Hullámzás a szimbolikus térben
Ha nem érti a kedves olvasó, miféle képzavaros cím ez, nincs egyedül. Két ismert közéleti személyiség, Ilie Bolojan és Tőkés László szavaiból lett összegyúrva ez a mondat, a provokálás nem titkolt szándékával. Valóban, szimbólumokról van ismét szó, magyar szimbólumokról, méltatlanul meggyalázott, fel és leszerelt, ellopott és visszakövetelt, kiharcolt és gyáva, kompromisszumnak nevezett megalkuvással eltorzított, csúffá tett szimbólumokról. Természetesen Nagyvárad utcáinak, tereinek, sugárútjainak és mellékutcáinak magyar megnevezéseiről van szó. De beszélhetünk eltávolított és eltüntetett szimbólumokról (turul a városháza homlokzatán, magyar címer a színház homlokzatán), ellopott és kifacsart szimbólumokról (a város címere), szétdúlt, eltakarított és cinikus módon elnevezett szimbólumokról és szimbolikus terekről (olaszi és szőllősi temetők és sírkövek).
Jelképek ezek, többszörösen is. Nemcsak egy civilizált nagyváros tartozékai önmagukban, hanem egy kultúra, egy nép önkifejezési eszközei, egy szemléletmód tárgyiasult kellékei, egy életvitel szerves, képi és tárgyi megjelenítései. Olyannyira szorosan kötődnek az őket létrehozó, megalkotó emberekhez, azok kultúrájához, hogy egymás nélkül értelmezhetetlenek. Egyetlen nép sem lehet meg tárgyi jelképek nélkül, amelyek csak rá jellemzőek, és a jelképek, valamint az ezeket hordozó közösségi terek sem lehetnek meg az őket megalkotó kultúra nélkül, hisz ha nincs mögöttük nemzet, nép, kiüresednek, legfennebb régészek s múzeumlátogatók számára lesznek érdekesek. Mi magyarok, gazdag kultúránk révén, mindig is szálka voltunk sokak szemében, s ez mindenkori veszteségeinket okozta, jelképeink rombolásával is járt. A fentebb felsoroltakon kívül rengeteg veszteségünk volt a múltban, de sajnos a hivatalos diskurzus ellenére napjainkban sincs ez másképp. Hisz mi másként lehetne értelmezni az elmúlt húsz év demokratikusnak álcázott kultúrharcát? Erdély és a Partium tájain, lett légyen az szórvány vagy tömbmagyar terület, harcolni kellett (volna) jelképeinkért, szobrainkért, utca- és térelnevezéseinkért. Harcoltak/harcoltunk is, ki-ki tudása, hatalmi helyzete, akarata, tudatossága fokához mérten. Ne legyenek illúzióink, nem állunk nyerésre ebben a harcban. Nem csak azért, mert ellenfeleink számosak és erősek (helyi szinten Petru Filiptől, aki alig várja, hogy húsz százalék alá essen arányszámunk, egészen Bolojanig, aki számára fontosabbak a kátyúk, mint 56 ezer magyar), hanem azért is, mert a mi oldalunkon sem egy a tábor és a zászló...
A lehető legveszélyesebb és legtöbb kárt okozó helyzetben vagyunk: deklaráltan magyar és érdekvédelmi szervezetünk tele van inkompetens, oda nem való, karrierista pártkatonával. Ezt az állítást nem a már jól ismert érvekkel szeretném alátámasztani, hanem egészen friss és látszólag jelentéktelen apróságokkal. A napokban egy fórumon szóba került az RMDSZ eddigi teljesítménye, és ezzel kapcsolatban a váradi magyar alpolgármester a következőket mondta: „Mi értük el, hogy a városháza dísztermében egy emléktáblán a magyar polgármesterek is fel legyenek tüntetve. És mi értük el, hogy látható legyen Várad 1590-es évekből származó metszete, szintén a Polgármesteri Hivatal dísztermében.” Szép, mondhatni túl szép. Mi is itt a gond? Csupán annyi, hogy a mindkét falat díszítő, jelképerejű, történelemben gyökerező kép történelmet hamisít! A polgármesterek listáján két magyar polgármester neve is románosítva szerepel (a Csorba Jánosé és Petrovics Andrásé), azt sugallva, hogy az 1850-es években itt román polgármesterek voltak, ráadásul az évszámok sem stimmelnek, míg Takács Arnold (1854–1855), Miklósi Ferenc (1855–1857), Toperczer Ödön (1857–1860), Lázár Mihály (1862–1865), Stettner Lajos (1866) fel sincs tüntetve. A másik tábla pedig egy szimpla hamisítvány. Német nyelvű, részletes metszet a városról, felirata a következő: Grosswardein, Oradea 1590. Azon felül, hogy az Oradea városnév csak 1920 óta létezik, nem akadt egy városházi magyar érdekvédő, aki szóvá tette volna a szégyenletes hamisítást, vagy legalább egy Nagyvárad felirattal korrigálták volna a sokat emlegetett tolerancia jegyében, vagy akár kemény alku árán. De mit is várhat a bennszülött magyar olyan érdekvédőktől akik nem átallnak az említett fórumon olyan, a várost bemutatni hivatott reklámanyagot osztogatni, amelyben a következő emeletes okosságok olvashatóak: „1980-ban id. Rimanóczy Kálmán megépítette a ma bankfióknak otthont adó szállodaépület Körös-parti szárnyát”, illetve „Nagyvárad, az ország keleti határánál, a Nyugatot és Keletet összekötő kereskedelmi utak kereszteződésében alapították”. Nem elég, hogy nem ismerik a naptárat, sem az égtájakat, de a magyar nyelven is erőszakot tesznek.
Ennyi talán elég is lesz belőlük, és nem csak jelképesen. Ideje váltani.
Barta Béla, Reggeli Újság (Nagyvárad)

Nem hisznek nekünk!
Nézem s hallgatom Băsescu elnököt, egy magára maradt, a realitástól elszakadt embert, amikor nyíltan egészségügy- és tanügyellenes „államférfinak” mutatkozik be – elgondolkodom egy pillanatra, s arra a következtetésre jutok, hogy megérdemeljük sorsunkat: szolganép szolgasorsra érdemes. Ez az ország „nagy falat” akkor, amikor nincs szürkeállomány, egészséges vezetése – hiába szépség, gazdagság, szorgalmas nép, minden kárba vész.
Ezt egy 62 éves nyugdíjas tanár mondja, aki tíz évet a közigazgatásban is dolgozott, s most, 40 év után 800 lej nyugdíja van – 200 euró se –, akkor, amikor a Monica Columbean nevű sztárocska (egy közönséges regáti liba) egyetlen este háromezer eurót keres, mert vetkőzik, és még sorolhatnám, de minek? Állítólag Dinu Patriciunak – aki saját lapjaiban osztja az észt az olvasóknak – 2 milliárd eurója van, és kb. 1/3-val tartozik az államnak. Băsescu vele példálózik, de – hogy ne soroljak másokat, százakat – mind jól vannak, köszönik szépen, míg börtöneink kisstílű tolvajokkal vannak tele, 5–10 évet ülvén 50–100 lejért. Ez is elítélendő, de ők, a nagyok? Velük mi lesz? Elnök úr, milyen jogállam ez, mikor ez a reális helyzet, amikor évekig tologatunk olyan pereket, melyeket egy-két tárgyalás után el kellene rendezni? Zsírosodjanak ügyvédjeink, közjegyzőink, ma már egyikük-másikuk nem is tudja, mije van. S a pórnép fizet, míg tud fizetni.
A romák helyzete érdekel-e valakit? 12–13 évesen szülnek a lányok a segélyért, amit mi fizetünk, egyre többet s egyre többnek. Húsz év múlva mi lesz itt, elnök úr? Nevelés, iskola, kultúra nélkül nőnek fel, és ez hova fog vezetni?
Nincs hitelünk, elnök úr, a hazugság nem tarthat örökké, a kultúrnemzetek, Európa nem a Balkán, egyszer megelégelnek mindent, de mi lesz azután?
El kellene olvassa, elnök úr, Remarque Nyugaton a helyzet változatlan című könyvét, de még inkább a folytatást: Győztesek és legyőzöttek / … és azután? Idejét múlt könyv, de nekünk időszerű.
Elnök úr, amit a dualizmus s Ceauşescu felépített, állnak még, no meg az újgazdagok palotái, amit „becsületes” úton szereztek s építettek rövid időn belül, nem mint pl. Rockefeller, nemzedékeken keresztül.
Elnök úr, a történelem – nem az írott, a megélt, reális történelem – kegyetlen valóság, mely előbb-utóbb kegyetlen igazsággá fog válni, a csalók, a fals politikusok elítéltetnek – még ha ők lesznek a soros bűnösök vagy bűnözők, szeretve lesznek mind a „vérpadig”, s után örökké, mert éltében nincs értéke a becsületes embernek, csak halála az, mely értéket s örök igazságot szolgáltat az arra érdemesnek. (...)
Amúgy mi, magyarok „csak” olyan 1100 éve vagyunk itt, de itt voltunk s vagyunk ma is. Ez idő alatt 57 királyunk volt, s ezért is, elnök úr, egy icipici jogunk van ahhoz, hogy kérjünk önállóságot, autonómiát, és igen, területet is. Nem elszakadást, hanem önállóságot! Mi másképp élünk, gondolkodunk, erre 1100 éves kultúránk tanított meg. Ez a helyzet, elnök úr, s tanulja meg újólag, amit ön is tud, minél sokszínűbb egy ország, annál értékesebb, s minél jobban nem akarunk valamit, annál jobban erőre kap. Mi másnak születtünk, más kultúrát örököltünk és éltünk meg, olyat, mely most, 1100 év távlatából is fenntartott bennünket, s remélem még hosszú ideig fenn is fog tartani egy 15 milliós nemzetet még akkor is, ha szétszórtan élünk a nagyvilágban – nem a mi hibánkból, s csak azért, mert a szövetségi hűség nem kamatozott… eddig.
Egykori tisztelője,
Molnár János, Reggeli Újság (Nagyvárad)

Kolozsvári tájékoztatás a honosításról
Az egyszerűsített honosítási eljárásról tartott tájékoztatót hétfőn Kolozsvárott Wetzel Tamás miniszteri biztos. Ezt megelőzően elmondta: a fórum célja az itt élő magyarok tájékoztatása a kettős állampolgárságról, az igényléssel kapcsolatos gyakorlati tudnivalókról és a konkrét megvalósításról. A program során megbeszélést folytat a konzulátus munkatársaival és helyi magyar prominensekkel is.
Az egyszerűsített honosítási eljárásról szóló törvény a magyar nemzeti ünnepen, augusztus 20-án lépett életbe, a kérelmeket 2011. január 1-jétől lehet majd benyújtani.
A magyar állampolgárságot azok az egykor magyar állampolgársággal rendelkező emberek vagy az ő leszármazottaik kérhetnek, akik 1920 előtt vagy 1940 és 1945 között magyar állampolgársággal rendelkeztek, beszélnek magyarul, és nincs valamilyen kizáró közbiztonsági vagy nemzetbiztonsági ok.
Az esetleges visszaélések elkerülése végett az állampolgárságot csak személyesen lehet majd kérelmezni, de a minél rövidebb sorban állás érdekében mindenképpen a lehető legtöbb helyen elérhető igénylést támogatja a kormány.
Az állampolgársági kérelmet a külképviseleteken, az anyakönyvvezetőknél, illetve a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal igazgatóságainál lehet majd leadni 2011. január 1-jétől. Az ügyintézési határidő három hónap, de ebbe nem számít bele az esetleges hiánypótlási időszak, illetve a közbiztonsági és nemzetbiztonsági véleményezés időtartama, tehát amikor nem lehet dönteni. Így várhatóan a kérelem benyújtásától számított 4–5 hónap után várható a válasz.
Az eljárás során elsőként egy formanyomtatványt kell kitölteni, amelyben az igénylő megadja személyes adatait, igazolja büntetlen előéletét, valamint kifejti, mire alapozza kérelmét.
A szükséges iratokat, dokumentumokat, így jellemzően a felmenők egykori magyar állampolgárságát igazoló okiratokat is csatolni kell. Ehhez bármilyen hivatalos vagy egyházi irat, például anyakönyvi kivonat, keresztlevél, plébánosi igazolás vagy akár volt magyar katonakönyv is elég lesz.
Wetzel Tamás elmondta: a fordítások tekintetében minden hiteles fordítást elfogadnak, amit az adott országban hitelesnek tekintenek. Ez jóval szélesebb kör mint a jelenlegi rendszer és jóval olcsóbb is. Romániában például a közjegyzői fordítás esetén 2000–2500 forintba kerül egy anyakönyvi kivonat lefordítása.
Az eljárással kapcsolatos tennivalókra a kormány az idei évre 830 millió forintot különített el, s az első évben 250–400 ezer kérelmezővel számolnak. Szabadság (Kolozsvár)

Kikerülik a honatyákat – A parlament előtti felelősségvállalással fogadtatják el az oktatási törvényt
„Majd megpróbálom én helyettesíteni az ellenzéket” – vette tudomásul Traian Băsescu államfő, hogy a tegnap délre összehívott, a Cotroceni-palotában megtartott tanácskozásról távol maradtak a Szociáldemokrata Párt (PSD) és a Nemzeti Liberális Párt (PNL) képviselői. Az ellenzékiek azzal indokolták a tanácskozás bojkottját, hogy arra meghívták az általuk árulóknak tartott Országos Szövetség Románia Haladásáért (UNPR) vezetőit is.
A találkozó elején az államfő elmondta, hogy véleménye szerint sürgősen megoldást kell találni a szavazás előtt álló jogszabályok (nyugdíjtörvény, tanügyi törvény) ügyében, össze kell állítani a jövő évi állami és társadalombiztosítási költségvetést, és össze kell hangolni a kormány tevékenységét az Európai Unió 2020-as stratégiájának elfogadásából származó kötelezettségekkel.
A találkozó után Emil Boc kormányfő, a Demokrata-Liberális Párt (PD-L) elnöke bejelentette, tegnap estére összehívta a koalíciós tanácsot „a kormány törvényalkotási prioritásainak kielemzése és az életbe léptetési lehetőségek áttekintése céljából”.
Hozzátette: a nyugdíjtörvényt nem lehet tovább halasztani, elvárja a parlament részéről, hogy minél hamarabb teljesítse az államfő kérését a nők 65 éves nyugdíjkorhatárának 63-ra való csökkentésére vonatkozóan. A miniszterelnök ugyanakkor leszögezte, a tanügyi törvény és az egységes bértörvény sem tűr halasztást.
Felelősséget vállalnak a tanügyi törvényért
Lapzártánkkor érkezett a hír, hogy a koalíciós tanács tegnap esti ülésén úgy döntöttek, hogy a kormány felelősséget vállal az oktatási törvényért. A döntést megelőzően Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy erre a lépésre azért van szükség, mert a szenátus oktatási szakbizottságában továbbra is késik a jogszabály vitája.
A kormányfő-helyettes hozzátette: a tanügyi törvényt már idén ősszel meg kell szavazni annak érdekében, hogy elő lehessen készíteni a 2011 szeptemberétől való alkalmazását. A nyugdíjtörvénnyel kapcsolatban Markó ismételten megerősítette, hogy a szövetség sajátjának tartja a nők nyugdíjkorhatárának 63 évre való csökkentésére vonatkozó kezdeményezést, és ekként kész megszavazni az államfő által kért módosítást.
Az egységes koalíció semlegesíti a bojkottot
A PSD és PNL távolmaradását kommentálva az RMDSZ elnöke elmondta, jogukban áll kritizálni és bojkottálni, ez az ellenzék fegyvere. „Viszont ha a koalíciós többség határozottan, egységesen felsorakozik egy-egy jogszabály mögött, az ellenzéki akciók nem akadályozhatják a törvényhozási munkát” – figyelmeztette a koalíciós társakat Markó.
Anastase nem vár szeretetet
Alig pár órával később a parlamentben ismét tetőfokra hágtak az indulatok, amikor az ellenzék által csalónak tartott Roberta Anastase képviselőházi elnök átvette az ülésvezetői teendőket. A liberális és szociáldemokrata képviselők kivonultak az ülésteremből, azt róva fel a demokrata-liberális házelnöknek, hogy a nyugdíjtörvényről való szavazáskor 170-nek „számolta” a plénumban jelen levő mintegy 80 honatyát.
A PNL és PSD jelezte, csak akkor hajlandó részt venni a törvényhozási munkában, ha Anastase lemond tisztségéről. „Jogukban áll kivonulni, de meg kell érteniük, hogy nem azért vagyunk a parlamentben, hogy szeressük egymást, hanem hogy képviseljük a románokat” – jegyezte meg Anastase.
M. Á. Zs. Új Magyar Szó (Bukarest)

