Románia akkor lép előre, amikor a romániai magyarság
A legutóbbi Szövetségi Képviselők Tanácsa egyhangúlag támogatta Takács Csabát, aki a miniszteri mandátuma miatt lemondott Kelemen Hunort helyettesíti és végzi az ügyvezető elnöki teendőket. A megbízott ügyvezető elnök a Népújság kérdésére kijelentette: legfontosabb feladatának a szervezetépítést tekinti, mert erős RMDSZ-re van szükség, egy olyan RMDSZ-re, amelyet a romániai magyarság is elfogad, magáénak érez.
Erős RMDSZ-re van szükség, hangsúlyozta, de ezért az erős RMDSZ-ért dolgozni kell. Itt az ideje, hogy szervezetépítéssel, közösségépítéssel foglalkozzunk, és eljött az ideje annak, amikor újra és újra el kell mondanunk azt, hogy a romániai magyarságnak az RMDSZ-be vetett hite nemcsak attól függ, hogy mi tudjuk, hogy dolgozunk, de ezt hitelesen, munkánkkal, kommunikációnkkal, a közöttük való mindennapi jelenléttel el is tudjuk fogadtatni.
A továbbiakban arról beszélt, hogy az elmúlt húsz év megtanította: annyira eredményes az erdélyi, romániai magyarság, annyira tudott előrelépni, annyit tudott megvalósítani, amennyi az RMDSZ erejéből futotta, nem egyedül, hanem a romániai politikai pártokkal, mikor egyikkel, mikor a másikkal, illetve akkor, "amikor az érdekeinket meg tudtuk fogalmazni, akkor, amikor mások érdekeit össze tudtuk hangolni a miénkkel, egymás mellé tudtuk tenni ezeket a közös érdekeket".
A szervezet elmúlt húsz évére visszatekintve jelentette ki: – Akkor, amikor az RMDSZ, amikor a romániai magyarság előrelépett, Románia is előrelépett. Lehet, hogy ha jobban ránk hallgatnak már a ’90-es évek elején, amikor az alaptörvényt megfogalmaztuk és az első Alkotmányt jóváhagytuk, Románia, és talán mi is, sokkal előbbre lennénk. Nyilván, nekünk nem az a dolgunk most, hogy a múlt sebeit borogassuk, hanem az, hogy tudatosítsuk elsősorban a romániai magyar közösségben, ám ugyanakkor a demokratikus román pártokban is, hogy mi akkor lépünk előre, amikor Románia, de ez fordítva is igaz. Vagyis Románia is akkor lép előre, amikor a romániai magyarság. Véleményem szerint ezt kell tudnunk közvetíteni elsősorban választóink felé, másodsorban mindenkori koalíciós partnereink vagy ellenzékben szövetségeseink irányába, és nem utolsósorban a magyarországi politikai pártok, illetve a nemzetközi politika irányába, ahol az RMDSZ szintén jelen van.
Tehát úgy foglalhatnám össze, hogy erős RMDSZ-re van szükség, ezért az erős RMDSZ-ért dolgozni kell, ezt kell kiépíteni az elkövetkezendőkben. Öt választáson vagyunk túl, most már itt az ideje, hogy szervezetépítéssel, közösségépítéssel foglalkozzunk, és eljött az ideje annak, amikor újra és újra el kell mondanunk azt, hogy a romániai magyarságnak az RMDSZ-be vetett hite nemcsak attól függ, hogy mi tudjuk, hogy dolgozunk, de ezt hitelesen, munkánkkal, kommunikációnkkal, a közöttük való mindennapi jelenléttel el is tudjuk fogadtatni, nyilatkozta Takács Csaba megbízott ügyvezető elnök.
Mózes Edith. Forrás: Népújság (Marosvásárhely)

Fél évszázados magyar középiskolai oktatás Segesváron
Ünnepeltek a Gaudeamus Házban
A segesvári magyar nyelvű középiskolai oktatás 50. évfordulóját egyhetes rendezvénysorozattal ünnepelték, a Gaudeamus Házban. A Mircea Eliade líceumban 1960-ban sikerült első alkalommal a román tagozat mellett egy magyartagozatos osztályt is beindítani, és 20 év óta folyamatosan két magyar tannyelvű osztály végez itt.
"Segesvár ezen a héten születésnapot ünnepelt, a magyar nyelvű középiskolai oktatás fennállásának 50. évfordulójára emlékeztünk" – nyilakozta a Népújságnak Tóth Tivadar, a Mircea Eliade líceum igazgató-helyettese. Az ünnepség kedden sportrendezvényekkel: kosárlabda- és futballmeccsel kezdődött a szép számban megjelent egykori és a mostani diákok között. Szerdán szavalóversenyt szerveztek, ezúttal nem a líceum diákjai, hanem az V-VIII. osztályos diákok Petőfi Sándor vers- és prózamondó versenye zajlott. A rendezvények csütörtökön diákszínjátszó maratonnal – emlékműsor, komédia, dráma – folytatódtak, amelyen felléptek a partneriskolák is, félórás előadással: a kiskunfélegyházi Petőfi Sándor gépészeti szakközépiskola, a békéscsabai Evangélikus Gimnázium, a hévízi Bibó István Gimnázium és a keszthelyi Vajda János Gimnázium diákjai. Pénteken középiskolások szavalóversenye zajlott, amelybe szintén bekapcsolódtak a partneriskolák és szovátai meghívottak, délután pedig levetítették Dudás László filmjét, amelyben az iskola volt és jelenlegi tanárai, diákjai szólalnak meg. Szombaton a Gaudeamus Alapítvány Baráti Társaságának ünnepi gyűlését tartották. A társaság célja az alapítvány működtetéséhez szükséges anyagi fedezet előteremtése, tagjai főként volt diákok, de cégek is. Ezután az udvaron kopjafát avattak. A gálaműsorra este a Mihai Eminescu Teremben került sor.
Tóth Tivadarral a magyar nyelvű középiskolai oktatás múltjáról, jelenéről és jövéjéről beszélgettünk. "A mostani Mircea Eliade líceumban 1960-ban sikerült a román tagozat mellett egy magyar tagozatot is beindítani. Ebben a periódusban volt Kiss Dénes segesvári tanár rajoni főtanfelügyelő és olyan volt a konjunktúra, hogy sikerült ezt átvinni, így minisztériumi határozattal 1960 őszén indult el Segesvár történetében első alkalommal a magyar tagozat líceumi szinten. Egy osztállyal indult, viszont nagyon hamar két osztályra tornázta fel magát. Akkoriban megnőtt a segesvári magyar gyerekek létszáma és sokan jöttek be a városba, főleg a környező falvakból, szükség volt két osztályra. 1986-ban például, amikor én a líceumi tagozatba kerültem, három párhuzamos magyar osztály kezdte a IX.-et. Viszont akkor a XI. osztályba felvételizni kellett, és a három osztályból egyet hagytak érettségizni. Ezt a problémát oldottuk meg 1990-ben, amikortól ismét két felmenő osztályt tudtunk működtetni. Azóta folyamatosan két párhuzamos magyar osztály végez, pedig a gyereklétszám a 90-es évek elejéhez képest sokkal kisebb. A Gaudeamus Ház létrehozása szerencsés gondolat volt. Már 1998-tól, amikor önálló benntlakást tudott működtetni, behoztuk a vidéki gyerekeket, segítségükkel tudtuk ezeket az osztályokat fenntartani, ahol a vidéki gyerekek aránya 15-20%-os" – mondta el Tóth Tivadar. Kérdésünkre, hogy a idén ősztől hogyan alakul a helyzet, közölte, sokkal simábban megoldódott a magyar osztályok indítása, mint 2009-ben "Tavaly úgy jött le a papír a tanfelügyelőségről, hogy az egyik osztályunk nem létezik. A humán, intenzív német filológiai osztályt egyszerűen levágta a tanfelügyelőség. Akkor voltak a nagy megmozdulások, intézkedések a pedagógusszövetség, az RMDSZ részéről, és ennek eredményeképpen sikerült visszakapni. Ha szüntetnek meg osztályokat Segesváron, ne azt, amire van igény és főleg ne ott, ahol nincs alternatívája a magyar gyereknek. Segesváron nincs magyar szakoktatás, ha a gyerek nem jut be a líceum magyar tagozatára, rákényszerül, hogy román osztályokban folytassa tanulmányait vagy elmenjen más városba. Idén felküldtük a kéréseket két osztályra és ezt simán jóvá is hagyták. Itt nagy befolyása volt annak, hogy az RMDSZ kormányon van és a főtanfelügyelő-helyettes, Illés Ildikó mindent megtett azért, hogy ez így alakuljon. Sőt, idén a humán osztályunkat is meg tudtuk osztani, ami azt jelenti hogy fele intenzív német és fele intenzív angol. Ez azért jó, mert vannak vidéki iskolák, ahol németet nem tanultak és ezek a gyerekek nem mertek hozzánk jönni. Most erre lehetőség adódik. Az elemi iskolákban három magyar osztály működik, még folynak a tárgyalások arról, hogy a következő tanévben két vagy három osztály induljon". Ami a oktatás színvonalát illeti, Tóh Tivadar úgy véli, annak ellenére, hogy szórványvidék, számtalan helyről, különböző anyagi helyzetű családokból érkeznek gyermekek, eddig a színvonalat sikerült megtartani, a végzőseik több mint 80 %-a főiskolákon folytatja tanulmányait. A líceum minden magyar oktatója szakképzett, akik az óraszámok miatt az általános iskolában és líceumban is tanítanak". És a jövő? "Optimista vagyok, úgy látom, hogy azok az elvek és az a szellemiség, amely létezett Segesváron a középiskolában, az alapok, amelyen az egész oktatási rendszer működött, megmaradtak. Felmérést végeztünk a következő 10 évre a gyereklétszám alakulását illetően, erről is tanácskoztunk a hétvégén. Úgy értékeljük, hogy tavaly és idén voltunk mélyponton, ha ezt a periódust sikerült átvészelni, reméljük, a következő években sem lesz probléma" – tette hozzá az igazgató-helyettes.
Antalfi Imola. Forrás: Népújság (Marosvásárhely)

Veszélyben a magyar iskolarendszer
Át kell gondolni a magyar oktatási intézményrendszer működését, meg kell vizsgálni, hogy a szétszórt, kisebb oktatási egységekből álló, vagy pedig az oktatást nagyobb intézményekbe koncentráló rendszerre van szükség a normatív finanszírozás bevezetését követően – jelentette ki Markó Béla szövetségi elnök, miniszterelnök-helyettes pénteken, a magyar tannyelvű iskolák igazgatóival és tagozati aligazgatókkal folytatott tanácskozáson.
Belső reform. A tanácskozás résztvevői szerint át kell gondolni a magyar oktatási intézményrendszer működését
A marosvásárhelyi konferencián az új tanügyi törvénytervezetről, a tanügyi reform és az új finanszírozási rendszer összefüggéseiről, valamint a romániai magyar nyelvű oktatás mai helyzetéről tárgyaltak. A tanácskozáson résztvevők egyetértettek abban, hogy a fejkvótarendszer bevezetésének – mely szerint az új tanévtől az iskolák, óvodák a diáklétszám függvényében kapják a támogatást – számos előnye és hátránya van.
A kezdeményezés azért jó, mert nagyobb pénzügyi önállóságot biztosít az iskoláknak, a támogatás viszont kevesebb lehet, mint amit eddig kaptak, főleg a vidéki iskolák esetében. A jelenlévők egyetértettek abban, hogy a magyar pedagógusközösségnek és politikusoknak mindenképpen ki kell harcolniuk a nemzetiségi oktatás, valamint a speciális iskolák differenciált támogatását, másképpen a magyar iskolák, osztályok, a művészeti és más speciális osztályok léte kerül veszélybe.
Nagy kérdés, hogy milyen iskolarendszer felel meg a magyar közösség érdekeinek. Részben jó az, ha vannak tekintélyes gimnáziumok, de ezek megerősödése a peremiskolák megszűnéséhez, tehát a települések szélén élő magyar gyerekek lemorzsolódásához vezethet.
Markó: van esély a magyar oktatás javítására
Markó Béla szerint a jelenlegi oktatási rendszer túlterhelt, túlcentralizált és instabil, ezért lényegesen változtatni kell rajta. Úgy értékelte, az RMDSZ kormányzati szerepvállalása révén reális esély van arra, hogy a magyar oktatás helyzete javuljon, és arra is van lehetőség, hogy a készülő új oktatási törvény valóban mélyreható reformot eredményezzen.
A jogszabálytervezet várhatóan egy-két héten belül a kormány asztalára kerül, és remélhetőleg júniusig, a parlamenti ülésszak végéig meg is szavazzák. Alapvetően fontos, hogy a magyar pedagógusok, szakemberek is véleményt mondjanak nemcsak a kisebbségi oktatás, hanem az általános reformmal kapcsolatos kérdésekről is, hiszen, mint mondta, nincs olyan általános reformintézkedés, amely ne lenne hatással a magyar oktatásra is. Romániában 62 magyar tannyelvű, önálló iskola működik, és 95 további tanintézetben működnek magyar részlegek, illetve osztályok: egyáltalán nem mindegy, hogy ezek idén ősztől milyen új tanügyi törvény szerint tevékenykednek majd – mutatott rá Markó.
A tanügyi kérdésekkel megbízott miniszterelnök-helyettes szerint a legfőbb cél az, hogy minden magyar gyerek magyar oktatásban részesüljön, ezért elfogadhatatlan, hogy miközben a nagyobb és minden bizonnyal jobb színvonalú magyar oktatási intézmények „elszívják” a magyar gyerekeket, emiatt számos kisebb magyar iskola és tagozat megszűnik, és ily módon sok magyar gyerek lemorzsolódik, azaz román iskolákba kerülhet. Közölte továbbá: a következő hetekben folytatják a konzultációt a civil szervezetekkel, pedagógusszövetségekkel, egyházakkal, mindazokkal, akik a magyar oktatás területén érdekeltek.
Önrendelkezést kérnek a tanintézetek
A tanácskozáson felszólaló Bokor Tibor szenátor – aki korábban maga is iskolaigazgató volt – azt emelte ki, hogy elemi szükséglet a valódi decentralizálás. „Nagyon fontos lenne, hogy az iskolák maguk választhassák meg munkatársaikat, ugyanakkor jó lenne, ha nem csupán egy versenyvizsga alapján állapítanák meg a tanár alkalmasságát, hanem egyévi tanítás után az iskola vezetőtanácsa dönthesse el, hogy megtartja-e őt vagy sem” – mondta a szenátor, aki szerint a címzetes tanári kinevezést csak öt évre kellene megadni, utána az iskola vezetősége felülbírálhatná korábbi döntését.
Az RMDSZ tanüggyel is foglalkozó ügyvezető elnöke, Lakatos András szerint Romániában most is a kommunizmusból örökölt, piramisszerű, diktatórikus oktatási rendszer működik. „Úgy tűnik, hogy sem a politikusok, még kevésbe a szakszervezetek és a tanfelügyelők sem akarják a reformot, a decentralizálást, az iskolák autonómiájának megerősítését” – mondta Lakatos.
Úgy véli: a hazai magyar politikusok, pedagógusok is hibásak abban, hogy eddig stagnált a tanügyi reform. Bár nagyon sok aggodalom, ellenérv fogalmazódott meg mostanában a normatív támogatási rendszerrel szemben, ő mégis úgy gondolja: „nem ördögtől való elképzelés”, sok nyugati országban bevált módszer, ez lehet az intézményi autonómia alappillére.
Máthé Éva. Forrás: Krónika (Kolozsvár)

