Január 24-én megjelent a Nyugati Jelen 4000. lapszáma. A napilap eleinte csak Arad megyébe, majd jó pár esztendeje fokozatosan Temes, Hunyad, Krassó-Szörény és Fehér megyébe is eljut. A Nyugati Jelen az egyetlen napilap Romániában, amely egy kimondottan szórványvidéken a magyarság szolgálatát vállalta fel. Az újság az utóbbi években aligha jelenhetett volna meg tisztességes külsővel és megnövekedett oldalszámmal, ha nincs olyan önzetlen mecénása, mint Böszörményi Zoltán. Munkájukat abban a reményben folytatják, hogy szolgálni tudják a számbelileg megfogyatkozott és olykor hitében is megcsappanni látszó magyarságot. /Jámbor Gyula: 4000. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 24./

Szovátára érkezett a magyar labdarúgás legpatinásabb együtteseinek egyike, a Ferencváros kerete. A bajnoki címet őrző együttes két okból választotta a sóvidéki fürdővárost téli alapozásának színhelyéül. Egyrészt úgy ítélték meg, hogy az osztrák Alpoknál sokkal olcsóbb helyszínen a lehető legnyugodtabb körülmények között készülhet a csapat, de Szováta kiválasztásában döntő jelentőségűnek tűnik, hogy László Csaba vezetőedző, aki Székelyudvarhelyen született és nőtt fel. A Ferencváros egy hétig tartózkodik a fürdővárosban, előreláthatólag bemutató jellegű teremmérkőzést is játszanak Székelyudvarhelyen. A Fradi utoljára 1981-ben fordult meg Erdélyben, barátságos mérkőzéseken. /Szovátán alapoz a Ferencváros. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 24./

Kiderült, hogy lehallgatták a Mediafax hírügynökség telefonjait. A Közigazgatási és Belügyminisztérium Belföldi Hírszerző és Védelmi Főosztálya „érdeklődött” a szerkesztőségi munka iránt. A Ziua című napilap szerint Virgil Ardelean, a belföldi hírszerző főosztály vezetője Ioan Amarie, az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (OKÜ) főügyészének engedélyét kérte a Mediafax és az A. M.Press telefonjainak lehallgatására arra hivatkozva, hogy bizonyos rendőrök titkos információkat adtak ki a médiának. Ardelean szerint beosztottjai megállapították, hogy Constantin Duvac főfelügyelő „személyes haszonszerzés céljából folyamatban levő vizsgálatok adatainak illetéktelen személyekhez juttatása érdekében eddig azonosítatlan személyeket használ fel, akik kártyás, nyilvános telefonokról a kért adatokat médiaintézményeknek továbbítják”. A Mediafax kijelentette: soha nem vásárolt információkat rendőrtisztektől, ez a módszer idegen a hírügynökség újságírói gyakorlataitól. A Medifax kérte, hogy indokolják meg a két telefonvonal lehallgatásával kapcsolatos kérelmet. Radu Stroe (NLP), a szenátus honvédelmi bizottságának vezetője hangsúlyozta: Virgil Ardeleant, a főosztály vezetőjét meneszteni kell, ha bebizonyosodik, hogy törvénysértést követett el. Az ügyészség leszögezte: soha nem rendelték el újságírók vagy médiaintézmények telefonbeszélgetéseinek lehallgatását. /Lehallgatták a Mediafax telefonjait. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 25./

Balga ötleteknek nevezte állásfoglalásában a Magyar Helsinki Bizottság a Gyurcsány-kormány nemzetpolitikai javaslatait, mert ezekben tartalmatlan vagy megvalósíthatatlan ígéretekről van szó. Nemzeti vízum? Ma is létezik, s természetesen nem etnikai alapon osztogatják. Csak határon túliaknak szóló, a magyartól eltérő útlevél, amely az Európai Unió egész területére érvényes? A dolgok jelen állása szerint kivitelezhetetlen. Gyurcsány állásfoglalásával szemben a Helsinki Bizottság javasolta: “Minden áttelepülő magyarnak alanyi jogon biztosítani kellene a honosítás lehetőségét. Így járt el a Német Szövetségi Köztársaság a német határoktól keletre élő németekkel. Így jár el Izrael állam azokkal a zsidó emberekkel, akik az ott maradás szándékával lépnek az ország földjére. Ennek az elvnek a kimondásához politikai elszántságra volna szükség a kormány, erkölcsi támogatásra a magyar társadalom részéről.” Gyurcsány Ferenc nyíltan harcot hirdet a határon túli magyar vezetők ellen, közben pedig próbál valamiféle sajátos megoldáscsomagot felmutatni a “haladó hazafiság” jegyében. Gyurcsány nem támogat semmi olyat, ami nem tetszik a szomszédos országoknak, és amit a határon túli magyarok egységesen kérnek. /Pataky István (Magyar Nemzet): Nemzeti lufieregetés. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jan. 25./

