Jóformán ki sem állították, máris vandál támadások áldozatává vált Nagyszeben jelképes alapítója, Hermann. Európa egyik idei kulturális fővárosa ennek a szimbolikus figurának a különböző megjelenítésével szeretett volna kedveskedni az odalátogató turistáknak, no meg, feltételezem a saját lakosainak is, amikor kitalálta a „Történelem lépésben. Ismerkedjenek meg Hermannal” elnevezésű projektet. A terv szerint a város alapítóját tíz különböző szoborformában örökítik meg, ebből nyolc már elkészült, mindegyiket más-más korszakra jellemző tulajdonsággal, ruházattal, testtartással. A Petru Alexandru Galai szobrászművész által eddig elkészített nyolc darab „Hermannt” egy hete sincs, hogy Szeben történelmi központjának különböző helyszínein elhelyezték, de ismeretlenek közülük kettőt megcsonkították. Az alapítvány képviselőinek nincs pénzük a szobrok javítására, és csak remélik, hogy a többi Hermann-figura nem jut ilyen sorsra. Ion Caramitru UNITER-elnök a román Színházi Szövetség díjkiosztó gáláján Csíky Andrást, „kitűnő magyar kifejezésű román színésznek” nevezte. /Hermann. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 27./

Kolozsváron a törvényszék elutasította Kincses Előd ügyvédnek azt a kérését, hogy a teljes népbírósági dossziét csatolják a Wass Albert 1946-os perének újrafelvételi beadványához. Kincses Előd már korábban kérte a per-újrafelvételt, a Vekov Károllyal felkutatott és megszerzett új bizonyítékok és iratok alapján. Az ügyészek szerint azonban az eddig beszerzett dokumentumok elegendők arra, hogy döntsenek a per-újrafelvétel kérdésében. „Wass Albertnek semmi köze az omboztelki és a vasas-szentgothárdi kivégzésekhez” – mondta az ügyvéd. Wass Albert a Kelemen-havasokban vadászott azon a napon, amikor a magyar hadsereg románokat és magyar zsidókat végzett ki az említett két településen. Korábban már Frunda György RMDSZ-szenátor is megpróbálta elérni a perújrafelvételt, de kérését elutasították. /Később döntenek Wass Albert ügyében. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 27./

A testvértelepülési látogatáson lévő szegedi képviselőtestület tagjai a hivatalos programon kívül “magyar–magyar” találkozóra is szakítottak időt Temesváron. Botka László szegedi polgármester a Csiky Gergely Állami Magyar Színházban folytatott beszélgetést az intézmény igazgatójával, Szász Enikővel, majd a Kós Károly Közösségi Központban a szegedi küldöttség néhány tagja a temesvári magyar közélet, a vállalkozói és civil szféra, a tanügy egyes képviselőivel találkozott. A vendégeket – Halász Ferenc megyei RMDSZ-elnök tájékoztatta a bánsági szórványmagyarság elmúlt másfél évtizedbeli demográfiai alakulásáról, problémáiról és megvalósításairól is. A felsorolásból, sajnos, jobbára csak negatívumokat lehet kiemelni: a magyarság számának csökkenése, a beolvadás, az elvándorlás, a magyar oktatás nehézségei, amelyeket nem ellensúlyoz az, hogy az RMDSZ-nek sikerült fontos közintézmények élére jelentős posztokba juttatnia jelöltjeit. /P. L. Zs. : Magyar–magyar találkozó. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 27./

Németh Judit elméleti fizikus, a Fizikai Szemle főszerkesztője a vele készült beszélgetésem elmondta, az 50-es években nem jelentett előnyt Németh László lányának lenni. Kitűnő tanuló volt, ennek dacára nem vették föl fizikusnak, csak tanárnak. A felvételiztető azt kérdezte tőle, hogy mi a véleménye apja Sztálin elvtársról írt cikkéről. Németh Judit erre megkérdezte, most apját elemzik, vagy ő felvételizik. Németh László nem osztotta két részre a műveltséget, számára a természettudományos és humán műveltség egyaránt hozzátartozott a megismerendő, érdekes világhoz. Ilyen szellemben nevelte a lányait. A természettudományt és az idegen nyelveket például együtt tanította gyermekeinek. Mindenik lánya természettudományos pályára lépett, de ez nem is volt meglepő az ötvenes évek elején. Németh László körülbelül tíz nyelvből fordított, olvasni mindenik nyelven megtanult, beszélni pedig németül tudott a legjobban. Egyik lánya magyar-angol szakos tanárként kezdte, de egy év után otthagyta: kellemetlen volt magyar szakra járnia, megjegyzéseket tettek apjára, ezért inkább vegyész lett. Németh László nagyszabású tankönyvet is tervezett, Négy könyv címmel, amely nemcsak érettségizők segédkönyve kívánt volna lenni (végül csak részletek készültek el belőle), hanem egyfajta „Noé bárkája”, amely a nyugati civilizáció ragyogását és változatait, a minőséget szerette volna átmenteni. Azt akarta a Négy könyvbe foglalni, amit az emberi műveltségről tudni kell, a humán műveltségről szóló rész meg is jelent cikkek formájában a tanulmányköteteiben. Halála után Németh Judit szedte össze apja kéziratait, és kötetekké alakította. Van néhány kötete, amiket apja már nem látott: a Sorskérdéseket például lánya állította össze fennmaradt cikkekből. Németh László nagyon szerette a fizikát, 1934-ben terjedelmes cikke jelent meg Einstein világáról, ebben felismerte az általános relativitáselmélet jelentőségét. 1935-ben pedig napvilágot látott egy írása a táguló világegyetemről, amelyben kifejtette, hogy ez a 20. század legnagyobb tudományos felfedezése. Németh Judit 1965-ben kandidált, 1972-ben lett a fizikai tudományok doktora, 1998-tól az MTA levelező tagja, 2004-től rendes tagja. Közel 30 évig volt egyetemi tanár, az ELTE TTK Elméleti Fizikai Tanszékén. Több évet töltött rangos franciaországi, németországi és amerikai egyetemeken. /Kiss Judit: A kérdezés elsajátítása. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 27./

