Újra akarják szervezni a helybeli dalárdát, újraalakult a hagyományőrző csapat Csernátonban. Az őszi kulturális idényre készül a Csiporkázó játszóház, hamarosan megkezdi munkáját a gyermektánccsoport. A kultúrotthont visszajuttatták a református egyháznak, ezért az önkormányzat új művelődési ház építését tervezi. /(Kgy. Z.): Új évad előtt Csernátonban. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 8./

Szövetkezetek Erdélyben és Európában címmel jelent meg gazdaságtörténeti kötet a Romániai Magyar Közgazdász Társaság (RMKT) gondozásában. A könyvet Kolozsváron, a Gaudeamus Könyvesházban Nagy Mihály Zoltán történész méltatta. Szerinte önismereti munkáról van szó, és azt a gazdasági rendszert tükrözi, amellyel az erdélyi magyarság rendelkezett a második világháború előtt. Az egykori erdélyi szövetkezeti rendszer nemzeti célokat is megtestesített. A kötetben az idős kutatók (Csetri Elek, Egyed Ákos, Kerekes Jenő stb.) mellett sok fiatal (László Márton, Hunyadi Attila, Wallasek Magdolna Márta stb.) tanulmánya található. Somai József, a kötet szerkesztője a mai önfenntartásra képtelen falu előtt kínálkozó lehetőséget, a régen kiválóan működő szövetkezeti rendszer visszaállítását ajánlja megoldásnak. Csetri Elek történész szerint meg kell próbálni jogi úton visszaszerezni a több mint ezer felszámolt magyar szövetkezet jussát. Hunyadi Attila, a fiatal szerzők egyike az 1948-ban felszámolt, több mint 150 ezres tagú erdélyi szövetkezeti intézményrendszer feltámasztásához regionális hálózat kiépítését sürgette. /Ö. I. B. : Szövetkezetek Erdélyben és Európában. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 8./

Az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) szeptember 9-én marosvásárhelyi ülésén egyhangúlag elfogadta a Szövetségi Állandó Tanács (SZÁT) által javasolt módosításokat az európai parlamenti jelöltlistán. Eszerint a lista első öt helyén Frunda György szenátor, az SZKT elnöke, Sógor Csaba szenátor, Winkler Gyula távközlési és informatikai miniszter, Bíró Rozália, Nagyvárad alpolgármestere és Korodi Attila környezetvédelmi miniszter áll. A felszólalók egyöntetűen sajnálatukat hangoztatták amiatt, hogy nem sikerült megegyezni a Tőkés László püspököt támogató szervezetekkel. Frunda György szenátor, az SZKT elnöke boldog születésnapot kívánva az éppen 56. életévét töltő Markó Bélának, megadta a szót az RMDSZ elnökének. Szerinte az RMDSZ mindent megtett annak érdekében, hogy létrejöjjön a megegyezés Tőkés Lászlóval és az őt támogató szervezetekkel. Nem Markó Bélából és Tőkés Lászlóból áll az erdélyi magyarság, hanem másfél millió emberből, és az egység, a szolidaritás nem múlhat egy-két ember ostobaságán, rövidlátóságán vagy szűklátókörűségén – hangsúlyozta Markó, a megegyezést – véleménye szerint – meghiúsító Szász Jenő székelyudvarhelyi polgármesterre, a Magyar Polgári Szövetség elnökére utalva. Mi munkamegosztásról beszéltünk, ők pedig vagyonmegosztásról. Tulajdonképpen az RMDSZ értette meg a pluralizmus szükségességét, és nem azok, akikkel tárgyaltunk – mondta Markó. Mint fogalmazott, az RMDSZ együttműködni kívánt a Tőkés Lászlót támogató szervezetekkel, jóllehet ezek népszerűsége a nullához közelít. „Mi egy sokszínű politikai Erdélyre és magyarságra gondoltunk, ők pedig továbbra is egyszínűségben gondolkodtak, a maguk egyszínűségében” – jelentette ki. Ha a magyarság képviselet nélkül marad, nem lesz, aki eredményesen küzdjön a magyar nyelvű felsőoktatás, az egyetemi karok, a székelyföldi infrastruktúra, az erdélyi autópálya ügyéért, az egyházi ingatlanok teljes visszaszolgáltatásáért, a közbirtokossági erdőtulajdon védelméért, a magyarság érdekében felhasználandó költségvetési pénzek kikényszerítéséért – vélekedett a szövetségi elnök. Frunda György szenátor kifejtette: azért vállalta el a jelölését, mivel a brüsszeli képviselettől függ a kisebbségi jogok európai szintű érvényesítése. Szerinte Tőkésnek ezek után meg kellene fontolnia, hogy visszalépjen az RMDSZ javára. Kónya-Hamar Sándor szerint a kompromisszumnak előbb-utóbb meg kell valósulnia. Borbély László miniszter szerint az RMDSZ szinte maximálisan elfogadta a másik fél ajánlatát, a tárgyaló partnerek között azonban egyeseknek az volt a célja, hogy az RMDSZ-en üssenek. Eckstein-Kovács Péter szenátor hangoztatta, nem az RMDSZ-en múlott ez a kudarc. Hozzátéve: a 2003 februárjában Szatmárnémetiben tartott RMDSZ-kongresszus ama döntésének issza most a levét a romániai magyarság, hogy megszüntették a tiszteletbeli elnöki tisztséget és a vele járó hatásköröket. Sógor Csaba szenátor kifejtette: többek között azért vállalta a jelölést, mert személye garancia arra, hogy a felek közötti párbeszéd az elkövetkezőkben is fennmarad. Lakatos András oktatási ügyvezető alelnök úgy fogalmazott, hogy a Tőkést támogató szervezetek között van egy csoportosulás, amelynek egyedüli célja a rombolás, a pusztítás, majd dögkeselyűk módjára lakmározni. /Papp Annamária: Egyhangúlag elfogadták az RMDSZ módosított jelöltlistáját. „Nem Markó Bélából és Tőkés Lászlóból áll az erdélyi magyarság”. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 10./ Frunda György szenátor korábban elutasította azt a javaslatot, hogy induljon az EP-választásokon. Sógor Csaba pedig – aki eredetileg a negyedik helyet foglalta el a jelöltlistán – korábban a Tőkés Lászlót független indulónak jelölő szervezetek támogatását is élvezte. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács alelnöke, Toró T. Tibor szerint a Sógor Csaba jelölésével előállt új helyzet nagyobb esélyt ad annak, hogy a választók minden eddiginél nagyobb méretekben vegyenek részt a választáson. /Lokodi Imre, Stanik Bence: Frunda küzd Tőkéssel. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 10./

