Május 10-én a Deportáltak templomában gyülekeztek a Kolozsvári Zsidó Hitközség tagjai, hogy megemlékezzenek a holokausztról. A hitközség elnöke, prof. Kallós Miklós köszöntötte az egybegyűlteket. A román himnusz következett, majd Izrael államért mondtak imát. A Halmos Katalin által vezetett Talmud Tora kórus tolmácsolásában elhangzott a Hatikva. Nussbaum Vasile elmondta: Ellie Viesel, Kertész Imre és ő maga egykorúak, egyazon évben születtek, ugyanabban az életkorban élték át a soát, mégis, hármuk érzelmi közelítése, viszonyulása merőben különböző. Még most is vannak, akik azt állítják, hogy Romániában nem volt holokauszt, csupán Észak-Erdélyben. /Ercsey-Ravasz Ferenc: A soára emlékeztek. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 11./ Cs. Gyimesi Éva kifogásolta, hogy az emléknapon nem látta a magyar egyházak képviselőit. A római katolikusok büszkén idézik Márton Áront, aki a deportálások idején határozottan kiállt az áldozatok mellett a Szent Mihály-templomban mondott beszédében. Ez „elég, hogy elaltassuk vele a lelkiismeretünket? Vagy a kiáltó tények ellenére még mindig azt a tévhitet terjesztjük, hogy mi vagyunk itt, a Kárpát-medencében a balsors által leginkább sanyargatott, egyébként ártatlan és tiszta népcsoport?” – kérdezte. A bécsi döntés utáni Észak-Erdélyből 127 377 zsidót deportáltak a haláltáborokba, és 1946 májusáig mindössze 19 764-en tértek vissza. Cs. Gyimesi Éva szégyenkezik, hogy Wass Albert olvasottsága megelőzi a Bibliáét. A cikkíró azt állította, hogy Wass Albert tagadta a holokauszt tényét. /Cs. Gyimesi Éva: Holokauszt Emléknap. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 11./

Székelyudvarhelyen a Tomcsa Sándor Színház a 2006–2007-es évadot a Vaszary János írta A vörös bestia című zenés vígjátékkal zárta. Az évadzárással együtt jár az Év színészének, az Év színésznőjének a közönségszavazatok alapján való díjazása. Az idei Év színésznője-díjat László Kata tudhatja magáénak, az Év színésze pedig Dunkler Róbert. /(bb): Most ők az év színészei. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jún. 11./

Traian Basescu államfő június 11-én felfüggesztette miniszteri tisztségéből Nagy Zsoltot, az RMDSZ politikusát, mivel az informatikai és távközlési tárcavezető ellen büntetőjogi eljárást folytat az ügyészség. Nagy Zsoltot a főügyészség nyomozói azzal gyanúsítják, hogy nemzetközi szervezett bűnözői csoportot támogatott. Az ügyészek telefonbeszélgetések lehallgatására és az érintettek megfigyelése alapján készített videofelvételekre alapozták a büntetőeljárás elindítását. Nagy Zsolt kijelentette, politikai döntés volt, hogy Traian Basescu elnök felfüggesztette. Szerinte az államfő azért hozta ezt a döntést, mert az RMDSZ bejelentette, hogy nem támogatja a PD egyszerű bizalmatlansági indítványát, és így nem lehet az RMDSZ támogatásával megvalósítani a kormány megbuktatását. Nagy Zsolt elmondta, felfüggesztése idején Porcsalmi Bálint államtitkár láthatná el a kommunikációs és távközlési tárca vezetését. Markó Béla, az RMDSZ elnöke nem zárta ki annak lehetőségét, hogy az államfő döntésének politikai indítékai vannak. Az RMDSZ megalapozatlannak tartja a vádakat. Markó szerint erőteljesebben kellett volna megszólalnia a magyar kormánynak, és nagyobb figyelmet kellett volna fordítania Nagy Zsolt ügyére. /Basescu felfüggesztette tisztségéből Nagy Zsoltot. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 12./

Nagy Zsolt informatikai és távközlési miniszter tisztségéből való felfüggesztésével kapcsolatban Salamon Márton László, a lap főszerkesztője rámutatott, a politikai ellenfelek között ott van az RMDSZ is, amelyen Traian Basescu elnök és emberei akkor tudnak a legnagyobbat ütni, ha a leghitelesebb személyiségeinek az imidzsét teszik tönkre. Nagy Zsolt kimaradhatott volna ebből, ha feltűnés nélkül, csendben „átvészelte” volna a miniszteri mandátumot. Érdemes-e ezek után RMDSZ-es kormánytagként igyekezni hatékonynak lenni? Érdemes még az RMDSZ-nek kormányban maradni? /Salamon Márton László: Vendetta. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 12./

Másképpen, jobban kell kommunikálnunk – fogadkoztak a népszavazási kudarc után az RMDSZ vezetői. Traian Basescu államfő felfüggesztette tisztségéből Nagy Zsolt távközlési minisztert. Ugyanolyan rosszul kommunikálnak a magyar politikusok, mint korábban. Politikai lejáratási kampányról beszélnek, sérelmezik, hogy a magyar kormány nem tiltakozik határozottabban az ügyészségi vizsgálat miatt. Fölöttébb idegesek, amikor az újságíró arról érdeklődik, hogy pontosan mit tartalmaz az ügyészségi dosszié? Emiatt a külső szemlélő is elgondolkodik, vajon mi takargatnivalójuk van? Ha nyilvánvaló, hogy politikai lejáratási ügy áldozatai, miért nem állnak elő a bizonyítékokkal? /Gazda Árpád: Vesztett csata. = Krónika (Kolozsvár), jún. 12./

