Megnyíltak a kapuk (Magyar állampolgárság)
Tegnaptól fogadják az egyszerűsített honosítási eljárás alapján magyar állampolgárságot igénylőket a magyar külképviseleteken. Az előjegyzésnek köszönhetően az első nap sorok nem alakultak ki a csíkszeredai és a kolozsvári konzulátusokon, az érdeklődés azonban igen nagy, ezért a következő időszakban várhatóan a Demokrácia Központokban is lehet időpontot kérni az iratok benyújtásához, így nem szükséges valamelyik konzulátushoz fordulni — tájékoztatta lapunkat Nemes Előd, a sepsiszentgyörgyi Demokrácia Központ vezetője.
Sorok nélkül
Balogh György konzul, a Magyar Köztársaság csíkszeredai főkonzulátusának ügyvivője szerint nem volt torlódás a külképviseleten, hiszen csupán az e napra előjegyzett személyeket fogadták a megbeszélt időpontokban. Mivel november 8-tól már felvették az előjegyzéseket, így előre egyeztetett időpontra hívtak be ügyfeleket. A főkonzulátus két épületében összesen öt ablaknál fogadják az igénylőket. Két műszakban dolgoznak, reggel nyolctól este kilencig, olykor fél tízig, amikor elmegy az utolsó ügyfél — tájékoztatott Balogh György. A kolozsvári főkonzulátuson is nagy munkában voltak e napon, mivel még meg kellett küzdeni a kezdeti gyakorlati nehézségekkel. A bukaresti nagykövetség konzuli osztályán tegnap tíz előjegyzett személyt fogadtak, itt sem voltak különösebb nehézségek. A bukaresti hivatalban egy ablak várja az igénylőket, hiszen az érintettek sokkal kevesebben vannak, mint Székelyföldön.
Székelyföldi vezetők az elsők
A csíkszeredai konzulátuson az első nap a három székelyföldi megye, Maros, Hargita és Kovászna önkormányzatának vezetői — Lokodi Edit Emőke, Borboly Csaba és Tamás Sándor — családjukkal együtt nyújtották be az állampolgárság iránti igénylésüket, így tett Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester is. Lokodi Edit Emőke, Maros Megye Tanácsának elnöke szerint a kérelem benyújtásánál a fő motivációja az volt, hogy magyar, miként a felmenői is azok. Tamás Sándor szerint fontos üzenetet hordoz, hogy az elsők között nyújtották be állampolgársági kérelmüket: úgy legyünk magyar állampolgárok, hogy Székelyföldön élünk és dolgozunk. Borboly Csaba szerint az utód kéri ma azt, amit az elődtől elvettek. "A döntést közéleti szempontból azért tartom fontosnak, mert így jobban kifejezhetjük összetartozásunkat, az erdélyi magyar közösség pontot tehet egy folyamat végére, amelyet egy szóval lehet leírni: elszakítottság. Ennek a mai naptól vége" — jelentette ki. Antal Árpád úgy véli, számára elsősorban érzelmi kérdés a magyar állampolgárság megszerzése. Mint mondta, azért jelentkeztek az elsők között, hogy megmutassák, nem kell félniük az esetleges megtorlásoktól azoknak, akik élni akarnak ezzel a lehetőséggel.
Tőkés: félrevezet az RMDSZ
Tegnap Nagyváradon és Marosvásárhelyen megnyitották kapuikat az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács által kialakított Demokrácia Központok. Nagyváradon Tőkés László, az EMNT elnöke maga is beadta állampolgársági igényét három gyermekével együtt. Tőkés László ünnepi köszöntőjében nagyra értékelte, hogy most szabadon döntheti el mindenki, vállalja-e a magyar állampolgárság által a nemzethez való tartozást. Az identitás vállalása és megerősítése számára ugyanis rendkívüli lehetőséget biztosít a magyar állampolgárság felvétele — hangsúlyozta. Tőkés a sajtón keresztül is felhívást intézett a romániai magyarokhoz, hogy éljenek a törvény adta lehetőségeikkel, és vállalják hitbeli, vallási és nemzeti önazonosságukat. Mint mondta, az állampolgársági törvény a december 5-i népszavazás és a Kempinsky-korszak lezárásának tekinthető, noha továbbra is árnyék vetül erre a folyamatra. Nagy József Barna irodavezetővel együtt Tőkés László jelezte: az RMDSZ félrevezeti a lakosságot a magyar állampolgársági kérelem témakörében. Az EMNT elnöke szégyenfoltként értékelte, hogy az RMDSZ különböző képviselői kettős kommunikációval egyrészt kijelentik, nem tartanak igényt a magyar állampolgárságra, másrészt pedig tájékoztató füzetecskét adnak ki, melyben arra buzdítják az embereket, hogy állampolgársági kérelmüket és az ehhez kapcsolódó dokumentációt vigyék az RMDSZ-hez.
Újabb Demokrácia Központok
Nemes Előd, a sepsiszentgyörgyi Demokrácia Központ vezetője lapunk érdeklődésére elmondta: óriási az érdeklődés a magyar állampolgárság iránt, és annak ellenére, hogy az új esztendő első napján általában pangás jellemzi a közintézményeket, az irodában sokan megfordultak. Azt is elmondta: a Demokrácia Központok a következő időszakban nem csak tanácsadással, ügyintézéssel tudják segíteni a magyar állampolgárságot igénylőket, hanem várhatóan időpontot is lehet majd kérni az irodában, így nem szükséges valamely külképviseleti irodához fordulni. A következő időszakban Kézdivásárhelyen és Baróton is megnyílik a központ, avatás előtt áll a székelyudvarhelyi és a csíkszeredai — tájékoztatott a Demokrácia Központok sajtóirodája.
Erdélyiek Budapesten
Budapesten is átadták az első egyszerűsített honosítási kérelmet tegnap. A kolozsvári Hantz Péter egyetemi oktató beadványát Rétvári Bence, a közigazgatási tárca parlamenti államtitkára vette át. Hantz Péter hangsúlyozta: a határon túli magyarok mindig is a magyar nemzethez tartozónak érezték magukat, és számára az állampolgárság azért fontos, mert az összetartozás érzését erősíti. "Nagyon jó érzés volt, már nagyon régen várok arra, hogy magyar állampolgárrá válhassak" — fogalmazott Hantz Péter, aki jelenleg Svájcban dolgozik, és elsősorban érzelmi indíttatásból szeretne magyar állampolgár lenni. Mint ismeretes, az egyetemi oktató 2006. november 22-én több magyar nyelvű táblát szerelt fel a BBTE épületeiben az ellen tiltakozva, hogy a többnyelvű feliratozásról már 2005-ben meghozott egyetemi határozatnak nem szereztek érvényt. Ezt követően kizárták a felsőoktatási intézményből. Ugyancsak Budapesten, a XVI. kerületi önkormányzatnál nyújtja be a honosítási kérelmet a tusványosi szabadegyetem és diáktábor központi szervezőcsapata. Huszonöt fős csapatban a Magyar Ifjúsági Tanács elnökségi tagjai és a tagszervezetek vezetői is jelen vannak. A fiatalok az ügy fontosságára kívánják felhívni a figyelmet, és arra biztatják az erdélyi magyar ifjakat, hogy éljenek a lehetőséggel.
Farcádi Botond, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Nem jó, ami magyar
Függőben a Kovászna Lírája kulturális egyesület bejegyzése. A szervezetben alapító tagként venne részt a város. Az erre vonatkozó tanácshatározat meg is született, de Vasilica Enea jegyző nem ellenjegyezte, úgy véli, törvénytelen, hogy az egyesület hivatalos megnevezésében (Asociaţia Culturală Lira Covasnei — Kovászna Lírája Kulturális Egyesület, melyet elismert az egyesületek, civil szervezetek nevét jóváhagyó országos testület) törvénytelenül szerepelnek a magyar szavak, melyek — mint a testületi ülésen mondta — kiejthetetlenek számára.
Kopacz Levente képviselő úgy véli, ha a jegyző nem változtat véleményén, és az egyesület nem jöhet létre a város részvételével, magánszemélyekként fogják létrehozni azt, s később társulhat hozzá a város is. Thiesz János alpolgármester az év első munkanapján úgy nyilatkozott, elsődleges fontosságú az egyesület létrehozása, mert ezen keresztül szeretnének pályázni a helyi fúvószenekar és mazsorettcsoport számára. "Rövid időn belül leülünk, megkeressük a lehetőséget, hogy már az első negyedévben megalapíthassuk az egyesületet" — mondta.
Az egyesület alapításának kezdeményezői — Butyka Gyula, Molnár János és Kopacz Levente — is arra hivatkoztak, hogy az egyesület működéséhez a helyi költségvetésen kívüli, országos vagy uniós forrásokból is pályázhatnának.
Tavaly közel húsz szabadtéri fúvóskoncertre került sor a fürdővárosban a régi promenádhangulat visszaállítása, a turisztikai vonzerő növelése céljával. Ezeken az előadásokon a barátosi, az uzoni, a kézdivásárhelyi és más helységekből érkezett fúvósok léptek fel, de most már alakulóban a város ifjúsági fúvószenekara is. Ennek fenntartására, hangszerek beszerzésére szükséges az egyesület mielőbbi megalapítása. Tavaly 17 356 lejt fizettek ki a koncertekért, ebből 11 584 lejt a városi művelődési ház, a többit a polgármesteri hivatal állt
Bokor Gábor, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A propaganda áldozatai (Sajtótörténetet írtak)
A tárgyilagosságra mint istenükre esküvő francia tudósítók és szerkesztők elemezték minap a tévében a nagy átverést, melynek Románia kapcsán ’89 decemberében áldozatul estek.
Hozzáállásuk némileg egyoldalú volt, ami azonban érthető. ’89 decemberében a temesvári események hírére a szerb és magyar határon toporgó légiónyi tévétudósítóra vagy a világlapok száguldó riportereire hatalmas nyomás nehezedett. Az országba viszonylag későn engedték be őket, közben a hirtelen — akkor ki fogott gyanút?— pálfordult bukaresti média újsághasábok ezrein és tévécsatornáin keresztül kifogyhatatlan bőségben ontotta a híreket, beszámolókat. Mindenekelőtt a helyszíni közvetítések adtak hitelességet képeinek. Azokat pedig hol a stúdióból, ahol Mircea Dinescu nyomán fölöttébb tarkabarka társaság tolongott a mikrofonok körül, hol a Palota térről sugározták, ahol élőben zajlott ugyebár az, amire a román történelemben nem volt még példa, se előzmény: maga a nagybetűs forradalom. Nem csoda, hogy az egymással versengő tévéadók képviselői némileg túllőttek a célon, nem voltak képesek a nyugati média aranyszabálya szerint legalább két forrásból ellenőrizni minden értesülést, hanem átvették a kéznél lévő és hitelesnek hitt — elvégre saját szemükkel látták, miként zajlik a revolúció Bukarest utcáin és a KB épületében — híreket, igaz, leginkább képernyőről. És itt van a kutya elásva: a képernyő mint valóság, különösen ha helyszíni, megrendezetlen tumultust mutat. De ki sejtette még akkor, mekkora manipulációs potenciál rejlik hasonló felfordulás esetén a tévéközvetítésben — mondják ma, sebeiket nyalogatva. Megszólal például a riporter, aki Temesvárra betoppanva a tömegmészárlásról keringő híreket kívánta ellenőrizni. El is ment a kórházkertbe, ahol mutattak neki és társainak tucatnyi meztelen hullát, melyekről azt állították, hogy egy hatalmas tömegsírból exhumálták őket. Az újságíró végül nagy nehezen telefonhoz jutva — mobil még nem létezett — leadta tudósítását pár száz halottról, de mire az a francia szerkesztő kezébe került, a világsajtó már 5000 hulláról tudott, és ezért a frissen érkezett riport ennek megfelelően korrigálva jelent meg másnap egy óriási tömegsírról. (Mint ismeretes, tömeges kivégzéseket a rezsim nem hajtott végre, a kórházbeli hullák jórészt elhunyt betegek tetemei voltak, az utcai sortüzek és későbbi lövöldözések az ország egész területén összesen másfél ezer körüli áldozatot szedtek.) No de kinek állt érdekében a forradalom mímelése, kinek az áldozatok számának felduzzasztása, milyen ködösítési szándék állt a háttérben? A riporterek és szerkesztők, némi történészi segédlettel (Catherine Durandin), mind arra lyukadnak ki, hogy a Ceauşescu szökését követően nagy csendben lezajlott államcsíny korifeusai, a diktátor azonnali likvidálásában érdekeltek voltak leginkább azok, akik malmára hajtotta a vizet az utcai harcok szimulálása, az ún. terroristák elleni népfelfegyverzést mímelő védelem megszervezése, a hatalmas számú halottról szóló hírek szárnyra bocsátása, mindazok a forradalmi külsőségek, melyek akkor és még hetekig lekötötték a lakosság figyelmét és diktálták gondolatait. Szigorúan szakmai következtetéseknél maradva, a helyszíninek beállított tévétudósítás átütő manipulatív erejéről szól ma számukra a ’89-es román december — állítják az akkori megvezetettek —, aminek módszerét egyikük szerint utóbb az amerikai hadsereg propagandaszolgálata használta fel az Irak-ellenes támadásáról szóló, a világnyilvánosságnak szánt kép megkonstruálásával. Jaj, igen! Egyiküknek a nagy kijózanítás után futotta azért erejéből, hogy némileg fejcsóválva, de talán az igazság kedvéért hozzátegye: a román nép ma mindazonáltal felszabadulása élményeként emlékszik a forró decemberre. Meglehet, sajtótörténetet is írtak azok, akik a színfalak mögött a szálakat húzogatták, de számunkra nem vitás, a történelmi fordulat szelét is kiéreztük az akkor történtekből.
B. Kovács András, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A bizonytalan jövő
Hosszú évek után először nem jelent meg Traian Băsescu államfő nyilvánosan szilveszterkor. Emlékezzünk, tavaly, sőt, addig is mindig jelen volt a nyilvános bukaresti rendezvényeken, és együtt ünnepelt népével. Mutatja ez egyre riasztóbban csökkenő népszerűségét is, a legutóbbi felmérések szerint elfogadottsága 9 (kilenc!) százalékon állt, ami nem sok jóval kecsegtette az esetleges megjelenésre az óévet búcsúztató pezsgőzők között.
Az utóbbi időben egyre nehezebben tűri a tegnap még magasztalt, piedesztálra emelt és imádott népe egyes megkeseredett tagjainak... bírálatát. Emlékezzünk, egyik moldvai kiszállása idején egyenesen ráförmedt a panaszkodó árvízkárosult asszonyra, nyilvánosan hazugnak nevezve azt, és az utóbbi időben — mutatva, hogy a hála nem jellemző tulajdonsága — egyre élesebben bírálja Románia tehetetlen lakosságát. Ne feledjük, néhány éve felfüggesztése kérdésében népe döntötte el, hogy funkciójában maradhat, egy népszavazás során ma erre már semmi esélye sem lenne, ezért is készül a parlamenti ellenzék újabb lemondatására.
Ismételjük, nyilvánosan ugyan nem jelent meg Băsescu, a Prahova völgyében, egy kormányüdülőben legközelebbi elvbarátaival pihente ki a meglehetősen nehéz esztendő fáradalmait, de természetesen intelmei, sugalmazásai, jóslatai és fenyegetőzései azért nem maradtak el, hiszen január elsején nyilatkozott a közszolgálati televízióban. Intette Románia lakosságát, hogy nőjön végre fel, álljon a saját lábára, és ne várjon mindent a gondoskodó államtól, ugyanakkor azt sugallta, az idei év mégiscsak könnyebb lesz, hiszen végre esélyünk van arra — így, többes számban! —, hogy kijussunk a fojtogató pénzügyi és gazdasági válságból. Hogy e reménykedését a tengeri bölcselő mire alapozta, nem tudni, mert nem árulta el, jósolni kezdett viszont arról, hogy elkerülhetetlen a közigazgatás, a rendőrség, az egészségügy átalakítása és újjászervezése, majd nem mellékesen megfenyegette a közalkalmazottakat, hogy újabb elbocsátások várhatóak, mert még mindig túl sokan dolgoznak a közigazgatásban, és az állam nem képes fizetni őket, de hogyan is lenne képes, ha Románia kevesebbet termel, mint amennyit fogyaszt? — tette fel a mostanában vesszőparipájává váló szónoki kérdést. Arról nem beszélt, hogy ez miért van így az általa támogatott Boc kormányzása idején, és miért nem az általa bírált Tăriceanu alatt. És természetesen arról sem, hogy ezért, ha így igaz, akkor kit, kiket terhel a felelősség.
Mindenesetre elgondolkodtató, hogy jelenlegi és volt miniszterei, miként ezt nemrég Videanu is elismerte, magánvállalkozókként sikert sikerre, állami funkciókba kerülve viszont csődöt csődre halmoznak. Ha valamin, hát ezen tényleg érdemes lenne elgondolkodni.
Bogdán László, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Traian Băsescu aláírta a tanügyi törvényt
Aláírta kedden Traian Băsescu államfő a kormányzati felelősségvállalással decemberben elfogadott tanügyi törvényt, amely az alkotmánybíróság döntése szerint összhangban van az alkotmánnyal. A kilenctagú testület tagjai többségi szavazással, 7:2 arányban nyilvánította alkotmányossá az oktatásügyet szabályozó törvényt. Az új tanügyi törvény jelentős előrelépést hoz a kisebbségi oktatásban, mivel többek között teljes anyanyelvű oktatást biztosít és nagyobb autonómiát nyújt a kisebbségi nyelvű iskolák számára.
Traian Băsescu államelnök néhány órával az alkotmánybírósági döntés kihirdetése után aláírta az új tanügyi törvényt - közölte az elnöki hivatal.
A törvény az elmúlt két hónap alatt harmadszor került az alkotmánybíróság elé, amely ezúttal a szociáldemokrata Mircea Geoană szenátusi elnök, valamint az ellenzéki pártok által emelt kifogásokat utasította el. Mircea Geoană az ítélethirdetés után felszólította Traian Băsescu államfőt, ne hirdesse ki a törvényt, és közölte, ismét a taláros testülethez fordul, mivel az korábban már alkotmányellenesnek ítélte a felelősségvállalást. „Az új oktatási törvény nem a felelősségvállalással elfogadott, hanem a szenátus által megszavazott jogszabály lesz” – vélte Geoană.
A kormány október végén vállalt felelősséget a parlamentben az oktatási törvényért, az ellenzék azonban az alkotmánybírósághoz fordult, amely november elején helyt adott kifogásaiknak, és alkotmányellenesnek nyilvánította a felelősségvállalás procedúráját.
Ezt követően Emil Boc kormányfő állásfoglalást kért a testülettől annak kapcsán, hogy folytatható-e a már beindított felelősségvállalás. Az alkotmánybíróság úgy döntött, hogy a már megkezdett felelősségvállalási folyamatot folytatni kell. Ennek nyomán a kormányfő a parlament elé állt, hogy bizalmi szavazáson döntsenek a kormány és a jogszabály sorsáról, ám az ellenzéki Nemzeti Liberális Párt (PNL) visszavonta a felelősségvállalás nyomán benyújtott bizalmatlansági indítványhoz nyújtott támogatását, így a kormány szerint az oktatási törvény elfogadottnak minősül. (Mint ismert, a felelősségvállalással benyújtott törvények parlamenti vitája elmarad, viszont az ellenzéknek jogában áll bizalmatlansági indítványt benyújtani. Ha az indítványt leszavazzák, a jogszabály elfogadottnak minősül.) A Szociáldemokrata Párt (PSD) ezt követően ismét ugyanazzal az érvvel támadta meg a jogszabályt az alkotmánybíróságon, hogy azt közben párhuzamosan a szenátus is vitatja. Az RMDSZ egyébként a kormányon maradás feltételéül szabta koalíciós partnerének, a Demokrata-Liberális Pártnak (PDL) az oktatási törvény mihamarabbi elfogadását.
Egyes források szerint a felelősségvállalást a koalícióban részt vevő RMDSZ kényszerítette ki a kisebbségek számára kedvező paragrafusok miatt. Az ellenzék ezekett a cikkelyeket támadta a leghevesebben, a kormány nacionalista kirohanások kereszttüzébe került, sőt a szenátus oktatási bizottságának ellenzéki honatyái ki is iktatták a cikkelyeket a jogszabályból.
Az RMDSZ javaslatait teljes mértékben tartalmazó, decemberben kormányzati felelősségvállalással elfogadott tanügyi törvény kimondja, a kisebbségi oktatásban részt vevő diákok minden tantárgyat anyanyelven, azaz magyarul tanulhatnak, a román nyelv és irodalom kivételével, melyet sajátos tanterv szerint és sajátos tankönyvekből oktatnak majd. A törvénycsomag szerint az egyetemi oktatásban a nemzeti kisebbségek számára biztosított az anyanyelvű képzés alapszinten, a mesteri és doktori képzésben, valamint a továbbképzés során is. Szintén az RMDSZ javaslatára került be az a cikkely is, amelynek alapján a kisebbségi oktatás kiemelt támogatásban részesülhet: annak a diáknak, aki lakhelyétől távol tud csak anyanyelvén tovább tanulni, fedezik a bentlakás vagy az ingázás költségeit.
A magyarul tanuló diákok után ugyanakkor nagyobb támogatás jár az adott iskolának, tekintettel az anyanyelven történő oktatás többletköltségeire. Szórványban kisebb létszámmal is indíthatnak óvodás csoportokat, illetve elemi és gimnáziumi osztályokat a magyar anyanyelvű diákok számára.
A törvény arról is rendelkezik, hogy a kisebbségi nyelvű felsőoktatásban egy diák után nagyobb pénzügyi támogatást ad az állam, mint a román nyelvű felsőoktatásban, tekintettel a kisebb létszámra.
A törvénycsomag nagyobb autonómiát nyújt a kisebbségi nyelvű tanintézetek számára, így a magyar iskolák elnyerhetik a jogi személyiséget, diáklétszámtól függetlenül.
A jogszabálycsomag azt is kimondja, az egyetemek keretében működő kisebbségi nyelvű tagozatok autonómiát élveznek.
A törvény szerint az előkészítő évfolyamot az elemi, a kilencedik osztályt viszont az általános iskolai képzéshez csatolnák. Tizedik osztályba csak azok az iskolák lesznek kötelesek felvételit tartani, ahol a jelentkezők száma meghaladja a felkínált helyek számát, ellenben minden 9. osztályt végző diák részt vesz az általános iskolát lezáró felméréseken: a román, magyar és egy idegen nyelvi kommunikációs készségeket ellenőrző közös írásbeli, matematikából és tudományokból szerzett ismeretek, számítógép-kezelői gyakorlati képességek ellenőrzése és társadalomtudományi ismeretek szóbelije.
Az érettségi tárgyak száma ugyanannyi marad, mint jelenleg, a román, magyar, idegen nyelv és számítógépes ismereteken kívül a végzősök profiltól függően még két tantárgyból vizsgáznak.
Szakképzésre három oktatási típusban nyílik lehetőség, a 9. és 11. osztály elvégzésével és gyakorlati vizsgával megszerezhető az első szakmai fokozat, 12. és 13. osztály elvégzése érettségire jogosít, ezt követően technikumi oktatásban lehet részt venni.
Király: szeptembertől hatályba lép a törvény
Király András, az oktatási minisztérium RMDSZ-es államtitkára tegnap a Krónika megkeresésére örömének adott hangot a taláros testület döntése kapcsán. „Örülök, hogy végre pont került egy olyan ügy végére, amit már régóta meg kellett volna oldani” – mondta el Király lapunknak, hozzátéve: a felelősségvállalásra azért volt szükség, hogy elkerüljék azt az időhúzást, ami a parlamentben a kisebbségi törvény kapcsán zajlik. „Képviselőként végigéltem, hogy a kisebbségi törvénnyel is évekig eljátszadoztak, mivel a döntéshozó kamara számára nincs megszabva, mikorra kell elfogadnia a törvényt” – emlékeztetett az államtitkár arra, hogy a képviselőház szakbizottságaiban évek óta halogatják a kisebbségek jogállását szabályozó törvény megvitatását.
Király András a Krónikának kifejtette, nem csupán a kisebbségek számára kedvező cikkelyek miatt fontos a jogszabály elfogadása, hanem azért is, mert az egész oktatás számára új irányt szab, és reformokat indít el. Lapunk kérdésére az államtitkár elmondta, az új törvény már szeptembertől hatályba is léphet, de a románoktatás tekintetében csupán a kezdő évfolyamok tanulhatnak újfajta tankönyvekből, mivel a már kialakult rendszert a többi évfolyam esetében nem lehet felborítani. Derűlátóan nyilatkozott ugyanakkor a tankönyvek elkészülte kapcsán. Mint elmondta, a román nyelv tankönyvek bizonyára elkészülnek szeptemberre, és várhatóan a történelem- és a földrajz tankönyvek fordítása is. „Ha esetleg mégsem, az sem lesz probléma, hiszen a tanárok tankönyvek nélkül is képesek lesznek majd magyarul oktatni a történelmet és a földrajzot” – elevenítette fel korábbi, gyakorló történelemtanárként szerzett tapasztalatait Király András. Annak kapcsán, hogy a szenátus oktatási bizottságának ellenzéki tagjai mindenképpen ragaszkodnak a parlamenti vitához, kifejtette: erőltethetik ugyan, de az alkotmánybírósági állásfoglalás után nem látja értelmét.
Bokor: nincs esélye az ellenzéknek
Bokor Tibor, a szenátus oktatási bizottságának RMDSZ-es tagja lapunknak nyilatkozva elmondta: az ellenzék ugyan várhatóan valóban tovább erőlteti a szenátusi vitát, de nem lát esélyt arra, hogy a felsőház az ellenzék által javasolt változatot fogadja el, hiszen minősített többséghez kötött, sarkalatos törvényről van szó.
Bokor Király Andráshoz hasonlóan elmondta a Krónikának: az új törvény – amiért szerinte „érdemes volt dolgozni és idegeskedni” – nem csupán a kisebbségi oktatás szempontjából kedvező, hanem az egész romániai oktatás számára, a közoktatás és a felsőoktatás szempontjából egyaránt. „Fontos reformok indulhatnak el, de ez még csak a kezdet, hiszen anyagi források nélkül nem lehet végigvinni a reformokat. Ezért remélem, a következő kormányok biztosítani fogják majd a szükséges összegeket” – fejtette ki Bokor Tibor.
Markót örömmel tölti el a keddi döntés
Markó Béla minisztrelnök-helyettes, az RMDSZ elnöke közölte, örömmel tölti el az alkotmánybíróság ítélete, amelyet természetesnek tart, mivel álláspontja szerint a jogszabály nem vet fel alkotmányossági aggályokat – mint ahogy ezt a taláros testület állásfoglalása is bizonyította. Reményét fejezte ki, hogy az oktatási tárca már a napokban elkezdi az új jogszabály gyakorlatba ültetésének előkészítését. „Már így is rengeteget késtünk. Az oktatási törvény elfogadása lehetővé teszi, hogy a következő tanévet más feltételek között kezdjük el. Hangsúlyozom ugyanakkor, hogy a kisebbségi oktatásra vonatkozó cikkelyek a jogszabálynak csupán kis részét teszik ki, a fontosabb tényező az általános reform, a közoktatás decentralizálása” – hangoztatta Markó Béla.
Daniel Funeriu oktatási miniszter szerint a jogszabály elfogadása fontos előrelépés a romániai oktatási rendszer számára.
Az ellenzéki PSD szerint ugyanakkor „az érdemi vita nélkül, erőszakkal elfogadtatott törvény” fenntartja a szegregációt az oktatási rendszerben, és éppenséggel a reform ellen hat. Krónika (Kolozsvár)