Markó szerint kormányzati felelősségvállalással kell elfogadnia a törvényt
Mielőbb el kell fogadni az oktatási törvényt, egy éves késében vagyunk, hiszen elkezdődött az iskolai év - jelentette ki Markó Béla RMDSZ-elnök, aki szerint az ősz folyamán el kell fogadni az oktatási törvényt. Szerinte a kormánynak felelősségvállalással kellene elfogadnia a törvényt, ugyanis csekély annak az esélye, hogy belátható időn belül megszavazza azt a parlament.
Az államfővel folytatott megbeszélésről elmondta, a nyugdíjtörvényről tárgyaltak, az UNPR pedig elfogadta az államfő ezzel kapcsolatos, a parlamentnek visszaküldött jogszabály esetében megfogalmazott kérését, vagyis azt, hogy a nők nyugdíjkorhatára legyen a férfiakénál alacsonyabb. A jövő évi költségvetés, a befektetési prioritások és az EU-s pénzalapok lehívása is a megbeszélt témák között szerepeltek. (realitatea)
„Majd megpróbálom én helyettesíteni az ellenzéket” – vette tudomásul Traian Băsescu államfő, hogy a tegnap délre összehívott, a Cotroceni-palotában megtartott tanácskozásról távol maradtak a Szociáldemokrata Párt (PSD) és a Nemzeti Liberális Párt (PNL) képviselői. Transindex.ro

Wetzel Tamás kolozsvári tájékoztatója az egyszerűsített honosítási eljárásról – Hogy minden magyar magyar állampolgár lehessen
Az egyszerűsített honosítási eljárásról, közismertebben a kettős állampolgárságról szervezett tájékoztatót Magyarország kolozsvári főkonzulátusa hétfőn este a kincses városban, a Báthory István Líceum dísztermében.
A körülbelül száz érdeklődő részvételével zajlott fórumon Wetzel Tamás, az illetékes magyar kormánybiztos adott kimerítő válaszokat az igényléssel kapcsolatos, az előnyökre, jogokra és kötelezettségekre vonatkozó kérdésekre.
Egyetemi hallgatók, középkorúak és nyugdíjasok egyaránt ültek a hallgatóság soraiban, ekként a kérdések is nagyon sokfélék voltak, a diákkedvezményektől az igénylés anyagi vonzatáig sok minden foglalkoztatta a jelenlévőket. Egyebek mellett megtudhattuk azt is, hogy a Kárpátokon túl, a csángóknak elég valószínűsíteni a magyar felmenőket, vagy hogy azért kérnek olyan személyi adatokat, mint például a házastársi viszony igazolása, mert a honosítással egyidejűleg anyakönyvezik is a kérvényezőt Magyarországon. Volt, aki azt kérdezte, hogy végeztek-e tanulmányt arról, hogy a kettős állampolgárság bevezetésével vajon „megnő”-e a határon túli magyarok száma – utalva arra, hogy a népszámlálásokkor egyesek megtagadták a származásukat, és románnak vallották magukat –, és volt olyan, aki kerek-perec feltette a kérdést: mi haszna származik a magyar állampolgárságból. A magyar kormánybiztos előrebocsátotta, hogy az ehhez hasonló rendezvények tájékoztató jellegűek, és senkire nem erőltetik rá a magyar állampolgárságot.
A Kolozs megyei státusiroda képviselője általános meglepetésre elmondta, hogy az Írországban vagy Spanyolországban munkát vállaló romániaiak egy része arról számolt be, hogy a magyarigazolvánnyal a zsebükben olyan állásokat is megkaphattak, amelyekre „csak” román útlevéllel vagy személyazonosságival esélyük sem lett volna.
Elhárítani az akadályokat
A magyar Országgyűlés május 26-án fogadta el a magyar állampolgárságról szóló törvényt módosító javaslatot, amely biztosítja a határon túli magyarok számára, hogy egyszerűbben és kedvezményesen szerezhessék meg a magyar állampolgárságot. A törvény augusztus 20-án lépett életbe, és 2011. január elsejétől hatályos, vagyis akkortól lehet igényelni az állampolgárságot. A kolozsvári találkozó végén kiküldött munkatársunk kérte mikrofon elé Wetzel Tamást.
Aki január első munkanapján be szeretné nyújtani az állampolgársági kérelmét, milyen iratokat gyűjtsön össze addigra?
Születési anyakönyvi kivonatot, illetve a házastársi viszonyt igazoló okiratot: házasságlevelet vagy válási határozatot. Nyilván, aki hajadon, vagy nőtlen, annak nem kell ilyesmi. Szükséges a magyar felmenők igazolása, például apa vagy nagyapa anyakönyvi kivonata, hogyha a kérvényező nem, hanem csak az ősei voltak egykor magyar állampolgárok. De bármilyen más iratot is elfogadunk, legyen az lelkészi igazolás, vagy régi magyar időkből megmaradt munka- vagy katonakönyv. Ezenkívül a kitöltött nyomtatványt, egy arcfényképet és egy önéletrajzot kell csatolni, tehát a lehető legkevesebbet kérjük. A törvény szerint a magyar származást és a magyar nyelvtudást kell igazolni a kérelem benyújtásakor.
Ezeknek a feltételeknek egyszerre kell teljesülniük? Ha valaki nem tudja igazolni a magyar állampolgárságú felmenőket, de tökéletesen beszél magyarul, nem elég?
Egyszerre kell bizonyítani a magyar származást és azt, hogy legalább a saját ügyei elintézéséhez elegendő magyar nyelvtudással rendelkezik. Akinek az utóbbi még nem megy, addigra megtanulhat – de nyugalom, nem szavalóversenyt fogunk tartani.
A szükséges okiratok többsége román, szlovák, ukrán vagy szerb nyelvű, amiket le kell fordítani és közjegyző előtt hitelesíteni. Elfogadják a romániai fordítást, vagy Magyarországon kell ezt megtenni?
Hatalmas előrelépés – és mindenkinek sokkal kényelmesebb –, hogy minden Romániában hitelesnek tekintett fordítást elfogadunk. Tudomásom szerint jóval könnyebb és olcsóbb ez, mint Magyarországon. A muzeális értékű dokumentumokat, amelyek családi ereklyéknek számítanak, nem vesszük el, elég a hiteles másolat, valamint az eredeti bemutatása.
Kizáró ok, ha valaki büntetett előéletű, vagy nemzetbiztonsági veszélyt jelent. Ezek szerint kell erkölcsi bizonyítvány is?
Nem kötelező, mert a magyarországi büntetett előéletet nézzük, azt, hogy körözték-e Magyarországon az illetőt, hogy az ottani köz- és nemzetbiztonságra jelent-e veszélyt. De adott esetben, ha gyanú merül fel, a jogszabály lehetővé teszi, hogy a kérvényezőtől kérjünk erkölcsi bizonyítványt.
Ön mit tanácsol a magyar–román határ mentén élő érdeklődőknek: a magyar külképviseletet keressék fel, vagy inkább az egyik közeli magyar település anyakönyvi hivatalát?
Magyarországon nyújtsák be az igényüket valamelyik anyakönyvi hivatalban. Ott van kapacitás, közelebb is van, és valószínűleg sokkal kevesebben lesznek, mint a kolozsvári vagy a csíkszeredai konzulátuson. A belső-erdélyieknek természetesen a külképviseletek vannak közelebb, de ezeken biztosan hónapokkal előre kell majd időpontot kérni a kérelem benyújtásához, és kisebb a kapacitásunk is.
A temesvári tiszteletbeli konzulátuson benyújtható-e a magyar állampolgársági kérelem?
Nem, a tiszteletbeli konzul legfeljebb segítséget nyújthat, átnézheti, hogy helyesen van-e kitöltve a kérvény, megvan-e minden okmány, hogy ne kelljen majd hiánypótlásra várva hónapokig leállni az ügyintézéssel.
A magyar igazolványok kérvényezésére és kibocsátására jól működő hálózatot alakítottak ki. Használni fogják ezt a rendszert az egyszerűsített honosítási eljárás során is?
Nem. A magyar állampolgárság erősen kötődik a magyar állam szuverenitásához. Csak a Magyar Köztársaság területén lehet igényelni (a nagykövetségek, konzulátusok annak számítanak – a szerző),és már a magyarigazolvány – ami egy kedvezményeket megtestesítő okirat – kapcsán is nagy botrányok voltak. Hogy túlnyúljunk a Magyar Köztársaság területén, és irodahálózatot létesítsünk arra, hogy magyar állampolgársági kérvényeket vegyünk be, pláne, hogy utána ezekben az irodákban magyar állampolgársági esküt lehessen letenni, szerintem sok országnak nem tetszene, úgyhogy erre nem is vállalkozunk. Bizonyosfajta irodahálózatra azért szükség lesz, legalább olyanra, ami segít a kérvények átvételében, tanácsokat, információkat ad az igénylőknek.
A legtöbben kettős állampolgárságot mondunk, de a tulajdonképpen egyszerűsített honosítási eljárásról van szó. Mennyivel egyszerűbb, mint például „hagyományos” úton megszerezni a magyar állampolgárságot?
Tegyük fel, hogy egy angolszász ősökkel rendelkező amerikai állampolgárnak megtetszik Magyarország, és úgy dönt, hogy ott szeretne élni. Vízum nélkül beutazhat, szerez egy tartózkodási engedélyt, mert mondjuk Budapesten vállal munkát. Hároméves magyarországi tartózkodás után letelepedhet – a kérelem átfutási idejével együtt ez lehet három és fél év –, utána állandó magyarországi lakhelyet létesít, majd pontosan nyolc évet kell várnia, hogy benyújthassa az állampolgárság iránti kérelmét. Vagyis 12-13 év múlva magyar állampolgár is lehet, közben folyamatosan igazolnia kell, hogy a lakhatása, megélhetése biztosított, az országban életvitelszerűen tartózkodik, illetve állampolgársági vizsgát kell tennie alkotmányos alapismeretekből magyarul. Ezzel szemben az egyszerűsített eljárással – magyar származású emberek esetében –, mondjuk, hogy ennek az amerikainak van egy Erdélyből kivándorolt magyar szomszédja, aki nem magyar állampolgár. Benyújtja a kérelmét a konzulátuson, igazolja, hogy ő vagy a felmenői egykor magyar állampolgárok voltak, és hogy tud magyarul. Nem kell alkotmányossági vizsgát tennie, nem kell a lakhatását igazolnia, és három-négy hónap múlva értesítik, hogy be kellene fáradni, letenni a magyar állampolgársági esküt.
Az állampolgárság mellé jár a magyar útlevél is?
Azt külön kell igényelni, miután az illető megkapta a magyar állampolgárságot, de aztán ugyanolyan feltételekkel utazhat a tulajdonosa vele a világban, mint a magyarországi magyar állampolgárok.
Sok magyar család- vagy személynevet elrománosítottak a hivatalos okmányokban. Ezek hogy fognak szerepelni az állampolgársági levélben?
Tudom, hogy Sándor helyett Alexandru, vagy Tibor helyett Tiberiu van írva, és azt szeretnénk, hogy mindenki – aki ezt kéri, és tudja igazolni, mondjuk fordítói szakvéleménnyel, hogy nem Sabounak, hanem Szabónak hívták – visszakapja a magyar család- vagy személynevét. Ha kívánja, hogy a honosítási okiratában csak magyarul szerepeljen a születési helynek a neve, csak magyarul fog megjelenni. Az esetleges későbbi irataiban, útlevélben, magyar gépkocsivezetői jogosítványában, személyazonosító igazolványában is magyarul fog szerepelni a neve, de a nemzetközi jog értelmében a születési helyének a nevét zárójelben fel kell tüntetni azon a nyelven is, amelyik állam fennhatósága alá tartozott a terület a születésekor; például Nagyvárad, és zárójelben Oradea.
Vegyes házasságban élők közül a nem magyar fél is igényelheti a magyar állampolgárságot?
Ez nem olyan, mint a magyarigazolvány mellé járó hozzátartozói igazolvány. Az Országgyűlés döntése egyértelmű volt: magyar felmenőket és magyar nyelvtudást kell igazolni, ha valaki ezeknek nem felel meg, nem kaphatja meg.
Ezen a lakossági fórumon is elhangzott, és más körökben is felteszik a kérdést: „mi hasznom van a magyar állampolgárságból?” Valóban az előnyöket kellene csak szem előtt tartani? Vagy olyan ne is igényelje, aki nem érzi ezt szívügyének, érzelmileg nem kötődik a magyar nemzethez?
Kennedy mondta azt, hogy „ne kérdezd, mit tesz érted az állam, hanem azt, hogy te mit tehetsz Amerikáért”. Szerintem se kell mindent forintban vagy lejben mérni. Az Országgyűlés döntésének szimbolikus jelentősége volt… Nyilván, van, akinek ez előny, és egy fiatalnak mást jelent, mint egy idős személynek, egy kárpátaljai magyarnak megint mást, mint egy erdélyi magyarnak. A döntés alapja az volt, hogy az összmagyarságnak legyen egy összekötő kapcsa, ami közjogilag a magyar állampolgárság, aminek az útjából minden hátráltató tényezőt el kell takarítani, és nekünk az a feladatunk, hogy januártól semmi se akadályozza azt, hogy minden magyar a szülőföldjétől függetlenül magyar állampolgár lehessen.
Aki többet szeretne megtudni erről, menet közben adódnak kérdései, hol tájékozódhat? Létezik egy internetes oldal, vagy valamilyen fórum?
Tervezzük, sőt már a végső stádiumában van egy honlapnak a beindítása, amelyen az egyszerűsített honosítási eljárással kapcsolatos kérdésekre válaszolunk, a kérvényt is le lehet majd tölteni róla, rajta lesznek a tudnivalók és az, hogy milyen jogokkal és kötelezettségekkel jár a magyar állampolgárság. Reményeim szerint október 20. után beindul ez az internetes oldal.
Pataky Lehel Zsolt, Nyugati Jelen (Arad)

Merkel: a romák helyzete nem lehet szempont Románia schengeni csatlakozásakor
(MTI) – A romák helyzete nem lehet szempont azok számára, akik döntenek majd Romániának a schengeni övezethez való csatlakozásáról – mondta Angela Merkel német kancellár, miután kedden Bukarestben tárgyalt román vezetőkkel.
Az Emil Boc miniszterelnökkel folytatott megbeszélést követően Merkel kijelentette, hogy a romakérdés nem játszik szerepet Románia schengeni csatlakozási folyamatában, de fontos, hogy a keleti határon jogszerűen történjen az átlépés, és legyenek meg az ehhez szükséges technikai feltételek. Hangsúlyozta annak fontosságát, hogy a Schengen-határ Románia felőli külső részén ne korrupcióval és ne törvénytelenül történjen a vízumkibocsátás.
Merkel a Traian Basescu államfővel folytatott tárgyalások után kijelentette, hogy Németország méltányosan értékeli majd Romániának a csatlakozás érdekében tett erőfeszítéseit.
A megbeszéléseken szó esett még a román igazságügyi rendszerről, amelyet az Európai Bizottság továbbra is figyelemmel kísér. Merkel elmondta, hogy az igazságügy területén nagyon fontos az átláthatóság a német vállalkozók számára, akik Romániában akarnak beruházni. A német kancellár elismerését fejezte ki a román kormány által bevezetett megszorító intézkedések miatt, amelyeket szigorúaknak minősített. Merkel támogatást ígért Romániának abban, hogy növelje az európai pénzek lehívásának és felhasználásának mértékét.
Merkel több kérést is megfogalmazott Romániával szemben. Például azt, hogy a beruházók megfelelő jogi garanciákat kapjanak a biztos és kiszámítható beruházási légkör megteremtése érdekében. Sürgette a román állami vállalatok által a német vállalkozásokkal szemben felhalmozott adósságok törlesztését.
A német politikus a román kormányfővel folytatott tárgyaláson a romániai német kisebbségtől a kommunizmus idején elkobzott ingatlanok visszaszolgáltatásának felgyorsítását is kérte.
A kancellár kedden délután Kolozsvárra utazott, ahol átvette a Babes-Bolyai Tudományegyetem díszdoktori címét, és ebből az alkalomból előadást tartott. Népújság (Marosvásárhely)

