Beszélgetés Diósi Felíciával, a Csángó vagyok című könyv szerzőjével
- Melyik csángó településről származik?
- Lujzikalagor, Bákótól 6 kilométerre.
- Mikor jött Magyarországra?
- 1995-ben. De előtte Erdélyben éltem öt évet. Ott fejeztem be a nyolcadik általánost és a gimnáziumot. - Ha jól tudom, férjnél van. Honnan származik a férje?
- Férjnél vagyok, és férjem is elcsángált. Ő vajdasági magyar.
- Vannak-e gyermekei?
- Két gyermekem van, egy két éves kislányom, Anna, és egy öt éves fiam Péter.
- Van-e olyan hagyomány, amelyet a mai napig őriz?
- Csak kizárólag csángó szokásunk nincs, mert a mindennapjainkat átszövi a jelenlegi magyar élet, amit a gyerekeink elvárnak, látnak az óvodában, a barátoknál. Ugyanakkor a vajdasági, azon belül is a doroszlói és a lujzikalagori szokások ötvöződnek. Gondolok itt a nagy ünnepekre való készülődés, a húsvétra, a karácsonyra, mindhárom helyen különböznek. Nálunk ez összekeveredett, és egyedivé vált. Ám én, magamban csángóként élek Budapesten. Ami belém vésődött gyermekkoromban az a mai napig bennem él. Így ha tésztát dagasztok, keresztet vettek rá, ha egy igen szép kis babát látok, gyorsan magamban háromszor köpök, nehogy megigézzem. És van még persze jó pár ilyen. Ezek maguktól jönnek.
- Milyen körülmények között nőtt fel? Meséljen egy pár mondatban a családjáról.
- Innen a városból, vagy innen a felnőtt koromból azt mondanám, nagyon szegények voltunk. De amikor én otthon gyerekként éltem, cseperedtem – hetedikként a tízből –, ezt annyira nem éreztem. Persze, más családokhoz képest ahol kevesebb gyermek volt, szegénynek számítottunk. Enni mindig volt mit ennünk. Ruháinkat egymástól örököltük. A kevesebbet, csak olykor érzékeltem, amikor például búcsúba kevesebb költő pénzt kaptam, mint barátnőim. Egyébként a kommunizmus előtt egészen jó módú családnak számítottunk. Az egyik nagyapám rangos katona volt, a másiknak pedig malma volt a faluban. Ez nagy dolog volt , mert a környék faluból oda jártak. Egyszer csak mindent elvettek, államosítottak.
- Milyen változáson ment át a szülőfaluja az elmúlt 30 évben?
- A rezsim alatt a falu élete igazodott a kényszerekhez, igyekezvén a hagyományokat megélni, folytatni. Majd 1989 után és talán még inkább kettőezer után, amint megnyíltak a határok, népvándorláshoz hasonlóan a fiatalok tömegével mentek külföldre. Sajnos nem tanulni, hanem dolgozni. Munkához láttak, és szinte kivétel nélkül, mondhatnám egész Csángliába, mert nem csak Lujzikalagorra jellemző, házat építenek. Haza küldik a pénzt, és nyári szabadságok alatt építkeznek. Ezért a mai csángó faluk kicsit a háborús övezetekre hasonlítanak. A házak félig készek, a kicsik a nagymamákra vannak bízva. Sajnos ez nem jelenti azt, hogy vissza is térnek, és életvitelszerűen ott fognak élni.
- Mit jelent kint csángónak lenni? Hogyan viszonyulnak Önökhöz a környező népcsoportok? (románok, erdélyiek)
- Amíg Erdélybe nem mentem, azt sem tudtam, hogy csángó vagyok. Amíg otthon, éltem vallásunk szerint különböztettük meg magunkat. Mert voltak az oláhok, azaz az ortodox hitűek, akiket a románokkal azonosítottunk, és voltunk mi a katolikusok. Ha valaki Erdélyből, jött akkor azt magyarnak hívtuk. Konfliktusok nem voltak, mert mindenki élte saját életét saját falujában. Zárt közösség voltunk. Bár egymás mellett vannak a falvak, nem keveredtünk. Házasságok ritkán fordultak elő más vallásúakkal. A faluban egy két román család élt, ők is tanítók, vagy tanárok voltak. Mostanra a közösség már nem alkot egy egységet. A falvak határai összemosódtak. Az üzletek, és egyéb vállalkozások egymásba öntött mindenkit. Talán a vallás maradt még állandó jelleggel. Bár felütötték fejüket egyéb új keletű vallások is.
- Ön szerint hova fog fejlődni a következő 30 évben a szülőfaluja?
- Oda ahová minden egyéb úgymond fejlett európai falú fejlődött. Hogy ez fejlődésnek nevezhető-e? Mindenki eldönti maga. A csángó közösség nem marad meg. Bekebelezik. Megállítani sajnos nem lehet. Inkább csak megmenteni belőle, hogy legalább mutatóban legyen mit megmutatnunk, gyermekeinek, unokáinknak, a világnak.
- Mivel foglalkozik jelenleg?
- Gyesen vagyok, és az utamat keresem. Olyasmivel szeretnék foglalkozni, ami mögött van valami. Valami, ami értelmet ad annak, hogy csángó vagyok és Budapesten élek.
- Honnan jött az ötlet, hogy tollat ragadjon, és könyvet írjon?
- Nem az én ötletem volt. Egy pályázatra találtam, ami csángók életéről kért egy rövid beszámolót. Részt vettem benne, és első díjas lettem. Ferenczes István, aki a Hargita kiadó vezetője, felkért, hogy írjak erről bővebben. Akkoriban még nem voltak gyerekeim, és sokat dolgoztam. De az egyik hétvégén, amikor éppen egyedül voltam, leültem és csak írtam és írtam. Kikívánkozott belőlem a sok szó. Amikor visszaolvastam, nevettem, és sírtam. Együtt éreztem önmagammal.
- Lesz-e folytatása a könyvének?
- Szeretném. Még sok minden van, ami mocorog bennem. 
magyarfalu.hu
Diósi Felícia könyve leánykori nevén jelent meg: Gábor Felícia: Csángó vagyok /Hargita Kiadó, Csíkszereda, 2005/, bővített kiadás: Csángó vagyok /Hargita Kiadó, Csíkszereda, 2008/. –Újabb kiadás: Csángó vagyok /Pannónia-Print Kiadó, Budapest, 2012/
Erdély.ma

Per indult a MOGYE ellen
Beperelte a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemet a Megyei Törvényszék Közigazgatási Részlegén, azzal a kéréssel, hogy nyilvánítsák semmissé az egyetemi chartát, mivel az nem felel meg az érvényben levő tanügyi törvény előírásainak, illetve igazságügyi ítélettel kényszerítsék a szenátust, hogy módosítsa az egyetem szervezési és működési szabályzatát – jelentette be tegnapi sajtótájékoztatóján dr. Kincses Előd ügyvéd, aki a Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület, a MOGYKE nevében jár el. A sajtótájékoztatón dr. Brassai Attila egyetemi tanár arról számolt be, hogy az Európai Parlament alelnökének, Tőkés Lászlónak a meghívására Strasbourgban ismertette a MOGYE magyar tagozatának megalakítása körül kialakult helyzetet Bevezetőjében Kincses Előd elmondta, hogy a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézetet Ştefan Voitec és Mihály király aláírásával a magyar nyelvű orvos- és gyógyszerészképzés érdekében hozták létre, majd az RKP Központi Bizottságától érkezett telefonhívás alapján 1962-ben utasították az egyetem vezetőségét, hogy a gyakorlati oktatást román nyelven kell megszervezni, s meg kell alakítani a román tagozatot is.
Az idén januárban érvénybe lépett 1-es törvény vonatkozó szakasza viszont egyértelművé teszi, hogy az egyetemi autonómiát kizárólag a jogszabály betartásával lehet gyakorolni. Ennek ellenére a MOGYE vezetősége az egyetem működési szabályzatának elfogadásakor és módosításakor a törvény azon előírásait nem vette figyelembe, amelyek a magyar tannyelvű oktatásra vonatkoznak, holott a tanügyminiszter személyesen is felszólította az egyetemet, hogy a chartát igazítsák a jogszabályhoz – részletezte Kincses Előd. Majd konkrétan kitért arra, hogy a charta 46. szakaszának első bekezdése a magyar nyelvű gyakorlati oktatást a romániai felsőoktatás minőségét ellenőrző bizottság (ARACIS) előírásaitól teszi függővé. Ezzel megsérti a tanügyi törvény 5-ös szakaszát, amely szerint a jogszabály minden más előírás fölött van, s hatáskörét nem lehet korlátozni.
Ugyankkor kéri, hogy módosítsák a charta valamennyi törvénysértő szakaszát. Ha ezt nem teszik meg, az ítélet jogerőre emelkedése nyomán az intézet vezetőjének a minimálbér 20 százalékának megfelelő kötbért kell fizetnie minden nap késedelemért az államkincstárnak – tette hozzá.
Kincses Előd véleménye szerint Markó Béla miniszterelnök-helyettesnek politikai úton nem sikerült eredményt elérni az önálló magyar tagozat feltételeit megteremtő egyetemi charta megszavazása érdekében, ezért arra kéri az oktatásért felelős politikust, hogy az RMOGYKE oldalán lépjen be a perbe. A sajtótájékoztatón dr. Brassai Attila egyetemi tanár beszámolt a Strasburgban tett múlt heti látogatásáról. Az Európai Parlament alelnökének kérésére az Őshonos Kisebbségek Frakcióközi Munkacsoportjában ismertette a MOGYE-n kialakult helyzetet. Bemutatta az egyetem történetét, majd beszámolt arról, hogy a 2011. évi 1-es tanügyi törvénynek a magyar tagozat megalakítására vonatkozó előírásait a román többségű szenátus nem foglalta bele az egyetemi chartába. Holott a három mutikulturálisnak nyilvánított erdélyi egyetem közül a kolozsvári BBTE és a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem szenátusa eleget tett a jogszabály előírásainak.
Kérdésre válaszolva Brassai Attila elmondta, hogy az említett munkacsoport ajánlásokat fogalmazhat meg az EP plénumának. Kifejtette, hogy az európai képviselők gondolkodásmódja szerint egy másfél milliós kisebbség törvény nélkül is jogosult lenne az anyanyelvi felsőfokú oktatásra.
A sajtótájékoztatón elhangzott, hogy a MOGYE szenátusa a törvényes előírások ellenére öt vegyes főtanszék megalakítását foglalta a chartába, s a választásokat valószínűleg a jövő héten szervezik meg. Ezen a magyar tanerők 3-4 személy kivételével nem vesznek részt.
A diákság viszonyulását igazolja, hogy 85 százalékban aláírták, hogy magyarul szeretnék tanulni a gyakorlatot – hangzott el a tegnapi sajtótájékoztatón.
Bodolai Gyöngyi
Népújság 
Erdély.ma

Európai aláírásgyűjtés az autonómiáért (Ülésezett a Székely Nemzeti Tanács)
Európa nemzeti, nyelvi, vallási és kulturális sajátosságokat őrző régiói számára szeretne különleges jogállást elérni a Székely Nemzeti Tanács (SZNT), szombati sepsiszentgyörgyi ülésén a testület megbízta az Állandó Bizottságot, hogy dolgozza ki azt a jogszabályt, amely lehetővé teszi a kérdésben az európai aláírásgyűjtés kezdeményezést.
Az EP által nemrég jóváhagyott polgári kezdeményezés eszközével kívánnak élni, és az érvényesítéshez szükséges egymillió aláírás összegyűjtésével elérni: uniós szintű jogi aktus ismerje el az őshonos nemzeti közösségek önrendelkezési jogát, biztosítson sajátos jogállást az általuk lakott régióknak. Az SZNT szombati ülése Kádár Gyula történész visszatekintőjével kezdődött, majd Czirják Károly emlékezett az 1918 novemberében létrehozott Székely Nemzeti Tanácsra. Izsák Balázs elnök az elmúlt öt hónap történéseit ismertette, Gaudi Nagy Tamás és Kalmár Ferenc magyarországi parlamenti képviselők nemzetközi lobbijukról, az Európa Tanácsban elért eredményükről számoltak be, arról, hogy sikerült a 2011/213-as határozatba bevinniük az autonómia kérdését. Az SZNT-testület egy-két tartózkodással, majdnem egyhangú igennel fogadott el több határozatot, a már említett mellett megszavazták a polgári engedetlenség céljait és alapelveit, azt, hogy akár ezt az eszközt is használják, ha a román kormány nem mond le a Székelyföld egységét sértő regionális átszervezésről. Felkérték a Hargita és Maros megyei önkormányzatokat, hogy Kovászna megye példáját követve írjanak ki népszavazást a közigazgatási átszervezésről, és felszólították a székelyföldi polgárokat, hogy a jövő évi önkormányzati választásokon csak olyan jelöltre szavazzanak, aki kötelezőnek tartja és programjába foglalja a Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés határozatait. Az SZNT ülésének befejező részében kisebb vitát váltott ki a gyergyószékiek állásfoglalása, melynek felolvasását elutasította a testület, amint a szóbeszédekből kiderült, az SZNT feloszlatását akarták kérni azért, mert a népszámláláskor Izsák Balázs elnök arra buzdított mindenkit, ne székelynek, hanem magyarnak vallja magát.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Magyar Kulturális Napok Dicsőszentmártonban
Idén gazdag rendezvények zajlottak Dicsőszentmártonban Márton napja előtt és után. Soraimmal a rendezvények azon szeletét ismertetném, melyeket a Kis-Küküllő Alapítvány szervezett.
Megható és nagy érdeklődést kiváltó est volt, amelyen Adorjáni Rudolf Károly Pipe, egy Kis-Küküllő menti unitárius falu száz éve című könyvének bemutatására került sor. A 89 éves unitárius nyugdíjas lelkész néprajzi kört vezetett, mely a Sipos Domokos Művelődési Egyesületből nőtt önállóvá. Most, mikor már járása elnehezült, lelke és tudása megmaradt, egy 370 oldalas könyvet tett az asztalunkra. Nagy Endre, a jelenlegi unitárius lelkész, részletes ismertetése szintén elismerést váltott ki a hallgatóságból.
Egy másik rendezvény, az Andrei Bârseanu Líceum magyar tagozatának II. Vox Virtus művelődési vetélkedője volt. Irányító tanáruk Béres Ilona volt, őt Szilágyi Rozália tanárnő és Pataki Tamás diák segítette, aki jelenleg az ELTE I. éves hallgatója. Tíz, kéttagú csoport versenyzett, mindenikük jutalomban részesült. A nyertes csapat: Dégi Beáta és Szántó Adél. II. helyezést Füleki Kinga és Schmidt Kinga, III. helyezést Hidi Andrea és Keszeg Mónika értek el.
Színházi esten is részt vehettünk. László Zsuzsa, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház művésze bemutatta Verébszárnyon című műsorát. Közvetlen játéka, kellemes hangja elismerést váltott ki a kis számú, de lelkes közönségből.
November 11-én a Magyar Közművelődési Központ néprajzi gyűjteményének ünnepélyes megnyitója a vártnál is jobban sikerült. Ehhez hozzájárult Balázs Éva, az említett alapítvány elnökének beszéde és az ünnepi műsor is. „A múzeum kiáltás a jövőbe, a magyarok hangját kívánja hallatni, elszórványosodó vidékünkön. Az tárgyak önmagukért beszélnek, regélnek a népről, mely évszázadok óta itt élt és évszázadokig itt akar élni!” Miklós Eszter VII. osztályos dombói tanuló Bartók Gyermekeknek című művéből részleteket mutatott be, majd vámosgálfalvi fiatalok léptek fel. Varga Ildikó, Hidi Andrea verseket szavaltak, Keszeg Mónika népdalokat énekelt. Muzsikált Harai Levente, Lukács István Paul és Gyárfás Róbert.
Sokunknak könny szökött a szemébe, amikor meghallottuk a szászcsávási férfikórus dalos műsorát. Vallásos énekek mellett Petőfi- és Csokonai-dalokat, kuruc dalokat énekeltek négyszólamban, ami nem csoda, hiszen Szászcsáváson már 1837-ben csodálatosan énekeltek, amit Kiss Sámuel egykori esperes is lejegyzett a vizitáció alkalmával.
A magyar Közművelődési Központban könyvvásárt tartottak. György Horváth László négy könyvét mutatta be: Székely Marosvásárhely, Stockholmi szerelem, Székely mesék és Székely balladák világa. A szerző Magyarkirályfalván volt lelkész, most Stockholmban él. Az olvasóközönség Komoróczy György két kötetét is megismerhette.
A hét Müller Péter és Seres Rezső Szomorú vasárnap című kamaramusicaljének bemutatásával zárult. A Mihai Eminescu kultúrházban hosszú tapssal jutalmaztuk a társulatot, ahová a színházkedvelő közönség visszavárja őket.
Köszönet dr. Kakassy Sándornak, a Kis-Küküllő Alapítvány elnökének fáradságos munkájáért, mely a néprajzi múzeum létrehozásában és a tartalmas rendezvények megszervezésében mtatkozott meg.
Szlovácsek Ida, Dicsőszentmárton
Népújság (Marosvásárhely)

