Védőbeszéd a kommunizmus áldozataiért
A nagyváradi vár multifunkcionális termében március18 és 20 között, a Romániai Kommunista Rendszer Bűntetteit Kutató Intézet (IICCMER) szervezésében zajlott a Védőbeszéd Románia kommunista múzeumaiért címet viselő szakmai műhely. Az eseményen részt vett Huszár István, Nagyvárad alpolgármestere, Cornel Popa, a Bihar Megyei Tanács elnöke, Aurel Chiriac, a Körösvidéki Múzeum igazgatója, Lucian Silaghi, a Bihar Megyei Kulturális, Hagyományőrző és -népszerűsítő Központ vezetője, Florica Cherecheş, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) képviselője, valamint Gabriel Moisa, a Nagyváradi Egyetem professzora.
A műhelyet Radu Preda, az IICCMER elnöke nyitotta meg, aki beszédében gratulált Nagyvárad polgármesteri hivatalának azért, hogy kezdeményezőként lépett fel Románia e szenvedésekkel, zavarodottsággal és manipulációval teli történelmi korszakának a feltárásáért. „Az intézet célja az, hogy Bukarestben és az ország más városaiban is létrejöjjenek a kommunizmus bűntetteit bemutató múzeumok, amelyeket az áldozatok életével kell megtölteni (…) Tisztázni kell, hogy kiket tekintünk háborús bűnösöknek vagy éppen a nemzet hőseinek.” – mondta Preda.
Huszár István beszédében megköszönte az intézetnek, amiért Nagyváradot választotta a találkozó színhelyéül, amely 2015 decemberében nyitotta meg, az IICCMER támogatásával, az Elnyomás és Ellenállás Múzeuma Bihar Megyében nevet viselő, Romániában, e témában, elsőként felállított múzeum ajtóit.
Szamos Mariann. Reggeli Újság (Nagyvárad)

Sztaniolos fülelés
A ’89-es fordulat utáni nagy barátkozás egyik nagy megvalósítása az volt, hogy megszüntették a szeku úgynevezett magyar részlegét, amely a diktatúra alatt Erdély általunk való „ellopását” volt hívatott megakadályozni. Még hozzá sem szokhatott a nép a fülesek nélküli világhoz, a marosvásárhelyi események után – nagy a valószínűsége, hogy ezzel a SRI (Román Hírszerző Szolgálat) szükségességét akarták bizonyítani – már érezni lehetett, hogy újból szimatolni kezdtek az erdélyi magyarság vezetői, irányítói körül, s be is került a nemzetbiztonsági törvénybe, hogy a román nemzet biztonságára veszély az etnikai szélsőség.
Sztaniolba csomagolva ez azt jelenti, hogy a magyarok veszélyeztetik Románia épségét, szuverenitását, röviden: ellenségek. Mert még nem hallottam olyasmit, hogy a SRI mondjuk az Egységes Románia Párt vezérét, Bogdan Diaconut, netán az erősen újfasiszta Új Jobboldal szószólóit, esetleg a régi vasgárdásokat zavarta volna egy szó erejéig. Az a fránya magyar a hibás, mert nem akar az Istennek sem románná változni, autonómiát óhajt, szeretne dönteni az őt érintő kérdésekről, na meg jól akar élni a szülőföldjén. Ez pedig veszélyes, mert ha sajátmagára költi az általa megtermelt értéket, építkezni szeretne, s a nyomort is elkergeti e vidékről, elmenni sosem fog, románná sem válik, és így eloszlik a nagy álom, a nemzetiségek nélküli nemzetállam.
Nos, hogy a kékszemű fiúk el ne feledjék, mi a teendőjük, a kormány a fülelést átszervező határozatába betette: a kémek és terroristák lefülelése mellett az etnikumok figyelése is feladatuk, hogy ne váljanak szélsőségessé. De hogy mi szélsőséges, az nincs meghatározva. Sokak szerint már egy zászlólobogtatás is annak számít. Így aztán nem egy példa bizonyítja, hogy rajta a szemük a „veszélyes etnikumon”. A tavaly több százezer polgárt hallgattak le, köztük – biztosan – nem kevés kisebbségit. Az pedig számukra most nagyon jól jönne, ha egy magyar terroristát is felmutathatnának. Ezért még a csillagszórót is (atom)bombának néznék.
Román Győző. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Csinosodó feredőink
Bálványosi fürdő(tér)kép 
Múlt év novemberének utolsó hétvégéjén szinte nyárias időben tettünk egy nagyobb sétát Bálványoson és környékén, felmérni, hogy miként zárult a fürdőfelújítási idény. Három helyen is látványos az átalakulás: megújult a Buffogó-tőzegláp, nem lehet ráismerni az Apor lányok feredőjére, és az egykori Csiszárfürdő is sokat csinosodott a múlt év folyamán. Azaz: elindult egy folyamat, természeti kincseink egyre tetszetősebb „csomagolásban” fogadják a környékünkre érkező vendégeket.
A természeti ritkaságnak számító Buffogó-tőzeglápot többek között a Bálványos és a Grand Hotel közötti négy kilométeres országút harmadik hajtűkanyaránál letérve lehet megközelíteni. Az út első fele könnyű sétának fogható fel, jobb kondícióra csak akkor van szükség, amikor rátérünk egy vízmosásokkal szabdalt, vizes ösvényre. Eltévedni még az sem tud, aki kenyere javát betondzsungelben fogyasztotta, lépten-nyomon jól látható turistajelzések (fehér keretes piros háromszög) kalauzolnak.
Vigyázzunk a Buffogó felé!
Van egyéb is: a vizenyős talajt hellyel-közzel dagonyák pettyezik, amikor arra jártunk, rengeteg friss vaddisznónyomot láttunk. Szerencsére nemhogy kannal, de kocákkal sem kellett farkasszemet néznünk, a terep sajátosságait szemügyre véve ugyanis lehet, hogy sutba dobhattuk volna a „szégyen a futás, de hasznos” szólásmondást, ugyanis a sáros talajon nehéz lett volna nyúlcipőt kötni.
A Buffogó környékét amúgy a Vinca Minor Egyesület tette rendbe a Csomád–Bálványos Natura 2000 terület fenntartható kezelése nevű program révén, 2013 és 2015 között. Az 1,6 millió lej összértékű munkálatot az Európai Regionális Fejlesztési Alap és a román kormány finanszírozta.
Az 1094 méteres Géczi-bérc alatt meghúzódó csendes, meseszép tájon mintegy hatezer hektár a védett terület, ritka növények és állatok élőhelye. A program keretében egy kb. 150 m hosszú, korláttal védett tölgyfapallót is építettek, így a lápot körbe lehet sétálni, anélkül hogy a növényeket összetapodnánk.
A számos mohafaj, a kereklevelű harmatfű (húsevőnek is becézik, mivel kisebb rovarokból is ki tudja nyerni a szükséges tápanyagokat) és tőzegrozmaring mellett nagy mennyiségben van vörös (vagy tőzeg) és fekete áfonya ezen a részen, a növényt szedik is, ugyanis a palló mellett jól láthatóak a „fésülésre” utaló nyomok. A láp bejáratánál információs tábla, valamint térkép is található, aminek tanúsága szerint több ösvényen is vissza lehet térni a civilizációba.
Az átalakult Apor-feredő
Egy másik nagy munkálat szintén a tavaly zajlott: az Ars Topia Alapítványnak és a Vinca Minor Egyesületnek köszönhetően, önkormányzati és civil összefogás révén teljesen átalakult az Apor lányok feredője, ami Európa-szerte híres különböző összetételű gyógyvizeiről. A mintegy száz önkéntes szűk kéthetes munkával példásan rendbe tette a kisebb-nagyobb forrásokat, öltöző, mellékhelyiség, de még napóra is fogadja a feredő környékén járókat, a talajeróziónak is megálljt szabtak ágakból font kis kerítésekkel.
A helyet érdemes felkeresni, hiszen a Büdöshegy weboldal szerint a kis területen nyolc különböző típusú ásványvizet találunk, melyek Ph-ja 1,82–4,28 között váltakozik, erős savas jellegük a bennük képződő szabad kénsav (vitriol) eredménye. Egyedi élményt nyújt például a völgy tengelyén levő üregből vett vízzel történő szájöblítés, ugyanis a savas víz rögtön kikezdi a fogzománc meszes kérgét. Az érzés kísértetiesen hasonlít a szénsavas üdítők fogyasztására. Ilyen forrásokat Európában sehol máshol nem találni.
Aki a hosszú sétákat nem szereti, az Bálványos szívében, a Transzilvánia fogadó mögötti mofettában szedetheti ki a csúzt a lábából: ottjártunkkor is többen üldögéltek a lábáztató melletti szárazfürdőben, és elmondásuk szerint nagyon elégedettek a mofettázási lehetőséggel.
Az újjáépülő Csiszárfürdő
Johann Taierling és családja pár évvel ezelőtt vásárolta meg nagyapja birtokát, ahol a bálványosi hidegfürdők találhatók. Ottjártunkkor Peter Taierling és pár önkéntes, illetve alkalmazott tevékenykedett a fürdők körül, a padokat mázolták, a Jordán-forrásra került tető. Johann Taierling érdeklődésünkre elmondta: azt a munkát fejezték be, amit múlt év augusztusában önkéntesek segítségével kezdtek meg, és a kedvező időjárásnak köszönhetően késő ősszel is tudtak még dolgozni. Taierling szerint körülbelül negyven önkéntes vett részt a Csiszárfürdőnél zajló munkálatokban. Tavaly jórészt elkészült a Csokoládé-medence, így az idén nyáron már a napozóval együtt használható lesz.
A nagy fürdő sorsa egyelőre kétséges, hiszen a kitakarítása óta a medencét addig tápláló forrás képtelen azt vízzel feltölteni. Ettől eltekintve biztosan állíthatjuk: tavaly nagy átalakuláson esett át Bálványos, reméljük, idén is folytatódik mind a kaláka, mind a természet védelme, hiszen ezek az értékek, folyamatos odafigyelés és gondozás után, bizton meghálálják a törődést. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Romániában megerősítették a repülőterek és nagykövetségek védelmét
A román csendőrség megerősítette a repülőterek és nagykövetségek védelmét kedden a brüsszeli terrortámadások után, de a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) egyelőre az ötfokozatú skála második, "elővigyázatos" szintjén tartja a terrorveszély miatti riasztást.
„Európát érte terrortámadás, ez egy gyászos nap a civilizált világ számára" - állapította meg Klaus Johannis államfő. Az államfő elítélte az erőszakos cselekményeket, együttérzéséről biztosította Belgiumot, és az ottani hatóságoknak felajánlotta Románia segítségét.
Dacian Cioloș kormányfő szerint az eddigi információik szerint Romániát nem fenyegeti közvetlen veszély, és nincs román a brüsszeli támadás halálos áldozatai vagy sebesültjei között. Elmondta: a bukaresti hatóságok teljes szolidaritásukról biztosították a brüsszeli kormányt és az Európai Unió intézményeit, a Brüsszelben élő vagy ideiglenesen ott tartózkodó román állampolgárok számára pedig felajánlották a román nagykövetségen, illetve a bukaresti külügyminisztériumban alakult válságstáb segítségét.
A Tarom légitársaság törölte öt keddi és szerdai brüsszeli járatát, de az ezekre váltott jegyeket elfogadják az Amszterdamba, Párizsba, Frankfurtba, Münchenbe vagy Londonba induló járatokon. A Tarom kedd reggeli brüsszeli járatát Amszterdamba irányították. maszol.ro

