Vásárhely: „cenzúrázott” városházi restaurálás
Újra az országos műemlékvédő bizottsághoz fordult Marosvásárhely egykori városházának restaurálása ügyében Lokodi Edit Emőke.
A megyei önkormányzat elnöke azt szeretné elérni, hogy a munkálatok során vissza lehessen állítani a kőbe vésett magyar királyi koronát, valamint az Árpád-ház és erdélyi történelmi családok és uralkodók – Bethlen Gábor, Rákóczi György, Borsos Tamás – címerét is. A 2008-ban kezdődött felújítás első szakaszában ugyanígy nem kerültek a helyükre a gyűlésterem 1921-ben eltávolított festett üvegablakai sem, melyeket – köztes megoldásként – a Kultúrpalota szecessziós szobájában állítottak ki. Ugyanez a sors vár a címerekre is, melyeket a budapesti Roth Miksa Múzeum munkatársai által restaurált üvegablakok mellett állítanak ki a nagyközönség számára.
A hiányosságokkal kapcsolatban a munkálatokat finanszírozó megyei tanács elnöke, Lokodi Edit Emőke elmondta, hogy még Kelemen Hunor művelődési miniszter mandátuma előtt kérték a tárca illetékeseitől a díszítőelemek visszaállítását, azonban a műemlékvédő bizottság tagjai akkor úgy vélték, hogy „még nem jött el az ideje, hogy az Osztrák–Magyar Monarchia idejére emlékeztető személyiségek portréját visszahelyezzék”. Lokodi szerint elég szomorú, hogy még mindig akadnak olyan kultúremberek, akik félnek a múlttól.
„Remélem, hogy az uniós tagság elhozza majd azt az időt is, amikor nem kell rettegnünk egymás történelmétől, és akkor mind a vitrálisok, mind pedig az ősrégi címerek visszakerülhetnek a helyükre” – adott hangot reményének a tanácselnök, aki második beadványára még nem kapott választ. Az 1908-ban, Bernády György polgármestersége alatt épült, a város jelképének számító műemlék teljes restaurálása ügyében a prefektúra is gáncsoskodott. Annak ellenére, hogy Marius Paşcan prefektus is büszkeségének adott hangot, mivel egy ilyen csodálatos szecessziós épületben dolgozhat, nem engedélyezte a főbejárat eredeti visszaállítását. A prefektus megtiltotta a 90-es években, építkezési engedély nélkül kihelyezett, magyarellenes szöveget tartalmazó márványtáblák eltávolítását. Így a múlt héten befejezett részleges restaurálás során mindössze az előcsarnok falának szecessziós díszeit festették újra, az előtér díszmárványlapjait állították helyre, megerősítették a kocsifeljáró köveit, és megtisztították az épület homlokzatát.
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)

Nesze semmi, fogd meg jól, avagy nyílt levél városvezető honatyáinkhoz
Tisztelt Mindenki!
Ez év február 7-én leadtam és iktattam városunk polgármesteri hivatalában egy beadványt, melyben 3000 körüli aláírás kíséretében a kétnyelvű iskolatáblákat kértük, Románia törvényeire támaszkodva, mi, vásárhelyi magyar szülők. A másnapi tanácsülésen Peti András lelkesen elő is adta, s határozattervezetet nyújtott be, hozzátette szóban, hogy a kétnyelvűség ne az utcanév-táblákhoz hasonlóan jelenjen meg, hanem valós kétnyelvűség legyen. Mindezek mellett javasolta a március 31-i kitételi határidőt. Amint a sajtóból értesült a lakosság, rövid szópárbaj után a honatyák cigi- és kávészünet előtt megszavazták a határozatot. Heuréka, nagy a boldogság! Mindenkit lencse-, toll-, diktafon- és kameravégre kaptak, megtelt dicsőséges hangulattal a város: végre elértek valamit!
Tévedés!! Semmit nem értek el! Íme a bizonyíték: Kolozsváry úr (lévén az ülés elnöke) nem szavaztatta meg az írott szövegben fel nem tüntetett március 31-i határidőt, sem a valós kétnyelvűséget. Peti András pedig elmulasztotta ezt konkrétan kérni. Ennél fogva, ebből fakadóan, illetve ragozhatnánk, csak a jegyzőkönyvben jelenik meg, az meg ugye, nem jelent semmit. Vagyis az egész egy hatalmas szemfényvesztés!
Ezért tehát hiába kérdeznénk bárkit is, mondjuk al- és főpolgármesterünket, hogy hogyan is állunk a táblákkal. Pedig, jaj, de meg kell őket kérdezni!
”Kire marad a kisködmön?” Ki a hibás? Ki a felelős? Ki tehet róla? Ki tehet ellene?
Azt már nem is érdemes említeni, hogy a beadványra a mai napig nem kaptam választ a hivataltól, még románul sem. Nemhogy magyarul.
Tisztelt Uraim, akik városunk magyar lakosságának szavazatai által kerültek székeikbe, s eskü alatt fogadták, hogy gondunkat viselik, érdekeinket képviselik, nekünk, itteni magyaroknak (is). Roppant boldoggá tenne, ha a választási kampányszövegeket cselekedetek követnék! Valósak! Hiszen hiába próbálunk elbújni az ujjunk mögé, a mostani eset, melyben konkrétan én is érintett vagyok, nem a román képviselőkön bukott el, és nem a román törvényeken, hiszen azok sok mindent biztosítanak nekünk (melyek betartásra várnak), hanem Önökön. Az Önök oda nem figyelése és hanyagsága miatt.
Ezúton szeretném felkérni Önöket (mivel személyes találkozások vagy telefonértekezések alkalmával mindig sietős és roppant fontos teedőik vannak, s nincs idejük rám, ránk, ügyeinkre), haladéktalanul tegyék jóvá hibájukat, s záros határidőn belül helyezzék ki a kétnyelvű táblákat!
Ui. Ha valamiben segíthetünk mi, magyar szülők, kérjük, szóljanak, s állunk rendelkezésükre!
Tisztelettel, annak reményében, hogy három gyermekemet a húsvéti vakáció után kétnyelvű táblával rendelkező tanintézménybe vihetem anyanyelvükön tanulni,
Csíky Csengele
Népújság (Marosvásárhely)

