Kollégiumban 81%, a Bányai János Műszaki Kollégiumban 4,5%, a Benedek Elek Pedagógiai Líceumban 61%, az Eötvös József Szakközépiskolában 12%, a Kós Károly Szakközépiskolában 16,5%, a Palló Imre Művészeti Szakközépiskolában 38,8, a Marin Preda Elméleti Líceumban 64,1%, a Tamási Áron Gimnáziumban pedig 86,9%-os az átmenési arány. Tőkés Zsolt, a Baczkamadarasi Kis Gergely Református Kollégium igazgatója jónak értékelte az iskola érettségizőinek eredményét, amint azt elmondta, külön örvendetes, hogy a tanév végén sem kellett megbuktatni senkit a végzősök közül, így mind az 56 tizenkettedikes diák elmehetett érettségizni. Közülük 11 nem tudott átmenő jegyet szerezni a vizsgasorozaton.
Elveszett a munka becsülete
A Bányai János Műszaki Kollégiumban számítottak rá, hogy gyengék lesznek az érettségi eredmények, hiszen a próbaérettségin nem ment át egy diák sem, az érettségin a 68 vizsgázóból 3 ért el átmenő jegyet – mondta el Szakács Paál István igazgató. Szerinte az oktatási rendszer hibái vezetnek az ehhez hasonló eredményekhez, egyebek mellett az, hogy a nyolcadikos diákok 5-ös kisérettségi jeggyel is bejutnak a szakközépiskolákba, sőt, akkor is, ha nem vizsgáznak le. Az igazgató szerint az okok között szerepel az is, hogy a szakközépiskolába járó diákok csak tizedik osztályban kell eldöntsék, hogy szakiskolai, vagy líceumi osztályban folytatják tovább tanulmányaikat. Ugyanakkor Székelyudvarhely iskolahálózata már rég megújulásra vár, túl sok az elméleti osztály és mindössze két műszaki iskola maradt, de ezekben is megszűnt a fémipari és a mezőgazdasági képzés – fogalmazott Szakács Paál István, példaként hozzáfűzve, hogy ha egy székelyudvarhelyi munkáltató közgazdászt, vagy jogászt keres, valószínűleg talál, de egy hegesztőmunkást, vagy cnc-marós szakmunkást szinte biztosan nem.
A Benedek Elek Pedagógiai Líceumban idén gyenge átmenési arány született az érettségin, persze ez is viszonylagos, de a múlt évi 90 százaléknál is magasabb arányhoz képest kevés az idei 61 százalék – közölte Lukács István, a tanintézet vezetője. Az igazgató nem tudta megmondani, mitől gyengülhetett az eredmény, hiszen – amint fogalmazott – az oktatási és infrastrukturális körülmények nem változtak tavaly óta. A Benedek Elekben 51 diák érettségizett, 21 nem ért el átmenő átlagot a vizsgasorozaton, legtöbbjük románból bukott el.
Teljesen idegen számukra a román nyelv
Ferencz Csaba igazgató szerint nagy eredmény, hogy az Eötvös József Szakközépiskola diákjai jó eredményeket értek el fizikából, ami egy nagyon nehéz tantárgynak számít. A román vizsgán viszont elvérzett az érettségizők zöme, a vizsgasorozaton a 117 diákból csak 14 érte el az átmenő átlagot, ami 12 százalékos átmenési arányt jelent. Ez viszont majdnem a kétszerese az iskola tavalyi eredményeinek, a baj csak az, hogy a román nyelv teljesen idegen a diákok számára, ám miközben az elméleti líceumos, tehetős szülők gyermekeit magánórákra járatják, addig az ingázó, szakközépiskolai diákoknak erre nincs lehetősége, gyakran ideje sem – fejtette ki Ferencz Csaba.
A Kós Károly Szakközépiskolában a 194 végzős diákból 32-nek sikerült az érettségije, a 16,5 százalékos átmenési arány viszont majdnem a duplája a múlt évinek, így akár egy fejlődési folyamat kezdeteként is fel lehet fogni a jelenlegi helyzetet – közölte Végh Jenő igazgató, aki nagyjából erre az eredményre számított. Ugyanakkor hozzáfűzte, jó lesz ha minden évben ilyen arányban fog nőni a középiskola érettségizőinek eredménye.
A művészeti iskola diákjainak érettségi eredményeinek értékelésével kapcsolatban többször is kerestük Bodurián János igazgatót, ám cikkünk megjelenéséig nem értük el. 139-en érettségiztek idén a Tamási Áron Gimnáziumban, 14 diák kivételével sikerült is az érettségijük. Laczkó György, a tanintézet vezetője elmondta, az idei eredmények jobbak a tavalyiaknál, de reméli, az óvások kivizsgálása után 90 százalék fölé nő az átmenési arány a gimnázium érettségizőinek körében.
Széchely István
Erdély.ma