Református lelkészek Tőkés besúgólistáján
Veres-Kovács Attila várad-olaszi lelkipásztor, Csomay Árpád, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KREK) generális direktora, valamint Mikló Ferenc nagyszalontai esperes is a Szekuritátéval együttműködő besúgóként szerepel a Tőkés László európai parlamenti képviselő által nyilvánosságra hozott dokumentumokban. A KREK leköszönt püspöke pénteken tett közzé újabb, az egyházat megfigyelő tartótisztek, besúgók és megfigyeltek nevét sorjázó „szégyenlistát”.
Veres-Kovács Attila neve korábban már szerepelt besúgóként Molnár János tavaly nyáron megjelent, Szigorúan ellenőrzött evangélium című dokumentumkötetében, most azonban Tőkés László részletes kivonatot adott közre a Katona fedőnéven jelentő nagyvárad-olaszi lelkipásztor állambiztonsági dossziéjából.
Eszerint a tiszteletes hálózati dossziéját 1979. május 4-én nyitották meg és 1980. július 29-én zárták le, majd ettől a dátumtól 1991 augusztusáig egy másik aktában folytatták. Veres-Kovács Attila a Bihari Naplónak azt nyilatkozta: többévnyi zsarolás után valóban aláírt egy beszervezési nyilatkozatot, de sajnálatosnak tartja, hogy volt püspöke kikényszerített aláírásokkal próbálja bemocskolni lelkésztársait.
„Nem mentem magam ezzel, de bosszúállás, és leszámolás íze van ennek a hajszának, amit Tőkés László folytat néhány lelkész ellen, mert nem nézi meg a körülményeket, amelyben születtek ezek az aláírások. Az, hogy egy lelkész, aki püspök is volt, ilyen módon számoljon le, vagy álljon bosszút a kollégáin, ez embertelen” – idézte a Bihar megyei napilap Veres-Kovács Attilát.
A lelkipásztor hozzátette: szerinte valójában azért éppen az ő és a Csomay Árpád dossziéja került most nyilvánosságra, mert Tőkés második újraválasztásakor ők ketten próbáltak érvényt szerezni annak az 1990-ben született zsinati törvénynek, amely szerint egy püspököt csak egyszer lehet újraválasztani.
Csomay Árpád, a KREK generális direktora a Krónikának nem kívánt nyilatkozni az ügyben. A dossziék szerint Ákos fedőnéven beszervezett főjegyző csupán annyit jegyzett meg: nem az a módja az ilyen ügyek tisztázásának, hogy a felek nyilatkozatháborúba bonyolódnak a sajtón keresztül.
A Tőkés által újonnan közzétett részletes listán Mikló Ferenc neve – Csomayhoz hasonlóan – besúgóként és megfigyeltként egyaránt megjelenik. A nagyszalontai esperes a Krónikának elmondta: harmadéves egyetemista volt, amikor megkörnyékezte a kommunista titkosszolgálat. „Aláírtam a beszervezési nyilatkozatot, mert megfenyegettek: azt mondták, kirúgnak a teológiáról. Nem volt más választásom” – jelentette ki a lelkész.
Elmondása szerint pontosan nyolc jelentést tett akkoriban, mindegyiket zsarolás eredményeképpen, az egyetem utolsó éveiben, illetve Nagyváradon, ahol segédlelkészként szolgált. Tamáshidán 1976-ban már parókus lelkész volt, és abbahagyta a jelentések küldését, majd amikor az ottani templom és a parókia mellé pékség épült, ő feljelentette az építtetőket, innentől kezdve őt is megfigyelés alá vonta az állambiztonsági szerv.
Egyébként Mikló tiszteletes szerint Tőkés László most azért hozta nyilvánosságra az ő nevét, mert közeleg a KREK általános, év végén tartandó tisztújítása, amelyen ismét indulni fog a püspöki tisztségért, és szerinte a volt egyházfő is tudja, hogy élvezi a kollégák bizalmát és támogatását. (Az egyházkerületben tavaly novemberben rendezett püspökválasztáson Mikló is megpályázta az egyházfői tisztséget, ám 14 szavazatával alulmaradt a 68 voksot begyűjtő Csűry Istvánnal szemben).
Hozzátette: a Szekuritáté adattárában tárolt, rá vonatkozó iratok a birtokában vannak, és Csendes László, az átvilágító bizottság nemrég lemondott elnöke írásban igazolta ártatlanságát. „Tőkés László részéről az lenne a tisztességes, ha nyilvánosságra hozná az általa írott, szekérderéknyi jelentést is” – jelentette ki Mikló Ferenc. A pénteki sajtótájékoztatón egyébként Szilágyi Zsolt, az EP-képviselő kabinetfőnöke közölte: nincsenek konkrét bizonyítékai, amelyek azt támasztanák alá, hogy Lakatos Péter RMDSZ-es parlamenti képviselő együttműködött a Szekuritátéval, de úgy véli, a politikusnak morális felelőssége lenne felvállalni, hogy nem ő a megfelelő személy a tisztségre.
Tőkés korábban úgy vélekedett: mivel Lakatos a nyolcvanas évek közepéig a belügyminisztérium kötelékében, tűzoltótisztként szolgált Nagyváradon, vagyis szoros kapcsolatban állt az állambiztonsági szervvel, a politikusnak köze volt az elnyomó rendszerhez, ami ellentmond a Temesvári Kiáltvány nyolcadik pontjának, miszerint volt szekusok, pártaktivisták és pártvezetők 12 évig, azaz három mandátum idejéig nem tölthettek volna be közméltósági tisztségeket. Lakatos Péter akkor lapunknak úgy reagált: őt 1985-ben éppen magyarsága miatt tanácsolták el a tűzoltóságtól.
Nagy Orsolya
K ö z l e m é n y
Két előző alkalommal a hírhedt román titkosszolgálat, a Securitate azon tisztjeinek, illetve ún. tartótisztjeinek a neveit tettük közzé (99 + 37 = 136), akik a Romániai Református Egyház szolgáit, valamint a velük kapcsolatban álló személyeket követték és tartották megfigyelés alatt.
Az előbbi években azon egyházi személyeknek, illetve lelkészeknek a neveit hoztuk nyilvánosságra – és azonosítottuk fedőneveiket –, akik informátorként figyelték meg kollégáikat, és szolgáltattak adatokat róluk, illetve környezetükről.
Ez alkalommal a tartótisztek és a kezükön lévő ügynökök, valamint az általuk megfigyeltek névjegyzékét bocsátjuk a sajtó rendelkezésére – szám szerint 40 tételben –, a kiegyensúlyozott tájékoztatás céljából és a Securitate kapcsolati rendszerének, annak természetének és működésének jobb láttatása érdekében.
A tisztek és – volt – kollaboránsaik neveit egyként titok fedi. Ez a közös titok kapcsolja össze őket, illetve a titok megőrzésének közös érdeke. A többnyire kényszerűségből együttműködésre vállalkozott, kiszolgáltatott személyek húsz év után is ezenképpen vállalnak cinkosságot egykori megnyomorítóikkal, és emezek „fogságában” maradva, velük együtt őrzik tovább a múlt titkait. – Ebben áll a cinkos áldozat szerepének anakronisztikus és tragikus volta.
Márpedig az egyház, illetve a társadalom megtisztulása s a közbizalom helyreállítása érdekében a titkot szükségszerűen meg kell törni, a múltat be kell vallani, a felelősséget meg kell állapítani. A bűnbánat és a bűnbocsánat, másfelől az igazság- és a jóvátétel útjára csak ilyenképpen léphetünk reá.
Nagyvárad, 2010. március 5.
Tőkés László
EP-képviselő Sajtóirodája. Forrás: Krónika (Kolozsvár)

Lehet-e más a politika?!
A kérdést, amely egyáltalán nem szónoki — ne feledjük, Magyarországon ilyen névvel új párt is alakult —, a választások után az egyik (új) alelnök, Mircea Diaconu színművész, a liberálisok egyik leghitelesebb politikusa tette fel egy tévéműsorban, és szabatosan ki is fejtette, mire gondol.
A két hidrára vagy polipra, amelyik az elmúlt húsz évben alaposan behálózta az eredeti demokráciát, az egyik nyilván, a korrupció, amelynek még a méreteit sem sejteni, a másik a klientúrák kialakulása, a pártok klienseinek számottevő növekedése, amely alapvetően megbénítja a társadalom normális működését. A romániai élet teljes átpolitizáltsága még a reményt is elveszi az új nemzedékek elől, hogy becsületes munkával, szakértelemmel, a megszerzett tudással ebben az országban érvényesülni lehet, hisz maholnap már egy kertész vagy egy portás kinevezéséhez is párttámogatás, pártajánlás szükségeltetik, nem is beszélve a vezető posztokról. Ez a klientúrabetegség a politikai és morális válság igazi oka, s ezen kell(ene) változtatni a jövő érdekében.
Egyébként a liberális kongresszus nyugodtabb légkörben zajlott, s unalmasabb is volt, mint két hete a szociáldemokratáké, ahol, ha képletesen is, de vérre ment a dolog, leplezetlenül csaptak össze az indulatok, és folytak a leszámolások. Ludovic Orban, az újraválasztott Crin Antonescu ellenjelöltje a biztos vereség tudatában is vállalta a kihívást. Programja csak árnyalatokban különbözött a Antonescuétól, ő is ellenzékben képzelte el pártja jövőjét, s a feladatot abban látta, akárcsak Antonescu, hogy miként lehet elitpártból tömegpárttá alakítani a Nemzeti Liberális Pártot. Más irányvonalat csak a harmadik elnökjelölt, Viorel Cataramă milliomos üzletember képviselt, aki a kormányban és a kormányzó Liberális-Demokrata Párttal szövetségben képzelte volna el pártja jövőjét, utolsó pillanatban viszont visszalépett.
Az újraválasztott Crin Antonescu pedig azt fejtegette, hogy a liberálisok határozott ellenzéki szerepre készülnek, minden ponton támadják a tehetetlen és erőtlen Boc-kormány elképzeléseit, hiszen Románia egyre mélyebben sodródik a válságba. A liberális pártnak arra kel törekednie, hogy rámutatva a kormány hibáira és baklövéseire, felmutassa az alternatívákat, Mircea Diaconu megfogalmazásával élve: azt a lehetőséget, hogy igenis, lehet más a politika.
Bogdán László. Forrás: Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Református lelkészek Tőkés besúgólistáján
Több református lelkész neve is szerepel azon a Tőkés László európai parlamenti képviselő által nyilvánosságra hozott listán, amely szerint besúgói voltak az egykori kommunista hatalmat kiszolgáló Securitate titkosszolgálatnak.
A Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KREK) nemrég leköszönt püspöke újabb, az egyházat megfigyelő tartótisztek, besúgók és megfigyeltek nevét tartalmazó névsort tett közzé. Tőkés szerint Veres-Kovács Attila nagyvárad-olaszi lelkipásztor, Csomay Árpád, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KREK) generális direktora, valamint Mikló Ferenc nagyszalontai esperes is együttműködött a titkosszolgálattal. Veres-Kovács Attila neve korábban már szerepelt besúgóként Molnár János tavaly nyáron megjelent, Szigorúan ellenőrzött evangélium című dokumentumkötetében, most azonban Tőkés részletes kivonatot adott közre a Katona fedőnéven jelentő nagyvárad-olaszi lelkipásztor állambiztonsági dossziéjából.
Veres-Kovács egy sajtónyilatkozatban elmondta, hogy többévnyi zsarolás után valóban aláírt egy beszervezési nyilatkozatot, de sajnálatosnak tartja, hogy volt püspöke nem veszi figyelembe, milyen körülmények között születtek az aláírások. A lelkipásztor szerint azért éppen az ő és Csomay Árpád dossziéja került most nyilvánosságra, mert Tőkés püspökké való második újraválasztásakor ők ketten próbáltak érvényt szerezni annak az 1990-ben született zsinati törvénynek, miszerint egy püspököt csak egyszer lehet újraválasztani – írja a Krónika.
Mikló Ferenc nagyszalontai esperes elmondta: harmadéves egyetemista volt, amikor megkörnyékezte a kommunista titkosszolgálat. Rámutatott: azért írta alá a beszervezési nyilatkozatot, mert megfenyegették, hogy kirúgják a teológiáról. Mikló elismeri, hogy nyolc jelentést írt a Securitaténak, mindegyiket zsarolás hatására. Az esperes szerint Tőkés László most azért vetette fel ismét a múltját, mert a KREK év végi általános tisztújításán ismét indulni fog a püspöki tisztségért. A tavaly novemberben rendezett időközi püspökválasztáson Mikló 14 szavazattal maradt alul Csűry István jelenlegi püspökkel szemben. Forrás: Népújság (Marosvásárhely)

