Dsida Jenő évfordulóhoz nem kötött, időtlen tiszteletére
A Kriterion Könyvkiadó gondozásában tavaly megjelent Dsida Jenő emlékezete című kötetet ismertette Sas Péter magyarországi művelődéstörténész, a kiadvány szerkesztője szerdán délután, a Kolozs-Dobokai Római Katolikus Főesperesi Kerület által szervezett Dsida-nap záró mozzanataként.
A nőszövetség Szentegyház utca 2. szám alatti székházában tartott rendezvény keretében Laczkó Vass Róbert színművész Dsida költeményeiből, Fodor György piarista konfráter pedig Dsida prózai műveiből olvasott fel részleteket, a Potyó István karnagy által összeállított zenei műsorban pedig Mányoki Mária és a kórus tagjai működtek közre.
– Dsida Jenő egész élete során kimagasló tisztelettel viseltetett az egyház iránt: a költészetére jellemző istenszeretet annyira áthatotta a lelkét, hogy nem csak saját vallásfelekezetét szerette, hanem valamennyi, a keresztényi szeretet eszmeiségét képviselő egyházat is tisztelte. Ennek felismerésében a Kolozs-Dobokai Római Katolikus Főesperesi Kerület nem csak születésének vagy halálának évfordulója kapcsán tartja fontosnak a róla való megemlékezést, lehetőség szerint igyekszik hozzájárulni megérdemelten és örvendetesen megerősödött kultuszának fenntartásához és annak az ifjúság számára történő átörökítéséhez. Ehhez a célhoz járult hozzá a ma megvalósított elképzelés, hogy ne csak egy röpke időt, néhány órát, hanem egy teljes napot szenteljünk a Dsida Jenő életműve előtti tisztelgésnek – ezekkel a gondolatokkal köszöntötte a rendezvény népes hallgatóságát Kovács Sándor kanonok, főesperes-plébános.
Sas Péter művelődéstörténész elsőként annak fontosságát emelte ki, hogy erdélyi magyar tudósaink, kiváló történészeink és levéltárosaink mellett íróink és költőink emlékének is méltó helyet kell biztosítanunk, jelen esetben méltán érdemes figyelmünket „a nagyon fiatalon elhunyt, mégis teljes életművet maga után hagyó” Dsida Jenő munkásságára irányítani. – Dsidának továbbra is szerepe van az erdélyi művelődéstörténetben, ezért tettem kísérletet arra, hogy irodalomtörténészek munkáinak felhasználásával bemutassam életművét – magyarázta Sas az általa szerkesztett Dsida Jenő emlékezete (Összeállítás születésének és munkásságának évfordulóhoz nem kötött, időtlen tiszteletére) című kötete kapcsán. Mint mondta, a hat fejezetből álló könyv összeállítása során olyan, a Dsida-kultusz felélesztése érdekében közreműködő személyek munkáit szemlézte, mint Láng Gusztáv, Lisztóczky László, Mózes Huba és Kabán Annamária.
Megtudtuk: Lisztóczky László, az egri Dsida Jenő Baráti Kör megalapítója korábban arra kérte Sas Pétert, hogy olyan nézőpontból próbálja meg bemutatni Dsida Jenő életét, amellyel eddig még senki nem próbálkozott, nevezetesen, hogy a költő életművében mennyire fellelhető a ferences szellemiség. Ennek megválaszolására tett kísérletet Sas Péter a kötetben szereplő egyik írásában. – Dsida mindig hitet tett katolicizmusáról, kiemelve annak nagyszerűségét, és nagy előszeretettel kereste fel a kolozsvári ferences templomot is – hangsúlyozta a művelődéstörténész, aki reményét fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy nemsokára emlékszobát is berendezhetnek a költő Fürdő utca 14. szám alatti egykori lakásában.
H. Szabó Gyula, a Kriterion Könyvkiadó igazgatója szerint a kolozsváriaknak kötelességük, hogy Dsida gazdag életművét felkutassák és a fiatalabb generációknak is megmutassák, és reményét fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy a kultusz építésének az elkövetkező időszakban is lesz folytatása. Forrás: Szabadság (Kolozsvár)

Vigyázni kell az épített örökségre
– A készülő örökségvédelmi törvénykönyvnek olyannak kell lennie a kultúra számára, mint a Büntetőjogi törvénykönyv, illetve a polgárjogi törvénykönyv a társadalom egésze számára – jelentette ki Kelemen Hunor tárcavezető első minisztériumi sajtótájékoztatóján, tegnap. A miniszter hozzátette: a következő hónapban fogja összehívni azt a szakértői bizottságot, amelyet a törvénykönyv kidolgozásával bíz meg. A törvénytervezet pedig, közvita után, az őszi ülésszakon kerül majd a törvényhozás asztalára.
Összesen 63 millió lejjel kell gazdálkodnia idén a minisztériumi hatáskörbe tartozó Országos Örökségvédelmi Hivatalnak, amelyből közel 280 elkezdett műemlékfelújítási munkálatot finanszíroz – mondta a miniszter, aki szerint a szaktárca végleges, jóváhagyott költségvetése alig több 677 millió lejnél. Forrás: Szabadság (Kolozsvár)

Megemlékezés a kommunizmus áldozatairól
MTI) – Joseph Daul, a jobbközép irányzatú Európai Néppárt európai parlamenti (EP-) frakciójának elnöke, valamint a Fidesz EP-képviselőcsoportja közös nyilatkozatban tisztelgett csütörtökön a kommunizmus áldozatainak, az életüktől, illetve személyes szabadságuktól megfosztottaknak az emléke előtt.
A magyarországi emléknap alkalmából kiadott nyilatkozatukban hangsúlyozták, hogy a kibővült Európai Uniónak szembe kell néznie a XX. század önkényuralmi kommunizmusának örökségével.
"Ez erkölcsi kötelességünk, s egyben alapvető érdekünk is, hiszen a totalitárius kommunizmus – valamint annak öröksége, a posztkommunizmus – természetének ismerete nélkül értelmezhetetlen számos mai európai politikai folyamat" – állapították meg. Emlékeztettek arra, hogy a Fidesz és az Európai Néppárt az elmúlt években következetesen kiállt az Európai Parlamentben e kérdés jelentőségének elismertetése mellett.
Daul és a Fidesz képviselői osztják azt a nézetet is, miszerint nem lehet különböző mércével mérni az egyes önkényuralmi rendszerek brutalitását. Szerintük a totalitárius nácizmus jogos megbélyegzése együtt kell járjon a totalitárius kommunizmus hasonló elítélésével – már csak azért is, mert a II. világháború vége és a nácizmus bukása a jelenlegi Európai Unió keleti fele számára a másik önkényuralmi rendszer, a kommunizmus kezdetét jelentette. Forrás: Népújság (Marosvásárhely)

Tánczos terveket kér
Konkrét tervek, megvalósíthatósági tanulmányok készítésére kérte fel a Szatmár megyei települések önkormányzatainak képviselőit a térség turizmusának fellendítése érdekében Tánczos Barna.
A turisztikai és vidékfejlesztési minisztérium államtitkára csütörtökön meglátogatta a partiumi megye fontosabb idegenforgalmi célpontjait, ezt követően pedig a megyevezetéssel és a polgármesterekkel találkozott. Tánczos szerint a térség gasztroturisztikai lehetőségeit kihasználva komoly tömegeket lehet Szatmár megyébe vonzani a szükséges fejlesztési munkálatok elvégzésével.
Az államtitkár teljes támogatásáról biztosította a megyei vezetést, és megígérte, közbenjár Elena Udrea turisztikai és vidékfejlesztési miniszternél, annak érdekében, hogy a határ menti megye is bekerüljön abba az országos tervbe, amellyel a romániai fürdőturizmust kívánják fellendíteni. „Ebben a nagyszabású, országos projektben komoly helyet foglalhat el a szatmári térség kiváló termálfürdői miatt” – mondta az államtitkár.
A tervek szerint Krasznabélteken a régi strandon új medencét építenének, valamint a fürdő mellett lévő, csaknem egy évtizede elkezdett, de a vállalkozó anyagi nehézségei miatt abbahagyott szállót is befejeznék. „Még idén hozzálátnánk a tasnádi termálstrand bővítéséhez is. A medencék szomszédságában szálláshelyeket létesítenénk, valamint a térségben egyedülálló termálvíz mellett a kínálatot egy masszázs- és gyógyközpont kialakításával bővítenénk” – részletezte elképzeléseiket Csehi Árpád Szabolcs megyei tanácselnök. Tánczos szerint a tavalyi mutatókat tekintve Tasnádnak komoly esélye van arra, hogy odavonzza a pihenni, gyógyulni vágyókat, különösen, ha elkészülnek a tervezett fejlesztések.
A partiumi megyén áthaladó országutak rehabilitációját tekintve Csehi Árpád tanácselnök arra kérte Tánczost mint az RMDSZ önkormányzatokért felelős ügyvezető alelnökét, hogy Bukarestben lobbizzon a szakaszonként már járhatatlanná vált 19-es számú nemzetközi út mihamarabbi javítása érdekében.
„Az említett országút túrterebesi része már teljesen használhatatlanná vált. Ez különösen hátrányosan érinti megyénket, hiszen ezen a részen fut a forgalom Kárpátalja felé. Az országos útkarbantartó vállalat arra hivatkozva nem javítja, hogy a 19-es út teljes egészében rehabilitálás alatt van, ezzel szemben azok a munkálatok is leálltak, mert a minisztérium nem ad rá pénz” – hívta fel a figyelmet Csehi.
Végh Balázs. Forrás: Krónika (Kolozsvár)

Bajna-Boc randi, számonkéréssel
Számon kérte a magyarországi román közösség parlamenti képviseletét tegnap a román kormányfő a magyar miniszterelnökön az Agerpres hírügynökség szerint.
Emil Boc a budapesti Duna-csúcs előtt találkozott Bajnai Gordonnal. „Közöltem a magyar kormányfővel, hogy azt szeretnénk, ha mielőbb biztosítva lenne a kisebbségek képviselete a magyar országgyűlésben. Szerdai találkozónkon Sólyom László államfő azt ígérte, megoldódik ez a kérdés” – mondta a román miniszterelnök a találkozó után.
Emil Boc emellett arra kérte a magyar kormányfőt: tegyen arról, hogy szűnjön meg az „etnobiznisz” Magyarországon. A bukaresti politikus arról a jelenségről beszélt, amikor az anyagi haszon reményében olyan személyek képviselik a román közösséget a magyarországi kisebbségi önkormányzatokban, akik nem román nemzetiségűek.
„Az európai törvénykezés szabadságot ad az etnikai hovatartozás megválasztásában. Az azonban nem természetes, hogy az adott nemzeti közösséget olyan személy képviselje a közigazgatásban, aki még a kisebbség nyelvét sem ismeri” – jelentette ki a román miniszterelnök.
A találkozó után Emil Boc arról is beszámolt, hogy a következő román–magyar együttes kormányülést várhatóan ősszel tartják. A közös kormányülésről a román miniszterelnök Orbán Viktorral, a Fidesz elnökével is tárgyalt szerdai találkozójukon. A megbeszélésen szintén részt vevő Borbély László környezetvédelmi miniszter lapunknak elmondta, az áprilisi választásokon győzelemre esélyes ellenzéki párt miniszterelnök-jelöltje is fontosnak tartja, a már hagyományos együttes kormányülések folytatását.
Borbély részt vett Emil Boc és Bajnai Gordon tegnapi találkozóján is. A környezetvédelmi miniszter tájékoztatta a magyar miniszterelnököt arról, hogy a verespataki beruházás engedélyeztetése áll, és addig nem is fog folytatódni, amíg a befektető RMGC nem mutat fel egy érvényes városrendészeti tervet, valamint egy részletes régészeti jelentést.
A találkozón Emil Boc arról biztosította Bajnai Gordont, hogy a román parlament előreláthatólag júniusig megszavazza a kisebbségi törvényt. Erre tett ígéretet a román kormányfő szerdán Sólyom Lászlónak is.
A felek gazdasági kérdésekben is egyeztettek. Szó esett arról is, hogy hamarosan befejeződnek az Arad–Szeged gázvezeték, valamint a Várad–Békéscsaba elektromos vezetéknél elkezdett munkálatok. Forrás: Új Magyar Szó (Bukarest)