Az SZKT Cseke Attila kormányfőtitkár-helyettest az RMDSZ önkormányzatokért felelős ügyvezető alelnöki tisztségébe választotta. Cseke Attila kijelentette, sok önkormányzati problémával foglalkozott, megfelelő rálátása van a munkára. Eljött az ideje, hogy az önkormányzatok megpróbáljanak saját projektekkel és saját programokkal a lábukon megállni, mondta. /Lokodi Imre: Cseke Attila: nem lesz „hétvégi Erdély”. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 12./

Máris munkához látott az önkormányzati törvény alapján nemrég hivatalosan bejegyzett Erdővidéki Kistérségi Társulás, melynek az összes erdővidéki önkormányzat tagja. A fejlesztési lehetőségekről tárgyalt a kisrégió polgármestereivel Demeter János, Vajda Lajos és Henning László, a megyei tanács elnöke, alelnöke, illetve RMDSZ-frakciójának vezetője. Elhatározták, hogy a szövetség megpályázza a szelektív hulladékgazdálkodásra kiírt Phare-programot. /Szekeres Attila: Erdővidéket fejlesztenék. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 12./

A nyugati határ menti megyékben az utóbbi években egyre jobban elterjedt a szokás, hogy a gyerekeket magyarországi iskolákba járatják. Idén némiképpen változott a helyzet. Kónya László Szatmár megyei főtanfelügyelő-helyettes közölte: 2007 első felében 45 iskolás fiatal tért haza Szatmár megyébe Magyarországról. Az előző években a határövezetben voltak olyan községek, ahonnan a magyarországi létszámhiánnyal küzdő iskolák fiatalokat toboroztak. Most megfordult a helyzet – a kinn tanulók közül mind többen térnek haza. Magyar–román tanügyi megegyezés alapján az azonos tantárgyak jegyeit itt is elismerik, csak románból kell vizsgázni, behozni a lemaradást. A Temes megyei magyar oktatásra nem jellemző, hogy a diákok magyarországi középiskolákba iratkoznának – tájékoztatott Kiss Ferenc, a magyar nyelvű oktatásért felelős tanfelügyelő. Szórványos esetek vannak. Pető Csilla Bihar megyei tanfelügyelő szerint a tapasztalat az, hogy ha valaki elviszi gyerekét Magyarországra tanulni, akkor már nem hozza vissza. Előfordult, hogy a Magyarországon szerzett érettségit próbálták honosítani. /Hazatérnek az anyaországból a diákok. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 12./

A kudarccal végződött márciusi vizsga után ezúttal sikerült betölteni a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház tagozatvezetői tisztségét. A minisztérium az egyetlen jelentkezőt, a Sepsiszentgyörgyön élő Kövesdy István rendezőt készül kinevezni a Tompa Miklós Társulat élére. A társulatot három éve, ideiglenesen a gazdasági igazgató, Kárp György színművész irányítja. Kövesdy István elmondta, azok közé tartozik, akik régóta és aggódva követik a lejtőn egyre lennebb csúszó vásárhelyi színház sorsát. Marosvásárhelyen egy épületben két színház működik, ezért mindenekelőtt át kell szervezni, és új alapokra kell helyezni az intézményt, nyilatkozott terveiről. A közös költségvetés szétválasztása, a társulatok közötti egyezség papírra fektetése a jelenleginél nagyobb autonómiát biztosítana a magyar tagozat számára. Kövesdy a Tompa Miklós Társulatnál egyszer rendezett, és akkor nagyot bukott. Szerinte az őt szabotáló társulat buktatta meg a darabot. Bízik abban, hogy a mostantól kezdődő együttműködés eredményesebb lesz. Nincs benne semmiféle bosszúvágy. /Szucher Ervin: „Nem a bosszú vezérel” = Krónika (Kolozsvár), jún. 12./

Immár sokadszor, a nézők szavazata alapján, idén is Lőrincz Ágnes lett Szatmárnémetiben, a Harag György Társulatnál az év színésznője. Az év színésze címet pedig Czintos József érdemelte ki. Az év legjobb előadásának az Indul a bakterház bemutatóját nyilvánították, a leggyengébbnek viszont a szilveszteri kabarét minősítette a nézőközönség. A társulat a hivatalos évzárás után, ezekben a napokban úgynevezett miniévadot tart, melynek bevételét a helyi református gimnáziumnak és a dévai Szent Ferenc Alapítványnak adományozza. /Az év szatmári színésznője. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 12./

