Éles hangú bírálatok
Az RMDSZ Szociáldemokrata Tömörülésének szombati országos tanácskozásán, amelyen az RMDSZ főtitkárságának képviseletében jelen volt Juga Tibor, valamint Kerekes Károly képviselő, határozatot fogadtak el, amelynek értelmében az országos tanács felhatalmazza a tömörülés elnökségét, hogy a májusi kongresszus határozatainak, illetve az új alapszabályzatnak megfelelően végezze el a szükséges egyesítéseket és módosításokat saját alapszabályzatában. Az esetleges módosításokat tartalmazó körlevelet a módosítások elvégzésétől számított 30 napon belül az elnökség köteles eljuttatni a területi szervezetekhez és az RMDSZ főtitkárságához.
A tanácskozáson Gulácsy Pál szervezési alelnök azt nehezményezte, hogy az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsában a platform csak két taggal képviseltetheti magát, holott a platform létrehozásához legalább három megyéből kell 150-150 tagot toborozniuk. Így egy megye mindig hátrányos helyzetbe kerül. A hamarosan sorra kerülő RMDSZ-kongresszusra utalva jelentette ki: azzal kezdjük a kongresszust, hogy semmit sem adunk az alapszabályzatra. Ezzel kapcsolatosan egyfajta ajánlást is megfogalmaztak: azt ajánlják az RMDSZ-nek, hogy tartsa be a saját alapszabályzatát, mert ha ő maga nem teszi meg, mit vár a román pártoktól?
"Én vagyok Móricka az SZKT-ban"
Kira Miklós ügyvezető elnök szerint ő a Szövetségi Képviselők Tanácsának Mórickája, akinek mindenről az, vagyis a szociális problémák jutnak eszébe. Minden tanácskozáson felszólal, de a felszólalásaira soha senki nem reagál. Az elnök a felszólalásokra a szokásos módon reagál: rendszeresen mellőzi az általa felvetett problémákat. Ugyanakkor felemlegette: a kolozsvári sajtó sem közöl baloldali cikkeket. Véleménye szerint az RMDSZ azért veszíti el az emberek bizalmát, mert nem foglalkozik a szociális problémákkal, számára a szavazó csak akkor fontos, amikor szükség van a szavazatára.
Az RMDSZ változtasson az irányelvein!
Hollandus József szerint az RMDSZ azért veszít szavazatokat, mert megtagadta korábbi önmagát. Amikor belépett a politikai porondra, akkor nem volt jobboldali. Az RMDSZ azért jött létre, hogy a magyar dolgozó népet képviselje a parlamentben. A magántulajdon megszületésével erősen jobboldalivá lett, a kormányt segítette, s elveszítette a nép bizalmát. Nem csoda, ha a következő választásokon senki sem fog rá szavazni. – Nyomatékosan felhívom az RMDSZ figyelmét: ne felejtse el, hogy megalakulásakor a széles néptömegeket képviselte, nem a PNL-t vagy a PDL-t, akik ellopták a javakat, elárulták a népet. Változtasson irányelvein, ha szavazatokat akar kapni!
Fiatal, jó megjelenésű, felkészült képviselőkre lenne szükség
Bánhegyesi József gazdasági alelnök szerint az RMDSZ-nél nincs hitelesebb magyar politikai alakulat Erdélyben. A másik két magyar párt karrieristákból áll, de úgy gondolja, az RMDSZ-nek oda kellene figyelnie, kit küld a parlamentbe. Hiteles-e az illető, tud-e megfelelően vitatkozni, érvelni a televíziókban? Kijelentette: büszke Frunda Györgyre és Eckstein Kovács Péterre, büszke volt Lakatos Péterre is, de ő elárulta, otthagyta választóit. Mint mondta, zavarja az embereket, hogy azok közül, akiket kipécéznek a tévékben, amiatt például, hogy a családtagjaikat alkalmazzák, sok a magyar. Véleménye szerint egy képviselőnek fiatalnak kellene lennie, jól kell tudnia románul, jó megjelenésűnek kellene lennie.
Bűnbakot kellett találni…
Mivel felvetette, hogy miért nem jutott be Frunda György a parlamentbe, Gál Éva, az SZDT elnöke elmondta, hogy ő egyike azoknak az – RMDSZ főtitkára szerint "kárt okozó" – önkénteseknek, aki 23 éve minden szabad idejét arra fordította, hogy az RMDSZ érdekeit szolgálja, mint kiderült, "kárt okozva". Elmondta, hogy bár nagyon lecsökkent a magyarok száma, Frunda György a marosvásárhelyi szavazatok 38%- át kapta meg a polgármester-választáson. – Ha Frunda György 38%-ot ért el, nem tudom, kinek az érdeke volt, hogy ne legyen szenátor, mert ha az RMDSZ ragaszkodott volna hozzá, nem Vásárhelyen indítja, ahol előre tudták, hogy nem juthat be a parlamentbe – jelentette ki. – Hogy kiesett, nem a vásárhelyi RMDSZ, és nem a magyarság hibája, Frunda hibája is, aki a kampányban leminősítette Nyirőt. Ha valóban minden magyar számít, akkor azokra is szükség lett volna, akik szeretik Nyirőt… Bűnbakot kellett találni, valakire rá kellett kenni, ránk kenték – jelentette ki Gál Éva.
Akinek nem tetszik, mehet?
Dr. Benedek István szerint az RMDSZ-ben kiszorítósdi folyik, egyre inkább a pártosodás irányába halad, ami nem jó. Elmondta, hogy négy évvel ezelőtt az RMDSZ felső vezetése eldöntötte, ki legyen a városi elnök, azonban a körzetek másként döntöttek, s ő lett az elnök. A felső vezetés azonnal elvonult, nem gratulált neki. A választás után megkereste Markó Bélát, elmondta, hogy csapatmunkát szeretne, mert sok probléma van Vásárhelyen, és sok a tennivaló. Markó válasza az volt: attól függ, hogy támogatja-e, hogy jó felé mennek-e a dolgok. Elmondta, hogy a múlt parlamenti választáson az egyik vásárhelyi körzet jelöltje több mint 13 ezer szavazattal nem jutott be a parlamentbe, miközben egy másik alig 35 szavazattal képviselő lett. Amikor szóvá tették, a politikai alelnök azt mondta, akinek nem tetszik, mehet. Nagy luxus a "ha nem tetszik, mehet" hozzáállás, ha már minden magyar számít, jelentette ki Benedek, hozzátéve, hogy elnöksége négy éve alatt egyetlen RMDSZ-vezető sem kereste meg, azt állítják, a városi szervezet nem tett semmit, Frunda mégis 23 ezer szavazatot kapott.
Az új városi elnököt tehetséges fiatalembernek tartja, és reméli, hogy ez a fiatal csapat "megmozgatja a vásárhelyieket", de arra figyelmeztetett, hogy nem kellene figyelmen kívül hagyni, hogy miközben 110-120 személy volt jelen a szavazáson, egy másik teremben 400-an gyűltek össze. Végül kijelentette: A fő nemkívánatos személy, aki miatt át kellett szervezni a városi RMDSZ-t, Benedek István volt. Ezért félreáll, ellenben a szakmában elismert, sikeres ember, a betegei tüntetni akartak mellette, petíciót, aláírásokat gyűjtöttek. Az RMDSZ-ből nem lép ki, ha ki nem rúgják, és más pártba sem áll be – jelentette ki.
Mivel az RMDSZ kilenc platformja közül hat Bognár Zoltánra szavazott, Bognár lesz a platformok képviselője az alapszabályzat-módosító bizottságban. Gál Éva ugyanakkor bejelentette: bár a körzeti elnökök nem vettek részt a szervezésben, március 10-én testületileg ott lesznek a Postaréten.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely),

RMDSZ-állásfoglalás az anyanyelvhasználat és a székely zászló ügyében
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) három regionális önkormányzati tanácsának a hét végén tartott együttes ülése nyilatkozatban foglalt állást az anyanyelvhasználat és a székely zászló ügyében – közölte vasárnapi hírlevelében az RMDSZ.
Az anyanyelvhasználattal kapcsolatos állásfoglalásában az RMDSZ testületei nyomatékosították: a magyar nyelv használatát a közigazgatási törvény szavatolja azoknak a területi egységeknek az önkormányzataiban, amelyekben a polgárok több mint 20 százaléka egy kisebbséghez tartozik.
"Az anyanyelv védelme és szabad használata egy olyan kérdés, amelyben a Romániai Magyar Demokrata Szövetség semmiféle engedményt nem hajlandó tenni" – áll az állásfoglalásban. A dokumentum szerint az RMDSZ arra törekszik, hogy a békés párbeszéd útján megőrizze a romániai magyarság szerzett jogait, és kialakítsa a jogok bővítésének a feltételeit.
A székely zászló ügyében megfogalmazott nyilatkozatban az RMDSZ testületei kijelentették: az Európai Unióban bármelyik kisebbségnek jogában áll szabadon használni szimbólumait, jelképeit. Ez alól a romániai magyar közösség sem képezhet kivételt.
Az RMDSZ nyomatékosította, a székely zászló kitűzése az identitás kifejezése, amely nem törvényellenes, és nem sérti a többségi lakosok egyéni vagy közösségi érdekeit. A szövetség álláspontja szerint a szimbólumok használatát eddig sem lehetett, ezután sem lehet hatalmi szóval vagy paranccsal betiltani.
Az RMDSZ nyomatékosította, hogy a romániai magyarság legitim képviselőjeként használni kíván a továbbiakban is minden olyan jelképet, amely az itt élő magyarság közösségi identitását hivatott hangsúlyozni. Reményét fejezte ki, hogy a zászlóügy által gerjesztett konfliktust párbeszéd útján fel lehet oldani úgy, hogy a megszerzett jogok ne csorbuljanak.
Népújság (Marosvásárhely),

Kiosztották a Báthory István-díjakat
Szombaton ünnepélyes körülmények között adták át az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Báthory István-díjait. A marosvásárhelyi Református Diakóniai Központ Bocskai Termében tartott ünnepségen a Bolyai Kezdeményező Bizottság javaslatára megítélt díjakkal az idén is azok a személyeket, szervezeteket tüntették ki, akik elismerésre méltó tettekkel járultak hozzá a romániai magyar felsőoktatás megteremtéséhez.
Bevezető beszédében Tőkés László EU-parlamenti képviselő, az EMNT elnöke a készülő területi átszervezés ördögi tervét a falurombolási projekthez hasonlította, majd a kolozsvári Ferenc József és a Bolyai Tudományegyetem erőszakos felszámolásáról és összeolvasztásáról beszélt. Kiemelte, hogy ahol teljesen elsorvasztották a magyar szakot, a zeneművészeti és a képzőművészeti egyetemen például, azokon az egyetemeken a rendszerváltás után sem sikerült visszaépíteni. A két művészeti képzést a Partiumi Keresztény Egyetemen valósították meg az egyházi és egyetemi autonómia révén – hangsúlyozta az önrendelkezés fontosságát az egyetemépítés terén. Beszélt a Sepsiszentgyörgyön létrejövő Erdélyi Művészeti Központ tervéről, amely az erdélyi magyar művészetek számára teremtene intézményes keretet és kiállítási felületet.
Dr. Zsigmond Barna csíkszeredai főkonzul képviseletében dr. Szarka Gábor konzul hangsúlyozta a szülőföldön, anyanyelven történő tanulásnak s a szaktudással együtt elsajátított erkölcsi vértezetnek és műveltségnek a fontosságát.
Az oklevelet és a plakettet Tőkés László és dr. Hantz Péter tudományos kutató adta át. Az idei díjazottak: Anghi István, a Partiumi Keresztény Egyetem professzora, aki a kolozsvári Zeneakadémián elsorvasztott magyar oktatás visszaépítésével próbálkozott; Bodó Barna egyetemi tanár, aki megalakulásától 2008-ig vezette a Bolyai Kezdeményező Bizottságot; Dávid László mérnökprofesszor, a Sapientia EMTE rektora, akinek vezetése alatt akkreditálták az intézményt, ahol kétezer diák tanul anyanyelvén; Hollanda Dénes nyugalmazott egyetemi tanár, aki megteremtette Marosvásárhelyen a román és a magyar nyelvű műszaki oktatást, megálmodta és felépítette a Sapientia EMTE koronkai campusát, és több mint tíz éven át vezette a műszaki kart; Jeremiás László látszerész, aki jövedelmének jelentős részével támogatja az önálló magyar oktatás megteremtése érdekében szervezett rendezvényeket, a vendégtanár programot s a nehéz körülmények között tanuló egyetemi hallgatókat; Kincses Ajtay Mária nyugalmazott egyetemi tanár, az RMOGYKE elnöke, aki két éven át irányította a Bolyai Kezdeményező Bizottságot, és határozottan kiállt a MOGYE önálló magyar tagozatának a visszaállításáért; Kincses Előd ügyvéd, akinek irodájában létrejött a Bolyai Kezdeményező Bizottság, s aki perek sorával akarja a törvényes előírások betartására késztetni a MOGYE vezetőit; Luka László, aki sokat tett azért, hogy a nemzetközi nyilvánosság erejével a magyar kisebbség küzdelmét segítse, s alapítványt működtet a magyar és a román nép közeledése érdekében; Miseta Attila egyetemi tanár, a Pécsi Egyetem Általános Orvostudományi Karának dékánja, aki támogatja kollégáit, hogy előadásokat tartsanak Marosvásárhelyen, s szorgalmazására a Pécsi Doktori Iskola programot indított az erdélyi orvosok és gyógyszerészek részére, továbbá kezdeményezője volt annak a szándéknyilatkozatnak, hogy a magyarországi egyetemek támogassák a MOGYE-n tervezett önálló magyar kar számára szükséges oktatók biztosítását; post mortem Páll Lajos festőművész, akit 1956-os kiállása miatt hosszú börtönbüntetésre ítéltek; Tamás Péter vállalkozó, aki összekötő kapocs a nyugat-európai és az erdélyi magyarság között, s aki írásaiban megvédte a Bolyai Kezdeményező Bizottságban részt vevő tanárokat. Díjat kapott a Genfi Magyar Egyesület, amely sokat tett azért, hogy az ENSZ diplomatái tájékozódjanak az erdélyi magyarság helyzetéről, valamint a MOGYE tanárainak közössége, amelynek tagjai a legdurvább fenyegetések közepette megszervezték a belső választásokat, s hozzájárultak a magyar tagozat helyzetének rendezésére vonatkozó megállapodás megkötéséhez.
A díjkiosztást követően Dávid László rektor idézte fel az erdélyi magyarság álmait a közösségépítésről, az önálló egyetem megteremtéséről, a hiteles politikai képviseletről. Az önálló magyar egyetemi hálózat megteremtésének lehetőségéről és fontosságáról szólt Hantz Péter tudományos kutató, aki a meg nem valósult elképzelésekért a politikumot tette felelőssé. Beszélt a díszdoktori címekkel való kereskedelemről, s megemlítette, hogy Tulassay Tivadar professzor, a budapesti Semmelweis Egyetem volt rektora a MOGYE-n történtekről értesülve lemondott a vásárhelyi egyetemen kapott díszdoktori címéről.
Hantz Péter bejelentette, hogy tárgyalások folynak arról, hogy Sepsiszentgyörgyön indítsák meg a hiányzó magyar nyelvű agrártudományi és állatorvosi képzést. Elmondta az is, hogy a Bolyai Kezdeményező Bizottságban levő egyetemi tanárokat ért támadások miatt átszervezik a testületet, olyan formában, hogy fő aktivistái rejtve legyenek.
A díjazottaknak Boros Zoltán, az EMNT alenöke mondott köszönetet, a MOGYE tanárai nevében Ábrám Zoltán professzor köszönte meg az elismerő oklevelet.
(bodolai)
Népújság (Marosvásárhely),

