Az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) és az Egyesült Magyar Ifjúság idén negyedik alkalommal szervezi meg hagyományos gyergyószentmiklósi táborát augusztus 6–10-e között. A tábor célja az együttlét: összefogni az egészséges nemzeti öntudattal rendelkező Kárpát-medencei ifjúságot. A IV. EMI-tábor mottója Wass Alberttől származik: „Legyen Erdély újra, ami volt!”. A tábor központi témái: a magyar nyelvhasználat Erdélyben, illetve az őshonos európai kisebbségek nyelvhasználata, valamint Wass Albert élete és munkássága. Az EMI-sátor idén először mutatkozik be, ahol minden nap egy-egy régió EMI-s csapata szervez programot. Ugyanakkor Nagy Feró és a Kárpátia zenekar tagjaival is találkozhatnak a rajongók és érdeklődők. /Két hét múlva EMI-tábor. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 25./

Ha a riport, a szociográfia, egyszóval a tény- és valóságirodalom műfajai kerülnek szóba, akkor az első képviselők, megújítók között bukkan fel Beke György neve is. Beke György köteteinek sokasága szerepelt a jövő újságírói számára már-már kötelezőnek megjelölt bibliográfia-listán, talán ennek is köszönhető, hogy mindenki igyekezett megtalálni ezek között a saját régiójához kötődő, erről szóló leírást, és legalább azt elolvasni. Ezt követően pedig tanulni Beke Györgytől: szakmát, habitust, alázatot. Sokak életében jelentett követendő mintát, arra kitűnő példa a halálának első évfordulójára megjelentetett emlékkönyv /Beke György emlékezete – Halálának első évfordulóján. Közdok. Budapest, 2008./, amelyben pályatársak, barátok, tisztelők, tanítványok sokasága idézi fel Beke Györgyöt, az írót, a mestert, a barátot. Az emlékezők között van Fodor Sándor, Kántor Lajos, Lászlóffy Csaba, Magyari Lajos, Nagy Pál, Cseke Péter, a kötet szerkesztője Pomogáts Béla. Sütő Andrást két, Beke Györgyhöz címzett levelével szintén jelen van a kiadványban. Többen is használták az „egyszemélyes intézmény” kifejezést, ezzel is jelezve, hogy Beke valami olyat tudott, amit sem előtte, sem utána nem tud már senki ugyanúgy művelni. S hogy a fiatalok sem vonták ki magukat a hatása alól, arra jó példa Iancu Laura visszaemlékezése. /S. B. Á. : Beke György emlékére. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 25./

Több mint félszáz házat és háztartást öntött el, vagy szigetelt el az ár Máramarosban, miután a Visó kiöntött. Borsa városában néhány száz háztartást szigeteltek el az áradások. Az áradások megrongáltak megyei utakat, gyaloghidakat. /Árvíz Máramarosban. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 26./

A sepsiszentgyörgyi kihelyezett egyetemi tagozat életében, amely idén a tizenkettedik évébe lép, óriási lépést jelent az akkreditált posztgraduális képzés beindítása ősztől a gazdasági szakon. Ez a harmadik siker a fiatal egyetemi intézet életében a tavaly indult környezetmérnöki, valamint az idén kezdődő ipari biotechnológiai képzés után. Dr. Fazakas József egyetemi tanár, a tagozat főigazgatója kifejtette, náluk járt a bukaresti akkreditációs-engedélyeztetési bizottság, felmérte a feltételeket, s határozatot hozott, miszerint minden feltétel biztosított a sepsiszentgyörgyi gazdasági mesteri képzésre, melynek a pontos megnevezése: üzleti tudományok menedzsmentjének fejlesztése. A képzés román nyelvű. A feltételhez egyetemi végzettséget igazoló oklevél szükséges. /Czompó János: Mesteri képzés Sepsiszentgyörgyön. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 26./

A CIVEK – Civilek Háromszékért Szövetség két témakörben szándékozott egyeztetni A civil szféra és az önkormányzat partnerségi kapcsolata című kerekasztal-beszélgetésen: Sepsiszentgyörgy pályáztatási rendszerének átalakítása, valamint a Lábas Ház működtetése. A CIVEK által kidolgozott javaslatcsomagot Berecki Kinga elnök ismertette. Az önkormányzatnak nem kulturális, illetve sport tematikájú pályázati alapot kellene elkülönítenie költségvetéséből, hanem működési alapot és projektalapot, a pályázatok elővéleményezését pedig egy, a CIVEK által kijelölt szakbizottságnak kellene elvégeznie. E javaslatokkal csupán annyi a gond – hívta fel Sztakics Éva alpolgármester a figyelmet –, hogy a törvény nem engedi, hogy önkormányzatok civil szervezetek működési költségeit fedezzék, másrészről csak Sepsiszentgyörgyön évente 100–150 civil szervezet pályázik, ehhez képest a mindössze harminckettőt tömörítő CIVEK-ről nem lehet tudni, mennyire ernyőszervezete az összes háromszéki vagy legalább sepsiszentgyörgyi civil kezdeményezésnek. /Váry O. Péter: Változást akarnak (Civil kerekasztal). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 26./

