Alkotmánymódosító javaslattal rukkolt elő a kormány – Az RMDSZ részben ellenzi, részben támogatja a tervezetet
Traian Băsescu államfő és a demokrata párt fel akarja gyorsítani az alkotmánymódosítás vitáját. Ennek érdekében konkrét lépést is tettek, így a kormány tegnap elfogadott egy törvénytervezetet, ami az alkotmány módosításáról szól. A dokumentumon a kormány és az elnöki hivatal szakértői egyaránt dolgoztak. A tervezet legfőbb újdonsága, hogy bevezetné a legfeljebb háromszáz főből álló egykamarás parlamentet. Az RMDSZ nem ért egyet ezzel, a magyar érdekvédelmi szervezet továbbra is valós kétkamarás rendszerben látja a megoldást. Ugyanakkor elismeri azt, hogy mélyreható parlamenti reform szükséges. Frunda György RMDSZ-es szenátor az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsának (SZKT) a sürgős összehívását tartja szükségesnek, mert szerinte az RMDSZ több törvényhozója sem ért egyet az egykamarás parlamenttel.
Emil Boc miniszterelnök a kormányülést követően elmondta: a tervezet legfőbb újdonsága, hogy legfeljebb háromszáz főből álló, egykamarás parlament bevezetéséről rendelkezik a jelenlegi kétházas törvényhozói testület helyett, amely 471 tagú. Az egykamarás parlamentről és a törvényhozók számának a csökkentéséről az állampolgárok döntöttek azon a tavalyi érvényes és eredményes népszavazáson, amelyet Traian Băsescu államfő írt ki.
A Demokrata Liberális Párt (PD-L) és az RMDSZ alkotta kormánykoalícióban azonban nincs teljes konszenzus a módosításról. A szövetség sajtóirodájának tegnapi közleménye szerint Markó Béla miniszterelnök-helyettes a tervezetet elfogadó kormányülésen leszögezte: a magyar szervezet is szükségesnek tartja a jelenlegi parlamenti rendszer mélyreható átalakítását, de a megoldást továbbra is „valós kétkamarás rendszerben” látja.
Az RMDSZ ugyanakkor értékeli, hogy a tervezetbe beiktatták azt az előírást, miszerint a hatóságoknak konzultálniuk kell a kisebbségek képviselőivel valamennyi olyan döntés meghozatalakor, amelyek az etnikai, kulturális és vallási önazonosság megőrzésére vonatkoznak.
A kormány által elfogadott tervezet szerint az egykamarás parlament ezentúl kétszeri vita után fogad el minden törvényt, emellett az államfő felfüggesztésének a parlamenti procedúráját a pártok csak akkor vihetik végig, ha az alkotmánybíróság is indokoltnak látja az ország első emberének a tisztségéből való felfüggesztését. A tervezet szerint az államfő az eddiginél rövidebb időszak után oszlathatja fel a parlamentet, ha a testület egymás után kétszer elutasítja a miniszterelnök-jelölt által javasolt kormányokat. Így az eddigi hatvan nap helyett az államfő már negyvenöt nap után feloszlathatja a törvényhozást.
Újságírói kérdésre válaszolva Boc leszögezte, hogy a javasolt alkotmánymódosítás nem rendelkezik az öt százalékos parlamenti küszöb emeléséről. A kormány a tervezetet előbb az elnöki hivatalba küldi, amely a parlament elé terjeszti majd a dokumentumot.
Az ellenzéki pártok szinte azonnal élesen bírálták a kormány lépését, hiszen szerintük a kabinet ismét semmibe veszi a parlament intézményét. A törvényhozói testületben ugyanis éppen kedden alakult meg a parlamenti pártok képviselőiből álló alkotmánymódosító bizottság.
Szabadság (Kolozsvár)

Megérdemelt elismerés
Március 31-én, a Kájoni János Megyei Könyvtárban szervezett ünnepi összejövetel keretében köszöntötték az elmúlt év folyamán nyugdíjba vonult könyvtárosokat, köztük Kolbert Tündét, a Borszéki Városi Könyvtár könyvtárosát. A méltatást Bákai Magdolna, a Hargita Megyei Művelődési Felügyelőség igazgatója végezte. Ebből idézünk: „Borszéken született. Pszichológiát végzett, de könyvtárosként dolgozik 1974 óta.
Több éven át a művelődési otthon igazgatója volt. A Borszékért Alapítvány és a helyi RMDSZ alapító tagja. A Források helyi újság főszerkesztője 1996-tól. A Turisztikai Egyesület pénztárnoka. Aktív művelődési tevékenységet folytat.
Állandóan bővítette a város könyvállományát, vásárlás, adománygyűjtés révén. Ezek tárolására, feldolgozására, katalogizálására, digitalizálására is nagy hangsúlyt fektetett. Jól ismerte a könyvtár állományát, nagy gondot fordított a kulturális örökségünk ápolására, megőrzésére. Tele energiával, munkakedvvel és munkabírással dolgozott, biztosítva az ügyfelek szakmai kiszolgálását, az információhoz való hozzáférését. Könyvtárvezetőként mindent megtett, hogy az általa vezetett intézmény méltóképpen legyen képviselve nemcsak helyi szinten, hanem megyei szinten is. Szívügye volt a könyvtár.
Rendszeres könyvismertetőt tartott úgy a városi könyvtárban, mint a Források hasábjain a könyvújdonságokról vagy az éppen aktuális évfordulókról.
Az író-olvasó találkozók lelkes szervezője volt. 35 éves könyvtárosi tevékenysége alatt se szeri, se száma ezeknek a találkozóknak.
Aktív kapcsolatban állt a térség, sőt, a megye könyvtáraival. Kapcsolatot létesített magyarországi testvértelepülések könyvtáraival is: Aba, Bácsalmás, Fonyód, Orfű, Pilisvörösvár, Zákányszék. Szakmai tapasztalatcserén vett részt Zákányszéken.
Versenyeket szervezett az iskoláskorú gyerekeknek különböző irodalmi vagy történelmi évfordulók kapcsán. Részt vett több megyei rendezvényen, versenyen.
Állandó szakmai képzésben volt része, beleértve a Csíkszeredában szervezett Információs és könyvtári menedzsment tréninget. Tagja volt a Romániai Magyar Könyvtárosok Egyesületének. Lelkiismeretesen végezte főkönyvtárosi teendőit az utolsó munkanapig. Nemcsak a könyvtár, hanem a város szellemi és kulturális életének is az irányítója volt évtizedeken át. Tevékenységének hatékonysága annak tudható be, hogy állandó és szoros kapcsolatot tartott a helyi önkormányzattal. Igazi véleményformáló személyisége a városnak. Műveltsége, tájékozottsága nagyban segítette szakmai tevékenységét. Mindenkinek tudott megfelelő könyvet, információt, vagy jó tanácsot adni. Aktív szerepe volt és van a helyi közösség életében. Minden fontosabb városi rendezvényen jelen van, és hozzászólásával érdemben segíti annak munkálatait. Megtalálta helyét és szerepét a helyi közösségben, amit úgy érezem, hogy a közösség nem mindig ismert el és értékelt kellőképpen, talán a városvezetés sem.
A Könyvesház hasábjain többször írt aktuális könyvekről, megjelenésekről. Kimagasló szakmai munkásságáért, főkönyvtárosi tevékenységéért megérdemli a szakma elismerését és megbecsülését”.
Az Országos Közkönyvtári Egyesület nevében Doina Popa elnök asszony emléklapot adott át, köszönetet mondott Tünde eddigi tevékenységéért, és további aktív részvételre biztatta. Bedő Melinda, a Megyei Könyvtár könyvtárosa Tündét „Borszék művelődési életének háziasszonyának nevezte, lévén igazi háziasszony, mert minden, amit tesz, helyénvaló, megszokott, és azonnal látszik, hiányzik, ha valamit nem tesz meg”.
A magam nevében messzemenően egyetértek a fenti méltatásokkal, gratulálok eddigi tevékenységéhez, és kívánok felhőtlen nyugdíjas napokat. A könyvtárnak pedig mihamarabbi újjászületést és egy hasonlóan elhivatott könyvtárost.
Farkas Aladár

Református Érmellék – egyházmegyei lap
Bihar megye – Református Érmellék címmel gyülekezeti lapot jelentetett meg az Érmelléki Református Egyházmegye. Az első számot a napokban, az egyházmegyei közgyűlésen vehették kézbe elsőként a lelkészek.
Az Érmelléki Református Egyházmegyének 37 gyülekezete van, közülük többnek van saját lapja, illetve az egyházkerületnek is van saját újságja, a Harangszó. Ezek mellett egyáltalán nem felesleges, hogy az egyházmegyének is legyen saját kiadványa, melyet elsősorban belmissziós lapnak tekintenek, mondta el kérdésünkre Kulcsár Árpád értarcsai lelkész, főszerkesztő, aki mellett a szerkesztőség tagjai még Illyés Tamás (Érszőlős), Jakó Sándor Zsigmond (Jankafalva), Mike Pál (Magyarkéc), Oroszi Kálmán (Érselénd), és Rákosi Jenő (Szentjobb) lelkészek.
Belmissziós lap
A 16 oldalas első szám április közepén került ki a nyomdából, és az egyházmegye 20. közgyűlésén „mutatkozott be”. A lapindítást, akár csak a falinaptár készítését, már előző szolgálati helyén, Kisnyégerfalván is fontolgatta, de az ötleteket már értarcsai lelkészként váltja valóra, és segítő csapat is állt mellé, mondta Kulcsár Árpád (mint arról beszámoltunk, az éremlléki református falinaptár már 5. éve hozzáférhető). Az érmelléki olyan tevékeny egyházmegye, hogy bőven van miről írni, tette hozzá. A lapot egyelőre kéthavi rendszerességgel szeretnék megjelentetni, beszámolva gyülekezeti eseményekről, ugyanakkor úgynevezett esemény–előrejelzést is közreadnak, amiben számítanak a beérkező információkra.
Folytatásos közlések
Lapszámonként lesz aktuális igemagyarázat, bővebben bemutatkozik két–két gyülekezet, az első számban a székelyhídi és az érseléndi. Folytatásokban közlik a II. Helvét Hitvallást, illetve dr. Gyökössy Endrének az Apostolok Cselekedeteiről írott könyvet magyarázó Amikor erősen fújt a Lélek című munkáját. A lap szólni kíván a gyülekezeteken belül a nőszövetségekhez, a presbitériumokhoz, az ifjúsági közösségekhez, de az arra indíttatást érzőktől írásokat is várnak. A Gavrucza Tibor (Székelyhíd) korábbi, és Gellért Gyula (Bihardiószeg) jelenlegi esperes beköszönőjével útjára indított kiadványt a lelkészi hivatalokban kell keresni.
erdon.ro

Egykamarás kétségek – Alkotmánymódosító törvénytervezetet fogadott el tegnap a Boc-kormány
Az egykamarás parlament bevezetéséről rendelkező alkotmánymódosító törvénytervezetet fogadott el tegnap a kormány, annak ellenére, hogy az RMDSZ a „valós” kétkamarás rendszer híve. Az ellenzék szerint a miniszterelnök semmibe veszi a parlament intézményét.
Alkotmánymódosító törvénytervezetet fogadott el tegnap a kormány, amelybe belefoglalta a tavaly novemberben megtartott referendum eredményét is, miszerint a lakosság zöme, a képviselők számának 300 főre való csökkentését, illetve az egykamarás parlament felállítását támogatná. A tervezetet azonnal átküldték Traian Băsescu államelnöknek, hogy az alkotmány 150. cikkelye 1-es bekezdésének megfelelően kezdeményezze a parlamentben az alkotmány módosítását.
A tervezet elkészülése és váratlan „piacra dobása” annál is meglepőbb, hogy a két koalíciós párt között tudvalevőleg nincs egyetértés az egy- vagy kétkamarás parlament kérdésében. Míg a Demokrata-Liberális Párt (PD-L) teljes mellszélességgel felvállalja Băsescu államfő véleményét, addig az RMDSZ az átalakított kétkamarás rendszert támogatná.
„A kormánynak alkotmányos feladata kezdeményezni az államelnöknél a referendum eredményének továbbítását a parlamentbe, és bár a jelenlegi parlamenti rendszer mélyreható átalakításával az RMDSZ is egyetért, a megoldást továbbra is egy valós kétkamarás rendszerben látja” – mondta el a kormányülésen Markó Béla miniszterelnök-helyettes, az RMDSZ szövetségi elnöke.
A kisebbségi jogokkal kapcsolatosan – a szövetség javaslatára – a tervezetbe bekerült egy fontos módosítás is. Ennek megfelelően az alkotmány hatos számú cikkelye kiegészül egy harmadik bekezdéssel, amely szeint a hatóságok konzultálnak a kisebbségekhez tartozó állampolgárok szervezeteivel mindazon döntésekben, amelyek az etnikai, kulturális és vallási identitás megőrzésére, fejlesztésére és kifejezésére vonatkoznak.
Az egykamarás parlament felállítását támogató javaslattal kapcsolatban Frunda György RMDSZ-es szenátor szerint az érdekvédelmi szervezetnek a Szövetségi Képviselők Tanácsának (SZKT) ülésén kellene döntenie. Az ötlet Markó Béla szerint megvalósítható, de nem szükségszerű.
„Természetesen megvalósítható az SZKT összehívása, de nem látom ennek szükségszerűségét, lévén hogy nem változott sem korábbi álláspontunk, sem pedig politikai programunkon nem újítottunk” – reagált Frunda felvetésére a szövetségi elnök, hozzátéve: amennyiben a többség támogatja Frunda ötletét, összehívja az SZKT-t.
Kár az energiáért?
„Csak azért alkotmányt módosítani, hogy egykamarás parlamentet hozzunk létre, kár az energiáért. Ha már belevágunk, nem hagyhatjuk figyelmen kívül az államszervezési kérdéseket, az igazságszolgáltatásban felmerülő problémákat, valamint a Legfelsőbb Bírói Tanács összetételének átalakítását sem” – nyilatkozta tegnap lapunknak Varga Attila, akit egy nappal korábban a parlament két házának együttes plenáris ülésén választottak be az RMDSZ részéről az alkotmánymódosító bizottságba.
Varga elmondta, a kormány törvényjavaslatát a bizottság egyelőre nem látta, de információi szerint tartalmilag a népszavazás eredményeire szorítkozik. „Ez a még csak pár napos bizottság egyelőre nem ült össze, és bár nem is azért jött létre, hogy ezt a tervezetet megvitassa, valószínűleg terítékre kerül ” – magyarázta a politikus, az alkotmányt felülvizsgáló testület kapcsán.
Varga elmondta: miután a javaslat átmegy Traian Băsescu államfő kezén – aki ennek tartalmát már valószínűleg ismeri és egyet is ért vele –, a parlamenthez kerül, azután pedig a szakbizottsághoz, amely eldönti, hogy ezt a javaslatot tárgyalja-e vagy kezdeményez egy újabb tervezetet, ami azután várhatóan újabb vitákhoz vezet majd.
Kényszerpályán az RMDSZ?
„A bizottságon belüli álláspontunkkal kapcsolatban még kell egyeztetnünk az RMDSZ-ben, hisz kicsit kényszerpályára helyeztek minket. A személyes véleményem viszont az, hogy amennyire csak lehet, minél szélesebb körű alkotmányreformra van szükség” – tette hozzá Varga, aki szerint a szövetség számára a tervezet legkedvezőtlenebb pontja az egykamarás parlament felállítása, amelynek következtében csökkenhet a magyar képviselők aránya.
„Nem tudom, hogy fog megoldódni a kisebbségek képviselete, de tudomásom szerint a kisebbségi csoport sem ért ezzel a lépéssel egyet” – összegzett Varga Attila.
Csúfot űztek a parlamentből?
A kormányülést követően az ellenzék hevesen bírálta Emil Boc miniszterelnök és a Demokrata-Liberális Párt elhamarkodottnak minősített javaslatát, amellyel Victor Ponta szociáldemokrata elnök szerint nem csináltak egyebet, mint hogy csúfot űzzenek saját kollégáikból.
„Azzal, hogy saját tervezetet javasolnak, egyszerűen semmibe veszik azoknak a kollégáiknak a munkáját, akiket két napja beválasztottak abba az alkotmánymódosító szakbizottságba, melynek éppen az alaptörvény problémás cikkelyeinek az újraírása lett volna az eredeti rendeltetése” – fogalmazott Victor Ponta. Szerinte Boc kaotikus döntéshozatalai azzal magyarázhatóak, hogy egyszerűen nem tud hatékonyan eleget tenni miniszterelnöki és pártvezetői funkcióinak is, amire a megoldás az lenne, ha valamelyikről lemondana.
Fleischer Hilda
Új Magyar Szó (Bukarest)