Kolozsvár: Horváth Anna elkezdte a támogató aláírások gyűjtését
Mától, a júniusi helyhatósági választásokon való induláshoz szükséges támogatói aláírások összegyűjtésének kezdetével hivatalosan is elkezdődött a választási időszak - közölte Facebook-oldalán Horváth Anna alpolgármester, az RMDSZ kolozsvári polgármester-jelöltje. 
Horváth Anna az aláírásgyűjtés folyamán a lehető legtöbb ember véleményét szeretné kikérni, javaslataikat, meglátásaikat meghallgatni. 
"Ugyanakkor beszámolunk eredményeinkről, mindarról, ami munkánk nyomán az elmúlt négy év során változott. Mindenkit várunk csapatunkba, aki úgy érzi: többen többet tehetünk Kolozsvárért!" - írja a Facebook-oldalán Horváth Anna. (hírszerk.) Transindex.ro

Új óvoda, kevesebb gyerek Kenden
Nemsokára birtokba vehetik az új, korszerű épületet a kendi óvodások, de a tervezettnél kisebb számban. Az elkészült ingatlant a bürokrácia miatt eddig nem használhatták.
Egyházilag még különálló Kis- és Nagykend, közigazgatásilag viszont már egyetlen településként tartják nyilván. A falu óvodásai két egyházi ingatlanban tanulnak, de az önkormányzat megtette a szükséges lépéseket, hogy saját, korszerű intézménybe költöztesse az apróságokat. Tavaly építették újjá az óvodát, jelenleg folyamatban van az épület átvétele, és a működési engedélyek beszerzése – tudtuk meg Sagyebó Istvántól, Balavásár polgármesterétől, aki azt is elmondta: a 98 ezer eurós beruházást önerőből eszközölte Balavásár község.
Ottjártunkkor némi apró többletmunkát végzett a kivitelező cég. Az épület elkészült, benne három tanterem, orvosi és tanári szobák, mosdók. Vajda József községi iskolaigazgató kifejtette: régi és nem saját tulajdonban levő ingatlanokban működnek az óvodák, amelyeket a csökkenő gyereklétszám miatt nehéz fenntartani, ezért egy korszerű épület igencsak szükséges volt. Tervükben van ennek kibővítése a tetőtér beépítése révén, így hosszabbított programú óvodát is működtethetnének. Ugyancsak a bürokrácia számlájára írja azt is, hogy bár az épület készen áll, mégsem költözhettek bele eddig. Az udvart még rendezni kell, leválasztani a kisgyerekeknek egy területet, oda játszóteret kialakítani. Elméletileg a tavaszi szünet után az új óvodában kellene kezdeni a tanítást, de lehet, hogy csak az ősztől járnak majd ide a kis- és nagykendi óvodások. Az igazgató azt is elmondta: jelenleg három csoport működik a két óvodában 56 gyerekkel, de az ősszel tízzel kevesebb kisgyerekkel kell számolniuk, így valószínűleg már csak két tantermet fognak benépesíteni az új épületben.
A kiskendi óvoda egy egykori közösségi épületben működik, a salétrom eléggé tönkretette a falakat, a vakolat lehull – tette hozzá az igazgató. A polgármester is ezt igazolja: hiába költenek rá folyamatosan, az épület nem felel meg az elvárásoknak. A nagykendi óvoda a református egyház által épített felekezeti iskolában működik, ahonnan 1963-ban költöztek át az akkor épült „nagy” iskolába a felsőbb tagozatok. Ezt az épületet is javítani kell állandóan, nemrég a tetőzetet és az egyik termet tatarozták, s mihelyt az óvoda kiköltözik, a többit is feljavítják és közösségi rendeltetést kap: egy egyesület tájházat szeretne itt berendezni.
Az épületet a református egyház visszaigényelte az államtól, de a visszaszolgáltatás egyelőre elakadt. Ugyanis a 20. század elején épült iskolát nem telekkönyveztette az egyház, a korábbi telekkönyvben pedig az azelőtti, lebontott régi épület szerepel még mindig. Sagyebó István reméli, hogy végül mégiscsak sikerül az egyháznak visszaszereznie ezt az ingatlant.
Gligor Róbert László. Székelyhon.ro

Mégis léteznek érdekcsoportok Udvarhelyen? Nahát…
A helyi, de talán a székelyföldi politikai közbeszéd agyasai sokáig annak a homokalapú sötétségnek hódoltak (tudják, fejjel a homokban!), hogy márpedig nálunk kizárólag a választói érdekek, a köz és annak szolgálata határozza meg, merre van az arra. Hogy ki mikor, milyen érdekek miatt dönt így vagy úgy, de mindenképpen a képviselt közösség (ez vajon mi?) érdekében. Kizárólag. Aztán elérkezett 2016. március 15-e, és Székelyudvarhely polgármestere elmondta hegyi beszédét. Ami már azért is rendkívüli, mert egyáltalán volt neki, hegyi és beszéde is, ugyanis Bunta Levente a választási évek kivételével nem szokta megtisztelni öblös gondolataival a nagyérdeműt. Most megtörtént.
Olyannyira, hogy ünnepi beszédében, amely némelyek szerint kampánybeszédnek is sok(k) volt, ünnepélyesen kardot rántott, hogy márpedig ő megvédi Székelyudvarhelyt a sötét molochtól, valamiféle külső és Udvarhely lerohanását tervező érdekcsoportoktól. Nem kell különösebben vájtfülűnek lenni ahhoz, hogy kiderítsük, kikre is gondolt: hát Verestóy Attila szenátorra és a széki RMDSZ-t birtokló érdekcsoportra, akik rajta átgázolva meg akarják szállni a várost. Értve van?
Csakhogy van itt egy kis probléma. Akkor is, ha nem singgel mérjük az embert és problémáját. Mégpedig az, hogy Bunta Levente polgármesternek is megvan a saját külön bejáratú, cégekbe és egy érdekközösségbe szerveződött csoportja. Gondoljunk csak a hegyre, melyet elv- és egyéb barátainak sikerült megszerezniük, sőt városrendezési terv meg építkezési engedélyek nélkül be is építeniük. Ráadásul itt van ez a Magyarországon, Dunaújvárosban kipattant közvilágítási botrány, melynek szálai vaskosan Buntához csomózhatók: Székelyudvarhelyen is a most botrányba keveredett szereplők kötötték meg az évtized üzletét, amikor lecserélhették az 1333 lámpatestet úgynevezett indukciós izzókra.
Akkor hogy is állunk az érdekcsoportokkal? Hát úgy, kérem szépen, hogy Bunta Levente is egy jól körülhatárolható érdekcsoportot szolgál, s haszonélvezője a szóban forgó csókosok gyarapodásának. És itt a bibi.
Fölöslegesek a nagy és hangzatos lózungok, hogy márpedig ő véd minket (udvarhelyieket!) a rossz szándékú és sötét érdekcsoportok hatalomátvételétől, hisz ő maga is egy ilyet szolgál, pontosabban létrehozta sajátját úgy, ahogyan ez már természetes szinte minden demokráciában, melynél jobb rendszert egyelőre nem sikerült kitalálnia az emberiségnek. A székelyeknek sem, hiába sz@rtuk mi a magyart – is.
Szóval, tudomásul véve, de el nem fogadva, hogy mi, udvarhelyiek a hegyről erőst vakoknak és bunkóknak tűnhetünk, azért tudjuk, hogy érdekcsoportok márpedig léteznek, s van olyan is, amelyhez éppen Bunta Levente tartozik. Azt is tudni véljük, hogy ez a világ rendje, nem szeretjük, de tudomásul vesszük. Csak a rizsa nem kellene. Azt kéne abbahagyni végre!
Szőke László. Székelyhon.ro