A Tusványos szervezőcsapata benyújtotta a honosítási kérelmeket
Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) által szervezett Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor (közismertebb nevén Tusványos) központi szervezőcsapata ma, 2011. január 5-én Budapesten, a XVI. kerületi önkormányzatnál letette a honosítási eljárás beindítására vonatkozó iratcsomókat.
A Kolozsvárról hajnalban induló csapatot Kovács Péter, a kerület polgármestere, valamint Ancsin László jegyző fogadták. A honosítási kérelmek átadása előtt megérkezett Németh Zsolt, a Magyar Külügyminisztérium országgyűlési államtitkára, a bálványosi folyamat alapítója. Az átadáson jelen volt a szabadegyetem társszervezőjének, a Kisebbségekért – Pro Minoritate Alapítványnak az elnöke, Tárnok Mária is.
A 13 órától kezdődő sajtótájékoztató keretében Kovács Péter polgármester, a Fidesz országgyűlési képviselője házigazdaként köszöntötte a résztvevőket, örömét fejezve ki, hogy a Tusványos szervezőcsapata elfogadta tavalyi ajánlatát, és a XVI. kerületi önkormányzati hivatalt választották a honosítási kérelmek leadásának helyszíneként. Németh Zsolt beszédében a Tusványoson már korábban elkezdődött nemzeti integrációs folyamat meghatározó lépéseként értékelte a kettős állampolgárság törvényének elfogadását. Kiemelte, a Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor továbbra is a nemzeti építkezés fontos helyszíne marad, hisz az ott lezajlott eddigi beszélgetések eddig is a magyar külügyi munka hathatós segítségére voltak.
A két politikus köszöntője után a szervezőcsapat két tagja, Somogyi Attila, a Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetségének (MISZSZ) elnöke, valamint Péter Emőke Katalin, a Tusványos központi szervezőirodájának vezetője a sajtó jelenlétében átadták a kész iratcsomókat az anyakönyvvezetőknek. E mozzanatot Sándor Krisztina, a MIT elnöke zárta alkalmi pohárköszöntővel, melyben kiemelte: a honosítási kérelemért való folyamodás egy természetes igény, akárcsak a levegővétel, és ilyenként nem szorul indoklásra, sem magyarázatra. „Lélekben már régóta magyar állampolgárok vagyunk, és fővárosunk elsődlegesen
és maradt. Az állampolgárság megszerzése által egyértelműen erősödhet otthonélményünk bárhol Erdélyben, s mindemellettermészetesen fiatalokként biztosan jó hasznát vesszük a magyar útlevélnek bárhol külföldön, hiszen egyre több európai országban esik más-más elbírálás alá a magyar és a román útlevél." Beszédében hangsúlyozta, hogy a törvény életbelépése óta a MIT-es csapat az első olyan fiatal csoport, akik együttesen folyamodtak a magyar állampolgárságért, s tettüket figyelemfelkeltésnek szánták, s ezzel arra biztatnak minden erdélyi magyar fiatalt, hogy éljenek a lehetőséggel. A köszöntőbeszédek után a csapat mindenik tagja szerre átadta a honosítási iratcsomókat az anyakönyvvezetőknek. Kristály Bíborka Réka
MIT-irodavezető, Erdély.ma