Ideális az lenne, ha a függetlenként induló Tőkés is bejutna az EU-parlamentbe, s ha az RMDSZ jelöltjei is, azonban ez lehetetlen. Fontos lenne az egységes EP-képviselet, ahol a magyarországi és a felvidéki magyar képviseletekkel egységesen tudnának fellépni olyan kérdésekben, mint az autonómia vagy a Bolyai Egyetem visszaállítása, amire, úgy tűnik, attól függetlenül lenne esély, hogy a jelenlegi magyar kormányzat ezekben az ügyekben nem támogatónk, hanem elárulónk, írta Sylvester Lajos. Tőkés László 130 000 aláírásos támogatottsága az EP-jelöltséghez biztonságos alapot is jelent. Frunda György minden diplomáciai és ügyvédi jártassága ellenére a szavazókban a neptuni és az ehhez kapcsolódó történeteket asszociálja. Tőkés Lászlót a nagyváradi kongresszuson az RMDSZ-vezetésből kiebrudaló arroganciája pedig ízléstelen volt. A legmeglepőbb Sógor Csaba indíttatása Tőkés László ellenében. /Sylvester Lajos: Kenyértörés. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 10./

Több mint tízezren vonultak végig a Fiumei úti temetőtől a Parlamentig szeptember 8-án Budapesten, hogy a Nagycsaládosok Országos Egyesületének (NOE) felhívására a kormány intézkedései ellen tiltakozzanak. „A jelenlegi antiszociális kormány elveszi a gyermekek jövőjét, saját önös céljai érdekében káoszt és félelmet gerjeszt, embereket állít szembe, ezért át kell adnia a helyét” – jelentette ki Pelczné Gáll Ildikó, a Fidesz alelnöke a téren. Török Ádám, a NOE főtitkára beszédében rámutatott, miközben a kormány esélyegyenlőségről beszél és új kormányzati negyedet épít, a reformra hivatkozva iskolákat és kórházakat zárnak be, tanárokat bocsátanak el és tandíjat vezetnek be a felsőoktatásban, valamint orvosokat kényszerítenek arra, hogy elhagyják az országot. A beszédek után Szabó Endre átadta Lezsák Sándornak (Fidesz), az Országgyűlés alelnökének a Nagycsaládosok Országos Egyesületének petícióját, amelyben a megszorító intézkedések visszavonását követelik. Lezsák Sándor ígéretet tett arra, hogy a petíciót minden képviselőnek eljuttatja. Jelen volt Csoóri Sándor író is. A tüntetők 62 prominens személy aláírásával erősítették meg tiltakozásukat. /Tüntetések évadja Budapesten. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 10./

A közvélemény úgy vélekedik, hogy a művelt Nyugat, a nyugati (keresztény) világ csak egyet akar: velünk tartani. A „mi” természetesen a magyarokat jelenti. A sajtó döbbenettel vette tudomásul, hogy egy Cián-cég (a kor IG Farben-Industrie-ja) nem a magyarokkal rokonszenvez, hanem a Romániából kisajtolható profit oldalán áll. A kapitalizmus farkastörvényeitől sokan eltekintenek, „amióta a marxi eszméktől búcsút vettünk hivatalosan. ” Éppen Székelyudvarhelyen foszlottak szét az illúziók, amikor kiderült, hogy a Cserehátra a görög katolikus román apácákat a svájciak csempészték be. Akkor derült ki, hogy a régi kapcsolatok mára elsorvadtak. A verespataki aranybánya ügye a két ország összefogásán múlik. /Sebestyén Mihály: A délibábszínház bezárása. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 10./

A Kárpátokon kívül élő magyar református közösség egyre inkább csökkenő létszámáról számoltak be a Ploiesti-en harmadszor megrendezett református szórványtalálkozón. A főként idős híveknek ez a rendezvény jelentette annak hírül adását: még léteznek anyanyelvükön igét hallgató református közösségek a románok lakta régiókban is. A találkozón ünnepelték meg a ploiesti-i parókia udvarán lévő harangláb 75 éves fennállását is. Bíró Tivadar ploiesti-i tiszteletes, aki már három éve ad otthont a találkozónak, elmondta: pár éven belül megszűnnek a gyülekezetek a kis létszám miatt. Szerinte a kérdés már most is az, hogy ilyen körülmények között támogatni fogja-e a református egyházkerület a Regátban lévő missziós tiszteletesek egyre nehezebb munkáját. A találkozót Nagy Endre galati-i lelkipásztor istentisztelete nyitotta meg, amelyen méltatták Czelder Márton magyarországi missziós pap református gyülekezetalapító munkáját. Az 1800-as évek második felében tevékenykedő Czelder Márton templomokat, parókiákat és felekezeti iskolákat alapított, mára azonban a felekezeti iskolák megszűntek és galati-i, targovistei, brailai, pitesti-i, Ramnicu-Valcea-i, busteni-i és ploiesti-i református templomokban vasárnaponként már alig jár 50-60 személy. Bányai László bukaresti plébános hangsúlyozta, ha maroknyi hívőnek is, de kötelessége a református egyháznak továbbvinni a Czelder Márton elindította hagyatékot. /Oborocea Mónika: Édes-bús szórványtalálkozó. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 10./

