Hamisított román aláírások az EMNP listáin?
Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) támogatólistájának mintegy nyolcszáz bukaresti aláírója között mindössze két magyar név található – árulta el lapunknak Budai Richárd. A bukaresti RMDSZ-szervezet elnökét annak kapcsán kérdeztük, hogy Tőkés László, az Európai Parlament alelnöke, a bejegyzés előtt álló párt szellemi vezére tegnap közleményben sérelmezte, hogy az EMNP bejegyzését a bukaresti bíróságon megtámadó Adrian Drăghici ügyvéd közjegyző előtt hatalmazta fel Budayt és Novák Levente művelődési miniszteri tanácsadót az EMNP bejegyzési iratcsomójának tanulmányozására.
„Bebizonyosodni látszik, hogy az RMDSZ alias UDMR – ha önös érdeke úgy diktálja – sokkal közelebb áll többségi partnereihez, mint az erdélyi magyar közösségből való, saját Testvéreihez” – fogalmaz Tőkés. Az RMDSZ ellenpártját szervezgető politikus „a nemzeti szolidaritás hiányát” kéri számon az RMDSZ-en, és felszólítja, hogy „tegye félre a szűkkeblű pártpolitikát”, tegye lehetővé „az érdemi összefogás” megteremtését.
Budai Richárd az ÚMSZ-nek Tőkés vádjai kapcsán kifejtette: őt a magyarság legitim érdekképviseletének területi vezetőjeként a szerveződő magyar ellenpárt bukaresti támogatottsága érdekelte csupán. „Az aláíráslisták alapján megállapítható, hogy több mint nyolcezer bukaresti magyarból mindössze ketten írták alá a Tőkés-párt támogatólistáit, ha ők egyáltalán magyarok, mert ez sem biztos. A mintegy nyolcszáz román nevű személy aláírása pedig gyanúsan egyforma” – tette hozzá Budai.
S. M. L.
Új Magyar Szó (Bukarest)

Romániai munkaerő Európában
Mintha csak Traian Băsescu államfő tanácsát követnék – miszerint a külföldi munkavállalás egyaránt üdvös az ország és a munkavállaló számára – orvosok, egészségügyi káderek, tanárok, mérnökök, szakmunkások, pincérek, szakácsok tömegesen keresnek munkát a határokon túl.
A kizárólag az anyagi megvonásokra, bérkorlátozásokra, munkaerő-csökkentésre alapozott romániai „válságkezelés” miatt az országban jelentősen megnőtt az érdeklődés a külföldi munkalehetőségek iránt. Elsősorban a nyugat-európai államok, ezen belül pedig legfőképpen Németország, Nagy-Britannia, Spanyolország, Olaszország, Franciaország, Görögország – az ottani válság ellenére! – és Belgium iránt érdeklődnek a legtöbben.
Nyugati „állásparadicsom”
A trend határozottan növekvő: civil társadalmi szervezetek adatainak megfelelően csupán május folyamán 62 ezer személy keresett magának állást a határokon túl. A brit Daily Express közlésének megfelelően az utóbbi időben 15 200 román állampolgár helyezkedett el a foglalkoztatást ajánló több mint 7000 szigetországi munkaadónál. Közülük több mint ezren egészségügyi dolgozók.
Az Országos Munkaerő-ügynökség hivatalos adatai szerint tavaly mintegy félmillió román állampolgár vállalt munkát külföldön. Közülük 130 ezren az ügynökségen keresztül, a többiek pedig magánügynökségek útján találtak állást. Az idei esztendő első negyedében az Országos Munkaerő-ügynökség már több mint 52 ezer román állampolgárt juttatott külföldi kenyérkeresethez, de rengetegen érdeklődnek munkalehetőségek iránt a Bestjobs.ro, az Ejobs.ro és a Tjobs.ro internetes oldalakon is. Utóbbira például közel 600 ezer kérés futott be tavaly.
A megnövekedett érdeklődést a hazai gazdasági helyzet folyamatos romlása mellett az is magyarázza, hogy a külföldi cégek egy idő óta egyre több állást kínálnak. A meghirdetett munkahelyek száma az idei év májusában 27 százalékkal volt nagyobb, mint egy évvel korábban.
Hazai munkaerő-piaci szakértők szerint a szakképzett munkaerő könnyebben helyezkedik el nyugaton, mint a szakképzetlen. Utóbbi számára ugyanis nagy konkurenciát jelentenek az ázsiai – kínai, Fülöp-szigeteki – bevándorlók, akik a romániaiaknál is olcsóbban vállalják fel a munkát, és sokkal többet is dolgoznak náluk. Szinte problémamentesen találnak viszont állást maguknak egészségügyi, oktatási, idegenforgalmi, építkezési szakemberek, főleg, ha legalább elfogadhatóan beszélik a befogadó ország nyelvét is.
„Égig érő” bérek
A bérek természetesen jóval magasabbak a hazai fizetéseknél – igaz, többet is kell teljesíteni a pénzért. Munkaerő-foglalkoztatási ügynökségek szakértőinek elmondása szerint a szakképzetlen munkás havi bére 600-700 euróról indul. Jobb esetben akár az 1000 eurót is elérheti. Az összegtől függetlenül azonban rendszerint a munkaadó fedezi az alkalmazott elszállásolási és étkeztetési költségeit is, ami nem csekély mértékben megnöveli a juttatás reálértékét.
Az építkezési szakmunkás – ács, hegesztő, asztalos – havi 3–4 ezer eurót kereshet. Emellett biztosított számára a szállás, az alkalmazó fizeti az egészségügyi hozzájárulást, és általában havi 100 euró „étkeztetési pótlékkal” toldja meg a bért.
A hivatásos gépkocsivezető havi fizetése Norvégiában például 2700-3200 euró között mozog, ehhez még egészségbiztosítás és ingyenes szállás járul.
A szakképzett személyzet bére egyébként havi 2000 eurónál kezdődik – ennyit kínálnak általában például az orvosi asszisztensnek. Svájcban azonban még ennél is jobban megfizetik, 2700-3300 eurónak megfelelő keresethez juthat. A szakorvos ennél összehasonlíthatatlanul többet keres, akár 7-8 ezer eurós állást is találhat magának.
A külföldi állásközvetítéssel foglalkozó egyik legnagyobb romániai cég, a Thera Group vezérigazgatója, Cristian Tudorache egy román lapnak adott nyilatkozata értelmében a kereset szempontjából az orvosokat is felülmúlják a kőolajipari szakemberek. Ők legkevesebb 3-4 ezer eurót vihetnek haza havonta, de bérük elérheti a 10 ezer eurót is. A cég egyébként önmaga több mint 20 ezer érdeklődőt juttatott álláshoz tavaly, idén 30 ezer elhelyezésre számít.
A tanári bér nyugati viszonylatban is az alacsonyabbak közé tartozik. Spanyolországban körülbelül 2000 eurót kínálnak például az angol-spanyol szakos középiskolai oktatónak.
Államfői buzdítás
A külföldi munkavállalást pozitív jelenségnek tartja, és nyíltan támogatja Traian Băsescu. Az államfő tavaly nyáron egy tévéinterjújában a román nemzet legdinamikusabb részének tekintette a határon túl állást vállalókat. Szerinte esetükben olyan személyekről van szó, akik felismerték: az állam jelenleg nem sokat tehet értük, ezért saját kezükbe vették sorsukat, és családjukkal külföldre indultak munkát keresni.
A spanyolok és az olaszok ezzel szemben a nehezebb munkák felvállalása helyett inkább a munkanélküliséget választják. A románok viszont a jobb kereset kedvéért elfogadják ezt a lehetőséget „én pedig köszönetet mondok a külföldön dolgozó románok kategóriájának” – jelentette ki az államfő, ellenzéki körökben nem kis felháborodást keltve a hazai munkaerő ilyeténképpeni „eltanácsolása” miatt.
Később Sebastian Lăzăroiu, akkori államelnöki tanácsos minderre még ráduplázott, hozzátéve: a külföldön dolgozó románok „beruházást jelentenek” Románia számára. Nem kizárt, hogy – legalábbis részben – ennek az állításának köszönheti, hogy nemrégiben a munkaügyi tárca élére került.
Bogdán Tibor
Új Magyar Szó (Bukarest)

Magánsajtó közpénzekből
Az Orbán-kormány egy alapítvány mögé bújva épít politikai hátországot és sajtóbirodalmat Erdélyben – közölte a hét végén Karácsony Gergely és Dorosz Dávid, az LMP két politikusa.
A párt frakcióvezető-helyettese, valamint az Országgyűlés nemzeti összetartozás bizottságának tagja szerint az Udvarhelyi Híradó Kft. napilapjait felvásárló „Határok nélkül a magyar nyelvű sajtóért” Alapítvány minden valószínűség szerint törvénytelenül kapott 250 millió adóforintot a Szerencsejáték Zrt.-től, hogy azt a határon túli magyar sajtótevékenység ápolására és megsegítésére fordítsa.
„A Fidesz ezzel azt a megosztó politikát exportálja Erdélybe, amit az elmúlt húsz évben Magyarország alaposan megszenvedett. Ez ahhoz vezethet, hogy a magyarság parlamenti képviselete és több száz polgármesteri, helyi képviselő-testületi hely is veszélybe kerülhet” – írta közleményében a két politikus. Kitérnek arra is, hogy a „Fidesz ráadásul egy olyan alapítványon keresztül vásárolja fel az erdélyi lapokat”, amely bejegyzése szerint csak egy nappal azután alakult, hogy megkapta a Szerencsejáték Zrt.-től a 250 millió forintos adományt a „határon túli magyar sajtótevékenység ápolására és megsegítésére”.
A közleményhez mellékelték a Szerencsejáték Zrt. adománylevelét is. A párt birtokába került dokumentum szerint a Szerencsejáték Zrt. tavaly december 10-én, egy nappal a Határok nélkül a magyar nyelvű sajtóért Alapítvány hivatalos bejegyzése előtt már döntött a 250 millió forintos támogatásáról. A támogatás összegét a hivatalos indoklás szerint az alapítvány tevékenységi körében megfogalmazott cél érdekében, a határon túli magyar nyelvű sajtótevékenység ápolására és megsegítésére használhatják fel.
A bíróság honlapján szereplő alapítványi névjegyzék adatai szerint a Határok nélkül a magyar nyelvű sajtóért Alapítvány bejegyzése 2010. december 11-én emelkedett jogerőre. A Korda Éva Judit képviseletével működő szervezet a határon kívüli magyar nyelvű sajtótevékenység támogatására jött létre. A Budapesten működő alapítvány az Üllői út 102. szám alá van bejegyezve, ahová a Magyar Nemzet című napilap, a ClassFM és a Lánchíd Rádió is.
Mint ismert, az Udvarhelyi Híradó Kft. vezető székelyföldi médiavállalkozás, az Udvarhelyi Híradó, a Csíki Hírlap, a Vásárhelyi Hírlap, a Gyergyói Hírlap című napilapok, illetve a Székelyhon.ro hírportál kiadója. A cég ügyvezető igazgatója kérdésünkre korában elmondta: az akvizíciónak egyetlen célja van, megerősíteni az Udvarhelyi Híradó Kft. vezető piaci pozícióját. Székely Róbert elismerte, a magyarországi alapítvány egyik „alapembere” Liszkay Gábor, a Nemzet Lap- és Könyvkiadó Kft. tulajdonosa, a Magyar Nemzet című budapesti napilap igazgató-főszerkesztője.
Új Magyar Szó (Bukarest)

Mi tartható, s mi nem?
A múlt hét eseményei ismét ráébreszthettek, hogy milyen szomorú nekünk, erdélyi magyaroknak egyszerre szégyenkezni és szenvedni két, mindinkább elszigetelődő ország erőszakos, személyiségzavaros belpolitikája miatt.
Milyen hálátlan, szinte kilátástalan ilyen körülmények között az RMDSZ helyzete! Milyen hirtelen puskaporos hordóvá tehetik az országot, a térséget a felkorbácsolt nacionalista indulatok!
Magyarország a médiatörvény miatt elszenvedett megaláztatások után újabb heves támadások kereszttüzébe került alaptörvényének vitáján az Európai Parlamentben. A néppártiak látszatőrző próbálkozásai – miszerint bármit tételezhet, az alkotmány az ország szuverenitásának körébe tartozó ügy, amibe másoknak nincs beleszólása – nem válaszolnak az érdemi kérdésekre, kifogásokra, és nem tarthatóak.
Nem tartható, akármilyen magas világi vagy egyházi szószékről hirdetik is, az emberek alapvető jogainak megsértése, a demokratikus játékszabályok, az uniós értékek és alapelvek semmibevétele; de említhetnénk az alkotmánybíróság hatáskörének szűkítését vagy a házasság meghatározását, a jogszabály túl gyors és egyeztetés nélküli elfogadásának körülményeit is. Mindez szakmai, közjogi vita tárgya kell hogy legyen, nem hit kérdése!
Az alaptörvény preambulumának avítt történelemszemlélete még tekinthető „magánügynek” – de például milyen alapon lehet felháborodni a külföldi „beavatkozásokon”, amikor maga az új magyar alkotmány átnyúl országhatárokon!? Egyébként fel lehet-e tételezni józan ésszel, hogy a fő kifogásolók – olyan világszervezetek, testületek, mint az ENSZ, a Velencei Bizottság és az Európai Parlament – egytől egyig rosszindulatúak, elfogultak, magyarellenesek? (És még össze is beszéltek!) Lehetséges dacosan semmibe venni a véleményüket, vagy egyenesen „harcot hirdetni” ellenük? Ideát Orbán Viktor eksztatikus harcaival egy időben Traian Băsescu felforgató hiperaktivizmusa immár ennek a politikai/politikusi képletnek a dicstelen jövőjét: agóniáját illusztrálja. Romániában az államfő már az eltérő politikai konstelláció miatt sem tudja kiélni autoriter hajlamait. Mind az alkotmánymódosítás, mind a közigazgatási-területi átszervezés elnöki terve kudarcra van ítélve. Miként az az újabb elnöki diverzió is, amely egymás feltételeként összekapcsolná a regionalizálás és a kisebbségi törvény parlamenti megszavazását. Miközben a nagyobbik kormánypárt változatlanul azt játssza, hogy „akarnánk, de nem tudjuk”, illetve „tudnánk, de nem akarjuk”. A PDL végül is teljesen feloldódott a vesztét érző Traian Băsescuban.
Ez a nyomott hangulat, a játékszabályok állandó megváltoztatása, az örökös készenléti kényszer, stresszállapot tarthatatlan. Az RMDSZ, könnyen meglehet, kénytelen lesz beváltani többszöri figyelmeztetését. Minél nagyobb a felelőssége az egész ország további sorsát illetően, annál kevésbé hagyhatja, hogy a saját sorsa megpecsételődjék.
Az idő szorít. Az ellenzék frusztráltabb, de eltökéltebb is, mint valaha. Ha lépni kell, lépni kell.
Ágoston Hugó
Új Magyar Szó (Bukarest)

