Kolozs megye RMDSZ-es polgármesterei és alpolgármesterei gyűltek össze szeptember 25-én Tordaszentmihályon, a találkozó házigazdájának, Zeng János polgármesternek a meghívására, megtárgyalni az önkormányzatok időszerű gondjait. László Attila megyei RMDSZ-elnök a pályázatírások kapcsán rámutatott: az eredmények gyakran váratnak magukra. Bejelentette, hasonló találkozássorozatokat szerveznek a decentralizáció fokozásának érdekében. Egyre lendületesebben halad a kistérségek szerveződése a megyében. /-f-: Magyar polgármesterek és alpolgármesterek találkozója: pályázni muszáj! = Szabadság (Kolozsvár), szept. 27./

Folytatódnak a Kossuth-téri tüntetések, a rendőri készenlét enyhült. Vidéken több városban is folytatódtak a Gyurcsány Ferenc lemondását követelő demonstrációk, így többek között Szegeden, Kaposváron, Székesfehérváron, Szekszárdon és Debrecenben. Nyílt levélben kérte Mádl Ferenc volt köztársasági elnök tíz más ismert értelmiségivel együtt Gyurcsány Ferenc miniszterelnököt, hogy mondjon le tisztéről. A nyilvánosságra került májusi Gyurcsány-beszéd „egyértelművé tette az ország számára, hogy a teljes előző kormányzati ciklusban és azóta is Ön, majd kormánya éveken át tudatosan megtévesztette a magyar állampolgárokat az ország valós helyzetét illetően, s ezzel lehetetlenné tette, hogy felelős döntést hozzanak a 2006-os országgyűlési választásokon”. „Vannak rendkívüli helyzetek, amikor egy politikus éppen visszavonulásával teheti a legtöbbet a hazájáért. Ezt kérjük most Öntől!” – végződik a Gyurcsány Ferencnek címzett nyílt levél. – Gyurcsány megköszönte a rendőrök helytállását. /Folytatódnak a Kossuth-téri tüntetések. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 27./ Kupper András, a Fidesz–MKDSZ budapesti elnöke-frakcióvezetője és Pesti Imre (Fidesz) országgyűlési képviselő arról beszélt, hogy szerintük a Fidesz lejáratását célzó, szándékos kormányzati provokáció áll az MTV épületének múlt heti ostroma során történtek mögött, s az érintett rendőröktől kapott friss információjuk szerint a tévészékház ostroma alatt, éjjel fél egytől reggel hétig több száz „high-tech” felszerelésű kommandós rendőr várakozott bevetési parancsra, ez azonban „vélhetően politikai nyomásra” elmaradt. /Nem számít újabb erőszakos cselekményekre a magyar rendőrség a hétvégén. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 27./

A sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium diákjai németországi cseretáborból utaztak haza. Egymás között magyarul beszéltek. A buszsofőr – nemzetközi járat alkalmazottja – rájuk szólt: pofa be, mit karatyoltok idegen nyelveken, ,,beszéljetek románul, mert Romániában éltek”. A mikós diákok rákérdeztek, ugyan miért ne beszélhetnének magyarul. Azért, mert utáljuk a magyarokat, jött a kézenfekvő válasz a buszsofőrtől. Az egyik szülő elektronikus levelet írt a cég vezetőjének címezve, megrökönyödését fejezve ki a buszsofőr idegengyűlölő, agresszív viselkedése miatt, mely szöges ellentétben áll a társaság honlapján hangoztatott modern és európai szellemiséggel. A válasz még aznap megjött, a cégvezető ezt írta: ,,Andreas úr! (Ez az András keresztnév olvasata a cégvezetőnél, aki tényleg nem sokat tudhat a magyarokról, ha a keresztnevet felcseréli a családnévvel.) Mivel nem viszonyul kulturáltan cégünkhöz, jogot formálok arra, hogy ne válaszoljak önnek. Nem engedek a nyomásnak, mint ahogy ön sem hajlandó románul beszélni. Üdv, Ilie Carabulea tulajdonos.” Aláírás, dátum. Az Országos Diszkriminációellenes Tanácsnak hivatalból eljárást kellene indítania. Normális körülmények között... /Váry O. Péter: Xenofóbia és hatalmi gőg. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 27./

