Június 22-én az RMDSZ marosvásárhelyi szervezetének bővített választmánya rendkívüli ülésen szavazott a szervezet polgármesterjelöltjéről. A szavazás nyomán Csegzi Sándor jelenlegi alpolgármester lett a jelölt 23 szavazattal, Borbély László régiós fejlesztési miniszter 20 szavazatot kapott. Csegzi Sándor a sajtótájékoztatón kijelentette: „Tartottam a szavazástól, hiszen 1996 óta e körül a tisztség körül zajlik az életem. ‘96-ban túl fiatal voltam, 2000-ben félreállítottak, hogy még van potenciál az előzőben, 2004-ben „fentről lestoppoltak”, bár egy ideig kiszemelt voltam azzal, hogy karizmatikusabb jelölt kell”. Most sikerült olyan érveket az asztalra tennie, amivel meggyőzte a választmányt. Ez pedig az alpolgármesterként végzett munkája és az általános városrendészeti terv. Csegzi Sándor úgy érzi: „képes vagyok integrálni a magyarságot”, illetve, „képes vagyok egy olyan kulturált Marosvásárhelyt felrajzolni, egy olyan város élére állni, amelynek minden lakosa elnyeri méltóságát”. /Mózes Edith: Csegzi Sándor az RMDSZ polgármesterjelöltje Marosvásárhelyen. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 23./

Marosvásárhelyen a Bernády Házban rendezik meg Kisebbségek az Európai Unióban című kétnapos szemináriumot. A Dr. Bernády György Közművelődési Alapítvány immár nyolcadik alkalommal rendez szemináriumot kisebbségi témakörben. Borbély László régiófejlesztési miniszter, az alapítvány kuratóriumának elnöke hangsúlyozta: az Európai Unióban minden nemzet kisebbségi, nincs többségi nemzet és időszerű értékelni, elemezni azt, hogy ki mit tett vagy éppen mit nem tett a kisebbségek jogainak elismerése terén az unióban. Markó Béla szövetségi elnök szerint míg az EU-ban egyre nagyobb hangsúlyt kap a többnyelvűség, Romániában egyes politikusok friss nyilatkozataiból az derül ki, hogy nem léptek még túl a kisebbségekről kialakított előítéletekkel tele gondolkodásmódon. /Antalfi Imola: Lévai Katalin: „A kisebbségek ügyét ki kell emelni a politikai csatározásokból” = Népújság (Marosvásárhely), jún. 23./

Irigylésre méltó a 85 éves Jánosházy György költő és műfordító szellemi frissessége, nyitottsága. A Látó folyóirat májusi számában újabb sajátos hangú szonettjei olvashatók, a júniusiban a Kis lírai antológia rovatban nyújt átfogó képet egy régi- új, ám kevéssé költészetről, a galego költőkről és verseikről. Tervei szerint a galego líra általa átültetett válogatásából rövidesen kötet is lesz. /N. M. K. : Újabb születésnap. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 23./

A kézdivásárhelyi Bod Péter Tanítóképző matematika–informatika, filológia–idegen nyelv és óvónő–tanítónő osztályának 87 végzőse ballagott június 22-én. Bajcsi Ildikó iskolaigazgató búcsúbeszédét követően díjazták Voloncs Melindát, a végzős évfolyam legjobb tanulóját. /Közélet. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 23./

1944-45 telén a marosvásárhelyi rendőrség (népőrség, állambiztonság) főnöke, Mihály József szerint az esti-éjszakai órákban összeszedett állampolgárok „közénk nem való elemek, a demokrácia ellenségei, a kultúra mérgezői, életkerekeinkbe beilleszkedni nem tudókat” vitték be a vár udvarába. „Csak az igazi bűnösöket akarjuk felelősségre vonni, azért minden gyanúsított személy ügyét (?) részletes tanulmány (!) tárgyává tesszük, letartóztatjuk, azaz internáljuk. ” 1-2 nap alatt politikailag kompromittált személyeket internáltak, akik „a köz ellenségei voltak, számot kell adniok tetteikről. Aki ártatlan, annak napfényre kerül az ártatlansága, aki bűnös, lakoljon tetteiért, ez a közösség parancsa. ” Összesen 91 személyt szedtek össze Marosvásárhelyen. Néhányat Nyárádszeredából, Maroshévízről, Régenből. Kik voltak az internáltak: 40-45 éven felüli férfiak (talán 10-12 nő is), iparosok, értelmiségiek s néhány orvos. A várba bevitteket az üres katonai épületek hideg termei, illetve a vár udvara fogadta. Fekvőhelyet a katonai ágyak deszkázata, illetve a termek padlózata biztosított. Az összeszedetteknek a gyors öltözködés révén felvett ruházata, télikabátja biztosította a megfagyás elleni oltalmat. Az élelmezést sem biztosították. Másodnap az internáltak hozzátartozóinak megengedték a naponkénti étel vitelét és meleg ruha beadását, váltását. A hozzátartozók heteken, hónapokon át vitték az élelmet és a szükséges tiszta ruhát, s ilyenformán naponként engedték a látogatást, beszélgetést az átadás ideje alatt. A várba vittek tanácstalanul várták a kihallgatást, a szabadulást. Kihallgatás elmaradt s szabadlábra kezdték engedni őket 1945. május 1-jétől. Június 8-áig 30-35 személyt engedtek el s 25-éig 61 internáltat. Az internálás ideje alatti lelkiállapot és az internálási körülmények sokaknak az egészségi állapotát megviselte. A közel száz internált közül több ismert személy is volt. /Keresztes Gyula: Az internáltakról is. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 23./

