Temesváron december 3-án adták át a 2009 évre szóló Pro Cultura Timisiensis díjakat. A szenioroknak járó Pro Cultura díjat elsőként dr. Bodó Barna egyetemi tanárnak, a díj alapítójának adta át Constantin Ostaficiuc megyei elnök: „Ha valaki megérdemli ezt a díjat, az volt kollégánk, Bodó Barna, aki a megyei tanács művelődési bizottsága elnöki minőségében kezdeményezője volt a Pro Cultura Timisiensis díjaknak!” Laudációjában Halász Ferenc történész hangsúlyozta: az eredetileg fizikusi diplomát szerzett dr. Bodó Barna folyamatosan képezi magát, filozófiából doktorált, tucatnyi tudományos könyv szerzője, kitartó kutató munkát folytat, miközben három egyetemen (Sapientia, Babes-Bolyai és a temesvári Nyugati Egyetem) tanít. Temes megye kulturális stratégiájának kidolgozása is dr. Bodó Barna nevéhez fűződik. A díjazottak között volt Koczka György író, aki 56-os politikai fogolyként, Baraganba deportált megbízhatatlan elemként kezdte pályafutását és innen küzdötte fel magát a temesvári magyar színház irodalmi titkárságára, majd a rendszerváltás után a temesvári rádió munkatársává. Pro Cultura díjat vehetett át Tóth Flóra karnagy, a Carmina Dacica kórus egykori tagja és 1986 óta vezetője. A Pro Cultura Timisiensis díj fiatal művészek számára létrehozott változatát ítélték oda Aszalos Gézának, a Csiky Gergely Színház művészének. /Pataki Zoltán: Pro Cultura díj Bodó Barnának. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 4./

Megjelent Bajna György, a Hargita Népe nyugdíjazott munkatársa hiánypótló kiadványa: Utcáim címmel bemutatta Gyergyószentmiklós utcáit, dokumentálva azt is, hogy miként változott egy-egy utca elnevezése, Gyergyószentmiklós utcáinak rövid története alcímmel. Számtalan méltatlanul elfelejtett ember van, akikről utcát kellene elnevezni, javasolta a szerző. /Balázs Katalin: A gyergyóiak utcái. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 4./

A két elnökjelölt elnyújtott tévévitáján Basescu megkérdezte, mit keresett Mircea Geoana előző este éjfél körül Sorin Ovidiu Vantunál. Valakik, titkosszolgálat vagy kíváncsi újságírók lesték Geoana minden lépését. Geoana egy nehéz kampánynap után időt szakított Vantut meglátogatni. Sorin Ovidiu Vantu az ország egyik legsikeresebb tőkespekulánsa, s két nagy pénzkaszálás kigondolója, a Gelsoré és a FNI-é. Mindkettő emberek százait károsította meg, s mindkettő a Szekuritáte embereit foglalkoztatta. Vantu a mai napig egyikért sem felelt a törvény előtt. Basescu államfő sem tisztább e tekintetben. (Realitatea) /Hírsaláta. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 5./

A szlovákiai kisebbségek jogait sértő nyelvtörvény visszavonására szólított fel Németh Zsolt, a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma jogi, valamint külügyi- és Európa-ügyi albizottságainak együttes ülése utáni sajtótájékoztatón. Németh szerint rossz törvényt nem lehet jól végrehajtani. A nyelvtörvény végrehajtási rendeletéről nyilvánosságra hozott elvek szerinte egy harmadik nyelvtörvényt jelentenek. Németh kifogásolta, hogy a szlovákiai magyarság nem mondhatta el véleményét a végrehajtási rendelet tervezetéről, és a szlovák fél lépései a két ország vitás ügyeit rendezni hivatott cselekvési terv semmibevételét is jelentik. Szerinte addig ne alkalmazza a szlovák kormány a vitatott nyelvtörvényt, amíg nem sikerül a felvidéki magyarság támogatását megnyernie, és a Velencei Bizottság állásfoglalása meg nem születik. /Vonják vissza a nyelvtörvényt! = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 5./

