Păunescu: a disznótól a félistenig
Halála után Adrian Păunescu elérte azt, amire egész életében törekedett: nevezetesen, hogy amolyan fél- (ha nem éppenséggel egész) istennek tekintsék.
A román irodalmi- és politikai élet talán legellentmondásosabb személyiségétől búcsúzott tegnap az ország: a 67 éves korában elhunyt Adrian Păunescut a román nép költőóriásaként temették el a bukaresti Bellu temetőben, az Írók sétánya mellett, Mihai Eminescu, George Coşbuc, Mihail Sadoveanu, Nicolae Labiş sírjának szomszédságában, szinte teljesen megfeledkezve arról, hogy évtizedeken át Nicolae Ceauşescu udvari költőjeként szolgálta ki a népnyúzó kommunista diktatúrát.
Rossz cél szolgálatában
Költő, publicista, nyelvőr, politikus, egyetemi tanár, agitátor, propagandista – ez volt egyszemélyben Adrian Păunescu. Tehetsége, szónoki készsége, mozgósító ereje, költői vénája vitathatatlan – kár, hogy rossz cél szolgálatába állította.
A román nyelv szeretete, vagy ha úgy tetszik: még bocsánatosnak minősíthető nyelvi nacionalizmusa nyelvi sovinizmussá alacsonyodott. Minden erővel igyekezett megakadályozni a kisebbségi – elsősorban a magyar – nyelvhasználatot a román közéletben, a kisebbségi nyelvek elnyomásával akarta abszolút hatalomra juttatni a többségi nyelvet. Ugyanúgy, ahogyan féktelen hazaimádata is sovinizmusba, magyarellenességbe torkollott. Adrian Păunescu az utóbbi húsz évben minden szinten próbálta megakadályozni a magyar érdekérvényesítést.
Mindebben olyan tettestársakra talált, mint Corneliu Vadim Tudor, George Pruteanu, Ion Lăncrănjan, Romulus Vulpescu – és az Adrian Păunescu által „bezzegmagyarrá” ütött Hajdú Győző, aki ebben a minőségében volt hivatott hitelesíteni mentora „elfogultságtól mentes magyarbarátságát”.
A „romániai woodstock”
A besszarábiai Copăceni községben született 1943-ban, de gyermekkorát az olténiai Bârcában töltötte. 23 évesen lett az Amfiteatru szerkesztője, majd a România liberă főszerkesztő-helyettesévé nevezték ki, 1973–1985 között a Flacăra című hetilapot vezette. Eközben politikai karrierjét sem hanyagolta el: 1996–1988 között az írószövetség KISZ-titkára volt, 1986-ban belépett a kommunista pártba.
Nevét a Flacăra irodalmi kör 1973-ban történt megalakításával tette ismertté: tizenöt éven át járta az országot a körrel. A rendszerint stadionokban megrendezett 1615 előadás, valóságos társadalmi mozgalommá változott. Több mint hatmillió nézője – zömmel fiatal – volt. Meglátszott, hogy az Egyesült Államokban egy éven át tanulmányozta, a tömegmanipuláció mechanizmusait.
A rendezvényeken sok, a művészeti életben később rangot, tekintélyt nyert fiatal tehetség tűnt fel, közöttük Florian Pittiş, Nicu Alifantis, Mircea Vintilă, Marius Dragomir, aminthogy az is tagadhatatlan, hogy a fasisztoid-kommunista sorozattal hatalmas szolgálatot tett a diktátornak, a Ceauşescu által intézményesített nemzeti-kommunizmus legfőbb agitátorává lett. Az előadásokon korántsem az akkoriban oly divatos folkzene volt a főszereplő, hanem a rendszer, legfőképpen pedig annak két mindenható ura: Nicolae és Elena Ceauşescu.
A rendezvénysorozat nem a fiatalok lázadási formája volt – amint azt Păunescu a fordulat után megpróbálta (sajnos, sikerrel) elhitetni a feledékeny román közvéleménnyel – éppen ellenkezőleg: a kommunista propaganda eszközeként szolgált.
Ha már akkor, ifjúkorában nem kerítette volna hatalmába a nagyravágyás, a mérhetetlen gőg, ha nem akart volna Ceauşescu fölé nőni, a Flacăra rendezvénysorozatát sohasem tiltották volna be, ami akár évekkel is késleltethette volna a rendszerváltást. Így azonban, egy hirtelen kitört vihar ürügyén – amikor is a stadionból való fejetlen menekülés közben öt fiatalt tapostak halálra – Ceauşescu véget vetett a „romániai woodstock-nak”.
Păunescu egy év múlva megpróbált „bűnbocsánatot” nyerni: dicshimnuszban énekelte meg a diktátor egyik beszédét, hozzá intézett levelében pedig a fejedelmeket megillető „nagyméltóságod” megszólítással illette Ceauşescut.
Következetesség – a rosszban
Adrian Păunescu nem csak a magyar kisebbségnek tett rosszat – szavakban oly szeretett hazájának és népének is ártott. Nem véletlen, hogy 1989 decemberében csak a bukaresti amerikai nagykövetséget őrző tengerészgyalogosok mentették meg attól, hogy a feldühödött tömeg meglincselje. 1989 után is a múlt embere maradt. Egyetlen erénye volt, hogy nem tagadta meg baloldali eszméit, Ceauşescu iránt érzett csodálatát – már ha erénynek lehet nevezni a rosszhoz való következetes ragaszkodást.
A rendszerváltás után Ceauşescu volt első miniszterelnök-helyettese, Ilie Verdeţ Szocialista Munkapártjába lépett be. A közéletből ugyan pár évig eltűnt, de a kilencvenes évek elején Mihai Tatulici visszhangos tévé-interjút készített vele. Ebben Păunescu akkor még bűnbánóan ledisznózta magát 1989 előtti tetteiért.
Röviddel ezután azonban már a Munkapárt államfő-jelöltjeként indult az 1996. évi választásokon, majd 2008-ig a szociáldemokraták szenátora, tévé-adások gyakori vendége volt, és immár ismét félistennek tekintette magát. Politikusként a „nem adjuk el az országot” jelszó híve, a kapitalizmus, a privatizáció, az európai fölzárkózás ellensége volt.
A kommunizmus bűneit vizsgáló Tismăneanu-bizottság jelentésében egyebek között megállapította róla: „akarva vagy akaratlanul a kommunizmus első éveire jellemző agitációs versek stilisztikai fortélyaihoz folyamodott. (...) Soha nem felejtette el emlékeztetni a látványba belefeledkezőket arra, hogy engedelmességgel és szeretettel tartoznak a Legfőbb Vezetőnek. (...) A vezetőnek tett szolgálataival nélkülözhetetlenné és erőssé tette magát a propaganda hierarchiájában. (...) A propaganda csapdájába csalta a serdülők ártatlan lelkét, robbanó erőiket a gyűlölt rendszer szolgálatába állította”.
A jelentés a modernizációs ideológiát az autochtonizmus gondolatával sajátos módon vegyítő „protokronizmus szószólóinak” sorában említi – többek között Eugen Barbu, Corneliu Vadim Tudor, Ion Lăncrănjan, Dinu Săraru, Mihai Ungheanu Ilie Purcaru mellett – Adrian Păunescut is. Talán van valami jelképes is abban, hogy éppen november 7-én, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom napján temették.
Păunescu földi pályafutása végeztével is hat: halála, temetése most ugyanolyan hisztériát váltott ki országos szinten, mint a diktátort, a kommunizmust dicsőítő rendezvényei, versei annakidején a stadionokban.
Bogdán Tibor, Új Magyar Szó (Bukarest)

Csak azok vitatják, akiknek „ez a nemzet se inge, se gatyája”?
Magyarország soros uniós elnöksége egy lehetőség arra, hogy a határon túli magyarság ügyei hangsúlyosan megjelenjenek. A szavazati jog kérdése a nemzeti egység megőrzése érdekében maradt ki a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) zárónyilatkozatából. Az összmagyar regisztert pedig jelentős nemzetközi erőforrásnak szánja a kormányzat. A Magyar Állandó Értekezlet után a tanácskozás tanulságairól és a nemzetpolitikában várható lépésekről is nyilatkozott Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes a Duna Televízió Heti hírmondó című műsorának vasárnap este.
Magyarország lesz az unió soros elnöke, tehát az EU ügyei itt fognak „intéződni”. Ez pedig egy lehetőséget ad arra, hogy úgy koordináljuk a dolgokat, hogy a határon túli magyarság, illetve általában a kisebbség szempontjai hangsúlyosan megjelenjenek – így reagált Semjén Zsolt a Duna Televízió kérdésére, miszerint milyen lehetőségnek tartják Magyarország uniós elnökségét a határon túli magyar szervezetek. A miniszterelnök-helyettes Szerbiát hozta példaként, mint ahol megvalósult a kulturális autonómia egy formája. Nyilvánvaló, hogy ezt a magyar kormány nagyra értékeli és támogatja Szerbiát abbéli törekvésében, hogy mihamarabb az Európai Unió tagjává válhasson. „Ez a jó szerb–magyar viszony üdvös kihatással van a vajdasági magyarságra; az irántuk tett szerb gesztusok pedig üdvös kihatással vannak a magyar–szerb kapcsolatokra” – mondta Semjén.
Miért nem döntöttek a szavazati jogról?
A Máért zárónyilatkozatában szó van az egyszerűsített honosítási eljárásról, az oktatási törekvésekről és az autonómiáról, Magyarország soros uniós elnökségéről. S bár volt egy szavazás a témáról, mégsem került bele a záródokumentumba a határon túli magyaroknak adandó választójog. Miért nem? – hangzott a Heti hírmondó kérdése. A mostani Máért zárónyilatkozata valóban egy történelmi dokumentum volt, megvalósult a nemzeti egység; részint a magyarországi politika, részint a határon túli és az emigráció politikájának tekintetében – reagált a miniszterelnök-helyettes. Olyan szervezetek, amelyek pengeváltásban vannak egymással, azok is aláírták a magyarság legfontosabb kérdéseivel foglalkozó zárónyilatkozatot. Azt megerősítette Semjén: a nyugati emigráció részéről valóban felvetették, hogy a határon túli magyarság szavazati jogát vegye bele záródokumentumába a Máért. Ő ezt a kérdést véleménynyilvánító szavazásra bocsátotta, és kiderült: minden határon túli magyar szervezet ragaszkodik ahhoz, hogy szavazati jogot kapjanak a magyar állampolgársággal. Ám ez a pont nem volt része a záródokumentum eredeti tervezetének. „Ha ezt beerőltetem egy többségi szavazással, tehát hogy ez kerüljön be a záródokumentumba, akkor nincs meg a teljes egység, mert egy bizonyos magyarországi politikai párt ezt kritikusan szemlélte.
Nyilván a szocialista pártnak komoly problémát okozott volna ennek ilyen formában való elfogadása, szerintem a delegáltaknak nem is nagyon lett volna mandátuma, hogy ebben a kérdésben ilyen értelmű állásfoglalást tegyenek – ismertette a hátteret a kormányzati politikus, hozzátéve: a nemzeti egységet a záródokumentum kapcsán mindennél előbbre valónak tartotta, hiszen a magyarságot érintő minden fontos kérdés belekerült a nyilatkozatba.
Jelentős erőforrásnak szánják az összmagyar regisztert
Miért fontos az összmagyar regiszter létrehozása, amelynek tervét szintén bejelentette a Magyar Állandó Értekezlet ülésén? – hangzott a Heti hírmondó kérdése. „Ez a szívem csücske” – reagált Semjén Zsolt. A regiszter létrehozását azért tartja fontosnak, mert a magyar nemzet világnemzet lett, abból kifolyólag, hogy az emigráció szétszórtan él a világban. A nyugati magyarság, az emigráció megtartása pediglen speciális kapcsolatokat igényel – a negyedik, ötödik generációtól már nem reális elvárni, hogy úgy beszéljenek magyarul, mint az itthoniak. „Ezért az egyik javaslatom, hogy az emigráns szervezetekben, mondjuk az Egyesült Államokban, legyen a magyar mellett egy angol nyelvű szekció is, ahol a negyedik, ötödik generációs magyarokat kell megtartani a magyarságban – még ha az angol nyelviségben is” – magyarázta Semjén, hozzátéve: a lengyelek ugyanezt a stratégiát követik.
A tervezett regisztert pedig arra használnák, hogy személyesen elérjenek minden magyart, bárhol él a világban – üzeneteket küldve nekik a magyar társadalomról, vagy nemzeti ünnepeken ünnepi üzenetet például ismert költemények formájában. „Ez a fajta kapcsolattartás az ő identitásukat megerősíti. Gazdasági beruházás esetén meg lehet nézni, hogy az adott térségben hol vannak magyarok, akiknek a befolyása, kapcsolatrendszere segítség lehet ilyen szempontból is. De az sem elhanyagolható, hogy ha van egy magyar ügy – mondjuk a szlovák nyelvtörvény, ami sérelmes a szlovákiai magyarság, tehát az egyetemes magyarság számára –, akkor mozgósíthatjuk a világ magyarságát a magyar ügy mellett. Óriási erő van ebben – érvelt a miniszterelnök-helyettes.
Csak azt zavarja, akinek se inge, se gatyája a magyarság
A Heti hírmondó felvetésére, hogy számít-e arra, ez az elképzelés vitákat fog kiváltani, Semjén Zsolt úgy reagált: ez azoknál válthat ki vitát, „akiknek ez a nemzet se inge, se gatyája”. „Akinek magyar szíve van, az csak helyesnek tarthatja, hogy a világban élő magyarokat megtartsuk a magyarságban, a magyarsággal szimpatizáló embereket magunkhoz tudjuk kötni, az identitásukat megerősítsük; és mi rossz van abban, ha Magyarország a világban szétszóratásban élő magyaroknak magyar üzeneteket küld? Ennél pozitívabb dolog a földön nincsen. Nem beszélve arról, hogy ha más országok ezt megtehetik, akkor megtehetjük mi is. Erre mondtam azt, hogy minden magyarért meg fogunk küzdeni” – hangzott el Semjén Heti hírmondónak adott nyilatkozatában.
(DunaTV) MNO