Összetartozunk” pedagógus tanácskozás – „Aki szórványt épít – tömbmagyarságot ment”
Hargita megyei és Temes megyei iskolák képviselői vettek részt szombaton azon a pedagógus tanácskozáson, amelyet az Összetartozunk program keretében szerveztek meg a temesvári Bartók Béla Líceumban, a Romániai Magyar Pedagógus Szövetség (RMPSZ) égisze alatt.
A konferencián részt vettek az Összetartozunk programot támogató intézmények képviselői: Marossy Zoltán, Temes megye alprefektusa, Sófalvi László, a Hargita megyei tanács alelnöke, Király András oktatásügyi államtitkár és Lászlóffy Pál, az RMPSZ tiszteletbeli elnöke.
A Temes megyei magyar közösség Marosssy Zoltán alprefektus kezdeményezésére kapcsolódott be a Hargita megyei önkormányzat Összetartozunk szórványgondozó programjába. „A bánsági szórványban élő magyar gyerekeknek nagy szükségük van a székelyföldi tapasztalatokra – mondta a tanácskozáson Marossy Zoltán – ha látják, hogy lehet magyarul is élni Romániában, megerősödik a magyarságtudatuk”. „A Székelyföld az erdélyi szórványmagyarság anyaországa! Mi azt valljuk: aki szórványt épít, az tömböt ment és aki tömböt épít, szórványt ment” – mondta Sófalvi László, Hargita megyei alelnök, hangsúlyozva, hogy az összefogás, az egymásra figyelés egyaránt fontos a tömbmagyarság és a szórványban elő magyarság megmaradása szempontjából. Erről szól a 2009 óta működő Összetartozunk szórványgondozó program, amelyet Hargita megye kezdeményezett és amelybe már Kovászna megye is bekapcsolódott. A Hargita megyei önkormányzat ezen belül támogatja a testvériskolai kapcsolatok kiépítését is szórványban működő iskolákkal, Temes megyei vonatkozásban ez 11 iskolák közötti együttműködést jelent.
A szakmai tanácskozás keretében a Hargita megyei pedagógusok meghallgatták Kiss Ferenc tanfelügyelő és dr. Erdei Ildikó előadásait a Temes megyei magyar iskolahálózat helyzetéről, a statisztikai adatok és a számok mögött rejtőző társadalmi realitások tükrében. Ha tudomásul vesszük, hogy a magyar óvodába iratott gyerekek több mint 40%-a, a magyar elemisták 30%-a otthon nem magyarul beszél a szüleivel, már nem is olyan meglepő, hogy a Temes megyei magyar iskolák tanulói közül sokan a szünetben románul kommunikálnak egymással. A szórványban nagy kihívás a pedagógusok, elsősorban az óvónők és tanítók számára, hogyan tanítsák meg magyarul a tanítványaikat! A székelyföldi pedagógusok megismerték azokat a programokat is (nyelvi felzárkóztatás, anyanyelvi táborok, játszóházak, tehetséggondozás, iskolabuszok működtetése stb.), amelyek hatékonyan kiegészítik a szórványban működő magyar iskolák tevékenységét. Ennek ellenére, 1990-től 2010-ig kevesebb mint a felére csökkent a magyar nyelvű iskolába járó Temes megyei gyerekek száma.
A szakmai tanácskozás végén Király András oktatásügyi államtitkár számolt be a 2012–2013-as iskolaévben életbe lépő változásokról, a decentralizálási és iskola-összevonási folyamat várható következményeiről. Az államtitkár félig tréfásan, félig komolyan megjegyezte, hogy a Temes megyei magyarok a szomszédos Arad megyétől is kérhettek volna támogatást a szórványra jellemző gondok megoldására, hiszen az aradi magyarság tömbnek számít a bánsági szórványhoz képest. Király András hangsúlyozta: a magyar oktatás legnagyobb gondja mindenütt a gyerekhiány marad, amelyet nem lehet programokkal orvosolni. Lászlóffy Pál RMPSZ tiszteletbeli elnök rövid zárszavában leszögezte: gyökeres változás addig nem lesz az oktatásban, amedddig vissza nem adják a pedagógusi szakma becsületét, a pedagógusok méltóságát, ehhez pedig több pénz kell.
A tanácskozás után a Hargita megyei vendégek meglátogatták a nemrég felújított Bartók Béla Elméleti Líceumot, majd délután a székelyföldi iskolák képviselői felkeresték Temes megyei testvérintézményeiket.
Kiépül a Hargita–Temes testvériskolai hálózat
„A szórványmegyék és tömbmegyék között fut az Összetartozunk program – nyilatkozta a Nyugati Jelennek Halász Ferenc, Temes megyei helyettes főtanfelügyelő – ennek az együttműködésnek nagyon fontos szelete az oktatás. A Székelyudvarhelyszéki RMPSZ elnöke, Szász Zoltán és jómagam vállaltuk, hogy a Temes és Hargita megyei oktatási intézmények között testvériskolai kapcsolat hálózatot építünk ki. Az első lépés májusban történt meg, amikor mi Temes megyeiek jártunk Székelyudvarhelyen. Ebből az alkalomból minden itteni iskola megtalálta a maga partnerét Székelyudvarhelyen, illetve a környékén. Most vissszahívtuk széles körben a Hargita megyei oktatási intézmények képviselőit, azzal a céllal hogy ezután ezek a kapcsolatok már közvetlenül az iskolák között bonyolódjanak. Akkor lesz tartalmuk ezeknek a kapcsolatoknak, ha a testvérintézmények megtalálják egymással a hangot és közös programokat szerveznek. Jó előjelek vannak: a végvári és a máréfalvi iskola között kialakult ez a kapcsolat, a lugosi magyar iskola és Hargita megyei testvériskolája között már létezik egy különálló szerződés. Remélem, hogy ma, az oktatási intézmények találkozói során további előrelépések történnek és ezentúl nem ilyen széles körben találkozunk, hanem az intézmények egymás között bonyolítják ezeket a kapcsolatokat. Erre a rendezvényünkre meghívtuk a partnerintézmények képviselőit is akiknek a támogatását reméljük: az RMPSZ-en túl a Hargita Megyei Tanácsot, Székelyudvarhely Polgármesteri Hivatalát, az oktatásügyi minisztérium képviselőjét. Király András államtitkár jelenléte garancia arra, hogy a minisztérium is figyelemmel kíséri ezeknek a programoknak az alakulását, számítunk az anyagi és erkölcsi támogatásukra.”
Ivácson Sándor, az Udvarhelyszéki RMPSZ képviselője, a Székelykeresztúri Orbán Balázs Líceum magyartanára lapunknak elmondta: az Összetartozunk program keretében, a Hargita megyei önkormányzat támogatásával, Temes megyei gyerekekkel végiglátogatnák a Székelyföld jelentős kulturális emlékhelyeit és természeti kincseit úgy, hogy Hargita megyei gyerekeket is vinnének magukkal. A bánsági magyar gyerekek ízelítőt kapnának a székely nyelv és kultúra szépségeiből, élveznék a székely vendégszeretetet és a szinte tiszta magyar létállapotot. Ez lehet az a magyar közösségi élmény, amelyre a szórványban élő magyar gyerekeknek oly nagy szükségük van identitástudatuk megerősítéséhez
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)

Gazdamozgalmi napló a végekről
A Kós Károly Közösségi Központban múlt pénteken tartották meg Kiss Károly: A Temes megyei magyar gazdamozgalom kronológiája 1990 és 2010 között című kötetének bemutatóját. 
„Rendhagyó ez a kötet. Nem tűri a szokásos műfaji besorolást. Krónika? Jórészt, és még sok egyéb. Beszámoló, számvetés: napló, társadalmi-politikai állásfoglalás. Rövid és hosszabb távra szóló gazdaság és falufejlesztési elképzelések, pályázati javaslatok, kérvények és elszámolások. Szaktanfolyamok programjai és záróvizsgák. Vetőmag, baktérium műtrágyák beszerzése, forgalmazása a térségben. Gazdaköri megbeszélések, újak alakítása, törvényes bejegyzése. Tanulmányi utazás, kirándulások, tapasztalatcserék itthon és külföldön. Csupán szemelvények egy szervezet szerteágazó tevékenységéről, a teljesség bármilyen szerény igénye nélkül.” – írja a vaskos kötet bevezetőjében dr. Albert Ferenc ny. egyetemi tanár, aki ezúttal is elvállalta a könyv bemutatását a szép számú érdeklődőnek, a Kiss Károly alapította bánsági magyar gazdakörök képviselőinek és az Orosházáról érkezett magyarországi vendégeknek. „Ez a kötet olyan sokrétű, mint maga a 15 éves tevékenység, amelynek első tükröződésére vállalkozik a szerző, Kiss Károly agrármérnök.” – mondta dr. Albert Ferenc professzor.
Kiss Károly megköszönte Albert Ferenc professzornak a kötet méltatását és Kiss András tudományos kutatónak a szerkesztői munkát, majd beszámolt a különleges könyv születésének körülményeiről. „Ez a könyv önökről szól, akik itt vannak a teremben, a bánsági magyar gazdákról – mondta Kiss Károly –, én csak papírra vetettem az elmúlt 15-20 év gazdakörök alapításával, működtetésével, a gazdatanfolyamokkal, külföldi tanulmányutakkal kapcsolatos események krónikáját, időrendi sorrendben. Jegyzőkönyvek, az Erdélyi Gazdában, a Heti Új Szóban és a Nyugati Jelenben megjelent újságcikkek, a különböző rendezvényeinken készült fotók vannak ebben a könyvben, kordokumentumok, amelyeknek gyűjteményét ajándéknak szántam a gazdamozgalomnak!” Az elsőkötetes szerző következő könyveinek terveit is ismertette a hallgatósággal: könyvet ír a nagybodófalvi gazdakör történetéről, a legöregebb bánsági magyar gazdától kapott információk alapján és az erdélyi „hungarikumokról”.
Elismerő szavakkal beszélt Kiss Károly áldozatos gazdamozgalmi munkájáról Kocsik József, az Arad Megyei Magyar Gazdák Egyesületének elnöke és Csősz János, a Bánsági Magyar Gazdák és Vállalkozók Egyesületének elnöke. 
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)

Magyar Könyvtárt avattak Újszentesen
„A leírt, kinyomtatott szó megmarad!”
A vasárnap délelőtti istentisztelet keretében, a templom kistermében avatták fel az Újszentesi Református Egyház Magyar Könyvtárát. 
Szűcs András Ottó újszentesi lelkipásztor meghívására az avató istentisztelet során Kovácsné Papp Ibolya vöröscsárdai lelkipásztor, az egyházmegye Nőszövetségének elnöke hirdetett igét. A könyvtáravató ünnepségen részt vett Szilágyi Géza újszentesi polgármester, Máté Lajos újszentesi plébános, a könyvgyűjtés kezdeményezője, Gödér Lajos Szentes testvértelepülésről és Ispán Ibolya, a könyvtárt működtető újszentesi Református Nőszövetség elnöke.
Kovácsné Papp Ibolya az igehirdetés során Pál apostolnak a tesszaloniki gyülekezetnek írt első leveléből idézett. „Ez a mai ünnep a jelenről szól, a mai újszentesi gyülekezetről, arról, hogy ebben a gyülekezetben milyen lelkületű emberek élnek, szorgoskodnak és dolgoznak – mondta a vöröscsárdai lelkipásztor. – Éppen ezért az ige egy örömteli levélből szól hozzánk, amely a jelenről, a ti jelenetekről is szól és hiszem, hogy tovább mutat, tovább akar vinni benneteket a jövőbe és a holnapba. Szeretetteljes ez a Tesszalonikába írt első levél: Pál apostol örül, hogy dicsérő szavakat írhat le, azért dicséri meg őket, mert megérdemlik, hogy elismerje az ő hitüket, az ő munkájukat. Ma azért jöttem közétek, hogy elmondjam: ha olyat tesztek, ha úgy éltek, ha olyan gondolataitok voltak az elmúlt időben, amelyek tiszteletre méltók, amelyekre isten is áment mond, amelyeknek eredménye van és ezeknek az eredményeknek majd mások is, az utánatok következők örülhetnek, azért jöttem, hogy isten szavával ebben a jó példában megerősítselek.”
Az istentisztelet a Magyar Könyvtár avató ünnepségével zárult. A könyvtárt berendező és működtető Nőszövetség nevében Ispán Ibolya elnök megköszönte a szentesieknek a Gödér Lajos vezetésével összegyűjtött értékes könyvadományt. „Szeretnénk közkinccsé tenni ezeket a magyar könyveket, a csodálatos magyar irodalmat. Azt szeretnénk, hogy az emberek újra szeressék a könyveket olvasni. Akkor érjük el a célunkat, ha ezeket a könyveket használják, olvassák az újszentesiek! – mondta Ispán Ibolya. A könyvtár létrehozását támogató újszentesi önkormányzat nevében Szilágyi Géza polgármester is megköszönte a szentesieknek a 6000 kötetes könyvadományt és a könyvespolcokat, a Nőszövetség tagjainak áldozatos munkáját, akik a könyvtárt berendezték. Máté Lajos újszentesi plébános ez alkalommal elmondta: reméli, hogy a magyar könyvtár hozzájárul ahhoz, hogy az újszentesiek megőrizzék magyarságukat és értékeiket. Szűcs András Ottó újszentesi lelkipásztor zárszavában hangsúlyozta: könyvekre akkor is szükség van és lesz, ha a legtöbb információ ma már elérhető az interneten. „A szentírást időtálló pergamenekre írták le, mert meg akarták örökíteni az isten szavát – mondta Szűcs András Ottó –, a leírt szó, a leírt és kinyomtatott mondat megmarad, az közkincs!” A könyvtáravató istentisztelet nemzeti imánk eléneklésével zárult.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)