A vég vagy a kezdet?
Kínos és igen hosszas vajúdással született meg az új oktatási törvénycsomag, volt vele kapcsolatban minden: parlamenti szavazás, bizottsági huzavona, koalíciós alku, felelősségvállalás és alkotmánybírósági ítélet, több felvonásban is.
Tegnap aztán végre, jó néhány halasztás után kimondatott a döntő szó: a jogszabály megfelel az alaptörvénynek, gyorsan kihirdette hát Traian Băsescu államelnök, ami várható is volt, hisz gyakorta hangoztatta: szívügye a tanügy reformja. És nem mellékesen kedvenc pártjának hatalmon maradása is, hiszen az RMDSZ az új jogszabály elfogadásától tette függővé a kormányzati munka folytatását. A taláros testület döntésével több kényes kérdést oldott meg: megmentette a kínos téblábolástól az RMDSZ-t, a lehetséges kormányválságtól a hatalmat, az elnököt, és zöld utat adott a sokak által ugyancsak vitatott oktatási reformnak. Egyelőre nem teljesen világos, hogy az új rendelkezések mennyi jót és mennyi rosszat hoznak az igencsak gyengén teljesítő, hitelét vesztett romániai oktatásba, a ,,szakértők" ugyanis politikai hovatartozásuktól függően viszik mennybe vagy tiporják sárba a törvényt. Tény, a magyar nyelvű tanítás szempontjából tartalmaz néhány előrelépést, hogy csak a leggyakrabban hangoztatott példákat említsük, a jövőben az idegennyelv oktatási módszertana szerint tanulhatják gyermekeink a románt, és nem kell az állam nyelvén bemagolniuk Románia történelmét, földrajzát. S ha nem is teljes, bár részleges decentralizációt hoz, méltányos támogatást kapnak a felekezeti és magániskolák.
Ha hinni lehet a kezdeményezőknek, egész más oktatási rendszer vár a jövőben gyermekeinkre, túlterhelt magológépek helyett gondolkodni, mérlegelni, képességeiket érvényesíteni tudó ifjakat nevelnek majd az iskolák, új tantervek, tankönyvek készülnek, amelyek kevesebb óraszámban, de remélhetőleg hatékonyabban pallérozzák elméjüket. Bizony, szükség van a gyökeres változásra, ám bizakodásunk mégsem felhőtlen. Alaptétel ugyanis, hogy a reformhoz pénz kell, s a tanügy idei költségvetésében nem jelennek meg az újításhoz szükséges összegek. A tavalyival azonos, a korábban sokszor követelt és ígért négy százalék helyett a GDP csekély 3,8 százalékát kitevő büdzsé a jelenlegi rendszer finanszírozására is kevés, nemhogy az átalakításra.
Üröm és kétség is vegyül hát az új tanügyi törvény elfogadásának mámorába, túl sok a kérdés, a bizonytalanság a jogszabály és alkalmazása körül. Az RMDSZ ünnepel, egy évvel ezelőtti kormányzati szerepvállalása óta első számottevő sikerét könyvelheti el. Egy csatát megnyert, ám a valóban győztes háborúhoz még nagyon sok minden szükséges, a politikai ékesszólás, a jó szándék bizonygatása ehhez már kevés.
Farkas Réka, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Révbe ért az oktatási törvény
Nem ütközik az alkotmány előírásaiba az oktatási törvény — döntött tegnap az alkotmánybíróság, elutasítva Mircea Geoană szociáldemokrata szenátusi elnök és az ellenzéki pártok képviselői által benyújtott óvásokat. A döntés többségi szavazattal született, a kilenc bíró közül heten értékelték úgy, hogy alkotmányos a tervezet.
A jogszabályt azonnal ki is hirdette az államfő, ezzel minden akadály elhárult hatályba lépése elől, s bár az ellenzéki pártok továbbra is tiltakoznak, és azzal fenyegetőznek, ismét a taláros testülethez fordulnak, véget érni látszik a több hónapos kálvária. Az alkotmánybírósági ítélet után Markó Béla RMDSZ-elnök hangsúlyozta: a jogszabály kiiktatja az utolsó megszorító, diszkriminatív rendelkezéseket az anyanyelvű oktatással kapcsolatosan, lehetővé teszi, hogy a magyar diákok anyanyelvükön tanulják Románia földrajzát és történelmét, a román nyelvet az idegennyelv oktatási módszertana szerint tanítják, ugyanakkor az iskolákkal kapcsolatos döntések a helyi közösségek kezébe kerülnek. Üdvözölte a tegnapi döntést Traian Băsescu államfő is, élesen bírálva mindazokat, akik nacionalista szólamokban utasították el a törvény kisebbségbarát rendelkezéseit.
Göröngyös úton
Mint ismeretes, a kormány által felelősségvállalással elfogadott tervezet immár harmadik alkalommal került a taláros testület elé. Hatalmas vitákat gerjesztett, az ellenzék rendkívüli vehemenciával támadta a nemzeti kisebbségek számára előnyös rendelkezéseket, megpróbálta akadályozni a parlamenti vitát, emiatt a kormány felelősségvállaláshoz folyamodott, az alkotmánybíróság azonban először alaptörvénybe ütközőnek minősítette az eljárást, így ősszel majdhogynem kormányválság alakult ki emiatt, miután az RMDSZ a jogszabály elfogadásától tette függővé további kormányzati szerepvállalását. A taláros testület azonban később úgy döntött, a felelősségvállalási procedúrát nem lehet megszakítani, s miután a liberálisok visszavonták aláírásaikat a bizalmatlansági indítványról, bizalmi szavazást sem lehetett tartani, és a törvényt elfogadottnak minősítették. Ezt követően újabb alkotmánybírósági fellebbezés következett, ezt azonban tegnap elutasította a taláros testület.
Megszüntetett diszkrimináció
Markó Béla kormányfőhelyettes, az RMDSZ elnöke tegnap hangsúlyozta: az új törvény kiiktatja az utolsó diszkriminatív rendelkezéseket az anyanyelvű oktatással kapcsolatosan. A jogszabály értelmében a kisebbségi oktatásban részt vevő diákok minden tantárgyat anyanyelven tanulhatnak, a román nyelv és irodalom kivételével. A magyar diákok magyarul tanulhatják Románia történelmét és földrajzát minden osztályban. A román nyelvet és irodalmat külön tanterv szerint és külön tankönyvekből oktathatják a kisebbségi gyerekeknek. A kisebbségi gyermekeket oktató pedagógusoknak ismerniük kell az adott nyelvet. A közoktatásban magyar nyelv és irodalomból, történelemből és zenéből olyan szakemberek dolgozzák ki a tanterveket, akik ismerik a magyar nyelvet és a magyar kultúrát. Az RMDSZ közleménye szerint a jogszabály fontosabb előírásai közé tartozik az is, hogy az egyetemi oktatásban a nemzeti kisebbségek számára biztosított az anyanyelvű képzés, kiemelt támogatást biztosítanak annak a diáknak, aki lakóhelyétől távol tud csak anyanyelvén továbbtanulni, fedezik a bentlakás vagy az ingázás költségeit. A magyarul tanuló diákok után nagyobb támogatás illeti az iskolákat, tekintettel az anyanyelven történő oktatás többletköltségeire. Szórványban kisebb létszámmal is indíthatnak óvodás csoportokat, illetve általános iskolai és gimnáziumi osztályokat a magyar anyanyelvű diákok számára. Az iskolák vezetésében a kisebbségiek számarányuk alapján vesznek részt. Vegyes tannyelvű iskolákban az egyik aligazgatónak az adott kisebbséghez kell tartoznia. A törvény előírja, hogy az egyetemeken belül működő kisebbségi nyelvű tagozatok autonómiát élveznek, a törvény lehetőséget ad önálló karok létrehozására is a kisebbségek nyelvén.
Döntések helyben
Az új törvény értelmében minden tantárgy esetében csökken a kötelezően tanítandó tananyag mennyisége, az előirányzott évi tanóraszám 25 százalékát minden pedagógus legjobb belátása szerint használhatja fel. Növekszik a választható tantárgyak aránya, csökken a heti óraszám felső határa. Az oktatási intézmények irányítása a helyi közösség kezébe kerül, az iskolák irányítását biztosító vezetőtanácsban a pedagógusok mellett jelentős szerepet kapnak a szülők és az önkormányzat képviselői. A vezetőtanács megtervezi az iskola költségvetését és fejlesztését, jóváhagyja az iskola sajátos tantervcsomagját, megszervezi a pedagógusok számára kiírt versenyvizsgát. A felsőoktatásban, a többnyelvű egyetemeken önállóságuk biztosítása érdekében a magyar nyelvű tagozatok saját működési szabályzatot dolgoznak ki.
A gyulafehérvári ígéretek
Üdvözölte tegnapi sajtónyilatkozatában a törvény megszületését Traian Băsescu államfő is, élesen támadva egyes szakszervezeti vezetőket, egyetemi rektorokat és ellenzéki politikusokat. Leginkább Andrei Margát és Ecaterina Andronescut ostorozta, amiért egyetemi vezetőkként saját érdekeiket követve ellenzik az oktatás megreformálását, de megkapta a magáét Mircea Geoană szociáldemokrata szenátusi elnök is, aki a törvény leghevesebb ellenzőjének bizonyult. Az államelnök hangsúlyozta: a jogszabály lehetőséget teremt az oktatási rendszer alapos átalakítására, csökkenti a gyermekre nehezedő nyomást, nagyobb beleszólást biztosít a döntésekbe a helyi közösségek számára, felelősségre neveli a szülőket, korlátozza a ,,diplomagyárak" működését, a pedagógusok számára pedig szakmai felkészültségük, hozzáértésük válik mérvadóvá, nem pedig a régiség. Élesen bírálta az államfő azokat a politikusokat is, akik nacionalista hőzöngést provokáltak a jogszabály kapcsán, és felidézte az 1918-as gyulafehérvári ígéretek egyikét, mint mondta, a kisebbségek számára az anyanyelvű oktatás biztosítása Nagy Románia megalakulásának egyik alaptézise volt. ,,Az egyik 1918-as gyulafehérvári ígéret az volt, hogy a kisebbségek számára anyanyelvű oktatást, igazságszolgáltatást, közigazgatást biztosítunk. Nem értem, hogy NATO-tagállamként, uniós tagállamként miért kellene kevésbé bölcseknek lennünk, mint 1918-ban" — jelentette ki az államfő.
Farcádi Botond, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Továbbra is törvényes a székely zászló kitűzése
Beperelte Hargita Megye Tanácsát és az Országos Diszkriminációellenes Tanácsot (CNCD) a Marosvásárhelyi Ítélőtáblán három maroshévízi román civil szervezet, amiért feljelentésük alapján a CNCD nem ítélte diszkriminatívnak Hargita megye zászlaját, a kék-arany színű székely lobogót.
A Dr. Miron Cristea Kulturális Alapítvány, a Radio Ardealul és a Glasul Calimanilor Egyesület – Dan Tanasa sepsiszentgyörgyi lakossal együtt – a múlt év elején azt kifogásolta a CNCD-hez benyújtott keresetében, hogy a megyezászló csak a magyar közösséget képviseli, a megyében élő román nemzetiségűeket nem, és ez sérti a helyi románokat. A CNCD tavaly őszi döntése szerint a – Hargita Megye Tanácsa 2009. november 26-i határozatában Hargita megye zászlajaként elfogadott – székely lobogó nem diszkriminálja a megyében élő románokat. A CNCD szerint a helyi hatóságoknak a román törvénykezés értelmében joguk van önállóan dönteni az adott közösség jelképeiről, így 2010 novemberében lezárta az ügyet, megállapítva, hogy a panasztevők által sérelmezett megyei tanácsi határozat nem esik a diszkrimináció elleni, 2000. évi 137-es számú, 2007-ben újraközölt kormányrendelet hatálya alá.
A határozatot a fellebbezési határidőig nem támadták meg, viszont a fent említett három szervezet most a Marosvásárhelyi Ítélőtáblánál keresi igazát. A felperesek szerint törvénytelen a diszkriminációellenes tanács döntése, ellentmond a hivatkozott 137-es kormányrendelet előírásainak, ráadásul cinkossággal vádolják a Hargita Megyei Tanácsot és a CNCD tagjait, Asztalos Csabát, Gergely Dezsőt és Haller Istvánt, akik a petíciót elbírálták. A Maroshévízen bejegyzett szervezetek továbbra is törvénysértőnek és diszkriminatívnak tartják a megyezászlót, és sérelmezik Borboly Csaba tanácselnöknek a 2010. március 15-én a csíkszeredai megyeházánál tartott zászlófelvonáson tett kijelentését, miszerint ez a zászló egész Székelyföld zászlajának tekinthető. A felperesek keresetükben kifejtik, hogy a kék-arany zászló "monoetnikus" szimbólum, nem tükrözi a Hargita megyében élő román közösséget, és tulajdonképpen "az etnikai alapú területi szeparatizmus jelképe".
– Bízom benne, hogy az igazságszolgáltatás a javunkra dönt. Viszont a Hargita megyei települések közintézményeire továbbra is nyugodtan ki lehet tűzni a megyezászlót – nyilatkozta a kereset kapcsán Borboly Csaba, a Hargita Megyei Tanács elnöke. Népújság (Marosvásárhely)

RMDSZ 20 év távlatából
Mit köszönhetünk az RMDSZ-nek és vezetőinek az elmúlt 20 évben? Sokunkban feltevődött ez a kérdés az elmúlt hetekben lezajlott SZKT-ülést követő nyilatkozatok hallatán. Köztudott ugyanis, hogy Markó Béla elnök Úr bejelentette, hogy nem kívánja magát újrajelöltetni az RMDSZ elnöki posztjára. Sokan felkapták a fejüket, és néhányan közülünk talán még örömteli ujjongással is fogadtuk a hírt. Páran már irányváltásról, szemléletváltásról beszéltek. Azonban ez az eufórikus hangulat nem tarthatott sokáig, az elnökségre pályázó két személy nevének hallatán. Az egyik jelölt Kelemen Hunor, a másik eséllyel pályázó jelölt Eckstein-Kovács Péter. Ennek tudatában mondhatjuk, hogy az alma nem esett messze a fájától. Mondhatjuk azért, mert nyílt titok, hogy a leköszönő elnök Kelemen Hunort támogatja. Így, ez az örömittas hangulat hamar köddé vált, ugyanis a tisztújítás nem azonos a szemléletváltással. Ezt a szemléletváltást az RMDSZ testvérpártjának, a jóval erősebb gyökerekkel rendelkező, a magyarországi MSZP-nek sem sikerült megvalósítania. Mindmáig ott ül soraikban, pestiesen mondva csak „kőkomcsinak” nevezett, erős mag, amely a háttérből, a színfalak mögül bábuként mozgatja a mindenkori elnökséget. Még akkor sem, ha Kelemen Hunor erős, szavahihető RMDSZ-t képzel el a jövőt illetően. A tények tudatában, miszerint csak akkor hajlandó lemondani Markó Béla az RMDSZ elnökségéről, ha megfelelő utódot hagy maga után, szócséplésnek tűnhet az irányváltás gondolata. Ennek hangot adva, talán, az utolsó elnöki beszédében elemezte az elmúlt csaknem húsz év politikai sikereit. Egy olyan beszédben, ahol nem volt szó hibákról, tévedésekről, rossz döntésekről, ahol erényként jelent meg az ide-oda csapódás (ahogy az egyéni érdek, nem pedig a magyarság érdeke szolgálja) egy olyan beszámolóban, ahol a mindenkivel való szövetségkötés követendő példa az elkövetkező elnökségre nézve. Egy olyan irányvonalat jelölt ki, ahol a magyarság érdekérvényesítésének az útja nem az anyaország, nem az Európai Parlament, hanem Bukarest és a mindenkori román kormány felé van kikövezve. Ezen nagy szemléletváltás hallatán még az államelnök, Traian Bãsescu is nevetésben tört ki. Bátran kijelenthetjük, hogy ez az egész csak egy politikai színjáték, ahol mi, erdélyi magyarok csupán fabábuk vagyunk, akiket az orrunknál fogva lehet vezetni. Ez a színjáték már a jövő évben esedékes kampány része – vélik egyesek. És igazuk van. Talán nem is mi vagyunk a bábuk, hanem a majdani megválasztott elnökség. Senki ne higygye, hogy Markó Béla jelenlegi elnök Úr karba tett kézzel figyeli majd, ahogyan munkája kárba vész. Senki ne gondolja, hogy a háttérből nem egyengeti majd utóda útjait, és nem szól majd bele, ha az út véletlen Budapest, nem Bukarest felé venné az irányt. A másik elnökjelölt, Eckstein-Kovács Péter személye sem garancia a változásra. Ő ugyanis jelenleg az államelnök kisebbségi tanácsadója. Munkáját siker koronázza, hiszen az államelnök lépten-nyomon, ahol csak teheti, hangoztatja, hogy soha nem kap autonómiát az erdélyi magyarság. Még mindig fájó emlékként él bennünk a 2004. december 5-én lezajlott állampolgársági népszavazás, ahol az erdélyi magyarság önérzetét, identitástudatát tiporták sárba. Ennek megünneplésére hívta Kolozsvárra Eörsi Mátyást, akkori SZDSZ-es politikust, akinek előadását a kolozsvári diákság hiúsította meg. Ha az elmúlt húsz év az erdélyi magyarság szempontjából nehézkes, göröngyös is volt néha, a tények ismeretében az elkövetkezendő húsz év még nehezebb, még bizonytalanabb lesz. Mondjuk ezt annak tudatában, hogy az RMDSZ vezetésének, bárki is legyen az elnök, nem ismeretes, sőt, idegen más magyar politikai szervezetekkel az összefogás gondolata. Pedig az RMDSZ-en kívül is van élet. Ezek a hangok, ezek a törekvések egyre hangosabbak. Végezetül meg kell köszönnünk az RMDSZ-nek az elmúlt 20 év munkáját. Köszönjük a közalkalmazottak, a tanárok nevében a 25%-os bérmegvonást, a kismamák nevében a családi pótlék szigorítását, a nyugdíjasok esetében a nyugdíjra kivetett társadalombiztosítási illetéket, az egész erdélyi magyarság nevében az áfa emelését. Mindezek ellenére, bizakodunk és remélünk. Reméljük azt, hogy most nem csupán újabb színjátékról van szó. Bízunk abban, hogy az irányváltás nem csupán egy újabb üres szójáték. Ennek szellemében kívánunk mindenkinek sikerekben, megvalósításokban, eredményekben gazdag boldog új esztendőt.
Gyergyószentmiklósi Magyar Polgári Párt, Kommunikációs Osztály, Gyergyói Kis Újság (Gyergyószentmiklós)

