Te is itthagytál minket, Gazsi, írta Magyari Lajos Nagy Gáspár halálhírére. Soha nem panaszkodott, inkább a panaszra jogosultak szavait hallgatta meg, erdélyi, felvidéki, kárpátaljai barátainak mondandóját. A híres ,,kilencek” nemzedéke után Nagy Gáspár a magyar költészet igazi revelációja volt, népe-nemzete sorsát fáradhatatlanul panaszolta fel a világnak. Elsőként a magyar költészetben ötvenhat népirtó gyilkosait is a vádlottak padjára idézte, s híres verse, Egy fiú naplójából alighanem megváltoztatta a magyarországi közgondolkodást. Többé nem lehetett szőnyeg alá söpörni az ötvenhatos nemzetárulást. A vers közléséért szerkesztőknek kellett menniük. Nagy Gáspár szellemtársaival – elsősorban Csoóri Sándorral – készítette elő a lelki rendszerváltást. /Magyari Lajos: Búcsú Nagy Gáspártól. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 6./ Nagy Gáspár 2007. január 3-án halt meg.

Jancsó Elemér szerkesztette az Erdélyi Ritkaságok könyvsorozatot, hogy egyrészt megmentse a feledéstől az Erdély múltjára vonatkozó ismeretlen vagy alig ismert kéziratokat, másrészt hogy a nagyközönség elé példaként állítsa az erdélyi művelődés egykori munkásainak erőfeszítéseit. A sorozatban 13 mű látott napvilágot. 18 kötetben olyan művek láttak nyomdafestéket, mint Az erdélyi magyar színészet hőskora, Kibédi Péterfi Károly Esztétikája, Ruzitska György emlékezései, Bod Péter önéletírása, Román élet (Oroszhegyi Józsa), Székelyudvarhely legrégibb leírása, Udvarhely megye leírása, Székelyhoni utazás a két Homoród mellett (Jánosfalvi Sándor), Hermányi Dienes József Nagyenyedi Demokritusa, Bölöni Farkas Sándor Nyugat-európai utazása és Naplótöredékei (Az új Erdély hajnalán), Wesselényi Szózata a magyar és szláv nemzetiség ügyében, Kazinczy Ferenc Erdélyi levelei, Kolozsvár leírása 1734-ből (Füzéri György). A kötetek hatékonyságát emelte a bevezető tanulmány és a szakszerű jegyzetapparátus. Az utolsó kötetek fülszövege szerint 1944-ben további öt mű volt előkészületben, Bölöni Farkas angliai útinaplója, Bolyai János Appendixe, Fogarasi Sámuel naplója és Bisztray Károly visszaemlékezései két-két kötetben. A marosvásárhelyi Mentor Kiadó újraindította az Erdélyi Ritkaságok sorozatot. Húsz kötetre tervezi, az utolsó 2010-ben jelenne meg. Az új sorozat első darabja Bölöni Farkas Sándor Erdély történetei című munkája. A kézirat másolatát és a beköttetett kefelevonatot Izsák József otthonában őrizte, politikai indíttatású meghurcolása idején is, amikor a házkutatás veszélye naponta fenyegette. 1989 után ismét foglalkoztatta a kiadás gondolata, végül a feladat, 2004-ben bekövetkezett halála után, a családjára öröklődött. Bölöni Farkas Sándorban /Bölön, 1795. dec. 14. – Kolozsvár, 1842. febr. 3./ Jancsó Elemér „a gondolat és eszmék emberét” látta. Bölöni Farkas Sándor az önálló Erdély történetét szándékozott papírra vetni, de csak az 1566-os esztendőig jutott el. Nem adathalmaz és nem forrásérték, hanem egy nagyon szubjektív történetszemléletet valló reformer munkája. /Bölöni Domokos: Erdély történetei. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 6./

Románia január elsejei uniós csatlakozásával egy időben vezetett be vízumkényszert a 4,5 millió lélekszámú Moldovai Köztársaság állampolgáraival szemben. A bukaresti külügyminisztérium már korábban megígérte a Moldovai Köztársaságban élőknek, hogy az okmány ingyenes lesz, megszerzésére pedig mindössze néhány napot kell várni. Az új év beköszöntével moldovaiak százai özönlik el naponta a chisinaui román nagykövetség épületét, amelynek személyzete képtelen rövid idő alatt kielégíteni valamennyi ügyfél igényét. /Rostás Szabolcs: Moldvai vízumroham. = Krónika (Kolozsvár), jan. 8./