A F. E. R. – Eurethno az Európa Tanács támogatásával az európai etnológia és historiográfia területén működő, tudományos és technikai együttműködési hálózat, 1988-ban alakult, működését Strasbourgban regisztrálták, jelenlegi, 32 főből álló tagsága 19 ország egyetemi oktatóiból verbuválódott. Alapító elnöke Jocelyne Bonnet Carbonell (Montpellier), felelős elnöke Verebélyi Kincső (Budapest). Romániai tagjai dr. Keszeg Vilmos egyetemi tanár (1996-tól) és dr. Tötszegi Tekla muzeológus (2006-tól). Az egyesület az európai kultúra egységét és változatosságát feltáró, a tagországokra kiterjedő összehasonlító kutatásokat irányít. Célja Európa mint egységes régió történelmének és művelődéstörténetének megszerkesztése. Az évek során kiválasztott témák között szerepeltek a következők: az európai szájhagyomány; látható és láthatatlan határok Európában; az etnológia oktatása Európában; európai identitások; az ünnepek ideje és tere Európában; a lakodalom ideje; a vasárnap; ünnepek és kalendáriumok; a keresztény ünnepek stb. Az Eurethno a 21. munkaülés megszervezésére a kolozsvári tagjait kérte fel. A Magyar Néprajz és Antropológia Tanszék és az Európai Tudományok Kar szervezésében, valamint a Kriza János Néprajzi Társaság közreműködésével a rendezvényre 2007. augusztus 31 – szeptember 2. között került sor francia, belga, bolgár, olasz, lengyel, magyarországi és romániai szakemberek közreműködésével. Az előadások az európai fiatalok szabadidős programját, a sajátos vasárnapi foglalatosságait tekintettek át. Tötszegi Tekla a mérai lányok vasárnapi kiöltözésének jelentéseit, Pozsony Ferenc a polgárosodó Háromszék kulturális intézményeit, Keszeg Vilmos a fiatalok vasárnapi viselkedésének a természethez és az intézmények szabályaihoz való igazodását tekintette át. /Keszeg Vilmos: Eurethno konferencia Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 10./

Megújult környezetben, a Gyergyószárhegyi Alkotóközpont új épületében tartotta szokásos éves találkozóját a Magyar Újságírók Egyesülete. A Külhoni Magyar Újságírói Egyesületek Konvenciója által megalapított Sándorov Péter-díjat idén a New Yorkban élő Hámos László kapta. A Gyergyószárhegyi Alkotóközpont különdíját Horváth Aranynak ítélték, oda aki 47 éve dolgozik újságíróként hét könyv írója; nívódíjat kapott Szűcs László (írott sajtó) és Ulieru Rostás Emília (a magyar adás vágója). Idén első alkalommal adták át az Oltyán László-emlékdíjat, amelyet a család hozzájárulásával hoztak létre: oknyomozó riportjaiért Szekeres Attilának ítélték. Örökös taggá avatták Gáspár Sándort, a szövetség újraindításáért, és 9 évi elnöklése alatt tett erőfeszítéseiért. A Külhoni Magyar Újságíró Egyesületek Konvenciója új díját, a Messzelátó Díjat eredetileg Sándorov Péter kapta volna, aki a döntés után váratlanul elhunyt, ezért róla nevezték el. A díjat Hámos Lászlónak ítéltek oda, a HHRF.org honlapcsalád működtetőjének, aki ingyenes tárhelyet biztosít a magyar sajtónak: 115 egyéni honlapot üzemeltetve. Az Amerikában élő kitüntetett díját Moldován Árpád Zsolt vette át. /B. M. : MÚRE-díjak. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 10./

Aradon megszervezték a magyar–magyar gazdatalálkozót. Kocsik József, az Arad Megyei Magyar Gazda Egyesület elnöke megnyitotta az Együttműködés Európával, együttműködés Európában elnevezésű konferenciát. Sebestyén Csaba, a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete országos elnökének előadása (Erdélyi gazda – EU gazda) pesszimistára sikeredett. Az erdélyi gazda jelenleg tízszázaléknyi támogatást kap a holland, német vagy francia gazdához viszonyítva, s ha a csúcspontjára jut a támogatás, akkor is csak az előbbiek számára nyújtottnak az egynegyedéig ér el. Az RMGE elnöke a nemzeti vidékfejlesztési terv beindításában látná a megoldást. Az RMGE prioritásai a szakképzés, tanácsadás, ismeretterjesztés, a Natura 2000 agrárkörnyezeti kifizetések szorgalmazása. /J. Gy. : Magyar–magyar gazdatalálkozó. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 10./

Nagy Dorottya, Szabadi Nóra és Bányai-Kelemen Barna színművésznek ítélték idén az Erdős Irma-díjat, amelyet az egykori Székely Színház színésznője emlékére alapított a Svédországban élő Barta István, az elhunyt művésznő férje. Az Emlékgyűrűt – amelyet Erdős Irma egykori pályatársa vagy tanítványa kaphat – ez alkalommal a 75 éves Székely Ferenc, a Székely Színház egykori irodalmi titkára kapta. /Antal Erika: Plakett és ösztöndíj fiatal színészeknek. = Krónika (Kolozsvár), szept. 10./

A centenáriumi örmény napokat a Görög Joachim Társaság szervezte Gyergyószentmiklóson. Garda Dezső történész, aki az eddig megjelent legátfogóbb könyvet írta a gyergyószentmiklósi örményekről, előadásában kitért arra, hogy az örmények az egész környéket fellendítették, nem csupán gazdasági szempontból, de a kulturális életben is komoly szerepet játszottak. A centenáriumi ünnepségsorozat keretében leplezték le Orel Dezsőnek, Gyergyószentmiklós első választott polgármesterének emléktábláját, Baróti Hunor fiatal képzőművész munkáját. Csergő Tibor, a Tarisznyás Márton Múzeum igazgatója röviden vázolta Orel Dezső életútját. /Barabás Márti: Örmény gyökerű Gyergyó. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 10./

Mégsem nyújtotta be szeptember 10-én a Szociáldemokrata Párt (PSD) a bizalmatlansági indítványt a Tariceanu-kormány ellen. Mircea Geoana pártelnök azzal indokolta a halasztást: nem akarták, hogy az indítvány parlamenti vitája egybeessen az olyan fontos eseményekkel, mint a pártriárka-választás, illetve az iskolai év megkezdése. PSD-s források szerint azonban időhúzásról van szó, Geoana abban reménykedik: vagy sikerül támogatókat szerezni az indítványhoz, vagy kiegyeznek a liberálisokkal egy PNL–PSD kormányban. Amennyiben a kezdeményezés elbukik, Geoana bukása is elkerülhetetlen. /Elhalasztotta a PSD indítványát. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 11./