Könyvbemutató
Koszta István Nem (csak) Erdély volt a tét – kései tudósítás a párizsi konferenciáról című legújabb könyvében Alexandru Vaida-Voevod erdélyi származású román politikusnak a párizsi konferenciáról írt leveleit, feljegyzéseit, visszaemlékezéseit adja közre.
Raffay Ernő szavában többek között ez áll: "Több éve már folyamatosan jelennek meg történelmi munkák, amelyek Trianon kérdéskörét vizsgálják, azonban mindegyikük a problémakör feltárásának csak egy szeletére vállalkozik. A Trianonról és következményeiről szóló, minden szempontból körültekintő elemzés még nem született meg, de talán nem is fog hosszú ideig. Íme egy könyv, amely arról szól, hogy korántsem vagyunk minden titok birtokában, kilencven év után is lehet megdöbbentően újat mondani.
Vagy inkább üzenni? Ajánlom Koszta István könyvét és Alexandru Vaida-Voevod írásait minden magyar olvasó kezébe. Megérthető belőle nemcsak a Magyar Királyság tragédiája, de a különbség is a magyar és a román politikai elit (…) szellemi és morális állapota, valamint érdekérvényesítő tehetsége között is."
"A könyvet Marosvásárhelyen a Súrlott Grádics irodalmi kör mai ülésén mutatják be a szerző jelenlé-tében, a Bernády Házban, 18 órai kezdettel. Kolozsváron október 14-én, a Phoenix könyvesboltban (Fő tér 23., a magyar konzulátus udvarán). Felkért méltatója: dr. Pál-Antal Sándor akadémikus, ny. főlevéltáros, egyetemi tanár. Népújság (Marosvásárhely)

„A BBTE példa arra, amit meg szeretnénk valósítani az Európai Unióban”
A díszdoktori cím átvételekor a német kancellár a kolozsvári egyetem multikulturalitását méltatta, majd a gazdasági válságról beszélt.
Babeş-Bolyai Tudományegyetem multikulturalitása annak példája, amit meg szeretnénk valósítani az Európai Unióban – kezdte beszédét Angela Merkel a díszdoktori cím átvétele után. A német kancellár méltatta a kolozsvári egyetem többnyelvűségét, kiemelve, hogy Erdélyben a románok, magyarok és németek békésen élnek egymás mellett. Markel elmondta, szívesen ellátogatott volna Nagyszebenbe is, azonban időhiány miatt a szász várost egy későbbi látogatásakor ejti útba.
A politikus kifejtette, büszke arra, hogy Erdélyben sok fiatal érdeklődik a német történelem és kultúra iránt. Németország és Románia viszonyát jó politikai és gazdasági kapcsolatok jellemzik: ez a délelőtti tárgyalásokon is látszott – mondta, utalva a Traian Băsescuval és Emil Bockal való bukaresti találkozójára.
Merkel a gazdasági válsággal kapcsolatban elmondta, az európai gazdaság új felépítésére van szükség. Az európai országok ugyanakkor csakis közös erővel győzhetik le a közös problémákat. „Mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy hasonló gazdasági válságok nem ismétlődnek meg. A gazdasági növekedést hatékonyan kell használnunk: fenntartható, és nem egy adósságokra alapozó növekedés szükséges” – fogalmazott a kancellár, hozzátéve, hogy az európai gazdaság új felépítéséről épp a napokban folynak tárgyalások.
A kancellár, miután lezajlott a ceremónia az egyetem Aula Magna dísztermében, Andrei Marga BBTE-rektorral tanácskozott. Ezt követően Marga a Német Intézethez kísérte Merkelt, ahol a BBTE német tagozatának tanáraival és diákjaival beszélgettek, majd a rektor a repülőtérre kísérte a kancellárt. Nyugati Jelen (Arad)

Németország támogatja Románia schengeni csatlakozását – Német vállalatoknak is tartozik a román állam
Angela Merkel német kancellár bukaresti tárgyalásain megígérte, hogy méltányosan értékelik majd Romániának a Schengen-övezethez való csatlakozás érdekében tett erőfeszítéseit. A németek szerint a roma kérdés nem lehet elbírálási szempont.
A romák helyzete nem lehet szempont azok számára, akik döntenek majd Romániának a schengeni övezethez való csatlakozásáról – mondta Angela Merkel német kancellár, aki kedden Bukarestben tárgyalt. Az Emil Boc miniszterelnökkel folytatott megbeszélést követően Merkel kijelentette, hogy a romakérdés nem játszik szerepet Románia schengeni csatlakozási folyamatában, de fontos, hogy a keleti határon jogszerűen történjen az átlépés, és legyenek meg az ehhez szükséges technikai feltételek. Hangsúlyozta annak fontosságát, hogy a Schengen-határ Románia felőli külső részén ne korrupcióval és törvénytelenül történjen a vízumkibocsátás. Merkel a Traian Băsescu államfővel folytatott tárgyalások után kijelentette, hogy Németország méltányosan értékeli majd Romániának a csatlakozás érdekében tett erőfeszítéseit.
A megbeszéléseken szó esett még a hazai igazságügyi rendszerről, amelyet az Európai Bizottság továbbra is figyelemmel kísér. Merkel elmondta, hogy az igazságügy területén nagyon fontos az átláthatóság azoknak a német vállalkozóknak, akik Romániában akarnak beruházni.
A német kancellár elismerését fejezte ki Romániának a bukaresti kormány által alkalmazott megszorító intézkedések miatt, amelyeket szigorúaknak nevezett. Merkel támogatást ígért Romániának, hogy Bukarest javítsa az európai pénzek lehívásának és felhasználásának mértékét. Kiemelte, hogy Romániának és Németországnak közös érdeke a magát Moldovai Köztársaságtól függetlennek valló Dnyeszteren túli terület helyzetének és Nyugat-Balkán kérdésének rendezése.
Merkel több kérést is megfogalmazott Romániával szemben. A német kancellár azt kérte, hogy a beruházók megfelelő jogi garanciákat kapjanak a biztos és kiszámítható beruházási légkör megteremtése érdekében, és sürgette a német vállalkozásokkal szemben román állami vállalatok által felhalmozott adósságok törlesztését.
Gheorghe Gherghina, a pénzügyminisztérium államtitkára megerősítette a Hotnews című portálnak, hogy a román állami vállalatoknak valóban van adósságuk a német vállalkozásokkal szemben. Az államtitkár szerint az egyik ilyen vállalat a Román Állami Vasutaknak az infrastruktúra karbantartásával foglalkozó részlege. Emil Boc azonban megígérte Merkelnek, a román állam valamennyi vállalattal szemben kifizeti az adósságát, hogy ezzel is segítse a gazdaság fellendülését.
A német politikus Boc-kal folytatott tárgyaláson a romániai német kisebbségtől a kommunizmus idején elkobzott ingatlanok visszaszolgáltatásának felgyorsítását is kérte. Boc ugyanakkor üdvözölte, hogy január 1-jétől Németország megnyitotta határait az idénymunkások előtt, így román állampolgárok is mehetnek 2011-től Németországba idénymunkásként. Szabadság (Kolozsvár)

Újabb román-magyar pályázat
Határon átívelő üzleti kapcsolatrendszer kiépítésére pályázik Nagykároly, Nagyszőlős és Eger. A három város önkormányzata közösen készül pályázni az Európai Unió magyar–román–ukrán–szlovák (ENPI) határon átívelő együttműködést támogató programja keretében a térség gazdasági potenciáljainak népszerűsítésére érdekében.
Carmen Egli, a nagykárolyi önkormányzat helyi fejlesztésekért felelős irodájának vezetője lapunk kérdésére elmondta, amennyiben pályázatukat pozitívan bírálják el, a romániai, a magyarországi és a kárpátaljai város összesen 200 ezer euróból gazdálkodhat.
„Ezt a pénzt konferenciák, szakmai beszélgetések, tapasztalatcserék, tanulmányi kirándulások megszervezésére, szóróanyagok készítésére szeretnénk költeni, így híva fel a figyelmet az érintett városok gazdasági és turisztikai potenciáljára” – részletezte az irodavezető. Mint mondta, az együttműködés célja, hogy a pályázó városok befektetői egymásra találjanak, megismerjék a térség adottságait, és együttműködési lehetőséget találjanak. Egli szerint ez a pályázat egy gazdasági mikrorégió kialakítására is lehetőséget adna. Az iratcsomót október 27-éig kell benyújtani, a projektvezető pedig az egri önkormányzat.
Az említett programra egyébként a 2007–2013-as költségvetési időszakban összesen 68 millió eurót szán az Európai Unió, amelyet a négy ország határrégióinak fejlesztésére, illetve Ukrajna felzárkóztatásának elősegítésére lehet lehívni. A program keretében tavaly nyáron írtak ki először pályázatokat, és az idei, őszi pályázati időszakban folytatják azt. Ebben a kontextusban környezetvédelmi célú programok lebonyolítására, idegenforgalmi fejlesztésekre, kis- és közepes vállalkozások közös kezdeményezéseire, határátkelőhelyek korszerűsítésére, intézményközi együttműködések kialakítására, valamint a határzónákban élők összefogását elősegítő rendezvények szervezésére lehet finanszírozást kérni.
Végh Balázs, Krónika (Kolozsvár)

Adósság, restitúció és schengeni csatlakozás – Romániában járt Románi
Németország és Románia 130 évvel ezelőtt, 1880 februárjában vette fel a diplomáciai kapcsolatot. Erről is megemlékezett tegnap bukaresti megbeszélésein Angela Merkel német kancellár, aki ebben a minőségében már másodszor látogatott a román fővárosba. Két évvel ezelőtt a NATO-csúcsértekezleten járt ott. Tegnap előbb Emil Boc miniszterelnökkel egyeztetett a kancellár, majd Traian Băsescu államfővel tárgyalt, aki díszebédet is adott tiszteletére, majd Kolozsvárra utazott, ahol a Babeş–Bolyai Tudományegyetem díszdoktorává avatták.
Románia csatlakozása a schengeni övezethez csakis azon múlik majd, hogy megbízhatóan ellenőrzi-e az ország az északkeleti határait, amelyek egyben az Európai Unió külső határai is. Ezt nyilatkozta Merkel a román kormányfővel tartott egyeztetés után. Leszögezte, hogy sem az EU Bizottsága, sem Németország nem köti a belépést politikai feltételekhez, mint például a Romániából nyugat-európába sereglő romák ügyének megoldásához. Emil Boc is azt hangoztatta, hogy nem volna szerencsés a belépést politikai okokból késleltetni, mivel az ország 2011 márciusára teljesít minden technikai feltételt.
A két politikus közös sajtóértekezletén firtatták az újságírók a román kormány 143 millió eurós adósságának a sorsát, ennyi pénzzel tartozik állítólag csak német cégeknek a végrehajtó hatalom. Mind a kancellár, mind a miniszterelnök reményét fejezte ki, hogy mihamarabb megkapják követelésüket a vállalkozások. Boc hozzáfűzte, hogy szélesebb körű együttműködésre számít a német gazdasági élet szereplőivel például a szállítás, az idegenforgalom, a mezőgazdaság és a megújuló energia felhasználásának terén.
Angela Merkel közölte, hogy felvetette a megbeszélésen a hajdan elállamosított ingatlanok visszaszolgáltatásának lassú folyamatát. Mint mondta, az érdekelt német állampolgárok nevében tette szóvá a bonyolult bürokratikus eljárást. Megjegyezte továbbá, hogy Romániának folytatnia kell az igazságszolgáltatási reformot, amelynek még nem ért a végére, és a haladás nyomon követésében támaszkodjon az Európai Bizottság Együttműködési és Ellenőrzési Rendszerére.
M. Zs. Reggeli Újság (Nagyvárad)

Mintegy ötven százalékkal nőtt a Szülőföld Alaphoz benyújtott pályázatok száma
Mintegy ötven százalékkal nőtt a Szülőföld Alap tavaly őszi fordulójához képest a beérkezett pályázatok száma az eddigi nem végleges adatok szerint. A támogatási igények összértéke eléri az ötmilliárd forintot, ami 35 százalékos bővülés. A pályázatokat október 10-ig lehetett benyújtani. Ulicsák Szilárd miniszteri biztos az MTI-nek elmondta: a keddig beérkezett pályázatok száma meghaladja a 2.500-at, ebből mintegy 1.900 pályázat (76 százalék) elektronikus formában, 600 pályázat (24 százalék) pedig postai úton érkezett be.
A miniszteri biztos kifejtette: a legtöbb pályázat, 1.360 a kulturális, egyházi és média kollégiumhoz érkezett, mintegy 2,2 milliárd forint összegben. Az oktatási és szakképzési kollégiumhoz 720 kérelem érkezett 2,1 milliárd forint értékben, míg az önkormányzati együttműködési és informatikai kollégium 480 pályázója 546 millió forint támogatást igényelt.
A legtöbb pályázat a romániai magyarságtól érkezett be, 1.300 pályázó próbál támogatást elnyerni a kollégiumoktól, ami az összes pályázat mintegy 50 százalékát jelenti.
Ulicsák Szilárd kiemelte: a beérkezett pályázatok elbírálása ügyében már november elején összeülnek a döntéshozó kollégiumok.
Kitért arra is, hogy a pályázatok elbírálása során a kollégiumok figyelembe veszik a pályázat szakmai kidolgozottságát, a kapcsolódó költségvetés részletes kibontását; a megvalósítani kívánt program, tevékenység várható hatásfokának mértékét. Előnyt élveznek a nem profitorientált szervezetek, a nagyobb önrészt vállaló pályázók, illetve az olyan pályázatok, amelyeknek a célkitűzései a megítélt támogatással és az önrésszel teljes körűen megvalósíthatók.
A nem működési célú, úgynevezett szakmai programok esetén előnyt élveznek azok a pályázatok, amelyek esetében a költségvetés részletesen, alaposan bemutatott, és a pályázatban igényelt működési költségrész minél kisebb.
A támogatási összegek folyósítása a kollégiumi döntések Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes által történő jóváhagyását, és a támogatási szerződések megkötését követően kezdődhetnek meg, így a nyertes pályázók november végétől juthatnak hozzá a támogatásukhoz - tette hozzá a miniszteri biztos.
Az alapból a második félévben 1,315 milliárd forintot osztanak szét. Az odaítélhető támogatások túlnyomó részét, több mint 750 millió forintot az oktatási és szakképzési kollégium osztja szét a szomszédos országok és Magyarország pályázói között 33 pályázati kiírás alapján. A kulturális, egyházi és média kollégium 388 millió forint összegben hirdetett meg 32 pályázati felhívást.
Az önkormányzati együttműködési és informatikai kollégium a rendelkezésére álló 176 millió forint terhére 24 pályázatot hirdetett meg. erdon.ro

