Rigófüttyös születésnap
Jelképes a jelző persze, de nem lehetett kihagyni. Káli István 70. születésnapját a Megvárom, amíg fütyül a feketerigó című új kötetének a bemutatója jelezte a nagyközönség számára. A jubileumi könyves összejövetel pedig rigófüttyös, derűs hangulatban idézte fel az író eddigi pályáját. Nyilván volt azon a múlt hét végi találkozón nosztalgiázás is, sőt a szerző adott pillanatban el is érzékenyült, de hogy is lehetne ez másképpen ilyenkor! A megszólalók – Gálfalvi Ágnes, a novelláskötet szerkesztője, Vári Attila, a régóta Magyarországon élő, de az alkalomra hazaérkezett barát, akitől Király István írói neve származik, ifjabb Király István, a Mentor Könyvek Kiadó vezetője és maga az ünnepelt – oldott beszélgetése erre is, arra is lehetőséget teremtett.
A névmagyarázattól a vásárhelyi gyermek- és ifjúkorig, a pályaválasztás és a szépírói indulás mozzanatáig, a diktatúra emberpróbáló valóságától a rendszerváltás óta átélt élményekig, megpróbáltatásokig, az Erdélyi Magyar Könyves Céh és a Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár sikertörténetéig sok minden szóba került, olyasmik, amikről Káli István nemrég a Múzsában közölt hosszú interjúban is vallott. Nem részletezzük újra ezeket, az élő eszmecsere varázsát pár mondatban úgysem tudnánk visszaadni. Azt a hangulati többletet se, amelyet a két novella felolvasása közben az író érzelmileg gazdag, személyes tolmácsolásának köszönhetően a hallgatóság érzékelhetett. De azt mindenképpen érdemes hangsúlyozni, hogy a korábbi három kötet – Mit tud az a nagy sárga gép? (1979), Közjáték (1984), Századélet (1994) – és folyóiratok anyagából válogatott szép kivitelezésű könyv szövegeit újra élvezetes lesz elolvasni.
Várható újabb könyveiről is kérdezték a szerzőt. Kiderült, hogy pontot tett egy új regénye végére. A címe: Szemfényvesztett. Ősszel kerülhet a könyvbarátok asztalára. És vannak még hasonló tervek a tarsolyában, legalább két regénybe illő történet, csak legyen ereje, ideje könyvvé formálni emlékeit, gondolatait. Hát akkor kívánjunk ismételten erőt, időt és kifogyhatatlan alkotókedvet Káli Istvánnak!
N. M. K. / Népújság (Marosvásárhely)

A művészek is ünnepeltek Szovátán
Hatvanéves a szovátai Domokos Kázmér Szakközépiskola. A kerek évfordulót nagyszabású rendezvénysorozattal köszöntötte május 20-án a fürdőváros. Az egész települést megmozgatta a jeles oktatási intézmény jubileuma, minden korosztály érintve érezte magát, sőt távolabbról is sokan érkeztek, hogy együtt ünnepeljenek a helyiekkel. A főszervező Pro Scola Alapítványnak, Vass Ferencz igazgatónak és szervező csapatának, illetve a rendezvények szereplőinek valóban példás és átfogó képet sikerült nyújtaniuk mindarról, amit az óvoda, a gimnázium és a szakközépiskola hat évtized alatt megvalósított. Az elmúlt tíz évről különösen sokat megtudhatunk, hiszen külön kiadvány, impozáns jubileumi emlékkönyv tükrözi, hogy az iskolában zajló tevékenységet milyen sokrétűen próbálják a névadó képviselte szép hagyományokhoz és a mai kor szelleméhez igazítani.
A kötet a képzőművészetet kevéssé részletezi, noha Szováta több figyelemre méltó tehetséget adott az országnak, és az egyik műteremmé alakított helyiségben most is festő diákok és munkáik fogadták az érdeklődőket. De amiért a Múzsa külön cikket is szentel az évfordulónak, az annak tulajdonítható, hogy a város 11 hivatásos képzőművésze alkalmi kiállítással tisztelte meg az ünnepséget. A festők, szobrászok, grafikusok a modern sportcsarnokban elhelyezett pannókon, állványokon válogatott műveikből mutattak be néhányat. Egyből felértékelődött a tér, ahol máskor testedzés és heves sportösszecsapások tanúsítják, az iskolának fontos, hogy falai közt megvalósuljon a mindig időszerű ideál: test és lélek épsége, egysége. A tárlatnyitáson részt vevő népes ünneplő közönségnek azonban nem csak az volt nyilvánvaló, hogy a Domokos Kázmér Szakközépiskola hitet tesz a művészeti nevelés mellett, azt is jól érzékelhették a jelenlevők, hogy a kérészéletű kiállítás a maga tartós és kétségtelen értéket képviselő, színvonalas anyagával külön rangot ad a jubileumi összejövetelnek, az alkotók pedig, akik közül többen ide jártak iskolába, vagy itt tanítottak, tanítanak, tisztelgésüket is kifejezik ekképpen az intézmény iránt.
A tárlat ötlete eredetileg a nemrég fiatalon elhunyt Siklódi Zsolt grafikusé volt, a Jubileumi emlékkönyv grafikai szerkesztése is neki köszönhető. Hirtelen elhunyta súlyos csapás, de nem maradt el a kiállítás. A gyergyószárhegyi művésztelep egykori művészeti vezetője és a Székelyföldi Grafikai Szemle főszervezőjének elképzelését helybeli társai váltották valóra. Zsolt csendet, szakralitást sugalló két méretes grafikája és kő-fém kisplasztikája mementóként is szolgál a kiállításon. Hasonlóképpen Szováta nagy hírű jelese, sokáig a sóvidéki művészek doyenje, Kusztos Endre szénrajzai, a Fasors sorozat három megrázó darabja, akárha az alkotó saját tragikus halálát jelképezné. E veszteségek dacára is rendkívüli potenciállal rendelkezik a fürdőváros. Aligha van még egy olyan hasonló nagyságrendű település, ahol egyszerre három Magyar Művészeti Akadémia-tag működne, ahogy itt történt éveken át. Kusztos távoztával jelenleg a szobrász Bocskay Vince és Kuti Dénes festőművész rendelkezik ilyen ranggal. A tárlaton a groteszk vonulatot folytató Profán feltámadás és A zsarnokság kapuja monumentális emlékmű modellje ad ízelítőt Bocskay értékes művészetéből. Kuti Dénes festészetét több kiváló mű is reprezentálja, leglátványosabban azonban az installációszerűen megoldott, tükrös-trükkös kompozíció, a Memento, amelynek mélység- és térmegsokszorozó hatását sokan megcsodálták. A közeli Atyhában és Sepsiszentgyörgyön élő MMA-tag, Vinczeffy László gyermekként ugyancsak kötődött Szovátához és iskolájához. Ő is képzőművészetünk meghatározó egyénisége. A Bejárat című jellegzetes kompozíciója bárkit meggyőzhet erről. A tárlat a nemzedéki összefonódást, a generációk stafétaszerű folyamatát is jól érzékelteti. Sánta Csaba, aki a Domokos Kázmér-plakettet is elkészítette, a messzi múlt tárgyi és szellemi világába ágyazódva alkot modern formanyelvű, jelképes bronz kisplasztikákat. Kuti Botond, Kuti Dénes festő fia saját útját járva tanúsít rendhagyó tudást és tehetséget, lelki elmélyülést. Fülöp Mária rajztanárként oktatja a mai tanulókat, de grafikusként is bizonyít. Beszédes tanúság rá Ne hajolj ki! című fekete-fehér grafikai lapja. Szőcs Máté Tímea finom, míves, reneszánsz erényeket felvillantó, freskószerű női portréi restaurátori minőségét is sejtetik. Férje, Szőcs János szintén restaurátor, de emellett marad ereje, kedve a fantázia szárnyalását kielégítő grafikára is. És szintén grafikus Németh Attila. Két nagy mű, a hét darabból álló egyetemi diplomamunka, a Chakra része vonzza magára a tekintetet és késztet meditálásra. Ő jelenleg az anyaországban folytatja elmélyülését a művészetekben.
A tárlat egy nap teltével bezárult. Az élményt, amit nyújtott, igyekszünk hosszasan megőrizni magunkban. De a felmutatott lehetőség, hogy időnként nagy vonzereje lehetne a Szovátán megfordulók számára a helyi alkotók egy-egy ilyen közös jelentkezésének, továbbgondolásra érdemes. Ez is növelhetné azt a hírnevet, amely a turistákat, üdülőket a városba csalja.
NAGY MIKLÓS KUND / Népújság (Marosvásárhely)

Ballagás a Csiky Gergely Főgimnáziumban
Az iskola nemcsak tanít, nevel is
Május 26-án felvirradt a nagy nap a Csiky Gergely Főgimnázium 77 végzős diákja számára. A feldíszített osztálytermekben reggel 8 órakor elkezdődött az utolsó osztályfőnöki óra, majd 9 óra után a négy osztály – három elméleti (matematika–informatika és természettudományok – intenzív angol nyelv, turizmus, valamint közgazdaság szak) és egy szakiskolai (autómechanika) – emelkedett hangulatban kivonult az udvarra, hogy kezdetét vegye az évzáró ünnepély.
„Vagy mi vagyunk túl kevesen, vagy az udvar túl nagy” – így kezdte beszédét Pellegrini Miklós megyei helyettes főtanfelügyelő, és valóban, évről évre egyre nagyobbnak tűnik az iskola udvara még úgy is, hogy a ballagáson azért jelen vannak nemcsak a végzősök, hanem szülők, rokonok, barátok, ismerősök, hozzátartozók is.
A meghívottak közt helyet foglalt Király András oktatási államtitkár, Bognár Levente alpolgármester, Faragó Péter, az RMDSZ Arad megyei elnöke, Pellegrini Miklós, Arad megye helyettes főtanfelügyelője, Szabó Mihály városi tanácsos, Király Árpád főesperes, Bege Magdolna, a Nyugati Jelen főszerkesztője. Jelen volt még az ünnepségen Hadnagy Éva, az Alma Mater Alapítvány ügyvezető elnöke, valamint Tóthpál Renáta aligazgató és Bíró Emese, az iskola szülőbizottságának elnöke.
„Mindannyian jók vagyunk valamiben, és arra kellene törekedjünk, hogy ezt a valamit megtaláljuk, kiműveljük és ennek segítségével érjük el életcélunk. A tanárok kötelessége az, hogy segítsenek nektek ebben a keresésben, és ezzel együtt elindítani benneteket az úton. (…) Ami igazán számít az az, hogy belőletek boldog, elégedett felnőttek váljanak, és hogy egykor majd úgy gyertek vissza ebbe az iskolába, hogy itt valamikor megtaláltátok a lehetőséget. Ha ez így lesz, akkor mi, tanárok teljesítettük a kötelességünket” – hangzottak el Muntean Tibor igazgató szavai.
Király András államtitkár a diákokhoz intézett beszédében kihangsúlyozta, hogy az iskolát kijárni nagyon fontos dolog, szinte elengedhetetlen. Ugyanakkor ő is, akárcsak Bognár Levente vagy Faragó Péter az Arad megyei magyar közösség fontosságát, összetartását emelte ki.
„Évről évre itt ülnek az asztalnál az aradi magyar közösségnek azok a képviselői, akik tettek és tesznek azért, hogy itt az oktatás folyamatos és jó minőségű legyen. (…) Kedves végzősök, tudnotok kell, hogy az iskola mindig visszavárja egykori diákjait, meghallgatja a panaszokat, a dicsekvést is, és mindig van egy-két jó szava a végzősökhöz” – zárta beszédét az államtitkár.
„Azt hiszem, hogy bátran és büszkén nézhettek bele a tükörbe, hiszen jeles tanulói voltatok az iskolának. Kívánom, hogy életetekben sok-sok ilyen ünnepi pillanat legyen még, és ahogyan az előttem szólók már elmondták: várunk vissza ebbe az iskolába akár egykori diákként, szülőként, vagy akár tanárként” – ezekkel a szavakkal fordult a végzősökhöz Pellegrini Miklós.
A XI. osztályosok nevében Zsámbok Emese köszönt el a végzősöktől, ezt követően a ballagók nevében Ilona Judit XII. A osztályos tanuló gondolatait Józsa Tamás XII. A osztályos tanuló tolmácsolta, majd Czank Vivien ballagó diák József Attila Születésnapodra című versével búcsúzott.
A hagyományos kulcsátadás és szalagkötés után az osztályfőnökök kiosztották a legeredményesebb, legszorgosabb végzősöknek járó díjakat, kitüntetéseket, dicséreteket.
Király András jóvoltából minden díjazott egy Arad halad című kötettel, valamint az RMDSZ felajánlásával egy Arany János-kötettel gazdagodott. A végzősök jutalmazását – a felajánlott díjak kivételével – a Pro Schola Csiky Gergely Egyesület támogatta.
A négy éven át kimagasló teljesítményt nyújtó, évfolyamelső végzős diákokat WIESER Tibor-díjjal jutalmazta az Alma Mater Alapítvány: Ilona Judit (XII. A) és Boldizsár Bettina (XII. C) voltak idén a legjobbak közt a legjobbak.
Az informatika terén kimagasló diákok – Csomós Roland és Szilasi Róbert – Erdélyi Károly-díjban részesültek.
Az anyanyelv terén nyújtott eredményes tevékenységeket az idén is Böszörményi-díjjal jutalmazták. A Csiky-Csuky diáklap leköszönő szerkesztőinek – Ilona Juditnak és Siska Szabó Lehelnek – a díjat átadta Bege Magdolna és Rudolf Ágnes magyartanár. Ugyancsak Böszörményi-díjban részesültek az iskola honlapjának leköszönő szerkesztői – szám szerint nyolc végzős diák.
Dr. Vekov Károly, az Erdélyi Kárpát Egyesület elnöke most is felajánlott egy díjat annak a diáknak, aki kiemelkedő eredményeket ért el történelemversenyeken is, ezt Siska Szabó Lehel vehette át.
Az iskolai szép eredményeken kívül a végzős diákok még sok szép – iskolán kívüli tevékenységeken, tantárgyversenyeken elért – eredménnyel büszkélkedhetnek, ezeket különdíjjal jutalmazták a szaktanárok.
A hagyományos ballagási ünnepély végén a végzős osztályok egy-egy dallal búcsúztak az iskolától, a közösségtől. Mintegy záró momentumként Király Árpád főesperes áldását adta a ballagókra, majd a közösen elmondott Miatyánk után lufi eregetéssel vettek búcsút iskolájuktól a végzősök.
Takáts D. Ágnes / Nyugati Jelen (Arad)

Elballagtak a Ghibu-líceum magyar „álmodói”
„Az álmoknak ránk van szükségük: az álmodókra” – olvashattuk a Donát negyedi Onisifor Ghibu Elméleti Líceum magyar tagozatának ballagásán, a Törökvágási Református Templomban megtartott ünnepély során, miközben a kivetítőn képsorokban elevenedtek meg tizenhét ballagó magyar fiatal emlékei. – Egyre inkább megfeledkezünk az Alkotóról, aki ezt a világot teremtette, igazgatja. Imádkozzatok Istenhez, legyen állandó kapcsolatotok Vele, hogy életetek ne váljon reménytelenné. Terveitek megvalósulása tőletek függ, de kérjétek Isten áldását, amikor nincs veletek a szülői védelem, tanári szeretet. Magatokkal viszitek azt, amit itt kaptatok: a templomban és az iskolában, a családban és az osztályközösségben. Vigyétek magatokkal az emlékeket és a tudást – vélekedett igehirdetésében Bibza Gábor református lelkipásztor, esperes.
– Habár a mai nap lezárja életetek egy szakaszát, a bezáruló ajtótól nem kell megijedni, hanem meg kell látni a feltáruló lehetőségeket. Ne feledjétek: minden nap valami nagyszerű kezdődik. Remélem, hogy az itt eltöltött évek, a tudás, az élmények sokasága, tanáraitok embersége, szeretete, elegendő éltető erőt adott nektek a mindennapos helytállásához. Váljatok sikeres és hasznos emberekké, különböztessétek meg a jót a rossztól, legyetek hűek önmagatokhoz, bízzatok önmagatokban – búcsúztatta a ballagókat Irsai Mónika igazgató-helyettes.
Király Csilla ballagó diák szavalata és a maturanduszok éneke után Kozma Edit 11.-es tanuló búcsúbeszédében kifejtette: „az élet főnixmadár, ami önerőből születik újra. Tizenkét év megszokása most megszakad, de motivációval teli felnőttekké váltatok”. Péntek Hunor 11.-es diák szavalata után Jobb Alexandra 12.-es diák búcsúzott el az iskolától, köszönetet mondva tanároknak, szülőknek.
– A mai nap a maga feszültségével és rohanásával majd csak évek múlva válik értékessé, amikor a szertartások emlékezetes pillanatokká válnak – magyarázta Győri Karola osztályfőnök, élménydús életet kívánva volt diákjainak.
Virág Erzsébet, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének országos alelnöke Ady Endre versét idézve arra buzdította a maturanduszokat, hogy legyenek igazságosak, becsületesek, küzdjenek kitartóan és lelkük mindig legyen szabad.
A legjobb tanulmányi előmenetelt az alábbiak érték el: I. díj Király Csilla; II. díj Debreczeni Dóra; III. díj Jobb Alexandra és Petean Marius – tájékoztatott Győri Karola osztályfőnök. A különdíjak kiosztása után Irsai Mónika igazgató-helyettes adta át a Nemzetstratégiai Kutatóintézet ajándékát, Arany születésének 200. évfordulója alkalmával egy Toldi-díszkiadással gazdagodtak a fiatalok.
Nagy-Hintós Diana / Szabadság (Kolozsvár)