Nyílt levélben fordult Emil Boc kolozsvári polgármesterhez elődje, Gheorghe Funar szenátor. A nagy-románia párti szenátor egyrészt az Avram Iancu szobor eltávolítására irányuló civil kezdeményezés ellen tiltakozott, másrészt Márton Áron püspök tervezett kolozsvári szobrának felállítása ellen. Funar többek között, terroristának, tömeggyilkosnak, románellenesnek és szekus besúgónak nevezte a nagy püspököt, akinek boldoggá avatási pere Vatikánban folyamatban van. Funar tiltakozott az ellen, hogy a tanács 30 000 lejt utalt ki a „Budapesten öntött szobor” talapzatára, és követelte, hogy a polgármester kezdeményezzen nyílt vitát a Vatra Romaneasca és más egyesületek részvételével, valamint kérje ki Márton Áron dossziéját a CNSAS-tól. A boldogemlékű püspök szobrát, Bocskai Vince szobrászművész alkotását a Szent Mihály-templom kertjében tervezik felállítani. Funar tizenkét éves polgármesteri pályafutása során az RMDSZ többször is megpróbált keresztülvinni ehhez a szoborhoz fűződő határozat-tervezeteket, de ezeket soha nem szavazták meg. Emil Boc jelenlegi polgármester a nyílt levéllel kapcsolatosan elmondta: Gheorghe Funar bizonyára még nem vett tudomást arról, hogy Kolozsváron lejárt a szobor-sztorik ideje. László Attila, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke, szerint Márton Áronról nem a volt polgármester hivatott nyilatkozni, hanem azok, akik akkor itt éltek, Kolozsváron. Kovács Sándor plébános, kolozs-dobokai főesperes döbbenettel értesült a nyílt levélről. Elmondta: mint kolozsvári plébános és Márton Áron utódja tiltakozik az ilyen hangnemű levelek ellen. A Babes–Bolyai Tudományegyetemen szeptember 10-én zajlott az a konferencia, amelyet az Akadémiai tanács elnöke, Andrei Marga szervezett, és amelynek Élet az Igazságban volt a címe. A meghívottak között volt Rómából Zenon Grocholewski bíboros is. Erre a konferenciára eljöttek románok, olaszok, németek, magyarok, egyházi méltóságok és civilek egyaránt. Márton Áron püspök minden népek igazságáért és jogaiért szállt síkra Erdélyben. Amikor a zsidók jogairól szólt a kolozsvári Szent Mihály-templomban, a magyar kormány kiutasította őt Észak-Erdélyből. Kovács Sándor hozzátette: hiszi, hogy ma politikusok, vezető személyiségek megértik, megértették a nagy püspök fellépését az igazságtalanság ellen. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Funári kirohanás Márton Áron és tervezett szobra ellen. A volt polgármester terrorizmussal vádolja a püspököt. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 11./ Kilenc négyzetméteres terület bérbeadásán múlott, hogy Kolozsváron ma sincs felállítva Márton Áron püspök szobra. A Szent Mihály-plébánia ugyanis azért nem rendelkezik a szoborállításhoz szükséges építkezési engedéllyel, mert a helyi tanács nem szavazta meg a szükséges kilenc négyzetméternyi terület bérbeadását. A már elkészült műalkotás felállítása így tovább késik, bár 2005-ben, Gheorghe Funar egykori polgármester leváltását követően a kezdeményezők úgy nyilatkoztak: hónapok kérdése a püspök szobrának felállítása. Márton Áron szobrát először 2004-ben szerették volna felállítani, azonban a kincses város központi részének általános városrendezési terve akkor még nem készült el. A Czirják Árpád érseki helynök, volt kolozsvári főesperes kezdeményezte szobrot, melyet a tervek szerint a templom bejáratától balra eső zöldövezetben, az ott lévő fenyőfák előtt helyeznék el. A Magyarországon megöntött műalkotás jelenleg egy Budapest melletti szoborkertben várja, hogy Kolozsváron felállíthassák a Szent Mihály-templom mellett. /Lázár Lehel: Nacionalista aknamunka. = Krónika (Kolozsvár), szept. 11./

Márton Áron 1932-ben került Kolozsvárra egyetemi lelkészként, a hallgatók kérésére. Négy évvel később ideiglenesen kinevezték a kolozsvári Szent Mihály plébániára. A Szent Mihály-templomban szentelték püspökké 1939-ben, egy évvel később pedig ő költöztette a Magyarországhoz csatolt kincses városba a katolikus teológiát. Ugyancsak a Szent Mihály-templomban hangzott el Márton Áron emlékezetes szentbeszéde 1944 május 18-án. A püspök a zsidók és keresztények deportálása ellen emelt szót, és másnap írásban is benyújtotta tiltakozását a Kolozs megyei Főispáni Hivatalnál és a Kolozsvári Rendőrkapitányságon. Ennek eredményeként kiutasították a kincses városból – útján az akkor a Feleki tetőn húzódó országhatárhoz a kolozsvári papok és egyházmegyei tanácsosok, valamint számos híve kísérte. Öt évvel később börtönbe zárták, ahonnan 1955-ben, hat év múlva szabadult, majd tizenegy évre házi őrizetbe került. Márton Áron 1980-ban, 84 éves korában hunyt el. /Fülöp Noémi: Márton Áron és a kincses város. = Krónika (Kolozsvár), szept. 11./