Az MTV a legkedveltebb köztelevízió Erdélyben
Hiteles adatok a magyar televíziók romániai nézettségéről
Erdélyben is az MTV a legkedveltebb közszolgálati médium a romániai televíziós piacot elektronikusan mérő TNS 2009-es adatai alapján. A teljes magyar közösség tévézési szokásait reprezentáló adatokból az derül ki, hogy a legtöbbet az RTL Klub adását nézik a határon túl is.
Az elmúlt hetekben a sajtóban több cikk jelent meg a magyarországi csatornák erdélyi népszerűségéről, hivatkozva egy felmérésre. A kutatást végző szervezet azonban az elektronikus média területén ismeretlen, és arról sincs kielégítő információ, milyen metodikával készítette a felmérést. A hiányos, nem megbízható adatok pótlására a Magyar Televízió bekérte a műszeres mérést végző TNS kutatási eredményeit, hogy hiteles számok alapján a tényleges helyzetet ismerhesse meg. A román televíziós piac hivatalos adatait szolgáltató TNS a világ legnagyobb kutatócégének leányvállalata, amely a Magyarországon és Európa más országaiban is elfogadott módszertani standardokat alkalmazza.
A TNS eredményei gyökeresen eltérnek a sajtóban napvilágot látott adatoktól, de a televíziós piacot ismerők számára nem tartogatnak igazi meglepetést. A magyarországi nézettségi szokásokhoz hasonlóan 2009-ben a romániai magyarok körében is azRTL Klub volt a legnagyobb közönségaránnyal rendelkező csatorna, amely éves átlagban 11,7%-os piaci részesedést ért el. A második helyet is magyar kereskedelmi adó, a TV2 foglalja el 9,8%-kal. A képzeletbeli dobogó harmadik fokán a román nyelvű Pro TV áll, amely a tévézésre fordított idő 7,4%-át tudhatja magáénak. Egyértelmű tehát, hogy – a korábban publikált információkkal ellentétben –a három legnézettebb csatorna kereskedelmi adó, ami azt a teljesen természetes tényt illusztrálja, hogy a Romániában élő magyarok tévénézési szokásai megegyeznek az Európa többi országában mértekkel. A tévénézők elsődleges célja ugyanis a napi információszerzésen túl a kikapcsolódás, amit leginkább az általános szórakoztató csatornák szolgálnak ki. A három kereskedelmi televíziót a Magyar Televízió két csatornájának együttes nézettsége követi (7,3%), a sorban mögötte a Duna TV és Duna Autonómia (6%) található. Ha a kedveltséget a nézettség függvényében vizsgáljuk, akkor a számok alapján a Magyar Televízió Erdélyben is a legkedveltebb közszolgálati médium. Mint arról korábban a sajtó hírt adott, az MTV díjmentesen átadja műsorát számos közösségi televíziónak, amelyeket a TNS az egyéb magyar nyelvű csatornák közé sorol. Ez azt jelenti, hogy a Magyar Televízió műsorai a valóságban még több nézőhöz jutnak el.
A Magyar Televízió büszke a határon túli magyarság körében – főleg az elmúlt fél évtizedben elért eredményeire. Az MTV vezetése nagy súlyt fektetett a nemzeti főadó Kárpát-medencei foghatóságának elterjesztésére, a műsorok színvonalának javítására és a kommunikációra. A felmérés tanúsága szerint a munka gyümölcsei egyre markánsabban, immár a statisztikákban is jelentkeznek. Forrás: Népújság (Marosvásárhely)

Hagyományőrzés Somosdon
"Be kell hordanunk, hajtanunk mindent.
A szavakat is. Egyetlen szó,
egy tájszó se maradjon kint.
Semmi sem fölösleges."
– írja Kányádi Sándor, mintegy figyelmeztetve arra, hogy őriznünk kell néphagyományainkat, szokásainkat, hogy azok sohase haljanak ki.
Ezt teszik évek óta a Somosdi Általános Iskola diákjai is. Hagyománnyá vált, hogy minden évben megtartják a Mikulás-bált. Karácsonykor a templomban elevenítik fel a karácsonyi ünnepkörhöz tartozó szokásokat. A nagyobb fiúk kántálni, istvánozni járnak.
Farsangi időszakban az álarcosbál megszervezése, előkészítése a VII. osztály feladata. Hetekig tartó lázas készülődés előzte meg idén is a farsangi mulatságot. A sok munka meghozta gyümölcsét. Ötletes jelmezekkel, jobbnál jobb jelenetekkel, táncokkal szórakoztatták az I-VIII. osztályosok a kultúrotthonban összegyűlt népes közönséget "farsangfarkán". Megjelentek a hajdani farsangok szereplői, a fiatal pár, a cigánylány, a madárijesztő, a kéményseprő, de volt, aki orvosnak öltözve mindenáron be akart oltani sertésinfluenza ellen. Láttunk Barbie babát, Zorrót, tudóst. Megelevenedtek a mesék hősei: Piroska, Hófehérke, a vadász, a boszorkány. Volt János vitéz, pókember, bohóc is. A régi farsangok világát idézte fel a fonójelenet, a menyasszonykikérés, a tréfás esketés. Jól megfértek egymás mellett a csárdás, a cigánytánc és modern tánc, a különböző nemzetiségek táncai. Napjainkat parodizálta a szervező VII. osztály jelenete, a Hó Ferike.
A hosszú, háromórás műsort a díjkiosztás követte. Tombola és táncmulatság zárta a rendezvényt. Közben volt "kínáció" is: főtt kukorica édesítve, szendvics, hűsítő, sőt, torta is. Mindenki nagyon jól szórakozott, jól érezte magát.
Gratulálunk minden gyereknek, tanítónőnek, osztályfőnöknek, a zenetanároknak a jól sikerült műsorért. Köszönjük a szép élményt.
Az ünneplés, a hagyományokhoz, szokásokhoz való ragaszkodás nemzeti és vallási identitásunk fontos összetevője.
Ápoljuk továbbra is hagyományainkat!
Tövissi Éva magyartanár. Forrás: Népújság (Marosvásárhely)

A szekus múlt tovább kísért Tőkés egyházában
Újabb titkosszolgálati tartótisztek és ügynökök listáját adta közre Tőkés László volt nagyváradi református püspök, EP-képviselő – számolt be erről tegnap több romániai magyar napilap. Az érintettek között református papok is vannak, akik azonban azzal védekeznek, hogy a volt püspök személyes bosszúból cselekszik.
A szekus besúgói múlttal vádoltak mostani lajstromán Csomay Árpád, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület generális direktora mellett Veres-Kovács Attila nagyváradolaszi lelkipásztor és Mikló Ferenc nagyszalontai esperes neve is szerepel.
Veres-Kovács a nagyváradi Bihari Napló napilapnak elmondta: a Szekuritáté többéves zsarolása nyomán írta alá a beszervezési nyilatkozatot. A lelkész szerint Tőkést a bosszúállás vezérli, amikor nem veszi figyelembe, hogy az aláírások milyen körülmények között születtek, s tulajdonképpen azért hajszolja őt és Csomayt, mert Tőkés harmadik püspökké választásakor ők ketten próbáltak érvényt szerezni annak az 1990. évi zsinati törvénynek, amely kimondta: egy püspököt csak egyetlen alkalommal lehet újraválasztani.
– Nem mentem magam ezzel, de bosszúállás és leszámolás íze van ennek a hajszának, amit Tőkés László folytat néhány lelkész ellen (…). Az, hogy egy lelkész, aki püspök is volt, ilyen módon számoljon le vagy álljon bosszút a kollégáin, ez embertelen – jelentette ki a nagyvárad-olaszi lelkipásztor.
Veres-Kovácsról már tavaly kitudódott, hogy Katona fedőnéven jelentéseket írt. Tőkés László azonban most részleteket is közölt lelkész kollégája szekus dossziéjából. A volt püspöknek meggyőződése, hogy az egyházat belülről és kívülről megfigyelők „szégyenlistáját” nyilvánosságra kell hozni.
Csomay Árpád, akinek fedőneve Ákos volt, úgy vélekedett, hogy az ügyeket nem sajtóhadjárattal kellene tisztázni. Csomayt egyébként a Szekuritáté meg is figyelte, akárcsak Mikló Ferencet, akit harmadéves teológus korában azzal vettek rá az együttműködésre, hogy a teológiáról való kivágással fenyegették meg.
Mikló közölte: nyolc jelentést írt, valamennyit zsarolás eredményeképpen. Úgy vélte, Tőkés azért hozta most nyilvánosságra a nevét, mert idén év végén ismét indulni készül a püspöki székért. Tavaly, amikor Tőkés EP-képviselővé választása okán tartottak Nagyváradon rendkívüli püspökválasztást, Mikló mindössze 14 szavazattal kapott kevesebbet, mint a Tőkés által pártolt Csűry István.
A nagyszalontai esperes szerint, a Szekuritáté által készített dossziéja alapján, Csendes Zoltán, a bukaresti átvilágító testület volt elnöke korábban írásban igazolta ártatlanságát. Mikló Ferenc éppen ezért azt tartaná tisztességesnek, ha Tőkés László nyilvánosságra hozná „az általa írott szekérderéknyi jelentést is”.
Tibori Szabó Zoltán, Kolozsvár. Forrás: Népszabadság

Sapientia: többfrontos izgalom
A héten kötteti és nyújtja be a Román Felsőoktatás Minőségét Ellenőrző Bizottság (ARACIS) asztalára az akkreditálás megszerzéséhez szükséges dokumentációt a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem vezetősége – nyilatkozta a Krónikának Dávid László rektor, aki derűlátó az akkreditációt illetően.
Derűlátó. Dávid László rektor bízik a Sapientia akkreditálásábanA tervek szerint szerdára készül el az a vaskos dokumentáció, amelyet a Sapientia-EMTE vezetősége a Román Felsőoktatás Minőségét Ellenőrző Bizottság (ARACIS) elé terjeszt.
A Craiovai Egyetem volt rektora, Mircea Ivănescu professzor által vezetett bizottság öt szakot választott ki az akkreditálási folyamathoz. „Az ARACIS vizsgáló testülete előzőleg négy csíkszeredai és egyetlen vásárhelyi szakot jelölt meg, ebből végül három, illetve kettő lett. Számos tényt figyelembe véve, személy szerint jobban szerettem volna, ha Marosvásárhelyről választanak ki hármat és Csíkszeredából kettőt, de így is nagyon bízom a sikerben” – nyilatkozta a Krónikának Dávid László, az egyetem rektora.
Április folyamán az egyetemi oktatás minőségét ellenőrző testület hat bizottsága látogat Csíkszeredába és Marosvásárhelyre. Felmérik a Csíkszeredában működő román–angol, az általános közgazdaság és a szociológia szakokat, illetve a marosvásárhelyi informatika, valamint az automatika és alkalmazott informatika szakokat. A szociológián kívül valamennyi szaknak sikerült az évek folyamán megszereznie az akkreditálást. Az ARACIS eredménye májusra várható. Amennyiben pozitív döntés születik, a Sapientia akkreditálását előbb egy kormányrendelet, majd a parlament szavazata szentesítené.
A romániai adófizetők pénzére várva
„Sajnos a támogatásokból már csak a működésre futja” – válaszolta lapunk finanszírozásra vonatkozó kérdésére Dávid László. További kérdésünkre, hogy az anyaországi rendszeres támogatás és a pályázatokon szerzett összegek mellett mikortól számíthatnak a romániai adófizetők pénzére, a rektor úgy vélekedett: „Ha optimista lennék, azt mondanám, a tegnapra. De a román törvények szerint csak egy akkreditált egyetem támogatható. Amint megszereztük az akkreditálást, jogosnak és egyben elérhetőnek érzem ezt a kérést. Viszont azt is tudom, hogy a szakmai szempont mellett nagyrészt a politikai állásponttól függ. Elkezdődnek a tárgyalások, az alkuk, mi meg reménykedünk”. Dávid nem rejtette véka alá, hogy számít az RMDSZ vezetőségére, és tisztában van azzal, hogy a szövetség hathatós támogatása nélkül a román hatalom a Sapientia elé is hasonló akadályokat gördítene, mint a Partiumi Keresztyén Egyetem (PKE) elé.
Mentalitásfüggő támogatás
„Arra törekszünk, hogy az új tanügyi törvénytervezet magánegyetemekre vonatkozó fejezete a lehető legkedvezőbb legyen a Sapientiára nézve. Azonban naivság azt hinni, hogy ez csak tőlünk függ” – vetítette előre a nem túl könnyűnek ígérkező feladatot lapunk megkeresésére Király András, az oktatási minisztérium RMDSZ-es államtitkára. Mint hangsúlyozta: a jelenlegi törvény megváltoztatásához a döntéshozók koncepció- és főleg mentalitásváltására lenne szükség.
„Első sorban az illetékesekben azt kellene tudatosítani, hogy ha a magánegyetemek a felsőoktatási rendszer szerves részét képezik, akkor azokat annak megfelelően kell kezelni. Ha elfogadtuk, hogy Romániában működhetnek magánegyetemek is, akkor fogadjuk el azt is, hogy az államnak kötelessége azokat az adófizetők pénzéből támogatni” – szögezte le Király, hozzátéve, reményei szerint a szaktárca már a héten tárgyalhatja a törvénytervezet magánegyetemeket érintő részét.
Szucher Ervin. Forrás: Krónika (Kolozsvár)