Magyar Örökség díjas a Határok nélkül
Szombaton adták át a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében a Magyar Örökség Díjakat. Az erdélyi kitüntetettek nevét és munkásságát szükséges megismernie a hazai közönségnek is.
Mindenekelőtt a díjazottak nagyváradi vonatkozása tölti el megelégedéssel az olvasót. A Határok nélkülcímű közkedvelt rádióműsor és munkaközössége is részesült a kitüntető címben. Dr. Szili Katalin jogász, humánökológus, miniszterelnöki megbízott, az Országgyűlés volt elnöke méltatásában, laudációjában hangsúlyozta, hogy „az alkotó közösség napról-napra tudósít, hírt ad a magyar nemzetrészek életéről, törekvéseiről, összeköt, elhozza hangjukat Magyarország és a világ magyarsága számára. A hiteles tájékoztatásért Budapesten a szerkesztőségben, Lánczi Ágnes és Benkei Ildikó, valamint  Moszkovits János, illetve vendégszerkesztőként ifjabb Tóth György és Bereki Anikó felel, aki a kéthetente készít kulturális tartalmú Határok nélkült. Erdélyben, a Partiumban, és a Bánság romániai részén Oláh-Gál Elvira Csíkszeredáról, Erdei Edit Zsuzsánna Marosvásárhelyről, Szilágyi Szabolcs Kolozsvárról, Ionescu Nikolett Nagyváradról, Pataky Lehel Zsolt Aradról, Lehőcz László pedig Temesvárról jelentkezik. A Délvidéken, Vajdaságban, illetve a Bánság szerbiai részén, Újvidéken: Ternovácz István, Szabadkán: Németh Ernő, Nagybecskereken és Muzslyán: Kónya-Kovács Otília, Kárpátalján, Ungváron: Iváncsik Attila, Felvidéken, Pozsonyban: Haják-Szabó Mária tudósít napról-napra. Magyarországon Miskolcról segíti a felvidéki munkát Mács Ildikó, aki gyakran jár át Kassára, Rimaszombatba és a Gömöri térségbe. Salgótarjánból Tarnóczi László látogat el rendszeresen a Felvidékre, Mátészalkáról Zsoldos Barnabás Szatmárba, a Partiumba, Ungba, Ugocsába, Budapesten pedig Cservenka Judit a diaszpóra és a Kárpát-medence magyarságának hiteles, tapasztalt ismerője és megismertetője. Nélkülük nem szólalhatna meg napról-napra az este fél hétkor kezdődő Határok nélkül.”
Nemzetpolitika naprakészen
A műsor hitelesen tájékoztat a Kárpát-medence és a diszpóra magyarságát érintő politikai, kulturális, oktatási, identitás és társadalomszervezés aktuális kérdéseiről, nem megfeledkezve a történelmi hagyományokról, illetve az egyházak közösségszervező tevékenységének bemutatásáról sem. A legfrissebb hírek mellett a Határok nélkül kiemelt figyelmet fordít a Kárpát-medencei magyar nemzeti közösségek autonómia-törekvéseire és a számbeli kisebbségi léthelyzetből következő jogérvényesítésre és jogvédelemre egyaránt, feltárva a kisebbségekkel kapcsolatos állami politikai és a magyarságot érintő szakpolitikai hátteret is. „Mi tehát a határok nélkül? Nem csak hírforrás, hanem nemzetpolitika naprakészen. Hiszen az összetartozáshoz elengedhetetlen az egymásról való tudás, a magyarság képviseletéhez pedig a tájékozottság és a felkészültség, mivel magyarnak lenni nem csak születés és közjog, de minőség kérdése is, különösen a XXI. század gyorsan változó kihívásai közepette, amikor a tömegtársadalmak által kínált információs és identitásdömpingben az egyének és közösségek boldogulásának egyik legerősebb biztosítéka az önazonosság megőrzése. Ebben jelent tájékozódási pontot a Határok nélkül, melynek Márai Sándor gondolatával gratulálok a Magyar Örökség Díjhoz: „A tömegek világa csak mohó, de nem igényes. Te maradj mértéktartó és igényes.” – hangsúlyozta a laudátor.
Gratulálunk Ionescu Nikolettnek, városunk közkedvelt rádió és televízió riporterének, aki az itt lakó magyarságunk életének eseményeit hűen tolmácsolja, „felteszi” városunkat a magyarság egyetemes térképére. Mivel nem lehetett jelen a felemelő ünnepségen, ezért a díjat számára a Körös-parti templomban adjuk át Húsvét napján.
Veres-Kovács Attila, a Magyar Örökség és Európa Egyesület elnöke,
a Magyar Örökség Bíráló Bizottságának tagja. erdon.ro

2017 januárjától bevezetik Romániában az önkéntes katonai szolgálatot
Mint ismeretes, a kötelező katonai szolgálat évek óta megszűnt, helyét a hivatásos katonaság vette át – tagjai hivatásszerűen, fizetésért űzik a szakmát. A honvédelmi miniszter, Mihnea Motoc a napokban azonban azt nyilatkozta: a kötelező sorkatonaságot Romániában tulajdonképpen nem szüntették meg, csak felfüggesztették. Amit úgy is lehet értékelni, hogy bármikor újra be lehetne vezetni.
Erről azonban „pillanatnyilag” nincs szó, arról azonban igen, tette hozzá, hogy jövő év elejétől az így kiesett állomány pótlására bevezetik az önkéntességet, hogy „választ adjanak a mai társadalmi valóság által felvetett kérdésekre”. Hangsúlyozta, hogy az önkéntesség bevezetésére megtörténtek az intézkedések, beleértve a pénzügyi támogatás biztosítását is.
Milyen lesz az önkéntesség?
Kétféle: az egyik forma azokhoz szól, akiknek van valamelyes katonai felkészültsége, előképzettsége (azaz voltak sorkatonák), számukra időnként felkészítőket rendeznek majd, hogy felfrissítsék, naprakész állapotba hozzák ismereteiket, „formában tartsák” őket. Fogadnak továbbá előképzettséggel nem rendelkezőket is (ez lenne a másik forma), akiknek nyilván igényesebb, és persze hosszabb ideig tartó felkészítőket kell majd tartani. 
A miniszter kiemelte: a tartalékosokat fizetni fogják, ugyanakkor megőrizhetik munkahelyüket is. A kiképzés idején fizetést kapnak, amikor pedig nincs kiképzés, a megszokott munkahelyi fizetésen kívül kapnak még egy bizonyos százalékot a nemzetgazdasági átlagfizetésből is.
A kiképzések időtartamáról, a fizetések mértékéről a honvédelmi miniszter semmit nem mondott.
nyugatijelen.com. Erdély.ma

Antal Árpád feltétellel indulna a választáson 
Bár az RMDSZ szerdán már elkezdte az aláírásgyűjtést, Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester a hatóságok további lépéseitől teszi függővé, hogy megméretkezik-e a júniusi önkormányzati választásokon – adja hírül Bíró Blanka a kronika.ro-n.
Az elöljáró, aki immár harmadik mandátumára pályázna, szerdán Facebook-bejegyzésében azt írta: „amennyiben a polgármesteri teendőktől való eltiltásomat feloldják, akkor boldogan folytatom a megkezdett munkát".
Tamás Sándor, az RMDSZ háromszéki területi elnöke szerdán sajtótájékoztatón jelentette be, hogy elkezdik az aláírásgyűjtést Antal Árpád indulásához. Emlékeztetett, hogy az új jogszabály szerint a választójogú lakosság egy százalékának kell támogatnia a jelölt indulását, Sepsiszentgyörgyön így 550 kézjegyre lenne szükség. Ám a területi elnök szerint a háromszéki városban a következő két hétben tízezer aláírást gyűjtenek össze, ezzel is bizonyítva, hogy „a lakosság értékeli Antal Árpád eddigi munkáját”.
„Sepsiszentgyörgy polgármestere most is Antal Árpád, az RMDSZ polgármesterjelöltje Antal Árpád. Egyértelmű, hogy egy mondvacsinált ügybe rángatták bele, és hamarosan kiderül, hogy tisztességgel végezte a munkáját. Ha mi nem védjük meg barátainkat, harcostársainkat, más nem áll ki mellettük. Ha nem mi alakítjuk a sorsunkat, mások megteszik helyettünk” – fogalmazott Tamás Sándor. A megyei elöljáró elmondta, konzultált az ügyben Antal Árpáddal, aki ugyan nem volt jelen a sajtótájékoztatón, ám néhány órával később a Facebook közösségi oldalon tette közzé álláspontját.
„Tudomásul vettem, és köszönöm, hogy az RMDSZ aláírásokat gyűjt azért, hogy indulhassak a júniusi önkormányzati választáson. Számunkra a polgármesteri munka egyenértékű Székelyföld modernizációjával, hiszen elsősorban az önkormányzatokban tudjuk megmutatni igazán azt, hogy mit tudunk elérni, ha engednek bennünket dolgozni a szülőföldünkért. Az elmúlt időszak megerősítette bennem és csapatomban a hitet, hogy dolgozni kell, egészen addig, ameddig lehet. Ezért amennyiben a polgármesteri teendőktől való eltiltásomat feloldják, akkor boldogan folytatom a megkezdett munkát” – írta a közösségi oldalon Antal Árpád.
A sepsiszentgyörgyi elöljáró egyébként hosszas vívódás után döntött az esetleges indulásról, mert mint rámutatott, a közösségi jogok terén kevés eredményt tudtak felmutatni. Mint ismeretes, februárban az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) hatósági felügyelet alá helyezte, és eltiltotta a polgármesteri teendők gyakorlásától.
A sepsiszentgyörgyi RMDSZ-frakció felsorakozik a polgármester mellett, minden jelenlegi tanácsos benyújtja a jelöltséghez szükséges dossziét a területi szervezethez, jelezve, hogy összetartó csapatként folytatják, közölte szerdán Miklós Zoltán frakcióvezető. A szövetség a város hét pontján felállított standoknál gyűjti a támogató aláírásokat, míg önkénteseik házról házra járnak, tette hozzá Tóth Birtan Csaba, az RMDSZ városi szervezetének ügyvezető elnöke. 
Egyébként Sepsiszentgyörgyön sokan úgy vélik, nem volt véletlen az Antal Árpád elleni DNA-akció: a hatóságok így próbálták megakadályozni az elöljárót abban, hogy elinduljon a választásokon. Jogilag azonban ezt megteheti, még abban az esetben is, ha meghosszabbítják a vele szemben foganatosított kényszerintézkedést. Ez esetben azonban újraválasztása esetén sem gyakorolhatná hivatalát – írja a kronika.ro. Erdély.ma