Emléktábla Nagyszalontán Tisza Istvánnak
„A Nagyszalontai Református Egyházközség emléktáblát állított gróf Tisza Istvánnak (1861–1918) a templomban. Vasárnap délelőtt a ceremóniát istentisztelet előzte meg, amelyen Gellért Gyula diószegi lelkész, volt érmelléki esperes hirdetett igét Pál apostolnak Timóteushoz írott levele 5-ik részének 14. versét idézve: „Akarom tehát, hogy a fiatalabbak férjhez menjenek, gyermekeket szüljenek…” Az ige első üzenete így hangzik: akarom. Isten azt akarja, hogy mi itt a földön boldogan éljünk, sokasodjunk. A második akarata, hogy a magyar nemzet el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Az igehirdető példaképül gróf Tisza Istvánt állította, aki önfeláldozóan a magyarok megmaradásáért rendületlenül kiállt. Tisza szerette népét, nemzetét, hazáját. Féltette, óvta a pusztulástól. Emiatt kellett mártírhalált halnia.”
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Reding uniós biztos válasza a Székely Mikó Kollégium ügyében
Tőkés László EP-alelnök levélben fordult Viviane Reding jogérvényesülésért felelős uniós biztoshoz a Székely Mikó Kollégium, valamint a romániai Országos Restitúciós Bizottság azon három tagjának ügyében, akik ellen a Nemzeti Korrupció-ellenes Igazgatóság (DNA) eljárást indított amiatt, hogy – állítása szerint – a nevezett sepsiszentgyörgyi Kollégiumot jogsértő módon szolgáltatták volna vissza az Erdélyi Református Egyháznak. 
Reding biztosasszony március végi válaszlevelében „udvariasan” megköszönte panaszt tévő képviselőnknek, hogy felhívta a Bizottság figyelmét az általa tapasztalt jogi eljárási hiányosságokra és visszaélésekre. Válasza azonban nem kecsegtet európai uniós szintű közbenjárással az ügy megoldása érdekében, hiszen válaszában mindössze annak megállapítására szorítkozik, hogy az Európai Unió alaptörvényei értelmében a restitúciós ügyek nem tartoznak az Európai Bizottság hatáskörébe. Felvilágosítása szerint az Unió csak abban az esetben élhetne jogorvoslási felszólítással egy tagállam irányában, amennyiben az adott ország egy uniós szintű törvény alkalmazása során követ el kihágásokat vagy sérti meg az Emberi Jogok Európai Chartáját. Az ingatlan visszaszolgáltatásra vonatkozó törvénykezés és ennek gyakorlatba ültetése, a szubszidiaritás elvének megfelelően, tagállami hatáskörbe tartozik. Ennek következtében Románia – és valamennyi tagállam – szuverén döntése az, hogy milyen módon jár el az Európai Uniós csatlakozása előtt eltulajdonított ingatlanok visszaszolgáltatásának ügyében – mutatott rá Reding asszony. Tőkés Lászlónak a romániai jogállamisággal kapcsolatosan kifejezett aggodalmaira vonatkozóan az európai biztos válasza valamivel biztatóbb hangot üt meg. Azt emeli ki, hogy a Bizottság számára ismeretes az a tény, miszerint Romániának folytatnia kell az igazságügyi reformot, hiszen 2006-ban vállalt kötelezettségei értelmében záros határidőn belül eredményeket kell felmutatnia a korrupció visszaszorításában, valamint az igazságügyi reform területén. Amint erre a Bizottság 2010. júliusi, az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett Jelentése rávilágít, Románia tett ugyan előrelépéseket a 2009-es Országjelentésben felvázolt állapotokhoz és helyzethez képest, mindazonáltal vállalásainak teljesítésében még mindig jelentős hiányosságok észlelhetők. A Bizottságnak továbbra is komoly fenntartásai vannak a romániai igazságügyi eljárások hatékonysága, az igazságszolgáltatási harmonizáció és az igazságszolgáltatás számonkérhetősége tekintetében. Éppen ezért, írja a Biztos, a Bizottság továbbra is megfigyelés alatt tartja és ellenőrizni fogja országunknak ebben a tekintetben kifejtett törekvéseit és eredményeit. 
Erdély.ma

Nacionalista kampány hátráltatja a levéltári anyagok visszaszolgáltatását
Elhalasztotta szerdán a szavazást a román képviselőház kulturális szakbizottsága a kommunizmus idején jogtalanul elkobzott egyházi levéltári anyagok visszaszolgáltatásáról rendelkező törvénytervezet ügyében, amelyet a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) két törvényhozója terjesztett be.
Máté András és Kerekes Károly parlamenti képviselők az 1996-os román levéltári törvény módosítását kezdeményezték. Ennek értelmében a romániai történelmi egyházak visszakérhetnék az 1950-ben és a hetvenes években elkobzott levéltári anyagaikat.
A módosító indítvány tavaly elbukott a szenátusban, most a képviselőháznál van. Március végén a képviselőház kulturális szakbizottsága kedvezően véleményezte az RMDSZ-es képviselők által beterjesztett indítványt, akkor 12 támogató és 2 ellenszavazat, valamint egy tartózkodás mellett a grémium kedvező jelentést fogadott el a törvénytervezetről.
A román sajtóban azonban nacionalista hangvételű kampány indult a visszaszolgáltatás megakadályozása érdekében. Főleg a román levéltárosok országos egyesülete ellenzi a visszaadást, de egyes román történészek is tartanak a „román nemzeti kulturális örökség megcsonkításától”.
Ennek nyomán a román képviselőház egésze visszaküldte a tervezetet a kulturális szakbizottsághoz, amely szerdán ismét megvitatta a tervezetet.
Márton Árpád, a kulturális bizottság RMDSZ-es tagja elmondta, hogy a szerdai bizottsági vitán is „előkerültek a nacionalista szlogenek”. A román ellenzéki pártok képviselői egyebek között amiatt aggódnak, hogy a visszaszolgáltatás nyomán az egyházak tulajdonába kerülő levéltári anyagok esetleg eljutnak a Vatikánba vagy éppen Budapestre.
A bizottság végül a jövő hétre halasztotta az újabb módosító indítványokról és a jelentésről szóló szavazást. Ez utóbbi arról szól majd, hogy a bizottság a törvénytervezet elfogadását vagy elutasítását javasolja-e.
Az egyházi levéltári anyagok visszaszolgáltatásában az erdélyi magyar történelmi egyházak is érdekeltek. A római katolikus, a református, az unitárius és az evangélikus egyház vezetői már régóta szorgalmazzák a tőlük jogtalanul elvett, anyakönyvi iratokat és más értékes dokumentumokat tartalmazó levéltári anyagok visszaszolgáltatását.
hirado.hu 
Erdély.ma

Az RMDSZ megvédi Cseke Attila egészségügyi minisztert 
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) értetlenül figyeli az elmúlt napok heves és agresszív médiakampányát Cseke Attila egészségügyi miniszter ellen – áll a szövetség szerdán közzétett állásfoglalásában.
A szervezet azzal kapcsolatosan látta szükségesnek megvédeni egészségügyi miniszterét, hogy az elmúlt időszakban az ellenzék számos politikusa vádolja Cseke Attilát: „etnikai alapon” döntött a kórházak bezárását, összevonását, illetve átalakítását is magában foglaló reformlépésekről, mégpedig a lakosság rovására, a magyar népességnek kedvezve.
A közvéleményben kétségtelenül felkavarta a kedélyeket, hogy nemrég a Konstanca megyei Baneasán szívinfarktusban, a Valcea megyei Balcesti-en pedig agyvérzésben halt meg egy beteg, miután mindkét településen felszámolták a helyi kórházat, a mentőszolgálat pedig nem tudta időben ellátni a betegeket.
Az RMDSZ-es tárcavezetőt korábban maga Emil Boc miniszterelnök vette védelmébe, hangsúlyozva: nincs arra vonatkozó bizonyíték, hogy a miniszter felelős lenne a halálesetekért. A kormányfő továbbra is támogatásáról biztosította Cseke Attilát és a nevéhez fűződő reformot.
Az RMDSZ szerdán közzétett állásfoglalásában egyebek között megállapította: a 2009-es kormányalakítás során világos volt, hogy az egyik legproblematikusabb tárca vezetését elvállaló RMDSZ-politikusnak nem lesz könnyű dolga, ennek ellenére elfogadta a kinevezést, és vállalta azt, hogy a romániai egészségügyi rendszer több mint egy évtizede húzódó reformját megvalósítja.
A kórházak átalakítását szükségessé teszi a működőképesség és a páciensnek nyújtott egészségügyi szolgáltatás minősége – állapítja meg a Kelemen Hunor elnök aláírásával kiadott dokumentum. Emlékeztet: az egészségügyi tárca a helyi önkormányzatokkal közösen több hónapon keresztül figyelte a kórházak működését, ezt követően választották ki az átszervezésre javasolt egészségügyi intézményeket. A minisztérium és az Országos Egészségbiztosítási Pénztár szakemberei részletekbe menő elemzést végeztek a kórházi ellátásra, az intézmények fenntartására, decentralizálására és az informatikai rendszerre vonatkozóan. Az elemzés nyomán 67 intézmény további fenntartását kórházként nem javasolják, ezekkel az Egészségbiztosítási Pénztár április 1-től nem köt szerződést orvosi ellátásra.
Ezzel párhuzamosan az Egészségügyi és a Munkaügyi Minisztérium kidolgozta az „Idősotthonok hálózatának fejlesztése” elnevezésű, országos érvényű programot, amely lehetőséget teremt 67 kórház idősotthonná való átalakítására, állami költségvetési finanszírozással – emlékeztet a dokumentum.
Az RMDSZ szerint az egészségügyi rendszer reformja szükségszerű a romániai társadalom számára, ezért egyértelműen támogatja Cseke Attila miniszter tevékenységét – fogalmaz az állásfoglalás. Kelemen Hunor megengedhetetlennek tartja, hogy „tisztességtelen módon kompromittáljanak egy felelős politikust, aki a romániai magyar közösség, a szövetség és a kormánykoalíció érdekeit tartva szem előtt végzi feladatát”.
MTI
Erdély.ma