Elhunyt Korondi Jenő szobrászművész. Ritkán adatik meg, hogy művész és életmű olyan tökéletes összhangban álljon egymással, mint esetében. Erkölcsös, tiszta ember volt, s ezt az erkölcsi tisztaságot sugározzák alkotásai, írta róla Németh Júlia. Korondi Jenő tisztaságkereső-találó világának szereplői, a kecsesen hajladozó nádszál-testek vagy éppenséggel a termékenységet megszemélyesítő, hangsúlyosan robusztus szoborcsoportok az elvonatkoztatott szépség-tisztaság-anyaság ideál megtestesítői. /Németh Júlia: In memoriam Korondi Jenő (1935–2007). Az emberi és művészi tisztaság jegyében. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 23./ Korondi Jenő szobrászművész, egyetemi tanár az 1994-ben újraalakult Barabás Miklós Céh alapító tagja volt. Szerepet vállalt a vezetőségben, a kiállítások szervezésében, rendezésében. Élete minden mozzanatát átitatta és végigkísérte az igényesség iránti vágy. Korondi Jenőtől nem lehetett soha becsmérlő, lebecsülő vagy indulatos megjegyzést hallani. A zsarnoksággal is szembeszállt: nem volt hajlandó kompromisszumokra, nem tett engedményeket a felsőfokú művészeti oktatást elsorvasztó politika irányában. Alkotói tevékenysége utolsó tizenegynéhány évét a Kereszt útja stációi megalkotásának szentelte. A stációk domborműben való megfogalmazását megvalósította, de az általa elképzelt végleges anyagban életében már nem láthatta. Kolozsi Tibor búcsúztatta június 18-án Kolozsváron, a Házsongárdi temetőben. /Kolozsi Tibor: Búcsú a Mestertől. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 23./ Korondi Jenő (Marosvásárhely, 1935. okt. 8. – Kolozsvár, 2007. jún.)

A németországi Szent Gellért Társaság kezdeményezésére 2002-ben adatgyűjtés kezdődött a romániai kommunista rendszer egyházi és világi üldözötteit, mártírjait bemutató könyv elkészítéséhez. Martiri pentru Hristos din Romania, in perioada regimului comunist címmel a kötet idén elkészült, és 243, a román ortodox, a római katolikus, valamint a protestáns egyházhoz tartozó pap, szerzetes, illetve világi személy életét, meghurcoltatásának és halálának történetét tartalmazza. A könyvet június 18-án mutatták be a temesvári román ortodox érsekség székhelyén. A rendezvényen a temesvári római katolikus püspökséget Böcskei László általános helynök képviselte, aki köszönetet mondott Hermann Schuster mérnöknek, a németországi Szent Gellért Társaság elnökének és Franz Wesinger alelnöknek a mű összeállításának kezdeményezéséért, valamint a németországi Püspökkari Konferencia képviselőinek a megjelentetéshez nyújtott jelentős anyagi segítségért. /Könyv a kommunista hatalom mártírjairól. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 23./

A kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem keretében 1996 óta működik Római Katolikus Teológia Kar. Azóta a nyolcadik végzős évfolyam ballagott, idén június 17-én a Piarista templomban bemutatott hálaadó szentmise keretében. Dr. Marton József professzor, a kar dékánja, dr. Nóda Mózes kancellár és tanszékvezető a liturgika oktatója, dr. Holló László erkölcsteológia-tanár, a Státus szakkollégium kezdeményezője és éltetője, aki egy személyben a Státus alelnöke, dr. Zamfir Korinna biblikus, dr. Jitianu Liviu dogmatikatanár, Kopacz Magda pedig a főtitkár, aki az adminisztrációs munka dandárját végzi. /Nóda Mózes: Hivatásotok: legyetek profik! = Vasárnap (Kolozsvár), jún. 24./