A diktatúra idején, amikor először mehettek Magyarországra, a határon átkelve megcsókolták a „drága magyar földet”! A Nemzeti Múzeumban sírtak, amikor a minden magyart összetartó Szent Koronát körbejárták. Könnyeiket törölgették az Országházban is. Hol van már mindez, kérdezte Sike Lajos újságíró. Ki hatódik ma meg, ha átmegy a határon, s hol vannak az említett gesztusok? Az anyaország ma már közel van ahhoz, hogy inkább taszít, mint vonz bennünket. Félnek, hogy túl sokan költöznek át az erdélyiek. Sokak szerint a kettős állampolgárságról tartott népszavazás kudarca ráébreszt arra, hogy Budapest nem tud „megváltani bennünket, ezért mi kell megváltsuk saját magunkat” – írta. /Sike Lajos: Dacból is. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 25./

Lemondott a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) a január 30-ra tervezett gyergyószéki referendum szervezéséről. A szervezet állandó bizottsága a hét végén Gyergyócsomafalván ülésezett, és eldöntötte, hogy új stratégiát kezdeményez célja, a Székelyföld autonómiája elérésére. A kezdeményezők a demokrácia minden lehetséges eszközét igénybe veszik. A szóba jöhető lehetséges eszközök a „csendes felvonulások, állampolgári felvonulások, tüntetések” a kezdeményezők szerint, céljuk pedig az, hogy „a tömeg jelenlétével hívja fel a figyelmet arra, hogy Székelyföld őshonos közössége területi önkormányzásra tart igényt”. A további teendőkről az SZNT soros ülése dönt. Az ülést január 29-én tartják Gyergyószentmiklóson. Az a tény, hogy az SZNT ugyanarra az időpontra szervezte ülését, mint az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT), arra vall, hogy nem felhőtlen a viszony a Székelyföld autonómiájáért, illetve az erdélyi magyarság háromszintű autonómiájáért küzdő szervezet között. Az EMNT hetekkel ezelőtt meghirdette marosvásárhelyi tanácskozását az említett időpontra, meghirdetett napirendjén szerepel az SZNT elnöke, dr. Csapó József beszéde is. /Sarány István: Stratégiaváltás. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 25./

Tamás Gáspár Miklós felszólította Magyarország volt miniszterelnökét, Orbán Viktort: “Szükségünk van rád, öregem, szedd össze magad!” Erre reagált K. Jakab Antal: „Ne pimaszkodj, Gazsika! Egyelőre a magyar hírközlési eszközöknek, a magyar tudományos és kulturális fórumoknak, a magyar szellemi és gazdasági élet kulcspozícióinak, a magyar vagyonnak csak oroszlánrésze, nem telje van a kezetekben”. „Majd, ha már mindenestül bekebeleztétek az országot, de a magyar nemzet elgyávításához, önérzetének, önbecsülésének megtiprásához nem járulsz magad is hozzá gyalázkodó megnyilatkozásaiddal (hogy pl. a magyar született fasiszta), és az elgyávított, önérzetében, önbecsülésében megtiport nemzet méltatlan viselkedésében (lásd népszavazás) nem keresed tulajdon tételeid igazolását; majd, ha úgy múlik el nemzeti ünnep, hogy egyetlen hírcsatornán sem pocskondiázod mint szánalmast, borzalmast, szégyellnivalót a magyarok történetét; majd, ha ellenzéki pártvezér leszel az országgyűlésben, és minden alkalmat elszalasztasz a kormánypárt országbitorlásának megbélyegzésére; majd, ha újkommunista-újliberális igehirdetéseddel elhódítod Gurcsánytól a tömegeket, és százezer cifraszűrös, árvalányhajas és imasipkás lumpenproletár sorakozik föl mögéd Budapest utcáin, de te visszavezeted őket az alkotmány sáncai közé, s hiába követeli a sokaság harsogva, őrjöngő önkívületben, hogy legalább államelnöki beköszöntő beszéded tartsd meg, te megtartóztatod magad a hatalom megragadásától, és az újkommunista kiáltvány elszavalása helyett szótlanul legyintesz csupán – akkor… Akkor én összeroppanok összegyűjtött sokértelmű, mélységes hallgatásaid súlya alatt, és nem vetemedem többé pimaszkodásra veled szemben.” /K. Jakab Antal: Ne pimaszkodj, Gazsika! = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jan. 25./

