Egyszer s mindenkorra le kell leplezni a Securitatét, szögezte le Traian Basescu államelnök. Az utóbbi időben felszínre került adatok arra utalnak, hogy a közvagyon mértéktelen fosztogatása, a több ezermilliárdos sikkasztások szálai az egykori szekusokhoz vezetnek. Legyen szó az onyesti RAFO-ról, a bankrendszer kilencvenes évekbeli kifosztásáról vagy a humanista pártvezér óriási vagyonának eredetéről. A szekusok és az óriássikkasztások közötti kapcsolat már a külföldi sajtóban is port kavart. Másfél évtized alatt jóformán egyetlen óriás-sikasztás ügyét sem sikerült teljesen felgöngyölni. Mindezek nem kerülték el az államfő figyelmét, aki rájött, hogy a Securitate leleplezése nélkül a korrupcióellenes hadjárat fabatkát sem ér. Az előző nekifutás kudarcba fulladt, amikor Emil Constantinescu nyilvánosan beismerte, hogy “legyőzte a Securitate”. /Chirmiciu András Összefonódás. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 22./

A Velencei Bizottság után az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) is elmarasztalta Romániát a tavalyi választási törvények miatt. A jelentés annak a törvénycikkelynek a törlését javasolja, amely különböző feltételeket állít a parlamentben jelen lévő és a parlamenten kívüli kisebbségi szervezetek számára. Az EBESZ bizottsága azt is kifogásolja, hogy Románia alig két hónappal a választások előtt módosította a választási törvényt. A jelentésben a legnagyobb hangsúlyt a választás hitelességének a megkérdőjelezhetősége kapta. A választási törvények kisebbségekre vonatkozó fejezetét tavaly azt követően módosították, hogy kiderült, az RMDSZ-en kívül a Magyar Polgári Szövetség is a magyar kisebbség szavazataira számít. A vele szemben támasztott feltételeket a Velencei Bizottság szinte teljesíthetetleneknek minősítette. A Velencei Bizottság az Európa Tanács felkérésére vizsgálta meg a román törvényt, azt követően, hogy Németh Zsolt és Braun Márton fideszes képviselő határozatjavaslatot terjesztett a parlamenti közgyűlés elé. Frunda György elmondta, megpróbálta lebeszélni őket a határozattervezet benyújtásáról. Két héttel később Frunda azzal a javaslattal próbálta menteni a romániai törvényt, hogy a Velencei Bizottság vizsgálja meg az európai országok választási gyakorlatát e tekintetben. Frunda nem osztja a Velencei Bizottság álláspontját. Szerinte a román törvény egyik célja az volt, hogy egy kisebbséget ne képviseljen több szervezet. /Bakk Miklós, Gazda Árpád: Szemben az európai főárammal. = Krónika (Kolozsvár), febr. 22./

Újabb felesleges gyűlés, jegyezte meg az egyik polgármester, ugyanis Csíkszeredában ülést tartott a Konzultatív Tanács. Az ülést Bunta Levente, a megyei tanács elnöke nyitotta meg, román nyelven. „Természetes” volt, hogy – bár a teremben levők kilencven százaléka magyar volt – az idő kilencven százalékában románul folyt az ülés, írta beszámolójában Szondy Zoltán. Antal Klára igazgató a fogyasztóvédelem tavalyi mérlegét mutatta be, dr. Bustya Attila (egészségügyi igazgatóság) az ivóvizet illető törvénykezés aktualitásairól beszélt. Ferenczy Ferenc, az állategészségügy vezetőjének felszólalása kötötte le leginkább a jelen lévő polgármesterek érdeklődését. /Szondy Zoltán: Ülésezett a Konzultatív Tanács.= Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 22./

Befejezték Marosvásárhelyen a Vártemplom műemlék orgonájának restaurálását, erről a gyülekezet ünnepséggel, koncerttel, és egy kis kiadvánnyal emlékezett meg. Február 19-én kezdődött a kétnapos rendezvénysorozat, a nagykőrösi Dávid István orgonaművészt látták vendégül. A másnapi ünnepi istentiszteleten Csíky Csaba ült az orgonánál, közreműködött a Musica Humana női kar, a Psalmus vegyes kar és Makkai Edit zongoratanárnő. Az istentiszteleten Csomós József miskolci református püspök hirdetett igét. /Nagy Botond: Megszólalt az orgona! = Népújság (Marosvásárhely), febr. 22./

Visky Ferenc református lelkész megírta emlékezését a hétévi szamosújvári börtönbüntetésről Fogoly vagyok című könyvében. Testvéreit is letartóztatták, feleségét deportálták a hét gyerekkel. Visky Ferenc együtt volt sógorával, Papp Antallal, aki nagyon sokat segített a maga paraszti bölcsességével. Imáiban családját átadta Istennek. Úgy látta, hogy parókiája a szamosújvári börtön lett. Rengeteg szerencsétlen és kétségbeesett fogoly volt itt, akikhez el kellett vinni az evangéliumot. Visky Andrásnak a letartóztatás és a deportálás történetét megjelenítő Júlia című alkotásában elhangzik az a kérdés, hogy „Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?” És a válasz az, hogy „Mindenki.” Visky Ferenc hozzátette, a látható körülmények azt sugallják, hogy mindennek vége. Jézus az, aki meghaladja a kőfalat. /Csóg Szidónia: Fogoly vagyok… = Erdélyi Napló (Kolozsvár), febr. 22./