BIZTOS, AKI BIZTOS - Egyszerűsített honosítás: nem akarkák ránk tukmálni
A felmenők magyar állampolgárságát elég valószínűsíteni, ha bizonyítani nem lehet. Wetzel Tamás kormánybiztos szerint csak a német jóspolip tudhatja, hányan fogják igényelni. De sokan.
Az egyszerűsített honosítási eljárásról tartott tájékoztatót hétfőn délután Kolozsváron Wetzel Tamás kormánybiztos, Szilágyi Mátyás kolozsvári magyar főkonzul társaságában.
18 óra előtt pár perccel egy hetvenedik életévén jócskán túllévő, mankós bácsi igyekszik fel egy öltönyös fiatalember segítségével a második emeletre, ahol már száznál többen várják a kedvezményes honosításért felelős magyar kormánybiztos előadásának kezdetét.
Az idősebb korosztály túlsúlyban van, többségüknek nem azt kell igazolniuk 2011. januárjától a magyar állampolgárság megszerzéséhez, hogy felmenőik magyar állampolgárok voltak, hanem azt, hogy ők azok voltak (az 1940-1945. között Erdélyben élőkre ez automatikusan érvényes). Wetzel tájékoztatójából kiderül: a benyújtandó iratoknak nem bizonyítaniuk, hanem valószínűsíteniük kell az igénylő vagy felmenői egykori magyar állampolgárságát. A biztos kifejti: a közigazgatásban rendet kell rakni a fejekben, és korábbi negatív példákból kiindulva közli: vége a gáncsoskodásnak, a bürokratikus köröknek, a politikum elvárása a könnyített honosítási kérelmek minél gördülékenyebb ügyintézése.
A biztos beszédéből nem hiányzott a jól adagolt pátosz sem: szerinte a könnyített honosításról szóló törvény elfogadásával beköszöntött az Újvilág, és Semjén Zsoltot idézi, aki szerint "rendeleteket lehet írni, egyik olyan, mint a másik, de most történelmet írunk."
A magyar állampolgárság könnyített megszerzéséhez a már említett egykori állampolgárságon kívül személyazonosságot, a magyar nyelvtudást (ezt a kérelmet átvevő szerv ellenőrzi egy beszélgetés keretében) és a büntetlen előéletűséget kell igazolnia a kérelmezőnek.
A kérelmet a magyarországi anyakönyvvezetőknél, a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal regionális igazgatóságainál, illetve a magyar külképviseleteken a magyar konzuli tisztviselőknél lehet benyújtani - Erdélyben tehát Kolozsváron és Csíkszeredában is igényelni lehet. A részleteket az innen letölthető tájékoztatóból lehet megtudni.
Eljárási díj nincs, az elbírálási folyamat 3 hónapig fog tartani – persze itt közbeszólhatnak külső tényezők, például az, hogy az állampolgárságot igazoló iratot Schmitt Pál köztársasági elnök írja alá, és Navracsics Tibor ellenjegyzi – így ha valamelyikük épp külföldön tartózkodik, az késleltetheti az eljárás menetét. Wetzel szerint
Schmittnek elég erős a csuklója, volt vívóként meg fog birkózni a rengeteg aláírással. Hogy mennyivel is? A miniszteri biztos a németországi jós-polipra hárítaná annak megválaszolását, hogy hányan fogják igényelni a magyar állampolgárságot, de annyit azért valószínűsít, hogy az első évben az erdélyi magyarság 10%-ánál jóval több lesz az igénylő. A nagyszámú igénylés miatt ez lesz a magyar közigazgatás versenyvizsgája – állítja.
Annak ellenére, hogy 2004-ben jóval több előnnyel járt volna a magyar állampolgárság megszerzése egy romániai állampolgár számára, mint most, de az utazás, az ösztöndíjak és a külföldi munkavállalás terén így is előnyt jelent az, még akkor is, ha a legtöbb jog magyarországi lakhelyhez kötött – így például a szavazati jog is. Egy hallgatói kérdés kapcsán kiderült, a szolgáltatások szabad áramlásának uniós irányelvének köszönhetően az egyéni vállalkozók számára lehetőség nyílik majd arra, hogy vállalkozásuk székhelyét áttegyék Magyarországra, és ott adózzanak, de továbbra is Romániában fejtsék ki tevékenységüket. Wetzelnek arra még nincs határozott válasza, hogy lehetőség lesz-e magyarországi egészségbiztosítás megkötésére, ez ugyanis egyelőre lakhelyhez kötött.
A magyar állampolgárság megszerzése nem jár a státusztörvényben garantált jogok elveszítésével, igyekezett Wetzel megnyugtatni a kedélyeket, elmagyarázva: most készül a státusztörvény módosítása, amelyben gondoskodni fognak arról, hogy a kettő ne zárja ki egymást: aki nem költözik Magyarországra, annak megmaradnak a státuszjogai.
Szintén hallgatói kérdésre válaszolva Wetzel azt sugallta: a törvény elég rugalmas ahhoz, hogy lehetővé tegye az állampolgárság megszerzését azon csángók számára is, akik nem rendelkeznek olyan felmenőkkel, akik magyar állampolgárok lettek volna.
A kormánybiztos kihangsúlyozta: tájékoztatni, és nem kampányolni akarnak a könnyített honosítás kapcsán, nem próbálnak rátukmálni semmit az emberekre. Transindex.ro

Erdély ezeréves püspöksége – a Budapesti Történeti Múzeumban
A gyulafehérvári Szent Mihály-székesegyház és érseki palota történetével, helyreállításával és régészeti kutatásának eredményeivel ismerkedhet meg a magyar főváros közönsége az Erdély ezeréves püspöksége című kiállításon, amely kedden nyílt meg a Budapesti Történeti Múzeumban. A gyulafehérvári püspökség – később érsekség – ezer éves fennállásának alkalmából rendezett tárlat megnyitóján Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes azt hangsúlyozta: rajtunk múlik, hogyan sáfárkodunk a kapott örökséggel, gyarapítjuk vagy elfecséreljük azt. A Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) elnöke felidézve a püspökség alapítását kiemelte: a kiállítás jó alkalom arra, hogy számot vessünk, mit tettünk az elődök áldozatához. Jakubinyi György gyulafehérvári római katolikus érsek azt mondta: a kiállítás bemutatja a fájdalommal, szenvedéssel, de ugyanakkor dicsőséggel teli történelmet. A gyulafehérvári székesegyház és palota ezeréves egyházmegyei történelmük kőbe faragott tanúja, a székesegyház a három Hunyadi és a két Szapolyai kőkoporsójával, valamint az ismeretlen fejedelmi és püspöki sírokkal Erdélyország történelmének a pantheonja is – mutatott rá. Népújság (Marosvásárhely)

Felül kell vizsgálni a restitúciós törvénykezést
A kormánynak felül kell vizsgálnia a kommunizmus idején elkobzott ingatlanok után járó kártérítésekre irányuló általános törvényi szabályozást, miután az Emberi Jogok Európai Bírósága erre kötelezte Bukarestet.
A szerdai napilapok beszámolói szerint a strasbourgi székhelyű bíróság egyebek között megállapította, hogy Románia megszegte az emberi jogok európai egyezményének első cikkelyét azáltal, hogy az állam nem szerzett érvényt egy jogerős bírósági ítéletnek.
A strasbourgi bíróság arra kötelezi a román államot, hogy általános jelleggel orvosolja a nemzeti jogrendszerében található strukturális problémát az elkobzott ingatlanok után járó kártérítések ügyében. A bíróság 18 hónapot adott Romániának, hogy felülvizsgálja a jelenlegi törvénykezést. Erre az időszakra Strasbourg felfüggesztette a mintegy ezer romániai per elbírálását.
A Ziarul Financiar című gazdasági napilap szerint Romániának 21 milliárd eurót kell fizetnie kártérítésként a kommunizmus idején elkobzott, de természetben vissza nem szolgáltatható ingatlanok után az egykori tulajdonosoknak vagy azok örököseinek. Népújság (Marosvásárhely)

A restitúciós rendszer átalakítására kötelezték Romániát
Számtalan pert nyertek már meg a román állammal szemben a strasbourgi emberjogi bíróságon olyan román állampolgárok vagy leszármazottaik, akik egykor elkobzott ingatlanaik ügyében itthon nem találtak jogorvoslatot. A strasbourgi ítélkezők kedden egy próbaperben hoztak határozatot, amelynek következményeként arra kötelezték Romániát, hogy az ítélet jogerőre emelkedését követő 18 hónapon belül alakítsa át a most elégtelennek bizonyult restitúciós rendszerét. Addig felfüggesztették az összes hasonló per tárgyalását az emberjogi bíróságon.
Az Atanasiu-, Poenaru- és Solon-ügyben a nemzetközi igazságszolgáltatási fórum megállapította, hogy a román állam megsértette az Európai Emberjogi Charta 1. és 6. cikkelyét, amely a magántulajdonhoz, illetve a méltányos bírósági eljáráshoz való jogról szól, továbbá megsértette az emberjogi charta első jegyzőkönyvének első cikkelyét azzal, hogy nem hajtott végre jogerős bírósági ítéleteket. A strasbourgi testület megállapította, hogy a fenti jogsértések rendszeresen előfordulnak a romániai restitúciós ügyekben, és gyökerük az itteni jogszabályokra vezethető vissza. Ezért szólította fel az államot ezeknek a kifogásolt jogszabályoknak a megváltoztatására. A strasbourgi jogászok fogják ellenőrizni a hazai igazságszolgáltatásban másfél év alatt bevezetendő módosításokat. Ha megfelelőnek találják ezeket, törlik az emberjogi bíróság napirendjén lévő összes hasonló romániai ügyet, mivel immár itthon is elrendeződhetnek a polgárok követelései.
A kedden hozott ítélet akár három hónap múlva jogerőssé válhat, ha ez alatt az idő alatt egyik fél sem kér fellebbezést. Akkor Romániának újabb, összesen nagyjából kétszázezer eurós kártérítést kel majd kifizetnie a próbaper három nyertesének. Reggeli Újság (Nagyvárad)

Mondvacsinált eljárásnak tartja az ellene indult kivizsgálást és máris panasszal élt a gyanúsítás ellen Varga Gábor, az Állami Szabadalmi és Védjegyhivatal (OSIM) igazgatója.
A nagyváradi politikust annak idején az RMDSZ neveztette ki a bukaresti OSIM élére, s az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA) most vádat emelt ellene. A hatóságok szerint az OSIM vezetői törvénytelenül fizettek ki 300 ezer eurót egy számítógépes program szervízelésének címén. Vargán kívül vádlott még Marieta Delia Mărculescu pénzügyi osztályvezető, Irina Văleanu műszaki vezető, Carmen Narcisa Săndulescu HR-vezető, Laura Elena Stanci osztályvezető, Viorel Scurtu adminisztrációs vezető és Elena Liliana Dobre pénztáros. Az ügy aktái szerint Varga és Văleanu törvénytelenül szerződött le az ECSO&EXO informatikai céggel, amelyet aztán “túlfizettek”.
Varga Gábor ma épp Bécsben van, a visegrádi államok egyik bővített találkozóján, ahol szabadalmakról egyeztettek. Ott értük el telefonon, s elmondta: ártatlannak tartja magát. “Ez egy tavaly indult nyomozás meglepő fejleménye most. Tény, hogy a vonatkozó iratokon három helyen szerepel az aláírásom, ezért feszítenek most meg” – összegezte álláspontját. erdon.ro

Megismerni az elfelejtett történelmet
Nagyvárad – A nagyváradi EMI által szervezett kedd délutáni kötet- és lapbemutatón az anyaországi meghívottak a magyar történelem elfelejtett hőseinek megismerésére hívták fel a figyelmet.
Kedd délután alig maradt ülőhely szabadon a Lorántffy Zsuzsanna Egyházközpont múzeumtermében olyan sokan jöttek el Az elfelejtett parancsnok – Kratochvil Károly élete című kötet bemutatójára. Az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) nagyváradi szervezete által szervezett könyvbemutatón jelen volt a kötet szerzője, Domonkos László író, történész, a Magyar Nemzet és a Magyar Hírlap munkatársa, Erdei Katalin a kötetet kiadó Püski-Masszi Könyvesház igazgatója, és Szakács Árpád, a Nagy Magyarország, valamint az Erdélyország történelmi lapok igazgatója. Nagy József Barna, a váradi EMI tiszteletbeli elnöke köszöntötte a megjelenteket, felhívva a figyelmet, hogy Kratochvil Károly, a revíziós mozgalmak jelentős képviselője, illetve a Székely Hadosztály parancsnoka ezer szállal kötődik Nagyváradhoz, ezért kötelességünk emlékezni rá. Erdei Katalin bemutatta a Püski-Masszi kiadót, mely nem „celeb-könyvek”, hanem kifejezetten kis példányszámú, de más kiadók által mellőzött témájú könyvek kiadására szakosodott. Domonkos László örömének és megilletődöttségének adott hangot annak okán, hogy az általa sokra becsült Nagyváradon, Szent László városában mutathatja be könyvét. Megtudhattuk, hogy ez a tizenötödik kötet, mely az ő tollából született.
Elfelejtett parancsnok
A kötet műfaji besorolását tekintve történelmi esszék gyűjteményének mondható és a budapesti, illetve főleg a veszprémi levéltárban őrzött Kratochvil-hagyaték felhasználásával készülhetett el. Egy nagy katonáról és egy nagy emberről szól, akit egyesek némi túlzással Erdély második Bemjének tekintenek. Hadvezéri teljesítménye nem hagy kétséget maga után, fontos helye van a legnagyobb magyar katonák sorában. Első világháborús hőstetteiért 1929-ben megkapta a Katonai Mária Terézia-rend lovagkeresztjét. 1914. végétől alezredesként a magyar királyi honvédség nagyváradi 4. gyalogezredének parancsnoka. Ezt az ezredet hívják később az agyagemberek ezredének, mivel a mostoha körülmények között vívott harcok során egyenruhájuk a felismerhetetlenségig összesározódott. A Székely Hadosztály parancsnokaként a hiányos felszerelés és az ellátásra irányuló szabotázs ellenére számos katonai küldetést teljesít. A fegyverletétel után Brassóban halára ítélik, de 1921-ben végül felmentik. Ezt követően is aktív életet él, megalapítja a Székely Hadosztály Egyesületet, mely elsősorban revíziós tevékenységet folytat.
Levelek
Végezetül Domonkos László felolvasott néhány olyan levelet, melyet Kratochvil Károly egykori katonáitól és tisztelőitől kapott. Többek között egy Biharból keltezett írást, valamint Márton Áron püspök által írt levelet is idézett. A rendezvény végén Szakács Árpád bemutatta az általa igazgatott Nagy Magyarország és Erdélyország című lapokat, melyek – mint mondta – egy konzervatív világlátás képviselői. Témaválasztásban különböznek a versenytársaiktól, hiszen olyan feledésbe merült témákat, elhallgatott hősöket idéznek meg, melyekkel más – sok esetben állami pénzből támogatott – történelmi lap nem foglalkozik.
Mészáros Tímea, erdon.ro

A magyar kormány odafigyel a kárpátaljai magyarokra
Orbán Viktor, a Magyar Köztársaság miniszterelnöke hétfőn fogadta hivatalában a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Kovács Miklós elnök vezette küldöttségét, amelynek tagjai voltak Brenzovics László és Milován Sándor alelnökök, valamint Gulácsy Géza, a KMKSZ Munkácsi Középszintű Szervezetének elnöke.
A megbeszélésen a KMKSZ vezetői tájékoztatták a kormányfőt a kárpátaljai magyarság helyzetével kapcsolatos legfontosabb kérdésekről, különös tekintettel a közelgő önkormányzati választásokra, s az azokkal összefüggésben tapasztalható visszásságokra. Orbán Viktor támogatásáról biztosította vendégeit és a kárpátaljai magyarságot, s valamennyi problémás kérdésben mielőbbi intézkedést ígért a magyar kormányzat részéről.
A KMKSZ-küldöttség és Orbán Viktor országházi találkozóján jelen volt Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes, Németh Zsolt, a magyar Külügyminisztérium parlamenti államtitkára, a kormánynak a határon túli magyarsággal kapcsolatos kérdéseket koordináló tárcaközi bizottságának elnöke, valamint Répás Zsuzsanna, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkára.
A megbeszélés utáni sajtótájékoztatón Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes hangsúlyozta: a magyar kormányzat számára az Ukrajnában élő magyarság helyzetével kapcsolatban a legfontosabb kérdéseknek az oktatás problémái számítanak, s mielőbbi megnyugtató megoldást kívánnak elérni az ukrán kormányzat részéről a magyar nyelvű felvételi, a tankönyvkiadás és az egyházi líceumok finanszírozásának ügyében.
Semjén Zsolt kitért a magyarigazolványok kérdésére is. Felidézte, hogy Magyarország a közelmúltban megszüntette az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) jogát az igazolványok kiadásának véleményezésére. Ötvenezer igazolvány ugyanis vélelmezhetően nem magyar nemzetiségű polgárhoz került – mondta a politikus az MTI tudósítása szerint.
Semjén Zsolt bejelentette: felkérés érkezett, hogy a Magyar Országgyűlés külügyi bizottsága küldjön megfigyelőcsoportot az október 31-i ukrajnai önkormányzati választásokra. Így javulhatnak a garanciái annak, hogy a választás tiszta legyen – mondta.
Kovács Miklós, a KMKSZ elnöke a sajtótájékoztatón mindenekelőtt köszönetet mondott, amiért az iszapkatasztrófa miatt kialakult nehéz helyzetben is legfelsőbb szinten fogadták küldöttségüket. Rámutatott: számos problémával küzd a kárpátaljai magyarság, s bár az anyaország támogatására mindig szükség van, jó volna, ha ezeket a kérdéseket a helyi magyar politika is kezelni tudná. Ehhez minél inkább meg kell erősíteni a kárpátaljai magyar érdekvédelmet, azaz a választásokon biztosítani kell a magyar szavazatok többségét – mondta. Kárpátalja.ma