Berlin megvétózza Románia csatlakozását, beállt a bukaresti „dackorszak”
Németország megvétózza Románia és Bulgária gyors schengeni csatlakozását – jelentette be a hét végén Hans-Peter Friedrich német belügyminiszter. Titus Corlăţean külügyminiszter szerint Romániát nem érdekli többé a schengeni csatlakozás, ha az uniós belügyminiszterek e heti tanácskozásán ismét elhalasztják az ország felvételét a határellenőrzés nélküli övezetbe. Traian Băsescu államfő elhatárolódott a kijelentéstől, Victor Ponta miniszterelnök viszont megerősítette: ez a kormány álláspontja.
Miközben Németország váratlan ellenkezése miatt Románia várhatóan idén sem csatlakozik a schengeni övezethez, Bukarestben nyilatkozatháború robbant ki a témában a kormány és az államelnöki hivatal vezetői között.
A vitát Titus Corlăţean külügyminiszter váltotta ki hétvégi kijelentésével, miszerint Romániát nem érdekli többé a schengeni csatlakozás, ha az uniós belügyminiszterek e heti tanácskozásán ismét elhalasztják az ország felvételét a határellenőrzés nélküli övezetbe. Az Európai Unió Bel- és Igazságügyi Tanácsa március 7-8-i ülésén tűzi ismét napirendre Románia és Bulgária belépését a határellenőrzés nélküli schengeni övezetbe, amelyet eredetileg 2011 tavaszára ütemeztek be. Az Európai Bizottság több ízben leszögezte, hogy a két ország teljesítette a schengeni csatlakozás feltételeit, felvételükről azonban egyhangú döntést kell hoznia a belügyminiszterek értekezletének. A román diplomácia vezetője úgy vélekedett, az újabb halasztás megkérdőjelezné a folyamat hitelességét, és Románia nem érdekelt abban, hogy egy ilyen folyamat része legyen.
„Ahogy eddig is megvoltunk Schengen nélkül, ezután is megleszünk. Elővesszük az útleveleket, a cégek pedig, a nyugatiakat is beleértve, pénzt veszítenek. Ha az unió, vagy azok, akik ellenzik felvételünket, egy adott pillanatban majd szeretnék, hogy belépjünk, akkor hívják meg Romániát” – jelentette ki Titus Corlăţean több bukaresti hírtelevíziónak. Kifejtette: Románia már rég teljesítette a csatlakozási feltételeket, több mint egymilliárd eurót költött a határok biztonságossá tételére, ennek következtében meggyőződése, hogy felvételét egyes tagállamok belpolitikai megfontolásból hátráltatják. Példaként az idei német választásokra és a jövő évi francia helyhatósági voksolásra utalt.
Traian Băsescu államfő közleményben határolódott el a külügyminiszter kijelentéseitől, amelyek szerinte a tárcavezető magánvéleményét tükrözik, és legfeljebb “viszonyulási javaslatként” értelmezhetők. „Románia továbbra is teljes mértékben érdekelt a schengeni övezethez való mielőbbi csatlakozásban” – szögezte le az elnöki hivatal szombati közleménye.
Ezzel szemben Victor Ponta miniszterelnök ugyanaznap megerősítette, Corlăţean nem magánvéleményét mondta el, hanem a kormány nevében beszélt. „Mi teljesítettük a feltételeket. Ha újabb halasztás lesz, akkor annak az országnak kell politikai megoldást találnia, amely meggátolja a belépésünket. Mi tehát várni fogunk, de a schengeni csatlakozás lekerül a kormány prioritási listájáról” – mondta Victor Ponta. Egyébként a miniszterelnök bevallotta: olyan jelzéseket kapott, hogy egy-két tagország a román és bolgár schengeni csatlakozás októberre való elhalasztását fogja javasolni a migrációs hullám esetleges növekedésével kapcsolatos aggályokra hivatkozva.
Ponta forrásai hitelesnek bizonyultak, Berlin ugyanis jelezte, nem támogatja a két balkáni ország gyors csatlakozását. Hans-Peter Friedrich német belügyminiszter vasárnap a Der Spiegelnek úgy nyilatkozott, ha Románia és Bulgária csatlakozási időpont kitűzése mellett fog kardoskodni, hazája vétót emel az integráció ellen. „A schengeni övezet bővítését a német állampolgárok csak a feltételek maradéktalan teljesítése esetében fogadják el, amiről jelenleg még nem beszélhetünk. Románia és Bulgária esetében egyelőre nem aktuális a határellenőrzés részleges, vagyis a légi és tengeri úton érkezők ellenőrzésének feloldása sem” – szögezte le Friedrich a legbefolyásosabb és legolvasottabb német lapnak adott interjúban. A külügyminiszter közölte azt is, hogy Berlin intézkedéseket foganatosít a Németországot célzó „szegénymigráció” ellen is, megakadályozandó, hogy a kelet-európai országok polgárai munkanélküli segély vagy szociális támogatás reményében vegyék célpontba a nyugat-európai országot.
Mint ismeretes, németországi önkormányzati vezetők az elmúlt időszakban arra figyelmeztették a Merkel-kormányt, hogy gyors és hatékony intézkedések nélkül „hihetetlenül súlyos” következményekkel járhat a nagyvárosokban, hogy 2014 elejétől megszűnnek a román és bolgár állampolgárokra vonatkozó munkavállalási korlátozások, mert a munkaerőpiac felszabadítása azt is jelenti, hogy a bevándorlók előtt megnyílik a német szociális ellátórendszer.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár),

A prefektusnál a Bajor-ügy
Beadvánnyal fordult az Országos Diszkriminációellenes Tanácshoz (CNCD) és Bihar megye prefektusához a Magyar Jogvédő Bizottság két tagja, valamint Kolozsi Árpád ügyvéd a nagyváradi Bajor Andor utcanév-módosítás ügyében. Kristófi Kristóf, Bősze László és Kolozsi Árpád sajtótájékoztatójukon közölték: a diszkrimináció megelőzését és büntetését szavatoló 2000/137-es törvényre hivatkozva kérik a prefektustól a helyi határozat felülvizsgálatát.
Az érintettek felhívták a prefektus figyelmét, hogy a Bajor Andor utca lakóinak kérése nemcsak diszkriminatív, hanem ellenséges, kirekesztő, nemzetellenes és antidemokratikus, amely méltán sérti a többnemzetiségű város több tízezres nagyságrendű magyar közösségét.
Kristófi, Bősze és Kolozsi elfogadhatatlannak tartja a váradi önkormányzat, illetve a polgármester hozzáállását az ügyhöz. Véleményük szerint a hatóságoknak kötelessége fellépni az egyértelmű diszkriminációval szemben, és mindent megtenni azért, hogy a kisebbséghez tartozó adófizető polgárok jogai ne sérüljenek. „Az eset azért is aggasztó, mert precedenst teremthet. Félő, hogy más, magyar elnevezésű utcán lakó románok is hasonló – vagy még ennél is súlyosabb – kérésekkel állnak elő. Érthetetlen, hogy tíz évig senkit sem zavart az, hogy az utcát magyar személyiségről nevezték el” – hangsúlyozták a jogvédő bizottság képviselői, akik szerint az is előfordulhat, hogy politikai indíttatású az utcanévcsere kérelmezése. Kolozsi hozzátette: nem hagyhatták szó nélkül, hogy ilyen formában gyalázzák meg a jeles író emlékét. Az ügyvéd úgy véli, ha az utca nem is kapja vissza a Bajor Andor nevet, beadványukkal legalább azt szeretnék elérni, hogy az illetékesek bocsánatot kérjenek Nagyvárad magyarságától.
Amint arról beszámoltunk, a nagyváradi helyi tanács nemrég fogadott el egy határozatot arról, hogy a Bajor Andor utca a Veteranilor nevet kapja, miután az utca 52 lakója beadványban kérte az önkormányzatot, változtassa meg az elnevezést, mert nem akarják, hogy utcájuk Bajor vagy más magyar személyiség nevét viselje. Az önkormányzat döntése alapján egy másik nagyváradi utca kapta meg a Bajor Andor nevet. Szabó Ödön RMDSZ-es parlamenti képviselő korábban úgy nyilatkozott: szégyenletesnek és mélységesen zavarónak tartja, hogy ilyesmi megtörténhet 2013-ban, az ügy pedig egyértelműen a váradi magyarsággal szembeni diszkrimináció. Szabó felhívta a figyelmet: a továbbiakban minden bizonynyal az Országos Diszkriminációellenes Tanács figyelmébe ajánlja a kérdést.
Kőrössy Andrea
Krónika (Kolozsvár),

Fenyegetés az RMDSZ-nek Zilahon
A romániai magyarságot fenyegető feliratot tűztek ki ismeretlen tettesek az RMDSZ Szilágy megyei szervezetének zilahi székházára. A kézzel írott provokatív üzenetben ez olvasható: „Ha nem hagytok fel az autonómiatörekvéssel, ki lesztek utasítva! Ez az első figyelmeztetés! Lehet, hogy még lesz. Ez rajtatok múlik!”
A szövetség Szilágy megyei szervezete ismeretlen tettes ellen feljelentést tett a csütörtökre virradóra kitűzött fenyegető felirat miatt.
A szervezet ugyanakkor felhívta a figyelmet, hogy az egyre erősödő nacionalista megnyilvánulások sora rányomja bélyegét a romániai magyarság mindennapi életére, és megmérgezi a közhangulatot. Az érintettek úgy vélik, a többségi nemzet és a kisebbségek békés együttélésének bojkottálásával, mesterségesen generált konfliktusokkal, zászlóháborúkkal próbálják elterelni az állampolgárok figyelmét az ország valós problémáiról. Hasonló állásponton van a Magyar Ifjúsági Értekezlet (Miért) is, amelynek elnöksége tegnap közleményben jelezte: elítélik az elmúlt időszak megosztó és romboló szándékú törekvéseit, amelyek a pillanatnyi szenzációhajhászás, az átgondolatlan nyilatkozatháborúk és negatív közhangulat gerjesztése révén az erdélyi magyar ifjúság jövőjét is veszélyeztetik.
Krónika (Kolozsvár),

Jótékonysági bált szerveztek Marosvásárhelyen a magyar nyelvű orvos- és gyógyszerészképzésért
A marosvásárhelyi magyar orvosok és gyógyszerészek első báljaként meghirdetett szórakoztató és egyben karitatív eseményre került sor a hétvégén. Ajtay Kincses Máriának, a szervező Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület (RMOGYKE) elnökének köszöntőjéből azonban kiderült, hogy az első orvosi bált tulajdonképpen hatvanhat esztendővel ezelőtt, 1946-ban a főtéri Apolló-palotában szervezték a Kolozsvárról Marosvásárhelyre költöztetett egyetem tanárai.
„A szüleimtől tudom, hogy azt a báli éjszakát az álmok éjszakájának nevezték. Azon az éjszakán álmodták meg magyarországi és kolozsvári neves és lelkes professzorok az akkor még mindössze 45 ezer fős kisváros első magyar egyetemét. Azt az egyetemet, amely két évtizedig csillag volt az égbolton, ám idővel hullócsillaggá vált. Kívánom, hogy ez az éjszaka újabb álmok éjszakája legyen!” – emelte poharát az újrakezdésre a nyugalmazott egyetemi tanár.
Míg a jelen lévő mintegy másfél száz bálozó számára a szombat éjjel a tartalmas szórakozás éjszakája volt, számos felelős beosztásban lévő oktató és politikus számára, akinek ott lett volna a helye, mindössze az alvás ideje volt. Egyesek a nagyböjtre, mások a fáradtságra vagy időhiányra hivatkozva utasították el a meghívást, de a szervezők szerint inkább az egyetem vezetőségétől való félelmükben maradtak távol.
Mint ismeretes, az anyanyelvű orvosképzésért küzdő RMOGYKE a magyar oktatás elsorvasztásán munkálkodó szenátus között állóháború van. Ellenben megtisztelte jelenlétével a rendezvényt többek között Miseta Attila, a Pécsi Tudományegyetem dékánja, Szarka Gábor, Magyarország csíkszeredai konzulja, Hantz Péter, a Bolyai Kezdeményező Bizottság Svájcban élő alelnöke, több anyaországi diákszervezeti vezető. Ott volt Dávid László, a Sapientia rektora, Fodor Imre, Marosvásárhely volt polgármestere, gróf Bethlen Anikó, több ügyvéd, vállalkozó és számos diák. Kérdésünkre, hogy mi késztette arra, hogy a Sapientia rektoraként eljöjjön a bálba, miközben a MOGYE-ról még a magyar vezetők sem tették tisztüket az eseményen, Dávid László kifejtette: akinek szívügye a magyar oktatás, megjelent a rendezvényen. „Ha Miseta professzor ideutazott Pécsről, akkor én miért hiányoztam volna?” – kérdezte, hozzátéve, hogy a magyar ügy nem személyhez kötött. A város díszpolgára, Bethlen Anikó grófnő egyenesen szégyennek nevezte, hogy mindössze százötven személy gyűlt össze. „Elsősorban azért jöttem el, hogy lássam, kik azok, akiknek itt lenne a helyük, de otthon maradtak. Nekem veszítenivalóm nincs, hisz az évtizedek során már oly sok mindentől fosztottak meg, hogy többet már nem vehetnek el tőlem” – mondta. A hiányzókra a Pécsről érkező vendég is felfigyelt. Köszöntőjében is megjegyezte, hogy a kisebbségben lévő közösségnek majdnem családi kapcsolatot kellene ápolnia. Miseta Attila emlékeztetett, valamikor az orvosi és gyógyszerészi társadalom összetartásáról volt híres – legalábbis ennek ellenkezőjét soha nem mutatta kifele.
Aki viszont szombat éjjel ott volt Marosvásárhely legnagyobb vendéglőjében, nem bánta meg. A kulináris kínálaton túl lelkét-szellemét színes és színvonalas kulturális meglepetésekkel táplálhatta. Az operettcsokortól a táncművészeti jelenetekig, a Seprődi-pincészet borkóstolójától a vidám jelenetekig, a színművészek szavalatától a MOGYE-s diákok fellépéséig mindenből kapott egy kis ízelítőt. Az Ördög Miklós és Szabadi Nóra színész házaspártól, az Autostop MS együttestől és Koszorús Kálmántól meg változatos, minőségi zenét. A habot a tortán a nyitótáncként hibátlanul előadott Strauss-keringő jelentette, amelyre az orvos- és gyógyszerészpárok két hónapon keresztül táncoktató segítségével készültek.
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár),