Murvai László, a román Oktatásügyi Minisztérium vezérigazgatója és Burus Siklódi Botond, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének alelnöke kétnapos körutat tett Temes megyében. Február 18-án a lugosi 5-ös számú, valamint az igazfalvi és a végvári általános iskolák magyar tagozatait látogatták meg, másnap pedig a temesvári Bartók Béla Líceumban részt vettek a magyartanárok régiós találkozóján, az Arad, Hunyad és Temes megyei pedagógusok szakmai tanácskozásán. Igazfalván, a Világbank által felújított iskola korszerű. A temesvári szakmai tanácskozáson szó esett negatív jelenségekről is, mint a gyermekek körében tapasztalható nyelvromlás, vagy a gyermekszám aggasztó csökkenése. 1990-ben a romániai közoktatásban 5,3 millió gyereket tartottak számon, míg legfrissebb statisztikai adatok szerint már a négymilliót sem éri el a tanulók száma. A magyar oktatásban 1990-ban még 240 ezer óvodás és iskolás volt, idén már csak 185 ezer magyarul tanuló gyereket tartanak számon. /Pataki Zoltán: Magyar oktatási vezetők látogatása a szórványban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 23./

Egyes közpénzt kezelő alapítványok célpályázatait eleve csak bizonyos emberek, intézmények stb. nyerhetik el, írta Gáspár-Barra Réka. Sokszor kiderül, hogy a keretösszeg legnagyobb része olyan alapítványokhoz, sajtótermékekhez stb. vándorol, amelyek egészen közeli viszonyban állnak a kuratóriummal. Ez azért nem általánosítható. /Gáspár-Barra Réka: Aki tűz mellett van, melegszik. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 23./

Marosvásárhelyen, a Bernády Házban, ahová Dáné Károly, az RMDSZ Maros megyei szervezetének tanügyi megbízottja hívta meg a pedagógusokat, bemutatták a frissen létrejött Magyar Középiskolai Vezetők Egyesületét (elnöke Dáné Károly). A Romániai Magyar Pedagógus Szövetséget (RMPSZ) többek között Tőkés András képviselte, aki a Magyar Polgári Szövetség vezetőségi tagja. Tőkés András szerint az újonnan létrejött egyesületre semmi szükség nincs, a középiskolás gondokat meg lehet vitatni az RMPSZ-en belül, nem érti, hogy miért szervezik rá erre a középiskolai vezetők egyesületét. Dáné Károly azt sérelmezte, hogy őt nem szokták meghívni a pedagógus szövetség tanácskozásaira. A hozzászólásokból kiderült: csak a múlt iskolai évben Maros megyében 800 gyermek „veszett el”, akik elvégezték a 8. osztályt, de kilencedikbe már nem jutottak be. Vita volt arról, hogy mi a jó: ha néhány erős magyar központ jön létre a városban, megyében, vagy arra törekednek, hogy minden iskolában legyen magyar részleg. /Máthé Éva: Létrejött a Magyar Középiskolai Vezetők Egyesülete. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 23./

Dr. Terényi János bukaresti magyar nagykövet február 21-én a bukaresti Petőfi Sándor Művelődési Házba látogatott, ahol találkozott a Bukaresti Petőfi Művelődési Társaság vezetőségével. A találkozón részt vett a társaság elnöke, dr. Lőrinczi Gyula, dr. Molnár Szabolcs kulturális alelnök és Árvay Zsolt gazdasági alelnök is. Dr. Lőrinczi Gyula elnök ismertette röviden a bukaresti magyarság történetét. Bukarestben 1815-ben jött létre az első magyar egyház, a református (és a magyar nyelvű oktatás kezdetei is eddig vezethetők vissza), majd ezt követte a római katolikus. 1856-ban Koós Ferenc református lelkész kezdeményezésére megalakult a Hunnia Olvasóegylet és a Magyar Dalárda. 1873-ban megalakult a Bukaresti Magyar Társulat. A második világháború után a könyvtárat elvették. 1990. március 15-én az akkori Petőfi Sándor Művelődési Ház vezetőinek tevékenységével elégedetlen magyarok kimondták a Petőfi Kör elnevezésű művelődési társaság létrehozását, melynek feladata a ház működtetése lett. 1991. február 27-én megalakult a Bukaresti Petőfi Művelődési Társaság. A könyvtár állománya jelenleg kb. 20 ezer kötetet számlál, ebből 11 ezer kötet a Hungarológiai Tanszék számára érkezett adományból származik, itt kapott helyet egyébként a tanszék többi könyve is. A régi könyvtárból szinte semmi sem maradt meg. Kováts László, az irodalmi színpad és a Petőfi Színkör vezetője a színjátszó csoport tevékenységéről számolt be. 1991-ben volt első előadásuk, amikor Móricz Aranyos öregek című darabját vitték színre. /Gáspár Hajnal: Látogatás a bukaresti Petőfi Sándor Művelődési Házban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 23./

