A siteri templom restaurálás utáni átadása
Hálaadó istentisztelet keretén belül került átadásra és megáldásra szombaton, 2015. október 17-én délután az Árpád-kori siteri templom. Sokak segítségének köszönhetően gyönyörködhetünk ismét a templom ritkaságba menő freskóiban.
Esős, sáros, őszi idő jellemezte 2015. október 17-ét, amikor a délutáni órákban egy hálaadó istentisztelet keretében átadták a kívül-belül felújított, restaurált siteri Árpád-kori templomot, amelyet Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke áldott meg. A magyar kormány részéről jelen volt dr. Puskás Imre kulturális örökségvédelemért felelős helyettes államtitkár, Szabó Ödön az RMDSZ parlamenti képviselője, Emődi Tamás építész, a KREK műszaki előadója, Lángi József székesfehérvári restaurátor, Káldi Gyula, a Teleki László Alapítvány részéről, Farkas Zsolt, a KREK közigazgatási előadótanácsosa, Salánki Lóránt, a KREK gazdasági tanácsosa, Vitályos Barna, Hegyközcsatár község polgármestere, illetve alpolgármestere, Tóth Gyula, Dukrét Géza tanár, helytörténész, a környező települések református és római katolikus lelkipásztorai és presbiterei, siteri presbiterek, gyülekezeti tagok, más településekről érkezettek, magyarországi vendégek.
Az istentiszteletet követően elsőként dr. Puskás Imre helyettes államtitkár szólt a jelenlevőkhöz. Bemutatta a magyar kormány által kezdeményezett és az Országgyűlés által elfogadott, a határon túli magyar vonatkozású épített kulturális örökség értékeinek feltárását, megóvását és megismertetését célzó Rómer Flóris Tervet. A terv megvalósítására 2018-ig évente 200 millió forint támogatást kell biztosítani a kulturális örökség védelméért felelős tárca költségvetésében határon túli épített örökség megóvása jogcímen.
Szabó Ödön parlamenti képviselő felelevenítette azokat az emlékeket, amikor Gavrucza Nagy Emese tiszteletes asszony bekopogott Vitályos Barna polgármesterhez és együtt keresték meg, hogy közösen találjanak anyagi segítséget a leromlott állapotban lévő Árpád-kori siteri református templom felújításához. „Mi mindig segítettünk lehetőségeink szerint kisebb-nagyobb összegekkel nemzeti és kulturális örökségeink megmentése érdekében. (…) Egyházainkban is kialakult egy szakember gárda, akik mindent megtesznek műemlékeink védelmében. (…) Nagyon sok pályázatunk van, szakemberhiány nincs, a pályázat megírása nem okoz gondot. Ami sok esetben hiány, az az önrész, ami gondot okoz, ezért is megelégedéssel fogadtuk a magyar kormány által kezdeményezett és létrehozott Rómer Flóris Tervet. Együtt sok mindent elérhetünk, ez is olyan, mint egy fa, amely több irányból táplálkozik. (…) Úgy járunk elől jó példával, ha összefogva teszünk meg minden tőlünk telhetőt magyar nemzeti örökségünk védelmének érdekében” – mondta a képviselő. Káldi Gyula építész a Teleki Alapítvány részéről elsőként arról beszélt, hogy Rómer Flóris volt az, aki részletesen írja le a siteri templomban látottakat és tapasztaltakat, a falképekről, valamint Teleki Lászlóról, aki akár járhatott is Siterben. Elmondta, hogy amikor hallottak a siteri templomról összeállt egy csapat, amely eljött, és döntöttek arról, hogy anyagilag támogassák a kutatást, feltárást, restaurálást, hiszen az alapítvány célkitűzése még a viszonylag könnyen hozzáférhető külső támogatási forrás, amely kiemelkedő segítséget nyújtott közös kulturális örökségünk értékeinek összeírásához, megóvásához, méltó módon történő konzerválásához és bemutatásához. „Hangsúlyozzuk, hogy mindez a helyreállításokat előkészítő kutatási támogatásoknak és a szakirányú felügyeletet gyakorló Kulturális Örökségvédelmi Hivatal és a Teleki Alapítvány munkatársainak köszönhetően a szakmai előírásoknak messzemenően eleget téve történt” – mondta az építész. A székesfehérvári restaurátor, Lángi József a siteri templomban tett látogatásának élményeit elevenítette fel. „Amikor először jártam itt 1997-ben ónos-jegeseső áztatta fel a templom környékét, alig tudtam néhány használható képet készíteni. A gondnok úr szomorúan, gondterhelten mutatta meg a belső teret is. Ami itt fogadott gondolkodóba ejtett, hogy mikor lesz ebből felújított templom. Lám, eljött az, amikor a mai napon itt állhatunk és gyönyörködhetünk a feltárt és restaurált falképekben” – emlékezett vissza a restaurátor.
Önzetlen segítség
Gavrucza Nagy Emese siteri lelkipásztor (aki tegnap tartotta a siteri gyülekezetbeli kijelentkező istentiszteletét, mától egy másik gyülekezetben fogja hirdetni Isten igéjét), megköszönte mindenkinek azt az önzetlen segítséget, amivel hozzájárultak, melléjük álltak és ott hagyták kezük nyomát a templomon, hogy „mi és majd az utókor is gyönyörködhessen a templom ritkaságba menő freskóiban”.
A templom építéstörténete
Emődi Tamás építésztől, a KREK műszaki előadójától megtudtuk, hogy a templom építésére vonatkozóan csupán a 18. századtól kezdődően vannak adatok. A 2002–2007 között végzett falkutatások és régészeti feltárás nyomán körvonalazódott a templom építéstörténete. Megállapíttatott, hogy korábban már állt itt egy a mainál kisebb, 12. századi, egyenes szentélyzáródású templom. A déli falban egy félköríves záródású ajtó került elő, mögüle a faltestben indult a lépcsőfeljáró a nyugati karzatra, melynek a lenyomatai ma is jól láthatók a déli falon. Az épület legérdekesebb része a hajó délkeleti sarkában előkerült oltárépítmény.
Tóth Zsigmond
erdon.ro

Szólásszabadságtól a gyűlöletbeszédig
Asztalos Csaba, az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) elnöke tartott előadást szólásszabadságról és gyűlöletbeszédről péntek délután, a MÚRE nagyváradi tanácskozásán.
Az Országos Diszkriminációellenes Tanácsot (CNCD) Románia kormánya 2002-ben hozta létre, első sorban azért, mert az EU-s csatlakozáshoz köteles volt esélyegyenlőségi törvényeket alkalmazni és intézményi hátteret biztosítani, mondta Asztalos Csaba, a CNCD elnöke a nagyváradi Caro szállóban zajló tanácskozás során. Az előadás A Holnap Sajtója – a sajtó holnapja című rendezvényen belül zajlott, melyet a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete szervezett az elmúlt hétvégén.
Előrelépés
A megalakulás utáni első három-négy évben inkább „balettintézmény” volt a CNCD, de utána sikerült feljavítani, s jelenleg elfogadható szinten működik. Persze továbbra is van min javítani ezen a téren, hiszen nem csak az esélyegyenlőségi intézményeken múlik, milyen szinten tudjuk megjelentetni, oktatni, megfelelő szintre hozni a demokrácia e jogelvét – mondta Asztalos Csaba. A médiákban főleg azok az esetek szerepelnek, amikor közéleti személyek, politikusok lettek megbírságolva emerjogvédelmi ügyek kapcsán – de a CNCD elnöke mégis oktatási tevékenységüket tartja fontosabbnak.
Hallgatás
A törvény mindig az emberi méltóságot védi, ez minden demokrácia legfőbb értéke és Románia Alkotmánya is leszögezi. Romániában amúgy továbbra sem szokás emberi jogokról esélyegyenlőségről tárgyalni, pedig már óvodai szinten is találkozhatunk gyűlöletbeszéddel, zaklatással, s az óvónénik nem is igen tudják, hogyan kezeljék ezeket a dolgokat. A gyűlöletbeszéd fontos forrása a hátrányos megkülönböztetésnek, s a CNCD méri és figyelemmel követi ennek az alakulását, mind közvélemény kutatásokkal, mind a megkeresések tartalmának elemzésével.
Körlevél
Az is elhangzott: a román sajtó esetében – eltérően a magyar sajtótól – nem működik az önszabályozás, s a gyűlöletbeszéd nagyon jelen van a tévében, rádióban, internetes kommunikációban. A Strasbourgi Bíróság idei döntése viszont kimondja: az adott weboldal tulajdonosa felel a kommentekért. Ennek nyomán a CNCD körlevélben kérte a román sajtósoktól, hogy ezt kezeljék, hiszen kommentek miatt bírságokat lehet már kiszabni. Az RMDSZ kormányra lépésével egyidejűleg csökkentek emberjogi tevékenységei, mondta Asztalos Csaba, mindazonáltal ezért a helyzetért nem az RMDSZ hibáztatható, ehhez civil szféra kell. Asztalos Csaba pozitív példaként hozta fel a roma szervezeteket, melyek romákat érintő emberjogi kérdésekkel foglalkoznak és ilyen projektekkel sok pénzt sikerül lehívniuk.
Nincs átjárás
Azt is megemlítette: nincs átjárás a román és a magyar sajtó között, „gyakorlatilag azok beszélnek rólunk, akik nem ismerik a magyarországi helyzetet” – mondta a CNCD elnöke, aki a későbbiek során kérdésekre válaszolt.
Neumann Andrea
erdon.ro

