Magyarok zenéje szólt Váradon
A Kárpát-medence magyarságának és nemzetiségeinek kulturális találkozását célul kitűző zenei rendezvénysorozat idén is ellátogatott Nagyváradra, a helyszín a Szigligeti Színház volt.
Szombat este biztosított helyszínt a Magyarok zenéjének a váradi Szigligeti Színház, immár második alkalommal. Az egybegyűlteket Dimény Levente, a Nagyvárad Táncegyüttes művészeti vezetője köszöntötte.
Böszörményi Gergely főszervező úgy fogalmazott: azért fontos ehhez hasonló eseményeket szervezni, mert új barátságokra lehet szert tenni, új szeretetközösségek alakulhatnak. Arra hívta fel a figyelmet: a sorozatot Balog Zoltán miniszter (EMMI) is támogatja, Várad pedig a határon túli városok közt az ötödik a sorban, Lendva, Dunaszerdahely, Magyarkanizsa és Visk után, az eseményfüzér pedig két hét múlva Budapesten ér véget a Vigadóban.
Közös éneklés csodája
Csűry István királyhágómelléki református püspök fővédnöki üzenetét Farkas Zsolt közigazgatásügyi előadótanácsos olvasta fel. Az egyházi vezető többek közt azon meggyőződésének adott hangot: Böszörményi Gergely a magyar nemzet egymástól távolabb eső részeit a muzsika segítségével észrevétlen, és különösebb erőlködés nélkül hozza egymás közelségébe. Az együttlét pedig lélekben, a határokon át kiásott árkok fölött, gyógyító hatású. A zeneterápia csodákat művel: a táncolok ölelkezése túlmutat két ember meghitt kapcsolatán, lehet, hogy egyenesen arra utal, amit mi az Urunktól kérünk, vagyis hogy öleljen át bennünket bánatban és örömben mindenkor. „Egyházkerületünk Istentől valónak tartja az együttlétünk közösségé formálódásának ápolását. Egyedüliként a Kárpát-medencében kántorokat szentelünk fel, hogy az éneklő gyülekezetek minél magasabban képzettek mellett érezzék a közös éneklés csodáját, a közösségben való egymásra figyelés egyik páratlan eszköze ugyanis a zsoltármondás. Keresnünk kell tehát a közös dallamokat, tartalmakat és üzeneteket.”- hangzott el egyebek mellett. Az est folyamán a Kárpát-medence három, magyarok által is lakott területe lett megjelenítve, vagyis felléptek Felvidékről Agócs Gergő, Kárpátaljáról Pál István „Szalonna” és bandája, illetve elsőként a partiumi Soroglya zenekar által kísért Nagyvárad Táncegyüttes, mely boncidai magyar és román táncokkal örvendeztette meg közönségét. A rendezvényen ugyanakkor adományokat is gyűjtöttek a kárpátaljai magyarok megsegítése céljából.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

Szacsvay Imrére emlékeztek Nagyváradon
A forradalmi országgyűlés mártír jegyzőjéről, Szacsvay Imréről is megemlékeztek október 25-én a nagyvárad-olaszi református templomban a vasárnap délelőtti istentiszteleten. Az ifjú váradi ügyvédet, politikust, országgyűlési követet 1849. október 24-én hajnalban végezték ki a pesti Újépület melletti fatéren.
Igehirdetésében Tőkés László váradolaszi lelkipásztor az október hónaphoz köthető jeles – örömteli vagy tragikus – történelmi eseményeket idézte fel az újszövetségi részlet kapcsán: „Mert jobb, ha jót cselekedve szenvedtek, ha így akarja az Isten akarata, hogynem gonoszt cselekedve.” (1Pt 3,17). A sok szenvedésen átesett magyar népünk igazán elmondhatja magáról: a jézusi tanítás mentén mindig igyekezett a békesség kötelékében élni és megmaradni, ám folyton arra kényszerült, hogy félelmét leküzdve érvényre juttassa igazságérzetét, akár konfliktusok árán is. A szabadságért, az igazságért, a jogainkért töretlenül küzdöttünk és küzdünk, el-ellankadva bár, de újult erővel vettük és vesszük fel a harcot, álltunk és állunk helyt – egyen-egyenként és közösségben – magyarságunkét, népünkért, nemzetünkért, hitünkért. Krisztus útján járva követjük a nagy elődök példáját, hajtunk fejet áldozatuk előtt. Az igehirdető a hegyi beszédből idézett boldogságmondások antitézispárjai kapcsán a valós és látszólagos ellentmondások hátterét megvilágítva figyelmeztetett: Jézus Krisztus válaszaiban mindig ott van a választás lehetősége. A Teremtő ugyanis az embernek eleve megadta a jó és a gonosz közötti opció lehetőségét, megalkuvásaink és kiállásaink ebből adódóan saját felelősségünkön múlnak. A Megváltó élete és tanítása híven tükrözi ugyanakkor az emberi lélek és sors komplexitását, hiszen miközben ő maga is a békesség hirdetője volt, aközben megtorlást és vértanúságot szenvedett az igazságért. Márpedig „boldogok, a kik háborúságot szenvednek az igazságért: mert övék a mennyeknek országa” (Mt. 5,10).
A prédikációt követően Tőkés László európai képviselőként és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökeként is szólt a gyülekezethez, az utóbbi idők néhány olyan nemzetközi és nemzetpolitikai eseményéről számolva be röviden, amelyeknek tevékeny részvevője lehetett. Európa megvédésének követelménye az egyik legvitatottabb kérdés a régióban a migránsinvázió napjaiban, ehhez pedig szervesen kapcsolódik az az önvédelmi és önrendelkezési küzdelem, amit a magyarság folytat a Kárpát-medencében. Míg Magyarország a saját határait kénytelen védeni, addig például a székelység a saját történelmi határait világítja ki őrtüzekkel, önnön létét igazolva és jövőjét fürkészve. Az október 24-i, nem csak a Székelyföldön történt lármafagyújtás ékesen példázta ama nemzeti szolidaritást, amire oly nagy és gyakori szükség lenne Dévénytől Vereckéig, a Partiumtól Háromszékig – utalt rá erdélyi képviselőnk.
A továbbiakban Fleisz János történész, egyetemi tanár, Szacsvay Imre életének és munkásságának monográfusa mondott emlékbeszédet, rövid szintézisét adva a mártír jegyző politikai pályafutásának, kiemelve: a függetlenségi nyilatkozat – amelynek Kossuth mellett társszerzője volt – aláírásával ugyan főbenjáró bűnt követett el a császári hatalom szemében, ám nem „csak egy tollvonás volt bűne”, hiszen bár fegyvert nem fogott, Szacsvay egyike volt a magyar szabadságharc kiemelkedő személyiségeinek, akit hazaszeretete, kiállása, radikalizmusa és hajthatatlansága predesztinált a vértanúságra. A kivégzése előtti napon öccséhez írt búcsúlevelét Török Sándorolvasta föl, ebben írja: „Meghalok, ha kell, lelkem nyugodt, vétek sohasem terhelé, minden bűnöm az, hogy képviselői kötelességemet elébe tettem saját személyemnek.” Két évtizedig jeltelen sírban nyugodott, 1870-ben kerülhetett végső nyughelyre a Kerepesi úti temetőben kilenc társával együtt. Ma is álló, impozáns nagyváradi emlékszobrát, Margó Ede alkotását 1907. március 15-én leplezték le az Ezredévi Emléktéren. 1937 júniusáig tűrték meg az új román hatóságok, ekkor lebontották, de szerencsére nem verték szét, múzeumban leltározták. 1942. május 5-én a visszatért magyar adminisztráció ismét felállította régi helyére. Soós István polgármester akkor beszédében figyelmeztetett: „Midőn Nagyvárad város közönsége nevében újból átadom a kegyeletnek és tiszteletnek Szacsvay Imre szobrát, teszem ezt abban a reményben, hogy ez a szobor most már örökké és véglegesen megtartja helyét, és Nagyvárad magyarsága elég erős lesz, hogy ezt a szobrot és vele együtt a magyar érdekeket bármikor, bárkivel szemben megvédelmezze.”
A szoborkompozíció apjainkban is a régi helyén áll, jelenleg éppen felújítás alatt, bár a munkálatokra közpénz nem került. A Ceaușescu-diktatúra bukása után a szobor a március 15-i és október 6-i nagyváradi, bihari megemlékezések fő színterévé vált. 1999. október 24-én – 1942 óta először – emlékeztek meg szélesebb keretek között Nagyváradon Szacsvay Imréről, újjáéledő kultusza méltó közösségi összefogásnak volt az előszele, ám mára a többségi hatalom által legitimált romániai magyar politikai kurzus rátelepedett erre is. Fleisz doktor jelezte: nemrég felvillant a lehetősége, hogy a Magyar Országgyűlés közreműködésével a nemzeti összefogás rendszerében kapjon új lendületet a Szacsvay-kultusz.
tokeslaszlo.eu/cikk

Nem tartanak előválasztást a Maros megyei települések többségében
A marosvásárhelyihez hasonlóan januárban Marosludason is előválasztást szerveznek a magyar polgármesterjelölt kiválasztására. A cél az alpolgármesteri szék megtartása, de a város élére is magyar ajkú polgármestert szeretnének.
Kis István, Marosludas alpolgármestere, az RMDSZ városi frakciójának elnöke szerint az előválasztás a legmegfelelőbb módja annak, hogy a város magyar lakossága is kivegye részét a közéleti döntésekből. A városi tanácsban a korábbi négyről, háromra csökkent az RMDSZ-tagok száma, a jövő évi helyhatósági választásoktól a Szövetség városi frakciója azt reméli, hogy újra eléri a négyes létszámot.
Szászrégenben, ahol a lakosság 27 százaléka magyar ajkú, nem lesz előválasztás, és legkésőbb január végéig várják a közszereplést óhajtani vállalók önéletrajzát. Nagy András egykori polgármester nem zárja ki, hogy rajta kívül a városvezetői székért független jelölt is indulhat.
A szórványvidéken helyenként fontolgatják az előválasztást, máshol pedig a politikai kiegyezésben gondolkodnak. Ezt a helyi választmányoknak kell eldönteniük a megyei szervezet jóváhagyásával, tudatta Szabó Albert, az RMDSZ dicsőszentmártoni kerületi elnöke. Dicsőszentmártonban a lakosság magyarsága 14 százalék, ami kevés ahhoz, hogy magyar polgármesterjelölt nyerjen, ám a román félen kibontakozó nagy versengés lehetőséget ad egy magyar jelölt indítására.
Ádámoson a jelenlegi magyar polgármester visszalép, helyére Miklós Tibor jelenlegi alpolgármester pályázik – mondta Szabó Albert, aki arról is beszámolt, hogy Bonyhán nincs magyar alpolgármester és a magyarok száma is négyről háromra csökkent a tanácsban. Eddig öt román jelölt készül a polgármesteri szék megpályázására, ezért ha a magyarság összefog, fölényesen nyerhet.
Mikefalván, az utóbbi években megerősödött az RMDSZ vezetésű önkormányzat, várhatóan a következő négy évben is a jelenlegi vezető csapat folytatja a munkát. Küküllőszéplakon magyar polgármester újrázására lehet számítani, ám politikai egyezséget kell kötni a helység román felével az alpolgármester ügyében.
Magyarsároson még nem dőlt el, hogy az RMDSZ helyi szervezete indít-e jelöltet. Kóródszentmártonban egy jelölttel és politikai alkuval magyar alpolgármesterre és az RDMSZ-es tanácsosok számának növelésére lehet számítani. A szórvány egyik reményt keltő települése Vámosgálfalva, ahol a polgármester és az alpolgármester is magyar, a helyi tanács nagy többségben RMDSZ-es.
Antal Erika
Székelyhon.ro

A szerb határ lezárását szorgalmazza az EMNP
Romániában tartanak tőle, hogy ha Ausztria is visszafordítja a migránsokat, a menekülők az ő országukon keresztül igyekeznek majd bejutni Európába. Az EMNP elnöke szerint Romániának is le kellene zárni Szerbiával közös határát.
Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) elnöke szerint Európa határai ott lesznek, ahol a menekültek megállnak. A párt hétfői közleménye szerint Szilágyi Zsolt nagyváradi sajtótájékoztatón szorgalmazta, hogy magyarországi mintára Románia is zárja le Szerbiával közös zöldhatárát.
"Világosan kell látnunk: Európa határai ott lesznek, ahol a menekültek megállnak. Csak remélni tudjuk, hogy e válságos helyzetben Románia képes lesz bebizonyítani Schengen-érettségét" - idézte Szilágyi Zsoltot a közlemény.
Az EMNP elnöke úgy vélte, a bevándorlók hullámait Ausztria előbb-utóbb visszafordítja Szlovénia és Horvátország felé, és a migránsok Szerbiába jutnak, ahonnan új útvonalakat keresnek.A politikus úgy vélte, ha Románia nem lép, előbb-utóbb bevándorlók ezreire számíthat. Szerinte a kerítésépítés elrettentő hatással járna.
maszol.ro