Együttműködés a fenntartható fejlődésért – Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma
A fenntartható fejlődéssel kapcsolatos, az egész Kárpát-medencét érintő kérdésekben az együttműködés erősítése az egyik legfontosabb tennivaló – közölte Szili Katalin, a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma (KMKF) két – az oktatási és a gazdasági – albizottságának összevont ülésén Gödöllőn csütörtökön.
A fórum elnöke elmondta, hogy a Kárpát-medence egy olyan nagy, természetes gazdasági egység, amelyen belül szükség van a társadalom egészét érintő kérdéseket, – a gazdaságot, a kultúrát, a szociális szférát és ökológiát – egymással összefüggő feladatsornak tekinteni és ebben az összhang megteremtésére törekedni. E feladat megoldásában a fórum 90 tagja az egyes országok – Magyarország, Szlovénia, Szlovákia, Románia, Szerbia – parlamenti képviselőjeként, illetve Ukrajna és Horvátország esetében más szinteken munkálkodik a közösen meghatározott koncepció érvényre jutásáért – tette hozzá. A fenntartható fejlődés érdekében főként olyan, a határokon átnyúló témákban indokolt a közös stratégia kidolgozása, mint az agrárágazat, az energiafelhasználás, a vízgazdálkodás, a környezetvédelem és az idegenforgalom – mondta az elnök. A mostani ülés résztvevői egy záró állásfoglalást is megfogalmaztak, amelyben kiemelt hangsúlyt kap a határokon átívelő magyar kultúra öröksége és a magyar közösségek kulturális együttműködése – közölteSzili Katalin. A fórumon bemutatkozott a tavaly életre hívott Kárpát-medence Innovációs Központ Intézet. Mohácsi Béla igazgató ismertetése szerint az új intézmény egyebek mellett a határhoz közeli ipari parkok működése hatásfokának javítását, a környezetvédelmi előírások összhangjának megteremtését, a határon innen és túl a tudományos műhelyek kutatási eredményeinek jobb hasznosulását tűzte ki feladatul. Tevékenységi körébe tartozik közös EU-s pályázatok kimunkálása, egyes a határokon túlra nyúló fejlesztési témákban, mint a vízgazdálkodás és a közlekedés. Forrás: erdon.ro

A hamis próféták köztünk járnak
Nagyvárad – Csütörtökön, a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapján a Királyhágómelléki Református Egyházkerület dísztermében könyvbemutatóval egybekötött megemlékezésre került sor.
Csütörtök délután áhítattal vette kezdetét a Királyhágómelléki Református Egyházkerület által február 25-én hagyományosan megszervezett, a kommunizmusáldozatainak emléket állító rendezvény. Forró László előadó-tanácsos igehirdetésében Illés történetét elevenítette fel, aki eljut élete mélypontjára, embertársai elfordulnak tőle, és egyedül az Istenbe való bizodalom marad számára. Az áldozattá válás első foka a magány. Akommunizmus áldozatainak is ez a magány jutott osztályrészül, pedig ők nem akartak hősök lenni, csak nem tudták elfogadni a hamis prófétákat, magyarázta az igehirdető. Hozzátette: mi még mindig csak részben tudjuk, hogy kik voltak a hamis próféták, ugyanis csak napjainkban derül fény azok nevére, akik pénzért, karrierért, vagy csak hitványságból a rendszer kiszolgálói voltak.
Módszerváltás
Az igehirdetést követően a szervezők Wittner Mária politikus, országgyűlési képviselő, az 56-os szabadságharc egyik meghatározó alakjának 2001-ben elhangzott parlamenti beszédét vetítették le, melyben a politikus erkölcsi hullává kiáltja ki mindazokat, akik a kommunizmus idején hozzájárultak az ország tönkretételéhez, és még mindig az általuk megalázott nemzet parlamentjében ülnek és törvényeket alkotnak.
Nagy József Barna, az est moderátora felolvasta Tőkés László Prágából keltezett üzenetét, majd bemutatta az este meghívottjait: Petrusz Tibort, az 1945–1956 közötti magyar Politikai Elítéltek Közösségének társelnökét, Zombori István történészt, valamint Sümegi György művészettörténészt.
Személyes tapasztalat
Petrusz Tibor mintegy egyórás előadásában történelemkönyvekbe illő személyes tapasztalatait osztotta meg a jelenlévőkkel a trianon, majd pedig az 1945-ös megszállás utáni időkből, valamint a vörösterror legsötétebb korszakából. Kitért a demoralizált ország tönkretételének folyamatára, az értelmiség elnyomókkal szembeni ellenállására, az 1956-os forradalom eseményeire (melyet a váci fegyházban élt át), végül pedig szólt a jelenlegi politikai helyzetről is. Szerinte 1989 nem rendszerváltás, hanem csak módszerváltás volt. Az igazi gyilkosok még mindig jelen vannak a politikai életben, és napjainkban is a nemzeti érdekekre káros tevékenységet fejtenek ki, zárta előadását a 86 éves előadó.
Hiánypótló kötet `56 áldozatairól
Az 1956-os forradalom hatása a környező országok egyházaira című, hiánypótló tanulmánykötetet Forró László előadó-tanácsos méltatta a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapja alkalmából szervezett rendezvényen. Az elmúlt esztendőben megjelent kötet az 56-os forradalom kommunista elnyomás alatt álló országok egyházaira gyakorolt hatását írja le. Tartalmaz tárgyszerű leírásokat, szubjektívebb beszámolókat egyaránt. Több erdélyi vanatkozású tanulmányt olvashatunk benne, többek között az érmihályfalvi csoport, illetve Sas Kálmán kivégzéséről is. Forró László szerint a kötet hozzájárul annak megértéséhez is, ami napjainkban történik. Zombori István történész, a kötet szerkesztője kifejtette: az 1956-os forradalom az anyaország határain túl is számos áldozatot követelt, és ez a tény kevésbé ismert még Magyarországon.
Véres megtorlások
A könyv rávilágít arra, hogy a vád legtöbbször kommunizmusellenes, az állam elleni szervezkedésben való részvétel volt, a megtorlás pedig ennek megfelelően keménynek bizonyult. A legradikálisabb eszközökhöz Romániában nyúlt az államhatalom, gondoljunk csak a Szoboszlai-perre, vagy az érmihályfalvi csoportra. Zombori István kifejtette: a megtorlások sok esetben véresebbek voltak, mint az anyaországban. „Folytatni kell a kutatásokat, fel kell keresni, erkölcsi, sőt, anyagi támogatásban kell részesíteni az egykori áldozatok hozzátartozóit. Nemcsak az áldozatok, vagy a hozzátartozók, hanem azok is élnek még, akik elkövetők voltak. Ők is el kell nyerjék méltó büntetésüket” – fogalmazott a történész. Sümegi György művészettörténész arról szólt, hogy az ellenálló művészeket milyen atrocitások érték 56 után. A kötet bemutatója után a résztvevők az egyházkerületi székház belső udvarán található emléktáblához vonultak, ahol gyertyagyújtással és koszorúk elhelyezésével emlékeztek meg az áldozatokról. A Szózat eléneklésével zárult a rendezvény.
Mészáros Tímea. Forrás: erdon.ro

Távmunkaközpontot nyitottak Csíkszentdomokoson
Távmunkaközpont nyílt Csíkszentdomokoson a Telework európai uniós program keretében, vidéken élő munka nélküli fiatalok számára. Az ünnepélyes avatáson számos helyi fiatal is megjelent.
„Nem csupán a csíkszentdomokosiaknak, hanem a többi felcsíki település lakóinak is létesült a központ” – mutatott rá beszédében Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke. Az általa vezetett intézmény partner a Hargita Megyei Munkaerő-elhelyező Központtal az Új lehetőségek alkalmazása a vidéken élők számára a Telework által című projekt lebonyolításában.
A projekt célja az elhelyezkedés segítése, az életszínvonal és a munkakörülmények javítása összesen 792 vidéki fiatal számára Hargita, Kovászna, Maros, Brassó, Fehér és Hunyad megyében, az új informatikai és távközlési technológia által nyújtott lehetőségek és képzések révén.
Hargita megyében négy településen nyílik távmunkaközpont: Csíkszentmártonban, Galócáson, Siménfalván és Csíkszentdomokoson; a másik hármat jövő héten avatják fel. A helyiséget a helyi polgármesteri hivatalok biztosítják, és a projekt időszakának lejárta, 2011 után a megyei önkormányzat finanszírozza e központok fenntartását.
Amint azt Tiberiu Pănescu, a munkaerő-elhelyező ügynökség igazgatója bemutatójában elmondta, a Teleworkkal a 35 éven aluli vidéki fiatalokat célozzák, akik 1080 óra képzésen vehetnek részt, az alábbi szakterületeken: számítógép-használat, kezdőkönyvelés, webdesign, telematika, telemarketing, idegen nyelvek (angol, olasz vagy német).
A résztvevőknek ingyenes a teljes tanfolyam tananyaggal együtt, sőt megtérítik a környező falvakból ingázók útiköltségét is. A kurzus utáni vizsgán legjobban teljesítő személy május végén négy napra Olaszországba utazhat, hogy betekintést nyerjen az ottani távmunkaközpontok működésébe.
Csíkszentdomokoson március 8-án indulhat a tanfolyam, közölte Pănescu. Egyébként eddig Csíkszentdomokoson és Csíkszentmártonban gyűlt össze a tanfolyam indításához szükséges létszám: az előbbi községben 33-an, az utóbbiban pedig 28-an jelentkeztek. (hírszerk.) Forrás: Transindex.ro

A két bujdosó székely
Mesébe illő történetet mondok el, mely akár így is kezdődhetne, hogy volt egyszer, hol nem volt…, de amit elmesélek, az volt! Erdőszentgyörgyön volt a második világháború után. Két betelepült család élt Szentgyörgyön. Mindketten Budapestről költöztek a Kis-Küküllő mentére. Az egyik Pethő István orvos és családja, a másik Szabó László molnár és malomtulajdonos családja volt. A történet másik két főszereplője: Szervátiusz Jenő szobrász, és Bözödi Jakab György író. E két erdélyi atyafira nehéz idők jártak. Magyarok voltak és értelmiségiek. Egyik a vésőjével, másik a tollával szolgálta a székelységet. A kettőjük közül a több baja Bözödi Györgynek volt a román sziguráncával. Ő akkor már megjárta a Duna- csatornát, ahol térdig elfagyott a lába nádvágás közben. Szervátiusz Jenőnek a végzetes bűne az államhatalom előtt az volt, hogy Párizsban tanult, ahol nem elfelejtette a nemzetiségét, hanem az megerősödött benne. Munkái ezt követően kőbe, fába faragott székely jellemeket ábrázoltak. Ugyanez került irkalapra a Bözödi György tollából is. Így mindketten szálkák voltak a kommunista rezsim szemében. Bözödi György ismét az államhatalom látószögébe került és a letartóztatási parancs sem késlekedett volna sokat. De szőrén-szálán Bözödi György Bözödről és Szervátiusz Jenő Kolozsvárról eltűnt. Erdőszentgyörgyre bujdostak mindketten. Jól elrejtették őket. Titok fedi azt az időszakot. Szentgyörgyön csak a két család és a református lelkész tudott hollétükről. A Szabó család egy vízparti kis házában, melyről nem tudott a falu, Szervátiuszt bújtatta, a Pethő család Bözödi Györgyöt. Az estéiket sötétedés után együtt töltötték, de a kopók elől igazi menekvés nincs. És akkor láss csodát: amikor kezdték figyeltetni a két családot, végleg eltűnt a két művész. Többé semmilyen hír nem szivárgott ki felőlük, semmilyen nyom nem maradt utánuk. Keresték őket, hasztalan.
A Pethő család gyermekei édesapjuktól szigorú parancsot kaptak: tilos volt a padlásra menni! A család a Rhédey-kastély gazdasági épületében lakott, ahol Pethő doktor magánrendelőt és klinikát működtetett. A hosszú épület dupla padlásos volt. A padlásfeljáróval szemben, attól a legtávolabbi ponton elfalaztak két métert, melyet nem lehetett ránézve észrevenni. A 2x3 méteres szobába, melynek ajtaja nem volt, egyszerűen befalazták a két székely értelmiségit. Szervátiusz Jenő, kimászva az egyik mozgó plafonléc alatt, olykor még elment a Küsmöd-patak és a Küküllő mellé az elhagyott kis házba, hisz faragott. Ott tanult meg tűzifából is szobrot készíteni. Bözödi György ellenben hosszú ideig befalazva volt a Pethő család vendége. Ott írt. Csak akkor jött alá, amikor a keresésével felhagyott a hatalmi szerv.
A család gyermekei hallottak valamit Bözödi Gyurka bácsiról, aki eltűnt, de nem érdeklődtek felőle, mert atyai parancs tiltotta ezt. Nem kérdezték, hogy miért viszik a szüleik fel a padlásra a vizet, élelmiszert. Akkor és ott egyik művészünket sem találta meg a sziguránca.
Később a Pethő családot is kitelepítették, és kényszerlakhelyet jelöltek ki számukra. Az épületegyüttesből iskola, bentlakás lett…, és egyszer csak láss csodát: előbukkant a befalazott szoba.
Természetesen a gazdag képzeletű nép a szoba rendeltetéséről azonnal legendát szőtt. "Olyan gazdag volt Pethő doktor, hogy ide rejtette el a kincseit! stb." És valóban, a Pethő család hatalmas kincset rejtegetett, az egyetemes erdélyiség kincsét, melyet a pénz és rendszerváltás, a rozsda, az infláció nem vihetett el.
A két család gyermekei, akik ma már túl vannak a nyugdíjkorhatáron, megőrizték a titkot, melynek, ha nem hívő lennék, akkor azt mondanám, hogy érdekes véletlenként jutottam birtokába. Erdőszentgyörgytől 3000 kilométerre találkoztam a Pethő család akkoriban még csak 5-6 éves kislányával. Ő, Ildikó, egy magyar ének- és tánckart vezetve skandináviai turnén volt. Az előadásukat, melyből kiütköztek a Kis- Küküllő menti népdalok, lelkesen megtapsoltam. Szép, jó műsort adott a magyarországi művészcsoport. A későbbi beszélgetésünk hazarepített. Haza a tanárnő otthonába, Erdőszentgyörgyre, és az én otthonomba, Magyarkirályfalvára. Így került elő az eset, melyről nem tud az irodalom, nem tud a művészettörténet. Szereplői megőrizték a hétpecsétes titkot. Csodálkozott is a másik hajdani gyermek, mai nyugdíjas budapesti illetőségű lakos, hogy tudok a titkukról, de megerősítette azt. S így, közel hatvan esztendő elteltével e titok többé nem titok, és merjük hinni, hogy a székelynek többé sohasem kell bujdosnia, menekülnie a saját hazájában, melyben befalazva élt valaha Szervátiusz Jenő szobrász és Bözödi Jakab György író.
György Horváth László. Forrás: Népújság (Marosvásárhely)