Andor Băsescunál
Az egységes európai uniós romastratégia kialakításának lehetőségéről tárgyalt tegnap Bukarestben, hivatalában Andor Lászlóval Traian Băsescu államfő. Az Európai Bizottság foglalkoztatási, szociális és felzárkóztatási biztosa a romák uniós alapokból történő felzárkóztatásáról rendezett konferencián vett részt és szólalt fel a román fővárosban.
Az egységes európai uniós romastratégia kialakításának lehetőségéről tárgyalt tegnap Bukarestben, hivatalában Andor Lászlóval Traian Băsescu államfő. Az Európai Bizottság foglalkoztatási, szociális és felzárkóztatási biztosa a romák uniós alapokból történő felzárkóztatásáról rendezett konferencián vett részt és szólalt fel a román fővárosban.
A tegnapi találkozón az államfő megköszönte a biztosnak azt a figyelmet, amelyet Brüsszel szentel a romák helyzetének, ugyanakkor megkérte Andor Lászlót, látogasson meg olyan romániai vidékeket, ahol sikeres volt a romák felzárkóztatása – tudtuk meg Eckstein-Kovács Pétertől, Traian Băsescu kisebbségügyi tanácsosától.
Andor László Bukarestben az MTI kérdésére elmondta: arra kell számítani, hogy az Európai Unión belül továbbra is jellemző lesz a hátrányos helyzetűek, így a romák migrációja, fogadásukra és integrálásukra fel kell készülni azokban az országokban is, ahol ezek az emberek lakni szeretnének.
„A franciaországi események felgyorsították azt a munkát, amely a romák felzárkóztatását és a társadalomba való integrálódását tűzi ki célul” – jelentette ki. Romániában él a legnagyobb lélekszámú cigány népesség az Európai Unió országai közül, ennek következtében itt a legnagyobbak a kihívások – tette hozzá a magyar biztos. De általános szinten is igaz – fejtette ki –, hogy minden gazdasági válság súlyosbítja a szociális problémákat.
A cigányság helyzete már hosszabb idő óta súlyos volt, nemcsak szociális, hanem politikai anomáliák melegágya is – állapította meg Andor László.
Szerinte a válság időszakában, amikor a szokásosnál is nagyobb mértékben veszíthetik el a reményt az eleve hátrányos helyzetben lévő emberek, a migráció mértéke is növekszik.
„Mi nem gondoljuk azt, hogy európai állampolgárok nagy számban való kitoloncolása a jövőben bármilyen formában gyakorlattá válhatna vagy elfogadható lenne” – mondta a biztos. A konferencián a biztos arról is beszélt, hogy várhatóan még az év vége előtt előterjeszti első jelentését az a munkacsoport, amely a roma integrációt elősegíteni hivatott EU-források felhasználását ellenőrzi. Új Magyar Szó (Bukarest)

Boldoggá avatások sora
Jövő év július 3-án hirdetik ki Scheffler János szatmárnémeti püspök boldoggá avatását, de a következő években vagy évtizedekben több magyar személyiséget is boldoggá avathatnak – közölte Szőke János szalézi szerzetes, Bogdánffy Szilárd nagyváradi vértanú püspök boldoggá avatásának posztulátora, azaz az ügymenet koordinátora az MTI-vel.
Beszámolója szerint a következő magyar személyek ügyét képviseli Rómában: Mindszenty József bíboros, prímás, esztergomi érsek, Márton Áron erdélyi püspök, Bálint Sándor néprajztudós, Marton Boldizsár karmelita szerzetes, Sándor István szalézi szerzetes, Györgypál Albert nagyváradi lelkész, Orosz Péter és Chira Sándor kárpátaljai görög katolikus püspök. Rajtuk kívül Brenner János vértanú káplán boldoggá avatását kezdeményezte a Szombathelyi Egyházmegye. A rendszerváltás után boldoggá avatták Apor Vilmos egykori győri püspököt, Batthyány-Strattmann László orvost, Meszlényi Zoltán esztergomi segédpüspököt, Romzsa Tódor görögkeleti papot és Salkaházi Sárát, a Szociális Testvérek Társasága nővérét.
Mint arról beszámoltunk, Bogdánffy Szilárd nagyváradi vértanú püspök boldoggá avatását október 30-án hirdetik ki a nagyváradi római katolikus székesegyházban. Az ünnepi szentmisét Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek mutatja be. A szertartáson XVI. Benedek pápa képviseletében a Vatikán szentté avatási kongregációjának prefektusa, Angelo Amato érsek is részt vesz. XVI. Benedek pápa tavaly október 17-én írta alá Bogdánffy Szilárd boldoggá avatási dokumentumát. A pápa végső pozitív válasza idén március 27-én érkezett meg Nagyváradra. Reggeli Újság (Nagyvárad)

Harc a magyar utcanevek ellen Sepsiszentgyörgyön
Sikeresen tiltakoztak a román civil szerveztek a sepsiszentgyörgyi utcanévadás ellen, „polgári észrevételüket” ugyancsak megszívlelte a belügyminisztérium, és belső ellenőrző csoportját küldte a helyszínre, vizsgálja ki, történt-e jogsértés a határozatok elfogadáskor.
Az elmúlt napokban a sepsiszentgyörgyi prefektúrára megérkezett a bukaresti ellenőrök átirata, javasolják, támadják meg a közigazgatási bíróságon a határozatokat, és kérjék érvénytelenítésüket. Antal Árpád polgármester indokolatlannak tartja a kifogásokat, György Ervin kormánybiztos pedig válaszolt felettes minisztériumának: jelen pillanatban nem támadja meg a határozatot.
A sepsiszentgyörgyi utcanévadó határozatok ellen a korábban is kifogásokat megfogalmazó Hargita és Kovászna megyei Románok Civil Fóruma indított hadjáratot, Ioan Lăcătuşu bukaresti minisztériumi kapcsolatainak köszönhetően igen gyorsan elérték a vizsgálatot.
A minisztériumi ellenőrök három kifogást emeltek: nem különített el a tanács előre pénzt táblacsere költségeire, nem tartották be a közvita határidejét. A bukaresti ellenőrök felvetették azt is, hogy olyan ügyben hozott határozatot a helyi tanács — lásd a Petőfi utca elnevezése —, amelyben két ízben már elítélő bírósági döntés született.
Antal Árpád polgármester szerint egyik vádpont sem áll a lábán, a költségekkel kapcsolatban már többször kifejtette, nem kerül semmibe sem a városnak, sem a polgároknak, „egyik zsebből raknánk át a pénzt a másikba”, csak ennyiről van szó, így nem kellett ehhez határozat. A közvita a törvény által meghatározott időben történt, az előző ítéletekre hivatkozni nincs ok, az új határozat több pontban eltér a korábban visszautasítottaktól. „György Ervin prefektus térfelén a labda. Tőle függ, megtámadja-e a határozatot, de ha a bíróság érvényteleníti, újra és újra elfogadjuk, addig, amíg olyan neveket kapnak az utcák, amilyenekről a tanács dönt. Meggyőződésem, törvényesen jártunk el, a helyi autonómia szellemében a helyi önkormányzatnak kell elneveznie a település utcáit, nem diktálhatják ezt bukaresti minisztériumból” — fejtette ki Sepsiszentgyörgy polgármestere. György Ervin prefektus tegnap a Háromszéknek azt nyilatkozta: „Jelen pillanatban úgy néz ki, nem támadom meg a határozatokat, ezt jelentettem a minisztériumnak is.”
Farkas Réka. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Az Arad–Szeged gázvezeték avatása. – Prioritás marad az energetikai biztonság
Habár már néhány hónapja megvoltak az üzemi próbák, és a Petrom vagy a Romgaz már importált is gázt rajta, az Arad–Szeged gázvezeték hivatalos avatására csak ma került sor Csanádpalotán.
Ahol, az út mentén felállított impozáns sátorig, és innen a fogadóállomásig vörös szőnyeg várta az eseményre érkező Orbán Viktor magyar, Emil Boc román miniszterelnököket, és Günther Oettingert, az Európai Bizottság energetikai biztosát.
A házigazda szerepét Hernádi Zsolt, a MOL elnök-vezérigazgatója töltötte be, s köszöntőjében a magyarországi energetikai biztonságról, a vezeték fontosságáról beszélt, kiemelve, hogy a MOL 15 évvel ezelőtt avatott hasonló, határon átnyúló energetikai kapcsolatot, s reméli, nem kell újabb tizenöt évet várni a következőre. De azt is fontosnak ítélte, hogy az Európai Unió a hasonló projektekre elkülönített keretösszegből az Arad–Nagylak vezetéket finanszírozta elsőként.
Ezt követően Orbán Viktor lépett a mikrofonhoz, s a protokolláris köszöntést követően azonnal politikai síkra tért, s megismételte, amit az elmúlt hónapokban már többször is kijelentett: Magyarországon új időszámítás kezdődött. Beszélt arról is, mennyire fontos, hogy Romániával ilyen jó kapcsolatot ápolnak, szerinte a két ország a közép-európai stabilitás két bázisa lett, s az ilyen és ehhez hasonló együttműködéseket a józan ész hozza létre. Aztán ő is rátért az energetikai biztonságra, kiemelte, hogy kizárólag regionális, országok közötti hálózattal lehet ezt megteremteni, és a mai avatás nem csupán Románia és Magyarország, hanem az Európai Unió számára is jó hírnek számít. Úgy vélte, hogy a közép-európai térség, Lengyelországtól Romániáig a recesszió előtti években is a vén kontinens legdinamikusabban fejlődő régiója, s ez lesz a jövőben is, végezetül megígérte, hogy a magyar elnökség fél éve alatt is az unió egyik fő prioritása az energetikai biztonság lesz.
Udvariassági gesztusként Emil Boc magyarul köszönt a jelenlevőknek, ami nem is annyira különleges, hisz kolozsváriként vélhetően elég jól ért és beszél magyarul. Avatóbeszédében messze kerülte a politikát, Orbánhoz képest kevesebbet beszélt a két ország együttműködésének fontosságáról, inkább Románia energetikai politikáját vázolta, igaz, külön megköszönte Budapestnek, hogy támogatja és részese a közelmúltban aláírt AGRI-szerződésnek (a Kaspi-tenger környékéről hajóval cseppfolyós gázt Konstancára szállító, többoldalú együttműködés). Beszélt arról is, hogy Románia hasonló gázkapcsolatot szeretne Bulgáriával – ennek megvalósítása a legelőrehaladottabb –, majd Szerbiával és a Moldovai Köztársasággal is.
Végül Günther Oettinger ismertette néhány mondatban az unió energetikai politikájának főbb irányvonalait.
A ma átadott vezeték hossza 61 kilométer, kapacitása évi 1,75 milliárd köbméter, a napi csúcskapacitása pedig 4,8 millió köbméter. Hogy eddig pontosan mennyi gázt importált rajta Románia, egyetlen szó sem esett. Egyébként a vezeték megépítése hosszú vajúdás eredménye, hisz a döntés 2002-ben már megszületett, ám a megvalósíthatósági tanulmány csak 2007-ben készült el, s az utolsó szakaszok összekapcsolása, amint arról annak idején beszámoltunk, sok bürokratikus akadályba ütközött a román fél részéről. A vezetéket magyar oldalon a FGSZ, román oldalon a Transgaz építette.
A magyar fél úgy véli, a cső az első kézzel fogható lépés egy valódi, regionális infrastruktúra-platform megteremtésére, hisz a régió gázpiacai eddig el voltak zárva egymástól, és gyakorlatilag csak nemzeti gázpiacokról beszélhettünk.
Irházi János, Nyugati Jelen (Arad)