„Minden találkozón nagyra értékelték az RMDSZ részvételét a kormánykoalícióban, a tárgyalópartnerek örömmel nyugtázták, hogy az országon belül jól alakul a román–magyar együttműködés” – állapította meg Markó Béla miniszterelnök-helyettes Brüsszelben. Markó külön találkozott az Európai Néppárt (PPE) frakciójának – fideszes és MDF-es –, valamint a szocialista frakció – MSZP-s – magyar tagjaival. Mindkét esetben a további együttműködésről beszéltek. /Markó Béla találkozott a magyar EP-frakciókkal. = Krónika (Kolozsvár), jan. 26./

A héten tartja Strasbourgban az Európa Tanács parlamenti közgyűlése januári ülésszakát. Frunda György RMDSZ-szenátort, Románia ET- küldöttségének tagját január 24-én a monitoring bizottság elnökévé választották. Január 25-én tárgyaltak a koszovói helyzetről, ahol a szerbek kisebbségben élnek. Frunda György elmondta, hogy találkozott a koszovói szerb küldöttség elnökével, Zoran Samival, akivel feltérképezték a szerbiai helyzetet. Frunda György szerint a legjobb példa a szerb példa, hogy ők hogyan védik meg Szerbiában és Montenegróban a kisebbségeket. A vajdasági magyarok elleni, illetve a román-szerb határon élő románokat ért fenyegetésekről Sami elismerte, hogy ott problémák vannak, és ezeket orvosolni kell. Frunda György elmondta: „Bekerültem az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének állandó bizottságába, ahol a politikai döntések születnek. Azt hiszem, ebből a pozícióból nagyon sokat lehet tenni a kisebbségi jogok védelmében, annál inkább, hogy párhuzamosan a jogi bizottságnak is tagja vagyok, ahol rövidesen bemutatom a nemzetről szóló jelentésemet”. /Mózes Edith: „Sokat tehetek a kisebbségi jogok védelmében”. Frunda György az Európa Tanács monitoring bizottságának elnöke. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 26./

Összesen száz romániai történelemtanárnak tartott felkészítőt Izraelben a jeruzsálemi Holokauszt Múzeum a holokauszt iskolai oktatása mikéntjéről, emellett Romániában négyszáz pedagógus vett részt e témában rendezett képzésen. Az oktatási tárca tájékoztatása szerint a zsidók elleni náci hadjáratról külön fejezet kerül a hazai tankönyvekbe a Nemzetközi Holokausztbizottság javaslatára. Az oktatási program célja felvilágosítani a hazai diákságot a romániai holokauszt tragédiájáról. /Röviden rovat. = Krónika (Kolozsvár), jan. 26./

Tízéves a háromszéki Volt Hadifoglyok Szövetsége, jelezte a szövetség nevében dr. Fábián Lajos és Gocz József. A szövetség megalakulását annak idején az tette időszerűvé – emlékeztettek –, hogy az 1994/44-es törvény értelmében minden 1940–1945 között ,,magyar katonai szolgálatot” teljesített veterán frontharcos-igazolványra jogosult, emellett kedvezményekben is részesül. A szövetség – az RMDSZ támogatásával – vállalta, hogy segít minden háromszéki érintettnek a veterán­igazolvány megszerzésében, ez magyarországi adatok megszerzését és hazai hitelesítést jelentette. Az egykori hadifoglyok 1995. január 26-án küldték el az első iratcsomót a magyar Honvédelmi Minisztériumnak, s ezzel kezdődött a folyamatos munka. A szervezet eredményességét igazolja – hangsúlyozzák –, hogy több mint háromezer háromszéki idős embernek (közülük 1546-an fronton és hadifogságban egyaránt voltak, 750 fő ,,csak” harcolt, míg további 776 személyt hadiözvegyként tartanak nyilván) sikerült megszerezni a szóban forgó bizonylatot. /(L.): Háromszéki ­magyar veteránok. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 26./