Ünnep a szórványban
Kőhalom magyar felekezetei ebben az évben az unitárius templomban a hétfőtől szombatig tartó hiterősítő hét részeként emlékeztek a magyar forradalom és szabadságharc évfordulójára, amely egybeesett a város jeles szülötte, a régész-akadémikus és grafikus László Gyula professzor születésének 106. évfordulójával.
Zsúfolásig telt a 120 férőhelyes templom, ahol Nagy-Veress Hajnal, a brassói református egyházmegye szórványlelkésze Jeremiás próféta textusa (29:6) alapján boncolgatta azokat az általános érvényű, de a mai embernek is szóló parancsokat, amelyek március idusán, felajzó kisebbségi létünk forgatagában többszörös és különleges erővel munkálnak. „Házasodjatok meg és neveljetek gyermekeket! Házasítsátok meg fiaitokat, és adjátok feleségül leányaitokat, hogy gyermekeket szüljenek! Szaporodjatok a száműzetésben, meg ne fogyatkozzatok!” A Kőhalom széki magyar hívek tárt lélekkel fogadták a bibliai üzenetet.
Az ünnep történelmi mondanivalóját, a valódi emlékezést e sorok írója közvetítette Lányok és asszonyok az erdélyi és háromszéki szabadságharcban című előadásában, felidézve azoknak a hős asszonyoknak az emlékét (Szotyori Nagy Tamásné, Benkő Rafaelné, Antos Józsefné, Haller Ágnes stb.), akiket korukban zaklattak, börtönbüntetést is szenvedtek a forradalomban kifejtett tevékenységük miatt. A székelyzsombori fiatal lányok Petőfi Sándor Még kér a nép című költeményét adták elő, Toró Zoltán, a vendégfogadó egyházközség gondnoka a Nemzeti dalt. Az ünnepi istentisztelet felejthetetlen része a nagymohai református férfi dalcsoport fellépése: korabeli katonadalokat és Kossuth-nótákat mutattak be (vezette: Nagy-Veress Csaba mohai lelkész). Az ünnepi istentiszteleten híveik társaságában részt vettek a magyar felekezetek lelkészei is: Szegedi László esperes, Bedő Boróka református segédlelkész, Faragó István plébános, Kunos Lajos evangélikus lelkész és a házigazda Márkos Ervin. Elhangzott nemzeti imánk, amit állófogadás és ünnepi vacsora követett. Látogatásunkkor megtekintettük a Kőhalom szék nemzetiségeinek és szórványmagyarságának népi kultúráját bemutató gazdag állandó kiállítást a helybeli néprajzi múzeumban, amelyet Ligia Fulga néprajzkutató, a Cenk alatti város néprajzi múzeuma igazgatójának tervei alapján rendeztek be. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Versünnep-elődöntő Marosvásárhelyen!
Az utóbbi esztendők egyik igen jelentős versenyévé nőtte ki magát a Versünnep Fesztivál. A magyarországi Versünnep Alapítvány által szervezett vetélkedőre többek között magyarországi és határon túli magyar színművészek, színművészetis hallgatók, előadóművészek nevezhetnek be, a legjobbak – több elődöntőt követően – az április 10-én esedékes döntőn méretkezhetnek meg egymással a budapesti Nemzeti Színházban.
A vers- és prózamondás, valamint énekelt vers, versmegzenésítés kategóriákkal rendelkező versenyt ez évben Tóth Árpád születésének 130. évfordulója, Pilinszky János születésének 95. és halálának 35. évfordulója, Babits Mihály halálának 75. évfordulója valamint az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulója tiszteletére szervezi a Versünnep Alapítvány, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet és a Bánffy György Kulturális Szalon, a nevezéseket színművészek és előadóművé- szek, hivatásos zeneszerzők (komolyzenében felsőfokú végzettséggel, könnyűzenében szakirányú végzettséggel), valamint hivatásos hangszeres és énekes előadóművészek, zenekarok, művészeti egyetemek, szakirányú közép- és felsőoktatási, könnyűzenei képző intézmények hallgatói adhatták be.
Az első kategóriában három mű volt nevezhető, amely lehetett vers, próza, publicisztika, egy közülük Tóth Árpád vagy Pilinszky János vagy Babits Mihály által írt mű, egy az 1956-os forradalom és szabadságharc témájával foglalkozó, egy pedig kortárs magyar költő, illetve író verse vagy prózai műve kellett legyen. E kategóriában azok jelentkezését várták, akik magyarországi vagy határon túl élő, hivatalos minősítéssel rendelkező színművészek vagy előadóművészek, avagy színművészeti főiskola vagy egyetem hallgatói, továbbá hivatalosan bejegyzett művészeti intézmény színészhallgatói.
A második kategóriában két művel lehetett nevezni, komoly- vagy könnyűzenei stílusban: Tóth Árpád vagy Pilinszky János vagy Babits Mihály alkotásának megzenésített változata, egy az 1956-os forradalom és szabadságharc témájával, vagy egy kortárs magyar költő, író művének megzenésített változata. Ami a díjakat illeti, minden kategóriában több, nagy értékű pénzjutalom, képzőművészeti alkotás és ajándéktárgy kerül odaítélésre.
A versenynek marosvásárhelyi vonatkozása is van. Egyrészt két évvel ezelőtt a Versünnep döntőjébe került és igen szép eredményt ért el a marosvásárhelyi Csíki Hajnal színművésznő, másrészt idén vásárhelyi elődöntőre is sor kerül: az eseményt a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház látja vendégül, és március 24-én, csütörtökön 17 órától kerül rá sor a Nagyteremben. Az elődöntőn a közönség ingyen lehet jelen, a 0 lej értékű jegyeket a színház jegypénztáraiban lehet kiváltani. A megmérettetés idei erdélyi résztvevői: Albert Nagy Ákos, Bertóti Johanna, Buzogány Márta Gabriella, a Mácsafej zenekar és a Szent Cecília együttes. A zsűri tagjai: Kilyén Ilka, Tompa Klára és Bokor Barna, a Tompa Miklós Társulat művészei. Műsorvezető: B. Szabó Zsolt.
Kaáli Nagy Botond. Népújság (Marosvásárhely)

Magyarul a görög és római történelemről
Idéntől már szervezett keretek között tanulhatják a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Történelem–Filozófia karának történelem és régészet szakos hallgatói a Fekete-tenger vidékének görög, hellenizmus és római kori történetét egy olyan oktató előadásában, aki kifejezetten erre a korszakra szakosodott, sőt a klasszikus görög szövegek műfordításában is jártas.
Ez a tanár a Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi karának dékánhelyettese, Forisek Péter egyetemi docens, aki immár a Kolozsvári Magyar Történeti Intézet (KMTI) társult oktatójaként is dolgozik. A történeti intézet és a magyar tannyelvű felsőfokú oktatás célirányos fejlesztésére irányuló törekvésekről Molnár-Kovács Zsolt egyetemi docenssel, a BBTE Régészeti és Művészettörténeti tanszékének vezetőjével, Forisek Péterrel pedig tantárgyának főbb irányvonalairól beszélgettünk. Szabadság (Kolozsvár)

Turista Kolozsváron
Turista nem csak idegen városban lehetsz, hanem ott is, ahol élsz, abban a városban, amelynek szinte minden terét, épületét és utcáját ismered: csak annyira van szükséged, hogy kissé lelassulj, eltekints a hétköznapoktól és válts szemlélődő módba.
Ezt javasolta szombaton a Pro West Alapítvány is, a Turista Kolozsváron: 700 éves történelem a turizmus szempontjából című rendezvénnyel, amely két részből állt: először Szilágyi Adrien Rebeka, kulturális turizmushallgató ismertette röviden városunkat a turizmus szempontjából, utána pedig Kerekes Etelka idegenvezetővel lehetett a helyszíneket körbejárni.
(U. D.) Szabadság (Kolozsvár)

Botrány TVR-ügyben: legionáriusvédelmezés miatt nem szavazott az RMDSZ
Az RMDSZ-frakció kivonult a parlament keddi üléséről, tiltakozásul a második világháború előtt és idején tevékenykedő legionáriusmozgalom képviselőinek nyilvános védelmezése ellen.
A szenátus és a képviselőház keddi együttes ülésén választottak új igazgatótanácsot a köztelevízió (TVR) élére. A vita során Aurel Vainer, a zsidó kisebbség képviselője kifogást emelt a Nemzeti Liberális Párt (PNL) által javasolt Oana Stănciulescu televíziós újságíró beválasztása ellen, amiért műsoraiban legionáriusköltőket – többek között Radu Gyrt – magasztalt.
A román legionáriusmozgalom 1927 és 1941 között fejtette ki tevékenységét az országban egyebek mellett Vasgárda név alatt. Radu Gyr az Antonescu-rezsim alatt, 1940 végén, 1941 elején legionáriusparancsnokként és a színházak főigazgatójaként tevékenykedett. Miután a PNL két szenátora is azzal érvelt, hogy ne „politikai hibáik” alapján ítéljék meg a legionáriusok kulturális érdemeit, az RMDSZ szószólói bejelentették: nem vesznek részt a voksoláson.
Puiu Haşotti volt kulturális miniszter, a PNL szenátora a kifogásolt költő – a „latin vérrel öntözött” Erdélyről írt – egyik versszakát szavalta el a szószékről, azt szemléltetendő, hogy Radu Gyr költészetében „nincs semmi legionáriusjelleg”. A Liberálisok és Demokraták Szövetsége (ALDE) szenátora, Cristiana Anghel azzal érvelt, hogy a román legionáriusmozgalom képviselőit nem ítélték el háborús bűnökért a második világháborút követő nürnbergi perben, és nem szabad feledésre ítélni az általuk létrehozott kulturális értékeket.
A szenátus és a képviselőház együttes ülésén egyébként az RMDSZ távollétében is megszavazták az új vezetőtanácsot, amely George Orbeant, a korábbi vezérigazgató, Stelian Tănase volt tanácsadóját jelölte a TVR elnök-vezérigazgatói posztjára. George Orbean a parlament együttes kulturális bizottságától negatív véleményezést kapott, kinevezését illetően azonban végleges döntést csak holnap délelőtt hoz a plénum.
Markó Béla szenátor, az RMDSZ volt elnöke felszólalásában kifejtette: a román parlamentben eltöltött 26 év alatt soha nem találkozott azzal, hogy valaki megpróbálta volna a legionáriusmozgalmat védeni, és ezért tisztelte is kollégáit, de ami a keddi ülésen történt, azt elfogadhatatlannak tartja. Az RMDSZ volt elnöke a legionáriusmozgalom védelmezőit bocsánatkérésre, a jelöltet pedig kifogásolt műsorai megmagyarázására szólította fel, de miután ez nem következett be, az RMDSZ-frakció úgy döntött, hogy nem vett részt a TVR igazgatótanácsáról rendezendő voksoláson.
A román parlamentben egyébként tavaly a PNL kezdeményezésére fogadtak el egy olyan törvénymódosítást, amely a legionárius- és vasgárdista-szimbólumokra is kiterjesztette a fasiszta, rasszista, idegengyűlölő szervezetek és jelképek használatának, a háborús bűnösök dicsőítésének tilalmát. A jogszabály megállapítja, hogy a román legionáriusmozgalom is fasiszta jellegű szervezetnek minősül. Krónika (Kolozsvár)

