Közvita: speciális tankönyveken alapuló román nyelvtanítást szorgalmaz az RMDSZ
Adrian Curaj tanügyminiszterrel egyeztettek hétfőn az RMDSZ parlamenti képviselői és szenátorai Bukarestben. A megbeszélésen a szövetség oktatási prioritásait, továbbá az eddig tapasztalt gondokat ismertették a tárcavezetővel. 
„A tanügyminisztérium által kezdeményezett közvita kiváló alkalom arra, hogy egy átfogó reformot és szemléletváltást készítsen elő a romániai oktatásban. Előbb azonban a hatályos törvényt kellene gyakorlatba ültetni, főként a jogszabály kisebbségekre vonatkozó előírásait. Elszomorító az, hogy a hazai tanügyi rendszer még mindig a mennyiség mellett dönt, a minőség rovására. Az RMDSZ ezért is szorgalmazza a kerettantervek újragondolását, hiszen az új tervezetek sem oldják meg az alapvető gondokat: a diákok továbbra is túlterheltek, zsúfolt az órarendjük. A törvény előírja, hogy a románt speciális módszertan alapján tanítsák a magyar gyermekeknek, ezért azt kérjük, hogy a minisztérium végezze el a munkát: legyen tankönyv a diákoknak középiskola végéig, hogy ezekhez az igényekhez igazítsák a felmérőket, vizsgákat és az érettségit is” – hangsúlyozta Kelemen Hunor szövetségi elnök.
Szabó Ödön: a tanárok elvesznek a papírmunkában
A találkozón Szabó Ödön, a képviselőház oktatási szakbizottságának tagja elmondta: Romániában erősíteni és védeni kell az anyanyelvű oktatást, de ezt csak úgy lehetséges, ha alkalmazzák a törvény erre vonatkozó pozitív előírásait. Hozzátette: fontos az, hogy a tanfelügyelőségeken, a vegyes tagozatú intézményekben a magyar tagozatért felelős tanfelügyelői, aligazgatói pozíciók erősödjenek. 
Nehéz egy többségi dominanciájú megyében a tanfelügyelőségben, iskolában helyt állni, hisz a tapasztalat az, hogy a többség a magyar tagozatokon kezdené a spórolást, katedra-összevonásokat - mondta a képviselő. Ugyanakkor mentesíteni kell az oktatási rendszert a bürokratizálás alól, hisz az nem lehet például, hogy egy kisebb iskolában már több a bizottság, mint a tanár - hangsúlyozta. - A pedagógusoktól annyi papírgyártást várnak el, hogy szinte többet dolgoznak azon, hogy megfeleljenek a bürokráciának, mint a diákok elvárásainak. 
„Tehermentesíteni kell az oktatást, levenni a diákok válláról a fölösleges terheket. Ezt a minisztérium által kezdeményezett közvitán elmondtuk, hangsúlyoztuk, konkrét javaslatokat is tettünk. Külön kiemeltük a román nyelv oktatására vonatkozó részeket is, és azt is nyomatékosítottuk, hogy ez egész sor szükséges változtatást igényel. Egyszerűen mást és másként kell tanítani, hiszen a magyar diákoknak a román nem anyanyelv, tehát nem is lehet ugyanaz az elvárás” – taglalta Szabó Ödön, majd ezt követően arra is rámutatott: az RMDSZ számára prioritás az állami intézményi keret kiszélesítése, bővítése. Ugyan a jelenlegi jogszabály ezt előírja, de nem történt megfelelő előrelépés. „A kisebbségi továbbképző központ létrehozása nem tűr további halogatást. Ezidáig egyetlen ilyen intézmény jött létre, az is nemzetközi megállapodás eredményeként. Ez a központ Medgyesen működik és a német kisebbséget szolgálja. Ígéretet kaptunk arra, hogy minél hamarabb meglesz a létrehozására vonatkozó miniszteri rendelet. Másrészt úgy gondoljuk, hogy a törvényben szereplő kisebbségi oktatás kutatásával foglalkozó háttérintézménynek, osztálynak is létre kell jönnie, amelynek célja az oktatás minőségének vizsgálata és javítása lenne” – hangsúlyozta Szabó Ödön parlamenti képviselő. 
A szamosújvári iskola is szóba került
A találkozón Korodi Attila, az RMDSZ Hargita megyei parlamenti képviselője az oktatási területen dolgozó kisegítő személyzet szerepére hívta fel a figyelmet. Elmondta, megoldást kell találni arra, hogy az egészségügyi, a munkavédelmi, a tűzvédelmi és a közbiztonsági feladatok ellátására az iskola ne csak az oktatási törvények előírásainak feleljen meg, hanem ezeken a területeken hatályban levő törvényes előírásoknak is. Ehhez megfelelő finanszírozást kell biztosítani az iskoláknak a szakszemélyzet (nevelők, kazánfűtök, takarítószemélyzet stb.) alkalmazására - mondta a képviselő.
László Attila, a szövetség Kolozs megyei szenátora a megbeszélésen a szamosújvári magyar iskola helyzetére is kitért. Kifejtette, az iskola minden követelménynek megfelel annak érdekében, hogy szeptembertől megkezdhesse működését, csak a minisztériumi jóváhagyásra várnak. A szenátor arra kérte a minisztert, hogy emeljék meg a megyei személyzeti kvótát az újonnan alakult intézményekben.
Az RMDSZ és a miniszter között legutóbb decemberben volt egyeztetés, akkor a szövetség kérte az egyházi, illetve a magánoktatási intézmények finanszírozására vonatkozó szabályozási rendeletek megalkotását. A tanügyminiszter az újbóli felvetésre elmondta, elfogadta az RMDSZ javaslatait, és ebben a kérdésben még a héten megszülethet a kormányülésen a szövetség által szorgalmazott döntés. maszol.ro

Biró Zsolt csak jön-megy
Mint arról beszámoltunk, a másfél éves szünet után összeült Kárpát-medencei Magyar Autonómiatanács (KMAT) február 12-i budapesti tanácskozásán sem az egyik alapítónak számító Magyar Polgári Párt, sem a megfigyelői státussal rendelkező RMDSZ nem vett részt. Előbbi most jobbról előzne, utóbbi meg csak lapít.
Bíró Zsolt MPP-elnök a tanácskozás házigazdájának, a Magyar Kormány Nemzetpolitikai Államtitkárságának írt egy kínosan mentegetőző levelet, amiben azt állította, hogy azért nincs jelen az ülésen, mert pártja nem kapott meghívást. A Tőkés László KMAT-elnök által szignált meghívó minden tagszervezetnek és meghívottnak kiment, beleértve az MPP-t, Biró nem is írhatta volna meg a levelét, ha nem tudott volna a tanácskozásról.
A közvélemény ugyanakkor már tisztában van az MPP hintapolitikájával és ügyeskedéseivel, hiszen a párt hol a nemzeti-polgári oldalon tetszeleg, hol az RMDSZ-szel köt többé-kevésbé nyilvános paktumokat. A minipárt előző elnöke, Szász Jenő legutóbb az RMDSZ-re való voksolásra biztatta az erdélyi magyarokat, utóda viszont a 2012-es romániai választások után olykor-olykor kritikus hangokat ütött meg a Bukarestben mindenhez csak statisztáló szövetséggel szemben. Az idei választások előtt pedig ismét Kelemen Hunorral paktumozgat Biró Zsolt, miközben folyton Budapesten kopogtat a magyar kormánypártok ajtain. Birónak szokásává vált, hogy a különféle nemzetpolitikai események előtt vagy után próbál külön tárgyalni magyarországi politikusokkal és külön médiaszereplést kieszközölni a társaságukban. Legutóbb a KMAT-ülésen találkozhatott volna például Szili Katalinnal, ha megjelent volna az autonómiaküzdelem állásáról szóló tanácskozáson, ám ő külön találkozót kért másnap a határon túli magyar közösségek autonómiaügyeinek koordinálására felkért miniszterelnöki megbízottal. 
Az MPP egy vasárnap keltezett közleményben számolt be a Biró és Szili közötti találkozóról. Eszerint a felek külön elemezték az autonómiastatútumok kapcsán felmerülő vitás kérdéseket, és egyetértettek abban, hogy a jelenlegi helyzetet a túlzott átpolitizálás jellemzi, ami megnehezíti a közös fellépést, ezáltal pedig a megvalósíthatóságot sodorja veszélybe. Az MPP folyvást közvetíteni akar, de nem tudni, mit és kik között, csupán utalás történik arra, hogy mielőbb a román parlament elé kellene kerüljön egy olyan autonómiatervezet, amely mögött a lehető legszélesebb társadalmi támogatottság mutatható fel. Vélhetőn arról a tervezetről van szó, amit az RMDSZ és az MPP állítólag közösen dolgozott ki hajdanán a Székelyföld területi autonómiájáról, de amit a parlamenti képviselettel egyedüliként rendelkező magyar párt, az RMDSZ mindmáig nem nyújtott be. Az MPP állítólag két éve sürgeti a statútum parlamenti beterjesztését, ám ezt az RMDSZ eddig nem tartotta időszerűnek. Az az RMDSZ, amellyel az MPP folyton választási paktumokat köt, önállóságát apránként feladva. R. B. M. itthon.ma//szerintunk

Ijesztően szegény a falusi lakosság
A vidéki szegénységet felmérő jelentést tett közzé a World Vision Romania nevű szervezet.
A felmérés szerint a falusi közegben egyre növekszik azon gyerekek csoportja, akik naponta éhesen mennek lefeküdni, nagyjából 225 000 ilyen gyerek van most az országban. Ők olyan családokból származnak, ahol csak az egyik szülőnek van állandó jövedelme. A vidéki családok 72%-a nem tudja megfelelően etetni az 5 év alatti gyerekét, és ez súlyos betegségeket vagy alultápláltságot okozhat.
Ijesztő a helyzet az oktatásban is: a falusi, 15 évnél idősebb gyerekek 37%-a funkcionális analfabéta, ha tud is olvasni gördülékenyen, nem érti azt, amit elolvasott, nem tud helyesen írni. A gyerekek 20%-a nem jár ki nyolc osztálynál többet, nekik legalább egyharmada van kitéve annak, hogy felnőttként mélyszegénységben éljen, minimális esélyük van arra, hogy bárhol is alkalmazzák őket. Az Eurostat adatai szerint 2014-ben 18%-ra nőtt azok aránya, akik korán otthagyták az iskolát, ez ijesztően nagy növekedés az előző évhez képest, mikor ez a szám 11% volt.
Falusi környezetben a 18-24 év közötti fiatalok 22%-a munkanélküli, ez a 18-60 év közöttieknél jóval nagyobb, 46%-os. Ezen körülmények között nem csoda, ha az ország lakosságának 40,4%-át fenyegeti az elszegényedés veszélye, ez gyermekek körében 51%.
A szegény gyerekekből általában szegény felnőttek lesznek, az oktatás jelent ebből némiképp kiutat, ezért van szükség az állam és a civil szervezetek, különböző vallásos és világi alapítványok hathatós támogatására.
A World Vison Romania a nemzetközi World Vision International hazai szervezete, amely nemzetközi szinten képviseli a gyermekek jogait a különböző országokban. Egy vallásos szervezet, amely egyszerre foglalkozik segélyezéssel, gyermekmentéssel és jogi tanácsadással. Romániai szinten a World Vision már több mint 500 000 gyereknek nyújtott különböző segítséget. A szervezet célja, hogy az egyenlőtlenségek legnagyobb veszteseit, a gyerekeket az oktatás segítségével menekítse el a garantáltan szegény jövő elől.
galasocietatiicivile. Transindex.ro

Ritka Giotto-másolatra bukkantak egy mezőségi elhagyatott templomban
Műhelykonferencián mutatja be a Möller István Alapítvány a mezőségi középkori épített örökség feltárás eredményeit. Ezek között legjelentősebbnek azt tartják, hogy a Beszterce melletti Kiszsolna középkori templomában olyan freskóra bukkantak, amely a Giotto által a római Szent Péter-székesegyház számára készített Navicella mozaik hű másolata. 
A mozaik 17. századi megsemmisülése miatt a másolatok különleges értékkel bírnak. A Giotto-mű elkészülte utáni száz évből eddig csak három ilyet ismertek: egyet Firenzéből, egyet a hozzá közeli Pistoiából és egyet Strasbourgból. Közülük egyedül a firenzei az, amely nem csak alapvonásaiban, hanem részleteiben is másolta Giotto képét, pontosan úgy, ahogyan a most előkerült, nagyjából a firenzeivel egyidős kiszsolnai falfestmény is. Transindex.ro