ROMÁNÜLDÖZÉS? – Hatalmi átrendeződés a Székelyföldön és a Har-Kov jelentés
Az 1989-es fordulat során személyes leszámolásokra is sor került, a zavaros helyzetben megszaporodtak a fosztogatások és egyéb bűncselekmények.
Romániában 1989 utolsó két hetében egy zavaros eseménysorozat közepette megbukott Nicolae Ceauşescu diktatúrája. Egy rövid időre a kisebbségben élők számára is úgy tűnhetett, hogy a nemzeti kommunista rendszer összeomlása nemcsak a demokratikus, hanem a nemzeti szabadságjogok kibontakozását is magával hozza. Az ebben reménykedőknek azonban hamarosan csalódniuk kellett. A februári bukaresti zavargások először a fővárosiak számára tették világossá, hogy a romániai forradalom váratlan fordulatot vett, Marosvásárhely fekete márciusa pedig az erdélyi magyarságnak mutatta meg a kisebbségi jogérvényesítés korlátait.
De a diktátor bukása és a márciusi marosvásárhelyi konfliktus közötti időszakban elkezdett összeállni a székelyföldi románellenesség tablója is, amely hamarosan a romániai közélet egy sajátos, máig aktuális jelenségének, az ún. „Har-Kov jelenségnek” az alapjává vált.
Jelen írás ennek a kérdésnek a genezisét próbálja meg röviden bemutatni. Tekintettel a terjedelmi korlátokra, de még inkább arra, hogy a témában eddig még csak szórványosan végeztek kutatásokat, ez elkerülhetetlenül csak vázlatos és töredékes módon lehetséges.
Bár az 1989. decemberi történésekre már kevesen használják a forradalom kifejezést, vagy legalábbis idézőjelbe tették, illetve különféle jelzőkkel látták el, az ország számos településén – különösen a nagyobb városokban – valóban forradalmi volt a hangulat.
Nem volt ez másképp a székelyföldi városokban sem, ahol 1989. december 22-én a lakosság az utcára vonulva tüntetett Ceauşescu ellen. A tömeg számos helyen feldúlta a gyűlölt rezsimet jelképező hivatalokat, a kirobbanó népharagnak pedig a Milícia és a Securitate több alkalmazottja is áldozatul esett, csakúgy, mint más romániai városokban. A fordulat során személyes leszámolásokra is sor került, a zavaros helyzetben megszaporodtak a fosztogatások és egyéb bűncselekmények. Jó ideig még érezhetően ingatag volt a közbiztonság.
„Forradalmi” változások történtek a politikában is, mind országos szinten, mind a Székelyföldön. A számos helyen spontán magyar önszerveződést a Bukarestben, Domokos Géza vezetésével megalakult Romániai Magyar Demokrata Szövetség fogta össze. Az RMDSZ csatlakozott a Nemzeti Megmentési Front – a Ion Iliescu vezette új, ideiglenes hatalom – programjához, és tagjai a Front helyi tanácsaiban is helyet kaptak.
Vidéken azonban már meglehetősen korán jelentkeztek az első nemzeti jellegű nézetkülönbségek. Ez elsősorban annak volt köszönhető, hogy a magyarok most arányosabb részvételt követeltek a hatalomból. Mivel a megbukott rendszerben a román vezetők még a magyar többségű Székelyföldön is felülreprezentáltak voltak, a váltás sok esetben nem csak „politikai”, hanem „nemzeti” színezetet is kapott.
Így gyakran fordult elő, hogy a leváltott vagy maguktól elmenekült román tisztviselők helyét magyarok töltötték be: a helyi lakosság tekintélyét vagy bizalmát élvező személyek, értelmiségiek, továbbá az utóbbi évek során háttérbe szorult volt funkcionáriusok. A nézeteltérések másik fontos oka a magyar igényekben rejlett.
Az RMDSZ még 1989 decemberében megfogalmazta a romániai magyar közösség célkitűzéseit, amelyek megvalósításához szinte azonnal hozzá is kezdett. Az egyik legfontosabb törekvés a magyar intézményrendszer – főképp pedig az önálló oktatási hálózat – visszaállítása volt. A fordulatot követő hatalmi átrendeződés a Székelyföldön számos románt elbizonytalanított, különösen a helyi elit, azaz a nemzeti kommunista rendszert kiszolgáló vagy csak egyszerűen a munkájukat jól-rosszul végző hivatalnokok, értelmiségiek soraiból. Közvetlenül voltak érintve azok a román tanárok is, akik a korábban erőszakkal egyesített román és magyar iskolák szétválasztásával hirtelen tanulók – és így munka – nélkül maradtak.
A karrierjükért vagy megélhetésükért aggódó románok egyaránt gyanakvással szemlélték a kisebbségi jogokért határozottan kiálló új helyi hatalmat, a magyar követelések ugyanis az ő pozícióikat is fenyegetni látszottak. Sokan a korábbi magyar dominancia, a „magyar világ” visszaállításától tartottak. A régi beidegződésekre, a korábbi évtizedekben gondosan életben tartott történelmi sérelmekre épülő bizalmatlanság, amelyet a zavaros romániai politikai helyzetben szélsebesen terjedő pletykák és híresztelések is erősítettek, kiváló táptalajul szolgált egy etnikai konfrontáció számára. A félelmek már az 1990-es év első napjaiban elkezdtek egyre konkrétabb alakot ölteni. Január elején a csíkszeredai románok képviseletében három politikus egy emlékiratot nyújtott be a Nemzeti Megmentési Front Tanácsának a Hargita megyében 1989. december 22. után történt románellenes eseményekről.
A dokumentum soviniszta megnyilvánulásokról, több bestiális gyilkosságról és rongálásokról számol be, továbbá arról, hogy románellenes hangulat alakult ki a magyar többségű megyében. Szerzői szerint a románok elleni névtelen fenyegetések, a megfélemlítés, a munkahelyi atrocitások és visszaélések – románok elbocsátása, leváltása – arra irányultak, hogy megtisztítsák Hargita megyét a románoktól.
A széles körű, jól szervezett akciók mögött pedig a magyar nacionalizmust, illetve a magyar hatalmi dominancia megteremtésének célját látták. Ugyanezekben a napokban olyan hírek is érkeztek Bukarestbe, hogy a székelyföldi megmozdulásokban magyar állampolgárok is részt vettek. Noha egyes források szerint a kormányzat helyszínen tájékozódó megbízottja az állítások egy részét megalapozatlannak találta, a feszültség tovább nőtt.
A magyarság képviseletében ténykedő RMDSZ törekvéseit – a magyar túlsúlynak köszönhetően – Hargita és Kovászna megyében többnyire siker koronázta, ám az 1990-re már csak csekély magyar többséggel bíró Marosvásárhelyen a román elitek ellenállása szívósabbnak bizonyult. A februárban megalakult – magát kulturális szervezetként meghatározó, ám a korábbi rendszer számos hívét is tömörítő – Vatra Românească a helyi románság önvédelmét hirdetve sikeresen mobilizálta a magukat fenyegetve érzőket.
Aktivitásának köszönhetően Maros megye székhelyén egymást követték a magyar és román tüntetések és ellentüntetések, amelyek végül nyílt konfliktusba torkolltak március 19-én. Igaz, hogy a polgárháborúra emlékeztető konfliktust Marosvásárhelyen viszonylag gyorsan sikerült pacifikálni, és a magyar-román feszültségek többé már nem érték el ezt az intenzitást, ám az ellentétek nem szűntek meg.
Mindössze az eszközök változtak – a konfrontáció a továbbiakban tüntetések és kisebb incidensek révén, illetve a törvényhozásban és a médiában folytatódott. A különféle magyar igényekre (magyar intézmények létrehozása, magyar nemzetiségű hivatalnokok kinevezése, magyar feliratok kihelyezése stb.) gyakran meglehetősen ingerülten reagált a román közvélemény, amely mindezeket nacionalista, revizionista és románellenes megnyilvánulásokként értékelte.
Nem csoda, hiszen a román közgondolkodást – és korántsem csak az elitek szintjén – meghatározta a több évtizedes nemzetállam-építés, különösen pedig a nemzeti kommunista közelmúlt mindent átszövő nacionalizmusa. És épp a magyar törekvések számítottak a román nemzeti érdekeket sértő vagy azokat leginkább veszélyeztető fő tényezőnek.
A magyarok ugyanakkor saját sérelmeik hosszú listájából és jogosnak, természetesnek tartott igényeikből indultak ki, amelyeket minél gyorsabban akartak orvosolni, illetve érvényesíteni. Román részről ezt sokan türelmetlen, agresszív fellépésként élték meg, nem egyszer még azok is, akik alapjában véve nem utasították el a magyar követeléseket. A vélt vagy valós nemzeti érdekek egymásnak feszültek, amihez a hátteret az ideiglenes hatalom bizonytalan helyzete, illetve a belpolitikai viharok alkották.
Míg a Nemzeti Megmentési Front január 5-i nyilatkozata viszonylag nagyvonalú ígéreteket tartalmazott a nemzeti kisebbségek jogairól, a kormányzat későbbi ténykedése egyre ellentmondásosabbá vált. Jó néhány helyzetértékelés rámutat, hogy a politikai küzdelmek (az ideiglenes hatalom konszolidálódása, a júniusi parlamenti választások stb.) során a hatalom számára kézenfekvőnek tűnhetett a nemzeti kártya kijátszása.
A magyar veszéllyel a kormányzat elterelhette a figyelmet a gazdasági problémákról, a román nemzeti érdekek melletti kiállásával pedig növelhette egyre inkább megkérdőjelezett legitimitását. Mindez meglehetősen szűkre szabta a magyar közösség képviselőinek mozgásterét az elkövetkező – tulajdonképpen az 1996-os választásokig tartó – időszakban, és jobbára defenzívába kényszerítette a magyar politikusokat.
Az egyik legkomolyabb új kihívás 1990 végén kezdett érlelődni, amikor a nacionalista Román Nemzeti Egységpárt politikusainak kezdeményezésére parlamenti bizottságot hoztak létre a Hargita és Kovászna megyéből a forradalom után elüldözött románok meghallgatására.
A bizottság közel egy évig dolgozott, jelentését pedig 1991 őszén terjesztette a törvényhozás és a nyilvánosság elé, egy bel- és külpolitikai szempontból egyaránt feszült időszakban. Míg a romániai politikai életre többek közt a Petre Roman-kormány erőszakos megbuktatása (az 1991. szeptemberi bányászjárás) vagy az agyagfalvi autonómia-kezdeményezés nyomta rá a bélyegét, a nemzetközi kontextust a jugoszláviai válság határozta meg.
A jelentés ennek megfelelően nagy vihart kavart a közéletben, felolvasását élő adásban közvetítette a román televízió is. A terjedelmes szöveg megállapításainak egy része az 1990 eleji – már említett – emlékirat vádjait idézte fel vagy ismételte meg: a két székelyföldi megyében ezek szerint az 1989-es forradalom románellenes jelleget öltött.
Ennek következtében hét gyilkosságra, számos erőszakos cselekedetre és rongálásra került sor, rendszeressé váltak a (magyar) nacionalista, szeparatista megmozdulások és akciók, a románellenes légkör hatására pedig körülbelül 4000 románnak kellett elhagynia Hargita és Kovászna megyét. A bizottság két RMDSZ-es tagja azonban nem írta alá a jelentést, és különvéleményt fogalmazott meg.
A napokig tartó parlamenti vitában RMDSZ-ellenes bírálatok és hazafias szólamok váltakoztak heves, nem egyszer kifejezetten magyarellenes felszólalásokkal. Egyes képviselők keménykezű intézkedéseket is javasoltak a székelyföldi „rendteremtés” érdekében. Bár a dokumentum jó néhány állítását az RMDSZ képviselői megcáfolták, a vita parttalan vádaskodásokba torkollott, a jelentést pedig a román parlament 1992 elején elfogadta.
Az 1989 utáni székelyföldi események markánsan eltérő értelmezései a vitában is jól láthatóvá váltak. Ezek a különbségek fokozatosan két párhuzamos narratívába rendeződtek, és azóta is egymás mellett léteznek. Az egyik – főleg, de nem kizárólag magyar – interpretáció szerint egyfajta visszarendeződési kísérletről beszélhetünk.
Azaz, hogy a fordulat utáni demokratikus átrendeződést és a kisebbségi jogok ezzel járó visszaállítását-bővítését mesterségesen kreált etnikai konfliktussal próbálták megakadályozni különféle román csoportok, főként nacionalisták és a múlt rendszer hívei.
A másik, román „nemzetvédő” narratíva ezzel szemben a lezajlott folyamatokat egy olyan „magyar hatalomátvételként” írja le, amely nemcsak a székelyföldi románok ellehetetlenítésére irányult, hanem végső soron Románia területi egységét is veszélyeztette.
A két olvasatban többé-kevésbé világosak a szerepek, a „jók”, a „rosszak” és törekvéseik, és mindkettő kerek egésszé áll össze, így nem meglepő, hogy gyakorlatilag nincs közöttük átjárás.
Anélkül, hogy belemennék a két interpretáció értékelésébe, csak annyit jegyeznék meg, hogy a „nemzetvédő” narratíva több tézisét az azóta eltelt közel két évtizedes időszak eseményei is cáfolni látszanak. Ám az ebben az időszakban a Székelyföldről és az ottani helyzetről kialakult (torz)kép mindmáig hatással van a régió romániai megítélésére.
Ez pedig annak is köszönhető, hogy az azóta történtek nagyobb nehézségek nélkül beilleszthetőek mindkét olvasatba, fenntartva a „Har-Kov jelenség” aktualitását. Igaz, a forma némileg változott – a hangnem az időnkénti kirohanások és sarkos megfogalmazások ellenére is mérséklődött –, a tartalom viszont alig. A lényeg továbbra is ugyanaz marad: milyen lesz a Székelyföld a jövőben?
A cikk a Románüldözés a Székelyföldön? Egy állítólagos etnikai tisztogatás történetei c. tanulmány rövidített változata. (Juhász József – Krausz Tamás (szerk.): Az új nemzetállamok és az etnikai tisztogatások Kelet-Európában 1989 után. L’Harmattan – ELTE BTK Kelet-Európa Története Tanszék, Budapest 2009.) A szerző a Terra Recognita Alapítvány történésze.
Zahorán Csaba
Transindex.ro