Újabb siralmas eredmények a próbaérettségin
Idén is drasztikusan alacsonyak a próbaérettségi eredményei: bár csak pár tized százalékkal maradnak el a tavalyi átlagtól, a tizenkettedikesek 38,39, míg a tizenegyedikesek 25,76 százalékának sikerült átmenő jegyet szerezni – derül ki az oktatási minisztérium összesítéséből. 
A Mediafax hírügynökség által ismertetett adatok szerint idén csupán a diákok kevesebb mint fele, 110 423 végzősből 42 386 jelent meg az érettségire való felkészülést elősegítő vizsgán, és eredményeik kicsivel alulmaradtak a tavalyi átlagnak, amikor a végzősök 38,77 százaléka szerzett átmenőt.
Ennek ellenére tantárgyakra lebontva jobban teljesítettek a diákok, román nyelv és irodalomból a megmérettetésen részt vevők 64,6 százaléka kapott 5-ösnél nagyobb jegyet, tavaly 61,36 százalékos volt ez az arány. Anyanyelvből még nagyobb javulás észlelhető, a diákok 80,8 százaléka teljesített 5-ösön felül (tavaly 75,49), de többen kaptak átmenőt a kötelező szaktantárgyból – matematikából vagy történelemből – is, 53,2 százalék a 2015-ös 52,49 százalékhoz képest.
A választott szaktantárgyból elért eredmények is jobbnak mondhatók, a próbatérettségizők 60,8 százaléka kapta meg az 5-öst, míg tavaly ez 60,3 százalékuknak sikerült. Ennek ellenére mivel a sikeres vizsgához el kellett érni a 6-os átlagot, az idei próbaérettségi végleges eredménye mégis alacsonyabb a tavalyinál.
A tizenegyedikesek végzős társaikat is alulmúlták a vizsgán, esetükben az átmenési arány 25,76 százalékos, pár tized százalékkal alacsonyabb a 2015-ös 28,51 százalékos eredménynél. Azaz a vizsgán részt vett 121 535 11-edikes diákból csupán  31 313-nak sikerült megszereznie az átmenéshez szükséges hatos átlagot. Bár román nyelvből, illetve anyanyelvből ők is jobban teljesítettek, mint elődeik, matematikából kisebb jegyeket kaptak. Az idei próbaérettségi valamennyi vizsgáján részt vett 231 958, 11. és 12. osztályos diák közül 13 ért el tízes átlagot.
A végzősök esetében a legjobb, 45 százalékos átlag fölötti eredmények Kolozs, Fehér, Galac és Iaşi megyében születtek, míg a legalacsonyabbak Giurgiu (24,7%) és Ilfov (18,4%) megyében, derül ki az oktatási tárca adataiból.
A próbaérettségi eredményeit egyébként csak a diákok írásbeli kérésére vezetik be a katalógusba, ellenben osztályfőnöki órán, szülőértekezleten és tantestületi gyűlésen is kielemzik azokat annak érdekében, hogy a már „élesben történő” nyár eleji megmérettetésre javuljon a végzősök teljesítménye. Ennek érdekében számos iskolában érettségi felkészítőket is szerveznek, illetve a szaktárca május elején egy újabb, ezúttal megyei szintű próbavizsga megszervezését is javasolja. Krónika (Kolozsvár)

Lőrincz György: a díjak hitében erősítik meg az embert
A Magyar Arany Érdemkereszt polgári tagozatával tüntette ki Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere március 15. alkalmából Lőrincz György székelyudvarhelyi írót, az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány elnökét, az Udvarhelyi Híradó publicistáját.
– Mit jelent önnek, hogy a Magyar Arany Érdemkereszt polgári tagozat kitüntetését vehette át?
– Megköszönöm azoknak, akik javasoltak, illetve akik elfogadták a javaslatot és megtiszteltek vele. Röviden azt mondhatom, hogy nagy örömet jelentett. Szerénytelen lennék, ha nem ezt mondanám, hisz minden figyelem, ami a munkánkat övezi, örömet jelent.
– Mit gondol a különböző díjakról, mit jelentenek ezek egy írónak?
– A díjak hitében erősítik meg az embert, hogy amit tesz, arra mások is figyelnek. Hitet adnak. És ez fontos. Az írás egyszemélyes tett, viszont az értelmezése annyiféle, ahány ember olvassa.
– Miért kezdett el írni, mi volt az, ami miatt tollat ragadott?
– Talán egyrészt a belső indíttatás, másrészt a társadalom kihívásai.
– Hogy talált időt az évek során az írásra? Másként ír valaki, aki nem „hivatásos” író?
– Mindenki a tehetsége szerint ír. De én nagyon mélyről indultam. Nem irodalmi körök, nem a baráti társaságok „dobtak föl”, hanem amit vagy ahogy leírtam. Engem mindig ugyanaz a téma érdekelt, azt is mondhatnám, kis eltéréssel ugyanazt írom, amióta az eszemet tudom. Azt, ami a közösségünk gondja.
– A rendszerváltás után, a szabadabb világban más volt írni?
– Más. Több okból is. Egyrészt azért, mert nagyobb lett a hangzavar, másrészt már nem figyeltek annyira az emberek az írott szóra. Részben azért, mert a megélhetési gondok elterelték a figyelmet, másrészt versenyhelyzet teremtődött, s már nem az olvasás, az önmegvalósítás jelentett kihívást – a gazdagodás. Amit soha nem pejoratív értelemben használok. Én örvendek, hogy vannak gazdag emberek a közösségünkben is. Ráadásul megszaporodtak a médiumok, megszaporodott a választás lehetősége is. Ezt többféleképpen is értem. És ez így van jól.
– Miként változott meg az irodalmi élet a rendszerváltás után? Más szerepet kapott az írás, az író?
– Nincs irodalmi élet. Talán senkinek sincs, de számomra sosem volt. Úgy tűnik, mintha lenne, de csak hangzavar van. Nincs könyvterjesztés, ráadásul annyifajta mű zúdul rá az olvasóra, hogy ember legyen a talpán, aki eligazodik. És itt még csak nem is arra célzok, hogy aki a nevét le tudja írni, az már ír, könyvet jelentet meg. Nem a Twitter, a Facebook lehetőségeire gondolok. A magyar irodalom mindig is naprakész volt a különböző irodalmak fordításában. Az irodalmi műfajok sokszínűsége csak árnyalja ezt. Megjelentek a celebek és a könyveik. Mondjam tovább? Egy államilag ötven-hatvan milliós reklámmal támogatott íróval lehet versenyezni? Udvarhelyről?! Arról már nem is beszélek, hogy ahol Móricz Zsigmondot vagy Németh Lászlót, Illyés Gyulát el lehet hallgatni, ott milyen lehet a helyzet?
– Miért volt szükség az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítványra?
– Azt hittem, Székelyföld gazdasági ereje meghatározó lesz. Kiderült, hogy a régi központok sem akartak lemondani a hagyományos szerepről, és ez jó, de reméltem, sikerül egy újabb lehetőséget teremteni. S ha azt állítom, hogy nagyon sokan, akik ma az irodalmi életben a derékhadat képezik, itt kapták az első figyelmet mind díjakban, mind pályázati lehetőségben, akkor csak az igazat mondom. Gondoljon az olyan szerzőkre, mint például Szakáts István Péter, Zsidó Ferenc vagy Papp Sándor Zsigmond. Vagy a Debütdíjasokra, Máté Angira, Tompa Andreára, és sorolhatnám.
– Mi az író szerepe most, miként hat a mai ember életére az irodalom?
– Nagyon sok tehetséges fiatal van Udvarhelyen és a környéken, aminek nagyon örülök. Nekik kitartást kívánok, s azt, hogy ne csalódjanak a sorsválasztásban. De Udvarhely mindig is gazdag volt írástudókban, írókban. Már többen leírták, Csíkországot a festői tették híressé, Udvarhelyt az írói. De félreértés ne essék, itt nem a magam szerepéről beszélek.
– Hogyan változtak az írásai az évek során? Mi az, ami motiválta korábban, és mi motiválja most?
– Azt is mondhatnám, amióta élek, ugyanazt írom. Persze a műfaj korlátai vagy szabályai szerint. A kitüntetésben is, amit Áder János köztársasági elnök úr írt alá, egyebek között az áll: „a kortárs erdélyi és az egyetemes magyar irodalmat gazdagító, a magyarság sorskérdéseivel foglalkozó írásai elismeréseként”.
– Van-e esetleg olyan téma, gondolat, történés, amit még nem írt meg, de szeretne?
– Most egy újabb regénnyel próbálkozom: Bécs fölött a Hargitát címmel. Már több részlet is megjelent Magyarországon a Magyar Naplóban, a Hitelben, nemrég a Hargitában, s most utoljára a Kortárs márciusi számában. Ezt szeretném egyelőre befejezni. Meg akarom írni, hogy akik elmennek, sosem lesznek igazán boldogok. Nézze meg az emigráció magyar íróit! De az emigráció tagjait is. Ráadásul bárhogy is hitegetik magukat, gyermekeik, unokáik már nem lesznek magyarok. S lehet-e boldog valaki úgy, hogy gyermekei vagy unokái nem beszélik az ő nyelvét?
– Milyen tervei vannak a jövőre nézve?
– Az én koromban már nem nagyon tervez az ember. Él és reménykedik. Meg persze dolgozik.
Veres Réka. Krónika (Kolozsvár)

Egy generáció kiáltványa
A temesvári magyar társulat vendégjátéka lesz az Aradi Kamaraszínház 2016-os programjának első előadása. A temesváriak két alkalommal adják elő a Hair című musicalt Aradon. 
A temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház legfrissebb zenés előadása, a Hair nyitja a 2016-os év programját az Aradi Kamaraszínházban. Az aradi nézők szerdán és csütörtökön 19 órától láthatják a Ioan Slavici Színházban minden idők talán legismertebb és legkultikusabb musicaljét a temesváriak előadásában. James Rado és Gerome Ragni művét Puskás Zoltán rendezte meg a Csiky Gergely Állami Magyar Színházban tavaly november végén.
„Puskás Zoltán rendezése a musicalirodalom talán legismertebb történetét dolgozza fel és emeli át egy mai, európaibb valóságba. A vietnami háború elleni propagandadarabként is ismert alkotás, bár bizonyos értelmezések szerint tipikusan 20. századi amerikai történet, magjában és mondanivalójában nagyon is mainak és univerzálisnak tekinthető” – áll a temesvári teátrum közleményében.
Mint írják, a temesvári előadás miközben szigorúan betartja az eredeti darab diktálta rendezői és dramaturgiai lépéseket, szinte észrevétlenül szövi át ezeken a jelen társadalmi, politikai problémáit, a személyes és kollektív történelem feldolgozásának lehetőségeit.
„Ez az alkotás már nem csupán a szexuális forradalom és a hippi kultúra szimbóluma. Egy korszak, egy életérzés és egy generáció kiáltványa, mely nem is különbözik olyan nagyon a maitól. A Hair nem a fülbemászó dallamok, sokkal inkább az azok mögött felsejlő univerzális emberi értékek és archetipikus történetfoszlányok miatt vált a világ egyik legkultikusabb darabjává és a temesvári társulat közkedvelt előadásává” – olvasható az ajánlóban. Krónika (Kolozsvár)