Nem szégyellnivaló magyarnak lenni Moldvában! – ennek tudatosítása létfontosságú a csángómagyar kultúra fennmaradásában, megőrzésében – vallja Solomon Adrián, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének (MCSMSZ) elnöke. Ehhez kért segítséget Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácstól (EMNT) is. Solomon végzettségét tekintve közgazdász, 1991 és 2004 között Magyarországon élt. Bár jól érezte magát odakint, mindig tudta: előbb vagy utóbb hazajön szülőföldjére, Moldvába. Mind Tőkés László, mind pedig az EMNT szívügyének tekinti a csángó ügyet: ahol csak tehetik, segítik is a csángókat és a Moldvai Csángómagyarok Szövetségét, mondta el Solomon. Hírét viszik a világban annak, milyen állapotok uralkodnak jelenleg Moldvában. Tőkés László több alkalommal szót emelt a csángók ügyében Brüsszelben és más városokban egyaránt. A moldvai magyarok még mindig félnek: száz éven keresztül azt nevelték beléjük, hogy nem csak mutogatni nem szabad, de inkább titkolni kell mindazokat az értékeket, amelyeket örököltek. Az emberekbe sulykolták, hogy ők voltaképpen nem is magyarok, nem könnyű ezen a fajta meggyőződésen változtatni. A legfőbb gond, hogy a moldvai csángómagyarok már-már elhitték, a nyelvet és a kultúrát nem érdemes továbbadni gyermekeiknek. A szövetségben ezzel kell megküzdeni. Azok hajlandók csángó magyarnak vallani magukat, akik az iskolában kapott információk mellett más helyekről is szereztek ismereteket. A civil társadalom még nem alakult ki Moldvában. Szervezetként a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége elsősorban anyagi gondokkal küzd, pénz nélkül valósággal tehetetlenek. A Moldvai Csángómagyarok Szövetségét 1991-ben jegyeztették be jogilag, 2000-ig viszont gyakorlatilag nem folytattak rendszeres tevékenységet. Kezdetben mindössze két faluban dolgoztak, ma már 21 település diákjait oktatják. Sikerült elérni, hogy idén (a román állami iskolán belül, vagy azon kívül) 1600 gyermek tanulhassa a magyar nyelvet, sajnos azonban 7500-an kimaradnak ebből a körből, 25–30 olyan település létezik, ahová anyagi gondok miatt nem tudtak eljutni. Bákóban a különböző állami intézmények eleinte úgy tartották, hogy a szervezet illegális tevékenységet folytat. Azok az intézményeket, amelyek 2000-ben még gyanúsnak ítélték őket és elutasították őket (tanfelügyelőség, prefektúra, múzeumok, stb.), mára már elfogadják a Moldvai Csángómagyarok Szövetségét. /Ferencz Zsolt: „Belénk sulykolták, hogy nem is vagyunk magyarok” Beszélgetés Solomon Adriánnal, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének elnökével. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 5./

December 4-én Budapesten, a Magyar Tudományos Akadémián rendezett, Húsz év Temesvár igézetében című konferencián Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának alelnöke kijelentette: Temesvár esete nem csak az erdélyi magyarokhoz és Romániához szólt és szól, hanem az egész Európához. Azt példázza, hogy képesek vagyunk-e egyszer hinni abban, lehet még emberhez méltó, európai jövőnk. A fideszes politikus felidézte a húsz évvel ezelőtt Temesváron történteket. /Konferencia a forradalmár Temesvárról. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 5./ Temesváron 1989-ben semlegesítették a kommunista rendszer két eszközét, a félelmet és a megosztást – jelentette ki Emil Constantinescu, Románia volt elnöke a nemzetközi konferencián Budapesten. Constantinescu elmondta, nem tudta volna elképzelni, hogy ennyi ortodox román össze tud fogni egy protestáns lelkipásztorral, Tőkés Lászlóval, aki ma püspök, és tagja az Európai Parlamentnek.,,Románok választották meg, és tisztességgel képviseli Romániát” – tette hozzá. – Folytatni kell a húsz évvel ezelőtt megkezdett rendszerváltoztatást – mondta Tőkés László a konferencián. Beszélt arról, hogy Romániában még mindig megvan a társadalmi táptalaja a torz posztkommunista rendszernek. Ugyanakkor ,,Magyarországgal sem dicsekedhetünk”, a lopakodó diktatúra esete áll fenn, egy rendőrállami berendezkedéssel, a hatalmát megőrző rendszerrel van dolgunk – közölte Tőkés László. Orbán Viktor szerint húsz évvel a rendszerváltás után is úgy érezni, nem sikerült élni az akkor megszerzett szabadsággal. Holott – mutatott rá – a jövő legfontosabb kérdése éppen az, tudunk-e élni a szabadság adta lehetőségekkel. Szerinte ez a következő választásokon el fog dőlni. Véleménye szerint az elmúlt két évtized fontos volt mindenki számára, egész Közép-Európa számára, mert nagyon sokat lehetett tanulni belőle. /Húsz év Temesvár igézetében. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 5./

Morocz Enikő Tünde, a kolozsvári Klub tv vasárnapi adásának műsorvezetője elmondta: a december 13-án rajtoló, magyar nyelven sugárzott Vasárnapi varázs célja a színvonalas szórakoztatás és a közösségépítés. A Klub tv idén indult kolozsvári televízió, amely a román nyelvű műsorokon kívül különleges hangsúlyt helyez magyar nyelvű színvonalas műsorok adására. /(póka): Vasárnapi varázs a Klub tv-n. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 5./

A kolozsvári Art Interior Galéria első kiállítása nyílt meg december 4-én. Kolozsvár hajdani hangulatát megidéző, régi metszetekből összeállított tárlaton a város jól ismert utcái, épületei köszöntek vissza. A kiállított anyag megjelenítette a város eltűnőfélben lévő egyéni hangulatát. /Xantus Boróka: Kolozsvár „arcai”. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 5./

A debreceni Karácsony Sándor Pedagógiai Egyesület évekkel ezelőtt könyvsorozatot indított Pedagógusok arcképcsarnoka címmel. Az évi rendszerességgel megjelenő kötetekben főleg huszadik századi, de már nem élő jeles anyaországi tanítók és tanárok munkásságáról, életútjáról lehet olvasni. Először a 2008-ban kiadott, hetedik kötet portréi között kaptak helyet határon túli pedagógusokról készült dolgozatok. Háromszékről dr. Borcsa János és dr. Szőcs Géza, készített portrét erdélyi tanárokról Az idei kötetben Háromszék számottevően, tizennyolc írással van jelen. /Iochom István: Pedagógusok arcképcsarnoka. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 5./