Tőkés László bepereli Victor Ponta miniszterelnököt
Sajtónyilatkozatban közölte hétfőn Tőkés László európai parlamenti (EP) képviselő, hogy személyiségi jogai megsértése miatt bepereli Victor Pontát, Románia miniszterelnökét.
Tőkés László közölte, emberi, valamint romániai és európai állampolgári méltóságában érzi sértve magát Victor Ponta miniszterelnök nemrég tett kijelentései által, amelyek szerint a volt püspök Monica Macovei volt igazságügy-miniszterrel egyetemben „románellenes érdekek képviselője”, akit „azok pénzelnek, akik azt akarják, hogy Románia egy instabil ország legyen, és hogy minden oldalról megtámadják”. Tőkés László azt is kifogásolta, hogy a miniszterelnök „horthysta nyelvezetet” tulajdonít neki.
Tőkés László súlyosbító körülményként vette számba, hogy Victor Ponta kijelentései a „kormányzása kezdete óta elhatalmasodó általános magyarellenes politikai kurzus központi hátterét és szerves részét képezik". Az EP-képviselő úgy vélte, a „posztkommunista uszítópolitika" szemmel láthatóan a mostani román kormánytól indul, és az egész romániai magyar közösséget veszi célba.
Tőkés László újabb érveket hozott fel azon korábbi kijelentése mellé, amelyben Victor Ponta kormányzását Nicolae Ceausescu kommunista diktátor korához hasonlította. Megemlítette, személyét a Ceausescu-diktatúra idején is külföldi kémszervezetekkel próbálták összefüggésbe hozni, és a nyolcvanas években is gyakori volt a „horthysta", „hitlerista" nyelvezet emlegetése. MTI
Erdély.ma,

Corlatean: Románia szemszögéből megvalósult a román-magyar megbékélés
Románia szemszögéből megvalósult a román-magyar megbékélés, ami többletértéket ad a két ország stratégiai partnerségének - jelentette ki a román külügyminiszter Bukarestben hétfőn magyar kollégája jelenlétében.
Titus Corlatean a román-magyar stratégiai partnerség aláírásának tizedik évfordulója alkalmából tartott Martonyi János külügyminiszterrel közös konferenciát.
Ebből az alkalomból elmondott beszédében a román diplomácia vezetője a két ország stratégiai partnerségének fontosságát méltatta. Corlatean szerint Románia és Magyarország tíz év alatt szoros, pragmatikus, párbeszéden és együttműködésen alapuló viszonyt alakított ki egymással.
Corlatean felidézte a tíz évvel ezelőtti pillanatot, amikor 2002. november 29-én Románia és Magyarország akkori miniszterelnökei aláírták a stratégiai partnerségről szóló megállapodást. Corlatean szerint különös jelképes üzenete volt akkor, hogy Magyarország miniszterelnöke először vett részt Budapesten Románia nemzeti ünnepén, amely megerősítette - mondta -, hogy román szemszögből megvalósult a román-magyar megbékélés.
A stratégiai partnerség jelentőségét alátámasztja - folytatta Corlatean -, hogy Románia elsőként Magyarországgal tartott együttes kormányülést, ami különösen hasznos eszköznek bizonyult. Mint mondta, az elmúlt tíz évben tíz államfői, huszonhárom kormányfői és harminchárom külügyminiszteri találkozó zajlott le a két ország között, és számos közös projekt jött létre.
Rámutatott: a gazdasági válság ellenére a két ország kereskedelmi kapcsolatainak értéke 2011-ben 7,3 milliárd euró volt, és jó remény van arra, hogy 2012-ben ez nőtt.
Corlatean szerint Magyarország számára Románia immár két egymást követő évben is a második legfontosabb kereskedelmi partner. Közölte, hogy Romániában 11 500 vállalat működik magyar tőkével, míg Magyarországon 6 ezer román tőkével rendelkező vállalat fejti ki tevékenységét. A két ország kereskedelmi mérlegének Románia szemszögéből való kiegyensúlyozása érdekében a felek megállapodtak, hogy Budapesten román-magyar kereskedelmi kamara létesül - mondta Corlatean
Martonyi János Magyarország támogatásáról biztosította a romániai magyarságot
Martonyi János külügyminiszter hétfőn Magyarország támogatásáról biztosította a romániai magyarságot, miután találkozott Bukarestben Kelemen Hunorral, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnökével.
Az RMDSZ székházában tartott megbeszélést követően az RMDSZ elnöke elmondta: tájékoztatta a magyar külügyminisztert arról, hogy a következő időszakban milyen kihívásokkal kell szembenéznie a romániai magyarságnak, amelyek meghatározzák hosszú távon a sorsát. Az RMDSZ elnöke elsősorban a romániai közigazgatási régiók tervezett kialakítását, az alkotmánymódosítást, valamint az új restitúciós törvény kidolgozását nevezte meg.
A régiók újrarajzolása ügyében Kelemen Hunor úgy vélte, fennáll annak a veszélye, hogy a romániai magyarságnak az önkormányzati döntéshozatalban való részvétele csökken. Leszögezte: az RMDSZ nem fogadhat el semmilyen visszalépést az anyanyelvhasználat és a közösségi jelképek használata tekintetében sem. Mint mondta, ehhez szükség van Magyarország támogatására, illetve arra, hogy az RMDSZ partnereket találjon a román politikában.
Martonyi János leszögezte, Budapestnek az a dolga, hogy segítse a romániai magyar közösséget, ami azt jelenti, hogy Magyarország támogatja a romániai magyarság különböző várakozásait és igényeit, legyen szó nyelvhasználatról, közösségi jelképek használatáról vagy közigazgatási reformról.
A külügyminiszter megismételte, hogy a kisebbségi kérdés nem lehet belügy, és példaként említette, hogy bukaresti látogatása alkalmából kapott egy listát a magyarországi román kisebbség problémáiról, amit alaposan tanulmányozni fognak, jóllehet - mint mondta - Magyarország sokat tett a román kisebbség érdekében.
Martonyi János reményét fejezte ki, hogy a székely zászló kapcsán felerősödött retorika véget ér. Úgy vélte, hogy Magyarország ezt nem viszonozta, és példaként említette, hogy a magyar miniszterelnök meg sem szólalt ebben a kérdésben.
Bukarest (MTI)

Követelőző magyarok
Egyebet sem tudnak a magyarok, mint hőbörögni, követelőzni, siránkozni, és székely zászlót lobogtatni. És ez nemcsak nálunk van így, hanem Szlovákiában is. Pedig Robert Fico szlovák miniszterelnök megmondta, hogy Szlovákiát sem a nemzeti kisebbségeknek, hanem a szlovákoknak hozták létre. A többiek meg fogják be…
Aztán majd, amikor találkozik Orbán Viktorral, a kényes kérdések tárgyalását úgy oldják meg, hogy nem beszélnek róluk.
Pedig a szlovákok már jelezték jó szándékukat a viszony rendezésére. Ők szívesen visszavonják az állampolgársági ellentörvényt, amely alapján megvonják azoktól a szlovák állampolgárságot, akik felveszik a magyart – csak a magyarok vonják vissza a kettős állampolgársági törvényt. A román–magyar (v)iszonyt viszont mindkét fél javítani akarja.
Nálunk az a baj, hogy a hatóságok nem lépnek fel elég erélyesen mindazokkal szemben, akik nincsenek megelégedve európai, sőt, azon felüli szintű jogainkkal. Mert nem elég tanulság, ha csak megbüntetik őket, mint Ráduly Róbert csíkszeredai és Boncidai Csaba szilágyperecseni polgármestert, akik feltételként szabták egy versenyvizsgán, hogy egy köztisztviselőnek magyarul is kell tudnia. Aztán mások kiabálnak az Új Kiáltó Szó a nagybányai és bányavidéki magyarságért kiáltványban. Ezért a város jó néhány személyiségét beidézték az ügyészségre, és izgatással vádolják őket. A gyergyószentmiklósi Wass Albert-emlékest szervezői ellen bűnvádi eljárás van folyamatban.
Egy kis pénzbírság nem elég ezeknek a lázadozóknak. Ha börtönbüntetésre ítélnék őket, az sokkal hatásosabb lenne, és elvenné kedvét másoknak, akik ilyesmire vetemednének. A törvényeknek sokkal egyértelműbbeknek kellene lenniük. Például törvény által kellene szabályozni, hogy Romániában a köztisztviselőknek nem szabad magyarul tudniuk. Ennek egyenes következménye lenne, hogy a hivatalokban csak az állam nyelvét lehetne használni, és így nem lennének felesleges viták az anyanyelvhasználatról. Egy idegen nyelv ismeretét meg nem méltányolni és jutalmazni kellene, mint számos európai országban, hanem büntetni. Felsőfokú nyelvvizsgával rendelkezőket kétszer annyival, mint azt, akinek csak középfokú van. Mircea Duşa nem jönne Csíkszeredába ellenőrizni, hogy szegény megszólalhat-e románul. Azt viszont nem egészen értem, hogy nem tudta: kell-e ehhez útlevél, mert ő mégiscsak belügyminiszter, illene tudnia.
A nyelvprobléma megoldására még sok jó törvényt kell hoznia a törvényhozásnak. A legnagyobb gondok ugyanis a választott tisztségviselők esetén merülnek fel. Azt kell megoldani, hogy ne pályázhassanak ilyen helyekre olyanok, akik magyarok, vagy tudnak magyarul. Csak azok, akik csak románul beszélnek. Azon még kellene munkálkodni, miként lehessen megállapítani, hogy valaki milyen nemzetiségű, és milyen nyelvet nem ismer. Mert mostanig nyelvvizsgával azt be lehetett bizonyítani, hogy valaki ismer-e egy nyelvet, vagy nem, de a fordítottját nehezen. Kuti János
Háromszék
Erdély.ma,

Hogy a románság szövetségesünk legyen
Az elmúlt időszakban fölöttébb feszültté vált magyar–román államközi kapcsolatok valamelyes normalizálását hozhatja Martonyi János magyar külügyminiszter tegnap kezdődött romániai látogatása. Aligha véletlen a találkozó időzítése, a bukaresti kormányváltás óta ugyanis számos kényes kérdés terheli a két ország tíz évvel ezelőtt kötött stratégiai partneri kapcsolatát, és ezek mindegyike a Romániában élő magyar közösség jogaival kapcsolatos.
Ilyen a zászlóháború, mely lám, csak nem akar csitulni, prefektus jöhet, prefektus mehet, a kormány magatartása nem változik: Dumitru Marinescu is perrel fenyegeti azokat az önkormányzatokat, amelyek nem hajlandóak levenni a hivatal homlokzatáról a közösségi jelképet. Folytathatjuk a sort nyelvi jogainkkal, autonómiaigényünk kinyilvánítása pedig továbbra is kiüti a biztosítékot Bukarestben, Titus Corlăţean nem is oly régen kiutasítással fenyegette a bukaresti magyar nagykövetet, miután a diplomata kijelentette: Magyarország támogatja a magyar közösség ilyen irányú törekvéseit.
Némi visszafogottságot hozhat hát jó esetben Martonyi látogatása a felbőszült, már-már hisztérikus román hatósági reakciókban – nem véletlenül intette a külügyér román kollégáit: ne teremtsenek olyan légkört az országban, mely a veszélyeztetettség érzését kelti a romániai magyarokban –, áttörést, gyökeres változást azonban nem várhatunk egy ilyen diplomáciai eseménytől. Ezt a munkát magunknak kell elvégeznünk: a székelyföldi, erdélyi románságot nekünk kell meggyőznünk arról, hogy autonómiatörekvéseink nem ellenük irányulnak, és akkor talán a bukaresti megnyilvánulások is józanabbak lesznek.
Az ország küszöbön álló területi-közigazgatási átszervezése – annak minden veszélyével együtt – arra is lehetőséget teremt, hogy egyre több román önkormányzati vezető felemelje szavát a Bukarest-központú, korrupció uralta, agyoncentralizált államigazgatás ellen. Jó lenne, ha kihasználnánk ezt, és rákapcsolódnánk erre az áramlatra – olyan szövetségesekre lelhetünk, akikre nem is számítunk.
Mindehhez, persze, elsősorban az kell, hogy nyitottan, de határozottan, egyértelműen fogalmazzuk meg követeléseinket, és ne folyton Bukarestben keressünk alkalmi partnereket, hanem helyben kutassuk fel potenciális szövetségeseinket.
Farcádi Botond
Háromszék
Erdély.ma,

Átadták a Báthory-díjakat
Átadták a romániai állami finanszírozású magyar felsőoktatás érdekében kifejtett tevékenységért járó Báthory-díjakat Marosvásárhelyen. A kitüntetést, amelyet a Bolyai Kezdeményező Bizottság javaslatára az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács oktatási szakbizottsága adományoz, tizenhárman kapták meg szombaton.
A díjjal ezúttal Angi István, a Partiumi Keresztény Egyetem professzora, Bodó Barna, a Bolyai Kezdeményező Bizottság első elnöke, Dávid László, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem rektora, a Genfi Magyar Egyesület és Hollanda Dénes, a Sapientia nyugalmazott professzorának munkáját jutalmazták.
Megkapta a díjat Jeremiás László vállalkozó, Kincses-Ajtay Mária, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) nyugalmazott professzora, Kincses Előd ügyvéd, Luka László orvos, 1956-os szabadságharcos, Miseta Attila, a Pécsi Tudományegyetem orvosi karának dékánja, Páll Lajos festőművész (posztumusz), a MOGYE magyar akadémiai közössége és Tamás Péter vállalkozó is.
A Báthory-díjat évente legfeljebb tizenhat személynek, illetve szervezetnek ítélik oda. A 2005 óta adományozott elismerésben olyan neves személyiségek is részesültek, mint George E. Pataki, New York állam volt kormányzója, Vizi E. Szilveszter, a MTA volt elnöke, Tom Lantos néhai amerikai kongresszusi képviselő, Szőcs Géza költő, volt kulturális államtitkár.
Szabadság (Kolozsvár),

In memoriam Rohonyi Zoltán
(Kolozsvár, 1943. május 31. – Pécs, 2013. március 1.)
Az 1970-es évektől a rendszerváltásig a kolozsvári egyetem magyar szakán „vele” kezdődött az irodalomtörténet: a középkor, reneszánsz és barokk irodalmát, majd a felvilágosodás koráét hallgattuk tőle. Diákként imponálónak, egyszersmind ijesztőnek találtuk az óráin elhangzó információmennyiséget; hetekbe telt, amíg megtanultuk követni a gondolatmenetét; szerettük előadásainak tartalmi-formai eleganciáját, a legújabb kutatási eredmények mindig reflektált közvetítését, a gondolatok gyors áramlását; és sokszor nem értettük, nagyon nem értettük a témájához képest mutatott távolságtartását, már-már szkepszisét. Azt a távolságtartást, amely csak olykor, számomra máig emlékezetes módon a Berzsenyi-előadásban oldódott fel kissé, éppen csak annyira, hogy kiderüljön: a kutatót bizony személye mélyéig meg tudja szólítani a tudományos témája. Senki ne gondoljon itt érzelmes vallomásokra: néhány hangsúly, egy önkéntelen mosoly, az aznap éjjel olvasottakra tett utalás árulta el mindössze a témával való kapcsolatát.
Aztán amikor a tanulmányait is olvasni kezdtük, sok minden világossá vált. Rohonyi tanár úr filozófián iskolázott elméje az irodalomtörténeti jelenségeket bölcseleti hátterükkel együtt tekintette: bármiről írt is, Berzsenyiről, Kölcseyről vagy a magyar romantika kezdeteiről, elemzéseiben kitapintható volt, hogy azokat a vizsgált időszak filozófiai gondolkodásában megmártózva dolgozta ki, annak terminológiáját a maga funkcionalitásában és szubtilitásában használta. Irodalomelméleti érdeklődése pedig további távlatokat nyitott kérdésfelvetései számára. Ez lehetett a titka írásai és szóbeli megnyilatkozásai töménységének, tömörségének.
Amikor egy konferencián több év után újra találkoztunk (magam már, igaz, kezdőként, a Magyar Irodalomtudományi Tanszéken dolgoztam, ő a pécsi, akkor még Janus Pannonius Tudományegyetem megbecsült oktatója volt), megajándékozott egy frissen megjelent kötetével, a könyvbe írt dedikáció pedig ez volt: Gábor Csillának szeretettel, azt kívánva, hogy magasabb szinten folytassa, amit korábban „együtt”. Utalás volt ez a hajdani, távolságtartástól és szkepszistől sem mentes, de eredményét tekintve, úgy gondolom, nem gyümölcstelen témavezető–szakdolgozói együttműködésre; de még inkább biztatás (amely az akkori beszélgetésünkben is nyomatékosan elhangzott), hogy akarjam, merjem keresni és megtalálni saját tanári és kutatói profilomat.
Kedves Tanár Úr, korai távozásod mindannyiunkat megrendített. Nyugodj békében.
Gábor Csilla
Szabadság (Kolozsvár),