Anyanyelvhasználat: a helyzet jó, de nem reménytelen
Öt kisebbségügyi kérdésekkel is foglalkozó szakember beszélte ki a közigazgatásban biztosított anyanyelvhasználat kérdését.
A Kulturális Autonómia Tanács (KAT) kezdeményezésére öt intézmény – két egyetem és három kisebbségkutató intézet – egy-egy szakembere ült össze péntek délután a kolozsvári színház stúdiótermében, hogy a közönség számára is nyilvánosan a kisebbségi anyanyelvhasználatról vitatkozzanak.
A KAT ezzel a témával indította a Nemzetpolitikai kerekasztal című előadássorozatát, melynek célja az eseményre szóló meghívó szerint: „nemzeti létünk szempontjából releváns kérdéseket tudományos megközelítést alkalmazó előadók bevonásával körbejárni”.
A moderátor, Papp-Zakor András bevezetőjében egy kárpátaljai tanulmányból idézett, miszerint a kisebbségi nyelvek megőrzését alapvetően négy, egymással – és a többségi közösségnek a kisebbségekkel kapcsolatos szándékaival, törekvéseivel és politikájával – szorosan összefüggő tényező határozza meg. Ezek pedig a következők:
Beszélők, akik fenntartják a nyelvet (demográfiai faktor).
Helyzetek, színterek, ahol a nyelvet nem csupán szimbolikus és szakrális, hanem gyakorlati célokra, valódi kommunikációs igények kielégítésére is használni lehet (hasznossági tényező).
Jogok, melyek biztosítják a nyelv használatának lehetőségét (politikai feltétel).
A beszélők szándéka: hogy akarják is használni ezt a nyelvet, illetve tovább örökíteni a következő generációk számára (szimbolikus érték).
A tanulmány megállapítása szerint a magyar nyelv hosszú távú fenntartása csak akkor lehetséges, ha valamennyi feltétel együtt van.
A moderátor a jelenlegi romániai kisebbségi anyanyelvhasználat jogi feltételeire és azok gyakorlati alkalmazására vonatkozó kérdésére elsőként Horváth István (Nemzeti Kisebbségkutató Intézet, Kolozsvár) nyújtott átfogó képet. Az anyanyelvhasználat jogi kereteinek kiépítésével az 1993–96 közötti időszaktól kezdve foglalkoztak. A törekvés arra irányult, hogy a kisebbségi nyelvet beszélők számára minél szélesebb körű autonómiát lehessen biztosítani. A kisebbségvédelmi törvények személyekre vonatkoznak, ezeket Románia belső jogrendjének részévé tette, így különböző erősségű és koherenciájú jogszabályok születtek az anyanyelvhasználat különböző területein: az oktatástól kezdve a közigazgatáson át egészen az igazságszolgáltatásig. Horváth István szerint nem volt alaposan átgondolva a jogszabályok alkalmazása, különösen ami a közigazgatást illeti.
Idővel politikai alkudozással igyekeztek javítani ezeken. Az önkormányzatok nem tudták megteremteni a betartásukhoz szükséges infrastrukturális vagy személyzeti feltételeket, például a formanyomtatványok magyarra fordítását vagy magyarul beszélő alkalmazottak biztosítását.
A romániai magyarság 80 százaléka él olyan településen, ahol a törvény szerint biztosítani kellene az anyanyelvhasználat jogát a közigazgatásban. Problematikus, hogy egyes településeken, mint például Kolozsváron, hiába él jelentős számú magyar kisebbség, az arányosságra hivatkozva nem biztosítják a nyelvi jogok gyakorlásának lehetőségét. Említésre méltó, hogy ott, ahol a magyarok többségben vannak, az infrastrukturális feltételek is biztosítottak. Kevésbé jellemző ez az írásbeliségre, aminek az oka egyrészt a hivatalnokok túlterheltsége, másrészt a beszélők viszonyulása, akik inkább kitöltenek egy román nyelvű formanyomtatványt, mint egy magyart.
Horváth István összegzésképpen elmondta: szükséges felülvizsgálni a nyelvi jogok alkalmazását, különösen a közigazgatásban, ugyanakkor tényleges anyanyelvhasználatra kell buzdítani a magyar lakosságot.
Ferenc Viktória (Nemzetpolitikai Kutatóintézet, Budapest) több Kárpát-medencei vonatkozást emelt ki, mondván: minden régióban kiemelt fontosságú téma a magyar anyanyelvhasználat kérdése a közigazgatásban. Kárpátalján mintegy száz olyan település van, amely érintett a nyelvi jogok alkalmazásában. Több felmérést és egy fókuszcsoportos kutatást is végeztek nyelvhasználókkal és a közigazgatásban dolgozó alkalmazottakkal, arra vonatkozóan, hogy mennyire érvényesül az anyanyelv használni akarása. Azt tapasztalták, hogy van egy berögzültség az állampolgárok részéről az anyanyelvhasználatot illetően.
Mindemellett sokan nem is tudnak arról, hogy jogukban állna magyar ügyfélszolgálatot igényelni. Azt is tapasztalták, hogy sokkal inkább igényelik szóban az anyanyelvhasználat biztosítását, mint írásban, mert annak nyoma marad.
Ferenc Viktória pozitív példaként hozta fel a Vajdaságot, ahol 2012 óta érvényben van egy olyan nyelvhasználati stratégia, mely akár a romániai magyarság számára is kiindulópont lehetne. A nyelvi jogosítványok többségi elfogadottságára reflektálva elmondta: politikai kultúra kérdése, hogy
Kelet-Európában nehezebben fogadják el a kisebbség evidens jogait, amelyet többletjognak értelmeznek.
Így van ez a Vajdaságban is, ahol a Magyar Nemzeti Tanács nemrég egy nyelvőrséget állított fel a nyelvi jogok megvalósulásának felügyelésére, amit azonban nem fogadtak túl jól a helyi önkormányzatok.
Annál a kérdésnél maradva, hogy mennyire ismerik a kisebbségi nyelvet beszélők a jogaikat, Horváth István elmondta: ez nagyban múlik azokon az intézményeken, amelyeknek kötelességük lenne biztosítani a törvény által szavatolt nyelvhasználati feltételeket. A jogismeret fontos, de azon is múlik, hogy van-e magyar nyelvű űrlap kihelyezve az ügyfélszolgálaton, jelzik-e az alkalmazottak, hogy hol van magyar ügyfélszolgálat, és a gyakorlatban mindez hogyan valósul meg.
Salat Levente, a Babeş-Bolyai Tudományegyetem oktatója a kérdéshez kapcsolódóan megjegyezte: összesen 512 olyan norma van, mely a kisebbségi jogokhoz kapcsolódik, és ezeknek jelentős része nyelvi jogokat is érint. A jogalanyoknak nem kötelességük eligazodni ebben a jogi dzsungelben. Azt is láthatjuk, hogy a jog alkalmazói szívesen elszabotálják a jogosítványokat, a lakosság többsége pedig indokolatlannak tartja ezeket. Az RMDSZ – a vitathatatlan vívmányok melletti – mulasztása, hogy a jogokat zárt ajtók mögött, politikai alkuk eredményeképpen érte el.
Senki sem érezte át a jog hétköznapi emberek szintjén történő alkalmazását – fogalmazott Salat Levente.
Toró Tibor, a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem oktatója szerint fontos különbséget tenni a városok és a magyar lakta kisebb települések, falvak kapacitása között. A magyar döntéshozóknak jó odafigyelniük, hogy legalább azokon a településeken érvényesüljön a jog, ahol magyar polgármesterek, alpolgármesterek vannak. A típusnyomtatványok biztosítására megyei szintű segítséget lehetne biztosítani. Szankcionálni kellene azokat az önkormányzatokat, ahol nem a törvény által biztosított formában járnak el.
Ehhez a problémakörhöz tartoznak az egészségügyben biztosított nyelvhasználati jogok is. Horváth István kifejtette: két törvényszabályozás is van erre vonatkozóan. Az orvosi kamara lázongani kezdett ezek bevezetésekor, mert úgy értelmezték, hogy az orvosoknak kellene megtanulniuk a páciens nyelvén, holott a magyar nyelvű tájékoztatás biztosítása a menedzsment dolga lenne.
Vizi Balázs (MTA TK Kisebbségkutató Intézet, Budapest) azzal kapcsolatosan, hogy az általános retorika szerint Romániában példás módon megoldották a kisebbségi anyanyelvhasználat kérdését, nemzetközi összefüggéseket is érintve kifejtette: tíz év alatt nem sok előrelépés történt, ennek ellenére megállapítható, a jogszabályok által biztosított jogosítványok jó színvonalt képviselnek.
Három színtér létezik, ami európai szinten szóba kerül, amikor valamilyen jog érvényesítéséről szó van:
Az első az a politikai szint, ahol ezt hatalmi kérdésként kezelik: ez a politikai háttéralkuk, egymással konfrontálódó nemzetképek terepe.
A második a jogszabályok szintje, ahol a jogszabályalkotásnak van egy belső dinamikája. Itt a legfontosabb kérdés, hogy van-e valamilyen ellenőrző vagy szankcionáló rendszer, illetve van-e olyan státusza a kisebbségi nyelvnek, amelyet az alkotmány vagy a törvények garantálnak. Ez Romániában nincs tisztázva.
A harmadik a társadalmi elfogadottság szintje, ahol nagyon sok probléma van: a jogismeret hiánya, a jogbiztonságba vetett bizalom hiánya, a nyelvek presztízse, a pénzkérdés.
Vizi Balázs szerint vegyes lakosságú területeken a kétnyelvűség támogatása, akár a közalkalmazottak nyelvtanfolyamokon való részvétele ösztönző hatású lenne. Nemzetközi összefüggésben elmondta: bár Dél-Tirol példáját gyakran pozitív értelemben említik, de ott is (ugyanakkor Belgiumban is) hasonló gondok merülnek fel a kisebbségi nyelvhasználat terén, mint Romániában. Egyetlen különbség talán csak a pénz kérdése.
Horváth István a nyelvi státus kérdését érintve kifejtette: Romániában a magyar nyelvnek nincs jogi státusa, csak a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek által beszélt nyelvnek. A törvényi szövegezés mindig ragaszkodik ahhoz, hogy ez egy egyéni jog. Az egész romániai törvénykezésben csak két normatív jog van, mely nevesíti a magyar közösséget: az egyik a nyelvi charta elfogadásához, a másik pedig a magyar nyelv napjának nemrég elfogadott megünnepléséhez kötődik.
Az egyik következő cél lehetne az anyanyelvhasználat megerősítésére a magyar nyelvi statútum kidolgozása, akár helyi szinteken is – javasolta Horváth István.
Hogyan lehet továbblépni és tartalommal tölteni fel a jelenlegi szabályozást? Vagy teljesen át kellene szabni azt? – tette fel a kérdést Papp-Zakor András.
Salat Levente szerint a romániai politikai mező igen komoly átalakulások idejét éli, a fő magyar politikai erő partner nélkül maradt. Ennek ellenére úgy látja, hogy van esély arra, hogy a kisebbségi törvény napirendre kerüljön. A fő problémát abban látja, hogy az RMDSZ érdekei ütköznek azzal, hogy ebben a kérdésben előrelépés történjen. Köztudottan van egy törvénytervezet, mely 2005 óta ott van a parlamentben, és amelynek fontos eleme a kulturális autonómia, amiről az érdekképviselet nem mond le.
Ez egy olyan csapdahelyzet, melyben ha volna is nyitottság a román fél részéről arra, hogy a kisebbségi törvény kérdését elővegyék, az RMDSZ nem engedheti meg magának, hogy lemondjon a kulturális autonómiáról. A BBTE professzora a továbblépés lehetőségét abban látja, hogy a Horváth István által is hangsúlyozott egyéni jogok helyett területhez köthető jogokként értelmezné a román törvénykezés az anyanyelvhasználati jogot.
Toró Tibor a nyelvi és etnikai kérdések – a nyelvi statútum és a kulturális autonómia – szétválasztása kapcsán elmondta: nagyon sokan intézményi szinten is keverik a két különböző jogot. Hozzátette: a hivatalos nyelvvé válás az autonómia szintjén van, az a román többség nélkül nem kivitelezhető. A jelenlegi szabályozás tartalommal való feltöltését illetően viszont külpolitikai szinten, a Romániáról szóló országjelentésekre támaszkodva lehetne eredményt elérni.
A továbbiakban a százalékarányos küszöb és az arányosság kérdésének problematikáját járták körül a beszélgetés résztvevői. Romániában körülbelül 120 olyan közigazgatási egység létezik, ahol 20 százalék fölött van a magyarság aránya. Ez számban kifejezve 60-70 ezer embert jelent. Ehhez képest vannak olyan nagyvárosok, ahol a magyarok több ezres nagyságrendben vannak jelen, de mivel nem érik el a százalékarányos küszöböt (ami egyébként külföldön általában 8 százalékot, Kárpátalján 10 százalékot jelent), nem gyakorolhatják nyelvi jogaikat. Ez ellentmondásos helyzeteket eredményez. Egy másik fontos probléma, a köztisztviselők számarányos leképeződése a közigazgatási egységekben. Számos esetben fordult elő, hogy egy állást a magyar nyelv ismeretének feltételéhez kötött egy-egy önkormányzat, ami miatt több kereset indult a diszkriminációellenes tanácsnál.
A kerekasztal-beszélgetés egyik következtetéseként Salat Levente kifejtette: bár nagyon látványos eredményekre nem lehet számítani a kisebbségi anyanyelvhasználatot illetően, de pesszimizmusra sincs ok, hiszen az adott lehetőségek jó kihasználása, a kérdés mikromenedzsmentje nagyon sok mozgásteret biztosít. Ehhez az kell, hogy ne általános politikai eszméket hajszoljunk, amiket majd kampány idején felhasználhatunk, hanem vizsgáljuk meg a jog alkalmazásának lehetőségeit.
Vizi Balázs a következtetések sorában elmondta: az anyanyelvhasználati kérdés folyamatos dinamikus mozgásban van. Állandó nyíltabb, erősebb vagy gyengébb küzdelem van a felek között. Nem valószínű, hogy itt a többség és a kisebbség között egy ideális konszenzus alakítható ki.
Jó tehát, ha hozzászokunk.
Papp-Zakor András egy dalszöveget parafrazálva zárta a beszélgetést: a helyzet jó, de nem reménytelen...
Mészáros Tímea
foter.ro/cikk

Fenntartja a vádat a DNA Rádulyék ügyében
Az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA) nem vonja vissza a vádemelést Csíkszereda volt polgármestere és hivatalának gyakorlásától eltiltott alpolgármestere esetében – derül ki a vádhatóságtól kapott tájékoztatásból.
Miután többszöri halasztás után az október 8-án kihirdetett ítélet szerint a Hargita Megyei Törvényszék a Ráduly Róbert Kálmán és Szőke Domokos ügyvédjei által korábban a vádirattal kapcsolatosan emelt kifogások nagy részét elfogadta, jelentős mennyiségű bizonyíték kizárását rendelte el. Jórészt lehallgatások jegyzőkönyveiről van szó, olyan beszélgetésekről, amelyeket a védőügyvédek álláspontja szerint törvénytelenül rögzítettek. A törvényszék internetes honlapján ugyanakkor az is megjelent, hogy ezek után a vádiratot összeállító ügyésznek jeleznie kell az ügyben eljáró bírónak, hogy fenntartja vagy sem a vádemelést.
Mivel ezzel kapcsolatos fejleményekről még a múlt héten sem értesültek az ügyvédek, írásban kérdeztük meg a vádhatóság álláspontját. A DNA-tól érkezett igen rövid tájékoztatásból kiderül, fenntartják a vádemelést az ügyben, de további részletekkel nem szolgáltak. Arra a kérdésünkre nem kaptunk választ, hogy a törvényszéki döntés ellen nyújt-e be fellebbezést a vádhatóság, erre vonatkozó információ az igazságügyi rendszerben hozott döntésekről tájékoztató gyűjtőportálon sem jelent meg. Eugen Constantin Iordăchescu, Ráduly ügyvédje a múlt héten kérdésünkre azt mondta, erre a lépésre nincs megállapítva törvényes határidő.
Kovács Attila
Székelyhon.ro

Kész a kultúrcsűr, de elkelnek még a támogatók
Elkészültek Farkaslakán azzal a kultúrcsűrrel, amely Tamási Áron Ágnes húgának egykori háza mellett található.
Régi álma volt a Tamási Áron Művelődési Egyesületnek az egykori csűr felújítása, ugyanis Tamási Áron felnőttként rengeteg időt töltött nővérénél, így a felújított székely porta méltó emléket állít a település híres szülöttjének. Az eredeti formát megőrizve, ám modern anyagokkal felújított ingatlan új funkciót kap: a felső térben Váradi Péter Pál Székelyföld ezer pillanata című állandó fényképkiállítása kap helyet, míg az alsó szinten az egyesület irodájának különítettek el egy kisebb termet, valamint egy közösségi teret is kialakítottak, ahol kulturális esteket, különböző foglalkozásokat, filmvetítéseket tarthatnak.
Hadnagy Jolán, az egyesület elnöke elmondta, a három éve elkezdett projekt bürokrácia miatt húzódott el: az egyesület LEADER-pályázat révén hívott le 57 990 eurót a beruházáshoz, a tényleges munkálatokat már befejezték, jelenleg az elszámolás zajlik. Az egyesület elnöke hozzátette, az uniós finanszírozás ellenére számos olyan kiadás akadt, ami nem számoltatható el (pl. a szigetelés, a többletalapozás vagy a lépcső). Mint kiderült, mintegy hatvanezer lejes önrészre van szükség, ezt jótékonysági estekből és adományokból remélik összegyűjteni a művelődési egyesület képviselői.
Veres Réka
Székelyhon.ro

Új mozgalom a láthatáron
Székely Önrendelkezési Tanács (SZÖT) néven új mozgalom alakult Székelyföldön. A csoport ugyanolyan mozgalomként tekint magára, mint annak idején a Székely Nemzeti Tanács (SZNT), amelynek munkájával a SZÖT tagjai teljesen elégedetlenek.
A mozgalom megalakulásáról és a célokról a SZÖT egyik alapító tagja mesélt a Csíki Hírlapnak. „Ugyanolyan mozgalomként indul az önrendelkezési tanács, mint ahogy annak idején a Székely Nemzeti Tanács” – kezdte Csiby Károly nyugalmazott egyetemi tanár, a Székely Önrendelkezési Tanács alapító tagja. A SZÖT sajtószóvivői teendőit is ellátó Csiby szerint a több mint tíz évvel ezelőtt megjelent SZNT és Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) nagyon vonzó és hihető célokat fogalmazott meg. „Eltelt több mint tíz év, de az SZNT célkitűzéseiből semmi nem valósult meg. Akárcsak az RMDSZ céljaiból. Emiatt született meg az elhatározásunk, hogy lépni kell” – tért a lényegre, majd rögtön az SZNT hétvégi, őrtüzek gyújtásával kapcsolatos véleményét fogalmazta meg.
„Nevetséges tűzijátékok, cirkuszi mutatványok. Az őrtüzeknek, a lármafáknak az őseink életében teljesen jogos funkciójuk volt: arra figyelmeztettek, hogy jön az ellenség, ezért fegyvert kell fogni, és meg kell védeni a falut.”
„Egy ideig az SZNT még forgatgatta a szájában az autonómia gumicsontját, amit az RMDSZ már 25 éve forgat az autonómia ígéretével, aztán elhallgatott. Nekünk nem egy újabb, ideológiai alapokon nyugvó, újabb célokat meghirdető mozgalomként kell színre lépnünk, hanem az az alapcélunk, hogy vissza kell térni az eredeti kitűzött célokhoz” – húzta alá Csiby Károly. A Székely Önrendelkezési Tanács október 9-én Gyergyócsomafalván tartotta alakuló ülését.
Kozán István
Székelyhon.ro