Nem felülről, belülről – avagy: Ki a magyar?
Fanyalogni mindig muszáj. Elvégre hová jutnánk, ha egyszer színt kellene vallanunk! Ha egyszer meg kellene fogalmaznunk: ki vagyok én. Mindenkinek, egyes szám első személyben. Nem azért, mert valaki kéri: hanem hogy legalább én magam tisztában legyek vele. Nem másnak fontos tudni: ki vagyok én, hanem nekem. Nem felülről, belülről kell kérni és hallani a választ.
A süket csönd, a tétovaság, a választalanság is válasz. Sokat elmond magamnak, önmagamról. A belülről jövő némaság is kihívás. S lehet felháborodva világgá kiáltani, hogy „… milyen kritériumok alapján döntik el, hogy ki a magyar”, de a felelet csak belül fogalmazódhat meg, ahogy a kritériumok is, melyeket minden ember maga választ, mikor önnön kérdéseire a saját válaszait megfogalmazza.
Egy nemzeti kataszter nem adhat választ annak, aki maga sem tudja, kicsoda. A gúnyolódó fanyarság sem leplezi el a kérdező fellengzős gyatraságát. A nemzeti kataszter lehetőség a számbavételre annak, aki magyar. Megvallása és felvállalása, hogy én én vagyok. Kényszer a más emberek, intézmények elvárásainak való mindenáron megfelelni akarás, s ha ez vezérel, akkor igen komoly gond, hogy nincsenek kritériumok, mert hát honnan is tudnám, hogyan lehetek a megfelelő, hogy most és itt éppen mihez kell igazodnom…
Néhány héttel a népszámlálás esztendeje előtt különös mellékíze van az írástudói felelősségre áhítozó véleményformáló „… milyen kritériumok alapján döntik el, hogy ki a magyar” kérdésének. Teljesen mindegy, mi vettette papírra vele a fellengzős fanyalgást, a logikátlan következtetésekkel teli pamfletet, többet árul vele kisebbségünk derékhadának – a harmincas-negyvenesek - dilemmáiról, mint hinné. Mert nem csupán az foglalkoztatja, kik és milyen kritériumok alapján döntik el, hogy ki a magyar, hanem az is: lehet-e magyar az, aki nem magyar állampolgár. Ha Trianon után kilencven évvel véleményformáló harmincas-negyveneseinknek ilyen kérdések okoznak nyugtalan éjszakákat, a baj nagyobb, mint hinnénk. Nagyobb, mert a fel nem tett igazi kérdésük úgy hangzik: aki szlovák állampolgár, megengedheti-e magának, hogy ne szlovák nemzetiséget valljon be az összeíráskor?! Elvégre: a ki a szlovák kritériumait sem fogalmazta meg nekik senki, a népszámláláson is kataszter készül, egészen pontos személyi azonosító adatokkal… Csak a többségi közelvárás világos a mindenáron megfelelni akarás kényszere alatt cselekvőknek, bár azon eddig még nem fanyalogtak.
Csak minden máson, ami nem felülről, hanem belülről fakad.
N. Gyurkovits Róza, Felvidék.ma

Ma köszöntik a 80 éves Dobos Lászlót
Budapesten, a Magyar Kultúra Alapítvány székházában ma délután köszöntik Dobos László Kossuth-díjas írót tisztelői, barátai, ismerői a Kárpát-medencéből és a nagyvilágból. Közéleti szereplők, művészek, barátok gratulálnak Dobos Lászlónak 80. születésnapja alkalmaból, ám főként a nyolc évtizeden át a közösségéért, a magyarságért végzett munkáját köszönve.
Ferencz Éva előadóművész Zsoltárt énekel az ünnepeltnek, tudván, milyen fontos szerepet játszott életében mindig is a zsoltár. Tőkés László a lelkész, a politikus és barát imával emeli az ünnepség fényét, amelynek vendéglátója, az MKA székháza nevében Koncz Gábor színművész mond köszöntőt. Pogány Erzsébet, a felvidéki Szövetség a Közös Célokért igazgatója emlékezik meg arról, hogy Felvidéken Dobos László az utolsó olyan magyar személyiségek egyike, akit Királyhelmectől Pozsonyig tisztelnek, ünnepelnek, de a világ magyarsága is megbecsüli, így a legkönnyebben elérhető helyre, a nemzet fővárosába, Budapestre esett a választás a születésnapi közös ünnep megtartásához. Gratulációk sora hangzik majd el.
Duray Miklós a Felvidékről a közösségszervező Dobos Lászlót köszönti. Sunyovszky Silvia színművész, a Felvidék szülöttje a „Grácia“ című novella elmondásával egy régi emléket is idéz. Azt, hogy 1968 májusában az Írószövetség budapesti székházában Dobos László kezdeményezésére, Galán Géza rendezésében „Hazánk, Európa“ címmel, Fábry Zoltán ihlette irodalmi műsort adtak elő felvidéki fiatalok, köztük ő maga is.
Köszönti Dobos Lászlót Csoóri Sándor író, Pozsgay Imre politikus-tanár, Lauer Edith, a tengeren túlról az amerikai magyarság nevében, Márkus Béla irodalomtörténész, a Dobos Lászlóról szóló monográfia szerzője, Jókai Anna író, Havas Judit előadóművész. Pomogáts Béla az Anyanyelvi Konferencia emléklapját adja át az ünnepeltnek, Muzsnay Árpád az Erdélyi Magyar Kulturális Egyesület alelnöke az emléklap mellé az erdélyi magyarság köszöntését hozza.
Méltatja Dobos Lászlót Csáky Pál politikus-író, Pálfy G. István publiciszta, Görömbei András irodalomtörténész, és még sokan mások, a szülőföld üzenetét, a királyhelmeci Pásztor István levelét is felolvassák. Felvidék.ma

Magyar kulturális fesztivált tartanak Nagyszebenben november végén
November 25. és 28. között tartja a Nagyszebeni Magyar Kulturális Iroda a dél-erdélyi térség kiemelt fontosságú magyar kulturális fesztiválját, az V. Ars Hungarica fesztivált.
A november 25-iki hivatalos megnyitó után a Nagyszebeni Balett Társulat gálaműsorával indul a négy napos rendezvénysorozat – olvasható a www.szeben.ro oldalon, a dél-erdélyi nagyváros térségének magyar honlapján.
November 26-án két fotókiállítást is megnyitnak. Az egyiken Alsócsernátonról láthatnak óriásfotókat az érdeklődők, a másik Nagyszebennel és Péccsel foglalkozik. Nagyszeben 2007-ben volt, Pécs az idén Európa egyik kulturális fővárosa. A Nagyszeben-Pécs, Párhuzamok a két EKF között címet viselő kiállítás megnyitóján videobemutatót is láthat a közönség.
A Nagyszebeni Magyar Kulturális Iroda szervezésében megrendezendő fesztivál további programjai között szerepel még könnyűzenei gálaműsor, gyermekeknek divatbemutató, író-olvasó találkozó és több könyvbemutató is.
MTI, Erdély.ma

Markó: félreértelmezik az oktatási törvény lényegét
Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke szerint az oktatási törvény kapcsán mindenki a történelem és a földrajz anyanyelven történő tanításáról beszél, pedig nem is ez az intézkedés zavar sokakat, hanem a decentralizációra és a felsőoktatásra vonatkozó rendelkezések.
A Szövetségi Állandó Tanács szombati, marosvásárhelyi ülése után Markót arról kérdezte a sajtó, mi a véleménye arról, hogy egyes koalíciós kollégák megtapsolták az Alkotmánybíróság oktatási törvénnyel kapcsolatos döntését. Markó azt válaszolta, hogy a törvényt ellenző politikusokat voltaképpen nem a földrajz és a történelem anyanyelven történő oktatása zavarja.
„Nem tudom, hogy a földrajz és a történelem miatt tapsoltak-e, szerintem nem ez zavar egyeseket. A jogszabály elég mélyreható reformot ír elő az iskolahálózat decentralizációja, a döntések helyi közösségekre való átruházása révén, ugyanakkor megváltozik a kinevezési rendszer azok számára, akik ez után jönnek a tanügybe. A felsőoktatásban is megpróbálunk rendet teremteni, próbáljuk szabályozni a magánoktatás státusát, helyét”. Sajnos, én úgy látom, ott vannak a legnagyobb, ki nem mondott nézeteltérések: hogyan nevezzék ki a rektorokat, kiből válhat rektor, és egyebek. Jelenleg mindenki a földrajz és a történelem anyanyelven történő oktatásáról beszél, mert az népszerű téma” – fejtette ki Markó Béla, aki szerint így magyarellenes érzelmeket lehet szítani. Hangsúlyozta: az anyanyelvű oktatás biztosításáról szóló rendelkezések nem kiváltságot jelentenek a gyermekek számára, hanem azok „minden gyermek alapvető jogai”.
„A Hargita és Kovászna megyei román gyermekek számára is ugyanolyan jogokat biztosítunk az anyanyelvű oktatás terén, mint az ukrán vagy más gyermekek számára. A törvény ugyanazokat az előírásokat tartalmazza a magyar és román gyermekek számára” – magyarázta Markó.
Markó szerint a Szövetségi Állandó Tanács koalíciós partnerekhez intézett kérése, hogy találjanak megoldásokat az oktatási törvény elfogadására, nem jelent ultimátumot.
„Nem ultimátumról van szó. Nem szabtunk határidőt. Az oktatási törvényt ismerik, megvitatták, véglegesítették. Vagy elfogadjuk azt a következő időszakban, vagy később sem lehet azt elfogadni. A következő napokban várjuk a megoldást a kollégáinktól” – fűzte hozzá Markó.
Arra a kérdésre, hogy az RMDSZ frakcióinak hétfői ülésén dönthetnek-e a kormányból való kilépésről, Markó azt válaszolta, hogy csak a Szövetségi Képviselők tanácsa dönthet ez ügyben, erre utaló jel tehát az SZKT összehívása lehet.
A Szövetségi Állandó Tanács szombaton, Marosvásárhelyen ült össze, hogy elemezze az Alkotmánybíróságnak az oktatási törvénnyel kapcsolatos döntése nyomán kialakult helyzetet. Markó Béla a Szövetségi Állandó Tanács ülése után elmondta: a következő napokban a Szövetség megoldást vár a PD-L-től a helyzet megoldására és az oktatási törvény elfogadására, ellenkező esetben az RMDSZ nem folytathatja az együttműködést.
nyugatijelen.om/Mediafax, Erdély.ma