Ki integrálja a magyarokat?
Több jel is utal arra, hogy a magyar állampolgárság kiterjesztése, a határon túli magyar állampolgárok szavazati jogának a kérdése kényszeríti rá először a román politikai elitet és talán a román társadalmat is, hogy érdemben kezdjen gondolkozni azon: mihez is kezdjen Románia a területén élő másfél milliós őshonos magyar közösséggel a meglehetősen gyorsan változó világban.
Victor Ponta szociáldemokrata párti elnök kifakadása a magyarországi választójog ellen csak a legfrissebb az idevágó megszólalások közül. A magyarországi politikusok március 15-i üzenetei kapcsán folytatott televíziós vitákban olyan elemzők is érzékelték a szembesülés pillanatát, akiket aligha lehet nacionalista indulatokkal vádolni.
Emil Hurezeanu fejtette ki például, hogy Romániának valamilyen módon fel kell készülnie arra a helyzetre, amikor tömegesen lesznek olyan állampolgárai, akik két ország parancsszavának engedelmeskednek. Ez idézett gondolat is jelzi, mennyire nem szokott hozzá a román elit ahhoz, hogy a magyarkérdést a mélységekig átgondolja. És talán bánni is kezdi, hogy a párbeszéd helyett mindig idegesen söpörte le a témát az asztalról. Mert az elmulasztott párbeszéd világosíthatta volna meg például azt, hogy az állampolgárság és a szavazati jog nem azt jelenti, hogy Budapest szavára hadrendbe áll az erdélyi magyarság. Éppen fordítva: az állampolgársági köteléken keresztül az erdélyi magyarság szava teremt helyzetet a budapesti kormányzat számára.
Tetszik Bukarestnek, vagy nem, a kérdés úgy tevődik fel: az Európai Unió fellazult belső határai között Magyarország vagy Románia integrálja sikeresebben a kettős kötődésű erdélyi magyar közösséget. Az Európai Unióban ugyanis nem bunkósbottal, nem tiltással, hanem inkább az érintettek érdekeltté tételével szokás megoldani a problémákat. Ha Bukarestben érzékelik Budapest integráló igyekezetét, erre csak az lehet az európai szellemű válasz, hogy Románia megpróbál vonzóbb perspektívát festeni a magyar közösség elé. És Románia csakis az autonómiaformák révén integrálhatná hatásosan a magyar közösséget. Azzal tehetné lojális állampolgárokká például a Székelyföld lakóit, ha a román állam keretében teremtené meg számukra az önálló élet lehetőségét
Gazda Árpád Krónika (Kolozsvár)