Magyarázkodásból jeles
Érthetetlen, hogy egy országnak miért jó, ha a hatóságok hazudnak a lakosság számát illetően, amiről az érintettek végül nem tudják, hogy a népszámláláskor csaltak-e vagy a nemrég közzétett adatokat igazították különböző érdekekhez.
Azt sem könnyű megemészteni, hogy a munkanélküliségről, az elszegényedésről miért jelennek meg olyan mértékben eltérő statisztikák a különböző politikai táborokhoz tartozó jelentéskészítők asztalán, mintha nem is ugyanaz lenne a felmérés tárgya. Az pedig végképp nem követi a józan ész logikáját, ha egy kormány úgy kívánja elhitetni a világgal, hogy csupán jól felkészült diákokat ereszt ki az iskolapadból, hogy lebutítja az érettségi tételeket, és bagatellizálja azt a botrányos csalássorozatot, amit néhány vizsgaközpontban jegyeztek, a többit pedig minden bizonnyal eltussolták. Európa eme keleti táján ez is megtörténhet – meg is történt. Miután tavaly a diákok kétharmada megbukott, idén a jelentkezők kicsivel több, mint felének sikerült letennie az érettségit, s hihetetlen, de az oktatási miniszter pozitívan értékelte ezt a szégyenteljes eredményt. Ennek egyik oka, hogy a diákok rémeként számon tartott matematikából ezúttal szakonként megkülönböztetett tételeket adtak, a nem reál osztályok végzőseit ezzel nagyobb jegyekhez segítve hozzá. Azt ellenben egy év alatt – miként több évtized alatt – sem tudták elérni, hogy a magyar fiatalok – főként a székely megyékben – jobban teljesítsenek románból, mint korábban. Ugyan két és fél esztendeje érvénybe lépett az új oktatási törvény, amely elsőtől tizenkettedikig szavatolja, hogy megkülönböztetett tanterv és tankönyv szerint kell tanítani az állam nyelvét azoknak, akiknek a román nem anyanyelve, de mindeddig a jogszabály betűje nem érte el az ötödik osztályt sem, nemhogy a középiskola végzőseit. Emiatt e tekintetben továbbra is hátrányban vannak a tömbmagyarságban élő, így a háromszéki magyar diákok is (akik jóval gyengébben teljesítettek román tagozatos kollégáiknál), s bár nem minden írható a törvény be nem tartása számlájára – hisz bőven akad leltározni való a pedagógusok hozzáállása, a tanulók hanyagsága, a szülők nemtörődömsége háza táján is –, de a jelenlegi körülmények között fiataljaink kétségkívül esélytelenebbek a továbbjutásra. Megint megbukott hát egy nemzedék. Ugyan lehet szépítgetni az eredményeket olyan magyarázatokkal, miszerint a korábbi végzősök, a szakközépiskolák tanulói rontották az összesített képet, de mindez nem mentség arra, hogy Európa közepén azzal dicsekszik egy ország: parányival kevesebbet bukott, mint egy évvel ezelőtt.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Könnyű tételek, mégis buktak (Érettségi eredmények)
Az országos átlagnál rosszabbak, a tavalyinál némileg jobbak a fellebbezések előtti érettségi eredmények, a vizsgákon megjelent háromszékiek 42,74 százalékának sikerült a záróvizsgája, nyolcszázhatvannyolcan elhasaltak a megmérettetésen.
A tanév eleji létszámhoz (1989) képest hatszáznéggyel (30,36 százalék) kevesebb XII. és XIII. osztályos iratkozott be az idei érettségire, háromszázötvenketten pótvizsgára, hárman ismétlőre buktak, hatvankét tanulót nem zártak le, száznyolcvanheten nem jelentkeztek, de azok sem jelentek meg mind, akik benyújtották iratcsomóikat, ellenben közel háromszáz korábbi végzős is érettségizett, utóbbiak harmada sem érte el a hatos átmenő átlagot. A legjobban az elméleti osztályok tanulói teljesítettek (63,76 százalékos átjutással), a sport-, pedagógiai, felekezeti és művészeti osztályok végzőseinek 33,69 százaléka érettségizett sikeresen, leggyengébb eredményt a szakközépiskolai végzősök értek el (15,13 százalékos átjutással). A magyar tannyelvű osztályok tanulói tizenhét százalékponttal teljesítettek gyengébben a román tagozatosoknál, a magyar diákok alig 37 százaléka vette sikerrel az akadályt, ami elsősorban a gyenge románnyelv-tudásnak köszönhető – derült ki a megyei összesítőből. Tantárgyak szerint az összesített eredmények: román nyelv és irodalom 50,61 százalékos átjutás, magyar nyelv és irodalomból 86,10, kötelező tantárgyból 69,53, a választott tárgyból 77,85 százalék.
Az iskolák eredménylistáján a sepsiszentgyörgyi Mihai Viteazul Főgimnázium szerepel az első helyen 94,35 százalékos átjutással, az utolsó a kézdivásárhelyi Apor Péter Szakközépiskola, ahol a vizsgázók 11,50 százalékának sikerült az érettségije. Az elméleti iskolák közül Kézdivásárhelyen a Nagy Mózes Elméleti Líceum (58,76 százalék), a Bod Péter Tanítóképző (38,46), a Református Kollégium (20,97), Sepsiszentgyörgyön a Református Kollégium (27,69%) eredménye a leggyengébb, a Mikes Kelemen Elméleti Líceum 83,35 százalékot ért el, a Székely Mikó Kollégium 85,06 százalékot. A Plugor Sándor Művészeti Líceumban az érettségizők 60, Baróton közel 80 százaléka megbukott, a kovásznai középiskolában vizsgázók 54,26 százaléka érte el a hatos átlagot. A háromszéki eredményekről Keresztély Irma megyei főtanfelügyelő elmondta, a tavalyhoz képest valamivel jobb az átjutási arány, néhány kivétellel (a Mihai Viteazul Főgimnáziumot emelte ki) nem azt tükrözi, hogy a diákok idén jobban felkészültek, hanem más okai voltak a nagyobb arányú sikeres érettséginek: egyes tantárgyakból különböző tételeket kaptak a vizsgázók, attól függően, hogy milyen szakon végeztek, ami elsősorban matematikából volt nagy előny a nem reál osztályosok számára, a végzősök 30 százaléka különböző okokból nem érettségizett, a gyengébb tanulók közül sokan nem is próbálkoztak. A tegnap megóvott dolgozatokat újrajavítják, a végleges eredményeket pénteken hirdetik ki.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Országszerte érettebb diákok
Maros megyében is jobbak az eredmények
A fellebbezések elbírálása még hátravan, az ideiglenes érettségi eredmények azonban máris országos szintű javulást jeleznek a korábbi évek katasztrofális teljesítménye után. A romániai diákok 62,32 százaléka vette sikeresen az akadályokat, az átmenési arány Braila megyében a legmagasabb (74,17%), a második helyezett Kolozs megye (70,99%), azt Jászvásár, Suceava, illetve Buzau követi, leggyengébben az Ilfov megyei diákok teljesítettek.
Maros megyében szintén jobbak az eredmények a tavalyiaknál, amikor a diákok fele sem ment át a tudáspróbán. Ezúttal az óvások előtti eredmények szerint a vizsgázók 54,69 százaléka kapja meg az érettségi diplomát. Az idei végzősök 59,62 százalékának sikerült az érettségije, a középiskolát korábban végzett diákok viszont jóval gyengébben teljesítettek, esetükben mindössze 32,82 százalékos az átmenési arány. A marosvásárhelyi Egyesülés középiskolában minden diák sikeresen érettségizett, a Papiuban 97,29, a Bolyai Farkas Elméleti Líceumban 95,48 százalékos az átmenési arány. A megye leggyengébben teljesítő tanintézményének a Ion Vlasiu Iskola-központ számít, egyedül itt nem érte el az 5 százalékot a sikeresen vizsgázottak száma.
A jobb eredményekhez egyesek szerint az is hozzájárulhatott, hogy idén a román nyelv és irodalomból megszervezett írásbeli vizsgán az oktatás profiljától függően két különböző tételsort kellett a diákoknak megoldani: az elméleti líceumok filológia és társadalomtudományok osztályainak és a hivatás (vokacionális) profilú középiskolák pedagógiai osztályainak tanulói nehezebb, az elméleti líceumok reál osztályaiba, a szakközépiskolákba, illetve a hivatás profilú középiskolák nem pedagógiai osztályaiba járt diákok egy könnyített feladatsorral küzdöttek meg. Anyanyelvből egységes volt a tételsor, matematikából viszont a matematika-informatika osztályok, a természettudományi osztályok, a szakközépiskolák, illetve a pedagógusképző osztályok diákjainak más-más feladatokat kellett megoldaniuk.
Az eredményeikkel elégedetlen diákok tegnap 16 óráig nyújthatták be fellebbezéseiket, az újrajavítások utáni végső eredményeket július 12-én, pénteken függesztik ki a tanintézetekben.
Nagy Székely Ildikó
Népújság (Marosvásárhely)

Bírósági ítélet a kastély visszaszolgáltatására
Gróf Bethlen Anikó nem írta alá az átadási jegyzőkönyvet
Közel nyolcéves, a volt tulajdonosok és a helyi önkormányzat közötti perben született nemrég bírósági végzés: a nagyernyei Bálintitt-kastélyt vissza kell szolgáltatni a jogos tulajdonosnak. A Bálintitt családot képviselő gróf Bethlen Anikó azonban a múlt heti átadásnál nem írta alá a jegyzőkönyvet, emiatt a meglehetősen lepusztult épület rendbehozatala és az elhanyagolt kastélykert illetve a park rendezése tovább húzódhat. Az átadás-átvétel körülményeiről Jánosi Ferencet, Nagyernye polgármesterét és gróf Bethlen Anikót kérdeztük.
– Valóban, szinte nyolcéves per végére értünk, és van egy végleges, megváltoztathatatlan bírósági végzés, amely kimondja, hogy a régi kastély és a velejáró tó, park vissza kell kerüljön a jogos tulajdonoshoz, Bálintitt Károly grófhoz, akit gróf Bethlen Anikó képvisel. A per sokáig elhúzódott, mivel tulajdonosa annak idején hamis iratokkal hagyta el az országot, és a rendszerváltás után nem tudta bizonyítani személyazonosságát, nem volt román állampolgársága, emiatt voltak a bonyodalmak, ezért nem tudtuk adminisztratív úton visszaszolgáltatni az ingatlant. Elismertük, hogy elvileg az övé volt a kastély, de elfogadhatatlannak, nemkívánatosnak tartom, hogy az új iskola épületét is el akarták venni, a jelen végzés értelmében pedig visszakapták az iskolától nem messze levő négy lakóház területét is. Itt olyan családok élnek, akiknek nem volt az építkezésre megfelelő telkük, és a ’90-es évek elején kapták meg e területet építésre. Hanyagság volt részükről, hogy nem kértek építkezési engedélyt, ennek birtokában a Bálintitt család nem kaphatta volna vissza a telkeket. Beszéltem az érdekükben Anikó nénivel, megkértem, hogy közjegyző előtt ajándékozza ezeknek az embereknek a területet, amelyeken lakóházaik vannak. Az új iskola épülete végül az önkormányzaté maradt – nyilatkozta lapunknak a polgármester.
Jánosi Ferenc szerint a park és a tó környéke a falu ékessége kellene legyen, hiszen a báró kertje volt mindig is a fiatalok szórakozóhelye, télen a tavon korcsolyáztak.
– Szándékunkban állt rendbe tenni a parkot, a kastély viszont régi épület, iszonyatosan sok pénzbe kerülne a felújítása. Ez utóbbit nem is terveztük, mivel vártuk a fejleményeket, hogy a visszaszolgáltatás ügyében mit dönt a bíróság. Értesítettük gróf Bethlen Anikót a kastélyépület és a végzésben szereplő területek átadásáról, topográfus jelenlétében elvégeztük a méréseket, de sajnálatos módon a grófnő nem írta alá a papírokat, arra hivatkozva, hogy szeretné jegyzőkönyvbe venni azt is, hogy milyen mértékben van megrongálódva az ingatlan, s ennek megállapítására szakértőt hívott. Mi a jegyzőkönyvet elkészítettük, kimondottan a végzés szerint, én aláírtam, de ő úgy döntött, hogy nem írja alá. Úgy vélem, a mérések, a szomszédok meghatározása a szakértő jelenlé-tében megtörtént, ha a tulajdonos képviselője nem is írta alá a jegyzőkönyvet. Valószínűleg egy másik jegyzőkönyvet fog hozni, amit én nem írok alá, s akkor megint megyünk a törvényszékre. Az önkormányzat jóindulattal kezelte az ügyet: a kastélyból kiköltöztettük a könyvtárat, a karbantartóműhelyt, az iskola keretében működő falumúzeumot, az épületet óvtuk, amennyire lehetett. Pár éve megjavítottuk a tetőt, hogy az épület ne ázzon be, az adminisztrátor cserepeket is cserélt, ahol szükséges volt, ablakot javítottak, hiszen két éve ott még óvoda működött, a per vége felé azonban már nem volt miért több befektetést végezni az épületen – tette hozzá a községvezető.
Lapunk megkeresésére gróf Bethlen Anikó elmondta, dédanyja és a kastély tulajdonosa, Bálintitt Károly nagyanyja édestestvérek, a rokonságot a családok tartották.
– Bálintitt Károly kérése volt, hogy képviseljem ebben a visszaszolgáltatási ügyben, és tegyek meg mindent azért, hogy a kúria épülete ne jusson ebek harmincadjára, mint a kerelőszentpáli kastéllyal történt. Nem értem, hogy miért kellett akadályozni a visszaszolgáltatást még akkor is, amikor a kúria épülete már iskolának sem felelt meg, miért nem kaphatta vissza a jogos tulajdonos a kastélyt, a parknak a maradványát, a tavacskát és a mellette levő területet, amelyre időközben étterem-panzió épült. Az a baj, hogy az átadási papír nagyon szűkszavú, pedig a végzésben még más ingatlanok is szerepelnek, amelyeket vissza kellene adni: telek, legelő, földterületek. Másfelől, az elmúlt évek során nem értesítettek az ingatlannal, a tó melletti terület helyzetével kapcsolatos változásokról sem, mint ahogy arról sem, hogy az iskolát kiköltöztették. A kúria körüli méréseket sem tartom megfelelőnek, ez egy másik ok, amiért nem írtam alá a jegyzőkönyvet. A házak között vannak kisebb területek, amelyekre nem tartok igényt, és hozzá fogok járulni, hogy az ott lakók betelekeljék ezeket. A kastélyépület romos, ezt mindenki láthatja, a tetőzet megjavítása a legsürgősebb teendő. Ezeket a problémákat meg kell beszéljem az ügyvédemmel és szakértővel, anélkül nem tudok dönteni – jelentette ki gróf Bethlen Anikó. Kérdésünkre, hogy milyen tervei lennének a barokk stílusban épült kastéllyal, a körülötte levő, változatos növényvilágú parkkal kapcsolatosan, a grófnő elmondta, Nagyernye községnek adta volna el, hogy kultúr-központot létesítsenek, ám a visszajelzések szerint nem tartanak igényt rá.
– Mindenképpen azt szeretném, hogy kultúrhely legyen, Ernye hasznára, ha pedig nem kell, akkor ezt a polgármestertől akarom határozottan hallani – tett hozzá Bethlen Anikó.
Népújság (Marosvásárhely)

