Marosszentgyörgy és Tófalva között egy öthektáros római katolikus egyházi területen február 11-én letették egy karmelita kolostor alapkövét, amely ez év októberéig felépül. Az eseményen jelen volt dr. Jean Claude Périsset pápai apostoli nuncius, dr. Jakubinyi György érsek, Tamás József püspök és Baricz Lajos marosszentgyörgyi római katolikus plébános, továbbá több magyarországi karmelita nővér. Baricz Lajos örül, hogy Marosszentgyörgyre esett a választás, mert a karmelita kolostor imádkozó közösség, amely hatással lesz az egész egyházközségre. Dr. Jakubinyi György érsek elmondta, hogy a Szent István által alapított ezeréves erdélyi egyházmegyében a reformáció térhódításáig – 1567-ig, amikor a püspököt is elűzték – voltak szemlélődő rendek. Azóta ezek a rendek hiányoztak az egyházmegyéből. Márton Áron püspök 1938-ban kezdeményezte visszaállításukat, azonban a világháború közbeszólt. 1990-ben Bálint Lajos érsek kezdeményezésére Csíksomlyón elsőként megalakult a klarissza szemlélődő rend. Mivel több katolikus székely lány lépett be a magyarországi – sopronbánfalvi, szombathelyi és pécsi – karmelita kolostorokba, elérkezett az ideje, hogy Erdélyben is létrehozzák a rendet. /Mezey Sarolta: Felépül az Erdélyi Római Katolikus Egyházmegye első karmelita kolostora. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 12./

Megjelent Forró Miklós Mihály kék ege /Pallas-Akadémia Kiadó, Csíkszereda/ című, a szerző rövidprózáit, tárcáit és interjúit tartalmazó kötete. Forró Miklós évek óta küldi a Népújságnak emlékidéző jegyzeteit. /(nk ): Mihály kék ege. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 12./

Kevesen tudnak arról, hogy a „székely akció” néven folytattak civil és kormányzati tevékenységet Székelyföldön. A földművelésügyi tárca által a székelyföldi nép megsegítésére 1902-ben indított gazdasági akció történetét dolgozta fel Balaton Petra munkájában /A székely akció története I. Források 1. Munkaprogram és kirendeltségi jelentések (Erdélyi Történeti Füzetek, 1.) Cartofil Kiadó, Budapest, 2004/. A szerző a székelyföldi kirendeltség létrehozását mutatta be, és annak munkaprogramját (1904) és öt, különböző időszakot átfogó jelentését (1902–1904, 1905, 1902–1906, 1909, 1910–1911) közölte. „Kezdettől fogva az volt a célja a székely actiónak, hogy a székely népet anyagi eszközökkel ne egyszerűen csak megsegítse, hanem hogy helyesebb irányba terelje, jövedelmezőbbé tegye a gazdálkodást, intézményeket létesítsen, mikkel a székely nép maga fogja sorsát jobbra fordítani.” – olvasható a korabeli jelentésben. /A székely akció – A magyar kormányzat 100 év előtt a székelyekért. = Erdély.ma, febr. 12./

Február 12-én ülésezett a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) Gyergyószentmiklóson. A küldöttek kilenc dokumentumot fogadtak el, ugyanakkor elnapolták az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanáccsal (EMNT) való viszony rendezéséről szóló határozatot. Az ülésen 99 küldött jelent meg a települési székely tanácsok képviseletében. Csapó I. József elnök kifejtette, az emberi jogok és szabadságok megsértését jelenti az a tény, hogy mind a tíz önkormányzatot, ahol határoztak az autonómiaigény kinyilvánítását célzó népszavazás kiírásáról, nyomásgyakorlással vagy perrel kívánják letéríteni az útról. Csapó szerint az utóbbi időben az SZNT magára maradt a Székelyföld területi autonómiáért vívott harcában, hiszen mind a magyar, mind a román kormány, illetve az RMDSZ lemondott a törekvésről. Az SZNT kilenc dokumentumot fogadott el. A Mit kíván a székely nép? címet viselő kiáltványban a testület 12 pontban fogalmazta meg a közösség legfontosabb követeléseit. Ugyanakkor az SZNT felhívással fordult a székely közösséghez, hogy különböző formában követeljék a törvényes népszavazás kiírását. A testület határozatban kezdeményezett tárgyalásokat Románia kormányával, miniszterelnökével, illetve elnökével Székelyföld területi autonómiájáról. Felhívással fordultak a magyar kormányhoz és miniszterelnökhöz, kérve, hogy méltányolják az európai normák szellemében megfogalmazott autonómiatörekvéseket, továbbá a jövő évben felújítandó román–magyar alapszerződésbe foglalják bele a területi autonómiát, ugyanakkor a magyar diplomácia ,,vállaljon védőhatalmi státust a székelység felett területi autonómiájának kivívásáért folytatott küzdelmében”. Az SZNT döntött arról, hogy az új parlament elé terjeszti statútum-tervezetét, felhívással fordultak az RMDSZ elnökéhez és székelyföldi szenátoraihoz, képviselőihez, hogy vigyék sikerre a törvénykezdeményezést. Az SZNT tiltakozását fejezte ki a Trianon című dokumentumfilm kapcsán a ,,magyarellenes, politikai indíttatású, diktatórikus megfélemlítéssorozat ellen”, és határozott a Gábor Áron-díj megalapításáról. /(Ferencz): Csak magunkra ­számíthatunk. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 14./ Ferencz Csaba kijelentette: reméli, hogy a magyar és a román kormány pozitívan válaszol a kérelemre. Az RMDSZ-hez és a székely honatyákhoz intézett felhívásában az SZNT azt kérte, hogy nyújtsák be a parlamenthez az autonómiáról szóló törvénytervezetet. /Mit akarnak a székelyek? = Nyugati Jelen (Arad), febr. 14./ Az SZNT a rovásírást ismét a székelység írásrendszere méltó rangján kívánja kezelni. Az emberi jogokat sértő döntések ellen fellebbező önkormányzatok jogi védelmét Kincses Előd ügyvéd térítésmentesen vállalta. /Gergely Edit: Rovásírás és gazdasági terv az autonómiáért. = Krónika (Kolozsvár), febr. 14./