Átalakult nyilvánosság, kétéltű userek és újságíró bloggerek
Konferencia a felhasználók és a hagyományos média viszonyáról
A felhasználók által készített tartalmak és a média viszonyáról, kölcsönhatásairól szervezett konferenciát május 24-én, szerdán a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE) és a BBTE Újságírás Intézete. A Media vs. User Generated Content című konferencián délelőtt négy meghívott tartott előadást ebben a témában, a YouTube-on kialakult új nyilvánosságról, a Facebook fogyasztókra gyakorolt hatásáról, hírversenyről, illetve a blog és újságírás viszonyáról, egymás mellett éléséről. A konferenciát délután kerekasztal-beszélgetés zárta, amely során erdélyi magyar újságírók, szerkesztők, főszerkesztők értekeztek arról, mit tesz a közösségi média, illetve a felhasználó a hagyományos médiával.
Az elmúlt években a kiváltságok bizonyos formáinak elvesztése miatt elégedetlenek a hagyományos (főleg írott) sajtóban szocializálódott újságírók: már nem csak ők a különböző forrásokból származó információk szinte kizárólagos birtokosai, már nem csupán ők szűrik meg, elemzik, s továbbítják a politikai, gazdasági és szociális jellegű híreket. A tömegtájékoztatási palettán már régen megjelentek az alternatív információs csatornák, mi több, jól „befészkelték” magukat a köztudatba. De ezáltal a szakavatott szem által végzett szelekció, az információ ellenőrzése, a források felkutatása és védelme vajon nem sérül-e? Hogyan lehet monetizálni, azaz pénzzé változtatni az új tömegtájékoztatási megnyilvánulási formákat? A kérdésre Glózer Rita, a Pécsi Tudományegyetem szakembere kereste a választ.
Elmondta: az új médiumokkal játszadozó, vagy azokat mondhatni professzionális módon használó fiataloknak nincs intézményi háttere, nem rendelkeznek újságírói szakképzéssel, előttük viszont megnyílt az „új nyilvános színtér”, amelyen keresztül továbbítani tudják különböző formában és formátumban megalkotott hang- és videó-anyagjaikat. Ezek természetesen távol állnak a Habermas által megfogalmazott paradigmáktól, ugyanis nem feltétlenül komoly, közérdekű témákat boncolgatnak, hanem elsősorban személyes jellegűek. Az új médiumokban nem feltétlenül a racionális vita, a deduktív és induktív logika, az elemzés a primér faktor, az új nyilvános színtéren eluralkodnak az indulatok, az érzelmek, megszegik az évtizedekig normának számító szabályokat.
– Bizonyos értelemben hanyatlás tapasztalható. Jelenleg olyan személyek nyilvánulnak meg, olyan témák kerülnek terítékre, amelyeknek eddig nem volt helye. Tulajdonképpen a média demokratizálódásáról beszélünk – fogalmazott a szakember.
Hozzátette: az amatőr média előállítói rendszerint függetlenek, nincs intézményi hátterük, mondhatnánk, hogy nincsenek kitéve az öncenzúrának, mi több, az intézmény részéről sem fogalmazódnak meg igények, elvárások. Az általa tanulmányozott kimutatások szerint a magyarországi tinik egyre sűrűbben néznek különböző képsorokat a YouTube videómegosztó csatornán: a statisztikák alapján elmondható, hogy ez a tevékenység az utóbbi években egyre népszerűbb lett. Míg néhány éve a harmadik leggyakoribb internetes tevékenység volt, tavaly Magyarországon például a második helyre kúszta fel magát a YouTube használata.
– Egyre gyakoribb és népszerűbb a paródia, de legalább annyira elterjedtek a különböző életstílusokat bemutató médiatartalmak, legyen az gasztronómiai, divattal vagy szépségtechnikákkal kapcsolatos platform. Azaz: mit ettem, mit vásároltam, mi van a táskámban, hogyan öltözöm – jegyezte meg Glózer Rita.
Tudatta: a videóblogot működtető fiatalok alkalomadtán igen jelentős bevételre tesznek szert. A médiatartalommal kapcsolatos különböző mértékű jövedelem mellett online áruházakban pólókat, bögréket, golyóstollakat árulnak. A termékelhelyezés bevett szokás, de a felhasználók ezt rendszerint érzékelik, elvetik.
Demény Péter író, újságíró, Nemes Z. Márió költő egyik legutóbbi interjúját idézte, aki elmondta: mobilja már testrészévé vált, a Facebook a létezés egyik meghatározó eleme, amit ha elvesznek, az lassan olyan, mintha levágnák a kezed. Demény szerint ma már nem emberek, hanem számítógépek, kütyük közötti viszonyokról kell beszélnünk.
Rendszertani osztályozásában egyéltűekre és kétéltűekre osztotta a mai társadalmat. Bevallotta, amikor az iskolában tanult a kétéltűekről, azt hitte, ezek mind a két közegben tudnak élni, később világosították fel: az állatnak mind a két közegben kell élnie, másképp elpusztul. Egy kétéltű állat olyan, mint a mai társadalom egy része: online és offline közegben is kell élnie, másképp nem tud megmaradni. A kétéltű még tudatos felhasználó, a Facebookon szembeáramló adatok közül próbál szelektálni, küzd a lassúságért, kacérkodik a kilépéssel, viszont soha nem lépne ki, „a user generál, miközben generálva is van”.
Ám Demény szerint léteznek egyéltűek is, akiknek gondolkodásuk bináris, nem olvasnak mást csak a netet, és az ott található információkat mind elhiszik. Az egyéltű user csak generálva van, elfogadja az új közösségi médiás világrendet, meg sem gondolja, talán létezik-e más. Az egyéltű médiafogyasztására a sebesség jellemző, ellenőrizetlen, nem válogat, ugyanolyan hírértekkel bír, ha valaki kutyát vett, meghalt egy nap háromszor ugyanaz a világsztár vagy a HVG egy elemző cikke.
Botházi Mária, a BBTE egyetemi oktatója előadásában az erdélyi magyar hírportálok 2017 januárjánák tíz legnépszerűbb cikkéről készült elemzését mutatta be. A négy legnagyobb erdélyi hírportál – Transindex, Maszol, Székelyhon és a Főtér – elemzésekor az oktató a kattintásokat mérte, a témákat, stílust, címet és leadet vizsgálta.
Médiafogyasztás az erdélyi magyar online térben: van-e értelme a hírversenynek? című előadásában Botházi meg is válaszolta a címben megfogalmazott kérdést: szerinte nincs értelme az erdélyi magyar hírportálok esetén a hírversenynek, sokkal fontosabb az egyedi hangnem, önálló stílusjegy, illetve a téma.
A beszélgetés során Cseke Péter kiemelte, a Facebook mint tényező fontos a magas olvasószám generálásában. Egy cikk népszerűsége függ a Facebook-lájkoktól, a poszt szövegétől, illetve a kommentek számától is. A kommenteknek nagy szerepe van egy cikk népszerűségében, több olvasó tér vissza egy-egy Facebook-poszthoz, portálon található cikkhez, a kommentek miatt. Makkay József elmondta, miután bevezették a regisztrációhoz kötött kommentelést, megszüntetve így az anonim hozzászólás lehetőségét a weboldalaikon, a hozzászólok 70-80 százalékát elvesztették.
Cseke Péter és Balázsi-Pál Előd is igénybe vette már a Facebook reklámozási lehetőségeit, hogy egy-egy cikket promováljanak a közösségi médiában. A Maszol-nak ezzel az a célja, hogy a minőségi tartalmakat megerősítse. Azt is figyelembe veszik a cikkek kiválasztásánál, hogy olyan tartalom legyen, ami olvasottságot generál. A Transindex is minden esetben saját anyagot hirdet, viszont ők játszadoztak már azzal a lehetőséggel is, hogy meghatározott célcsoportnak reklámozzanak. Ám hiába a sok lájk, ezek nem konvertálhatóak bevétellé, így a sajtótermékek továbbra sem tudják magukat fenntartani a piacról.
Újvári Ildikó elmondta, a Szabadság saját magával fut versenyt, megpróbálja a szerkesztőség a szabadsag.ro weboldalt hírportálként működtetni. Mindezt úgy, hogy ne rontsa a nyomtatott újságot, de visszacsalja az olvasót a weboldalra. Elkülönítik a kettőt, a szerkesztőség megpróbálja párhuzamosan fenntartani őket.
Az újságírók abban megegyeztek: az olvasók már a közösségi média megjelenése előtt befolyásolták a hagyományos média működését, az olvasók által készített tartalmakat már régebb is felhasználták, az olvasó mint hírforrás már régóta bevált technika az újságírásban.
– A user generated content mindig is létezett, csak a közeg változott meg, amelyben működik. A felhasználóknak gyakran könnyebb tartalmat előállítani, mint az újságíróknak – mondta el a Transindex főszerkesztője. A romániai tüntetéseket hozták fel példának, elmondva: míg egy televízió kivonul egy eseményre, hogy azt élőben közvetítse, időigényes. Ez alatt az idő alatt a felhasználók már rég közvetítik a történéseket, de a Facebookon. A média szerepe ebben az, hogy egybefoglalja a felhasználók által készített tartalmakat, háttérinformációkkal lássa el.
A hitelesség kérdése is felmerült a beszélgetés során, kiben bíznak meg a felhasználók, kit tekintenek szakértőnek az olvasók, kiről hiszik, hogy hozzá tud érdemben szólni egy adott témához. A felhasználók manapság jobban bíznak az emberekben, mint a sajtóban, a közösségi médiában ismerősről ismerősre terjednek a tartalmak, így a felhasználó hitelesebbnek tart egy ismerős által megosztott tartalmat, mint egy cikket, ami a sajtóban jelent meg. A sajtó hitelességének csökkenéséhez hozzájárul a számos propagandacsatorna megjelenése, vagy a blogok elterjedése, amelyek magukat alaptalanul sajtóterméknek képzelik, így egyértelmű reakció az olvasó részéről, hogy az ismerősben, rokonban jobban bízik, mint a sajtóban.
Az idősebb korosztályra jellemző, azt hiszi el, amit látott a tv-ben, olvasott az újságban és hallott a rádióban, a fiatalok körében elterjedt jelenség, hogy azt hiszik el, amit olvastak az interneten. Ám nem minden valós, ami az interneten terjed.
A konferencia során kiderült, a felhasználók a közösségi média megjelenése előtt is hatást gyakoroltak a média működésére, az általuk készített tartalmakat már azelőtt felhasználták a sajtóban. A közeg, amelyben a felhasználók által készített tartalmak terjednek, megváltozott, felgyorsult, az internet számos lehetőséget tárt fel, blogok, közösségi média, amelyek segítségével a felhasználók megoszthatják, szélesebb körben terjeszthetik saját tartalmaikat, véleményüket, meglátásaikat. Ám ezek nem feltétlenül hatnak negatívan a média működésére, egymás mellett is tudnak létezni, csak szelektálni kell.
A közösségi média megváltoztatta a sajtó működését, új teret hozott létre a médiatermékek terjedésére, új nyilvánosság látszik kialakulni. A médiatartalmakkal a felhasználók leggyakrabban a Facebookon kerülnek kapcsolatba, nem ők keresik a híreket, azok mennek szembe velük, jelennek meg a Facebook-hírfolyamban, akár hirdetés formájában. Viszont a Facebook-hírfolyam nem a hiteles forrásokból származó tartalmak gyűjtőmedencéje, számos, saját magát médiaterméknek, hírforrásnak vélő csatorna valótlan, ellenőrizetlen információkból összeállított tartalmai is ide kerülnek, macskás videókkal, kisbabás felvételekkel, tegnapi vacsorákról készített képekkel, szelfikkel együtt. A felhasználóknak tudatos „userekké” kell vállniuk, akik nem hisznek el, osztanak meg gyanús forrásból származó tartalmakat, tudatosságukkal, szelektálásukkal hozzájárulva az ellenőrzött információkból származó anyagok terjedéséhez.
– Arra a következtetésre jutottam, hogy az erdélyi magyar olvasó, ha ezeket az oldalakat nézi, eltérő kínálatot keres. A kolozsvári székhelyű portáloknál, hogyha az elemzett cikkeket nézzük, teljesen eltérőek voltak a legkattintottabb anyagok, tulajdonképpen a tematizáció, a hangvétel a meghatározó a sajtópalettán, illetve az, hogyan kerül az olvasó kapcsolatba a tartalommal – mondta el az előadása végén Botházi Mária.
Az egyetemi oktató elemzésében kitért arra is, hány egyedi látogatója van a különböző weboldalaknak (hány látogató keresi fel úgy a portált, hogy beírja a böngészőbe annak webcímét), illetve arra is, a látogatók hány százaléka érkezik közösségi oldalakról, főleg a Facebookról. A legnagyobb egyedi látogató aránya a Transindexnek volt januárban, a többi hírportál esetében az olvasók zöme, megközelítőleg 80 százaléka Facebookról érkezett a hírportálra.
Kecskés István magyarországi meghívott, újságíró, blogger Az újságíróból blogger – a sajátos törzsfejlődés címmel tartott előadást, amelyben azt taglalta, mi a különbség újságíró, újságírás és blogger, blogolás között. Kecskés szerint az újságírás egy szakma, míg a blog egy stílus, az újságíró tanul, a blogger csak regisztrál egy felületen, és már bloggernek is hívja magát. Szerinte a blog a véleménynyilvánítás színtere, a „blogger pedig mindenhez érthet, még ahhoz is, amihez nem”.
Arra a kérdésre, hogy lehet-e az újságíróból blogger, Kecskés válasza az volt, hogy igen, az újságíró a blogon egy másik arcát mutathatja meg. Az előadó szerint a Facebook is lehet mikroblog, ha ő, Kecskés István, mint újságíró, és nem mint magánszemély oszt meg tartalmakat.
Szerinte az út visszafele is járható, lehet blogból is hírforrást faragni. Elmondta ez „egy bonyolult fejlődés, de szinte minden esetben a véleményműfaj alakul át”: a blogger a véleményírásból elrejti a véleményt, így alakulhat át hírré.
A blogok népszerűségének hátrányairól is beszélt a meghívott: számos blog beszáll a hírversenybe, míg rengeteg blogra ellenőrizetlen, hamis információk kerülnek fel, megtévesztve az olvasót. Elmondta, egyik legnagyobb magyarországi blogot egy autószerelő-műhelyben üzemeltetik, két olajcsere között töltenek fel valami tartalmat. Lájkvadásznak címkézte a blogok egy fajtáját, amelyek a bevételért mindent megtesznek. Hangzatos címekkel, becsapós tartalmakkal csalják oldalukra az olvasókat, a hamis informálással nem foglalkoznak, csak a klikkekért járó bevétellel.
Szabadság (Kolozsvár)

Változást szorgalmaz az oktatási miniszter, magával kezdené
Nem megfelelő a romániai oktatási infrastruktúra – jelentette ki Pavel Năstase. Az oktatási miniszter önmagával kezdené a változtatást.
„Minden reggel olvasom a sajtót, és mit látok? Egyik helyen felborult egy iskolabusz, a másik helyen leszakadt az osztályterem mennyezete... Próbálom ezeket a dolgokat orvosolni, de ez nagyrészt a helyi hatóságok feladata lenne. Ezek a mindennapi események bizonyítják, hogy nem megfelelő a román oktatási rendszer infrastruktúrája (...), nincsenek megfelelően felkészített pedagógusaink” - jelentette ki Pavel Năstase egy pénteki konferencián. Az Agerpres beszámolója szerint a tárcavezető kifejtette: az a célja, hogy normális körülményeket alakítson ki a romániai oktatásban, az átalakulásnak azonban az emberekkel kell kezdődnie.
„Ahhoz, hogy a rendszert megváltoztassuk, elsősorban mi magunk kell megváltozzunk. Amikor azt mondom, hogy mi, akkor mindenkire gondolok, a minisztertől az iskolai portásig” - fogalmazott Pavel Năstase, aki szerint idén a közoktatás az első számú prioritás. „Azt szeretném, hogy 2018-2019-ben jelenjen meg az összes tankönyv az VI-VIII. osztály számára, 2019-2020-ban pedig a IX-XII. osztály számára” - vázolta terveit a miniszter. Hozzátette, az is fontosnak tartja, hogy a pedagógusok visszanyerjék korábbi megbecsültségüket. „Tanárokban, gyerekekben egyaránt van tartalék. Oda kell figyelnünk nem csak a fogyatékkal élőkre, hanem azokra a tanulókra is, akik csúcsteljesítményre képesek” - intett a miniszter. A tárcavezető azután nyilatkozott, hogy csütörtökön egy bukaresti iskolában leszakadt a mennyezet. Krónika (Kolozsvár)

Nem tölti be alapvető szerepét, gyakran szócső a romániai sajtó
A romániai sajtó nem tölti be alapvető szerepét, gyakran válik bizonyos kereskedelmi és politikai érdekek szócsövévé, áthágva a pontos, kiegyensúlyozott és teljes körű tájékoztatás elvét - derül ki egy jelentésből.
A médiapluralizmusra leselkedő kockázatok az Európai Unióban és ezen kívül (MPM) című jelentés szerint - amelyet a Médiapluralizmusért és Sajtószabadságért Központ készített az Európai Unió támogatásával - a romániai médiapiacot a televíziók uralják. Az Agerpres által ismertetett jelentés arra is rámutat, hogy az utóbbi időben nőtt az internethasználat, a nyomtatott sajtó olvasottsága azonban folyamatosan csökkenő tendenciát mutat, részesedése a médiapiac mindössze 13 százalékára tehető.
A gazdasági válság miatt drasztikusan visszaesett a reklámbevételektől nagymértékben függő újságok példányszáma, az előfizetésekből pedig igen korlátozott bevételre tesznek szert.
Egy olyan országban, ahol az embereknek nem szokásuk az olvasás, és nincs jártasságuk abban, hogy fizetni kell a hírekért, nehéz helyzetbe kerültek a nagy hagyománnyal bíró kiadványok is.
A jelentésben a médiapluralizmus és a sajtószabadság kockázati indexét négy fő tematika mentén vizsgálták: az alapvédettség, a piaci pluralizmus, a politikai függetlenség és a társadalmi befogadás. Minden tematikát mutatók írnak le, ezeket egy 0-tól 100%-ig terjedő skálán helyezik el. Alacsony kockázatot jelent a 0% és 33% közötti érték, közepest a 33% és 66% közötti, és magas kockázatot mutat a 66% és 100% közötti érték.
Ami az alapvédettséget illeti a romániai törvényi előírások „viszonylag biztos” keretet adnak, a kockázati index 34%. Ebben a kategóriában a kockázatot növelő tényező, hogy a vonatkozó előírásokat nem alkalmazzák következetesen. A jelentés szerint ezen problémák nagy részét a gazdasági-társadalmi körülmények és az állami intézmények strukturális problémái gerjesztik.
Ennek okai a jogszabályi keretre, a médiapiac rendellenességeire és az állami intézmények részrehajlására vezethetők vissza. A kategória mutatói közül háromnak a kockázati indexe 80% fölött van: a médiumok politikai ellenőrzése (88%), a kiadói függetlenség (81%) és a közmédiumok irányítása és finanszírozása (92%). Az összes közül ebben a kategóriában van a legtöbb magas kockázati értékű mutató. A társadalmi befogadás kockázati indexét 54%-ra becsülték. A társadalmi befogadás mutatói arra vonatkoznak, hogy milyen mértékben férnek hozzá a médiatermékekhez a különböző társadalmi csoportok. A kisebbségekre, illetve a nőkre vonatkozó index közepes (38%). A nemek közötti egyenlőtlenség jól érezhető a hírek tartalmában, valamint a közmédiumokban elfoglalt vezető tisztségek számát illetően is, ahol a nők erősen alulreprezentáltak (a hírszerkesztés az egyetlen olyan terület, ahol a nők száma meghaladja a férfiakét).
Magasabb kockázati indexet regisztráltak a fogyatékkal élőknek a médiatermékekhez való hozzáférését illetően (63%), mely területen a jogszabályi keretnek jelentős hiányosságai vannak, illetve a jelbeszéddel vagy a feliratozással való párhuzamos kommunikációt illetően. Az alacsony szintű digitális kompetenciák, valamint a korlátozott internet-hozzáférés okozza a médiakompetencia magas (81%) kockázati indexét.
A jelentés következtetései szerint a nehéz általános gazdasági helyzet közepette Romániában a toborzással, az alkalmazással és a munkahelyek stabilitásával kapcsolatos tényezők gondot jelentenek az újságírói szakmában.
Ezt felerősíti a kiadói függetlenséget szavatoló intézményes háttér hiánya, mind a főszerkesztők, mind az újságírók nagyobb csoportjai tekintetében. A létező etikai kódexek nem kötelező jellegűek, és a közmédia alkalmazottjait leszámítva az újságírók jelentős többsége nem tagja aktív szakmai szervezetnek vagy szakszervezetnek, amelyek általában gyengén képviseltetik magukat.
A jelentés készítői megállapítják, hogy a médiatulajdonosakat semmi sem kötelezi a kiadói függetlenség biztosítására, és nem vonatkoznak rájuk sajátos összeférhetetlenségi kritériumok sem.
Ez a tény tovább bátorítja a tulajdonosokat, hogy mögöttes céllal birtokoljanak médiumokat, amelyekkel különböző politikai, gazdasági előnyökhöz juthatnak - mutat rá a jelentés.
Az MPM a médiapluralizmusra leselkedő lehetséges kockázatok azonosítására kifejlesztett kutatási eszköz az Európai Unió országaiban. A jelentés, amelynek összeállítását az Európai Egyetemi Intézet Médiapluralizmusért és Sajtószabadságért Központja által felajánlott vissza nem térítendő támogatásából finanszírozták, az Európai Unió 28 országán kívül kiterjed Törökországra és Montenegróra is.
A kutatáshoz 2016 májusa és októbere között gyűjtötték az adatokat, egységes kérdőív alapján. Az eredményeket 2017. május 15-én tették közzé. Minden országban külön szakértői csoport gondoskodott a végeredmények pontosságáról. Krónika (Kolozsvár)