Június 10-én Nagyenyeden felavatták a helyi fogolytáborban elhunyt 234 magyar honvéd tiszteletére felállított emlékhelyet. Rácz Levente, az RMDSZ Fehér megyei szervezetének elnöke elmondta: a Nagyenyedre bevonuló szovjet katonák rettegésben tartották az egész várost. Megkezdték a magyar és német foglyok tömeges szállítását Nagyenyedre. Gyalogosan, szigorú őrizet mellett kísérték őket. Egy részüknek Nagyenyed csak átmeneti szálláshelyül szolgált, másik részüket azonban itt tartották hadifogságban. A városban két fogolytábor létezett. A visszaemlékezők szerint a foglyok rongyosak volta, elszedték tőlük ruhájukat, bakancsukat, kisebb értékeiket. A helyi magyar és német lakosság segíteni akart az éhező foglyokon. Ungvári néni a foglyok közé vitte az élelmet, nem félve az őrségtől. A kiéhezett foglyok odatolakodtak, ekkor az őrök rájuk lőttek, eltalálván Ungvári nénit is, aki belehalt, idézte fel Rácz Levente. Torockóról és Torockószentgyörgyről is hoztak élelmet a lakosok. Az őrség elvette a saját részét, a többi a foglyokhoz került. A táborban kitört a tífusz-járvány. A tífusz és vérhas naponta szedte áldozatait. A halottakat közös sírokba temették. Egy Oravetz József nevű tiszt megszökött a táborból. Üldözői megtalálták, visszavitték és agyonverték a tisztet. Az életben maradt foglyokat 1945 húsvétjáig tartották Nagyenyeden, aztán Tövisre vitték, onnan pedig ismeretlen helyre szállították őket. Ahhoz, hogy a fogolytáborban meghalt, elfelejtett 234 honvédnek megadassék a végtisztesség, 63 évnek kellett eltelnie. Markó Béla, az RMDSZ elnöke köszönetet mondott mindazoknak, akik évek óta azon munkálkodnak, hogy az Erdély földjén elpusztult honvédeknek méltó síremlékeket állítsanak. „Minden föld, haza, ország annyit ér, ahányan meghaltak érte” – jelentette ki Markó. A Tordai Honvéd Hagyományőrző Bizottság (THHB) 2000. szeptember 5-én azzal a szándékkal alakult meg, hogy felkutassák a második világháborúban elesett honvédek jelzett vagy jeltelen sírjait. További célként jelölték meg sírkertek létrehozását és gondozását, emlékhelyek kialakítását Torda és Aranyosvidék környékén. Pataky József elmondta, hét év alatt 30 helységben 1541 hősi halott eltemetési helyét sikerült azonosítaniuk, és több esetben ezeket megjelölték. Idén ősszel Tordatúron állítanak kopjafát az unitárius templomkertben a honvédek emlékére. /Papp Annamária: Újabb siratófal a magyar honvédek emlékére. Tisztelgés a Nagyenyeden elhunyt katonák előtt. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 12./

A nemrég útjára indult kolozsvári Paprika Rádió nagyon rövid idő alatt a térség egyik legnépszerűbb kereskedelmi rádiójává vált, a magyar hallgatók körében pedig a legnépszerűbb ilyen médium – derül ki a felmérésből. /E. -R. F. : Szinte mindenki hallgatja a Paprikát. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 12./

Századik számához érkezett a Szászrégen és Vidéke folyóirat. Csernátoni József főszerkesztő szerint lap nem a politikai csatározások fóruma, inkább a vidékünkön kallódó értékeik felkutatását, nemzeti és nemzetiségi kultúr- és helytörténeti kincseik ismertetését szolgálja. Sok tehetséges tollforgató, értelmiségi, egyházi elöljáró, közéleti személyiség írása kapott helyet a folyóiratban. /b. d. : Századik számához érkezett. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 12./

Magyari Tivadar, a Babes–Bolyai Tudományegyetem magyar tagozatot vezető rektor-helyettese a vele készült interjúban kifejtette, a magyar tagozat nyit a gyakorlati képzés felé. Az utóbbi években erősödtek a mérnöki képzést nyújtó szakok. Így a fizika karon már nemcsak egyszerű „fizikát” lehet választani, hanem anyagtudományt, illetve mérnöki fizikát is. A kémia karon már van magyar nyelvű vegyészmérnöki képzés, a BBTE sepsiszentgyörgyi tagozatán pedig környezetmérnöki képzés is indul. A szociológia és antropológia szakon tucatnyi új tárgyat vezettek be, így a különböző szervezetekben dolgozók vezetési, arculatépítési tudnivalóit is tanítják: a pályázást, public relationst, rendezvényszervezést, irodavezetést, szervezeti kultúrát, arculatdesignt stb. A földrajzon nem csak geográfus tudósokat vagy földrajzszakos tanárokat nevelnek, hanem komoly magyar tagozat működik a turisztikai földrajz szakon is. Ugyanakkor egyre gyakorlatiasabbá válik a közgazdasági képzés is. A legnépszerűbbek a közgazdasági szakok: ide jár a magyar tagozatos hallgatók egyhatoda, ezenkívül sokan választják az informatikát, a turisztikai földrajzot, a szociális munkát, a pszichológiát, a jogot. Már alkalmazzák azt a rendszert, amely áthallgathatási lehetőséget biztosít a diákok számára az intézetek között. Az oktatáson kívül szabadidős tevékenységekre is van lehetőség, kirándulások, közös zenélés, klubok, kávéházak, szakkörök, kutatótáborok, egyházi együttlét, sportolás, vetélkedő stb. Ezután a BBTE-n minden újabb tájékoztató, útmutató és köszöntő három nyelven, de legalábbis románul és magyarul megjelenik. A helyiségek feliratozása is napirenden van, őszre pedig reprezentatív bemutatókötetet készítenek a magyar tagozatról. /Fülöp Noémi: A gyakorlaton a hangsúly. Babes–Bolyai Tudományegyetem. = Krónika (Kolozsvár), jún. 13./