Vidám zenés gálaműsorral zárta az évadot június 24-án a Csíki Játékszín társulata. Az idei évad legnépszerűbb produkciója a Hegedűs a háztetőn, a legnépszerűbb színművészek pedig Dálnoky Csilla és Fülöp Zoltán lettek, Hunyadi László-díjat Veress Albert kapott, a Kulisszagyűrű díjazottja: Dósa Erzsébet súgó. Parászka Miklós, a Csíki Játékszín igazgatója úgy vélekedett, a társulat önbizalma erős, és az évadot pozitív életérzéssel zárják. A társulat Kisvárdára, a Határon Túli Magyar Színházak XIX. Fesztiváljára utazik, ahol a Hegedűs a háztetőn musicalt, majd a Lili bárónő operettet mutatják be. /Antal Ildikó: Pozitív életérzéssel zárt színházi évad. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 25./

Immár nyolcadik alkalommal rendezték meg a lármafa-találkozót, ezúttal a Beszterce megyei Cegőtelkén. Az Árpád-házi Szent László király emléke előtt tisztelgő találkozót 2000-ben a Magyarok Székelyföldi Társasága kezdeményezte, s immár nyolc éve a szórványban élő magyarok helyzetére kívánják felhívni a figyelmet. Az idei rendezvényre egy autóbusznyi résztvevő indult a cegőtelki Cserhalom emlékműtől Felvidékre, bejárva a Szent László emlékét idéző helyeket. A hét végén avatták fel a Brassó megyei Hosszúfaluban az evangélikus közösség vallásos-kulturális otthonát, a Keresztyén Csángó Házat. Kelemen Hunor, az RMDSZ ügyvezető elnöke ünnepi beszédében elmondta: a szövetség az egyházak partnere kíván lenni abban, hogy a magyarság számára fontos épületek törvényes úton kerüljenek vissza a közösségekhez. „Azoknak a négyfalusi evangélikus magyaroknak, akik 1938-ban ennek az épületnek a létrehozásán fáradoztak, legsötétebb jövőképei között sem szerepelhetett az, hogy az evangélikus közösségnek vissza kell vásárolnia majd jogos tulajdonát. A Keresztyén Csángó Ház az önök kitartásának és közösségi összefogásának gyümölcse, amely mindannyiunk számára példaértékű” – hangsúlyozta Kelemen Hunor. /Lármafa-találkozó Cegőtelkén. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 25./

Háromszék – Kézdiszék, Sepsiszék, Orbaiszék – olvasható azon a hármas kopjafán, amelyet június 23-án avattak fel Gelencén a Bodor György Művelődési Ház udvarán. Az eseményt a nyolcadik alkalommal megszervezett Gelencei Napok keretében szervezték; az avatóünnepséggel egy időben a nemrég megalakult Szent László cserkészcsapat 11 tagja is letette az esküt. A kopjafaegyüttest a gelencei Both fivérek, László és Imre a csernátoni tájmúzeum vezetője, Haszmann Pál irányításával készítették el. Többek között a kézdivásárhelyi Tanulók Klubja fúvószenekara és mazsorettcsoportja, valamint a kolozsvári Szomszédnéni Produkciós Iroda humortársulat lépett fel, számos koncert és sportrendezvény zajlott. /Bartos Lóránt: Kopjafaavató Gelencén. = Krónika (Kolozsvár), jún. 25./

A Zetelaki Napokat Balázsi Róbert szervezte. Június 22-én Born Gergely magyarságkutató a Kárpát-medence földrajzáról tartott előadást, melyben a nagyobb hangsúlyt a székelyföldi tündérvárak kapták. Az esti táncházon a Keleti Szél Szabad Csapat zenélt. Volt gulyásfőző-verseny, fellépett a Zetelaki Fúvószenekar, a Vadrózsa néptánccsoport, az oroszhegyi Boglárka együttes és a Kikerics gyermek-néptánccsoport. A falunapok vendége Vikidál Gyula volt. Az István, a király rockopera Koppányaként ismert színész-énekes óriási sikert aratott. Megkoszorúzták a két világháborúban elesettek emlékművét. A Dr. P. Boros Fortunát Líceum igazgatója, Illyés András elmondta, hogy miért éppen Bethlen Gábor-emlékplakettet avattak fel ezen a napon. Bethlen Gábor erdélyi fejedelem Zetelakának kiváltságlevelet adományozott, ezzel felmentve az adóktól és a katonai szolgálat alól. A Bethlen Gábor-domborművet a Dr. Palló Imre Zene- és Képzőművészeti Szakközépiskola növendéke, ifj. Kolumbán Antal József készítette. /Veres Anna: XII. Zetelaki Napok és Deság Kapu Fesztivál. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jún. 25./

