Băsescu: szó nincs magyarellenességről a gyulafehérvári incidensben
Négy férfi ellen indult bűnvádi eljárás a szombati gyulafehérvári incidens ügyében – közölte csütörtökön a gyulafehérvári ügyészség, amely az ügyben vizsgálódik.
Mint arról beszámoltunk, a fiatalok ittas állapotban kövekkel dobálták a római katolikus egyház gyulafehérvári, Béka utcai ingatlanjainak ablakát, Oláh Zoltánt, a teológiai intézet rektorát – aki megpróbálta őket lefényképezni –, illetve a segítségére siető férfit baseballütővel verték meg.
Az ügyészségi közlemény szerint Victor Daniel Pop, Claudiu Robert Plăcintă, Mircea Iulian Gojei és Ionuţ Bogdan Fântână az áldozatoknak 11-12, illetve 7-8 napon túl gyógyuló sérülést okoztak, bántalmazással, rongálással, a közerkölcs megsértésével, rendzavarással és csendháborítással vádolják őket. Pop és Plăcintă esetében elrendelték, hogy 30 napig nem hagyhatják el az országot.
Megszólalt az ügyben szerda este a B1 Tv-nek nyilatkozva Traian Băsescu államfő is. Szerinte nem beszélhetünk magyarellenességről. „Három részeges volt, akik ha én lettem volna ott, ha ön, ha a magyar rektor, hasonlóképpen jártak volna el. Fogalmuk nem volt, hogy ő a magyar rektor. Szidalmazni kezdték, s amikor kiderült, hogy magyar, akkor magyaroztak. Azt kijelenteni, hogy megtámadtak egy kisebbségit túl sok és túlhaladott, főleg a román állam tisztségviselője, állampolgára által” – reagált Băsescu Kelemen Hunor korábbi állásfoglalására.
Mint beszámoltunk, az RMDSZ-elnök szerint az Oláh Zoltán ellen elkövetett agresszió nemcsak személye ellen szólt, hiszen az ittas állapotban lévő fiatalok magyarellenes szólamokat is kiabáltak, „így az erdélyi magyarság egészét érintő vandalizmusnak vagyunk a tanúi”
Bálint Eszter
Krónika (Kolozsvár)

Vezetésváltás a Babeş–Bolyain? Magyari Tivadar rektorhelyettes nem vállal újabb tisztséget
Nem vállal újabb vezetői tisztséget a Babeş–Bolyai Tudományegyetemen (BBTE) – jelentette be csütörtökön Magyari Tivadar, a felsőoktatási intézmény magyar rektorhelyettese. „A BBTE magyar tagozatvezetői tisztségére harmadszor immár nem kívánok pályázni.
Váltana. Magyari Tivadar a továbbiakban oktatói munkájára koncentrálna
Ennek fő oka, hogy hiszek abban az elvben, hogy egy tisztségben a személyeknek „egészséges” időközönként cserélődniük kell” – áll Magyari Tivadar közleményében. A Krónika kérdésére a rektorhelyettes elmondta: nem arról van szó, hogy elege lett volna feladatköréből, csak vezető tisztséget nem hajlandó vállalni, de tanácsadóként vagy szakértőként továbbra is részt vesz majd valamilyen formában az egyetem szervezésében. Hozzáfűzte, több időt akar fordítani szakmai és oktatói munkájára, egyetemi vezetői tisztsége ugyanis hátráltatta ebben.
Kampányhangulatra számítanak
A magyar tagozat vezetője arra számít, hogy nyár végétől választási kampányhangulat lesz az egyetemen, a felsőoktatási intézmény oktatói és a diákképviselete ugyanis jövőre közvetlen szavazással választja meg az intézmény új rektorát. Erről a hét elején lebonyolított referendumon döntöttek, ahol az egyetem valamennyi oktatója és a diákképviselet tagjai, azaz mintegy kétezren voksolhattak. A szavazásra jogosultak háromnegyedének részvételével megtartott referendumon, 85,7 százalékos szavazati aránnyal a közvetlen rektorválasztás mellett döntöttek. A referendumot egyébként az új oktatási törvény írja elő. A jogszabály 209. paragrafusa választási lehetőséget ad az egyetemeknek, hogy közvetlenül válasszanak rektort, vagy pályázatot írjanak ki a tisztség betöltésére, amelyet az egyetem vezetősége bírál el.
Lecserélhetik a régi vezetőséget
„A referendum végeredménye azt jelzi, hogy a BBTE erős legitimitású vezetőséget akar. Reméljük, hogy a választásokon a magyar tagozat – az oktatók közössége és a diákképviselet – akár a mérleg nyelve is lehet a maga körülbelül egyharmados arányával, főleg most, amikor hosszú idő után lecserélhetik az egyetem csúcsvezetőségét” – értékelte a döntést Magyari Tivadar. A rektorhelyettes ugyanakkor abban bízik, új vezetési stílus és idővel új szervezeti struktúra váltja a régit. „Az egyetem egyszemélyes lett, túlságosan kézi vezérlésűvé vált. Az országos kaotikus felsőoktatási politikát a BBTE – bár arrogánsan mintaszerűen szervezett intézetnek mondja magát – a maga kaotikus, nehezen kiszámítható szervezésével tetézte az utóbbi években” – fejtette ki véleményét Magyari. A rektorhelyettes hozzáfűzte: azért számít kampányhangulatra, mert jövőre nemcsak rektorválasztás, hanem teljes tisztújítás lesz, a karok és intézetek is új vezetőséget választanak, így a magyar tagozaton is választási kampány lesz. Magyari Tivadar ugyanakkor kérdésünkre elmondta: ami a rektorválasztást vagy akár a magyar tagozat vezetőségét illeti, még korai az esélylatolgatás, szerinte nagy, látványos változásra nem lehet számítani.
Kiss Előd-Gergely
Krónika (Kolozsvár)

Épül a kulturális háló
Szatmár megye – A Partnerség Határok Nélkül projekt keretében egyre több kapcsolat jön létre a szomszédos országok kulturális egyesületei között.
A kárpátaljai aklihegyi ligeten tartották meg a Partnerség Határok Nélkül projekt második rendezvényét (az első Domahidán és a Szatmárnémeti Református Gimnázium udvarán volt), amelyen a romániai, magyarországi, felvidéki és kárpátaljai népzenészek, néptánc– és hagyományőrző csoportok mutatták be kultúrájukat és szokásaikat. Szatmár megyét egy húsz fős csoport képviselte, a legnagyobb tapsot a Szatmári Trió kapta, akik a Honfoglalás betétdalát, a Mária–himnuszt és az A csitári hegyek alatt című népdalt énekelték.
Hozadékok
Romániai részről az európai uniós pályázat partnere a Híd Egyesület. Krakkó Rudolf elnök elmondta, hogy a találkozók célja egy kulturális háló kialakítása. Az eddigi rendezvényeknek több, a szatmári magyarság számára fontos hozadéka van. Megállapodás született a Híd Egyesület és a Szatmárnémeti Református Gimnázium között, hogy miután a Kölcsey Ferenc Főgimnázium a refi udvaráról elviszi a színpadot, helyére újra felállítják azt a színpadot, amit az egyesület a projekt keretében készített, és azt az iskola is fogja használni. A másik hozadék, hogy az aklihegyi találozón István István, az Ady Endre Társaság tagja felvette a kapcsolatot a Tiszaháti Hagyományőrző Társasággal, és elkezdik a tárgyalásokat közös rendezvények szervezésére. Ugyancsak kapcsolat jött létre a Szatmári Alkotóház Képzőművészek Egyesülete és a Kárpátaljai Képzőművészek Egyesülete között. Gergely Csaba szatmári és Borbély Ida kárpátaljai elnökök már elő is készítették az együttműködési tervet.
Találkozó Ópályiban
A Partnerség Határok Nélkül projekt következő állomása június 25–26–án Ópályiban lesz, ahol a felvidéki, a kárpátaljai és a magyarországi fellépők mellett fellép a Szatmári Református Egyházmegye Kórusa, az Egri Csodaszarvas, a Szatmári Trió, Geszti Tímea és kiállítást szervez a Szatmári Alkotóház Képzőművészek Egyesülete. A számtalan hagyományőrző bemutató közben lesz főzőverseny is, amelyen részt vesznek a szatmáriak is.
erdon.ro

Népszámlálás: mínusz ötmillió fő?
A romániai demográfiai helyzet drámai alakulására figyelmeztetnek, alig négy hónappal a romániai népszámlálás előtt, az Országos Statisztikai Intézet szakemberei.
Folyamatosan csökken a születési arányszám, az elhalálozási viszonyszám Romániában a legnagyobb a földrészen, az életremény igen alacsony, a kivándorlás pedig rekordszintet ért el.
„Karcsúsodó” népesség
Mindennek következtében rohamosan fogy az ország lakossága, amely az előző, 2002. évi, népszámlálás óta 21 millióról akár 18 millióra is visszaeshetett – állítják az Országos Statisztikai Intézet munkatársai. Románia lakossága 1990-ben volt a legnagyobb, akkor elérte a 23,2 milliót. A népességfogyás 2009-ig közel kétmilliós volt, az utóbbi két esztendőben pedig további 3 milliós csökkenés körvonalazódik, nagyrészt a kivándorlás miatt.
A nagyarányú csökkenés rendkívül drámaivá teszi a demográfiai mutatók további alakulását, tovább rontja a munkaerő-piaci helyzetet, de károsan hat a mikro- és makrogazdasági folyamatokra is.
A legfontosabb demográfiai mutató, a születési szám 1990 óta állandóan csökkent. Nyomban a rendszerváltás után, 1990-ben, még 314 746 újszülöttet jegyeztek, számuk 2000-ben már 234 600-ra esett vissza, 2009-ben pedig már alig haladta meg a 220 ezret, a trend pedig 2010-ben is folytatódott.
Az ezer lakosra jutó születési arányszám 9,9, ezzel Románia az európai uniós átlag alatt marad. Kivételt az ország keleti övezetei képeznek, Botoşani, Iaşi, Suceava, Vaslui és Bacău, ahol jobban alakul ez a mutató. Egyébként a moldovai országrészben a legmagasabb a fiatalok részaránya, a 0-14 éves gyermekek az összlakosság több, mint 18 százalékát képezik.
A születési viszonyszám Írországban a legmagasabb, ahol eléri a 16,7 ezreléket, majd Franciaország következik 12,8 ezrelékkel. A lista végén található a 9,1 ezreléket összesítő Ausztria, de a 9,4 és 9,6 ezrelék között mozgó Magyarországon, Olaszországban és Portugáliában sem sokkal jobb a helyzet.
Életremény: 73,5 év
A gyermekhalandóság tekintetében azonban Románia áll a legrosszabbul a közösségi országok között. Tavaly 260 ezer személy halt meg, vagyis 12,1 fő ezer lakosonként. 1990-ben még több mint 10 ezerrel kevesebb halálesetet jegyeztek.
Románia az élveszületések tekintetében is sereghajtó: 1000 újszülöttre 10 halott csecsemő jut, ami a legmagasabb szám az Európai Unióban, és háromszorosan haladja meg a Csehországban, Görögországban vagy Szlovéniában jegyzett adatokat. Ezzel az ország lakossága fokozatosan elöregedik.
Az elhalálozások leggyakoribb okát Romániában a keringési rendszer zavarai, valamint a rosszindulatú daganatok okozták: az esetek 79 százalékában voltak a halál kiváltó okai. Fejlett európai országokban ez az arányszám rendszerint nem haladja meg a 40 százalékot.
A folyamatosan romló életkörülmények miatt a családban egyre kevesebb a gyermekek száma, az egy nőre eső szülések átlagos száma mindössze 1,3. Ráadásul a nők egyre idősebb korban szánják rá magukat a gyermekvállalásra, ami károsan befolyásolja a születendő gyermek ellenálló képességét, egészségi állapotát. Tavaly például romániai nők átlagosan 27,6 éves korukban szülték első gyermeküket.
Ilyen körülmények között természetesen az életremény tekintetében is a kullogók között találhatjuk az országot: 73,5 évvel Románia egy csoportba tartozik a balti országokkal, miközben, a listavezető Dániában, Németországban, Spanyolországban, Olaszországban, Finnországban és Svédországban az életremény 80 esztendő körül mozog.
A statisztikai adatokból egyértelműen kiderül, hogy a népességszaporulat 1922 óta következetesen negatív Romániában, vagyis az elhalálozások száma azóta minden esztendőben meghaladta a születésekét. A trend itt is fokozódó: míg 1992-ben a különbség még mindössze 3 462 fő volt, addig 2009-ben már megközelítette a 35 ezret.
Kivándorlás – államfői köszönettel
A népességfogyás igen fontos okát jelenti a kivándorlás. Az utóbbi években mind többen keresnek megélhetést a határokon túl, ahol nagyobb a fizetés és jobbak a munka- és életkörülmények. Az elvándorlást Bukarest félhivatalosan támogatja is, erre utal az államfő kijelentése, miszerint a határon túli romániai munkavállalók a román nemzet legdinamikusabb részét képezik, amelynek tagjai felismerték, hogy az állam jelenleg nem sokat tehet értük, ezért saját kezükbe vették sorsukat, és családjukkal külföldre indultak munkát keresni – amiért is Traian Băsescu szükségesnek érezte köszönetet mondani.
Hivatalos adatoknak megfelelően csupán 1992 és 2002 között 700 ezer személy hagyta el az országot; nem hivatalos nyilvántartások szerint jelenleg legalább 3 millió román állampolgár dolgozik külföldön, mintegy 60 százalékuk nő. A külföldi munkavállalás nyomán nem ritka a szétszakadt családok felbomlása, a megfelelő szülői gondozás nélkül maradó gyermek.
A külföldre távozás is oka lehet annak, hogy aggasztóan csökken a házasságkötések száma. Tavaly 115 800 pár mondta ki a boldogító igent, 13 százalékkal kevesebb, mint egy évvel korábban. Megnőtt az első házasságukat kötők átlagos életkora is, amely férfiaknál elérte a 31, nőknél pedig a 28 évet, a válások száma pedig 2010-ben jócskán meghaladta a 2 ezret.
Egy kis világstatisztika
A legelöregedettebb népességgel a Monacói Hercegség rendelkezik, ahol a lakosság 22,4 százaléka 65 éven felüli; A legfiatalabb a népesség Ugandában, itt a lakosság 50,5 százaléka 35 éven aluli; Az elhalálozási ráta 1000 lakosra jutó 2,13 halállal az Egyesült Arab Emirátusokban a legkisebb; A születési ráta Nigerben a legnagyobb, 1000 lakosra 48,8 újszülött jut, a legalacsonyabb viszont Japánban, ahol 1000 lakosonként csupán 7,87 születést jegyeznek; 82,6 évvel Japánban a legmagasabb az életremény, a sereghajtó Swaziföld, 39,6 évvel.
Bogdán Tibor
Új Magyar Szó (Bukarest)

Rövidebb lábakon Kisvárda
Az igazi fesztiválhangulatról kellett lemondania az anyagi nehézségek miatt a kisvárdai színházi fesztiválnak, amely idén szinte kizárólag csak a versenyprogramra tudott koncentrálni.
„Megszorítás van az egész országban és ez természetesen a kisvárdai fesztivált is érintette. A szűkös anyagi keretből főként a versenyprogramra kellett koncentrálnunk, amelynek javára kénytelenek voltunk megnyirbálni az igazi, a szó szoros értelmében vett fesztiválos rendezvényeinket” – nyilatkozta az ÚMSZ-nek Nyakó Béla. A Kisvárdai Várszínház, illetve a Magyar Színházak XXIII. Kisvárdai Fesztiváljának igazgatója
Mínuszban az eddigi pluszok
Nyakó hangsúlyozta: ezekben a megszorításokban az a legrosszabb, hogy „amit eddig sikerült pluszként megalkotni, most arról kellett lemondanunk.”
Az igazgató elmondta az anyagi nehézségek ellenére nem került veszélybe a kisvárdai fesztivál. „Több lábon álltunk, bár kétségkívül rövidebbek lettek a lábaink” – fogalmazott. „Nekem a leginkább az fáj, hogy kimarad a mindig nagy sikert arató, a határon túli színművészeti egyetemek előadásai, produkciói és az ezzel kapcsolatos szakmai programok, work–shopok” – magyarázta lapunknak Nyakó, majd hozzátette: az elmúlt években a rendezők ezen a programon tekinthették meg a végzősöket, akiknek könnyebb volt leszerződniük így az egyes színházakhoz.
Megtudtuk, a Rákóczi stúdió terem azért nem nyílt meg idén, mert közel 3–4 millió forintra lett volna szükség a különböző fény- és hangtechnikák felszereléséhez. „Az elmúlt években megszokott szabadtéri Fesztiválszínpad kimaradása igazából a város fesztiválhangulatából vett vissza” – sorolta tovább Nyakó, de elmondása szerint a szakmát nem érinti annyira a költségvetés megnyirbálása, a versenyprogramok, beszélgetések ugyanúgy zajlanak. „És reméljük, hogy jövőtől minden visszatér a régi kerékvágányba” – bizakodott Nyakó.
Parászka Miklós, a Csíki Játékszín igazgatója lapunknak úgy nyilatkozott, hogy „bár kellemes élményekben van részük Kisvárdán, sikere volt az előadásuknak, érződik az, hogy minden a merülési vonalon történik”.
Elmondta, hogy a pécsi POSZT-on és a Kecskeméti Országos Zenés Színházi Találkozón is érezhető volt egy bizonyos szintű feszült, várakozásteli hangulat, de ennek ellenére, Nyakó Bélához hasonlóan reménykedve néz a jövő elé. Az igazgató-rendezőtől megtudtuk, hogy Szőcs Géza kultúráért felelős államtitkár a határon túli színházak vezetőinek részvételével szombaton kerekasztal-beszélgetést tart. A beszélgetés témája: a határon túli magyar hivatásos színházak a XXI. század második évtizedében – helyzetkép, problémák és törekvések.
Jelentős erdélyi részvétel
Amint arról lapunkban már beszámoltunk, a szombatig tartó fesztiválon szinte mindenik erdélyi társulat jelen van. A sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház A velencei kalmár című darabja a fesztivált nyitotta, de Háromszékről fellépnek még az M Stúdió művészei is, illetve Kézdivásárhelyről a Városi Színház társulatának tagjai.
A Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulata Carlo Goldoni vígjátékát, a Chioggiai csetepatét, a Nagyváradi Magyar Színház Szigligeti Társulata Luigi Pirandello Hat szereplő szerzőt keres című színművet vitték a fesztiválra.
A temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház Shakespeare Ahogy tetszik című vígjátékát és a Zián és Kopik című bábelőadással utaztak Kisvárdára, a marosvásárhelyi színház Tompa Miklós Társulata pedig Csehov Platonovjával A székelyudvarhelyiek Egressy Zoltán Portugál című tragikomédiáját vitték a fesztiválra, a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház Carlo Goldoni Hazugját mutatják be, a Csíki Játékszín pedig a Finito-val lépett fel. Az erdélyiek mellett az újvidékiek, a szabadkaiak, a kassaiak is szerepelnek a seregszemlén, de színre lépnek komáromi társulatok is.
Farkas István
Új Magyar Szó (Bukarest)

