Elismerő okleveleket nyújtottak át Szatmárnémetiben
Szatmár megye – Az RMDSZ Szatmárnémeti szervezete negyedik alkalommal nyújtotta át azokat az elismerő okleveleket, amelyekkel a magyar közösségben kiemelkedő teljesítményt nyújtó személyiségeket díjazza.
Minden évben három kategóriában adnak át elismerést: közéleti tevékenység, oktatás, valamint sport- és ifjúság. Idén három olyan személy vehetett át oklevelet, akik hosszú évtizedek óta tevékenykednek területükön. Draveczky Károly az RMDSZ berkein belül tette nélkülözhetetlenné magát, és küzd még most is a magyarság érdekeiért. Cziprisz Imre pedagógusként és aligazgatóként írta be nevét a Szatmár megyei magyarság történelmébe, míg Csiszár Ferenc mesteredző tanítványai sorra térnek haza világ- és olimpiai bajnokságon szerzett érmeikkel.
Forrás: Erdon.ma

Ünnep: szabadon és méltósággal
Március 15-én Szatmárnémetiben az István téri Petőfi szobornál gyűlt össze az ünneplő tömeg az RMDSZ, a MIK, valamint a Szent István Kör által szervezett megemlékezésen.
Több száz személy ajkáról hangzott fel a Szózat március 15-én Szatmárnémetiben, az István téri Petőfi szobor előtt. Nemzeti öntudatunk és szabadságszeretetünk legnagyobb ünnepén azért imádkoztunk a szabadságharc hőseire emlékezve, hogy az Isten, aki minden nemzet Istene, elegendő erőt adjon ahhoz, hogy őseinkhez méltó módon, mi is tudjunk áldozatot hozni annak érdekében, hogy egységes, erős és felemelkedésre képes nemzetet alkossunk. Ft. és Nm. Schönberger Jenő megyés püspök ünnepi beszédében kihangsúlyozta, hogy Isten minden embert szabadnak teremtett, és amikor a szabadságra törekszünk, azt szeretjük, akkor az ő akaratát követjük. Ft. Sipos Miklós, a Szatmári Református Egyházmegye esperese beszédében megköszönte Istennek, hogy éppen itt és éppen ebben az időben élhetünk, sőt, ennél tovább is ment, hálát adott azért, hogy a magyar nemzet gyermekei vagyunk, amelyet több mint ezer éve szeret és oltalmaz az Isten. Mindannyiunk közös imádságának, „Legyen meg a Te akaratod” sora kevésszer hangzik ilyen őszintén, mint egy olyan ünnepen, amelyen akarva-akaratlan visszaemlékszünk államalapító királyunkra, aki a kereszténység szellemét elültette bennünk, magyarokban. S ez a szellem adott erőt évezredes küzdelmeinkhez. Ezen küzdelmek mellett a körülöttünk élő nemzetek sem tudnak szó nélkül elmenni, s talán ez a gondolat vezette Emil Boc miniszterelnök tollát, amikor megfogalmazta üzenetét, amelyet Pataki Csaba alprefektus olvasott fel. A miniszterelnök közösnek nevezte a magyar és a román nép sorsát, és reményét fejezte ki az iránt, hogy a két nép, és a két ország (Románia és Magyarország) közös erőfeszítésekkel haladhatnak a jövő útján. Gáti István kormányfőtitkár-helyettes szerint leginkább arra kell emlékezni ezen a napon, hogy két évtizede szabadon és méltósággal tehetjük ezt, de ezzel korántsem szabad megelégednünk, hiszen újabb tettek kellenek ahhoz, hogy nemzetünk egysége ismét példamutató legyen. Az ünnep emelkedett hangulatához hozzájárultak a szavalatok és a csengő hangok által előadott dalok, valamint a szobor talapzatánál elhelyezett koszorúk, csokrok és virágszálak. Forrás: Erdon.ma

Ünnepelni készültünk, a rendőrségen ülünk – A KMDSZ közleménye
Szükségtelen és eltúlzott rendőri fellépés zavarta meg a Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ) kezdeményezésére és társszervezésében zajló március 15-i ünnepi rendezvénysorozatot: kora délután a kulturális rendezvénysorozat három szervezőjét az őrsre vitték. Bár néhány óra múlva kiengedték őket, az incidens megzavarta az ünnepség menetét, így elmaradt a Főtérre tervezett kulturális összeállítás, a Forradalmi Sétány.
A KMDSZ gazdasági alelnökét, illetve a Kolozsvári Magyar Történészhallgatók Egyesületének (KOMATE) két önkéntesét a Főtéren ültették rendőrautóba. A rendőri fellépés indoka az volt, hogy a fiatalok az 1848-49-es események magyar vonatkozásait bemutató panókat és plakátokat akartak a helyszínen kifüggeszteni. A lányokat annak ellenére kísérték be a kolozsvári 1-es számú rendőrőrse, hogy a szervezetnek a Polgármesteri Hivatal által jegyzett engedélye volt. A kulturális rendezvény egyik szemléltető eleme lett volna egy, a Magyar Királyságot ábrázoló térkép is, mely a magyar vonatkozású eseményeket és személyiségeket ábrázolta.
A szervezők a rendőrök jelenlétében közel húsz percig készítették elő a kiállítást. Ezután kezdődtek a problémák. Bár az önkéntesek első felszólításra leemelték a korabeli térképet, és együttműködtek a rendfenntartókkal, néhány perccel később váratlanul intézkedés alá vonták-, és el is szállították őket.
A rendőrőrsön a három lány, valamint az őket kísérő szervezeti képviselők mintegy két órát töltöttek bent. A rendőri intézkedés jegyzőkönyv és büntetés nélkül zárult, a túlzott és erőltetett fellépés azonban tönkretette az ünnepség keretében a Főtérre tervezett műhelyeket és foglalkozásokat.
A Kolozsvári Magyar Diákszövetség sajnálatosnak tartja, hogy bizonyos források párhuzamot véltek felfedezni az Új Magyar Gárda Mozgalom Székely Szakaszának rendőrségre kísért képviselője, valamint a KMDSZ önkéntesek ügye között. A KMDSZ kezdeményezésére zajló március 15-i ünnepségsorozat ugyanis kizárólag kilenc, kolozsvári székhelyű ifjúsági- és diákszervezet közreműködésével zajlott. A szervezők minden csatlakozót szívesen láttak, és ezúton köszönik segítségüket. Sajnálattal tapasztaltuk azonban az ünnepet kisajátítani kívánó, és az önnön céljaikat előtérbe helyező mozgalmak megjelenését is. Az intézkedő rendőrök egy félreértés okán eleinte gárdista-szimpatizánsnak gondolták a KMDSZ szervezőit, az ügy azonban rövidesen tisztázódott.
A KMDSZ felháborítónak tartja, hogy hasonló eljárásnak vetik alá, és munkájukban akadályozzák a huszonéves fiatalokat, miközben azok szabadidejüket feláldozva közösségi tevékenységet vállalnak fel, és méltóképpen próbálják megszervezni a magyar forradalom kirobbanásának megünneplését.
KMDSZ sajtóiroda közleménye. Forrás: Erdély.ma

Új magyar-magyar fórumot
A határon túli magyar és a magyarországi politikai szervezetek közötti egyeztetési mechanizmusnak az újjáalakítását tartja szükségesnek Németh Zsolt, a magyar országgyűlés külügyi és határon túli magyarok bizottságának az elnöke. A politikus Kolozsváron tartott előadást az erdélyi evangélikus-lutheránus püspökség és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács meghívására.
Németh Zsolt szerint az utóbbi nyolc évben megroppant az egységes határon túli magyar politika, a kormányzásra készülő polgári-nemzeti oldal számára azonban fontos kiindulási pont a Kárpát-medencei magyarság együttműködése. Németh sikertörténetnek nevezte az Orbán-kormány idején létrehozott Magyar Állandó Értekezletet (Máért), amelyet szerinte az MSZP azért szüntetett meg 2004 novemberében, mert tarthatatlannak tartotta, hogy a határon túli szervezetek támogatják a kettős állampolgárság megadását. Üdvözölte Románia és a Moldovai Köztársaság közeledését, az amerikai rakétapajzs Romániába telepítéséről pedig úgy vélekedett, hogy az erdélyi magyarság hosszú távú biztonságát is szolgálja.
Háromszék. Forrás: Erdély.ma

Bartók-emléktáblát avattak Torockón
Bartók Béla zeneszerző emlékét őrző táblát avattak az erdélyi Torockón budapesti magánszemélyek kezdeményezésére. A magyar fővárosban élő nyugdíjas, Sevcsík László elmondta, hogy a Zenetudományi Intézetben Bartók levelezéseinek tanulmányozása során talált rá arra az 1908 októberében Torockórol keltezett levelezőlapra, amelynek egy része olvasható a helyi unitárius templom kerítőfalára most elhelyezett emléktáblán. Azt a mondatot választották ki, amelyben Bartók így méltatta az erdélyi települést: „Az eddig megvizsgált magyar falvak közül határozottan ez van a legszebb vidéken”.
A Szőcs Ferenc polgármester és Ferenc Gábor unitárius lelkész támogatásával elhelyezett emléktáblát a március 15-i rendezvények keretében avatták fel.
Az ünnepségen a táblát leleplező Sevcsík beszédében egy másik Bartók-levélből idézett, amit a zeneszerző édesanyjának írt. Ebben a levélben Bartók azt fejtegeti, hogy döbbent rá a népdal fontosságára. „Részemről egész életemben minden téren, mindenkor és minden módon egy célt fogok szolgálni, a magyar nemzet és a magyar haza javát”.
A Székelykő lábánál elterülő Torockót a hagyományőrző népi építészetéért és annak példás helyreállításáért 1999-ben Europa Nostra-díjjal tüntetették ki, azóta számos külföldi, köztük magyarországi turista keresi fel.
Duna Televízió. Forrás: Erdély.ma