Előkelő helyen a kultúra- és közösségfejlesztésben
Fennállásának 90. évfordulóját ünnepelte a dalosszövetség
Létesítésének 90. évfordulóját ünnepelte szombaton Kolozsváron a Romániai Magyar Dalosszövetség. Az ünnepi esemény a Kolozsvári Református Kollégium dísztermében délelőtt megtartott közgyűléssel kezdődött. Dáné Tibor Kálmán, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) elnöke beszédében a szövetség közösség-megtartó erejét emelte ki. A dalosszövetség sikerekben gazdag tevékenységét összegző beszámolókat díjátadás követte. Díszoklevelet nyújtottak át Guttman Mihály tiszteletbeli elnöknek, aki idén nyáron töltötte be 85. életévét. Laudációjában Kállay-Miklós Tünde dalosszövetségi alelnök a díjazott kitartását, a zene iránti alázatát emelte ki. A több mint száz résztvevő felállva, hosszú tapssal köszöntötte a neves szakembert. Az esemény délután a Kolozsvári Magyar Operában tartott kórushangversennyel zárult. A hét kórust hallgatva meggyőződhettünk Bárdos Lajos művének alapgondolatáról: Istené az áldás, emberé a munka.
A Kolozsvári Református Kollégiumban megtartott közgyűlésen Kovács Tibor iskolalelkész a 90. zsoltárból idézve köszöntötte a jelenlevőket: „aki szívből énekel, kétszeresen imádkozik”. Guttman Mihály, a dalosszövetség tiszteletbeli elnöke köszönetet mondott a kollégium vezetőségének, hogy rendelkezésükre bocsátotta a dísztermet, majd egyperces néma csendet javasolt az elhunyt karnagyok és kórustagok emlékére.
Közösségteremtő dalosszövetség
Dáné Tibor Kálmán beszédében kifejtette: az EMKE által 1994-ben újralétesített szövetség az egyik legaktívabb társszervezetnek minősül. – A dalosszövetség és az EMKE élete összefonódott. Rendezvényeinket közösen készítjük elő, hetente találkozunk, megbeszéléseket tartunk. A dalosszövetség által kifejtett, óriási jelentőségű munka előkelő helyet foglal el az erdélyi magyarság kultúra- és közösségfejlesztésében – fejtette ki az EMKE elnöke. Mint mondta, egy kórus nem csak a karnagynak köszönhetően szólhat jól, hanem azért is, mert a lelkek összecsengése közösséget hoz létre. – Sokat köszönhetünk a dalosszövetségnek,
Tóth-Guttmann Emese, a dalosszövetség elnöke beszédében említést tett a szövetség létesítésének körülményeiről, illetve az azóta eltelt legfontosabb eseményekről.
– A zene sorsa az iskolákban dől el. Mindannyian ismerjük a zene művelésének nevelő hatását. Sajnos, iskoláinkban egyre inkább ellehetetlenedik a kórusmozgalom, és a közfelfogás sem nyitott a helyzet megváltoztatására – mondta az elnök. Kifejtette továbbá, hogy a dalosszövetség kórusainak mindössze 54 százaléka juttatta el évi beszámolóját a vezetőséghez, majd a rendelkezésére álló adatok alapján ismertette a tagkórusoknak a versenyeken, kórustalálkozókon, vendégszerepléseken, népdaléneklési megmérettetéseken, illetve a különböző táborok keretében kifejtett tevékenységét és az elért eredményeket.
Jövőbeli tervek és eredmények
A 2012-es évre vonatkozó terveket illetően Tóth-Guttmann Emese hangsúlyozta: szándékukban áll összegyűjteni a dalosszövetség dokumentumait, és továbbra is megszervezik a már hagyományos énekversenyeket, kórustalálkozókat.
Fejér Kálmán partiumi régiófelelős a Szatmárnémetiben idén 20. alkalommal megtartott, Hajnal akar lenni című népdaléneklési versenyről számolt be, amelyen 35 kórus jelent meg. Mint mondta, sikerült megjelentetni a mindmáig előadott népdalok gyűjteményét is. Hozzátette: bízik abban, hogy a versenyt 2012-ben is megrendezhetik. Arra buzdította a karnagyokat, zenetanárokat: küldjenek minél több, jól felkészült versenyzőt.
Sógor Magda az egyházközségek kórusainak működéséről számolt be. Utalt a Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Református Tanárképző Kara által márciusban szervezett egyházzenei konferenciára, amelyen 75-en vettek részt. Dicsérettel illette a Farkas utcai református templomban évről évre megtartott nyári hangversenysorozatot. Említést tett az új énekeskönyvnek az egyházközségekbe való bevezetéséről és a kántorképzés szükségességéről.
Jakabffy Tamás a gregorián szakosztály tevékenységének bemutatásakor a Schola Gregoriana Monostorinensis énekkar sikerekben és megvalósításokban gazdag tevékenységét ecsetelte. Megtudtuk: a Schola az egyetlen gregorián énekkar, amely liturgikus éneklésre szakosodott. A kórus többször szerepelt sikeresen Kolozsvár római katolikus templomaiban, nyáron több magyarországi városban lépett fel. A 2011-es év egyik újdonsága volt, hogy a kórus minden hónap második hétfőjén Kolozsváron ökumenikus vesperákat tartott más kórusokkal közösen, tavasszal pedig Kolozsváron is bemutatták Liszt: Via Crucis című alkotását.
Díjátadás a közgyűlésen
A beszámolókat a díjátadások ünnepi mozzanata követte. A díjazottakat és méltatókat Fórika Éva, a dalosszövetség alelnöke konferálta.
Márkos Albert hegedűművész zeneszerző édesapjáról elnevezett díjakat adott át. Poszthumusz ítélték oda az elismerést Benkő Enikőnek (1962–2009), a sepsiszentgyörgyi unitárius egyházközség dalárdája egykori karnagyának.
A laudáló Gazdag Géza az elhunyt sokrétű tevékenységét, példamutató emberségét emelte ki. A plakettet és díszoklevelet az elhunyt lánya, Benkő Emőke vette át.
Úgyszintén Márkos Albert-díjban részesült Nagy Lajos hegedűtanár Szatmárnémetiből. Fejér Kálmán laudációjából megtudtuk: közel félévszázados ismeretség és barátság fűzi a sikeres hangszertanárhoz. Seprődi János-díjat kapott Demeter József szászrégeni lelkipásztor. A laudáló Böjthe Lídia a református lelkipásztor által több évtizeden át kifejtett kóruspártoló tevékenységéről értekezett.
Jagamas János-díjban részesült a Fall Ilona színművész által laudált Dénes Ildikó, aki több éven át a bánsági Újszentesen volt tanító, és ez idő alatt népdalvetélkedőket szervezett. A díjat Jagamas János özvegye, Anna asszony nyújtotta át. Zsizsmann Rezső-díjban részesült Adorjáni Katalin, a kolozsvári Alsóvárosi Református Egyházközség Bethlen Gábor Földész Dalkörének karnagya. Péter Éva alelnök méltatásából kirajzolódott a karnagy gazdag tevékenysége: bár nem járt zeneiskolába, mindig zeneközelben élt. Református lelkészfeleségként megtanult kántorizálni, ifjúsági kórust alapított férje egykori szolgálati helyén, Marosvásárhelyen, hat gyermeke pedig a kolozsvári zenelíceum kiváló tanulója volt. Jelenleg a BBTE Református Tanárképző Karának hallgatója, de szervezett szakmai napot kántoroknak, összeállított kottagyűjteményt is. 2003-tól férjét, Adorjáni László református lelkipásztort az Agnus Rádió működésében is támogatja. – Sok feladat vár még Adorjáni Katalinra. Ezt tudja ő is, ezért mindig előre néz, és vállalja a kihívásokat – összegzett Péter Éva.
Objektív okok miatt nem lehetett jelen a dalosszövetség ünnepi gyűlésén a két Rónai Antal-díjas és méltatóik. Az újtusnádi fúvószenekar vezetőjének, Bitzó Jánosnak és a csíkszentsimoni fúvószenekar vezetőjének, Sándor Árpádnak a laudációját Miklós Ferenc olvasta fel. Ezt követően Haáz Sándor, a szentegyházi gyermekfilharmónia vezetője beszámolt együttese sikeres közelmúltbeli vendégszerepléséről az Európai Parlamentben. Egyúttal bejelentette: a szentegyházi gyermekfilharmónia 2012 májusában ünnepli létesítésének 30. évfordulóját, amelyre szeretettel meghívta a jelenlévőket.
Meglepetés-díj Guttman Mihálynak
A közgyűlés utolsó, meglepetésként ható eseményeként külön díszoklevelet nyújtottak át a dalosszövetség tiszteletbeli elnökének, Guttman Mihálynak, aki idén töltötte be 85. életévét. Kállay-Miklós Tünde alelnök laudációja kezdetén leszögezte: Misi bácsiról nem lehet a laudáció hivatalos és száraz hangján beszélni. Példákkal illusztrálta Guttman Mihály fáradhatatlan fiatalosságát, humorát, a zene iránti alázatát, illetve a rá jellemző kitartást. A díszoklevél átvételét követően a díjazott hangsúlyozta: élete egyik legnagyobb kitüntetése volt, amikor Tordaszentlászló első díszpolgárává nevezték ki. Zárszóként a László Attila karnagy által vezetett sepsiszentgyörgyi Cantus Firmus Vegyeskar egy Kodály-mű eléneklésével köszöntötte fel mindannyiunk szeretett Misi bácsiját.
Kórushangverseny a magyar operában
A dalosszövetség ünnepi közgyűlése délután a Kolozsvári Magyar Operában tartott kórushangversennyel folytatódott. Összesen hét énekkar lépett fel: a sepsiszentgyörgyi Cantus Firmus Vegyeskar (karnagy: László Attila), a marosvásárhelyi Psalmus Kórus (karnagy: Kovács András), a Kolozsvári Magyar Pedagógusok Kamarakórusa (karnagy: Bedő Ágnes), a szatmárnémeti Székesegyház Énekkara (karnagy: Varga Péter), a marosvásárhelyi Nagy István Ifjúsági Kamarakórus (karnagy: Kovács András) és a Kolozsvári Református Kollégium vegyeskara (karnagy: Székely Árpád igazgató). Az Apáczai Csere János Elméleti Líceum kórusa (karnagy: Szabadi Ildikó) a Református Kollégium kórusával közösen két művet adott elő. Műsorukon (főleg) erdélyi és anyaországi magyar szerzők művei szerepeltek
NAGY-HINTÓS DIANA
Szabadság (Kolozsvár)

Egyetemek a tanügyi törvény bevezetése után
Kötő József: „A nemzeti kisebbségek felsőoktatása minőségteremtő lesz”
A felelősségvállalással idén januárban elfogadott, és februárban életbe lépett új oktatási törvénynek az egyetemekre vonatkozó szakaszait is górcső alá vették a Szabadelvű Kör által péntek délután, a Tranzit Házban megszervezett megbeszélésen. Kötő József RMDSZ-es parlamenti képviselő, a képviselőház oktatási szakbizottságának alelnöke és Cătălin Baba oktatási államtitkár, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Politika- Közigazgatás és Közgazdaságtudományi Kar volt dékánja értekezett a Szabadelvű Kör alelnöke, Egyed Péter BBTE-oktató által moderált vitán. A moderátor a hangsúlyt arra helyezte, hogy az oktatási törvény hatásai és következményei egyelőre beláthatatlanok. Az oktatási államtitkár ismertette a jogszabály legfontosabb célkitűzéseit és az egyetemek finanszírozásának módszerét, a parlamenti képviselő pedig a magyar intézetek szempontjából elemezte a törvényt, de kitért a marosvásárhelyi orvosi egyetem ügyére is.
Egyed Péter a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Filozófiai Intézetének tanáraként mutatkozott be, mert ezzel is azt akarta sugallni, hogy az új tanügyi törvény folytán rendkívüli nagyságrendű változások következtek be az egyetemek, így a BBTE életében is.
Egyed Péter arra helyezte a hangsúlyt, hogy az új oktatási törvény által előidézett döntő fordulatok következményei még beláthatatlanok, és a minőség-biztosító rendszer sem ismert az oktatók előtt.
Új finanszírozási módszertanok két hét múlva
Cătălin Baba államtitkárhoz két kérdést intézett. Felkérte, hogy vázolja az oktatási törvény legfontosabb célkitűzéseit, és ismertesse az egyetemek finanszírozására vonatkozó új struktúrákat.
Válaszában Baba úgy vélte: az ezt megelőző, 1995-ben elfogadott, és azóta többször módosított oktatási törvény nem volt összhangban az európai törekvésekkel, mivel a kommunista hagyomány és az ezt követő átmeneti időszak bélyegét hordozta magán.
– Az új oktatási törvény legfontosabb célkitűzései között megemlíteném a gyerekre és a hallgatóra való fokozottabb odafigyelést, a közoktatás decentralizációját, amelynek eredményeképpen a szülők és a helyi önkormányzatok nagyobb szerepet kapnak az iskola vezető tanácsában. Minden gyermek számára megteremtettük az oktatáshoz való hozzáférhetőség lehetőségét. A finanszírozási mechanizmus figyelembe veszi a helyi közösségek igényeit, megteremti a lehetőséget, hogy helyi vállalkozók támogatásával új osztályok induljanak be. Az egyetemeknek nagyobb autonómiát biztosítunk, és összehangoltuk a romániai oktatást az európaival. Megemlíteném, hogy az új törvény értelmében négyszer több pénzt utalhatunk ki a doktori képzésre. Ami pedig kimondottan a felsőfokú oktatás finanszírozását illeti, még két hétig tart, ameddig az erre vonatkozó módszertanokat kidolgozzák a szaktárcánál. Az viszont már világos, hogy a finanszírozás az egyetemek teljesítményétől függően történik.
A kormánynak csakis a kiváló teljesítményt nyújtó egyetemeket kell finanszíroznia – figyelmeztetett Baba. Kitért arra is, hogy egy doktori ösztöndíj összege eléri egy egyetemi tanársegéd alapbérét. A nemzeti kisebbségekhez tartozó egyetemi hallgatók oktatását illetően „megtartották azt, ami eddig is jó volt”, továbbá korrekciós szorzókat alkalmaznak.
Az intézet mint alapsejt
Kötő József parlamenti képviselőnek arra a kérdésre kellett válaszolnia, miszerint az új oktatási törvény milyen lehetőségeket tartalmaz a magyar intézetek fejlődése szempontjából, illetve melyek az e téren észlelhető gyakori akadályok.
– A tanügyi törvény fontos szerkezeti újítása, hogy ezek az intézetek lesznek a felsőoktatás alapsejtjei. Ezek egyfajta autonómiával bírnak a tanulmányi programok kijelölését illetően. Létrejöhetnek olyan kutatási tervek, amelyek többletfinanszírozási források lehetnek. A nemzeti kisebbségek felsőoktatása minőségteremtő lesz, és biztosíthatja a közösség szellemi utánpótlását – hangsúlyozta Kötő.
A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) ügye kapcsán a képviselő megjegyezte: a törvény előírja, hogy a multikulturális egyetemeken ne a szenátus jóindulatára bízzák az intézetek létrejöttét.
– Amennyiben a MOGYE szenátusa ezt nem hajlandó tudomásul venni, az új oktatási törvény 125. cikkelye értelmében a meghatározott időn belül el nem fogadott egyetemi charta a finanszírozás megvonását és a rektor lemondatását jelentheti – hangoztatta Kötő, majd folytatta: az intézeteknek önálló tagozatot kell létrehozniuk, amely rendelkezik az egyetemi autonómia jogkörével mind a költségvetés, mind a tanrend és a szakok beindítását illetően. Egyszóval autonóm oktatási rendszer kialakítása válik lehetővé – összegzett Kötő.
Megtudtuk: ezek az önálló rendszerek a kutatásba való bekapcsolódást is biztosíthatják, az oktatási programok pedig többletpénzt jelenthetnek. Szó esett még egy sürgősségi kormányrendeletről, amely új rendszert vezet be az egyetemeken folyó kutatásba; illetve arról is, hogy a tanügyi törvény kimondja: magánegyetemek is támogathatóak közpénzekből, ha teljesítenek bizonyos követelményeket. A kiváló kutatási eredményeket elért egyetemek pedig akár harminc százalékos többlettámogatásban is részesülhetnek a kutatás fontosságától, közhasznúságától és a technikai transzfertől függően.
Ezt követően Kötő József képviselő és Cătălin Baba államtitkár válaszolt a jelenlevők kérdéseire, amelyek az egyetemi tanerők mobilitására, az oktatási programok „hajlékonyságára”, a kettős szakok hasznára, a jövő tanévtől bevezetendő, a tanárképzést segítő didaktikai magiszteri tanulmányokra stb. vonatkoztak.
NAGY-HINTÓS DIANA
Szabadság (Kolozsvár)