Kultúrára nincs sok igény, de a cím jól jönne?
Fölöttébb lehangoló eredmények születtek a Romániai Értékelési és Stratégiai Intézet (IRES) május 30-i felmérésén, amely a kolozsváriak kultúrához való viszonyulását vizsgálta: a megkérdezettek több mint fele egyetlen színházi vagy operaelőadást sem látott az elmúlt 12 hónapban, emellett a képzőművészeti kiállítások megtekintése terén sem állunk túl jól. Legtöbben a román színházat nevezték meg Kolozsvár kulturális szimbólumaként – bár a fentiek értelmében nem nagyon látogatták az intézményt –, míg a lista második helyén a főtéri Mátyás-szobor végzett.
Noha majdnem mindenki támogatja a kezdeményezést, hogy a város 2021-re elnyerje az Európa Kulturális Fővárosa címet, úgy tűnik, napi szinten az embereket kevésbé érdekli a kultúra. A telefonos megkérdezéssel, 1098 személy bevonásával – magyarok és románok egyaránt, az etnikai megoszlás arányában – végzett felmérés eredményeit Vasile Dâncu szociológus, az IRES igazgatója ismertette tegnap a sajtó munkatársaival.
– A vizsgálat egyik legmeglepőbb következtetése az internethasználathoz kapcsolódik. A megkérdezettek 17 százaléka napi 1–3 órát tölt a világhálón, 27 százalékuk pedig ennél is többet. Európai viszonylatban különösen jól állunk ebben a tekintetben, ugyanakkor az is érdekes, hogy a nyugdíjasok körében egyre népszerűbb ez a terület – magyarázta a Kolozsvár–Európa Kulturális Fővárosa Egyesület felkérésére készült IRES-felmérésről Vasile Dâncu. Utalt arra is, hogy ezzel szemben elgondolkodtató a könyvtárlátogatási szokásainkkal kapcsolatos eredmény: a megkérdezettek 74 százaléka egyáltalán nem keresett fel ilyen profilú intézményt az elmúlt tizenkét hónapban.
A Kolozsvárt leginkább jelképező kulturális szimbólumok listáján sorrendben a következő intézmények szerepelnek: román színház (21 százalék), Mátyás-szobor (8 százalék), Szent Mihály-templom (5 százalék), Avram Iancu-szobor (4 százalék), román opera, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem épülete, Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál (3 százalék), Botanikus Kert, Fellegvár, Anyafarkas-szobor, ortodox katedrális, Kolozsvár Aréna stadion (2 százalék), Mihai Viteazul-szobor, múzeumok, Kolozsvári Napok, óváros, Bocskai/Avram Iancu tér, egyetemi központ, Művészeti Múzeum, Kolozsvári Magyar Opera, Mátyás-ház, Főtér, Diákművelődési Ház (1 százalék).
A kulturális intézmények látogatottsága terén tapasztalható jelentős érdektelenség főként a következő adatokban konkretizálódik: a megkérdezettek 61 százaléka egyetlen színházi előadást sem látott az elmúlt egy évben; 64 százalékuk semmilyen kiállításon nem vett részt; 75 százalékuk egyetlen opera- vagy operettelőadást sem nézett meg; 57 százalékuk semmilyen múzeumot vagy emlékhelyet nem keresett fel; 62 százalékuk egy filmet sem látott moziban. Az elmúlt 12 hónapban a vizsgálatba bevont személyek 14 százaléka volt legalább egyszer a Kolozsvári Magyar Operában, 11 százalékuk pedig a Kolozsvári Állami Magyar Színházban (egy évvel korábban 23, valamint 20 százalékuk nézett meg legalább egy előadást; egyáltalán nem kereste fel ezen intézményeket a megkérdezettek 63, valamint 69 százaléka).
Kíváncsiak voltak arra is, hogy milyen helyszíneket részesítenének előnyben a kulturális rendezvények megszervezésére.
A válaszadók 28 százaléka a kulturális intézményeket nevezte meg, és ugyanennyien választották a parkokat, valamivel kevesebben pedig a központi tereket.
A vizsgálatban részt vevők 81 százaléka nyilatkozott úgy, hogy hallott már a Kolozsvár–Európa Kulturális Fővárosa 2021 projektről, közülük majdnem mindenki jónak vagy nagyon jónak találta a kezdeményezést.
A válaszadók 53 százaléka szerint valószínűleg sikerül elnyerni a címet, 35 százalékuk pedig teljesen biztos ennek megvalósulásában. Arra a kérdésre, hogy megérdemli-e a város a jeles kitüntetést, a megkérdezettek 91 százaléka válaszolt igennel. Legtöbben meg vannak elégedve azokkal a tényezőkkel, amelyek Kolozsvárt jellemzik jelen pillanatban (közlekedési és kulturális infrastruktúra, turisták elszállásolásának lehetősége, kulturális tevékenységek sokszínűsége, anyagi hozzájárulások, esztétikai kinézet).
Vasile Dâncu utalt arra, hogy a mostani vizsgálat elsősorban a terep felmérésének érdekében volt fontos, valahonnan ugyanis el kellett indulniuk annak érdekében, hogy a következő időszakban komolyabb, mélyrehatóbb kutatásokat tudjanak végezni a témában.
Szabadság (Kolozsvár)