Román rácsodálkozás Háromszékre
A hagyományok, az épített örökség, a vendégszeretet miatt érdemes ellátogatni Székelyföldre, és bár furcsa, nem baj, hogy Romániában vannak helyek, ahol nem beszélnek románul – vélik azok a román bloggerek, akik október elején háromnapos információs kiránduláson vettek részt Háromszéken.
Szerintük a térség felfedezetlen, rejtett kincs. A 11 hazai bloggert a Kovászna Megyei Tanács és a Kovászna Megye Turizmusáért Egyesület látta vendégül a bukaresti Travel Focus Egyesület logisztikai támogatásával, azzal a céllal, hogy megmutassák a román társadalomnak, mit jelent Székelyföld, és a közösségi hálózatokon népszerűsítsék a térség idegenforgalmi potenciálját.
A befektetés kamatozott, hiszen gyönyörű fényképek, hangulatos leírások jelentek meg már eddig is a térségről, és a szervezők szerint még további beszámolók várhatók. Eddig a résztvevők több blogon számoltak már be a háromszéki élményekről, és közösségi oldalon is népszerűsítették a látnivalókat.
Magda Săvuică, a 273 hely, amelyet meg kell látogatnod, mielőtt elhagyod Romániát című projekt és a hazánkban legkedveltebb, több mint 400 ezer rajongót számláló Facebook-oldal szerzője a Vargyas völgyéről, a Daniel-kastélyról osztott meg fotókat, Ovidiu Mureşanu divatblogger és Bianca Nuţu egészségeséletmód-blogger szintén az olaszteleki Daniel-kastélyban készült divat- és hangulatfotókat posztolt.
Megszabadultak az előítéletektől
Kovászna megye jelenleg nem tartozik a belföldi turizmus top tízes célpontjai közé, holott ott lenne a helye – állapítja meg Simona Stănescu, a Lipa-lipa.ro utazásblog szerzője, aki arról számol be, hogy ottjártakor egyetlen turistával sem találkozott, holott a térség éppen a békét, a csendet, a pihenést kínálja.
Megjegyzi, hogy szerinte a politikai és közigazgatási konfliktusok miatt is kerülik a turisták Háromszéket, beismerve, hogy kezdetben neki is fenntartásai voltak, és nem szívesen látogatott olyan romániai vidékre, ahol nem beszélik a román nyelvet. A látogatás után azonban megállapítja, hogy a háromszéki közösség összetartó, a házak rendezettek és szépek, az emberek egyszerűen élnek a kúriák mellett, a hagyományaikkal, népi mesterségekkel foglalkoznak, és ilyen körülmények között szerinte „már kevésbé releváns, hogy beszélik vagy sem a nyelvedet”.
A többség ebben a térségben is beszél románul, és már nem úgy van, mint régen, hogy ha ásványvizet kértél egy boltban, nem értette az eladó, hogy mit akarsz, mutat rá Simona Stănescu. Végül következtetésképpen elmondja, hogy miután saját szemével látta az itteni embereket, tájat, megtapasztalta az itteni vendégszeretetet, megszabadult az előítéleteitől.
„Természetes, hogy elfelejtették”
Radu Neagu a Cavaleria.ro oldalon meleglelkű, vendégszerető emberekről ír, és felidézi, gyakori elképzelés, hogy a magyarok „csúnyán néznek a románokra, és nem akarnak románul megszólalni”. Mint írja, a kis falvakban az emberek többsége tényleg nem tud románul, mert tanulták ugyan az iskolában, de ha húsz éve nem beszélik, „természetes, hogy elfelejtették”. Nincs, ahol román szót halljanak, mert nem nagyon járnak ki a faluból, csak ha személyi igazolványt kell cserélni, magyarázza Radu Neagu, majd gyönyörű fotókkal illusztrált beszámolóban mutatja be a háromszéki kastélyokat, kúriákat.
A hagyományok, az épített örökség, a vendégszeretet miatt érdemes ellátogatni a Székelyföldre Zina Tănase, a Eusuntzina.ro blog szerzője is, de a meghívott bloggerek zöme a kúriákról, kastélyokról, templomokról, népi mesterségekről, borvízforrásokról, mofettákról ír. Simona Stănescu például egy négynapos túrajavaslattal is előrukkol, módszeresen feltérképezve Kovászna megye kistérségeit, a látnivalókat, a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumot, a kézdivásárhelyi udvartereket, a kisbaconi Benedek Elek-emlékházat, a kovásznai borvízforrásokat vagy a bálványosi várat.
Többen lelkesen népszerűsítik a nemesi turizmust, a szálláshelyeket, az olaszteleki Daniel-kastélyt, vagy a maksai Benke-kúriát, Florin Arjocu, a Drumliber utazási blog alapítója pedig az UNESCO világörökség részét képező gelencei Szent Imre-templomról közöl részletes beszámolót. Zina Tănase a meglátogatott népi mestereket, a vargyasi bútorfestőket, kovácsmestert, kádárt dicséri. Elmeséli, hogy mindenütt terített asztallal és pálinkával fogadták, hogy a kovácsmester az izzó fogóban sütött nekik szalonnát, hogy a kádárnál diót ropogtattak, hogy a vízimalomnál kézzel törték a házikenyeret és házi zsírt, lekvárt kaptak mellé.
Megismétlik a kirándulást
Jövő héten egy csoport román turisztikai újságíró érkezik Háromszékre, majd külföldi újságírókkal, bloggerekkel is megismétlik az információs kirándulást, mesélte lapunknak Grüman Róbert, a Kovászna Megye Turizmusáért Egyesület elnöke. Hozzátette, bár még nem vonták meg a mérleget, már most érződik, hogy a projekt sikeres volt, nemcsak a blogokon jelentek meg beszámolók, hanem a sajtó is tudósított a kirándulásról, így több fórumon is teret kaptak a háromszéki látnivalók.
Újságírók népszerűsítik Dálnokot
Újságírókat látott vendégül a Közösségért Alapítvány Dálnokon, hogy feldolgozzák a faluhoz kapcsolódó történeteket, és népszerűsítsék a települést. A Kolozsváron létrehozott Közösségért Alapítvány hivatalos partnere a MOL Románia, Dálnokon három évvel ezelőtt vásárolták meg a Gál-kúriát, hogy helyet biztosítsanak a tehetségtámogató és gyermekgyógyító programjaiknak. A felújított kúriát és a melléje épített vendégházat tavaly avatták fel, a központot Barabás Miklós festőművészről nevezték el, akinek édesanyja dálnoki Gál-leány volt. A központban a hétvégén bukaresti, kolozsvári és temesvári újságírókat láttak vendégül, akik feldolgozzák a faluhoz kapcsolódó történeteket: itt született Dózsa György az 1514-es parasztfelkelés vezére, itt gyermekeskedett Barabás Miklós, míg a felújított Gál-kúriában Gábor Áron ágyújába való golyót találtak. Az alapítvány vezetői abban bíznak, hogy a rendezvény révén ismertté válik a falu, fellendül a turizmusa, megtelik élettel a központ, a vendégforgalomból befolyt összeget pedig programjaik finanszírozására tudják majd fordítani.
Bíró Blanka
Székelyhon.ro

Művészettörténeti konferenciát tartottak Marosvásárhelyen
Második alkalommal szerveztek művészettörténeti fórumot szombaton a Maros Megyei Múzeum nagytermében. A rendezvényen a marosvásárhelyi és magyarországi műemléki topográfiák legújabb eredményeit ismertették.
Az esemény Entz Géza budapesti művészettörténész, Soós Zoltán, a Maros Megyei Múzeum igazgatója és Orbán János Marosvásárhely műemléki topográfiája programvezető megnyitójával kezdődött. Entz Géza szerint a topográfiai felmérés célja az, hogy a helyi közösségek méltó módon tudják kezelni a civilizáció tárgyi lenyomatait. Soós Zoltán múzeumigazgató elmondta: a városkép évről évre pusztul, és a mai városvezetés nem rendelkezik koncepcióval ennek megmentésére. „A városnak tizenöt éve nincs a központi övezetekre vonatkozó szabályzata sem. Ezért lényeges lenne, hogy ez a munka, az elkezdett műemléki topográfia, a jövőben is folytatódjon, hiszen előbb-utóbb lesz egy olyan városvezetés, amely támogatja a városkép visszaállítását. Annál is inkább, mert Marosvásárhely szecesszió szempontjából országos szinten a legnagyobb épített örökséggel rendelkezik” – fogalmazott Soós.
Orbán János az elmúlt évek eredményeit ismertette. Mint mondta, a Rózsák tere, az Iskola és a Baross Gábor utcák felmérése már 2013-2014-ben megtörtént. Idén az Arany János és a Kossuth Lajos utcákban található épületek számbavételére került sor. A munkában Mihály Melinda, Bordás Beáta, Vécsei Hunor kolozsvári, illetve Oniga Erika, Kovács Mária és Orbán János marosvásárhelyi művészettörténészek vettek részt. A számbavétel során az 1898-as, 1911-es és 1919-es évekből származó telekösszeírások segítségével sikerült azonosítani az épületek egykori tulajdonosait. A telkeket a város 1898-as felmérése alapján azonosították. Ezeken kívül felhasználták a házak építési engedélyeit, kérvényeket, jegyzőkönyveket, tervrajzokat, amelyek jó esetben megmaradtak a levéltárban. Az idén vizsgált két utca épületeinek túlnyomó többsége 1890 és 1910 közt épült, egy részük még ma is hordoz neoreneszánsz, neobarokk és szecessziós elemeket.
Az előadássorozat első részében Bordás Beáta részletesen ismertette az Arany János utcában végzett felmérés eredményeit, majd Oniga Erika a Kossuth Lajos utca régi épületeit mutatta be, korabeli iratokkal, képeslapokkal, családi képekkel és levelezésekkel bővítve a levéltári dokumentációt.
A rendezvény második részében Ladó Ágota, Karácsony István Kiss Loránd és Vécsei Hunor mutatta be előadását. Szó esett a marosvásárhelyi zsinagóga kutatási helyzetképéről, a marosvásárhelyi Vármegyeháza homlokzatváltozatairól, a 18-19. századi marosvásárhelyi épületbelsőkről valamint a Székely Vértanúk emlékművének történetéről.
Orbán János elmondta, 2016-ban a Cuza Vodă utcában folytatják a felmérést, az Aranykakastól a Szabadság utca sarkáig.
Nemes Gyula
Székelyhon.ro

Méltóbb tárhely a Gönczi-féle természettudományi hagyatéknak
Megújul a Baczkamadarasi Kis Gergely Református Kollégium természettudományi szertára: pályázati támogatással immár közel hatvan százalékban sikerült felújítani a jelentős korú és méretű gyűjtemény több mint százéves tárlóit.
A tanintézet Gönczi Lajos nevét viselő természettudományi szertárának mostani, mintegy 44 négyzetméteren történő felújítása szakmunkát igényel, annál is inkább, mert egyes, száz év körüli szekrények korábban a szakszerűtlen kezelés miatt megsérültek – ismertette Littasi Csilla projektvezető. Hozzáfűzte, a szertár felújítása fokozatosan zajlik, az anyagi források függvényében: mindezt pályázati alapokból fedezi a Baczkamadarasi Kis Gergely Református Kollégium mellett működő Tehetség és Szorgalom Alapítvány.
2014-ben, a Bethlen Gábor Alap támogatásának köszönhetően már sikerült 30 négyzetméternyi felületet felújítani padlózattól szekrénytetőig. A projekt második szakaszában ennél nagyobb területet tesznek rendbe, mintegy 250 ezer forintból – tudtuk meg.
A mostani, szintén BGA-s pályázatból finanszírozott felújítás során két trapéz alakú tároló nyeri vissza régi pompáját, amely az őskori leleteket (kőzeteket, ásványokat) is tartalmazó kőzetgyűjtemény jelentős részének nyújt biztonságot. Ezenkívül a tanintézet preparált medvéjének „otthonául” szolgáló vitrint is felújítják. A vörösfenyőből készült, több mint százéves szerkényeket már jócskán kikezdte az idő, és avatatlan kezek is beavatkoztak a javításba, ezért igencsak szükség volt a felújításra – fogalmazott Littasi Csilla.
A renoválás során megtisztították a tárolókat a több évtizedes szennyeződésektől, szükség szerint kipótolták, újracsiszolták azokat, és rovarok ellen is kezelték – ismertette a projektfelelős. Mint kiderült, nagy gondot fordítanak a tárolók eredeti állapotának visszaállítására, így a szakszerűtlenül felszerelt, a fát károsító leltári számozást is eltávolíttatták a szekrényekről. A tárolók fémből készült részeit (például a zárakat) is szükséges rendbe tenni, mert nem mindegyik ajtó csukódik megfelelően, a por pedig a több mint 4800 darabos, régiónkban jelentősnek számító gyűjtemény károsodását is okozhatja. A munkálatok várhatóan jövő hónap közepére fejeződnek be. A szertár a névadó Gönczi Lajos, a református kollégium egykori igazgatója, híres botanikus hagyatékát is magában foglalja – derült ki.
Bálint Kinga Katalin
Székelyhon.ro