Új kezdet vagy végjáték? – A Magyar Polgári Párt abszurdja
Előzmények dióhéjban
Az erdélyi magyarság politikai érdekképviseletét hosszú időn keresztül egyetlen szervezet, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) birtokolta, majd 1996-tól, az addig nemzeti önkormányzatként működő szervezet román versenypárttá alakításától kezdve a monopólium megtöréséig, 2008-ig bitorolta.
2003-ban létrejött ugyan az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) valamint a Székely Nemzeti Tanács (SZNT), továbbá a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ), de az első kettő parlamentszerű, választásokon nem induló testület, az MPSZ-t pedig induláskor elgáncsolták. Emlékezetes, hogy 2004-ben a MPSZ 54.000 támogató aláírást gyűjtött össze, jóval többet, mint amennyit az egyébként mélyen antidemokratikus, oligarchisztikus és versenyellenes román választási törvény megkövetelt. Ennek dacára, az RMDSZ mesterkedései nyomán, a román illetékes hatóságok formai hibára hivatkozva leseperték az asztalról az aláírásokat s nem engedték indulni a Magyar Polgári Szövetséget a választáson. Válaszul az MPSZ vezetői egy új párt bejegyzéséről döntöttek.
Az aláírások lassan gyűltek, de végül 2007 végére sikerült őket összeszedni és 2008 elején bejegyezték a Magyar Polgári Pártot (MPP). A 2008-as önkormányzati választások után sort kellett volna keríteni az új vezetőség megválasztására, de az alapító elnök a párt legfelsőbb fórumának összehívásával kapcsolatban ellentmondásos nyilatkozatokba keveredett, a megyei elnököknek a kongresszus összehívására vonatkozó levelét nem vette figyelembe, sőt, kiadott a sajtónak egy olyan, a korábbinak ellentmondó közleményt a megyei elnökök nevében, melyet azok közül többen nem írtak alá s ezt később a sajtóban is közzétették. Magyarán: hamisítás történt. A 2008-as parlamenti választásokon az MPP nem indult, az általa támogatott független jelöltek elvéreztek.
2009. március 14-én végül sor került Gyergyószentmiklóson az első Országos Tanács megszervezésére, melyen Szász Jenő levezető elnök javaslatára a meghívottaknak szavazati jogot biztosítottak. Ez eleve törvény- és alapszabályzat-ellenes lépés volt, de hogy még nagyobb legyen a szabálytalanság, a meghívottak és a legitim küldöttek vegyesen ültek, sötétzöld és világoszöld cédulákkal és a szavazás pillanatában még azt sem lehetett tudni, hogy azok szavaznak-e, akik erre jogosultak vagy mások is. A gyűlésről a törvényesség és alapszabályzatszerűség hívei kivonultak, majd több háttéregyeztetés után az alapító elnök csökönyössége miatt kénytelenek voltak bírósághoz fordulni, mely a nemrégiben hozta meg döntését, megtagadva a törvénytelen módon meghozott alapszabályzat-módosítások bejegyzését.
Ami 2009. március 14-én történt, az súlyosabb alapszabályzat-sértés, mint amit a Markó korszakban az RMDSZ-en belül valaha elkövettek. Hasonlót az RMDSZ történetében csak a Domokos korszakban találunk: a Hargita megyei 1992-es listahamisítás volt ilyen súlyú, illetve ennél is súlyosabb szabályzatsértés, amikor az elnök – s implicit a román hatalom – embereit a legitim fórumokon elszenvedett vereség után a mindmáig sem létező Hargita megyei szervezetre való hivatkozással összehívott illegitim elektoros gyűlés segítségével juttatták végül vissza a képviselői listára, hosszas egyeztetések után. De aki az RMDSZ-t többek között azért hagyta el, mert elege volt a sorozatos szabálysértésekből, a hivatalos nyilatkozatok és a gyakorlati politika ellentmondásaiból, a posztkommunista antidemokratizmusból, azt aligha vigasztalja, hogy 1993 előtt az RMDSZ vezetői még Szász Jenőnél is gátlástalanabbak voltak.
Levélváltás és újabb küldöttgyűlés
A kiélezett helyzet, melyben nem kevesebb forog kockán, mint az, hogy lesz-e egyáltalán Erdélyben egy hiteles, minden magyar számára felvállalható autonomista ellenpólusa az RMDSZ-nek, Tőkés Lászlót, az EMNT elnökét is szóra bírta, aki a Magyar Polgári Párt országos, megyei és széki tisztségviselőinek illetve önkormányzati képviselőinek címzett nyílt levelében többek között a következőket szögezte le: „A MPP alapító elnöke, a létrehozás folyamatában szerzett elévülhetetlen érdemei ellenére könnyűnek találtatott mind a választások alkalmával szükséges tárgyalóképesség és következetesség, mind a békeidőben kívánatos építkezéshez szükséges kitartás és szorgalom, mind az aktív tagság összetartásához és csapatként való működtetéséhez szükséges belső jogkövetés iránti tisztelet és vezetői alázat szempontjából.” Jobbat Tőkés László se ajánlhatott, mint azt, hogy a levél címzettjei bírják rá az elnököt a gyűlés elhalasztására és megfelelő előkészítésére: „Ennek a közös felelősségnek a tudatában kérlek titeket, fontoljátok meg a mondottakat, és a legnagyobb jóhiszeműséggel se vállaljatok részt voluntarista elnökötök további ámokfutásában. Engedjétek meg javasolnom: csak akkor vágjatok bele az újabb, immár szabályosan összehívott és megtartott Országos Tanács megszervezésébe, amikor a legfontosabb kérdésekre – nem utolsó sorban a megmagyarázhatatlan december elsejei Cotroceni-i látogatásra – előzetesen megnyugtató választ találtok. Ebben az esetben az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács testületi támogatására és stratégiai partnerségére is számíthattok. Több mint vétek: hiba volna nemzeti politikai táborunkat végképp kettészakítani.”
Válaszul Szász Jenő azt rótta fel impertinens stílusban Tőkés Lászlónak, hogy összefogott a RMDSZ-szel az Európa Parlamenti választásokon, pontosabban elfogadta egy együttműködési keret-megállapodás megkötésével párhuzamosan a neki felajánlott első helyet az RMDSZ listáján. Szász szerint Tőkés László „becsapta a választás szabadságáért küzdő erdélyi magyar embereket”,“egy esztendeje politikai ellenségének tekinti a Magyar Polgári Pártot, és ott árt neki, ahol tud”. Szász Jenő a diktátorok szokása szerint összetéveszti saját magát a Magyar Polgári Párttal, hiszen Tőkés László éppen az MPP maradék erkölcsi és politikai tőkéjének megóvása érdekében fogalmazta meg nyílt levelét. Az a Szász Jenő által is elismert tény, hogy az EMNT felajánlotta az MPP-nek az általa betölthető negyedik helyet az RMDSZ listáján, (az egyetlen EMNT-s hely, mely bejutásra esélye volt a listavezetői, Tőkés Lászlónak fenntartott hely után) elég nehezen egyeztethető össze az ártó szándékkal. Az is érdekes, hogy miközben bizonyos feltételek mellett ő maga is hajlandó lett volna az RMDSZ-szel „összefogni” a 2008-as választásokon, ha ugyanezt Tőkés László teszi, akkor az a választás szabadságáért küzdő emberek becsapása. Érdemes azt is felidézni, hogy Szász Jenő választások után még olyan nyilatkozatra is ragadtatta magát, miszerint ha az RMDSZ közösen indult volna az MPP-vel, akkor olyan frakciója lett volna az erdélyi magyarságnak, melyet kormányalakításkor nem lehetett volna megkerülni.
Azt is figyelmen kívül hagyta Szász, hogy Tőkés László – amennyiben folytatni akarta EP-képviselőként a megkezdett munkát – kénytelen volt az RMDSZ irányában nyitni, hiszen az MPP súlyosan lejáratta magát a 2008-as parlamenti választásokon. Az RMDSZ-es orientáció mellett szólt az is, hogy a Markó Béla ügyes taktikával és nagy médiavisszhang mellett felajánlotta Tőkés Lászlónak az első helyet pártja listáján. Ha ezt Tőkés László nem fogadta volna el, az egész erdélyi média, pontosabban az erdélyi média RMDSZ-párti 90%-a, azt harsogta volna, hogy Tőkés Lászlónak egyetlen célja az egységbontás, hogy az RMDSZ milyen nagylelkű ajánlatot tett, amit a destruktív, összeférhetetlen és az RMDSZ-t kibuktatni akaró Tőkés László nem volt hajlandó elfogadni stb. A végül meghozott döntés kétségkívül törést okozott az autonomista oldalon, mind az élbolyban, mind a középgárda körében s vélhető, hogy zavart okozott a szavazóbázis szintjén is. Az RMDSZ-t sem sikerült visszaterelni az autonómia útjára, de mindmáig megválaszolatlan és talán megválaszolhatatlan kérdés, hogy jobb lett volna-e ennél a forgatókönyvnél, ha Tőkés László függetlenként elbukik.
Egységes jobboldal akkor sem lenne, hisz Szász Jenő hatalom-megőrzési reflexei nem környezetfüggőek, nem kívülről indukáltak hanem belülről jövőek. Tőkés László helyett pedig Kovács Péter ülne az EP-ben.
Összefoglalóan megállapítható, hogy Tőkés László döntése az adott helyzetben, ha vitatható is, de politikailag racionális, nemzetpolitikai haszonnal is bíró döntés volt. S legkevésbé a nemzeti oldal pártját, alkotmányjogi, választási szempontból az RMDSZ egyetlen alternatíváját szétziláló, tönkretevő, feudumként kezelő és zárványpárttá alakító Szász Jenő az, aki ezért pálcát törhet Tőkés László felett.
OT reload
Miután a bíróság kimondta, hogy az egy évvel ezelőtti Országos Tanács határozatai törvénytelenek voltak, Szász Jenő sebtiben összehívott egy újabb Országos Tanácsot anélkül, hogy megvárta volna a bírósági ítélet indoklását.
Az elnök kongresszusi beszéde féktelen demagógiával másokat tett felelőssé a párt egy éves ex lex állapotban való tartásáért, saját magát pedig áldozatnak állította be. Nemhogy nem követte meg a küldöttgyűlést a bírósági döntés nyomán, de ellentámadásba lendült s nem kevesebbet volt képes állítani, mint azt, hogy „egy esztendeje nem egy jogvita, hanem egy jogvitának álcázott ádáz politikai vita az eredője a pártunkon belüli feszültségeknek.” Most ne akadjunk fel azon a fogalmazási malőrön, hogy az eredő nem szinonimája a forrásnak vagy az eredetnek, egy elnök lehet annyira elfoglalt, hogy ne legyen ideje a számára megírt beszédekből az efféle zöldségeket kigyomlálni. A probléma az, hogy a döglött macskát a szomszéd kertjébe dobja át.
Szász szerint az EMNT-RMDSZ választási megállapodásnak „A nyilvánosan be nem vallott (…) céljuk (…) az volt, hogy az EMNT maga alá gyűrje a korábbi szövetségeseit, az MPP-t és SZNT-t.” „Az első Országos Tanács ülésén igyekeztek nekik tetsző vezetőséget ültetni az MPP élére és amikor az MPP többségi akaratába ütköztek, akkor próbálták az egész ülést botrányba fullasztani, majd jogilag vitatni a többség akaratát.” Íme, milyen egyszerű erdélyi összeesküvés-elméletet fabrikálni a semmiből, leplezendő a saját szarvashibákat. Ostromlott vár hangulat, mindenki az egyetlen igaz, őszinte és elkötelezett ember és párt ellen. A botrányt Szász szerint nem maga okozta törvény- és alapszabályzat-ellenes lépéseivel, melyeknek egyetlen célja az volt, hogy garantáltan megőrizhesse a pozícióját. Nem. A botrányt azok okozták, akik felháborodtak azon, hogy a szavazati jogot olyanokra is kiterjesztik, akiket erre semmilyen jogszabály fel nem jogosít.
A féktelen demagógiának a küldöttek bedőltek. Csont nélkül, nagy többséggel megszavaztak mindent, amit elébük terjesztettek. Szász Jenő a titkos szavazáson elsöprő többséget kapott. A gyűlésen kizárták Gergely Balázst, aki tavaly Szász Jenő kihívója volt, de a botrányos szavazatkiterjesztő döntés után kivonult a gyűlésről, Kali Istvánt, a Maros megyei MPP egyik alapítóját, Lengyel Györgyöt, a Bihar megyei MPP prominensét, aki a jogszerűség visszaállítása érdekében indított per egyik mozgatója volt, Murvai Miklóst, az Arad megyei MPP alelnökét, Nagy István pécskai közírót (http://blog.erdely.ma/nagyvarjas) valamit e sorok íróját. Az ürügy az alapszabályzat sorozatos megsértése. Az MPP alapszabályzata ugyanis szankcionálja a hivatalos irányvonallal való szembehelyezkedést. De mivel a hivatalos irányvonal 2009. március 14-étől eltért az alapszabályzatszerűségtől és törvényszerűségtől, a szembehelyezkedés az ezt felismerő tagok számára kötelességszerű volt. Ilyen alapon egyébként ki lehetett volna zárni az MPP-tagság gondolkodó részének nagy többségét.
Külön dicsőség Arad megyének, hogy a hat kizártból három idevalósi. Vélhető, hogy nagyon kényelmetlenek lehettek az elnöknek az aradiak, ha ennyi figyelmet fordított rájuk, annak dacára, hogy Aradon, a Szórványban sok esélye nincs az MPP-nek s az OT-n belül is elhanyagolható az aradiak szavazóereje. Vélhető, hogy ezzel próbálta megtorolni a hivatalos vezetés azt, hogy az MPP belső levelezési listáján az aradiak következetes és cáfolhatatlan érvekkel bizonyították az elnök eljárásnak tarthatatlanságát és személyének alkalmatlanságát az általa betöltött posztra. Külön érdekesség Murvai Miklós esete. Ő ellentétben Nagy Istvánnal és e sorok írójával nyilvánosság előtt soha nem bírálta az MPP vezetését, egyedül a BELSŐ levelezési listán fejtette ki érveit e témával kapcsolatban. Az ő esetében még ürügy sincs a kizárásra, mely Orwell 1984 című regényének anti-utópiáját idézi.
Szász Jenő azt mondotta kongresszusi beszédében: „Markó Béla és társai a Köcsög utcában elégedetten röhögnek a markukba, nekik már semmit nem kell tenniük csak hátradőlni, partnerük a „nemzeti összefogásban”, az EMNT szorgosan elvégzi a piszkos munkát.” Nos, ha ebben a mondatban négy betűt (EMNT) kicserélünk hét másikra (Szász Jenő), és kihúzzuk a „nemzeti összefogásra” vonatkozó pár szót, akkor bizony egy tökéletesen igaz megállapítást kapunk.
Szász Jenő megpróbálta megmagyarázni a bizonyítványát a december 1-i Cotroceni látogatásával kapcsolatban is. „Amíg nem lesz Erdélyben autonómiánk és amíg engem, az MPP elnökét, meghívnak a Cotroceni palotába, mindaddig el fogok oda menni december 1-én, nem koccintani, nem elveket feladni és „hazát” árulni, hanem jelenlétünkkel emlékeztetni, hogy az adósság rendezése esedékes”. A szomorú helyzet az, hogy arról, hogy Szász bármi módon emlékeztette-e a román felet az adósság rendezésének esedékességére december 1-én, semmiféle sajtóértesülés nem szól. Annál több viszont arról a szomorú párhuzamról, mely fennáll a gyalázatos Kempinsky szállóbeli koccintással, melyen Medgyessy Péter, Adrian Nastase, az RMDSZ részéről pedig Verestóy Attila és Kelemen Atilla vettek részt. Ezzel a nem is oly erőltetett párhuzammal kell szembesüljenek az MPP tisztségviselők, tagok és szimpatizánsok nemcsak a sajtóban, hanem a mindennapi kommunikációban mind a választók, mind a kaján RDMSZ-es kollegák részéről.
Jellemző a gyűlés előkészítetlenségére, hogy olyan határozatot is megszavaztattak a küldöttekkel, miszerint „Nem jelölhetőek, illetve nem választhatóak meg a Magyar Polgári Párt vezető tisztségeibe helyi, megyei vagy országos szinten olyan személyek, akik más, politikai célokat is követő szervezetnek, mozgalmak a tagjai vagy tisztségviselői.” (…)
„Azon tagok ellen akik ezen határozatban foglaltakkal szemben bárminemű formában megnyilvánulnak fegyelmi eljárás indítódik (sic), az Alapszabályzatnak megfelelően.”
Kíváncsian várom, hogy mikor „indítódik” eljárás Szász Jenő ellen, aki az SZNT-nek alelnöke s mégis jelölték az MPP elnöki tisztségére. Ezt az abszurd határozatot nyilván azok ellen hozták, akik az MPP mellett a Szász Jenő által ellenségnek kikiáltott EMNT-nek is tagjai, de nem voltak képesek megtalálni a megfelelő jogi megfogalmazást ahhoz, hogy e paragrafus ne legyen vonatkoztatható az SZNT-re is.
Tőkés András, a Maros megyei MPP prominense, a párt alapító alelnöke a Gyergyószentmiklóson, a második OT-n történtekre reagálásképpen kiadott egy nyilatkozatot s meghirdetett egy mozgalmat. Tőkés András állásfoglalása rámutat „A gyanútlan küldöttek, a számukat meghaladó elnöki meghívottak gyűrűjében, megszavazták az „osztályellenség” egy részének a pártból való kizárását. Nem a pereskedőket, hanem a fajsúlyos ellenzékieket. A bírósági döntés által is igazolt törvénysértők kirúgták a pártból az alapszabályzat megsértését elutasítókat.” Tőkés András a motivációra is rámutat: „Az alapító Elnök ismerve vagy sejtve a róla kialakult véleményt, még a magyarországi választások előtt, kész tények elé akarta állítani a majdan nyertes politikai vezetést.” Ha Szász Jenő azt remélte, hogy a jogszerűség érdekében fellépő hat MPP-s kizárásával majd kedvét szegi a maradóknak abban, hogy felszólaljanak a továbbiakban is a törvényesség és alapszabályzatszerűség védelmében, akkor tévedett. Tőkés András ugyanis nemcsak Szász mesterkedéseire és azok motivációs forrásvidékére mutatott rá kíméletlen pontossággal, de meghirdette a Pro Demokrácia mozgalmat is, mely az MPP-en belül a párt demokratizálódását célzó szerveződés lesz.: „A Magyar Polgári Párt alapítóinak szándéka egy olyan demokratikusan működő, nemzeti-keresztény elveket valló, szociális érzékenységgel bíró párt létrehozása volt, amely az RMDSZ-el ellentétben, nem csak hirdetni, hanem gyakorolni is akarta programját. (…)
Hozzuk létre a párton belül a „Pro-

Egységes nemzetállam vagy autonómia?
Az RMDSZ nem fogja megszavazni az alaptörvény oly módon történő módosítását, hogy egykamarás parlamenti rendszert vezessenek be, mivel az az egységes nemzetállam dogmáját erősítené, és ellenkezik mindenféle autonómiatörekvéssel — szögezte le a Háromszék érdeklődésére Márton Árpád képviselő, aki Varga Attilával együtt képviseli a szövetséget a parlament keddi határozata nyomán létrejött huszonöt tagú alkotmánymódosító bizottságban.
A háromszéki képviselő kifejtette: számos javaslatot nyújtanak majd be, ezek közül a legfontosabbak közé tartozik az alaptörvény első és 152-es cikkelyének módosítására vonatkozó, mivel továbbra sem értenek egyet az egységes nemzetállam dogmájával. Szorgalmazzák a törvények felelősségvállalás révén történő elfogadásának megszüntetését, korlátoznák a sürgősségi kormányrendeletek lehetőségét.
Az anyanyelvhasználat és a különféle autonómiaformák ügyét is szeretnék előremozdítani, ezért sem tudják elfogadni az egykamarás parlamenti rendszert. Az RMDSZ álláspontja szerint ugyanis az az egységes nemzetállam dogmája, a központosított államszerkezet megerősítését eredményezné, ami ellentétben áll a különféle autonómiaformák, a regionalizmus elvével. Mint Márton Árpád mondta, erről az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórumon belül is egyetértés született, de az ország nagysága is a kétházas törvényhozó testületet indokolja. Azt viszont támogatják, hogy a két kamara hatáskörét tisztázzák, a felsőháznak a régiók képviseleteként kellene működnie, az alsóház politikai ügyekkel foglalkozna, mint az a legtöbb demokratikus államban működik. Ha előállnak az egykamarás rendszer javaslatával, az RMDSZ ellene szavaz — szögezte le Márton Árpád.
Az alkotmány módosításának procedúrája amúgy meglehetősen hosszú, bonyolult, és széles körű konszenzust igényel, ezért a jelenlegi felállásban nem sok az esélye annak, hogy rövidesen lebonyolítsák. A bizottság kétharmados többséggel fogadhat el döntéseket, a törvénytervezetet előbb a szenátusnak, majd a képviselőháznak kell elfogadnia, mindkét esetben kétharmados többség szükséges. Ráadásul ha a képviselőház akár csak egy cikkelyét is módosítja a szenátus által elfogadott jogszabálynak, együttes ülésen kell dönteni a végső szövegről, és ehhez már háromnegyedes többség kell. A referendumot csak ezt követően lehet kiírni, az érvényes népszavazáshoz a szavazópolgárok többségének urnákhoz kell járulnia, és támogatnia kell az alkotmánymódosítást.
Jelenleg azonban éppen a konszenzus hiányzik: a Demokrata Liberális Párt — esetleg a függetlenek csoportjával — az elnöki hatáskörök bővítését, az egykamarás rendszer bevezetését szorgalmazza, míg a többi alakulat a parlamenti demokrácia irányába mozdítaná el az alkotmány szerkezetét. Hacsak valamelyik fél nem enged, nem valószínű az egyetértés, de történtek már hirtelen váltások, így bármi megeshet — összegezett Márton Árpád
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Regionális parlamentet szeretne Antal Árpád
Antal Árpád, az RMDSZ sepsiszentgyörgyi szervezetének elnöke szerint Románia számára ideális lenne, hogy Bukarestben működjék egy háromszáz fős törvényhozó testület, ugyanakkor az ország történelmi régióiban regionális parlamenteket hoznának létre.
Antal Árpád szerint jelenleg a képviselőháznak és a szenátusnak hasonló a hatásköre, és ezen változtatni kellene. Erre két lehetőséget lát, az egyik, hogy a szenátus a régiók képviseleteként működjék, a másik, hogy az ország történelmi régióiban regionális parlamenteket hozzanak létre.