Autonómiát Székelyföldnek!
Az autonómia, a szabadságkövetelés jegyében zajlott Sepsiszentgyörgy március 15-i megemlékezése. A hétfő délutáni központi rendezvényeket sűrű havazás és csípős szél próbálta szétszabdalni, ám ez mintha csak lelkesítette volna a szónokokat. Igen éles, sokszor radikális követeléseket fogalmaztak meg a több ezer ünneplő előtt. Beszédében Tőkés László európai parlamenti képviselő az erdélyi magyar összefogást szorgalmazta.
Az eddig megszokott forgatókönyvtől eltérően idén az Erzsébet park 1848-as oroszlános emlékművénél nemcsak koszorúztak, de ide „száműzték" a politikát is, a pártok nevében itt tarthatott beszédet egy-egy szónok, no meg itt kapott lehetőséget az ifjúság üzenetének tolmácsolására az idei szónokverseny győztese, Albert-Nagy Ákos. „Szívem szomorú, mert a magyar csak akkor ünnepel, amikor emlékezik" — mondotta, s feltette a kérdést: „Testvéreim, meddig akarunk a régmúlt hősök emlékein örvendezni, és mikor akarjuk már felvenni a tett fegyverét?" Az ifjú szónok szerint bajban vannak a fiatalok, „láthatatlan módon haldokolnak", mert kevés előttük a jó példa, fényre, parázsra, erőre van szükség a jövőépítéshez — hangoztatta.
Édler András RMDSZ-es parlamenti képviselő március 15-ét a szabadság szimbólumának nevezte, de feltette a kérdést is: vajon ma valóban szabadok vagyunk-e? Párhuzamot vont a jelen és a 162 évvel ezelőtti helyzet között, majd levonta a következtetést: „Számunkra ez a szabadság egy korlátolt szabadság, látszólagos szabadság. Nem fog változni mindaddig, amíg mások hozzák meg helyettünk a döntéseket. (…) Egyértelművé kell tennünk, vannak olyan dolgok, amelyekben nem ismerünk kompromisszumot, csak egyetlen megoldás létezik: a történelmi autonóm Székelyföld visszaállítása" — hangsúlyozta. Még határozottabban, erőteljesebben fogalmazta meg a székelység követeléseit Nagy András, az MPP ügyvezető elnöke. Történelmi visszatekintéssel jutott el a mába, felelős magyar politikusokról, harcról, árulókról, magyar virtusról és gerincről szólott, majd arról, hogyan bukta el Románia a húszéves demokráciát, miként váltak önös érdekek követőivé a csak hatalomra, pozícióra áhítozó politikusok. „Olyan vezetőkre van szükségünk, akik nem a népből élnek, hanem a népért vannak" — hangsúlyozta, és szinte harsogva kiáltotta világgá: „Mit kíván a szé­kely magyar nemzet? Területi autonómiát!" Füzesi Oszkárné Bajtai Erzsébet, Magyarország bukaresti nagykövetének felesége az anyaország üzenetével érkezett, egységre, közös kiállásra, magyarságuk megőrzésére intette az egybegyűlteket, majd a Rétyi Fúvószenekar muzsikájára megkoszorúzták az emlékművet a különböző intézmények, szervezetek képviselői. A havas, hideg március felemelő pillanata volt, amikor Szilágyi Zsolt előadásában felcsendült Erkel Ferenc Bánk bánjából a Hazám, hazám... című dal.
A koszorúzás után elállt ugyan a havazás, és a nap is kibújt a felhők mögül, de a színház elé felállított színpadon minden elázott, életveszélyesnek tűnt a szereplő diákok felvonultatása, így a korábbi elképzelés változott, és a fúvósok, a környékbeli lovasok bevonulása után az ünnepség szónokai léptek közönség elé. Antal Árpád polgármester az elmúlt évek március 15-i ünnepségeit idézte fel: „Az elmúlt húsz évben éltünk jót és rosszat, megtapasztaltuk, hogy milyen felemelő együtt lenni, de éreztük a bőrünkön a testvérviszály átkát is" — mondotta, de leszögezte, minden bomlasztó próbálkozás dacára ez idáig kitartottunk, és kitartunk ezután is. Hisz abban, ha valamit valóban nagyon akarunk, azt véghezvisszük, és ilyen célként határozta meg Székelyföld demilitarizálását, földjeinknek a katonaságtól való mielőbbi visszaszerzését. „Merjünk elég bátrak, elég okosak és elég elszántak lenni ahhoz, hogy sorsunkat magunk alakíthassuk" — zárta beszédét Sepsiszentgyörgy polgármestere.
Támogatni kell ezt a kezdeményezést, no meg azt is, hogy a most hazahozott ágyú ne kerüljön vissza Bukarestbe — hangsúlyozta Tőkés László európai parlamenti képviselő, aki arról is szólt, mennyi mindent elvettek tőlünk, egyházainktól, értékeink sokasága került Bukarestbe. Felhívta a figyelmet: „az autonómia és a szabadság rokon értelmű szavak", „az autonómia eszköz a szabadság útjának megtalálására. Ezért ragaszkodunk hozzá, és ezért nem szabad elprédálni az önrendelkezés ügyét." Kiemelte: az Európai Unióban magyar unióra van szükség, az európai népek integrációjának előfeltétele a magyar integráció, ezért össze kell fognunk. Fontos határozatokat hozott a Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés, de „a majdani székelyföldi parlamentet, a valós önkormányzati nagygyűlést kizárólag együtt tudjuk megszervezni, félre kell tenni a csoportérdekeket, egyetlen szervezetnek sincs joga kisajátítani az autonómia ügyét" — hangsúlyozta. A háromszékiek segítségét kérte, ne engedjék szétszakadozni a frontokat, a pártokat. „Fogjunk össze, és gyakoroljon nyomást a magyarság, hogy vezetői, képviselői ne kétfelé húzzák a szekeret, hanem haladjunk egy irányba, ez pedig az önrendelkezés Erdély és Székelyföld számára" — zárta nagy tapssal kísért beszédét Tőkés László.
Farkas Réka. Forrás: Erdély.ma. Forrás: Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Így élünk mi – egyetemista mindennapok Székelyudvarhelyen
A cím szándékosan tartalmazza az egyetemista szót, hiszen különös módon nem minden székelyudvarhelyi tudja, hogy a Modern Üzleti Tudományok Főiskoláján kívül létezik egyetemi oktatás is a városban: ez a Benedek Elek Líceum épületében működő, intézményileg a Babeş–Bolyai Tudományegyetemhez tartozó Pszichológia és Neveléstudományok Karának kihelyezett Kisiskolai- és Óvodapedagógus Szaka, ahol a hároméves alapképzés után a hallgatók kettős képzési – tanítói és óvónői – diplomát kapnak.
Az 1999–2006 között működött college típusú képzés után az intézmény is áttért a bolognai rendszerre, ami kompatibilisabbá tette a más, hasonló profilú felsőoktatású intézményekkel – akár külföldiekkel is. Ennek az uniformizálódásnak azonban nem csak előnyei vannak, hiszen a nemzeti kultúra szempontjából ez a átjárhatóság mindenképpen veszteségként könyvelhető el.A szak működésébe dr. Antal Sándor tanulmányi igazgató nyújtott betekintést. A beiratkozás rendszere roppant egyszerű: érvényes érettségi diploma alapján történik, a 20 államilag támogatott helyet az érettségi vizsgaeredmények szerint kapják meg a hallgatók. Ezen felül minden beiratkozó kap lehetőséget, így a rosszabb érettségi eredményeket produkálóknak sem kell aggódniuk, amennyiben itt szeretnék folytatni tanulmányaikat.
Jelenleg 70 első-, 56 másod- és 22 harmadéves látogatja az előadásokat. Ezek közül a kiemelkedően jó tanulmányi eredményeket elérő hallgatók – általában évfolyamonként egy-egy személy – érdemösztöndíjnak örülhet, ennek összege 350 lej. Létezik tanulmányi és szociális ösztöndíj is, utóbbi a kisebb jövedelemmel rendelkező családok gyerekeinek jár. 
A száraz számadatokon túl egyéb mutatók tekintetében is nívós kép rajzolódik ki az egyetemről: a végzősök – akik a kezdetektől helyben államvizsgázhattak – csupán elhanyagolható hányada nem veszi sikeresen az államvizsga nehézségeit. Érezhető, hogy aki nekivág a képesítések megszerzésének, az komolyan veszi a jövőbeli feladatát. Tanári állások terén sincs ok panaszra: a tizenegy állásból hat helyileg le van fedve, a többi tárgy kevesebb óraszámú, elszórt, így kényelmesen megoldható bedolgozó tanárokkal, a diákok folyamatosan változó órarenddel és elmaradó-bepótolandó órákkal nincsenek összezavarva.
És bár a tanítói és óvónői karrier lehetőségével élni akarók negyven százaléka Udvarhelyszék vonzásköréből kerül ki, szép számmal akadnak hallgatók Csíkból, Gyergyóból és Maros megyéből is. Az mindenképpen említést érdemel, hogy működik távoktatásos forma is, ez főképp azokat célozza meg, akik korábban végzett középiskolai szintű tanító- és óvóképző képesítésüket egyetemi képzéssel szeretnék kiegészíteni, de bárki jelentkezhet, aki érettségivel rendelkezik és ezen a pályán szeretne elhelyezkedni vagy képesítést szerezni. Nem elhanyagolható az sem, hogy ehhez megfelelő infrastruktúra áll rendelkezésre: videokonferenciás felszerelés, e-learning platform stb. A vegyes (blended) típusú képzésben szemeszterenként van három kontaktórás hétvége, ahol a hallgatók találkoznak a tantárgyfelelőssel és az úgynevezett tutorral, és elmondhatják meglátásaikat, kérdéseiket. A távoktatásban résztvevők a félévek végén a nappali tagozattal teljesen azonos körülmények között vizsgáznak.
Visszatérve a nappali képzésre, mivel értelemszerűen az intézmény nem engedhetne meg magának egy külön bentlakást, így a Székelyudvarhelyen állomásozó, távolabbról érkezett egyetemisták egy része a református kollégium diákotthonának vendégszeretét élvezi. Az ottani bentlakásban két egyetemista szoba van kialakítva, melyekben szobánként tizenkét személy lakik csoportosan. Nincs kollektív – csajos-fiús – együttélés, azon egyszerű oknál fogva, hogy a teljes nappali képzésen mindössze három fiú van – és ők mind székelyudvarhelyiek. A kolesz színvonalához képest az árak meglehetősen alacsonyak: csupán 230 lejt kérnek havonta el a diákoktól, amibe belefoglaltatik a napi három étkezés költsége is. Ez ám a jó ár-érték arány!
Kényelemben sem szenved senki nagy hiányt, a bentlakás tévé- és netszobával van felszerelve, de ettől függetlenül sokan a laptopjukat is beviszik, egyszerűbb, komfortosabb, intimitás-központúbb, lehet wireless innen-onnan internetet kapni – térítésmentesen. A jó hangulatot egymás születésnapjának közös megünneplésével is fokozzák – nem rossz dolog bentlakó egyetemistának lenni Székelyudvarhelyen. Ám akad aki a nagyobb önállóság érzését nyújtó kintlakást részesíti előnyben. A hétköznapjairól információkat adó leányzó csíkszeredai, és immáron második éve vizitálja a Kisiskolai- és Óvodapedagógia Szak óráit.
Egy, a központban található magánházban sikerült berendezkednie, ahol külön szobával büszkélkedhet – akárcsak lakótársa, aki egy mellette levő szobában éli mindennapjait. Noha a tulajdonosok is ott laknak, gyakran előfordul, hogy napokig nem is látják egymást – ennek ellenére nagyon jó a kapcsolat, odafigyelnek a nebulókra. A költségek sem nevezhetőek (túlzottan) borzalmasnak: 80 euró/hónap, ez fix összeg, egyéb kiadások – gáz, villany stb. – nincsenek. Mivel egy ilyen hely nagy kincs, amit meg kell őrizni, ezért a nyári időszakra is fizetik a csupán tanév közben ottlakók a – csökkentett – bért.
Szerencsére a kintlakóknak is van lehetőségük a bentlakók étkezdéjében táplálkozni – a megkérdezettem is ezzel az alternatívával él –, igaz, csak az ebéd hozzáférhető. A háromfogásos, mindössze 5,5 lejbe kerülő étkezés ízletes, persze mindig minden mindenkinek nem lehet ínyére. A kintlakás külön konyhájában is van alkalom főzőcskére, ha szükség van rá. A konyhához hasonlóan külön fürdőszoba lehetőséget nyújt a mosásra is, rendszerint az apróbb dolgok kézzel mosódnak, a nagyobbak hazaszállítódnak.
Benti szórakozáshoz a laptop szolgáltatja az alapot, hozzá az internet valamely szomszédtól ugyancsak ingyen jár. Kinti összejövetelek, bulik kedvelt színhelyei az Irish, Retro, Jungle, szürke hétköznapokon meg az Udvarhelyi Kávéházban (régi nevén Mokka) töltik az időt.
Magáról az egyetemről is érdeklődtem, elvégre a növendékek véleménye tükrözi leginkább a valóságot. Meglepődtem, hogy negatívummal nem tudtak szolgálni: a tanárok korrektek – az normális, hogy elvárják a hallgatók hozzáértését ahhoz, amit csinálnak, de órákon kívül is szívesen beszélgetnek, odafigyelnek rájuk, elvégre ők is felelősek azért, hogy ne csupán szakmailag jól képzett emberek kerüljenek ki a kezeik alól. Az egyetem körülményei ideálisak, most érkeztek új padok és kivetítők, amik otthonosabbá és könnyebbé teszik a nem mindig egyszerű diákéletet.
Úgy tűnik jól választ az, aki a kihelyezett kar mellett teszi le a voksát. Az lehet, hogy nincs tombolás és vad pörgés, mint az egyetemi központokban, de ez nem is cél, a nyugodtabb temperamentum amúgyis előny annak, aki a fiatal generáció oktatásának hatalmas felelősségét vállalja magára. És ha ennyi nem lenne elég a jóból, ősztől pedagógia szak is indul, kísérleti jelleggel. A habot a tortán pedig az ugyancsak ősszel rajtoló, úttörésnek számító mesterképzés jelenti. Azért kuriózum ez, mert tanítóknak nem volt még mesterképzésre lehetőségük. Ez az innováció elsősorban tanítókat és óvónőket szólít meg, de nem kizárólag – olyanok jelentkezését is várják, akiknek nem tanítóképzői alapképzése van (logopédus, egyéb rokonszakmák).
Pinti Attila. Forrás: Székelyhon.ro

Megemlékezés a Székely vértanúk emlékművénél
Jó érzés magyarnak lenni, különösen ilyenkor, március 15-én, amikor Kossuth Lajosék, Petőfi Sándorék végtelen szabadságszeretetére gondolunk. Olyan hatalmas, olyan végtelen szabadságot akartak ők itt Európának ezen a részén, hogy abból jutott volna bőven minden nemzetnek, és ha megvalósul az ő álmuk, senki sem lett volna híjával a szabadságnak errefelé – mondta ünnepi beszédében Markó Béla, az RMDSZ elnöke a marosvásárhelyi Postaréten, ahol többezres tömeg gyűlt össze emlékezni és ünnepelni.
Markó szerint jó érzés magyarnak lenni ezen a napon még Romániában is, ahol embernek lenni sem könnyű sokszor, nemhogy magyarnak, nem könnyű nyugdíjasnak, álláskereső fiatalnak sem lenni.
A gyertyás, könyves tüntetéstől kezdve zajlott a marosvásárhelyi magyarok szabadságharca
Rámutatott, nem könnyű visszagondolni a múltra, nem az 1848 óta eltelt százhatvankét esztendőre, hanem arra, ami húsz évvel ezelőtt történt Vásárhelyen. Az is szabadságharc volt, 1990. február 10-től, a gyertyás, könyves tüntetéstől kezdve zajlott a marosvásárhelyi magyarok szabadságharca, amely március 20-án tetőzött. "Ha akkor otthon maradnak a marosvásárhelyi és környékbeli magyarok, Ernyétől Szovátáig, és ha nem állnak mellénk a cigányok, ma szétvert, megalázott közösség lennénk. Így pedig azóta is itt vagyunk, magyarok vagyunk, számos jogunkat kivívtuk, és amit eddig nem sikerült, azt ezután ki fogjuk vívni" – hangsúlyozta, figyelmeztetve, hogy "nekünk ma erre a szabadságharcra is emlékeznünk kell". Köszönetet mondott a húsz évvel ezelőtti magyaroknak, a cigányoknak és azoknak a románoknak is, akik minden nacionalista nyomás ellenére megértették a magyarok követeléseit.
Köszönetet mondott ugyanakkor "a húsz évvel ezelőtti szabadságharc áldozatainak, halottainak, sebesültjeinek", Sütő Andrásnak és a többieknek. Mint mondta, "békés küzdelem volt ez a részünkről, és végig az maradt volna, ha a régi rend haszonélvezői ránk nem uszítják a félrevezetett, botokkal felfegyverzett falusi románokat, akik nem tudták, hogy az ő szabadságuk attól nem lesz kevesebb, ha a magyarok is szabadon használhatják anyanyelvüket".
Minket Petőfi Sándor szelleme vezérel
– jelentette ki a továbbiakban, aki világszabadságot akart, harcolt minden zsarnokság ellen, és minden nép szabadságát egyként megbecsülte. "Mi is megbecsüljük azokat, akikkel együtt élünk, a jó ügy érdekében összefogunk velük, együtt kormányzunk, amikor szükség van ránk, tudásunkat, képességeinket megmozdítjuk az ország, a megye, a város, legszebb szülőföldünk, Erdély érdekében, de nem tűrjük, hogy valaki is ismét száműzni próbálja a magyar nyelvet a nyilvános életből. Nem elég az sem, ami van, tovább kell mennünk előre a magyar nyelvhasználat kiterjesztésében, a magyar iskolarendszer bővítésében, a különböző autonó-miaformák megteremtésében.
Valahogy úgy kellene cselekednünk, hogy az utódoknak is legyen, amire büszkén visszanézniük. Például arra, hogy nem hagyjuk annyiban a múltat, és feltárjuk, ami történt".
Az igazságot ki kell deríteni!
Felhívta a figyelmet, hogy százhatvanegy éve nem tudjuk, mi lett Petőfi Sándorral, de azt sem tudjuk igazán, hogy húsz évvel ezelőtt itt Marosvásárhelyen mi történt, kik szervezték a pogromot, kik tervezték el és szervezték meg a magyarellenes megtorlást, kik bujtogattak, kik a felelősök azért, ami történt? Az igazságot ki kell deríteni! "Kérjük, hogy az 1990. március 19–20-ával kapcsolatos dokumentumokat is tegyék hozzáférhetővé, szüntessék meg a titkosságukat. Jogunk van tudni, hogy kik a bűnösök. Érdeke ez minden becsületes embernek, magyarnak, románnak egyaránt, mert ha tudjuk, mi történt, el tudjuk kerülni, hogy valaha ismét megtörténhessen. Nekünk Petőfi Sándorék álma szerint szabad, egyenlő, testvéri életet kell teremtenünk itt, Erdélyben, itt, Romániában. Más szóval: igazi demokráciát. Ma ünnep van, szép piros-fehér-zöld ünnep, örüljünk neki, tanuljunk a múltból, és legyünk egy pillanatig büszkék arra, hogy magyarok vagyunk, és arra is, hogy marosvásárhelyiek vagyunk" – hangsúlyozta Markó Béla.
Közös történelmi múlt, közös európai jövő
Emil Boc miniszterelnök üzenetét Bárczi Győző alprefektus tolmácsolta, aki a kormány nevében köszöntötte a romániai magyar közösséget. Március 15-ét a magyar nemzet fontos ünnepének, az 1848-as forradalom kiemelkedő pillanatának nevezte, kiemelve, hogy "a románok és magyarok közösen hittek akkor is a szabadság, egyenlőség és demokrácia eszményében, ugyanakkor azok a legitim törekvések, amelyek ezekhez az eszményekhez fűződtek, mára a nagy európai család polgáraiként a közös jövő építéséhez vezettek". Rámutatott, hogy "Románia és Magyarország, valamint az itt élő románok és magyarok közötti kapcsolatok az elmúlt években jelentősen fejlődtek, s mára már baráti, együttműködésen és kölcsönös tiszteleten alapuló viszonnyá váltak", megköszönve ezt a romániai magyar közösségnek, amely a románokkal együtt jelentősen hozzájárult ennek a viszonynak a kialakításához". Ugyanakkor hangsúlyozta az RMDSZ szerepét, amely "komoly kormányzati partnerré vált", s köszöntötte a Magyar Köztársaságot is, "hisz közös a történelmi múltunk, de közös az európai jövőnk is".
A magyarság bebizonyította, hogy képes küzdeni a szabadságért
Traian Basescu államfő levelében, amelyet Marius Pascan prefektus olvasott fel, március 15-ét, a világ magyarságának ünnepét ugyanolyan felemelő pillanatnak nevezte, "akárcsak Románia nemzeti ünnepe minden román számára", hiszen "ezen a napon egyrészt az 1848-as európai forradalmi hullám részeként a magyar szabadságharc eseményeit idézzük fel, másrészt a magyarok, románok és más európai nemzetek törekvéseit a modernizációra és a nemzeti felemelkedésre. Mint mondta, "a történelem során a magyarság bebizonyította, hogy képes küzdeni a szabadságért. Megtette ezt 1956-ban is, amikor Közép- és Kelet-Európának irányt mutatva szembefordult a kommunista rendszerrel, és megtette ezt 1989 decemberében is azáltal, hogy részt vett Romániában a kommunista diktatúra megdöntésében".
Kiemelte: jelenleg Románia és Magyarország is ugyanannak az európai családnak a tagja, amelyben közös cél az állam modernizációja és jóléte, végül "minden romániai magyarnak örömet és jólétet kívánt, s azt, hogy bízzanak egy jobb európai jövőben".
1848 hagyatéka határokat átívelve köti össze a magyarság tagjait
Bajnai Gordon magyar kormányfő üzenetében úgy fogalmazott, hogy bármenyire távol élnek a hazától, bármilyen régen is szakadtak el az anyaországtól, 1848. március 15. emléke és hagyatéka határokat átívelve köti össze a magyarság tagjait. Egyik legnagyobb nemzeti ünnepünk megtartása ezért fontos része összetartozásunk kifejezésének. Az 1848-as forradalomra és szabadságharcra való emlékezés lehetőség arra, hogy minden magyar próbálja megkeresni és megadni saját válaszait identitásának legalapvetőbb kérdéseire, függetlenül attól, hogy Magyarországon vagy a világ más pontján ünnepel.
Le a kalappal, marosvásárhelyiek!
Immár hagyományosan köszöntötte Kelemen Atilla, az RMDSZ megyei elnöke az egybegyűlteket, hangsúlyozva, hogy a világon mindenhol – vidámabban vagy könnyesebben –, de ünnepel a magyarság. Magyar egyenességünket, szókimondásunkat, a követeléseink egyszerű, de lényegre törő megfogalmazását tudja a magyarság hozzáadni a kormányzáshoz, hogy ne csak mi, magyarok, de az ország minden lakója: románok, magyarok, németek, és mind a 18 nemzetiség úgy érezze, hogy egy demokratikusabb, jobb országban él.
Kossuth Lajost emlegette, aki az amerikai szenátusban is felszólalt, a Capitoliumban a világ demokratái között áll a szobra, és felkérte a prefektust, tegyen meg mindent, hogy Marosvásárhelyen ismét legyen Kossuth utca. Ugyanakkor felhívta a figyelmet, hogy Maros megyében 78 településen zajlottak megemlékezések, de arra is, ami húsz évvel ezelőtt, 1990 márciusában történt Marosvásárhelyen, és azt mondta, soha nem szabad elfeledni az események áldozatait, "az újkori hősöket".. "Tudjuk, hogy az erdélyi magyar ember egy kicsit nagyobb keresztet hordoz, de biztonsággal mondhatjuk, hogy ezt a keresztet hordozni fogjuk itt, Erdélyországban, Maros megyében és Marosvásárhelyen is" – zárta szavait Kelemen Atilla arra kérve Füzes Oszkár nagykövetet, hogy a magyarországi politikai csatározásokat ne szivárogtassák be Erdélybe.
Az ünnepi megemlékezés a székely himnusszal kezdődött, a magyar himnusz eléneklésével és koszorúzással zárult. Fellépett Györffy András és Sebestyén Aba, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház művésze, Madaras Ildikó, a Marosvásárhelyi Filharmónia énekese, műsorvezető Nagy István színművész volt.
Mózes Edith. Forrás: Népújság (Marosvásárhely)