Nem enged az RMDSZ (Régiósítási háború Bukarestben)
Csatát veszített tegnap a Demokrata Liberális Párt: a koalíciós ülésen nem sikerült megállapodniuk az RMDSZ vezetőivel az ország közigazgatási átszervezéséről, a szövetség ugyanis határozottan elutasította a nyolc fejlesztési régió mamutmegyévé alakítását.
Ha a DLP ragaszkodik ehhez, elveszíti a parlamenti többséget – szögezte le tegnap Kelemen Hunor RMDSZ-elnök, Édler András háromszéki képviselő pedig kijelentette, az ellenzék bizalmatlansági indítványát, ezzel pedig a kormány megbuktatását is inkább kész támogatni. A vélemények a DLP-n belül is megoszlanak, többek szerint hiba volt bejelenteni, hogy a kabinet felelősséget kíván vállalni egy ilyen jogszabályért, mert ha erre sor kerül, a kormány megbukhat. Egyesek szerint a nyolc megamegye ötlete nem is a Demokrata Liberális Párttól, hanem Traian Băsescu államfőtől származik, és nincs kidolgozott tervezet. Most azonban megkezdték a tárgyalásokat a kormányban, és a következő napokban koalíciós szinten próbálják közelíteni az elképzeléseket. Emil Boc kormányfő és a DLP vezetői – köztük az átszervezéssel pénteken előállt Ioan Oltean pártfőtitkár – nem nyilatkoztak a hétfői koalíciós ülés után, tegnap azonban Sever Voinescu szóvivő kijelentette: a koalíciós pártok javában tárgyalnak, hogy konszenzusra jussanak az ország területi-közigazgatási átszervezése ügyében. Szerinte nem alakult ki zárlat a koalícióban. A törvény elfogadásának módja másodlagos – válaszolta a felelősségvállalásra vonatkozó kérdésre. “Végül kialakul a koalíció közös álláspontja” – fűzte hozzá. “Nem tudjuk elfogadni azt a változatot, hogy a nyolc fejlesztési régiót átalakítsák nyolc mamutmegyévé. Az RMDSZ egyetlen területi vagy megyei szervezete sem támogatja ezt a változatot. Számunkra a kiindulópont a tizenhat fejlesztési régióról szóló tervezetünk. Úgy véljük, nincs elég érv a nyolc mamutmegye létrehozására” – fejtette ki Kelemen Hunor tegnap a szövetség álláspontját. Szerinte ilyen átszervezés esetén előbb politikai döntésre van szükség, és azt követően lehet figyelembe venni a technikai vonatkozásokat, a dekoncentrált intézményeket, hivatalokat, azokat a hatásköröket, amelyek megyei szintűek. Ha pedig a DLP ragaszkodik a régióátszervezési projekthez, elveszíti a parlamenti többséget. Az RMDSZ elnöke ugyanakkor meglepőnek tartja, hogy a magyar kormány egyelőre nem reagált a fejleményekre, mert “az olyan kérdésekben, amelyek a romániai magyar közösség jövőjét érintik, reagálni szoktak”.
A kisebbségi törvény nem váltópénz
Nem voltak és nem is lesznek olyan tárgyalások, amelyek szerint az RMDSZ támogatná a DLP régióátszervezési tervezetét a kisebbségi törvény elfogadásáért cserében – nyilatkozta tegnap Kelemen Hunor. “A koalíciós tárgyalások nyomán megállapodtunk abban, hogy a kisebbségi törvényt kedden és szerdán vitatják meg a képviselőház emberi jogi bizottságában, és csütörtökre el kell készülnie a törvényről szóló jelentésnek. Ha késik, akkor megbeszéljük, mit teszünk, hogyan megyünk tovább” – magyarázta az RMDSZ elnöke, aki szerint a DLP kérte, hogy “még egyszer, utoljára nézzék át a kollégáink által a múlt héten a parlamentben megtárgyalt változat végső formáját”. “Csütörtökön még tárgyalunk erről, de ezek nem kapcsolódnak egymáshoz, a kisebbségi törvény nem váltópénz a régióátszervezésre” – hangsúlyozta Kelemen, aki egy hete azt mondta, hogy kérni fogja a kormány felelősségvállalását a kisebbségi törvény esetében, ha egy héten belül nem lesz meg a bizottsági jelentés. Sever Voinescu, a DLP szóvivője nem hinné, hogy gondok adódnának a kisebbségi törvény elfogadásában. “Várjuk a jelentést, és támogatjuk a törvényt abban a formában, amely a bizottság elé került” – nyilatkozta tegnap a párt állandó bürójának ülése után.
Átszervezésre szükség van
A régiók átszervezésére szükség van, de a vonatkozó törvényt nem felelősségvállalás révén kellene elfogadni – véli Vasile Blaga DLP-s szenátor, aki szerint a párt tegnapi frakcióülésén Emil Boc bemutatta az átszervezési tervet, de “a kezdeményezés a koalíción belüli tárgyalások fázisában van egyelőre”. A megyék számáról még nem született döntés. “Nekünk van egy álláspontunk, az RMDSZ-nek más a véleménye, a Románia Haladásáért Országos Szövetség és a nemzeti kisebbségek még nem alakították ki álláspontjukat. Még nem dőlt el semmi. Mintegy két héten belül alakulhatna ki a koalíció álláspontja, majd tárgyalások következnek, hiszen az államfő is konzultációra hívta a pártokat” – mondotta, és emlékeztetett: a régióátszervezés szerepelt a 2009-es kormányprogramban is, amelyet a Szociáldemokrata Párttal közösen dolgoztak ki, majd a jelenlegi kormányprogramban is. “Megoldást kell találnunk, azaz 800 000 és hárommillió lakosú régiókra van szükség, hogy közvetlenül a kormány beiktatása nélkül hívhassunk le pénzeket Brüsszelből” – összegzett.
Mi a gond a Székelyfölddel?
Személy szerint semmi kifogásom nincs az ellen, hogy az új megyékben bizonyos régiókat megkülönböztessünk, és semmilyen kifogásom nincs a Székelyföld elnevezés ellen – nyilatkozta tegnap Gheorghe Scripcaru brassói polgármester, aki szerint a majdani, Brassó központú közigazgatási egységen belül lehet Barcaság, Hátszeg stb. mellett önálló jogi személyiséggel nem bíró, de saját kultúrával és hagyományokkal rendelkező tájegység. Ezzel a magyarok büszkeségét is kielégítenénk – mondotta Scripcaru a DLP ülésén. Ötletét Emil Boc kormányfő nem fogadta lelkesen. Elég engedményt tettünk – válaszolta röviden. A pártnak az új régiók neveit is meg kell találniuk, eddig a nem történelmi egységek szerint szervezett vidékeken ugyanis élénk viták várhatóak. A Gândul úgy tudja, hogy a DLP júliusban rendkívüli ülésszakon szeretné elfogadtatni az új közigazgatási törvényt.
Az ellenzék tervei
A szociálliberális ellenzéki pártszövetség minden megyében népszámlálást kíván kezdeményezni a jelenlegi területi közigazgatási egységek felszámolásáról – jelentette be Victor Ponta SZDP-elnök az alkotmányra hivatkozva. Crin Antonescu liberális pártelnök azt reméli, hogy a DLP nem tesz túl sok engedményt az RMDSZ-nek. “És csak remélni lehet, hogy Băsescu úr és az övéi nem adják koncesszióba az RMDSZ-nek Románia egy darabkáját” – mondta. Az ellenzék átszervezési tervezetétben is nyolc megamegye szerepel, élükön a kormány által kinevezett prefektusokkal, ők azonban 2016-tól látják ezt megvalósíthatónak, hiszen alkotmánymódosításra is szükség lesz.
Aradon bizottság alakult
Három Arad megyei szervezet, az Aradi Kezdeményezés, a Helyi Polgári Tanács és a Szerbek Egyesülete tegnap bizottságot hozott létre Arad megye megmentéséért, és megpróbál minél több civil szervezetet és pártot a maga oldalára állítani. A DLP közigazgatási átszervezési tervezete szerint ugyanis Arad megyét felszámolnák, az új megye székhelye pedig Temesvár lenne. A bizottság közleményben szögezi le, hogy “Traian Băsescu államfő egyoldalú javaslata – amelyet utóbb a DLP is átvett – súlyosan érinti az állampolgárok pénztárcáját és a romániai demokráciát”. Ilyen összevonási tervezetre csak a sztálinista korszakban volt precedens – írják. A bizottság a következő időszakban konzultációt kezdeményez a lakosság körében, tiltakozó megmozdulásokat, tüntetéseket szervez, petíciókat és leveleket küld az Európai Unió intézményeinek. Megyei referendumot is kezdeményeznek a kérdésről. A bizottság a DLP vezetőinek csatlakozására is számít.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Csángó művelődési központot Bákóba (Beszélgetés Hegyeli Attilával, a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége oktatási programjának felelősével)
Szülő- és iskolavárosában, Sepsiszentgyörgyön járt és előadást tartott nemrég a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének ügyvezető elnöke, Hegyeli Attila. A magyar nyelvtanítás meghonosítása az utóbbi tíz évben az addig mostoha, a hivatalosságok részéről kimondottan rideg és tiltó moldvai környezetben olyan sikertörténet, mely párját ritkítja nemcsak a csángóság történetében, hanem úgyszólván az egész magyar kisebbségpolitikában. Kiemelendő továbbá az az általános támogatás és együttérzés is, melyben a kísérlet részesült az egész magyar közvélemény és civil társadalom részéről. A program még az elején tart, s bár eddigi eredményei sem elhanyagolhatóak, Hegyeli Attila a kilátásokra, a kiaknázandó lehetőségekre fektetné a hangsúlyt. Annak, akit a csángók kevésbé foglalkoztatnak, e népcsoporttal való szembesülés nem mindennapi alkalom a kisebbségi létkérdések átfogóbb átgondolására.
Első nyelv, anyanyelv, családi nyelv
– A moldvai magyarság helyzetét idealizálni ma sincs semmi okunk. Ami az erdélyi látogatót is – pedig ő látott már egyet s mást e tekintetben – rögtön mellbeveri, az a nyelvállapot és -használat néhány rendkívüli fonáksága. Ahol az egymás közt csángóul beszélő szülők újszülöttjükhöz románul szólnak, és a gyerek e nyelvet tulajdonképpeni anyanyelve előtt sajátítja el, ott a beolvadás nagyon előrehaladott folyamatait kényszerítette ki már az élet, a többségi társadalomnak és az állami szerveknek az évtizedek óta tartó nyomása. Nyelvi asszimilációra Erdélyben is találunk ilyen példát a vegyes házasságokban például, de a Szeret mentén a homogén csángó családban jelenik meg e számunkra természetellenes mentalitás. A mai 30–40 éves szülői nemzedékkel következett-e be a fordulat, és lesz-e nyelvi “visszatérés” a fiatalabbak számára? – A moldvai csángók asszimilációja akkor kezdődött, amikor őseik kivándoroltak Erdélyből. Vannak olyan római katolikus települések, ahol már az öregek sem emlékeznek, hogy ott valaha beszéltek magyarul, de ha elolvassuk az utazók feljegyzéseit, akkor megtudhatjuk, hogy az 1700-as években ott még magyar volt a közösség nyelve. A mai napig nem tudjuk, mikor és miért indult el sok helyen a nyelvváltás. Szabófalván például a hatvan évnél fiatalabbak már nem beszélik nyelvünket, az annál idősebbek még igen. Tehát ott hatvan évvel ezelőtt történhetett meg, hogy a gyerekhez románul kezdtek szólni a szülők. Egyes falvakban sokkal korábban, másutt a kilencvenes években, mint Magyarfaluban vagy Külsőrekecsinben. E falvakban nagyon jó a nyelvállapot, mert bár a gyerekek első nyelve a román, de a családé még a magyar, és mindenki megtanulja azt.
Madárnyelv, limbă păsărească
– Egy fellazulás, a nálunk természetesnek tekintett környezeti rendnek egyfajta megbomlása mégis tapasztalható. – Megtanulja, de sem a család, sem intézmény, senki nem várja már el tőle, hogy magyarul is megszólaljon. Hogy miért van ez így, miért tűnik el a dajkanyelv, miért szól a szülő másként kicsinyéhez? Hát azért, mert amikor ő gyerek volt, és óvodába járt, neki abból csupa kellemetlensége származott, hogy nem tudott rendesen románul. Hasonlóképpen, mikor iskolába küldték. Csúfolták, megverték az iskolában, a pap pedig a szószékről arra buzdított: felejtsétek el ezt a madárnyelvet, sőt, az ördögét. Integrálódjatok, modernizálódjatok. Azt sugározza minden intézmény, hogy e nyelv mindannak a szinonimája, ami ósdi, elmaradott és szegény, a román pedig modernitást, gazdagságot és haladást jelent, a továbbtanulást. Miután száz éve ezt sulykolják belé, és mi, magyarok nem vagyunk jelen, hogy az ellenkezőjét bizonyítsuk, vagy ha igen, akkor is csak igen kis erőkkel, ilyen körülmények közt teljesen természetes, hogy a közösség hoz egy olyan íratlan döntést: véget akar vetni e szenvedésnek, a megaláztatásnak, aminek ki van téve. És asszimilálódni akar. Ezt persze úgy fogalmazza meg inkább, hogy gyermekének jövőt akar, Bákóba küldeni dolgozni, tanulni, s hogy ott ne csúfolják.
A gyökerek kihajtanak
Hegyeli Attila itt érdekes fordulattal úgy folytatja: tudni való, hogy asszimilálódni nem lehet. – A múlt héten jártam egy román érzelmű plébánosnál, aki elmondta, ő olyan faluból származik, ahol gyermekkorában már csak két öreg ember beszélt magyarul. Ők pedig magyarul szidták őket, amikor csiszonkáztak télen a kapujuk előtt, és jeget vertek ott, mert emiatt nem tudtak templomba menni. És meséli, hogy noha ilyen faluban nőtt fel, a szomszéd román települések fiataljai őket bozgorozták, ungurozták – bár egy vak hangot sem tudtak magyarul, és mindig is románnak tartották magukat. Kedves atya, mondtam neki, ebből egyetlen tanulság vonható le, hogy asszimiláció nincs, és sokkal jobb gerincesen felvállalni, amik vagyunk. Ne hagyjuk fiataljainkat származástudat és gyökerek nélkül. Nos, én úgy látom, hogy bár ezeket a gyökereket elvágták, most, az asszimiláció végén egyszer csak elkezdenek kisarjadni. Ezt látjuk az íreknél, a skótoknál és másoknál. Még egy példa. Egy üzletember keresett fel, aki sokáig nem értette, miként van az, hogy a nagyanyja nem tudott egyáltalában románul. Nos, egy jól menő, diplomázott, szép családdal megáldott ember, pénzzel, mindennel. Érezte, valami nem tiszta számára. Hozzám fordult, s én elláttam könyvekkel. Elolvasta, és azt mondta nekem: “Köszönöm, tanár úr, mert ez hiányzott. Mert vállalkozói klubokban, találkozókon mindenütt azzal húztak, miért vagyok katolikus, és én olyan hülyén éreztem magam. Most már összeállt a kép.” Nos, visszatérve, úgy vélem, amíg nincs, mit enni, amíg a napi betevő is gond, addig ne várjuk el senkitől, hogy a nemzeti identitás és összetartozás jegyében szembeszálljon az egész román intézményhálózattal és saját egyházával is.
Pótolni a hiányzó értelmiséget
– Az írek és a skótok angolul beszélnek, de saját nemzeti öntudatra ébredtek. Gondolja, visszafordítható a beolvadás, lesz csángó népközösségi öntudat, esetleg többnyelvű csángó közösségi szolidaritás? Persze a katolikus összetartozás talaján. Sepsiszentgyörgyi előadásában említette, hogy a 60 000-es magyarcsángó közösség még endogámiában él, de ez vallási endogámia. – A házasodásban mellékes a nyelv és a kultúra, a vallásnak van fontossága. Nem azt nézi a család, hogy a menyecske tud-e magyarul, hanem azt, katolikus-e, még Külsőrekecsinben is, ahol mindenki magyarul beszél az utcán. Jó feleség akkor lesz, ha katolikus – magyarul majd megtanul. Hogy kérdésére válaszoljak: meg vagyok győződve, az igazságot nem lehet tagadni a végtelenségig. Történelmi tény, hogy a moldvai csángók nagyobb részének a székelységben keresendők a gyökerei, s ezt előbb-utóbb ők is meg fogják tudni. Számtalan példa van arra, hogy a Romanban felnőtt bukaresti egyetemista, akinek fogalma sem volt a magyar eredetről, egyszer csak az interneten ránk talál, és megkeres bennünket, rájőve, hogy átverték őket, mert ők nem a dákok és rómaiak leszármazottjai. No, de ezt nem kellene kivárni, elébe kellene menni. Amíg még létezik a nyelv és a kultúra, nekünk elégséges csapatokat kellene kiküldeni ahhoz, hogy az fenn is maradhasson. Hogy ne a nyelvemlékek alapján kelljen feléleszteniük azt, mint teszik ma a skótok és az írek a kelta nyelvvel.
Csángók Háza
– Milyen kifutása lesz az oktatási programnak? Azt mondotta, 2200 gyerekhez sikerült eddig eljutniuk, és további 8–9 ezret kellene még bevonni a magyar oktatásába. Az ősszel kétségbeesett sajtónyilatkozatait olvasva – annyi nyelvtanár tért haza, hogy gondjuk támadt az utánpótlással –, úgy tűnt, nincs elég pedagógus. Hány évet maradnak kinn átlagosan, és hányan vannak összesen, hányra lenne még szükség? Lesz-e saját csángómagyar értelmiség?
– Nem könnyű terep a tanárok számára, ez kétségtelen. Átlagosan két évet maradnak kint, de van, aki nyolc éve ott tanít, és most már egyre többen moldvai csángók közülük, egyesek tanítványaink voltak. Összesen hatvanan vagyunk, a létszám harmada csángó. Hogy lesz-e saját értelmiségük, az attól függ, mennyi energiát tudunk befektetni. Fontos, hogy ne akarjuk learatni azt a búzát, amit ma reggel vetettünk. Az oktatás nem rögtönítélő bíróság. Türelem – tornaterem. De mindenképpen attól függ, hány tanítónő és tanár végzi a munkát. Az eredmények egyenesen arányosak a tanárok számával. Úgy gondolom, a megkezdett úton kell továbbmenni, de meg kell többszörözni a létszámokat, hogy elérhessük a többi gyereket is. Borzasztó oktatásszervezőként azt nézni, hogy Gorzafalván nincs esélye a gyereknek, bár tud még magyarul valamelyest, de nincs tanítónő hozzá. Különben az oktatás elemitől a nyolcadikig folyik, a tanulók fele V–VIII. osztályos. Az ügyesebb diákokat Csíkszeredába küldjük, ahol saját kollégiumunk van, jelenleg 62 gyerekkel. Van továbbá kilenc egyetemi ösztöndíjasunk Kolozsváron, Gyergyószentmiklóson és Csíkszeredában, közgazdásztól tanítójelöltig mindenféle. Ezek hazatérése nyilván attól függ, tudunk-e olyan vonzó pályát nyújtani számukra, hogy megérje nekik hazatérni, s hogy csángó közéletet, kultúréletet hozzanak létre.
– Hát ő Budapesten kiválóan megél abból, hogy csángó. – Erről nem nyilatkozom. De arról tudok, hogy Buenos Airesben van magyar kulturális központ, Bákóban pedig nincs. Bákót a legnagyobb csángó falunak szoktuk hívni, 200 000-es nagyváros, a régió központja. Ott meg kellene jeleníteni a csángó kultúrát, legalább 30 000 csángó él ott. Nem tudjuk, hányan tudnak magyarul – ehhez külön intézmény kellene, kollégium, iskola. Nemrég tanácskozáson tekintettük át tízéves tevékenységünket, született egy közép- és hosszú távú közösségfejlesztési terv. Ez megtekinthető a csango.ro honlapon. Mit kellene tennünk oktatásban, gazdaságban, kulturális, ifjúsági és szociális vonatkozásban, vallási ügyekben, hogy megszülessen az otthoni csángó értelmiség, éljen száz év múlva is magyar szó e falvakban, és kellő presztízzsel rendelkezzék.
B. Kovács András
Tíz év Moldvában – Csángó oktatási program 2000-2010
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Tüntetés a Házsongárdért?
A Házsongárdban történt hétvégi sír-, és műemlékgyalázás kapcsán Gergely Balázs, az EMNT közép-erdélyi régióelnöke tegnapi sajtótájékoztatón kifejtette: az ismétlődő, bűncselekménynek minősülő rongálások ügye nem helyi, hanem nemzeti ügy, hiszen Erdély és a magyarság panteonját érintik.
 – Úgy tűnik, immár sem a törvény, sem helyi érdekképviseletünk nem tud megoldással szolgálni a Házsongárdi temető halottai és műemlékei ellen elkövetett merényletek megfékezésére. Az EMNT felhívást intéz a történelmi egyházak és civil szervezetek vezetőihez, hogy egy közös konzultáció keretében vizsgáljuk meg a lehetséges ellenlépések lehetőségeit – folytatta a politikus, aki úgy vélte, hogy a döntéshozatali pálya szélére szorult kolozsvári magyar közösség immár hangsúlyos tüntetéssel adhat hangot tiltakozásának. Egyházaknak, civil szervezeteknek és sajtónak egyöntetűen felelősséget kell vállalniuk a kérdésben, lévén, hogy párszázas léptékű megmozdulással több rosszat teszünk, mint jót – részletezte Gergely Balázs. Az EMNT ugyanakkor a Kolozsváron zajló sorozatos jogsértéseket, magyarságellenes bűntetteket a nemzetközi sajtónak is ki szándékszik tálalni, egy európai sajtóorgánumok képviselői számára szervezendő sajtóértekezlet keretében: a kérdést az európai parlament (EP) elé is felterjesztve városnézéssel egybekötött tájékoztatóra hívnának meg EP-képviselőket.
Mint ismeretes, „pünkösdi ajándékként” két XIX. századi, a Házsongárd Alapítvány által restaurált, az iktári Bethlen kripta kertjében tárolt tumbát, valamint Nagy Gyula református püspök frissen felújított műemlék sírhelyét fáradtolajjal öntötték le a hétvégén – emlékeztetett az EMNT közép-erdélyi régióelnöke. Elmondta: a tettesek azt a két fát is gyökerestől kicsavarták, amelyet a két héttel ezelőtt ide látogatott magyar kistérségi polgármesteri küldöttség ültetett. A Gergely Istvánné Tőkés Erzsébet által vezetett Házsongárd Alapítvány munkatársait naponta atrocitások érik, a temető igazgatósága ellehetetleníti munkájukat, hátráltatják többek között a topográfiai felmérés végzését is, amely a műemlékjegyzék elfogadásának egyik feltétele – tájékoztatott a politikus. – A Házsongárdban nyugvó halottaink helyett nekünk kell megvédenünk nyugalmukat, és a nekik emléket állító értékeket, ezért fokozott a felelőssége a közösség valamennyi véleményformáló szervezetének, amely úgy gondolja, hogy Kolozsvár és magyarsága mindennél többet érdemel – hangsúlyozta végül Gergely Balázs.
(ZAY ÉVA) 
Szabadság (Kolozsvár)