Elmúlt ősszel Árkoson a Pro Vita Hominis Társaság ünnepélyes külsőségek között, külföldi vendégek és magyar katolikus főpapok jelenlétében felavatta az Irgalmasság Anyja Otthont, mely az áldott állapot idején s utána négy hónapig a teljesen támasz nélkül álló terhes nőket fogadja be. Dr. Kovács Zita gyermekorvos, a Pro Vita Hominis Társaság elnöke elmondta, Árkoson vásároltak egy házat, melyet át kellett alakítani. Sok-sok magánszemély, vállalkozó segített. A svájci adományozó egy kitűnő ácsmestert küldött. A gyulafehérvári érsekség is támogatta őket. Az otthonnak Isten irgalmasságát kell megjelenítenie a támasz nélkül maradt kismamák előtt. Legnagyobb gondjuk három olyan embert találni, akik ezt a házat vezetnék. A ház nyitott lesz, programjaikon részt vehetnek az árkosi fiatalok is. Céljuk, hogy ha csak egy mód van rá, a természetes család újra összeálljon. /Simó Erzsébet: Új fészek az életnek Árkoson. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 26./

Néhány hete jelent meg a budapesti Nemzeti Tankönyvkiadónál Kántor Lajos Fellegek a város felett című könyve. A szerző fájlalja, hogy bár kötete kifejezetten Kolozsvárról szól, a könyvterjesztés visszásságai miatt Kolozsváron megvásárolni aligha lehet majd. A könyv arról szól, hogy Kolozsvár hogyan van jelen a 20. századi magyar irodalomban. Esszéi kolozsvári nézőpontból kísérik végig a múlt század történelmét a Bánffy-trilógia ilyen vonatkozásaival kezdve a szélsőséges Gheorghe Funar polgármester 2004-es bukásáig. Bekerült a kötetbe Kuncz Aladár és Tamási Áron, Szabó Dezső és Cs. Szabó László, Kolozsvári Grandpierre Emil és Passuth László, Kós Károly, Hunyady Sándor és Csiki László mellett Kiss János Omló falak című 1991-es könyvének rövid jellemzése is, de Köntös-Szabó Zoltán hármaskönyvéről, a Trianon gyermekeiről és Bálint Tibor Bábel toronyháza című könyvéről is szó esik benne. Kántor Lajos korábbi kötete, a szintén tavaly a budapesti Balassi Kiadó és a kolozsvári Polis Könyvkiadó közös vállalkozásaként megjelent A kapu is csak „szimbolikusan” van jelen az erdélyi könyvesboltokban. Éppen ezért jött létre a Kolozsvár Társaság, hogy Kolozsvár süllyedését lehessen megakadályozni. Kántor Lajos több RMDSZ-kongresszuson is elmondta, hogy Kolozsvár stratégiai fontosságú kérdés, mindent meg kellene tenni azért, hogy Kolozsvár múltját, jelenét és jövőjét átgondoltan szolgálják. A Kolozsvár Társaságon belül felmerült az 1956-os mártírok Kolozsváron felállítandó emlékművének gondolata. /Tibori Szabó Zoltán: Kolozsvár stratégiai fontosságú. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 26./

Még a szórványban élők is furcsállják, hogy az RMDSZ az egyetlen politikai erő a bukaresti törvényhozásban, melynek némely képviselője és szenátora immár 15 éve megszakítás nélkül tagja a parlamentnek. Az embereket tudják azt, hogy a kormányzásban való részvételnek káros következményei is lehetnek. Vajdaságban apró csoportosulásokra szakadt a magyarság. A következmény: a belgrádi parlamentben egyetlenegy képviselője sincs, az újvidékiben alig néhány. Kárpátalján két szervezet áll egymással szemben, az ottani magyarok sorsa Kijev kényétől-kedvétől függ. Felvidéken összefogott a magyarság, hat éve kormánypárt az MKP. Szlovákia EU-tag lett, most már a magyarok pártját kiszorítanák a politikai porondról a többségi pártok. Duray Miklós, az MKP ügyvezető alelnökének mondta: az, hogy az MKP az 1998-as, majd a 2002-es választások után kormánypárt lehetett, az „Washington és Brüsszel kérése volt”. Ha ez az elvárás a következőkben már nem jelentkezik, akkor „a szlovák pártok igyekeznek majd kiszorítani az MKP-t a kormányból”. Romániában a PSD nem azért vállalta az RMDSZ-szel való együttműködést, mert nem volt más megoldás számára. Az EU-csatlakozás alapkövetelménye a kisebbségi problémák legalább uniós szintű rendezése. Ezt az utóbbi évek valamennyi román kormánya tudta, s akként is cselekedett. Azonban két év teltén Románia teljes jogú EU-tag lesz, s akkor 2008-ban már egészen más lesz a román pártok orientációja. Akkor kiszorítják az RMDSZ-t a politikai porondról. Erre tanácsos lenne idejében felkészülni. /Ferencz L. Imre: Lesz-e kiszorítósdi? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 27./

