Kodály Zoltán halálának 40., születésének 125. évfordulója alkalmából rendezett megemlékező ünnepséget a Kriza János Néprajzi Társaság április 4-én Kolozsváron. A rendezvényen dr. Almási István néprajzkutató tartott előadást „Az erdélyi népzene Kodály Zoltán életművében” címmel. Kodály erdélyi gyűjtőútjain azokat a településeket kereste fel, ahol Bartók nem járt. A gyergyói medencében, a Csíki havasokban és a bukovinai székely falvakban gyűjtött. Kodály kompozícióiban összesen 110 dallamot használt fel, ezek 90 százaléka székelyföldi és bukovinai. Az ünnepségen a szerző jelenlétében ismertették Móser Zoltán Cantus Hungaricus címmel megjelent fotóalbumát. Móser Zoltán a 60-as évek óta járja Erdélyt és Felvidéket, és készít felvételeket, jelenleg tanít is Kolozsváron. A Cantus Hungaricus kétnyelvű, angol és magyar album anyaga hosszabb ideje készen állt, Magyarországon nem sikerült kiadni, a csíkszeredai Pro-Print Könyvkiadó jelentette meg, kiváló kivitelezésben. Az est végén a Tarisznyás együttes nyújtott rövid ízelítőt a Kodály által gyűjtött csíkkászoni népdalokból. /A zene lelki táplálék és semmi mással nem pótolható. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 6./

Gyergyószárhegyen, a Lázár-kastélyban tekinthető meg Erdély egyetlen hímestojás-kiállítása. A Szárhegyi Művészeti és Alkotóközpont tulajdonában lévő gyűjtemény közel kétezer darabot tartalmaz, túlnyomórészt a székelység és a csángók mintaanyagát örökítették meg, de szép számmal akadnak Tisza vidéki, balatonfelvidéki és kárpátaljai hímes tojások is. „A kiállítást többéves gyűjtés, kutatás előzte meg, és eközben fogalmazódott meg az ötlet, hogy valamiképp át kellene menteni az évezredes formavilágot a 21. századnak” – fogalmazott Kisné Portik Irén néprajzkutató. A gyűjteményben egyaránt megtalálhatók a karcolt, batikolt, aranyozott, a különféle írókésekkel viasszal írt, illetve a többszínű festékbe mártott tojások. /Jánossy Alíz: Törékeny csodák múzeuma. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 6./

Emlékezetes előadást produkált a sepsiszentgyörgyi Mozgás Stúdió – a Háromszék Együttes keretében működő színház Örkény István: Tóték című darabjának bemutatásával, Florin Vidamski rendezésében, aki szakított az évtizedek óta megkövesedett értelmezéssel. Láttatni tudta, hogy Örkény nem antifasiszta kórustag, hanem minden totalitarizmus nagy ellensége. Az első színre vivők a magyarság hibáztatására, a szovjet elnyomó kiszolgálására használták a darabot. Aztán az antifasiszta rémdráma időszaka következett, ebben a magyar vidéki világ a cinkos szerepét öltötte. Vidamski szerint az Őrnagy egy becsapott, önmagát, valamint másokat áltató és jóhiszeműen terrorizáló szerencsétlen. /Zsehránszky István: Helyére kerül a Tóték. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 6./

Leltárt készített az Új Magyar Szó Színkép kulturális melléklete kapcsán Szonda Szabolcs szerkesztő a sepsiszentgyörgyi Holló Ernő Sajtópincében szervezett olvasótalálkozón. Emlékeztetett, négy évvel a romániai rendszerváltás után könyvkiadó híján az ÚMSZ elődje, a Romániai Magyar Szó karolta fel a még nem publikált fiatal költőket, írókat, valamint a Forrás-nemzedéket. A Színkép elődje, a Szabad Szombat melléklet irodalmi pályázatára 1993-ban 150 fiatal jelentkezett írásaival, köztük Bódizs Edith, a Kolozsvári Rádió szerkesztője vagy Váry O. Péter, a sepsiszentgyörgyi Háromszék napilap szerkesztője. Az 1998-ban nevet változtatott melléklet célja közvetíteni a kultúraigénylő olvasók és a később irodalmi lapok felé irányuló szerzők között. Szonda elmondta, visszaszorult a kultúra a lapokban, ideértve az ÚMSZ-mellékletet is. A gyakran változó, majd lecsökkent oldalszám miatt nem jelentkeznek új szerzők. Tapasztalata szerint a kultúra és a pénz viszonyát taglaló rovatok a legolvasottabbak a lapokban. /Domokos Péter: Színkép-szondázás. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 6./

Az augusztus 17-20. közötti nagyszabású rendezvény, a Háromszéki Magyarok Világtalálkozója alkalmából felavatandó emlékpark kialakításához szükséges kéthektáros területet birtokba veszi a megyei önkormányzat. A közgyűlés határozatot hozott arról, hogy az építkezés idejére Maksa község magánvagyonából megyei köztulajdonba utalják a legelőrészt. A Damokos Csaba designer és Zakariás Attila építész által tervezett emlékhelyet eredetileg az Óriáspince-tetőn szerették volna berendezni. Az emlékhely lángsugarú, szabálytalan napot ábrázol, melynek végei nagyjából a megye térképét rajzolják ki. A szakemberek közbeléptek, mivel a tetőn bronzkori halomsír található. Ezért más helyszínt jelöltek ki mintegy háromszáz méterrel lejjebb. Még jobb is, mint az eredeti hely – mondotta Demeter János, a megyei tanács elnöke -, hiszen a főútról is jól látható. /Szekeres Attila: Lennebb lesz az emlékhely (Háromszéki magyarok világtalálkozója). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 7./