Kézműves-foglalkozással egybekötött könyvbemutató volt június 22-án a csíkszeredai Pörgettyű Népi Játszóház Egyesület szervezésében. A gyermekek festegettek, gyöngyöt fűztek, közben vidám gyermekverseket hallgattak Tompa Gábor költő, a Kolozsvári Állami Magyar Színház igazgatója előadásában. Tompa Gábor A tatu hozománya című gyermekversfüzetének /Pallas-Akadémia Könyvkiadó/ Mesevonat című sorozatában bemutatója zajlott Csíkszeredában, a versikék több olyan helyszínt, tájat és személyt foglalnak rímbe, amelyek a Gyimesekhez, Csíkszépvízhez, a Hargitához kötődnek. /Gyöngyfűzés és gyermekversek. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 25./

Kolozsváron Az emberi piramis. Beszélgetések a pártállami diktatúráról című rendezvénysorozat III. részének meghívottja Tamás Gáspár Miklós Kolozsvárról elszármazott filozófus volt, akivel Magyari Nándor László beszélgetett. Tamás Gáspár Miklós úgy vélte, az emberek emlékezetében két fontos emlék él a pártállam időszakából: a titkosszolgálatok hatalma és a nacionalizmus. A vendég szerint nem sokat jelent az, hogy a volt szekus tisztek, központi bizottsági titkárok, pártaktivisták ma a rendszer vezetői között vannak. Azzal érvelt, hogy bár a személyekben megnyilvánuló kontinuitás erkölcsileg elfogadhatatlan, az nem strukturális kérdés, így abból nem következhet a rendszer kontinuitása. Másfelől undorítónak tartja, hogy az 1989 előtti titkosszolgálati emberek bármilyen szerepet is játsszanak napjainkban. Kijelentette: „Nekünk nem elsősorban az ezzel-azzal besúgásra kényszerített ügynökökre kell haragudnunk, hanem a Szekuritáté és a kommunista pártok vezetőire. ” Eckstein-Kovács Péter és Könczei Csilla azért bírálták a vendéget, mert szerintük túlságosan elméleti síkra terelte a beszélgetést, s keveset szólt a konkrétumokról, saját egykori romániai tapasztalatairól. Selyem Zsuzsa a szekusok és besúgók viszonyát taglaló értékeléssel szállt vitába. A vendég azonban hajlíthatatlan maradt. – Az erkölcsi felelősségből több jut annak, akinek nagyobb volt a hatalma. – mondta. Az igazi vita a beszélgetés befejezése után, a Tranzit Ház udvarán következett, ahol többen is vitatták Tamás Gáspár Miklós azon véleményét, miszerint súlyosabb erkölcsi felelősség terheli a rendszer vezetőit és működtetőit, mint pedig az egykori besúgókat. /T. Sz. Z. : Ellenségeink rémtetteinél jobban fáj barátaink árulása? TGM a Tranzit Házban a múlt feltárásának ellentmondásairól beszélt. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 25./ Az Erdélyből a ‘70-es években Magyarországra költözött közíró beszélgetőtársa Magyari Nándor László volt, aki szerint a múlt átbeszélése mindenkinek hasznos. /Stanik Bence: Szekus „vég” Kolozsváron. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 25./

Traian Basescu elnök június 25-én részt vesz a fekete-tengeri gazdasági együttműködésért szervezett országok Konstantinápolyban tartott csúcstalálkozóján, egyben felavatta Konstantinápolyban a Dimitrie Cantemir Múzeumot, amely abban az épületben kapott helyett, ahol a tudós lakott. Az ünnepségen szó esett arról, hogy az Európai Bizottság pénzzel támogatta az épület restaurálását, illetve a török és a román nép közötti történelmi, kulturális, politikai és gazdasági kapcsolatokról is. Basescu elmondta Cantemirről, hogy hidat képezett a két civilizáció, az európai és a keleti, illetve a román és a török nép között. /Basescu Konstantinápolyban. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 26./

A kormány a megyék döntő hányadát – a 41-ből 33-at – nyilvánított szárazság sújtotta területnek. Az aszálykárok nem kímélték a magyarlakta erdélyi megyéket sem. Július 15-ig kaptak határidőt a mezőgazdasági igazgatóságok szakemberei a kárigények pontos felmérésére. Maros megyében például az őszi gabonafélék hozamkiesése legalább 25 százalékos. Hargita megyében a búzában okozott aszálykár legalább 30 százalékos kiesést jelent, de hasonló veszteségre számítanak a zab és a sörárpa esetében is. /Domján Levente: Erdélyt sem kíméli az aszály. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 26./