Összekeverik a nemzetiséget az állampolgársággal – Elrománosítás a személyi igazolványban
„Ha nem tetszik, akkor visszaadja és menjen Magyarországra, majd ott beírják magának” – vágták a fejéhez egy aradi olvasónknak a személyi nyilvántartónál (SEIP), amikor meg merte kérdezni, miért szerepel az újonnan cserélt igazolványában, hogy ő román nemzetiségű.
Olvasónk az ügyet elmesélte szerkesztőségünkben. Személyi igazolványt ment cserélni, a kért papírokat leadta a közeli fordítóirodában, de nem kellett semmilyen kérvényt kitöltenie, amelyen jelezhette nemzetiségét. Amikor pedig ment, hogy kiváltsa az új igazolványt, megdöbbenten tapasztalta, hogy azon román nemzetiségűként szerepel.
Az esettel kapcsolatban a SEIP-nél ma kérdésünkre azt mondták, az ominózus rubrika az állampolgárságra vonatkozik, nem pedig a nemzetiségre. A személyi igazolvány szabványos, mindenkinek ezt írják be, uniós előírás.
Tény, a műanyagkártyás személyik újabb változatánál már szerepel az állampolgárság. Románul cetăţenie, franciául nationalité, angolul nationality szöveggel. Vagyis a román elnevezéssel nincs gond, a fordítás viszont félresikeredett. Nationalité ugyanis románul naţionalitate, de a szótárban a cetăţenie is ott van. Angolul a nationality ellenben román fordításban teljesen egyértelműen naţionalitate-t, nemzetiséget jelent, a szótár nem is ad alternatívát, mint a francia esetében.
A román-angol és román-francia szótárakban, rákeresve a cetăţenie szóra, kiderült, hogy a személyi igazolványban rossz, illetve kétértelmű a fordítás. A franciában ez citoyenneté, az angolban pedig citizenship. Vagyis a román cetăţenie mellé ezt a két fordítást kellett volna írni, s akkor egyértelmű, hogy az állampolgárságról van szó, nem pedig/vagy nemzetiségről.
Persze, a románokat ez természetesen egyáltalán nem érdekli, a SEIP-nél megkérdezett hivatalnok is eléggé érthetetlenül bámult, nem igazán értette mi a gond, de ez már mentalitás kérdése. Ő csak egyet szajkózott: így jött le Bukarestből, mindenkinek automatikusan ezt írják be.
Kérdés viszont, hogy egy későbbi népszámlálás alkalmából rákérdeznek-e majd az illető nemzetiségére – ez most Magyarországon is vita tárgya – vagy beírják azt, amit a népességnyilvántartóban szerepel. Mert ha megcsúsztatják a dolgot, és visszafordítják a franciát, akkor szép lassan mindenki román lesz ebben az országban.
Irházi János. Forrás: Nyugati Jelen (Arad)

Bechtel: kerülő utakon?
Ismét kollektív elbocsátással fenyegetőzik az erdélyi autópályát építő Bechtel. Emil Boc miniszterelnök miután tegnap tárgyalt a céggel azt nyilatkozta, h az alkalmazottak háromnegyede „megmenekül”.
Több mint ezerkilencszáz alkalmazottjától válna meg áprilistól a Bechtel cég, mely a felmondási dokumentumokat tegnap el is küldte a Kolozs megyei munkaügyi hivatalnak (AJOFM-Cluj) – közölte a Mediafax. A hírt megerősítve Daniel Don munkaügyi igazgató rámutatott, hogy az elbocsátás törvényes eljárását nem tartották tiszteletben.
„Ezt a tényt közölni fogjuk a vállalattal. Törvénytelenséget követtek el azzal, hogy előzőleg nem egyeztettek a szakszervezetekkel” – fogalmazott Don, aki ugyanakkor reméli, hogy az intézkedéssel a Bechtel csupán nyomást kíván gyakorolni a román államra, hogy megsürgesse hátralékainak törlesztését.
Emil Boc garantálta a fizetést
„Szerintem tovább folytatódnak a munkálatok, a beharangozott eljárások csak gyorsítani szeretnék a pénz visszafizetésének folyamatát. A felmondási listán fontos szakszervezeti vezetők is szerepelnek, akikről nem feltételezem, hogy valóban távozni szeretnének“ – tette hozzá az AJOFM Kolozs megyei vezetője.
Ha mégis komolyak lennének az autópálya-építő kollektív elbocsátási szándékai, a munkaügyi hivatal minden törvényes lépést megtesz azért, hogy a Munkatörvénykönyvnek érvényt szerezzen. Úgy tűnik, Donnak igaza lett, Emil Boc miniszterelnök, miután tegnap délután a Victoria palotában folytatott tárgyalást a Bechtel vezetőségével, azt nyilatkozta: a kormány és a vállalat aláír egy megállapodást áprilisban a munkálatok folytatásáról az erdélyi autópályán, s egyben rendezi az amerikai építő felé az adósságai következő részletét.
Eszerint 2010-ben a sztrádából újabb húsz kilométer épül meg, s a cég megtartja az alkalmazottai háromnegyedét. Mint korábban beszámoltunk róla, egy hónappal ezelőtt az amerikai óriáscég kilátásba helyezte, hogy összes alkalmazottjának felmond, mivel az Országos Út- és Autópályaügynökség (CNADNR) nem rótta le a céggel szembeni 214 millió eurós tartozását, azaz az erdélyi autópályán végzett munkálatok költségeit.
A Cartel Alfa szakszervezet többek között útlezárásokkal fenyegetőzött, bár a feleknek később mégis sikerült megállapodniuk az építkezés folytatásáról a Torda– Aranyosgyéres útvonalon. Előnyt élvez továbbá az idei év folyamán az autópálya Gyalu–Bánffyhunyad közötti szakasza. Forrás: Új Magyar Szó (Bukarest)

Márciusi terefere
Az SZNT-nek be kellene már látnia: szövegeket innen-onnan lehet összeollózni, de szakmai megalapozottság nélkül még egy részcélt sem lehet megfogalmazni.
A kisebbségi küzdelmekben, bárhol a világon, az érzelmi és értelmi összetevők egyaránt jelentkeznek. Az előbbiek rendszerint történelemre, hagyományokra, jelképekre utalnak, és legfontosabb szerepük a közösség belső önazonosságának a megőrzése, az utóbbiak pedig a külvilággal, azaz egy ország többségével és a nemzetközi jogrendszerrel szeretnék megértetni és elfogadtatni a kisebbségi törekvéseket.
A kisebbségi küzdelmekben, bárhol a világon, az érzelmi és értelmi összetevők egyaránt jelentkeznek. Az előbbiek rendszerint történelemre, hagyományokra, jelképekre utalnak, és legfontosabb szerepük a közösség belső önazonosságának a megőrzése, az utóbbiak pedig a külvilággal, azaz egy ország többségével és a nemzetközi jogrendszerrel szeretnék megértetni és elfogadtatni a kisebbségi törekvéseket.
A második feladatkör jóval összetettebb, hiszen a demokratikus társadalmakban olyan érvrendszereket kell megfogalmazni, olyan politikai, jogi és intézményes eszközöket kell megtalálni, amelyekkel azok is ráhangolhatók a kisebbségi kérdésekre, akik mindezeket egyáltalán nem vették figyelembe, vagy ha igen, akkor mereven elutasították.
Éppen ezért a külvilágot célzó kisebbségi küzdelmek elengedhetetlen tartozéka a körültekintő, minél több szempontot figyelembe vevő, helyzetfeltáró és elérhető célokat kitűző gondolkodás, a közbeszédek és a közlésre szánt szövegek pontos és félreérthetetlen megfogalmazása, az előnyök és hátrányok, a rövid- és hosszútávú következmények felelősségteljes mérlegelése minden olyan cselekedet előtt, amely érintheti azt a közösséget, amelynek tagjai egyénenként is egy adott ország törvényei és gazdasági lehetőségei szerint élnek.
A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) szimbolikus és érzelmi célzatú tevékenysége, beleértve a törvényes keretek nélküli népszavaztatásokat is, mindeddig csupán azt a belső közösségi összetartozást próbálta erősíteni, amely nélküle is létezett és amelyre rátapadva tartja fenn magát. A külvilág felé nem tett egyetlen olyan lépést sem, amelynek ne lett volna az eredménye a teljes közömbösség vagy az elutasítás.
Mivel az SZNT jogi személyként a romániai közéletben nem létezik, hivatalosan nem fogalmazhat meg semmiféle olyan dokumentumot, amelynek bármilyen következménye lehet. Ezért kénytelen volt néhány RMDSZ-képviselőhöz folyamodni, hogy a Csapó-féle, gyermeteg autonómia-statútummal kopogjanak a parlament ajtaján, most pedig azt szeretné, ha a bejegyzett pártként működő Magyar Polgári Párt (MPP) kaparná ki számára a gesztenyét, azaz Sepsiszentgyörgyön, március 12-én, a Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlésnek mondott összejövetelen az MPP helyi és megyei tanácsosai fogadnának el olyan határozatokat, amelyek csak első olvasásra hangzanak jól, másodikra viszont már ugyanazt a jogi dilettantizmust viselik magukon, mint elődiek.
A magyar nyelv hivatalossá tételére vonatkozó határozattervezetében például az SZNT (vagy az általa megbízott, ház nélküli házbizottság) azt írja: „Székelyföld önkormányzatai biztosítják mindkét nyelv természetes és hivatalos használatát, elfogadva minden olyan rendszabályt, amelyre szükség van megismerésük érdekében, megteremtve minden olyan feltételt, amely garantálja teljes egyenlőségüket.”
Ez a mondat többek között azt is jelenti, hogy a színmagyar csíki, gyergyói és udvarhelyi községekben, ahol mindeddig mindenki magyarul beszélt, biztosítani kell a román nyelv „természetes és hivatalos használatát” is, elfogadva minden olyan rendszabályt (azaz büntetésekkel is járó törvényeket), amire szükség van a román nyelv megismerése érdekében.
Hogy nem ezt akarták mondani? Hát persze hogy nem. De ezt írták és CVT vagy a hasonszőrűek akár pezsgőt is bonthatnak, hogy végre ezeknek a székelyeknek is megjött az eszük.
Az SZNT-nek be kellene már látnia: szövegeket innen-onnan lehet összeollózni, de szakmai megalapozottság nélkül még egy részcélt sem lehet megfogalmazni, nemhogy hatékony küzdelmet folytatni a területi autonómiáért. Amíg nincsen a legapróbb részletekben, pontosan és félreérthetetlenül, szakértői szinten, de az első és utolsó romániai magyar által is érthetően kidolgozva, hogy térben és időben, a hétköznapi élet gyakorlatában és nem csupán az elvekben mit is jelent ez az autonómia és miként lehet nem más országokbeli, hanem hazai feltételrendszerben eljutni hozzá, addig olyan marad, mint a soron következő sepsiszentgyörgyi fórumféleség: beszélnek róla, de a valóságban nem tudják, hogy mi az.
Székedi Ferenc. Forrás: Új Magyar Szó (Bukarest)

Külön emlékezik meg az RMDSZ és az EMNT a marosvásárhelyi "fekete márciusról”
- Külön-külön emlékezik meg a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) és a Tőkés László vezette Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) az 1990 márciusában Marosvásárhelyen lezajlott véres etnikai konfliktusról, amelynek során románok és magyarok verekedtek össze a város főterén.
A Krónika című napilap elektronikus kiadása kedden tájékoztatott arról, hogy a két szervezet külön szervezi meg a tragikus eseményeket felidéző rendezvényeket annak ellenére, hogy az RMDSZ és az EMNT által létrehozott Erdélyi Magyar Egyeztető Fórumon (EMEF) korábban megállapodás született a közös megemlékezésről.
Az EMNT kétnapos rendezvénysorozattal emlékezik meg az etnikumközi konfliktusról. A szervezők március 19-én Az igazság és tolerancia menetébe hívják a marosvásárhelyieket. A tervek szerint a menethez csatlakozók gyertyával a kezükben azt az útvonalat járnák be az egykori városházától a Kendeffy-palotáig, amelyet húsz évvel ezelőtt az úgynevezett capinákkal (fakitermelésben használatos emelőkkel, csákányokkal) felfegyverkezett Maros- és Görgény-völgyi románok tettek meg.
A résztvevők a kegyelet gyertyáit helyezik el a Bolyai-téren, az RMDSZ húsz évvel ezelőtti székháza előtt. Ez az a hely, ahol a tömeg előbb a "Bolyai-testvéreket" kereste, hogy leszámolhasson velük, mert magyar iskolát akarnak, majd a pártszékház padlására menekült Sütő András írót bántalmazta, félig megfosztva őt szeme világától - olvasható a Krónikában. A szervezők kerekasztal-beszélgetéseket és ökumenikus istentiszteletet is tartanak.
Az RMDSZ Miholcsa Gyula rendezőnek az akkori eseményekről készült több mint 11 órás dokumentumfilmje köré szervezi a megemlékezést. Az alkotást három részben, a marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem stúdiótermében vetítik le. Forrás: MTI