Háromszék nem alkuszik?
A felső-háromszéki polgármesterek tegnapi maksai találkozóján Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke a községgazdák érdeklődésére kifejtette az RMDSZ háromszéki területi szervezetének álláspontját a régiósításról. Elmondta: az RMDSZ és az erdélyi magyarság számára az egyetlen elfogadható megoldás az, ha a három székely megye együtt maradna, Szatmár, Bihar és Szilágy megye pedig szintén külön régiót képezne.
Emlékeztetett: az államelnök által szorgalmazott közigazgatási átszervezésnek az RMDSZ ellenállt, és lett is ebből óriási cirkusz, de vannak kérdések, amelyekben nem lehet, nem szabad lapítani, világosan ki kell mondani óhajunkat – fogalmazott. A szövetség a szombaton Marosvásárhelyen esedékes SZKT-n véglegesíti majd álláspontját, amelyet hétfőn, a koalíciós partnerekkel esedékes tárgyalásokon képviselni fog. Hangsúlyozta: az RMDSZ egyetlen más megoldást sem fogadhat el, szó sem lehet arról, hogy Brassóhoz csatolják a három székely megyét, mivel akkor az új megyében a magyarság számaránya 28 százalékra csökkenne. “Maros megyéről sem mondhatunk le, mert abban a pillanatban nagy veszélybe kerül a Maros megyei 45 százalékos magyarság. 1968-ban is Brassóhoz akartak csatolni, azt akkor is meg lehetett állítani, és most is meg kell akadályozni” — mondta a tanácselnök. Szerinte ha nem az általuk javasolt megoldást fogadják el, akkor veszélybe kerül és idővel felszámolódik a magyar kultúra és a magyar jövő Erdélyben. Az RMDSZ háromszéki szervezetének álláspontja nem változott a két héttel korábban nyilvánosságra hozott állásfoglaláshoz képest – szögezte le lapunk kérdésére Tamás Sándor. Az RMDSZ háromszéki területi szervezetének elnöke nem kívánt válaszolni kérdésünkre, hogy elutasítják-e azt a napokban felvillantott lehetőséget, amely szerint nyolc megamegyét hoznának létre, de Kovászna és Hargita megmaradna két külön megyének. Mint fogalmazott, a kérdést a Területi Elnökök Konzultatív Tanácsának mai, illetve az SZKT szombati ülésén vitatják meg, akkor alakítják ki végleges álláspontjukat. (farcádi)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Magyarellenes felirat Szatmárnémetiben
Feljelentést tesz ma a szatmárnémeti polgármesteri hivatal, illetve a városi RMDSZ-szervezet a Szatmárnémeti Pálfalva felőli bejáratánál levő helységnévtáblára festett gyalázkodó felirat miatt.
A megyeszékhely nevét román, magyar és német nyelven hirdető táblán a napokban magyarokat sértő felirat jelent meg: a „Muie ungurilor” (szoptok, magyarok), melynek szerzője egyelőre ismeretlen. Csehi Árpád megyei RMDSZ-elnök a Krónika kérdésére elmondta: úgy véli, a dolog a város hatáskörébe tartozik, ha viszont az önkormányzat nem lép, feljelentést tesz ez ügyben a szövetség megyei szervezete. Kereskényi Gábor, a szatmárnémeti RMDSZ-szervezet elnöke, alpolgármester szerint ma két feljelentést is tesznek: egyiket a szövetség városi szervezete nevében közösség elleni uszítás miatt, de a polgármesteri hivatal is bírósághoz fordul a közvagyon rongálásának vádjával. „Nagyon remélem, hogy mindössze elszigetelt esetről van szó, és nem jelenséggel állunk szemben – fejtette ki Kereskényi Gábor. – Szatmár megyére nem jellemzők az etnikai villongások. Az elmúlt húsz évben a választási kampányidőszakokat kivéve magyarellenes uszításra nemigen volt példa.” Az alpolgármester megemlítette azt is, hogy 1990-ben sem volt táptalaja Szatmárnémetiben etnikai alapú konfliktusok szításának, hiszen a „fekete márciust” a szatmári megyeszékhelyre tervezték eredetileg, és csak akkor tették át a magyarellenes provokáció helyszínét Marosvásárhelyre, amikor a szervezők látták, hogy a városban sem a román, sem a magyar lakosság nem hajlik a nyílt ellenségeskedésre.
Babos Krisztina
Krónika (Kolozsvár)

Kiállítás a Magyar Líceumról
A Kölcsey Ferenc Főgimnázium vezetősége és a Véndiákszövetség közös rendezésében a Véndiáktalálkozó keretében július 9–én kerül sor a legendás hírű Szatmári Magyar Líceum megalakításánakévfordulója alkalmából az iskola elmúlt 40 évét bemutató kiállításra.
A szervezők kérik mindazokat, akiknek erről az időszakról bármilyen tárgyi emlékük van akár fénykép, ballagási tarisznya, tabló reprodukció, esetleg maga a tabló, kicsengetési kártya, oklevél vagy más emlék formájában bocsássa a kiállítás rendezőinek szolgálatára azokat. A tárgyakat elismervény ellenében az iskola titkárságán veszik át (a Zárda épülete, G. Cosbuc u. 2 szám), hétköznap 8 és 15 óra között. Az átadott tárgyakat a kiállítás után visszaszolgáltatják tulajdonosaiknak.
erdon.ro

Nagykároly kitüntetettjei
Nagykároly – Dr. Németi János régész és Deák Endre lantművész vehették át csütörtök délután Nagykároly Pro Urbe díját, a „kiválósági okleveleket” is átadták.
Csütörtök délután 17 órakor a Villa Karul Fesztivál részeként kezdődött az az ünnepség, melynek keretében kiosztották az idei, Nagykároly város önkormányzata által odaítélt kitüntetéseket. Az eseményt Georgescu Bogdan, az önkormányzat kulturális ügyekért felelős munkatársa nyitotta meg, majd Keizer Lajos alpolgármester köszöntötte az ünnepelteket és a közönséget (Kovács Jenő polgármester hiányzásért való elnézését is tolmácsolva). Ezután a Collegium régizene-együttes rövid koncertje következett, az egyik ünnepelt, Deák Endre vezetésével.
Nagykároly díjazottjai
Először a kiválósági okleveleket adták át az idei díjazottaknak, mindegyiküknek részletes laudáció mellett: Pacz Mátyás (posztumusz), Mille János (posztumusz), Balogh Mária, Cheresteşiu Márta, Homoki Hannelore, Vulcan Mariana, Donca Aurel, Serli Tibor, Stier Sándor, Szabó András, Scubli Ioan, Lăţa Adrian, Varga Norbert, Kovács István. Ezután a „Nagykárolyért” kitüntetés kihirdetése következett, ezt idén Lung Silviu nemzetközi hírű labdarúgó, kapus kapta. Végül a Pro Urbe díjasok köszöntése zárta az eseményt. Dr. Németi János régész és Deák Endre lantművész vehették át 2011-ben a díjat. Az ünnepségen a jövő generációja, a „fáklya továbbvivői” is színpadra léptek: Bilaţiu Raluca és Nagy Anita egy-egy dallal ajándékozta meg a kitüntetésben részesült személyiségeket.
erdon.ro

JÉGHEGY CSÚCSA OLVADÓBAN
Magyari Tivadar: nem lesz csontváz a szekrényben
Ősszel új vezetőséget választ a BBTE. Magyari Tivadar rektorhelyettes már nem indul újabb mandátumért, és nem fél attól, hogy a jelenlegi vezetőség átmenti befolyását.
Tegnap hozta nyilvánosságra a Babes-Bolyai Tudományegyetem a belső szavazása eredményeit, mely szerint közvetlen szavazással választja meg az új vezetőséget az egyetem oktatói kara és diáksága. Magyari Tivadar rektorhelyettes, a magyar tagozat vezetője ugyancsak tegnap jelentette be: nem indul újabb mandátumért. Eddigi megvalósításairól, a közelgő választásokról és az egyetemen jelenleg uralkodó viszonyokról kérdeztük.
Ön jelezte, hogy nem indul újabb mandátumért. Hogyan képzeli el a további tevékenységét az egyetem keretében?
Mint eddig is, megmarad az egyetemi docensi munkaköröm. Hivatalból tagja lehetek az egyetem szenátusának, mint volt rektorhelyettes. Szeretném a felsőoktatás-politikával kapcsolatos felhalmozott információimat, tapasztalatomat megosztani, hasznosítani, akár a tudományos szférában, akár a civil szférában, akár a sajtóban, akár a szakpolitikában, bárhol, ahol igény lenne rá.
A jövendőbeli magyar tagozat-vezetőséggel együttműködök, ha az igényli, de tolakodás nélkül. Ez természetes, hiszen át kell adnom ezernyi ügyet, témát. Bármelyik utódomnak egyformán segítek minden információval. Az eddigi magyar tagozatvezetők munkáját nagyon személyes, egyéni munkastílusuk, hozzáállásuk határozta meg. Az enyém is ilyen volt. Meg kell adni a lehetőséget a következő tagozatvezetőnek is, hogy személyes szerep-felfogása legyen, tehát nem akarom szervezési stílusomat átörökíteni senkire. Már most ígérem: nem lesz csontváz a szekrényben.
Létezik-e hiányérzete eddigi rektor-helyettesi tevékenységét illetően? Ha igen, mit nevezne meg?
Most még korainak érzem a mérleg-készítést, hiszen most csak annyit közöltem, hogy nem indulok a választásokon. Több hónap van hátra a mandátumomból, addig változatlanul a helyemen vagyok. A megvalósításokra vagy hiányokra a mandátum végén vissza kell térnem, mert különben is jelentést kell tennem a magyar tagozat előtt.
Úgy érzi-e, hogy munkája befejezett? Milyen kihívások előtt áll a magyar tagozat új vezetősége?
Több ponton befejezett vagy befejezéshez közeli, pontosabban: bizonyos szakasza zárul le. Csakhogy a romániai felsőoktatás világában mire valamit befejeznél, megváltozik minden. Például: jelentős oktatói létszámbővítésben állapodtunk meg az egyetemmel, és rá is tértünk a megvalósításra, ennek nyomán lendült fel a magyar nyelvű közgazdaságtani oktatói kar, de minden megtorpant, amikor Bukarest a válság miatt befagyasztotta az állásokat.
A magyar tagozat új vezetősége előtt a kihívás sok szempontból változatlan: napi ötletre és odafigyelésre lesz szükség, hogy a BBTE magyar felének státusát az egyetemen belül, illetve a más magyar felsőoktatási intézetek viszonylatában, de a nyilvánosságban, az összmagyar - tehát Kárpát-medencei mezőnyben - is a lehető legjobban erősítse. Ennek a munkának mindig mások és mások lesznek a kihívásai, és ijesztő szokott lenni, hogy nem tudod, mire számíthatsz, kinek milyen hülyesége, gáncsoskodása jön elő a következő napon, héten, hónapban. Az elmúlt négy és fél évben többször voltam abban a helyzetben, hogy azt szerettem volna, ha fél évvel előbbre volnánk, hogy lássam: hol fog tartani akkor, min lesz addigra túl akkor az egyetem, annak magyar tagozata.
Ön kemény kritikát fogalmaz meg a jelenlegi vezetési stílussal szemben, és reményét fejezi ki, hogy az új vezetőség képes lesz új szervezeti kultúrát kialakítani. Ön szerint létezik reális esély arra, hogy a jelenlegi vezetőség ne mentse át befolyását?
Érdekes módon nem attól félek, hogy a jelenlegi vezetőség mindent megtesz azért, hogy átmentse a befolyását. Sőt igazságtalan volnék, ha eleve ezt feltételezném erről a vezetőségről. Inkább attól félek, hogy az új vezetőségnek nem lesznek új, eltérő szervezési koncepciói, és egyfajta tehetetlenségből nem fog tudni letérni a régi vágányról. A jelenlegi vezetőknek akkor a kisujjukat sem kell mozdítaniuk ahhoz, hogy befolyásuk átmentsék. Szóval nem látszik a láthatáron a saját programmal rendelkező új rektor vagy rektorok.
Andrei Marga, a jelenlegi rektor az új oktatási törvény értelmében már nem indulhat újabb mandátumért. Már ismeretes, hogy ki vagy kik pályázzák meg a rektori tisztséget?
Nem lehet tudni, erről néha olyan találgatások vannak, főleg a sajtóban, amik meglepik magukat az érintetteket is, és ezen jól szórakoznak.
A magyar tagozaton ki pályázza meg a rektor-helyettesi tisztséget? Léteznek már jelentkezők?
Tudtommal nincsenek. A visszajelzésekből kiderült, hogy sok kollégámat meglepte, hogy nem indulok újabb választásokon. Több tucat alkalmas, legfennebb más és más koncepcióval és stílussal bíró magyar oktató jöhet szóba a magyar tagozat vezetőjeként. Magam is kíváncsi vagyok, hogy ki ül majd és hogyan ül a székemben.
Mikor szervezik meg a választásokat? Ki van már tűzve egy időpont? A jelentkezők meddig jelezhetik indulási szándékukat?
Nincs kitűzve semmiféle időpont, valamikor ősszel lehetnek.
Kertész Melinda
Transindex.ro