„A traumatikus múlt sohasem évül el, a feltárása ezért mindig időszerű marad” – jelentette ki Könczei Csilla kutató azt követően, hogy a kolozsvári Tranzit Kávéházban lezajlott Az emberi piramis elnevezésű projekt harmadik kerekasztal-beszélgetése a kommunizmusról. Szerinte bár Európa-szerte és a román nyelvű sajtóban is meglehetősen gyakran tematizált és kutatott kérdéskör a kommunista rendszer titkosított szerkezete, illetve története, „az erdélyi magyar kisebbség a mai napig próbálja elodázni az ezzel való szembenézést, azt a hamis látszatot keltve, hogy annak idején nem volt részese a rendszernek, hanem csak az áldozata”. A szakember szerint „ahogyan nem hozhatjuk fel érvként az idő múlását és a feledést a holokauszt vagy a világháborúk alatt történt egyéb bűnök feltárásával szemben, nem intézhetjük el az 1989 előtti időszak értékelését azzal, hogy már túl sok idő eltelt azóta”. A múlt elhallgatása szoros összefüggésbe van azzal, hogy a pártállami rendszer működési mechanizmusainak a feltárása sérti azoknak az érdekeit, akik átmentették magukat a régi elitből a maiba. /Benkő Levente: Sohasem késő. = Krónika (Kolozsvár), jún. 26./

Tiltakozik a Magyarok Világszövetsége a Konzervatív Párt (PC) elnöke, Dan Voiculescu által javasolt törvénytervezet ellen, melynek értelmében minden olyan Romániában élő személytől megvonható lenne a román állampolgárság, aki nem beszéli az állam hivatalos nyelvét, illetve két éven belül nem hajlandó megtanulni azt. Az MVSZ tiltakozó dokumentumában felhívta a román állam figyelmét, hogy ez a törvénykezdeményezés nemcsak alkotmányellenes, de ellentmond a Románia által EU-s csatlakozásával vállalt minden olyan kötelezettségnek is, amelyek a nemzeti közösségek jogaira vonatkoznak. Az MVSZ felszólította az Európai Unió tagállamait, “kiemelten Magyarországot, amely 2005. szeptember 26-án feltétel nélkül megszavazta Románia EU-s tagságát”, kérje számon Romániától a csatlakozás előtt vállalt kötelezettségeit s zárja ki a parlamentből a “náci korszakokat idéző erőket. ” /Hazai krónika. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 26./

Az erdélyi magyarság népesedési perspektíváiról készítettek átfogó tanulmányt kolozsvári társadalomkutatók a Szülőföld Alap és a Communitas Alapítvány támogatásával. Csata István szociológus és Kiss Tamás szociológus-demográfus, az RMDSZ Ügyvezető Elnökség demográfiai munkacsoportjának tagjai, a tanulmány szerzői Csíkszeredában tartottak előadást. Az erdélyi magyar népesség számának 20-30 éves időtávra való előrevetítésével a céljuk az, hogy adatokkal szolgáljanak az erdélyi magyar intézményeknek a döntések meghozatalában. A kutatás egy három szinten elvégzett népesség-előreszámítás. Egyfelől vonatkozik a teljes erdélyi magyar népességre, másodszor a megyék népességére, és harmadszor a 42 oktatási régió népességét számították ki 20-30 évre előrevetítve. Megdöbbenést keltett az az adat, miszerint a magyar népesség száma Erdélyben 2022-re 1 332 000, 2032-re pedig 1 008 000 fő lesz. Ez 30 év alatt összességében 29,6 százalékos fogyást jelent. A romániai népesség elég nagy mértékben csökken, ugyanakkor a magyar népesség csökkenése az országosnál nagyobb arányú. Egyrészt azért, mert a magyar lakosságra hangsúlyozottabban jellemző az elöregedés, mint az ország teljes lakosságára, másrészt az asszimiláció is közrejátszik. A román népesség csökkenése előrevetítve 30 évre 16 százalékos, szemben a magyarság 29 százalékos fogyásával. Ha Temes megye példáját ragadjuk ki a tanulmányból, nagyon kedvezőtlenek a népességi kilátások. A nagymértékű elvándorlás (1992–2002 között 9,9 ezrelékes) és a kedvezőtlen természetes szaporulat (–10,6 ezrelék) következtében 2032-ben a magyarok száma várhatóan a 2002-es érték 50 százalékát sem éri el. A magyar lakosság aránya 4,5 százalékra csökken (2002-ben 7,6 százalékos volt). A csíki régió, a Gyimesekkel és a Kászonokkal kiegészítve: Csík lakossága 120 952 fő, 85 százalékban magyar, 37 % lakik városon, az átlagéletkor 37,7 év. A termékenység és a születéskor várható élettartam is meghaladja az erdélyi magyarokat jellemző átlagot. Húsz év alatt 10,5, a 30 év alatt 15,8 százalékkal esik vissza a népesség. 2032-ben a migrációs veszteség feltehetően 10,3 ezer lesz. A legkedvezőbb a helyzet a Székelyföldön. Ennek egyik magyarázata a falusi népesség nagyobb aránya, kisebb az elvándorlás, magasabb a gyerekvállalási kedv. Székelyföldön fogy a legkevésbé a magyar népesség. Ezzel szemben a dél-erdélyi megyékben: Brassó, Szeben, Hunyad, Krassó-Szörény, vagy a Bánságban a magyar népesség várhatóan megfeleződik a 2002-es népszámlálási adatokhoz képest. 1989 és ‘93 között volt a legnagyobb születésszám-csökkenés, négy év alatt 10 ezerrel csökkent a születések száma. Az elemi iskolákat ez a hullám az 1996–97-es tanévben, a középiskolákat a 2004–05-ös tanévben érte el, míg az egyetemeket 2009 és 2013 között éri el. Az egyetemista korú népesség 37 százalékkal, 18 700-ról 11 800-ra csökken, tehát mintegy 7000 magyar egyetemistával lesz kevesebb, mint most van. Az oktatási régiókra való előreszámítás segít a döntésben, hogy hol érdemes szórványkollégiumot vagy iskolát megerősíteni, fenntartani, hova érdemes, illetve nem érdemes beruházni. A Sapientia–EMTÉ-n és a Babes-Bolyai Tudományegyetemen párhuzamos építkezés folyik, helyenként olyan társadalomtudományi, illetve humán szakokkal, amelyek esetében a fiatalok nem igazán tudnak a szakmában elhelyezkedni. /Oláh-Gál Elvira: Interjú Csata István és Kiss Tamás szociológusokkal. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jún. 26./