Végérvényes szakítás? – Egymásnak esett az MPP és az EMNP elnöke
Egyre kisebb az esélye, hogy koalícióra lépjen vagy egyesüljön a két erdélyi magyar jobboldali párt, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) és a Magyar Polgári Párt (MPP). A két párt vezetője élesen bírálta egymást a hétvégén.
Az EMNP pénteki küldöttgyűlésén tartott évértékelőjében Szilágyi Zsolt az MPP-vel folytatott tárgyalások kudarcáról is beszélt. Elmondta: már a marosvásárhelyi kongresszus másnapján felvették a kapcsolatot az MPP vezetőivel, három személyes találkozóra is sort kerítettek, s legfőbb céljuk az volt, hogy paritásos alapon választási koalíciót hozzanak létre, és közösen nevezzék meg jelöltjeiket a voksolásra. „Ezen terveink megvalósulása megteremthette volna egy esetleges pártfúzió feltételeit, kinyújtott kezünket azonban ellökték. Nem rajtunk múlott, hogy az MPP-vel való szövetségünk nem valósult meg, de mi nem leszünk, nem lehetünk olyan párt, mely feláldozza néhány hamis aranypénzért az önálló magyar politika esélyeit” – jelentette ki, utalva ezzel az MPP RMDSZ-szel szembeni elkötelezettségére. A Néppárt elnöke hozzátette: meggyőződése, hogy számtalan jóindulatú ember tevékenykedik az MPP-ben, akik – reményei szerint – idővel megszégyellik a párt felső vezetését, s munkájukkal, jelenlétükkel nem támogatnak egy olyan pártot, melynek tevékenysége sértette az erdélyi magyarság érdekeit.
Bíró Zsolt, az MPP elnöke élesen reagált a Maszol.ro-nak Szilágyi szavaira: „Szilágyi Zsolt szégyellje magát. Magatartásával végérvenyesen kiírta magát, ha nem is az erdélyi magyar politikából, de a jobboldali politikából biztosan” – jelentette ki. Megerősítette: valóban tárgyalt az év elején Szilágyi Zsolttal az esetleges választási együttműködésről, de nem háromszor, ahogy az EMNP elnöke állítja, hanem csak két alkalommal. „Jó lenne, ha arra is emlékezne, hogy a második beszélgetés alkalmával nem tudott semmilyen konkrétumot bemutatni azzal kapcsolatosan, amiről az első találkozónkon tárgyaltunk” – mondta a politikus, hozzátéve, hogy húsvét óta nem találkozott Szilágyi Zsolttal, és kettejük közül az EMNP elnöke az, aki kibújik a felelősség alól. Hozzátette, nem titok, hogy az MPP jelenleg is tárgyalásokat folytat az RMDSZ-szel, és célja az, hogy a 2016-os választásokon nem egy helyet, hanem helyeket szerezzen a parlamentben.
Mint ismeretes, az EMNP régóta kezdeményezi a tárgyalásokat az MPP-vel, különböző javaslatokat fogalmazott meg az erdélyi magyar jobboldal egyesítésére a korábbi elnök, Toró T. Tibor, és elnökké választása után ez volt az első gesztusa Szilágyi Zsoltnak is. Az MPP elnöke, Bíró Zsolt sorra hárította az összes ajánlatot, annak ellenére, hogy a helyi szervezetek közül többen – köztük a sepsiszentgyörgyi is – megfogalmazta az ez iránti igényt.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Román kormányfék, magyaroknak
A románok mindig rettegtek valamitől.
A vándornépek megszállásától, a törököktől, a németektől, a magyaroktól. Hogy valakinek földünk terményeire vagy éppenséggel a földünkre fáj a foga. Őrült rettegéssel őrködtünk folyamatosan, ami szétrágta a bensőnket, és megfeledkeztünk arról, hogy örüljünk mindannak, amivel a természet vagy Isten megajándékozott bennünket.
Most a menekültektől divat félni. Mert megingatják a hitünket. Vagy tudom is én, miféle katasztrófákat okoznak majd. Mecsetek épülnek, és megeszi a fene a kereszténységet. Ilyen abszurd okok miatt azokra összpontosítottunk, akiket halálos ellenségeinknek gondoltunk, ahelyett, hogy összefogva szebbé tettük volna élőhelyünket.
Az a szomorú, hogy nem elszigetelt dolgokról beszélek, hanem általános, a vezetőktől az egyszerű emberekig mindenkinél tapasztalható hozzáállásról. Felmerült bennem a kérdés, hogy miért? Megfeledkezünk arról, hogy energiáinkat élet nélküli életre, kitalált harcokra, gyűlöletre, tartalom nélküli formákra pazaroljuk el. Védekezőreakciókat váltva ki azokban, akiket lenézünk, és akik érzik az elutasítást, bár nem értik az okát.
Eltérő vallású, csontozatú, színű, vagy más népekből származó emberekkel élünk együtt.
Vagy olyanokkal, akik nem értenek egyet velünk. Szegényebbek, vagy ellenkezőleg, gazdagabbak nálunk. A kisgömböc és a szomszéd kecskéje nem mese, hanem évszázadokat túlélő tények, melyeket kezelésre érdemes természetességgel adtunk tovább egyik nemzedékről a másikra.
Régóta nem mentem Piatra Neamţ felől Marosvásárhelyre. Van annak már 15 éve. Akkoriban egy kis játékautóval, egy használtan vett Oltcittal jártam. Muszáj volt mennünk, rendkívül fontos találkozónk volt, és nem gondoltuk végig alaposan, nekivágtunk ezzel a játékautóval a kalandnak, mert úgy gondoltuk, hogy a haza útjai csakis olyanok lehetnek, amilyen a Iaşi és Fălticeni közötti, amelyen gyakran jártam. Nem álmodoztam autópályáról, de elég sima útban reménykedtem.
Piatra Neamţ felé vettük az irányt. Az út nehéznek, de páratlanul szépnek ígérkezett. Felkapaszkodtunk a csodálatos Békás-szorosig, ahonnan lefelé Gyergyószentmiklós, Szováta és aztán már síkságon Marosvásárhely következett.
Moldvában az út még megfelelt a reményeimnek.
Ahogy átkeltünk a hegyen, és Erdélybe értünk, majd hanyatt vágtuk magunkat. Képzeljék el, hogy gurulnak az úton, és minden rendben van, a pálya aszfaltos, a motor boldogan dorombol. Zenét hallgatnak, nevetnek, erről-arról beszélgetnek. De hirtelen valóságos kráterek bukkannak fel. Óriásiak és nehezen lehet kikerülni őket, mert az egész út tele van velük. Az elsőkbe bele is szállsz, el sem tudtad képzelni, hogy ugyanaz az út az X-dik kilométerkőig tükörsima, onnan pedig siralmas. – Miért, kérded ostobán.
Beléptünk a magyar övezetbe mondja az útitársad, miközben igyekszik elkerülni a tengelytörést.
– És – kérdezed csodálkozva –, ez nem Románia?
– De igen, de az ide érkező pénzek a nullához közelítve elfogynak.
– Miért? – erősködsz, még mindig értetlenül.
– Mert a kormányon lévők így akarják féken tartani a magyarokat, mélyszegénységgel, iszonyatos utakkal, kevés pénzzel.
Hülyeségnek tartottam. Pszichiátriára való eset csak azért hagyni fejletlen állapotban az ország egyik részét, mert ott a magyarok vannak többségben. És aztán még elvárnád, hogy hazafiak legyenek, és szeressék az országukat? Hisz nem vakok! Ez olyan, mintha két gyermeket nevelnél. Az egyiket reggeltől estig vernéd és gyakran éheztetnéd. A másik csak öleléseket, csókokat és jó ételeket kapna, plusz még süteményt is. Aztán meg elkeseredetten elmennél a pópához, elpanaszolva, hogy nem érted, miért gyűlöl az egyik gyermeked.
Ne mondják, hogy a pénz a helyiektől függ. Nem hiszem. Romániában csak szimulálják a demokráciát. Igen, létezik helyi tanács és megyei tanács, melyek úgy tesznek, mintha határozatokat fogadnának el. De amikor a megvalósításukról van szó, minden beruházáshoz (főleg a jelentősekhez) kormányzati engedély és pénz kell.
Amikor pedig a kormány csak az egyik gyermekét szereti, a másikat pedig rabszolgasorban tartja, mit vethetsz az utóbbi szemére?
Lili Crăciun
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Szegények vagyunk
Sikerült ismét utolsó helyre kerülnünk Európában: a legfrissebb nemzetközi statisztikák szerint Románia lakosságának negyven százalékát fenyegeti a közvetlen elszegényedés veszélye, azaz tízből négy személyt bármilyen váratlan esemény – akár egy gyomorrontásnál komolyabb betegség – kibillenthet pénzügyi helyzetéből, és olyan lejtőre taszíthatja, amelyről nagyon keveseknek sikerül visszakapaszkodniuk. Magyarul: legalább ötmillióra rúg azoknak a száma, akiknek jövedelme épp a mindennapi betevőre és az esedékes számlákra elég.
Ez már a kormányfő ingerküszöbét is elérte: Victor Ponta szerint határozott baloldali intézkedésekre van szükség, mert így felgyorsítható a jelenség visszaszorítása. Természetesen nem mulasztotta el kiemelni, hogy az elmúlt években közel négy százalékot javult a helyzet, hála a kormány kitartó erőfeszítéseinek. Távolról – és felülről – nézve valóban örvendetesnek tűnhet ez a kis előrelépés, csakhogy közelről kicsit másként festenek a dolgok. Mert mi történt itt 2008-tól kezdve? A Dâmboviţa partján előbb tagadták a pénzügyi válságot – választási év volt –, majd két év múlva drasztikus bércsökkentésekhez folyamodtak, és új, illetve megemelt adókat vezettek be a költségvetés kiegyensúlyozására. Az Euroins felmérése tavalyig terjed, de azóta lényeges változások történtek: csökkent az élelmiszerek áfája, nőtt a kötelező minimálbér és elkezdődött az egyes rétegek javadalmazásának emelése. Nagyobb jövedelem, olcsóbb élelem: máris az az érzésünk, hogy jobban élünk. Pillanatnyilag így is van, de milyen áron?
Az államháztartásnak sok rejtett bugyra van – a be nem hajtott adósságoktól bizonyos vállalatok és szervezetek indokolatlan és aránytalan támogatásáig –, ahova közgazdászok sem mind látnak be, de egyet-mást azért mindenki észrevesz, mert lépten-nyomon beleütközik. Az egyik legkirívóbb pénzeltérítés – amiért még csak kivizsgálást sem indítanak, noha világos átverésről van szó – az üzemanyag megemelt jövedéki adója, amit új utak építésére való hivatkozással vezettek be, és egyévi bevételből futotta volna 80 kilométer autópályára (azaz a sok éve vajúdó Brassó–Comarnic és a lebontásra ítélt Szelistye–Konca szakaszra is), de nem erre, hanem a nyugdíjak és a szociális segélyek kifizetésére fordították.
Ami azt is jelzi, hogy munkából, termelésből nincs fedezetük a népjóléti kiadásoknak, és azt is, hogy a kormány nem a hosszú távú fejlődésben érdekelt, hiszen habozás nélkül lemondott már elkezdett beruházásokról is, pénzosztással próbálja fogyó népszerűségét növelni a választások előtti időszakban. Ezen az úton azonban nem a szegénység felszámolása, hanem elmélyítése felé haladunk...
Demeter J. Ildikó
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kitüntetés a LAM Alapítványnak (Orbán Balázs-díj)
Átadták a székelyföldi megyei önkormányzatok által alapított Orbán Balázs-díjat, amelyet idén Lányi Szabolcs professzor, Bakó Béla ferences szerzetes és a LAM Alapítvány kapott.
A VI. Székelyföld Napok keretében Csíkszeredában átadott díjat azoknak a magán- és jogi személyeknek adományozzák, akik sokat tesznek a közös székelyföldi ügyekért, valamint elévülhetetlen érdemeket szereznek az egységes Székelyföld-kép kialakításában, a térség sajátos hagyományaira alapozott modernizációjában.
Hargita megyéből Lányi Szabolcs professzort, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem csíkszeredai oktatási helyszínének első vezetőjét, Kovászna megyéből a LAM Alapítványt, Maros megyéből Bakó Béla (Pál atya) ferences szerzetest díjazták.
A LAM Alapítványt B. Kovács András újságíró méltatta. Az alapítvány történelmi jelentőségű regionális modernizációs kísérletet kezdeményezett Székelyföldön, ugyanis az ezredfordulón gazdasági és társadalomfejlesztési mozgalmat indított, (...) amely alaposan kivette részét a vidékfejlesztésből, és mára Kolozsvárig terjedő hálózattal segít az övezeti felzárkóztatásban – mondotta. Miklóssy Ildikó, a Sapientia adjunktusa laudációjában Lányi Szabolcsról úgy fogalmazott: a professzornak nagy érdeme van a székelyföldi egyetemi központ megteremtésében, ami hozzájárult a térség oktatási hálózatának megerősödéséhez.
Tamási Zsolt, a Marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Líceum igazgatója méltatásában Pál atyáról kijelentette: Székelyföld nehéz helyzetbe kerülő társadalmi rétegeit, csoportjait segíti folyamatosan a méltó emberi élethez. A vállalt börtönpasztoráció és cigánypasztoráció mellett az általa megálmodott és működtetett Szent Erzsébet Társulat keretében árva és félárva gyerekeknek nyújt lehetőséget a szeretet megtapasztalására.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Járosy Dezső-emléktáblát avattak az Új Ezredév Református Központban
Az Új Ezredév Református Központban október 16-án, pénteken felavatták Járosy Dezső /Csatád, 1882. december 7. – Eger, 1932. szeptember 13./ zeneesztéta, zenekritikus, orgonaművész, zeneszerző emléktábláját, aki abánsági zenei élet meghatározó személyisége volt a XX. század első évtizedeiben. A Járosy Dezső Napok rendezvénysorozat keretében sorra került avató ünnepségen részt vett dr. Bodó Barna, a táblaállítást kezdeményező Szórvány Alapítvány elnöke, Răzvan Hrenoschi megyeházi főosztályvezető, az emléktábla megvalósítását támogató Temes Megyei Tanács képviselője és Ungor Csaba szobrászművész, a Járosy-domborművel díszített, míves kivitelezésű márványtábla alkotója.
Járosy Dezső zenei és közéleti munkásságának jelentőségét Szekernyés János helytörténész, a Képzőművészek Egyesületének helyi elnöke méltatta.
Szekernyés János felidézte a XIX. század végén, a XX. elején bekövetkezett katolikus egyházzenei reformmozgalom, a „cecilianizmus” jellemzőit, amely Járosy Dezső életművére is rányomta a bélyegét. A temesvári Hittani Intézet elvégzése után Járosy Kössler János növendékeként zeneszerzést és orgonajátékot tanult a budapesti Zeneakadémián. 1906-ban a temesvári katolikus székesegyház karnagyává és orgonistájává, 1910-ben a budapesti Zeneakadémia tanárává nevezték ki. 1917-től 1929-ig szerkesztette a Temesváron megjelenő Zenei Szemle című folyóiratot, korának egyik legkitűnőbb magyar zenei szaklapját. Járosy Dezső 3000 zenei témájú cikket írt, 26 könyvet jelentetett meg és 88 orgonakoncertet adott negyed évszázados termékeny időszakában. Neki köszönhető a temesvári Dóm Wegenstein orgonájának a beszerzése 1908-ban, amelyen emlékezetes koncerteket adott. A csatádi születésű, német származású, de magát következetesen magyarnak valló Járosy az első világháború után magyar közéleti és közösségszervező tevékenységével is kitűnt.
Răzvan Hrenoschi megyeházi igazgató arról beszélt, hogy a bánsági kulturális sokszínűség és egymás kultúrája iránt tanúsított nyitottság jegyében a Megyei Tanács következetesen támogatja az olyan jelentős bánsági kulturális személyiségek emlékének az ápolását, mint Járosy Dezső, akiről előzőleg könyv is megjelent, szintén a megyei önkormányzat támogatásával. „A Református Központban helyet kaphatna a jeles bánsági személyiségek Pantheonja, akik közül Járosy Dezső emléktáblája lehetne az első” – mondta Răzvan Hrenoschi.
Az Új Ezredév Református Központ lelkipásztora, Gazda István arra hívta fel a jelenlevők figyelmét, hogy az ökumenikus szárnyat a temesvári felekezetek és etnikumok közötti nyitottság jegyében hozták létre, ahol egy római katolikus pap és zenetudós, Járosy Dezső emléktáblája is helyet kaphat. „Az Új Ezredév Központ nem csak a református magyaroké, hanem valamennyi temesvárié lesz, amelyben kamarakoncertek megszervezésére alkalmas auditórium és képzőművészeti tárlatok megszervezésére alkalmas helyiség is lesz” – mondta Gazda István.
Járosy Dezső emléktábláját dr. Bodó Mária, a Nyugati Egyetem Zeneművészeti Karának docense és Răzvan Hrenoschi, a Temes Megyei Tanács főosztályvezetője leplezték le szép számú érdeklődő jelenlétében.
A Járosy Dezső Napok rendezvényei kétnapos nemzetközi zenetudományi konferenciával folytatódtak, amelyre az Új Ezredév Református Központban és a Nyugati Egyetem Zeneművészeti Karának épületében került sor. Az érdeklődők izgalmas előadásokat hallgathattak meg Járosy Dezső életművéről és jelentőségéről, a két világháború közötti bánsági zenei életről, az egyházzenei megújulásról, a magyar–román zenei kapcsolatokról, a bánsági orgonaiskoláról, a temesvári Dóm jeles karnagyairól. A kétnapos rendezvény szombaton Kristóf János nagyváradi orgonaművész koncertjével zárult.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)