Kelemen Hunor titkosszolgálatról, bányászjárásról, előválasztásról
szerk.
Politikai kulisszatitkokról szóló új műsorral jelentkezik az Erdély TV, az Erdély FM és a Transindex. A politika belülről keretében az RMDSZ elnökével a Transindex felelős szerkesztője beszélget.
A politika belülről című új műsorral bővül az Erdély TV és az Erdély FM, illetve a Transindex kínálata. A havonta jelentkező, a politika kulisszatitkairól szóló műsor állandó meghívottja Kelemen Hunor, az RMDSZ elnökével Balázsi-Pál Előd, a Transindex felelős szerkesztője beszélget arról, hogy mi, miért és hogyan történik a politikában.
Az első műsor hétfőn, október 26-án 21.30-tól nézhető az Erdély TV-n, illetve kedden, október 27-én 18 órától hallgatható az Erdély FM-en, az alábbiakban pedig a beszélgetés kivonata olvasható.
EPP-kongresszus a menekültválság jegyében
Nagyon bizakodó a hangulat az Európai Néppárton belül, amely a múlt héten tartotta tisztújító kongresszusát: a tagpártok többsége úgy gondolja, hogy a soron következő választásokon a néppárt megőrizheti vezető szerepét, hiszen ez a legerősebb európai alakulat – mondta el Kelemen Hunor, aki az RMDSZ küldöttségét vezette a madridi kongresszuson.
Míg a tavalyi dublini kongresszust az ukrajnai helyzet dominálta, az idén a menekültválság volt a meghatározó, ez az a téma, amely minden tagországot és minden politikust érdekel.
A kongresszust domináló menekültválság kérdésében már az északi államok is mérsékelték az álláspontjukat, sokkal árnyaltabban gondolják a kérdés kezelését, sőt, maga Angela Merkel is árnyaltabban áll a kérdéshez – számolt be Kelemen. „A két hónappal ezelőtti állapotokhoz képest mostanra sokkal inkább közelednek az álláspontok. Abban mindenki egyetért, hogy a bajba jutott embereken segíteni kell, ez erkölcsi kötelesség, de azt már mindenki belátta, hogy több millió embert rövid időn belül az Európai Unió társadalmilag nem képes integrálni.
Abban is mindenki egyetért a pártszövetségen belül, hogy a külső határok védelme közös feladat kell, hogy legyen, mert sem Görögország, sem Olaszország nem képes megoldani egyedül ezt a kérdést” – mondta a szövetségi elnök.
SRI-jelentés: magyarveszély Romániában
Szándékosan szivárogtathatták ki azt a parlament belső használatára készült anyagot, amelyben a titkosszolgálat burkoltan magyarveszélyre utal – véli Kelemen. „Magyarveszély soha nem létezett az országban, hiszen a közösség egésze soha nem akart rosszat az országnak, a társadalomnak. Azonban egy demokratikus jogállamban bármiféle kérdésről kell tudni beszélni, így kisebbségi jogokról, kollektív jogokról, vagy akár az autonómiáról is. Ezt nem szabad kockázatnak nevezni. A régi reflexek tovább élnek, ebből kellene kigyógyulnia a politikának, a társadalomnak és a SRI-nek is”.
„Ha csak azt nézzük, hogy hány lehallgatásra kapott engedélyt a hírszerző szolgálat, már az is egy hihetetlenül nagy szám, és a történelmi tapasztalat az, hogy általában sérül az arányosság elve a mi kárunkra. Megkockáztathatjuk azt a kijelentést is, hogy a hírszerzési szolgálatok nagyobb figyelmet szentelnek a romániai magyaroknak” – mondta.
Bányászjárás: választóvonal lehet az Iliescu elleni per
„A marosvásárhelyi véres események és a bányászjárások mind-mind előre kiagyalt, megtervezett és végrehajtatott cselekedetek voltak. Egy társadalom nem tud ezekkel a mély sebekkel tovább élni, ha nincs meg a lehetősége a feldolgozásukra. Az Iliescu elleni bűnvádi eljárás a bányászjárás-ügyben egy cezúra lehet a romániai társadalomban, mert egy olyan fordulatot jelentene, ami reményt adna arra, hogy nem lehet ilyen típusú bűnöket és cselekedeteket büntetlenül elkövetni”.
Levélszavazás: nem lehet kísérletezni egy társadalommal
A parlamenti pártokra nyomás nehezedik az államelnök-választások után a külföldön élő állampolgárok szavazati jogának biztosítását illetően. „Ez egy rosszul értelmezett nyomás a közvélemény részéről, mivel súlyos problémák voltak a 2014-es választásokkor, de nem szabad kísérletezni egy társadalommal.” A levélben szavazás törvénye nincs átgondolva, alkotmányellenes, és nem is végrehajtható ebben a formában; nem szabad megengedni, hogy ennek a módszernek a bevezetésével a választások tisztasága megkérdőjelezhető legyen – mondta Kelemen Hunor. Biztos, hogy csődöt fog mondani a rendszer, és nem lenne jó megvárni, amíg ez bekövetkezik – érvelt az elnök, aki szerint az RMDSZ az Alkotmánybíróságon fogja megtámadni a törvényt, amelyet a múlt héten szavazott meg a szenátus.
Előválasztások: a helyi közösségre bízva
A polgármesterjelölt-állítás tekintetében Marosvásárhely és Szatmárnémeti speciális eset: ezekben a városokban fontos volt tudni, hogy ki lesz a közös jelölt, hogy az jó eséllyel indulhasson a választáson. Azt, hogy melyik városban szerveznek előválasztást, és az milyen típusú lesz, az RMDSZ a helyi közösségre bízza. Székelyudvarhelyen, ahol már ketten is jelezték, hogy a szövetség színeiben indulnának, valószínűleg február-márciusban derül ki, hogy milyen formában döntenek a jelölt kilétéről, de még az sem biztos, hogy csak ketten indulnak a jelöltségért.
Európa Kulturális Fővárosa: van-e esélye a reális interkulturalitásnak?
Az Európa Kulturális Fővárosa 2021 címre október 10-ig lehetett benyújtani a pályázatokat; a 14 versenybe szállt város pályázatai közül szinte mindegyikben nagy figyelmet fordítottak a multikulturalitásra. Azt, hogy ez elindíthat-e egy folyamatot, amelyben az interkulturalitás valóban fontossá válik a városvezetések számára is, nagyon nehéz megítélni, de látni kell azt is, hogy szinte valamennyi pályázó város vagy több kultúrájú most is, vagy több kultúrájú történelmi múlttal rendelkezik. Azt kell belátni, hogy annak lehet sikere, aki ezeket az interkulturális viszonyokat ki tudja használni, és a kulturális párbeszédeket képes kamatoztatni – vélekedett Kelemen Hunor volt kulturális miniszter, hozzátéve: eddig három pályázat járt a kezében (Kolozsvár, Sepsiszentgyörgy és Iaşi), és ezek közül Sepsiszentgyörgyé tűnt számára a legtetszetősebbnek
Transindex.ro

Erdélyi ötvenhatos sorsok – Salamon László
1956-ban a magyar és a román biztonsági szolgálatok példaértékűen együttműködtek. A gyergyószentmiklósi Salamon Lászlót egy fényképről azonosították, ami elég bizonyíték volt arra, hogy a forradalomban való részvételért elítéljék.
A Kossuth Rádió munkatársa, Oláh-Gál Elvira beszélgetett a gyergyószentmiklósi ötvenhatossal.
Salamon László, a gyergyószentmiklósi Volt Politikai Foglyok Szövetségének elnöke elmesélte saját ügyét. Ő 27 éves volt, amikor 1956 őszén Budapestre látogatott az ott élő nővéréhez, ott tartózkodása pedig egybeesett a forradalmi eseményekkel. A tömeggel a városban járva már 23-án látott lyukas magyar zászlókat lengető honvédeket, majd kiégett orosz tankokat, holtakat az utcákon, felakasztott állambiztonságiakat és sok vért Budapest utcáin.
A civilben levő ÁVO-sok fényképezték az eseményeket, így került Salamon is a fényképekre, majd amikor helyreállt a vonatközlekedés Magyarország és Románia között és Salamon László hazatért Gyergyószentmiklósra, a Securitate nyomban letartóztatta. A vád az volt ellene, hogy aktívan részt vett a magyarországi „ellenforradalomban”. Tíz év nehéz börtönre és teljes vagyonelkobzásra ítélte a katonai törvényszék, majd 1964-ben közkegyelemmel szabadult.
Salamon László elmondása szerint egyre kevesebben élnek már a volt politikai foglyok közül. A 118-as törvény alapján segélyben részesülnek, amit idén nyáron duplájára emeltek, és az igaz ugyan, hogy most már szabadon emlékezhetnek meg 1956-ról, de a magyar zászlót csak október 23.-án tűzhetik ki. A börtön, hogy elítéltek voltunk, ez egészen a halálunkig fog bennünket elkísérni – nyugtázta szomorúan Salamon László.
Kossuth Rádió
Erdély.ma