Tagadja a diszkriminációt a MOGYE rektora
Akkor diszkriminálnák a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen (MOGYE) a magyar diákokat, ha lehetővé tennék az anyanyelvű gyakorlati oktatást – jelentette ki hétfőn Bukarestben Leonard Azamfirei.
A rektor az Országos Diszkrimációellenes Tanács (CNCD) tagjai előtt azzal érvelt, hogy ily módon a magyar végzősök csak Hargita és Kovászna megyében vagy az anyaországban tudnának elhelyezkedni, ami óriási hátrányt jelentene számukra.
Amikor az anyanyelvű gyakorlati oktatás ellen szólt, a rektor egy példát is felhozott. Mint mondta, az ő ötödéves magyar diákjai közül egyesek még mindig nem beszélik jól az állam nyelvét. Azamfireit (pénteken) a Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület (RMOGYKE) valamint az RMDSZ feljelentése kapcsán hallgatta meg a CNCD. A tavasszal a civil szervezet, a hétvégén az érdekvédelmi szövetség panaszolta be az egyetemeket akkreditáló Felsőoktatási Minőségbiztosítási Hatóságot (ARACIS), mivel az – a vásárhelyi egyetem vezetőinek kérésére – írásban rögzítette, hogy a kórházakban az orvostanhallgatók csakis románul kommunikálhatnak a páciensekkel.
Noha Leonard Azamfirei elmondta, hogy semmi ellenvetése az ellen, hogy a magyar diákok magyarul beszéljenek a magyar betegekkel, mind az ARACIS, mind a MOGYE képviselője a beadvány elutasítását kérte. A minőségbiztosítási hatóság egy uniós irányelvre hivatkozott, amely szerint a befogadó ország nyelvét ismerni kell, ha valaki egy szakmát akar gyakorolni valamely EU-tagállamban.
Azamfirei szerint az újabb összecsapás „a zajt csapok, tehát létezem" címet viselő szappanopera újabb része volt, melyben az egyik oldalon az egyetem áll, a másikon meg olyanok, akiknek semmi közük az egyetemhez, de szeretnék felhívni magukra a figyelmet. Azontúl, hogy a marosvásárhelyi egyetem rektora megkérdőjelezte az RMOGYKE perképességét, és azt állította, hogy a panaszosok kifutottak az egyéves határidőből, leszögezte, hogy ő a magyar diákok érdekeit képviseli, amikor a román nyelvű gyakorlati oktatáshoz ragaszkodik.
Ezzel szemben az államnyelv kizárólagossá tételét a panaszosok a magyarsággal szembeni diszkriminációnak tekintik. Ugyanakkor úgy vélik, az ARACIS határozata nemcsak a magyar nyelvű orvosi képzést lehetetleníti el, de a magyar betegek helyzetét is nehezíti, illetve jogaikat csorbítja. Az anyanyelvű képzésért küzdő marosvásárhelyi egyesület jogi képviselője, Kincses Előd elmondta, az a 14 ezer romániai orvos, aki az utóbbi években elhagyta az országot és a világ különböző tájain érvényesül, és elismerésnek örvend, nem az egyetemen tanulta meg a befogadó országának a nyelvét. Viszont, ha anyanyelvén elsajátította a tananyagot, utólag sokkal könnyebben megtanulhatta az adott nyelv szakterminológiáját.
Az RMOGYKE ügyvédje hozzátette: nem igaz, hogy a magyar tagozat előadásain nem tanítanák a román szakterminológiát. Szerinte az egyetem román többségű szenátusa a magyar orvosképzés elsorvasztása érdekében gátolja a magyar gyakorlati oktatás újraindítását és a magyar tagozat intézményen belüli önállósulását, amit egyébként az oktatási törvény is előír. „Ha nincs magyar gyakorlat, akkor nincs elegendő magyar tanársegéd, és nem lesz elegendő professzor sem. Ha meg nincs elegendő magyar professzor, egy idő után a teljes magyar tagozat eltűnik" – magyarázta Kincses.
A marosvásárhelyi ügyvéd szerint eddig mind a politikai, mind a jogi eszközök hatástalannak bizonyultak a MOGYE-ügyben. Most már csak azt lehet remélni, hogy a CNCD legalább erkölcsi téren igazságot szolgáltat, és kimondja: diszkrimináció megtiltani a magyar orvostanhallgatóknak, hogy anyanyelvükön szóljanak a magyar betegekhez.
A másfél órás meghallgatást követően Asztalos Csaba, az Országos Diszkrimációellenes Tanács elnöke a Krónikának elmondta, hogy az ügy bonyolultságára való tekintettel a CNCD döntése csak augusztus második felére várható. Asztalos azt szeretné, ha a testület mind a kilenc tagja visszatérne szabadságáról, és a jelentés alapos áttanulmányozása után szavazna.
Amint arról tegnap beszámoltunk, az RMDSZ pénteken közleményben tudatta, hogy lakossági panasz nyomán a szövetség is feljelentést tett az Országos Diszkriminációellenes Tanácsnál szintén amiatt, hogy az orvostanhallgatóknak csak románul szabad kommunikálniuk a páciensekkel.
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)

Formabontó a Sapientia látványterve
Modern külső formát kaphat a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem csíkszeredai épülete. Az igazi campusi hangulatot sugárzó látványterv kivitelezése nagyban függ attól, hogy mennyibe kerül annak megvalósítása.
Első ránézésre tetszetős munkával rukkolt elő az a magyarországi építésziroda, amely olyan látványtervet készített, ami a Sapientia egyetem csíkszeredai épülete szinte minden szegletének új funkciót adna.
Tervből kivitelezés?
Még az egyetem mostani főbejáratát is máshová helyezné a budapesti Wéber építésziroda, amely partneri kapcsolatban áll a Sapientia egyetem csíkszeredai épületének felújítási, illetve egy új épületszárny építési tervének elkészítésével megbízott marosvásárhelyi Multinvest céggel.
„Fontos hangsúlyozni, hogy a mostani terv egy úgynevezett első változat, amely nagyban módosulhat annak függvényében, hogy mennyibe kerülne az abban foglaltak megvalósítása. A napokban kell kiszámolnunk a megvalósítási költségeket, majd ezt követően dől el minden” – magyarázta az impozáns terveket először a Székelyhon.ronak megmutató Makó Zoltán, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Gazdaság- és Humántudományok Karának dékánja.
Ennek az új tervnek tulajdonképpen azért – is – van hírértéke, mert az eddigi elképzelésekkel ellentétben nem két fázisban zajlana le a nagy egyetemi beruházás (idén újították volna fel az egyetem épületét, jövőben pedig egy új épületszárnyat építettek volna), hanem egy újszerű elképzelés alapján valósulna meg a nagy épületátalakítás.
Merész ötletek Budapestről
„Az egész épület igazi egyetemi formát kapna. Az alapelképzelés értelmében a pillanatnyi helyzethez képest egyfajta rend alakulna ki az építményben: a földszintre kerülne például a konyha és az étkezde. A félemeleten kapnának helyet egyes laboratóriumok és irodák, az első emeleten maradnának a tanszékek, a második szinten tantermeket alakítanának ki, a következő négy emeleten bentlakási szobák lennének, a tetőtéren pedig vendégtanári szobákat építenének” – avat be a terv részleteibe a dékán, aki megmutatta azt a tervrészletet is, amely szerint az épület bejáratát elköltöztetnék a Temesvári sugárút irányába. Sőt, az új, nagyjából 1500 négyzetméteres épületszárny sem az udvar hátsó felében kapna helyet, hanem az egyetemi parkoló helyén, összeépítve a mostani campussal, így jelentősen kibővülne a felsőoktatási intézmény Eminescu utcai oldala.
Egyetemi felvételi jövő héttől
Makó szerint a terv egyik hiányossága, hogy az új épületszárnyba egy 300 férőhelyes előadótermet képzelt el a tervező, miközben az egyetem számára inkább új laboratóriumokra lenne szükség. Amennyiben az egyetem kuratóriuma anyagilag kivitelezhetőnek tartja az „új irányt”, és rábólint a tervezőiroda elképzelésére, augusztusban elkezdik a bentlakási szobák felújítását, illetve a különböző vezetékek cseréjét, a további felújítási munkálatok viszont több év alatt valósulnának meg. Ha elvetik az új tervet, akkor marad minden a régiben: először elkészülnek a belső renoválásokkal, jövőben pedig megépítik az új szárnyat, az udvar hátsó felében.
Bármelyik forgatókönyv is valósuljon meg, egyik sem fogja befolyásolni a július közepén kezdődő egyetemi felvételi lebonyolítását, illetve az ősszel kezdődő új egyetemi tanévet.
Kozán István
Székelyhon.ro

Megbírságolták a kolozsvári futballmérkőzésen magyar zászlót felgyújtó fiatalokat
A Kolozs megyei törvényszéki ügyészség 1400 lej bírságot rótt ki azokra a fiatalokra, akik egy márciusi kolozsvári futballmérkőzésen felgyújtották a magyar zászlót – közölte hétfői hírlevelében a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ).
Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára üdvözölte a döntést, hiszen – mint fogalmazott – “az ügyészség elismerte: a zászlóégetők hibáztak azáltal, hogy nyíltan diszkriminációra uszítottak, és magyarellenes, szélsőséges magatartást tanúsítottak”.
A főtitkár szerint a zászlóégetés a romániai magyar közösséget is sértette, hiszen a piros-fehér-zöld a romániai magyaroknak is a nemzeti szimbóluma. “Nincs szándékunkban fellebbezni a döntés ellen, az ügyészség határozatát elfogadtuk, hiszen ez erkölcsi elégtételt szolgáltat közösségünk számára” – közölte a főtitkár.
Kovács Péter az MTI-nek elmondta, az RMDSZ Mikó Imre kisebbségi jogvédelmi szolgálata tett annak idején feljelentést az ügyészségen és a román labdarúgó szövetségnél is a zászlóégető szurkolók ellen. Ilyen minőségben kaptak tájékoztatást az ügyészség által kirótt bírságról. Hozzátette, a zászlóégetésben részt vett egyik fiatalnak 800 lejt, a másiknak 600 lejt kell kifizetnie.
Kolozsváron március 18-án a helyi CFR és a bukaresti Rapid bajnoki mérkőzésén a bukaresti csapat szurkolói gyújtották meg a magyar zászlót a nézőtéren. A román élvonalbeli bajnokságot szervező Hivatásos Labdarúgó Liga pénzbírságot szabott ki a Rapidra, a Román Labdarúgó Szövetség pedig bocsánatot kért a magyar szövetségtől.
Az ügyben megszólaló Victor Ponta miniszterelnök a törvény szigorú alkalmazását kérte a román hatóságoktól. A kolozsvári zászlóégetésre utalva a március 26-i, amszterdami Hollandia-Románia világbajnoki selejtezőn a román szurkolók “egy rongyégetésért letartóztatnátok, miközben éveken keresztül mosolyogva tűrtétek az RMDSZ állampolitikává előlépett etnikai terrorizmusát” szövegű feliratot helyeztek el a nézőtéren. Az RMDSZ emiatti panaszára a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (FIFA) 20 ezer svájci frank bírságot rótt ki a román szövetségre.
Románia és Magyarország azonos selejtezőcsoportból próbál kijutni a 2014-es labdarúgó világbajnokságra. Március 22-én a magyar szurkolók korábbi kihágása miatt a magyar-román világbajnoki selejtezőt zárt kapuk mögött kellett lejátszani a budapesti Puskás Ferenc Stadionban. A visszavágót szeptember 6-án rendezik Bukarestben.
erdon.ro