A képességvizsgán a magyar diákok tömegesen buknak meg román nyelv és irodalomból. Évek óta sokszor elmondták, hogy a nyelvi, nyelvtani követelményeknek közepes szinten meg lehet felelni egy jó módszertannal tanított idegen nyelvből, de annak sajátosságait, stílusát, belső harmóniáját csak az ismerheti, akinek anyanyelve. /Fekete Réka: Ki és mi bukott meg tulajdonképpen? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 26./

A határon túli magyar területeken tanító magyar pedagógusok egyhetes nyári szakmai képzése kezdődött meg június 25-én Debrecenben, a Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző Főiskolán. Az immár 18 éve tartó nyári kurzusra az idén 30 erdélyi, vajdasági és kárpátaljai magyar pedagógus érkezett. Az idei képzés központi témája a gyermekközpontú pedagógia. /Határon túli magyar tanítók képzése Debrecenben. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 26./

Kisvárdán a Határon Túli Magyar Színházak XIX. Fesztiválján délelőtt a gyülekezők kezében többnyire a Kisvárdai Lapok elnevezésű fesztiválújság friss száma látható. Műhelybeszélgetések is folynak, idén az előző napi produkcióiról szóló beszélgetéseket rendezők vezetik. /Köllő Katalin: Kisvárdai hangulatok. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 26./ Az Alvajáró románc a Tompa Miklós Társulat és a Yorick Stúdió közös produkciója, András Lóránt rendezésében. A nagyváradiak Gőzben előadását Meleg Vilmos rendezte. A Macskabaj a komáromi Jókai Színház előadása, Lukács Andor rendezte. A temesvári Csiky Gergely Színház azért nem vesz részt a versenyben, mert a kiválasztott előadáshoz nincs megfelelő színpad Kisvárdán. A szakértők a Mamma Lolita című produkciót szerették volna látni a fesztiválon, melyet Szabó K. István rendezett. /Simon Judit: Kisvárdai színházkrónika. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 26./

Karinthy Frigyes születésének 120. évfordulója előtt tisztelgett a Csiky Gergely Társulat idei tizedik bemutatójával, az Így írok én című kabaréműsorral. Karinthy paródiáiból, kabaré-jeleneteiből, humoreszkjeiből, költeményeiből Mátray László állított össze kabaréműsort, Valkay Ferenc koreográfiájával, Szász Enikő rendezésében. /Pataki Zoltán: Karinthy kabaréja. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 26./