Nincs napirenden Moldova és Románia egyesülése
(MTI/ITAR-TASZSZ) – Nincs napirenden Moldova és Románia egyesülésének a kérdése – jelentette ki Theodor Baconschi külügyminiszter az Unimedia moldovai hírügynökségnek nyilatkozva.
Baconschi a januári kisinyovi látogatása eredményeit kommentálta a hétfőn megjelent interjúban, amelyet az ITAR-TASZSZ orosz hírügynökség ismertetett.
"A partnereinkkel Kisinyovban folytatott tárgyalásokból ítélve a Romániával való egyesülés kérdése nem időszerű sem az elitnek, sem a moldovai polgárok többségének. Mi csak akkor tárgyalhatnánk erről komolyan, ha valóban bejelentenék az egyesülés szándékát" – mondta Baconschi, s hozzátette, hogy a moldovai állampolgároknak "szuverén joguk van ahhoz, hogy önállóan oldják meg ezt a kérdést".
A román diplomácia vezetője ugyanakkor emlékeztetett arra, hogy a két országot a közös történelem, a kultúra, a nyelv, illetve más értékek is összekötik.
"Ugyanazt a nyelvet beszéljük, és ez Moldova előnyére szolgál az európai uniós integrációs törekvésekben" – mondta a külügyminiszter. Hozzátette, hogy Moldova uniós integrációja javára válna mindkét ország állampolgárainak. Forrás: Népújság (Marosvásárhely)

Kertésznapok Nyárádszeredában
Szakmai újdonságok – változatos termékek
A nyolcadik alkalommal megtartott nyárádszeredai kertésznapok célja az elmúlt évek során nem változott, továbbra is a szakma legfrissebb újdonságainak, a főbb irányvonalaknak, a munkaerőpiac változásainak, az értékesítés lehetőségeinek a bemutatása, az erdélyi és magyarországi termelők bemutatkozása, a kapcsolatteremtés biztosítása érdekében szervezik meg – hangzott el a Budapesti Corvinus Egyetem Nyárádszeredai Tagozata vezetőjének nyitóbeszédében. Március 13-án, szombaton a nyárádszeredai művelődési házban dr. Jakab Sámuel egyetemi tanár és Dászkel László polgármester köszöntötte a magyarországi és vajdasági vendégeket, résztvevőket.
Erdélyben jó alapjai vannak a fenntartható fejlődésnek, ezért fontos a fiatal kertészek gyakorlati képzése, akik részt vehetnek a vidéki gazdaságok felvirágoztatásában – mondta Haschi András Péter, a mezőgazdasági tárca államtitkára. Az EU kínálta lehetőségek kihasználása az együttműködés révén valósulhat meg – hangsúlyozta a magyarországi vendégek nevében Ocskay Mária, a Magyar Dísznövényszövetség és Terméktanács elnöke, valamint a magyarhomorogi arborétumot vezető Tóth Erzsébet az alföldi faiskolák egyesületének képviseletében.
Az előadások érdekes és változatos tematikát öleltek fel. Dr. Bálint János, a Corvinus Egyetem (BCE) docense Vidékfejlesztés és versenyképesség címmel arra a kérdésre adott választ, hogy miképpen jöhetnek létre a sikeres termesztési és mezőgazdasági körzetek, kell-e változtatni a hagyományokon vagy a korszerűség fontosabb. Beszélt az eredményes vállalkozás feltételeiről, s bemutatta az elmúlt év három legsikeresebb gazdasági vállalkozását a Kárpát-medencében: a Cserpes sajtműhelyt, a Lipóti pékséget és Nagy József feltalálót, akinek új terméke a nejlonzacskóban hűtés nélkül tárolható sárgarépagolyó.
Bár ádáz vita folyik mellette és ellene, a molekuláris biológia eljárásainak felhasználása a génmódosított növények előállításában lerövidíti, olcsóbbá, hatékonyabbá teszi a növénynemesítést – hangzott el Berényi János újvidéki növénynemesítő előadásában. A virágtermesztés újdonságait és lehetőségeit Komisszár Lajos, a BCE nyugalmazott adjunktusa, a zöldségtermesztés új irányait Némethy Zoltánné Uzoni Hanna, a gyümölcstermesztők számára fontos tudnivalókat Bandi Attila, a Sapientia Egyetem PhD hallgatója mutatta be. A magyar nemesítésű dísznövényekről (köztük a Mecsek virágos kőrisről, a hamis ciprus gömbváltozatáról és az Árpád- házi Szent Erzsébet aranyérmes rózsáról) Lukács Zoltán, a budapesti Garden Kertészeti és Erdészeti Szolgáltató Kft. ügyvezető igazgatója tartott előadást. A biológiai sokféleséget megőrző fenntartható erdőgazdálkodásról Ábrán Péter erdőmérnök (Megyei Környezetvédelmi Felügyelőség), a gyógynövény-feldolgozásról Bod Aladár, a Solvoplant igazgatója értekezett. A régi karakteres városközpontokkal szemben a mai városképek egyhangúságát Fekete Albert, a BCE docense mutatta be, s meggyőző volt ifj. Szőcs Lajos, a kőrispataki Szalmakalap-múzeum ügyvezetőjének a szalmaszál erejéről készült bemutatója. Végül csodálatos tájakra, gyönyörű rózsák közé kalauzolta el a hallgatóságot a kolozsvári Wagner István, a Rózsatermesztők Világszövetségének alelnöke.
Vasárnap termékbemutatóval, vásárral, magbörzével, erdélyi és magyarországi cégek bemutatkozásával folytatódtak a kertésznapok, amit a helybeliek és a látogatók ki is használtak, hogy virág- és zöldségmagokat, gyümölcsfa-csemetéket, díszcserjéket és dísznövényeket, szőlődugványokat, rózsatöveket, virághagymákat, finom enyedi bort, szentsimoni pálinkát, nyárádszeredai mézet és viaszgyertyákat, virágokat és virágpalántákat, friss zöldséget, kőrispataki szalmadíszeket, mezőgazdasági eszközöket, virágcserepet és szakkönyveket vásároljanak. Hadd tegyük hozzá, hogy termékbemutatón és vásáron az egyetem volt végzősei, ma sikeres vállalkozók kínálták termékeiket. Az idei kertésznapok szervezője a Budapesti Corvinus Egyetem Nyárádszeredai Tagozata, az EME Agrártudományi Szakosztálya és az EMTE Marosvásárhelyi Karának Kertészmérnöki Tanszéke volt.
Bodolai Gyöngyi. Forrás: Népújság (Marosvásárhely)

Farkas Miklós átvette a Segesvár díszpolgára címet
A segesvári önkormányzat januárban díszpolgári címet adományozott Farkas Miklósnak, a segesvári Gaudeamus Alapítvány alapítójának, a Mircea Eliade Főgimnázium nyugalmazott matematikatanárának. A díszpolgári oklevelet és a város kulcsát Dorin Danesan polgármester adta át március 6-án, a segesvári magyar középiskolai oktatás 50. évfordulójára szervezett ünnepi rendezvényen, dr. Mariana Gorczyca és Tóth Tivadar, a líceum igazgatója és igazgatóhelyettese jelenlétében.
Az önkormányzat a líceum vezetőségének javaslatára egyhangúlag fogadta el a Segesvár magyarsága számára megtisztelő cím odaítélésről szóló határozattervezetet, amellyel elismerte Farkas Miklósnak a segesvári oktatás és művelődés fenntartására és fejlesztésére kifejtett odaadó és önzetlen, majdnem 50 éves munkáját. Farkas Miklós, a város első magyar nemzetiségű díszpolgára Marosvásárhelyen született 1941. május 31-én. Tanár szülők gyereke, elemi iskolai tanulmányait 1947- ben kezdte el Marosvásárhelyen, a Református Kollégiumban, 1958-ban sikeres felvételi vizsgát tett a kolozsvári Bolyai Egyetem matematika-fizika szakára, ahol 1963-ban szerzett diplomát matematika-mechanika szakon. A segesvári Mircea Eliade Főgimnázium magyar tagozatán kezdte tanári pályafutását, ahol megszakítás nélkül, 42 éven át oktatta a matematikát. 2003- ban vonult nyugdíjba, de még két évig tanított. Több mint 1000 diák került ki a keze alól, 12 osztálynak volt osztályfőnöke. Amint a méltatásában elhangzott, kollégáival együtt sikerült olyan szellemiséget kialakítania, amelyet azokból a nagy hagyományokkal rendelkező erdélyi magyar iskoláktól "örököltek", amelyekben ők tanultak, s rövid időn belül a frissen alakult tagozat kiváló eredményekkel büszkélkedhetett. Diákjai eredményesen szerepeltek a matematikai olimpiák különböző szakaszain és az egyetemi felvételi vizsgákon. Több mint 20 éven keresztül vezette a Segesvár környéki matematikatanárok módszertani körét és a Romániai Matematikai Társaság segesvári fiókjának elnöke volt 23 évig. Szakmai és művelődéssel kapcsolatos írásai jelentek meg hazai lapokban és folyóiratokban : Matematikai Lapok, Tanügyi Újság, Korunk, A Hét, Helikon, Romániai Magyar Szó, Népújság stb. Több matematika tankönyvet írt a XII. osztályok számára. 1990. után, rövid ideig a helyi politikai élet résztvevője volt, alapító tagja és elnöke a helyi RMDSZ-szervezetnek. 1990. március 18-án vezetésével (RMDSZ elnöki, valamint igazgatóhelyettesi minőségében) a magyar tagozat tanulói egyórás, táblás felvonuláson (tüntetésen) vettek részt, önálló magyar iskolákat követelve.
A segesvári EMKE szervezet alapító tagja és elnöke volt (1993–1995), valamint az Erdélyi Múzeum Egyesület és a fehéregyházi Petőfi Sándor Művelődési Egyesület tagja napjainkig.
1993-ban – volt tanítványai és kollégái támogatásával – megalapította a segesvári Gaudeamus Alapítványt, amelynek elnöke volt 1993 és 2002 között, majd igazgatója napjainkig.
A Gaudeamus Alapítvány fő célkitűzése a segesvári és környékbeli szórványban élő magyar gyermekek anyanyelvű oktatásának támogatása. E célból az alapítvány 1999. óta szórványkollégiumot működtet, ahol 80 diáknak biztosít jó szállás-, étkezési- és tanulási körülményeket.
(a.) Forrás: Népújság (Marosvásárhely)

Emlékművet avattak Pécskán
Hit és erkölcs nélkül nincs felemelkedés
Arad – 1958-ban súlyos ítéletet mondtak ki Temesváron: az ún. Szoboszlai-per 57 vádlottja közül tízet halálra ítéltek, 47 vádlottra hatalmas, többek számára életfogytiglanig tartó börtönbüntetést szabtak ki.
A tíz elítéltet nemsokára ki is végezték – máig sem lehetett kideríteni, hol, és természetesen azt se tudni, hol vannak földi maradványaik. Gyermekeik, hozzátartozóik, rokonaik még egy szál virágot sem vihettek sírjukra, hiszen nem tudják, merre van...
Tegnap Pécskán olyan emlékművet avattak, amely a kommunista diktatúra 1956-os romániai áldozatainak állít emléket. Azért éppen Pécskán, mert a per néhány vádlottja e helységhez köthető: Szoboszlai Aladár katolikus pap a szervezkedés idején itt is szolgált, egy másik kivégzett, Lukács István kereskedő pécskai volt. Az 1950-es évek egyik legnagyobb politikai perébe fogottak azonban nemcsak Arad megyéből kerültek ki, a mai Temes, Maros, Hargita, Kovászna, sőt Bukarest területén is voltak tagjai, és nem csak magyarok.
A tegnapi ünnepségre – a kedvezőtlen időjárás ellenére – sokan eljöttek az egykori elítéltek hozzátartozói közül – a Lukács család tagjai például Németországból és Magyarországról –, de a ma még élő három perbefogott közül is itt voltak ketten – Ferencz Béla ferences szerzetes, Ervin atya (aki az 1964-es, nyugati nyomásra létrejött általános amnesztiát követő években Tornyán is szolgált) és Orbán Péter.
Az ünnepség a római katolikus templomban emlékező szentmisével kezdődött, amelyet négy pap – Czeglédi Ferenc helyi, Sándor Tivadar arad-gáji plébános, Ervin atya és Blénesi Róbert aradi minorita szerzetes – celebrált. Tekintettel a rossz időjárásra, az eredetileg a templom melletti Szentháromság téren emelt emlékműnél tervezett beszédeket is a templomban tartják – jelentette be Nagy István tanár, a Kálmány Lajos Közművelődési Egyesület elnöke, aki egyébként rendkívül értékes segítséget nyújtott az ünnepség szervezésében, az emléklap elkészítésében stb. Jámbor Ilona, az In memoriam 1956 Egyesület elnöke, az emlékműállítás kezdeményezője arról beszélt, hogy Szoboszlai nevét sehol sem ismerik jobban, mint Pécskán. Köszöntötte az ünnepségen megjelenteket, az egykori elítélteket és hozzátartozókat, a Magyarországot képviselő Bitay Levente kolozsvári vezető konzult (a Magyar Külügyminisztérium biztosította, pályázat útján, az emlékműállításhoz szükséges összeg oroszlánrészét), az RMDSZ megyei vezetőségét képviselő Bognár Levente elnököt és Cziszter Kálmánt, és természetesen a pécskaiakat. Antal Péter, Pécska polgármestere, az ünnepség fővédnöke, akinek kiemelkedő szerepe van abban, hogy az emlékművet a városban felállíthatták, örömét fejezte ki afölött, hogy Pécska ilyen szép emlékművel gazdagodott, amely a város egyik jelképe lesz, és bekerül a helység történetébe. Bitay Levente, a kolozsvári főkonzulátus vezető konzulja nemzeti napunk alkalmából köszöntötte a megjelenteket és kiemelte: ez az emlékmű a szabadságot szimbolizálja, az 1848-as és 1956-os eszmét, olyan emlékhely, amely méltó az egykori elítéltek nevéhez és szándékaihoz.
Tófalvi Zoltán, az 1956-os romániai események egyik legalaposabb ismerője az 1956 utáni romániai koncepciós perekről beszélt, mindenekelőtt a legnagyobbról, a Szoboszlai-perről, megjegyezve: egységes frontot igyekeztek kialakítani a kommunista rendszerrel szemben, felvetették a román–magyar–osztrák, a megbékélés eszméjét előtérbe állító konföderáció (ennek a fővárosa Arad lett volna!) tervét. Beszélt a magyar 1956-ról, ami egy ideig a romániai lakosság teljes szimpátiáját élvezte és elmondott egy kevésbé ismert tényt: azt, hogy a forradalom leverését követően kivégzett 54 személy közül 42 román volt! Beszédét így fejezte be: magyarként és európaiként hisz a békés együttélésben, de ehhez meg kell ismernünk egymás történelmét.
Az utolsó szónok, az egykor életfogytiglani börtönre ítélt Ferencz Béla a perhez és elítéltekhez kapcsolódó személyes élményeket is felelevenített, amelyek azt példázzák többek között, milyen rendkívüli megaláztatásoknak voltak kitéve a politikai perekbe fogottak. Az emlékmű, zárta beszédét, azt jelenti: azonosulni tudunk vagy akarunk azzal az értékrenddel, eszmével, amelyet az képvisel. Ez az emlékmű, hangsúlyozta, a kishitűségnek, a félelemnek a cáfolata is.
Az emlékművet Ervin atya áldotta meg, leleplezésekor Wittner Mária, a magyarországi 1956-os forradalom halálra ítélt (de végül kegyelmet kapott) áldozata rövid beszédet mondott, amelyben azt emelte ki: hit és erkölcs nélkül nincs felemelkedés. 
Az emlékmű alkotója Dinyés László
Jámbor Gyula. Forrás: Nyugati Jelen (Arad)