Új magyar szakokat indít a BBTE
Három új magyar tannyelvű szakot indít alapképzésen a Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) a 2013–2014-es tanévtől Kolozsváron.
A diákok így már a földrajz kar keretében geológia szakra, a bölcsészkaron pedig világ- és összehasonlító irodalom, illetve kultúratudomány szakra is jelentkezhetnek. A geológia szakot már akkreditálták, így erre a nyári felvételi időszakban is be lehet iratkozni. A másik két szak akkreditációja még folyamatban van, így elképzelhető, hogy ezekre csak az őszi felvételin lehet jelentkezni.
Az egyetem közleménye szerint a nyári beiratkozási időszak július 15. és 31. között zajlik, a magyar tagozat pedig 17 karra várja a jelentkezőket. Az egyes szakokon eltérő bejutási feltételek érvényesek, a pontos időpontok és a felvételivel kapcsolatos részletes információk pedig a BBTE honlapján találhatók meg.
A BBTE-n működő 21 kar még novemberben kidolgozta a jelentkezők szakismeretét és kognitív képességeit felmérő vizsgarendszert. Eszerint a 2013-as felvételi két szakaszban történik: az elsőben a jelentkezőknek vagy vizsgázniuk kell, vagy esszét, illetve motivációs levelet kell írniuk, esetenként pedig interjún kell részt venniük. A második szakaszban az érettségin elért jegyek átlaga szerint rangsorolják a felvételizőket. Mind a kolozsvári, mind az egyes városokban kihelyezett szakokra be lehet iratkozni, Kolozsváron kívül Sepsiszentgyörgyön, Szatmárnémetiben, Máramarosszigeten, Zilahon és Besztercén. A BBTE három képzési formát nyújt a diákoknak: nappali képzést, csökkentett óralátogatást és távoktatást.
Maszol.ro

Bástyákat építünk a következő 500 évre
Exkluzív interjú Kató Béla erdélyi református püspökkel
Az Erdélyi Református Egyházkerület a hét végén Szovátán tartotta közgyűlését, ahol főtiszteletű Kató Béla püspök úr mandátumának első hat hónapjáról tartott beszámolót. Ebben felvázolta az egyházkerület jelenlegi helyzetét, és szó esett arról, hogy válságban van az egyház. Elsőként a hívek fogyását említette, hiszen 1992 óta az Erdélyi Egyházkerület lélekszáma 490.000-ről 366.000 főre csökkent. Szó esett a gazdaság és a lelkészek erkölcsi válságáról is. Ennek kapcsán kérdeztük a püspök urat.
– A püspök úr kijelentette, hogy válságban van az egyház. Ami a nyugati egyházakban száz év alatt következett be, Erdélyben húsz év alatt történt meg. Mire gondolt pontosan, amikor ezt a kijelentést tette?
A kommunizmus idején az egyház az egyedüli alternatívát jelentette a felekezeti és nemzeti identitás megőrzésére. 1990 után kitágult a világ, sokkal nagyobb lett a cselekvési lehetőség, az emberek elé sokkal nagyobb választási lehetőségek tárultak, más perspektívák nyíltak, más pénzkeresési, szórakozási, útkeresési lehetőségek adódtak, s az emberek éltek a lehetőségekkel, ez vezetett az egyháztól való eltávolodáshoz.
– A püspöki jelentésből kiderül, hogy az egyházkerület lélekszáma húsz év alatt 124.000-rel csökkent. Ez óriási szám. Mi vezetett ide?
– Valóban óriási szám, de a népszámlálás frissen közzétett adatai is világosan tükrözik ezt. Az egyházkerület lélekszáma évente 5000-rel fogyott. Három dolog vezetett ide: a kilencvenes évek után elkezdődött a kivándorlás, adva volt a lehetőség, a fejlett országokban szükség volt a fiatal munkaerőre, s a képzett fiatalok elhagyták szülőföldjüket. A kivándorlás az uniós csatlakozás után még jobban felgyorsult. Egy fiatalnak megélhetés szempontjából nem mindegy, hogy 300 euróért vagy 1500 euróért dolgozik. Az elvándorlás következménye, hogy a fiatalok nem itthon alapítottak családot, gyermekeik nem itt születtek meg. Szinte minden településen több volt a temetés, mint a keresztelés. A harmadik dolog, ami a fogyáshoz vezetett, a gazdasági tényező. Ha nincs munkahely az adott településen, a fiatalnak máshol kell azt keresnie. Vannak olyan települések, ahol 50 százalékos volt a veszteség. Ha ezen nem változtatunk, saját magunkat számoljuk fel.
– A püspök úr az egyház pénzügyi válságáról is beszélt. Kijelentette, hogy a közegyházi fenntartásra érkezett 200.000 euró egyharmada perekre megy el. Milyen perekről van szó?
– Amikor közegyházi fenntartásról beszélünk, akkor a gyülekezetek hozzájárulásáról van szó, hiszen a külföldi támogatások a minimálisra zsugorodtak. Az egyházkerülethez befolyt pénz egyharmadát az ingatlanjainkért folytatott perekre költjük. A restitúciós törvényt úgy alkották meg, hogy az önkormányzatok ezeregy pert indíthatnak ellenünk annak érdekében, hogy az általuk eddig használt ingatlanok továbbra is a birtokukban maradjanak. A legkirívóbb példa erre a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium esete, és sorolhatnám. Ha adott esetben az egyik bíróság döntést hoz, egy másik bíróság ugyanabban az ügyben az ellenkezőjét mondja ki. Bárki bármit megtámadhat. Ilyen igazságszolgáltatás mellett keressük az igazunkat az ingatlanok visszaszerzése érdekében.
– Az egyházkerület lélekszámának csökkenése az egyházmegyék összevonásához vezethet. Mikor kerülhet erre sor?
– Ha a lélekszámcsökkenést vesszük figyelembe, akkor a 16 egyházmegyéből hat el kellett volna tűnjön. A Hunyadi Egyházmegyében például csak 5000 lelket számlálunk. Nyilvánvaló, hogy bizonyos infrastruktúrához bizonyos lélekszám kell, következésképpen ésszerű összevonásokra lesz szükség. A jelenlegi egyházmegyéket megtartjuk, amíg lehet. Nem hitetlen és feladó magatartásra van szükségünk. Gyönyörű örökségünk van, de örökséget csak örökösökkel lehet átvenni. A legfontosabb, amire most koncentrálnunk kell, hogy az örökösök megmaradjanak, nélkülük mit sem ér az örökségünk. Nem csapot-papot hagyva, szerszámot eldobálva, hanyatt-homlok menekülünk innen; pont arról van szó, hogy új struktúrákba szerveződve megyünk tovább. Nagyon reálisan szembenézünk a problémákkal, amelyeket meg kell oldani. A cél, hogy új struktúrákban új bástyákat építsünk a következő 500 évre. Most nekünk a gyermekeinkre kell koncentrálni, nélkülük nincs értelme az egésznek.
A beszámolóban elhangzott, hogy 69 lelkészről tudnak, akik beszervezett besúgók voltak, 43-ról nem közöltek választ, 11 esetében pedig kiderült, hogy súlyos besúgói tevékenységet folytattak. Mi történik azokkal, akiknek a tevékenységét súlyosnak találták?
A romániai átvilágítási törvény, a kollaboránstörvény arról szól, hogy senkit sem lehet elmozdítani a helyéről csak azért, mert együttműködött. Bizonyos szabályokat azért be kell tartani, le kell mondaniuk tisztségükről, vagy nem tölthetnek be bizonyos tisztséget. Eltávolítani, vagy csúnya szóval: kirúgni senkit sem lehet. Ezt a törvény sem engedi meg. Nem is szándékunk ezt tenni. Ha feltárta a közösség, és ehhez bűnbánat járul, akkor a keresztény közösség meg is tud bocsátani. Azt szeretnénk, ha azok, akik ilyen mélységben együttműködtek, belátnák, hogy az egyedüli út, ha, elismerve vétkeiket, nyilvánosan is bocsánatot kérnek. S ezt megpróbálják nemcsak az emberektől, hanem Istentől is megkapni. Isten megadja, az embereknek is meg kell adniuk. Nem könnyű így élni tovább, hogy fény derült arra, amire azt hitték, sohasem derül fény, a titkosszolgálatnak dolgoztak. Úgy vélem, elég komoly megpróbáltatás volt számukra. Igazságot kell szolgáltatni, a mostani fiataloknak tanulságokat kell levonni. Több eset van, egyesek karrierépítés miatt mentek bele, mások pedig szükséghelyzetben vagy kényszerhelyzetben, megfélemlítés alatt váltak besúgókká. Nem szeretnénk, ha ez az egész egyházra rányomná a bélyegét, ez lenne a legrosszabb, hiszen nem lehet általánosítani. Ezzel az átvilágítással láthatjuk, hogy a legtöbb kollaboráns valamilyen kényszerhelyzet folytán került a hálóba. Nem, mi nem személyeket akarunk megbélyegezni, hanem egy jelenséget szeretnénk feltárni.
– A püspök úr említette az egyesületi kereszténységet, amely egyre nagyobb teret hódít az egyházon belül. Pontosabban kikre gondolt?
– Kilencven után különböző ötletek támadtak, aztán ezekhez szereztek külföldi támogatót, létrehoztak jogi személyeket, alapítványok és egyesületek létesültek, mint például a CE szövetség. A tagok ott élik meg kereszténységüket. Ez egy veszélyes folyamat, hiszen ezzel az egyház megüresedhet, tevékenységét kivisszük az egyesületi tevékenységbe. Én arra buzdítok mindenkit, hogy az egyházon belül kell szövetkezni, ahol megélhetjük a hitünket és ahol akár kegyesebb életformát gyakorolhatunk. Nem kell ehhez kiválni, vagy külön kisebb közösségeket létrehozni, ez előbb-utóbb eltávolodáshoz vezet, ami veszélyes folyamat. Mindenkinek azt mondom, hogy az egyházat belül kell megújítani.
– Marosvásárhelyen kirobbant a Carit-San- botrány. A közgyűlés napirendjén is szerepelt az ügy. Született-e valamilyen döntés ezzel kapcsolatban?
– A Marosi Egyházmegye arra kért, hogy a közgyűlés foglaljon állást, és a vétkeseket keresse meg, továbbá vállaljon szolidaritást a károk enyhítésére. A közgyűlés hosszasan tárgyalta, és végül arra a következtetésre jutott, hogy a vétkesek feltárása a fegyelmi bizottság feladata. Meg kell állapítania, hogy mikor, hogyan és ki vétkezett abban, hogy ez az állapot előállhatott. Nagyon súlyos az eset és nagyon sok pénzbe kerül, ha kifizetésre kerül sor. Majd a bíróság dönt arról, hogy lehet-e ezt követelni. Az egyházmegye előző vezetősége felelős, nagyon felületesen kezelte a helyzetet, azok az orvosok, akik ezt megengedték maguknak, nem törődtek azzal, hogy az egyház nevén van a szerződés, súlyosan vétkeztek. Az egyházat nagyon súlyos helyzetbe hozták ezzel. Erről egyelőre ennyit.
Mezey Sarolta
Népújság (Marosvásárhely)