HUNGARIKUM NAPOK HÉTVÉGÉN
Kétnapos rendezvényre várja június 18–19-én az érdeklődőket a nagyszebeni Hungarikum Napok szervezője, a HÍD – Szebeni Magyarok Egyesülete. Szombaton az Astra falumúzeumban (korondi ház, az udvara és környéke) 10 órától gulyásfőző verseny lesz, 15 órakor kóstoló, értékelés, díjazás. 14 órától Mór és az EzerJó (turisztikai bemutató és borkóstoló), 16 órától az Astra falumúzeum szabadtéri színpadán szórvány néptánc gála (fellépnek a sepsiszentgyörgyi Fenyőcske, a segesvári Kikerics, a dicsői Kökényes, a medgyesi Nefelejcs és a nagyszebeni Forgós néptánc együttesek), majd 19 órától táncház István Ildikóval és barátaival. Vasárnap 18 órától Kovács Géza kisplasztika kiállítása nyílik a Habitus Galériában, majd 19 órától Gerák Andrea és Lantos Zoltán koncertje zárja a rendezvényt a Thalia kistermében.
Szabadság (Kolozsvár)

Kivonult a városi tanácsülésről az RMDSZ frakciója
A liberálisok szerint nagyobb Iorga-tábla kellett volna a Mátyás-szoborhoz
Botránnyal kezdődött a kolozsvári városi tanács tegnapi ülése, az RMDSZ képviselői ugyanis – a szövetség megyei tanácsosaihoz hasonlóan – az első napirendi pont elhangzása előtt kivonultak az ülésteremből. A helyhatóság magyar érdekképviseleti közössége a Iorga-idézetet tartalmazó tábla, a városszéléről eltüntetett többnyelvű üdvözlő tábla, a Házsongárdi műemlék-rongálás, a városvezetőség utóbbi hetekben tanúsított magyarellenes hozzáállása miatt döntött úgy, hogy nem vesz részt a tanácsülésen. A tiltakozás e formáját megelőzően a sérelmeket Csoma Botond tanácsos közölte a polgármesterrel és a többi tanácsossal, miközben Irsay Miklós tanácsos átadott több mint 13 ezer aláírást, amelyek a műemlékek többnyelvű feliratozását kérik. A magyar képviselők kivonulása után a szociáldemokrata és a nemzeti liberális párt „hozta a formáját”, és az etnikumközi konfliktusokért a magyar képviselőkre kent mindent.
A himnuszt követően, de még mielőtt a tanácsosok rátértek volna az első napirendi pontra, Csoma Botond RMDSZ-es képviselő szót kért, és vázolta a Sorin Apostu polgármester magyarság ellen tanúsított cselekedeteit. A sérelmek felsorolása alatt Irsay Miklós átadta a polgármesternek azt a 13 515 aláírást tartalmazó iratcsomót, amely többnyelvű információs táblák kifüggesztését kéri a műemlék-épületekre, továbbá román, magyar és német nyelvű helységnévtáblák elhelyezését követeli. A határozattervezetnek szánt előterjesztést magyarok és románok egyaránt támogatták aláírásukkal.
„Kollektív döntésről van szó – nyilatkozta a kivonulást követően László Attila alpolgármester. – Ebben a pillanatban a magyar közösség minden egyes tagjától elvárjuk, és igény van arra, hogy szolidárisak legyünk egymással. Döntsük el végre azt, hogy mi elfogadható és mi nem ilyen esetekben”. Az alpolgármester szerint, amennyiben az megszűntetné a további nézeteltéréseket, az is elfogadható kompromisszum lenne, ha mindkét táblát eltávolítanák a szobortól. „Ma azzal kezdtük a napot, hogy a házsongárdi-esettel foglalkoztunk. Lassan minden napra jut már valami. Ebből legyen már elég!” – nyilatkozta végül László Attila.
Legyen nagyobb a Iorga-tábla!
Az RMDSZ-es tanácsosok kivonulása után a nemzeti liberálisok (PNL) és a szociáldemokraták (PSD) élesen bírálták a magyar tanácsosok hozzáállását.
Steluţa Cătăniciu szabadelvű önkormányzati képviselő gratulált Apostunak a Iorga-tábla kihelyezéséért, és büszkén vállalta, hogy egyike volt a tábla támogatóinak. Az etnikumközi nézeteltérésekért az RMDSZ tanácsosait tette felelőssé. Hozzá hasonlóan, bár kissé „finomabban” vélekedett párttársa, Manuel Chira is, aki hangoztatta, hogy az etnikumközi feszültségeket nem a románok vagy a magyarok generálják, hanem a politikusok. A PNL részéről a legradikálisabb Teo Peter volt, aki szerint a Iorga-idézetet tartalmazó táblának a jelenleginél is nagyobbnak kellene lennie. A PSD zászlóvivője Claudia Anastase volt, aki felállva fejezte ki helyeslő véleményét a tábla ottlétét illetően, továbbá felelőtlennek minősítette az RMDSZ képviselőit, amiért a napirendi pontokra fittyet hányva elhagyták a termet. „Ezek a megnyilvánulások nem tehetnek kárt a román nemzeti öntudatban. Felszólítom a románságot, hogy tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy Kolozsváron minél több helyen hirdessük a román gyökereket.”
A demokrata-liberálisok részéről senki sem szólalt fel.
Egyre erősebben inog a koalíciós viszony
Az RMDSZ tanácsosainak kivonulása után Csoma Botond a funari politika európaibb módszerekkel történő folytatásának vélte az eseteket. „Amennyiben nem tartják be a törvényt, tovább kell gondolnunk az együttműködést a demokrata liberális párttal, mert semmibe vesznek minket, nem tekintenek reális partnernek. Ilyen körülmények között meg kell gondolnunk, érdemes-e folytatni a koalíciós viszonyt” – nyilatkozott Csoma.
„Annak idején a város kitáblázása pontosan a Mátyás-szoborral kezdődött” – hívta fel a figyelmet Molnos Lajos, megjegyezve, hogy a PD-L-vel való koalíciót mind városi, mind pedig megyei szinten felülvizsgálják. A Iorga-tábla üggyel kapcsolatos két feljelentés eredményére még várni kell, továbbá – Molnos szavaival élve – a magyar kormány is továbbléphetne a nyilatkozatok szintjéről. „A szobor érdekében nem egyszer mentünk már ki a térre, és nincs kizárva, hogy erre újra sor kerül” – tette hozzá a tanácsos.
A koalíció képviselőházi szinten is inog. Máté András, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke – aki egyben a párt képviselőházi frakciójának vezetője is – az eset kapcsán lapunknak elmondta: „Amennyiben folytatódik a magyarellenes hangulat Kolozsváron, megtörténhet, hogy Kötő József, Máté András és Pálffy Zoltán nem szavaz a Demokrata-Liberális Párt vagy a kormány által előterjesztett tervezetekre.”
„A magyar nyelv nem idegen nyelv”
A jelenlévők az Erdélyi konzultációt hirdető magyar nyelvű reklámtábla kapcsánis megkérdezték az alpolgármestert. „Magánterületen, magánszerződés alapján kitettek egy táblát. A polgármesteri hivatalnak nincs jogköre a tábla tartalmát jóváhagyni vagy sem, mert a reklámcég és a megrendelők közötti szerződés rendelkezik a tartalom felől” – nyilatkozta László Attila, hozzátéve, hogy a városban több „idegen” nyelvű táblával is találkozhatunk. „Úgy látszik senkit nem zavar, ha angol, német, vagy bármely más nyelven reklámoznak, de amikor a magyar közösségnek célzottan információt átadó tábláról van szó, az valakinek a csőrét nagyon csípi.”
A tanácsülésen a Kolozs megyei Ifjúsági Fórum (KIFOR) is képviseltette magát. Részükről ifj. Deák Ferenc nyilatkozott a sajtónak, aki kijelentette, hogy addig adják Apostunak a „piros lapot”, amíg a polgármester ki nem lép az illegalitásokból. „A magyar nem idegen nyelv, hanem egy romániai állampolgári kisebbség nyelve” – fűzte hozzá ifj. Deák a reklámtábla kapcsán.
(kovács) 
Szabadság (Kolozsvár)

445. csíksomlyói templombúcsú
Mária által, Jézushoz, nemzetünkért
Ha lehet, az idei csíksomlyói Mária búcsúra az eddigieknél is többen készülődtek, mivel a Kárpát-medencei magyarságot átölelő, azt mozgósító két feltámadási jelvény vonulását megduplázták, beiktattak két közbeeső ágat is. 
Pünkösdszombat hajnalán, amikor az arad-belvárosi katolikus egyházközség zarándokcsoportja a helyszínre érkezett, a kegytemplomhoz vezető főutcán nagy transzparensek hirdették az idei búcsú mottóját: „Mária által, Jézushoz!” Az árusokat, a kürtőskalácssütőket, a mindenféle lacikonyha személyzetét már talpon találtuk. Az első kereszt-alják már pénteken este megérkeztek, éjszaka virrasztást tartottak a kegytemplomban, szombaton 5.30 órától a templom előtti udvarban felállított sátrak alatt 15 helyen gyóntattak, majd a Szent János kápolna előtt áldoztattak. A kegytemplomban zajló szentmisék alatt a Szűzanyának az oltár mögötti szobrához csak egyórás sorállással lehetett eljutni. A felkoszorúzott feszületek után, helységnévvel vonuló kereszt-aljákat a templom előtti és melletti téren helyezték el, a főpapság vezetésével induló hivatalos kordon vonulásáig. Amikor is végeláthatatlan, tömött sorokban, énekelve, egyházi lobogók, nemzeti zászlók alatt vonultak a Hármashalom-oltárhoz. Az oltárnál hangosbeszélőn köszöntötték a Kárpát-medence vidékeiről, sőt Finnországból, Németországból és Ausztráliából is érkező zarándokokat, a Budapestről indult két különvonat utasait, köztük Harrach Péter és Semjén Zsolt politikusokat. Köszöntötték a kordonnal érkező egyházi méltóságokat, nm. és ft. Spányi Antal székesfehérvári megyés püspököt, a szentmise egyetlen meghívott szónokát, nm. és ft. dr. Jakubinyi Györgyöt, az Erdélyi Egyházmegye érsekét, nm. és ft. Tamás József püspököt, dr. Orbán Szabolcsot, az Erdélyi Ferences Rend főnökét, valamint a többi egyházi és világi méltóságokat. Kihangosítva, folyamatos könyörgések hangzottak el a Szűzanyához nemzetünk, a székelység elvándorolt gyermekeinek a hazavezérléséért, az itthoni megtartásáért.
Köszöntők
Az erdélyi ferencesek nevében dr. Orbán Szabolcs rendfőnök köszöntötte a helyszínre érkezett zarándokokat. Mindnyájuknak a belső akadályok leküzdéséhez szükséges, elegendő lelki erőt kívánt, hogy Mária tisztelete által mindnyájan eljuthassanak Jézushoz.
Nm. és ft. Tamás József püspök megköszönte nm. és ft. Spányi Antal székesfehérvári megyés püspöknek, amiért elvállalta a szónoki szolgálatot. Azt kell kérnünk édesanyánktól a somlyói Szűzanyától, hogy a gyermekeit az összefogásra, a megbocsátásra, a magyar nemzet egységének a helyreállítására ösztönözze.
Útravaló
Nm. és ft. Spányi Antal székesfehérvári megyés püspök leplezetlen meghatottságának adott hangot e szent helyen, ahova Szent István városának, a testvérváros Székesfehérvárnak hozta el a köszöntését. Arra helyre, ahol Máriát már a XV. században tisztelték, átimádkozták e hely minden talpalatnyi földjét. Idejöttünk, hogy összefogódzva imádkozzunk, együtt álljunk az Úr elé, közösen kérjük Mária oltalmát, közbenjáró imáját. A Szentlélek vezetett ide bennünket, erőt adott, hogy vállalni tudjuk az út fáradalmait, ezért van, mit megköszönnünk, de bőven van miért könyörögnünk is. Szívünkben sokakat kellett idehoznunk, hogy megéljük a szeretet és a hit közösségét a magyarság legnagyobb kegyhelyén, Máriánál. Hogy anyai szeretetét érezve tekintsünk Jézusra ebből a világból, amelyből bűneink következtében sok fájdalmat is kell tapasztalnunk, sok szenvedéssel is kell találkoznunk.
Fájdalommal látjuk, hogyan vesznek el ősi, öröknek, megingathatatlannak gondolt értékeink, hogyan kérdőjeleződnek meg erkölcsi normáink, hogy relativizálódnak alapvető emberi értékeink, hogyan bomlanak fel közösségeink, hogy kerül veszélybe a férfi és a nő felbonthatatlan közössége, a házasság. Amelyben teherré válik a gyermek, Isten áldása. A pillanat csábítása olykor elfelejteti az élet igaz, örök értékeit, amelyek miatt hiába próbál magának újabb jogokat kiharcolni, lelki szegénysége, nyomora megmarad, ami újabb tragédiákba taszítja. E világból fel kell emelnünk tekintetünket Istenhez, Máriával együtt Jézusra kell tekintenünk. Őseink Istennél keresték, találták meg a megtartó erőt, a megújulás lendületét, a kitartás erejét. Szent István Máriának ajánlotta fel népét és országát, amit az ő erős hite tartott meg ezer évig.
Mi ma a magyar keresztény feladata?
Nekünk feladatunk, küldetésünk van, amihez erőt, bátorságot, kitartást kell találnunk, itt. Nem fogadhatjuk el a hangzatos, de hamis elveket, a féligazságokat, a hazugságok világát. Tudnunk kell: mi annak az egyháznak vagyunk a tagjai, amelyiknek évente rengeteg vértanúja van, nekünk méltóknak kell lennünk e nemzet nagy, példamutató egyéniségeihez, mint Márton Áron püspök, Mindszenthy József bíboros, Prohászka Ottokár, Magyarország apostola, boldog Bogdánffy Szilárd vértanú, valamint a boldogok sorába kerülők. Testvéri szeretet kell tanulnunk, hogy felelősséget vállalhassunk egymásért, a nemzetért, az egyházért, a hitért, a családért. Nem vagyunk mi senkinek ellenségei, de magunknak is akarjuk, ami másnak jár. Nem kívánunk mi beleszólni más népek életébe, de mi is tudjuk, mit akarunk, nem szorulunk rá, hogy mások kioktassanak, ránk kényszerítsék a gondolataikat, az akaratukat. Így mertük megalkotni az új alkotmányunkat, amelyet mertünk a Himnusz és Isten nevével kezdeni. Ki mertük mondani a házasság Istentől vett törvényét, az élet védelmét. Nem szabad félnünk, tiszta a szándékunk, nemes, jó az akarat, vágyaink egyeznek az evangélium tanításával, az Istentől kapott kinyilatkoztatással, az erkölcsi élet törvényeivel. Örömmel, Istentől kapott áldásként kell fogadnunk a gyermeket, védeni kell az életet a fogantatástól a természetes halálig. Adja az úr, hogy növekedjen a gyermekvállaló, szeretetben felnevelő családok száma. Őriznünk kel a gyökereinket, a nemzeti identitásunkat, amelyekre joggal lehet büszke minden magyar. Mi, akik annyi mindennel ajándékoztuk meg a világot, annyi vért ontottunk más népek védelmében, annyi értékünket áldoztuk fel más népek értékeiért, hogy azokat most, turistákként csodálhassuk. Ezért fontos, mit, hogyan tanítunk a gyermekeinknek, mit hogyan ültetünk a szívükbe, milyen szellemi, lelki kincset visznek magukkal az életbe. Fel kell ismernünk: felelősek vagyunk a sorsunkért, a jelenért és a jövőért egyaránt. Nincs ideje a siránkozásnak, a sajnálkozásnak, a tehetetlenségnek. Lehetőségek nyíltak előttünk, amelyekkel élnünk kötelesség. Közülünk nem gondolhat senki csak magára, hanem áldozat árán is meg kell mutatnunk, mire vagyunk képesek a nemzetért, az ország felemelkedéséért, a keresztény értékek őrzéséért, egyházunkért. Meg kell ismernünk az áldozatvállalásban rejlő erőt, az örömöt. A ma lehetősége, az összefogás ereje képes lehet új irányba állítani sorsunkat. Ha csak önmagunkra gondolunk, az pusztulásba sodorhat mindnyájunkat. Mindezért kell a gyermeket, az életet megbecsülni, a hivatásnak élni, eggyé lennünk, hogy közösségünket, nemzetünket Isten áldása kísérhesse. Adja meg Isten nekünk a megújuláshoz szükséges hitet és erőt, örömet mindnyájunknak, hogy Mária oltalma alatt Isten áldása legyen mindnyájunkon, egész nemzetünkön, jelenünkön és jövőnkön, ámen – fejezte be szentbeszédét nm. és ft. Spányi Antal püspök. Akinek a mondanivalójával szinte egy időben szakadt a búcsúsokra az isteni áldás, a kiadós eső. A hatalmas tömeg azonban meg sem mozdult, beidegződött mozdulatokkal kerültek elő az esőkabátok, az esernyők. Közben élvezték a fennkölt beszédhez párosuló isteni áldást, amely mindnyájukat végigmosva, megtisztítva bűnös hajlamoktól és örökségtől, együtt zengték el a hegyet-völgyet betöltő nemzeti imánkat, testben, lélekben felkészülve az oly áhított megújulásra. Mindezt a tévéképernyők előtt nem lehet érzékelni, ehhez pénzt, fáradságot nem kímélve, a nemzet legnagyobb gyóntatószékéhez, a megújulás ígéretével kell a somlyói Szűzanyához zarándokolni. Mária által, Jézushoz, nemzetünk feltámadásáért.
Balta János
Nyugati Jelen (Arad)