Tanügyi törvény: az odisszea vége
Az Alkotmánybíróság tegnapi döntésével véget ért az oktatási törvény odisszeája a kormány, a parlament két háza és a taláros testület között.
Két év telt el azóta, hogy a parlamenti pártok Traian Băsescu államfő kezdeményezésére aláírták a nemzeti oktatási paktumot, és csaknem két esztendővel ezelőtt született meg a paktum gyakorlatba ültetését szolgáló stratégia. Elmondható tehát, hogy az alkotmánybírák által most az alaptörvénnyel összhangban állónak kimondott oktatási törvény két évet késlekedett.
Két év késés
Mivel a honatyákban ennyi idő alatt sem született meg a politikai akarat az ország jövője szempontjából meghatározó jelentőségű jogszabály megszavazására, indokolttá vált az, hogy a kormány a parlament előtti felelősségvállalással szerzett érvényt a törvénynek.
A huzavona azzal magyarázható, hogy egyrészt a felsőoktatásra vonatkozó paragrafusok közül több is sértette egyes, egyetemi tanárként is ténykedő honatyák érdekeit, másrészt nacionalista politikusok mindenképpen ki akarták iktatni a törvényből a nemzeti kisebbségek nyelvén történő oktatás számára zöld utat nyitó cikkelyeket.
Az ellenzéki pártok már 2009-ben az Alkotmánybírósághoz fordultak, az alaptörvénybe ütközőnek minősítve a kormány általi felelősségvállalást. A talárosok akkor helyt adtak az óvásnak, így a parlamentben folytatódott a jogszabály csigalassúsággal haladó vitája.
Ebben a helyzetben a kormány tavaly ismét megpróbálkozott a felelősségvállalással, amelynek nyomán a Nemzeti Liberális Párt és a Szociáldemokrata Párt újra az alkotmánybírákhoz fordult, akik ismét alkotmányellenesnek mondták ki a kabinet szándékát. Igaz, kiskaput is hagytak Bocéknak: döntésük megindoklásában kifejtették, hogy a taláros testület nem kötelezheti a kormányt a felelősségvállalásról való lemondásra, mivel ez meghaladná hatáskörét.
A dodonai ítélet nyomán a kormányfő kért újabb pontosítást az Alkotmánybíróságtól, amely ezúttal helyt adott a felelősségvállalásnak, és a már benyújtott bizalmatlansági indítvány megvitatása mellett döntött. Miután a nemzeti liberálisok több honatyája visszavonta aláírását a bizalmatlansági indítványról, a törvényt a kabinet elfogadottnak tekintette.
Ekkor fordult ismét az Alkotmánybírósághoz a szenátus elnöke, Mircea Geoană, valamint 108 ellenzéki honatya, megint csak eljárási okokra hivatkozva, illetve egyebek között Románia földrajzának és történelmének anyanyelven történő oktatását kifogásolva. Az újabb óvást a taláros testület tegnap 7–2 arányú szavazattal, elfogadhatatlannak minősítve elutasította.
Gyökeres változások
Az új törvény gyökeres változásokat hoz a hazai oktatásban. Így az ötödik évüket betöltő gyermekek előkészítő csoportba kerülnek, ez lesz a kötelező oktatás első esztendeje. Az iskolások ismereteit második osztálytól kezdve kétévenként tesztelik, az osztályzatok beszámítanak a X. osztályba történő felvételibe. A tesztek eredményeit „személyi portfóliókban” tüntetik fel, ide – IX. osztályig bezáróan – bekerül az összes érdemjegy.
A IV. osztály végén nemzetközi típusú felmérésen esnek át a tanulók, a VI. osztály befejezésekor román, modern nyelvekből – a kisebbségek nyelvén oktató iskolákban – anyanyelvből, valamint matematikából vizsgáznak. A IX. osztály végzősei országos írásbeli vizsgát tesznek egyebek között román, modern és – úgyszintén a kisebbségi iskolák esetében – anyanyelvből, matematikából, szóbelit „polgári és társadalmi ismeretekből”.
A líceumi felvétel az említett portfólió alapján történik, túljelentkezés esetén pedig 70 százalékban a gimnáziumzáró vizsgajegyek átlaga, 30 százalékban pedig a líceum által szervezett felvételin szerzett jegyek számítanak. A törvénytervezet értelmében a líceumi felvételit 2013-tól, az érettségit 2012-től szerveznék az új rendszer szerint.
Pozitív diszkrimináció kisebbségieknek
A kisebbségi iskolákban a román nyelv és irodalom kivételével minden tantárgyat – ideértve Románia történelmét és földrajzát is – mindvégig magyarul tanulhatnak a diákok. A román nyelvet és irodalmat sajátos tantervből és tankönyvből oktathatják a kisebbségi gyerekeknek, a líceumban is. Diáklétszámtól függetlenül a kisebbségi iskolák jogi személyek lehetnek. A kisebbségi iskolákat az alapfinanszírozás tekintetében nagyobb kvótarendszer illeti meg. A kisebbségi oktatási intézmények vezetésében számarány alapján vesznek részt a kisebbségiek.
A szórvány esetében óvodás csoport már tíz gyerekkel is indulhat, az elemi iskolákban és a gimnáziumokban elegendő tizenkét diák is az osztályindításhoz. Ha a gyereknek nincs lehetősége saját településén kisebbségi iskolába járni, az állam anyagilag támogatja az ingázást vagy a szállást és az étkezést.
A törvénytervezet minden szinten szavatolja a kisebbségi nyelven való felsőoktatást, ideértve a doktori szintű képzést és a továbbképzést is, a szakterületekre vonatkozóan pedig nem tartalmaz semmilyen korlátozást. A törvénytervezet meghatározza a multikulturális és többnyelvű egyetemek jogállását, azon belül pedig szabályozza a kisebbségi nyelvű tagozatok megszervezésének formáját, és biztosítja azok autonómiáját.
A törvény lehetőséget ad önálló karok létrehozására is a kisebbségek nyelvén. A multikulturális jogállást egyelőre három felsőoktatási intézmény kapja meg: a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem román, magyar és német, a marosvásárhelyi Orvosi is Gyógyszerészeti Egyetem, valamint a Színművészeti Egyetem román és magyar nyelven működik továbbra is.
Bogdán Tibor, Új Magyar Szó (Bukarest)

Borboly Csaba: Itt a lehetőség a nemzetpolitikai kérdések átgondolására
A magyar–magyar kapcsolatokra vonatkozó javaslataival Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke január 5-én levelet írt dr. Salamon Lászlónak, a Magyar Országgyűlés Alkotmány-előkészítő Eseti Bizottsága elnökének. „A Magyar Országgyűlésben most olyan politikai konstelláció alakult ki, amely kedvez a nemzetpolitikai kérdések érdemi átgondolásának és szabályozásának. Határon túli magyar politikusként így fontosnak tartanám, ha a Magyar Köztársaság Alkotmánya olyan rendelkezésekkel gazdagodna, amelyek egyértelműen és világosan meghatároznák, közjogi szintre emelnék a magyar–magyar kapcsolattartás meghatározó elemeit” – fogalmaz levelében a tanácselnök, négy pontban foglalva össze javaslatait és észrevételeit a tervezett új magyar alkotmányhoz.
A székelyföldi elöljáró indokoltnak tartja, hogy a jelenlegi alkotmány alapvető rendelkezéseinek 1. pontja – „Magyarország felelősséget visel a határain kívül élő magyarok sorsáért” – jobban részletezze a felelősségvállalás konkrét megvalósulási formáit. Borboly Csaba a román alkotmány 7. szakaszára hivatkozik, amely e tekintetben közérthetőbben fogalmaz: tételesen említi a határon túli románokkal ápolt kapcsolatok támogatását, valamint a határon túli románság etnikai, kulturális, nyelvi és vallási identitása megőrzésének, fejlesztésének a támogatását. Javaslatai második pontjában a tanácselnök olyan „sarkalatos törvényt” tart megfelelő jogszabályi keretnek, amely átível a kormányzati ciklusokon, illetve kiszámítható módon részletezi és szabályozza a Magyar Köztársaság által a határon túli magyarokért vállalt kötelezettségeket.
A harmadik pontban Borboly Csaba szerint a magyarországi politikai elitnek változtatnia kell azon a felfogáson, hogy nem biztosít érdemi döntési/együttdöntési jogosítványokat a határon túli magyar politika legitim képviselőinek, olyan jogviszonyokat, amelyek alanya a határon túli magyarság. A Hargita megyei tanácselnök ismét pozitív példaként említi a román rendszert, amelyben a magyarság parlamenti képviselete tagokat delegálhat minden olyan testületbe, amely parlamenti felügyelet alá tartozik, függetlenül attól, hogy kormánypárt az RMDSZ, vagy ellenzéki. „Jogszabályi garanciákkal körbebástyázott magyar–magyar együttműködési rendszert kell kiépíteni a jelenlegi helyett. A mai viszonyrendszert tehát fel kell váltania a közös előkészítésen és döntésen alapuló együttműködési rendszernek” – írja Borboly Csaba.
Javaslatainak negyedik pontjában a tanácselnök fontosnak tartja a magyarországi kisebbségek parlamenti képviseletének ügyét. Úgy látja, e tekintetben lépnie kell a Magyar Országgyűlésnek, és az új alkotmányban, hasonlóan a románhoz, rendezni kell a kérdést, mert meggyőződése, hogy e rendelkezés egyaránt szolgálná a politikai stabilitást és a kisebbségvédelem ügyét. „…nem hallgathatom el azt sem, hogy a román politikusokkal folytatott jogérvényesítési vitákban egyre többször visszatérő kérdés, hogy a magyarországi románságnak mikor lesz hasonló parlamenti képviselete. Erre mi, erdélyi magyar politikusok csak kínosan vonogathatjuk a vállunkat, válaszolni viszont nem tudunk” – hangsúlyozza Borboly, ekként összegezve javaslatait: „Erdélyi, székelymagyar vezetőként akkor lennék elégedett Magyarország új alkotmányával, ha annak betűje és szelleme új alapokra helyezné a magyar–magyar viszonyrendszert, az őt érintő anyaországi döntési folyamatokban – a nemzeti együttműködés rendszerének megfelelően – partneri, mellérendelt szerepbe kerülne a határon túli magyarság. Az elmúlt 20 esztendőben felgyülemlett tapasztalat alapján megérett az idő a határon túli magyar közösségek közjogi szintű nagykorúsítására, s ezzel arra, hogy az új alkotmány ne csak Magyarország, de a magyar közösség egészének alaptörvényévé váljék.” Erdély.ma

A reform lehetőségei
Nem pusztán Markó Bélának és Traian Băsescu elnöknek jó hír az, hogy az új oktatási törvény hatályba léphetett. Kedvező fordulatot vettek a dolgok az egész hazai iskolarendszer és különösen a kisebbségi oktatás szempontjából is.
Ezért van az, hogy a parlament meglehetősen siralmas bizonyítványt állított ki magáról akkor, amikor valósággal szabotálta a jogszabály elfogadását, húzta-halasztotta annak vitáját, s miként nyilvánosan lelepleződött, ebben a dicstelen hercehurcában az ellenzéki korifeusok és kormánypárti elvbarátaik nemegyszer bizony egy húron pendültek — például az egyetemi autonómiával való visszaélésben. A törvény pozitív hozadékát az elvakult politikai vagdalkozásba feledkezett közélet és sajtó nem is lehet képes tárgyilagosan felmérni. Ha csak abból indulunk ki, hogy elfogadásával öt elvesztegetett év után elkezdődhet az új tankönyvek megíratása, már akkor nagy a nyereség. Számomra szülőként lidércnyomás volt kézbe venni egyik-másik, románból torzított szörnyszüleményt — ezeknél biztosan csak jobb jöhet. A jogszabályban, persze, ennél jóval többről van szó. Pillanatig sem hisszük ugyan, hogy hibátlan a törvény, de beindítja a reformot, melyre soha nagyobb szüksége nem volt az európai felmérések szerint e tekintetben is leggyengébben teljesítő uniós országnak. Több évtizedes igény a két, sokat emlegetett tantárgy anyanyelven való oktatása is, de még fontosabb, hogy a román nyelv tanításában talán végre szóhoz juthatnak a szakszerű pedagógiai elvek is, ha külön a mi gyermekeink számára készült tanterv és könyv készül. Ha a román mint tárgy nem a kínzás, nem a beolvasztó nyomás, nem a nemzeti megalázás eszköze lesz, hanem az, ami lehetne: egy értékes európai nyelv, melyet számunkra különösen ajánlatos megtanulni — nos akkor annak bizony mindkét nép és nemzet csak nyertese lehet. Băsescu elnök bejelentve a hírt, a Gyulafehérvári határozatok saját nyelven, saját képviselők által igazgatott adminisztrációt és iskolarendszert ígérő pontját idézte, válaszképpen, mint mondotta, a ,,nacionalista" ellendrukkereknek. Hasonló gesztusra, mi tagadás, nem sok példa volt politikai életünkben. Ady óta sokszor temettük már a bénító soviniszta hisztériát, bizonyára nem múlik ki végleg most sem, de érdemes megszívlelni az elnök felismerését, és e reformkezdeménnyel Románia akár a kisebbségi kérdés átfogó rendezése iránti további számottevő adóssága törlesztésének is nekiláthat
B. Kovács András, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Mikó-terv Erdély fejlesztésére
A magyarországi Széchenyi-terv mintájára Mikó-tervet készülnek kidolgozni az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács szakemberei a magyarság által lakott régiók gazdasági fejlesztésére.
Jakabos Janka, az EMNT háromszéki elnöke elmondta, az elmúlt hónapokban sokat tárgyaltak magyarországi és brüsszeli szakértőkkel, a gazdasági élet meghatározó személyiségeivel, keresik az együttműködési lehetőséget, fejlesztési programot igyekeznek kidolgozni, bíznak benne, ,,a konkrét kapcsolatok elvezetnek a konkrét tőkéhez is". Sikerült már olyanokkal is egyeztetniük, akik befektetőként érdeklődnek, a magyar Eximbankkal és a Magyar Export Hitelbiztosító vezetőivel pedig a romániai magyar kis- és középvállalkozók számára biztosítandó hitel lehetőségéről tárgyalnak — közölte Jakabos Janka. A Mikó-terv két hónapon belül elkészül, az elképzelések megszülettek, az egyeztetések folynak, ezeket kell egységbe önteni — mondotta.
Farkas Réka, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kezdik az aláírásgyűjtést
Várhatóan január második felében kezdik meg az aláírásgyűjtést az új párt bejegyzéséhez. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) január 15-én tart választmányi gyűlést, ekkor döntenek a konkrét cselekvési tervről.
A megyei elnökök feladata megszervezni az aláírásgyűjtést, ám nem kötelesek csatlakozni az új politikai alakulathoz — mondta Jakabos Janka, az EMNT háromszéki elnöke. Azt már tudják, hogy a megyében 4000 aláírást kell összeszedniük — 2000-et Sepsiszéken, 1200-at Kézdiszéken, 500-at Erdővidéken és 300-at Orbaiszéken —, és bíznak benne, ez nem okoz majd nehézséget, bár elismerik, néhány éve sokkal könnyebb volt az MPP bejegyzéséhez szükséges aláírások gyűjtése, azóta az emberek elkeseredettebbek, reményvesztettebbek lettek, sokan elfordultak a politikától. Az EMNT december elején, székelyudvarhelyi kongresszusán döntött arról, hogy kezdeményezi és támogatja a Tőkés László értékrendjét vállaló és képviselő Erdélyi Magyar Néppárt bejegyzését. Toró T. Tibor ügyvezető elnök korábban kifejtette, 2011 elején, három-négy hónap alatt szándékoznak összegyűjteni az új párt bejegyzéséhez szükséges aláírásokat, meglátása szerint ,,ha ennyi idő alatt nem sikerül, akkor fél év vagy egy év sem elegendő". A romániai párttörvény szerint egy új politikai alakulat hivatalosításához összesen 25 000 aláírást kell összegyűjteni az ország tizennyolc megyéjében és a fővárosban. Megyénként legalább hétszáz aláírásnak kell szerepelnie a listákon.
Farkas Réka, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Markó: Az Alkotmánybíróság döntése természetes
Markó Béla miniszterelnök-helyettes, az RMDSZ elnöke a Mediafax tudósítójának elmondta: örül az Alkotmánybíróság döntésének, miszerint alkotmányosnak ítélte a kormány felelősségvállalásával elfogadott oktatási törvényt.
"Ez természetes volt, őszintén örülök, hogy az Alkotmánybíróság végre meghozta ezt a döntést. Én már az elejétől kezdve azt nyilatkoztam, hogy nem látok semmi alkotmányelleneset ebben, és íme, az Alkotmánybíróság döntése bebizonyította ezt. Sokat dolgoztunk ezen a törvényen, jómagam és kormánybeli társaim is, köszönetet szeretnék mondani a képviselőház és a szenátus szakbizottságaiban levő kollegáknak és az oktatási minisztériumnak, amely kidolgozta és támogatta ezt a törvényt" – mondta Markó Béla.
A miniszterelnök-helyettes hozzáfűzte: nagyon reméli, hogy az elkövetkezendő napokban a tanügy- minisztérium megkezdheti az új törvény gyakorlatba ültetését, amely feltétele "a reform bevezetésének".
"Így is sokat késtünk. Az oktatási törvény elfogadása lehetőséget nyújt arra, hogy a következő tanévet más körülmények között kezdjük. Hangsúlyoznám, hogy a kisebbségek jogaira vonatkozó előírások csak egy részét jelentik a törvénynek, fontosabb ennél az általános reform, a közoktatás decentralizációja" – mondta Markó Béla. Népújság (Marosvásárhely)