Székely referendum: támad a kovásznai prefektúra
Az egységes Székelyföldről szóló népszavazásra vonatkozó határozat visszavonását kéri a Kovászna megyei prefektúra a megyei önkormányzattól. A prefektúra szerint a határozat formailag és tartalmilag is hibás, a megyei önkormányzat jegyzője ugyanis nem ellenjegyezte, ráadásul a határozattervezetet csak a kilenc magyar polgári párti (MPP) tanácsos kezdeményezte, nem volt meg a szükséges egyharmados létszám. Amennyiben az önkormányzat nem vonja vissza a határozatot, megtámadja azt a közigazgatási bíróságon – áll a felszólításban. A Székely Nemzeti Tanács polgári engedetlenségre szólítana fel, ha a közigazgatási átszervezés során sérülne a régió egysége.
Törvénytelennek ítélte a megyei önkormányzatnak az egységes Székelyföldről szóló népszavazás megszervezésére vonatkozó határozatát a Kovászna megyei prefektúra, amely a döntés visszavonására szólította fel a testületet. A prefektúra leszögezi, hogy a határozat formailag és tartalmilag is hibás, a megyei önkormányzat jegyzője ugyanis nem ellenjegyezte, ráadásul a határozattervezetet csak a kilenc magyar polgári párti (MPP) tanácsos kezdeményezte, nem volt meg a szükséges egyharmados létszám. A prefektúra felszólításában leszögezi, amennyiben az önkormányzat nem vonja vissza a határozatot, megtámadja azt a közigazgatási bíróságon.
A megyei tanácshoz intézett felszólítást Valentin Ionaşcu alprefektus írta alá, de György Ervin prefektusnak is tudomása van róla, aki azt ígérte, mai sajtótájékoztatóján ad bővebb információt.
Tamás Sándor, a Kovászna Megyei Tanács elnöke elmondta, a megyei közgyűlés mai soros ülésén ismerteti a testülettel a prefektúra álláspontját, de azt fogja javasolni, hogy ne vonják vissza a határozatot. Kifejtette, inkább a pereskedést választja, még akkor is, ha a bíróságon korábban sok önkormányzatiságot sértő ítélet született. „Ha a bukaresti politikusok nem kérdezik meg a székelyföldieket a régióátszervezésről, akkor ilyen válaszra számíthatnak” – mondta Tamás Sándor, azon reményének adva hangot, hogy a román politikum, az állami hatóságok és a bíróság előbb-utóbb megérti, hogy adott kérdésekben a népszavazás a legmegfelelőbb döntéshozási forma.
Mint hangsúlyozta, más országokban a referendum szervezése természetesnek számít, Romániában azonban még nem alkalmazzák ezt a „demokratikus gyakorlatot”, és a bukaresti politikusok úgy akarják átrajzolni a megyéket, hogy meg sem kérdeznék az adott térség lakosságát. Holott a polgárok kell hogy az első helyen legyenek, főleg az olyan kérdésekben, mint a közigazgatási átszervezés, tette hozzá a tanácselnök, aki egyben az RMDSZ Kovászna megyei szervezetének az elnöke.
A hétvégén Sepsiszentgyörgyön tartózkodó Kelemen Hunor szövetségi elnök kifejtette: nem kell félni attól, hogy az emberek népszavazáson nyilvánítsanak véleményt a régiók és megyék átszervezéséről. Konstanca megyében már megszervezték a referendumot, és újabb öt megyében döntötték el az önkormányzatok, hogy népszavazást írnak ki a közigazgatási átszervezés kapcsán.
Nemmel szavazna az MPP
Kulcsár Terza József, a Magyar Polgári Párt (MPP) Kovászna megyei elnöke szerint fel sem merül, hogy a polgári frakció megszavazza az inkriminált határozat visszavonását. „Ha jogi problémák vannak, mondja meg a prefektúra, hogy melyek azok, és korrigáljuk őket, de a határozat marad” – nyilatkozta a Mediafax hírügynökségnek a polgári politikus. Hozzátette, azt remélte, „nem teszik oda” Valentin Ionaşcu alprefektust, hogy a határozat visszavonására szólítsa fel a megyei önkormányzatot. Rámutatott, az elmúlt hónapokban valahányszor a prefektúra felszólítást küldött a magyar polgármestereknek, mindig a román alprefektus látta el kézjegyével, mivel György Ervin nem akarta vállalni ezt a szerepet. Az MPP-s politikus arra is felhívta a figyelmet, hogy a megyei tanács megalakulása óta első alkalommal volt konszenzus az RMDSZ és a polgári frakció között egy kérdésben.
Mint hangsúlyozta, a 2012. március 11-ére tervezett, a Székelyföld egységéről szóló referendumot nemcsak Kovászna, hanem Hargita és Maros megyében is meg kell szervezni. A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) hétvégi sepsiszentgyörgyi ülésén elfogadott egy határozatot, amelyben felkéri Hargita és Maros megye önkormányzatainak magyar képviselőit, hogy követve a Kovászna megyei mintát, fogadják el a népszavazásról szóló határozatot. Mint ismeretes, a Kovászna Megyei Tanács októberben megszavazta, hogy jövő év március 11-én referendumot szerveznek, amelyben Kovászna megye területének Bodzavidék nélküli módosításáról kérdezik a polgárokat, valamint arról, akarják-e, hogy a módosított területű megye a Székelyföld adminisztratív egység része legyen.
Polgári engedetlenséget javasol az SZNT
A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) polgári engedetlenségre szólít, ha a kormány nem mond le a regionális újraosztás Székelyföld egységét sértő változatáról. A testület szombaton, Sepsiszentgyörgyön tartott ülésén mintegy 200 küldött szavazta meg a határozatot, mely szerint ha az állam megsérti az alapvető emberi jogokat, ellenségesen lép fel saját polgáraival szemben, akkor szorgalmazzák a polgári engedetlenség több formáját, a tiltakozó karszalag viselését vagy az adók és illetékek befizetésének megtagadását. A határozatban arra kérik a székelyeket, védjék meg az elvet, miszerint a „Székelyföld fel nem osztható és be nem olvasztható, csakis természetes, történelmileg kialakult regionális határai közt, önálló, többlethatáskörökkel rendelkező autonóm közigazgatási egységként képzelhető el a jövőben, amelynek egyben különálló fejlesztési régiónak is kell lennie” – közölte Gazda Zoltán, az SZNT háromszéki szóvivője. Elmondta, tervezik, hogy létrehoznak egy szolidaritási alapot, és ebből segíthetik majd azokat, akiket a polgári engedetlenség miatt megtorlás ér. Izsák Balázs, az SZNT elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy a polgári engedetlenség erőszakmentes, szerinte a lakossággal ismertetni kell ennek lényegét és kockázatait, azonban mint hozzátette, remélik, hogy erre nem kerül sor.
A testület szombati ülésén arról is döntöttek, hogy áprilisban elkezdik az uniós szintű aláírásgyűjtő kampányt, hogy polgári kezdeményezésre az európai intézmények elé terjeszthessék azt a törvénytervezetet, amely sajátos jogállást biztosít azoknak a régióknak, ahol az őshonos kisebbség többségben él, mint például a Székelyföldön. Egy év alatt legalább hét európai országban egymillió kézjegyet kell összegyűjteni, mondta Izsák Balázs, aki szerint Románia és Magyarország mellett Ausztriában, Olaszországban, Spanyolországban, Szlovákiában és Nagy-Britanniában gyűjtenek támogató aláírásokat, mivel ezekben az országokban több nemzetiség él együtt. Mint magyarázta, a sajátos jogállás szavatolná, hogy ezeket a térségeket úgy kell fejleszteni, hogy ne változzanak a nemzeti, kulturális, vallási és nyelvi sajátosságaik.
RMDSZ: jegelni kellene az átszervezést
Eközben Fekete-Szabó András, az RMDSZ szenátusi frakcióvezetője pénteken Nagyváradon arról számolt be, hogy az RMDSZ a közigazgatási átszervezés „jegelését” kérte koalíciós partnerétől. Elmondta, a Demokrata-Liberális Párt (PDL) képviselőivel a jövő évi választásokról folytatott egyeztetésen a megyék átszervezése is szóba került. Fekete-Szabó András szerint azzal, hogy jövőre az önkormányzati és a parlamenti választásokat egyszerre tartsák meg, amellett hogy olcsóbb, azért is értettek egyet a szövetség szenátorai, mert a koalíción belül bizonyos alkukat kötöttek meg. A frakcióvezető elmondása szerint az RMDSZ jelenleg azt kéri a kormánytól, hogy jegelje az átszervezést, mert az országnak annál sokkal égetőbb problémái is vannak, ráadásul választási év következik. „Nem tehetünk most ekkora lépést” – fogalmazott. Úgy véli, az új megyék méreteiről még tárgyalni kell, és az átszervezés csakis úgy lehetséges, ha a történelmi régiókon alapul. A szenátor szerint a jelenlegi fejlesztési régiók is túlságosan nagyok, hiszen a kevésbé erős megyék sokszor labdába sem rúgnak a pályázatoknál – például Szatmár a Kolozsvár központú Észak-erdélyi fejlesztési régióban. Emlékeztetett: három évvel ezelőtt az RMDSZ-frakció benyújtott egy, a fejlesztési régiók átrajzolását célzó törvényjavaslatot, ám az mai napig a fiókban porosodik.
Kell a régiósítás, de nem PDL módra
A közigazgatási átszervezés kapcsán a hétvégén Marosvásárhelyen vitafórumot is szerveztek RMDSZ-közeli szervezetek, a címül választott Van-e szükség közigazgatási átszervezésre Romániában? kérdést az est házigazdája és a szervező Kós Károly Alapítvány elnöke, Markó Béla egy József Attila-idézettel válaszolta meg: „A tenger valóban kék, barátom, / Csakhogy nem úgy kék, ahogy te gondolod.” Kibontva a költői gondolatot, a kormányfőhelyettes elismerte, hogy valóban szükség van a közigazgatás átszervezésére, de nem úgy, ahogy azt a bukaresti román politikusok elképzelik.
„A magyarság legnagyobb és legfontosabb ereje az önkormányzatokban van, s nem mindegy, hogy milyen jellegű közigazgatási egységekben élhetünk” – fejtette ki az RMDSZ volt elnöke. Hasonlóan vélekedett utódja, Kelemen Hunor is, aki arra hívta fel a figyelmet, hogy egy ilyen nagy horderejű kérdés megoldását jobban elő kell készíteni. Szerinte a megyéket nem lehet egyszerűen, baltával felszámolni. A politikai érdekek háttérbe szorításával és az állampolgár előtérbe helyezésével tanulmányokra és közvitákra van szükség. Az est egyetlen civil meghívottja, Novák Zoltán helyi történész is arra hívta fel a figyelmet, hogy az egypártrendszer idején a mindenható kommunista hatalom is jobban előkészítette az 1968-as megyésítést, mint a Demokrata-Liberális Párt és, Traian Băsescu államfő a csupán néhány hónapja hangoztatott átszervezést. A második világháború után Romániában három ízben történt jelentős átszervezés. Egyik sem volt konfliktusmentes, de az erdélyi magyarság szempontjából sem az 1950-es, sem az ’52-es, de még csak a ’68-as sem járt akkora térvesztéssel, mint amekkorával járhatna a nagyobbik kormánypárt által tervezett jelenlegi régióátszabás.
Kultúrára alapuló gazdasági fejlődés
A Bernády-házban tartott beszélgetésen Kelemen Hunor hangsúlyozta, hogy a leghatékonyabb és természetszerű átalakítási tervet az RMDSZ munkatársai dolgozták ki. Megítélésében a szövetség változata nem csak az erdélyi magyaroknak, hanem a többségi románoknak is jobb lenne. Kelemen szerint a PDL által szorgalmazott változat kidolgozói látszólag gazdasági érveket sorakoztatnak fel, ám a háttérben valójában politikai megfontolások állnak. Csutak István, az RMDSZ fejlesztési szakértője, a szövetség változatának egyik kidolgozója rámutatott: a gazdaságot valóban nem lehet elvonatkoztatni a politikától, azonban csak azokat a gazdasági régiókat tartja működőképesnek, amelyeket kohéziós erőként a kultúra tart össze.
Így látja a helyzetet Tamás Sándor, a Kovászna megyei önkormányzat elnöke is, aki szerint sokkal könnyebb fenntartani azokat a tájegységeket, amelyek több száz évvel ezelőtt alakultak, mint azokat a mesterségesen rajzolt régiókat, melyekben például a tengerparti Konstancát a moldvai Vrancea megyével zárták össze. A természetellenesség másik példájaként a hargitai székelyeket és a Fehér megyei mócokat hozta fel.
A témához hozzászólók közül többen is fenntartották az RMDSZ évekkel ezelőtt kidolgozott egységes álláspontját, miszerint a három székelyföldi megyének egységes régiót kell alakítania, akárcsak a jelentős magyar lakossággal rendelkező Szilágy, Bihar és Szatmár megyében.
Bíró Blanka, Nagy Orsolya, Pap Melinda, Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)

Magyarfóbia
Ha maradt még szemernyi önbecsülés az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének vezetőiben, akkor meg sem fordul a fejükben, hogy engedjenek a demokrata-liberálisok nyíltan magyarellenes fenyegetőzésének, és továbbra is támogatják kolozsvári alpolgármesterüket az elöljárói tisztség ideiglenes betöltésében. Nem azért, mintha László Attilát különleges képességek predesztinálnák Erdély fővárosa irányítására.
Ellenkezőleg: hosszan lehetne sorolni, hány alkalommal bizonyította politikai alkalmatlanságát a kolozsvári városházán, miként asszisztált bábként a velejéig korrupt Apostu-adminisztráció fungálásához, eltűrve a Funar-féle soviniszta megnyilvánulások kifinomultabb formáival operáló narancsos polgármester magyarellenes packázásait. (Lásd a Iorga-tábla elhelyezését vagy a Mátyás-szoborcsoport botrányos restaurálását, amelynek ügyében László Attila – a közbeszerzési eljárást lebonyolító bizottság elnökeként – a mai napig adós a magyarázattal, miként szerezhette meg a PDL „házicége” a legalacsonyabb árajánlattal a felújítás jogát, hogy végül mégis megkaphassa szinte a teljes, 800 ezer eurós összeget.)
Azok után azonban, ahogy a PDL területi és országos vezetői ország-világ értésére adták, miszerint Kolozsvár (Hunyadi Mátyás és Bocskai István szülővárosa!) ügyeit még ideiglenesen sem intézheti magyar ember, az RMDSZ-nek kutya kötelessége kőkeményen fellépni ez ellen a diktatúrabeli nacionálkommunizmust és magyarfóbiát idéző mentalitás ellen. Hiszen a demokraták magyarellenességéhez semmi kétség nem fér, ha tudjuk, hogy a városi tanácsban megvan a kényelmes többségük ahhoz, hogy ideiglenes polgármestert állítsanak.
Rászorulnak ellenben az RMDSZ szavazataira a megyei képviselő-testületben, hogy másik korrupt emberük, Radu Bica alelnök posztját megőrizzék. Éppen ezért a szövetségnek itt kell sakkban tartania koalíciós partnerét, egyúttal pedig a tudomására hoznia: korrupciós botrányai miatt a jövő évi helyhatósági választásokon várhatóan a kincses város polgármesteri székét, de megyei és helyi önkormányzati súlyát is elveszíti, és a balliberális henger ellenében csakis a magyar alakulatra támaszkodhat. És ha a demokraták ezek után is ágálnak az ügyvivő magyar polgármester ellen, akkor hagyni kell őket belefulladni az Apostu-féle politikai-gazdasági maffia mocsarába.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