Pomogáts Béla: a kultúra nem üzlet
Sepsiszentgyörgyi könyvbemutatóján Pomogáts Béla magyarországi irodalomtörténész nem csak a Magyar irodalom Erdélyben legújabb kötetéről beszélt, hanem kritikus szavakkal szólt a magyarok olvasási szokásairól, nehezményezve, hogy nagyon lealacsonyodott az olvasási kultúra. Pomogáts, aki egyben a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társaság – Anyanyelvi Konferencia elnöke, a jövőt illetően inkább pesszimista, mint derűlátó; úgy véli, mostanra a sör meg a pálinka felváltotta a könyvet, ma már csak „híg irodalmat, szemetet” – erotikus és ponyvaregényeket – olvas a magyarországi olvasók nagy része, s noha egyre többen bolyonganak a világhálón, szerinte az internet civilizációs eszköz, de nem kultúra.
Pomogáts Béla szerint – aki, amikor „sokat olvasott”, évente három-négyszáz könyvet tudott maga mögött – két nagy veszély leselkedik az olvasáskultúrára, az egyik, hogy teljesen átveszi a könyv szerepét az elektronikus civilizáció. Nem nagyon olvasnak ma már könyveket, magyarázza, hanem a tévé, a rádió, a „különféle digitális szerkentyűk” válnak fontosakká, és bár a magyarországi és az erdélyi könyvkiadás nagyon látványos eredményekkel jár, a kötetek egyre kisebb példányszámban jelennek meg. „Szép emlékem, hogy a nyolcvanas évek közepén jelent meg Galgóczi Erzsébetnek a Vidravas című regénye – egyik első nagy leleplező regény volt a Rákosi rendszer szörnyűségeiről –, és az első kiadás néhány hónap alatt nyolcvankétezer példányban fogyott el. Ma egy népszerű író sikeres regénye nagyon jó, ha két-háromezer példányban megjelenik, verseskötet legfennebb néhány száz példányban. Egy kiváló magyar költőnek, Rába Györgynek volt egy verseskötete, mely összesen hetvenkét példányban került el az olvasóhoz. Ezek elég szomorú statisztikai adatok.”
A másik nagy veszély Pomogáts szerint a tömegkultúra hatása: egyre kevesebben olvasnak komoly irodalmat, szakkönyveket még kevesebben. „Amikor tanár voltam egy újpesti technikumban, és villamossal jártam az iskolába, rendszeresen olvasó embereket láttam. Volt Magyarországon egy Olcsó könyvtár nevű sorozat, három forintba – egy pohár sör árába – került egy kötet, mindent kiadtak, több mint ezer kötet jelent meg. Homérosztól Németh Lászlóig és Balassi Bálinttól Nagy Lászlóig bármit el lehetett olvasni, és számtalanszor láttam, hogy munkáskülsejű emberek állnak villamoson, autóbuszon, fogódzkodnak egyik kezükkel, és a másik kezükben ott van kinyitva egy Olcsó könyvtár-kötet. Ezt ma már nem lehet látni, ha valaki olvas, ezeket a rettenetes giccseket és álkalandregényeket olvassa, rosszabb esetben pedig pornográfiát”. A lakosság öt százaléka keres szépirodalmat, ezen valamiképpen meg kellene próbálni változtatni. A magyarországi olvasók csupán néhány erdélyi írót ismernek: Nyirő József, Tamási Áron, Wass Albert.
Úgy véli, olyan kulturális politikára lenne szükség, ami megpróbálja ösztönözni a könyvolvasást, jobban össze kellene fogniuk azoknak a szervezeteknek is, amelyeknek a kezébe helyezték az irodalom sorsát – írók, irodalmi társaságok, írószövetségek, könyvkiadók, könyvtárak, könyvterjesztők –, mert ebben a tekintetben is sok a mulasztás. A mai könyvárak mellett nem is lehet elvárni az emberektől, az ország lakosságának nyolcvan százalékától, hogy kenyér és szalonna helyett könyveket vásároljon. Szerinte elérhető áron kellene könyveket forgalmazni, az olvasás támogatásában a Magyar Köztársaságnak kellene határozottságot vállalnia, ezen partizánharccal nem lehet segíteni.
Szüksége lett volna a Romániai magyar irodalmi lexikon utolsó köteteire, de az egyik magyarországi nagy könyvkereskedésben azt mondták, nincs, mert „ezt a könyvet legfennebb hatvan–hetven példányban tudják eladni”. Az nekik nem érdekes, tehát csak olyan könyvet terjesztenek, amit legalább ezer példányban el tudnak adni, márpedig ezer példányban legfeljebb a giccseket, a pornográfiát, a rémregényeket lehet eladni, egy lexikont, egy verseskötetet nem – fűzi hozzá. „Meg is mondták, a könyv ugyanolyan árucikk, mint a pálinka, a kolbász és a gumióvszer”. „Nagyon nehezményezem, hogy a könyvforgalmazás teljesen alárendelődött az üzleti szempontnak, márpedig a kultúra nem üzlet, soha nem volt üzlet. Nem volt a világon olyan társadalom, ahol a kultúra üzletnek számított. Ameddig ezt a helyzetet nem lehet áttörni, akár állami intézkedéssel, akár a szellemi életnek a gazdasági életnek valami összefogásával, addig ez a helyzet nem változik meg”. Szerinte át kellene alakítani a magyar közszellemet, mert a haszonelvű, pénzközpontú világkép „elég szörnyű eredményeket hozott Magyarországon”.
Pomogáts Béla felidézte Nagy László utolsó televíziós beszélgetését, amikor megkérdezték tőle, mit üzen az emberiségnek? A költő azt válaszolta, ha még emberi formájuk lesz, akkor csókoltatja őket. „Féltem a jövőt – mondja erre Pomogáts –, nagyon meg tudom érteni Nagy Laci aggodalmát, én azonban nem csókoltatom őket”...
Mózes László
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Mesterházy Attila és Victor Ponta közös közleménye
Közös közleményt adott ki Mesterházy Attila, a Magyar Szocialista Párt (MSZP) elnöke és Victor Ponta, a Szociáldemokrata Párt (PSD) elnöke Brüsszelben, amelyben elítélnek minden olyan a kezdeményezést, amely – választási célokat szolgálva – álságos etnikai-kisebbségi konfliktusokat szít azokban a térségekben, ahol az elmúlt évtizedekben jelentős előrelépés történt a kisebbségi jogok elismerése terén.
A magyar kormány nyilatkozatai, a román kormány által kezdeményezett közigazgatási határok átszervezésének kaotikus terve, valamint azok az egyre agresszívebb lépések, amelyeket szélsőséges erők tesznek a kisebbségek etnikai alapon történő elszigetelésére – a kisebbségi együttélés harmóniáját bontják meg, miközben hamis látszatot keltve prioritásként állítják be azokat sok más, ennél húsbavágóbb és fájdalmas ügyekkel szemben, amelyekkel mindkét ország állampolgárai nemzeti hovatartozásuktól függetlenül szembesülnek a magyar és román kormány jobboldali populista és társadalomellenes politikája miatt.
Közös felhívásában Mesterházy Attila és Victor Ponta arra kéri a magyar és a román állampolgárokat, hogy ne essenek be Orbán Viktor és Traian Băsescu elnök, valamint Tőkés László és a szélsőséges propagandát hirdető erők csapdájába, akik gátlástalanul képesek feláldozni az európai értékrendet saját politikai céljaik érdekében. A magyar és a román nép egymás szövetségesei az egységes Európában, a felelősen gondolkodó politikusoknak pedig alapvető érdekük olyan haladó társadalom képviseletét felvállalni, amely toleranciát, jogegyenlőséget hirdet honfitársai számára. Az Európai Szocialista Pártok brüsszeli találkozóján kiadott közleményben a két pártelnök a lehető leghatározottabban elítéli a két ország között a szocialista kormányzás idején kialakított jó viszony megbontásához vezető összes kísérletet, amely minden bizonnyal csupán választási célokat szolgál.
Szabadság (Kolozsvár)

Kelemen Hunor: az RMDSZ-nek vannak még feladatai a kormányban, de nem sérülhet a romániai magyarság édeke
A Romániai Magyar Demokrata Szövetségnek (RMDSZ) még fontos feladatai vannak a romániai kormány tagjaként, de csak addig maradhat benn a koalícióban, amíg nem sérülnek a romániai magyarság egészének az érdekei - e gondolatra építette fel mondanivalóját szombaton Marosvásárhelyen Kelemen Hunor, a szövetség elnöke.
 Ezen a napon megalakult az új összetételű Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT). Kelemen Hunor beszédében a közigazgatási reformra összpontosította a figyelmet. Nevezetesen a Traian Basescu által az elmúlt hetekben előterjesztett elképzelésre, amely szerint az ország nyolc jelenlegi fejlesztési régiójának megyei hatáskört adnának, ennek nyomán mintegy ötödére csökkenne a mostani, megszűnésre ítélt 41 megyének a száma.
 Az államfő javaslata élvezi az iránta lojális Demokrata Liberális Párt (PD-L) támogatását, viszont a román szociáldemokrata és liberális ellenzék, akárcsak - a PD-L koalíciós partnereként - az RMDSZ elutasítja azt. Ez utóbbi ugyanis mindig arra törekedett, hogy a három székely megye (Hargita, Kovászna és Maros) egy közigazgatási egységben, a magyar többséget megőrizve maradjon együtt.
 Az államfő azonban az utóbbi napokban “kompromisszumos” ötletként felajánlotta: a nyolc megye mellett Hargita és Kovászna maradhasson meg két külön megyeként. A magyar szervezetnek erről a “nyolc plusz kettes” változatról kellene eldöntenie, hogy elfogadható-e a számára.
 Kelemen Hunor elismerte: első látásra érdekesnek tűnt Basescu indítványa, ilyennel román politikus eddig még állt elő. De e javaslat csapdát is rejt magában, mert megosztaná a magyarságot - hívta fel a figyelmet, utalva arra, hogy a jelenlegi Maros megye ez esetben egy jövendő óriásmegyébe olvasztva elvesztené minden lehetőségét a döntések befolyásolására, arról nem is beszélve, hogy a mostani Bihar, Szatmár, Szilágy, Kolozs, Fehér, vagy Temes magyarsága “felolvadna” az óriásmegyékben.
 A szövetség elnöke úgy vélte: ennek az egész kérdésnek a megvitatását el kellene halasztani, mert annak előkészítetlen, a magyarság számára elfogadhatatlan mivolta a koalíció felbomlásához vezethet. Márpedig az RMDSZ nem akar politikai válságot kirobbantani, annak egész Románia látná a kárát - tette hozzá.
 Kifejtette azonban azt is, hogy valójában a régió-átszervezésről szóló vita nem csupán Székelyföldről szól, márpedig az elmúlt hetekben a médiában és a közéletben másról sem lehetett hallani, mint arról, hogy a magyarok szét akarják szakítani Romániát. Aki ebbe az irányba kívánja terelni a közvélemény figyelmét, az felelőtlenül cselekszik - szögezte le az RMDSZ elnöke.
 Kitért arra is, hogy várhatóan nem sikerül június végéig elfogadtatni a kisebbségi törvényt, noha a koalíciós protokollumban ebben megállapodtak. Csupán a határidő szorítása miatt azonban a szövetség nem mehet bele egy számára hátrányos tartalmú törvény megteremtésébe, ezért - mint fogalmazott - ha nem sikerül a szövetség elvárásainknak megfelelő változatot elfogadni, e kérdés rendezését is halasztani kellene.
 Fontosnak tartotta eloszlatni azt az illúziót, miszerint az RMDSZ ebben a helyzetben többet is kikényszeríthet a partnerből, vagy hogy ellenzékben nagyobb lenne a mozgástere. Szerinte az is téved, aki azt hiszi, hogy a jövő évi választásokig egy másik - a mai ellenzéki - csapattal összeállva az RMDSZ-t beveszik majd egy másik kormányba.
 E pillanatban az RMDSZ még nem merítette ki összes lehetőségét, még vannak megoldandó feladatai e kormány tagjaként - mondta Kelemen Hunor. “De van egy határ, amit nem léphetünk át, például, ha a magyarokat felolvasztó közigazgatási reformot akarnának megvalósítani” - szögezte le az RMDSZ elnöke
Garzó Ferenc
MTI

Vélemények a kisebbségi kultúra jövőjéről
A tanácskozáson számtalan időszerű téma hangzott el
A posztModern Távlatok műhely által szervezett, A kisebbségi kultúrák — vidéken című tanácskozáson a generációváltásról is szó esett. Kérdés: kik lesznek a jövőben a kulturális rendezvények szervezői.
A posztModern Távlatok műhely által az elmúlt héten szervezett tanácskozás a generációváltást is boncolgatta. Kereskényi Sándor, a tanácskozás szervezője arra a kérdésre kereste a választ, hogy várható–e generációváltás a kultúraszervezésben. Stier Péter, az RMDSZ szatmárnémeti szervezete kulturális bizottságának alelnöke elmondta, hogy az RMDSZ-en belül elkezdődött a generációváltás, megvan még az idősebb korosztály, kezdenek felzárkózni a fiatalok, de hiányoznak a negyvenesek. Az olyan nagyszabású rendezvények szervezésére is vállalkoznak majd fiatalok, mint a Hajnal akar lenni népdaléneklési verseny, a Gellért Sándor vers– és prózamondó verseny, az Élő Rákóczi, a Páskándi– és a Jakabffy–napok stb.
Kónya László főtanfelügyelő–helyettes szerint a kisebbségi harc fő eszköze a civil mozgalom. Sajnos kevés a kezdeményező fiatal. Probléma az is, hogy a tanárok nem mennek el még azokra a rendezvényekre sem, amelyek az ő szakkörükön belül történik. Meg kell találni a módját annak, hogy a mennyiség ne menjen a minőség rovására.
Más vélemények
Rist Gabriella, a Német Demokrata Fórum kulturális tevékenységeit ismertette. Ezen a területen nincsenek problémák, hiszen a svábság egyre csökkenő létszáma miatt nagyobb az összetartás. Szinte valamennyi sváb lakta településen van fúvószenekar és néptáncegyüttes. Igli Brigitta fiatal képzőművész abban látja a problémát, hogy egyre több fiatal hagyja el a megyét. Egy egységes értékrendszert kellene kialakítani és megkülönböztetni a művészetet a műkedveléstől. Nagyon hiányzik a kritika. Dr. Tallián Ferenc azokat az időszakokat említette meg, amikor a kultúra virágzott Szatmár megyében. Thoroczkay Sándor arról beszélt, hogy van néhány jól bejáratott hagyományos rendezvény Szatmár megyében, de ezek egy része kezd egyhangúvá válni. Ezeket eladhatóbbakká kellene tenni. Csirák Csaba Márton Áron püspököt idézte, aki azt mondta, hogy: „Erdélyt a magyar anyák veszítették el.” Vigyázzunk, nehogy így járjon a magyar kultúra is! Úgy kell tanítani, hogy a tanítvány túlszárnyalja a tanárt.
erdon.ro

Évadzáró gálaest
Kolozsvári Magyar Opera 2010-2011 évadjának Évadzáró gálaestje sok tekintetből példaadó. Az újonnan kinevezett igazgató, Szép Gyula a médiának nyilatkozva, elmondta, ez volt az első olyan évad, melyet már előtte egy évvel, megterveztek és a terveket a lehetőségek szerint (betegségek, indiszpozíció ellenére) betartották. Visszatekintve az elmúlt évadra, a Kolozsvári Magyar Opera bizonyítottan jó évadot zárt. Köszönhetően annak a gárdának, amely az elmúlt húsz év tudatos építkezése következtében kiépült.
Ma már nemcsak az intézményen múlik a művészi teljesítmény megcsillantása. Ha az intézmény megkapja azokat a lehetőségeket, melyeket a világ valamennyi operaháza jobb helyeken megkap, akkor a teljesítményük felnőhet arra a színvonalra, mely méltán Kolozsvár hírnevének további növekedését eredményezheti.
 Az intézmény múltja becsülni való. Ezzel a múlttal sáfárkodni érdem. Ezt érezte meg az intézmény vezetősége, amikor lehetővé tette, hogy ennek az évadnak a záró előadása „Vissi d’arte- a művészetért éltem” címmel megvalósuljon. De ehhez sok mindennek össze kellett jönnie, amivel egyébként az operaház rendelkezett, rendelkezik.
Szükség volt egy olyan személyiségre, aki munkásságával bizonyította, mindazok a belső adottságok léteznek, és ennek következtében az intézményt, megfelelő formában, bárhova ahova meghívják, kellő módon helyt áll. Ez a művész Kirkósa Júlia volt.
 Akiről a hajdani korrepetitor Debreceni Éva (ma Tel-Avivban él) a következőket nyilatkozta:„A lélegzetem is elállt, amikor egy próbán, meghallottam Kirkósa Júlia gyönyörű drámai szoprán hangját, melyet egy csomó szabadon szárnyaló felhang díszített. Évek során ez a hang nemzetközi rangúvá fejlődött, megállta volna helyét bármely nagyvilági színpadon. Rendkívüli szorgalom, a szereptanulásban a legmélyebbre történő behatolás- úgy zeneileg, mint pszichológiailag- ezek jellemezték munkáját.”
Az elmondottakból kiderül, a tehetségen kívül nagyon komoly munka is szükséges ahhoz, hogy a benned levő értékek felszínre jöjjenek, és a szerencse is. A szerencséről talán annyit, Kirkósa Júlia nagyhírű komoly anyagiakkal rendelkező örmény családból származik. Ami abban az időben (1960-1980-as években) nem volt erény. Szerintem ennek is köszönhető, pályája nem volt mentes a zökkenőktől sem, de az a kivételes igyekezet, mely nélkül valódi művész nincs, minden alkalommal a színpadon, de az életben is, segítségére sietett. Ennek volt köszönhető, minden helyzetben meg tudta találni azt az utat, mely számára a helyzet megoldásában a legjobb volt.
A 1989-es események után kialakult helyzet nagy hozama volt az, hogy a Kolozsvári Állami Magyar Opera felfedezte Kürthy András Budapesten élő rendezőt, aki igényességéről is híres volt. Kolozsváron több darabot állított színpadra, melyeknek szoprán szólamát Kirkósa Júlia szólaltatta meg.
Erről maga Kürthy András a következőkben így emlékezik meg: „Az engem hosszú időre Kolozsvárhoz kötő találkozások között az egyik legmegragadóbb volt egy a hangjával, megjelenésével, szuggesztív színpadi személyiségével kitűnő szoprán. Noha egy operett előadásban találkoztam vele, rögtön nyilvánvalóvá vált számomra, hogy nem mindennapi talentumok birtokosa par excellence operai hősnő, született Verdi-heroina, akivel feltétlenül szeretnék együtt dolgozni.”
 A gondolatokat tett követte, és az események a Kolozsvári Magyar Opera aranykönyvében az utókor számára, rögzítődtek.
Ezek után érthető az, hogy a 2010-2011 évadjának Évadzáró gálaestjének megrendezésére Kürthy Adrást kérték fel. Kevés magyar operarendezőről-, menedzserről lehet elmondani, Kínától-Amerikáig minden jobb helyen megfordult. Akinek hatalmas tapasztalat áll ma a háta mögött. Egyike azoknak, aki nem engedheti meg magának az igénytelenséget. Ez alkalommal is a Kolozsvári Magyar Opera lehető legjavával dolgozott, bevonva olyanokat is, akik szívesen kollaborálnak az intézménnyel.
Így állt össze ez a zeneileg is jól átgondolt előadás, melynek karmesterei: Petre Sbârcea, Horváth József, Jankó Zsolt, Kulcsár Szabolcs. A nevek önmagukért beszélnek. Díszlettervező: Venczel Attila. Karigazgató Kulcsár Szabolcs.
Kirkósa Júlián kívül az előadók névsor szerinti felsorolása: Ádám János, Balla Sándor, Bardon Tony, Marius Budoiu, Covacinschi Yolanda, Egyed Apollónia, Florin Estefan, Fülöp Márton, Carmen Gurban, Hary Judit, Hercz Péter, Kele Brigitta, Kerekes Mária, Mányoki László, Mányoki Mária, Molnár Mária, Pataki Adorján, Rigmányi István, Sándor Árpád, Szeibert István, Székely Zsejke, Szilágyi János, Veress Orsolya és Vigh Ibolya.
 Közreműködött az operaház ének-, zene- és balettkara.
A műsorvezetői teendőket Salat Lehel látta el, aki valamikor állandó meghívottja volt az operaháznak.
Hangversenymesterek: Barabás Sándor, Ferenczi Endre. Korrepetitor: Nagy Ibolya. Koreográfus Adrian Mureşan. Ügyelő: Gálffy Erzsébet. Rendező munkatársa: Gombár Annamária.
 Kürthy András, de Szép Gyula is pontosan tudja, a produkciót, el kell adni. Ehhez föltétlenül szükséges a csomagolási technika minél magasabb szintű alkalmazása. Ennek volt köszönhető a műsor összeállításának minősége. Amit biztosítottak az örök ifjú Johann Strauss, Amilcare Ponchielli, U. Giordano, F. Cilea, valamint a legnagyobbak közé tartozó Giacomo Puccini és Giuseppe Verdi halhatatlan áriái.
A zenét fűszerezte a balettkar maximális teljesítménye, amit a vetített képes háttér jól meg választott képsora kellő képen fokozott. A hang és mozgás látvány keverése mesteri volt az est folyamán.
A förgeteges siker bizonyítja, a Kolozsvári Magyar Opera társulata jó úton halad, mert közönségét meg tudta tartani, sőt a sok fiatal a nézőtéren azt is jelzi, a jövő biztató.
De ehhez mindazok kellenek, melyek egy ilyen intézményt képesek anyagilag is életben tartani.
Az alapanyag megvan, de ezzel az anyaggal csínján kell bánni, mert érzékeny, és ha nincs kellő képen óvva- támogatva, akkor könnyen sérülékeny.
A Gálaest bizonyította, a közönség, ha megkapja azt, amit elvár egy ilyen intézménytől, akkor nagyon példásan hálás tud lenni.
Csomafáy Ferenc
erdon.ro