Megkönnyítenék a határon túli magyarok EU-s beutazását
Gál Kinga néppárti politikus szerint az Európai Unió szomszédságában élő harmadik országok polgárainak, köztük a több százezer fős kárpátaljai és vajdasági magyar kisebbség tagjainak elemi érdeke, hogy lehetőségük legyen bürokratikus, adminisztratív terhek nélkül a jogszerű tartózkodásra az Európai Unió tagállamainak területén.
Az Európai Parlament plenáris ülésén tett felszólalásában Gál Kinga üdvözölte, hogy előrelépés történt az Európai Unió területén jogszerűen tartózkodó harmadik országok állampolgárainak utazási feltételeiben. Az új jogszabály elősegíti az egyik tagállamban hosszas tartózkodásra jogosító, úgynevezett D-vízummal rendelkező harmadik országbeli állampolgárok utazását az Európai Unió területén belül.
Gál Kinga fideszes európai parlamenti képviselő a vita során kiemelte, hogy megoldásra van szükség, ha a tagállamok különböző okokból nem képesek kellő időben tartózkodási engedélyt kiadni a területükön tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok számára. Egyes tagállamok ugyanis nem alkalmazzák teljes mértékben a közösségi keretek által kínált lehetőségeket, könnyítéseket a schengeni rendszerben.
Gál Kinga néppárti politikus szorgalmazta az EU külső határai átjárhatóságának biztosítását a jóhiszemű beutazók esetében, valamint javasolta a határok két oldalán élő emberek közötti kapcsolattartásban az indokolatlan vízumrendészeti korlátozások leépítését. „Az Európai Uniónak elérhetőnek kell lennie mindenki számára, aki jogos érdekből szándékozik belépni a területére” – hangsúlyozta Gál Kinga.
Az Európai Unió szomszédságában elő harmadik országok polgárainak, köztük a több százezer fős kárpátaljai és vajdasági magyar kisebbség tagjainak elemi érdeke, hogy lehetőségük legyen bürokratikus, adminisztratív terhek nélkül a jogszerű tartózkodásra az Európai Unió tagállamainak területén. Ennek érdekében azonban egyaránt szükség van közösségi és tagállami szinten megfelelő jogszabályokra, olyanokra, amelyek egymás hatásfokát nem korlátozzák, hanem célkitűzéseikben erősítik – fogalmazott hozzászólásában Gál Kinga fideszes európai parlamenti képviselő. Forrás: MNO

Az EMNT állásfoglalása a második SZÖN tárgyában
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) Elnöksége szomorúan állapítja meg, hogy a második Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés (SZÖN) megszervezését célzó kezdeményezései meghiúsulni látszanak. Ismételten erősebbnek bizonyulnak kétes csoportérdekek és az erdélyi magyar politikát meghatározó pártszempontok a minden vitán felül álló nemzetpolitikai imperatívusznál: a Székelyföld területi autonómiája érdekében kialakítandó konszenzusos cselekvésnél.
Történik mindez annak ellenére, hogy az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF) tárgyalásai és az azt követő események kezdetben bizakodásra adtak okot:
• A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) vezetői nyitottságot mutattak a csíkszeredai nagygyűlésen bemutatott Székely Memorandum szövegének kiigazításában, vállalták az RMDSZ színeiben megválasztott önkormányzati tisztségviselők támogató aláírásának összegyűjtését, és egyetértettek a Memorandum közös külpolitikai hasznosításával.
• A felek megegyeztek a második SZÖN márciusi összehívásában és egy paritásos vegyesbizottság létrehozásában, amely a Nagygyűléssel kapcsolatos tartalmi és szervezési kérdésekben egyeztet.
• Az EMNT Elnöksége által megbízott küldöttség sikeresen tárgyalt a Székely Nemzeti Tanácshoz (SZNT) közel álló Ideiglenes Házbizottság (IHB) tagjaival, mely ennek eredményeképpen visszavonta a SZÖN egyoldalú összehívására vonatkozó állásfoglalását, és az EMNT-küldöttség részeként szerepet vállalt a vegyesbizottságban.
Az ígéretes kezdetet azonban nem követte hasonló folytatás:
• Határozott ígérete ellenére, az RMDSZ mind a mai napig nem gyűjtötte össze önkormányzati képviselőitől a Memorandumot támogató aláírásokat.
• Az EMEF legutóbbi, februári ülésén az RMDSZ tárgyalóküldöttsége fontos törvényekkel kapcsolatos egyeztetésekre hivatkozva egyoldalúan visszalépett a SZÖN márciusi megszervezésétől.
• Az RMDSZ meggondolásait tudomásul véve, az EMNT küldöttsége nem tehetett többet annál, mint hogy ragaszkodott az előkészítő bizottság létrehozásához és a SZÖN-nek egy későbbi időpontra való halasztásához.
• Az MPP elnöke az IHB türelemre intő álláspontja ellenére ismételten a SZÖN egyoldalú megtartására szólította fel a párt önkormányzati tisztségviselőit, és újabb támadást indított az EMEF intézménye, személyre szólóan pedig az EMNT elnöke ellen.
• Az RMDSZ vezetői mindeddig sikerrel odáztak el minden konkrét egyeztetési kísérletet a SZÖN tartalmi és szervezési kérdéseiről: először, mondvacsinált okokra hivatkozva nem nevesítették képviselőiket a vegyesbizottságba, majd, amikor hosszas unszolásra ezt mégis megtették, a tárgyalások megkezdésére nem találtak alkalmas időpontot április előtt, ezzel a hozzáállással fokozva az amúgy is létező bizalmatlanságot a másik félben.
Pártos elfogultságtól mentesen nézve a helyzetet, napnál világosabb, hogy Székelyföld területi autonómiájának érdekében közös és egységes fellépésre van szükség. Erre pedig a leginkább célravezető utat az jelenti, hogyha a közösségtől – Székelyföld népétől – közvetlen legitimitást kapott önkormányzati tisztségviselők pártállásuktól függetlenül közösen fejezik ki autonómia iránti igényüket, és lépnek fel ennek érvényesítése érdekében. Sajnos, a szűkkeblű pártpolitikai logika ez esetben is felülkerekedett a józan ész és a nemzeti érdekek diktálta belátáson.
Kinek nem érdeke a második – teljes – SZÖN megszervezése és egyféle Székely Parlamentként való sikeres működtetése? A válasz a következőkben keresendő:
• Ellenérdekelt ebben az RMDSZ központi vezetése. A központosított és kizárólag bukaresti politikai egyezségekben gondolkodó vezetők saját párton belüli befolyásukat féltik, minden hasonló regionális szerveződés intézményesülésétől és döntéshozatali befolyásától. Ezzel együtt pedig a kormányzati alkuk szempontjából is zavaró tényező lehet egy markáns székelyföldi intézmény.
• A székelyföldi választott önkormányzati tisztségviselők összességét tömörítő, nagy legitimitású fórum létrehozásában a Magyar Polgári Párt elnöke és követői is ellenérdekeltek lehetnek, hiszen ebben, a választási aritmetika arányainak megfelelően, csupán a másodhegedűs szerepe jutna nekik.
Ennyi ellenérdekelt közéleti szereplő között fájdalmas módon maga az ügy szorul háttérbe: Székelyföld területi autonómiája. Pedig soha nem lenne ennyire fontos az összefogás, mint most, amikor a nagyobbik kormánypárt dönteni készül a fejlesztési régiók átszabásáról. Székelyföld „feldarabolása” és alkotó részeinek szétosztása a többi fejlesztési régió között nemcsak a gazdasági fejlődést vetné vissza, hanem a küszöbön álló alkotmánymódosítás és területi-közigazgatási reform vonatkozásában is jó időre ellehetetlenítené a Székelyföld sajátos közigazgatási jogállásának megvalósítását.
Mindezen megfontolások alapján az EMNT Elnöksége:
• Ezúton felszólítja az RMDSZ képviselőit, ne akadályozzák a paritásos EMEF-előkészítő bizottság munkáját, hanem haladéktalanul kezdjék meg az egyeztetést az EMNT által már jó ideje kijelölt küldöttséggel a SZÖN tartalmi és szervezési kérdéseiről.
• Felkéri az MPP vezetőit, tartózkodjanak a SZÖN ígéretes intézményét aláásó, egyoldalú döntésektől, és – amennyiben összehívják a hét végére – a párt önkormányzati tisztségviselőinek tanácskozásán fontolják meg az EMNT együttműködésre vonatkozó szempontjait, éppen a székelyföldi területi autonómia sikere érdekében.
• Biztosítja az SZNT központi és széki vezetőit, továbbá az MPP szavazóbázisát, hogy az EMNT továbbra is stratégiai partner minden olyan civil-politikai kezdeményezésben, amely Székelyföld területi autonómiájának ügyét szolgálja, és ezen kezdeményezések eszköztárának kibővítése, valamint a konkrét cselekvési lehetőségek számbavétele céljából mielőbbi egyeztetést kezdeményez.
Az EMNT Elnöksége továbbra is egyeztetést, munkamegosztást és közös cselekvést jelentő összefogásban látja az erdélyi magyar politikai képviselet eredményességének kulcsát.
Nagyvárad, 2010. március 10. Tőkés László, Toró T. Tibor
elnök, EP-képviselő, ügyvezető elnök. Forrás: Erdély.ma

Cserehát per: Székelyudvarhely elveszítette
Székelyudvarhely önkormányzata elveszítette azt a pert, amelyet a csereháti, több mint egy évtizede vitatott épületért folytatott, így a Szeplőtelen Szív Kongregáció apácái maradhatnak az ingatlanban a koncessziós szerződés lejártáig.
Kincses Előd, a székelyudvarhelyi tanácsot képviselő ügyvéd szerint a a politikum beavatkozott az igazságszolgáltatásba, és az apácáknak adtak igazat, vagyis maradhatnak az épületben koncessziós szerződés lejártáig, vagyis hosszú évtizedekig.
A csereháti ingatlan fogyatékos gyerekek számára épült, és mivel az apácák nem az eredeti rendeltetésének megfelelően használták, a városháza pert indított ellenük, amelyben Eckstein-Kovács Pétert kérték fel ügyvédnek – mondta Kincses. Eckstein-Kovács Péter politikai szerepvállalása miatt, -amikor államfői tanácsosnak nevezték ki,- lemondott az ügyről. Megközelítőleg 1 éve vette át az ügyet Kincses. A döntés értelmében a kongregáció maradhat és végezheti eddigi tevékenységét.
Az 1996 óta tartó vitának tehát vége, a háttér azonban még távolról sem ismert, hiszen az elmúlt több mint 10 év során kiderült, hogy anyagi, politikai és a görög-katolikus egyházat a román állam részéről kártérítő, gyerekeket román szellemiségben nevelő intézkedések kesze-kuszasága húzódik meg a háttérben, érdekszférák, magas szintű politikai körök és komoly anyagi érdek, svájci jóhiszemű, de átvert adakozók egyaránt érintettek – olvasható a székelyhon.ro-n..
Bán Kata
Duna TV, Híradó. Forrás: Erdély.ma