Sólyom László köztársasági elnök szeptember 10-én Budapesten a parlamentben arra hívta fel a figyelmet, hogy aki ellenzékiségét akarja kifejezni, vagy nem tartja magyarságához elegendőnek a nemzeti zászlót, az a halottak és a túlélők fájdalma iránti tiszteletből ne az árpádsávos zászlót válassza jelképül. Az államfő napirend előtt szólalt fel, az őszi ülésszak kezdetén. Az alkotmányosság nem tűri az erőszakot, ezért az erőszakot és az erőszak közvetlen érzelmi előkészítését büntetni kell – mondta az államfő. Sólyom László szerint, amint ahogy a nemzeti jelzőt nem sajátíthatja ki egyetlen párt vagy politikai irányzat sem, úgy az antifasiszta minősítést sem. „Nagy kár az országot újabb és újabb jelzőkkel két részre osztani, nemzetiekre és nemzetietlenekre, előrenézőkre és hátratekintőkre, antifasisztákra és fasisztákra” – jelentette ki. Az államfő közölte: az antifasiszta kormány ellen tüntetők nem a kormány antifasizmusát kifogásolják, és egyáltalán nem fasiszták. Kiemelte, hogy a jogállam próbája lesz, miként dolgozza fel az igazságszolgáltatás a tavaly szeptemberben, de főleg az október 23-i tüntetéseken történteket. Sólyom László beszélt arról, hogy „a sajtóból megismerve néhány vádiratot” megrendítően súlyos jogsértéseket követtek el a rendőrök. Ehhez képest nagyon kevés ügy jut el a bírósági tárgyalásig, mert az elkövetőket nem tudja azonosítani az ügyészség, és ebben a rendőrség egyáltalán nem együttműködő – jegyezte meg. A radikális jobboldaltól való félelem napirendre kerüléséről szólva a köztársasági elnök hangsúlyozta: a veszély eltúlzását és ezzel a félelem növelését káros manipulációnak tartja és elítéli. Kitért arra is, hogy a kormány a véleménynyilvánítási szabadság, a gyülekezés, és az egyesülési jog korlátozására készül. Természetesnek nevezte, hogy a politika ideológiákat és szimbólumokat használ. Véleménye szerint „a 23 millió románnal való fenyegetés például tipikus szélsőjobboldali érvelés volt”. Az államfő szerint nagy szolgálatot tett Magyarország nemzetközi jó hírének Eörsi Mátyás, a Szabad Demokraták Szövetsége frakcióvezetője, aki nagykövetek jelenlétében tisztázta: Magyarországon nincs fasizmus, és nincs fasiszta veszély sem. De ha nincs, és nem fenyeget fasizmus, mi van, és mi fenyeget Magyarországon? – tette fel a kérdést Sólyom László. /Sólyom az árpádsáv ellen. = Krónika (Kolozsvár), szept. 11./

Az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) elnöksége úgy látja, hogy a nemrég lezajlott egyeztetésen a Markó Béla által vezetett politikai csoportosulás célja kizárólag az RMDSZ-lista megerősítése és ezáltal a saját és pártja pozíciójának megőrzése.,,Bár e párt vezetői nem voltak hajlandóak a közös indulás feltételeként megszabott garanciákat biztosítani arra vonatkozóan, hogy az erdélyi magyar politikában rendszerváltás indítja el a tíz éve autonómiaellenes politizálást folytató RMDSZ-t a saját programja által mutatott úton, az RMDSZ kampánygépezete most mégis Tőkés Lászlót és az őt támogató szervezeteket teszi felelőssé az esetleges választási kudarc miatt” – áll a közleményben. A legutóbbi közvélemény-kutatásokra utalva az EMI úgy látja, az RMDSZ-nek nincs esélye az EP-választásokon, főleg ha Tőkés László helyett Frunda Györgyöt, a titkosszolgálati múlttal rendelkező szenátort támogatja, ,,akinek neptuni ténykedését még az SZKT is elítélte”.,,Amennyiben tehát az RMDSZ-nek nem a pártérdek és a pozíciók megtartása vagy elfoglalása a fontos, hanem az erdélyi magyarság jövője és képviselete (ahogy azt gyakran hangoztatja), vonja vissza a pártlistát, és támogassa a feleannyi szavazattal bejutni képes Tőkés Lászlót, általa pedig az autonómia ügyét és a hiteles képviseletet!” – áll az EMI közleményében. Ugyanakkor Sógor Csaba szenátor ,,eddigi hídalkotó szerepvállalása ellenére most éppen a nemzeti oldalt fogja akaratlanul megosztani, veszélybe sodorva az egyetlen esélyes, Tőkés László bejutását az Európai Parlamentbe”. Ezért azt kérik tőle, amennyiben az RMDSZ nem támogatja Tőkés Lászlót, lépjen vissza a pártlistáról. /(Fer-): Vonja vissza listáját az RMDSZ! (EP-választások). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 11./

A média mint partner, kisebbségi sajtó és közszolgálatiság, a médiaoktatás jövője témakörökben zajlottak a beszélgetések, viták a 2007-es MÚRE-táborban, amelyet Gyergyószárhegyen, az Alkotóközpont új épületében tartottak. A többnapos összejövetelen külföldi vendégek is részt vettek: az újvidéki Klemm József és Léphaft Pál. Előadást tartott Vincze László a kisebbségi sajtóról, Csermák Zoltán a reklámetikáról. A legviharosabb a sajtósok és a sajtótanácsosok közötti konzultáció volt: vitázott a PR-szakma és a sajtó közötti viszonyról a két szaktábor. /Barabás Márti: MÚRE-tábor tanácskozásokkal, vitákkal. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 11./

Zalánpatakon a kétnapos ünnepségen új iskolát avattak-szenteltek, több évszázados templombúcsúját tartotta a falu, továbbá első alkalommal ültek asztal mellé a vidék állattenyésztői, hogy tanácskozzanak a tejtermelésről. A régi magyar iskolában erőszakkal bevezették a román nyelvű oktatás, a diktatúra idején az elvándorlás a tanulólétszám csökkenését eredményezte, olyannyira, hogy most tucatnyi gyermek számára építtetett új iskolát kormánypénzből a megyei tanfelügyelőség és a történelmi Málnás község önkormányzata. Az előző iskolát le kellett bontani, olyan rossz állapotban volt. Az új iskola előtt székely kapu áll. A magyarországi testvértelepülések képviselői ajándékot hoztak az iskolának és a gyerekeknek. Akkor nyílik meg az új iskola, amikor országszerte sok-sok elnéptelenedett iskolát zárnak be, és számos pedagógus marad állás nélkül. /Kisgyörgy Zoltán: Él a rombolásra ítélt falu! (Zalánpataki falunapok először). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 11./