48 síremléket döntöttek le éjszaka a vajdasági Bácsföldváron, a helyi katolikus temetőben. Még az 1944-es áldozatok emlékére 16 évvel ezelőtt állított keresztet is kettétörték. „Ha ez megfélemlítési szándékkal került elkövetésre, akkor én azt gondolom, úgy érzem, hogy ezt a közösséget nem lehet megfélemlíteni. A tegnap estét bezárólag 91 ezren iratkoztunk fel a választói névjegyzékre. Ezek az emberek már nem félnek. 91 ezren vagyunk, akik merjük vállalni a hovatartozásunkat és egymásnak erőt adni. ” – fogalmazott Pásztor István, a VMSZ elnöke. Duna TV /Kabók Erika: Sírrongálás Délvidéken. = Erdély. Ma, dec. 5./

November 27-én mutatták be Kolozsváron Cs. Kovács Katalin Időringató című könyvét. Az egybegyűlt hallgatóságot a Sapientia Alapítvány irodavezetője, Farkas Emőd köszöntötte, a szerző egykori tanítványaként. Kozma Dezső irodalomtörténész, a Partiumi Keresztény Egyetem tanára a könyv műfaji és szerkezeti felépítésének kérdéseit vetette fel. A magyar szociográfiai irodalom egyik sajátos darabjaként az Időringató sokféle műfajt ötvöz: a vallomás, az önéletírás, a portré jól megfér a leírással. /CS. R. : Időringató: sokféle műfajt ötvöző kötet. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 5./

Az 1989. decemberi, romániai népfelkelés huszadik évfordulója alkalmával szervezett emlékkonferenciát december 5-én Kolozsváron az Erdélyi Unitárius Egyház. Tartalmas előadások hangzottak el a kommunista rendszer működéséről és annak túlkapásairól: ezen belül az egyházak üldöztetéséről, helytállásáról és ellenállásáról. Bálint Benczédi Ferenc unitárius püspök hangsúlyozta: olyan eseményeket elevenítenek fel, amelyek kitörölhetetlenül megmaradtak az emlékezetben. Novák Csaba Zoltán történész összefoglaló képet nyújtott a múlt rendszerről. A Magyarországon élő Nyitrai Levente lelkész és a székelyudvarhelyi Sándor Balázs, beszámoltak személyes kálváriájukról. Gazda Árpád újságíró és Szilágyi Zsolt politológus, az EMNT-alelnöke – akik annak idején egyetemista hallgatóként Temesváron tartózkodtak, s Tőkés László egykori temesvári református lelkipásztor segítségére voltak a nehéz pillanatokban – személyesen számoltak be emlékeikről. Szilágyi Zsolt sajnálattal állapította meg, hogy ez idáig még nem került sor a kommunizmus nürnbergi perére. Mint mondta, a gyilkosok még közöttünk élnek, és az egykori meghurcoltak, illetve „egyszerű” emberek nyugdíjának háromszorosát kapják. Tőkés László EMNT-elnök fontos adalékokat közölt az 1989-es temesvári és szilágymenyői meghurcoltatásáról. Hangsúlyozta: számolnunk kell a kommunizmus folytonosságával, a kommunizmus ma is él, és „sok helyen jól érzi magát”. A meghunyászkodás folytatódik, és ez életveszélyes, hívta fel a figyelmet. Megtisztulásra van szükség mind a magyar közéletben, mind pedig a román politikában – hangsúlyozta Tőkés László, hozzáfűzve: nem kedvtelésből leplezik le az egykori besúgókat, a volt titkosszolgálattal együttműködő ügynököket. Az előadó ugyanakkor felhívta a figyelmet, hogy nemcsak a kommunizmus, hanem Trianon örökségét is magunkkal cipeljük. Nagy Mihály Zoltán történész, a Vallásügyi Minisztérium tanácsosa az átvilágítás helyzetéről tartott előadást. /Papp Annamária: Szakítani kell a kommunizmus örökségével. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 7./