Elodázódott az átfogó igazságtétel – Beszélgetés Szabó László unitárius lelkésszel
Bár húsz év telt el az 1989-es rendszerváltás óta, még mindig nem mondható el, hogy sikerült leszámolni a kommunista múlt örökségével.
Miközben a hatóságok részéről felemás hozzáállás tapasztalható az ügyben, az erdélyi magyar történelmi egyházak komoly lépéseket tettek az átvilágítás és a közelmúltkutatás folyamat a terén. Jóllehet az Erdélyi Református Egyházkerület és az Erdélyi Unitárius Egyház tíz év késéssel csatlakozott az ebben a munkában élen járó Királyhágómelléki Református Egyházkerülethez, jelenleg egy ütemben és együtt munkálkodnak a lusztráció és a kutatások kiteljesítése érdekében. Szabó László unitárius lelkész kezdeményezésére március derekán megalakul a történelmi egyházak átvilágító bizottságai Szakmai Egyeztető Fóruma is.
– Mikor kezdték el az unitárius egyházon belüli átvilágítási és közelmúlt-kutatási folyamatot? Miért tartják fontosnak a lusztrációt, a közelmúlttal való szembenézést?
– Egyházunk Főtanácsa 2001-ben tette kötelezővé az egyházi választások jelöltjeinek az államvédelmi szervekkel való esetleges kapcsolataikról szóló nyilatkozat megtételét. E nyilatkozattételi kötelességet a Zsinat 2002-ben az egyházi alaptörvénybe is belefoglalta. Azóta a bármiféle szintű egyházi hivatalok és tisztségek betöltésére jelölt személyek kötelesek nyilatkozni az államvédelmi és titkosszolgálati szervekkel való esetleges kapcsolataikról, valamint az alapvető emberi jogokat sértő más intézményekkel, hatóságokkal vagy politikai szervezetekkel való együttműködésükről. Mindezt a belkörű átvilágítás legenyhébb válfajának tekinthetjük, ugyanis a bevallott együttműködés ténye nem zárja ki az illető jelölt megválasztásának lehetőségét, a vallomástétel csupán felkínálja a választóknak a nyilatkozat tartalmának figyelembe vételét. Maga az ügy azért fontos, mert az egyházak számára a közelmúlttal való szembesülés nem lehet kényszer, hanem sokkal inkább tiszteletadási kötelesség az áldozatok és a helytállók iránt. Egyházunk is tartozik ezzel a tiszteletadással a kommunista rendszer áldozatainak és ellenálló hőseinek, ugyanakkor a múlt hibáinak feltárása történelmi tanulságul szolgálhat a jelen és a jövő számára. Tény, hogy az utóbbi húsz évben társadalmi szinten elodázódott az átfogó igazságtétel, így nem került sor erkölcsi megtisztulásra és az áldozatok méltányos kárpótlására. Az igazságot hirdető egyházaknak kötelessége saját hatáskörükben elősegíteni az államvédelmi szervek működésének feltárását és a velük együttműködők tevékenységének leleplezését. E nélkül elképzelhetetlen az egyházak erkölcsi megtisztulása és megújulása.
– Kiket érint elsősorban az egyházi átvilágítás?
– Az egyházi átvilágítás és közelmúltkutatás célrétegéhez tartoznak mindazok, akik 1945 óta egyházi emberekként bármilyen minőségben részt vettek az egyházi életben, másfelől pedig azok is, akik annak megfigyelésében és befolyásolásában ténykedtek az államhatalom részéről. Az átvilágítás rendjén születő döntések csak az egyháztagokra lehetnek kötelező erejűek, azonban a tényfeltárás a múltunkat megkeserítő államvédelmi személyekre is kiterjed. Más szóval: nem csak azokat az egyházi embereket kell leleplezni, akik kényszerűségből vagy emberi gyarlóságból az elmúlt rendszerben megtévedtek, hanem a fő bűnösök kilétére és viselt dolgaira is fényt kell deríteni. Abból kell kiindulnunk, hogy az 1945 és 1989 közötti időszakban az alapvető bűnösséget maga a kommunista rendszer léte jelentette. Személyesen azokat terheli a fő bűn, akik ezt az istentelen és embertelen államhatalmi rendszert létrehozták és működtették: a különböző szintű pártvezetők, az állami és közigazgatási vezetők nagy része, az államvédelmi szervek és karhatalmi erők tagjai, valamint sokan mások. Nem kevésbé bűnösök azok sem, akik az előbbiekkel szándékosan, meggyőződésből vagy haszonelvűségből rendszeresen együttműködtek. Az államhatalmi változás utáni két évtized egyik legnagyobb mulasztása ezeknek a tényeknek a tisztázása és az igazi bűnösök megnevezése, illetve büntetőjogi számonkérése. Már csak az is eredménynek számítana, ha az általuk most is élvezett előjogok (pl. a tekintélyes összegű „érdemnyugdíjak”) megszűnnének, és az áldozatok méltányos erkölcsi, illetve anyagi kárpótlásban részesülnének.
– Az unitárius egyházon belül külön munkabizottságokat hoztak létre a kérdés tanulmányozása érdekében. Hol tartanak jelenleg a kutatásokkal, illetve jutottak-e eddig valamilyen eredményre?
– A közelmúltkutatás és átvilágítás terén 2008 decemberétől kezdődően egyházunkban gyökeres változás történt. Az Egyházi Főtanács újabb két határozatot fogadott el az átvilágítási folyamat kiteljesítéséről, valamint közelmúltkutató-csoport felállításáról. Egyéves előkészítés nyomán 2009 decemberében létrejött az egyházi közelmúltkutatással megbízott történész–kutatócsoport, valamint az egyházi átvilágítási folyamatot koordináló bizottság (a továbbiakban bizottság – szerk. megj.). A kutatócsoport elsődleges feladata a különböző állami szervek 1945 és 1989 közötti egyházi életbe való beavatkozásának feltárása tudományos igényességgel, míg a bizottság a még életben levő személyek együttműködési ügyeivel foglalkozik. Az elmúlt évben a kutatócsoport és a bizottság működésének szakmai előkészítése zajlott, amelynek középpontjában az anyaggyűjtés állt. Az előkészítő munkacsoportunk a Szekuritáté Irattárait Vizsgáló Országos Tanács székházában eddig 36 személy iratgyűjteményébe nyert betekintést, ami összesen mintegy 14 000 oldalnyi anyagot jelent. Az előbbiekről másolatot igényeltünk, amit kiegészít azoknak a személyeknek az iratgyűjteménye, akik önkéntesen bocsátották az egyház rendelkezésére a saját tulajdonú másolataikat. Egy hónapja újabb 142 személy iratgyűjteményét kérvényeztük. Mindeközben egyházunk vezetősége felhívással fordult az egyháztársadalomhoz, minden érintett személy segítségét kérve a használható kordokumentumok (megfigyelési és együttműködési iratcsomók, más okiratok, tanulmányok, vallomások, visszaemlékezések) összegyűjtésében.
– Tapasztaltak-e valamilyen ellenállást az egyházon belül, ami az átvilágítást és a múlttal való szembenézést illeti?
– Mondhatni természetes, hogy az egyházi átvilágítás borzolja egyesek kedélyét, ami azonban nem vezetett ellentámadásokhoz vagy szélsőséges megnyilvánulásokhoz. Néhány személyeskedéstől eltekintve a bizottság tagjai egyelőre nem részesültek különösebb bírálatban, ugyanakkor befolyásolási szándékot sem tapasztaltunk. Más kérdés a személyes lelkiismereti és szakmai felelősségünk súlya, amely elég emberpróbáló. Megnyugtató az ügy mellett tudni az egyházi közvélemény nagy részének támogatását, amit részben az is bizonyít, hogy a vonatkozó egyházkormányzati határozatok minden esetben közel egyhangú szavazattöbbséggel születtek.
– Milyen következménye lehet annak, ha valakiről kiderül, hogy köze volt az egykori Szekuritátéhoz? Felelősségre vonják-e az illető személyt, és ha igen, akkor ez milyen formában történik meg?
– Amennyiben semmilyen következménye nem lesz az egyháznak és az áldozatoknak kárt okozó együttműködések leleplezésének, akkor az átvilágítás fogalma és folyamata okafogyottá válik. Fontos azonban tisztázni, hogy az egyházi átvilágítás célját nem a személyes lejáratások és nyilvános megalázások képezik, hanem a közelmúlttal való igazságos elszámolás. A múlt igazságtalanságai és bűnei ellen nem az elhallgatás jelent megoldást, hanem az utókor igazságérzetének érvényesítése. Ugyanígy a múltbeli vétkek és botlások megbocsátásának előfeltétele azok megbánása az elkövetők által. Az említett alapelvek megvalósulását szolgálja a folyamat szabályozása. Eszerint a bizottság a szakmai anyagok tanulmányozása alapján összeállítja azoknak az élő személyeknek a jegyzékét, akik esetében feltételezhető az államvédelmi szervekkel való együttműködés valamelyik alábbi formája: amikor az együttműködés indoka a rosszindulat volt; amikor kárt okozhatott másoknak; amikor az államhatalmi rendszer iránti lojalitásból fakadt; amikor együttműködő jutalomként anyagi juttatásokat vagy más előnyöket élvezett. Az előbbi esetekben kötelező az érintett személyek meghallgatása. Amennyiben a bizottság fenntartja a meghallgatás okát képező feltételezést, akkor az érintett személy köteles bocsánatot kérni mindazoktól, akiknek az államvédelmi szervekkel való együttműködése kárt okozhatott. Az előbbiekkel párhuzamosan a bizottság összeállítja azoknak a jelenlegi egyházi tisztségviselőknek és hivatalnokoknak a jegyzékét, akik esetében eltérést észlel a 2001 óta kötelező ún. jelöltségi nyilatkozatokban foglaltak és a másfajta szakmai anyagok alapján feltételezhető tények között. Ezekben az esetekben is kötelező az érintett személyek személyes meghallgatása, ami nyomán a bizottság alaptalannak minősítheti vagy fenntarthatja a meghallgatás okát képező feltételezést. Ez utóbbi esetben az érintett személy köteles lemondani a hamis nyilatkozattétellel elnyert tisztség vagy hivatal betöltéséről.
– Az Ön kezdeményezésére megalakul az erdélyi magyar történelmi egyházak átvilágítási és közelmúlt-kutatási Szakmai Egyeztető Fóruma. Miért tartja fontosnak ennek létrejöttét, és mi lenne a fórum szerepe?
– Az elmúlt tíz-húsz évben az erdélyi protestáns egyházakban többnyire beindult egyfajta átvilágítási és elszámolási folyamat. Azok közül néhányan, akik ebben – saját egyházunkon belül – szerepet vállaltunk, az elmúlt szeptemberben tanácskozást szerveztünk a szorosabb együttműködésünk lehetőségeiről. Célszerűnek tartottuk egy olyan fórum létrehozását, amely keretében tapasztalatot cserélhetünk az egyházi átvilágítással kapcsolatos közös szakmai kérdésekről. Együttműködésünknek nem feltétele és nem is célja az egyházankénti megoldások egységesítése, így messzemenően tiszteletben tartjuk minden testvéregyházunk sajátos viszonyulását a közelmúlttal való szembenézés kérdésköréhez. A Szakmai Egyeztető Fórum intézményesített lehetőséget biztosít az erdélyi magyar történelmi egyházak átvilágítással és közelmúltkutatással megbízott munkacsoportjainak a szakmai tapasztalatok és a közérdekű eredmények kölcsönös ismertetésére, az állami szervek egyházi életbe való beavatkozásának összehangolt feltárására, továbbá az előbbiekkel kapcsolatos közös kutatói, tájékoztatási és kiadói tervek megvalósítására. Nyilvánvaló, hogy szakmai együttműködésünkkel többre megyünk, mint kizárólagos külön utakon járva. Mindezidáig az erdélyi és a királyhágómelléki református egyházkerületek, valamint az unitárius és az evangélikus–lutheránus egyházak vállaltak szerepet a Szakmai Egyeztető Fórum létrehozásában. A tényleges alakuló ülésre a tervek szerint folyó év március 12-én kerül sor Kolozsváron, az egyházaink által kijelölt személyek – két-két képviselő – részvételével.
– Az egyeztető fórumhoz az összes erdélyi magyar történelmi egyház csatlakozott, kivéve a római katolikus egyházat. Miért?
– A kezdeményezésünkben való részvétel lehetőségét természetesen figyelmébe ajánlottuk minden testvéregyházunk vezetőségének. A római katolikus egyházmegyék elöljárói megfontolták az együttműködésre vonatkozó ajánlatunkat, és közösen arra a következtetésre jutottak, hogy nem vesznek részt a Szakmai Egyeztető Fórumban. Mi kezdeményezőkként elfogadjuk és tiszteletben tartjuk a döntésüket, ami azt is jelenti, hogy nem minősítjük, és nem magyarázzuk az álláspontjukat. Mellesleg egy adott egyház álláspontjának indoklására nem más egyházak tagjai hivatottak, tehát elsősorban őket illeti a válaszadás. Meggyőződésem, hogy ettől az állásponttól függetlenül a felekezetközi élet más területein ugyanúgy folytatódik egyházaink együttműködése, mint eddig.
– Ön szerint a hatóságok részéről mennyire komoly a kommunizmussal való leszámolási szándék?
- Amennyiben az 1989. évi népfelkeléstől kezdődően komoly szándék létezett volna, akkor össztársadalmi szinten átfogó megtisztulási folyamat indult volna be, és nem lennénk folyamatosan tanúi a nacionál-kommunista államhatalmi és egyéni érdekek nagyfokú átmentésének. A régi-új politikai osztály nagy része 1990-től kezdődően nem véletlenül utasította el az ún. temesvári kiáltvány 8. pontját. A szándék „komolyságát” – vagyis az átvilágítás ügyének kedvezőtlen társadalmi–politikai alakulását – ékesen bizonyítja az ún. átvilágítási törvény hányatott sorsa. A sokoldalú engedmények miatt amúgy is langyosra sikerült – 187/1999-es – törvényt már elfogadásától kezdődően megpróbálták „kiherélni”. Az ellenérdekelt politikai és gazdasági erőkkel összefogva a román görögkeleti (ortodox) egyház élen járt mindebben, azonban igyekezetük gyümölcsének a társadalom minden rétegében, így más egyházak körében is akadtak „haszonélvezői”. A megcsonkított törvény még így sem érvényesül rendeltetésszerűen, ugyanis a befolyásos államhatalmi körök számára néha fegyvernek bizonyul a politikai és más ellenfeleikkel való leszámoláshoz. Amúgy a Szekuritáté Irattárait Vizsgáló Országos Tanács szakmai munkájával és ügyfélbarát működésével kapcsolatos közvetlen tapasztalataink kedvezőek. Létezik egy másik közintézmény, amely mindezidáig eredményesen töltötte be hivatását: a Kommunizmus Bűneit Vizsgáló Intézet, amelynek kiváló vezetőjét, Marius Opreát valószínűleg épp ezért kívánják eltávolítani elnöki tisztségéből. Ezekkel az intézetekkel, elkötelezett szakembereikkel és a társadalmi élet más egészséges erőivel kötelességünk szövetkezni, ha áttörést akarunk elérni. Ebben az igyekezetünkben a sajtónyilvánosság igen fontos eszközünk, ezért is köszönöm az interjú lehetőségét!
PAPP ANNAMÁRIA. Forrás: Szabadság (Kolozsvár)