A székelykeresztúri Domus Karitatív Egyesület közgyűlése a hét végén értékelte a múlt év tevékenységét. A szervezet azzal a céllal alakult 1992-ben, hogy segítse a társadalomba való beilleszkedésben azokat a 18 évet betöltött, gyermekotthonban nevelkedett fiatalokat, akik nem maradhattak tovább az intézetben. A tevékenységi beszámolót és az idei terveket Szőcs Pál, az egyesület elnöke ismertette. Az elmúlt évben az egyesületnek sikerült a német CJD alapítványhoz csatlakozni. A jelentősebb anyagi támogatást továbbra is a német Domus Egyesülettől kapták. Burus Endre, a németországi CJD alapítvány romániai ügyvezető igazgatója részletesen tájékoztatta a jelenlévőket az alapítvány eddigi tevékenységéről. Az alapítvány jelenleg ötven fiatalról gondoskodik, rendelkezésükre áll hét tömbházlakás Székelykeresztúron, egy családi ház Újszékelyen, továbbá négy, az alapítvány tulajdonában lévő és egy bérelt tömbházlakás Székelyudvarhelyen. /László Miklós: Domus Egyesület. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 26./

Aki részt vett Temes megyében Dézsánfalva ünnepén, nehezen tudja elhinni, hogy kiöregedő, sőt kihalóban lévő közösség lakja a települést. Öt autóbusz, negyven-ötven személygépkocsi zsúfolódott a római katolikus templom és a frissen tatarozott kultúrotthon előtti téren. Rokonok, barátok, ismerősök borultak egymás nyakába. Túry László nagyprépost pappá szentelésének ötvenedik évfordulója megünneplésére jöttek haza az elszármazottak Németországtól Resicáig, a temesvári, dettai, csáki stb. települések katolikus hívei. Dézsánfalva valamikor négyszáz lelket számláló közösségét már csak nyolc-tíz idős család képviseli, azok többsége is csonka. Dézsánfalva az egyedüli bánsági kis falu, amely két papot /Túry Lászlót és Kóbor Györgyöt/ adott az egyház szolgálatára. A szentmisét követően Kóbor György, a csáki Caritas igazgatója terített asztalhoz hívta meg az ünneplő sokadalmat. /Sipos János: Ötven aranyló búzakalász. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 26./

Az álláslehetőségek hiánya jelenti a legnagyobb problémát Küküllőszéplak községben – mondta el Sándor Mihály polgármester. Komolyabb vállalkozókat nem sikerült megtelepíteni az ötfalvas községben. A községháza költségvetése szegényes, a községközpontbeli új kultúrház építése, illetve az Oláhszentlászlóra és Kisszentlászlóra vezető községi út leaszfaltozását foglalták bele. Ezt az utat meg kell emelni, mert ha a Küküllő kiönt, a két falut elzárja a külvilágtól. A küküllőmenti borok legjobbjai közé tartoznak a héderfájiak, erősített meg Simon Kálmán héderfáji borosgazda. Egykor tiszta szász falu volt Kisszentlászló, mára csak négyen-öten maradtak, a falut leginkább romák lakják. Sokszor feltörik a templomot – mondja a gondnok, mindent elvisznek. A múltkor szétrúgták a háromszáz éves orgona sípjait. Az oltárról a feszületet egy hírhedt, alvilági gyűjtő lopatta el, az angyalokkal együtt. A templom az 1770-es években épült és a rendszerváltásig használatban volt. Azóta romlik az állaga, a gondnok vigyáz rá, ahogy lehet. Havonta-kéthavonta jár ide lelkész istentiszteletet tartani. Szükség lenne Küküllőszéplakon, a községközpontban kultúrotthonra. Sándor Mihály polgármester segítséget kért a minisztériumtól, de nem érkezett válasz. A lakók megöregedtek, nincs kulturális élet. /Nagy Botond: Küküllőszéplaki vendégoldal. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 26./

Ritka szép tárlat a régi Marosvásárhelyről. Régen lebontott házak, átalakult utcák, megszüntetett terek. 187 képeslap, az 1890-es évektől 1944-ig Botha Géza, Csepreghy András és László Csaba Levente tárlata. Csepreghy András elmondta, hogy 1969 óta gyűjt. Először új lapokat gyűjtött, főleg európai műemlékeket ábrázolókat, van belőlük vagy nyolcezer. 1983-ban találkozott Botha Gézával, aki már akkor régi vásárhelyi képeslapokat gyűjtött, akkor kedvet kapott ő is a régi lapokhoz. Tőle pedig a fia, Csepreghy Henrik, őtőle meg az egyik barátja, László Csaba. 1992-ben volt az első tárlatuk, akkor 250 lapot állítottak ki és akkora sikere volt, hogy a Mentor Kiadó albumot adott ki az anyagból. Ezt az új tárlatot már hárman szervezték. – Csepreghy Andrásnak van egy gyűjteménye Dicsőszentmártonról is. A képeslaptörténeti beosztás szerint 1896-tól 1905-ig terjed az első periódus, amikor még a képes oldalra kellett írni, a szövegnek kis csíkot hagytak szabadon. 1905-től 1918-1919-ig tart a második periódus. A harmadik rész a két világháború közötti időszak, míg a negyedik az utolsó magyar világ 1940 és ‘44 között. /Nagy Botond: A múlt kétezer darabja. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 26./

