A burgenlandi kisvárosban, Felsőpulyán rendezték meg a múlt héten az első nagyszabású, az 1956-os forradalommal kapcsolatos megemlékezést, amelyen nem csak a nyugati magyarság, hanem az anyaország, valamint a Kárpát-medence más országaiban elő nemzetrészek is képviseltették magukat, így 1956 romániai vonzatairól Dávid Gyula, az EME elnöke tartott előadást. Több mint háromszázan vettek részt az idén az immár kilencedik alkalommal az Ausztriai Magyar Egyesületek és Szervezetek Központi Szövetsége által megrendezett Kufstein-konferenciasorozaton, melynek Felsőpulya városa hatodik alkalommal adott otthont. Ausztria 1956 októberének végétől mintegy 180 ezer magyar menekültnek biztosított menedéket. Pomogáts Béla, az Illyés Közalapítvány elnöke is megjegyezte, hogy a rendszerváltás utáni magyar kormányok – politikai színezettől függetlenül – nem fordították a nemzet javára azt a szellemi hozadékot, amelyet a nyugati emigrációs magyarság önkéntesen felajánlott. „Az idő azokat igazolta, akik következetesen kitartottak 1956 eszméi mellett. A nyugat-európai magyar közösségek ébren tartották 1956 emlékét, hűséggel megőrizték nemzeti örökségünket, magyarságunkat, kiépítve azok szervezeti hálózatát és szellemi műhelyeit” – fogalmaz a felsőpulyai rendezvény társszervezését ellátó Nyugat-Európai Magyar Országos Szervezetek Szövetségének (NYEOMSZSZ) zárónyilatkozata. A NYEOMSZSZ kifogásolta, hogy máig sem sikerült rendezni a nyugat-európai magyarság számára a magyar állampolgárság felvételének lehetőségét alanyi jogon, illetve a szervezet még ma sem teljes jogú tagja a Magyar Állandó Értekezletnek. Szabó Vilmos, a Magyar Országgyűlés külügyi bizottságának alelnöke jelezte, jelenleg folyik az egyeztetés a nemzetpolitika átalakításáról, s ebben a folyamatban a nyugat-európai magyar szervezetek álláspontját is figyelembe veszik. /Králik Lóránd: Nyugati-magyar konferencia Ausztriában. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 11./

Kolozsváron szeptember 9-én ülésezett RMDSZ Területi Elnökeinek Konzultatív Tanácsa (TEKT). Nőtt az RMDSZ helyi tisztségviselőinek száma ebben az évben azt követően, hogy több független polgármester és helyi tanácsos a szövetséghez csatlakozott – jelentette ki Markó Béla szövetségi elnök. Markó Béla ismételten bírálta a kormánykoalíciót. /Ülésezett a Területi Elnökök Konzultatív Tanácsa. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 11./ Az Európa parlamenti képviselők választására vonatkozó törvénytervezet a legfontosabb jogszabály, amelyet a kormány az elmúlt időszakban elfogadott – jelentette ki Markó Béla, az RMDSZ elnöke a Területi Elnökök Konzultatív Tanácsának (TEKT) ülését követő sajtótájékoztatón. Markó beszámolt a Budapesten tartott Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumáról is, ahol tájékoztatta a magyar hivatalosságokat arról, hogy nem ért egyet a munkaerőpiac korlátozására vonatkozó elképzelésekkel. Az RMDSZ-nek ma a legfőbb gondja az, hogy növekszik a nacionalizmus Romániában és Szlovákiában, továbbá mi lesz a kisebbségi törvénytervezettel, amelynek folyamatos halogatása tünetértékű, illetve mi a helyzet az erdélyi és székelyföldi fejlesztési programokkal. Markó Béla elutasította a Kincses Előd marosvásárhelyi ügyvéd által megfogalmazott, személyét ért támadásokat, emlékeztetvén arra, hogy őt a nyolcvanas években állandó megfigyelés alatt tartotta az egykori Szekuritáté, és iratcsomójában csupán a lehallgatott telefonbeszélgetéseknek a szövege mintegy ezer oldalt tesz ki. /Papp Annamária: Európa parlamenti képviselőválasztást sürget az RMDSZ. Még nem került szóba az RMDSZ elnökjelöltjeinek személye. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 11./

Az ÚMSZ riporterei alig félóra alatt megtalálták a Szászrégen Abafája nevű lakótelepén történt rendőr-roma konfliktus kirobbantóit, akiket a rendőrség „nagy erőkkel keresett”. A rendőri és különleges alakulatok (DIAS) tagjaiból álló karhatalmiak és a romák közötti, szeptember 7-én történt véres összecsapásban az első hivatalos bejelentés szerint 15 polgári személy sebesült meg, két rendőr ápolásra szorult. Este a Maros megyei rendőr-felügyelőség szóvivője közleményt adott ki az eseményekről. Ebben többek között ez áll: szeptember 7-én délután három óra körül egy szászrégeni bár teraszán ült a megyei rendőr-felügyelőség egyik pihenőszabadságát töltő tisztje családjával, amikor két személy szidalmazni és fenyegetni kezdte az asztaltársaságot. „ A rendőrök több figyelmeztető lövést adtak le fegyvereikből gumisöréttel. Ez az első, hivatalos verzió. Másnap sajtótájékoztatót tartott Gheorghe Popa országos rendőrfőkapitány-helyettes. Abafáji romák bántalmazták Radu Ioan szintén roma nemzetiségű rendőrt, elszakították a ruháját. A rendőrfőkapitány most elismerte, hogy a kivonult erők éles lövedékeket is használtak, de csak a levegőbe adtak le riasztólövéseket. A két állítólagos kirobbantót pedig még mindig keresi a rendőrség. Az ÚMSZ munkatársainak a cigányok hol 29, hol 32 sebesültről beszéltek. Bármelyik szám igaz, mindenképpen több, mint a rendőrség által közölt. „Két kocsi jött, elöl a Milícia, hátul a DIAS, és semmi szó nélkül, asszonyt, gyermekeket, akit értek, lőttek minket, mint a kutyát” – idézte a történtek részleteit Biga József roma városi tanácsos. A konfliktus állítólagos két kirobbantójával is elbeszélgettek az újságírók. /Bakó Zoltán, Bögözi Attila: Lövöldöző kommandósok támadtak a régeni romákra. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 11./