Három végzős évfolyam ballagott már a Sapientián. Dávid László, a Sapientia–Erdélyi Magyar Tudományegyetem rektora közölte, a tapasztalatok biztatóak. Idén összesen 18 szakon volt végzős évfolyam. Több esetben hiánypótló szakokon biztosítanak képzési lehetőséget. A Sapientia 2007 őszén nyújtja be az első szakok akkreditációs kérelmét. A magyar kormány ismét kevesebb pénzt szánt a Sapientia támogatására. Az egyetem fokozatosan biztosítja a működéséhez szükséges önrészt. Ez jelenleg 5 százalék körül van. A közeljövőben Kolozsváron, illetve Marosvásárhelyen terveznek fejlesztéseket. Marosvásárhelyen diákkollégiumot, illetve egy kisebb oktatási épületet terveznek. Kolozsváron a kar épülete készülhet el, mert jelenleg a tanítás bérelt ingatlanban folyik. Új szakok indítását egyfelől a hiányszakmákban, mint a pénzügy, menedzsment, marketing, turizmus, szociális menedzsment, biotechnológia, élelmiszer-biztonság, számítógépes művelettervezés, tájépítészet, távközlés, statisztika és gazdasági előrejelzés, EU-jog vagy műépítészet, másfelől – a teljes egyetemi struktúra kiépítése érdekében – kiemelt cél a mesterképző szakok indítása. /Bálint B. Eszter: Új szakok és mesterképző indul. Sapientia–Erdélyi Magyar Tudományegyetem. = Krónika (Kolozsvár), jún. 13./

Geréb Zsolt, a Partiumi Keresztény Egyetemen (PKE) rektora elmondta, az Erdélyi Magyar Tudományegyetem egyik felsőoktatási helyszíneként, az idén is 12 szakot indítanak az elsőévesek számára. A képzőművészeti, zenepedagógiai, angol nyelv és irodalom, német nyelv és irodalom, református vallástanár, szociológia szakokra felvételi vizsgát szerveznek. A visszajelzések szerint a végzett hallgatók hetven százaléka szakmájában helyezkedett el. A PKE intézményi akkreditációját, illetve három szak elismerését – vallástanári, német és szociális munka – május folyamán a kormány elé terjesztette az Oktatási és Kutatási Minisztérium. Az éves tandíj 250–400 eurót tesz ki. A PKE saját költségvetéséből, szakonként a meghirdetett helyek 50–80 százalékára bejutó diákoknak a tandíj összegével egyenlő támogatást nyújt. A hallgatók 20 százalékának ezenkívül érdemi, tanulmányi, illetve szociális ösztöndíjat is biztosítanak. Az egyetem közvetlen szomszédságában található korszerűen felszerelt Arany János Kollégiumuk, amely 220 diák befogadására képes. A tanári kar 160 fős, nagyrészt erdélyi, részben magyarországi neves oktatókból áll. A 2006–2007-es tanévben öt tanszék rendezett rangos nemzetközi konferenciát. E tudományos konzultációk anyagát önálló kötetekben, illetve a Partiumi Egyetemi Szemle című tudományos folyóiratban közölték. A könyvtár gazdag folyóirat-gyűjteménnyel és on-line adatbázissal rendelkezik. /Gergely Gizella: Keresztény szellem és tudományos kutatómunka. Partiumi Keresztény Egyetem. = Krónika (Kolozsvár), jún. 13./

A szenátus jogi bizottsága kedvezően véleményezte Puskás Bálint RMDSZ-es szenátor jelölését az Alkotmánybíróságba. Az RMDSZ-es politikus Kozsokár Gábort cserélné le a taláros testületben, aki a szövetség jelöltjeként 1998-tól töltötte be az alkotmánybírói tisztségét. Kozsokár kilencéves mandátuma idén jár le. /Puskás Bálint alkotmánybíró lesz? = Szabadság (Kolozsvár), jún. 13./

Homoródalmáson született Szabó Gyula, a Gondos atyafiság, A sátán labdái, a Húgom, Zsuzsika és további regények, novellák, elbeszélések szerzője. A harmadik éve távozott író emlékét őrzik a faluban. Halálának első évfordulóján kopjafát állítottak a sírjánál, a második évfordulóra Tordai Árpád tanár rövid színdarabot írt a Gondos atyafiságból, amelyet az iskola diákjai mutattak be. Az idei falunapok keretében, szeptemberben Szabó Gyula-emlékszobát avatnak. Szabó Gyula gyermekei édesapjuk íróasztalát, kéziratait, A sátán labdáit ábrázoló festményt, könyveinek sorozatát és személyes tárgyait vinnék oda. A falakra Szabó Gyula-idézetek és családi képek kerülnek. /b. d. : Szabó Gyula-emlékház. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 13./