Azé a tér, aki belakja…”
Ezt hallhattuk számtalanszor a Főtér esetében is. Ennek tükrében érdemes egy pillantást vetni a Mátyás-szoborcsoport újraavatására, illetve az azt követő sajtóvisszhangokra.
A nacionalista román politikusok és újságírók az esemény hangsúlyosan magyar jellegét kifogásolták, pontosabban, hogy kevés volt a román beszéd, a román zászló, ellenben volt sok magyar. A magyaroknak pedig egyik fő kifogása az volt, hogy miért nem a téren rendezték az ünnepi Ghymes koncertet. A két fő kifogást érdemes a címbeli mondás segítségével elemezni.
Román hiányérzetek
A románok esetében erre az eseményre vonatkoztatva ezúttal jogos volt a hiányérzet. Továbbvihetjük a gondolatot, hogy ez konkrétan abból is adódik, miszerint azé a történelmi személy, aki azt magáénak érzi. A románok számára ez az esemény nem volt esemény, Mátyás személyét nem érzik magukénak. Tulajdonképpen emiatt is volt magyar nemzeti ünnep jellege az egész rendezvénynek. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a szobrot a többségi lakosság a sajátjának is tekintheti olyanformán, mint Románia területén levő műalkotás, de a műalkotást ihlető Mátyást, vagyis a történelmi személyt és vezéreit nemigen van okuk magukénak érezni. Ezúttal azonban nem is a történelmi tények tisztázása a célom, megtették ezt a magyar történészek sokszor.
Mátyás románosítása, akárhogy is szépítjük, egy történelmi frusztráció eredménye, amely minden magyar pozitív történelmi személyt románosítani akar: ha már nem lehet tagadni fontosságát és történelmi nagyságát, hát akkor legyen román. Akárcsak Hunyadi János, Kinizsi, Bethlen, Dózsa és megannyi lefordított, románosított nevű erdélyi személyiség, akik összességükben Erdély magyar történelmének magyar jellegét is erősítik. A történészek átírhatják a Mátyás nevét, származását, ellenben attól még nem lesz népszerű a román tömegek körében. Amíg a román közbeszéd leragad annál, s csupán annyit tart fontosnak, hogy nagy király volt, meg ráadásul Magyarország királya – s állítják ők, hogy román létére –, addig azonban nem vonul be a román legendáriumba, nem lesz a népszerű mesék hőse, s így nem lesznek kíváncsiak a valós történelmi személyiség valós történelmi tettére sem. Addig bizonyítani és tudni is csak azt kell, netán illik és érdemes, hogy román volt, s esetleg azt is, hogy egy csatában azért mégis megverték a románok. Pontosabban a moldovaiak, mert a román szó akkor még nem létezett. Ami szintén nem fedi a valóságot (a Szabadság oldalain is megjelent nemrég egy ezt bizonyító cikk, amelyben korabeli pontos adatokat dolgozott fel egy történész). Jellemző módon, a Szociáldemokrata Párt (PSD) nyilatkozatában a helyi szervezet elnöke, Remus Lăpuşan városi tanácsos ezt a hülyeséget hirdető Iorga idézetes tábla hiányát kérte számon a restaurált szobron és fenyegetőzött, hogy amint hatalomra kerülnek, visszahelyezik a táblát.
Néhány frusztrált politikus még felemlegette a román jelleg hiányát, megpróbált politikai tőkét kovácsolni magának a soviniszta indulatokból, de még román publicisták, fórumozók egy része is azzal válaszolt, hogy ugyan ki akadályozta meg őket vagy a román tömegeket abban, hogy kivonuljanak román zászlókkal ünnepelni? Senki. Csak egyszerűen nem érzik magukénak Mátyást, a román történetírásra rátelepedett politikai propaganda ellenérzéseket tudott szülni, pozitív elfogadást nem. Ilyen egyszerű. A Demokrata Liberális Párt képviselőjét, Mircia Giurgiut is zavarta a sok magyar zászló és egyes fordítások hiánya, ezt utólag nyilatkozta. Legfeljebb azt tapasztalhatta ő is, amit egy átlagmagyar, ha bármelyik román ünnepre téved. Azzal a különbséggel, hogy a hivatalos román ünnepségeken egyáltalán nincs fordítás.
Szóval hiányérzetüket, frusztrációjukat illetően rossz helyen tapogatóznak a román nacionalisták: nem a román jelleg hiányával kellett volna bajlódniuk, hanem azt tudomásul venni, hogy Mátyás király hiányzik a román nemzeti panteonból, bármennyire is erőltetik románságát.
Magyar hiányérzetek: okok, pletykák
A magyarok, főleg a fiatalok azt kérték számon, hogy miért nem ünnepelhettek este is a Főtéren? Román együtteseknek szabad, magyaroknak nem? Minduntalan visszatérő, nem nyilvános kérdés volt, többek között a blog-szférában (például Kiss Olivér blogján– www.koliver.wordpress.com –, ahol több kommentárt is lehetett olvasni.)
A Főtér átrendezésekor többen hangoztatták, még magyarok is, hogy rock-koncertet nem szabad tartani a Főtéren. Tetszik, nem tetszik, a Főteret azóta már átalakították, a külalak megváltoztatásával pedig a tér funkciója is megváltozott: dísztérből, reprezentatív főtérből, korzóból, parkosított pihenőtérből régészeti bemutatóhely lett, télen korcsolyapálya, időnként zsibvásár, könyvvásár, de mindenek előtt városi rendezvények helyszíne lett. Ilyenformán hatványozottan érvényes az, amit a tér átalakítása mellett érvelők hangoztattak: a tér azé, aki „belakja”, megtölti tartalommal. Ha ebből kivonjuk magunkat, akkor az „olyan-amilyen” térről mi magunk mondunk le. Ezen változtatni egyhamar most már nem lehet, de még „belakhatjuk” a teret, rendezvények helyszíneként mi is használhatjuk, ha már ez lett egyik fő funkciója.
A Kolozsvári Magyar Napokon a Beatrice koncertet szintén száműzték a Főtérről, az Apáczai líceum fogadta be udvarára. Elzártsága miatt jóval kevesebben vettek részt rajta, mint amennyi nézőt-hallgatót vonzott volna főtéri rendezvényként. Nem lehet tudni, hogy a szoborcsoport újraavatása alkalmával miért nem koncertezhetett a Ghymes sem a Főtéren, hivatalos verzió nincs, az említett blogon is csak találgatások jelentek meg. Hivatalos magyarázat híján pletykák, gyanúsítgatások terjedtek. Feltételezem, hogy nem a román polgármester vagy más román személy akadályozta meg, hiszen akkor már régen megnevezték volna a bűnöst, lenne kire ujjal mutatni, és lehetne mártíroskodni. Két változat lehetséges: vagy szervezési hiba volt, vagy kishitűség illetve gyávaság. Első esetben az EMNT, második esetben az RMDSZ térfelén van a labda valakinél. Vagy a szervezők tévedtek a hivatalos eljárásban, későn vagy nem megfelelően adtak le kérvényt (tény, hogy a reklámozás is elég későn indult), vagy egy(es) magyar (valószínűleg választott), döntéshelyzetben levő vezető(k) kishitűségből nem merték felvállalni, engedélyezni, engedélyeztetni azt, hogy egy nagy méretű magyar koncertet tartsanak a Főtéren, és ezáltal belakjuk a teret, szabadon ünnepeljünk.
Netán lehet egy harmadik, bár kevésbé valószínű változat is, ami nem jelenik meg a Kiss Olivér blogján levő kommentek közt sem: korlátoltságból, tudatlanságból, stílusa miatt nem engedték, nem akarták, mert nem ismerték a Ghymest, népszerűsége alapján rock-zenekarra számítottak, netán nem merték maguk ellen hangolni azokat, akik így gondolkoznak az együttesről vagy elítélően vélekednek a koncert Főtéren tartásáról. Mert voltak, akik korábban a sajtóban is azon meggyőződésüket hangoztatták, hogy rock-koncertnek nincs helye a Főtéren. A konzervatív, elsősorban az idősebb, s talán még befolyásos magyar generáció egy része valóban idegenkedik, irtózik e műfajtól. A Magyar Napokon egy rock-zenekarról volt szó, most meg egy enyhén rockos beütéseket is tartalmazó, de elsősorban magyar népzenén alapuló, egyedi hangzásvilágú együttesről volt szó. A tiltakozó réteg, generáció általában nem is megy el ezekre a koncertekre, ezért nem az ő véleményük kellene mérvadó legyen, nem eszerint kellene helyszínt választani egy koncertnek.
Amennyiben kishitűségből, a Noua Dreaptă vagy egyéb hőzöngőktől való félelmükben nem merték felvállalni helyszínként a Főteret elkényelmesedett döntéshozó(k), akkor az illető(k) gyakorlatilag már feladtá(k) a Főteret. Ebben az esetben már nem a képviselt közösség érdekeit képviseli(k) az illető döntéshozó(k).
Ünneplés, önünneplés, PR
Hiányoltam, hogy nemigen jelent meg kritika magyar oldalon a szoboravatás programjáról, tartalmáról: ez a március 15-i ünnepségekre emlékeztetett, és pont a hangulatbeli közös elem szúrta a szemet leginkább. Konkrétan az, hogy a politikusok önünneplésre rendezkedtek be. Emiatt sokan már egyre ritkábban, vagy egyáltalán nem mennek el az ilyen jellegű ünnepségekre: egy kis emelvényen valakik mondják a se vége, se hossza szövegüket, amit egy idő után a tömeg iszonyúan un. Ráadásul az egyszerű emberek világától nagyon távol állnak az elhangzó szövegek. Az ünnepünk abban merül ki, hogy érezzük, jelen vagyunk, mint közösség: tömeget tudunk felmutatni, netán a közösségi jelenlét megjelenítésének további szimbolikus elemeit is felmutatjuk (népviselet, zászlók), és rég nem látott, itthon maradt vagy az ünnepre idelátogató ismerősökkel találkozunk. Érezzük, hogy jelen vagyunk makró és mikró szinten, ami nem rossz, de ennél több is lehetne egy nemzeti ünnep. Egyesek szervezeteik jelenlétét is igyekeznek kihangsúlyozni zászlaikkal, mintha egyúttal szervezetek névsorolvasása is zajlana az ünnep idején. Ezt a zászló alatt gyülekezők egy része büszkén, identitás- és csoportmegtartó tényezőként élik meg, mások pedig (kívülállók számára inkább zavaró) marketingfogásként, PR-ként. Továbbá vannak olyanok is, akik közömbösek, „zászlóimmunisok”.
Több is lehetne egy nemzeti ünnep a jelenlét felemelő érzésénél. Az ünnepi műsorok tartalma szintén lehetne felemelő, vagy legalábbis ünnepet sugárzó (mint például a Ghymes koncert, vagy a sajnos későn és csak egyszeri alkalomra meghirdetett, Szabók bástyájánál tartott rendezvények, vagy a szintén rövid idejű kiállítás – amelyeket az EMNT által összefogott, irányított civilek szerveztek).
A hivatalos szoboravatás elején, akár a március 15-i rendezvényeken, megpróbálunk figyelni, majd a figyelem – a rossz hangosítás, majd a szövegek monotonitása miatt is – lankad, és a rég nem látott ismerősök kis csoportokba verődve csevegnek, miközben a szónokok egymásnak adják át a szót/mikrofont. Az életidegen szónoklatdömpingben elhangzó érdekes gondolatok is sokak számára elvesznek, mert alig figyelték a szövegeket. Mindez különösen akkor volt szembetűnő, amikor végre egy olyan esemény következett, amelynek valóban ott volt a helye, és amire tényleg kíváncsi volt a tömeg. A reneszánsz táncra gondolok, amit Mátyás korabeli zenére adtak elő korhű ruhákba öltözött nagyenyedi iskolások, és amire hirtelen felfigyeltek az emberek, sokan abbahagyták a halk csevegést és előbbre mentek, ágaskodtak, szorosabbra zárult az ünneplők gyűrűje, meghatványozódott az érdeklődés. Viszont sokan hiába ágaskodtak, nem láthattak semmit, mert színpad nem volt, amire a fiatal táncosok kiállhattak volna. Csak az első sorokban élvezhették a jelenetet, a hátsók csupán a zenét hallhatták. Hihetetlen, hogy egy ilyen eseményre, amelyre a két kormány és a helyi közigazgatás képviselői, a hazai magyar politikai elit hónapok óta készült, nem tudtak legalább egyméteres magas színpadot emeltetni. A csömört kiváltó politikai presztízsháború helyett hasznosabb lett volna egy kis színpadot bérelni, s a tömeg egy látvánnyal gazdagabb lett volna. Nyilván a szándék hiányzott, hisz bármelyik szónokló notabilitás akár a zsebéből is lazán kifizethette volna a színpad árát.
Ekkor vált világossá a presztízsháború tétje, illetve az önzetlenség, az őszinte ünnep hiánya. A főtéri eseményt szervező politikusok az önünneplésre, saját szónoklatukra rendezkedtek be, a tömegre csak mint a legitimitásukat visszaigazoló díszletre volt szükség. A Transindexen megjelent cikk is utal rá, hogy kissé PR, marketingeseménnyé degradálódott az esemény. RMDSZ-es zászlók hada volt, de a restaurátorokat például teljességgel mellőzték (egyetlen szónok, Szőcs Géza említette a szobor restaurátorának, Kolozsi Tibornak a nevét). Egy akkora emelvény volt csupán, amire a szónokoló notabilitások kiállhattak, az igazi látványra, amire a tömeg valóban kíváncsi volt, arra nem szántak színpadot. Sőt, még időt sem. Hiszen sokkal pergősebb, tartalmasabb lett volna a műsor, ha az arányok is fordítottak lettek volna: a táncosok (és Mátyás korának hangulatát megidéző egyéb helyszíni előadások) töltötték volna ki az avatóünnepség körülbelül 99 százalékát, míg a fennmaradó egy százalékot a szónoklatok.
HERÉDI ZSOLT 
Szabadság (Kolozsvár),