A német modell átvételével Romániában is kontroll alatt lehetne tartani a telefonlehallgatásokat – jelentette ki Toró T. Tibor, a képviselőház védelmi bizottságának RMDSZ-es tagja azt követően, hogy a két ház szakbizottsága közösen hallgatta meg a lehallgatási botrányba keveredett Virgil Ardeleant. Toró elmondta, a bizottsági ülésen is javasolta, hogy úgy kellene módosítani a törvényt, hogy az kötelezze a lehallgatást végző szervet a megfigyelt személy tájékoztatására a megalapozatlannak bizonyult lehallgatás után. Egy nyilvánosságra került adatsor azt tükrözi, hogy az engedélyezett telefonlehallgatásokban a belügyi titkosszolgálat megközelítette a Román Hírszerző Szolgálatot (SRI). Míg az utóbbi az elmúlt négy évben 6452 alkalommal kapott engedélyt telefonlehallgatásra, a Virgil Ardelean által vezetett belügyi szolgálat 6251 telefon lehallgatására kapott engedélyt. A sorban 2971 telefon törvényes lehallgatásával az ügyészségek következnek. A Védelmi Minisztérium, a Külföldi Hírszerző Szolgálat, a kormányőrség, a speciális telekommunikációs szolgálat és az Igazságügyi Minisztérium titkosszolgálata lényegesen kevesebbszer élt a lehallgatás eszközével. A statisztikát sikerült megszereznie a Realitatea Televíziónak. Lencsevégre kapták azt a dokumentumot, amelyikből tévévitára meghívott Radu Timofte SRI-igazgató puskázott. Timofte az adásban csak a SRI lehallgatási adatait ismertette, de amint válaszaiból kiderült, valamennyi lehallgatást nyilván kell tartania, hiszen a többi titkosszolgálatnak is hozzá kell fordulnia a lehallgatási engedéllyel. Évről évre hangsúlyosan nőtt az ügyészségek által elrendelt lehallgatások száma. Míg 2001-ben ez az összlehallgatások 6,66 százalékát tette ki, 2003-ban elérte a 29 százalékot. A perrendtartási törvény tavalyi módosítása óta egyébként már csak törvényszéki bíró engedélyezheti a lehallgatásokat. Korábban az ügyésznek is jogában állt ilyen engedélyt kibocsátani. A parlamenti ülés után felkérték a Belügyminisztériumot, a Román Hírszerző Szolgálatot és a Korrupcióellenes Ügyészséget, hogy írásban fejtse ki álláspontját az üggyel kapcsolatban. A Belügyminisztérium titkosszolgálatának vezetője, Virgil Ardelean elismerte, hogy 2003-ban kérvényezte a Mediafax és az AM Press hírügynökség telefonjainak a lehallgatását, de hangsúlyozta, a tényleges lehallgatás nem történt meg. /Gazda Árpád: Holtversenyben a SRI és a belügy. = Krónika (Kolozsvár), jan. 27./

Auschwitz felszabadulásának 60. évfordulóján Európa-szerte az antiszemitizmus elleni küzdelemre szólították fel a világot az államfők, politikusok. Strasbourgban is külön napirendként szerepelt az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének ülésszakán a megemlékezés. A holokauszt áldozatainak számáról szóló adatok becslések, különböző források más-más adatokat tettek közzé aszerint, hogy mikor és hol kutattak. Az auschwitzi múzeum 1,1 millióra teszi az Auschwitzba irányított európai zsidók számát. Az auschwitzi tábort 1945 januárjában a Vörös Hadsereg elől menekülő nácik felszámolták, felrobbantották a II. és a III. krematóriumot és elégették az irattár nagy részét. A holokauszt áldozatainak többsége, közel 6 millió zsidó, ezen kívül 3,3 millió szovjet hadifogoly, 2,5 millió nem zsidó származású lengyel állampolgár, németek, kelet- és nyugat-európai emberek százezrei, akiket különböző politikai, vallási és szociális szempontok miatt likvidáltak. /Auschwitz felszabadulásának 60. évfordulója. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 27./