Németh Zsolt bízik az együttműködésben
Ha a romániai magyar közösség hallatni akarja hangját a politikában, képviselőinek be kell kerülnie a román parlamentbe – jelentette ki pénteken Kovásznán Németh Zsolt.
 A Magyar Köztársaság Külügyminisztériumának parlamenti államtitkára az MTI-nek arra a kérdésére, miszerint lát-e esélyt a romániai magyarság különböző szervezetei közötti összefogásra a jövő évi romániai választásokon, úgy fogalmazott: az erdélyi magyaroknak kell eldönteniük, hogy milyen keretek között vesznek részt a jövő évi választásokon. Felhívta a figyelmet arra, hogy az erdélyi magyarság számaránya „nagyon közel van a bejutási küszöbhöz”, ezért ha egy ilyen közösség hallatni akarja hangját a politikában, be kell kerülnie a román parlamentbe. „Ezt a célt nem lehet félvállról venni, nem lehet másodlagosnak tekinteni, ezért bízom abban, hogy az erdélyi magyar politika meg fogja találni az együttműködésnek és az egységnek a megfelelő formáját” – hangsúlyozta a háromnapos erdélyi magánlátogatáson tartózkodó fideszes politikus.
Németh Zsolt csütörtökön este a Kolozs megyei Székre látogatott, abból az ünnepélyes alkalomból, hogy aznap mintegy félszáz széki magyar vette fel a magyar állampolgárságot. Beszédében a „magyarnak lenni jó” szlogent elemezte, kifejtve, a népszámláláskor is használt jelmondat azért nem közhelyes, mert korábban mindig voltak nagyhatalmak, amelyek kitelepítésekkel, sortűzzel, bozgorozással, diszkriminációval éreztették: van ára annak, ha az ember magyar. Emlékeztetett a székiek tatárjáráskor tett fogadalmára, miszerint ezután csak ünneplőbe járnak. Szék a magyar megmaradás egyik példája, az egész nemzetnek erre a hozzáállásra lenne szüksége, hangsúlyozta Németh Zsolt, aki egy széki szalmakalapot és egy kék színű mellényt kapott ajándékba a Kolozs megyei településen. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács szervezte ünnepségen Toró T. Tibor ügyvezető elnök a gazdasági felemelkedés fontosságáról szólva kifejtette, a székieknek az egészségügyi turizmus lehet a fő ütőkártyája.
Kiss Előd-Gergely
Krónika (Kolozsvár)

Kötet a Székely Hadosztály történetéről
Az egykori Székely Hadosztály történetét feldolgozó kötetet ismertették pénteken Sepsiszentgyörgyön. A kötet megjelenésének hátterében az áll, hogy A Székely Hadosztály emlékezete (1918–1919) címmel történelmi tárgyú kiállítás nyílt 2009 augusztusában a Székely Nemzeti Múzeumban a nyíregyházi Jósa András Múzeum, a Veszprém Megyei Levéltár és a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár közös tárlataként.
A kiállítás gondozóival – Nagy Szabolcs főlevéltárossal (Veszprém Megyei Levéltár) és Gottfried Barna főlevéltárossal (Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár) történt egyeztetést követően jött az ötlet, hogy szülessen egy kiadvány is erről a témáról. A kiadvány finanszírozását a három megyei önkormányzat – Kovászna, Veszprém és Szabolcs-Szatmár-Bereg – vállalta fel, bár – mint a könyvbemutató szervezői emlékeztettek – a Szabolcs-Szatmár Bereg megyei önkormányzat utólag nem tudta vállalni a támogatást.
A kötetet a baróti Tortoma Könyvkiadó jelentette meg A Székely Hadosztály emlékezete (1918-1919) címmel. A könyvről szóló ismertető felidézi: az Osztrák–Magyar Monarchia katonai összeomlása és a forradalmat követő kaotikus állapotok miatt kizárták az akkoriban szokásos hadkiegészítés eredményes gyakorlását. A fegyelem és a tiszti tekintély helyét a rendetlenség és az öntudatos tiszteletlenség vette át. Az erdélyi 38. hadosztály megszervezése is nehézségekbe ütközött mindaddig, amíg a Kolozsváron tartózkodó székely tartalékos tisztek fejéből ki nem pattant a székelyföldi toborzás ötlete.
November végén indultak toborzóútra, 1918. december elsején már ki is gördült az első páncélvonat az ágostonfalvi állomásról, amely a székely önkénteseket vitte Kolozsvárra. Mellettük a demarkációs vonalon túlról visszavonuló nemzetőrök, csendőrök, hadapródiskolások, tiszti különítmények, a korábban bevonultak képezték a hadosztály magvát, amely 1919 januárjában kapta a Székely Hadosztály elnevezést. Hónapokon keresztül szolgáltak hiányos fegyverzetben, szegényes felszereléssel az aktuális demarkációs vonalon a morális erőt felőrlő tétlenségre kárhoztatva.
Az április 16-án három hadosztállyal megindult román offenzívával szemben tizenkétezer ember állt egy, csak tábori őrsökkel megszállt védelmi vonalon Máramarosszigettől Csucsáig. A katonai vereség elkerülhetetlen volt – olvasható az ismertetőben. A Győrtelek, Kocsord, Mátészalka térségében a románokkal szemben megvívott ütközet után a Nyírségbe összevont erők helyzetét a tisztikar kilátástalannak látta. Megkezdődtek a fegyverletételi tárgyalások. A megállapodást Nyírbaktán írták alá április 26-án, a fegyverletételre Demecserben került sor. A tisztikar és a legénység nagyobb része a brassói internálótáborba került, kisebb része folytatta harcát a szülőföldért a vörösök oldalán, majd betagozódott a nemzeti hadseregbe.
Krónika (Kolozsvár)

A KREK közgyűlésének határozatai
A Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KREK) 2011. november 18-i közgyűlési határozatairól szóló közleményt közöljük a továbbiakban.
A Romániai Református Egyház Zsinatának határozata értelmében Forró László hegyközkovácsi lelkipásztornak nem volt meg a 15 éves rendes lelkipásztori szolgálati ideje, ezért a főjegyzői tisztséget nem tölthette be. Közgyűlés helyette Lukács József szilágynagyfalui lelkipásztort választotta az Egyházkerület főjegyzőjévé. Közgyűlés elrendelte Babeş-Ardai Erika hegyközkovácsi, Berke Eszter nagyvárad-rogériuszi, Tóbiás Tiborné Csiki Emőke Piroska nagyvárad-velencei segédlelkészek, valamint Erdei Árva István szamoskóródi és Kürti Tamás pelekeszi helyettes lelkészek rendes lelkipásztorrá való felszentelésüket. Közgyűlés Pro Ecclesia Díjjal tüntette ki a Batizi, Arad-Gáji és Szilágyperecseni Református Egyházközséget, valamint Márkus László szilágysomlyói egyházmegyei főgondnokot és Hermann Schaefer németországi egyházi alapítványi elnököt. Pro Partium Díjban részesült a hollandiai KOEN Alapítvány, valamint Kéri Gáspár székelyhídi presbiter és tájházalapító, és Szabó Terézia, a Szatmári Református Gimnázium alapító igazgatója.
Érmindszenti Ady Központ
Közgyűlés, a sajtóhírek nyomán, tudomásul vette az RMDSZ és az EMNP közös szándéknyilatkozatát, miszerint közös érmindszenti régiófejlesztésbe kezdenek, illetve megépítenék a már elhíresült érmindszenti Ady Központot. Azzal együtt, hogy az Egyházkerület készséggel elismeri azt, hogy a termálvízre épülő vallási, kulturális központnak ötletgazdája Tőkés László püspök, aki a maga szolgálati idejében végigvitte a pályázatot, mégis az annak idején eltérített pályázat tulajdonosa a Királyhágómelléki Református Egyházkerület. Éppen ezért tisztázatlan kérdés marad, hogy a két politikai párt szándéknyilatkozatában szereplő Ady Központ, az Egyházkerület pályázatát akarja-e kiváltani, s ezzel immár másodszor is megfosztják az Egyházkerületet tulajdonától, vagy pedig ha nem így van, akkor miért marad ki a pályázat- és telektulajdonos Egyházkerület a tárgyalásokból? Közgyűlés jóváhagyta Kölcsey Ferenc sződemeteri szülőházának emlékházzá való átalakítását és egy egyházi, nemzeti zarándokhely kiépítését. Közgyűlés méltatlannak találja, hogy Kölcsey szülőföldje mindeddig nem kapta meg a megérdemelt figyelmet, és felszólít minden nemzeti érzelmű intézményt és személyt a nemzeti zarándokhely támogatására.
A Királyhágómelléki Református Egyházkerület Tájékoztatási Szolgálata
erdon.ro

Tőkés ismét „eltérítésről” beszél
A Kovászna megyei prefektúra felszólította a háromszéki önkormányzatot, hogy vonja vissza az egységes Székelyföldről szóló népszavazást kiíró határozatát. A felszólító levelet Valentin Ionaşcu alprefektus írta alá, de ez nem György Ervin prefektus megkerülésével történt, hiszen ő hétvégén a sajtónak megerősítette, hogy tud az esetről, amelyről mai sajtótájékoztatóján nyilatkozik. Ionaşcu szerint az önkormányzat határozata formailag és tartalmilag is hibás, és ezt már észrevette a Kovászna Megyei Tanács jegyzője is.
Tőkés László, az Európai Parlament alelnöke, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke kiterjesztené az elszámoltatást a határokon túlra is, ennek lehetőségeiről már tárgyalt Budai Gyula elszámoltatásért felelős magyar kormánybiztossal – mondta el a politikus azon a pénteki sajtótájékoztatón, amelyen az Érmindszentre tervezett Ady-központ és termálfürdő magyarországi támogatásának „eltérítéséről” beszélt.
Tőkés felidézte az Ady Endre szülőfalujába tervezett termálfürdő, irodalmi zarándokhely-projekt előzményeit. Mint fogalmazott, az Ady-központot eredetileg az első Orbán-kormány idején meghirdetett Széchenyi-terv pályázatán elnyert 320 millió forintból építették volna meg.
A projektet a Királyhágómelléki Református Egyházkerület dolgozta ki Tőkés püspöki mandátuma alatt. „A nevezett ügynek a főszereplője Mudura Alexandru” – fogalmazott Tőkés László, megemlítve, hogy a vállalkozó a Medgyessy-kormánnyal jó kapcsolatban állt.
„Mudura hozta létre Kiss Sándor megyei tanácselnökkel és elvtársaival a Mecénás Alapítványt, amelynek a vizsgálatok szerint az volt a rendeltetése, hogy az általunk pályázati úton elnyert 320 millió forintot elcsatornázza, és törvényesnek tűnő keretet teremtsen” – szögezte le a politikus, aki szerint Tempfli József katolikus püspök „jóhiszeműségből” támogatta a megvalósítást.
Tőkés felidézte: a terv végül Nagyváradon valósult meg, de nem az eredeti elképzeléseknek megfelelően, hiszen csupán egy konferencia-központ épült föl. Szerinte az ügy kimeríti a korrupció fogalmát, mivel a pénzzel az alapítvány azóta sem számolt el.
Az MTI kérdésére, hogy tettek-e feljelentést az Ady-programmal kapcsolatban, Tőkés László elmondta, hogy jelenleg a „kivizsgálás szakaszában” járnak, továbbá tárgyalnak az elszámoltatási kormánybiztossal és a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium államtitkárával, Gál András Leventével is. „Egész bizottság vizsgálja ezt az ügyet” – emelte ki. Tőkés László ugyancsak az MTI kérdésére elmondta: bár a terv „zátonyra futott”, nem mondtak le róla, keresik a „jóvátétel lehetőségét”.
„Megegyezés született a Szatmár megyei önkormányzat vezetőivel, Csehi Árpád és Zatykó Gyula, az EMNP megbízott alelnöke között. Ennek értelmében együtt fogunk működni az érmindszenti Ady-kultusz beindítása céljából, a régió felemelése érdekében” – fogalmazott, majd leszögezte, a nemzeti ügyek szolgálatához felül kell emelkedni a pártérdekeken.
Szabó Ödön, a Mecénás Alapítvány ügyvezető igazgatója tegnapi megkeresésünkkor nem kívánta kommentálni a Tőkés sajtótájékoztatóján elhangzottakat. „Csak annyit jegyeznék meg: ötödik éve már, hogy ezeket a vádakat az Ady-ünnepségek közeledtével újra és újra előveszik” – mondta az ÚMSZ-nek.
Egy tavalyi állásfoglalásában Szabó Ödön leszögezte: a Mecénás Alapítvány pályázat útján jutott támogatáshoz a Nagyváradon felépítendő Ady-központra. „Ezt a pályázatot az alapítvány az illetékes magyarországi hatóságoknál elszámolta és lezárta” – szögezte le az ügyvezető igazgató.
Kovács Zsolt
Új Magyar Szó (Bukarest)

Gyermekek határok nélkül: romániai és szerbiai együttműködés a magyar szórványban
Temesvár/Zenta/Budapest
Véghez közeledik az egyik romániai és szerbiai magyar egyesület európai uniós támogatással megvalósuló kezdeményezése, a Gyermekek határok nélkül. A szervezők még keresik a legjobban teljesítő diákok megfelelő jutalmazását.
A zentai "Ci-Fi" Civil Központ a temesvári Szórvány Alapítvánnyal közösen februárban kezdte el decemberig tartó programsorozatát, amelyben a román-szerb határ két oldaláról tíz romániai és tíz szerbiai bánsági település általános iskolás korú magyar anyanyelvű gyermekei vesznek részt.
A tízhónapos csapatvetélkedővel a szervezők célja színesíteni a magyar szempontból szórványnak számító kistelepüléseken élő gyermekek életét - mondta Kovács Katalin, a temesvári Szórvány Alapítvány irodavezetője és programmenedzsere az MTI-nek.
A programokon résztvevő több száz gyermeknek bábszínházi előadásokat, tudományos-, helytörténeti- és sportvetélkedőket szerveztek. A programsorozat december 3-án a vajdasági Zentán gyermekfesztivállal zárul.
Kellemes gondot okoz a szervezőknek, hogy az uniós pályázatban nem szerepelt a résztvevő csapatok díjazása, viszont az eddigi tapasztalataik szerint a gyermekek igényelnék ezt. Saját lehetőségeiken túl ezért a záró rendezvényig olyan támogatókat próbálnak felkutatni, akik jutalmul például ingyenes nyári tábort tudnak felajánlani a szerbiai és romániai szórványtelepülésekről érkező néhány magyar gyermekeknek.
A tíz hónapon át tartó programsorozatról és a szervezőkről részletesebb információt a www.banatkids.eu honlapon lehet találni.
MTI