Mit gondolnak rólunk egyes román értelmiségiek?
Elgondolkodtató, hogy kolozsvári, erdélyi magyarokként mennyire hermetikus világban élünk: külön színházunk van, operánk, műszaki-tudományos társaságunk, barlangász klubunk, műemlék- és állatvédő egyesületünk, iskolánk, óvodánk, líceumunk, egyetemünk, külön kiránduló/túrázó egyesületünk, talán még méhész, bűvész és sírkőfaragó nem-kormányzati szervezetünk is. Más gazda egyesülethez társulunk, s talán még az erdélyi magyar sörgyártók is külön civil szervezetbe tömörülnek. Külön szervezeti életet élnek a magyar közgazdászok, jogászok, környezetvédők, a nők, gyerekek, művészek, vadászok és halászok, a „gondolkodók” (lásd: Erdélyi Gondolat Egyesület), a néptáncosok, cserkészek, zenészek, újságírók stb. Hogy a politikáról és a külön (teljesen más) historiográfiáról ne is beszéljünk!
Az önálló magyar intézményekre szükség van.Az önálló intézményrendszer közösségünk kohéziójának egyik záloga, az önálló szervezeti élet rendkívül fontos eleme. De feltevődik a kérdés: mégis, hol vannak a metszéspontok?
Annak ellenére hogy a 80 százalék román, 18–20 százalék magyar etnikai arányú Kolozsváron születtem, s 34 éve itt is élek, a monostori „böjéc zsélát”-okat (amolyan HMCS-k, azaz helyi menő csávók), akikkel igen sokat verekedtünk gyermekkoromban, s az iskolai „böját dé böjátokat”, “„böját de kártiér”-eket leszámítva nekem se volt igazán kapcsolatom a románokkal: magyar család, óvoda, elemi, líceum, egyetem, ifjúsági szervezet, munkahely, barátnők (két kivétellel), baráti társaság, barlangász klub, stb.
A Főtér átrendezése alkalmával kirobbant vita közepette alkalmam volt olyan kolozsvári románnal társalogni, akinek a családjában vannak magyarok, felsőfokú végzettsége van, értelmiségi munkát végez, az átlagosnál sokkal tájékozottabb, egy ideig nyugat-európai országban tanult és élt, s jelenleg az egyik legfontosabb kolozsvári döntéshozó talán legbefolyásosabb tanácsadója. Ez a beszélgetés afféle utolsó cseppet jelentett a pohárban, ebben az évben ugyanis ez már a sokadik ilyen beszélgetés román értelmiségiekkel, aminek végkövetkeztetése, legalábbis számomra, rendszerint ugyanaz: sohasem sikerül már megértetnünk magunkat a többséggel!
Az említett hölgy értetlenül állt aFőtéravatása kapcsán kibontakozott botrány láttán.
– Nem értem az egészet. Minek ez a felhajtás, hogy nincs magyar program is? Semmilyen kapcsolatom nincs a magyar szervezetekkel, nem is ismerem őket, kit hívtam volna meg? Adj valami tanácsot, kapcsolatembereket, neveket, telefonszámokat, de gyorsan! – mondta kétségbeesve.
Elhiszem neki, hogy a jó szándék vezérelte, de csak annyit tudtam mondani neki: már késő. És még azt: ha a nemzeti-keresztény és a szabadelvű beállítottságú magyarok összefognak, akkor ti, románok valamit nagyon, de nagyon rosszul csináltok.
Az értetlenkedés folytatódott: szerinte mi, magyarok állandóan csak nosztalgiázunk, a múlttal foglalkozunk, siránkozunk, mimóza lelkűek vagyunk, sértődékenyek, érthetetlenek. Olyan ufó-szerűek, akik valahonnan a homályból hirtelen előbukkannak, aztán követelnek valamit a történelem nevében. A „dicső múlt nevében”. Hogy az nekünk jár és kell. Mert a jussunk. És hogy ő megadná, nincs ezzel semmi baj, sőt még többet is adna, tegyünk ki magyar zászlót is az intézményekre, legyen kiírva minden magyarul is, nem probléma. Hol kell aláírni, hogy ez legyen? Elmondta, ő aláírta az RMDSZ többnyelvű feliratot követelő lajstromát. Mivel nem hittem el neki, elővette az asztalából a fénymásolatot… Meglepődtem.
Ő is úgy látja, mi már csak relikviák vagyunk, mert a múltban élünk. A temetővel (ki is mondták, hogy a Házsongárd Alapítványra gondolnak) foglalkozunk a vállalkozások támogatása helyett. És hogy miért nem vagyunk „ellenállóbbak”, s ha nem vagyunk, akkor meg miért vállaljuk a vegyes házasságokat, amikor tudjuk, hogy az megfogyatkozásunkhoz vezet? Miért a múzeumokkal, és nem a kortárs művészek kiállításaival foglalkozunk? Nem értik, mi a rendeltetése, mivel foglalkozik az Erdélyi Múzeum-Egyesület, nekik ez egyszerűen a Societatea Muzeului Ardelean. Pedig próbáltak utánajárni, de a www.eme.ro román oldalán ez fogadta őket: Pagina este în construcţie.Beleolvastak az EME honlapjának angol változatába, de amikor ilyen szöveg fogadta őket, hogy „historical moment” (történelmi pillanat) és „tradition of our great ancestors” (dicső elődeink hagyománya), „we conserve the recognition of the following things named very nice by Márai Sándor: the country, the people and the father-land” (azt a felismerést és meggyőződést visszük így tovább, amit legszebben Márai Sándor formált szavakká: Az „ország”, a „nép” még nem „haza”), akkor unottan abbahagyták.
– A ti újságotok miért nincs románul is fent a neten? – kérdezték őszinte érdeklődéssel. – Miért nem lehet román nyelvű napi összefoglalót feltölteni? Nem, nem Băsescuról, mert azt látjuk a tévében, hanem a magyar közösségi élet történéseiről/eseményeiről szóló anyagokról miért nem lehet egy összefoglalót lefordítani? Mert érdekel minket, foglalkoztat az, hogy mi történik a magyar közösséggel.
Mondtam, hogy nincs pénz erre is.
– Szükségünk van rátok, akarunk kommunikálni veletek, kellenek a meglátásaitok, de ti vagy a „temetőben” vagy a „múzeumban” vagytok – mondták, persze sarkítva, de kifakadva.
Nem értenek és nem is fognak érteni bennünket. Még a legjóhiszeműbbje sem. Egyszerűen külön világban élünk.
Eszembe jutott az Asztalos Lajos kezdeményezésére is az 1990-es évek elején az RMDSZ által kiadott Híd-Puntea című román nyelvű, de magyar értelmiségiek által írt kiadvány. Most miért nincs egy ugyanilyen?
Arról is morfondíroztam, ma ki vállalhatná fel Octavian Buracu szerepét. (Dr. Octavian Buracu, a jól ismert, de, sajnos, nem eléggé becsült Interetnikai Párbeszéd Szövetségnek, az Erdélyben élő többségi nemzet és a kisebbségi népcsoportok közötti megbékélést szolgáló civil szervezetnek az alapítója és elnöke volt. Sokan a magyarok közül ma is tisztelettel emléleznek rá.) Szerintem például Eckstein-Kovács Péter, Salat Levente, Ádám Gábor, Tompa Gábor vagy akár Kántor Lajos kellene hogy legyen az, aki továbbviszi ezt a stafétabotot…
A fenti írást a www.koliver.wordpress.com címen elérhető személyes blogon közöltem, ahova összesen 64 vélemény érkezett. Ebből idézek néhányat.
Dunailaci felhasználó például azt írta: „Nagyon örülök ennek a bejegyzésnek. Ideje volt már ilyen témát is napirendre tűzni. Valóban igaz, hogy az egész magyarság búval bélelt. Siránkozunk, hogy szegény fejünk, mit tett ellenünk a tatár, a török, az osztrák, a román.”
Erna szerint „végre valaki összefoglalta az erdélyi magyarság egyik legnagyobb rákfenéjét. Igazából nem ismernek bennünket, szinte semmit sem tudnak rólunk (csak mást ne mondjak, Kolozsvár helytörténetével foglakozó jó román nyelvű könyv jelen pillanatban beszerezhetetlen, Erdély történetéről szóló egy sincs a boltokban), akkor hogyan akarjuk elfogadtatni magunkat velük? Hogyan akarjuk, hogy megismerjenek bennünket, értékeinket, a világunkat, amelyben mi élünk és melynek értékei szerint ítélünk? Követelhetjük így reggeltől estig az ősi jusst, semmi sem lesz belőle. Pedig sokan lennének ránk kíváncsiak…”
Ezzel szemben az Autonómiát Székelyföldnek nevű felhasználó úgy gondolja „Nem kell ennyire borúlátónak lenni. Nem értenek és nem is fognak? Hol itt a gond, amikor mi mindenben különválunk, mindent párhuzamosan csinálunk, külön sörözünk, néhány éve teljesen külön is kocsmázunk. Az igazság az, hogy mi NEM AKARUNK VELÜK EGYÜTT ÉLNI, s jólesne, ha ők is ugyanezt tennék, ugyanakkor pedig, ha bármit kérünk, elvárjuk, hogy szó nélkül megadják.”
Kolev felhasználó azt írta: „Teljes meggyőződéssel merem mondani, hogy nem hiszek egy szót sem abból a feltételezett jóhiszeműségből, amit a megkérdezett hölgy tanúsított. Nagyon jól tudják ők, hogy kik vagyunk, mit akarunk, mik az értékeink és miben hiszünk… És igen, 1000 éves múltunkért, állam és városalapításainkért jár nekünk valami.”
Attila nevű kommentáló azt állítja, a leírt jelenséget tapasztalta román ismerőseinél. „Sokszor kérdeztek a magyarokról. A magyar kajákról, a Magyarország–erdélyi magyarok kapcsolatról, egy-egy magyar szó jelenteséről, stb. Nem utasítottak el, s nem „bozgoroztak” le. Pedig a Mărăşti tömbháznegyedben nevelkedtem, és nap mint nap velük jártam. És még el se románosodtam. Magyar család, barátok, barátnő, suli, egyetem. Ugyanakkor teljesen egyetértek azzal, hogy szükség lenne információk átadásra a magyar közösség eseményeiről a románok felé, román nyelven. Biztos, hogy eleinte tele lesz a magyarokat szidó kommentekkel. De ugyanakkor néhány ember nyitna közösségünk felé. És ez haladást jelent megmaradásunk, jövőnk felé. Az űrhajósok és a városalapítók között is meg kell találnunk az „arany középutat”. Nem szabad elfelednünk múltunkat, de oda kell figyelnünk jövőre. És a JÖVŐ A FONTOSABB!!!”
Réka azt írta: „Igen, Olivér, igazad van, nekem is ezt vágta egyszer a fejemhez egy román ismerősöm, hogy mi párhuzamos világban élünk mellettük. Először felháborodtam ezen, de aztán elgondolkoztam rajta egy kicsit, mennyire igaza van. Egy másik síkon éljük életünket és jól érezzük magunkat így, hogy a két sík csak akkor találkozik, amikor mi akarjuk.”
Ercsey-Ravasz Ferenc nem hiszi azt, hogy ha mi változtatunk ezen a párhuzamos léten, akkor egyből tökéletesen megértjük egymást, és kebelbéli jó barátok leszünk. „Mint ahogy azt sem hiszem, hogy a nyitás a beolvadásnak kedvezne (sajnos a bezárkózás viszont nem akadályozza azt meg). De néhány dolgot elérnénk vele. Először is egyértelművé tennénk, hogy nincs semmi rejtegetnivalónk.Ilyenek vagyunk, erre büszkék vagyunk, ezt tudjuk és akarjuk nyújtani a nagy közös erdélyi sorsnak, amely akár tetszik, akár nem, előttünk van, kikerülhetetlenül. Másodszor eloszlatnánk egy halom előítéletet, hiszen sok román eszében úgy élünk, mint a nyereg alatt puhított húson élő ázsiai hordák leszármazottjai. Európai kultúrát, transzszilván magyar kultúrát mutathatnánk fel nekik. Esetleg elcsodálkozhatnának azon, hogy nekünk a 16. században már volt vallási türelemről szóló törvényünk, miközben ők mostanság fejezik be a nyárádtői görög katolikus templom befalazását-lerombolását… A vitathatatlan értékek előtt az értelmes ember (még a román is) fejet hajt, az oktondival pedig úgysincs mit kezdeni. Harmadjára: eloszlatnánk sok tévhitet. Sokszor találkoztam például azzal a meggyőződéssel román körökben, hogy mi, erdélyi magyarok Magyarországhoz tartozónak érezzük magunkat. És nagyon elcsodálkoztak, amikor közöltem, hogy – legalábbis javarészt – ez nem igaz. Mi külön világot, külön kulturális, sőt, nyelvi valóságot képezünk. Sokan közülünk idegennek érzik magukat Magyarországon. Sokáig folytathatnám, de nincs értelme. Aki érti, érti.”
Kiss Olivér. Forrás: Szabadság (Kolozsvár)

Kötő József: szükséges a diaszpórában élő közösségekkel való kapcsolattartás
Élénk beszélgetés alakult ki Kötő József parlamenti képviselő és a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Történelem és Filozófia Karán működő Jelenkor Története és Nemzetközi Kapcsolatok mesterképzős hallgatók között a diaszpórában élő magyar közösségekkel való kapcsolattartás fontosságáról.
Kötő József képviselő a nemzetközi kapcsolatos mesterisek felkérésére rövid előadást tartott e témáról, beszámolt szíriai és palesztinai látogatásairól, a diaszpórában élő magyar és nem magyar közösségek sorsáról, e közösségek gazdasági és kulturális jelentőségéről. Hangsúlyozta: e közösségeknek óriási szerepük van az anyaország nemzetközi megítélésében, pozitív vagy gyakran negatív képet alkotva erről. Jó lobbizási lehetőségek rejlenek e diaszpórákban, de ugyanakkor egyes diaszpórák alaposan le is járathatják egy állam, egy nép, egy nemzet külföldön kialakított tekintélyét.
A politikai életben való szereplésük sem elhanyagolandó, csak arra emlékezve, hogy a legutóbbi romániai elnökválasztáson a diaszpóra szavazatai döntötték el a játszmát. A diákok felvetették a kérdést: mennyire etikus, hogy a diaszpórában élők döntsék el az anyaország politikai életét és egyben az anyaország polgárainak a jövőjét? Kötő József képviselő hangsúlyozta, hogy napjaink globalizálódó világában, amikor az Európai Unión belül a mozgásszabadság, a munkavállalási lehetőség és a munkaerő-áramlás szinte korlátlan, a diaszpórák jelentősége egyre nő. Ha viták is vannak arról, hogy mennyire etikus a diaszpórák beleszólása az anyaország politikai életébe, a XXI. században ez elkerülhetetlen és szükséges.
Szükséges a diaszpórákkal való folyamatos kapcsolattartás, ezek kulturális támogatása, mert az asszimiláció veszélye nagyon nagy. A Szíriába vagy Palesztinába férjhez ment erdélyi magyar nő elsősorban arabnak vallja magát (egy olyan világba került, ahol a kulturális értékek nem nagyon hagynak alternatívát), másodsorban erdélyinek (büszke arra, hogy Kolozsváron nőtt fel, itt tanult, de férjével, aki Romániában végezte az egyetemet, arabul és románul kommunikál) és csak harmadsorban vallja magát magyarnak. Nem minden diaszpórában élő közösségnél ennyire nagy az asszimiláció kísértése (vagy nyomása), de éppen ezért nagyon nagy figyelmet kell szentelni e diaszpórák kulturális támogatásának.
A különböző diaszpórák kulturális fejlődése, gazdasági befolyása, politikai lobbija kitűnő témát nyújt a nemzetközi kapcsolatokat tanulmányozó hallgatók számára mind az államvizsga, mind a mesteri vagy doktori disszertáció céljából, nem beszélve ezek kutatásának gyakorlati hasznáról. Erre való tekintettel, Kötő József az előadás alkalmával felajánlotta segítségét a diaszpórák kutatásának nem csak elméleti, hanem gyakorlati megvalósításához is. Forrás: Szabadság (Kolozsvár)