Háromszáz évvel ezelőtt, 1707. április 5-én, Marosvásárhelyen, a vár alatti Postaréten iktatták be II. Rákóczi Ferencet Erdély fejedelmévé. Erre emlékeztek április 5-én a Vár sétányon levő Rákóczi-szobornál. Az ünnepélyen megjelent Lokodi Edit Emőke, a Maros Megyei Tanács elnöke, és Marosvásárhely két alpolgármestere, Csegzi Sándor és Bakos Levente is. „Sem 1848, sem 1956 nem lehetett volna a kuruc szabadságharc által meghirdetett eszmék nélkül. Habár a magyar nemzet életében hosszú, hétéves küzdelmet jelentett, az utókor emlékezetében levert csataként él tovább” – foglalta össze Csegzi Sándor alpolgármester a szabadságharc jelentőségét. „Lélekben ott vagyunk, együtt ünnepelünk veletek…” – tolmácsolta Cseh Gábor, a Marosvásárhely–Zalaegerszeg Baráti Társaság elnöke a zalaegerszegiek üzenetét. A Kővirág együttes előadásában elhangoztak a Csinom Palkó, Csinom Jankó és más közismert nóták. II. Rákóczi Ferenc Marosvásárhely történelmében játszott szerepének jelentőségét Tamási Zsolt történész vázolta fel. Az ünnepélyes koszorúzást követően a Teleki-házban, a református egyházközség tanácstermében az erdélyi fejedelmeknek szentelt kiállítás nyílt. Ötvös József, a Marosvásárhelyi Református Egyházközség esperese nyitotta meg a Novák József erdélyi fejedelmeknek szentelt kiállítását. „Buda eleste után Erdély vált a magyar nyelv fellegvárává, itt nyomtatták a könyvek kilencven százalékát,… vidék és centrum között nem volt akkora különbség, mint amilyet ma tapasztalhatunk” – méltatta Tófalvi Zoltán közíró Erdély kiemelkedő szerepét a magyar történelemben. Őt követően Soós Zoltán, a Maros Megyei Múzeum igazgatója szólalt fel. /Ferencz Melánia: II. Rákóczi Ferencre emlékeztek. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 7./

Személyes hangvételű monográfiát írt a 82 éves Boér Imre szülőfalujáról Adatok Magyarhermány néprajzához és történetéhez /Gaál Mózes Közművelődési Egyesület, Barót, 2006/ címmel. Magyarhermány helynevei a szerzőben a nyelvészkedő magyartanárt szólaltatják meg. Boér Imre könyve az Erdővidéki Történeti és Természettudományi Tár sorozatban jelent meg Demeter László szerkesztésében, a nyomdai munkálatokat a sepsiszentgyörgyi Charta Kft. végezte. /Sylvester Lajos: Magyarhermány történeti-néprajzi útikönyve. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 7./

A költők sokszor idézik nehéz, embert próbáló korokban elődeik felmagasztosuló, idealizált alakját, erőt merítve helytállásukból. A magyar költészetben számosan idézik Balassit, Zrínyit, Ady Petőfit, Babits és József Attila Adyt, számosan mindkettőjüket. Megjelent Molnár Judit válogatásában 101 vers az elődökről /Kriterion, Kolozsvár, 2006/, ez a könyv is bizonyítja, hogy az erdélyi költők számtalanszor idézik fel, aktualizálják, szimbolikussá teszik elődeik alakját. /Bogdán László: Az elődök emlékezete. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 7./

Mindszenty József születésének 115. évfordulójára emlékeztek március 29-én a Bukaresti Petőfi Művelődési Társaság összejövetelén. Árvay Zsolt, a társaság elnöke Mindszenty József életét és életművét méltatta. A bíboros védelmezte az emberi jogokat, az összmagyarság eszméjében gondolkozott és ezt szolgálta. König bíboros szerint Mindszenty egy olyan korszaknak a vértanúja, amely új mártírtípust teremtetett az ideológiai és a politikai okokból támadt vallásüldözés következtében. E gondolat nyomán többen párhuzamot vontak Márton Áron, Erdély püspöke és Mindszeny József hercegprímás élete között. /(Árvay Zsolt): Mindszenty József születésének 115. évfordulójára emlékeztek. = Vasárnap (Kolozsvár), ápr. 8./

Nagy várakozás előzte meg a parlament két házát irányító állandó bizottságok április 10-i ülését, mindenki arra számított, eldől, mely napra hívják össze a képviselőház és a szenátus együttes ülését, hogy szavazzon Basescu felfüggesztéséről. A két ház vezető testülete azonban nem tűzhette ki az államfő harminc napos kényszerszabadságra küldését előidézhető parlamenti vita napját, mivel nem kapták kézhez az alkotmánybíróság múlt heti döntését. Az alkotmánybíróság kimondta az alkotmánysértés tényét, de azt nem tartotta olyan súlyosnak, hogy indokoltnak tekintse a felfüggesztést. /B. T. : Meghátrál az ellenzék Basescu felfüggesztése elől? = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 11./