Képes megyeatlasz készül Hargita megyéről a csíkszeredai Topo Service kiadásában, közölte Rákossy Botond mérnök, a Topo Service igazgatója. Az atlasz a megye minden településéről tartalmazni fog térképet, történelmi ismertetőt, illetve fényképeket, utóbbit a gyergyószentmiklósi Dezső László készítette. A munka során kiderült, hogy a megyeközpont hiányos településlistával rendelkezik, községek hiányoztak róla, így az atlasz a nyilvántartásnak is jó szolgálatot tesz Az első atlasz magyar nyelvű lesz, ezt angol és román nyelvű kiadás fogja követni. /Képes atlasz Hargita megyéről. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 14./

A Kelet-Európában ritkaságszámba menő Magyar Autonóm Tartomány 1960-tól nevet és egyúttal profilt is váltó tartomány (Maros Autonóm Tartomány) burkoltan a magyar autonómia egésze alól ki akarta húzni a szőnyeget. Váratlanul román első embere lett a tartománynak. 1955-től a MAT-ot számos felső szintű ellenőrzésnek vetették alá, különösen a testvériség és az internacionalizmus szellemében való nevelést illetően a dolgozók körében, s a székelységre rendre negatív következményekkel járó elmarasztalások egy bizonyos Monográfia-ügyben csúcsosodtak ki. Gagyi József, a MAT viszonyainak kutatója a tatabányai Limes c. negyedévi tudományos szemle 2004/1-es, Változó Székelyföld című tematikus számában részletesen foglalkozott ezzel az időszakkal. Az 1960-as tartományi csúcsértekezletről írt, melyen ledorongolták azt a jókora könyvben összegyűjtött tanulmánycsokrot, amely A Magyar Autonóm Tartomány a szocialista fejlődés útján címet viselte, s amit egyszerűen csak „Monográfiaként” emlegettek. Ez a kiadvány pártrendelésre készült el, s propagandacélokat szolgált volna. A mintegy 30 szerző komolyan vette a feladatát. Az említett értekezleten kritikák, éles ítéletek hangzottak el, többek között: az anyagban a szerzők burzsoá terminológiát használnak, például Székelyföld, székelység. A szerzők Romániát többnemzetiségű államnak nevezik, egyes szerzők még azt a kérést is taglalják, hogy a MAT-nak miért nem adnak önállóságot. „Az egész anyagon mint egy fekete szál húzódik végig a nemzeti, regionális, autonomista izoláció. Ez a független Erdély burzsoá gondolata, amelyet a volt burzsoázia terjesztett.” Végül pedig: a monográfiában nem magyarázták meg, hogy Romániában s véglegesen megoldották a nemzeti kisebbségek kérdését. A könyvet még terjesztése előtt Bukarestben bezúzták, egy kézirata a budapesti Teleki László Könyvtárban tanulmányozható. A támadás jó ürügy volt ahhoz, hogy meginduljon a MAT lebontása, az ügyben érintett káderek kicserélése. Az 1968-ban bejelentett „megyésítés” látszólag igazságot szolgáltatott volna Székelyföldnek. Igaz, hogy az elképzelések szerint Maros leszakadt volna, „cserében” viszont a leszakított Sepsi és Kézdi rajonok visszatértek volna a székelység kebelébe, egy nagy székely megye, Hargita keretén belül, Csíkszereda központtal. Ez az „igazságtevőnek” bemutatott, fiatal Ceausescu-korszak felívelő szakasza volt. Ekkor zajlott a hargitai „megyecsinálás”. A pár nap alatt lezajlott székely „népmegmozdulás azt ültette el a Csíkszeredában élők szívében, hogy a felsőbb akarattal, a párt szavával is szembe lehet menni. Az eseményt több elemzés és emlékezés is felidézi – Gagyi József mellett Sarány István és Szabó Katalin közös dokumentumkönyve (Megyecsinálók, Szemtanú Könyvek, Státus Könyvkiadó, Csíkszereda, 2001), valamint Zöld Lajos újságíró visszaemlékezése (Kölcsönkért élet, kamatra, Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2003). /Cseke Gábor: Változatok az autonómiára. Vezetők pozícióharca? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 14./

Zsombori Vilmos volt Hargita megyei tanácselnököt nevezte ki február 14-én Calin Popescu Tariceanu miniszterelnök a Nukleáris Tevékenységet Felügyelő Országos Hivatal elnökévé. Ugyancsak február 14-én a kormányfő Jakab István pénzügyminisztériumi államtitkárt bízta meg a meg nem térítendő hitelek, valamint az ISPA programok országos koordinálási feladataival. /Röviden. = Krónika (Kolozsvár), febr. 15./

Románia polgárai nem az európai pénzekhez, hanem az európai értékekhez csatlakoznak – jelentette ki február 14-én Jonathan Scheele, az Európai Bizottság (EB) romániai nagykövete a Nagyváradon megrendezett uniós információs konferencia megnyitója előtt. A Krónika kérdésére, hogy hogyan vélekedik az RMDSZ-nek a fejlesztési régiók átalakítását célzó elképzeléséről, mely szerint a magyar többségű székelyföldi megyék egy régiót alkotnának, a nagykövet kifejtette, jelenleg nem tartja időszerűnek a felvetést. Hozzátette, egy ilyen módosítás előtt Brüsszellel is egyeztetni kell, hiszen az esetleges átszervezés utáni új régiónak is biztosítania kell ezen alapok kezelését a csatlakozás utáni, 2007 és 2013 közötti időszakban. Ene Dinga európai integrációs miniszter hozzáfűzte, a kormány a 2007–2013 közötti időszakban nem tekinti prioritásnak a fejlesztési régiók módosítását. A konferencia kezdetén Scheele az EB delegációja nevében megállapodást írt alá a Nyugati és az Északnyugati fejlesztési régióhoz tartozó megyék vezetőivel az EU-val kapcsolatos információk hatékonyabb áramlásának biztosításáról. /Balogh Levente: Uniós információs konferenciát szerveztek Nagyváradon. = Krónika (Kolozsvár), febr. 15./