Trianon-emlékévet hirdetett a 2010-es esztendőre Tőkés László az Egy a nemzet című december 5-én tartott nagyváradi eseményen, amelyen a 2004. december 5-i magyarországi népszavazásra emlékeztek. „Az öt évvel ezelőtti advent este második Trianon volt, amely nem fizikailag, hanem lelki értelemben szakította szét a Kárpát-medence magyarságát, olyan sebeket ejtve, amelyeket nagyon nehéz begyógyítani” – jelentette ki Schmitt Pál, az Európai Parlament alelnöke. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület dísztermében számos erdélyi és magyarországi politikus és közéleti személyiség jelent meg. „A nemzeti tragédiákat nem elsősorban idegen erőkkel kell magyarázni, hiszen azokhoz mindig a politikai elit nemzetidegensége vezetett” – jelentette ki az eseményen Szűrös Mátyás, aki 1989. október 23-ától 1990 májusáig Magyarország megbízott köztársasági elnöke volt. A politikus úgy látja, a magyar alkotmányba bele kellene foglalni a konferencia címére rímelő nemzeti egységet, illetve a magyarok hazafias kötelességeit, amelyek távolról sem egyenlőek a nacionalizmussal. „Nem szélsőségekre van szükség, hanem nemzeti radikalizmusra. A magyarság önfeladásának véget kell vetni” – jelentette ki Szűrös Mátyás. Tőkés László a megemlékezésen jelentette be, hogy 2010. Trianon-emlékév lesz, „hogy a berlini fal leomlása után húsz évvel a magyar nemzetet többfelé osztó falak is eltűnjenek”. Az EP-képviselő rövid beszédében kifejtette: a széthúzás gyökere, hogy az anyaországi magyaroknak szinte semmilyen ismeretük nincs a határon túliakról. Tőkés úgy vélte, éppen ezért hasznos lenne mindnyájuknak legalább életükben egyszer ellátogatni valamelyik elszakított vidékre, „hogy eltűnjenek a tévképzeteik, amelyeket velünk kapcsolatban táplálnak”. Az esten bemutatták Tőkés László Egy kifejezés, és ami mögötte van – második, bővített kiadás címet viselő tanulmánykötetét. Az eredeti 1993-ban jelent meg, és az akkori népszámlálási adatokat tartalmazta, átfogó képet nyújtva az erdélyi magyarság ellen folytatott vértelen etnikai tisztogatás mértékéről. „Az új kiadás, amely aktuális helyzetképet közöl, vészharang: Trianon sebeit be kell végre gyógyítani” – emelte ki méltatásában Antal János. /Nagy Orsolya: Az állampolgársági népszavazásra emlékeztek Váradon: „A második Trianon” tanulságai. = Krónika (Kolozsvár), dec. 7./ Az öt esztendővel ezelőtt Magyarországon megtartott népszavazásra azzal a céllal emlékeztek, hogy közösen megtalálják azt a megoldást, amely a trianoni, soha nem gyógyuló és 2004-ben felszakított sebeket begyógyítsa. Az est moderátora Nagy József Barna, az EMNT Bihar megyei szervezetének elnökségi tagja volt. Éhn József, a Társaság a Kárpát-medence Magyarságáért elnöke kifejtette, hogy a magyarországi politikában tapasztalható erkölcsi hanyatlás kihat a határokon kívül rekedt magyar közösségekre is, és ezt a folyamatot sürgősen meg kell állítani. Páll Sándor, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének elnöke rámutatott, hogy a szerbiai magyarok hivatalos érdekképviselete nem igazán áll a helyzet magaslatán olyan esetekben, amikor közönséges háborús bűnösöktől kellene megvédenie a felvidéki magyarokat. Antal János, az EMNT figyelőszolgálatának vezetője bemutatta az Egy kifejezés – és ami mögötte van című kiadványt. Tőkés kezdeményezte, hogy hirdessenek meg egy olyan össznépi zarándoklatot, amelynek során minden magyarországinak legalább egyszer el kellene jönnie Erdélybe, hiszen az egymás életének, múltjának, jelenének megismerése az egyetlen lehetőség arra, hogy közös jövője lehessen a Kárpát-medencei magyarságnak. /Szőke Mária: „Ahogy szavaztál, úgy bánjanak veled!” – Megemlékezés a „lelki Trianonról” Nagyváradon. = Reggeli Újság (Nagyvárad), dec. 7./