Az anyák ölében a magyarság jövője
Dr. Raffay Ernő kötetei nagy népszerűségnek örvendtek a szatmáriak körében
Szatmár megye — Magyarország történelme iránt érdeklődők számára tartogatott újabb csemegét a dr. Raffay Ernő történész által június 24–én megtartott előadás, melyben a magyar anyák szerepéről is szólt.
A Trianon okai és következményei című előadást hallgatták meg a szatmárnémeti Erdélyi Nemzeti Tanács székházában megtartott rendezvényen a téma kedvelői. A könnyed stílusú előadás ugyanakkor dátumokkal és a magyar nép történelmére befolyással lévő magyar és külhoni politikusok neveinek a felsorolásával vázolta a Trianont megelőző időszakot, majd Nagy–Magyarország szétszakításának külső és belső okait is felsorolta. Az előadó nem csak a másik félre mutogatott, hanem azt is elmondta, hogy az akkori országvezetés milyen hibákat követett el, és milyen folyamatok segítették a történelmi Magyarország feldarabolását. A nagyhatalmak és három kis ország kereszttüzében található 1914 előtti Magyarország egyik problémája volt a magyarok kevés száma, annak ellenére, hogy akkortájt a 12 együtt élő nemzet közül a magyar és lengyel családokban született sok gyermek. A másik probléma az volt, hogy az ellenzék megakadályozta egy olyan törvény megszavazását, amely lehetővé tette a hadsereg fejlesztését, miközben a körülötte lévő országok növelték a katonai kiadásokra szánt összegeket. Harmadik okként a szabadkőművességet nevezte meg, ugyanis kutatásai közben rájött arra, hogy céljuk az ország területi épségének a megőrzése volt — persze azért, hogy átvegyék felette az irányítást. Ez volt az a három fő ok, ami végül ahhoz a tragédiához vezetett amelynek következményeit ma is érezzük. Ezek azok a történések és folyamatok, melyek előidézték 1920. június 4–ét.
A jövőről
Pénteken nem csak a múltról esett szó, Raffay kitért a magyarság jövőjére is, Koszovót hozva fel például, amelyet ugyan Albánia nem tudott segíteni a szerbekhez képest gyenge hadseregével, de mint azt Albánia akkori elnöke megfogalmazta: „az albán anyák nyerték meg nekünk Koszovót”, ami egy 96%–os albán lakosú terület volt a függetlenségük kikiáltásakor. Tehát ez a megoldás Trianon gyógyítására, az, hogy születik–e vagy sem magyar gyermek.
Kiadványok
Ezt követően a hallgatóság a Nagy Magyarország könyvek sorozathoz tartozó két új kiadványt — Balkáni birodalom — Nagy–Románia megteremtése 1859–1920 és Szabadkőművesek Trianon előtt — ismerhette meg, melyet a szerző kérésre dedikált is.
erdon.ro

Új tagszervezettel bővült a Magyar Ifjúsági Tanács
2011. június 25-én a Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) legfelsőbb döntéshozó szerve, a Küldöttgyűlés egyhangúlag felvette tagszervezetei sorába az Erdélyi Magyar Ifjak országos szervezetet, így az a MIT teljes jogú tagja lett. A döntés értelmében a MIT Küldöttgyűlése három taggal bővült, akik a továbbiakban az EMI-t képviselik a testületben.
A csatlakozást követően Sándor Krisztina, a MIT elnöke, valamint Soós Sándor, az EMI elnöke Kolozsváron sajtótájékoztatót tartottak, ahol a belépés előzményeit ismertették, és válaszoltak az érdeklődők kérdéseire.
Sándor Krisztina elmondta, hogy egy természetes folyamat eredménye az EMI csatlakozása, hiszen a két szervezet között az EMI megalakulása óta jó együttműködés van. Ezt a viszonyt erősítették az időnkénti személyi átfedések is a két szervezetben, valamint több olyan közös közéleti feladatvállalás, amelyben együtt dolgoztunk, „egy hangot ütöttünk meg”. „Az EMI belépése a MIT-be teljes mértékben összecseng Tusványos idei mottójával, vagyis, hogy: összenő, ami összetartozik!” – nyilatkozta Sándor Krisztina.
Soós Sándor, az EMI elnöke kifejtette, hogy az EMI már korábban többször is gondolkodott azon, hogy a MIT tagszervezete legyen, ennek azonban most jött el az ideje. Az EMI jövőre megalakulásának 10 éves évfordulóját ünnepli, tehát egy megfelelően érett döntésről van szó, amely mindkét szervezetnek hasznára válhat. Az eddigi színes képbe, amely a MIT tagszervezeteit jellemezte, ezután újabb színfolt került. Az EMI egyik célja, hogy a nemzeti vonalat tovább erősítve építse az erdélyi magyar ifjúsági szférát – jelentette ki Soós Sándor.
A MIT tagszervezeti köre legutóbb 2002-ben bővült, amikor a Romániai Magyar Cserkészszövetség (RMCSSZ) csatlakozott az ernyőszervezethez. A MIT az alapszabályzat szerint csak országos ifjúsági szervezeteket tömörít, és ernyőszervezetként működik a tagszervezetek érdekeinek képviselete mentén. Az EMI belépése a MIT-be jelentős lépés mindkét szervezet életében, mely által egyértelműen erősíthetik egymást, a MIT tagszervezetei közti együttműködések pedig szorosabbá válhatnak – szögezte le a két elnök.
Erdély.ma

Kormányon, de nem bármi áron (Marosvásárhelyen ülésezett az SZKT)
Az RMDSZ nemet mond Traian Băsescu megyésítési javaslatára, sem a nyolc nagy megyét, sem a nyolc plusz kettőt nem fogadja el, de kormányon marad, “amíg lehet”, s megpróbál eredményeket kicsikarni partnereiből – ez a döntés született a Szövetségi Képviselők Tanácsának (SZKT) szombati ülésén. Sokan heves vitára, éles párbeszédre számítottak, ám meglehetősen egyszólamúan zengtek a hozzászólók, hisz pénteken estére a megoldás már megszületett a szűkebb döntéshozó testületekben.
Szombaton tíz óra előtt úgy sorakoztak a román televíziós közvetítőkocsik a marosvásárhelyi kultúrpalota előtt, mintha a teremben Románia sorsáról születne döntés, az előtérben berendezték kis stúdióikat, és folyamatosan vadászták a “fontos embereket”. Új SZKT gyülekezett, de kevés új arccal, a legtöbb területi szervezet jól ismert vezető személyiségeit delegálta. 169 mandátumot igazoltak, és a jelenlevők egyhangú igennel választották újra a testület elnökének Bíró Rozáliát. Megszavazták a főtitkárhelyetteseket, akiket már néhány hete nevesített a szövetségi elnök, és megalakult a tíz frakció.
Erősödő magyarellenesség
Az ülés izgalmasabb része Kelemen Hunor szövetségi elnök beszámolójával kezdődött, aki az elmúlt fél év mérlegét vonta meg. Amikor kormányra léptek, tudták, mire vállalkoznak, és kivel, 2010-ben, 2011 elején ígéreteik egy részét teljesítették, kiemelkedő (s egyetlen) eredményként említette az új tanügyi törvényt. Kelemen Hunor felhívta a figyelmet arra, hogy március eleje-közepe óta jelentős nacionalista, magyarellenes retorika uralta el a közbeszédet, és ennek előidézői a jelenlegi ellenzéki pártok. Nehéz visszazárni a palackba a kieresztett szellemet – a társadalom normális fejlődését veszélyezteti a magyarellenesség, elronthatja az itthoni magyar közösség és a románság közti viszonyt, de veszélyezteti a román–magyar államközi kapcsolatokat is – hangsúlyozta. A régiók átalakításáról, a közigazgatási átszervezésről elmondta, ezek szükségességét az RMDSZ is elismeri, ám a DLP-vel korábbi egyezségük másról szólt, az ország új felosztását 2011 második felében, 2012 elején kellett volna megvitatniuk. Teljesen váratlanul érte a szövetséget, amikor néhány hete koalíciós partnereik jelezték, fel akarják gyorsítani a közigazgatási reformot, még a mostani parlamenti ülésszak végéig módosítanák az 1968-as megyésítési törvényt, nyolc nagy megyét létesítve, majd decemberig megváltoztatják azt a 170–180 törvényt, amely az új megyék, intézményeik működését tenné lehetővé, és 2012-ben már az új felosztás szerint tartanák a választásokat – ismertette Kelemen Hunor a demokrata-liberális javaslatot. Erről próbálták meggyőzni az RMDSZ-t, írott formában eddig semmit sem mutattak be, és erről alakult ki az az egyöntetű vélemény: ezt a szövetség nem tudja elfogadni, nemcsak a magyarság számára hátrányos volta miatt, de azért sem, mert Románia nemzetközi egyezményeket szegne meg, és mert tudatában vannak, egy előkészítetlen közigazgatási reform több bajt okozhat, mint amennyi nyereséget.
Csapdaajánlat Ezt követően érkezett kedden a cotroceni-i találkozón Traian Băsescu új javaslata a nyolc nagy megyéről, melyek mellett megmaradna jelenlegi formájában külön Hargita és Kovászna megye. Ez az első látásra érdekes ajánlat azonban csapda, nem oldja meg sem a Székelyföld, sem a Partium, sem az erdélyi magyarság többi részének problémáit, ha elfogadják, megosztják a magyar közösséget, olyan helyzetet teremtenek, amelyet utóbb nem lehet kezelni – fejtette ki Kelemen Hunor. Éppen ezért az RMDSZ azt javasolja, tárgyaljanak a felosztásról az RMDSZ tizenhat régiós javaslata alapján, vagy vegyék le napirendről a kérdést, és folytassák a decentralizációt. Ha a DLP nem hajlandó erre, és erőlteti a nyolc nagy megyét, az szakadáshoz vezet, márpedig Romániát pár hetes politikai válság is igen nehéz helyzetbe sodorná, a nemzetközi pénzintézetek előtt elveszítené hitelképességét. Felszólalásai során Kelemen Hunor többször megismételte, az RMDSZ nem akar kormányválságot előidézni, marad a kabinetben, de nem bármi áron.
Esélytelen a kisebbségi törvény
A szövetségi elnök a kisebbségi törvényről és a június 30-ig adott határidőről, no meg ultimátumáról szólva elmondta: a jelenlegi politikai helyzetben nem látja esélyét annak, hogy a hónap végéig egy, a magyarság számára megfelelő kisebbségi törvényt sikerüljön elfogadtatni, más jogszabály megszavazásába belemenni nem érdemes, nem szabad – hangsúlyozta. Június 30-ig mindennap ezen dolgoznak, de ha nem sikerül megfelelő jelentést elfogadtatniuk, akkor halasztani kényszerülnek, mint az elmúlt húsz év során sok más kérdést. Az RMDSZ-nek türelmesnek kell lennie, kivárásra játszania, és volt ugyan egy ultimátum, de a politikai kontextus azt felülírta, mérlegelniük kell, hogy egy esetleges kormányból való távozással zöld út nyílna magyarellenes jogszabályok elfogadása előtt, már megszerzett jogokat is elveszíthetünk. Kelemen Hunor Szlovákia példáját említette, ahol az ellenzékbe került magyar párt nem tudta megakadályozni, hogy a kormány úgy ossza fel az országot, hogy a magyarság mindenütt kisebbségbe kerüljön. Lehet, most az a látszat, hogy nem történt egyéb, csak behozták a kecskét a házba, és az RMDSZ kivitte – fejtette ki Kelemen Hunor, de megítélése szerint gyakorlatilag huszonegy éve ugyanez történik, mindegyre kiviszik az úja és újra betelepített kecskéket. “Ebben a helyzetben nekünk nagyon határozottan arra kell koncentrálnunk, amit eddig elértünk, ne veszítsük el, és hogy ahhoz valamit hozzá tudjunk tenni” – hangsúlyozta a szövetségi elnök.
A 22-es csapdája
A hozzászólók többsége egyetértett a szövetségi elnök álláspontjával, néhányan azonban árnyalták, új információkkal egészítették ki a helyzetismertetőt, s mások, például a Bihar megyeiek egyértelműen az ellenzékkel való tárgyalások megkezdésében látják a kiutat, Lakatos Péter a 22-es csapdáját emlegette, no meg azt, Traian Băsescu és a DLP nem sértődhet meg, ha leülnek egyeztetni az ellenzékkel, a megállapodást nem az RMDSZ szegte meg először. Márton Árpád háromszéki képviselő szerint határozott döntést kell hoznia az SZKT-nak arról, melyek a kisebbségi törvény, a közigazgatási átszervezés és az alkotmánymódosítás “elfogadhatatlansági feltételei”, “ha pedig több kettőnél, akkor ki kell lépni”. Szomorú helyzetet vázolt Varga Attila képviselő, a képviselőház emberi jogi bizottságának tagja a kisebbségi törvény jelenlegi helyzetéről: úgy látja, bármelyik pillanatban kialakítható a kétharmados többség – de a jogszabály ellen. Ha kilépnének a kormányból, akkor sem találnának olyan pártot, amely támogatná elfogadását, márpedig értelme csak akkor lenne ennek a döntésnek. Varga Attila szerint rosszul áll a kisebbségi törvény vitája, és az a groteszk helyzet alakulhat ki, erőiket, energiájukat arra kell fordítaniuk, hogy kivédjék egy, a magyarság számára rossz törvény elfogadását. Markó Béla szerint tévednek azok, akik a Székelyföld nyereségeként próbálják beállítani az elmúlt napok történéseit. Lehet, hogy végre beszélnek rólunk, de vegyük figyelembe azt is, hogyan és milyen szándékkal – hívta fel a figyelmet. Van egy hatalmas nettó veszteségünk: a kisebbségi törvény – mondotta, s elismerte, pár hete még neki is meggyőződése volt, el lehet fogadtatni. Kiemelte, jelen pillanatban a kormányzásnak egyetlen alternatívája van: az ellenzékbe vonulás, a következő választások előtt elképzelhetetlen, hogy a másik oldallal kössenek szövetséget, és nem szabad elfeledni azt sem, a magyarellenes hangulatot éppen azok fokozták ily mértékig “akikkel egyesek szövetséget kötnének”. Markó szerint hozadéka is van az elmúlt időszaknak: bebizonyosodott, “rajtunk, és csakis rajtunk múlik, ami az elkövetkezőkben itt lesz”, nem járható út, amit az erdélyi magyar ellenzék hangoztat, azazhogy nem kell kormányon lenni, és nem oldja meg gondjainkat a magyar kormány vagy Brüsszel sem. A vita végén Kelemen Hunor elmondta: nehéz a helyzet, de nem reménytelen, majd összegezte az RMDSZ állaspontját: maradnak a kormányon, de nem bármi áron. “A mai ülésen azt láttam, hogy a szövetség egységes, a bizalom egymás iránt megerősödött. Nekünk továbbra is úgy kell politizálnunk, hogy mindig hozzáépítsünk valamit ahhoz az építményhez, amelyen az elmúlt huszonegy évben dolgoztunk. Következetesen, céljainkat szem előtt tartva nem szabad feladnunk semmit az eredményeinkből” – összegezte a szövetségi elnök.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Szent László-szobrot avattak (Falunapok Gelencén)
A tizenegyedik alkalommal megtartott gelencei falunapok legkiemelkedőbb mozzanata a tegnapi Szent László-szoboravatás volt. A szobor talapzatánál díszőrséget álltak a helyi hagyományőrzők, a 15. Székely Határőrezred gelencei ütege és a cserkészek. A szoboravatáson Encs, Dunaszentgyörgy, Balatongyörök és Nagybánhegyes testvértelepülés küldöttségei is jelen voltak.
Ft. Szabó Lajos kanonok, a sepsiszentgyörgyi Szent József-templom plébánosa és a környékbeli papság által a műemlék templomban celebrált ünnepi szentmise után a több száz fős tömeg a szobor elé vonult, ahol elsőként Tamás Sándor, a megyei önkormányzat elnöke köszöntötte az egybegyűlteket, és felidézte az ünnepség előtt egy nappal, 965 évvel ezelőtt született nagy király alakját, példaként állítva a ma embere számára. Láthattuk az elmúlt napok történéseit, ha mi nem állunk talpra, ha mi nem védjük meg érdekeinket, akkor bizony minket hamar felszámolnak, vagy ahogy faluhelyen mondják, reánk rakják a hámot – hangsúlyozta Tamás, aki összefogásra buzdította a gelenceiket, a háromszékieket, mert “csak közös összefogással lehet előbbre vinni Székelyföld ügyét”. Füzes Oszkár, a Magyar Köztársaság bukaresti nagykövete, miután tolmácsolta a Magyar Köztársaság elnökének és miniszterelnökének üdvözletét, azt emelte ki, hogy “az anyaország minden határon túli magyarért kiáll, lehet, hogy területet vesztettünk, de nemzetet is nem fogunk veszíteni addig, amíg ilyen sokan összegyűlünk, ameddig minden magyar figyel a másik magyarra”. A bronzszobrot Tamás Sándor és Szakács Tibor, a nagyközség polgármestere leplezte le, majd Balog Károly ny. történelem szakos tanár méltatta a szent király életét. A koszorúzást követően Szakács Tibor polgármester köszönetet mondott mindazoknak, akik hozzájárultak a szobor elkészítéséhez, anyagi támogatást nyújtottak ahhoz, hogy elkészüljön Gelence hatodik köztéri szobra. Az ünnepség a magyar és a székely himnusz közös eléneklésével ért véget.
Iochom István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