Tőkés László elítélte a szlovák kormányt
Szolidaritását fejezi ki Tőkés László, az Európai Parlament alelnöke és az Erdélyi Nemzeti Tanács elnöke a szlovák állampolgárságától megfosztott Boldoghy Olivérrel, és mélységesen elítéli a szlovák kormány szerinte jogfosztó és Európa-ellenes gyakorlatát.
Tőkés szerint az Európai Unió teljes jogú tagjaként Szlovákiában továbbra is görcsösen ragaszkodnak a kollektív bűnösséget kimondó Beneš-dekrétumokhoz, értelmetlen és jogfosztó törvénykezéssel korlátozzák a szabad identitásválasztás jogát, valamint alaptörvényükkel ellentétesen – megfélemlítésként és büntetésként – szülőföldjükön élő polgáraikat fosztják meg állampolgárságuktól. Boldoghy Olivér, az Egy jobb Komáromért polgári társulás tagja a Bumm.sk hírportálon közölte: pénteken megkapta a pozsonyi belügyminisztérium levelét, amelyben tájékoztatták, hogy törölték a szlovák állampolgárok jegyzékéből, s ezzel bejelentett lakhely nélküli személlyé vált. Lomnici Zoltán, az Emberi Méltóság Tanácsának elnöke szerint az EU felelőssége megkerülhetetlen abban az ügyben, hogy Boldoghy Olivér elveszítette szlovák állampolgárságát. Szlovákia nem az első alkalommal diszkriminálja magyar nemzetiségű állampolgárait, sérti meg "a magyarság nemzeti méltóságát". Példaként említette Ivan Gasparovic szlovák államfő nyilatkozatát Esterházy Jánosról. Lominici Zoltán úgy vélekedett, az EU még egyszer sem lépett fel kellő eréllyel ezekben az esetekben, a jelenlegi ügy azonban "az uniós normák nyílt semmibevételét" is jelenti. Kifejtette, emellett a szlovák alkotmányt is megsértették az intézkedéssel, hiszen az kimondja, akarata ellenére senki sem fosztható meg szlovák állampolgárságától.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Fábián Ernő arcai
Fábián Mártával, Fábián Ernő özvegyével néhány nappal a férje emlékére állított szobor leleplezése előtt ültünk le beszélgetni. Ernő bácsiról érdeklődöm, próbálok minél többet megtudni. Hamar rájövök: nagy fába vágtam fejszémet. Fábián Ernőről írni nagy feladat, fel kell nőni hozzá, nem könnyű összegezni munkásságát, megmutatni emberi magatartását, eszmei kitartását.
Márta néni rajongással beszél férjéről. A közös múlt mozzanatai, az emlékek idézése pillanatokra ellágyítja. A szoboravató körüli zűrzavar, a történések sűrű forgataga is dúlja. De mesél, rendületlenül, s közben látom, férje szellemi örökségét viszi tovább – most már biztosan tudom azt is, miért érdemelte ki Kovászna város Pro Urbe-díját. Amit a beszélgetésből leszűrök: Fábián Ernő egymagában sok Ember volt. Sok arccal, melyek közül jó néhányat kevesen ismernek. A látó ember. Gazda József tanár 2001-ben Fábián Ernő nekrológjában a látó embertől búcsúzik: "látott, mérlegelt, következtetéseket vont le, és ítéleteket alkotott". A meghurcolt. A kommunista rezsim politikájával való első nyilvános ütközése házassága miatt következett be. Csupán azért, mert 1958-ban feleségével a házasság egyházi ceremóniáját is merték vállalni. Büntetésként Illyefalváról – ahol iskolaigazgató is volt – Lisznyóba helyezik. A faluban akkoriban még csak lámpással világítottak. Kitartásának köszönhetően visszakerül szülővárosába, 1961-ben ott lesz iskolaigazgató. 1971. november elsejéig, amikor minden magyarázat nélkül leváltják. Menesztése a közösség felháborodását hozza. A kovásznaiak 57 személy aláírásával – köztük pártaktivisták, milíciaparancsnok, kórházigazgató, román értelmiségi is – levélben kérnek magyarázatot a rezsimtől leváltása okáról. Választ soha nem kaptak, Fábián Ernő sem tudhatta meg, miért kellett elhagynia az igazgatói széket. Nem vádolták nyilvánosan, így védekezni sem tudott. Sokszor bírálta a rendszer intézkedéseit, de igazgatói munkásságával csak előrelendítette a kovásznai tanodát – melyik lehetett a bűne? A 80-as években doktori disszertációját visszautasítják azzal az érvvel, hogy nem emlegeti benne elégszer Elena Ceauşescut. Nem javít dolgozatán, inkább lemond a doktori címről. A rendszerváltás után hívják (ugyanazok, akik korábban kifogásolták dolgozatát): jöjjön, védje meg disszertációját, már nincs gond vele. A meghívást visszautasította, emberi méltósága kérte így. 1984-ben a Kriterion Kiadónál adták ki A példaadás erkölcse című kötetét. A könyvet megjelenése után két nappal visszavonták, az író neve feketelistára került a rendszerváltásig. A szerkesztő. 1990 áprilisában látott napvilágot Kovásznán Az Ige című református hetilap, főszerkesztője Fábián Ernő. Hollandiai segélyből kapott nyomdagépen sokszorosítják az újságot, melyet egyszerű egyházi lapnak nevezni vétek lenne. Fábián Ernő egyik interjújában a transzszilvanizmus felkarolójának nevezte a hetilapot, amely az összmagyarságon belül egy sajátos entitástudatot próbál képviselni. Kovászna szellemisége mellett a polgárság önszerveződési képessége is benne volt a lapban, éppúgy, mint az akkoriban alakult Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesületben is. A lap volt az a hely, ahol a kovásznaiak otthon érezhették magukat, megvitathatták problémáikat. Olyan lapnak indult, melyet a főszerkesztő véleménye szerint Orbaiszék fenn tud tartani (meglátására ma is alapozni lehet). A szerkesztőbizottság névsora volt a tartalmi érték garanciája: Kónya Ádám, Gazda József, Gazdáné Olosz Ella, Kusztos Tibor. Márta néni szinte babusgatva mutatja Az Ige megjelent számait, főképp az elsőt, melyen a címet ünnepélyes piros színnel nyomtatták. 1993-ban meg is szűnt a lap – többek között azért, mert elkerült Kovásznáról az újságot sokszorosító nyomdagép. Szavaiban ott a meglátás: Kovászna, Orbaiszék ma is megérdemelné saját lapját. A politikus. Az aktív politizálás gondolatával csak érintőleg foglalkozott. "egy pillanatig az is megfogalmazódott benne, hogy szenátor legyen az RMDSz listáján... de a törtetők, a csörtetők félrelökték, visszavonult sebeivel" – írja Gazda József. A magyar kisebbség rendszerváltás utáni sorsáról, szerepéről, az RMDSZ-ről sajátos fogalmazású véleménye volt. "Ha a képviselő-testület teljesen szakít a múlttal (...), akkor hosszú évek múlva jogállammá alakulna Románia, amelyben mi, erdélyi magyarok is elnyernénk megérdemelt jogainkat. Az RMDSZ első programnyilatkozata nem volt elég merész, elég forradalmi, többnyire a diktatúra alatt papíron kért jogainkat kérte, elevenítette fel" – mondta Horváth Aranynak adott egyik interjújában. Erdély jövőjét illetően optimista? – kérdezte akkor Horváth. "Nem, mert nincs rá alapom. De a mester, Németh László írja, hogy Marathónnál a reménytelenség győzött" – válaszolta Fábián Ernő. Változott valami azóta? – tehetjük fel neki a következő kérdést. A példakép. Fábián Ernő tanári példaképét újból felállítani nem kell. Annál fontosabb a kérdés: az új generációk követik Fábián Ernő szellemiségét? Márta néni válaszol a kérdésre, s amit mond, elgondolkodtató. Nem általános érvényű kritikája: a mai pedagógus megszűnt a gyerekek nevelőjének is lenni. Kevés kivétellel ugyan, de nem vesznek részt a közösségi életben, a diákokat nem irányítják tudatosan a helyi társadalom közeseményei felé – lásd a Fábián Ernő Népfőiskola előadásait. A megkeseredett lelkű ember. Állandó nyomás alatt élt, ez csupán ’90 után változott, közben éveken át, heti rendszerességgel írta radikális, övéiért dühöngő vezércikkeit a függetlenné vált Háromszékben. Megkeseredett lelkű emberként távozott – húzza meg a vonalat Márta néni.
Bokor Gábor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kelemen Hunor Budapesten találkozik Orbán Viktorral
„Az első pillanattól kezdve azt mondtam, hogy függetlenül attól, hogy ki kinek a barátja, az RMDSZ érdekelt abban és nyitott arra, hogy a magyar kormánnyal partneri, szoros együttműködést folytasson” – mondta sepsiszentgyörgyi sajtótájékoztatóján Kelemen Hunor.
Az RMDSZ elnöke hangsúlyozta, szövetségi elnökké való választása óta szorgalmazza a kapcsolat szorosabbra fűzését. Hozzátette, ő maga több találkozón is részt vett a magyar kormány különböző szintű tisztségviselőivel, és júliusban „konstruktív” párbeszédet folytatott Orbán Viktor miniszterelnökkel Tusnádfürdőn.
Akkor a felek abban egyeztek meg, hogy év végéig megszervezik a kétoldalú találkozót. Az RMDSZ szövetségi elnöke elmondta, a héten Budapesten lesz a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) soros ülése, amelyen valószínűleg sor kerül egy külön találkozóra a magyar kormányfővel.
Az RMDSZ és a Fidesz kapcsolatára vonatkozóan Kelemen Hunor hangsúlyozta, ebben a pillanatban nincsenek olyan problémák, amelyek a szorosabb együttműködést megakadályoznák.
Nyugati Jelen (Arad)

Eltűnt a tank csöve a Hősök temetőjéből
Körülbelül egy hónappal ezelőtt rongálták meg a Házsongárdi temetőben található Hősök sírkertjének bronzból készült tankját: csöve eltűnt.
A Kolozsvári Polgármesteri Hivatal zöldövezetekkel és műemlékekkel foglalkozó osztályának hatáskörében zajlanak a tank javítási munkálatai, tájékoztatta lapunkat a városháza sajtóirodája. A rendőrség ismeretlen elkövetők ellen nyomoz az ügyben, egyelőre eredménytelenül. A tank csövét vélhetően a fém eladásából származó jövedelem reményében távolították el. A T34-es harckocsit eredetileg az ortodox katedrális mögött helyezték el, az 1944-es szovjet bevonulás, az elesett szovjet katonák emlékére. 1989 után költöztették az 1914-ben létrehozott Hősök temetőjébe. Ebben a sírkertben temették el a II. világháború idején, a tordai harcokban elesett magyar katonák egy részét, majd 1989 decemberének áldozatait.
Szabadság (Kolozsvár)

Egy gyülekezet felejthetetlen napja
Felejthetetlen nap egy gyülekezet életében amikor újannon épült templomukat szentelik fel hálaadó istentisztelet keretében. Az elmúlt vasárnap a Toldinagyfalui Református Missziói Gyülekezet két településén is templomot szentelt, melyen jelen volt az egyházkerület püspöke, Csűry István is.
A nem mindennapi esemény első momemtuma Oláhszentmiklóson kezdődött, ahol a hálaadó ünnepi istentisztelet a 90. zsoltár, valamint az Erős várunk nékünk az Isten kezdetű énekkel kezdődött. Ft. Csűry István a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke hirdette Isten igéjét. Az ünnepi eseményen jelen volt a helyi ortodox, illetve baptista gyülekezet egy része a lelkipásztoraikkal együtt. Megtisztelte az egyházi eseményt jelenlétével Szabó Ödön megyei tanácsos, a Bihar megyei RMDSZ ügyvezető elnöke is. A püspöki igehirdetést követően Farkas Zsolt a toldinagyfalui gyülekezet lelkipásztora köszöntőjében arról beszélt, hogy elvárásokon felüli volt az, ahogy a helyi román többség fogadta a gyülekezetet. „Sok szeretetet kaptunk a szomszédok és a faluközösség részéről”, hangzott el. Az igehirdetés után a vendégek köszöntői következtek. Az ortodox lelkipásztor kihangsúlyozta, hogy azért is nyitott az ortodox közösség, mert a reformátusok nem elhalászni szeretnénk az ő hiveiket, hanem gondozni a településen élő gyülekezeti tagjaikat. A baptista lelkész arról beszélt, hogy mindegy milyen is az felekezet a lényeg, hogy Isten országát építsük. Szabó Ödön beszédében hangsúlyozta a szórványgondozás fontosságát és azt, hogy mindenki felelős a közösségért. Az istentiszteleti ünnepség keretében szolgált a gyülekezet ifjúsága, de a baptista kórus is. Az egyházi esemény úrvacsoraosztással zárult. Ezt követően a jelenlévők nagy része a másik templom, a köröstarjáni szentelésére sietett.
Köröstarjánban 
Köröstarjánban pontban a déli órában kezdődött a hálaadó istentisztelet, melynek keretében itt is felszentelték a rekordidő alatt felépült református templomat. Az istentisztelet ideje alatt a templom előtt több tízen tartózkodtak, számukra már nem volt hely a kicsi, de rendkívűlien csinos, takaros templomban, a „kint ragadtak” legtöbben helybeliek voltak. A házigazdák székeket, padokat helyeztek el, egy hangszóró segítségével ők is követhették mindazt, ami az egyházi szertartáson történt.
A zsúfolásig megtelt templomban a hálaadó istentiszteleten Csűry István püspök hirdetett igét. Prédikációjának alapgondolatait Pál apostol első levele Timóteushoz, első fejezetének 14–17 verséből merítette: „De bőségesen kiáradt rám a mi Urunk kegyelme (…)”, szólt többek között az ige. Prédikációjában nagyra értékelte azt az esemény mely vasárnap a gyülekezet életében zajlott: „Két templomot is birtokukba vehetett, ez a szórvány gyülekezet, egyiket néhány órával ezelőtt Oláhszentmiklóson, a másikat most itt Köröstarjánban”. Szinte a semmiből építettek két templomot, mondta a püspök. Azt is nagyra értékelte, hogy mindkét helyen a települések életében oly fontos eseményen nem csak reformátusok, de más felekezeti tagok, más nemzetiségűek is részt vettek. „Mily csodálatos Isten szeretete, ő mutatja az utat amit járnunk kell, hit és szeretet, ez kell kísérjen bennünket. Két templomot is szenteltünk, amit Isten dícsőségéből teszünk”– hangzott el. Csűry István nagyra értékelte a gyülekezet lelkipásztorának Farkas Zsoltnak, a gyülekezet és a két település lakosainak munkáját, akiknek köszönhetően „felavatjuk, felszenteljük a templomokat, megköszönjük azoknak, akik támogatták, hogy ezek az álmok, melyek valakinek a kezdeményezésére megszülettek, a valóságban is helyet kaptak. De a templomot nem elég megépíteni, élettel is meg kell tölteni”– zárta beszédét a püspök, majd Isten áldását kérte a templomra, a gyülekezetre.
A gyülekezet hajlék
Farkas Zsolt a gyülekezet lelkipásztora nagy szeretettel köszöntött mindenkit, akik jelen voltak az ünnepi hálaadó istentiszteleten. Külön köszönte meg Csűry István püspök szolgálatát. De köszöntötte a jelenlévő római katolikus lelkészt Barbuti Pétert, Szabó Ödönt, a község elöljáróit, Ioan Pasca polgármestert, Rézik László alpolgármestert, a Hollandiából érkezett küldöttség tagjait, akik nélkül – fogalmazott a lelkész – nehezen készült volna el az Isten háza. Majd ismertette a templomépítés történetét, méltatva a gyülekezeti tagokat, a falu lakosságát, mindenkit, aki hozzájárult, hogy a gyülekezet hajléka megépüljön.
Szabó Ödön az RMDSZ ügyvezető elnöke, megyei tanácsos arról beszélt, hogy a templom olyan mint egy lámpás, mindig világít, mutatja az utat. „Ez a templom, no meg a másik is úgy született, hogy a Teremtő is így akarta” –, elismeréssel szólt mindazokról, akik ezt megvalósították, és azokról, akik oda álltak a gyülekezet mellé és segítettek, mondta többek között az ügyvezető.
Köszöntötte a gyülekezetet Barbuti Péter, köröstarjáni római katolikus plébános, Ioan Pasca Körösgyéres (Köröstarján közigazgatásilag ide tartozik), Rézik László alpogármester. De szólt a gyülekezethez a hollandiai Nijkerk város képviselője, aki nem kis meglepetésre magyarul olvasta fel köszöntőjét. Az istentisztelet keretében a fiatalok és a Tálentum zenekar is szolgált, mely itt is úrvacsoraosztással zárult a hálaadó istentisztelet.
Soli Deo Gloria!
Dérer Ferenc
erdon.ro