MOGYE: tiltakozik a díszdoktor
Fél év után került nyilvánosságra az a dokumentum, amely szerint Tulassay Tivadar, a budapesti Semmelweis Orvostudományi Egyetem (SOTE) volt rektora a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) oktatáspolitikája miatt lemondott a romániai rektor kollégája, Constantin Copotoiu által adományozott díszdoktori címéről.
A dokumentumot a Bolyai Kezdeményező Bizottság alelnöke, Hantz Péter mutatta be. A MOGYE vezetősége eddig titokban tartotta az ismert budapesti professzor döntését. Eddig arra sem derült fény, hogy 2012 elején a Semmelweis-egyetem kétszer is kezdeményezte a Doctor Honoris Causa cím megvonását a MOGYE leköszönt rektorától. A budapesti felsőoktatási intézmény szenátusa végül elvetette a határozattervezetet.
A marosvásárhelyi egyetem új rektorának, Leonard Azamfireinak 2012. augusztus 27-én címzett levelében Tulassay rámutat, intézményvezetőként, a párbeszéd és az együttműködés híveként ő és az általa vezetett egyetem mindent megtett a SOTE és a MOGYE közötti kapcsolatok elmélyítése érdekében. Ugyanakkor a többi magyarországi orvosi egyetemekkel karöltve a SOTE az akkreditáció megszerzéséhez szükséges segítségéről biztosította a vásárhelyi intézményt. „Meggyőződésem, hogy a MOGYE által adományozott díszdoktori cím az eddigi kapcsolatainkat jutalmazta, illetve eszközként szolgált volna a további jó együttműködésünkre. Törekvéseink és gyümölcsöző együttműködési kísérleteink szomorú kudarca viszont arról győzött meg, hogy tiltakozásom fejezzem ki” – áll Tulassay Tivadar Leonard Azamfireinak küldött, angol nyelvű levelében.
A 64 éves professzor a Krónikának elmondta, teljesen fölöslegesnek érezte, hogy egy olyan egyetem díszdoktora legyen, mely elutasítóan vagy legalábbis hűvösen viszonyul bármilyen együttműködési kísérlethez. A doktori iskolák működtetésétől a közös uniós pályázatok lebonyolításáig az évek során Tulassaynak számos válasz nélkül hagyott kezdeményezése volt. Az általa vezetett pesti egyetem egy időben még román diákokat is fogadott és továbbképzésüket biztosította.
„Nincs szükségem egy olyan címre, mely mögött semmiféle tartalom nincs. A felszínes, jópofa díszfogadásokon és némi együttműködési kísérleten túl a két egyetem között valójában semmiféle viszony nem alakult ki. Ez nem rajtunk múlott, hanem azokon, akik sorozatosan válasz nélkül hagyták a javaslatainkat” – jegyezte meg Tulassay. Kérdésünkre, hogy volt rektorként bánja-e, hogy a Doctor Honoris Causa címet adományozták a magyarellenességéről elhíresült Copotoiunak, Tulassay Tivadar némileg kitérő választ adott. Azt viszont leszögezte, hogy véleménye szerint a két egyetem közötti kapcsolat oly mély szintre süllyedt, hogy Copotoiut nem tartja méltónak a SOTE díszdoktori címéhez.
Ádám Valérián, a Romániai Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület (RMOGYKE) titkára elmondta továbbá, a SOTE díszdoktori címe nélkül maradhatott volna Copotoiu, a marosvásárhelyi egyetem volt rektora is, amennyiben 2012 februárjában a budapesti egyetem szenátusa megszavazza a másfél évvel azelőtt adományozott kitüntetés visszavonását. A vezetőségi testület kétszer is elvetette a többség által radikálisnak vélt javaslatot. A RMOGYKE még 2010 őszén a marosvásárhelyi rektornak szánt kitüntetés adományozásának a fölülvizsgálását kérte. „Mi már akkor jeleztük, hogy Copotoiu a magyar oktatás fejlődésének a kerékkötője, egy olyan ember, aki az általa vezetett klinikára egyetlen magyar orvost vagy középkádert sem hajlandó alkalmazni. A SOTE vezetői akkoriban azzal érveltek, hogy nem akarnak botrányt” – idézte fel a Copotoiu díszdoktori címe körüli nézeteltérést Ádám Valérián. A tavaly viszont már a Bolyai Kezdeményező Bizottság is a leköszönt és szenátusi elnöki tisztségbe helyezett rektor díszdoktori címének a visszavonását követelte.
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár),

Prefektusi ultimátum a zászlók eltávolítására
Egyhetes haladékot szabott ki Kovászna megye prefektusa kilenc Kovászna megyei településnek arra, hogy távolítsák el a polgármesteri hivatal homlokzatáról a székely zászlót. A Kovászna megyei törvényszék eddig az uzoni zászlóperben hirdetett ítéletet.
A hírügynökségek jelentése szerint Dumitru Marinescu prefektus hétfői sepsiszentgyörgyi sajtótájékoztatóján elmondta, az elmúlt hetek ellenőrzései nyomán kilenc település polgármesterét szólították fel arra, hogy távolítsa el a polgármesteri hivatalról a székely zászlót.
„Ezen a héten jár le az egyhetes haladék, ha nem veszik le, bepereljük őket” – jelentette ki Kovászna megye prefektusa.
Dumitru Marinescu azokra a jogszabályokra hivatkozott, amelyek előírják, hogy a polgármesteri hivatalokra az ország és az Európai Unió zászlaja mellett a területi egységek saját – hivatalosan elfogadott – jelképei tűzhetők ki. A román hatóságok érvelése szerint a Székelyföld nem képez területi egységet, a székely zászló nem hivatalos jelképe Kovászna megyének.
A prefektus által közölt listán szerepel Kézdivásárhely, a környező települések közül pedig Csernáton, Lemhény, Ozsdola és Gelence, az erdővidéki Barót és Vargyas, valamint a Sepsiszentgyörgyhöz közeli Árkos és Kökös. Dumitru Marinescu utalt arra, hogy nem szerepel a kilences listán Sepsiszentgyörgy polgármesteri hivatala és a Kovászna Megyei Tanács, mert ellenük már korábban pert indított a prefektusi hivatal.
A Kovászna megyei törvényszék eddig egy zászlóperben hirdetett ítéletet. Tavaly novemberben törvénytelennek ítélte, hogy az uzoni községházán ott leng a székely zászló.
Krónika (Kolozsvár),

Kinek jó a zászló- meg a nyelvháború?
A kommunizmus áldozatainak emléknapja alkalmából tartott sajtótájékoztatóján Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke arról szólt, hogy Ceauşescu, a kommunista zsarnok is úgymond nagyvonalúbb volt a magyarokkal, mint Victor Ponta jelenlegi miniszterelnök, mert uralma idején bizonyos autonómiát tett lehetővé a magyaroknak – lásd a döntő magyar többségű Hargita és Kovászna, meg a majdnem ötven százalékban magyarlakta Maros megye kialakítása –, miközben a mostani bukaresti hatalom Székelyföld létét sem hajlandó elismerni, és mereven elzárkózik a székelyföldi tartomány létrehozásától.
Az Európa Parlamenti képviselő a kommunista rendszer bukása utáni visszarendeződés aggasztó megnyilvánulásaként értékelte az országban ismét fölerősödő magyarellenességet. Ebbe illeszkedik a nemzeti jelképek, a székely zászló kitűzésének tiltása, a kommunista idők belügyekbe való be nem avatkozási jelszavának elővétele, a marosvásárhelyi orvosin kialakított törvénytelen, magyarellenes helyzet fenntartása, Wass Albertnek és Nyírő Józsefnek a művelődési örökségünkből való kitiltása.
Victor Ponta válaszként úgy vélte, Tőkés László az elmúlt húsz évben Románia ellenségeinek érdekeit képviselte, horthysta nyelvezetet használ. Majd elővette a hatalom által hagyományosan használt kinyilatkozást: a romániai magyarság ugyanazokkal a jogokkal rendelkezik, mint a többségi lakosság.
A miniszterelnök szerint tehát, aki kiáll a nemzeti kisebbségek, így a romániai magyar kisebbség – nemzetközi fórumok által előírt – Románia által is aláírt, de be nem tartott jogainak tiszteletben tartásáért, érvényesítéséért, az az ország ellenségeinek érdekeit képviseli, az horthysta nyelvezetet használ.
A jelek szerint a miniszterelnök nem tudja, mit beszél. Kik az ország ellenségei? A magyar kisebbség? Azok, akik előírták a nemzeti kisebbségek jogainak tiszteletben tartását? Azok, akiknek e jogok be- és tiszteletben tartása az érdeke? És ha igen, akkor ez miért horthysta nyelvezet? Egyáltalán, mi a horthysta nyelvezet? A kisebbségek jogainak védelmében beszélni? És mi az a horthysta?
Amúgy mellékesen, a sokat mocskolt Horthynak nem volt pártja, kormányzása, az ún. horthyzmus idején, 1944. március 19-ig, a német megszállás kezdetéig, a magyar országgyűlésben a szociáldemokrata, a kisgazdapárt képviselői is részt vettek, miközben a szélsőséges jobboldali Imrédy pártja, nemkülönben Szálasi nyilas pártja be volt tiltva, vezetőik börtönben ültek. Továbbá a bankjegyek értékét minden nemzetiség nyelvén feltüntették – így románul is, a tízpengősön például ez állt: zece penghei –, Észak-Erdélyben minden iskolában, így Székelyföldön is, kötelező volt a román nyelv tanítása.
A magyarellenes hangulat szítása azonban ezzel nem ért véget. Ráduly Róbert csíkszeredai polgármester a magyar nyelv ismeretét is feltételként szabta meg a városi főépítészi tisztség betöltésére kiírt versenyvizsgán. Miután az Országos Diszkriminációellenes Tanács emiatt megbírságolta, a polgármester kijelentette, márpedig a magyar nyelv ismerete Csíkszeredában kötelező. Aki a város adófizetőinek pénzéből akar megélni, annak föltétlenül ismernie kell a magyar nyelvet.
A hatalom egyik képviselője, Mircea Duşa védelmi miniszter nem volt rest a polgármester szavaira utalva nyomban kijelenteni: az efféle gyalázkodások egymás ellen uszítják a románokat és a magyarokat Hargita megyében, szavai pedig Hitler korát idézi.
Úgy tűnik, Duşa miniszter sincs tisztában azzal, mi volt a jellemző arra a korra. Vagy szerinte talán a náci birodalom vezetői a kisebbségek jogainak, nyelvének tiszteletben tartásával fenyegették a birodalom kisebbségeit? Netán ezek a kisebbségek – az alsó-sziléziai és pomerániai lengyelek, a luzsicai szorbok, a schleswigi dánok, a holsteini észak-frízek – a Gestapo ügynökeinek üldözése közben nyelvük használatának elismeréséért kardoskodtak? Majd Ausztria bekebelezése után a szlovének, az őrvidéki horvátok és magyarok is? Vagy a náci gyűjtőtáborokba hurcoltak?
De Crin Antonescu, a szenátus elnöke sem maradt ki a játékból. Mint mondta, nem ért egyet azzal, és abszurdnak tartja, hogy valakit egy olyan nyelv – esetünkben a magyar – elsajátítására kényszerítsenek, amelyik nem hivatalos nyelve a román államnak. Katalóniát említette példaként, ahol hivatalos nyelv ugyan a katalán, de nem kell kötelezően ismernie minden állampolgárnak.
Tisztázzuk, mert ennek a csúsztatásnak nem sok értelme van. Katalóniában valóban hivatalos a katalán. Tegyük hozzá a Baleári-szigeteken és Valencia északi részén is, ahol ugyancsak katalánok élnek. Persze a spanyol is. Hasonló a helyzet Spanyolország többi, ún. történelmi nemzetiség által lakott tartományában is. Így Galiciában hivatalos a galego, Baszkföldön a baszk. De az asztúrok is azon vannak, hogy tartományukban, Asztúriában az ő nyelvük is hivatalos legyen. És ezért küzdenek is.
Természetesen e tartományokon kívül ezek a nyelvek nem hivatalosak. De például Katalóniában a katalán ismerete igenis kötelező. Minden köztisztviselő, a lakossággal kapcsolatban levő személy számára. A katalán nyelv ugyanis lassan morzsolódott, ezért védelmében határozott fellépésre volt szükség. A helyi parlament húsz évvel ezelőtt hozott törvénye a katalán iskolákon kívül kötelezővé tette a katalán oktatását minden egyes katalóniai iskolában. Tehát a spanyol nyelvűekben is. Ezt az egyház és a spanyol iskolák vezetői sérelmezték, el akarták hárítani, de nem sikerült. Az akkori miniszterelnök, a szocialista munkáspárti Felipe Gonzalez a lehető legtermészetesebbnek tartotta a törvény alkalmazását. Mint mondta, ugyan hol legyen kötelező mindenki számára a katalán elsajátítása, ha nem Katalóniában?
Franco idején a spanyol alkotmány előírta, Spanyolország egységes nemzetállam. Halála után, a Franco-féle fasiszta rendszer bukása után, az alkotmányozó országgyűlés, a Katalóniában, Baszkföldön, Andalúziában tartott százezres, területi önkormányzatokat követelő tüntetések hatására, az új alkotmányból kihagyta a délibábos nemzetállam fogalmát, és elismerte a történelmi tartományok önkormányzati közösséggé szerveződésének jogát, a történelmi kisebbségek által lakott tartományokban ezek nyelvének hivatalosságát. Külön fejezet tárgyalja a alkotmány a területi önkormányzatok hatáskörét, illetékességét. A tartományi parlamentek ezt további törvényekkel egészítették ki. Köztük a hivatalos tartományi nyelv használatára, kiterjesztésére vonatkozókkal.
Spanyolországban ma csupán az egykor hatalmat gyakorló, a helyi önkormányzatokból is kihullt fasiszta párt, a Falange múltba révedő hívei kergetik az egységes nemzetállam délibábját, igyekeznek felvonulásokat, gyűléseket tartani, éneklik fennhangon a fasiszta himnuszt, a fasiszta indulókat, s hellyel-közzel fütykösökkel felszerelkezve, tömegverekedés kierőszakolását is megkísérlik. Egyszóval így akarják Spanyolország egységét, mint mondják, a szeparatizmusok ellenében megvédeni.
Ezek fényében ismét és még mindig napnál világosabb, mire jó az egységes nemzetállam, a zászlók, köztük a székely, az egyetlen, „fölszentelt” hivatalos nyelv körüli balhé, ki az ország ellensége és így tovább. És hogy mindez milyen pompásan illeszkedik a kisebbségek, köztük a legnagyobb, a magyar kisebbség sunyi vagy kevésbé sunyi módon való felszámolásának keretébe. Persze mindez a XXI. században, az Európai Unióban.
ASZTALOS LAJOS
Szabadság (Kolozsvár),