Március 19., Marosvásárhely – Fáklyásmenet az igazságért és a toleranciáért
Szeretnénk méltó módon megemlékezni a Fekete március huszadik évfordulójáról, hiszen ez a fekete március meghatározta Marosvásárhely és valamennyi marosvásárhelyi életét, s máig is hat – sajnos, nem pozitív irányban – a város hangulatára. Teljesen egyértelmű számunkra, hogy azóta párhuzamosan él egymás mellett a két közösség, és az átjárás sokkal problémásabb, mint régebb volt, nyílt, baráti beszélgetésekre is nehezebben kerül sor, mint a Fekete március előtt, nyilatkozta tegnap Kincses Előd, aki 1990 márciusában a Nemzeti Megmentési Front alelnöke volt, és szenvedő alanya a márciusi eseményeknek.
A rendezvénysorozat szervezője Tőkés László és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, Smaranda Enache, a Pro Európa Liga társelnöke és Kincses Előd ügyvéd.
Kincses kijelentette: elkeserítő, hogy az igazságot még mindig nem derítették ki a fekete márciusról, azt, hogy kik szervezték, egyáltalán nem vizsgálta az igazságszolgáltatás. Ezért tartják a fáklyás felvonulást, hogy felhívják a közvélemény figyelmét, hogy az igazságot ki kell deríteni, csak akkor lehet igazi toleranciáról beszélni, ezért szervezik meg az Igazság és tolerancia fáklyásmenetét március 19-én 19 órai kezdettel.
A menet a Kultúrpalotától indul és azon az útvonalon megy végig, „ahol húsz évvel ezelőtt a Görgény völgyéből beszállított felfegyverzett parasztok haladtak", és gyertyát helyeznek el a tolerancia nevében arra a helyre, ahol Juhász Ilonát bántalmazták és Sütő András elvesztette a fél szeme világát, illetve gyertyát helyeznek Sütő András sírjára is.
Másnap, március 20-án 10 órakor, a Pro Európa Liga szervezésében magyar és román értelmiségiek kerekasztal-beszélgetésen vesznek részt a Deus Providebit Házban, délután 5 órakor pedig a Vártemplomban a történelmi egyházak részvételével ökumenikus istentiszteletre kerül sor.
Újságírói kérdésre, hogy a kerekasztal-beszélgetésre hívtak-e olyan román személyiséget, aki ’90 márciusában a „barikád másik oldalán volt", Kincses kijelentette: nem gondoltak erre, olyan román személyiségekben gondolkodtak, akiknek pozitív szerepük volt az idők folyamán abban, hogyan lehet előre vinni a román–magyar megbékélést, „akik ezelőtt húsz évvel ott voltak Budapesten az értelmiségi kerekasztalon, amikor robbant a vásárhelyi bomba, illetve akik aláírták a Barátság platformját, és másnap nem léptek be a Vatrába."
A sajtótájékoztatón részt vett Kali István, az EMNT Maros megyei elnöke is, aki elmondta, hogy pályázatot hirdettek meg fiatalok számára Családom fekete márciusa címmel, és bár nem számítottak nagy érdeklődésre a fiatalok körében, 26 pályázat érkezett be. Ezeket egy konferencia keretében bemutatják, illetve kiadvány formájában is megjelentetik. A három legjobb pályázatot díjazzák.
A Népújság felvetésére, hogy a Vatra Româneasca a hét végén konferenciát tart a március 15. és 20. közötti időszak stratégiájának kidolgozására, Kincses Előd azt válaszolta: ezek szerint az osztályellenség nem alszik, pedig régóta vége van a kommunizmusnak, legalábbis papíron. Úgy látszik, még mindig vannak olyan emberek, akik a régi idők nosztalgiájától nem tudnak szabadulni.
Mózes Edith. Forrás: Népújság (Marosvásárhely)

A védőügyvéd kártyái
A Gusa-szobor felállítását megszavazták az RMDSZ-tanácsosok is
Erre hivatkozott tegnap a Marosvásárhelyi Táblabíróságon megtartott fellebbezési tárgyaláson a helyi tanács általmegbízott ügyvéd, Vasile Ghere. A fellebbezést Tőkés László nevében Kincses Előd ügyvéd nyújtotta be a törvényszék határozata ellen, kérve, hogy a Gusa-ügyben a jogerős ítélet megszületéséig szüneteltessék a szobor felállítására vonatkozó tanácsi határozat végrehajtását.
Kincses Előd a tegnapi tárgyaláson fenntartotta a fellebbezést, kérve, hogy mindaddig, míg jogerősen el nem bírálják, a tanácsi határozat alapján fel szabad-e állítani a Gusa-szobrot vagy sem, szüneteltessék a határozat végrehajtását. Arra is hivatkozott, hogy amennyiben azonnal felállítják a szobrot, azonnali anyagi és erkölcsi kár érheti Marosvásárhelyt. "Azt hiszem, az erkölcsi kárral kapcsolatban nem kell magyaráznom, hogy a hazai és a nemzetközi sajtóban hogy fog lecsapódni, ha mégis felállítják a szobrot. Ami az anyagi kárt illeti, ha a szobrot a Gusa Alapítvány pénzéből felállítják és azt utána le kell bontani, akkor óriási összegeket kell majd fizetni anyagi és erkölcsi kártérítés címén, és mindez a marosvásárhelyi adófizetőket terhelné. Ez egy olyan érv, amit feltétlenül figyelembe kellene vegyen a Táblabíróság" – jelentette ki Kincses Előd. A tegnapi tárgyaláson már jelen volt a tanácsot képviselő ügyvéd, Vasile Ghere is, aki azzal próbált érvelni, hogy egy teljesen törvényes határozatról van szó, hiszen valamennyi tanácsos, élen az RMDSZ-szel, megszavazta, ezenkívül minden egyes szakbizottság egyetértőleg vette tudomásul és hagyta helyben. Ugyanakkor nem lehet tudni igazán, mi a helyzet Gusa tábornokkal, hiszen nem ítélték el.
Kincses Előd replikájában elmondta, nem az a vita tárgya, hogy a törvénynek formálisan megfelel-e a tanácsi határozat, érdemben van ezzel gond: "Egy háborús bűnösnek akarnak szobrot állítani. Gusa – hogy úgy mondjam, szerencséjére – az Iliescu-rendszer idején meghalt, az Iliescu-rendszer pedig nem engedte, hogy a temesvári gyilkos sortűznek a felelőseit bíróság elé állítsák, sőt, a másik két tábornokból, Stanculescuból hadügyminisztert, Chitacból belügyminisztert csinált. Egyébként mindkét személynek a fekete március megszervezésében is jelentős szerepe volt, és érdeke is fűződött hozzá, hiszen akkor nem azt vizslatták, hogy mit is csináltak ők Temesváron, hanem azt, hogy mit is csináltak a magyarok a románokkal Vásárhelyen. Ők azóta 15 éves börtönbüntetésüket töltik, és ugyanez a sors várt volna Stefan Gusara is, mivel a vádirat róla is megállapítja, hogy milyen bűncselekményeket követett el Temesváron. Ez nem jogerős megállapítás, hiszen ítéletet már nem tudtak hozni, Gusa tábornok ugyanis meghalt és halottat nem szokás elítélni a román törvények szerint".
A fellebbezésben a döntéshoztalt március 12- ére halasztották. Ha a fellebbezést elutasítják, az érdemi tárgyalásig fel lehet állítani a szobrot. Kincses Előd szerint "Tőkés Lászlónak azt ígérte Florea polgármester, hogy egyhamar nem fogják felállítani a szobrot. Meglátjuk, mennyire szavatartó…"
Antalfi Imola. Forrás: Népújság (Marosvásárhely)

Látlelet és kilátások
Vita a középfokú oktatásról
A romániai magyar közép- és szakközépiskolai oktatásról készült látlelet azon a tanácskozáson, amelyet március 5-én tartottak a Kultúrpalota kistermében az oktatásért felelős tisztségviselők és az intézmények vezetőinek jelenlétében, akik Erdély 62 önálló magyar líceumát és 95 magyar tagozattal rendelkező középiskoláját képviselték.
Vigyázni kell az anyanyelvi oktatást biztosító jogokra, amelyeket húsz évi küzdelemmel értünk el, s a változó jogszabályi környezetben is minden törvényes eszközzel meg kell védeni, sőt a kormányban való részvétel lehetőségével élve, bővíteni kell azokat – hangzott el a romániai oktatásért felelős miniszterelnök-helyettes beszédében. Markó Béla utalt arra, hogy a romániai magyar pedagógustársadalom az új oktatási törvény közvitájában való tevékeny részvétellel járulhat hozzá a változásokhoz a román nyelv oktatásától valamennyi tantárgy anyanyelven való tanításáig.
Mivel a romániai magyar oktatási intézmények átlagosan kisebb gyerekszámmal működnek, a normatív finanszírozási rendszer, azaz a gyerekek létszáma szerinti fejpénz leosztása kedvezőtlenül érintheti iskoláinkat, különösen azokat, amelyek a szórványban működnek. Ezt a hozzászólások során több iskolaigazgató is szóvá tette Temesvártól egészen Kolozsvárig. Mivel a gyereklétszámon nem lehet változtatni, el kell érni, hogy a finanszírozás differenciált legyen a távolságtól, a környezettől, a szakoktól, és egyéb indokolt feltételektől függően.
Újból szembesülnünk kell az elmúlt húsz év dilemmájával, hogy a szétszórt kis iskolákat vigyük-e tovább vagy erősebb, nagyobb intézményekbe irányítsuk a diákokat. A kérdésre Markó Béla az első változat mellett foglalt állást, legalábbis az elemi osztályokat illetően, amely meggátolná a széleken való lemorzsolódást. A miniszterelnök- helyettes azzal sem ért egyet, hogy a középiskolák első osztályokat indítsanak, mivel véleménye szerint nemcsak a kis falvakban, a nagyvárosi lakónegyedben is biztosítani kell az anyanyelvi oktatás feltételeit.
A fejkvóta nem elegendő a kisebb iskolák fenntartására, s az alternatív osztályok, a művészeti iskolák, a sajátos nevelési igényű gyerekek esetében pótlólagos fejadagra van szükség, továbbá a távol eső elszigetelt iskoláknak is, hogy fennmaradhassanak – tette hozzá többek között Pásztor Gabriella államtanácsos.
Az új oktatási törvény előrelépés lehet a központosítás lebontásában, lehetővé téve, hogy az iskolák maguk válasszák ki a pedagógusokat, azt is figyelembe véve, hogy alkalmasak-e a tanításra. A címzetes tanári állásokra legtöbb öt évre kellene szerződést kötni, s meg kellene szüntetni a tanárok fentről történő áthelyezését – vetette fel Bakos Tibor szenátor, aki Kézdivásárhelyen volt iskolaigazgató. Beszélt a vezetőtanácsok összetételére vonatkozó elképzelésekről (50 % tanár + 50% szülők és önkormányzat vagy mindhárom fél 33 százalékos részvétele). Kifejtette, hogy az iskoláknak lehetővé kell tenni, hogy túljelentkezés esetén felvételit hirdessenek, kitért a VIII. osztályt végző diákok tudásának a felmérésére, az óraszám és a tananyag csökkentésének szükségességére, a választható órák számarányának növelésére. Elmondta kifogásait az iskolák gyereklétszám szerinti finanszírozására vonatkozó 1618-as kormányrendelettel kapcsolatosan, amelynek kidolgozói a tanerők képzettségét sem vették figyelembe, holott vannak iskolák, ahol több magasabb fokozattal rendelkező idősebb pedagógus tanít, mint egy másik hasonló gyermeklétszámmal működő tanintézetben. Végül ismertette a kisebbségi oktatásra vonatkozó javaslatait: a román nyelv külön tanterv alapján történő tanítása I-től XII. osztályig, valamennyi tantárgy anyanyelven történő oktatása, a kisebbségi pedagógusoknak az intézményvezetésben való arányos képviselete stb.
Lakatos András, az RMDSZ ügyvezető alelnöke kifejtette, hogy nincsenek illúziói a központosítás lebontásáról, mivel ezáltal veszélybe kerülnek olyan oktatási intézmények, amelyeket eddig központi szinten sikerült megvédeni. De vannak előnyei is, mivel a központi irányítás végét jelentheti, ha sikerül egy valóban korszerű oktatási törvényt alkotni, amely hosszú távon biztosítja az iskolarendszer fennmaradását.
Király András államtitkár, volt aradi iskolaigazgató szerint a reform lényege az kell legyen, hogy a kérdésekre helyben, a közösség érdekeinek megfelelően találják meg a választ.
A szót kérő iskolaigazgatók közül sokan vetették fel az alternatív oktatás problémáját, a sajátos nevelést biztosító osztályok helyzetét, a szórványban működő középiskolák fenntartásának nehézségeit, s a pozitív diszkrimináción alapuló finanszírozás bevezetését. Többen a szakoktatás helyzetét kifogásolták, a szakképzés átalakítását, a szakmunkásképzés visszavezetését, anyanyelvű tankönyvek kiadását kérve. Mások a különböző szintű érettségi bevezetésének fontosságát hangoztatták a felvételiző diákok esélyegyenlőségének a megteremtése érdekében. Volt, aki a visszaszolgáltatott épületekből kikerülő iskolák helyzetének megoldását sürgette, mások a félbemaradt építkezési munkálatok finanszírozásának folytatását szorgalmazták, s elhangzott, hogy a felnőttoktatás bevezetése jelentős jövedelemforrást képezhet. Ne lehessen fakultatív magyarórát tartani ott, ahol magyar tagozat is működik, hagyják működni a magyar diáktanácsokat a vegyes tannyelvű iskolákban, folytatódjék a tehetséggondozás, támogassák a művészeti oktatást, vezessék vissza az osztályfőnöki órákat, növeljék a testnevelés órák számát, s az egyetemeken helyezzenek nagyobb hangsúlyt a minőségi tanárképzésre – hangzott el a hozzászólásokban.
Bálint István, a Bolyai líceum igazgatója 11 pontban foglalta össze javaslatait a középiskolai oktatás válságának kezelésére, amely véleménye szerint a középiskolai tanárok és diákok közötti szorosabb együttműködés, a közös pályázati és iskolafejlesztési tervek kidolgozása, a tanítási kritériumok egyeztetése révén valósítható meg.
Bár nem minden kérdésre hangzott el konkrét válasz, Bakos Tibor szenátor arról biztosította a résztvevőket, hogy a normatív finanszírozási rendszer kidolgozói is rájöttek, hogy a "kulcsokat" javítani kell és szükség van a pozitív megkülönböztetésre. Hozzátette: a pedagógusok bérével egyelőre ott van gond, ahol a helyi tanácsok nem fogadták el a költségvetést, s hogy az idén még mindenki meg kell kapja a 13. fizetést, s az érdemfokozat, valamint az év tanárának kiválasztása az új jogszabályban is szerepel. Ami az osztályok létszámát illeti, az iskola vezetőtanácsának kell majd eldöntenie a jövőben, hogy engedélyezi-e a létszám alatti osztályok indítását, s a beiskolázási számokat a helyhatóságoknak kell jóváhagyniuk, a középiskolák pedig a megyei tanácsokhoz fognak tartozni.
A készülő tanügyi törvényre nem kellene rányomja bélyegét a gazdasági válság, a megszorításoknak nincs helyük a jogszabályban, amely egy kerettörvény kellene legyen – egyezett meg a hozzászólók véleménye a Lakatos Andráséval, aki befejezésként azt hangsúlyozta, hogy a kérések, javaslatok támogatása érdekében a pedagógustársadalomnak is hangsúlyosan meg kell szólalnia a törvény kapcsán.
(bodolai) Forrás: Népújság (Marosvásárhely)