RMDSZ-es jelöltet támogat az EMNT
Vass Levente miniszteri tanácsost támogatná az Erdélyi Nemzeti Tanács és a Magyar Polgári Párt a jövő évi helyhatósági választásokon Marosvásárhelyen. Egyedül az RMDSZ nem döntött még. Míg a megyei vezetés nagyjai támogatják Vasst, a városi a választmány, illetve a küldöttgyűlés véleményére kíváncsi. „Kétszer már megittuk a levét a felülről érkező kezdeményezésnek. Harmadjára nem szabad kitennünk a város magyarságát egy újabb, hasonló pofonnak” – szögezte le a Krónikának Benedek István, a marosvásárhelyi szervezet elnöke, hozzáfűzve: a jelöltet „nem az országos vezetésnek és nem is a többi pártocskának” kell megneveznie.
Miután a Bölöni-féle lufi kipukkadt, a marosvásárhelyi jobboldali magyar alakulatok egy RMDSZ-tisztségviselő nevét vetették fel lehetséges közös polgármesterjelöltként. Vass Leventét, Cseke Attila miniszteri tanácsosát mind az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT), mind a Magyar Polgári Párt (MPP) hajlandó támogatni a jövő évi helyhatósági választásokon. Egyedül az RMDSZ nem döntött még. A párton belüli megosztottság az esetleges jelölt megítélésére és támogatottságára is rányomja a bélyegét. Míg a megyei vezetés nagyjai támogatják Vasst, a városi visszafogottabb, a választmány, illetve a küldöttgyűlés véleményére kíváncsi. Közben a román sajtó egy része már rég kikezdte az egykori diákvezért, azt furcsállva, miként forgathat auditáló egészségügyi cégein keresztül eurómilliókat.
Az EMNT javasolta, az MPP támogatja
Az EMNT Vass Levente mellett több más személyt javasolt, mint például Dávid Lászlót, a Sapientia EMTE rektorát vagy Albert Attila vállalkozót. Mégis az orvos-politikusban vélik felfedezni azt a személyt, akit saját pártja, az RMDSZ vagy legalábbis annak bizonyos szárnya támogat. „Lényeges, hogy olyan személyt javasoljunk, aki mellett kiáll az RMDSZ is, majd a választásokon felsorakozik a város összmagyarsága” – vélekedett a Krónikának Jakab István, a nemzeti tanács megyei elnöke. Érdeklődésünkre, miszerint azon túl, hogy megfelelő jelöltnek tartják, mennyire hisznek Vass esélyeiben, az EMNT vezetője bizakodónak mutatkozott. „Vassal meg lehetne nyerni a választásokat – akár Dorin Florea ellenében is” – válaszolta, hozzáfűzve, hogy ehhez a magyarságnak össze kell fognia.
Az MPP számára elfogadható az EMNT által felvetett valamennyi név. Ennek ellenére László György megyei elnök szerint még mindig Bölöni László egykori válogatott futballista, későbbi sikeredző lenne a legmegfelelőbb választás. „Mielőtt bárkiben gondolkodni kezdenénk, Bölönit kellene hivatalosan és közösen felkérni. Az ő válasza után még mindig lehet gondolkodni, és lépni” – nyilatkozta. Kérdésünkre, hogy mennyire tartanák megfelelőnek Vass jelölését, László György kijelentette: az MPP azt az embert fogja támogatni, akit a másik két párt is jelöl vagy elfogad. „Vass Leventét karizmatikus, jól felkészült személynek ismerem, aki a korát illetően is jó választásnak bizonyulhat. Viszont az MPP nem fogja senkire se ráerőltetni az akaratát” – szögezte le László.
Vassnak az RMDSZ-ben kell megvívnia a harcot
Paradox módon, annak ellenére, hogy évek óta – helyi vagy akár országos szinten – az RMDSZ által „kicsikart” tisztségeket tölt be, Vass Leventének a saját szervezetében kell megvívnia a legkeményebb harcot. A városi körzetek képviselői közül többen azért nem támogatják, mert nem ismerik. Mások meg azért nem örülnének az esetleges jelölésének, mert – mint fogalmaznak – „volt alkalmuk megismerni”. A városi szervezet elnöke, Benedek István semlegesen viszonyul hozzá. „Az egyetemen diákom volt, ügyes fiúként ismertem meg. De azóta sok idő telt el, és ezek során semmiféle kapcsolatot nem ápolt a marosvásárhelyi RMDSZ-szel. Most sem jelezte, hogy indulna, csak egy magánbeszélgetésünk alkalmával mondta el, hogy amennyiben a szövetség őt jelöli, vállalja” – ecsetelte a helyzetet Benedek. Kérdésünkre, hogy esélyesnek tartja-e Vasst, az orvosprofesszor annyit mondott, jelen pillanatban ő ezt nem tudhatja. Bárki is lesz a jelölt, az RMDSZ marosvásárhelyi szervezete ezúttal nem fogadja el a felülről jövő ukázt. „Kétszer már megittuk a levét a felülről érkező kezdeményezésnek. Harmadjára nem szabad kitennünk a város magyarságát egy újabb, hasonló pofonnak” – szögezte le Benedek István. Ezelőtt hét évvel, annak ellenére, hogy a körzetek Csegzi Sándor alpolgármestert javasolták, a szervezet megyei elnöke, Kelemen Atilla a vidéki polgármesterekkel folytatott nyárádselyei poharazgatáson bejelentette, versenybe száll Florea ellenében. Négy esztendővel később, 2008-ban Borbély László ütötte ki a csúcsvezetés segítségével a választmányi ülésen nála több szavazatot szerző Csegzit. Mindkét politikus már az első fordulóban csúfos vereséget szenvedett Floreától. Benedek szerint a városi szervezet nemcsak a felülről jövő ukázt, hanem az ellenzéki alakulatok javaslatait is elveti. „A jelöltet a választmányon, majd a küldöttgyűlésen keresztül nekünk kell megneveznünk. Nem az országos vezetésnek és nem a többi pártocskának. Ahogy nem az RMDSZ mondja meg a maga hét százalékával, ki legyen a kormányfő, úgy sem az MPP, sem az EMNT nem diktálhat nekünk” – vélte Benedek.
Lapunk megkeresésére Vass Levente annyit mondott, megtisztelve érzi magát, ha három különböző alakulat is benne látja az esetleges közös jelöltet. „Jól esik, de nem nekem, hanem a három szervezetnek kell kimondania, hogy közös jelöltként indítana” – jelentette ki szűkszavúan a miniszteri tanácsos.
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)

Fődíjat nyert A velencei kalmár Kisvárdán
Záróünnepség keretében osztották ki szombaton este a Magyar Színházak XXIII. Kisvárdai Fesztiváljának díjait. A fődíjat idén is a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színháznak ítélte a szakmai zsűri, W. Shakespeare A velencei kalmár című előadásukért, rendező: Bocsárdi László. A Nemzeti Erőforrás Minisztériuma által felajánlott további díj összegét a zsűri döntése szerint megosztva kapta a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata és a Szabadkai Kosztolányi Dezső Színház Urbán András Társulata, előbbi Platonov (rendező: Harsányi Zsolt), utóbbi pedig A kisinyovi rózsa (rendező: Urbán András) című produkciójáért.
Bár idén kissé megnyirbált költségvetéssel rendelkezett a fesztivál, emiatt nem lehettek jelen például a színművészeti főiskolák végzős diákjainak előadásai, és a színházi szakma, illetve a média képviselőit is csupán néhány napra tudták fogadni – a szervezők mégis igyekeztek eleget tenni a vállalkozásuknak. A díjátadón erről is szót ejtettA a zsűri elnöke, Tasnádi Csaba rendező. – Szinte magától értetődően van ez a fesztivál, amely nagyon fontos találkozási pont a teljes magyar nyelven játszó színházi szakma számára, egy jófajta közösségi tér, igazi vásár. Az se baj, ha esetleg kevesebb a pénz, és nincsen ingyen babgulyás, mert akkor eszünk a társulatok kínálta menüsorból, és isszuk egymás szavait – jegyezte meg a zsűrielnök. Értékelő beszédében külön köszönetet mondott a Művészetek Háza dolgozóinak, akik a háttérben munkálkodva mindent megtesznek, hogy a fesztivál működjön, létezzen.
– Köszönet a szakmai beszélgetes fáradhatatlan résztvevőinek, a kritikus kollégáknak, akik sokszor igen keményen és érzékenységet nem tisztelve megmondják a véleményüket, de ez nagyon helyes, hiszen mikor beszéljük ki közös dolgainkat, ha nem itt és ilyenkor. Köszönet a válogatóknak, a Kisvárdai Lapok szerkesztőinek, az abban író személyeknek, akik éjszakákon át dolgoztak, hogy reggel friss lapot tartsunk a kezünkben – hangsúlyozta Tasnádi Csaba. A zsűrielnök végül így összegzett: „Bár voltak néha megingások, ezeket őszintén megbeszéltük a szakmai beszélgetéseken vagy este a klubban, de alapvetően nagyon jó volt látni a fesztivált, és azt, hogy a magyar nyelvű színjátszás milyen erőteljesen tartja magát, és milyen produktumokra képes”.
A díjakat Elekes Botond, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium kultúráért felelős államtitkárának kabinetfőnöke, Leleszi Tibor, Kisvárda polgármestere és Nyakó Béla, a kisvárdai Művészetek Házának igazgatója adta át az ünnepségen.
További díjazottak:
Kisvárda város díját a Vajdasági Tanyaszínház kapta, A falu rossza című előadásáért (rendező: Táborosi Margaréta).
A Kisvárdai Várszínház és Művészetek Háza által felajánlott legjobb alakítás díját a szakmai zsűri két színésznek ítélte oda:
– Szakács Lászlónak, Shylock szerepéért (A velencei kalmár, Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház)
– László Csabának, Trileckij megformálásáért (Platonov, Tompa Miklós Társulat, Marosvásárhely).
A legígéretesebb fiatal színész számára alapított Teplánszky Kati díjat idén Benedek Ágnes kapta, a Csíki Játékszín Finito és Csókos asszony című előadásában nyújtott alakításáért.
A Kisvárdai Várszínház és Művészetek Háza három egyéni díjat ajánlott fel: Bandor Évának, a Komáromi Jókai Színház Cseresznyéskert című előadásában Ranyevszkaja megformálásáért, Mészáros Árpádnak A kisinyovi rózsa című előadásban nyújtott alakításáért, és Adriana Grandnak, a Csíki Játékszín Finito című produkciójának látványvilágáért.
A közönségzsűri által felajánlott díjat a Székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház a Portugál című előadásában, Csipesz szerepének megformálásáért Barabás Árpád nyerte el, és szintén a közönségzsűri díját kapta a Csíki Játékszín Finito című előadása (rendező Victor Ioan Frunză). A Nemzeti Erőforrás Minisztérium több évtizedes kiemelkedő művészi munkájáért Életmű-díjat adományozott Banka Líviának, az Újvidéki Színház művészének, és Czintos Józsefnek, a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulat művészének.
A szakmai zsűri tagjai voltak: Bicskei István (színész), Nagy Viktor (rendező), Nánay István (színikritikus), Proics Lilla (színikritikus), Tasnádi Csaba (rendező).
KÖLLŐ KATALIN 
Szabadság (Kolozsvár)

Ha nem figyelnek oda, nyoma sem marad az RMDSZ-nek a következő kormányzatban
Mircea Geoană, a szenátus elnöke szombaton azt nyilatkozta, hogy a PDL és az RMDSZ által vitatott területi átszervezés kérdése mesterséges, a románok „vasvillával” fogják elűzni a hatalomból a PDL-t, s ha nem figyel oda, az RMDSZ-nek nyoma sem marad a következő kormányban.
„Megszoktuk már az RMDSZ eléggé ügyes játékát. Ki tudja játszani a lapjait, mert világos, hogy a hatalom összeomlóban. A legrosszabb, ami Traian Băsescu és a PDL számára megtörténhet, hogy elveszítik a hatalom indítógombjait a 2012-es választásokkor. (…) Egyedüli gondjuk, miként maradjanak a vezérlőpult mellett, hogy pénzre tegyenek szert, és befolyásolják a jövő évi választásokat. Bármit is tennének, a románok vasvillával fogják őket elkergetni. Írmagja sem marad a PDL-seknek a következő kormányzatban, és ha nem figyelnek oda, egy árva RMDSZ-es sem lesz az új kormányban” – mondta a PSD volt elnöke.
Rámutatott, a területi átszervezéssel kapcsolatos vita a politikai energia és a közvélemény elfecsérlésének tipikus példája, miközben Romániának sokkal fontosabb gondjai vannak.
„Teljesen érdektelen számomra a PDL és az RMDSZ közötti vita, nem érdekel, miként dönt az RMDSZ vagy a PDL. Lesz időnk megtárgyalni terepen a szervezési módot, de ezt a választások utáni első évben szokás megtenni, az új politikai ciklus első esztendejében. (…) Most, a választások küszöbén módosítani a játékszabályokat – kihívó, nem meggyőző próbálkozás Traian Băsescu részéről” – fejtette ki Geoană.
Arra a kérdésre, hogy az ellenzék hajlandó-e leülni tárgyalni az RMDSZ-szel, Geoană azt válaszolta: a parlamenti pártok közötti párbeszéd mindig szükséges és hasznos.
„Az RMDSZ-nek a kisebbségi törvénnyel vagy az enklavizáló, illetve etnikai alapú területi felosztással kapcsolatos igényei soha sem fognak meghallgatásra lelni nálunk. Minden más kérdésben készen állunk a nyitott párbeszédre”– fűzte hozzá a szenátus elnöke.
(Mediafax)
Nyugati Jelen (Arad)