A DNA vizsgálatot indított Olosz Gergely RMDSZ-képviselő ellen
Két magáncég közötti befolyással való üzérkedés gyanújával indított vizsgálatot az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) Olosz Gergely Kovászna megyei RMDSZ-es parlamenti képviselő ellen, a politikus szerint azonban a vád „nevetséges”, és az ellen zajló vizsgálat alaptalan.
Olosz Gergely Kovászna megyei RMDSZ-es képviselő kedden elmondta: a DNA „két magáncég közötti befolyással való üzérkedés” gyanújával indított vizsgálatot ellene, de szerinte semmi nem indokolja az eljárást. Ugyanakkor cáfolta az egyik magyar nyelvű napilapban megjelent információkat, miszerint a DNA csúszópénz elfogadása miatt indított vizsgálatot ellene egy olyan ügyben, amelyben azzal gyanúsítják, hogy az Országos Energiaszabályozási Hatóság (ANRE) elnökeként közbenjárt volna, hogy egy romániai cég megkapja az elektromos energia forgalmazásának jogát.
„A megjelent információ szemenszedett hazugság és rágalom. Nincs ilyen ügy, sohasem gyanúsítottak csúszópénz elfogadásával, sohasem követtem el ilyesmit. Az információk kitalációk, amelyeknek semmi valós alapja nincs” – hangsúlyozta.
Olosz megerősítette, hogy a DNA vizsgálatot indított ellene, de nem csúszópénz elfogadása miatt, amiként az a napilapban megjelent, hanem befolyással való üzérkedés miatt két magáncég között.
A képviselő elmondta: február 25-én idézést kapott a DNA-tól, utóbb meg is jelent az intézmény székhelyén, de részleteket nem árult el az ügyről.
„A vád nevetséges, nincs semmilyen alapja az eljárásnak, nem követtem el semmit” – hangsúlyozta.
Olosz Gergely azt is elmondta: az elmúlt években több ellenőrző hatóság indított vizsgálatot ellene, de minden esetben mindent rendben találtak.
(Mediafax)
Nyugati Jelen (Arad)

Otthonra talál a Kölcsey
Hosszú évek és elmérgesedő viták után otthonra találhat a Kölcsey Ferenc Főgimnázium Szatmárnémetiben – a város önkormányzata úgy döntött: az egykori zárda épületéből a püspöki konviktus sokkal tágasabb épületébe költözik az intézmény.
„Felelős emberként nem nézhettük, hogy a régió leghíresebb magyar iskolája egy szűkös épületben legyen összezsúfolva. A legjobb megoldás kiválasztásában a katolikus püspökség, maga Schönberger Jenő püspök úr segített, felajánlotta a konviktus pár éve visszakapott épületét. Ez mindenben megfelel a célnak: aránylag jó állapotban van, kellően tágas, nagy udvara van, a városközpontban található!” – ismertette a döntés hátterét lapunknak Csehi Árpád, a megyei önkormányzat RMDSZ-es elnöke.
A város tanügyért felelős alpolgármestere is úgy véli, a lehető legmegfelelőbb épületre esett a választás, mert hosszú távon megoldódott az állami magyar iskola gondja. „Biztató, hogy az önkormányzat román tagjai is támogatták a választást” – fogalmazott Kereskényi Gábor.
Amint arról lapunkban korábban beszámoltunk, a nagy múltú középiskola évtizedeken át az egykori református gimnázium államosított épületében működött. Ezt az ingatlant visszakapta az egyház, és felvetődött, hogy a környéken visszaszolgáltatott más épületekkel együtt, a Láncos- templom körül egy református iskolaközpontot hoznak létre, ahol a Partiumi Keresztény Egyetem kihelyezett karai is elférnének.
Eredetileg nem volt szó a Kölcsey elköltöztetéséről, már azért sem, mert ebben az iskolában több református fiatal tanul, mint az időközben újraindult református líceumban. Váratlanul azonban megromlott a viszony az intézmények között. Háromévi vita után, a Kölcsey először a múlt ősszel költözött, szűkös és oktatási célokra nem megfelelő épületbe.
Pataky Enikő főigazgató akkor azzal vigasztalta a majdnem „otthontalanul” maradt nyolcszáz diákot és az ötvenhét tanárt, hogy a Kölcsey eredményét és hírét nem a falak biztosítják! Most is hasonló szellemben nyilatkozott az ÚMSZ-nek az intézményvezető, bár nem rejti véka alá örömét. „Az megbecsülés jele, ha törődnek velünk. Biztosak lehetnek a döntéshozók abban, hogy a jobb munkafeltételek az eredményeinkben is megmutatkoznak majd” – nyilakoztat az igazgató.
Sike Lajos
Új Magyar Szó (Bukarest)

Tantervreform: elodázva
A korábbi optimista politikusi nyilatkozatok ellenére mégsem tanulhatják idegen nyelvként ősztől a román nyelv és irodalmat a nemzeti kisebbségekhez tartozó diákok, és az új tanévig nem készül el a Románia földrajza és történelme tankönyvek fordítása sem.
Előkészítik az előkészítést
„Senki se álmodjon arról, hogy a 2012–2013-as tanév előtt lesz új kerettanterv és tankönyv” – nyilatkozta lapunknak Szőcs Domokos. Az oktatási minisztérium kisebbségi főosztályának igazgatója kijelentését azzal magyarázza, hogy az új tantervek – köztük a kisebbségek számára készülő román nyelv és irodalom tanterv – előkészítése csupán a hazai oktatási rendszerről szóló helyzetjelentés közvitára bocsátása után kezdődhet el.
„A tanterveknek illeszkedniük kell a jelentés megállapításaihoz, ezért is lassúbb a folyamat a vártnál” – érvelt a szakember. A közoktatás állapotát és perspektíváit ötven évre visszatekintve összegző dokumentumot ezen a héten bocsátja közvitára az Országos Értékelő és Felmérő Központ. Így Szőcs jóslata szerint várhatóan május második felében kezdődik el az új tantervek előkészítése.
A kisebbségek számára készülő tantervek lényege az lenne, hogy a román nyelvet a kisebbségi diákok nyelvi készségeinek megfelelően oktatják, a földrajz- és a történelemoktatást kiegészítik a kisebbségi nemzetközösségek kulturális igényeinek és örökségének megfelelően, de speciális programot kap a kisebbségi zeneoktatás
Januári optimizmus
A kisebbségi főosztály igazgatója január közepén még jóval derűlátóbban nyilatkozott arról, mikortól léphetnek életbe az új tanügyi törvény „kisebbségbarát” előírásai. Szőcs akkor még abban bízott, hogy január második felében lezajlik a szakmai egyeztetés és háttérmunka, februártól pedig megkezdődhet a tantervek előkészítése.
Az eredeti elképzelések szerint az első negyedévben konzultáltak volna a minisztérium munkatársai a változtatásokról a pedagógusokkal, tanfelügyelőségekkel, hogy a szakemberek javaslatai is bekerülhessenek az előkészítés alatt álló dokumentumokba. Szőcs Domokos tegnap beszámolt arról, hogy már találkozott a tanfelügyelőségek munkatársaival, de az új tantervről még nem esett szó, egyelőre a tanügyi törvény alkalmazását vitatták meg.
Az új tantervekkel kapcsolatban Markó Béla, az RMDSZ akkori elnöke január végén foglalt állást. A politikus hangsúlyozta: a cél az, hogy az új tanév kezdetén már magyar nyelvű történelem- és földrajzkönyvet kapjanak a diákok. Markó akkor úgy vélte, ez könnyebb feladat, hiszen a jelenlegi kiadványok lefordításával rövid idő alatt lehet biztosítani a magyar tankönyveket.
Optimista volt korábban Király András oktatásügyi államtitkár is, aki januárban még úgy fogalmazott: „erőltetett menetben” dolgoznak az év első felében az új tantervek kialakításán.
Király: az erőltetett menet nem vált be
Tegnapi megkeresésünkkor Király már nem látott reális esélyt az „erőltetett menet” teljesítésére, ám azt nyilatkozta, a késés nem okoz problémát, mert „bevárják” a reformnemzedékek a nekik szánt új tankönyveket.
„Valóban csúszik egy évet a tanterv- és tankönyvreform, de ez nem jelent áthidalhatatlan megoldást, az új tantervekkel fokozatosan ismerkednek majd a diákok” – hangsúlyozta az államtitkár, aki örvendetesnek nevezte, hogy 2015-től már az új tanügyi törvénynek megfelelően érettségiznek majd a maturandusok, és felvételiznek líceumba az általános iskola végzősei. „Ez azért fontos, mert nem kell majd kivárni egy teljes oktatási ciklust, hanem menet közben bevezethetjük a változásokat, felgyorsul így a folyamat” – vélekedett.
A tanárok nyitottak
Szőcs Domokostól azt is megtudtuk: még mindig nagyon kevés információ jut el az oktatásügyben dolgozókhoz a reformintézkedésekről, ezért az utóbbi hónapokban tájékoztató kampányt folytattak, hogy felkészítsék a tanárokat a változásra. Szavai szerint új tantervek és tankönyvek ugyan nem lesznek a jövő tanévtől, de az oktatás átszervezése megkezdődik. Így például az általános iskola felső tagozata egy évvel hosszabb, a középiskolai képzés egy évvel rövidebb lesz.
A következő tanév ötödikesei kilencedik osztályig az általános iskolákban tanulnak. Elvileg ennek a beosztásnak megfelelően változik majd a tanrend is, gyakorlatilag azonban nem tudni, hogyan oszlik el jövő tanévtől a tananyag. A tankönyvek és a tanterv csúszása nem érinti az új beosztás szerint tanuló „reformosztályokat” – nyilatkozta Szőcs Domokos.
Király András az elmúlt hónapokban folytatott „reformkampány” tanulságait úgy összegezte: a tanárok nyitottak, és a tanügyminisztérium is mindent megtesz azért, hogy meggyőzze őket a változások fontosságáról.
Új Magyar Szó (Bukarest)