Bukarestben döntenek a protokollumról?
Két téma uralta az RMDSZ Kolozs megyei képviselőinek pénteki, Máté András Levente elnökletével megtartott ülését: a PD-L-vel való együttműködés megyei szinten, illetve a tanügyi helyzet.
Beszámolójában László Attila megyei RMDSZ-elnök azt az áldatlan helyzetet ismertette, amely a PD-L–RMDSZ viszonyt jellemzi Kolozs megyében. Hetek óta zajlanak a viták az együtműködési szerződésről, a dekoncentrált állami intézmények vezető tisztségeinek elosztásáról. Megyénk az egyetlen az országban, ahol még nem született írásos megállapodás a két kormánypárt között. A tervezet szerint, ha az etnikai arányt figyelembe veszik, az RMDSZ-nek a tisztségek 16,67%-a járna, ami öt igazgatói, huszonnégy aligazgatói és sok más vezető beosztásban konkrétizálódna.
Fekete Emőke, a megyei tanács alelnöke, a 2002-es népszámlálási adatokra hivatkozva ezt az arányt 17,4%-ban állapította meg. Sztranyiczki Szilárd hozzászólásában egy, a protokollum gyakorlatba ültetését felügyelő bizottság felállítását sürgette. Vákár István az RMDSZ országos vezetését nógatná, járjon közbe a patthelyzet megoldásának érdekében. Pálfi Zoltán parlamenti képviselő a hétfői közös frakcióüléstől várja a megoldást.
Vitát váltott ki az elnöki beszámoló másik pontja, a tanügyi leépítések helyzete. Az önkormányzatok tulajdonába került iskolák sorsa felett gyakran a tanfelügyelőség a helyi tanács megkerülésével dönt. Az MKT álláspontja, hogy az I–IV. osztályok létszámnormáját a mostani 25 fő helyett csökkentsék 22-re, mert akkor nagyobb a remény arra, hogy a magyar tagozatok minél nagyobb számban megmaradjanak. Elhangzott: az országos stratégiát helyi szinten érvényes megoldásokkal kell kombinálni, a cél nem a felszámolás, hanem a folytonosság biztosítása, ha kell, szórványközpontok kialakításával, vagy a kis létszámú, különböző osztályok összevont működtetésével. Péter Tünde megyei tanfelügyelő-helyettes elmondta: sok településen a szülők a hibásak, amiért nem is próbálják áthidalni a nehézségeket, hanem gondolkodás nélkül román osztályokba íratják át gyermekeiket. Pedig akadnak pozitív példák is, amikor iskolabuszos ingázással vagy – az önkormányzatok által részben átvállalt költségek ellenében – bentlakással tudták megoldani a kritikus helyzetet. Péter Tünde szerint a magyar oktatás több településen is (Szászfenes, Magyarlóna, Vajdakamarás stb.) veszélyben van, mert sokan rövidlátóan és önző módon viszonyulnak a kérdéshez. Októberben az RMDSZ pontos kimutatást fog kérni minden közösség gyermekeiről, hogy a 2011–12-es tanévet ezeknek az adatoknak a birtokában, a helyi igények és lehetőségek szerint tudják megtervezni. A vita egyik következtetése: jobb kommunikációra van szükség az RMDSZ tanügyi megbízottjai és a helyi lakosság, az önkormányzat vezetői között. Többen a küldöttek közül a Kolozs megyei szervezet és az RMDSZ országos vezetősége közti, szerintük kiábrándító szakadékot emlegették.
Az MKT elfogadta a Horváth Anna gazdasági alelnök által ismertetett 2009-es költségvetési beszámolót és a 2010-es költségvetési tervet. Fekete Emőke a megyei tanács honlapján megtalálható ifjúsági, kulturális és egyházaknak kiírt pályázatokra hívta fel a figyelmet.
Ö. I. B. Forrás: Szabadság (Kolozsvár)

Strasbourgban mutatják be Kovászna megyét
Kovászna megye önkormányzata márciusban az Európa Tanács strasbourgi székházában a Helyi és Regionális Választottak Kongresszusának tavaszi plenáris ülése keretében mutatja be a Kovászna, egyszerűen eredeti címet viselő megyepromováló standját. Demeter János, Kovászna Megye Tanácsának alelnöke 3 évvel ezelőtt kezdeményezte a projektet, a standot pénteken bemutatták a sajtó képviselőinek és a megyei tanácsosoknak.
A megyebemutató installáció tulajdonképpen egy ház, ahova a látogató belépve a térségre jellemző hangulatfotókat talál, de a megye történetével is megismerkedhet, és rövid bemutatót tekinthet meg az európai gondolkodású, kiemelkedő háromszéki tudósokról és művészekről: Kőrösi Csoma Sándorról, Bölöni Farkas Sándorról, Baróti Szabó Dávidról, Kós Károlyról, Gyárfás Jenőről és Baász Imréről.
A Helyi és Regionális Választottak Kongresszusa március 17-e és 19-e között zajlik, a standot ez idő alatt mutatják be. A megyei önkormányzat küldöttségében Demeter János alelnök, Henning László alelnök, 3 megyei tanácsos vesz részt. (hírszerk.) Forrás: Transindex.ro

Csoportterápiára szorulhat a Sapientia
Új szakok beindítását tervezi a Sapientia Csíkszeredában – jelentették be az egyetem képviselői. Elvileg nem lenne semmi baj azzal, hogy szélesítik az érdeklődőknek felkínált választékot, sőt az is teljesen rendben van, hogy megszüntetnek szakokat.
Vannak azonban problémák a működő, dinamikus rendszer imidzsével a Sapientián. Az egyetem eléggé elhallgatja azt, hogy drasztikusan esik a jelentkezők száma (csak azt látjuk, hogy a bejutási kritériumok enyhülnek folyamatosan...). Az sem észrevehető, hogy a hallgatói létszám folyamatos visszaesésének ellensúlyozására milyen koherens reakciót dolgoztak ki az ezért megfizetett emberek. Nem bontakozik ki semmilyen stratégia, csak remélni lehet, hogy stratégia helyett nem az új karok indításában látják a megoldást az egyetem illetékesei – ugyanis nem feltétlenül az egyéves jelentkezés vagy ennek hiánya kellene egy szak életének a végét jelentse. Ugyanakkor eléggé naiv dolog európai szintű felmérésekre hivatkozni akkor, amikor a Sapientia csíki részlege kimondottan a régiónak termel szakembereket, illetve a régió igényeit hivatott kiszolgálni.
És ezzel elérkeztünk a Sapientia egyetem legakutabb problémájához. Legakutabb, mert a szeredai egyetem úgy van felépítve, hogy működésképtelen legyen: két dékán áll két részleg élén, a viszony pedig nagyon feszült a két intézmény között. Az egyetem vezetése is elismerte fél szájjal a helyzetet, amikor egy közös vezető alá vonta össze az adminisztratív ügyeket, de a lényeges problémát nem oldotta meg, maradt a kétfejűség (sőt volt, aki azért lobbizott az ősszel, hogy négy dékán vezesse a csíkszeredai tagozatot, ami a totális káoszt jelentette volna). Nos az említett szerkezeti hibától eltekintve van még egy lényeges hiányossága az egyetemnek: valahogy nem sikerült beilleszkednie a környezetébe. A Sapientia sziget a város és a térség életében. Senki sem lát bele a döntésekbe, ezek hátteréről csak találgatni lehet. És ha a térségi nagyvállalkozókkal, de az önkormányzatok képviselőivel is tárgyalunk a Sapientia kérdéséről, rájöhetünk, hogy fogalmuk sincs, mi történik ott, ezért nem is nagyon hisznek a Sapientia által jelentett lehetőségben, és nem is gondolkodnak abban, hogy miben működhetnének együtt az egyetemmel. A minap hallgattam Dávid László rektort egy bukaresti gazdasági konferencián, ahol éppen a magánszféra és az egyetem együttműködéséről beszélt: éppen erre lenne szükség Csíkszeredában is. A Sapientia mellé kellene egy valamiféle társadalmi kontrollt érvényesítő testület is, amely – anélkül, hogy az egyetemi autonómia csorbulna – elmondhatná véleményét az egyetemről és ennek tevékenységéről, esetleg együttműködési stratégiákat ajánlana az intézménynek. Így válhatna, illetve csak így válhat a térségbe illeszkedő rendszerré a Sapientia csíkszeredai tagozata.
Ezzel a javaslattal nem találtuk fel a spanyolviaszt. Ilyen rendszerek máshol már működnek nagyon jó eredményekkel. És a szeredai tagozaton is vannak olyanok, akik egy ilyen „társadalmi kuratórium” létrejöttét szorgalmazzák. Ennek ellenére nem sikerült még legyőzni a belső ellenállást. Mert minden bizonnyal van ilyen: ha a rektor is akarja, ebben itteni szövetségesekre is találhatna, akkor miért nem valósul meg? Hiszen volt alkalmam erről a kérdésről tárgyalni a térség néhány nagyvállalkozójával is, akik támogatják egy ilyen testület létrejöttét, és szívesen együttműködnének az egyetemmel, akár pénzzel is segítenének a kölcsönösen érdekes projektek megvalósításában.
Egyelőre az egyetem egy sziget, és csak gyanítani lehet azt, hogy problémái vannak. Ha beszélnének róla, minden érdekcsoport bevonásával, talán könnyebben meg lehetne oldani őket.
István Csongor, www.honline.ro. Forrás: Erdély.ma