Tisztelgés a fejedelemasszony előtt
410 éve született és 350 éve hunyt el Lorántffy Zsuzsanna, aki nem I. Rákóczi Györgynéként, hanem a sajátjával írta be nevét a történelembe. E kerek évfordulók kapcsán tartott ünnepélyt a fejedelemasszony nevével fémjelzett húszéves marosvásárhelyi egyesület szerdán este a marosvásárhelyi Kultúrpalota Tükörtermében.
– Milyen lehetett az a XVII. századi fejedelemasszony, akinek három intézmény, tíz iskola viseli a nevét és akinek négy szobrot állítottak? – tette fel a kérdést ünnepi előadóként Ötvös József református esperes. – Szép asszony lehetett. Árva lányként, 16 éves korában kötött szerelmi házasságot a 23 éves Rákóczi György kapitánnyal. A vagyonos családokban abban az időben ilyenek nemigen köttettek. Az övékét is ellenezték a gyámok. Szép, boldog családi életet élt, iskolákat, kórházakat létesített, ő alapította a fogarasi román iskolát is. Családi patikát működtetett, több irodalmi mű főszereplője, számos bélyegsorozaton jelenik meg az arca. Lorántffy Zsuzsanna Gyulafehérvár, Erdély akkori fővárosa és Felső-Magyarország között "ingázott", itt a hatalmat tartották kezükben, ott pedig a hatalom fenntartásához szükséges vagyont gyarapították. A fejedelemasszony, bárhol is tartózkodott, széppé varázsolta környezetét, szerette a kertet, a kézimunkát, sok úrasztali terítőt hímzett, szép ékszereket viselt, amit az akkori puritán kegyességet gyakorlók nem vettek jó néven, szerette a természetet, amelyben Isten jelenlétét vélte felfedezni. Hűséges feleségként 18 évig volt fejedelemasszony, négy fiút szült, kettő nőtt fel. Fia, II. Rákóczi György csak másfél hónappal élte túl. A fejedelem mellett, akivel számtalanszor olvasták el a Bibliát, Istennek és hazájának élt. Férjét a gyulafehérvári székesegyházban, őt Sárospatakon temették el 1660-ban, ő a leghíresebb erdélyi fejedelemasszony – mondta az esperes.
Az ünnepélyen az Amicus Christi énekegyüttes és Puskás Győző előadóművész lépett fel. Az est házigazdái: Kilyén Ilka színművésznő, aki Berde Mária-verset szavalt és Szekeres Erzsébet. Adamovits Éva arról számolt be, hogy az egyesület a Lorántffy-szellemiséget szeretné folytatni, ezért vállalták, hogy felelevenítik az úrihímzést. Két terítő el is készült, amelyeket Berde Mária szülőfalujának, a kackói református templomnak ajándékoznak.
Mezey Sarolta
Népújság (Marosvásárhely)

Zajlik a Stúdió Fesztivál
Eseményekben gazdag a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem idei tavasza: tegnap délelőtt a hazai színész-, illetve művészképzők diákjainak és pedagógusainak részvételével megkezdődött a második Stúdió Fesztivál. A műhelygyakorlatokkal, könyv- és folyóirat-bemutatóval színesített találkozón a bukaresti I. Luca Caragiale Nemzeti Színház- és Filmművészeti Egyetem, a jászvásári George Enescu Művészeti Egyetem, a galaci Alsó-Duna Egyetem diákjai, illetve a Craiovai Egyetem Színművészeti Karának, a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetem Színház és Televízió Karának, a szebeni Lucian Blaga Egyetem Filológia és Művészetek Karának hallgatói mérik össze felkészültségüket és tehetségüket a marosvásárhelyi színinövendékekkel. A több mint 100 fiatalt mozgósító fesztivál tegnap délelőtti megnyitóján Gáspárik Attila, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem rektora a rendezvény céljáról, jelentőségéről beszélt:
– Ezen a fesztiválon azt szeretnénk megtudni, hol állunk a hazai színész-, illetve művészképző tanintézetek viszonylatában. Három héttel ezelőtt volt szerencsénk részt venni egy hasonló megmérettetésen Kecskeméten, ahol a magyarországi egyetemekkel vethettük össze erőinket. Ezek az alkalmak segítséget nyújtanak abban, hogy egy olyan jól működő pedagógiai rendszert tudjunk felállítani, amelyben a tanulás, szakmai fejlődés a lényeg, nem pedig az, hogy a diákok kipipálhassák azt, hogy van egy egyetemük. A határon túl nagyon sok szépet mondanak a romániai Tháliáról, de ha önmagunkba nézünk, el kell ismernünk, hogy az elmúlt húsz évben a hazai színház sokat veszített. Legnagyobb vesztesége a színházi üzeneteket befogadni képes közönség jelentős részének a távolmaradása. Az ilyen találkozók során meg kell próbálnunk körvonalazni egy olyan jövőt, amelyben színházunk talán újra visszanyerheti 30 évvel ezelőtti népszerűségét.
A fesztiválra magyarországi vendégek is hivatalosak voltak, a légi közlekedésben felmerült nehézségek miatt azonban a határon túli meghívottak nem jöhettek el. Jövőre viszont a tervek szerint nemcsak őket, hanem az újvidékieket is várják a szervezők – tudtuk meg Gáspáriktól, aki bízik abban, hogy egyszer európai szintű Stúdió Fesztiválnak is otthont ad majd a Köteles utcai épület.
Nagy Székely Ildikó
Népújság (Marosvásárhely)

Új időszámítás a magyar politikai életben?
Általában minden választás átrajzolja a korábbi politikai palettát, de a mostani magyarországi eredmények a szokásosnál is drasztikusabb váltást hoznak, egyúttal megjelent néhány sajátos jelenség is. Ha valaki ezeket az irányváltásokat, pár évvel ezelőtt megjósolta volna, valószínűleg senki nem hitt volna neki. Azokat, akik az elmúlt időszakban figyelemmel követték a közvélemény-kutató intézetek előrejelzéseit, nem érte óriási meglepetés, bár még így is, az eredmények kihirdetése után is ezek egy része nehezen volt hihető, emészthető sokak számára.
Azt hiszem, nem túlzás kijelenteni, hogy a rendszerváltozás óta ennyire még nem voltak felkapottak a politikai elemzők. Bár általában nagyot csökkent a politika iránti érdeklődés, mégis, még főműsoridőben is állandóan visszatérő téma volt nemcsak a „hogyan tovább?” (ami két forduló közt természetes), hanem hogy mi vezetett ide, hogyan történhetett mindez meg. Valószínűleg, hogy ezeknek a kérdéseknek a megválaszolása hálás téma lesz még jó egy ideig néhány politológus számára.
Melyek is ezek a radikális változások? Az eredmények szinte minden eleme annak számíthat. A radikális szóra persze egyből a Jobbik jut sokaknak eszébe, erről a politikai alakulatról sokan nem hitték, hogy ilyen jó eredményt ér el. (Az európai parlamenti választások előtt a közvélemény-kutató intézetek nagy része nem is mérte népszerűségüket, de azóta már mindenki számol velük). Még nagyobb meglepetés volt a Legyen Más a Politika (LMP) eredménye, amely még fiatalabb párt, kevésbé letisztult ideológiával. Sokan csak „médiapárt”-nak titulálták – nem minden ok nélkül.
Új pártok gyors sikerei, radikalizmus és a zöld ideológia térhódítása, mindez nem magyar sajátosság, beillik a nyugat-európai trendekbe. (Sőt, az LMP esetében – a Véleményvezér blogot idézve – „egyszerűen arról van szó, hogy megérkezett Magyarországra [a régióba először és elsőként!] a nyugat-európai baloldal, annak minden bájával és agyrémével együtt.”) A külföldi sajtó nagy része nem rágódik már a Jobbik népszerűségének eredetén és ideológiáján sem, a nyugat-európai radikális pártok közt sok az éles különbség. Hasonlóképpen az LMP sikere is inkább a más pártokból kiábrándultak nagy számában keresendő, és nem annyira a meggyőződéses zöldek ugrás-szerű megnövekedésében.
A másik meglepetés, amit pár éve még senki nem hitt volna el, az a két fő rendszerváltó párt (jelenleg véglegesnek látszó) eltűnése. A Magyar Demokrata Fórum (MDF) furcsa, tagjai számára nehezen megmagyarázható helyezkedéseivel, döntéseivel, állandó belső botrányaival elvesztette identitását, profilját, lassan leszalámizta magát. Az SZDSZ eltűnésének és a Jobbik népszerűségének néhány okát a későbbiekben megpróbálom bővebben kifejteni. Most már a Fidesz egyre biztosabbnak tűnő kétharmados eredményét emeli ki a nyugati sajtó is, mint egyik sajátos jelenséget.
Változó baloldal
A Magyar Szocialista Párt (MSZP) és a Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ) lassan, de biztosan dolgozta le népszerűségét az elmúlt négy év alatt. Kormányzásukat a legtöbb elemző, publicista általában a katasztrófális jelzővel illeti. Az őszödi beszéd mérföldkőnek számított a lejtő elején, amit csak tetézett, hogy az akkori ellentüntetésekre mit sem reagált a miniszterelnök, a kormány. Azaz reagált, csak nem az ilyenkor szokásos és elvárt módon, lemondással, hanem banánköztársaságok diktatúrájára emlékeztető brutalitással és törvénytelen módon verette szét a tüntetőket. A brutalitásokért felelősöket sem kutatták fel, büntették meg, sőt volt a budapesti rendőrfőnököt ki is tüntették. Ritka nagy volt – még kelet-európai mércével is mérve – a választási ígéretek és a teljesítmények közti eltérés, ekkora gazdasági hanyatlást, ennyi korrupciós botrányt, a közbiztonság ilyen szintű leromlását, mint az elmúlt négy (vagy ha úgy tetszik nyolc) év alatt még nem produkált egyetlen demokratikus magyar kormány sem. Az sem mentette már a pártot, hogy profi kampányba kezdtek, számos új arcot indítottak, akár a miniszterelnökjelölt Mesterházy Attilát is. Veszteségminimalizálásra rendezkedtek be a kampány során is, mindez az elmúlt hónapokban javított ugyan a helyzetükön, de csodát már ezek a lépések sem hozhattak, mert magyar választók az elmúlt négy év „teljesítményeit” értékelték a mostani választásokon.
A jelenlegi eredmények tükrében elképzelhető, hogy sok baloldali szavazó a továbbiakban az MSZP kárára az LMP-hez igazol át, miután bebizonyosodott, hogy a kispártra leadott szavazat nem vész el. Ezt fogja segíteni a média szimpátiája (a korábban SZDSZ-t támogató média, amelynek az MSZP vállalhatatlanul ósdi volt), újszerű ötletei is. Hátrányára válhat, hogy túlságosan azonosítják az SZDSZ-szel (oktatási programja, roma ügyekben fellelhető az azonosság) valamint, hogy bizonyos szempontból ideológiája egy konglomerátum, ami eltér a hagyományos bal-jobb témáktól. Nagy feladat lesz e témákat ismertetni, köztudatba vinni, de a tét is nagy, mert ha ez sikerül, akkor egy újfajta erős baloldali párttá nőheti ki magát, a küszöbön álló generációs váltás nyomán akár átveheti az MSZP helyét is a baloldalon.
Kétharmad – kísértés és lehetőség
Az MSZP ámokfutása a Fidesz, – illetve a másik két új kis párt – malmára hajtotta a vizet. A Fidesz eredménye abból a szempontból is óriási, hogy szinte minimális erőbedobással nyertek maximálisan. Kampányuk is visszafogott volt, még a szokásos miniszterelnöki vita megtartásában sem voltak érdekeltek, konfliktuskerülő kampányra rendezkedtek be, hiszen a zászló amúgy is nekik állt (programjukat is későn dobták be, kevés részletezéssel, nehogy eltávolítsanak egyes potenciális szavazórétegeket, amelyek érdekeit sértették volna egyes pontok). Ekkora többség, mint a Fideszé, mint említettem, már ritkaságszámba megy Európában és ennek megítélése váltakozó. Mindenesetre nagy potenciált rejt magában. Potenciál abból a szempontból, hogy – mondhatni – szinte teljhatalma lesz ekkora többséggel a pártnak. Nem kell egyeztetnie, egyezkednie, szinte bármit átvihet a parlamenten. Ekkora teljhatalom megrészegítheti a hatalom birtokosait. Ennél jóval kevesebb hatalomtól is sokan megrészegedtek már a 1998–2002-es kormányzási ciklus idején a Fidesz politikusai, ezért is csappant meg a támogatók tábora az akkori négy év alatt.
Itthon ez sokaknak nem tűnt fel, nem volt téma, mert a demokratikus szabályok betartására, kiskirálykodó viselkedésre amúgy is kevésbé érzékeny az erdélyi magyar közvélemény (másképp fogalmazva: hozzászokott a balkáni mintákhoz), s főleg ha a szimpatikus pártról van szó, észre sem veszik sokan. A Fidesz már akkor is a legnépszerűbb párt volt Erdélyben, és ezirányú tapasztalatai kevésbé voltak az erdélyi magyarságnak. Nekünk szinte csak az ideáramló pénzek révén volt/van konkrét, adminisztratív kapcsolatunk a magyar kormányokkal, de ezen az egy téren is volt jó néhány pályázati botrány, amely a nyilvános verseny megkerülesével a saját klientúra, baráti kör támogatásáról szólt és/vagy egyértelműen hamis elszámolásokról. A Magyarországon élő lakosság viszont számos más területen tapasztalhatta meg ezt a jelenséget, amit akkor is büntetett a társadalom a négy év lejártával.
Másfelől az is igaz, hogy a Fidesz úgy került annak idején hatalomra, hogy a társadalom minden szegmensét a baloldal dominálta. Az élet minden területén, a médiától a piacon és a szakszervezeteken át a bankszektorig az MSZP és SZDSZ emberei voltak döntéshozói pozicíóban. Vagy a kommunista rendszer relikviáiként, a bársonyos forradalomnak köszönhetően vagy a korábbi Horn-kormánynak. Érthető, hogy ezen változtatni akartak, de a módszereket illetően nem mindig sikerült, néha a demokrácia látszatára sem adtak. Ez a balos dominancia most is fennáll, a nagy fokú politikai támogatottság most sem jelent társadalmi támogatottságot is (vagy legalábbis nem fedi a kettő egymást, jelentős az eltolódás, médiát, gazdaságot, stb. most is baloldali dominancia jellemzi). A gazdaságot, az adórendszert, közszférát, stb. újra akarják építeni, ami érthető, hiszen katasztrófális az állami intézmények hatékonysága, a gazdasági hanyatlik és a sor még folytatható. A kérdés: hogyan fogja gyakorlatba ültetni mindezt a kormány. Mennyire tudja visszafogni önmagát, hogy valóban a hatékonyság legyen a mérvadó az új struktúrák kiépítésénél, a kompetencia az új alkalmazottak kinevezésénél és nem a klientúraépítés. Egy ekkora többség elvileg kellene adjon akkora önbizalmat egy pártnak, hogy tagjai ellenálljanak a hatalmi visszaélések kísértésének, önmérsékletet gyakoroljon, és végre ne a saját hatalmának bebiztosítását kövesse.
Ugyanakkor meg kell jegyezni: olyan súlyos állapotban van ma Magyarország, hogy nagyon nagy és gyors változtatásokra van szükség számos területen. (Ez a visszaesés főleg akkor szembetűnő, ha arra gondolunk, hogy a rendszerváltás idején sok szempontból Magyarország a térség éllovasa volt. Például az első két évben több nyugati tőke áramlott e kis országba, mint a volt KGST összes államába együttvéve, beleértve a volt Szovjetuniót is.) Ezen váloztatások mértékének és gyorsaságának pedig csak hasznára válik egy ilyen nagy parlamenti többség. A sok parlamenti alku, kompromisszum csak csorbítaná a törvénycsomagokat, és meghosszabítaná a jelenlegi válság idejét. Mint néhány elemző már kifejtette, emiatt nem vevő a nyugati befektetők jó része az MSZP riogatására, miszerint a Fidesz kétharmada diktatórikus állapotokhoz vezetne. Határozott, gyors lépéseket várnak. Remélhetően ezt a forgatókönyvet fogja szolgálni a körvonalazódó kétharmados többség.
A továbbiakban megpróbálok a Jobbik már említett gyors felemelkedésére az SZDSZ hanyatlására vonatkozóan néhány szempontot felsorolni. A kettő összefügg, hiszen a baloldali kormányzás teremtette meg a Jobbik felemelkedésének táptalaját.
HERÉDI ZSOLT
FOLYTATJUK
Szabadság (Kolozsvár)

Markó: garantálják a magyarok arányos képviseletét
Az RMDSZ szerint szükség van az alkotmány reformjára, de a kétkamarás parlament felszámolásával nem ért egyet. Markó Béla szövetségi elnök szerint egy valós, hatásköreiben jól elkülönített kétkamarás törvényhozásra van szükség. Az RMDSZ-nek az az elsődleges célja, hogy megőrizze az erdélyi magyarság arányos képviseletét a parlamentben, és e tekintetben alkotmányos vagy törvényi garanciákat vár, fejtette ki pénteken a szövetségi elnök. Fontos kisebbségjogi előrelépés lenne, ha a parlament elfogadná a kormány alkotmánymódosító tervezetét, mivel annak egyik kitétele szerint a hatóságoknak konzultálniuk kell a kisebbségi szervezetekkel a kisebbségek etnikai, kulturális, vallási identitását érintő kérdésekben.
A miniszterelnök-helyettes pénteken, Marosvásárhelyen tartott sajtótájékoztatóján kifejtette: az alkotmányreform keretében nem csupán néhány kiigazítást, hanem átfogó, minden területet, az egész intézményrendszert érintő változtatást kell végrehajtani. Hozzátette: igen kevés esélyt lát arra, hogy a pártok konszenzusra jussanak a kérdésben, vagy legalábbis egy kétharmados többséget sikerüljön kialakítani a módosítások elfogadása érdekében.
A szövetségi elnök elmondta: a kormány által kidolgozott alkotmánymódosító tervezettel a kabinet azon alkotmányos kötelezettségének tesz eleget, hogy ezen az úton a parlamentbe juttassa a referendum eredményeit. „Bár az RMDSZ akkor a referendummal nem értett egyet, az teljesen világos, hogy ezt valakinek a parlament asztalára kell tennie, amelynek valamilyen értelemben erről szavaznia kell elfogadólag vagy elutasítólag” – fogalmazott Markó.
Markó szerint a kormány által kidolgozott tervezet – amennyiben azt elfogadnák - kisebbségjogi szempontból fontos előrelépést eredményezne. „Van a tervezetben egy, a magyarság számára fontos áttörést jelentő kitétel, amelyet a kisebbségi jogokról szóló 6-os cikkelybe iktattunk be, és amely arról szól, hogy az állami hatóságoknak kötelezően konzultálniuk kell a kisebbségi szervezetekkel a kisebbségek etnikai, kulturális, vallási identitását érintő kérdésekben. Ez egy rendkívül nagy elvi áttörést jelenthet” – mondta.
Az RMDSZ nem ért egyet az alkotmánymódosító tervezetben szereplő, a kétkamarás parlamenti rendszer felszámolását és az egykamarás parlament létrehozását célzó kezdeményezéssel. Ehelyett a Szövetség a kétházas rendszer újragondolását javasolja, oly módon, hogy a szenátus a lakosság megyei, terület-alapú képviseletét, míg a képviselőház a politikai képviseletét lássa el – fejtette ki az RMDSZ elnöke.
A nemzetállammal kapcsolatos cikkellyel kapcsolatban Markó Béla leszögezte: az RMDSZ változatlanul azon az állásponton van, hogy törölni kell ezt a meghatározást az alkotmányból.
„Annak ellenére, hogy a nemzetállami meghatározás ott van az alkotmányban, ma már Románia ténylegesen nem nemzetállam. Törvényekben, de magában az alkotmányban is vannak olyan rendelkezések, amelyek elismerik más nemzeti identitású, más nyelvű közösségek létét, és jogokat is adnak ezeknek a közösségeknek. Ez azt jelenti, hogy már most sem egyetlen nemzet, egyetlen nemzeti identitás országa Románia. Éppen ezért nekünk továbbra is az az álláspontunk, hogy ezt a meghatározást ki kellene venni az alkotmányból, de jelenleg nem látom az esélyét annak, hogy kétharmados többséget, konszenzust tudnánk e mellé a javaslat mellé állítani” – mondta.
Markó szerint a parlamenti rendszer újragondolását és a parlament létszámának esetleges csökkentését illetően az RMDSZ-nek az az elsődleges célja, hogy megőrizze az erdélyi magyarság arányos képviseletét a parlamentben, és e tekintetben alkotmányos vagy törvényi garanciákat vár.
„Itt nem arról van szó, hogy őrizzük meg a parlamenti tagok számát – ez is jó lenne, és ezért nem is örülünk a létszámcsökkentés gondolatának –, de a legfontosabb az, hogy a magyarok által leadott szavazatok arányát őrizzük meg a román parlamentben. Van olyan rendszer, amelyben ez lehetséges, de például egy kétfordulós, kizárólag egyéni körzetes választási rendszerben nem: gyakorlatilag Hargita, Kovászna és Maros megyén kívül más megyékben, ahol szétszórtabban élünk, nem tudnánk mandátumot szerezni, és rendkívül lecsökkenne az arányunk a parlamentben” – mondta Markó.
Éppen ezért kellene garancia az alkotmányban vagy a választási törvényben arra, hogy a magyarok arányos képviselete biztosítva van – jelentette ki a szövetségi elnök, aki még elmondta: már tárgyaltak erről a kérdésről a Demokrata-Liberális Párttal, de egyezség még nem született ez ügyben.
Krónika (Kolozsvár)