Az 1956-os magyar forradalom romániai visszhangjának feltárása több menetben történt 1990-től kezdődően: előbb a visszaemlékezések és a szemtanúkkal, túlélőkkel készített életútinterjúk segítségével (utóbbiakat az 1956-os Intézet Oral History Archívuma őrzi), valamint magyar diplomáciai források alapján, majd 1996-tól a részlegesen megnyíló román központi levéltár iratainak tanulmányozásával. Eddig nem történt meg az 1956-os szervezkedések tényszerű számbavétele, valamint az 1957 elején kibontakozó megtorlások méreteinek és az elítéltek nemzeti hovatartozásának felmérése olvasható Stefano Bottoni összegzésében. Sztálin halálát követően beindult Romániában az önállósodási folyamat, a gazdasági apparátust is románosították, és számos kisebbségi (elsősorban zsidó vagy magyar) származású kádert háttérbe szorítottak. A magyar forradalom kitörése „felkészülten” érte a román kommunista rendszert. Az 1956. október 24. és november 5. közötti diáktüntetéseket rendvédelmi eszközökkel feloszlatták, vagy megszervezésüket lehetetlenné tették diverziós módszerek segítségével (Kolozsvár, október 24-25.). A romániai '56-os események Temesváron „hasonlítottak” leginkább a magyarországi folyamathoz. Október 30-án a temesvári megmozdulás akár forradalommá is válhatott volna, de ezt megakadályozta, hogy az állambiztonság a kétezer részt vevő diákot ideiglenesen internálta. A forradalom napjaiban több ezer ellenzéki jellegű, állam- és rendszerellenesnek minősített cselekményre került sor: nagyszabású összeesküvési kísérletekre (Szoboszlay, Faliboga, Margineanu, Sass), illegális diákszervezetek megalakítására és működtetésére (a székelyföldi Erdélyi Magyar Ifjak Szövetsége – EMISZ, a Székely Ifjak Társasága – SZIT), a partiumi Szabadságra Vágyó Ifjak Szövetsége – SZVISZ, a felső Maros-völgyi Fekete Kéz), valamint lokális vagy egyéni jellegű akciókra: hivatalos személyek, főleg pártaktivisták vagy néptanácsi vezetők bántalmazására vagy fenyegetésére, szándékos rongálásokra mezőgazdasági szövetkezetekben, üzemekben, szórólapok szerkesztésére és terjesztésére. A magyarországi és a romániai megtorlásban közös a folyamat kezdetének időzítése. Mindkét országban a fordulópontot az 1957. január 1-4. között Budapesten megtartott tanácskozás jelentette. 1957. január 17-én a román Belügyminisztérium (BM) operatív parancsot adott ki a volt politikai pártok és társadalmi szervezeteket tagjainak azonosítására, és vezetőinek letartóztatására. A megtorlás intenzitása 1958-ban és 1959 első felében tetőződött: 1958-ban és 1959-ben az állambiztonság összesen 15 272 személyt tartóztatott le. 1956 októbere és 1963 decembere között összesen 24 472 személyt tartóztattak le, 3663 személyt az 1950-ben bevezetett „adminisztratív büntetés” jogcímen vettek őrizetbe, majd kényszerlakhelyre és/vagy kötelező munkára irányították. Bottoni a halálos ítéletek számát még nem tudta összesíteni. Részletes adatok az 1957. január 1. és 1959. július 31-i időszakra vonatkozóan állnak rendelkezésre, különböző ügyekben 9959 főt ítélték el. Az 1956 utáni években több tucat halálos ítéletet is hirdettek a katonai törvényszékek: 1957 és 1958-ban 45 végrehajtott ítéletről van adat, de valódi számuk ennél lényegesen magasabb lehet. A börtönben, munkatáborokban vagy a kihallgatások során 1957-ben 54-en, míg 1958-ban 85-en haltak meg. Ehhez az adathoz hozzá kell tenni a szamosújvári börtönben 1958. július 14-én kitört lázadás több tucat áldozatát. Az 1956 utáni romániai „forradalom nélküli” megtorlás méreteiben a magyarországihoz volt mérhető. Romániában 1957-ben a letartóztatottak nagy része román nemzetiségű volt (a magyarok aránya a 10%-ot érte el). 1958-ban arányuk 15%-ra emelkedett, és a '60-as évek elején elérte a 18-20%-ot. Pál-Antal Sándor marosvásárhelyi levéltárosnak a Magyar Autonóm Tartomány (MAT) Katonai Ügyészségi irataira alapozó adatai szerint a magyarokat érintő letartóztatások száma 1956 után a MAT-ban: 1956: 36, 1957: 69, 1958: 183, 1959: 216, 1960: 68, 1961: 54, 1962: 14, 1963: 1, tehát összesen 641 volt. A legsúlyosabb ítéleteket is az 1958-1959-ben megtartott „magyar” perek során hozták meg (Szoboszlay-per: 10 halálos ítélet, Sass Kálmán-per: 2 halálos ítélet, EMISZ-per: 77 súlyos ítélet). A párt 1958 januárjában újból engedélyezték a zsidók kivándorlását, és néhány hét alatt több mint 120 ezer személy iratkozott fel a kivándorlási listákra. Őket azonnal eltávolították a korábban betöltött állásukból és „hűtlen” elemekként megfosztották román állampolgárságuktól is. A közéletre jellemző alig leleplezett antiszemitizmus 1959-től összekapcsolódott a szintén „idegen” magyarok elleni politikai támadással. Felgyorsult az észak-erdélyi városok románosítása (Kolozsvár, Szatmárnémeti, Nagybánya, Nagyvárad, később Marosvásárhely), a nem román kulturális/oktatási intézmények elsorvasztása, a kisebbségek gazdasági/társadalmi érvényesülésének megakadályozása (pl. a gyárakban és közüzemekben alkalmazott „numerus clausus”). 1956-tól ugrásszerűen megnőtt a Securitate által többnyire zsarolással beszervezett, de vele akár évtizedekig együttműködő személyek száma; köztük számos volt politikai üldözötté. (A szerző történész, Bologna – kutatási terület: Magyar Autonóm Tartomány) /Stefano Bottoni: Megtorlás, forradalom nélkül. 1956 következményei Romániában. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 27./

Idén folytatódtak az észak-erdélyi autópálya építési munkálatai. A négysávos autópálya, amelynek hossza eléri a 415 km-t, Brassótól észak-nyugatra kezdődik és egészen Nagyváradig, azaz a magyar határig tart, s olyan nagyvárosok mellett halad el, mint Brassó, Fogaras, Segesvár, Marosvásárhely, Kolozsvár, Zilah és Nagyvárad. Kolozs megyében még csak a földmunkáknál tartanak. Korszerű, minden igényt kielégítő autópályára 2013-ban lehet számítani. A Bechtel cégnél jelenleg 1200 ember dolgozik – két váltásban, napi tíz órát, vasárnap kivételével. /N.-H.D.: Lassan haladnak az autópálya építési munkálatai. Kétévi huzavona eredménye: nulla kilométer. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 28./