Nem vagyunk sem bánságiak, sem bihariak”
A régiókialakítási hisztériával kapcsolatban nyilatkozott lapunknak Bognár Levente, az RMDSZ Arad Megyei Szervezetének elnöke.
 – Ez az egész felröppent dolog, amit akár diverziónak is lehetne nevezni, messze távol áll a szakszerűségtől. Egy régiószervezés kidolgozása komoly munkát igényel, ám amiről itt ma szó van, hogy például négy megyéből gyúrjanak egyet, párját ritkítja Európában, de szerintem a világ más részeiben is. Egyszerűen fából vaskarikának tartom az egészet, egy bizarr, elfogadhatatlan dolognak, ezt így abszurdum megtárgyalni.
– Diverziót említett, esetleg az egész nem több figyelemelterelő államfői diverziónál?
– Erre most nehéz válaszolni, de az tény, hogy ilyen vita sem nekünk, sem az országnak nem hiányzott.
– Esetleg az is cél, hogy a PD-L egy évvel a helyhatósági választások előtt szándékosan szétverje a koalíciót, tudván, hogy az RMDSZ hallani sem akar a nyolc régióról?
– Megmagyarázhatatlan, miért ilyen hirtelen kapták elő, el kell teljen egy kis idő, hogy a színfalak mögé lássunk. Pedig évek óta folynak műhelymunkák ezzel a közigazgatási átszervezéssel kapcsolatban, az RMDSZ is kidolgozta saját elképzelését. Egyébként a most meglévő nyolc fejlesztési régió csupán szervezési szintet jelent.
– PD-L-oldalról hallatszik, hogy fölösleges félni a megyék átcsatolásáról a régióközpontnak kinevezett városhoz, mert a megyék maradnak, a régió pedig csak átfogja ezeket. Erről mi a véleménye?
– Szerintem az aradiakat is meg kellene kérdezni, hova akarnak tartozni. A megyéket nem kell megszüntetni, sőt, nem is lehet, mert az Alkotmány 122-es cikkelye meghatározza az ország közigazgatási felosztásában a megyéket, ezt most képtelenség összemosni valamilyen régióval, vagyis először is módosítani kell az alaptörvényt, amit érthető okokból, a PD-L el akar kerülni.
– Hatalmi kérdéseket is felvet, például, hogy Arad és Krassó-Szörény közigazgatási központja Temesváron legyen.
– Ha kialakítjuk a régiókat, hisz Európa is a régiók Európája, a megyéket nem kell megszüntetni, legfeljebb módosítani a kompetenciákat. Ne feledjük, hogy most sok megyének, köztük Aradnak is létezik identitása, ezért én el tudok képzelni Arad-központú régiót. Mi nem vagyunk sem bánságiak, sem bihariak, mi a Bánság és a Partium határán élő, sajátságos identitású megye vagyunk. Arad közlekedési csomópont, itt találkozik az Alföld a hegyvidékkel, meghatározott gazdasági szereppel.
– Ön szerint a megyei tanácselnökök némán tűrik majd, hogy kihúzzák alóluk a lovat?
– Aki racionálisan gondolkodik, és elhivatottságot érez megyéjével szemben, az nem fog beleegyezni, de az is igaz, hogy a megyei elnökök státusa, mai hatalma szubjektív véleményeket is előhoz.
– Népszavazást emlegetnek, ön szerint erre felkészült a nép? Tudják egyáltalán, miről kellene dönteni?
– Mivel Európa irányába törekszünk, lassan meg kellene tanulni a demokráciát, a döntések felvállalásának felelősségét. Sajnos, nagyon sok politikus a nép véleményét be sem kalkulálja, az ország nem a kormányoké, hanem a népé. A megye sem a megyei elnöké, a város sem a polgármesteré, hanem a lakósoké. Ezt kellene tudatosítani, mert Európa már rég így gondolkodik. Hogy mi lemaradtunk, az másik kérdés.
Irházi János
Nyugati Jelen (Arad)

Házsongárdi temető: mindennaposak a sírgyalázások Kolozsváron
Bár a kolozsvári műemlékvédők többször is felhívták a figyelmet a Házsongárdi temetőben már-már mindennaposnak mondható sírgyalázásokra, a kolozsvári hatóságok továbbra sem hajlandók intézkedéseket hozni a sorozatos rongálások megakadályozásáért, valamint a vétkesek felelősségre vonásáért. Mint kiderült, pünkösdkor az iktári Bánffy család sírkertjében elhelyezett két 19. századi tumbát, valamint Nagy Gyula néhai erdélyi református püspök nemrég restaurált sírkövét öntötték le fáradt olajjal ismeretlen tettesek – a folyadékot állítólag nem lehet eltüntetni a síremlékekről –, a napokban pedig azt a két facsemetét is eltüntették a temetőből, melyeket a pécsi kistérség polgármesterei ültettek Bánffy Miklós tiszteletére.
Pénzhiányra hivatkozik a városháza
Gergelyné Tőkés Erzsébet, az Erdélyi Református Egyházkerület keretében működő Házsongárd Alapítvány igazgatója a Krónikának elmondta: rendszeresen jelentik az eseteket a kolozsvári önkormányzatnak is, ennek ellenére nem javul, hanem egyre rosszabb a helyzet. Elmondta: bár korábban kérték mintegy háromszáz sír műemlékké nyilvánítását, ez azért maradt el, mert az önkormányzat jelezte: nincs pénze kifizetni azokat a topográfiai méréseket, amelyek elengedhetetlenek az eljárás lebonyolításához, annak ellenére, hogy a kulturális minisztérium a mérések elkezdését már áprilisban elrendelte. Gergelyné Tőkés Erzsébet közölte továbbá, a dolgukat nehezíti, hogy egyes sírok pontos telekhelyét nem tudják beazonosítani, mert ezeket az adatokat a temető igazgatósága önkényesen titkosította, és nem hajlandó információkat kiadni a sírok hollétéről. Az alapítvány igazgatója furcsállja, hogy míg a temető igazgatósága tíz évig készségesen együttműködött a Házsongárd Alapítvány önkénteseivel, az utóbbi egy-két évben rendszerint akadályozzák a szervezet értékmentő munkáját. Példaként említette: még a műemlékvédelmi bizottság engedélyével sem engedik a síremlékek restaurálását a polgármester írásos hozzájárulása nélkül.
Arra vonatkozó kérdésünkre, hogy a temetőben gyakran végbemenő rongálások megakadályozása érdekében az önkormányzat milyen intézkedéseket hozott, László Attila alpolgármester a Krónikának úgy nyilatkozott, a korábban tervezett biztonsági intézkedéseket anyagi okokból napolták el. Míg korábban a városháza térfigyelő kamerák felszerelését tervezte a temető területén, pénzhiány miatt ez nem valósulhatott meg – tudtuk meg az elöljárótól.
EMNT: utcára kell vonulni
„A Házsongárd Alapítvány munkatársait a temető alkalmazottai és vezetői folyamatosan zaklatják, s ha a Mátyás-szoborra elhelyezett Iorga-tábla, valamint a város bejáratainál eltávolított ötnyelvű feliratok ügyét is beleszámítjuk, elmondhatjuk, hogy Kolozsvár mára egyfajta Kis-Szlovákiává vált” – nyilatkozta tegnap Gergely Balázs. Az EMNT közép-erdélyi regionális elnöke bejelentette: a héten találkozót szerveznek az egyházak és civil szervezetek vezetőivel, és eldöntik, milyen konkrét lépéseket tesznek, nem zárva ki az utcára vonulást sem. Gergely Balázs bejelentette: „a kolozsvári törvénysértéseket és magyarellenes bűntetteket” a nemzetközi sajtó és a nemzetközi politika szintjére kell emelni, éppen ezért nemzetközi sajtóértekezletet, valamint az Európai Parlament néhány képviselőjének meghívásával „városnézést” terveznek. Jelenleg mintegy 300 síremlék vár arra, hogy az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete (UNESCO) a világörökség részeként védetté nyilvánítsa, az eljárás azonban még évekig elhúzódhat. A temetőőröknek ugyanakkor esélyük sincs elejét venni a sírgyalázásoknak, hiszen a 25 hektáros létesítményt két őr felügyeli, miközben a temetőt is felügyelő rendőrőrsön dolgozó hat-nyolc személy közül is csupán két beosztott figyeli a környéket.
Krónika (Kolozsvár)

AZ EMNT szerint bizonyítható az RMDSZ gáncsoskodása
Bizonyítékokat mutatott be kolozsvári sajtótájékoztatóján az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) ügyvezető elnöke, Toró T. Tibor arra vonatkozóan, hogy Budai Richárd, az RMDSZ bukaresti szervezetének elnöke és Novák Levente, Kelemen Hunor kulturális miniszter tanácsadója felhatalmazást kapott az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) bejegyzését a bukaresti bíróságon megtámadó Adrian Drăghici román ügyvédtől arra, hogy az EMNP bejegyzési iratcsomóját tanulmányozzák és lefénymásolják.
Az EMNT ügyvezetője elmondta, miután a szervezet több forrásból is arról értesült, hogy az új párt bejegyzéséhez szükséges, az öszszegyűjtött támogató aláírásokat is tartalmazó iratcsomókat az RMDSZ megbízásából tanulmányozzák, arra voltak kíváncsiak, hogy a Bukaresti Törvényszéken milyen nyoma van annak, hogy ki(k) és mikor kértek engedélyt a dosszié áttanulmányozására. A törvényszéken iktatott folyamodványokból kiderült, Adrian Drăghici május 17-én egy bukaresti közjegyzőnél hitelesítette azt az okiratot, amelynek alapján felhatalmazta Budai Richárd bukaresti RMDSZ-elnököt és Novák Leventét, hogy bármikor betekintést nyerjenek, vagy lefotózhassák az EMNP bejegyzését célzó, 32654/3/2001-es számú dossziét. „Kiderült, a pártbejegyzés ellen óvást benyújtó Adrian Drăghici csupán a pártbejegyzést célzó dosszié és az aláírási ívek áttanulmányozását kérte a törvényszéktől, az ügyvéd azonban soha nem élt ezzel a lehetőséggel, felhatalmazta Budai Richárd bukaresti RMDSZ-elnököt és Novák Levente minisztériumi tanácsost, akik valószínűleg pártfeladatot teljesítve vizsgálták át a dokumentumokat” – mondta Toró T. Tibor. A hitelesített felhatalmazás alapján Budai és Novák már másnap, május 18-án írásban kért – majd ez alapján kapott – engedélyt a Bukaresti Törvényszék elnöknőjétől a pártdosszié tanulmányozására és lefényképezésére.
Az EMNT ügyvezető elnöke (a bejegyzés előtt álló néppárt ideiglenes elnöke) szerint tisztességesebb lett volna Kelemen Hunor elnök, Borbély László politikai alelnök és Kovács Péter főtitkár részéről, ha nem tagadják, hogy az RMDSZ-nek köze van a pártbejegyzés megakadályozásához. „Itt az alkalom, hogy Kelemen Hunor hívja vissza az embereit, akik hazugságban hagyták, ugyanakkor elvárjuk, hogy az RMDSZ kérjen bocsánatot attól a 30 ezer személytől, akik kézjegyükkel látták el az aláírási íveket, és akiket csalással gyanúsítottak” – jegyezte meg a politikus.
Mint ismeretes, az új erdélyi magyar párt bejegyzése ellen a Demokratikus Szolidaritás az Esélyegyenlőségért Párt, a Nép Pártja és egy magánszemély, Adrian Drăghici nyújtott be óvást a Bukaresti Törvényszéken. Az utóbbi, egy bukaresti ügyvéd egyébként arra hivatkozva kérte az EMNP bejegyzésének elutasítását, hogy szerinte a 29 ezer kézjegyet sorjázó ívek hamis aláírásokat is tartalmaznak. A Krónikának korábban nyilatkozó Budai Richárd megerősítette, hogy betekintést kapott az EMNP-dossziéba, mint mondta, arra volt kíváncsi, milyen az új alakulat támogatottsága a bukaresti magyarok körében. Budai ugyanakkor úgy nyilatkozott, az akcióról előzetesen nem egyeztetett az RMDSZ-szel, emiatt a szövetség vezetői „leteremtették”, miután az ügy nyilvánosságra került. Az EMNT ügyvezető elnöke jelezte továbbá: még május 10-én levelet írt Kelemen Hunor RMDSZ-elnöknek, arra kérve őt, hogy hívják össze az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórumot, és érdemben tárgyaljanak az erdélyi magyarság nemzeti kataszterének összeállításáról, a belső választások megszervezéséről, valamint azokról a kérdésekről, amelyeket nem szabad pártpolitikai csatározások tárgyává tenni. Toró elmondta, bár több mint egy hónap telt el azóta, semmilyen válasz nem érkezett Kelemen Hunor részéről, ezért úgy döntöttek, a levelet nyilvánosságra hozzák az EMNT honlapján.
Gyergyai Csaba
Krónika (Kolozsvár)