Nagy lehetőség a Duna menti együttműködés
A Duna-stratégia számos területet felölelő operatív program, amely egyaránt kiterjed a hajózhatóságra, a szállításra, a kereskedelemre, a turizmusra, a környezetvédelemre, a migráció folyamatára és az energiabiztonságra, ezért konkrét projekteket kell kidolgozni – összegeztek tegnap Bukarestben, a Duna- csúcson.
Románia vezetői elmondták: a folyó mentén fekvő megyék gazdasági fellendülését, az életszínvonal emelését várják e projekttől, remélve, hogy új munkahelyek jönnek létre új beruházások révén.
Traian Basescu államfő köszöntő beszédében így fogalmazott: a Duna-stratégia elfogadásával olyan újfajta együttműködés kereteit hozzák létre, amely minden eddiginél dinamikusabb formában irányul a fejlesztésre. Emlékeztetett arra, hogy ezt az "újító szellemű" projektet teljes mellszélességgel támogatta az Európai Bizottság, bátorítva a stratégia kidolgozásában részt vevő tizennégy államot. Megállapította: a bukaresti csúcstalálkozónak az a célja, hogy a folyam menti térség fejlesztésében érdekelt országok kinyilvánítsák politikai szándékukat az összefogásra. Felhívta ugyanakkor a figyelmet a nehézségekre is, például arra, hogy a jelenlegi világgazdasági helyzetben, egy gazdasági és pénzügyi válság után nem lesz könnyű forrásokat találni a nagy infrastrukturális beruházásokhoz.
Emil Boc miniszterelnök "jelentős, regionális és európai" projektnek nevezte a Duna- stratégiát. Felhívta a figyelmet arra, hogy mostantól minden eddiginél konkrétabb tervekkel, elképzelésekkel kell megtölteni ezt az együttműködési formát, és ezek megvalósításába be kell vonni a helyi közösségeket. A Duna élő folyam, s mint ilyent, óvni, fejleszteni kell, felhasználva a legkülönbözőbb technológiákat – mondta a román kormányfő.
José Manuel Durao Barroso, az Európai Bizottság elnöke arra helyezte a hangsúlyt, hogy ennek a stratégiának rendkívül sokszínű területei vannak, így ez lehetőséget ad arra, hogy az érintett országok megtalálják számos témában a közös nevezőt. Szerinte ezáltal felgyorsulhat az a folyamat, amely fokozatosan kiegyenlítheti a régiók közötti fejlettségi különbségeket, elősegítheti az integrációt, és megkönnyítheti a regionális szintű pénzalapok hatékonyabb felhasználását. Barroso külön kiemelte Magyarország fontos szerepét, mivel januártól az Európai Unió soros elnöki tisztét tölti be.
A Duna menti együttműködés nagyon fontos Közép-Európa egésze számára, mert új lehetőségeket teremt a térségben a biztos és fenntartható gazdasági növekedés beindításához, valamint új munkahelyek megteremtéséhez – mondta Orbán Viktor.
A magyar miniszterelnök szóvivőjének tájékoztatása szerint Orbán Viktor hangsúlyozta: a józan észre épülő megegyezésekre, kölcsönös felelősségvállalásra van szükség. A közép-európai országoknak mindent meg kell tenniük annak érdekében, hogy a közös fejlesztési programok nyomán a kis- és középvállalkozók a térség egészében a gyorsuló fejlődés hajtóerejét adhassák. Népújság (Marosvásárhely)

Megkezdődtek a Magyar Kulturális Napok
Múlt héten kezdődtek és november 15-ig tartanak Dicsőszentmártonban a Magyar Kulturális Napok rendezvényei. A Kis-Küküllő Alapítvány szervezte ünnepségsorozat a helyi zsinagóga épületében Beder Tibor Apadó fájdalom című könyvének bemutatójával indult, amit a Székelykapu-állítás Rodostóban című filmbemutató követett. A város szülöttje, a világhírű fotográfus, Munkácsi Márton fényképeiből pénteken nyílt kiállítás a Kis-Küküllő Galériában. – A 30 alkotásból álló képanyagot a Kecskeméti Nemzeti Fotográfiai Múzeum bocsátotta rendelkezésünkre – tudtuk meg dr. Kakassy Sándor megyei közgyűlési képviselőtől. Balázs Éva, az alapítvány ügyvezetője, a kiállítás főszervezője elmondta, azért döntöttek úgy, hogy megrendezik a tárlatot, mivel Munkácsi Márton Dicsőszentmárton szülöttje, a dicsői magyarságnak pedig illik megismernie és büszkének lennie a világhírű művészre. "Munkácsi Márton itt született, majd családjával egy ideig Kolozsváron élt. 1911-ben kiköltöztek Budapestre. Már 17 éves korában versekkel jelentkezett, majd Az Est lapnak volt a riportere. Ekkor kezdett fotózni is, saját riportjainak illusztrálása céljából. A Színházi Élet volt az első stabil munkahelye. Már ismert fotós volt, amikor anyagi okok miatt Berlinbe került és ott a rangos lapoknak dolgozott, bejárta az egész világot. Hitler hatalomra jutása után Amerikába távozott a létbizonytalanság miatt, ő az alapítója a Life magazin fotórovatának. Rengeteg sztárfotót készített, a divatfotózást forradalmasította, kivitte a stúdióból és mozgást adott a képeknek. Sajnos egészségi okokból elég korán megszakadt a pályája, egy szívroham után már nem fotóriportereskedhetett sokáig, ekkor kezdett animációs filmeket készíteni, de nagy sikert ezekkel nem aratott. A '40-es évek legjobban fizetett fotóriportere volt. Egy újabb szívroham következtében egy futballmeccsen, fényképezőgéppel a kezében halt meg. A magyarság nem nagyon ismerte munkásságát, karriert inkább Amerikában futott be, és éppen ezért szeretnénk a dicsőieknek megmutatni, hogy büszkék legyenek arra, hogy milyen szülöttjei voltak a városnak".
A Közművelődési Központban színházi előadásokra, kórusok fellépésére került és kerül sor, az Alter- Native rövidfilmfesztivál idei filmanyagából is szerveznek bemutatót, és első ízben tartanak magyar történelmi vetélkedőt Béres Ilona tanár irányításával, Pataki Tamás vezetésével. Az Andrei Bârsanu Líceum magyar tanulóiból álló tíz csapat a Vox Virtus című vetélkedőn november 11-én bizonyíthatja tudását.
A Magyar Kulturális Napok rendezvényei zömének a helyi zsinagóga ad otthont, itt zajlik egyébként a magyar közösségi élet is, miközben a dicsőszentmártoni Magyar Ház üresen áll. Kakassy Sándor szerint a Magyar Házban immár csupán a Sipos Domokos kórus próbál, egyéb tevékenységekre nem használják az épületet. "Legbüszkébb arra vagyok, hogy Dicsőszent-mártonban a zenei élet is megindult. Ebben a városban az esküvői zenekarokon kívül semmilyen hangszer nem szólalt meg. Elindítottuk a május utolsó hetében zajló kamarazene-fesztivált, amit a salzburgi Mozart Akadémia és Fesztiválzenekar igazgatója, Bényi Tibor patronál. Szlovácsek Ida szervezésében a Kis-Küküllő menti népdaléneklő és szavalóversenyt is évente megtartjuk. Sajnos a kulturális eseményekre mind kevesebben járnak el, az idősebb korosztály érdeklődik csupán, a fiatalok egyre kevesebben vannak és másként szórakoznak. Egyre fogy a magyarság Dicsőben, már a húsz százalékot sem érjük el. Megélhetési gondok miatt sok fiatal a megyeszékhelyre vagy külföldre költözik" – tette hozzá a képviselő. Népújság (Marosvásárhely)

Kik kerültek fel a benderi márványtáblára?
Magyar katonáknak és civileknek emléket állító parcellát avattak a Dnyeszteren túli területen lévő Benderiben egy katonai emlékparkban – olvasom a Népújság október 16-i számában. Nagyon szép és tiszteletre méltó, hogy az ott elhunytak 65 év után eszébe jutnak valakinek. Köszönet azoknak, akik ezt megtették.
Ennek kapcsán szeretnék egypár olyan dolgot elmondani, ami nem felel meg a valóságnak. Szerintem Benderiben nem fogolytábor volt, hanem haláltábor. 1944 őszén a román hatóságok Erdély minden magyarlakta falujából összeszedték a magyar embereket, és fegyveres románok vitték el őket Földvárra. Magyaróról is 22 embert vittek el. Földváron tartották őket három hétig. Onnan bevagonírozták és irány Benderi. 1944. november végén értek célba. Egy szétbombázott várba vitték őket, falunkból 19 ember ért oda. Köztük volt édesapám is, Szilágyi Miklós, aki akkor 46 éves volt.
A táborban erdélyiek, nyírségiek és németek voltak, a túlélők elbeszélései szerint mintegy 3000-3500-an lehettek. Nagyon hideg tél volt, az épületen sem ajtó, sem ablak, sem víz, sem fűtés nem volt. Megteltek tetűvel, annyira, hogy az élősködők már a bőr alá is bebújtak. Édesapám már január 20-án meghalt. Éjszakánként 50-100 ember hunyt el. A falumbeliek közül 19-ből 10 ott halt meg. 1945 májusára a táborban már csak 500-an maradtak életben. Azokat, akik súlyosan megbetegedtek, augusztusban hazaengedték. Aki még nem volt olyan beteg, lágerbe került.
Elhatároztam, elmegyek Benderibe, s ezt 1992. szeptember 5-én meg is tettem. Úgy elmagyarázták, hogy nem sokat kellett keresnem azt a helyet, ahol édesapámékat eltemették. Egy orosz őrnagy mutatta meg, hol van a temető. Hazai földet vittem, virágot, gyertyát. De ott, ahol én jártam, nyoma sem volt temetőnek. Úgy nézett ki, mint egy szeméttelep. Az őrnagy, aki engem odairányított, azt mondta, hogy nem tudja, mi lehetett ott, mert 20 centi föld volt csak, alatta a többi emberi maradvány. Ahogy hazajöttem, az akkori Romániai Magyar Szóban megírtam az ott látottakat. 18 éve levelezés révén állandóan kapcsolatban voltam a Hadisír-gondozó Hivatallal. Ezelőtt 3 évvel a Magyar Televízió riportot is készített velem, ebben elmondtam, hogy jó lenne emléket állítani az itt elhunyt elhurcoltaknak. A válasz mindig az volt, hogy nincs pénz, vagy hogy a Moldova köztársaságbeli hatóságok nem engedélyezik, hogy emlékhelyet állítsanak. Most már végképp nem tudom, hogyan lehetséges az, hogy "csupán" 381-en haltak meg ott, amikor csak a mi falunkból tízen alusszák ott örök álmukat.
Jó lenne, ha a Népújságban megjelenő írás nyomán eljut a kérés az illetékesekhez, hogy a márványtáblára kerülő áldozatok névsorát juttassák el a szerkesztőségbe. Maros megyében nagyon sok családot érdekel ez a névsor.
Szilágyi József, Magyaró, Népújság (Marosvásárhely)

Gyergyószentmiklós: többször is átfestették a Szent Miklós-szobrot
Kétszer is átfestették az utóbbi két hét leforgása alatt a Gyergyószentmiklós központi parkjában álló, műkőből készült Szent Miklós-szobrot.
Korábban Burján Emil helyi szobrászművész, a szobor alkotója – akinek több kültéri szobra is díszíti a város tereit – festette át az állagmegőrzésre megérett szobrot zöldre, tegnap pedig a polgármesteri hivatal alkalmazottai szürkére festették. A művész azzal érvelt, hogy a szobor eredeti színe is zöld volt, az illetékesek viszont méltatlannak találják a harsány színt a város névadójához.
„A szobor színe eredetileg is zöld volt, és az általam választott zöld idővel megfakulva az oxidált bronz színét adná” – érvelt tegnap reggel Burján Emil szobrászművész, aki 1993-ban készítette ajándékba szülővárosának a monumentális műkő szobrot. A művész ugyanakkor leszögezte, a műalkotás gyakorlatilag a saját tulajdona jelenleg is, hiszen semmilyen szerződés nem készült azóta sem a szobor átadásáról.
A festési akcióját pedig azzal indokolta, hogy nemrég értesült arról, hogy a városnapok helyszínéül ismét a főtéri parkot választotta a városvezetés, és restelli az idegenből érkezett vendégek előtt, hogy a szobra elhanyagolt, gondozatlan. Ugyanakkor nehezményezte azt is, hogy nyolc napot kellett várnia arra, hogy a városvezetők „színe elé járulhasson” javaslatával, akik egyébként míg meg nem látták a végeredményt, még létrás autóval is támogatták akcióját.
Ezek után Burján megdöbbenve értesült arról, hogy hétfőn reggel a hivatal emberei az elöljárók utasítására ismét átfestették a szobrot, ezúttal egy meleg árnyalatú galambszürkére. „Ez a szín több okból sem felel meg, egyrészt mert beleolvad a háttér környezetébe, másrészt, mert könnyűvé válik tőle a szobor” – magyarázta a művész, sérelmezve, hogy giccsé változtatták az alkotását.
Nagy Zoltán alpolgármester a Krónika kérdésére kifejtette, hogy ez a szürke árnyalat sem végleges, és rövidesen át fogják festeni más színre. „Bízom benne, hogy megtaláljuk a művésszel a közös hangot, és sikerül olyan megoldást találni, ami mindenkinek jó” – fejtegette Nagy, elmondva, hogy tavasszal készülnek állagmegőrző munkálatokat végezni a város kültéri szobrain, amikor szakhatósági véleményt figyelembe véve restaurálják a szobrokat.
„A művészre kellene bízni a szobor színének eldöntését, és nem belekontárkodni más alkotásába” – szögezte le az ügyben lapunk megkeresésére Barna Barnabás csíkszeredai szobrászművész, kifejtve, hogy Burján Emil szobrát kifejezetten jó alkotásnak tekinti, az eredeti zöld színét is beleértve. Jánossy Alíz, Krónika (Kolozsvár)