Az uniós csatlakozással az erdélyi magyarság nem jut révbe, viszont nem is csökkennek érdekérvényesítési lehetőségei – vélte Markó Béla, az RMDSZ elnöke a bukaresti rádió magyar nyelvű adásában. 2007. január elsejével egy korszak, az átmenet lezárul. Markó nem gondolja, hogy egyik pillanatról a másikra a nacionalizmus mértéke jelentősen csökkenni fog, sőt az is elképzelhető, hogy ideiglenesen megnövekszik. A Román Hírszerző Szolgálatban egy ideig működött egy irredentaellenes igazgatóság, amelyet sikerült fölszámoltatni, valamikor a kilencvenes évek második felében. Ez nem azt jelenti, hogy a titkosszolgálaton belül most nem működik ez a szemlélet. Markót meglepte, hogy ismét felébredt a kilencvenes évek szelleme. Még a miniszterelnök is úgy látta, hogy a kötelező „hűségnyilatkozat” alól ő sem vonhatja ki magát, mert akkor hátrányba kerül a Nemzeti Liberális Párt. /Markó: az uniós tagság egy másfajta együttlét. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 28./

Tárgyalóasztalhoz ült szeptember 27-én az RMDSZ alsóháromszéki szervezetének vezetősége, Gazda Zoltán, a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) sepsiszéki elnöke, Ferenc Csaba, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) kommunikációs alelnöke és Nemes Előd, az Erdélyi Magyar Ifjak képviselője. A premierjellegűnek tekinthető találkozón Toth Birtan Csaba, az RMDSZ sepsiszéki szervezetének elnöke úgy fogalmazott, a ruha egy idő után nem tölti be a szerepét, tehát azt úgy kell alakítani, hogy megint szépen álljon az erdélyi magyarság testén. Gazda Zoltán szerint az MPSZ és az SZNT elsősorban a nemzetépítési stratégia kialakításában tekinti magát partnernek. A találkozón az RMDSZ-t Albert Álmos, az alsóháromszéki szervezet elnöke, Márton Árpád és Antal Árpád parlamenti képviselő, valamint Puskás Bálint szenátor képviselte. /Domokos Péter: Egy asztalnál: RMDSZ, MPSZ, SZNT. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 28./

Kisebb szóváltás kerekedett a szervezők és a felszólalók között a budapesti Kossuth téren zajló tüntetésen, amikor egy szónok arra bíztatta az egybegyűlteket, hogy szavazzanak a Fideszre. Többször elhangzott, hogy péntek éjféltől – a kampánycsend miatt – a demonstráció kulturális rendezvénnyé alakul át, ahol egy új színpadon színművészek és nemzeti zenekarok lépnek majd fel. Egy szónok beszámolt arról, hogy eddig több mint egymillió forint adomány gyűlt össze a technika, a kivetítő képernyő, a hangfalak bérlésére, valamint a technikai munkatársak számára. /Kossuth téri tüntetések. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 28./

Várhatóan a közterület-tulajdonos fővárosi önkormányzat engedélye nélkül zajlik majd a választási kampánycsend idején az a hét végi rendezvény Budapesten, a Kossuth téren, ahol napok óta tüntetnek a kormány ellen. A szervezők kulturális rendezvényt akarnak tartani a téren a kampánycsend alatt. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök közzétette blogjában első balatonőszödi beszédét, amely a szocialista frakció ülésének elején hangzott el. Szeptember 17-én a második, 25 perces balatonőszödi beszéd került nyilvánosságra. Szili Katalin az Országgyűlés elnöke a Kossuth tér előtt tüntetők egy csoportjának átadott követeléséről mondta, a követelés nemhogy tárgyalásra, még szándékaik megismertetésére sem igazán alkalmas. Az alkotmány módosítására, illetve új alkotmány elfogadására kizárólag az Országgyűlés jogosult – hangsúlyozza Szili Katalin. /(SINKA): A magyarországi válság eseményei. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 28./

Teljes egészében megkapta a volt mezőgazdasági középiskola régi épületét a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) sepsiszentgyörgyi kihelyezett tagozata. Az épületet felújították, tizenkét tanteremmel, díszteremmel, két informatikalaborral, egy-egy áru- és anyagismeret laboratóriummal várja a hallgatókat az egyetem. Idén elkezdik az egyetemi campus építését. /(sz.): Évnyitóra készen (Egyetem Sepsiszentgyörgyön). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 28./

Szeptember 24-én Kismarján, a Bocskai vár alatti település református templomában adták át az idei Bocskai-díjakat. Tőkés László református püspök igehirdetése után dr. Kreczinger István, a Bocskai Szövetség elnöke köszöntötte a megjelenteket. A szövetség első alkalommal posztumusz díjat is adományozott, a díjazott a halála után is hányatott sorsú, szobra révén Budapestről kitiltott legolvasottabb magyar író, gróf Czegei Wass Albert. A történelmi igazságszolgáltatás és elismerés jegyében részesítették díjban Rácz Sándort, az 56-os Nagy-budapesti Központi Munkástanács elnökét, a Magyarok Világszövetsége tiszteletbeli elnökét. Díjat kapott Sándor János homoródjánosfalvi fafaragó művész is. A díjazottak között van a sok szállal Erdélyhez, elsősorban Háromszékhez kötődő budakeszi illetőségű Földes István is. /(sylvester): Bocskai-díjak, 2006. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 28./

