A Nyirő-ügy miatt váltották le a levéltár igazgatóját
Nyirő József erdélyi író ügyének „nem megfelelő kezelése” miatt váltották le Romániában Dorin Dobrincut, az országos levéltár igazgatóját – ezt maga az érintett nyilatkozta hétfőn.
Ioan Rus román belügyminiszter pénteken írta alá a Dobrincu felmentéséről szóló miniszteri rendeletet. Romániában a levéltár a belügyminisztérium alárendeltségébe tartozik.
Dobrincu szerint a miniszter egy informális találkozón mondta el neki, hogy a levéltár nem szolgáltatott idejében információkat Nyirőről, és ezért váltotta le. Dobrincu sértőnek tartja, hogy a belügyminiszter egy informális találkozón más belügyisek jelenlétében közölte ezt vele, és nem hivatalos keretek között. Szerinte a Nyirő-ügyre való hivatkozás csak ürügy az ő menesztésében.
Mint mondta, május 25-én hívta fel őt a belügyminiszter, és kért tőle levéltári információkat Nyirő tevékenységéről. Dobrincu szerint azonnal utasította alkalmazottait, hogy szedjék össze a levéltárban található valamennyi információt, és még aznap este közölte a szaktárcával a levéltárban talált dokumentumokat olyan körülmények között, hogy – Dobrincu szerint – a belügyminisztérium levéltárában sokkal több irat található, mint az országos levéltáréban.
A Mediafax hírügynökség szerint a belügyminisztérium hivatalosan csak annyit közölt, hogy az igazgatónak lejárt a mandátuma, és azért történik váltás.
A román hatóságok nem engedélyezték május végén az erdélyi író székelyudvarhelyi újratemetését. A Hargita megyei prefektus megtámadta a bíróságon a székelyudvarhelyi polgármesteri hivatal által kibocsátott temetési engedélyt, így a Székelyudvarhelyért Alapítvány és a magyar Országgyűlés Hivatala szervezőként úgy döntöttek, hogy későbbi időpontra halasztják az újratemetést.
A román hatóságok több ízben jelezték, hogy Nyirő 1940 és 1945 közötti politikai szerepvállalása miatt nem értenek egyet az író székelyudvarhelyi nyilvános újratemetésével.
MTI. Erdély.ma

Hírsaláta
MAGYARORSZÁG TOVÁBBRA IS TÁMOGATJA A HATÁRAIN KÍVÜL ÉLŐ MAGYARSÁGOT. Továbbra is kiemelt terület a határon túli magyarság programjainak támogatása – derül ki a magyar kormány jövő évi költségvetési tervezetéből. A külhoni magyarság támogatása 2013-ban a közigazgatási tárca Nemzetpolitikai tevékenység fejezetében és a Bethlen Gábor Alap költségvetésében megosztva szerepel, és összesen 11,7 milliárd forintra rúg. (Magyar Nemzet)
NE BÍZZATOK AZ ÁRULÓKBAN! Folytatódik a parlamentben a kormánykoalícióba való átáramlás. Egyebek közt a liberális párt tagjai közé lépett Sorina Plăcintă szenátor. Átállását sokan fenntartásokkal fogadták. Ludovic Orban képviselő szerint a volt miniszter „lesújtó módon prostituálódott”, és nem érdemel semmilyen tisztséget a Nemzeti Liberális Pártban. A liberálisok azzal védekeznek, hogy sok képviselőjük, szenátoruk távozik, mert az önkormányzati választásokon nyertek – s parlamenti többségük megőrzése érdekében rákényszerülnek befogadásukra. Az ellenzék sem örül, Radu Berceanu szenátor szégyenteljesnek nevezte volt párttársa, Plăcintă lépését, Kelemen Hunor meg arra hívta fel a győztesek figyelmét, hogy megbosszulhatja magát, ha árulókra építik hatalmuk megtartását. (Ziare.com) ETNIKAI ALAPÚ POLITIZÁLÁSTÓL FÉLTI A MAGYARSÁGOT. Cristian Pârvulescu politológus az RMDSZ teljesítményét értékelve elismerte, hogy az nem veszített pozíciókat a magyar versenypártokkal szemben, de fontos tisztségeket kellett átengednie a szoclib szövetségnek. Az elemző borúlátó a román–magyar kapcsolatok jövőjét illetően is, és úgy véli, ha itthon a szövetség hosszú időre ellenzékbe kényszerül, akkor ez a kisvárosi és falusi választóknak szolgáltatja ki a pártot. Utóbbi szavazókat az országos politika kevésbé érdekli, és sokkal fogékonyabbak az etnikai alapú helyi politizálásra – mondta Pârvulescu. (MTI) Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Titkos paktumot kötött az RMDSZ? (Autonómiakonferencia Szovátán)
Tőkés szerint Romániában nemcsak nyelvi, hanem politikai asszimiláció is végbement: az RMDSZ politikusai magyarul beszélő román politikusok lettek.
Ezzel magyarázta az EMNT elnöke a magyar közösségen belüli ellenzék megjelenésének szükségességét. Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára elutasította Tőkés László feltételezését, az MTI-nek telefonon nyilatkozva úgy reagált: Tőkés László alaptalan összeesküvés-elméleteket sző, ahelyett hogy pártja választási kudarcának okait keresné. „Az RMDSZ az egyedüli olyan erdélyi magyar politikai szervezet, amelyik vette a bátorságot, hogy a programjába tételesen beírja az autonómiát. A két magyar párt, amelyek létrehozásánál Tőkés László bábáskodott, megalkuvó módon nem merte ezt beírni a hivatalos dokumentumaiba” – fogalmazott Kovács. Az RMDSZ főtitkára szerint Tőkés álomvilágban él, azt gondolja, hogy ő a forradalom hőseként bármit megengedhet magának. „Mindannyian tiszteljük őt azért, amit 1989-ben tett, de egyre többen megvetéssel tekintenek a politikai tevékenységére. Úgy gondolja, hogy bármit mondhat, anélkül hogy ezt bizonyítani tudná. Meséket mond, újra és újra előveszi a régi lemezeit” – mondta az RMDSZ főtitkára. Hozzátette, szerinte Tőkésnek inkább azon kéne gondolkoznia, hogy pártjának vajon miért nem sikerült megszólítania a választókat, és miként lehet, hogy az oly sokat szidott RMDSZ mégis megszerezte a magyar szavazatok csaknem kilencven százalékát az önkormányzati választásokon. Az MTI kérdésére, hogy – eltekintve attól, ki fogalmazta meg ezt a felvetést – létezik-e titkos paktum az RMDSZ és a román hatalom között az autonómia jegeléséről, az RMDSZ főtitkára annyit mondott: „a felvetés annyira nevetséges, hogy fölösleges azt mondani erre, ilyesmi nem létezik”. A szovátai konferencián Tőkés László az állammal nem rendelkező nemzeti közösségek laza európai konföderációjának a kialakítására tett javaslatot. Elmondta azt is, hogy a romániai magyarság számára az autonómiaigény „nemzetköziesítése” lehet a kitörési pont. Sajnálatosnak tartotta ugyanakkor, hogy az Európai Unió nem szabályozza a kisebbségi jogokat. Megemlítette: „az EU-t jelenleg irritálja a kisebbségi jogok emlegetése, nem is beszélve az autonómiáról és a szegregációról” (elszakadásról). Tőkés szerint a kisebbségek helyzetét lehetne a demokrácia fokmérőjének tekinteni az Európai Unióban. „Nézd meg, hogy egy országban milyen szinten állnak a kisebbségi jogok, és meg tudod állapítani, milyen szintre jutott el az ország demokratikus fejlődése” – magyarázta az EP-képviselő. A Decentralizáció és autonómia Európában című konferenciát a Maurits Coppieters Központ szervezte, az EFA tizenhárom EU-tagország mintegy harminc nemzeti, regionalista és autonomista pártját egyesíti. Egyik fontos célkitűzésének tartja, hogy biztosítsák a demokratikus jogokat Európa állam nélküli nemzeteinek és történelmi-földrajzi régióinak. Tőkés László 2007 és 2008 között az EFA és a zöldek közös európai parlamenti frakciójában tevékenykedett. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

EMNP: Szász Jenő személye az összefogás akadálya
A Magyar Polgári Párt (MPP) politikusai úgy vélik, nincs más lehetőség az erdélyi magyar jobboldal pártjai számára, csak az összefogás, a labda pedig az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) térfelén pattog. Az EMNP vezetői szerint ugyanakkor a két párt értékrendeiket illetően közel áll egymáshoz, az együttműködésre helyi szinten nagy szükség van, ám országos szinten Szász Jenő pártelnök személye miatt ez kivitelezhetetlen. A Krónika annak kapcsán kereste meg a két párt vezetőit, hogy a múlt vasárnapi önkormányzati választások után Bakk Miklós politológus lapunknak úgy nyilatkozott, az eredmények arra utalnak, hogy az MPP-nek és az EMNP-nek csak akkor van lehetősége növelni politikai részesedését, ha komolyan fontolóra veszi a koalíciót, sőt a fúziót.
Feloldhatatlan ellentét? Toró szerint Szász miatt nem tud együttműködni a jobboldal két pártja
EMNP: Szász gátlástalan
A jobb- és baloldali tipológia nem használható sem Erdélyben, sem Magyarországon – fogalmazta meg a Krónika megkeresésére Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke. „Az RMDSZ 15 éven keresztül pragmatikus, hatalomorientált politikát folytatott, ennek alternatívájaként jött létre az értékelvű politizálását zászlójára tűző Magyar Polgári Párt, ám nem váltotta be a hozzá fűzőtt reményeket, és ezért volt szükség a harmadik politikai erőre, az erdélyi magyar fiatalok erősen értékelvű pártjára, a néppártra” – fogalmazta meg a politikus.
A két párt értékrendileg közel áll egymáshoz, elsősorban az önkormányzatokban van szükség az együttműködésre, a két alakulat helyi képviselői egymásra vannak utalva, mondta Toró. Rámutatott: a néppárt az új egység programját hirdette meg, ennek a laboratóriuma az erdélyi önkormányzatokban lesz, ott kell bebizonyítani, hogy a magyar közélet gondjainak megoldásában van létjogosultsága a pártpolitikának.
„Az MPP-nek meg kell oldania legnagyobb problémáját, hiszen amíg Szász Jenő áll az élén, sem rövid, sem hosszú távon nem látjuk az együttműködést. Szász Jenő ebben a kampányban is hozta a formáját, nincs tekintettel semmire, ha a hatalom megszerzéséről és megtartásáról van szó, nem válogat az eszközökben, gátlástalan. Az RMDSZ-nek is vannak ilyen politikusai, ám az ilyen emberekkel a néppárt nem tudja elképzelni az együttműködést” – mondta Toró T. Tibor.
Papp Előd, az Erdélyi Magyar Néppárt alelnöke hasonlóképpen vélekedik. Mint a Krónikának elmondta, az EMNP és az MPP egy tőről fakad, helyi szinten szoros együttműködésre lesz szükség az önkormányzati képviselőik között, hogy az autonómia kérdését markánsan tudják megjeleníteni. „Szász Jenő az önkormányzati választások után is úgy nyilatkozott, azért indult, hogy „helyretegye” a néppártot, tehát nem a székely főváros gondjaira keresett megoldásokat, hanem a néppártnak akart keresztbe tenni, ilyen körülmények között a vele való együttműködés a lehetetlen felé közelít” – fogalmazta meg Papp Előd.
Szász: az MPP a vezető erő
Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt elnöke a Krónikának kifejtette, már az önkormányzati választások előtt szorgalmazták az összefogást, és ha a néppárt hallgatott volna rájuk, sokkal jobb eredményt tudtak volna felmutatni. „Az erdélyi magyar jobboldalt az EMNP osztotta meg, ezentúl is nekik kell eldönteniük, hogy a következőkben kivel fognak össze: az RMDSZ-t segítik, mint ahogy ezt már több esetben megtették, vagy elkezdik a polgári párttal a nemzeti alternatíva építését” – nyilatkozta Szász.
Az MPP elnöke szerint egyértelmű, hogy az erdélyi magyarság két pólust bír meg, a jobboldalt tovább megosztani nem lehet. Mint kifejtette, a baloldali RMDSZ alternatívája akart lenni 2008-ban a Magyar Polgári Párt, akkor jó eredményeket tudott elérni, ám 2012-ben az EMNP-vel együtt sem szereztek annyi szavazatot és mandátumot, mint az MPP négy évvel ezelőtt. „Számomra vigasz, bár a keserűségemet teljesen nem enyhíti, hogy a néppárttal a házi versenyt megnyertük, mi vagyunk a jobboldal vezető ereje” – mondta a politikus, aki szerint két lehetőség van: összefognak és megépítik a nemzeti alternatívát, vagy felszámolódik a demokratikus berendezkedés, és az erdélyi magyarság visszatér az egypártrendszerhez.
Nem minden szinten ilyen éles az ellentét a két párt között. Csép Sándor, az MPP Kolozs megyei elnöke, aki az önkormányzati választásokon az MPP–EMNP közös jelöltjeként mérkőzött meg a Kolozs megyei tanács elnöki tisztségéért, a Krónikának elmondta, Kolozs megyében megvalósult a koalíció, az együttműködést az RMDSZ-nek is felajánlották, ha pedig elfogadta volna, szerinte jobb eredményeket tudtak volna elérni, és Eckstein-Kovács Péter lehetett volna a polgármester. „Együtt le tudnánk küzdeni a kiábrándultságot, hiszen a választópolgárok nehezen tudják elfogadni, hogy politikusaik képtelenek megegyezni.
A demokráciánk éretlenségére vall, hogy az egyéni ambíciókat, a gőgöt nem tudjuk magunk mögött hagyni. A pártsovinizmus politikai kulturálatlanságra vall” – fogalmazta meg Csép Sándor. Arra a kérdésünkre, mi a véleménye a háromszéki szervezet korábban megfogalmazott javaslatáról, hogy a parlamenti választások előtt, legkésőbb szeptemberben meg kell tartani a párt kongresszusát és meg kell választani a vezetőit, Csép Sándor leszögezte: az MPP-ben jövőre esedékes a tisztújítás.
Bíró Blanka. Krónika (Kolozsvár)

Baloldali tiltakozók zavarták meg a csepeli Nyirő-megemlékezést
Baloldali tüntetők zavarták meg a Nyirő József-megemlékezést, amelyet Csepelen a Radnóti Miklós Művelődési Házban tartottak pénteken. Az épület előtt a Demokratikus Koalíció szimpatizánsai tiltakoztak azellen, hogy Nyirő Józsefet épp a Randóti Miklósról elnevezett intézményben ünneplik.
Németh Szilárd, Csepel fideszes polgármestere „kis intermezzónak” nevezte a tüntetést, szerinte a tüntetők célja a „botránykavarás” volt. Az elöljáró megjegyezte, hogy a tüntetést szervező Vadai Ágnesnek, a Demokratikus Koalíció elnökségi tagjának a Parlamentben két Nyirő József- és egy Radnóti-kötetet fog ajándékozni, hogy megismerhesse az erdélyi író műveit.
Fráter Olivér történész felidézte a meghiúsult székelyudvarhelyi újratemetés körülményeit, szerinte az újratemetést a román hatóságok ellenállása és a helyi magyarság politikai érdekképviselete vezetőjének elutasító magatartása hiúsította meg. A történész elmondta: elkezdte kutatni Nyirő József második világháborús szerepvállalását, az eddigi eredményei azt mutatják, az író „nem vállalt tevőleges szerepet egyik diktatúrában sem”. Kijelentette: háborús bűnökkel nem vádolták meg, és nem ítélték el.
Takaró Mihály irodalomtörténész emlékeztetett: az író munkássága 2013. szeptember 1-jétől a nemzeti alaptanterv része lesz. Szerinte a két világháború közötti magyar irodalmi kánon csonka, torz, és helyre kell állítani. Mint fogalmazott, a kánonból ideológiai okokból száműzték a nemzeti-konzervatív irodalmat és az erdélyi irodalmat. Az irodalomtörténész, utalva Nyirő szélsőjobboldali múltjára, elmondta, a magyar irodalom számos alakját száműzhetnék a kánonból közéleti szerepvállalásaiért. Ugyanakkor leszögezte, szerinte a kommunista eszmével való szimpatizálás miatt nem kell kizárni a magyar irodalomból József Attilát, Babits Mihályt vagy Kosztolányi Dezsőt sem.
Megszólalt a Die Presse német lapnak adott interjúban a Nyirő-botrány kapcsán Orbán Viktor miniszterelnök is, aki kijelentette, hogy azt kegyeleti és nem politikai kérdésnek tartja, és nem ért egyet azzal, hogy Kövér László részvétele szimbolikus jelentőségű politikai lépés lett volna. „Csodálkozom, hogy Románia számára ez politikai kérdés” – mondta. Hozzátette, Budapesten nemrég megemlékeztek Kádár Jánosról is, amit szintén kegyeleti aktusnak tart. Krónika (Kolozsvár)

… "a szülőföldnek még mindig akad mondandója rólunk"
Sütő András közelében
Időkút fölé hajoló barátok, pályatársak, hangszalagon és filmkockákon rögzített pillanatok hozták vissza az emlékezni vágyók közé Sütő Andrást szombat délután. A 85 éve született író nevét viselő baráti egyesület a marosvásárhelyi református temetőben, Sütő sírjánál gyülekezett. A koszorúzás előtt Gálfalvi György elevenített fel néhány emléket: Sütő 1987-ben a diktatúra által megtiltott, az Új élet szerkesztőségében mégis megtartott születésnapi ünnepségét, amely annyira meglepte a kommunista hatalmat, hogy elmaradt a leszámolás, és a tíz évvel későbbi születésnapot, amelyet a Kultúrpalotában óriási tömeg előtt ünnepeltek.
– Nemtelen támadások sorozata érte őt az évek során, és mi nem mindig találtuk meg a módját, hogy megvédjük. (…) Most már kezdjük megtalálni az arányokat, kezdjük megérteni, hogy mit jelentett, mit jelent nekünk Sütő András. (…) Nekünk van szükségünk az ő tisztánlátására, elemzőkészségére, szavai univerzumára – mondta Gálfalvi György. Az emlékezők Demeter József református lelkésszel imádkoztak, majd közösen elénekelték az író kedvenc zsoltárát, a 90. zsoltárt, mely így kezdődik: Tebenned bíztunk elejitől fogva...
Az emléknap a Bernády Házban folytatódott, ahol az első felszólalások előtt kivetített fekete- fehér fényképek meséltek Sütő gyermekkoráról, ifjúságáról, későbbi éveiről. Nagy Pál író, a Sütő András Baráti Egyesület elnöke az ünnepségre hivatalos, külföldön élő családtagok, ismerősök, pályatársak leveleit olvasta fel, melyben a meghívottak sajnálatukat fejezték ki, amiért nem tudtak jelen lenni a rendezvényen, majd Farkas Ernő magyar szakos tanár izgalmas, mozaikszerű előadásban a mai Sütő-recepciót járta körbe. A mindennapok világából kiemelt szövegdarabokkal illusztrálva mondandóját, Sütő periferizálásáról, kánonból való kimozdításáról értekezett a magát "gyalogos olvasónak" nevező pedagógus.
– Az új európai értékrendbe nem fér bele a transzszilvanizmus. Ami a globális, univerzális mintától eltér, az torzult, törmelék. A Sütő-támadások egy értékrend eltörlését célozzák. Az új kánon szerint az irodalomnak nem feladata a tanítás. Ez megfelel a gyökértelenítés követelményeinek – szögezte le az értekező, majd az író műveit valamilyen módon lefokozó, vagy éppenséggel az írót vállon veregető irodalomtörténetekből idézett. Farkas Ernő arra is felhívta a figyelmet, hogy a tankönyvekből az utóbbi időben eltűnt a romániai magyar irodalom.
A Trianon utáni magyar irodalmat ki kell zárni, mert regionális. Csak a politikában van régió – jegyezte meg a pedagógus, aki szerint a Sütő-recepció egyik akadálya a terek lemorzsolódása.
Napjainkban a tér leküzdendő. Sütőt nem érti, aki nem ismeri a mezőségi tájat, a sarat, a magányos akácfákkal körülvett tanyát. A Sütő-hely benn ég minden művében.
Kiss Jenő soraival idézte meg ezt a világot az értekező, majd így zárta mondandóját:
Isten éltesse Sütő Andrást.
Jászberényi Emese, a Marosvásárhelyi Rádió szerkesztője egy 1982-ben készült interjúval tette még közvetlenebbé, élőbbé az együttlétet az íróval, akit 1962-ben ismert meg, és akiről számos hanganyagot készített az évtizedek során. A felvétel Sütő 55. születésnapja alkalmából készült. Versírásról, az orgonajáték szeretetéről, első színházélményéről, a vígjátékokról a drámára való áttérésről kérdezte a riporter az alkotót, és kedvenc nótáját is elénekeltette vele. Művei lefordítása kapcsán mintha Farkas Ernő gondolatait támasztotta volna alá az író, amikor arról beszélt, nem fordították le olyan sok nyelvre ezeket az alkotásokat, amennyire szerette volna, "lehetséges, hogy az abszolút világgal nem tudom felvenni a versenyt". Az interjúból az is kiderült, mennyire szórakoztatta Sütő Andrást, amikor ifjú korában, az ötvenes években összetévesztették Majtényi Erikkel. A felvétel az író egész életművét átható idézettel zárult: "Amikor mindenhol elfelejtettek, a szülőföldnek még mindig akad mondandója rólunk." Tízperces szünet után Györffy András színművész tolmácsolta az író gondolatait, majd Sándor Csaba, a marosvásárhelyi márciusi események szemtanújaként elevenítette fel azt a napot, amelynek egyik áldozata Sütő volt. A megrázó múltidézés után Kincses Elemér író, rendező pillanatok alatt vidám hangulatot teremtett, az íróval közösen átélt, mulatságos történetekkel nevettette meg az egybegyűlteket – ha azt mondták neki, hogy valaki férjhez megy, azt kérdezte, ki ellen?, emlékezett az egykori jó barát –, majd levetítette a Sütőről készült utolsó videofelvételt.
– Az a feladatunk, hogy hallgassuk a könyveit – mondta zárszóként Kincses Elemér.
Az utolsó utáni percben, mikor az emlékezők már felálltak helyeikről, egy idős hölgy, Holitska Magdolna osztotta meg váratlanul megható Sütő-élményét az egybegyűltekkel.
– 1986-ban vagy 87-ben az Advent a Hargitán budapesti bemutatóján a nézőtéren az egyik szék üresen állt, egy kosár virág volt rajta. Ott kellett volna ülnie Sütő Andrásnak, de nem engedték ki az országból. A szervezők azt kérdezték, jött-e valaki Marosvásárhelyről, és amikor szóltam, hogy én vagyok az, megkértek, hogy üljek oda, Sütő székére.
Az emlékezés vasárnap, Sütő András születésnapján szülőfalujában, Pusztakamaráson folytatódott.
Nagy Székely Ildikó. Népújság (Marosvásárhely)

Egységes magyar médiastratégia
Egységes magyar médiastratégia készítését kezdte meg a Külhoni Magyar Újságíró-egyesületek Konvenciója szombaton a vajdasági Pannónia településen megtartott tanácskozásán.
"Halogatás nélkül ki kell dolgozni az egységes magyar médiastratégiát, amely a már meglévő médiumokat rendszerbe foglalva az eddigieknél jobb, hitelesebb, életképesebb, gazdaságosabb és hatékonyabb anyanyelvű médiahálózatot biztosítana a világ magyarsága számára" – fogalmaz a Magyar Újságíró-egyesületek Konvenciója (KMÚÉK) szokásos éves, kétnapos tanácskozásának végén, szombaton kiadott zárónyilatkozatában. A dokumentum szerint a konszenzussal kidolgozandó médiastratégia "az egységes magyar médiakatalógus és médiakataszter alapköve lehet". A stratégia tervezetének kidolgozásában a KMÚÉK környező országokbeli tagszervezeteinek két-két képviselője vesz majd részt. A sajtószakmai szövetség ezzel egyidejűleg részletes elemzést készít a külhoni magyar média helyzetéről. Mint a zárónyilatkozatban fogalmaznak: "számba veszik a rendelkezésre álló humán és műszaki erőforrásokat, a támogatási lehetőségeket és feltérképezik a célközönség médiafogyasztói szokásait és elvárásait". Az egységes magyar médiastratégiáról a KMÚÉK "mielőbbi találkozót és szakmai nézetegyeztetést kezdeményez" a nemzetpolitikai kérdésekben illetékes magyarországi vezetőkkel. A konvenció a jövő évi, a Felvidéken tartandó tanácskozásán vitatja majd meg a stratégia addigra elkészülő tervezetét. A határokon átívelő szakmai testület szerint a médiastratégia azért szükséges, hogy a magyar nemzetrészek között szoros kapcsolat legyen, megakadályozva a széthúzást, és erősödjön a nemzeti öntudat, az anyanyelv és a kultúra ápolása.
92 évnyi asszimilációs politika
Kilencvenkét éve folytatódik a romániai magyarok asszimilációjára irányuló politika, fejtette ki Tőkés László európai parlamenti képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke, rámutatva, jelenleg az oktatási törvény előírásait használják fel erre módszerként.
Tőkés László az EMNT és az Európai Szabad Szövetség (EFA) háttérintézményeként működő Maurits Coppieters Központ Szovátán tartott autonómia konferenciáján kijelentette, Erdélyben „asszimilációs politika” folyik.
„1920-ban Erdély lakosságának 55 százaléka volt román, 45 százalékát – tehát majdnem a felét – pedig magyarok, németek és más kisebbségek alkották. Az erőszakos asszimiláció, a kivándorlás és a kolonizálás következtében jelenleg a magyarok a lakosság kevesebb, mint 20 százalékát teszik ki, a románok pedig több mint 80 százalékát. Közel 3 millió embert hoztak ide Erdélybe. Ortodox kolonizálási politika folyik, amely arra alapul, hogy ahol van tó, ott vannak halak is, és ha nincsenek halak, építenek egy templomot, és jönni fognak a románok is. Erdélyben az utóbbi 20 évben 2000 ortodox templom épült fel: csak Nagyváradon 21, Marosvásárhelyen 16, Kolozsváron szintén (…) A Marosvásárhelyi Orvosi- és Gyógyszerészeti Egyetem 50 évvel ezelőtt teljesen magyar volt. Most még egy szakot sem lehet létesíteni ott, ahol a magyarok többségben voltak” – mondta Tőkés.
Később a sajtónak kijelentette, hogy a romániai magyarok asszimilációja 92 éve folyik, és bár a módszerek különböznek, a cél ugyanaz marad.
Romániában 92 éve folyik az asszimilációs politika. Mutatis mutandis, a módszerek, eszközök és körülmények mindig változnak. Három fontosabb periódus van: a két világháború közötti, a kommunista és a kommunista utáni, amely teljességgel különbözik, különbözőek a módszerek és a körülmények, de a román nemzeti stratégia fő célkitűzése és fő prioritása változatlan. Példaként felhozom a kollektív jogok megvonását tőlünk, ami különböző törvények által történik, például a tanügyi törvény által. Természetellenes körülmény az, hogy nem sikerül visszaszereznünk több mint ezer egyházi iskolánkat, és továbbra is vegyes iskolák vannak. Nekünk megvoltak saját iskoláink, nincs szükségünk a román oktatási rendszer gyámságára. Még az oktatási minisztériumban is volt autonóm oktatási osztályunk korábban, amelyet nem kaptunk vissza. A magyar oktatás irányítása alacsony szinten van, alá vagyunk rendelve az oktatási politikának, melynek sokszor sovén megnyilvánulásai vannak. Mindig a kormányt alkotó pártok színezetétől, illetve a vezető személyektől függ ez” – fejtette ki Tőkés.
Tőkés felvetette, hogy az ortodox egyházon keresztül „kolonizálás folyik”, hangsúlyozva, hogy nagyon sok ortodox templom épült főként azokon a vidékeken, ahol a magyarok többségben vannak, bár az egyházközségi tagok száma nem indokolná ezt.
Áldatlan dolog, hogy Jézus Krisztus Urunk nevében a szükségesnél több ortodox templomot építenek. Annál is inkább, mert észre lehet venni, hogy azokon a településeken építik a templomokat, amelyekben a magyarok többségben vannak, így a templomépítés által spirituális kolonizálás folyik. Úgy gondolom, hogy sehol máshol a világon nem is képzelnék el azt, hogy 20 év alatt 20 ortodox templom épüljön egyetlen városban. Ez van Nagyváradon, Marosvásárhelyen és Kolozsváron is. Szovátán is van vagy öt ortodox templom. Világos tehát, hogy az ortodox egyház a román nacionalizmus kolonizálási politikája mellé állt. Ez is egy módszer – Erdély román asszimilációja” – mondta Tőkés.
Tőkés megemlítette azt a tényt is, hogy Ortodox Püspökséget hoztak létre Kovászna és Hargita megyében.
„Nálunk egyetlen esperesi körzetben, Bihar megyében van annyi lélek, mint az ortodox egyházban, Székelyföldön. Tehát van egy esperesi rangú ortodox egyházközség, amit püspöki rangra emelnek. Világosan kitűnik a nacionalista törekvés az Ortodox Püspökség ottani létrehozásából. Én szeretem ortodox testvéreimet. Tehát nem az ortodoxizmusról beszélek, hanem arról a nacionalista politikáról, amely felhasználja céljaira az ortodox vallást is” – szögezte le Tőkés László.
Tőkés szerint 1990 után Erdélyben „2000 ortodox templomot és vagy 40 kolostort építettek fel”. (Medifax) Népújság (Marosvásárhely)

Magyarul is beírják
A Bihar Megyei Lakosságnyilvántartó Hivatal arra hívja fel azon állampolgárok figyelmét, akiknek születési bizonyítványait Bihar megyéhez tartozó önkormányzatok anyakönyvi hivatalaiban állították össze (vagy írták át): a 2003/41. számú sürgősségi kormányrendelet értelmében kérhetik, hogy egy megjegyzéssel jelezzék személyi dokumentumaikon az anyanyelvükre fordított, vagy annak megfelelő helyírási szabályzat alapján íródott család- vagy keresztneveiket, úgy a sajátjukra vonatkozó, mint a szüleik neveit tartalmazó rubrikákban.
A kérvényt személyesen vagy meghatalmazott útján lehet benyújtani az anyakönyvi hivatalokban, és az a polgármester dönt erről, aki azt az önkormányzatot vezeti, ahol az anyakönyvi regiszter található. A szükséges dokumentumok: az anyakönyvi kivonatkibocsátására vonatkozó kérvény, a születési bizonyítvány és a házasságlevél eredetije és másolata, az identitást igazoló dokumentumok eredetije és másolata, a házastárs beleegyezése, ha szükséges, a család-, illetve keresztnév hiteles fordítása. A személyazonosságot személyi igazolvánnyal vagy útlevéllel lehet igazolni. A kérvényre 30 munkanapon belül válaszolnak és 2 lejes bélyegilletéket kell fizetni. erdon.ro

ANI: gyanús székely tanácsosok
Az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség (ANI) hétvégi tájékoztatása szerint országosan összesen 78 helyi és megyei tanácsos esetében áll fenn az összeférhetetlenség gyanúja, mert vállalkozásuk szerződéses viszonyban volt az önkormányzattal vagy annak alárendeltségébe tartozó intézménnyel. Az ANI rostáján fennakadtak Kovászna és Hargita megyei önkormányzati képviselők is.
Értesítőt sem kaptak
A Kovászna megyei és a sepsiszentgyörgyi helyi tanácsnak összesen hat tagját gyanúsítják összeférhetetlenséggel. Az érintettek szerint az ügynökség túloz, többen pedig azt tartják furcsának, hogy az ANI nyilvánosságra hozta a neveket, miközben az összeférhetetlenség ténye nincs bizonyítva. Tulit Attila, a megyei önkormányzat tagjának cége az ügynökség szerint 8,1 millió lej értékben, öt aszfaltozási szerződést kötött a Kovászna megyei tanáccsal és annak alárendelt intézményeivel. Tulit Attila lapunknak elmondta: újságíróktól hallott először az ügyről, hivatalosan semmiről nem értesítették. „Nekem nyomdaipari vállalkozásom van, aminek semmi köze nincs a felhozott vádakhoz. Ezek a szerződések nem léteznek” – nyilatkozta az ÚMSZ-nek Tulit.
Lényegesen kisebb összeggel szerepel az ANI listáján a sepsiszentgyörgyi tanács képviselője, Kató Béla, akinek cége 29300 lej értékben készített bútort az önkormányzat alárendeltségébe tartozó tanintézménynek. Kató Béla lapunknak kifejtette: az önkormányzat év elején megszabja a tanintézmények költségvetését, azok pedig önálló jogi személyiségként belátásuk szerint költik el a pénzt. A tanácsos cége 2008-ban pályázat útján nyerte el egy helyi tanintézmény bútorzatának elkészítését, de véleménye szerint nincs szó összeférhetetlenségről.
Ferencz Csaba sepsiszentgyörgyi tanácsos – aki a Háromszék napilap (H-Press) gazdasági igazgatója is – 84200 lejre nyújtott reklámszolgáltatást és adott utazási jegyet a helyi ökormányzatnak. „Kaptam egy értesítést az ANI-tól, abban azonban nem írják le, hogy konkrétan mivel gyanúsítanak. Válaszlevélben kértem, hogy írják le a vád tartalmát is, mivel ennek hiányában nem tudok védekezni” – mondta Ferencz Csaba.
A Kovászna megyei tanács tagjának, Kiss Tibornak a cége 23900 lej értékben végzett szolgáltatásokat az önkormányzatnak. A tanácsos leszögezte: mandátuma elején lemondott a cégben való részvételéről, a vállalkozása ügyvezetője mulasztott, mert lemondását nem iktatta időben a cégbíróságon. Fazakas Tibor megyei tanácsos benzinkútja 19400 lej értékben adott üzemanyagot az oltszemi kisegítő iskolának. Ő ezzel került be az ANI látóhatárába. Elmondása szerint önkormányzati képviselőként nem köthetett szerződéseket és nem volt beleszólása a szerződések megkötésének döntéshozatalába. Az ugyancsak Kovászna megyei tanácsos Joos Stefan turisztikai irodája 1300 lej értékben foglalt szállást az Árkosi Kulturális Központban, ezért gyanúsítják öszszeférhetetlenséggel. Lapunknak elmondta: furcsának találja a vádat, hiszen nem kapott pénzt, ellenkezőleg, fizetett a szállásért, amit piaci áron foglalt le, nem kedvezményesen.
Szakmaiatlan az ANI?
Az ANI több Hargita megyei önkormányzati képviselő esetében is összeférhetetlenséget talált. A listát országosan is Pálffy Domokos, Hargita megyei önkormányzati képviselő vezeti: nevéhez az ügynökség által közzétett jelentés szerint mintegy 25 millió lejes összeg fűződik. Az ANI szerint 2008 és 2011 között összesen 43 olyan szerződés született a megyei önkormányzat és különböző kivitelező cégek között, melyekhez Pálffy-t üzleti érdekeltség fűzi. „Tudomásom szerint egyetlen olyan cégben sem vagyok ügyvezető vagy részvényes, amely szerződést kötött a megyei önkormányzattal. Négy éve, amikor mandátumot szereztem, a megyei önkormányzat jogi osztályával egyeztettem az esetleges öszszeférhetetlenségekről, de ilyen nem állt fenn” – nyilatkozta a Székelyhon.ro-nak a tanácsos.
A listán Rafain Zoltán és Árus Zsolt neve is szerepel. Rafain személye egy csíkszeredai lakóparkban található, a megyei tanács által fenntartott szolgálati lakással kapcsolatosan merült fel.
Árus nevét az ANI közleménye egy, a Hargita Megye Tanácsával megkötött 8065 lej értékű szerződéssel kapcsolatban említi, amely egy számítógépes rendszer felszerelésére vonatkozik. „Láttam én is a listát, de okosabb attól én sem lettem. Az azonban kétségtelen, hogy az ANI törvénytelenül járt el, amikor közzétette a neveket” – fogalmazott az ÚMSZ megkeresésére Árus Zsolt, aki szerint az ügynökség jócskán túllépte a hatáskörét, amikor a névlistát közzétette. Csak annyit közöltek vele, hogy törvénytelenséget követett el, arra már nem tértek ki, hogy pontosan mit. Rafain Zoltánt és Pálffy Domokost lapzártáig nem sikerült elérnünk.
Horváth István, Kovács Zsolt. Új Magyar Szó (Bukarest)

Román szóbeli érettségi: kullogó székely végzősök
Az országos ranglétra végén kullognak a Hargita és Kovászna megyei érettségizők a múlt héten lezajlott román szóbeliken elért eredmények alapján. Országos szinten a diákok 60,74 százaléka szerzett a legmagasabb („tapasztalt”) szintű minősítést a román nyelvi kommunikációs készségeket felmérő próbán.
A legtöbben Prahova megyében (75,16 százalék), Brassó megyében (73,73) és Brăila megyében (73) vizsgáztak jelesre. A leggyengébb megyék Hargita megye (38,23), Kovászna megye (33,92) és Ilfov megye (31,15). A szóbeli próbán 159 641 diák vett részt.
Tizenkilenc diákot csalás miatt kizártak, 3471-en pedig nem jelentek meg.
Hargita megyei szinten 2630 végzős diák iratkozott fel a román szóbeli vizsgára, ám végül 44-en nem jelentek meg. A három napon át zajló próbákon 2586 érettségiző tudásszintjét mérték fel, legtöbben – összesen 1010 végzős – a legmagasabb minősítést kapták, a közepes tudásszintnek megfelelő „haladó” értékelést 703-an szerezték meg, míg a leggyengébb, ám mégis „közepes”-nek nevezett értékelést 873-an kapták meg. Udvarhelyszéken, illetve Székelyudvarhelyen is fordított a helyzet – derül ki a tanfelügyelőségi összesítésből. Itt a legtöbb diáknak csak a „közepes” szintre futotta tudásából.
Mától kezdődően június 22-ig az informatikából, 25–27. között pedig idegen nyelvből szóbeliznek a diákok. A vizsgákon szintén nem osztályzatot, hanem a román szóbelihez hasonlóan minősítést kapnak. A vizsgák neheze, az írásbelik július 2-án román nyelv és irodalommal kezdődnek; 3-án anyanyelvből, 4-én a profilnak megfelelő tantárgyból, 6-án pedig opcionális tantárgyból vizsgáznak a diákok.
A román nyelv és irodalom vizsga tételei az osztályok szakirányaitól és profiljaitól függetlenül egységesek lesznek, a diákoknak pedig a rendelkezésükre álló három óra alatt három feladatkört kell megoldaniuk: az első egy ismeretlen irodalmi szöveg műfaji elemzése lesz, azt követi egy érvelő jellegű szöveg megírása – egy adott, aforisztikus szövegből kiindulva –, végezetül pedig egy ismert irodalmi mű elemzése, szerkezeti és stilisztikai tanulmányozása, strukturált esszé formájában. A vizsgák eredményeinek kifüggesztésére július 8-án lehet számítani, 9-én kerül sor az óvások benyújtására, 13-án pedig nyilvánosságra hozzák a végleges eredményeket. Ha valakit puskázás vagy egyéb szabálytalanság miatt kizárnak az érettségiről, legközelebb csak jövő ősszel, az idei pótérettségi és a 2013-as nyári vizsgaidőszak után próbálkozhat újra.
F. H. Új Magyar Szó (Bukarest)

Laza kitörés
30 835 – ennyi szavazatot kaptak az Erdélyi Magyar Néppárt polgármesterjelöltjei. A reménykeltő fiatalok, akik Toró T. Tibor elnök szerint százezer embert mozgattak meg. A bűvös számot először a választások éjszakáján mondta ki az EMNP elnöke. Akkor optimista becslésnek tűnt, egy héttel a választások után, a végeredmények ismeretében képtelenségnek.
Legutóbb a Magyar Hírlapban megjelent hétvégi interjúban dicsekedett el Toró azzal, hogy olyanokat hoztak vissza a közéletbe, akik már rég lemondtak arról, hogy részt vesznek a választásokon. Holott ha az EMNP valóban megmozgatott százezer magyart, akkor azok közül 69 165 szükségszerűen másra voksolt. Magyarán: Toróék kampánya kétszer több szavazatot hozott az ellenfeleknek, mint magának az EMNP-nek. Ez több választási vereségnél, ez totális csőd! Amiért a felelősséget senki nem vállalja: sem a pártelnök, sem Tőkés László fővédnök, sem az EMNP létrehozásánál bábáskodó és a kampányban azt segítő Fidesz-vezetők. Inkább megmagyarázzák: „Az a tény, hogy az RMDSZ vasárnap hatalmas fölénnyel utasította maga mögé magyar riválisait, cseppet sem meglepő. Még csak nem is fejlemény – papírforma.” Ki látott már olyat, hogy a papírformáért bárki elvigye a balhét?
Igazán faramucivá akkor válik a helyzet, ha a volt püspök is megszólal: „Romániában nemcsak nyelvi, hanem politikai asszimiláció is végbement: az RMDSZ politikusai magyarul beszélő román politikusok lettek.” Ugyanerről bővebb okfejtést közölt a Magyar Hírlap Román arcok címmel, pontosan a választások elé időzítve. De mi van azokkal, akik az RMDSZ-re adták a voksukat, ők is politikailag asszimilált, magyarul beszélő románok? A háromszékiek és a csíkiak kétharmada is, akik a „román arcokra” tették a pecsétet? (Érdekes lenne megtudni, ki inspirál kit: Tőkés László Bayer Zsoltot, vagy fordítva?)
A bizonyítvány magyarázásánál sokkal fontosabb a jövőtervezés. „Arra szeretnénk a többi párt vezetőit rábírni, hogy próbáljunk stratégiai döntésekben legalább egy-két évtizeddel előre gondolkodni, és közös nevezőre jutni” – mondja Toró. A „konkrét” elképzelést már a fővédnök vázolja. A hétvégi „autonómiakonferencián” Tőkés László javaslatot tett „az állammal nem rendelkező nemzeti közösségek laza európai konföderációjának a kialakítására”. A felvetésben sajnos csak a laza stimmel, minden egyéb hiányzik hozzá. (Konföderáció = szuverén államok laza szövetsége.) Persze szépen hangzik, hogy „a kisebbségi népcsoportokat számbeli kisebbségük miatt mindig le fogják szavazni a különböző fórumokon, ezért szükséges e népcsoportok szövetségének a kialakítása”. Más kérdés, hogy ezek a népcsoportok nem rendelkeznek szavazati joggal olyan fórumokon, ahol közös érdekeiket (?) érvényesíteni tudnák. De kit is érdekel, amikor Tőkés László rámutatott, hogy a romániai magyarság számára az autonómiaigény „nemzetköziesítése” lehet a kitörési pont?! Világos beszéd, kár, hogy ugyanolyan kevés kapaszkodót nyújt a konkrétumokra fogékony embereknek, mint húsz éve.
Szőcs Levente. Új Magyar Szó (Bukarest)

Orbán Viktor: beszéljünk Horthyról!
„A Fidesz a korszak pártjai közül az ellenzéki kisgazdapárttal van közelebbi rokonságban”
Magyarország csak akkor vezeti be az eurót, ha „teljesen készen áll rá” – mondta a Die Presse című bécsi konzervatív lapnak Orbán Viktor. A miniszterelnök szerint szükséges Horthy Miklós történelmi szerepének megvitatása. „Az akkori korszak pártjai közül a Fidesz a kisgazdapárttal van legközelebbi rokonságban, amely ellenzékben volt Horthyval szemben” – fogalmazott Orbán Viktor. Magyarországot még sok évig nem érinti, hogy az Európai Unió az erősebb integráció, a fiskális és bankunió felé halad, amikor is a tagállamoknak a szuverenitás még nagyobb hányadáról kell lemondaniuk. „Levontuk a tanulságot a déli országok válságából, az eurócsoporthoz való túl gyors csatlakozás katasztrófához vezet” – jelentette ki Orbán Viktor a Die Presse vasárnapi számában megjelent interjúban.
Azaz Magyarország csak akkor csatlakozik az euróövezethez, „ha már teljesen készen áll rá”. Orbán Viktor a nemzetek Európája mellett foglalt állást. A kontinens legnagyobb előnye a sokszínűsége – jelentette ki. Úgy vélekedett, hogy a szuverenitáshoz kötődő jogok átadásakor „nagyon óvatosnak” kell lenni, s a kulcsfontosságú döntés ebből a szempontból az euróövezetbe való belépés kérdése. „Egyelőre nem tudni, hogyan vészeli át az euróövezet a jelenlegi válságot, és hogy belül lesz-e jobb vagy kívül” – mondta a kormányfő. „Vannak komoly nehézségeink, de eddig nagyon sikeresek voltunk abban, hogy közeledjünk céljainkhoz” – jelentette ki. Kormányra lépése előtt Magyarország rosszabb helyzetben volt, mint Görögország. Az IMF-program 2008-ban Európában Magyarország megmentését szolgálta. Görögország azóta összeomlott, Magyarország még mindig áll.
A miniszterelnök a baloldalról úgy vélekedett, hogy azt 2010-ben szétzúzták. A Fidesz minden időközi választást megnyert – mutatott rá azzal kapcsolatban, hogy az újságíró olyan közvélemény-kutatásokra utalt, amelyek az MSZP-nek a Fideszét megközelítő támogatottságát mutatták ki.
A vitákat kiváltó Horthy-emlékművek kérdéséről úgy vélekedett, hogy külön kell választani a történelmi vitákat a politikai vitáktól. „Közép-Európában a kommunisták egyik fő küldetése az volt, hogy kitöröljék a múltat. A múltról szóló mostani viták erre reagálnak” – vélekedett. „A Fidesz az akkori korszak pártjai közül a kisgazdapárttal van legközelebbi rokonságban, amely ellenzékben volt Horthyval szemben” – hangsúlyozta.
Emlékművek létesítéséről dönteni kizárólag az egyes önkormányzatok dolga – mondta. A Horthyról szóló vitát hosszúnak és nagyon bonyolultnak nevezte Orbán Viktor, „s nem az én feladatom miniszterelnökként végleges ítéletet mondani. Amellett vagyok azonban, hogy a vita folytatódjon” – jelentette ki. „Magyarország demokrácia. Ha az emberek meg akarnak vitatni valamit, akkor meg kell vitatniuk” – fogalmazott. Leszögezte, hogy egy Lenin-, Sztálin- vagy Hitler-emlékművet határozottan ellenezne. „Horthyt diktátornak nevezi valaki?” – felelt az újságnak arra kérdésére, hogy egy „hazai diktátor” emlékművével egyetért-e. „Szálasi Ferenc volt diktátor” –tette hozzá. Nyirő József újratemetésének ügyéről szólva kijelentette, hogy azt kegyeleti és nem politikai kérdésnek tartja, s nem ért egyet azzal, hogy Kövér László részvétele szimbolikus jelentőségű politikai lépés lett volna. „Csodálkozom, hogy Románia számára ez politikai kérdés” – mondta. Budapesten nemrég megemlékeztek Kádár Jánosról is, amit szintén kegyeleti aktusnak tart.

Elie Wiesel visszaadta nagykeresztjét Kövér és a múlt átírása miatt
Egy Kövér Lászlónak címzett levélben mond le magas magyar állami kitüntetéséről Elie Wiesel magyar származású Nobel-békedíjas író. Írása szerint megdöbbenéssel és felháborodással értesült arról, hogy a magyar Országgyűlés elnöke is részt vett a nyilas eszméket valló erdélyi író, Nyirő József újratemetési kísérletében. Kövér László házelnök megkapta a levelet, erősítették meg kérdésünkre. A válasz várhatóan szerdán születik meg.
Mély megdöbbenéssel és felháborodással értesültem arról, hogy Szőcs Géza kulturális államtitkár és Vona Gábor, a szélsőjobboldali Jobbik elnökének oldalán Ön is részt vett azon az ünnepségen, amelyet Romániában szerveztek a nyilaskeresztes parlament tagjának, Nyirő Józsefnek a tiszteletére. Megbotránkoztatónak találom, hogy a magyar Országgyűlés elnöke képes volt elmenni egy olyan ünnepségre, amely a Horthy- és a Szálasi-rezsim fasiszta ideológiája előtt tiszteleg – szerepel abban a levélben, amelyet a Nobel-békedíjas Wiesel még június 7-én írt Kövér Lászlónak a román hatóságok által végül meghiúsított Nyirő-temetés kapcsán.
Írásában a magyar származású amerikai zsidó író kitér azokra a „nyugtalanító hírekre”, amelyek szerint Magyarországon köztereket neveznek el Horthy Miklósról és rehabilitálják Wass Albertet, illetve a világháborús fasiszta kormánnyal együttműködő más közéleti szereplőket, és a tanrendbe kerülnek a szélsőjobboldali eszméket hirdető szerzők.
Wiesel a levélben emlékeztet rá, hogy 2009 decemberében tartott parlamenti beszédében felkérte a magyar képviselőket, hogy tegyenek többet a bizonyos kiadványokban és a politikai életben is megjelenő antiszemita, rasszista megnyilvánulások ellen, amelyek „szégyent hoznak a nemzetükre”.
„Azóta egyre világosabb, hogy a magyar hatóságok bátorítólag lépnek fel azokban a kísérletekben, amelyek tisztára mosnák Magyarország múltjának ezt a tragikus fejezetét, nevezetesen a világháborús magyar kormány részvételét az ország több százezer zsidó állampolgárának deportálásában és meggyilkolásában” – állapítja meg Az éjszaka című könyvével világhírűvé vált író.
„Nem akarom, hogy közöm legyen ehhez, ezért ezennel visszaadom a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjét, amelyet 2004. június 24-én Magyarország elnökétől [Mádl Ferenctől – a szerk.] kaptam” – zárul Wiesel levele.
Kövér László házelnök megkapta a levelet, erősítették meg kérdésünkre. A válasz várhatóan szerdán születik meg - tájékoztatta a Népszabadságot az Országgyűlés sajótosztálya. Magyar Hírlap. Népszabadság

A Magyar Narancs ahol tud, segít
Talán még nem késő
Radnóti Miklós naplójából kiderül: Nyirő József 1941-ben részt vett a weimari költőnapon, ahol Hitlert és a náci Németországot dicsőítette. Nem felejtette el megjegyezni: „A vér megtisztítja Európát.” Az idézetet Kövér László figyelmébe is ajánljuk, aki még gondolkozik, mit válaszoljon Elie Wieselnek.
A Magyar Országgyűlés elnöke, Kövér László szerdára ígért választ arra a levélre, amelyben Elie Wiesel visszaküldi a Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztjét. Egy ilyen választ nyilván nem könnyű megfogalmazni: a megfelelő mélységű filológiai feltáró munka akár több napot is igénybe vehet, ezért lapunk úgy döntött, egy kis adalékkal a nyilván töprenkedő házelnök segítségére siet. A következő idézet Radnóti Miklós naplójából származik (Radnóti Miklós: Napló. Magvető, 1989, 197. oldal):
1941. nov. 3. Zűrzavar a weimari költőnap körül. Ki „reprezentálta” hát a költők hazáját, hazámat? Újabb újsághír. „A Harmadik Birodalom ez év október 31-én is megrendezte a weimari költőnapot, amelyen Közép- és Kelet-Európa tizenegy nemzetének meghívott költői is részt vettek. A magyar irodalmat a költőnapon Nyirő József erdélyi író reprezentálta. Nyirő az UFA számára többek között a következőket mondotta: »Ezekben a napokban a szellemi Európa születik újjá. Boldog vagyok és boldog a magyar irodalom, hogy ebben a szellemi felépítésben szintén részt vehet. Szép képet láttam éppen az előbb a templomban, amint Luther rámutat a bibliának arra a mondására, hogy a vér megtisztít minket. A vér megtisztítja Európát. Európa népei a békének, a léleknek és az új szellemiségnek a jegyében összefognak és egymásra találnak. Teljes szívvel, teljes lélekkel akarjuk ezt a munkaközösséget vállalni. Éljen Hitler Adolf! Éljen Németország! Éljen a német írótársadalom!«”
1941. október végén egy és máson már túl volt a világ és a náci Európa. A náci Németország elfoglalta Csehszlovákiát, Lengyelországot, Hollandiát, Belgiumot, Franciaországot, a skandináv államokat, Görögországot stb. De Európa 1941 októberében túl van a zsidókat sújtó egyszerű diszkriminatív törvényhozáson is – a zsidókat ekkoriban már nagyban deportálják, kényszermunkára vagy gettókba kényszerítik (Lublin – 1939. október, Łódz – 1940. április, Varsó – 1940. november stb.). Lengyelország keleti, Ukrajna nyugati részein a Heydrich-féle Einsatzkommandók tömegméretekben irtják a zsidókat; túl vagyunk a iaşi-i pogromon (1941. június), a kaunasi (1941. július) és egy sor egyéb pogromon; a Babij Jar-i vérengzésen (1941. szeptember) és a Kamenyec Podolszkij-i tömegmészárláson. Ekkorra beüzemeltek nemcsak a koncentrációs, de a megsemmisítőtáborok is (Majdanek, Belzec, Auschwitz).
Hogy akadt magyar író, aki szerint épp ez lenne az, amikor „Európa népei a békének, a léleknek és az új szellemiségnek a jegyében összefognak és egymásra találnak”, hát, sajnálatos. És nem azért mondta ezt, mert nem tudta; hanem épp ellenkezőleg. De evvel a szégyennel még megbirkóznánk valahogy – ennek a megbirkózásnak tudniillik vannak bejáratott és bevált módjai.
De mit kezdjünk Kövérrel? És mit kezdjen ő magával?
Talán még most sem késő. Talán mindazok után sem késő, amit a házelnök mindannyiunk nevében, a magyar állam nevében a tömeggyilkosok dicsőítőjének tisztára mosásában az elmúlt hetekben elvégzett. Hisz most pompás alkalom kínálkozik: Kövér megírhatja Wieselnek, de leginkább ennek az országnak, minden lakójának, hogy megtévedt, hogy belátta, mit tett, hány embert bántott és félemlített és keserített meg. Hogy szégyent hozott mindannyiunkra.
Lehet persze, hogy nem ír semmit, vagy nem ezt írja meg. És akkor az lesz, hogy a házelnök is úgy gondolja, a vér tisztítja majd meg Európát. Magyarországot. Magyar Narancs

Vízbefúltan
Bár a történelem ismétli magát, még sincs olyan paradigma, amelyhez a nemrég történteket összehasonlításként visszamenekítsük. A Demokrata Liberális Párt mostani katarzisa nekünk, magyaroknak is köszönheti sorsát. Rossz helyen, rosszkor, rosszul döntöttek. Mi sem cselekedtünk másként. Most nem merjük kimondani, fáj kimondanunk, elrettenünk attól, amit csináltunk. A történelem azonban ezt jegyzi fel: az RMDSZ nyomására a PDL mandátumának utolsó hónapjaiban kétségbeesetten próbálta megoldani a magyar szövetségesének amúgy régen tett ígéretét, nevezetesen a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem újralétesítését, s mint a halálosan elfáradt úszó, néhány méterre a parttól vízbe fulladt.
Nem indokolatlanul, hiszen a nagy kapkodásban, mert az élet minden területén végül is ennek isszuk meg a levét, a PDL és az RMDSZ vezetősége is elfelejtett higgadtan, logikusan gondolkodni.
Mindez miért?
Mert mindkét pártban olyan belső ellentétek és viszályok keletkeztek, amelyeket csak a kulissza mögött settenkedők látták meg. A PDL belső feszültéségei a napokban kerültek felszínre, amikor a párt vezetőtanácsa zárt ajtók mögött tartott tanácskozásának „morzsáit” szórták, azaz szivárogtatták ki a napvilágra. Ekkor kerültek a felszínre az emberi jellem gyengeségei, a szervezeti fegyelem hiánya, a kéz kezet mos pászmái, az egymásnak tett szívességek: amikor szeretőt, rokont kellett álláshoz segíteni, amikor egymás személyes gazdasági érdekeit kellett megtámogatni, amikor az állam struktúráiban dolgozók mulasztottak, amikor nem teljesítettek tisztségüknek és hatalmuknak megfelelően. Azaz nem úgy, és nem azt cselekedték, amit kellett volna. S ezt az ujjal mutogatást olyan gyermekien tették, mint óvodások szokták, ha turpisságon kapják őket.
Istenem, mennyi emberi gyengeség kerül a felszínre, ha a vereségért, bármilyen elszenvedett vereségért egymást kell felelősségre vonnunk.
Az RMDSZ sem mentesült a belső viszályoktól, attól, amiről nem kell beszélnünk. Hiszen a MOGYE-kapkodás, a mindenáron teljesíteni való akarás, a mindenkori román pártpartner sarokba szorítása éppen egy átgondolt, higgadt politikai tett hiányát mutatja. A vak is látta, hogy a Ponta által felkorbácsolt, háborgó tengerbe került RMDSZ-csatahajó halálra van ítélve. Miért kellett tovább csavarni az Ungureanu-kormány nyakára tett kötél csomóját? Miért nem látta a PDL, hogy nem akkor, nem ott, nem úgy kell a régen tett ígéretet teljesíteni? Miért nem látta az RMDSZ vezetősége, hogy haláltáncba viszi a szövetség eddig megszerzett vívmányainak egy részét? Miért volt mindkét fél arrogáns, és fitogtatta erejét, amikor látni lehetett, hogy a pártszövetség hordóinak eresztékei megroppantak? Miért hiányzott mindkét pártvezetőségből a tolerancia, a távlati perspektíva, a hatalmi erő megtartásának ésszerűsége, tisztánlátása? Miért ekkor került elő az RMDSZ-en belül a fiatalok dőresége, az állami funkciókra való áhítozás? Miért akkor, a döntő pillanatokban? Nem vagyok pesszimista, nem látom a jövőnket feketének, még akkor sem, ha minden logika ezt mondatja velem. Hiszem, hogy eljön, lesz még alkalom felülkerekedni a mai kocsmán ésszel, értelemmel. Felülkerekedni a most lehetetlennek látszón.
Akarattal. Elszántan. Hideg józansággal.
Böszörményi Zoltán
nyugatijelen.com. Erdély.ma

Borbély László: csak semmi koalíció
Az RMDSZ hallani sem akar arról, hogy koalíciót kössön a Magyar Polgári Párttal (MPP) vagy az Erdélyi Magyar Néppárttal (EMNP) az őszi parlamenti választások előtt – jelentette ki Borbély László, az RMDSZ politikai alelnöke. Elmondta továbbá, a szövetség országos és megyei szinten előrehaladott tárgyalásokat folytat a Szociálliberális Unióval (USL), de bizonyos településeken nem zárja ki azt sem, hogy a Demokrata-Liberális Párttal (PDL) kössön paktumot. „A többségek létrehozása érdekében ellenzéki pozícióból is lehet tárgyalni a kormánypárttal” – magyarázta.
„Az őszi választások előtt senkivel nem kötünk semmiféle koalíciót. Elvégre a múlt vasárnap kiderült, hogy mi vagyunk a romániai magyarság legitim képviselői. A szavazók elutasították a választás szabadsága elméletét és a megosztás ellen voksoltak” – szögezte le tegnapi sajtóértekezletét Borbély László, az RMDSZ politikai alelnöke.
A politikus, bár beismerte, hogy fájó, hogy a szövetség elvesztette a megyei tanácselnöki tisztséget Maros és Szatmár megyében, jelentős sikernek nevezte a június 10-én elért eredményeket. Ezek alapján az RMDSZ 184-ről 203-ra gyarapította polgármesterei számát, míg a helyi és megyei tanácsosokét 2284-ről 2355-re tornászta fel.
Azt is rendkívül örvendetesnek tartja, hogy a kormánypozícióval járó erodálás ellenére az RMDSZ 55 ezer szavazattal többet kapott, mint négy évvel korábban. A választópolgárok opcióinak köszönhetően a magyar polgármesterek 96 százalékát a szövetség adja. Kérdésünkre, hogy a megváltozott körülmények között – országszerte közel százezer magyar szavazó nem az RMDSZ-re, hanem annak vetélytársaira pecsételt – az RMDSZ szerint „a senkivel nem kötünk semmiféle koalíciót” kijelentés miként egyeztethető össze a Minden magyar számít! választási szlogennel, Borbély úgy vélekedett, hogy a szövetség eddig is nyitott volt a tárgyalásokra.
„A magyar közösség ismét bebizonyította, hogy erős képviseletet akar. Nem rajtunk múlott, hogy nem sikerült egybegyűjtenünk az összes magyar szavazatot. Lehet szó együttműködésről, de akkor ezek a szövetségnek hátat fordító személyek lássák be, hogy tévedtek és térjenek vissza az RMDSZ-be, hisz mi egy bölcs szervezet vagyunk” – fejtette ki az alakulat politikai alelnöke.
Borbély László ugyanakkor megkérdőjelezte az általunk emlegetett közel százezres számot, mondván, hogy ő nem tud ilyesmiről. A Központi Választási Iroda (BEC) honlapján szereplő adatokból azonban kiderül, hogy 46 071 személy szavazott a Magyar Polgári Párt (MPP) helyi tanácsosi listáira, 44 834 az Erdélyi Magyar Néppártéra (EMNP). A végleges adatok szerint a két kisebb magyar párt Erdély-szerte 92 642 voksot gyűjtött be. Borbély László megerősítette, az általa vezetett szervezet országos és megyei szinten előrehaladott tárgyalásokat folytat a Szociálliberális Unióval (USL), de bizonyos településeken nem zárja ki azt sem, hogy a Demokrata-liberális Párttal (PDL) kössön paktumot.
„A többségek létrehozása érdekében ellenzéki pozícióból is lehet tárgyalni a kormánypárttal” – magyarázta.
Csütörtökön tartja alakuló ülését a nagyváradi önkormányzati testület, ekkor derül ki az is, hogy kik foglalhatják el a két alpolgármesteri széket. Az USL megszerezte a kétharmados többséget a közgyűlésben, így valószínűnek tűnik, hogy az RMDSZ-szel nem köt újabb koalíciót, és alpolgármesteri helyet sem ajánl fel neki. Az illetékesek közül senki nem nyilatkozik, de már olyan pletykák is napvilágott láttak, amelyek szerint Victor Ponta miniszterelnök parancsolt volna rá az USL-re, hogy működjék együtt az RMDSZ-szel, legalábbis megyei szinten.
Egyelőre a legvalószínűbbnek az tűnik, hogy sem Biró Rozália, sem más RMDSZ-es nem lesz alpolgármester Váradon, a Bihar megyei közgyűlésben azonban Kiss Sándor személyében továbbra is lesz magyar alelnök.
Uioreanu: tárgyalunk az RMDSZ-el
A Kolozs megyei önkormányzat liberális párti elnöke, Horea Uioreanu közölte: az RMDSZ-el, valamint a Dan Diaconescu populista Nép Pártjával (PPDD) együttműködve hozna létre kétharmados többséget az új tanácstestületben. Mint mondta, a tárgyalásokat már a múlt héten elkezdték. „Várhatóan péntekig, az eskűtételek idopontjáig megoldódik ez a kérdés” – tette hozzá. A 36 tagú megyei tanácstestületben 16 USL-s, 12 PDL-s, 5 RMDSZ-es és 3 PPDD-s jelölt jutott mandátumhoz.
Szucher Ervin. Krónika (Kolozsvár)

Az RMDSZ a Szociálliberális Unióval tárgyal
Csütörtökig eldől, lesz-e Marosvásárhelynek magyar alpolgármestere és a megyei tanácsnak magyar alelnöke
– Országosan 203 polgármesterünk van, 2355 helyi és megyei tanácsosunk, és 55000 szavazattal kaptunk többet, mint 2008-ban. Hét megyében növeltük polgármestereink számát. Maros megyében megtartottuk a 38 polgármesteri széket, növeltük viszont a helyi tanácsosaink számát. Tettük mindezt olyan körülmények között, amikor gazdasági válság közepette kormányon voltunk, és a lakosságot negatívan is érintő intézkedéseket voltunk kénytelenek meghozni, illetve két magyar párt is versenybe szállt a magyarok szavazataiért – nyilatkozta tegnap Marosvásárhelyen Borbély László, az RMDSZ politikai alelnöke.
A magyarság egyértelműen a megosztás ellen szavazott
Borbély köszönetet mondott mindenkinek, aki a választásokon az RMDSZ-t támogatta. – Ez azt bizonyította, hogy a magyarság nemcsak hogy bizalmat szavazott nekünk a következő négy évre, hanem gyakorlatilag elutasította az elméletet, amelyet az ellenünk induló két magyar párt hangoztatott a választás szabadságáról. A magyarság egyértelműen a megosztás ellen szavazott, 96%-a a magyar polgármestereknek RMDSZ-es, és több tanácsosunk van, mint ezelőtt négy évvel. Ez felhatalmaz minket arra, hogy a következő időszakban tárgyaljunk a megye jelenlegi legerősebb koalíciójával, a Szociálliberális Unióval. Ami nem azt jelenti, hogy a helyi viszonyokat figyelembe véve mindenhol velük megyünk. Nekünk az az érdekünk, hogy a 38 polgármesteren kívül minél több alpolgármesterünk legyen, és minél több helyen mi legyünk úgymond a mérleg nyelve, vagy velünk együtt alakítsanak többséget mások a tanácsokban. És erre megvan a lehetőség, mondta egyebek mellett az alelnök.
Bónusz a magyarságnak
Kifejtette, országos szinten sem zárják be a kapukat, tárgyalnak.
– Beleszólásunk kell legyen, és nagyon fontos, hogy tárgyalópartnernek tekint minket a Szociálliberális Unió, de nem kötünk semmilyen koalíciót a választásokig. Az RMDSZ készül a parlamenti választásokra, és a szervezet erejét érzékeltetendő mondom el, hogy ellenzékben is sikerült átvinni egy olyan választási törvényt, amellyel most sem értünk egyet, mert nem igazságos, de a magyarságnak egy bónuszt nyújt négy vagy öt megyében, ahol nem jutottunk volna be a 7 százalék alatti jelenléttel. Eszerint ott kap plusz képviselői helyet az illető megye, ahol az RMDSZ jelöltje nem jut be egyéni körzetekben.
"Tőkésnek önvizsgálatot kellene tartania"
A kérdésre, hogy miként egyeztethető össze a tárgyalási szándék a Szociálliberális Unióval a szlogennel, hogy Minden magyar számít, Borbély László kijelentette: – Az a százezer szavazat négy százaléka a magyarság szavazatainak. Mi nyitottak voltunk a tárgyalásra, és nem rajtunk múlott, hanem azokon, akik pártot jegyeztek be, az RMDSZ-ből kikopott emberek, és ellenünk indultak. Az RMDSZ egy bölcs és lelkes szervezet, úgyhogy megkérjük őket, hogy a választások eredményének elemzése után, ha akarnak, jöjjenek vissza az RMDSZ-be, de most ebben a pillanatban a választások felhatalmazták az RMDSZ-t arra, hogy továbbra is egységes képviselője legyen a magyarságnak az önkormányzatokban.
A szombati szovátai konferenciára utalva jelentette ki: – Ha Tőkés Lászlónak már nem maradt más, mint hogy szombaton arról nyilatkozzon, hogy az RMDSZ valamiféle titkos paktumot köt, és lemondott az autonómiáról, erre csak annyit mondhatok, hogy Tőkés László mindenekelőtt önvizsgálatot kellene tartson, hiszen az a párt, amelyet az ő neve fémjelez, megbukott a választásokon. Két polgármestere van a 203-hoz, úgyhogy ilyenkor az ember önvizsgálatot tart, önkritikát gyakorol, elnézést kér, s nem jön ilyen légből kapott, minden valóságot nélkülöző nyilatkozattal.
Népujság: Hol tartanak a helyi egyeztetésekkel, van-e más, és ki az RMDSZ jelöltje a megyei tanács alelnöki tisztségére, illetve a marosvásárhelyi alpolgármesteri funkcióra?
Borbély László: Ma is tárgyaltunk és a továbbiakban is tárgyalunk az RMDSZ tisztségviselőivel, valószínűleg szerdán, de legkésőbb csütörtökön leülünk a Szociálliberális Unióval is, hogy tárgyaljuk meg, hol tudunk együtt menni a megyében. A megyei tanácsban és a városi tanácsban is kétharmados többségünk lehet a Szociálliberális Unióval együtt. Ami a személyeket illeti, a következő három nap folyamán eldöntjük. Az RMDSZ egy demokratikus szervezet, nem egy-két ember dönt, hanem a városi frakció, a megyei frakció együtt, és ez legkésőbb csütörtökön megtörténik.
Mózes Edith. Népújság (Marosvásárhely)

Halasztás a MOGYE- ügyben
Az RMDSZ és az MMDSZ is beavatkozott a perbe
A Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület (RMOGYKE) által tavaly novemberben a Maros megyei törvényszéken indított perben tegnap a második tárgyalásra került sor, ám ezt is elhalasztotta a bíró. Az őszi egyetemi tanévkezdés előtt nem várható végleges ítélet – nyilatkozta dr. Kincses Előd, a RMOGYKE jogi képviselője.
Az egyesület a perben azt kérte a bíróságtól, hogy az egyetemi chartát a tanügyi törvény rendelkezéseinek megfelelően módosítsák, különös tekintettel az anyanyelvi oktatást szabályozó 135. szakaszra. Kincses Előd elmondta, a keresethez csatolták a Babes-Bolyai Tudományegyetemnek és a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemnek a chartáját, amelyekbe ezek a rendelkezések korrekt módon be voltak vezetve. "Az első tárgyalást 2012. május 11-re tűzték ki és megtagadták az időpont előbbre hozását szemben azokkal a perekkel, amelyeket később indított az egyetem a román kormány ellen és egyetlen tárgyaláson megoldottak. Májusban kézbesítették az eredeti három beavatkozási kérelmet, amelyeket az EMNT, az EMNP és a MPP nyújtott be, a felperes mellett beavatkozva a perbe. E három alakulat az első felkérésemre azonnal hajlandó volt belépni a perbe, szemben az RMDSZ-szel, amely a tavaly novemberi felkérésemet válaszra sem méltatta. Ezt nagyon nagy hibának tartom, úgy vélem, ha Markó Béla tanügyért felelős miniszterelnök-helyettesként és az RMDSZ belépnek a perbe, egész biztos elérhették volna azt, hogy rövidítsék le a határidőt és vigyék el más megyébe az ügyet. Ezt én sajnos hiába kérelmeztem a Legfelsőbb Ítélőtáblánál, amely az áthelyezési kérelmemet elutasította, mondván, hogy a marosvásárhelyi bírák nagyon objektíven tárgyalnak a román–magyar ügyekben. Amennyiben a bírói út gyorsabban haladt volna, talán el lehetett volna kerülni akár a kormánybuktatást is, hiszen nem visíthatott volna a MOGYE szenátusa, hogy az akadémiai szférába beavatkozik a politikum, az igazságszolgáltatás hozott volna ítéletet" – jelentette ki Kincses Előd. Az RMDSZ Karácsony Erdei Etel ügyvédet bízta meg a perbeli képviselettel, aki benyújtotta a RMOGYKE melletti beavatkozási kérelmet, ugyanakkor a perbe belépett a Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetség is, saját nevében, az ő képviseletüket Gogolák Csongor ügyvéd látja el. Kincses szerint a magyar diákság beavatkozása üdvös dolog, hiszen nem mondhatják, hogy kizárólag olyanok léptek be a perbe, akik nem közvetlenül érdekeltek. A tegnapi tárgyaláson az újabb beavatkozási kérelmeket közölték Ioan Sabau Pop ügyvéddel, aki a MOGYE-t képviseli a perben. Sabau ügyvéd ragaszkodott a halasztáshoz, arra hivatkozva, hogy a beavatkozási kérelmeket tanulmányoznia kell és mindenféle újabb kifogásokat fogalmazott meg. A bíró szeptember 28-ra tűzte ki a következő tárgyalást, annak ellenére, hogy Kincses Előd rövid határidőt kért, hangsúlyozva, fontos lenne az ítélethozatal még az új egyetemi tanév megkezdése előtt. "Egyetemkezdés előtt 2 nappal tárgyalják a pert, de úgy vélem, az ítélet semmi esetre sem lett volna jogerős október 1. előtt, hiszen olyan döntés nem születhet ebben a perben, amelyet a pervesztes ne fellebbezzen meg. A következő tanévre lehetne tisztába tenni a dolgot" – nyilatkozta a RMOGYKE ügyvédje. Kincses szerint a román kormánynak érdeke lenne ebben a perben egy korrekt bírósági döntés, hiszen a jelenlegi charta állandó feszültséget gerjeszt a romániai magyarok és románok között, Románia és Magyarország között, ez a szenátus pedig képtelen arra, hogy a törvénynek megfelelően módosítsa a chartát.
Antalfi Imola. Népújság (Marosvásárhely)

Nyirő román „áldozata”?
Nyirő József erdélyi író ügyének „nem megfelelő kezelése” miatt váltották le Dorin Dobrincut, az országos levéltár igazgatóját.
Nyirő József erdélyi író ügyének „nem megfelelő kezelése” miatt váltották le Dorin Dobrincut, az országos levéltár igazgatóját. Ioan Rus belügyminiszter pénteken írta alá a Dobrincu felmentéséről szóló miniszteri rendeletet. A felmentett levéltári igazgató szerint a tárcavezető informális találkozón mondta el neki, hogy a levéltár nem szolgáltatott idejében információkat Nyirőről, és ezért váltotta le. Dobrincu sértőnek tartja, hogy a belügyminiszter informális találkozón, más belügyisek jelenlétében közölte ezt vele, és nem hivatalos keretek között. Szerinte a Nyirő-ügyre való hivatkozás csak ürügy az ő menesztésére. Mint mondta, május 25-én hívta fel a belügyminiszter, és kért tőle levéltári információkat Nyirő tevékenységéről. Dobrincu – állítása szerint – azonnal utasította alkalmazottait, hogy szedjék össze a levéltárban található valamenynyi információt, és még aznap este közölte a szaktárcával a levéltárban talált dokumentumokat olyan körülmények között is, hogy – az igazgató úgy véli – a belügyminisztérium levéltárában sokkal több irat található, mint az országos levéltárban. Mint ismeretes, a román hatóságok nem engedélyezték május végén Nyirő József erdélyi író székelyudvarhelyi újratemetését.
Nyirő miatt Wieselnek nem kell magyar kitüntetés
Egy Kövér Lászlónak címzett levélben mondott le magas magyar állami kitüntetéséről Elie Wiesel magyar származású Nobel-békedíjas író. Az Országgyűlés elnökének kabinetfőnöke tegnap megerősítette, az író június 7-i keltezéssel levelet küldött Kövér Lászlónak, amelyben jelezte, lemond az államfőtől 2004-ben kapott kitüntetéséről. Wiesel többek között kifejtette, megdöbbenéssel és felháborodással értesült arról, hogy a Magyar Országgyűlés elnöke is részt vett a szerinte nyilas eszméket valló erdélyi író, Nyirő József újratemetési kísérletében. Írásában a magyar származású amerikai zsidó író kitér azokra a „nyugtalanító hírekre”, amelyek szerint Magyarországon köztereket neveznek el Horthy Miklósról és rehabilitálják Wass Albertet, illetve a világháborús fasiszta kormánnyal együttműködő más közéleti szereplőket, és a tanrendbe kerülnek a szélsőjobboldali eszméket hirdető szerzők. Elie Wiesel 2004-ben Mádl Ferenc köztársasági elnöktől vette át a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjét. Új Magyar Szó (Bukarest)

Zavarja a magyar plakát a háromszéki prefektust
Eltávolíttatná a Nemzeti Filharmonikusok sepsiszentgyörgyi koncertjének az óriásplakátját a háromszéki kormánymegbízott. Codrin Munteanu, Kovászna megye prefektusa a Diszkriminációellenes Tanács fellépését várja a magyarországi zenekar koncertjét hirdető, kizárólag magyar nyelvű óriásplakát miatt.
A prefektus egy tegnap tartott sepsiszentgyörgyi sajtótájékoztatón tette fel a retorikai kérdést: „Nem követelné meg a jóérzés, hogy az óriásplakáton románul is szerepeljen a felirat, hogy mindenki megérthesse?” Codrin Munteanu hangsúlyozta: „a normalitás azt jelentené, hogy mind az állam nyelvét, mind a kisebbség nyelvét használják a törvény által megszabott viszony és a nyelvek tisztelete figyelembevételével.”
Kovászna megye prefektusa kijelentette, hogy az őt nacionalizmussal vádoló magyar elöljáróknak figyelembe kell venniük, hogy Romániában a román az állam nyelve. Hozzátette, a kisebbségeknek jogukban áll használni a nyelvüket, de csakis a hivatalos nyelv tiszteletben tartásával. „Ne leckéztessen engem olyan valaki, aki a Szent György-szobor felavatásakor csak magyarul beszélt” – utalt Antal Árpádra, Sepsiszentgyörgy polgármesterére a prefektus. Antal Árpád korábban Tamás Sándor Kovászna megyei tanácselnökkel közösen tartott sajtótájékoztatót, amelyen arról beszélt, hogy Ceauşescu szelleme visszatért a megyébe, a májusban beiktatott Codrin Munteanu prefektus kizárólag a magyar nemzeti identitással kapcsolatos önkormányzati határozatokat támad meg a közigazgatási bíróságon. A prefektus először azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy felszólította Antal Árpádot: viselje a törvényben előírt román nemzeti színű vállszalagot. Megtámadta ugyanakkor a sepsiszentgyörgyi tanácsnak a kétnyelvű reklámozásra vonatkozó határozatát, valamint a Kovászna város és Kovászna megye zászlójáról szóló határozatokat. A prefektus azt a határozatot is kifogásolta, amelyben a Kovászna megyei tanács Incze Lászlóról nevezte el a Kézdivásárhelyi Céhtörténeti Múzeumot. Codrin Munteanut május 13-án iktatta be a tisztségébe Mircea Duşa, a baloldali-liberális Ponta-kormány parlamenti kapcsolatokért felelős minisztere. Munteanu György Ervint váltotta a tisztségben.
MTI. Új Magyar Szó (Bukarest)

Vesszőfutás az adatokért
A magyar történelmi egyházak fölött fenyegető felhők vannak. Érdemi restitúciós törvény kellene, s nemcsak kellene, érvényesítése, új formába öntése is igényeltetik. Az igény azonban meghatározatlan, félszekkel és legyintésekkel körülvett. Már lényegében mindenki lemondott a magyar (és feledni nem érdemes: egyúttal a kisebbségi, vagyis európai normák és alkotmányos jogok által védett!!) egyenlő érdekérvényesítési, méltósághoz való joggyakorlati, felekezeti szabadságot biztosító elveket követő magatartások segítéséről, netán megszervezéséről.
Restitúciós felhőzóna
A magyar történelmi egyházak fölött fenyegető felhők vannak. Érdemi restitúciós törvény kellene, s nemcsak kellene, érvényesítése, új formába öntése is igényeltetik. Az igény azonban meghatározatlan, félszekkel és legyintésekkel körülvett. Már lényegében mindenki lemondott a magyar (és feledni nem érdemes: egyúttal a kisebbségi, vagyis európai normák és alkotmányos jogok által védett!!) egyenlő érdekérvényesítési, méltósághoz való joggyakorlati, felekezeti szabadságot biztosító elveket követő magatartások segítéséről, netán megszervezéséről.
Az alábbi témajavaslat egy évvel ezelőtt született, de bábái, névadója, pártfogója, respektálója mindmáig nem akadt. Igaz, csupán egy év …semmi az, ha európai időben mérjük, s még kevesebb, ha a kereszténység évezredes históriáját tekintjük. Eközben ugyan megszületett a magyarországi alaptörvény, melyben kőbe vésték a Szent István-i örökséget, de a határon túliság immár Európán túliságot is eredményezett, így ennek eszmei határokon átívelő érvénye halotthalvány maradt.
Mint ismeretes, a húszas-harmincas években csendőrségi segédlettel írattatott, bírói csalafintasággal megítélt történelmi vagyonfosztás áldozatául odalökött piarista, minorita, premontrei, rendi tulajdon, erdélyi státus, illetve szilágysomlyói és máramarosszigeti református gimnáziumok ügye oly dicstelen véget ért. Mert ha érdemi végét nem látta is senki, a „határon túliakat” megsegítő áldó kezek nem érnek el a román „igazság”szolgáltatás mai magasságáiig. Onisifor Ghibu kolozsvári pedagógus román nacionalista eszmekészlete kiváló alapanyag volt és máig az is maradt az egyházi vagyonvisszaszolgáltatás terén – reá hivatkozva ültetnek a korrupció-ellenes ügyészség (DNA) várószobájában órákig, legyen időm meggondolni, valóban akarom-e büntetőügyi feljelentésemet kézbesíteni a korrupt bírák ellen. Mert hát nem úgy megy az, leadsz egy okiratot, s halad a maga útján az érdemi eljárás felé…, hanem a panaszlevélen meg is ágyazhatsz akár, az irodába cövekelt kerti pad s a vidéki állomás várótermére hajazó környezet inkább megfontolásra késztetne… Szemben a két méretes egyenplakáttal, melyek az igazságügyi reform 2005–2007-es kampányából maradtak itt a magvas szlogennel: Ne adj csúszópénzt! Justitia bekötött szemmel, kezében patikamérleggel és az igazság gyíklesőjével áll a Dâmboviţa ívelt hídján, mi több, Ő maga a középső tartópillér, ezzel is igazolva, hogy a demokratikus államiság moccanthatatlan tartópillére az igazságszolgáltatás. Akik még hiszik a Grimm-mesék andalítóságát, s nem merengenek el azon, miért és ki kötötte be az úrhölgy szemét, ne kelljen látnia a csúszópénzek átutalásait, talán el sem gondolkodnak azon, miért kell(ett?) a bírák függetlenségét kiemelten is hangoztatni, sőt néhány vétkest még le is buktatni… A legfelsőbb szinteken egy méltó lélek felkenése ugyanis 100 ezer eurónál kezdődik, ezt már csak úgy kápéban átadni nem elegáns.
A kérdés tehát az, telik-e a visszaszolgáltatásra azoknak, akik vissza (!) akarnak kapni?! A román politikai elitben (s talán a romániai felsőmagyar elitet sem elkülönítve) ugyanakkor aligha gondolta végig bárki is, hogy a csalafinta bürokrácián bárki is átverekedheti magát, ha jogai érvényesítésébe fogna. A bizottsági, közintézményi, miniszteriális szinteken nap mint nap sértik vérig az állampolgárok közérdekű adatmegismeréshez való jogát, módod sincs bizonyítani, mikor és mit vettek el jogtalanul, mert nem hozzáférhetőek a rekvirálási, államosítási rendeletek, törvények, szabályozási és végrehajtási utasítások. Keresd csak a 2001. évi 544-es törvény alapján, amit tudhatnál a közérdekű adatok nyilvánosságáról…, próbáld meg a 2002. évi 182-es törvényt átlátni, mely az adatminősítések feltételeit tartalmazza (titkos, bizalmas vagy korlátozott elérhetőségű változatokkal, tartalmi garanciákkal)…, s ezzel úgy korlátozzák bármely megismerési és érdekérvényesítési jogodat, ahogy csak eszükbe jut. Hogy a szabályzat nem átlátható, az alapjog-korlátozással szembeni alkotmányos követelményeknek nem felel meg, azt csak kevesen fedezik föl, ennek hátterében a bizalmas minősítőrendszer így ellenőrizhetetlen, beláthatatlan. S aki éppen odabentről fogalmazza meg mindezt, lásd Gabriel Catalan esetét a Belügyminisztériumnál, az „államtitoknak” minősülő létszámleépítési adatközléssel érdemli ki az elbocsátást… Pedig talán fölértékelték a „bűnét”: a 2002. évi 182-es törvény 17. bekezdése szerint többek közt „az adatok államtitoknak minősülnek, ha az nemzetközi szerződésből eredő kötelezettség alapján minősített adat, továbbá, ha honvédelmi, nemzetbiztonsági, bűnüldözési vagy bűnmegelőzési, központi pénzügyi vagy devizapolitikai érdekből, külügyi kapcsolatokra, nemzetközi szervezetekkel való kapcsolatokra, bírósági vagy közigazgatási hatósági eljárásra tekintettel korlátozza”. Az átláthatóság kedvéért: az információ-szabadság viszont „az alkotmányos korlátok megítélésével összefüggésben – legalább annyi alkotmányos védelmet élvez, mint az »anyajog«, a véleménynyilvánítás szabadságjoga”. Akkor hát találd ki, lehet-e véleményed, ha hivatalnok vagy, lehet-e információd, ha állampolgár vagy…?!
Mi sem egyszerűbb, mint Európára áttekinteni…, majd ott megvan a megoldás! Hiszen ugyanezt az elvet támasztja alá az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában 1950. november 4-én kelt Egyezmény (a továbbiakban: EEJE) szövege is. Az egyezményt az ahhoz tartozó nyolc kiegészítő jegyzőkönyvvel együtt az 1994 évi 30. törvény hirdette ki. Az egyezmény 10. cikkének 1. pontja szerint „mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához. Ez a jog magában foglalja a véleményalkotás szabadságát és az információk, eszmék megismerésének és közlésének szabadságát országhatárokra tekintet nélkül és anélkül, hogy ebbe hatósági szerv beavatkozhasson”. A 2. pont a következő korlátozást engedi meg: „e kötelezettségekkel és felelősséggel együtt járó szabadságok gyakorlása a törvényben meghatározott, olyan alakszerűségeknek, feltételeknek, korlátozásoknak vagy szankcióknak vethető alá, amelyek szükséges intézkedéseknek minősülnek egy demokratikus társadalomban a nemzetbiztonság, a területi sértetlenség, a közbiztonság, a zavargás vagy bűnözés megelőzése, a közegészség vagy az erkölcsök védelme, mások jó hírneve vagy jogai védelme, a bizalmas értesülés közlésének megakadályozása, vagy a bíróságok tekintélyének és pártatlanságának fenntartása céljából”.
Tekintélypártatlanság Méltó és decens mindez. A román Alkotmány 20. szakaszának (1.) bekezdése szerint „Az állampolgárok jogaira és szabadságaira vonatkozó alkotmányos rendelkezéseket az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatával és a Románia által részes félként aláírt paktumokkal és más szerződésekkel összefüggésben értelmezik és alkalmazzák”. Ám az, mit is vélnek paktumokkal összefüggésben állónak, immár nem a mezítlábas polgári pereskedő, hanem a hatóság magánjoga. A hétköznapi tapasztalat azt mutatja, hogy csak nagyon korlátozott körben létezik az államigazgatási titkosítás feletti bírói kontroll. Habár az alapjog érvényesülése érdekében evidensen biztosítani kell a nyilvánosságkorlátozás feletti érdemi és hatékony bírói jogorvoslati lehetőséget – ennek a formai kritériumok vizsgálatán túlmenően ki kell terjednie a nyilvánosságkorlátozás indokoltságának tartalmi vizsgálatára is –, de az indoklás alkalomszerűen titokzatossá tud lenni, amint opponálnál hozzáférésed nehezítése ügyében.
Észre sem veheted, hogy a közérdekű adatok nyilvánosságához való jog szükséges és arányos korlátozása akkor garantálható, ha a nyilvánosságkorlátozás indokoltságának tényleges tartalmi felülvizsgálata is biztosított… Ezzel szemben a román bírósági gyakorlat az, hogy hiába van szoftveres alapú bírói kiszignálás, valahogy a „rázós ügyek” mindig azokhoz a bírákhoz vagy bírói tanácsokhoz kerülnek, amelyek képesek lehetnek hatékonyan védeni a szigorúan titkos, illetve titkos vagy bizalmas minősítésű adattal összefüggő „közérdekeiket”. Magyarán: nem tudsz, s nem is tudhatsz meg semmit, alkotmányosan és paktumosan felszerelkezve sem.
A titokfejtés közben a tájékozódáshoz való jogod mégsem szűnik meg tökéletesen… Keresgélsz, közlönyök, jogtárak, weboldalak… A Centrul Resurse Juridice honlapján www.crj.ro illusztrációs készlet hasonló esetekre, ahol minősítés feletti bírói kontroll hiányáról olvashatunk a központ maga által kezdeményezett próbaperei kapcsán. A 2011-es évi beszámolójuk szerint: a minősített adattal kapcsolatos próbapereiknél az esetek többségében a bíróságok nem a minősítés megszüntetését kezdeményezték és nem az adatok kiadását állapították meg. Holott egy „normális” demokráciában azt kellett volna megállapítaniuk, hogy jogellenesen nem adták ki az adatot…, azaz el kellett volna rendelniük azok kiadását. Kevéssé csodálnivaló ezután, hogy a Strasbourgi Emberjogi Bíróságot a restitúciós ügyekkel miért árasztották el, s miért állt módjukban moratóriumot kiadni a román hatóságok számára… – tegyük hozzá: mindmáig „EU-intelem” maradt csupán, érvénybe léptetés vagy kényszerítő erejű befolyás nélkül…
Coo-per-ráció Románia maradt az egyetlen, amely ezidáig nem volt képes európai jogi normáknak megfelelően, törvényes úton rendezni a volt egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásának kérdését. Míg a polgári demokratikus országokban Nyugat-Európában a teljes oktatási rendszernek meghatározó részét alkotják a felekezeti iskolák, addig korunk Romániájában még az 1990 után kialakított vagy revitalizált magyar egyházi iskolai intézmények is többnyire jogfosztottak, tulajdonukból konstans módon kiforgatottak, állami szintű szabályozás és egyházi érdekű kezdeményezések összhangjának hiánya miatt lényegében mindmáig működésképtelenek. Az állapotok változása és a román állam következetesen vonakodó, a restitúciót nyíltan megnehezítő vagy ellentétes egyházpolitikai együttműködési szándéka miatt annó a magyar történelmi egyházak vezetői közös indítványban kezdeményezték, hogy Románia állami hatóságai juttassák vissza birtokunkba mindazokat az ingó és ingatlan javakat, melyeket önkényesen elkoboztak tőlünk.
Ehhez elsődleges feladat az egyházi-felekezeti vagyonok leltárának elkészítése lehet, amihez nemcsak jogos információkhoz való hozzáférés szükséges, hanem szinte speciálisan szakavatott kutatójogászi felkészültség is, mellette történeti és jogi forrásbázis kialakítása, nemzetközi együttműködés megformálása és nemzetközi jogi normákat követő érdekérvényesítési lobbi megalapozása is, mely képes egyszerre kezelni a felmerülő ügyek tudományos háttéranyagát és elősegíteni a jogérvényesítés sikerét is. E programos cél szinte mellőzhetetlen eredménye lenne a restitúciós feladatok harmonizálása az uniós kötelező érvényű ajánlásokkal, a nemzetközi konvenciókra épülő levéltári és adatnyilvánossági jogelvekkel, mindezeken túl a magyar kulturális örökség kezelésének állami garanciákra épülő védelmével, fejlesztésével, bővítésével és digitalizálásával is. (...) E feladattudat föltehetően nem hiányzik a politikai akarat szintjén, de hatástalan marad mindaddig, amíg érdemi, pontos, célirányos és jogi garanciákkal is alátámasztott leltár nem készülhet az elveszett (vagy éppen most elveszni látszó) egyházi vagyonok teljes lajstromával.
Ma már nem vitatható: a magyar történelmi egyházak fölött vonuló és mindegyre vastagodó, fenyegető felhők semmi jót nem ígérnek. A politikai idő és időjárás más időzónában zajlik, mint a szimpla állampolgároké, ez talán igaz lehet. Arról dönteni azonban, hogy vagy most összefognak az érdekelt és küzdőképes felek a még menthetőt menteni, vagy pár száz évre előre lebetonozzák előttük a mozgáspályákat, köztük a levéltárak, adattárak, titkos gyűjtemények és minősített okiratok felmérhetetlen adatbázisait is.
Sokpárti egyeztetés, titokmentes alku, elszánt összefogás kéne most jellemezze a magyarságot, nem pedig a széttartás, motiválatlanság, önként vállalt vakság, belenyugvó tutyiság. Megannyi megkezdett ügyben ugyanis ma már kétségtelen, hogy peres ügyirati anyagok raktára, eredménytelenül lefolytatott eljárások sora, szakmai vétségekkel terhes vagy jogi perfekcióval nem ellátott kezdeményezések sorozata bizonyítja, milyen folyamatosan romló kondíciók veszik körül a magyar egyházi vagyonok visszaszerzésének folyamatát. A szaklevéltári ismeretek hiánya, vagy a politikai érdekérvényesítés eszközeinek párhuzamossága, megkísérelt egyedi restaurációs játszmák és alkuk elveszített esélyei jelzik azt, hogy az érdemi feltárás és az adatokhoz hozzáférés garantálása (esetenként a nyilvánosság vagy a szakjogászi érdeklődés számára sem elérhető források megközelítési nehézségeit legyőzve) nem nélkülözhető ebben a változó feltételrendszerű jogérvényesítési folyamatban. Az adatok, források, dokumentumok, peranyagok, ítéletek, peres vagy peren kívüli eljárási megoldások, a jogszabályok idői és érvényességi kondícióinak feltételei (nem kellő meglétük) nemcsak érvényteleníti az elszigetelt törekvéseket, de egymás ellen hangolja, a vetélytárs félnek is kiszolgáltatja az érdekelteket. Ennek egyetlen ellenszere lehetséges: prekoncepció-mentes helyzetfeltárás és jogszerűen érvényes érték-összeírás (vagyonleltár, hiányleltár, összehasonlító kimutatások, jogi és történeti dokumentáció) elkészítése, s kitartó együttműködés azok között, akik még nem adták fel örökre. Ugyanis nem azt, nem csak azt adják fel, ha cselekvésben bénultak maradnak, amihez joguk volna, ami jussuk lehetne. Hanem föladnák mindazt, ami nem egyedi örökségük, hanem köztulajdon, nem egyéni infójuk, hanem közérdekű adat, s nem zsebcselekkel folyó kis üzletecske, hanem vagyonbirodalmak elherdálásának folyamata. Ehhez pedig sem joguk, sem fölhatalmazásuk, sem erkölcsi méltóságuk nem adatott meg…
Jogi forrásháttér az egyházi tulajdonok elsajátítás-történetéhez
Fontos megjegyezni, hogy 1948–1989 között, a kommunista államigazgatási rendszer idején Romániában (a román törvények derogációjával foglalkozó parlamenti bizottság 1997. december 7-i jelentése alapján) hozzávetőleg 3077 államigazgatási törvény keletkezett, 131 törvényerejű döntés, 1954 államtanácsi rendelet (ebből 312 nem is jelent meg hivatalos közlönyben), 205 elnöki rendelet (ebből 143 nem jelent meg hivatalosan), így tehát az igazgatás vonatkozó törvényi háttere is roppant nehezen megragadható, peres úton még nehezebben érvényesíthető ezért anullálásuk is. Sajnálatos, hogy többek között csak a 175/1948-as rendeletet derogálták 1997-ben, amelyik törvényileg tiltotta az egyházi iskolák létét, de ami az egyházak tulajdonvesztésének valódi alapját szolgálta: az 176/1948-as felekezeti iskolák tulajdonára vonatkozó rendelet, az még mindezidáig érvényben van.
A jogtalanságról összegyűlt forrásanyag, a dokumentációk feltárása, feldolgozása, nyilvánosságra hozatala, jogi háttéranyag visszamenőleges megismerése, mai jogszabályok szellemében történő átértékelés, jogi szintű képviselet garanciáinak kidolgozása korszakos kötelezettség lenne tehát. Ma még javarészt hiányzik, pontatlan vagy nem teljesség-értékű, aminek birtokában vagyunk, s nem kevésbé kérdéses az érdekek védelmében megszólalók kiléte, vállalásuk mikéntje, hangjuk vagy érdekérvényesítő képességük sikere sem. Nem egészen lehetetlen, de fölöttébb időigényes egy vagy több ilyen restitúciós pert végigvinni, nemcsak a jogi procedurális folyamat időtlensége miatt, hanem a hatósági ellenállás miatt is: ha egy megkeresésre éppen az igazságügyi tárca (mind jogos iratgazda) nem ad méltó választ, ha kivonja magát a jogszabály-alkotási folyamat múltidejéből azzal, hogy mai kapacitása nem elegendő a múltbéli jogtalanságok felszámolására – akkor nem véletlen, hogy lepusztulnak közben az egyházi ingatlanok, eltűnnek vagy visszavonulnak emlékezetükkel még élő bizonyságot adni képes személyiségek, s az adott állapot mint „örökkétig” tartó és megváltoztathatatlan lesz elkönyvelhető. Vagy olyan „múlt időként”, amelyre a jelennek már nem lehet visszahatása.
Varga Andrea. Új Magyar Szó (Bukarest)

Öngyilkosság a Kárpát-medencében – szembenézés az ördöggel
Két évtizedes kitartó vizsgálódás és búvárkodás után, a jeles szerzőpár: a pécsi Vadas Gyula szociológus és a csíkszeredai dr. Veress Albert pszichiáter, annyi megismételt részfelmérés és résztanulmány után, végre többé-kevésbé összefüggő, a kérdéskört több irányból és különféle szinteken feszegető szintézisét nyújtja az elemzett témának: az öngyilkosságoknak és mai társadalmi kihatásaiknak, illetve visszaszorításuk orvosi és társadalmi esélyeinek. Az ördög cimborája.
Két évtizedes kitartó vizsgálódás és búvárkodás után, a jeles szerzőpár: a pécsi Vadas Gyula szociológus és a csíkszeredai dr. Veress Albert pszichiáter, annyi megismételt részfelmérés és résztanulmány után, végre többé-kevésbé összefüggő, a kérdéskört több irányból és különféle szinteken feszegető szintézisét nyújtja az elemzett témának: az öngyilkosságoknak és mai társadalmi kihatásaiknak, illetve visszaszorításuk orvosi és társadalmi esélyeinek. Az ördög cimborája. A felcsíki öngyilkosságokon túl... (Státus Kiadó, Csíkszereda, 2012) című tanulmánykötetük eszembe juttatja azokat az éveket, amikor a még éppen csak úttörőként beindított kutatásuk első eredményeivel a Romániai Magyar Szónál kopogtattak, s szándékuk szerencsésen találkozott a szerkesztői szándékkal: az életüket önkezükkel eldobók problematikája, oly hosszú időn át tartó elhallgatás, szőnyeg alá söprés vagy egyszerűen hamisítás után, végre vita és elemzés tárgya lehetett – éppen azért, hogy szembenézhessünk vele.
A szerzőpár azóta – a múlt század kilencvenes éveitől kezdve – többször is megteremtette magának, anélkül hogy ezt valaki hivatalból leosztotta volna a számukra, a tudományos lehetőséget, a hozzá szükséges eszközökkel együtt, hogy mindenekelőtt a csíki (székelyföldi) öngyilkossági statisztikák elemzésével, elkövetési módok, motivációk, öröklődések, kihatások stb. figyelembe vételével a tendenciák mögé nézhessen és mind a terápiában, mind a megelőzésben konkrét fogódzókat nyújthasson. Ebből a szempontból dicséretes a törekvésük, hogy nem csupán „megélhetési kutatókként”, hanem aktív, a társadalmi cselekvésre visszaható szerepet vállaltak fel, annak a kockázatával együtt, hogy esetleg tévedhetnek is.
Mostani tanulmánygyűjteményük, amelynek érdemi bemutatására a napokban, az V. Román–Magyar Pszichiátriai Konferencián kerül sor Csíksomlyón (június 21–24 között), nem kevesebbet tűzött maga elé, mint azt, hogy az időben megismételt, továbbfejlesztett, sőt a nemzetközi vonatkozásokat és összehasonlításokat is figyelembe vevő vizsgálatok fényében megfogalmazhassák a szentenciát, amely igazolhatja vagy éppen hogy megcáfolhatja azt a sokat hangoztatott közhiedelmet – amelyhez olykor a látszat is szolgáltat némi muníciót –, miszerint a magyar öngyilkos nemzet.
Mindaddig nincs is baj a kréta körül, amíg a tények beszélnek, és a szerzők értelmeznek. Még az is elnézhető, hogy bizonyos esetekben a felmérési módszerek eléggé nehézkesek, a mintavételek sok helyütt nem elég reprezentatívak, a következtetések nem mutatnak túl meszszire. Ám ha mozaikként képzeljük el s fogadjuk is el a szerzők által felmutatott, időben más-más síkot leképező valóságszeletet, akkor eredményesebben közelíthetünk ahhoz az állapothoz, amelyben a fő kérdésre adandó válaszok is némi kockázattal ugyan, de megfogalmazhatók. A kérdés csak az, hogy a társadalmi mozgástér megváltoztatásának felvázolásában meddig megyünk-mehetünk el.
Az ördöggel való effajta cimborálás, mint amilyen az öngyilkosság gyakorlata és időnként-helyenként fejét felütő divatja mindig foglalkoztatta az emberiséget, s nem csupán abban a régióban, ahol élünk. Ennek ellenére, máig nem alakultak ki, nem tisztultak le azok a mechanizmusok, amikkel az életből való – amúgy természetes – eltávozásnak a váratlan, ellenőrizhetetlen és szeszélyesen önkényes útját ellenőrizni és úgy-ahogy kezelni tudjuk. A szerzők igyekeztek térben és időben perspektivikus mélyfúrást készíteni a jelenség kezeléséről és a jelen felé haladása evolúciójáról. Megállapítják: a szuicid-magatartás és gyakorlat szakaszos felerősödése vagy visszaszorulása a körülmények és az okok egymásra hatásának, szövevényhálója működésének a függvénye, s gyakorlatilag ugyanazzal a társadalmi elutasítással bélyegződik meg szinte egész Európában. Természetesen a különbségekre is oda kell figyelni. Ilyen értelemben, bármennyire hozzávetőleges értékeket elemezhetünk akár ma is az öngyilkos magatartásról a Kárpát-medencében, a vizsgálódások során kitetszik, hogy például az erdélyi társadalom magyar közegében ez a praktika hangsúlyozottabban „divatozik”. S látszólag marad a kérdés: akkor tehát öngyilkos nemzet-e a magyar?
Miért foglalkoztatja enynyire következetesen a pszichiátriát, a szociológiát az életnek egy ilyen sajnálatosan tragikus, de kiiktathatatlan árnyoldala? Talán van rá megfelelő gyógymódja? Esetleg a társadalomtól vár behatóbb odafigyelést és törődést e társadalmilag káros jelenség visszaszorításában? Mindkettőre igennel és nemmel is egyformán válaszolhatnánk. De az igazi válasz maga a tanulmánykötet.
A témához nyúló szakember két malomkő között őrlődik, amennyiben felvállalja az öngyilkosságokkal való foglalkozás ódiumát. Vagy ottmarad a kezében a téma, és egyedül kell boldogulnia vele – hiszen a potenciális öngyilkosok számos esetben, anélkül hogy tudnák, ideig-óráig ott lehetnek a pszichiátriai osztályok kezelőiben –, így viszont nem sokra megy, hiszen az orvosi kezelés képtelen kihatni a veszélyeztetett egyén társadalmi viszonyaira, elkeseredésének környezeti tényezőire, az igen sokszor szakadozott vagy éppen teljességgel hiányzó védőhálóra; vagy pedig, szakemberként is gondol egy nagyot és széles fronton elképzelt össztársadalmi cselekvéssel, a jól működő több generációs nagycsaládok gyakorlatához való visszavezetéssel, egy közösség-orientált, egymásra figyelő, a természeti életmódhoz visszataláló, szeretetteljes és szerethető társadalom szorgalmazásával kívánja minimálisra csökkenteni az „ördögi befolyást”.
Létezik a könyvben egy fejezet (A többnemzedékes nagycsalád, avagy a nemzeti bajok megelőzése), amelyben ez utóbbi gondolatok szélesen kifejtve, ideologikus megközelítésben is fontos helyet kapnak. Nem tisztünk vitatni az elképzelés érvényességét és helyességét, azt viszont bizton állíthatjuk, hogy a felvázolt társadalmi modell legalább olyan bonyodalmakat és buktatókat jelent, ha megvalósításra kerülne a sor, mint az osztálynélküli társadalom elvének a szemünk előtt és nemzedékek életén kitörölhetetlen, negatív nyomokat hagyó gyakorlatba ültetése. A szerzők kimutatják, hogy a történelemben felgyorsuló gazdasági-társadalmi fejlődési tendenciák kedvezőtlenül befolyásolták az egyén lelki tűrőképességét, felkorbácsolták az öngyilkossági vágyat. Ha ez így van, s miért ne lenne?, úgy egy ideologikusan elképzelt társadalmi modell frontális rákényszerítése a létező valóságra – legyen az bármilyen ellentmondásos, káros és emberellenes – éppen olyan feszültségekkel, lelki traumákkal, frusztrációval és a pszichiátriából jól ismert tünetekkel jár, mint a tanulmány által elítélt urbanizáció vagy fogyasztói társadalmak globalizálódása. Az értékes tanulmánygyűjtemény amúgy éppen gazdag dokumentációs és tényanyagával győz meg arról, hogy az emberiség öngyilkos magatartása szerencsére nincs összefüggésben a nemzeti karakterrel – ahogy a közhiedelemben ez rögzült, azáltal is, hogy pl. a magyart számos esetben öngyilkos népnek titulálják, de nem csak őt –, ami nem jelenti azt, hogy egy népesség keretén belül ne állnának be olyan társadalmi körülmények, amelyekben a suicid-magatartás multiplikálódik, már-már „fertőző” minták révén terjed. El kell fogadnunk, hogy az öngyilkosság mint jelenség az élet velejárója, s leküzdésében, visszaszorításában minden érte felelős tényezőnek megvan a maga sajátos feladata, felelőssége. A könyv nagyon sok tényezőjét és megközelítési módját tárta fel annak a jelenségnek, amelytől különben mindenki borzong, s amely annyi személyes tragédiára próbál fátylat borítani. Jó jel, hogy bemutatására és vitára bocsátására egy jól bejáratott, román–magyar vegyes szakemberfórumon kerül sor. Kizárólagos nemzeti vizsgálódásoknál jóval többet ér az, s az „ördöggel” való szembenézés szintén esélyesebb talán, ha közben az összefogás és a közös cselekvés útjait is megkeressük.
Cseke Gábor. Új Magyar Szó (Bukarest)

Összefogás a szórványban élőkért (Adományok a türi magyar házért)
Szórványban élő magyarok megmaradásáért szólt az ének és ima vasárnap este a sepsiszentgyörgyi Krisztus Király római katolikus templomban. A Fehér megyei Tür fiatal plébánosa 230 km-es út megtétele után érkezett Háromszékre a dél-erdélyi település Magyar Házának megújulása érdekében szervezett adománygyűjtő körúton. Tettével ébresztőt fúj: nem elég ápolni, értékeinket meg is kell élni. A közép-dél-erdélyi, közigazgatással nem rendelkező Tür beolvadt Balázsfalvába, Kémenes Lóránt plébános (felvételünk) szerint utóbbi kisugárzása a mai napig érezteti hatását – az 1700 főnyi településen a magyarok száma alig háromszáz. Ezen belül az átlagéletkor, mint fogalmazott: jobbára „hetven és a sír között”, az általános iskolás korú, magyar fiatalok száma húsz. „Arra szeretném biztatni a türi magyarokat, hogy önmagukat keressék, mert itt már nem beolvasztásról, hanem önként vállalt beolvadásról van szó” – mondta a Háromszéknek Kémenes Lóránt. „Különösen az idős generáció érzi nagyon a mai napig, azt a sok megaláztatást, verést amit kapott, csak azért, mert magyar. És ez kihat” – fűzi hozzá. A türi Magyar Házat elsősorban kalákával, közmunkával kívánja helyreállítani a gyergyói származású plébános, a kezdeményezéshez Erdély-szerte többen társultak, Kovászna Megye Tanácsa például másfél éve indított szórványprogramja révén támogatja. Örömmel újságolja: múlt hét végén, egy székelyszenterzsébeti csoport segítségével megkezdődött annak a romos épületnek a helyreállítása, mely a türi magyarság szellemi-lelki otthona lesz a jövőben, a sepsiszentgyörgyiek vasárnap este saját adományukkal járultak hozzá a költségekhez. „Óriási nagy munka, de ez egy oázis lesz, a magyar szó bölcsője. A templomon kívül nincs olyan hely, ahol ezek az emberek megszólalhatnak magyarul. És nem is akarnak” – mondja Kémenes Lóránt. Kérdésünkre hozzáfűzi: a szentmise teljes menete magyar, egy olvasmány románul hangzik el, s a prédikációnak van egy román, rövidített változata is, a miatyánkot a magyar után románul is elmondják. Előbbiek kapcsán elhangzó példája önmagáért beszél: olyan társalgásban, amelyben egy román és húsz magyar ember vett részt, azt kérték, ne kínlódjon két nyelven, mondja csak románul, úgy is megértik. Végül pedig nyugtázták: azért olyan jó, hogy mégis két nyelven mondja. Mert: „magyarul meghallgatjuk, s románul megértjük”.
Demeter Virág Katalin. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Megalapozatlanok a kisebbségpolitikával kapcsolatos aggodalmak
Megalapozatlanok azok az aggodalmak, amelyek a román kormány kisebbségpolitikájával kapcsolatosak – olvasható Andrei Marga külügyminiszter szerdán közzétett nyilatkozatában.
Az MTI bukaresti irodájához eljuttatott dokumentum szerint a román diplomácia vezetője úgy véli, hogy valamennyi román párt elfogadta a kisebbségpolitika alapvető elveit, ami szavatolja a jogi keret stabilitását. A román kormány elkötelezett a kisebbségekkel való európai, modern, felelős bánásmód alkalmazása mellett – olvasható a dokumentumban.
Románia az 1989-es forradalom után bebizonyította, hogy méltányos bánásmódot biztosít a nemzeti kisebbségek tagjainak, összhangban az európai mércével – írta Marga, aki szerint a nemzeti kisebbségek stabilitási tényezők, tudatosan szerepet vállalnak a XXI. század Románia felépítésében.
A külügyminiszter szerint „a jelenlegi politikai és történelmi nehézségek ellenére" Románia rendelkezik olyan intézményes kerettel, amely lehetővé teszi a nemzeti kisebbségekhez tartozó állampolgárok identitásának védelmét, az identitás kinyilvánítását, valamint részvételüket a politikai döntésekben, a társadalmi, a gazdasági és a kulturális életben. Úgy véli, hogy a nemzeti kisebbségek szervezeteinek véleménye nemcsak meghallgatásra talál, hanem azt folyamatosan tiszteletben tartják, így a román kisebbségpolitikát külföldön „követendő modellnek" tekintik.
Marga szerint az elmúlt évtizedekben a jelenlegi kormánypártok járultak hozzá a legnagyobb mértékben a nemzeti kisebbségek jogait szavatoló törvényi keret kidolgozásához. Elismerését fejezte ki a nemzeti kisebbségek tagjainak, mert, mint fogalmazott, lojálisan részt vesznek a romániai demokratikus rendszer tökéletesítésében, valamint a román állam érdekeinek népszerűsítésében. Az MTI érdeklődésére, hogy milyen alkalomból fejtette ki álláspontját a román külügyminiszter országa kisebbségpolitikájáról, a bukaresti külügyminisztérium sajtóosztálya azt válaszolta: Andrei Marga kedden a szenátus külügyi bizottságának ülésén vett részt, és az ott jelen lévő újságíróknak a kisebbségi tematikát firtató kérdéseire válaszolt utólag írásban. MTI. Erdély.ma

A posztkommunista visszarendeződésnek az erdélyi magyarok a kárvallottjai
Elismerésre méltó az, a politikai pártokon felülemelkedő, együttes fellépés az aggasztó méreteket öltött romániai magyarellenesség ügyében, melynek rendjén nem csupán Gyürk András, Gál Kinga és alulírott ragadtunk tollat az EP magyar néppárti delegációja nevében, hanem Winkler Gyula és Sógor Csaba RMDSZ-es EP-képviselők, valamint Tabajdi Csaba MSZP-s delegációvezető is levelet intéztek az EP szocialista és liberális frakcióvezetőihez, az erdélyi magyarság védelmében.
Annál sajnálatosabb azonban, hogy Tabajdi képviselő úr elvbarátai, illetve Hannes Swoboda szocialista és Guy Verhofstadt liberális frakcióvezetők hozzánk intézett válaszlevelükben gyakorlatilag védelmükbe vették a szocialista vezetésű román kormány magyarellenes politikáját.
Szintén elismerésre méltó az, hogy a testület társelnökeként Tabajdi Csaba az EP Kisebbségügyi Frakcióközi Munkacsoportjának (Intergroup) napirendjére tűzte a romániai magyarság helyzetét. Az intergroup június 14-i ülésének meghívottjaiként Borbély László RMDSZ-alelnök, valamint Stelian Stoian nagykövet, Románia brüsszeli állandó képviseletének vezetője voltak az előadói a vitás kérdéseknek.
Az elismerésre méltó erőfeszítések mellett viszont fonák és már-már cinikus, ahogyan Tabajdi képviselő úr újbólcsak pártos előítéletei hangoztatására lyukad ki, amikor is „a Fidesz erdélyi tevékenységének, a Nyirő-újratemetés ügyének, vagy Kövér László erdélyi kampánykörútjának” az emlegetésével próbálja relativizálni a nacionalista román kormányzat felelősségét. A szocialista kisebbségpolitikus csak azt felejti el kimondani, hogy a magyarellenességben jeleskedő Szociálliberális Szövetség (USL) vezető politikai ereje nem más, mint a román Szociáldemokrata Párt (PSD), az MSZP testvérpártja, a Hannes Swoboda vezette szocialista EP-frakció pártcsaládjának tagja. Becsületére váljék tehát Tabajdi Csaba szocialista delegációvezetőnek, hogy ahelyett, hogy Mesterházy Attila pártelnökkel együtt örvendezne a Victor Ponta vezette román szocialisták választási győzelmének – inkább az általuk diszkriminált erdélyi magyaroknak fogja pártját. Örömünk azonban még így sem lehet teljes, mivel Tabajdi Csaba ugyanakkor kommunista-típusú egypárti logikával jelenti ki, hogy „a romániai magyar nemzeti közösség – egyetlen – legitim politikai képviselőjének az RMDSZ tekinthető”, melynek „folyamatos párbeszédet kell folytatnia a kormányzattal”… „A problémákat Románián belül kell megoldani” – teszi hozzá, a rossz emlékű „be nem avatkozás elve” értelmében egyben azt is kikötve, hogy „a magyar politikai erőknek… tartózkodniuk kell az etnikumközi feszültség további kiélezésétől”.
Száz szónak is egy a vége: világosan kell látnunk, hogy Romániában a legutóbbi kormányváltáskor, majd a helyhatósági választások rendjén posztkommunista visszarendeződés történt, melynek az erdélyi magyarok csak kárvallottjai lehetnek – hasonlóképpen ahhoz, ahogyan a Medgyessy–Gyurcsány-féle utódpárti országlásnak is vesztesei voltunk. – Jelenlegi gondjaink „kezelésekor” ebből az alaphelyzetből kell kiindulnunk.
Ezt figyelembe véve, Tabajdi Csaba erőfeszítései nem sok eredménnyel kecsegtetnek. Legfeljebb még azt tehetné meg, hogy Hannes Swoboda frakcióvezető úrnak egy háromoldalú szocialista konzultációt javasolna, a román és a magyar szocialisták részvételével. Hasonló egyeztetés a szlovákiai magyarok ügyében is elkelne…
Tőkés László
Brüsszel. Erdély.ma

VIDEÓINTERJÚ - Egyesítenék az erdélyi és a magyarországi unitárius egyházat
Egyháztörténelmi és nemzetpolitikai jelentőségű pillanat
Létrejön a Magyar Unitárius Egyház, amennyiben az Erdélyi Unitárius Egyház Képviselő Tanácsának, illetve a Magyarországi Unitárius Egyházkerület Képviselő Tanácsának tagjai megszavazzák a két egyházrész újraegyesítését a június 28-i kolozsvári zsinati ülésen. Az új alaptörvényt megalkotó és az erről döntő ülésen 268 egyházi és világi személy vesz részt – tudtuk meg Bálint Benczédi Ferenctől, az Erdélyi Unitárius Egyház püspökétől. A kolozsvári belvárosi unitárius templomban sorra kerülő ülésen a tervek szerint elfogadják az egyesülési határozatot, megalkotják a Magyar Unitárius Egyház alaptörvényét, valamint elfogadnak néhány hatályba léptetési határozatot, illetve a szükséges átmeneti rendelkezéseket. Az újraegyesülésre az is lehetőséget teremtett, hogy 2010 júniusában Rázmány Csaba elhalálozását követően a Magyarországi Unitárius Egyházkerület nem választott új püspököt.
„A Jóisten segítségével jövő csütörtökön meg tudjuk tartani azt a zsinati ülésünket, ahol elfogadásra ajánljuk, s merem hinni, hogy a zsinat tagjainak a nagy része el is fogadja azt az alaptörvényt, amelyet a magyarországi unitárius egyház vezetőivel szerkesztettünk meg. Ezáltal szeretnénk újra megteremteni a magyar unitárius egységet, hiszen a négy és fél évszázad történelme azt igazolja, hogy az alföldi unitárius egyházrészek mindig is ide tartoztak” – nyilatkozta a Szabadságnak Bálint Benczédi Ferenc, az Erdélyi Unitárius Egyház püspöke.
Az egyházi főméltóság arról számolt be, hogy az új Magyar Unitárius Egyháznak két központja lesz: egyrészt a bölcső, azaz Kolozsvár, másrészt pedig Budapest, amely az Alföldön élő közösségeknek lesz a központja.
Ez a vágy és ez a kívánság a híveink részéről az elmúlt 15-20 év alatt nagyon sokszor megfogalmazódott. A lelkészi kar és az egyház lelkészi vezetői jogosnak tartották ezt az igényt, így létrehoztunk egy közös bizottságot, amelyben világiak és egyháziak egyaránt részt vettek. Ez a testület dolgozta ki az új, közös alaptörvényt. Június 28-án egy új történelmet kezdünk, amikor elfogadjuk az alaptörvényt. A következő napon tartjuk a főtanácsi üléseket, ahol a működési-szervezeti szabályzatot tárgyalják meg – fogalmazott a püspök.
Bálint Benczédi Ferenc szerint kimagasló pillanata lesz ez az unitáriusok történelmének. – Visszatekintve az elmúlt ötven-száz év viharos időszakára, azt láthatjuk, hogy az unitárius közösség szétesett darabokra. Ezt szeretnénk revideálni, s megteremteni azt a történelmi egységet, amit az elmúlt évszázadokban az unitáriusság itt, a Kárpát-medencében hordozott. Az unitárius eszme Erdélyben született, itt tudott gyökeret ereszteni, itt tudott intézménnyé, egyházzá szerveződni, innen „költözött ki”, illetve terjedt el az unitárius gondolat – jegyezte meg Bálint Benczédi Ferenc.
Hozzátette: bár mind Magyarország, mind Románia 1945 után a szocialista táborban volt, mégsem sikerült megőrizni az unitárius egyház egységét, ezért van most szükség arra, hogy egy szervezetben, egy működési szabályzattal tudják rendezni dolgainkat akár itt, Erdélyben, akár Magyarországon.
Bálint Benczédi Ferenc arról is beszámolt, hogy 2010 őszén a Magyarországi Unitárius Egyházkerület Képviselő Tanácsa levélben fejezte ki óhaját az egyesülés iránt. Egyébként az Erdélyi Unitárius Egyház 2011–2015-ös stratégiai tervében, amelyet kiadványban foglaltak össze, már szerepel az egyesülésre vonatkozó passzus.
Az erdélyi országgyűlés 1568. évi vallásügyi határozata a világon először foglalta törvénybe a lelkiismereti és vallásszabadsághoz való jogot. Mindez az egyetlen erdélyi alapítású magyar történelmi egyház állami elismeréséhez vezetett, ugyanakkor e törvénynek köszönhetően Erdély a korabeli vallásszabadság és felekezeti türelem földjévé vált – áll az Erdélyi Unitárius Egyház meghívójában.
„Miután unitárius egyházunkat évszázadokon át sorvasztották, majd a trianoni diktátum következtében maradék egyházszervezetünket is feldarabolták, a XXI. század eleje új lehetőséget teremtett a Kárpát-medencei magyar unitáriusok egyházi egységének helyreállítására.
A kedvező nemzeti és nemzetközi lehetőségekkel élve, a közel 450 éves történelmi hagyományaink alapján a két magyar unitárius egyházrész, az Erdélyi Unitárius Egyház és a Magyarországi Unitárius Egyház illetékes főhatóságai elhatározták a teljes körű egyházszervezeti egység helyreállítását, amely a Magyar Unitárius Egyházban testesül meg.
A jövőbeli működésében, szervezeti felépítésében, belső jogrendjében, valamint istentiszteleti és szertartási rendjében egységes egyházszervezet az Erdélyi Unitárius Egyház és a Magyarországi Unitárius Egyházkerület újraegyesülése által jön létre 2012. június 28-án az egyházrészek együttes zsinati ülésén” – áll a közleményben.
KISS OLIVÉR. Szabadság (Kolozsvár)