Méltóságteljes ünneplés Nagyváradon
Nagyvárad – A nagyváradi magyarság az idén is közösen emlékezett az 1848-49-es forradalom és szabadságharc kitörésének évfordulójára Szacsvay Imre szobránál. Beszédek hangzottak el, majd koszorúztak.
A télies időjárás ellenére az idei március 15-i ünnepség alkalmából is hatalmas tömeg gyűlt össze Szacsvay Imre szobránál, hogy az 1848-49-es forradalom és szabadságharc kitörésének 162. évfordulójára emlékezzen. Mint ahogyan az utóbbi években megszokottá vált, a rendezvényt közösen szervezte a Bihar Megyei RMDSZ a magyar történelmi egyházakkal, civil és ifjúsági szervezetekkel. Részt vettek a Magyar Polgári Párt (MPP), különböző tanintézetek, valamint a jelentősebb román politikai alakulatok, közintézmények és hivatalok képviselői is. A hagyományoknak megfelelően szentjobbi és diószegi huszárok, valamint cserkészek álltak díszőrséget, és közreműködtek a Kálmándi Fúvószenekar tagjai is. Az ünneplők kokárdát viseltek és néhány nemzeti színű zászló is feltünt a tömegben. Újdonságként a váradi George Coşbuc Általános Iskola néhány diákjai is fellépett (Tóth Zsófia, Fazekas Kriszta, Sebestyén Krisztina, Nemes Dóra és Dimény Eszter), Kiss Tünde tanárnő tanítványai Kossuth-nótákat és toborzó énekeket adtak elő.
Beöthy Ödön portré
A Himnusz elhangzását követően Szabó József helyi önkormányzati képviselő köszöntötte a sokadalmat, aki ezúttal a moderátor szerepét is elvállalta. Traian Băsescu államfő üzenetét Gavrilă Ghilea prefektus, Bajnai Gordon magyar miniszterelnök levelét Sándor Mátyás, a Magyar Köztársaság bukaresti nagykövetségének légügyi katonai attaséja, Emil Boc román kormányfő jókivánságait pedig dr. Sarkady Zsolt alprefektus olvasta fel. Ünnepi beszédet Biró Rozália alpolgármester, Zatykó Gyula, a Magyar Polgári Párt nagyváradi vezetője és Szabó Ödön, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke mondott, akik egyaránt a magyarság összefogásának fontosságát emelték ki.
Az ünnepség egyik érdekes momentumaként az RMDSZ-es politikus egy Beöthy Ödön-portrét nyújtott át dr. Sarkady Zsoltnak, arra hívva fel a jelenlevők figyelmét, hogy a főispán alakja méltatlanul marad ki a március 15-i megemlékezésekből. Arra kérte az alprefektust: a képet akassza ki a Prefektúra folyosóján lévő arcképcsarnokba, vagy ha oda nem lehet, akkor a saját irodájába.
A felszólalások után koszorúzások hosszú sora következett, majd huszárok vezette fáklyás menet indult a Fő utcán keresztül a Petőfi-szoborig. A méltóságteljes felvonulás incidensek nélkül zajlott le.
Ciucur Losonczi Antonius. Forrás: erdon.ro

Erős közösség ünnepe
Az autonómiakövetelések jegyében zajlottak a március 15-i megemlékezések
Szabad, egyenlő, testvéri életet, igazi demokráciát kell teremteni Erdélyben, Romániában – mondta tegnap Marosvásárhelyen Markó Béla szövetségi elnök az RMDSZ március 15-i központi ünnepségén. A politikus nem csupán az 1848-as forradalomra és szabadságharcra emlékezett beszédében, hanem a húsz évvel ezelőtti véres marosvásárhelyi eseményekre is.
A Székely himnusszal indult Marosvásárhelyen az RMDSZ központi március 15-i megemlékezése, ahol a mintegy tízezer résztvevő nemcsak a 162 évvel ezelőtti, hanem az 1990-es eseményekre is emlékezett. A Postaréten, a Székely vértanúk emlékművénél tartott központi rendezvényen zökkenőmentesen, csendzavarás nélkül ért véget az ünnep, ahol a szónokok között elsőként Markó Béla, az RMDSZ elnöke mondta el ünnepi beszédét.
Az 1848-as szabadságharc kirobbanásának évfordulója kapcsán úgy fogalmazott, hogy minden nemzet történetében vannak fontos állomások, a nemzeti szolidaritásnak olyan példái, amelyekre újból és újból emlékezni kell. „Sokan vitatják manapság, hogy mi értelme van a nemzeti büszkeségnek, és nem vezet-e nacionalizmushoz, más népek gyűlöletéhez. Nem, éppen ellenkezőleg, aki joggal büszke nemzete történelmére, mert van, amivel büszkélkednie, annak nincsen amiért másokat gyűlölnie vagy megvetnie” – hangsúlyozta Markó.
Szerinte különösen jó érzés magyarnak lenni március 15-én, ugyanis ekkor Kossuth Lajosék, Petőfi Sándorék végtelen szabadságszeretetére gondolunk. „Olyan hatalmas, olyan végtelen szabadságot akartak ők itt, Európának ezen a részén, hogy abból jutott volna bőven minden nemzetnek, és ha megvalósul az ő álmuk, senki sem lett volna híjával a szabadságnak errefelé. Akkor nem sikerült. De büszkék vagyunk rájuk, mert a magyar nemzet legszebb, legjobb énjét mutatták fel együtt, szolidárisan” – mondta el Markó Béla.
Markó Béla nem csak 1848-ra emlékezett beszédében, hanem a marosvásárhelyi Fekete Márciusra is
Az 1990-es marosvásárhelyi eseményekkel kapcsolatban a miniszterelnök-helyettes elmondta: az is szabadságharc volt, a marosvásárhelyi magyarok szabadságharca. „Ha akkor otthon maradnak a marosvásárhelyi és környékbeli magyarok Ernyétől Szovátáig, és ha nem állnak mellénk a cigányok, ma szétvert, megalázott közösség lennénk” – mondta szónoklatában Markó Béla.
Az ünnepi szónoklatok sorozatát Kelemen Atilla, az RMDSZ Maros megyei szervezete elnökének beszéde zárta, aki elmondta, Maros megyében 78 helységben ünneplik az 1848-as forradalom évfordulóját, de sok helyen emlékeznek a fekete március eseményeire is. Teremeújfaluban idősb Kiss Zoltánra emlékeztek, aki húsz évvel ezelőtt Marosvásárhelyen veszítette életét, amikor halálra gázolta a görgényvölgyieket szállító teherautó.
Nyerges-tetői tisztelgés a kötelességtudók előtt
A hideg, havas idő ellenére több százan gyűltek össze a Csíkkozmáshoz tartozó Nyerges-tetői emlékműnél tisztelegni azok előtt, akik 1849. augusztus 1-én Gál Sándor vezetésével megpróbálták feltartóztatni a Háromszék felől betörő orosz csapatokat. Korodi Attila RMDSZ-es képviselő beszédében azt a költői kérdést tette fel, hogy vajon ma hányan adnák fel kényelmüket a lövészárokért.
Gyerkó László szenátor azt emelte ki, hogy a nyergestetői csata a szülőföld védelmének a jelképe, amelynek a hősei olyan áldozatot hoztak, amelyet a mai székely is meg kell hozzon nap mint nap.
Székely zászló a csíki megyeházán
Ünnepélyes keretek között vonták fel tegnap a székely lobogót Hargita Megye Tanácsának székházára az 1848–49-es szabadságharc évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen. A kék-arany színű lobogót a megye zászlajának fogadta el nemrégiben a megyei önkormányzat, amint Borboly Csaba tanácselnök fogalmazott: „visszahelyezte jogaiba a közösségi jelképet”, „Nem éri fel a nemzeti zászlót, de a mi múltunk szimbóluma” – érvelt Borboly, hozzátéve: tiszteljük a román zászlót is, amely „a román barátainknak a legkedvesebb”.
Sokkal vehemensebb hangot ütött meg Veres Dávid, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) csíkszéki soros elnöke, aki az autonómia kivívásának fontosságára helyezte a hangsúlyt, majd beszéde végén „Székelyföld nem gyarmat”, „Székelyföld szabad” jelszavakat skandálta.
Visszatérő motívum: Gábor Áron rézágyúja
Sűrű havazással indult, majd az ünnepség közben napsütésre váltott az idő Sepsiszentgyörgyön. A hideg ellenére szép számmal gyűltek össze a háromszéki megyeszékhely központjában az ünneplők. A várost piros-fehér-zöld kokárdákkal díszítették ki. A sepsiszentgyörgyi ünnepség az Erzsébet parki 1848-49-es emlékmű megkoszorúzásával kezdődött, majd a színház előtti téren felállított színpadon folytatódott az Emeld fel fejedet büszke nép című emlékműsorral.
A színpad előtt lovakkal vonult fel a Csillagőrző Egyesület, a 11. Székely Huszárezred hagyományőrző csapata és az uzoni Hagyományőrző Huszárok csapata. Az ünnepi beszédek fő gondolata Gábor Áron hazahozott ágyújához kapcsolódott. Köszöntőbeszédében Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester kiemelte: a negyvennyolcas harcok egyik „résztvevője” érkezett haza.
„Gábor Áron rézágyújáról van szó, melyet negyven év után hazahoztunk, mert a miénk, és mert a miénk, itthon kell maradnia. Amint ránézek, látom, hogy Gábor Áron kiáltja: »Lészen ágyú!«. Ez az optimizmus, ez a hit, amire ma is szükségünk van, hogy Székelyföld volt, van és lesz!” – mondta Antal Árpád és hozzátette: „egy ilyen nagy közös ügyünk Székelyföld demilitarizálása, földjeinknek a katonaságtól való mielőbbi visszaszerzése!”
Sepsiszentgyörgy polgármestere bejelentette, hogy az ünnepség helyszínén aláírásgyűjtésbe kezdenek, melyben kérik, hogy szolgáltassák vissza az eltulajdonított és militarizált területeket.
Ágyúval hívták a tömeget
Kézdivásárhelyen a hagyományőrző csapatok és a falvak felvonulása után Rácz Károly polgármester köszöntőjével kezdődött az ünnepség. Petőfi Sándor Talpra magyar című megzenésített verse Tolcsvay László előadóművész tolmácsolásában csendült fel, majd Tőkés László EP-képviselő, az EMNT elnöke szólt az ünneplő tömeghez, és a hazatért Gábor Áron-ágyúra mutatva kiemelte: „lészen nemcsak ágyú – ahogy mondta egykor Gábor Áron –, hanem lészen autonómia is”.
Kelemen Hunor művelődési miniszter beszédében kiemelte: szülőföldjére érkezett és mivel itthon érzi magát, nem jöhetett üres kézzel, hazahozta Gábor Áron egyetlen megmaradt ágyúját, amelynek itt a helye ma, és itt lesz holnap is.
A művelődésügyi miniszter beszédét egy „Lesz-e autonómia?” felkiáltás szakította meg, amire Kelemen Hunor azt válaszolta: mindennek eljön az ideje, és ha együtt cselekszünk akkor sikeresek leszünk. Háromszéken 19 órakor a maksai Óriáspincetetőn meggyújtották az őrtüzet, amelyhez 21 óráig minden település csatlakozott.
Traian Băsescu: a romániai magyarok legyenek büszkék „hármas identitásukra”
A romániai magyaroknak magyarságukra és román állampolgárságukra egyformán büszkének kell lenniük – ez az egyik fő gondolata annak a román elnöki hivatal által tegnap közzétett ünnepi nyilatkozatnak, amelyben Traian Băsescu államfő március tizenötödike alkalmából köszöntötte a romániai magyarokat.
A dokumentum szerint a romániai magyarok számára sokkal könnyebbé és természetesebbé vált a magyarságukból, valamint a román és az európai állampolgárságukból adódó hármas identitásuk vállalása most, amikor Románia és Magyarország is tagja „a nagy európai családnak”, és az állam modernizációjára, valamint a jólét megteremtésére irányuló közös célokkal rendelkeznek.
Emlékeztetett arra, hogy a kommunista diktatúra idején az emberi jogokat és a nemzeti kisebbségek jogait semmibe vették az akkori hatóságok, az elmúlt húsz évben azonban visszafordíthatatlan lépéseket tett Románia a sokszínű és demokratikus társadalom kiépítésére, ahol a nemzeti kisebbségek jogait az alkotmány, de újabban a Lisszaboni Szerződés is szavatolja.
Emil Boc miniszterelnök ünnepi köszöntőjében méltatta a Románia és Magyarország, valamint a románok és a magyarok közötti viszony elmúlt években tapasztalt fejlődését. Rámutatott: ezt a viszonyt ma már a barátság, az együttműködés és a kölcsönös tisztelet jellemzi, és megköszönte a romániai magyaroknak, hogy a románok erőfeszítéseivel együtt hozzájárultak annak kiépítéséhez. Boc az RMDSZ szerepét is méltatta, amely – mint írja – komoly kormánypartnerré vált.
Antal Erika, Inczefi Tibor, Kovács Zsolt. Forrás: Új Magyar Szó (Bukarest)

Tőkés: internetre a szekusokkal
A Kollektív Emlékezet Virtuális Gyűjteményének létrehozását kezdeményezte Tőkés László EP-képviselő a hét végén Nagyváradon megtartott sajtótájékoztatóján. A kezdeményezés célja, hogy mindazok, akik kikérték dossziéjukat a Szekuritáté Levéltárát Átvilágító Országos Tanácstól (CNSAS), tegyék közzé azt annak érdekében, hogy segítse a további vizsgálódásokat, és fény derüljön az összefüggésekre.
A virtuális gyűjtőhely megvalósításáért munkacsoportokat kívánnak létrehozni, mondta el Szilágyi Zsolt, az EP-képviselő munkatársa. Tőkés feltárta, volt sógora, Bartha Tibor, ma Budapesten élő ortopéd orvos a CNSAS-nál fellelhető dokumentumok alapján a „Stelian” nevű ügynökkel azonosítható, aki folyamatosan megfigyelte családjukat, az esküvőtől kezdve, majd 1989 után azonnal Magyarországra távozott.
Elmondta továbbá, hogy a Szekuritáté tisztjeinek, tartótisztjeinek, kollaboránsaik és a megfigyeltjeik névjegyzékének nyilvánosságra hozatala igen nagy felzúdulást keltett egyházi és közéleti körökben. Tőkés meglepődve tapasztalta, hogy míg korábban azért bírálták, mert „csak” a besúgókat leplezte le, most a tartótisztek névsorának közzétételéért is támadják.
A megtisztulás érdekében azt javasolta, hogy a volt kollaboránsok kérjék ki, és tegyék közzé dossziéikat, leplezzék le tartótisztjeiket, hozzák nyilvánosságra azok nevét, akikről jelentettek.
A protestáns egyházak alternatív átvilágítást végeznének
Szakmai egyeztető fórumot hoztak létre az erdélyi történelmi protestáns egyházak, amelynek célja az egyházak átvilágításával kapcsolatos tapasztalatok megosztása. A szakmai egyeztető fórum nagyban megkönnyítené az egyházak átvilágításának folyamatát – fejtették ki véleményüket az erdélyi protestáns egyházak képviselői.
A létrehozott fórum elsődleges célja az, hogy lehetőséget biztosítson az egyházak átvilágítása során szerzett tapasztalatok megosztására, a közérdekű információk kölcsönös ismertetésére, valamint az állami szervek egyházi életbe való beavatkozásának összehangolt feltárására. A fórum a felesleges feszültségek előidézésének megakadályozását is szolgálja: az egyházak módszeres, összehangolt munkájukkal bebizonyíthatják, hogy a fórum lényege a múlt tisztázása, nem az egyes érintett személyek lejáratása.
A szakmai egyeztető Fórum alapító nyilatkozatát az Erdélyi Református Egyházkerület, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület, az Erdélyi Unitárius Egyház, valamint a Romániai Evangélikus–Lutheránus Egyház képviselői írták alá.
Totka László. Forrás: Új Magyar Szó (Bukarest)