Klasszikus magyar mese a bábszínházi évad utolsó bemutatója
Mosó Masa mosodája címmel látható május 28-án délelőtt 11 órától a Harag György Társulat Brighella Bábtagozatának idei utolsó bemutatója, új helyszínen, a szatmárnémeti Iparosotthon bábszínházi termében.
A bérletszünetben, ingyenes előadásként színre kerülő produkció rendezője Sramó Gábor magyarországi vendégművész, a díszletet és a bábokat Fazekas Antónia m. v. tervezte, a jelmezek Bandura Emese munkái, Varga Katalin meseszövegét Szász Ilona alkalmazta bábszínpadra, zenéjét Rozs Tamás m. v. szerezte, ügyelője és súgója Liegner Zsolt. Szereplők: Nagy Tamás, Nagy Anikó, Bandura Emese és Bandura Tibor.
Mosó Masa mosodájában meséli el Sompolygó, a kedves rókalány csodálatos történetét, melyből megtudhatjuk, hogyan jutott el a Kerek Erdőből az Óperenciás Tengeren át a Mesék Országútján az Aranyvárosba.
Bessenyei Gedő István, a Harag György Társulat művészeti igazgatója a bemutatót beharangozó sajtótájékoztatón fontosnak tartotta kiemelni, hogy a produkció rendezője a szatmári bábtagozat visszatérő művészvendégének számít. „Sramó Gábor immár negyedik alkalommal dolgozik nálunk, és most az ő általa rendezett előadással veszi birtokba új, és immár állandó játszóhelyét a Brighella Bábtagozat” – részletezte az igazgató.
Sramó Gábor rendező elmondása szerint az előadás szereplői nagyon komoly munkát végeztek, hiszen a történet és a dramaturgia olyan helyzetek elé állította őket, amelyekben gyorsan kellett szerepeket váltaniuk, hiszen nagyon sok karaktert kellett megeleveníteniük. „Az előadás látványelemei olyan formában vannak kitalálva, hogy a produkciót szinte bármilyen helyszínhez lehet adaptálni, akár szabadtéren s előadható” – tette hozzá a bábrendező. szatmar.ro

Az élet szolgálatának hivatása
Május 27-én, szombaton szervezte meg a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség a VII. Egyházmegyei Családtalálkozót, melynek témája a Családbarát plébánia volt, előadója pedig Szénégető István családreferens.
A nyitóünnepség a Püspöki Palota dísztermében zajlott, ahol Exc. Böcskei László megyés püspök köszöntötte a megjelenteket. Azt kívánta: a nap folyamán a találkozás öröme csak fokozódjon, szervezőként ugyanis ezt az alkalmat is szeretnék felhasználni arra, hogy közösen elmélyítsék azokat a dolgokat, melyek megerősítenek a továbbhaladás szolgálatában a hit-, a családi és a közösségi élet vonatkozásában egyaránt. Ugyanakkor felhívta a figyelmet a Szent László életét megörökítő mennyezeti festmények egyikére, mely úgy ábrázolja a királyt, hogy szemléli a majdani székesegyház tervét. Megjegyezte: valószínűleg voltak tanácsai, meglátásai az építőknek, és a mai idők keresztény emberének is ezt a feladatot kell megragadnia, vagyis nem szemlélők vagy rombolók kell legyünk, hanem építők, a jó családok pedig alapjai és építői korunk társadalmának. Tudják azt, hogy nem egy emberi találmánynak az eredményei, hanem hozzátartoznak Isten tervéhez. Téglakövei, részei annak, ami teljessé és maradandóvá teszi az egyházat, és összekötő anyagai a továbbépítés remekművének, valaminek, mely azok számára is vonzó lehet, akik eddig nem találták meg az ide vezető utat.
Családbarát plébánia
A további programokat dr. Kovács F. Zsolt, a püspökség irodaigazgatója ismertette, melyek közt szerepelt műhelybeszélgetés, és a Székesegyházban tartott záró szentmise is.
A meghívott előadó, Szénégető István marosvásárhelyi plébános, a Gyulafehérvári Főegyházmegye családpasztorációs koordinátora arra hívta fel a figyelmet: amikor Isten közel akart kerülni az emberhez, a megtestesülés által kiválasztott egy nőt, és Máriának a méhében testesült meg. Az egyháznak, és minden emberi együttélésének a mintája, az alapköve ezért a názáreti szent család, és az elmúlt kétezer év során, a katolikus egyház a történelme folyamán, amikor megújulni akart, mindig a szent családhoz tért vissza, Isten jelenlétéhez, az eucharisztiához, a szentségek erejéhez. Emiatt egy plébánia arculatán is megjelennek a családias vonások, egy plébánia a család életéből kölcsönzi az együttélésnek, a jövőteremtésnek, az együtt gondolkodásnak a karakterét. A családban tanulunk meg őszintének lenni, válunk igazi személyiséggé. Egy plébániának is ez a feladata, és fizikailag is nyújthat családbarát környezetet: a kert, a kapu, az udvar, a templom, ha vannak padok, ha ki van alakítva egy játszótér, ha figyelnek arra, hogy legyenek a babakocsik és kerékpárok számára kijelölt helyek, és a liturgiából ne legyenek kizárva csak azért a gyermekek, mert esetleg egy kicsik csintalanok. Ugyanakkor családbaráttá tehetnek egy plébániát az emberi kapcsolatok, ezeknek a minősége is.
Ciucur Losonczi Antonius / erdon.ro

Araszolgatunk?
Jelentős előrelépést jelenthet az anyanyelv- és szimbólumhasználat terén az RMDSZ által kidolgozott, múlt hét elején benyújtott javaslatcsomag, ám pezsgőt bontani egyelőre korai lenne, elfogadásáig ugyanis még hosszú és rögös út vezet.
Kisebb győzelemként hirdették a szövetség vezetői, politikusai, hogy elkészült a közigazgatási törvényt módosító tervezetük. Először három hónappal ezelőtt kürtölték világgá, hogy átfogó jogszabályon dolgoznak, amely a kormánypártokkal való együttműködésük szakítópróbája lesz. Az akkori jelzések arról szóltak, hogy még a nyári vakáció előtt érvényes törvényként láthatjuk a nyelvi jogokat maximalizáló tervezetet. Teltek a hetek, hónapok, és sehol semmi. Belső vitákban, külső egyeztetésekben őrlődtek az elképzelések, míg végre a parlament asztalára kerülhetett a magyar képviselők által felvállalt javaslat. Egy már létező törvényt pontosító, hiányosságait javító, egyértelműsítő módosítócsomag, amely nem tesz egyebet, csak a valósághoz, no meg Románia nemzetközi vállalásaihoz igazítja a korábbi jogszabályt. Azt tényszerűsíti, amiről a világ már rég azt hiszi, hogy valóság abban az országban, amelynek vezetői nem győzik hirdetni minden fórumon, mily példásan rendezték a kisebbségek helyzetét. Mindezek dacára – vagy talán éppen ezért – nagyon fontos az a módosítócsomag, amely végre elkészült. Zavaros, sokféleképpen értelmezhető jogszabályok között tenne rendet, húszról tíz százalékra csökkentené az anyanyelvhasználati küszöböt, pontosítja az intézmények kötelezettségeit, és büntetéseket is előír, ha nem hajlandóak alkalmazkodni az előírásokhoz. Ha elfogadják, végre valósággá válik, hogy írásban és szóban is magyarul kommunikálhatunk a különböző rendű-rangú közintézményekkel, és szabadon használhatjuk regionális szimbólumainkat, tételesen a székely vagy az Erdély-zászlót is. Ha elfogadják... A tervezet benyújtása minden bizonnyal a kormánypártokkal folytatott egyeztetések miatt (is) késlekedett, hisz támogatásuk nélkül esély sincs elfogadására. Zárójelbe kerültek azonban a még fontosabb célkitűzések, a román politikai elitet felvonultató RMDSZ-kongresszuson például egyetlen szó sem hangzott el az autonómiáról, és Kelemen Hunor szövetségi elnök minden alkalommal későbbi, megfelelő időpontra ígéri a szövetség által kidolgozott, felvállalt autonómiastatútum beterjesztését. Fontos lépés lenne e most elkészült jogszabálycsomag elfogadása, de hány meg hány törvény létezik jelenleg is, amelyeket nem hajlandóak betartani a román hatóságok. A székelyföldi autonómiának valóban jelentős komponense, hogy regionális hivatalos nyelv legyen a magyar, de semmiképpen nem válthatja azt ki ez a jogszabály. Valós előrelépés helyett ismét csak araszolgatunk, alacsony mércékkel és kevés reménnyel kikövezett úton, egy nagyon bizonytalan jövő felé.
Farkas Réka / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A család a szeretetről szól
Labdázni, zsákban ugrálni, bohóccal huncutkodni vagy éppen csúszdázni szaladtak a gyerekek, a lányok zöme arcfestésre várt, mások anya, apa ölében sorakoztak, míg elkészültek a kutyus alakúra csavart vagy kívánság szerint éppen karddá igazított színes lufik. Örökbe fogadott gyermekeket és családjaikat ünnepelték a Benedek-mezőn tegnap.
Kellemes zene és gyermekzsivaj töltötte be a tábort és környékét vasárnap, a szervezők – a Pro Adopt Egyesület, valamint a gyermekjogvédelmi hivatal munkatársai – már reggel azon szorgoskodtak, hogy kellemessé, tartalmassá tegyék a gyermekek és szüleik napját. Háromszék mellett Brassó, Szeben és Fehér megyéből, de a fővárosból is eljöttek az örökbe fogadó családok gyermekeikkel, éves találkozóik sorában immár tizenkettedik alkalommal ünnepeltek együtt. Külső szemlélőként úgy tűnt, egyetlen nagy családról van szó, amelynek tagjai jól ismerik egymást, és ahol a gyermekek a legfontosabbak. Egy jókedvű, virgonc kislánnyal, a kétéves Orsikával többször is keresztezik egymást útjaink. Édesanyja fáradhatatlanul, mosolyogva szalad utána. Két év várakozás és megújított iratok előzték meg a találkozásukat. December 8-a óta vannak együtt, azóta nagyon megváltozott az életük, minden más – mondja. Szavai, mozdulatai, mosolya boldogságról árulkodott. „A család a szeretetről szól, és nem a DNS-ről” – ezekkel a szavakkal üdvözölte a vendégeket Vass Mária, a Kovászna Megyei Szociális Ellátási és Gyermekvédelmi Vezérigazgatóság vezetője. Mint mondta, nem az számít a gyermek életében, hogy ki a vér szerinti rokona, sokkal inkább az, ki veszi körül szeretettel. Számukra az a közeg jelenti az igazi családot, ahol örülnek létezésüknek és elfogadják őket – hangsúlyozta. Lapunk érdeklődésére kifejtette: míg tavaly 18 bizonylatot adtak ki olyan családoknak, akik örökbe fogadhatnak, idén már nyolcat, az örökbe adható gyermekek száma az előző évben 27 volt, ebben az évben pedig már 21-et jegyeztek. Örökbeadás céljából ebben az évben 13 gyereket helyeztek el, míg egy évvel ezelőtt összesen 17-et. A véglegesített örökbeadások tekintetében is reményt keltőek az adatok, idén már 11-et, tavaly egész évben pedig 13 ügyet zártak le. Vass Mária nagyon fontosnak tartja, hogy a 13, örökbeadás céljából elhelyezett gyermek közül hét a nehezen örökbe adhatók köréből került ki, életkoruk szerint 4 és 14 év közöttiek. Pozitív változásként értékelte, hogy a vonatkozó jogszabály lehetővé teszi, hogy részletesebben ismertessék ezeket a gyermekeket. Ezáltal a család nem csupán egy adathalmazzal találkozik, papírokat lát, hanem személyesebb információkhoz jut, betekintést nyerhet a gyermek múltjába is, fényképről megismerhetik, és ez felkelti az érdeklődésüket. Példaként említette azt a 14 éves lányt, akit múlt héten helyeztek el Fehér megyében. „Csodálatos dolog, hogy ennyi gyermeknek megadatott az, hogy egy igazi családba kerüljön” – összegzett. A Benedek-mezei rendezvény és a Pro Adopt Egyesület országos viszonylatban is egyedi – értékelte tegnap Iulia Matei. Az országos örökbefogadási hatóság tanácsadója szerint, bár a szakhatóságok más megyékben is szerveznek hasonló találkozókat, az örökbe fogadott gyermekek szülei azonban csupán megyénkben tömörültek egyesületbe. Elmondta, országszinten jelenleg mintegy háromezer örökbe fogadható gyermeket tartanak nyilván, és sok család kíván gyermeket befogadni, meglátása szerint ezt a vonatkozó, tavaly módosított jogszabály is bátorítja. Sok-sok közös játék mellett tegnap pónilovak is szórakoztatták a gyermekeket, míg a szülőknek és szakembereknek közös beszélgetésre adódott lehetőség. Eközben a közelben a Szabadtűzi Lovagrend tagjai élükön Dobai Lászlóval – a Bertis, illetve a Tribel támogatásával – a közös ebéd elkészítésén dolgoztak.
Demeter Virág Katalin / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kulcsár-Terza József: Be kell terjeszteni az autonómiastatútumot
Jó és fontos a közigazgatási törvény módosítására benyújtott javaslatcsomag, de ez még nem elegendő – véli Kulcsár-Terza József képviselő. Sok gondra – az anyanyelv és a szimbólumok használatára – megoldást nyújtana, de az autonómiaköveteléseket nem váltja ki, éppen ezért fontolóra kell venni a statútum mihamarabbi parlamenti beterjesztését – véli az MPP-s politikus.
„Ha normális országban élünk – amint azt a miniszterelnök szereti hangsúlyozni –, akkor elfogadja a parlament az RMDSZ által hét elején beterjesztett javaslatcsomagot. Ha leszavazzák, vagy halogatják vitáját, akkor baj van, és ezt nem szabad majd szó nélkül hagyni” – fejtette ki Kulcsár-Terza. Tudomása szerint volt egyeztetés a kormánypártokkal, de az idő mutatja meg, mennyire veszik azt komolyan. Ha egy hónapon belül semmilyen elmozdulás nem történik, akkor lépniük kell, annál is inkább, mert az RMDSZ vezetői több ízben nevezték az SZDP-vel kötött egyezségük szakítópróbájának javaslataik elfogadását. A képviselő kitart korábbi álláspontja mellett: minél hamarabb, még idén be kell terjeszteniük az autonómia¬statútumot, ha jövőre, a nagy román centenárium évfordulójára halasztják, a románok heccként értelmezhetik. Meglátása szerint ennek prioritást kellene élveznie, közösen kellene kiállniuk az egyetlen, mindenki által elfogadott autonómiatervezet mellett.
Farkas Réka / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Bukarest a nyelvoktatási hálózat bővítésével próbálja védeni a külhoni románság nemzeti identitását
A román nyelvoktatás az identitásmegőrzés kulcskérdése a külföldön élő románság számára, ezért Bukarest bővíteni akarja a külföldi nyelvoktatási hálózatot – hangoztatta Andreea Pastirnac, a külhoni románságért felelős miniszter egy az elvándorolt románságról szóló vasárnapi rendezvényen.
A szaktárca vezetője arra figyelmeztetett, hogy egyre több külföldre települt román családban a gyermekek – bár tudnak románul – már nehezen tudják kifejezni magukat anyanyelvükön.
Pavel Nastase oktatási miniszter beszámolt arról, hogy a külföldi román nyelvoktatási programban jelenleg 134 tanár vesz részt, akik több mint 12 ezer gyereket tanítanak 859 csoportban, 523 iskolában. Hozzátette: a külföldre települt románok gyermekei számára Romániában csaknem 5900 helyet tartanak fenn az állami felsőoktatásban.
Nastase szerint arra lenne szükség, hogy a befogadó országokban, ahol nagyszámú román közösségek élnek, bekerüljön az iskolában oktatható idegen nyelvek közé a román nyelv.
Liviu Papadima, a rendezvényt szervező Bukaresti Tudományegyetem rektorhelyettese szerint a román nyelvtanfolyamokat tavaly mintegy 7200 tanuló végezte el Spanyolországban és 4500 Olaszországban. Megszervezésük nem könnyű feladat, hiszen a tanintézmények, és helyhatóságok rugalmas hozzáállására és megfelelő nyelvtanárra van szükség – tette hozzá.
A külhoni románság napját 2015 óta május utolsó vasárnapján ünneplik. Ebből az alkalomból Klaus Johannis államfő is köszöntötte külföldön élő honfitársait.
„Azt szeretném, hogy a románok, bárhol is élnének és bármilyen területen is dolgoznának, támogassák egymást, és vegyenek részt az őket is érintő döntések meghozatalában” – olvasható az elnök üzenetében. Rámutatott: a román állam azzal fejezheti ki elismerését a külföldön dolgozó nagyszámú románság iránt, ha segíti őket. Johannis szerint tavaly történt „némi előrelépés” a konzuli szolgáltatások bővítése és az oklevelek honosítása terén, de sok még a tennivaló.
Az utóbbi negyed évszázadban – de főleg a román uniós csatlakozás óta eltelt évtizedben -legalább hárommillió román állampolgár hagyta el szülőföldjét és költözött Nyugatra. Romániának csaknem 23 millió állampolgára van, az ország állandó lakossága viszont a 2011-es népszámlálás szerint 20 millió alá csökkent. MTI; Népújság (Marosvásárhely)

Épületek „kisebbségi sorban”
Fotókiállítás és könyvbemutató a várban
Csütörtökön délben a marosvásárhelyi vár Szűcsök bástyájában két esemény is volt a városnapok keretében. Both Gyula, a Marx József Fotóklub elnöke megnyitotta azt a tárlatot, amely a városról készült egykori és jelenlegi fotókat teszi közszemlére. A tárlat érdekes időutazást kínál azoknak, akik néhány évtizeddel ezelőtt jártak az egykori utcákon, hiszen visszavarázsolhatják azt az időszakot, amikor kevés tömbház „rondította” el a városképet.
Az érdeklődők kézbe vehették Ferencz András fiatal fotós A kő marad című albumát, amelyben több erdélyi kastély fotója található. Hatvannégy oldalon huszonhat kastélyról 45 igényes fotó készült, ezekhez rövid, magyar–román és angol felirat tartozik. A fényképeket egy pályázat során készítette, több helyen volt kiállítva és innen jött az ötlet, hogy albumban is elérhetővé tegye a fotós az alkotásokat. Olyan épületek ezek, amelyek az enyészet sorsára jutottak, néhányat megpróbáltak feljavítani, de legtöbbjük siralmas állapotban van, híven tükrözi a hányatott sorsú arisztokrácia közelmúltját, illetve a tulajdon-visszaszolgáltatást követő állapotokat. A megnyitót és a könyvbemutatót követően a szerző dedikált.
VAJDA GYÖRGY / Népújság (Marosvásárhely)