Egyházi éneklés Árkoson
Idén hatodszor szervezték meg a Háromszék-Felsőfehéri Unitárius Egyházkör egyházközségeiben működő, többnyire ökumenikus kórusok, dalárdák éves találkozóját. Az immár hagyományosan október végén tartott rendezvény házigazdája ezúttal az Árkosi Unitárius Egyházközség volt.
„Fontos, hogy lehetőség nyíljon másoknak is megmutatni mindazt, amiért egész évben heti rendszerességgel találkozunk, és komoly odaadással tanulunk, gyakorolunk; fontos, hogy együtt legyünk, jól érezzük magunkat, és a találkozó jeligéje szerint teljes szívvel dicsérjük az Istent” – nyilatkozta lapunknak Bíró Attila árkosi unitárius lelkipásztor a szombaton tartott kórustalálkozó kapcsán, melyre tizenhárom kórus, összesen háromszáznál is több vendég érkezett. Délelőtt 10 órától az árkosi unitárius vártemplomban a helyi lelkipásztor által tartott ünnepi áhítattal kezdődött a rendezvény, majd Erdő B. Vilmos köri felügyelő gondnok és Máthé Árpád árkosi polgármester köszöntő szavai következtek; előbbi a találkozó fontosságát hangsúlyozta, és köszönetet mondott a szervezésért a házigazdáknak, utóbbi az alkalomhoz híven, dalszerzőktől idézett gondolatok nyomán a szeretet erejéről és a magyar szó mellett a magyar dal éltetéséről és továbbadásáról mint megmaradásunk zálogáról beszélt. Ezután következett a kórusok fellépése – maratoni jelleggel, szünet nélkül –, az unitárius vártemplom kora délutánig hangos volt a többszólamú énekszótól. A vargyasi, ürmösi, szentivánlaborfalvi (innen kettő is), sepsiszentgyörgyi, nagyajtai, olthévízi, felsőrákosi, datki, feketehalmi, kökösi, brassói, és árkosi (mely ezúttal gyermekkarral is kiegészült) kórusok többnyire három egyházi és/vagy világi művet mutattak be, utána pedig a Végh Béniám Kultúrotthonban közös vendégség zárta a találkozót.
Nagy B. Sándor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Közös utat keresnek (RMDSZ–MPP-együttműködés)
A jövő nyáron tartandó önkormányzati, illetve a 2016 őszén esedékes parlamenti választásokon való együttműködésről tárgyaltak tegnap Kolozsváron az RMDSZ és a Magyar Polgári Párt (MPP) vezetői. A szövetség hírlevelének rövid beszámolója szerint mindkét fél egyetértett abban, hogy keresni kell a lehetőséget a két választáson való közös munkára.
„Az önkormányzati választások vonatkozásában jogi szempontból több együttműködési lehetőséget is beazonosítottak, a parlamenti választások esetében a partnerség kizárólag az RMDSZ listáján történhet meg” – idézte az RMDSZ hírlevele a tárgyalás következtetését. Azt is hozzátette, hogy a megbeszélésen felmerült egy közös munkacsoport létrehozásának lehetősége is, amely a választási programot dolgozná ki.
Az RMDSZ azt is közölte, hogy a Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) november 7-én tartandó ülésén fogadják el az önkormányzati választások jelöltállítási szabályzatát. „A szövetség és az MPP közötti megállapodás aláírására ez után kerülhet sor” – áll a közleményben. Az RMDSZ közlése szerint „a kétpárti egyeztetés napirendjén a romániai magyar közösség érdekérvényesítő képességének növelése, a két szervezet önállóságához és identitásához való joga, a 2014-es európai parlamenti választást megelőző politikai együttműködési megállapodás pozitív eredményei és a magyar közösség képviseletének maximalizálása” szerepelt még.
Biró Zsolt, az MPP elnöke az MTI-nek elmondta, pártja továbbra is szorgalmazza a székelyföldi autonómiatervezet mielőbbi parlamenti beterjesztését. „Nem szeretnénk, ha ez a kérdés kampánytémává silányulna” – fogalmazott. Hozzátette, az önkormányzati választásokon „akár települési szintű koalíciókban, akár egymás jelöltjeinek kölcsönös támogatásában” is megmutatkozhat az együttműködés. Szerinte ez nem mond ellent „a választás szabadsága” jelszónak, amellyel pártja az eddigi választásokon szerepelt. „A tömbmagyarságban továbbra is versenyezni fogunk az RMDSZ-szel. Ha lesznek olyan települések, ahol egymás jelöltjeit támogatjuk, ezek olyan kivételek lesznek, amelyek a szabályt erősítik” – mondta Biró Zsolt.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Teszári továbbra is a csúcson
A nagyváradi Teszári Zoltán Románia leggazdagabb médiavállalkozója a Capital Top 300-as listája szerint. Az RCS&RDS távközlési szolgáltató tulajdonosának vagyonát 560 millió euróra becsülik, cége piacvezető a kábeltelevízió- és internet-szolgálatásban.
Teszári Zoltán az utóbbi időben kiterjedt médiabirodalmat épített ki. A Digi TV-hez tartozó csatornák (Digi 24, Digi Life, Digi World, Digi Sport) elindítása után nagy hallgatottságú rádiókat (Pro FM és Info Pro) vásárolt, jelenleg pedig egy országos kereskedelmi csatorna beindítását tervezi. Teszári egyébként nagyon visszavonultan él, az elmúlt húsz évben mindössze egyetlen alkalommal mutatkozott nyilvánosság előtt. A Capital listája szerint a második leggazdagabb médiatulajdonosok a B1 Tv ötven százalékát birtokló Păunescu-fivérek, akiknek vagyonát 200 millió euróra becsülik, harmadik helyen pedig a jelenleg börtönbüntetését töltő Dan Voiculescu áll, az Intact tröszt tulajdonosának vagyona 180–200 millió euróra csökkent, amióta meggyűlt a baja az igazságszolgáltatással, és kártalanítania kellett a román államot. (Maszol)
MI HIÁNYZIK A SZACSVAY-SZOBORRÓL? Nem készül el határidőre a nagyváradi Szacsvay-szobor felújítása, mivel az esőzések miatt a szobor kövei vizesek, a restaurálás utolsó szakaszát (a régi és új kövek színének összhangba hozatala patinázással, vegyszeres kezelések) nem tudják befejezni a kijelölt határidőig. Ritli László Csongor, a nagyváradi önkormányzat RMDSZ-frakciójának vezetője közölte, a novemberi tanácsülésen előterjesztést nyújtanak be, hogy további fél évig dolgozhassanak a szobron, és reményeik szerint március 15-ére fel tudják avatni a felújított alkotást. Eközben nyomozómunkára invitálják a nagyközönséget: a szobor jobb alsó sarkánál ugyanis le van törve valami, és a rendelkezésükre álló képek alapján a szobrászművészek nem tudják azonosítani, hogy mi volt ott. Olyan fényképeket keresnek, melyek alapján azonosíthatják, majd a restaurálás során pótolhatják a hiányzó részt. (Főtér)
DÖCÖG A RONCSAUTÓPROGRAM. A jogi személyeknek – cégeknek vagy közintézményeknek – előirányzott 5000 utalványból 3000 sem fogyott el mostanáig, de október 30-áig még le lehet adni a régi gépkocsik lecseréléséhez szükséges iratcsomót. Eddig 2869-et nyújtottak be, ebből 1937-et vizsgáltak meg, 990-et elfogadtak, 947-et pedig elutasítottak. A magánszemélyeknek 20 ezer értékjegyet utaltak ki, és 19 500-at foglaltak le. Idén 6500 lej értékű utalványban részesülnek azok, akik kivonják a forgalomból régi autójukat, akik kevésbé szennyező gépkocsit vásárolnak, további – 750, 1500 vagy 2500 lejes – juttatásokat kapnak. Az állami intézmények közül a legfelsőbb igazságszolgáltatási tanács, a versenytanács, a művelődési minisztérium, a konstancai reptér, az adóhatóság, a belügyminisztérium, a környezetvédelmi őrség, a szenátus és a külügyi hírszerző szolgálat használta ki a lehetőséget. (Mediafax)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Másfél ezer gyereket hagytak itthon a külföldön dolgozó szülők
Országszerte közel 83 ezer gyerek nevelését látják el hozzátartozók, mivel a szülők a jobb megélhetés reményében külföldre mentek dolgozni. Maros megyében közel 1500 a szüleiktől távol nevelkedő kiskorúak száma. Mivel a jelenség aggasztó méreteket öltött, a kormány nemrég határozattal módosította az erre vonatkozó 2004. évi 272-es törvényt, a tanintézeteknek minden év utolsó harmadában kötelességükké vált jelenteni a helyi önkormányzatok szociális osztályain, melyek azok a gyerekek, akiknek egyik vagy mindkét szülője külföldön dolgozik – számoltak be a törvénymódosítás hozta újdonságokról a Maros Megyei Gyermekvédelmi Igazgatóság székhelyén tartott sajtótájékoztatón.
Doru Constantin, az igazgatóság sajtószóvivője elmondta: a gyermekvédelmi törvényben volt egy fejezet, ami erről a jelenségről szólt, viszont nem volt leszögezve a pontos eljárás, amit ezekben az esetekben alkalmazni lehet, mint ahogyan az sem, hogy az egyes hatóságokra milyen konkrét teendők hárulnak annak érdekében, hogy figyelemmel kísérjék, milyen körülmények között nevelkedik az itthon hagyott kiskorú. A módosítás értelmében a helyi önkormányzatok szociális osztályai minden év utolsó harmadában jelentést kell kérjenek a tanintézetektől arra vonatkozóan, hogy a hozzájuk járó gyerekek közül melyiknek tartózkodik egyik vagy mindkét szülője külföldön, van-e kiskorú, akit egyedül nevel az egyik szülő, de az külföldön vállalt munkát, illetve olyan, aki szüleivel együtt visszatért az országba, miután több mint egy évig külföldön tartózkodott. A tanintézetek kötelesek a kéréstől számított 15 napon belül elküldeni a listát, mellékelve az illető gyerekek lakcímét is. Szintén a módosítás nyomán az önkormányzatok szociális osztályain dolgozóknak kötelességük kiszállni a helyszínre és ellenőrizni, hogy a szülő értesítette-e a hatóságokat a távozásáról, illetve rábízta-e valakire távolléte idejére a kiskorút. Miután a törvény értelmében legtöbb egy évre szóló bírósági végzéssel kijelölik azt, aki gondoskodni fog a gyerekről, az első félévben a szociális osztály munkatársai kéthavonta, ezt követően pedig félévente ellátogatnak a helyszínre, hogy megbizonyosodjanak, megfelelő körülmények között nevelkedik-e a gyerek. A törvény, bár javult, még mindig nem szól azokról az esetekről, semmiféle bírságot nem ír elő arra az esetre, amikor a szülő nem jelenti be, hogy külföldi munkát vállal, és hogy kire bízza az itthon hagyott gyereket.
A legtöbb itthon hagyott gyerek kiskamasz
A Maros megyei adatok szerint az év első három hónapjában 1012, a második évharmadban 1494, a harmadikban pedig 1336 gyereket neveltek hozzátartozók, mivel a szülők külföldön vállaltak munkát. A gyerekek nagy része 10-13, valamint 14-17 éves kiskamasz, de vannak esetek, átlagban 10-20, amikor egyévesnél fiatalabb csecsemőt hagynak itthon. A kiskorúak zömét első- , másod-, illetve harmadfokú rokonoknak, főként a nagyszülőknek a gondjaira bízzák. A szóvivő hangsúlyozta, a legfőbb probléma, amellyel ezek a gyerekek szembesülnek, az az elhanyagolás. A legtöbben kiskamaszkorban vannak, lázadoznak, az esetek nagy részében nagyszülőkre bízzák őket, és a generációk közötti konfliktusok következtében gyakori, hogy sokat hiányoznak az iskolából, vagy ki is maradnak.
– A bántalmazásos esetek 85 százalékát az elhanyagolások teszik ki, a gyerek nem kap enni, nem járatják iskolába, vagy fűtetlen lakásban lakik. Ha a szakemberek úgy ítélik meg, hogy a gyerek veszélyben van és sürgősen ki kell venni a környezetből, ahol nevelkedik, a konzulátusokon keresztül fel kell vegyük a kapcsolatot a szülőkkel, mivel ehhez szükség van a beleegyezésükre – mutatott rá a szóvivő. Mint elhangzott, vannak olyan esetek is, hogy a szülők magukkal viszik a gyereket, amikor kicsi, de párévi külföldön való tartózkodás után hazatérnek, és ha a gyerek nem beszéli jól az ország nyelvét, nehézségei támadnak az iskolába való beilleszkedésben. Maros megyében három-négy eset volt, amikor szülői felügyelet nélkül hagyott kiskorúakat talált meg Olaszországban, Spanyolországban az ottani rendőrség. Ezek a gyermekek vagy kéregettek, vagy bűncselekményekre vetemedtek. A sajtótájékoztatón elhangzott, hogy pár héten belül egy uniós projekt keretében, valamint a Maros Megyei Tanács támogatásával elindítanak egy gyerekbántalmazások bejelentésére szolgáló zöldvonalat, ahol szakemberek éjszaka és hétvégén is fogadják a segélyhívásokat, és az ezen esetek kivizsgálására szakosodott csapat a lehető legrövidebb időn belül közbeléphet.
Menyhárt Borbála
Népújság (Marosvásárhely)

Szászrégen és Vidéke
A 200. lapszám megjelenését ünnepelték
Pénteken délután a radnótfájai templomban ünnepelték a Szászrégen és Vidéke című havilap megjelenésének kétszázadik lapszámát. Fábián András főszerkesztő, Menyei Ildikó és Fábián Gizella családi hangulatú rendezvényt szervezett, ahol szó esett a lapkiadásról, megemlékeztek egykori munkatársakról, és bemutatták a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete által kiadott, a Felső-Maros mente tematikájú Magyarok az Istenszéke lábánál című riportkötetet.
Először Fábián András főszerkesztő beszélt a lapkiadásról. Elmondta, 1999 márciusában néhány szászrégeni értelmiségi kezdeményezésére jött létre a lap, amely tulajdonképpen felelevenítette a szászrégeni magyar lapkiadást. Már akkor meghatározták, hogy a megjelenő Szászrégen és Vidéke a helyi magyar közösséget szolgálja, a hagyományokat ápolja, többek között helytörténeti, történelmi, kulturális írások megjelenésével, ugyanakkor nyomon követik a város magyar vonatkozású társadalmi, politikai és kulturális eseményeit is. Az 1999 márciusa és 2015 októbere között eltelt kétszáz hónapban volt olyan is, amikor hajszálon múlott a kiadása, de mindig akadtak, akik közbeléptek és megmentették a lapot, így sikerült folyamatosan megjelennie. Sőt, valóban színes, érdekes, nem csak a helyiek számára fontos és kuriózumnak számító anyagokat is közöltek, némelyikkel az erdélyi magyarság szellemi kincstárát gazdagították. Fábián András megemlékezett azokról a munkatársakról is, akik már nincsenek közöttünk: Kunsági István, Darvas Ignác, Bíró Donát, Márk Endre és dr. Horváth Erzsébet – lapalapítók, szerkesztők, akik emlékének egy perc néma csenddel adóztak a jelenlevők.
Végül Fábián András megköszönte a lapalapítóknak, a volt és jelenlegi szerkesztőknek, az Impress Kiadónak és a nyomda munkatársainak, a támogatóknak és az olvasóknak, hogy a lap megérhette a 200. számát.
A lapkiadást felvállaló Impress Kft. vezetőjeként jelen volt Karácsonyi Zsigmond, a Népújság főszerkesztője, aki köszöntötte a "kistestvér" szerkesztőit. Hangsúlyozta, hogy a kiadó, a Népújság örömmel támogatja a lap megjelenését, hiszen fontos, hogy helyi szinten létezik egy ilyen lap, amely a közösségápolást is célul tűzte ki. Vajda György, a MÚRE alelnöke hozzátette, az egyre fenyegetőbb lemorzsolódásban, szórványosodásban egy helyi lapnak kapcsolaterősítő szerepe van, amely összetartja a közösséget, hiszen az információnak nagy hatalma, ereje van. A köszöntők után Karácsonyi Zsigmond szimbolikus ajándékot adott át a szerkesztőknek.
A továbbiakban az esten külön megemlékeztek dr. Horváth Erzsébet lapalapítóról, munkatársról, aki nemrég távozott az élők sorából. Fábián András kifejtette, nagy veszteség érte a szászrégeni magyar közösséget. Olyan személyiségtől kellett végleg elbúcsúzni, aki mind orvosi, mind zongoratanári tevékenysége révén hosszú éveken át kitartóan, hozzáértéssel és odaadással szolgálta embertársait. Mindezek mellett 2000 és 2015 között útleírásaival, esszéivel, a Kemény János családjáról írt naplójával gazdagította a Szászrégen és Vidéke lapot. A "mindannyiunk Zsóka nénije" – mondta Fábián András – jelen volt minden művelődési rendezvényen, író-olvasó találkozón, szimfonikus hangversenyen, zongorakoncerten és nem utolsósorban Marosvécsen a helikoni leszármazottak találkozóin, hiszen számos emlék fűzte a Kemény családhoz. Ezt illusztrálta az a naplójegyzet is, amelyből a szervezők felolvastak. Érdekes – ma már erdélyi kultúrtörténeti kuriózumnak számító –, igen bensőséges történeteket hallhattak a jelenlevők többek között a mecénás Kemény Jánosról és családjának második világháborút követő megpróbáltatásairól.
A rendezvény végén Karácsonyi Zsigmond és Vajda György bemutatták a MÚRE által megjelentetett Magyarok az Istenszéke lábánál című riportkötetet, s szó esett a következő könyvről is, amelynek helyszínéül az újságírók a Szászrégen–Beszterce és Bethlen közötti, igen érdekes történelmi múlttal rendelkező területet jelölték ki. Kiemelt jelentőséget kap az etnikumok közötti kapcsolat, a megélhetésért folytatott mindennapi küzdelem, amely nemzetiségre való tekintet nélkül összeköti az embereket.
(erdélyi)
Népújság (Marosvásárhely)