Thorma-levelek nyomában
Szép könyv, méltó Thormához – mondatja első rápillantásra a kiadvány külleme az olvasóval. Hogy aztán fokról fokra egyre inkább hatalmába kerítse az a sajátos hangulat, amelyet ez a nagy formátumú, képanyaggal gazdagon illusztrált kötet a maga egyes szám első személyes intimitásával áraszt. Hiszen leveleket tartalmaz: Thorma Jánosnak, a nagybányai festőtelep és szabadiskola vezetőjének, javarészt sorstársához, barátjához, a Budapestre távozott Réti Istvánhoz, valamint ismerőseihez írott, közvetlen hangvételű, őszinte megállapításait, emberi, művészi kitárulkozásait.
Ezeket az írásokat gyűjtötte egybe Sümegi György, egészítette ki esetenként a válaszlevelekkel, valamint a kortársak, tanítványok megnyilatkozásaival, és tárja kronológiai sorrendben az olvasó elé. Aki ilyenformán a levélíró szubjektumán keresztül ugyan, de bepillantást nyer egy történelmi-társadalmi átalakulásokkal, világégéssel és határmódosítással tarkított korszak művészeti forrongásaiba. Abba a sajátos légkörbe, amely a nagybányai művésztelepet létrehozta és belengte. A nagyvárosi művészeti központból, Münchenből jött Hollósy mesterrel, majd Thormával az élen Nagybánya mágnesként vonzotta a kor újító szellemű művészeit. De amint azt a Sümegi által idézett Börtsök Samu 1926-ban megállapította: „Egyedül Thorma tartott ki híven Nagybányán, és mestertársai távozása után is a legideálisabb önzetlenséggel fenntartotta a festőiskolát.” „Thorma munkássága a nagy történeti kompozícióktól a nagybányai táj lírai, vallomásos megörökítéséig terjed. Másik életműve, a művészetszervezőé, Nagybánya (szabadiskola, kolónia, a Nagybányai Festők Társasága) vezetőjéé: mindkét hazában, Magyarországon és Erdélyben a képzőművészeti kultúra terjesztéséért, fejlesztéséért és a fiatal képzőművészekért (magyar, román és más nemzetiségűekért is) vállalt szolgálata. (…) A levelezése tükrében ennek a közösséget szolgáló festőnek, vezető Mesternek járhatunk a nyomában” – összegzi a 368 oldalas kötet főszereplőjének, Thorma Jánosnak a munkásságát Sümegi, aki könyvében külön tanulmányban is méltatja az alföldi Kiskunhalas szülöttének, a Münchent és Párizst is megjárt Székely Bertalan-tanítványnak, a leghűségesebb nagybányainak az életművét.
A „magyar Barbizonnak” a szerepét mára már senki sem vitatja, aminthogy vezetőjének, Thorma Jánosnak a tehetsége sem képezheti vita tárgyát. De száz egynéhány évvel ezelőtt mindez korántsem számított evidenciának. 1892-ben dr. Nyári Sándor a Pesti Naplóban imigyen ír: „Thorma János A szenvedők czímű temető képe igazán szánandó objectum a kiállításban. Rajz, festék, kompozitió kritikán aluli, nincsen a képen a tehetségnek legkisebb nyoma sem. (…) A sujet maga is kellemetlen, az ilyen sujet szép megoldásához tehetség kell, a próbálkozás visszataszítóvá tette”. Két évvel később, 1894-ben ugyanezt a festményt, Thorma első nagy képét, a Párizsi Szalon Mention honorable elismeréssel illette.
A magyar főváros később sem mutatkozott túlontúl befogadónak. „A közönség legnagyobb részt kinevet bennünket” – panaszkodik Rétinek egy 1897-ben írott levelében Thorma, megjegyezve, hogy a látogatók csupán egyetlen, giccsbe hajló képet „bámulnak” különleges élvezettel.
A levelek egymásutánja felvillantja a művek keletkezése és fogadtatása körüli hangulatot, a művészek megélhetési gondjait, szólnak a napi betevőért tett kényszerengedményekről, amelyeket gyakorta efféle indulatosan sarkított kifakadások fűszereznek: „a műkereskedők mindig rablók voltak, egyik sem vesz tisztességes művészetet, csak giccset”.
A Thorma-levelek hangvételéből, stílusából írójuk karizmatikus egyéniségére, szakmai igényességére, hivatástudatára, vezetői képességére, becsvágyára, impulzív, lobbanékony természetére, érzékenységére, egyszóval sajátos lelkialkatára is következtetni lehet.
„Thorma volt az első a nagybányaiak közül, akinek nevét múzeum őrzi” – állapítja meg Sümegi. A kiskunhalasi Thorma János Múzeum pedig, a kutatómunka támogatásával és kiállítások rendezésével, tevékeny részt vállal névadója emlékének megőrzésében, tevékenysége népszerűsítésében. A fekete-fehér fotókat és dokumentumokat, valamint színes reprodukciókat tartalmazó, igényes kötet is a Thorma János Múzeum Könyvei sorozat 37. kiadványaként látott napvilágot.
Sümegi György: Kiskunhalastól Nagybányáig – Thorma János levelezéséből, Thorma János Múzeum, Halasi Múzeum Alapítvány, Kiskunhalas, 2012.
Szabadság (Kolozsvár),

Ünnepi megemlékezés a Jelen Házban!
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Arad városi szervezete, a Magyarnak lenni jó közösségépítő programja keretében 2013. március 12-én, kedden 18 órakor a Jelen Ház nagytermében Március idusán címmel ünnepi megemlékezést tart a nemzeti létünket meghatározó márciusi forradalom előzményeiről és kibontakozásáról.
Meghívott előadó dr. Halmágyi Pál történész, a Makói József Attila Múzeum nyugalmazott igazgatója, elkötelezett nemzeti érzelmű makói lokál- és régiópatrióta. 1948. október 4-én született Endrődön). Elemi és középiskolai tanulmányait Makón végezte. A Szegedi József Attila TE Állam és Jogtudományi karán 1973-ban jogi doktorátust, majd a Budapesti Eötvös Lóránt TE Bölcsészet-tudományi karán 1980-ban történelem szakos tanári diplomát szerzett, 1987-ben ugyanitt doktorált.
1973–80 között a Budapesti Központi Múzeum előadója, 1980-tól a Makói József Attila Múzeum történésze, 1988-tól nyugdíjazásáig az intézmény igazgatója.
2001–2002 között a Csongrád Megyei Múzeumok megbízott igazgatóhelyettese.
1980-tól a Magyar Történelmi Társulat, 1996-tól a Szibrik Miklós Társaság és számos más civil egyesület és közéleti társaság tagja.
1989 márciusában, az erdélyi falurombolás ellen tiltakozandó, „Mentsétek meg lelkeinket...” címmel hatásos kiállítást rendezett.
1990–1994 között, a megyei művelődési bizottság tagja, 1995–2006 az új Révai lexikon szócikk írója.
1994-től két mandátumon keresztül Makó város önkormányzati képviselője.
1985-ben miniszteri elismerésben részesült, 1999-ben megkapta a Móra Ferenc-díjat.
Vezetése alatt a múzeum, 2005-ben elnyerte az Év Múzeuma kitüntetést.
Csongrád Megye Közgyűlése szakmai munkásságát és közéleti tevékenységét elismerve 2007-ben Alkotói Díjban részesítette. 2008-ban a Délalföldi ’56-os Vitézi Rend a soraiba fogadta.
Kutatási területe I. és II. világháború és Makó város, valamint környékének története, doktori disszertációját is e témából írta.
Termékeny közlő, írásai múzeumi tudományos közleményekben, önálló kötetekben, ismeretterjesztő cikkei a helyi és országos lapokban, folyóiratokban jelennek meg.
Házigazda: Endreffy Lajos az aradi EMNT-iroda vezetője.
Társszervező: az Aradi Hagyományőrző Polgárok Egyesülete.
Minden kedves érdeklődőt sok szeretettel várnak a szervezők.
Nyugati Jelen (Arad),

Politikai segítséget vár az EME
Politikai akarat kell ahhoz, hogy rendeződjék az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) kolozsvári, visszaszolgáltatásra váró ingatlanjának sorsa – fejtette ki lapuknak Sipos Gábor, az EME elnöke, aki a napokban tárgyalt Horváth Anna alpolgármesterrel az egyesült ingatlanjainak helyzetéről.
„A Kőkert (Haşdeu) utcai Jordáky-ház pincéje megvásárlásának van realitása, azonban a főtéri Wass Ottília-ház visszaszolgáltatására jelenleg nem látok valós esélyt” – nyilatkozta a Krónikának Sipos Gábor. Elmondta: ahhoz, hogy lezáruljon a Wass Ottília-ház csaknem két évtizede húzódó visszaszolgáltatása, politikai akaratra lenne szükség, meg kellene változzék a romániai jogi környezet. Mint részletezte: egy 1998-ban született és máig érvényben lévő kormányrendelet értelmében az EME-nek – számos más civil szervezettel egyetemben – már régóta vissza kellett volna kapnia ingatlanjait, azonban hiába hatályos a fent említett jogszabály, nem alkalmazzák.
Hozzáfűzte: az is nehezíti a dolgukat, hogy Gheorghe Funar polgármesteri mandátuma idején a Wass Ottília-ház több lakrészét jogtalanul eladta az önkormányzat. „Azt is kérjük, hogy legalább az el nem adott épületrészeket szolgáltassák vissza, de erre sem hajlandó a kormány és az önkormányzat” – magyarázta Sipos Gábor. Az EME elnöke arról is beszámolt, hogy a Jordáky-ház egykori pincéjét és nyári konyháját is régóta szeretnék megvásárolni, azonban az általuk megrendelt szakértői felbecsülés szerint nem ér annyit, amennyit az önkormányzat kér érte. Mint részletezte, az egyesület jelenleg az épület 25 százalékát birtokolja, ahol könyvtárat működtet, ennek bővítéséhez lenne szüksége az 50 négyzetméter alapterületű helyiségre. „Ennek az épületrésznek a megvásárlására látok valós esélyt, úgy tűnik, a városháza hajlandó engedni az árból” – fejtette ki lapunknak Sipos Gábor.
Horváth Anna alpolgármester a hétvégi találkozón leszögezte: minden rendelkezésére álló eszközzel hozzá kíván járulni ahhoz, hogy az említett ingatlanok helyzete mihamarabb rendeződjék. Az RMDSZ-es elöljáró szerkesztőségünkbe eljuttatott közleményében leszögezi: prioritásnak tekintik a visszaszolgáltatási folyamat felgyorsítását, és a román pártok képviselőit is igyekeznek majd meggyőzni arról, hogy a városháza érdeke is, hogy mielőbb tisztázódjék a visszaigénylés alatt levő ingatlanok tulajdonjogi helyzete. Az elöljáró emlékeztet: a restitúciót nehezíti, hogy a rendszerváltást követően az akkori városvezetés a lakások jó részét törvénytelenül eladta magánszemélyeknek.
( Restitúció felelősségvállalással
Felelősségvállalással terjeszti a parlament elé a kommunizmus idején elkobzott ingatlanok visszaszolgáltatásával kapcsolatos törvénymódosítást a kormány – jelentette be tegnap Victor Ponta miniszterelnök. Ponta szerint a tervezetet holnap ismerteti a kormánnyal, majd hétfőn az USL vezetőségével. Mint ismeretes, a felelősségvállalás azt jelenti, hogy a kormány egyben bizalmi szavazást kér maga ellen. Amennyiben a parlament elutasítja a beterjesztett jogszabályt, a kabinet megbukik.)
Kiss Előd-Gergely
Krónika (Kolozsvár),