Az analfabétákra vonatkozó legutóbbi hivatalos, országos jelentés Romániában a 2002-es népszámlálás után készült: 500. 000-re tehető azok száma, akik tíz évnél idősebbek, és nem tudnak írni vagy olvasni. A 80 százalékuk vidéken él. Főként a roma lakosság körében nagy az analfabetizmus, de létezik egy szegényebb réteg is, ahol a gyerekek iskolázatlanok maradnak. Romániában 100 gyerekből mindössze 82 fejezi be a kötelező iskolai éveket. Ebben benne vannak azok is, akik elmennek külföldre dolgozni, az iskolamenetrendhez képest ősszel későn jönnek haza, tavasszal korábban mennek, a tanulót nem lehet lezárni. /Máthé László Ferenc: Akik nem kérnek a betűkből. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely). Júl. 26./

Nagy Pál irodalomtörténész, szerkesztő a nemrég létrehozott Sütő András Baráti Egyesület alapításáról beszélt. Szászrégenben Demeter József tiszteletes megpendítette: jó lenne létrehozni baráti kört Sütő András emlékének ápolására. Nagy Pál egyetértett a kitűnő ötlettel, s hozzákezdett a tájékozódáshoz: felkeresett több írókollégát, újságírókat, közéleti embereket, művészeket, irodalombarátokat, érdeklődvén a véleményeket illetően. Egyetértés volt a szükségességében. Létrehoztak egy héttagú kezdeményező bizottságot, megfogalmazták az alapvető célkitűzéseket. Június 21-én Marosvásárhelyen megalakították a Sütő András Baráti Egyesületet. Folyamatos a jelentkezés; eddig legalább százan nyilatkoztak. Hosszadalmas lenne felsorolni mindazokat, akiket már az egyesület tagjai, köztük van Gróf László egyetemi professzor Oxfordból, Lauer Edith az Egyesült Államokból, Csoóri Sándor költő Budapestről, Egyed Ákos történész Kolozsvárról, Görömbei András irodalomtörténész Debrecenből, Fodor Sándor író Kolozsvárról. Sajnálatos módon volt az eseménynek furcsa "utórezgése" is. A Vásárhelyi Hírlap munkatársa "konkolyhintő", "kútmérgező" vélekedés megnyilatkozását fedezte fel az előadásokban, megjegyezve egyebek között: "Nem kérünk a magyarhoni pártvitákból és országmegosztó acsarkodásból (...)" Ugyanekkor "gyöngécske apológiának" titulálta a jeles debreceni irodalomtörténésznek, Bertha Zoltánnak – Sütő egyik monográfusának – az előadását, és "nevetlen"-nek azt a Márkus Bélát, aki feleségével, Cs. Nagy Ibolyával együtt kötetekre menő tanulmányt írt az idők során irodalmunkról, nem utolsósorban éppen Sütő Andrásról is. Mindezekkel szemben az az igazság, hogy szó sem volt itt semmiféle "konkolyhintésről", "országmegosztó acsarkodásról". /Bölöni Domokos: Épülő szellemi "szálláshely". = Népújság (Marosvásárhely), júl. 26./

Nem készült mindeddig átfogó válogatás a legendás kolozsvári folyóirat, az Erdélyi Helikon anyagából. Mózes Huba kezdeményezésére végre kézbe vehetik az olvasók a Világfigyelő tető. Mozzanatok az Erdélyi Helikon történetéből. 1928–1944./Bíbor Kiadó, Miskolc, 2008. Szerkesztette Mózes Huba/ című könyvet, amely mintegy háromszázötven oldalon mutatja be a folyóirat anyagát: szövegeket, képeket, dokumentumokat. Mit lehetett korábban tudni az Erdélyi Helikonról? Talán azt, hogy a két világháború közötti erdélyi magyar irodalom legjelentősebb folyóirata? Igen, kétségtelenül. Hogy az egyik legstabilabb, leghosszabb életű lap Erdélyben? Nyilvánvalóan. Az Erdélyi Helikonról szóló szakszerű tanulmányok, dokumentumkötetek (Szemlér Ferenc versantológiája, Marosi Ildikó és Mózes Huba dokumentumkötetei, Galambos Ferenc repertóriuma, Vallasek Júlia és mások tanulmányai) után körvonalazódott a folyóirat. Hiányzott viszont jónéhány alapszöveg újraközlése. Pomogáts Béla 1983-ban közzétette A transzilvánizmus című könyvét, akkor alcíméül ezt választotta: Az Erdélyi Helikon ideológiája. Méltán kapcsolódhatott össze a köztudatban az Erdélyi Helikon az „erdélyi gondolat”, a transzilvanizmus fogalmával. /Balázs Imre József: Ami eddig nem volt, s most lett. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 26./