Megcsappant az érdeklődés
Szatmár megye – Az utóbbi években egyre gyakrabban történik meg, hogy Szatmár megyei lakosok Magyarországon vásárolnak lakóházakat.
Ez annak tudható be, hogy a határ mentén fekvő anyaországi településeken rendkívül keveset kérnek a lakóházakért a tulajdonosok. Így van ez többek között Vállajon, Mérken és Tiborszálláson is. Ez ügyben Vilmos István vállaji polgármester a következőket nyilatkozta: „Pontos statisztikát nem készítettünk, viszont annyit elmondhatok, hogy településünkön eddig hozzávetőlegesen 30-40 ház talált határon túli gazdára”. A község első embere elmondta még, hogy a vásárlók túlnyomó része magyar, illetve sváb nemzetiségű. Közülük legtöbben még visszaingáznak munkahelyükre, azonban vannak olyanok is, akiknek már sikerült elhelyezkedni a községben. „Az utóbbi időben kissé megcsappant a lakóházak iránti érdeklődés, de továbbra is többen szándékoznak eladni lakásaikat” – tette hozzá az elöljáró.
erdon.ro

Sikeres volt a színházi évad
Az évadzárók és fesztiválok időszakába érkeztek az erdélyi színtársulatok, amelyek sikeres évadot tudnak maguk mögött. A nyár azonban nem jelent pihenést, a fesztivál-darabok előkészületei mellett zajlanak a következő évad próbái is.
„Fesztiválturista” Vásárhely
„Négy produkcióval veszünk részt a júniusi színházi fesztiválokon” – tájékoztatta lapunkat Kiss Éva Evelyn, a marosvásárhelyi Tompa Miklós Társulat irodalmi titkára. A Theodor Cristian Popescu rendezte, Két lengyelül beszélő szegény román című darabbal ma Nagybányán, az Atelier Nemzetközi Színházi Fesztiválon szerepel a társulat.
Kisvárdát sem hagyják ki a vásárhelyiek, a Magyar Színházak XXIII. Kisvárdai Fesztiválján idén három előadással képviselteti magát a Tompa Miklós Társulat. Harsányi Zsolt Csehov-rendezése, a Platonov, a fesztivál versenyprogramjában szerepel. Carlo Collodi Pinokkió című tanmeséjének mesemusical-változata, B. Fülöp Erzsébet rendezésében, a fesztivál gyermekprogramjába kapott meghívást. A versenyprogramon kívül pedig a Börtönnapló – Fedák Sári emlékiratai című produkciót mutatják be.
„Húzós” évad Székelyföldön
„Egyik leghúzósabb évadot tudhatjuk magunk mögött, hisz kissé túlléptük az anyagi határainkat. Éppen ezért a következő évadot, amely augusztus 22-én startol, kissé szellősebbre terveztük” – nyilatkozta az ÚMSZ-nek Nagy Pál.
A székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház igazgatója elmondta, az évadot holnap zárják egy különleges előadással: a társulat művészei az elmúlt évad előadásainak jelmezeit mutatják be zenés, táncos produkcióval egybekötve. Ezután a társulat Kisvárdára indul, a fesztiválra Egressy Zoltán Portugál című tragikomédiáját viszik el.
A Csíki Játékszín jelképesen már június 5-én lezárta az évadot, a társulat zenés-táncos gálaműsort mutatott be, amelynek keretében a közönségkedvencek díjazására is sor került. A legnézettebb előadás címet Szilágyi László és Zerkovitz Béla Csókos asszonya tudhatja magáénak, amelyet Parászka Miklós rendezett. A Csíki Játékszín sem hagyja ki a kisvárdai fesztivált, ahol Tasnádi István Finitóját mutatják be, a közönségszavazatok szerinti legkedveltebb darabot, tájékoztatott Budaházi Attila, a Csíki Játékszín dramaturgja.
A gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház a kisvárdai fesztivállal zárja az évadot. Ma a nagybányai Atelier fesztiválon szerepel a Bozsik Yvette rendezte Játszótér című mozgásszínházi előadással, holnap pedig Szatmáron az idei évad legsikeresebb előadásának számító A hazug című Carlo Goldini-darabbal, és ugyanezt viszik a kisvárdai fesztiválra is.
„Jó évadot zárt a Figura, hisz a társulat, amellett, hogy egy igen rangos szakmai díjat is elnyert, ismét sikeresen megszervezte a nemzetközi dance.movement.theater nevet viselő mozgásszínházi fesztivált” – összegzett lapunknak Béres László színházigazgató.
Szatmáron pezsgés kezdődött
A szatmári Harag György Társulatnál az évadról Szilágyi Regina rendező nyilatkozott, aki kijelentette: „összességében az egész társulat eseményekben gazdag évadot hagyott maga mögött, hisz tizenegy új bemutató volt, amit sok színház megirigyelhet.” Hozzátette sajnos két bemutató, Mrozek Tangója és Füst Milán Boldogtalanok című játéka különböző okok miatt elmaradt. „Ez utóbbit azonban máris próbálják, és még a nyáron színpadra viszik” – hangsúlyozta a fiatal rendező, akinek különösen emlékezetes marad a most zárult évad, ugyanis hat előadást rendezett.
„Soha rosszabbat!” – jelentette ki az ÚMSZ-nek Kónya László, a Szatmár megyei önkormányzat művelődési bizottságának elnöke a most zárult évadról. „Az új művészeti igazgató igazi pezsdülést hozott a társulathoz, amit folytatni kell. Keresztesi Attila tehetségét és hozzáállását mi sem bizonyítja jobban annál, hogy megnőtt a színház iránti bizalom és jelentősen gyarapodott a nézők száma” – mondta Kónya.
Önállósodó váradi társulat
„Az önállósodás a Nagyváradi Szigligeti Színház idei évadának a legfontosabb történése” – jelentette ki a 2010–2011-es évad értékelése kapcsán az ÚMSZ-nek Dimény Levente, a társulat művészeti vezetője. Hozzátette: a továbbiakban teljesen új struktúrában, új rendszerben, különálló intézményként fog működni a színház, ami jelentősen meghatározza a társulat jövőjét, lehetőségeit.
Mint elmondta, az idei évadban hét produkciót mutattak be számos helyszínen, „bábszínházban, mozi- és koncertteremben, ami ezekhez a körülményekhez képest nagyon szép teljesítmény”. Hangsúlyozta: a többféle helyszín művészileg kompromisszumokat követelt, azonban igyekeztek a rögtönzött játéktérhez igazítani a produkciókat, és a helyszín sajátosságait beépítve a darab előnyére kiaknázni azokat.
Dimény szerint az évad legértékesebb előadásai a Hat szereplő szerzőt keres, a Leonce és Léna, a Mobil és a Közellenség című darabok voltak. Lapunknak adott nyilatkozatában sikeresnek könyvelte el az évad közönségtalálkozóit is, amelyeken érdekes felvetések, beszélgetések alakultak ki a nézők és az alkotók között a színházról.
Antal Erika, Baloga-Tamás Erika, Sike Lajos, Totka László
Új Magyar Szó (Bukarest)

Erdély szívében
A politika változó hullámverésén túl létezik a szellemi-kulturális értékek igazi Magyarországa.
Az ÚMSZ olvasói bizonyára észrevették: az utóbbi években a magyar kulturális értékeknek a magyar államhoz kapcsolódó, úgymond hivatalos és intézményes terjesztésével Romániában két intézet is foglalkozik.
A bukaresti Magyar Kulturális Intézet elsősorban román nyelvű közegben segíti elő a magyar kulturális értékek bemutatását, a sepsiszentgyörgyi központú, meglehetősen hosszú nevű, de jóval kisebb személyzettel rendelkező intézménynek viszont más a feladatköre.
A Magyar Köztársaság Kulturális Koordinációs Központját ugyanis azzal bízták meg, hogy a magyar-magyar kulturális kapcsolatokat ápolja, azaz a magyarországi és az erdélyi szálakat fonja szorosabbra. „Kösse össze a kultúra azt, amit a politika szétválasztott, hogy a jövőben megértsük és ne félreértsük egymást. Közös a nyelvünk, közös a kultúránk, de árnyalatnyi különbségek, máshová tett hangsúlyok zavarhatják, bonyolíthatják a kapcsolatokat, így néha valóban szükség volt és szükség van a kultúra közvetítő nyelvére”.
Ezt a két utóbbi mondatot már Hadnagy Miklóstól, a sepsiszentgyörgyi központ vezetőjétől és egy olyan, szerkesztésében és nyomdai kivitelezésében is rendkívül elegáns kiadványból idéztem, amely a napokban jutott el hozzám és összefoglalja az utóbbi öt esztendőben, kifejtett munkájukat.
Érdemes megemlíteni néhány számot, noha nem ez a lényeg. A központ, nem jelképesen, hanem működőképesen kialakított erdélyi kapcsolatrendszerének köszönhetően, az elmúlt években, harmincegy erdélyi település 112 helyszínén több mint négyszáz rendezvényt tartott, de mint mondottam, nem az összefoglaló adatok a legfontosabbak, hanem ami mögöttük vagy éppenséggel – előttük van. A tartalom.
Azokban az esztendőkben ugyanis, amikor az őstörténeti álmítoszok hirdetőitől a kézrátétellel gyógyító táltosokig oly sok hamis próféta járta és járja be Erdélyt, amikor a hazájukban már elfelejtett, beporosodott együttesektől és énekesektől kezdve a magyarországi tévécsatornák botrányhőseivel bezárólag, majd mindenki itt szerette volna vagy szeretné újra eladni magát, akkor ez a központ megmutatta, felmutatta, hogy mit is jelentenek az igazi magyar kulturális-szellemi-alkotói értékek.
Emlékezzünk csak vissza azokra a napokra, amikor Brassainak, Robert Capának és társainak, azaz a világhírű magyar fotográfusoknak a munkáit mutatták be, igazi közönségsikerrel. Vagy amikor az idén Prima Primissima díjas Kubinyi Anna székelyföldi motívumokból ihletődött, Belgiumtól Indiáig jól ismert textíliái sorakoztak az erdélyi kiállítótermekben. Vagy amikor a legismertebb jelenkori magyarországi írók, előadóművészek, a szakmájukat valóban a tudomány eszközeivel művelő történészek tartottak előadásokat majd mindenhol ugyancsak szépszámú közönség előtt.
És ez csupán tevékenységük egyik vonulata volt, hiszen több, nem hagyományos szálon is segítették az erdélyi magyar kultúrát. Székelyföldi közművelődési szakemberek találkozóját szervezték meg, nem is egyszer, erdélyi magyar képzőművészek és előadóművészek kiállításainak, fellépéseinek a megtartását segítették, sőt még a Brassói Lapok első főszerkesztőjére, Veszely Károlyra emlékezve és emlékeztetve a MÚRE-vel együtt sajtódíjat is összehoztak.
Egy darab Magyarország – Erdély szívében. Ezt a címet viseli az összefoglaló kiadvány, és azt hiszem, a központ éléről a napokban távozó Hadnagy Miklósnak és munkatársának, élete párjának, Hadnagy Piroskának az lehet a legnagyobb elégtétele, hogy visszaadták a bizalmat az erdélyi magyar értelmiség számára: igenis, a politika változó hullámverésén, a média szó- és képzuhatagain túl létezik a szellemi-kulturális értékeknek az az igazi Magyarországa, amelyre mindig fel lehet nézni, ahová mindig érdemes fordulni, ahonnan mindig erőt lehet meríteni, ahol nem a baloldali, a jobboldali, a konzervatív, nemzeti, liberális és más címkézés számít, hanem mindaz, amit a művészet, a művelődés az ember javára és csodálatára megteremtett. Alighanem ezt nevezhetjük a lehető leghatékonyabb és valóban időt álló koordinációnak, hiszen ez a Magyarország mindig ott van és ott is marad Erdély szívében.
Székedi Ferenc
Új Magyar Szó (Bukarest)

Tudásbázis – Fosztó lett az európai romakutatási hálózat koordinátora
A kolozsvári Kisebbségkutató Intézet szociálantropológus kutatója reméli, a tudományos közösségnek sikerül hatást gyakorolni a romákkal kapcsolatos politikákra.
Május 6-án adtad le a pályázatod az európai romakutatási hálózat koordinátora tisztségre. Mik voltak a jelentkezési feltételek?
Fosztó László: A kiírásban az állt, hogy olyan személyt keresnek, aki egyrészt szakmailag felkészült a romakutatások területén, rendelkezik nemzetközi tapasztalattal, jó kommunikációs és szervezési készségei vannak, illetve hajlandó utazni, ha szükséges.
- Hány jelentkezőből választottak pont téged? Mivel győzted meg az elbírálókat?
- Nem tudom, hány jelentkező volt összesen. Az előválogatás után hatan maradtunk telefoninterjúra. Azt hiszem, az a húszperces beszélgetés volt a döntő, amit a projekt két vezetőjével folytattam. Persze az is számított, hogy a hálózat 12 tagú tudományos tanácsa jórészt olyan emberekből áll, akik ismerték korábbi munkámat, s ők is támogatták a pályázatom.
- Mi lesz egész pontosan a feladatod és hatásköröd?
- Ez még nincs leszögezve. Június 23-án lesz az első találkozó, akkor fognak kialakulni a szerepkörök. Valószínűleg egyfajta tudományos titkári funkciót töltök be, segítem a kommunikációt, létrehozom a hálózat résztvevőinek adatbázisát és a weblapot, koordinálom a találkozókat és a kiadványok szerkesztését.
- Mennyire befolyásolja majd a Kisebbségkutató Intézetnél végzett munkádat?
- Azt gondolom, hogy segíti. Amúgy is romakutatással és tudományos rendezvények szervezésével foglalkoztam, most ez nemzetközileg is jobban megjelenik. Horváth István, a kisebbségkutató elnöke, tudott a pályázatomról, és támogatta. Az intézetnek csak használ az, hogy egyik munkatársuk részt vesz egy nemzetközi szakmai szervezet felépítésében. A munkámat továbbra is elvégzem.
- Az European Academic Network on Romani Studies a honlapjuk szerint voltaképpen egy európai uniós projekt, aminek a lefutási ideje 2011 június-2013 május. Ez mit jelent pontosan, mi történik ebben az időszakban?
- Igen, az Európai Tanács és az Európai Bizottság közösen kezdeményezte ezt a projektet, az a terv, hogy két év alatt kiépül ez a szakmai hálózat, és utána már önfenntartóan működik tovább. Erre jó esély van szerintem, hiszen nem a semmiből kell építkezni, a romakutatók már rendelkeznek kapcsolatokkal, vannak szakmai csoportok, csak össze kell ezeket kapcsolni egy közös keretbe.
- A romakutatási hálózatnak a döntéshozók munkáját kell elsősorban segítenie, ha jól értettem. Európai vagy országos szinteken is?
- Ez még a jövő kérdése. Azt hiszem, elsősorban az európai szintű kapcsolatok és tudásbázis összeállítása a cél. A tudományos közösség az egyik célcsoport. A döntéshozók a másik. Ha az a két világ közeledhet egymáshoz európai és országos szinteken, akkor sikerről beszélhetünk.
- Hogyan lesz az európai kutatók biztosította, felhalmozott tudásanyagból know-how és jó gyakorlat, amit alkalmazni is lehet?
- Már most is nagyon sok „roma szakértő” van Európa szerte, de sok esetben hiányzik a szakmai háttér. Számomra az egyik kihívás, hogy a társadalomtudományos és az adminisztratív-politikai tudást összekapcsoljuk. A hálózat kezdeményezői megtették az első lépést a döntéshozók oldaláról, a tudományos közösség is lépni fog.
- Kik kapcsolódhatnak be ebbe az európai szintű hálózatba, hány ilyen területen dolgozó kutatóra számíthattok?
- Egy negyven főből álló előzetes listát kaptam. Ezt mindképp bővíteni kell. De mielőtt ezt megkezdjük, átlátható kritériumokat és szabályokat fogunk kidolgozni, s ez alapján válik majd el, kik is lesznek a hálózat tagjai, illetve milyen típusú tagság lesz. A szaktekintéllyel rendelkező tudósok mellett egy fiatal kutatókból álló bővebb hálózat kiépítése is szerepel a szándékok szintjén. Azt gondolom, összesen több mint száz emberről lehet szó Európa szerte.
- Milyen szerepetek lesz az uniós roma keretstratégia és a nemzeti stratégiák finomításában, tartalommal való megtöltésében?
- Ez később fog kiderülni. Ami már most is látszik, hogy sok téves feltételezés van a romákkal kapcsolatos politikákban. Ha a tudományos közösségnek sikerül néhány kérdésben hatást gyakorolni, akkor már nem volt öncélú a hálózat felépítése.
Fosztó László 1972-ben született Sepsiszentgyörgyön. A Babeş-Bolyai Tudományegyetem néprajz szakán szerzett diplomát 1996-ban. Nacionalizmuselméletet tanult a Közép-Európai Egyetemen (CEU), kutatóasszisztens volt a University College London antropológia tanszékén, doktorandusz kutató volt a hallei Max Planck Szociálantropológiai Intézetben. Jelenleg a kolozsvári Kisebbségkutató Intézet kutatója, az intézet Tudományos Tanácsának tagja. Kutatási témái: a romániai és kelet-európai romák kulturális és társadalmi szerveződései, roma politikai mozgalmak, a megtérés, új vallási mozgalmak antropológiája, nacionalizmuselméletek.
Transindex.ro