Egyéves a Nők a Nőkért Gizella Egyesület
Sok, színes, közösségépítő programot terveznek
Egyéves múlt a Nők a Nőkért Gizella Egyesület, amelynek elmúlt évi tevékenységét tesszük mérlegre Zámbori Magdolna elnök és Vass Csilla titkár társaságában.
– Hölgyeim, milyen célokat tartottak a legfontosabbnak az Egyesület tavalyi tevékenységében?
– Legfontosabbnak tartottuk megismertetni az emberekkel a civilszervezetünket, ezért az arad-gáji katolikus templomban karácsonykor is, húsvétkor is apró ajándékokat osztogattunk – kezdi Vass Csilla. – Anyák napjára és Nőnapra virággal kedveskedtünk a hölgyeknek, a templombúcsú alkalmával a résztvevők között kiosztottuk a Gizella-ima kinyomtatott példányait.
– Miből fedezték az ajándékozást? Visszhangra talált-e az emberek, a hívek körében a törekvésük, gyarapodott-e a támogató tagságuk?
– Megalakulásunk óta sikerült önkéntes támogatókat is találnunk – kapcsolódik a beszélgetésbe Zámbori Magdolna –, az ő anyagi támogatásaikból finanszírozzuk a tevékenységünket, de számítunk a személyi jövedelemadó azon 2%-ára is, amivel mindenki támogathatja a civilszervezeteket. Tavaly ebből a forrásból is támogatták egyesületünket.
– Milyen programokat szerveztek az elmúlt évben?
– Az összesítésből kiderült, hogy tavaly 52 aktív napot tudhatunk magunk mögött, ami azt jelenti, hetente általában egy napot az arad-gáji közösségért dolgoztunk. A velük való folyamatos együttlét, gondjaik lereagálása meghozta a gyümölcsét, hiszen mind többen álltak mellénk. Sokan adtak hangot hálájuknak, amiért rájuk is gondoltunk. Gizella-napkor mindenki megkapta a kinyomtatott imát, amiért ugyancsak hálálkodtak, ezért úgy érezzük, sikerült megvetnünk a lábunkat. Tehát elindultunk valahonnan, ahonnan a város felé is ki szeretnénk terjeszteni a munkánkat.
– Mit kell tenni a Gizella-imával?
– Azt bármilyen alkalommal el lehet mondani, de Boldog Gizellának a szentté avatásáért a Gizella-litániákon szoktunk imádkozni. Úgy érezzük, az elmúlt év alatt elértük az elénk kitűzött célt. P. Böjte Csaba testvért is megajándékoztuk a dr. Faltin Erzsébet által írt A királyné című kötettel, egyben megkérdeztük, hogy áldásos munkája mellett tudna-e Boldog Gizella hírnöke is lenni? Erre azt felelte: házi feladatnak tekinti. Komolyan vette, ami abból is látszik, hogy nagyon sok prédikációjába belefoglalja Szent Istvánt és Boldog Gizellát. Beszél az egyház- és hitépítő munkájukról. Bizakodunk abban, hogy Csaba testvér jóvoltából mind többen felfigyelnek Boldog Gizellára, akinek a szentté avatását ezzel is előre tudjuk mozdítani.
– Dédelgetnek-e olyan tervet, hogy az Egyesület autóbuszos kirándulást szervezne Németországba, felkeresné Boldog Gizella sírját?
– Én személyesen jártam ott – válaszolja Zámbori Magdolna –, pontosan nem tudom, melyik évben, de 2010 táján történt, hogy a mezőhegyesi és a marosludasi hívekkel közösen dr. Faltin Erzsébet, A királyné című monumentális mű szerzője zarándoklatot szervezett Passauba. Akkor, több mint 1000 év után, Szent István és Boldog Gizella ereklyéi újra egyesültek. Természetesen gondoltunk zarándoklat-szervezésre, de az első évi tervünkbe nem tudtuk belefoglalni. Első évben legfontosabbnak tekintettük az Egyesület céljainak megismertetését, illetve felkutatni a működés hosszú távú biztosításához szükséges támogató tagságot.
– Nem zavarja-e önöket, hogy bizonyos programjaik visszatetszést keltenek némely emberekben? Gondolok itt elsősorban az oktatási fórum megszervezésére, ami a pedagógusok körében nem talált visszhangra. Úgy érzik, hogy az anyanyelvű oktatásnak a reformálása az önök feladatkörébe tartozik?
– Mi elsősorban szülőkként kezdeményeztük a jelzett vitafórumot, hiszen az Egyesület elnökségi tagjai egyben szülők is vagyunk. Éppen ezért fontosnak tekintettük, hogy valamilyen formában elinduljon egy vita, ami valamikor oda vezethet, hogy a pedagógusok és a szülők tábora őszintén elbeszélgessen. Jól tudjuk, hogy a szülők a pedagógusokkal folytatott dialógusban teljesen másképp nyilvánulnak meg, mint amikor maguk között beszélgetnek. Ez komoly oka lehet annak, hogy a szülők az állam nyelvén taníttatják a gyermeküket, fokozva az anyanyelvű oktatás gondjait. Jó példa erre az Aurel Vlaicu Általános Iskola, ahol a gyermekeink tanulnak, de nem biztos, hogy ősztől lesz-e különálló magyar ötödik osztály. Viszhányó Aranka aligazgató közbenjárására az iskola vezetőségének jóváhagyták a minimális 10 fős V. osztályt, amihez azonban legkevesebb 10 magyar diákra van szükség, csakhogy jelenleg csupán heten vannak. Részünkről a kezdeményezés mindenfajta rosszindulat nélkül teljesen tiszta volt, mindenképp az anyanyelvű oktatásnak a javát akartuk. Éppen ezért felkerestünk vegyes házasságban élő vagy olyan magyar családokat, amelyeknek a gyermekei nem anyanyelven tanulnak. A velük folytatott beszélgetésekből kiderült, hogy a gondok legtöbbje a kommunikáció hiányából ered, tehát kézzelfogható, bizonyítható érvekkel kell alátámasztani az anyanyelvű oktatásnak a hatékonyságát, a szükségességét. Mindehhez azonban meg kell találni a megfelelő kommunikációt, amivel az érvényesülés érveit is tolmácsolni lehet. Az internetes módszerrel megkeresett vegyes családok visszajelzéseiből kiderült: ha nem is azonnal a magyar oktatásba, de előzetesen magyar közösségbe szívesen engednék a gyermekeiket ismerkedni, barátkozni. Ha bekerülnek egy ilyen társaságba, ahol gyakorolhatják az anyanyelvüket, sokkal könnyebben hajlanak az oktatás felé is. Ehhez viszont valamilyen módon kommunikálni kell e családokkal!
Jövőbeli tervek
– Ne bonyolódjunk túlságosan az oktatásba, inkább térjünk át az Egyesület jövőbeli terveire!
– Szeretlek apa! címmel pályázatot hirdettünk az apának címzett versíró pályázatra. Az ötlet az apáktól származik, akik a nőnapi és az anyák-napi ünnepségeken gyakran szóvá teszik, hogy őket soha nem ünneplik, köszöntik. Utánanéztünk: Romániában 2010 óta iktatták törvénybe, hogy az anyák és az apák napját minden év májusának második vasárnapján, együtt kell megszervezni. Példának okáért idén, Aradon a Család Napja elnevezéssel szerveztek közös programot. Magyarországon június utolsó vasárnapján tartják az Apák Napját, világszerte azonban februártól novemberig sok programot szentelnek az apáknak.
– Önök hogyan képzelik megszervezni az apák-napi ünnepséget?
– Úgy gondoljuk, ha az anyák napjával közösen ünnepelnénk, az tompítaná az apák-napi részét, ezért inkább a magyarországi hagyomány szerint június utolsó vasárnapján szerveznénk meg. A meghirdetett pályázat szerint a június 19-ig beküldött, apákhoz szóló verseknek a szerzőit megkérnénk, hogy szavalják el vagy olvassák fel költeményeiket. E-mailen augusztus 28-a beküldési határidő. A beérkezett versek elbírálására felkérünk egy szakavatott zsűrit, amelynek tagjai kiválasztják azokat, amelyek belekerülhetnek a Szeretlek Apa! című kötetbe, amihez hasonlóról nincs tudomásunk. Szeretnénk tisztázni: nemcsak gyermekek, hanem felnőttek verseire is számítunk, hiszen mindenkinek van vagy volt édesapja, aki bizonyára megérdemel egy szívből jövő verset.
– Milyen további terveik vannak erre az évre?
– Az említett, nyár eleji projektünk előtt anyák napján Aradon minden egyes magyar tagozaton dolgozó pedagógust felköszöntöttünk. Mindnyájan örvendtek neki, reméljük, hogy a szeretetből és szívből szervezett tevékenységeink mellé állnak. Szeretnénk biztosítani őket, hogy mindent az anyanyelvű oktatásunkért, a diáktoborzás előmozdításáért teszünk.
– Hozzávetőleg hányan vesznek részt az önök által meghirdetett programokon?
– Legnépszerűbb volt a fennállásunk féléve alkalmából szervezett töltött káposztás fogadásunk, amely komoly programmal, nagy részvétellel zajlott le, a Duna TV is filmet forgatott róla. Ugyanakkor egész évben jönnek-mennek az adományok, amelyeket ahogy kapjuk, adjuk is tovább. Mintegy 1000 kilónyi élelmiszer, ruhanemű, lábbeli, könyv érkezett hozzánk, adtuk tovább a Dévai Szent Ferenc Alapítvány kisiratosi és az arad-gáji gyermekotthonba. Ugyancsak a gáji gyermekek egy fogorvos jóvoltából ingyenes fogászati kezelésben is részesültek. Megragadjuk az alkalmat ezúttal is köszönetet mondani mindazoknak, akik az elmúlt évben bármivel is támogatták vagy a jövőben támogatni kívánják az Egyesületünket. Abban reménykedünk, hogy a jelenlegi 31 fős támogató tagságunk létszáma tovább fog gyarapodni, ezért szeretettel várjuk mindazokat a hölgyeket és urakat, aki csatlakozni kívánnak az Egyesülethez, amelynek a programjaiban is aktívan részt kívánnak venni.
– Köszönöm a beszélgetést, sok sikert kívánok a további programjaikhoz.
– Mi köszönjük a lehetőséget.
Balta János / Nyugati Jelen (Arad)

Felfüggeszti az észak-koreai munkaerőimportot Románia, Csehország és Bulgária
Felfüggesztette hétfőn Bulgária, Románia és Csehország az észak-koreai munkaerőimportot, miután a phenjani hatóságokról kiderült, hogy állítólag visszatartja az állampolgárok által külföldön keresett pénzt – jelentette be a Yonhap hírügynökség szerint Bulgária dél-koreai nagykövetsége.
„Bulgária, Románia és Csehország precedenst teremtett a munkaerőimport leállításával, miután megvizsgálták, milyen bánásmódban részesülnek a határon túl dolgozó észak-koreai állampolgárok. Az, hogy ez a három kelet-európai ország nem fogad több észak-koreai dolgozót, példaértékű abban, hogy milyen aktív lépéseket tehetnek az államok az elkobzások ellen” – áll a nagykövetség közleményében.
A munkaerőexport Észak-Korea számára komoly bevételi forrást jelent. Másfelől a phenjani kormányt modern rabszolgaság vádja is éri, mivel az országban nagyon rosszak a munkakörülmények, a külföldön dolgozókat pedig megfosztják keresetüktől.
Megközelítőleg 50–60 000 észak-koreai dolgozik külföldön, elsősorban a bányaipar, erdészet, textil- és építőipar terén. Észak-Korea állítólag évi több mint 100 millió dolláros bevételre tesz szert a külföldön dolgozó állampolgárok révén. Szabadság (Kolozsvár)

Anyanyelv, idegen nyelv, hivatalos nyelv
Több kedvező, az erdélyi magyarok komfort- és otthonosságérzetét növelő fejlemény is történt az elmúlt időszakban az anyanyelvhasználat biztosítása terén. Kolozsváron kikerült a kincses város magyar nevét is tartalmazó, háromnyelvű helységnévtábla, Zilahon pedig megszületett az önkormányzati határozat ugyanerről. Persze jobb lett volna, ha mindez mondjuk másfél évvel ezelőtt megtörténik, és valljuk be: a mostani előrelépéshez nagyban kellett, hogy a románság számára ma már nem bír különösebb téttel egy település magyar megnevezésének feltüntetése. Sokkal keményebb diónak ígérkezik viszont annak a törvénymódosító javaslatnak az elfogadtatása, amelyet a múlt héten terjesztett be a parlamentben az RMDSZ, és amely az anyanyelvhasználati jogokat bővítené. A kezdeményezés a jelenlegi húszról tíz százalékra csökkentené azt a küszöbértéket, amely fölött egy kisebbség tagjait anyanyelvhasználati jog illeti meg a helyi közigazgatásban. A javaslat alternatív küszöböt is bevezetne, hogy a nyelvhasználati jogokat az arányukban kicsi, de létszámuk alapján mégis jelentős kisebbségi közösségek is élvezhessék.
Ma még nem tudjuk, miként viszonyulnak az előterjesztéshez a román koalíciós pártok, fel mernek-e vállalni egy ilyen kisebbségbarát intézkedést, éppen a nagy román egyesülés centenáriumának közeledtével. Ám ha lassan is, mégis tetten érhető a szemléletváltás, lám, odajutottunk, hogy a hivatalban lévő román tanügyminiszter szerint idegen nyelvként kellene oktatni a román nyelvet a külföldön letelepedett románok gyermekei számára. Ugye emlékszünk, milyen felhördülést váltott ki, amikor mi kértük itthon ugyanezt a magyar diákok számára?
Azonban ami a többség számára soknak tűnhet, az nekünk, magyaroknak meg éppenséggel kevés, vagy legalábbis nem elegendő. Talán még emlékszünk, hogy az RMDSZ tavalyi választási programjában hangsúlyos fejezetet kapott a magyar nyelv hivatalos székelyföldi státusának az elérése, részben ezzel kérték a szavazatunkat. Márpedig a mostani javaslatban ez nem szerepel, a küszöbleszállítás és -létrehozás pedig nem egyenértékű egy nyelv hivatalos státusával.
Ugyanakkor még ha át is megy a mostani, „lájtosabb” tervezet, nagyon fontos lenne rávezetni, ösztönözni az erdélyi magyarokat – élen a politikusokkal, önkormányzati képviselőkkel –, hogy éljenek is nyelvhasználati jogaikkal. Korábban lapunk is feltárta, hogy sokan azokban a polgármesteri hivatalokban sem próbálnak magyarul ügyeket intézni, ahol erre mód lenne, számos települési önkormányzat magyar tanácsosai pedig a testület ülésein rendszerint a román nyelvet választják, mert úgy „praktikusabb”, és baj sincs belőle. Márpedig, ha tartalommal akarjuk feltölteni a szerzett, illetve a kivívni óhajtott jogokat, akkor ezen a mentalitáson változtatni kell. Az olyan – megtörtént – esetekkel pedig végképp le kell számolni, hogy egy megyei szociális és gyerekjogvédelmi igazgatóságon megszólnak, megaláznak egy fogyatékos gyerekével bizottság elé álló magyar szülőt, amiért nem beszél tökéletesen románul. Ráadásul olyan intézményről van szó, amelyet történetesen magyar tisztviselő irányít. Ha kicsit is adunk magunkra, nyelvhasználati jogaink kiterjesztésének igényével párhuzamosan megpróbáljuk felszámolni az ilyen helyzeteket.
Rostás Szabolcs / Krónika (Kolozsvár)

Megérdemli a tízest a TESZT
Intimitás, hangokkal való kommunikáció és szavak nélküliség – vasárnap este zárul a tizedik Temesvári Eurórégiós Színházi Találkozó, a TESZT.
A Temesvári Eurorégiós Színházi Találkozón (TESZT) először résztvevőnek nem egyszerű megfogalmaznia a fesztivállal kapcsolatos gondolatait és érzéseit, hiszen a felvonultatott produkciók és performanszok mintha folyamatos hasba rúgást, a megszokott medrekből való kizökkentést jelentenék és okoznák.
A tizedik születésnapját ünneplő, május 21-én kezdődött és vasárnap este záruló TESZT messzemenően kiállta a jubileumi évforduló próbáját,
olyan, akár összművészeti fesztiválnak is beillő válogatást sikerült összegyűjteni, aminek egyhuzamban való megnézése és megtapasztalása csak kevesek kiváltsága. Páros és tömeges intimitás, őszinteség, „egyszerű, de nagyszerű"-ség, letaglózás, kényelmetlenül érzés – az elmúlt nyolc napban a TESZT-előknek lehetőségük volt egyfajta érzelmi hullámvasúton utazni. Nehéz valamiféle sorrendet felállítani a produkciók között, a kommunikációs formák különbözősége miatt nem is lenne sok értelme.
Történetmesélés főnévi igenevekkel és hangokkal
Valamit azonban mégiscsak elsőként kell megemlíteni, legyen ez most a holland BOG társulat, amely két produkcióval érkezett Temesvárra, előadásai után – más produkciókhoz képest – mintha többen maradtak volna a gondolatok kifejezésére alkalmas szavak nélkül. A Kísérlet az élet újrarendezésére című darab nyelvi és díszlet szempontjából végtelenül leegyszerűsített, a négy szereplő végig főnévi igeneveket, határozószókat, mellékneveket sorol, amelyekkel végigjárják az élet egyes, legtöbbünk számára ismerős szakaszait.
Az egyszerre nosztalgikus, önironikus, néhol ijesztő és elszomorító történet is az egyszerűség hatását kelti, mintegy felülről szemlélteti, hogy az élet általában csak az egyén adott helyzetében tűnik bonyolultnak és elviselhetetlennek.
BOG másik előadása Lisa Verbelen One című szólóperformansza volt, amelyben teljesen újszerű módon, szó szerint hangvonalakkal kommunikál az előadó térről, időről, érzésekről, gondolatokról, az ezek alkotta végső forma, a zene pedig a folyamat során születik meg bennünk. Ugyancsak zenei kommunikációs eszközökkel él az olaszországi Lecce város Koreja Színházának társulata, amely Katër i Radës. A hajótörés című előadásában az opera műfaján és a kaotikus, felkavaró, zűrzavarosnak tűnő zenén keresztül dolgozza fel azt az 1997-es esetet, amikor egy – nőkkel, férfiakkal és gyermekekkel teli – albán hajó elsüllyedt az olasz partokhoz közel.
Ernelláék helyett ezúttal Kálmánékhoz látogattunk el
A hagyományosabb vonalat képviselte a TESZT-en immár visszajáró vendégnek számító Hajdu Szabolcs rendező, akinek Kálmán-nap című előadása szorosan kapcsolódik előző, Ernelláék Farkaséknál című produkciójához, amelyből nagy sikerű film is készült. A Kálmán-napban is hasonló szituációba csöppen a néző: két, mintegy húsz éve együtt élő házaspár életébe leshet be, és láthatja azokat a helyzeteket, amelyek bárki számára ismerősek lehetnek.
Felmerülhet a kérdés, hogy az Ernelláék után szükség van-e egy ugyanolyan műfajban, formában és stílusban megalkotott előadásra, a Kálmán-nap azonban jóval intimebbnek, egyszerűbbnek, de mélyrehatóbbnak tűnik.
Az előadást követő közönségtalálkozón ezt Hajdu Szabolcs is megerősítette, elmondta, hogy míg az Ernelláék próbafolyamata során soha nem merült fel, hogy önmagukat játsszák, a Kálmán-nap esetében már komoly – belső és egymás közötti – konfliktusok alakultak ki a személyes vonatkozások miatt.
Az előadásban ezúttal is szereplő rendező azt is elárulta, hogy erdetileg nem az Ernelláék kvázi ikertestvérét akarták megalkotni, de „így jött össze". A tizedik TESZT vasárnap este Ivo Dimcsev bolgár előadó Songs from My Shows című koncertjével zárul. A provokatív és merészen fizikális darabjairól ismert előadó erre a produkcióra tizenöt dalt választott ki előadásaiból, amelyeket különálló, független darabokként mutat be.
Kőrössy Andrea / Krónika (Kolozsvár)