Nagyon régen nem ültek annyian Magyarigen református templomában, mint a Megújuló örökség – nemzetközi műemlékvédő konferencia alkalmával. Szakemberek, politikusok, érdeklődők népes tábora vitatta meg az épített örökség szomorú állapotát, a Fehér megyei település templomában. Diószegi László, a Teleki László Alapítvány ügyvezető igazgatója nyitotta meg a konferenciát. Gudor Botond helyi református lelkész a körülményekhez képest szépen rendbe hozott templomban fogadta a vendégeket Erdély legkisebb gyülekezetében, ahol a lelkipásztor és családja nagyobb számot tesz ki, mint a gyülekezet tagjai, akiknek száma az évek során négyre csökkent. A lelkész beszélt a település és a templom történetéről, Bod Péter valamikori lelkipásztor testamentumáról, a települést ért tragédiákról (parasztlázadás 1784-ben, pestis-járvány 1813-14-ben, szabadságharc: 1848-49-ben), az öt magyar temetőről, a maradék lakosság elvándorlásáról. A falu története kapcsolódik a mindenkori erdélyi fejedelmek történetéhez, sorsa azonban az átlagosnál tragikusabb. Ma már az a kérdés, mi lesz a jövőben a későbarokk stílusban épült, gyönyörű templom sorsa hívek nélkül. Istvánfi Gyula, a Budapesti Műszaki Egyetem nyugalmazott professzora vette át a szót, aki jelentős mértékben hozzájárult az erdélyi műemlékvédelemhez. Mihály Ferenc restaurátor sok képpel illusztrált előadása főleg a Kárpát-medencei templomok farészeinek restaurálásáról, valamint a színrestaurálásról szólt. Daróczi Miklós az Erdélyi Református Egyházkerülethez tartozó, 1990–2004 közötti templom felújítási munkálatokról értekezett, 53 műemléktemplomban történtek kisebb-nagyobb beavatkozások. Márton Jutka a római katolikus templomok ingó és ingatlan örökségét ismertette. Paskucz Szathmáry Viola elmondta: 52 unitárius műemléktemplom van, amelyek felújításai között igazi sikertörténetek is akadnak, például a kilyéni vagy a kolozsvári templom esetében. Káldi Gyula összegezte a kárpátaljai és felvidéki helyzetet. Diószegi László szerint a közeljövő semmi jóval nem kecsegtet, hiszen a Teleki László és hasonló alapítványokat a magyar kormány megszünteti. Nincs garancia arra, hogy a megkezdett munka folytatódik. Ők most az alapítvány megmentéséért dolgoznak. A megoldást a független civil alapítványok létrehozása jelentené. Rögtön be is mutatták az Ágoston Sándor nevű alapítványt. Az újságíróknak Gaál Alajos katolikus esperes mutatta be a helybéli, nemsokára 200 éves, felújítás alatt álló római katolikus plébániát, amelynek 10 híve közül öt magyar. Jelenleg Magyarigennek összesen 14 magyar lakosa van. /Bakó Botond: Megújuló örökség – nemzetközi műemlékvédő konferencia. Magyarigen. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 13./

Baloldali gondolkodásúként megkönnyebbüléssel olvasta Tamás Gáspár Miklós filozófus írását /Szabadság, április 23./ arról, hogy Romániában nincs hiteles baloldal, írta Nagy Károly, ez azt jelenti, hiányzik az a politikai erő amely szerinte kimozdíthatná az országot a mostani kátyúból. Tamás Gáspár Miklós kimondta, hogy Romániában a szocialista cégér ellenére nem létezett semmiféle szocializmus, hanem csak egy személyi diktatúrával súlyosbított államkapitalizmus és az ország politikai életét egy magát kommunistának nevező sajátosan román náci-fasiszta párt uralta. Nagy Károly szerint a romániai bűnök tehát nem az igazi marxi értelemben vett szocializmus szükségszerű velejárói, hanem torzulások, illetve torzítások. Azt a kérdést, hogy miért nincs Romániában hiteles baloldal, és különösen miért nincs magyar baloldal, a szerző nem tette fel. A kérdés második felének megválaszolásához Nagy Károly hozzájárul, mint illegalista környezetben felnőtt magyar ember. 1944 nyarán a szovjet csapatok Románia területére léptek, a király és a történelmi pártok felismerték, hogy a hagyományokhoz híven ideje megint átállni a győző oldalára. Ennek érdekében Lucretiu Patrascanun keresztül felvették a kapcsolatot a párt illegalitásban lévő főtitkárával, aki akkor Fóris István volt, magyar létére a Romániai Kommunisták Pártjának utolsó Komintern által beiktatott főtitkára. (A Kominternben szabály volt, hogy a nacionalista torzulások megelőzése érdekében a pártok élére általában más nemzetiségű főtitkárt állítottak, mint az adott ország lakosságának zöme). A fegyveres felkelésbe való bekapcsolódást Fóris elutasította, azzal indokolva, hogy a királyságnak és az egész burzsoá-földesúri rendszernek teljes vereséget kell szenvednie, nem pedig egy puccs árán átmentenie magát a háború utáni időre. Ezután Patrascanu a bebörtönzött kommunista vezetőkkel állapodott meg a kiugrásról, Fórist pedig – állítólag Gheorghiu-Dej emberei –agyonverték. A magyar baloldal további sorsára nagy befolyással volt az ún. „jobboldali elhajlás” ügy, Luka Lászlót, Pauker Annát és Teohari Georgescu-t jobboldali elhajlással vádolták. Később ez a három vezető már mint imperialista ügynök szerepelt a pártpropagandában. Lukát 1954-ben halálra, majd kegyelemként életfogytiglani börtönre ítélték. Ana Paukert ítélet nélkül tartották börtönben egészen 1956-ig, Teohari további sorsát Nagy Károly nem ismeri. Ezzel párhuzamosan 52 nyarán és őszén Erdélyben több ismert magyar illegalista kommunistát „lepleztek le”, például Dán Istvánt, Veress Pált, a moszkvai Komintern főiskola végzettjét, az 1944-es Észak-Erdély tartomány párttitkárát. Balogh Edgár közírót, Jordáky Lajos baloldali szocialista közíró történészt, Demeter János jogászt Észak-Erdély elszakítására szőtt összeesküvés vádjával sok évi börtönre ítélték, Nagy István munkásírót előbb csak jobboldali elhajlással, majd bukaresti házi őrizet során szintén összeesküvéssel vádolták. A vádat ugyan ejtették, de titokban kizárták a pártból. Az összes népi demokráciában folytak koncepciós perek. Ezek közös vonása volt, hogy a Moszkvából hazatért emigráns vezetők hamis vádakkal halálra vagy sok évi börtönre ítéltették a hazai illegalista vezetőket. Romániában fordítva történt, a hazai illegalista felső vezetők ültették a vádlottak padjára az emigrációból hazatért vezetőket és az ismertebb magyar illegalistákat. Amíg a Luka–Pauker–Georgescu trió a párt élén állt, a párt nemzetiségi politikája még nagyjából helyes volt – Nagy Károly szerint. /Nagy Károly: Egy hitvallás margójára. Avagy miért nincs Romániában hiteles magyar baloldal? = Szabadság (Kolozsvár), jún. 13./ A szerző a Demokratikus Újbaloldali Fórum volt kongresszusi képviselője. Előzmény: Tamás Gáspár Miklós: Baloldal Romániában? = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 23., folyt. 24./