Nem cáfolja a magyar kormány: Tőkés László csúsztatott
A határon túli magyarság támogatására szánt keretből finanszírozza a magyar a kormány az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) által működtetett demokrácia-központokat. Ezt támasztja alá, hogy lapunk által megkeresett budapesti illetékesek nem cáfolták az irodahálózat finanszírozására vonatkozó magyarországi lapértesüléseket.
A Népszava korábban arról írt: Tőkés László, az EMNT elnöke „nyilvánvalóan téved vagy csúsztat”, amikor azt állítja: nem az egész erdélyi magyar közösségnek szánt közpénzekből működtetik az egyszerűsített honosítási eljárásról tájékoztató demokrácia-központokat, az összeget „jószándékú támogatóktól” kapták.
A cikk szerzője, Gál Mária korábban a Határon Túli Magyarok Hivatalának munkatársa volt. Írásában úgy fogalmaz: „Mivel a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumtól érkeztek a pénzek, azok igenis az egész külhoni magyarság támogatására szánt keretből valók, a magyar kormánytól, nem pedig jó szándékú támogatóktól”.
Mint ismert, az Evenimentul zilei napilap leleplező cikke nyomán Toró T. Tibor, az EMNT ügyvezető elnöke elismerte, hogy magyarországi kormánypénzeket kapnak a demokrácia-központok működtetésére. Nem cáfolta a lapnak azokat az információit sem, miszerint a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium (KIM) egyik alapítványától 2,25 millió lejt, mintegy 500 ezer eurót kaptak Budapestről. Tőkéshez hasonlóan azonban hangsúlyozta, ezek a pénzek nem a magyar kisebbségnek szánt pénzeket kezelő Bethlen Gábor Alapból származnak, az összeget meghívásos pályázat alapján nyerték el.
A Toró által mondottakból kiindulva lapunk előbb Wetzel Tamástól, az egyszerűsített honosítási eljárásért felelős miniszteri biztostól szerette volna megtudni: milyen alapból finanszírozza a magyar állam az állampolgárság igényléséről tájékoztató erdélyi irodákat? A kormányilletékes azonban úgy fogalmazott: a tájékoztatás anyagi vonzata „nem az ő asztala”, és arra kért, forduljunk a kért információkért a KIM keretében működő nemzetpolitikai államtitkárság stratégiai tervező és tájékoztatási főosztályához.
Megkeresésünkre Lukács Bence főosztályvezető-helyettes készséggel választ ígért a kérdéseinkre. Előbb azonban egy kis időt kért. „Kell futnom egy kört” – jelentette ki, majd azt is igényelte, hogy kérdéseinket fogalmazzuk meg elektronikus levélben. Ezt június 10-én, azaz több mint két hete megtettük. Levelünkben azt kérdeztük: egészen pontosan milyen alapból (előirányzatból) finanszírozza a magyar állam az állampolgárság igényléséről tájékoztató erdélyi irodákat? Arra is kíváncsiak voltunk, hogy ha az EMNT meghívásos pályázat útján kapott pénzt, kiket hívott még meg a magyar állam a pályázatra?
Lukács Bence már másnapra, június 11-re választ ígért, ám az nem érkezett meg. A tájékoztatás elmaradásának okait firtató későbbi megkeresésünkkor biztosította lapunkat arról, hogy a kért közérdekű információkat „természetesen megkapjuk”, ám további egy hetet igényelt a válaszadásra azzal az indokkal, hogy „az ügy nem olyan egyszerű, mint gondolnánk”.
A hét eltelt, a főosztályvezető-helyettes kérdéseinkre nem válaszolt, annak ellenére, hogy jeleztük: az Népszava által közölt információk hitelességét szeretnénk tisztázni.
A magyarországi lap egyébként arról is írt: az Erdélybe irányuló magyarországi támogatás jogilag nem kifogásolható, mivel a demokrácia-központokat a civil szervezetnek számító EMNT működteti. „Ám ha tényleg ugyanezekben az irodákban, ugyanezzel a személyzettel működnek majd a hivatalosan megszülető néppárt területi fiókjai is, akkor Budapestnek be kell szüntetnie a finanszírozást, mivel az tiltott párttámogatásba mehet át” – fogalmazott a Népszava munkatársa.
Cs. P. T.
Új Magyar Szó (Bukarest)

Viskóháború a romavoksokért?
Rendhagyó falurombolás helyszíne volt a hét végén Hidegvölgy, a festői környezetben, a legszebb és legújabb kertvárosi negyedek tőszomszédságában található marosvásárhelyi roma gettó. A negyed szélén több, kisgyermekes családok által lakott házat tüntettek el a föld felszínéről a közösségi rendőrség munkatársai. Sokan vitatják, mi áll a példátlan akció mögött, mert a negyed kívülről rendezettnek látszik.
A megyei önkormányzat „színes, széles vásznú” reklámfeliratokkal kerítette körbe a Hidegvölgyet, üzeneteik a roma integráció fontosságára hívják fel a figyelmet, a paravánok mögül pedig korszerű szociális lakások bukkannak ki: a marosvásárhelyi polgármesteri hivatal „példaértékű” szociális gondoskodásának jelképévé vált ez a körzet.
A „primár” emberei
A rendkívül tetszetős szociális lakások árnyékában azonban többen apró, hulladékfából, papírból és rongyokból tákolt viskókban élnek. A viskólakók – többnyire asszonyok, öregek és gyerekek – kiabálva menekültek pénteken az önkormányzat buldózerei elől.
„Csak az lakhat rendes házakban, akiknek van patronja” – magyarázza az ÚMSZ kérdésére az egyik idős roma, akinek háza még áll, de úgy tudja, a hét elején őt is kilakoltatják. „Tudja, itt sokan adnak kölcsönt – folytatja –, és aki fizet, és jóban van a patronokkal, az mehet a rendes házba, aki meg nem tud fizetni, az itt lakik a Hidegvölgy szélén.”
A hetven év körüli férfi szavait Costea Tibor cáfolja. A jól öltözött, láthatólag jól szituált (aranyláncokkal dúsan felékszerezett) roma férfi önkormányzati megbízottként lép fel, és állítja: a kilakoltatottaknak azért kell menniük, mert nem rendelkeznek marosvásárhelyi állandó lakcímmel, és mert nem tartják be a közösségi szabályokat. „Én már számtalanszor szóltam, hogy ne csináljanak mucskosságot.
A primár jó ember, én megértem, hogy el akarja takarítani ezeket, mert nincs mit velük kezdetni, itt legeltetik az állataikat, szétdobálják a szemetet. Mindenki menjen haza, ahova akar, mindenkinek meg an a maga primárja, és egyezkedjen vele” – mondta a megbízott.
„Jézus nevében”
„Hova menjünk, tessék megnézni, hol maradtam három gyerekkel” – vette át a szót Gábor Zsuzsanna, aki két, egy-két év körüli gyermekével és hathetes csecsemőjével fólialapok közé húzódva vészelte át a rendkívül viharos júniusi hétvégét. „Nincs ahova menjünk, én is itt születtem, a gyerekeim is, hova vigyem őket?” – kérdezte az asszony, de nem tudta befejezni a mondanivalóját, mert a helyi pünkösdista szervezet képviselője vette át tőle a szót.
„Tessék nézni, én milyen házat építettem” – mutatta a roma telep aljára épített, emeletes, úszómedencés ingatlant a férfi, majd hozzátette, Jézus is megmondta, „aki nem dolgozik, ne is egyék”. Szavait nemtetszéssel fogadták az otthon nélkül maradt romák: azt kiabálták, ő az egyik „patron”, ezért ilyen jómódú.
Szavazatokra hajtanak?
Koreck Mária, a Divers Egyesület elnöke, emberjogi aktivista évek óta követi a negyedben élők sorsát. Lapunk megkeresésére úgy fogalmazott: „a legsúlyosabb folyamatok” zajlanak a Hidegvölgyben, mert itt az uzsorakamat foglyai a legszegényebbek, akiket a telepen, illegális hitelezésből élők zsarolnak. A lerombolt házakban lakók ottjártunkkor megerősítették: úgy tudják, hogy az uzsorások közül többen együttműködnek a helyi önkormányzattal, ők döntenek arról, kik lakhatnak a szociális lakásokban, kik dolgozhatnak a köztisztasági vállalatnál és rendelkezhetnek rendszeres havi jövedelemmel.
Akik nem tudnak vagy nem akarnak fizetni – az idősek, a csonka családban élő nők és gyerekek –, a negyed szélén találják magukat, és így mint „beilleszkedni nem tudókat”, a kilakoltatás várja őket. Koreck szerint a polgármesteri hivatal „taktikusan jár el”, mert nincs szó tömeges kilakoltatásról, így a nemzetközi törvények sem védik a lerombolt viskókban élőket.
Az önkormányzat közleményben jelezte: már hónapok óta esedékes akció történt a hét végén, és az érintetteket időben, több rendben értesítették, volt idejük felkészülni. A Hidegvölgy lakói közül azonban többen úgy nyilatkoztak: a hét végi akció tulajdonképpen politikai erődemonstráció, a Demokrata Liberális Párt (PDL) egykori szavazóit ugyanis más pártok is megkörnyékezték.
Szerintük Dorin Florea PDL-s polgármester ezzel a hét végi rombolással üzent: könnyen a szociálisan tűrt és támogatott Hidegvölgy határain kívül találhatják magukat a más politikai alakulatokhoz pártolók.
Parászka Boróka
Új Magyar Szó (Bukarest)

Aula: a Sapientia lapja
„Arra van-e ítélve egy vidéki térség, hogy a fejlődés tekintetében mindig fáziskésében legyen, mindig felzárkózási gondjai legyenek? Mindig csak a felhalmozott lemaradások behozásával kell foglalkoznia, vagy volna lehetőség más forgatókönyvre is? Van-e a vidéki térségnek olyan kitörési lehetősége, amely elébe megy a várható folyamatoknak?”
Ezeket a kérdéseket teszi fel a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem csíkszeredai Műszaki és Társadalomtudományi Karának új kiadványa, az Aula első számának vezércikkében Biró A. Zoltán egyetemi oktató, a kiadvány felelős szerkesztője.
Regionális elkötelezettség
A vezércikkíró szerint a vidéki térségek számára a kitörési pont a felsőfokú képzéshez kapcsolódik. „Olyan egyetemhez, amely nem követi, hanem úgymond húzza maga után a vidéki térséget. Olyan egyetemhez, amely a térség számára egyfajta modernizációs hajtóerőként működik” – fogalmaz dr. Biró A. Zoltán, aki a székelyföldi térség és a Sapientia egyetem viszonylatában újabb kérdéseket vet fel.
„Egyfelől az a kérdés, hogy maga az egyetem miként tekint a térségre, másfelől pedig, hogy miként tekint a térség (még pontosabban a szélesebben vett térségi elit) az egyetemre?” Szintén aktuális problémaként említi a szerző az egyetemek „regionális elkötelezettségének” szükségességét, amelynek kialakítása révén a kis, vidéki felsőoktatási intézmények – mint amilyen a Sapientia is – valamiféle „interfésszerepet” vállalnak a térségi intézmények és a társadalmi szereplők viszonylatában.
Interjú, hír, előzetes
Az Aula első számában interjú is olvasható dr. Lányi Szabolcs professzorral, a csíkszeredai Sapientia alapító dékánjával, a Műszaki és Társadalomtudományi Tanszék vezetőjével. Lányi professzor kifejti: az induláskor sokkal nagyobb volt az egyes személyek szerepe, mint jelenleg.
„Ma már csak itt Csíkszeredában közel száz oktató-kutató kolléga közös munkája határozza meg az intézmény működését. S természetesen a hallgatók, akik ide jönnek tanulni, akik évről évre a Sapientiát választják. Nem volt könnyű, sok munka volt, az intézményépítés már csak ilyen” – idézi fel az egyetem indulásának időszakát az alapító dékán.
Emellett az Aula induló száma hírt ad a Sapientia TV-stúdiójának beindításáról is, amely a Csíki TV-vel partnerségben működik, és műsorait ennek csatornáján lehet követni, heti egy alkalommal, kedden este, Sapientia Magazin címmel. Mint megtudhatjuk, a Csíki TV munkatársai szakmai támogatással is segítették a Sapientia Stúdió indulását; első műsora az egyetem professzoraival készített interjúsorozat volt (a dr. Lányi Szabolcs és dr. Bodó Julianna professzorokkal készített interjút közli az Aula is), majd magazinműsorral is jelentkezett.
Az egyetemista lap beszámol egy multimédiás nemzetközi konferenciáról is, amelyet Csíkszeredában szervezett a Sapientia, illetve előzetes olvasható a III. PR Nyári Egyetemről, amelyet az egyetem közösen szervez a Magyar Public Relation Szövetséggel, július 11–17 között, szintén Csíkszeredában. Diákok írásai mellett részletes 2011-es felvételi-tájékoztató is található az Aula első számának hasábjain.
S. M. L.
Új Magyar Szó (Bukarest)