"Teljes és azonnali leszámolás a magyarokkal!"
Moszkva Erdély elrománosításával vádolta meg Romániát. Még mindig tabu, mi történt 1944-1945-ben: a románok tudtával és segítségével hurcoltak el több ezer németet és magyart szovjet lágerekbe.
Moszkva a múlt héten a második világháború történetének meghamisítási kísérletével vádolta meg Romániát. Az orosz külügyi szóvivő, Maria Zaharova Erdély elrománosítását is szóvá tette. 
Oroszország álláspontját egy az erdélyi szászok 1945-ös deportálásáról szóló bukaresti kiállítás kapcsán fejtette ki Zaharova, aki emlékeztette Romániát, hogy a Szovjetunióba elhurcolt erdélyi szászok és magyarok listáját román köztisztviselők állították össze, és ezt arra használták fel, hogy a németek és magyarok létszámát csökkentsék a románság javára. Bukarest „sajnálatosnak és nehezen összeegyeztethető összemosásnak” nevezte az orosz külügyi szóvivő szavait. 
A második világháború története még hetven évvel az események után is sok feldolgozatlan traumát hordoz magában, amelyekről sokáig nem volt szabad beszélni, ilyen az 1944-45-ös időszak, amikor röpke egy év leforgása alatt Erdélyből több százezer embert hurcolnak el csupán származása miatt. Amíg 1944. május 16. és június 9-e között a németek a magyar adminisztráció segítségével deportáltak több mint 130 ezer zsidót Észak-Erdély területéről, addig pár hónappal később, 1944. októberében a szovjetek a románok közreműködésével visznek el több mint 25 ezer magyar férfit. 1945. januárjában a németek is sorra kerülnek, amikor 100 ezer erdélyi németet visznek el a Szovjetunióba kényszermunkára. 
Ezekről a történetekről sokáig nem beszéltünk, s a román külügy válasza azt mutatja, hogy Románia számára továbbra is a tabutémák közé tartozik ennek a korszaknak a feldolgozása. Az 1944 őszén lejátszódó eseményekkel kapcsolatban dr. Murádin János Kristóf történészt, a Sapientia EMTE tanárát kérdeztük, aki a téma egyik szakavatott kutatója. 
Bukarest nem értette vagy nem akarta érteni az orosz külügyi szóvivő szavait? 
– Nyilván nem akarta érteni Bukarest, itt arról van szó, hogy bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű, hiszen ami az erdélyi deportálásokat illeti, mind a két fél benne volt. Ez egy olyan téma, amellyel nem volt ildomos foglalkozni a baráti országoknak. Mára nagyon kevés túlélő maradt, aki tudna mesélni azokról az időkről. Oda jutottunk hetven évvel a történtek után, hogy mivel a téma kikerült a társadalmi köztudatból, újra vissza lehet hozni a politikába, ezáltal lehet ujjal mutogatni egymásra, mivel az emberek előtt az igazság annyira ködbe veszett, hogy ez már nem jelent veszélyforrást. A társadalom nem fog felülbírálni ilyen politikai töltetű kijelentéseket ebben a kérdésben.  Mi történt a román átállást követően Észak-Erdélyben? 
– A Szovjetunió számára 1943-ig mindegy volt, hogy Magyarország vagy Románia, mind a két ország ellenség volt. A sztálingrádi csatát követően a román politikai vezetés érezni kezdte, hogy vesztésre áll a helyzet, ezért elkezdett közeledni a Szövetségesek irányába. A románok mindig is ügyesebben játszottak diplomáciailag, mint a magyarok, akiknél hamarabb belátták, hogy a Szovjetunióhoz kell közeledni és nála kell keresni a fegyverszünet lehetőségét. Románia hamarabb lépett, mint Magyarország, 1944. augusztus 23-tól már nem ellensége a Szovjetuniónak, hanem szövetségese a németekkel szemben. Ezzel szemben Magyarország még ellenség. 
Ezért 1944 őszén úgy alakulnak az események, hogy amikor a Vörös Hadsereg átlépi a szovjet határokat, az első két ellenséges terület, ahová szovjet katona lép, az Kelet-Poroszország és Észak-Erdély. Itt kerül először ellenséges területre a szovjet hadsereg, hiszen amikor Iaşi-nál áttörik a szovjetek a frontot, a román hadsereg átáll, így a szovjeteknek Moldván pillanatok alatt sikerült átjutniuk. Augusztus 26-án, három nappal a román átállást követően már az Uz-völgyén nyomul előre a szovjet hadsereg, és megpróbálnak betörni Erdély területére.
Itt kerülnek tehát először konkrét ellenállásba úgy, hogy ellenséges területen vannak, és nem a „fasisztákat” kell kiűzni a szovjet földről. Idegen területen vannak, ahol ellenséges lakosság lehet, és fegyveres ellenállásba ütközhetnek. A Szovjetunió saját tapasztalatából kiindulva attól félt, hogy a front háta mögött partizán tevékenység alakulhat ki, amely megnehezíti az előrenyomulást Budapest és Berlin irányába. 
Ezt a félelmet játssza ki a román fél, aki a szovjet katonai parancsnokság és Malinovszkij marsall számára listákat állít össze, hogy kik azok a veszélyes elemek, akiket össze kell gyűjteni és el kell hurcolni, mert ezek civilbe öltözött katonatisztek, akik a front mögött lemaradva partizán alakulatokat fognak szervezni. Mivel a Szovjetunió elsődleges célja a német főváros mielőbbi elérése, ezért a védelmi és utánpótlás vonalai szentek voltak, ezért az esetleges partizán tevékenység egy olyan kérdés volt, amit nagyon gyorsan meg kellett oldani. Ezért van az, hogy már szeptemberben, az első harcok idején a román listák alapján azonnal megkezdi a begyűjtést: ekkor csak magyarokat. 
A magyar elhurcolás rögtön a frontátvonulás után zajlik le, sőt, vannak olyan esetek is, hogy átment a front a falun, és már aznap elkezdik begyűjteni onnan az embereket. Ez a begyűjtés sok esetben valóban a román feljelentések és a román szomszédok nyomravezetése, valamint a román hatóságok által összeállított listák alapján történt. Kolozsváron például Gheorghe Onişoru román konzul valamint Aurel Milea helyi ügyvéd segítette a szovjet katonai hatóságokat. 
A listákat Bukarestben állították össze, úgy, hogy az észak-erdélyi magyarságnak azt az értelmiségi rétegét érintette, amely az 1940-44 közötti időszakban politikai szerepet is vállalt: így kerültek fel a listára olyan nevek, mint Vita Sándor országgyűlési képviselő, Mikó Imre jogász, magyar parlamenti képviselő, az Erdélyi Párt országos politikai főtitkára, Járosi Andor evangélikus lelkész, aki a vészkorszakban zsidókat mentett, Mikecs László történész, a csángó kutatás egyik kiváló szakértője, és természetesen olyan értelmiségi emberek is, akik meghatározóak lehettek a következő értelmiségi generációk kinevelésében, így vitték el Kolozsvárról a református kollégium teljes tanári karát is. 
Papíron a partizán akció megakadályozása a cél, a gyakorlatban etnikai tisztogatás zajlik az értelmiség lefejezésével. Elősegíteni azt, hogy az erdélyi magyar közösség védtelenné váljon, és a szétbomlás felé menjen. A cél tehát elsősorban az erdélyi magyarság megfélemlítése volt, hogy az tömegesen hagyja el Erdélyt. Ezt akarták elérni a román paramilitáris egységek is, amelyek számos atrocitást követtek el a magyarok ellen, gondoljunk itt csak a jól ismert szárazajtai vagy az egeresi esetekre, de ennél sokkal több volt. 
Hogyan viszonyult a román hatóság illetve az erdélyi román lakosság a magyarok deportálásához? 
– A román hatóságok pontosan tudtak az elhurcolásokról, a román lakosság meg elővigyázatos volt, ezért sok helyen felírták az ajtóra, hogy “casă românească – román ház”, mert arra gondoltak, hogy ha bejön a román és a szovjet hadsereg, és atrocitásokra vagy rablásokra kerül sor, akkor ők mentesítve legyenek. A román társadalom mindenestül elégtételt akart venni a bécsi döntésért, és ki máson tudott volna elégtételt venni, mint a magyarságon. 
Elég csak Ion Bozdog prefektus szavaira gondolni, aki 1944. szeptember 28-án így fogalmazott: „Hajthatatlan vagyok, mint az öreg Cato, és nem szűnök meg ismételni: teljes és azonnali leszámolás a magyarokkal! Most vagy soha! A magyarok által annyiszor bemocskolt erdélyi földön mától fogva csak egyetlen nemzetnek van létjogosultsága: a románnak. Ne legyen nyugta a román szívnek, és a román férfi karja ne engedje el a fegyvert mindaddig, amíg Erdélyt meg nem tisztítottuk ettől a nemzettől.” S nem Bozdog volt az egyetlen a román társadalomban, aki hasonlóan gondolkodott, és akkor a korabeli sajtót még nem is említettem, hiszen rettenetes uszító hadjárat ment végbe a magyarok ellen a román sajtóban. 
Abban az időszakban szomorú divat volt a kollektív bűnösség gondolata, elég itt csak a Beneš-dekrétumokat említeni. A románság is úgy állt hozzá, hogy eljött az idő a bosszúra. Sajnos nagyon kevés ember volt, aki toleránsabb nézőpontból tekintve a kérdést, arra intette volna a lakosságot, hogy csak a bűnösöket büntessék meg, és ne egy egész népcsoportot. Tulajdonképpen most látták lehetőségét annak, hogy a magyar adminisztráció által elkövetett rengeteg hibát megtorolják. 
Észak-Erdély visszacsatolásakor a magyarországi tisztviselők, az ún. “ejtőernyősök” sajnos sok esetben ostoba módon viszonyultak a román kisebbséghez, s ne feledjük el, hogy Észak-Erdélyben egymilliót meghaladó román kisebbség élt 1940-ben, vagyis az akkori lakosság több mint 40 százaléka. Olyan megalázó esetek voltak, hogy a kötelező katonai behíváskor a román földművesek ingjének az öv alatti részét a magyar parancsnok levágatta, mondva, hogy magyar bakánál ilyen nincsen. Ez sértő és megalázó, nyilvános megszégyenítés volt. Felesleges, ostoba, feszültségeket generáló esetek voltak, és sok esetben az észak-erdélyi magyar lakosság is hozzájárult ehhez. Sokan úgy gondolták, hogy a románságon vesznek elégtételt a trianoni döntésért, és 1944-ben, amikor fordult a kocka, akkor a románok akartak elégtételt venni. 
Mennyire volt tudatos a szovjetek részéről, hogy Kolozsvárról olyan sok magyar férfit vittek el? 
– A szovjetek egyik legkiemeltebb célpontja Kolozsvár volt, hiszen itt van a legtöbb értelmiségi, innen 5000 magyar férfit vittek el, abból a városból, amelynek az összlakossága a frontátvonulás után 73000 fő volt. Ennek az 5000 embernek a 16 százaléka értelmiségi: jogászok, papok, tanárok, tanítók, azt kell mondjuk, hogy ez célirányosan végrehajtott deportálás volt. 
Más okai is voltak a deportálásoknak, szovjet tekintetben az egyik ilyen ok a már említett partizángyanús elemek eltávolítása a hátországból, a másik ok, hogy a Szovjetunió 22 millió halálos áldozattal járult hozzá a háborús győzelemhez, és a nyugati területei az országnak holdbéli tájak voltak, hiszen ahol a német hadsereg végigvonult, ott kő kövön nem maradt. A szovjetek visszavonuláskor szintén a felperzselt föld taktikáját alkalmazták, így teljes területek váltak pusztasággá, újjá kellett építeni a Szovjetuniót, ahhoz pedig munkás kéz kellett. Tehát munkaerőként is számítottak erre a többezer emberre. 
Hogyan zajlott le az elhurcolás, és honnan vittek el több embert? 
– Ahol hosszabb időre megállt a front és megakadt az előrenyomulásban a szovjet hadsereg, ott több embert hurcoltak el, ahol hamarabb sikerült átjutni, ott kevesebb embert szedtek össze, de mindenünnen vittek el embereket. Tordáról (a tordai csatában egy hónapig fenntartják a kisebb magyar alakulatok a szovjeteket) hétszáz magyar embert vittek el, abból a városból, amelynek a magyar lakossága 7300 fő, ott szó szerint megtizedelik a magyar lakosságot! Összesen minimum 20 000 magyar embert vittek el Észak-Erdélyből, de ez csak nagyon óvatos becslés. Valószínűleg ennél többen lehettek, akiket civilként foglyul ejtettek. 
Elhurcolási hullám még Székelyföldön volt, itt körülbelül 6-7000-re tehető azoknak a száma, akiket elvittek, a legtöbbet a Csíki medencéből, elsősorban a hágókon való küzdelmek után következett ez be, s ahogy átjutnak ezeken a szorosokon, végigvonultak Al- és Felcsíkon, ekkor összegyűjtöttek vagy 3000 embert. Körülbelül ugyanennyire tehető a partiumi elhurcolások száma is, ahol a debreceni páncélos csata állította meg a szovjet hadsereget, s járult hozzá, hogy erről a környékről nagyobb arányban vigyenek el embereket. 
Az elhurcolásokkal kapcsolatban el kell mondani, hogy a bűnhődés sok esetben nem volt összhangban a bűnnel, mert nagyon sok olyan embert vittek el, akik teljesen ártatlanok voltak. Én magam is több olyan interjút készítettem, ahol a 14 éves gyermeket felküldik az óvóhelyről a lakásba, a szovjet járőr összeszedi, és elviszik négy évre Szibériába. Nagyon sok volt a 18 év alatti diák, aki Szibériában, a lágerekben nő fel, szörnyű körülmények között. 
Amikor elfogytak a listák, akkor már azt vittek el, akit értek. Először a törvényszék fogdájába vitték az embereket, és húsz embert is bezsúfoltak egy három személyes cellába, majd hajnalonként, hogy ne legyen nagyon feltűnő, a Tordai úton kísértek fel több száz főt és indítottak el Torda irányába gyalogosan. Azért úgy, mert a visszavonuló német csapatok berobbantották a kolozsbósi alagutat és felszaggatták a vasúti síneket, így a vasútvonal használhatatlan volt. Tordán bevagonírozták őket és Aranyosgyéresen keresztül Brassó, Focşani, Iaşi irányában a Szovjetunióba vitték. 1944. decemberéig mind a 20-25 ezer észak-erdélyi magyart elviszik a Szovjetunióba. 
Hogyan kerülnek haza ezek az emberek? 
– Van, akinek hamar sikerült hazajönni, például akik szovjet szempontból “hasznavehetetlenek” voltak, mert nem tudtak dolgozni. Őket az első transzporttal hazaküldik, közvetlenül a háború befejezése után, de közülük sokan nem érnek haza, mert már a vonaton meghalnak az elgyengülés és a betegségek miatt. 
A többséget viszont kinn tartották évekig, az utolsók csak 1953-ban jutottak haza, Sztálin halála után. Az egyik túlélő elmesélte, hogy az utcáról szedték össze, s amikor megpróbált elszaladni, akkor a géppisztolyból kilőtt sorozattal ijesztették meg és kényszerítették vissza a sorba. 16 éves volt akkor, és kilenc évet töltött a Szovjetunióban.
A németek deportálása miben különbözött a magyarokétól? 
– A németek deportálása már más kontextusban zajlott le. A németeket úgy vitték el, hogy a románoknak 300 000 embert kellett biztosítani a Szovjetuniónak kényszermunkára. Persze ezt nem így mondták, jóvátételi munkának nevezték, amiért Románia részt vett a Szovjetunió elleni háborúban. Ekkor nem a románokat küldték, hanem a németeket, a „fasisztákat”, ahogy nevezték, akiket meg kellett büntetni. Ezek a „fasiszták” 16-17 éves lányok és fiúk voltak 1945-1946-ban. Körülbelül 90-100 ezer németet vittek el 1945. januárjában. 
A bánsági svábok közül több mint 50 ezer embert hurcoltak el, a besztercei szász területekről és a szebeni szászok közül is rengeteget, és 15 ezer embert elhurcoltak az akkor már nagyon elmagyarosodott szatmári sváb közösségből is. Így kerültek ki a németek és azok, akiket „németeknek” neveztek, a szovjet lágerekbe. Nagyon sokat csak a németes hangzású neve miatt vittek el. 
A németek esetében tehát jóval szisztematikusabb volt a begyűjtés, és nem a partizántevékenység volt az ürügy, hanem munkáskézre volt szüksége a Szovjetuniónak, ezért ekkor már lányok is bekerültek a transzportba. Amíg a magyarok esetében elsősorban a férfiakat vitték el, addig a németek esetében egész családokat deportáltak, sőt terhes nőket is, voltak olyan esetek, hogy ott szülte meg a gyermeket a lágerben. 
Amíg a negyvenes évek elején Erdély valóban egy multietnikus környezet volt, ez mostanra teljesen megszűnt, és ez a második világháború végén kezdődött. 1944-ben elvitték a zsidókat, 1945-ben deportálták a németeket. Így ma már lehet nyugodtan német államelnöke Romániának, mert németek már nincsenek. Én őszintén félek attól, hogy néhány évtized múlva magyar államelnöke lesz az országnak… Mert az azt fogja jelenteni, hogy mi már nem vagyunk, vagy legalábbis politikailag is jelentéktelen a maradék, összezsugorodott magyar közösség. Mint tudjuk, magyarok ma már egyre kevesebben vannak Romániában, maradtak a románok és azok a romák, akik még nem románosodtak el. Erdély hajdani etnikai sokszínűsége tehát elveszett. 
Az 1944 novemberében bevezetett szovjet katonai közigazgatás a magyar emlékezetben mintha pozitívként maradt volna meg. Mi az oka ennek a kettős emlékezetnek, hiszen a szovjetek voltak azok, akik alig egy hónappal azelőtt még deportálták az embereket? 
– Az 1944 őszi események mindenkit pánikszerűen érintettek. 1944 késő nyara volt a pánik csúcsa. Az erdélyi magyarok érezték, hogy a románok átállásával nagyon nagy a baj. A frontátvonulás, az atrocitások és a deportálások is viszonylag gyorsan lejártak, és kezdett visszatérni a normális élet. A szovjet megszálló alakulatok számára elsődleges cél volt, hogy lecsillapítsák a kedélyeket, ezért is parancsolták ki a román adminisztrációt, amely a szovjet hadsereg mögött érkezett. 
Először Kolozsvárról október 15-én, alig négy nappal a bevonulás után, Kolozsvár város parancsnoka visszautasította a román adminisztráció bevonulási kérelmét, és a román hivatalnokoknak el kellett hagyniuk a várost. Az ő közbenjárására, de szovjet felsőbb utasításra is, Malinovszkij marsall egy hónappal később elrendelte, hogy egész Észak-Erdélyből tűnjön el a román adminisztráció. A magyar fél ekkor úgy érezte, hogy a Szovjetunió megmentette őt a románoktól, és esély van arra, hogy ne kerüljön az egész terület Romániához, mert ne feledjük el, hogy a szeptemberi fegyverszüneti egyezmény úgy hangzott, hogy „Erdély vagy annak nagyobbik része adassék vissza Romániának”. 
A Szovjetunió nagyon okosan taktikázott, és nyitva hagyta a kérdést. A magyarság nagyon reménykedett abban, hogy a Szovjetunió mégsem fogja hagyni a helyzetet teljesen eldurvulni, és a szovjetek is úgy állították be magukat, hogy felszabadítóként érkeztek az országba. Néhány hónapig a magyarok azt hitték, hogy ha a szovjet árnyékban baloldali orientációt vesznek fel, jobb fényben tűnnek fel a Szovjetunió előtt, és ez a béketárgyalásokon segíteni fog abban, hogy megmaradjon Erdély egy része magyar területként. 
Ebben nagyon komolyan kezdtek hinni, sőt, volt egy másik vonulat is, amelyik azt mondta, hogy hátha elérhető egy magyar-román, svájci mintára szerveződő, önálló Erdély. A Szovjetunió ugyanis – mint ahogy Tofik Iszlamov levéltári kutatásaiból is tudjuk – egy ideig, 1943. decemberéig ezzel a gondolattal is játszadozott, hogy Magyarország és Románia közé kellene egy ütköző állam, így a Szovjetunió rovására egyik sem tudna megerősödni, és mindig sakkban tartanák egymást. Ezt a szovjet propaganda nem is titkolta, és ez eljutott Erdélybe, így sok baloldali orientációjú értelmiségi kezdett ebben gondolkodni. 
1944. november 14-től 1945. március 6-ig abban reménykedtek, hogy hátha sikerül etnikai megegyezésre jutni a románok és a magyarok között, s ne feledjük el, hogy akkor csak Észak-Erdélyben 1 millió 300 ezer magyar élt, az egy más etnikai közeg volt, akkor még lehetett beszélni román-magyar Erdélyről. Amikor a Groza-kormány hatalomra került, Románia hivatalosan is baloldali orientációt vett fel, méghozzá jóval korábban, mint Magyarország. Románia kezdett szebb fényben feltűnni Moszkvában, és a bukaresti kormányzat is inkább kommunistává vált, csak hogy Észak-Erdélyt megkapja, ezért, amikor márciusban Petru Groza hatalomra kerül, a Szovjetunió Románia javára dönt. Ekkor több szempontot is figyelembe vettek: a románok megígérték, hogy lemondanak Besszarábiáról és Észak-Bukovináról, cserébe viszont kérik Észak-Erdélyt. 
Ezért volt olyan nagy csalódás, amikor márciusban újra bevonult a román adminisztráció, és kiderült, hogy egész Észak-Erdély újra a románoké lesz. Talán emiatt is utólag még szebb fényben tűnik most fel az a pár délibábos hónap, ami az erdélyi köztársaság időszakát jelentette 1944. novembere és 1945. márciusa között.
Simon Mária Tímea. Transindex.ro