Először Jász-Nagykun-Szolnok lépett ki a Duna–Körös–Maros–Tisza (DKMT) eurorégióból, majd következett Békés megye, most pedig Hunyad önkormányzata intett búcsút az 1997-ben nagy tervekkel létrehozott eurorégiónak. A lap munkatársai utánanézett, mi a helyzet az eredeti funkcióját lassan elveszítő DKMT-vel. A magyarországi Csongrád és Bács-Kiskun, a romániai Arad, Temes és Krassó-Szörény megyékből, valamint a szerbiai Vajdaság autonóm tartományból állt a DKMT. Hunyad megye és a nyugat-magyarországi Vas megye évek óta testvérmegyei kapcsolatot épített ki. Noha az sem túl szoros, e téren lényegesen több konkrét együttműködés történt, mint az eurorégiós viszonyban. Az 1997. november 21-én létrehozott Duna–Körös–Maros–Tisza regionális együttműködés fő kezdeményezői és éltetői magyar részről Csongrád megye, román részről Temes megye, illetve a Vajdaság Autonóm Tartomány. A DKMT eurorégió napja alkalmából idén tizenkettedik alkalommal nyílt meg a román–magyar–szerb hármas határ. A Triplex Confinium határkőnél megtartott hagyományos határnyitó ünnepségen évente részt vesz a DKMT eurorégió elnöksége, a Csongrád, Temes megyei, illetve vajdasági elöljárók, a három országból érkezett polgárok. A folyamatban levő közös DKMT-projektek közül érdemes kiemelni az ERIC Információs Központot, amely négynyelvű – magyar, szerb, román, angol – folyamatosan frissülő online hírszolgálat. Az www.ericinfo.eu címen elérhető portál friss hírekkel, riportokkal, háttérelemzésekkel segíti a térség lakóinak tájékoztatását A DKMT eurorégió kronológiája: 1992 – együttműködési megállapodás Temes és Csongrád megyék között; 1992 – együttműködési megállapodás Arad és Békés megyék között; 1994 – javaslattervezet egy háromoldalú interregionális együttműködésre Arad, Temes, Bács-Kiskun, Békés, Jász-Nagykun-Szolnok megyék és a Vajdaság között; 1994–1997– az együttműködés intézményi kereteinek létrehozását célzó folyamatos háromoldalú erőfeszítések történtek; 1997. november 21. – az együttműködés hivatalos alapokmányának aláírása Szegeden; 1997. december – megállapodás a DKMT szakszervezeteinek együttműködéséről; 1997– 1. soros elnök Lehmann István, a Csongrád Megyei Közgyűlés elnöke; 1998. február – Kamarai Nyilatkozat a DKMT gazdasági kamaráinak együttműködéséről; 1998. május 30. – DKMT Napja, Hármashatár-találkozó, határnyitás a hármashatár-kőnél; 1998. nyara – DKMT Ifjúsági tábor Kishomokon; 1998 – 2. soros elnök Viorel Coifan, a Temes Megyei Tanács elnöke; 1999 – Az EURO-TRIO eurorégiós újság első számának megjelenése; 1999. március – Elnökök Fóruma temesvári ülésének döntése a közös pénzalap és a DKMT irodájának létrehozásáról; 1999 – 3. soros elnök Dan Ivan, az Arad Megyei Tanács elnöke; 2000. május 27. – a DKMT Napja, Hármashatár-találkozó, a DKMT irodájának ünnepélyes megnyitása; 2000. – 4. soros elnök Caius Parpala, az Arad Megyei Tanács elnöke; 2000. – A DKMT Gazdaságfejlesztési koncepciója elkészül; 2000. – Az EuroRégió című magazin első megjelenése PHARE-támogatással; 2000. – A DKMT Stratégiai koncepciójának elkészülte PHARE Credo- támogatással; 2000. október – A Kiszombor–Csanád határátkelőhely megnyitása PHARE-támogatással; 2001 – 5. soros elnök Gyorgye Dukics, a Vajdaság Autonóm Tartomány Végrehajtó Bizottságának elnöke; 2002. november 21. – A DKMT ötéves évfordulójának megünneplése Temesváron; 2002 – 6. soros elnök Dan Ioan Tipos, a Temes Megyei Tanács elnöke; 2002 – Megjelent az Eurorégió számokban című statisztikai kiadvány; 2002 – A DKMT elhatározza, hogy egy közös tulajdonú közhasznú társaságot hoz létre; 2003. május 24. – Megalakult a DKMT Fejlesztési Ügynökség Kht. Átalakul a Regionális Együttműködés, az Elnökök Fórumát felváltja a kibővült közgyűlés, melyhez csatlakoznak a kamarák, a civilszervezetek, az egyetemek, a szakszervezetek és az ifjúsági szervezetek is, valamint taggá válnak a városok (Békéscsaba, Szabadka, Szeged); 2004. május 22. – DKMT Napja, Hármashatár-találkozó, határnyitás a Hármaskőnél; 2004 – 7. soros elnök Varga Zoltán, a Békés Megyei Közgyűlés elnöke; 2004. november – A DKMT eurorégió bemutatkozik Berlinben; 2005 – Első magyar–román közös kormányülés; 2005. május 28. – Dr. Somogyi Ferenc magyar külügyminiszter, Mihai-Razvan Ungureanu román és Vuk Draskovics Szerbia és Montenegró külügyminiszterének találkozója; A DKMT stratégiai tervének elfogadása; 2005 – 8. soros elnök Bojan Pajtic, Vajdaság Autonóm Tartomány Végrehajtó Tanácsának elnöke; 2006 – 9. soros elnök Constantin Ostaficiuc, a Temes Megyei Tanács elnöke; 2006. április 19. – Második külügyminiszteri találkozó Újvidéken; 2006. május 27. – DKMT napja, Hármashatár-találkozó, határnyitás a Hármaskőnél; 2007. június 2. – DKMT napja, Hármashatár-találkozó, határnyitás a Hármaskőnél; 2007 – Harmadik magyar–román közös kormányülés; 2007. június 1. – Békés megye kilép a DKMT-ből; 2007. június 2. – DKMT napja, Hármashatár-találkozó, határnyitás a Hármaskőnél; 2007 – 10. soros elnök Magyar Anna, a Csongrád Megyei Önkormányzat elnöke; 2007. november 21. – A DKMT tízéves évfordulójának megünneplése Temesváron; 2008 – a 11. soros elnök Bojan Pajtics, Vajdaság Autonóm Tartomány; 2009. május – A DKMT Kht. DKMT Nonprofit Közhasznú kft. -ként működik tovább; 2009. november – Hunyad megye kilép a DKMT-ből. /Pataki Zoltán, Chirmiciu András, Irházi János: Duna–Körös–Maros–Tisza eurorégió. Bomlás határok nélkül. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 7./