Hatvan év tükrében
Ünnepel a Művészeti Líceum
1949. december elsején kezdte működését a Marosvásárhelyi Művészeti Líceum. A megyeszékhelyen már évtizedekkel korábban, még Bernády György idején megkezdődött a művészeti oktatás. 1908-ban Bernády zeneiskolát hozott itt létre, ebből fejlődött ki a későbbi Zenekonzervatórium, melynek első igazgatója Metz Albert hírneves zeneszerző, karmester, hegedűművész volt. A képzőművészeti oktatás 1932-ben kezdődött Marosvásárhelyen Szabad Képzőművészeti Tanfolyam néven. Ezeknek az iskoláknak a hagyományait örökítette tovább a Művészeti Líceum, melynek élén elsőként Izsák Márton szobrászművész állt, első igazgatóhelyettese pedig Kozma Géza zeneszerző, hegedűművész volt. Az évek során az intézmény helyettes vezetőjének tisztségét Trózner Sarolta, Erkel Ferenc dédunokája is betöltötte. A tanintézet első évfolyama 1953-ban ballagott. 1955–56 között a zeneosztályokat – az elemi kivételével – Kolozsvárra költöztették, a képzőművészeti osztályokat pedig szovjet modell szerint műszaki iskola néven a helyi inasiskola hatáskörébe helyezték. Az 1959–1960-es tanévben Zene és Képzőművészeti Általános és Középiskola néven válhatott újra kerek egésszé a helyi művészeti oktatás. 1977 és 1990 között a 18-as Általános Iskola, illetve a Pedagógiai Líceum adott otthont a művészképzésnek. A Művészeti Líceum az 1990-91-es tanévben alakult újra.
A Kultúrpalota a kezdetektől fontos szerepet töltött be a művészetis fiatalok életében: nemcsak a zene- és képzőművészeti oktatásnak adott otthont, kisterme hosszú ideig a vidéki diákok szálláshelyéül is szolgált. A tanintézet bentlakása 1980-ban épült fel és 2008-ig működött.
A Művészeti Líceum hat évtizede tesz eleget küldetésének, a fiatal tehetségek felkutatásának és művésszé nevelésének, termeiből számos olyan egyéniség került ki, akik felülmúlták mestereiket. Közülük neves szakemberek itthon és sokan a határon túl – Magyarországon, német, francia, olasz földön – kamatoztatták az értékes útravalót. Az iskola hatvanadik születésnapján a jelenlegi diákok március 10-én kiállítással és hangversennyel ünnepelnek. E két rendezvény bizonyára újra alátámasztja azt, amit már sokszor tapasztaltunk: a múzsa az agg falak között is folyamatosan újjászületik.
Nagy Székely Ildikó. Forrás Népújság (Marosvásárhely)

Kétnyelvű sajtószolgálat
Temesváron az Adam Müller Guttenbrunn ház konferenciatermében kedden mutatták be a Csongrád megyei önkormányzat tulajdonában levő Megyeszolgálat Kht. és a temesvári Integratio Alapítvány közös pályázatát, amelynek célja közös román-magyar sajtó- és hírszolgálat létrehozása és működtetése.
Toró T. Tibor, az Integratio Alapítvány elnöke köszöntőjében hangsúlyozta: a határok légiesítése nyomán Temes és Csongrád megye lakói szabadon járhatnak-kelhetnek a térségben, de a gondolatok, az információk határon átívelő szabad áramlása az előítéletek, a begyepesedett gondolkodásmód falába ütközik. „A határok leginkább belül vannak, a fejekben” mondta Toró T. Tibor, aki szerint a tavaly decemberben beindult egy éves program keretében létrehozott határon átívelő kétnyelvű hírszolgáltatás ezen állapotok felszámolását segíti. Varga Márta projektmenedzser, a Csongrád megyei önkormányzat szóvivője Magyar Anna megyei elnök gondolatait tolmácsolta: „a Csongrád és Temes megyei szakemberek együttműködéséből született Inpress sajtószolgálat lehetőség a határ két oldalán élőknek arra, hogy jobban megismerjék egymást és újra megfogják egymás kezét.”
Dr. Mariana Cernicova a sajtónak a regionális kapcsolatok fejlesztésében betöltött szerepéről, dr. Bodó Barna a regionális identitásról tartott előadást.
Bonifert Gábor, a Déli Szó című havilap ügyvezető igazgatója bemutatta a pályázat keretében kiadott kétnyelvű kiadványt, amelynek címe LiteratHU-R. A két megyében összesen 200 000-res példányszámban terjesztett ingyenes kiadvány első, 2010. márciusi számának gerincét az 1848-as, az 1956-os és az 1989-es forradalmakról szóló írások adják. A rendezvény a projekt honlaptervezetének és a kétnyelvű hírszolgáltatás szükségességét indokoló szociológiai felmérés bemutatásával zárult, Katona Mihály és Varga Márta előadásában.
A Magyarország-Románia Határon Átnyúló Együttműködési Program 2007-2013 keretében az Európai Unió Európai Regionális Fejlesztési Alapjához benyújtott, közel 200.000 euró értékű pályázatból kétnyelvű, nyomtatott és online újságok megjelentetését, rádió és televíziós műsorok elkészítését, média-szemináriumok megszervezését finanszírozzák. A cél olyan információk, hírek, témák feldolgozása, amelyek a határ mindkét oldalán élők számára érdekesek lehetnek
Pataki Zoltán. Forrás: Nyugati Jelen (Arad)

Pálfordulás Geoană visszahívása ügyében
Időnként kínos véleményváltoztatásra kényszeríti a politikusokat saját pártjuk állásfoglalása. Most ilyen helyzetbe került Frunda György RMDSZ-es szenátor, aki kénytelen volt módosítani álláspontját Mircea Geonănak a szenátus éléről való visszahívása ügyében, miután az RMDSZ elhatározta, hogy támogatja a demokrata párt kezdeményezését.
A múlt héten derült égből villámcsapásként érkezett a Demokrata Liberális Párt (PD-L) szenátusi frakcióvezetőjének, Traian Constantin Igaşnak az a bejelentése, hogy Mircea Geoană felfüggesztését kérik a szenátus éléről. A kezdeményezés komolytalanságát látszott alátámasztani, hogy a szenátorok a felfüggesztés szót használták, holott a házszabályzat csak visszahívásról rendelkezik. A demokrata pártiak pozícióját gyengítette, hogy az Alkotmánybíróság 2005-ben felülvizsgálta a házszabályt, és világos állásfoglalást tett közzé a házelnökök visszahívásáról.
Az RMDSZ szenátora közvetlenül a bejelentést követően, március 3-án úgy nyilatkozott: Igaş bejelentése politikai nyilatkozat súlyával ér fel. A szenátor ezzel azt érzékeltette, hogy egy ilyen kezdeményezés kivitelezhetetlen, amit az Alkotmánybíróság döntésével magyarázott. Az Agerpres március 3-i tudósításában azt írja, hogy Frunda kifejtette: a szenátus elnökének a visszahívását a taláros testület döntése tisztázza, vagyis „a parlament két házának az elnökei csak saját pártjuk frakciójának a kezdeményezésére hívhatók vissza funkciójukból”.
Az RMDSZ azonban hétfőn hivatalosan is csatlakozott a demokraták kezdeményezéséhez, amit a nagyobbik koalíciós párt szintén felvállalt. Frunda álláspont-változtatása a Transindexnek adott nyilatkozatban érhető tetten. Az RMDSZ-szenátor az eljárás alkotmányosságára vonatkozó kérdésre kijelentette: a szenátorok szavazással döntenek arról, hogy megtartják tisztségében, vagy menesztik a házelnököt. „A döntés tehát a szenátusra tartozik, az Alkotmánybíróságnak ebbe a kérdésbe nincs beleszólása” – idézi a Transindex Frundát. Forrás: Szabadság (Kolozsvár)

Válasz Lakatos Péternek és elvtársainak
A Bihar-megyei RMDSZ választmánya, kiemelten Lakatos Péter parlamenti képviselő a hétvégén személyemmel és Tőkés László európai parlamenti képviselővel foglalkozott. Lakatos Péter ezen felül még egy stílustalan és gyalázkodó förmedvényt is elküldött levél gyanánt a helyi újságoknak, amelyben a volt tűzoltótiszt önviktimizálásából már kihagyja az országos sajtóban korábban sokat hangoztatott „fájdalmát”, miszerint azért távolították volna el a nyolcvanas években a tűzoltóság kötelékéből, mert magyar volt – csak tudnám, honnan jöhettek erre rá, hiszen nehezen találunk olyan nagyváradi lakost, aki a nyolcvanas évekből emlékezne arra, hogy Lakatos Péter a nyilvánosság előtt megszólalt volna magyarul. Emiatt talán ő is túlzásnak gondolta „magyar mártíromságát”, mostani verziója szerint már „feljelentették”. Lesz belőle még rendszerkritikus ellenálló is, ha így folytatja.
Kiss Sándor, Bihar megye tanácsának alelnöke egyenesen „lenullázta” parlamenti tevékenységemet. Nem illő, hogy felsoroljam tizennégy évi munkám eredményeit, azt viszont megemlítem, hogy az eleddig Románia Parlamentje elé tárt autonómia-törvénykezdeményezések mindegyikén ott szerepel a nevem. Ők mintha nem törték volna magukat ez ügyben. Kivéve a kampányeseményeket – és erre ma már Magyarországon ki is alakítottak egy jó fogalmat: „szájkarate”.
Ilyen Szabó Ödön hétvégi „figyelmeztetése” is: „A kettős beszéddel csak azt lehet elérni, hogy megmaradnak a szobraink vagy lesznek kétnyelvű utcanévtábláink, de nem lesznek magyarok, akik elolvassák ezeket”. Apropó, kétnyelvű utcanévtáblák, ugyan hány éve is „csinálják”? Továbbá, ki a felelős azért, hogy Nagyváradon olyan – a város jövőjét meghatározó – „stratégiákat” fogadnak el, amelyekben a majd’ egyharmadnyi magyarságunk a „futottak még kisebbségek” kategóriájába tartozik, amint arra kollégám, Demeter Szilárd felhívta a figyelmet?
Lakatosék „tevékenységéről” ellenben a korrupcióellenes civil koalíció állított ki bizonyítványt. Az olvasók a magyar nyelvű sajtóból is értesülhettek róla, hogy 2004 óta tizenkét civil szervezet rendszeresen felállítja a bizonyíthatóan korrupt és nem a köz szolgálatára való politikusok „feketelistáját”, és hogy, hogy nem, a bihari politikusaink valamiért mindig előkelő helyet foglalnak el ezeken.
Nézzük csak: más bihariak mellett Biró Rozália váradi alpolgármester a 2007-es EP-választások alkalmából került szégyenpadra, Kiss Sándorról pedig 2008-ban közölték a tudnivalókat, ugyanekkor elvtársa, Lakatos Petru is felkerült a „feketelistára”. (Ellenőrizhető a www.romaniacurata.ro honlapon!)
Lakatos logikájával élve: a korrupt politikusok feketelistáján való szereplés és a gyors gazdagodás között ugyan lehetne összefüggéseket keresni (felemlegetve azt, hogy a 2009-es válságévben a volt tűzoltó cégeiből egymaga annyi osztalékot vett ki, mint a Festum Varadinum összköltségvetése – kétszer!) – de, s idézem a „magyarsága” miatt „meghurcolt” honatyát, „ezt a típusú eljárást én elítélem, nem élek vele”.
Mondhatná valaki persze, hogy a tizenkét civil szervezet szintén a magyarságuk miatt pécézte ki a bihari politikusainkat – bár az elmúlt évekből nem emlékszem olyan esetekre, hogy az érintettek bírósági úton bizonyították volna ártatlanságukat és „folttalanságukat”. Ugyanígy a Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) is a magyarságért végzett önzetlen tevékenységük miatt vette célkeresztbe egyiküket-másikukat? Továbbá szintén a nagyváradi magyarok életét „színesíti” a torzóvá épített (Ady Endre szülőfalujától elorzott) ún. „kulturális központ”, illetve a Léda-házat is a köz érdekében játszották át csekély 150 lejes bérleti díjért a Partium Alapítvány kezére?
A hétvégi bihari RMDSZ-ülésen Lakatos azt állította, hogy „ha ugyanis gyökeret kapnak ezek a vádaskodások, akkor megítélésében akár az is előfordulhat, hogy 2012-ben az RMDSZ kiszorul a romániai parlamentből.”
És ez a félelem valós. Nem azért, mert bárki lejáratná őket. Lejáratják ők saját magukat.
A legutóbbi választáson leadott magyar szavazatok is ezt mutatták.
És azért is, mert ahogyan szintén Lakatos állítja: „az a legnagyobb probléma, hogy a nyilatkozó úgy tekint a felnőtt bihari magyarokra, mintha azok nem emlékeznének dolgokra”.
Bizony, hogy emlékeznek.
2010. március 8., Nagyvárad
Szilágyi Zsolt
az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács alelnöke. Forrás: Reggeli Újság (Nagyvárad)