Háromszéki politikai összefogás autonómia ügyben!
Háromszéken megszületett az összefogás, egy asztalhoz ült minden magyar politikai szervezet vezetője, és közösen mozgósítanak a március 10-i, marosvásárhelyi autonómiatüntetésen való részvételre. A Székely Nemzeti Tanács sepsiszentgyörgyi székházában szervezett sajtótájékoztatón jelen volt az RMDSZ háromszéki elnöke, Tamás Sándor, a szövetség sepsiszentgyörgyi vezetője, Antal Árpád, a Magyar Polgári Párt Kovászna megyei elnöke, Kulcsár Terza József, az Erdélyi Magyar Néppártnak az autonómiatüntetés szervezőbizottságába delegált képviselője Sánta Imre, valamint Gazda Zoltán és Ferencz Csaba, háromszéki SZNT vezetők. „Történelmet írunk, ne felejtsük el ezt a pillanatot, mert nemzeti ügyeink képviseletében fontos, hogy együtt gondolkozzunk, és együtt keressük a közös útjainkat. Számunkra közös az irány: Székelyföld területi autonómiája, az ország regionális felosztásának kérdése, az Európai Uniós állampolgári törvénykezdeményezések közös támogatása”, fejtette ki házigazdaként Gazda Zoltán, aki szerint célegyenesbe ért a szervezés, számításaik szerint vasárnap, Háromszékről 20 autóbusznyi résztvevőt szállítanak Marosvásárhelyre.
Gazda Zoltán szerint az autonómiatüntetéshez csatlakozva tucatnyi országban szerveznek szimpátiatüntetéseket Románia nagykövetségei előtt, így a marosvásárhelyi megmozdulással egyidőben lesznek tüntetések Budapesten, Londonban, Bécsben, New Yorkban, Helsinkiben, Hágában, Torontóban, Ottawában, Münchenben, Zürichben és San Fernandóban. Az SZNT sepsiszéki elnöke abban bízik, hogy ez az összefogás arra ösztönzi a marosvásárhelyieket is, hogy minél nagyobb számban részt vegyenek a vasárnapi tüntetésen. Ferencz Csaba, az SZNT kommunikációs alelnöke szerint a tüntetés 17 órakor koszorúzással kezdődik, majd a politikai és civil szervezetek képviselői szólalnak fel, majd a résztvevők a Maros megyei prefektúra elé vonulnak, és a szervezők átadnak egy petíciót a kormánybiztosnak. „Félelemre és nemekre nem lehet jövőt építeni”, fejtette ki Antal Árpád. Sepsiszentgyörgy polgármestere, a városi RMDSZ elnöke szerint, ahhoz, hogy legyen autonómia sok demokratikus eszközhöz kell nyúlni, nem lehet csak egy úton járni, ezért tartják fontosnak a tüntetésen való részvételt. „Mindig két lépéssel azok előtt kell járnunk, akik most a zászlókat számolják az intézmények homlokzatán”, mondta Antal Árpád, aki szerint közös projekteket kell szervezni, ide tartozik, hogy a sepsiszentgyörgyi önkormányzat Székelyföld nevében megpályázik az Európai Kulturális Főváros címre. „Jó ügyekben lehet összefogni”, mondta az RMDSZ háromszéki elnöke, Tamás Sándor, aki szerint a vasárnapi autonómiatüntetésre Kovászna megyében helyi szervezések zajlanak, az RMDSZ mozgósít, és az SZNT-vel közösen indítanak autóbuszokat Marosvásárhelyre. A szövetség háromszéki vezetője szerint elérheti az ezret azok száma is, akik saját autójukkal utaznak a megmozdulásra. Tamás Sándor szerint összefogásra példa, hogy az RMDSZ megegyezett az SZNT-vel, hogy közösen támogatják egymás Európai Uniós polgári törvénykezdeményezéseit, és teljes mellszélességgel kiállnak az mellett, amelyiket elfogadja az Európai Tanács. „Székelyföldnek akkor lesz jövője, ha az itt élő emberek rendbe teszik önbecsülésüket, hiszen 90 évig azt sulykolták, hogy kisebbek, másodrangúak, elmagyarosított románok vagyunk”, jelentette ki Tamás Sándor, aki szerint a nemzeti önbecsülésünk erősítéséhez a marosvásárhelyi tüntetéshez hasonló rendezvények, a jelképeink magabiztos használata, a közösségi élmények járulnak hozzá. Tamás Sándor szerint a vasárnapi tüntetéssel meg tudják törni az 1990-es események rossz emlékét Marosvásárhelyen, hiszen ha most bebizonyosodik, hogy rendbontás nélkül lehet tüntetni, akkor lerombolódik a negatív mítosz, és visszaadja a reményt azoknak, akik ma félnek, mert félelemre nem lehet jövőt építeni. „Ez legyen a kezdet és legyen folytatása, a következőkben is lépjünk közösen, mert ez vezethet eredményre”, mondta Kulcsár Terza József, a Magyar Polgári Párt Kovászna megyei elnöke, aki rámutatott, hogy március 10-én, Marosvásárhelyen a jogainkért tüntetnek nem pedig valaki ellen. „Legyen egység, amiben szükséges, és legyen szabadság, amiben lehetséges”, idézte Jakubinyi György érsek szavait a háromszéki polgári párti politikus, aki szerint olyan időket élünk, amikor kötelező közösen lépni. Sánta Imre bikfalvi református lelkész, az EMNP képviselőjeként az autonómiatüntetés szervezőbizottságában, kifejtette: Székelyföld számára az autonómia jelet megoldást, ez érvényes az itt élő románok számára is, hiszen az önrendelkezés teremti meg a társadalmi békét. „A vasárnapi tüntetés nagy lehetőség lebontani a félelem falát Marosvásárhelyen”, mondta Sánta Imre, aki nem tart attól, hogy rendbontás vagy provokáció zavarná meg a megmozdulást. Lelkészként azt is bejelentette, hogy a Sepsi Református Egyházmegye lelkészi kara felhívást fogalmazott meg, amelyben támogatja az önrendelkezésre irányuló törekvéseket, és felkéri a lelkipásztorokat, hogy mozgósítsanak a vasárnapi tüntetésen való részvételre. Újságírói kérdésre válaszolva, hogy autonómiatüntetés ügyben a háromszéki RMDSZ nem-e megy szemben a szövetség országos vezetőinek álláspontjával, Tamás Sándor leszögezte: „vagyok annyira idős, hogy véleményemet nem másokhoz viszonyítva mondom, hanem a saját elképzelésem alapján tudom megfogalmazni”. Antal Árpád hozzátette: az RMDSZ-ben vannak ellenvélemények, de nem született olyan döntés, amit utasításként értelmezhetett volna, hogy ne vegyenek részt a tüntetésen. Kovács Zsolt
www.slagerradio.ro
Erdély.ma,

Veres Nagy Tímea
RE: EDÓ
Levél Edónak
Kedves Edó, fura egy országban élünk, igaz? Vagy nem is ország ez, csak egy régió, régiócska, két kis szegény, nyomorú megye, óriási munkanélküliséggel, zéró iparral és egy nem létező nyelvvel.
Mert azt látod te is, hogy mi nem egy országban élünk, hanem annak egy szeletében, ami nem sokkal különbözik Csodaországtól. Van egy fehér nyuszink, aki végigvezet az úton, van egy őrült, gonosz, hatalmi pozícióból és erőből gyilkolászó vezetőségünk, és vannak a többiek. Csak épp nyelvérzékünk nincs hozzá.
Engem felkavart az első írásod, ami úgy kiverte a biztosítékot Csodaországban. Én nem láttam benne semmi oláhozást, semmi fasizmust, etnikai felsőbbrendűséget, semmit. Én egy csodálatos és kegyetlen apát láttam benne, egy elbolondított leánygyermeket, egy kondicionált szeretet, egy szabadságától megfosztott választást: szerelem vagy apai szeretet, és mindennek egy nagyobb, társadalmi kontextusába való helyezését, amiről úgy csinálunk, mintha csak egyetlen egy, elszigetelt, Gergelyéknél Olthévizen előforduló esetről beszélhetnénk.
Mert Csodaország olyan, Edó, hogy itt nincsen románozás.
Itt nincsenek rosszul működő kapcsolatok, nincsenek komplexált gyermekek. Bár a világ tele van olyan nőkkel, akiknek nincs funkcionáló kapcsolatuk az apjukkal, speciel Csodaországban ez a jelenség nem létezik. Mi Hollandiából importáljuk a nyitottságot. Itt soha elő nem fordulna, hogy a házasságok nem boldogak, a gyermekek nem hálásak a szüleiknek, amiért ők gürcölve és maguktól mindent megtagadva a legátkosabb időkben is élelmet és fedőt biztosítottak a fejünk fölé.
Nincsenek rossz szülők, ebben a régióban az átlag ember - mit beszélek, itt nincsenek átlagemberek - , ahogy gyermeket csinál, félistenné avanzsál. Itt nem szabad beszélni sem a szüleink hibáiról, sem a nemlétező helytelen nyelvről, amit beszélünk, sem a
cseléd-kurva-terézanya szerepkörbe kényszerített nőkről,
sem az orgazmus-mentes szexuális életünkről, ha egyáltalán van (tudom, tudom, az első megjegyzés az enyémről fog szólni), sem a testvérek közti gyűlölködésről egy darab föld felett, és nem, nem találkozunk soha más etnikumú emberek negatív megítélésével.
Nem tudom, te hol nőttél fel, micsoda fertőben, de Csodaországban soha senki egy rossz szót nem szólt a románokról. Néhány politikusról, nyilván, de per totál a román néppel semmi bajunk soha nem volt. Támogatjuk a vegyes házasságokat és az ortodox egyházat, meggyőződésünk, hogy a gyermekeinknek még magzati korban meg kell tanulniuk az ország hivatalos nyelvét, gyakran olvasunk nekik román mesekönyvből, hallgatunk román zenét és nézünk filmeket román felirattal. A magyarul szinkronizáltakat is.
Szóval, itt nálunk teljesen kizárt, hogy egy 60 felé közelítő fehér, magyar-székely férfiember valaha is azt mondja egy szem okos, ügyes, szép, apuci szeme fénye leánygyermekének, hogy rossz szemmel nézek rád ezután, ha egy román fiút hozol haza, esetleg haragudni is fogok, na. Ki hallott már olyan helyzetről, hogy a kocsmában ülve, ha valaki odahoz egy román barátot,
akkor előbb elnézést kér érte,
és elmagyarázza, hogyan kerül az a román a magyar asztalhoz? Mesélik mások, más vidékről, én még életemben ilyet nem hallottam, hogy szülők, nagyszülők összevesznek, hogy a gyermek milyen vallású legyen, vagy milyen nyelvű óvódába menjen, vagy milyen nyelvű esküvői szertartás legyen.
Láthatod, nehezen értettem meg ezt az egész problematikát az oláhsággal, a tapasztalat hiánya teszi, hogy errefele ilyen soha nem történne. Ezért koncentráltam inkább az apás részre, a személyesre, de az is csak véletlen, olvastam Coelhonál, hogy lehet ilyen, hogy az ember kicsit nehezen teszi le a szülei iránt érzett vak csodálatot és látja meg az embert bennük.
És ha már így tollat ragadtam, azt is elmondom, hogy kicsit bosszant ez a visszavonulásod, kihátrálásod, talán? Két embernek írtál, vagy háromnak? Akik az írásodra azt mondják, hogy fasiszta vagy, ők a kvintesszenciája annak az olvasóközönségnek, aki elé szívesen szórod a gyöngyeid? És igazán, mi értelme a sok önismeretnek, ha nem tudod megválogatni, kinek a véleményére adj? Jóra, rosszra egyaránt. Mert az értelmetlen dicséret pont úgy kell leperegjen, mint rosszindulatú társa. Megalapozott vélemények? Olyan emberektől, akik jól funkcionálnak? Van működőképes kapcsolatuk, tisztességesen dolgoznak, művelik magukat, képesek szembenézni a hiányosságaikkal és tenni ellenük, jó viszonyuk van a gyermekeikkel, szüleikkel, értik, amit mondasz? Vagy ne szórakozzunk az én kritériumaimmal.
Mitől válik valaki véleménye szemponttá számodra?
És mi lesz azokkal az olvasókkal, akik szeretnek, akiknek fontosak az írásaid, akik gondolkodnak rajtuk. Őket semmibe veszed néhány rossz szóért? És én még csak nem is olvaslak rendszeresen, szóval nem én leszek a legnagyobb károsult ebben a történetben, de neked igazán körültekintőbben kéne áldozatnak lenni. Mi az, hogy közvéleményt formálsz? Szerinted a közvélemény ilyen, hogy te leírod, hogy szerinted a töltött káposzta szar étel, megindoklod kicsi lelki fejlődéssel és azután senki nem eszi majd? És ha így van, ez a te terhed, vagy az övék, a vélemény nélkülieké?
Mondanám, hogy távol álljon tőlem a tanácsadás, mert ki vagyok én, de tulajdonképpen ezért is írtam, hogy valahogy barátilag, ismerős-ismeretlenként számon kérjem rajtad ezt a kivonulást, szóljak, hogy ez nem büszkeség vagy sértett egó kérdése kéne legyen, hanem józan ítélőképességé. És abból, úgy tűnt, van neked, ami pedig hiányzik, azon dolgozol. Szóval, úgy is kéne viselkedni.
Addig is, ölellek.
Timó
Transindex.ro,

„Budapest támogatja a romániai magyarságot”
Martonyi János külügyminiszter hétfőn Magyarország támogatásáról biztosította a romániai magyarságot, miután találkozott Bukarestben Kelemen Hunorral, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnökével.
Az RMDSZ székházában tartott megbeszélést követően az RMDSZ elnöke elmondta: a romániai magyar nemzetközösség legitim, parlamenti képviselőjekén tájékoztatta a magyar külügyminisztert arról, hogy a következő időszakban milyen kihívásokkal kell szembenéznie a romániai magyarságnak, amelyek meghatározzák hosszú távon a sorsát. Kelemen elsősorban a romániai közigazgatási régiók tervezett kialakítását, az alkotmánymódosítást, valamint az új restitúciós törvény kidolgozását nevezte meg.
A régiók újrarajzolása ügyében Kelemen Hunor úgy vélte, fennáll annak a veszélye, hogy a romániai magyarságnak az önkormányzati döntéshozatalban való részvétele csökken. Leszögezte: az RMDSZ nem fogadhat el semmilyen visszalépést az anyanyelvhasználat és a közösségi jelképek használata tekintetében sem. Mint mondta, ehhez szükség van Magyarország támogatására, illetve arra, hogy az RMDSZ partnereket találjon a román politikában.
Martonyi János leszögezte, Budapestnek az a dolga, hogy segítse a romániai magyar közösséget, ami azt jelenti, hogy Magyarország támogatja a romániai magyarság különböző várakozásait és igényeit, legyen szó nyelvhasználatról, közösségi jelképek használatáról vagy közigazgatási reformról.
A külügyminiszter megismételte, hogy a kisebbségi kérdés nem lehet belügy, és példaként említette, hogy bukaresti látogatása alkalmából kapott egy listát a magyarországi román kisebbség problémáiról, amit alaposan tanulmányozni fognak, jóllehet - mint mondta - Magyarország sokat tett a román kisebbség érdekében.
Martonyi János reményét fejezte ki, hogy a székely zászló kapcsán felerősödött retorika véget ér. Úgy vélte, hogy Magyarország ezt nem viszonozta, és példaként említette, hogy a magyar miniszterelnök meg sem szólalt ebben a kérdésben.
Maszol.ro,