Az örmény népirtás 92. évfordulója kapcsán tartott megemlékező ünnepséget a Romániai Örmények Szövetsége. Azaduhi Varduca-Horenian szóban összefoglalta az 1915. április 23-ról 24-re virradó éjszakán történt véres eseményeket, amelyeknek a mai örmények nagyszülei is áldozatul estek, és amelyek kapcsán a török kormány a mai napig sem hajlandó elismerni, hogy népirtás történt. Az örmény genocídium ma is aktuális politikai és jogi kérdés nemzetközi szinten. Bár már több egyházi és világi vezető állást foglalt ez ügyben, a Törökországba látogató turisták például semmit sem tudhatnak meg a lerombolt örmény műemlékekről, templomokról, kolostorokról, mintha ez a nép nem is létezett volna. Az előadó felhívta a figyelmet arra, hogy bár a törökök szándékában állt kiirtani a teljes népcsoportot, és még a történelemkönyveket is átírták, hogy eltüntessék a nyomokat, azért maradtak tanúk és túlélők, akik a világ elé tárták a valós helyzetet. /S. B. Á. : Emlékezés az örmény genocídiumra. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 27./

Fotókiállítás megnyitóval, népzenével és néptánccal kezdődött el április 26-án az idei Báthory-napok programsorozata Kolozsváron. Tőkés Elek iskolaigazgató mondott beszédet. A tanulók Dsida Jenőre emlékeztek, vetélkedők zajlanak, a diákok irodalmi körön, barlangász kiállításon, önismereti játékokon, vetítésen és távcsöves csillagnézésen vehetnek részt, bemutatják a tudományos diákdolgozatokat. /D. I. : Elkezdődtek a Báthory-napok. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 27./

Április 23-án megnyitották a Bibliotheca Laurenzianát, a szatmári római katolikus püspökség egyházmegyei könyvtárát. A gyűjteményt, amely a Hám János Iskolaközpont könyvtárának közvetlen szomszédságában található, Schmidt Dániel könyvtárvezető mutatta be. /Fábián Ágnes: A Bibliotheca Laurenziana megnyílt a nagyközönség számára. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), április 27./

Április 28-án rendezik meg Hadadon a Dégenfeld Egyházi, Oktatási és Kulturális Központ felújítását támogató jótékonysági gálaestet. Tőkés László püspök üdvözli majd az egybegyűlteket. A Dégenfeld család örökösei egyházi célokra ajánlották fel visszaszerzett hadadi kastélyukat: a Királyhágómelléki Református Egyházkerület egyházi, oktatási és kulturális központot működtet egy ideje az épületben. A szatmárnémeti Gyulai István tárogatón kuruc dalokat játszik, a lelei gyerekek táncokat adnak elő. Május 5–én a központban tartják meg a Királyhágómelléki Református Egyházkerület „ifjúsági majális” elnevezésű találkozóját. /(fodor): Jótékonysági gála Hadadon. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), április 27./

Akinek van internetes lehetősége, látogasson el a www.oktober23bizottság. hu honlapra, vagy töltse le, s nézze meg Pesty László Megsebzett ünnep című filmjét /www.pestylaszlo. com/ a múlt évi október 23-án Budapesten történtekről, ajánlotta Borbély Zsolt Attila. Más olvasni ezekről a dolgokról sokadlagos kézből, és más közvetlen, hiteles információforrásból táplálkozni. A cikkíró elbeszélgetett egy egykori 56-ossal, Lévay Attilával, aki elmesélte, miként is állnak a perei. Merthogy nemcsak ő, az igazságtalanul megvert ember perel, hanem őt is perli a rendőrség. Lévay Attila október 23-án egy lyukas zászlóval a kezében békésen a rendőrsorfal felé menetelt, el akarván menni a rendőrök között. A rendőrök kitépték kezéből a zászlót, megtaposták, őt pedig össze-vissza verték annak dacára, hogy nem tanúsított ellenállást. A rendőrök azt állítják, hogy egy üres sörösüveget dobott feléjük, ezért jártak el ellene, s vitték be a Gyorskocsi utcába. Amikor azután kiderült, hogy a valódi „ok” – a lyukas zászlóval való menetelés – filmes rögzítést nyert, s fel is került több honlapra (index, youtube), a rendőrök azt állították, hogy még előtte dobta az üres üveget. Ez a jelenvaló múlt. /Borbély Zsolt Attila: Jelenvaló múlt. = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), ápr. 27./

Első ízben járt Cseke Gábor újságíró kezében a Romániai Magyar Évkönyv (kiadják Temesváron), pedig a mostani már a hetedik. Bodó Barna politológus, szerkesztője és fő mindenese Csíkszeredában olvasótalálkozón bemutatta a vállalkozás értelmét, hasznát. Ez az évkönyv nem az az évkönyv, amit a köznapi szóhasználat jelent. Nem szórakoztató kalendárium és nem is népkönyv, inkább igazi, vérbeli tömött „annales” belésűrítve a letűnő évek gondjait, lényegét, törekvéseit, történéseit, hivatkozási dokumentumait. Politika, társadalom, elemzés, kronológia, dokumentumtár, statisztikai értelmezések őrzik meg az elmúlt évet. Létének biztonsága évről évre megkérdőjeleződik, a támogatáspolitika miatt. Bodó Barna azért is szorgalmazta a csíkszeredai találkozást, hogy onnan is jöjjenek tanulmányok. Cseke szerint az itteni tudományos tanácskozások, szakmai viták, eddig is kiindulópontjai lehettek volna korábbi évkönyvek szintéziseihez. Két eseményt említett. Az egyik most lesz, április 28-án, a Nemzetközi Imagológiai Konferencia, amelynek helyszíne a Sapientia Egyetem csíkszeredai részlege, s a Magyarok a román irodalomban – románok a magyar irodalomban a témája. A másik lehetséges témaajánlat a május 25-re időzített konferencia: Térségi innováció – a helyzetképtől a stratégiáig. /Cseke Gábor: Éveinket hordozó kötetek. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 27./