EMNT: határolódjon el a kormány alkotmánymódosító javaslatától az RMDSZ
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT), felszólítja az RMDSZ-t, hogy határolódjon el a kormány alkotmánymódosító javaslatától, és kezdeményezi az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF) sürgős összehívását, mivel kifogásolja a szövetség által is támogatott módosító javaslat több kitételét, és előkészítetlennek tartja az alaptörvényt módosító kormányzati kezdeményezést.
Az EMNT pénteki közleménye szerint – amelyet Tőkés László elnök, és Toró T. Tibor ügyvezető elnök írt alá –, „megrökönyödést és felháborodást keltett” az alkotmány módosításának „előkészítetlen, szinte puccsszerű kezdeményezése”.
„Az eljárási és különféle tartalmi hiányosságokon túlmenően” az EMNT vezetősége elsősorban a módosító csomag kisebbségi vonatkozásait tartja elfogadhatatlannak. „Sajnálatosnak tartjuk, hogy az RMDSZ vezetői semmit sem tanultak az elmúlt évek tapasztalatából, és továbbra is úgy gondolják, hogy ilyen fontos kérdésekben joguk van döntést hozni az általuk képviselni vélt közösség, illetve a többi magyar politikai közképviseleti szereplő feje felett” – olvasható a közleményben.
Az EMNT vezetői hangsúlyozzák, hogy az EMEF éppen azért jött létre, hogy a magyar közösség számára fontos stratégiai kérdésekben konszenzust alakítson ki, amelyre aztán közös politikai cselekvés építhető.
A közlemény rámutat, hogy az EMEF Autonómia-Bizottsága foglalkozott az alkotmánymódosítás kérdésével, és ezt a közös fellépés egyik legfontosabb területének nevezte. A bizottság e tekintetben több fontos „sarokpontot” megfogalmazott: Románia egységének a területi-politikai közösségek szolidaritására való alapozása; regionális állam – aszimmetrikus regionalizmus; parlamentáris köztársaság; kétkamarás parlament – a területi képviseletet megvalósító felsőház; a hatalommegosztás rendjének újragondolása, korszerűsítése; a közösségi autonómiák jogállásának beépítése a hatalommegosztás rendszerébe; a kollektív jogok alkalmazásának kérdése.
Az EMNT sérelmezi, hogy a kormánynak „az RMDSZ hallgatólagos vagy cselekvő részvételével kidolgozott alkotmánymódosító csomagja egyáltalán nem vesz tudomást ezekről a szempontokról”.
A közlemény szerint a nemzeti kisebbségek jogállásáról szóló, évek óta halasztgatott törvénytervezet előírásaihoz képest is visszalépést jelent a kormány alkotmánymódosító tervezetének 6. cikkelye – miszerint „az állami hatóságok konzultálnak a kisebbségekhez tartozó állampolgárok szervezeteivel mindazon döntésekben, amelyek az etnikai, kulturális és vallási identitás megőrzésére, fejlesztésére és kifejezésére vonatkoznak” –, mivel „az identitást érintő kérdésekkel kapcsolatos döntések vonatkozásában az állami hatóságok sorába beépülő kisebbségi önkormányzatok helyett kisebbségi érdekvédelmi szervezetekről beszél, a döntési közjogosítványok helyett pedig csupán »konzultációról«”.
Az EMNT álláspontja szerint ez a megfogalmazás, amellett, hogy ellehetetleníti az autonómia-törekvéseket, „lehetőséget nyújt az állampropagandának a román kisebbségvédelmi »modell« újabb »vívmányaként« való népszerűsítéséhez”.
Kiemeli a közlemény az alkotmány 62. cikkelyét módosító javaslatot is, amelynek egyik kitétele szerint „a valamely nemzeti kisebbséghez tartozó állampolgárokat csak egy szervezet képviselhet”. Az EMNT szerint ebben „ismét kísérlet történik a kisebbségi közösségek belső demokráciáját erősítő pluralizmus ellehetetlenítésére és egyes, a hatalom által kiválasztott, a román államrezon szempontjából »kényelmes« kisebbségi szervezetek képviseleti monopóliumának – immár alkotmányos – bebetonozására”.
Az EMNT felszólítja az RMDSZ illetékeseit, hogy egyértelműen határolódjanak el a Kormány ilyetén alkotmánymódosító elképzeléseitől, kezdeményezi továbbá az EMEF sürgős összehívását, és „annak keretében egy közösen képviselhető, koherens és szakszerű, az alkotmányrendszer egészére vonatkozó koncepció kialakítását”.
Mint arról korábban beszámoltunk, a kormány kidolgozta, és szerdán az államelnöknek is eljuttatta az alkotmánymódosításra vonatkozó törvénytervezetet, amelyben javaslatot tesz az egykamarás parlamentre való áttérésre és a képviselők számának háromszáz főre való csökkentésére is. Markó Béla kormányfőhelyettes, az RMDSZ elnöke azt nyilatkozta: a szövetség is szükségesnek tartja a jelenlegi parlamenti rendszer mélyreható átalakítását, de a megoldást továbbra is egy valós kétkamarás rendszerben látja. Markó szerint a kormány által kidolgozott dokumentum számos, a kisebbségek szempontjából fontos kitételt tartalmaz, ilyen például a kisebbségi szervezetek véleményének kikérésére vonatkozó cikkely is, amely az RMDSZ javaslatára került be.
Frunda György szenátor szerint sürgősen össze kell hívni a Szövetségi Képviselők Tanácsát, hogy ez a testület döntsön az RMDSZ hivatalos álláspontjáról az egykamarás, csökkentett létszámú parlamenttel kapcsolatosan. Közölte, az RMDSZ számos képviselőjével és szenátorával beszélt, és a honatyák egyike sem ért egyet a két módosítással. „Lehet, hogy a mostaninál arányosan kevesebb képviselőre van szükség, de a két felvetés közül egyikkel sem értünk egyet” – mutatott rá Frunda. A politikus azt mondta: a kormány anélkül döntött a módosításokról, hogy kikérte volna a képviselők véleményét.
Krónika (Kolozsvár)

Verespatak: magyar lobbi a ciántechnológia ellen
Magyarországnak meggyőződése, hogy a Verespatakra tervezett ciántechnológiás bányaberuházás nem jó, nem jelent hasznot Románia számára, éppen ezért a magyar állam továbbra is nemet mond erre a projektre – jelentette ki csütörtökön Füzes Oszkár, Magyarország bukaresti nagykövete a Fehér megyei településen tett látogatása során.
Eközben elérhető közelségbe került a cianidos bányászat uniós betiltása, miután az Európai Parlament szerda este magyarországi és erdélyi magyar eurohonatyák kezdeményezésére Strasbourgban vitát folytatott a kérdésről. Az EP májusban szavaz az ügyben, az Európai Bizottság egyelőre nem támogatja a teljes körű tilalmat.
A helyszínen tájékozódott a Verespatakra tervezett ciános aranykitermelési projekt helyzetével, körülményeivel, valamint az érintett társadalmi csoportok, civil szervezetek vonatkozó álláspontjával, véleményével kapcsolatban csütörtökön Füzes Oszkár, a Magyar Köztársaság bukaresti nagykövete. A Fehér megyei településen tett látogatása során a diplomata leszögezte: a magyar állam továbbra is határozottan ellenzi a Roşia Montană Gold Corporation kanadai-román vegyes vállalat bányatervét, mivel nem bízik az alkalmazni kívánt ciántechnológiás módszerben.
„A döntéshozatal természetesen a román kormány kompetenciája, Magyarország azonban továbbra is nemet mond a projektre, mivel jelentős kockázatot és veszélyt tartogat mindkét ország számára. Tudjuk, hogy a bukaresti kormány programjába foglalta a terv újraértékelését, a magyar állam számára azonban ez nem politikai kérdés, hanem a környezetre és a kulturális örökségre gyakorolt hatását vesszük figyelembe” – jelentette ki Füzes Oszkár nagykövet, aki a helyi és megyei hatóságok képviselőivel folytatott megbeszélésén túlmenően arra is kíváncsi volt, miként vélekedik a 330 tonna arany és 1600 tonna ezüst kitermelését célzó beruházásról az érintett lakosság.
Verespatakra egyébként a jövő héten Borbély László környezetvédelmi miniszter is ellátogat; az RMDSZ-es tárcavezető csütörtökön felhívta a figyelmet, hogy továbbra is fennáll az RMGC projektje engedélyezési folyamatának elődje, Korodi Attila által elrendelt felfüggesztése (a beruházásra különben a kanadaiak eddig 400 millió dollárt költöttek).
Ezzel egy időben meghiúsulhat a kanadai Gabriel Resources kanadai anyavállalat verespataki projektje, mivel elérhető közelségbe került a cianidos bányászat uniós betiltása, miután a fideszes Áder János és Tőkés László európai parlamenti képviselők kezdeményezésére az EP szerda este Strasbourgban vitát folytatott a kérdésről. A két magyar eurohonatya által előterjesztett állásfoglalás-tervezet arra szólítja fel az Európai Bizottságot, hogy 2011 végéig kezdeményezze a cianidos bányászati technológia betiltását az Európai Unió területén. A javaslatot – amelyről várhatóan május elején szavaz az EP – valamennyi frakció támogatja, kivéve a román Demokrata-Liberális Párt (PDL) képviselőit. Marian Jean Marinescu például „rendezettnek” ítélte a romániai bányakitermelés helyzetét, és Románia belügyeibe való beavatkozásnak nevezte az unióbéli szabályozási szándékokat.
Miközben a szintén PDL-s Traian Ungureanu „rossz politikai összeesküvésnek” titulálta a ciántechnológia betiltására irányuló javaslatot, írásos előterjesztésében Tőkés László kihangsúlyozta: a ciános bányászat semmiképpen sem tekinthető csupán román, még kevésbé pedig „etnikai” ügynek, hiszen az az egész Európa élő környezetét és lakosságát fenyegeti katasztrófával. A strasbourgi vitán Áder János leszögezte, az eljárás nemcsak vízszennyezéssel fenyeget, hanem a természet sokféleségét is veszélyezteti, és ha Európa komolyan gondolja, hogy meg kell óvnia vizeit a szennyezésektől, akkor nem engedheti meg ciános méregtavak telepítését a folyók és tavak mellé.
Az Európai Bizottság nevében felszólaló Cecilia Malmström belügyi biztos arra hívta fel a figyelmet, hogy egy néhány éve hozott uniós jogszabály már szigorú rendelkezéseket tartalmaz a hulladékok kezelésére és a cianid határértékére, ezért a testület továbbra sem támogatja a teljes tilalmat.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

Bilincsbe verték Kereskényi Gábor alpolgármestert, pereli a csendőrt
Szatmár megye – Büntetőjogi feljelentést tesz Ioan Săbăduş csendőrkapitány ellen a nagyváradi táblabíróság melletti ügyészségen Kereskényi Gábor, akit megbilincseltek szerdán, a kosárlabdameccs szünetében.
Túlkapással vádolja Ioan Săbăduş csendőrkapitányt Kereskényi Gábor. Szatmárnémeti alpolgármesterét, aki egyben a Városi Sportklub igazgatótanácsának elnöke is, szerda este, a VSK – Aradi ICIM női kosárlabda bajnoki mérkőzés szünetében bilincselték meg azért, mert erélyesebben lépett fel, amikor számon kérte a csendőrkapitánytól, hogy miért nem írják alá a bírói laphoz tartozó jegyzőkönyvet. „Előbb Éles Péter, a csapat menedzsere kérte erre a kapitányt. Akkor visszautasították a klub képviselőjét, arra hivatkozva, hogy a mérkőzés elején kellett volna hogy aláírják az okmányt. Ezért kért meg Péter engem, hogy írassam alá a csendőrökkel a jegyzőkönyvet – mondta pénteken lapunknak Kereskényi Gábor. – Hiába hívtam telefonon a szatmári parancsnok helyettesét, Dorel Gheţeát, hogy jobb belátásra térítse Săbăduşt, a meccsre kirendelt csendőrcsapat kapitánya továbbra sem volt hajlandó aláírni egy papírt, amelyen a találkozó végeredménye is múlhatott volna. Tudniillik ha nem írják alá a jegyzőkönyvet, akkor a szövetség zöldasztalnál törölhette volna a meccs eredményét. Ekkor a VSK már nyerésre állt, és egy ilyen butaság miatt veszthettünk volna. Ezután én is mérgesebb lettem és erélyesebben léptem fel. Azt mondtam a kapitánynak, hogy viselkedése szégyent jelent a csendőrségnek. Ekkor lefogtak és megbilincseltek” – folytatta az alpolgármester, aki hangsúlyozta: nem hagyja ennyiben az esetet, hétfőn büntetőjogi feljelentést tesz Săbăduş ellen a nagyváradi táblabíróság melletti ügyészségen. „Ilyen személyeknek nincs mit keresniük a csendőrség kötelékében” – fakadt ki Kereskényi.
A Szatmár Megyei Csendőrség oldalunkhoz eljuttatott állásfoglalásában elismerte, hogy Kereskényi Gábort „megbilincselték 2–3 percre, amíg megnyugodott”. A sajtóközleményből kiderült, hogy az alpolgármester vitába keveredett a csendőrkapitánnyal, ezért arra kérték Kereskényit, hogy tartson velük csendőrautóhoz az ügy tisztázása érdekében. „Mivel az alpolgármester nem akart önszántából az autóhoz menni, erőszakkal vitték oda a csendőrök. Az agresszív viselkedése miatt bilincselték meg” – olvasható a közleményben. Cristian Nicolae Silaghi szóvivő elmondta, belső vizsgálat indult az eset tisztázására, de úgy tudjuk, a katonai ügyészség egyik képviselője is Szatmárra fog érkezni.
A Szatmár Megyei Csendőrség késő délután újabb közleményt küldött szerkesztőségünkben. Ez már a harmadik változata az állásfogalásnak, viszont utóbbiban már nem ismeri el, hogy megbilincselték volna az alpolgármestert.
erdon.ro

Exkluzív Erdély Online-interjú Tőkés Lászlóval
 – Az új, nagy politikai erővel rendelkező magyar kormány komoly esélyt nyújt a Kárpát-medencei magyar nemzetstratégia kiszélesítésére, hangsúlyozta Tőkés László EP-képviselő oldalunknak adott pénteki interjújában.
– Mire számíthat a határon túli magyarság az új magyarországi kormánytól?
– A magyarországi választások képe azt mutatja: nem csupán a gyõztes csapat nagyon jó, hanem az ellenfél is nagyon gyenge. Ebben az esetben senki sem mondhatja azt, hogy csupán protestszavazatról volt szó. A posztkommunista liberális vezetés a tönk szélére juttatta Magyarországot, tehát a protestszavazás is jellemzõ erre a választásra, másfelõl nagyon hangsúlyos a Fidesznek és szövetségeseinek a nemzeti érdekek melletti kiállása. Ez a kettõsség jellemzi ezeket a választásokat.
Továbbvinni az összefogást
– A magyarországi választások kimenetele összefogásra sarkallhatja a romániai magyar alakulatokat?
– Számomra a legfontosabb üzenet az, hogy a magyarországi választáson elfelejthetjük, hogy pártok között folyik a harc, hiszen az Orbán Viktor vezette szövetségnek olyan összefogást sikerült megvalósítania, amely mellett eltörpülnek a pártpolitikai szempontok. Ezt kellene kiterjesztenünk az egész Kárpát-medencére. Nem országpolitikára, hanem nemzetpolitikára van szükség. Ilyen szempontból tanulságos a határon túli nemzetrészek számára is, hogy félre kell tennünk a pártpolitikai szűkkeblűséget, amely tekintetben amúgy is teljesen esélytelen a helyzetünk a többségi utódállamokban. Ehelyett a nemzeti érdeket kell elõtérbe helyeznünk, és ekörül kell megteremtenünk a plurális egységet, amely vajúdik Erdélyben is. Sajnos nemhogy az RMDSZ-szel, de a másik táborban sem sikerül egy kívánatos összefogást megvalósítanunk. Számomra és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács számára egyértelmû az az üzenet, hogy a tavaly elkezdett magyar összefogást tovább kell vinnünk, ki kell szélesítenünk, és véglegesítenünk kell.
– Lát esélyt mindennek megvalósulására belátható idõn belül?
– Igen, mert olyan politikai erõtér alakul ki a Kárpát-medencében, amelynek a hatása alól nem vonhatja ki magát sem az RMDSZ, sem az MPP, hogy csak a két hazai magyar pártot említsem. Eddig joggal mondhattuk, hogy két szék között a pad alá kerültünk Budapest és Bukarest, Budapest és Pozsony, Budapest és Belgrád között. A politikai senkiföldjén vergõdtünk a megelõzõ kormány idõszakában, most viszont nekivethetjük a hátunkat egy szilárd magyarországi politikai háttérnek, és ezáltal kikovácsolhatjuk magunknak a Kárpát-medencei nemzetpolitikai stratégiát.
Rais W. István
erdon.ro

Szórványhatárőrök és műfajmezsgyék
Nagyvárad – Ezzel a címmel szervezett könyvbemutató-kerekasztalbeszélgetést a kolozsvári Szórványtengelyek-mozgalom csütörtök délután a váradi Posticum központ dísztermében. Gyér volt az érdeklődés.
Maroknyi ismerősön, szakmabelin, illetve az ifjúsági központ néhány alkalmazottján kivül senki sem érdeklődött a rendezvény iránt, ami arra késztette Szabó Csaba mozgalomalapítót (képünkön), a Kolozsvári Televízió munkatársát, hogy megjegyezze: érdekes módon, az olyan vidékeken, ahol több magyar él, gyérebb az érdeklődés, míg a dél-erdélyi szórványban olyanok vásárolják a kiadó könyveit, akik nem biztos, hogy végig tudnak olvasni egy mondatot magyarul, de bizonyítani akarják, hogy a magyar kulturális élet részesei akarnak lenni. Szerinte ebből a szempontból a Királyhágó határvonalnak számít: a tőle nyugatra élők inkább Magyarországhoz kötödnek, a keleti oldalon levők pedig Erdélyhez. Amúgy különösebben senkit sem érdekel, hogy mi történik a másikkal, de ettől függetlenül “magyarnak lenni jó”, s talán ennek köszönhetően maradtunk meg az évszázadok folyamán. “Állandóan úgy látszik, hogy csendben eltűnünk, de azért mégis létezünk”, fogalmazott.
Könyvbemutatók
Balázs János (a bukaresti Román TV magyar adásának szerkesztője) Csabákra várva című kötetéről Szabó Csaba elmondta: szórványriportokat tartalmaz Dévától Illyefalváig, Szucsávától Galacig. A cím ugyanakkor Böjte Csaba ferences rendi szerzetesre utal. Saját könyvéről (Gótvárosi levelek) Ambrus Attila, a Brassói Lapok főszerkesztője kifejtette: két részből áll, egyrészt mint olvasó szólal meg benne, aki arra szeretne késztetni másokat is, hogy többet olvassanak, másfelől pedig valós vagy vélt találkozásokat ír le történelmi, illetve kortárs személyiségekkel. Gótváros egyébként Brassó, hiszen itt található a góti legkeletibb emlékműve, a Fekete templom. Völgyi Marcell újságíró Mihály István (Kolozsvári Rádió) Örömszakadtáig című kötetéről elárulta: a szerző felülről szemléli a világot, így jegyzeteiben olyan általános nézőpontokat fogalmaz meg, melyek távol állva a nemzetieskedéstől vagy magyarkodástól, mindenkire érvényesek. Szabó Csaba Kaffka Margit félmosolya című tanulmányát Simon Ilona újságíró értékelte, melyből többek közt az derült ki, hogy a méltatott Kaffka Margit– Szabó Dezső– Kuncz Aladár és Ady Endre kapcsolatát boncolgatja. 
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