December 5-én két helyszínen zajlott a média- és kommunikációtudományi szakemberek hetedik konferenciája Kolozsváron. A Babes–Bolyai Tudományegyetem Politika-, Közigazgatás- és Kommunikációtudományi Karán mesteri és doktori képzésben részesülők több mint húsz dolgozatot mutattak be. Cseke Péter professzor a Média- és kommunikációtudományi kutatásaink a Magyar Nyelv Évében című előadásában a karon belül működő, általa vezetett doktori és mesteri iskolák 2003 óta elért eredményeiről számolt be. A Kárpát-medencei magyar sajtó az identitásválság korában című előadásában Ambrus Attila, a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének (MÚRE) elnöke megjegyezte: az erdélyi magyar elit nem olvassa az erdélyi magyar sajtót, nem követi a magyar televíziós adásokat, és talán magyar rádióadásokat sem hallgat. Ennek ellenére azonban az itteni sajtó szerepe igen fontos. Botházi Mária és Péter Árpád egyetemi oktatók az idei májusi konferencia előadásait tartalmazó kötetet és a Me.dok című médiatudományi folyóirat 2009-es évi 4. számát ismertették. Karácsonyi Zsigmond, a MÚRE ügyvezető elnöke a szervezet érdemokleveleit adta át Győrffy Gábor, Kádár Magor és Tibori Szabó Zoltán egyetemi oktatóknak, majd a hallgatók mutatták be dolgozataikat. Előadások hangzottak el többek között a zenei szakírások szerepéről (Kulcsár Gabriella), a politikai viták szerepéről a választási kampányokban (Zörgő Noémi), Felméri Cecília révén az animációs dokumentumfilmmel ismerkedhettek, Kozma Csaba pedig a kommunizmus utolsó időszakának romániai magyar írott sajtóbeli politikai kommunikációjáról értekezett. /F. Zs. : Mester- és doktorképzősök konferenciája, hetedszer. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 7./

Igazi Mikulás-váró hangulatot varázsolt a Habakuk bábjátszó csoport december 5-én Marosvásárhelyen a Deus Providebit Házban, ahol az RMDSZ szervezte ünnepségre várták a gyerekeket. A Bartha Júlia vezetésével működő bábcsoport tagjai jókedvre hangolták a jelenlevőket. /b. : Habakuk-Mikulás. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 7./

Heten kapták meg idén Csíkszeredában az 1993-ban alapított Julianus-díjat, amelyet olyan személyiségeknek ítélnek oda minden évben, akik munkájukkal a magyarságot szolgálják. A Julianus Alapítvány kitüntetését többek között Csáky Zoltán, a Duna Televízió munkatársa kapta meg Hagymakupolás honfoglalás című dokumentumfilmjéért. Dupka György, a Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézet igazgatója a kárpátaljai magyarság önkormányzati képviselőjeként, nemzetpolitikai és szépirodalmi művek kiadójaként vehette át a díjat. Ezenkívül az elismerést Fülöp Lídia, a Lugosi Irodalmi Kör vezetője, Kolár Péter, a kassai Thália Színház újjáalapítója, a csíkszeredai Lázár Zoltán és a besztercei Koszorús Zoltán, valamint az anyanyelve miatt megvert révkomáromi Malina Hedvig kapta meg. /Kiosztották a Julianus-díjakat. = Krónika (Kolozsvár), dec. 7./

A kolozsvári Főtér átalakítása új helyzet elé állította a helybeli magyar és román közösséget. Az új arculatú Főtér – az eredeti elképzelések szerint – olyan színvonalas és igényes közösségi programok helyszínévé kellene váljon, amelyek Kolozsvár szellemiségéhez, Erdély fővárosának központjához illőek. A sebtében átadott új Főtéren rögtön kihirdették, hogy karácsonyi programokat advent időszakában, felkérve a magyar közösség képviseletét is, állítson össze megfelelő műsorszámokat erre az eseménysorozatra. A kolozsvári Főtér, az erdélyi magyarság jelképes főtere, nem válhat piaci zsibvásárrá. Az aláíró szervezetek közös állásfoglalásukban elhatárolódunk az ilyenfajta tömegrendezvényektől. Az aláírók között vannak az egyházi vezetők, magyar parlamenti képviselők, Kötő József, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület /EMKE/ tiszteletbeli elnöke, Dáné Tibor Kálmán az EMKE elnöke, László Attila az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke, Gergely Balázs az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Kolozs megyei szervezetének elnöke, Bodó Barna a Magyar Civil Szervezetek Erdélyi Szövetségének elnöke, Egyed Ákos az Erdélyi Múzeum-Egyesület elnöke, Kató Béla a Sapientia Alapítvány elnöke, Kántor Lajos a Kolozsvár Társaság elnöke Sándor Krisztina a Magyar Ifjúsági Tanács elnöke és Zsigmond József a Kolozsvári Magyar Diákszövetség elnöke. Állásfoglalás. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 7./

Elkezdik Erdély egyik legszebb lovagvárát, a magyar történelemben nagy szerepet játszó Károlyiak várkastélyát restaurálni. A tervek szerint két év múlva lesz kész, jelezte Kovács Jenő Nagykároly polgármestere. Az átadást 2011. december 6-ra tervezik, ekkor emlékeznek a Rákóczi-szabadságharcot lezáró szatmári béke megkötésének háromszázadik évfordulójára, s vele a svábok idetelepítésére is. Sikeres uniós pályázat révén 5,1 millió eurót kaptak a munkálatokra, ekkora összeget magyar vonatkozású műemlékre eddig még nem adtak Romániában. /Sike Lajos: Megszépül a várkastély. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 7./

Sebestyén Miklós kolozsvári könyvkereskedőnél fölbecsülhetetlenül több volt, emlékezett az elhunytra Asztalos Lajos. Ha egy frissen megjelent kiadvány felől érdeklődött, Sebestyén Miklós máris a kezébe adta és röviden vázolta a tartalmát. Már ismerte. Ritka, hozzáférhetetlen könyveket lemásoltatott, régen elfogyottakat megszerzett. Nyugdíjazása után sem adta föl könyves tevékenységét. Rendelésre könyveket hozott Budapestről. Odatelepült írókat keresett föl, tőlük dedikált könyveket hozott. Legutóbb, néhány nappal halála előtt, a Mátyás király utcában kínálta könyveit. Élő életrajzi lexikonként minden író, költő, közéleti személy életrajzát részletesen ismerte, s ha valaki szóba került, máris idézte adatait. Az ő életrajzi adatait vajon ki ismeri? /Asztalos Lajos: Egy könyves ember emlékére. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 7./