Illegális kripta-ügy: folyamatban a büntetőeljárás... egy éve
Az ügyészség nem tudja, mikor születik döntés az ügyben
Megszokhattuk, hogy az államot valamilyen szinten megkárosító különböző korrupciós ügyekben adott esetben villámgyorsan zajlanak az eljárások, lehallgatásokat eszközölnek, a feljelentések esetében pedig, főleg, ha az ügyben a politikai vagy gazdasági élet prominens személyiségei érintettek, gyorsan eljárnak és intézkednek az igazságszolgáltatás különböző szervei.
Az elmúlt 25 év tapasztalata ugyanakkor azt mutatja, hogy amikor bizonyos közérdekű – tehetnénk hozzá: magyar vonatkozású – ügyekről van szó, a büntető feljelentések és az ügyészségi eljárások csigalassúsággal zajlanak. Nincs ez másként két, a magyarságot is érintő ügyben sem: a Házsongárdi temetőben illegálisan felépített és a feljelentés óta módosított kripta, és a Sorin Apostu polgármestersége idején a Mátyás-szobor elé elhelyezett Iorga-tábla ügyében. Előbb a kripta, később pedig a tábla-ügy fejleményeit ismertetjük olvasóinkkal.
KISS OLIVÉR
Szabadság (Kolozsvár)

Szili Katalinnal találkozott Biró Zsolt
Az erdélyi magyar autonómiatörekvésekről, autonómia-statútumokról, az autonómiaküzdelem lépéseinek összehangolásáról, a román–magyar diplomáciai kapcsolatok alakulásáról, aktuálpolitikai kérdésekről, a jövő évi választási esztendő kihívásairól is szó esett Szili Katalin miniszterelnöki megbízott és Biró Zsolt MPP elnök marosvásárhelyi megbeszélésen.
A felek egyetértettek abban, hogy az autonómia az ügyről szól nem a pártokról, ezért addig kell vitázni, míg létrejön a megállapodás. Biró Zsolt pártja részéről ismételten felajánlotta a közvetítő szerepet ebben a kérdésben. Szili Katalin méltányolta az MPP pozitív hozzáállását, konstruktív magatartását, úgy a nyári KMKF autonómia munkacsoport ülésén, mint a közelmúltban Kolozsváron lezajlott egyeztetés alkalmával. A magyar miniszterelnöki megbízott megismételte felkérését az MPP felé, hogy az autonómia munkacsoportba delegált tagja, Kulcsár-Terza József révén lássa el az erdélyi szervezetek közötti közvetítő szerepet. „Cél egy cselekvési ütemterv kidolgozása, de legalább ugyanilyen fontos az, hogy tisztázzuk a fogalmi kérdéseket” – mondta Szili Katalin.
(MPP Sajtóiroda)
Szabadság (Kolozsvár)

A nagy visszatérés
Ha Victor Pontát komolyan lehetne még venni, akkor talán megérne egy vezércikket az a kijelentése, miszerint a Szociáldemokrata Pártnak (PSD) továbbra is egy igazi ellenfele van, mégpedig Traian Băsescu. Ő az egyetlen széles e vidéken, aki rendelkezik azokkal a képességekkel, amelyek alkalmassá teszik a kihívó szerepére, vélekedett Ponta a párt vasárnapi kongresszusán, amelyen Liviu Dragnea hivatalosan is átvette a hatalmat – tőle.
Ponta még sok mást is mondott. Dragnea bölcsességére bízta miniszterelnöki mandátuma sorsát, és a köztük levő „bajtársias” viszony jegyében emlékeztette az egybegyűlteket: nemcsak a jó döntéseket, hanem azokat is, amelyekből baj lett, együtt hozták meg Dragneával. Közösen terheli mindkettőjüket a felelősség a helyzetért, amelyben a PSD és az ország van, Dragneának tehát nincs erkölcsi alapja arra, hogy alkalmatlansággal vádolja őt, és a párt bizalmának megvonását helyezze kilátásba, amint erre tett korábban célzást. (Ezt Ponta már nem mondta ki, de mindenki érthette, mire utal.)
Nem tudom, hogy a politikusokhoz is jár-e az angyalka, de ha mégis, Traian Băsescuhoz az idén nagyon korán jött el. A volt államelnök múlt héten jelentette be visszatérését a politikai porondra. Amint arra számítani lehetett, saját ihletésű pártja, a Népi Mozgalom (PMP) színeiben kíván új életet kezdeni.
Nehéz megmondani, hogy az immár egy éve leköszönt Băsescu a korrupciós botrányok, – köztük Elena Udrea ideiglenes letartóztatása – által felkavart közhangulat lecsendesedését várta a bejelentéssel, vagy éppen ellenkezőleg, az újabb zavaros vizeket, időzítése mindenesetre jól sikerült. Az Európát lázban tartó menekültügynél egyetlen politikus sem kívánhat jobb alkalmat arra, hogy kihasználva az egészből nem sokat értő tömegek figyelmét-félszét, reflektorfénybe kerüljön. Băsescu sem hagyja ki ezt a lehetőséget, Ponta pedig kezére játszik, valahányszor – pótcselekvésként a DNA-tól jövet? – a magyarok határvédelmi politikáját bírálja például, de nem csak!
SZÉKELY KRISZTA
Szabadság (Kolozsvár)

Összefognának, de kivel?
Megpróbálják gyalog és lóháton egyszerre
Pénteken és szombaton két nagyszabású gyűlés színhelye volt a kézdivásárhelyi Vigadó Művelődési Ház: a céhes városban tartotta negyedik küldöttgyűlését az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP), ugyanakkor az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) is Kézdivásárhelyt választotta soros küldöttgyűlése színhelyéül. Mindkét rendezvényen nagy hangsúlyt kapott az összefogás szükségessége, de ez némileg árnyalódott a két másik erdélyi magyar politikai alakulat, az MPP és az RMDSZ ostorozásának tükrében.
Az EMNP küldöttgyűlésén mintegy 120-an vettek részt, akiket elöljáróban Balázs Attila megyei elnök köszöntött, utána Szilágyi Zsolt, a Néppárt országos elnöke tartott évértékelő beszédet. Ez még sajtónyilvános volt, utána a gyűlés zárt ajtók mögött folytatódott. Szilágyi beszédében nagy hangsúlyt kapott az autonómia kérdése, kijelentette: egyedül a Néppárt az – partnerségben a Székely Nemzeti Tanáccsal és az EMNT-vel –, amely tudatosan és következetesen harcol az önrendelkezésért. Elmondta azt is, hogy a helyi és területi szervezeteknek október 15-ig kellett nevesíteniük a polgármester- és tanácsosjelölteket – bejelentés azonban a gyűlés nyilvános részén ezekről nem hangzott el.
Üdvözölte a marosvásárhelyi három párti, közös polgármesterjelölt-állítást célzó összefogást, de keményen bírálta az RMDSZ-t úgymond korrupciós ügyei miatt, felvetette az MPP-vel való tárgyalások kudarcba fulladását, majd azt szorgalmazta, hogy a szórványban a három politikai alakulat tegye félre a pártérdekeket, és a magyar érdekképviselet hangsúlyos érvényesítése végett fogjon össze. Még azzal a meghökkentő javaslattal is előállt, hogy – magyarországi mintára – az EMNP képviselői helyi szinten próbáljanak rezsicsökkentést kiharcolni az alacsony jövedelmű nyugdíjasok és nagycsaládosok számára.
Tőkés kritikája
Az EMNT küldöttgyűlésén valamelyest többen vettek részt, a rendezvényt megtisztelte jelenlétével Szili Katalin miniszterelnöki megbízott, Zsigmond Barna Pál, Magyarország csíkszeredai főkonzulja, Tőkés László, az EMNT elnöke, Szabolcs Attila országgyűlési képviselő, a Nemzeti Összetartozás Bizottságának alelnöke is. Ferencz Attila, az EMNT kézdiszéki elnöke köszöntése után Sánta Imre bikfalvi lelkész mondott áldást, majd Tőkés László tartott értékelő beszédet.
A Fidesz európai parlamenti képviselője, az EMNT elnöke beszédében futólagosan érintette a jövő évi helyhatósági választásokra való készülést, a migrációs problémát, majd az autonómia fontosságáról beszélt, kitérve a kisebbségi jogok érvényesítésére. Bírálta az RMDSZ-t, amely véleménye szerint önellentmondásos paktumpolitikát követ, meglátása, hogy továbbra is a neptuni irányvonal van érvényben. Csalódását fejezte ki amiatt, hogy „az MPP nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket”, és reményét fejezte ki, hogy az EMNP sikerrel érvényesíti célkitűzéseit, így üdvözölte Szilágyi Zsoltnak a román–magyar alapszerződés módosítására vonatkozó kezdeményezését.
Gyengült az EMNT
Elismerte, hogy az EMNT gyengült az évek során, eltért a kezdeti iránytól, aminek a jegyében született, hiszen a magyar autonómia kivívásáért jött létre, idén azonban pozitív irányba módosult a tevékenységük. „Szubjektív” nemtetszésének adott hangot amiatt, hogy az egyházak is behódoltak a hatalomnak, megfogalmazása szerint az utolsó bástya, a Királyhágó-melléki református püspökség is elesett, a „hatalom- és labancpolitikai mesterkedések rendre beőrölik maradék erőinket”. Éppen ezért az anyaország segítségét kérte harcukhoz, és meglátása szerint az autonómia ügyét ki kellene terjeszteni az egész Kárpát-medencére. (Szili Katalin nyilatkozatát az 5. oldalon olvashatják.)
Tőkést csaknem egyhangú szavazással választották újra a tanács elnöki tisztségébe. Újraválasztása után az MTI-nek kijelentette: „Sajnálattal állapítottuk meg, hogy nemigen számíthatunk a Romániai Magyar Demokrata Szövetségre (RMDSZ), mert taktikai kérdésként kezeli az autonómiát. A Magyar Polgári Pártra (MPP) pedig azért nem számíthatunk, mert teljesen beolvadt az RMDSZ-be.” Az EMNT ügyvezető elnöki tisztségét továbbra is Sándor Krisztina látja el.
Bartos Lóránt
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely

Egy könyv születése
El nem mulaszthatom, hogy most, Kádár Gyulától búcsúzva, el ne meséljem, miképpen is született meg az a kiadvány, amely három részben, harmincezret is meghaladó példányszámban jelent meg 1991-ben. Mindjárt a fordulat utáni hetekben, hónapokban rengeteg megbeszélés, titkos és nyilvános tanácskozások, nagy tömegeket vonzó gyűlések követték egymást. Akkor vetődött fel erőteljesen a második magyar elméleti középiskola létrehozásának kérdése, s ott, a volt leánylíceum egyik termében, a megbeszélés szünetében vetettem fel Gyulának az ötletet, hogy sürgősen érdemes lenne megírni az erdélyi, a romániai magyarság történetét.
Ő már tanfelügyelőként sok mindennel próbálkozott a nemzeti önazonosság megszilárdításának ügyében, kezdeményezte többek között új igazgató állítását a levéltár élére, de ezt a kérdést akkor elnapolták, s később már hiába próbálkoztak. Elmondtam neki, hogy két-három történésszel is beszéltem egy ilyen történelmi mű megírásáról, de nem vállalták. Ő igent mondott. Akkor már megvolt az általam létrehozott kiadó, amelynek elsődleges célját iskolai segédanyagok kiadása képezte, tehát különösebb akadálya nem volt annak, hogy egy ilyen, aránylag rövid terjedelmű munkát megjelentessünk. Felvázoltam neki elképzelésem, amit el is fogadott.
Az első részben: Adalékok a romániai magyarság történetéhez a magyarság történetét taglalta a kezdetektől 1541-ig, s mivel elsősorban iskolásoknak szántuk, függelékként közöltük a hivatalos román történelem erre az időszakra vonatkozó tanítását. Várható volt a felháborodás román részről. Gyulát a minisztériumban gorombították le, engem az egyik államtitkár próbált elmarasztalni, de ezzel nem sokra ment. Mondanom sem kell, hihetetlen gyorsasággal fogyott el a 33 ezer példány, s a diákoknál is szorgalmasabb olvasóknak bizonyultak szüleik.
Persze, tartottunk a bírálatoktól, ezért is kértem meg dr. Egyed Ákos egyetemi tanárt, hogy pillantson bele, s ennek az lett a vége, hogy a Kolozsvárra felutazó Kádár Gyulával még éjszaka is a kéziratot olvasták. A lektorálást itthon Cserey Zoltán, Kónya Ádám és Magyari Lajos végezte, a későbbiekben pedig csatlakozott hozzájuk Kozák Albert is. Ugyanis gyors ütemben elkészült a második – Az 1541–1711 közötti időszak –, majd a harmadik – Az 1711–1920 közötti korszak – rész is. Mindhárom önálló kiadványként jelent meg. Óriási megtiszteltetést jelentett számomra Kónya Ádám együttműködése, aki a lektorálás mellett a második kötet számára összefoglalta, képekkel illusztrálta az erdélyi reneszánsz művészetet, a harmadikban pedig közölhettük A művészetek táguló körében című tanulmányát.
A hivatalosságok szemében szálka lehetett a képanyag is, hiszen például mindhárom fedőlapján addig nehezen hozzáférhető, ritkán látható személyek, személyiségek szerepeltek, a honfoglaló magyar, II. Rákóczi Ferenc és Kossuth Lajos. Nyilván, a nagyon alacsony ár miatt nem tudtunk a tárgykör nagyszerűségéhez méltó külcsínt biztosítani, ennek ellenére nyugodtan nevezhetjük hiánypótló munkának Kádár Gyula első könyvét.
Péter Sándor
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely

Szoboravató lesz Érmihályfalván: Hazaváró Édesanya
A szülőföld hazaváró szeretetét kifejező szobrot avatnak a hét végén Érmihályfalván. A részletekről Nyakó József polgármester nyilatkozott lapunknak. Alább az ünnepség részletes programja is olvasható.
Érmihályfalva polgármestere még az esztendő elején hirdette meg helyi szinten “A kő marad”-évet, melynek keretében az elmúlt hónapokban több rendezvényen is a szülőföld szeretete, a helyben maradás volt a téma. Már akkor előrevetítette, hogy ősszel szoboravatóra is sor kerül – ez lesz e hét végén, mintegy az emlékév zárásaként. Ennek kapcsán Nyakó József lapunknak elmondta: az érmihályfalvi képviselő-testület egyöntetű döntésének köszönhető, hogy a város az Érmihályfalváért Egyesülettel karöltve szobrot állít.
Közös akarattal
“Ezúttal nem egy hírességnek, politikusnak, művésznek vagy történelmi személyiségnek állítunk emléket, hanem szívünk teljes melegével szeretett édesanyánknak. Míg a hírességek megítélése ideológiák, nemzeti vagy politikai hovatartozás, esetleg egyéb tényezők szerint sokrétű lehet, addig életadó, gyerekét mindig hazaváró szülőanyánk érdemeihez nem férhet kétség, neki a legmélyebb alázattal és határtalan szeretettel tartozunk. Nagyon remélem, hogy az eddigi szépszámú adományozó mellé újabbak csatlakoznak, hogy téglajegy vásárlásával ne csak szellemileg, de anyagilag is hozzájáruljanak ennek a csodálatos alkotásnak a megszületéséhez. Az avatóünnepség keretében ki fogunk sorsolni egyetlen téglajegyet, amelynek boldog tulajdonosa hazaviheti a Hazaváró Édesanya szobrának kicsinyített mását”, fogalmazott a polgármester. Aki egy tömbnyi, vagy annál több téglajegyet vásárol (500 lej), annak nevét, a köszönet jeléül, a szobor melletti fal márványtábláira vésik. “Hozzunk létre közös akarattal egy olyan alkotást, amely mindannyiunkból ugyanazt az érzést váltja ki: csodálatos gyerekkorunk emlékeit, édesanyánk mérhetetlen szeretetét, szülőföldünk, otthonunk pótolhatatlanságát” – szól Nyakó József felhívása.
Ünnepi program
A helyi alkotók elképzelése alapján Deák Árpád szobrászművész által formába öntött alkotás leleplezésére október 24-én, szombaton kerül sor, az ünnepségre várják a budapesti Országgyűlés több szakbizottságának képviselőjét, romániai magyar politikusokat, a történelmi egyházak képviselőit és természetesen a szülőföldjükön maradtakat illetve a szülőföld iránti szeretetüket kifejezni óhajtó elszármazottakat. Az ünnepség részletes programja: 10-10.45 óra – a vendégek érkezése a Városházára; 11 – Megoldáskeresés a kivándorlás visszaszorítására – tanácskozás az RMDSZ parlamenti és szenátusi frakcióinak, valamint az Országgyűlés bizottságai képviselőinek részvételével, szakmai felvezető dr.Pásztor Gyöngyi, a Babes-Bolyai Tudományegyetem szociológiai karának adjunktusa (Gödör rendezvényház); 15 – Szoboravató (Köztársaság tér 2. szám, a régi Polgármesteri Hivatal mellett); 18 – Gálaest és állófogadás azok számára, kiknek részük volt az alkotás megszületésében, továbbá várják azokat is, akik Érmihályfalváról elszármazottakként kötelességüknek és szívügyüknek tartották, hogy részesei legyenek az ünnepi alkalomnak (Gödör rendezvényház).
Rencz Csaba
erdon.ro

Szépségben felfedezni fel Istent
Csűry István püspök hirdetet igét a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Kántorképző Tanfolyamának tízéves jubileumán. Kántorszenteléssel folytatódott az ünnepi istentisztelet.
Fontos, hogy azok, akik Isten szolgálatában állnak, hogyan érzik a feladatot, amelyet Isten rájuk bízott, mondta Csűry István a 46. Zsoltár 5-8 igeverseiből kiindulva.
Isten akarata
Ősidőktől fogva Isten hatalmas dolgokat fed fel, rendet teremt a káoszban, s bár egyesek azon a véleményen vannak, hogy mindez egy „édeni álom” – valójában tudjuk, hogy Isten az édent ajánlotta fel az embernek, s az, hogy ki kellett onnan mennie, az az ember cselekedetén múlott.
Az egyházkerület történetében második alkalommal zajlott kántorszentelés, ezúttal két évfolyam hat végzősét szentelték fel. Mind a hatan megfogadták, hogy minden erejükből segíteni és támogatni fogják egyházuk elöljáróit, református vallásukat nem hagyják el – majd a püspök mindenkor bátor és erős szolgálatot kívánt nekik.
Az ünnepség során a Nagyváradi Kántorképző Tanfolyam kórusa, a Partiumi Keresztény Egyetem kórusa, valamint a Nagyváradi Kántorkórus lépett fel. Többek között Draskóczi, Haydn, Szokolay Sándor, Mendehlson művek hangzottak el, vezényelt Berkesi Sándor Liszt-díjas kántor, Márkus Zoltán újonnan felszentelt kántor, Orosz Otília Valéria kántor, karnagy és Brugós Anikó karnagy.
Neumann Andrea
erdon.ro

Maraton: szüret-kötet és felolvasóest
A váradiak számára is jól ismert Fábián Sándor új kötettel jelentkezett. Ami régi és újabb versekből áll össze. Ezt is bemutatták a VII. Nagyváradi Könyvmaratonon.
A VII. Nagyváradi Könyvmaraton keretében szombaton mutatták be Fábián Sándor Ars brevis vita idem című kötetét. A kiadvány – mint azt alcíme is mutatja – válogatott és új verseket tartalmaz. Az 1937- es születésű szerzőt jól ismerhetik már a váradiak is, hiszen régóta publikál, versei is sokfélék. Igen sokoldalú költészetének alakulása során előbb az orvosi hivatásával kapcsolatos élményvilág mutatkozott, később filozofikus hangvételű gondolati lírát művelt, de például gyermekverseket is írt. A mostani, immár sokadik kötetének bemutatóján beszélt a kezdetekről, és arról is, milyen viszonyban volt Szilágyi Domokossal – megosztotta, hogy utóbbi eljött az osztálytalálkozójukra is, mint meghívott, bár ebből kis incidens is származott, a meghívott és az általa kritizált egyes jelenlévők nézeteltérésbe keveredtek. Azt is elmondta, hogy költői pályája során is segítette bányaorvosi szakmája, mivel nem kellett párttagnak lennie ahhoz, hogy felfigyeljenek rá, és nem kellett sokat udvarolnia sem a rendszernek. 1954-ben végezte a középiskolát, 64-ben jelent meg első kötete. Szamizdat-kötetet is megjelentetett később, a nyolcvanas évek végén. A most megjelent könyve ötven év terméséből való válogatás is, az első írásaitól a szamizdat-versein át az olyan újabbakig, amelyek eddig még máshol nem jelentek meg.
Záróakkord
Ezúttal a VII. Nagyváradi Könyvmaraton része, egyben záróakkordja volt a legújabb váradi felolvasószínházi est. A Szigligeti Társulat művészei mutatták be ilyen keretben Demény Péter Királynő című művét, Novák Eszter rendezésében. A 43 éves kolozsvári szerző – mint megvallotta – meglepődött, hogy az ő művét választották bemutatásra, és izgatottan várta, milyen lesz a darab a színpadon. Végül ő is, akárcsak a közönség, ismét elégedett lehetett: ez a formátum amúgyis sikeres és hálás, és maga az írás is jó. Demény külön köszönetet is mondott a színészekek, így fogalmazva: „Fábián Enikő, Fodor Réka, Jerovszky Tímea, Tasnádi-Sáhy Noémi, Kardos M. Róbert, Szotyori József – nélkülük, Novák Eszter és a Szigligeti Társulat egész stábja nélkül nem tapsikoltak volna a jázminok. A közönség is ezt érezte: a végén olyanok jöttek oda hozzám, akiket akkor ismertem meg, és láttam a szemükön, hogy nem udvariasságból gratulálnak.” Emellett egyébként a szerző más minősegekben is vendége volt a könyvmaratonnak. Egyes pogrampontok során ő méltatott újonnan megjelent köteteket, ugyanakkor a méltatott szerepkörét is kipróbálhatta. Bemutatták ugyanis Kolindárium című könyvét is. Amely „napló és dokumentum is, nyilvánossá tett beszámoló a szerző napjairól, állapotairól, hangulatairól. Sokféleképpen ol¬vas¬hatjuk tehát, önmagunk tükörképét keresve benne – és persze azt az arcot, amelyik rezdüléseivel segít át bennünket egy-egy teljes évünkön, hogy aztán minden újrakezdődhessen.”
Szeghalmi Örs
erdon.ro