Népszámlálás: van magyar jövő
A népszámlálás székelyföldi adatait ismertették tegnap az RMDSZ főtitkárságán
Hargita és Kovászna megyében kisebb arányban csökkent a magyarok száma, mint a románoké – derül ki az idei népszámlálás székelyföldi eredményeiből, melyeket tegnap Kolozsváron ismertetett Kovács Péter RMDSZ-főtitkár, Székely István főtitkárhelyettes és Antal Árpád sepsziszentgyörgyi polgármester.
Megfordult a népesedési trend Székelyföldön: gyorsabban „fogy” a román lakosság, mint a magyar – derült ki tegnap azon a kolozsvári sajtótájékoztatón, amelyen Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára, Székely István, a szövetség népszámlálási munkacsoportjának vezetője és Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester értékelte a népszámlálás már ismert eredményeit.
A beszámoló a Hargita és Kovászna megyei adatokra korlátozódott, mert a két megyében – néhány települést leszámítva – már ismertek a népességre vonatkozó számok. Az erdélyi magyarságra vonatkozó részletes adatsorra még várni kell.
Antal: nincs erőszakos elmagyarosítás
Antal Árpád a székelyföldi mérésekkel kapcsolatban elmondta: 2002-ben a magyarság korstruktúrája sokkal kedvezőtlenebbnek bizonyult a románságénál, ez a régió az ezredfordulón elöregedett. Egy évtized alatt azonban változtak a folyamatok.
„A két székelyföldi megyében kisebb arányban csökkent a magyarok aránya, mint a románoké. Háromszéken a románok 12,4 százalékkal, a magyar közösség 7,6 százalékkal fogyatkozott. Hargita megyében a magyarok 6,4 százalékkal, a románok 14,7 százalékkal vannak kevesebben” – hangsúlyozta a szociológus végzettségű polgármester.
Antal úgy véli, fontos eredmény, hogy sikerült megfordítani azt a trendet, ami 1910-től 2002-ig jellemezte a román–magyar arányt ebben a két megyében: az a tendencia, hogy a románok aránya folyamatosan nőtt egyik népszámlálástól a másikig, most változott. Hargita megyében 1956–1966 között jelentős növekedett a román közösség. 1966–1977 között a románok aránya 43,24 százalékkal nőtt, a magyaroké mindössze 11,53 százalékkal. Kovászna megyében a növekedés 1977–1992 között volt kiemelkedő: 40,15 százalékos növekedés volt mérhető a románok körében, míg a magyarok csupán 12,41 százalékkal gyarapodtak.
A polgármester hangsúlyozta azt is, hogy Háromszéken 45 381 románból 18 358 (több mint 40 százalék) olyan településen él, ahol nincsenek magyarok. „A polgármestertől a tanácsosokig mindenki román, nem lehet arról beszélni, hogy a magyar önkormányzatok valamilyen formában elnyomnák őket. A románok 26 százaléka Sepsiszentgyörgyön él, arányos képviselettel rendelkeznek, 10,95 százalékuk olyan településen, ahol arányos képviselet van, és csupán 6,9 százalékuk él olyan településen, ahol nem rendelkeznek képviselettel” – tette hozzá Antal Árpád.
Székely: a romák megbocsátanak
Székely István a roma–magyar viszony kapcsolatában vizsgálta a rövid távú trendeket. A főtitkárhelyettes emlékeztetett, hogy a népszámlálás előkészítésekor fontos kérdésnek számított, hogy az a 90 ezer személy, akit a környezete romának tart, és aki 2002-ben magyarnak vallotta magát, mit mond majd 2011-ben.
„A magyar és roma közösségek között kialakult konfliktusok, amelyek főleg Hargita megyében nagy sajtónyilvánosságot kaptak, nem hatottak ki az identitás vállalására, nem befolyásolták azt. Ezek a magyar közösségen belüli konfliktusok voltak, ezt bizonyítják, hogy ezeken a településeken nem nőtt számottevően a magukat romának valló személyek száma” – állapította meg a népszámlálási munkacsoport vezetője.
Székely elmondta, a kampány kidolgozásakor kiemelt kérdésnek számított az ideiglenesen külföldön tartózkodók összeírása. „Jó arányban sikerült összeírni azokat a személyeket, akik külföldön tartózkodnak. Ez azt is jelenti, hogy az itthon maradt család hangsúlyosan odafigyel a külföldön élőkre, és ez azért fontos, mert folyamatosan azt kell üzennünk nekik, hogy visszavárjuk őket” – mutatott rá a szakértő.
Kovács: a mérleg már pozitív
Bár a teljes adatsor feldolgozására még két évet várni kell, a népszámlálás mérlege politikai szempontból már most pozitívan értékelhető – érvelt az eredményekre utalva Kovács Péter.
A főtitkár úgy vélte, hogy érezhető a bizalom az RMDSZ iránt. „Az idei népszámlálás azt mutatja, hogy igenis erős a közösségi összefogás, ezt bizonyítja, hogy a magyar közösségek felelősséggel viszonyultak tájékoztató, tudatosító kampányunkhoz” – emlékeztetett a politikus. Kovács szerint a népszámlálás eddigi eredményei azt bizonyítják, van jövője a magyar közösségnek Erdélyben.
Kiss Tamás korainak tartja az előrejelzéseket
Kis Tamás szociológus, a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet munkatársa lapunk megkeresésére a tegnap nyilvánosságot látott következtetésekkel kapcsolatban elmondta: korainak tartja a népszámlálási adatokra vonatkozó előrejelzéseket, és bizonyos értelemben károsnak is.
„Semmit nem tudunk például a szórványban élőkről. Érhetnek még kellemetlen meglepetések, ha a székelyföldi adatok alapján próbálunk meg találgatásokba bocsátkozni” – összegezte álláspontját a társadalomkutató.
Sipos M. Zoltán
Új Magyar Szó (Bukarest)

Szövetkeznek a filmesek
Az erdélyi magyar filmkészítők, rendezők, operatőrök, hangmérnökök, színészek érdekvédelmi szövetségévé kívánják alakítani a nemrég Kolozsváron megalakult Erdélyi Magyar Filmszövetséget.
Az erdélyi magyar filmkészítők, rendezők, operatőrök, hangmérnökök, színészek érdekvédelmi szövetségévé kívánják alakítani a nemrég Kolozsváron megalakult Erdélyi Magyar Filmszövetséget. Ennek érdekében a filmszövetség alapító tagjai, Lakatos Róbert, Felméri Cecília és Bálint Arthur filmrendezők vasárnap este tagtoborzó gyűlést tartottak a kincses városban, amelyre főleg a fiatal kolozsvári filmesek, tévések voltak kíváncsiak.
Mint elhangzott, az Erdélyi Magyar Filmszövetség alapvető célja az Erdélyben működő filmes alkotók, szakemberek, csoportok összefogása – annak érdekében, hogy a régió specifikus igényei, szükségletei szerint kialakulhasson egy megfelelő szakmai érdekképviseleti stratégia.
„Az erdélyi magyar filmesek egy ideig csak magyarországi pályázatok, fesztiválok kapcsán rúghattak labdába, de az uniós szabványok miatt mára kiszorultunk innen is, ugyanis az új jogszabályok értelmében az erdélyi magyar film nem számít magyarnak Magyarországon. Szükségünk van egy szakmai érdekképviseletre, amely erős szakmai alapokon nyugszik, idővel tagokat delegálhat a hazai döntéshozó szerv, a Román Országos Filmközpont különböző döntéshozó fórumaiba, és ugyanakkor sikeresen lobbizik a magyarországi lehetőségekért” – hangsúlyozta a tagtoborzó gyűlésen Lakatos Róbert, az Erdélyi Magyar Filmszövetség alapító tagja.
Mint elmondta, a filmkészítők sokkal nagyobb eséllyel indulhatnak pályázáskor, ha nem egyénileg próbálnak eredményeket elérni, hanem szervezetként. Hozzátette: a közeljövőben a filmszövetség tevékenysége nem fog kiterjedni a filmgyártásra, mivel a tagok motivációja elsősorban nem önös érdekekből fakad, hanem „mindannyiunk közös ügyét, az erdélyi magyar film helyzetének előremozdítását tekintik fontosnak”.
A tagtoborzón jelen levő, főleg nemrég diplomát szerzett, fiatal kolozsvári filmesek belépési szándéknyilatkozatot töltöttek ki, ezzel hivatalosan is az Erdélyi Magyar Filmszövetség tagjává váltak.
Mint megtudtuk, ez a tagság nem csupán szimbolikus gesztus az erdélyi magyar film ügyének előremozdítása terén, hanem gyakorlati előnyei is vannak: a jövőben kidolgozandó feltételrendszer alapján a tagok igényelhetik a filmszövetség technikai felszerelését és körlevelekből értesülhetnek majd az épp aktuális fesztiválokról vagy pályázati lehetőségekről. A tagtoborzó gyűlésen ötletként felmerült az erdélyi filmkészítők alkotásainak forgalmazása, népszerűsítése is.
Sipos M. Zoltán
Új Magyar Szó (Bukarest)

Jön a negyedik magyar párt?
Jövőben egyszerre rendezik a helyhatósági és parlamenti választásokat. A képviselői helyek hatvanöt százalékát egyéni választókerületes rendszerben, a többi harmincöt százalékot pedig kompenzációs pártlistáról töltik be. Erről született egyezség a nagyobbik kormánypárt és az RMDSZ között.
Toró. T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke elmondása szerint, decemberben szeretnének egy programalkotó fórumot, és körülbelül februárra tervezik az alakuló kongresszust, addig kell olyan állapotba hozni szervezeti szinten a pártot, hogy kész legyen arra, hogy a 2012-es választási évben részt vegyen az önkormányzati és a parlamenti választásokon. Hogy erre milyen formában fog sor kerülni, az annak függvénye, hogy a tárgyalások és a megállapodás a többi magyar politikai szereplővel hogy alakul.
Az EMNP arra törekszik, hogy együttműködjön a többi politikai tényezővel, és kezdeményezni is fogja ezt. Toró. T. Tibor szerint a magyar politikai szereplők összefogását egy a felvidéki példára alapozott választási párt bejegyeztetésével lehetne kivitelezni.
Duna Tv
Erdély.ma

A belső anyaország erősödése
A Kárpát-medencei magyarság körében elhatalmasodott "kihalásfélelem" kezelésére önbizalmat erősítő pszichés ráhatásként, életkedvet tápláló lelki gyógyírként hatnak azok az információk, miszerint százéves népesedési irány fordult meg Székelyföldön.
Abszolút számokban a magyarság fogyott ugyan, de százalékarányban a románság növekedése a magyarokénál kisebb. Székelyföldön megfordult tehát az a trend, amelyet 1910 és 2002 között a magyarság arányának folyamatos csökkenése jellemzett. A folyamatos fogyás okai: a két világégés magyarságpusztító következményei, szülőföldről való távozásra kényszerítő élethelyzetei, majd a kommunista diktatúra módszeres, magyarságot fogyasztó manőverei, az iparosítás és egyebek révén Székelyföld, különösen a városok elrománosítása. Ezeknek a folyamatoknak az összessége a tömeges elvándorlás mellett a gyermekvállalási kedv lankadásához is vezetett. Az információk két megye – Hargita és Kovászna – eddig feldolgozott népszámlálási adataira alapozottak. A Maros megyei számok és arányok még nem ismertek. Székelyföldön jelenleg ez a térség a magyar etnikai eróziónak leginkább kitett régiója. Ennek törésvonala mentén képződnek az orvosi és gyógyszerészeti egyetem magyar tagozatának visszaállítását megtorpedózó, a szakminisztérium döntéseivel is szembeszegülő román nacionalista túlkapások, a következő évben esedékes helyhatósági választások marosvásárhelyi polgármesterjelöltje körül kialakult – reméljük, múló – széthúzások vagy akár egy iskolai névadást illető, a román térnyerést alantas eszközökkel is elősegítő próbálkozások. Egész Erdély etnikai térképének felfrissítéséhez az adatok feldolgozásának alacsony mértéke miatt még nincsenek fogódzóink. Remélni lehet, hogy a nagyobb magyar tömbök – Szatmár, Bihar – adatai a két székelyföldi megyéhez hasonlóan biztatóak lesznek. A szórvány helyzete ebben a vonatkozásban nem kecsegtet sok jóval. Summa summarum: Székelyföld az erdélyi magyarság markánsabb belső anyaországává erősödésének vannak reményt keltő jelei. Ez a térség autonómiatörekvéseinek is az alapja, és igen fontos, hogy az erdélyi népszámlálási eredmények ne a magyarság önkörén belüli torzsalkodásához szolgáltassanak muníciót – hogy például a mi köreinken belül ki és mi a felelős a szórványvidékek szórványosodásáért –, hanem éppen az idei pozitív tapasztalatok birtokában a magyarság önbizalmát erősítsük, a családtámogatások hatékonyságát biztosítsuk – összehangolt pártpreferenciák érvényesítésével, de még inkább azok nélkül.
Sylvester Lajos
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Oktatás a szórványban
Szegedi tanárok önkéntes órái
Újabb sikeres hétvégi oktatást könyvelhetett el Resicabányán a Templom és Iskola Szórványegyesület. Idén szeptembertől havonta egy alkalommal szegedi tanárok önkéntes munkával történelemórát, magyarórát és higiénia kultúrát oktatnak a resicabányai gyerekeknek és fiataloknak. 
Oláhné dr. Szűcs Katalin magyarórán a magyar nyelvet szerettette meg a diákokkal, Dóra Gabriella higiénia kultúrát oktatott, míg Kovács Attila az Árpád-házi királyokról beszélt a november 19-i alkalmon, amikor is mintegy 30 fiatal vett részt az érdekes és tanulságos programon. Megcsodálták a szegedi gatyát és cifra szűrt is. A program néptánctanítással gazdagodott, első alkalommal a magyar csárdás alaplépéseit tanulgatták a magyar népzenét kevésbé ismerő fiatalok. A tánctanulás igen jó hangulatban zajlott, jelezték a résztvevők. Délután 17 órától a Magyar Művelődési Házban folytatódott a program, Megyasszai Attila, a Szórványegyesület elnökének javaslatára Kovács Attila szegedi önkéntes előadást tartott a honfoglalásról és az Árpád-házi királyokról. Az előadás alatt elhangzott kérdések is jelezték, hogy minden résztvevő számára érdekes és tanulságos volt a történelmi előadás. A felnőttek is megtekintették, valaki fel is próbálta a cifra szűrt és a szegedi gatyát, melynek érdekessége, hogy akár sovány, akár kövér volt annak viselője, mindenképpen belefért. Januártól havonta egyszer kerül sor hiánypotló ismeretek bővítésére mindazoknak, akik nem magyar tagozaton tanultak: történelmi előadásra a Magyar Művelődési Házban, melyre minden resicabányai magyart szeretettel várnak.
Megyasszai Bíró Júlia
Nyugati Jelen (Arad)

Megalakult a KMKF szórvány-diaszpóra munkacsoportja
Megalakult a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának (KMKF) szórvány-diaszpóra munkacsoportja tegnap a budapesti Parlamentben, a résztvevők egyebek között a Magyar Szórvány Napjáról, a kollégiumi hálózat erősítéséről és a diaszpórában élők programjainak bővítéséről tárgyaltak.
 A KMKF plenáris ülését december 2-án tartják. Révész Máriusz (Fidesz), a testület társelnöke elmondta: szórványnak tekintették a Kárpát-medencében élő, kisebbségbe került magyarokat, diaszpórának pedig a kivándorolt magyarságot.
Krónika (Kolozsvár)