Markó Béla: Pártcsinálók
Otthon, Háromszéken, apám szűkebb pátriájában, Erdővidéken már kisgyerekkoromban megtanultam, hogy nemcsak az emberektől, hanem a tárgyaktól is lehet bocsánatot kérni. Ha elhamarkodva félredobtak egy sokat használt eszközt, és a helyette vásárolt újról kiderült, hogy nem a legjobban fungál, gyakran elsóhajtották: bocsánatot kérünk mi még a régitől. De a gazdaember óvatos volt az ilyesmiben természetesen, nem hajította el a megdrótozott vizeskorsót vagy az agyoncinezett fazekat sem, hanem gondosan félretette, így aztán egy tréfás bocsánatkéréssel valóban orvosolható volt a baj, ha valami felmondta a szolgálatot. Legtöbbször inkább a nekünk, gyermekeknek szóló figyelmeztetésként hallottam ezt a bocsánatkéréses szólásmondást, amikor az alig kopott, de éppen megunt játékot szemétre vetettük. A kenyeret az utolsó morzsáig meg kellett enni, a használható szerszámot használni kellett, és ami elromlott, azt meg kellett javítani. Egyszerű, világos, működő törvénye volt ez egy olyan közösségnek, amely még elképzelni sem tudta a fogyasztói társadalmat. Elsüllyedt világ ez természetesen, de azon gondolkodom mostanában, hogy nem kérünk-e hamarosan bocsánatot azoktól a politikai-erkölcsi értékektől, amelyeket, mielőtt felocsúdnánk, szemétre dobatnak velünk, és ráadásul nincs is helyettük semmi vadonatúj, semmi más, ami kihúzhatna a pácból.
Huszonegy esztendeje vitázom-vitázunk Romániában egymással mi, magyarok, és újabban már nem is annyira egymással, hanem magyarországi politikusokkal elsősorban, hogy kell-e közös politikai szervezet nekünk, ér-e valamit az időnként kétségtelenül Prokrusztész-ágyhoz hasonlító egységpolitika, és érdemes-e egyáltalán a bukaresti parlamentben vagy kormányban toldozgatnunk-foldozgatnunk a szakadt jövőt, vagy pedig hajítsuk el ezt az egész retyerutyát, és tegyünk helyette valami újat, kényeset-fényeset, radikálisat, forradalmit, lélegzetállítót. Nem értek egyet, persze, azokkal, akik nyűtt szerszámnak látják az RMDSZ-t, én egy számos koloncot cipelő, de mégis mindig megújulni képes, kemény politikai gépezetnek látom ezt a szövetséget, sőt, azt gondolom, hogy a térség legstabilabb magyar szervezete volt 1989 után. Igaz, nem mindenkinek érdem ez, vannak, akik unják a változatlant, új arcokra, új pártjelvényekre, új tisztségekre vágynak. Csakhogy! Csakhogy vissza szoktam kérdezni ilyenkor: ha szétverjük a régit, mit is teszünk a helyébe? Óvatos székely parasztemberek és parasztasszonyok – na jó, legyenek lófők! – unokájaként szeretném látni ugyanis a következő lépést. Az RMDSZ megfontolt előrehaladását lassúnak tartó opponensek általában érzelmes, de semmitmondó válaszokat adnak az ilyen kérdésekre, bár ezekből is kitapintható valamiféle eszközrendszer. Kezdetben, különösen a kilencvenes években a gazdag örökséget „tál lencséért” eladó, mérsékelt bukaresti politizálás hatékony alternatívájaként elsősorban a nemzetközi fórumok és szervezetek, a „nyugat” beavatkozását, illetve az országon belüli radikális fellépést, polgári engedetlenséget, passzív vagy akár aktív rezisztenciát emlegették, az utóbbit nyilván félszájjal. Emellett természetesen mindig ott volt a heves illúzió, hogy Magyarország képes gátat vetni a szomszédos országok többségi nacionalizmusainak, és megfelelő európai háttérrel kikényszeríteni a helyzetünk rendezését. Én magam sem gondoltam soha, hogy nincsen szükség nemzetközi támogatásra és Magyarország mellénk állására, sőt, az erdélyi magyarok „erődemonstrációit”, tüntetéseket, tömeggyűléseket is eszköztárunk szerves részének tekintettem, viszont eltérően a velünk szembeforduló, valamikor az RMDSZ-ben politizáló, de ott véleményüket érvényesíteni nem tudó mostani pártcsinálóktól mindezt az eredményes parlamenti politizálás kiegészítőjeként szemléltem. Tudatában voltam annak, hogy a román parlamentben vagy kormányban ránk nemcsak szavazatainkért, hanem a jó nemzetközi megítélésért, a Magyarországgal való gazdasági-politikai együttműködésért, illetve a Romániában élő másfél millió magyar egységes erejéért, az ország érdekében végzett munkájáért van szükség. Ez a gondolat az itteni magyarok előrevivő vagy visszahúzó szerepéről egyébként már Kós Károly kiáltványában, a Kiáltó Szóban jelen van. Mi az RMDSZ-ben önálló romániai magyar politikában gondolkodtunk, tudtuk, hogy nekünk kell dönteni és cselekedni, mert más nem teszi meg helyettünk, de számítottunk ebben a magyarországi pártok, a mindenkori magyar kormány segítségére folyamatosan. Volt pártütés, volt pártalakítás ebben a két évtizedben többször is, de alapvető egységünket máig megtartottuk. Máig, de még meddig, kérdezhetném, és nem véletlenül éppen most, amikor ismét pártcsinálók járják Erdélyt, és úgy tűnik, minden eddiginél nagyobb magyarországi támogatással.
Lehetne ugyan, de fölösleges, netán félrevezető lenne ezt a pártcsinálási szándékot erkölcsi kérdésként kezelni, és morális kifogásokat támasztani vele szemben. A dolog ennél súlyosabb: megítélésem szerint egy tragikusan szűk látókörű politikáról van szó, amely nemhogy a Kárpát-medencéből, de még a hegyekkel nem árnyékolt magyar alföldről sem képes kitekinteni, és azok a magyarországi politikusok – még mindig remélem, hogy nem pártokról, csak politikusokról kell beszélnem -, akik ezt a pártcsinálást propagálják, sőt, úgy hírlik, a sebtében létrehozott demokrácia-központokon keresztül közvetve pénzelik is, hiába járják be keresztül-kasul Erdélyt, mert a lényegből nem sokat vesznek észre. Ők csak annyit látnak, hogy a renitens, megbízhatatlan, önállóskodó RMDSZ helyett kellene egy engedelmes magyar párt, amely megszoríthatja, vagy „jó” esetben akár ki is ütheti a szövetséget a választásokon. Nem úgy, hogy ez az új párt jusson be helyette, hiszen ekkora naivságot azért nem kell feltételeznünk az alapítókról. Nekik már az is elégtétel lenne, ha a gyűlölt ellenfelet elüthetnék a parlamentbe jutástól. Hogy ezáltal a magyarokat is elütik a parlamenti képviselettől? Sebaj! Legalább nem kell Bukarestben tárgyalni, egyezkedni, kompromisszumot kötni, végre jöhetnek a tiszta, erős, hatékony eszközök, jöhet a részegítő szabadság, a nagy lépések politikája. És egy ilyen politika mellé már teljes mellszélességgel odaállhat Magyarország, a magyar kormány is. Így nézhet ki valahogy az erdélyi pártcsinálók eufóriája, és körülbelül eddig a pontig tart a koncepció is, mert a többi érzésem szerint sűrű homály, olyasmi, mint a novemberi köd az erdélyi utakon, elgázolt kutyák és macskák tetemével szegélyezve. Végül is jól ismerem pártcsinálóinkat, ott voltak az RMDSZ-ben, egyikük-másikuk művelt, kulturált ember, de szerintem kívül vagy belül ennyire képesek a politikában. Megpróbálni lebontani egy várat, és építeni helyette egy kulipintyót!
A magyarországi támogatókat viszont már nem vagyok hajlandó megértéssel nézni, hallgatni. Még akkor sem, ha a morális kifogásoktól eltekintünk, hiszen amint azt mondani szokás, a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve. Két elv, két eszme, két koncepció ütközik ma már élesen egymással a határon túli magyarokkal kapcsolatos elképzelésekben, és ezt nem először ugyan, de most, egy általam drámainak ítélt pillanatban szeretném ismét nyomatékosan kimondani: az önálló erdélyi – felvidéki, vajdasági, kárpátaljai? -, de Magyarország által partnerként támogatott politika eszméje áll szemben egy távirányított, zsinóron mozgatott, és saját országában emiatt korlátozott cselekvőképességű határon túli elit koncepciójával. A kettős állampolgárság lehetőségét meg kellett adni, ez fontos jóvátétel, és rendben van. De amikor a román parlamentben arról folyik a vita, hogy a nemrég törvénybe foglalt anyanyelvű oktatási jogokat miképpen lehetne visszavenni, és a többségi székely megyéket hogyan lehetne egy Szlovénia-méretű óriásmegyébe olvasztani, közben pedig egyesek rá se hederítenek erre, hanem azon lelkendeznek, hogy szavazati joguk lesz a magyar országgyűlési választásokon, akkor ez bizony nincs rendben. Kivéve, ha.... Ha ott, a budapesti Országházban, abban az épületben, ahol az én szívem is nagyobbat dobban, amikor belépek, szóval ha ott dőlnek el majd ezek a dolgok. De nem ott dőlnek el. Sajnos, rólunk, határon túli magyarokról ma, többek közt egy rossz XX. századi magyar politika következményeként is, más államok fővárosaiban döntenek. Ott, ahol keserves dolog magyarként politizálni, de időnként elégtétellel is jár: nyelvhasználati törvényt, anyanyelvű oktatást, alkotmánymódosítást, önkormányzatiságot, erdők, földek, ingatlanok restitúcióját csikartuk ki az elmúlt években. Hogy egy számot is mondjak példaként: több mint hatvan önálló magyar középiskolát indítottunk újra ebben a két évtizedben.
És végig tudtuk: mindez elrontható, visszafordítható, lebontható. Egyetlen garancia van rá, hogy nem lesz baj: csakis mi magunk, erdélyi magyarok. Akik tudjuk, hogy még Magyarország kolozsvári és csíkszeredai főkonzulátusa sem nyílhatott volna meg a mi következetes politikánk nélkül – aki nem hiszi, járjon utána! -, és azt is tudjuk, hogy soha semmi nem ér véget: íme, fogunkat csikorgatva látjuk, hogy megint nem hagyják békén a kolozsvári Mátyás-szobrot.
De mondom, most ennél is nagyobb lehet a baj, és ha ezt ki-ki felismeri, talán előbb-utóbb megjön a kijózanodás is. Hátha sikerül végre helyes válaszokat találni arra, ami Szlovákiában történt, és ami Romániában is akármikor megtörténhet. Hátha valamikor sikerül feloldani azt az ordító paradoxont, hogy a jelenlegi jobbközép kormányt Romániában az RMDSZ tartja össze, nélkülünk nem lenne többsége, de a magyarországi jobbközép egy része mindent megtesz azért, hogy az RMDSZ-t a nyeregből kiüsse, miközben ugyanez a jobbközép büszke arra, hogy néppárti alapon baráti viszonyt ápolhat a román kormánykoalícióval és magával az államfővel, akik az RMDSZ jóvoltából kormányoznak immár másfél éve.
Ugye hogy még mondatnak is képtelenség, amit itt leírtam? Pedig ez maga a képtelen igazság. Nem kellene-e vajon elgondolkozni ezen? Nem kellene-e végiggondolni azt, hogy mi lesz, ha egy legyengített, körbeharapdált RMDSZ nem képes majd kivédeni egy olyan javaslatot, mint ami ezekben a napokban lázban tartja Romániát. Ha a tervezett közigazgatási reformot végrehajtják, megszűnik a 74 százalékos magyar többségű Kovászna megye (223 750 lakos) és a 85 százalékos magyar többségű Hargita megye (326 347 lakos), ahol magyar az önkormányzati vezetés, illetve Maros megye (38 százalék, összesen 583 210 lakos), amelyet szintén mi vezetünk (egyfordulósan, relatív többséggel közvetlenül választanak Romániában megyei elnököt), és beolvadnak abba a tervezett Közép-régióba (Brassó, Szeben és Fehér megyével együtt), amelyben attól kezdve 28-29 százalékos aránya lesz a magyarságnak (összesen 2 638 809 lakos, 34 100 négyzetkilométer). Mindezt, ismétlem, akkor kell elképzelni, amikor Erdélyben négy megyének (Hargita, Kovászna, Maros, Szatmár) magyar, RMDSZ-es önkormányzati elnöke van.
Egy ilyen egyébként sem funkcionális, megvalósítása esetén valószínűleg az egész országban komoly közigazgatási zavarokat okozó tervet, sajnos, meg lehet ma pillanatok alatt szavazni Romániában. Nem kell hozzá más, csak törvénymódosítás a parlamentben. Megakadályozni pedig nem fogja Brüsszel, miért is tenné, hiszen az etnikai szempontok nem érdeklik, más normákat pedig nem sért egy ilyen átszervezés, és nem fogja elakasztani más sem.
Tudom, vannak, akik kétkedve csóválják a fejüket, hát kíváncsian várom tőlük: ki fogja ezt a szándékot eredményesen vétózni? A NATO? Magyarország? Az ENSZ? A szlovákiai közigazgatási átszervezést ki akadályozta meg néhány éve? Senki. Nálunk is ez történne, ha ebben a pillanatban nem lenne ott az RMDSZ, ahol van. A maga önálló politikájával, önálló kompromisszumaival, önálló egyezkedéseivel és – igen! – önálló víziójával a romániai magyarság nemzeti integrációjáról egy erős, cselekvő bukaresti politikai jelenlét segítségével is.
Ezt nem értik a pártcsinálók. De legalább a támogatóik értenék! Mert az a kisebb gond, hogy az esetleg félrehajított RMDSZ-től kér-e jó székely szokás szerint valaki később bocsánatot. Az igazi kérdés: ki kér majd bocsánatot magyarországi szavazati joggal felvértezett és romániai képviseletüktől végképp megfosztott gyermekeinktől?
Markó Béla
Élet és Irodalom, jún. 24. – újraközölte: Népújság (Marosvásárhely), 2011. június 30.
(A Népújság csak Markó Béla írását közölte, Demeter Szilárd reagálását /Pártkicsinálók – Válaszféle Markó Bélának, Erdély.ma, jún. 28./ nem.)
Erdély.ma

Pártkicsinálók – Válaszféle Markó Bélának
Markó Béla volt RMDSZ-elnök régi szokásához híven ismét az ÉS-ben jelentkezett egy dolgozattal, és – nem gondoltam volna – ennek most kifejezetten örülök. Ugyanis a látszattal ellentétben nem annyira nagy élvezet a Facebookon szájkaratézni Kovács Péter újonnan választott RMDSZ-főtitkárral, alig-alig szórakoztat, mert Kovács Péter főtitkár egy vonásában emlékeztet Petőfire: egy gondolat bántja. De az nagyon.
Markó Bélának viszont van stílusa, és ez ma már becsülendő erény, cikke elején a lírai felvezető egészen megkapó. Lófő őseire nem tudok rátromfolni, én a ványolós Demeterek közül való vagyok, nagyszüleim Lövétebányán éltek, mi Szentegyházán, akkoriban Vlahicának hívták, a tárgyszerető székelyekből éppen gyermekkoromban akartak sokoldalúan fejlett szocialista embert nevelni, hát érdekes kísérlet sikeredett, elvették tőlük, ami az övék volt, ők meg visszalopkodták az államtól darabonként, és aki nem ezt tette, arra azt mondták, hogy élhetetlen. Mai napig nyögjük ezt a pedagógiát, életerős férfiak mennek seregszám idő előtt betegnyugdíjba, majd világgá – régebb Magyarba’ – dolgozni, fiatalok várják a „sommert”, nézem a gyermekkori pajtásaimat, amint az utcasarkon állva éppen semmit tesznek, és nem visz rá a lélek, hogy megmondjam nekik: az én adómból teszik azt a semmit, sokba van nekem az az utcasarok.
Markó Bélával mégis van közös élményünk, azt a kenyeret az utolsó morzsáig meg kell enni figurát még én is éltem, nagyapám azt mondta, ne gazolj, fiam. Bár a jó öreg ritkán szólt hozzánk, unokákhoz, inkább a keze járt el, súlyos keze volt, meg kell hagyni, és néha én is örülnék annak, ha kinek-kinek a nagyapja a túlvilágról átnyúlna, és visszapofozná az unokát az „életbe”.
Markó Béla, Románia miniszterelnök-helyettese talán megbocsát nekem, ha egy triviális tétellel alapozom meg válaszomat: a politikai hatalom egyetlen legitimációja a választók akarata. Vagy legalábbis abban a politikai berendezkedésben, amit mind közönségesen demokráciának szoktunk nevezni, és ennél egyelőre magam sem tudok jobbat, így a XXI. században elég fura lenne, ha a miniszterelnök Istentől eredeztetné a hatalmát. De azt valamiért mégsem tartjuk annyira furának, ha valaki mondjuk az Ész felkent papjaként – a nagybötűs Igazság kizárólagos birtokosaként – formál igényt a vezetésre, pedig hát a XX. századra visszatekintve olyan nagyon nem győzött meg a teljesítményével ez a kaszt, hogyismondják, értelmiség. Tehát én eleve kételkedve fogadok minden olyan gondolatmenetet, amely indulásból lekezelő módon viszonyul azokhoz, akiket megcéloz, „egy tragikusan szűk látókörű politikáról van szó, írja Markó Béla, amely nemhogy a Kárpát-medencéből, de még a hegyekkel nem árnyékolt magyar alföldről sem képes kitekinteni”, hát, e mondat tartalmát Magyarországon egy szóban foglalják össze, „mucsai”, mucsai magyar politika, mintha ez köszönne vissza, Markó Béla író stilizál, pedig azt mondja tulajdonképpen, hogy bunkó mindahány. Nem szép, nem elegáns, hogy az igazságtartalomról ne is beszéljünk.
De térjünk vissza a választói legitimációhoz, mert ez roppant fontos. Markó Béla volt RMDSZ-elnök számokat is idéz, és én a számokat nagyon szeretem, megmutatják igazukat, nincs annyi baj velük, mint a szavakkal.
Nézzük tehát a számokat, most vegyük az országos választásokat: 1990-ben 991 601 szavazat jutott az RMDSZ-es parlamenti képviselőkre, 1 004 353 a szenátorokra, 1992-ben 811 290 magyar szavazott a képviselőkre, 831 469 a szenátorokra, 1996-ban 812 628 voks ment a képviselőkre, 837 760 a szenátorokra, 2000-ben 736 863-an járultak az urnák elé képviselőinket támogatván, 751 310-en a szenátoraink miatt, 2004-ben 638 125 erdélyi magyar adott felhatalmazást a képviselőinknek, 637 109-en a szenátoroknak, 2008-ban pedig 425 008-re fogyatkozott az RMDSZ-es képviselők, 440 449-re a szenátorok választóinak a száma. Az utolsó népszámláláskor, 2002-ben 1 434 377 lelket számlált a romániai magyar közösségünk, szóval én ezen az adatsorokon nagyon elgondolkodnék, még mielőtt bárkire rá akarnám kenni a parlamentből való kiesés ódiumát.
Továbbmennék: a miniszterelnök-helyettes úr felsorol néhány magyar, vagy magyarok lakta megyét, nézzünk körül hát saját portánkon, és itt most mutatónak a 2008-as helyhatósági választások RMDSZ-es eredményeit venném: a 223 750 lakosú Kovászna megyében, írja Markó Béla, 74 százalékos magyar többséget képez a 164 158 székely-magyar, na, 2008-ban ebből 37 648-en méltóztattak elmenni a megyei tanács RMDSZ-es elnökét megszavazni, 36 061-en szavaztak a megyei tanácsosi listára, helyi tulipános tanácsosokra 32 413-en voksoltak, a polgármesterekre 40 981-en. Hát ennyit talán az RMDSZ-ről, és hogy ne érje szó a ház elejét, vegyük ide a Magyar Polgári Párt eredményét is, példának okáért – mert ez a legmagasabb szám – a polgármesterekre leadott szavazatokat: 18 304. Az összesen annyi, mint 59 285 magyar szavazat.
Nem élnék vissza az olvasók türelmével, végig lehet venni a miniszterelnök-helyettes úr által említett megyéket, a 85 százalékos magyar többségű Hargita megyében, ahol 326 347 lakosból 2002-ben 276 038 vallotta magát magyar nemzetiségűnek, 2008-ban 67 448-an szavaztak RMDSZ-es polgármesterre, 58 536-an tulipános helyi tanácsosokra, 63 551-en a megyei tanácsosi listára és 67 353-en az RMDSZ-es megyei tanácselnökre. És így tovább…
Ha mai fiatal lennék, akkor azt mondanám: ez nagyon gáz. Így csak csendesen hümmögök, ráment az életemből huszonegy év.
A másik felvetés, ami enyhén sántít Markó Béla ex-elnök sirámában, az az, hogy az Erdélyi Magyar Néppártot azért hozná létre dróton rángatott bábukból az a sok alföldi mucsai politikus, hogy az RMDSZ-t „félrehajítsák”. Emlékeztetném a t. miniszterelnök-helyettes urat Tőkés László EP-alelnöknek – a Néppárt védnökének – a nyilvános ajánlatára, melynek értelmében előválasztások során kialakított közös listával lehetne indulni már az önkormányzati választásokon. És bár egyre valószínűbbnek tűnik, hogy nem ugyanazt értjük az „összefogás” szó alatt, szerintem ez a megközelítés inkább elvezet az „összefogás” lényegéhez, mint a kizárólagos egységretorika. Az összefogásra való felkérésre az RMDSZ érdemben nem reagált, megvitatni nem óhajtotta, horribile dictu: párbeszédbe bocsátkozni róla közvita keretében pláne nem volt hajlandó. Lehet ugyan az ÉS-ben tilitolizni a szavakkal, t. miniszterelnök-helyettes úr, a haverek aggódó és megértő bólogatásai között mutogatni a koporsót, de megjegyezném, innen kintről nézve nagyon hülyén néz ki, amint önkezükkel verik belé a szegeket.
A végére hagytam a kedvenc tételemet: „Nálunk is ez történne [mint Szlovákiában], ha ebben a pillanatban nem lenne ott az RMDSZ, ahol van. A maga önálló politikájával, önálló kompromisszumaival, önálló egyezkedéseivel és – igen! – önálló víziójával a romániai magyarság nemzeti integrációjáról egy erős, cselekvő bukaresti politikai jelenlét segítségével is.” Ilyenkor rápillantok a gazdasági mutatókra, aggódó szemeimet az IMF-re vetem, végigolvasom a parlamenti jegyzőkönyveket, majd megbogarászom a politikusok vagyonnyilatkozatait, az oktatási reformokat már nyomon sem tudom követni – és igyekszem nem megbetegedni. Ha Székelyföldön megállít a rendőr – már ha nem ejt foglyul valamelyik tankcsapdányi gödör –, románul beszélek vele, a hivatalokban románul töltöm ki a papírt Nagyváradon, Marosvásárhelyen és Csíkszeredában egyaránt. Ha ez az RMDSZ víziója – márpedig 1996 óta kormányon vagy legalább hatalomközelben van –, akkor bocs, de nekem annyira nem jön be.
Én például el tudnám azt képzelni, hogy azt a százötven milliárd régi lejt, amit évente kap az RMDSZ az erdélyi magyarság képviselőjeként, arra fordítsam, hogy példának okáért a román nyelv minél jobb elsajátítása érdekében speciális tankönyveket írassak, nyomtassak és juttassak el ingyen minden magyar iskolásnak, ha már önálló politikával elértem, hogy ez lehetséges legyen, és ne akkor álljak neki vakarózni, amikor hosszú-hosszú küzdelem után talán tényleg elértem. Vagy azt sem tartanám ördögtől valónak, hogy az önálló vízió része legyen minden erdélyi régió összehangolt térségfejlesztési stratégiája, olyan, amilyent az ott lakók magukénak éreznek (gyakorlatilag a központ segítségégével alkotnak meg), mint ahogy az ellen sem tiltakoznék, ha a magyar vagy magyarok lakta településeinknek lenne kulturális stratégiája – egy sajátosan erdélyi kulturális stratégia integráns részeként. És bár lehet, hogy a bukaresti minisztertárs morogna, de több pénzt feccölnék az erdélyi vállalkozásfejlesztésbe, és az is egészségesebb környezetet teremtene, ha nem a helyesen írni sem tudó politikus elnökölne a szakmai kuratóriumban.
És bíznék az emberekben. Nem hülyék. Kis segítséggel óriási dolgokra képesek, tessék csak megnézni az izmosodó civil szférát.
És bíznék a magyarokban is. Nem csupán Erdélyből vagy Magyarországról, hanem szerte a világból. Van magyar tudástőke, egészen egyszerűen nyitottnak kell lenni, és lehetőséget kell teremteni arra, hogy egymást megtaláljuk – és tanuljunk egymástól. Tudja, tisztelt miniszterelnök-helyettes úr, azok a mucsai politikusok megcsinálták azt, amire a romániai politikum két évtized alatt nem volt képes: önálló magyar egyetem-hálózatot hoztak létre és tartanak fenn a magyarországi adófizetők pénzén. Adóforintokból képezünk magyar szakembereket Nagyváradon, Kolozsváron, Marosvásárhelyen és Csíkszeredában – azt azért illene legalább elismerni és megköszönni. Önök helyett dolgoztunk, bizony, a Sapientia–EMTE és a PKE rendszere nem csupán abban különbözik a Petőfi–Schiller Egyetemtől, hogy nem a hamis multikulturalitás égisze alatt szerveződött, hanem abban is, hogy létezik.
Kedves miniszterelnök-helyettes úr, elhiszem, hogy Bukarestben nem olyan könnyű, ha hiszi, ha nem, szurkolok Önöknek, ha másért nem is, de az én pénzemet is költik, és nekem nagyon nem mindegy, hogy mire, keményen megdolgozom érte.
Minden normális román állampolgárnak az az érdeke, hogy ez az ország fejlődjön, és ha Önök ennek az ígéretét hordoznák, akkor nem veszítettek volna annyit a népszerűségükből. De Önöknek részük és felelősségük van abban, hogy ott tart Románia, ahol, hiszen a kormánydöntéseket Önök ellenében aligha tudták volna meghozni. És a rossz kormányzást minden normális demokráciában büntetik a választók – nemzetiségi kérdéstől függetlenül.
És Ön sértődötten nekiáll védeni a védhetetlent. Saját kormánytársait csuklóból benyomja a sötét nacionalista – ellenség! – skatulyájába, ugyanakkor ugyanazzal a mozdulattal felülírja a demokrácia lényegét – a szabad társulás és a politikai véleményformálás jogát –, ráadásul mindezt belehelyezi valamiféle mucsai magyar összeesküvés-elméletbe.
Ennél azért többet várnék egy, a rajongói szerint a legnagyobb erdélyi magyar államférfitól. Például bíznék Erdélyben, ha már megidézte Kós Károlyt. Ki lehet lépni a görcsös Bukarest-paradigmából, és ki is kell – ami nem azt jelenti, hogy nem kellene ott lennünk; de nekünk Erdély az otthonunk, nem a Regát, hát helyezzük Erdélyt minden politikánk középpontjába.
Tudja, tisztelt miniszterelnök-helyettes úr, engem egyre inkább zavar, nem is zavar, kísért egy gyanú, főként, amikor ilyeneket olvasok Önöktől, szóval fel-felsejlik, hogy 1989-ben nagy nehezen megszabadultunk a Román Kommunista Párttól, és helyette mintha hosszú és következetes munkával megcsináltuk volna magunknak ugyanazt kicsiben, rommagyarban.
Kicsi, savanyú, de a miénk, vagy hogy is van ez.
És nagyon nem szeretem ezt az érzést.
Demeter Szilárd 
Erdély.ma