A nagy KilometriK lesz a kolozsvári Helikon irodalmi folyóirat Serény Múmia című mellékletének utóda – jelentette be Karácsonyi Zsolt, a melléklet szerkesztője a Bretter György Irodalmi Körön, Kolozsváron. A nagy KilometriK az eddig búvópatakként létező goliárd (más szóval vágáns, kóbor) irodalmat hivatott feleleveníteni, fogalmazta meg a szerkesztő. A goliárd műfaj képviselői, akik közül Francois Villon a legismertebb, Karácsonyi szerint „írtak, ittak és daloltak – és mai képviselői sem tesznek egyebet”. A bemutatón a melléklet első számában megjelent írások szerzői tartottak felolvasást: Muszka Sándor, Kovács Ferenc, Bréda Ferenc, Burus János Botond és Karácsonyi Zsolt művei hangzottak el. /Röviden. Új irodalmi kilométerkő. = Krónika (Kolozsvár), febr. 23./

Markó Béla miniszterelnök-helyettes Budapesten, a Határon Túli Magyarok Hivatalában sajtóértekezletet tartott. Elmondta, a Romániai Magyar Demokrata Szövetségnek sikerült hatékony struktúrát kialakítania a román kormányon belül, hiszen az RMDSZ négy erdélyi magyar miniszterrel, kilenc államtitkárral, és számos kormányhatóság vezetőjével vesz részt a kormányban. Markó Béla rámutatott: nekünk magyaroknak kiemelkedően fontos az, hogy Románia EU-hoz való csatlakozása a kitűzött időpontban megtörténjen, hiszen ezáltal, a határok megszűnésével megvalósul majd a magyar nemzet egysége. „Az autonómia kérdése már nem tabu-téma Romániában” – jelentette ki Markó Béla, a kulturális autonómiával kapcsolatos kérdések fokozatosan beépülnek a romániai köztudatba. Romániában teret nyer a decentralizációra való törekvés. Markó Béla Magyar Bálint oktatási miniszterrel is tárgyalt, akivel az oktatási támogatások és a Szülőföld-alap kérdéskörét járták körül. /(Szász Attila): Románia uniós integrációját az RMDSZ kulcskérdésnek tekinti. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 24./

Az Oktatási Minisztérium kilenc igazgatóját felfüggesztette tisztségéből Mircea Miclea tárcavezető. Az érintett osztályvezetők között van Murvai László, a kisebbségi főosztály igazgatója is. Miclea egyelőre ideiglenes jelleggel megbízta őket, hogy maradjanak funkciójukban a tisztség betöltésére kiírandó versenyvizsgáig. Kötő József oktatásügyi államtitkár adminisztratív eljárásnak nevezte a kilenc igazgató visszavonását. Murvai László szeretné újra pályázni a tisztséget, azonban csupán ideiglenes jelleggel. „Közeledem a nyugdíjkorhatárhoz, emellett egészségi okok miatt is úgy döntöttem, egy évnél többet nem maradok a minisztériumban” – közölte Murvai László. /L. L.: Felfüggesztették tisztségéből Murvait. = Krónika (Kolozsvár), febr. 24./