Az Európai Parlament (EP) 2006-os emberi jogi jelentését április 26-án fogadták el a képviselők. Aggasztja a képviselőket, hogy a csatlakozásra váró Törökországban e téren „mindmáig kevés előrelépés történt”. Oroszországban csak mérsékelt eredményeket sikerült elérni az emberi jogok érvényesítésében. Az összegzés előző napi vitájában Gál Kinga (Fidesz-MPSZ) és Tabajdi Csaba (MSZP) a kisebbségi jogok EU-védelmének hiányosságaira hívták fel a figyelmet, úgy vélve, hogy az emberi jogok védelmét az Unión kívüli országok felé az EU akkor képviselheti hitelesen, ha a saját háza táját is rendbe eszi. Gál Kinga szerint az etnikai, illetve őshonos nemzeti kisebbségek problémája egyaránt megoldásra vár az EU-n belül, valamint az Unió szomszédságában található Vajdaságban és Kárpátalján. Tabajdi Csaba szerint az EU súlyos problémája tükröződik abban, hogy a jelentés alig ejt szót a kisebbségi jogokról. /Jelentés az emberi jogokról. Kevés szó esik a kisebbségek helyzetéről. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 28./

Jurtát állítottak fel Sepsiszentgyörgyön, az Olt partján, benne tűzhely, korabeli fegyverekkel, hangszerekkel, fekhelyül szolgáló bőrökkel, bundákkal. Ez a közszemlére bocsátott ómagyar tér az otthona most a gyergyószentmiklósi hagyományőrző egyesület, a Csabafiak néhány tagjának, lóra pattantak, és más-más történelmi korszakokat idéző öltözékeikben bevonultak a városba, majd délután is megismételték ugyanezt. Köllő Miklós, a Csabafiak vezetője úgy fogalmazott, lovasíjászati, jurta-, fegyver- és viseletbemutatójuk ,,kicsivel több, mint egy rendhagyó történelemóra”. Viseletük minden eleme pontos dokumentáció alapján készül, a fegyverek korhű másolatok. /Mózes László: Rendhagyó történelemóra a Csabafiakkal. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 28./

Sepsiszentgyörgyön a Szent György-napok alkalmával a színházban is gazdag a program. Idén a marosvásárhelyi Yorick Stúdió Kés a tyúkban című produkciója nyitotta a színházi előadások sorát, Harsányi Zsolt rendezésében. Hanoch Levin Jákobi és Lájdentál című darabját a Kolozsvári Állami Magyar Színház társulata mutatta be. /B. Nagy Sándor: Gazdag színházi napok. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 28./

Az aradi származású, lippafüredi születésű Orvos Tibor Marcell, akinek a nevét Tiberius Orvos néven is ismerik, s akinek Arad, Temesvár, Resicabánya, s más városok mellett 1966–2000 között számos külföldi kiállítása is volt, több évi “hallgatás” után rövidesen ismét munkához lát. Segítőkész jóakarói ellátták a festőművészet gyakorlásához szükséges teljes felszereléssel. Erre szüksége volt, mert az éhbérnek is alig nevezhető nyugdíj mellett szó sem lehetett semmiféle műtermi “beruházásról”. Ismét dolgozni kezd a betegnyugdíjas festő. /Makay Botond: Orvos Tibor ismét festeni fog. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 28./

Az 1956-os forradalom művészettörténeti vonatkozásainak egyik legjobb ismerője, hű kutatója és feldolgozója Sümegi György magyarországi művészettörténész. A forradalom képzőművész résztvevőivel, szemtanúival készített, 2004-ben megjelent nagy sikerű Kép-Szó /PolgART Kiadó, Budapest/ című interjúkötete után nem hagyta abba kutatómunkáját. Ennek eredményeként született meg az említett könyv folytatásának is tekinthető Naplók, interjúk, ‘56-ról című gyűjtemény, valamint Gyorsjelentés megjelöléssel az 1956 Képtára című kötet. A 2006-os évfordulóra szánt gyorsjelentést kimerítőbb összegzés követi majd. „ E könyv címe láttán a kevésbé tájékozott is jól tudja, hogy csak virtuálisan számolhatunk ‘56 Képtárával. (...) Az 1956-os forradalomnak még nincs különálló, önálló intézményként kezelt képtára” – írta. E hiány felszámolásának eszköze e kötet, amelyben a szerző az 1956. október 23-tól 1989. június 16-ig terjedő időszak képi megnyilatkozásait mutatja be „vázlatos gyorsjelentés” formájában. Sok darabja nyilvánosságra sem kerülhetett, hiszen rejtegették, eldugták, elzárták alkotóik vagy tulajdonosaik. Különösképpen érdekes fejezet az Erdélyiek és 1956 című. Ebbel kiderül, hogy az 1956-os forradalmat Budapesten átélő erdélyi alkotók művekben rögzítették élményeiket. Kós Károly naplót írt és önarcképet rajzolt, Kusztos Endre fontos eseményeket rögzített fotóin. Zsögödi Nagy Imre a forradalom több író-szereplőjének a portréját rajzolta meg, néhány szimbolikus erejű festménye (Madárijesztők I. 1957, Elvonuló vihar 1957, Vihar II. 1959) a forradalom emlékéből merített, ezt Sütő Andrásnak árulta el később. A kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola 1956-os diákgyűlése szervezői közül Balázs Imre festőszakos és Tirnován Ari-Vid szobrászhallgatót kirakatperben elítélték és börtönbe zárták. Abodi Nagy Béla, a kolozsvári főiskola akkori festő-tanszék vezetője Tárgyalás 1957 című kompozícióján jelenítette meg a művészhallgatók tárgyalását. Tirnován Ari-Vid 1964-ben készített egy Forradalmár című szobrot. Az erdélyi magyar képzőművészeti életből a nyugati országokba került képzőművészeknek a forradalomhoz való viszonyát jelenítették meg Balogh Zoltán szitanyomatai, Nagy Éva és Török Pál rajz-sorozatai, valamint Kazinczy János Antal festményei. /N. J. : 1956 a képzőművészetben. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 28./