Egység és sokszínűség
Kérdés: hogyan illeszthető össze az erős magyar állam eszméjéből táplálkozó nemzetpolitika a sokféleséggel?
Az internetes portál, ahol elolvastam a Magyar Távirati Iroda tájékoztatását a MÁÉRT megnyitásáról, Orbán Viktor szavait ünnepi beszédnek nevezte. A Fidesz honlapján viszont nem csupán kivonatokkal és idézetekkel lehet találkozni, hanem a magyar miniszterelnök több mint fél órás előadását meg is lehet nézni-hallgatni és érdemes megtenni, hiszen így, a nagyközönség előtt, voltaképpen először bontakozik ki, mi is áll az oly gyakran használt, de a saját hátterét mindeddig sejtelmesen beburkoló magyar nemzetpolitika fogalma mögött.
Orbán Viktor feltételezhetően több nemzetközi fórumon is elhangzó, gazdasági-társadalmi tanulmányra alapozva úgy látja: az emberiség bizonyos tekintetben megismétli az ipari forradalom előtti állapotokat. Egykor Kelet, azaz Ázsia nagy országai álltak a fejlődés élén, az Angliából kiinduló ipari forradalom a maga technológiai fölényével viszont háttérbe szorította a világnak ezt a részét. A huszadik századvégi és huszonegyedik századi globalizálódás lehetővé tette a tudás és a technika szabad áramlását, ennek köszönhetően Kína és India újból oda került, ahol az ipari forradalom előtt állt: vezető helyekre.
Mindez a világ gazdasági erőviszonyainak ismételt átrendezését teszi szükségessé, jelenleg voltaképpen nem is a gazdasági válságnak, hanem ennek a megrázkódtatásokkal járó, világméretű átalakulásnak az időszakát éljük. Ezekben a folyamatokban csak a nagy nemzetek tudnak talpon maradni és új, jövőt megalapozó kapcsolatrendszereket kialakítani; a nagyság viszont nem kizárólag területtel, népességgel, gazdasági potenciállal, hanem történelmi súllyal, a megmaradás képességével és a hozzátartozó lelkierővel is mérhető. A nagy nemzet életrevalóságának egyik legfontosabb eszköze pedig az erős állam.
A vázolt gondolatmenetből fakadó kérdés első része – és ezt már nem Orbán Viktor mondja – természetszerűleg az, hogy milyen az erős állam. Ha a fenti megközelítésben vizsgáljuk mindazt, ami az utóbbi hónapokban Magyarországon történt, akkor az erős állam – egyre jobban központosított nemzetállam. Az Alkotmánybíróság hatáskörének a megnyirbálása, különböző intézmények összevonása, a költségvetés tartalékainak a feltöltése mindeddig nem használt, a magánpiachoz kapcsolódó, tabunak tekintett forrásokkal, a vezetőcserék és más intézkedések mind arra mutatnak, hogy a kétharmados parlamenti és önkormányzati többség birtokában a jelenlegi magyarországi vezetés úgy döntött, nem szalasztja el az általa történelminek nevezett lehetőséget és kemény kézzel teszi hatékonnyá, működőképessé és központi vezérlésűvé az államot.
A kettős állampolgársággal a jelenlegi Magyarország területén kívül élő magyaroknak ebbe az erős magyar államba kellene beilleszkedniük, a közjogi nemzetegyesítés voltaképpen nem tesz mást, mint bizonyos tekintetben a nemzet és az állam határait egységesíti.
Hogyha pedig az erős magyar állam a jövő eszköze, akkor logikusnak tűnik, hogy az ilyen meg amolyan kisebbségi jogok kivívása-elfogadtatása a más országok területén élő magyar közösségek számára már nem a lényeg, hanem esetleg csak részfeladat: az említett felfogásban jövőjük nem a saját önfenntartó fejlődésükhöz, hanem egy erős, központosított magyar államhoz kapcsolódik, amely az átalakuló világgazdaság és ideológiáktól mentes kapcsolatok új mozgástereiben is képes érvényre juttatni érdekeit, diplomáciai, gazdasági és minden más vonatkozásokkal egyetemben.
A kérdés második része pedig nyilvánvalóan az: hogyan illeszthető össze ez a minden magyarra kisugárzó, az erős magyar állam eszméjéből táplálkozó egységes nemzetpolitika a sokféleséggel, a más államokban, más társadalmi és jogviszonyok között élő magyarok hétköznapjaival, akik saját otthonaikban, saját családjaikkal, saját földjükön és saját településeiken saját magyarságukat elméletben és gyakorlatban is másképpen élik meg, mint a magyarországiak, és ráadásul önállónak is tekintik magukat.
A multinacionális társaságok azt sugallják, hogy ugyanazok a menedzsment-elvek a világ minden táján működőképesek. Igaz lenne mindez a magyar nemzetpolitikában is?
Székedi Ferenc, Új Magyar Szó (Bukarest)

Ima a tisztánlátásért – Tőkés László válasza Böjte Csabának
Böjte Csaba testvér Ima az egységért című írásában arra a kérdésre válaszol: „Mit szól ahhoz, hogy Erdélyben lassan három párt is lesz?” (Erdély.ma, 2010. november 8.)
A „harmadik párt” megalakítását kilátásba helyező Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács nem mehet el szó nélkül azon beállítás mellett, mely szerint a pártalapítás eleve az „egység” megrontását, „acsarkodást” és „széthúzást” jelentene.
Csaba testvérnek az erdélyi magyar egység megteremtésére irányuló föltétlen jószándékához kétség nem férhet. Erkölcsi alapállása is megkérdőjelezhetetlen. Ami az Övé – az az Övé. Egyszemélyes intézményként fejti ki ember-, nemzet- és lélekmentő szolgálatát – azt a Kárpát-medencei kiterjedésű árvagyermek-missziót, mely ügy oldalán mindannyiunkat maga mellett tudhat.
A politikai helyzet megítélésében azonban nem lát tisztán, mint ahogy hozzá hasonlóan nagyon sokan a pártalapítás tervét félreértik, és politikai ellentéteinket merő pártoskodásként és viszálykodásként fogják fel. A tisztánlátás kedvéért – egyebek mellett – látnunk kell a következőket.
- A pártegység – mely Erdélyben az RMDSZ dogmatikus egységében testesül meg – nem téveszthető össze a nemzeti egységgel. Sötét idők rossz emlékét idézi a totalitárius rendszerek által kikényszerített föltétlen egység valamikori ideológiája és gyakorlata.
- A politikai pluralizmus a demokrácia lényegéhez tartozik. A többpártiság nem az ördögtől való. A kommunista és a posztkommunista pártok ellenében valamennyi posztszovjet országban üdvös dolog volt létrehozni a jobboldali, illetve nemzeti, keresztény pártokat. Ezt ma már senki sem kérdőjelezi meg.
- Összefogás is csak különböző alanyok – egyéniségek, csoportosulások, erők és pártok – között jöhet létre. Ezt fogalmazza meg példás formában az „egység a különbözőségben” demokratikus és ökumenikus alapelve. A nem egyszer hamisnak bizonyuló, monolitikus egységet nem szabad tehát összetéveszteni az egészséges plurális összefogással. – Ez utóbbira törekszik az EMNT.
Ezen fogalmi és elvi jellegű tisztázásokat követően, Böjte atya érveinek mentén még a következőket kell tisztáznunk. - Mindenkivel nem lehet jóban lenni. Dsida Jenő szerint „Krisztusnak és Pilátusnak egyformán szolgálni nem lehet”.
- Pál apostol tanítását is meg kell szívlelnünk: „Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában; mert mi szövetsége van igazságnak és hamisságnak?; vagy mi közössége van a világosságnak a sötétséggel? És mi egyezsége Krisztusnak Béliállal?” (2. Kor. 6,14-15)
- Merő képtelenség volna Orbán Viktort – az „egység” nevében – arra ösztönözni, hogy összefogjon Gyurcsánnyal. - Boldog emlékezetű Márton Áron erdélyi püspököt éppen az emelte a nagyok sorába, hogy hitének és Krisztus parancsának engedelmeskedve nem kötött elvtelen szövetséget korának hatalmasaival, és szakítani tudott a Magyar Népi Szövetség nemzetvesztő politikájával. Ebben az értelemben „egységbontó” nemzeti kiállása világló példaként szolgál az utókor számára, és az EMNT is követi Őt példamutató tisztánlátásában. Mindezeket számba véve és megfontolva, tanulságképpen hadd idézzük Ady Endre szavát: „Akarom, tisztán lássatok!”
És a hiteles összefogás szellemében, hadd imádkozzunk együtt: a tisztánlátásért!
Brüsszel, 2010. november 10.
Tőkés László – református lelkipásztor, az EMNT elnöke, Erdély.ma

Ilie Năstase idegengyűlölete
A Pro Európa Liga felszólította a román külügyminisztériumot, vonja vissza Ilie Năstase egykori teniszcsillag ENSZ-megbízatását, mivel az összeegyeztet- hetetlen idegengyűlölő kijelentéseivel. Năstase, aki a Civilizációk Szövetségének romániai nagykövete, egy interjúban azt mondta. ő úgy oldaná meg a roma-kérdést, hogy Hargita megyébe telepítené őket, mert ott amúgy is kívánatos lenne az etnikai arányok megváltoztatása.
A Pro Európa Liga elnöke, Smaranda Enache az elakadt románia oktatási törvény megszavazását is sürgette. Szerinte a törvényt azért támadják a szenátus szakbizottságában, mert az bővítené az anyanyelvű oktatást Romániában. Smaranda Enache hozzátette: „Minden kisebbségi iskolában Románia történelmét és földrajzát anyanyelven lehetne tanulni. Mi úgy gondoljuk, hogy ez a része a törvénynek nagyon pozitív, előrelépést jelent az 1995-ös törvényhez képest és ezt el kell fogadni. Emberjogi szempontból ezt támogatjuk". Baranyi László
Duna TV
Erdély.ma

Magyarellenes a KDH kezdeményezése
Lapvélemény
(MTI) – Az Új Szó című pozsonyi napilap szerint alapvetően a szlovákiai magyarok ellen irányul a Kereszténydemokrata Mozgalom (KDH) azon javaslata, hogy a kettős állampolgárok a jövőben ne lehessenek a tagjai a rendőrségnek, a biztonsági szolgálatoknak és az igazságügyi szerveknek.
A KDH azon az alapon módosítaná a köztisztviselőkről szóló törvényt, hogy "egyes funkciók megkövetelik az átlagon felüli lojalitást Szlovákiával szemben" – mutat rá a szerző.
Tokár Géza szerint a kezdeményezés már csak azért is vicces kissé, mert a tervezetet benyújtó képviselők elismerik, jelenleg is számos kettős állampolgár ténykedik a rendőrség vagy éppen a vám- és pénzügyőrség kötelékében, sőt, az ügyészek között is vannak olyanok, akik több útlevéllel rendelkeznek.
"Ezek a köztisztviselők semmivel sem lettek kevésbé lojálisak az államhoz az elmúlt hetekben, hónapokban, sőt, korábban senki sem kérdőjelezte meg az elhivatottságukat és szakértelmüket" – mutat rá a szerző.
"A tervezet valójában a felvidéki magyarok ellen irányul, hiszen ez az a csoport, amely januártól könnyebben juthat magyar állampolgársághoz, arányaiban is érezhető módon növelve a szlovák kettős állampolgárok számát. A törvénymódosítási tervezet viszont a magyarországi fejleményektől függetlenül teljesen abszurd: vajon az egyszerű rendőrtiszt abban a pillanatban elhidegül Szlovákiától, amint leteszi a magyar állampolgársági esküt? Vagy netán arról a nyíltan nem vállalt sejtetésről van szó, mely szerint a magyar és a szlovák államérdek olyan sokban ütközik egymással, hogy fokozott óvatossággal kell kezelni a magyar–szlovák kettős állampolgárokat?" – fejti ki a lap.
Tokár hozzáteszi: "Az alapvető probléma – mint korábban annyiszor – a felvidéki magyarsággal kapcsolatos teljes bizalmatlanságban rejlik. A szlovákiai magyar ugyanis léténél fogva gyanús elem, lojalitása és Szlovákiához való kötődése megkérdőjelezhető." Népújság (Marosvásárhely)