Károkat okoz a vizes hó Csíkszeredában
Betonoszlopok dőltek ki, faágak törtek le és több autó is megrongálódott szerdán este Csíkszeredában. A vizes hó súlyát nem bírják el az oszlopok és a vezetékek, az áramszolgáltató egyik szakembere szerint „ez csak a kezdet, reggelre sokkal rosszabb lehet”. A hóeltakarítással sem tudnak maradéktalanul megbirkózni a csúszásmentesítést végző járművek.
Kettétört egy betonoszlop, a kábelek pedig az úttestre zuhantak a csíkszeredai Müller László utca keleti végén, a Szentlélek utcai temető közelében. A hibaelhárítást végző Electrica szakembereinek elmondása szerint két, a temető közvetlen szomszédságában álló lakóház maradt villanyáram nélkül. A közúti közlekedés rendkívül nehézkes, megfigyeléseink szerint olyan autóvezető is útnak indult, akinek járművére már nyári gumiabroncs került.
A Kalász lakótelepen egy tömbházhoz közeli fa ágai törtek le a hó súlya alatt. A Tető utca forgalma egy időre leállt, míg az úttestet keresztben elfoglaló ágakat eltakarították. Itt egy Škoda, illetve egy Dacia haszongépjármű rongálódott meg.
Miután végeztek a Tudor lakótelepi temetőnél kidőlt oszlop vezetékeinek eltávolításával, az Electrica csapata a vasútállomáshoz vonult, ahol egy parkoló BMW tetejére zuhant egy villanypózna. A jármű tulajdonosa valószínűleg még nem is szerzett tudomást az esetről, a helyszínen ugyanis csak a járókelők, vonatra igyekvők figyelték az autót.
A BMW-t reggelig valószínűsíthetően nem mozdítják el a helyéről, az Electrica hibaelhárítóira ugyanis elmondásuk szerint hosszú éjszaka vár: a megye jelentős részét sújtotta a havazás. Csíkszereda után Maroshévízre távoznak. A megrongálódott autóról daru segítségével kell leemelni az oszlopot.
A város jelentős részében „kritikus állapotban lévő” oszlopok látványa fogad: ahol nem helyezték föld alá a vezetékeket, ott a levegőben lógó kábelek szinte földig ereszkedtek, magukkal húzva az oszlopokat. Különösen veszélyesen megdőlt a Kossuth Lajos utcában, a katolikus parókiával szemben álló, illetve a városi buszállomás melletti pózna.
Az áramszolgáltató szakemberei úgy tájékoztattak, reggelre sokkal rosszabb is lehet a helyzet – meglátásuk szerint az oszlopok kidőlésének fő oka, hogy azokra a villanyvezetékek mellett számos kábelt húztak fel jóváhagyás, engedély nélkül, például internet- és telefonszolgáltatók.
A forgalom lépésben haladt, a hóeltakarítást teljes kapacitáson végzik, azonban számos olyan utca maradt, amelyeket még láthatóan nem sikerült megközelíteni. Emellett előfordult olyan is, hogy egy-egy szűk utcába az úttest két oldalán parkoló autók miatt nem fért el a hókotró tehergépkocsi. Székelyhon.ro

Alapfokon megszüntették a hatósági felügyeletet Mezei ellen
A Hargita Megyei Törvényszék keddi döntésével megszüntette a hatósági felügyeletet Mezei János ellen.
Gyergyószentmiklós hivatalából felfüggesztett polgármestere ellen a hatósági felügyelet 2015. június 5-e óta volt érvényben. A döntés nem jogerős, az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) fellebbezést nyújtott be.
Mint ismeretes, Mezei János ellen több mint egy éve indult eljárás, a DNA hivatali visszaéléssel, zsarolással és sikkasztásra való felbujtással gyanúsítja. A polgármestert őrizetbe is vették, majd le is tartóztatták, ugyanakkor hosszabb időt töltött házi őrizetben.
Mezei János ugyanakkor nemrégiben bejelentette, hogy nem indul az idei önkormányzati választásokon Gyergyószentmiklós polgármesteri székéért. Székelyhon.ro