Végletesen fejlődő Erdély
A multinacionális vállalatok letelepedési preferenciái mellett az elvándorlás és az egykor összefüggő történelmi régiók szétszabdalása is hozzájárult ahhoz, hogy az erdélyi megyék egymástól szögesen eltérő gazdasági fejlettségi mutatókat produkálnak.
A végletek jellemzik az erdélyi megyék idei fejlődési kilátásait: ebben a régióban ugyanis egymás tőszomszédságában találhatóak az ország legdinamikusabban előretörő és leglassabban növekedő közigazgatási egységei. Az Országos Előrejelző Bizottság adatai szerint a Romániában idén legjobban prosperáló négy megye közül három Erdélyben található: Kolozs, Brassó, Szeben és Argeş.
Tavalyhoz viszonyított két százalék fölötti bruttó össztermékükkel (GDP) még Bukarestet és Ilfovot is megelőzik. Míg Maros és Hargita megye 2011-ben „ráérősen” halad a fejlődés útján, Kovászna a határmenti Bihar, Szatmár, Szilágy megyékkel a legszerényebb, egy százalék alatti gazdasági fellendülésre számíthat, amit az elemzők a „problémás” jelzővel illetnek.
Nyugat „alkonya”
„A Közép-erdélyi megyéknek a határmentiekhez viszonyított gyorsabb fejlődése ellentmondásosnak tűnik annak a közgazdasági elméletnek a fényében, miszerint Nyugat-Európából a kontinens közép-keleti része felé haladva folyamatosan romlanak a gazdasági mutatók. Hogy ez mégsem így van, többek között annak köszönhető, hogy a peremmegyékben nagyobb elszívó hatás érvényesül, innen többen távoztak Nyugat-Európába dolgozni” – magyarázta lapunknak a szembetűnő eltérést Colţea Tibor közgazdász.
Másrészt a Románia nyugati megyéivel szomszédos régiók – kevés kivétellel – történetesen Magyarország legfejletlenebbjei közé tartoznak. Colţea emellett még egy történelmi okot is megjelölt: szerinte az első világháborút lezáró békeszerződés összefüggő, egymásra utalt gazdasági egységeket szabdalt szét, a továbbiakban is ellehetetlenítve, hogy ezek kölcsönösen erősítsék egymást.
„Nagyvárad például egykor a régió kereskedelmi központja volt, míg Debrecen a nyersanyagszállítója, a szerepek megbomlása után pedig a városok a mai napig nem tudtak magukra találni” – fogalmazott a közgazdász. Ezzel szemben Kolozsvár, Szeben és Marosvásárhely környéke megőrizhették viszonylagos egységüket és megmaradhattak Erdély belső részének karakteres kulturális-gazdasági központjaiként.
Az export hátszele
„A leggyorsabban fejlődő térségek egyben azok, amelyek exportra dolgoznak, így például a Kolozs és Argeş megyékben jelenlevő erős multinacionális vállalatok, mint a Nokia vagy Dacia egyértelműen javítják a statisztikát” – magyarázta Ilie Şerbănescu gazdasági elemző az Adevărulnak, rámutatva, ilyen értelemben az ország talpraállása túlságosan is függ a külföldi megrendelésektől.
A mutatókra pedig az is rányomja a bélyegét, hogy a nagyvállalatok adói nem feltétlenül a helyi-, megyei költségvetést gyarapítják, hanem a központi államkasszába vándorolnak. Az előrejelzés készítői idén a nettó átlagkereset 5,2 százalékos növekedésére számítanak. A bérek vonatkozásban már a főváros vezet, ahol az alkalmazottak 2004 lejes átlagfizetéssel hónap végén – statisztikailag – kétszer annyit vihetnek haza, mint a legszerényebben kereső háromszékiek vagy Bihar megyeiek.
Mindez jól mutatja azt is, hogy a gazdasági fejlettséget mennyire befolyásolja a vásárlóerő, illetve az ennek nyomán alakuló fogyasztás. Bár a tömöttebb pénztárcák és a nagyobb áruforgalom közvetlenül élénkítik a gazdaságot – figyelmeztetnek a szakértők –, a túlnyomórészt importra alapuló romániai fogyasztás nem minden ágazatot futtat fel egyformán, elsősorban a hazai gyártóknak nem kedvez.
Totka László

Új Magyar Szó (Bukarest)

Hiteltelen
Csak kapkodom a fejem: hiteles papjaink hosszú sora mellett mennyi hiteltelen is van.
Az egyik a szószékről lángolva beszél a szülőföld szeretetéről, az itthonmaradás erkölcsi felelősségéről, s közben elegánsan „elfelejti”, hogy két gyermekét már rég nyugatabbra rendezte.
A másik a család szentségéről, a házasság szépségéről papol, miközben feleségétől többek között olyan előrángatott okkal próbál válni (írt róla a sajtó!), hogy a román titkosszolgálatnak az ő megfigyelésére beépített embere.
Többektől hallani, hogy X tiszteletes, miközben itthon az Úr szegény szolgáját játssza, szép nyaralót épített a Balatonon. Miből? Abból, amire az olvasó gondol!
Néhány éve lapunk is beszámolt Cs. tiszteletes esetéről, akit a hívek karóval zavartak el az egyik szatmári faluból, mivel hosszú éveken át „lenyúlta” (ellopta!) az egyház pénzét. Mint kiderült, gyermekei nyugati karrierének egyengetésére.
Nem kevés haragost szereztem azzal, hogy nyíltan vallom: papjaink egyáltalán nem jobbak, mint az átlagos ember, és mint maga a társadalom, amelyből vétettek. Ugyanakkor felháborít, hogy egyesek mégis megjátsszák, hogy jobbak, s ezért ők hivatottak a hazai magyarságot vezetni.
Gondoljunk csak Tőkés Lászlóra. Az egykori temesvári hős (akit akkori kiállásáért magam is tisztelek) már rég nem azonos az általunk 89 végén megismert személlyel. Gőg, felfuvalkodottság, önimádat, öntörvényűség jellemzi. Amit a személye körül kialakult sok zűr (az ide-oda való politikai táncolásától és pártalapítási hóbortjától a bulvárlapok csemegéjének számító válásáig) elég meggyőzően bizonyít.
Mint több más, a legújabb trükkös játéka is hiteltelen. Mármint az, hogy elszámoltatja az RMDSZ-t a magyarországi pénzek felhasználásáról. Nem azért hiteltelen, mert nem lehetnek kétesen elköltött pénzek. Hanem azért, mert az ő anyagi ügyeiben is legalább ennyire lehetne turkálni.
Például a szatmárnémeti Rákóczi Kollégium építésére küldött húszezer dolláros amerikai támogatás kapcsán. A tíz éve még létező kuratórium tagjai szerint egyszerűen lekapcsolta, mondván: „Majd megkapjátok kamatostól”. Azóta mind kapják, s a még félig sem kész épület hosszú évek óta ott áll, mint egy romhalmaz, az egyház messzire látszó tehetetlenségének jelképeként, miközben a református gimnázium diákjai a Kölcsey Főgimnázium és a Katolikus Líceum bentlakásába szorultak – már akinek jutott hely.
Persze, ez csak egy tisztázásra váró ügyei közül. S meglehet, nem is a legnagyobb.
Sike Lajos
Új Magyar Szó (Bukarest)