Stefano Bottoni: A hatalom értelmisége – az értelmiség hatalma. A Földes László-ügy /A Hét, febr. 17./ című tanulmánya vitát váltott ki. A hetilap következő számában több reagálást közöltek: a/ Sütő András cáfolta Stefano Bottoni állításait. 1957-ben nem váltották le az Igaz Szóban viselt beosztásából, hozzátette: 1956-ban – „forradalom-pártiságért” – a letartóztatandó személyek listájára került, Fazekas János – akkori KB-titkár vállalt érte felelősséget. Sütő András visszautasította Bottoni állítását, hogy Hajdu Győzőt ő látta volna el folyamatosan információval Földes Lászlóról, Sütő ugyanis bekerült az Utunk szerkesztőbizottságába. Sütő ezt rágalmazásnak minősítette, mondván általános gyakorlat volt a tiszteletbeli szerkesztőbizottsági tagság. A hetilap testületében szerepelt, de gyakorlatilag semmi köze sem volt hozzájuk, mert 1956 elejétől kezdve már a Művészet című folyóirat főszerkesztőjeként dolgozott Marosvásárhelyt. „Így a kolozsvári Utunknál nem volt alkalmam Hajdu Győző „besúgójaként” működni Földes László ellenében” – írta. Sütő szerint Hajdu Győző véleményeket kért több, Földes által megtámadott írótól, ezt nevezte a tanulmány feljelentő levélnek. Sütő az emlékezetes gyűlésen védeni próbálta Földes Lászlót. /Sütő András: Traumát oldó emlék. Gálfalvi Zsoltnak. = A Hét (Marosvásárhely), febr. 24./ b/ Gálfalvi Zsolt az akkor történteket csapdahelyzettel magyarázta: „Földes tehát egy szorongató csapda-helyzetből úgy próbált kiutat találni, hogy másokat taszított csapda helyzetbe. Nemcsak helyzetmegítélése, eljárása is téves volt.” Gálfalvi Földes László hitelét és megbízhatóságát vonta kétségbe, de utólag úgy látja, hogy saját csapdahelyzetéből téves módon próbált menekülni. Ami akkor történt, az csak a diktatúra ismeretében ítélhető meg. /Gálfalvi Zsolt: Megjegyzések egy esettanulmányhoz. = A Hét (Marosvásárhely), febr. 24./ c/ Bodor Pál hozzászólásában a diktatúra akkori korszakát elevenítette fel. A románosítás 1956-ra már egyértelmű volt. 1956 szeptemberében Miron Constantinescu, a párt KB keménykezű titkára Kolozsváron magyar értelmiségi gyűlést hívott össze, ahol a felszólalók óriási többsége nyíltan kritikus volt a pártvezetéssel és a kormánnyal, a magyar érdekeket sértő jelenségek tekintetében. Ezt látva Miron Constantinescu elmondta, a párt vezetése jóváhagyta a régi kérést az 1940-ben megszüntetett Korunk újrakiadására, egy új gyereklapra (ez lett a Napsugár), nem állítják le a szakszervezetek magyar nyelvű hetilapját, (Szakszervezeti Élet, majd Munkásélet), a KISZ ifjúsági lapját sem szüntetik meg (Ifjúmunkás), visszaállítják a kolozsvári Agronómia magyar tagozatát, megvizsgáltatja az utcanév-változtatásokat stb. Bodor elismerte, hogy felszólalt Földes László ellen, de hozzátette: ezt a szövegét szinte Földes László diktálta és heteken át kérte Bodor Pált, hogy olvassa föl. /Bodor Pál Diurnus: Stefano Bottoni! = A Hét (Marosvásárhely), febr. 24./ d/ Hozzászólt a hetilap munkatársa, Sipos Géza is, aki nekirontott Sütő Andrásnak és ítélkezett, Sütő nem jelentős író. „Egyszerre volt a működtetője, haszonélvezője és ugyanakkor eszköze a hatalomnak, másrészt nemzetiségi mivolta miatt sohasem válhatott annak szerves részévé” – minősítette Sütő Andrást Sipos Géza. Sőt, Sipos szerint az író „ellenzéki szerepben is megnyilvánult”, „átnyergelt”, „ellenzéki-nemzetvédő identitást épített ki magának”, „hatékonyan dolgozott önnön irodalmi kultuszán”. Sipos szerint Sütőnek 57 kötete jelent meg, „tézisdrámái 1975-től a szelep funkcióját töltötték be diktatúra és nemzetiség viszonyában”. Sipos Géza megvonta Sütő András írói mérlegét: egyetlen jó könyve van, az Anyám könnyű álmot ígér. /Sipos Géza: Az önfelmentő.= A Hét (Marosvásárhely), febr. 24./ e/ Kuszálik Péter saját magára hivatkozott, ő már régebben sürgette a „kibeszélést”. Földes László már 1964 decemberétől közölhetett, igaz, kezdetben csak recenziókat, kisebb cikkeket. Kuszálik két könyvcímet hiányolt Bottoni bibliográfiájából: Huszár Sándor: Sorsom emlékezete. Vallomások egy bűntelen nemzedék elkárhozásáról /Kriterion, Bukarest, 1982/ és Földes László: Elvek és viták. Tanulmányok, kritikák /Kriterion, Bukarest, 1983/. Huszár könyvéből kiderült, hogy a pártból kizárt Földes haláláig a marxista esztétika egyetemi előadótanára maradhatott. /Kuszálik Péter: Eljött (?) a kibeszélés ideje? = A Hét (Marosvásárhely), febr. 24./

Három Nagykároly környéki községben /Csanáloson, Mezőfényen és Mezőpetriben/ vendégszerepelt a napokban a szatmárnémeti Harag György Társulat, mindháromban telt ház előtt. Lőrincz Ágnes, a társulat igazgatója szerint a meleg fogadtatás, a hosszas ünneplés újabb jelzés számukra, hogy mennyire fontos a vidék a színháznak. Nagykárolyban már két bérletes előadásuk is van minden bemutatóra, Tasnádon és Nagybányán pedig egy-egy. Biztosra vehető, hogy Csanálosra, Fényre és Petribe is elviszik a mostani évad sikerdarabját, a Szomory Dezső Györgyike, drága gyermek című előadást. A színházbusz nagyon rozoga, jó lenne egy új busz. Az egész színház korszerűsítésre szorul. Még Medgyessy Péter megígérte szatmári látogatásakor (jó két éve), hogy a magyar kormány besegít. Nemrég az új magyar miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc ugyancsak biztató választ adott a színházzal kapcsolatban. /Sike Lajos: Vidék felé (is) fordul a Harag György Társulat. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 24./