Duray Miklós felvidéki magyar politikus tanulmányt írt Miért szakadt ketté a Máért a legutolsó ülésén? címmel. A terjedelmes munka a Hitel /Budapest/ folyóirat februári számában jelent meg. A rendszerváltás utáni magyar–magyar párbeszéd intézményesítésének történetét Duray az alapszerződések korától indította. A rendszerváltozás évétől – bár nem intézményesítették – rendszeres volt a magyar–magyar párbeszéd. Duray megemlíti, hogy az Antall-kormány idején egyetlen alapszerződés született, a magyar–ukrán, s noha voltak hibái, a később kötöttekhez képest a legjobb volt, ,,mert ajtót nyitott az autonómia irányába”. A ’94-es magyarországi kormányváltás miatt ez a párbeszéd két évet szünetelt, az első magyar–magyar csúcsra csupán ’96-ban került sor. Erre a ,,fagypontra” esik a szlovák–magyar alapszerződés kimunkálása, amit ,,a pozsonyi magyar képviselők nem szavazhattak meg”, hiszen nem tartalmazta a végrehajtás kötelezettségét, a számonkérés lehetőségét, ráadásul közművelődési ügyekben szabad kezet adott a szlovák félnek (az oktatás finanszírozása körüli mostani bonyodalmak is innen származtathatók – véli Duray). Az Antall József által megfogalmazott három egyenrangú pillért (magyarságpolitika, szomszédságpolitika és európai integráció) a visszatérő posztkommunista Horn-kormány átszabta. Kovács László külügyminiszter ugyanis bejelentette: ,,az integrációs politika viszonylatában kell kialakítani a szomszédságpolitikát, és e kettőnek a függvénye a határon túli magyarok iránti magyarországi politika”. A történelmi jelentőségű, Trianon óta első ízben megszervezett 1996-os magyar–magyar csúcs a záródokumentum kapcsán kialakult vita, majd az azt követő diplomáciai botrány miatt vált. Duray szerint ez ,,a magyar történelem első olyan politikai nyilatkozata, amelyet a trianoni határokkal szétszabdalt nemzet összes politikai pártja és legnagyobb társadalmi szervezetei adtak közre”. Hat hét múlva beindultak a román–magyar alapszerződésről szóló kétoldalú tárgyalások az RMDSZ tudta nélkül. S amikor a határon túli szervezetek ezt szóvá tették, szeptember elején Pápán csupán egy csonka csúcsra kerülhetett sor az SZDSZ és az MSZP hivatalos részvétele nélkül. Közben mesterkedett a nemzetközi diplomácia is. Egy korábbi, félig titkos romániai magyar–román találkozó hagyományaira építve elérte, hogy az 1996. őszi romániai parlamenti választások után az RMDSZ-t bevegyék a román kormányba. Az említett találkozót a romániai Neptunfürdőn a több amerikai intézmény (mint pl. a Carnegie Corporation és a State Department) pénzéből támogatott PER – Project on Ethnic Relations – nevű szervezet még 1992-ben hozta létre. Amikor ez kiderült, vitát és feszültséget váltott ki az RMDSZ csúcsvezetésében a Tőkés-szárny és Borbély László, Markó Béla csoportja között. Kormányzati pozícióval megszelídítették a romániai magyar politikai elitet, amely ettől fogva már nem hadakozott a román–magyar alapszerződés ellen, csupán morgolódott. És elhátrált a magyar egyetem, a római katolikus és a protestáns egyházak javai visszaszolgáltatásának követelésétől, valamint az autonómia programjától. A román-magyar alapszerződés még rosszabbra sikeredett, mint a szlovák-magyar. A romániaiból az autonómia gondolata negatív értelemben került bele. Ekkor hasadt ketté végérvényesen a romániai magyar politikai közélet.” Hasonló ,,puhító” hadjárat zajlott Szlovákiában is, hiszen a PER már 1994-től kísérletezett azzal, hogy szembeállítson két magyar pártot (MKDM, FMK-MPP) egy harmadikkal (Együttélés) – utóbbi elnöke volt Duray. Összeugrás helyett egyesülésre került viszont sor, ám a kormányzati csalit a létrejövő MKP sem tudta elkerülni. Az Orbán-kormány megalakulása után a Fidesz rávett ,,néhány határon túli magyar szervezetet”, hogy ne követeljék a kollektív jogok és az autonómia belefoglalását a záródokumentumba. A kölcsönös engedmények eredménye lett a Máért. Hamarosan pedig beindult a státustörvény megalkotásának és lejáratásának eseménysorozata. Duray szerint a státustörvény ötlete azért született meg, mert akkor még ,,ki-ki a szülőföldje szerinti állam jogrendje alapján – hátrányos megkülönböztetés vagy jogvesztés nélkül – nem élhetett volna” a kettős állampolgárság lehetőségével. Az SZDSZ és ellenezte a megoldást, ezt a törvény utólagos kiüresítésének tudatában ma már nem kell bizonyítani. Duray felelevenítette, hogy a negyedik Máérton milyen ellenszenvet váltott ki a külföldi munkavállalók beözönlésének MSZP-s rémképe, a túlbecsült oktatási-nevelési támogatás terheinek alantas felvetése. Az SZDSZ és az MSZP külföldi partnerszervezeteit arra biztatta, hogy lépjenek fel a státustörvény ellen, ők pedig ezt megtették Szlovákiában is, Romániában is és az európai fórumokon is. A Medgyessy-kormány idején először maradt ki a meghívottak közül Tőkés László. Az Orbán-kabinet az erdélyi magyar politikai elit autonomista szárnyával rokonszenvezett. Az RMDSZ csúcsvezetése a magyarországi kormányváltástól változást remélt, amely be is következett, hiszen 2002 óta csaknem az összes közcélú – Erdélynek szánt magyarországi – támogatás az RMDSZ felügyelete alatt áll. Duray hangsúlyozta, hogy a Máért ötödik ülése sikeres volt a kormány számára. A határon túliak zöme lehajtott fővel vette tudomásul, hogy Magyarországon visszatértek a kormányba a kommunisták, de akadtak talán hárman, akik örültek ennek. Megváltozott a státusirodák helyzete is. ,,Kárpátalján például a korábban megnyílt irodákat be kellett zárni, mert az ügyek irányítását az MSZP által kedvelt szervezet és a neki elkötelezett személy vette át – nyilván, ezért kellett őt 2002 júliusától meghívni a Máértre. Romániában annyi történt, hogy az a pedagógusszervezet, amely a státustörvényhez kapcsolódó oktatási-nevelési támogatást kezelte, elvesztette a Medgyessy-kabinet rokonszenvét, mert állítólag Tőkés-pártinak tekintették – ezért megvonták tőle a megbízatást.” Duray írta: ,,Egyértelműen beigazolódott: 2004. november 12-én két részre szakadt a Máért. Nem egyéni érdekek vagy vétségek, nem pártpolitikai okok miatt, hanem két szembenálló elképzelés szerint. A nemzetszolgálat és az ezt semmibe vevő szemlélet szerint. A nemzetpolitika jövője szempontjából fontos tudnivalót tartalmaz ez az esemény: nem jobboldalra és baloldalra oszlik Magyarország lakossága, és nem így oszlik meg az elszakított magyarság sem. A magyar politikai közéletnek van egy nemzetileg elkötelezett része – a nagyobbik része –, itt vannak jobboldali és baloldali gondolkodású emberek is, és van egy nemzetileg közömbös vagy a nemzettel szembeni ellenérzésekkel teli része, ebben vannak a szélsőséges kozmopoliták, ügynökök, idegenbérencek, magyargyűlölők stb. A Máérten utóbbiak szenvedtek vereséget, hiszen 14:2 arányban kikaptak. De alulmaradtak 2004. december 5-én is a népszavazáson.” /Ferencz Csaba: Kis Máért-történet (magyar–magyar csúcsok). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 15./