Alaptalanok voltak az aggodalmak
(MTI) – Már látszik, hogy alaptalanok voltak a kedvezményes magyar honosítási eljárással kapcsolatos korábbi aggodalmak – mondta Martonyi János kedden az InfoRádiónak nyilatkozva.
Nem arról van szó, hogy bárki államhatárok megváltoztatásában vagy területekben gondolkodna – jelentette ki a külügyminiszter a rádió Aréna című műsorában a két napja kérelmezhető kedvezményes honosítás tapasztalataira vonatkozó kérdésekre. Hozzátette: "mindenkit meg kell nyugtatnunk, azt hiszem, mindenki be fogja látni, hogy itt semmiféle aggodalomra nincs ok, itt semmiféle magyar irredentizmus nincsen". Azt mondta, elemi emberi igénynek tesznek eleget, amelynek a térség országai már eleget tettek.
Martonyi János szerint az egyszerűsített honosítási eljárás esetében arról van szó: a magyar identitásukat átérző emberek ne legyenek megfosztva attól a lehetőségtől, hogy a magyar állampolgárságot felvegyék, magyarországi letelepedés nélkül.
A magyar diplomácia vezetője úgy fogalmazott: az első napok tapasztalatai azt mutatják, óriási lelki- érzelmi jelentősége van a kérdésnek, megható jelenetekre került sor Szabadkán, Csíkszeredán, Kolozsvárott és másutt. Elmondta, eddig ebben a három városban jelentkeztek a legtöbben.
Felhívta a figyelmet arra, hogy nemcsak a szomszédos országokban, hanem a világ bármely országában élő magyarokról is szó van, akik eddig nem kérhettek magyar állampolgárságot, illetve útlevelet, mivel ők vagy a felmenőik nem a jelenlegi Magyarország területéről származnak. A távoli országok között említette Argentínát, Ausztráliát és az Egyesült Államokat.
Arra a kérdésre, lesz-e Magyarországnak az ügy miatt konfliktusa Szlovákiával, azt mondta: véleménye szerint nem lesz ilyen konfliktus. Megjegyezte, úgy tudja, Szlovákiában eddig csak egy vagy két ember folyamodott állampolgárságért. Elmondta, mindig is arra számított, hogy a Felvidéken viszonylag kevesen fogják igényelni az állampolgárságot, "tudniillik nincs rá igazán szükségük".
Azt mondta, más kérdés, hogy azt a szlovák törvényt, amely szerint automatikusan elveszti a szlovák állampolgárságát az, aki egy másik állampolgárságot kérelmez, még nem módosították. Hozzáfűzte: "elég egyértelmű, hogy ez a módosítás meg fog történni". A módosítással a szlovák szabályozás ki fogja mondani, hogy egy másik állam állampolgárságának nincs jogi hatása Szlovákia területén – mondta.
A kettős állampolgárságnak gyakorlati jelentősége a miniszter szerint elsősorban a Szerbiában és Ukrajnában élő magyarok, és nagy jelképes jelentősége mindenekelőtt az erdélyi magyarok számára van.
Azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy a választójog megadásában gondolkodik-e a kormány, Martonyi János azt mondta: ez egy következő kérdés, amelyről feltételezhetően a parlament dönt majd, és erről különböző elképzelések vannak.
Kifejtette, hogy a legtöbb országban, ahol a kettős állampolgárságot elismerik, valamilyen formában szavazati jogot is adnak, de bizonyos korlátok alkalmazásával, például meghatározzák azoknak a képviselőknek a számát, akiket a külföldön élő állampolgárok megválaszthatnak. Szerinte erről a kérdésről a választójogi törvény módosításakor lehet majd dönteni.
A külügyminiszter kijelentette: most az a lényeg, hogy az állampolgársági kérelmeket Magyarország befogadja, és ez a folyamat sima, zavar nélküli legyen, mindenki, köztük a szomszédos országok és azok kormányai megelégedésére. Népújság (Marosvásárhely)

Személyes adatokat gyűjt a Bihar megyei RMDSZ a magyar állampolgárságról érdeklődőktől
Nevét, címét és igazolványszámát is elkéri az RMDSZ Bihar megyei szervezete azoknak, akik a magyar állampolgársággal kapcsolatos információkat kérnek tőlük. „Kérem, hogy az RMDSZ Bihar megyei szervezete, úgy, mint eddig, tájékoztasson, illetve tájékoztathasson a kettős állampolgárságról” – áll az adatgyűjtő íven.
A Bihar megyei RMDSZ 2004 decemberében harmincezer aláírást gyűjtött a kettős állampolgárságért” – emlékeztetett Szabó Ödön megyei ügyvezető elnök. „Innentől kezdve nyilvánvaló, hogy mi felelősséggel tartozunk azokért az emberekért, akik annak idején támogatták ezt a kezdeményezést” – szögezte le. Felidézte: nemrég tájékoztató füzetet is kiadtak, illetve körutat is szerveztek a megyében. A füzetet több ezer példányban nyomtatták ki.
Szabó Ödön kijelentette: a mostani adatlap egy felmérés is egyben, hogy a szervezet lássa, nagyjából hány ember részére kell tájékoztatás nyújtaniuk az elkövetkezendőkben. Arra a kérdésünkre, hogy mire számíthat az, aki nevét, címét és igazolványszámát is megadja az RMDSZ-nek, az ügyvezető kitérően azt felelte: „sok mindenre”. Hozzátette: a lényeg az, hogy ne csak vaktában, hanem az igény pontos ismeretében tájékoztassák a lakosságot. „Másrészt az is egyértelművé válik ezáltal, hogy az emberek igénylik, hogy az RMDSZ is tájékoztathassa őket úgy, ahogy azt megtettük az eddigiekben is, és megtesszük ezentúl is” – jelentette ki Szabó Ödön.
„Egy dolgot folyamatosan elfelejtenek: a RMDSZ által létrehozott irodákban is ugyanúgy kap mindenki tájékoztatást a kettős állampolgárságról, mint bármilyen más irodában. Ukrajnában, Szlovákiában és Szerbiában, vagy ha úgy tetszik, Kárpátalján, Felvidéken és Délvidéken ugyanúgy az emberek nagy többsége azokkal az információkkal rendelkezik, amelyeket ugyanarról a honlapról szereznek, és az ottani helyi szervezetek adnak tovább. Ott nincs demokrácia-központ” – folytatta. Hozzátette: a romániai demokrácia talán valamivel előrébb van, mint az ukrajnai, de hogy ez pontosan mit jelent, már nem magyarázta el. (Lakatos Péter: magánügy a honosítás. Egyelőre nem igényelte a magyar állampolgárságot Lakatos Péter Bihar megyei RMDSZ-es parlamenti képviselő, de kijelentette: ha meg is teszi, az a magánügye. Az állampolgársági törvény ilyen formájú módosítását mindenesetre rég várt lehetőségnek tartja. Ő is felidézte az RMDSZ 2004-es aláírásgyűjtési akcióját, hozzátéve: akkor talán még aktuálisabb lett volna a dolog, mint most, hiszen több országba csak vízummal léphettek be román állampolgárok, mégis jobb későn, mint soha. Azt, hogy választása nem publikus, a magyar igazolvány példájával illusztrálta: mint elmondta, az is van neki, de annak igénylését sem verte nagydobra. Mindemellett a státustörvény biztosította jogokat nem is használja ki, hiszen, mint fogalmazott, arra is megvan a pénze, hogy megvegye magának teljes áron a gyógyszereket, és úgy véli, az a korrekt, ha nem ő, hanem olyasvalaki kér költségtérítéses orvosságot, aki valóban rászorul.
Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke nemrég kettős kommunikációval vádolta meg az RMDSZ-t – Lakatos szerint az európai parlamenti alelnök csak magából indul ki, amikor ilyet mond. Azt is kijelentette, ha tőle valaki megkérdi, hol kaphat felvilágosítást a honosításról, az RMDSZ irodájába irányítja az illetőt. Azt viszont szerinte senki számára nem lehet előírni, hogy kérje vagy ne kérje az állampolgárságot, és politikus részéről helytelen egy másik politikust vádolni amiatt, hogy így vagy úgy dönt.)
Nagy Orsolya, Krónika (Kolozsvár)

Schengen-hisztéria egy félreértett Pintér-nyilatkozat miatt
Hisztérikus reakciókat váltott csütörtökön a romániai közéletben Pintér Sándor, az Európai Unió soros elnöki tisztségét betöltő Magyarország belügyminiszterének egy állítólagos nyilatkozata, amelyet a politikus egy, a német dpa hírügynökségnek adott interjúban tett, és amely szerint a tervezett márciusi időpont helyett a felkészülésben tapasztalt hiányosságok miatt októberre halasztják Románia és Bulgária csatlakozását a belső határellenőrzés megszűnése nyomán létre jött schengeni övezethez.
A román média tényként kezelte a halasztásról szóló hírt, az ellenzéki politikusok össztüzet zúdítottak a kormányra és Traian Băsescu államfőre a kudarc miatt, többen az Európai Uniót is bírálták.
A budapesti belügyminisztérium később közleményben ismertette Pintér nyilatkozatát, ebből pedig kiderül: csupán eshetőségként beszélt a halasztásról, mondván, hogy ha a schengeni országok nem támogatják száz százalékosan, Románia és Bulgária csatlakozása nem történik meg.
Korodi Attila, a képviselőház külügyi bizottságának elnöke a Krónika kérdésére leszögezte: félreértelmezték Pintér Sándor szavait, a magyar belügyminiszter ugyanis nem tényként közölte a román és a bolgár csatlakozás elhalasztását, csupán a forgatókönyvet vázolta arra az esetre, ha a Bizottság a halasztás mellett döntene. „Mind a budapesti román, mind a bukaresti magyar nagykövetségen érdeklődtünk, és megerősítették: a magyar belügyminiszter nem jelentette ki tényszerűen a halasztást. Közölték, Magyarország továbbra is elkötelezett Románia márciusi csatlakozása mellett” – szögezte le lapunknak Korodi.
A Pintér-nyilatkozat
A budapesti belügyminisztérium közleményben hozta nyilvánosságra az ominózus Pintér-nyilatkozatot.
„Optimista ember vagyok, soha semmit nem tekintek vesztett ügynek. Nagyon sok munka van mind Bulgáriában, mind Romániában a schengeni csatlakozás érdekében. Nagyon sokan készültek erre, rendszereket állítottak be, tanultak annak érdekében a rendőr kollégák, határőrök, hogy teljesíteni tudják a schengeni vállalásokat. Ismerjük a német és a francia álláspontot, de van egy meghatározott jogi lépéssorozat, amit végre kell hajtani. Szakértők elvégezték a munkájukat, a szakértők az első olvasatban megtárgyalták a véleményeiket, és január végén közzéteszik ezt a véleményt. Ekkor, ennek a véleménynek az ismeretében kell a következő lépést megtennünk, és a Tanács előtt megbeszélni a vélemények ismeretében, hogy hogyan, mit kell még végrehajtani Bulgáriában és Romániában annak érdekében, hogy a schengeni országokhoz csatlakozhassanak. Egyértelmű az eljárás ebben a tekintetben: 100 %-osan kell valamennyi schengeni országnak a véleménye és a szavazata ahhoz, hogy tagok lehessenek. Ha ezt a 100%-ot nem érjük el, akkor természetesen a két ország schengeni tagsága nem történik meg. Úgy gondolom, hogy legkésőbb júniusig olyan politikai állásfoglalást kell elérnünk, hogy milyen feladatokat kell még végrehajtani a két országban, milyen határidővel kell megtenni, hogy ezt a német és francia véleményt meg tudják változtattatni.” – mondta a magyar belügyi tárca vezetője a dpa-nak adott interjúban.
A közlemény egyúttal rámutat: „a magyar elnökség egyik legfontosabb prioritása Románia és Bulgária schengeni övezethez való gyors csatlakozása, amelyhez minden energiánkat mozgósítjuk az ügy sikere érdekében. Hazánk - ahogy eddig is - megad minden segítséget mind Bulgáriának, mind Romániának a mihamarabbi csatlakozásuk érdekében. Bárhogy is alakulnak a körülmények, a magyar elnökség úgy szeretné átadni a stafétát Lengyelországnak, hogy Bulgária és Románia schengeni csatlakozásának ügyét a két ország szempontjából megnyugtatóan lezárta.”
Teodor Baconschi külügyminiszter – aki egy szerda esti televíziós műsorban arról beszélt, amennyiben a schengeni csatlakozás kudarccal végződik, a miniszterelnök kérésére hajlandó lemondani, ugyanakkor úgy vélte, a távozásra nincs ok, mivel az általa vezetett tárca minden feladatának eleget tett – szintén megerősítette a Korodi által mondottakat. Mint elmondta, egy nyilatkozat csak akkor tekinthető hivatalosnak, ha azt diplomáciai úton közlik, vagy ha a két ország nagykövetsége is megerősíti. Ennek nyomán továbbra is a márciusi csatlakozási időpont számít hivatalosnak – szögezte le Baconschi.
Marian Tutilescu, a belügyi tárca schengeni csatlakozásért felelős osztályvezetője leszögezte, a csatlakozás témája leghamarabb január 20-a táján kerülhet napirendre Brüsszelben. A híresztelést cáfolta Füzes Oszkár, Magyarország bukaresti nagykövete is, aki szintén megerősítette: Magyarország a márciusi schengeni csatlakozást támogatja, és az Unió soros elnökeként igyekszik ennek fontosságáról meggyőzni a vonakodó tagállamokat is.
Markó Béla miniszterelnök-helyettes, az RMDSZ elnöke közölte: Németország és Franciaország álláspontját ismerve – a két ország belügyminisztere néhány héttel ezelőtt levélben fordult az Európai bizottsághoz, a román és a bolgár csatlakozás halasztását javasolva a felkészülési hiányosságok miatt – lehetnek problémák a csatlakozással, de Románia továbbra is számít Magyarország támogatására. Rámutatott: tudja, hogy fennáll a halasztás veszélye, de továbbra is arra számít, hogy az eredetileg kitűzött időpontban sikerül majd csatlakozni. Mint kifejtette, Románia teljesítette a csatlakozás műszaki feltételeit, a politikai feltételek viszont bármikor vita tárgyát képezhetik, bár álláspontja szerint nem várható, hogy jelentős politikai problémák merülnének föl.
Renate Weber, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) európai parlamenti képviselője rámutatott: lehetetlen, hogy most kiderüljön, esélyes-e a most a csatlakozás, vagy sem, mivel előbb be kell mutatni a műszaki felkészültségről készült jelentést, majd februárra újabb jelentést készül, amelyet az Európai Parlament elé terjesztenek, ezt követően pedig az Európai Bizottságnak kell meghoznia a végső döntést. Weber szerint ugyanakkor ez a végső döntés márciusban vagy áprilisban várható.
Az ellenzék ugyanakkor folyamatosan bírálta a kormányt a vélelmezett külpolitikai kudarc miatt, Adrian Severin, a Szociáldemokrata Párt (PSD) EP-képviselője pedig úgy értékelte, hogy a hibásan értelmezett Pintér-nyilatkozattal bizonyos körök az európai törvényhozásra próbálnak nyomást gyakorolni. Úgy vélte, a nyomásgyakorlás mögött a francia kormány áll, amely belpolitikai problémáiról és korrupciós ügyeiről kívánja elterelni a figyelmet, illetve bizonyos kereskedelmi problémák miatt akarja büntetni Romániát. Severin úgy vélte, a korrupciós ügyek miatt akár Franciaországot is ki lehetne zárni a schengeni övezetből, és álláspontja szerint a francia-román stratégiai partnerség halott. Úgy vélte, Romániának diplomáciai offenzívába kellene kezdenie, amelyben bemutatja: a német és a francia belügyminiszter kezdeményezése erkölcstelen és törvénytelen. Kijelentette, az igazságügyi reform gyakorlatba ültetésére kidolgozott együttműködési és ellenőrzési mechanizmus csupán ürügyül szolgál Románia megzsarolására, és semmilyen következményekkel nem járna, ha Románia – Baconschi külügyminiszter hét eleji fenyegetését megvalósítva – egyoldalúan felmondaná. Számos bírálat érte Traian Băsescu államfőt is, aki épp egy nappal korábban jelentette be, hogy vállalja a politikai felelősséget a schengeni csatlakozás esetleges kudarcáért.
Mint ismeretes, Románia és Bulgária schengeni csatlakozása ellen Németország, Franciaország és Hollandia is szót emelt. A német és a francia belügyminiszter szerint a két országot akkor lehet felvenni a határellenőrzés megszűnése nyomán létre jött övezetbe, ha sikerült leküzdeni a korrupciót, gyakorlatba ültetni az igazságügyi reformot, valamint biztosítani a külső határok védelmét. A román álláspont szerint ugyanakkor a csatlakozásnak csupán műszaki feltételei vannak, ezeket pedig – ahogy ezt az EB ellenőrei is jelezték – az ország teljesítette. A határőrizet megerősítésének elégségességéről szóló jelentést várhatóan a közeljövőben teszi közzé az illetékes bizottság, és ezt követően várható döntés arról, hogy valóban elhalasztják-e a két ország csatlakozását, vagy már márciusban részévé válhatnak a schengeni övezetnek. Krónika (Kolozsvár)