A csángómagyarok fáradhatatlan kutatója
Halász Péter néprajzkutató életének jelentős részét a moldvai csángók kultúrájának, szokásainak kutatására fordította. Már a hatvanas években megfordult a sokak számára ismeretlen vidékeken, adatokat gyűjtve a Magyar Néprajzi Atlasz számára. Igaz, végzettsége szerint agrármérnök, de a néprajzkutatást már az egyetemen elkezdte, és azóta sem hagyta abba. Olyannyira nem, hogy 2010-ben Gyimesközéplokra költözött pusztinai származású feleségével, így közelebb került ahhoz a magyar népcsoporthoz és tájhoz, mely közel áll szívéhez, és természetesen az sem elhanyagolható tény, hogy így az anyaggyűjtés is egyszerűbb.
Halász Péter 1939-ben született Budapesten, de sohasem szerette a nyüzsgő nagyvárost. A falu a nyugalmával, a természetközeli világával, a hagyományos szokásaival mindig jobban vonzotta. „Agrármérnökként is elsősorban a falusi embernek szerettem volna segíteni, ezáltal is szolgálni a falu népét” – jegyezte meg minapi beszélgetésünk során Halász.
A néprajzkutató agrármérnök
Önéletrajzában így fogalmaz: „az Agrártudományi Egyetemen kaptam diplomát 1962-ben. Munkahelyeim: Kiskunsági Állami Gazdaság sertéstelepi brigádvezető (1962–1964), Agrártudományi Egyetem műszaki ügyintéző (1964–1965), Agrárgazdasági Kutató Intézet tud. munkatárs, tud. főmunkatárs (1965–1992), Magyar Művelődési Intézet igazgató (1992–1995), tud. főmunkatárs (1996–1997), Duna Televízió műhelyvezető, főszerkesztő (1997–2000), Magyar Művelődési Intézet főtanácsos (2000–2010). 2010-ben vonultam nyugdíjba, de nem nyugalomba. 1960-ban bekapcsolódtam az Önkéntes Néprajzi Gyűjtőmozgalomba, a Magyar Néprajzi Társaság Önkéntes Gyűjtők Szakosztályának 1968-tól voltam titkára, 1989-től 2009-ig pedig elnöke. 1968-tól veszek részt az országos honismereti mozgalomban, 1974-től 2010-ig szerkesztettem a Honismeret folyóiratot, 1995-től 2009-ig voltam a Honismereti Szövetség elnöke, azóta tiszteletbeli elnöke.
1990-től 2010-ig voltam a Lakatos Demeter Csángómagyar Kulturális Egyesület titkára. 1966 óta foglalkoztam a moldvai magyarok történelmével és néprajzával. Az 1960-as években a Néprajzi Atlasz anyagához gyűjtöttem a csángók között, később folyamatosan, csaknem minden nyári szabadságom Moldvában töltöttem, ahol elsősorban a helyneveket, a gyűjtögetés, a gazdálkodás, az állattartás, a naptári évhez kötődő népszokások, az építkezés és a hiedelemvilág ismeretanyagát kutattam, illetve kutatom. Ennek során jól kamatoztattam agrármérnöki végzettségemet, feldolgozván a moldvai magyarok hagyományos állattartását és növényismeretét. 1990 óta írtam a Katolikus Lexikon, 1998 óta pedig az Új Révai Lexikon moldvai csángókkal foglalkozó szócikkeit. Számos, a moldvai csángómagyarok életével foglalkozó ismeretterjesztő filmnek voltam szakértője és riportere. 2010 szeptemberében beköltöztem Erdélybe, azóta Gyimesközéplokon élek és dolgozom immár harmadik feleségemmel, 12 és 3 esztendős fiaimmal, s nyaranta itt látogat meg Belső-Magyarországról három nagyobb gyermekem és három unokám.”
Priusz a Himnusz énekléséért
„A szüleim felvidékiek” – mondta beszélgetésünk elején Halász Péter. Elmesélte: „apám losonci és anyám sajógömöri, ahol Mátyás király megkapáltatta az urakat. Szüleim az első világháború után menekültek Magyarországra a cseh megszállás elől, majd Budapesten ismerték meg egymást. A fővárosban a Toldy Ferenc Gimnáziumba jártam, ahol Antall József is történelemtanárom volt, sajnos csak fél évig. A gimnáziumban 1957. október 23-án megszerveztük, hogy délután 2 órakor minden osztályban felálltak a diákok, és közösen elénekeltük a Himnuszt. Így emlékeztünk az 1956-os szabadságharc első évfordulóján. Viszont volt egy igazgatóhelyettesünk, egy Kárpátaljáról szalasztott vérszomjas kommunista, aki ebből ügyet csinált. Kerestette a szervezőket, és mindenki, akinek köze volt az ügyhöz, priuszt kapott. Emiatt én nem mehettem a tanárképző egyetemre. Így kerültem végül a gödöllői Agráregyetemre, amit elvégeztem. Igaz, hogy városi gyerek voltam, de mindig is szerettem az állatokat, a növényeket, és nem volt idegen az a világ nekem. Mire elvégeztem az egyetemet, kezdődött a téeszesítés, kollektivizálás, és a szerencsétlen falusi embernek akartam segíteni, akiket bekényszerítettek a termelőszövetkezetbe. Az egyetem után Dömsödre kerültem az ottani sertéstelepre brigádvezetőnek, de már ott is néprajzi adatokat gyűjtöttem.
Mint önkéntes néprajzi gyűjtő kutatásaimat ott végeztem, ahová éppen a munkám során kerültem. Agrárgazdasági kutatóintézetben például sertésökonómiával foglalkoztam, s azzal »vádoltak« meg, hogy csak olyan helyre megyek a sertéstelep szakmai vizsgálatára, ahol reformátusok laknak, mert ott van kopjafa, és egyúttal azt is le tudom fényképezni meg dokumentálni. A 60-as évek végén kerültem kapcsolatba a Honismereti Mozgalommal, majd 1973-től 2010-ig szerkesztője lettem a Honismeret című folyóiratnak. A szerkesztést Morvay Pétertől vettem át, utána pedig Selmeczi Kovács Attila néprajzkutatónak adtam át a munkát. A szerkesztőbizottságnak tagja maradtam és továbbra is jelennek meg írásaim, főként erdélyi témákban.” Halász Péter megjegyezte: „a Honismeret című kiadványhoz hasonlót a nagyváradi Dukrét Géza, a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság elnöke szerkeszt Partiumi füzetek címmel. Sokat tanultunk egymástól, és szoros kapcsolatban, barátságban vagyunk Dukrét Gézával”.
Moldvai utazások
Beszélgetésünk során a még mindig nagyon tevékeny néprajzkutatótól megtudtuk: a kutatások kezdete bonyolultan alakult. Egy barátjával felmérést akartak végezni, miként viselte el a falu a téeszesítést mentálisan. Viszont ezt nem lehetett, mert hivatalosan a téeszesítésnek csak előnyei lehettek. Ezért barátja az ELTE antropológiai tanszékéről, ő pedig a Néprajzi Múzeumból próbált hivatalos papírt szerezni arról, hogy miért is járják a falvakat. „Az antropológia nem, de a néprajz bejött, és közben kiderült az is, hogy az Önkéntes Néprajzi Gyűjtőmozgalom fő szervezője az a Morvay Péter, aki édesapámmal együtt egy táborban volt hadifogoly Oroszországban. Morvay atyai jó barátom lett, és támogatta a kutatásaimat. A 60-as években elkezdték szerkeszteni a Néprajzi Atlaszt, ami a határon túli magyarokra is kiterjedt. Csehszlovákia, a Szovjetunió, Jugoszlávia is hozzájárult a kutatásokhoz, Románia azonban nem” – vázolta fel Halász.
Ennek ellenére többen és többször jártak Erdélyben és Moldvában, az adatgyűjtést titokban végezve. A kapcsolatokat a Magyarországon élő erdélyi magyarok által építették ki. „A csángókkal kapcsolatban számos útmutatást kaptam a téma egyik kiváló ismerőjétől, Domokos Pál Pétertől, akinek egyik fiával együtt jártam általános iskolába” – magyarázata Halász Péter. A moldvai utakra visszaemlékezve rámutatott: „a kutatás tulajdonképpen egyszerű volt, de bizonyos szabályokat be kellett tartani, nem volt szabad kirívóan viselkedni. A milícián időnként le kellett jelentkezni. Emlékszem, hogy a milicista feleségeknek kacsingatós pénztárcát kellett hozni, és akkor elnézték, hogy ott vagyok. A nyolcvanas évek közepén elmérgesedni a helyzet. Akkor már nem mertem Erdélybe, Moldvába utazni, mert nem engem, hanem a barátaimat kezdték elővenni, kihallgatni, megfélemlíteni. 1990 tavaszán jöttem újra Erdélybe a magyar televízió stábjával filmet készíteni.”
Halász Péter számos kiadvány szerzője. Több kötetet publikált a csángók néprajzával kapcsolatban, főleg az ezredforduló után. A teljesség igénye nélkül: A moldvai csángó magyarok hiedelmei, A moldvai magyarok hagyományos állattartása, Növények a moldvai magyarok hagyományában és mindennapjaiban címmel. Jelenleg a moldvai magyarok hagyományos földművelésével foglalkozó könyvén dolgozik.
Létai Tibor
Székelyhon.ro,

Băsescu: heten ellenezték volna a csatlakozást
Traian Băsescu államfő szerint az Európai Unió (EU) igazságügy- és belügyminisztereinek csütörtökön kezdődő tanácskozásán legkevesebb heten Románia és Bulgária schengeni csatlakozása ellen voksoltak volna, ha szavazásra kerül a kérdés. Az államelnök szerint Romániának most arra kell törekednie, hogy az EU belügyminiszterei újabb dátumot tűzzenek ki a schengeni csatlakozás megvitatására. „Ez szeptemberi vagy decemberi időpont is lehet” – tette hozzá Băsescu. Az államfő tegnap a kérdés kapcsán tárgyalásra hívta Victor Ponta miniszterelnököt, Titus Corlăţean külügyi, valamint Radu Stroe belügyi tárcavezetőt.
Az államelnöki hivatal közleménye szerint a találkozón „külpolitikai témákról, Romániának a március 7–8-i uniós igazságügy- és belügyminiszteri találkozón való megbízatásairól esett szó.”
Băsescu hétfői sajtónyilatkozatában helyeselte Ponta álláspontját, amely szerint Románia nem kér szavazást a héten a schengeni csatlakozásról. Az államfő hangoztatta, Románia továbbra is fontos célnak tekinti, hogy csatlakozzék a belső határellenőrzés nélküli övezethez, és ennek a célnak az eléréséért semmilyen áldozatot – még a „korruptjainak a feláldozását” – sem tartja túl nagynak. Felhívta a figyelmet arra, hogy amióta részt vesz az Európa Tanács ülésein, egyetlen problémát sem „kiabálással” oldottak meg, minden ügyet tárgyalások nyomán bonyolítottak le. Hozzátette, Románia részéről a helyes hozzáállás, hogy számbavegye mindazokat a tényezőket, amelyeket egyes európai partnerek kifogásoltak. Hangsúlyozta, az uniós vezetők e heti tanácskozásán Romániának arra kell törekednie, hogy megállapítsák a jogállam intézményeinek működésében tett előrelépéseket, illetve fel kell vállalnia a politikai szinten elvárt változtatásokat.
Az államfő említést tett arról, hogy a Németország tiltakozását megfogalmazó Hans-Peter Friedrich német belügyminisztert Románia támogatójaként ismerte meg. Hozzátette azonban, hogy az igazságügyi reform folyamatának megfigyelésére kialakított együttműködési és ellenőrzési mechanizmus legutóbbi jelentése alapján „bárki hátralépett volna egy lépést.” Băsescu úgy vélte, Németországot a romániai és bulgáriai korrupció késztette arra, hogy vétójogát hangoztassa.
Az államelnök sajtónyilatkozatában azt is kifejtette: nem vállalja magára a Schengen-csatlakozás elodázását. Hangsúlyozta, a kérdés kapcsán megtette kötelességét, és nem ő tartott büntetőjogi háttérrel rendelkező minisztereket a kormányban, nem kísérelte megakadályozni mentelmi joguk megvonását, nem gyakorolt nyomást az igazságszolgáltatásra. Emlékeztetett, egyébként nem rendelkezik támogató parlamenti többséggel, és a kormányt sem tudná politikailag befolyásolni.
Ponta egy televíziós műsorban „mesének” minősítette Băsescu megállapítását azt illetően, hogy Románia Schengen-csatlakozását hét állam is ellenezte volna. Szerinte az európai tagállamok álláspontját nem lehet „utcasarki pletykák” alapján felmérni. Mint mondta, tudomása volt arról, hogy Németország némileg fenntartással viszonyul a kérdéshez, de erről nem nyilatkozott, amíg Hans-Peter Friedrich német belügyminiszter közzé nem tette országa hivatalos álláspontját. Hozzátette: a román hatóságok más államok hasonló állásfoglalásáról nem tudnak. Az államfővel való tegnapi találkozót követően Ponta úgy nyilatkozott, Románia nem igényli majd a Schengen-csatlakozás kérdésének szavazás alá bocsátását az uniós vezetők tanácskozásán, és nem vesz számításba újabb időpontot sem a folyamat lezárását illetően.
Szabadság (Kolozsvár),

Martonyi János a nyilatkozatok enyhülésére számít
A magyar–román kapcsolatokat terhelő éles hangvételű nyilatkozatok enyhülésére számít Martonyi János külügyminiszter, aki kedden befejezte kétnapos hivatalos látogatását Romániában. Bukarestből való távozása előtt a külügyminiszter az MTI-nek elmondta: abban állapodtak meg a román féllel, hogy lehetőleg nem a sajtóban üzennek egymásnak, függetlenül attól, hogy bizonyos ügyekben az alapvető elvi álláspontok különböznek – például a székely zászló használata esetében. „Az a fajta retorika, amit itt az utóbbi hetekben hallottunk, reményeim szerint most enyhülni fog, akár meg is szűnik. Ez nagyon fontos dolog, tudniillik ez az itteni magyar közösséget nagyon jelentősen nyugtalanította és nyugtalanítja” – mondta a külügyminiszter. Martonyi János kedden Valeriu Zgoneával, a román képviselőház elnökével, Victor Ponta miniszterelnökkel és Crin Antonescu szenátusi elnökkel találkozott Bukarestben.
Bukarestből való távozása előtt a külügyminiszter az MTI-nek elmondta: abban állapodtak meg a román féllel, hogy lehetőleg nem a sajtóban üzennek egymásnak, függetlenül attól, hogy bizonyos ügyekben az alapvető elvi álláspontok különböznek – például a székely zászló használata esetében.
„Az a fajta retorika, amit itt az utóbbi hetekben hallottunk, reményeim szerint most enyhülni fog, akár meg is szűnik. Ez nagyon fontos dolog, tudniillik ez az itteni magyar közösséget nagyon jelentősen nyugtalanította és nyugtalanítja” – mondta a külügyminiszter.
Martonyi János kedden Valeriu Zgoneával, a román képviselőház elnökével, Victor Ponta miniszterelnökkel és Crin Antonescu szenátusi elnökkel találkozott Bukarestben.
A magyar diplomácia vezetője elmondta, a keddi találkozók közül a román kormányfővel folytatott megbeszélését tartja a legfontosabbnak, amelyen Titus Corlăţean külügyminiszter is jelen volt.
„Azt hiszem, (Victor Ponta – szerk. megj.) maga is látja azt, hogy talán az utóbbi időben nem minden kijelentés hangzott el a legnagyobb megfontoltsággal. Ezt most már mindannyian látjuk, mindannyian tudjuk, csillapítani kell a kedélyeket” – mondta Martonyi János.
Hozzátette: azt kérte tárgyalópartnereitől, próbálják nagyobb megértéssel, és toleranciával kezelni a kisebbségi jelképhasználat ügyét.
Valeriu Zgonea, a képviselőház elnöke azt mondta, megkérte a magyar külügyminisztert, közvetítse egy bukaresti látogatásra való meghívását Kövér László házelnöknek, aki – mint megjegyezte – sokszor jár Erdélyben.
Crin Antonescu, a szenátus elnöke a magyar külügyminiszterrel folytatott megbeszélés után beszámolt arról, hogy a kisebbségvédelmi szempontból fontos törvényalkotási kérdésekről egyeztettek. A házelnök ezek között a román parlamentben évek óta elfekvő kisebbségvédelmi kerettörvény tervezetét és a magyarországi nemzeti kisebbségek parlamenti képviseletét említette.
Martonyi János kedden találkozott az Erdélyi Magyar Néppárt vezetőivel is. Megköszönték a külügyminiszter, a magyar diplomácia és Németh Zsolt külügyi államtitkár, illetve Füzes Oszkár nagykövet kiállását az erdélyi magyar közösség autonómiája mellett, valamint a székely zászló ügyében nyújtott támogatást.
Toró T. Tibor tájékoztatta Martonyi Jánost az EMNP javaslatairól a romániai régiók átrajzolása és az autonómia tekintetében. A magyar külügyminiszter a magyar–magyar párbeszéd fontosságát hangsúlyozta, és örömmel nyugtázta a néppárt vezetőinek erre irányuló erőfeszítéseit.
Titus Corlăţean román és Martonyi János magyar külügyminiszter hétfőn megállapodott abban, hogy Románia és Magyarország egyaránt érdekelt a stratégiai partneri viszony fenntartásában, és ez fontos a két ország és a térség számára is.
A magyar diplomácia vezetőjének Bukarestben tett látogatásának első napján a két külügyminiszter kétoldalú megbeszélést folytatott, majd egy konferencián vettek részt, amelyet a román–magyar stratégiai partnerségről szóló nyilatkozat aláírásának tízéves évfordulója alkalmából szerveztek.
Martonyi János elmondta: Magyarország és Románia kormánya is úgy érzi, a kisebbségi kérdés nem belügy. Magyarország sosem vitatta el egyetlen országnak a jogát sem, hogy a Magyarországon élő kisebbségek ügyében szót emeljen, és reményét fejezte ki, ezt a jogot a magyar kormánytól sem akarja senki sem elvitatni. Rámutatott: Románia és Magyarország érdekei közösek, és a kelet-közép-európai térségben az államoknak egymással kell összefogniuk. Titus Corlăţean román külügyminiszter beszédében a két ország stratégiai partnerségének fontosságát méltatta. Szerinte Románia és Magyarország tíz év alatt szoros, pragmatikus, párbeszéden és együttműködésen alapuló viszonyt alakított ki egymással. Ennek jelentőségét alátámasztja – folytatta Corlăţean –, hogy Románia elsőként Magyarországgal tartott együttes kormányülést, ami különösen hasznos eszköznek bizonyult. Rámutatott: a gazdasági válság ellenére a két ország kereskedelmi kapcsolatainak értéke 2011-ben 7,3 milliárd euró volt, és jó remény van arra, hogy 2012-ben ez nőtt.
Corlăţean szerint Magyarország számára Románia immár két egymást követő évben is a második legfontosabb kereskedelmi partner. Közölte, hogy Romániában 11 500 vállalat működik magyar tőkével, míg Magyarországon 6 ezer román tőkével rendelkező vállalat fejti ki tevékenységét. A két ország kereskedelmi mérlegének Románia szemszögéből való kiegyensúlyozása érdekében a felek megállapodtak, hogy Budapesten román–magyar kereskedelmi kamara létesül – mondta a román külügyminiszter.
Martonyi János hétfőn este találkozott Kelemen Hunorral, az RMDSZ elnökével is, Magyarország támogatásáról biztosítva a romániai magyarságot. A megbeszélést követően az RMDSZ elnöke elmondta: tájékoztatta a magyar külügyminisztert arról, hogy a következő időszakban milyen kihívásokkal kell szembenéznie a romániai magyarságnak.
A magyar diplomácia vezetője hétfő este megnyitotta Bukarestben a 140 éve Kolozsváron született Bánffy Miklós művész és politikus emlékének szentelt – Budapesten már bemutatott – kiállítást a bukaresti magyar nagykövetség és a Balassi Intézet bukaresti kulturális központja szervezésében.
Szabadság (Kolozsvár),