Április 11-én tartja első ülését a második Tariceanu-kormány. A Nemzeti Liberális Pártból és az RMDSZ-ből újraalakult kabinetnek április 3-án szavazott bizalmat a parlament, a miniszterek pedig április 5-én esküdtek fel a Cotroceni-palotában. Adrian Cioroianu külügyminiszter az államfő és a kormányfő közötti „ütköző” szerepét kívánja felvállalni. Varujan Vosganian gazdasági és pénzügyminiszter fő gondja a tárca új struktúrájának kidolgozása. Tudor Chiuariu igazságügyi tárcavezető leszögezte, nem kíván például elődje, Monica Macovei nyomdokain haladni, vagyis egy ellene a parlamentben elfogadott egyszerű indítvány esetén nyomban leköszönne tisztségéből. Cristian David belügyminiszter a decentralizációra, a közigazgatási rendszer korszerűsítésére törekszik. Védelmi miniszterként Teodor Melescanu első útja Irakba vezetett, ahol a román katonai egységet kereste fel. Egyetért Calin Popescu-Tariceanu kormányfővel a román haderő visszahívásában, de csak a partnerekkel való egyeztetés után. Ludovic Orban szállítási miniszteri fontos teendőjeként nevezte meg az európai fejlesztési pénzalapokhoz való hozzájutás megkönnyítését, az autópályák építésének felgyorsítását, a vasúti közlekedés és a dunai hajózás fejlesztését. Cristian Adomnitei oktatási tárcavezető a minisztérium politikamentessé tételét ígérte. Szeptembertől 3-5 százalékkal nőnek a nyugdíjak – biztosított Paul Pacuraru munkaügyi miniszter. Ovidiu Silaghi az általa irányított területeken, a kis- és középvállalatok, az idegenforgalom, a kereskedelem és a szabadfoglalkozások esetében ígér előrelépést. Decebal Traian Remes mezőgazdasági miniszter gyökeresen átalakítaná a tárcát. Eugen Nicolaescu az eddigi vonalat viszi tovább az egészségügyi tárcánál, de nagyobb hangsúlyt helyez a decentralizációra,. A művelődési tárcavezetői tisztségben szintén megmaradó Adrian Iorgulescu is eddigi elképzeléseinek kiteljesítésén dolgozna. Mihai Voicu, a kormány és a parlament közötti kapcsolattartással megbízott miniszter azt kívánja, hogy: ez a kapcsolat minél olajozottabb legyen. /Bogdán Tibor: II. Tariceanu kabinet: van aki újít, van aki nem. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 11./

„Ha létrejön egy olyan, határokon átnyúló regionális együttműködés, amely valóban javítja a külhoni magyarok életszínvonalát és segíti gyarapodásukat, akkor sokkal könnyebb lesz túljutni a ma még feszültséget okozó érzelmi kérdéseken” – jelentette ki Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke Budapesten, a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma (KMKF) gazdasági albizottságának április 10-i, első ülésén. Az Országgyűlés elnöke hangsúlyozta: szükség van egy fejlesztésközpontú nemzetpolitika kialakítására. Szili hozzátette: ez a fejlesztéspolitika nem azt jelenti, hogy a határon túli fejlesztések magyar költségvetési pénzből valósulnának meg. Matolcsy György (Fidesz), a testület másik társelnöke emlékeztetett arra, hogy a 20. század szétzilálta a magyar nemzet állami, földrajzi és gazdasági szerkezetét, amelyet most lehetőség van újjáépíteni. A Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma tavaly szeptemberben döntött arról, hogy négy albizottságot hoznak létre. A külügyi és Európa-ügyi, valamint a kulturális albizottság már korábban megalakult, a jogi testület pedig április 11-én kezdi meg munkáját. /KMKF: nemzeti fejlesztéspolitika kell. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 11./

A Bolyai Kezdeményező Bizottságnak (BKB) sikerült kivívni egy apró kis győzelmet a Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) rektori hivatalával folyó harcában. Tavaly július 14-én a BBTE rektora Hantz Pétert, a BKB alelnökét megrovásban, Bodó Barna elnököt pedig írásbeli figyelmeztetésben részesítette a BKB tevékenysége miatt. A döntést mindketten megfellebbezték a munkaügyi bíróságon, illetve a szakminisztérium legfelsőbb etikai fórumán. Utóbbi, bár 2006 szeptembere lett volna az eljárás határideje a törvények szerint, máig nem adott választ. A temesvári törvényszék április 5-én tárgyalta a Bodó Barna ügyét, és helyt adott az óvásnak, vagyis az egyetemet a büntetés visszavonására kötelezte. A határozat nem végleges, az egyetem fellebbezhet. Április 10-én Hantz Péter iktatta az RMDSZ ügyvezető elnökségén a támogató aláírások jegyzékének egyik példányát. A lista öt eredeti példányban készült el, amelyeket eljuttattak az illetékes európai fórumokhoz. /Vesztett a BBTE. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 11./

A fekete márciusi események után 17 évvel még mindig nem mondható el, hogy a romániai igazságszolgáltatás pártatlan. Barabás Ernő ügyéről van szó, aki egyike a sok ezer, jogait követelő magyarnak, aki ott volt 1990-ben, azon a bizonyos napon a főtéren, és akiket a környékbeli román falvakból beszállított, félrevezetett, felfegyverzett parasztok megtámadtak. Barabás Ernőt emberölési kísérlet, garázdaság miatt tíz év szabadságvesztésre ítélték. Más is lehetett volna a helyében… A Magyarországra menekült és ott magyar állampolgárságot kapott Barabás Ernő számára Románia európai integrációja az újabb jogi kálvária kezdetét jelenti: a Maros Megyei Törvényszék európai letartóztatási parancs kibocsátásával sietett megtorolni „bűneit”. Az ügyészek, bírák buzgón igyekeznek alkalmazni a „jogot” Barabás Ernő esetében, e buzgalom azonban egyáltalán nem terjed ki az 1990. március 20-i összecsapások igazi vétkeseinek kiderítésére, megbüntetésére. A törvényszék ezt sem vizsgálta meg, hogy indokolt-e az eljárás. Ez a gyakorlat a kisebbség ellen irányul folyamatosan, napjainkban is, a márciusi eseményeket követően kizárólag magyarokat és magyar cigányokat ítéltek el. /Antalfi Imola: Kilépni a „bűvkörből”. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 11./

Az autonómia ne legyen politikai támadás eszköze – hangsúlyozta Albert Álmos sepsiszentgyörgyi polgármester szétküldött írott nyilatkozatában. Az elöljáró arra figyelmeztette a Székely Nemzeti Tanácsot (SZNT), az autonómia-népszavazás szervezőjét, hogy ne használjon fel politikai célokra kulturális vagy egyházi rendezvényeket. A Sepsireform Egyesület ugyanis az SZNT nevében ingyenes sátorhelyet kért a polgármesteri hivataltól a Szent György Napok idejére, ahol állóurnát állítottak volna fel azok számára, akik a városnapokra térnek haza, és véleményt kívánnak nyilvánítani a Székelyföld autonómiájával kapcsolatban. Albert Álmos polgármester nem engedélyezte a sátor felállítását, az elutasítást indokoló levelében leszögezte: „senki ne vigyen politikát a kultúrába, művelődési vagy egyházi rendezvényekbe, mert lehet, hogy a másként vélekedőkből ellenszenvet, megosztottságot vált ki a tolakodás”. A polgármester azt javasolja, hogy az SZNT, a Magyar Polgári Szövetség, illetve a Sepsireform Egyesület saját rendezvényein biztosítson véleménynyilvánítási lehetőséget a lakosság számára, illetve hogy a referendum szervezői keressék fel otthonukban azokat, akik hazalátogatnak a Szent György Napokra. Sepsiszentgyörgyön eddig 20 847 személy voksolt a nem hivatalos autonómia-népszavazás alkalmával, a szavazók mintegy 90 százaléka támogatta az autonómia ügyét. /Kovács Zsolt: Albert Álmos: megosztó a tolakodás. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 11./

Varga Imre Visky S. Béla egyetemi tanárhoz intézett nyílt levelében reagált Adalékok egy kortárs magyar drámához című, az Erdélyi Riportban megjelent terjedelmes cikkéhez. Visky S. Béla társadalmi vitára bocsátotta azt a kérdést, hogy Tőkés László időközben diktátorrá vált-e. Varga Imre számára elképesztő, hogy Visky diktátornak minősíti azt, aki annak idején évekig harcolt templomok rombolása ellen, a romániai magyarság jogaiért, kockára téve a maga és családja biztonságát. A rendszerváltás után továbbra is bátran követelte egyházi javak visszaszolgáltatását, síkra szállt a Wesselényi Kollégiumért, a Bolyai Egyetemért, a jogtalanul elvett Lorántffy sportpályáért Nagyváradon. A püspök az elmúlt tizenhét év alatt jól felszerelt kollégiumot alapított Arany János név alatt azért, hogy a Partiumi Keresztény Egyetem több száz magyar diákjának lehetőséget nyújtson az anyanyelvi tanulásra. A püspökség árvaházat és idősek otthonát támogat. Varga Imre nem ért egyet a Visky által leírtakkal, Tőkés László püspök alkalmas arra, hogy a romániai magyarság érdekeit tisztességgel képviselje Brüsszelben. /Varga Imre: Válasz Visky S. Béla egyetemi tanárnak. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), ápr. 11./

Lejárt az a harmincnapos határidő, amelyet Nagyvárad tanácsa tűzött ki a városi főépítészi hivatal számára a Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium és a Szentháromság ortodox egyházközség által is igényelt sportpálya rendezési tervének elkészítésére. A sportpályáját a nagyváradi önkormányzat három éve a Szentháromság ortodox egyházközségnek adományozta. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület és a hozzá tartozó Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium vezetősége azóta peres úton és polgári engedetlenségi akciók sorozatával próbálja visszaszerezni azt a területet, amelyet az iskola mindenkoron használt. Tőkés László püspök levélben fordult Drincechez, felkérve az egyházfőt, hogy az ügy rendezéséig nyissa meg a sportpálya két évvel ezelőtt lezárt kapuit a magyar diákok előtt. /Gergely Gizella: Ortodox térfélen a labda. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 11./

Április 7-én Aradon a Csiky Gergely Iskolacsoport bentlakásának étkezdéjében tartotta meg az RMDSZ Arad megyei szervezete a hagyományos magányosok húsvétját. Az idei rendezvényen soha nem tapasztalt nagy számban vettek részt a magányosok. A megjelenteket Király András parlamenti képviselő, megyei elnök köszöntötte, aki a magányosok közösségbe vonását, a velük való törődést a szövetség kiemelkedő célkitűzésének minősítette, majd a közelmúltban bejegyzett, a szociális gondok enyhítésére létrehozott Katalin-Ecaterina Egyesület célkitűzéseiről beszélt. /Együtt szebb, meghittebb. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 11./

Sem az általános, sem a gimnáziumi tantervek nem foglalkoznak az ősi székely székek rendszerének kialakulásával, így a mai ifjúság igen keveset tud erről. A Nagyküküllő felső völgyében mintegy 130 falut számláló Udvarhelyszék a legfelsőbb, úgynevezett anyaszék szerepét töltötte be Itt székelt a székelyek ispánja, majd főkapitánya, főbírája, s a székely peres ügyek felső továbbviteli fóruma. A Maros és Nyárád mentén alakult ki Marosszék, a későbbi Marosvásárhely székkel. Háromszék, amint neve is jelzi, eredetileg három különálló székből állott. Ezek között Sepsiszék az Olt és Feketeügy közötti síkságra terjedt ki, a Kárpátok délkeleti láncának nyugati lejtői alatt. Orbaiszék a Feketeügy bal partján, míg Kézdiszék ettől keletre, a Feketeügy völgyének felső részén feküdt. Csíkszék az Olt és a Maros hegyek közé szorított völgykatlanban helyezkedik el. Eredetileg ez a hat szék tartozott az udvarhelyi ispán, majd főkapitány és főkirálybíró hatáskörébe. Ehhez az eredeti hat székhez sorolták hetedik székely székként Aranyosszéket. Később vált ki Csíkszékből Gyergyószék és Kászonszék. Sepsiszék mellett alakult ki már a XIV. század végén Mikóvárszék, s Udvarhelyszékből vált ki Székelykeresztúr székhellyel Keresztúrszék, délen, az úgynevezett Erdővidéken pedig Bardócszék. A XVI. század első felében említik először Marosszék fiúszékét, Szeredát, Nyárádszereda székhellyel. Mindezek tulajdonképpen az önkormányzatok első megalakulásai voltak, melyeknek legfőbb szerve a „nemzeti gyűlés” volt. A székely nemzeti gyűlések helye legtöbbször Székelyudvarhely volt, kétszer pedig a vele szomszédos Agyagfalva (1506, 1848). /Gálfalvi Gábor, Alsóboldogfalva: A székely székek kialakulása. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 11./

A költészet napját József Attila születésnapjára emlékezve 1964 óta minden évben április 11-én ünneplik Magyarországon és a Kárpát-medence magyarlakta vidékein. Kovács András Ferenc költő hozzáfűzte, hogy minden nap fontos kellene legyen a költészet. Benne él a remény, vallja, hogy olvasnak verseket. /Köllő Katalin: Ma ünneplik a Költészet Napját. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 11./

A sepsiszentgyörgyi képviselőtestület elfogadta a Tamási Áron Színház idei műsortervét, de a vállalt öt előadásból csak kettő finanszírozásához tartja elegendőnek az intézmény vezetősége a városi önkormányzat támogatását. Pinter A gondnok és Vörösmarty Csongor és Tünde darabjáról van szó. Bizonytalannak látszik Bergman Dúl-fúl és elnémul, Steinbeck Emberek és egerek, illetve az idei szilveszteri előadás finanszírozása. Sztakics Éva, a pénzügyi kérdésekkel megbízott helyettes polgármester felvetette a költségvetés-kiegészítés lehetőségét, ezért a társulat korábbi műsortervezetébe bekerült a Bergman-darab is. /Domokos Péter: Függőben a repertoár. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 11./

A Honlevél, a Magyarok Világszövetsége lapjának márciusi száma közölte először teljes terjedelmében az Erdélyi ENSZ Memorandum néven emlegetett Boldogok a békességre igyekezők című elaborátumot. A dokumentum az erdélyi magyarság sorsának hosszú távú rendezését célozta, és amelyet az ENSZ-hez kívántak eljuttatni, körültekintően és alaposan ismertette az ötven évvel ezelőtti időre kialakult helyzetet, részletesen indokolja az erdélyi kérdés megoldásának szükségességét, és négy politikai keretben vizsgálja Erdély jövőjét: I. Erdély román uralom alatt marad, II. Erdély magyar uralom alá kerül, III. Az önálló Erdély gondolata, IV. Erdély elosztása Magyarország és Románia között. „Az erdélyi kérdés megoldása kétségkívül nagy és nehéz feladat, de nemzetünk jövőjét e nélkül nem biztosíthatjuk. ” A dokumentum alapján kreált erdélyi ENSZ-perben „a román haza elárulása” bűntette miatt a hadbíróság 1957 novemberében életfogytiglani kényszermunkára ítélte Dobai Istvánt és Varga Lászlót, 25 évi kényszermunkára Komáromy Józsefet és Kertész Gábort, 20 évre Bereczki Andrást, továbbá 5-től 10 évig tartó fegyházra Gazda Ferencet, Szekeresi Nagy Józsefet, Dobri Jánost és László Dezsőt. 1958-ban ítélték el a második csoportot: Bányai Miklóst életfogytiglannal, Krebsz Sándort és Kincses Károlyt 20 évi, Kincsesné Balajti Ilonát pedig 10 évi kényszermunkával sújtották. Kertész Gábor és Nagy József a börtönben meghaltak a rettenetes bánásmód következtében, a többiek az 1964-es általános amnesztiával szabadlábra kerültek ugyan, de polgári jogaikat, munkavállalási szabadságukat sohasem nyerték vissza. /Boldogok a békességre igyekezők. Erdélyi ENSZ Memorandum – 1957. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), ápr. 11./

Életének 91. évében Budapesten elhunyt Méhes György író, műfordító /Székelyudvarhely, 1916. máj. 14. – Budapest, 2007. ápr. 10/. Az író Nagy Elek néven született, családja 1917-ben Kolozsvárra költözött. A jogi egyetem elvégzése után egy ideig az Új Cimbora című lapnál dolgozott. 1938 és 1944 között a Pásztortűz és a Keleti Újság munkatársa volt, eleinte színikritikái, később politikai publicisztikái, rövidebb humoros, szatirikus írásai is megjelentek. A második világháború alatti évek eseményeit az 1982-ben megjelent Bizalmas jelentés egy fiatalemberről című önéletrajzi ihletésű regényében idézte fel. 1944 őszétől 1952-ig több újságnál is dolgozott, pártonkívülisége miatt több támadás is érte, ezek közül a legkomolyabb a neve megváltoztatására irányult; állítólag a kommunista író Nagy Istvánt zavarta a névrokonság. 1952-től szabadúszó lett, minden idejét az írásnak, s családjának szentelte. Az 1950-es években Méhes György elsősorban mese- és ifjúsági íróként vált híressé, sorra jelentek meg a gyermekeknek szóló munkái, például a Gyöngyharmat Palkó és más mesék, a Kárpátok kincse, a Szikra Ferkó, a Gyémántacél, a Virágvarázsló és a Világhíres Miklós. Az 1960-as évek elejétől az író visszatért a színházhoz, 33 névtelen levél című vígjátékával sikert aratott. Sorra születtek drámái és vígjátékai, amelyek a társadalomban meglévő feszültség kimondására törekedtek. Méhes György első felnőtteknek szóló regényét, az Orsolyát 1977-ben publikálta. 1982-es Bizalmas jelentés egy fiatalemberről című munkájára már felfigyelt a közönség. 1986-os kisregényeit, köztük a Gina címűt, valamint az 1977-ben megjelent A kolozsvári milliomosok című regényét a kritika figyelemre sem méltatta. Magyarországi felfedezése csak az elmúlt években kezdődött, sorra jelentek meg írásai. Méhes György munkásságát 2002-ben Kossuth-díjjal ismerték el. /Elhunyt Méhes György. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 11./

A Marosvásárhelytől mintegy huszonöt kilométerre fekvő Erdőcsinádon Sütő András emlékének ápolását tűzte ki célul a helyi fiatalság. Az alig négy és fél száz lelket számláló faluban a hét végén már a második Sütő-művet mutatták be. 2005-ben a Vidám siratót vitték színre, most Szabó Rozália nyugalmazott vallástanár rendezésében a Balkáni gerlét vitték színre. „Évente be szeretnénk mutatni Sütő András egy-egy művét, ezzel is adózva az erdélyi magyar drámairodalom egyik legkiemelkedőbb személyiségének” – indokolta a csinádi fiatalság döntését Mihály Attila, a Sütő-hagyaték ápolásáért küzdő helyi fiatalember. Csinádon a színház iránti szeretetet Szabó Rozália keltette újra életre. /Sz. E. : Sütő András emlékezete. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 11./

Húsvétvasárnap nagy sikerű előadást és bált szerveztek az Arad megyei Kispereg kultúrotthonában, ahol a több mint 200 néző számára a Rózsabimbó néptánc-együttes fellépése teremtette meg a jó hangulatot. A Nagy Izabella tanárnő által betanított felső tagozatos diákok vidám jelenetei következtek, majd az asszonykórus lépett fel. Az utóbbi időben Gerőcs Ildikó nyugalmazott tanítónő vezetésével a helybeli asszonykórus tagjai vezetik a kisperegi közművelődési életet. /(b): Emlékezetes előadás Kisperegen. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 11./

Visszaküldte a képviselőház plénuma az emberjogi és kisebbségvédelmi, valamint a jogi bizottsághoz azt a mindössze két és fél soros törvénytervezetet, amely a román többség védelmét teszi lehetővé Romániában. A tizenegy Nagy-Románia párti képviselő és Gheorghe Funar szenátor közös indítványaként a szenátus által a korábbiakban elutasított tervezet sorsáról a képviselőház dönt. Adrian Moisoiu PRM-s képviselő a közös indítványt alátámasztására a Hargita, Kovászna és Maros megyei románok novemberi találkozójára hivatkozott, továbbá kijelentette, orvosolni kell olyan problémákat, mint a magyar többségű területek román oktatásának, vallásos intézményeinek, valamint sajtójának finanszírozása. „Ezeken a területeken két lehetőség közül választhat a román lakosság: vagy elmagyarosodik, vagy elköltözik. Mert még a közintézményekben sem kaphat munkát, ha nem tud magyarul” – fűzte hozzá Moisoiu. „A kisebbségek státusára vonatkozó törvénytervezettel egy időben kellene erről szavazni, mert másként nem valósítható meg a két törvény összehangolása, ahogy azt önök is javasolták” – mondta Márton Árpád, az RMDSZ képviselőházi frakcióvezetője. Moisoiu hangsúlyozta: pártja törvénytervezetének elfogadásával nincs már szükség a kisebbségi törvényre. Az RMDSZ-es törvénytervezet „konkurenseként” létrejött indítvány mindössze két cikkből áll. Elismeri a kisebbségi közösségekhez tartozó személyeknek a többségi lakosságával azonos jogait és kötelezettségeit, ám a kölcsönösség elvére is hivatkozik: a hazai kisebbségek ugyanolyan jogokkal rendelkezhetnek, mint amilyenekkel az ő anyaországukban élő románok. /Kovács Adrienn: Kisebbség- és „többségvédelem” egy csónakban. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 12./

A Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának (KMKF) jogi albizottsága április 11-én tartott ülésén, Budapesten támogathatónak tartotta a Szili Katalin házelnök által kidolgozott koncepciót egy fejlesztésközpontú nemzetpolitikai koncepció kidolgozására. Mérföldkő lehet, ha ezt a nemzetpolitikai koncepciót a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma szeptemberben elfogadja, mert az érzelmi alapú politikát szabályozottabb keretek válthatnák fel – jelentette ki Szili Katalin. Hozzátette: a KMKF jogi albizottsága már a negyedik albizottság, amelyik támogatta a nemzetpolitikai fundamentum kialakítását. Az ülésen szóba került, hogy a kisebbségi jogok védelme és az autonómia tekintetében nincs európai uniós jogi előírás, ezért ezen kérdések kezelését a tagállamoknak kell kialakítani. A schengeni csatlakozással kapcsolatban Szili Katalin jelezte: a miniszterelnök és a külügyminiszter júniusra ígérte, hogy a könnyített vízumról szóló tervezetet ismerteti. A házelnök elmondta: az albizottság ülésén nem került szóba a kettős állampolgárság ügye. „A kérdés újra felmelegítése semmi máshoz nem vezet, mint a magyarság megosztásához” – fűzte hozzá. Balogh Zoltán (Fidesz) az albizottság egyik társelnöke az ülésen elmondott bevezetőjében úgy fogalmazott: el kell kezdeni gyógyítani azokat a sebeket, amelyeket a kettős állampolgárságról szóló népszavazás okozott. Az ellenzéki képviselő új vasfüggönynek nevezte a schengeni határokat és kiemelte: segíteni kell azoknak, akik ezen kívül szorulnak. A KMKF tavaly szeptemberben döntött arról, hogy négy albizottságot hoz létre. A külügyi és Európa-ügyi, valamint a kulturális albizottság már korábban megalakult, a gazdasági április 10-én ült először össze. /Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 12./

Lemondtak a demokrata államtitkárok, a 13 demokrata államtitkár lemondásáról Adriean Videanu, a PD ügyvezető elnöke értesítette a kormányfőt, helyi szinten azonban a PD megtartaná az intézményvezetői tisztségeket. Arra is akad példa, hogy a demokrata politikus inkább pártjától válik meg, mintsem hogy lemondjon tisztségéről. Petre Strachinaru, a PD Kovászna megyei képviselője szerint a párt hatalomból való eltávolításával a székelyföldi autonómia beteljesült tény lesz. Tamás Sándor RMDSZ-es képviselő szerint azonban a demokraták a hatalomhoz való ragaszkodás miatt nem akarnak lemondani különböző intézményvezetői tisztségeikről. „Ismerve a román politikai szokásokat, várható, hogy a jelenlegi demokrata intézményvezetők néhány nap alatt liberálisokká vagy szociáldemokratákká vedlenek át, csak azért, hogy a húsosfazekak mellett maradhassanak” – tette hozzá Tamás Sándor. László Attila, a Kolozs megyei RMDSZ vezetője elmondta: hamarosan elkezdik a tárgyalásokat a Kolozs megyei liberálisokkal az intézményvezetői tisztségek elosztásáról. /Mennek is, maradnak is. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 12./