A szászrégeni cigányverés könnyen nemzetközi visszhangra talál. A fogadkozások ellenére most Hadrév réme visszatért – a roma kisebbség kezelése még nagyon távoli reménység. A szászrégeni romák újabb megverése, a kilencvenes évek elején történt romaellenes megnyilvánulások /Hadrév/ és módszerek hasonlatossága kapcsán nem egészen alaptalan újfent kisebbségellenes akcióról beszélni. A tucatnál több embert súlyos testi sértéssel kórházba küldő rendőrségi beavatkozásnak rejtetten politikai oka van. Rebesgetik, hogy a háttérben olyan nacionalista erők szították fel a hangulatot, akiknek nehéz emészteni Szászrégen magyar nemzetiségű polgármesterét. Az önkormányzati választások idején Nagy Andrásnak, az RMDSZ polgármesterjelöltjének a romáktól sűrűn lakott lakónegyed egyöntetű szavazata szerzett többséget. A belügy megint alaposan levizsgázott. Jogos a roma lakosság félelme. /Lokodi Imre: Hadrév réme. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 11./

Az elmúlt héten Kézdivásárhelyen ötödik alkalommal, mintegy kéttucatnyi hazai, magyarországi és szlovákiai vállalkozás, illetve banki képviselet részvételével nyitotta meg kapuit az Asimcov Kis- és Közepes Vállalkozók Szövetsége által megszervezett Kézdi Expó. Kovács Ödön, az Asimcov kézdivásárhelyi területi elnöke jelentős fejlődésnek minősítette a Felsőháromszék gazdasági potenciáljának ismertetésére szánt idei rendezvényt. /Domokos Péter: Életképesebbek a kisrégiós kiállítások. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 11./

Marosvásárhelyen a színházban kiosztották az Erdős Irma-ösztöndíjakat. A Székely Színház egykori művésznőjének férje, a Svédországban élő dr. Bartha István határozta el, hogy felesége, Erdős Irma, valamint a legendás intézmény emlékére ösztöndíjat alapít, amelyet a Tompa Miklós Társulat két fiatal színészének osztanak ki minden évben, továbbá emlékgyűrűt azon idősebbeknek, akik sokat tettek a színházért. Az idei nyertesek: Szabadi Nóra és Tompa Klára, az emlékgyűrűt ez évben elsőként a Székely Színház egykori művészeinek jó barátja, mentora, ,,testi-lelki öltöztetője”', Nagy Márta vehette át. Györffy András színművész a másik emlékgyűrű-kitüntetett. /Nagy Botond: A színház jegyesei. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 11./

Tőkés László az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke nyilatkozatában emlékeztetett, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács közel három évvel ezelőtti megalakulásakor célul tűzte ki az önrendelkezési jog gyakorlása alapján megvalósítható közösségi autonómiaformák kiépítését. Elvi támogatásukról biztosítják az Erdélyi Magyar Ifjak idei nyári táborában született indítványt, amely, egy egész Erdélyt, illetve a Kárpát-medencét átfogó akciót kezdeményez az önrendelkezéshez való jog tiszteletben tartása érdekében. Ennek eszközei lehetnek az aláírásgyűjtés és a népszavazás. Ezért az EMNT újból felhívja a figyelmet arra, hogy Erdélyi Magyar Állandó Értekezlet beindítása nem halasztható. Ezért indítványozzák az ERMÁÉRT összehívását még 2006 szeptemberében. /Tőkés László: Nyilatkozat. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 11./

Minden év szeptemberében egy héten át hangos a szentegyházi Gábor Áron Művelődési Ház. Az idén immár negyedik alkalommal szervezték meg a prímásképző és tánctábort általános és középiskolás gyerekek számára. Haáz Sándor zenetanár a rendezvény főszervezője. Az egyhetes eseményt a Gyermekfilharmónia Alapítvány a nyári turisztikai bevételeiből fedezte. /Kozán István: Prímásképző és tánctábor Szentegyházán. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 11./

Az idei, XIV. Salvatore Quasimodo Költőversenyt a Sepsiszentgyörgyön született Csiki László nyerte, különdíjat kapott Kálnay Adél. Mezey Katalin, a Salvatore Quasimodo Alapítvány Kuratóriumának elnöke elmondta, hogy a költőversenyre 171 pályázó küldte be verseit. /Quasimodo emlékdíj Csiki Lászlónak. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 11./

Megjelent az Erdélyi Múzeum (Kolozsvár) legújabb száma. Néhány cím: Bakk Miklós: A politikai identitás; Szász Alpár Zoltán: A magyar kisebbséget képviselő pártok választási sikeressége (1990–2004), Pomogáts Béla: Mikó Imre és a magyar irodalom; Ifj. Toró Tibor: A „Bolyai-ügy”; Vallasek Magdolna: A nyugdíjrendszer reformja Romániában. /Erdélyi Múzeum (2006/1–2). = Szabadság (Kolozsvár), szept. 11./

– Az államfő felfüggesztését csak igen súlyos tett elkövetése indokolná, az erre vonatkozó rendelkezések megtalálhatóak az alkotmányban. Végrehajtásához nemcsak megfelelő alap, hanem a politikai pártok támogatása is szükséges – hangsúlyozta Eckstein-Kovács Péter szenátor. – Voiculescu rosszul időzített: nem tartom komoly politikushoz méltó kezdeményezésnek az államfő tisztségéből való felfüggesztését szorgalmazó kérést közvetlenül az ország EU-csatlakozása előtt, amikor a honvédelmi miniszter, a vezérkari főnök ellen eljárás indult – vélte Ecktsein-Kovács. /Eckstein-Kovács Péter: Voiculescu rosszul időzített. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 12./