Változatlan csapat a megyeszékhelyen (Kampányban az RMDSZ)
Sepsiszentgyörgy hét pontján gyűjti az Antal Árpád polgármester-jelöltségéhez szükséges aláírásokat az RMDSZ – jelentették be tegnap a Szent György-szobor mellett felállított sátornál a szövetség helyi és megyei vezetői. Megbíznak Antal Árpádban, értékelik eddigi munkáját, és remélik, semmilyen akadálya nem lesz, hogy folytathassa tevékenységét – jelentették ki mindannyian. Antal Árpád a közösségi oldalon köszönte meg az RMDSZ aláírásgyűjtését. „Amennyiben a polgármesteri teendőktől való eltiltásomat feloldják, akkor boldogan folytatom a megkezdett munkát” – írta bejegyzésében.
Tamás Sándor, az RMDSZ háromszéki elnöke hangsúlyozta, keddtől nyílt meg a törvényes lehetőség az aláírások gyűjtésére, Sepsiszentgyörgyön 550 támogató szignó szükséges, de ők 10 ezret gyűjtenének, így akarják bizonyítani a hatóságoknak, hogy az emberek értékelik Antal Árpád eddigi munkáját, és támogatják őt a folytatásban is. Változott a jogszabály, minden jelentkezőnek – nemcsak a polgármesternek, de a megyei és helyi tanácsokba jelentkezőknek is – aláírásokkal kell alátámasztatniuk indulásukat, a szavazópolgárok legalább egy százalékának a támogatását kell felmutatniuk – világított rá Tamás. „Egyértelmű számunkra, hogy Antal Árpádot egy mondvacsinált ügybe rángatták bele, és meg vagyunk győződve, hamarosan kiderül, tisztességgel végezte munkáját” – mondotta, és hozzáfűzte: ha ők nem védik meg barátaikat, harcostársaikat, más nem áll ki mellettük és „ha nem mi alakítjuk sorsunkat, egészen biztos, mások teszik meg helyettünk”. „Sepsiszentgyörgy polgármestere most is Antal Árpád, és az RMDSZ jelöltje az elkövetkező időszakban is Antal Árpád” – hangsúlyozta. Kiemelte, Antal munkája eddig is kétirányú volt – a városért és Székelyföldért tevékenykedett –, és remélik, ezután is hasonlóan folytathatja. 
A polgármesteri tisztség gyakorlásától eltiltott Antal Árpád bírósági felügyelete április 17-én jár le, ennek meg nem hosszabbításától tette függővé újabb indulását. „Számunkra a polgármesteri munka egyenértékű Székelyföld modernizációjával, hiszen elsősorban az önkormányzatokban tudjuk megmutatni igazán azt, hogy mit tudunk elérni, ha engednek bennünket dolgozni a szülőföldünkért. Az elmúlt időszak megerősítette bennem és csapatomban a hitet, hogy dolgozni kell, egészen addig, ameddig lehet” – írta tegnap Facebook-bejegyzésében. Mint fogalmaz, számára a polgármesteri szék nem cél, hanem eszköz, hogy a közösség hosszú távú céljaiért dolgozzon. „Bárhogyan alakuljanak is a dolgok, én mindenképpen a közösség szolgálatában maradok” – fogalmaz. 
Az aláírásgyűjtés indításán jelen voltak a sepsiszentgyörgyi tanács RMDSZ-es képviselői, frakcióvezetőjük, Miklós Zoltán fogalmazta meg közös álláspontjukat: egy emberként sorakoznak fel Antal Árpád mellett, határozott szándékuk vele közösen folytatni a munkát. Úgy döntöttek, kivétel nélkül minden képviselő leteszi az iratkozáshoz szükséges iratcsomót, így is jelezni kívánják, hogy összetartó, erős csapat, amely elbizonytalanodás nélkül kész továbbvinni mindazt, amit néhány éve elkezdtek. Tóth-Birtan Csaba, az RMDSZ sepsiszentgyörgyi ügyvezető elnöke elmondta, a város hét forgalmas pontján állítanak fel aláírásgyűjtő standokat, de önkénteseik házról házra is járnak majd, igyekeznek minél több polgárt személyesen felkeresni.
Farkas Réka. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kortörténet hozománylevelekben
Háromszék XIX. századi társadalmának rétegződésére, a társadalmi folyamatokra, helyi és térségi jogi szabályozásokra és szokásokra, különböző életmintákra világítanak rá a Szőcsné Gazda Enikő néprajzkutató, muzeológus által összegyűjtött perefernumlevelek, amelyek rendszerbe foglalt tálalását és elemzését tartalmazza A háromszéki hozomány a 19. században című tanulmánykötet, amelyet kedd este mutattak be a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban. A kiadványért a szerzőt március elején Bátky Zsigmond-díjjal tüntette ki a Népi Hagyományok Alapítvány és a budapesti Néprajzi Múzeum.
A könyvbemutató házigazdája, Vargha Mihály múzeumigazgató kitért arra, hogy tudományos kutatásai mellett Szőcsné Gazda Enikő értékes muzeológusi munkát folytat, többek között kezeli az intézmény fotótékáját, majd Bereczki Ibolya, a kötet szerkesztője, a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum igazgatóhelyettese – aki a szerzőhöz hasonlóan Bátky Zsigmond-díjas néprajzkutató, az elismerést a díj első odaítélésekor, 2004-ben kapta meg – méltatta a kötetet. Szőcsné Gazda Enikő száztizenhét hozománylevelet tartalmazó és elemző könyve erős társadalmi rajz, mely tükrözi, hogyan születtek meg a hozománylevelek, időben hogyan változtak, milyen életmintákat közvetítenek, hogyan gondoskodott különböző korokban a szülő gyermeke biztos életkezdéséről a házasságban –  mondotta. A szakember kitért arra, a háromszéki korai polgárosodás kedvezett az írásbeliségnek, így dokumentálható a szóban forgó történelmi kor, ami a hozománykönyvben három időszakban jelenik meg: 1848-ig, 1849–1875 között és 1876 után, amikor megindul a modernizációs folyamat. 
A kötetben megjelenő társadalomtörténeti szempontokat értékelte Tóth-Bartos András történész, és kitért arra, a korábban megjelentetett vagyonleltárakkal ellentétben, amelyek feltárták, hogy milyen vagyonnal rendelkezett az az ember, aki ilyen inventáriumot készített, tehát egy helyzetről adtak képet, a hozományos levelek tudatosan és előremutató logikával megfogalmazott listák, amelyek követik a jogi környezet szabályait, a törvényeket, helyi szokásokat. A perefernumlevél nemesi körökben reprezentációs céllal is szolgált, de jogi szempontból vagyoni biztonságot jelentett, egyfajta szerződésként működött, amelyben rögzítették, hogy milyen vagyonnal rendelkezett a hölgy, aki férjhez készült menni, és mivel a XVII. századtól protestáns vidéken már engedélyezett volt a válás, ilyen esetben ez az inventárium volt a legerősebb bizonyíték arra, hogy milyen vagyonnal indult a nő a házasságba –  emelte ki a Székely Nemzeti Múzeum történész munkatársa. Végül a szerző megköszönte a nagy számú érdeklődőnek a jelenlétet, és dedikált.
Fekete Réka. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Templomaink – Kökös (Református hírnök)
A sepsiszéki és környékbeli egyházaink reformáció kori átalakulása eléggé ismeretlen, így a kökösi református egyházközség keletkezéséről is keveset tudunk. Ennek két nyomós oka van: egyrészt a régi feljegyzések olvashatatlanok, másrészt 1953-ban az állami apparátus megfosztotta az egyházat levéltári irataitól, a múlt írott bizonyságaitól.
A református egyházközség életéről egészen bizonyosat az irattárban található Libellus című könyvből tudunk, amely 1745-tel kezdődik, s amelyben a református egyházmegye akkori főjegyzője, Vásárhelyi Sámuel vezette be a székelyföldi egyházakat érintő rendtartásokat és a kepefizetést illető rendszabályokat. A 18. század közepén, 1760-ban az egyházközség kilenc ősi székely családból állt, és e kilenc család utódai alkotják javarészt ma is a kökösi reformátusságot. E maroknyi közösség tagjai 1745–46 körül templomot építettek, amelynek hossza 6,5 öl, szélessége pedig 3 öl volt. E kis templom kőből készült. A hagyomány szerint ezt megelőzően a reformátusok egy fatemplomban dicsérték az Istent. 1798-ban azonban életveszélyes állapota miatt a kőtemplomot a polgári hatóság utasítására bezárták, mivel földrengés és villámcsapás következtében romokban állt.
Brassóból érkezik Kökösbe 1799 karácsony napján Újjvárossy István, aki a lelkészi lakáson közgyűlést tart, ekkor születik határozat egy új templom építéséről. Rövid idő alatt, 1799 és 1803 között felépül a 18,80 méter hosszú, 10 méter széles, kőből és téglából álló templom. Belső berendezését 1808–1810 között alakították ki: Újjvárossy István készítette a karzatot és a födött padot, az orgona pedig a hívek adománya. A padokat a kilyéni Székely Antal adományozza az egyházközségnek azzal a feltétellel, hogy szegény és gazdag egyenlő joggal használja. 1877-ben elkészül az új szószékkorona is, alkotója Kopcsay János, adományozója Kincses János lelkipásztor és felesége, Móritz Sára. Felirata: „Légy hív mindhalálig és néked adom az életnek koronáját.”  A toronyban két harang található: az 1792-es kisharang, amelyet Gyárfás Zsigmond lelkész és Tusnádi Györgyné saját költségén öntetett, valamint az 1955-ös, a hívek adományaiból készült 150 kg-os nagyharang. 1907. október 31-én, a reformáció ünnepén szólalt meg először az Einschenk Károly által épített szép kivitelezésű, a mai napig kellemes hangú orgona. A cinteremben található az 1848–49-es szabadságharcban és a II. világháborúban elesett hősi halottak kőbe vésett névsora. A kökösi református templom földrengések következtében többször is károsodást szenvedett, de a szolgáló lelkipásztorok és a gyülekezet tagjai mindig tudtak áldozni a népünk számára menedéket nyújtó szent helyre. Legutóbb 2013-ban sikerült a templom külső tatarozása, ekkor újult meg a hajlék tetőszerkezete, és sor került a falak külső felújítására is. A templomjavításban 123 községi lakos segédkezett közmunkával és 112 református család adománya biztosította a szükséges anyagi fedezetet. Ugyanebben az évben, október 6-án hálaadó istentiszteletre gyűlhetett össze a kökösi református közösség, hogy a templomjavítás befejeztével hálát adjon a gondviselő Isten megtartó kegyelméért.
Kovács Levente. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A szülőföld éltető ereje
Eleinkről szól a fáma
Az Arad megyei származású, s gyökereit soha meg nem tagadó, sőt büszkén valló Szabó István tanár úr múlt szombaton a Nyugati Jelenben megjelent cikke (Éltető emlékezés. Csanádi János új könyvéről) „lelőtte” a szemtanú-újságíró könyvbemutatóról szóló értékelését. Igaza van Nagy Istvánnak, aki a kedd délutáni (a Csiky Gergely Főgimnázium dísztermében megtartott) bemutatón valahogy így fogalmazott: ennél szebben-jobban nem is lehetne a kötetet értékelni. A megállapítás annál „ütősebb”, hogy Szabó István személyesen nem is ismeri a szerzőt, elfogultsággal tehát nemigen lehet vádolni: csak a műre, s annak értékeire reagált.
Amit a szemtanú-krónikás – a szerzőt legalább négy évtizede ismerő, tehát akár elfogultsággal is vádolható alulírott – bevezetőként hozzátesz: pár évtizedes pályafutása során ritkán vett részt (talán soha, de soha ne mond, hogy soha) ilyen jókedvű, családias, baráti, jókedvű, családias hangulatú bemutatón. Hogy ennek van-e külön jelentősége, vagy sem, nem tudom: magam, és a jelek szerint a nagyszámú közönség is igazán élvezte a „műsort”: a bemutató tartalmas show-vá vált, és lehet, hogy manapság ez a forma vezet a közönség megnyerésére.
A sors (de sokkal inkább a könyvbemutatót szervezők jóvoltából) a bemutató pontosan egybeesett a szerző 75. születésnapjával. Isten éltessen, kedves tanár úr, legyen erőd és időd az életmű további részeinek közreadására is!
Berecz Gábor, az Aradi Kölcsey Egyesület titkára bevezetőjében Csanádi János nagyzerindi magyartanár legújabb könyve megjelenésének hátteréről beszélt. Kezdetben öt fejezetre – a Csanádi-életmű mintegy összefoglalásának – tervezték, de kiderült, hogy az túl terjedelmes lenne, így a kötet végül csak három fejezetre (kis híján 400 oldalra) korlátozódott. (Nagy István pécskai tanár, a tördelőszerkesztő később ismertette a kötet „műszaki” és egyéb paramétereit – több mint 800 ezer jel, 61 írás, azzal együtt, hogy közülük hány milyen újságban – többek közt egy egykori Vörös Lobogóban, majd a Nyugati Jelenben –, folyóiratban jelent meg, illetve hány első közlés.)
Csanádi János magyartanár 45 évi eredményes „szolgálat” után ment nyugdíjba Nagyzerindről. Ez idő alatt, mondta az ünnepelt, nebulók százait, talán ezreit bocsátotta szárnyra, és számára nagyon jó érzés, amikor egykori tanítványai irodalmi alkotásokkal, kötetekkel jelentkeznek. S egy igazi pedagógus számára mi lehet nagyobb elégtétel, mint az, hogy tanítványai elérik, sőt túlszárnyalják egykori mesterüket?
Csanádi Jánosnak, hosszú és eredményes tanári pályafutása alatt ebben is része volt. Az ünnepelt szemmel látható meghatódottsággal emlékezett azokra, akik verseskötettel, képzőművészeti alkotásaikkal szép, elismert pályát futottak be (most megjelent kötetét többek között egykori tanítványának, Siska-Szabó Hajnalka munkái illusztrálják).
De hogy ne maradjak adós azzal, miért volt különlegesen „hangulatos, jókedvű, családias, baráti” ez a bemutató. Egyrészt a könyv szerzőjének, Csanádi Jánosnak tulajdoníthatóan, aki nemcsak a tőle megszokott pallérozott magyarsággal (nem mellesleg a közönség által is nagyra értékelt humorral, önironikusan) beszélt pályafutásáról, könyvéről (elénekelt több, könyvével összefüggésben lévő dalt is), másrészt Réhon Józsefnek, aki (a maiakat lesöprő klasszika-filológusi műveltséggel, és ugyancsak nagyszerű humorral) beszélt a szerzőről, egykori tanítványáról.
Szép, estébe nyúló délután volt. A legszebb azonban az, hogy az aradi magyarság a Kölcsey Egyesület (Berecz Gábor, Nagy István, Haász Ágnes, Nagy Gabriella, Zehe István és mások, nem utolsósorban a pénzügyi hátteret kiharcoló Jankó András Kölcsey-elnök, valamint a pénzügyi támogatást biztosító Arad Megyei Kulturális Központ) jóvoltából egy értékes könyv megjelenését tette lehetővé. Hátha lesz folytatása is.
Jámbor Gyula
Csanádi János: Eleinkről szól a fáma /Kölcsey Egyesület, Arad, Fecskés könyvek/ Nyugati Jelen (Arad)

Számaránynak megfelelő támogatás a magyar igénylőknek
Megyei pénzek egyházaknak, civil szervezeteknek, sportegyesületeknek
Apróbb véleménykülönbségek közepette, de percek alatt osztotta ki idei támogatásait a Kolozs Megyei Tanács a testülethez pályázatot benyújtó egyházak, civil szervezetek, sportegyesületek között.
Az egyházaknak összesen hárommillió lejt, az ifjúsági projektekre 700 ezer lejt, kultúrára 600 ezer lejt, sporttevékenységekre 1,7 millió lejt különített el idei költségvetéséből a megyei önkormányzat. Vákár István, a tanács alelnöke az ülést követően elégedetten nyilatkozta, hogy három havi háttérmunka után sikerült a megye magyarsága számarányának megfelelő támogatást nyújtani a magyar igénylőknek. – Minden, a megyei tanácstól támogatást igénylő történelmi magyar egyháznak tudtunk anyagi támogatás adni. Jelentős támogatásban részesül a Kolozsvári Magyar Napokat szervező Kincses Kolozsvár Egyesület, és a kolozsvári magyar könyvhetet szervező Dinamika Egyesület is – mondta el a Szabadságnak.
NAGY-HINTÓS DIANA. Nyugati Jelen (Arad) Szabadság (Kolozsvár)