A Hívó Szó első olvasója voltam
Leírtam, de leírták már mások is, sok szemszögből vizsgálva azokat az órákat, amelyekben az 1989. decemberi romániai népfelkelés közepette a kolozsvári Szabadság napilap első száma elkészült. Hogy erre most mégis visszatérek, csupán azzal magyarázható, hogy a lapindulás egyik fontos mozzanatát felelevenítsem, és azzal kapcsolatban a magam tapasztalatát a nagyérdemű olvasóval megosszam.
Hónapok óta nem volt kapcsolatom az Igazságnak, a város korábbi magyar napilapjának a szerkesztőivel. Pedig annak előtte a lap belső munkatársa voltam. 1988-ban ugyanis László Ferenc és Orbán Ferenc vettek rá, hogy hagyjam ott addigi munkahelyemet, a kolozsvári Hűtő- és Élelmiszeripari Kutató- és Tervezőintézetet (az ICPIAF-ot, vagy ahogyan azt a felejthetetlen és rendkívüli tudású Tenkei Tibor mérnökkel együtt magyarul neveztük, a HÉKUTI-t), és adjam újságírásra a fejem. Hiszen a lap – magyarázták nekem – csak olyan egyetemi képzettségű munkatársat alkalmazhat, aki gyakorlati éveit már letöltötte, és aki kolozsvári illetőségű. Ilyen személy kevés volt, s főképp olyan nem, akinek az írásra is hajlama legyen, ezért végső érvként azt a rémképet is szemem elé vetítették, hogy a nyugdíjazások okán meg fog szűnni a kolozsvári magyar napilap, hiszen nem lesz, aki megírja.
Jó kollégámat és barátomat, Murádin Jenőt akkor nevezték ki a Napsugár és a Szivárvány gyermeklapok főszerkesztőjévé, így az ő helyére kerülnék, és a művészeti és tudományos rovat szerkesztése lenne a dolgom. Vonakodtam a váltástól, a kutatóintézetben ugyanis jó fizetést kaptam, az újságírás iránti vonzalmam azonban erősebbnek bizonyult. Gyorsan elintézték az áthelyezésemet, összesen egy hét alatt, a szerkesztőségi munkám első napján – amellett, hogy fizetésemet egyharmadával csökkentették – mégis hatalmas meglepetés várt rám: Orbán Ferenc lemondott a főszerkesztő-helyettességről. A megyei pártbizottság az általam akkor kevésbé ismert Pálfi Mirceát nevezte ki a lap élére, főszerkesztője az Igazságnak ugyanis akkor már évek óta csak névlegesen volt.
A szerkesztőség vezetősége nem tartotta be az ígéretét, a művészeti és tudományos cikkek mellett gyakran kértek ipari jellegű beszámolókat tőlem, ami a politikához jóval közelebb állott, s amitől minél nagyobb távolságra törekedtem. Csakhogy amikor például a régi kolozsvári ipari létesítmények múltját és hagyományait kezdtem prezentálni, durván rendre utasítottak. Visszaút a kutatóintézetbe persze nem volt, s párhuzamosan azzal, hogy viszonyom a hatalommal egyre jobban és egyre látványosabban romlott, nőtt bennem az elszántság, hogy kilépek az egészből.
A kilépésre egyetlen lehetőség volt, a kivándorlás. Így lettem 1989 nyarán munkanélkülivé, hogy aztán házkutatások és titkosszolgálati megfigyelés tárgyává váljak. 1989 novemberében, a párt XIV. kongresszusának közeledtével, tömbházlakásom lépcsőházában a Szekuritáte már 24 órás ügyeletet tartott. Októbertől kezdődően legtöbb barátommal és ismerősömmel megszakítottam a kapcsolatot, nehogy bajt hozzak rájuk is. A teljes elkeseredés mellett csak a szabadságvágy növekedett bennem napról napra.
December 17-én vettek őrizetbe, és szállítottak be a Szekuritáté Árpád utcai székházába, ahol sikertelenül arra próbáltak rávenni, valljam be: tudomásom van arról, hogy Temesvárra külföldi horthysta, fasiszta, irredenta elemek törtek be, amelyek ott „destabilizálják a helyzetet”. Nekem a Kossuth rádióból már tudomásomra jutottak a temesvári lövöldözések, és biztos voltam abban, hogy a rendszer vége igen közel lehet. Azzal védekeztem azonban – amint utóbb kiderült, hatásosan –, hogy Temesváron nem jártam, ki sem mozdultam a lakásomból, munkatársaik ezt igazolhatják, s ha kimozdultam, legfeljebb a kenyéradagomat „vettem ki” a boltból. Végül december 21-én délben azzal engedtek el, egyik percről a másikra, hogy „majd még találkozunk”.
Előbb a protestáns teológiára siettem. Onnan mentem a Főtérre, majd az ottani események láttán tovább, az Igazság szerkesztőségébe. Csakhogy aznap még minden képlékeny volt, új lap szerkesztéséről szó sem lehetett. Ez másnapra maradt. A forradalom első évfordulóján a Szabadságban részletesen leírtam, hogy miképpen és kik írták és szerkesztették az első lapszámot, hogyan állt össze december 22-én az az ad hoc szerkesztőség, amelynek produktumát december 23-án 35 ezer példányban jelentettük meg. A szabadság sóvárgása tette velem azt, hogy abban az első lapszámban írásomnak a Hogy visszatérhessünk Európába címet adtam. Ma már inkább szégyellem azt a parttalan lelkesedést, azt a hatalmas naivitást, amely rajtam akkor erőt vett. Fogalmam sem volt arról, hogy Európa majdnem húszévnyi távolságra van tőlünk, s hogy még éveknek kell eltelnie, amíg mások is az Európába való visszatérést fogják ezen a földön szorgalmazni.
Akkor azonban kézenfekvőnek az tűnt, hogy – bár a nyomda környékén már lövöldöztek – a nyomdaszolgálatot, mint az akkori szerkesztőség legfiatalabb tagja (újra annak éreztem magam, bár erre akkor még senki nem kért fel), elvállaljam. Ott is maradtam a következő napokra a nyomdában. Nem voltam egyedül, az összeverődött szerkesztőség tagjai közül többen is lejöttek az első estéken, köztük Székely Raymond és Krizsán Zoltán is. Ha az első lapszám megszületését megelőző nyomdai viták jelentős része a lap címére vonatkozott, a második lapszám szerkesztése azzal kezdődött, hogy a Jókai utcai szerkesztőségből telefonon értesítettek: egy fontos anyagnak tartsunk fent helyet, felhívásról van szó, amelyet majd Kántor Lajos hoz el a nyomdába.
Kántor Lajos meg is érkezett a kora esti órákban a szöveggel, amelyet szolgálatos szerkesztőként a szedés előtt feladatom volt elolvasni, megszerkeszteni. Hozzá is láttam a Hívó Szó című kiáltvány olvasásához. A szöveg, amelynek geneziséről úgyszólván semmit nem tudtam, óriási lelkesedést váltott ki belőlem. Úgy éreztem, ez az a szöveg, amelyre éveken át vártam, benne vannak ugyanis mindazok az elemek, amelyeket évek hosszú során át suttogva megejtett baráti beszélgetéseken egymásnak kifejtettünk, amelyek fölött vitáztunk. Csakhogy azok az elemek itt rendszerré ötvöződtek, teljes mértékben összefüggővé váltak, és egymást szervesen kiegészítették. Egyszóval habzsoltam a kiáltvány minden mondatát, és – első olvasójaként – a teljes szöveget elfogadtam. Akkor még nem tudtam, hogy a szöveg sikerét az a politikai tapasztalat biztosította, amelyet megalkotói évtizedeken át szereztek meg, s amellyel magam akkor távolról sem rendelkeztem.
Egyetlen dolgot tudtam, hogy azokban a napokban, órákban a legfontosabb a szolidaritás kell hogy legyen, ezt pedig leginkább úgy lehet kifejezésre juttatni, ha mindazt, amivel egyetértünk, névvel vállaljuk, aláírjuk. Ezért is fordultam lelkendezve Székely Raymond kollégámhoz: kértem, olvassa el a felhívást, amellyel én teljes mértékben egyetértek, és hitelességének növelése céljából írjuk mi is alá a többi tizenöt név alatt. Annyit ugyanis akkorra már sikerült megtudnom, hogy a Hívó Szót Gáll Ernő Vörösmarty (Brassó) utcai lakásán szövegezték a házigazdával együtt néhányan, majd utána a kiáltvány bejárta a várost, hogy mások is aláírják (ezért került csak este a nyomdába). E néhány részlet ismeretében gondoltam, hogy az aláírások listája nyitott. Tévedtem.
Miután a kiáltványt elolvasta, Székely Raymond, a több évtizedes tapasztalattal rendelkező újságíró, korábbi rádiós szerkesztő is kijelentette: kész vállalni és aláírni a Hívó Szót. Már a szedőnek készültem átadni a kéziratot, amikor a lépcsőn Kántor Lajossal találkoztam. Lelkesedéssel tájékoztattam egyetértésünkről, elhatározásunkról. A Korunk nagyra becsült szerkesztője habozva állt előttem, és közölte: ezt a kiáltványt csak az adott tizenöt személy írja alá, ez nem egy nyitott lista.
Mondanom sem kell, mekkora csalódás ért. Közöltem, hogy megértettem, kihúztam az aláírások közül a Raymondét meg a sajátomat, és leadtam a kéziratot a szedőnek. De a történetet soha nem voltam képes elfelejteni. Ma már tudom, hogy az aláírók névsora – egy-két kivételtől eltekintve – az erdélyi magyarság 20. századi történetében elévülhetetlen érdemeket szerzett személyek lajstroma is akart lenni, egyféle mértéke a további cselekvésnek, amelyhez ők adták meg a programot. Akkor azonban úgy éreztem, hogy engem olyan közösségi jövőépítési elképzelésből hagytak ki szándékosan, amely akaratomat és elkötelezettségemet tükrözte, azzal mindenben megegyezett.
Amikor pedig néhány héttel később a Hívó Szóra már úgy kezdtek utalni közösségünk hirtelen közszereplővé is avanzsált tagjai, mint a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) születési bizonyítványára, a közösség akaratának első dokumentumára, végképp úgy éreztem, hogy nem közösségről, hanem zárt klubról van szó, amelybe engem, amikor kopogtattam, nem engedtek be. Néhány héttel később, amikor a magyar színház előcsarnokában egyik tagtoborzó ismerősöm felszólított, hogy lépjek be az RMDSZ-be, megdöbbenésére azt válaszoltam, engem abból már a megalakulásakor kizártak. A valósághoz persze hozzátartozik, hogy akkorra már a Szabadságnál elfogadott belső szabályzat írta elő az újságíróknak: ne váljanak politikai szervezetek tagjává.
A Hívó Szó aláíróinak többségére ennek ellenére ma is felnézek. Élőkre és közülünk már eltávozottakra egyaránt. Nincs harag közöttünk. Ma már pontosan tudom, hogy az a többnyire humán beállítottságú értelmiség, amelynek a kiáltványt aláírók tagjai voltak, édes-keveset tudott a kolozsvári magyar műszaki értelmiség helytállásáról és zajtalan ellenállásáról, így joggal gondolhatták, hogy az akkor megbukni látszó rendszerrel korábban csakis ők szálltak szembe. Mindennek az elszigeteltség volt az egyik fő oka, a korábbi rendszer, sátáni eszközeivel, csaknem teljesen elzárta ugyanis egymástól az értelmiség különböző csoportjait. Olyannyira, hogy már-már azt sem tudták, ugyanazt a szekeret próbálják húzni. Persze jóformán egyik fél sem tehetett róla.
A fenti írás A Hívó szó és a vándor idő. Kolozsvár, 1989–1990 című, a két évtizeddel ezelőtti eseményekre visszatekintő, mai emlékezéseket és dokumentumokat taratalmazó kötetben jelent meg, amelynek bemutatására január 7-én, pénteken 17 órakor a Kolozsvár Társaság Főtér 22. szám alatti székhelyén kerül sor. Bevezetőt mond Kántor Lajos, a kötet szerkesztője; az eseményt Markó Béla RMDSZ-elnök és Kelemen Hunor művelődési miniszter méltatja.
TIBORI SZABÓ ZOLTÁN, Szabadság (Kolozsvár)