A Szabadság elődjének, az Igazságnak volt egy időben főszerkesztő-helyettese, majd a Szabadság olvasószerkesztője Kiss János, akinek 1978–1980 között otthonában papírra vetett naplója jelent meg nemrég Négyoldalú Igazság. Naplójegyzetek (1978–1980) címmel. A négy oldalon megjelenő Kolozs megyei pártállami napilap hétköznapjai, a kulisszák mögött lezajló „átnevelési” próbálkozások komcsi-nacionalista hangulatú mozzanatai elevenednek meg a kötetben. /Ö. I. B. : Kiss János négyoldalú igazsága. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 7./

A Mentor Kiadónál megjelent két könyvet, Konrád Árpád Egy életút – szivárvány, sarki fény, délibáb alatt, valamint Kibédi Varga Sándor Az Üveghegyen túl című kötetét mutatták be december 4-én a marosvásárhelyi Bernády-házban. Mindkét kötet életutakról szól. Konrád Árpád nem önéletrajzi regényt, hanem emlékiratot írt, ami egyben kultúrtörténet, hadtörténet, jelenkortörténet és szubjektív vallomás. Konrád annak idején Kolozsvárról indult, eljutott a Szovjetunióba, ahol erdőmérnöki szakon végzett, majd hazakerült. A könyv a Kolozsvártól Leningrádig, azaz a mai Szentpétervárig, Moszkváig, Kaukázusig, Szibériáig megjárt út tapasztalatairól szól, fényképekkel illusztrálva. „Konrád Árpád Szolzsenyicinhez hasonlóan azt mondja: abban a világban nemcsak gulág, emberirtás, nemcsak második világháború, atomkísérlet volt, hanem kultúra, tudomány is” – emelte ki Vida Gábor. Kibédi Varga Sándor újságíró kötete a Magyarországra kivándorolt erdélyiekről szól. A szerző marosvásárhelyi származású, most Budapesten él. /Máthé Éva: A Mentor Kiadó két új kötetét mutatták be Marosvásárhelyen. = Krónika (Kolozsvár), dec. 7./

Az exit pollok csak becslések. Olyan, mint az időjárás-előrejelzés: használjuk, de tudjuk, hogy nem mindig igazolódik be – fejtette ki Magyari Tivadar szociológus, a Babes–Bolyai Tudományegyetem rektor-helyettese. Általában 16-18 ezer személy vallomása alapján következtetnek a választás eredményeire. /Pengő Zoltán: Magyari: exit poll és időjárás-jelentés. = Krónika (Kolozsvár), dec. 8./

Mircea Geoana, a szociáldemokraták /PSD/ jelöltje lett az államfő. Basescunak csak egy Mircea Geoana jutott ellenfélnek. A becenéven „bugyutaként” ismert Geoana a kampány finisében elkövetett néhány hibát, köztük volt a Vantu-sztori. Néhány nappal korábban elhatárolódott a hírhedt Sorin Ovidiu Vantu tőkespekulánstól, majd éjjel titokban találkozott vele, ami kiderült. Sem a liberális párt, sem az RMDSZ nem tudja testületileg Geoana mögé felsorakoztatni szavazóbázisát. Erdély soha nem kért a kommunista utódpártnak tekintett PSD-ből. /Székely Kriszta: Választottunk. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 8./

Az utóbbi időben egyre nagyobb jelentőséget kap a Székelyföld-szórvány kapcsolat, Háromszék és Hunyad megye szintjén. Sepsiszentgyörgy polgármestere, Antal Árpád, Winkler Gyula EP képviselő meghívására a nyár elején ellátogatott Dévára. A kapcsolatépítés részeként a napokban kéttagú kovásznai küldöttség látogatta végig Hunyad megye magyar közösségeit. Kisközösségi szinten már léteznek jól működő kapcsolatok. Demeter László nyolcadik esztendeje, hogy gyermekeket hoz Barótról Szászvárosra táborozni és ilyenkor ismerkednek a vidékkel is. Kovászna megyei tanácsban november derekán jött létre egy szórvány-munkacsoport. Mostani megbeszélésein elsősorban a gyermekek cseretáboroztatását szorgalmazták. /Gáspár-Barra Réka: Háromszék–Hunyad testvérkapcsolat. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 8./