Hatalmas hiányt pótol az idén megjelent, az előző két év anyagát tömörítő szakfolyóirat, a Könyvesház. A Művelődés mellékleteként kiadott Könyvesház viszontagságos körülmények között tengődik. Maga a Kolozsváron bejegyzett Művelődés is lelkes főszerkesztőjének, Szabó Zsoltnak köszönhetően jelenik meg havonta, a laptulajdonos, a Művelődési Minisztérium fokozatosan levette róla a kezét, egyre sorvasztotta a támogatást, s immár több mint három éve egyetlen lejjel sem járult hozzá a fenntartási költségekhez, azonban kiadói jogáról sem hajlandó lemondani, pedig a lapot idén átvette volna a Kolozs Megyei Tanács. Emiatt az eredetileg negyedévesre tervezett Könyvesház előbb félévente, majd évente, aztán szünetekkel, társkiadóval látott napvilágot. A mostani szám a 2006-os és 2007-es évet öleli fel, s a sepsiszentgyörgyi Bod Péter Megyei Könyvtár anyagi és szellemi támogatásának is köszönheti megszületését. A lap bevezetőjében Kiss Jenő, a Romániai Magyar Könyvtárosok Egyesületének elnöke a könyvtárügy nehéz helyzetéről, a községi könyvtárak elhanyagoltságáról írt. A Könyvesházban beszámoló található többek között a Kárpát-medencei magyarság olvasáskultúrájáról végzett felmérésről, az olvasási és könyvtárhasználati szokásokról, a gyermekkönyvtárak fontosságáról, a könyvtárosok elektronikus hírlapjáról, szakmai továbbképzésről és Herepei János kéziratban maradt munkáiról. /Szeketes Attila: Megjelent a Könyvesház. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 26./

Jakubinyi György érsek július 19-én pappá szentelte Csíksomlyón a Szent István királyról elnevezett Erdélyi Ferences Rendtartomány két fiatal tagját, Pantea Tibort és Urbán Eriket. /Laczkó Dávid Anaklét OFM: Ferences papszentelés. = Vasárnap (Kolozsvár), júl. 27./

Léstyán Ferenc hazaérkezett keresztelő templomába, ahol élete 95 és fél esztendővel ezelőtt elkezdődött. Hazaérkezett szülőfalujába, Csíkszentkirályra, ahonnan útra kelt, mert engedett Isten hívásának. Nagy halottunk pap volt mindörökké, mondta Marton József gyászbeszédében, a temetésen, július 16-án, méltó arra, hogy felidézzék életét. Népének és egyházának szeretete jellemezte. Fizikailag elhagyta Csíkszentkirályt, de lélekben sohasem, mindig büszke volt falujára, a falu történetét kis monográfiában megörökítette. Évtizedeken keresztül járta Erdélyt, régi értékeit, kincseit kutatta, fényképezett, dokumentumokat gyűjtött, hogy „a 20. század Orbán Balázsaként” az utókor számára megörökítse. Vannak olyan eltűnt várromok, templommaradékok, amelyekről ma már csak Léstyán Ferenc fényképei árulkodnak. Több évtizedes kitartó munkájából született meg a hatalmas mű, a Megszentelt kövek két kötete. Léstyán Ferenc Márton Áron püspök bizalmi embere volt; szellemiségében, lelkiségében hűséges követője. A nagy megpróbáltatások idején Léstyán vállalta a megaláztatásokat és a börtönt is. Fájt neki Erdély történelmének megmásítása. Monumentális művében, a Megszentelt kövek című könyvében a templomok és egyházközségek történelmének leírásán keresztül kívánta bizonyítani ezer éves erdélyi jelenlétünket. Az Erdélyi Szibéria /2003/ című könyve a katolikus egyház küzdelmét és szenvedését tartalmazza a kommunista időszakból. Léstyán a diktatúra legkegyetlenebb időszakában, 1988-ban össze tudta fogni a lelkipásztorkodó papság képviselőit, és rádión keresztül juttatták kifejezésre a sérelmeket. 1992-ben befejeződött lelkipásztori munkája, de a gyulafehérvári központban tovább munkálkodott. Itt a plébánosból Léstyán atya lett. Másfél évtizedig tevékenykedett az egyházmegye központjában. Újabb munkaterületeket szerzett magának: a székesegyházat és az érseki levéltárat. Idegenvezetőként nemcsak bemutatta az ezer éves múltat felidéző székesegyházat a zarándokoknak, hanem keresztény szellemben nevelte is őket. /Marton József: Léstyán Ferenc hazaérkezett! = Vasárnap (Kolozsvár), júl. 27./