A Békéscsabai Munkaerőképző Központtól megkeresett Molnár György igazgató, s elmondta, hogy székelyföldi felnőttképzési hálózatot szeretne létrehozni. Ebben számítana partnerségünkre, mert hallott a LAM Alapítványról, s tud arról, hogy agrárfelnőttképzéssel foglalkozik, emlékezett Orbán Miklós mérnök, a felnőttképzési és szolgáltatási hálózat illyefalvi képzőközpontjának megbízottja. Ezelőtt két évvel írták alá szándéknyilatkozatot. Később, mert Belső-Erdély és a Partium sem maradhat ki egy ilyen hálózatból, a Pannon-forrás nevet tartották megfelelőbbnek. A tevékenység menet közben bővült, mert a központ nemcsak agrárfelnőttképzést, hanem más jellegű képzést (számítógép-kezeléstől az idegennyelv-tanulásig) is felvállal. Több helyen foglalkoznak felnőttképzéssel a Kárpát-medencében, Magyar­országon kívül a Részek, Erdély, a Felvidék, Kárpátalja és a Vajdaság magyarlakta területein. Tizenkét alapító tagja van a szervezetnek, és ez év márciusában született meg a jogi kerete, Békéscsabán jegyezték be alapítványként. Képzőközpontot létesítettek Sepsiillyefalván is. Most dolgozzák ki a képzés metodológiáját, a tananyagot és az akk­reditációt. A Pannon-forrás egy konzorcium keretében közös pályázatot adott le a Norvég Alaphoz. Ez az alap öt éven át pénzt biztosít Magyarországnak, amelyből felnőttképzést is támogatnak. Elkészítettek egy olyan közös pályázatot, mely a képzőközpontok teljes felszerelését célozza meg. Jelenleg a LAM Alapítványnál három szakmában folyik akkreditált, államilag elismert okleveles képzés: növénytermesztői, állattenyésztési és agrotu­risztikai szakon. /Merítés a Pannon-forrásból. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 28./

Szeptemberben ünnepelhették volna Balogh Edgár századik születésnapját. Egykori hívei sem tülekedtek feleleveníteni élményeiket, egykori ellenfelei is mélyen hallgattak, noha Balogh Edgár hosszú, tapasztalatokban, reményekben, csalódásokban oly gazdag életútja szinte követeli a szembenézést, írta Bogdán László. Annál is inkább, mert a lapszerkesztő és közíró Balogh, akinek szerepe nélkül felfoghatatlan, megírhatatlan, értelmezhetetlen a romániai magyar irodalom története, főművében, négykötetes emlékirataiban – Hét próba (1965), Szolgálatban (1978), Férfimunka (1986 – ez már a cenzurális viszonyok szigorodása miatt Budapesten jelent meg!), Számadásom (1999) – maga is megpróbált szembenézni életútja (ön)ellentmondásaival. Nem véletlenül idézi már a változó viszonyok között, 1993-ban memoárjai utolsó, zárókötetében II. János Pál pápát, feltéve a nagy kérdést: kaphat-e felmentést a ,,csalódásokba fulladt hiszékenység” bűne alól? Kántor Lajos az ,,elhallgatás” okát abban látja, hogy a szerző ,,...nemigen tud szabadulni... egy régi beszédmódtól”, minősítései vitathatóak. Balogh Edgár elkötelezett baloldali értelmiségi volt, e kihalóban levő emberfajta egyik utolsó mintapéldánya. /Bogdán László: Balogh Edgár számadása. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 28./

„Szeretnénk, ha együttműködésünkben a gazdaságpolitika, a gazdaságfejlesztés lenne a következő időszak egyik fő motívuma” – jelentette ki szeptember 28-án Marosvásárhelyen Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke. A politikus részt vett a Kárpát-medencei Magyar Vállalkozók Fórumán. „Négy éve működik a Kárpát-medencei képviselők fóruma, ennek szatellit rendezvényeként hoztuk létre a Kárpát-medencei gazdasági és vállalkozói fórumot, melynek előző ülésére Bécsben került sor” – magyarázta Szili Katalin. A fórumon elhangzott, hogy 590 vállalkozás van Erdélyben, amely magyar-román vegyes vállalkozásként működik, s márciusban létrejött egy közös gazdasági-kereskedelmi kamara is. A munkaerő szabad mozgására vonatkozó újságírói kérdésre válaszolva a magyar házelnök reményét fejezte ki, hogy főként gazdaságpolitikai megfontolások lesznek azok, amik megalapozzák az erre vonatkozó magyar döntést. Az ÚMSZ munkatársai felvetették, hogy romániai magyar szónoka is volt a Kossuth-téri tüntetésnek. Tőkés László püspök azt mondta az emelvényen: „aki kurvának nevezi édes hazánkat, az nem maradhat hatalomban”. Szili Katalin hangsúlyozta, nem kívánja kommentálni Tőkés püspök Kossuth téri szereplését. Annyit elmondott, hogy a püspök román állampolgár, ezért nem írhatta volna alá a petíciót. /Bögözi Attila, Lokodi Imre: Szili: hamarosan kiderül az igazság. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 29./