Moldován István, a budapesti Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) digitális gyűjteményi osztályának vezetője szerint a mostanában gyakran emlegetett – nem tudni pontosan, hogy hány, négy- vagy ötmillió dokumentumot tartalmazó – Európai Digitális Könyvtár vagy Europeana állományában jóval kisebb a nyomtatott könyvek, az írott szövegek részaránya. A magyar irodalmat a világhálóra helyező digitalizációs program működik, ez a Digitális Irodalmi Akadémia, egy ideje a Petőfi Irodalmi Múzeumhoz tartozik. A programban alapvetően kortárs magyar szépírók művei kerülnek fel a világhálóra. Az OSZK a közelmúltban alakított ki együttműködést a székelyudvarhelyi és csíkszeredai megyei könyvtárral: az erdélyi műhelyek a saját állományukat digitalizálják és juttatják el az OSZK elektronikus könyvtárába. Olyan kincsek, 18. és 19. századi könyvek is szerepelnek köztük, amelyek nincsenek meg Magyarországon, vagy a magyar nemzeti könyvtár állományában. Néha az is megesik, hogy magyarországi vagy külhoni magyar szépírók juttatják el elektronikus formában a műveiket, kiadványaikat. A budapesti OSZK ügyel arra, hogy ne csak a szűk értelemben vett magyarországi irodalmat terjessze. Az amerikai magyarokkal éppoly jó a kapcsolatuk, mint a hollandiai Mikes Kelemen Körrel. Az OSZK elektronikus könyvtára jelenleg hét és fél ezer dokumentumot tartalmaz, naponta körülbelül 50-60 ezer ember nézi, keresi, látogatja, tölti le. /Gyulay Zoltán: Kellenek-e e-könyvek? = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 8./ 16/ A héten Csíkszeredában, a Székelyföld szerkesztőségének új székházában átadták az idei Székelyföld-díjakat, bemutatták a 2010-es Székelyföld Évkönyvet és létrejött a Romániai Írószövetség Székelyföldi Kirendeltsége, vezetője Ferenczes István költő-főszerkesztő. Az idei Székelyföld-díjasok: Katona Lajos (Kolozsvár), Pécsi Györgyi (Budapest), Vári Attila (Budapest), a Székelyföld Bicskadíjának tulajdonosa Szálinger Balázs. A közel félezer oldalas Székelyföld Évkönyv 2010 (Hargita Kiadó, Csíkszereda, szerkesztette Molnár Vilmos és Lövétei Lázár László) a Székelyek a történelemben témát járja körbe, a kötet huszonnégy tanulmányát tizenhárom év Székelyföld-terméséből válogatták össze, az évkönyv a székelység történetének legújabb kutatásokra alapozott sűrítménye, bekerülhet az iskolai oktatás háttéranyagai közé is. /Sylvester Lajos: Székelyföld üzenete. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 8./

A sepsiszentgyörgyi Szabó–Asztalos–Lakatos és Építészek Egyesített Szövetsége 1907. augusztus 4-én értesült, hogy a városba érkezik a Bukaresti Magyar Dalárda. Az állomásra kivonulva zászlókkal várták a dalárdát. A Bukaresti Magyar Dalárda tagjai iparosemberek voltak, akik a Székelyföldről vándoroltak a román fővárosba. Napjainkban az idegen országokba elvándoroltak dalárdája már nem tér vissza, az alkalmi munkára kivándorlók nem alkotnak erős közösséget, mint száz évvel ezelőtt Bukarestben. /Józsa Lajos: A Bukaresti Magyar Dalárda Sepsiszentgyörgyön. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 8./

Kuszálik Péter a Purgatórium című kötete kapcsán kialakult vitában Kincses Elődnek a Népújság nov. 28-i számában megjelent cikkére válaszolt. Szerinte Kincses Előd több hibát ejtett, például Ha meglebben a Függöny regény szerzője nem Papp-Kincses, hanem Papp Kincses Emese, továbbá Kuszálik nem öt változatban, csak négyben közölte Sütő András egyik írását. Kincses Előd szerint az utolsó változatot tartotta közlésre alkalmasnak a neves író. Kincses kérdése volt, kérte-e Kuszálik az örökösök beleegyezését a változatok közléséhez. Az író megjelent műveiből bárki idézhet szövegrészt: elemzés, kommentár vagy kritika céljából, Kuszálik ezt tette. /Kuszálik Péter: Paragrafusok útvesztőjében. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 8./ A Népújság november 28-i internetes változatában nincs meg Kincses Előd cikke.

December 3-án Nagyenyeden, a dr. Szász Pál Magyar Közösségi Házban megnyílt a város szülöttje, M. Lovász Noémi In memoriam Radnóti Miklós (1909–1944) című kiállítása. Józsa Miklós nyugalmazott kollégiumi magyartanár, az Áprily-estek fáradhatatlan házigazdája bemutatta Radnóti Miklós életútját és költészetét „Halált virágzik most a türelem” címmel. A költő elhurcoltatása idején írta a magyar hazafias költészet egyik legszebb költeményét /Nem tudhatom/, melyet most Lovász Noémi szavalt el. „Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, / nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt / kis ország, messzeringó gyermekkorom világa. / Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága / s remélem, testem is majd e földbe süpped el. ” – vallotta Radnóti. /Dvorácsek Ágoston: Nagyenyed – Grafikai kiállítás Radnóti Miklós emlékére. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 8./

Az Európai Unió tagállamai állampolgárainak 37 százaléka vásárolt idén a világháló segítségével. Románia sereghajtó ebből a szempontból is, hiszen lakosságának alig két százaléka vette ebben az évben igénybe az internetes vásárlási lehetőségeket, illetve a különböző szolgáltatásokat. Az EU-ban az emberek ötven százalék naponta használja az internetet, Romániában ez az arány alig éri el a 19 százalékot. /Nagy-Hintós Diana: Sereghajtó Románia az internet-hozzáférhetőség terén. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 9./