Buktunk
A tavalyi hatalmas arányú bukás után idén szinte már fel sem hördültünk. Sőt, akadnak, akik haladásként, eredményként tálalják, hogy 2013-ban az érettségi vizsgára jelentkezők több mint fele sikeresen vette az akadályt. Kicsit mintha önmagunk előtt is szégyellnénk elismerni: a kudarc mindannyiunké.
Foghatjuk, persze, csak a diákokra, akik nem tanulnak. Vagy csak a tanárokra, akik alacsony fizetésért tessék-lássék dolgoznak. Okolhatjuk az oktatási rendszert, a tananyagot, mely megnyomorít mindenkit, politikai érdekképviseletünket, melynek máig nem sikerült elérnie, hogy teljes esélyegyenlőséggel induljon vizsgázni a magyar és a román diák. Mutogathatunk a kormányra, amely képtelen valós reformot kezdeményezni, hibáztathatjuk a szülőket, hogy nem törődnek gyermekeik nevelésével-oktatásával – bárkiben és bármiben kereshetünk és találhatunk bűnbakot, de előbb-utóbb mégiscsak fel kell tennünk a kérdést: a diákok bukása voltaképpen nem saját tehetetlenségünk tükre is egyben? Mert nem tudunk példát mutatni. Mert folyton megalkuszunk ahelyett, hogy csökönyösen ragaszkodnánk igazunkhoz, miszerint a tudás és a munka igenis, érték. Még akkor is, ha azt látjuk, ez most éppen nem így van, azt tapasztaljuk, pénzzel, ügyeskedéssel könnyebb érvényesülni, ha jól tudjuk, lassan lenézik azt, aki tisztességes munkából akar megélni. És túl könnyen feladjuk. Igen gyakran hunyunk szemet korrupció vagy csalás fölött, keserűen legyintve, ilyen az egész ország. Képtelenek vagyunk erőteljesen és egységesen fellépni, ha diszkrimináció ér, ha jogaink csorbulnak, minduntalan a kompromisszumot keressük, amikor a radikális követelésnek lenne az ideje, képtelenek vagyunk erőt és egységet felmutatni, amikor közösségünk egészét veszély fenyegeti. Mert nem igyekszünk Erdélyben, Székelyföldön élő magyarokként különbek lenni, mint ők, akik irányítják az országot, szó nélkül tűrjük, hogy kizsákmányoljanak, adólejeinkből saját és barátaik zsebét tömjék. Mi több, át is vesszük e magatartásformát, hogy immár saját vezetőink sem különböznek a bukarestiektől. Mert beletörődtünk, hogy a korrupció, a csalás átszövi életünket. Hagytuk, hogy gúnyt űzzenek a munkából, a tudásból – abból az értékből, melyet pedig nem vehetne el tőlünk semmilyen idegen hatalom. Buktunk. De talán még nem késő újrakezdeni...
Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

IDEA Könyvtér: erdélyi magyar könyvek egy helyen
Az erdélyi magyar kiadók könyveit árusítják Kolozsváron a Mátyás király szülőháza előtti téren, a Sapientia egyetemnek otthont adó Bocskai-ház bejárata mellett felállított, IDEA Könyvtér névre keresztelt állandó standon.
Az ötletgazda Nagy Péter – aki többek között az IDEA és Gloria nyomdák igazgatója – lapunk megkeresésére elmondta: régi terve volt egy olyan tér kialakítása, ahol az erdélyi magyar kiadók megmutatkozhatnak, hiszen sok esetben nehézkesen lehet csak hozzájutni egyes kötetekhez. Utalt arra, hogy nemcsak könyvkiadók, de civil szervezetek által megjelentetett kiadványokat – tanulmánykötetek, szaklapok, időszakos kiadványok – is megtalálhatók a standon, olyanok, amelyeket amúgy a hagyományos könyvpiac aligha terjeszt.
A stand egyébként a Sapientia egyetemmel partnerségben működik, az egyetem havonta meghosszabbítja a szükséges engedélyeket. A macskaköves téren jelenleg a kolozsvári Amaryllis Társaság, az Erdélyi Híradó Kiadó, az Exit kiadó, a Koinónia, a Korunk-Kompress, a Kriterion, a Kriza János Néprajzi Társaság, a Polis, az Erdélyi Múzeum-Egyesület, a sepsiszengyörgyi ArtPrinter, a csíkszeredai Bookart, a Hargita Kiadóhivatal és a kézdivásárhelyi Zelegor könyveit, valamint irodalmi, művelődési, képzőművészeti folyóiratokat lehet megvásárolni, de a lista folyamatosan bővül. Nagy Péter szerint a könyvkiadók nagy érdeklődést tanúsítanak a kezdeményezés iránt, néhányukat a stand kezdeményezői keresték meg, de sok kiadó önként jelentkezett.
Könyvesbolttá fejlődnének
Amint az ötletgazda lapunknak elmondta, a mostani kis stand természetesen csak egy hosszú távú folyamat kezdete, hiszen ősztől nem lehet szabadtéren árusítani a nyomtatványokat, így már keresik a megfelelő helyet, ahol az IDEA Könyvtér könyvesboltként működhet majd tovább. Nem hagyományos könyvesboltként: itt is fontos a „tér” megnevezés, hiszen valóban teret kívánnak adni a könyveknek és szerzőiknek, valamint a könyves szakma egyéb képviselőinek, rendszeresen könyvbemutatókat, szakmai kerekasztal-beszélgetéseket szerveznének az új helyen.
Nagy Péter egyébként a június 5–9. között lezajlott 3. Kolozsvári Ünnepi Könyvhét beharangozó sajtótájékoztatóján úgy fogalmazott: az erdélyi kiadók „gyöngyszemeit” igyekeznek összegyűjteni egy helyre. Mint mondta a könyvek válogatásánál természetesen a kiadókkal közösen döntenek. „A tipográfiai minőség is fontos szempont, hiszen nyomdaként is működik az IDEA, ahogy a céges társam, Könczey Elemér fogalmazott, a tartalom és a forma 50–50 százalékban kell, hogy egymást segítse, kiegészítse, de mégis elsősorban a tartalomra összpontosítunk” – magyarázta Nagy Péter.
Csalogató árak
Az új könyvtér árai egyébként a könyvesboltokhoz képest alacsonyabbak, Nagy Péter szerint saját kiadványaikat például kevéssel a kiadói ár fölött értékesítik. „Nem az volt a célunk, hogy konkurenciát teremtsünk a hazai könyvesboltoknak, de ez egy szabad piac, igyekszünk felhívni a figyelmet az erdélyi könyvekre” – fogalmazott. A figyelemfelkeltés pedig a jelek szerint sikerült, még annak ellenére is, hogy nagyon kevés reklám előzte meg a stand létrejöttét.
Mint megtudtuk, alig háromhetes működés után az IDEA Könyvtér már majdnem teljesen önfenntartó, a Facebook közösségi portálon létrehozott felületre érkezett reakciók és a személyes visszajelzések is arról tanúskodnak, hogy a kolozsváriak pozitívan fogadták a kezdeményezést. A további tervek között nemcsak egy interaktív könyves üzlet létrehozása szerepel, de a szórványban is szeretnék népszerűsíteni, terjeszteni a magyar kiadványokat többek között könyvbemutatók szervezésével.
Varga László
Krónika (Kolozsvár)