Főhajtás az 56-os hősök emléke előtt
„Hála, hűség és emlékezet”
Az 1956-os forradalom és szabadságharc kitörésének 59. évfordulóján, 2015. október 23-án a temesvár-belvárosi református templomban ökumenikus áhítattal és ünnepi műsorral emlékeztek meg az 56-os hősökről. A rendezvényre immár 4. alkalommal a Temes megyei RMDSZ, a történelmi egyházak, az oktatási intézmények és civil szervezetek szervezésében került sor, Marossy Zoltán Temes megyei alprefektus és Halász Ferenc Temes megyei RMDSZ-elnök részvételével.
A Szózat közös eléneklése után Ft. Fazakas Csaba református esperes hirdetett igét, Ft. Szilvágyi Zsolt kanonok, józsefvárosi plébános és Nt. Kovács Zsombor evangélikus lelkipásztor közreműködésével. „Hála, hűség és emlékezet – ezzel a három dologgal tartozunk forradalmaink és szabadságharcaink hőseinek, akik életüket áldozták a szabadságunkért – mondta az igehirdetés során Fazakas Csaba esperes. – Hála, hűség és emlékezet – ez a három gondolat legyen előttünk mindvégig.”
Az ünnepi köszöntők sorát Marossy Zoltán nyitotta meg, kiemelve: október 23-a 1991 óta az egész magyar nemzet ünnepe, nem csak a Magyarország határain belül élő magyaroké. Marossy részletesen megemlékezett a temesvári diákság 1956-os lázadásáról, amelynek résztvevői ezerszámra szolidarizáltak a magyar forradalom eszméivel. A megtorlás is kegyetlen volt: 31 diákot és egy tanárt 1-től 8 évig terjedő börtönbüntetésre ítéltek, 81 diákot örökre kizártak a román egyetemi oktatásból és további 126-ot átmeneti időre kicsaptak az egyetemről. „Az elítéltek között, egy kivétellel valamennyi bánsági nemzetiség képviselőit megtaláljuk – hangsúlyozta Marossy Zoltán –, egy magyar is volt közöttük, a nagyváradi Nagy László, akinek az volt a bűne, hogy román nyelvre lefordította a magyar forradalmárok követeléseit.” Az alprefektus megemlékezett az idén elhunyt temesvári Koczka Györgyről is, aki a kolozsvári Bolyai Egyetem diákjaként néhány társával diákszervezetet szeretett volna létrehozni az 1956-os forradalmi hangulatban, és ezért 3 év börtönbüntetésre ítélték. „Koczka György nem tartotta magát a kommunizmus ellenes harc hősének, inkább a kommunizmus áldozatának” – mondta Marossy Zoltán, aki szerint ’56 üzenete, a hősök példáján keresztül egyértelmű: akkor is tenni kell a közösségért, részt kell vállalni a közösségi munkában, ha ez nem mindig kényelmes és veszélytelen.
Halász Ferenc Temes megyei RMDSZ-elnök, történész felidézte az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc eseményeit, ezen belül részletesen beszélt a temesvári diáklázadásról, amely a Budapesten kívüli legradikálisabb diákmegmozdulás volt 1956 októberében. 1956. október 30-án és 31-én több ezer temesvári diák tüntetett a szabadságért, ami a legnagyobb retorziót váltotta ki a román elnyomó gépezet részéről, és ha a Szoboszlay pert is kapcsolatba hozzuk az 1956-os eseményekkel, akkor a legtöbb halálos ítélet is itt született.
Halász Ferenc végezetül George Bush amerikai elnök szavait idézte, aki az 56-os forradalom 50. évfordulóján kibocsátott nyilatkozatában az elismerés napjává nyilvánította október 23-át. George Bush az évforduló kapcsán köszönetet mondott azért is, milyen sokféleképpen gazdagították és erősítették az Egyesült Államokat az amerikai magyarok. „Szellemükkel és kemény munkájukkal járultak hozzá Amerika életerejéhez, sikeréhez és jólétéhez” – idézte Bush szavait Halász Ferenc. „Ha a temesvári forradalom 50. évfordulóján a román elnök hasonló szavakkal köszöni majd meg a romániai magyaroknak hozzájárulásukat Románia fejlődéséhez, akkor mi is elégedettek lehetünk” – mondta befejezésül az RMDSZ elnöke, utalva arra, hogy 1989 egyik beteljesületlen ígérete a nemzetiségi jogok érvényesítése.
Az ünnepi műsor Meleg Vilmos nagyváradi színművész Elszakadó sikoly című, nagy sikert aratott előadóestjével zárult, amely a magyar irodalom gyöngyszemeiből szemezgetve idézte fel az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc történéseit.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)

Iorga-tábla: négy éve tart a feljelentések kivizsgálása
Ügyészségi szóvivő: nem tudni, mikor lesz vége
A kolozsvári törvényszék mellett működő ügyészség szóvivőjétől a Szabadság által kapott hivatalos válasz szerint nem lehet tudni, mennyi ideig tart még az eljárás a Mátyás-szoborcsoportra 2011 nyarán illegálisan elhelyezett, Nicolae Iorga román történész idézetét tartalmazó tábla ügyében.
Amint arról lapunk hasábjain több ízben beszámoltunk, a Sorin Apostu polgármestersége idején kihelyezett felirat kapcsán ismeretlen elkövető ellen tett feljelentést Kelemen Hunor volt művelődési miniszter, illetve Gergely Balázs, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Egyesület akkori alelnöke. Ugyanehhez az eszközhöz folyamodott Gheorghe Funar szélsőségesen nacionalista expolgármester is, igaz, más megközelítést választva... Az ügyészségtől azt kérdeztük, mit tettek az ügy kivizsgálása érdekében, kit hallgattak ki, sikerült-e azonosítani a tetteseket, illetve mennyi ideig tarthat még az eljárás.
Akárcsak a Horváth Anna alpolgármester, illetve Oláh Emese, Geréd Imre és Csoma Botond városi tanácsosok által a Házsongárdi temetőben – állítják ők – illegálisan felépített kripta ügyében (erről lapunk október 19-i számában számoltunk be) tett feljelentés esetében, a 2011. május 23-án a Mátyás-szoborcsoport előtti zöldövezetben elhelyezett, Nicolae Iorga román történésztől származó idézetet tartalmazó tábla ügyében is lassan őrölnek az igazságszolgáltatás malmai.
Amint arról már írtunk, a köztudatban Iorga-táblaként meghonosult felirat kapcsán Kelemen Hunor volt művelődési miniszter, az RMDSZ elnöke és Gergely Balázs, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Egyesület alelnöke négy évvel ezelőtt tett büntető feljelentést a kolozsvári törvényszék mellett működő ügyészségen. 2012 szeptemberében kihallgatták Gergely Balázst, de Kelemen Hunort – amint azt Debreceni Hajnaltól, az RMDSZ szóvivőjétől megtudtuk – azóta sem hívták be kihallgatásra, azaz az ügyészség nem volt kíváncsi arra, miért nyújtott be büntető feljelentést
KISS OLIVÉR
Szabadság (Kolozsvár)

Interjú – A második bécsi döntés: történészek és túlélők szemével
Kolozsvári József: Könyvekből volt kirakva a járda, hogy az orosz tisztek ne járjanak a sárban
A börtön könyvtárából kihordták a könyveket és abból rakták ki a járdát. Közel mentem, látom, hogy a járda szélén van egy kis formátumú könyv, amire még nem léptek rá, mert kicsi volt.
Az 1940. augusztus 30-i második bécsi döntés 75. évfordulója alkalmával az Agnus Rádió interjúsorozatot indított, amelyben egyrészt szakemberek vázolják az akkori történelmi és egyházi helyzetet, másrészt idős embereket szólaltatnak meg, akik annak idején gyerekként átélték az akkori időszakot. A Szabadság és az Agnus Rádió együttműködése révén az újságban is közöljük ezeknek az interjúknak a szerkesztett, rövidített változatát. A sorozat mostani interjújában Kolozsvári József mesél arról, hogy a Kolozsvári Református Kollégium 16 éves diákjaként hogyan élte meg a magyar katonák kolozsvári bevonulását, milyen változást hozott a tanrendbe a második bécsi döntés utáni „magyar világ”, hogy került a frontra, és mit jelentett számára a Sopronkőhidai Fegyintézetben talált Biblia az orosz fogságban.
Szabadság (Kolozsvár)

A kétnyelvűsítés gátolásával dicsekszik Bretfelean
Büszkén jelentette ki Valentin Bretfelean, a marosvásárhelyi helyi rendőrség vezetője a székelyföldi románok hétvégén Marosvásárhelyen megtartott találkozóján, hogy sikerült megakadályoznia a kétnyelvű táblák kihelyezését a megyeszékhelyen, s már hét pert nyert ebben az ügyben.
A Maros, Hargita és Kovászna megyében élő románokat tömörítő egyesület találkozóját Marosvásárhelyen a Mihai Eminescu Ifjúsági Házban tartották, amelyen felszólalt többek között a prefektus és Claudiu Maior alpolgármester is.
Bár a magyar sajtó nem volt hivatalos a rendezvényre, a Facebookon és a Youtube-on is elérhető a Bretfelean meglehetősen hazafias hangvételű beszédéről készült videofelvétel. A helyi rendőrség vezetője kijelentette, sikerült a törvényt alkalmaznia Marosvásárhelyen, és erre biztatja a többi székelyföldi megyében élőket is.
„Hét pert nyertem meg a híres Kincses Előd ügyvéd ellen a kétnyelvű utcanévtáblák ügyében. Nem engedem meg soha, hogy Paul Chinezut elmagyarosítsák, s azt írják fel az utcanévtáblára, hogy Kinizsi Pál. Ezután már csak az következik, hogy Ştefan cel Marét is lefordítsák, s kiírják, hogy Nagy István. Ezt nem hagyhatjuk. Álljunk ellen a nyomásnak és az elnemzetietlenítésnek. Ne feledjük, mit mondott Tudor Vladimirescu: a haza a népé, és nem a kizsákmányolóké" – hangoztatta Bretfelean, akit vastapssal köszöntöttek a teremben ülők.
A 2010. évi 155-ös számú, a helyi rendőrség megalakulásáról és működéséről szóló törvény egyébként kimondja, hogy a helyi rendőrök nem nyilatkozhatnak munkahelyükön vagy nyilvánosan politikai meggyőződésükről, és nem is vehetnek részt politikai rendezvényeken.
Lapunk kérdésére Kincses Előd elmondta, nem igaz, hogy Bretfelean már hét pert nyert volna meg, sőt, a legfontosabbat elveszítette. „Szeretném emlékeztetni Bretfelean urat, hogy elveszítette azt a pert, amelyben kértük a Benedek Lehelnek a kétnyelvű táblák kiszegezéséért kirótt 5000 lejes pénzbírság eltörlését. A döntésében a bíróság kimondta, hogy a kétnyelvű táblák nem minősülnek reklámtábláknak. Az 50 ezer lejes pénzbírságot kilátásba helyező, ezzel fenyegetőző felszólítások miatt indított büntetőpert igaz, hogy elveszítettük, de a bíróság indokai mondvacsináltak" – fogalmazott Kincses.
Peti: Bretfelean egy mintaintézményt vezet
Peti Andrástól megkérdeztük, mi a véleménye a marosvásárhelyi rendőrség vezetőjének nyilatkozatáról. Az alpolgármester azt mondta, nem ismeri a szóban forgó felvételt, de elképzelhetőnek tartja, hogy Bretfelean nem intézményvezetőként, hanem magánemberként vett részt, és szólalt fel a románok fórumán. „Hajlamosak vagyunk sok mindent érzelmi szinten értékelni. Szerintem a tetteket kell mérlegelni és nem a beszédeket. Tény, hogy a Bretfelean által vezetett helyi rendőrség mintaintézmény, ahova magyarországi és székelyföldi szakemberek is jönnek tapasztalatcserére" – tette hozzá Peti.
A marosvásárhelyi magyarság polgármesterjelöltje, Soós Zoltán munkatársunk kérdésére leszögezte: Bretfelean kijelentése nem szolgálja a marosvásárhelyi közösség javát, és helyi közalkalmazottként a törvény betartását kell felügyelnie. „A közigazgatási törvény előírja, hogy ahol a kisebbség számaránya eléri a 20 százalékot, ott kétnyelvű feliratokat kell kihelyezni. Nem lehet és nem szabad ma politikai kérdést kovácsolni a kétnyelvű táblák ügyéből. Nem a helyi rendőrség vezetőjének kell erről nyilatkoznia. Nem helyes ez, különösen nem olyan kontextusban, hogy kizsákmányolást is emleget" – mondta Soós Zoltán önkormányzati képviselő.
Paul Chinezu mint Kínai Pál?
A Maros Megyei Múzeum igazgatója arra is reagált, hogy Bretfelean Kinizsi Pált Paul Chinezuként emlegette. A szakember kifejtette, hogy Paul Chinezu nem létezett, Kinizsi Pál nevét a hetvenes években fordították le, mivel a törökellenes harc ismert személyisége volt, s csak így, románra fordítva kerülhetett be a román történelemkönyvekbe.
„Nem ez az egyetlen lefordított, és helytelenül használt név, de egyelőre sem a román történészek, sem a Román Akadémia, sem a politikusok nem merik felvállalni az igazságot, nem merik kimondani, hogy vannak olyan román nevű történelmi személyiségek, akik magyarok voltak. Egyébként is neveket nem szabad fordítani, hisz nevetséges, hogy Kinizsi Pálból Paul Chinezu lett, s ha visszafordítanánk, Kínai Pál lenne belőle" – mondta Soós.
Amint arról beszámoltunk, a kétnyelvű utcanévtáblák miatt kirobbant botrány kapcsán az Erdélyi Magyar Néppárt vásárhelyi szervezete áprilisban Valentin Bretfelean leváltását követelte a városházától. Követelésük nyomatékosítására tüntetést is kezdeményezett a néppárt, amelyet azonban végül nem sikerült megszervezni, mivel a városházi bizottság, amelynek a helyi rendőrfőnök is tagja, kétszer is elutasította a főtéri tüntetés jóváhagyását, helyette a félreesőbb Ligetet jelölte helyszínül. Bár a Bretfelean leváltását követelő petíciót csak az interneten több mint 2500-an írták alá, a néppárt képviselői végül elálltak a tüntetés megszervezésétől.
A helyi rendőrfőnök leváltásának szükségességét többek között azzal indokolták a kezdeményezők, hogy tisztázatlan múltbéli viszonya a volt kommunista titkosszolgálattal, hogy munkakapcsolata volt a Román Hírszerző Szolgálattal, helyi rendőrfőnökként durván megsértette a gyülekezési jogot, akadályozta a magyar rendezvények megszervezését, reklámanyaggá minősített magyar nemzeti jelképeket, s üldözte a kétnyelvűséget.
Simon Virág
Szabadság (Kolozsvár)