Salamon Márton László, a lap felelős szerkesztője a felekezeti törvény elfogadása miatt elmarasztalta a nagy egyházakat, a magyar történelmi egyházakat és a zsidó felekezetet. Szerinte az egyházak úgy gondolják, hogy világi hatalom illeti meg őket, hogy az egyháznak előjogai vannak, beleszólhat a közéletbe, a művészetekbe, az irodalomba, a sajtóba – és joga van cenzúrázni a művészeti, irodalmi és sajtótermékeket. /Salamon Márton László: Természet- és törvény fölött. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 8./

Tavaly Scholtz Béla közgazdász, a Szatmár Megyei Mezőgazdasági Szaktanácsadó Központ igazgatója a kisebbségek jogainak gyakorlati érvényesítéséért nyerte el az Ezüstfenyő Díjat. Scholtz Béla az intézmény addig egynyelvű szakkiadványát, a Curier Agricolt (Mezőgazdasági Futárt) nem is két-, hanem háromnyelvűvé tette. Emellett a központ által szervezett szaktanfolyamok nyelvét is a hallgatók igényeihez igazította. Az utóbbi időben azért is nagyon népszerűek lettek Szatmár megyében a szaktanácsadó központ szervezésében rendezett több hónapos tanfolyamok, mert a kapott diplomát az EU is elismeri, tulajdonosa az Unió bármely országában munkát vállalhat. /Sike Lajos: Szakmai képzés, anyanyelven. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 8./

Resicabányán az RMDSZ mellett bejegyzett Platanus Művelődési Egyesület Tóth János szerkesztésében Platanus címmel időszakos kiadványt kíván megjelentetni. A napokban a 0. szám megjelent, amelyből megállapítható, hogy egyfelől képes-, másfelől szatirikus, humoros lapról van szó. /Krassay Szörény: Megjelent a Platanus próbaszáma. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 8./

Benkő József gyűjteményét immár évente bemutatják Marosvásárhelyen. Január 7-én ismét tárlók üvege alá, falakra került a messze földön egyedülálló kollekció: a második világháborúból fennmaradt tárgyak sorakoztak a helyi unitárius egyházközség Bolyai téri tanácstermében. A tárlattal a Don-kanyari ütközet hatvannegyedik évfordulójára emlékeztek az EMKE Maros megyei szervezete és a vendéglátók közös szervezésében. Az immáron harmadszor fölállított kiállítás gyűjtője évente más-más vetületét igyekszik megmutatni a háborúnak, az idén a Maros megyei harcok kaptak hangsúlyos szerepet. Berekméri Róbert történész mutatta be a tárlatot. Az Erdélyben egyedülálló tárlat már régen nem csak a magyar királyi honvédségről szól, a gyűjtőkörutakkal egyre gazdagodott a gyűjtemény: most már a magyar hadsereggel együtt harcoló német, de az ellenséges orosz, illetve román haderő anyaga is bemutathatóvá vált. /Nagy Botond: Emlékezés a Don-kanyari áldozatokra. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 8./

„A történelem során megtanulhattuk, hogy nekünk, magyaroknak nincsenek barátaink, csak érdekszövetségeseink, akiket bármelyik pillanatban el is veszíthetünk” – mondta ünnepi beszédében Kelemen Hunor parlamenti képviselő a január 7-én tartott madéfalvi megemlékezésen. Borboly Csaba, a Hargita Megyei Tanács alelnöke párhuzamot vont a 18. században végbement vérengzés és a székelység mai helyzete között, mondván: annak idején ágyúval lövették a védtelen embereket, ma a boldogulás hiányával sújtják őket. A megemlékezésre a pusztinai Szent István Egyesület is küldöttséget menesztett, melynek tagjai a koszorúzás után énekükkel tették tiszteletüket az 1764-ben lemészárolt kétszáz székely vértanú emlékműve előtt. Az Siculicidium-emlékműnél tartott ünnepséget a madéfalvi egyházi kórus előadása zárta. /Horváth István: A vértanúkra emlékeztek Madéfalván. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 8./ A 243 évvel ezelőtti mészárlás örökre gyásznap marad a helyiek tudatában – mondta Madéfalva székely ruhába öltözött alpolgármestere, Máthé Edit. Este a helyi kultúrotthonban bemutatták a Papp Kincses Emese írta és rendezte Székely Golgota című rockoperát, amely ezt a történelmi eseményt eleveníti fel. /Kozán István: Örökre gyásznap marad. A Siculicidium évfordulójára emlékeztek. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 8./