Óvatoskodik a MÚRE
Romániai magyar újságírókat is érint a magyarországi médiatörvény
F. I.
Bár elítéli a sajtó és véleményszabadság korlátozását, a MÚRE kivár a magyar médiatörvénnyel kapcsolatos állásfoglalást illetően. A magyarországi lapok romániai tudósítóit nem „készítették fel” a törvényre.
„A tiltakozás semmilyen formájának nem vagyok híve” – jelentette ki lapunk megkeresésére Karácsonyi Zsigmond, a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének (MÚRE) elnöke, akit arról kérdeztünk, miért nem foglalt állást a szervezet a magyar médiatörvénnyel kapcsolatban. Mint elmondta, jelenleg belső vita zajlik a törvényről, amelyen MÚRE-tagok vesznek részt, hamarosan pedig az igazgatótanács is tárgyalni fogja.
„Sikerült az MÚRE-t egységesnek megtartani, nem politikai törésvonalak szerint rendezkedtünk be, mint Magyarországon, ezért sokkal átgondoltabban kell reagálnunk olyan esetekben, amikor úgy tűnik, hogy politikai felhang is társul az egyes eseményekhez” – érvelt a hallgatás mellett Karácsonyi.
Elmondta, a magyarországi médiaszervezetek nem voltak egységesek a tiltakozás terén, a MÚRE mindenikkel együttműködik, viszont csak a Magyar Újságírók Országos Szövetsége részéről láttak határozott állásfoglalást. Ugyanakkor kifogásolta azt, hogy a törvényalkotók nem konzultáltak a sajtószervezetekkel, hogy megnézzék, a bizonyos esetekben jogos elvárásaik miként érvényesülhetnének. Úgy véli, párbeszéddel elkerülhető lett volna az, hogy sajtószabadságot érintő és korlátozó rendelkezések kerüljenek be a törvénybe.
Tudósítókra is érvényes
A magyar médiatörvény rendelkezései egyébként értelemszerűen érvényesek a magyarországi lapok romániai tudósítóira is, mint ottani sajtóban közlő újságírókra. Szőcs Levente, a Népszabadság romániai tudósítója az ÚMSZ megkeresésére elmondta: sem figyelmeztetést, sem jelzést nem kapott arra vonatkozóan, hogy a január elsejétől életbe lépett médiatörvény miatt vigyázzon arra, hogy mit ír le.
„Úgy gondolom, hogy én innen nem foglalkozok olyan témákkal, amelyek a médiatörvény alapján kifogásolhatók lennének, habár az is igaz: Magyarországon mindenki attól retteg, hogy ez úgyis politikai alapon fog működni, és akkor bármi kikezdhető” – fogalmazott Szőcs.
A magyarországi baloldali ellenzékhez közel állónak tartott Népszava című napilap romániai tudósítója, Lokodi Imre lapunknak szintén azt nyilatkozta: sem szóbeli, sem írásbeli figyelmeztetést nem kapott arra vonatkozóan, hogy hogyan „viselkedjen” az új médiatörvény hatálybalépése után.
„Karácsony előtt voltam legutóbb a budapesti szerkesztőségben, akkor még vakon abban bíztunk, hogy a köztársasági elnök nem fogja aláírni a törvényt vagy pedig visszavonják a súlyosabb rendelkezéseket” – magyarázta lapunknak Lokodi. Mint mondja, ezután is ugyanúgy fogja írni a cikkeit, ahogy eddig, a cenzúrát pedig a médiahatóságra bízza.
Nem képezték ki a romániai munkatársakat
„Semmilyen felkészítést nem kaptam Budapestről az új médiatörvény érvénybe lépésével kapcsolatosan” – válaszolta lapunk megkeresésére Gazda Árpád, a magyarországi Heti Válasz jobboldali hetilap és a szintén magyarországi Info Rádió romániai tudósítója. Gazdát arról kérdeztük, felhívták-e a figyelmét szerkesztőségbeli felettesei arra, hogy az új jogszabály rendelkezéseihez igazítsa tudósításait.
„Nem szólt senki, hogy erre vagy arra a dologra figyeljek oda, sem a Heti Választól, sem az Info Rádiótól. Igaz, idén még nem is adtam le egyetlen tudósítást sem, egyik szerkesztőségnek sem, a médiatörvény pedig csak idéntől érvényes” – tette hozzá az újságíró. Mint kérdésünkre kifejtette: úgy tudja, ottani sajtótermékek külföldi tudósítójaként valóban a magyarországi jogszabály hatálya alá esik ő maga is, de nem tart attól, hogy emiatt „baja eshet”.
„Húszéves újságírói tapasztalatom azt mutatja, ha az ember tisztességesen végzi a munkáját, akkor akármilyen szigorúan, akármilyen szigorú törvény alapján bírálják el, nincs mitől félnie” – vágta ki magát Gazda.
Kevésbé volt bőbeszédű a budapesti kormányhoz közel állónak tartott Magyar Nemzet romániai tudósítója. Kérdésünkre, miszerint kapott-e utasításokat a lap szerkesztőségétől a médiatörvény életbe lépése után azzal kapcsolatosan, hogy cikkeiben vegye figyelembe annak rendelkezéseit, Rostás Szabolcs elzárkózott a válaszadástól. Új Magyar Szó (Bukarest)

ADATBANK.RO Több mint 22 ezer tétellel bővült a romániai magyarság kronológiája
Mostantól valamennyi 2003. és 2006. közötti fontos esemény is elérhető az Udvardy Frigyes által összeállított kronológiában.
Az Erdélyi Magyar Adatbankban 2005 óta elérhető kronológia mától összesen több mint 62800 tételt tartalmaz, és a 1990-től 2006-ig terjedő időszakot öleli fel. Az adatbázis, amely tulajdonképpen egy aprólékos sajtószemle, ebből az időszakból napi rendszerességgel rögzíti valamennyi lényeges romániai magyar történést. Az általános, illetve az évek és hónapok szerinti keresési lehetőség mellett az intézmény-, név- és helységnévmutatók könnyítik a használatát.
A politikai eseményeken kívül a kronológiában helyt kaptak a kulturális élet eseményei, a szerkesztő fontosnak tartotta nyomon követni, mi történik a szórványban, az egyházaknál, az oktatásban, a magyar intézményekben, a kis településeken vagy a moldvai csángóknál, de ugyanígy figyelt a kisebbségellenes megnyilvánulásokra is.
Udvardy Frigyes a HTMH sajtóosztályának volt a munkatársa, a nyolcvanas évek második felétől foglalkozik az erdélyi magyar kisebbség helyzetének dokumentálásával. Az összeállítás folyamatosan bővül és mélyül, az erre vonatkozó észrevételeket az olvasóktól is várja a szerkesztő. Transindex.ro

Magyarország az unió első csillaga
Csodát nem tud tenni a magyar elnökség, de képes lehet megdörzsölni a palackot, amelyből ismét előbújhat a szellem, amelyet úgy hívnak, Európa megújulása ― fogalmazott Orbán Viktor magyar miniszterelnök az EU-elnökség tegnapi hivatalos átadás-átvételi ünnepségén, melyet az Országház kupolacsarnokában tartottak. Az eseményen a belga és a magyar himnuszt követően bemutatták a történelmi zászlókat, valamint a két ország lobogóit, Yves Leterme ügyvezető belga miniszterelnök mondott beszédet, ami után hivatalosan átadta az unió soros elnökségét Magyarországnak. Az egyórás rendezvényen részt vett Schmitt Pál államfő, Kövér László házelnök, a kormány, valamint a budapesti diplomáciai kar tagjai és más meghívott magyar vendégek.
Az EU az elmúlt időben dinamikusabbá vált, ezt Magyarország a következő fél évben, soros elnöksége alatt tovább erősítheti — mondta Yves Leterme belga miniszterelnök, mielőtt átadta az elnökségi zászlót Orbán Viktor miniszterelnöknek. A belga kormányfő a Parlamentben tartott ceremónián hangsúlyozta: Magyarország a történelem során már többször bizonyította erős kötődését a szabadsághoz, ezért bizakodva adja át a stafétát. Bár Belgium több eredményt ért el elnöksége alatt, még sok teendő vár a magyar elnökségre is — tette hozzá. Yves Leterme szerint az EU nemcsak a közös piacot jelenti, hanem elkötelezettséget a béke, a szabadság és a demokrácia értékei mellett, ezek gyakorlatba történő átültetését szolgálják az intézmények, amelyek megerősödtek az utóbbi időben. Orbán Viktor szerint Magyarország a megújulás időszakát éli, a magyarok úgy tekintenek 2011-re, mint az ország megújulásának évére. A kormányfő szerint Magyarországot is ugyanaz a válság késztette jövőjének újragondolására, mint Európát. "A különbség az, hogy minket, magyarokat egy pusztító és hatalmas államadósságot felhalmozó politika következtében különösen felkészületlenül és kiszolgáltatottan ért a válság. Ezért nekünk sokkal jobban össze kellett kapaszkodnunk, nagyobb közös erőfeszítéseket kellett tennünk, hogy egyáltalán a felszínen maradjunk" — mondta. Orbán Viktor hangsúlyozta, Európának ismét fel kell mutatnia azokat az értékeket, erényeket, képességeket, amelyek a kontinenst évszázadokon át egy sikeres, csodált, irigyelt civilizáció bölcsőjévé tették. "Ugyanakkor a magyarok soha nem látott összefogása különös energiákat szabadított fel: mára miénk Európa egyik legrendezettebb államháztartása, az államadósságot csökkentjük, és készen állunk arra, hogy egy év alatt Magyarországot teljesen újjászervezzük. Mi, magyarok megértettük, ha állni akarjuk a versenyt, nem élhetünk tovább úgy, ahogy eddig éltünk" — emelte ki, hozzátéve, hogy ezt az energiát, ezt az elszántságot, ezt a hitet ajánlják fel a magyar emberek az EU-nak. "Ma, vízkereszt napján érdemes emlékeztetni magunkat: az unió soros elnökségét egy ezeréves európai állam veszi most át, amelyet megedzettek a történelem viharai, amely rengeteg tapasztalatot gyűjtött diadalai és kudarcai során, és amelybe a kereszténység oltotta be az emberi méltóság megbecsülését, a tisztelet kultúráját és az emberiesség érzésvilágát" — mondta Orbán Viktor, aki szerint komoly örökséget vesz át az ország: vannak jó ügyek, amelyeket folytatni kell, és vannak, amelyeket viták öveznek a közösségben. Orbán Viktor beszéde után versrészleteket — egyebek mellett a Himnuszt — szavaltak el magyarul, franciául és angolul, majd zenei darabok következtek Rúzsa Magdi, Érdi Tamás előadásában. Az ünnepség idejére a kupolacsarnokot színes, a magyar és az uniós zászlókat megjelenítő fényekkel világították meg. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Jelentősen bővült az Erdélyi Magyar Adatbank
Több mint 22 ezer tétellel bővült a romániai magyarság kronológiája: mostantól valamennyi, 2003 és 2006 közötti fontos esemény is elérhető az Udvardy Frigyes által összeállított Erdélyi Magyar Adatbankban. A 2005 óta elérhető Erdélyi Magyar Adatbank mostantól összesen több mint 62 800 tételt tartalmaz. Az erdélyi magyarság történetével foglalkozó adatbank az 1990-től 2006-ig terjedő időszakot öleli fel, és most bővült a 2003 és 2006 közötti időszak információival. Az adatbázis részletes sajtószemle, a majdnem két évtizedes időszakból napi rendszerességgel rögzíti valamennyi lényeges romániai magyar történést. Az általános, illetve az évek és hónapok szerinti keresési lehetőség mellett az intézmény-, név- és helységnévmutatók könnyítik a használatát. Népújság (Marosvásárhely)

Jó magyarnak lenni – de hogyan?
Egy politikai szervezet érdekérvényesítő stratégiájából nyeri hitelességét. Sajnos, olyan időket élünk, amikor különböző politikai képződmények, valamiféle kedvező közéleti időjárás nyomán, gombamód dughatják ki fejüket az avarból, és szédítik az erdélyi magyarságot. Márpedig kisebbségben élő nemzeti közösségünk érdeke a következetes, tervszerű politizálás. Egyben ez a hiteles képviselet ismérve. Az RMDSZ több mint két évtizedes képviseleti szolgálatának mindenekelőtt a következetesség szavatol hatékonyságot és társadalmi hitelességet! Fenntartom ezt az állítást, annak dacára, hogy az utóbbi években politikai ripacsok kereszttüzébe kerültünk, akik életképes, realitásokból kiinduló stratégiák felmutatása helyett, kizárólag az RMDSZ elvtelen bírálatából próbálnak politikai tőkét kovácsolni önös érdekeiknek. Az erdélyi magyarság társadalmi tekintélyének megerősödése – lásd az anyanyelv-használati jogokat, az elkobzott közösségi és magánvagyonok visszaszerzését, az oktatási intézményhálózat, a művelődési intézmények és a civil szerveződés megerősödését, a magyar vidékek és térségek dinamikus gazdasági fejlődését – az RMDSZ sokat bírált, de következetes, kis lépések sorozatából kiteljesedett politikai szolgálatának a következménye. Ezt lehet elemezni, bírálni, javítani – és kell is! –, de elvitatni csakis rosszindulat árán lehet. Sajnos, tetten érhető ez a szándék, mind az erdélyi magyar közélet, mind a magyarországi politikum porondján. Éppen ezért időről időre újra kell fogalmazzuk a kérdést: mire szegődik el 2011-ben a Maros megyei RMDSZ?
Hadd vázoljam fel 2011-es stratégiánk néhány fő irányvonalát. – Merthogy ez így becsületes!
Kétségtelen, hogy a közeljövőben az RMDSZ szempontjából a februári kongresszus az egyik legnagyobb kihívás. Fontos a szövetségi elnöki tisztségre kiírt tisztújítás – hiszen egyáltalán nem mindegy, hogy ki fogja tovább kormányozni a Kárpát-medence legnagyobb politikai szervezetét –, de legalább ennyire fontos a szervezeti struktúra és cselekvési program újragondolása is.
A Maros megyei RMDSZ a szövetség legnagyobb területi szervezete, éppen ezért meghatározó a mi álláspontunk. Meggyőződésem, hogy a leköszönő szövetségi elnök, Markó Béla, egy olyan politikailag érett, józanul mérlegelő, kiegyensúlyozott vezető személyiség, akit nehéz lesz pótolni az elnöki tisztségben. Szervezetünk ugyan még nem döntötte el, hogy kit támogat e fontos tisztség elnyerésében, azonban egyértelműen az lenne a kívánatos, ha a következő elnök kormányzói attitűdjét is a realitásokra hangolt politikai látásmód, a nyitott és mértékletes tárgyalókészség, a józan konfliktuskezelésre való alkalmasság, és a szövetségi jelleg érvényesítését szolgáló türelem jellemezné. Az RMDSZ leendő elnökének igen nehéz feladat jut, ugyanis még több irányba kell megfelelő diplomáciai érzékkel tárgyalásokat folytatnia – egyrészt helyt kell állni az erdélyi magyar közélet iszapbirkózásában, másrészt folyamatosan meg kell küzdenie azért, hogy az erdélyi magyarság politikai erejének tekintélyt szerezzen a többségi román politikum korántsem barátságos közegében, harmadrészt a magyarországi politikai elittel is eredményes együttműködést kell kialakítson. De, a személyi kvalitásokon túlmenően, erős szervezeti háttérre is szükség van!
Többféle elképzelés körvonalazódott már a szervezeti struktúra átalakítására. Én elsődlegesnek tartom a szövetségi jelleg erősítését – ami egyrészt abban nyilvánul meg, hogy még nagyobb teret enged az ideológiai sokféleség érvényesülésének, másrészt összefogja a kisebb-nagyobb magyarlakta térségeket. Az RMDSZ- nek az ereje eddig is abból származott, hogy Konstancától, Csíkszeredán át, Nagybányáig és Aradig egységes szervezetben működött, amelyben a térségi erőviszonyok kiegyensúlyozódtak, védelmet nyújtottak a szórványnak, és erőt a többségében magyarlakta vidékeknek. Véleményem szerint ezt a szervezeti formát kell erősíteni, hogy továbbra is érvényesülhessen a "minden magyar felelős minden magyarért" elv.
A szervezetépítés egy másik olyan kihívás, amivel nagyon komolyan szembe kell nézzünk Maros megyében is, ugyanis a választói háttér megerősítése nélkül nehezen ismételjük meg azokat a választási eredményeket, melyek eddig erőteljes parlamenti, kormányzati, közhatósági és önkormányzati képviseletet biztosítottak a magyarságnak. A megyei RMDSZ rendkívül fontosnak tartja a tagsággal való kapcsolattartást, ezért folyamatosan frissítjük tagságnyilvántartásunkat, illetve kiemelt figyelmet fordítunk a helyi szervezetek társadalmi szerepének meghatározására. Ezeket a kongresszus után is folytatni fogjuk.
A szervezeti megerősödés elsősorban erős önkormányzati képviseletet szavatol. Köztudott, hogy az elmúlt években az önkormányzatok szerepe, illetve az úgynevezett decentralizáció rendkívül felértékelődött a román társadalomban. Éppen ezért az RMDSZ is politikai stratégiáját hangsúlyosan erre a területre hangolta, ami a továbbiakban is fontos szempont marad. Maros megyében az RMDSZ vezeti a megyei önkormányzatot, illetve a helyi önkormányzatok több mint egyharmadában meghatározó az érdekképviseletünk jelenléte. Ez a politikai hatalom megjavított utak, felújított középületek és oktatási intézmények, korszerűsített közterületek, ivóvízhálózatok, csatornarendszerek, korszerű önkormányzati székházak, új sportcsarnokok és sportpályák számottevő megvalósításában nyilvánult meg. Ugyanakkor az is bizonyosságot nyert, hogy amennyiben mi vesszük kezünkbe településeink sorsának egyengetését, kellő politikai háttérrel és több évszázados gazdálkodói hagyományokkal képesek vagyunk magyarlakta térségeinket felzárkóztatni arra az európai szintre, mely decens életkörülményeket biztosít a magyarságnak. Ezért az önkormányzatok, illetve a kistérségi együttműködés intézményes megerősítése a megyei RMDSZ-nek elsődleges célja lesz 2011-ben is. Folytatjuk a fejlesztési programokkal kapcsolatos konzultációt, a vidékfejlesztési folyamatok monitorizálását, az illetékes tisztségviselők felkészítését, tájékoztató rendezvények, tréningek szervezését.
Dr. Kelemen Atilla
(Folytatjuk) Népújság (Marosvásárhely)