Sokakat megdöbbentett: a Demokrata Párt egyezkedik a RNEP-vel, hogy ez utóbbi olvadjon be az Emil Boc vezette alakulatba. Boc, Kolozsvár polgármestere nyilatkozta: a Demokrata Pártnak is szüksége van a RNEP-re, hogy tovább ápolhassa a nemzeti szellemiséget. – Már változott az RNEP ideológiája, magyarázta Boc. Alig írták alá a négypárti protokollumot, máris elkezdődött annak lábbal tiprása. Márton Árpád képviselőházi RMDSZ frakcióvezető minderről elmondta, hogy emlékezni kell Emil Boc polgármesteri választási kampányára, a híres bibliás jelenetre a helyi televízióban, amikor nem magyarbarátságáról tett tanúbizonyságot. Egybeolvadásra olyan pártok között kerül sor, amelyek ideológiája közel áll egymáshoz. Márton Árpád jelezte, hogy a koalíciós társakkal ezt a kérdést megtárgyalják. /Béres Katalin: A RNEP újra hallat magáról. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 25./ Emlékeztető: Emil Boc, a Demokrata Párt (DP) és a Nemzeti Liberális Párt (NLP) által alakított szövetség polgármester-jelöltje, valamint Gheorghe Funar kolozsvári városvezető a televízió élő adásában esküdött a Bibliára, hogy nem működik együtt a magyarokkal és az RMDSZ-szel. /B. T.: Idegengyűlölő rituálé a képernyőn. = Szabadság (Kolozsvár), 2004. ápr. 28./

Kötő József tanügyi államtitkár kifejtette, a legégetőbb kérdés a decentralizáció, ami alapvetően átrajzolhatja a romániai magyar oktatási hálózat térképét. Ez sok csapdahelyzetet is tartogat. Egyfelől jó, hogy megszűnik a központi irányítás. Lesz egy fejkvóta, ebből fedezik a tanárok, a tanítók fizetését, a tankönyveket stb. Az alkalmazási jog átmegy az iskolaszékek hatáskörébe. Az iskolaszék intézménye a leglényegesebb. Másfelől az új rendszer nagy kihívást jelent. A 200-as lélekszám alatti iskolák elvesztik jogi személyiségüket. Ez rendkívül sok oktatási intézményt érint a szórványvidéken. Annyit sikerült a törvény készítésébe bevinni, hogy az alapfinanszírozást tanítási nyelvek szerint más koefficienssel számítják, továbbá a vidék szerint, ahol az iskola, a tanintézet működik, és egyéb speciális adottságok szerint. Azonban nem történt gyakorlati lépés a koefficiens kiszámítása érdekében. Kötő jelezte, főosztálya most azon dolgozik, hogy kiszámítsák, mennyibe kerül, mivel kerül többe egy kisebbségi gyermek oktatása, továbbá azt, hogy milyen plusz koefficienseket kell alkalmazni zónák szerint. Megegyeztek abban, hogy a bizottság nem fog döntéseket hozni Kötő ellenjegyzése nélkül. Nagyon fontos minden kisebbségi iskolánál a helyi közösséggel való konzultáció. Kolozs megyében Kötőnek rossz tapasztalatai vannak: a Kolozs megyei magyar képviselet egyáltalán nem foglalkozott ezzel az üggyel, emiatt sorra veszélybe kerültek a magyar iskolák. Tordaszentlászlón például 200 fölött van a magyar gyerekek száma, és 200 fölött van a román gyermekek száma. Ennek ellenére összevonták a két iskolát, és ezt a magyar főtanfelügyelő-helyettes nem jelentette. Végül tanácsi határozatot kellett hozni ahhoz, hogy a község betartsa legalább a törvényt. Nem történt lépés a visai, a mérai, a györgyfalvi iskola ügyében sem. Ezért Kötő intézkedett, február 24-ig küldjenek jelentést a Kolozs megyei magyar iskolák helyzetéről. Szatmár megyében viszont megtalálták a megoldást. /Zsehránszky István: Neveket nem említek. Beszélgetés Kötő József tanügyi államtitkárral. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 25./

Az Oktatási Minisztérium 2005-ben határon túli magyar pedagógusok számára magyarországi akkreditált pedagógus-továbbképzéseken való ingyenes részvételre biztosít lehetőséget. A határon túli magyar pedagógus szervezetnél lehet. A határidőn túl benyújtott, és a hiányos pályázatok elutasításra kerülnek. /Pedagógusoknak: ingyenes részvétel akkreditált magyarországi képzéseken. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), febr. 25./

Külön stratégiát kell kidolgoznia a Magyar Polgári Szövetségnek (MPSZ) a Partium számára – jelentette ki Nagyváradon Csuzi István, az MPSZ Bihar megyei szervezetének elnöke. Csuzi közölte, a szervezetnek nem csupán a Székelyföldre kell koncentrálnia, hanem azokra a megyékre is, ahol nem alkot abszolút többséget az ott élő magyarság. „Gyakran jellemzik úgy az MPSZ-t, hogy a székelyek szervezete, holott mi valójában az egész romániai magyarság számára kívánunk jobboldali alternatívát nyújtani” – fejtette ki Csuzi. Hozzátette: azokban a régiókban, ahol szórványban vagy tömbben élnek magyarok, megfelelőbb a kulturális autonómia követelése. Csuzi István erre vonatkozó javaslata az MPSZ múlt hétvégén, Székelyudvarhelyen megszervezett, bővített elnökségi ülésén lekerült a napirendről, de a szervezet partiumi vezetői továbbra is szorgalmazzák a régió sajátosságait is figyelembe vevő stratégia elfogadását. Balogh Levente: Más stratégiát a Partiumnak. = Krónika (Kolozsvár), febr. 25./