Teee, beszélj románul!” – kiáltott rá Sógor Csabára egy szocialista képviselőtársa
Az Európai Parlament Állampolgári jogok, bel- és igazságügy szerdai szakbizottsági ülésén az Unió soros elnökségi feladatait ellátó Magyarország szakminiszterei, Navrasics Tibor közigazgatási és igazságügyi miniszter, miniszterelnök-helyettes és Pintér Sándor belügyminiszter beszámoltak a magyar uniós elnökség tevékenységéről, és válaszoltak az EP-képviselők kérdéseire.
A magyar miniszterek elmondása szerint a főbb elnökségi célkitűzéseket sikerült teljesíteni, és több igazságügyi dosszié előrehaladásában fontos eredményt elérni. Igazságügyi területen elsődleges szempont volt az emberi tényező: az unió polgárait állította a központba a magyar elnökség. Navrasics Tibor magyar miniszterelnök-helyettes elmondta, hogy sikerült uniós szinten adatvédelmi ütemtervet összeállítani, és a spanyol-belga-magyar trió együttműködésének köszönhetően fontos lépéseket tenni a gyerekek szexuális kihasználása ellen, a kisebbségek védelmében, a szegénységben élők felkarolásában, illetve kiemelten a romák ügyében is.
Pintér Sándor belügyminiszter beszámolójában számszerűsítette a soros uniós elnökségi eredményeket: 25 Tanácsi következtetés, 12 határozat, 1 rendelet és 1 irányelv elfogadtatására került sor a magyar elnökség alatt, és utolsó fázisba került a migráció egységes kezelésének kérdése.
Sógor Csaba RMDSZ-es képviselő a LIBE szakbizottságban az Európai Néppárt segédkoordinátora. E minőségében az erdélyi magyar képviselő társai közül elsőként kapott szót. Megköszönte a magyar elnökség határozott ügyvezetését, és elismerően nyilatkozott a média-törvény, illetve az Alaptörvény kapcsán ért támadásokra adott válaszokról. A Schengen-dosszié kapcsán Románia és Bulgária tényleges csatlakozásának időzítése érdekelte. Pintér Sándor szeptemberre jelölt meg céldátumot, és ismételten hangsúlyozta, hogy a korábban megfogalmazott félelmekkel ellentétben, a hatékony ügyvezetésnek köszönhetően, semmi nem hátráltatta vagy veszélyeztette az állampolgárok biztonságát és szabad közlekedését, hiszen a migránsokat azonnal fogadta az Unió, a MISS működtetését is azonnal elrendelte a magyar elnökség, sőt a dublini rendeletet alkalmazását is felfüggesztették a tagállamok, szolidaritásból.
Sógor Csaba felszólalását sajnálatos, a ház szabályainak szellemével ellentétben álló incidens zavarta meg. Ioan Enciu, román szocialista képviselőtársa mikrofon nélkül, de hangosan rákiáltott: „Băi, vorbeste româneşte!” (magyarul: Teee, beszélj románul!) Az ülésvezető elnök, Juan Fernando Lopez Aguilar, spanyol szocialista, elnézést kért Sógor Csabától, és kifejtette, hogy ebben a házban senkinek sem kell mentegetőznie nyelvhasználata miatt. Ebből ügyet csakis magyar-román vonatkozásban látott – fűzte hozzá.
Az erdélyi magyar képviselő a replika jogán, immár mikrofonnal tisztázta a hallgatóság számára az ügyet, de írásos panasszal fog fordulni Jerzy Buzek házelnökhöz.
- Megengedhetetlen, hogy a legmesszebbmenő nyelvi szabadságot biztosító európai intézmény keretén belül, súlyos ügyrendi vétségnek számító, etikátlan módon kísérelje meg valaki képviselőtársának elhallgattatását – nyilatkozta Sógor Csaba.
Erdély.ma

Semjén: a Ceausescu-féle magyarellenes lépésekre lehet asszociálni
Semjén Zsolt szerint az etnikai arányok tudatos megváltoztatását jelentené a tervezett új romániai régióbeosztás. A nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes a Magyar Televízió Ma reggel című műsorában elfogadhatatlannak nevezte a magyarság számára az elképzeléseket.
A székely és az erdélyi magyar megmaradás nagyon súlyos veszélyeztetését jelentené az új beosztás, s azt semmilyen formában nem tudják elfogadni – szögezte le.
Ugyanakkor hozzátette: ez az egyik legsúlyosabb és legfontosabb kérdés a mostani időszakban, de hasonló ötletek már többször előfordultak. Nehéz megmondani, hogy a nagyon viharos román belpolitikai életben ez mennyire „átpozícionálási kérdés”, és mennyire gondolják komolyan.
”A magyarság számára élet-halál kérdés, hogy a történelmileg kialakult Székelyföld, a magyarlakta megyék egyben maradjanak” – fogalmazott Semjén Zsolt, aki emlékeztetett arra is: Románia nemzetközi kötelezettséget vállalt arra, hogy az etnikai arányokat erőszakosan nem lehet megváltoztatni. Semjén Zsolt szerint egy ilyen román többségű nagy megyének létrehozása az etnikai arányok tudatos megváltoztatására irányulna. Ez azokat a rossz emlékű időket idézi, amikor megszüntették a Maros autonóm területet, s a Ceausescu-féle magyarellenes lépésekre lehet asszociálni – tette hozzá.
A miniszterelnök-helyettes kijelentette: nagyon határozottan le kell szögezni, hogy ez elfogadhatatlan a magyarság számára, és „minden eszközzel (...) kötelezettek vagyunk arra”, hogy ebből ne legyen semmi, mert ez a magyarság önfeladását jelentené. Szavai szerint olyan román tömb jönne létre, amin belül a magyarság feloldódna. Székelyföld történelmileg, kulturálisan kialakult egység – jegyezte meg.
A mi álláspontunk, hogy vagy ne legyen átalakítás, vagy ha lesz, akkor vegyék figyelembe a Székelyföld „realitását” – mondta Semjén Zsolt.
A román kormány fő erejét alkotó PD-L a keddi koalíciós tárgyalásokon ismertette elképzeléseit az RMDSZ-szel a közigazgatás átfogó reformját előíró törvénytervezetéről. A PD-L a jelenlegi nyolc gazdasági fejlesztési régiót megyékké alakítaná át. Ezt az RMDSZ elsősorban azért ellenzi, mert az újonnan létrehozott közigazgatási egységekben jelentős mértékben csökkenne a magyar lakosság számaránya. Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke a keddi koalíciós tárgyalásokat követően is jelezte: ha a PD-L nem áll el attól a szándékától, hogy nyolcra csökkenti a megyék számát, akkor felbomolhat a kormánykoalíció.
A PD-L elképzelése szerint a romániai magyarság csaknem 90 százaléka két külön megyébe tartozna. Az egyikben a jelentős magyar lakossággal rendelkező jelenlegi három megye, Hargita, Kovászna és Maros egy közigazgatási egységet alkotna a mostani Szeben, Brassó és Fehér megyékkel, így az újonnan létrehozandó „óriásmegyében” a magyarság aránya a 30 százalékot sem érné el (legalábbis a 2002-es népszámlálási adatok szerint). A másik megyébe tartozna a jelenlegi Kolozs, Beszterce-Naszód, Szilágy, Máramaros, Bihar és Szatmár megye. Ebben a régióban a magyarság számaránya a 20 százalékot sem éri el.
MTI

Hisztérikus nemzetféltés
Nevetséges az a hisztéria, amit a román újságírók, hírelemzők és politikusok rendeztek szerdán, a régiós átalakítás egyeztetése alatt és után. Korábban napokig Traian Băsescun és Emil Bocon köszörülték nyelvüket a köztudatba váratlanul bedobott nyolcmegyés terv miatt, ám amikor kiderült, hogy az RMDSZ e kérdésben megvetette a lábát, elkezdte siratóénekét a gyászos kórus, és késő éjszakáig a magyarokon és az RMDSZ-en köszörülték nyelvüket.
Már-már temették az egységesnek, oszthatatlannak hitt nemzetállamukat, s vízióikban ott lebegett Nagy-Magyarország réme. Fájt nekik – bármennyire utálják Bocot, a demokrata-liberálisokat, magát Băsescut –, hogy az RMDSZ-nek sikerült legalább annyit elérnie, ne a kormány felelősségvállalásával kerüljön a parlament elé a törvénytervezet. Már-már kiloccsant a tévéstúdiókból a kétségbeesett nemzetféltés, a magyarellenesség. Megzsarolta az RMDSZ a kormányt – sziszegték. S mert a román sajtó kisebb-nagyobb diverziókra mindig kész, az igen jól informáltnak tekintett internetes újság, a Gândul tálcán kínálta az újabb és újabb döbbeneteket: Brassó polgármestere, Gheorghe Scripcaru azt találta javasolni – zárt ajtók mögött –: miért ne lehetne Székelyföldet Székelyföldnek nevezni? Emil Boc “túl sokat engedtünk már eddig is nekik” megjegyzéssel azonnal elutasította, mégis jó ideig még rágták a gumicsontot. Hamarosan jobb csemegét kínált a Gândul, egy ropogósan friss Tamás Sándor-nyilatkozatot. A megyei tanácselnök arról beszélt a lap brassói tudósítójának, hogy e térség lakossága kiáll az egységes Székelyföldért, ha kell, tüntetni fog, ha szükség lesz rá, a polgári engedetlenséghez folyamodik. S mert vagy az elnök úr fogalmazott lazábban, vagy az újságíró színezte ki nyilatkozatát, majdnem sírva fakadtak ama állítólagos kijelentése miatt, miszerint “előbb fegyver nélkül vonul utcára a nép, aztán meglátjuk...” (Nyomban hibaigazítást kért.) Fegyvereik vannak, szörnyű! – mi lesz ebből, kitépik a haza szent testéből a középső három megyét, odacsapják Magyarországhoz, s a Partiumot sem hagyják békén, ott is követelőznek, borzasztó ez a magyar kisebbség, huszonegy éve vezeti orránál fogva Romániát, minden kormányt kiszolgált, a jelenlegit is, mégsem ül nyugton. Pedig az Európai Unióban is megmondták, ez az ország mindent megadott kisebbségeinek. Beszélhetett Borbély László, Antal István, Frunda György, a rémület és pánik nem ült el. Éjfélig osztották a semmit, siratták a hazát, s féltették a hétszázalékos parlamenti képviselettel rendelkező RMDSZ-től. A szövetség valójában csak időt nyert. Boc még aznap este a közszolgálati televízióban elmondta: nem mondanak le a nyolcmegyés területi átszervezésről, mert ez az ország korszerűsítésének egyetlen lehetséges módja. A hírek szerint júliusban rendkívüli parlamenti ülésszakot akarnak összehívni, s arra számítva, hogy az ellenzék nyári szabadságát nem szakítja meg, áterőltethetik a törvényt.
Simó Erzsébet
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Régiósítási háború
Magyarország az egységes magyarságot támogatja
A magyar kormány támogatja a romániai magyarság egységes álláspontját az erdélyi régiók felosztásáról – jelentette ki Répás Zsuzsanna nemzetpolitikai államtitkár-helyettes tegnap Budapesten. Véleménye szerint a DLP nyolcrégiós javaslatát a 16 régiós javaslatot megfogalamzó RMDSZ és a többi magyar szereplő egyértelműen elutasítja, mert az eddig hagyományosan magyar többségű területek elvesztését és politikai visszalépést jelentene. A magyar kormány odaáll az egységes fellépés mögé, a magyar szereplők számíthatnak támogatására – szögezte le.
Székelyföld nem három megyéből áll
Az SZNT nem fogadja el az RMDSZ régióátszervezésről szóló tervezetét, mert az három megyéről, Kovászna, Hargita és Maros megyéről beszél, miközben Székelyföld két és fél megyéből áll, és egységesnek kell maradnia – nyilatkozta tegnap Ferencz Csaba SZNT-alelnök. Izsák Balázs, az SZNT elnöke emlékeztetett: a román többségű Mezőséget a Ceauşescu-korszakban csatolták Maros megyéhez, a Székelyföld valós határait az SZNT által kidolgozott autonómia-statútum rögzíti. Izsák úgy véli, a kormány olyan közigazgatási felosztást tervez, “amely magyarellenes jellegében túltesz Ceauşescu 1968-as közigazgatási reformján”, és arra szólította fel a székelyföldieket, hogy “készüljenek fel akár a polgári engedetlenségre is”. Az SZNT tegnap közleményben tiltakozott Románia közigazgatási átszervezése ellen, az ország nemzetközi vállalásaival és a 2009-ben összehívott – ám az RMDSZ és az EMNT “ellenrendezvényei” miatt nem eléggé sikeres – Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlésen kinyilvánított népakarattal érvelve. “Egy régiót nem kijelölnek, hanem elismernek, Székelyföld fel nem osztható és be nem olvasztható” – áll az SZNT által említett határozatban. A tiltakozást elküldték az államelnöknek, a miniszterelnöknek, a bel- és külügyminisztereknek, és tájékoztatásként az EU-s, az orosz és az amerikai nagyköveteknek is.
A tüntetés nem megoldás
”Nem megoldás az utcára vonulás, és éppen ezért a politikum felelőssége olyan döntéseket hozni, amelyek nem váltanak ki ilyen megnyilvánulásokat” – válaszolt az SZNT sajtóközleményére Korodi Attila RMDSZ-es képviselő, aki szerint természetes, hogy elégedetlenek az emberek. 1968-ban, a kommunista diktatúra idején is voltak tiltakozások, amikor az államhatalom fel akarta számolni a magyar többségű rajonokat – mondotta.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Érvekkel a megamegyék ellen
Felkészületlenül érte a Demokrata Liberális Pártot az RMDSZ határozott ellenállása – fejtette ki a Háromszék kérdésére Antal Árpád, aki szakértőként jelen volt a keddi bukaresti tárgyalásokon. Úgy véli, nem valószínű, hogy az ügy lekerül a napirendről, a legnagyobb kormánypártot választási érdekek hajtják, de szerepelt számításaikban az is, hogy így talán sikerül sarokba szorítaniuk az RMDSZ-t. Az RMDSZ sepsiszentgyörgyi elnöke ismertette azokat az érveket, amelyekkel a demokrata-liberálisokat is szembesítették a keddi egyeztetésen. Elmondták, hogy a jelenlegi regionális felosztás 1996-ban történt, akkor készült erről hatástanulmány, azóta eltelt tizenöt év, és kiderült, nem úgy működtek ezek a fejlesztési régiók, ahogy elképzelték.
Az európai alapelv szerint a szegényebb régiók részesülnek nagyobb támogatásban, ám ez a tizenöt esztendő bebizonyította, a jelenlegi felosztás nem alkalmas sem a szegényebb térségek felzárkóztatására – a szakadékok még nagyobbak lettek –, sem arra, hogy adott fejlesztési egységen belül a szegényebb megyék helyzete közelítsen a gazdagabbakéhoz – ismertette a legfontosabb gazdasági érvet Antal Árpád. Szerinte ez megfelelő bizonyíték arra, hogy az érvényben lévő fejlesztési régiós leosztás gazdasági szempontból nem életképes.
Nincs racionalitása a Demokrata Liberális Párt által elképzelt megamegyéknek a pénzek lehívása szempontjából sem, hiszen az önkormányzatok eddig is jól teljesítettek, a Regionális Operatív Program összes pénzét lehívták, rosszul állnak azonban a minisztériumok felelősségkörébe tartozó Szektoriális Operatív Programok. Az infrastruktúra-fejlesztésnél szintén balgaság a nagy megyékre hivatkozni, sem az országutak, sem az autópályák építése nem tartozik az önkormányzatokra. Nem szerepelt az első érvek között, de elmondták a román politikusoknak, hogy Románia három nemzetközi egyezményt is ratifikált, így kötelező számára azok alkalmazása. Ezek közül az egyik kimondja: nem lehet közigazgatási egységet úgy átszervezni, hogy megváltozzanak az etnikai arányok. „Ma Hargita megyében több mint 80 százalékos a magyarok aránya, az új, nagy régióban 29 százalék lenne. Ez elfogadhatatlan” – szögezte le Antal Árpád. Elmondta azt is, felmerült, de válasz nélkül maradt még számos kérdés, például, hogy mi lesz a megyéknek alárendelt intézményekkel – nálunk a Székely Nemzeti Múzeummal vagy a Háromszék Táncegyüttessel –, mi történik a megyei önkormányzatok által felvett hitelekkel – Kovászna megyének nincs ilyen, de Brassónak annál több –, ki vállalja át a megyei tanácsok feladatkörét a községi közbeszerzések, urbanisztikai engedélyek ügyében? Egyértelmű volt, a koalíciós partner nem készítette elő javaslatát, elsősorban választási szempontok vezették, taktikázás, melynek céltáblája lehetett akár az RMDSZ is, és csak a 2012-es megmérettetést tartották szem előtt – vélekedett Antal Árpád, aki szerint a 2014 utáni uniós pénzekre hivatkozni most botorság, az RMDSZ öt éve fújja: 2012 végéig el kell készíteni a fejlesztési régiók újrafelosztását, hogy a 2013 utáni EU-s költségvetést már aszerint osszák el.
A DLP azért akarja a nyolc nagy megyét, mert alkotmánymódosítás nélkül csak ezt a változatot tudják átvinni, az alaptörvény megváltoztatásához pedig nincs többségük. 
A jelenlegi felosztás mellett érveltek, főként azzal, hogy ezt már mindenki megszokta, ha más javaslatot – például az RMDSZ-ét – fogadnának el, felborulna a rendszer. Az RMDSZ azt szeretné, ha első lépésként a fejlesztési régiókat változtatnák meg, sok érv szól az általa javasolt 16 régió mellett, s majd csak akkor alakítsák közigazgatási egységekké, ha beigazolódott alkalmasságuk – mondta Antal Árpád.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Megoszlanak a vélemények a Hit Gyülekezetének nagyváradi jelenlétéről
Nem nézi jó szemmel a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség, hogy a részvételükkel megpályázott pénzből épített, Tempfli József nyugalmazott megyés püspök által felszentelt Ady Endre Kulturális Központban tartja istentiszteleteit a Hit Gyülekezete. Fodor József, a püspökség vikáriusa lapunk megkeresésére azt is kilátásba helyezte, hogy levélben fogják felszólítani a központot működtető, RMDSZ-hez közeli Mecénás Alapítványt: a továbbiakban ne engedélyezze az alkalmakat, de erről még további egyeztetésekre kerül sor a püspökségen belül. Azt mindenesetre megjegyezte: az Ady-központ nem a Hit Gyülekezetének, hanem Ady Endre emlékének épült. „Biztosan tiltakozni fogunk” – szögezte le Fodor József.
Mint ismeretes, a központot a nagyváradi Mecénás Alapítvány és a római katolikus egyház közös pályázatán elnyert pénzből építették fel – a 2002-ben lezárult pályázat 320 millió forintos összegét egyébként eredetileg a Királyhágómelléki Református Egyházkerületnek ítélte meg az Orbán-kormány, azonban az időközben hatalomra került Medgyessy-kabinet annak az alapítványnak irányította át az összeget, amelynek vezetője a Bihar megyei RMDSZ-szervezet elnöke, Kiss Sándor. A pénzből a reformátusok eredetileg Érmindszenten, Ady szülőfalujában hoztak volna létre a költő emlékét megidéző zarándokhelyet, a Mecénás viszont Nagyváradon építtette meg a létesítményt. A tervek szerint szabadidőközpont épült volna a Körös-parton a 320 millióból, termálhotellel és más létesítményekkel, ebből azonban mindmáig csak az Ady-központ vagy Mecénás Terem néven emlegetett konferenciaterem épült fel, a hotel építése hamar abbamaradt. A teremben a megyei RMDSZ szervez rendezvényeket, illetve különböző eseményekre, esküvőkre, születésnapokra adja bérbe azt az alapítvány.
Vádak a gyülekezet ellen
A Hit Gyülekezetének váradi tevékenysége ellen az elmúlt télen emelt szót az Erdélyi Magyar Ifjak nagyváradi szervezete, amely legutóbbi közleményében a „Hit Gyülekezete titkos bihari szeretőjének” nevezi a helyi RMDSZ-szervezetet. Nagyvárad önkormányzati testülete az év elején leszavazta azt a tervezetet, amelynek alapján a neoprotestáns egyház ingyenes használatra megkapta volna a város elhagyott lovardáját, amelyet az ígéret szerint fel is újítottak volna. A tanács RMDSZ-frakciója támogatta törekvésüket, azóta az EMI többször is utalt a szövetség és a gyülekezet közötti feltételezett összefonódásokra. Szűcs István, a Hit Gyülekezetének nagyváradi lelkésze azonban határozottan elhatárolja önmagát és közösségét mindenféle politikai alakulattól.
Növekvő gyülekezet
Magyarországon már hivatalosan is egyházként jegyzik a Hit Gyülekezetét, és a bejegyeztetés Romániában is folyamatban van, a szükséges két lépcsőfok közül az elsőt már megtették, most már csak két-három évet kell várni, amíg egyház státusba lépnek – ecsetelte a Krónikának a váradi közösség vezetője. Szűcs István elmondta: Bihar megyében mintegy 700 tagja van a pünkösdi karizmatikus gyülekezetnek. Az Ady Endre Kulturális Központban azért kezdtek el már tavaly istentiszteleteket tartani, mert egyre többen voltak, és már nem fértek el az előző bérleményben – a lelkész szerint a társadalmi ellenállásnak az utóbbi időben tapasztalható erősödése is a gyülekezet növekedésének tudható be. A Hit Gyülekezete Magyarországon alakult 1979-ben, Romániában nagyjából a rendszerváltás óta van jelen, bár azok az imacsoportok, amelyekből építkezik, már korábban létrejöttek, de csak titokban működhettek az elnyomó hatalom miatt – tudtuk meg. Nagyvárad mellett Marosvásárhelyen, Brassóban, Szatmárnémetiben, Nagybányán és Erdély egyéb városaiban is vannak közösségeik, több helyen román nyelven is folynak az istentiszteletek.
Nincs politikai kapcsolódás
Mindazonáltal a magyar gyökerű vallási közösség lelkésze azt mondja, számára személyesen is fontos a nemzeti identitás, éppen ezért furcsállja, hogy épp egy magyar szervezet támadja őket. „Krisztus-centrikus egyház vagyunk. Épp pünkösd vívmánya, hogy mindenki az anyanyelvén hallhatja az Igét. A keresztény ember az egységet, a békességet támogatja, nem pedig a magyar–magyar konfliktust” – fogalmazott Szűcs István. A lelkész határozottan kijelentette: a Hit Gyülekezetének semmilyen kapcsolata nincs a politikummal, és nem tetszik neki, hogy valakik pártokkal akarják összemosni közösségüket. Azt is kijelentette, hogy egyes vádakkal ellentétben közösségének nem célja, hogy a történelmi egyházaktól vegye el a híveket. „Ugyanannak a Krisztusnak a nevében próbáljuk megmenteni a bűnösöket” – jelentette ki. Hozzátette: alkalmaikon magyar ajkú nagyváradiak vesznek részt.
Csak Isten dönthet
„Aki a jót cselekszi, az Istentől van, aki a rosszat cselekszi, az nem látta az Istent” – idézte János evangéliumából Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke, amikor a témában megkerestük. Ennek jegyében ő és egyházkerülete is türelmesen viszonyul a fiatal gyülekezethez, hiszen – mint fogalmazott – csak az Úr döntheti el, jó-e vagy rossz, amit cselekszenek. Azt azonban megjegyezte, egyértelműen nem jó, hogy tudomása szerint „az önmagát gyülekezetnek nevező közösség támadja a történelmi egyházakat”. A püspök egyébként teológiai szempontból közömbösnek tartja, hogy a gyülekezet az Ady-központban tartja alkalmait, de azt kijelentette: ha úgy épült volna meg a központ, ahogyan azt az eredeti pályázatot benyújtó és megnyerő egyházkerület tervezte, akár istentiszteleti helyszínként is funkcionálhatna, így azonban „nem lépi át a polgári kereteket. Van egy kiadó terem és egy szórakozni vágyó közösség, amelyek megtalálták egymást” – összegzett a püspök. Szerettük volna a Mecénás Alapítvány részéről Szabó Ödön ügyvezető véleményét is kikérni, de ő azt mondta, az EMI vádjaira semmit nem hajlandó reagálni, és munkatársunkat arra is megkérte, ilyen ügyben többet ne hívja. Ezenkívül anynyit mondott, hogy ha az RMDSZ-szel partnerként együttműködő történelmi egyházak részéről ellenvetés érkezik, azt föltétlenül figyelembe veszik majd.
Krónika (Kolozsvár)