Ide a fele Kárpátalját!
El tudják képzelni Fertősalmáson, Tiszabökényben, Nevetlenben, Visken vagy Királyházán, hogy Ukrajnában térnek nyugovóra, de Romániában ébrednek? Nos, ha egyes román politikai körökön múlna, mindez akár már holnap bekövetkezhetne. Ez nem áprilisi tréfa!
Miközben a román politikum részéről minduntalan felmerül a revizionizmus vádja Magyarországgal szemben, addig ők a Moldovával való egyesülést fontolgatják, s további magyar területeket csatolnának el. Legalábbis ez derül ki a WikiLeaks kiszivárogtatásaiból, amelyekben ukrán diplomáciai levelezést idéznek. Mint az Impulzus írja, egy 2007-ben kelt, titkosnak minősített levélben a kijevi nagykövetség arról tájékoztatta Washingtont, „az ukránok arra a következtetésre jutottak, hogy a nyugatbarát moldáviai politikusok a Romániával való egyesülés révén jutnának be az Európai Unióba.” Mindez a Dnyeszter folyótól nyugatra lévő területeket érintené, az így létrejövő országnak pedig Romanova lenne a neve. A Dnyeszter keleti partja, azaz Transznisztria pedig Ukrajnába olvadna. Andrij Veszelovszkij a levél szerint aggodalmát fejezte ki Románia és Moldova kapcsolatai miatt.
Egy másik, 2009-ben íródott, „Román–ukrán kapcsolatok: lemondott csúcstalálkozók és kiutasított attasék” címmel íródott, ugyancsak titkos jelentés szerint Bohdan Jaremenko, az elnöki titkárság külügyi irodájának egyik vezetője arról beszélt, hogy „az ukrán kormány Románia revizionista törekvései miatt aggódik, mely szándék Nagy-Románia létrehozására törekszik, mely országba Moldova és magyarországi területek mellett ukrajnai területeket is csatolna.” Bohdan Jaremenko szerint Romániának a Prut-menti Csernovic és az odesszai régió déli területeire fáj a foga, melyet a Szovjetunió előbb 1940-ben, majd 1944-ben csatolt el.
E tájékoztató szerint Ukrajnát aggasztja az az ellene irányuló nacionalizmus, amely Traian Basescu választási kampányának diskurzusában észlelhető. E levél idézi Szerhij Tihipko ukrán elnökjelölt kijelentéseit, amelyek szerint „Moldova függetlensége nagyon fontos Ukrajna számára” és a célozgatások Románia és Moldova esetleges egyesülésére utaltak.
És, ami a leglényegesebb: egyes román politikusok nem csupán a korábban említett, jelenleg Ukrajnához tartozó Észak–Bukovinát (vele az Ivano–Frankivszki megye keleti részét), Budzsákot és Dél–Besszarábiát szeretné magáénak tudni, hanem, mint ahogyan a bevezetőben is jeleztük: Kárpátalja több mint felét is! Úgy vélik, a történelmi Máramaros vármegye ide eső területének, olyan településeknek, mint Huszt, Técső és Rahó, illetve a Huszti, az Ilosvai, a Volóci és a Szolyvai járásnak, részben vagy egészében, a Nagyszőlősi járás, az egykori Ugocsa megye Tiszán túli részének Romániához kell tartoznia... Kárpáti Igaz Szó
Erdély.ma

Hungária kilója
Mennyibe kerülhet egy kiló Hungária? Ez most még rejtély, de ha valóra válik egy magát liberálisnak valló párt aradi politikusának álma, és elárverezheti a vértanúk városában álló Szabadság-szobrot, akkor minden bizonnyal kiderül.
Említsük meg a nevét is, hiszen a más nemzeti közösségekkel szembeni mélységes empátiája és igazi szabadelvűhöz méltó toleranciája miatt megérdemli: Florin Galişról, a Nemzeti Liberális Párt városi szervezetének elnökéről van szó, aki így kíván pénzt szerezni ahhoz, hogy hazahozzák Romániába Nicolae Bălcescu hamvait Olaszországból. Galiş rózsaszín álomképei szerint amennyiben a jövő évi választásokon sikerül megszereznie a partiumi város polgármesteri székét, Aradra viteti a román forradalmár maradványait, és a várban létrehozandó múzeumban állítaná ki. Az ehhez szükséges pénzt abból teremtené elő, hogy értékesítené a néhány évvel ezelőtt, számos konfliktus és kompromisszum nyomán nem eredeti helyén, hanem a Tűzoltó téren felállított Szabadság-szobrot.
Az ily módon színesfém-kereskedővé átvedlő polgármester-aspiráns azt nem árulta el, miért éppen Aradon kellene a Bukarestben született és Itáliában elhunyt román forradalmár jelenleg Palermóban található hamvainak nyugodniuk, hiszen mindamellett, hogy egy idegen állam alattvalójaként közvetített a magyar forradalom ellen fegyvert fogó magyarországi román martalócok és Kossuth között, Aradhoz történetesen semmi köze sincs. Ellentétben a magyar honvédség ott kivégzett tizenhárom tábornokával, akiknek az általa eltávolítani kívánt szobor emléket állít. Hogy Galiş a történelem ismeretét illetően komoly kihívásokkal küzd, az is jelzi, hogy szerinte a szobrot átkeresztelték, mivel lánykori nevén Hungáriának hívták, csak később nevezték el Szabadság-szobornak.
Úgyhogy ezúton üzennénk neki, hogy kapaszkodjék meg jó erősen, az emlékmű főalakját ugyanis ma is Hungáriának hívják, és a kompozícióban a Haza romantikában megszokott, allegorikus megtestesüléseként babérkoszorúval a kezében hirdeti a szabadságharc leverése után vértanúhalált halt fiainak dicsőségét. Nemzetiségtől függetlenül, hiszen német, szerb és horvát is volt köztük. Persze nem biztos, hogy az ádáz „liberális” hazafi ezt képes felfogni, ellenkező esetben hagyná a hősöket és a kedélyeket békében nyugodni. Ha a vágyálmai valóra válnak, megtudhatjuk, mennyibe kerül Hungária kilója. A tranzakció során kapott pénz mellé pedig bónuszként a viszály és a gyűlölködés is érkezik majd. A megértés, egymás érzékenységének tisztelete és a tolerancia meg ismét hiánycikk. Igaz, azt nem kilóra mérik.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