Háromnapos tárgyalást folytat az Európai Unió képviselőivel, és közös álláspontot képvisel az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és az RMDSZ politikusaiból álló küldöttség Brüsszelben. A Tőkés László EMNT-elnök vezette delegáció tagjai – Szilágyi Zsolt EMNT-alelnök, Sándor Krisztina, a Magyar Ifjúsági Tanács elnöke, Toró T. Tibor RMDSZ-es parlamenti képviselő, valamint Sógor Csaba RMDSZ-es szenátor – a romániai magyar kisebbség égető problémáinak megoldását igyekeznek sürgetni, illetve ezekhez az EU támogatását elnyerni. „Az álláspont az, hogy az utolsó utáni órában próbáljunk az országjelentésbe bevinni olyan információkat és megfogalmazásokat, amelyekre a Románia csatlakozását követő monitorizációs folyamatban hivatkozni lehet. Attól függetlenül, hogy ki kihez áll közel, mindannyian nagyon jól tudjuk, hogy az erdélyi magyarság és általában a kisebbség kérdése Romániában nincs megoldva” – nyilatkozta Brüsszelből Toró T. Tibor képviselő, aki azt is elmondta, hogy szenátorkollégájával együtt Markó Béla megbízásából képviselik az RMDSZ-t a küldöttségben. Szilágyi Zsolt, az EMNT alelnöke kiemelte, Brüsszelben nagyon jó kicsengése van annak, hogy az erdélyi magyar közösség pluralizmusát megjelenítő reprezentatív delegáció az összefogás üzenetét hordozza. A delegáció tagjai egységesen fölvállalják az erdélyi magyarság sorskérdéseit, és függetlenül attól, hogy milyen szervezetet képviselnek, azt szorgalmazzák: az EU kövesse figyelemmel a restítúció és az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásának kérdését, az anyanyelvhasználat és a magyar egyetem ügyét, illetve az autonómiatörekvést. „Az Unió ne felejtse el az erdélyi magyarokat, hanem azokat a megoldatlan problémákat, amelyek közösségünket sújtják, a megoldás és ne a halogatás vagy a szőnyeg alá seprés felé vigye” – fogalmazott az EMNT-alelnök. Arra a kérdésére, hogy a közös brüsszeli tárgyalás jelentheti-e az EMNT és az RMDSZ esetleges jövőbeli együttműködésének kiindulópontját, mindkét alakulat képviselői bizakodó választ adtak. Tőkés László EMNT-elnök szerint a mostani közös fellépés többek között a tusnádfürődi nyári tábor eredménye, ahol az RMDSZ több képviselője jelenlétében Gál Kinga FIDESZ-es európai parlamenti képviselő figyelmeztetett az utolsó vonat megy el az őszi országjelentéssel, tehát ideje volna lépni Brüsszel irányába. „Én akkor meg is hívtam Markó Bélát, hogy tartson velünk. Sajnáljuk, hogy feltételes ígéretének nem tett eleget” – nyilatkozta Tőkés László. Aljas diverziónak nevezte Gazda Zoltán, a sepsiszéki Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke azt a levelet, amelyet saját e-mail címéről egyelőre ismeretlen személy a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) sepsiszentgyörgyi szervezete nevében juttatott el az ÚMSZ szerkesztőségébe. A levél írója az MPSZ elnöksége „mélységes csalódásának” ad hangot amiatt, hogy az RMDSZ ellenőrzése alá vonta az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsot és a bihari Polgári Egyesületet. A levél írója többek között azt sérelmezi, hogy „az RMDSZ kirakatpolitikájának behódolt személyekből verbuválódott” Brüsszelbe látogató küldöttségben az MPSZ-t senki sem képviseli. . Gazda Zoltán a levél tartalmával kapcsolatosan tiltakozásának adott hangot, egyelőre nem is sejti, hogy ki állhat az ügy hátterében. /Gujdár Gabriella: Az RMDSZ és az EMNT politikusai közös küldöttségben tárgyalnak. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 12./

A hét végén találkozott Hegyeli Attila, a Csángómagyar Szövetség oktatási felelőse és Pásztor Gabriella államtitkár. Hegyeli jegyzéket nyújtott át az államtitkárnak a problémákról. Pásztor Gabriella megígérte: személyesen jár el annak érdekében, hogy a törvényt betartsák. Több jelentkező van, mint amennyi gyerek számára helyet lehet biztosítani, ezért az ottani tanárok azzal fenyegetőztek, hogy nem kezdik el az évet, amíg a problémát meg nem oldják. A találkozót Hegyeli pozitívumként értékelte. Kifejtette: „ha az államtitkár asszony ellátogat ide iskolakezdés előtt, akkor az iskolaigazgatók remélhetőleg nem fogják többé megtagadni a törvények alkalmazását.” Hegyeli lát esélyt arra, hogy a kért magyar nyelvű osztályok beinduljanak iskolakezdéskor. Kifogásaikat továbbították a Diszkriminációellenes Tanácsnak is. A magyarul oktató tanárokat nem véglegesítik beosztásukban, míg az ugyanannyi diákkal rendelkező románul oktató tanárokat igen. Asztalos Csaba, a Diszkriminációellenes Tanács elnöke azt nyilatkozta, hogy utánanéz a dossziénak, és személyesen is megvizsgálja az ügyet. Hozzátette, hogy a válaszadási határidő három hónap. Asztalos Ferenc RMDSZ-képviselő, a tanügyi bizottság alelnöke elmondta, tud a csángóföldi problémákról, és személyesen is tájékozódni fog az RMDSZ kormánytagjainál arról, hogy miként oldják meg a kérdést. Hozzátette: az RMDSZ azért nem foglalkozott hangsúlyosabban az üggyel, mert a kisebbségi törvény körüli csatározás minden energiájukat lekötötte. Beszterce-Naszód megyében járt Matekovits Mihály, a Tanügyminisztérium kisebbségi osztályának főigazgatója, találkozott a megye magyar pedagógusaival is. Szerencsés véletlennek nevezte, hogy találkozhatott a megbeszélésre összehívott Beszterce megyei magyar pedagógusokkal. /Isán István Csongor: Az utolsó esély a Csángóföldön? = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 12./