Megzavart emlékezés
Rendőri beavatkozás zavarta meg a tegnapi kolozsvári ünnepségsorozatot, a hatóságiak három egyetemista lányt, és egy öltözetén fasiszta jelszavakat viselő férfit kísértek be az őrsre. Az Új Magyar Gárda Székely Szakasza „Székelyföld nem Románia!” feliratú molinót hordozott. Nagyszabású rendezvénysorozattal emlékezett idén az 1848–49-s forradalom és szabadságharc kitörésére tegnap a kolozsvári magyarság és diákság. Azonban a rendezvénysorozat 15 órára, a Főtérre tervezett Forradalmi sétatér, élő szoborpark, kokárdakészítés, korabeli műhelyek elnevezésű programja elmaradt, miután a rendőrök bekísértek az őrsre három történelem szakos egyetemista lányt. A hatóságiak szerint a diákok a városháza engedélye nélkül tüntettek.
B. R., az előállított lányok társa a Krónika kérdésére elmondta, a Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ) kérte fel őket, hogy készítsenek egy, a ’48-as eseményeket bemutató tablót. „Az időjárás közbeszólt, és a nagy szél miatt a magyar színház előzetes ígérete ellenére nem adta kölcsön azokat a pannókat, amelyekre a képeket akasztottuk volna. Ezért a KMDSZ vezetésével közösen úgy döntöttünk, hogy a Mátyás-szoborcsoport elé, a kerítésre fogjuk felaggatni a képeket. Két rendőr belénk kötött, és azzal vádolt, hogy tüntetünk és provokatív a kiállításunk” – mesélte a történelem szakos egyetemi hallgató.
B. R. szerint a képek a ’48-as forradalom híres személyiségeit, azok tevékenységét mutatták be. A lány szerint a rendőröket az akkori viszonyokat megjelenítő térkép zavarta, amelyet Nagy-Magyaroszág térképeként értelmeztek, és azt állították: Romániát sértő felirat szerepel rajta. A lányokat bekísérték az őrsre, ahol vallomást írattak alá velük és a KMDSZ vezetőivel, majd a térképet elkobozták. Egyelőre nem tudni, megbírságolják-e őket.
„Székelyföld nem Románia!”
Délelőtt több mint ötszáz kolozsvári magyar, elsősorban diák vonult rezesbanda kíséretében a Protestáns Teológiai Intézet elől a Szent Mihály-templom elé. A magyar és székely zászlóval felszerelkezett tömeg végig énekelt a szűk félórás séta során. A Gábor Áron rézágyúja, a Kossuth Lajos azt üzente és az Édes Erdély kezdetű dalokat többször is ismételték.
Az ünneplő tömeg elején Cseke Attila egészségügyi miniszter, László Attila kolozsvári alpolgármester, Fekete Emőke, a Kolozs Megyei Tanács alelnöke és Szilágyi Mátyás, Magyarország kolozsvári főkonzulja állt. A mintegy kétszáz méteres sor vége felé az Új Magyar Gárda Székely Szakaszának képviselői „Székelyföld nem Románia!” feliratú molinót tartottak maguk előtt, és árpádsávos zászlókat lengettek. Kérdésünkre, hogy kolozsváriak-e, csak annyit feleltek: hírzárlat van.
Egyiküket bevitték a rendőrségre fasiszta jelképek viselése miatt. A rendőrség szerint a férfi karján halálfej volt látható, és egy gótikus betűkkel írt német nyelvű felirat: „Meine Ehre heißt Treue” (Becsületem a hűség – az SS jelmondata). A férfi ellen büntetőjogi eljárás indul.
Az istentiszteletet követően az időközben másfél ezresre duzzadt ünneplő tömeg a Biasini-szálló elé vonult, ahol megkoszorúzta a Petőfi-emléktáblát. Az ünnepi felszólalások sorát Cseke Attila és László Attila nyitotta. Szilágyi Mátyás beszédébe kifejtette: felemelő érzés számára, hogy a kolozsvári fiatalság egyre szabadabban ünnepelheti az összmagyarság egyetemes ünnepét. Ezt követően a rendezvénysorozatot szervező kilenc ifjúsági szervezet olvasta fel a maga 12 pontját.
Ebben a Kossuth utca nevének és a Mátyás-szoborcsoport magyar feliratának a visszahelyezését, az önálló állami magyar egyetem és Kolozsvár egykori címerének a visszaállítását kérik. Követelik továbbá a funari örökség – a jelenlegi címer, a magyargyalázó plakettek és emléktáblák – végleges eltüntetését, magyar feliratokat, kétnyelvű utca- és eligazító táblák kihelyezését, a magyar nyelvhasználat biztosítását a közigazgatásban, egészségügyben és igazságszolgáltatásban, valamint a román hatóságok és szélsőséges szervezetek magyarellenes megnyilvánulásainak megszüntetését.
Kiss Előd-Gergely. Forrás: Krónika (Kolozsvár)

Baconschi: Nincs napirenden Moldova és Románia egyesülése
Nincs napirenden Moldova és Románia egyesülésének a kérdése - jelentette ki Theodor Baconschi külügyminiszter az Unimedia moldovai hírügynökségnek nyilatkozva.
Baconschi a januári chişinăui látogatása eredményeit kommentálta a hétfőn megjelent interjúban, amelyet az ITAR-TASZSZ orosz hírügynökség ismertetett.
"A partnereinkkel Chişinăuban folytatott tárgyalásokból ítélve a Romániával való egyesülés kérdése nem időszerű sem az elitnek, sem a moldovai polgárok többségének. Mi csak akkor tárgyalhatnánk erről komolyan, ha valóban bejelentenék az egyesülés szándékát" - mondta Baconschi, s hozzátette, hogy a moldovai állampolgároknak "szuverén joguk van ahhoz, hogy önállóan oldják meg ezt a kérdést".
A diplomácia vezetője ugyanakkor emlékeztetett arra, hogy a két országot a közös történelem, a kultúra, a nyelv, illetve más értékek is összekötik.
"Ugyanazt a nyelvet beszéljük, és ez Moldova előnyére szolgál az európai uniós integrációs törekvésekben" - mondta a külügyminiszter. Hozzátette, hogy Moldova uniós integrációja javára válna mindkét ország állampolgárainak. Forrás: MTI

Király Károly: Tájékoztatás az alelnöki kabinet részére
Alelnöki kabinet, 1990. február 10., 32-es ikt.szám
Tájékoztatás
Erdély egyes övezeteiben veszélyes helyzet alakult ki, mivel bizonyos elemek felszították a nacionalista érzelmeket a diktatúra idejéből, amelyet az erőszakos asszimilációra való ösztönzés jellemzett. Rövidesen véget kell vetni ennek, ami a Nemzeti Szövetség Ideiglenes Tanácsára hárul, figyelembe véve a nemzetközi megegyezéseket, a svájci, svéd, finn tapasztalatokat, az 1918-as gyulafehérvári határozatot, az 1946-os nemzetiségi alapszabályt, továbbá a Nemzeti Megmentési Front nyilatkozatát.
Tárgyalni szükséges kormányszinten, tisztázva az egyenlő nemzetiségi jogokat, az etnikumok együttélési alapszabályait a demokratikus állam keretében. Részrehajlás nélkül tisztázni kell a felelősséget az egymásra uszítás, a gyanakvás, a bizalmatlanság, a vádaskodás légköre miatt. Ellenkező esetben mindennek beláthatatlan következményei lesznek, ártva az ország nemzetközi tekintélyének is. Továbbra is érkeznek címünkre az országból információk a jól szervezett nacionalista megnyilvánulásokról.
Maros megyében különösen kritikus a helyzet. Szászrégenben január 26-án magyarellenes tüntetésre került sor. Marosvásárhelyen megsemmisítették a kétnyelvű feliratokat, és a Vatra [Româneasca] tüntetést szervezett január 26-án, magyarellenes jelszavakkal, halállal fenyegetve a magyar vezető-személyiségeket.
(Rövidített fordítás)
Részlet Király Károly: Nyílt kártyákkal című könyvéből. Forrás: Erdély.ma

TDK első alkalommal Sepsiszentgyörgyön
A Sepsiszentgyörgyi Magyar Diákszövetség a rangos egyetemi városok hagyományának „nyomdokain” első alkalommal szervez Tudományos Diákköri Konferenciát szerdán délután öt órától, a megyeszékhelyi Babeş-Bolyai Tudományegyetemen.
A találkozón az egyetem diákjai mutatják be tudományos munkáikat, a megszabott határidőig tizenöt dolgozatot küldtek be a szimpóziumra. A zsűrit egyetemi tanárok alkotják, a nyertes szakdolgozatokat pedig az elismerésen túl is jutalmazták, 300 lejt kap az első helyezett, 200 lejt a második, 100-at a harmadik, a különdíjban részesülő diák pedig 85 lejt. Kerekes Sándor, az SMDSZ elnökének nyilatkozata szerint a konferencia célja támogatni a diákok tudományos fejlődését, egyúttal teret nyitni annak, hogy bemutathassák kutatási eredményeiket.
Lehetőség nyílik a tapasztalatcserére, az SMDSZ szeretné elérni, hogy az első alkalommal megszervezett, de hagyományteremtő szándékú konferencia a diákok tudományos és kutatási eredményeinek bemutatási és értékelési fóruma legyen, ezáltal ösztönözve az egyetemistákat a további kutatási munkákban.
Emellett segítséget nyújt az egyetemi továbbhaladásban, illetve az diplomázás utáni könnyebb „pályára lépésben”. Nem mellékes az sem, hogy egyfajta „próba-államvizsga” szerepét is betölti a TDK-ra való készülés, hiszen megkönnyíti majd a dolgozatok elkészítését, illetve azok megvédését, bemutatását is – mutatnak rá a szervezők.
harit.ro. Forrás: Erdély.ma

Szó sincs közigazgatási átalakításról
Látszólag az RMDSZ elégedetten ül a kormányban. Érdekes, hogy mind ez idáig csak az igazán szélsőséges pártok — mint a Nagyrománia vagy az Új Generáció — üvöltöztek az úgynevezett román—magyar kormány ellen, a többség elismerte, hogy a szövetségnek jó és megbízható szakemberei vannak, s csak az ország javára szolgál munkájuk.
Nem így, mióta a múlt héten a szenátus hallgatólagosan elfogadta a Romániai Magyar Demokrata Szövetség által kidolgozott, a romániai gazdasági fejlesztési régiók átalakításáról szóló törvénytervezet. Akkor elszabadult a pokol, megkezdődött a haza- és Erdély-féltés újabb hulláma, a liberálisoktól a fiatal szocdemekig mindenki árulást ordított, s az aggodalom már-már eszüket vette a politikusoknak. Az RMDSZ meg mintha nem tudta volna, hogy a törvénytervezetét a képviselőházban — mely ügydöntő e kérdésben — aprópénzre szedik, s az eredeti elképzelésükből annyi marad, amennyit a Băsescu—Boc páros elfogadhatónak tart.
És ezt megerősítendő színre lépett Emil Boc miniszterelnök is. No meg azért is: nehogy nacionalista hívei rosszat gondoljanak róluk és pártjukról. A kormány feje, a magyar párt partnere különösebb óvatoskodás nélkül közölte koalíciós partnerével, az RMDSZ-szel, hogy jó lesz, ha a kérdésen még gondolkoznak, mert a javaslatot ebben a formában ők sem fogadják el. Miközben sietett leszögezni, hogy jelen pillanatban az alkotmány értelmében Romániának nem áll módjában olyan területi-közigazgatási egységeket létrehoznia, amelyeknek jogi statútumuk lenne, csupán újabb, kisebb fejlesztési régiókat, melyek lehetőséget teremtenek, hogy minél több uniós pénzt hívhasson le az ország.
És az RMDSZ törvénytervezete szerint éppen ezeket a fejlesztési régiókat szerveznék újra. Eszerint 8 helyett 16 lenne Romániában. Ennyi. Szó sincs közigazgatási átszervezésről, tehát az RMDSZ-nek most még az égadta világon semmi oka elégedettségre.
Különben Boc érthetően és a maga szempontjából megnyugtatóan közölte a románokkal, hogy nem eszik a kását olyan forrón, a tervezetről még egyeztetni fognak, s a képviselőházban majd érvényesítik politikai akaratukat. Reméljük, nem sikerül.
Simó Erzsébet. Forrás: Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Ifjaink márciusi lendülete
Könyvbemutató és megemlékezés
A magyar szabadságharcra emlékeztek a Bolyai Farkas Líceumban, ahol az elmúlt pénteken és hétfőn mutattak be ünnepi műsort. Az iskola történelmi köre, a Novum Forum Siculorum tagjai a díszteremben léptek fel Hajdú Zoltán történelemtanár vezetésével és ugyanitt mutatták be a Maros megyei mondák, legendák és történetek című kötetet.
Elöljáróban Bálint István iskolaigazgató mondott ünnepi beszédet, melyben gratulált a diákoknak és irányító tanáruknak, akik az ötödik, szép kivitelezésű kötetüket teszik az asztalra e jeles nap tiszteletére. Az első kötet Marosvásárhely történelméről, a második nagyjainkról, a harmadik a Maros megyei műemlékekről, a negyedik a népszokásokról szól. Az ötödikben a megyében élő adatközlőket szólították meg, akik régi mondákat, legendákat és történeteket meséltek szűk pátriánk különböző vidékeiről. A történelmi kör gyűjtőmunkájába 80 diák kapcsolódott be, ami bizonyítja, hogy értékeink felkutatásának és megörökítésének fontosságát megértette a mai középiskolás generáció. A kötetről elismerően beszélt Józsa István tanár is, aki külön értékelte a kötet gazdag képanyagát. – A múltat megismerni, a jövőért dolgozni feladat – mondta befejezésül.
Hajdú Zoltán szerint, az új kötet összeállítása volt a legnehezebb, idén nem lehetett "csalni", a diákoknak ki kellett menni a helyszínre, el kellett beszélgetni az adatközlőkkel, s a hanganyagot is mellékelni kellett a szöveghez.
A történelmi kör tánccsoportja Nyárád és Küküllő menti táncokat adott elő, és láthattunk kalotaszegi legényest is. A színjátszó csoport Sötét lobogó címmel a márciusi eseményekhez fűződő összeállítást mutatott be. A színpadon versmondók, színjátszók, énekesek, táncosok kivétel nélkül, szívből fakadóan a márciusi ifjak lendületével tették a dolgukat. Illesse dicséret azt, aki bátorította, tanította őket és elültette bennük a nemzeti érzés csíráját!
Mezey Sarolta. Forrás: Népújság (Marosvásárhely)

Román segély Moldova Köztársaságnak?
Az RMDSZ Szociáldemokrata Tömörülése szerkesztőségünkbe eljuttatott nyilatkozatában leszögezi: meglepetést váltott ki a hír, mely szerint a Jászvásárba kihelyezett március 17-i kormányülés egyik napirendi pontja a Moldova Köztársaságnak nyújtandó, 2013. év végéig folyósítandó, vissza nem térítendő segély jóváhagyása lesz, amelynek összege 100 millió euró.
A platform képviselői megrökönyödésüket fejezik ki az ügyben, és tiltakozásukat fejezik ki az ellen, hogy a nagyvonalú államelnöki ígéret figyelmen kívül hagyta Románia súlyos gazdasági helyzetét, s az ország nagyméretű eladósodását. Emlékeztetnek arra, hogy a szóban forgó 100 millió eurós segélyt a nemzetközi hitelekből kell majd fedeznie Romániának.
„Felhívjuk a figyelmet arra, hogy az országnak kárpótlási kötelezettségei vannak saját állampolgáraival szemben, mint például a múlt rendszerben államosított ingatlanokért, és ezek a kifizetések, a rossz gazdasági helyzet miatt, az utóbbi időben jelentősen lelassultak. A problémákat tetőzi a tavaly elfogadott, volt politikai elítélteknek nyújtandó, újabb kárpótlási törvény szerinti kifizetési kötelezettségek sora” – olvasható a közleményben.
Ugyanakkor megállapítják: tekintettel arra, hogy az RMDSZ a kormánykoalíció tagja, ő is felelős minden intézkedésért, amely az ország gazdasági – szociális helyzetével kapcsolatos. Az RMDSZ Szociáldemokrata Tömörülése úgy értékeli, hogy a jelen gazdasági helyzetben a szomszédos országnak megígért segély ebben a formában és ezen a szinten nem időszerű, mivel ez csak tovább súlyosbíthatja Románia amúgy is nehéz pénzügyi helyzetét. Forrás: Szabadság (Kolozsvár)