Az önkormányzatisághoz ragaszkodik az RMDSZ
Távlati célkitűzései közül a decentralizációt tudja leginkább megvalósítani az RMDSZ a kormánykoalíció tagjaként. Erről beszélt Markó Béla miniszterelnök-helyettes a szövetség polgármestereinek marosvásárhelyi találkozóján. Mint mondta: az RMDSZ-nek nemcsak a közigazgatás működtetésére, hanem annak megváltoztatására is fel kell használnia kormányzati és önkormányzati hatalmát.
„Minden miniszter, államtitkár most költi el azt a pénzt, ami az ő minisztériumában rendelkezésre áll” – így magyarázza az RMDSZ Önkormányzati Tanácsának elnöke a polgármesteri találkozó időzítését és a kormányzati tisztségviselők meghívását. Romániában az idén kerülnek önkormányzati hatáskörbe a kórházak és az iskolák: a tanácskozáson a decentralizációval járó tennivalókat is megvitatták.
„Az RMDSZ részéről az egyik legfontosabb elvárás az, hogy a döntéseket tudjuk minél közelebb meghozni az emberekhez” – mondja Borboly Csaba, az RMDSZ országos önkormányzati tanácsának elnöke.
Markó Béla szerint a bukaresti kormánynak kötelessége volt a parlament karcsúsításáról tartott népszavazás eredménye alapján alkotmánymódosítást kezdeményezni, de az RMDSZ ragaszkodik a kétkamarás törvényhozáshoz és a valós önkormányzatisághoz.
„Egy jó megoldás az lenne, hogyha a szenátus az egyfajta regionális képviselet lenne. De ismétlem, azért a jövőt nem úgy kell elképzelni, hogy – regionális képviselettel, szenátussal, vagy szenátus nélkül, de – továbbra is Bukarestben intézik az ügyeinket, hanem úgy, hogy itt intézzük a dolgainkat” – hangsúlyozta Markó Béla miniszterelnök-helyettes, az RMDSZ elnöke.
Markó Béla azt üzente bírálóinak: az RMDSZ valóban kis lépésekkel halad, de ez még mindig jobb, mint mozdulatlanul álmodozni a nagy ugrásról.
Erdély.ma

Együtt, Erdélyben
Kárpátaljai írókaraván
Az EMKE Közép-erdélyi Magyar Művelődési Intézete szervezésében lebonyolított Irodalmi karaván keretében Marosvásárhelyre látogat a kárpátaljai Együtt című folyóirat alkotói közössége. Meghívottak: Vári Fábián László költő, néprajzkutató és Zubánics László közíró, lapszerkesztő. A rendezvényre szerdán délután 6 órai kezdettel kerül sor a Bernády Házban – szólt a híradás az eseményről, amelyen – sajnos – szégyenletesen alacsony lélekszámú közönség tette tiszteletét. Ennek ellenére kellőképpen tartalmas és nívós beszélgetést szült a délutáni alkalom, annyi változással, hogy Zubánics László helyett Bakos Kiss Károly költő, a folyóirat kritikai rovatának szerkesztője érkezett Vásárhelyre, előbbi útlevélgondok miatt kénytelen volt otthon maradni. A beszélgetést Gálfalvi György, a Látó szépirodalmi folyóirat nyugalmazott főszerkesztője vezette, kérdéseiben a kárpátaljai lap múltjáról, az ukrajnai magyarság helyzetéről, irodalmáról érdeklődött, hiszen – mint mondta – az együvé tartozókat a határok el nem idegeníthetik.
– A hatvanas évek végén az ungvári egyetem mellett alakult ki az a kör, amelyet az irodalom szeretete hozott össze – válaszolt elsőként Vári Fábián László Kossuth- és Bethlen- díjas költő, a Balassi-kard kitüntetés birtokosa, az Együtt szerkesztőbizottságának elnöke. – 1965-ben ez a diákkör egy kézzel írott és összefűzött, írógéppel sokszorosított, 35-40 oldalas folyóiratot hozott létre és terjesztett. ’67-ben betiltották, pedig ekkor már jó úton járt az ismertté válás felé értelmiségi körökben is. A diákok csoportja Kovács Vilmos köré csoportosult, majd ’67-ben létrehozta azt a kört, amely Forrás Stúdióként írta be magát a kárpátaljai magyar köztudatba. Ezt követően hosszú évtizedeken át nem volt Kárpátalján önálló magyar irodalmi folyóirat. Végül, két korabeli kísérlet után, 2002-ben született meg a döntés, hogy felélesztik a ’67-ben betiltott Együtt című lapot. Azóta folyamatosan megjelenik, igaz csak negyedévente, de 96 oldalon. Szépirodalommal foglalkozik, a versek, regényrészletek mellett tanulmányokat is közlünk, elsősorban kárpátaljai, vagy onnan elszármazott szerzőktől. Hála istennek van elegendő anyagunk. Odafigyelünk a felnövekvő nemzedékre, de a velünk egy sorsban lévő ruszin kisebbségre is, verseiket, balladáikat, népköltészetüket régóta fordítjuk.
Hogy hogyan látjuk az egységes magyar irodalmat? A Magyarországra való odafigyelésünk folyamatos. A rendszerváltás után nagyon megélénkült a kárpátaljai magyar könyvkiadás, mert sok magyar civil szervezet könyvkiadóként is tevékenykedik. A rendszerváltást követően tagjaivá váltunk a magyar írószövetségnek, és noha a nagy távolságok miatt keveset járkálhatunk, folyton tájékozódunk. A magyar irodalom egységes, de vannak olyan specifikumai, amelyek bizonyos területekre jellemzők. A mi egyik ilyen specifikumunk a magyar férfiak 1944 őszén történt elhurcolása. Háromnapos munkára kérték fel őket, végül körülbelül 15-20000 magyar férfi pusztult el a sztálini lágerekben. Hatalmas trauma volt és nem is volt szabad beszélni róla. Kapcsolatunk az elmenőkkel – nem volt nyílt vitánk, ugyanakkor nem néztük jó szemmel a kivándorlást. De minden sors más, és voltak olyanok, akiknek tényleg el kellett menekülniük. Mint például Benedek András, akit a KGB üldözött el 1976-ban, vagy Balla Gyula, aki a katonaság elől menekült Budapestre. Ők végig támogatták, támogatják az otthon maradottakat. Persze, a megélhetés nehézségei, a kisebbségi sors, a politikai restrikciók miatt is sokan elmennek. Akik maradnak, azok közül sokan abban a tévhitben élnek, hogy gyermekeiket az állam nyelvén taníttatják. De a gyerek csak anyanyelvén szerezhet olyan biztos tudást, amelyre a későbbiekben alapozhat. Ezt sokan nem tudják, vagy nem akarják elfogadni, pedig az első áldozatot felvállalni kötelesség.
Bakos Kiss Károly elárulta: versei kapcsán került az Együtt alkotói közösségébe. – 2005- ben jelentkeztem verseimmel a lapnál, a legutóbbi évfolyam óta vagyok a kritikai rovat vezetője, elsősorban a nálam is fiatalabb generációk között kutakodom. Tíz évig Budapesten éltem, ott végeztem el az egyetemet, de az első adandó alkalommal hazaköltöztem és most végre olyasmivel foglalkozhatok, amit szeretek és ami el is tart.
A jó hangulatban zajló találkozó a résztvevők kérdéseire adott válaszokkal, majd a vendégek felolvasásaival zárult.
Nagy Botond
Népújság (Marosvásárhely)

Románia ténylegesen nem nemzetállam
Arányos képviseletre van szüksége a magyarságnak a parlamentben
Tegnapi sajtótájékoztatóján Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke mindenekelőtt a mai országos önkormányzati tanácskozás fontosságát hangsúlyozta, amelyen jelen lesznek az RMDSZ polgármesterei és a megyei önkormányzatok vezetői. Ezen egyfajta mérleget készítenek az eddigi önkormányzati munkáról, de ennél fontosabbnak tartja a decentralizációs elképzelésekről szóló konzultációt, majd az alkotmánymódosítással kapcsolatos RMDSZ-álláspontot ismertette.
Ugyanakkor, tette hozzá, tájékoztatják az önkormányzatokat a fejlesztési elképzelésekről, regionális fejlesztésről, infrastrukturális problémákról, mert "kormányzatiaknak és önkormányzatiaknak együtt kell dolgozniuk".
Elvi áttörést remél
Az alkotmánymódosításról szólva elmondta, hogy néhány nappal ezelőtt létrejött a parlamenti alkotmánymódosító bizottság, amelyben ott vannak az RMDSZ képviselői is. A szövetség véleménye, hogy mélyreható alkotmányreformra van szükség minden területen és az egész intézményrendszert figyelembe véve, nemcsak kiigazításra néhány területen. Ugyanakkor azt is elmondta, hogy a kormány a minap elfogadott egy törvénytervezetet, amelyet átküldött az államelnönek, aki azt továbbíthatja a parlamentnek. Ez elsősorban a referendum eredményeire vonatkozik, és a kormány azon törvényes kötelezettségének tesz eleget, hogy ezen az úton a parlamentbe juttassa a referendum eredményeit.
A szövetségi elnök véleménye szerint egyébként a kormány által elfogadott alkotmánymódosító tervezetben van egy, a magyarság számára rendkívül fontos, áttörést jelentő kitétel, amelyet a kisebbségekről szóló 6. cikkelybe beiktattak, és amely arról szól, hogy amennyiben elfogadják, az állami hatóságoknak kötelezően konzultálniuk kell a kisebbségi szervezetekkel etnikai, kulturális, vallási kérdésekben.
A nemzetállam fogalmáról kifejtette: annak ellenére, hogy benne van az alkotmányban, ténylegesen Románia nem nemzetállam. Törvényekben, de magában az alkotmányban is vannak olyan rendelkezések, amelyek elismerik más nemzeti identitású, más nyelvű közösségek létét Romániában, és bizonyos jogokat is adnak ezeknek a közösségeknek. Ez azt jelenti, hogy már ma sem egyetlen nemzet országa. Éppen ezért az RMDSZ-nek továbbra is az az álláspontja, hogy ezt a meghatározást ki kellene venni az alkotmányból, de szkeptikus, nem látja esélyét annak, hogy ebben a pillanatban kétharmados többséget vagy konszenzust tudnának e mellé a javaslat mellé állítani.
Az arányos képviselet szükségességéről is beszélt a parlamentben, vagyis a magyarok által leadott szavazatok arányáról. Van olyan rendszer, amelyben ez lehetséges, de egy kétfordulós, egyéni körzetes választási rendszerben gyakorlatilag Maros, Hargita és Kovászna megyén kívül az RMDSZ nem tudna mandátumot szerezni. Ezért az RMDSZ szerint garanciákra lenne szükség vagy az alkotmányban, vagy a választási törvényben arra, hogy a magyarok arányos képviselete biztosítva legyen.
Népújság: Ön arról beszélt, hogy az RMDSZ a kétkamarás parlament híve, ezzel szemben Ioan Oltean, a PD-L alelnöke úgy nyilatkozott, hogy megegyeztek, hogy bizonyos számú parlamenti hely fejében önök támogatják a PD-L és Traian Basescu alkotmánymódosító javaslatait.
Markó Béla: Ioan Oltean nyilatkozatát pozitívnak tartom arról, hogy valamiképpen keressük meg a módját az arányos képviseletnek a kisebbségek – s elsősorban a magyarok – esetében. Nem arról van szó, hogy a PD-L vagy valaki más helyeket adna nekünk, remélem, ő sem erre gondolt, hanem arról, hogy valamilyen rendelkezéssel kivételt kell tenni, és akármilyen választási rendszer van: összeszámolni a magyar szervezetre leadott szavazatokat és annak megfelelő számú mandátumot adni. Ezt meg lehet valósítani. Erről elvben beszéltünk a PD-L-vel, de nem kötöttünk semmiféle egyezséget.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

IX. TDK Marosvásárhelyen
"A véletlen feltalálók korszaka véget ért"
Tegnap délelőtt nyílt meg a Sapientia-Erdélyi Magyar Tudományegyetem (Sapientia EMTE) IX. Tudományos DiákköriKonferenciája (TDK). A Sapientia koronkai campusában zajlik a kétnaposra tervezett rendezvénysorozat, amelyen mártegnap nagyszámban vettek részt a diákok. Idén a gépészmérnöki, villamosmérnöki, matematika-informatika, kertészmérnöki, kommunikáció, pedagógia és fordítói szakosztályok mutatnak be dolgozatokat. Szervezők: a marosvásárhelyi Hallgatói Önkormányzat illetve a Sapientia EMTE Műszaki és Humántudományok Kara.
A 2002-ben megtartott I. TDK-t az évek során folyamatosan növekvő érdeklődés kísérte mind a diákok, mind az oktatók, és nem utolsósorban a díjakat felajánló, a rendezvényt szponzoráló cégek részéről. A IX. TDK megnyitóján tegnap dr. Székely Gyula, a Sapientia EMTE dékánja üdvözölte a résztvevőket a kutatás fontosságát hangsúlyozva a diákok jövőbeni szakmai előrehaladásában. A díszelőadások sorozata dr. Anisits Ferenc, korunk legismertebb magyar mérnöke értekezésével kezdődött. A BMW autógyártó cég mérnöke a modern mérnök foglalkozásképéről, elhivatottságáról, feladatairól és munkájának sikerfaktorairól beszélt. A szakmák között súlyozva elmondta: szinte bármi, ami a társadalomban történik, a mérnökökhöz kapcsolódik, hiszen az emberiség fejlődését a technika befolyásolta, már a kezdetektől fogva. A technika a haladás, modernség szimbóluma, a mérnök feladata pedig az innováció: a gondolattól a megvalósításon keresztül a piaci sikerig terjedő folyamat. "A mérnökök a modern kor szupermenjei, hősei, akik a szakmai tudásuk mellett szociológiai, politikai, közigazgatási, menedzseri és ökológiai ismeretekkel, interkulturális kompetenciákkal is kell rendelkezzenek" – hangsúlyozta Anisits Ferenc. Hozzátette, sajnos, a mai mérnökképzésben nem a tehetséggondozáson van a hangsúly, hanem inkább a régi ismeretek rekapitulációján, a megtanult anyag reprodukálásán. "A véletlen feltalálók korszaka véget ért, ma mindennap új eljárásokkal találkozunk, amelyeknek nem ismerjük feltalálóját. A újítás csapatmunka révén valósul meg" – jelentette ki.
A szakmai siker azonban nem életsiker – mondotta előadása végén Anisits Ferenc –, az életsikerhez szükséges az életenergia, a kitöltött kapcsolatok, az emocionális egyensúly, a lelki béke. A Mit ér a mérnök, ha magyar? kérdésre válaszolt is: annyit ér, amennyi tisztességet, okosságot, alkotást tud adni a világnak. Értekezését a XXI. század kihívásaival zárta, felfedezésre, tanulásra, kutatásra biztatva a hallgatókat.
Egyed Ákos, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, a székelyek sajátos történelméről tartott lebilincselő előadásában a székelység történelmének számos tisztázatlan kérdésére igyekezett válaszokat adni. Beszélt a székelység eredetével kapcsolatos fő irányzatokról, a székelység viszonyáról az államhatalomhoz, az erdélyi fejedelemséghez, magyar királysághoz. A délután folyamán dr. Fekete Albert, a Corvinus Egyetem előadótanára Az ember kertje címmel tartott előadást, amit borkóstoló és állófogadás követett. Ma délelőtt zajlik a szakosztályok dolgozatainak bemutatása. Több, mint 30 tanulmányt ismertetnek a szerzők, a legtöbbet a gépészmérnök hallgatók. A díjkiosztásra délután 3 órakor kerül sor.
Antalfi Imola
Népújság (Marosvásárhely)

Barabás, Munkácsy, Szinyei és kortársaik
Remekművek a 19. század magyar festészetéből
Csíki Székely Múzeum 2010. május 1 – július 25.
A 19. századi magyar festészet remekeit bemutató kiállításunk előzmény nélküli Erdélyben. Az elmúlt három év vendégkönyvi bejegyzései alapján úgy gondoljuk, hogy idei projektünk jelentős űrt pótol a romániai magyarság művelődéstörténetében, tovább erősíti a minőségi kultúrafogyasztást, a múzeumlátogatási szokást – olvasható Gyarmati Zsolt múzeumigazgató sajtótájékoztatójában.
Tudatosan választottuk a klasszicizmus, a romantika, a realizmus, az impresszionizmus által meghatározott hosszú 19. század festészetét, ugyanis ekkor bontakozik ki a maga teljességében és válik az európai művészet szerves részévé nemzeti festészetünk.
Hagyományosan jó szakmai kapcsolatunk okán a kiállítási anyag java részét a Magyar Nemzeti Galéria nagyszerű gyűjteményéből válogattuk: ötven műtárgy képezi tárlatunk törzsanyagát. A reprezentatív válogatást tovább gazdagítja a Budapesti Történeti Múzeumtól kölcsönzött tizenkét festmény.
Törekedtünk arra, hogy a 19. század magyar festészetét meghatározó művészek reprezentatív alkotásaiból rendezzünk kiállítást. Műveiket kronológiai és tematikus egységekbe állítva, Székelyföldre hozzuk a magyar történelmi, táj- és portréfestészet remekműveit.
Tizenkilenc neves festő hatvankét alkotását mutatjuk be, megcsodálható lesz többek közt Munkácsy Mihály, Szinyei Merse Pál, Paál László, Mednyánszky László, Barabás Miklós, Székely Bertalan, Benczúr Gyula művészete.
A kiállítás rendezői: dr. Bakó Zsuzsa főosztályvezető, festészeti osztály (MNG), dr. Basics Beatrix főigazgató-helyettes, művészettörténész (BTM).
A kiállításhoz kapcsolódóan múzeumpedagógiai foglalkozások, illetve a már hagyományossá vált Erdély-szintű diákvetélkedők is lesznek.
Népújság (Marosvásárhely)