Szomorú, hogy államtitkári közbenjárásra van szükség ahhoz, hogy Bákóban betartsák a törvényeket – nyilatkozta Hegyeli Attila, a moldvai magyar oktatási program felelőse annak kapcsán, hogy Pásztor Gabriella oktatási államtitkár Bákó megyei látogatása eredményeképpen egyetlen csángó faluban sem szűnik meg a heti háromórás iskolai magyar oktatás. Úgy tűnik, a tanfelügyelőség, az iskolaigazgatók és a papok gáncsoskodásait egy időre sikerült elfojtani. Az eddigi tizenhat település mellett idén Lujzikalagorban is be lehetett volna indítani az iskolai magyarórákat, de az iskola és az egyház úgy megfélemlítette a szülőket, hogy tavasszal visszavonták a kéréseiket, a május 30-i határidő leteltével pedig a tanfelügyelőség nem fogadott el igénylést. Tavaly a helyi polgármester rendőri kísérettel ment abba a magánházba, ahol a délutáni órákat tartották, és kikérdezte a gyermekeket, de a megfélemlítéshez az a hét katolikus pap is hozzájárult, akik az erős egyházi központnak számító, hatezer lelkes Lujzikalagorban szolgálnak. Jelenleg tizenkilenc Bákó megyei faluban oktatnak magyar nyelvet, ebből három településen csak délutáni tevékenység keretében. A program ezerötszáz csángó gyermeket érint, közülük közel ezerkétszázan iskolában is tanulják anyanyelvüket tizenhét tanár segítségével. Összesen harminckét pedagógus tanít magyar nyelvet Moldvában. Ha az államtitkári látogatásra nem került volna sor tanévkezdés előtt, a meghirdetett 130 órában a jelenleginél hattal kevesebb településen taníthatnának az iskolában a magyar oktatók. /Fekete Réka: Sikerült elhárítani néhány akadályt (Moldvai magyar oktatás). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 11./

A Kolozsvári Állami Magyar Színház vasárnap, szeptember 16-án megnyitja a 215. színiévadot, a tavalyi évad nagysikerű vígjátékát, az Elie Malka által rendezett Jákobi és Lájdentál című zenés komédiát láthatják az érdeklődők. Ezzel az előadással nagy sikerrel vendégszerepeltek Budapesten, a Thália Színházban zajló Vendégségben Budapesten – Határon Túli Magyar Színházi Estek program keretében, valamint Sepsiszentgyörgyön, illetve a kisvárdai Határon Túli Magyar Színházak Fesztiválján is. Szeptember folyamán felújítják a tavalyi évad olyan előadásait, mint a Hosszú péntek, a Bohémélet és A windsori víg nők. Részletes program a www.huntheater.ro oldalon. Az évad további bemutató előadásai: A. P. Csehov: Ványa bácsi (rendező: Andrei Serban) G. Puccini: Gianni Schicchi (rendező: Silviu Purcarete), A. P. Csehov: Három nővér (rendező: Tompa Gábor), Thomas Bernhard: A vadásztársaság (rendező: Dragos Galgotiu), H. Ibsen: Peer Gynt (rendező: David Zinder) és Danilo Kis: Borisz Davidovics síremléke (rendező: Robert Raponja). Az évad kiemelkedő eseménye a kolozsvári színjátszás 215. évfordulója alkalmából szervezett Interferenciák Nemzetközi Színházi Fesztivál, melynek keretében hat külföldi és két hazai társulatot látunk vendégül. /Évadkezdés a kolozsvári színházban. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 11./

A mákófalvi Kós Károly Népházban ünnepelte működésének öt éves évfordulóját a Bokréta Kulturális Egyesület. Szeptember 8-án egész napos program várta az érdeklődőket, a kézműves egyesületek gyűlését Kovács Pali Ferenc rövid ünnepi beszéde nyitotta meg, majd a résztvevők tevékenységi beszámolói következtek. Az EMKE részéről Dáné Tibor Kálmán köszöntötte a jelenlevőket. Elmondta: az EMKE nem ernyőszervezet kíván lenni, partneri viszonyt tart fenn a művelődési egyesületekkel. Szatmári Ferenc, a Romániai Népművészek Szövetségének elnöke szólt az egybegyűltekhez, majd Molnár Attila az Erdélyi Kézmíves Céhet (EKC) ismertette, és bejelentette az EKC bekapcsolódását a Netkaláka programba, amelynek lényege az erdélyi települések honlapjának kiépítése és fenntartása (www.falu.ro). Este a helyi Színkör Csokonai Karnyóné c. színművével lépett színpadra, teltház előtt, a Szarkaláb néptánc együttes Együttélésben címmel mezőségi cigány és román, valamint kalotaszegi táncokat adott elő, a mákófalvi Kelemen Ferkő Jani kalotaszegi népdalokat énekelt. Másnap, vasárnap közös istentisztelettel zárult a rendezvénysorozat, amelyen a helyiek színpompás kalotaszegi viseletét is megcsodálhatták a jelenlevők. /V. G. : Ötéves születésnapját ünnepelte hétvégén a Bokréta Kulturális Egyesület. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 11./

Árpád halálának 1100. évfordulója alkalmából hozták létre az Árpád fejedelem emlékdíjat, amelyet idén először Böjte Csabának, a magyarságért végzett önzetlen munkájáért adták át. Böjte Csaba, a dévai árvák gyámolítója a szobori búcsú vendége volt, mely eseményt hosszú évek után elevenítettek fel újra. A ferences szerzetes szerint a vérszerződéssel született a magyar nemzet, és ma is ennek a gondolatnak kellene vezetni minket. Az Árpád-szobor melletti monostor romjai közül került elő 1974-ben az a gyűrű, amelynek ezüstből készült másolatát Kiss-Rigó László szeged-csanádi megyés püspök vehette át. /Böjte Csaba kapta az Árpád fejedelem emlékdíjat. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 11./

A kolozsvári bíróság a szeptember 10-én tartott tárgyaláson felhívta mind az ügyészség, mind pedig az ügyet felvállaló ügyvéd figyelmét arra, hogy Wass Albert ügyében a per-újrafelvételi kérés benyújtása nem történt szabályosan. Kincses Előd marosvásárhelyi ügyvéd elmondta, hogy a kérést a Kolozs Megyei Törvényszék melletti ügyészség nyújtotta be, a per-újrafelújítást ellenben az ítélőtáblának kell megoldania. Emiatt a bíró visszaküldte a kérést a táblabíróság melletti ügyészséghez. Az 1946. március 13-án hozott ítéletben halálra ítélt író Németországban élő fia kérésére indítványozta Kincses Előd a per újrafelvételét. Az ügyvéd a levéltárban abból az időszakból származó okiratokat talált, amelyek bizonyítják, hogy Wass Albertnek semmi köze sem volt az omboztelki és vasasszentgothárdi kivégzésekhez, mivel akkor a Kelemen-havasokban vadászott. /Wass-ügy: nincs előrelépés. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 11./