A róla elnevezett téren még az idén szobrot emelnek Bethlen Gábor erdélyi fejedelemnek, Szatmárnémetiben – határozta el a Bethlen Gábor Társaság kezdeményező bizottsága. Kónya László tanárral, megyei főtanfelügyelő-helyettessel az élen a társaságot és vele a szoborállító alapítványt azon szatmári értelmiségieknek az indítványára hozzák létre, akik az enyedi Bethlen Kollégiumban tanultak. A mellszobor Erdei István szatmári művész alkotása lesz. A végleges bronzváltozathoz szükséges összeget jórészt közadakozásból kívánják előteremteni. /Sike Lajos: Bronz-Bethlen Szatmárra. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 8./

Január 5-én Kolozsváron, az Erdélyi Múzeum-Egyesület székhelyén négy irodalom- és nyelvtudományi kötetet mutattak be maguk a szerzők, akik a kolozsvári közönség előtt régi ismerősök, innen kerültek a Miskolci Egyetemre, és munkáikban is gyakran vissza-visszatérnek a szülőföldre. Dr. Mózes Huba irodalomtörténész, docens Amit az ember álmodni tud című kötetében Karácsony Benő regényeinek magas fokú szakmaiságát, Wass Albertnek pedig az Elvásik a vörös csillag és a Tizenhárom almafa című regényeinek sajátosságait vizsgálta. A Repülőhíd a sínek felett című kötetében Mózes Huba gyermekkori kolozsvári élményeit elevenítette fel. Dr. Kabán Annamária nyelvész, docens, a Lét és nyelv című tanulmánykötetében az erdélyi magyar nyelvtudománnyal és nyelvhasználattal foglalkozott. Ötven évvel ezelőtt jelent meg a először Kolozsváron a Nyelv és Irodalomtudományi Közlemények folyóirat, hasábjain fontos nyelvjárási, módszertani, névtani, nyelvtudományi vizsgálatok, nyelvi kölcsönhatásokat kutatómunkák láttak napvilágot. A szerző külön méltatta Szabó T. Attila és Szabó Zoltán professzor szakmai pályáját, de figyelmet szentelt Méliusz Péter herbáriumtörténeti írásának is, amely 175 évvel előzte meg Linné általánosan elfogadott rendszertani munkáját. Kabán Annamária a Szabadság és a Hargita Népe kiadványait nyelvtani és hangtani vizsgálatnak vetette alá. A szerző Szövegek színváltozása című kötete főleg versek elemzését tartalmazza. /Ö. I. B.: Két szerző, négy kötet. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 8./

Az Európai Parlament (EP) szélsőjobboldali csoportjának a konszolidálása – ez Románia első „kedves meglepetése” az őt befogadó EU számára, ironizált január 8-i cikkében a brit The Guardian. A C.V. Tudor vezette Nagy-Románia Párt (PRM), valamint az Ataka féle bolgár nacionalisták európarlamenti képviselőinek a szélsőséges európai pártokat tömörítő csoportba való beiratkozásával komoly erősítést kap ez az újfasiszta, holokauszt-tagadó társaság – figyelmeztet a lap. Az új képviselőkkel az önálló parlamenti csoport megalakítása csak idő kérdése A lap úgy tudja: az európai szélsőséges erők jövő hétre tervezik pártvezetőik csúcstalálkozóját. /Kedves meglepetés – román és bolgár erősítés az európai újfasisztáknak The Guardian. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 9./

A magát multikulturális metropolisznak valló Milánóban egymás után gyújtják fel a külvárosban szaporodó roma-táborokat. Jönnek a románok! – hallani Rómában is, ahol roma vagy román egyre megy. Az olasz főváros buszain és metróin minden megállóban ezt ismétlik az utasok, amikor újabb és újabb kéregetők vagy muzsikusok szállnak fel, és a pénzt az esetek többségében gyerekek szedik össze. A közel 300 ezres roma közösség (amely nem hivatalos adatok szerint eléri a milliót is) már a harmadik legnagyobb Itáliában az albánok és marokkóiak mögött, sőt, a százezer római román a város legnagyobb idegenajkú csoportját alkotja. Az osztálytermekben is egyre több román kisdiák ül. /Sárközy Júlia (Népszabadság): Jönnek a románok! = Szabadság (Kolozsvár), jan. 9./