Utak, csődbe
Megint rossz utakon jár a romániai magyar politikum, mert a körvonalazódó baj összefogás helyett újabb széthúzásra ingerli a főszereplőket.
Bizonyos, hogy az Erdélyi Magyar Néppárt és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács – a készülő közigazgatási átszervezés elleni – tüntetésének időpontja sokakat meglepett. Nem tudom, mi a logikája és főleg a várható eredménye uborkaérés és szénacsinálás, nem kevésbé nyári szabadságolások idején utcára szólítani az embereket. Másfél évtizeddel korábbi székelyföldi prefektustüntetések tapasztalata mondatja velem: nem sok.
Ám, ha a kezdeményezők úgy gondolják: július 20-a legyen csak az első lépés, aztán jöhet a többi, akkor üsse kő, egyszer csak el kell kezdeni. (Ha 1848. március idusán Petőfiék tekintettel lettek volna a morc időjárási körülményekre, ki tudja...) Innentől kezdve az RMDSZ-nek a július 20-ára időzített kezdéssel kapcsolatos álláspontja is különutas. Emlékezzünk csak: csúcsvezetői, illetve intézményi szinten az RMDSZ a március 10-ei marosvásárhelyi autonómiatüntetésről/-ből is kimaradt.
Tehát: a romániai politikum és a sajtó megint romániai magyar radikálisok és néhány ezer hívük akciójaként kezelte (le) az eseményt, hadd tegyem hozzá: az ő szemszögükből teljes joggal és logikával. S mindamellett, hogy akkori „húzásával" a szövetség vezetése további sok ezreket tartott távol egy amúgy is figyelemre méltó, mérföldkőként és hivatkozási alapként számon tartható megmozdulástól, egyszersmind a figyelmet is elterelte a tüntetés lényegéről.
Márpedig nem a magyar–magyar szembenállásra kell irányítani akarva-akaratlanul a romániai többség és a nemzetközi tényezők – a politikum, a sajtó és a közvélemény – figyelmét, hanem a lényegre, ez esetben arra a valós veszélyre, amely a Székelyföldet és a romániai magyar autonómiatörekvéseket fenyegeti. Mert bárki bármilyen úton jár, ne tévessze szem elől, hogy az eddig nyilvánosságra került közigazgatási átszervezési tervek minden változata szembemegy az erdélyi, ezen belül a székelyföldi magyarság akaratával, és a székelyföldi magyar tömb szétrobbantását tűzi ki céljául. Ezt nem látni, s ellene nem lépni: bűn. A külön utak, bárki bármilyen megfontolásból jár azokon, mindig egyazon célba vezetnek: csődbe.
Benkő Levente
Krónika (Kolozsvár)

Érettségi egykor és ma
Ugyanazt az útvonalat jártam be, ugyanazon a napon és időpontban hétfőn, mint 15 évvel ezelőtt. Akkor is forró nyári délelőtt volt, akkor is izgatott voltam, és vártam a megkönnyebbülést, akárcsak hétfőn. Érettségi eredményhirdetés volt, én érettségiztem. A szomszéd román lánnyal indultunk el megnézni, hogyan sikerültek a vizsgáink, ő a Mihai Vitezul Főgimnáziumban, jómagam a Mikes Kelemen Líceumban érettségiztem.
Tegnap újságíró kollégáimmal vártuk az eredményt ugyanezekben az iskolákban. Emlékszem, 15 évvel ezelőtt is először a Mikesbe mentünk. Az otthonról megtett úton a barátnőmmel arról beszélgettünk, hogy a román írásbeli tétele, Rebreanu Ion című regénye, miben azonos vagy inkább hasonló Móricz Sárarany című könyvével. Bár a tételt nem ilyen szempontból vetették fel a tanárok, mi saját véleményünket is megfogalmaztuk, belevittük az írásba, és olvasmányaink tapasztalatával bővítettük ki a dolgozatot. A hétfői eredményhirdetéskor látott ijedt arcokról az jutott eszembe, hogy mi nem féltünk. Nem féltünk attól, hogy megbukunk az érettségin, inkább versenyszellem volt bennünk, hogy ki teljesít jobban.
1998-ban még nem névsorszerint listázták a vizsgázókat, hanem vonalat húztak. A vonal alatt egyértelmű volt a bukás, felette az elért jegyek sorrendjében álltak a nevek. Először a lista első nevét láttam meg, az iskola legjobb tanulója színtízessel vizsgázott, aztán a vonal alá néztem: két név volt alatta, mindkettőjüket románból vágták el 4-es osztályzattal. A saját nevem középmezőnyben jelent meg, átfutottam a jegyeket, és azt éreztem: megérdemlem őket. A következő gondolatom a nyár volt, végre szabad vagyok, jöhet a tenger, napsütés, buli. Az iskola udvarát elárasztották az évfolyamtársak, mindenki örült, néhányan kissé elégedetlenkedtek, óvásokat fogalmaztak meg a 8-as jegyek miatt, mivel úgy gondolták, többet is érdemelnének. Az érettségi átlagok majdnem mindegyike 7-es osztályzat fölött volt, a román szóbeli szigorú szorongatását ellensúlyozta az írásbeli tétel, a választott tárgyból pedig mindenki jelesre vizsgázott. Ugyanez volt a Mihai Viteazul-iskolában is: örömkönnyek, ölelkezések, kiabálások, tervek a jövőt illetően.
2013. július 8-án viszont nem izgatottan várták az eredményt a diákok, hanem félve. Nem a jegyeket saccolták, hanem az esélyt: átmegyünk-e egyáltalán az érettségin. Néhány diákot kérdezve, hogy melyek a jövőbeli terveik, csak egy válaszuk volt: menjünk át az érettségin, aztán meglátjuk. Idén a román vizsgán az érettségizők közel fele megbukott, magyar nyelvből a diákok 16 százalékát vágták el, a választott tárgyból pedig 23 százalék bukott el. A román nyelv és irodalom oktatása évek óta vita tárgya a magyar anyanyelvű diákok számára, viszont a tragikus érettségi eredményeket nem magyarázza. Nem magyarázza meg azt, hogy a választott tárgyból miként bukik meg valaki, hiszen ő maga választotta mint kedvenc tárgyát. Az érettségi eredményei évek óta katasztrofálisak, van olyan szaklíceum, ahol mindenki megbukott, de elméleti líceum is, amelyben a diákok mindössze 27,69 százalékának sikerült a vizsgája. A dolog érdekessége, hogy ezekben az iskolákban is voltak színtízes tanulók, akiket év végén kitüntettek, aztán az érettségin jól megbuktak kettes-hármas jegyekkel. Véleményem szerint, már az is katasztrófa lenne, ha mindenki átmegy az érettségin, de a legkisebb jegyekkel. Mert bármilyen nehéz is egy-egy tárgy, ötösre azért nem kell különösebb megerőltetés, és noha a végeredmény 6-os kell legyen, a többi tárgyból elért pont ellensúlyozhatja azt.
Az este végignéztem a háromszéki diákok listáját, és azt tapasztaltam, hogy akik buktak mondjuk románból, azok nagy része 1 és 3 közötti jegyet kapott, de a többi tantárgyból is épp hogy átcsúsztak. Arról, hogy mindez kinek a hibája és szégyene, megindult a vita: a diák, a szülő vagy a tanár felelős az évek óta tartó rossz eredmények miatt? Legtöbben a rendszert okolják, ami megfoghatatlan, követhetetlen és bonyolult, de egyvalami biztos: a regények regények maradnak, melyeket el kell olvasni a diáknak az érettségire, a tanár következetes kell legyen, és ki kell szűrnie a négy év alatt azt, aki ötösökkel döcög, és nem áll készen az első komoly megmérettetésre, a szülő dolga pedig észrevenni, hogy érettségi előtt a gyereke egyébbel van elfoglalva, mint a tanulás. Ez a hármas pedig sikerrel léphet fel egy bonyolult, évről évre változó tantervvel szemben, és bebizonyíthatja: az érettségi nem nehéz, viszont komolyan kell venni, mint az élet első mérföldkövét.
Írásom végére beismerem: én nem tanultam az érettségire, mert egyébbel voltam elfoglalva. Egyetemi felvételire készültem különórákkal, mivel akkor még nem számítottak a középiskolai tanulmányi eredmények, sem az érettségi átlag. Az számított, hogy mennyire vagy felkészülve abból a tárgyból, amilyen szakon tovább szeretnél tanulni. Mi 15 évvel ezelőtt nem tanultunk az érettségire, hanem készültünk az azt megelőző négy év során. Aki pedig balszerencséjére nem készült fel, az megismételte az évet, hogy aztán ismét nekifusson a vizsgáknak. Mert ez az érettség egyik jele.
Bús Ildikó
Székelyhon.ro