Mócföldi magyarok közt
Utunk nem sok jót ígér. Ahogy Rézbánya felől kapaszkodunk fölfelé a Vértop hágó szerpentinjén, egyre sűrűbb, gomolygó ködfelhőbe keveredünk. Mire felérünk a vízválasztó tetejére, mintegy varázsütésre felragyog a nap. A fenyvesek övezte, még behavazatlan lepusi síparadicsom, majd lefelé ereszkedtünkben a Torockói havasokat szegélyező folyó völgye Mócország szerte megállásra csábítana bennünket. Az Aranyos, az Ompoly és a Maros övezte hegytömb szeszélyes domborzata, az akár ezerméternyi szintkülönbségei miatt magasabbnak tűnik, mint a valóságban. De időnkből nem futja félreportyázni az ördögszántások, dolinák és zsombolyok vadregényes világába, hiszen Abrudbányán várnak a református parókián.
Ahogy Topánfalvánál délnek kanyarodva közelítjük meg az Aranynégyszög néven emlegetett régiót, a város bejáratánál hatalmas meddőhányó fennsíkja meredezik elibénk az út jobboldalán. A vörös színű plató annyira magas, hogy az oldalán fel s alá mászkáló erőgépek apró bogaraknak tűnnek. Mint később a helybeliektől megtudom, világbanki támogatással egyengetik-szelíditik az évtizedek alatt felhalmozódott iszapos zúzalékhalmot, fóliával „becsomagolják”, termőföldet hordanak rá és füvesítik. Sürgős feladat, mert a bányák „végterméke” minden esőzés alkalmával a patak vizét színesíti akadálytalanul. Az ökologizálás ideiglenes, hiszen a meddőhegy nem annyira meddő, hogy ne volna érdemes majdan kivonni belőle a maradék aranyat… Norok bun. Bármennyire törekszem arra, hogy riporterként inkább ennek a tragikus történelmű tájnak a jelenéről és jövőjéről írjak, lépten-nyomon elkerülhetetlenül előbukkan a múlt is. Bő másfélszáz esztendeje, kilenc évvel a szabadságharc leverése után itt forgolódó „ripoter elődöm”, bizonyos Jókai Mór efféléket jegyzett fel úti naplójába megpillantva Abrudbánya piacát: „Az egyik templom a katholikusoké, a másik a reformátusoké, rom mindkettő, a harmadik tornyát most födelezik, ez az unitárius atyafiaiké. A város többi része is ilyen, minden három épület közül kettő még rom… Sajátságos világ ez itten. Minden ember élete egy regény, tele rémes eseményekkel s Isten csodáival, amik azokból kiszabadíták: most már hozzá vannak szokva emlékeikhez, most már azt is megszokták, hogy utcán, piacon szanaszét találkozzanak azokkal, kik erről meg amarról emlékezetesek előttük, s egymásnak köszönnek és azt mondják: »Norok bun«, hanem aki azt először látja, hallja, annak valami végig fut a lelkén. (…) Itt egy patak mellett láttuk üldögélni Janku Ábrahámot. Valami csárda volt ott, az előtt ült; fakózöld kalapja szemére lehúzva, zilált haja bámult arcát segített még szomorúbbá tenni. Ott ült senkire sem ügyelve. (…) Ha valami jót lehet még felőle hallani, az a megmenekült magyaroktól jön, kik, közben emlékeznek rá, hogy őket nagy veszélytől szabadítá meg, amikor saját sorsosai többször rá is lőttek. A szívekben látó Isten ítél és kegyelmez; ember ne szóljon ehhez. Mi hagyjuk bezöldülni szépen a szomorú évek sírját; s felejtsük el a tényeket, de tartsuk meg belőlük a tanulságot.” Hogy a Szegény gazdagok megírására készülődő regényíró abrudbányai látogatása előtti időkből is bőven voltak „szomorú évek”, melyeknek sírját hagyták „bezöldülni”, arra nézvést hadd idézzük Szabó Pál református lelkipásztor (1760-1809) emlékiratainak néhány töredékét: „Ezenn follyo 1784dik esztendőben 9bernek 3dik Napján jőve ide az hír Abrud Bányára hogy edj Horja nevezetű Olá Pap vezérlése alatt igen teméntelen Nép a Kőröst pusztittya a Nemességet öli a mely hír más nap meg is erősödik. (…)5ta 9bris egészsz nap a Város körüll nevezetesenn a Tsernittz hegyén az oláhok tsoportoznak, de nem lévén elégséges számmal, az Nap bé nem ütöttenek a Városra; hanem fel mentek Topánfalvára ottan a Magyarságot el pusztították, magokot otthon nem tanálván házokot mind el rontották, vagyonokot elhordották. Más Napra viradolag u. m. 6a 9bris Topánfalvárolis sokat vévén magok mellé Circiter 6000nyi Nép; Abrud Bánya felett a Verespatak felé való hegyet mint a felleg el borittotta és reggeli nyoltzora tájbann, rettentő ordittassal a Városra Abrudbányára bé rohantanak egybe a várost el borittották, eszt kiáltván megöllyük mind edj lábig a magyarokot. Azért 6a 9bris setét egészsz éttzakáig le rajzolhatatlan sirás jajgatás lövöldözés között a Házokot rontották (…) A Sz[ent] hellyek[ne]k sem kedveztenek Abrud Bányán a Ref[ormá]tus templomban bé menvén ottan az Orgonát porrá tették, a Pap feje felett való Koronát a mennyire el érték mind el rontották, oda le tett véghetetlen kincsét el vitték, akik oda recipialtak volt magokot sullyok bottal a templom közepén mind főbe verték, ezenn pusztittásban akik megölettettek a Magyarok[na]k azokhoz nem volt nyúlni szabad, hanem nemellyek harangszo nélkül edj gödörbe be hányattak, nemellyek pedig aVadak[na]k predájava lettek, itten Abrud Bányán három millió kár legalább is lett.” A magyar jövő napszámosai. Nem a legalkalmasabb pillanatban állítunk be a papilakba, hiszen padlófelújítás zajlik – a szó szoros értelmében – a református parókián. Ennek ellenére Gábor Ferenc tiszteletes és a párja, Krisztina asszony szíveslátásban részesítenek. Mi több, a lelkipásztor, és az egyházközség hamarosan előkerülő gondnoka, Kopenetz Loránd gyógyszerész délelőttjük nagy részét reánk áldozzák. Az ifjú pap Küküllőszéplak szülötte, tanulmányai befejeztével 2001-ben került Abrudbányára, rövidesen papnét is kerített maga mellé: Krisztina Nagyenyedről származott ide, matematika tanár, de a gyermekek születése miatt csak egy évig tanított. Ferenc itteni szolgálata alatt ötször keresztelt, két ízben a saját, két ízben a gondnok gyermekeit – ennyire tellett kilenc esztendő alatt a félszáz lelket számláló gyülekezetből. Egyfajta „egészséges verseny” alakult ki a két fiatal házaspár között. Bár a gondnokék egyik gyermeke csecsemő korában meghalt, Lorándék ismét gyermeket várnak. Egyebütt nincs sok reménységük újszülötteket illetően, hiszen csak egyetlen magyar esküvőt tarthattak a városban. 2001-ben mindössze 46 tagja volt az egyháznak, és azóta tizenkétszer temettek, de részint az idehúzódott verespatakiaknak, részint az utólag felfedezett reformátusoknak köszönhetően a népmozgalmi adatok szórványviszonylatban (!) kedvezőeknek bizonyulnak. És van jónéhány külföldön, Spanyolországban, Németországban dolgozó hívük is, akit számon tartanak, hiszen ide fizeti az egyházfenntartói járulékát. A gyülekezetnek több mint egy évig nem volt saját lelkipásztora, a beszolgáló kolléga mellett teológusok pásztorolták a kis közösséget. A templomban már akkor elkezdődtek, és azóta is folynak a felújítási munkálatok, viszont a papilak meglehetősen elhanyagolt állapotban volt. „A portának nem volt kerítése, az udvaron kötésig ért a burján. Amikor idejöttem, szereztem egy kaszát, a nagyapámtól tanultam meg a kaszával bánni, és levágtam a gazt. Nagyobb gond volt, hogy a parókiának csupán két szobáját használhattuk. A falakkal leválasztott tanácsteremben – a kommunista kor örökségeként – a polgármesteri hivatal néhány irodája működött, az épület többi helyisége, ez a szoba is, ahol most beszélgetünk, a Nagyrománia Párt székháza és parlamenti irodája volt. Szerencsénkre hamar megértésre találtunk mind a polgármester, mind a nagyromániás képviselő részéről, pereskedés nélkül, a határidő lejárta előtt kihurcolkodtak a parókiáról, Vadim Tudor portréját is magukkal vitték, csupán a piros-sárga-kék trikolórt hagyták itt, mondván, nekünk is szükségünk lesz a nemzeti lobogóra… Rendbehoztuk a tetőzetet, visszaalakítottuk az eredeti beosztást, bevezettük a központi fűtést. Nemrég nagy fába vágtuk a fejszénket: elkezdtük a templombelső renoválását.”
A legutóbbi népösszeíráskor 72 főnyi, a hatezres kisváros 1,2 százalékát kitevő maroknyi magyarság közélete is fellendült, éppen ifjú beszélgető partnereimnek köszönhetően. Egyrészt megalakult a helyi RMDSZ, elnöke: Kopenecz Loránd, másrészt, ami a jövőépítés szempontjából még fontosabb: létrehozták az Abrudbányai Magyar Kulturális Egyesületet, melynek elnöke… Kopenecz Loránd, alelnöke Gábor Ferenc, titkára Gábor Andrea Krisztina, a tiszteletes asszony. A világhálón előzőleg már rábukkantam a kis csapat tartalmas, elegáns, jól megmódolt honlapjára: „Az Abrudbányai Magyar Kulturális Egyesület 2007 tavaszán alakult. Kitűzött célunk többek között a magyar kultúra ápolása, helyi és vidékünkön található épített örökségünk megőrzése, kulturális turizmus fellendítése.” S hogy nem afféle provinciális gittegyletről van szó, a bemutatkozó szöveg következő mondatai már a tettek mezejére terelik az érdeklődő tekintetét: „Egyelőre főleg különleges építészeti jegyeket hordozó, számunkra nagyon értékes épületekre terjed ki figyelmünk. Három, tevékenységünk és elképzelésünk kereteibe beilleszkedő épületről van szó: az abrudbányai református egyház tulajdonát képező, Apafy Mihály fejedelem adományából származó egyemeletes ház 1672-ből, aztán a XIX. század második feléből való, a verespataki református egyház hatalmas, szinte kastélynak is beillő egyemeletes parókia épülete, végül pedig az abrudbányai unitárius templom.”
Ezek után azon sem csodálkozom, hogy az egyesület fentemlített tervei mellett egyéb, identitásőrző célkitűzéseik is vannak. Az egy százalékot alig meghaladó magyar jelenlét mellett szorgalmazzák a magyar, pontosabban: a többnyelvű táblák, feliratok kitűzését a városban, és a közösség két kézen megszámlálható gyermekei számára az anyanyelv oktatásának valamilyen formában való bevezetését!… Nem jelentünk veszélyt. Az alcímbe foglalt megállapítás a gondok-elnök mondása: „Már annyira kevesen vagyunk Abrudbányán, hogy az elsöprő román többség nem tart veszélyesnek bennünket, bizonyos mértékig megértéssel viszonyulnak hozzánk, sőt, néhány jeles román értelmiségit, a város néhány fontosabb emberét még az egyesületünkbe is befogadtuk. Vannak román barátaink, akik támogatják az ügyeinket, a magyar feliratok kérdése már naprendre került a városi tanácsban, meg is szavazták. A megvalósítása azért késlekedik, mert amikor nemrég az egyik rendezvényünkön vendégül láttuk Magyarország bukaresti nagykövetét, az egyik irányunkba nem igazán toleráns megyei napilap hisztériát keltve hirdette, hogy »a mócok soha nem fogják eltűrni a magyar feliratokat Abrudbányán«. A sajtóbeli kirohanás után némileg megtorpant a megvalósítása, de tovább ütjük a vasat, míg meleg. A mócok kozmopoliták lettek, a szó jó értelmében, a mócok Nyugatra járnak dolgozni, a mócok már nem Félixfürdőre járnak termálfürdőzni, hanem… Hajduszoboszlóra. Éppen ott futottam össze nemrég a polgármesterünkkel. Eddig bokros teendői miatt nem igazán volt alkalmam hosszabban eszmét cserélni vele, de Szoboszlón minden este együtt söröztünk, átbeszéltük a dolgainkat. Még atekintetben is megértést tapasztaltam a részéről, hogy szeretnénk a gyermekeinket anyanyelvi oktatásban részesíteni, sőt elfogadta azt a felvetésemet, mely szerint »nem ártana« lehetőséget teremteni érdeklődő román polgártársaink részére is a magyar nyelv megtanulására, nemcsak avégett, hogy Hajduszoboszlón szót érthessenek a pincérrel vagy a masszőrrel, hanem hogy kellőképpen fogadhassák az évről-évre gyarapodó magyar turistákat. Polgármesterünk tisztában van azzal, hogy az itt áthaladó idegenforgalom fellendülése nyolcvan százalékban a Verespatak-Abrudbánya-Zalatna-Magyarigen-Gyulafehárvár-Nagyenyed felé zarándokoló magyaroknak köszönhető. Városunkban és vonzáskörzetében a bányászat és a színesfémipar haldoklása miatt a munkanélküliség meghaladja a hetven százalékot, tehát a vendéglátóipar fejlesztése létkérdés mifelénk.”
Lorándék nem titkolt vágya, hogy a legközelebbi választásokon a várható, legfeljebb 1,2 százaléknyi szavazótáboruk mellett román barátaik, román házastársaik segítségével (szinte minden magyar vegyesházasságban él) bejuttassák egy képviselőjüket a városi tanácsba. „Már eddig is több javaslatunkat elfogadták, több akciónkat támogatták, de hatékonyabban lobbizhatnánk, ha egy emberünk állandóan jelen lenne a testületben. Szórványban nem lehet kisebbségi magyar politikát mellveregetéssel, zászlólengetéssel űzni, csupán okosan, szépen, apró lépésekkel és hosszú távú tervekkel leszünk képesek eredményeket elérni.” A kulturális egyesület bejegyzésénél támadt némi bonyodalom. Amikor 2006-ban kigondolták, hogy a kis közösség érdekképviseletét egy civil szervezet köntösébe öltöztessék, amiatt támadt fennakadás, hogy az illetékes bíró nem igazán értette, mit is akarnak ezek a magyarok, ráadásul tájékozatlan volt az efféle ügyekben. Ekkor lépett közbe az egyesület és a presbitérium egyik oszlopos tagja, Szűcs János nyugalmazott ügyész, aki évtizedekig Topánfalva fűügyésze volt, és nagy tekintélyt szerzett „román körökben” is. Mindenki János bácsija már az egyházi ingatlanok zökkenőmentes visszaszerzésében is jelentős érdemeket szerzett, most pedig személyesen felkereste törvényszéki kollégáját, elmagyarázta neki, hogy a magyarok nonprofit szervezete teljesen legális alapokon nyugszik, törekvéseiben nincsen semmi kifogásolható, alkotmányellenes, rá is szólt az iratcsomót egy esztendeig az íróasztala fiókjába elfektető jogszolgáltatóra, és 2007-ben megtörtént a bejegyzés. Egy dolgozat a bécsi döntés előtti évekről. A tolerancia és a bizalom kérdéskörének taglalása idején, riportom megírása közben bukkantam egy, Abrudbánya helytörténetét szorgalmasan búvároló riportalanyaim számára is érdekes tanulmányra, bizonyos Elena Cojocaru tollából. A történész doktori dolgozata 2010 májusában jelent meg könyv formájában Kolozsváron, Revizionismul maghiar si starea de spirit a populaţiei minoritare maghiare in perioada anilor 1938-1940. Studiu de caz: oraşul Abrud címmel. A magyar revizionizmus kérdését és a magyar kisebbség 1938 és 1940 közötti lelkiállapotát elemző, abrudbányai „esettanulmány” pikantériáját fokozza, hogy a szerző a helybeli rendőrség korabeli titkos jelentéseit és egyéb, szigorúan bizalmas dokumentumait kutatta a kolozsvári Állami Levéltárban. A tudományosság köntösébe öltöztetett doktori értekezés a szerző publicisztikai erényeit is felcsillantó, indulatok koloncait hordozó, nyíltan magyarellenes produktum, mely gyakran tragikomikus ügyszeretettel igyekszik bebizonyítani, hogy a város akkor még harminc százaléknyi, félezer lelkes, száz „elmagyarosított más nemzetiségű kisebbségit”(?) is magába foglaló közössége, pontosabban ennek a közösségnek mintegy félszáz fős aktív magja mennyire nagy veszélyt jelentett a város, a régió, Nagyrománia számára. Mert az abrudbányai magyarok működési engedélye bevonása után is jártak a Magyar Párt klubjaként is működtetett Kaszinóba, ahol „revizionista, soviniszta és románellenes” propagandát fejtettek ki. A rendőrségi jelentések szerint hasonlóan veszélyes, irredenta fészek volt az 1935-ben létrehozott Református Vegyeskórus, melynek nem csak kálvinista, hanem római katolikus és unitárius tagjai is voltak. A kórus „minden magyar ünnepségen, minden jótékonysági rendezvényen fellépett, csak magyar műveket adtak elő, a város kisebbségi lakosságából rögtönzött (?) művészekkel, akik a legjelentősebb propagandatényezőt képezik, akik valamennyien szerepelnek az általunk gyanúsnak tartott és megfigyelt személyek listáján”. A derék abrudbányai rendőröknek ugyancsak megszaporodhatott a dolguk, hiszen „a revizionizmus és a xenofóbia” két másik fészkének bizonyult a 38 tagú Református, illetve a 21 tagú Unitárius Nőszövetség is. Hasonló felforgató tevékenység folyt a református felekezeti iskolában épp úgy, mint a bibliakörben, avagy az istentiszteletek alkalmával. Ráadásul azok a revizionista, irrendenta stb. magyarok megszervezték a magyar rádió közös hallgatását, a rádiótulajdonosok kitették az ablakba a készüléküket, hogy a többiek is hallhassák a budapesti híreket, emiatt a helybeli rendőrparancsnok kénytelen volt elrendelni a magyarok rádióinak lepecsételését. Egyik feltűnő esemény az Arcesy Toma esperes és Gomboasy Ioan (sic!) lelkipásztor vizitációja volt az abrudbányai unitárius parókián. Amikor híre kelt, hogy a Szovjetunió annektálta Besszarábiát, a helybeliek „nevezett Fodor Anton kizárólag magyarok által frekventált kocsmájába gyülekeztek, és az asztalok körül elhelyezkedve hallgatólagosan arra törekedtek, hogy megünnepeljék az országot sújtó szerencsétlenséget.” A történelemtudományok doktora bő teret szentel értekezésében az aranycsempészet kérdésének. Elena Cojocaru búvárlatai szerint a rendőrségnek tudomása volt arról, hogy irredenta stb. magyar bányatulajdonosok a magyarországi kémszolgálatokkal karöltve, főleg 1938-tól kezdődően virágoztatták fel ezt a tevékenységet. A csempészett arany meg sem állt a Magyar Nemzeti Bankig, s a magyar állam – úgymond – románellenes propagandára, Romániában elkövetendő diverziókra és fegyverkezésre fordította az illegálisan beözönlő aranyat. Jó biznisz lehetett a Verespatak-Abrudbánya-Kolozsvár-Szatmár csempészútvonalon kijuttatott nemesfém, hiszen míg a Román Nemzeti Bank 220 ezer lejt fizetett ki egy kilogramm aranyért, odaát, az Erdélyre ácsingózó ellenséges ország ennek több mint háromszorosát fizette érte. A legnagyobb felvásárló a kolozsvári Erstern Khaim Hermann zsidó üzletember volt, aki a horthystáknak szállított arany ellenében, jogi védelmet is biztosított a számukra. Doktornőnk ki is emelt két büntetőperi esetet: „Cârlig şi Sicoe”, illetve „Nicolae Goţoi” vádlottakkal. A tanulmányból nem derül ki, hogy milyen mértékben volt irredenta, revizionista, románellenes a három fentebb emlegetett úriember.
Templomnézőben. Aki Topánfalva felől érkezik Abrudbányára, a város emblematikus, régi képeslapokon gyakran szerepelő képe fogadja, a református, a katolikus és az unitárius templom egymás szomszédságában felbukkanó tornyaival. A felhergelt mócoknak kétszer is áldozatául esett három istenháza közül ez első kettő félig-meddig rendben volna, a harmadik, az unitáriusoké a hívek elfogytával csupa rom.
Mielőtt megtekintenők a három egyházat, a főtéren, a Jókai által emlegetett piactéren tartunk szemlét. „Itt látjuk meg a híres Husztékucznét is, ki egy időben csizmaszárral mérte az aranyat, s selyembundában járt, ezüstpatkós csizmában, most pedig méri a diót és mogyorót, de nem csizmaszárral, hanem becsületes legális iccével a piacon” – jegyezte fel naplójába a Szegény gazdagok szerzője, majd a téren fungáló aranybeváltó hivatalt is meglátogatva így folytatta: „Hétfőn reggel a környékből jön ide mindenféle fajú és osztályú ember, hozza magával egy heti munkájának eredményét. Tisztességes férfiak előcsavargatják a zsebkendő szegletéből az aranyport, amit összeszedtek; elegáns delnők hozzák bársonyos táskákban bányáik nyereményét, bocskoros románok szedik elő a tüszőből a mogyoróformára összegyűrt kis sárga sarat, s az aranymosó szurtos kezéből is odahull a mérlegre a vízből kifogott sárarany.”
A téren és a belőle nyíló utcákban számos két-háromszáz éves, műemléki minősítést nélkülöző épületet látunk. Valamennyiről hull a vakolat, egyik-másik hosszú udvartérben leszakadt épületszárnyak kínálnak „hálás” fotótémát kollégám számára. Loránd barátunk büszkesége a kilencvenes évek elején visszakapott, 18. századi ősi családi fészek, Abrudbánya legrégibb polgárháza. Kopenetz gyógyszerész úr benne működteti a patikáját, a bejárata fölött szaladó fénybetűk románul, magyarul és németül futtatják a GYÓGYSZERTÁR feliratot. Az épület hangulatával harmonizáló kovácsoltvas kapu közepén a magyar koronás címer díszeleg. Egy ügyes móc, Ghiţa mester – közismertebben: Ghiuri – kalapálta-görbítette hidegen. „Bár néhány polgártársunk háborgott ellene, de megszokták már, akár a patikám magyar feliratát” – magyarázza Loránd, majd betessékel bennünket a félig rendbe hozott épület udvarára. A benti falmezőkre néhány renováláskor előkerült régi kő épületelemet, ajtókeretet, kerékvetőt rögzített, köztük egy farkasfogas Báthori-címerre a legbüszkébb. „Amikor kanalizálás végett felástuk a feltöltődött udvart, kiderült, hogy a jelenlegi talajszint alatt a porta teljes udvarfelületét téglaborítással látták el bányatulajdonos őseim.”
Az első református templom építésének időpontja vitatott, egyes dokumentumok 1625-re, mások 1672-re datálják. Az utóbbi adat tűnik hitelesebbnek. Az Apafy Mihály fejedelemsége idején emelt istenháza 1849 májusában vált a móc hadak martalékává, maga a lelkipásztor sok száz hívével együtt vesztette életét. A helybeli reformátusság lassan talált magára az öldöklés-rombolás után. Előbb a papilakot és az iskolát építették újra, majd a leégett, majd földig rombolt templom helyébe kezdtek építeni másikat. Negyven évnek kellett eltelnie, hogy a kálvinisták új istentiszteleti helye felemeltessék. A templom sajátossága, hogy 300 négyzetméter területű üzlethelyiségekkel van körülvéve (ilyesmit a középkorban Nyugat-Európa számos egyháza köré építettek), oly módon, hogy a gótikára emlékeztető támpilléreket egy boltívvel megnyújtották s ezt téglával töltötték ki, aminek külső felén ajtókat és kirakatokat nyitottak. Ezek a fecskefészek-boltocskák ma is működnek, nem kis jövedelmet biztosítva a szegény és kislélekszámú eklézsiának. 1972-ben keríthettek sort a templom általános renoválására. Viszont az akkori lelkész és a presbitérium ízlés tekintetében nem állt a helyzet magaslatán. A templomkülső engem paplanmintára emlékeztető, szobafestést idéző „rollnizását” a mostani lelkipásztor „macskalábnyom”-nak minősíti. Az újabb külső renoválásra nem keríthetnek egyhamar sort, hiszen sok gondjuk támadt a templombelsővel. Ugyanis hat éve egy – mint utólag kiderült – hozzá nem értő mester kezére bízták a felújítást. Leverte a nedves vakolatot, beszurkozta, lekátrányozta a falakat, majd cementvakolatot húzott rá. A régi téglapadlózatra is rakott egy vastag betonréteget. A szakszerűtlen munka következtében a templom néhány éven belül rondább lett, mint azelőtt. A verespataki Gold Corporation (!) két szakembere, Szabó Csongor és Moscu Judit sietett önzetlenül a segítségükre. Alaposan megvizsgálták az épület állapotát, és azt tanácsolták, hogy végig verjék le a rongyos vakolatot, fél évig hagyják száradni, az újravakoláskor messze kerüljék el a cementet, törjék fel újra a padlózat felpúposodó betonrétegét, állítsák vissza az eredeti állapotába: lássák el téglaburkolattal. Nagyon kellett sietni a munkálatokkal, hogy június végéig, a Magyar Közösség Napjáig használhatóvá varázsolják a templomot. Az ünnepi rendezvényt megelőzően két esztendeje, 2008. augusztus 20-án, Szent István napján, emberemlékezet óta először telt meg zsúfolásig a reformátusok temploma. Autóbuszok sorával érkezve gyülekezett egybe Fehér megye magyarsága. A parókián kiállítás nyílt Legendy Géza zalatnai festőművész munkáiból, s Gudor Botond magyarigeni lelkipásztor tartott történelmi előadást – akivel novemberi Etnosz mellékletünkben ismerkedhetnek meg olvasóink. Az ünnepi istentisztelet keretében, melyen mindenki jelen volt, aki számít a városban, egy emléktáblát is avattak a templomban, a következő felirattal: „Az 1849 májusában legyilkolt mintegy ezer abrudbányai és 334 verespataki magyar polgári áldozat emlékére. 2008. augusztus 20-án állították: az Abrudbányai Magyar Kulturális Egyesület és a Fehér megyei RMDSZ.” Hogy ennek a régebben elképzelhetetlen cselekedetnek nem lettek veszedelmes következményei a maroknyi helybeli magyarság számára, azt az a tény is bizonyítja, hogy a Magyar Közösség Napján, 2010 június 26-án ismét megtelt a templom. Magyar ruhába, szász, román népviseletbe öltözött fiatalok fogadták a vendégeket, Ezen az ünnepségen a helybeli notabilitások mellett a kolozsvári magyar konzul, a megye prefektusa, a megyei tanács alelnöke is megjelent. Segítségükre volt Bendea Augustin helybeli megyei tanácsos, a Magyar Kulturális Egyesület tagja, aki a rendezvény hatékony szponzorizálása érdekében elkísérte a lelkészt, a gondnokot a vállalatok, cégek vezetőihez. „Akár felvágottra, akár hűsítőre volt szükségünk segített, elsősorban neki köszönhetően a megyei tanácstól is kapunk támogatást a templom további renoválásához. Így kell a szórványban dolgozni, együtt kell működni a románsággal, annál is inkább, mert a pénzforrások náluk vannak” – bizonygatják beszélgetőpartnereink. Az egyetlen műemlék. Mire a katolikus templomhoz érünk, társaságunk a nagyérdemű főügyésszel, Szűcs Jánossal, fiával, az RMDSZ-alelnök Attilával és Szilágyi László tornatanárral gyarapodik. Vannak még „hiányosságok”: az épület műemlék voltát egy háromnyelvű, román, angol, francia szöveg jelzi, pedig bőven volna hely magyar mondatok számára is. A város német bányásztelepesei már a tatárjárás előtt privilégiumot kaptak IV. Bélától. Ekkor már Szent Miklós tiszteletére emelt román stílusú templomuk volt, amelyet a tatárjárás után gótikus stílusban újítottak fel. A katolikus hívek 1569-től unitáriusok lettek, így a templom is az unitárius felekezet kezébe jutott. Az újraéledő katolikus egyházközség csak Mária Terézia idejében, 1775-ben szerezte vissza az épületet. A templom legrégebbi részét a 12. századi hajó- és szentélyfalak képezik. A nyugati hajófalon befalazott körablak látható, amely még az eredeti, torony nélküli Szent Miklós templom emléke. A 14-15. századi átépítés és bővítés során épült a torony a földszinten faragott kőkeretekkel, és csúcsíves bejárattal. Amikor 1775-ben újra katolikussá lett, barokk átalakítással újraboltozták a templomot. 1849-ben a mócok felgyújtották a templomot és a plébániát. A harminc éve Abrudbányán szolgáló esperes-plébános, Kovács József is az öldöklés áldozatul esett. A gyújtogatók leszármazottai előszeretettel látogatják a Szent Miklós védelmére bízott egyházat. Imáikkal, gyertyáikkal nem a védőszent elébe, hanem Szent Antal szobrához járulnak, számos imameghallgatásért mondottak köszönetet a szegények védelmezőjének… Sajnos, a templom legújabb kori felújítását ugyanaz a mester végezte, mint a református templomét. Minden műmelékvédelmi engedély és szakvéleményezés nélkül dolgozott, s emiatt a város legrégibb, közel nyolc évszázadot átvészelt épületét nagy veszély fenyegeti. Nemrég egy művészettörténész falkutatásokat végzett, több helyütt 13. századi freskó nyomaira bukkant – egy arc tisztán kivehetően fordul a 21. századi látogatóra. Riadtnak tűnő tekintete mintha segítségért esedezne: mentsetek meg bennünket…
A plébániaudvarra lépve gyönyörködünk a reneszánsz kori oldalsó bélletes kapuban. Körülötte gondos kezek a falfelületre mentették Alburnus Maiornak, a római kori városnak a nyomait, feliratos köveket, oroszlánokat, egy házaspár jellegzetes sírkövét. Maga a plébánia a főtér más, pusztulásra ítélt épületéhez hasonlóan védelemért kiált. Szent Miklós abrudbányai, az immár alig húsz hívővel bíró egyházközségének nincs saját, itt élő lelkésze, besorolása: „oldallagosan ellátott plébánia”…
Teteje a csillagos ég. Az unitárius templomot kevésbé rongálták meg 1849 májusában, a tornyát se döntötték le, így 1864-ben már helyreállíthatták. Amikor ez megtörtént, istentisztelet tartására a reformátusoknak is készséggel felajánlották. A reformáció első évszázadában az „egy az Istent” vallók bizonyultak a legerősebbeknek, 1569-ben szerezték meg a katolikusok templomát. Első papjuk Karádi Pál volt, aki nyomdát működtetett a városban. Az abrádubányai műhely első és egyetlen terméke Karádi műve, a Komédia Balassi Menyhárt árultatásáról című dráma, melyben egyaránt támadja a katolikus és a református dogmákat is. Karádi Pálnak az unitárius fejedelem, János Zsigmond halála után el kellett hagynia a várost. Előbb Bethlen Gergely temesvári főkapitány udvari papja, később az unitárius egyház püspöke lett.
Az unitáriusok 1786-ban építettek új templomot. A barokk épület sorsa azonban többször megpecsételődött. 1849 májusában a mócok tettek kárt benne, ekkor vesztette életét Füzi Ferenc, Abrudbánya unitárius lelkésze. Az egyház anyakönyve 182 legyilkolt unitáriust sorol fel név szerint, de ez a szám valószínűleg nagyobb volt. 1927. július 8.-án tűzvész pusztította. Akkor még felújították, de a 20. század második felében elfogytak a hívei. Állaga rohamosan romlani kezdett, s így többszöri felszólítás után tulajdonosa 1986-ban lemondott róla a helyi tanács javára. Az épületet hosszú ideig só-, illetve bútorraktárként használták, nem csoda, hogy tetőszerkezete erősen megrongálódott. Megalakulása után a Magyar Kulturális Egyesület első akciója az unitárius templom maradványainak a megmentése volt. „A városi tanács eldöntötte, hogy lebontatja a tető nélkül maradt műemléket – idézi Kopenecz elnök a történteket. – Szerencsére, most élő ortodox polgártársaink nagyon babonásak, még a börtönbeli rabok se mertek kezet emelni a templomra. Amikor neszét vettük, hogy egy cigány vállalkozó hajlandó jó pénzért lerombolni, rohantunk a polgármesterhez. Bizonyára nem szeretett volna templomrombolóként bekerülni a város történelmébe, ezért a tanács megszavazta, hogy 15 évre ingyen átadják a használati jogot az egyesületünknek, azzal a feltétellel, hogy felújítjuk. Kitakarítottuk a romokat. A polgármester is adott embereket, fő támogatónk a Gold Corporation volt, munkásokat, gépeket és főleg szakembereket adott. Óvatosan bántunk a törmelékkel, hiszen római köveket is találtunk köztük. Úgy takarítottuk ki, hogy ne kövessünk el olyan visszafordíthatatlan hibákat, amiket később megbánnánk. Elkészült a látványterv is, jártunk az unitárius püspöknél, javasoltuk, hogy Amerikában, Magyarországon és főleg Erdélyben indítsunk gyűjtést is.” Bár barátaink sokat meséltek a templomról, annak látványa felkészületlenül ér bennünket. Döbbenetes látni, hogy a falak fölött az ég kéklik, s a belül leszakadt tornyot támasztó oldalsó bolthajtásokon – akár a kambodzsai Angkorban – bokrok és kisebb fák zöldellnek…
Közösségi Ház, Magyar Kávézó. Az egyesület merész tervei közé tartozik az Apafy Ház, a hajdani iskola megmentése. Jellegzetes „abrudbányai látvány”: külső-alsó szintjét még valami üzlethelyiségnek használják, belül már leszakadóban az emeleti rész, életveszélyes volna felkapaszkodni a lépcsőkön. Többször pályáztak sikertelenül az épület érdekében, a minap itt járt RMDSZ-es miniszterek, Borbély László és Kelemen Hunor is csupán azzal biztatták őket, hogy… vetessék fel a veszélyeztetett műemlékek listájára. Az épület jelentőségét, históriáját egy korabeli tábla őrzi: „Ezer hat szaz hetvenkettoben ezen hely / Apafi Mihalytol lett Tanulo Myhely / Ezerhetszaz negyvenhatba ujittatott /Meg segeszen fabol talpra allittatott / Kobol rakattattaM ILLy renDel Sokara / Hogy tartsak es Legyek az Ekkle hasznara.” Nos, valóban az egyesület és az eklézsia „hasznára” szeretnék megmenteni és használhatóvá varázsolni Közösségi Házként a maroknyi magyarság számára.
Addig is, amíg ez a vágyálmuk teljesül, van egy kedvenc tanyájuk: a Magyar Kávézó. Azért hívják így, mert… valóban ki van írva magyarul is a cégtáblájára, hogy „kávézó”. A tulajdonos román, a felesége magyar. A kirakatban szép kis gyűjteményük van százéves, magyar feliratos, abrudbányai sörösüvegekből. A falakat Trianon előtt készült, felnagyított, magyar és román feliratú képes levelezőlapok díszítik. Az egyesület lelkes helytörténészei gyűjtötték a 19-20. század fordulójának pezsgő életét illusztráló lapokat. Mint ahogy egy hajdani orvos padlásán város- és fotótörténeti értékű üveglemezre alkalmazott felvételeket is találtak, számos, román polgártársaik kulturális emlékével, a bányaváros Kiegyezés utáni életével kapcsolatos dokumentummal együtt. Lesz majd mit kiállítani az Apafy-házban!
Mialatt újabb helybeli magyarok csatlakoznak kávéházi asztalunkhoz, Loránd elmeséli, hogy képviselői helyért indult a legutóbbi választásokon az RMDSZ színeiben. Nem jutott be a parlamentbe, de háromszász magyar voks mellett ugyanannyi „móc” szavazatot is begyűjtött a népszerű gyógyszerész. Elárulja, legközelebb a szenátust célozná meg. „Végig román iskolába jártam, anyanyelvemet újra, jobbára székely évfolyamtársaimtól tanultam meg, ezért néha góbéságokat keverek a beszédembe. Ha bejutnék, azt hiszem minden RMDSZ-es kollégámnál szabatosabban tudnék román nyelven szónokolni, vitatkozni mindannyiunk érdekében…”
Szilágyi Aladár, Erdélyi Riport (Nagyvárad)