Korom Imre Az európai zsidóság helyzete XII. Piusz pápa korában című, alaposan dokumentált könyve számos új adatot mutatott be. Korom Imre hangsúlyozta, hogy XII. Piusznak a világháború alatt kifejtett humanitárius tevékenységéről alkotott képébe beilleszkedik a zsidók érdekében és védelmében végzett munkája is. A zsidók náci üldözése miatti aggodalma pápasága első éveitől igen erős volt, és nem mulasztotta el ezt nyíltan is kimutatni. A pápa részéről egy szenvedélyes hangú tiltakozás nem kényszeríthette volna ki a gyilkos tevékenység szüneteltetését, hanem lerombolta volna azokat a lehetőségeket is, amelyek megmaradtak a diplomácia számára, hogy fellépjen a zsidók érdekében olyan országokban, mint Magyarország és Románia. A pápa mindent megtett a zsidókért, amit csak diplomáciai, gazdasági és erkölcsi értelemben lehetett. 1958-ban, a pápa halálakor az akkori izraeli külügyminiszter, Golda Meir így nyilatkozott: „Osztozunk az egész emberiség gyászában. Amikor népünk rettenetes vértanúságot szenvedett el, a pápa fölemelte szavát az áldozatokért. ” Korom Imrét /sz. Lupény, 1979/ Dr. Jakubinyi György érsek szentelte pappá 2004-ben. Két évig a kolozsvári Szent Mihály plébánia segédlelkésze, jelenleg Gyulafehérváron, a Gróf Majláth Gusztáv Károly Líceumi Szeminárium diákjainak lelkivezetője és hitoktatója, ugyanakkor a Hittudományi Főiskola és Papnevelő Intézet latin nyelv tanára. /Fodor György: Egy könyv, amely igazságot tesz. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 28./

A nagyváradi Caritas-szervezet az elmúlt évben is sikeresen végezte munkáját. A ‘90-es évek elején indított programok – házi betegellátás, idősek otthona, kisjövedelműek étkeztetése, fogyatékkal élők segítése, járóbeteg-ellátás, gyógyszertár, nagycsaládosok segítése, hátrányos helyzetű családból származó gyermekek számára bentlakás biztosítása, kisebbségi óvodák és iskolák támogatása – révén sok esetben tudnak segíteni. A Szentjobbon felépült Szent István Szociális Központot önálló alapítvány működteti 2006 májusától. A nagyváradi egyházmegyében Margittán, Tasnádon és Mihályfalván különböző szolgáltatások állnak a rászorulók rendelkezésére, Zilahon tanácsadó iroda működik a fogyatékkal élő személyek számára, amelyet három éve a nagyváradi Caritas működtet. Mindez nem könnyű, mert egyre többen szorulnak támogatásra. Nagyon sokszor tapasztalták az emberek összefogását. Karácsonykor különböző alapítványok, szervezetek és plébániák révén 5200 ajándékcsomagot osztottak ki. A segélyprogramok révén támogatják a rászoruló családokat. A tavalyi Szent Erzsébet-gyűjtés során befolyt összeget 134 nagycsalád támogatására fordították. Ünnepekkor alkalmi gyorssegélyből még 50-60 család kapott élelmiszercsomagot. /Nagy Andrea: Családtagok. Szent Erzsébettel a szegényekért. = Vasárnap (Kolozsvár), ápr. 29./

A gyulafehérvári Caritas 2006-ban otthoni gondozói program keretében összesen 11. 707 idős, beteg, fogyatékos embert gondozott otthonában. A családsegítő szolgálatot összesen 1161 személy kereste fel különböző problémákban. A kézdiszentléleki Szent Klára Öregotthonban és a gyergyószentmiklósi Szent Erzsébet Öregotthonban összesen 151 idős embert gondoznak. A marosvásárhelyi Teréz Anya Nappali Foglalkoztató-központot rendszeresen 117 idős látogatja. Gyermek- és ifjúsági programok révén több mint 1000 gyermeket és fiatalt segítettek. A BACH Információs Iroda révén több mint 550 fogyatékkal élő személy számára kínáltak különböző tevékenységi programokat. Több mint 10 000 személy vett részt tanulmányi tevékenységeiken a csíksomlyói Jakab Antal Tanulmányi Házban, illetve a gyergyószentmiklósi Szent Benedek Tanulmányi Házban. A Caritas mezőgazdasági részlegének köszönhetően 200 fiatal gazda és gazdaasszony vehetett részt külföldi mezőgazdasági gyakorlaton. A Caritas-gyógyszertárakban több mint 13 000 receptre váltottak ki gyógyszert. A gyulafehérvári Caritas munkáját összesen 506 alkalmazott, 350 önkéntes és 148 plébániai Caritas-csoport végzi. /A gyulafehérvári Caritas 2006. évi tevékenysége a számok tükrében. = Vasárnap (Kolozsvár), ápr. 29./