Markó: javasolni fogjuk a „nemzetállam” törlését
Markó Béla RMDSZ-elnök, kormányfő-helyettes pénteki sajtótájékoztatóján elmondta: a szövetség továbbra is javasolni fogja a nemzetállami kifejezés törlését Románia Alkotmányából, még ha nem is hiszi, hogy meglesz a kétharmados többség ennek elfogadására.
Markó Béla leszögezte: az RMDSZ következetes marad a nemzetállam kifejezés törlésével kapcsolatos álláspontját illetően, majd hozzátette: lassan-lassan már nincs is értelme ennek a meghatározásnak.
„A nemzetállam kapcsán ismerik álláspontunkat, az nem változott, lassan-lassan nincs értelme ennek a meghatározásnak. Miközben ugyanis különféle előírások, még alkotmányos cikkelyek révén is révén elismerjük, hogy vannak nemzeti kisebbségek más nyelvvel, nemzeti identitással Romániában, és ezen közösségek rendelkeznek bizonyos jogokkal, ebben a helyzetben az a gondolat, miszerint egyetlen nemzeté lenne, egyetlen identitásé, értelmetlenné válik” – fejtette ki.
Az RMDSZ elnöke hangsúlyozta: továbbra is szorgalmazzák a nemzetállam kifejezés törlését az alkotmánymódosítási vita során, de hozzátette: nem sok esélyt lát arra, hogy ezt kétharmados többség támogassa.
„Javasoltuk, és javasolni fogjuk a nemzetállam kifejezés törlését. De őszintén meglehetősen szkeptikus vagyok, hogy ezt a javaslatot kétharmados többség támogatja. Őszintén, nem hiszem, hogy sikerülne ez” – mondta Markó.
Traian Băsescu államfő szerdán megkapta a kormánytól az alkotmánymódosítási törvénytervezetet, amelyet az alaptörvény módosításának kezdeményezőjeként a törvényhozói tanácsnak továbbított jóváhagyás végett, hogy a parlament elé terjessze.
A parlament kedden négy tartózkodással elfogadta az alkotmánymódosítási bizottság létrehozásáról szóló határozatot.
(Mediafax)
Nyugati Jelen (Arad)

Verespatakon a legnagyobb gond a bizonytalanság – Tájékozódó körúton járt Fehér megyében Füzes Oszkár nagykövet
Fehér megyében időről időre felizzik a hangulat a verespataki aranykitermelés és ehhez kapcsolódó beruházás körül: hosszú ideje semmilyen döntés nem született egyik irányba sem, és mindenki politikai határozatot vár. Mert a legnagyobb problémának a helybeliek is a bizonytalanságot tartják, illetve az alternatív megoldások hiányát. A lakosság megfogyatkozott, a munkanélküliség nem csak általánossá, hanem jellemzővé vált a térségben, az épületek omladoznak. A bányászatban valamilyen formában érintett felek többféleképpen látják a helyzetet, de a környéken élők szinte teljesen reménytelennek. Füzes Oszkár bukaresti magyar nagykövet és Szilágyi Mátyás kolozsvári főkonzul csütörtöki, Fehér megyei látogatása a partnerség szellemében zajlott, mindenhol érdeklődéssel fogadták őket és őszintén feltárták helyzetüket a lakosok. Néhol a feszültségek sem hiányoztak. A rangos vendégeket végigkísértük útjukon.
A magyar küldöttséget elkísérte Kováts Krisztián, az RMDSZ Fehér megyei szervezetének elnöke és Nagyenyedről a helyi újságírók kis csoportja. Gyulafehérváron a Prefektúra épületében fogadták a vendégeket, és körülbelül egy órás eszmecsere zajlott a nagyteremben, ahol jelen voltak magyar vállalkozók is, valamint a gróf Majláth Gusztáv Károly Teológiai Líceum igazgatója, aki beszámolt az iskoláról. A találkozóra az újságírókat nem fogadták be, de rögtön utána a folyosón rögtönzött sajtóértekezlet zajlott, ahol a román újságírók valóságos tömege ostromolta kérdésekkel a nagykövetet. A kérdések azonban nem a vállalkozásokra, hanem kizárólag Verespatakra vonatkoztak, amelyekre a nagykövet románul válaszolt. Füzes Oszkár a magyar álláspontot hangoztatta, amely ellenzi a bányaterv, az aranykitermelési beruházás megvalósítást. Számukra ez nem politikai, hanem elsősorban környezetvédelmi kérdés. Kifejezte reményét, hogy Verespatak ügyében, amelyben a döntés a román kormány kezében van, nem jutnak el Brüsszelig, hiszen a felek elsősorban partneri kapcsolatban vannak. Kováts Krisztián egy külön interjúban hangsúlyozta, hogy a Fehér megyei RMDSZ álláspontja lényegi kérdésekben nem tér el a magyar véleménytől: csak megfelelően szigorú környezetvédelmi biztosítékok esetén valósítható meg a terv, hogy Verespatak kimozdulhasson a holtpontról, és a történelmi örökséget is meg lehessen óvni a teljes pusztulástól. Így válik lehetővé munkahelyek létesítése, de ennek érdekében más megoldásokon is gondolkodni kéne.
Bonyolult helyzet, ellenkező nézetekkel
Később, az Ompoly völgyén felfelé, szebbnél-szebb tájakon valamint szomorú emlékezetű történelmi események színhelyein haladtunk, a Bucsony szoroson keresztül Abrudbánya felé. A Bucsony község melletti ebédszünet után, a rövid 4 kilométeres feltérőn értük el Verespatakot, az elhíresült kis bányászközséget. Az események itt már sűrű programban következtek egymás után.
Szinte mindenhol türelmetlenül várták a nagykövetet. A verespataki polgármester, Furdui Eugen Bucsonytól kísérte végig a küldöttséget és ismertette álláspontját. Ő az, aki a „nagy egyeztető” ebben a bonyolult kérdésben. A nagykövet rendkívüli türelemmel hallgatta végig a különböző, néha homlokegyenest ellenkező nézeteket valló közösségek képviselőit. Az Alburnus Maior Egyesület nem támogatja a projektet, a Pro Dreptatea annál inkább csak a bányászatban látja a lehetőséget. Az RMGC (Roşia Montana Gold Corporation), a kanadai–román vegyesvállalat teljesen felújított épületében (ahol bányászati tárgyak kiállításával múzeum is működik) kedvesen fogadták a kivételes vendégeket. Jól felkészült munkatársaikkal mutatták be, hogy mi várható Verespatakon, és mit tesznek a környezet megóvásáért, valamint a lakosok és a műemlékvédelem érdekében. Az épületeknek a 80%-a már a birtokukban van, 157 házon állagmegőrzési munkálatokat folytattak, a bemutató házat 150 000 eurós befektetéssel hozták létre. Munkahelyeket létesíthetnek és meglesz a biztonság is – állították, de csak akkor fektetnek be újabb összegeket, ha a beruházás zöld utat kap. Nem beszéltek arról, hogy milyen veszélyek jelentkezhetnek a munka befejezése után.
Közben egyes épületek teljesen leromlottak, sokan már elköltöztek, miután eladták a vállalatnak a házukat.
A református templomban rögtönzött sajtóértekezletet tartottak. A nagykövet elmondta, mindig nyitott a kérdésekre, hiszen korábban ő is újságíró volt. Arról már meggyőződött, hogy Verespatakot támogatni kell. A helybéliek közül valaki találóan jellemezte a helyzetet: „itt állunk az első vonalban, muníció nélkül”. Csupán jóakarattal nem lehet helyrehozni ezeket az épületeket.
Szennyezőbb az elhagyott bánya, mint a működő
A küldöttség estefelé érkezett Abrudbányára, ahol Raţiu Tiberiu polgármester üdvözölte és fogadta a nagykövetet és kíséretét. A polgármesteri hivatalban lezajlott megbeszélésen a küldöttség tájékoztatást hallgatott meg Abrudbánya történetéről és jelenlegi helyzetéről. Más kiutat nem látnak, mint a bányászatot, ami nem működik valami jól az utóbbi időben. A verespataki gátat a várostól mindössze három kilométerre építenék, és a lakosság mégsem fél. Akkor Magyarország miért fél? – tette fel a kérdést a polgármester. Kifejtette, hogy egy működő bánya mindig kevésbé szennyez, mint egy elhagyott.
A főkonzul ismertette a magyar álláspontot, azt, hogy nem értenek egyet a ciántechnológián alapuló aranybányászattal. Érdeklődött a kis magyar közösség életéről is. Kisebb vita fejlődött ki a turisztikai lehetőségekről. Felvetődött a többnyelvű feliratok kérdése, a szélsőségek felerősödésének a lehetősége miatt egyelőre nem foglalkoznak vele.
A látogatás utolsó, már estébe hajló programja az abrudbányai magyar kávéházban zajlott, ahol jelen volt a magyar közösség néhány tagja is. Kopenetz Loránd Márton gyógyszerész, a Magyar Kulturális Szövetség elnöke kalauzolta a vendégeket. Érdekes színfolt volt a kávéházban, amikor két magyar kislány Petőfi verseket szavalt, ők a helybéli román iskola IV. osztályos tanulói, és az egyházi foglalkozásokon tanulnak magyarul. A nagykövet és kísérete meglátogatta a templomokat, a XIII. századi katolikus templomot, a súlyos, végső stádiumba került unitárius, és a református templomot. A polgármester sokat segít a templomok karbantartásában.
Verespatakon a legnagyobb gond a bizonytalanság és az alternatív megoldások hiánya. Nincs döntés sem egyik, sem másik irányba. Mindenki a politikai döntést várja. A munkanélküliség pedig napról napra nő, megélhetés nincs.
A bányavárosok vezetői a bányászatban látják a megoldást, alig foglalkoznak pénz hiányában más lehetőségekkel. A környéken élők egyelőre reménytelennek látják a helyzetet, a vezetők a túlélésre és várakozásra rendezkednek be.
Szabadság (Kolozsvár)

Várad mint stratégiai üzleti központ
Kétnapos látogatáson megyeszékhelyünkön járt Marian Petre Miluţ, a Romániai Üzletemberek Országos Egyesületének elnöke, hogy megnézze, milyen stádiumban van a Váradszentmártonba tervezett vállalkozói központ építése, s hogy egyeztessen a megyei és váradi elöljárókkal. Tegnap délben Debrecenbe indult a további együttműködésről tárgyalni a Hajdú-Bihar Megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnökével. Előtte a Scorilo Szállóban rövid sajtóértekezletet tartott itteni vendéglátóinak, a Bihar Megyei Vállalkozók Szövetsége vezetőinek társaságában. Utóbbi elnöke, Ioan Lucian emlékeztetett rá, hogy a hajdú-bihariakkal már hat közös projektet indítottak, legutóbb a kétnyelvű hírportált és a 16 ezer példányszámban, ugyancsak két nyelven kiadott üzleti havilapot. Ősszel a váradi vár egyik épületének a felújításához kezdenének szintén közösen, hogy ott egy vállalkozói inkubátorházat rendezzenek be, ez egymillió eurós beruházás lesz.
A szentmártoni úgynevezett Bevery Hills villanegyedben épülő vállalkozói központ Miluţ elképzelése szerint olyan reprezentatív hely lesz, ahol az üzletemberek maguk között lehetnek, fehérasztal mellett tárgyalhatnának akár a helyhatóság döntéshozóival vagy külső partnerekkel. Minél előbb szeretnék átadni az eddig 1,6 millió euróba került létesítményt, az úszómedence, a helikopter-leszállóhely és a wellnessrészleg menet közben is hozzátoldható – tette hozzá Miluţ. Ő Váradot olyan stratégiai központnak látja, amelyből kiindulva a térségbeli cégek egy kétszáz kilométer sugarú kört lefedő piacon értékesíthetnék termékeiket, szolgáltatásaikat. Ehhez szükségük van az önkormányzatok támogatására is. Mind a prefektusnál, mind a megyei tanácselnöknél, mind a váradi polgármesternél megértésre talált ebben – közölte az üzletember.
M. Zs.
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Húsz éves a Harangszó
A Királyhágómelléki Református Egyházkerület lapja, a Harangszó húsz éves fennállását ünnepelte 2010. április 25-én, vasárnap.
A nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem Bartók-terme előtt kialakított alkalmi kiállítás helyszínén, ahol a Harangszó régi számait lehetett megtekinteni, Barabás Zoltán a Partiumi Magyar Művelődési Céh elnöke köszöntötte a megjelenteket, kijelentve, hogy a Harangszó eddigi húsz éve a hit szolgálatában telt el. A Bartók-teremben dr. Eszenyeiné dr. Széles Mária tartott áhítatot, beszédét Pál apostolnak a filippibeliekhez írt leveléből vett igerészletre építve. Az áhítaton a közösségi élet és a gondolat fontosságát hirdette, végezetül pedig azt kívánta, hogy a Harangszó legyen kürt, mely hírül adja az Isten világának gazdagságát. A továbbiakban Sándor Lajos lelkész olvasta fel Tőkés László püspök, EP-képviselő üzenetét: „Velem készített első interjújában a lap első főszerkesztője akkor azok boldogságát hangsúlyozta ki, akik háborúságot szenvednek az igazságért. Manapság sok esetben és sokféleképpen nem az igazságért szenved az olvasó és a lapkészítő, hanem a ránk telepedő hazugságtól. De túl mindenen és a húsz év apályain, ma hálaadással osztozhatunk azok örömében, akikért a harang szól - szükség esetén a veszedelmet jelezve, máskor pedig az Evangélium örömét hirdetve.” Ezt követően Sándor Lajos Szubjektív visszatekintés címmel olvasta fel humoros, a Harangszó történetét a történelmi korszakolás szerint bemutatva úgy, hogy mindegyik korszakot egy-egy főszerkesztő nevével fémjelzett. Az Őskor a Farkas Antal-Gavrucza Tibor korszak volt, az Ókor Bereczki András nevéhez fűződik, majd Jakabbfy Zsolt főszerkesztésével beköszöntött a Középkor. Az Újkor Csűry István főszerkesztőségével telt, a Jelenkor pedig Fábián Tibor főszerkesztő nevéhez köthető, aki a tervszerűséget és az arculatváltást hozta el a lap számára.
Az egyházi sajtó szerepe
Radványi Károly a Harangszó volt grafikai szerkesztője a református sajtómúltról tartott rövid előadást, majd egyház és média kapcsolatáról szólt Somogyi Botond az Erdélyi Református Egyházkerület ugyancsak húsz éves Üzenet című folyóiratának főszerkesztője. Somogyi kifejtette, hogy az egyház sajtótevékenysége céltudatos és következetes szolgálat kell legyen, nem pedig öncélú hírközlés. Minden történet fontos az egyházi sajtó számára, mely az emberek szellemi, hitbeli, anyagi életére befolyással lehet, ezért az egyházi sajtó nem zárkózhat el a társadalmi, politikai, gazdasági problémák elől, hanem a felmerülő társadalmi, etikai dilemmákra tisztán, dogmatikailag megalapozott, biblikus választ kell megfogalmaznia. Mivel manapság a látogatottság, a nézettség utáni hajszában a sajtó rengeteg mocskot zúdít az emberekre, ezért az egyházi sajtó számára kiemelten fontos a hírek szelekciója, hiszen azokat a híreket kell kiválasztani, melyek kapcsán az evangélium szellemében megfogalmazható üzeneteket lehet továbbítani. Nemcsak a sajtóterméket, de az egyházi sajtóban dolgozók személyét is a hitelesség kell jellemezze - jelezte Somogyi, aki végül az egyházi sajtó missziós feladatát emelte ki, mondván, hogy az evangélium soha nem veszíti el aktualitását, ezért ezt mindig hirdetni kell. Végezetül Török Sándor a Lorántffy Egyházi Központ igazgatója, aki az ünnep folyamán több alkalommal olvasott fel verseket, zárásképpen Balázsné Kiss Csilla Harangszó-köszöntését tolmácsolta. Ezt követően Fábián Tibor főszerkesztő fújta el a születésnapi torta gyertyáit, majd a szeretetvendégség keretében kötetlen beszélgetéssel ünnepelték a megjelentek a húsz éves egyházi lapot.
Pap István
Harangszó (Nagyvárad)

Katolikus ifjak hálója Váradon
Nagyvárad – A Posticumban rendezték meg a III. Kárpát-Medencei Ifjúsági Találkozót a Katolikus Közösségek Hálózatának (Háló) szervezésében.
A Kapcsolataim Istennel, önmagammal és embertársaimmal jeligével megszervezett III. Kárpát-Medencei Ifjúsági Találkozó helyszínét a Posticum biztosította, részben itt szállásolták el a mintegy 120 résztvevőt is. A Kárpát-medence több részéből érkeztek fiatalok a három napos programra, melynek célja az ismerkedés és a tartalmas időtöltés mellett a hitben való elmélyülés volt, tudtuk meg Konrád Katalintól, a Háló partiumi térségének képviselőjétől. A közel húsz éve alakult mozgalomról elmondta, hogy küldetése elsősorban a katolikus közösségek közötti kapcsolatteremtés. A találkozóra tulajdonképpen ezen csoportosulások küldöttei jöttek el, akik majd továbbvihetik a találkozó szellemiségének hírét és megoszthatják a közösségi élményt az otthonmaradottakkal. Azért pont Nagyvárad az idei helyszín, mert megnyertek egy európai uniós pályázatot, amelynek köszönhetően már számos programot bonyolíthattak le a térségben.
Tartalmas program
Az idei találkozó mottója Robert Baden-Powell egy bölcsessége volt, miszerint: a boldogsághoz vezető igazi út az, ha másokat teszünk boldoggá. Péntek déután érkeztek meg a résztvevők a Posticumba, ahol a regisztráció és a hivatalos megnyitó után szentmisére, majd pedig ismerkedésre került sor. Szombat délelőtt a Háló görög katolikus ifjúsági lelkésze, Ft. Orosz István tartott előadást, délután pedig különböző ötletes vetélkedők színesítették a programot. A Háló nagy hangsúlyt fektet a hagyományőrzésre is, ezért este élő népzenés táncházat is szerveztek. A vasárnapi programon részt vett Exc. Böcskei László megyés püspök is, aki a déli záró szentmisét celebrálta.
erdon.ro