Népgyűlést szerveznek a székelyföldi románok
Maroshévízen szerveznek népgyűlést a Hargita, Kovászna és Maros megyei románok. A kezdeményező civil szervezet ily módon akarja felhívni az állam figyelmét a magyar vezetők szeparatista törekvéseire, valamint a régió enklávésításának veszélyére.
Március 20-ára hívja Maroshévízre a románokat a Hargita, Kovászna és Maros Megyei Románok Civil Fóruma. Szerdán kiadott felhívásukban emlékeztetnek, 400 000 román él a három megyében.
„Azok leszármazottai vagyunk, akik évszázadokon keresztül küzdöttek a megsemmisítés és a magyarosítás ellen, amint azt Románia első pátriárkája, Miron Cristea kijelentette. Hasonló eszközöket, de más módszereket használnak ma is azonosságunk és megmaradásunk ellen” – olvasható a dokumentumban, amelyet az Agerpres idéz. A hírügynökség szerint a felhívás kitér arra is, hogy a románok – sok más mellett – követelni fogják az állami hatóságoktól, hogy foglaljanak állást a magyar vezetők ellen, akik a területi autonómia révén akarják enklávévá alakítani a régiót.
Hargita Népe. Forrás: Erdély.ma

Brassó elszékelyesítése?
Számítani lehetett arra a hírre, ami most beröppent az ablakunkon: a Demokrata-Liberális Párt — Emil Boc pártja — lehetőséget akar teremteni arra, hogy Brassót elszékelyesítsük, mégpedig úgy, hogy Háromszékhez, Csíkhoz, Gyergyóhoz és Udvarhelyszékhez csatolják. Maros megye ebből kimarad, hogy ne zavarja az elszékelyesítés folyamatát, ők majd Besztercét és a Mezőség egy részét, valamint, valószínű, Segesvárt és környékét székelyesítik el. Ilyenképpen egy helyett lesz két szép székely megye. Olyan ez, mint amikor Ó-Romániát Erdélyhez csatolták.
Komolyra fordítva a szót: Székelyföld történelmi és jelenlegi földrajzi, gazdasági, néprajzi egységének tervezett szétrobbantása bizonyos gazdasági előnyök hangoztatásával hosszú vagy nem is olyan hosszú távon a székelymagyarság bekebelezésével, felszívódásával jár.
Ez az elképzelés azért is veszélyes, mert ahogyan ez történni szokott, a magyar gazdasági szereplők köréből is ki tudják szakítani azokat az érdekelteket, akik a mammon — a pénz — istenének hódolnak, érvekként fel tudják használni azt a már eddig kiépített függőségi rendszert, amely a postát, telefont, csendőrséget, katonaságot, az egészségügyi intézményeket stb. Brassó­ban összpontosítja, a brassói magyar értelmiséget, akik közül a székelységből származókat is elszédíti a Cenk alatti város bűvölete. Az autópálya, a vidombáki reptér mind-mind érvként jelenik meg Brassó elszékelyesítésének stratégiájában.
A jelenlegi helyzetet bonyolítja, hogy a D-LP brassói képviselői, élen George Scripcaruval, szimpatikusan nagyvonalúak a magyarság irányában a Vatra bölcsőjében ringatózó nacionalistákkal szemben, és minden bizonnyal mesterien fogják kihasználni a két megye — Hargita és Kovászna — magyarságának pártos széttagoltságát, a tájegységek között emelkedő ellentétek falait, a Csík és Udvarhely, Csík és Háromszék közötti antipátiát, az eltorzult személyi és csoportellentéteket.
A térség magyar lakossága pedig elveszítette azt az immunitását, amely negyven évvel ezelőtt a(z) (agy)velejéig hatolt, mert az akkori brassói politikai és állami adminisztráció magyarellenes nacionalista brutalitását ma már nem érzékeli, és nem óhajt tanulni még a szlovákiai fasisztoid kurzusból sem, ami nálunk is bármikor trónra hághat.
Tőkés László sajtóirodája figyelmeztet: „Ennyi ellenérdekelt közéleti szereplő között fájdalmas módon maga az ügy szorul háttérbe: Székelyföld területi autonómiája. Pedig soha nem lenne ennyire fontos az összefogás, mint most, amikor a nagyobbik kormánypárt dönteni készül a fejlesztési régiók átszabásáról."
Sylvester Lajos. Forrás: Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

„Röviden, tárgyszerűen, mert jön Boc”
A pártfegyelem és politika sikeresen szétcincálta a megyei tanácsnál tartott Arad-Békés Vegyes Bizottság soron következő ülésének hangulatát.
Ráadásul Nicolae Ioţcu tisztességes protokolláris baklövést követett el, mert nem ő fogadta békési kollégáját, Domokos Lászlót, hanem a magyar vendég ácsingózott hosszú percekig a díszterem bejáratánál, amíg megérkezett a házigazda. És azonnal bocsánatot kért, hogy nem maradhat, de rohannia kell Temesvárra, mert érkezik Emil Boc kormányfő. Domokos azért némi malíciával megjegyezte, reméli, jó nagy táskával érkezik a miniszterelnök, amelyben utak, iskolák, fejlesztések lesznek Arad számára.
Így aztán a prezídiumban Ioţcut az egyik alelnök, Adrian Ţolea helyettesítette, aki szerencsére elnöke a vegyes bizottságnak. A katasztrofális tolmácsolás pedig – annyira izgult a fordító, hogy előfordult, magyarul ismételte a békési felszólaló szavait – végképp vízszint alá lesüllyesztette a bizottság ülést.
A protokolláris köszöntőben aztán Ţolea még rádobott egy utolsó lapáttal, mert kérte, a hozzászólások legyenek rövidek és tárgyszerűek, hogy befejezzék, mire jön Emil Boc. A noszogatás amúgy értelmetlen volt, mert a program szerint is a délben kezdődött ülést másfél óra alatt tervezték lezavarni, Boc pedig csak 16.00 óra tájékán érkezik ma a megyei önkormányzat székházába.
Az ekképp megágyazott ülésen aztán először ismertették majd elfogadták a bizottság 2009-es tevékenységét, bemutatták és elfogadták a 2010-es programot, majd beszámoló hangzott el a közös projektekről.
Irházi János. Forrás: Nyugati Jelen (Arad)

Marosvásárhely fekete márciusa
DVD-n a ’90-es eseményekről készült film
Lapunkban már írtunk a marosvásárhelyi Dr. Bernády György Közművelődési Alapítvány kuratóriumának kezdeményezéséről, nyilatkozott róla Borbély László kuratóriumi elnök és az 1990-es történéseket több mint 11 órás összeállításban felelevenítő film készítője, Miholcsa Gyula operatőr is. Most a film bemutatójával kapcsolatosan pontosítunk. Erre március 19-én és 20-án kerül sor a Stúdió Színházban. Az első nap 17 órától két DVD-lemezről (1 óra 43 perc és 1,08) a decemberi, januári előzményeket, az iskolaügyeket illetve a februártól március 15-ig lezajlott eseményeket, az orvosi egyetemen történteket ismerhetik meg a nézők. Március 20-án, szombaton 10 órai kezdettel ugyancsak két DVD-ről a ’90. március 16. és 20. között tragikus összetűzésekbe torkollott konfliktusos helyzetet idézi fel a kétnyelvű filmösszeállítás. Az utolsó részt, amelynek időtartama szintén négy órányi, délután 16 órától lehet megtekinteni.
A kétnapos rendezvény szervezői kérik azokat, akik a film által felelevenített 1990-es periódusban a történések aktív résztvevői vagy szenvedő részesei voltak, a napokban jelentkezzenek személyesen vagy telefonon a Bernády Házban ( Horea u. 6. sz. tel.: 0265/266-855). Természetesen a filmvetítésen is számítanak jelenlétükre. Forrás: Népújság (Marosvásárhely)

Fáj a feje?
A Fáj a feje? című háromrészes dokumentumfilm témája az 1990. márciusi marosvásárhelyi román–magyar konfliktus. Az alkotás több fejezetből áll, amelyekben megszólalnak a tragikus események megvertjei, a verőlegények, a "megfigyelők" – marosvásárhelyi színészek és rendezők, valamint a hadsereg és a politikum képviselői. A szerzők 20 évvel az események után keresik a tragikus események hátterében rejlő igazságot, miután az állam ennyi idő alatt nem volt képes megtenni.
Az alkotás kétnyelvű dokumentumfilm, mint egy helységnévtábla egy olyan településen, ahol magyarok és románok élnek együtt. A marosvásárhelyi TVR, valamint a TVR1 közös összeállításaként létrejött film szerzői: Bereczki Edit és Cornel Mihalache. A filmet március 13-án, 20-án és 27-én, szombatonként 17 órától sugározza a marosvásárhelyi TVR és március 15-én, 22-én és 29-én, hétfőnként 23 órától a TVR1 csatornán tekinthető meg.
Nézzék meg és nem fog fájni a fejük! Forrás: Népújság (Marosvásárhely)

Az önkormányzatoknak felelősségük van Székelyföld autonómiájának a kivívásában
Március 15. legyen munkaszüneti nap
Kedden a Székely Nemzeti Tanács és a Székelyvásárhely Egyesület fórumot szervezett a Kultúrpalota kistermében a magyar nyelv hivatalos nyelvként való elismeréséről Székelyföldön. A Népújság kérdésére Izsák Balázs, az SZNT elnöke elmondta, céljuk az, hogy Marosvásárhely lakossága is ismerje meg, mi készül Sepsiszentgyörgyön, milyen határozattervezeteket hoznak nyilvánosságra, bocsátanak közvitára: tulajdonképpen egy helyi előkészítése ennek, segíteni beemelni a közbeszédbe ezt a témát, az ott megfogalmazott határozatokba kitűzött célokat.
Az elnök a fórumon arról beszélt, hogy Romániában nyomban az első önkormányzati választások után kormánymegbízottat neveztek ki, aki ellenőrzést gyakorol az önkormányzatok fölött, megtanították a polgármestereket és tanácsosokat, hogy "az ő hatáskörükbe nem tartozik politika, csak a közvilágítás, legelőtakarítás, az utcák, vagyis korlátozzák magukat olyan tevékenységekre, amelyek nem zavarják a központi hatalom köreit. Megpróbálták fenntartani azt a diktatúrából örökölt beidegződést, hogy a ténylegesen fontos, a közösségeket érintő döntéseket messze, a központban hozzák. Ezt sulykolták a polgármesterekbe, tanácsosokba, hogy nincs feladatuk a közösség szellemi örökségének megőrzésében, nem szólhatnak bele olyan politikai döntésekbe, amelyek arról szólnak, hogy az ő hatáskörüket ki kell bővíteni".
Kijelentette: tudatosítani kell az önkormányzatokban, hogy igenis felelősségük van Székelyföld autonómiájának a kivívásában, szerepet kell vállalniuk ebben.
A pénteki sepsiszentgyörgyi önkormányzati nagygyűlés határozattervezeteit Kiss István, a Magyar Polgári Párt marosvásárhelyi elnöke, illetve Csíki Sándor, Marosszék Székely Tanácsának alelnöke olvasta fel.
A jegyzők jobban félnek a prefektustól, mint a tanácstól
Csíki Sándor szerint Romániában nem létezik önkormányzatiság. A kifejezés szépen hangzik, de inkább helyhatóság van. Tapasztalta tanácsosként, hogy a saját határozattervezeteit, de a nyárádszeredai tanács határozatait is semmibe veszi a román állam. Legutóbb két, a Csaba-szoborral és a Bocskai térrel kapcsolatos tervezetét támadta meg a prefektus. "Ebben az országban nem úgy működik a demokrácia, hogy az önkormányzat valamit elképzel, a tanács megszavazza és az elkezd működni. Sajnos, nálunk a prefektus, vagy más magas rangú tisztségviselő kitalál valamit, leszól a polgármestereknek, a jegyzőt időnként szőnyegezteti. A jegyzők jobban félnek a prefektustól, mint a tanácstól. Hiába jövünk ötletekkel, utcanév vagy a magyar nyelv használata ügyében, a jegyző azt mondja, igen, de őt a prefektus szőnyegre fogja hívni. Jó lenne, ha elérkeznénk a demokráciának abba a szakaszába, amikor a helyi kezdeményezéseket a jegyzők támogatják, a polgármesterek elfogadják, és működik a demokrácia". Andrássy Árpád, az SZNT jegyzője arra hívta fel a figyelmet, hogy amikor anyanyelvről beszélünk, az oktatást sem szabad megkerülni.
Egy másik határozattervezet arról szólt, hogy "március 15. legyen munkaszüneti nap a Székelyföldön, mert Székelyföld minden polgárának joga van szabadon megünnepelni ezt a napot".
A kérdésekre és észrevételekre válaszolva, amelyekből nem hiányoztak az RMDSZ-nek szóló bírálatok sem, Izsák Balázs egyebek között kijelentette: Mindig a jövőbe kell tekintenünk és bíznunk abban, hogy amit a tegnap nem tudtunk megtenni, azt holnap meg tudjuk. Akár azt is, hogy összefogjunk adott kérdésben. Minden rendelkezésre álló eszközt fel kell használni, a közvéleményben tudatosítani kell, mellé kell állítani az önkormányzatokat és élni a nemzetközi jog kínálta lehetőségekkel is.
Mózes Edith. Forrás: Népújság (Marosvásárhely)