Dsida Jenő és Kelemen Lajos
Kóstoló új Kriterion-könyvekből
A kerek évszámok emlékezéskényszerétől szabadon idézi meg a "nagycsütörtökök" lírikusának és egy legendás erdélyi levéltáros-történésznek a szellemét két új kiadványával a kolozsvári Kriterion. A könyveket a szerkesztő, Sas Péter mutatta be a marosvásárhelyi közönségnek péntek délután a Bolyai téri unitárius egyházközség tanácstermében.
– A Dsida Jenő emlékezete nem valamilyen évfordulóra, hanem a költő időtlen tiszteletének kifejezésére jelent meg – fogalmazta meg a kiadói szándékot a kötet gondozója. – Ez nem az alkotó munkásságát bemutató verses- vagy prózakötet, hanem azoknak a legfontosabb lírai alkotásoknak és azok szempontgazdag elemzéseinek a gyűjteménye, amelyekből a teljes életmű kibontakozik. Hat fejezetből épül fel a könyv, mindenik fejezetnek egy Dsida-kötet a címe. Ezeken belül sorjáznak a költemények és a hozzájuk kapcsolódó tanulmányok. Úgy gondolom, nincs olyan jelentős, a költő munkásságával foglalkozó írás, ami innen kimaradt volna – hangsúlyozta a szerkesztő, majd Bartis Ildikó színművész olvasatában megelevenedtek a Psalmus Hungaricus sorai.
– Kelemen Lajosnak, bármennyire is hihetetlen, nincs klasszikus értelemben vett könyve. Forrásmunkáit, tanulmányait különböző nyomdatermékekben publikálta, önálló kötetet élete során nem sikerült megjelentetnie – mondta Sas Péter az erdélyi múlt felkutatásában elkötelezett történész, levéltáros munkáinak legújabb gyűjteménye, a Művelődéstörténeti tanulmányok II. ismertetésekor.
– Mérhetetlen tudása miatt sokan azt remélték, hogy Kelemen Lajos írja majd meg Erdély történetét. Ő azonban nem támaszkodott korábbi munkákra, hanem úgy gondolta, hogy az igazi, hiteles történetíráshoz először újra össze kell gyűjteni, fel kell dolgozni és közzé kell tenni a forrásokat. Amit tervbe vett, azt meg is valósította. Míg a századforduló elején 50 ezres nagyságrendű volt az Erdélyi Múzeum levéltára, munkálkodása során többszázezressé vált, 1947-48-ra pedig, amikor az állam átvette, egymilliós nagyságrendűvé növekedett. Kelemen Lajos nagyszerű tárházát alakította ki az erdélyi tudomány alapanyagának, ugyanakkor tanulmányaival, életművével módszertant is kidolgozott a fiatal kutatók számára, akik e tudás birtokában megvalósíthatják álmát, Erdély történetének megírását – összegezte az életmű jelentőségét a szerkesztő.
Nagy Székely Ildikó. Forrás: Népújság (Marosvásárhely)

Szem fölött, szív mögött
A Maros Művészegyüttes új bemutatójáról
Elfeledett táncok, rítusok, a múlt visszatérő mozgóképei. Egymást követő lépések, egymásra rakódó idézetek, igézések, áldások és átkok sorozata, egy olyan hitvilágban gyökerező dramaturgia és koreográfia, amelynek számottevő részét régen elfelejtettük már. Ami megmaradt, azt a mesékbe, rigmusokba, táncokba kódolta a menteni igyekvő kollektív emlékezet. És vannak, maradtak még, akik e kódokat kibontják, az őket rejtő táncokat legjobb tudásuk szerint rekonstruálják, betanítják, majd meg is mutatják. És a siker e táncok további fennmaradásának kulcsát rejti a vastaps mögött.
A Maros Művészegyüttes legutóbbi, Szem látta, szív szerette című bemutatója ilyen produkció. Műfaja szerint nem táncszínház, hanem az együttes legjobb hagyományai szerinti folklórműsor, üdítő színfolt a táncszínházi bemutatók sorában.
Cselekménye voltaképpen egyszerű: mert nincsen. Van azonban rejtett dramaturgiája, pillanatai, amelyek összefogják a részeket, egészbe kovácsolják az egymástól elkülönülő táncokat. Varga János koreográfus rendezői koncepciójában táncok egymásutánisága követi egymást, a különböző vidékek táncait dramatikus jelenetek kötik össze, egységes egésszé téve, harmonikus egységbe kötve az előadást. Az alkalmazott székelyföldi, nyárádmenti, kalotaszegi táncok egy része ismert, más része nem: olyan elfeledett táncrendeket is láthatunk, mint a magyarói verbunk, miközben az előadás egészét átszövi egy furcsa, archaikus mélységű, ősi hitünk rejtelmeit idéző, rituálékra hajazó hangulat, a tánc és a mögötte lévő üzenet misztériuma: ráolvasások, igézések sora tetőzi, babonák és hiedelmek sorozata terheli az előadást, amely ezeknek súlya alatt nem összeroppan, hanem kiteljesedik: fogamzás, születés, párkeresés, szerelem, halál – az ezeket megidéző sorok mögött egy elfeledett hitvilág rejtezik, a sorokat felidéző, megelevenítő táncok pedig elemi erővel, szinte megsemmisítő energiával "robbannak" a színpadon. És ez az erő áthatja a közönséget is, amely részévé válik az egésznek, nem csupán szemlélőjévé. Részvételét fokozzák a játszók, akik titokban összekacsintanak vele, hozzá szólnak, mint hol együttérző, hol nevető harmadikhoz. Mert a rítusok titokzatossága, a ráolvasások súlya mellett a humor is a produkció elengedhetetlen része: legyen szó akár pajzán asszociációkról, akár vásári jelenetről, akár a vidéki élet egy-egy mozzanatának nevetésben fogant megelevenítéséről, az alkalmi színészekké változó táncosokon nem fog ki a feladat. És így válik kerek egésszé az előadás, az emberi életet stilizáltan szimbolizáló mikrovilággá, amelyben ősi táncainkon keresztül jelennek meg a sors szükségszerű fordulatai mélyen, intenzíven, hol nevettetően, hol gondolkodtatóan, autentikus viseletek segítségével és szinte hihetetlen energiával. Vad nép vagyunk, dalaink szépek, táncaink is vadak, de erősek, őszinték, és bennük rejtezik az a tiszta tudás, amelyet a ránk települt és tőlünk idegen kultúra szinte teljesen száműzött a kollektív tudatalattiból. Ami megmaradt, abból ihletődött a produkció. Szem látta és szív is szerette.
Nagy Botond. Forrás: Népújság (Marosvásárhely)

Belügyis múltja miatt Lakatos Pétert támadja Tőkés László
Újabb 37 egykori szekuritátés tiszt nevét hozta nyilvánosságra hétfőn Tőkés László. Az Európa Parlamenti képviselő az egykori tartótisztek listáját bemutató nagyváradi sajtótájékoztatóján kifogásolta, hogy a Temesvári Kiáltványba foglaltakkal ellentétben Lakatos Péter egykori tűzoltóparancsnok közméltósági tisztséget tölthet be. Mint mondta: az RMDSZ jelenlegi parlamenti képviselője a kommunista rendszerben a belügyminisztérium tisztjeként szolgált. Lakatos Péter ellenben azt állítja: Tőkés valótlanságokat állít, ugyanis már évekkel korábban bebizonyosodott, hogy nem működött együtt a politikai rendőrséggel.
Tőkés László újabb 37 szekustiszt nevét tette közzé Tőkés László családja és több egyházi alkalmazott szekusdossziájának áttanulmányozása után egy hete a Szekuritáté 99 olyan tisztjének és altisztjének nevét hozta nyilvánosságra, akik különböző módszerekkel beszervezték az egyháztagokat. Az újabb 37 név között szerepel Aristotel Stamatu volt belügyminiszter-helyettes is valamint Maros, Beszterce-Naszód, Arad, Szilágy, Bihar, Brassó Szatmár valamint Hargita és Kolozs megyei tisztek adatai. A tartótisztek eddig nyilvánosságra hozott listája itt érhető el.
Tőkés kifejtette: a Temesvári Kiáltvány 8. pontja – amelynek értelmében volt szekusok, pártaktivisták és pártvezetők 12 évig, azaz három mandátum idejéig nem tölthettek volna be közméltósági tisztségeket – 1990 után nem teljesült. Sajtókimutatásokat idézve rámutatott, hogy még a forradalmárigazolvánnyal rendelkezők között is találhatók volt szekusok, illetve arra, hogy mennyi volt szekuritátés és egykori pártaktivista politizál mai napig aktívan a különböző román pártok és az RMDSZ színeiben. Magyar részről két személyt említett példaként: Fazakas László volt margittai lelkipásztort, akit előbb román parlamenti képviselőként, majd püspökjelöltként „futtattak” a bihari RMDSZ vezetői, és akiről egyértelműen bebizonyosodott, hogy kollaborált a volt pártállami titkosrendőrséggel. Az ő egyik fő támogatója Lakatos Péter jelenlegi parlamenti képviselő volt, aki tíz éve a bihari RMDSZ meghatározó személyisége. A képviselő neve nem szerepel a Tőkés összeállította listán, azonban Tőkés azt állítja: "róla tudni lehet, hogy tűzoltóparancsnokként az 1989 előtti román belügyhöz tartozott, tehát a temesvári Kiáltvány 8. pontja rá is vonatkozik". Az EP-képviselő elfogadhatatlannak nevezte, hogy ezek a személyek közéleti szerepet is vállalnak.
Az erdélyi képviselő ugyanakkor felháborodását fejezte ki Marius Opreának a Kommunizmus Bűneit Vizsgáló Intézet, valamint Dinu Zamfirescunak a Román Száműzöttek Emlékét Ápoló Intézet éléről való eltávolítása miatt.
"Tőkés László sárral dobálózik és valótlanságokat kohol azokról, akik nem értenek egyet vele" - reagált Tőkés felvetésére Lakatos Péter.
Az RMDSZ képviselő szerint 1985-ig századosi rangja volt a Tűzoltóságnál, amely valóban a Belügyminisztériumhoz tartozott, ahogy ma is az unió legtöbb országában. Szerinte Tőkés azért becsmérli őt, mivel 2001-ben Szilágyi Zsolt - a képviselő volt kabinetfőnöke - alulmaradt vele szemben a Bihar megyei RMDSZ elnöki tisztségérért zajló választásokon. Mint mondta, ekkor a hasonló vádak alól is tisztázta magát a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottság (CNSAS) segítségével.
"1985-ben eltávolítottak a tűzoltóságtól, mivel valószínűleg nem bíztak bennem. Dossziémból kiderül, hogy 1887 és 1988-ban lehallgatták telefonom, követték minden lépésem. A CNSAS is arra a következtetésre jutott, hogy nem működtem együtt az egykori politikai rendőrséggel." - mondta Lakatos Péter. Forrás. Krónika (Kolozsvár)