Az RMDSZ lezárta a párbeszédet a Magyar Polgári Párttal (MPP) a választási együttműködésről – jelentette ki Markó Béla, az RMDSZ. Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke azonban még reménykedik a kiegyezésben: július 28-ra Nagyváradra hívta az MPP elnökségét. Markó kijelentette: vannak az MPP-ben is értékes emberek, akik fontosak az erdélyi magyar közösség számára. Őket várják az RMDSZ-be, és amennyiben benyújtják képviselő- vagy szenátorjelölti pályázatukat a Szövetség előválasztásaira, készek a lehető legnyitottabban viszonyulni hozzájuk. Markó arra a kérdésre, hogy az RMDSZ-nek szándékában áll-e az EMNT-vel a választási együttműködésről tárgyalni, kijelentette: vannak közös politikai célkitűzéseik Tőkés Lászlóval. Emlékeztetett, hogy a bálványosfürdői találkozójukon megegyeztek a „sokszor tervezett közös brüsszeli jelenlétben”. Tőkés már többször hívta Markót személyesen Brüsszelbe, hogy együtt képviseljék az autonómia ügyét. „Hosszú ideig Markó Béla akadályozta a megegyezést, aki most viszont nyitottságot tanúsít, ezúttal viszont Szász Jenő MPP-elnök akadályozza” – mondta Tőkés. Tőkés – mint mondta – azon fáradozik, hogy létrejöjjön még egy utolsó találkozó. /B. T. : Tőkés László Nagyváradra hívta a polgári párt elnökségét. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 28./ „Úgy látjuk, hogy az MPP vezetősége elszigetelődött, szembement Tőkés Lászlóval, és ugyanúgy szembement Orbán Viktorral is” – fejtette ki az RMDSZ tárgyalóbizottságát vezető Borbély László fejlesztési miniszter. /Antal Erika, Lokodi Imre: RMDSZ–MPP: külön utakon. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 28./ Sem az RMDSZ, sem a Magyar Polgári Párt (MPP) nem volt hajlandó a kompromisszumra, ezért a megszabott határidő előtt nem született megállapodás az őszi parlamenti választásokon való közös részvételről. Mindkét fél a másikat hibáztatta a kudarc miatt. /Zátonyra futott összefogás. = Krónika (Kolozsvár), júl. 28./

Magyarország és Románia határának két oldalán magyarok élnek, így a határ menti regionális együttműködésnek nemzetstratégiai vonatkozása is van – hangzott el július 25-én azon a nagyváradi találkozón, amelyet Tőkés László EP-képviselő, az Európai Parlament Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottságának tagjaként kezdeményezett. A jelen lévő neves szakemberek, önkormányzati képviselők, üzletemberek a most formálódó uniós agrárpolitikával kapcsolatos közös álláspont kialakítása mellett a régió sokoldalú fejlesztésének esélyeit latolgatták. Sebestyén Csaba, a Romániai Magyar Gazdák Egyesületének elnöke egyes vidékek sajátosságai, szokásai, hagyományai megőrzésének fontosságát hangsúlyozta. Az egyetemek szellemi „erőközpontokként” léphetnek elő, értett egyet Horváth Gizella, a Partiumi Keresztény Egyetem dékánja és Kátai János, a Debreceni Egyetem dékánja. /D. Mészáros Elek: Régiós nemzetstratégia magyarlakta vidékeknek. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 28./

Megjelent Egyed Ákos: A székelyek rövid története a megtelepedéstől 1918-ig /Pallas Akadémia Kiadó, Csíkszereda, 2008, Bibliotheca Transsylvanica, 52./, a kiadó 400. könyve. A szerző abból indul ki, hogy a székely történelem szerves része az általános magyar históriának, Erdélybe ágyazottan. Azt a kérdést feszegeti, hogy milyen tényezőknek tulajdonítható fennmaradásuk az ősi szállásterületen, hogyan őrizhették meg annak székely magyar jellegét napjainkig, miközben Erdélyben a megyei magyarság régen kisebbségi, sőt szórványhelyzetbe jutott. /Új könyv. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 28./

Calin Popescu Tariceanu miniszterelnök a hét végén a minimálbér 50 százalékos emelését helyezte kiáltásba 2014-re, mert a kormány nem akarja alacsony szinten tartani a béreket csupán azért, hogy a külföldi befektetőknek emiatt legyen vonzó Románia. Elmondta, hogy minden bérből és fizetésből élőnek élveznie kell az idei első félév 8 százalékos gazdasági növekedésének gyümölcsét, meghozták a döntést a minimálbérek emeléséről. A minimálbérnek az országban el kell érnie, az uniós normáknak is megfelelve, az átlagfizetés felét. Jelenleg annak csak 31 százaléka. A miniszterelnök megemlítette, hogy a jelenlegi kormányzat ideje alatt – 2004-hez képest – 92 százalékkal nőtt a minimálbér, ami a szakszervezettekkel múlt héten pénteken létrejött megállapodás alapján októbertől 540, jövő év januárjától pedig 600 lej lesz. /Ötven százalékos béremelést ígér a kormányfő. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 29./

Közel ötmilliárd forintnak megfelelő összegű kárt okozott Kárpátaljának az elmúlt hét esőzései nyomán kialakult öt árhullám. Az áradások Kárpátalján 107 hidat, köztük három közútit sodortak el vagy rongáltak meg, 15 kilométernyi autóutat és 3,5 km parti védművet tettek tönkre, öt helyen okoztak utakat és folyót elzáró földcsuszamlást, és 264 lakóház, valamint 2500 hektárnyi mezőgazdasági földterület került víz alá. A legtöbb veszteséget a Técsői járás szenvedte el. /Jelentős károkat okoztak az áradások Kárpátalján. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 29./