Feszültségek az RMDSZ-ben a székelyudvarhelyi polgármesterjelöltség kapcsán
Gazda Árpád, az MTI tudósítója jelenti:
Feszültségek alakultak ki a Romániai Magyar Demokrata Szövetségben (RMDSZ) a székelyudvarhelyi polgármesterjelölt kiválasztása kapcsán.
A csaknem 95 százalékban magyarok által lakott 33 ezer lakosú székelyföldi városban az RMDSZ helyi szervezetének az elnöke, Bunta Levente polgármester kedden közleményben jelentette be, hogy nem vesz részt a szövetség által szervezett előválasztáson, de támogatói arra biztatják, hogy tovább képviselje a várost.
Az RMDSZ korábban bejelentette, hogy előválasztást szervez a szövetség polgármesterjelöltjének a kiválasztására. A pénteki határidő előtt azonban csak Arros Orsolya, a szövetség nőszervezetének a helyi elnöke nyújtotta be a pályázatát. A helyi szervezet elnökségének a tagjai közül többen összegyűjtötték a jelöltséghez szükséges aláírásokat, de mégsem neveztek be a versenybe. Döntésükkel az ellen tiltakoztak, hogy az RMDSZ udvarhelyszéki szervezete beavatkozott az előválasztások előkészítésébe.
Az RMDSZ Verestóy Attila szenátor által vezetett udvarhelyszéki szervezete és a Bunta Levente által vezetett székelyudvarhelyi szervezete között annak kapcsán alakult ki konfliktus, hogy ki vehet részt szavazóként a polgármesterjelöltet kiválasztó előválasztáson. A széki RMDSZ azt javasolta, hogy bárki részt vehessen, aki előzetesen regisztrálta magát, a városi szervezet viszont csak az RMDSZ-tagok részvételét tette volna lehetővé.
"Székelyudvarhely nem kér a megvezetésből, nem kér a bábként odatett polgármesterekből, nem kér az RMDSZ-ből sem, ha az nem a közösségünket szolgálja" - jelentette ki keddi közleményében Bunta Levente.
Az RMDSZ székelyudvarhelyi polgármesterjelöltjét a március 13-ra meghirdetett előválasztáson választják ki. Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) és a Magyar Polgári Párt (MPP) még nem nevezte meg a polgármesterjelöltjét. A két párt helyi szervezetei korábban jelezték, hogy közös jelöltet állítanának. MTI

Külhoni magyar ifjúsági civil szervezeteket támogat a kormány
Külhoni magyar ifjúsági civil szervezeteket támogat pályázati úton a kormány, az ötvenmillió forintos keretre március 18-ig lehet kérelmet benyújtani.
Szilágyi Péter nemzetpolitikai helyettes államtitkár a pályázatot ismertetve kedden azt mondta: az elmúlt időszakban számos jelzés érkezett a nemzetpolitikai államtitkárság felé a külhoni magyar közösségek részéről, hogy szükség lenne egy olyan pályázatra, amely kimondottan a határon túli ifjúsági szervezetek támogatására irányul.
A pályázat egy hiánypótló kezdeményezés, mert ez az első olyan felhívás, amely kifejezetten a külhoni ifjúsági civil szervezetek és egyházi jogi személyek támogatását tűzte ki célul. A pályázaton a Kárpát-medencében tevékenykedő, valamint a diaszpórában működő ifjúsági szervezetek vehetnek részt - közölte.
Kitért arra is, hogy korábban már meghirdették "A magyar kultúráért és oktatásért" pályázatot, ezért a jelen felhívásban nincs lehetőség oktatási intézmények támogatására, diák- és hallgatói önkormányzatok által szervezett, illetve az oktatási intézmény működésébe tartozó rendezvények segítésére.
Az MTI-hez eljuttatott felhívás szerint az ifjúsági közösségek tevékenységének támogatására irányuló pályázat célja a Magyarország határain kívül élő magyarság szülőföldjén való megmaradásának, Magyarországgal való sokoldalú kapcsolatai ápolásának és fejlesztésének előmozdítása, magyar nemzeti azonosságtudatának megerősítése az ifjúsági közösségek támogatása által.
A felhívásra olyan határon túli ifjúsági civil szervezet és/vagy egyházi jogi személy nyújthat be pályázatot, amely a gyermek és ifjúsági korosztályok érdekeinek képviseletét vállalta fel létesítő okiratában, tevékenységének célcsoportja pedig a 15-29 év közötti korosztály.
A vissza nem térítendő támogatás 600 ezer forinttól 2 millió forintig terjedhet. Budapest, 2016. február 16., kedd (MTI)