Szükség van egy Trianon-filmre, de nem ilyenre, mint amilyet a napokban vetítettek. A film azt szeretné elhitetni a nézővel, hogy Trianont döntő részben a nemzeti öntudatot romboló liberális és kozmopolita értelmiség idézte elő. „Az ömlengő és felesleges hazafias versek helyett ismertetni lehetett volna az Osztrák-Magyar Monarchiát feszegető nemzeti ellentéteket”, írta Csoma Botond. Az első világháború után a győztes hatalmak igencsak szelektíven alkalmazták az önrendelkezési elvet. Az 1918 decemberében összehívott gyulafehérvári román nemzeti nagygyűlés deklarálta Erdély egyesülését Romániával, és amely úgy vonult be a román köztudatba, mint az önrendelkezési jog természetes gyakorlása. Sem a román történetírás, sem a Koltay-film nem említtette viszont azt a tényt, hogy 1918 novemberében, az erdélyi, bánsági és partiumi magyarság küldöttei összegyűltek Marosvásárhelyen és tiltakoztak Erdély esetleges elcsatolása ellen. A hiteles megoldás egy népszavazás kiírása lett volna. Franciaország 1916-ban aláírt egy titkos egyezményt Romániával, amelyben a franciák arra kötelezték magukat, hogy amennyiben győztesként kerülnek ki a háborúból, támogatják a románok területi követeléseit az Osztrák-Magyar Monarchiával szemben. Lehetett volna beszélni arról is, hogy a határvonalak meghúzásánál az Antant-hatalmak sok esetben megsértették az általuk fennen hangoztatott etnikai elvet is. Így kerültek zömében magyarlakta terültek – a Csallóköz, Csehszlovákia, a Szatmár, Nagykároly, Várad, Arad vonal pedig Románia fennhatósága alá. /Csoma Botond: Múlt és jelen között. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 15./

Amióta a kultuszminiszter asszony fellépett a Trianon című film ellen, megnőtt az érdeklődés a film iránt. Nagyjából ugyanaz zajlik ma Koltay Gábor filmjével, mint annak idején, a nyolcvanas évek elején a Szekuritate jóvoltából az István, a király című dupla hanglemezzel. Most a Trianon című film CD-jét nemcsak a határokon kívül adogathatja kézről kézre a magyarság, hanem az anyaországban is. Illetéktelen személyek máris megpróbálják tönkrezúzni a Trianon filmet. Az egyik itteni tévéadó műsorára tűzte a többségi hivatalos politika által látatlanban is megfeddett, s magyarhonban a baloldali politikum által is majdhogynem teljes mellszélességgel kiátkozott történelmi dokumentumfilmet. Az 1989-es fordulat óta Romániában még semmiféle tévéadó nem vetített magyarországi filmet. /Fazekas Károly Csaba: Ha tilos, akkor érdekes. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), febr. 15./