Esterházy János örökségéről nem lehet lemondani
Molnár Imre szerkesztésében jelent meg az Esterházy János élete és mártírhalála című könyv, amelyet 2010. október 14-én mutattak be Pozsonyban, az MKP székházában, az Esterházy János Polgári Társulás és a Szabad Újság hetilap szervezésében.
Peczár Károly, a társulás elnökének köszöntője után, Lőrincz Tamás Esterházy János két cikkéből olvasott fel részleteket.
Csáky Pál, író, volt kormányalelnök beszédében a magyar értelmiség fejlődését vázolta fel, ami 4 korszakra osztható, az első a két világháború közötti évek, ezt követte egy háborús időszak, majd a hontalanság évei, így a második korszak csak az 1949-től 1969-70-ig terjedő kor, ami jellemzően a ’68-asok korszaka, a harmadik fejlődési szakasz az 1989-ig terjedő évek, a negyedik pedig a rendszerváltástól máig is terjedő szakasz. Csáky kiemelte, hogy a felvidéki értelmiség és politikai elit jó kondícióban volt, ezért is alakulhattak sorra a magyar pártok.
Csáky Esterházy Jánosról elmondta, hogy Esterházy János példakép kell, hogy legyen, azért fontos személyiség, mert az akkori közösség őt választotta vezetőnek, a hatalom amikor elítélte őt, rajta akart példát statuálni, az életével – és azzal, hogy mártírhalált halt – tett tanúbizonyságot egész gondolkodásáról. A mi feladatunk az, hogy tisztességesen eltemessük Esterházy Jánsot – mondta Csáky.
Simon Attila történész, a Selye János Egyetem tanára saját érzéseit mondta el a politikus Esterházyról, kifejtette: amikor tanulmányozni kezdte a két világháború közötti időszakot sokkal közelebb állt hozzá a Magyar Nemzeti Párt, amelyet Szentiványi József vezetett, mint a Szüllő Géza által vezetett Országos Keresztényszocialista Párt (ebben politizált Esterházy is), de tudja, hogy Esterházy nemcsak politikus volt, hanem igazi vezető is. Esterházy János szimbóluma a szlovákiai magyaroknak, azzal, hogy leítélték az egész szlovákiai magyarságot büntették meg. 1938-ban, amikor a Felvidék egy része visszakerült Magyarországhoz neki is meg volt a helye a magyar parlamentben. A visszacsatolt területeken nem írtak ki új választásokat, hanem a korábban megválasztott képviselőket kooptálták a magyar parlamentbe (Esterházy a Kassai kerület képviselője volt, ami visszakerült Magyarországhoz). Simon Attila Molnár Imréről a következőket mondta: történészként és közéleti emberként is foglalkozik Esterházy Jánossal, „úgy érzem Imre nem fog addig megnyugodni, míg Esterházy János nem lesz rendesen eltemetve”.
Molnár Imre, az Esterházy János élet és mártírhalála című könyv szerkesztője, Esterházy János életének kutatója az előadásában kiemelte, hogy Esterházy széles látókörű politikus volt, aki az akkori szétszabdalt Európában a közép-európai népek együttéléséről, együttgondolkodásról, együttműködéséről „álmodozott”. Több nyelven beszélt, és nagyon jók voltak a külföldi kapcsolatai, kiemelkedő politikai képességekkel rendelkezett, integráló személyiség volt.
Molnár Imre azt javasolta a jelenlévőknek vegyenek elő egy-egy Esterházy írást, és az olvasó rájön, ezeknek minden sora ma is aktuális és tartalommal teli. Ott kéne, hogy legyen minden család falán Esterházy János képe. Molnár Imre elmondta azt is, Esterházy kétszer is visszautasította, hogy megszökjön a fogságból, a börtönből, mert mint mondta „Maradok, mert ide köt minden”. Végezetül egy gondolat, amit szem előtt kell tartania minden magyar embernek: Esterházy János örökségéről nem lehet lemondani!
Neszméri Csilla, Szabad Újság (Pozsony)