Ha családról van szó, mindenki érintett
Tízéves születésnapját ünnepelte a hétvégén a kolozsvári Életfa Családsegítő Egyesület. A jubiláló szervezet célkitűzéseiről, szerteágazó tevékenységéről, rendezvényeiről, a kincses városbéli magyar közösségben vállalt szerepéről Adorjáni Katalint, az egyesület alelnökét kérdeztük.
– Tízéves jubileumát ünnepelte a hét végén a kolozsvári Életfa Családsegítő Egyesület. Hogyan összegezné az elmúlt tíz évet? Mi volt a kezdeményezés elindításakor az alapítók elképzelése, az egyesület célja?
– Pont pénteken, a születésnapi Életfa-kávézóban idéztük fel a kezdeteket. Az első találkozásom azzal, amit az Életfa előéletének is nevezhetnénk, még a Herédi Zsolt szociológus által kezdeményezett kismamaklub egyik alkalma volt, amikor rádiósként interjúztam vele a Kolozsvár-belvárosi református egyházközség termében, ha jól emlékszem, 2003-ban. Aztán rá egy évre Osváth Enikő pszichológus meghívott az unitárius óvodába, ahol már arról tárgyaltunk, hogy eljött az ideje egy egyesület létrehozásának, amelyben többek kezdeményezése is háttérszervezetre lel.
Osváth Enikőnek régebbi vágya volt, hogy szakmai tanácsadóközpont jöjjön létre a kolozsvári magyar családok számára, és nyilvánvaló volt, hogy a kismamaklub is az új egyesület keretében fog működni.
Kilenc alapító taggal indítottuk el az egyesületet, célunk az volt, amit az alapító okiratban megfogalmaztunk, és ami a megújult honlapunkon is olvasható: támogassuk és segítsük a családokat kultúrájukban, anyagi létükben, mellettük álljunk életük minden szakaszában. Továbbá az, hogy erősítsük és megőrizzük a családot mint társadalmunk alapját, mellette legyünk a krízishelyzetekben is, valamint felmutassuk a gyermek jelentőségét, illetve az apa és anya szerepének fontosságát a nevelésben.
– Ünnepi fesztiváljaikon, a Kolozsvári Magyar Napokon, és megannyi rendezvény keretében évek óta népszerűek a tevékenységeik. Mit tekintenek az egyesület legnagyobb sikerének?
– Azt hiszem, hogy az Életfa Családsegítő Egyesület létrejötte már önmagában siker, hiszen választ adott arra a társadalmi igényre, amit ha nem is fogalmaztak meg a kolozsvári családok, de ott volt a lelkük mélyén: igen, pont erre van szükségük. A legcsodálatosabb az, hogy olyan csapat került össze, amely nem az egyéni siker lehetőségét látta az egyesületben, hanem mindig a közösségért akart tenni, jobbá akarta tenni a körülötte levő világot, az anyák, a gyermekek és a család javára. Persze ez egy kicsit idealisztikusan hangzik, de minden emberi gyarlóság és hiba ellenére a csapat mégis mindig előre vitte az ügyet.
Siker az is, hogy a kolozsvári magyar közösség felismerte, hogy érdemes befektetni ezekbe a tevékenységekbe, mert a közösség javát szolgálják. Itt gondolok a támogatóinkra, akik nagy empátiával kezelték mindig a családos programjainkat. Ez szerintem azért van, mert amikor családról beszélünk, akkor mindenki érintett. Mindezeken túl azt is sikerként könyvelem el, hogy nagy örömünkre, példánkon felbuzdulva sok hasonló kezdeményezés, szervezet született az évek során Erdélyszerte, amelyekkel többnyire partnerként is együttműködünk.
– Mi az, amit tapasztalata és meglátása szerint a leginkább kedvelnek az emberek az Életfa tevékenységében? Hogyan sikerül a sok érdeklődőt bevonzani az egyesület holdudvarába?
– Ha tömegben gondolkodunk, akkor egy nap egyszerre a fesztiváljainkon vannak a legtöbben, például a gyermeknapi fesztiválon, az adventi gyermekfesztivál és -sokadalmon, valamint nyilván a Kolozsvári Magyar Napokon, ahol mi szervezzük a családos programokat. De nagy népszerűségnek örvend Nyári játszóház, ahova egyre több gyermek jelentkezik. Táboraink, kézműves foglalkozásaink, alkotó tevékenységeink is kedveltek.
A heti rendszerességgel megszervezett programokon már kisebb a létszám, hiszen a program jellege osztja a résztvevőket, de a péntek esti születésnapi Életfa-kávéházban, és a szombati beszélgetések során kiderült, hogy milyen nagy támaszt jelentenek sokak számára az olyan kis közösségek, mint a Kismamaklub vagy az Egyszülősök Klubja. A különféle tornák pedig nemcsak a testi épség szemponjából kedveltek, de a közös tevékenység és a társaság is idehódítja az anyákat.
Lassacskán szinte minden tevékenységet megnevezek, és nehéz is bármelyiket is kiemelnem, hiszen a gazdag kínálat pontosan azt a célt szolgálja, hogy mindenki kiválaszthassa azt, amire a leginkább szüksége van. Lehet, hogy így valaki az egyéni vagy csoportos pszichológiai és gyógypedagógiai szolgáltatásaink mellett tenné le a voksát.
– Hogyan ünnepeltek a hét végén, kik csatlakoztak a jubileumi születésnaphoz?
– Az ünneplésünk mindenki számára nyitott volt. A munkatársak mellett örvendtünk, hogy a partnerek, támogatók és a programjainkon részt vevő családok is velünk ünnepeltek. Minden korosztály megtalálhatta a számára érdekes tevékenységet, és nyilván nem maradt el a nap végétől a közös vendégség sem, amelynek fénypontja, mint minden szülinapon, a tíz torta volt. A kolozsváriakon kívül Csíkszeredából, Segesvárról, Marosvásárhelyről, Gyulafehérvárról és Budapestről jöttek partnerszervezetink képviselői, barátaink.
– Arculatot váltottak nemrég. Mi indokolta a megújulást, és mik a jövőbeni terveik?
– Az eltelt tíz év határán „új ruhába” öltöztünk, arculatot is váltottunk. Tudatosult bennünk az, hogy a világ gyorsan változik körülöttünk. Nem biztos, hogy ugyanazokkal az eszközökkel, módszerekkel kell megközelítenünk a családokat, mint ahogy azt az elmúlt években tettük. Nyilván, ami bevált és jó eredményt hoz, azt megtartjuk.
De szükség van ,,friss fuvallatra”, új látásmódra is. Céljaink nem változnak, továbbra is az erdélyi magyar családokat szolgáljuk. Fontos, hogy jobban odafigyeljünk kamaszainkra, fiataljainkra, a kétnyelvű családokra. Nyitottak vagyunk új partnerségekre, hogy együtt gondolkozzunk azon, hogy mire van szüksége közösségünknek és a segítésben nekünk hol a helyünk. Közös szakmai projekteket tervezünk.
És mivel tagja vagyunk a Kárpátmedencei Családszervezetek Szövetségének is, illetve az erdélyi régió családokkal foglalkozó magyar szervezeteit a szövetség megbízásából szintén az Életfa kapcsolja össze, nemcsak kolozsvári, hanem akár erdélyi és Kárpátmedencei szinten is tudunk együtt gondolkozni és együttműködni. Nem utolsó sorban magunkat is szeretnénk fejleszteni, munkatársainkat megerősíteni. Csapatépítő tevékenységeket, képzéseket szervezni, hogy a közösségért végzett munka öröm legyen mindenki számára, aki be szeretne kapcsolódni ebbe a nem könnyű, de szép szolgálatba.
Kiss Judit
Krónika (Kolozsvár)

Tíznapos magyar ünnepet zártak le Medgyesen
Kulturális programokban gazdag tíz napot zárt a 17. Szeben Megyei Magyar Napok. A szervezők a medgyesi rendezvénysorozattal a magyar kultúra megőrzését, valamint a szórványban élő közösség nemzeti identitásának megerősítését tűzték ki célul – tájékoztatott az RMDSZ sajtóirodája.
Október 23-án, pénteken az 1956-os hősök emlékére helyezett el emléktáblát a református templom udvarán a helyi magyar közösség. A református egyházközösség nevében Orosz András és Turzai György presbiter, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Szeben megyei szervezetének képviseletében Csifó Levente, az RMDSZ Szeben megyei szervezetének részéről pedig Dr. Balázs Béla koszorúztak tiszteletük jeléül.
A megemlékezésen Székely Zoltán református lelkész köszöntötte a jelenlévőket, és beszédet mondott Orosz Csaba, az RMDSZ medgyesi szervezetének elnöke. „Olyan értékrend szerint kell élnünk, amely életünk és történelmünk bármely pillanatában vállalható. A felavatásra kerülő tábla emlékeztessen mindenkit, főleg a holnap generációját, a fiatalokat arra, hogy a tiszta és magasztos eszmék szolgálatában mindig becsülettel kell helytállni” – fogalmazott Orosz Csaba. Hangsúlyozta: október 23-a hitéből, üzenetéből erőt kell meríteni a mindennapok nehézségeinek leküzdésére, közösségünk megmaradása érdekében.
Az ünnepséget követően Dr. Jitianu Liviu Az autónómiáról címmel tartott előadást, a fiatalabb generáció pedig slam poetry-esten vehetett részt. Szombaton a kicsik Póra Zoltán és a Stone Hill gyermekműsorát tekinthették meg, a felnőttek pedig a Cserebere vásár keretében megszabadulhattak régi ruhadarabjaiktól. A rendezvénysorozat vasárnap ért véget a Szomszédnéni Produkciós Iroda, valamint a Koszika and the HotShots zenekar fellépésével.
Kulturális programokban gazdag tíz napot zárt a 17. Szeben Megyei Magyar Napok. A szervezők a medgyesi rendezvénysorozattal a magyar kultúra megőrzését, valamint a szórványban élő közösség nemzeti identitásának megerősítését tűzték ki célul – tájékoztatott az RMDSZ sajtóirodája.
Október 23-án, pénteken az 1956-os hősök emlékére helyezett el emléktáblát a református templom udvarán a helyi magyar közösség. A református egyházközösség nevében Orosz András és Turzai György presbiter, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Szeben megyei szervezetének képviseletében Csifó Levente, az RMDSZ Szeben megyei szervezetének részéről pedig Dr. Balázs Béla koszorúztak tiszteletük jeléül.
A megemlékezésen Székely Zoltán református lelkész köszöntötte a jelenlévőket, és beszédet mondott Orosz Csaba, az RMDSZ medgyesi szervezetének elnöke. „Olyan értékrend szerint kell élnünk, amely életünk és történelmünk bármely pillanatában vállalható. A felavatásra kerülő tábla emlékeztessen mindenkit, főleg a holnap generációját, a fiatalokat arra, hogy a tiszta és magasztos eszmék szolgálatában mindig becsülettel kell helytállni” – fogalmazott Orosz Csaba. Hangsúlyozta: október 23-a hitéből, üzenetéből erőt kell meríteni a mindennapok nehézségeinek leküzdésére, közösségünk megmaradása érdekében.
Az ünnepséget követően Dr. Jitianu Liviu Az autónómiáról címmel tartott előadást, a fiatalabb generáció pedig slam poetry-esten vehetett részt. Szombaton a kicsik Póra Zoltán és a Stone Hill gyermekműsorát tekinthették meg, a felnőttek pedig a Cserebere vásár keretében megszabadulhattak régi ruhadarabjaiktól. A rendezvénysorozat vasárnap ért véget a Szomszédnéni Produkciós Iroda, valamint a Koszika and the HotShots zenekar fellépésével.
Krónika (Kolozsvár)