Magyar egyetemi oktatókat is menesztettek a doktori cím hiánya miatt
Nem kellett sok magyar egyetemi oktatónak távoznia a 2011-es tanügyi törvény miatt, amely előírja: valamennyi felsőoktatásban dolgozó tanárnak – a tanársegédtől a professzorig – doktori címmel kell rendelkeznie. Utánajártunk, hogy a Babeş-Bolyai, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudomány- és a Partiumi Keresztény Egyetem tanári karából hány személy nem teljesítette a feltételt.
A jogszabálycsomag négy évet írt elő a doktori fokozattal nem rendelkező oktatóknak arra, hogy megszerezzék a titulust. A határidő 2015. február 11-én járt le, egy sürgősségi kormányrendelettel viszont – kötelezően minden egyetemre – kitolták szeptember 30-ig.
A kormány szeptember 30-án, az utolsó pillanatban ismét halasztott, és úgy rendelkezett, hogy a határidőt kitolja egy évvel (2016. szeptember 30-ig). A rendelet már az egyetemekre bízta, hogy eldöntsék, mely oktatónak adnak még egy év esélyt a doktori cím megszerzésére.
Cîmpeanu: túl nagy érvágás lett volna
Sorin Cîmpeanu oktatási miniszter tájékoztatása szerint körülbelül háromezer tanártól kellett volna szeptember 30-án megválni a felsőoktatásban, ha nem adnak újabb haladékot. Értékelése szerint a háromezer oktató egyszerre történő távozása túl nagy érvágás lett volna. Főleg azért, mert az érintettek nagy része 40 év alatti, az utóbbi években pedig 30 százalékról 17 százalékra esett a fiatal címzetes pedagógusok számaránya a felsőoktatásban – mondta a miniszter.
A tárcavezető egy temesvári konferencián úgy nyilatkozott, hogy 2010 elején az egyetemi oktatók 66 százaléka rendelkezett doktori titulussal, 2015 elején pedig ez az arány 80 százalékra nőtt, ami azt jelenti, hogy év elejéig 4 500 oktató még mindig nem teljesítette a törvény idevonatkozó feltételét. 2015. szeptember 30-ig mindössze ezer tanár szerezte meg a titulust a 4 500-ból.
A Sapientiáról kevés tanár távozott
A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen a tanügyi törvény előírása kevesebb mint 30 oktatót érint Erdély-szerte – tudtuk meg a kolozsvári kar dékánjától, Tonk Mártontól. „2014-ben hosszabbítottak, hogy 2015. szeptember 30-án este tíz órakor – ismét csak kellő komolyságról adva tanúbizonyságot – újabb kormányrendelettel tolják ki a határidőt. Gondolom, a rendelet nem volt mentes különféle politikai és választási kalkulustól” – mutatott rá a kormány és az oktatási tárca következetlenségére Tonk.
A rendelet értelmében az egyetem vezetőtanácsa és szenátusa dönthet arról, mely oktató esetében élnek az egy éves halasztás lehetőségével. A dékán hangsúlyozta, a tanügyi törvény előírása nem minden egyetemet érint vérveszteségként, nem azoknál az intézményeknél van gond, amelyek eddig is tartották magukat a minőségi kritériumokhoz, hanem ott, ahol már korábban is voltak rendellenességek.
A Sapientia öt tanártól vált meg, esetükben az egyetem vezetősége úgy ítélte meg, nincs garancia arra, hogy rövid időn belül megszerezzék a doktori címet. „Az előírás például tornatanárokat is érint, akik esetében az egyetem szenátusa úgy döntött, doktori cím nélkül is minőséget tudnak nyújtani a diákoknak, így meghagytuk őket az állásaikba. Ugyanilyen logikát követett az egyetem azokkal a nyelvoktatókkal szemben is, akik nem bölcsészszakokon tanítanak, hanem például a mérnökin, a nemzetközi kapcsolatok szakon oktatnak idegen nyelvet” – vázolta Tonk Márton, hogy milyen elv mentén döntött az egyetem vezetősége.
Amikor a fej nem tudja, mit csinál a kéz
Tonk Márton a kormányrendelet és a tanügyi törvény ellentmondó előírásaira is rávilágított. Nem kerülnek például megkülönböztetett helyzetbe azok a pedagógusok, akik 2011 után szülési szabadságra mentek, és 2-3-4 év után úgy tértek vissza az egyetemre, hogy megszűnt a munkaszerződésük. Ez utóbbi például ellentmond a munkatörvénykönyv bizonyos passzusainak.
Mivel a halasztást lehetővé tévő rendeletet a tényleges tanévkezdést követően hozták meg, így a megüresedett állásokat csupán 2016-ban lehet címzetesként meghirdetni – hívta fel a figyelmet a dékán. Az álláskeretet az egyetem szenátusa a tanév megkezdése előtt fogadja el.
A megüresedett állásokat a Sapientia meghívott oktatókkal, valamint az intézményen belül szétosztott órákkal oldja meg.
A BBTE szintén kevés magyar oktatótól vált meg
A Babeş-Bolyai Tudományegyetem mintegy 40 oktató esetében döntött úgy, hogy nem adja meg a halasztás lehetőségét, ebből öten a magyar tagozaton oktattak – tájékoztatott megkeresésünkre Nagy László, a BBTE rektorhelyettese. „Azokról van szó, akik tanársegédek vagy adjunktusok voltak, és nem rendelkeztek doktori fokozattal, illetve nem is volt kitűzve a doktori védés időpontja. Egyetemi szinten körülbelül 15 oktató esetében tettünk kivételt, esetükben már kitűzték a védés időpontját” - magyarázta a rektorhelyettes.
Az egyetem a megüresedett állások egy részét nem címzetesként meghirdette, másik felét pedig a kollégák között osztotta szét órabéres fizetéssel.
A Partiumin volt olyan, aki doktoranduszként ment nyugdíjba
A Partiumi Keresztény Egyetem vezetősége egyetlen oktató esetében döntött úgy, hogy alkalmazza a tanügyi törvény előírását és nem él a halasztás lehetőségével. Az egyetem rektorától, János Szabolcstól megtudtuk, időközben két tanár távozott önként az egyetemről, ők vélhetően azért hagyták el az intézményt, mert látták, nem tudják időben megszerezni a doktori címet. Egy oktató doktoranduszként vonult nyugdíjba.
Azoknál a tanároknál, akiknél bizonyítható volt a doktoranduszi státusz, jóváhagyták a hosszabbítást. „Ezeket a tanárokat viszont oktató-tudományos teljesítmény alapján különböző kategóriákba soroltuk, és teljesítmény alapján megemeltük az egyetemi normájukat, így érzékeltettük, hogy nehezményezzük a határidők be nem tartását” – jegyezte meg a rektor. A megüresedett állásokat belső újraosztás alapján töltötték fel.
János Szabolcs szintén nehezményezte, hogy a kormány utolsó pillanatban módosította a tanügyi törvényt. „A doktori cím kérdése is megérdemelne egy misét. Azzal, hogy az adjunktusoknak legyen doktori fokozata, messzemenően egyet tudok érteni. Külföldön viszont a nagyobb tradíciókkal rendelkező egyetemeken a tanársegédi státushoz nem kötelező a doktori cím, az aktív státusz viszont igen. Romániában összességében nem rossz az intézkedés, a végrehajtás módozataival viszont komoly fenntartásaim vannak” – mondta a rektor.
maszol.ro

Szokatlan tárlatot nyitottak a Szekuritáté által szemmel tartott művészek
Nem mindenkit érdekel, hogy volt-e szekus dossziéja, ám amikor kiderül, hogy volt, és valaki még fel is tárja azt, akkor kezd érdekfeszítővé válni a dolog. Hiszen a művészek, ahogy Elekes Károly, a MAMÜ csoport egyik tagja fogalmazott, „nem csináltak semmi rosszat, igazából nem politizáltak, a művészet volt az életük” – ennek ellenére megfigyelte őket a Szekuritáté.
A marosvásárhelyi Bolyai téren, a B5 Stúdióban október 28-ig látható a Megfigyelt művészek című tárlat, ahol a 70-80-as években alkotó, nagyváradi, marosvásárhelyi és sepsiszentgyörgyi művészek – Antik Sándor, Baász Imre, Elekes Károly, Ferenczi Károly és Szörtsey Gábor – szekus dossziéból állítottak ki egy válogatást. A kiállítás kurátora Mădălina Brașoveanu, aki úgy fogalmazott, hogy „nem maga a művész volt a megfigyelt, hanem a magyar nacionalizmus, amellyel a művészeket gyanúsították”, a kiállítás pedig azt a viszonyt próbálja „demisztifikálni”, ami a szekuritáté és a korabeli művészet között létezett.
Erre a viszonyra, a feltárt szekus iratokra Antik Sándor szerint nem lehet a művészettörténet szempontjából reflektálni. Antik, aki szintén a megfigyelt művészek közé tartozott, úgy véli: „a dossziék alapján a művészeti eseményeket nem lehet rekonstruálni, ahhoz olyan művészettörténész kell, aki ismeri azokat a művészettörténeti helyzeteket, eseményeket, attitűdöket, amelyek azt a megfigyelt kort jellemezték, és kellő szakmai szintről képes tanulmányozni az iratokat.
Elekes szerint azért érdekes a feltárt anyag, mert egy titkos életrajz alakul ki egy olyan korszakról, amit a művészek nem dokumentáltak, vagy ha igen, akkor másképpen, mint a megfigyelők. „Szinte lélegzetelállító, hogy milyen gépezet működhetett abban az időszakban, ugyanakkor értelmetlen is az egész, mert hogy valójában nem csináltunk semmi rosszat, igazából nem politizáltunk, a művészet volt az életünknek a kardinális folyamata és ennek ellenére mégis foglalkoztak velünk, nem tudjuk, hogy igazából miért” – mondta Elekes Károly.
A tárlat október 28-ig látogatható.
Antal Erika
maszol.ro

Aurescu: számos pozitív elem létezik a román-magyar kapcsolatokban
Számos pozitív elem létezik a román-magyar kapcsolatokban – jelentette ki Bogdan Aurescu román külügyminiszter, hozzátéve, hogy erre a viszonyra elsősorban stratégiai partnerségként tekint.
A román diplomácia vezetője az Agerpres román állami hírügynökségnek adott interjút. Ebben kifejtette, hogy vannak ugyan megoldatlan kérdések a két ország viszonyában, mint például a román-magyar kisebbségi vegyes bizottság jegyzőkönyve, amelyről a felek 2011 óta tárgyalnak, de a két országnak számos közös projektje van.
Jelezte: nem kívánja újranyitni a migránsok megállítására Magyarország által tervezett kerítés körüli román-magyar vitát. Mint mondta, ez a vita adott pillanatban nagyon heves volt, de azt láthatjuk, hogy a magyar-román határra tervezett kerítés nem épült meg, és ebben a pillanatban nincs kézzelfogható ok arra, hogy ez a terv megvalósuljon.
Arra a kérdésre, hogy Románia milyen stratégiával viszonyul ahhoz, hogy az utóbbi időben Magyarország – az újságíró meg nem indokolt megfogalmazása szerint – „ellenséges volt Romániával és több EU-tagállammal szemben", Aurescu azt felelte: Romániának nyugodtan kell válaszolnia, de ő mindenekelőtt stratégiai partneri viszonyként tekint a két ország kapcsolataira.
Úgy vélte, több támpont is van a kétoldalú kapcsolatokban, így az 1996-ban aláírt román-magyar alapszerződés és a stratégiai partnerségről szóló 2002-es megállapodás. Emellett léteznek a jószomszédi viszonyok által rögzített elvek, amelyek mentén irányítani kell a kétoldalú kapcsolatokat, és emellett sok pozitív dolog történik a két ország között.
Ismét utalt arra, hogy a román-magyar kereskedelmi forgalom tavaly meghaladta a 7,2 milliárd eurót, így Magyarország Románia egyik legfontosabb kereskedelmi partnere. De emellett több közös projekt létezik, például román kereskedelmi kamarát akarnak nyitni Budapesten, illetve összekapcsolták a két ország autópálya- és optikai kábelhálózatát.
Aurescu reményét fejezte ki, hogy a magyar fél kedvezően válaszol a román fél azon óhajára, hogy megállapodjanak a kisebbségi vegyes bizottság jegyzőkönyvéről is, mert ez fontos mind a romániai magyarság, mind a magyarországi román közösség számára. Örömét fejezte ki, hogy korábbi hasonló megnyilatkozására kedvezően válaszolt a magyar külügyminisztérium.
A román külügyminiszter múlt szerdán egyebek mellett arról beszélt, hogy konszenzuson alapuló megoldásokat kell keresni a román-magyar kapcsolatokban, majd a magyar Külgazdasági és Külügyminisztérium jelezte, Magyarország elkötelezett és nyitott a Romániához fűződő kapcsolatok rendezése iránt.
MTI
Erdély.ma

Az erdélyi vérengzés emléke
A történelmi megbékélés előfeltétele a magyar kisebbség jogainak biztosítása Romániában – állapítja meg a Civil Összefogás Fórum (CÖF) tegnapi közleménye, amely arra is emlékeztet, hogy a szervezet támogatásával tartották meg a hét végén Budapesten a székely szolidaritási gyűlést.
Id. Lomnici Zoltán, az Emberi Méltóság Tanácsa elnöke, korábbi főbíró, arra emlékeztetett, hogy 1848. október 19-én kezdődött az erdélyi vérengzés, amelynek során császárhű románok több mint nyolcezer magyart mészároltak le, és ezzel megváltoztatták Dél-Erdély etnikai összetételét. „A történelmi sebek begyógyulását, a megbékélést nehezíti, hogy a román hatóságok ma is rendszeresen megsértik az őshonos magyar kisebbség jogait. A székely nemzeti szimbólumok használatának akadályozása, az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásának elszabotálása, az autonómiatörekvések elfojtása azt jelzi, hogy a román állam nem tartja tiszteletben a nemzetközi normákat, sőt a saját törvényeit sem” – olvasható a közleményben.
A hét végi rendezvényen Okos Márton erdélyi közíró a székely nemzet 1848-ban Agyagfalván tartott nagygyűlését idézte fel, ahol hatvanezren álltak ki az Erdélyt és Magyarországot egyesítő törvény mellett. Az október 24-i akció, amelynek során kivilágítják a Székelyföld határait, azért nagy jelentőségű, mert rámutat a terület önálló régió jellegére – zárul a közlemény. A rendezvényt az Erdélyi Magyarok Egyesülete, az Erdélyi Szövetség és a Budapesti Székely Kör szervezte.
Kristály Lehel
magyarhirlap.hu
Erdély.ma