Az ártámogatott gyógyszerekért való rohangálás, sorban állás az EU-csatlakozás után sem szűnt meg. Az új kedvezményes gyógyszerlisták sok patikába nem jutottak el. Arra hivatkozva, hogy még nem egyeztek meg az egészségügyi biztosítóval, jelenleg nem írnak fel kedvezményes gyógyszereket betegeiknek a háziorvosok Szatmárnémetiben. Marosvásárhelyen ártámogatott és ingyenes gyógyszerek csak bizonyos patikákban kaphatók. A patikák többségéből még múlt év karácsonya előtt elfogyott a pénz, s idén lassan tíz napja azért nincs ártámogatott és ingyenes gyógyszer, mert a gyógyszertárak többsége későre kapta meg a számítógépes programot, amely nélkül lehetetlen a vények kiszolgálása. /Hol pénz nincs, hol pedig gyógyszer. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 9./

Az önkényesen kisajátított ingatlanok visszaszolgáltatásával a kilakoltatás veszélyébe került bérlőkön különféle jogszabályokkal próbáltak ideig óráig segíteni. Szakemberek szerint 2008-ban, 2009-ben jár majd le ezeknek a szerződéseknek a legnagyobb része, amikor komoly problémát fog jelenteni a bérlők lakáshelyzete. Addig is folyamatosan zajlanak kilakoltatási perek, és 2007-ben több százan kerülhetnek utcára nem csak Kolozsváron, hanem Tordán, Szamosújváron, Hunyadon és Désen is. Tordán eddig már 160 családnak kellett kiköltöznie a bérelt lakásokból, a számítások szerint pedig ebben az évben körülbelül 90 család marad lakás nélkül. /Lassan utcára kerülnek a visszaszolgáltatott lakások bérlői. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 9./

A rendőrség tudakolózott Kató Béla főesperesnél, miután a Marosvásárhelyen eredetileg tervezett helyszínről kitiltották a délvidéki Wass Albert-előadást. „Amíg én vagyok az igazgató, addig az Ifjúsági Házban Wass Albert-regényből dramatizált előadást senki sem fog tartani” – esküdözött Vasile Dorel, a marosvásárhelyi Mihai Eminescu Ifjúsági Ház igazgatója, aki az intézményben megtiltotta a Magyar Kanizsai Udvari Kamaraszínház két Wass Albert-regényből dramatizált előadásának bemutatását. Erre a katolikus egyház segített: tartsák az eseményt a Deus Providebit Házban. „Egy nappal azután, hogy a szervezők a hét végén felkerestek, a rendőrség jelent meg a plébánián, s az előadás után tudakozódott” – nyilatkozta Kató Béla főesperes, aki nem állt szóba a Wass előadás után szimatoló rendőrökkel, de furcsállja, hogy immár az Európai Unión belül, a rendőrség még mindig fölöttébb gyanúsan szimatol. Végül a megyei tanácstól értesítették a szervezőket, hogy az előadásra a Kultúrpalota nagytermében kerülhet sor. Az ÚMSZ információi szerint Lokodi Edit Emőke megyei tanácselnök személyesen engedélyezte a tanács alárendeltségében tartozó Kultúrpalota használatát. Emlékezetes, hogy 2004-ben a Maros Megyei Rendőr-felügyelőség hivatalból indított eljárást a februárban Wass Albert emlékére rendezett felolvasó-maraton szervezői és résztvevői ellen, azt vizsgálva, hogy a 24 órás felolvasás megszegi-e a 2002/31-es kormányrendeletet, amely tiltja az emberiség elleni bűncselekmények miatt felelős személyek, valamint az önkényuralmi jelképek kultuszát. Akkor a román legfőbb ügyészség megállapította, hogy Was Albert nem követett el háborús bűnöket. /Bögözi Attila: Helyszínletiltást „keltett” a délvidékiek előadása Marosvásárhelyen. Pingpong Wass Alberttel. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 9./