Idős Haszmann Pál megidézése
Nemcsak a család, a közösség filmje is
A Székelyföldi Dokumentumszemlére benevezett alkotások között a nagyközönség nemrég tekinthette meg a 2012-ben készült, Szelíd mosolyod immáron örök címet viselő filmet, amely idős Haszmann Pál múzeumalapító személyiségét tárja fel unokája, Dimény-Haszmann Orsolya és Kerekes Zoltán közös munkájának köszönhetően. A szerzőkkel a Jazz Bisztróban történt első kézdivásárhelyi nyilvános vetítés alkalmával beszélgettünk.
Orsolya elmondta, a filmezéseket követően szembesültek a ténnyel, hogy le kell majd rövidíteni a felvett anyagot. Szíve szerint a megkérdezettek minden szavát megtartotta volna, egyfelől, mert érdemben beszéltek a nagyapjáról, másrészt, mert személyes ismerősei is egyben, akikkel jó volt együtt emlékezni élete első rendezői filmje forgatása közben. Zoltánnak viszont nem ez az első alkotása, így ő szigorúbban mérlegelt a szövegek vágását illetően.
A forgatások óta eltelt időben a szereplők közül már többen eltávoztak az élők sorából, így a múzeumalapítón kívül nekik is emléket állítottak a dokumentumfilmmel. Említésre méltóak a hetvenes éveket bemutató archív filmrészletek. A filmszalagok évek óta egy szekrény tetején porosodtak, valószínű, valamelyik családi barát hagyta ott észrevétlenül, mert senki sem tudta, mit tartalmaznak, míg csak egyszer meg nem nézték azokat.
Kerekes Zoltán operatőri munkásságáról beszélgetve megtudtuk, a több száz általa rögzített eseményt az évek során megőrizte, hogy a majdani csernátoni polgárok ezekből is láthassák majd elődeik törekvéseit. A múzeumalapítóról szóló film megtekintését követően megfogalmazódott egy új kérdés: lesz-e folytatása ennek a dokumentálási munkának, például a Haszmann fivérek életéről, az általuk továbbvitt életműről, amelynek mondanivalóját ki más fogalmazhatná meg a leghitelesebben, mint azok, akik nap mint nap találkoznak velük.
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely

Három vádlott kért egyszerűsített eljárást Borbolyék perében
A Borboly Csaba megyei tanácselnök és tizenkét másik személy ellen folyó büntetőper keddi tárgyalásán három vádlott kérte egyszerűsített eljárás alkalmazását, elismerve a vádiratban foglaltakat. Az ügyész börtönbüntetést kért számukra, jövő héten lesz ítélethirdetés.
A Hargita Megyei Törvényszéken kedden a per három vádlottja számára gyakorlatilag befejeződött a bírósági eljárás, miután azt kérték, hogy ügyüket egyszerűsített formában tárgyalják – erre az új büntetőjogi perrendtartás ad lehetőséget. A három személy egyike a korábbi többszörös hiányzó, Daniel Cristian Mandache, aki megjelent a törvényszéken, és kérdésünkre azt mondta, pénzt kért kölcsön, így tudott ideutazni Botoşani megyei lakhelyéről. Ugyanakkor két másik vádlott, Imre Madarász Attila és Imre Madarász Júlia is egyszerűsített eljárás alkalmazását kérte.
Elismerték a vádiratban foglaltakat
A három vádlott nyilatkozatban ismerte el a bíró előtt a vádiratban foglaltakat, vállalva az esetleges büntetést, illetve ha szükség, a közérdekű munkát is. 2013-ban az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA) Imre Madarász Júliát, a Bridge Road Construct Kft. ügyvezetőjét közérdeket sértő hivatali visszaélésben való bűnrészességgel, illetve okirat-hamisítással és azzal való folyamatos visszaéléssel, Imre Madarász Attilát, az említett kft. igazgatóját pedig közérdeket sértő hivatali visszaélésben való bűnrészességgel, illetve okirat-hamisítással való folyamatos visszaéléssel vádolta meg. Az említett cég azon két vállalkozás egyike, amelyeknek a vádhatóság szerint a Hargita Megyei Önkormányzat indokolatlanul fizetett ki jelentős, útjavításra szánt összegeket. Mandachet, aki egy erre szakosodott cég alkalmazottja volt, egyes megyei utakon végzett technikai mérések eredményének meghamisításával vádolják.
Börtönbüntetést kért az ügyész
Az ügyész egyetértett az egyszerűsített eljárás lefolytatásával, és börtönbüntetés kiszabását kérte a vádlottakra, valamint állampolgári jogaik megvonását. Egyúttal kérte a cég által kibocsátott számlák, illetve a technikai mérések jegyzőkönyveinek megsemmisítését is. A vádlottak ügyvédjei enyhébb, felfüggesztett szabadságvesztéssel, illetve szabadságelvonással nem járó büntetésért folyamodtak, hangsúlyozva, egyik személy sem büntetett előéletű, és hajlandók vállalni a közérdekű munkát is. A bíró az ítélethirdetést esetükben a jövő hétre halasztotta, a többi vádlott számára a per folytatódik, decemberben lesz a következő tárgyalás.
„Az egyszerűsített eljárás során a vádlottak vállalják, hogy a vádemelésig rendelkezésre álló bizonyítékok alapján tárgyalják az ügyüket, és a törvény szerint a büntetésük egyharmad résszel csökken, amennyiben vétkesnek találják őket” – nyilatkozta Emil Moldovan. Mandache hivatalból kirendelt védőügyvédje elmondta, védence számára büntetlen előéletére való tekintettel kérte a várható büntetés további egyharmad résszel történő csökkentését. Hozzátette, az egyszerűsített eljárás során hozott ítélet ellen nincs fellebbezési lehetőség.
Kovács Attila
Székelyhon.ro

Hősökre mindig szüksége van a népnek
A csíkszeredai városháza dísztermében hétfőn este mutatta be A Kárpátok őrei című kötetét Babucs Zoltán magyarországi hadtörténész, aki könyvében a székely vitézségnek kívánt emléket állítani.
A 2013-ban az anyaországban megjelent kötet nagy sikernek örvendett és csakhamar elfogyott, így akkor nem juthatott el a székelyföldiekhez, akikről íródott. A szerző örömét fejezte ki, hogy idén a marosvásárhelyi Garabontzia Kiadó gondozásában megjelent a második bővített tudományos ismeretterjesztő igénnyel megírt kötet. „Munkámat ajánlom mindazon székelyeknek, akik ragaszkodnak székely-magyar gyökereikhez, történelmükhöz, kultúrájukhoz és szívügyüknek érzik szülőföldjük, a Székelyföld boldogulását” – fogalmaz a könyv előszavában a szerző.
Babucs megítélése szerint a történelemírásnak az olvasmányosságra is törekednie kell, hogy bárkinek érthetővé válhassanak a tények, és arra kell törekedni, hogy azokat ne csak félszavakkal mondjuk ki. A könyv a szélesebb körben ismert történések – úgymint a kora újkori erdélyi fejedelemség, az 1764-es madéfalvi Siculicidium, vagy az 1848-1849-es szabadságharc – mellett kevésbé ismert korszakok hősies helytállására is rávilágít. Babucs feltárja az Árpádok korszakát, a hosszú XIX. századot, továbbá a XX. század két világháborúját is.
Iochom Zsolt
Székelyhon.ro

Peti András lemondott frakcióelnöki tisztségéről Soós Zoltán javára
Lemondott a marosvásárhelyi önkormányzati képviselő-testület RMDSZ-frakció elnöki tisztségéről Peti András marosvásárhelyi alpolgármester, aki Soós Zoltánt javasolja maga helyett. Peti részben azért mondott le, mert megvádolták, hogy halmozza a tisztségeket, részben pedig azt szeretné, ha Soós Zoltán lenne a frakcióelnök, és ezzel ismertebbé válna, megerősödne a marosvásárhelyi magyarság polgármesterjelöltje.
Sajtótájékoztatón jelentette be kedden Peti András, hogy lemondott a frakcióelnöki tisztségről, és a szerdai frakcióülésen javasolni fogja, hogy Soós Zoltánt válasszák meg. Bár az RMDSZ alapszabályzata kimondja, hogy az önkormányzatban a frakcióvezető mindig a városi RMDSZ elnöke, Peti András ettől eltekint, s lehetőséget akar biztosítani a marosvásárhelyi magyar polgármesterjelöltnek, hogy nagyobb nyilvánosságot kapjon.
„Visszajelzésekből tudom, hogy vannak, akik úgy vélték, hogy nem jó és hatékony, ha alpolgármester, a marosvásárhelyi szervezet elnöke és frakcióelnök is vagyok. Én nem ragaszkodom a tisztségekhez, mindig fontosabbak voltak számomra a közösség érdekei, így lemondok a frakcióelnöki tisztségről. Az alpolgármesteri megbízásom jövő júniusig tart, míg a marosvásárhelyi RMDSZ-elnöki tisztségem 2017 februárjáig” – mondta Peti András. Az alpolgármestertől megtudtuk, hogy a frakcióelnöknek kötelessége egyeztetni és átbeszélni az önkormányzati képviselőkkel a napirendre kerülő tervezeteket, ő kell egyeztessen a többi politikai párt képviselőjével is. Ami a frakciófegyelmet illeti, Peti kifejtette, hogy a közös üléseken mindenki elmondhatja véleményét, érvelhet elképzelései mellett, de a tanácsüléseken alá kell vetnie magát a többség döntésének, s azt kell megszavaznia, amit a többség jónak tart.
Az alpolgármester újságírói kérdésre válaszolva elismerte, hogy idén tavasszal már volt egy frakcióelnök-választási kísérlet, akkor két jelölt volt, az egyik Soós Zoltán, aki akkor nem kapta meg a tanácsos társai döntő többségének támogatását. Most a frakcióelnök személyéről a városi RMDSZ választmánya dönt majd.
Vass Levente lett a választmány elnöke
Múlt csütörtökön választmányi ülést tartott a vásárhelyi RMDSZ, amelyen megválasztották a választmányi tagokat, szám szerint 54-et, és az elnököt is Vass Levente személyében. A városi választmány kilenc tagot küldhet a Területi Képviselők Tanácsába, őket is kijelölték. A kilencben nincs benne Soós Zoltán, de Peti András szerint csak azért nem, mert őt a magasabb fórumba, a Szövetségi Képviselők Tanácsába szeretnék delegálni.
Simon Virág
Székelyhon.ro