A szomszédos megyékből is jönnek diákok a nagyváradi Ady Endre Gimnáziumba. Az idegen nyelvek és az informatika hangsúlyos oktatása, illetve számos diákprogram révén próbál megfelelni az új kihívásoknak az Ady Endre Gimnázium, melyben ötödik osztálytól érettségiig tanulhatnak a diákok. Jelenleg közel ezer diák jár az iskolába, őket 74 tanár oktatja, tájékoztatott Tóth Márta igazgatónő. Az Orsolya-rend 2002-ben kapta vissza az épületet. Akkor a római katolikus egyház és az önkormányzat képviselői tíz évre kötötték meg a bérleti szerződést, de a rend képviselőitől ígéretet kaptak arra, hogy 2012 után is az épületben működhet tovább az iskola. A tanulók mintegy 70 százaléka nagyváradi, de sokan jönnek Margittáról, Nagyszalontáról és Érmihályfalváról is, egyre több diák érkezik a szomszédos Szilágy és Arad megyéből. A gimnázium bentlakása 62 férőhelyes. Lehetőségek szerint anyagi támogatást is nyújtanak a diákoknak, a Communitas Alapítvány évek óta segíti őket, de az Egyesült Államokban is akadt támogatójuk. Nyáron is foglalkoznak a diákokkal. Az adysok egyébként nemcsak a tantárgyversenyeken érnek el jó eredményeket. Országos vitaversenyen, Kárpát-medencei vetélkedőkön, nemzetközi matematikaversenyeken vettek részt a tanulók. Az Ady Endre Gimnázium több mint 200 éves múltra tekint vissza, annak az Orsolya-rendi zárdaiskolának a jogutódja, amelynek alapjait 1771-ben Szentzi István kanonok tette le. Az 1989-es fordulatot követően a tanintézet felvette Ady Endre költő nevét, és megalakult Nagyvárad magyar nyelvű középiskolája. /Fried Noémi Lujza: Kielégített diákigények. = Krónika (Kolozsvár), júl. 29./

Hosszú idő kellett ahhoz, hogy a Kolozsvári Polgármesteri Hivatal vezetősége intézkedjen a kolozsvári temetők helyzetének rendezésére: térfigyelő videokamerákat szereltet fel a Házsongárdi, a kismezői és a monostori temetőben. Egyre több panasz érkezett a helyhatósághoz amiatt, hogy rendszeresen ellopják a friss sírhantokról a virágokat és a koszorúkat. – A monostori temetőben egy hónapja nem lehet temetkezni. /Kiss Olivér: Térfigyelő kamerákat szerelnek fel a kolozsvári temetőkbe. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 29./

Boros János alpolgármesteri mandátuma utolsó napjaiban adott interjút a Szabadságnak. Nyolc évvel ezelőtt Gheorghe Funar szélsőségesen nacionalista ex-polgármester harmadik mandátumot nyert. Ekkor lett az egyik alpolgármester Boros János. Az alpolgármesterek beiktatásakor Funar kijelentette: ez a legsötétebb nap az életében. A sajtó azt latolgatta: vajon hány hónapig bírja Boros a strapát Funar mellett. Ekkor Boros elhatározta: „túléli” a nagy-romániás polgármestert. A legnagyobb elégtétele az volt, amikor a négy évvel ezelőtti helyhatósági választások első fordulója után aláírhatta a Funar munkakönyvére vonatkozó áthelyezési kérelmet. 2000–2004-ben gyakorlatilag semmilyen hatáskört nem ruházott át a polgármester. A városházi alkalmazottaktól megtudták: Funar hírzárlatot rendelt el irányában. A magyar intézmények számára Funar miatt továbbá gond volt az építkezési engedélyek megszerzése és aláírása. Borosnak nem sikerült megvalósítani a nyolc év alatt: a főtéri gödör betömését, a Márton Áron szobor, illetve az 1956-os emlékmű építkezési engedélyének megszerzését. Politikai okok miatt Boc polgármester a Márton Áron szobor felállításának engedélyezését az őszi választások utánra akarja halasztani. Boc polgármesterrel sem sikerült elintézni, hogy helyezzék végre el azt a háromnyelvű helységnév-táblát, amelyet még Funar idejében szavazott meg a városi tanács. Ami sikerült: a Házsongárdi kápolna restaurálása, az utak rendbetétele. Közbenjárására hozzáláttak a Szabók bástyájának restaurálásához, sikerült elindítani a Mátyás-szoborcsoport restaurálását. Sikerült bevezettetni a magyar nyelven történő esketést. /Kiss Olivér: Boros János: a magyar ügyeket kiemelt figyelemmel kezeltem. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 28., folyt. : júl. 29./