Nagy az érdeklődés Székelyföldön a magyar állampolgárság iránt
Mintegy ezer, magyar állampolgárságért folyamodót jegyeztek elő hétfőn a csíkszeredai magyar főkonzulátuson – tájékoztatta az MTI-t Balogh György konzul.
Hétfőn vettek fel előjegyzéseket először azoktól a romániai magyaroktól, akik folyamodni akarnak a magyar állampolgárságért.
A diplomata elmondta, hogy óriási volt az érdeklődés, a telefonok megállás nélkül csörögtek, ezért meghosszabbították az ügyfélfogadás időtartamát. Közölte, hogy többnyire teljes családok számára kértek időpontot a romániai magyarok.
A konzul hangsúlyozta, hogy bátorítják a családok jelentkezését, a nagyszülők dokumentumai a következő nemzedékek tagjai számára is fontosak. Balogh György szerint nagyon idős igénylők is jelentkeztek, akik reményüket fejezték ki, hogy mielőbb visszakaphatják egykor elveszített magyar állampolgárságukat.
Hangsúlyozta, hogy a képviselet felkészült a nagyszámú ügyfél fogadására, de az esetleges várakozás miatt az érintettek türelmét és megértését kérik.
A csíkszeredai főkonzulátuson elsőként Hargita, Kovászna és Maros megye önkormányzati vezetői jegyeztették elő magukat a magyar állampolgársági kérelem benyújtására. A Hargita Megyei Tanács hétfői sajtóközleménye szerint Lokodi Edit Emőke, Maros megye, Tamás Sándor, Kovászna megye, Borboly Csaba, Hargita megye tanácselnöke, valamint Antal Árpád András sepsiszentgyörgyi polgármester és Ráduly Róbert csíkszeredai polgármester kérte a regisztrálást.
A kedvezményes honosítás érdekében előjegyzésre jelentkezőket a kolozsvári főkonzulátuson és a bukaresti magyar konzulátuson is fogadják. Szilágyi Mátyás kolozsvári főkonzul az MTI-nek elmondta: hétfőn egyelőre csak 50 személyt regisztráltak, mivel a kolozsvári főkonzulátus – a csíkszeredaival ellentétben – később hirdette meg ezt a lehetőséget a sajtóban. A főkonzul szerint azonban a következő napokban jelentős mértékben növekedhet az előjegyzést kérők száma. Bukarestben késő délutánig két személy kért előjegyzést. Népújság (Marosvásárhely)

Kereszténydemokrácia és a jövő
Jubileumi ünnepséget tartott az RMKDM
A 20 éve alapított Romániai Magyar Kereszténydemokrata Párt jogutódja, a Romániai Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom jubileumi ünnepséget tartott a múlt hét végén a Kovászna megyei Rétyen. Az ünnepség végén érdemoklevelekkel és emlékplakettekkel díjazták azokat, akik az elmúlt két évtizedben tettek a kereszténydemokráciáért.
Kelemen Kálmán, az RMKDM elnöke ünnepi beszédében felidézte a kezdeteket, és azt, hogy a magyarországi KDMP támogatásával már az első években tagságot nyertek az Európai Kereszténydemokrata Unióban, s állandó meghívott minőséget az Európai Néppártban. – Ami a jelent és a jövőt illeti, jelentette ki, az a ma feladata az egyén számára, hogy vallja és vállalja a történelmi holnapután tartalmát és annak alapmozzanatát: a bensőség, a lelkiség hitvallójának, ha kell remetéjének, ha kell vértanújának lenni...
Húszévesek lettünk!
A kereszténydemokrácia alapelvei és gyakorlata egybeesik a romániai magyarság elvárásaival. Az eltelt húsz év bebizonyította, hogy a kereszténydemokrata vonal a legvilágosabb, leghumánusabb, legerősebb politikai vonal az RMDSZ-ben, amelynek fő célja a magyarság összetartása és a szövetség egységének megőrzése volt, jelentette ki dr. Bárányi Ferenc politikai alelnök. A továbbiakban a mozgalom más szervezetekkel való viszonyáról beszélt, és az egység nevében "szívesen látja az MPP-t és az EMNT-t is az RMDSZ-ben". Az RMDSZ kormányzati részvételéről szólva hangsúlyozta: fontos a szövetség jelenléte a kormányban, de ha a tanügyi, illetve a kisebbségi törvényt "nem tudjuk megnyugtató módon keresztülvinni, és a Boc-kormány újabb megszorító intézkedéseket erőltet, akkor ki kell lépni, mert nem lehetünk bűntársai a saját nemzetünk és az egész ország genocídiumának".
Soós Károly, a Márton Áron Társaság elnöke arra hívta fel az RMKDM politikusait, "hogy a közjót szolgálva legyenek képesek a szolidaritásra, tartsák szem előtt az emberi méltóságot és személyi szabadságot, alkalmazzák a szubszidiaritás elvét a közösség építésében.
A rendezvényt levélben üdvözölte Szili Katalin, a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma állandó bizottságának elnöke, s azt kívánta, hogy 'az elkövetkező húsz esztendők is hozzanak örömöt, sikereket, nemcsak az RMKDM tagjai, de az általuk képviselt közösség számára is.
Az ünnepségen parlamenti képviselők és székelyföldi polgármesterek is jelen voltak.
Ugyanitt jelentették be, hogy az RMKDM kongresszusára december 10-én, ugyancsak Rétyen kerül sor.
Mózes Edith, Népújság (Marosvásárhely)

Magyarország nem lesz a schengeni csatlakozásunk akadálya
A hétfőn Bukarestben megtartott Duna-csúcs alkalmat adott az ott részt vevő kormányfőknek a kétoldalú megbeszélésekre is. Orbán Viktor magyar miniszterelnök például román kollégájával, Emil Bockal egyeztetett többek között a 2011 első félévében esedékes magyar EU-elnökségről, és ezzel kapcsolatban Románia belépéséről a schengeni övezetbe. Mint ismert, Bukarest arra készül, hogy a határőrizeti rendszer modernizálása és átszervezése következtében jövő márciusban beléphet az úgynevezett schengeni térségbe, ahol a részes országok belső határain egyáltalán nem ellenőrzik a ki- és belépőket.
Orbán Viktor a vendéglátójával közös sajtóértekezletén kijelentette: Magyarország feladatának érzi, hogy a soros elnöki tisztség betöltése idején előmozdítsa Románia schengeni csatlakozását, és ő személy szerint is tenni fog ezért. Úgy látja, hogy az ország mindent megtett ennek érdekében, és a teljesítménye alapján jogot nyert a belépésre. A román kormányfő bízik a magyar soros elnök támogatásában, hogy Románia kiegyensúlyozott és korrekt elbírálásban részesüljön. Boc azt is hozzátette, hogy tudatában vannak, milyen felelősséget ró az itteni hatóságoknak, hogy az ország északi, keleti és déli határának jó része egyúttal az Európai Unió külső határa is. Ennek ismeretében elvárja, hogy a schengeni csatlakozás feltételeinek teljesítését értékelő uniós társországok ne kössék a belépést más, politikai kritériumokhoz.
A Duna-csúcs alkalmából ugyancsak Bukarestben tartózkodó brüsszeli Bizottsági elnök, José Manuel Durao Barroso is nyilatkozott a témáról. Leszögezte, hogy a schengeni bejutásnak szigorú technikai feltételei vannak, és elbíráláskor ezek teljesítését kell figyelembe venni. Megengedte ugyanakkor, hogy a döntést politikusok hozzák, akik országuk politikai állásfoglalását is érvényre juttatják, például figyelembe vehetik, hogy az EU Bizottsága még mindig megfigyelés alatt tartja Románia igazságszolgáltatási rendszerét, mert nem tartja feltétlenül megbízhatónak. A két téma között elvben nincs összefüggés, de gyakorlatban befolyásolhatja egyik a másikat – jegyezte meg Barroso.M. Zs. Reggeli Újság (Nagyvárad)

Tanácskozás Szentjobbon a kapcsolatépítés jegyében
Egy három éve elképzelt kulturális projekt, a Partium-program keretében a debreceni Méliusz Juhász Péter Megyei Könyvtár és Művelődési Központ a hegyközi Szentjobbra (Bihar m.) invitálta azokat a települési szakembereket, akikre számítanak a következő fontos időszakban a határ menti kapcsolatok erősítésében. Elsősorban a magyar-magyar kulturális kapcsolat építésben elkötelezett szakemberek gyűlnek össze a határ mindkét oldaláról a „Hajdú-Bihar–Bihar Kulturális Fórum” nevű rendezvényen a szentjobbi kollégiumban november 12-13-án. Megpróbálnak elkészíteni egy közös kulturális értéktérképet (hogyan lehet közös programokat generálni vagy a futó projekteket harmonizálni, kész programok kulturális „export-importja” stb.) Kísérlet a közös munkára egy projekten keresztül: „Királyok, fejedelmek útja”, ami a terület kulturális és idegenforgalmi összekapcsolódását segítheti elő, a program kidolgozása. Közös pályázatot terveznek benyújtani, melynek segítségével egybekapcsolhatják a régióban fellehető épített örökséget, népművészeti, irodalmi, művészeti, történelmi és közösségi értékeket, rendezvényeket, a hozzátartozó lehetséges rekreációs és szállás lehetőségekkel. Reggeli Újság (Nagyvárad)

Állami segítséget várnak a kisvállalkozók
A múlt héten díjazták – immár tizennyolcadik alkalommal – az előző évben legkiválóbb teljesítményt nyújtott kis- és közepes vállalatokat (kkv-kat). A bukaresti rendezvényt a Kis- és Közepes Vállalkozások Országos Tanácsa és a KKV-k Projektjeinek és Programjainak Gyakorlatba Ültetéséért Felelős Ügynökség szervezte a parlamentben. Ebből az alkalomból az országos tanács vezetősége közvélemény-kutatást is végzett a jelenlévők között arra keresve a választ, hogy melyek a legfőbb elvárásaik a jövő évre. Ioan Mintaş, a testület első elnökhelyettese közleményében tudatja, hogy több mint háromszáz vállalkozó válaszolt a kérdésekre a rendezvényen, illetve a www.immromania.ro honlapon.
A kiértékelés nyomán kiderült, hogy a legtöbb kisvállalkozó az állami támogatási rendszer javítását, infrastrukturális munkák megrendelését és a magán- és közszféra közötti partnerség fejlesztését várja el. A második legfontosabb elvárás az uniós alapok jobb lehívása érdekében az eljárások egyszerűsítése. A harmadik a rangsorban az adócsökkentés, elsősorban a munkaerő adóterheinek mérséklése. Az első ötben szerepel még a kisvállalkozások pénzhez jutásának megkönnyítése és az, hogy az állam, a közintézmények meg az önkormányzatok minél előbb törlesszék a kis cégekkel szembeni tartozásukat.
A tízes prioritási listára ráfért még a munkaerő piacának, illetve a munka törvénykönyvének módosítása, az infláció csökkentése a lej/euró árfolyamának stabil szinten tartásával együtt, az online-ügyintézés minél szélesebb körű elterjesztése, a kereskedelmi jogviták megoldásának egyszerűsítése, illetve az állami bérköltségek csökkentése. A díjkiosztó gála részvevői még két elvárással egészítették ki a lajstromot. Szeretnék elérni, hogy az államnak tartozó vállalatokat ne zárják be, továbbá hogy sürgősen módosítsák az adótörvénykönyvet annak érdekében, hogy hosszabbítsák meg az állami adók és illetékek befizetésének határidejét. Mintaş (aki többek között a nagyváradi székhelyű CIAC építővállalat tulajdonosa) közölte, hogy a kkv-k prioritási listáját továbbítja az országos tanács az államfőnek, a parlamentnek, a kormánynak, minden politikai pártnak, a munkáltatói érdekvédelmi szervezeteknek és a kis- és közepes vállalkozások nemzetközi szervezeteinek. Reggeli Újság (Nagyvárad)