Jogi görbék
Egy hónapja indította el a kormány honlapján a miniszterelnök azt a kezdeményezést, amely lehetőséget teremt az embereknek arra, hogy bürokráciacsökkentő javaslatokat tegyenek, feltüntetve a társadalmi élet melyik hivatalos ügyintézési területére gondolnak, és milyen módszerekkel lehetne könnyíteni az eljárásokat.
Még egy hónap sem telt el, és közel háromezer ötlettel szolgáltak, amelyek egyrészt a civil lakosság, másrészt a vállalkozások, cégek ügyintézéseit érintették. Amint erről többször is írtunk, még ugyan nem történt semmi ezen a téren, hiszen ilyen rövid idő alatt valószínűleg átnézni, átgondolni, elemezni sem sikerült a lakossági elképzeléseket, amelyek között bizonyára akadnak elrugaszkodottak meg kivitelezhetetlenek is. Annyi viszont bizonyos, hogy az ügyintézések bonyolultságán enyhíteni kell, ami feltételezi az iratok számának a csökkentését. (Egyébként a miniszterelnöki elképzelésnek is találóan a „papírvágó” elnevezést adták), a hivatalok közötti jobb együttműködést, bizonyos illetékek megszüntetését vagy kifizetésének leegyszerűsítését, rövidebb várakozási időt, az ügyfelek fölösleges jártatásának is a kiiktatását.
Bármilyen hétköznapinak tűnjön ez a kormányzati szinten felvetett ügy, igenis problémát jelenthet sokszor, a legegyszerűbbnek tűnő esetben is egy irat megszerzése, beadása, dosszié összeállítása, vagy éppenséggel valamilyen illeték kifizetése. Az tudja ezt a legjobban, akinek adódott hivatalos útja valamely közintézményben – és rendszerint mindegyikünk megfordul évente valamilyen ügyben a „hivatal útvesztőiben”.  Ezért nem mellékes vagy érdektelen, hogy mi lesz végül a sorsa a maisimplu.gov.ro honlapon felvetett ötleteknek, illetve, hogy komolyan gondolta és beváltja a miniszterelnök a bürokráciacsökkentő elképzelését, legalább részben.
Újvári Ildikó. Szabadság (Kolozsvár)

Díszpolgári cím Kallós Zoltán néprajzkutatónak
A Kolozs Megyei Tanács tegnapi ülésén az önkormányzati képviselők elfogadták azt a határozattervezetet, amelyet Vákár István, a tanács alelnöke nyújtott be, és amelynek értelmében Kolozs megye díszpolgárává avatják a napokban kilencvenedik életévét betöltő Kallós Zoltán néprajzkutatót.
– Kallós Zoltánt nem kell bemutatni: óriási munkájához képest ez parányi ajándék. Kallós Zoltánnak nincs szüksége titulusokra, hanem pont ellenkezőleg, nekünk, a Kolozs Megyei Tanácsnak van szükségünk arra, hogy a díszpolgári cím odaítélésével megtiszteljük – nyilatkozta a sajtónak a tanácsülést követően Vákár István.
A cím odaítélésére vonatkozó határozattervezetet egyöntetűen, 29 igen szavazattal fogadta el a megyei önkormányzat. A díszpolgári cím ünnepélyes átadására egy későbbi időpontban kerül sor. Érdekesség: a határozattervezet a huszadik napirendi pont volt, de az ülés elején a tanácselnök javaslatára elsőként vitatták meg.
N-H. D. Szabadság (Kolozsvár)

„Ez itt a város, a városod, Kolozsvár…”
Virág Erzsébet nyugalmazott tanár, Horváth Anna alpolgármester, Szabó Lilla fordító (a Kolozsvári Magyar Napok szervezői stábjának tagja) és Györgyjakab Enikő színművész megkapó őszinteséggel beszélt Egyed Emese egyetemi oktatónak, a moderátor és a népes hallgatóság előtt arról, hogy mit jelent számukra Kolozsvár, milyen emlékek kötik ehhez a városhoz, és hogyan látják jövőjét.
Kolozsvárhoz való kötödésem a kockaköves Rákóczi úthoz, a Széchenyi téri piachoz fűződő gyerekkori emlékeimmel kezdődik. Nem vagyok nosztalgiázó alkat, de családommal gyakran felkeressük a helyeket, ahol én gyerek voltam – kezdte az emlékezést Virág Erzsébet nyugdíjas magyartanár, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége egyik országos alelnöke.
– Nem adatott meg nekem, hogy Kolozsváron szülessek, hogy illatok, hangulatok,  gyermekkori emléke kössön ehhez a városhoz. Gyermekkoromban Kolozsvár elérhetetlen, álomszép, távoli, megfoghatatlan hely volt – vette át a szót Horváth Anna alpolgármester, akinek apai szépapja már beazonosítható kolozsvári léttel rendelkezett, dédapja pedig Szász Domokos református püspök feleségének unokaöccse volt. – Férjhezmenetelem után eldőlt, hogy Kolozsvárra költözöm, mert a férjem már itt dolgozott. Furcsa időszak volt: egyfajta „se veled, se nélküled érzés” kerített hatalmába a várossal kapcsolatosan. Akkor kezdtem a várost  „érezni”, amikor megszülettek  gyerekeim – mondta Horváth Anna.
NAGY-HINTÓS DIANA. Szabadság (Kolozsvár)

Máma vagyunk, holnap nincsünk
Románia nemzetiségeket eltüntető (lásd a szintén ajándékba kapott Dobrudzsa sok nemzetiségének sorsát), azokat számba és tudomásul sem vevő, elnyomó politikáját már nincs is mihez hasonlítani. Olyan ez a politika, mint a filozófia alapvető kategóriái: csak önmagával mérhető. Ezért minden lelkiismereti, belső szaggatás nélkül idézhetem Marx Károlyt, a kommunista vérdiktatúrák szellemi megalapozóját: „Nem lehet szabad az a nép, mely más népeket elnyom.”
Nagy igazság, ugyanis az a nép, amelynek nevében más népet megnyomorítanak, maga is szolgája, rabja a maga urainak. Marx főként a kapitalizmus 19. századi gyarmataira vonatkoztatta a megfogalmazást. Jelzem, hogy főként.
A mostani, szegénységben és elmaradottságban feszengő román hatalom, az egymást sűrűn követő kormányok legfőbb eszmei irányulása a nemzetiségek, legfőképpen a magyar nemzetiség teljes fölszámolása. A magyarlakta vidékeken éjt nappá téve tüsténkedő prefektusok (kormánymegbízottak) legfőbb vadászterülete Székelyföld, Erdély.
Itt, nálunk a szivárványt is átfestenék a maguk kedvére. Említem Ilie Gabra megyei párt-másodtitkár nevét és intézkedését. Sepsiszentgyörgyön, a ’80-as évek elején egy éjszaka átrendeztette a park virágágyásait, a pirosakat egy helyre, fehérektől messzire, hogy ne lenne magyaros színharmónia a zöldekkel. Nem mese ez. Ezt a politikát folytatja, viszi mindmáig ez a hatalom, az „egységes, nemzeti” államiság megszállottja. Nem én fedezem fel, itt is mindenki tudja. És mindez Európa tudtával. Tehát rábólintásával.
A magyarok kiirtására a történelem során többször adtak parancsot e földrészen, és nem mondhatom azt, hogy hiába! Igenis sikerrel, végig a Habsburg-uralom idején és errébb, máig... Ne vigasztaljuk magunkat azzal, hogy lám, még mindig vagyunk. Ám hol is vannak azok, akiket kiirtottak, kikergettek, kényszerű módon románokká váltak? Láthatunk 90 éves dohányost. De hol van a sok százezer, akit elvitt a pusztító kórság?! 
A tóttá vagy románná lett magyar pap prédikálja: Máma vagyunk, holnap nincsünk. Ha ma nem vigyázunk, bizony nekünk kell megélnünk az utolsó magyar eltemetését, a román hurrá mellett.
Czegő Zoltán. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Dolgokról egy földi szellemnek
Szerda este a nagyváradi Szigligeti Stúdióban mutatták be a Szilágyi Domokos és Fekete Vince verseinek megzenésítéséből álló zenés-verses összeállítást.
A kézdivásárhelyi Városi Színháznak és a sepsiszentgyörgyi Mácsafej Zenekarnak a  Dolgokról egy földi szellemnek című közös zenés-verses-színházi előadására meglehetősen kevesen jöttek el a Szigligeti Stúdióba szerda este, pedig ígéretesnek ígérkező produkcióról volt szó, mely stílusában változatosra, sőt, mondhatni eklektikusra sikeredett. Ez a változatosság akár erénye is lehetett volna az előadásnak, de hogy mégsem lett, az talán annak tudható be, hogy nem domborították ki eléggé az előadás kísérleti jellegét. A produkció szinte teljes sötéségben kezdődik, Szilágyi Domokos Kényszerleszállás című verse hangzik fel valahonnan Kolcsár József előadóművész mély tónusú hangjának érzékeny tolmácsolásában, majd a Mácsafej együttes egy free jazz zajzuhataggal kapcsolódik be a játékba.
Ezután az ígéretes kezdés után azonban a zenekar hagyományos könnyűzenei stílusba vált át, és lényegében ebben a kevésbé érdekes, váratlan zenei fordulatokban meglehetősen szegény stílusban folytatódik a műsor. Ferencz Csaba gitáros, énekes hangja nem különösebben erőteljes, hangszíne, énekesi kvalitásai nem alkalmasak arra, hogy a közönséget hosszabb időre leköthesse. Ugyanakkor a hatvanas, hetvenes évekbeli magyar könnyűzenei világot idéző dalokban (nekem egy adott pillanatban Zorán jutott eszembe) nem hatottak Szilágyi Domokos és Fekete Vince versei, sőt, furcsamód könnyűzenei slágerszövegekké degradálódtak, és ez nem változott akkor sem, amikor  Kolcsár József szavalta a költeményeket egyébként nagyon szépen zengő mély tónusú hangján, mert ezek a könnyűzenei alapra deklamált versek nekem önkéntelenül is a Paunescu féle csenaklukat juttatták eszembe. Az előadás legértékesebb részét a ritmusszekció rendkívüli profizmusa és Gábor Szabolcsnak a hangzást ízlésesen díszítő, gazdagító improvizatív jellegű szaxofonfutamai képezték, ugyanakkor figyelemre méltó volt a hattagú zenekar precíz közös játéka és az együttes hangzásának erőteljessége is.
Pap István. erdon.ro