Történész: Horthy megítéléséhez kritika és empátia is kell
Horthy Miklós kormányzó reális megítéléséhez kritikára és empátiára egyaránt szükség van - hangsúlyozta Turbucz Dávid történész a Horthy-kultuszról szóló könyve bemutatóján a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) könyvtárában.
A szerző szerint ma még a közbeszédben többnyire vagy fasiszta diktátornak, vagy a nemzet atyjának tartják a kormányzót. A végletesen leegyszerűsítő megközelítések egyik előzménye a két világháború közti kritikátlan kultusz, a másik viszont az 1945 utáni szintén egyoldalú elutasítás.
Turbucz Dávid rámutatott: a kultusz építőinek motivációi eltérőek voltak. Egyesek őszintén, mások karriervágyból vagy pusztán az igazodási kényszerétől vezettetve járultak hozzá a folyamathoz.
Ablonczy Balázs, a könyv egyik méltatója a rendezvényen felidézte, hogy az 1930-as évek végén az ellenzéki, szociáldemokrata lap, a Népszava is köszöntötte Horthy Miklóst. Az egyik szociáldemokrata képviselő pedig akkoriban egyenesen úgy fogalmazott: "eljutottam odáig, hogy éljen Horthy Miklós!"
Romsics Ignác történész, akadémikus méltatásában rámutatott: a Horthyt övező két világháború közötti vezérkultusz akkoriban a kontinensen egyáltalán nem volt egyedülálló. Finnországtól Romániáig, Lengyelországtól Franciaországig számos katonatisztből lett egyszemélyi vezető került európai állam élére. Ez a vezetési stílus és berendezkedés azonban egyértelműen megkülönbözethető a Mussolini, majd Hitler által kialakított rendszerektől. Szintén azt emelte ki, hogy a két világháború között glorifikált magyar vezetőt 1945 után immár egyenesen diabolizálta az uralkodó propaganda, a kiegyensúlyozott megközelítések máig nem tudtak túlsúlyba jutni a közbeszédben.
Fodor Pál történész, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpontjának főigazgatója a könyvbemutatón méltatta, hogy a szerző a Horthy-kultuszt, a két világháború közötti szimbolikus politikát a saját korába helyezve próbálja bemutatni és megérteni. Megjegyezte: a kultusz negatív hatása annyiban nyilvánvalóan tetten érhető, hogy a korszak végére Horthy maga is elhitte, amit róla állítottak, hogy kivételes egyéniség, aki nélkül minden összeomlik. Ez pedig minden bizonnyal hozzájárult a korszak utolsó éveinek szomorú mérlegéhez. Milan Kundera írót idézve úgy fogalmazott: a 20. század legszomorúbb öröksége, hogy az életet lefokozta politikává, a politikát pedig propagandává.
Kérdésre válaszolva Turbucz Dávid a könyvbemutatón elmondta: a fennmaradt dokumentumok szerint a szovjet diktátor, Sztálin döntött arról, hogy Horthyt nem kell háborús bűnösként felelősségre vonni, miközben például az akkori magyar kommunista vezető, Rákosi Mátyás szorgalmazta volna bíróság elé állítását. Sztálin azonban feltehetően célszerűtlennek tartotta volna, hogy a nemzeti szimbólumból mártírt csináljanak. Továbbá az is motiválhatta, hogy Horthy 1944. október 15-én, bár sikertelenül, de mégiscsak megpróbálkozott a kiugrással a háborúból és a német szövetségből.
Turbucz Dávid A Horthy-kultusz 1919-1944 című kötete három nagy fejezetre oszlik. Az első a kultusz 1919-1920-as időszakát mutatja be, ahol Horthy mint "országmentő" jelent meg. Az 1920 és 1938 közötti időszak kulcsszava az "országépítő", a harmadik fejezet pedig azt mutatja be, hogy 1939-től miként teljesedett ki az akkor már "országgyarapítóként" aposztrofált kormányzó kultusza.
A szerző 18 korabeli országos napilap évfolyamait vizsgálta át a kultuszépítés szempontjából, a kötetben mintegy hatvan oldalon át sorakoznak az ezzel kapcsolatos grafikonok, táblázatok. A vizsgálat kiterjedt a korabeli rádióadásokra és filmhíradókra is.
Turbucz Dávid munkája a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének 2012-ben indult Magyar történeti emlékek című könyvsorozata 35. kiadványként jelent meg. MTI

Székely szabadság napja – Florea: lehet felvonulás, de csak rendben
Dorin Florea marosvásárhelyi polgármester szerint felvonulhatnak Marosvásárhelyen a székely szabadság napja résztvevői, de csak rendben.
A polgármesternek a székely szabadság napjára vonatkozó nyilatkozatát az Agerpres hírügynökség idézte szerdán.
„A polgármesteri hivatal soha semmilyen felvonulást nem tiltott be. Csupán egy olyanfajta megnyilvánulást tiltottunk, amely sértette mások épségét, vagy bántott másokat. (...) Nekem nem felel meg, hogy a város lakói fizessenek a végtelenségig egyes úgynevezett vezetők ostoba stratégiáiért" – idézte a polgármestert a hírügynökség. Dorin Florea kijelentette, ha a résztvevők a székely vértanúk emlékművétől be akarnak vonulni egy petícióval a város központjába, ezt megtehetik, de csak akkor, ha rendben vonulnak.
A polgármestert a törvényszék kötelezte arra, hogy vegye tudomásul a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) bejelentett megemlékező és tiltakozó megmozdulását, miután a tavalyra tervezett hasonló rendezvényt betiltotta, és elhárította az idei március 10-re bejelentett rendezvény tudomásulvételét.
Dorin Florea helytelenítette, hogy az efféle kérdésekről a bíróság dönt, mert szerinte az ilyen rendezvények miatti felelősség az önkormányzatokat terheli.
Izsák Balázs hétfőn az MTI-nek elmondta, semmilyen peres fejlemény nem akadályozhatja meg azt, hogy március 10-én, a székely szabadság napján az SZNT megtartsa a bejelentett marosvásárhelyi megemlékezést és tiltakozást. Az SZNT elnöke szerint a bírósági ítélet megerősítette azt a meggyőződését, hogy Marosvásárhelyen az elmúlt években a polgármesteri hivatal módszeresen megsértette a gyülekezési jogot. Hozzátette: ennek a gyakorlatnak véget kell vetni.
Az SZNT 40 ezer résztvevővel számol a március 10-i marosvásárhelyi rendezvényen. A rendezvény megemlékezéssel kezdődik a székely vértanúk emlékművénél, majd tiltakozó felvonulással és a Maros megyei prefektusi hivatal előtti tüntetéssel folytatódik.
MTI. Erdély.ma

Románia humanitárius segélyt ad Moldovának
Románia humanitárius segélyt ad a Moldovai Köztársaságnak – jelentette be szerdán Klaus Iohannis román államelnök, miután moldovai kollégáját, Nicolae Timoftit fogadta bukaresti hivatalában. A megbeszélést követő nyilatkozatában Iohannis emlékeztetett, hogy a román parlament tavaly megszavazott egy 150 millió euró értékű visszatérítendő hitelcsomagot Moldovának, de a román hatóságok úgy döntöttek, csak akkor folyósítják az első, 60 millió eurós részletet, ha Moldova folytatja a reformokat és az Európai Unió felé vezető útját. Moldovának több feltételt kell teljesítenie, és Iohannis szerint nem lehet tudni, hogy mennyi idő alatt sikerül ez neki. Ezért döntöttek úgy, hogy Bukarest vissza nem térítendő humanitárius segélyt ad Moldovának, amelynek állampolgárai segítségre szorulnak – magyarázta Iohannis. Ugyanakkor nem pontosította, hogy miből áll és milyen értékű lesz a segély.
Moldova nehéz gazdasági helyzetben van, amit évek óta több politikai válság, valamint a bankszektort megrázó korrupciós ügyek bonyolítottak.
Az elnöki mandátuma vége fele közeledő Timofti kijelentette: meggyőződése, hogy Moldova előtt egyetlen lehetséges út áll, és az az Európai Unió fele vezet. Jelezte azt is: országa azt akarja, hogy Románia részt vegyen a moldovai energetikai fejlesztésekben, hogy Chisinau is részesülhessen az európai térség stabilitásából.
Iohannis úgy vélte, minél több közös gazdasági projektre van szüksége Bukarestnek és Chisinaunak. Példaként említette a két országot összekötő, részben már megépült gázvezetéket, amelynek révén Moldova alternatív energiaforráshoz jut majd.
MTI. Erdély.ma

Kelemen Hunor: Nem kötünk választási szövetségeket
Az RMDSZ 2016-ban nem köt választási szövetségeket, a helyhatósági választásokon pedig az a célja, hogy megtartsa jelenlegi, mintegy 200 polgármesterét – jelentette be hétfő este Kelemen Hunor szövetségi elnök a közszolgálati televízióban.
„Nem beszélünk választási szövetségekről, mi soha nem kötöttünk választási szövetséget, 2016-ban sem lesz másképp. Egyrészt nem léphetünk koalícióra, mivel rögtön 8 százalékra ugrik a küszöb. Nincs, amiért ilyen szövetségeket, koalíciókat kötnünk, boldogulnunk kell saját erőnkből, és boldogulni fogunk. Ha sikerül megtartanunk a mintegy 200 polgármestert, azt jelenti, hogy teljesítettük kötelességünket. Ahol 2012-ben győztünk, tudunk győzni, ha nem követünk el hibát a jelöltek kiválasztásánál és a választási kampányban, megnyerhetjük az összes polgármesteri hivatalt, esetleg még szerezhetünk két, három, négy polgármesteri hivatalt ráadásul” – nyilatkozta.  A rágalmazásellenes törvényről elmondta: az RMDSZ ellene szavaz vagy tartózkodni fog, de semmiképpen nem szavazza meg, noha egyesek szerint a jogszabály a magyaroknak is javára válhat, hiszen „állandóan szidalmaznak bennünket a Facebookon, az online közegben, és nem csak”. Kelemen Hunor szerint egy ilyen törvény felülszabályozás lenne, és nincs rá szükség, mivel ezekkel a kérdésekkel a polgári törvénykönyv, illetve más jogszabályok foglalkoznak. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Anyanyelvünk értékei (Nyelvtörténeti műhely)
Akár az egész család is részt vehet a csütörtökön Sepsiszentgyörgyön induló nyelvtörténeti műhely foglalkozásain. Az Amőba Oktatási Központ újszerű kezdeményezése a magyar nyelvvel kapcsolatos ismeretek bővítését, anyanyelvünk sajátosságainak megismerését célozza.
Nyelvünk kevésbé ismert értékei, például őstörténeti összefüggései is helyet kapnak a hetente szervezett rendezvényen. Hiánypótló jellegét az is adja, hogy iskolai környezetben kevésbé elérhető információk kerülnek terítékre érdekes előadások, interaktív foglalkozások révén. Az identitásépítést segíti, hogy nincsenek korosztályi megkötések, így családi programként is érdekes lehet felnőttnek, gyermeknek egyaránt – mondta érdeklődésünkre Bereczki Kinga. Az oktatási központ vezetője hangsúlyozta, hogy az anyanyelvünk társaságában együtt töltött aktív idő a megismerést, de egyben a család összetartozását is szolgálja.
A program érdekes előadásokból és interaktív foglalkozásokból áll. A magyar nyelv megtartó erejéről Tulit Ilona nyugalmazott magyar nyelv és irodalom szakos tanár, tankönyvszerkesztő beszél, az eredetével kapcsolatos tudnivalókat Zsigmond Győző nyelvész, a Bukaresti Egyetem Hungarológiai tanszékének előadó tanára mutatja be játékos formában, Balla Ede szakrális földrajzkutató és Dezső Tibor Attila református lelkész pedig nyelvünk őstörténeti vonatkozásaira tér ki.  A program február 18-án öt órától indul és májusban ér véget, másfél órás foglalkozások formájában zajlik, heti egy alkalommal, minden csütörtökön. Iratkozni az oktatási központ titkárságán lehet, a részvétel ingyenes, a program megvalósulását a Balassi Kulturális Intézet támogatja.
Ferencz Csaba. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Szili–Biró- találkozó
A Magyar Polgári Párt elnökét, Biró Zsoltot budapesti hivatalában fogadta Szili Katalin, akit a határon túli magyar közösségek autonómiaügyeinek koordinálására kért fel Orbán Viktor kormányfő.
Az MPP elnöke közleményben tájékoztatott az eseményről, amely szerint a felek a megbeszélésen áttekintették az aktuálpolitikai helyzetet, különös tekintettel az autonómiamozgalom helyzetére. Külön elemezték az autonómia- statútumok kapcsán felmerülő vitás kérdéseket, és egyetértettek abban, hogy a jelenlegi helyzetet a túlzott átpolitizálás jellemzi, ami megnehezíti a közös fellépést, ezáltal pedig a megvalósíthatóságot sodorja veszélybe.
Biró Zsolt leszögezte: éppen ezt az áldatlan állapotot kellene felszámolni, hogy érdemi előrelépés történjen. Hozzátette: a 2016. évi helyhatósági és parlamenti választások komoly kihívás elé állítják a romániai magyar pártokat, és ez az időszak nehezíti az együttműködést. "A magunk részéről eddig is közvetítő szerepet vállaltunk, ezt követően is ezt szeretnénk. Számunkra kulcskérdés, hogy mielőbb a parlament elé kerüljön egy olyan autonómiatervezet, amely mögött a lehető legszélesebb társadalmi támogatottság mutatható fel" – mondta Biró Zsolt.
*
Köztudott, hogy Szili Katalin hívta életre a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumát, amikor miniszterelnöksége idején Gyurcsány Ferenc ellehetetlenítette a Magyar Állandó Értekezlet működését. A magyar Országgyűlés egykori elnöke autonómiakoncepciók kidolgozásával foglalkozik, és feladatköre lényegében megegyezik azzal, amit 2004 óta az autonómia-albizottság és a nemzeti összetartozás bizottság keretein belül, illetve később házelnökként is folytatott. Népújság (Marosvásárhely)