Nagy várakozás előzte meg Torockón Vikidál Gyula rock- és musicalénekes fellépését, pedig alig hirdették meg a koncertet. Az idősebbek nem fejtették el azt az időszakot, amikor titokban hallgatták az István, a király című rockoperát. Felhangzottak ismert vagy kevésbé ismert musicalek, népszerű dalok. Vikidál elmondta, hogy 1983 fordulópont volt az életében, hiszen ekkor született meg az István, a király, és ő nyíltan vallja ma is, hogy a nemzeti oldalon áll. /Vikidál „Koppány” Gyula erdélyi tájakon. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 26.

A Román Hírszerző Szolgálat (SRI) működését ellenőrző parlamenti bizottság június 26-án egyöntetűen elfogadta azt a jelentést, amelyben azt javasolják a SRI igazgatójának, hogy tegye meg a szükséges lépéseket a Coldea-ügyben. Az SRI esetében kizárható a politikai rendőri tevékenység, Radu Stroe, a bizottság elnöke azonban kijelentette: ha még előfordulnak hasonló incidensek, akkor ez a kockázat könnyen fennállhat. Emlékezetes: Basescu elnök felfüggesztését elutasító alkotmánybírói döntés után Mircea Geoana, a PSD elnöke azt állította, hogy az államfő felszólította a SRI-t, szolgáltasson adatokat az alkotmánybírákról, akiket tehát ily módon megzsaroltak. Radu Stroe elmondta: George Maiornak, a SRI igazgatójának javasolják a belső rendszabályok, valamint a fegyelmi intézkedések életbe léptetését azon személyekkel szemben, akik hozzájárultak a jelzett hiányosságokhoz. Verestóy Attila RMDSZ-es szenátor azt nyilatkozta: „Biztos vagyok abban, hogy George Maior korszerű hírszerző szolgálat híve, mivel csak így teljesítheti kötelességét. ” /Egyöntetűen elfogadták a Coldea-jelentést. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 27./

Dan Voinea katonai ügyész szerint kommunista leszámolás volt 1990 júniusában a bányászjárás Bukarestben, amelyet a totalitárius és népirtó hatalom szervezett, és amelynek célja a régi értékrend visszaállítása, illetve az ezzel szembeszegülők eltiprása. Voinea – aki az 1990. június 13–15-i, bukaresti bányászjárás ügyében folyó vizsgálatok vezetője – Alin Rus A bányászjárások – Manipuláció, politika és munkásszolidaritás című könyvének bemutatóján elmondta: a több mint egy évtizede tartó vizsgálat során számos alkalommal szembesült nehézségekkel. Az állami intézmények nem működtek együtt a katonai ügyészekkel, több intézmény egyenesen ellenszegült a vizsgálatnak, ez alól csak Emil Constantinescu államfői mandátuma jelent kivételt. A bányászok a fővárosba indulás előtt és a megérkezés után is ételt-italt kaptak. „Ezt a műveletet az államhatalmi szerveken keresztül irányították, annak idején pedig egyetlen intézménynek sem állt érdekében vegyvizsgálatot végezni az élelmiszereken, hogy tartalmaztak-e vagy sem bizonyos hatóanyagokat” – mondta Voinea. Szerinte nemcsak a bányászokat, hanem az ország több részéből érkező munkásokat is manipulálták. Külön csoportok érkeztek Bukarestbe a bányászokat megtapsolni, tette hozzá. Voinea szerint a fővárosban randalírozó bányászokat pontosan irányították bizonyos ellenzéki értelmiségiek vagy az Egyetem téri tüntetők szószólóinak lakásához. A parasztpárt székházát feldúló vájárokat egy szekuritátés tiszt vezette, a Bukaresti Egyetemnél pedig Petre Roman ex-kormányfő sógora irányította. A bányászjárást mindazok ellen találták ki, akik szembeálltak a kommunista ideológiával. Az 1990-es bányászjárás ügyében több mint ezer magánszemély, politikai pártok és fővárosi egyetemek képviselik a sértett felet, mondta Dan Voinea. Az ügyész szerint a vizsgálat további húzás-halasztását jelenti az a nemrég született alkotmánybírósági döntés, miszerint a civil személyeket is érintő ügyeket a katonai ügyészségeknek át kell adniuk a polgári igazságszolgáltatásnak. /Fall Sándor: Bányászjárás: hatalmi manipuláció? = Krónika (Kolozsvár), jún. 27./