Negyedévenként jelenik meg a Küküllőszögi Magyar Lap Balázsfalván a helyi református és római katolikus egyházközségek, továbbá a helyi RMDSZ-szervezet gondozta kiadványa. Szerkeszti Karácsonyi István RMDSZ-elnök, megjelenését támogatja a Communitas Alapítvány. Az igényes kivitelezésű, fotókban gazdag lap mottója jelzi a kezdeményező és szerkesztő bizottság (Karácsonyi István, Németh Ferenc és Udvari Ibolya.) szándékát: “Őseidnek szent hitéhez, nemzetséged gyökeréhez, testvér, ne légy hűtlen soha!!!” Ezt a hűséget igazolja a legfrissebb augusztus 26-án megjelent IV. szám anyaga is. A Műemlékeink című rovatban képekkel és rajzokkal illusztrálva mutatták be a tűri és magyarpéterfalvi református templomokat. Udvari Ibolya óvónő a könyvnek a nevelésben betöltött szerepéről és könyvtáralapító munkájukról írt. Ez a nagyszerű kezdeményezés követendő példa lehet más Fehér megyei települések számára is. /Józsa Miklós: Magyar lap Balázsfalván. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 11./

Az 1944. augusztus 23-i átállást követően Románia szeptember 12-én megkötötte a szovjet–román békeegyezményt Moszkvában. Ennek 8. pontja előírta, hogy a román hatalom „nem engedélyezi a Németország, Magyarország vagy ezek állampolgárai vagy ezek területén lakhellyel bírók tulajdonát képező bármilyen természetű vagyonnak (beleértve értéktárgyakat és pénzt is) a szövetséges (szovjet) főparancsnokság engedélye nélkül történő kivitelét vagy kisajátítását. A román kormány és főparancsnokság ezeket a vagyontárgyakat a szövetséges (szovjet) főparancsnokság engedélye nélkül történő kitétel mellett fogja megőrizni. ”Erre a pontra alapozva Románia több olyan rendelkezést is hozott, amely a Romániában található, többek között a magyar állam és annak állampolgárai vagyonának zárolását rendelték el. Így jött létre 1945. február 10-én a CASBI (Casa de Administrare si Supraveghere a Bunurilor Inamice – Ellenséges Javakat Kezelő és Felügyelő Pénztár). Ennek alapjául is a fegyverszüneti egyezmény 8. pontját jelölték meg, pedig a törvény elfogadásának időpontjában Magyarország nem állt hadban Romániával (január 20-án megkötötték a magyar-szovjet fegyverszüneti egyezményt). Ennek ellenére a törvény rendelkezéseit a magyar vagyonra is alkalmazták, és a hatálya alá eső kategóriákat ki is terjesztették a „vélelmezett ellenségekre”. Ez a jogi fogalom precedens nélküli a nemzetközi jogban. A törvény előírásai szerint vélelmezett ellenségnek tekinthetők „azok az állampolgárok, akik 1944. szeptember 12-e előtt vagy után Németországba vagy Magyarországra vagy az általuk elfoglalt területre menekültek”. Az előírást abban az esetben is alkalmazták, ha az érintett személyek már visszatértek eredeti lakhelyükre. Ezzel a rendelkezéssel erdélyi magyarok tízezreit sújtották, de zárolták például a lágerekbe hurcolt zsidók vagyonát is. A vagyonok kezelésében rengeteg sérelem jelentkezett. Az intézmények és vállalatok irányítását, az ingatlanok kezelését felügyelők vették át. Ezeket széles körű végrehajtó és intézkedő jogkörrel ruházták fel, olyannyira, hogy a tulajdonosokat teljesen elzárták vagyonuktól. Miután a CASBI megszűnt, az okozott károkat nem számolták el. 1946-ban az erdélyi magyar vagyonokat kivonták a zárolás alól. A párizsi békeszerződést követően 1947 áprilisától indultak meg a tárgyalások Magyarország és Románia között a zárolt vagyonok kérdését illetően. A tárgyalások menetét maghatározta az a tény is, hogy mindkét állam népi demokrácia lett és elindultak az államosítás folyamatai. Ezért a magyar fél kezdettől fogva lemondott a magánvagyon visszaszerzéséről és csak a magyar állami vagyon visszaszerzésére koncentrált. Azonban a román fél ezt is államosította és mindenféle kártérítés fizetésétől elzárkózott. Az államosítási törvény kimondta, hogy a tulajdonosok felé fizetendő kártérítésekből levonják az esetlegesen megállapított adócsalásokat. A magyar tulajdonból államosított romániai cégeknél pedig minden esetben óriási adócsalásokat állapítottak meg. A vagyonjogi vitát 1953-ban zárták le, az egyezményben Románia és Magyarország a kölcsönös lemondás elvével járt el. A vagyon nagyságát a korabeli szakemberek 200 millió dollárra tették (ebben beleértendő úgy az állami, mint a magánvagyon is). /”Ellenséges” magyar javak. 60 év. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 11./