A nemzet én vagyok...
Magyar az, aki helyesli azt a politikát, amelyet a kormányzat folytat, vagyis aki rám szavaz.
A várva várt MÁÉRT kelet-közép európai aspektusban egyik legmeghökkentőbb mozzanata az volt, hogy a szlovákiai Híd-Most pártot a szervezők (azaz a magyar kormány képviselői) nem hívták meg az értekezletre.
Az érv, miszerint a Híd-Most meghívása esetén olyan nacionalista szlovák, szerb, román, ukrán pártok is igényt támaszthattak volna a meghívásra, akiknek van egy-két magyar szavazójuk is, nem áll meg a lábán. Ezek meghívását ugyanis a mindenkori szervezők azzal utasíthatnák el, hogy ezeknek a pártoknak a politikája éppen azt zárja ki, amire a MÁÉRT törekszik, azaz a határon túli magyarokra jellemző többes identitások szabad képviseletét.
A Híd-Most politikája azonban éppen a kölcsönösen vállalt többes identitás példaszerű megnyilvánulása, ennek keretében ugyanis nem csak a magyarok vállalják a szlovákokhoz és a Szlovákiához való kötődést, hanem a párt szlovák képviselői is a szlovákiai magyarsághoz, implicite az egykori és a mai Magyarországhoz való kötődést. Következésként, ha valakinek, hát nekik föltétlenül jelen kellett volna lenniük a tanácskozáson.
Annál is inkább, mert a magyar kormány miniszterelnök-helyettese, Semjén Zsolt felvezetőjében hangsúlyosan Isten áldásában részesítette azokat a magyarországi kisebbségieket, akik kettős identitásukat vállalva anyaországaik állampolgárságát is felveszik. Sőt a nyugati diaszpóra vonatkozásában – nézetem szerint nagyon helyesen – még a magyar nyelv nem ismeretét sem tekintette a magyarsághoz való tartozás akadályának.
A nemzeti érzelmek fenntartásának, illetve bizonyos nemzeti kultúrákhoz való kötődésnek a nyelvismeret hiánya valóban nem akadálya. Én például egy kukkot sem tudok kínaiul, de ez nem akadályozott meg abban, hogy a Lao Ce vagy Konfucius tanait illetve Csü Juan vagy Li Taj Po költeményeit, s ezáltal a kínai kultúra jelentős részét gyerekkorom óta a sajátomnak is tekinthessem. (Igaz, emiatt még nem fogok kínai állampolgárságért folyamodni.)
Az azonban mindenképpen meglepő, hogy az állampolgárság odaítélésénél már nem elegendő a felmenők egykori magyar állampolgársága, a magyar kultúrához és államhoz való ragaszkodás, hanem a magyar nyelv ismerete is megkívántatik. Igaz, hogy nem sok értelme lehet a magyar állampolgárságnak, ha valaki a magyar nyelvet nem ismeri vagy nem szeretné elsajátítani, de ezt okosabb volna a kérelmezőkre bízni.
Jogos az ellenvetés, hogy ezzel olyan románok, szlovákok, szerbek is magyar állampolgársághoz juthatnának, akiknek felmenői egykor a magyar királyság feldarabolásában meghatározó szerepet játszottak. Úgy vélem azonban, az a kár, amelyet ezek az újdonsült állampolgárok Magyarországnak okozhatnak, jóval kisebb, mint az a haszon, amit a határon túli magyar kisebbség és a többségi államok népessége közti közeledés vonatkozásában hajthatnak.
Ahogyan Rudolf Chmel szlovák miniszterelnök-helyettes is többet használhat a szlovákiai magyarságnak, mint az értekezleten meghívottként jelen lévő Magyar Koalíció Pártjának teljes tagsága.
Ha a nyelvismeret a nyugati magyarok esetében nem kritérium, a környező államok magyarjai, illetve nem-magyarjai esetében miért válhat kizáró kritériummá? A magyarsághoz való tartozásnak vagy kötődésnek egyetlen kritériuma lehet, az egyén szándéknyilatkozata. Ha valaki magyar identitásúnak (vagy annak is) vallja magát, azt a magyar állam el kell hogy ismerje magyarnak (vagy magyarnak is).
Sajnos, Semjén miniszterelnök-helyettes úr a fogalmi zavart még fokozta is, azt állítván, hogy nem minden magyar, ami magyarul van. Ami egyben azt is jelenti, nem mindenki magyar, aki annak mondja magát. Ez pedig azt jelenti, hogy az önmagukat magyarnak mondó nem-magyarokat meg kell különböztetni az önmagukat magyarnak mondó magyaroktól. Hogy melyek a megkülönböztetés kritériumai, arra nem kaptunk közvetlen választ.
A Híd-Most-nak a MÁÉRT-ról való kizárása azonban nyújt némi eligazítást a kérdésben. Magyar az, aki helyesli azt a politikát, amelyet a kormányzat folytat, nem magyar az, aki helyteleníti.
Magyarán: magyar az, aki rám szavaz. Punktum. Ez pedig, enyhén szólva, kockázatos elgondolás...
Bíró Béla, Új Magyar Szó (Bukarest)

Iskolák a határon túl
Nagyjából tíz évvel ezelőtt egyre több nyolcadik osztályt végzett partiumi magyar diák döntött úgy, hogy magyarországi középiskolában folytatja a tanulmányait. Ennek az oka vélhetően részben a jobb magyarországi iskolai körülményekben, részben pedig abban keresendő, hogy így megszabadulhattak a román nyelv elsajátításának a nehézségeitől, okafogyottá vált a képességfelmérő vizsgán az izgalom, s persze a román nyelv és irodalom, illetve az ugyancsak románul zajló történelem érettségi vizsgától sem kellett tartaniuk a Magyarországon tanuló diákoknak. Az akkori képességfelmérő vizsga román nyelv és irodalom próbáján nagyon sok jó képességű diák bukott el, s nekik az őszi pótvizsga után a legtöbb esetben már nem jutott hely a hazai magyar tannyelvű gimnáziumi osztályokban, ezért ezek a gyerekek itthon csak szakiskolában tanulhattak tovább. A magyarországi gimnáziumok azonban megoldást jelentettek erre a problémára, ugyanis az ottani tanintézmények nem kérték ezt a képesítést, szemben az itthoniakkal, így azok a diákok is gimnáziumi képzésben részesülhettek, akiknek a továbbtanulását megakadályozta volna a sikertelen képességvizsga.
Csökkenő tendencia. A tíz évvel ezelőtti kivándorlás divatja a nagyszalontai Arany János Általános Iskolát is érintette, éveken át sorra hagyták el a várost jól tanuló gyerekek, s kezdték a kilencedik osztályt többnyire a sarkadi Ady Endre–Bay Zoltán Gimnáziumban. Mára ez a folyamat lecsengett. „Évről évre csökken azoknak a diákoknak a száma, akik a határ túloldalán folytatják az iskolát, ezzel szemben több az olyan magyar gyerek, aki román tannyelvű osztályban tanul” – mondta lapunknak Tornai Melinda, a szalontai Arany János Általános Iskola igazgatónője, aki szerint manapság már nem azért mennek el Magyarországra a diákok, mert félnek a román nyelv nehézségeitől, hanem inkább azért, mert egy-egy adott szakképzést itthon nem kapnak meg. Az Arany János Általános Iskola idén végzett nyolcadikosai közül szeptember elején négy diák kezdte az iskolát magyarországi tanintézményekben, mind jó képességűek. Ketten családi okokból költöztek Magyarországra, két tanuló pedig azért ment el Békéscsabára, mert olyan szakképesítést szeretnének, amit itthon nem sajátíthatnak el magyarul.
Az elmúlt években minőségi változáson estek át Szalonta középiskolái, jól felszerelt tantermek, felújított épületek várják a gyerekeket, azonban vannak olyan szülők és gyerekek, akiknek az elvárásait még nem tudják teljesíteni a helyi tanintézmények, így mindig van néhány olyan diák, aki máshol próbálkozik. Mára a képességfelmérő vizsga egyszerűsödött, már nem ezen múlik a gimnáziumi továbbtanulás, viszont még sok olyan szakképzés van, ami magyar nyelven nem érhető el.
Nem csábítanak. Kíváncsiak voltunk, miként látják ezt a helyzetet a magyarországi iskolavezetők, ezért felkerestük Megyesi Tibort, a sarkadi Ady Endre-Bay Zoltán Gimnázium igazgatóhelyettesét és Klimaj Tamásnét, az Arany János Kollégium vezetőjét.
„Az első szalontai gyerekek 2000-ben érkeztek az iskolába, majd 2002-től évente öt-hat szalontai diák kezdte a kilencedik osztályt az iskolában. A nagy érdeklődés valószínűleg annak volt köszönhető, hogy ettől az évtől indult be a két tannyelvű képzés az iskolában, ami akkoriban a megyében egyedülálló tanulási lehetőség volt – mondja az igazgatóhelyettes. – Nagyjából 2008-ra lecsengett ez a folyamat, jelenleg csupán egy szalontai diáklányunk van.” Megyesi Tibor elmondta, nagyon sajnálják, hogy az utóbbi években nem érkeztek új szalontai diákok az iskolába, nem is igen értik, hogy ez miért van így, hiszen Románia uniós csatlakozásával a tanulás, a munkavállalás is könnyebbé vált, viszont a szalontai érdeklődés alábbhagyott. „Régebben sok szalontai diákunk volt, sőt, több tanár kolléga is dolgozott nálunk, igaz, a pedagógusok közül a legtöbben csak egyfajta »ugródeszkának« használták az iskolát.” Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a sarkadi iskola nem reklámozza magát Nagyszalontán, nem szeretnék, hogy a két város közötti testvérvárosi kapcsolat esetleg megromoljon amiatt, hogy Sarkad „elcsábítja” a diákokat. A sarkadi iskolavezetés hozzáállása azért is példaértékű, mert az érdekeik nem ezt diktálnák, ugyanis a diákok létszáma alapján kapják az államtól a juttatásokat. A sarkadi iskolához kényelmes kollégium is tartozik, ott lakik az egy szem szalontai diáklány is. Klimaj Tamásné kollégiumvezetőtől megtudtuk, volt olyan év, amikor minden évfolyamról négy-öt szalontai gyermek lakott a kollégiumban. A bentlakás egyébként teljesen ingyenes minden gyereknek, a szalontaiaknak is, és az oktatásért sem kell fizetni, csak az étkezés kerül pénzbe.
Átjárók helyett áttelepülők. Felkerestük a hajdú-bihari Létavértest is, amelyhez több Bihar megyei nagyközség, kisváros is közel fekszik. Az Arany János Általános Iskolában Nagy Józsefné igazgatóval beszélgettünk. A nagyközségi jellegű kisváros iskolájában már rég túl vannak a sportterem létesítésén, nagyvárosok is megirigyelhetnék a 2006-ban felépült uszodájukat, ami önmagában eléggé vonzónak tűnhet a romániai diákok számára, annál is inkább, mivel például Székelyhíd alig néhány kilométerre húzódik Létavértestől a határ innenső oldalán. Az igazgatónő ezzel szemben nem kis meglepetésünkre elmondta, jelenleg egyetlen nyolcadikos romániai diákjuk van, az eltelt húsz esztendőben évente átlag egy-két „külsős” tanult náluk. Mivel telítettek az osztályaik, ezért nem is áll érdekükben a határon túlról diákokat toborozni. A mostani „egyke” ötödikes kora óta tanul náluk, könnyen beilleszkedett, semmiféle tudásbeli lemaradás nem volt tapasztalható nála a magyarországi társaihoz képest. Egyébként ahhoz, hogy külföldi gyermeket ingyen felvegyenek az iskolájukba, lakcímkártyával kell rendelkeznie – sorolta Nagyné, aki elmondta, további közel tucatnyi romániai származású tanulójuk van, akik még apró gyerekként települtek át Létavértesre szüleikkel. Az igazgatónő tapasztalata szerint nem az iskola felszereltsége, inkább a román nyelv tanulásától való ódzkodás miatt viszik a szülők gyermekeiket Magyarországra. Érmihályfalva szintén határátkelővel rendelkező érmelléki település. A város általános iskolájának aligazgatója, Varga Róbert tudomása szerint jelenleg egyetlen kisiskoláskorú sem tanul az anyaországban. Régebben volt egy-két eset, de tömegesen korábban sem jártak a határon túlra okosodni. A székelyhídi Oláh Katalin tanítónőnek két gyermeke tanult korábban Létavértesen. A most tizedikes Csenge lánya az ötödik osztályt kezdte Magyarországon, míg az immár ötödikessé cseperedett Fanni óvodába is oda járt. A tanító édesanya elmondása szerint ő nem helyeselte a lányok átvitelét, de férje nyomásának engedett, akinek szülei rég kitelepültek. Egyébként a kisebbik leányzót három évvel ezelőtt visszaigazolta a székelyhídi iskolába, míg Csenge tehetséges táncosként egy debreceni gimnázium tánctagozatán építgeti karrierjét. Oláh Katalin pedagógusként állítja, hogy a romániai oktatás magasabb színvonalú a magyarországinál, alaposabb a követelményrendszer. Ugyanakkor ő is osztja a létavértesi igazgatónő véleményét, miszerint a román nyelv tanulása alóli kibúvás a legfőbb oka az iskolacserének.
Más szülők épp ellenkezőleg igyekeznek elébe menni a dolgoknak, sok szalontai szülőhöz hasonlóan az Érmelléken is, magyar létükre román iskolába íratják gyermeküket, mondván, hogy ez a legbiztosabb útja a majdani érvényesülésnek. Például Kis József, tanár feleségével egyetértésben, már óvodáskorú apróságukat román csoportba íratta, vállalva a napi több kilométer ingáztatást. Erdélyi Riport (Nagyvárad)