Nótáros Lajos ironikusan írt a magyarverésről. „Jön két magyarországi bringás, és elkezdi szidni a romániai utakat magyarul. Kérdés, hogy akkor meg miért jöttek ide kerékpározni, másrészt, hogy miért nem veszik már észre a román gazdasági csodát, s főleg azt, hogy történetesen egy mihályfalvi magyarnak szidják az oláh anyját.” /Nótáros Lajos: Egy szál haragvirág. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 12./

Csép Andrea az RMDSZ Maros megyei szervezetének ügyvezető elnöke kommunikáció-közkapcsolatok szakos hallgató, közben három gyermeket nevel, mégis össze tudja egyeztetni a családi életet a munkával. A vele készült beszélgetésben elmondta, mindenkinek végig kell járni a lépcsőfokokat. A megyében több mint kétszáz vidéki szervezettel dolgozik együtt, a vidéki szervezeteket személyesen is ismeri. Szükséges az élő kapcsolat. /L. I.: Lépcsőfokról lépcsőfokra. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 12./

Évtizede baráti viszony fűzi Málnás község iskoláját a Balaton menti Alsóörshöz, a tanulóközpontú kölcsönös tevékenység a Herecz Alapítványon keresztül történik. A málnásiak augusztus 20-án monumentális székely kaput állítottak, avattak és szenteltek Alsóörsön. A gelencei székely faragó fiúk, a Both testvérek érkeztek Alsóörsre, összeillesztették az előre elkészített és kifaragott elemeket. A kapu felirata: ,,Őseidnek szent hitéhez, nemzetednek gyökeréhez ne légy hűtlen soha!” A kapu a málnási Tőkés József Iskola saját erdejéből vágott cserefából készült. Már hagyománnyá vált, hogy Balaton menti gyerekek nyaralnak Málnáson, majd a málnásiak Alsóőrsön. /Kisgyörgy Zoltán: Székely kapu a Balaton mentén. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 12./

Temes megyében Gőröd (Giroda) magyar katolikusai, a tizenkilencedik és huszadik század fordulóján betelepült maroknyi közösség a vallásüldözés legádázabb időszakában (1956-ban) épített templomot. És azóta minden esztendőben, Kisasszony napján, templombúcsút tartanak Győrödön. Most tartották az ötvenediket. A templomot zsúfolásig megtöltő hívek és meghívottak előtt Túry László nagyprépost, újkissodai plébános celebrálta az ünnepi misét. Diósi Dávid plébános megköszönte a győrödi tanácsnak és a jelen lévő polgármesternek a templom felújításához nyújtott anyagi támogatást, majd valamennyi résztvevőt meghívta a közös, bográcsos vacsorára. /(Sipos): Győrödi búcsú. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 12./

„Nem írtam alá együttműködési kötelezvényt, fedőnevem sem volt, és nem írtam jelentéseket a Szekuritáténak” – állította Frunda György RMDSZ-es szenátor, aki kilátásba helyezte, hogy bepereli rágalmazóit. Frundát szeptember 12-én saját kérésére hallgatta ki a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottság (CNSAS): tudomására hozták, hogy öt olyan dosszié áll rendelkezésükre, amely a szenátort érinti. Frunda szerint ezek tartalmaznak egy olyan jelentést is, amelyben „ellenségesnek, sovinisztának és irredentának” minősítik őt. Frunda György szenátor elmondta, az öt iratcsomóból kettő hálózati dosszié. Az első hálózati dosszié a behálózására tett kísérletet tartalmazza, a második pedig az együttműködés megtagadására vonatkozik, az illető dokumentum azonban hiányzik az iratcsomóból. Frunda hangsúlyozta, hogy a róla szóló dossziékból részleteket vágtak ki, 1990 után pedig hasonlóképpen jártak el más szekusdossziék esetében is, a módosítások célja szerinte az érintett személyek becsületének aláásása lehetett. A politikus azt is elmondta, hogy 1987-ben európai utazásairól beszámolót kellett írnia a marosvásárhelyi ügyvédi kamara elnökének. Ez a beszámoló egy szekustiszt birtokába jutott, aki ezt jelentésként sorolta be. Frunda szerint utólag a Szekuritáté helyi vezetője kiegészítette a dossziét azzal, hogy a beszámolót író személy nem besúgó, és nem is akar az lenni. A szenátor meggyőződését fejezte ki, hogy a CNSAS nem fogja őt elmarasztalni. Az RMDSZ-es politikus törvénymódosítást javasolt, amely értelmében csak azokat a személyeket sorolják a volt titkosszolgálat együttműködői közé, akik saját kezdeményezésből, saját akaratukból jelentettek a Szekuritáténak. Frunda nem marasztalná el a jóhiszemű személyeket, akik nem tudhatták, hogy egy szekustisztnek szolgáltatnak információt. A honatya ugyanakkor ellenezte, hogy a szekusdossziék teljes tartalmát nyilvánosságra hozzák. Álláspontját azzal indokolta, hogy az érintett személyek magánéletét sérthetné, ha számukra kínos részletek derülnének ki a szekusdossziékból. Egyébként Markó Béla RMDSZ-elnök is tiltakozott amiatt, hogy szekusmúlttal gyanúsították meg. A szövetségi elnök hangsúlyozta: ő a volt titkosszolgálat üldözöttje volt, a Szekuritáté magánéletébe is beavatkozott. Markó felháborítónak tartja, hogy a besúgók közé sorolják, holott ő a „barikád túlsó oldalán harcolt”. Kincses Előd ügyvéd, az RMDSZ Maros megyei szervezetének elnöke korábban felkérte Markót, hogy ne csupán a megfigyelési dossziéját hozza nyilvánosságra, hanem azokat a jelentéseket is, amelyeket magyarországi írókkal történt találkozóiról írt. Frunda György az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA) székházába is ellátogatott. Elmondása szerint „informális” beszélgetést folytatott az ügyészekkel olyan parlamenti vitákról, amelyek honatyákat érintenek. A szenátus emberjogi bizottságának elnöke leszögezte: nem vallomástételre idézték be az ügyészségre. /Barta Zoltán: Két hálózati dosszié létezik az RMDSZ-es szenátorról. = Krónika (Kolozsvár), szept. 13./