Egyetlen magyar jelöltnek sem sikerült a legjobbnak bizonyulnia a Kolozs Megyei Tanácshoz tartozó kulturális intézmények igazgatói tisztségére kiírt versenyvizsgán. Székely Sebestyén György műkritikus azért maradt alul Livia Dragoi, a Művészeti Múzeum igazgatójával szemben, mert a megpályázott intézménynél nem rendelkezett megfelelő időtartamú munkaviszonnyal. /B. T.: Alulmaradtak a magyarok. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 27./

Nem népszavazásnak kellett volna döntenie a kettős állampolgárságról – mondta a magát baloldalinak és magát jobboldalinak nevező politikai elit. Somogyi Botond hozzátette: a kormányon lévő baloldal szupranacionális gazdasági érdekeket szem előtt tartó nemzet-ellenes, liberális-ateista érdekemberek szűk csoportja. Az ellenzékben lévők pedig nemzeti jelszavakat puffogtatók társasága. Az előállt helyzetért pedig keresni kellett egy bűnbakot, az MVSZ-t. Az MVSZ-t az elmúlt években sorozatosan próbálták lejáratni. Az MVSZ foglalkozott a benesi dekrétumokkal. Európa ma már tudja: a benesi dekrétumok nemcsak egy cseh–német ügy volt, hanem súlyosan érintett mintegy kétszázezer felvidéki magyart is. /Somogyi Botond: Népszavazásról, világszövetségről. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 27./

Egy vajdasági vezető panaszkodott, hogy a szerb rendőrség többször behívta és egy általa szervezett honvédtalálkozó felől faggatta. Pedig mi rossz van abban, ha néhány öregember találkozik? De a „honvéd” szóról a szerbeknek a „hideg napok” jutnak az eszébe, mikor magyar csendőri és katonai alakulatok Újvidéken, valamint Zsablyán és környékén több ezer polgári lakost öltek meg (1942. jan. 4–29.). Hogy a szerbek is követtek el vérengzést? Ez igaz, de minden kocsmai verekedés úgy kezdődik, hogy a másik visszaüt – írta Fey László. /Fey László: Szabadság és felelősség. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 27./

Tíz éve indította el Szász Enikő /Temesvár/ a Bánsági Magyar Napok azóta egyre gazdagodó és hagyományossá vált rendezvénysorozatot. Szász Enikő színművésznő a Temesvári Magyar Nőszövetség vezetőjeként vált a térség művelődési életének meghatározó szervező egyéniségévé. Nemrég állította össze a Civil Tanáccsal és az RMDSZ-szel közösen az idei művelődési rendezvények programját. Elmondta, hogy kezdetben meghökkentette a csekély érdeklődés. Végül szinte megszállottsággal sikerre vitte a Bánsági Magyar Napokat, amelynek az utóbbi öt évben teltházas minden előadása. A Bánsági Magyar Napok tíz napjában lehetőséget biztosítanak néptánccsoportok bemutatkozására, fellépnek a képzőművészeti főiskola magyar diákjai, bemutatják a magyar könyvkiadás újdonságait, évfordulós megemlékezéseket is szerveznek. Együttműködési kapcsolatot alakítottak ki Szegeddel és Újvidékkel. Szász Enikő tervezi Székely László műépítész köztéri szobrának felállítását. Ez lesz Trianon óta az első köztéri műalkotás, amelyet Temesváron magyar személyiségnek állítanak. /Szekernyés Irén: Tíz évig kőkemény akarattal. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 27./

Immár 31 tagszervezete van Szatmár megyében a Magyar Ifjúsági Kezdeményezésnek. A legújabb a napokban Krasznadobrán jött létre. Kovács Jácint a MIK megyei elnöke elmondta, hogy bár a 31 szervezetből 20 már vidéken ténykedik, mégis úgy érzik, hogy falun kell tovább terjeszkedniük. Jövő vasárnap, január 30-án Túrterebesen, majd Szatmárudvariban alakul meg az ifjúsági szervezet. /Falun terjeszkedik a MIK. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 27./

Lövéte Homoród menti kis faluban 1992-ben még 3842-en laktak, ma alig vannak három és fél ezren. Sokan mennek Magyarországra dolgozni, hazahozták a külföldön megkeresett pénzt és házat építenek. Időközben többen meggondolják magukat, és a felépített vagy félkész házat eladják, mert nem akarnak Lövétén maradni. Magyarországon vagy Nyugaton jobban meg tudnak élni. Egyre több autóbusz parkol a falu központjában, mind a Lövéte–Budapest útvonalat járja. Lövétéről hetente négy autóbusz indul Budapestre és vissza. /Mihály László: Egy téli hétköznap a lövéteiek között. = Erdélyi Riport (Nagyvárad), jan. 27./