Asalos Victor, az utolsó gorzafalvi fazekasmester állandó vendége Sepsiszentgyörgyön a Szent György-napi vásárnak. Hetvenegy esztendejével már nem tud úgy dolgozni, mint régen, s bár lánya, kézdivásárhelyi unokája követi a mesterségét, nosztalgiával emlékezett vissza azokra az időkre, amikor még háromszázhatvanan korongoztak az Ojtozhoz közeli Gorzafalván. Mózes László: Az utolsó gorzafalvi fazekasmester (Szent György-napok). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 30./

Sepsiszentgyörgyön a Szent György-napok vásári színpadán és a körülötte kialakított táncházas téren három nap alatt minden korosztály megfordult a néptánc-kavalkádban, többen szebbnél szebb viseletekben. A Háromszék Táncegyüttes valóságos néptánciskolát rendezett be, végigtáncolta Erdővidék, Kalotaszeg, Gyimes, Moldva, Mezőség, Szék, Felcsík, a Küküllő mente legszebb táncait. Nagy sikerrel tartotta a Folker együttes Kecsketánc című gyermektáncházas CD-jének bemutatóját. Jöttek szép számban táncosok többek között Brassóból, Kolozsvárról és magyarországi városokból. /Fekete Réka: Ezerlábú néptáncparádé (Szent György-napok). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 30./

A Romániai Magyar Cserkészszövetség (RMCSSZ) országos találkozót tartott Sepsiszentgyörgyön emlékmű avatásával, kiállítással, játékokkal, a cserkészek védőszentjének, Szent Györgynek ünnepén. Szabó Lajos plébános felidézte a cserkészet történetét. Száz esztendővel ezelőtt az alapító, lord Robert Baden-Powell nem is gondolta, milyen sikeres ifjúsági mozgalom alapjait teszi le. Baden-Powell a Bibliára alapozva alkotta meg a cserkészet ma is érvényes tíz törvényét Alig két évvel az alapítás után Magyarországon is megjelent a cserkészet ,,emberebb embert, magyarabb magyart” jelszóval. Az erdélyi cserkészmozgalom éltetője, a 14-es számú Dr. Kovács Sándor Cserkészcsapat vezetője, Gáll Sándor a világ legnépesebb ifjúsági mozgalmának nevezte a cserkészetet, 150 országban húszmillió tagja van, 250 millióra tehető azok száma, akik cserkészek voltak, vagy ma is azok. /Farkas Réka: Istent, embert és hazát szolgálni (Országos cserkésztalálkozó emlékműavatással). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 30./

Marosi Ildikó könyve (Az Erdélyi Helikon képeskönyve) ismételten és méltán fordítja az erdélyi irodalom ismerőinek és tisztelőinek figyelmét az egyetemes magyar szellemi élet e legendás fejezete felé, Erdély felé. 1944-et követően a két háború közti időszak erdélyi irodalmi termése csak részben vált hozzáférhetővé. Ami nem illett a szocreál irodalmi kánonjába, azt elhallgatták, indexre tették. Kántor Lajos és Láng Gusztáv irodalomtörténete az újraértékelés kezdetét a Kritikai Kiskönytár 1962-es megindulásától datálja. A sorozat azonban nem teljesedhetett ki. A későbbi években nem egy ízben alaposan megrostált módon – lehetett olvasni Kuncz Aladár, Markovits Rodion, Dsida Jenő, Karácsony Benő műveit, kézbe lehetett venni Makkai Sándor, Reményik Sándor, Bánffy Miklós egy-egy könyvét. De Nyírő József, Wass Albert neve és munkássága továbbra is tabutéma maradt. A két világháború közti irodalmi lapok néhány antológiája is megjelent. A hetvenes években, Kovács János szerkesztésében, a nagyváradi Magyar Szó és Tavasz 1919–1920, az aradi Genius – Új Genius 1924–1925, az ugyancsak aradi Periszkóp 1925–1926 antológia ismertette az indulás, az első próbálkozások irodalmi termését. 1967-ben Méliusz József gondozásában adták ki a Korunk költészete, hat évre rá pedig, Szemlér Ferenc válogatásában, az Erdélyi Helikon költői című kötetet. Az 1989-es fordulat után napvilágot látott Erdélyi Fiatalok, majd a marosvásárhelyi Mentor Kiadónál 1998-ban megjelent Zord Idők 1919–1921, aztán a Kriterionnál a Napkelet (1920–1922), és A kolozsvári Vasárnap és Vasárnapi Újság (1921–1925) című antológia. Ugyancsak a korszak irodalmi megismerését szolgálta Gaál Gábor, Benedek Elek, Kuncz Aladár leveleinek közzététele. Marosi Ildikó irodalomtörténészi kutatómunkája indulására igen kedvező hatással volt az, hogy házassága révén a kiváló erdélyi író, Molter Károly családjába került – Marosi Barna író, újságíró felesége lett –, igen bensőséges kapcsolatba mindazokkal, akik a marosvásárhelyi vendégszerető házban az évtizedek során megfordultak. A Bolyai utcai tanári lakás e szempontból irodalomtörténeti zarándokhelynek is nevezhető. Ha erdélyi vagy magyarországi író arra vetődött, náluk mindenkor tiszteletét tette. Másik fontos momentuma az indulásnak, hogy a Sütő András vezette Új Élet című, kéthetente megjelenő folyóiratnál együtt dolgozhatott Kemény Jánossal, a marosvécsi Helikon-találkozók házigazdájával, a két háború közti erdélyi irodalmi és színházi élet bőkezű mecénásával. Marosi Ildikó életét az irodalom szolgálatának szentelte. Indokolt tehát 75. születésnapján életművének áttekintése. A Kriterion Könyvkiadónál 1973-ban jelent meg A marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaság levelesládája című kötet. A kötet kedvező fogadtatása buzdította a feltáró munka folytatására, az erdélyi irodalomtörténet további fehér foltjai eltűntetésére. Marosi Ildikó következő munkáját, A Helikon és az Erdélyi Szépmíves Céh levelesládája (1924–1944) két kötetét ugyancsak a Kriterion adta ki 1979-ben. A 400 dokumentum elénk tárja azt a hatalmas munkát, amelynek legfőbb mozgatói – Kós Károly, Kuncz Aladár, Kemény János, Makkai Sándor, Molter Károly, Bánffy Miklós, Kovács László, Tamási Áron és mások – végeztek a jó ügy szolgálatában. A nagyon fontos forráskiadványok közlése a Molter Károly levelezését felölelő kötetekkel – az első (1914–1926) 1995-ben, a második (1927–1932) 2001-ben – folytatódott, s remélhetőleg mihamar kiteljesedik. Marosi Ildikónak köszönhetjük a kolozsvári Polis Kiadónál megjelent Bánffy Miklós estéje című kötetet is. Megszülettek további munkái is. Az 1974-ben könyv alakban is megjelent húsz íróportré – Közelképek – a tanúk hiteles megszólaltatásával tette lehetővé. Tíz évvel ezelőtt indult Marosi Ildikó és a csíkszeredai Pallas-Akadémia Könyvkiadó együttműködése. Az említett kiadónál megjelent kötetek mindenike az erdélyi irodalom tárgyköréhez tartozik: a Bonchidai Prospero Bánffy Miklósról, a Hittel a mélységek felett Olosz Lajosról, A fedélzetközi utas elsüllyedt világa Ligeti Ernőről, az Úz Bence esetei Nyírő Józsefről, a Versailles-i repkény a Helikon-találkozók házigazdáiról, Kemény Jánosról és feleségéről, az Emlékpróba pedig Harag Györgyről rajzol hiteles képet. Irodalomtörténeti áttekintés, dokumentumok, kortársak vallomásai teljesítik ki a választott portrékat. Ennek az együttműködésnek a szülötte Az Erdélyi Helikon képeskönyve. /Máriás József: Marosvécsi panteon. = Művelődés (Kolozsvár), 2007. április/