Cégér nélküli erdélyi magyarok
Néhány kivétellel Marosvásárhelyen szinte az összes erdélyi magyarnak is nevezett intézmény, illetve civil szervezet homlokzatáról hiányzik a cégtábla. Egyesek pénz-, mások időhiányra hivatkoztak akkor, amikor a Krónika arra volt kíváncsi, hogy nyilvánosság előtt miért nem vállalják cégérük által is erdélyi magyarságukat.
Mindazok, akik valamilyen okból kifolyólag még nem függesztették ki intézményük nevét, vagy a tábláról éppen az erdélyi magyar jelzőt hagyták ki, elismerték, hogy nem hatósági nyomásra döntöttek így.
Száz lejt spórolt a Sapientia
A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem koronkai campusa felé kanyarodva nagyméretű tábla mutatja a Csereerdő alatti hajdani gyümölcsös felé vezető irányt. A zöld alapon fehér betűs pannón az intézmény logóján és az irányjelző nyílon kívül csak ennyi áll: Sapientia Tudományegyetem. „Én egy dolgot tudok: amikor megrendeltük a táblát, kiderült, hogy ahhoz, hogy a Sapientia szó alá kiférjen az Erdélyi Magyar Tudományegyetem is, olyan kicsi betűket kellett volna használni, hogy azokat senki nem látta volna” – magyarázta lapunk kérdésére a döntés okát Dávid László rektor. Ugyanezt hozta fel az intézmény gazdasági igazgatója, Balázs Mihály is. Szerinte az egyetem teljes, hivatalos nevében még az alapítvány, illetve a Kolozsvár szó is szerepel.
„A rövidség és az olcsóság okán döntöttünk így” – szögezte le. Egy pannók készítésére szakosodott cég tulajdonosa lapunknak kiszámította, ha az egyetem vezetősége nagyvonalúbban kezelte volna a táblagyártással járó kiadást, a szükséges egy négyzetméterrel nagyobb felületért 80–90, vagy legtöbb száz lejjel terhelte volna tovább az idei költségvetését. Dávid László rektor viszont megígérte: hamarosan új táblát szerelnek, amelyen már az a megnevezés áll, amit a kormánynak címzett akkreditálási kérvényben is használnak: Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem.
A pénz vagy az idő hiányzik
Mint kiderült, a pénz nem csak a Sapientián jelent gondot. A Real hipermarket egyetlen butikbérlője, amely nem rendelkezik cégtáblával, az az Erdélyi Magyar Könyvklub. Az ízlésesen berendezett könyvesüzlet kirakatára is mindössze két hete került ki a Librăria Litera Könyvesbolt felirat. Az elárusítónők készítették színes, öntapadós anyagból, kézzel, önszorgalomból. „Nehéz egy könyvkereskedést fenntartani, ezért szegények vagyunk. Csupán a havi bér 4500 lejre rúg” – fejtette ki a céget irányító Kósa Géza. A vállalkozó azonban hozzátette: a jövőben elkészül a cégtábla is, amelyen, akárcsak a vállalkozás nevében, helyet kap az erdélyi magyar jelző is. Kósa azon meggyőződésének adott hangot, miszerint a felirat nem zavar majd senkit. „Nincs mitől félnünk, elvégre a Romániában bejegyzett cég neve is így szól: Erdélyi Magyar Könyvklub Kft. A gyergyószentmiklósi boltunkon a magyar és a román felirat mellett székely rovásírással is hirdetjük, mi működik az üzlethelyiségben” – részletezte a vállalkozó.
A könyvklubnál jóval nagyobb költségvetésből és különböző támogatásokból gazdálkodó Erdélyi Magyar Televízió sem jutott még addig, hogy épülete bejáratánál jelezze, mi is működik a kapun túl. Az intézmény igazgatója, Szepessy Előd szerint nem az anyagiak, hanem az időhiány szólt közbe. „Ez valóban egy olyan mulasztás, amit hamarosan orvosolnunk kell. Az épületben működő Erdély FM rádióadóval közös cégtáblát készíttetünk” – ígérte Szepessy. „Szó sincs arról, hogy ne vállalnánk erdélyi magyarságunkat. A tábla megvan, ott volt, majd tatarozás után ismét a helyére kerül” – szögezte le Csegzi Sándor, az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság Maros megyei elnöke is.
A fizikus, aki egyben a város alpolgármestere, elmondta, az általa irányított civil szervezet a hivatalos megnevezésben is használja a magyar nevét. Csegzi számításai szerint a tábla legkésőbb december 15-éig felkerül a Bolyai János Tudomány és Technika Házára. 208 évvel ezelőtt éppen ezen a napon született a híres matematikus, akiről az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság elnevezte a Kőrösi Csoma Sándor utcai székházát. A település alpolgármestere továbbá fontosnak tartotta elmondani, hogy eddig egyetlen szervezetnek vagy személynek sem esett semmiféle kellemetlensége azért, mert a cégtáblán is vállalta erdélyi magyarságát. „Marosvásárhelyen nem szereltek le és nem festettek le efféle cég- vagy intézménynévtáblákat. A városháza pedig minden további nélkül engedélyezi a használatukat” – nyomatékosította Csegzi.
Ezt Vitus Örs, a Jobbik Baráti Körének marosvásárhelyi elnöke is megerősítette, mondván, hogy sem az önkormányzat, sem más hatóságok nem gördítettek akadályt a szervezet itteni megtelepedésének útjába. Ennek ellenére a Marosvásárhelyen irodát működtető, szélsőségesnek tartott anyaországi párt sem sorolta a prioritásai közé, hogy cégtáblán is jelezze ittlétét. Mint arról beszámoltunk, Szegedi Csanád jobbikos európai parlamenti képviselő még a nyár eleji irodaavatón megígérte, hogy a szekrény tetején porosodó, piros-fehér-zöld keretbe fogott tábla kikerül az Ifjúsági utcai irodaház homlokzatára. Azonban azóta sem a főbejárathoz, sem a kapusfülke mellé, de még csak az utolsó emeleti bejárati ajtójukra sem függesztették ki szervezetük nevét.
Szucher Ervin, Krónika (Kolozsvár)

Nemzetpolitikáról, integrációról értekeznek Kolozsváron
Elsősorban a soros magyar uniós elnökségről, illetve a megváltozott nemzetpolitikai lehetőségekről lesz szó az Európa közepén?! elnevezéssel idén ötödik alakalommal megszervezendő Kárpát-medencei Fiatal Politológusok Konferenciáján – jelentette be Toró Tibor, az eseményt koordináló Integráció Alapítvány képviselője tegnap a kincses városban.
Mint mondta, Erdély első ízben adhat otthont a rendezvénynek, a november 11–14. között Kolozsváron tartandó konferencia főszervezője a magyarországi Politológiai Párbeszéd Társasága, a rendezvényen ismert magyarországi, illetve hazai magyar és román politológusok, politikusok tartanak előadásokat.
„Az 5., jubileumi Kárpát-medencei Fiatal Politológusok Konferenciájának célkitűzése a nemzeti érdek három nagy fontossággal és aktualitással bíró pillérének – az európai integrációnak, a környező országokkal kialakított stratégiai partnerségnek és a nemzetpolitikának – körüljárása, amely nagyban meghatározza Magyarország, de Románia és az erdélyi magyarság mozgásterét és célkitűzéseit is.
Mindezt egy olyan sajátos erdélyi szemlélettel fűszerezve, amely árnyalhatja az erdélyi magyarságról kialakított képet, egyben betekintést engedve ennek belső vitáiba, paradigmatikusan különböző megközelítéseket biztosítva az érdeklődő résztvevő számára” – áll a szervezők tájékoztatójában. Toró elmondta, a konferencián 120 résztvevővel számolnak, 90-en Magyarországról, a Felvidékről, illetve Kárpátaljáról érkeznek, a rendezvénysorozat fő támogatója a Szülőföld Alap.
A magyarországiak részvételi díjat fizetnek, de az erdélyiek díjmentesen vehetnek részt az előadásokon. A konferenciát Magyari Tivadar, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem rektorhelyettese és Tonk Márton, a Sapientia EMTE Természettudományi és Művészeti Karának dékánja nyitja meg. A bevezető előadást Magyarország nemzet- és külpolitikai stratégiája az EU-elnökség fél évére címmel Prőhle Gergely, a magyar Külügyminisztérium helyettes államtitkára tartja.
Kiss Előd-Gergely, Krónika (Kolozsvár)

Máért-kérdőjelek
Lépésváltás
(részlet a cikkből)
„A nemzetpolitika határozza meg a szomszédos országokhoz fűződő viszonyt” – derült ki Orbán Viktor kormányfő szavaiból a Magyar Állandó Értekezleten – Ha a magyarságnak a szülőföldön tartása a cél, akkor gazdaságilag kellene megerősíteni a magyar közösségeket. Felszálalásában Orbán hosszú távú tervként Kárpát-medencei gazdasági térség megteremtését vizionálta. A határon túli magyar közösségek tagjainak azonban jelenleg sokkal kézzelfoghatóbb gazdasági problémáik vannak, s erre, úgy tűnik, az etnikai magyar pártok nem tudnak sikeres választ adni. Nem véletlen például a Máértra meg nem hívott - mondván, nem tisztán magyar - Most-Híd párt szlovákiai sikere, mögötte a felvidéki magyar közösség egy részének az a felismerése áll, hogy nem az etnikai bezárkózás, hanem a szlovákiai modernizációban való részvétel hozhat egyénenként is prosperálást a kisebbségieknek. Ennek persze az a következménye, hogy ez az út előbb-utóbb asszimilációhoz vezet, azaz a szlovákiai magyarok jó része hosszabb távon megmarad ugyan a szülőföldjén, de már nem magyarként.
Riba István, HVG

Az EMNT állásfoglalása a hazaárulás vádja tárgyában
A válságért felelősöket vizsgálja az ügyészség, ne a közösségi ügyért következetesen kiálló hiteles személyeket! Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Elnöksége aggasztónak tartja azt a cinikus és cinkos hozzáállást, amelyet a Legfelső Ítélőtábla és Semmítőszék melletti Ügyészség Szervezett Bűnözést és Terrorizmust Kivizsgáló Igazgatósága (DIICOT) tanúsít elnökünk, Tőkés László ellen indított koncepciós eljárás rendjén.
Az nem okozott meglepetést, hogy a Szociáldemokrata Párt egyik helyi vezetője a párt megroggyant erdélyi támogatottságának helyreállítására jobb stratégiát nem talál, mint azt, hogy Tőkés László Székelyföld területi autonómiáját ismételten szorgalmazó nyilatkozatai ürügyén – ország- és nemzetféltésüket bizonyítandó – jogi köntösbe bújtatott politikai támadássorozatot indítson az Európai Parlament alelnöke ellen. Nem először és valószínűleg nem is utoljára teszi ezt. Még a módszer sem túl eredeti, hiszen hasonló vádakat – „az ország alkotmányos rendjének erőszakos megváltoztatására való uszítás”, „az állam területi egységének, szuverenitásának és függetlenségének csorbítása”, egyszóval „hazaárulás” – koholtak ellene 1989 decemberében is. Igaz, akkor a Ceaușescu-rendszer politikai rendőrsége, a hírhedt Securitate boszorkánykonyhájában főzték ki mindezt. Minden bizonnyal és ugyanazon személyek plántálták át koholmányaikat a rendszerváltozás utáni világba is.
Nem szükséges jogi szakértőnek lenni ahhoz, hogy megállapítsuk: egy demokratikus társadalomban a békés tüntetés, illetve az erre irányuló felhívás természetes közjogi „műfaj”, illetve eljárás. Egy jogállamban nemhogy tiltanák, hanem maga az alkotmány teszi lehetővé a kollektív politikai véleménynyilvánítás eme formáját – a politikai pluralizmus elve, valamint a lelkiismereti, a szólás- és a gyülekezési szabadság alapján. Hogyha az illetékes hatóság, illetve az ügybe alaptalanul „bevont” DIICOT ezt még három hónap elteltével sem képes megítélni, hanem idén július óta lebegteti az ügyet, ahelyett, hogy bűncselekmény nyilvánvaló hiánya miatt lezártnak nyilvánítaná – akkor nem csupán a kellő szakértelem hiányát, hanem ezzel együtt a hatalomnak a poszt- és nacionálkommunista feljelentővel való cinkosságát is joggal feltételezhetjük.
Több mint két évtizeddel a rendszerváltozás kezdete után, szomorúan tapasztaljuk a román jogállami rendszer sérülékenységét a sötét politikai praktikákkal szemben. Amíg a hazai igazságszolgáltatásban arra jut idő, pénz és energia, hogy a valós közösségi érdeket megjelenítő hiteles személyiségek ellen az Ügyészség Szervezett Bűnözést és Terrorizmust Kivizsgáló Igazgatósága „hazaárulás” vádjával folytasson eljárást, ahelyett, hogy azokat a személyeket és érdekcsoportokat vizsgálná, akiknek felelőtlensége miatt az ország a gazdasági csőd szélére sodródott, polgárainak nagy része pedig a létminimum határán tengődik, addig sem igazi demokráciáról, sem európai jogállamiságról nemigen beszélhetünk Romániában. Ennek viszonylatában pedig azon sem csodálkozhatunk, hogy az Európai Unió előtt Románia rendre elbukik az igazságszolgáltatás reformjának, illetve politikamentességének a vizsgáján.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Elnöksége nevében
Toró T. Tibor – ügyvezető elnök
Kolozsvár, 2010. november 11. Erdély.ma