Erdélyben az első cserkészcsapat 1911-ben alakult meg Székelyudvarhelyen, a Református Kollégiumban. A világháború szétzilálta a kezdeményezéseket. A csapatok újjászervezésére csak 1922–23-ban került sor, a főhatalom megváltozása után. Az 1922–23-as tanévben a gyulafehérvári gróf Majláth Gusztáv Római Katolikus Főgimnáziumban indult újra az erdélyi magyar cserkészet. 1929 a teljes megújulás éve, megtartják a háború utáni első országos kongresszust, sor kerül Bukarestben a második országos nagytáborra. 1940–44 között az észak-erdélyi cserkészet a Magyar Cserkészszövetség keretei között tevékenykedett, de erdélyi sajátosságait megőrizte. A második világháború befejezése után a megszilárduló egyeduralmi rendszer mindenütt leszámolt a cserkészettel. Cserkészvezetők tízei és százai járták meg a börtönöket, munkatáborokat, kényszermunkatelepeket. 1990 februárjában két nap eltéréssel Székelyudvarhelyen, majd Kolozsváron alakult magyar cserkészcsapat, létrejönnek a mai Budvár, illetve Apáczai Csere János cserkészcsapatok próbaőrsei. Csíkszeredában országos szervezet létrehozását határozta el a lelkes csoport. Gyergyószárhegyen 1990. május 15–24. között tartották a Romániai Magyar Cserkészszövetség alapító közgyűlését, megfogalmazták a működési szabályzatot, megválasztották a RMCSSZ első országos elnökségét, majd megtartották első vezetőképzőjüket. 1992-ben Kommandón, később Sepsibesenyőn szervezte meg a szövetség saját vezetőképző táborait. 1995 tavaszán Gyergyószárhegyen több mint ezer cserkész vett részt a jubileumi ünnepségen, az RMCSSZ megalakulásának 5 éves évfordulóján. Ebből az alkalomból kerül sor a szárhegyi parkban egy kopjafa felállítására. Ekkor a szövetség 4000 cserkészből, öregcserkészből, roverből, kiscserkészből és csaknem 200 felnőtt vezetőből és segédvezetőből állt. Egymás után alakultak meg a csapatok Erdély különböző részeiben. Több cserkész-rendezvényből hagyományt teremtettek, ilyenek például a szamosújvári rovásírásverseny, illetve a nagybányai regős napok. 2002 februárjától a Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) tagszervezetét alkotják a cserkészek. A 2004-es év folyamán alapító tagjai lettek a Magyar Civil Szervezetek Erdélyi Szövetségének. /Salló Emőke cserkészvezető, az RMCSSZ külügyi bizottságának médiareferense: 15 év az ifjúság nevelésében. A Romániai Magyar Cserkészszövetség rövid története. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 15./

Zilahon a megyei könyvtár idén folytatja a szilágysági személyiségekről tavaly ősszel megjelentetett kis lexikonát. Az első kötet az A–K betűkkel kezdődően több mint 200 író, tanár, művész, illetve kiemelkedő teljesítményt nyújtott személyiség életrajzát, munkásságát mutatta be az Oameni de seama ai Salajului című könyvében Lucia Balas és Bódos Ottilia összeállításában. A kötet adatai 1700-tól kezdődően román, magyar, zsidó, német, örmény nemzetiségű személyeket sorol fel napjainkig, forrás megjelöléssel. Ady Endrének több mint nyolc oldalt szenteltek a lexikon összeállítói; nem maradt ki Budai Ézsaiás (1766–1841) szilágypéri születésű író, filológus, püspök, illetve Cserey Farkas (1773–1842) botanikus, műfordító sem. /Fejér László: Szilágyságiakról érdeklődnek. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 15./

A gyergyószárhegyi „Laji bá” néven ismert Színi Lajos székely népi író műveinek egy részét Küsdeg nyüszkölések /Havas Kiadó, Kézdivásárhely/ címmel rendezte sajtó alá Sántha Attila, az író Nyüszkölések a feredőn, s a nagy vizek martyán című könyve 1937-es második kiadása, és Az őzolló, s más küsdeg nyüszkölések 1936-os kiadása alapján. Február 12-én Gyergyószárhegyen és Gyergyószentmiklóson volt a könyv bemutatója. Kiss Portik Irén néprajzos arra a folklorizációs jelenségre hívta fel a figyelmet, amely nyomán az egyes népköltészeti ihletésű irodalmi műveket, vagy azokban szereplő anekdotákat integrálja a népi kultúra, mint ahogy az a Színi Lajos anekdotáival, vagy Petőfi egyes verseivel történt. Laji bá 1916-tól kezdődően adta ki ízes, humoros elbeszéléseket tartalmazó köteteit. Színi Lajos volt az utolsó magyar „ponyvás” író, aki szekéren hordta körbe könyveit, és ponyváról árulta. Családja nemigen értékelte az 1933-ban elhunyt író munkáját. Színi Lajos kora jelentős újságírója volt, aki több napilapot tudósított, és időszakosan szerkesztette a Borszéki Lobogót, a Székely Földet és a Székely Szót. /Gál Éva Emese: Színi Lajos „Küsdeg nyüszkölései”. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 15./

Forrásértékű kötet jelent meg a bukaresti Polirom Kiadónak a kommunizmus időszakának dokumentumait közreadó sorozatában: Nagy Imre: Insemnari de la Snagov, azaz Nagy Imre: Snagovi jegyzetek. A könyv a néhai miniszterelnök romániai deportálása idején készített jegyzeteit tartalmazza. 1956. november 22-én a budapesti jugoszláv nagykövetséget elhagyó Nagy Imrét és csoportját a szovjetek Romániába hurcolták. A csoportot Snagovban őrizte a Securitate. 1957. április 14-én a csoport férfitagjait bilincsbe verve visszahurcolták Budapestre. Snagovban Nagy Imrét és csoportjának többi tagját a Securitate végig lehallgatta, róluk valamennyi alkalmazott, így őrzőik is, szinte naponta jelentéseket írtak, feljegyzéseiket pedig távollétük idején titokban lefényképezték. Snagovi tartózkodás idején Nagy Imre csaknem 700 oldalas füzetet írt tele. Mintegy 550 oldalas munkában elemezte a magyarországi helyzetet, a forradalom kirobbanásának körülményeit és annak történéseit, és több mint száz oldalt kitevő részletes önéletrajzát is megírta (ez utóbbi Budapesten már megjelent). 1957 tavaszán Nagy Imre valamennyi kéziratát megsemmisítette. Kéziratát éppen a Securitate mentette meg a jövő generációk számára. Ioanid Ilona a budapesti 1956-os Intézet (az 1956-os Magyar Forradalom Történetének Dokumentációs és Kutatóintézete) megbízásából 1998 óta kutatta a román titkosszolgálat és más bukaresti intézmények levéltárában a forradalom és a Nagy Imre-csoport dokumentumait. Az évek során a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) összesen 46 dossziényi aktát adott át neki az általa őrzött vonatkozó anyagok közül. Ioanid Ilona Nagy Imre 550 oldalnyi jegyzetéből, a magyar, a román és más állami, illetve pártvezetőknek írt leveleiből, a titkosszolgálati személyzet jelentéseiből és a lehallgatások anyagából kötetet állított össze. Nagy Imre jegyzeteinek teljes terjedelmű kiadását hamarabb olvashatják Romániában, mint Magyarországon. Nagy Imre fikarcnyit sem engedett meggyőződéseiből. Minden egyes, Snagovban, Nagy Imre vagy őrizői által írt papír egyenesen Gheorghe Gheorghiu-Dej pártfőtitkár, illetve Valter Roman (Neulander Ernő) asztalára került. A pártfőtitkár széljegyzeteket is írt a dokumentumokra, például: „Sejti, hogy mi vár rá.” /Tibori Szabó Zoltán: Sejtette Nagy Imre Snagovban, hogy mi vár rá? = Szabadság (Kolozsvár), febr. 15./