Rákóczi szövetségek tanácskozása Dálnokon
Február 12–14. között Dálnokon, a Barabás Miklós Központban került sor a különböző megyék Rákóczi szövetségei képviselőinek találkozójára.
Csáky Csongor, a Rákóczi Szövetség főtitkára elmondta, hogy a tanácskozás célja a szövetség erdélyi tevékenységeinek – különös tekintettel a beiratkozási programokra – hatékonyabbá, eredményesebbé tétele, ugyanakkor az erdélyi partnerek emberi és szakmai együttműködésének erősítése.
Bevezetőként Takaró Mihály irodalomtörténész Magyar kultúra tegnap, ma és holnap című előadásában megfogalmazta, hogy ünnepelni már tudunk, ám a hétköznapokkal még baj van, hiszen a legújabb generáció számára nem hívó szó a dicső múlt, mert a kitárult, globalizálódott világot szeretné élni, nem a nagyapái életét. Ha lehetőséget teremtünk arra, hogy a gyerekeket szívesen írassák a szülők magyar iskolákba, ahol magyarul mernek gondolkodni és álmodni, akkor a magyar kultúra többé nem csupán gúnyát jelent, hanem életük részévé, a bőrükké válik. Rajtunk múlik, hogy a krízisből katasztrófa vagy katarzis lesz. Figyelmeztetett, hogy pedagógusként ne váljunk teljesen mozaiklátásúvá, mert a nemzet ereje gyengül, ha a mozaikrészek nem alkotnak egységet.
Kémenes Lóránt türi plébános beszámolt arról, hogy délutáni iskolát nyitottak, ahol magyar származású román gyermekekkel foglalkoznak, játékos magyarnyelv-tanulással ébresztgetik a mélyen alvó anyanyelvet. Hangsúlyozta, hogy a szórványban élő tudja igazán támogatni a szórványban élőt, és ehhez háttér lehet a tömbmagyarság.
Jelen volt az erdélyi Rákóczi szövetségek elnöke, Csorba Árpád István, aki feladatának érzi az olyan szövetségek támogatását, feltérképezését, amelyek lelkesedése lankadni kezdett. A marosvásárhelyi Rákóczi Szövetséget képviselte Szilágyi Nándor és Hargitay Tamás közgazdászként. Korodi Éva, szintén Marosvásárhelyről, angol szakosként vett részt a találkozón. Hargitay Tamás felajánlotta a segítségét az információ hatékony áramoltatásában.
Dr. Vass Levente szülőként és politikusként szólalt meg, kérdésfelvetése: országos projekteket hogyan lehet létrehozni, és meddig lehet fenntartani? Megfogalmazta, hogy alulról építkezve lehet minőséget elérni, olyan hálózatot kiépíteni, amely biztonságérzetet ad a társadalomban.
Erdei Ildikó a magyarság szempontjából 5% alatti szórvány-nagyvárost, Temesvárt és környékét képviselte. Játszóházas hétvégi programmal várják a magyar óvodáskorúakat, kismamaklubot vezetnek. Fodor Judit a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium tevékenységéről számolt be.
Kéry Hajnal, a Bihar Megyei Tanfelügyelőség főtanfelügyelő-helyettese elmondta, hogy a beiskolázási program sokféle ellenállásba ütközött, főleg a két tannyelvű óvodákban, de előrelendült az ügy, személyes jelenlétével is buzdítja a pedagógusokat, szülőket, hogy a magyar tagozaton való továbbtanulás mellett döntsenek. A beiratkozási program hozzájárult ahhoz, hogy 100-150 gyerekkel többen iratkoztak magyar osztályokba.
Balázs Gyöngyi, a válaszúti Kallós Zoltán Alapítvány elnöke beszámolt, hogy négy gyerekkel indultak 1999-ben, majd 98 gyerekkel újraindították a magyar oktatást. Igazi sikert jelent Válaszúton a gazdaképzés is.
Gyergyószentmiklósról Selyem Antónia, Aranyosgyéresről Szabó Hajnalka volt jelen. Dést Tárkány Margit és Varga Loránd képviselte. Varga Loránd megjegyezte: nagyon oda kell figyelni, hogy ne az egyéni érdek irányítson.
Pálinkás Barnabás, a Rákóczi Szövetség főmunkatársa utalt arra, hogy idén is működtetik a diákutaztatási programot, regionális vezetőképzőket szerveznek, nyári táborokat, tanártovábbképzőket.
Gratulálunk, és sok sikert kívánunk!
Fábián Anna Olga. Népújság (Marosvásárhely)

Korunk 90 – híd az egyetemes és erdélyi magyar kultúra között
A jövőhöz, fiaihoz, unokáihoz, az új nemzedékekhez, valamint az olvasáshoz, az erdélyi magyar kultúra megismeréséhez, terjesztéséhez és támogatásához vezető kulcsnak nevezte dr. Úry Előd fogorvos a Korunk elismerését, amelyet hétfőn este vehetett át Kovács Kiss Gyöngy főszerkesztőtől és Kántor Lajostól, a Korunk Baráti Társaság elnökétől. A Korunk Kulcsát a Minerva Művelődési Egyesület székházában, a folyóirat 90. születésnapjára szervezett ünnepségen adták át; az est folyamán színművészek előadásában hallgathattunk meg olyan szövegeket, amelyek az évek során megjelentek a Korunkban.
Az egybegyűlteket Tibori Szabó Zoltán, a Minerva elnöke köszöntötte, aki az egyesület és a Szabadság, valamint a Korunk között ápolt jó viszony mellett az 1926-ban alapított folyóirat történetének néhány fontos mozzanatát is felelevenítette. Mint mondta, Dienes László azzal a szándékkal indította útjára a Korunkot, hogy az kritikai, baloldali, európai kitekintésű lap legyen, amely bemutatja és elgondolkodik a marxista filozófián és annak kritikáján. Termékeny 14 év után, 1940 augusztusában tiltották be a magyar hatóságok, majd 1957 februárjától ismét megjelenhetett – „az akkori főszerkesztő, Gáll Ernő, aki szintén baloldali gondolkodónk volt, Balogh Edgár részvételével, a szerkesztőség tagjainak hozzájárulásával folytatta ezt a baloldali, kritikai hangvételű, társadalomtudományi jellegű folyóiratot”. Gáll Ernő fokozatosan teret biztosított a haladó polgári elemeknek is, többek között Mikó Imre, László Dezső és Venczel József közölt a lap hasábjain, amely egyre inkább hozzájárult a különböző nézőpontok közötti párbeszéd megteremtéséhez. – 1990 után, Kántor Lajos vezetésével is folytatta ezt a fajta párbeszédet, megkerülhetetlen az a munka és teljesítmény, amit a Korunk az elmúlt negyedszázadban letett az erdélyi magyarság asztalára. Színvonalas folyóirat, amelyre büszkék lehetünk – hangsúlyozta Tibori.
FERENCZ ZSOLT. Szabadság (Kolozsvár)

Múltunk veszendő kincsei
Könyvtárba járó ember vagyok. El sem tudom képzelni valamely művelődéstörténeti téma kutatását anélkül, hogy át ne nézném az Egyetemi Könyvtár és az Akadémiai Fiókkönyvtár gyűjteményeit. Teszem ezt már közel fél százada. Az utóbbi évtizedekben egy új forrás, kutatási lehetőség is kínálkozik: ez az internet, a világháló. Számomra főleg a kutatás kezdetén hasznos, mert ráirányítja figyelmemet olyan kiadványokra, tanulmányokra, amelyeket talán nem találnék meg az itteni könyvtárakban. A kutatás következő szakaszában a digitalizált folyóiratok jelentenek nagy segítséget: még ha könyvtárainkban – esetleg hiányos – sorozataik elő is fordulnak, nagy könnyebbség otthon, a nap bármely órájában forgatni őket, esetleg lemásolni szövegrészeiket.
Könyvtárügyünk két vonatkozásában már többször közgyűléseken, értekezleteken felszólaltam, ígéretek itt-ott elhangzottak, de a megvalósítás egyre késik, s az idő teltével a megoldás mind nehezebbé válik.
Az egyik feladat egy erdélyi magyar gyűjtőkönyvtár felállítása volna. Szomorú tény, hogy a kötelespéldány-rendszer az 1990-es években összeomlott. A százfele működő kis nyomdák, alkalmi kiadók nem foglalkoznak a köteles példányok illetékes helyre juttatásával. A szerzők, szerkesztők sem gondolnak arra, hogy munkájuk gyümölcse, kiadványuk csak egy nagyobb könyvtárban maradhat fenn a következő nemzedékek számára. Míg a 90-es évekig szinte minden Romániában megjelent magyar kiadvány is eljutott az Egyetemi Könyvtárba s néhány más országos nagy könyvtárba, ma már a kiadványok, de még a folyóiratok is többnyire csak a szerző, szerkesztőség adományából jutnak be a gyűjteménybe. A kutatónak, ha egy szatmári vagy temesvári kiadványra kíváncsi, szerencséje van, ha azt az illető városban megtalálja. Hány iskola nem rendelkezik saját újabb keletű évkönyvei, diáklapja teljes sorozatával! Sokszor az egyetlen remény Budapest, az Országos Széchényi Könyvtár, talán ők begyűjtötték egyik-másik kiadványt. De ott is bevallják, hogy sok a hiány.
GAAL GYÖRGY. Szabadság (Kolozsvár)

Táblaügy
A Kolozs Megyei Törvényszék minapi ítélete megerősítette, hogy Romániáról igen nehéz jogállamként beszélni főleg kisebbségi kérdésben. Már jó ideje megfigyelhető, hogy a nemzetiségek jogainak csorbítására az igazságszolgáltatást használják fel a hatóságok, és ebben a játszmában egyre kevesebb beleszólása van a politikumnak. Nem volt meglepő, hogy a 2000-es évek elején a Funar vezette kolozsvári polgármesteri hivatal önkényes módon megtagadta a helyi közigazgatási törvény alkalmazását, és nem szerzett érvényt annak a kötelezettségnek, hogy Kolozsvár határában magyarul is kiírja a város nevét a hivatalos román elnevezés mellett, ugyanis az 1992-es népszámlálás szerint még 20 százalék fölötti volt a magyar lakosság számaránya.
Némiképp felderengett a remény sugara 2014 júliusában, amikor a most elutasító ítéletet hozó törvényszék egyik bírónője, Monica Trofin a magyarság számára kedvező elsőfokú ítéletben megállapította: a polgármesteri hivatalnak ki kell írnia magyarul is a város nevét. A bírónő úgy indokolta akkori döntését, hogy a kétnyelvű helységnévtáblák kihelyezéséről önkormányzati döntés is született 2002-ben, emellett a törvény nem tiltja, hogy a 20 százalék alatti kisebbségek nyelvén is ki lehessen írni a város nevét, és erre számos pozitív romániai példával érvelt. A történetet azóta ismerjük, az ügy másodfokon bukott meg formai okok miatt és került vissza elsőfokra, a törvényszék pedig másodszor már a korábbi döntéssel ellentmondó ítéletet hozott Alexandrina Nan bírónő révén.
Borbély Tamás. Szabadság (Kolozsvár)