Munkamegbeszélést tartottak az RMDSZ kormány-tisztségviselői. Markó Béla kormányfőhelyettes közölte: az ezentúl kéthetente megtartott konzultatív jellegű üléseknek elsősorban az a céljuk, hogy a tisztségviselők folyamatosan beszámolhassanak tevékenységükről, kölcsönösen tájékoztassák egymást, tanácsot kérhessenek és adhassanak. A tanácskozáson felszólalt Nagy Zsolt hírközlési miniszter, Borbély László területrendezési megbízott miniszter és Winkler Gyula, a gazdasági tárca kereskedelemért felelős minisztere. Mindhárman hangsúlyozták: az elkövetkező időszakban arra törekednek majd, hogy szorosabbá fűzzék az általuk képviselt minisztérium és az RMDSZ közötti kapcsolatokat, az információ áramlását. Ugyanakkor kifejtették, az RMDSZ-nek most lehetősége van arra, hogy a különböző intézményekbe felkészült, fiatal szakembereket juttasson be. /Cs. P. T.: Tanácsokat kérnek és adnak. = Krónika (Kolozsvár), jan. 28./

Korodi Attila a Környezetvédelmi Minisztérium integrációért és nemzetközi kapcsolatokért felelős államtitkáraként első sajtótájékoztatóját tartotta január 27-én Csíkszeredában. Az RMDSZ-es politikus új beosztásáról, felelősségeiről számolt be a sajtó képviselőinek. Szükségesnek látja, hogy minél több információhoz férjenek hozzá a helyi vezetők, hiszen éppen az információ hiány jelentette eddig a legnagyobb gondot. Feladatai közé tartozik a környezetvédelmi tálcán belül az ISPA, a SAPARD, a SAMTID valamint a PHARE források koordinálása. /(Daczó Dénes): Államtitkári bemutatkozó. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 28./

Február 26-ára halasztotta január 29-re összehívott ülését az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács. A hóvihar és a nehéz útviszonyok kétségessé tették, hogy a tanács valamennyi tagja el tud-e jutni Marosvásárhelyre. A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) vezetői is elhalasztották az eredetileg január 29-re összehívott gyergyószentmiklósi SZNT-ülést. Az SZNT jelenleg az EMNT elidegeníthetetlen részét képezi, de már az a tény is a kiválást vetítette elő, hogy a gyergyói SZNT-ülést a korábban meghirdetett marosvásárhelyi EMNT-ülés időpontjára hívták össze. Ferencz Csaba, az SZNT alelnöke elmondta, a gyergyószentmiklósi ülésen eredetileg módosítani kívánták az EMNT és az SZNT viszonyát rögzítő dokumentumot, és partneri viszonyt szerettek volna felajánlani az EMNT-nek. Az erdélyi tanács a kulturális autonómia megvalósítását, a székely tanács pedig a székelyföldi területi autonómia megvalósítását tűzhetné zászlajára. /Gazda Árpád: Az időjárás megóvja az egységet. = Krónika (Kolozsvár), jan. 28./

Az Európai Parlament külügyi bizottságának három magyarországi tagja, Schöpflin György (Fidesz-MPSZ), Szent-Iványi István (SZDSZ) és Tabajdi Csaba (MSZP) levelet küldött Josep Borrell Fontelles parlamenti elnökhöz, és ebben arra kérték, hogy az EP a lehető leghamarabb hagyja jóvá Románia európai közösségi társulási szerződésének módosítását, mert a jelenlegi állapot komoly veszteségeket okoz a Romániában érdekeltségekkel rendelkező magyar exportőröknek. Magyarország és Románia 2004. május 1. előtt a Közép-európai Szabadkereskedelmi Egyezmény (CEFTA) keretében kedvezményes feltételekkel bonyolíthatta egymás közötti áruforgalmát. Magyarország EU-tagsága azonban az egyezmény felmondását tette szükségessé, mivel az Európai Unió tagállamainak harmadik országokkal fenntartott kereskedelmi kapcsolatait az úgynevezett közös kereskedelempolitika szabályozza. Jelenleg a CEFTA kedvezményes rendszere már nem, a társulási megállapodás kedvezményes rendszere pedig még nem vonatkozik Magyarország és Románia kereskedelmi kapcsolataira. Ez veszteségeket okozott, amelyek – elsősorban a mezőgazdasági termékeket sújtva – elérték az 50 millió eurót. /A román–magyar kereskedelem segítését sürgetik. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 28./