A bukaresti politikai érdekcsoportok bosszúhadjárata az államfő ellen az uniós politika csődjének tükre, ugyanakkor magát az Európai Uniót is destabilizálhatja – írta Tom Gallagher neves brit történész, a romániai viszonyok kiváló ismerője a Financial Times-ban megjelent cikkében. Románia az első olyan EU-tagállam, amelyben a gyakorló elnököt felfüggesztik tisztségéből. Románia uniós csatlakozásának pillanata a keményvonalas kommunizmusból való átmenet végét kellett volna hogy jelentse. Hosszú évek után, amelyek alatt az igazságszolgáltatás a mindenkori hatalom kiszolgálója volt, most több olyan jelentős politikai személyiség ellen is bűnvádi eljárás indult, akik nem tudtak megnyugtató magyarázatot adni vagyonuk eredetéről. Azonban a román oligarchiák ellentámadásba lendültek. A reformokat beindító igazságügyi miniszter, Monica Macovei, a politikai elit által gyűlölt egykori emberjogi aktivista ma már nem tagja a kormánynak. A kormány az EU csatlakozás óta leállt a reformokkal. Amikor az EU-hivatalosságok ezt szóvá tették, a román kormány ingerülten reagált: már nem jelöltország, hanem teljes jogkörrel rendelkező, független tagállam. Brüsszel csak nagyon keveset tehet azért, hogy Romániát kötelezze a vállaltak tiszteletben tartására. Calin Popescu Tariceanu miniszterelnök dúsgazdag autókereskedő, számos más üzleti érdekeltséggel, amelyek szorosan kötik őt a kőolaj-privatizációt lefölöző Dinu Patriciuhoz, akinek cége, a Rompetrol a legnagyobb befizető az állami költségvetésbe. A Szociáldemokrata Párt (PSD) kitartóan fékezte az EU követelésére beindított reformfolyamatot, 2007 elején pedig szövetkezett Tariceanu liberálisaival Basescu ellen. Időközben a Basescu-ellenes koalíció támogatást nyert az Európai Parlament szocialista, illetve liberális frakcióitól. Tariceanu amerikai tanácsadókat bérelt segítségül az államfő elleni harcban. A bukaresti érdekcsoportok nem fognak tétovázni, ha gazdasági érdekeik úgy kívánják meg, hogy szövetkezzenek az oroszokkal – elsősorban az energia szektorban. Románia így Oroszország meghosszabbított keze lehet az EU-ban. /Románia: a reform halála. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 2./

Harmincöt székelyföldi polgármester és térségfejlesztő szakember látogatott el Esztergomba. A vendégeknek magyarországi és szlovákiai szakértők tartottak előadásokat eddigi tapasztalataikról. A tanulmányúton Esztergomról is hallhattak előadást. A budapesti Hídvégi Mikó Intézet igazgatója, Horváth Tamás a határon túli szervezetek pályázási szokásairól beszélt. Figyelmeztetett: a székelyföldi szervezetek nem használják ki eléggé a román pályázati lehetőségeket sem. Erre pedig szükség lenne, mert a megpályázható magyarországi források egyre csökkennek. /Kozán István: Székelyföldi polgármesterek Esztergomban. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 2./