Elindult a mesterképzés a Sapientián
Teljes értékű egyetem lettünk – mondta a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem rektora, Dávid László, utalva arra, hogy végre elindíthatták a mesterképzést az intézmény marosvásárhelyi és csíki karain. Nem is egy, egyszerre hét szakra várják a felvételizőket.
„Most nyílt lehetőségünk a mesterképzés elindítására, ugyanis egy évvel ezelőtt ilyenkor kaptuk meg az intézmény akkreditációját, s már késő volt a mesterképzések beindítására. De most nem is egy, hanem egyszerre hét szakon indítunk mesterképzést, ebből hatra már meg is kaptuk a végleges akkreditációt, egyet pedig valószínűleg az őszi pótfelvételin indíthatunk” – nyilatkozta a Székelyhonnak az intézmény rektora, Dávid László.
Marosvásárhelyen a fejlett mechatronikai rendszerek, a növényorvos, a számítógépes irányítási rendszerek, valamint a szoftverfejlesztés mesteri szakok indulnak, Csíkszeredában a fenntartható biotechnológiák mesteri szak indul, valamint a fordító és tolmács szak, amely mind Marosvásárhelyen, mind pedig Csíkban működni fog. Ezekre már megkapta az engedélyt az intézmény, így jövő héttől már lehet iratkozni a helyekre. Átlagban 15 ingyenes és 15 fizetéses helyet hirdetnek.
A kommunikáció, média és közkapcsolatok mesteri szak vizsgálatára későn érkezett a Felsőoktatás Minőségét Ellenőrző Bizottság (ARACIS) értesítése, a véleményezésük azonban pozitív volt, így várhatóan az őszi pótfelvételire indulhat a kommunikáció mesteri is – tudtuk meg a rektortól.
„A bolognai folyamat most nálunk is befejeződött, azzal hogy mesterképzéseket indítottunk, így nem kell más egyetemeken mesterizniük a hallgatóinknak. Nemzetköziesített szakokról van szó, ami azt jelenti, hogy minden szakon egy-egy magyarországi egyetem közreműködésével tanítunk majd” – mondta Dávid. A Sapientia a Nyíregyházi Főiskolával, a Corvinus Egyetemmel, a Pannon Egyetemmel, az Eötvös Loránd Tudományegyetemmel, valamint a Debreceni Egyetemmel partnerségben szervezi a mesterképzéseket.
„Sikerült akkreditáltatnunk a pedagógusképzést is, így ha valaki ezt is elvégzi, akkor tanár is lehet a szakmáján belül. Ezt a pedamodult eddig más egyetemeken kellett elvégezniük a diákjainknak” – magyarázta a rektor.
A beiratkozási időszak amúgy július 13-án kezdődik a kolozsvári karon működő szakokra, hétfőn pedig megnyitja kapuit a marosvásárhelyi kar, egyszerre a csíkszeredai Műszaki és Társadalomtudományi Karral, valamint a Gazdaság- és Humántudományok Karral.
Szász Cs. Emese
Székelyhon.ro

Több száz pedagógus fóruma
Több mint ötszáz pedagógus jelentkezett a Bolyai Nyári Akadémia továbbképző rendezvényeire. A legtöbb képzés jövő héten lesz, akkor több mint négyszázan vesznek részt a programokon, többek között Csíkszeredában is.
Az aktualitás mellett a gyermekközpontúságot és az élményközpontú oktatást tartották szem előtt a Bolyai Nyári Akadémia témáinak a meghatározásánál – mondta szerdán, csíkszeredai sajtótájékoztatóján Burus-Siklódi Botond, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének (RMPSZ) elnöke a héten elkezdődött XXI. Bolyai Nyári Akadémia kapcsán. A rendezvény A tanulás tanulása címet viseli és ezen téma különböző vetületeivel ismerkednek meg a hétfőn Csíkszeredában, Szovátán és Válaszúton elkezdődött továbbképzőkön az óvópedagógusok és tanítók is, összesen 168-an.
A csíkszeredai Apáczai Csere János Pedagógusház szakmai partnerségével megvalósított akadémia főhete jövő héten zajlik, amint Burus-Siklódi Botond közölte, a már jól bejáratott helyszíneken, Csíkszeredában, Torockón, Székelyudvarhelyen, Kolozsváron, Sepsiszentgyörgyön. A főhétre 344 pedagógust várnak és az erdélyi magyar pedagógusok mellett – bár az utóbbi években folyamatosan csökkenő számban – a Kárpát-medence más vidékeiről, például a Vajdaságból is jönnek. Az RMPSZ elnöke közölte, a továbbképző rendezvényt a magyar kormány Emberi Erőforrások Minisztériumának Oktatási Államtitkársága támogatásából szervezik meg, amely 19 millió forintnak megfelelő lejt ad a szervezetnek erre a célra. Ezt a pénzt a képzéseken részt vevők szimbolikus hozzájárulása egészíti ki – közölte az elnök.
Ismertette, folyamatban van az akadémia képzéseinek akkreditációja, ahogy azonban a kezdetekkor, most is azt szeretnék, ha a pedagógusok nemcsak a megkapható továbbképzési pontokért, hanem az új iránti érdeklődésért, a rendezvény fórum jellegéért is részt vennének a rendezvényen. De megértik, hogy a kötelezően teljesítendő továbbképzések megvalósítása is fontos – tette hozzá. Hogy inkább melyik szempontért, a kötelezően teljesítendő továbbképzésért vagy pedig a szakmai ismertek bővítéséért vesznek részt a pedagógusok az akadémián, azt egy felmérés keretében meg fogják vizsgálni, hogy a tovább képzések megtervezésénél szem előtt tarthassák a pedagógusok igényeit – jelentette be Ferencz S. Alpár, a RMPSZ programirodájának vezetője.
A Bolyai Nyári Akadémia főhete július 15-én 10 órakor ünnepélyes megnyitóval veszi kezdetét. Az Apáczai Csere János Pedagógusházban ez alkalommal két előadás is elhangzik, Kroó Norbert, a Magyar Tudományos Akadémia egykori főtitkára Tudomány és oktatás a 21. században címmel, Takács István, a Kaposvári Egyetem pedagógia karának tanszékvezetője pedig Lelki rezdülések a tanulás tanulása során címmel tart előadást.
R. Kiss Edit
Székelyhon.ro

A Monarchia fénykora a Tudományos Könyvtárban
Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben című könyvsorozat reprint változatát bárki fellapozhatja a könyvtár olvasótermében.
Huszonkét közkönyvtár, köztük a Székelyudvarhelyi Városi Könyvtár, a csíkszeredai Kájoni János Megyei Könyvtár és a Haáz Rezső Múzeumhoz tartozó Tudományos Könyvtár képviselői vettek részt a május 28-29.-én, Budapesten lezajlott Magyar Könyvtárosok VII. Világtalálkozóján.
A négyéves szünet után Határtalan együttműködés – stratégia, integráció, megújulás címmel az Országos Széchenyi Könyvtár, a Könyvtári Intézet és az Országgyűlési Könyvtár által
megrendezett szakmai fórumon a határon túli intézmények tevékenységét, köztük a Tudományos Könyvtárét is értékes könyvajándékkal ismerte el a fórum védnöke, Kövér László.
Az ajándékcsomag szimbolikus átadása még a konferencián megtörtént: Az Osztrák Magyar Monarchia írásban és képben című könyv 21 kötetéből az elsőt már akkor átvehette a Tudományos Könyvtár őre Róth András Lajos történész. A reprint kiadás további példányai július 5-én érkeztek meg a Baczkamadarasi Kis Gergely Református Kollégium épületében működő Tudományos Könyvtárba.
Ajándék az ajándék mellé
„Amikor kibontottuk a csomagot, akkor ért bennünket a meglepetés, hogy tulajdonképpen még két kötetet kaptunk. Az egyik az Országgyűlés épületét bemutató könyv díszkiadása, a másik pedig Magyarország Alaptörvénye" – mutatta be az értékes adományt Róth András Lajos, aki Miklós Zoltán múzeumigazgató társaságában számolt be a rangos szakmai találkozóról, amelynek résztvevői javaslatokat tettek a könyvtárak közötti szakmai együttműködés 2014-2020 közötti időszakára vonatkozó stratégiára.
„Az Ostrák-Magyar Monarchia képben és írásban könyvsorozat Rudolf trónörökös kezdeményezésére 1885. december 1. és 1901. október 1-je között, a monarchia fénykorában jelent meg. Átfogja az akkori osztrák-magyar birodalmat: nyolc kötetben a magyarországi területeket, 11 kötetben az osztrák részt tárgyalja, van egy bevezető füzet és két függelék is.
Valamikor ez a kiadvány német és magyar nyelven, 396 kis füzetben, 572 közleménnyel, 4520 rajzzal és 19 színes képmelléklettel látott napvilágot, szerzői a korszak jeles személyiségei voltak. A kis füzeteket össze lehetett fűzni, amikor összegyűlt egy kötetnyi, a kiadó elküldte a borítót. Ennek számtalan verziója létezik, a könyvtárunknak a piros és zöld színű van meg" – foglalta össze a sorozattal kapcsolatos tudnivalókat és mutatta be az eredeti kiadványokat Róth.
Hozzáfűzte, az ajándékba kapott reprint kiadásnak azért is örvendenek, mert az első kiadásból nem minden kötet van meg a Tudományos Könyvtár állományában.
Róth azt is elmondta, hogy bár a sorozat tartalma digitális formában is elérhető, a most kapott kiadásnak szimbolikus értéke is van: a papíralapú információhordozók jelentőségét emeli ki a 21. században.
Az ajándékba kapott könyveket, akárcsak a könyvtár állományában levő több ezer értékes könyv bármelyikét bárki fellapozhatja, tanulmányozhatja a Tudományos Könyvtárban, amely hétköznaponként 8-16 óra között látogatható.
LÁZÁR EMESE
Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely)