A nyolcvanöt éves Benkő Samut köszöntötték
Szűk körű ünnepségként hirdették meg, mégis telt házzal zajlott le az Erdélyi Múzeum-Egyesület székhelyén hétfő este Benkő Samu történész 85. születésnapi köszöntése.
Sipos Gábor EME-elnök az 1994–2002 közötti időszakban elődjeként is tevékenykedett neves tudós pályafutásából azt emelte ki, hogy az utóbbi huszonhárom évben annak élete összenőtt az egyesületével. Ma már látható, hogy az akkori nemzedékek munkája nyomán „szárba szökkent a mag, közeleg az aratás”. Péntek János, a Magyar Tudományos Akadémia Kolozsvári Akadémiai Bizottságának elnöke, a 2007-es indulásuk óta megkétszereződött taglétszámukra hivatkozva, Benkő Samu érdemeit méltatta, aki életművével és szakmai presztízsével járult hozzá az erdélyi magyar tudomány fejlesztéséhez. Dávid Gyula, a Kriterion Könyvkiadó egykori munkatársaként az ünnepelt szerzői, szerkesztői és figyelmeztető kritikusi munkáját emelte ki, amellyel a kommunizmus éveiben védő szerepet is betöltött a hatalom gáncsoskodásaival szemben, biztosítva a tudományos élet eredményei közlésének folytonosságát.
Benkő Samu, visszaemlékezve életpályájára, hálás szavakkal méltatta példaképét és egykori tanárát, Nagy Gézát, aki őt, az önkéntes meggyőződésből marxistává vált fiatal történészt felvilágosította a kommunista rendszer valódi mibenlétéről. A születésnapi ünnepség Nagy Gézának állandó jelleggel falra akasztott portréja alatt zajlott le.
Ö. I. B.
Szabadság (Kolozsvár),

„Non omnis moriar”…
Békesség néktek. „Non omnis moriar” … Különleges képeket, beszélgetés meg-megszakadó – tűnődésbe, néma kérdésbe oldódó – hangjait, valószerű és álom határán felsejlő, összetéveszthetetlen hangulatú történeteket jegyzett a látható világba Jancsó Noémi (Kolozsvár, 1988. március 7. – Kolozsvár, 2010. július 25). Mert ama láthatatlanban már nem ír: lesi-várja az emberiség javulását. Értelmes tennivalókra mutat, felismerő, felfedező emberi utakra. És szólít meg nem vénülő hangján a tálentumokkal való, méltó sáfárkodásra.
Ő maga néhány folyóiratközlemény és egy – az igazi tehetséget máris jelző – kötetet publikált tragikusan rövid pályáján, ez a kevés azonban nyíltan vagy tudós nyelvi megoldásokba rejtve rengeteg kérdést és kérést tartalmaz: mindenkinek, aki hisz az emberi kapcsolatokban és abban, hogy eszmények felé törekedve közelebb jutunk ahhoz, ami (ha egyáltalán van ilyen) ember-mivoltunk értelme.
Irodalmi kísérleteit magyarul írta, bár ő maga több nyelvben volt otthonos; a mellékelt, eddig közöletlen vers idiómák, kultúrák különbségével való szembesülés élményét hozza. Bőrszín és szokások, világmagyarázatok nyelvi formáinak másféleségében az emberi állandót (mondhatni: az ilyenbe vetett reménységet) hozza. …Jöjjetek, tavaszi napok, bizakodjatok, emberek, őrizzétek megszenvedett, meglelt és írásművekbe örökített emlékét annak, akinek a kezét már nem foghatjátok meg, hogy például a békességet jelentő névről (Mirembe) vagy a tavaszi áldozat mibenlétéről faggathatnátok.
Kedves Noémink közlésre még elő nem készített írásaiból a családnak köszönhetően most ez a vers (és mai, angol nyelvű fordítása a Csíkszeredában élő Juhász Boylan Kincsőtől).
Jancsó Noémi, „antik” és „fejlődő” kultúrák érzékeny, kutató poétaleánya, köszöntünk 25. életéved kapujában. „Non omnis moriar…” – üzeni neked s mindnyájunknak általad Horatius.
Egyed Emese, 2013. február
Fehér Mirembe
Ha tudtam volna előre, hogy ennyi lesz és egy fél maréknyival sem több a megvalósult álmok mennyisége, akkor végig sem álmodom. Minek. Minek. És most, hogy tudom – úgy érzem magam, mint akit átvágtatok, pedig az egyetlen, aki ujjai közt elfolyatta az időt, az én voltam, én, és senki nem hibás azért a sok elvesztegetett napért, amivel megajándékoztam és megloptam magam. És még emellett úgy is érzem magam, mint akit kiszúrtatok áldozatul és tavaly húsvétra fel is ravataloztatok, és tettétek mindezt még csak nem is komolyan. Bohóc-áldozat voltam, csak mert a tieteknél zöldebb fülemen jó volt vihorásznotok. (Visszaéltetek a fiatalságommal. És én is visszaéltem vele. Gonosz hazugság, hogy minél petyhüdtebb valaki, annál többet ér. Az ember olyan, mint a banán, a rózsa és a többiek. Bimbót eladni nem lehet, rohadt banánon szánkáznak a vének.) És most olyasformán érzem magam, mint akit kicsaptatok és a legteljesebben el lett hagyatva, úgyhogy kutyaszagú embertesttel kóborol valami odaképzelt sivatagban. Talán mert nem sikerült úgy szeretni, hogy cserébe viszontszeressetek, úgy akarni, hogy cserébe viszont-akarjatok, úgy fogadni – kérdezés nélkül – az elfogadhatatlant, hogy cserébe befogadjatok… mert nem sikerült, kutyamód kullogok és nyelveket tanulok, emberi nyelveket …amikor pedig már-már úgy tűnik, nincs az a szavahihető teremtmény aki odajöhetne a tévelygő szukához és feloldozná valami felsőbb hatalom nevében amikor tehát már tényleg senki sem kóborol sem akarattal sem véletlenszerűen ama képzelt sivatagban, akkor elém áll egy a bantuk közül és azt mondja furcsa-angolul: – Noémi! Azt mondják, könnyebb nyelvet tanulni, ha új nevet kapsz hozzá. Legyen a neved Mirembe, mert olyan békés vagy. Tetszik? Mit szólsz hozzá, Noémi Mirembe? És akkor eléje áll a kóborlónak még valaki, egy hiragana-táblázattal és megmutatja, honnan hová kell húzni a vonalat… és aztán hozzáteszi, hogy eljön majd a kanji ideje is, csak túl kell esni a hiraganán és a katakanán, és majd eljön a szépírás ideje is, csak az ember először memorizáljon. És akkor leheveredek a forró homokba, megtanulni az új varázsigéket, mert lennie kell valaminek, amiben hisz vagy legalábbis bízik az ember, ha nem istenben és nem az önmegvalósításban, és ha nem is a szerelemben, ami ezidáig egészen pontosan háromszor árulta el, mire végre megvirradni látszott a táj. És ott, a forró homokba rajzolgatva a hiraganákat egyszerre megértem, hogy hiszek a lugandában és a japánban, A fenékriszáló, színesruhájú fekete táncoslányokban és a visszafogott, nagy legyezőjű japán dámákban és a szu mi ma szen-ben, ami szó szerint annyit tesz: életem végéig fog kísérteni a bánat, amit hibám miatt érzek és amit itt, Európában, mi itt, magyarra csak így fordítunk: Elnézést. És hiszek még az oli-ban, ami azt jelenti, valahol messze… (hosszúra nyújtott i-vel) És azután összeszedem bogaras irhámat, majd az esték és reggelek emlékét, és visszatérek a sivatagból és felemelem fehér, viszonylag kelet-európai, viszonylag széles járomcsontú, viszonylag nagy szemű, viszonylag vékony ajkú és viszonylag sima hajú leány-fejemet és kezemet kinyújtva, ahogy legtöbb helyen illik, bemutatkozom: – Nze Mirembe. Fehér Mirembe, az, aki más névvel született.
Jancsó Noémi
Szabadság (Kolozsvár),

"Március 15. legyen az öröm ünnepe"
Emberközelibb megemlékezésre készül az EMNP és az EMNT
Háromnapos rendezvénysorozattal készül március 15-re a Maros megyei Erdélyi Magyar Néppárt és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, derült ki azon a sajtótájékoztatón, amelynek programját a két társszervezet megyei elnökei, Portik Vilmos, illetve Jakab István ismertették.
Portik szerint újra kell gondolni március 15-e marosvásárhelyi értelmezését és tartalmát, a magyar szabadság napja nem a szomorúságé, hanem az öröm ünnepe kellene legyen. Az EMNP megyei elnöke "siratóbeszédek" és koszorúk helyett ünnepi rendezvényeket szeretne látni, akár több helyszínen, ezért ők a Petőfi-szoborhoz virágcsokrokat visznek, koszorúikat a postaréti emlékműnél helyezik el. Mint mondta, eljött az ideje, hogy "Marosvásárhelyen olyan ünnepnappá varázsoljuk március idusát, amely nem kizáró, hanem befogadó, ahol lehet ugyan több helyszínen ünnepelni, de a programok az ünnephez méltó békében alkotnak egységet. Ehhez pedig arra van szükség, hogy a politika egy kicsit hátrább lépjen, és sokkal nagyobb teret kapjon ehelyett a kultúra, sokkal emberközelibbé váljanak a megemlékezések".
Újra nyit a Pilvax
A háromnapos rendezvénysorozat első napján, március 14-én nyílik a Pilvax kávéház, amely idén is a Várban levő Múzeum kávézóban kap helyet, ahol lesz kokárdakészítés, lehetőség a 12 pont kinyomtatására, valamint egy 1848-as fegyvereket bemutató tárlat is nyílik a partnerszervező Maros Megyei Múzeum jóvoltából – mondta Jakab István, az EMNT megyei elnöke. A továbbiakban megtudtuk, hogy március 15-én folytatódnak az előző nap elkezdett tevékenységek, de lesz népdaléneklés, előadás arról, hogy mi történt 1848-ban ezen a napon Marosvásárhelyen. A tanulóknak kincskereső vetélkedőt szerveznek, illetve korabeli ruhák bemutatására is sor kerül.
Varó Huba, a Kökényes néptáncegyüttes vezetője az általuk előkészített Verbuválás, csatamező, szabadság… címet viselő táncjátékról beszélt, amellyel színesíteni akarják a Pilvax kávéház programkínálatát.
Föl föl vitézek a csatára!
Sántha Ágnes, a gyermekprogramok felelőse elmondta, hogy a szervezők két pályázatot hirdettek az 1848-49-es szabadságharc témakörben. Az óvodások és kisiskolások a Föl föl vitézek a csatára… kezdetű Klapka-induló ihlette rajzzal nevezhetnek be. Az V-VIII. osztályosok fogalmazással, a IX-XII.-esek esszével pályázhatnak, amelynek ihletője a Gábor Áron rézágyúja című dal egyik sora, Édes rózsám, a hazáért el kell válnom tőled.
A rajzokat március 10-ig személyesen vagy postán lehet eljuttatni a Mihai Viteazu (Klastrom) utca 40. szám alatti EMNT- irodába, a fogalmazás vagy esszé formájában megírt pályamunkákat szintén március 10-ig a maros@emnt.org e-mail címre lehet elküldeni.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely),

Válasz Kovács Péternek
Az autonómiaharc legfőbb akadályozója az RMDSZ
Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára számon kéri Toró T. Tibortól, hogy az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke „mit tett az autonómia ügyében?”.
Érthető a kínos visszakérdezés, hiszen meg kell próbálnia valahogyan elterelni a figyelmet az RMDSZ jelenlegi kínos téblábolásáról. Válaszképpen csak pusztán néhány tényre emlékeztetnénk Kovács Pétert, például arra, hogy Toró T. Tibor volt az egyike azoknak a parlamenti képviselőknek, akik 2004-ben benyújtani merészelték a parlamentben a Székelyföld autonómiastatútumának tervezetét. Beszédes, hogy a beterjesztők – Birtalan Ákos, Kovács Zoltán, Pécsi Ferenc, Szilágyi Zsolt, Toró T. Tibor és Vekov Károly – már akkor is a perifériára szorultak az RMDSZ-ben, többségük pedig ma már a szövetségen kívül tevékenykedik...
De ha már itt tartunk, arra is emlékezhetne Kovács Péter, hogy a tavaly szeptemberben a parlamentben elutasított autonómia-tervezetet is két olyan politikus – Becsek-Garda Dezső és Sógor Csaba – nyújtotta be egyéni kezdeményezésként, akiket nem szokás az RMDSZ-csúcsvezetés által képviselt hivatalos irányvonallal azonosítani. Jelzésértékű az RMDSZ autonómiához való viszonyulásával kapcsolatban, hogy a szövetség vezető honatyái részt sem vettek, vagy kivonultak a szavazásról, sőt, Fekete-Szabó András szenátusi frakcióvezetője egyenesen azt mondta, hogy „nem volt értelme”, hogy az RMDSZ képviselői egyáltalán felszólaljanak a szenátusban a tervezet kapcsán. Történt ez nagyjából akkor, amikor a szövetség csúcsvezetése inkább titkos paktumot kötött a Szociálliberális Unióval a közös kormányzásról, aminek későbbi felrúgása nyomán Kelemen Hunor RMDSZ-elnök kínos magyarázkodásra kényszerült.
De említhetnénk a legújabb fejleményeket is, hiszen a szövetség irányvonalát meghatározó Markó Béla nemrég gyakorlatilag az autonómia ügye mögüli kihátrálás mellett foglalt állást – egy olyan időszakban, amikor a székely zászló körüli botránysorozat révén korábban soha nem tapasztalt érdeklődés mutatkozik a Székelyföld és általában az erdélyi magyar közösség iránt.
Az autonómia felé vezető út valóban hosszú és akadályokkal teli, ahogy Kovács Péter írja, csakhogy amint a fenti példák is mutatják, körül kellene néznie a saját háza táján és észrevennie, hogy a folyamat legfőbb kerékkötői, elmulasztva a bukaresti, kormányzati és parlamenti jelenlétben rejlő, sajnos máig kiaknázatlan képviseleti és érdekérvényesítési lehetőségeket, éppen az RMDSZ-ben munkálkodnak azért, hogy rövid távú önös politikai érdekek mentén a végtelenségig elodázzák vagy megakadályozzák az előrelépést az autonómia ügyében.
És mivel illusztrálható jobban a számító kétszínűség, mint azzal, hogy alig néhány órás eltéréssel Markó Béla az SZKT marosvásárhelyi ülésén megtagadja a székely zászlót, Kelemen Hunor pedig Bukarestben „harcosan” és tüntetően átadja a lobogót a kongresszust tartó Nemzeti Liberális Párt elnökének, Crin Antonescunak?
Továbbá Kovács Péter bukást emleget Toró T. Tibor és a Néppárt kapcsán, viszont afölött nagyvonalúan elsiklik, hogy míg a fiatal Néppárt alig egy éves létezése során gyakorlatilag megduplázta támogatóinak számát, addig az RMDSZ két évtized után a szavazói bázisának egyharmadra apadásával „dicsekedhet”, és hajszál híján nem jutott be a törvényhozásba.
Jó lenne, ha ezeken mind Kovács Péter, mind pedig az RMDSZ csúcsvezetői elgondolkodnának, mielőtt más szemében a szálkát keresnék. A Néppárt a rendelkezésére álló eszközökkel próbálja előremozdítani a különböző autonómiaformák elérésének folyamatát, és szomorúnak tartja, hogy az RMDSZ csúcsvezetése nem óhajt élni a számára hozzáférhető eszközökkel: kivonul az autonómiatervezet parlamenti vitájáról, nem vesz részt a demokratikus tüntetéseken, és az autonómiatörekvések szimbólumává vált székely zászló mögül is kihátrál, vagy politikai tőkét kíván belőle kovácsolni.
Király Melinda,
az EMNP Fehér megyei elnöke
Nyugati Jelen (Arad),

Kelemen kiáll Csíkszereda polgármestere mellett
Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke szolidaritást vállalt Ráduly Róbert csíkszeredai polgármesterrel, akit hétfőn azért bírságolt meg az Országos Diszkriminációellenes Tanács, mert a főépítészi állás meghirdetésekor a magyar nyelv ismeretét is a kritériumok közé sorolta.
"A magyar nyelv használata a közigazgatásban egy törvény által szavatolt jog, nem kivétel ez alól a csíkszeredai főépítész sem, akinek munkaköri leírásában szerepel a fogadóórák megtartása. Ezekre pedig polgárok mennek el, akiknek kérdéseik, ügyes-bajos dolgaik vannak. Közöttük pedig magyar anyanyelvűek is vannak, sőt, Csíkszereda esetében többségében azok. Éppen ezért a magyar nyelv ismeretének feltételét jogosnak és törvényszerűnek tartom" - olvasható Kelemen Hunor állásfoglalásában, amelyet kedden juttatott el az MTI-hez a politikus sajtóirodája.
Az RMDSZ elnöke emlékeztetett arra, hogy a helyi közigazgatásról szóló törvény szerint azokban a területi-közigazgatási egységekben, amelyekben a lakosság több mint 20 százaléka valamely nemzeti kisebbségekhez tartozik, a helyi közigazgatási hatóságoknak biztosítaniuk kell az anyanyelv használatát.
"Az RMDSZ az elmúlt 23 évben azért is dolgozott, hogy anyanyelvünket szabadon tudjuk használni, ehhez pedig megteremtettük a törvényes feltételeket. Ezek betartása alól pedig nem képez kivételt senki, sem Csíkszeredában, sem más településeken. Az anyanyelv védelme és szabad használata olyan téma, amelyben semmiféle engedményt nem vagyunk hajlandóak tenni. Az Országos Diszkriminációellenes Tanács azon tagjainak, akik ezt a döntést meghozták, tisztában kellene lenniük azzal, hogy nekik nem a magyar nemzetiségűek és a törvény, hanem a diszkrimináció ellen kell fellépniük" - nyilatkozta az RMDSZ elnöke.
Kelemen Hunor jogorvoslati segítséget kínált a csíkszeredai polgármesternek az ügy megnyugtató rendezése érdekében.
MTI
Nyugati Jelen (Arad),

Zászlóháborúra nyelvvita
Zászlóháború után nyelvháború robbant ki Székelyföldön a magyar önkormányzati vezetők és a román hatóságok képviselői között. Mircea Duşa védelmi miniszter tegnap „példátlan arcátlanságnak”, „Hitlert idéző gondolatnak” nevezte Ráduly Róbert csíkszeredai polgármester kijelentését, miszerint a magyar nyelv használata kötelező a hargitai megyeszékhelyen. Az RMDSZ elöljárója egy hétfő esti rendezvény keretében beszélt a magyar nyelvhasználatról, amikor a negyvenezer lakosú, 80 százalékban magyarok lakta város főterén ünnepélyesen felvonták a székely zászlót. Mondandója apropóját az adta, hogy – mint arról beszámoltunk – az Országos Diszkriminációellenes Tanács aznap bejelentette: 600 lejes pénzbírsággal sújtotta Rádulyt amiatt, hogy a magyar nyelv ismeretét is feltételül szabta a városi főépítészi állás betöltésére kiírt versenyvizsgán. Különben ugyanilyen büntetést kapott az álláshirdetést jóváhagyó közalkalmazottak országos ügynöksége is.
„Legyen világos: Csíkszeredában a magyar nyelv ismerete nem diszkriminatív, hanem kötelező. A prefektustól a román rádiók és televíziók tudósítóiig mindenkinek ismernie kell anyanyelvünket, aki a székelyek adójából él” – jelentette ki a székely zászló felvonása alkalmából rendezett csíkszeredai ünnepségen Ráduly Róbert.
A Hargita megyei románok parlamenti képviseletét is ellátó Mircea Duşa tegnap a románok és magyarok egymásra ugrasztását célzó „gyalázkodásnak” nevezte az elöljáró kijelentését, amely szerinte Hitler korát idézi. A védelmi miniszter egyúttal a diszkriminációellenes tanács (CNCD) kemény fellépését sürgette. A szociáldemokrata politikus közölte, a napokban Csíkszeredába utazik, hogy ellenőrizze, megszólalhat-e még románul, és kell-e útlevelet felmutatnia.
A csíkszeredai polgármester szavaira Adrian Jean Andrei, Hargita megye prefektusa is reagált. A kormánymegbízott az intézmény tegnapi ülésén magyarul is megszólalt, közölve: mind írásban, mind szóban használja a Hargita megyei többség anyanyelvét. Közben Borbély László, az RMDSZ politikai alelnöke a téma kapcsán elmondta, jó lenne, ha az alkotmányban, vagy egy sarkalatos törvényben regionális státust kapna a magyar nyelv, és az RMDSZ kidolgoz majd konkrét javaslatot ezzel kapcsolatban. Ugyanakkor Crin Antonescu, a szenátus elnöke szerint abszurd lenne, ha köteleznék a román állampolgárokat arra, hogy megtanuljanak egy olyan nyelvet, amely nem hivatalos nyelve a román államnak. A liberális politikus egy tegnapi sajtótájékoztatón újságírói kérdésre válaszolva kijelentette: Romániában az egyedüli hivatalos nyelv a román, ezért ezt a nyelvet kell kötelezően ismernie mindenkinek. Antonescu szerint sok román tud jól vagy kevésbé jól magyarul, de ez természetes folyamat, nem lehet erre kötelezni senkit. Katalóniát említette példaként, ahol – mint mondta – hivatalos nyelv ugyan a katalán, de azt nem kell kötelező módon ismernie minden állampolgárnak. A szenátus elnöke szerint a hétköznapokban sokkal egyszerűbbek a dolgok, Romániában mindenki ismeri a román nyelvet legalább olyan szinten, hogy hivatalos helyen boldoguljon. „Emellett nagyon helyes, hogy minden magyar ismeri az anyanyelvét, de a románok közül is sokan jól vagy kevésbé jól tudnak magyarul. Szép, ha a románok ismerik a magyar nyelvet” – jelentette ki Crin Antonescu.
Különben a diszkriminációellenes tanács a Hargita és Kovászna megyei Román Civil Szervezetek Fórumának feljelentése nyomán vizsgálta ki a csíkszeredai álláshirdetés ügyét. Asztalos Csaba, a CNCD elnöke emlékeztetett, a jogszabályok garantálják az anyanyelvhasználat jogát a kisebbségek számára azokon a településeken, ahol az adott kisebbség teszi ki a lakosság legalább egyötödét. Az viszont a munkaköri leírás függvénye, hogy diszkriminációnak minősül-e egy a romántól eltérő nyelv megkövetelése egy álláshirdetésben, ugyanis ez csak abban az esetben indokolt, ha az illető alkalmazottnak munkaköri feladata az adott nyelven való kommunikáció. Asztalos rámutatott: volt olyan ügyük, amelyben indokoltnak minősítettek egy magyar nyelvtudást követelő kitételt az egyik erdélyi polgármesteri hivatal álláshirdetésében, de a döntéssel elégedetlen panaszos fellebbezett a közigazgatási bíróságon, amely neki adott igazat, és mind a polgármestert, mind a diszkriminációellenes tanács vezetőjét kártérítésre kötelezte. Lapunk is beszámolt róla, hogy a kolozsvári táblabíróság a hónap közepén érvénytelenítette az 57 százalékban magyarok lakta Szilágyperecsen község jegyzői állása betöltésére szervezett versenyvizsgát, mert azon a magyar nyelvtudást is megkövetelték. Később elmarasztalta a CNCD a baróti önkormányzatot is, mert a városgondnoki tisztség betöltésére kiírt versenyvizsgáról szóló egyik határozatában követelményként szerepelt a magyar nyelv ismerete.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár),

Fülpróba
Miközben a román többség és a magyar kisebbség képviselői közötti szakadék odáig mélyült, hogy immár Hitlert, illetve Ceauşescut látják a másikban, Jean-Claude Mignon, az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének Romániában tartózkodó elnöke egy kiadós bukaresti séta után, amúgy mellékesen, dicsérően szólva kijelentette: az ország vezetői jelentős mértékben hozzájárulnak a régió stabilitásának biztosításához, a kisebbségek kérdését pedig példaértékűen megoldották, és már csak „bizonyos ügyeket” kell rendezni.
Mignon úr állásfoglalása tökéletes példa arra, mennyire veszik komolyan Európában az erdélyi magyarság jogköveteléseit. A francia diplomata ugyanis éppen azt a nemzetközi szervezetet képviseli, amely rendeltetése szerint a csatlakozott, összesen 47 európai ország állampolgárainak alapvető szabadságjogaiért száll síkra, amelynek ernyője alatt működik többek között az Emberi Jogok Európai Bírósága és a demokrácia érvényesítése céljából létrehozott, független alkotmányjogászokból álló Velencei Bizottság is.
Úgy látszik, Strasbourgban máig sem érdemelnek szót azok a „bizonyos ügyek”, amelyek napról napra tovább mérgezik a közélet iránt még érdeklődést mutató erdélyi magyarok mindennapjait. Miközben Mignon úr – aki 1990 májusában a bukaresti Egyetem téren sürgette a demokratikus változásokat – Bukarestben nosztalgiázott, a számára nagyon kedves ország belügyminisztere, Mircea Duşa Hitler korának visszatérését vizionálja Csíkszeredában, mert Ráduly Róbert polgármester nem diszkriminatívnak – ahogy azt az illetékes hatóság is véli –, hanem kötelezőnek nevezte a magyar nyelv ismeretét a közszereplők számára egy olyan régióban, ahol a lakosság túlnyomó többségének ez az anyanyelve.
Annyi ember vagy, ahány nyelvet beszélsz – tartja a modern Európában igazán megfontolandó mondás. Ehhez képest Mircea Duşa, illetve a magyar szót még a vegyesboltokból is kiűzetni akaró Valer Marian szenátor (és még sorolhatnánk) ma is csak a legsötétebb idők megfélemlítéseiből táplálkozó gyűlölet nyelvét beszéli. Ezt pedig, úgy látszik, még mindig csak mi halljuk.
Páva Adorján
Krónika (Kolozsvár),

Törésvonalak vagy számítások
Mindenkinek ott a helye – fejtette ki véleményét a marosvásárhelyi autonómiatüntetésről alig több, mint egy hónappal korábban Antal Árpád polgármester, a sepsiszentgyörgyi RMDSZ elnöke, kiemelve: bárki is szervezzen ilyen megmozdulást, fontos, hogy minél többen részt vegyünk azon.
Mindannyiunk számára fontos Székelyföld ügye – jelentette ki az elmúlt napokban több ízben is Tamás Sándor, a szövetség háromszéki területi szervezetének vezetője. De akkor Kelemen Hunornak az RMDSZ elnökeként talán nem Marosvásárhelyen lenne a helye március 10-én? Markó Béla szenátornak, volt szövetségi elnöknek talán nem fontos Székelyföld ügye? – adódnak a kérdések, miután az SZKT hét végi ülésén a szövetség csúcsvezetése leszögezte: nem kívánnak részt venni a megmozduláson. Külső szemlélődő számára úgy tűnhet: törésvonalak keletkeztek a szövetségen belül, a székelyföldiek más irányt követnek, mint amit a nagy öregek – Markó Béla, Borbély László, Verestóy Attila – kijelöltek. Kelemen Hunor megnyilvánulásait is elemezve – a szövetség elnöke, elődjétől eltérően, legalább tárgyalóasztalhoz ült ellenzéke egy részével, az MPP, illetve az SZNT vezetőivel – az a benyomásunk támadhat, korántsem oly egységes a szervezet, mint volt, erősödőben egy olyan szárny, amely most feszegeti határait, és amely szakítana a régi doktrínákkal és beidegződésekkel, de egyelőre még az idősebb nemzedéké a hatalom. Bárcsak valóban így állna a helyzet, és bárcsak mielőbb bekövetkezne eme szemléletváltás! Rögvest könnyebb lenne bár az alapvető célokban megegyezni, és autonómiatüntetés előtt nem a félsz és a keserűség venne erőt rajtunk, hogy vajon leszünk-e elegen, hogy lám, ezt az ügyet is elárulták, hanem legfennebb az lenne a magyar pártok közötti versengés tétje, ki tud több embert mozgósítani. Alaposabb vizsgálat után mégis az látszik valószínűbbnek: törésvonalak helyett csupán számításokról, pragmatikus pártpolitikai megfontolásokról beszélhetünk, amelyek hátterében az áll, hogy Székelyföldön radikálisabb képviseletet vár el a közösség, ráadásul itt az erősebb ellenzék miatt lépéskényszerben is vannak. Kitetszik ez abból a félrevezető érvelésből, amellyel a székelyföldi RMDSZ-vezetők bizonygatják álláspontjukat. Tamás Sándor például azt szajkózza, pártrendezvényről van szó – holott a megmozdulást az SZNT kezdeményezte, amely felhívást intézett a pártokhoz, hogy vállaljanak részt már a szervezésben is. Erre mondott igent az EMNP – és erre mondhatott nemet az RMDSZ, hogy aztán ürügyként hivatkozzék erre, távolmaradását indokolva. Álságosnak tűnik az a módszer is, ahogyan a távolmaradást részvételként próbálják beállítani a székelyföldi vezetők: az ugyan örvendetes, hogy mind a háromszéki RMDSZ-elnök, mind a polgármesterek jó része készül Marosvásárhelyre – de elkötelezettségük akkor lehet igazi, ha mozgósítanak, ha népszerűsítik az eseményt, buszokat indítanak Marosvásárhelyre. Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

Nyelvhasználati nyilakozatháború
Vihart kavart Ráduly Róbert hétfői kijelentése a román politikában. A csíkszeredai polgármestert megbírságolták, mert magyarnyelv-ismeretet követelt meg a város főépítészi tisztségére pályázó személyektől, ő pedig egy nagyméretű székely zászló ünnepélyes felvonásán azt nyilatkozta, hogy a magyar nyelv ismerete kötelező Csíkszeredában, nem diszkrimináció. Ráduly szerint a prefektustól a román rádiók és televíziók tudósítóiig mindenkinek ismernie kell anyanyelvünket, aki a székelyek adójából él. A reakció nem késett.
Abszurd, Hitler korából
Abszurd lenne, ha köteleznék a román állampolgárokat arra, hogy megtanuljanak egy olyan nyelvet, amely nem hivatalos nyelve a román államnak – jelentette ki tegnap Crin Antonescu, az NLP és a szenátus elnöke, aki szerint Romániában az egyedüli hivatalos nyelv a román, ezért ezt a nyelvet kötelező ismernie mindenkinek. Katalóniát említette példaként, ahol – mint mondta – hivatalos nyelv ugyan a katalán, de azt nem kötelező ismernie minden állampolgárnak. A hétköznapokban sokkal egyszerűbbek a dolgok, Romániában mindenki ismeri a román nyelvet olyan szinten legalább, hogy hivatalos helyen boldoguljon. Emellett nagyon helyes, hogy minden magyar ismeri az anyanyelvét, de a románok közül is sokan jól vagy kevésbé jól tudnak magyarul, és ez „szép” – mondta. S Mircea Duşa védelmi miniszter szerint Ráduly Róbertnek a magyarnyelv-használattal kapcsolatos kijelentése „példátlan pofátlanság”, amely Hitler korát idézi. A maroshévízi körzetben megválasztott politikus az Országos Diszkriminációellenes Tanács kemény fellépését sürgette, és a napokban Csíkszeredába utazik, hogy ellenőrizze, megszólalhat-e románul, és kell-e útlevelet felmutatnia. Törvények is szentesítik
Szolidaritásáról biztosítja Kelemen Hunor RMDSZ-elnök Ráduly Róbert csíkszeredai polgármestert, a magyarnyelv-tudás feltételét pedig jogosnak és törvényszerűnek látja egy magyar többségű város főépítésze esetében. Emlékeztetett arra, hogy a helyi közigazgatásról szóló törvény szavatolja az anyanyelvhasználatot „az alkotmány, a jelen törvény és a Románia által részes félként aláírt nemzetközi szerződések előírásainak megfelelően” ott, ahol a lakosság több mint húsz százaléka kisebbségi. Kelemen Hunor jogorvoslati segítséget is kínál Rádulynak, mert „az anyanyelv védelme és szabad használata egy olyan téma, amelyben semmiféle engedményt nem vagyunk hajlandóak tenni”.
Radikalizálódási veszély
Az RMDSZ a többségi nemzettel való intézményes párbeszéd és nem a konfrontáció útját választotta, és ezt méltányolnia kell a román kormánynak – hangsúlyozta Borbély László, az RMDSZ politikai alelnöke tegnap a Bukarestben akkreditált külföldi tudósítóknak. Kifejtette: az RMDSZ nem egy párt, hanem a teljes romániai magyar közösség legitim képviselője, ezért elvárja, hogy a mindenkori román kormány partnerének tekintse akkor is, ha nem tagja a kormánykoalíciónak. Borbély szerint a román politikusoknak meg kell érteniük, hogy fennáll a magyar közösség radikalizálódásának veszélye, ha elvitatják jogait. „Nem jó az ilyen hangulat arra, hogy érdemben tudjunk tárgyalni az alkotmányról, a régiók kialakításáról, ezért kellene lezárni ezt a vitát” – mondotta. Az RMDSZ nem fűz nagy reményeket a nemzetállam fogalmának törléséhez, de azt javasolja, hogy a nemzeti közösségeket ismerje el államalkotó tényezőkként az új alaptörvény. Az is jó lenne, ha regionális státust kapna a magyar nyelv.
Strasbourgban is tudják
Az RMDSZ képviselőjével is tárgyalt Bukarestben Jean-Claude Mignon, az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének elnöke. Korodi Attila beszámolt a vendégnek a közösségi vagyon visszaszolgáltatásával és a magyar közösség szimbólumainak használatával kapcsolatos gondokról is. Elmondta, hogy csak a két magyar többségű megyében alakult ki konfliktus a zászlóhasználat miatt, és bár a legfontosabb romániai politikai szereplők azt állítják, hogy szeretnék megszüntetni a kisebbségeket érintő politikai feszültséget, valamiért ez mégsem történik meg. Arra is felhívta a figyelmet, hogy az Európa Tanácsnak még mindig vannak olyan, a kisebbségeket érintő ajánlásai, amelyeket Románia nem épített be saját jogrendjébe.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

Mellszobrot kap az orgonaépítő
Múlt év novemberében a kézdivásárhelyi Pro Cantus Egyesület kétnapos ünnepséggel emlékezett Kolonics Istvánra, Erdély leghíresebb orgonakészítő mesterére halálának 120. évfordulóján.
A szabadkai származású mester 1855-ben telepedett le Kézdivásárhelyen, ahol harminchét évig élt. Háromszéken huszonkilenc orgonája van, valamennyi többé-kevésbé ma is működőképes. A csíksomlyói kegytemplom és a gyulafehérvári székesegyház orgonáját is ő készítette. Fórika Balázs kántor, az egyesület elnöke idén maradandó emléket szeretne állítani a méltatlanul elfelejtett mesternek. Petrovits István sepsiszentgyörgyi szobrász műtermében már elkészült mellszobrának gipszváltozata. Tervek szerint a bronz mellszobrot a főtéri református templomkertben állítják fel. (Iochom)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

Miért hallgatunk?
Súlyos társadalmi-politikai krízis előszele fúj Romániában, hamu alatt izzik a parázs. A szociálliberális bábkormánynak – amelyet a nemzetközi fináncoligarchia rángat dróton – nincs semmilyen életképes programja, elképzelése hosszabb távra, de még rövidebbre se, ezért a közvélemény figyelmét elterelő manőverekkel, az aggodalmaskodók és kritizálók hangját elnyomó zajkeltéssel próbálkozik. A nemzetiszocialista retorikával fűszerezett hazafiaskodásra már fel sem kapná az ember a fejét, több évtizedes hagyomány ez a nagyhatalmi játszmák szülte balkáni államalakulatban, viszont a hangnem egyre karcosabb: a frusztráltságot leplező harsányságba fölényeskedő irónia és gúny vegyül. Mintha vesztüket éreznék. A román politikai osztály hangadóinak és celebjeinek műveletlensége és bunkósága legendás, ráadásul gáttalanul terjed a bulvármédia révén, igaz, ezáltal meg is örökítődik és le is lepleződik. Széles néprétegek cinkosságát feltételezve engedik meg maguknak ezek az Európa hátsó udvarában felcseperedett senkik, hogy arrogánsak, arcátlanok, kioktatók és udvariatlanok legyenek, hogy tudatlanságukkal és szűklátókörűségükkel tüntessenek, hogy egyszerűen belehazudjanak a kamerákba, mikrofonokba, diktafonokba.
Hogy a felkapaszkodott nímandok és kapaszökevények politikusokként és közvélemény-formálókként milyen baromságokat hordanak össze nap mint nap a médiában és a parlamentben, az a legkevésbé fontos. Ami fontosabb, az az, hogy az EU-tagország Románia kormányfője ellentmondást nem tűrően, senki által sem zavartatva jelentheti ki ország-világ előtt, hogy a romániai magyar kisebbség ugyanazoknak a jogoknak örvend, mint a románság. Ilyen egetverő hazugság hallatán hogy nem gerjed össznemzeti, összeurópai, egyetemes tiltakozás és cáfolat? Alszunk? Vagy már megvették hallgatásunkat is?
Dénes László
Székelyhon.ro,

Csak azért is Wass Albert
„Eddig nagyrészt szórványtelepüléseken játszottuk a Mustármag című előadást, templomokban, hiszen oda még össze lehet gyűjteni a megfogyatkozott számú magyarságot. A gyergyószentmiklósi előadás ötlete abból adódott, hogy olvastuk, láttuk: egy itteni Wass Albert-megemlékezés szervezőit a hatóságok meghurcolják. Eldöntöttük: csak azért is eljövünk ide az előadásunkkal” – mondja az előadó színész, Kulcsár-Székely Attila.
Többnapos huzavona után sikerült helyszínt találni Gyergyószentmiklóson a Wass Albert műveiből összeállított színházi produkciónak, valamint a jelenleg a közép-erdélyi szórványban, Türben szolgáló Kémenes Lóránt Zoltán plébános fotókiállításának.
A Wass Alberttel kapcsolatos rendezvények szervezői ellen indított ügyészségi eljárások, rendőrségi kihallgatások miatt az egyházak és más intézmények is visszariadtak attól, hogy helyszínt biztosítsanak az újabb eseménynek. Végül az előadásra és a kiállításra vasárnap este, a gyergyószentmiklósi Művelődési Házban kerül sor. Az Életkép(es) címet viselő kiállítás megnyitója 18.45-kor kezdődik az előtérben, és az itt bemutatásra kerülő, Kémenes Lóránt Zoltán plébános által készített fényképek csak ez alkalommal lesznek láthatók. A kiállításmegnyitó után, 19 órakor a stúdióteremben tekinthető meg a Wass Albert műveiből összeállított, egyéni színházi produkció. A Mustármag című előadást szerkesztette és előadja Kulcsár-Székely Attila, rendező Csurulya Csongor.
Az előadást már számos helyszínen bemutatták. „Az ötlet megszületése 2009 decemberéig nyúlik vissza, amikor egy karitatív akció keretében eleget tettünk Kémenes Lóránt Tür községbeli katolikus plébános meghívásának, és az ott élő maroknyi szórványmagyarságnak játszottuk egyik egyéni előadásunkat. (...) Az előadás utáni beszélgetés során fogalmazódott meg bennünk, készíteni kellene egy olyan műsort, amelynek elsődleges célja, hogy erősítse az erdélyi, illetve összmagyar nemzeti öntudatot, és az elkövetkező évek során eljuthasson a legtávolibb szórványmagyarsághoz is. Ennek érdekében könnyen mozdítható legyen, ne igényeljen nagy technikai hátteret, és természetesen témája is a fent említett lakosságnak szóljon. Így esett a választásunk Wass Albertre. Az említett célokon kívül azt a küldetést is szolgálná, hogy az egyik legnagyobb magyar írónkról eloszlassuk azt a tévhitet, miszerint Wass Albert múltba forduló, búsongó, jövőkép és optimizmus nélküli, nacionalista és antiszemita” – vallják az előadásról megalkotói.
Kulcsár-Székely Attila kérdésünkre kifejtette: „Az előadás eleve úgy van megszerkesztve, hogy templomi környezetben előadható legyen. Gyergyószentmiklóson sajnos nem templomban mutatjuk be. Odáig jutott a megfélemlítés, hogy 2013-ban Romániában a magyar egyházak nem merik felvállalni, hogy helyet adjanak egy, Wass Albert műveiből összeállított színházi előadásnak.”
Gergely Imre
szekelyhon.ro,

Kultúrkártya, Betekintő és Székelyföldi diákigazolvány
Ajándékozz kultúrát! mottóval indította útjára a Gyergyószentmiklósi Művelődési Központ a Gyergyói-medence új kultúrtermékét, a Kultúrkártyát. Ugyanakkor Betekintő címmel indított előadássorozatot az intézmény a tudomány népszerűsítése céljából.
Pál Levente igazgató ismertette az újdonságokat
„A kártyával az a célunk, hogy új szintre emeljük az ajándékozás örömét. A Kultúrkártya által ugyanis egy olyan élményalapú ajándékcsomagot teremtünk, mely az érzelmi és mentális igényességre érzékeny városközösség körében hatékonyan veszi fel a versenyt az idegen és személytelen globalizált ajándéktermékekkel” – magyarázta a művelődési központ igazgatója, Pál Levente ismertetve a 2013-ra érvényes Kultúrkártyát. A kártya értéke 60 lej (55 lej a vásárlási értéke), és a művelődési központban lehet megvásárolni. Minden kártyához használati útmutató is jár, mely többek között rávilágít a kártya „aktiválására”.
A Kultúrkártya kizárólag a Gyergyószentmiklósi Művelődési Központ saját rendezvényein használható fel, a társintézmények, a bővülő partnerlista a www.gymk.ro/kulturkartya weboldalon követhető. Mint megtudtuk, az első partner a Mark House nyomda, itt a Kultúrkártya felmutatásával 5 százalékos árkedvezményt nyújtanak minden könyvvásárlás esetén. További kedvezményt nyújtó partnerek a Hóvirág Néptáncegyüttes és a Step Dance Sportklub.
Székelyföldi diákigazolvány igényelhető
A Sepsiszentgyörgyön útjára indított Székelyföldi diákigazolvány első gyergyói partnere a művelődési központ. Pál Levente elmondta, azon fiatalok, akiknek már van igazolványuk, a művelődési központ rendezvényeit 10 százalékos kedvezménnyel látogathatják. A diákigazolványt 7 éves kortól 35 éves korig lehet igénybe venni, amennyiben a kérvényező érvényes tanulói jogviszonnyal rendelkezik egy, a Székelyföld területén működő tanintézményben.
Betekintő a tudományokért
Tudomány és életút előadássorozatot indít útjára a Gyergyószentmiklósi Művelődési Központ. Az első előadásra március 6-án 19 órától kerül sor a Karancsi Sándor-teremben, amikor Szőcs Levente néprajzkutató Gyergyói népi identitástudat címmel értekezik. A tervek szerint havonta tartanak Betekintő címmel előadást, mely a tudományok világába kalauzolja az érdeklődőket. Az előadások ingyenesek, és lehetőség lesz az éppen aktuális előadóval beszélgetni.
Baricz Tamás Imola
szekelyhon.ro,

Folytatódik a Szacsvay Akadémia
Nagyvárad- Március 6-án, szerdán délután 6 órától a váradi Ady Endre Középiskola dísztermében folytatódik az RMDSZ Bihar megyei szervezete által életre hívott Szacsvay Akadémia Erdély a magyar történelemben című modulja.
A meghívott előadó ismét Oborni Teréz, a történelemtudomány kandidátusa, a Magyar Tudományos Akadémia Történelemtudományi Intézetének tudományos főmunkatársa, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem docense. Értekezésének címe: Az Erdélyi Fejedelemség virágkora 1606-1660. Minden érdeklődőt szeretettel várnak, a belépés ingyenes.
erdon.ro,

Antonescu: abszurd lenne kötelezővé tenni a magyar nyelv ismeretét
– Abszurd lenne, ha köteleznék a román állampolgárokat arra, hogy megtanuljanak egy olyan nyelvet, amely nem hivatalos nyelve a román államnak – jelentette ki kedden Crin Antonescu, a román szenátus elnöke annak kapcsán, hogy Csíkszereda polgármestere szerint Székelyföldön a románoknak is ismerniük kellene kötelező módon a magyart.
A politikus egy sajtótájékoztatón újságírói kérdésre válaszolva kijelentette: Romániában az egyedüli hivatalos nyelv a román, ezért ezt a nyelvet kell kötelezően ismernie mindenkinek. Antonescu szerint sok román tud jól vagy kevésbé jól magyarul, de ez természetes folyamat, nem lehet erre kötelezni senkit.
Antonescu Katalóniát említette példaként, ahol – mint mondta – hivatalos nyelv ugyan a katalán, de azt nem kell kötelező módon ismernie minden állampolgárnak. “Nem értek egyet vele, és abszurdnak tartom, hogy valakit kényszerítsenek egy olyan nyelv elsajátítására, amely nem hivatalos nyelve a román államnak” – nyomatékosította Antonescu.
A szenátus elnöke szerint a hétköznapokban sokkal egyszerűbbek a dolgok, Romániában mindenki ismeri a román nyelvet olyan szinten legalább, hogy hivatalos helyen boldoguljon. Emellett nagyon helyes, hogy minden magyar ismeri az anyanyelvét, de a románok közül is sokan jól vagy kevésbé jól tudnak magyarul. “Szép, ha a románok ismerik a magyar nyelvet” – mondta.
Ráduly Róbert, Csíkszereda polgármestere, a város főterén egy nagyméretű székely zászló ünnepélyes felvonásakor hétfőn kijelentette: a magyar nyelv ismerete kötelező Csíkszeredában, nem diszkrimináció. Hozzátette: a prefektustól a román rádiók és televíziók tudósítóiig mindenkinek ismernie kell anyanyelvünket, mindenkinek, aki a székelyek adójából él. Mircea Dusa román védelmi miniszter szerint Hitler korát idézi a polgármester kijelentése.
erdon.ro,

Régióátszervezés – Ha tárgyalással nem megy, tiltakozásokat szervezne az RMDSZ
Az RMDSZ a dialógus útján próbálja rendezni az ország régiós átszervezésének problémáját, de ha a tárgyalások nem vezetnek eredményre, és a magyar közösség érdeke azt kívánja, akkor más szervezetekkel összefogva tiltakozó megmozdulásokra is sor kerülhet, jelentette ki sepsiszentgyörgyi sajtótájékoztatóján Borbély László.
Hozzátette: jelenleg van egy párbeszéd Victor Ponta kormányfővel, és remélem hamarosan leülnek tárgyalni fontos kérdésekről a kormánykoalícióval, tehát a liberális és szociáldemokrata pártok képviselőivel is. Vannak jelzések, hogy ők is szeretnék tisztázni az álláspontokat, regionalizmus és székely zászló ügyében”, nyilatkozta Borbély László.
Pénteken, Kolozsváron az RMDSZ önkormányzati tanácsában is tárgyalnak a regionalizációról, és jövő héten nyilvánosságra hoznak három szakmai elemzést, amelyek rámutatnak, hogy mitől működésképtelenek a jelenlegi régiók, miért nem szabad tovább menni ezekkel. Azt érezzük, hogy nem decentralizációt terveznek, hanem re-centralizációt, mondta Borbély László, aki példaként említette azt a törekvést, hogy az egészségbiztosító pénztárat szeretnék régiós szinten központosítani, de hasonlóan járnának el a pénzüggyel is, és más intézmények esetében már megtörtént a régiós szintű összevonás.
Az RMDSZ szakembereinek elemzései arra mutatnak rá, hogy a jelenlegi régiók gazdag megyéi tovább gazdagodtak, míg a szegény megyék leszakadtak. Kisebb régiók kellenek, amelyek megfelelő módon tudják lehívni az uniós pénzalapokat, és kezelni tudják infrastruktúrájukat, mondta Borbély László, aki szerint az RMDSZ egy régióban látná Kovászna Hargita és Maros megyénket, és ez nem etnikai alapú régiós elképzelés, hiszen ha az lenne, akkor Maros megye fele és Kovászna megye kétharmada lenne része a régiónak.
Az RMDSZ politikai alelnöke szerint a háromszéki polgármesterekkel való találkozóján arról tárgyaltak, hogy a 2014-2020-as időszakban, miként tudják eredményesen lehívni az Európai Uniós pénzeket. Az RMDSZ-nek van elképzelése, hiszen tavaly októberben az Erdély 2020 nevű 35 oldalas dokumentumot benyújtották az Európai Uniós ügyekért felelős miniszternek. Az RMDSZ jövő héten javasolja a kormánynak, hogy szervezzenek érdemi tárgyalást az uniós alapok lehívásáról, és a régióátszervezésről. A szövetség három éve beadott egy törvénykezdeményezést arról, hogy a jelenlegi nyolc helyett alakítsanak ki 16 régiót, és arról is van elképzelésünk, hogy hogyan működtessük a kisebb régiókat, mondta Borbély László.
Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester kifejtette: a régiók a szabad társulás elve alapján kellene kialakuljanak, és akkor lennének működőképesek, így nekünk is jó lenne és az országnak sem ártana. A sepsiszentgyörgyi elöljáró szerint, ha három olyan megye alkot egy régiót, ahol az egy főre eső bruttó nemzeti össztermék (GDP) alacsony, több felzárkóztatásra szánt uniós alapot tud lehívni, ha viszont gazdag megyékkel kerülnek egy régióba, akkor csökken a lehívató összeg, magyarázta Antal Árpád.
Kovács Zsolt
Erdély.ma,

Önmérsékletet kér az SZNT elnöke
Önmérsékletre szólítja fel az egymás közötti vitákban a székelyföldi magyar közélet szereplőit, a sajtót és a székely társadalom minden tagját Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke. A székely szabadság napjaként emlegetett március 10-i marosvásárhelyi autonómiatüntetés kezdeményezője és szervezője a sajtóhoz eljuttatott felhívásában arra figyelmeztet, a tüntetésnek sokszínűségében is egységesen kell megjelenítenie a székelység igényét az önrendelkezésre, egységesen kell kifejeznie tiltakozását a székelység érdekei ellenében kidolgozott, akaratát mellőző közigazgatási átalakítási terv ellen.
Az SZNT a jó mozgósítás egyik előfeltételének tartja, hogy a felek tegyék félre a vitákat, és legalább március 15-ig a politikai ellenfelek között is béke legyen Székelyföldön. „Két hétig senki ne nyisson vitát, ne támadjon, ne minősítsen, ne bíráljon. Aki úgy érzi, hogy méltánytalan támadás érte, halassza el a válaszadást! Ha ezt lelkiismerete semmiképp nem engedi, akkor szóljon mértéktartóan, indulat nélkül, és törekedjen arra, hogy senkit ne bántson meg” – áll az SZNT-elnök felhívásában.
Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) szerint az autonómia évévé nyilvánított 2013-as évnek és a március 10-re meghirdetett Székely Szabadság Napjának arra kell figyelmeztetnie a román döntéshozókat, hogy autonómia nélkül nem lesz társadalmi béke a többség és a kisebbség között Romániában.
Toró T. Tibor, az EMNP elnöke szerdai marosvásárhelyi sajtótájékoztatóján elmondta, hogy az EMNP nem tüntetésként, hanem az autonómia ügye melletti kiállásként, afféle ünnepként tekint a Székely Szabadság Napjára.
A párt megannyi erdélyi településről autóbuszokat indít a rendezvényre, és arra buzdítja az erdélyi, s elsősorban a marosvásárhelyi magyarokat, hogy minél nagyobb számban vegyenek részt a rendezvényen.
Szabadság (Kolozsvár),

Isteni tanítók és világi táltosok
Kalotaszegi fények a tények tükrében
Már Fekete Károly első, 2009-ben napvilágot látott, nagy sikerű önéletrajzi dokumentumkötetének a megjelenésekor (Fekete Károly: Hatvan év Kalotaszegen. Válogatott írások 1947–2007. Művelődés – Szentimrei Alapítvány, Sztánai füzetek 7. Sorozatszerkesztő Szabó Zsolt. Kolozsvár–Sztána, 2009.) Balogh Balázs, a Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutatóintézetének az igazgatója találó módon így jellemezte a szerzőt: „Fekete Károly Kalotaszeg krónikása. A legutóbbi 60 év terméséből olvasható válogatás rendkívül sokszínű: van köztük irodalmi értékű, történelmi témájú visszaemlékezés, tanügyi, turisztikai, kulturális tárgyú írás – mind, megannyi apró mozaik Kalotaszeg változó társadalmának nehezen megrajzolható képéből.” (i.m., 181. old.)
Ezúttal Fekete Károly egy újabb dokumentáris igényű–alapvetésű, s nemkülönben jelentős információs gazdagságú kötettel (Fekete Károly: A nemzet napszámosa voltam Kalotaszegen. Önéletrajzi feljegyzések, 1935–1990. Művelődés – Szentimrei Alapítvány, Sztánai Füzetek 11. Sorozatszerkesztő Szabó Zsolt. A borító Kós Károly grafikájának felhasználásával készült. Kolozsvár – Sztána, 2013.) lepi meg a közeli múlt gyakorta zűrzavaros forgatagában akarva-akaratlanul is részt vevő s az eltelt század alapvetően meghatározó társadalom- és kultúrtörténeti mozzanatai iránt érdeklődő avagy e korszak meggondolkoztatóan vargabetűs, szellemi hajtűkanyarjait megérteni óhajtó olvasót.
A Fekete Károly-i, tablószerűen összeállított, önéletrajzi és egyben kortörténeti jellegű, átfogó dokumentumgyűjtemény és -antológia második kötetét képező mű Ajánlásában Péntek János ezt írja a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége által 2003-ban Ezüstgyopár-díjjal kitüntetett s a közel hat évtizedes didaktikai, kultúrpolitikai és -menedzseri tapasztalat birtokában a múlt néhol fordulatos, néhol meg folyamatosan változó eseményeire visszatekintő szerzőről:
„Nem szokványos tanítói életpálya az 1928-ban született Fekete Károlyé, és ennek tulajdoníthatóan nem szokványos az a pályakép sem, amelyet most – korabeli iskolai dokumentumokkal, újságcikkekkel, fényképekkel kiegészítve – közread.” (i.m., 7. old.)
Az immár történelmiekké patinásodott és tekintélyesedő korszakokat fölelevenítő, izgalmas dokumentumkötet nemcsak társadalomtörténeti szempontból egyedi mű. Tudniillik Fekete Károly egy, a szerzőre személyesen jellemző, átütő, széles látókörű, sziporkázó s az olvasót mindenképpen lekötő, majdhogynem mágikus mega-humorral ismerteti a különben tudományos pontosságú és éleslátó tárgyilagossággal bemutatott eseményláncolatokat és történéseket. Sőt, Fekete Károly szakavatottan megbabonázó, ám minduntalan diszkréten értelmezői tolla alatt még az első látásra mókás anekdotáknak tűnő s hatásos csattanókra kiélezett történetek is olyan világian revelatív, szemantikai feltöltöttségű parabolákká válnak a különböző történelmi korok s a társadalmi létezés egészére vonatkozólag, amelyekből mindannyian levonhatjuk a sok értelmű, bölcsességgé emelkedő következtetéseket és léleképítő tanulságokat. Pontosabban egyféle, a befogadást távlatosító, tematikai négyzetre emelés eredményeképpen Fekete Károly nemcsak az egykori és mindenkori első osztályosait ülteti be gyakorlatilag akkor és ott a padba, hanem átvitt értelemben… a nyájas olvasót is, itt és most.
Ugyanakkor Fekete Károly könyve nemcsak mentalitástörténeti, hanem szépirodalmi jellegű, önéletrajzi odüsszeia is, amelyben az erdélyi magyar nyelvű próza immár klasszikussá vált, XX. századi stílusjegyei is fölcsillannak. A kalotaszegi magyar művelődéstörténet közelmúlti keresztmetszetét nyújtva, műve összegző és egyúttal elemző jellegű: a különböző kutatási szempontokból is kiváltképpen fontos monográfia e nagyhírű régió folyamatos fönnállásának s hagyományőrzően korszerű önátörökítődésének az eljövendő korokban kibontakozható sorsvetületeit is fölvázolja.
A számos egyedi adatot, statisztikai fölmérést és összehasonlító kimutatást közzétevő könyv valóságföltáró forrásmunkaként kiváltképpen szilárd kiindulópontot szolgáltathat a XX. századi, kalotaszegi magyar közösség társadalmi, történelmi és kulturális valóságának a szakszerű kutatásához.
(Fekete Károly A nemzet napszámosa voltam Kalotaszegen című kötetét március 1-jén, pénteken délután 6 órától mutatják be Bánffyhunyadon, a református egyház gyülekezeti termében. Minden érdeklődőt szeretettel várnak.)
BRÉDA FERENC
Szabadság (Kolozsvár),

Elbúcsúzott a hívektől XVI. Benedek pápa
Mintegy százötvenezren búcsúztatták tegnap utolsó nyilvános audienciáján XVI. Benedek pápát, akinek szolgálata ma este nyolckor fejeződik be. A leköszönő XVI. Benedek pápaságának örömteli pillanatait, és a nehéz időszakokat is felidézte beszédében. Kijelentette, ugyanazzal a bizalommal távozik tisztségéből, mint amellyel nyolc évvel ezelőtt a pápai szolgálatot elfogadta.
Az audiencia elején XVI. Benedek pápamobillal a szokásosnál hosszabban járta körbe a zsúfolásig megtelt római Szent Péter teret az őt búcsúztató hatalmas tömeggel való „utolsó ölelésre”. A hívek véget nem érő tapssal, imával, énekkel és könnyekkel köszöntek el a pápától, aki többször megállt, hogy a feléje nyújtott kisgyermekeket megáldja. A téren vatikáni, olasz, lengyel, német, brazil zászlókat, kínai és arab keresztényeket is látni lehetett. A nemzeti zászlót lobogtató magyar zarándokok nagyobb csoportja a lengyelek mellett foglalt helyet. A nagyváradi zarándokokat Bölcskei László püspök vezette. Az audiencián jelen voltak a pápaválasztásra érkezett bíborosok is, közöttük Erdő Péter, esztergom-budapesti érsek.
„Mindig tudtam, hogy az egyház bárkája az Úré és nem az enyém. Az Úr nem engedi, hogy elsüllyedjen ez a bárka” – hangsúlyozta XVI. Benedek. Köszönetet mondott munkatársainak, a bíborosoknak, püspököknek és paptestvéreknek, „Isten egész népének” a szolgálatában nyújtott segítségért. Kiemelte, lemondása „nehéz, megszenvedett” döntés volt, amelyet megfogyatkozott ereje miatt, az egyház javát szem előtt tartva hozott meg. Zárómondataiban a fiatalokat, a „betegség súlyát békében viselő” időseket és az ifjú házasokat üdvözölte, majd megáldotta az utolsó, 348. audienciáján megjelent tömeget.
Szabadság (Kolozsvár),

A főszerep a vásárhelyieké
Az EMNP ott lesz a Postaréten március 10- én
Egyetlen megoldás Székelyföld autonómiája, egységes Székelyföld régió, erre B terv nem létezik, hangzott el egyebek mellett tegnap Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke, Pap Előd, a székelyföldi régió elnöke, Sántha Imre református lelkész és Portik Vilmos, a párt megyei elnöke közös sajtótájékoztatóján.
Toró T. Tibor, az EMNP elnöke szerint a március 10-i eseménynek több üzenete is van: egyrészt felhívja a figyelmet, hogy az autonómia nincs megoldva, másrészt ráirányítja mind a bukaresti döntéshozók, mind a nemzetközi közvélemény figyelmét erre. Mint mondta, nem most kezdték az autonómiaharcot.
Furcsának nevezte az RMDSZ álláspontját
– Furcsa, hogy elutasítja a részvételi demokráciának ezt a módját, amikor maga a közösség próbálja hallatni a hangját, világossá tenni, hogy mit akar. Szemforgatónak nevezte Markó Bélát és Verestóy Attilát, akik diverziónak nevezték a vásárhelyi tüntetést, úgy, hogy "közben 2009-ben, amikor az RMDSZ egy rövid ideig nem volt kormányon és átmenetileg elbocsátották az intézmények RMDSZ-es tisztségviselőit, maguk szerveztek tüntetést Csíkszeredában, legitim módon nyúlva a részvételi demokrácia eszközéhez. Akkor legitim volt, akkor helyes volt, akkor követendő példa volt, most pedig diverziónak minősítjük, vagy éppenséggel felesleges zavarkeltésnek. Ez a finoman mondva következetlenség tulajdonképpen ahhoz vezet, hogy elbizonytalanítja a közösséget", jelentette ki az EMNP elnöke.
Mint mondta, a Partium is ott lesz képviseleti jelleggel a Postaréten Temesvártól Szatmárnémetiig, Nagyváradtól Kolozsvárig, így biztosítva támogatásáról a Székelyföldet, azonban a főszerep a vásárhelyieknek jut, legtöbben nekik kell részt venniük
"Vissza kell foglalnunk az utcát!"
Sántha Imre református lelkész, az autonómiatüntetést szervező bizottság tagja szerint a magyarokat az elmúlt két évtizedben leszoktatták az utcára vonulásról. – Folyamatosan az volt az üzenet, hogy maradjunk nyugodtan otthon, az érdekképviselet végzi a maga dolgát. Így lassan elfelejtettük, hogy az igényeinknek, akaratunknak, a jogainkért történő kiállásunknak ez a módja is lehetséges. Vissza kell foglalnunk az utcát, erre jó alkalom a székely szabadság napja, és bízom abban, hogy ennek az elkövetkezendőkben folytatása lesz. Kijelentette: Székelyföld számára az egyetlen megoldás az autonómia, nem részmegoldásokra, nem apró lépésekre van szükség. – Érezzük azt, hogy jó együtt lenni és erősítsük egymást – mondta.
"Nem kell minket kioktatni"
Pap Előd szerint nem tüntetésnek, hanem közösségi együttlétnek kellene nevezni március 10-ét. Szerinte is az autonómia az egyetlen megoldás, különösen a regionalizáció tekintetében.
– Számunkra az egyetlen elfogadható megoldás az önálló Székelyföld Marosvásárhely fővárossal. Mint mondta, március 10. a közösségi akarat kifejezése lesz. – Nem tévesztettük össze március 15-tel, nem kell kioktatni minket – üzente Markónak.
Portik Vilmos, az EMNP megyei elnöke elmondta, hogy a párt országos szinten autóbusszal biztosít lehetőséget a magyar embereknek, hogy részt vehessenek a március 10-i eseményen. Autóbuszokkal hozzák az embereket elsősorban Székelyföldről, de nem csak. Maros megyében is 10 autóbusz szállítja majd a magyarokat a marosvásárhelyi Postarétre Szovátától Szászrégenig és a Székely Mezőségig. Ezenkívül több mint ezer plakátot szándékoznak kitenni Maros megyében, kétezret Hargita és Kovászna megyében, és a Székely Nemzeti Tanács szórólapjait is terjesztik.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

A vaslady hiányozni kezd
Esti beszélgetés Lokodi Edit Emőkével
A nemzetközi nőnap közeledtével illendő a gyengébbik (?) nem képviselőiről szólni, még akkor is, ha valaki olyan erőteljesen és látványosan tud nő létére vezető tisztséget betölteni, hogy a híressé vált angol miniszter asszony "becenevével" vasladyként emlegetik. Hogy milyen csatákat nyert meg és veszített el a mi marosvásárhelyi vasból gyúrt nagyasszonyunk, egy baráti körben elhangzott esti beszélgetés során vettük számba.
Lokodi Edit Emőke az igazságszolgáltatás mindhárom területét bejárta. A kolozsvári jogi egyetem végzőseként 11 évig ügyészként, majd ügyvédként, s öt éven át a fővárosi számvevőszék bírájaként dolgozott. Mégis a helyhatósági munkában teljesedett ki a pályája, talált a legjobban önmagára, s vált az egyik legeredményesebb romániai magyar politikussá a megyei tanács elnöki tisztségében. Bár ezek után természetes lett volna, sem a helyhatósági, sem a képviselőválasztásokon nem állt ki olyan mértékben mellette a megye lakossága, ahogyan megérdemelte volna. Energiájából, lendületéből ma sem vesztett, de alelnökként mellékvágányra terelve próbál meg valamit tenni a művelődés területén, amit korábbi sok teendői közül rábíztak.
– Miért volt ez a vándorlás az igazságügy berkeiben, hogyan lett a vádból védelem?
– A márciusi események után az ügyészségen osztályellenségnek tekintettek, s egy ügy kivizsgálását sem bízták rám. Amikor láttam, hogy mindenből kizárnak, a helyettes főügyész támogatását kértem, hogy átkerüljek az ügyvédi kamarába. Két hónap alatt "lapátra tettek", s kilenc éven keresztül a védelem terén dolgoztam. Aztán fordult egyet az élet kereke, s amikor a Számvevőszék Hunyad megyei bírája elhunyt, egy SZKT-ülésen megkérdezték, hogy nem mennék-e el az ő helyébe Bukarestbe. Azt válaszoltam, hogy három gyermeket nevelek egyedül, s meg kell jól gondolnom. A lányok felujjongtak: menjél csak, mert mi boldogulunk itthon. Szinte gondolkozni sem volt időm, ugyanis szombaton szóltak, hétfőn bementem egy tárgyalásra, s délután 4 órára Bukarestben kellett lennem. Ahogy odaértem, berángattak egy bizottság elé, kedden már letettem az esküt.
– Hogyan sikerült megszoknod a fővárosi életet?
– Öt évet éltem ott, a lányaim Bukarestben jártak egyetemre. A döntésem utólag jónak bizonyult, s amire befejezték tanulmányaikat, a számvevőszéki munka is megszűnt. Bár maradhattam volna még három évet, eldöntöttem, hogy hazajövök ügyvédnek. Mivel júniusban voltak a választások, arra gondoltam, hogy megpróbálok még egyszer megyei tanácsosnak bejutni. Virág György éppen akkor jelentette be, hogy nem vállalja tovább az elnökséget, s elkezdődött a harc a következő mandátumért. Mivel a másik jelölt hozzátartozója, akivel egyébként jó barátságban voltam, személyesen is figyelmeztetett, hogy nincs mit keresnem a megye élén, mert jönnek az európai pénzek, s azokkal kell gazdálkodni, annyira felbosszankodtam, hogy jelöltettem magam.
– Az igazságügy után hogyan találtál magadra a közigazgatásban?
– Az öt év alatt, amit Bukarestben a Számvevőszéknél töltöttem, az ellenőrzések és a tárgyalások során akarva-akaratlanul betekintést nyertem a helyhatósági munkába, amit megszerettem. El kell mondanom, hogy a megye élén a kollégáim mellettem álltak, s bár a vidéki polgármesterek vasladynek neveztek, ma úgy látom, hogy a vaslady kezd hiányozni nekik. Gyakran kérik a segítségemet, bár sokan azt tartották rólam, hogy összeférhetetlen a természetem. Egész életemben végigkísért az a vád is, hogy nagyszájú vagyok, holott én valójában csak a véleményemet mondtam meg.
– Erős egyéniség vagy, aki vállalja saját magát, s a vaslady elnevezést kiérdemelni végül is nagyon pozitív dolog.
– Igazság szerint én egy jó gazdasági környezetet fogtam ki, mivel pénz nélkül nem lehet semmit tenni. Elnökségem négy éve alatt volt költségvetés, kaptunk pénzeket Bukarestből. A művelődési minisztérium által kiutalt összegből a Teleki Tékát sikerült felújítani a pincétől a padlásig, s visszaadni eredeti rendeltetésének az egész épületet.
– Bár szinte lehetetlen felsorolni, hogy négyéves elnökséged alatt milyen eredményeket értél el, minden alkalommal örömmel nyugtázhattuk, hogy mennyi mindenre volt erőd figyelni.
– A bábszínháznak meg tudtuk venni a régi zsidó kultúrházat (Haladás mozi), amit Filipescuné 30 évre koncesszióba vett a zsidó hitközségtől. Játékbarlangnak alakították át az épületet úgy, hogy a tégláig levertek mindent, s nagy halmokban állt ott a vakolat, mert időközben a művelődési minisztérium rájuk szólt, hogy egy műemlék épületet mégsem lehet teljesen tönkretenni. Így hát megtorpantak, s Ausch úr közbenjárt a bukaresti föderációnál, hogy megvásároljuk az épületet, amire az árnak szinte a kétszeresét költöttük. A teljes felújítás mellett hátul egy háromemeletes épületszárnnyal toldottuk meg. Irodák, alkotóműhelyek, próbatermek vannak benne, s a nagyterem is visszakapta a régi szépségét.
Nagyon büszke vagyok arra is, ahogyan átalakult a vár központi épülete, amit sok éven át a katonaság használt. 2005-ben kapta meg a megyei tanács a csergedi tetőn levő 49 hektáros tankos gyakorlópályával együtt. Jelenleg a felújított központi épületben vannak az időleges kiállítások, a Múzeum kávézó, gyönyörűen megújult a tiszti kaszinó terme, s konferenciatermeket rendeztek be.
A Maros együttes is a mi időnkben kapott székházat. A magyar tagozat próbaterme a Makariás-házban volt, s elkészült egy európai uniós projekt, ami nyerő volt, de a finanszírozás szerencsénkre nem érkezett meg, mert a ház időközben visszakerült a református egyház tulajdonába. Amikor aláírtam, hogy a bábszínház épületét visszakapják, sajnos nem szóltak, hogy a Szentgyörgy utcai házat is igényelték. Az uniós pályázat tehát esett, s az együttes magyar tagozatának a Kárpátok sétányon próbálunk egy helyiséget berendezni.
A csergedi tetőn a tankosok egykori versenypályáját alakítjuk át a motorsport számára, ami reményeink szerint a turizmust is fellendíti. Az ötlet 2006-07-ben született, amikor egy háromnapos túra indult a polgármesteri hivatal és a megyei tanács székhelye közötti utcából. A nyitott ablakon át a hangszórókból áradó zene valósággal gyomorszájon vágott. Ekkor határoztam el, hogy a csergedi pályát a motorosoknak alakítjuk át, legyen ahol versenyezzenek. Igencsak hálálkodtak, amikor a szövetségnek megírtuk a pályázatot, hogy országos elsőként egy nő gondolt erre. Egyébként az egyedüli nő voltam az országban, aki megyei tanácselnöki tisztséget betöltött.
Időközben sikerült egy nagy uniós pályázatot megnyerni a hulladékkezelésre. Nyertünk 110 millió eurót a vízgazdálkodásra, s az összes nagyobb város ivó- és szennyvízvezetékét felújítottuk, víztisztító állomásokat modernizáltunk.
– Tudom, hogy nagyon kedves számodra a Kultúrpalota, ahol sok minden változott.
– Valóban a szívem csücske, s örvendek, hogy sikerült minden melléktevékenységet kihozni. A régi Park szálló az átalakítás után részben adminisztratív célokat szolgál, mivel össze van kötve a megyei tanáccsal. Átköltöztettük a megyei könyvtár idegen nyelvű könyvállományát, olvasótermet rendeztünk be, hogy enyhítsük a palotára nehezedő súlyt. Az épületben kapott helyet a megyei nyilvántartó osztály és más intézmények. A Filharmónia adminisztratív irodái is szeretnének odaköltözni, hogy a Kultúrpalotában a próbatermek mellett az előadóművészek számára fogadótermeket lehessen berendezni.
Szép álmom lett volna a Kultúrpalota padlásterét képtárnak beépíteni, meg is van a tanulmány, amely szerint az épület megbírja, de nem tudom, hogy megvalósul-e. Mivel az udvar felé csak pléhvel van befedve, az elképzelések szerint ki lehetne cserélni nagy termopán ablakokra. Idén százéves a Palota, s remélem, hogy a nyár végére befejezzük a lépcsőházak és a nagy előcsarnok teljes felújítását, amit egy sor művelődési rendezvény követ majd a kerek évforduló tiszteletére.
– Gyönyörű lett a tornyos városháza előcsarnoka is az aprólékos, szép munka nyomán.
– Az épület és az ablakok után megújult az udvar is, ahol pár ezer tulipán nyílik majd. Miután lekaparták a régi festéket, rájöttünk, hogy az 1950-es években végzett restaurálás meghamisította a mintázatot, amit az eredeti minták szerint újítottunk fel az elkövetkező 50 évre.
– Bár a Kultúrpalota szecessziós szobáját szépen díszítik a tanácsterem jeles történelmi személyiségeket ábrázoló nagy, színes üvegablakai, nem sikerült azokat az eredeti helyükre visszatenni. Miért?
– Mielőtt erre válaszolnék, el kell mondanom, hogy egy nap eljött hozzám Kaáli Nagy Botond, a Népújság fiatal újságírója, s elmondta, hogy a Palotában az orgona alatt van egy nagyon szép réz dombormű, amit vissza kellene tenni az eredeti helyére, a nagyterem ajtaja fölé. Még aznap elmentem Botonddal, s a színpad alatt egy óriási kavicskupacban megtaláltuk. Még élt Bónis Johanna, a megyei múzeum igazgatója, s közösen eldöntöttük, hogy egy héten belül felhozzuk. Pokorny Attilát kértem meg, hogy tisztítsa meg, s a három óriási darabot felhozattuk, majd egy éjszaka daruval visszatették az eredeti helyére. Az első SZKT-n azt gondoltam, hogy mindenki azonnal észreveszi, s boldogan kérdeztem a kollégákat, hogy tetszik-e, amire azt válaszolták, hogy a dombormű mindig is ott volt.
Később újra Nagy Botond jött el hozzám, hogy a palota pincében van a tanácsterem Ferenc Józsefet ábrázoló központi ólomablaka. Arról sem tudott senki, s elindultunk megkeresni pincéről pincére. Egy polcon, mocskos plédbe burkolva találtunk rá a kétmaréknyi színes üvegre és az ólompántokra. A budapesti főpolgármesterségtől kaptunk támogatást, s a Róth Miksa múzeumtól Fényi Tibor igazgató segítségével készült el a vitrália, s kijavították az apróbb-nagyobb hibákat a többi ólomüveg ablakon is, amelyek a természetrajzi múzeumban voltak elfalazva. Ezt követően írtam Bukarestbe, hogy vissza szeretnénk tenni az ablakokat az eredeti helyükre, mivel már európai uniós ország vagyunk. A válaszban az állt, hogy jogosnak tartják a kérést, de csak múzeumban helyezhetjük el az ablakokat. Akkor készült a szecessziós szoba terve, ahol kiállítottuk az ablakokat.
– Az ipari park, a repülőtér, a megyei utak, a vidéki települések – a megyeközpont és a művelődési intézmények mellett sok mindent említhetnénk még.
– Az ipari park volt az első nagy munkám, amit a sajtó kezdetben kacsaúsztatónak nevezett. Ma területet kell vásárolnunk az ipari park bővítésére. A repülőteret lehetőségeink szerint folyamatosan fejlesztettük, s öröm hallani, amikor egy újabb társaság indít járatokat.
– Egyik nagy érdemednek tartom, hogy nem voltál rest elmenni, mindenhol körülnézni, és észrevenni, hogy hol mire van szükség. Ennek köszönhetjük a megyei kórház egységeinek látványos átalakulását.
– Amikor megláttam, hogy a kicsi gyermekekre ráhull a fal és penészes a konyha, vagy a szájsebészeten Kovács Dezső professzor milyen körülmények között kénytelen dolgozni, nem ülhettem tétlenül. A többi egység, a kórház központi mosodája mellett a gyermekklinika is teljesen megújult, a szájsebészet pedig egy korszerű, a célnak megfelelő épületbe költözhetett.
– Vidéken is látványos fejlődés tanúi lehettünk elnökséged idején.
– A vidéki településeket a pályázatokhoz szükséges önrésszel támogattuk elsősorban. Olyan falvakon, ahol az adóbevételből szinte a fogyasztást sem tudták kifizetni, teljesen új polgármesteri székház épült, máshol óvoda, művelődési ház, sportlétesítmények és még sorolhatnám.
– Bárhol kellett beszédet mondanod, azonnal megtaláltad a hangot, orvosi konferenciákon, művelődési eseményeken, vidéki falunapokon… Megírtad a szöveget vagy rögtönöztél?
– Sohasem volt időm leírni, hogy mit kell mondanom. Amikor a Kultúrpalota nagytermét restauráltuk, s fel voltak állítva az óriási fémállványok, amelyekről a fiúk hason fekve rakták fel az aranyfólia lapokat a csillár köré, szóltak, hogy menjek, nézzem meg. Hosszú fekete szoknyában és tűsarkú cipőben mentem fel a létrán, s amikor a gyönyörű stukatúrákat megfogtam, éreztem, hogy a Kultúrpalota egy kicsit az enyém is, s attól kezdve elmúltak a nagy lámpalázak.
– Amíg elnök voltál, maradt időd a magánéletre?
– A magánéletem a megye élete volt. Gyakran értem haza éjfél után, falunapokon, fesztiválokon mindenkivel szóba kellett állni. A bekecsi ünnepségeket a legszebb emlékeim között őrzöm. Nagy lelki elégtétel volt számomra a kápolna elkészülte, amiben Bandi Katinak is fontos része van.
– A korábbi, nagyon tömör, aktív életmódból érzésem szerint nehéz áttérni egy másikra.
– Sokat segít ebben a mostani helyzetem, amikor nem hagynak dolgozni. Az első három hónapot nagyon megszenvedtem, mondtam is a gyermekeknek, hogy elvonókúrán vagyok, de már kezdek magamra találni. Szeretnék saját életet is élni, mert van négy gyönyörű unokám, akik közül kettő csak azt tudja – mert két éve nem láttam őket –, hogy az anyjuk valami teljesen lehetetlen nyelven beszél velem órák hosszat a számítógép előtt.
– Kevés embert hallottam olyan jóízűen kacagni, mint téged. Ha a színházban vígjátékot adtak elő, lehetett tudni, hogy a teremben vagy. Honnan ered ez az átütő jókedv?
– Valahonnan bentről, s ezt a képességet az Amerikában élő egyik unokám is örökölte. Valamikor a Gruppenhecc társulat azért hívott meg a legelső előadására, hogy a főkacagó díjat átadják. Mostanában egyre ritkábban nevetek, csak akkor, ha nagyon jól kilazultam.
– Annyi embert tudtál imponálóan, magabiztosan irányítani, a lányaiddal is sikerült megütni ezt a hangot?
– A gyermekeimmel más volt a viszonyom, soha nem tudtam rájuk erőltetni az akaratomat, ezért baráti kapcsolatban vagyunk.
– Mire vágysz még? Mit szeretnél még elérni?
– Úgy érzem, hogy amikor felajánlott valamit számomra az élet, azt elfogadtam. Nem kigondolt tervek, hanem a véletlenek alakították a sorsom. Ha valami érdekeset elém hoz az élet, amiben fantázia van, ami provokál, biztosan elfogadom, mert ez ösztönös törekvés bennem. Megpróbálom úgy élni az életem, hogy saját magammal is egyensúlyban legyek.
Bodolai Gyöngyi
Népújság (Marosvásárhely),

FUEN: a nézeteltéréseket nem a kisebbségek kárára kell lefolytatni
Az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója (FUEN) aggódik a Budapest és Bukarest között, a térség médiájában megjelenített, úgynevezett „zászlóháborúban” kirobbant konfrontáció miatt.
„Nem fogadhatjuk el a román kormány álláspontját. Természetesen Romániának engedélyeznie kell a székelyek számára zászlójuk használatát - nem utolsó sorban a hivatalos épületeken. Európai kisebbségi jogi távlatból minden más megoldás elégtelen volna” - fogalmaz a közleményben a FUEN dél-tiroli alelnöke.
Martha Stocker nyilatkozatában hozzáteszi: ilyen kérdésekben, a kisebbségek védelmezőjeként, az Európai Uniónak kötelessége volna közbelépni és támogatni a kisebbségek álláspontját. A FUEN a továbbiakban megállapítja: a budapesti és bukaresti kormányok számára világossá kell tenni, hogy egy ilyen vitát nem a kisebbségek kárára kell folytatni. A közlemény ugyanakkor kitér a zászlóháború történetére és megállapítja, hogy a román hatóságoknak a székely zászló betiltására irányuló kísérletei erős tiltakozást váltottak ki a magyarországi FIDESZ kormányból, ezzel Budapest nemzetközi konfliktus szintjére emelte a kétoldalú viszonyban felvetett kérdést. A FIDESZ gyakran a határon túli magyarok szószólójaként lép fel, amely Magyarország és Románia viszonylatában különösképpen kényes, hiszen Budapest olyan témákat tart napirendjén, amelyek nem minden esetben esnek egybe a romániai magyarság legitim képviseletének érdekeivel - áll a FUEN dokumentumában.
Az európai kisebbségek ernyőszervezete erőteljesen támogatja a romániai magyarság közösségi és politikai érdekképviseletét ellátó RMDSZ-t és több évtizedes kisebbségvédelmi politikáját. A most zajló román-magyar kisebbségi nézeteltérések ismét rávetítenek, arra, hogy Európának foglalkoznia kell a nemzeti kisebbségek kéréskörével, úgy ahogy azt a FUEN és partnerei - köztük az RMDSZ - a készülő kisebbségi európai polgári kezdeményezéssel célozzák - írja a FUEN kedden nyilvánosságra hozott közleménye.
Nyugati Jelen (Arad),

A sajtó kizárásával tárgyaltak az RMDSZ-vezetőkkel
Tájékozódás a magyarság érdekképviseletéről
Ma Aradon járt Hidvéghi Balázs, a Magyar diaszpóra – Határon túli magyar közösségek ügyeiben illetékes igazgató-helyettese, dr. Vizi Gabriella, a Magyar Köztársaság Kolozsvári Főkonzulátusának konzulja társaságában.
A vendégek előbb az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács aradi irodájában találkoztak dr. Burián Sándorral, az EMNP Arad megyei elnökével, Endreffy Lajos, aradi elnökkel, Siska-Szabó Zoltán titkárral, valamint Miszlay Ferenc varsándi, a Néppárt színeiben tisztséget nyert községi tanácsossal, akiktől az Arad megyei magyarság területi megoszlása, az egyszerűsített honosítás megyei helyzete felől tájékozódtak. Együtt számba vették azokat a településeket, ahol a magyarság érdekképviselete nem kielégítő, ugyanakkor szóba került a megyebeli kettős állampolgároknak a jövő évi, anyaországi választásokon való részvétele is. Egyetértettek, hogy azt körültekintően, a helybeli törvényeknek a betartásával kell lebonyolítani. Jelenlegi állás szerint, az anyaországi lakhellyel nem rendelkező kettős állampolgárok csak az országos listák valamelyikére szavazhatnak. A választásokon való részvétel elsődleges feltétele azonban a regisztráció, amivel kapcsolatban, idejében tájékoztatják majd a lakosságot.
Az EMNP-vezetőkkel folytatott, több mint egyórás tanácskozást követően, Hidvéghi Balázs és dr. Vizi Gabriella az RMDSZ Arad megyei székházában Bognár Levente megyei elnökkel, Faragó Péter választmányi elnökkel, Cziszter Kálmán politikai alelnökkel, Almási Vince önkormányzati alelnökkel, Bölöni György megyei tanácsossal, valamint Papp Attila nagyiratosi polgármesterrel találkozott. A sajtó kizárásával megtartott megbeszélésről azonban nem áll módunkban tájékoztatót közölni.
Nyugati Jelen (Arad),

Erdély!
A jelek szerint a kizárólagosság mentén zajlik a székelyföldi nyelvvita. Olyasmi ez, mint a felesleges örökzöld: ki volt itt hamarabb s kié Erdély? Hiszen a történelem egészét nézve mindenki láthatja, hogy az erdélyi magyarság és románság évszázados léptékkel mérhetően itt van.
Mindkettő hozzátett annyit a történelmi, kulturális, ezen belül nyelvi sokszínűséghez, amelytől Erdély olyan szép és kedves, amilyen, egyes vidékek nemzetiségi többsége adta sajátosságait és igényeit is beleértve. Tehát: mindkettő államalkotó. Innen kezdve azt harsogni, hogy Romániában, tehát Erdélyben is a román nyelv a hivatalos nyelv, és pont, nagyon nagy butaság. Miképpen az is sántít, hogy a háromnegyedében magyar Székelyföldön őshonos vagy éppenséggel pár év(tized)e telepes románnak kötelezően kell ismernie a magyar nyelvet.
A Ráduly Róbert csíkszeredai polgármester ezzel kapcsolatos, amúgy helyénvaló, de sarkos kijelentésére reagáló és hitleri módszereket emlegető Mircea Duşa védelmi miniszternek a figyelmébe ajánlom, hogy a román retorikában annyira átkozott Horthy-rendszer is ügyelt arra, hogy az észak-erdélyi román többségű vidékekre például olyan oktatókat helyezzen ki, akik mind a román, mind a magyar nyelvet bírják. Hargita megye szülötteként Duşának illene tudnia, hogy milyen előnyökkel jár mindkét nyelv ismerete, hacsak őt is nem a dominancia vagy a felsőbbrendűség elve vezérli. Különben minden olyan álláshirdetést vagy szűrőt fel kellene jelentenie, amelyek szerint az angol vagy más idegen nyelv ismeretének hiánya kizáró tényező.
Mint az egyetemi alap-, mester- vagy doktorképzőn. Borbély László bejelentésére, miszerint az RMDSZ kidolgoz majd egy javaslatot a magyar nyelv regionális státusának törvényes elfogadtatására, csak azt ajánlhatom, hogy ha az elmúlt közel negyedszázadban erre nem volt idejük, akkor lapozzák fel az MNSZ 1946-os programját. Vagy olvassák el Szabédi László 1956. szeptemberi kolozsvári felszólalását. Addig is én inkább úgy fogalmaznék: mindkét nemzethez tartozók számára mindkét nyelv ismerete és használata egyszerűen: hasznos. Hivatalosan is. Mert Erdélyben vagyunk! Lám, Hargita megye prefektusa, Adrian Jean Andrei négy nyelvet beszél. Köztük a magyart.
Benkő Levente
Krónika (Kolozsvár),

Tőkés: Szász személyének megítélése kedvezőtlen
Tőkés László szerint a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma (KMKF) nem vállalt felelősséget a Nemzetstratégiai Kutatóintézetért azzal, hogy a testület február 15-i állásfoglalásában üdvözölte az intézet létrehozását. Szerinte az intézetért egyedül a magyar kormány felelős.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke tegnapi nyilatkozatában „igencsak kérdésesnek” minősítette azt a tényt, hogy a KMKF februári ülésének állásfoglalásába a Szász Jenő által vezetett Nemzetstratégiai Kutatóintézet létrehozásának üdvözlése is bekerült. Az európai parlamenti képviselő emlékeztetett arra, hogy az állásfoglalás eme kitételét a KMKF több tagja is kifogásolta. Ennek ellenére a támogató üdvözlés bekerült a dokumentumba.
Az EMNT elnöke azt is felidézte, hogy az Országházban tartott KMKF-ülésen a kibocsátott ülésrendtől eltérően Szász Jenő már kezdettől fogva helyet foglalt az elnökségi asztalnál. Leszögezi továbbá, hogy a KMKF-et alkotó szervezetek véleménye sem a Nemzetstratégiai Kutatóintézet, még kevésbé pedig kinevezett elnökének a személye tekintetében nem kedvező. Tőkés László nyomatékosította, a nemzetpolitika sokszereplős, konszenzust igénylő ügy. „A Nemzetstratégiai Kutatóintézettel kapcsolatos döntések nélkülözték ennek a követelménynek a teljesülését. Ezért senki más, hanem csak a döntéshozók hordozzák a felelősséget. Csak remélni lehet, hogy a kormány döntése eléri célját” – állapította meg nyilatkozatában Tőkés László.
Krónika (Kolozsvár),

Hatalmas tömeg búcsúztatta XVI. Benedek pápát
Pápaságának örömteli és ragyogó pillanatait, egyúttal pedig a nehéz időszakokat is felidézte tegnap tartott utolsó általános audienciáján XVI. Benedek, aki százötvenezer hívő, köztük magyar zarándokok előtt búcsúzott a nyilvánosságtól.
A római Szent Péter teret és a környező utcákat teljesen megtöltötte olasz és külföldi zarándokok és turisták tömege az utolsó általános audiencián, amelyen Erdő Péter bíboros, esztergom–budapesti érsek is részt vett. „Köszönöm, hogy ilyen sokan eljöttetek! Érzem az egyház életerejét! Köszönöm az Úrnak azt is, hogy szép időben búcsúzhatom!” – kezdte beszédét XVI. Benedek. A 2005. április 19-i pápává választása pillanatát idézte fel: „akkor és azóta is többször tettem fel a kérdést: mit kérsz tőlem, Uram, miért rám bíztad az egyház vezetésének súlyát?” Hozzáfűzte: nyolc évvel ezelőtti megválasztása óta „voltak napsütötte, enyhén szeles napok”, de volt, amikor Szent Péter, vagyis az egyház hajója „ellenszélben, viharos tengeren haladt, ahogyan gyakran megtörtént már az egyház történetében... Úgy tűnt, mintha az Úr elaludt volna, de tudtam, hogy ő a hajón maradt, és ő kormányozza”. „Az egyházat a pápa nem egyedül vezeti. Az egyház bárkája az Úré és nem az enyém. Az Úr nem engedi, hogy elsüllyedjen ez a bárka” – hangsúlyozta az egyházfő beszédében, amelyet világszerte számos tévétársaság élőben közvetített. Hangsúlyozta: lemondása nehéz, megszenvedett döntés volt, amelyet az utóbbi hónapokban megfogyatkozott ereje miatt, az egyház javát szem előtt tartva hozott meg. Mint hozzátette, ezentúl sem fog magánéletet élni, utazni, találkozókra járni, konferenciákat tartani, továbbra is az egyháznak, a keresztnek szenteli magát. XVI. Benedek köszönetet mondott munkatársainak, a bíborosoknak, a püspököknek és paptestvéreknek, „Isten egész népének” a szolgálata évei alatt tőlük kapott segítségért. Utolsó szavaival a fiatalokat, a betegség súlyát békében viselő időseket és az ifjú házasokat üdvözölte, majd megáldotta az audiencián megjelent tömeget.
Az audiencia elején XVI. Benedek pápamobillal körbejárta a már az esemény előtt zsúfolásig megtelt Szent Péter teret az őt búcsúztató hatalmas tömeggel való „utolsó ölelésre”. A téren kivetítőket állítottak fel. A hatóságok közel százötvenezresre becsülték a tömeget, mely folyamatos tapssal, éltetéssel alig akarta elereszteni a pápát. A távozó pápa a szokásosnál hosszabban járta be a teret, hogy minél többen láthassák. A hívők véget nem érő tapssal, imával, énekkel és könnyekkel köszöntek el tőle. Grazie! Köszönjük! – kiabálták. A téren vatikáni, olasz, lengyel, német, brazil zászlót, a tömegben kínaiakat és arab keresztényeket is látni lehetett. A nemzeti zászlót lobogtató magyar zarándokok nagyobb csoportja a lengyelek mellett foglalt helyet. A nagyváradi zarándokok csoportját Bölcskei László püspök vezette. A téren lobogott a római Pápai Gergely Egyetem zászlaja is, ahol magyar hallgatók is tanulnak. XVI. Benedek többször megállt, hogy a feléje nyújtott kisgyermekeket megáldja. Az audiencián ott voltak a már Rómába érkezett bíborosok is, közöttük Erdő Péter, esztergom–budapesti érsek is.
Ez volt XVI. Benedek 348. általános audienciája. Az audienciákon – 2005 áprilisától 2013. február 13-ig, amikor utolsó előtti audienciáját tartotta – összesen több mint ötmillió személy vett részt. A Szent Péter tér biztonságát kétezer rendőr és ötszáz önkéntes biztosította. A Vatikánt övező épületek tetején mesterlövészek őrködtek. XVI. Benedek ma a Vatikánból a Castel Gandolfó-i pápai nyári rezidenciára utazik, majd este nyolc órakor lemond.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

Ünnepelt a Csíki Magánerdészet
Tízéves jubileumát ünnepelte csütörtökön a Közbirtokosságok Egyesülete és a Csíki Magánerdészet. Az erdészet székhelyén, a Haladás utca 17. szám alatt az ünnepi beszédeket követően táblaavatóra is sor került.
Köszöntőbeszédében Rafain Zoltán, a Közbirtokosságok Egyesületének elnöke ünnepnek nevezte az évfordulót, hisz tíz év távlatából lehet visszatekinteni azokra az időkre, amikor létjogosultságot kaptak a magánerdészetek. Elmondta, az egyesületet azért hozták létre, hogy egymást erősítve, támogatva létjogosultságukat tudják biztosítani. „Sok munka és kitartás van a hátunk mögött, jelenleg talán Európa egyik legnagyobb erdészete vagyunk” – jegyezte meg Rafain, aki egyúttal köszönetet mondott Verestóy Attilának, Garda Dezsőnek, Markó Bélának, valamint Ilie Sârbu volt mezőgazdasági miniszternek, hogy segítségükkel nagyban hozzájárultak a magánerdészetek létrejöttéhez. „Önök azok, akik Erdély legnagyobb közösségi vagyonának értékét őrzik, mert ami a birtokunkban van, az biztonságban van” – kezdte ünnepi beszédét Korodi Attila parlamenti képviselő. Hozzáfűzte, vannak még olyan erdők, legelők, amik őseinké voltak, de a mai napig nem szolgáltatták azokat vissza, utalva itt a Bákó és Neamţ megyei, egykor székely tulajdonban lévő erdőkre. Megjegyezte, ez az ország a kiszámíthatatlanságról szól, sokat kell kínlódni az igazságszolgáltatással, és még sok mindent kell tenni azért, hogy érdekeink érvényesüljenek. A képviselő szólt a lehetőségekről, megemlítve a területalapú támogatásokat, majd reményét fejezte ki, hogy az elkövetkező tíz évben még jobban megerősödnek a székelyföldi gazdaság gerincét jelentő erdészetek, és nemcsak rönkfákat, hanem már feldolgozott termékeket fognak a piacra juttatni. Májer Emese, a magánerdészet vezetője röviden ismertette: tíz évvel ezelőtt, amikor az erdészet működési engedélyét megkapta, 32 ezer hektárral indult. Most közel 50 ezer hektáron gazdálkodnak. Tíz esztendeje négy magánerdészet jött létre az országban, jelenleg pedig már 139 működik. Az ünnepi beszédeket követően leleplezték a Közbirtokosságok Egyesülete és a Csíki Magánerdészet feliratú, valamint azok logóit tartalmazó táblát, majd egy képet készítettek, amint Rafain Zoltán és Májer Emese egy nagy, üres lapokból álló könyvet tart kezében. Mint megtudtuk, a könyvben a magánerdészet elmúlt tíz évét, és az elkövetkező idők eseményeit fogják majd dokumentálni.
Létai Tibor
Székelyhon.ro,

Csak a magyar templomon „szúrta a szemet” a pápai zászló
Ideje lenne véget vetni a Romániában eluralkodó zászlófóbiának
A megyei, a kolozsvári és a városházi rendőrségre eljuttatott átiratban tiltakozik Kovács Sándor római katolikus főesperes, amiért a rendőrök felelősségre vonták a templomőrt néhány órával azután, hogy a Szent Mihály templomra kifüggesztették a sárga-fehér vatikáni zászlót. A lobogót végül nem vétették le, és nem is bírságoltak, ennek ellenére a főesperes úgy véli: a rendőrök beavatkoztak az egyház belső életébe, és az alkotmányt is megsértették. Lapunk érdeklődésére a Görög Katolikus Egyház szóvivője elmondta: a püspökség falán állandóan kint lobog a pápai zászló – Románia és az Európai Unió zászlaja mellett –, de mindeddig ez senkit sem zavart. Máté András Levente RMDSZ-es parlamenti képviselő, a Kolozs megyei RMDSZ elnöke szerint a pápai zászló vallásra és nemzetiségre való tekintet nélkül mindenki számára üzenetértékű, kifüggesztése nem adhat okot semmiféle vizsgálódásra.
NAGY-HINTÓS DIANA
Szabadság (Kolozsvár),

FUEN: használható a székely zászló
Az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója (FUEN) aggodalmát fejezte ki a zászlóügy kapcsán kialakult román–magyar vita miatt, és kijelentette, az államoknak nem szabad a kisebbségek kárára vitatkozni. A FUEN szerint elfogadhatatlan a székely zászló használatának romániai tiltása.
Az európai nemzeti kisebbségek ernyőszervezete – az egyik közösségi portálon elérhető nyilatkozatában – összefoglalta a román–magyar zászlóháború történetét. A 32 európai ország 94 szervezetét tömörítő FUEN megállapította, hogy a román hatóságoknak a székely zászló betiltására irányuló kísérletei erős tiltakozást váltottak ki a magyarországi Fidesz-kormányból, s ezzel Budapest nemzetközi szintre emelte a kérdést.
A Martha Stocker, a FUEN dél-tiroli alelnöke által aláírt nyilatkozat szerint elfogadhatatlan a székely zászló használatának romániai tiltása. „Romániának engedélyeznie kell a székelyek számára zászlójuk használatát – beleértve a hivatalos épületeket is. Európai kisebbségi jogi távlatból minden más megoldás elégtelen volna” – fogalmazott a FUEN alelnöke. Hozzátette: ilyen kérdésekben az Európai Uniónak a kisebbségek védelmezőjeként kellene fellépnie. „A budapesti és bukaresti kormányok számára világossá kell tenni, hogy egy ilyen vita nem szabad a kisebbségek kárára váljon” – fogalmazott az alelnök.
A FUEN jelezte: támogatja a romániai magyarság közösségi és politikai érdekképviseletét ellátó RMDSZ-t és annak több évtizedes kisebbségvédelmi politikáját. Az ernyőszervezet szerint a most zajló román–magyar nézeteltérések ismét rávilágítanak arra, hogy Európának foglalkoznia kell a nemzeti kisebbségek kérdéskörével, úgy ahogy azt a FUEN és partnerei – köztük az RMDSZ – a készülő kisebbségi európai polgári kezdeményezéssel célozzák.
Szabadság (Kolozsvár),

Első lépés az oktatási rendszer módosításában
A tanügyi bizottság jóváhagyta azt a módosító javaslatot, miszerint a IX. osztályt visszahelyezik a középiskolai oktatási ciklusba.
A tanügyi törvényt több pontban is módosították, így változik a nyolcadikos diákokat felmérő vizsgarendszer is: 2016-tól a nyolcadikosok négy tantárgyból – matematikából, román nyelvből, informatikából és idegen nyelvből vizsgáznak majd. A nemzeti kisebbségi oktatásban résztvevők még anyanyelvből is.
Február 26-án eltörölték azt a rendeletet, amely előírta, hogy a pedagógusoknak kötelező módon felsőfokú végzettségük kell legyen 2018-ig, másként nem taníthatnak.
Az oktatási minisztérium módosító javaslatait még a képviselőháznak és a szenátusnak is el kell fogadnia.
(bukarestiradio.ro)
Nyugati Jelen (Arad),