Ritka életpálya a néhai Tonk Sándoré /1947-2003/. Keveseknek adatik meg, hogy iskola- és egyetemalapító feladattal bízzák meg, s hogy hozzájárulhasson a közösség életében döntő fontosságú intézmény létesítéséhez. S keveseknek adatik meg az a tudás, amely a nemes feladat végrehajtásához szükséges. Néhai Tonk Sándor egyetemi professzornak mindez megadatott. /Keresztyén hit és közösségvállalás egy életen át Hatvanéves lenne Tonk Sándor. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 2./ Tonk Sándor /sz. Kolozsvár, 1947. máj. 2./ református értelmiségi családban született, ez a tény döntő módon határozta meg életét, vallotta. Megismerhette az erdélyi magyar tudományosság nagy alakjait: a történetírás nagy öregjét, Kelemen Lajost, a művészettörténész Entz Gézát, a nyelvész Szabó T. Attilát s még sok mást. A Babes–Bolyai Tudományegyetemen az egyetemes történelem tanszéken végzett. Különösen nagy szerepet játszott életében dr. Jakó Zsigmond professzor, aki tanulmányait kezdettől fogva szeretettel követte. Tudományos kutatóként 1969-től a marosvásárhelyi Teleki–Bolyai Könyvtár munkatársa volt. 1972-ben lett a Román Tudományos Akadémia marosvásárhelyi kutatóintézetének tudományos munkatársa. 1992-ben kinevezték a kolozsvári tudományegyetem történelem karára. Első könyve Erdélyiek egyetemjárása a középkorban (Bukarest, 1979) volt. Mindenkor szakított időt arra, hogy egyháza megbízatásainak, valamint az erdélyi magyar tudományszervezés, az oktatásügy feladatoknak eleget tegyen. 2000. februárjától a Sapientia Alapítvány kuratóriumának elnökeként vett részt az önálló Erdélyi Magyar Tudományegyetem szervezésében. /Vallomás magamról. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 2./

Az egyetemlétesítés első alapelve az volt, hogy a hiányszakokat kell pótolni a Sapientia–EMTE-n. Másrészt azok a szakok valósuljanak meg, amelyek életképességét a helyi civil kezdeményezések biztosítják. Tonk Sándor rektor többször hivatkozott az egyetem történeti hivatására: a Ferenc József Tudományegyetem jogutódjaként kell tekinteni minden magyar nyelvű felsőoktatási kezdeményezés megvalósulását, emlékezett Tonk Sándorra dr. Dávid László egyetemi tanár, a Sapientia–EMTE jelenlegi rektora. 2007-ben történik az ezelőtt hat évvel beindított szakok akkreditációja. A Sapientia Alapítvány kezdeti szakaszában több olyan programot működtetett, amelyek a kolozsvári magyar diákközösség javát szolgálják: például a jogász-, közgazdász-kollégiumi, a vendégtanár- és a könyvkiadási programokat. Az egyetem minőségi oktatást vállalt olyan korban, amikor a felsőoktatás versenyében a minőség háttérbe szorult, s a középiskolai képzéssel is gondok vannak. A Sapientia-rendszerhez tartozó Kutatási Programok Intézetén a mai napig érződik az intézményteremtő kezdeti lépések hatása. Az egyetem alapítása nem volt mentes a vitától, az irigykedéstől. Ma az egyetemet számon tartják, része az akadémiai közösségnek. /Tonk Sándor döntései az egyetem ügyét szolgálták. Beszélgetés Dávid Lászlóval, a Sapientia rektorával. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 2./

Egyre többet hallat magáról „nemzetpolitikai” témákban Törzsök Erika, az SZDSZ kisebbségpolitikusa, aki 1997-ben a Magyar Hírlapban készítette elő azt a balliberális offenzívát, mellyel az SZDSZ erdélyi képviselői, jelesül Magyari Nándor László és Cs. Gyimesi Éva nekitámadtak az önálló magyar egyetem koncepciójának, „szakmai” érveket felhozva a nemzetpolitikai törekvés ellen. A Babes–Bolyai Egyetem említett két tanára volt a fő exponense annak a médiaoffenzívának is, melyet a Kolozsvári Nyilatkozat elfogadása után indított Bányai Péter, Fey László és néhány figura az erdélyi magyarság autonómiaigényét megfogalmazó dokumentum ellen. Törzsök demagóg szövegeket enged meg magának az utóbbi időben. Azok után, hogy kiderült tavaly ősszel (Gyurcsányék maguk által is elismerten törvényszegés útján kerültek hatalomra), továbbá azok után, hogy október 23-án a békésen tiltakozó polgárok százait brutálisan megverették, a letartóztatottakat a rendőrségen megalázták, megkínozták, közvetlen közelről lőttek szembe embereket, a kormány pedig kitüntette az alkotmányos demokrácia megtipróit. Törzsök Erika szerint „a magyar kisebbségpolitikában és az azt közvetítő közszolgálati médiában olyan panaszkultúra alakult ki, amely alkalmat ad valós társadalmi jelenségek elfedésére, a felelősség elhárítására és ellenségkép gyártására, valamint önmagunk felmentésére vagy nem cselekvésre, ugyanakkor radikalizálódásra”; „szinte egyedülálló panaszkultúrának és a politikai romantika szárba szökkenésének vagyunk szenvedő alanyai határon innen és határon túl, az esetek jelentős részében megfosztva a korrekt, tárgyszerű, széles körű tájékozódás és egy reális jövőkép kialakításának lehetőségétől”; „amikor az összefüggések felmutatása helyett egyre provinciálisabb belterjességbe, leegyszerűsített érzelgősség-sémákba kényszerít minket, a fogyasztót”. Mi a probléma a „panaszkultúrával”? Más szóval azzal, hogy a megalázottak, jogaikban megsértettek, nemzeti mivoltukban megtaposottak szólni mernek? Hogy a média nem hallgatja el, hogy verik a magyarokat a Felvidéken, Szerbiában s még Székelyföldön is? Hogy nem hallgatjuk el azt a felháborító tényt, hogy ha szerb öl meg magyart, akkor az enyhébb elbírálás alá esik, mint ha egy magyar ver meg egy szerbet? Hogy a sajtó foglalkozik a Székelyföld tudatos romanizálásával, a hagymakupolás honbitorlással? Miféle liberális politikus az, aki panaszkultúraként címkézi az emberi jogok sárba tiprásának felemlegetését? – kérdezte Borbély Zsolt Attila. Törzsök Erika szerint „azok számára idegen a magyar kormány új, kétpillérű nemzetpolitikája, akik etnobizniszben gondolkodnak, és nem képesek szakmapolitikaként közelíteni egy-egy kérdéshez”. Szigorúan szakmai kérdés volt a MÁÉRT megszüntetése, a státusztörvény kiherélése, az HTMH felszámolása, a Teleki László Alapítvány megszüntetése, a határon túli magyarok támogatására felállított alapítványi rendszer szétverése, jegyezte meg Borbély Zsolt Attila. Szemforgató sugalmazás, hogy az új rendszer megszünteti az „etnobizniszként” emlegetett korrupciót. Majd pont azok fogják a korrupciót megszüntetni, akik regnálásuk óta rendszeresen keverednek korrupciós botrányokba? /Borbély Zsolt Attila: Panaszkultúra? = Erdélyi Napló (Kolozsvár), máj. 2./