Időszeletek, relikviák – magunk tükre
Az idei Székelyföld Napok keretében szervezték meg a 2. Székelyföldi Dokumentumfilm Szemlét. A program ötletgazdájával és főszervezőjével, Szabó Károly filmrendező-operatőrrel beszélgettünk e fontos filmszakmai eseménysorozatot követően, hiszen minden sikeresen vagy kevésbé sikeresen lezajlott projekt után szokás egy-egy kiértékelőt tartani, s továbbgondolni a témát, hogy a jövőben hol, mikor, s milyen értelemben kell finomítani a szervezés és a bonyolítás folyamatában, hogy az eredmény még látványosabb és még hatásosabb, emlékezetesebb legyen. A dokumentumfilmekkel úgy vagyunk, hogy általában a filmipar mostohagyermekeiként kezeljük, akárcsak oly gyakran a televíziók is, holott ezek az alkotások jórészt nem a fikcióra, hanem a hétköznapi rögvalóságra épülnek, azt mutatván be, hogy egy adott időintervallumban, egy bizonyos helyen kik és mik voltunk, mit cselekedtünk, illetve mihez viszonyultunk sehogy vagy bűnös közönnyel. Képes történetek e filmek rólunk, üzenetek, később is elővehető időszeletek, „filléres emlékek”, amelyekkel méltó módon illik bánnunk.
Egészen pontosan 47 alkotás érkezett be, a magjelölt határidőig – mondotta a szervező, ami 35 alkotót, illetve alkotóműhelyt képvisel. Többnyire a székelyföldi megyékből neveztek be, de van bukaresti, kolozsvári, temesvári, magyar és belga produkció is. Ez a belga gyártású film, Debreczeni Alex munkája egy jelentős költségvetéssel készült mozi, amely technikailag is kiemelkedik a többi közül, nem beszélve arról, hogy Bözödújfalu, a településhez kapcsolódó visszaemlékezések önmagukban is izgalmas témát jelentenek…
Én azt tartom, hogy tulajdonképpen Magyarország sem külföld, s főleg azt élő-dolgozó, a Székelyföldről elszármazott rendezők, operatőrök, televíziós szerkesztők sem azok, hiszen ide dolgoznak, folyamatosan minket (is) szólítanak meg vizuálisan, a mindennapi is elképzelhetetlen e hely nélkül.
– Lehet-e tudni, hogy hány vetítés zajlott a három megyében? Meg lehet-e becsülni, hogy körülbelül hányan látták a filmeket?
– Székelyudvarhelyen volt négy alkalmi vetítés, ami 12 filmet jelent, ebből két alkalommal én nem tartózkodtam itthon, így nem is részletezem a dolgot, de a Hargita és Kovászna megyei programok részletesen így néztek ki: október 14-én., a zetelaki kultúrotthonban Jakab Ervin A Nagy-Küküllő útja című dokumentumfilmjét vetítettük – nem véletlenül, nyilván, s ebbe besegített a helyi polgármesteri hivatal és a Dr. P. Boros Fortunát Elméleti Középiskola. Itt megtekinthető egy részlet az alsósófalvi farsangtemetésről. Nem a programban szereplő alkotás, hanem a Sóvidék Televízió riportfilmje. Csak ízelítő. A kistérségi televíziós műhelyek is bevonhatók a programba, hiszen több helyütt is tehetséges szakemberek dolgoznak, s rámozdítható a megszólított közönség egy-egy témára. Ugyanaznap a csernátoni Haszmann Pál Múzeumban a Simon József-dr. Kinda István szerzőpáros néprajzi dokumentumfilmjei tekinthették meg: Pásztorkodás–hagyományos sajtkészítés Zabolán, Méhészet–hagyományos családi méhészkedés Kálnokon, Mézeskalácsosság-hagyományos mézeskalács-készítés Kézdivásárhelyen. Aznap Sepsibükszádon, a Mikes Ármin Általános Iskola, informatika termében Bardócz Sándor Dobai Illyés utolsó útja, Kerekes Zoltán Az esztelneki dada, Benczédi József A bosszú napja, dr. Molnár Attila Nyolc év katonaság és Benczédi József Szomszédunk a mennyország című dokumentumfilmje volt műsoron, Sepsiszentgyörgyön pedig az Erdélyi Művészeti Központ földszinti kiállítótermében Vincze Csilla Üzenet – Portréfilm Páll Zoltánról, Csáky Zoltán Arcélek – Sütő Levente bútorfestő és Novák Péter Sámuel Csináljuk másképp! című filmje, Gyergyószentmiklóson a Central Kávé és Teaházban Püsök Botond, Demeter Zsuzsa Consumatum est – az Urmánczy-örökség, Farkas Antal, Lukács Csaba Határon 1988-89, Bálint Arthur Kié lesz a hegedű?, Kerekes Zoltán Az esztelneki dada, Soós Móni-Szabó Károly Kismértékben gyógyszer… és dr. Molnár Attila: Nyolc év katonaság című dokumentumfilmeket vetítettük, ottani helyi szervezőnk, a Gyergyószentmiklósi Művelődési Központ munkatársai segítségével.
Ugyanaznap az illyefalvi kultúrházba is eljutott a szemle: Dr. Kinda István-Vargyasi Levente Szenesek című néprajzi dokumentumfilmjével, de ott meghívottként jelen volt Vargyasi Levente, a film operatőre is… Mindezeket nem azért sorolom, hogy megismételjem a közzétett műsorfűzet tartalmát, hanem a sokszínűségem kívánom árnyalni. Hasonlóan gazdag volt október 15., a csütörtöki nap is: Kézdivásárhelyen, a Kosztándi képtárban Makó Andrea Esztena című dokumentumfilmje, Gyergyószentmiklóson Fecső Zoltán Történelem fekete-fehérben, Zsigmond Attila Székelyföldi betyárok, Jakab Ervin A Nagy-Küküllő útja és Zsók Enikő „Körbe vagyok fülekkel véve” – A fekete füzet című alkotását tekinthették meg; Balánbányán, az 1-es számú Általános Iskola Lukács Csaba-Marossy Géza Két székely című dokumentumfilmjét, helyi szervezőnk, a Botorka Művelődési Egyesület segítségével, de ugyanaznap ezt a filmet Gyergyóremetén is meg lehetett nézni. Szépvízen, a polgármesteri hivatal pincetermében Csibi László Édes Erdély, itt voltunk és Daczó Katalin Ők ketten és Fekete című filmjei, Baróton, Erdővidék Múzeumában, szintén Csibi László Édes Erdély, itt voltunk című filmje volt műsoron… Tovább nem is részletezem… Mindez a székelyudvarhelyi Bibliofil Alapítvány M.E., a Hargita Megyei Kulturális Központ, a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont és a Kónya Ádám Művelődési Ház (Sepsiszentgyörgy) koordinálásval, helyi szervezők és bonyolítók bevonásával működött.
– Mekkora volt az átlag-közönség?
– Általában 4 és 40 fő között ingadozott a nézőszám vetítésenként.
– Mit tartasz a leginkább sikeresnek?
– A legnagyobb sikere ennek a rendezvénysorozatnak az, hogy egyre több település kapcsolódik be és szervez vetítéseket, ami remélhetőleg jövőre még gazdagodik, és várhatóan Maros megyei települések is csatlakoznak a mozgalomhoz.
– Melyek az itteni legfontosabb filmek?
– Sok nagyon jó filmes és film van jelen. Ezzel ellentétben a legnépszerűbb filmek azok voltak, amelyeknek a korábbi mediatizálása jobban meg volt alapozva, de ez kiderül a vetítésekre bekért filmek listájából is. A jó hír az, hogy szakmailag is egyre javul a filmek minősége is, egyre több a mívesen elkészített anyag és tematikailag is egyre több a nagyon izgalmas társadalmi –történelmi –néprajzi tárgyú film; minden irányban feszegetik a határokat, s külön meg kell említenem az újdonságszámba menő jó természetfilmek jelenlétét is.
– Ezen kívül a székelyföldi dokumentumfilmeknek van-e valamilyen fóruma? Nem lenne célszerűbb, ha valamilyen díjazást is bevezetnétek, hogy inkább figyeljenek kívülről a munkáitokra?
– Tervezzük az elkövetkező szemlékre bevezetni a díjazásos rendszert, és a szakmai fórumok súlyosabbá tételét is , de ez még plusz forrásokat igényel, amelyekre keressük a lehetőségeket. Mindenképp fejlődni kell, ez számunkra – Hargita és Kovászna megye kulturális központjai és az udvarhelyi Bibliofil Alapítványnak, amelyet jómagam képviselek – ez is fontos célkitűzés.
– Menet közben hol játsszák ezeket a filmeket? A televíziók mennyire vevők? Milyen nézettségű idősávban tartják műsoron?
– Azok a filmek, amelyek MTVA támogatással készültek, azokra vetítési kötelezettségeik vannak a magyar televízióknak, a más finanszírozású filmekkel pedig kopogtatnak és úgy próbálják meg eladni az anyagaikat az alkotók. Az RTV Magyar Adása és az Erdélyi Televízió is szívesen leadja, csak épp fizetni nem tudnak érte…
– Lesz-e valahol egy téka, tárhely, ahonnan ki lehet majd kölcsönözni? Esetleg egy internetes portál?
– Igen, dolgozunk ezen a két megye kulturális központjaival egy FTP vagy nagyobb tárhely bérlésén, ahova felkerülhetne az archívum, és ezt egyelőre csak kutatási célra tennénk hozzáférhetővé, de a jövőben akár egy fizetős online filmklub is megvalósítható ez is.
– Hogyan tovább?
– Már a jövő évi szemlét tervezzük, az imént említett tervek szellemében keressük a megoldási lehetőségeket, terjeszkedni szeretnénk a vetítési helyszínekkel, még több alkotót, még több alkotóműhelyt vonzanánk. Fontos motiváció lenne a díjazásos rendszer bevezetése, jót tennének a fajsúlyosabb szakmai fórumok is. Az első és a második szemle között jól látható, érezhető a minőségi és mennyiségi ugrás. Bízzunk abban, hogy a harmadik kiadás is lépés lesz a nagykorúsodás felé. Szükség van a döntnökök, a helyi vezetők, a vállalkozók és – természetesen – az írott és elektronikus sajtó segítségére is. Ha eddig összejött a szemle, akkor a tapasztalatok birtokában csakis jobb lehet minden az elkövetkező időkben.
Simó Márton
Székelyhon.ro

Politizálás helyett érdekvédelmet várnak a romániai magyarok
Az elvándorlás globális probléma, melyre ugyanilyen szinten kell megoldást találni, hangzott el azon a konferencián, melyet az elmúlt szombaton tartottak Érmihályfalván.
Az Érmihályfalván meghirdetett “A kő marad”-év zárásaként egész napos program volt szombaton Érmihályfalván, melynek keretében a Gödör rendezvényházban konferenciát tartottak az elvándorlás lehetséges megakadályozásának témakörében. Nyakó József polgármester köszöntötte a vendégeket, közöttük Petneházy Attila Fidesz-es országgyűlési képviselőt, Forró Lászlót, a KREK püspökhelyettesét, Ilyés Gyulát, az RMDSZ önkormányzatokért felelős ügyvezető alelnökét, Szabó Ödön és Cseke Attila képviselőket, Dérer Ferencet, a Bihari Napló főszerkesztő-helyettesét, továbbá helyi tanácsosokat, pedagógusokat. A polgármester megfogalmazta a konferencia létrejöttének céljait, például összehozni azokat a magyarországi és romániai törvényhozókat, kiknek módjukban áll az elvándorlást magállító döntéseket hozni. Boros Emőke tanárnő a témához igazodva egy Reményik Sándor- és egy Boros József-verset mondott el, majd dr.Pásztor Gyöngyi, a Babes-Bolyai Tudományegyetem szociológiai karának adjunktusa tartott előadást, melynek címe “Népesség és elvándorlás Érmihályfalván” volt, ám témába vágó adatokat hallhattunk egész Erdélyre, Bihar megyére vonatkozóan is.
Stratégiák
A város tekintetében úgy fogalmazott, hogy első látásra az erdélyi magyarsághoz viszonyítva kiegyensúlyozott a helyzet, 5-8 % a migrációs potenciál, elsősorban fiatalokat és magasabban iskolázottakat érint, ami már gond. Az elvándorlás egy globális probléma, melyre ennek megfelelően globális megoldás kell, kisebb közösségek önmagukban nem sokat tehetnek, fogalmazott a szociológus. Forró László püspökhelyettes az Egyházkerület pontos adataira alapozott stratégiájáról beszélt, mely (sorrendben) a nemzeti identitás megőrzésére, az oktatásra és az egészségügyre alapul. Szabó Ödön szerint az elvándorlást “biztonsági” kérdésként kell kezelni: jogi-, gazdasági- és kisebbség-biztonságról van szó, illetve arról, hogy van-e esély ezek jobbítására. Utóbbihoz országos és közösségi szintű együttműködésre van szükség, továbbá az erdélyi magyar és a magyarországi politika “összehangolására”. Ilyés Gyula tapasztalatai alapján arra hívta fel a figyelmet, hogy különösen falvakon sok az egyedülálló idős ember, többnyire férfi.
Együtt dönteni
Cseke Attila úgy vélte, hogy hogy a romániai magyarság 80%-a nem politizálást, hanem érdekvédelmet vár vezetőitől, miközben érzi a veszélyt, hogy ebben az országban még minden visszafordítható. Petneházy Attila – aki az addigi hozzászólások alatt szorgalmasan jegyzetelt – úgy értékelte, hogy sok mindent hallott, amiből magyarországi törvényhozókét okulhat, például azt, hogy a határ két oldalán élő magyar politikusoknak együtt kellene eldönteni, hogy az ottani kormány mihez/kinek és milyen formában nyújtson támogatást. A helyi születésű Balogh Csaba igen érdekes előadást tartott arról, hogy a dévai Téglás Gábor Líceumban, melynek aligazgatója, s mely Hunyad megyében az egyetlen állami tanintézmény, mely az óvodától az érettségiig biztosítja a magyar diákok elméleti és szakoktatását, milyen gondokkal szembesülnek, mint az úgynevezett szórványban élők. Az elhangzottakkal kapcsolatban többen is elmondták saját véleményeiket, miközben a házigazdák ebéddel is megkínálták vendégeiket, melynek elfogyasztása után együtt vettek részt a Hazaváró Édesanya szobrának felavatásán.
Rencz Csaba
erdon.ro

Négy éve vizsgálják, hogyan került a magyarokat sértő tábla a kolozsvári Mátyás-szobor elé
Négy éve vizsgálja eredménytelenül a román ügyészség, hogyan került a magyarokat sértő bronztábla a kolozsvári Mátyás-szoborcsoport elé – írta keddi számában a Szabadság című napilap.
A Kolozs megyei ügyészség szóvivője azt közölte a napilappal, hogy az ügyben a megyei rendőrkapitányság nyomoz egy ügyész irányítása alatt. Hozzátette: a nyomozóknak több bizonyítékot is sikerült begyűjteniük, de a nyomozás érdekeire hivatkozva elutasította a részletesebb tájékoztatást. A kolozsvári Mátyás-szoborcsoportot 2011 áprilisában avatták fel újra a román és a magyar kormány közös támogatásával végzett restaurálás után. Egy hónappal később a szobor talapzatánál ismeretlen tettesek bronztáblát helyeztek el egy Nicolae Iorga román történésztől származó, Mátyás román eredetére utaló idézettel. A tábla elhelyezését Sorin Apostu akkori kolozsvári polgármester történelmi jóvátételnek nevezte.
Amint a Szabadság emlékeztetett rá, a műemléken történt engedély nélküli beavatkozás miatt Kelemen Hunor akkori művelődési miniszter, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke, és Gergely Balázs, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) volt alelnöke is feljelentést tett. Gergely Balázst 2012 szeptemberében kihallgatta az ügyészség, Kelemen Hunort azóta sem idézték be meghallgatásra.
A Nicolae Iorga román történésznek tulajdonított “A csatában győzedelmes volt, csak saját nemzetétől szenvedett vereséget Moldvabányán, amikor a legyőzhetetlen Moldva ellen indult” idézetet először 1932-ben helyezték el a szobor talapzatára. A feliratot 1940-ben, Észak-Erdély Magyarországhoz való visszacsatolása után eltávolították, de Gheorghe Funar, Kolozsvár szélsőségesen nacionalista polgármestere 1992-ben ismét feltetette. A restaurálás során a talapzatra Fadrusz János által tervezett eredeti Mathias Rex felirat került.
A Iorga-idézetet tartalmazó feliratot ismeretlenek a szoborcsoport előtti gyepszőnyegre tették ki.
erdon.ro