Hamis román történelem a képernyőkön
Győzött a Călugăreni-i csatában Mihai Viteazul? Tudomásunk szerint igen. Megnyerte a Rovine-i csatát Mircea cel Bătrân? Kétségtelen, vágjuk rá gondolkodás nélkül. És a történelemkönyvek tanítása szerint, ugyanígy igaznak véljük azt is, hogy Ştefan cel Mare és Vlad Ţepeş barátok voltak. Ezekre a tényekre cáfolt rá Marius Diaconescu történész egy, az RFI rádióban elhangzott beszélgetés során.
„Húsz évvel a forradalmat követően, még mindig áldozatai vagyunk a kommunista, nacionalista történelemírásnak. Ennek a legjobb bizonyítéka Lucian Boia professzor próbálkozása, aki a Történelem és mítosz a román tudatban című könyvben megpróbál előtérbe helyezni egy kis szeletet a valós román történelemből. Ismerjük, hogy milyen fogadtatásban részesült ez a mű, hogyan fogadták a Román Akadémia tagjai. A szomorú igazság az, hogy az iskolai történelemkönyvekben még mindig túlsúlyban van a román uralkodókról kialakított hamis kép, és a gyerekek ezt sajátítják el" – nyilatkozta Marius Diaconescu professzor.
„Nekünk, románoknak a Călugăreni-i csata egy fontos siker. A valóság azonban más. Egy adott pontig Mihai Viteazul hatalmas veszteségeket okozott a török csapatoknak, de az est leszálltával a harctérről visszavonult a hegyekbe. A törökök elfoglalták Bukarestet, és Târgovişte városát is. Mihai tudatában volt annak, hogy nem tud egymaga szembeszállni az ellenséges csapatokkal, ezért vonult vissza a hegyek közé, ahol Zsigmond uralkodó segítségére várt. Hogyan beszélhetünk győzelemről, amikor az országot a törökök uralták és nem Mihai Viteazul?"
„Egy másik hasonló példa a Rovine-i csata. Mindannyian úgy tudjuk, hogy Mircea cel Bătrân győzelmet arat Baiazid felett. Ezt tanuljuk az iskolában, erről szól Mihai Eminescu verse is. Ez nem igaz, hiszen az említett csata után Mircea cel Bătrân két és fél évet tölt Erdélyben. Ha megnyerte volna a csatát, miért tartózkodott 1395 márciusában Brassóban, és ajánlotta fel magát Luxemburgi Zsigmond magyar királynak? Miért próbálta a magyar hadsereg négy alkalommal is visszahelyezni a román területek trónjára Mircea cel Bătrânt, sikertelenül, mert a török csapatok minden alkalommal megakadályozták ezt és kiűzték az országból Mirceát? Nem kell hazudni azért, hogy hazafi légy. A hazafiasságot nem hazugságokban mérik" – véli Marius Diaconescu történész.
Televízióból tanult történelem
„A mai román polgár több történelmet tanul a televízióból és a filmekből, mint a történelemkönyvekből. Amikor fél oldalnyi információ szerepel a könyvekben Ştefan cel Mare-ról vagy Hunyadi Jánosról, de létezik két vagy háromórányi film ugyanerről, ami ismétlődik is, akkor a románok filmekből sajátítják el saját történelmüket. Általánosságban minden történelmi film több mítoszt és valótlanságot is tartalmaz.
A nagy történelmi filmek következtében rendezőket és színészeket ismerhettünk meg. Sergiu Nicolaescu közismert rendezőre gondolok. Tisztelem, de sajnos ő többször hamisította a román történelmet azáltal, hogy valótlan képekben hamis hősöket mutatott be. De nem csupán ő. A Pintea Viteazul című alkotás azt tudatja velünk, hogy a Habsburgok elnyomták az ellenük harcoló románokat. Ez valótlanság! Pintea Viteazul egy közönséges útonálló volt. Tulajdonképpen a Habsburgok támogatták a románokat abban a konfliktusban, mely köztük és a magyarok közt kezdődött. Egy másik mítosz Ştefan cel Mare és Vlad Ţepeş barátságáról szól, és ezt a történelmi filmek is erősítik. Egyébként sok történész próbálja megmagyarázni, miért támadta meg Ştefan cel Mare Chilia várát és automatikusan román országokat, amikor Vlad Ţepeş még javában harcolt a törökökkel. Többen azt állítják, a román uralkodó Chilia várát próbálta megvédeni a török támadástól. Nem igaz! A törökök a tengerről, Ştefan cel Mare pedig a szárazföldről támadta Chilia várát" – állítja a történész.
Marius Diaconescu a bukaresti egyetem történelem karának lektora, számos tanulmányt és könyvet jelentetett meg osztrák, lengyel, magyar és vatikáni dokumentumok felhasználásával. historia.ro Erdély.ma

Erdély ezeréves püspöksége
A gyulafehérvári Szent Mihály székesegyház és érseki palota történetével, helyreállításával és régészeti kutatásának eredményeivel ismerkedhet meg Budapest közönsége az Erdély ezeréves püspöksége című kiállításon.
A gyulafehérvári püspökség – később érsekség – ezer éves fennállásának alkalmából rendezett tárlat megnyitóján Jakubinyi György gyulafehérvári római katolikus érsek azt mondta: a kiállítás bemutatja a fájdalommal, szenvedéssel, de ugyanakkor dicsőséggel teli történelmet. A gyulafehérvári székesegyház és palota ezeréves egyházmegyei történelmük kőbe faragott tanúja, a székesegyház a három Hunyadi és a két Szapolyai kőkoporsójával, valamint az ismeretlen fejedelmi és püspöki sírokkal Erdélyország történelmének a pantheonja is – mutatott rá.
Diószegi László, a Teleki László Alapítvány vezetője, a tárlat egyik szervezőjeként arról beszélt, hogy régi adósságot törlesztenek, hiszen az ezeréves püspökség és székesegyház méltatlanul háttérbe szorult Magyarországon.
A Daniela Marcu Istrate régész vezetésével 2000-2008 között lezajlott ásatások eredményeit és leleteit bemutató tárlat a római kortól a kora újkorig ívelő korszakot tárja az érdeklődők elé Gyulafehérvár történetéből. A római erőd falai között kialakuló középkori város legfontosabb, ma is álló emléke a Szent István alapította püspökség központja: a Szent Mihály székesegyház, a történeti Magyarország egyik legkorábbi, ma is álló épülete. Itt helyezték el Izabella királyné, János Zsigmond, Hunyadi János kormányzó és Martinuzzi Fráter György püspök és régens hamvait.
A mellette felépült püspöki palotát a 16-17. század folyamán az erdélyi fejedelmek állandó rezidenciájukká építették át. A székesegyház és a palota környezetében felszínre került régészeti leletek, falmaradványok, sírok az épületegyüttes múltját és az itt élő emberek mindennapi életét idézik meg. A bemutatott tárgyak közül kiemelkedik Szent Katalin aranyozott ezüstszobrocskája, amely a középkori erdélyi ötvösség magas színvonaláról tanúskodik. A kiállításon láthatók a fejedelmi palota mára elpusztult fogadószobáját díszítő, a 17. században Konstantinápolyból hozatott izniki fajansz csempék most feltárt töredékei is.
Ezt az anyagot egészíti ki egy párhuzamos kiállítás, amely a székesegyháznak és a palotának az erdélyi történelemben játszott szerepét, építéstörténetét és műemléki helyreállításait mutatja be régi és új felmérési rajzok, archív fotók, s a legjelentősebb erdélyi fejedelmek portréinak segítségével.
Több műtárgy igazi újdonságot jelent itt: a székesegyház barokk főszentélyének tervrajzát például a bécsi állami levéltár kölcsönözte a tárlatra. A legértékesebb kiállítási tárgy azonban az a római és bizánci pénzekkel díszített késő gótikus kehely, amelyet a 16. század elején Budai Udalrik gyulafehérvári kanonok készíttetett. Ezt a protestánsok által elűzött Bornemissza Pál püspök vitte magával Nyitrára, ahol ma az Egyházmegyei Múzeumban őrzik. A kehely 1884 óta nem volt látható Budapesten. Az Erdély ezeréves püspöksége című kiállítás január 2-ig látható a Budapesti Történeti Múzeumban. mult-kor.hu, Erdély.ma

Beszélgetés az egyházi levéltárak restituciójáról
Az elmúlt társadalmi rendszerben elkobzott egyházi levéltári anyagok visszaszerzéséről folytatott megbeszélést tegnap Kolozsváron az RMDSZ Ügyvezető Elnökségének székhelyén Szép Gyula, az RMDSZ művelődési és egyházügyekért felelős alelnöke, Nagy Mihály Zoltán, az Országos Levéltár főigazgató-helyettese, Márton Árpád, Máté András és Kötő József parlamenti képviselők, valamint az erdélyi, partiumi és bánsági történelmi egyházkerületek küldöttei.
A tanácskozás után röviden tájékoztatták a sajtót a megbeszélésen elhangzottakról. Szép Gyula emlékeztetett arra, hogy az elkobzott egyházi levéltári anyagok visszaszolgáltatása régóta vajúdó kérdés. Igazi megoldás a tulajdonjog megváltoztatása lenne, ami lehetővé tenné a történészek számára a kutatómunkát ezekben az okmányokban.
Márton Árpád utalt arra, hogy az RMDSZ részéről a képviselőházban már benyújtottak egy törvénytervezetet, most pedig a szenátusban kerül terítékre a téma.
Nagy Mihály Zoltán intézménye álláspontját képviselte: annak idején a levéltári iratokat törvényes úton vették el az egyházaktól, ezért az erre vonatkozó jogszabályokat kell hatályon kívül helyezni. Szerinte a tulajdonjogon nem kellene változtatni, mert időközben az országos és megyei levéltárak olyan jó kapcsolatokat építettek ki az egyházakkal, hogy ez lehetővé teszi a kutatómunkát. Megoldás lenne még ezen anyagok mikrofilmes, digitalizált másolatainak az elkészítése és átadása korábbi tulajdonosaiknak. Ha azonban az egyházak ragaszkodnak a visszaszolgáltatáshoz, azt jogi úton tehetik meg.
Az egyházak képviselői szerint ideális megoldás a visszaszolgáltatás lehetne, ami korlátlan hozzáférést biztosíthat. Előbb azonban leltárt kellene készíteni az okmányokról, mert senki sem tudja pontosan, mi és hol található. Nagy Mihály emlékeztetett arra, hogy a szocialista rendszerben nem készült semmiféle kimutatás az iratokról, mert a cél egyszerűen az volt, hogy azok sose kerüljenek más kezekbe. Most elkészíthető egy leltár, ami viszont nagyon hosszadalmas munkát igényel – mondta a szakember.
Ö. I. B. Szabadság (Kolozsvár)

A jelenre nincsenek felkészülve
A Marosvásárhelyen tartott gyógyszerészkongresszus kétségtelen elismerést jelent a MOGYE Gyógyszerészeti Kara számára. Fennállásának 61. évében a fakultás először nyert jogot arra, hogy a négyévente tartott tudományos rendezvény házigazdája legyen, amit nemzetközi mértékkel mérve is jól teljesített. A szakmai szempontból jelentős pontokkal járó rendezvény népszerűségét jelzi, hogy több mint másfélezer gyógyszerészt mozgósított az ország minden szegletéből. S ha korábban az állandó fenyegetettség hangját hallhattuk a gyógyszertárak környékéről, a kongresszuson az elegancia, a kellemes légkör, a szakdolgozatok, előadások, gyógyszerbemutatók szinte követhetetlen mennyisége, tombolára felajánlott személygépkocsi, poszterek, kiállítások sora kápráztatta a szemet és a szellemet. A romániai kutatást illetően dr. Sorin E. Leucuta, a Román Gyógyszerésztudományi Társaság elnöke számolt be arról, hogy ma már nem az egyetemeken történik azúj hatóanyagmolekulák felfedezése és kidolgozása. Ezt világszinten mindössze 12-20 gyógyszeripari vállalkozás engedheti meg, mivel a folyamat több mint egymilliárd dollárba és 10-12 évnyi kutatási-fejlesztési munkába kerül. Az új hatóanyag termékszabadalmi oltalmának a lejártával válik lehetségessé az eredetivel azonos hatóanyagú készítmények, az úgynevezett generikumok előállítása. Bár az eredeti molekula előállításánál összehasonlíthatatlanul olcsóbb kutatási ráfordításról van szó, ennek hiánya miatt szűnt meg a rendszerváltás előtt működő közel 300 romániai gyógyszergyártó cég nagy többsége. Eredeti román előállítású gyógyszer pedig ma már egy sem maradt a rendkívül gazdag kínálatban. A hajdan sokat reklámozott Gerovital sem élte túl a szigorú nemzetközi szabályozás, engedélyeztetés kötelezővé tételét.
A generikumok hasznosságáról viszont sok szó esett a kongresszuson, s a korszerű tudományos kutatás mai helyzetéről is hangzottak el tanulságos előadások.
A kongresszus címében feltett fő kérdésre, hogy felkészült-e a romániai gyógyszerészet a jövő kihívásaira, azt a választ adták a szervezők, hogy igen. A jelenbeli nehézségekre, amelyek forgalmazót és gyártót egyaránt érintenek és időnként fenyegetettségben tartják a fogyasztót is, az érintettek szerint nincs és nem is lehet felkészülve. A gyógyszerésztársaság elnöke szerint a több mint féléves késéssel törlesztett tartozásokkal a magánpatikák többsége nehezen tud fennmaradni, s egyre többen kényszerülnek a tevékenység beszüntetésére. Szavaihoz hadd tegyük hozzá, hogy a globalizáció, a patikaláncolatok térhódítása ezt a ma még helyenként jól vagy már kevésbé jövedelmező vállalkozási lehetőséget is bedarálja.
Bodolai Gyöngyi, Népújság (Marosvásárhely)