Véget értek az Egyetemi Napok
Nagyvárad – Szombaton a Kárpát-medencei Gazdasági Vetélkedő döntőjével zárult a Hétfőtől Péntek Van elnevezésű rendezvénysorozat a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetemen
A Közgazdaságtudományi Kar napjaival egybekötött vetélkedőre nyolc csapat, összesen 24 személy jelentkezett. Az előző négy évhez viszonyítva szerényebbre sikeredett a vetélkedő, hiszen kizárólag nagyváradi csapatok neveztek be az amúgy Kárpát-medencei szinten elképzelt gazdasági vetélkedőre. Az idei téma a romániai turizmus fejlesztési lehetősége, valamint a projektírás volt.
Több szakmai előadás is elhangzott a két nap alatt Szakáli István-Lóránd, Szakáli Erzsébet, Kinter Tünde és Zoltai Dániel előadásában. A zsűri összesítése nyomán Ravasz István Levente, Paluska Tibor és Zilahi Katalin lettek a nyertesek. A rendezvénysorozat Sub Bass Monster koncerttel és bulival zárult.
erdon.ro

MÓDOSÍTANÁK AZ ALKOTMÁNYT – Márton: a nemzetállam képzetét erősíti az egykamarás parlament
Az RMDSZ kétkamarás parlamentet, a nemzetállam kifejezés törlését és bizonyos régiókban a kisebbségek nyelvének hivatalossá tételét szeretné elérni.
Alkotmánymódosítási tervezetet fogadott el a héten a kormány. A miniszterelnök szerdán mutatta be az alaptörvény tervezett, legfontosabb módosításait.
Hiába a kormánykoalíció, az RMDSZ nemtetszését éppen az a javaslat váltotta ki, amelyet Emil Boc a legfontosabbnak titulált: az alsó- és felsőház helyett bevezetendő egykamarás parlament valamint a parlamenti képviselők számának 300-ra való csökkentése.
Az alaptörvény-módosító javaslatokat ismertető miniszterelnök kijelentette, a kormány úgy döntött, hogy az egykamarás parlamentet Képviselők Házának fogják hívni.
Az új alkotmány szerint a képviselők a jogszabály-tervezeteket első, majd legkevesebb 30 napon belül második olvasatra fogják elfogadni, a különleges esetek kivételt képeznek.
A miniszterelnök elmondta, a módosítások révén összehangolnák az alaptörvény szövegét az Alkotmánybíróságnak az államhatalmak működési rendellenességei kapcsán hozott ítéleteivel.
Így, ha az államfő népszavazást szeretne kiírni, továbbra is kérnie kell a parlament véleményezését, amelyet a képviselőknek 30 napon belül meg kell fogalmazniuk. Jelenleg az Alkotmányban nem szerepel határidő a véleményezés megfogalmazására nézve.
A 30 nap lejártával az államfőnek jogában áll kihirdetni a népszavazást, mivel a parlamenttel való konzultálás megtörténtnek minősül.
A miniszterelnök ugyanakkor kijelentette, a referendum konzultatív minősége nem módosul.
Új kormány alakulása esetén a parlamentnek legfeljebb 10 napon belül kell véleményt nyilvánítania a kormány összetételét illető javaslattal és a kormányprogrammal kapcsolatosan. Amennyiben a vélemény-nyilvánítás nem történik meg, úgy a javasolt kormány elutasítottnak minősül, az államfőnek pedig új kormányfő-jelöltet kell nevesítenie.
Az államfő felfüggesztésére vonatkozó parlamenti eljárás is módosulhat: amennyiben az Alkotmánybíróság úgy ítéli meg, hogy az államfő nem szegte meg az alkotmányt, a parlamenti eljárás leáll. Egy másik módosítás a parlament feloszlatásának kérdése kapcsán fogalmazódott meg: a parlament feloszlatható, ha 45 napon belül két alkalommal utasít el egy nevesített kormányfőt, ennek javasolt kormányát és kormányprogramját. Jelenleg az időintervallum 60 napos. A kormányfő elmondta, azért javasolták a 60 nap helyett a 45 nap bevezetését, mert a két hónapos periódus alatt nem történik semmi, csak mélyül a politikai válság.
A módosító javaslatcsomag szerint a Legfelsőbb Bírói Tanács (CSM) 19 tagból állna, 10 tagot a bírák választanák, 6 tag a civil szférát képviselné, ugyanakkor a tanács tagja lenne az igazságügyi miniszter, Románia főügyésze és a Legfelsőbb Bíróság és Semmítőszék elnöke. Az RMDSZ javaslatára egy, a kisebbségekre vonatkozó módosítás
is bekerült a javaslatcsomagba: a hatóságoknak kötelező módon konzultálniuk kell a kisebbségeket képviselő szervezetekkel a etnikai, kulturális és vallási identitás megőrzését, fejlesztését és kifejezését érintő kérdésekben.
Márton Árpád RMDSZ-es képviselő, a kedden létrejött alkotmánymódosító bizottságának tagja a Transindex megkeresésére elmondta, az RMDSZ álláspontja a parlament jellegét illetően nem változik. Ennek az egyik oka, hogy a Romániához hasonlóan nagy méretű demokratikus államok mindenikében, például az Amerikai Egyesült Államokban, Franciaországban, Németországban, Spanyolországban vagy Lengyelországban kétkamarás, ám racionálisan felépített parlament működik. „Románia majdnem akkora, mint Lengyelország, a lengyel mintát kell követnie, nem pedig a Máltáét” szögezte le.
Kifejtette, a ráció lenne, hogy a felsőház a területi, regionális, míg az alsóház a politikai képviseletet lássa el. Elmondta, a kisebb államokban nem szükséges kétkamarás parlamentet működtetni, mivel
a területük ezt nem kívánja meg.
„A kétkamarás parlament az az intézményrendszer, amely a régiók szerepét, az autonómiák működését biztosítja. Az egykamarás parlament szerkezetű állam továbbra is erősíti azt a gondolatvilágot, mi szerint Románia egy centralizált, egységes nemzetállam, amelyben az autonómiáknak helye nincs.
Úgy gondoljuk, hogy az egész állam-berendezkedés, a régiók, jelenleg a megyék, tehát a területi szerkezetek szövetségekként, valós önkormányzatokkal kell működjenek. Ahhoz, hogy a mi elképzelésünk szerinti autonómia működhessen Romániában, ennek az alkotmányos alapját meg kellene teremteni” – érvelt a képviselő.
A parlamentben az RMDSZ-frakció által beterjesztendő javaslatcsomag tartalmára vonatkozó kérdésünkre a politikus elmondta, Băsescu várhatóan egy olyan törvénytervezet küld a parlamentbe, amely egykamarás parlamentről szól, és amely révén a parlament nemcsak számszerűségében, hanem hatáskörében is csökken, nő viszont az államelnök ereje, a kormány pedig egyfajta mellékgazdasága lesz az államelnöki hivatalnak.
Márton elmondta, az alkotmánymódosítási kezdeményezéseknek 3 formája létezik. Az egyik az, hogy a kormány kezdeményezésére, javaslatára, megkeresésére az államelnök nyújt be egy alkotmánymódosító tervezetet. A másik az, hogy a lakosok egy bizonyos száma aláírásával támogat egy alkotmánymódosító tervezetet, a harmadik pedig az, hogy a parlament egy bizottsága dolgoz ki egy ilyen tervezetet.
Hozzáfűzte, ha a kedden létrehozott parlamenti bizottság kidolgozza a parlament saját alkotmánymódosító tervezetét, akkor minden egyes frakció benyújtja a maga módosító javaslatait.
„Ha az államfő által beterjesztett javaslatcsomagról beszélünk, akkor sem az egykamarás parlament, sem a parlament hatáskörének visszaszorításával foglalkozó javaslatok nem számíthatnak az RMDSZ-frakció támogatására.
Az RMDSZ frakció által benyújtandó tervezet módosítási részeiben természetesen arra teszünk kísérletet, hogy a parlament két házának a szerepkörét különválasszuk: az alsóháznak a politikai képviseletet, a szenátusnak pedig a területi képviseletet kell biztosítania” - közölte.
Még elmondta, az RMDSZ az államberendezkedés témája mellett további módosító javaslatokat is megfogalmaz. „Nyilvánvalóan az alkotmányba be kell vinni néhány olyan előírást, amely nagyobb garanciát biztosít a közösségi jogok gyakorlásának: lehetőséget kell teremteni arra, hogy saját kérdéseinkben mi magunk dönthessünk, olyan kérdésekben, ahol mások döntenek, legyen egyfajta beleszólásunk, akár vétójogunk, illetve ne csak a választott hatóságok, hanem a végrehajtó hatóságok keretén belül is számaránynak megfelelő képviselet legyen biztosítva.
A nemzetállam kifejezést is törölné az alaptörvényből az RMDSZ. Márton elmondta, amíg Románia magát egységes nemzetállamként határozza meg, addig fennáll annak a veszélye, hogy egyszerű törvényhozási módosítással megvonják a kisebbségek jogait.
Az anyanyelv-használati jogot korlátozza az a tény, hogy Romániában a román nyelv az egyetlen hivatalos nyelv. Ha eltörlik az egységes nemzetállam kifejezést, akkor lehetőség nyílik arra, hogy bizonyos térségekben hivatalos, vagy közigazgatási nyelvként jelenjen meg más nemzetek nyelve.
Transindex.ro

Gúzsba kötve is táncolni kell
2010-ben beérett pár fontos decentralizációs döntés
Menet közben szállt fel az RMDSZ a vonatra, hiszen koalíciós partnere korábban is hatalmon volt, menet közben kellett kialakítania álláspontját, de még így is jó munkát végeztek az RMDSZ kormányzati tisztségviselői, jelentette ki Markó Béla szövetségi elnök a Romániai Magyar Demokrata Szövetség polgármestereinek szombati országos találkozóján. A nemzeti színház nagyterme túlságosan tágasnak tűnt a jelenlevők számához képest, de az ülésvezető Tánczos Barnadilemmájára, aki a foghíjas terem láttán azt kérdezte, hogy vajon "a terem nagy, vagy mi vagyunk kevesen?", az elnök azt válaszolta, hogy a terem nagy.
Markó szerint Romániában a kormányzati munkát kétféleképpen lehet szemlélni. Egyfelől úgy, hogy a kormányzati, önkormányzati eszközöket felhasználva működtetik az önkormányzatokat, a kormányt, az intézményeket, másfelől úgy is, hogy modernizálják, átalakítják, megváltoztatják azokat.
Félúton a kisebbségi jogok biztosítása terén
Mint mondta, az RMDSZ ez utóbbira vállalkozott, ezt tekinti kötelességének kormányban és az önkormányzatokban. Figyelmeztetett, nem lehet csak szinten maradásról beszélni, a megszorítások ellenére is "oda kell hatni, hogy céljaink ne dőljenek dugába". "Gúzsba kötve táncolunk, de akkor is táncolni kell, ha változtatni akarunk", kormányban, önkormányzatokban, s meg kell próbálni a parlamentben 7 százalékból 50 százalékot "kimatematikázni" – tette hozzá.
A jelenlegi időszak legnagyobb kihívásának a decentralizációt nevezte, amellyel ugyan "újabb problémákat, nyűgöket suvasztanak a polgármesterek nyakába", de úgy próbálják intézni, hogy pénz is legyen hozzá. 2010-ben beérett pár fontos decentralizációs döntés: a decentralizációt akkor is vállalni kell, ha gondot okoz, mert "legfőbb céljainkhoz kerülünk közelebb, ahhoz, hogy a magyar közösség helyben dönthessen saját problémáiról". Kiemelten szólt az oktatás és az egészségügy decentralizációjáról, külön kitért a kisebbségi jogok kérdésére, s mint mondta, teljes körű közigazgatási reformra, az ország berendezkedésének újragondolására van szükség. Kijelentette: a kisebbségi jogok terén "még csak félúton vagyunk". Ugyanakkor az RMDSZ bírálóinak üzente, "kis lépésekkel dolgozunk, de megyünk előre, nem állunk és álmodunk nagy lépésekről".
Cinikus és "igazi" válasz
A továbbiakban az alkotmánymódosítás kapcsán adott egyfelől cinikus választ azoknak, akik "óriási árulásról beszélnek", megkérdezve, miért nem dolgoztak novemberben azon, hogy a referendum során a magyarság ne szavazzon az egykamarás parlamentre és a képviselők számának 300-ra való csökkentésére. Ezzel szemben az "igazi" válasza az volt, hogy az RMDSZ eleve nem értett egyet ezzel, szükség van felsőházra, amely a megyék, a régiók képviselete lehetne, kisebb létszámmal. Hozzátette, kiábrándítja, hogy arra nem figyeltek oda, hogy az RMDSZ bevitte, hogy az állami hatóságoknak konzultálniuk kell a kisebbségi szervezetekkel az identitásukról szóló döntésekben. Fontos kitételnek nevezte, amelyre rá lehet építeni a kulturális autonómiát.
Egyértelmű, világos kommunikációra van szükség
Takács Csaba ügyvezető elnök arról beszélt, hogy fontos az önkormányzatok véleménye az RMDSZ-ről, mert a polgármesterek, megyei tanácselnökök a települések első számú politikusai, s az RMDSZ felelőssége komfortosabb, élhetőbb életet teremteni a magyar közösségnek. Ezért, ha az RMDSZ-t nem erősítik, azzal a magyarságot gyengítik, mondta, hozzátéve, hogy ott veszíti el a bizalmat az RMDSZ, ahol nem tud jövőképet felmutatni. Ezért fontos az állandó kommunikáció, amely egyértelmű és világos kell legyen. Rámutatott: a tulipán sok politikust juttatott helyzetbe, szükség van helyi kezdeményezésekre, rátermett polgármesterekre, tanácsosokra, de szükség van a parlamenti és kormányzati tisztségviselőkre is.
Decentralizáció a kultúrában
Kelemen Hunor művelődési miniszter a műemlékvédelmet nevezte kiemelt prioritásnak. Véleménye szerint a tárca számára az örökségvédelmi törvénykönyv lesz a 2010-es év legnagyobb kihívása. Az örökségvédelemről jelenleg négy-öt törvény rendelkezik, ezt egyetlen törvénykönyvbe kívánják foglalni, amely kizárja az átfedéseket, és pótolja a hiányokat. Másrészt erősíteni szándékszanak a szankciókat, hisz az elmúlt húsz évben sok területen volt rongálás, főleg az épített örökség területén, amelyet leállítani, megfékezni szinte lehetetlen, mert nem léteznek olyan szankciók, amelyek elriasztanák a spekulánsokat.
Beszélt a pályázati lehetőségekről, a kulturális programok támogatásáról. Az örökségvédelem és a kortárs kultúra, a kortárs értékek támogatására fordítanak figyelmet, támogatnak olyan nagylélegzetű programokat, amelyek túllépnek egy település határain, kezdve a marosvásárhelyi filmfesztiváltól a nagyváradi Varadinumig vagy a csíki régizene-fesztiválig. A decentralizáció egyik lépése, hogy a megyei kulturális igazgatóságok örökségvédelmi szakfelügyelőségekké alakulnak.
Pályázati lehetőségek
Borbély László környezetvédelmi miniszter kifejtette, hogy egyelőre értelmét látják, hogy a PD-L-vel együtt kormányozzanak. Ugyanakkor elmondta, hogy egy "szétzilált" minisztériumot talált, amely a tavaly nem volt képes elkölteni a rendelkezésére álló pénzt, s visszaadta a költségvetésnek, amelyet "pontra tettek és elindítottak az úton, hogy Románia komolyan vegye az Európai Unió és a jóérzés szabályait". Felkérte a polgármestereket, figyeljenek oda a környezetre és hosszan sorolta, milyen programok és pályázati lehetőségek állnak az önkormányzatok rendelkezésére. Beszélt egyebek között a roncsautó-programról, a traktorok és haszongépek hasznosításáról, a parkosításról, a zöldház programról, szemétgazdálkodásról, újrahasznosítható energiákról. Fontosnak nevezte, hogy valós információkat adjanak át az önkormányzatoknak, s arra biztatta a jelenlevőket, figyeljenek oda a pályázatokra, éljenek a pályázati lehetőségekkel, mert "senki nem segít nekünk, ha mi nem segítünk", illetve, hogy "nincs erőnk, ha nem vagyunk kormányon".
Hatékony menedzsmentet Bukarestből nem lehet megvalósítani
Cseke Attila egészségügyi miniszter ismertette a decentralizáció elveit és lépéseit, ugyanis, mint mondta, az elmúlt évek alatt mindenki decentralizált, de nem történt semmi, még mindig "kétfejű" a rendszer. A 435 kórházat említette, ahol az épületek az önkormányzatok tulajdonában vannak, a menedzsert azonban a miniszter nevezi ki. A decentralizáció során a szubszidiaritás, a problémamegoldás és felelősség elvét követi, a lépések közül elsőként az igazgatók számának csökkentését nevezte meg, majd a pontértékek kiegyenlítéséről, az ágyszám- leépítésről, a menedzsment átruházásáról beszélt. A decentralizáció fontosságát sommásan így összegezte: azért van szükség rá, "hogy egyszer már ne legyen fontos Bukarestben lennünk. Ne azért tudjunk beleszólni, mert éppen magyar az egészségügyi miniszter". Hangsúlyozta: a döntéseket közelebb kell hozni a közösségekhez, hatékony menedzsmentet Bukarestből nem lehet megvalósítani.
Tamás Sándor, a Kovászna megyei tanács elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy miközben decentralizációról beszélünk, egyes minisztériumokban kemény centralizáció folyik. Bíró Rozália nagyváradi alpolgármester, az SZKT elnöke arra figyelmeztette kollégáit, hogy "legyen fülünk meghallani a közösség hangját".
A polgármesterek elsősorban a mezőgazdasági kifizetések és támogatások késésére, szakember-hiányra panaszkodtak, de érdeklődtek a műemlékvédelem, az önkormányzatok és a családorvosok közötti viszony, a különböző pályázatok iránt. Másik probléma a mezőgazdasági területek visszaszolgáltatása, a kiskorú gyermekek külföldi utaztatása, az uniós pályázatok elbírálása volt, illetve, hogy többmillió eurót "raktak föld alá" sok helyen, vagyis elkészültek a víz- és csatornahálózatok, azonban az úthálózat közben tönkrement, a helyzet tarthatatlanná vált. Egyes polgármesterek szerint az RMDSZ is hibás ezért a helyzetért, és kérték, hassanak koalíciós partnerükre, hogy a kormány teljesítse finanszírozási kötelezettségeit.
A kormányzati szakpolitikákról-támogatásokról Haschi András-Péter mezőgazdasági, Borbély Károly gazdasági, illetve Tánczos Barna, a Regionális Fejlesztési és Turisztikai Minisztérium államtitkára beszélt.
Népújság (Marosvásárhely)