Mugur Ciuvicát, aki azzal vádolta az államfőt, hogy a szeku kollaboránsa volt, 500 millió erkölcsi kártérítésre ítélte a törvényszék Basescu javára, tudósított a Cotidianul című lap. /Távirati stílusban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 16./

Az RMDSZ kormányzati tisztségviselőinek fokozott szerepet kell vállalniuk Erdély fejlesztésében – jelentette ki Markó Béla az RMDSZ minisztereivel, államtitkáraival és a szenátusi illetve parlamenti képviselői frakciók elnökeivel tartott tanácskozáson. A következő időszakban a tisztségviselőknek szoros együttműködést kell kialakítaniuk az RMDSZ ügyvezető elnökségével, tette hozzá a miniszterelnök-helyettes, aki ugyanakkor az erdélyi civil társadalommal való konzultáció-sorozat elindítását is szorgalmazta. Ennek értelmében, a továbbiakban valamennyi miniszter, államtitkár saját területén kerekasztal-beszélgetéseket, fórumokat, konzultációkat fog kezdeményezni a civil szervezetekkel Erdély különböző településein. Ezen konzultációk beilleszkednek a már korábban elindított Párbeszéd a jövőért című konzultáció-sorozatba. A február 15-i tanácskozás másik fontos napirendi pontja az integráció kérdése volt. /(Máton Adél Evelin): Fokozott szerepvállalás Erdély fejlesztésében. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 16./

Csutak István neve nem szerepelt az RMDSZ Csíki Területi Szervezete által közzétett, a kormányzati beosztásokra javasolt személyek listáján, mégis az integrációs tárca államtitkára lett. Csutak István elmondta, hogy a jelölés váratlanul érte. Munkája a napi adminisztrációt és stratégiai tervezést is jelenti. A tárcán belül hét területet felügyel: határokon átnyúló együttműködés; programok végrehajtása; programok ellenőrzése; regionális politikák; pályázati kiírások előkészítése; a programok belső pénzügyi ellenőrzése és a programok EU-konformitásának biztosítása. Arra a véleményre, hogy Székelyföldi Fejlesztési Régió gondolata az RMDSZ-en belül háttérbe szorult, Csutak leszögezte, ki kellene dolgozni a Székelyföldet lefedő, a strukturális alapokat megcélzó közös fejlesztési stratégiát. Ezt a munkát a világon mindenütt az önkormányzatok kezdeményezik. /Sarány István: Közös fejlesztési stratégiát kell kidolgozni. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 16./

Nem áll módjában a kormánynak a Nemzeti Bank helyi épületét visszaadni Kovászna megye önkormányzatának – áll abban a levélben, mely Adriean Videanu miniszterelnök-helyettes aláírásával érkezett a megyei tanácshoz. Az említett épületet az ortodox egyháznak adományozta az év végén Bejenariu ügyvezető kormánya. Az épület tehát, mint Erdély-szerte sok más értékes ingatlan, 2004 vége óta az ortodox egyház vagyonát gyarapítja. A megyei tanács azt tervezte, hogy ebben az épületben hozza létre a kortárs művészetek kiállítótermét, és itt működteti majd a művelődési intézetet. Tervükről nem mondtak le, kérték a Tariceanu-kabinetet, módosítson a decemberi kormánydöntésen. Demeter János megyei tanácselnöke kijelentette: alkotmányossági hibára hivatkozva megtámadják a határozatot. Jogászaik szerint ugyanis Adrian Nastase lemondása után a Bejenariu ügyvezető kormány volt, így vagyonügyi kérdésekben nem volt döntési joga. /(s): Mégis hagymakupola kerül a bankházra. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 16./

Puskás Bálint Kovászna megyei szenátor, a felsőház titkára a szenátus ülésén politikai nyilatkozatában az egészségügy problémáiról beszélt. Puskás szenátor erről több ízben szólt már előző mandátuma idején is. A családorvosokkal kapcsolatban szóvá tette, hogy az egészségügyi biztosító bizonyos szolgáltatásokra csökkentette az anyagi ráfordítást. Puskás Bálint hangsúlyozta, hogy az emberek a parlamenttől várják az egészségügy megreformálását. Ő majd megfogalmaz egy kezdeményező tanulmányt, és kéri az összes pártokat, fogjanak össze a humánum érdekében. /Béres Katalin: Parlamenti tudósítás. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 16./