Kizárták a PSD-ből Mircea Geoanăt
Nem tagja többé a Szociáldemokrata Pártnak (PSD) Mircea Geoană volt pártelnök, a szenátus jelenlegi elnöke, miután az ellenzéki alakulat országos végrehajtó testülete tegnap este a PSD-ből való kizárása mellett szavazott az ellene felhozott fegyelmi vádak miatt. A kizárásra ötvenen, ellene öten szavaztak, hárman pedig tartózkodtak. A nem sokkal este nyolc előtt véget ért voksolást követően Geoană hagyta el először a parlamenti üléstermet, és zaklatottan közölte: kizárását a sztálinista időket idéző döntésnek, „nyilvános kivégzésnek” tartja.
Azzal vádolta meg Victor Ponta pártelnököt, hogy megzsarolta a testületet, azt közölte ugyanis, hogy ha nem zárják ki Geoanát, lemond. Geoană továbbra is jogtalannak tartja a kizárására vonatkozó javaslatot. Álláspontja szerint a PSD rossz irányba tart, ezért szükséges egy rendkívüli kongresszus öszszehívása. A politikus Ion Iliescu volt államfőt, a PSD tiszteletbeli elnökét és a hozzá hű kört vádolta azzal, hogy rossz irányba viszik a pártot, szerinte Adrian Năstase és Ponta Iliescu bábjai. Leszögezte: nem távozik a politikából, a hozzá közel állókkal újra találkoznak majd, egyesekkel viszont soha többé. „Isten veletek, elvtársak, viszlát, barátaim!” – zárta nyilatkozatát. Victor Ponta közölte: a történtek nem tesznek jót a pártnak, de meg kell válni mindazoktól, akik nem tudnak csapatjátékosok lenni.
Az eredményt előrevetítette, hogy a 48 megyei, illetve bukaresti kerületi PSD-szervezet közül 38-at arra hatalmazott fel a helyi szervezet, hogy jóváhagyja a kegyvesztetté vált politikus kizárására vonatkozó javaslatot. Az egyik Geoană-párti megye, Giurgiu PSD-szervezetének elnöke viszont közölte: a kizárás ellen, ezáltal pedig „a párt egysége mellett és a diktatúra ellen” szavaz, Geoană eltávolítása esetén pedig a megyei elnökség testületileg lemond.
A testület tegnap délutáni ülése meglehetősen feszült hangulatban telt. Victor Ponta ismét fölkérte Geoanát, hogy mondjon le a szenátus éléről Ioan Chelaru alelnök javára, Geoană azonban ezt elutasította, mondván: a szenátusi szavazáson a kormánytöbbség úgysem fogadná el a cserét. Geoană egyébként felrótta a párt nagy öregeinek, Ion Iliescu volt államfőnek, a PSD tiszteletbeli elnökének, valamint Adrian Năstase volt kormányfőnek, a párt választmányi elnökének, hogy Ponta mellé álltak. Năstase később közölte is, hogy Geoană kizárására szavaz. A felszólalásokat követően felkérték Geoanát, hogy a szavazás előtt hagyja el a helyiséget, ő azonban ezt megtagadta, mondván: a barátai szemébe akar nézni, amikor azok szavaznak, ezért nyílt voksolást követelt. A Geoană-párti tábor – amelynek legfőbb szószólója Oana Mizil, Marian Vanghelie és Adrian Popescu volt – ugyanakkor azt követelte, hogy a kizárásról a párt országos választmánya döntsön.
Mint arról beszámoltunk, Geoană kizárására azt követően tett javaslatot a PSD fegyelmi bizottsága, hogy a politikus nem volt hajlandó tudomásul venni a párt döntését, amelynek értelmében leváltanák őt a szenátus elnöki tisztségéből. A korábbi indoklás szerint azért kívánták leváltani, mert egyrészt a PSD több, Victor Pontához hű politikusát bírálta, másrészt pedig a párt megkérdezése nélkül utazott az Egyesült Államokba politikai tárgyalásokat folytatni. Később azonban Ponta elárulta, hogy azért akarják eltávolítani a felsőház éléről, mert nem bíznak benne maradéktalanul, ezért nem szeretnék, hogy ő töltse be az ideiglenes államfői tisztséget abban az esetben, ha a parlament az ellenzék kezdeményezése nyomán felfüggeszti tisztségéből Traian Băsescu államfőt.
Az ezt célzó folyamat beindítását hétfőn jelentette be az ellenzéki Szociálliberális Unió (USL) két társelnöke, Victor Ponta, valamint Crin Antonescu, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) elnöke. Victor Ponta szerint ugyanakkor Geoană sorsa már a 2009-es államfőválasztás december 6-ai második fordulója előtt eldőlt, akkor, amikor néhány nappal a voksolás előtt ellátogatott a számos bűncselekménnyel gyanúsított médiamogulhoz, Sorin Ovidiu Vîntu üzletemberhez. Geoană elveszítette a 2009-es választásokat Traian Băsescuval szemben, ezt követően 2010-ben a párt kongresszusa meglepetésre leváltotta a PSD éléről, és Pontát választotta meg a helyére.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

Geoanăt kizárták a PSD-ből
A Szociáldemokrata Párt (PSD) országos ügyvezető testületének gyűlésén arról döntöttek, hogy Mircea Geoanăt, a szenátus elnökét kizárják a pártból. Már az ülés előtt úgy tűnt: eldőlt Geoană sorsa. Victor Ponta pártelnök ugyanis tegnap is támadta elődjét, akitől 2010-ben vette át a legnagyobb ellenzéki párt vezetését. Nem kevés iróniával kifejtette: Geoană sorsa már 2009-ben megpecsételődött, amikor elvesztette az államelnök-választást főleg a Sorin Ovidiu Vântu üzletembernél tett éjféli látogatás miatt.
Geoană szerint elengedhetetlenül szükséges a párt kongresszusának összehívása. Hasonlóan vélekedik Ion Iliescu, a párt tiszteletbeli elnöke is, aki kezdettől fogva nem értett egyet a Geoană kizárására irányuló javaslattal.
Tegnap délután kezdődött a PSD országos ügyvezető tanácsának ülése, amit azonban megelőztek a háttéregyeztetések. Mircea Geoană például a saját választókerületében lévő Dolj megyei polgármesterekkel találkozott irodájában. Ezt megelőzően internetes blogján kifejtette, hogy elengedhetetlenül szükséges a PSD rendkívüli kongresszusának az összehívása, ugyanis szerinte a legfőbb döntéshozó testületnek kell eldöntenie, hogy a demokratikus irányvonal vagy az erőre alapozó, diktatórikus vezetési stílus mellett teszi le a garast. Geoană korábban Pontát azzal vádolta meg, hogy rá akarja erőltetni saját döntését a pártra. Az ironikus replika a PSD elnökétől sem maradt el, aki ismét felhánytorgatta Geoanănak a 2009 decemberében Vântunál tett látogatást, amely nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy elvesztette az elnökválasztás második fordulóját Traian Băsescuval szemben. A történelem kereke már nem fordítható vissza, bár meggyőződésem – mondta Ponta –, hogy milliók szeretnék visszafordítani, sugallva ezáltal, hogy Geoană előtt bezárulnak a PSD kapui. Ponta nevetségesnek nevezte, hogy diktatórikus magatartással vádolta meg Geoană. A PSD elnöke szerint nem áll fenn az a veszély, hogy Geoană kizárása nyomán a pártból mások is távoznak.
Ion Iliescu tegnap kompromisszumos megoldást javasolt. Felvetette, hogy Geoană párttagságát függesszék fel egy évre, és utasítsák el az etikai és fegyelmi bizottságnak Geoană kizárására irányuló javaslatát. Ez utóbbi azt követően merült fel, hogy a PSD megvonta Geoanătól a politikai támogatást, és lemondásra szólította fel a szenátus elnöki tisztségéről. Ezt ő elutasította, ezért Ponta és az őt támogató vezetőség e drasztikus szankcióra szánták el magukat.
Szabadság (Kolozsvár)

„Egy műalkotás csak akkor tud szárnyalni, ha van honnan elrugaszkodnia”
Író–olvasó találkozó Háy Jánossal a Bölcsészettudományi Karon
– A műalkotások kapcsán egyetlen dologban hiszek, ez az, amit mélyen igaznak tudok tekinteni: hogy amit írok, annak mindig ritmusban kell lennie azzal, amit belül élek. Ilyenformán a művészet jelentékeny része önismereti kérdés; az embernek el kell mélyülnie önmagában, hogy tudja, ki akar megszólalni általa. Egyébként ez a mindennapi életben is így van: úgy kell élnünk, hogy minél többet menjünk befelé, s lássuk, kik vagyunk a világban, akik jelen vagyunk – magyarázta Háy János költő, író, drámaíró, képzőművész hétfőn délután, a Láthatatlan Kollégium és a János Zsigmond Unitárius Kollégium által közösen szervezett eseményen. A Gézagyerek, a Valami nehezék, az Egymáshoz tartozók és számos más kötet szerzőjével Selyem Zsuzsa irodalomtörténész és Jakab Villő Hanga egyetemi hallgató beszélgetett a Bölcsészettudományi Kar Eminescu termében.
Elsőként az Élet és irodalomban három évvel ezelőtt megjelent Asszimiláns című esszéje apropóján kérdeztek rá beszélgetőtársai: milyen volt Háy számára vidéki környezetből, a szlovák határ mellett fekvő Vámosmikoláról nagyvárosba költözni, és ez milyen hatással van az írásaira.
– Nekem nem az az alapproblémám, hogy milyen vidékről Budapestre menni, hanem az asszimiláció: egyik közegből a másikba átkerülni úgy, hogy valamilyen módon meg tudd mutatni, ki voltál valaha. Tehát hogy ne szakadjon le a múlt rólad, hanem ezt a múltat is fel tudd mutatni – mondta Háy János, hozzátéve: voltaképpen mindannyian asszimilánsak vagyunk, legyen szó kamaszból felnőtté válásról, Kolozsvárról Budapestre vagy New Yorkba költözésről, a legfontosabb viszont, hogy eközben egészben maradjon a személyiségünk. Angolul bárki meg tud tanulni, hogy közben észre sem veszik, honnan származik, vallja, de amennyiben letagadja a múltját, az valamikor, valahol vissza fog ütni: „egyszer szét fogja roppantani a személyiségedet, egyszer még bele fog kopogni a szívedbe, és nem biztos, hogy jókor és jó módon”. Egyrészt emiatt írta meg az Asszimiláns című szöveget, ugyanakkor az indiai és a magyarországi értelmiség közötti különbségek is hatással voltak rá.
– Nagyon sarkítva azt gondolom, hogy a magyarországi véleményalkotó elit túl gyakran és túl intenzíven van elfoglalva a saját problémáival, s úgy tűnik, fogalma sincs arról, mi történik az országban, hogy miként élnek Békéscsabán vagy azok az emberek, akik 70–80 ezer forintból tartanak el 2–3 gyermeket. Az ELTE-n és a Corvinus egyetemen gyakorlatilag nincs olyan diák, aki azt a pályát írja le, mint én, hogy jönne vidékről, kis faluból, viszonylag szegény és képzetlen szülőktől, és a tanulás fázisain keresztül eljutna oda, ahová a képességei lehetővé teszik. Amikor az egyik indiai egyetemen megkérdeztem a rektortól, hogy a diákok hány százaléka származik alsó kasztokból, mondott egy 68 százalék körüli arányt, és rögtön hozzáfűzte: „de szégyellem magam, mert azt szeretném, ha népességarányosan lennének”. Akkor én elszégyelltem magam, nehogy visszakérdezzen, hogy működik ez Magyarországon, mert egy jó gondolatot nem tudtam volna mondani. A pályák és tehetségek elindulásához szükséges pozitív diszkrimináció nálunk egyáltalán nem működik – részletezte Háy, aki szerint – az indiaiakhoz hasonlóan – nem lenne szégyen azt akarni, hogy egy adott társadalom jobb legyen, s tenni is ennek érdekében.
Az a tény pedig, hogy valaki asszimiláns, inkább élethelyzet, mint morális kategória: kilépni az egyént és a közösséget egyformán óvó térből, kipottyanni a védőhálóból, s átkerülni egy teljesen más közegbe. – Az asszimiláns életérzés végereményben azt jelenti, hogy örök életedben érzed a bizonytalanságot, benned van a félelem, hiszen ennek a sorsnak éppen ez az alapja: csak annyi vagy, amennyit te megteremtettél – hangsúlyozza. Márpedig az emberi sorsnak is egyik velejárója az esendőség: bármikor elbukhatunk, összeomolhatunk, de ettől vagyunk emberek, s amíg ezt fel tudjuk mutatni, addig maradhatunk igazán azok. – Amikor kommunikálunk egymással, nem a tökéletességgel beszélgetünk: látom a másik emberen, hogy ő is olyan, mint én, s tudom azt, hogy azon a pici repedésen keresztül, ami a szívemen, a sorsomon van, a másik ember belém tud nyúlni. Az asszimiláns átérzi ezt az esendőséget, és ezen keresztül, más emberek esendőségének is érzékeli a súlyát – értékelte.
Amiként pedig az ember személyisége nem lehet egységes a múlt ismerete és a vele való szembenézés nélkül, a műalkotásnak is szüksége van a valóságra, „csak akkor tud szárnyalni, ha van, honnan elrugaszkodnia”. S bár drámái valóban egy kis falusi közegből „dobbantanak”, de csak azért indulnak ki abból, hogy valami általánosan emberiről beszéljenek, vagy legalábbis olyan dolgokról, amelyek őt foglalkoztatták a megírás pillanatában. – Természetesnek tartom, hogy az író fel akar építeni egy világot, amelynek aztán az olvasó is részese lehet. A mű azonban nem bemutat valami külsőt: a dráma nem bemutatja például az autista gyermekek sorsát vagy a vidéki létet, Dosztojevkszkij A félkegyelműben nem azt vázolja, hogy milyen a pszichésen reccsent Miskin vagy a 19. századi Pétervár. A létről akar beszélni, és erre a beszélgetésre hív meg téged is – magyarázza Háy, érzékeltetve a játékszabályokat is: egyik oldalon az író áll, saját tapasztalati világával, a másik oldalon pedig az olvasó, ha pedig ez a két térfél találkozik, akkor utóbbi életébe is beleszól a mű.
–Akusztikusak az irodalmi alkotások, a drámák pedig különösképpen azok. Én eleve hangzásra írok, visszaolvasom a szöveget, és figyelem, hogy akusztikailag nem falsul-e; mert ha falsulást érzek, érdemes beleavatkoznom, biztos, hogy tartalmi hiba van benne – ecseteli a szerző, majd arról is szót ejt, hogy miért éppen a Gézagyerekből, ebből a három oldalnyi novellájából írt drámát. Megtudtuk: létfontosságú a nyelv, hiszen megmutatkozik benne az a világ, amelyet föl akar „pattintani”, de ugyanakkor az is fontos, hogy sorsa tekintetében teherbíró legyen az adott írás: hogy legyen benne olyan „sorslehetőség”, amely megér két órát, amit ki lehet bontani, tovább lehet beszélni. – A novella már eleve magában hordoz sok mindent. Ez egy tökéletes műfaj, majdnem olyan, mint a vers: nagyon könnyen összedől, ha az ember elront benne egy mondatot. A dráma ezzel szemben nyitottabb, ami persze korántsem jelenti azt, hogy félvállról lehet venni – fejti ki.
Legyen szó drámáról, ihletettséget igénylő líráról vagy inkább technikával dolgozó prózáról, a legnagyobb veszély Háy szerint, ha létrehozásakor nem a mű tárgyával foglalkozik az alkotó, hanem valami egészen mással: hogy a szöveg mire lesz majd képes megjelenése után, jobban fogja-e szeretni a szerzőt valaki, vagy hogy jót írjanak róla a kritikusok. – Ezek amolyan korrupciós célok, de a legegyszerűbb közülük természetesen az, ha a Gézagyerek után, amiről tudom, hogy sokan becsülik, egy idő után elkezdek Gézagyerekeket gyártani, hogy ezt a tetszést megtartsam – teszi hozzá, vázolva a folytatást illető lehetőségeket: vállalja-e az ember, hogy kockáztat, s más dikciókban, gondolati világokban kezd el mozogni, ezáltal pedig adott esetben egy új műve révén valaki leírja az előzőt, vagy pedig – a rajongás megőrzése érdekében – hamis dolgokat hoz létre, „amelyeknek csak a dizájnja műalkotás, de nincs szíve neki”. – Én például azért hagytam abba a történelmi regények írását, mert azt a nyelvet teljesen felhasználtam a magam számára. Megtanultam, amit az a nyelv képes megmutatni nekem a világból, onnantól kezdve már csak a nyelvet tudtam volna mozgatni, magyarán a kirakat működött volna, de a belseje nem – mondta.
Több más téma került elő az est folyamán, amelyek révén ismételten bizonyította a meghívott: olyan élettapasztalattal és nyelvi eszközökkel rendelkezik, amelyekkel sokakat képes elbűvölni. Így például kitért arra, hogy szerinte addig van igazából értelme az emberi életnek, amíg van egyfajta figyelmünk a világra, amíg rákérdezünk a körülöttünk zajló dolgokra.
– Nem fognak megoldódni, ezt borítékolom, legalábbis nekem eddig nem sikerült, de szerintem senkinek sem. Nem is kell, hogy megoldódjon, viszont ezt nem lehet megspórolni, és ha rá tudsz kérdezni, biztos, hogy számtalan dolgot fel tudsz oldani. Furcsa például, hogy a világ dolgaira érzékeny, eleven és nyitott figyelmű emberek egy idő után, negyvenes-ötvenes éveik táján eljutnak arra a pontra, hogy már csak egyetlen sínt látnak maguk előtt, amelyen ők caplatnak, és azon kívül semmi mást. Nem néznek se jobbra, se balra, csak az a világ van számukra, ahol monotonon gyalogolnak. Ez viszont nem a kőfejtőben történik, nem diplomafüggő, az orvosok és az ügyvédek esetében is ugyanez érzékelhető. Kérdés, hogy mi az, ami fenn tud tartani egy érzékeny ráfigyelést a világra, sajnos ilyen tekintetben nem jók a tapasztalataim – egészítette ki a gondolatmenetet Háy János.
A hangulatos író–olvasó találkozó után, este 9 órától a Gézagyerek című drámát adta elő a János Zsigmond Unitárius Kollégium Színjátszó Műhelye, tegnap délután pedig a szerző drámái alapján zajlott beszélgetés a BBTE Bölcsészettudományi Karán.
Ferencz Zsolt
Szabadság (Kolozsvár)