Brüsszelben nyomon követik a romániai területi-közigazgatási terveket
Egy uniós ország területi-közigazgatási átszervezése a tagállam belső feladata, de Brüsszel figyelemmel követi az átalakításról szóló terveket – állította Sógor Csaba Európa Parlamenti képviselő, akivel László Edit készített interjút.
- Jól lehet ez tagállami feladat, de azért ezt nyomon követik, hiszen Románia a Schengeni csatlakozás kapcsán is előtérbe került, nem csak a franciaországi romák miatt, de az igazságszolgáltatási reformok késlekedése miatt is. Tehát nyomon követik, de Brüsszel, úgy ahogy a kisebbségi kérdésben, így a közigazgatási felosztás kérdésben sem fogja fülön húzni Bukarestet, ha rosszalkodik. Brüsszel azt teszi, azt tesszük mindenben, ugye, hogy felmutatjuk a jó gyakorlatokat, és abban bízik Brüsszel, hogy Románia nem a kullogó, a bukdácsoló, hanem az élen járókhoz akar csatlakozni. A volt belga külügyminiszter azt mondta, hogy Európa a több kultúrák, a több nyelvek közössége és azok a tagállamok, amelyek csatlakozni akarnak a maguk területén is odafigyelnek a soknyelvűségre és a kultúrák békés egymás mellett élésére, akik ezt nem értették meg, azok lefognak szakadni. Ugye a jó példákat szokták felhozni, a rossz példát sem kell elfelejteni, Görögország rengeteg energiát fektetett bele abba, hogy asszimilálja, vagy letagadja a területén élő kisebbségeket, és ugye ha az ember megszokja a füllentést a soknyelvűségről, vagy a kisebbségekről, akkor hajlamos lesz a gazdasági kérdésekben is füllentővé válni, ami be is következett Görögország esetében. (…)
-Ön az Európai Parlamentben a felszólalásaiban is többek között folyamatosan ráirányítja a figyelmet a kisebbségvédelemre, az erdélyi, a romániai magyarság helyzetére. Mit tud, és mit tehet a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem ügyében, mert paradox helyzet alakult ki, az oktatási törvény megengedné azt, hogy önálló karok létesüljenek, hogy a gyakorlatot magyar nyelven tarthassák, a többségi román szenátus döntése azonban ezt megvétózta, ezt nem hagyta jóvá. - Nyilvánvaló, hogy amit mi megtehetünk az az, hogy felhívjuk rá a figyelmet, az ottaniak figyelmét, az itthoniak figyelmét is arra, hogy mi az európai és mi nem. És, hát a kolozsvári Babeş-Bolyai Egyetem kálváriájából és legutóbbi küzdelmeiből tanulva mondhatom azt, hogy remélem Vásárhelyen is eljön az az idő. Addig teszi mindenki a maga dolgát. Én azt tudom ajánlani – azon kívül, hogy Brüsszelben megszólalok – hogy nagyon szívesen eljövök a vásárhelyi egyetemre…
(…) Marosvásárhelyi Rádió
Erdély.ma

Román–magyar munkaügyi találkozó volt tegnap Nagyváradon
Tegnap Nagyváradon találkoztak a magyarországi és a romániai munkaügyi felügyelőségek képviselői, hogy egyeztessenek közös vizsgálatokról, szervezeti és működési felépítésük hasonlóságairól, valamint a feketemunka visszaszorításáról.
Reggeltől tanácskoztak a váradi megyeháza nagytermében a magyarlakta romániai megyék területi munkaügyi felügyelőségeinek képviselői magyarországi kollégáikkal. Délben egy rövid sajtótájékoztató idejére szakították félbe a megbeszélést. A szakmai együttműködés egyébként nem új keletű, még 2008-ban kötött a két ország illetékes hatósága erre vonatkozó megállapodást.
Ionuţ Bogdan Barbu, a román Országos Munkaügyi Felügyelőség helyettes főfelügyelője számolt be arról, hogy a délelőtt folyamán a két hatóság tevékenységének és működésének megismerésén volt a hangsúly, hogy például miként ülteti gyakorlatba a másik fél a különböző előírásokat. Több közös pontot fedeztek fel, sok hasonlóságot, és továbbra is védik a munkavállalót és a munkaadót, összegezte Barbu. Hangsúlyt fektetnek a feketemunka megszüntetésére. Bakos József, a magyar Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség elnöke részletezte a tevékenységeiket az együttműködés keretében (például rendszeres tapasztalatcsere, jogszabályváltozások ismertetése a másik félnek stb.). A találkozó bizonyítja – mondta –, hogy mennyire érdeklődnek a romániai kollégáik munkája iránt, őt például az új itteni munkatörvénykönyvbe bevezetett megszorítások érdekelték, mivel néhány év múlva Magyarországon is elmozdulnak ebbe az irányba, fejtette ki.
Újságírói kérdésekre válaszolva Barbu többek között arról szólt, Magyarországon sokkal szigorúbban veszik a bírságokat, másként is számolják ki azok értékét, ehhez azonban itt törvénymódosításra lenne szükség. Az alkalmi munka kapcsán pedig Bakos kifejtette, náluk 1997 óta ismerik el ezt az atipikus munkavállalási formát, a korábbi visszaélések miatt tavaly augusztus óta elektronikus adatbázisba kell bevinni a dolgozó adatait még a munka megkezdése előtt.
Különbség a két ország munkajogi törvényei között, hogy Magyarországon feketemunka esetén a munkaadót bírságolják, de ha a munkavállalót kétszer elkapják hivatalos papírok nélkül dolgozni, kizárják az állami álláskeresési lehetőségből, és szociális segélyt sem kap tovább. Az is kiderült, amióta Románia is európai uniós tagállam, nincs statisztika arról, hányan vállalnak munkát a határ túloldalán. A nap további részében a további közös projektekről folytak egyeztetések.
F. E.
Reggeli Újság
Erdély.ma

Halasztják a régióátszervezést
Miután a koalíció tegnapi ülésén az RMDSZ elutasította a DLP valamennyi, területi-közigazgatási átszervezéssel kapcsolatos javaslatát, a kormánypártok vezetői úgy döntöttek: elhalasztják a megvalósítását. Az RMDSZ azt javasolta a demokrata-liberálisoknak, hogy a régióátszervezést a jövő évi helyhatósági választások utáni időszakra halasszák. Sebastian Lăzăroiu munkaügyi miniszter ugyanakkor kijelentette: a közigazgatási reformot 2012-ig mindenképpen megvalósítják. Traian Băsescu államelnök tegnap a parlamentben kijelentette, hogy nem tekinti felhagyott célnak a közigazgatási átszervezést, véleménye: a kormányügynökségek és a megyei tanácsok “megfojtják” a helyi önkormányzatokat. Reméli, mondta, hogy a parlamenti vakáció után találnak megoldást.
Az RMDSZ és a Demokrata-Liberális Párt tegnap megállapodott, hogy őszig csökkentik a minisztériumok hatáskörébe tartozó, úgynevezett nem központosított intézmények számát. A két koalíciós partner már korábban jelezte: egyetért azzal, hogy a minisztériumi intézmények átszervezése a jelenlegi gazdasági fejlesztési régiók határvonala mentén történjen. Ez azt jelenti, hogy nem lesznek kormányzati intézmények mind a 41 romániai megyében, hanem csak egy-egy ilyen központi intézet jön létre a nyolc fejlesztési régióban, amely majd egy egész régiót szolgál ki. A felek a kisebbségi törvénytervezet további vitáját is őszre halasztották. Sever Voinescu, a DLP szóvivője bejelentette, hogy a két pártnak még közös nevezőre kell jutnia a törvény szövegének bizonyos cikkei kapcsán. Elsősorban a kulturális autonómiát szabályozó fejezet tekintetében nem értenek egyet, a demokraták ugyanis nem akarnak vétójogot adni a jogszabály értelmében megalakuló kisebbségi Kulturális Autonómia Tanácsoknak a nemzeti kisebbségeket érintő kérdésekben. Traian Băsescu tegnapi parlamenti beszédében egyértelműsítette: nem mond le a közigazgatás átszervezéséről, és ismét síkraszállt a megyék számának csökkentése mellett. Részletesen ismertette, milyen módosításokat javasol az alaptörvényben. Hozzáfűzte: valamennyi megyében van legalább 44–45 dekoncentrált intézmény, állami hivatal. “1989-ben ennek a fele sem volt. Az államnak milyen modernizációjáról beszélünk a húsz év alatt, ha újabb és újabb ügynökségeket hoztunk létre. Tulcea megyében például, amely a Delta miatt különleges helyzetben van, egy sor deltához kapcsolódó ügynökség és ügynökségecske létezik” – mondta az államfő. Véleménye szerint a kormányügynökségek megfojtják az önkormányzatokat, így a polgármesterek, a közösségek nem tudnak érvényt szerezni elképzeléseiknek. “A régiók gazdasági jellegű rendszerét meg kell tartanunk, és el kell halasztanunk a közigazgatási átszervezést, ha meg akarjuk menteni a koalíciót” – jelentette ki Kelemen Hunor RMDSZ-elnök. Elena Udrea fejlesztési miniszter szerint már nincs idő július elsejéig megvalósítani a közigazgatási átszervezést, folytatják a tárgyalásokat a politikai megállapodásért, s közben átszervezik a dekoncentrált intézményeket a régiók mintájára. Victor Ponta SZDP-elnök úgy nyilatkozott, hogy pillanatnyilag nincs szükség a megyei referendumokra, ha a kormány nyilvánosan lemond a területi-adminisztratív átszervezésről. Hozzátette: ha “megérzik”, hogy be akarták csapni az embereket, kezdeményezik a referendumot.
SZNT: antidemokratikus átalakítási terv
A Székely Nemzeti Tanács elnöke, Izsák Balázs tegnap sajtótájékoztatón elmondta: a tanács egyetért azzal, hogy a jelenlegi területi-adminisztratív felosztás elavult, a jelenlegi fejlesztési régiók megyékké való átalakítását célzó terv antidemokratikus, és hangsúlyozta, a pártok egyike sem kérdezte meg a lakosságot, mielőtt javaslatát megtette volna. Az RMDSZ javaslatával a Székelyföld összetétele miatt adódnak gondok, mert a történelmi Székelyföld csupán Maros megye egy részét, Marosszéket foglalta magában a Mezőség és Segesvár meg Dicsőszentmárton környéke nélkül. Az RMDSZ terve szerint a “magyar kisebbség” aránya csökkenne az összlakosság viszonylatában – érvelt Izsák. Megjegyezte, hogy az SZNT már 2004-ben benyújtotta a parlamentnek autonómiajavaslatát, amelybe belefoglalta a Székelyföld településeit felmutató térképet is, és annak alapja “a kulturális összetartozás, a közös hagyományok, miként azt Európában mindenütt elismerik”.
Csinta Samu
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)