Új restitúciós törvény készül
A kormány ma tárgyalja első olvasatban az új restitúciós törvénytervezetet, amelyet a kabinet felelősségvállalással tervez a parlament elé terjeszteni. A kabinet azt követően kénytelen új jogszabályt elfogadni, hogy a strasbourgi emberjogi bíróság felszólította Romániát, alakítsa át restitúciós törvénykezését, amely jelenleg nem működik. Emiatt Romániát számos perben kártérítésre ítélte az emberjogi bíróság, amelyet elhalmoztak a romániai ügyek. A jelek szerint a kormány nem fogja korlátozni a visszaszolgáltatási folyamatot, de arra számítani lehet, hogy újraütemezik a kárpótlások kifizetését, amelyeknek a megtérítését várhatóan egy hosszabb időszakra tervezik be. A kabinet azzal indokolja ezt, hogy az igényelt kárpótlások összértéke meghaladja a 8 milliárd eurót, amit az állam nem tud kifizetni egyszerre.
Ponta leszögezte, hogy az új törvény megőrzi a jelenleg hatályos jogszabály által követett elvet, amely a természetbeni visszaszolgáltatásra vonatkozik. Ez azt jelenti, hogy a Ponta-kormány nem állítaná le a természetbeni visszaszolgáltatást, miután 2012 elején az egykori Ungureanu-kormány még olyan restitúciós törvénytervezetet bocsátott közvitára, amely ezt megtiltotta volna. Ez utóbbi tervezet az ingatlanok értékének 15 százalékában korlátozta volna a kárpótlások értékét. Ponta már korábban leszögezte, hogy ez alkotmányellenes lenne, ezért várhatóan a Ponta-tervezet ezzel a lehetőséggel sem számol. Az viszont szinte biztos, hogy a kabinet újraütemezi a kárpótlások kifizetését, és az igénylők akár csak egy évtized múlva számíthatnak majd a pénzükre, amit a román államnak kellene kifizetnie.
Nemcsak a kormány, hanem a Mihai Răzvan Ungureanu vezette Polgári Erő (FC) is törvénytervezetet készül kidolgozni a restitúcióról. Emellett az RMDSZ is benyújtja a parlamentben saját törvénymódosító javaslatait a restitúciós törvényhez. Markó Attila képviselő a maszol.ro-nak elmondta: arra számítanak, hogy a kormány által felelősségvállalással elfogadtatásra javasolt változatba sikerül majd belefoglalni az RMDSZ javaslatait is. A politikus szerint az RMDSZ azt akarja elérni, hogy a törvény kötelezze havi egy ülésezésre a restitúciós bizottságot, és a testületnek a döntéshozatal kötelességét is előírná, amennyiben egy ingatlan iratcsomója teljes, és már semmilyen dokumentumot nem kell hozzácsatolni. Romániában már évek óta leállt a restitúció, aminek időpontja körülbelül a Székely Mikó Kollégium ügyében indított jogi eljárás kezdetével esik egybe.
Szabadság (Kolozsvár),

Ha csak egy mustármagnyi hitetek is volna…
Tizedik alkalommal rendezték meg hétvégén a Ferences Ifjúsági Téli Találkozót (FITT) a ferencesek dési kolostorában, a hit éve apropóján „a hit hegyeket mozgat” mottóval. A program pénteken este keresztúttal kezdődött, amelyet szentmise és zsolozsma követett. Vacsora és elszállásolás után a résztvevők megtapasztalhatták a szentségimádás meghittségét, tisztázhatták benső gondolataikat, érzéseiket, valamint gyertyát gyújthattak szeretteikért. A szombati prédikáció a hit erejére hívta fel a figyelmet, az Istenben, önmagunkban és céljainkban való bizalom szükségességét hangsúlyozva.
A jelenlévők kisebb csoportokban beszélgethettek Istennel és az egyházzal való kapcsolatukról, továbbá problémáikról, úgynevezett hegyeikről, amelyekbe életük során botlottak. A ferencesektől megszokott jókedv, vidámság és humor sem hiányzott a programból: a csoportok egyik feladata az volt, hogy fonalból készítsenek kötelet, amellyel aztán egy autót kellett elhúzniuk a kolostor elől. Ima, játék, ismerkedés, szeretet, nevetés – körülbelül ezekkel a szavakkal lehet összefoglalni a pár nap tartalmát. A találkozó tortaevéssel, kiértékelővel és szentmisével zárult.
GYŐRFFY IBOLYA
Szabadság (Kolozsvár),

MOGYE-ügy: nem létező személy feljelentése alapján nyomoztak
Nem létező személy feljelentése alapján vizsgálta egy éven keresztül az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA) a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) tizenegy oktatóját – derült ki a hatóságok ügyirataiból. Amint korábban beszámoltunk, a DNA azért nyomozott a magyar oktatók ügyében, mivel 2012 elején aznapra is fizetést vettek fel, amikor ők Budapesten tartózkodtak szószólójuk, Szabó Béla állami kitüntetése alkalmából.
A hatóság ugyan megállapította, hogy egyikük sem követett el bűncselekményt, ennek ellenére 300 lejes pénzbírság kifizetésére kötelezte őket, így a MOGYE könyvelősége utólag valamenynyiük béréből levonta a Budapesten töltött napra felvett juttatást.
A bírságot a Schmitt Pál akkori államfő által kitüntetett Szabónak is ki kellett fizetnie, amiért most többedmagával pereli az Országos Korrupcióellenes Ügyosztályt. „Elképedve szereztem tudomást a vizsgálati dossziéból és a DNA ügyészeitől, hogy ők lényegében egy nem létező személy feljelentése alapján indítottak vizsgálatot a magyar oktatók ellen. Ez akkor derült ki, amikor a feljelentést postázó bizonyos Alexandru Popa orvosdoktort keresték a megadott címen. Nem tudni, hogy ki rejlik e név mögött, de az biztos, hogy amit tett, az gerinctelen, alpári cselekedet” – nyugtázta a tényeket Kincses Előd, az érintettek által megbízott ügyvéd. A marosvásárhelyi jogász szerint ha a korrupcióellenes ügyészeknek az a legégetőbb dolga, hogy egy éven keresztül olyan egyetemi tanárokat vizsgáljanak, akik egy előre ledolgozott vagy utólag bepótolt napra felvegyék a fizetésüket, a DNA-nak az egész román társadalmat górcső alá kellene vennie. Az ügyészségi eljárással párhuzamosan az egyetem két bizottsága is vizsgálni próbálta a Magyarországra utazó küldöttséget. „Nem azzal foglalkoztak, hogy miért hiányoztunk, hanem azzal, hogy hol jártunk, kivel találkoztunk, mit csináltunk, milyen rendezvényeken vettünk részt a Budapesten töltött egy nap alatt. Én azt mondom: ha a vezetőség szerint amúgy is igazolatlanul hiányoztunk, akkor legyen mindegy, hogy hol jártunk és mit tettünk” – nyilatkozta lapunknak Szabó Béla. A professzor meggyőződésének adott hangot, miszerint egyikük sem károsította meg az egyetemet, hisz amikor vizsgaidőszakban, a diákok szombatra vagy vasárnapra kéretik a felmérésüket, egyikük sem mond nemet, és pluszfizetést sem követel aznapra. „Törvény szerint nekünk évi hatvannapos szabadság jár. Soha senki nem szokott ennyit hiányozni. Ha öszszeadjuk a katedránál töltött napokat, mindenképpen a MOGYE kerül ki nyertesen” – fejtette ki Szabó Béla.
Mint beszámoltunk, a magyar professzorok a marosvásárhelyi bíróságon készülnek megfellebbezni az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály döntését.
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár),

Nyugalom
Régóta nem tett ilyen jót a pillanatnyi közhangulatnak Magyarország és Románia vezető politikusainak szomszédolása. Pedig Martonyi János magyar külügyminiszter bukaresti látogatása látszólag ezúttal is csupán diplomáciai tiszteletkörökről szól, hiszen a sajtónyilatkozatokban nagyrészt csak a szokásos általánosságok fedezhetők fel.
Az egyik végkövetkeztetés, hogy Románia és Magyarország egyaránt érdekelt a stratégiai partneri viszony fenntartásában, fontos a két ország, illetve a térség számára is. Titus Corlăţean román külügyminiszter a jó kapcsolatok jeleként értelmezte, hogy az elmúlt tíz évben tíz államfői, huszonhárom kormányfői és harminchárom külügyminiszteri találkozó zajlott le a két ország között. Ebből azonban kevés maradt emlékezetes – a Corlăţean által a „barátság kezdeteként” felidézett Medgyessy–Năstase-féle december elsejei koccintás, finoman szólva, más lapra tartozik.
Martonyi János mostani bukaresti látogatása sem szolgál szenzációval, de ezúttal éppen ezért bír rendkívüli jelentőséggel: a csendnek ugyanis régóta nem örültünk enynyire. Most készségesen költözünk át az örök nyilatkozatháborúk, a kölcsönös erőfitogtatások színteréről a szóvirágok lagymatag világába, amely nem vonzza a kiszipolyozó szájhősöket. Hiszen így, ebben a nyugodtabb légkörben talán azok is újraértékelik viszonyukat a vasárnapi marosvásárhelyi autonómiatüntetéshez, akiknél betelt a pohár az elmúlt időszak mocskolódásai láttán, akiken az érdektelenség, az undor, az aggodalom, netalántán a félelem lett úrrá – a háromszéki összefogás csak egy a nyugodt, átgondolt hozzáállás igazán lelkesítő hozadékai közül.
Persze fel kell készülni: a gépezet már szombaton újra őrölni kezd, amikor Victor Ponta miniszterelnök Budapesten teszi tiszteletét MSZP-s bajtársainál. Reméljük azonban, hogy a Jobbik székelynek öltözött bohócai valóban csak a szocialista elvtársak idegeit borzolják majd, és uszításuk nem hallatszik át Marosvásárhelyre. Oda, ahol egy nappal később nem a gyűlölködés, hanem a remény hoz majd össze sok csendes, megfontolt, de sorsának alakulásába igenis beleszólni akaró felebarátot.
Páva Adorján
Krónika (Kolozsvár),

Gheza vala…
Vida Géza szobrász román volt – derült ki múlt héten a születése 100. évfordulóján tartott ünnepségen. Nem is lehetett más, hisz csakis egy valódi román hazafi lehetett képes ilyen szépen „odaszoborni” Nagykároly központjába a helyiek által csak monumentként emlegetett román katona emlékművét.
Az alkotás felállítása óta zarándokhelye a népük múltbeli sanyarú sorsát krokodilkönnyekkel sirató, ugyanakkor mellüket döngető dákoromán leszármazottaknak, hisz ez jelzi a nagy nemzeti szent helyet: „az utolsó barázdáját az ősi román földnek, melyet felszabadítottak a horthysta-hitlerista megszállás alól”.
Az egészben csak az zavaró picit, hogy bár Ghezaként emlegetik, mégis túlságosan magyar hangzású a nagy művész neve.
Múlt héten azonban az egyik akadémikusnak sikerült végleg eloszlatnia a kételyt, rávilágítva a nemtelen találgatásokra okot adó magyaros név hátterére. Állítása szerint maga Vida Géza beszél egy helyen arról, hogy 7 idősebb testvérét vesztették el az ő világra jövetele előtt a szülei, ezért – élete megmentése érdekében – egy ősi varázslathoz folyamodtak. Elterelendő a családot kínzó gonosz lélek figyelmét, olyan nevet adtak neki, melyet soha senki nem viselt a családjukban. Azaz magyart. Ennyit a Ghezáról, mivel az, hogy a Vida román név, senki számára nem kétséges.
Ez a felfedezés egyébként nagyban hozzájárult az elhunyt alkotó túlvilági megnyugvásához is. Amint a Körösvidéki Múzeum igazgatója igen szemfüles módon észrevette: mialatt a hiányozhatatlan ortodox papok a monument előtt nyomták a liturgiát, egy galamb nézelődött elégedetten a szobor tetején, akiben ő Vida Géza lelkét fedezte fel minden kétséget kizáró módon.
Örülök, hogy a rejtélyt sikerült végre megoldani, és ezen felbuzdulva arra ösztönöznék minden illetékest, hogy ne hagyják homályba veszni más híres román emberek származását sem. Van, akikről ez eleve ordít. Nagy Sándor hadvezérnek például már a nézésén látszik, hogy nem egy hétköznapi nő, hanem maga az anyafarkas szoptatta. A gordiuszi csomó megoldásával pedig előzetest nyújtott abból a zsenialitásból, melyet tiszta formában azóta csak az évezredes erdélyi román kontinuitást bizonyító történészekben láthattunk viszont. Akik kizárólag a célt tartják szem előtt, az eszközök milyenségével nem bíbelődnek. Akárcsak a nagykárolyi megemlékezés szónokai.
Babos Krisztina
Krónika (Kolozsvár),