Több mint ezer határon túli magyar hallgató kap ösztöndíjat a 2015/2016-os tanévre
Több mint ezer határon túli magyar hallgató kap ösztöndíjat a 2015/2016-os tanévre - közölte a magyar Emberi Erőforrások Minisztériumának felsőoktatási államtitkársága kedden az MTI-vel.
Mint írták, a tárca és a Balassi Intézet közös pályázatán 25 pályázati kiírásra jelentkezhettek a határon túli magyar hallgatók. Balog Zoltán, az emberi erőforrások miniszterének döntésével az ösztöndíjat elnyerők teljes állami ösztöndíjas képzéseken, részképzéseken, doktori-, illetve felsőoktatási felzárkóztató képzéseken folytatott tanulmányaikhoz kapnak támogatást.
A nyertesek közül 535-en nappali tagozatos alap-, osztatlan és mesterképzésen vesznek részt, míg részképzéses ösztöndíjat 385 hallgató vehet át. Az állami ösztöndíjjal támogatott magyarországi PhD/DLA képzésre 30 doktorandusz jogosult, illetve felsőoktatási előkészítő képzési támogatásában 106 hallgató vehet részt.
A külhoni hallgatók legnagyobb része műszaki és informatikai, valamint bölcsésztudományi és társadalomtudományi képzéseken vesz részt, a legnépszerűbb felsőoktatási intézmények pedig: a Szegedi Tudományegyetem, az Eötvös Loránd Tudományegyetem, a Debreceni Egyetem és a Semmelweis Egyetem.
A közleményben kitértek arra, hogy a kormány nagy hangsúlyt fektet a határon túl élő magyarok támogatására, és kiemelten kezeli azon programterveket, amelyek a külhoni magyar hallgatók sikerességét segítik. Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere folytatta azt a 2000-ben végrehajtott ösztöndíjazási reform szerinti támogatási politikát, amely segítségével a határon túli felsőoktatásban tanulók számára is elérhetővé válnak a felsőoktatási ösztöndíjprogramok. Ennek eredménye az a pályázat, amelynek keretében a felsőoktatási államtitkárság idén összesen mintegy 250 millió forint összeget fordított több mint ezer külhoni fiatalt támogatására.
A pályázat benyújtására romániai, szerbiai, szlovákiai, ukrajnai, horvátországi és más, diaszpóra területen élő magyar hallgatók és doktoranduszok voltak jogosultak. A magyarországi felsőoktatási intézményekben tanulmányokat folytató külhoni magyar hallgatók pályázatainak értékelése, a határon túli magyar szervezetekkel közösen, augusztus-szeptember hónapokban zajlott le - közölte az államtitkárság.
maszol.ro

Sikert aratott a Dömdödöm
Kiváló eredménnyel tértek haza a színjátszók a PADIF-ról.
A nagykárolyi művelődési ház magyar szakos amatőr színjátszócsoportja, más néven a Dömik először vehetett részt az immáron tizenhetedik alkalommal megrendezett országos diákszínjátszó versenyen, a Partiumi Diákszínjátszó Fesztiválon. A hagyományosan Szilágycsehben megrendezett megmérettetésen idén összesen tizenkét általános iskolás csoport mérte össze tudását, felkészültségét a műkedvelő színjátszás terén. A nagykárolyi csapatot Szolomájer Tímea csoportvezető készítette fel, lelkes tagjai pedig: Bakó Blanka, Bartha Máté, Hauler Hannelore, László István, Maier Tamara, Majer Blanka, Mester Anna Boglárka, Nagy Dóra, Ónódi Bianca, Ónódi Blanka és Szabó Bence.
A csapat dicséretben részesült, a Négyszögletű kerek erdő meséi című művet játszották el, előadásuk nagy sikert aratott. A Dömdödöm tagjai pozitív élményekkel tértek haza, a fesztivál alatt alkalmuk volt kortársaik előadásaiból ötleteket meríteni, és kellemes ismeretségeket kötni.
Tímea, a csoportvezető nagyon elégedett az eredménnyel és a csoport munkájával, és nagy erőbedobással folytatják a közös munkát, bár ő ezt elmondása szerint inkább szenvedélynek fogja fel. A következő időszakban a karácsony témájába vetik bele magukat.
szatmar.ro

Négy befutó képviselői helyet kér az RMDSZ-től az MPP
Három székelyföldi és egy partiumi megyében kér befutó képviselői helyet a 2016 őszén tartandó parlamenti választásokon az RMDSZ listáján az MPP - mondta a Maszol.ro-nak adott interjúban Biró Zsolt, az MPP elnöke.
A két párt vezetői hétfőn tárgyaltak a jövő évi önkormányzati és parlamenti választásokon való együttműködésről. "Az önkormányzati választások vonatkozásában jogi szempontból több együttműködési lehetőséget is beazonosítottak, a parlamenti választások esetében a partnerség kizárólag az RMDSZ listáján történhet meg" - idézte az RMDSZ hétfői hírlevele a tárgyalás következtetését. Biró Zsolt a Maszol.ro portálnak kedden elmondta, a 2016 nyarán tartandó önkormányzati választásokra nem kötnek országos szövetséget. "Régiónként, településenként eltérő formája lesz majd az együttműködésnek" - jelentette ki a pártelnök. Hozzátette, azokon a településeken szeretnének együttműködni, ahol az MPP-nek vagy az RMDSZ-nek jól teljesítő polgármestere van. Példaként Gyergyószentmiklóst és Csíkszeredát említette.
Biró Zsolt elmondta, pártja célnak tekinti, hogy a 2016-os parlamenti választást követően az MPP a törvényhozásban is jelen legyen. Hozzátette, a párt politikájának parlamenti megjelenítéséhez egy saját arculatú "mini frakcióra" van szükségük. "Jövőre visszatérünk a pártlistás választásokhoz, ezért nem túlzunk, ha azt mondjuk, hogy Maros, Hargita, Kovászna megye egy-egy bejutó helyére mindenképp igényt tartunk, és miért ne beszélhetnénk a Partiumban is egy helyről. Ha a politikai erőviszonyokat figyelembe vesszük, ez egy reális kérés" - fogalmazott Biró Zsolt, a Magyar Polgári Párt elnöke.
Az RMDSZ jelenleg a képviselőházban 18, a szenátusban nyolc tagú frakcióval van jelen. A 2012-es önkormányzati választásokon a magyar pártok megyei listáira adott voksok 85%-át az RMDSZ kapta, a fennmaradó 15%-on pedig az MPP és az EMNP, illetve a két párt koalíciós listája osztozott. Az RMDSZ és az MPP 2014 márciusában kötött politikai együttműködési megállapodást. (maszol/mti)
Transindex.ro

Már nem kell erőszakkal románosítani, beindult a passzív asszimiláció –
Erdélyi szórványlét egy csángó magyar szemével.
Az idén augusztusban elindult Petőfi Sándor programnak az a célja, hogy segítse a kárpát-medencei szórványmagyarságot, támogassa a közösségek identitását, azokat a fiatalokat, akiknek fontos a hagyományok életben tartása.
Milyen az erdélyi szórványlét egy csángó magyar szemével? Nos, sokkal nehezebb, mint Moldvában, ahol századok óta tart az erőszakos beolvasztás, de ahol önként mondanak le a magyarságukról, ott még szomorúbb a helyzet – derült ki a Bogdán Tibor ösztöndíjassal készült beszélgetésből.
Bogdán Tibort, aki a Bákó megyei Magyarfaluból indult, Budapesten élt, dolgozott, tanulta meg a magyar betűvetést, és a Petőfi program ösztöndíjasaként visszatért Erdélybe, Oláh-Gál Elvira kérdezte. Bogdán elmondta: szeptember elsején érkezett Máramaros megyébe, Nagybányára, ahol a Teleki Ház vállalta a mentorálását, és máris felvázoltak egy feladatsort, amelyhez a Főtér Fesztivál megszervezése is hozzátartozott.
Az ösztöndíjas szomorúan tapasztalta, hogy Máramaros megyében, ahol van lehetőség magyar papokra, magyar misékre, magyar iskolákra és tanárokra, mégis rohamosabban fogy a magyarság, mint Moldvában. Hozzátette: ennek oka az, hogy Máramaros megyében a gyermekeket egyre többen íratják román iskolába, a megoldás pedig néhány iskola és óvoda elhelyezése, illetve összevonása lenne. Az erdélyi szórványban már nem erőszakkal románosítanak, mert beindult az úgynevezett passzív asszimiláció, önként mondanak le a magyarságukról – magyarázta Bogdán Tibor, aki arról is beszélt, hogy nagyon nehéz a fiatalok „befogása” a magyar programokba.
A beszélgetés végén szó esett egy úgynevezett értékleltár elvégzéséről is a megyében, illetve a Magyar Szórvány napjának megrendezéséről Máramarosszigeten.
Kossuth Rádió
Erdély.ma

Leépülő Románia
Romániának sikerült az a teljesítmény, ami a világon még senkinek: békeidőben, dübörgő gazdasággal ez év végére kevesebb autópályája lesz, mint tavaly ilyenkor. Lebontják azt is, amit kínkeservesen felépítettek, s ha minden igaz, az Európai Uniónak is vissza kell majd fizetniük pár tízmillió – ha jövő év végéig sem fejezik be: félmilliárd – eurót.
A tavalyi elnökválasztási kampányhajrában előrehozott sztrádaátadásnak meglett a következménye, s most mutogathat egymásra az építő és a megbízó, tény: út nincs, ha egyáltalán valaha lesz, azt már a mi zsebünk bánja, csak jobb sorsra érdemes adólejeinkből épülhet fel a Nagyszeben–Szászváros közötti autópálya.
Ez az eset is jól tükrözi a nyers valóságot: nem épül, de leépül Románia. Miniszterelnökünk papírokat lobogtat, statisztikákat szajkóz, melyek azt igazolják, mily lendületesen fejlődik szép hazánk, hogyan nőnek a bevételek, nagyvonalúan fizetéseket emel és adókat csökkent – ám beruházásokra, infrastruktúra-fejlesztésre továbbra sem futja. A legutóbbi, múlt heti költségvetés-kiigazításnál éppen a szállításügyi minisztériumtól vettek el 2,75 milliárd lejt, autópálya-, út- és terelőút-építésektől vonták meg a pénzt, jutott ellenben a polgármestereknek több mint négymilliárd, választások küszöbén szükségük van anyagi alapokra. Hogy mire költik majd? – lehet találgatni, hiszen éppen Ponta nyilatkozta ama pénzosztogató kormányülésen, hogy ők szívesen adnának, de senkinek nem kell pénz fejlesztésekre, nem merik vállalni, hogy nyakukba száll a számvevőszék, a korrupcióellenes ügyészség. Szinte teljesen leálltak a nagy beruházások Romániában, ami készül, az EU-s alapokból épül az elszámolás előtti véghajrában. Pedig egy egészségesen fejlődő gazdaság nem alapozható kizárólag a fogyasztásra és az exportra – hívta fel a figyelmet az Európai Bizottság romániai megbízottja is. Kiderült, a külföldi szakemberek korántsem olyan derűlátóak, mint Victor Ponta és csapata, nem hisznek az építkezés nélküli fejlődésben, de kétlik azt is, hogy hatékonyabb adóbegyűjtéssel képes lesz a kormány fedezni a béremelések és adócsökkentések költségeit.
Victor Ponta azonban nem sokat ad a külföldi figyelmeztetésekre, már a következő esztendei választásokra gyúr, tegnap újabb adókönnyítésekről fogadott el kormányrendeletet kabinetje. Gazdasági szakértők szerint nem rossz ez a lépés, lélegzethez juttathatja a magánvállalkozókat, ám itt ismét bezárul ama ördögi kör: autópályák, jó utak nélkül a kisebb-nagyobb cégek is nehezen fejlődhetnek. Az autópálya-kilométerek pedig nem szaporodnak, de fogynak. Egy majdani jólét légvárát építgeti Victor Ponta és kormánya, félő azonban, minél nagyobbra fújják, annál gyorsabban kipukkad a lufi. Aztán ismét évekig nyöghetjük a felelőtlen kormányzás áldatlan következményeit.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Páll Sámuel kilencvenedik születésnapján
Több kettős találkozónál a mai – fejtette ki pénteken a gyülekezeti teremben összegyűlteket köszöntő tiszteletes Balla Barna, Málnás református lelkipásztora: október 23-án méltóságteljesen emlékezik a magyarság az 1956-os forradalom eseményeire, mi pedig október 23-a estéjén a 90. életévét betöltő Páll Sámuel világháborús veteránt, nyugalmazott igazgató-tanítót köszöntjük, s falunk lakója, Kisgyörgy Tamás, a Charta Könyvkiadó vezetője bemutatja T 1224 – Úz völgye című dokumentumkötetének második, átdolgozott és bővített kiadását.
Egyre ritkulnak sorai azoknak, akik részesei voltak a második világégésnek, túlélték azt, s kiváló emlékezőtehetségükkel figyelmeztetik a ma élőket, a fiatalokat nemzetünk vesztett háborújának egyik legszomorúbb időszakára.
A Charta igazgatója kiadójának köteteivel bizonyította nemzetszolgálatát, a saját maga szerkesztette, kibővített könyve túlmutat a képzőművész személyén, édesapja naplójegyzeteire hajszálpontossággal ráépítette a Csíkon, Háromszéken és Gyergyó vidékén is áthaladó országos székelyföldi belső védvonal egy-egy sarkalatos eseményét.
A könyvbemutatók során előbukkant újabb adatok kényszere sürgette a kötet második kiadását – mondta Kisgyörgy Tamás málnási bemutatóján. Szabó József János magyar hadtörténész szerint, mivel a napló pontosítja a korabeli hivatalos harci események egy-egy momentumát, ennek a műfajnak ez az eddig legsikeresebb dokumentuma.
A sepsibesenyői családi gyökerekkel rendelkező Páll Sámuel tanító úr – akit számos málnási tanítványa köszöntött virággal – korát meghaladó éleslátással ragadta ki beszédében életének, katonaéveinek érdekfeszítő történéseit, az akkor 17 évesen besorolt Úz-völgyi tüzér katona emlékfoszlányait. Nagy volt a székely határőrség áldozata – olvassuk gondolatait a bemutatott kötetben –, mert semmi sem sikerült. Elveszítettük a háborút, elveszítettük hazánkat, elveszett a dicsőség, s odaveszett a sok székely katona.
Kisgyörgy Zoltán
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)