A Deus Providebit Tanulmányi Házból, amely induláskor befogadta, kiköltözött a Sapientia EMTE Marosvásárhelyi Műszaki és Humán Tudományok Kara. Dr. Hollanda Dénes egyetemi tanár, a kar dékánja közölte, a januárban megkezdődött új félév már minden szak számára a koronkai campusban zajlik, s februárig teljesen kiürítik az épületet. A campusban szűken lesznek, s az odaköltözött humán kar oktatói számára nehéz biztosítani a megfelelő helyet, kénytelenek voltak megtenni ezt a lépést, mivel a megfogyatkozott támogatás nem elegendő arra, hogy a Deus Házban elfoglalt helyért fizetett bért és a számlákat törlesszék. Hollanda azt a megbízást kapta, hogy építsen bentlakást a hallgatóknak. A 240 férőhelyes kollégium költségeit 1,6 millió euróra becsülték, s építésére két lehetőség közül választhattak: hitelt vesznek fel vagy eladnak a campus területéből. A kari tanács hosszas megfontolás alapján az OTP-kölcsön mellett döntött, s Hollanda Dénes vállalta, hogy 2007. szeptember 15-re elkészül a bentlakás. Meghirdették a tervpályázatot, végül három ajánlat érkezett. A Sapientia Alapítvány azonban nem értett egyet azzal, hogy hitelből épüljön fel a bentlakás, s döntésük alapján a campus területéből kell eladni, hogy az építkezési költségeket fedezzék. Határozatuk nyomán a marosvásárhelyi karnak új tervpályázatot kell kiírnia. A Sapientia Marosvásárhelyi Műszaki- és Humán Tudományok Karán 874 diák tanul és a főállású oktatók száma 77. Ennek ellenére az egyetem határon túli támogatása csökken. /(bodolai): Minden szak a koronkai campusba költözött. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 9./

Több mint kétszázan jelentek meg a Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KRE) által rendezett újévi fogadáson, amelyet idén immár tizenkettedik alkalommal tartottak meg a KRE székházában. Az újévköszöntő rendezvény Barabás Zoltán egyházkerületi szóvivő köszöntő szavai után kiállítás-megnyitóval folytatódott. Szabó Ottó felvidéki képzőművész kiállítását a szintén felvidéki Szászi Zoltán költő, szerkesztő méltatta. Tőkés László püspök elmondta, a hagyomány szellemében idén is gyűjtenek egy jó ügy számára. Ezúttal a Partiumi Magyar Művelődési Céh (PMMC) javára adakozhattak a jelenlévők. A PMMC hat tagozatban fejti ki tevékenységét (zenei, képzőművészeti, irodalmi, népművészeti, színművészeti és konferenciaszervezési). Az eltelt 17 év alatt erősen megtépázódott ez a közösség, de bizonyos tekintetben erősödött is. 1996-ban még Varga Gábor akkori nagyváradi RMDSZ-elnök is beszélt az újévi fogadáson, azóta megszaporodtak sorainkban a hajszálrepedések – mutatott rá a püspök. A fogadás végén ereklye-átadás történt. Egy magánszemély annak idején a megszálló román csapatok elől értékes zászlót mentett ki a nagyváradi városházáról. A felbecsülhetetlen értékű műtárgyon a magyar címer, a Szent Korona és az „Istenért, a hazáért és a királyért!” jelmondat szerepel. A zászlót várhatóan a PMMC irodájában állítják ki. /F. T.: Újévi fogadás Nagyváradon. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jan. 9./

Új vízgazdálkodási stratégiát és alternatív szennyvíztisztítási módszereket kell kidolgozni, fejtette ki Makkai Gergely marosvásárhelyi meteorológus, a Babes–Bolyai Tudományegyetem tanára. Az erdélyi medencében elegendő mennyiségű és megfelelő minőségű víz csupán a hegyvidékeken és a hegyek lábánál, illetve a folyók völgyében található, az Erdély szívében fekvő Mezőség azonban súlyos vízgondokkal küzd. A víz nitrát-koncentrációja főként a Maros, Hargita, Fehér, Hunyad és Arad megyei településeken magas. /Antal Erika: Vízgondok a Mezőségen. = Krónika (Kolozsvár), jan. 9./

Sepsiszentkirályon lelkész nélkül maradt a létszámában fogyó unitárius gyülekezet. Rossz állapotú műemlék templomának harangtornyából már rég le kellett szerelni a harangokat. A volt lelkész a torony javítására sikertelenül pályázott. Beomlás veszélye fenyegeti az ipartörténeti értékű szentkirályi boltíves kőhidat is, mely a maga nemében páratlan széles e tájon. Szépen indult a Kőhíd nevét viselő helyi egyesület munkája, de vezetői között ellentét merült fel, két személy felmondott, majd kiegészítették a régi vezetőséget. Korszerűsítik az iskolát. Szentkirályban nincs körorvosi szolgálat. Sándor Csaba, a Szent Király Szövetség és a helybeli Kőhíd Egyesület elnöke bizakodó, a falusi turizmus már működik. A Szent Király Szövetség rendezvényeként sepsiszentkirályi gyerekeket küldenek nyári ifjúsági táborba a Kecskemét melletti Szentkirályba. Reményeik szerint augusztusban egy egész alakos Szent István-szobrot is ajándékoznak Sepsiszentkirálynak a magyarországiak. A lélekszámában másfél százat sem elérő református gyülekezet lelkészi lakásában papi teendői mellett Bustya János lelkész a Kolozsváron működő, de zsinati alárendeltségű Református Pedagógiai Intézet főmunkatársaként tevékenykedik. Bustya tiszteletes mesterfokozati diplomát szerzett tanügy-menedzsmentből a nagyszebeni egyetemen. /Kisgyörgy Zoltán: Jó reggelt, Sepsiszentkirály! = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 9./