Molnár Tamásnak, a Magyar Nemzeti Bizottság 2006 egyik ügyvivőjének közlése szerint minden engedélynek birtokában vannak ahhoz, hogy a budapesti Kossuth téri tüntetés szeptember 29-e estétől október 1-je, vasárnap 19 óráig rendezvénnyé alakuljon át. Az ügyvivő elmondta, hogy a Kossuth téri tüntetésre meghívták Lech Walesát, a lengyel Szolidaritás szakszervezet egykori vezetőjét, volt lengyel államfőt. /Magyar válság. Ma estétől kulturális rendezvény a Kossuth téri tüntetés. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 29./

A kampánycsend betartásáról fogadtak el közös nyilatkozatot az MSZP, a Fidesz, a KDNP és az SZDSZ kampányáért felelős politikusok szeptember 28-án Budapesten. Az MDF nem vett részt a találkozón. Dávid Ibolya, az MDF elnöke levelében a távolmaradást azzal indokolta, hogy az MDF betartja a választási eljárásról és a kampánycsendről szóló szabályokat. Október elsején Magyarországon helyhatósági választásokat tartanak. /Népszavaznak az önkormányzatokra? Helyhatósági választásokat tartanak vasárnap Magyarországon. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 29./

A Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE) – függetlenül a Magyarországon kialakult helyzet politikai megítélésétől – a Magyar Televíziót ért szeptember 19-i támadást, amely műsorának néhány órás felfüggesztésére kényszerítette a közszolgálati adót, úgy értékeli, mint a nemzeti médiaintézményt ért súlyos támadást – olvasható MÚRE közleményében. A romániai magyar közvéleményt azáltal is közvetlenül érintheti az MTV ellen intézett, százmillió forintos nagyságrendű garázdálkodás, hogy néhány hónapja a köztelevízió vezetői műsoridőt ajánlottak fel az Erdélyi Magyar Televízió önálló műsorainak sugárzására. A MÚRE szimbolikus értékű segélyt nyújt a károkat szenvedett MTV-nek. Felkéri tagjait, hogy szimbolikus értékű adományaikkal támogassák azt a kezdeményezést, hogy a megrongált, eltulajdonított eszközök egyikét gyűjtésük eredményeként pótolhassák. /Szimbolikus segélynyújtás az MTV-nek. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 29./

Az RMDSZ sepsiszentgyörgyi szervezete egyeztető-fórumot szervezett, amelyen az RMDSZ vezetői, parlamenti képviselők és önkormányzati elöljárók mellett részt vettek a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) és a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) helyi képviselői is. Tóth Birtan Csaba, az RMDSZ sepsiszentgyörgyi elnöke elmondta: a találkozót azért hívta össze, mert úgy érzi, hogy az RMDSZ nem azt a politikai funkciót tölti be, mint amikor létrejött, tömegszervezet jellege elhalványult. Az MPSZ sepsiszéki elnöke, Gazda Zoltán üdvözölte az RMDSZ kezdeményezését. Szerinte az autonómia kérdését nem lehet tovább halogatni, és összefogást szorgalmazott az ügyben. A találkozón az RMDSZ, az SZNT és MPSZ helyi vezetői megállapodtak abban, hogy a felvetett kérdésekben egy következő találkozón konkrét időpontokat határoznak meg, valamint javaslatokat fogalmaznak meg. /Széleskörű összefogás az autonómiáért. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 29./

Előbukkant Gheorghe Funar NRP-szenátor hálózati dossziéja is. Funar arra számít, hogy az iratokból kiderül megfigyelt személy volt. /Előkerült Funar dossziéja is. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 29./

Stefano Bottoni Szilágyi Domokos családja részéről a költő élettársa, Nagy Mária és a költő öccse, Szilágyi Kálmán hozzájárulásával adott tájékoztatást Szilágyi Domokos költő (1938–1976) és a román állambiztonsági szervek kapcsolatáról. Szilágyi Domokos „Balogh Ferenc” fedőnéven működött együtt az állambiztonsági szervekkel. A Securitate Irattárát Vizsgáló Bizottság /CNSAS/ még nem adta át „Balogh Ferenc” hálózati dossziéját. „Balogh Ferenc” tevékenysége 1958 és 1965 között, két jól elkülöníthető szakaszban dokumentálható. „Balogh Ferenc” együttműködése három megfigyelési dosszié alapján rekonstruálható: 1) Lakó Elemér és Varró János megfigyelése, 2) Péterffy Irén megfigyelése, 3) Páskándi Géza megfigyelése. Szilágyi Domokos, a Bolyai Tudományegyetem harmadéves magyar szakos hallgatója egyetértett a magyar forradalom követeléseivel. 1957. március 11–19. között Bartis Ferencet, Dávid Gyulát és Páskándi Gézát is letartóztatták. Egy korábbi, szintén 1957-es irat szerint Szilágyi Domokos barátnője, a Bolyai Egyetemen tanuló Várady Emese is bekerült a nyomozás alatt álló csoportba. Feltételezhető, hogy Szilágyi Domokost nemcsak szabadsága elvesztésével fenyegették meg, hanem barátnőjével is zsarolták. „Balogh Ferenc” feladata a Lakó Elemérrel, Varró Jánossal, illetve Péterffy Irénnel való kapcsolattartás volt, megfigyelés céljából. Varró Jánost és Lakó Elemért 1958. augusztus 26-án, Péterffy Irént pedig október 31-én vették őrizetbe. „Balogh Ferenc” jelentéseiből megállapítható, hogy mindhárom esetben az általa szolgáltatott információk terhelő jellegűek voltak. Az ún. „harmadik Bolyai perben” 1959. február 19-én Varró Jánost 16, Lakó Elemért 15 év kényszermunkára, míg Péterffy Irént 10 év börtönre ítélte a kolozsvári Katonai Törvényszék, továbbá Vastag Lajost 8, Páll Lajost 6 év börtönnel és teljes vagyonelkobzással sújtotta, míg Iamandi Emil és Szilágyi Árpád 5–5 év börtönbüntetést kapott. A kolozsvári állambiztonsági szervek Páll Lajost többször próbálták 1958 folyamán beszervezni, letartóztatása és elítélése az ajánlat visszautasításával is magyarázható. Később Szilágyi Domokost az 1963-ban szabadult Páskándi Géza megfigyelésével, új verseinek elemzésével bízták meg, de az általa megfigyeltek között szerepelt még Domokos Géza, Szász János és Majtényi Erik is. 1965-ben véget ért „Balogh Ferenc” tevékenysége. Nem ismert, hogy Szilágyi Domokos együttműködött-e az állambiztonsággal 1959 és 1964 között, valamint 1965 után. /Stefano Bottoni, Nagy Mária, Szilágyi Kálmán: Közlemény Szilágyi Domokosnak a Securitatéval fenntartott kapcsolatáról. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 29./