Iskolanap és könyvtáravató Uzonban
A jövőépítés jegyében
Az elmúlt hétvégén immár tizenharmadik alkalommal rendezték meg Uzonban a községi napokat, melynek az ilyenkor szokásos lacikonyhás vásári forgatagon, szórakoztató műsorokon és közös mulatságon kívül, pénteken két kiemelkedő mozzanata volt: az iskolanap és a könyvtáravató.
„Uzon a holnapért, a fenntartható fejlődésért” jelmondattal szervezték meg a Tatrangi Sándor Általános Iskola napját, melynek idei tematikája a természetvédelem volt. A nagyközség pedagógustársadalma ugyanis hiszi és vallja, hogy jövőt csak természetkímélő és környezetbarát magatartásra lehet építeni. Az ünnepi rendezvényt Szabó Margit igazgatónő nyitotta meg, két nyelven elmondott köszöntőjében az eredetileg sokszínű, de az ember, romboló tevékenysége következtében egyre szürkébbé és barátságtalanabbá váló természet még megmaradt értékei megóvásának fontosságára hívta fel a hallgatóság figyelmét. Dr. Ráduly István polgármester az önkormányzat nevében szólt az egybegyűltekhez, hangsúlyozván, hogy életünk minden pillanata egy újabb lehetőséget rejt magában, az viszont már rajtunk múlik, hogy tudunk-e élni vele, képesek vagyunk-e a magunk és mások javára fordítani.
Bartók Enikő Anna tanfelügyelőnő ez alkalomból elhangzott véleménye szerint egy iskola értékét nem csak a tanulmányi eredmények határozzák meg, hanem az ott végzett diákok felelősségérzete, értékrendje, a kihívások megválaszolásának képessége és a természethez való viszonyulásuk is.
A beszédek után az I–IV. osztályos tanulók, Oxigén nevet viselő előadása következett, mellyel szintén a természet megóvásának szükségességére hívták fel a figyelmet. Ezt követően pedig az V–VIII. osztályosok mutatták be Beke György írása nyomán született összeállításukat, majd a tűz, víz, levegő témakörben kiírt pályázatok nyerteseinek díjazása következett. Példaértékű munkásságáért Pénzes Klára, Tatrangi Sándor és Vargha Orbán Csaba, pedagógusi díjban részesült. Az iskolanap a falu nagy szülöttje, Beke György, valamint a pedagógusok emlékére állított kopjafák koszorúzásával ért véget.
Délután, érdeklődők népes tábora jelenlétében avatták fel az Erdélyi Lajos Községi Könyvtár 1939-ben épített és 2015–16-ban felújított régi új otthonát. Az egybegyűlteket köszöntő dr. Ráduly István polgármestertől megtudhattuk, ennek megvalósítása egy európai uniós pályázat elnyerése és az önkormányzat hozzájárulása révén vált lehetségessé. Szonda Szabolcs az általa vezetett Bod Péter Megyei Könyvtár nevében értékes könyveket adományozott a tevékenységét újraindító intézménynek, melyben az elöljáró ígérete szerint kéthavonta tartanak író–olvasó találkozókat.
Bedő Zoltán / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Ne Bukarestben döntsenek a bérekről!
Antal nem túl derűlátó
Antal Árpád szerint az egységes bértörvény lehetőséget biztosít az önkormányzat számára, hogy megtalálja a megfelelő arányt a felelősségvállalás mértéke és a bérezés között.
Sepsiszentgyörgy polgármestere sajtótájékoztatóján a szenátus által már elfogadott közbérezési törvénytervezet kapcsán elmondta, mérsékelt optimizmussal követi az eseményeket, mivel már megérte azt, hogy a román parlament elfogadott egy bérezési törvényt 2010-ben, amit azóta sem alkalmaztak, és tart attól, hogy ez a jogszabály is hasonló sorsra jut.
Leszögezte, a tervezetről jó a véleménye, különösen arról a részről, ami az önkormányzati bérezéseket szabályozza. „Úgy gondolom, hogy a helyi pénzügyi autonómia irányába mutat ez a törvény olyan értelemben, hogy végre nem Bukarestből mondja meg valaki azt, hogy a sepsiszentgyörgyi önkormányzatnál egy jogásznak mekkora legyen a fizetése, hanem meghatároz egy alsó és egy felső határt, ami között a választott testület dönthet arról, hogy mekkora fizetést biztosít különböző munkatársaknak”, magyarázta Antal. A városvezető szerint ez azért rendkívül fontos, mert végre lehetőséget biztosít az önkormányzat számára, hogy megtalálja a megfelelő arányt az elvégzett munka minősége, mennyisége, valamint a felelősségvállalás mértéke és a bérezés között.
Készített egy kimutatást is, amiből kiderült, hogy 2008 után nagy volt az ingadozás az önkormányzati alkalmazottak számát illetően: 2009 és 2013 között jelentősen többen távoztak, mint ahányat tudtak alkalmazni, és ez legyengítette az önkormányzatot. 2017 az első év, amikor átbillent pozitívra ez a mérleg, fűzte hozzá Antal.
Kiss Edit / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Új időszámítás kezdődik az udvarhelyi színháznál
A megszokottól eltérő események zajlanak a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színházban: újabb előadást visznek kávéházi környezetben színpadra, újraindítják a színházi nevelési programot, továbbá a következő évadtól új művészeti vezető veszi át Csurulya Csongor helyét.
„Ki kell menni a színházból, a falak közül, erre az egyik lehetőség a kocsmaszínházi előadások rendezése” – ecsetelte a hétfő délután tartott sajtótájékoztatón Nagy Pál, a Tomcsa Sándor Színház igazgatója. Elmondta, az előadások készítése mellett ismét elkezdtek diákokkal is foglalkozni, újraindították a színházi nevelési programot, amelyre a következő évadtól még jobban odafigyelnek. „Fincziski Andrea kollégámmal többször beszélgettünk arról, hogy nyitni kellene a diákok felé, jobban vonjunk be őket a színházi életbe. A program érdekessége, hogy nem a színházról szól, hanem a színházat mint eszközt használja fel. Olyan, mint egy rendhagyó osztályfőnöki óra” – magyarázta Bekő Fóri Zenkő programfelelős.
Említette, hogy a kecskeméti Katona József Színháznak és a Kolozsvári Állami Magyar Színháznak is van hasonló programja, utóbbitól hívták meg Kocsis Tünde rendező, drámapedagógust, aki az ESziK vagy Isszák? edukatív színházi különórákat vezeti. Több alkalommal sikerült gimnazistacsoportokkal együtt dolgozni, akikkel egy téma kapcsán beszélgettek, drámajátékokat végeztek, és megnéztek a témához kapcsolódó előadást a színházban, majd egy levezető foglalkozáson megbeszélték a látottakat.
A színházigazgató szerint azért igyekeznek nagyobb hangsúlyt fektetni a színházi nevelési programra, mert egyben népszerűsíti az intézményt is a fiatalabbak körében. Ennek kapcsán szeretnék, ha az elkövetkezőkben a diákok és tanárok igénylésére eljutnának az iskolákba is, így beszélgetve velük a különböző produkciókról.
Új művészeti vezető, új lendület
Új időszámítás veszi kezdetét a Tomcsa Sándor Színháznál, egyrészt azért is, mert Csurulya Csongor művészeti vezető az évad végén elhagyja a társulatot. Nagy Pál igazgató biztos abban, hogy Csurulya rendezőként még visszatér a társulathoz, ám távozásával új művészeti vezetés lesz az intézménynél, és ezzel egy időben nagyobb hangsúlyt szeretnének fektetni az előadások melletti tevékenységekre és kísérő rendezvényekre. Példaként említette a tavalyi március 15-ei megmozdulásukat. Az új szemléletmód viszont új munkatársakat is igényel az igazgató szerint, ezért átszervezés lesz a társulat nem művészi részén.
Nagy Pál szerint mindezzel az intézmény alapításának jövőben esedékes huszadik évfordulójára készülnek. Arra törekednek, hogy minél inkább közösségi térré tegyék a színházat, és ne csak az épületben, hanem másik szlogenjükhöz – Színházban a város – igazodva megmutassák más vetületeit is. Erre szerinte szakemberekre van szükség. Nagy szerint még nem tisztázódott, hogy ki lesz a művészeti vezető, de mindenképp olyan személyt szeretnének, aki nyitott és érzékeny a székelyudvarhelyiek igényeire.
„Nekünk kis létszámú társulatként nem megfelelő körülmények között nehéz feladat eleget tenni a színészek és a közönség igényeinek. Ez egy örökös kihívás, de most új lendülettel kezeljük. Ennek nem Csurulya Csongor volt az akadálya, viszont reméljük, a változás új impulzus lesz” – mondta Nagy Pál. A sajtótájékoztatón elhangzott, hogy az elkövetkezőkben is szeretnének együtt dolgozni Zakariás Zalán rendezővel, továbbá a társulat művészeti tanácsa már összeállította a következő évad tervét, így jelenleg a kiegészítő programokon és a csapat összeállításán dolgoznak.
A társulat továbbra is férfiszínészeket keres.
Nagy Pál kérdésünkre kifejtette, hogy az a négy poszt, amelyet nemrégiben megszavazott az önkormányzati képviselő-testület, nem színészi állás volt, ám így kisegítő személyzettel bővült a társulat. A szerzői jogdíjas szerződéssel dolgozó színészekkel tárgyaltak, közülük senki sem távozik, csupán Kulcsár Székely Attila neve fog eltűnni – ő már korábban jelezte, hogy távozna, így az idei évadban már nem is osztottak ki neki szerepet. Az évad utolsó előtti bemutatója Az új bemutatóról, a Stop the tempo! című produkcióról Tóth Árpád rendező elmondta, hogy eltér a korábbi háromtól, hiszen azokkal a felolvasószínház határait feszegették. A hár omállomásos Plazma-kísérletet követően a negyedik előadás a rendező szerint már nem felolvasószínház lesz, hanem igazi színházi produkció, kávéházi környezetben. Tóth szerint annak ellenére, hogy párhuzamosan két előadáson dolgozott a társulat, így is jó lett a produkció. Úgy érzi, hogy aktuális társadalmi helyzetet dolgozott fel, a fiatalos hangvétel ellenére az idősebb nézők is élvezni fogják. A darabban Fincziski Andrea, Mezei Gabriella és Antal D. Csaba szerepel. Az előadás hossza egy óra és tíz perc. A hétfői bemutatón kívül kedden is színpadra viszik a székelyudvarhelyi G. Caféban, este fél kilenctől.
Veres Réka / Székelyhon.ro

A közigazgatási törvény módosításakor a szankciók kapcsán számít nagy ellenállásra az RMDSZ
Miért fordítja félre a román állam a fejét, ha kisebbségi ügyekről van szó, és miért akart bekavarni a külügy a FUEN Kongresszusának – erről is beszélgettünk Kelemen Hunorral A politika belülről friss kiadásában.
Közigazgatási törvény módosítása a kormánypártokkal kötött parlamenti együttműködés szakítópróbája lehet. Erről, illetve a FUEN kolozsvári kongresszusa kapcsán tapasztalt román viszonyulásról és a kisebbségi érdekérvényesítés európai lehetőségeiről beszélgetett Kelemen Hunor RMDSZ-elnökkel A politika belülről friss kiadásában Balázsi-Pál Előd, a Transindex felelős szerkesztője. A műsort vasárnap, május 28-án 18 órától sugározza az Erdélyi Magyar Televízió, de az Erdély FM-en is meghallgatható, illetve kivonata alább olvasható. A beszélgetés második, az RMDSZ Kongresszusának témáiról, illetve az oktatás problémáiról szóló részét hétfőn közöljük.
- Az elmúlt hónapokban gyakran mondta azt, hogy a puding próbája az evés, amikor arról érdeklődtem, mennyire működik a kormánypártokkal kötött megállapodás. Úgy tűnik, hogy az RMDSZ felszolgálta a desszertet, hiszen benyújtotta azt a törvénykezdeményezést, amely 10%-ra csökkentené a nyelvhasználati küszöböt.
Kelemen Hunor: A 215-ös törvény módosításáról van szó, és az anyanyelvhasználati küszöb 20%-ról 10%-ra való csökkentése a tervezetben szereplő módosításoknak csak egyike. Számos más olyan rendelkezés van, amely szerintem a törvényt jobbá, az anyanyelvhasználatot zökkenőmentesebbé teszi.
A tervezet ki is terjeszti az adminisztrációban az anyanyelvhasználatot, mert bevettük a prefektúrák mellett a dekoncentrált intézményeket, bevettünk minden olyan intézményt, amely annak az önkormányzatnak, vagy annak a településnek a területén működik. Ugyanis nem lehet, hogy a törvény csak az önkormányzatokra vonatkozzon, és ne vonatkozzon más intézményekre, beleértve például a formanyomtatványok kérdését is. Ugyanakkor az utcanévtáblákra, iránymutató táblákra is kitér, ugyanis az elmúlt esztendőkben ezek kapcsán rengeteg vita volt. Van, aki így értelmezte a törvényt, van aki úgy, és ezt is tisztázni kellett. Alternatív küszöböt is javasolunk, mert vannak olyan települések, Temesvár vagy Arad, hogy csak kettőt mondjak, ahol a magyarság aránya folyamatosan csökkent, és a 10%-os küszöb alá ment, de még mindig ezres, tízezres nagyságrendű, tehát jelentős számú közösség él ott. Ilyen esetben az alternatív küszöb bevezetése azt tenné lehetővé, hogy ezek a hagyományos kisebbségi közösségek is élni tudjanak a nyelvi jogokkal ott, ahol ilyen vagy olyan okok miatt, például a múlt században a 70-es, 80-as években az erőszakos betelepítés miatt, majd a 90-es évek belső migrációja miatt változtak és folyamatosan változnak az etnikai arányok. Ami legalább ugyanilyen fontos a törvénytervezetben, az a szankciók kérdése. Ugyanis az elmúlt évek azt is bebizonyították, hogy ez a törvény, és még számos más törvény szankciók nélkül nem működik jól. Tehát szankciókat javasolunk ebben az esetben – ez pénzbírságot jelent, nem börtönbüntetést, ahogy egyesek az első pillanattól kezdve a román médiában félremagyarázták, és azt mondták, hogy be akarjuk záratni a polgármestereket, önkormányzati vezetőket, akik nem alkalmazzák a törvényt. Szó nincs erről, itt pénzbírságról beszélünk. Szóval bevezetnénk azokat a szankciókat, amelyek a törvény alkalmazását biztosabbá tennék. Még van egy dolog, ami előre mutat: az írtuk bele a törvénytervezetbe, hogy a nyelvi, etnikai, vallásos szimbólumok használatáról az önkormányzatok döntenek egy településen belül. Ez tulajdonképpen megoldaná azt a kérdést, amely rengeteg vitára adott okot az elmúlt években. A prefektusok folyamatosan támadták, különösen Székelyföldön azt, aki a székely zászlót használta. De én azt gondolom, ez egyébként is a világ legtermészetesebb dolga, hogy az önkormányzat döntse el, hogy egy településen az állami szimbólumok mellett milyen helyi, regionális identitáshoz tartozó szimbólumokat használnak a hivatalos intézmények, akár. Azt gondolom, hogy ez egy jó törvénytervezet, figyelembe vettünk különböző ajánlásokat, mert a 10%-os küszöb esetében már volt nemzetközi, Európa Tanács által megfogalmazott ajánlás, és figyelembe vettük a 2001 óta és különösen az elmúlt 5-6 évben összegyűlt tapasztalatokat is.
- Említette a szankciókat, mekkora bírságokról lenne szól?
- Elég nagyok ezek a bírságok, így első hallásra. Több büntetés van, amit mi bevezettünk ebbe a tervezetbe, elmennek 4-6 ezer lejig. Mivel ez egy adminisztratív szankció, pénzbírság jellegű rendelkezésről van szó, ez végigjárná azokat az utakat, amelyeket ilyenkor végig lehet járni: tehát meg lehet támadni a bíróságon, és a bíróság eldönti, hogy igaza volt-e vagy sem annak, aki kirótta a szankciót. Tehát ez is abban a jogállami keretben működne, mint a többi más szankció, nem az van, hogy valaki megírja a nyugtát, és akkor azonnal fizetni kell.
- Ilyen esetben a polgármestert vagy a polgármesteri hivatalt, tehát a személyt vagy az intézményt bírságolják meg?
- Az előírás szerint különböző helyzetek vannak. Van, ahol az önkormányzatot teszi az anyanyelv-használat felelősévé, hiszen egy polgármesteri hivatalban egy településen, ahol bizonyos kérdésekben az önkormányzatnak kell eljárnia, ott az önkormányzat a felelős a törvény alkalmazásáért, például ha az utcanévtáblák kihelyezéséről beszélünk. Ha decentralizált intézményekről beszélünk, akkor az nyilván nem a prefektúrának a felelőssége, hanem azé az intézményé, amely egy bizonyos területért felelős: tanfelügyelőség, munkaügy, nyugdíjosztály stb. Ezek mind-mind abban az intézményi rendszerben működnek, amely egy-egy város, megye, tehát önkormányzat területén működik. Van, ami a helyi, van, ami a megyei önkormányzathoz tartozik, de van olyan is, amely csak a megyeszékhelyen működő intézményekhez tartozik.
- Egyeztettek a PSD-vel, az ALDE-val a törvénytervezet kapcsán?
- Mi decemberben-januárban jeleztük a szándékunkat, hogy egy ilyen törvénytervezettel készülünk, illetve én ezelőtt egy hónappal odaadtam a kormánykoalíció mindkét pártja vezetőjének, Tariceanunak és Dragneának a törvénytervezet szövegét magát. És több mint egy héttel ezelőtt volt még egy rövid beszélgetés, amikor mondtam, hogy ezen a héten benyújtjuk a tervezetet. Nem mentünk a tárgyalásokkal részletekbe, az elvekről beszéltünk. Azt láttam, hogy a szankciók kapcsán merült fel a legtöbb kifogás. De valószínű, hogy más területeken is lesznek majd módosító javaslataik.
Úgy fog ez működni, hogy mi sürgősségi eljárást kérünk a képviselőházban, a szenátusban ennek a törvénytervezetnek a megtárgyalására, és a szakbizottságokban – mert ez a közigazgatási, kisebbségjogi szakbizottságba mindenképpen bekerül véleményezésre – lesznek módosító javaslatok. A módosító javaslatokat kell tudnunk úgy alakítani azokkal, akik ebben a kérdésben partnerei lehetnek a szövetségnek és az erdélyi magyaroknak, hogy egy elfogadható változattal jöjjünk ki, tehát hogy a magyar közösség is azt lássa, hogy a nyelvi jogok területén van a románokban nyitottság, lehet előre lépni, és nyilván, ahol ők úgy érzik, hogy nem elfogadható a tervezet, találjunk egy olyan megoldást, ami mindenkinek jó.
Minden tervezet megszavazása egy kompromisszumnak az eredménye, ritkán találni olyan tervezetet – még a kormány által előterjesztettekben sem fordul elő gyakran – hogy ne legyen kisebb vagy nagyobb módosítás. Tehát én arra készülök, hogy a szakbizottsági vitákban lesznek módosító javaslatok. Aztán meglátjuk, hogy milyen támogatást élvez ez a tervezet. Azt gondolom, hogy Romániában, 2017-ben az égvilágán semmi gondot nem kell okozniuk azoknak a javaslatoknak, amelyeket mi előterjesztettünk, mert gyakorlatilag a már létező nyelvhasználati jogokat tisztázza, egy kicsit bővíti és részletezi bizonyos helyzetekben. Tehát olyan radikális áttörés a szankciók kivételével és a helyi szimbólumok kérdésén túl, ami eddig nem volt a törvényben, nem is lenne. Az alternatív küszöb, elismerem, egy új megközelítés, de egy néhány héttel ezelőtt elfogadott törvényben, az egészségügyi és szociális intézményekről szóló törvényben, ahol a nyelvhasználatot bevezettük, ott az alternatív küszöbnek már helyet találtunk, és az alkotmányosság próbáját kiállta, tehát ilyen szempontból is azt mondom, hogy nagy megrázkódtatásokra én nem számítanék, de a fene tudja, hogy ki, mikor, milyen szempontokat vesz figyelembe, amikor egy-egy kérdésről dönt.
- Az, hogy az egészségügyi törvény módosítását utólagosan az ellenzéki pártok megtámadták az alkotmánybíróságon, vajon előre vetíti azt is, hogy hogyan fognak viszonyulni a közigazgatási törvény módosításához?
- Amikor én Traian Băsescunak mondtam, hogy miért kellett megtámadnotok ezt a törvény az Alkotmánybíróságon, nem is értem, hogy mi a probléma, akkor ő a szokásos laza stílusában, nagy hahotázás közben azt mondta, hogy soha ne számítsál rám. Én mondtam, hogy soha nem is számítottam rád, de most nem ez a kérdés, hanem az, hogy ennek most mi értelme volt. Azt gondolom, hogy ők teljes egészében annak a szemléletnek a rabjai, hogy amit a másik oldal támogat, azt én nem támogatom. Tehát, ha most a PSD-ALDE támogat valamit, akkor minden bizonnyal a PNL és a PMP nem fogja támogatni, vagy legalábbis megpróbál valamilyen ürüggyel szembefordulni. Ez nem jelenti azt, hogy nincsen közöttük meggyőződéses nacionalista, mert van, mindenik pártban van, még az USR-ben is van, láttuk, mindenhol vannak meggyőződéses nacionalisták. De sajnos ez a szemlélet ebben a pillanatban nem változtatható általunk. Én azt szeretném, ha eljönne az a pillanat, amikor a román politika jelentős része (mert nem mondom, hogy egyhangúlag) elfogadná azt, hogy a többség-kisebbség viszonyát nem kell a napi politikai csatározások témájává tenni. Mert rengeteg olyan kérdés van, ahol egymást lehet kínozni, gazdaságtól külpolitikáig. De ne ez legyen az a kérdés, ahol egymást pofozzák, mert tulajdonképpen ezzel bennünket pofoznak.
- A múlt héten zajlott Kolozsváron a FUEN Kongresszus, az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójának a kongresszusa, aminek szerintem az egyik legérdekesebb részletkérdése az volt, hogy a román kormány, illetve a román állam nem képviseltette magát gyakorlatilag semmilyen szinten. Hiszen sem az államfő nem küldött üzenetet, sem a miniszterelnök, a külügyminiszter sem, aki tudtommal szintén meg volt hívva az eseményre.
- Persze, ő is, meg az európai ügyekért felelős miniszterasszony is.
- Mivel magyarázható ez az elfordulás?
- Több magyarázata is van ennek. Egyrészt, ők továbbra is úgy tekintenek a kisebbségekre, a magyarságra a román állam egy bizonyos szegmensében – én most nem tudom, hogy ezt hová kell helyezni, de a külügyminisztériumi szemléletben ez tetten érhető – mint valami idegen testre, ami zavarja az állam normális működését. Elmondják, hogy mintaértékű megoldást találtak a kisebbségekre, ami egy nagy hazugság. Akkor is nehéz lenne komolyan venni egy ilyen mondatot, ha eljöttek volna a FUEN Kongresszusra. Mert addig, amíg nem mondjuk mi, erdélyi magyarok, hogy meg vagyunk elégedve azzal a jogi kerettel, amit a román állam a kisebbségvédelemre, az identitás megőrzésére és erősítésére elfogadott, addig én nem gondolom azt, hogy másnak a szentenciáit el lehet fogadni. Ez olyan, mintha én azt mondanám a szomszédomra, hogy nem beteg, már meggyógyult. Mindenki látja, hogy haldoklik, de én azt állítom, hogy nincsen semmi baj vele, jól érzi magát, hát nézzék meg, nyitva az ablak, szellőztetünk a lakásában, kitesszük az ablakba, mindenki látja, kedves a nagymama, hozzák a nyugdíjat. Nem lehet ezt így megközelíteni. Én azt mondtam, hogy ez az egyik probléma.
A másik probléma meg az, hogy nem akarják elfogadni, hogy a kisebbségi ügyeket európai szinten is meg kell tudni közelíteni. Hogy ezek emberjogi kérdések, és hogyha az emberi jogok ügye egy európai uniós ügy, hogyha ez egy általános elv, egy olyan érték, amelyet mindenhol védenek, és nem hagyják, hogy csak az államok a saját belügyüknek tekintsék, a kisebbségi jogok is az emberi jogoknak egy jelentős részét képezik. Tehát ez sem lehet belügye egy államnak, Romániának például.
Másrészt pedig azt gondolom, hogy van valami hihetetlenül rossz, régi mechanizmus, amit a külügyminisztérium hoz magával, és amit a többi állami intézményre is úgymond rá akar erőlteti. És ezt már láttuk a Minority SafePack elindításánál is, amikor ők arról beszélnek, hogy a román államnak a konszolidált álláspontja az, hogy a Minority SafePack egy probléma, azt nem szabad elfogadni. Én kérdeztem akkor is, amikor nekem volt egy éles vitám az akkori külügyminiszterrel, hogy már meg ne haragudjon, de ezt a konszolidált álláspontot ki alakította ki? Mert ha létezik egy konszolidált álláspont, akkor több félnek, többek között a Romániai Magyar Demokrata Szövetségnek is meg kellett volna valakinek kérdeznie az álláspontját. Mert számtalan érvünk van amellett, hogy miért jó a Minority SafePack, miért hasznos egy ilyen kezdeményezés.
Szóval ilyen jellegű problémákat látok én, és ezen nem tudom, hogy hogyan lehet túllépni, hogyan lehet egyik napról a másikra ezen változtatni. Mert ez egy régi örökség, amit cipelnek. Időnként beteszik a sarokba, úgy tesznek, mintha már elfeledték volna, és amikor aztán jön egy éles helyzet, akkor előveszik.
A diplomáciában, a külügyminisztériumban amit én leginkább kifogásolok, hogy évek óta nincsen hangja a román diplomáciának. Történnek körülöttünk a dolgok, a régióban, Európában, és Románia nem hallatja a hangját, mindenről lekésik. Követ bizonyos álláspontokat, bizonyos más szereplőknek az álláspontját. Amikor viszont a magyarokról van szó, akkor olyan aktívak lesznek, mintha hirtelen Red Bullt ivott volna mindenki reggeltől estig, és felpörögnek, és megtesznek mindent, öt-hat államot megszólítanak, hogy legyen egy közös front a Minority SafePack ellen az Európai Unióban, levelet írnak Junckernek, majd letagadják, de kiderül, hogy hiába tagadják, mert van levél, stb. Tehát hihetetlen nagy sebességbe kapcsolnak, amikor rólunk van szó.
- Egyébként mennyire személyfüggő a külügynek a hozzáállása? Ugye Meleșcanu esetében azért nem lehet azt mondani, hogy ő arról lett volna híres, hogy kisebbségellenes, vagy magyarellenes lett volna. A román-magyar viszonynak a javítását is tőle várták sokan.
- A diplomáciában, a külügyminisztériumban amit én leginkább kifogásolok, hogy évek óta nincsen hangja a román diplomáciának. Történnek körülöttünk a dolgok, a régióban, Európában, és Románia nem hallatja a hangját, mindenről lekésik. Követ bizonyos álláspontokat, bizonyos más szereplőknek az álláspontját. Amikor viszont a magyarokról van szó, akkor olyan aktívak lesznek, mintha hirtelen Red Bullt ivott volna mindenki reggeltől estig, és felpörögnek, és megtesznek mindent, öt-hat államot megszólítanak, hogy legyen egy közös front a Minority SafePack ellen az Európai Unióban, levelet írnak Junckernek, majd letagadják, de kiderül, hogy hiába tagadják, mert van levél, stb. Tehát hihetetlen nagy sebességbe kapcsolnak, amikor rólunk van szó. Egyébként mennyire személyfüggő a külügynek a hozzáállása? Ugye Meleșcanu esetében azért nem lehet azt mondani, hogy ő arról lett volna híres, hogy kisebbségellenes, vagy magyarellenes lett volna. A román-magyar viszonynak a javítását is tőle várták sokan.
- Meleșcanu egy nagyon komplex figura, maradjunk annyiban. Mint minden régi vérbeli diplomata, azért nagyon tudja azt, hogy hogyan kell dolgokat másképpen láttatni, mint ahogy egyébként a valóságban vannak. Én azt gondolom, hogy személyfüggő akkor, hogyha van egy nagyon határozott és egy nagyon erős külügyminiszter, és egy nagyon erős államelnök. Mert Romániában a külpolitikát két helyen rakják össze, két helyről vezetik, az államelnöki hivatalból, illetve a külügyminisztériumból. És hogyha tudnak egy pontos irányt szabni, akkor a diplomácia, tetszik, nem teszik, nálunk is, máshol is, követi a politikai döntést, a politikai akaratot. Ha nincsen egy ilyen erős akarat, szemlélet, akkor nyilván, hogy ők gyártják az anyagokat, hozzák a régi reflexeket, a beidegződéseket, mert ez egy nagyon szigorú, fegyelmezett rendszer. És a politikus gyakorlatilag abból rakja össze a saját döntésnek tűnő álláspontját, amit a külügy felszolgál neki. És ez a probléma ma Romániában, hogy nincsen egy olyan erős ember, nincsen egy olyan figura, aki a külpolitikában azt mondaná, hogy erre menjünk, és ehhez igazítjuk a különböző más döntéseinket. Én ezt ma nem látom, vagy hogyha van, akkor nagyon elrejtették, mert az elmúlt években nem tűnt föl, hogy lenne valahol egy ilyesmi. Inkább az van, hogy a régi begyepesedett szokásaikat újra és újra előveszik, és leteszik a kormányfő asztalára, leteszik az államelnök asztalára, leteszik a külügyminiszter asztalára, és ebből főznek.
- Az előbb említette már a Minority SafePacket, amelynek támogatására Uniós szinten legalább hét tagállamból kell összesen egymillió aláírásnak összegyűlnie. Az RMDSZ azt vállalta, hogy 250 ezer aláírást fog összegyűjteni ennek a támogatására. Nekem nagynak tűnik ez a szám, főleg azért, mert a tapasztalatom az, hogy az erdélyiek kevésbé figyelnek az európai ügyekre, kevésbé lehet őket megszólítani európai témákkal. Hogy lehet közelebb vinni hozzájuk ezt az ügyet?
- Ez nem egy európai ügy. Ez egy magyar ügy nekünk, amit ki akarunk vinni Európába. Akkor válik európai üggyé, ha erősnek látszunk, ha erősek vagyunk, ha fel tudjuk mutatni, hogy itt van egy nagy közösség. Ez elsősorban a mi ügyünk. Európának akkor leszünk fontosak, ha mi magunkat fontosnak látjuk, fontosnak gondoljuk, és fel tudjuk mutatni az akaratunkat.
Én ezért azt mondtam, s azt mondom mindig, hogy nekünk az Európai Unióba többek között azért kellett menni, azért kell ott lennünk, hogy a kisebbségi ügyeket az EU-s intézményekben is megjelenítsük, és keressük meg azokat a mechanizmusokat, amelyeken keresztül azt a kettős mércét, ami ma Európában létezik a kisebbségek kezelésében, ki lehet küszöbölni. Nekünk a mi ügyeinket kell európai üggyé tennünk, uniós üggyé tennünk. Ezért mondtuk, hogy a 200-250 ezer aláírás összegyűjtése nem lehetetlen. Mi egyébként össze szoktunk gyűjteni 300 ezer aláírást akkor, amikor egy-egy jelölésnél, választások előtt szükséges az aláírások összegyűjtése, és pontosan azért hagytuk szeptemberig, hogy tudjuk előkészíteni rendesen az aláírásgyűjtés szervezését, kommunikációját, és amikor nekifogunk, akkor egyértelmű legyen az, hogy nem hónapokig elhúzva-nyúzva, téve-véve próbáljuk ezt összegyűjteni. Attól leszünk az EU-ban szereplők, ha fel tudjuk mutatni a közösség akaratát. Ha nem tudod felmutatni, akkor nem vesznek komolyan, akkor azt gondolják, hogy gyenge közösség vagy, nem létezel, nincsen akaratod – ez így van más ügyekben is, a gazdaságban, a geopolitikában, és rengeteg olyan kérdésben, ahol az államok vagy közösségek az akaratukat érvényesíteni próbálják. Kisebbségi ügyekben ez még inkább így van.
Az Európai Unió, vagyis a Szén- és Acélközösség az ötvenes években nem azért jött létre, hogy azzal foglalkozzon, hogy mi van az őshonos kisebbségekkel. Az európai békét akarták megteremteni egy gazdasági együttműködéssel. És ez bővült folyamatosan. 2017-ben ott tartunk, hogy egy újabb reform előtt állaz EU, ma már a franciák és a németek is elismerik, hogy hozzá kell nyúlni a maastrichti szerződéshez, hozzá kell nyúlni az alapszerződésekhez, tehát egy reform előtt állunk. Nem vagyok biztos benne, hogy ez az Európai Parlament 2019-es mandátumának vége előtt megtörténik, de megkezdődött már egy nagyon alapos gondolkodás az uniós reformról.
Az elmúlt 50 évben folyamatosan bővült az Európai Unió és az együttműködésnek a kerete. A további bővülés, a további újragondolás, ennek reformja lehetővé teszi azt is, hogy a kisebbségi ügyeket is bevigyük. Rengeteg olyan kérdés, ami ma európai uniós hatáskör, az ötvenes-hatvanas-hetvenes években nem volt az európai gazdasági közösségnek a hatásköre. Ezért ezt nem lehet úgy tekinteni, mint egy bibliát, mint egy égi szentenciát, hogy nem lehet hozzátenni semmit, nem lehet elvenni belőle semmit. Az EU folyamatosan alakul, és alakulni fog a következő évtizedekben is. Nem gondolom, hogy a mi nemzedékünkkel ez majd eljut egy olyan fázisba, amikor évszázadokig nem kell majd hozzányúlni, ez ki van zárva. maszol.ro