Erdély egyik legrégebbi iskolájában, a gyulafehérvári Gróf Majláth Gusztáv Teológiai Líceumban ballagtak a végzős diákok, idén 27-en, talán hosszú ideig nem várható ilyen népes évfolyam. 1990-ben a diákok, tanárok fellélegezhettek, az iskola visszanyerte az őt megillető állami elismerést. Ebben az évben a végzős fiúk Bocskai-ruhában, nyakkendőjükön a Majláth-jelvénnyel ballagtak. Gál László igazgató és Korom Imre osztályfőnök mondott beszédet. /(bakó): Gyulafehérvár. Elballagtak a teológiai líceum végzősei. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 13./

A HÍD – Szebeni Magyarok Egyesülete meghívására június 17-én a gyergyószentmiklósi Figura Stúdiószínház vendégszerepel Európa kulturális fővárosában, Nagyszebenben. A Ben Jonson Volpone című komédiája alapján készült sorskomédiát, a Rókajátékot Béres László rendezte. A darab ősbemutatóját 2006. október 22-én tartották, a Figura előadása részt vett a kisebbségi színházak ez évi kollokviumán. /Nagyszebenben a Figura. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 13./

Megnyílt Holányi Julianna festőművésznő kiállítása a dr. Szász Pál Magyar Házban, Nagyenyeden. Nagyenyed szülöttjeként ma is sokan enyediként szeretik művészetét, pedig 1989-től az anyaországi Berhidán él. A művésznő büszke arra, hogy a várpalotai Trianon Múzeum állandó kiállítás részlegén tusrajza hirdeti Nagyenyed nevét. /Bakó Botond: Fények és színek festője. Holányi Julianna jubileumi kiállítása. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 13./

Rangos történészkonferenciának adott otthont a gyergyószentmiklósi Művelődési Központ június 7-én és 8-án, az Erdélyi Múzeum-Egyesület helyi fiókszervezete és a Gyergyószentmiklósi Turisztikai Egyetem szervezésében, amely az idén a város vásárjogának 400. és a városjog megszerzésének 100. évfordulója jegyében zajlott. A konferencia fő szervezője, Garda Dezső történész, parlamenti képviselő volt. Rüsz Fogarasi Enikő, a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem munkatársa Az a másik Bocskai István címmel Bocskai István zempléni főkapitány életútját ismertette, akinek a fejedelem a nagybátyja volt. Garda Dezső előadásában végigvezetett Gyergyószentmiklós történetén az első írott forrásoktól az 1907-es várossá válásig. Csergő Tibor András, a város Tarisznyás Márton Múzeumának igazgatója az intézmény rövid történetét vázolta fel. Pál Antal Sándor marosvásárhelyi ny. levéltáros az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc hatásait és következményeit taglalta Gyergyó térségében, szólva Salamon László bebörtönzéséről, a szárhegyi Fekete kéz szervezetről, amelynek tagjai összesen 360 év börtönbüntetést kaptak és a Szoboszlay-per áldozatairól. /Gál Éva Emese: Konferencia a százéves városban. Történészbarangolás Gyergyószentmiklóson. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jún. 13./