„Amikor tudomást szereztem a dokumentumokról, a legelső kérdésem az volt: mivel kényszeríthették az együttműködésre?” – kérdezte Nagy Mária, aki Szilágyi Domokosnak élete utolsó három és fél évében volt az élettársa. Fontosnak tartaná viszont, hogy előkerüljön a teljes dosszié, mely tisztázhatná a beszervezés körülményeit. „Zaklatott, hajszolt élete volt, szűkös anyagiak között élt, nem volt stabil munkaviszonya. Később elmegyógyintézetbe vonult, sok mindent megtett azért, hogy megbízhatatlannak könyveljék el. Biztosan azért, hogy a besúgásra is alkalmatlan legyen” – mondta Nagy Mária. Boros Zoltán, Szilágyi Domokos egykori évfolyamtársa, albérleti lakótársa szerint Szilágyi Domokos nemcsak afféle kicsi besúgó, hanem ügynök volt, akit feladatokkal lehetett megbízni. Boros az 1956 után öt év börtönre ítélt Tatár (született Péterffy) Irénről készített filmet, amikor a periratokban Balogh Ferenc fedőnéven adott jelentésekkel találkozott. Boros szerint az ítélet gyakorlatilag Szilágyi Domokos és egy másik ügynök jelentésein alapul. Boros szerint Szilágyi Domokos némelyik párthű, úgynevezett vonalas versét meggyőződésből írhatta. Dávid Gyula irodalomkritikus 1956-ban fiatal egyetemi oktatóként éppen a Szilágyi Domokos évfolyamáért felelt. A kolozsvári megmozdulások nyomán hétévi börtönbüntetésre ítélték, és együtt raboskodott Lakó Elemérrel és Varró Jánossal, akik dossziéiból előkerültek a Balogh Ferenc néven adott jelentések. „Én nem azokat tartom bűnösnek, akik nem tudtak ellenállni a nyomásnak, hanem azokat, akik az egész rendszert működtették – jelentette ki Dávid Gyula. „Tűzbe tettem volna érte a kezem” – vallotta Dávid Gyula. „Szisz lett volna az utolsó utáni ember, aki akár csak a rémálmomban is eszembe jut ilyen összefüggésben – osztotta meg döbbenetét Szilágyi Júlia irodalomkritikus, a költő egykori évfolyamtársa. Az költő betegeskedései, a testi, lelki elesettsége, az öngyilkossága most már egészen más összefüggésbe kerül. „Szilágyi Domokos költői hitele nem eshet ennek a tragédiának az áldozatául. Külön kell vizsgálni az erkölcsi botlását és a költészete értékét” – hangsúlyozta meggyőződését Szilágyi Júlia. /Gazda Árpád: Szisz kényszerleszállása. = Krónika (Kolozsvár), szept. 29./

A reformáció és az 1956-os forradalom emlékhónapjává nyilvánította októbert a Királyhágómelléki Református Egyházkerület – jelentette be Nagyváradon Tőkés László püspök. A hónap során az egyházkerület egész területén, többek között Nagyváradon, Szatmárnémetiben, Koltón, Érmihályfalván szerveznek különféle rendezvényeket, amelyek célja a nemzeti önazonosság megőrzésének elősegítése. Így az ünnepségsorozat keretében ötvenhatos emlékművet avatnak Nagyváradon és Érmihályfalván, református értelmiségi találkozót szerveznek, és több szimpóziumot is tartanak a forradalom kapcsán. /Röviden. Reformációi és forradalmi emlékhónap. = Krónika (Kolozsvár), szept. 29./