Elég az áldozati nemzedékből
Nem megfelelő a romániai oktatási infrastruktúra, nincsenek jól felkészített tanárok, egyik nap felborul egy iskolabusz, másik nap beszakad egy iskola mennyezete, mindezekért változtatni kell a rendszeren, de ahhoz, hogy azt megváltoztassuk, elsősorban magunk kell megváltoznunk a minisztertől az iskola kapusáig – mondta a hét végén országos konferencián Pavel Năstase tárcavezető, aki a változtatást önmagával kezdené
Nocsak-nocsak, őszinte vallomásra szánta el magát az egyik legerősebb egyetem, a bukaresti közgazdasági akadémia egykori rektora. Nem ő az első, aki evidenciákról nyilatkozik, csakhogy mindez nem elég az igazi változáshoz. Informatikai szakemberként minden bizonnyal érzi annak súlyát, hogy hány ezer falusi iskolában nincs számítógép, ha mégis akad egy-kettő, az elavult, legfeljebb levelezésre jó, közel féléves tárcavezetői tereptapasztalata alapján pedig az is nyomaszthatja, hogy iskolák százaiban nincs ivóvíz, épületen belüli illemhely, a tantermek kisméretűek, esőzéskor vödörben fogják fel a rég kilyukadt tetőn át becsorgó vizet. Igaz, hogy ezek a példák a végletek, de az ennél sokkal jobb hazai iskolai infrastruktúra is messze elmarad attól, amit a huszonegyedik századi interaktív oktatás megkövetelne. Igen, interaktívról kellene manapság beszélni, és nem a tananyag leadásáról és annak bebiflázásáról, ami alig elég arra, hogy az így szerzett tudás kitartson az első vizsgáig. Mondjuk ezeket a végzős diákok búcsúztatása után egy-két nappal, amikor a ballagási ünnepségeken annyi okosnak hitt gondolat hangzott el arról, hogy álljanak helyt minden körülmények között, hisz erre készítette fel őket az iskola, legyenek törekvőek, és soha ne hagyják abba a tanulást. Legalább évtizede szajkózzák a mindenkori oktatási miniszterek, hogy át kell állni az egyénenkénti képességek feltérképezésére és a készségek fejlesztésére, az egész oktatás megreformálására óvodától a középiskola végéig, de még mindig csak ott tartunk, hogy erről több szó esik, mint ahány tett megvalósul. Attól kell ezért tartanunk, hogy azok mellett, akiket tegnap kicsengettek, ősztől újabb áldozati nemzedékeket csengetnek be előkészítő osztályba, és ennek a folyamatnak mintha soha nem lenne vége, mindig csak holnap jön el a változás.
Igaza van a tárcavezetőnek, hogy változásra van szükség, az a megállapítása is helytálló, hogy az oktatás tekintetében mindenkinek változnia kell, de ez csak akkor válik hitelessé, ha a szervezéstől a tanterv- és tankönyvírásig, a pedagógusok képzésétől a katedráig, a vizsgarendszertől az értékelésig valóban megváltozik minden, és ehhez a mindenkori kormány biztosítja a megfelelő jogszabályrendszert és anyagi fedezetet. Ha nem így történik, félő, hogy unokáink sem lesznek felvértezve azzal a tudással, hogy miként boldoguljanak kreatívan és önállóan az életben, megértsék, mit jelentenek a saját kulturális és történelmi gyökerek, a közösség, a család, a hivatás. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A főfogyasztóvédő „igaza”
Mircea Diacon, a Kovászna Megyei Fogyasztóvédelmi Hivatal vezetője közleményben tudatta tegnap, hogy a megyei magyar napilapok több, őt „nemzetiségében diszkrimináló, becsületében megsértő, zsaroló, tisztségéből való menesztésével fenyegető cikke”, valamint egy „magyar nemzetiségű férfi bántalmazása” nyomán számára kedvező hatósági határozatok születtek. Az Országos Diszkriminációellenes Tanács (ODT) által megrovásban részesített Bedő Zoltán közíró furcsának találja, hogy nem kapta meg az őt elítélő határozatot, ám a jelentgető Dan Tanasă már szombaton közölte azt blogján. Ezt a bloggernek a titkosszolgálatokkal való együttműködésével magyarázza.
A Vrancea megyéből Háromszékre szegődött Diacon előbb rendőr volt, de magatartása miatt eltanácsolták az intézménytől. Aztán polgárőrnek állt, onnan meg kirúgták. Volt a Szociáldemokrata Párt megyei aktivistája, egy ideig Spanyolországban tartózkodott, aztán prefektusi tanácsos, 2013. január közepétől a Kovászna Megyei Fogyasztóvédelmi Hivatal vezetője. Többször felhívta magára a figyelmet, többek között a „székely ízek” üldözésével, a taxisok SIC-matrica miatti megbírságolásával, az unitárius ifjak árkosi egyházi táborában rendőri kísérettel való ellenőrzésével, vendéglői dulakodásával. Hivatali visszaélésért és diszkriminatív magatartásért, sőt, bűncselekmények elkövetésének gyanújával Diacont többen feljelentették, a maga rendjén ő is feljelentette a Székely Hírmondó kiadóját és Bedő Zoltán publicistát. Utóbbinak A főfelügyelőnek távoznia kell! című jegyzete miatt az ODT megrovásban részesítette a szerzőt és a kiadót. Az erről szóló tizenegy oldalas határozatot Diacon leveléhez csatolta.
Bedő Zoltán érdeklődésünkre szemenszedett hazugságnak nevezi a határozatban felsoroltakat. Jegyzetében emberként marasztalta el Diacont, nem azért, mert román – magyarázta. Őt viszont azért róják meg, mert magyar. A határozat sérti a sajtószabadságot és az egyéni véleménynyilvánítás szabadságát. Felsorolnak egy sor európai normát, amelyeknek minden betűjével egyetért, mondja Bedő, de itt nem erről van szó. Tiltakozni fog hazai és nemzetközi újságíró-szervezeteknél, tette hozzá. Arról még nem döntött, hogy a bíróságon megtámadja-e az ODT határozatát, de sok értelmét nem látja, mert, mint fogalmaz, titkosszolgálatok irányítják az országot. Az ODT egy másik határozata felmenti Diacont a diszkrimináció vádja alól. Az RMDSZ háromszéki területi szervezete jelentette fel a székely ízek üldözéséért, és sértő hangnemben beszélt arról, hogy milyen termékeket lehetne még a székely elnevezéssel illetni: „székely vécé vagy székely temető”. Egy újságírói kérdésre visszakérdezett: maga kóstolt székelyt? Diacon csatolta a bírósági végzést, mely szerint elítélték és 1000 euró erkölcsi kártérítésre kötelezték az őt bántalmazó L. L.-t. Továbbá a sepsiszentgyörgyi ügyészségnek az ő bűnügyi vizsgálatát bűntett hiányában lezáró határozatát.
Diacon bűnügyi feljelentést tett a Háromszék és kiadója három vezetője ellen fenyegetés (!) vádjával. Erről eddig nem értesültünk. Ám határidőn túl történt a feljelentés, az ügyészség nem kezdett kivizsgálást.
Szekeres Attila / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A hősökre emlékeztek Kisborosnyón
A kisborosnyói történelmi emlékparkban koszorúzott a hősök napja alkalmával a Vitézi Rend erdélyi törzse v. dr. Székely Zsolt erdélyi törzskapitány vezetésével. Az eseményen a rend tucatnyi vitéze volt jelen, számos helybéli részvétele mellett.
Vasárnap a kisborosnyói református templomban tartott istentiszteleten vettek részt a vitézek. Igét hirdetett Székely Róbert Imre, aki maga is a Vitézi Rend tagja. A lelkész üdvözölte a jelen lévő vitézeket, majd mindenkit szólított: vegyenek részt a koszorúzáson. A Vitézi Rend zászlaja és tagsága mögött vonultak az emlékparkba, ahol tisztelegtek a hősök emléke előtt. Dr. Székely Zsolt a nap fontosságáról beszélt érdeklődésünkre. A hősök napi megemlékezés törvénybe foglalva 1917-ben került a hivatalos ünnepek közé. A második világháború után eltűnt a naptárból, majd a rendszerváltás után minden május utolsó vasárnapján emlékeznek a hősökre. Erdélyben a Vitézi Rend erdélyi törzse vállalta fel a nemes feladatot. Sepsiszentgyörgyön a Hősök temetőjében, a Vitézi Rend 90. évfordulója alkalmával állított emlékműnél tartották idáig a rendezvényt, idén rendkívüli módon Kisborosnyón rótták le kegyeletüket, vitéz Horthy Miklósra, mint ellentengernagyra, az otrantói ütközet hősére emlékezve. A hazának nem hősi halottakra, hanem túlélőkre van szüksége, így hősökre, túlélő hősökre emlékezünk. Horthy a monarchia egyetlen megnyert tengeri ütközetében maga is sebesülést szenvedett, de tovább vezette a hadihajókat, innen indult politikai karrierje is. Azért választották Kisborosnyót a megemlékezés helyszínéül, mert itt van a csodálatos emlékpark, mely rendtársuk, Damó Gyula nyugalmazott tanító nevéhez fűződik, és hogy tiszteletüket és kegyeletüket róják le előtte – magyarázta a megemlékezés hátterét dr. Székely Zsolt törzskapitány.
Bokor Gábor / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Megyék közti fejlesztési elképzelésekre van szükség
Az elmúlt héten Csíkszeredában a megyeháza gyűléstermében került sor a Kárpát-medencei Magyar Gazdák Egyeztető Fórumának (KEF) székelyföldi regionális ülésére. Az eseményen a gazdaszervezetek képviselői mellett önkormányzati, agráradminisztrációs hivatalosságok, politikusok, a magyarországi Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) megbízottjai vettek részt, jelen volt Lázár Zoltán, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának külgazdasági attaséja is. A háromszéki gazdatársadalmat az agrárigazgatóság, a Kovászna Megyei Juhtenyésztők Egyesülete és a Zágoni Gazdák Egyesületének küldöttei képviselték.
A jelenlévőket Márton István, Hargita megye tanácsa Vidékfejlesztési Egyesületének igazgatója köszöntötte, majd Borboly Csaba, a megyeháza vezetője vette át a szót. Kiemelte: az NAK-nak köszönhetően magasabb szintű párbeszéd alakulhatott ki a gazdák és az érdekelt intézmények között. Hargita megye tanácsa a kis- és közepes gazdaságok támogatására fektet hangsúlyt. Pénzt juttat eszközök vásárlására, de ha az egyes ágazatok képviselői összefognak, magyarországi támogatások lehívására is van kilátás – mondta. Fel kell készülni a 2018-tól esedékes támogatások fogadására, ehhez a székelyföldi megyék összefogására van szükség, közös fejlesztési programokat, megyék közötti áthidaló elképzeléseket kell kidolgozni – részletezte.
Koós Edit, az NAK megbízottja, aki megfigyelői státusban vett részt az ülésen, úgy értékelte, a fórum jó alkalmat teremt a regionális mezőgazdasági kérdések megvitatására. Van miről tárgyalni, minél több hasonló gyűlést kell szervezni – értékelte. Sebestyén Csaba Hargita megyei RMDSZ-es képviselő, a képviselőház mezőgazdasági bizottságának tagja kifejtette: meg kell próbálni olyan közös agrárpolitika megalkotását, amely hasznos lehet a kis- és közepes gazdák számára, mert a román kormány hangsúlyosan a nagy gazdaságokat támogatja. A KEF-nek a maga során tovább kellene lépnie, megoldásokat keresnie a közös gondok orvoslására.
Változások várhatóak a Közös Agrárpolitika terén, de a támogatások nem fognak teljesen leépülni (korábban Borboly Csaba azt mondta, fel kell készülni a támogatások felszámolására). Lehetetlen a támogatások teljes felszámolása, hiszen ezt követően az élelmiszerek megfizethetetlenek lennének. Pályázati pénzek 2020 után is lesznek, de ezek a vidék- és közösségfejlesztést fogják célozni, nem termelői támogatások formájában lesznek lehívhatóak – magyarázta. Lázár Zoltán kilátásba helyezte, hogy a székelyföldi gazdák számára utazási lehetőséget biztosítanának a szeptember 20-án Budapesten megnyíló Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállításra és Vásárra, valamint az azt megelőző szakmai napra. Ugyanakkor a hagyományos termékek készítőinek támogatást biztosítanak a vásáron való részvételre. Kiemelte: azon dolgoznak, hogy a Kárpát-medencei magyar gazdák számára elérhető legyen az NAK pártoló tagsági minősége. A tagsági kártya a gazdasági szempontból való összetartozás jelképe lesz – fogalmazott.
A gyűlésen bemutatkoztak, ismertették tevékenységüket a részt vevő gazdaszervezetek, majd sor került a KEF regionális bizottsága, a székelyföldi területi képviselők megválasztására. Egységes szavazattal egyéves mandátummal bízták meg Márton Istvánt, Csomós Attilát és Bokor Gábort. Ők képviselik a székelyföldi gazdatársadalmat a KEF plenáris ülésén, amelyre októberben kerül sor. Azt még nem szögezték le, hogy a Kárpát-medence melyik országában zajlik majd az ülés.
Csomós Attila, a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete Maros megyei szervezetének elnöke meghívására a KEF székelyföldi regionális ülésének következő helyszíne Mikháza a szeptember 2–3-án sorra kerülő gazdanapok alkalmával.
Bokor Gábor / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Még jól látszik a csillagösvény
Csaba királyfit ünnepelték Nyárádszeredában
Szombaton ötödszörre szerveztek emlékünnepséget a kisvárosban Csaba királyfi tiszteletére. A tartalmas program keretében aktuálpolitikai kérdések is felvetődtek, díjakat adtak át, koszorúztak, szórakoztak.
A Magyar Polgári Párt országos és helyi szervezetei, Nyárádszereda Székely Tanácsa, az Erdélyi Magyar Ifjak helyi szervezete és a Kerecsen egyesület szervezésében ötödször ünnepelték Csaba királyfit. Erre 2012 óta kerül sor, amióta a kisváros Kövér Lászlótól, a magyar országgyűlés elnökétől Csaba-szobrot kapott elismerésül, amiért határozottan fellépett az ortodox egyház erőszakos templomépítési szándéka ellen. Minden évben május utolsó hétvégéjén kerül sor az ünnepségre, tavaly a választási kampány miatt maradt el. 1944-ig május 30. Csaba királyfi hivatalos ünnepe volt, ezt próbálták feléleszteni a szeredai kezdeményezők azért, hogy erősítsék Maros megyében a székely nemzettudatot. Ebben segített a székely zászló és a Csaba-szobor is, és remélhetőleg „ragályos” lesz, mások is megszervezik – mondta el lapunknak Bíró József Attila, az MPP helyi elnöke. Az ünnepség a városi könyvtárban kezdődött délután, de előtte nem feledkeztek meg arról, hogy néhai Csíki Sándor sírját felkeressék, aki ezt az ünnepséget megálmodta, létrehozta. Siklódi Réka a székely himnusz kevésbé ismert sorait énekelte el, Nagy Hunor Gergő Csaba királyfi mondáját adta elő, majd két érdekes előadást is meghallgathatott a mintegy százfős közönség. Miholcsa József szobrászművész Csaba királyfi és a székelyek mitológiáját tizenhat éve faragta meg, s ennek kapcsán tartott a csodaszarvasig, csillagképekig, szkítákig, de az indiai művészetig is elnyúló tartalmas értekezést. Szerinte a székelyek mitológiája a csillagok tükörcserepeiből igenis összerakható, sőt hiszi azt is, hogy Csaba királyfi Szent László lényében, személyében is visszatért népéhez egykoron. Dr. Köllő Gábor nyárádremetei plébános a csillagképeken túli szimbólumrendszerekről is szót ejtett, amelyet csak mi ismerünk, a mi életünk kulcsrendszere van benne, míg a pentaton dallam struktúrája a csillagképekben is benne van – fejtegette, rámutatva, hogy történelmünket és oktatásunkat ma mások írják, ezért kiesett szívünkből az ősmagyar tudás, elfelejtjük énekeinket, táncainkat is. Az ünneplők megkoszorúzták Csaba királyfi főtéri szobrát, majd a középiskola udvarán Biró Zsolt parlamenti képviselő és Novák Zoltán szenátor megadták a kezdőrúgást a helyi RMDSZ és MPP szervezetek közötti focimeccsre, a szervezők pedig hatalmas adag babgulyásra is várták a tömeget, a gyerekeknek pedig foglalkozásokat szerveztek. „Lészen autonómia” Egy ilyen ünnep kapcsán elkerülhetetlen rávilágítani az aktuálpolitikai kérdésekre, így Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke arra mutatott rá, hogy minden állítás ellenére a székely autonómiamozgalom nem fulladt ki. Kipróbálták a tömegmozgalmat és a nemzetközi diplomáciához is fordultak, mert a törvényesség eszközeit kell felsorakoztatni az autonómia mellett. A székelység sem a lendületéből, sem a szabadságvágyából nem fogyott ki, mert az autonómia maga a szabadság intézménye. A székelység egész történelme a szabadságért folytatott harcról, a jogtiprásról és az az elleni fellépésekről szólt, a székely a „jog népévé” vált, és az autonómiát a jog eszközeivel fogja megszerezni – hangzott el. Biró Zsolt, az MPP elnöke ajándékokat adott át a helyieknek és a felvidéki Berzéte küldöttségének, majd rámutatott: Európában és Romániában kettős mércét használnak a kisebbségek és a különböző régiók identitását illetően. Ezt a helyzetet szeretnék most a parlamentben a helyi közigazgatási törvény módosítása révén feloldani, rendezni a szimbólumhasználat kérdését, de azt is megpróbálják később elérni, hogy Székelyföldnek is legyen hivatalos ünnepnapja, ahogyan más romániai térségeknek már van. Továbbviszik az éneklést Csaba királyfi ünnepén a kezdeményezők minden évben díjat nyújtanak át egy személynek vagy szervezetnek, intézménynek „szülő- földünkön való megmaradásunk érdekében végzett önzetlen munkásságáért és hagyományaink, valamint kultúránk ápolásáért”. Idén a szeredai Bocskai Dalkarnak ítélték oda a díjat, a sokévi munka tiszteletéül és köszönetéül. Az oklevél és emlékplakett mellé egy 1000 lejes vásárlási utalvány is járt, ezzel segítenének a kórust leendő új székházának berendezésében. Ferencz Csaba karnagy meglepődve vette át a díjat, amely erőt, lendületet adhat a „lányoknak”, hogy a következő évben nagyobb szabású ünnepséget szervezhessenek a női kar megalakulásának 30. és a szeredai karéneklés 150. évfordulójára. Az 1988-ban alakult női kar az 1929-ben létrejött Bocskai Dalkar „jogutódja”, az elmúlt húsz év alatt mintegy 50 településen 250 fellépést számlált itthon és külföldön, öt éve ezüst fokozattal minősített kórus, és nélküle elképzelhetetlen a kisváros és a Nyárádmente kultu- rális élete – hangzott el Kovács Júlia volt tanfelügyelő laudációjában.
Gligor Róbert László / Népújság (Marosvásárhely)