Török Ferenc Kolozs megyei főtanfelügyelő-helyettes terjedelmes írásában válaszolt a tevékenységét elítélő cikkekre, megírta a maga védelmében, hogy mi mindent tett. 1997 óta tölti be ezt a tisztséget. Cáfolta, hogy Bálint Kelemen Attilával konfliktusa volt a múltban. Török Ferencnek egyik fő célkitűzése volt, hogy a Brassai Sámuel Elméleti Líceumból az esti tagozatot elköltöztesse. 2005 novemberében végre a tanfelügyelőség vezetősége, az unitárius egyház (az épület tulajdonosa) vezetősége, Kósa Mária, a Brassai igazgatónője, és Lakatos András az RMDSZ országos oktatásügyi alelnöke aláírták az erről szóló megegyezést. Később Török Ferenc szerint Kósa Mária letagadta, hogy aláírta volna a megegyezést, a tanfelügyelőséget betolakodónak állította be. Török Ferenc szerint ezért haragszik Zlatior főtanfelügyelő asszony Kósa Mária igazgatónőre. Idén tavasszal lejárt Kósa Mária igazgatói mandátuma. A tanfelügyelőség versenyvizsgát írt ki az állást. Egyetlen pályázat érkezett be, Kósa Máriáé. Kósa Mária egyik vizsgája nem sikerült. Török Ferenc megbeszélést tartott az RMDSZ és a magyar pedagógusszövetség /RMPSZ/ kolozsvári vezetőségével arról, hogy támogatják-e Kósa Máriát a Brassai Sámuel Elméleti Líceum igazgatói posztján. A megbeszélésen mindenki azon a véleményen volt, hogy a Brassaiban megtörténjék a váltás. „Aki a jelenlévők közül mást állít, az hazudik” – írta Török, aki még az újságírónőt is elmarasztalta. /Török Ferenc: Ami a „CSEND” mögött van. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 13./

Magyarországon mindenhol fölharsannak a füttykoncertek, ahol Gyurcsány Ferenc kormányfő kampányol, az önkormányzati választási kampánnyal kapcsolatban. Hiller István, az MSZP elnöke szerint „az ellenzék nagyobbik pártja által tudatosan szervezett és lebonyolított megmozdulásokról van szó”. A Fidesz alelnöke, Varga Mihály ezzel szemben kijelentette: Gyurcsány provokálja az embereket, a szocialisták fütyültetik ki saját magukat, mert „alapvetően a kormányoldal érdeke, hogy ne az embereket érintő kérdésekkel foglalkozzanak, hanem arról beszéljenek, mi történik, ha a kormányfő valahol megjelenik”. Szijjártó Péter, a Fidesz szóvivője emlékeztetett, az MSZP politikusai az országgyűlési választási kampányban hazudtak, csúnyán átverték Magyarországot, ezért azt kérik az emberektől, hogy ne üljenek fel a provokációnak, és fütyülés helyett ellenérzésüket azzal fejezzék ki, hogy részt is vesznek ezeken a nagygyűléseken, és „méltóságteljesen, csendben” egyszerűen hátat fordítanak a miniszterelnöknek. A Magyar Nemzet szeptember 10-i számában Orbán Viktor azt írta, hogy a Gyurcsány-csomag nem demokratikus felhatalmazással rendelkező kormányprogram, hanem önkényes diktátum, tehát a kormánynak nincs joga ezt végrehajtani. /Guther M. Ilona: Ki fütyül ma Magyarországon? = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 13./

A napokban teszik közzé annak a kivizsgálásnak az eredményeit, amelyet a szászrégeni rendőrverés ügyében indítottak. A Maros megyei városban ugyanis 17 ember sebesült meg szeptember 7-én, amikor a roma kolóniát a rendőrök az operatív csoport tagjaival együtt felkeresték. A verekedésre egy aznap délutáni esemény szolgáltatott alapot: a szabadságát töltő Radu Ioan Olimpiu rendőrparancsnokot két büntetett előéletű roma fiatalember felismerte egy vendéglő teraszán, és számon kérte tőle, miért indított ellenük korábban bűnügyi eljárást. A rendőrség közlése szerint Olimpiut tettleg is bántalmazták. A rendőr – aki maga is roma származású – hatóság elleni testi sértés címén állított ki idézést a 33 éves B. Augustin és a 27 éves C. Attila nevére, az okmányt pedig a fekete álarcot viselő operatív csoport hét tagjával együtt akarták a roma negyedben lakó fiataloknak kézbesíteni. Az Abafáji negyed lakói viszont azonnal a két fiatal védelmére keltek, vasvillákkal, dorongokkal és kövekkel támadtak a hatóságiakra, egyiküknek betörték a védőpajzsát, másikuknak a könyökébe szöget szúrtak. A rendőrök állításuk szerint csak gumilövedékekkel és könnygázzal védekeztek, ennek ellenére másnap a házak falából éles töltények maradványait is előkaparták a lakók. Két rendőr és 15 civil sebesült meg a verekedés során. A rendőrparancsnok szerint szászrégeni kollégái az előírásoknak megfelelően használták fegyvereiket. /Lukács János: Rendőrverés Szászrégenben. = Krónika (Kolozsvár), szept. 13./