Úgy tudtuk, hogy a magyarság összetartozik, szolidáris egymással, írta Baranyai Péter. Most megváltozott a helyzet. Nem a népszavazás volt a választóvonal, a 2004. december 5-i eredmény csak kijózanodást jelentett. „Kiderül, hogy magyar közegben magyarként idegenek lehetünk oda-vissza alapon”, állapította meg a cikkíró. /Baranyai Péter: Változó történetek. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 28./

Magyarországi kocsin belül jókora nemzeti színű szalag ékeskedett, egy kicsi, fekete Nagy-Magyarország térképpel, középen pedig felirattal: „Engem ne bántsatok, én igennel szavaztam.” „Ki törődött a mi érzékenységünkkel akkor, amikor a magyar kormányfő teli torokból üvöltött NEM-et a kettős állampolgárságra? S a magyar pártkormány pénzt, időt nem kímélve bíztatta a magyar választót testvérei (?) megtagadására?” A szerbek mintegy válaszul, a világ minden szerbjének megadták a kettős állampolgárságot, szavazati joggal, mindenestől. „Ezek után sem szégyenli magát a jelenlegi magyar vezetés?”- kérdezte dr. Sasi Nagy Béla. /Dr. Sasi Nagy Béla: Ne bántsatok, igennel szavaztam. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), jan. 28./

Január 15-én és 16-án tanácskozott Sugásfürdőn a Székelyföldi Frakció. Megállapították, szükséges a Székelyföldi Frakció hangsúlyosabb részvétele a régiószintű döntések meghozatalában. Össze kell hívni a konzultatív jellegű Székelyföldi Egyeztető Fórumot. Létre kell hozni a székelyföldi gazdasági régiót. Az RMDSZ Párbeszéd az autonómiáért című választási programja figyelembevételével kidolgozott kormányprogram elvi keretet biztosít a kulturális autonómia megvalósításához, olvasható Székelyföldi Frakció felhívásában. /Hogyan tovább? = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 28./

Fülöp G. Dénes, a marosvásárhelyi Vártemplom hányatott sorsú lelkésze életének 74. évében eltávozott. Fülöp G. Dénes /Alsósófalva, 1931 – Marosvásárhely, 2005/ kitörölhetetlenül beírta nevét az erdélyi magyar református egyház jelenkori történelmének lapjaira. Székelykeresztúron végezte középiskolai tanulmányait, majd a kolozsvári Református Teológia növendéke lett. 1958-tól 1959. július 7-ig a marosvásárhelyi Kistemplom segédlelkésze volt. A pappá szentelését követő napon letartóztatták, s nem sokkal később, koholt vádak alapján 11 év nehéz börtönre ítélték. Azzal vádolták, hogy ’56 őszén, a Teológia diákjaként, a magyarországi forradalommal rokonszenvező magatartást tanúsított – többekkel egyetemben. Felrótták neki, hogy később, egy alkalommal, a Teológia dísztermében tartott áhítaton a Szovjetunióba elhurcolt magyar foglyokért imádkozott. Megismerhette Szamosújvár hírhedt börtönét, majd sokakkal együtt a Duna-delta mocsaras szigetein vágta a nádat, rabtársai között volt Csiha Kálmán, a későbbi püspök, Páskándi Géza és Dávid Gyula. Négy évet kellett letöltenie börtönökben. Kiszabadulása után csupán fizikai munkát végezhetett egy ideig, 1964-ben vállalhatott ismét lelkipásztori szolgálatot. 1984-ben tért vissza Marosvásárhelyre, a Vártemplomba, s itt szolgált egészen 2002-ben történt nyugdíjaztatásáig. Ekkor hozta tető alá azokat az intézményeket, amelyek azóta a város, a környék egyházi és közművelődési életében meghatározó szerepet töltenek be. Sikerült megteremtenie a marosvásárhelyi Kántor-tanítóképző Főiskolát, a Calepinus elnevezésű idegen nyelvű népfőiskolát, a Vártemplom Diakóniai Otthonát, kórusokat hozott létre, elindította az Új Kezdet című folyóiratot. /Nagy Pál: Lelkek hű pásztora volt… = Népújság (Marosvásárhely), jan. 28./