Újabb Magyar Örökség-díjak
Hét alkotó, intézmény, illetve szakmai műhely életművét, munkáját ismerik el a Magyar Örökség-díjjal, az elismerést tanúsító okleveleket szombaton adják át Budapesten.
Elismerésben részesül a Ferenczy-család alkotóművészete, a martonvásári Óvodamúzem és létrehozója, Harcsa Tiborné, a Ciszterci Diákszövetség kilenc évtizedes szolgálata, a Hitel nemzetpolitikai szemle kolozsvári (1935–1944), illetve a folyóirat 1988-tól működő budapesti műhelye, Bálint Márta egyszemélyes színháza és Molnár V. József néplélekrajz-kutatói munkássága. A kitüntetést posztumusz ítélték oda Szabó Zoltánnak, a népi írók kiemelkedő képviselőjének.
A Magyar Örökség és Európa Egyesület által felkért bírálóbizottság 67. alkalommal döntött az elismerés odaítéléséről. A díjjal korunk, valamint a II. világháborút megelőző időszak legjelentősebb magyar teljesítményeit jutalmazzák.
A testület 17. esztendeje – évente négy ízben – állampolgári javaslatok alapján, titkos szavazással hozza meg döntését. Elnöke Hámori József neurobiológus, agykutató, a Magyar Tudományos Akadémia volt alelnöke, volt kulturális miniszter. Szabadság (Kolozsvár)

Csontokról a mozgólépcsőn
Kántor Lajos Konglomerát (Erdély) című, a Kossuth Kiadó által megjelentetett kötetét mutatják be a Kós Károly Akadémia Alapítvány és Minerva Művelődési Egyesület szervezésében június 21-én, csütörtökön délután 6 órakor Kolozsváron a Minerva Művelődési Egyesület Cs. Gyimesi Éva termében (Jókai/Napoca utca 16 szám). A könyvről a szerzővel beszélget Demény Péter és Markó Béla. A kötet bevezető írását az alábbiakban közöljük.
– Vannak csontjai?
– Tessék?
– Vannak csontjai?
Ez meg miféle őrület? Sebestyén nem érti, ki szólította meg, honnan jön a hang. Jó ideje üldözik a hangok, de nem ilyen agresszíven szokták megszólítani. Most tulajdonképpen nem is hang jön, csak kép, képről a szöveg, ahogy halad fölfelé, a kijáratnak. Egyszerű Sandoz-reklám, reklámok a mozgólépcső két oldalán, a kalciumhiány pótlását sulykolják beléd. Egymást érik, most már a belső képernyőn is.
Csontok, csontok… Párhuzamosan a reklámmal, egy vers sorai motoszkálnak Sebestyénben, persze nem a sajátjai, egy barátja írta, a híres kolozsvári ortopéd professzornak ajánlotta őket; a saját csontjait szólította meg, még abban az időben, amikor biztatta magát: „hogy: előre! – vagy csak tovább!” Azt is leírta, ami tulajdonképpen mindenkire érvényes, ha nem vesszük is tudomásul: „Időm egyre kevesebb”, viszont hozzátette: „s ez nem keresztény misztika”. Vajon hogyan reagálta le a dedikáció címzettje, jó emlékű dr. Fazakas János (valamikor Sebestyén is járt nála a klinikáján) a Sandoz-reklámot? Ó, dehogy, most nem a Sandoz szól az aluljáróban, hanem Szisz verse.
Csontok, csontjaim, csikorogtok,
amíg élek, amíg éltek.
S ha a halál késes angyalai
húsomból kiheréltek:
ti őriztek engem tovább,
évszázadoktól meggyötörten.
Tanúm leszel, ásványi váz.
Hogy nem hajlottam. Hogy csak törtem.
Végül is miben segít a Sandoz? Hogy ne törjünk, hanem csak hajoljunk? Mit válaszolna erre Fazakas professzor? Vagy mai utódja, akinél Sebestyén épp mostanában járt? És mit ők hárman, ahogy kezdik befészkelni magukat Sebestyén agyába? Most már SzGSz, vagyis az idősebb és a fiatalabb Sz, meg évtizedek óta vitafelük, főleg az idősebbik Sz-é, a híres szerkesztő, G. Sebestyén szerint még annyira sem fognák fel a mozgóbeli kérdést, mint ő. És mégis, mintha együtt válaszolnának, Szisszel.
– Csak csontjaink, csak csontjaink.
Már ha azok is el nem porladtak. Jóllehet mind a hárman fiatalabbak Sebestyénnél. Bizonyára valamennyien kalciumhiányban – de élnek. De élnek? Sebestyén László rögeszmésen ragaszkodik hozzá, hogy együtt kérdezze őket, hogy együtt válaszoljanak. Ők négyen együtt élnek. Négyen most már, a mozgólépcsőn haladó túlélővel, egyben-másban utóddal. Akinek ugyancsak elszámolni valója van. Velük.
Mi az, hogy él? Nehéz erre válaszolni. Él a celeb, a világ ura. Él „a világ bajnoksága”, Dél-Afrikától Kolozsvárig. Élnek a labdarúgás hősei. Él a mikrofonba hangját beeresztő énekes, a vele dübörgő zenekar. Él a mindenütt jelen lévő politikus. A tévésztár. A celeb, mindenekelőtt.
És mi az, hogy celeb? SzGSz ezt még nem hallotta.
Ha le akarná fordítani a benne, Sebestyénben sajátosan élő hármast, többé-kevésbé pontosan így nevezné őket: Szabédi László, Gaál Gábor, Szilágyi Domokos, a 20. századi Erdélyből, a Kárpát-medencéből. Főképpen Szabédi, ő nem hagyja nyugton Sebestyént, már évtizedek óta. De a szerkesztő előd G.G. és a fiatalon távozott Szisz (nem csak mint ellensúly). Ki ismeri még őket? Celebritások? Az ő, mármint SzGSz idejében (hármuk idejében) híres volt a költő, de akár a szerkesztő, a professzor, pláne ha akadémikus. Tévé? Internet. Csak nézi(k) Sebestyént. A sajtó, az más. Bulvár? SzGSz-szel nem illik, nem kellene viccelni. Bár ifjabbik Sz értette a viccet. Tervezett közös szemináriumaik előtt Sebestyén mai kortárs költő (nem parlamentbe választott celeb) mondatából idéz, most olvasta egy hetilapban: „…a tömegnyilvánosság, ez a celebidióta látványhomály a művészi megnyilvánulások zömével nem tud mit kezdeni”.
Akkor hát menekülni kellene a látványhomályból. Távol a metró reklám- és embersűrűjétől, keresni egy helyet, ahol Sz, G és a náluk nemzedéknyivel fiatalabb Sz vitatkozhat, Sebestyén pedig kihallgathatja, illetve faggathatja őket. A két idősebb erősen hitt, fiatalon, a világmegváltó eszmékben, később is kereste a világmagyarázatot. Az ifjú Sz-nek a kételkedés maradt. A mesternek választott Sz, az előd, huszonévesen a század, a huszadik betegségéről akart könyvet írni. De ő írta le a naplójában, hogy az igazság igen általános fogalom, s ha jól utánajársz, nem takar semmit; vagy nagyon is sok mindent takar, de csak úgy, mint a szekér ponyvája: olyan dolgokat, amik nem tartoznak együvé. Hát most erről kellene beszélni. Tőle olvasta Sebestyén azt is, hogy nem az eszet s a szívet kell magyarrá tenni, hanem az életet; lehet szép a magyar élet, és mindenki irigyelni fogja, nem gyűlölni. Létezhet ilyesmi? G egészen másokat gondolt. Legalábbis másként. Ő egész életében azt próbálta magyarázni, tanítani, hogy mindenütt előbújik a rosszul tanított múlt. És mint a valóságirodalom teoretikusa figyelmeztetett, ha úgy ítélte meg: mindennapjaink elköltőiesítve, elfabulázva ködlenek fel egy-egy lírai futamban. Ő a magyar életet, a kisebbségit különösen, internacionalista mértékkel mérte. De tudta: a kisebbségi élet nem teljesség, nem valódi és őseredeti egyetemesség; tartozéka volt egykor az egésznek, melyben, ha zavartalanabb egyéni vérkeringése volt is, rész és függelék jellege sosem volt eltagadható. Ifjú Sz már ebbe a nem-teljességbe született bele.
Három helyzet. Együtt: SzGSz. Több, mint három név, több, mint három élet külön-külön.
Sebestyén úgy gondolja, a csontokat össze kell rakni*. És azt, ami a csontoknál is fontosabb.
Egy korszak. A múltunk.
A jelenünk?
* A csontok összerakásához Sebestyén a Szabédi László, Gaál Gábor és Szilágyi Domokos leírt (tehát ellenőrizhető) szövegeit használta fel, megőrizve a három szerző – helyenként pedig a barátaik – eredeti fogalmazását
Kántor Lajos. Szabadság (Kolozsvár)

Beleszólt a tanfelügyelőség az ünnepségbe
Ünneprontással vádolja Tőkés László „volt 11-es diák” a Kolozs Megyei Tanfelügyelőséget, mivel az nem engedte meg, hogy Tellmann Jenő nyugalmazott fizikatanár az egykori 11-es líceum, azaz a Báthory István Elméleti Líceumban vegye át az Eötvös József Díjat.
Mint ismeretes, a kiváló pedagógusnak június 14-én, a kolozsvári Szent Mihály-plébánia Katolikus Nőegyletének Szentegyház utcai tetőtermében nyújtotta át Füzes Oszkár, Magyarország bukaresti nagykövete a magyar állami kitüntetést. Mint az EP-képviselő tegnapi, Brüsszelben keltezett közleményéből kiderül, a jeles tanár személyes kívánságának megfelelően, valamint a Báthory-líceum igazgatóságának előzetes beleegyezésével az átadó ünnepélyre az ősi Schola épületében került volna sor. Ezzel szemben két nappal a rendezvény napja előtt a folyamatban lévő érettségi vizsgákra való hivatkozással a Kolozs Megyei Tanfelügyelőség megtiltotta a díjkiosztásnak az iskola területén való megrendezését. „A letiltás ténye és módja nyilvánvalóan politikai okokra vezethető vissza” – véli Tőkés László, aki méltatlannak tartja, hogy „a Tanfelügyelőség – annak magyar nemzetiségű helyettesi szintű képviselete ellenére – ünneprontó módon megakadályozta az Eötvös József Díjnak a Báthory István Líceumban való átadását, és emiatt ezúton követjük meg Tellmann Jenő tanár urat, Iskolánk nagy tanáregyéniségét”. Szabadság (Kolozsvár)

Feloszlathatják a Magyar Polgári Pártot?
Kovács Péter szerint megszűnés fenyegeti a Magyar Polgári Pártot (MPP), miután az alakulat sem a 2008-as parlamenti, sem az idei helyhatósági választáson nem szerzett 50 ezernél több szavazatot. „Az MPP két egymás utáni választáson (2008. parlamenti, 2012. önkormányzati) nem ért el egyenként 50 000 szavazatot, ezért a párttörvény értelmében az Igazságügyi Minisztérium kezdeményezi a párt feloszlatását” – vélekedett az RMDSZ főtitkára kedden a Facebook-lon közzétett bejegyzésében, azt is firtatva: a tanácsok megalakulása előtt ez azt jelenti, hogy elvesznek az MPP mandátumai?
politikai alakulatok tevékenységének megszűnéséről a 2003/14-es számú párttörvény 7. fejezete rendelkezik, amely felsorolja azokat az okokat és tényállásokat, amelyek a pártok feloszlatását vonják maguk után. A jogszabály kimondja például, hogy inaktívnak nyilvánítható egy alakulat, ha nem állított jelölteket – önállóan vagy más párttal szövetkezve – két egymást követő parlamenti választáson, legkevesebb 18 választókerületben. Hasonlóképpen törölhető egy párt a politikai alakulatok jegyzékéből, ha két egymást követő megmérettetésen nem szerez országos szinten legkevesebb 50 ezer szavazatot a megyei és helyi tanácsosi, valamint a szenátusi és parlamenti jelöltlistáján. A politikai alakulatok megszűntetését célzó indítványt valamennyi esetben a főügyészség (és nem az igazságügyi minisztérium) kezdeményezi a Bukaresti Törvényszéknél, amely dönteni hivatott az ügyben.
A Krónika kedden a bukaresti főügyészség sajtóirodájához fordult tájékoztatásért annak kapcsán, kezdeményezték-e az MPP felszámolását, az intézménynél beállt egész napos áramszünet miatt azonban Dana Tiţian szóvivő leghamarabb szerdára ígért választ.
Az MPP egyébként a 2008-as helyhatósági választáson teljesítette a törvény által megszabott voksküszöböt: helyi tanácsosi listája 79 238, megyei tanácsi listája pedig 84 620 voksot gyűjtött. A négy évvel ezelőtti parlamenti megmérettetésen nem indult az alakulat, az idei önkormányzati választáson ugyanakkor a fenyő színeiben indult települési képviselőjelöltek összesen 46 071, míg a megyei tanácsosjelöltek 36 671 szavazatot szereztek, miközben a polgármester-jelöltekre leadott 49 884 voks is alulról súrolja az ötvenezres határt. Különben a párttörvény nem szabja meg egyértelműen, hogy a kellő számú szavazat hiánya esetén a főügyészség hivatalból köteles-e elindítani a jogszabály szabta feltételeket nem teljesítő alakulatok felszámolását, vagy feljelentés alapján. Ha hivatalból járna el, akkor ez idén is több tucat „pártocska” megszűnését vonná maga után, mivel a helyhatósági választások végleges eredményeinek tanúsága szerint számos olyan alakulat teljesített jócskán 50 ezer voks alatt, amely a korábbi megmérettetéseken sem szerzett több szavazatot.
Egyébként a pártok működését szabályozó törvény kimondja azt is, hogy a politikai alakulatok kötelesek frissíteni tagjaikat sorjázó listájukat a helyhatósági vagy parlamenti választások előtt, mégpedig az azt megelőző év végéig. Eme rendeletbe kapaszkodva támadta meg idén többek között az RMDSZ, az EMNP és az MPP választási indulását a Bukaresti Törvényszéken Cătălin Stoichiţă, Bukarest 5. kerületének független polgármesterjelöltje, kérve egyúttal az alakulatok feloszlatását; a keresetet azonban a törvényszék arra hivatkozva utasította el, hogy a felperesnek nincs minősége a perben.
Szász Jenő MPP-elnököt egyelőre nem sikerült megszólaltatnunk az ügyben.
Rostás Szabolcs. Krónika (Kolozsvár)