A Hitel folyóirat februári számának lap címoldalán ez olvasható: Nem, az nem lehet. Vallomások és elemzések 2004. december 5-éről. Csoóri Sándor, Vasadi Péter, Pozsgay Imre, Duray Miklós, Pap Géza, Sütő András, Gál Sándor, Lászlóffy Aladár, Dobos László, Dudás Károly, Vári Fábián László, György Attila, Zsidó Ferenc, Sepsiszéki Nagy Balázs, Csata Ernő, Magyari Lajos, Koncsol László, Fekete Gyula, Kodolányi Gyula, Tőkéczki László, Ablonczy László, Czakó Gábor, Tornai József, Tamás Menyhért, Domokos Mátyás, Nagy Gáspár, Ács Margit, Alföldy Jenő, Márkus Béla, Görömbei András, Bertha Zoltán, Cs. Nagy Ibolya, N. Pál József, Elek Tibor, Rott József, Száraz Miklós György, Sturm László, Prágai Tamás, Brém Nagy Ferenc, Mórocz Zsolt és Szabó István. A folyóirat kevés példányban jut el Erdélybe, Felvidékre, Kárpátaljára, Szabadka környékére, Lendvára. „Senki sem kötelezte a maradék Magyarországot arra, hogy megvonja az állampolgárságot azoktól, akik fölött áthelyezték az államhatárokat.” – írta Duray Miklós. „Egy néptől, mely évtizedeken át határain belül bambán tűri pusztítását, sőt besegít önpusztítással, nehogy nacionalistának pellengérezze ki a sajtó, nem várható el, hogy a határain kívül rekedt sorstársaiért ébredjen fel évszázada alvó lelkiismerete.” – állapította meg Fekete Gyula. Csoóri Sándor pedig arról írt, hogy a mai divatos és sikeres íróinknak egyetlen szavuk sincs arról, hogy miért sorvad, miért fogyatkozik ez a nép. „Magasban járó elmélkedésekből már régóta arra tudok következtetni, hogy saját esztétikájukat, gondolataikat, előítéletüket ismerik csupán. De azt a valóságot, amelyben maga az istenadta nép él idehaza vagy a határainkon kívül, egyáltalán nem ismerik, legfeljebb hallomásból, mint a hutukat.” /Nagy Pál: Mi történt velünk? = Népújság (Marosvásárhely), febr. 16./

Néhány éve Krizbai Jenő igazgatót Simon János váltotta Nagyenyeden a Bethlen Gábor Kollégiumban. Simon János annak idején a nagyenyedi főiskolai szintű oktatás folytatásáért szállt síkra, eredménytelenül. Néhány napja Szőcs Ildikó az új igazgató. Most egyszerre három hölgy van a vezetőségben: egy igazgató, és két aligazgató /Kónya Mária és Demény Piroska/. Simon János elmondta, évekkel ezelőtt tudatosult benne, hogy Szőcs Ildikó lenne az ideális utódja. Szőcs Ildikó 36 éves, a Szilágyságban született, onnan került édesapjával, aki református lelkész, Magyarlónára. Kémia szakot végzett az egyetemen, Nagyenyedre jött tanítani. A kilencvenes évek közepén belevágott a „diákönkormányzati” munkába. 1997-től igazgató-helyettesként belecseppent a szervezésbe. /Szabó Csaba: Egy igazgatóváltás-sorozat filmkockái. Krizbai, Simon, Szőcs Ildikó. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 12., folyt.: febr. 16./

Szatmár megyében a közegészségügyi igazgatóságnak is vannak magyar kiadványai. Ez nem a most lemondott igazgató, dr. Dorel Coica érdeme. Ö ugyanis attól vált híressé, hogy a városi kórház homlokzatáról levétette az európai hírű sebészorvos, dr. Lükő Béla nevét, és a Spitalul Judetean nr. II (2-es számú Megyei Kórház) nevet íratta a helyébe, a magyar orvosok, köztük a kezdeményező dr. Kiss László tiltakozása ellenére. Az egészségügyi nevelést szolgáló helyi kiadványok magyar nyelven való beindítása még a korábbi koalíciós kormányzás idejére tehető, amikor dr. György Ágoston volt az igazgató. 2000-től egy fiatal orvos, dr. Pallai Ildikó, az igazgatóság egészségügyi neveléssel foglalkozó munkatársa írja és szerkeszti a magyar szöveget, s ő fordítja magyarra a román kiadványokat is. Évente több ismertető füzetecske is megjelenik. Ezeket ingyen terjesztik. A nyomtatványok kétharmada román, egyharmada magyar nyelven jelenik meg. /Sike Lajos: Egészségügyi nevelés magyarul is. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 16./

Csíkszeredában a Sapientia EMTÉ-n négy végzős szak van idén, több mint 150 egyetemistával. Az államvizsga dolgozatok témái sokszínűek. Néhány példa. Alkalmazott szociológia szak: Posztszocialista társadalmi átalakulás egy székelyföldi kisvárosban – Szentegyháza. – Médiakutatás Csíkszeredában. – Az információs társadalom és a fiatalok. Agrár- és Élelmiszeripari Gazdasági szak: Minőségi császárkörte-pálinkafőzés – A LAM-alapítvány tevékenységének hatása a helyi fejlődésre – Hollandiai és székelyföldi családi gazdaságok. Román-angol szak: Motivul hanului in literatura romana. – Women is Shakespeare Comedies – A román modernizmus kezdetei. Könyvelés és Gazdasági Informatika szak: Vállalatértékelés – Készletek könyvelése – Amortizáció könyvelése. /Államvizsga dolgozatok a Sapientián. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 16./

Cambridge-ből érkezett levél Domokos Ernő, a Babes-Bolyai Tudományegyetem sepsiszentgyörgyi kihelyezett tagozatán oktató professzor címére, amelyben arról értesíti a Nemzetközi Önéletrajzi Központ, hogy felvették őt a XXI. század kétezer kiemelkedő egyéniségének a névsorába. Az elismerésben a közgazdász professzor kiemelt, nemzetközileg is értékelt tevékenysége révén részesült. /Újabb elismerés. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 16./

Hagyománnyá vált a farsangi mulatság megrendezése a nagyszebeni magyarok körében, amelyet az utóbbi években a SZMISZ (Szebeni Magyar Ifjúsági Szervezet) rendez. Idén is összegyűlt a város apraja-nagyja. Fellépett a Forgós néptánccsoport. A magyar egyetemisták is eljöttek, és ezzel is bebizonyosodott, hogy nagy szükség van az ilyen és hasonló rendezvényekre, ahol magyar muzsika szól és magyarul énekelnek. /(F. E.): Farsangi bál Nagyszebenben. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 16./