Egy nem mindennapi esemény előzetese
Az 1956-ban alakult Állami Székely Népi Együttes múlt évben ünnepsorozat keretében emlékezett meg hat évtizedes múltjáról, melyen felelevenítette az utánpótlásról való gondoskodást is. Nos, erről az utánpótlás generációról szeretnék írni néhány sort. Idén az egy évvel később alakult gyerekegyüttes készül a 60 éves évfordulóra, megköszönve Cseh Gábornak és néhány lelkes volt együttestagnak, akik felvállalták ezt a csöppet sem egyszerű szervező és tagságtoborozó munkát, hogy ennyi év távlatából össze- gyűjtsék a volt gyerekegyüttes tagjait. És az ügy sikeresnek mutatkozik, mert szeptember másodikára már lefoglalták a Kultúrpalota kis- és nagytermét, hogy méltón emlékezhessünk a nem min- dennapi eseményre. 60 év hosszú idő, az akkori gyereksereg tagjai is már a hetedik, egyesek a nyolcadik évtizedüket tapossák, de annál nagyobb lelkesedéssel fogadták, hogy a 10 évvel ezelőtti évfordulós találkozó után újra együtt lehet a több mint 100 tagú énekkar, a nagy lét- számú tánckar és az őket kiszolgáló, a művészeti középiskola tanulóiból verbuválódott zenekar. Sajnos nem lehet már köztünk a mindenki Dini bácsija, Székely Dénes táncmester, de nagyban bizakodunk, hogy a szintén mindenki Jóska bácsija, Birtalan József és felesége, Birtalan Judit, megtisztelnek jelenlétükkel. Igen, Dini bácsi a próbatermekben betanította a táncjátékokat, Jóska bácsi a táncok zenei anyagát, a kórusműveket, forradalmi dalokat, amik az akkori idők sikerszámai voltak, de a színpadon már Birtalan József vezénylete alatt szólalt meg a kórus és a zenekar, léptek szín- padra a népdalénekesek és a tánc-kar. Mindig bejött a megérdemelt vastaps, mert a nagyérdemű tudta értékelni a befektetett munkánkat. 1970 szeptemberében a gyerek- együttes részt vett Belgrádban az Európa öröme gyermekfesztiválon, ahol a legjobb minősítést szerezte, fura módon utána, felsőbb utasításra, a nagy együttestől a pionír- házhoz csatolták. Aki nem énekelt kórusban, nem játszott zenekarban, nem ropta a táncot egy együttes tagjaként, az nem mindig tudja fel- mérni, hogy mi az, ami nekünk pluszban megadatott a gyerekegyüttesben eltöltött évek alatt. A szinte katonai fegyelem, ami senkinek nem tűnt túlzásnak, mert a színpad azt megköveteli. Közösségformáló erejét azóta is magunkénak tudjuk, és az életben, munkahelyünkön kamatoztattuk az idők folyamán. Jó volna felmérni, hogy ki-ki hol folytatta, mert tudtom szerint sokan folytatták a művészi pályán, akár szimfonikus, akár népi zenekarokban, hivatásos kórusokban, zenetanárként vagy táncosként, táncoktatóként. De van orvos, ügyvéd, tévés, rádiós és kétkezi munkás, akik mind sok pluszt kaptunk, akik a hagyományos gyerek- játékok helyett próbatermekben tanultunk művészetet. A gyerek- együttes létezése alatt a több százra rúgó gyereksereg felnőtté vált, családot alapított és szétszéledt a szélrózsa minden irányába. Ez ünnepségre hazavárjuk volt pajtásainkat Amerikából, Izraelből, Magyarországról, Németországból, Ausztráliából és persze az itthon maradottakat is, a felsorolás itt sem teljes. Sajnos, sokan már nem személyesen tudnak velünk ünnepelni. Gondolok itt elsősorban azokra a volt kolozsvári tanárokra, akik a gyimesfelsőloki egy hónapos táborban segítették a Birtalan házaspár munkáját. Az ő nevük már csak az ünnepi évfordulóra bővített és javított kiadásban megjelenő Gyöngyvirágtól lombhullásig emlékkönyvben fog megjelenni az évtizedek alatt elhunyt volt gyerekegyüttes-tagok neveivel. Emléküket szívünkben őrizzük, és hiszem, hogy Ők mindnyájan, az örök hó- mezőkre távozottak, büszkén tekintenek ránk, hogy együtt lehetünk, s talán énekelve táncra is perdülnek az ég színpadán. Örvendetes az, hogy a Maros Művészegyüttesnél a táncosutánpótlás jó kezekben van, a rendszerváltás után teljes tánckar- csere történt, és mindez a Napsugár együttes munkájának köszönhető. De hiányolom egy olyan reprezentatív kórus jelenlétét, amilyen a Birtalan mester keze alatt szólalt meg, akiket a város iskoláiból válogattak. Tudtommal ma nincs egy olyan vásárhelyi gyerekkórus, amely a 60 évvel ezelőtti színvonalát számbelileg és minőségben elérné. Jó volna, ha a bukaresti Román Televízió erre az alkalomra válogatna a szalagtárából egy ilyen ünnepnapi alkalomra méltó műsort az évek folyamán rögzített felvételekből, esetleg átvehetné az Erdélyi Magyar Televízió, és előzetesként műsorra tűzné. Szép volt, fiúk, szép volt, lányok! Bízzunk a 60 éves találkozónk sikerében!
Szász Károly, az egykori gyerekegyüttes tagja / Népújság (Marosvásárhely)

Budapesti könyvadomány a Csikynek
Tegnap Aradon járt Budapest XII., azaz Hegyvidéki Kerületének a küldöttsége, amelynek tagjai a két önkormányzat közötti együttműködés jóvoltából egy kisbusszal több ezer használt, de jó állapotban lévő könyvet hoztak. A többségükben szépirodalmi és tudományos-ismeretterjesztő jellegű könyvet Gonda Attila kulturális irodavezető és Balázs Attila, az ottani Helytörténeti Múzeum igazgatója, Bognár Levente aradi alpolgármester közreműködésével átadták a Főgimnázium vezetőségének. A Csiky Gergely Főgimnázium által fel nem használt könyveket Arad megyei magyar tannyelvű iskolák könyvtáraihoz juttatják el – mondta el érdeklődésünkre Bognár Levente aradi alpolgármester. Nyugati Jelen (Arad)