Kerekasztal-fórum a történelmi igazságért Szatmárnémetiben
A fenti címmel került sor arra a találkozóra a hétvégén a Szatmár-Láncos gyülekezet gyülekezeti termében, amelyen a szatmári zsidók deportálásának emléket állító felíratok pontosítása, módosítása volt a téma. A kezdeményező Szatmári Híd Egyesület szerint történelmietlen és a magyarságot megalázó a szövegnek az része, amelyik a „horthysta-fasiszta magyar rezsim" által elkövetett deportálásokról beszél.
Krakkó Rudolf egyesületi elnök szerint Horthy Miklós kormányzó semmiképpen nem hozható összefüggésbe a zsidók deportálásával, hiszen ő mindaddig nem engedélyezte ezt, ameddig a náci német haderő meg nem szállta az országot. Ezután pedig már nem volt a gyakorlatban politikai és katonai hatalom birtokában, mert mindent a megszállók és helyi csatlósaik határoztak el.
Ft. Hársfalvi Ottó, általános püspöki helynök időszerűnek és támogatandónak tartja a kezdeményezést. Indoklásában felsorolt több olyan római katolikus püspököt és magas rangú egyházi vezetőt, akik felszólaltak a nyilas vészkorszak idejében is a deportálások ellen, és menedéket biztosítottak az üldözött zsidóknak. Több egyházvezető éppen emiatt halt mártírhalált. A magyarságot emiatt is hibás megbélyegezni fasiszta jelzővel.
Décsei Miklós, a Szatmári Zsidó Hitközség elnöke nem ellenzi a kezdeményezést, de szerinte csakis nemzetközileg elismert szakemberek véleményével kiegészítve lehetséges egy módosítási javaslattal eredményt elérni.
Kereskényi Sándor irodalomtörténész és muzeológus felszólalásából többek között az is kiderült, hogy a horthysta-fasiszta megnevezés egyértelműen a kommunista időkből átvett alaptézis, amelynek célja a mindenkori magyarság megbélyegzése.
Toroczkay Sándor történelemtanár szakmai alapossággal vázolta fel Horthy kormányzóságának időszakát, amelyben rengeteg zsidó menekült a környező országokból Magyarországra a hazájukban végbemenő zsidóellenes folyamatok elől. Szatmári Elemér református lelkész szerint nem helyén való az sem, hogy a Magyar Csendőrség, mint főbűnös van feltüntetve a feliratokon, hiszen az ő bekapcsolódásuk a deportálásokba nem „önkéntes" akció volt, hanem a megszálló náci hatalom utasításait kellett végrehajtaniuk, és nem szerencsés dolog ily módon cinkossá és bűnössé tenni egy olyan szervezetet, amelyik nagyban hozzájárult azokban az időkben a bűnözés visszaszorításához.
Méhes Kati színművésznő arra hívta fel a figyelmet, hogy érdemes egybevetni a román és a magyar nyelvű feliratokat, mert egyazon emléktáblán ugyanazon az eseményről egymástól jelentősen különböző jelentésű szövegrész található rajta. Két – Nagykárolyból és környékéről résztvevő – érdeklődő örvendetesnek nevezte a kezdeményezést, azonban arra is felhívta a hallgatóság figyelmét, hogy a Nagykároly környékéről deportált svábok és magyarok számára még csak emlékművet sem lehetséges állítani a Brassó-Földvári haláltábor helyszínén, mert valahányszor ezt megteszik, a környékről érkezők – a hatóságok cinkos hallgatása mellett – rendszerint elnyomják buldózerrel, és még a nyomát is eltüntetik az emlékműnek.
A fórumon elhangzott szakmai előadások érdekessé, az élénk viták pedig eredményessé tették az eseményt. A jelenlévők megegyeztek abban, hogy a „horthysta-fasiszta magyar rezsim általi deportálások" kifejezést a „náci megszállás alatt a hatóságok közreműködésével megtörtént deportálások"- ra kell lecserélni.
A jelenlévők abban bíznak, hogy a következő fórumra szaktekintélyek bevonásával fog sor kerülni. A kezdeményező Szatmári Híd Egyesület mellett részt vettek a fórumon az Ady Endre Társaság és az Antall József Baráti Kör képviselői, illetve több civilként érkező érdeklődő. Képviseltette magát a Római Katolikus Püspökség, a Zsidó Hitközség és jelen volt a Református egyházmegye sajtóreferense, Rácz Ervin lelkész is.
szatmar.ro
Erdély.ma

Kakas a szemétdombon
Nem készülhet el teljesen idén év végéig Sepsiszentgyörgy új főtere, nem épülhet fel a sárkánydomb, mert a prefektusnak szúrja a szemét a monumentális terv. Bizonyára tart attól, hogy ablakából nap mint nap egy zöld „szörnyet” kell majd bámulnia – nézi inkább a kőtörmeléket, a földhányást, gondolhatja, az legalább nem hordoz veszélyt.
A kormány helyi megbízottja nem saját ötlete nyomán gáncsolja a sárkánydomb felépítését, rossz szellemei susogták tele fejét: az építménynek semmi más célja nincs, mint eltakarni Mihály vitéz szobrát, így akarja leválasztani a sunyi városvezetés a történelmi belvárosról a „román teret”, s elfedni a sétálók elől a nagy román hős emlékművét. Pedig semmi más nem történne, csak természetes válaszvonal születne a régi belváros és a nyolcvanas években ránk erőltetett szocreál kultúrházzal, tömbházakkal, szoborcsoporttal ékesített új központnak szánt tér között. Nem égig érő fal, néhány méteres domb csupán, mely inkább jelképes határ, nem mindent eltakaró építmény. Ki-ki ott sétálhatna, üldögélhetne, ahol neki kedvesebb – gondolhatná az egyszerű halandó, de nem így a bősz román hazafiak. Lăcătuşu elvtársék ismét világgá kiabálták a helyi románság ellen készülő újabb merényletet, így várható volt, hogy magas polcra ültetett emberük lépni fog. Mozgástere ez esetben szűkre szabottnak bizonyult, így hát a megvalósíthatósági tanulmányt és a városrendezési tervet támadta meg, azt kifogásolja, hogy a zöldövezet kialakítására készült elképzelést nem hagyta jóvá a honvédelmi és a belügyminisztérium, no meg a Román Hírszerző Szolgálat. Abszurd ország abszurd törvényei, melyeket még abszurdabb módon értelmez a helyi kiskirály. A XXI. századi, európai Romániában egy város választott testülete nem dönthet arról, hová ültet fát, alakít ki dombot, állít szobrot, csak ha ezt a központi erőszakszervek is jóváhagyják – prefektusunk értelmezésében ez a modern kori román demokrácia, ez az eredeti román önkormányzatiság.
Minden bizonnyal előbb-utóbb, évek múltával a bíróság kimondja majd, hogy jogtalan volt a legújabb kormánybiztosi gáncsoskodás (is), addig azonban ott marad ablaka alatt a törmelékhalom, nem készülhet el végleges formájában Sepsiszentgyörgy új városközpontja. Szégyenfolt lesz ez a javából, mely nap mind nap jelzi, mire jó a kormány helyi kirendeltsége, mi, helybeliek pedig rásegíthetünk még egy-egy vödörnyi szeméttel, magasodjék az a halom, ha nem is sárkányformájúra, a prefektus meg érezhesse a szó szoros értelmében is: ő a kakas a szemétdombon.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Elismerés a Háromszék táncegyüttesnek
Számunkra az volt a fontos, hogy a folyton cserélődő csapat legújabb tagjaival is jól működő produkciót mutassunk be, bátorítsuk őket, ami sikerült is, hisz a szakmai kiértékelőn együttesünk kapta a legtöbb pozitív véleményt – foglalta össze lapunk érdeklődésére Ivácson László, a sepsiszentgyörgyi Háromszék Táncegyüttes művészeti vezetője a társulat szereplését a XI. Erdélyi Hivatásos Táncegyüttesek Találkozóján, amit a hétvégén tartottak Székelyudvarhelyen.
A versengés nélküli szakmai seregszemlén a sepsiszentgyörgyi együttes a Furik Rita rendezte Az én mesém című előadással mutatkozott be, amelyről a neves szakemberekből álló értékelő testület megjegyezte: a produkcióban szerencsésen találkozott a mű és az alkotó. Hangsúlyozták a női tánckar teljesítményét, amelyről egyöntetűen azt mondták, kiforrott és erős lánycsapatról van szó, akik a táncban, énekben és a karakterformálásban is kiemelkedőt alkottak. Ugyanez nem mondható el a fiúkról, a megalázóan alacsony jövedelmek miatti folyamatos tagcsere oda juttatta a társulatot, hogy a legrégebbi táncos is csupán három éve alkalmazottja a Háromszéknek, de ebben az előadásban nem maradtak el a többi együttes férfitáncosaitól – értékelték. Deák Gyula együttesigazgató és Ivácson László szerint éppen említettek miatt volt fontos, hogy a rengeteg munka után pozitív visszajelzést kapjanak fiúk és lányok, ami egybecseng az együttes idei célkitűzésével, hiszen az a művészeti munka mellett a társulatépítést tartja elsődlegesnek. Válaszuk egyben reakció arra a kérdésre is, amit szakmai körökben egyesek felvetettek, hogy miért nem A banda című, Könczei Árpád által rendezett, a magyarpalatakai zenészek életéből ihletett, nemrég a budapesti Nemzeti Színházban is nagy sikert aratott, a Heveder zenekarral közös produkcióval jelentkeztek az esztendő egyetlen hivatásos találkozóján. Az Udvarhely Néptáncműhely szervezésében tartott rendezvényen Novák Ferenc Kossuth-díjas koreográfus A magyar néptáncmozgalom és a színpadi néptáncművészet története az I. világháborútól a 80-as évekig címmel tartott előadást, és szorgalmazta, hogy magyarországi mintára Erdélyben is indítsanak szakmai köröket, ahol akár több művészeti ágazat képviselői is megoszthatják alkotói elképzeléseiket, tapasztalataikat.
Hiányzik a kritika az erdélyi táncéletből, nincs visszajelzés, az alkotók nem tudják, hogy jó úton haladnak-e – hangsúlyozta Orza Călin Magyarországon élő, elismert háromszéki koreográfus. Szerinte azok a néptáncegyüttesek tudnak előadásról előadásra megújulni, amelyek minden műhöz megtalálják a megfelelő alkotót, mint például a Háromszék Táncegyüttes, mert ha mindig ugyanaz a rendező és a koreográfus, egysíkúvá válhat a használt eszköztár.
A Háromszék Táncegyüttes fellépését Orendi István, a házigazda Udvarhely Néptáncegyüttes igazgatója is kiemelte, de méltatta a csíkszeredai Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes, a Maros Művészegyüttes és a Nagyvárad Táncegyüttes előadását is. Jövőben a XII. Erdélyi Hivatásos Néptáncegyüttesek Találkozóját Sepsiszentgyörgyön tartják.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Új köntösbe öltözött a mezőbándi református templom
A Székely-Mezőség legimpozánsabb templomát öltöztette újra hófehérbe a Mezőbándi Református Egyházközség, s ezzel újból a falu dísze lett az imádság háza. A küzdelmes munka árán gyönyörűen felújított 130 éves templomot 2015. október 18-án hálaadó istentiszteleten áldotta meg főtiszteletű Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke.
Büszkék lehetnek a bándiak
Büszke lehet az a közösség, amelynek ilyen ősi hagyaték adatott meg, olyan hagyaték, ami életerőt, jó módot, tartást és erős hitet sugároz, ahová méltósággal léphetnek be vasárnapról vasárnapra istentiszteletre, az élet legszebb pillanataiban, esküvő vagy keresztelő alkalmával. Déli 12 óra előtt megkondult a harang. Zzászlóval bevonult a kórus, érkeztek az egyházi főméltóságok: főtiszteletű Kató Béla püspök, Jakab István maros-mezőségi esperes, Szabó Ferenc vértesaljai esperes, Lukácsi Szilamér lelkipásztorral, dr. Csige Sándor Zoltánnal, Magyarország csíkszeredai vezető konzuljával, Szabó Barna főgondnokkal és Bartha Albert gondnokkal együtt. A hálaadó istentiszteleten a meghívottak, a vendég lelkészek, magyarországi vendégek mellett a gyülekezet is nagy számban vett részt.
Örüljetek!
Jakab István, a Maros-mezőségi Egyházmegye esperesének előfohásza után Kató Béla püspök optimizmust sugárzó igehirdetése következett. A püspök elismerően szólt a mezőbándi gyülekezet nagyszabású munkájáról, aminek eredménye a gyönyörűen felújított templom, ami elsősorban az imádság helye. Ravasz László püspök szerint az öröm Isten legszebb ajándéka. Vágyunk rá, szeretnénk, ha mindennap részünk lenne ebben az életérzésben. Ami felülről jön, Istentől jön, nem függ a pillanatnyi értékválságtól. A statisztikák azt mutatják, hogy a magyarságra a búskomorság, a pesszimizmus jellemző. Villanásnyi örömeink vannak, de az általános életérzésünk ezzel ellentétes. Ilyen ünnepeken kell tudatosítsuk magunkban, hogy isteni öröm kell áthassa az életünket!
Egyedül Istené a dicsőség!
Az igehirdetést követően Lukácsi Szilamér lelkipásztor a vendégeket név szerint köszöntötte, majd a 400 éves református gyülekezet történelmét, a templomaik sorsát ismertette.
– Soli Deo gloria! – Egyedül Istené a dicsőség! A mezőbándi református közösség lelkét öröm tölti be, hiszen órási összefogással megújult a 130 éves templom. Az ősi településről szóló legrégebbi feljegyzésre a pápai tizedjegyzékben bukkantak, ami 1332-ből származik. Református hitre pontosan 400 éve tértek át a mezőbándiak. Ekkor épült fel az első vályogtemplom. Később ehelyett kőtemplomot építettek azon a helyen, ahol ma az ortodox templom található. Ez a templom nem állta ki az idő próbáját, sokat kellett javítani. 1881-ben az egyházközség megvásárolta a telket, s 1883-ban Losonczi Dénes tervei alapján megkezdődött az építkezés, amely három évig tartott. A templom 27 méter hosszú, 12 méter széles, 10 méter magas, a torony pedig 44 méteres. Három harang szól benne. A szószéket id. Csiszár Sámuel készíttette, az Úrasztala Kiss János marosvásárhelyi asztalos munkája, az orgonát Szabó János készítette, a toronygombot Káli Nagy Ferenc csináltatta. Szász Domokos püspök 1894-ben szentelte fel. A templom 2010 után érett meg a teljes felújításra. A munkálatok 2013-ban kezdődtek. Szász István 70 darab fémlemezt adományozott. Óriási összefogás eredménye a megújult templom.
Hálaadás, köszöntések
A gyülekezetet köszöntötték Jakab István, Szabó Ferenc esperesek, dr. Csige Sándor Zoltán vezető konzul, Nagy Sándor egyházmegyei főgondnok, Kelemen Atilla parlamenti képviselő, Szabó Andor mezőmadarasi lelkész. A gyülekezetet a Balázs János Zoltán vezette kórus, majd Mészáros János Elek magyarországi énekes dallal örvendeztette meg.
A hálaadó ünnepség a gyülekezeti otthonban folytatódott, ahol szeretetvendégséget tartottak. S mielőtt még az ebédet tálalták, a mezőbergenyei Domahidi lányok léptek színpadra, akik – négyen – komolyzenével kápráztatták el a közönséget. Fellépett a Csipkebokor gyermek- és ifjúsági táncegyüttes. Dr. Szekeres Gerő ismertette a gyülekezeti otthonfelújítás tervét.
Mezey Sarolta
Népújság (Marosvásárhely)