A régió nagyjai iránti kegyelet kérdése, Aradon ez fájó sebe a város magyarságának. Kriptáikat, sírkertjeiket jobbik esetben csak a gaz lepi be. Dr. Kovách Géza, a jeles történész-tanár négy éve még élt /Székelyudvarhely, 1925. dec. 22- Arad, 2004. okt. 10./, de sírhelyét már csak néhány beavatott találja meg. Rosszabbik esetben – és ez a gyakoribb – gazdát cserélnek; a régi nagy neveket letörlik, obeliszkjeikre a mai újgazdagok nevét vésetik. A város évek óta tervezgeti a védettnek nyilvánítandó sírok megvételét, de erre nem jut pénz. Ezzel szemben például Nagybányán valóságos műgonddal ápolják a város hírnevét öregbítő festőiskola jeleseinek temetői parcelláját. Thorma János, Mikola András, Krizsán János, Balla József, Ziffer Sándor és társaik friss virágokkal borított sírját a „Panteon” jelzéssel látták el. Máramaros egyik idegenforgalmi nevezetessége a szaploncai vidám temető. A ’80-as évek elején még láthatók voltak a kézzel festett kék keresztek naiv piktúrára emlékeztető illusztrációk, a tréfás kísérő szövegek. A világörökség része lett a szaploncai temető. A cikkíró most hiába kereste a negyedszázaddal ezelőtti frappáns szövegeket, csak elvétve talált belőlük néhányat. Az egyik temetői közalkalmazott elmondta, a Ceausescu-kor tombolásának idején átfestettek jó néhány fejfát, átszövegezték a dehonesztálónak vélt sírfeliratokat. De ez is kisebb bűn annál, mint az, amit azokban az években az egykori aradi városvezetés művelt: megszüntette és bedózerolta a műemlékekkel teli mikelakai katonai temetőt. /Puskel Péter: Panteonok, sírkertek. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 29./

Tőkés László EP-képviselő az RMDSZ-szel folytatott párbeszéd elkötelezett híve. Nem veszélyezteti ez a Magyar Polgári Párt identitását? – kérdezte Makkay József, az Erdélyi Napló főszerkesztője. Tőkés László kifejtette, politikatörténeti fontosságúnak tartja a Magyar Polgári Párt megalakulását, és ezáltal a politikai pluralizmus létrejöttét a romániai magyar társadalomban. A püspök esélyt lát a romániai magyar közéletben a politikai rendszerváltozásra, ahol az MPP valós alternatívát képviselhet. A helyhatósági választásokon azonban ezt nem sikerült megvalósítania, a székelyföldi régión kívül szerény eredményeket ért el. Tőkés László fontosnak tartja, hogy MPP parlamenti képviseletre szert tegyen. Ha a Magyar Polgári Párt kimarad a parlamentből, akkor a székelyföldi területeken kívül vagy stagnálni fog, vagy elsorvad. A parlamenti részvétel politikai partnerré és alternatívává avatja a Magyar Polgári Pártot. /Makkay József: Az MPP megerősödéséhez parlamenti jelenlétre van szüksége. Interjú Tőkés László EP-képviselővel az RMDSZ és az MPP közötti tárgyalásokról. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), júl. 30./

Megsemmisítette a kolozsvári bíróság a rendőrség által a március 15-i vasgárdista tüntetést követően kirótt csendháborítási büntetést az egyik magyar fiatal esetében – tájékoztatott Máté András. A képviselő ügyvédként vette védelmébe az ifjakat. A március 15-i vasgárdista tüntetés során incidensre került sor Kolozsváron. A rendőrség szerint két személyt obszcén megnyilvánulások miatt kellett megbüntetni. A 23 éves csíkszeredai A. Istvánt és a vele egykorú, segesvári illetőségű B. Attila Mihályt bekísérték a rendőrőrsre, ahol mindkettőjüket fejenként 200 lejjel bírságolták meg. A fiatalok szerint a tüntetők provokálták őket, amit azonban hiába mondtak el a rendőröknek, azok nem akartak tudomást venni erről. /Eltörölték a büntetést a csendháborításért. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 30./

Az árvízkárosult családokból származó személyek egyenként 300 lejt, az elhunytak családjai pedig 5000 lejt kapnak. Az árvízben négy ember meghalt, 99 ház tönkrement, s további 122 lakást az összeomlás fenyeget. Megrongálódott több mint 2000 ház. Összesen 145 helységben voltak árvízkárok. 8 300 kút vize ihatatlan, 1408 híd és palló tönkre ment. Hargita megyében, a Kis-Homoród völgyében az esőzés okozott károkat. /Hat megyében pusztított az árvíz. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 30./ Folytatódtak a kitelepítések az árvíz sújtotta moldvai vidékeken, 15 ezer fölé emelkedett a természeti katasztrófa miatt otthonukból távozni kényszerülők száma. Bákó megyében a Szeret vízszintje rekordmagasságot ért el, ennyire még sohasem emelkedett a folyó szintje. A Szeret több települést teljes egészében elöntött. Eddig öten haltak meg az áradásokban, 148 lakóépület megsemmisült, 123 bármikor összedőlhet, és összesen kétezer lakóházat rongáltak meg a megáradt folyók. A román hatóságok részben Ukrajnát teszik felelőssé az áradások okozta károkért. Cristian David belügyminiszter közleménye szerint rosszul működött az információcsere a két ország hatóságai között. /Balogh Levente: Újabb kitelepítések Moldvában. = Krónika (Kolozsvár), júl. 30./