Bővül a csíkszeredai Sapientia –EMTE
Új szakokat hirdetne és a Budapesti Corvinus Egyetemmel partnerségben mesteri képzést indítana a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem Csíkszeredában. Mint a felsőoktatási intézmény vezetői elmondták, a diákok jelentkezhetnek a marketingképzési ágon belül marketing szakra, kibernetika, statisztika és gazdasági informatikai képzési ág keretében statisztika és gazdasági előrejelzés szakra, valamint nyelv és irodalom képzést választva, összehasonlító irodalom, angol nyelv és irodalom szakra.
Fejlesztenek. Idén három újabb szak diákjai kezdik a tanévet Csíkszeredában. Az érdeklődők körében végzett felmérés, illetve a munkaerő-piaci viszonyok mentén döntött a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem a 2010/2011-es tanévtől induló új szakokról – derült ki a felsőoktatási intézmény vezetői által tartott hétvégi csíkszeredai sajtótájékoztatón.
„Nem az a fő szempont egy új szak meghirdetésekor, hogy legyen elfoglaltságunk, hanem az a legfontosabb, hogy a szak, illetve az ott képzett szakemberek iránt egyaránt legyen kereslet” – magyarázta Elek Sándor, a Gazdaság- és Humán Tudományok Kar dékánhelyettese, egyetemi docens.
Mint elhangzott, a közvélemény-kutatás kiértékeléséből kialakult statisztikában megjelenő igények alapján az egyetem a Gazdaság- és Humán Tudományok Karán a nyári felvételin három újabb szakkal várja az érdeklődőket. „A diákok jelentkezhetnek a marketingképzési ágon belül marketing szakra, kibernetika, statisztika és gazdasági informatikai képzési ág keretében statisztika és gazdasági előrejelzés szakra, valamint nyelv és irodalom képzést választva, összehasonlító irodalom, angol nyelv és irodalom szakra” – részletezte Makó Zoltán, a Gazdaság- és Humán Tudományok Kar dékánja.
Mint tájékoztatott, a három új szak indításához szükséges iratcsomókat már összeállították, a hét elején nyújtják be a Román Felsőoktatás Minőségét Biztosító Ügynökséghez. Megtudtuk, idén a gazdasági szakokra jelentkezőknek nem kell felvételin bizonyítaniuk rátermettségüket, a gimnáziumban, valamint az érettségin elért eredmények alapján állítanak rangsort. A román nyelv és irodalom, valamint angol nyelv és irodalom szakon viszont a korábbi évekhez hasonló vizsgára számíthatnak a jelentkezők.
Noha sokan azért nem választják a Sapientiát felsőfokú tanulmányaik elvégzésének helyszínéül, mert az egyetemet még nem akkreditálták, az intézmény vezetői szerint ez nem lehet ok a távolmaradásra. Egyetemi szinten már kilenc, ebből Csíkszeredában négy szak hivatalosan elismert. A végzős hallgatók pedig attól függően, hogy milyen tanszéken fejezik be tanulmányaikat, különböző városokban található akkreditált egyetemek vizsgaközpontjaiban államvizsgázhatnak.
Az intézményi akkreditáció hiánya akadályozta meg mostanáig a mesterképzés beindítását is a Sapientia karain. A 2010/2011-es egyetemi évtől azonban a csíkszeredai kar a Budapesti Corvinus Egyetemmel együttműködve vezetés és szervezés, azaz menedzsment szakon útjára indíthatja a képzést. „Tekintettel arra, hogy a Sapientia-EMTE még nem kapta meg az intézményi akkreditációt, nem indíthat önállóan mesteri képzést, de a jó kapcsolatnak köszönhetően megkaptuk a szükséges jóváhagyást is a felsőbb szervektől” – tájékoztatott Elek Sándor. Mint részletezte, a magyarországi egyetemmel való partnerség keretében a Sapientia továbbtanulási lehetőséget biztosíthat akár más egyetemet végzett diákoknak is.
Forró Gyöngyvér. Forrás: Krónika (Kolozsvár)

Megalakult a Bihar Megyei Agrárkamara
Tavaly decemberben jelent meg a Hivatalos Közlönyben az agrárkamarák megalakítására vonatkozó kormányrendelet. Bihar Megye Tanácsa tegnapi ülésén hagyta jóvá az önálló jogi személyiségű intézmény létrehozását február elsejei hatállyal a Megyei Mezőgazdasági Tanácsadó Iroda átszervezése révén. Az új hivatal megtartja a megszűnő iroda alkalmazottait, az ingóságait, egyéb javait is átveszi a kamara a földterület kivételével, mert azzal ezután az Állami Birtokok Felügyelete gazdálkodhat. Az átadási-átvételi jegyzőkönyv szerint – amit a megyei önkormányzat gazdasági igazgatósága ellenőrzött – a Bihar megyei tanácsadó irodának nincs saját ingatlana, a Comcereal Vámház (Sucevei) utcai székhelyén „albérlő”.
A kamara a megyei tanács felügyelete alá tartozó közintézmény, ezért a költségvetését, szervezeti felépítését is az önkormányzat hagyta jóvá. A tanácselnök javaslatára – a megyei költségvetés elfogadásáig – ideiglenes büdzsét és szervezeti, működési szabályzatot hagytak jóvá, a kamara élére pedig szintén ideiglenesen a tenkei illetőségű mérnököt, Marius Francisc Ştefant, a megyei agrártanácsadó iroda eddigi vezetőjét nevezték ki. Forrás: Reggeli Újság (Nagyvárad)

Opreának mennie kellett
A civil szervezetek korábbi tiltakozása ellenére Emil Boc menesztette a Kommunizmus Bűneit Feltáró Intézet éléről Marius Oprea történészt.
A Hivatalos Közlönyben hétvégén megjelent kormányhatározat szerint a miniszterelnök Dinu Zamfirescut, a Román Száműzöttek Emlékét Ápoló Intézet elnökét is leváltotta. A miniszterelnöki hivatal fennhatósága alá tartozó két intézmény összevonásáról már tavaly novemberben kormányhatározat született; az előző Boc-kabinet a válság miatti megtakarításokkal indokolta az intézkedést, ám Oprea megőrizhette tisztségét, annak ellenére, hogy a liberális párt tagja.
A jogszabály révén létrejött új intézmény ügyvezető elnökévé Ioan Stanomir alkotmányjogászt, tudományos tanácsának vezetőjévé pedig Vladimir Tismăneanu politológust nevezte ki a miniszterelnök; mindketten a Demokrata-Liberális Párthoz közel álló szakemberek.
Marius Oprea – bevallása szerint – a Hivatalos Közlönyből értesült a leváltásáról, ám elismerte, a döntés már jó ideje „benne volt a levegőben”. A történész elsősorban nem is azt sérelmezi, hogy vélhetően politikai indíttatású volt a menesztése, hanem azt, hogy az újonnan létrejött intézményben a kommunista hatalom bűneinek feltárása a „könyvtárba költözik”, azaz csak elméleti szinten zajlik majd.
A történész úgy véli: egyeseket zavart, hogy korábban az intézmény munkatársai terepmunkával olyan – a diktatúra idején elkövetett — bűncselekményeket tártak fel, amelyek sorra az ügyészségre kerültek, és kivizsgálásuk folyamatban van. „Mi ugyanis úgy dolgoztunk, hogy az áldozatokból kiindulva eljutottunk a gyilkosokig” – magyarázta Oprea.
Mint ismert, korábban Marius Oprea leváltása ellen Tőkés László is tiltakozott. Az európai parlamenti képviselő szerint a történész szavatolta, hogy a gyakorlatban is megvalósuljanak azok az intézkedések, amelyeket az 1949 és 1989 közötti romániai diktatúrát vizsgáló államelnöki bizottság jelentése tartalmaz. Forrás: Új Magyar Szó (Bukarest)

Zárult a mezőpaniti Molnár Dénes-alkotótábor
Id. Molnár Dénes tizenegy évvel ezelőtt szervezte meg az első mezőpaniti alkotótábort. Két év kihagyással idén IX.alkalommal gyűltek össze a művészek a Székely-Mezőség e jellegzetesen szép falujába. A tizenhárom alkotónak idén is a református egyházközség gyülekezeti háza adott otthont. A tábor vasárnap kiállítással zárult.
– Édesapám kezdeményezte ezt a tábort, rövid időre rá el is hunyt. Idén, halálának tizedik évfordulóján – hangsúlyozottabban – az ő emlékét elevenítjük fel, az ő emlékének szenteljük a tábort – mondta fia, ifj. Molnár Dénes, a mellett a nagyméretű mezőpaniti tájat ábrázoló festmény mellett, amelyet édesapja festett és adományozott a gyülekezeti háznak.
– A februári időjárás nemigen kedvezett a kinti alkotásnak, hideg van ahhoz, hogy órákig a szabadban legyünk. Ezért a digitális technikát hívjuk segítségül. Lefényképezzük azokat a részleteket, amelyek érdekelnek, s a laptop képernyőjéről visszanézzük a rögzített képet. Most például székely kapukat, jellegzetes ablakokat festek, kisebbet-nagyobbat kombinálok, más-más színösszeállításban – mondta Hadnagy Gabriella, aki halk zene mellett, fiatal alkotók és érdeklődő falusi asszonyok társaságában, meghitt hangulatban, teljes átéléssel vitte vászonra a fafaragá-sok díszítőelemeit.
– A tábor színes egyénisége a japán Akiko Kimura volt, aki két évig tartózkodik Maros megyében, s akit sokoldalú képzőművészként ismertek meg táborozó társai. A táborban részt vesz még Bálint Zsigmond fotóművész, a temesvári Gaurean Cristina, Bantta Annamária, Nagy Dalma marosvásárhelyi, Simó Enikő sepsiszentgyörgyi és Novák Ildikó kolozsvári textilművész, Bordy Margit kolozsvári festő, Ősz Zoltán mezőbergenyei grafikus és Burger Gyöngyi szobrász, akik örömmel tesznek eleget meghívásunknak – tájékoztatott Czirjék Lajos, az egyesület alelnöke.
– A vasárnapi istentisztelet után nagyszámú közönség gyűlt össze a táborzáró kiállításra. Meglepően nagy volt az érdeklődés, talán azért, mert a képeken, fotókon a falubeliek viszontláthatták magukat. Értékelésem szerint talán ez volt az egyik legsikeresebb alkotótábor – összegzett Bálint Zsigmond fotóművész.
Mezey Sarolta. Forrás: Népújság (Marosvásárhely)

Két új könyv a Bernádyban
Nagy Pál második Leveleskönyvét és Bölöni Domokos Micsobur reinkarnációja című rövidprózakötetét mutatják be holnap 16 órakor a marosvásárhelyi Bernády Házban. Nagy Pállal Bölöni Domokos beszélget jeles levelezőtársairól. Bölöni új könyvét Czirmay Szabó Sándor és Gáspár Sándor méltatja. Közreműködik a Cantuale énekegyüttes. Forrás: Népújság (Marosvásárhely)

Arcokon derengő angyalok
KZST-est a Kultúrpalotában
Rendhagyó estet szervezett múlt havi rendezvényén a Kemény Zsigmond Társaság. Különlegeset, egyrészt mert amegszokottól eltérően a Kultúrpalota nagytermébe várták a közönséget, másrészt meghívott vendégük okán, akinekelőadása egyaránt szólt költészetről, zenéről, képzőművészetről és filozófiáról, mindezt saját tapasztalatokon csiszolódott nézőpontból, szubjektív értelmezésben.
Bálint Réka zongorajátékát követően Csíky Boldizsár, a KZST elnöke kérdéseire Nagy Attila költő, számos kötet szerzője, szakmáját tekintve orvos, válaszolt.
– Verseidben van egy tudatos, világos megfogalmazás, ugyanakkor a szép állapotok mellett rendkívül fontos számodra a forma. Azt mondod, nem tudod, mi a vers, de a formára nagy gondot fordítasz és nem mindegy számodra az sem, hogy milyen kultúrák vannak a hátad mögött. Mennyire gyűr mindez maga alá?
– Amikor leülök verset írni, általában a barokk zene inspirál. Nagyon szeretek olvasni, könyves családból származom. A forma nem gyűr maga alá, hogy ki mit használ, az elsősorban alkati dolog. Vannak költők például, akik nem bírnak az antik formákkal. Inkább ihletről van szó. Elindul az emberben valami, ami hozza magával a formát. De ha ez a forma sérti a belső hangot, akkor el kell dobni. Sokat olvasom a misztikusokat, Hésziodoszt, Hermész Triszmegisztoszt. Az Eckhart mester szerinti belső elvonulás híve vagyok, ami nem a világgal való szakítást jelenti, hanem önmegtisztulást, de a köz érdekében. Ezen a ponton találkozik a keleti és a nyugati misztika. Nagyon kedvelem a dolce stil nuovo-t és Jékely szerelmi költészetét. Ezek a dolgok érdekelnek. Ami a festészetet illeti, Giotto a kedvencem, nála tudom követni a lélek működését, arcain átdereng valami angyali. Úgy érzem, az ember errefelé kellene irányodjék. Orvos vagyok, első (gyerek)versemet negyedikes koromban írtam. Székely János verseim miatt a földbe döngölt, de irodalmat, filozófiát tanultam tőle, ő vezetett be a mítoszok világába is. A formára visszatérve, nagyon összejátszik a zene a nyelvzenével. Az írásról is azt tartom, amit a szakmámról: első helyen áll az alázat. És amit körülöttem látok, messzemenően nem az... Azokat az alkotókat becsülöm, akik emberileg is nagyok voltak. Mert voltak olyan kitűnő művészek is, akik emberi szempontból elítélendők. Nem tehetek róla, de én ha ilyenről hallok, bezáródom. Jékelyt ezért becsülöm oly nagyra, egyik kedvenc költőm, mesteremnek tekintem. Akárcsak Székely Jánost, aki mindenféle plecsnit, kitüntetést visszautasított. Ami viszont nagyon fáj: hogy micsoda züllés következett be a magyar nemzet lelkében. Erdélyinek vallom magam, magyar, örmény és német vér keveredik bennem, ezért is vagyok rendkívül toleráns. De ez a züllés – fáj. Ami rendkívüli módon feltölt, az a természet. Sokszor leülök a Somostetőn, a Maros partján. Ilyenkor mindig újra rádöbbenek, hogy csoda az élet – válaszolta Csíky Boldizsár kérdéseire színes, pergő, felolvasásokkal gazdagított előadásában Nagy Attila, szép számú közönség előtt, a KZST februári délutánján.
Nb. Forrás: Népújság (Marosvásárhely)