Marosvásárhely: becsapták a MOGYE magyar vezetőit 
A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem szenátusának tegnap kellett volna igent mondania a felsőoktatási intézmény új szerkezetére, amely a jelenleginél nagyobb önállóságot biztosít a magyar tagozatnak. A hetek óta tartó egyezkedés és ígéretek ellenére, az általános orvosi kar (ÁOK) román nemzetiségű oktatói a kari tanács tegnap délelőtti ülésén színt vallottak és nemmel szavaztak az átalakításra. Emiatt a magyar vonalat képviselő tanárok és diákok nem vettek részt a szenátus tegnapra tervezett ülésén, amit szavazatképtelenség miatt hétfőre halasztottak.
Nagyon fáj a kollégák viszonyulása, s úgy érzem, hogy a legnagyobb pofon, amit rektorhelyettesként kaphattam, miután az egyetem vezetésében vállalt 12 évi tevékenységem során az egyensúly megtartására törekedtem nyilatkozta kérdésünkre a tegnap történtekről dr. Nagy Örs egyetemi tanár, a MOGYE helyettes rektora. Az utóbbi időben történt egyeztetések során azt reméltük, hogy a multikulturálisnak nyilvánított egyetemen biztosítják a magyar tagozat számára azt az önállóságot, amit az új közoktatási törvény előír. Az utolsó napokban felerősödő magyarellenes hangulat, diverzió megtette a hatását. Az elképzeléseink szerint a gyógyszerészeti és a fogorvosi karon egy-egy önálló főtanszéket (departamentum) terveztünk, az általános orvosi karon végül belementünk abba, hogy öt román és három magyar főtanszék (preklinikum, belgyógyászat, sebészet) alakuljon. Az ÁOK kari tanácsa ezt sem szavazta meg, s a dékán azzal az újabb javaslattal jött, hogy öt vegyes főtanszék alakuljon, amire viszont a többségiekből álló kari tanács igent mondott. Ezek után már nem volt mit keresnünk a szenátus ülésén, amit szavazatképtelenség miatt hétfőre halasztottak. A labda most már nem a mi térfelünkön van tette hozzá a rektorhelyettes.
Szavait azzal egészíthetnénk ki, hogy a jelek szerint a közoktatási törvény 133. cikkelye a háromnegyed részben többségiekből álló szenátus hatáskörébe utalja az egyetemek új szerkezetének a jóváhagyását, ami az egyik legnagyobb hiányossága a törvény felsőoktatásra vonatkozó fejezetének. Naivság volt azt hinni még szélcsendes időkben is, hogy a román többség számunkra kedvező módon fog szavazni is, nemhogy ennyire felkorbácsolt magyarellenes hangulatban, amit célzott diverzióval sikerült kiváltani az utóbbi napokban. A történtek megerősítik azt a korábbi tapasztalatot is, hogy a célzott diverzió fegyverét minden alkalommal bevetik, amikor valamilyen kisebbségi jog megszavazásáról van szó.
De idézzük a rektorhelyettest, aki szerint a román kollégák arra hivatkoznak, hogy az új szerkezet esetében az egyetem mindkét tagozatát a törvényes előírások értelmében a Romániai Felsőoktatás Minőségét Biztosító Ügynökségnek (ARACIS) kell akkreditálnia. A törvény megalkotásakor erre is jobban oda kellett volna figyelni, s a szakminisztériumnak biztosítani annyi beleszólási jogot, hogy határidőt adhasson az új szerkezet megszilárdítására, ha mégis megszavaznák azt.
Az állóháború elkezdődött, ezek után ugyanis kellemetlen lesz szembenézni a román kollégákkal, mivel a történtek nem az együttműködés pártján állók, hanem az önálló egyetemet követelő vonal malmára hajtják a vizet.
Bodolai Gyöngyi
Népújság (Marosvásárhely)

Nemzetközi botrányt szülnek a házsongárdi sírgyalázások
Néhány héten belül elkezdődhet 300 műemléksír védetté nyilvánítása
Lapunk már beszámolt a Házsongárdi temetőben történt újabb sír- és műemlékgyalázásról: az elmúlt hétvégén ismeretlen személyek fáradt olajjal öntöttek le az iktári Bethlen kripta kertjében tárolt két XIX. századi tumbát és Nagy Gyula református püspök felújított műemlék sírhelyét. A temetői restaurálási munkálatok irányítását önkéntes alapon magára vállaló Házsongárd Alapítvány vezetője, Gergely Istvánné Tőkés Erzsébet a kolozsvári magyarellenes jogsértéseket az önkormányzat tehetetlenségének, érdektelenségének tulajdonítja, és a sorozatos sérelmeket a nemzetközi közvélemény elé kívánja tálalni. Évek óta folytatja szélmalomharcát, de a sok fáradtsággal, utánajárással pályázatok útján kiharcolt és megvalósított műemlék-felújításokat mindig barbár rombolás követi, a tettesek pedig homályban maradnak. A legújabb bűntett színhelyét tegnap Szilágyi Mátyás, Magyarország kolozsvári főkonzulja is felkereste.
Gergely Istvánné Tőkés Erzsébet kétségbeesetten közölte a rangos látogatóval és a sajtóval a lehangoló tényeket, hozzátéve, hogy a Házsongárd Alapítvány által végzett munka vezetésére főállású emberre lenne szükség. „Ha én kidőlök a sorból, utánam senki sem fogja ezt ingyen végezni, és minden kárba vész” – panaszolta.
Szilágyi Mátyás kolozsvári magyar főkonzul az okozott kár megtekintése után megdöbbenésének adott hangot. Szerinte az országban most tapasztalható etnikumközi légkör ellenkezik a magyar félnek a békés kétoldali kapcsolatok építésére való törekvésével. „Disszonáns értékek ellen emeljük fel szavunkat egy olyan XXI. századi országban, amely európai uniós tagállam. Egy olyan városban, amely multikulturálisnak mondja magát, és Európa Kulturális Fővárosa kíván lenni” – mondta.
A főkonzul szerint a házsongárdi állapotok tekintetében most a megoldásra kell összpontosítani. A napokban megrongált tumbákat részben a magyar állam támogatásával újították fel, Füzes Oszkár bukaresti nagykövet a diplomáciai lépéseken dolgozik.
A kolozsvári temetőben háromszáz olyan síremlék található, amelyeket egyenként védetté lehet nyilvánítani. A Kulturális és Örökségvédelmi Minisztérium partner abban, hogy elkészüljön az ehhez a szükséges műholdas felmérés, a Kolozs Megyei Műemlékvédelmi Hivatal is támogatja projektet, amelyet néhány héten belül, egy éves kifutási idővel, a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság fog megvalósítani. De ehhez szükség van a polgármesteri hivatal megfelelő hozzáállására is. A főkonzul szerint eddig a román fél nyitott volt a temetői áldatlan állapotok felszámolása ügyében, és ígéretekben sem volt hiány, ami annál is inkább elvárható, mert a Házsongárdban sok neves román személyiség földi maradványai is nyugszanak. A városháza feladata marad a temető védelmének biztosítása a fém- és virágtolvajok vagy a szélsőséges nacionalista huligánok cselekedeteivel szemben. Apostu polgármester régi ígérete a videokamerák felszerelése, ami elrettentő hatást gyakorolna a potenciális bűnözőkre – mondta Szilágyi Mátyás.
A közelben felügyelő temetőőrtől megtudtuk, hogy napi három váltásban 3–3 emberük feladata a rend biztosítása. A 22 hektáros sírkertben azonban ennyien képtelenek eredményesen teljesíteni munkájukat. Térfigyelő kamerák jelenleg csupán a bejáratoknál üzemelnek.
Ö. I. B. 
 Szabadság (Kolozsvár)