Szabó Ottó felvidéki képzőművész alkotásaiból Patmosz szigetén címmel nyílt kiállítás Nagyváradon, a református püspöki palotában. A Partiumi Magyar Művelődési Céh szervezésében létrejött tárlat megnyitóján Barabás Zoltán, a püspökség sajtóreferense mutatta be a felvidéki Szepsi város magyar gimnáziumában esztétikát, rajzot, művészettörténetet oktató Szabó Ottót. A képzőművész a Rovás művészeti csoport elnöke és a Szepsi Rovás Galéria vezetője, a szabad grafika mellett illusztrációkat is készít. A tárlatnyitót követően átadták a Királyhágómelléki Református Egyházkerület által alapított Közjó Szolgálatában Díjat, az elismeréssel ezúttal a Partiumi Magyar Művelődési Céhnek mondtak köszönetet. Csűri István lelkész elmondta, a céh az elmúlt évben 105 kulturális rendezvényt szervezett a városban, hat tagozatban fejtett ki tevékenységet. Zenei tagozatát Lászlóffy Zsolt karmester, képzőművészeti részét Ujvárossy László Munkácsy díjas képzőművész vezeti. A tavalyi díjazott, az Academia Humana Alapítvány 100 ezer forint értékű pénzadománnyal segíti a Partiumi Keresztyén Egyetem hallgatóit. /Gergely Gizella: Jelenések képei. = Krónika (Kolozsvár), jan. 9./

Székelyudvarhelyen akadtak szép számban olyanok, akik vállalták a magyar kultúra ápolását. A népi táncot 32 éven át irányította néhai Kacsó András, „Bandi bácsi”. Idén január 10-én lesz 20 éve, hogy eltávozott szerettei köréből. 1932-ben született Alsósófalván, a középiskolát Székelyudvarhelyen végezte. Korán kitűnt tánctehetségével. 1951–1954 között Marosvásárhelyen tevékenykedett, 1955-ben tért vissza Székelyudvarhelyre, ahol generációk sorát tanította székely, szász, német, ukrán és román táncokra. Magyar táncokat nem taníthatott. Hajdani tanítványa, Demény Gáspár átvette Bandi bácsi oktatói tevékenységét. 1960-ban felújították és bővítették a tánccsoportot. Népi táncoktatással foglalkozott éveken keresztül idős Pap Károly, Firtos Klára és Polner Gyula. /Verestói Károly: Székelyudvarhely kultúrájáért. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jan. 9./

A múlt év végén jelent meg Fülöp Lídia 33 év az irodalmi körben 1972-2005 Lugos /Nagard Kiadó, Lugos/ című, a lugosi irodalmi kör történetét összefoglaló monográfia, dokumentumkötet. Fülöp Lídia a Temes-parti város irodalmi és általános művelődési életének korábbi fáradhatatlan szervezője, számos elbeszélés-, mese-, novellás- és verseskötet. A kiadványból kiderül, hogy a Szombati-Szabó István Kör /a volt József Attila Irodalmi Kör/ nemcsak az írott szó szerelmeseit vonzotta, hanem a tudományokkal, természetrajzzal foglalkozók fóruma is volt. /P. L. Zs.: Lugosi irodalmi körtörténet. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 9./

Ökumenikus istentisztelettel és koszorúzással emlékezett 2007 első vasárnapján Nagyenyed lakossága az 1849. januári 8-i gyászos eseményekre, amikor 800 védtelen magyar gyermek, nő és idős polgár esett áldozatául az öldöklésnek. Az Árpád-házi Szent Erzsébet plébánián Pópa Tibor református, Sándor Botond unitárius lelkészek, valamint Rácz Levente megyei RMDSZ-elnök mondott megemlékező beszédet a 158 évvel ezelőtti eseményekről, azok áldozatairól, majd megkoszorúzták a várfal melletti sírok fölé emelt emléktáblát. A Zalatna, Abrudbánya, Verespatak, Magyarigen, Sárd mintegy 5000 magyar lakosát áldozatul szedő vérengzés visszafordíthatatlanul idézte elő az elszórványosodást. /Nagyenyed pusztulásának emléke. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 8./ Nagyenyedet földig rombolták, kirabolták, értékeit elpusztították. Axente Sever azt hirdette, hogy három nap alatt hamuvá teszik az egész várost. Úgy lett! Nagyenyeden kívül Nagylakon, Sinfalván és sok más településen zajlott még a magyarok kiirtása. Felfegyverzett hordák védtelen civileket, nőket, gyermekeket és öregeket öltek meg. /Bakó Botond: Másfél évszázados mártíromság a Maros menti Athénban. A szabadságharc áldozataira emlékeztek Nagyenyeden. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 10./