Új napilap indul Háromszéken
Mától naponta jelenik meg a Székely Hírmondó, Háromszék legrégebbi lapja. Az újságot eddig megjelentető kézdivásárhelyi Profiton cég ezentúl a székelyudvarhelyi Infopress Grouppal (IPG) közösen adja ki a hetente öt alkalommal, 16 színes oldalon jelentkező kiadványt.
A lapindító sajtótájékoztatón Petroczki Géza, az IPG igazgatója elmondta, az üzleti tervüket arra alapozzák, hogy a Székely Hírmondó már bejáratott márkanévnek számít a megyében, 7300 előfizetője van.
Petroczki korábban társtulajdonosa volt annak a vállalkozásnak, amely Udvarhelyen, Csíkszeredában és Marosvásárhelyen indított napilapokat, a cég kettévált és Petroczki a nyomdával maradt, az újságokat a társa tartotta meg. A Székely Hírmondó első példánya 1849-ben, Bem tábornok tábori nyomdájában készült el.
A második sorozat 14 esztendővel ezelőtt indult újra, kezdetben kéthetente, Kézdiszéken szórták. Idővel áttértek a heti megjelenésre, és a lapot megyeszerte terjesztették. A hetilapból az elmúlt hónapokban hetente 11 ezer példányt adtak el.
A napilapot 14 ezer példányban nyomtatják, ebből márciusban kétezret ingyen osztanak szét. Kocsis Károly lapigazgató elmondta: a Székely Hírmondó továbbra is bulváros jellegű sajtótermék marad, ugyanakkor friss hírekkel, színesebb, gazdagabb témaválasztékkal fog jelentkezni.
Bíró Blanka. Forrás: Krónika (Kolozsvár)

Emil Boc: nincs veszélyben az RMDSZ kormánytagsága
Emil Boc kormányfő tegnap cáfolta, hogy a Demokrata– Liberális Párt (PD-L) kiszorítaná az RMDSZ-t a kormányból, amint a függetlenek frakciója annyira „megizmosodik”, hogy a szövetség jelenléte fölöslegessé válik.
„Mindez vélhetően csupán az ellenzék álmaiban szerepel. A kormány stabil, megvan a többségünk, az országnak politikai és gazdasági stabilitásra van szüksége, ami most megvan. Ilyen forgatókönyv semmilyen esetben sem merül fel, legalábbis nem a mi fejünkben” – szögezte le a miniszterelnök.
Boc egyúttal ismételten cáfolta, hogy be szeretné venni a kormányba a Szociáldemokrata Pártból (PSD) a múlt héten kilépett Cristian Diaconescu volt külügyminisztert és Marian Sârbu volt munkaügyi minisztert.
Markó Béla, az RMDSZ elnöke sem tart attól, hogy a szövetség pozíciója veszélyben lenne. A kormányfő-helyettes a hétvégén a téma kapcsán kifejtette, álláspontja szerint a kormányban nem csupán az általa szállított voksok miatt van szükség az RMDSZ-re, hanem azért is, mert a magyarok jelenléte törvényhozási és kormányzati szinten jótékony hatást gyakorol az ország társadalmi viszonyaira és a külkapcsolatokra egyaránt.
Markó szerint nem meglepő, hogy az utóbbi időben több honatya is elhagyta a PSD-t, mivel a pártokban az elvesztett választások után rendszerint felszínre törnek az indulatok. Az új párt esetleges megalakulása kapcsán ugyanakkor megállapította: nem tudni, annak megjelenése milyen mértékben segítené elő a romániai pártok ideológiai irányultságának tisztázását, mivel ezen a téren jelenleg is meglehetős zűrzavar uralkodik.
Gheorghe Flutur, a PD-L alelnöke tegnap úgy kommentálta az új baloldali párt esetleges megjelenését, hogy az teljesen természetes folyamat lenne. Hozzátette: a PSD-nek meg kell békülnie azzal a gondolattal, hogy elvesztette egyeduralmát a baloldal fölött.
Az RMDSZ-szel megkötött kormányzati megállapodás esetleges felrúgását egyúttal ő is az összeesküvés-elméletek kategóriájába sorolta. Leszögezte: a PD-L megállapodást kötött az RMDSZ-szel, a függetlenekkel és a kisebbségek frakciójával, amelyet be kíván tartani. A hétvégén Traian Băsescu államfő határozottan cáfolta, hogy ő állna a honatyák átcsábítása mögött.
A függetlenek képviselőházi csoportjának vezetője, Eugen Nicolicea korábban úgy nyilatkozott: az új párt elnöke Gabriel Oprea lenne, a párt pedig a Nemzeti Szövetség a Fejlődésért vagy a Román Nemzeti Szövetség nevet viselné. Forrás: Új Magyar Szó (Bukarest)

Szembenézés a kommunizmussal
Tőkés László európai parlamenti képviselő tegnapi nagyváradi sajtótájékoztatóján beszámolt a február 24-26-a között lezajlott prágai nemzetközi konferenciáról, amely A kommunizmus bűnei címet viselte. A konferencia fővédnökségét Jan Fischer cseh miniszterelnök vállalta, a szervezők a védnökségre rajta kívül olyan személyiségeket kértek fel, akiknek élete és munkája a kommunizmus elleni harcot fémjelzi, mint amilyenek Romániából Tőkés László európai parlamenti képviselő, Tunne Kelam észt, Milan Zver szlovén és Jana Hybášková volt cseh EP-képviselők.
A konferencián Tőkés az igazságszolgáltatás elmaradásának következményeiről szóló tanácskozást felvezető előadásában kijelentette: nem alkalmazhatunk kettős mércét a totalitarizmusok megítélésében. Idézte Kelamot: „A nácizmus és a kommunizmus ikertestvérekként, kéz a kézben robbantották ki a második világháborút.” A magyar Országgyűlésben néhány nappal ezelőtt elfogadott jogszabályra visszautalva érthetetlennek minősítette, hogy míg a holokauszt tagadását büntetik, a kommunista terror tagadásával szemben a legtöbb országban bűnös engedékenység érvényesül. A három napos tanácskozás végén a résztvevők egy közös nyilatkozatot fogadtak el, amelyben egyebek mellett leszögezik: „Mivel az emberiség ellen elkövetett kommunista bűncselekmények kivizsgálása és az ezen ügyekben való igazságtétel nem tartozik a létező nemzetközi bíróságok jogkörébe, az Európai Unión belül egy új nemzetközi bíróság létrehozását indítványozzuk, amelynek feladata a kommunizmus bűneinek kivizsgálása. Ez a bíróság a nácizmus bűneit kivizsgáló és elítélő Nürnbergi bírósághoz, illetve a volt Jugoszláviában elkövetett bűnök kivizsgálására létrejött bírósághoz hasonló módon vizsgálná ki és ítélné el az emberiség elleni elkövetett kommunista bűncselekményeket.”
Az erdélyi képviselő ugyanakkor felháborodását fejezte ki Marius Oprea és Dinu Zamfirescu eltávolítása miatt a Kommunizmus Bűneit Vizsgáló Intézet, illetve a Román Száműzöttek Emlékét Ápoló Intézet éléről. Ennek kapcsán megjegyezte: készülvén a Temesvári Kiáltvány megszövegezésének 20. évfordulójára, fontos felhívni a társadalom figyelmét arra, hogy annak a 8. pontja – amelynek értelmében volt szekusok, pártaktivisták és pártvezetők 12 évig, azaz három mandátum idejéig nem tölthettek volna be köztisztségeket – 1990 után nem teljesült. Sajtókimutatásokat idézve az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke rámutatott, hogy még a forradalmárigazolvánnyal rendelkezők között is találhatunk volt szekusokat, illetve arra, hogy mennyi volt szekuritátés és egykori pártaktivista politizál mai napig aktívan a különböző román pártok és a RMDSZ színeiben. Magyar részről két személyt említett példaként: Fazakas László volt margittai lelkipásztort, akit előbb román parlamenti képviselőként, majd püspökjelöltként „futtattak” a bihari RMDSZ vezetői, és akiről egyértelműen bebizonyosodott, hogy kollaborált a volt pártállami titkosrendőrséggel. Az ő egyik fő támogatója Lakatos Péter jelenlegi román parlamenti képviselő volt, aki tíz éve a bihari RMDSZ prominense. Róla tudni lehet, hogy tűzoltótisztként az 1989 előtti román belügyhöz tartozott, tehát a Temesvári Kiáltvány 8. pontja rá is vonatkozik. Mennyivel előbb tartanánk, ha 1990-ben érvényt lehetett volna szerezni ennek a követelésnek – mondta Tőkés László. Rendet kell tenni az egyházakban, a közéletben és a társadalomban is, szögezte le az EP-képviselő, és ő elkötelezett ez ügyben.
Húsz év múlva sem tudjuk, hogy kik voltak az ún. „terroristák”, kik írták a marosvásárhelyi Fekete Március forgatókönyvét, vagy kik a felelősök a bányászjárásokért – sorolta az EP-képviselő. Létezik egy összetett és nagyon konkrét kimutatás ezekről az esetekről, és amennyiben Traian Băsescu államfő és Laura Codruţa Kövesi főügyész tartják a szavukat, akkor remélhetően előbb-utóbb talán ki is vizsgálják a közelmúltunk szégyenfoltjait. A február 16-án közzétett szekus-lista további nevekkel bővült, jelentette be Tőkés László, így már 136-ot tartalmaz.
Zárszóként az EMNT elnöke kifejezte reményét, hogy a prágai nemzetközi értekezlet új lendületet ad a kommunizmus bűnivel való szembenézés folyamatának, és a remélt európai támogatással itthon is sikerül felelősségre vonni a bűnösöket. Forrás: Reggeli Újság (Nagyvárad)

Lakatos Péter Bihar megyei RMDSZ-es képviselő, akit Tőkés László azzal vádol, hogy együttműködött a volt titkosrendőrséggel, azt állítja: Tőkés „sárdobálásba kezdett, és igaztalan dolgokat állít” azokról, akik nem értenek egyet vele, majd kifejtette: tűzoltókapitány volt.
„1985-ig tűzoltókapitány voltam, és a tűzoltóság a belügyminisztérium alárendeltségébe tartozott, mint ma is, és mint a legtöbb európai országban. Azt is jó tudni, hogy Tőkés László 2001 óta kezdte meg a lejáratási kampányt ellenem, amikor Szilágyi Zsolttal (Tőkés László brüsszeli irodájának kabinetfőnöke – szerk. megj.) szemben az RMDSZ Bihar megyei szervezetének elnöke lettem” – nyilatkozta Lakatos Péter.
„Miután Tőkés azzal vádolt, hogy együttműködtem a Securitátéval, a CNSAS-hoz fordultam, és a testület bizonyította, hogy szenvedő fél voltam. 1985-ben el kellett mennem a tűzoltóságtól, pedig két kisgyermekem volt, egy ötéves és egy kétéves, mivel a belügyi szervek nem bíztak meg bennem. A CNSAS által kiadott dossziémból kiderül még, hogy 1987 és 1988 között Iovan ezredes megfigyelt, lehallgatták telefonbeszélgetéseimet, és lehallgattak a munkahelyemen, így a CNSAS igazolást adott ki arról, hogy nem működtem együtt a volt titkosszolgálattal” – fejtette ki az RMDSZ-es képviselő.
Lakatos szerint Tőkés „egyre haragosabb amiatt, hogy egyre többen fedezik fel az 1989 utáni káros tevékenységét”. Arra a kérdésre, hogy miben áll a káros tevékenység, Lakatos azt mondta: „Felfedeztem, hogy Tőkés beavatkozott a Református Egyházon belüli választásokba”. Hozzátette: 2001-ig, amíg az RMDSZ Bihar megyei szervezetének elnökévé választották, Szilágyi Zsolttal szemben, „jó kapcsolatban” volt Tőkéssel.
Fazakas László volt Bihar megyei RMDSZ-es képviselő – akit Tőkés szintén említett – visszavonult a közéletből.
(Mediafax) Forrás: Nyugati Jelen (Arad)