Hatvan éve, 1947. április 12-én kezdődött a csehszlovák-magyar lakosságcsere-egyezmény végrehajtása. Csehszlovákiát az első világháború végén, a Párizs környéki békék során hozták létre. Az állam cseh felében hatmillió cseh és morva mellett hárommillió szudétanémet, Szlovákiában kétmillió szlovák mellett több mint egymillió magyar és több százezer ruszin és német élt. Az 1938-as müncheni egyezmény értelmében a többségében németlakta Szudéta-vidék Németországhoz került, az első bécsi döntés a Felvidék déli, magyarlakta sávját visszaadta Magyarországnak. 1939 májusában Szlovákia függetlenné vált, Kárpátalja visszatért Magyarországhoz, Cseh- és Morvaországot közvetlen német fennhatóság alá vonták. A második világháború után az újjáalakult Csehszlovákiában az 1945. április 5-i kassai kormányprogram a magyarokat és a németeket kollektívan tette felelőssé az ország felbomlasztásáért. A kormányprogramot szentesítő Benes-dekrétumok nyomán megszűnt a magyarság 97 százalékának állampolgársága (büntetlenséget csak a lojális, 1938 előtt is csehszlovák állampolgárok kaptak), és teljes vagyonukat is elkobozták. A Szlovák Nemzeti Tanács 1945. májusi rendelete szerint „az a külföldi állampolgár, aki hozzájárult a Csehszlovák Köztársaság szétrombolásához vagy demokratikus államrendjének megsemmisítéséhez”, „fasiszta megszállónak” minősült. E megfogalmazást a bíróságok erősen kihasználták azok ellen, akik 1938-ban német vagy magyar állampolgárságot szereztek. Az 1945 júliusi potsdami értekezlet úgy döntött, Lengyelország, Magyarország és Csehszlovákia „rendezett és humánus módon” kitelepítheti az ottani német lakosságot. A csehek az 1945. május-augusztus közti „vad kiűzés” alatt 750 ezer, 1946-48 között 2-2,2 millió németet telepítettek Németországba. A csehszlovák kormány a magyar kisebbség felszámolása érdekében elűzött 36 ezer, 1938 előtt magyar állampolgársággal bíró személyt, internálta a pozsonyi, kassai, komáromi magyarokat és lakásaikat is elkobozta, 1945-46 telén fűtetlen marhavagonokban 40-45 ezer magyart deportáltak a csehországi Szudéta-vidékre és beindították a reszlovakizációt. Ez úgymond lehetőséget adott az évszázadok során elmagyarosodott szlovákoknak a visszatérésre az anyanemzethez – praktikusan a vagyonelkobzástól és kitelepítéstől való mentesítést és az állampolgári jogok megszerzését ígérte. Az akció során 423 ezer megfélemlített, fenyegetett magyar adta be kérvényét, közülük 327 ezret nyilvánítottak szlováknak. A nagyhatalmak hathatós támogatásával és a fenti „nyomásgyakorlás” révén végül sikerült a magyar kormányt megegyezésre kényszeríteniük a lakosságcseréről. Az 1945 decemberében kezdődött tárgyalás 1946. február 27-én a Budapesten aláírt lakosságcsere-egyezménnyel zárult, ezt a magyar parlament 1946. május 14-én cikkelyezte be. A lakosságcsere 1947. április 12-én kezdődött és 1949. június 5-én fejeződött be, a vasúti szerelvények naponta szállították összes ingóságukkal együtt a kijelölt családokat Magyarországra. Az egyezmény alapján a csehszlovák hatóságok annyi magyart telepíthettek át, amennyi szlovák önként távozott Magyarországról. A prágai kormány várakozásával ellentétben azonban mindössze 60 ezer (egész pontosan 59 774) szlovák jelentkezett áttelepülésre, ugyanakkor Szlovákiából erőszakkal 76 616 magyart szállítottak át Magyarországra. A Szovjetunió teljes támogatását élvező Csehszlovákia a párizsi békekonferencián szerette volna elérni, hogy a reszlovakizáció és a lakosságcsere után megmaradt 200 ezer magyart is egyoldalúan áttelepíthessék, ez ellen azonban az amerikaiak vétót emeltek. Egy ideig 30-40 ezer magyart tartottak szlovákiai munkatáborokban. Csehszlovákia az 1948 februári kommunista hatalomátvétel után, szovjet nyomásra lezárta a benesi kisebbségellenes időszakot. Az 1948. október 25-i törvény hűségeskü letétele után visszaadta a magyar nemzetiségűek állampolgárságát. A két ország 1949. július 25-i megállapodása értelmében az áttelepített magyarok vagyona fejében Csehszlovákia elengedte a 30 millió dollár háborús jóvátétel hátralévő részét. A kényszer szülte reszlovakizációs nyilatkozatokat csak 1954-ben érvénytelenítették. A Benes-dekrétumok hatályon kívül helyezését, az elkobzott vagyonok visszaadását a kommunizmus összeomlása után sem Csehszlovákia, sem az 1993 óta önálló cseh és szlovák állam máig nem tűzte napirendre. /Mementó. 60 éve kezdődött a csehszlovák-magyar lakosságcsere. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 12./

Száz éve történt, 1907-ben, de nem emlékeznek meg róla. Akkor nagy nyomor volt, Ínségfalván (Flamanzi-ben), egy moldvai településen robbant ki a parasztfelkelés. Megtorlásaként 11 ezer parasztot öltek meg. Többek között a későbbi miniszterelnök, Averescu tábornok is ott sürgölődött a paraszthóhérok között, írta Sebestyén Mihály. A hallgatás a legbölcsebb dolog, hiszen Európa legutolsó parasztfelkelése volt. A parlamenti pártok vezérszónokai és a korabeli média a nyomorért a zsidó földbérlőket tették felelőssé. Ezzel elérték, hogy Moldvában nagy pogromok zajlottak, Antonescu tábornok országlása idején nem működött az emberi szolidaritás a zsidók mellett. /Sebestyén Mihály: Egy évforduló, ami elmaradt. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 12./