Lusta, félénk magyar elöljárók
Hivatalosan magyarul – Kétnyelvűség a polgármesteri hivatalokban címmel tartott Maros megye 9 kisrégiójában képzést a Civil Elkötelezettség Mozgalom (CEMO). A Bethlen Gábor-alap által támogatott programban mintegy 150 magyar önkormányzati tisztségviselő és közalkalmazott vett részt. A CEMO, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet és a Babeş–Bolyai Tudományegyetem nyelvészei úgy látják, a legtöbb helyen csak formailag teljesül a törvény biztosította kétnyelvűség. Szigeti Enikő főszervező szerint éppen a színmagyar települések elöljárói hanyagolják a leginkább az anyanyelvhasználatot. – INTERJÚ
– A legtöbb magyarlakta településen azt látni, hogy a homlokzati és helységnévtáblák kifüggesztésében kimerül a közigazgatási törvény alkalmazása. A tréningek során önök mit tapasztaltak?
– Nagyjából ugyanezt, azzal a különbséggel, hogy némely polgármesteri hivatalban az ajtókra is kikerültek a kétnyelvű táblák, illetve a színmagyar településeken értelemszerűen magyarul beszélnek az önkormányzathoz forduló személyekkel. Mindenki tud a tíz évvel ezelőtt megjelent, 215-ös számú közigazgatási törvényről, de ennek az anyanyelvi jogokra vonatkozó részeit ismerik a legkevésbé. Romániában a mai napig az az erőteljes hiedelem él, hogy ami hivatalos, az csakis román nyelvű lehet. Ha János bácsi nem tud románul, a magyar polgármesterhez címzett kérvényét nem írja anyanyelvén, inkább a szomszédhoz fordul, hogy az segítsen a fordításban. Ennél szomorúbb viszont, hogy a polgármester sem ismeri annyira az anyanyelvét, hogy írásban azon kommunikáljon. A kurzusok résztvevői kinevettek, amikor megkérdeztem, hogy polgármesterként, helyetteseként vagy jegyzőként az elmúlt évtizedben ki mit tett annak érdekében, hogy oszlassa szét a magyar nyelv másodrangúságára vonatkozó tévhitet a lakosság körében. Pedig egy egyszerű, egyoldalas felhívás kifüggesztésébe vagy egy, a település lakóihoz címzett levélbe került volna. Ha létezne egyéni felelősségvállalás, nem fordulna elő, hogy a színmagyar településeken benyújtott lakossági kérvények és formanyomtatványok alig egy százaléka íródjon magyar nyelven. Tudtam, hogy rosszul állunk ezen a területen, de abban reménykedtem, hogy ez az arány eléri az 5 százalékot. Csalódnom kellett, arról nem is beszélve, hogy a válaszok – melyek a törvény értelmében a kérvény nyelvén kell hogy íródjanak – még az egy százalékot sem érték el. Vagy mondjak mást: Maros megyében csak Vásárhelyen tartják be a törvényt, és fordítják le a közérdekű információnak minősülő tanácsi határozatokat. Hihetetlen, de azokban az önkormányzati testületekben, ahol egy-két román ajkú tanácsos is tevékenykedik, a gyűlések az állam nyelvén folynak, ritka az olyan magyar képviselő, aki anyanyelvén szólalna fel. A jegyzőkönyvet is kizárólag egy nyelven vezetik.
– Miként szembesültek az elöljárók az általuk tolerált hiányosságok feltárásával?
– A magyar nyelvhasználattal kapcsolatos törvényi cikkelyek fontossága sokakban csak a képzések során tudatosult. Ám akadtak olyan polgármesterek és jegyzők is, akik kioktatásként élték meg a nyelvészek, szociológusok, önkormányzati szakértők kérdéseit és útmutatóit. Olyan házigazdánk is volt, aki kivonult a tréningről, és a hivatal alkalmazottait is a terem elhagyására szólította fel. Holott mi nem vontunk senkit felelősségre, és nem is jelöltünk ki feladatokat. Csak elmondtuk, hogy a kétnyelvűség megvalósítása az egész magyar közösség kötelezettségévé kell hogy váljon.
– A magyar községek polgármesterei általában a román nemzetiségű jegyző ellenlépéseivel indokolják visszafogottságukat.
– Sok esetben valóban a román jegyző az, aki fékként nyilvánul meg. Ahol a polgármester nem áll a sarkára, ott a jegyző diktálja a törvényt. A Maros megyei magyar települések mintegy 80 százalékában román jegyző van. Olyan küküllőmenti magyar községben is jártunk, ahol az illető egyik rokonát alkalmaztatta anyakönyvvezetőnek, ebből kifolyólag a magyar párok esketése románul folyik. Egy másik említésre méltó túlkapás a helyi titkár részéről, hogy még a magyarországi testvértelepülésről kapott leveleket is kötelező módon román nyelvre fordíttatja a polgármesterrel. Hasonlóan negatív szerepet játszik a prefektúra is, amely nem a törvényesség fölött őrködik, inkább az anyanyelvvel kapcsolatos kezdeményezéseket próbálja elfojtani. Elmondtuk: elképzelhető, hogy visszadobnak néhány magyarul fogalmazott okiratot, de ha egy kistérség több önkormányzata bizonyos területeken egységesen lép fel, ezek a kiskirályok sem tudnak már oly vehemensen visszavágni. Sőt egy idő után beleunnának.
– Magyar polgármestereink nem tisztelik a törvényt? Vagy még rosszabb: fittyet hánynak anyanyelvükre?
– Egyszerűen nem érdekli őket. Több helyen is megkérdeztük, hogy amikor Marosvásárhely valamelyik állami intézményébe érkeznek településeik ügyeit intézni, zavarja-e őket a kétnyelvűség hiánya. A legtöbb jegyző és elöljáró nemmel válaszolt.
– Sok olyan magyar polgármesterrel lehet találkozni, aki mindig valami más tevékenységet tart fontosabbnak a kétnyelvűség alkalmazásánál. Útjavítás, vízvezetés, csatornázás stb…
– Ezzel szembesültünk mi is. „Hagyjanak engem békén, ne oktassanak a kétnyelvűségről, hisz milliárdos infrastrukturális beruházásaim vannak, most azokra kell összpontosítanom!” – jelentette ki az egyik, Marosvásárhely környéki nagyközség polgármestere. Gondolkodásmódjával nem volt egyedül, mások is előtérbe helyezik a látványos beruházásokat, holott a két ügy nem zárja ki egymást. A szórványban élők sokkal objektívebben látják a dolgokat. A dicsőszentmártoni RMDSZ elnöke meg is fogalmazta, amikor azt mondta, hogy a szövetségnek nem egy aszfaltozó vállalkozásként kell működnie.
– Az ügyintézés anyagi oldalát is szóba hozták?
– Azok, akiknek nem szívügyük a kétnyelvűség, igen. Érdekes, hogy nem a szegényebb települések elöljárói tették pénz kérdésévé a kétnyelvűség alkalmazását, hanem azokéi, ahol fürdőtelep, ipari park vagy bevásárlóközpont működik. Pedig ha a kérdés gyakorlati oldalát vesszük, a közigazgatás tele van sablonszövegekkel. Ezeket egyszer kell bepötyögni a számítógépbe, utána a másolási programmal lehetne ide-oda illeszteni – akárcsak a román nyelvű változat esetében.
– Voltak pozitív ellenpéldák?
– Minden helységben történtek jó dolgok is, de távolról sem annyi, amennyit a közigazgatási törvény lehetővé tesz. Az ellenpélda Kolozs megyéből érkezett, ahol igazán nem lehet túlzott magyarbarátsággal illetni a megyei hatóságokat. Ennek ellenére Körösfőn példamutató módon működik a kétnyelvűség.
– Amint elkészül a jelentés, bemutatják az RMDSZ vezetőségének?
– Abban az esetben, ha kíváncsiak rá. Azért mondom feltételes módban, mert a szervezet programjában ugyan szerepel az igazi kétnyelvűség megvalósítása, de én eddig semmiféle ez irányú, határozott stratégiát, netán utólagos számonkérést nem tapasztaltam. A legtöbb polgármester vagy helyettese még emlékszik arra a Markó Béla által írt körlevélre és magyar nyelvre fordított közigazgatási formanyomtatványokat tartalmazó CD-re, amit a volt RMDSZ-elnök még 2008-ban küldött szét, de a legtöbb helyen ezek a prototípusok a polgármesteri hivatal valamelyik fiókjában porosodnak.
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)

Érzelem, eszme, ideológia és a nemzetté válás folyamata
A nyári szünet előtti utolsó filozófiai estjét tartotta a Partiumi Keresztény Egyetem Filozófia Tanszéke és Lectio Kulturális Egyesület szerda délután a Moszkva Kávézó koncerttermében.
A főleg egyetemistákból és oktatókból álló hallgatóság ezúttal Dr. Demeter M. Attila, a Babeş-Bolyai Tudományegyetem, illetve a Partiumi Keresztény Egyetem oktatójának előadását követhette figyelemmel, mely a nacionalizmusról, annak különböző lehetséges értelmezési lehetőségeiről és történelmi korszakairól szólt. Az előadó előre bocsátotta, hogy mivel idén ünneplejük Bibó István születésének századik évfordulóját, a centenáriumi évhez kapcsolódóan előadását a legnagyobb magyar politikai gondolkodó emlékének ajánlja. A nacionalizmus megközelítéséhez az analitikus módszer a leghelyesebb, hangzott el a felvezetőben. Arra a kérdésre, hogy mi a nacionalizmus, négyféle választ lehet adni. Egyrészt leírhatjuk, mint egykollektív érzületet, másrészt, mint eszmerendszert, továbbá mint ideológiát, vagy mint az intézményesülés folyamatát. A filozófia eszköztára és módszertana nem hivatott arra, hogy érzésről beszéljen. Az előadó leszögezte, hogy negatív és pozitív tartalma egyformán lehet a nacionalizmus érzésként való megközelítésének, azonban fontos megjegyezni, hogy a nacionalizmus nem azonos a xenofóbiával, a sovinizmussal, vagy a patriotizmussal. Ha a nacionalizmust, mint ideológiát közelítjük meg, akkor megállapíthatjuk, hogy nem illeszthető be a klasszikus ideológiák sorába. Ilyen formában legitimálja a nemzetállam fogalmát, mint olyan államét, mely nemzeti elven határozza meg magát. 
A nemzet önmeghatározása
A nemzet intézményesülésének folyamatában az önpercepcióban kerül felszínre a nacionalizmus. Az előadó megjegyezte, hogy a magyar nemzet sohasem kultúr-, hanem inkább politikai nemzetként definiálta magát. Az új magyar alkotmány szövege is lavírozni próbál a két fogalom között. Demeter M. Attila kitért a nacionalizmus-kutatók azon igyekezetének a bemutatására is, mely a nemzeti önértelmezés tipologizására irányul. Végül a nacionalizmust, mint eszmerendszert mutatta be az előadó. A történeti áttekintést a francia forradalom reformnacionalizmusától kezdte, majd kitért az úgynevezett egyesítő és szeparatista nacionalizmusra is. Előbbi az 1848-at megelőző közép-európai (elsősorban német és olasz), utóbbi inkább az 1848 utáni kelet-európai nacionalizmust jelenti. A mintegy kétórás előadást kötetlen beszélgetés zárta. 
Mészáros Tímea 
erdon.ro

Konzervatívok és toleránsak a fiataljaink 
Nagyvárad – Szerda délután az RMDSZ Bihar megyei szervezete által elindított Szacsvay Akadémia és a kolozsvári Kisebbségkutató Intézet társszervezésében Barna Gergő politikai szociológiával foglalkozó kutató és Kiss Tamás osztályvezető tartott előadást.
Az Ady Endre Középiskola egyik osztálytermében lezajlott rendezvény címe Fókuszban a fiatalok: az erdélyi magyar és a romániai fiatalok összehasonlító elemzése volt. A megjelenteket Szabó Ödön, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke köszöntötte. Barna Gergő politikai szociológiával foglalkozó kutató elmondta: a kolozsvári Kisebbségkutató Intézet 2008-ban végzett közvéleménykutatást az 18-35 év közötti erdélyi fiatalok körében, egy 1202 fős mintán, tizenhat megyében. Ennek a felmérésnek az újdonsága abban rejlik, hogy a kapott adatokat összehasonlították annak a közvéleménykutatásnak az eredményeivel, melyet az Országos Ifjúsági Hatóság bonyolított le szintén három évvel ezelőtt román fiatalok körében (a kérdőívek pontjai 70 százalékban megegyeztek), valamint a Mozaik 2001 kutatás statisztikáival, melyet a Nemzeti Ifjúságkutató Intézet végzett tíz évvel ezelőtt. E három felmérésből számos következtetés vonható le. Kiderült például, hogy a fogyasztási javak (mobiltelefon, személyi számítógép, otthoni internetezés, saját autó) birtoklásának aránya nagyjából azonos az erdélyi magyar és román fiatalok körében, viszont a magyar ifjak jobban állnak a használatban levő gépkocsi, illetve a saját lakás tulajdonlása kategóriában. Ugyanakkor 2001-2008 között jelentős expanzió ment végbe a javak birtoklása terén: a 18-29 év közötti magyar fiatalok körében a mobiltelefon-tulajdonosok aránya 30 százalékról 94 százalékra, a számítógép tulajdonosoké 15 százalékról 71 százalékra, a használatban levő saját autó tulajdonosoké pedig 15 százalékról 43 százalékra emelkedett. Megfigyelhető tovább az is, hogy hét év leforgása alatt a materiális problémák helyett inkább az erkölcsi gondok kerültek előtérbe, de a lakáshelyzet továbbra is megoldatlan maradt, és riasztóan elterjedt a kábítószerhasználat (utóbbi a Partiumban a leghangsúlyozottabb).
Passzív magyarok
Az erdélyi magyar fiatalok leginkább azt várják el a magyar ifjúsági szervezetektől, hogy segítsenek nekik az elhelyezkedésben, támogassák a rászorulókat és szakmai továbbképző tanfolyamokat rendezzenek. A legismertebb ifjúsági szervezetek amúgy az IKE, az EMI, a MIÉRT és a MIT. A felmérések ugyanakkor azt is kimutatták, hogy a magyar fiatalok kevesebbet tévéznek, mint román kortársaik, és kisebb arányban olvasnak újságokat és folyóiratokat, de intenzívebben. Valamivel kisebb arányban élnek társasági életet, azonban nagyobb arányban sportolnak és sokkal többet kirándulnak. 2001-2008 között 24 százalékról 74 százalékra nőtt a számítógép és internet használók aránya, a digitális írástudatlanok száma pedig 45 százalékkal csökkent. Ugyanakkor az erdélyi magyar fiatalok már nem netkávézókban, hanem otthon böngészik a világhálót. Elszomorító viszont, hogy úgy a román, mint a magyar fiataloknak az elit kultúrához való viszonyulása (színház, opera, mozi) jelentéktelen.
A kutatások során a biztosok arra is rákérdeztek, hogy milyen mértékben érdeklődnek a magyar fiatalok az országos szintű politikai történések ránt, illetve szerintük milyen mértékben befolyásolják az életüket az önkormányzati és a fővárosi döntések. Kiderült: a magyar fiatalok sokkal passzívabbak, mint a román ifjak, és megítélésükben az RMDSZ (80%) és az MPP (12,9%) képviseli leginkább az érdekeiket.
Inkább mobilisak
Kiss Tamás, a Kisebbségkutató Intézet elemzési és kutatási osztályának vezetője arra hívta fel a figyelmet: a magyar fiatalok inkább mobilisak, mint román kortársaik, ami a külföldi munkavállalást, kirándulást, tanulást, rokonlátogatást és üzleti utakat illeti, viszont ezek megtervezésében együtt mozognak a többségi nemzet fiataljaival. A migrációs célország tekintetében viszont hét év alatt változás történt a magyar fiatalok esetében: míg 2001-ben Magyarország dominált, addig az utóbbi években előtérbe kerültek a nyugati országok, és Németország, valamint Ausztria vezetik a preferencialistát. Elvi szinten ugyan a hagyományos családmodell érvényesül az erdélyi magyar fiatalok körében, viszont a társadalmi valóság felülírja ezt, és a családalapítás, illetve a gyermekvállalás ideje kitolódott a harmincas életkor irányába. Ugyanakkor az erdélyi magyar értelmiségi réteg háromnál több gyermeket szeretne elméletileg, ellentétben a román felsőfokú végzettségű fiatalokkal, akik megelégednének egyetlen utóddal is.
Nemi szerep
Érdekes módon a családon belüli nemi szerep tekintetében a magyar fiatalok konzervatívabbak román kortársaiknál, vagyis úgy gondolják, hogy „az asszonynak a fakanál mellett a helye”, azaz a nő feladatai közé tartozik, hogy főzzön, takarítson és bevásároljon, és erről nem csupán az alacsony végzettségűeknek, hanem az értelmiségieknek is ez a véleménye. A magyar fiatalok viszont toleránsabbak a többségnél, inkább elfogadnák azt, hogy roma, fogyatékkal élő, meleg, AIDS-es vagy volt drogos legyen a szomszédjuk, barátjuk vagy családtagjuk. Ugyanakkor olyan értékek fontosak számukra, mint a család, a béke, és a jólét, és kevésbé vallásosak, mint a román fiatalok.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

Kelemen Hunor újból felszólította Apostut, hogy tüntesse el a Iorga-táblát
Kelemen Hunor tegnap egy újabb levelet küldött Sorin Apostu polgármesternek, amelyben ismételten arra kérte, hogy a Mátyás-szoborcsoport elé kihelyezett Iorga-idézetet tartalmazó táblát vitesse el és ezzel a törvényességet állítsa vissza. A művelődési tárcavezető a levelet ezúttal a Kolozs megyei prefektusnak is elküldte. “Ebben a levélben azt is mondom, hogy amennyiben ez nem történik meg, akkor a kompetens szervekhez – a rendőrséghez és az igazságszolgáltatáshoz fordulok” – mondta el megkeresésünkre Kelemen. A művelődési miniszter közölte, előző felszólítására írt válaszlevelében Sorin Apostu polgármester azt állítja, a Iorga-tábla kihelyezése nem illegális, ezért nem fogja elvitetni. „Erre a levélre válaszoltam én a tegnap, amelyben nem jelöltem meg türelmi időt, de természetesen néhány napon belül választ fogunk kapni Apostutól, majd annak a válasznak függvényében meglátjuk, hogy mi a következő lépés” – így Kelemen. (hírszerk.) 
Transindex.ro

Idén nem indul első osztály Homoródalmáson 
Ősszel nem indul első osztály Homoródalmáson. A nagyközség iskolájának történetében ilyen még nem volt. Az 1420 lakosú faluban csupán három iskoláskorú van, ez pedig nem elegendő egy osztály indításához.
Így ők egy évig még óvodások maradnak. 
A homoródalmási iskolában összesen 105 diák tanul. A '80-as években még 20-as, 30-as létszámú osztályok voltak, most jó, ha 10-12-en vannak egy évfolyamon. Duna Tv, Nemzeti Krónika
Erdély.ma