Képek és háttérképek
avagy, reminiszcenciák Erdély képzőművészetének budavári seregszemléjén
Az impozáns termeket járva újfent elidőztem egy rajznál. Címe: Szárhegyi emlék. Szerzője a háromszéki Kökös fia, Deák Ferenc, aki minden idők erdélyi grafikusainak egyik legkiválóbbika volt (tipográfusként különösképpen az), és akinek egy sajátosan zamatos grafikája gazdagította eme nagylélegzetű, honi seregszemlét. Így aztán lépnem sem kellett, hiszen egy helyben élhettem át az egykor bíborfényű napkeltéket is köszöntő baráti diskurzusokat, amelyeknek ma már pusztán a mementó burkában hallhatom folyton távolodó visszhangjait. Egyetlen rajzra tekintek, de egy egész életművet látok. Ez az életmű poétikus és drámai, nagyvonalú és cizellált, melankolikus és derűvel fűszerezett, konkrét és áthallásos; olyanféle, akár egy, a sors bőkezű adományaival felpakolt, vándorútjára induló székelytarisznyás mondahős Nagy Imre kékzöldekben színjátszó fenyveseinek ballada illatú országában.
Egyetlen rajz a falon – egyetlen emlékfutam az üveglappal örökre lezárt, illuzórikusan elfolyó térben. Neve egybeforrt az 1970-ben induló Kriterion Könyvkiadó iskolateremtő képjegyeivel (a kiállítás tárlóiban szemlére elhelyezett kiadványok arculata ezt kellőképpen igazolta is), az ihletett sziluettbe foglalt szárnyas ló évtizedes röptével, s mindez olyan korban, amikor a szellem röghöz kötöttségének kényszerű zablája egyre inkább megfeszült. Kiadványok százainak alaki világra jötténél bábáskodott Feri, mely művek – idő fakította címlapjaikkal – ma is híven vallanak a műforma tisztánlátásáról. S hogy tervezés közben semmi apró szakmai vonatkozású mozzanat sem kerülhette el Deák éberségét, tisztán kiviláglik sűrűn visszatérő, akár credóként is idézhető szavaiból: „Ez egy igen lényeges részletkérdés”.
Id. Feszt László korszakváltó rézkarcai messziről hirdetik mesterük amorf alakzatainak már-már szublimált vízióit. Kedvelt aquaforte-mezzotinto technikával maratott-dörzsölt nyomatai az anyag faktúrájának parádéjával nyűgözik le a szemlélőt. Az Ismeretlen térben és az Analízis címet viselő két kiállított műve közül a másodiknak – amely a csiga-csigavonal képi alakzatait szellemesen variálja – az egyik példánya még születése idején (1972) dedikálva hozzám került, amikor is gyakorta meglátogattam őt „égközeli” műtermének múzeumi miliőt sugalmazó tereiben. Élcelődő természet volt, aki – látványos itáliai bemutatkozásainak visszhangos sikerei idején – művésztársai irigykedésével, meg nem értésével, alaptalan kritikájával szembesülve, némileg kedveszegetten végezte katedravezetői, később pedig rektori teendőit.
Feszt a grafika tágas spektrumának minden elképzelhető részletét jól ismerte. Tanítványok szűkebb köre bolygóként követte őt. Köztük az aradi születésű, majd Sepsiszentgyörgyön tevékenykedő, kiemelkedően tehetséges pályatárs, Baász Imre is. Imre kezdetben inkább expresszív felhangokkal jellemezhető, szimbolikus motívumokat idéző rézkarcokkal jelentkezett (Veszély, Dosszié, Rácstörő), majd évek múlva látványvilága a konceptuális, valamint akcióművészet irányába teljesedett ki. A kor társadalmi feszültségeinek érzékeltetésére ikonikus jelrendszerekben igyekezett meggyőződésének látható formában is hangot adni. A rács, a kötél, a kerítés, a fűrészpengeként villódzó vonalak vissza-visszatérő alakzataiból formálódott teljessé képi epikájának eszköztára. Illusztrációk kapcsán gyakorta keresett fel a szerkesztőségben. Erős művészegyéniségére vallott, hogy mindenkor friss szemléletű szövegrajzait – a megszokottól eltérő módon – nem a kézirat szerzőjének világához idomította, hanem abból a világból azt és annyit vett át, ami és amennyi saját művészi hitvallásának kifejezését legteljesebben szolgálta.
Szervátiusz Jenő szobrai előtt (Önarckép, Térdelő akt, Fahordó, Mosoly stb.) Kolozsvár sétatéri pavilonjában eltöltött elsőéves szemeszterek emlékeit idézem fel, amikor Jenő bácsi a mintázás alapfogásaiba igyekezett minket beavatni. Már a kezdet kezdetén elmondta, hogy a formák megteremtése során két alapvető módon járhatunk el. Az egyik: amikor az anyag fokozatos hozzáadásával „felépítjük” a szobrot, a másik: amikor az előttünk álló tömbből sok türelemmel „kibontjuk” azt. Tanulmányaink során épp az agyagból való mintázás került terítékre, így a modell körül strázsáló állványokon a karakteres és a szánalmas arcmások igen vegyesen váltogatták egymást.
Jenő bácsi köztudottan nem volt bőbeszédű. Ám ha szólt, emlékezni lehetett szavaira. Elméletek hangoztatása helyett szívesebben „statuált” példát néhány határozott mozdulatával a képlékeny anyagra. Egy napon az egyik „mű” igencsak roskatag képet mutatott már születése pillanatában; megroppantnak, elkínzottnak tűnt önnön súlya és alkotója határtalan igyekezete alatt. Látva ezt, Jenő bácsi mintázó fát kért. A művészpalánta készségesen át is akarta nyújtani a magáét: egy aprócska, finoman csiszolt ívekkel kiképzett, nem is olcsó szobrász szerszámot. Ám az avatott mester ezt könnyed mozdulattal visszautasította, és egy deszkának beillő, testes fadarab után nyúlt, amivel a fel-felszisszenő alkotó szeme láttára néhány lendületes csapással pillanatok alatt, szó szerint „helyrepofozta” a degenerált sziluettet. Aztán letette az ekképpen lélegzethez jutott, életre kelt szobor mellé a deszkalapot, egészen közel a finoman csiszolt aprócska mintázófához. Sokat mondó pillantást vetett mindkettőre, a mű megszeppent alkotójára is, aztán szokásához híven, szó nélkül továbblépett.
Szervátiusz Jenő arcának szép ívű „ősmagyar” vonásait Mohy Sándor a kiállításon is bemutatott olajképén örökítette meg(Szobrász). De igen népszerű, a sajtóban is sűrűn leközölt alkotása volt Mohynak az ugyancsak kiállított Borotválkozó önarcképés a Kőfaragók is, amelyek közül az utóbbi, noha még 1947-ben öltött formát, ám évek múltán újabb változatban is feltűnt az egyik megyei tárlat alkalmával. A szóban forgó festmény formakezelésének megkapó nagyvonalúsága, a társszínek érzékeny harmonizációja és mohysándoros összefogottsága az egyik legkorábbi műélményeim közé sorolják ezt a számomra részleteiben ma is felidézhető kompozíciót. És ahogy Mohy – kezdetben Mohi-ként írta a nevét – a szürke árnyalatok biztonságot nyújtó alaprendszerére fűzte fel élénkítő hatású koloritját, úgy vált jellemzővé Kolozsvár egy másik, kedvelt és köztiszteletnek örvendő festője, Fülöp Antal Andor, „mindenki Andorkája” számára a nápolyi-, kadmium-, króm- és permanens sárga színek tobzódása csendéleteinek mindörökké bimbózó virágoskertjeiben (Csendélet őszi virágokkal, Iréne).
Árkossy István. Szabadság (Kolozsvár)

Külhoni magyar ifjúsági civil szervezeteket támogat a magyar kormány
Külhoni magyar ifjúsági civil szervezeteket támogat pályázati úton a magyar kormány, az ötvenmillió forintos keretre március 18-ig lehet kérelmet benyújtani.
Szilágyi Péter nemzetpolitikai helyettes államtitkár a pályázatot ismertetve ma azt mondta: az elmúlt időszakban számos jelzés érkezett a nemzetpolitikai államtitkárság felé a külhoni magyar közösségek részéről, hogy szükség lenne egy olyan pályázatra, amely kimondottan a határon túli ifjúsági szervezetek támogatására irányul.
A pályázat egy hiánypótló kezdeményezés, mert ez az első olyan felhívás, amely kifejezetten a külhoni ifjúsági civil szervezetek és egyházi jogi személyek támogatását tűzte ki célul. A pályázaton a Kárpát-medencében tevékenykedő, valamint a diaszpórában működő ifjúsági szervezetek vehetnek részt - közölte.
Kitért arra is, hogy korábban már meghirdették "A magyar kultúráért és oktatásért" pályázatot, ezért a jelen felhívásban nincs lehetőség oktatási intézmények támogatására, diák- és hallgatói önkormányzatok által szervezett, illetve az oktatási intézmény működésébe tartozó rendezvények segítésére.
Az MTI-hez eljuttatott felhívás szerint az ifjúsági közösségek tevékenységének támogatására irányuló pályázat célja a Magyarország határain kívül élő magyarság szülőföldjén való megmaradásának, Magyarországgal való sokoldalú kapcsolatai ápolásának és fejlesztésének előmozdítása, magyar nemzeti azonosságtudatának megerősítése az ifjúsági közösségek támogatása által.
A felhívásra olyan határon túli ifjúsági civil szervezet és/vagy egyházi jogi személy nyújthat be pályázatot, amely a gyermek és ifjúsági korosztályok érdekeinek képviseletét vállalta fel létesítő okiratában, tevékenységének célcsoportja pedig a 15-29 év közötti korosztály.
A vissza nem térítendő támogatás 600 ezer forinttól 2 millió forintig terjedhet. Szabadság (Kolozsvár)

Hallgatólagosan elfogadta az alsóház a magyarellenes törvénytervezetet
Hallgatólagosan elfogadta a képviselőház a magyar nyelvhasználat korlátozását célzó, a magyarellenes megnyilvánulásairól elhíresült Bogdan Diaconu által kidolgozott törvénytervezetet. Az ügyben a szenátus a döntéshozó kamara.
Az Egyesült Románia Párt (PRU) elnöke – aki 2014-ben lépett ki a Szociáldemokrata Pártból (PSD), azóta pedig független képviselőként politizál – tavaly augusztusban terjesztette be az alsóházban a magyar kisebbség nyelvhasználati jogát betiltani hivatott jogszabálytervezetet.
A törvénytervezet megtiltaná a romániai közintézményeknek, állami hatóságoknak és önkormányzatoknak, hogy a román nyelven kívül bármilyen más nyelven kommunikáljanak, szóban vagy írásban. Előírná, hogy a települési vagy megyei képviselőtestületek üléseit kizárólag románul tartsák, „hivatalos tolmácsolást" biztosítva az „idegen meghívottaknak és a román állampolgársággal nem rendelkező résztvevőknek". A PRU törvénykezdeményezésének elfogadása esetén „közérdekű feliratot" csak románul lehetne feltüntetni az országban.
Bogdan Diaconu azzal indokolta kezdeményezését, hogy a magyar kisebbség képviselői „visszaéltek" a 2001-ben kiadott közigazgatási törvénnyel, „elüldözték" a román nyelvet bizonyos közösségekből, „mintha egy idegen államhoz tartoznának". „A törvény azt célozza, hogy a románok ne érezzék idegeneknek magukat saját országukban, a kisebbségek által lakott térségekben" – nyilatkozta tavaly a képviselő. A PRU elnöke ugyanakkor elismerte: arra reagálva dolgozta ki a magyar feliratok betiltását célzó törvénytervezetet, hogy a székelyudvarhelyi önkormányzathoz tartozó rendfenntartók gépkocsiján magyarul is olvasható a Helyi Rendőrség felirat.
Az Agerpres hírügynökség tájékoztatása szerint a törvénytervezetet azt követően fogadta el hallgatólagosan a parlament alsóháza, hogy a házszabály által megszabott február 8-i határidőig nem bocsátották szavazásra. Bogdan Diaconu tavaly decemberben az RMDSZ betiltásáról is törvénytervezetet terjesztett a képviselőház elé. Az általa vezetett politikai alakulat ugyanakkor az év elején Vlad Ţepeş Őrjárat néven félkatonai alakulatot is létrehozott. Krónika (Kolozsvár)