Nagyszebenben a 2006/2007-es tanévben nem indult kilencedik osztályos anyanyelvű képzés. A demográfiai fogyás tény, szakemberek felmérései szerint 2020-ra közel felére fog csökkeni a magyar iskoláskorú népesség. Emellett be kellett kapcsolódni a reformtörekvésekbe, az oktatás korszerűsítésébe. A reform egyik kiemelt fontosságú fejezete a decentralizáció. Ennek lényege az iskolai autonómia megteremtése. Amilyen jótékony hatású a törvény a modernizáció szempontjából, olyan nagy kihívást jelent a kisebbségi oktatás számára. Ugyanis ebben a rendszerben a működőképesség alsó határa a legkevesebb 200 fős tanulói közösség. Az erdélyi magyar közösség jelentős része szórványban él, s ez létszám alatti intézményrendszert eredményez. Cselekvési program is született: az iskolahálózat felszámolásának megakadályozására elkészítették az iskolahálózat térképét. Minden magyarok is lakta településen meg kell őrizni az óvodákat és elemi iskolákat. Kistérségi közoktatási iskolaközpontokat kell kialakítani. A kistérségi tanintézetek infrastruktúráját el kell látni bentlakásokkal, iskolabuszokkal. Ki kell alakítani azt az ösztöndíjrendszert, amely szintén a beiskolázást segítheti. Nagyenyeden bővíteni tudták az intézményi kínálatot, Beszterce-Naszód megyében önmagától indultak új magyar osztályok. Déván a Zsil-völgyi magyar oktatást mentő új iskolaközpont épült. Szilágysomlyón önálló magyar iskola létesült. Válaszúton és Szamosújváron új magyar osztályok indultak. Kötő József volt államtitkár cikkében megírta, hogy első államtitkári teendői közé tartozott, még előző megbízatása idején (1998-ban), hogy öt fős tanulói létszámmal magyar kilencedik osztály működését hagyta jóvá a nagyszebeni gimnázium számára. Második megbízatása (2005-ben) azzal kezdődött, hogy kijárta a létszámalatti működési engedélyt a nagyszebeni magyar kilencedik osztály számára. Az Apáczai Alapítvány segítségével Nagyszebenben szórványkollégiumot avattak. Az egyre nehezebb helyzetben megszületett a döntés: Medgyesen hozzák létre a kistérségi magyar líceumot. Ez a megoldás. /Kötő József: Nézzünk szembe a tényekkel. = Krónika (Kolozsvár), szept. 29./

A Partiumi Keresztény Egyetem vezetősége nyilatkozatot juttatott el a sajtóhoz, amelyben tiltakozott az ellen, hogy az elmúlt időszakban az egyetem „és az Arany János Kollégium ügyeivel, illetve Árus László egyetemi lelkész-kollégiumigazgató személyével foglalkozó újságcikkek jelentek meg” anélkül, hogy megkérdezték volna az egyetem vezetőségét. A nyilatkozat szerint „a Partiumi Keresztény Egyetem szenátusa és vezetőtanácsa egy új – hatékonyabb és gazdaságosabb – egyetemi struktúra kialakításáról döntött”, amelynek eredményeként a kollégiumigazgatói státusz megszűnt, ugyanakkor a vezetőtanács felkérte az egyetemet működtető Pro Universitate Partium Alapítvány kuratóriumát, hogy biztosítsa az egyetemi lelkipásztori tevékenység folytonosságát, olvasható a dr. Geréb Zsolt rektor, dr. Szilágyi Györgyi prorektor, valamint Szűcs István, a vezetőtanács alelnöke által aláírt nyilatkozatban. /Tiltakozik a Partiumi Keresztény Egyetem vezetőtanácsa. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 29./

A negyventagú Bóbiska néptánccsoport immár hét éve képviseli Kászonaltíz községet a különböző rendezvényeken, találkozókon. Új és újabb koreográfiákkal rukkolnak elő és járják a nagyvilágot. Szeptember 30-án a Csíkkozmási Néptánctalálkozón lépnek fel. Mintegy negyvenöt tagot számlált a Bóbiska 2000 szeptemberére, azóta csupán néhányan morzsolódtak le. A gyakorlást a kezdetektől fogva Tima Mária Magdolna tanítónő irányítja, hat éve társa ebben Antal Teréz tanítónő. 2004-ben először, idén már másodjára járt Belgiumban a Bóbiska. Az ottani magyar Kárpátia Egyesület munkatársa, Kliment Nóra szervezésében több helyszínen is bemutatták produkciójukat. Idén az 56-os forradalom évfordulójának szentelt ünnepi év keretében az Európai Parlamentbe is sikerült belopni a produkciójukat. /Antal Ildikó: A kászonaltízi néptánccsoport születésnapjára. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 29./

Szeptember 29-én Kolozsváron tanácskoztak az erdélyi magyar politikai szervezetek, a történelmi egyházak és a civil szervezetek képviselői. A megbeszélések során egyetértésüket fejezték ki a székelyföldi polgármesterek által elfogadott nyilatkozattal, és üdvözölték azt a tényt, hogy az RMDSZ ismét zászlajára tűzi a székelyföldi területi autonómia követelményét. Megállapodtak abban, hogy a lehető legrövidebb időn belül létrehozzák az úgynevezett Nemzeti Minimumot, amelyet minden résztvevő a magáénak vallhat és támogathat. Örömmel nyugtázták, hogy a legutóbbi országjelentés kitér a kisebbségek elvárásaira, és csekélynek minősíti Romániának ezen a téren tett lépéseit. Különös hangsúlyt fektet az ingatlan-visszaszolgáltatásra, az állami finanszírozású magyar nyelvű felsőoktatásra, illetve az önrendelkezés különböző formáira. A résztvevők hangsúlyozták: fontos, hogy a csatlakozás után ki tudják használni azokat a lehetőségeket, amelyeket az Európai Unió biztosít a kisebbségvédelem, a közösségi jogok kiharcolása terén. /E.-R. F.: Létrehozzák a Nemzeti Minimumot. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 30./