Az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) vezetőségének tagja, Haller István államtitkár korábban több éven keresztül a marosvásárhelyi Pro Europa Liga emberjogi munkatársaként dolgozott. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy a tanács első vidéki kirendeltsége Marosvásárhelyen működik. Jelenleg az irodában még nem működik a telefon, a számítógép is igen kezdetleges. Az irodának jelenleg Daniela Vaidas fiatal jogász személyében egyetlen munkatársa van. „Az iroda három fő funkciója: fogadja azokat a személyeket, akik úgy érzik, hogy bármilyen szempontból hátrányos megkülönböztetésben részesültek, szakszerű tanácsokat ad, ezenkívül az igazságszolgáltatási szervek előtt képviseli az országos tanácsot, ugyanakkor részt vesz a különböző ügyek felderítésében, dokumentálásában” – fejtette ki Haller. Igen nehéz székhelyhez jutni. Marosvásárhelyen a megyei tanács és a prefektúra nemleges választ adott a CNCD helyiségigényére. Eddig a legtöbb panasz a munkáltatók ellen fogalmazódott meg. Nemrég Haller István egy panasz kapcsán felvetette: az uniós előírásoknak megfelelően a romániai magyar pácienseknek joguk van ahhoz, hogy anyanyelvükön tárgyaljanak az orvosokkal. Erre hivatkozva, a Krónika arra volt kíváncsi: az iroda munkatársa ért-e magyarul. Egyelőre egyetlen személy dolgozik itt, aki nem beszél magyarul, de amikor a második munkatársat is felvesznek, megoldódik ez a probléma. /Máthé Éva: Erdélyi panasziroda. = Krónika (Kolozsvár), júl. 30./ Két hónapos működése alatt alig harminc-negyven személy fordult az Országos Diszkriminációellenes Tanács Marosvásárhelyen nyitott területi irodájához. Sokan nem tudnak az iroda létezéséről. A panaszosokat több alkalommal zárt ajtó fogadta, az iroda alkalmazottja, Daniela Vaidas jogász elismerte, hogy nem tartotta tiszteletben a munkaidőt. /Menyhárt Borbála: Kevesen tudnak a diszkriminációellenes irodáról. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 30./

Romániában szinte egyetlen kisebbségi nyelven írott könyv sem jelenhet meg térítésmentes támogatás nélkül. Sértett román kiadók a Ziua című lapban megtámadták az AFCN-t – az Országos Kulturális Alap Ügykezelőségét. A vád: diszkrimináció. A térítésmentes támogatás tizennyolc százalékát „csak” vagy „kizárólag csak” a magyarok kapják. Az AFCN diszkriminálja – így, szó szerint – a jelenkori román írókat, a román irodalom egykori nagyjainak az újrakiadását. A hatszázaléknyi magyar, lakossági részarányához képest háromszor annyi támogatást kap, mint a románok, tehát mint amennyi őt megilletné. Az AFCN további bűnei: a pályázatok értékeléséhez nincsenek „átlátható” értékelési kritériumok. Az AFCN olyan pályázatértékelőket választott, akik „bizonyos irodalmi és kulturális csoportosulások mellett pártoskodnak”. A vádakra válaszolva megkérdőjelezhető, mióta lehet egy irodalmi művet megítélni a lakosság nemzetiségi összetétele szerint? A magyar könyvnek csak a hat százalékát adnák ki, s a többit tegye hozzá az olvasó? Az AFCN idén 115 könyv kiadását támogatja – s nem 70-ét, miként a vádaskodók állítják –, és ezek közül a magyar könyvek száma 26. A könyvekre fordítható támogatás összege 1 395 793 lej, amiből 252 002 lej jut a magyar nyelvű könyveknek. (Közöttük például a fiatal román drámaírók magyar nyelvű antológiájának.) Az AFCN pályázatértékelő bizottságaiba eléggé nehezen jutott be egy-egy magyar, és minden bizottságban – lakossági arányukhoz hasonlóan – elenyésző kisebbségben vannak. A pályázatértékelő bizottságok a valóban támogatni valót és támogatásra szorulót részesítik előnyben. /Zsehránszky István: Hol a hiba? = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 30./