Nadrágszíj
Még mindig fülemben csengenek az elnökválasztást megelőző kampányblöffök. Közigazgatási, gazdasági, tanügyi stb. reformokról szónokoltak a szavazatvadászok.
Az ígérgetések közül egyik kedvencem a mezőgazdasággal kapcsolatos. A volt és jelenlegi államfő nyolcvan millió embernek szándékozott élelmiszert termelni és előállítani. Ellenfele, Geoană (azóta leváltott szocdemelnök) erre az ígéretre is rálicitált, ő már nyolcvan millió románnak termelt! Ettől fellelkesedtem, hisz az alig húsz milliónyi többségi ezt a mennyiséget úgysem tudja elfogyasztani, következésképp: nekünk, egymillió négyszázezernyi magyarnak bőven marad belőle! Az azóta eltelt időszak gyakorlata homlokegyenest mást tükröz: folytatódik a kajaimport és a gazdák megnyomorítása, számos állami támogatást megvonva tőlük.
Az RMDSZ-szel feldíszített Boc-kormány ténykedése kísértetiesen analóg a Gyurcsány-Bajnai-féle álbaloldali, „szakértői” hatalom politikájával: a „reformok” kizárólag megszorításokat, elvonásokat, lakossági tehernöveléseket jelentenek, és nem körvonalazódnak még a rövid távú gazdaságélénkítő intézkedések sem. A nadrágszíjhúzás bajnokai külhoni pénzintézetektől felvett kölcsönökből tömködik be ideig-óráig a réseket, felelőtlenül eladósítva még dédunokáinkat is.
A gazdasági-társadalmi válságért az elmúlt húsz év politikai elitjét (beleértve a sündörgő RMDSZ-t is!) egyformán terheli a felelősség. Mert miközben az uniós mákonnyal kecsegtették a népet, a nép javait elkótyavetyélték, kiszolgáltatták. Oda jutott a Balkán eme fertálya, hogy egy alapvetően agrárállamnak nincs versenyképes mezőgazdasága! Iparát jórészt a betelepített, különböző kedvezményekben részesülő és profitjukat külföldre menekítő multinacionális rabszolgatartó cégek jelentik, amelyek éhbérért nyúznak le két bőrt a román állampolgárokról Romániában. Kíváncsi volnék, ki dolgozna nekik gyakran napi két váltásban, hétvégeken és ünnepnapokon havi száz-százötven euróért Nyugat-Európában?! Nyugodt lelkiismerettel, uniós felsőbbrendűséggel zsákmányolják ki e térség népét. Tehetik, mert a korrupt politikai hatalom rábólint; mert a hatalommal lepaktáló fantomszakszervezetek nem a munkavállalók érdekeit képviselik; mert uniós képviseletünk ez ügyben mélyen hallgat. Talán mert szembesültek az immár történelmi ténnyel: az óceánparti, uniót alapító államok, miután elvesztették a nagy vizen túli gyarmataikat, elhatározták, a kontinens belseje felé gyarmatosítanak, bekebelezve a gazdaságilag legyengült, öntudatlan lakossággal bíró volt szocialista tábort olcsó munkaerőt és a piacot biztosítandó maguknak, élelmiszerhulladék-lerakóvá alakítva a félgyarmatokat, melyeknek léte a nemzetközi pénzintézetektől függ. Arról sem beszél a politikai elit, hogy három millió potenciális honi munkaerő külföldön keresi boldogulását, nyugati országok államkasszáját gazdagítva. Csak Spanyolországban 3,2 milliárd eurót fizettek be honfitársaink az államkasszába. Ez a jelentős összeg akár hiányként is felfogható, hisz nem hazájukban adóztak és fizették a különböző járulékokat (nyugdíjalap, egészségbiztosítás stb.).
A politikai pártok és párton kívüli politikusok nagymérvű szociális érzéketlenségről tesznek tanúbizonyságot. Azok is, amelyek/akik a hatalmat gyakorolják, és azok is, amelyek/akik hallgatnak. A autonómia-lufikat eregető tulipánosok és fenyőfások rá kellene már döbbenjenek: magyarjaink esznek, ruházkodnak, fűtenek, adóznak, gyermekeket nevelnek, iskoláztatnak.
S ha már a gyermekekről, a jövő zálogairól ejtünk szót, ellenük is készül a hatalmi merénylet. A családi pótlékkal (gyermekpénzzel) kapcsolatos törvénytervezettől kinyílik a nem létező bicska is minden felelősségteljes családos zsebében: az egyébként is alamizsnának is számító összeget „rászorulásos” alapon juttatná az állam. Meggyőződésem, hogy egy pedagógusi jövedelem vagy egy cipőgyári „kajabonos” rabszolganő havi bére már törli a családot a „rászorulók” sorából! Míg számos, nem adózó, a közterhekhez vajmi kevéssel vagy egyáltalán hozzá nem járuló, kimutatható jövedelemmel nem rendelkező gazdag ügyeskedők utódai jogosultak lesznek a családi pótlékra. Miközben népességfogyásra és nemzetsorvadásra panaszkodnak megélhetési politikusaink, egy ilyen törvény életbeléptetésével csak újabb csapást mérnek majd a családokra, csökkentve a gyermekvállalási kedvet.
Minden antiszociális intézkedésbe előbb-utóbb belerázódik a birkatürelmű nép. Beletörődik, hogy a saját avas nadrágszíját egy idő után már nem a derekán húzgálják, hanem a nyakán. Megadóan azt sem bánja már, ha kedvenc, általa bepecsételt „érdekvédői” is rántanak rajta egyet-egyet, és azt is elfelejtette, hogy valaha a nadrágszíjat fenekelésre is használták, no meg borotvafenésre...
Pataki István. Forrás: Reggeli Újság (Nagyvárad)

Aggódnak a székelyföldi románok
Felkavarták a székelyföldi román politikusokat az elmúlt időszak magyar témái, van, aki hevesebben, mások diplomatikusabban reagálnak a kisebbségi törvény napirendre tűzésére, a regionális átszervezésre vagy akár a magyar nyelv hivatalossá tételének igényére.
Horia Grama, az SZDP képviselője múlt héten jelentette be, interpellációban fordult Vasile Blaga belügyminiszterhez, mert meglátása szerint a magyar nyelv gyakorlatilag hivatalossá vált Kovászna megyében, a felújított polgármesteri hivatalokat említette, például Árkoson, ahol a homlokzaton magyarul írták ki, hogy Községháza, no meg a „magyar revizionista" szimbólumokkal ellátott címereket, kétnyelvű fejléceket a hivatalos papírokon, a pecséteket. Egy másik interpellációt is előkészít, mondotta, az RMDSZ regionális átszervezési elképzeléseit kifogásolja, az etnikai alapon létrehozott Kovászna—Hargita—Maros régió elfogadhatatlan.
Finomabban, de elítélően fogalmaztak a demokrata-liberálisok is. Dan Manolăchescu sepsiszentgyörgyi pártelnök is úgy látja, a magyar nyelv gyakorlatilag hivatalos nyelvként használható a Székelyföldön, nem érti, milyen előnyökkel járna, ha hivatalosan is elnyerné ezt a státust. A regionális átszervezés gazdasági érveit érti, és elfogadhatónak tartja, de a három, többségében magyarok lakta megye egy régióba sorolása fölösleges riadalmat kelt, és eltereli a lényegről a figyelmet. A Brassó megyével egybetartozás szerinte sem jó ötlet, de például Fehér vagy Beszterce idecsatolása elejét venné a nacionalista vitának. A kisebbségi törvény újra napirendre kerülését szintén nem értik, Petre Străchinaru, a párt megyei alelnöke felidézte: három éve, 2007 márciusa óta semmi nem történt a jogszabállyal, a képviselőház összevont bizottságainak asztalán hever. A D-LP vezetői akkor is megmondták, ilyen jogszabályra szükség van, de az RMDSZ által kidolgozott forma elfogadhatatlan, ha kiveszik a kulturális autonómia fejezetet, tárgyalhatnak elfogadásáról. Străchinaru, aki akkor képviselő volt, a párt álláspontját ismertette, amely szerinte most sem változott.
A demokrata-liberális politikusok úgy vélik, ezek a témák fölösleges indulatokat gerjesztenek, növelik a magyar—román ellentétet. Véleményük szerint az együttműködésre kellene összpontosítani, egymás segítésére helyi és központi szinten.
Farkas Réka. Forrás: Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Tóth: végre felvállalták a multikulturalizmust
Tóth Csaba az RMDSZ Arad Megyei Szervezetének ügyvezető elnöke, megyei tanácsos szerint a magyarság számára mindenképpen előrelépés, hogy a megyei önkormányzat a kulturális stratégiájában végre felvállalta a multikulturalizmust.
– Ez főként azért jó nekünk, mert ennek szellemében támogatják anyagilag is a magyar civil szervezetek kezdeményezéseit – mondta a Nyugati Jelennek Tóth. – Az önkormányzat által összeállított és finanszírozott, 2010-es kulturális programba magyar rendezvények is bekerültek, például, a Szabadság Szobor Egyesület 15 ezer lejt kapott programokra, de lesz pénz a Szupermaratonra vagy az Arad-Baranya közötti kulturális cserére, amely része a Pécs Európa Kulturális Fővárosa rendezvénysorozatnak – részletezett az ügyvezető elnök.
Idén, a tavalyihoz hasonló pályáztatási rendszerben a megyei önkormányzat 1,2 millió lejt oszt szét, ez azonban nem olyan sok, ha tudjuk, hogy 790 ezer lej az élsport támogatására megye el. A megmaradó összeg jut kulturális és ifjúsági programok finanszírozására.
– Ezúton is kérem a megye magyar civil szervezeteit, készüljenek a pályázataikkal, mert március végéig meglesz a kiírás, és a feltételek ugyanazok, mint 2009-ben voltak – mondta Tóth Csaba
Irházi János. Forrás: Nyugati Jelen (Arad)

És hova tűnt az író? avagy Wass-kórtani diagnózis
Felkapott ügy? Valóban az. Feleslegesen felkapott? Nos, ez viszonylagos. És a mai magyar jelenre sajnálatosan jellemző, hogy egy író olyan szélsőséges érzelmeket képes gerjeszteni, amely érzelmeknek valójában sok köze nincsen a tulajdonképpeni lényeghez: az irodalomhoz. Eltalálták, ha találgattak: Wass Albertről van szó. Nem tartozik kedvenc íróim, sem kedvenc költőim sorába, de elismerem: voltak olyan művei, amelyek a magyar irodalom örök élvonalához tartoznak, és amelyeket – noha szerzőjük nem tartozik a személyes toptízhez – kedvenc regényeim közé sorolok. A bennük leírt ember- és lélekismeret, táj- és hazaszeretet, élettapasztalat, a kétségbevonhatatlan írói véna, és igen, az üzenet kapcsán. Annak az üzenetnek kapcsán, amely a szélsőségességek origója. Kiindulópontja csupán, mert minden mást a fentről irányított politika és népbutítás eredményezett. Mert megszabták, hogy hogyan kell "hivatalosan" viszonyulni hozzá: negatívan. Az okokat most hagyjuk.
Amikor Vásárhelyen először szervezték meg idestova hat évvel ezelőtt az első felolvasómaratont, a szervezőket feljelentették. Nyilván nem kisebbségi létünkhöz tartozók. Botrány lett belőle. Most újra megszervezésre került (volna) és az acsarkodás sem maradt el. Csakhogy – furcsa vagy nem furcsamód – ezúttal az egymásra mutogatás máshonnan indult el. Mondhatni közülünk. A napi magyar sajtóban három különböző vélemény jelent meg más-más szerző tollából. A középutas hozzáállás, amely a felolvasómaraton kizárólagosságát sajnálja és javasolja más (elfeledett) szerzők hasonló népszerűsítését, valamint az eseményt önmagában elmarasztaló véleményezés.
Wass Albertet a baloldal még a memóriánkból is igyekszik kiirtani. A jobboldal – ennek ellentételezéseként – szinte isteníti. Mikor kívánjuk észrevenni? Nem a pokol bugyraiból jegyzetelgető ördögről és nem is arkangyalról, hanem egy szerencsétlen sorsú emberről, egy íróról van szó, akit távollétében halálra ítéltek, visszatelepülését megakadályozták, magyar állampolgársági kérvényét megtagadták. Akit a magyar valóság egy oldala máig mocskol, másik fele az egekig magasztal, és akinek valódi irodalmi, emberi értékei eltűnnek a rábiggyesztett vádaskodások alatt. Hogy minek felolvasómaratont szervezni műveiből? Mert igény és szükség van rá. Hogy más szerző alkotásaiból miért nem? Vannak egyesületek, pályázatok, tessék megszervezni, ha úgy tetszik, biztosan sikeres lesz az is. Hogy mindez feltűnési viszketegségben szenvedő médiahajhász hőzöngés lenne? A szervező egyesület nívós tevékenységét ismervén ezt kijelenteni durva modortalanság. És hogy emiatt lemond annak elnöke? Ne tegye, húszévi sikeres tevékenységet nem rúghat félre egy-két negatív vélemény.
És mi mindebben a legszomorúbb? Ezúttal nem érkezett feljelentés. Nincsen többségi ujjal mutogatás. Hanem mi, kisebbségiek feszítjük egymás között a húrokat. Akinek nem tetszik, ne vegyen részt rajta, és kész. Mert akkor nekem sem kellene mindezt megírnom. És nem röhögnének rajtunk tele szájjal azok, akiknek különböző frusztrációkból fakadó aknamunkáját egymás között és egymás ellen önként, magunk végezzük el. Már aki.
Nagy Botond. Forrás: Népújság (Marosvásárhely)