A csángók asszimilálása érdekében szövetkeztek a szélsőjobb szimpatizánsai, a Ceausescu-rezsim szolgái, a Szekuritáté és a katolikus klérus, állította az ÚMSZ-nek adott interjújában Varga Andrea történész. A 30-as évek intoleráns nacionalizmusát átvették a Ceausescu-időszak kommunista nacionalizmusának ideológusai. Ennek az ideológiának első tétele a történelem újbóli feltalálása. Az első célpont Magyarország volt. Magyar nemzeti kisebbségként a csángóknak az erdélyi magyarsággal azonos volt a sorsuk. A Szekuritáté a katolikus egyházra, az ottani román papokra épített, és fordítva, a moldvai katolikus hierarchia kihasználta az állambiztonsági szervek lehetőségeit, csakhogy bevégezze a Moldvában évszázadok óta élő, magyarul beszélők asszimilációját. A Szekuritáté a klérus soraiban beszervezett informátorokból álló aktív és nagy létszámú hálózattal dolgozott. Elég Dumitru Martinasra gondolni, aki tevékenységét még az 1935-1940 közötti időszakban kezdte el. Az ő munkáit vették elő a Szekuritáté UM 0544 alakulatának emberei, amikor kitört a magyar-román ellentét – a Ceausescu-éra második évtizedében. Az állambiztonság – hogy semlegesítse a csángók tiltakozásának bármilyen formáját – kidolgozta az ellenőrzés és a megfélemlítés komplex terveit. Ezek a „Trotus”, „Siret”, „Montaj” stb. fedőnévvel indított akciók megkövetelték, hogy kivitelezésükhöz az egyház minden köréből résztvevőket szervezzenek be. /Isán István Csongor: Egyházi hozzájárulással asszimilálták a csángókat. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 13./

Szentté avatják Kádár Jánost. A média kapva kap a botrányt ígérő témákon, azt sem bánja, ha az 1956-os magyar forradalom fél évszázados évfordulója nem a szabadságról, hanem inkább „a hasadtlelkű Kádárról” szól. Az erdélyi, romániai viszonyokon edződött néző keserű beletörődéssel veszi tudomásul, hogy a magyarság ezt az ünnepét is elmaszatolja, Moldova György ott van a szerecsenmosdatók élvonalában, Kádár Jánosról írott könyvével /Kádár János/. Szerinte Kádár zseni volt. A kincstári tévében Lakat T. Károly vagy Verebes István cseveg ötvenhatról. Mindkettő a Kádár-éra sajátos produktuma. A köztévében kiegyensúlyozottabb vitaműsorra van szükség. Fel kell borzolni a jobboldali idegeket, hadd üvöltsék a „szélsők”, hogy a Kádár „bizonyítottan primitív, igénytelen, hazug, alattomos, gyáva, gerinctelen, hazaáruló, véreskezű diktátor”, mert akkor megint riogatni lehet az új fasiszta diktatúra rémével a derék magyart, és az megint a „puhábbikat” választja, szó szerint, október elején, az önkormányzati választáson. /B.D.: Kádár János megdicsőülése. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 13./

Florea, Marosvásárhely polgármestere szerint a restitúciós törvények miatt a városok egyrészt ingatlanok nélkül maradnak, másrészt megoldhatatlan helyzetekbe sodródhatnak. Florea a magyar történelmi egyházaknak visszaszolgáltatott iskolákat hozta fel példaként, mondván, ha az egyházak más célra akarják felhasználni az ingatlanokat, a városnak sem területe, sem pénze nincs rá, hogy más oktatási intézményeket létesítsen ezek pótlására. A polgármester kifejtette, ő luxusbordélyt létesítene a Bolyai Farkas Líceum épületében, mivel ez a legjövedelmezőbb üzlet, és az egyházat semmi nem akadályozza meg, hogy az iskola helyett más célokra használja fel az ingatlant. Sebestyén Mihály megjegyezte, hogy még mindig nincs jogegyenlőség Romániában, ugyanis ha ezt a kijelentést, miszerint egy nagy múltú tanintézményből leginkább kuplerájt kell csinálni, Nagy Győző vagy Fodor Imre tette volna az ortodox vagy görög katolikus egyházra értendő, máris országos per lenne belőle, fejek hullanának, növekedne a hivatásos átokmondók száma. Szembesülni kellene a valósággal, hogy ez a város a felekezeti intézményein keresztül oldotta meg a századok folyamán a gyermekek oktatását. Marosvásárhelyen a református és katolikus hívek, kik a város lakosságának szinte abszolút mértékét jelentették, saját erőből létesítettek iskolákat és óvodákat. Ugyanezt tette az izraelita felekezet is. Minden felekezetnek jogában állott 1848-tól saját intézményt létrehozni oktatási céllal. Ehhez nem kellett belügyminiszteri engedély, a kuplerájhoz igen. A Református Kollégium létrehívása vagy felélesztése a református egyház alapvető feladata mindenkor, mindenütt Romániában, ahol már korábban is létezett ilyen intézmény. A református egyház 475 éves történelme során Erdélyben nem kobzott el erőszakkal egy iskolát sem. De épített, működtetett, akkor is, amikor erre egy fityinget sem kapott az államtól. Az egyház jogos tulajdonát kérte vissza. A református egyház, mint minden keresztény egyház, nem híve a prostitúciónak. Sebestyén Mihály hozzátette: nem tagja, nem híve a református egyháznak, sem fizetett ügynöke. /Egy idézet kapcsán. Kevés tisztelettel: Sebestyén Mihály. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 13./