Téma a románoktatás – A szakminiszterrel egyeztettek az RMDSZ honatyái
Gyermekközpontú oktatást, illetve speciális tankönyvek alapján történő románnyelv-tanítást szorgalmaztak az RMDSZ honatyái az Andrei Curaj oktatási miniszterrel való hétfői találkozón.
Kelemen Hunor szövetségi elnök rámutatott, hogy a kerettanterv kapcsán kezdeményezett közvita kiváló alkalom arra, hogy átfogó reformot és szemléletváltást készítsen elő a romániai oktatásban, ehhez azonban előbb a hatályos törvényt kellene gyakorlatba ültetni, főként a jogszabály kisebbségekre vonatkozó előírásait.
„A törvény előírja, hogy a románt speciális módszertan alapján tanítsák a magyar gyermekeknek, ezért azt kérjük, hogy a minisztérium végezze el a munkát: legyen tankönyv a diákoknak középiskola végéig, hogy ezekhez az igényekhez igazítsák a felmérőket, vizsgákat és az érettségit is” – hangsúlyozta Kelemen Hunor.
Az RMDSZ képviselőházi frakciótermében tartott találkozón Szabó Ödön, a képviselőház oktatási szakbizottságának tagja is a kisebbségi oktatás megoldandó problémáira hívta fel a tárcavezető figyelmét. Hangsúlyozta: Romániában erősíteni és védeni kell az anyanyelvű oktatást, ez azonban csak akkor lehetséges, ha alkalmazzák a törvény erre vonatkozó pozitív előírásait. Úgy vélte, fontos, hogy a tanfelügyelőségeken, a vegyes tagozatú intézményekben magyar tagozatért felelős tanfelügyelők, aligazgatók legyenek, hiszen az a tapasztalat, hogy a többség a kisebbségi tagozatokon kezdi a takarékoskodást, katedra-összevonást.
Rámutatott, hogy a szövetség szakemberei a kerettanterv közvitáján külön kiemelték a román nyelv oktatását, úgy vélve, itt egy sor változtatásra van szükség. „Egyszerűen mást és másként kell tanítani, hiszen a magyar diákoknak a román nem anyanyelv, tehát nem is lehet ugyanaz az elvárás” – taglalta Szabó Ödön. Arra is kitért, hogy az RMDSZ számára prioritás az állami intézményi keret bővítése, kiszélesítése. Ugyan a jelenlegi tanügyi törvény ezt előírja, azonban nem történt meg a szükséges előrelépés.
„A kisebbségi továbbképző központ létrehozása nem tűr további halogatást. Ezidáig egyetlen ilyen intézmény jött létre, az is nemzetközi megállapodás eredményeként, ez a központ Medgyesen működik, és a német kisebbséget szolgálja. Ígéretet kaptunk arra, hogy mihamarabb meglesz a létrehozására vonatkozó miniszteri rendelet” – emlékeztetett a képviselő, hozzátéve, hogy a kisebbségi oktatás kutatásával foglalkozó háttérintézményre is szükség van, amely az oktatás minőségének vizsgálatát és javítását szolgálná.
A találkozón Korodi Attila Hargita megyei képviselő a kisegítő személyzet szerepére hívta fel a figyelmet, rámutatva, hogy ehhez megfelelő finanszírozást kell biztosítani. László Attila Kolozs megyei szenátor a szamosújvári magyar iskola helyzetére tért ki, elmondva, már csak a minisztérium jóváhagyására van szükség a szeptemberi induláshoz.
Az RMDSZ honatyái és a tanügyminiszter legutóbb decemberben egyeztetett, előbbiek akkor az egyházi és magánoktatási intézmények finanszírozására vonatkozó szabályozás megalkotását kérték. Andrei Curaj az újbóli felvetésre elmondta, elfogadta a javaslatot és a kérdésben még az eheti kormányülésen megszülethet a döntés. Krónika (Kolozsvár)

Összevonnák a nyárádszeredai iskolákat
Értetlenül fogadta a nyárádszeredai önkormányzat a Maros megyei tanfelügyelőség döntését, miszerint a csökkenő gyereklétszámra és gazdasági okokra hivatkozva a Deák Farkas Általános Iskola elveszíti önállóságát, és beolvad a Bocskai István Gimnáziumba.
A tanfelügyelőség azzal indokolta a lépését, hogy a minisztérium felszólítására csökkenteni kell a nem didaktikai személyzetet. Szerintük az iskolák összevonásával az adminisztratív személyzetet csökkenteni lehet, igazgatói, aligazgatói állások szűnnének meg, és a titkári és könyvelői munkát is meg lehet oldani kevesebb személyzettel. Nem beszélve a takarítókról, karbantartókról, akiknek a tanfelügyelőség szerint nincs elég munkájuk, ezért állásokat kell felszámolni.
Tóth Sándor polgármester szerint a tanfelügyelőség szembement a törvényekkel, és önkényesen döntött az iskola-összevonásról. Mint mondta, a tanfelügyelőségen „egyetlen törvénycikkellyel sem tudták megindokolni határozatukat". A polgármester biztos abban, ha bíróságon támadják meg a döntést, megnyerik a pert.
„Ám ez csapdát is rejt. Ugyanis a jelenlegi tanfelügyelőségi vezetők még három évig a helyükön maradnak, hisz versenyvizsgával és nem politikai kinevezéssel töltik be a posztot. Megtörténhet, hogy a per után bosszúból támadni kezdenék a szeredai tanintézeteket. Nem beszélve arról, hogy az érettségin és kisérettségin hátrányosan megkülönböztetnék a szeredai diákokat, ezzel csökkentenék továbbtanulási esélyeiket. Büszkék leszünk-e rá, hogy igazunk van?" – tette fel a kérdést a polgármester, akinek ennél fontosabb célja, hogy az érettségi átmenő aránya a 31-ről 50 vagy akár 70 százalékra nőjön.
Tóth Sándor elmondta, a napokban megbeszélést tartanak a témában, amelyen a két iskola vezetői, tanárai és a szülőbizottság tagjai is kifejthetik álláspontjukat. A következő tanévre egyébként a középiskolában 420 diák beiskolázása szerepel a tervezetben, míg az általános iskolákba közel kilencszáz gyerek jár a városból és a hozzá tartozó falvakból, tehát jóval a törvény által előírt háromszázas diáklétszám fölött állnak, így mindkét iskola önálló jogi személyiségre jogosult – hangsúlyozta Tóth Sándor.
Illés Ildikó főtanfelügyelő-helyettes egyedüli magyarként a bizottság döntése ellen szavazott, mert ő, ahogy fogalmazott, a Nyárád menti közösséget képviselte. Megkeresésünkre elmondta: 1990-hez képest szinte felére csökkent a magyar diákok száma a megyében, ez is befolyásolja azt, hogy a kvótarendszerrel együtt új átszervezés következik. A kisebb városokban, ahol általános és középiskola is volt, már összevonták azokat, most került sorra Nyárádszereda, Radnót, Sáromberke is. Hogy megmentsék a középiskolákat, azt látták jónak, ha összevonják az intézményeket – mondta el Illés Ildikó.
Gligor Róbert László. Krónika (Kolozsvár)

Kiáll az RMDSZ Antal Árpád mellett
Szolidaritást vállal az RMDSZ Antal Árpáddal, a szövetség sepsiszentgyörgyi polgármesterével, képtelenségnek nevezve az ellene megfogalmazott vádakat.
Február 17-én, szerdán kibocsátott közleményében az alakulat közölte: megdöbbenéssel értesült arról, hogy az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) házkutatást tartott a sepsiszentgyörgyi polgármesteri hivatalban és Antal Árpád polgármester lakásán.
Az RMDSZ szerint olyan ügy kapcsán vizsgálódik a nyomozó hatóság, amelyről korábban a finanszírozó Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) is állásfoglalást tett közzé, amelyben mindent szabályszerűnek tekintett.
„A jogállamiság minimumának tekintjük, hogy a sajtóban az üggyel kapcsolatban ne lássanak napvilágot olyan feltételezések, amelyeket valósnak állítanak be. Ez a gyakorlat sérti a demokratikus alapelveket" – szerepel az RMDSZ állásfoglalásában. Az alakulat leszögezi: szolidáris Antal Árpáddal, és bízik abban, hogy a szerda délutáni bukaresti meghallgatás „egyértelműen tisztázza majd a vádak képtelenségét". kronika.ro

DNA-házkutatás: Antal Árpád nem aggódik
Újabb erdélyi magyar önkormányzati vezető került az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) látószögébe. A nyomozó hatóság szerdán házkutatást folytatott Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester irodájában, nem hivatalos információk szerint az elöljárót hivatali visszaéléssel gyanúsítják.
A DNA szerdai közleménye nem tér ki arra, hogy pontosan mely tisztségviselők, valamint intézmények ellen folyik eljárás. Az ügyészség tájékoztatása szerint szerda délelőtt összesen tizenhárom, bukaresti, továbbá Kovászna és Brassó megyei helyszínen folytatnak házkutatást 2010 és 2014 között elkövetett korrupciógyanús bűncselekményekkel kapcsolatban. A tizenhárom helyszín közül egy közintézmény, a többi kereskedelmi társaság székhelye, illetve természetes személy otthona.
Az Agerpres állami hírügynökség igazságszolgáltatási forrásokból származó értesülései szerint út- és járdafelújításról, kerékpárútépítésről és közvilágításról szóló szerződések kapcsán vizsgálódik a DNA. A hírügynökség úgy tudja, az ügyben egymillió euróra rúg az állami költségvetésnek okozott feltételezett kár mértéke. A Digi24 hírtelevízió szerint Antal Árpád polgármestert hivatali visszaéléssel gyanúsítják a sepsiszentgyörgyi polgármesteri hivatal által kötött szerződések ügyében.
Antal Árpád lapunknak elmondta, teljesen nyugodt a vizsgálattal kapcsolatban. A sepsiszentgyörgyi polgármester hangsúlyozta, ha az ügyészek valóban az igazságot keresik, akkor őt baj nem érheti.
Antal Árpád megerősítette, hogy nem csak a városházi irodájában, hanem a lakásán is házkutatást folytattak az ügyészek. Az RMDSZ-es elöljáró elmondta, a nyomozó hatóság az Európai Fejlesztési Bankkal kötött egyik hitelszerződés aktáit vizsgálják.
„2014-ben ellenőrzött a számvevőszék egy szerződést, amelyet a sepsiszentgyörgyi önkormányzat az Európai Fejlesztési Bankkal kötött. Ezt a szerződést (a feljelentők) nem értették meg, mert még ilyet nem láttak, ezért feljelentettek a korrupcióellenes ügyészségnél, amelyik most kijött, hogy megvizsgálja az ügyet. Teljes mértékben biztos vagyok abban, hogy mindent szabályosan végeztünk. Ha az igazság érdekli őket, akkor nagyon hamar meggyőződnek róla, hogy minden rendben van" – mondta a polgármester.
Antal Árpád a Krónikának kifejtette, a városházának még a korábbi évekből volt szerződéses viszonya az Európai Fejlesztési Bankkal, a nemzetközi pénzintézet előírásai szerint hajtottak végre közbeszerzéseket, és ezeket a bank minden részletében rendben talált, ezért ki is fizette azokat. Ezt azonban a számvevőszék ellenőrei nem akarják megérteni.
Az elöljáró az MTI-nek elmondta, a város 12 millió eurós hitel felvételéről kötött szerződést az európai bankkal. Az összegnek kevesebb mint felét hívták le útjavításokra, bicikliutak építésére és más infrastrukturális fejlesztésekre. Antal Árpád furcsállotta, hogy ha a hitelt fizető és a hitelt felvevő fél is mindent szabályosnak talál, akkor egy harmadik fél is vizsgálatot indít csak azért, mert nem találkozott még ilyen hitelszerződéssel, és nem érti meg a működését. Magyarázatként hozzátette, Romániában a külföldi pénzintézetekkel kötött hitelszerződésekre teljesen más szabályok vonatkoznak, mint a belföldi bankokkal kötött szerződésekre. Úgy vélte, ez lehet az oka az ügyészség vizsgálódásának.
A polgármester lapunknak felidézte azt is, hogy a reggeli órákban a lakásában kezdődött a házkutatás, ami városházi irodájában folytatódott. A lakásán végzett házkutatás után egy, a kormánynál tett múlt heti látogatása napirendjét rögzítő lapot, valamint egy számítógépes adathordozót foglaltak le az ügyészek. Otthonából álarcos csendőrök kísérték be a hivatalba. Mint jelezte, arra számít, hogy Bukarestbe viszik a nap folyamán.
Bíró Blanka. kronika.ro