Claudiu Saftoiu, a román kémszervezet, a Külföldi Hírszerző Szolgálat (SIE) igazgatója kijelentette, hogy a cégénél levő és még a nyolcvankilences fordulat előtt készült dossziék közül 27 000-et (!) nem adnak át a dossziékat ellenőrző bizottságnak, ,,mivel ezek anyaga államtitkot sértene, veszélyeztetné a jelenleg is működő ügynökök tevékenységét”. Kiderült az is, hogy a Román Hírszerző Szolgálat sem ad át 75 000 dossziét ugyanilyen megfontolásból. Constantin Ticu Dumitrescu, az átvilágító bizottság egyik tagja kijelentette, hogy a SIE dossziéira úgyszólván semmi rátekintésük nincs. Lehet, hogy a SIE-nél ma is működnek volt DIE-CIE-ügynökök (ez volt a cég neve a Ceuasescu-rendszerben), akiknek leleplezése kockázatokkal járhat, de ugyanakkor működhetnek besúgók is. Minden jel arra mutat, hogy a hírszerző szolgálat sok régi szekusügynökét ,,reaktiválta”… A több mint százezer át nem adott dosszié is bizonyítja, mennyire veszik komolyan az érintett cégek a Szekuritáté és csatolt szervei leleplezését. /Bogdán László: A titkosítás rögeszméje. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 10./

A kormányzás jelentőségéről és az uniós támogatások megszerzésének a fontosságáról esett szó többek között a január 9-én tartott, RMDSZ-es kormány-tisztségviselőkkel folytatott konzultáción. Markó Béla szövetségi elnök kiemelte annak fontosságát, hogy hétvégeken minél több erdélyi rendezvényen vegyenek részt, és beszámoljanak bukaresti tevékenységükről. „Az az érzésem, hogy az RMDSZ-t azért ütik-vágják annyit az utóbbi időben, és azért próbálnak minket kiszorítani, mert nagyon jól tudják, ez az időszak milyen fontos, hogy most beleszólhatunk ezeknek az alapoknak az elosztásába – nyilatkozta Markó. /G. G.: Kongresszus előtt: „zsinatoló” RMDSZ. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 10./

A vidéki tejtermelő gazdák többnyire tisztában vannak az európai uniós normákkal, többségük azonban egyelőre nem alkalmazza azokat. A Kolozs megyei tejtermelő gazdák közül egy sem rendelkezik palackozási engedéllyel, így nemcsak a házhoz szállítás, de még a Széchenyi téri tejcsarnokban eladásra kínált pillepalackozott tej értékesítése is törvénysértő. /D. I.: Búcsú a mérai tejföltől? = Szabadság (Kolozsvár), jan. 10./

Közleményben foglalt állást a Szamosközi István ellen felmerült plágium-gyanúval kapcsolatban a Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) rektori hivatala. Ebben kijelentik: a Bodó Barna egyetemi tanár által megfogalmazott vádak a „decemberben megkezdett kampány részei”, és azok ellen irányulnak, akik nem értenek egyet vele s csoportjával. A rektori hivatal úgy véli: rágalmazó kijelentésekről van szó. Bodó Barna állításával ellentétben, nincs szó plagizálásról – áll a közleményben. A BBTE rektori hivatala szerint Bodó „kétségbeesésében” bármit megtámad. Rágalmaz, befeketít és zsarol. Hozzáteszik: az ügyet lezártnak tekintik. Előzőleg Bodó sajtótájékoztatón hívta fel a figyelmet arra a tényre, hogy Szamosközi Istvánnak, az Akadémiai Tanács alelnökének doktori dolgozata (valamint az annak alapján kiadott könyv) három oldala részben szó szerint, részben gondolatmenetében megegyezik egy korábban megjelent francia szakmunkával. A BBTE közleményével kapcsolatban Bodó Barna elmondta: ez a stílus jellemző az egyetem vezetőségére. Sértegetnek, minősítenek. Közben kiderült: az egyetemről kizárt oktatók csak kísérővel közlekedhetnek az intézmény épületében, Hantz Péter január 9-én csak így mehetett be volt munkahelyére. Valószínűleg az a cél, hogy a két oktató ne tarthassa meg az óráit. Hantz elmondta, ennek ellenére zavartalanul taníthatott. A kapusokat azonban figyelmeztette: utoljára tűri el azt, hogy írásbeli utasítás nélkül feltartóztatják. Legközelebb nem hajlandó kivárni, amíg egyik kapus előkeríti a másikat, aki végigkíséri őt az épületen, csak ha az felmutatja az erről szóló írásbeli utasítást. Az egyetem vezetősége számos további óvintézkedést vetett be: a laboratórium ajtaján (ahol Hantz dolgozott) kicserélték a zárat, a folyosón videokamerákat szereltek fel, és egy külön szobából valaki állandóan megfigyelés alatt tartja az eseményeket. /(ercsey): Kiáll Szamosközi mellett a BBTE. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 10./