Már jó ideje nem olvassa sem a magyarországi, sem az erdélyi balliberális pártsajtót, írta Borbély Zsolt Attila. A most szóba hozott cikket egyik barátja hozta el, nézze csak meg, miket írnak apjáról. Székedi Ferenc Tehénszarv és útilapu (Új Magyar Szó, aug. 22.) című írásában a balliberális sajtó tollnokaitól megszokott módon keveri a csúsztatást, a torzítást és a tényhamisítást. Székedit alighanem az zavarta, hogy Borbély Imre az EMI gyergyószentmiklósi táborában kimondta, hogy az RMDSZ 1996 óta a komprádor-logika szerint működik. Székedi azt állította, hogy az RMDSZ-t még soha nem nevezték komprádornak. Valójában Toró T. Tibortól Szilágyi Zsolton keresztül a mostani cikk írójáig már többször mutattak rá az RMDSZ neptuni politikai vonalvezetésének komprádori ihletettségére.      Székedi azt írta: „Borbély Imre, mielőtt Budapestre telepedett volna, olyan temesvári képviselőként koptatta a bukaresti parlament padjait, akit a szervezet helyi tagságának megdöbbenésére a Székelyföldre hajóztak be, és amikor másodszor is függetlenként próbálta megtenni ugyanazt, csakhamar zátonyra futott.” Valójában Borbély Imrét az RMDSZ akkoron érvényben levő alapszabályzatának megfelelően megtartott választmányi gyűléseken választották meg. Az alapszabályzat szellemével és betűjével ellentétben „megalakították” a Hargita megyei RMDSZ-szervezetet, mely mellesleg azóta sem létezik, egyetlen funkciója az volt, hogy összehívhassák azt a manipulált elektorgyűlést, amelynek a román hatalomnak és a Domokos vonalnak egyaránt megfelelő megyei listát kellett hogy formailag „legitimálnia”. A manőver sikerült. A kialakult ex lex állapotban az elnökség hozott kompromisszumos megoldást, a két listát, a szabályszerűt és a manipuláltat „összeházasította”. E listába Domokos Géza még egyszer belenyúlt, és Borsos Gézát kihúzta a befutó helyről. Borbély Imre azért indult a Székelyföldön parlamenti mandátumért, mert kezdettől fogva Székelyföld területi autonómiáját hirdette, már akkor is, amikor ez eretnekségnek számított az RMDSZ-ben. Azért indult függetlenként, mert az RMDSZ megakadályozta, hogy részt vegyen az előválasztáson   Székedi azt állítja, a hitelrontás nyilvánvaló szándékával: Borbély Imre Budapesten telepedett le. A valóság az, hogy Borbély Imre, az MVSZ nemzetstratégiai bizottságának elnöke soha el nem költözött Temesvárról, s nem rendelkezik sem letelepedési engedéllyel, sem magyar állampolgársággal. /Borbély Zsolt Attila: Az újságírói alkalmasságról. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), szept. 13./

Dr. Dobai István jogászprofesszor, az ENSZ-per fővádlottja a Boldogok a békességre igyekezők című memorandum szerzője. Az emlékiratnak, mely Erdély közjogi helyzetének megváltoztatását követelte, az ENSZ-hez kellett volna eljutnia. 1957 márciusában letartóztatták Dobai Istvánt. életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. 1964-ben szabadult. Jelenleg Kolozsváron él.  Dobai István elmondta, hogy perükben senki nem tagadott semmit, nem voltak hajlandók megtagadni az ügyet. Közülük Kertész Gáborral bántak a Szekuritátén a legkegyetlenebbül, mert a legfölényesebb volt, s a szekustisztek ezt nem tudták elviselni. Rabtársaival verették őt. Dobai István Erdély lakosságcserével való újraszervezése mellett volt. 1964-ben, szabadulásuk után ellenségesen fogadták őket, egyeseket még a családjuk is. Többen öngyilkosok lettek kiszabadulásunk után. A Szekuritáté módszere az volt, hogy mindenkit szembe kell fordítani mindenkivel.   Dobainál a vallató a nagyon terhelő dolgokat nem írta be a jegyzőkönyvbe, azonban Dobai szólt, hogy írja be, különben nem írja alá. A memorandum hivatalosan nem jutott el az ENSZ-hez, egyetlenegy lehetőségük maradt, a Szekuritáté jegyzőkönyveibe rögzíteni a magyarság igényeit. Amikor Dobait letartóztatták, kiderült, hogy tíz éve figyelték, 1000-1500 oldalas iratcsomó volt már róla.    A rabtársakat is szembeállították egymással: ő már rád vallott, mondták. Mindenkit mindenkivel szembefordítottak, így a teljes bizonytalanságot sulykolták a rabokba. Mindenkit besúgás gyanújába kevert a börtön vezetősége. Romániában a politikai foglyok közül kivették a hazaárulókat, nekik külön börtönt rendeztek be, teljesen elszigetelve a környező társadalomtól, senki nem tudta, hogy hol vannak, a fegyőröket is rendszeresen cserélték, 4-5 évenként költöztették a rabokat más-más börtönökbe. Tudomása szerint 1948-ban kezdődött a hazaárulók elkülönítése. Máramarosszigeten volt az első ilyen börtön, később átköltöztették a rabokat Karánsebesre, Galacra, Pitesti-re, végül Désre. Amit el lehet egy börtönbüntetés során képzelni, azt mind alkalmazták a hazaárulókon. Nem volt szabad munkába menni, lehetetlen körülményeket teremtettek. A romániai börtönökben természetes volt, hogy a román hazafiak verték a magyarokat, ez nemzeti kötelességük volt. A hazaárulók közül is elkülönítettek 40-45 személyt. Ezt a csoportot fantomcellának nevezték, mert a létezésük titok volt, a fegyőrök sem tudtak róluk. 15 hónapig voltak a fantomcellában. Változatos módon kínozták őket, nem adtak levegőt, ivóvízről vagy mosdóvízről nem is beszélve, kanalat nem adtak az ételhez. Télen fél napokat vizes betonon kellett feküdni fűtetlen szobában. Ebben a csoportban három magyar volt: Bányai Miklós, Varga László és ő. A fantomcella után a hazaárulók börtönébe vitték őket. Dobai tuberkulózisban megbetegedett. Szabadulása után is figyelték, lehallgatók voltak a házában. Dobai szerint jó lenne, ha a politikai szervezetek az egykori politikai foglyokat meghívnák tanácskozásaikra. Romániában a magyar politikai foglyoknak nincs külön szervezete, csak a román szervezet tagjai lehetnek. Kétszeres-háromszoros nyugdíjakat, kárpótlásokat osztanak mindenféle címen a politikai elítélteknek, a magyaroknak szinte semmit, csak a nyugdíj-kiegészítést kapják, ami mindenkinek jár. Az ötvenedik évfordulót az 1956-os forradalom ellenségei akarják ünnepelni. /D. Szentes Szidónia: 1956 Erdélyben „Hazaárulásért” életfogytiglani börtön. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), szept. 13./