Egy évtizeddel ezelőtt, 1998 tavaszán, alig néhány hónappal a parlamenti választások előtt, hatalmának átmentése céljából Vladimir Meciar pártjával, a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalommal keresztülvitetett a parlamenten egy olyan választójogi törvényt, amivel elejét akarta venni az ellenzék megerősödésének, nagyjából kizárva a vele szembenállók koalíciózásának esélyét. A szlovákiai magyarságot három önállóan politizáló párt: a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom, az Együttélés Politikai Mozgalom és a Magyar Polgári Párt laza választási koalíciója (1994) képviselte a törvényhozásban, de így is kevesen, legalábbis nagyon kockázatosan ahhoz, hogy az új jogszabály szerint továbbra is a parlamentben képviselhessék a felvidéki magyarságot. A koalíció lépésre kényszerült, a szlovákiai magyar politikusok belátták, csak akkor juthatnak be a parlamentbe, ha a törvény szerint a magyar képviseletre leadott magyar szavazatok elérik a 15 százalékos támogatottságot. Szlovákia tíz százaléknyi magyarsága külön-külön pártokra szórt szavazatokkal, nem valósíthatta volna meg a parlamenti képviseletet, ezért a vezető politikusok a pártegyesítés mellett döntöttek: 1998 nyarán Dunaszerdahelyen a három párt közös közgyűlésén megalakult a Magyar Koalíció Pártja. Ezt követően a három párt már a Magyar Koalíció Párt név és választási jelkép alatt kezdte meg sikeres kampányát. Akárcsak Romániában az RMDSZ esetében, a kormányzati szerepvállalás miatt folyamatos külső és belső nyomás nehezedett az MKP-re, aminek ára volt, lazult a párt belső építése, a politikusok kevésbé figyeltek a szlovákiai magyar társadalom igényeire. Az MKP-t a választók megbüntették: 2006-ban félszázezerrel kevesebb támogató szavazatot szerzett, mint négy évvel korábban. Ennek ellenére Csáky Pál, az MKP elnökének nyilatkozata szerint az MKP nyolcéves kormányzati szerepvállalása több, mint vállalható. A nyolcéves kormányzás velejárója volt az is, hogy érdekcsoportok alakultak ki a pártban, illetve a párt körül. A tavalyi tisztújító közgyűlésen Bugár Béla alulmaradt Csáky Pállal szemben. Szembe kerültek egymással azok, akik – Csáky megfogalmazása szerint – „egyéni érdekek mentén politizáltak és azoknak a nagy csoportja, akik a közösségi értékek képviseletében látják az MKP küldetését”. Csáky kimondatlanul is Bugárra célzott. Kezdetét vette a Csáky–Bugár nyílt konfrontáció. /Lokodi Imre: Tíz éves a szlovákiai Magyar Koalíció Pártja. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 30./

Kósa Lajos, Debrecen fideszes polgármestere – holtversenyben Sólyom László köztársasági elnökkel –, a legnépszerűbb, míg Kóka János, az SZDSZ korábbi elnöke a legnépszerűtlenebb politikus a Századvég és a Forsense közös felmérése alapján Magyarországon. Az MSZP politikusai közül Szili Katalin áll a legjobb helyen, ő csak három ponttal marad el a listát vezető Kósa és Sólyom mögött, így 56 pontjával a harmadik. A Fidesz szavazók körében változatlanul Orbán Viktor pártelnök 78 ponttal, az MSZP szavazóinál pedig Gyurcsány Ferenc a legnépszerűbb. /K. GY. : Kóka és Gyurcsány a legnépszerűtlenebb. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 30./

Idén Bihar megyei településeken tartott előadásokat az Erdélyi Vándorszínház kis létszámú társulata, amelyet tavaly alapított Csuja László, a budapesti Színház és Filmművészeti Egyetem (SZFE) dramaturg-forgatókönyvíró szakos hallgatója. Az öt marosvásárhelyi és egy kolozsvári színis növendékből álló csapat idén is commedia dell’arte stílusú előadást hozott létre, ezúttal Shakespeare-művekből ollóztak össze részleteket. A Kele-Fodor Ákos dramaturgiai munkája nyomán született szöveget Csuja László állította színpadra. Hét Bihar megyei települést jártak be, a partiumi falvakban saját maguk toborozták a nézőket, lovasszekéren ülve járták be az adott falut és csalogatták a közönséget az esti előadásra. /(köllő) : Idén is turnézott az Erdélyi Vándorszínház. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 30./

Idén immár tizenkettedik alkalommal nyitotta meg kapuit a gyimesközéploki tánctábor. A tábor története 1992-ig nyúlik vissza, ezt csupán a kalotaszegi tánctábor megnyitása előzte meg egy évvel. Erdély egyik legrégebbi és talán legismertebb tánctáboráról van szó. A tábor egyik legnagyobb vonzereje, hogy itt helyi adatközlők, táncosok, énekesek, zenészek bevonásával történik az oktatás. A gyimesi tánctábor közönsége tavaly még a nagyhírű prímás, Zerkula János nyolcvanadik születésnapját ünnepelte, idén már csak Zerkula-emlékestet tartanak. Eddig kétszáztíz személyt vettek a tánctábor nyilvántartásába, de ez a szám még növekedhet. /Muszka Sándor: 12. Gyimesi Tánctábor. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 30./

Az idei, augusztus 6–10 között Gyergyószentmiklóson megrendezésre kerülő IV. EMI-tábor mottója Wass Alberttől származik: „Legyen Erdély újra, ami volt!”. Az Erdélyi Magyar Ifjak táborának központi témái: a magyar nyelvhasználat Erdélyben, az őshonos európai kisebbségek nyelvhasználata, valamint Wass Albert élete és munkássága. Nagy Feró és a Kárpátia zenekar is fellép. Az Egyesült Magyar Ifjúság naponta bekapcsolódik a sátor rendezvényeinek sorába. /EMI-tábor negyedik alkalommal. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 30./