„Dübörög a gazdaság”, „Lendületben az ország” – hangzott el az MSZP választási kampányában. Aztán kemény megszorítások lettek belőle. Budapesten a Kossuth téren naponta összegyűlt a tömeg, a „csőcselék”. Mert ugye ő minden, a fennálló hatalommal szembeni megmozdulás főszereplője. Párizsban 1789-ben, Magyarországon 1848-ban, nemkülönben 1956-ban – írta Asztalos Lajos. A „csőcselék” békés, derék polgárokból, egyetemi tanárokból, tisztviselőkből, kétkezi dolgozókból, vidékről érkezett gazdákból, erdélyiekből állt. A szónoki emelvényre lépők Gyurcsány miniszterelnök és a kormány lemondását követelték, de volt, aki arról szólt, hogy a külföldi, bizonytalan minőségű élelmiszertermékek helyett vásároljon mindenki hazai terméket, hogy a mindenkori kormány a nagy nemzetközi cégek helyett a hazai vállalkozásokat, a kis vállalkozókat támogassa. Tekintélyes közéleti személyeknek a köztársasági elnökhöz, az országgyűlés elnökéhez intézett levelét olvasták fel, amelyben a kialakult erkölcsi, politikai válság megoldását sürgetik. Időnként népi együttesek is felléptek. Többen különböző szövetségek, szervezetek, magán személyek, személyiségek felhívását, üzenetét tartalmazó röpcédulákat osztogattak. A gazdák sátrainál díjmentesen ásványvizet, gyümölcslét, hagymás zsíros kenyeret osztogattak. Rákóczi lovas szobra alatt felállított koporsó figyelmeztette a miniszterelnököt, hogy erkölcsi hullaként nincs mit keresnie bársonyszékében. Eközben a tévében Kuncze Gábor, az SZDSZ elnöke arról beszélt, hogy a Fidesz vezetőibe szorult „féktelen hatalomvágy” juttatta az országot a jelenlegi helyzetbe, Hiller István, az MSZP elnöke a „Vádolom a Fideszt!” kezdetű szövegét ismételte. Éppen ők voltak azok, akik hazugságözönt zúdítottak a választókra, sátáni képet festettek a Fideszről. „Másfél, két évig hazudtunk”, „négy évig semmit sem tettünk”, mondta Gyurcsány, de ezt most újabb hazugsággal tizenhat évre bővítik. A beszéd nem az országnak szólt, csak zárt körnek, nem ők tárták fel, csak kiszivárgott, most mégis nagyszerű tettnek állítják be. A most már megbízható miniszterelnök berlini látogatásáról hazatérve szemrebbenés nélkül azt állította, hogy a német kancellár megdicsérte bátor kiállásáért. Amit a kancellár szóvivője azonnal cáfolt. /Asztalos Lajos: Helyszíni tudósítás a Kossuth térről. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 30./

Október 1-jén önkormányzati választásokat tartanak Magyarországon, immár ötödször a rendszerváltozás óta. Az értékelések szerint Budapesten a korábbiaknál is keményebb versenyt vívnak egymással néhány kerületi polgármesteri posztért, s Demszky Gábor (SZDSZ) főpolgármesteri széke is labilisabb, mint valaha. Az elemzők úgy vélik, az utóbbi hetekben nyilvánosságra került Gyurcsány-beszéd következtében kialakult belpolitikai válság hatására a helyhatósági választásokon nem a polgármesterekre és az önkormányzatok majdani tagjaira összpontosul elsősorban a figyelem. Demszky Gábor 16 éves teljesítményével a koalíciós szavazók egy része is fölöttébb elégedetlen. A másfél évtizedes balközép kormányzás alatt Budapest legjelentősebb kereskedelmi útvonalai elsorvadtak, a belső negyedek lakosságát a benzingőz fojtogatja. Demszkyvel szemben fellép Tarlós István független, Katona Kálmán (MDF) és Zsinka László (MIÉP). A megyei jogú városok felén az elmúlt napokban kormányellenes tüntetések söpörtek végig. Az MSZP igyekezete hetek óta arra irányul, hogy bebizonyítsa: az utcai demonstrációkért egyedül a békétlenséget szító Orbán Viktor a felelős. /Önkormányzati választások Magyarországon. Fidesz: Demszky bukása kiütéses győzelem lenne. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 30./

Alaposan felborította a pártok előzetesen kidolgozott kampányterveit a miniszterelnök balatonőszödi beszédének közzététele után kirobbant belpolitikai vihar. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök az utolsó két hétben csak két vidéki eseményen vett részt. A Fidesz elnöke, Orbán Viktor a belpolitikai események miatt lemondta vidéki kampánykörútját, elhalasztotta a szeptember 23-ára tervezett nagygyűlését. A demonstrációk hatására az Szabad Demokraták Szövetsége több vidéki városban lemondta a Liberális Hét elnevezésű programját. /Felborította az előzetes kampányterveket a belpolitikai vihar. Kiszámíthatatlan, hogy ki húz hasznot a botrányból. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 30./

Kolozsvárhoz hasonló egyetemi városokban lassan iparágnak számít a hallgatók elszállásolása. A Babes–Bolyai Tudományegyetemnek (BBTE) a tanév kezdetére sem sikerült befejeznie a bentlakások felújítását. Az egyetemi tanév végével párhuzamosan rendesen elkezdődik az albérletek utáni tolongás is. A kiadó lakások ára is emelkedik. Idén az elfogadható méretű, állapotú lakhelyet átlag 125–150 euróban kínálják szobánként. /Kiss Bence: Vacak albérlet, mégis sokat kérnek érte. Az egyetemi tanévkezdéssel elkezdődik a lakáskálvária is. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 30./