Megjelent Az erdélyi táj kérdései /Művelődés, Kolozsvár/ című könyv Fekete Albert szerkesztésében, a budapesti Corvinus Egyetem Tájépítészeti Kar Kert- és Településépítészeti Tanszék és a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával. A kötetet többnyire Magyarországon élő kert- és tájépítő mérnökök és egyetemi hallgatók írták, akik Erdélyben a különböző programok keretében Bonchidán, Sztánán, a Csomád–Bálványos kistérségben, vagy Marosvásárhelyen a Sapientia Egyetem campusának a megtervezésében tevékenykedtek. A tájépítésről szóló tanulmányok mellett bő anyagot található a kötetben Erdély kastélyairól és az ezeket körülvevő parkokról. Több tanulmány felhívja a figyelmet az Erdélyben fellelhető negatív jelenségekre, mint amilyenek a tájidegen szennyező építkezések, a természeti erőforrások túlzott használata, a talajpusztulás és elmocsarasodás aggasztó méretei, az erdőállomány csökkenése. Kalotaszeg táj-lélek-rajza című tanulmányában Eplényi Anna budapesti ötödéves tájépítész hallgató a következőket írja: „A szegénység, az elmaradottság és a népességcsökkenés olyan súlyos vaksághoz vezet, hogy csak néhány napra vagy évre tudnak előretekinteni. Másrészt a könnyen jövő meggazdagodás oly könnyen elviszi az egykori évszázados értékeket, hogy néhány év alatt hűlt helyét sem találjuk”. Jelenleg a Kalotaszeg megmentéséért folyó munka a sztánai tájépítész-program és a Sztánai Műhely keretében bontakozik ki. A programot a Kós Károly Egyesülés, a budapesti Táj-, és Kertépítész Diákszövetség, a Szent István Egyetem, az Arany János Közalapítvány és a sztánai–kolozsvári Szentimrei Alapítvány támogatja. Székelyföldön, a Csomád–Bálványos kistérségben a Csíki Természetjáró és Természetvédő Egyesület (CsTTE) a helybeliek. /Ajtay Ferenc: Könyv Erdély tájairól. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 16./

A nagy amerikai zsidó szervezetek elnökei konferenciájának küldöttsége február 15-én találkozott Calin Popescu Tariceanu kormányfővel Bukarestben. A román-amerikai és a román-izraeli „különleges kapcsolatok bővítését és megszilárdítását”„ hangoztatták. A román szempontból történelmi premiernek számító találkozón az amerikai vendégek rámutattak: a nagy amerikai zsidó szervezetek igen fontosnak tartják a NATO-tagsággal rendelkező és a jövőben az Európai Unióba betagozódó Románia szerepét a regionális és a globális együttműködés és a párbeszéd szellemének fenntartásában. Az Egyesült Államok 52 nagy zsidó szervezetének elnökeit tömörítő ernyőszervezet küldöttségét fogadja Traian Basescu államfő is. Románia amerikai vendégei megbeszéléseket folytatnak Mihai Razvan Ungureanu külügyminiszterrel, Mona Musca művelődési és kultuszminiszterrel, Mircea Miclea oktatási miniszterrel, a képviselőház és a szenátus vezetőivel, valamint a romániai zsidó közösség képviselőivel. /Az amerikai zsidó szervezetek elnökei találkoztak a kormányfővel. Történelmi premier. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 17./

Február 16-án Budapesten találkozott Kovács Kálmán informatikai és hírközlési miniszterrel Nagy Zsolt romániai informatikai miniszter. A tanácskozás után elhangzott: a két ország közös együttműködést tervez harmadik országbeli piacokon, szeretne kialakítani egy közös adatbázist, illetve egy angol, magyar és román nyelvű közös internetes portált, valamint az Európai Unióban is fel kívánnak lépni a közös érdekek érvényesítésére. Nagy Zsolt szerint a román tárca azt kéri a magyar információtechnológiai és kommunikációs piactól, valamint a budapesti kormánytól, hogy osszák meg velük az európai uniós integráció kapcsán szerzett tapasztalatokat. Románia jó befektetési lehetőségeket kínál a vállalatoknak. Hozzátette, 22 millió eurós piacról van szó, és 2004-ben a bruttó hazai termék (GDP) 8 százaléka a kommunikációs és az informatikai piacról származott. Ez az összeg 3,7 milliárd euró volt, ami mintegy fele a magyarországinak. Az Informatikai és Hírközlési Minisztérium az idén 225 millió forintot költ a határon túli e-magyar pontok kialakítására, s ebből 101 millió forintot várhatóan Romániában. Erdélyben most mintegy 60 e-magyar pont van. /Több e-pontot Erdélybe. = Krónika (Kolozsvár), febr. 17./

A Fidesz – Magyar Polgári Szövetség és az erdélyi Magyar Polgári Szövetség vezetői február 15-én tartott tanácskozásukon egyetértettek abban, hogy az elkövetkező időszak legfontosabb nemzetpolitikai kérdése: sikerül-e érdemi elmozdulást elérni az erdélyi magyarság valóságos, a gyakorlatban is érvényesülő egyenjogúsága, illetve ehhez garanciául szolgáló autonómiájának kiépítése terén – közölte Németh Zsolt, a Fidesz külügyi kabinetjének vezetője. Február 15-én Budapesten folytatott megbeszélést Orbán Viktor, a Fidesz elnöke, Kövér László, a párt országos választmányának elnöke és Németh Zsolt az erdélyi Magyar Polgári Szövetség elnökével, Szász Jenővel, Szilágyi Zsolt országos választmányi elnökkel, Árus Zsolt alelnökkel és Nagy Pál ügyvezető alelnökkel. A megbeszélésen mindkét fél örömét fejezte ki, hogy „a legutóbbi romániai választások után egy nem kommunista gyökerű kormány került hatalomra”. A Fidesz vállalta, hogy az elkövetkező időszakban tájékoztatni fogja a nemzetközi fórumokat arról, hogy Romániában mind a mai napig rendőrségi zaklatások érik azokat az állampolgárokat, akik aláírásukkal támogatták a Magyar Polgári Szövetség választásokon való indulását. /Fidesz-vezetők tanácskozása az MPSZ vezetőivel. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 17./