Szamosújváron a Téka Művelődési Alapítványnál 92 kisdiák lelt meleg, családias otthonra. Az idei nyáron a Tékában tovább folytatták a korszerűsítési, felújítási munkálatokat, és a szórványkollégium épületét is befejezték. Itt lelnek otthonra a Petru Maior Líceum keretében újonnan beindult humán tagozatú, kilencedik osztály vidéki diákjai is. /Szamosújvár. Szórványból érkeznek gyermekek a Tékába. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 13./

Teodor Atanasiu védelmi miniszter kilátásba helyezte: lemond tisztségéről, amennyiben a vizsgálat időtartama meghaladja a 45 napot, ugyanakkor a közigazgatási bíróságon támadja meg az államelnök felfüggesztési határozatát, amelyet alkotmányellenesnek tart. – Felfüggesztésemnek valódi oka az, hogy a román katonák Irakból való hazatérése mellett foglaltam állást – jelentette ki. Markó Béla RMDSZ-elnök szerint Basescunak konzultálnia kellett volna a koalíciós pártokkal Atanasiu elbocsátása előtt, habár az államfőnek alkotmányos joga a miniszterek felfüggesztése. A D.A. Szövetség felbontását követelte több liberális politikus azon a tanácskozáson, amit Theodor Atanasiu felfüggesztése kapcsán szervezett a Nemzeti Liberális Párt (NLP). /Atanasiu megtámadja a felfüggesztési határozatot. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 14./

Az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács összefogása az egyetlen lehetőség a romániai magyarság hatékony érdekképviseletére az európai fórumokon – hangoztatta Tabajdi Csaba, az MSZP európai parlamenti delegációjának vezetője Brüsszelben, találkozva az erdélyi magyar politikai erők által delegált küldöttséggel. A találkozón részt vett Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke, Sógor Csaba, az RMDSZ Hargita megyei szenátora, Toró T. Tibor, az RMDSZ képviselője, Szilágyi Zsolt, az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsának tagja és Sándor Krisztina, a Magyar Ifjúsági Tanács tagja. A jelenlévők hangsúlyozták, az elsődleges cél az, hogy Románia 2007. január 1-jén csatlakozzon az unióhoz, de a csatlakozásig hátralévő időszakban olyan feltételeket kell támasztani, amelyek a később számon kérhetőek. Tabajdi kiemelte, hogy a parlamentnek minél előbb el kell fogadnia a kisebbségi törvényt, mert ezt a feltételt az unió a közeljövőben mindenképpen számon fogja kérni. A résztvevők abban is egyetértettek, hogy a 2005. októberi országjelentésben kiemelt problémák, a kisebbségi törvényen túl, az államilag finanszírozott magyar nyelvű felsőoktatás kérdése és az egyházi javak visszaszolgáltatása továbbra is megoldatlanok. /Tabajdi szerint az RMDSZ és az EMNT összefogása lehetőség a hatékony érdekképviseletre. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 14./

Október 20-ára nem készül el a kolozsvári Sétatéren felállítandó 1956-os emlékmű. A kezdeményező Kolozsvár Társaság elnöke, Kántor Lajos tájékoztatása szerint a romániai megemlékezések központi rendezvényének a helyszíne Kolozsvár lesz, a 4 méter magas szobor helyett azonban az ünneplőknek be kell érniük csupán az „alapkőletétellel”. Előre nem látott ügyintézési bonyodalmak merültek fel. Jelenleg úgy tűnik, a magyarországi ’56-os Emlékbizottság mintegy 4,8 millió forinttal finanszírozza az emlékműállítást, az Illyés Közalapítvány pedig 600 ezer forinttal járul hozzá a szoborállítás költségeihez. – A szobor „napszimbolikus” kapu a szabadságvágy, a jóreménység, a szebb jövő, a felszabadulás eszméjének szimbóluma. Az emlékmű alkotója Szakáts Béla /sz. Székelyudvarhely, 1938/ Temesváron él, egyetemi tanár. Sógor Csaba RMDSZ-es szenátor a romániai ’56-os elítéltek rehabilitációját kérte a parlament őszi ülésszakának első napján. A politikus különbizottság felállítását javasolta, amely csak ’56 eseményeivel foglalkozna, és feladata lenne megvizsgálni valamennyi ítéletet. Sógor Csaba emlékeztetett arra, hogy a Szekuritáté a Román Munkáspárt utasítására elfojtott minden, a magyarországi eseményekkel szimpatizáló megnyilvánulást, s több ezerre tehető a romániai letartóztatások és ítéletek száma. Egymást követték az elhurcolások, a letartóztatások és hidegvérrel kimondott halálos ítéletek. Az áldozatok között volt olyan csoport, amelynek tevékenysége az 1848-as hősök emlékművének a megkoszorúzására szorítkozott, vagy fehéregyházi megemlékezésben nyilvánult meg. Mások át akartak szökni a határon, hogy a pesti srácokhoz csatlakozzanak, vagy memorandumot szerkesztettek, amelyet az ENSZ-hez szándékoztak benyújtani. Egyesek fegyveres felkelést kíséreltek meg szervezni a kommunista rendszer megdöntésére, de még addig sem jutottak el, hogy találkozzanak. Ott voltak a temesvári diákok – románok és szászok! –, akik közül legalább kétezret tartóztattak le és ítéltek el. /(ercsey, farkas, pam): Nem készül el időben az ’56-os emlékmű. Kolozsváron zajlanak a központi ünnepségek. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 14./