Sarusi Mihály neve nem ismeretlen az aradiak előtt. A 1990-es évek elején, amikor végre megnyíltak a határok, újságíróként, MTI-tudósítóként gyakran járt Aradra és a megyébe, erős a kötődése ehhez a vidékhez. Bár Békéscsabán született, felmenői, kiterjedt rokonsága révén legalább félig kisiratosinak vallja magát, és ez írói munkásságán is meglátszik. Életművéből majdnem tíz “Arad megyei”, hat kimondottan “kisiratosi”. Éppen két évtizede jelent meg az egyetem, a budapesti ELTE kiadásában a Kisiratos helynevei c. kötetecske. A következő volt Kisiratos ragadványnevei (ELTE, 1992), azután újabb köteteken át (az egyik, a Szalbek-Iratos az Irodalmi Jelen Könyvek sorozatban jelent meg 2005-ben) mostanra elérkezzen a 6. kötethez, a Fő, hogy mögvagyunk /Szépírás Kiadó-Felsőmagyarország Kiadó, Miskolc/ címűhöz. Ezt és másik friss, Kaposvárott 2007-ben kiadott könyvét (Az mái labancokrúl) hozta el az elmúlt napokban Aradra és Kisiratosra. Mindkét alkalommal Réhon József ny. tanár mutatta be a köteteket. Az mái labancokrúl c. munka címlapján azt olvashatjuk: Kurta Miska levelei Zaránd vármegyéből. A könyv szellemes visszavágás a jelenkori baloldali magyarországi sajtó vezetőket ajnározó dicshimnuszaira. A könyv 127 Kurta Miska-levelében az 1990-es évek végének magyar belpolitikai életéről, baloldali politikusairól fest nem hízelgő képet a szerző. Annak idején (1995–98-ban) egy budapesti lapban jelentek meg ezek az írások az említett álnéven, Sarusi Mihályt, az MTI-s újságírót ugyanis kirúgták volna állásából, ha saját neve alatt közöl ilyen írásokat. A másik bemutatott kötet, a Fő, hogy mögvagyunk öt kisiratosi emberről szól. Egyikükről, Hodács Ágostonról (tudós katolikus pap, író) elmondták, hogy halálakor (1951) írói hagyatékát, jegyzeteit szekérre pakolva a fogyasztási szövetkezetbe vitték, s a papírokba évek múltán is élesztőt csomagoltak… Ki tudja, milyen értékek vesztek oda. A kisiratosi könyvbemutatón az Alma Mater Alapítvány a Wieser Tibor- emlékéremmel fejezte ki elismerését a szerzőnek. /Jámbor Gyula: Wieser Tibor-emlékérem Sarusi Mihálynak. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 11./

Készülnek a nyugdíjpénztárak a rendszer szeptember 17-i rajtjára. Becslések szerint a következő néhány hónapban mintegy 2,5–3 millió munkavállaló fog csatlakozni a 14 alapkezelő valamelyikéhez. Január 17-ig minden 35 évnél fiatalabb munkavállalónak kötelező valamely magánnyugdíj-pénztárhoz csatlakoznia, míg ugyanez a 35 és 45 év közöttiek számára választható opció marad. Az idei első félévben az átlagos bruttó jövedelmek euróban kifejezve 28 százalékkal nőttek az tavalyi év hasonló időszakhoz képest. Az idei évben az országos átlagfizetés összege vélhetően eléri a 426 eurót, ami több mint 100 euróval jelent többet a 2006-ban mért 323 eurós átlagjövedelemhez képest. /Domján Levente: Készülődnek a nyugdíjpénztárak. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 12./

Tőkés László református püspök, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke úgy véli: „politikai perverzió” volt az RMDSZ részéről, hogy az EP-jelöltlista második befutó helyére Sógor Csaba szenátort, a királyhágómelléki református püspökség lelkészét helyezte. Tőkés súlyos vádakkal illette az RMDSZ vezetőségét, amelyről kijelentette, hogy „kétszínűek és rosszhiszeműek. ” „Sógort csak eszközként használják fel ellenem, és a református egyházon belül szakadást akarnak előidézni ezzel a jelöléssel” – mondta. A püspök szerint az RMDSZ az a szervezet, amelyben a tagoknak a tulipánra kell ütnie a pecsétet, ha pedig nem ezt teszi, és mást választ, akkor elítélik. „Közösségünk tagjainak elegük van ebből a politikából. Nem tudom, sikerül-e felvennünk a harcot a jól begyakorolt RMDSZ-es gépezettel, de legalább elmondhatjuk, hogy lehetőséget teremtettünk a szabad választásra” – jelentette ki Tőkés. Az EMNT nyilatkozata szerint a választási törvények módosítására vonatkozó elvi megegyezést már felrúgták azáltal, hogy a képviselőház plénumában leszavazták a Toró T. Tibor képviselő által benyújtott módosító javaslatokat. Az egyéni EP-jelöltekre nézve diszkriminatív törvény miatti esélyegyenlőtlenség kivédése céljából az EMNT választási megfigyelők kiküldését fogja kérni az Európai Parlamenttől. A Tőkés László jelölését támogató szervezetek elnökségei egy külön nyilatkozatban elégtétellel nyugtázták, hogy Tőkés László él a közel 140 000 támogatói aláírás biztosította törvényes lehetőséggel, és független jelöltként indul az őszi EP-választásokon. Az erdélyi magyaroknak is joguk van a hiteles képviselethez, szögezték le. /Tőkés választási megfigyelők kiküldését fogja kérni az EP-től. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 12./

A magyarság és románság közös történelmének eltorzítása és egyoldalú bemutatása súlyos hiba: a Nagy-Románia Párt egy olyan elavult, XVIII., XIX. századi szemléletmódot képvisel, amelynek nincs helye az Európai Unióban – jelentette ki Verestóy Attila, az RMDSZ szenátusi frakciójának vezetője szeptember 10-én a szenátusban. Verestóy Attila Petru Stan Nagy-Románia Párti politikus szenátusi felszólalásának durván magyar-, és RMDSZ ellenes kijelentéseire reagált. Petru Stan hosszasan ecsetelte az „1940-ben, Erdélyben elkövetett románellenes tisztogatások” következményeit, a nagy-romániás politikus úgy vélekedett, ma is gondot jelent a „magyar kérdés”, ugyanis az RMDSZ „nyíltan hirdeti a székelyföldi autonómiát és az etnikai szeparatizmust”, „felfordulást” idézve elő Erdélyben. Nehezményezte azt is, hogy „nemzetárulás” folytán az RMDSZ elérte többek között az önálló magyar oktatás megteremtését, az anyanyelv használatát az igazságszolgáltatásban, a köz-igazgatásban és a magán és közösségi javak visszaszolgáltatását is. Verestóy Attila – visszautasítva a magyarellenes vádakat – leszögezte: súlyos hibának tartja a történelmi tények durva eltorzítását és azt, hogy az RMDSZ-t összefüggésbe hozzák bizonyos múltbéli sérelmekkel. /RMDSZ-válasz a magyarellenes vádakra. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 12./