Nyolcezer könyvcím a marosvásárhelyi könyvvásáron
Csaknem 240 négyzetméteren 23 könyvkiadó és 20 könyvkereskedő cég kínál mintegy 8 ezer könyvcímet a csütörtökön megnyílt és szombat estig látogatható Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásáron. Néhány hónapja még kérdéses volt az idei vásár megszervezése.
Tizenhat éves fennállása óta ez a legnépesebb könyvvásár a kiállítók számát tekintve – közölte Káli Király István, a rendezvényt szervező Romániai Magyar Könyves Céh elnöke. Hozzáfűzte: reméli, hogy az eladások is a gazdag kínálatot tükrözik majd.
A könyves céh elnöke emlékeztetett arra, hogy egy-két hónapja még kérdéses volt az idei vásár megszervezése az anyagi források hiánya miatt. Végül a magyar és a román kulturális kormányzat, valamint Marosvásárhely önkormányzata egészítette ki a Maros megyei önkormányzat és a Communitas Alapítvány által biztosított összeget.
Fontos a magyar kulturális kormányzat számára a marosvásárhelyi könyves seregszemle, így idén is jelentős összeggel támogatta megszervezését – mondta a vásár megnyitóján Mátis Bernadett, a magyar kulturális tárca művelődési főosztályának könyvszakmai referense. Fontosnak nevezte, hogy a rendezvény a fiatal nemzedéket is megszólítja, a könyv szeretetére, és olvasásra buzdítja a gyermekeket. Csegzi Sándor, Marosvásárhely alpolgármestere elmondta: minden évben felmerül a kérdés: lesz-e vásár, de minden évben sikerült még pénzügyi forrásokat találni.
A megnyitón kiosztották az idei Szép Könyv-díjakat is. A csíkszeredai Bookart Kiadó a szépirodalom és a gyermekkönyvek kategóriában nyerte el a Lackfi János szépíró, Albert András nyomdász és Részegh Botond képzőművész alkotta zsűri tetszését Hajdú Farkas-Zoltán A dolgok rendje, illetve László Noémi Labdarózsa című köteteivel. Az album kategóriában a marosvásárhelyi Mentor Kiadó Lázár Anna Lövéte köröpölő című néprajzi kiadványa kapta az elismerést.
Duna Tv, MTI, Erdély.ma

Újabb részletek az egyszerűsített honosítással kapcsolatban
Telefonos előjegyzési roham az egyszerűsített honosítási kérelem leadásáért a csíkszeredai magyar főkonzulátuson: már minden bizonnyal legalább háromezren be- jelentkeztek. Más magyar külképviseleteken is lehet már telefonon időpontot kérni.
Wetzel Tamás miniszteri biztos arról tájékoztat, mi a teendő a zsúfoltság elkerülése érdekében, és más gyakran feltett kérdésekre is válaszol honosítási vagy állampolgársági ügyben. Erdély.ma

Együttélésről, kölcsönhatásáról mesélt a szórványapostol
A nagyváradi presbiterképzés keretében Vetési László tartott figyelemreméltó előadást kedden délután a Lorántffy Zsuzsanna Református Egyházi Központban.
A vetítéssel egybekötött előadás előtt házigazdaként Veres Kovács Attila várad-olaszi parókus lelkész köszöntötte a résztvevőket. Megjegyezte: a tíz református gyülekezetben mintegy 250 presbiter van, és ezen az összejövetelen körülbelül ötvenen jelentek meg. A templomba járási arány is húsz százalékos, ez az átlag, ami nem teszi elégedetté az embert, főleg nem a lelkipásztort. Arról is szólt: reméli, legközelebb többen gyűlnek majd össze. Bemutatta a meghívottat, az Erdélyi Református Egyházkerület szórványügyi előadóját: Vetési Lászlót szórványapostolnak is nevezik, hiszen az utolsó magyar emberért, az utolsó omladozó templomért is tenni akar fáradhatatlanul. Vetési az egész Kárpát-medence szórványfelelőse.
Vetési László az Erdélyben élő nemzetiségekről, az együttélés különlegességeiről, a vallási kölcsönhatásokról és az ezekből következő hol vidám, hol szomorú érdekességekről beszélt, meglehetősen átfogó képet adva arról, mi is a helyzet mostanság. Mondandóját az általa készített fotókkal is alátámasztotta. Szólt Románia összlakosságának etnikai összetételéről. Templomokról és emberi sorsokról mesélt. Láthattuk például a csíksomlyói római katolikus kegytemplomot s benne a Napba öltözött asszonyt, a csíksomlyói Szűz Máriát. Aztán meg lehetett csodálni a kerci cisztercita apátság romját, ami az országban az egyik legértékesebb szász műemlék, a halmágyi magyar evangélikus istenházát, a kolozsvári Farkas utcai református templomot. Szólt egyebek között a moldvai csángómagyarokról, akik nyelvi, vallási szempontból nagyon rossz helyzetben vannak. Bemutatott egy 1860-ban kelt dokumentumot, amelyben a gorzafalviak kérték, hogy legyen magyar papjuk, ám a jászvásári katolikus püspök megakadályozta ezt, mert szerinte felháborító és megengedhetetlen „ebben a hazában egy idegen nyelven beszélni, mint például a magyar”... A csángó gyermekoktatási program sikeres, annak ellenére, hogy az ottani plébánosok kiátkozzák ezért őket. Előfordul, hogy a gyermek azt hazudja: diszkóba megy, s magyarórára szökik el...
Az érdekességek sorában hallhattunk arról, hogy a bukovinai Istensegíts nevű településen Szőcs Gergely az utolsó székely, aki meg is honosította a székely tájszólást, hiszen a falubeli románok is mind úgy tudják csak a keresztnevét, hogy Gárgi.
Egy craiovai evangélikus templom a szászok tulajdona, és több vallás is „albérlő” benne. Szó esett a törökök által lakot Ada Kaleh-szigetről, amelyet a vaskapui vízi erőmű megépítésekor elárasztottak vízzel. Az érdekesség az, hogy a török fennhatóság alatti szigeten autonómia volt. Közösen használt templomokról is szó esett: a Szeben megyei Mikeszászán a reformáció után kettévágták a templomot. Bürkösön szászok és magyarok használják az istenházát. Egy olyan mondás járja náluk, hogy Luther és Kálvin édestestvérek voltak, ám nem tudtak megbékélni egymással.
Sok kuriózumról hallhattak az érdeklődők. Vetési László búcsúzásképpen az elmondottakhoz hozzáfűzte: mindenkinek egyedülálló és megismételhetetlen feladata van az életben. Mindenki meg kell hogy találja a helyét, őrizve az értékeket.
Tóth Hajnal, Reggeli Újság (Nagyvárad)

Ars HUNGARICA 2010 – kiállítások a fesztiválon!
Minden évben sikerült értékes kiállításokat elhozni Nagyszebenbe. Annak ellenére, hogy a helyi magyar közösség nem rendelkezik hagyományos kiállító helységgel – esetleg múzeumi terekkel – több partnerünk segítségével az utóbbi 5 évben gazdag és vonzó kiállításokkal tudtuk magyar értékeinket bemutatni.
Ezen a téren az Ars HUNGARICA 2010 fesztivál partnerei a Hargita Megyei Kulturális Központ, a Hargita Megyei Tanács, a pécsi Határokon Túli Magyarságért Alapítvány és az alsócsernátoni Hassmann Pál Múzeum. Velük és Orth István helyi képzőművésszel együtt, akit idén Nagyszeben Díszpolgárává is választottak, a következő kiállításokat mutatjuk be:
– alsócsernátoni óriásfotók kiállítása szabad téren – megnyitó november 26-án, 12 órakor a Kispiacon;
– Orth István: ExLibris – megnyitó november 27-én, 12 órakor a Hungarica Kulturális Központban;
– Címer és pecsét a Székelyföldön – megnyitó november 28-án, 11 órakor a Református Templom Galériájában;
– Székely történelmi zászlók – megnyitó november 28-án, 11:15 órakor a Református Templom Galériájában
– Székely Panoráma – fotókiállítás, megnyitó november 28-án, 13 órakor a Tanács Toronyban
Ars HUNGARICA fesztiválunkat 2010. november 25–28. között szervezzük meg . erdon.ro

Kisebbségi színházak hete
Javában zajlik Aradon a megújult V. Interetnikai Színházi Fesztivál
Az Aradi Kamaraszínház és a Székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház közös, Pozsgai Zsolt által rendezett Liselotte és a május című előadásával vette kezdetét hétfőn az immár ötödik alkalommal megrendezett Interetnikai Színházi Fesztivál, amelyet ezúttal Aradon tartanak
„A fiatal színházi társulat nagy kitüntetésnek tekintette, hogy ők szervezhetik a fesztivált – tájékoztatott Tapasztó Ernő fesztiváligazgató, éppen ezért nagyon komolyan vette az előkészületeket, és több új ötlettel is gazdagította a fesztivált.”
A házigazdák újítása volt például az, hogy a fesztivált nyitó előadást interneten is élőben követhették az érdeklődők, akik a továbbiakban is online vehetnek részt a szakmai beszélgetéseken, és megtekinthetik így a fesztivál díjkiosztását, valamint a záróelőadást is.
A közönség és a szakma egyaránt nagy érdeklődéssel követi az aradi színházfesztivál eseményeit – újságolta az ÚMSZ-nek Tapasztó Ernő, aki szerint érdemes volt Aradra vinni és ott megszervezni. „Elégedett vagyok, mindenhonnan azt a visszajelzést kapom, hogy ilyen magas színvonalú fesztivált rég nem szerveztek, mint most az aradit. Minden gond nélkül történt eddig, valamennyi előadást telt ház előtt adtak elő a társulatok, és érdekes volt a szakmai beszélgetés is.
Olyanok jönnek, akiket valóban nagyon komolyan érdekel, hogy mi történik itt” – részletezte Tapasztó. Szerinte a hét közepén várhatóan kissé megcsappan az érdeklődés. „A kedd esti szakmai vitát interneten élőben lehetett nézni, ezt ki is használták sokan, többen is végigkövették a beszélgetést” – mondta el a fesztiváligazgató.
A házigazda társulat mellett részt vesznek az erdélyi magyar társulatok, két német (temesvári és nagyszebeni) színház és az ország egyetlen zsidó színháza is, a bukaresti. A kőszínházak mellett azonban jelen lesz egy magánszínház is (a marosvásárhelyi Yorick Stúdió), és a kolozsvári BBTE színi tagozata is.
A fesztivál újdonságának számít az idei díjkiosztó is. Tapasztó Ernő szerint a versenyeztetés „új színt” ad a fesztiválnak, ezért ragaszkodott ahhoz, hogy szakmai zsűrit nevezzenek ki, amely díjazni fogja a legjobb férfi és női főszereplőt, valamint mellékszereplőt. A fesztivál nagydíja mellett az Aradi Kamaraszínház és a zsűri is ad egy-egy különdíjat.
A díjakat november 15-én, hétfőn adják át, ezt követően pedig a rendezvény záróakkordjaként az aradi társulat bemutatja Alina Nelega Rudolf Hess tízparancsolata című előadását, amelyet közösen hoztak létre a Szegedi Hetek Csoportjával.
Antal Erika, Új Magyar Szó (Bukarest)