A főtanfelügyelő az új tanügyi törvényről
Nem lép rögtön érvénybe az új tanügyi törvény minden passzusa, folyamatról van szó, amely a következő négy-öt évben fog kiteljesedni. A kidolgozásra váró alkalmazási módszertanok sok részletkérdést tisztáznak majd – véli Ferencz Salamon Alpár Hargita megyei főtanfelügyelő.
Rövid távon bebizonyosodik, hogy számunkra jó az új tanügyi törvény – mondja Ferencz Salamon Alpár Hargita megyei főtanfelügyelő, aki úgy látja, hogy a közoktatás területén a mostaninál sok minden jobb lesz – elsősorban azért, mert az új rendelkezés a gyerekek oktatási igényét tekinti prioritásnak. Lényegesen csökkentik a tananyagot, és a heti kötelező óraszám is kevesebb lesz, ami nemcsak a gyerekek, de a pedagógusok szempontjából is előnyös. Nagyobb lehetőség lesz a felzárkóztatásra, a differenciált oktatásra, így a tehetséggondozásra is – fogalmazott. A számos újdonság közül ezúttal az általános iskolai oktatás kibővítését, a kötelező tíz osztály terén jelentkező változásokat vizsgáltuk. A gyerekek kötelező oktatása ugyanis az új törvény szerint hatéves kortól kezdődik. Ez nem azt jelenti, hogy hatévesen kell iskolába indulniuk a gyerekeknek, hanem azt, hogy az óvodák iskolaelőkészítő csoportja a kötelező oktatás részévé válik. Új tanterv alapján, de továbbra is az óvodában fognak tanulni a hatéves gyerekek – mondja a főtanfelügyelő.
Ami a kilencedik osztályoknak az általános iskolákba való „lehozását” illeti, ezt is fokozatosan lehet végrehajtani: a 2011-ben ötödik osztályt kezdő évfolyam lenne az első, amelyik a kilencedik osztályt is az általános iskolában járná. A felsőbb évfolyamok a már elkezdett rendszerben folytatják tanulmányaikat. Arra a kérdésre, milyen infrastrukturális lehetőség van rá, hogy a kilencedik osztály az általános iskolai oktatás részévé váljon, Ferencz S. Alpár bizakodó választ adott. Szerinte falvakon nem okozna gondot, sőt, a vidéki oktatásban az iskolák visszanépesedését hozhatja az új struktúra. Városokon megoldást lehet találni arra, hogy helyet kapjanak az iskolákban ezek az osztályok, egyik lehetőség az iskolák közötti konzorciumos szerződés lehet, illetve a középiskolákban felszabaduló helyeket is figyelembe kell venni. Arra is lehet gondolni, hogy a kormánynak is fejlesztenie kell a rendszert, és ha figyelembe vesszük, hogy az elmúlt, válságos évben a Hargita megyei tanügy megadta adóssága felét, van remény az infrastrukturális fejlesztésre is – bizakodott. Takács Éva, Hargita Népe (Csíkszereda)

Frunda: mély változásokra van szükség az RMDSZ-ben
Meg kell reformálni az RMDSZ-t, mivel nagyon nehéz, sőt, lehetetlen lesz elérnie a parlamenti küszöböt, egyrészt a többi romániai magyar politikai alakulat nyomása, másrészt a kormányzati szerepvállalás miatt – szögezte le Frunda György szenátor.
Az RMDSZ Maros megyei szenátora csütörtökön, sajtótájékoztatón kifejtette: szükséges az RMDSZ megreformálása, ebben a folyamatban pedig a szövetségi elnök leváltásánál is fontosabb a szövetség programjának és alapszabályának módosítása.
„Az RMDSZ jelenlegi szerkezete egy államéra hasonlít: az elnök államelnökhöz hasonlóan, a Szövetségi Képviselők Tanácsa parlamentként, az ügyvezető elnökség pedig kormányként működik. Ez a struktúra az 1990-es években épült ki, hogy minél több magyart fogadjon be az RMDSZ. Ezen változtatni kell, mivel létezik egy másik magyar alakulat, a Magyar Polgári Párt, és egy újabb is létrejön, az Erdélyi Magyar Néppárt. Az RMDSZ-nek így van vesztenivalója, ha nem változtat politikáján” – fogalmazott Frunda.
A szenátor szerint az RMDSZ helyzetét az is nehezíti, hogy az emberek a Boc-kormány népszerűtlen politikájával társítják, a bírálatokat pedig még a tanügyi törvény kapcsán elért siker sem enyhíti.
Ebben a helyzetben az RMDSZ számára nagyon nehéz, sőt, lehetetlen lesz elérni a parlamentbe jutáshoz szükséges öt százalékos küszöböt – figyelmeztetett Frunda. Szerinte az RMDSZ-nek vissza kell térnie erdélyi magyar választóihoz, mivel a szövetség vezetői nagyon ritkán találkoznak az emberekkel, nincs kommunikáció az RMDSZ és a választók között és rengeteg probléma vár megoldásra.
Az RMDSZ-nek újra kell építenie helyi szervezeteit és fel kell készülnie a jövő évi helyhatósági és parlamenti választásokra – mondta a szenátor, aki szerint a felkészülésnek nem kedvez az RMDSZ kormányon maradása. „Az állami költségvetési törvényt és a nagy politikai döntéseket elemezve látni lehet, hogy az emberek élete nem fog javulni a következő évben. Akkor viszont miért maradjunk kormányon?” – fogalmazott Frunda. Szerinte a februárban esedékes RMDSZ-kongresszusig már nincs idő, de azt követően átfogóan elemezni kell a szövetség jövőjét. Krónika (Kolozsvár)

Borboly összmagyar alkotmányt szorgalmaz
„Erdélyi, székelymagyar vezetőként akkor lennék elégedett Magyarország új alkotmányával, ha annak betűje és szelleme új alapokra helyezné a magyar–magyar viszonyrendszert, az őt érintő anyaországi döntési folyamatokban – a nemzeti együttműködés rendszerének megfelelően – partneri, mellérendelt szerepbe kerülne a határon túli magyarság” – jelentette ki Borboly Csaba, a Hargita megyei közgyűlés elnöke tegnap annak kapcsán, hogy több alkotmánymódosító javaslatot is megfogalmazott az anyaország most készülő alaptörvényéhez.
A székelyföldi politikus ugyanis úgy látja, hogy az elmúlt 20 esztendőben felgyülemlett tapasztalat alapján megérett az idő a határon túli magyar közösségek „közjogi szintű nagykorúsítására, s ezzel arra, hogy az új alkotmány ne csak Magyarország, de a magyar közösség egészének alaptörvényévé váljék”. A magyar–magyar kapcsolatokra vonatkozó javaslataival Borboly tegnap levelet írt Salamon Lászlónak, a Magyar Országgyűlés Alkotmány-előkészítő Eseti Bizottsága elnökének, amelyben négy pontban foglalja össze javaslatait és észrevételeit a tervezett új magyar alkotmányhoz. A székelyföldi elöljáró indokoltnak tartja, hogy a jelenlegi alkotmány alapvető rendelkezéseinek 1. pontja – „Magyarország felelősséget visel a határain kívül élő magyarok sorsáért” – jobban részletezze a felelősségvállalás konkrét megvalósulási formáit.
Javaslatai második pontjában a tanácselnök olyan „sarkalatos törvényt” tart megfelelő jogszabályi keretnek, amely átível a kormányzati ciklusokon, illetve kiszámítható módon részletezi és szabályozza a Magyar Köztársaság által a határon túli magyarokért vállalt kötelezettségeket. Borboly szerint ugyanakkor a magyarországi politikai elitnek változtatnia kell azon a felfogáson, hogy „nem biztosít érdemi döntési/együttdöntési jogosítványokat a határon túli magyar politika legitim képviselőinek, olyan jogviszonyokat, amelyek alanya a határon túli magyarság”. A tanácselnök pozitív példaként említi a román rendszert, amelyben a magyarság parlamenti képviselete tagokat delegálhat minden olyan testületbe, amely parlamenti felügyelet alá tartozik, függetlenül attól, hogy kormánypárt az RMDSZ, vagy ellenzéki. Javaslatainak negyedik pontjában a tanácselnök fontosnak tartja a magyarországi kisebbségek parlamenti képviseletének biztosítását. Krónika (Kolozsvár)

Mérlegvonás, tervek az RMDSZ-nél
Idén a kisebbségi törvény a cél
Király András megyei elnök, oktatási államtitkár, Faragó Péter képviselő és Bognár Levente a Megyei Választmány elnöke vont ma rövid mérleget 2010-ről, és tájékoztatott 2011 legfontosabb prioritásairól.
– Nagy ügyekben nem merültek fel koalíciós problémák, kisebb kérdésekben viszont igen, s ez a megállapítás vonatkozik Arad megyére is – sommázta a PD-L-vel eddig letöltött egy esztendő mérlegét Király András, majd ismét elmagyarázta, miért volt annyira fontos az RMDSZ-nek az oktatási törvény átverekedése: „életbevágóan jelentős ez a kisebbségek számára, hisz mi, magyarok 950 éves múltra tekintünk vissza itt, s megmaradásunk függ attól, hogy a fiataljaink anyanyelvükön, szülőföldjükön tanulhatnak”.
Szintén az oktatási törvénnyel kapcsolatban mondta el, hogy a minisztériumban csak most rajtol a munka dandárja, hisz körülbelül félszáz végrehajtási intézkedést kell kiadjanak, hogy a gyakorlatban is használható legyen az új törvény.
Visszatérve a koalíciós problémákra megemlítette, hogy új alapokra helyezik idéntől a viszonyt, és a fontos döntések előtt konzultálni fognak a PD-L-vel. Helyi szinten továbbra is a decentralizált intézmények élére kialkudott magyarok kinevezése a legélesebb tüske, mert a PD-L továbbra is a minisztériumokra mutogat, azok nem írják ki a versenyvizsgát. „Pedig a miniszterek is PD-L-sek” – jegyezte meg az elnök, de ennek ellenére „amennyiben nem merül fel különösebb vita, probléma, a koalíció 2012-ig egyben marad”. Szintén tüske még a vingai polgármester, aki Király szerint úgy dolgozik, mintha állam lenne az államban, beleavatkozik Majláthfalva magyar közösségének életébe, és „saját csoportját támogatja”, megosztva ezzel a helyi magyarságot.
Bognár Levente a Csiky Gergely Iskolaközpont új szárnyának befejezéséről, a Megbékélési Park rendezésének folytatásáról, a kongresszusi előkészületekről beszélt, Faragó Péter pedig 2010 három kemény parlamenti csatáját elevenítette fel: az oktatási és a nyugdíjtörvényt, valamint a szülési szabadság körüli kemény egyezkedéseket. „Az idei esztendőre a fő célkitűzés a négy éve porosodó kisebbségi törvénytervezet megszavazása és a fejlesztési régiók újrarajzolása lesz” – mondta a képviselő, de megemlítette, hogy személy szerint mindent megtesz, hogy a magyarok lakta települések minél több uniós forráshoz jussanak. Nyugati Jelen (Arad)

Ünnepi jókívánságok – hogy láthatóvá váljunk!
Tavalyelőtt tavasszal, a Főtér feldúlásának kezdetén, a polgármesteri hivatal bejelentette: a városba látogatók – hazaiak és külföldiek – tájékoztatására, a Babeş–Bolyai Egyetem történelem tanszékével háromnyelvű – román, angol, francia –, szakszerű feliratot készíttet a város műemléképületeire. Amint az egy művelt városhoz illik. A kérdésre, hogy a román mellett miért nem magyar és német feliratot, a polgármester azt válaszolta: azért, mert a magyar nem nemzetközi nyelv, a német sem különösebben. Az angol viszont az, akár a francia. Ezenkívül Románia úgymond frankofon, francia nyelvű ország.
Az ilyen-olyan kijelentések után most úgy néz ki, mégis kiírják magyarul az illető műemlékek rövid ismertetőjét. Erre bizony erősen kíváncsiak vagyunk. Mert ha ez valóban valóra válik, elmondhatjuk – ha lassan is, de fejlődünk.
2010. december 8-án, szerdán, a polgármester sajtóértekezletén a Szabadság tudósítója föltette a kérdést: lesznek-e ünnepi jókívánságok magyarul is a városháza elektronikus hirdetőtábláján? Amint válaszában a polgármester mondta, még nem kapta meg az RMDSZ-es tanácsosok ez irányú beadványát. Arról meg nem tudott, a létező számítógépes program lehetővé teszi-e magyar szöveg kijelzését. Mert, tegyük hozzá, ezen a nyelven „rendkívül nehéz” akár három szót – Kellemes karácsonyi ünnepeket!, Boldog új esztendőt! – egy efféle táblára kiírni.
A polgármester a sajtóértekezlet előtt Csoma Botond városi tanácsossal beszélve, egyszerűen nem értette, egyáltalán miért van szükség az ünnepek alkalmával magyar nyelvű jókívánságokra. Hiszen, mint mondta, a magyarok tudnak románul. Ez igaz, de nem jelenti, nem jelentheti azt, hogy a magyar nyelvet mellőzzék. Erre azok hivatkozhatnak, akik az úgynevezett egységes nemzetállamban gondolkodnak, akik szerint ennek alapján a magyarok betolakodók, s akiknek időnként oda kell kiáltani: „Halál a magyarokra!”, „Ki a magyarokkal az országból!”. Igazi demokráciára ez nem jellemző, ilyesmi szóba sem jöhet.
Ugye, nem érti a polgármester, mert többségben gondolkodik, hogy a magyar nyelvű felirat egyszerű tett. Jelentéktelen apróság, de számunkra mégis jelentős. Mert jelzi, hogy mi is vagyunk. Hogy mi is itt vagyunk. Hogy egy ilyen apróság láthatóvá tesz bennünket ebben a városban, ahol élünk. Hogy valamelyest érezzük, bennünket is emberszámba vesznek.
Mintegy másfél évtizede multikulturalitásról van szó úton-útfélen. De illetékesék részéről még senki sem fejtette ki, mit jelent tulajdonképpen ez a bűvös, előszeretettel ismételgetett szó. És ami, a jelek szerint, a magyar nyelvre, az ilyen nyelvű feliratokra nem vonatkozik.
És láss csodát, már a sajtóértekezlet után kiderült, minden valószínűség szerint sikerült megtalálni a műszaki megoldást arra, hogy magyarul is megjelenjenek az ünnepi jókívánságok.
Valóban, a városházának a Monostori út elején, a mostani városházával, valamint a Bem utcával szemben álló elektronikus hirdetőtábláján, a város úgymond soknyelvűségét bizonyítandó, a román, angol, német, francia, olasz, spanyol, lengyel, holland és portugál mellett, magyarul is olvasható volt a Kellemes karácsonyi ünnepeket!, majd ezután a Boldog új évet! jókívánság. Egy kis jóindulat kellett hozzá, semmi több.
De van egy harmadik hirdetőtáblája is a városházának, amit a sajtó nem említett, a Györgyfalvi út (Bârncuşi) és a Pata utca (Titulescu) találkozásánál. Itt, amikor a másik kettőn már Boldog új évet! kívánt a városháza, még a Kellemes karácsonyi ünnepeket! volt olvasható.
Érdekes ez a nagy, tíznyelvű üdvözletezés. Valószínűleg a városháza ezzel akarja bizonyítani a soknyelvűség iránti odaadását. Ha ezt az ötletet nem tekintjük amolyan túltengésnek, nem is rossz. Mint ahogyan az sem, minden nyelv külön jelenik meg, így a sorrend nem is lényeges. Ráadásul váltakozik. A városházára korábban jellemző felfogáshoz viszonyítva, ha kicsi is, de előrelépés. Jelentős részben Csoma Botondnak is köszönhetően.
Várjuk a folytatást! A terebélyesedőt!
ASZTALOS LAJOS, Szabadság (Kolozsvár)