Nagy Károly szerint a romániai magyar baloldal sorsát egy sötét ügy befolyásolta. 1947 telén a Bihar megyei (akkor még) Sziguranca magyar kommunista főnökének, Czellér Lajosnak a kezébe került a Vasgárda utolsó körlevele, amelyben közölték a gárda tagjaival, hogy az új helyzetben a titkosan működő szervezet feloszlik. Parancsba adták a tagoknak, épüljenek be a kommunista pártba. Arra buzdították őket, hogy igyekezzenek minél több zsidó és magyar személyt vezető tisztségbe juttatni. A kisebbség soraiból származó vezetők egyre nagyobb száma kiváltja a „hazafias jó románok”, főképp az értelmiségiek felháborodását a kommunista párt ellen. Czellér ezt az iratot átadta belügyminisztériumi feletteseinek. Ezek megtiltották, hogy az üggyel tovább foglalkozzon. 1948-ban Czellért megvádolták, hogy titoista ügynök, és bezárták. Később kiszabadult és a Belügyminisztériumban dolgozott. 1952 őszén halva találták a bukaresti Belu temetőben, jobb keze mellett pisztoly. Nagy Károly nem fogadja el, hogy öngyilkos lett. 1957-58-ban két vezető pártfunkcionáriusról kiderült, hogy vasgárdista. 1964-ben amnesztiával kiengedték a börtönből az összes politikai foglyot, a súlyos bűnökért elitélt vasgárdistákat is. (De Luka Lászlót és Lakatos Istvánt nem). A legismertebb magyar közéleti személyiség, aki körül 1989 után egy hiteles magyar baloldal kibontakozhatott volna, az Fazekas János, a Kommunista Párt központi vezetőségének tagja volt. Azonban javasolta a köztársasági elnöki tisztség megszüntetését és az Elnöki Tanács visszaállítását, ezért Ceausescu 1984-ben, 56 évesen nyugdíjba kergette a miniszterelnök-helyettesi funkcióból. Fazekas ellenezte a Bolyai Egyetem felszámolását 1959-ben, majd egyedül szavazott a Magyar Autonóm Tartomány nemzetiségi összetételének románosító megváltoztatása ellen. Fazekas 1984-ben a Ceausescu-diktatúrát és a nemzetiségek elnyomását leleplező levelet juttatott el Gorbacsovhoz, az ENSZ főtitkárához és az Amerikai Egyesült Államok elnökéhez. Végül 1989 januárjában Sütő Andrással együtt újabb levelet intézett az említett személyiségekhez, ezúttal a falurombolás és a határokon lelőtt menekültek ügyében. Mindezek után logikus lett volna, hogy egyike legyen az RMDSZ vezetőinek. Nem így történt. Sőt. Amikor 1993-ban az RMDSZ brassói kongresszusának nyílt levelet akart átadni, már az előcsarnokból kiutasították. Nagy Károly súlyos hibát követett el, amikor Fazekas Jánost lebeszélte a magyar szocialista párt megalakításáról. 1995-ben megalakult egy demokratikus baloldali politikai platform. Létrejött annak bukaresti csoportja is, és ez Fazekas Jánost választotta meg elnökéül. A platform akkori országos elnöke azonban – bár erre az alapszabályzat nem jogosította fel, mi több Sütő András és Balogh Edgár írásban követelték Fazekas tisztségének elismerését – érvénytelenítette a bukaresti csoport választását. Tiltakozásképpen a bukaresti csoport feloszlott. – 2003-ban létrejött székelyföldön még egy baloldali platform, a Demokratikus Újbaloldali Fórum, azonban nem tett szert akkora befolyásra, hogy az RMDSZ politikájára befolyást gyakoroljon. Nagy Károly: Egy hitvallás margójára. Avagy miért nincs Romániában hiteles magyar baloldal? = Szabadság (Kolozsvár), jún. 15./ A szerző a Demokratikus Újbalodali Fórum volt kongresszusi képviselője. Az írás első része: Szabadság (Kolozsvár), jún. 13.

A romániai kisebbségügyi törvény, a Babes–Bolyai Tudományegyetem kétnyelvű feliratai, Nagy Zsolt informatikai miniszter elleni eljárás, valamint Traian Basescu román államfő magyarországi kisebbségpolitikát bíráló kijelentése is szóba került Szőke László külügyminisztériumi szakállamtitkár és Ireny Comaroschi budapesti román nagykövet június 13-án történt találkozóján. A szakállamtitkár örömmel nyugtázta, hogy július 3-án Bukarestben ülést tart a kétoldalú kisebbségügyi vegyes bizottság, egyben tájékoztatást kért a romániai kisebbségi törvény immár hosszabb ideje előirányzott, de továbbra is húzódó parlamenti elfogadásának kilátásairól. Emellett emlékeztetett arra is, hogy magyar partnerének küldött levelében Razvan Ungureanu korábbi külügyminiszter kilátásba helyezte a magyar nyelvű feliratok 2007. július 1-jétől kezdődő elhelyezését a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetemen; a szakállamtitkár érzékeltette: a magyar fél előrelépésre számít az egyetemmel kapcsolatos kérdésekben. A találkozón Szőke László elmondta, sajnálattal értesültek Traian Basescu elnöknek az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) bukaresti diszkriminációellenes konferenciáján elhangzott, a magyarországi kisebbségpolitikát bíráló kijelentéséről. A közlemény szerint az államtitkár kitért arra is, hogy aggályokat kelt a Nagy Zsolt informatikai miniszter elleni eljárás, valamint a további négy RMDSZ-es tisztségviselő ellen indult büntetőjogi vizsgálat is, mert a körülmények alapján nem lehet kizárni, hogy ezek az eljárások az RMDSZ ellen irányuló politikai törekvéseket is szolgálhatnak. /A magyar–román kapcsolatok aktuális kérdései. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 14./