Eckstein: alkotmánymódosítás kell a magyar nyelv hivatalosításához
Alkotmánymódosításra van szükség ahhoz, hogy Székelyföldön második hivatalos nyelvvé, vagyis a régió második hivatalos nyelvévé nyilvánítsák a magyart. Ezt Eckstein-Kovács Péter (képünkön), az államfő kisebbségi tanácsadója jelentette ki a Hotnews című portálnak adott interjúban.
Az RMDSZ egykori Kolozs megyei szenátora ezt annak kapcsán jelentette ki, hogy a pénteken Sepsiszentgyörgyön megrendezett Székely Önkormányzati Nagygyűlésen a Magyar Polgári Párt önkormányzati képviselői annak a kérésnek adtak hangot, hogy Székelyföldön a magyar nyelv legyen a második hivatalos nyelv. Eckstein-Kovács szerint ez a követelés egyáltalán nem túlzott, ami azt jelentené, hogy teljes körű kétnyelvűség érvényesülne a régióban. Az elnöki tanácsadó szerint azonban ehhez az intézkedéshez szükség van az alkotmány módosítására, így például az alaptörvény 13. cikkelyéhez, amely kimondja, hogy Romániában a hivatalos nyelv a román, hozzá lehetne illeszteni például, hogy régiók szintjén egyéb nyelvek is a hivatalos nyelv státusát élvezhetik.
A tanácsadó kételyeinek adott hangot, hogy a mostani alkotmánymódosítási tárgyalások során sikerül megszerezni a pártok kétharmados többségének a támogatását egy ilyen módosítás végrehajtására.
Eckstein-Kovács a nemzetállam fogalma kapcsán kijelentette, hogy Románia korszerűségének a jele lenne, ha az alkotmányból törölnék ezt a fogalmat, és a lakosság komfortérzete is nőne ezáltal. Hangsúlyozta, hogy nem az elnöki hivatal álláspontját fejezi ki.
Hamut szórt a fejére amiatt, hogy nem figyelmeztette idejében az államfőt: ne március 15-ére, a magyarság nemzeti ünnepére hívja össze a parlamenti pártokat konzultációra az alkotmánymódosításról. Eckstein-Kovács azzal magyarázta a figyelmetlenségét, hogy csak a napra összpontosított, és nem nézte meg a naptárban, a hétfő éppen március 15-ére esik.
Székelyföld területi autonómiájának a követelése kapcsán a tanácsadó kijelentette, hogy az legitim kérés, hiszen nem vonható meg egyik közösségtől sem az a jog, hogy saját maga fölött rendelkezzen. A régió szegénységére vonatkozó aggályok kapcsán Dél-Tirolt említette példaként, amely az autonómia kivívása után Olaszország egyik leggazdagabb területévé vált. Eckstein-Kovács azonban hozzá tette, nem tudja most, hogy a különleges autonómia státusát élvező Székelyföld életképes lenne-e vagy sem. Forrás: Szabadság (Kolozsvár)

Megvalósult kétnyelvűség marosvásárhelyi közintézményekben
Sorra kerülnek ki a magyar feliratok a marosvásárhelyi közintézményekre: az őrző-védő szolgálat után a megyei kórház és a prefektúra is kihelyezte az új „cégért”. Vannak azonban, akik nem tettek eleget a felszólításnak.
Húsz év után először került magyar nyelvű felirat a Maros megyei prefektúra épületére. A kétnyelvűsítést évekkel ezelőtt Bárczi Győző korábbi és jelenlegi alprefektus kezdeményezte, ám kísérlete eddig alprefektus kollégája ellenkezésébe ütközött.
„A magyar nyelvű tábla kifüggesztését Marius Paşcan prefektus is támogatta. Igaz, a felirat már évekkel ezelőtt kikerülhetett volna az épület három bejárata fölé, merthogy Ciprian Dobre egykori kormánymegbízottnak sem volt semmi ellenvetése. Akkoriban viszont Zamfira Pora alprefektus akadályozta meg, félremagyarázva a helyhatósági törvényt” – részletezte a Krónikának Bárczi. Pora, akit a Boc-kormány távolított el tisztségéből, az idők során számos magyar jellegű kezdeményezést akadályozott meg vagy próbált gátolni.
A földosztó bizottságban például ő volt azoknak a hangadója, akik a törvényekkel és kormányrendeletekkel dacolva vétózták meg a Maros menti erdők visszaszolgáltatását a nemesi családok leszármazottainak. Bárczi Győzőnek Zamfira Pora hiányában sem volt azonban könnyű keresztülvinnie akaratát: a hivatal alkalmazottai előbb csak az egyik homlokzatra kerülő felirat dokumentációját készítették elő.
Ezzel egyidőben az utóbbi napokban több, a megyei önkormányzat hatáskörébe tartozó intézmény homlokzatára is felkerült a magyar nyelvű felirat. Elsőnek a Kossuth (Călăraşilor) utcában működő megyei őrző-védő szolgálat vezetősége lépett, majd a megyei kórház következett. Ezzel szemben ígéretük ellenére sem cseréltek „cégért” a lakosság-nyilvántartási hivatal és a sürgősségi kórház illetékesei. Amint arról beszámoltunk, a Krónika ezelőtt egy hónappal fordult az ügyben Lokodi Edit Emőke megyei önkormányzati elnökhöz, aki azonnal utasította Dombi Károlyt és Florin Gomotîrceanut a táblák kicserélésére.
Mindketten egy hetet kaptak a kérdés megoldására, amire szavukat is adták. A tanácselnök januárban elmondta, hogy már több ízben küldött átiratot a 2001/215-ös közigazgatási törvényt megszegő intézményvezetőknek, azonban valamennyien hajthatatlanok maradtak. Kérdésünkre, hogy egy hónap után mi történik azokkal a vezetőkkel, akik négyszeresen túlszárnyalták az egyhetes ultimátumot, Lokodi Edit Emőke tegnap elmondta, ha lassan is, de jó irányba halad az ügy.
„A sürgősségi kórház igazgatója, Florin Gomotîrceanu a napokban teteti ki a táblákat, a lakosság-nyilvántartási hivatalban viszont nem tudom, mi a helyzet, ugyanis a napokban igazgatóváltás történt” – mondta Lokodi Edit Emőke, remélve, hogy hamarosan sikerül lezárni ezt a kérdést.
Szucher Ervin. Forrás: Krónika (Kolozsvár)

Az értelmiség erkölcsi felelősségét vitatták meg Kolozsváron
Követhet-e el egyáltalán árulást az írástudó? – tette fel a kérdést Demeter Szilárd író az Írástudók árulása? című kolozsvári kerekasztal-beszélgetés bevezetőjében. A hétfő este az Erdélyi Múzeum-Egyesület székházában rendezett eszmecsere vendége Szőcs Géza és Egyed Péter volt. A moderátor szerepét betöltő Demeter elmondta, szerinte a 70–80-as évek Erdélyében a legnyomasztóbb az értelmiség számára a gondolat szabad áramlásának hiánya volt.
Az irodalmi Nobel-díjas Herta Müller férje, Richard Wagner egyik írásából idézett, aki feleségével együtt megtapasztalta a romániai kommunizmust. Wagner szerint az egyetlen komolyabb magyar nyelvű szamizdat Erdélyben az Ellenpontok című folyóirat volt, amely csupán kilenc lapszámot érhetett meg (ezeket írógéppel, majd stencillel sokszorosították) 1981 decemberétől, ’82 novemberében azonban a Szekuritáté letartóztatta a lap szerkesztőit, többek között Szőcs Gézát, és csak a Nyugat nyomására tették lehetővé számukra az emigrációt. „Ezt követően mély depresszióba zuhant az erdélyi értelmiség” – áll Wagner írásában.
Igény az értelmiségi diskurzusra
Szőcs Géza elmondta: a lap nem volt előzmények és következmények nélküli. Az alapító Ara-Kovács Attila személyes kapcsolatban állt olyan magyarországi lapok szerkesztőivel, mint a Beszélő vagy a Demokrata, amelyek ötletet adtak az Ellenpontok létrehozásában, majd a lap megszüntetése után létrejött a Kiáltó Szó, amelyet Magyarországon jelentettek ugyan meg, de erdélyiek szerkesztették. „Voltak próbálkozások, számos magányos kísérletről tudunk, de a legfontosabb az volt, hogy éreztük: igény volt rá, hogy egy értelmiségi diskurzus tárgya legyen a diktatúrában senyvedő Erdély helyzete. Az Ellenpontok inkább abban volt egyedülálló abban az időben, hogy viszonylag sok ember szervezett együttgondolkodásának adott keretet” – fogalmazott Szőcs Géza.
Egyed Péter Demeter Szilárd kérésére a Bretter-iskoláról is beszélt, arról, hogy Bretter György irányításával hogyan indulhatott el egy magasabb filozófiai gondolkodás a diktatúrában. Demeter Szilárd rákérdezett, hogy milyen igényt is szolgált ki a Bretter-iskola és az Ellenpontok. „Ez nem elvárás kérdése, sokkal inkább arról van szó, hogy az emberi morál előbb-utóbb feltör, akármilyen vastag vasbeton fedi” – fogalmazott Szőcs Géza.
Egyed Péter hozzátette: türelmetlenség, általános várakozás jellemezte az értelmiséget, tudták, hogy történnie kell valaminek, és ez a hangulat szülte az ilyen kezdeményezéseket. Egyed Péter arról is beszélt, hogy később egyre erőszakosabban akarta a hatalom a kezében tartani a kultúrát. Visszaemlékezett arra, hogy ’85-ben egy héten át ellenőrizte a Kriterion Könyvkiadó munkáját egy felügyelőbizottság, melynek nyomán több regényt visszavontak.
Demeter Szilárd visszaterelte a beszélgetést a fő témához, és feltette a kérdést: volt-e az értelmiségnek erkölcsi felelőssége a diktatúrában?
„A közösség által kiválasztott elit kell hogy meghozza azokat a döntéseket, amelyek az egész közösség túlélését biztosítják” – fogalmazott Szőcs Géza, hozzátéve, hogy ez az elit nem csak a politikai vezetőket jelenti, az írástudóknak is van felelősségük. Példaként az erdélyi szászokat hozta föl, akik évszázadokon át ragaszkodtak vezetőikhez, követték azok útmutatását, ami a történelem során segítette is túlélésüket.
Egyed Péter szerint is volt felelőssége az értelmiségnek, példaként többek között Márton Áron püspököt említette, akinek útmutatásait nagyon sokan követték.
A beszélgetés folytatásában Demeter Szilárd azt kérdezte a meghívottaktól, hogy a rendszerváltást követően és a demokrácia kialakításában milyen szerepe volt az írástudóknak Erdélyben. Szőcs Géza elmondta, a rendszerváltást követően a frissen megalakult RMDSZ-ben sokféle ember volt: írók, humán értelmiségiek, mérnökök, csak olyanok nem, akik tudatosan készültek volna erre a politikai szerepre. „Akkor azt gondoltam, hogy ez most lesz, ahogy lesz, majd ezt a sok hályogkovácsot felváltja a következő generáció, akik már tudatosan készülnek erre a szerepre. Sajnálatos módon azt kellett tapasztalnom, hogy az elmúlt 20 év alatt nem változott semmi. Azok, akik a rendszerváltás után vállalták ezt a politikai szerepet, cseppet sem voltak felkészületlenebbek, mint a mostaniak” – értékelt Szőcs.
Az értelmiség „piaca”
Egyed Péter arról beszélt, hogy a ’90-es években a szabad légkörben elkezdtek létrejönni a civil szervezetek, és az értelmiség nagyon gyorsan és mohón próbálta visszaszerezni mindazt, amit évtizedekig elvettek tőle. „Nagyon sokan mentek Budapestre tanulni, hogy kiegészíthessék hiányos ismereteiket, ez az út azonban nem volt könnyű, elég ha arra gondolunk, hogy a rendszerváltás utáni évtizedben négy bányászjárás is volt” – mutatott rá. Ugyanakkor Bibó István Értelmiség és szakszerűség című tanulmányának gondolatát idézte, miszerint a rendszerváltás utáni első generációs értelmiségi csak akkor független az őt létrehozó hatalomtól, ha nagyon magas szinten képviseli szakirányát, jó az önértékelése, így nincs kiszolgáltatva a politikának. Egyed Péter szerint az erdélyi értelmiség elindult ezen az úton, próbálja elég magas színvonalon művelni szakmáját, a feladat az, hogy megfelelő piacot teremtsenek ezen értelmiség munkái számára, ahol a „szakszerűséget értékén lehet eladni”.
Szőcs Géza az 1940-ben kiadott Írók a viharban című kötetet vette elő, amelyben 13 magyar író közölte gondolatait azzal kapcsolatban, hogy Magyarország mire számíthat, ha belép a háborúba. Szőcs Kassák Lajos írásából idézett gondolatokat, amely szerint az írónak egyetlen erkölcsi feladata, hogy létrehozza a művet. Szőcs kifejtette: nem akkor követ el az írástudó árulást, amikor nem vállal politikai szerepet, hanem akkor, ha nem hozza létre a műveit.
A beszélgetés végén az egybegyűltek tehették fel kérdéseiket. Arra a kérdésre, hogy mi a helyzet azon írókkal, akik tehetségesek voltak ugyan, de egyben besúgók is, Szőcs azzal válaszolt, hogy különbséget kell tenni egy író magánéleti árulása és a közösség elárulása között. Kifejtette: volt rá példa, hogy valaki magánemberként makulátlan, de közösségi szerepében áruló volt, és fordítva is. „Szét kell választani a két szerepet” – hangsúlyozta Szőcs.
Varga László. Forrás: Krónika (Kolozsvár)