Jövő hónap végéig már elkészülhet az a tanterv, amely megkönnyítené a román nyelv oktatását a kisebbségi gyerekek számára – nyilatkozta Pásztor Gabriella oktatási államtitkár. Ígérete szerint egy hónap múlva az érettségi tételek magyarul is hozzáférhetők lesznek. Két új tanügyi törvény van készülőben, a felsőoktatási és a közoktatási. A felsőoktatási törvénytervezet október végétől megtalálható a honlapon, közvitára bocsátva. Rengeteg indulatot, hozzászólást, ellenvéleményt eredményezett. A közoktatási törvény csak készülőben van. Nagyváradon lesz egy találkozó, amelynek témája: a magyar nyelv és irodalom országos tantárgyverseny előkészítése. Ezt az idén Nagyváradon rendezik meg. Pásztor Gabriella kitérő választ adott arra, hogy törvényes volt-e a Babes-Bolyai Tudományegyetemen Hantz Péterék elbocsátása. Azt elismerte, hogy a magyar felsőoktatás központi kérdése az államilag támogatott, Kolozsvár székhelyű önálló, magyar tannyelvű egyetem. /Both Abigél: Interjú Pásztor Gabriella oktatásügyi államtitkárral. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 10./

Már csak a tetőszerkezet hiányzik a kalotaszegi Sztánán újjáépített iskolaépületről ahhoz, hogy a magyar irodalomban is megörökített tanoda termei újra megtelhessenek. „Isten és sok jó ember akaratából sikerült újraépítenünk a kommunizmus idején romba dőlt iskolánkat, és titkokban remélem, hogy a 2008. évi farsangi bált abban az épületben tarthatjuk meg, amelyben egykor Kós Károly és Móricz Zsigmond mulatott” – jelentette ki Papp Hunor sztánai református lelkész. Az újjáépítés érdekében Papp Hunor 2005 nyarán több kanadai város magyar gyülekezetével találkozott. A közel kétszáz magyart és mintegy húsz románt számláló Sztánán konyhával, fürdővel, előadóteremmel és orvosi rendelővel, valamint 24 vendéget befogadó szálláshellyel ellátott létesítmény kap helyet. /Benkő Levente: Új falak a régi alapköveken. = Krónika (Kolozsvár), jan. 10./

Szerencse, hogy eljött Délvidékről, Szerbiából egy kamaraszínház, és magyar darabot játszik el magyaroknak Erdélyben, Székelyföldön. „Elhangzott a szó, zeng az induló...” – hangzott el a színpadon. Egy idős ember verte a taktust tenyerével a nézőtéren Csíkszeredában, az Erdély-induló hallatán. A nyolcvanas években ugyanez az ember tiltotta meg a magyarul beszélést egy gyűlésen, melyen csak magyarok voltak. Wass Albert az ötvenes években megírta ezt a viselkedést. Az illető nem vette észre: egy délvidéki színész éppen őt játszotta el a színpadon 2007-ben. Wass Albert munkáiból összeállított A világ és a vége című darabot hatalmas közönségsikerrel játszották. A darabban egy kicsit „megfordult a világ”, Csíkszereda idegen megszállás alatt álló várossá vált, ahol idegen ajkú, rosszindulatú emberek pénzért osztogatták az igazságot, maguknak osztották ki a magyar földet, rátették kezüket minden vagyonra, és mindebben segítették őket a mindenkori árulók, köpönyegforgatók, júdások. /Szondy Zoltán: Megálltunk egy percre. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 10./