Tizenhét év telt el az 1990. évi bukaresti bányászjárás óta, és ugyanannyi esztendeje járnak szabadon a vétkesek. Nevük ismert, számos olyan dokumentum került elő, amely bizonyítja többek között Ion Iliescu, Petre Roman, Gelu Voican Voiculescu, Virgil Magureanu szerepét a Zsil-völgyi bányászok bukaresti dúlásában. Az események kapcsán nagy nehezen beindult ügyészségi eljárás egy helyben topog. Az évforduló kapcsán június 13-án rendezett menetelésen nemcsak az áldozatokra emlékeztek, de a bűnösök felelősségre vonását is követelték. Az akciót a December 21 Egyesület és az Új Csavargók civil szervezet rendezte – utóbbi neve az 1990. évi Egyetem téri tüntetőkre aggatott iliescui jelzőt idézi. Az 1990. évi bányászjárás nyomán két és fél év alatt közel 200 ezren távoztak az országból. A tüntetők egy csoportja Ion Iliescu házához vonult. „Iliescu, soká élj, hogy megbűnhődj a vétkedért” – skandálták. /Bogdán Tibor: Tizenhét év az első bányászjárás óta. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 14./

Értékes, érdekes előadások hangzottak el Gyergyószentmiklós történeti évfordulói tiszteletére tartott Nemzetközi Történész Konferencián június 7-én és 8-án. A korábban évente, majd kétévente dr. Garda Dezső országgyűlési képviselő által szervezett ünnepi rendezvényen az első napon háromszázan, második napon közel kétszázan hallgatták az előadásokat. A Nemzetközi Történész Konferencia a vásárjog 400 éves évfordulójának, illetve a városjog 100 éves évfordulójának megszerzése szellemében tajlott. Csukovits Enikő a budapesti Akadémiai Történeti Intézet történésze a magyar városfejlődés általános jellemzőit mutatta be, Tringli István a piac és a vásár működési mechanizmusát érzékeltette a középkori Magyarországon. Horn Ildikó, az Eötvös Loránd Tudományegyetem tanszékvezetője előadása Rákóczi Zsigmondról szólt, aki rövid fejedelemsége idején vásárjogot adott Gyergyószentmiklósnak. Garda Dezső, a város történésze bemutatta Gyergyószentmiklós jogi, közigazgatási, katonai és igazságszolgáltatási feladatkörének az alakulását. Szabó Péter, az Eötvös Loránd Tudományegyetem tanára által, illetve B. Szabó János, a Zrinyi Miklós Honvédelmi Egyetem tanára II. Rákóczi Ferencről beszélt. Csergő Tibor, a Tarisznyás Márton Múzeum igazgatója a múzeum rövid történetét ismertette, Magyari Levente Gyergyó közéletéből 1899-ben címen értekezett. Pál Antal Sándor ny. levéltáros Az 1956-os évi magyarországi forradalom és szabadságharc hatása és következményei Gyergyóban című munkája erőt ad azoknak, akik félnek, még mindig nem beszélnek a történtekről. A rendezvény végén a gyergyószárhegyi Ferencz Hedvig néni mondott köszönetet dr. Garda Dezsőnek a konferenciáért, a székelységért folytatott küzdelméért, és erőt kívánt a további harchoz. Garda Dezső az újságíró kérdésére elmondta, hogy 1977-től kezdődően szervezett tudományos ülésszakokat kolozsvári egyetemi előadótanárok részvételével, melyek 1990-től kezdődően a magyarországi történészek előadásaival Nemzetközi Történész Konferenciákká váltak. A mostani alkalommal Demény Lajos és Egyed Ákos betegsége miatt nem tudott eljönni Gyergyószentmiklósra, R. Várkonyi Ágnes akadémikus asszony a szervezés időpontjában nagyon beteg volt. /Kedves-Tamás Gyopár: Ünnepi történész-konferencia. = Gyergyói Kisújság (Gyergyószentmiklós), jún. 14. – 24. sz. / 

Húsz évvel ezelőtt, 1987-ben ha négyen-öten voltak összesen magyar történészek Marosvásárhelyen, írta Sebestyén Mihály. Közülük kettő időnap előtt távozott. Akik maradtak, húsz év alatt többet publikáltak, mint egész életükben. Soha ennyi történész, történelemkutató nem élt egyszerre városban. Főállásúak, akiknek hivatali munkája és szenvedélye egybe esik. 1990-től rengeteg fiatal fordult a történelem felé. Vannak végre régészek és levéltárosok, könyvtárosok, művelődés- és életmódkutatók, hadtörténészek és a közelmúlt feltárása nem szünetel. /Sebestyén Mihály: Húsz évvel ezelőtt. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 14./

A Magyar Rádió új műsorstruktúrájáról vitáztak Budapesten; az Országgyűlés Kulturális és Sajtóbizottságának ülésén szinte minden felszólaló képviselő talált kifogásolnivalót a változtatásokban. A június elejétől bevezetett módosítások értelmében Magyarország legnagyobb közszolgálati adója, a Kossuth Rádió leegyszerűsített műsorráccsal, hír- és információ-központú ajánlattal várja hallgatóit, a Petőfi Rádió a legfrissebb zenei összeállításokat kínálja, a Bartók Rádió komolyzenei programja változatlan, de hallgatottsága továbbra is alacsony. A vitában főként a Kárpát-medencei identitás megtartásához hozzájáruló műsorok hiányát érintették. /Vita a Magyar Rádióról. = Krónika (Kolozsvár), jún. 14./