A kétszázezer lakosú Nagyvárad húszszázaléknyi magyarságának indult egész napos magyar műsort sugárzó kereskedelmi rádió Partium néven. Most még csak a próbaadást sugározzák a 89,6 mHz-es frekvencián. A város első magyar rádiójának társtulajdonosa Kiss Sándor vállalkozó, megyei tanácselnök, az RMDSZ választmányi elnöke, aki oroszlánrészt vállalt a helyi kábeltévé társaság létrehozásában, rövidebb ideig tulajdonosa volt a Bihari Napló megyei napilapnak. A Partium rádió politikailag semleges, tájékoztatott a tulajdonos. A Partium Rádió igazgatója Ioan Costin, aki korábban is a Kiss-féle médiavállalkozásokat menedzselte. Az ifjú főszerkesztő, Sallai Mihály a váradi kábeltévétől került ki. /(Lakatos Balla Tünde): Partium Rádió, egy adó a nagyváradi magyarokért. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 25./

Pipe központjában a romosabbik épület volt az iskola, a másik romos ház a kultúrotthon. Nincs szükség már egyikre se. A faluban 45 család él. Az átlagéletkor 60 fölött van. Sok ház kapuját bezárták, a tulajdonosok elköltöztek vagy kihaltak. Valamikor 300-an laktak a faluban, 45 – 50 magyar gyermek tanult az iskolában. A fiatalok Segesváron, vagy még távolabb, Marosvásárhelyen, Székelyudvarhelyen keresnek lehetőséget. A parókia üresen áll, az unitárius lelkész úgy döntött, hogy Nádason marad, mert ott is szolgál. Valamikor itt sok szőlő, s jó gabona is termett. Azután jött a kollektív, s mindent szétvertek. A fiatalok mind elmentek. Pipén még egy üzlet sincs. Jenei László Csaba unitárius lelkész elmondta, hogy a pipeiek eljárnak a templomba. Az egyházközséghez 67-en tartoznak. Nádason és Pipén összesen 196 lélekből áll az unitárius közösség. Sok a vegyes házasság. 1997-ben falutalálkozót tartottak Pipén. Erre az alkalomra Sándor Szilárd, az akkori Pipe szásznádasi unitárius gyakorló segédlelkésze egy füzetet állított össze Fóris Géza volt nyugdíjas unitárius lelkész kézirata alapján. /Vajda György: Transzszilván időutazás. A „pipék földjén”. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 25./

A minap a szamosújvári börtönt kereste fel a széki református gyülekezet kórusa. A csoportot Kovács Tibor segédlelkész kísérte el, aki ifj. Kabai Ferenc szamosújvári lelkésszel együtt tartott rövid istentiszteletet a fegyházban, majd a kórus következett. A börtönlakókhoz minden hétvégén bejár ifj. Kabai Ferenc ref. lelkész, Kösmödi Attila római katolikus plébános, hasonlóan négy más felekezet képviselőihez. /Erkedi Csaba: Vallásos ének és vers a börtönben. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 25./

Újhelyi István, az MSZP alelnöke, országgyűlési képviselő Erdélyben tett magánlátogatása során Csíkszeredán elmondta: a legendás Illés együttes első erdélyi fellépését a magyar állam több tíz millió forinttal támogatja, augusztus 5-én a csíkszeredai Szabadság Téren koncertezik a magyar együttes. Az erdélyi szabadtéri koncert ingyenes. Újhelyi Hargitafürdőn Nagy Zsolt miniszterrel a Szülőföld Programról folyatott megbeszélést. /(Daczó Dénes): Az idei nyár legjelentősebb eseménye. Az Illés együttes első Erdélyi koncertje. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 25./

Romániának és Magyarországnak két-három olyan közös tervet kellene kidolgoznia, amelyről az őszi közös kormányülésen már döntést is lehetne hozni – mondta Bukarestben Markó Béla miniszterelnök-helyettes, az RMDSZ elnöke. A Szülőföld-alapot Markó fontosnak tartja, de felhívta a figyelmet arra, hogy túlságosan bürokratikus lesz a kezelése. Mindenképpen folytatódnia kell a magyarul oktató egyetemi káderek ösztöndíj-támogatásának, s ugyancsak folytatni kell a szórványkollégiumok építésére vonatkozó elképzelések megvalósítását – hangoztatta Markó. A magyar politika részéről megvan a készség, csak pénz nincs elég – állapította meg Markó. /A készség megvan a támogatásra, csak pénz nincs elég. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 26./