Visky S. Béla a Szabadság című kolozsvári napilapban közölt írásában eszmefuttatást végez a filozófiában, irodalomban, felvonultatja irodalmi, teológiai tudását, mígnem kiderül, minek is ez a nagy körítés: Tőkés László püspököt ostromolja kérdések formájában: „Tőkés László vajon szent, vajon hős, vagy néhai hősből lett diktátor?” Visky írásában kijelentette: „Tőkés László az erdélyi magyarság legégetőbb problémája. ” Végkövetkeztetése a krisztusi szeretet és az igazság jegyében látott napvilágot? Érdekes módon Visky S. Béla professzor, akit Újvári Ferenc a többi tanártól eltérően még soha nem látott teológiai istentiszteleten, nem indokolta meg Tőkés Lászlóval kapcsolatos kijelentéseit. Talán úgy gondolja Visky S. Béla tanár úr, hogy Tőkés László miatt nincs Erdélyben állami pénzen fenntartott autonóm magyar egyetem, őmiatta nincs területi autonómiája a Székelyföldnek vagy Kalotaszegnek. A professzor szerint Tőkés László sem nem hős, sem nem szent, hanem önjelölt hős. Közvita tárgya lehetne, hogy ezeket a támadásokat Visky önként vállalja, vagy valakik keményen megfizetik azért, hogy professzori státusát kihasználva mondandójának nagyobb nyomatékot adjon. Újvári írása válasz volt Visky S. Bélának a Szabadság című napilapban megjelent cikkére, de a Szabadság szerkesztősége nem volt hajlandó közölni válaszát. /Dr. Újvári Ferenc nyugalmazott ügyvéd, Kolozsvár: Ki a hős és ki az áruló? Nyílt levél Visky S. Béla teológiai professzor úrnak. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), máj. 2./

Oktatási és művelődési központot létesít a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Szatmár megyében, Hadadon a Dégenfeld-kastélyban. A grófi család hajdani kastélyának használati jogát Dégenfeld Pál engedte át 39 évre a református egyháznak, miután tavaly visszakapta az épületet. A felújítási munkálatok költségeinek fedezésére az elmúlt hétvégén jótékonysági bált szervezett az egyházkerület az itt kialakított Dégenfeld Oktatási és Művelődési Központ javára, jelezte Kurta-Tőtös Beáta, az intézmény igazgatója. A központban jelenleg kőműves-tanfolyamnak ad otthont, idén már két tábort is szerveznek. Az egyházkerület ugyanakkor két termet bocsátott a hadadi református gyülekezet rendelkezésére, itt tartják az istentiszteleteket, valamint az imaórákat. A község temploma ugyanis 1991-ben földcsuszamlások következtében súlyosan megrongálódott, tavaly pedig összedőlt az imaterem. A hadadi immár a harmadik magyar oktatási és művelődési központ, amelyet a királyhágómelléki egyházkerületben alapítanak – a nagyváradi Sulyok Istvánról, illetve a Lorántffy Zsuzsannáról elnevezett intézetek mellett –, és még idén létrehoznak egy negyediket a Szatmár megyei Krasznamihályfalván. Ez utóbbit szintén egy Dégenfeld örökös, Dégenfeld Sándor jóvoltából alapíthatják meg, aki a köz javára ajánlotta fel a faluban nemrég visszakapott ingatlanát. „A Dégenfeld család azon igazi erdélyi arisztokráciához tartozik, akik számára a nemesi származás nemcsak rangot, hanem elkötelezettséget, hivatástudatot is jelentett. Ezért hoznak áldozatokat a közösség érdekében – hangoztatta Tőkés László királyhágómelléki református püspök a jótékonysági bált megnyitó köszöntőbeszédében. – A nemesi réteg felszámolásával eltűnt az a gazdasági elit, amely közcélokra adakozhatna. Az újgazdagok többségében még nem alakult ki az a lelkület, ami hajdanán az arisztokráciát jellemezte. Ezért nagyon keveset áldoznak a nemzeti önazonosságunk megőrzését célzó tevékenységekre” – tette hozzá a püspök. /Babos Krisztina: Szatmár megye – Művelődési központtá alakul a Dégenfeldek hadadi nyári lakja. = Krónika (Kolozsvár), máj. 2./

Az idei Rákóczi–megemlékezés hagyományos részeként idén is koszorúzás volt a nagymajtényi síkon, az emlékműnél. A résztvevőket köszöntötte Muzsnay Árpád, az EMKE alelnöke. Varga Attila képviselő beszédében Rákóczi személyiségét méltatta, Hágó Attila Nándor, a nagykárolyi múzeum igazgatója pedig Károlyi Sándor történelmi szerepét elemezte. /Idén is volt koszorúzás a nagymajtényi síkon. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), máj. 2./