Elítélik a székely gárdisták és vármegyések március 15-i, kolozsvári megnyilvánulásait
Elítéli az Új Magyar Gárda Mozgalom Győri Wass Albert Zászlóalj Székely Szakaszának, valamint a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) március 15-i kolozsvári megnyilvánulásait szinte valamennyi magyar politikai és ifjúsági szervezet. A lapunk által megszólaltatott ifjúsági és politikai vezetők egybehangzóan úgy fogalmaztak, hogy a magyar szélsőséges szervezetek megjelenésükkel és cselekedeteikkel nagyon sokat ártottak a kincses városi magyarság amúgy sem túl fényes helyzetének. Valamennyien egyetértenek abban is, hogy hiba volt „Székelyföld nem Románia” táblával felvonulni, főleg, hogy a kincses városnak földrajzilag sincs köze a Székelyföldhöz.
Meg kellene próbálni eltávolítani valamennyi szélsőséges szervezetet a nemzeti ünnepi megemlékezésekről – vallják szinte egyhangúlag a kolozsvári március 15-i ünnepségen részt vevő ifjúsági és politikai szervezetek. A Krónika annak kapcsán kérdezte a civil szféra és a politikum képviselőit, hogy a kincses városi megemlékezésen felvonult az Új Magyar Gárda Mozgalom Győri Wass Albert Zászlóalj Székely Szakasza, valamint a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom több képviselője is, akik egyenruhájukkal, az árpádsávos lobogóval, illetve a HVIM zászlójával már eleve felkorbácsolták a kedélyeket, az általuk felmutatott, „Székelyföld nem Románia” tábla pedig további olajat öntött a tűzre. A román sajtó ugyanis kevés kivétellel nem is számolt be magáról az eseményről, annak jelentőségéről a magyar közösség számára, ehelyett szinte valamennyi híradás a szélsőségesekről szólt, s olyan híresztelések is szárnyra kaptak, amelyek szerint maga Cseke Attila RMDSZ-es egészségügyi miniszter vitte a székelyföldes táblát.
Összemossák a résztvevőket
A gárdisták és HVIM-esek jelenléte a rendőrség akcióira is kihatott: sokak szerint azért fordulhatott elő, hogy a rendőrök három KMDSZ-es, alig 20 éves szervező diáklányt elvittek az egyik főtéri rendezvény helyszínéről, mert már a résztvevőket és szervezőket is összemosták a szélsőséges nacionalistákkal. „A Kolozsvári Magyar Diákszövetség sajnálatosnak tartja, hogy bizonyos források párhuzamot véltek felfedezni az Új Magyar Gárda Mozgalom Székely Szakaszának rendőrségre kísért képviselője, valamint a KMDSZ-önkéntesek ügye között. Sajnálattal tapasztaltuk az ünnepet kisajátítani kívánó, és az önnön céljaikat előtérbe helyező mozgalmak megjelenését. Az intézkedő rendőrök egy félreértés okán eleinte gárdista-szimpatizánsnak gondolták a KMDSZ szervezőit, az ügy azonban rövidesen tisztázódott” – áll a KMDSZ lapunkhoz eljuttatott közleményében.
Kovács Péter (RMDSZ): meggondolatlanság volt
Várható volt, hogy a román sajtó – véletlenül vagy sem – összekeveri a résztvevőket – nyilatkozta lapunknak Kovács Péter kolozsvári RMDSZ-es politikus, a szövetség ügyvezető alelnöke. „Meggondolatlanság Kolozsváron egy olyan táblával felvonulni, amelyen az áll, hogy a Székelyföld nem Románia. Igenis Románia része, s Románia része lesz akkor is, ha autonómiája lesz. Kevesen akarnak független államot, illetve alagúttal vagy légi csatornával Magyarországhoz csatlakozni” – fogalmazott a politikus, aki szerint noha demokrácia van, s mindenki ott ünnepel, ahol éppen akar, de ilyen „kényes környezetben” mint Kolozsvár is, kár provokálni, hisz minden ilyen megnyilvánulás feladott labda a román sajtó képviselőinek, ők pedig rendszerint élnek is a leütés lehetőségével. Kovács Péter szerint ugyanakkor ritkán jöhetett volna éppen ennyire rosszkor ez a sajtóvisszhang. „Elfogadásra vár a kisebbségi törvény, a tanügyi törvény módosítása, illetve a régióátszervezési jogszabály. Ha egy ilyen meggondolatlan cselekedet miatt startból elutasítanak a kollégák, nagyon nehéz érvényesíteni az érdekeket” – véli a politikus, aki szerint az emberek a nemzeti ünnepen ünnepelni és nem hőzöngeni akarnak, ezért abban bízik, hogy a jövőben a szélsőséges megnyilvánulások mindkét oldalon tompulni fognak.
László Attila kolozsvári RMDSZ-es alpolgármestert tegnap nem sikerült elérnünk, korábban viszont a Citynews internetes portálnak úgy nyilatkozott, nem ért egyet azzal, hogy a HVIM és a székely gárda képviselői felvonultak a kolozsvári március 15-i megemlékezésen, mint ahogy azzal sem, hogy a „Székelyföld nem Románia” táblát is magukkal hoztak. „Aggódom amiatt, hogy felütötte a fejét ez a jelenség. Soha nem voltam híve a hasonló megnyilvánulásoknak, s soha nem fogok tudni egyetérteni semmiféle szélsőséges megnyilvánulással” – fogalmazott László Attila.
Gergely Balázs (EMNT): ki kellene tiltani a szélsőségeket
Hasonlóképpen nyilatkozott lapunknak Gergely Balázs, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) Kolozs megyei elnöke. Mint hangsúlyozta, mindenkinek joga van elmondani, amit akar, amíg tette nem ütközik törvénybe, azonban nem mindegy, hogy cselekedete milyen eredménnyel jár. „A provokáció határát súrolta a székely gárda és a HVIM felvonulása. Az sem lepne meg, ha vezetőik a titkosszolgálatok küldetését hajtanák végre, hiszen mindenre rátelepednek. Látjuk, hogy Magyarországon is mik történtek. Az igazi gond az, hogy megjelenésük, stílusuk, hőbörgéseik a mi rendezvényünket is minősítik” – fogalmazott Gergely Balázs, aki szerint a szervezőknek kellene kezelniük a hasonló helyzeteket, s jövőre meg kellene próbálni akadályozni részvételüket a hasonló rendezvényeken.
„Tudom, hogy törvényes eszközökkel nem lehet megakadályozni részvételüket, de ki kellene tiltani őket valamiféleképpen, mert nagyon sokat ártanak. Azután pedig hazamennek a Székelyföldre, minket meg itt hagynak a nem túl rózsás, sőt kimondottan rossz helyzetben” –mondta a politikus. Hozzátette: a gárdisták, miután vezetőjük fasiszta jelképek használata miatt elvitte a rendőrség, úgy viselkedtek, mint a legszélsőségesebb futballhuligánok. Mint emlékeztetett, a fiatalok „Gyarmatosítók takarodjatok”, „Vesszem Trianon” jellegű szlogeneket skandáltak a város főterén, miután az ünneplő tömeg már szétoszlott.
Sándor Krisztina (MIT): mindig találnak valamit
A szintén szervező Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) elnöke, Sándor Krisztina lapunk kérdésére úgy nyilatkozott: a nemzeti ünnepen mindenkinek ott van a helye, mindenkinek joga van felvonulni, koszorúzni. „Nincs rosszalló véleményem a székely gárda és a HVIM felvonulásáról. Nem történt provokáció, sem rendbontás. Nem zavarták az esemény lebonyolítását, alkalmazkodtak a jó előre megállapított forgatókönyvhöz” – fogalmazott. Mint mondta, sajnálja viszont, hogy a sajtó egy kalap alatt tárgyalt valamennyi résztvevőt, de szerinte minden évben találtak valami kivetnivalót. Példaként azt hozta fel, hogy néhány éve még attól volt hangos a román sajtó, hogy Kolozsvár központjában népviseletbe öltözött fiatalok vonultak fel piros–fehér–zöld zászlókkal kezükben a magyar nemzeti ünnepen. A táblának szerinte sem volt helye a megemlékezésen, azonban szerinte a gárdista egyenruha, az árpádsávos zászló nem minősülhet önmagában provokációnak. „nem szeretném, ha odajutnánk, mint Magyarországon, ahol a fehér ing-fekete mellény kombináció lassan nem hordható” – véli Sándor Krisztina, aki szerint pont olyan mértékben érzékenyek a románok a magyar szélsőségekre, mint amilyen érzékenyen érintette az erdélyi magyarságot, hogy a román nacionalista Új Jobboldal Sepsiszentgyörgyön demonstrált tavaly december elsején.
Hívták vagy nem hívták?
Az Új Magyar Gárda Mozgalom Győri Wass Albert Zászlóalj Székely Szakaszának szóvivőjétől, Keresztes Nándortól azt kérdeztük, miért esett választásuk éppen Kolozsvárra. „Erre a kérdésre nem válaszolhatok, a parancsnokság megtiltotta” – hangzott válasza, majd újabb kérdésünkre kiderült, hogy az egy nappal korábban fasiszta jelképek használata miatt a rendőrőrsre bekísért Balázs Pál Gergely tiltotta meg, hogy erre a kérdésre választ adjon. Hozzátette: „a szervező Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom Kolozs megyei szervezete meghívására érkeztek a kincses városba”. „A problémákat nem szabad a szőnyeg alá söpörni. Örvendünk, hogy sokévnyi elfojtás után Kolozsváron is beindult a magyar nemzeti mozgalom” – fogalmazott Keresztes, aki szerint eleve diszkrimináció, hogy a román szélsőségesek szabadon felvonulhatnak, miközben a székely gárda tagjait rendszerint elviszi a rendőrség. „Szorítóba vagyunk bepréselve. Ma-holnap odajutunk, hogy a Székelyföldön sem lehet magyarul megszólalni, ünnepelni” – szögezte le a szóvivő.
Sándor Krisztina, a szervező MIT-elnöke egyébként lapunknak cáfolta, hogy a HVIM részt vett volna a szervezésben. Mint tájékoztatott, a vármegyések kérték korábban, hogy csatlakozhassanak a szervezést felvállaló kilenc ifjúsági szervezethez, ezt azonban nem minden szervezet támogatta, így maradt az eredeti felállás.
Bálint Eszter. Forrás: Krónika (Kolozsvár)

A 13. pont
Az Új Magyar Gárda Székely Szakaszának újbóli kolozsvári fellépése túllép az alkotmány biztosította szabad gyülekezési és véleménynyilvánítási kereteken. Nem az árpádsávos zászló miatt, merthiszen tudvalevő, hogy az egyik legrégibb magyar jelképről van szó.
A viszketegséget az okozza, hogy sokan a nyilaskeresztet is oda képzelik, de eszükbe nem jut például a Mátyás-korabeli árpádsávos heraldika. S miközben azt is tudni lehetne, hogy a világ legelterjedtebb és legismertebb zászlója, az Amerikai Egyesült Államoké is ugyanolyan árpádsávos, tán valami magyar gyökerek miatt is.
Tehát nem ezzel van baj. Hanem azzal az SS-jelképpel és jelszóval, amelynek okán és láttán a világon bárkit elő kellene állítani. Mert az ilyen és ehhez hasonló jelszavak és ideálok hirdetői ölték meg sokan mások mellett a magyar költészet egyik markáns alakját, Radnóti Miklóst, vagy például a magyar sporttörténet nem kevésbé legendás labdarúgóját, a Fradi harmincas évekbeli egykori játékosát, Tóth Potya Istvánt. Könyvtárnyi még a példa. A történelmet – nem lévén egzakt tudomány – lehet ugyan értelmezni és magyarázni, tán kell is. De SS-jelvénnyel és jelszóval ágálni tegnap, ma, holnap, akármikor mérhetetlen tájékozatlanság, sőt inkább butaság.
Ha nem éppen ellenünk, magyarok ellen irányított provokáció. Ami arra jó, hogy a magyarság talán legszebb és legszentebb ünnepének lényegéről elterelje a figyelmet. És táplálékot biztosítson a negatív szenzációra mindig éhes sajtónak, és milliónyi olvasójának, általános magyarellenes hangulatot csiholva tehát. Az ilyenfajta székely gárdáskodás, vagy gárdás székelykedés nem csak Kolozsváron okoz kárt, de Erdélyben mindenütt.
Ilyen körülmények között a március tizenötödikei ünnepségeinket mindig gyanakvás és rosszallás kíséri a románság körében – ezért verték meg tavalyelőtt Kolozsváron a magyar zászlót vivő iskolást a román szélsőségesek –, miközben a többségi nemzetnek valahogyan azt kellene a tudomására hoznunk, hogy 1848. március 15-e indította el azokat a reformokat, amelyeknek során Erdélyben százezrével szabadultak fel a jobbágyság alól a románok. A kolozsvári magyar ifjúság tegnapelőtt elfogadott tizenkét pontos kiáltványa mellé tizenharmadiknak ajánlanám tehát: követeljük a magyarellenes magyar megnyilvánulások beszüntetését is.
Benkő Levente. Forrás: Krónika (Kolozsvár)

Szembe kell néznünk a kommunista rémtettekkel és elkövetőikkel
Az egyházak átvilágítása volt a témája annak a sajtótájékoztatónak, amit Tőkés László EP-képviselő, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület volt püspöke és Szabó László, az Erdélyi Unitárius Egyház képviselője, az erdélyi történelmi magyar egyházak között létrehozandó Szakmai Egyeztető Fórum kezdeményezője tartott tegnap.
Bevezetőjében Szilágyi Zsolt, Tőkés László kabinetfőnöke tudatta, amit az EP-képviselő az Európai Parlamentben is reprezentál, és amiért immár két évtizede harcol, mégpedig hogy „nem zárhatjuk le a kommunista múltat anélkül, hogy ne néznénk szembe a kommunizmus rémtetteivel, illetve hogy ne ismerhessük meg a rendszer kiszolgálóinak, működtetőinek a listáját”.
Tőkés László kifejtette, a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Országos Tanács (CNSAS) munkáját nagymértékben korlátozzák, és megtorpanni látszik egy húsz évvel ezelőtt kezdődött folyamat. Egy adott pillanatban már majdnem meg is szüntették a tanácsot. A 2008. évi 293-as törvénnyel kimondták, hogy az egyházi tisztviselőket kizárólag csak az egyházvezető kérésére világíthatják át. Ezt a törvényt ugyanabban az évben megelőzte a 24-es számú kormányrendelet, amelyet akkor adtak ki, amikor a CNSAS 2008 januárjában Bortolomeu Anania kolozsvári román ortodox metropolitát azonosította az Apostol nevű titkosügynökkel. A január 22-ei bejelentés után a kormány alkotmányellenesnek nevezte a tanács munkáját, és kiadta sürgősségi határozatát „kedvezésképpen a román ortodox egyháznak”.
Az EP-képviselő munkájának gerincét képezi a kisebbségek, a kereszténység védelme, a kommunizmus bűneinek feltárása. Ehhez kapcsolódik az a február 24–26. között zajló prágai nemzetközi konferencia is, amelynek egyik védnöke és előadója is Tőkés László.
A képviselő egy nyilatkozatot is közzétett tegnap, amelyben tudatja: „Szintén aggasztó az a körülmény, hogy – az olasz La Republica értékelése szerint – Románia húsz évvel a diktatúra bukása után fölényesen vezeti a titkosszolgálatok európai mezőnyét. Míg Ceauşescu Szekuritátéjának »mindössze« 11 ezer ügynöke volt, a számos hazai titkosszolgálat jelenleg mintegy 12 ezer titkosszolgát foglalkoztat, ezenközben pedig – a súlyos gazdasági válság ellenére – költségvetésük évről évre dagad, olyannyira, hogy nyolc év alatt nyolcszorosan növekedett.” Tőkés képviselő ugyanakkor elmondta, a kommunizmus idején a besúgók nagy része karhatalmi nyomás miatt kezdett el jelenteni. Mára nagyjából azt is tudni lehet, hogy kik voltak azok a szekuritátés tisztek, akik a református egyház szolgáinak és a velük kapcsolatban álló személyeknek a megfigyelésével és beszervezésével foglalkoztak. Az EP-képviselő egy 102 nevet tartalmazó listát is kiadott az Erdély-szerte tevékenykedő szekus tisztek névsorával. Az említettek közül néhányan – minden bizonnyal – időközben már elhaláloztak, mások nyugdíjba vonultak és busás nyugdíjat éveznek. Ám az is valószínű, hogy a listán szereplő ügynökök egy rész ma is aktív, és a Román Hírszerző Szolgálat keretében tevékenykedik.
Szabó László arról számolt be az erdélyi magyar történelmi egyházak közötti Szakmai Egyeztető Fórum létrehozásának kezdeményezőjeként, hogy a Királyhágómelléki és az Erdélyi Református Egyházkerület, valamint a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház és az Erdélyi Unitárius Egyház már beleegyezett abba, hogy megalakítsák a tanácsot, melybe minden felekezet két-két képviselőt jelöl ki, hogy megvitassák, segítsék az egyházi átvilágítás folyamatát. Sajnálatos azonban, hogy csak négy egyház egyezett ebbe bele. A Szatmári és a Gyulafehérvári Római Katolikus Püspökség nem kíván részt venni a fórumban, a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség pedig még nem küldött visszajelzést a kezdeményezők meghívására. Szabó kiemelte, fontos addig lépniük, ameddig törvény adta lehetőségük van az átvilágításra. Megtörténhet, hogy az 1999-ben keltezett, majd 2006-ban és 2008-ban módosított, „kiherélt” törvényt újra megváltoztatják, netán semmissé teszik, és minden papot „politikailag szentté nyilvánítanak”.
Az átvilágítási folyamatban a Királyhágómelléki Református Egyházkerület volt az úttörő, az egyházaknak pedig zászlóvivőknek kell lenniük a múlttal való leszámolásban, miközben a nacionalista-kommunista hatalom a saját érdekét próbálja érvényesíteni, a múlt feltárásának elodázását.
Borsi Balázs. Forrás: Reggeli Újság (Nagyvárad)