A magyarság fogyásáról írt Harrach Gábor: „A legutóbbi – 2001-ben, illetve 2002-ben végzett – népszámlálások szerint Romániában 1 millió 434 ezer, Szlovákiában 520 ezer, Szerbia-Montenegróban 290 ezer, Ukrajnában pedig 157 ezer magyar él. A többi szomszédos országban kisebb létszámú közösségek találhatók: Horvátországban 17 ezer, Szlovéniában hatezer, Ausztriában pedig – beleértve a Bécsben és távolabb élő diaszpórát is – 40 ezer magyart (köztük 26 ezer külföldi állampolgárt) regisztráltak. A népszámlálási eredmények nemcsak a közvéleményt, hanem a demográfusokat is megdöbbentették, ugyanis a fogyatkozás – főleg Erdélyben és a Felvidéken – a vártnál jóval nagyobb méreteket öltött. A magyarság egyetlen évtized leforgása alatt Romániában több mint 190 ezer fővel, vagyis közel 12 százalékkal, Szlovákiában 47 ezerrel (8 százalék), Szerbiában 51 ezerrel (15 százalék), Ukrajnában hétezerrel (4 százalék), Horvátországban ötezerrel (23 százalék), Szlovéniában pedig kétezerrel (27 százalék) csökkent. Az elszakított nemzetrészek vesztesége tehát egy évtized alatt több mint 300 ezerre tehető, és ebben még nincsenek benne a rendszerváltozás körüli kivándorlási hullámok adatai. Ráadásul a nominális csökkenés – nyolcvanéves tendencia részeként – további arányvesztést eredményezett a többségi lakossághoz képest. (Az 1910-es magyar népszámlálás és a legutóbbi összeírások közötti időszakban a Romániához csatolt területeken 32 százalékról 20-ra, a Felvidéken 30-ról 10-re, a Vajdaságban 28-ról 14-re, Kárpátalján pedig 31-ről 12 százalékra csökkent a magyarság aránya.)” /Harrach Gábor: Teljes népfogyatkozás. = Magyar Nemzet, febr. 26./

Néhány éve törvény rögzíti, hogy február 25-e a kommunizmus áldozatainak napja Magyarországon. A kommunista rendszerek rombolása világméretű volt. Az utópisztikus ideológia és az annak érvényesítésére alkalmazott terror kéz a kézben haladt végig a huszadik századon. Az egyes becslések szerint világszerte közel százmillió áldozatot követelő kommunizmus perére azonban mind ez idáig nem került sor. A kommunizmus vonatkozásában még az elszámolás iránti igény sem jelentkezett hangsúlyosan a közéletben, állapította meg Ferencz Csaba. /Ferencz Csaba: A kommunizmus pere. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 26./

Az Erdélyi Múzeum-Egyesület /EME/ negyedfélszáz tagot számláló Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Szakosztálya február 22-én tartotta Kolozsváron éves közgyűlését, az elmúlt év eredményeit értékelték. A dr. Keszeg Vilmos szakosztályi elnök és Nagy Mihály Zoltán szakosztályi titkár által elkészített beszámoló öt konferenciáról számolt be. Vándorgyűlést szerveztek Baróton az EME és a Gaál Mózes Közművelődési Egyesület, valamint Zilahon és Szilágysomlyón az EME, valamint Zilah és vidéke fiókszervezetének közös szervezésében. Egyed Emese kezdeményezte és szervezte meg a Variánsok címet viselő irodalom- és színháztörténeti konferenciát. Az Erdély a magyar középkorkutatásban konferencia a hazai és a magyarországi szakemberek találkozását tette lehetővé. Az EME és a Pósta Béla Egyesület közösen szervezte a II. Erdélyi Magyar Régészeti Konferenciát, amely harminc szerző kutatási eredményeinek bemutatását tette lehetővé. Az egyesület legnagyobb méretű rendezvénye az immár hagyományossá és népszerűvé vált, kétnapos, többszáz előadót felvonultató őszi rendezvény, a Magyar Tudomány Napja Erdélyben. A 2005-ös tervben szerepel a Haáz Rezső Múzeummal és Alapítvánnyal közösen, Székelyudvarhelyen szervezendő vándorgyűlés, a Zilahon és Szilágysomlyón sorra kerülő, a szilágysági kutatásokat, a Tordán sorra kerülő, az Aranyosszék-kutatás eredményeit bemutató konferencia, a szótárszerkesztés elméletéről és gyakorlatáról szóló nyelvészeti és két irodalomtörténeti rendezvény, Olvasás, színház, értelmezés, és Az emlékezet helyei címmel a III. erdélyi régészeti, egy, a kora újkorra összpontosító történész-konferencia, valamint egy interdiszciplináris rendezvény, Emberek, életek, élettörténetek címmel. Az EME tagjai az év során József Attilára, Orbán Balázsra, Mikó Imrére és Bocskai Istvánra emlékeznek. /(F. E.): Eredményes évet zárt az EME I. szakosztálya. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 26./

Resicabánya vadonatúj Szentháromság Plébániatemplomát megviselte a kemény tél. Nemcsak falbeázások, vízfoltok jelentkeztek, hanem a burkolati fal is megrongálódott és felső részéből rövidesen téglasorok fognak kihullani. /Makay Botond: Megrongálódott az új templom! = Nyugati Jelen (Arad), febr. 26./