Könyvek vágyakról, érzelmekről
Pedagógusok, pszichológusok, szülők, közvélemény-kutatók gyakran kutatják,  milyen könyveket kell írni, hogy azok olvasottak és tanulságosak legyenek. Tagadhatatlan, hogy legtöbben a bulvár irodalmat olvassák és egyre kevesebb az érdeklődés a szépirodalom iránt. Nehéz lenne szakszerű választ adni arra a kérdésre, hogy miért olvassák olyan kevesen a kortárs szerzők írásait?
Elek György Madárlábak nyomai alatt című kötetének megjelenése után egy könyvbemutatón vetődött fel a kérdés, hogy a kötetben található írások, milyen műfaji kategóriába sorolhatók? A szerző a kérdésre röviden azt válaszolta: nem bulvár, de nem is szépirodalom, hanem vágyak és érzelmek kifejezései. Hasonló stílusban írt újabb kötete - az Aki nekem virágot álmodott - szintén vágyakat és érzelmeket hordozó írásokat tartalmaz.
Az érzések és érzelmek mindig is befolyásolták az emberek cselekedeteit, azok nem csupán az egyén, hanem a közösségek életére is nagymértékben kihatottak. Valójában semmi sem történik érzések és érzelmi motiváció nélkül. Éppen ezért nagyon fontos, hogy az érzések hogyan hatottak és hatnak ki a mindennapi cselekedeteinkre, mi is húzódik meg egyes reakcióink mögött. A mai ember érzelmi világára leggyakrabban az aggódásai és a szorongásai hatnak. Ma már eléggé eltérő módon értelmezik, hogy mi az érzelem? Kinek van érzelme? Hogyan nyilvánul meg az érzelem? Mikor, hol, kinek és miért mutat valaki nyilvánosan érzelmeket?
Az érzelmeknek sorsformáló szerepük van, hiszen bizonyos értelemben befolyásolták és ma is meghatározzák az egyén és a közösség viszonyát. Az ösztönök, az érzelmek és a szenvedélyek kulturálisan meghatározottak és időnként jelentős változásokon mennek keresztül. Erős szembenállás tapasztalható az érzelmek természeti és kulturális szemlélete között. Korunk nagy kérdése: az intelligencia velünk születik, öröklődik vagy mi kell megtanuljuk; képes-e az egyén szabadon és felelősségteljesen dönteni? Előfordulhat, hogy vágyaink és céljaink nem minket, valódi énünket és életünket szolgálják, hanem makacs egónkat.
Az ókori görögök a sorsban hittek. Úgy gondolták, olyanok vagyunk, mint a marionettbábok, melyeket az istenek mozgatnak. A zsidók jöttek rá, hogy a sors mellett ott a végzet. Mózes mondta: a sorsunk az, hogy rabszolgák legyünk Egyiptomban, de menjünk, és hagyjuk ott a sorsunkat, vonuljunk ki. Ez volt az exodus. A mai ember számára az kellene legyen a legfőbb kérdés: hogyan lehetne úgy élni, hogy döntéseink az élet szeretetéből fakadjanak? Elek György Madárlábak nyomai alatt, valamint Aki nekem virágot álmodott című köteteiben megjelent írások, erre a kérdésre keresik a választ. szatmar.ro

Verseskötet bemutató
Kedd délben a Kalazanci Szent József Római Katolikus Középiskola könyvtárában került sor Gőnyeyi Antal legújabb verseskötetének bemutatójára a nagykárolyi Kulturális és Sport Igazgatóság szervezésében.
Az eseményt Mauer Emese a Városi Könyvtár munkatársa nyitotta meg, elmesélve, hogy tulajdonképpen a szerző a bemutatón is jelen lévő fia, Gőnyeyi Ernő kereste meg őket a versek kéziratával, amelyekből a későbbi verseskötetek születtek.
Az esemény Gombos Panna szavalatával folytatódott, majd Lászlóffy Csaba, a kaplonyi Fényi István Általános Iskola magyartanára vette át a szót. Beszédében elmondta, hogy a szerző 2 901 verset írt élete folyamán, de ezek csak a halála után jelentek meg nyomtatásban, és csak ekkor ismerhette meg őket a közönség. A VII. kötetben megjelenő versek fő témája az emberi lét értelme, a transzcendentális világ bemutatása. Verseiben az élet nagy igazságait próbálja megfejteni, az élet nagy kérdéseit boncolgatja, mint az idő és az elmúlás.
Stílusukat tekintve elégikus hangvételűek a versek, a naiv, népies költészet és a tárgyias intellektualizmus közé illeszthetőek.
A bemutató kötetlen beszélgetésben folytatódott a költészetről és az irodalomról, amibe lelkesen vettek részt a jelen lévő diákok is. szatmar.ro

Házkutatást tart a DNA a sepsiszentgyörgyi városházán
Nem csak a sepsiszentgyörgyi városházán, hanem a polgármester lakásán is házkutatást tartott szerda reggel a korrupcióellenes ügyészség. Antal Árpád a Maszolnak elmondta, az Európai Fejlesztési Bankkal kötött szerződés érdekli őket, és a Számvevőszék feljelentése alapján járnak el. Az elöljárót délután Bukarestbe viszik kihallgatásra, de – mint mondta – nyugodt szívvel várja a fejleményeket, mert ha az igazság érdekli a DNA-t, akkor nincs mitől tartania.
Házkutatás tartott szerda délelőtt a korrupcióellenes ügyészség (DNA) a sepsiszentgyörgyi polgármesteri hivatalban. Utca- és járdafelújításról, kerékpárút építéséről szóló városházi szerződések érdeklik őket – írta ügyészségi forrásokra hivatkozva az Agerpres.
Az állami hírügynökség úgy tudja, hogy az egymillió eurós kárt okozó feltételezett korrupciós bűncselekmények ügyében zajló vizsgálatok Antal Árpád polgármestert is érintik. A Digi24 televízió szerint az elöljárót hivatali visszaéléssel gyanúsítják, irodáját lepecsételték. A polgármester délelőttre tervezett szokásos sajtótájékoztatóját lemondták.
Szerdai közleményében a DNA is megerősítette, hogy Kovászna és Brassó megyében, illetve Bukarestben összesen tizenhárom helyszínen tartanak házkutatást. Az egyik helyszín egy közintézmény, a többi különböző cégek székháza, illetve magánszemélyek lakása. 
A Számvevőszék tett feljelentést
Antal Árpád Maszolnak elmondta, szerda hajnalban a lakásán is házkutatást tartottak az ügyészek, akik már azt is jelezték, hogy Bukarestbe kell mennie a nap folyamán kihallgatásra. A polgármester tájékoztatása szerint a DNA-t a városházának az Európai Fejlesztési Bankkal kötött korábbi szerződését vizsgálják, a Számvevőszék feljelentése alapján.
Antal felidézte: a Számvevőszék már két évvel ezelőtt megvizsgálta ezt a szerződést, amelyet nem értettek meg. „Az Európai Fejlesztési Bank már akkor nyilvánosan állást foglalt, és közölte, hogy minden teljesen szabályos: egy eurócentet sem tudunk elkölteni a tudtuk nélkül. Mivel a Számvevőszék egyszerűen nem találkozott még ilyen szerződéssel, biztos ami biztos alapn feljelentést tettek a DNA-nál" – magyarázta a polgármester.
Antal Árpád kérdésünkre elmondta, nem tart a vizsgálatok következményeitől. „Ha az igazság érdekli az ügyész urakat, akkor nagyon nyugodt vagyok. Ha más szándék vezérli őket, akkor nem tudom mi lesz. Ez hamarosan kiderül” – fogalmazott az elöljáró, aki várhatóan a délután folyamán elmegy az ügyészekkel együtt a DNA bukaresti székhelyére. maszol.ro

Műhelybeszélgetés a szomszédországi magyar történelem tanszékek tevékenységéről, 2016. február 12.
2016. február 12-én került sor intézetünkben a szomszédos országok felsőoktatásában magyarul történelmet oktató tanszékek képviselőinek találkozójára.  Az intézmények bemutatták oktatási és kutatási programjaikat, működési kereteiket, majd a tehetséggondozás és a tanárképzés helyi nehézségeiről volt szó. A találkozó résztvevői megegyeztek a rendszeres kapcsolattartásban és kiadványcserében; elindult az eszmecsere a magyarországi szakmai gyakorlatok lehetőségéről, nyári közös diák képzésekről, diák és tanárcserékről, közös pályázati lehetőségekről. A találkozóról emlékeztető készül. A 10 résztvevő a Selye János Egyetem Történelem Tanszékről, az Ungvári Egyetem Magyar Kar Történelem Tanszékről, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Történelem Tanszékről és a Lehoczky Tivadar Intézetből, a BBTE Magyar Történeti Intézetéből, az Újvidéki Egyetem Szabadkai Tanítóképző Karáról illetve intézetünkből érkezett. kisebbsegkutato.tk.mta.hu/hirek

Székelyföldi terrorvád – Vitaest egy bukaresti médiaklubban Beke István ügyéről
A szervezett bűnözés és terrorizmus elleni ügyészség (DIICOT), valamint a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) önigazolási kényszere miatt kevés esélye van a december óta előzetes letartóztatásban lévő Beke Istvánnak arra, hogy egyhamar szabadlábra kerüljön, függetlenül attól, bűnös vagy sem – vélték annak a pódiumbeszélgetésnek a meghívottai, amelyet szerda este rendeztek a terrorizmussal gyanúsított kézdivásárhelyi férfi ügyéről Bukarestben.
A Frontline médiaklub által szervezett vitaesten Gabriel Andreescu emberi jogi aktivista megkérdőjelezte a két állami intézmény professzionalizmusát, mert szerinte politikai nyilatkozatot adtak ki szakszerű tájékoztatás helyett. Az ügyészség ugyanis a bizonyítékok ismertetése helyett azt hangsúlyozta, hogy a román nemzeti ünnepen őrizetbe vett kézdivásárhelyi férfi „a szélsőséges-nacionalista Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) aktivistája, aki Erdélyben revizionista-szeparatista célokat képviselt, és Nagy-Magyarország visszaállítására készült".
Andreescu rámutatott: a magyar irredentizmus veszélye időről időre központi témává válik a román közbeszédben, szerinte többnyire olyankor, amikor a kommunista Securitate örökébe lépett, és annak magyarellenességét átörökítő SRI-nek önigazolásra, vagy nagyobb költségvetésre van szüksége. A fórum meghívottai és a közösség soraiból bekapcsolódó résztvevők többször emlegették e tekintetben az 1990-es márciusi marosvásárhelyi etnikai összecsapásokat, amelyek 1990-ben hivatkozási alapul szolgáltak az új titkosszolgálat, a SRI megalakítására.
Kincses Előd marosvásárhelyi jogász kifejtette: a román titkosszolgálatok kedvenc önigazolási módszere a magyar veszélyre való hivatkozás, mert „könnyű egy nem létező ellenséget legyőzni". Mint mondta: leginkább azt a pirotechnikai szakvéleményt hiányolja Beke István esetében, amely rávilágíthatna, hogyan tudott volna a november 30-án őrizetbe vett gyanúsított fél nap alatt egy működőképes bombát előállítani a lakásán talált petárdákból, hogy azt a december elsejei román nemzeti ünnepen felrobbantsa.
Adrian Szelmenczi az ActiveWatch médiafigyelő szervezet aktivistája a sajtó felelősségéről beszélt, rámutatva, hogy a „székely terroristáról" szóló híradásokkal a romániai magyar közösség egészét megbélyegezték. Rámutatott: a magyar veszéllyel való rendszeres manipulálás oda vezetett, hogy ma már bármilyen magyar célkitűzést szélsőséges követelésként félre lehet seperni Romániában, holott minden közösségi program legitim, amíg demokratikus úton próbálják megvalósítani.
A vitaestet moderáló Barabás Balázs újságíró, a Digi 24 hírtelevízió budapesti tudósítója a beszélgetés következtetéseképpen megállapította, hogy a SRI és DIICOT egy olyan ügybe lavírozta bele magát, amelyből már nem tud presztízsveszteség nélkül kihátrálni, így „Beke Istvánnak mindenképpen bűnösnek kell lennie". Ugyanakkor úgy vélte: egyre kevesebben ülnek már fel Romániában a magyar veszéllyel való riogatásnak.
A hivatásuk gyakorlása közben meghalt szabadúszó újságírók tiszteletére 2004-ben létrehozott londoni Frontline klubnak hat kelet-európai országban működik fiókintézménye: a romániai két éve alakult. A román Frontline havonta két-három nyilvános vitát rendez aktuális tabutémákról, amelyeknek ettől az évtől kezdődően az emberi jogok védelmében partnerséget vállaló bukaresti Cseh Központ ad otthont.
MTI. Erdély.ma

Szabadlábon távozott Antal Árpád
Miután szerdán az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) házkutatást tartott Sepsiszentgyörgy polgármestere, Antal Árpád András lakásán, majd a városházán, és a polgármestert Bukarestbe vitték kihallgatásra, csütörtökön hajnali 1 órakor hazaengedték.
Antal Árpád csütörtökön 1 óra 10 perckor írta rövid üzenetben a sajtósoknak: „indulunk haza".
„Teljes mértékben biztos vagyok abban, hogy mindent szabályosan végeztünk. Ha az igazság érdekli őket, akkor nagyon hamar meggyőződnek róla, hogy minden rendben van" – nyilatkozta szerdán az MTI-nek a polgármester. (szerk.) Erdély.ma