Nem könnyű a búcsú, de szükséges rossz az ismeretlen feltárásához
Mindenféle „jóval” tarisznyálták fel a ballagó diákokat
Rengeteg jókívánsággal, biztató szóval és szívből jövő tanáccsal tarisznyálták fel az iskolától búcsúzó diákokat tanáraik a hétvégén zajló ballagások alkalmával. Öt kolozsvári magyar tannyelvű oktatási intézmény – a János Zsigmond Unitárius Kollégium, a Kolozsvári Református Kollégium, az Apáczai Csere János Elméleti Líceum, a Brassai Sámuel Elméleti Líceum, a Báthory István Elméleti Líceum –, valamint a Sigismund Toduţă Zenei Főgimnázium magyar tagozatának végzősei köszöntek el iskolájuktól, attól a a helytől, amely tizenkét éven keresztül második otthonuk volt, illetve tanáraiktól, akik sokszor a szülők helyetteseiként vigyáztak rájuk, nevelték és tanították őket. A búcsú az intézménytől, a pedagógusoktól és diáktársaktól sohasem könnyű, de szükséges rossz a következő életszakasz, a számukra még ismeretlen lehetőségek feltárásához. A felszólalók zöme azt kívánta, az úton, amelyen most a fiatalok elindulnak, találják meg életük célját.
Még egy bíztató ölelés
„Szépek vagytok, kicsit még meg szeretnénk ölelni titeket, bíztatásként, mielőtt elmennétek, mielőtt rohanássá válik a szemlélődés, mielőtt feladattá válnak az álmok”, nézett végig a szószékről a két végzős osztály fiataljain az áhítatot tartó Solymosi Zsolt vallástanár, a János Zsigmond Unitárius Kollégium aligazgatója a kollégisták ballagási ünnepségén, amelynek a hagyomány szerint a belvárosi unitárius templom adott otthont. Szülők és tanárok számára egyaránt ez az a perc, amikor elnézve felnőtté vált csillogó szemű gyerekeiket „minden megtérül” – mondta az immár a sokadik végzős nemzedéket útjára bocsátó nevelő.
Ünnepi beszédet mondott Popa Márta, a kollégium igazgatója, aki arról szólt, milyen csodálatos átalakuláson ment át a felnőtté vált gyermek az iskola tizenkét évében. A „pillangóvá válás” mögött azonban nehéz küzdelem áll – ez a természet rendje. De ezeket az átalakulásokat, újjászületéseket élvezni kell, ezt kívánja a végzősöknek is. Az igazgató zárásul Kassákot idézte: „Aki elment, az elment, de aki egyszer nálunk volt, az többé sohasem mehet el tőlünk egészen.”
Bálint Benczédi Ferencz unitárius püspök útravalóul elmondta: a fiataloknak nem csak tudásra, hanem erős hitre is szüksége van, ebben az iskolában pedig mindkettőre felkészülhettek. „Az alkotás Istentől kapott feladat, ez ad értelmet az életnek, gyarapítani kell ezt a szép világot. De nem csak acélból és betonból, hanem szeretetből is. Építsétek Isten házát, hogy otthon érezhessük magunkat ebben a világban!”, fogalmazott a magyar unitárius egyház vezetője.
A búcsúztatás az elsősök „bölcs és hasznos” tanácsaival folytatódott, amelyeket Székely Benczédi Gellért és Oszoczky Júlia tolmácsolt. A tizenegyedikesek részéről Finta Klára mondott beszédet, a ballagók gondolatait az évfolyamelső kollégista diák, Gáncsa Noémi-Brigitta fogalmazta meg.
A Péterffy Gyula énekkar (karnagy: Ercsey Ravasz Ferenc) ajándékdalának sikeréhez nélkülözhetetlen volt Garfield Adrienne (zongora), Nagy-Betegh Kamilla (szintetizátor), Lázár Izabella Laura (gitár), Fekete Tekla és Szász-Zsiga Nikolett (hegedű) közreműködése.
Az ünnepség a tanulmányi, illetve a különdíjak kiosztásával ért véget. A 12. humán (osztálynevelő Balon Ruff Andrea) legjobbjai: Tasnádi Beáta (9,78), Both Eszter Orsolya (9,73), Osváth Réka (9,45). A 12. reál (osztálynevelő: Szekernyés Réka) első három díjazottja: Gráncsa Noémi-Brigitta (9,81) Miklós Eszter-Beáta (9,65), Fodor Árpád (9,60). A Szabadság napilap díját Both Eszter Orsolya 12. H osztályos tanuló kapta a Cipó diáklap szerkesztésében kifejtett tevékenysége jutalmául.
Idén először adták át az Almási Ildikó-díjat, amelyet a nemrég elhunyt tanárnő családja alapított, és amelyet a biológia területén jeleskedő diák vehetett át. Almási Ildikó biológia-tanárnő a János Zsigmond Unitárius Kollégiumban fejezte be tanári pályafutását több mint 40 évnyi kiváló pedagógusi munka után. Szakértelme, igényessége, mély embersége, amellyel a diákok számára példát tudott mutatni, örök emlék marad – hangzott el.
Székely Kriszta
„Indulnotok kell vágyott, dédelgetett célok felé”
Megvan az ideje minden dolognak az ég alatt – ezzel az igével bocsátotta útjára a Kolozsvári Református Kollégium végzős diákjait Kiss Cserey Zoltán iskolalelkész, miután kezükbe helyezte a Bibliát, hogy azt a ballagási ünnepségen tovább adhassák az utánuk következőknek. A búcsú az iskolától, pedagógusoktól, diáktársaktól sosem könnyű, de szükséges rossz a következő életszakasz, a számukra még ismeretlen lehetőségeinek feltárásához – erre világítottak rá a Farkas utcai templomban elhangzott ünnepi beszédek is.
„A kollégiumban megélt sok szép emlék összeköt benneteket, és arra sarkall, hogy néha találkozzatok, és ezek a találkozások ünnepnapok lesznek” – fogalmazott búcsúztatójában Székely Árpád iskolaigazgató. Hozzátette: ha Jézus nyomában haladtok, biztos nem veszítitek el önmagatokat. Gáll Sándor a szülőbizottság elnöke, az Erdélyi Református Egyházkerület tanügyi tanácsosa beszédében a jövő kapcsán felmerülő kérdéseket vázolta fel. „Jézus előkészített egy helyet számotokra, fogadjátok ezt szívetekbe” – látta el tanácsokkal a ballagókat.
Oláh Emese alpolgármester ünnepi beszédében hangsúlyozta: tudni kell az új irány felé nyitni, és meglátni a feltáruló lehetőségeket. „Az utaknak értelmük van, de ezt csak a cél előtti pillanatban értjük meg. Kívánom, hogy megtaláljátok a célotokat az élet útvesztőiben” – bíztatta a ballagókat. Batiz Elly tanfelügyelő az értékmegőrzés és az őszinte barátságok fontosságára hívta fel a búcsúzó diákok figyelmét. Tóth Szilárd történész, öregdiák pedig arról beszélt, amit a kollégium jelent számára. „A református kollégium gondoskodik a szórványmagyarság oktatásáról, megmentéséről” – mutatott rá.
Dezső Anna első osztályos diák versben búcsúztatta a végzősöket, majd Budai Sámuel tizenegyedikes tanuló szólt a stafétát átvevők nevében. „Indulnotok kell vágyott, dédelgetett célok felé. Itt kell hagynotok a biztonságot nyújtó hajlékot. A batyuban elrejtettük a csodakulcsot álmaitok kapujához” – fogalmazott.
Ezt követően a búcsúzó diákok rábízták a Bibliát a következő nemzedék tagjaira. Fekete Hanga a 37 ballagó szegény legény és leány történetét mesélte el, akik a fele királyság megszerzése érdekében jelentkeztek képzésre egy varázslatos kastélyba. Az oktatás során rádöbbenhettek, nemcsak a jó tündér segíthet rajtuk, hanem tanáraiktól és társaiktól kevésbé mágikus, de hatásos segítséget kaphatnak, és bár varázsolni nem tanultak meg, rájöttek arra, hogy egy kórusmű tisztán eléneklése is felér egy csodával.
A végzősök emléklapjainak átadása és a kórus bizonyságtétele zárta a ballagási ünnepséget.
Dézsi Ildikó
Apáczai-ballagás Müsszenccsel és kenuval
Sírva nevetéssel búcsúztak többen is az Apáczai-líceum maturandusai közül szombaton reggel a Kétágú templomban tartott ünnepségen. Ehhez minden fűszer adott volt.
Az ünnepséget az iskola vegyeskara nyitotta meg (karvezető: Szabadi Ildikó zenetanár), majd Papp Hunor iskolalelkész a bátorságról, egymás bátorításáról beszélt Józsué könyve 1:9 alapján.
A 11. osztályosok nevében Becsky Tamás Nemes Nagy Ágnes Iskola című versével búcsúzott a ballagóktól, Nagy Gellért az Ismerős Arcok Nélküled című dalával fakasztotta könnyekre még azt a törékeny fekete maturanduslányt is, akinek alkarján tetoválásszerű rajz díszelgett, majd Mátyás Orsolya olvasta fel gondolatait, amelyek legalább annyira szolgálnak felkészítésül saját jövő évi ballagásukra, például annak fontosságáról is beszélt, hogy a fiatal a mások véleményét útmutatónak élje meg, ne utasításnak.
Mindig tetőznek az érzelmek, amikor a legkisebbek búcsúznak a maguk mosolygós őszinteségével, s bár nem tudhatom, mennyire gyötörte őket a lámpaláz, amikor a székre álltak a mikrofonhoz a többszázas tömeg elé, de még csak egy szó erejéig sem sültek bele a mondandójukba, pedig a tancijuk igazán nem súgott, hiszen a néhány méterrel hátrébb, kezükben a nagyoknak szánt virágokkal sorakozó kéttucatnyi lélekszámú teljes előkészítő osztályt igazgatta. Fehér Mátyás az Úgy elmegyek című népdallal vívott ki erőteljes padkopogtatást (mert templomban tetszésnyilvánításként sem tapsolunk), majd László Helén, Soós Ádám és Szabó Ilona felváltva meséltek Szöszmögi Müsszencs Sündörgő (Berszán István: A válogatott útibatyu) útrakeléséről, arról, hogyan felejtődik otthon, majd hullik ki a batyuból sorra a bánat, a büszkeség, a butaság, a tekintély.
Ömböli Irma, Kolozs megye magyar nyelvű oktatásáért felelős szaktanfelügyelő Márait idézte az utakról, amelyek értelmét csak a célban értjük meg, és a diákok figyelmébe ajánlotta: csak most kezdődik számukra az igazi tanulás, az elbukások és felemelkedések, az örökös pótvizsgázások, de ez izgalmas és jó, csak vigyázni kell, hogy a hosszú úton az átszállásoknál ne vesszenek el az igazi értékek.
Csoma Botond, az RMDSZ Kolozs megyei parlamenti képviselője Esterházyhoz és Senecához fordulva az alkukról és az időről beszélt. Alkukról, amelyeket az embernek főleg önmagával kell kötnie és az idővel, az egyezségekről, amelyekre az embertársaival kell jutnia úgy, hogy közben megvédhesse magát önmaga számára.
A ballagók nevében Salamon Orsolya búcsúzott, aki első osztályosként 11 évvel ezelőtt az akkori ballagókat búcsúztatta, így emlékezett az iskolában töltött 12 esztendőre, de a zamatos csínyekről sem feledkezett meg, így például arról az emlékezetes pizzásról, amellyel a 12. B osztály megúszta a kémia felmérőt, egyben megünnepelték oszijuk születésnapját, ami igazán nem kis teljesítmény, hiszen osztálynevelőjük az egyenességéről, de szigoráról is ismert Farkas Melinda kémiatanár volt. A közgazdasági osztályos Tulogdi-Szűcs Orsolya Réka allegóriát olvasott fel a Szamoson szervezett kenuversenyről, amelyet rendre az 1 kormányossal és 14 evezőssel küzdő lánycsapat nyer a 14 kormányossal és egyetlen evezőssel futó fiúcsapat ellenében, az alulmaradás okait firtató aforizmaszerű történetvezetéssel megfogalmazva a közgazdaságtan egyik alaptételét. Késmárki Krisztina Kovács András Ferenc Erdélyi iskola falára című versével búcsúztatta osztályát.
A díjazás és zászlóátadás előtt Vörös Alpár iskolaigazgató a 11 évvel ezelőtti ballagást idézte fel, arra biztatva a végzősöket, térjenek majd be az iskolába és számoljanak be az életükről, „mindegy mit valósítottál meg, az egyedi és értékes, mi a te történetedre vagyunk kíváncsiak”.
A legjobb tanulmányi díjak: Aranyoklevél: Fábián Gyula (9,67); Ezüstoklevél: Adorjáni Csenge (9,64); Bronzoklevél: Salamon Orsolya (9,59). Az osztályelsők Bergner István által alapított díjban is részesülnek.
A Szabadság napilap díját Lovász Szilárd 12. A, a Világnégyzet főszerkesztője, tehetséges fiatal költő kapta.
Kerekes Edit
Brassais ballagás a szimbólumok jegyében
A ballagók iskolájuktól, a Brassai Sámuel Elméleti Líceumtól indulva, énekelve érkeztek az ünnepély lassan már hagyományos helyszínére, a Diákművelődési Házba. A jelképes 12 harangütés és a ceremóniamester, Szép Mónika vallástanár szavai által kísérve jutottak a 461. évfolyam végzősei a színpadra Iszlai Enikő (12. A, intenzív angol osztály) és Vajnár János Zsolt (12. B, turizmus szaklíceumi osztály) osztályfőnök vezetésével. Az iskola kulcsát Szallós Kis Csaba 12. A osztályos diák, a zászlót pedig Fogarasi Zsigmond Levente (12. A), továbbá a bojttartó Veres Brigitta (12. A) és Balog Mónika (12. B) hozta.
Kósa Mária igazgató ünnepi beszédében a kulcs és kapu szimbólumáról szólt. „Mindegyiketek életének a maga kulcsával érkezett ide, mely egy időben nyitó- és záróeszköz, és megnyit előttetek bizonyos tereket, másokat bezár, mely lehetőség valamilyen cél elérésére, valamilyen tudás megszerzésére… Ma mindannyian megnyitottatok egy kaput. Az a kapu mindig nyitva marad, családotok, iskolátok mindig visszavár. Szilágyi Domokos A kapu versét idézve: a határ itt hasad meg, hogy kilássunk, hogy tovább tudjuk magunkat magunknál – a határ itt szelídül határtalan reménnyé – a Kapuban… kívánok reményteljes indulást és boldog megérkezést” – mondta búcsúzóul.
Ünnepi beszédet mondott még az RMDSZ képviseletében Oláh Emese, Kolozsvár alpolgármestere és Batíz Elly tanfelügyelő, előbbi Márai Sándort idézte: „az utaknak értelmük van, de ezt csak az utolsó pillanatban értjük meg, közvetlenül a cél előtt”, utóbbi Hérakleitosz örök érvényű mondásával engedte útjára a ballagókat: „Mindennap megszűnik valami, amiért az ember szomorkodik. De mindennap születik valami, amiért érdemes élni.”
A végzősök nevében a későbbi jutalomkiosztás során is számos díjat, köztük a Szabadságét is kiérdemlő Szallós Kis Csaba megható búcsúbeszédében kicsengető kártyájuk mottójából indult ki: „Minél teljesebben felfogtuk a felfoghatót, annál tisztábban ragyog fel előttünk a felfoghatatlan” (Ljudmila Ulickaja). Két költemény következett a ballagó diákok előadásában, Ecsedy-Baumann Zita Ady Endre: Intés az őrzőkhöz, Veres Brigitta pedig ugyancsak a nagy magyar költő Üzenet egykori iskolámba versét szavalta el.
A ballagókat Fosztó Beatrix (11. A) búcsúztatta keretesen Madách Imre szavaival, közben pedig kitért arra, hogy idén 44-en végeztek, s mint a magyar ABC betűinek száma: „akkor vagytok teljesek, ha együtt vagytok”. A tizenegyedikesektől is két vers hangzott el, Szabó Norbert (11. A) Weöres Sándor Tíz lépcső művét szavalta el, míg Márton Kamilla (11. B) brassais hagyományként Egyed Emese Jelentés helyett költeményét tolmácsolta. Utóbbi vers részlete már évek óta háttérfeliratként is szolgál a brassais ünnepélyeken: „Együtt vagyunk, csak azért is, reménnyel, / közös sors, erős akarat vezérel, / hogy mint most, bátran jelenthessük egykor: őrizzük egymást, Brassai professzor.”
Dezméri Máté előkészítő osztályos diák is remek szavalattal járult hozzá az ünnepélyhez, K. László Szilvia Tarisznyába való verse igaz útravalóul szolgál a ballagóknak.
A ceremónia menete hagyományosan folytatódott a szimbólumok átadásával: Pope Ernő Endre (11. A), Csete Júlia (11. A) és Kispál Tímea (11. B) vette át a zászlót, Dóka Tímea előkészítős diák kapta meg rövid időre az iskola kulcsát (s át is adta az iskola igazgatónőjének), utána pedig a jelképes kilépés a nagybetűs életbe: a tizenkettedikesek három lépést előre, a tizenegyedikesek pedig a ballagó diákok helyébe.
A jutalomkiosztás után következhetett az ünneplés, előtte pedig Szép Mónika ír-kelta idézettel bocsátotta útjára a végzősöket: „Legyen előtted mindig út! Fújjon mindig hátad mögött a szél. S míg újra találkozunk, hordozzon tenyerén az Isten.”
A legjobb tanulmányi díjak: 12. A: 1. Veres Brigitta 9,60; 2. Szallós Kis Csaba 9,57; 3. Ecsedy-Baumann Zita 9,52; 12. B: 1. Balog Mónika 9,77; 2. Görög Dorottya 9,35; 3. Nagy Orsolya Noémi 9,12.
Póka János András
A jövő rajtatok keresztül lép be a világba
A Báthory István Elméleti Líceumban a ballagási ünnepség a hagyományokhoz híven az alapító fejedelem „üzenetével” kezdődött, majd a jelenlévőkre Kovács Sándor főesperes adta áldását. A főtisztelendő a most zajló Szent László-év mottóját idézte, „élj bölcsen, bátran, mértékletesen és igazságosan”, majd ezen erények közül a bátorságot emelte ki követendő példaként a ballagóknak, olyan bibliai idézetekkel, amelyek azt közvetítik: állandóan velünk van az Úr keze, sőt az ő karja erősít minket – nincs tehát miért félni, ablakból szemlélni az életet. „Ne álljatok a sor végére, legyetek a történelem főszereplői, építsetek egy jobb világot” – idézte Ferenc pápának az Ifjúsági Világtalálkozón elhangzott szavait a folytatásban, majd a ballagók figyelmét arra hívta fel. „Ti vagytok azok, akiknek jövőjük van. A jövő rajtatok keresztül lép be a világba. (…) Krisztus atlétái vagytok, egy szebb egyház és egy jobb világ építői.”
Timár Ágnes igazgató előbb amiatti örömét fejezte ki, hogy most végez az iskola első kiadványszerkesztői szakosztálya. „Jó döntés volt egy ilyen lehetőséget is kínálni gyerekeinknek az elméleti oktatás mellett”– mondta a négy évvel ezelőtt indított „kísérlet” kapcsán, hozzátéve, hogy az induló 29 diákból 20-an készülnek a héten esedékes szakvizsgára, és nagyrészük tovább szeretne tanulni, akárcsak a matematika-informatika és a természettudományi osztályok diákjai. Útravalóul valamennyi végzős diák figyelmét felhívta arra, hogy „felnőtt nem akkor leszel, ha kardot húzol és vakmerően harcolsz a vélt igazadért, sem akkor, ha nem félsz mások arcába vágni a legpimaszabb igazságaidat is. (…) Felnőtt akkor leszel, ha a hibákat önmagadban keresed. ha sorsodért nem a körülményeket okolod, hanem önmagadat, és persze akkor is felnőtt leszel, ha megérted a szabályok fontosságát. A lázadó kamaszkor végét éppen ez a fordulat jelzi”, mondta, majd Márait idézte: „a felnőtt ember élete úgy áll össze szabályokból és életmódokból, mint egy épület szilárdan összerótt téglákból.” Végül azt kívánta diákjainak, hogy a soron következő megmérettetésekhez, így az érettségihez és a pályaválasztáshoz „legyen elegendő bölcsesség és tudás bennetek, és legyen mindig kellő lélekerő és alázat a helyes döntésekhez és a felelősség vállalásához.”
A folytatásban az elsős Tamás Orsolya köszönt el a ballagóktól László Szilvia Tarisznyába való versével, majd ez utóbbiak részéről a színtízessel végző Bikfalvi Márton búcsúzott tanáraitól, iskolatársaitól. A 11. osztályosok Szőke Balázs által kívántak jó utat a végzősöknek, majd sor került a hagyományos, szimbolikus kulcsátadásra.
A tanfelügyelőség nevében Ömböli Irma magyar nyelvű oktatásáért felelős szaktanfelügyelő szólalt fel, ugyancsak Márai Sándort idézve, de ezúttal az utak értelméről, amelyeket csak az utolsó pillanatban értünk meg. Arra intette a ballagókat, hogy életük útjának ezen csomópontján ügyeljenek arra, nehogy az átszállásnál elvesszen az értékes rakomány, amit 12 év alatt a patinás iskola falai között gyűjtöttek.
Hegedüs Csilla, az RMDSZ kultúráért felelős ügyvezető alelnöke az iskola véndiákjaként szólt a három osztály végzőseihez, kiemelve, „olyan közösség vagyunk mi, volt báthorysok, ami szerte a világon külön kaszt” olyan emberekkel, akik mindig ráismernek egymásra, akik között mindig van egy plusz bizalom, bátorítás, akik mindig támogatják egymást. Arra bíztatta a most végzőket, járjanak világot, tanuljanak meg mindent, amit lehet, majd önző szülőként arra kérte őket, hogy utána térjenek haza, és a megszerzett tudást itt kamatoztassák, a közösség javára.
A ballagási ceremónia újabb hagyományos mozzanataként a végzősök közül Tarisznyás Tamás szavalhatta el Kányádi Sándornak az iskola 400. évfordulójára írt, Az öreg iskola ünnepére című versét, majd miután a maturandusok átnyújtották a köszönet virágait, elkezdődött a díjak kiosztása. Az ünnepséget a végzősök kórusa zárta Potyó István karnagy vezényletével.
Balázs Bence
A zene nyelvén értők is elbúcsúztak
„Mi lesz velem, ha egyszer felnövök?” – idézte Keszthelyi Zoltán versét a kolozsvári Sigismund Toduţă Zenei Főgimnázium ballagóit köszöntő Kállay Tünde. Az intézmény aligazgatója a kicsengetési kártyák készítését, a szerenádozást, a ballagást, az érettségit, a most lezáruló közelmúlt és az ugyanabban a pillanatban kezdődő jövő közötti átmenti időszaknak nevezte. „Keszthelyi Zoltán kérdése immár nem a távoli jövőnek szól, mert az egyszer most van” – fogalmazott Kállay Tünde, hozzátéve: „Ez a múlt ma lezárul, nem lesz több becsengetés, házifeladat-másolás, unalmas kóruspróba, perecért rohanás, dolgozatírás, koncert vagy hangszervizsga előtti izgulás.” Mintegy útravalóként az oktató hozzátette: „Jövőbeli álmaitok, vágyaitok különbözőek, de végeredményben ugyanarra a célra törnek: boldogok szeretnétek lenni. Az iskolában töltött évek során kincseket gyűjtöttetek mindezek eléréséhez. Kívánom, úgy legyetek boldog felnőttek, hogy ezeket a kincseket soha ne veszítsétek el!”
A ballagók nevében Mikola Brigitta 12. B osztályos diák szólt. „Amikor hat-hét évesen elkezdtük az iskolát, nem is tudtunk mást elképzelni, csak azt, hogy a tanító néni vigyáz ránk, szeretnek minket, és minden értünk van. Az 5. osztálytól a pótanyuka helyett tanárok jöttek, egymásnak ellentmondó elvárás-rendszerekkel, 9. osztálytól pedig már nekünk is erősebbek lettek az elvárásaink, miközben helytálltunk a zenében. Köszönjük azt a csodát, hogy játszadozó gyermekekként jöttünk ide, és most a zene nyelvén értő emberekként távozunk innen.”
Orbán Csala (11. B) felidézte a gimis évek néhány felejthetetlen emlékét, majd azt kívánta búcsúzó társaiknak, hogy „legyetek bátrak, és a megszerzett tudás mellett vigyétek magatokkal a Reményt, hogy csalódásaitok, nehézségeitek is a javatokra váljanak”.
A Sigismund Toduţă Zenei Főgimnázium a legjobb eredményt elért végzőseit díjazta, közülük is kiemelkedtek Mikola Brigitta 9,94-es, Tompa Ábel 9,70-es, valamint Maksay Csaba 9,65-ös általánossal. Szabadság (Kolozsvár)