Immár negyedik alkalommal koszorúzták meg Besztercén a temető római katolikus részében található síremléket, melyen a következő felirat olvasható: „Az 1602. február 24-én Reminiscere vasárnapján Basta generális vallon és hajdú zsoldosai által a Besztercén lemészárolt több száz magyar (székely) várvédő és azok családja hősi halála emlékének 400 éves évfordulóján állíttatott kegyelettel. A besztercei magyarság képviseletében a besztercei Római Katolikus és Református egyház. Beszterce, 2002. június 9.” Emléküket őrzi a temetőben felállított és megszentelt sírkő, amelynél történelmi egyházaink, városunk magyarsága, az RMDSZ helyi szervezete idén is elhelyezte a kegyelet koszorúját. /Bencze Anna: Beszterce. A fekete vasárnapra emlékeztek. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 26./

Vincze Gábor szegedi történész a magyarországi és erdélyi magyarság múlt századi történelmének sok szempontból legavatottabb kutatója. Eddig egyedül vagy társszerzőkkel tíz könyvet írt, emellett négy egyéb kiadványt szerkesztett, megjelent mintegy kilencven tanulmánya, forráspublikációja, cikke. Az Asszimiláció vagy kivándorlás? /Erdélyi Múzeum-Egyesület, a Teleki László Alapítvány, Budapest, 2004/ című, legújabb kötetében a moldvai magyar etnikai csoport modern kori történelmének tanulmányozásához válogatta össze az 1860–1989 közötti időszakból a legfontosabb forrásanyagot. A moldvai magyar etnikai csoport a magyarság egészén belül egyedül produkál még ma is pozitív népszaporulatot. A magyarországi vendégmunka beszűkülni látszik. Ehelyett a moldvai magyarok nagy tömegei vállalnak dél-európai országokban vagy Izraelben vendégmunkát. Vincze Gábor maga is nyugat-európai ideiglenes kitelepedésre – vendégmunkára – készül, az anyaországban nem lévén státus szerinti munkahelye. Az Asszimiláció vagy kivándorlás? című munkában az első dokumentum 1860-as, az utolsó pedig 1985-ös. 1941-ben a bukovinai székelyeket Bácskába telepítették, majd 1944-ben a Dunántúlra menekültek, s akkor a moldvai csángómagyarok közül is áttelepedett 120–130 család. A moldvai csángókat két faluba telepítették le: Egyházaskozárra és Szárászra. 1940–44 közt volt egy olyan elképzelés, hogy minél több moldvai csángómagyart kell áttelepíteni Magyarországra. 1944 tavaszán kidolgoznak egy konkrét tervezetet, ennek értelmében Bákó megyéből az összes csángó­magyart át kellene hozni Ma­gyarországra, de közbejött az augusztus 23-i átállás, összeomlott a moldvai román front, a tervet már nem lehetett kivitelezni. 1946–47–48-ban több ezer ember csángó szeretett volna áttelepedni Magyarországra. Azonban az akkori magyar kormányok – Nagy Ferenc és Dinnyés Lajos kormánya – azt mondák: nem szabad őket befogadni, mert akkor nem tudják megakadályozni a román kormánynak, hogy amennyire lehet, Erdélyt magyartalanítsák. Valóban volt a paragrafusokban és a hatósági szervek cselekedeteiben tetten érhető szándék 1946–47-ben, hogy minél több, főleg észak-erdélyi magyart valamilyen ürüggyel kiutasítsanak Romániából. Emiatt a moldvai csángómagyarokat nem engedték be. Egyéni kiskapukat megkeresve végül is 1946–47-ben áttelepedett még egy 40–50 család. Lábnyikról, Diószénből, Klézséről, Lészpedről. Vincze Gábor hangsúlyozza, hogy ő nem csángószakértő. Vincze Gábort a kilencvenes évek vége felé meghívták Kolozsvárra vendégelőadónak. Előadás-sorozatot tartott a kolozsvári történelem szakos magyar hallgatóknak a romániai magyar kisebbség 1919–1989 közti történelméről. Két évvel később, 1998–99-ben ugyancsak a történelem szakosoknak tartottak speciális kollégiumot. Sikerült jó néhány diákot ,,megcsípni”, azóta közülük néhányan elindultak a történészkutatóvá válás útján. A magyar szakosokkal nem volt ilyen szerencséje. /Sylvester Lajos: Asszimiláció vagy kivándorlás? (Moldvai magyar forráskiadvány). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 26./

Február 11-13. között Kecskeméten tartotta éves szokásos összejövetelét az egyetemi lelkészek konferenciája. Immáron tizenegyedszer rendezik meg a lelkészek és munkatársaik találkozóját. Mindenki beszámolt a munkájáról. Kiderült, hogy az erdélyi nagy egyetemi városokban komoly munkát végeznek az ottani lelkészek és munkatársaik (Marosvásárhely, Kolozsvár, Brassó, Temesvár és Csíkszereda). /XI. Egyetemi Pasztorációs Konferencia Kecskeméten. = Vasárnap (Kolozsvár), febr. 27./