Báthory-napok Kolozsváron
A héten zajló Báthory-napok keretében huszonhárom év szünet után újra megnyitották a kolozsvári Báthory István Gimnázium galériáját, amely kiállításoknak, könyvbemutatóknak és kulturális műsoroknak ad otthont – nyilatkozta tegnap lapunknak Tímár Ágnes, a gimnázium igazgatója. Az iskola könyvtárába berendezett terem felújítását pályázatokon elnyert pénzekből finanszírozták, a beruházás értéke húszezer lej. A gimnázium igazgatója lapunknak elmondta: a galériát először ezelőtt harminc évvel nyitották meg, a kommunizmus idején azonban be kellett zárni. Tímár Ágnes hozzáfűzte, legalább havonta egyszer szeretnének helyet adni egy kolozsvári képzőművész kiállításának. Elsőként Orbán István grafikus, az iskola rajztanára munkáiból nyílt tárlat. Az idei, 17. alkalommal megszervezett rendezvény megnyitóján, szerdán mutatkozott be a gimnázium idén alakult régizene-együttese. Tímár Ágnes még elmondta: az iskolai rendezvények egyik kiemelkedő eseménye csütörtök délután a gimnázium dísztermében megrendezett Kérdezz-felelek játék, amikor az iskola diákjai a gimnázium egykori diákjaival – Felméri Cecíliával, Farkas Boglárkával, Felméri Péterrel, Köllő Csongorral és Panek Katalinnal – találkozhattak. A Báthory- gimnázium diákjai könnyűzenei koncerttel is előrukkolnak: a 8. C, illetve a 12. B osztályos tanulók zenekarai közösen lépnek fel. A záróünnepségen a gimnázium színjátszó csoportja Tamási Áron Tündöklő Jeromos című művét adja elő.
Kiss Előd-Gergely
Krónika (Kolozsvár)

Keresztalja címen új katolikus hetilap jelenik meg
Keresztalja címen új római katolikus hetilap indul vasárnap útjára, amelynek szerkesztői inkább hírlapjelleget szánnak, így elsősorban tényanyagokra koncentrálnak.
 „Az egyházról sokan sokfélét írnak, többnyire nem a legkedvezőbb beállításban. Jó lenne bemutatni azokat a pozitív kezdeményezéseket, amelyek másokat is cselekvésre ösztönözhetnek, hiszen a mi egyházunk fiatal, mindig kész a megújulásra – vallja Lukács János főszerkesztő, a Krónika volt munkatársa. – Azt látjuk, hogy míg a világi média frissen és tetszetős formában önti elénk a jórészt negatív híreket, addig a mi híreinkről, a keresztény kezdeményezésekről jobbára csak szűk csoportok tudnak. Talán ezért is érezhető egyfajta kiégett, elfáradt hangulat az emberek körében.” Kérdésünkre, hogy miben tud újat hozni a már létező katolikus hetilappal szemben, Lukács leszögezte, elsősorban szerkesztési koncepciójában lesz más a Keresztalja.
Ennek keretében inkább saját témákat jelenítenének meg, azokat pedig olvasmányos formában dolgoznák fel, és jó minőségű sajtófotókkal illusztrálnák. Ugyanakkor megjelenítenék a gyulafehérvári, nagyváradi, szatmárnémeti és temesvári egyházmegye híreit egyaránt, odafigyelve a testvéregyházakra és reagálva az ország közéleti történéseire is. „Nem kívánunk rivalizálni más újságokkal, a Keresztalja együttműködő partnere, vagy ha tetszik, kisebb testvére szeretne lenni a már létező hetilapoknak” – szögezte le a főszerkesztő. A lap szerkesztői azt szeretnék elérni, ha az újság hasábjain keresztül nem csak a rendszeres templomlátogatókhoz szólnának. „Elsősorban viszont azok igényeit szeretnénk kielégíteni, akik hitüket rendszeresen gyakorolják, viszont nemcsak lelki olvasmányra vágynak, hanem az élő egyház iránt is érdeklődnek. A mi olvasóközönségünk nemcsak az idősebb korosztály tagjai közül kerülhet ki, hiszen nagyon sok fiatal és középkorú embert, illetve sokgyerekes családot is lehet látni a templomokban” – vallják.
Az első lapszámban például egyaránt szó esik a ferencesek húsvéti előkészületeiről, az ingyenes lombikprogram körüli aggályokról, valamint II. János Pál pápa boldoggá avatásáról. Hogy miért a Keresztalja címre esett a választás, annak a titka az, hogy ez a név egyszerre fejezi ki, hogy erdélyi és katolikus újságról van szó. „A keresztalja a kereszt mögött haladó zarándokcsoportot jelent, így jelen van a szóban a közösség, az úton levő csapat és a Krisztust követés is. Nem utolsósorban pedig ez a név erős utalás Csíksomlyóra is, a Kárpát-medencei magyarság Mária-tiszteletének gyújtópontjára” – fogalmazta meg Lukács János.
A lap első számát virágvasárnap vehetik kézbe az olvasók. A Székelyföldön több településen is rikkancsok fogják árusítani a templomok környékén, de több plébánián is kapható lesz a Keresztalja. A terjeszkedés folytatódik, addig pedig az érdeklődők felvehetik a kapcsolatot a kiadóval a terjesztes@keresztalja.ro e-mail címen vagy a 0364-730994-es telefonszámon.
Krónika (Kolozsvár)

Kampánymagyar
Nem hiszek a néphülyítésben.
Meggyőződésem, hogy minden felnőttnek megvan a magához való józan paraszti esze, és ha döntéshelyzetbe kerül, akkor tudja, hogy mi áll reményeihez legközelebb.
Három évtizede látom, hogy az élőhelyünk mindennapjait adólejeinkből alakítgatók mindig szerveznek valami figyelemelterelőt, ha nincs megoldásuk a nyomasztó gondokra.
Az átkosban havonta, kéthavonta volt egy-egy bukaresti csődület, amelyek között olykor kiszállt a vezír egy-egy kukorica vagy búzaföldre, vagy elment egy-egy frissen felmosott és festett, eladhatatlan portékát gyártó helyre, hogy utána az újságok tollnokai a világszínvonal megtervezéséről vagy a nyugatiak által megközelíthetetlen terméshozamokról cikkezzenek.
Napjainkban sincs ez másként. De a csábítás sokkal nagyobb és szerteágazóbb.
A népámításra rárakódik a pénzimádat, a disznófejű Nagyúr csábítása, amely már Adyt is reménytelenül sanyargatta.
2012. áprilisának elején teszik le a választásokon induló romániai pártok a jelöltjeik neveit tartalmazó lajstromokat. A nyüzsgés már megkezdődött.
A nagyok kongresszusokkal, elnökválasztásokkal hangolnak.
A romániai magyaroknak is jut belőlük.
Az 1989 karácsonyán kihajtott, már akkor négyszögesített tulipán Déva várát építve Kelement talált magának.
Az induláskor nagy volt a lelkesedés, és szinte minden magyar a tulipánra pecsételt.
Hittük, hogy jobb lesz, és végre a közülünk választottakkal az élen kiegyenesedve jobbra fordul sorsunk.
Huszonegy év után láthatjuk, hogy reményeink nem teljesültek. Olykor az az érzésünk, hogy fikarcnyit sem haladtunk az álmodott úton.
Közösségi összezárás helyett bezárkózunk, magunkba roskadva morzsolgatjuk egyre apróbb búzaszemeinket, zöldség és gyümölcstermesztés helyett pedig a Nagyúr boltjaiban vásároljuk a spenótot és az avokádót.
Nekünk még azt mondták szüleink, hogy tanulj gyermek, legyen belőled valaki, ne kelljen annyit gürcölnöd, mint nekem.
Ma arról ír az újság, hogy a gyermekek a betonkalitka kulcsával a nyakukban lődörögnek az utcán, iskola helyett vendéglőkben töltik a délelőttjeiket, tanulás helyett hajnalig verik a számítógép billentyűzetét, hogy minél több képernyőre festett szörnyet, álkatonát öljenek halomra. Közben a szülők éhbérért melltartópántot varnak, autókormány-kereket vesznek ki az automatából, majd hullafáradtan átalusszák a csomagolt uzsonna helyett pénzzel feltarisznyázott, ízes-színes műeledelt evő egykéjük éjszakai tévézését, aki van, hogy reggel föl sem ébred, így az iskolába el se megy.
Ilyen körülmények között kell, hogy az elöljáróságot fölvállalók hihető jövőt fölvázolva reményt sugározzanak.
Vannak, akik vállalják, és uniós – tehát nem saját – pénzből épített járdákkal, parkokkal ámítanak.
Mások az új oktatási törvény ál jótéteményeit szajkózzák, de annak lényegéről szót sem ejtenek. Ez a törvény ugyanis a helyi pártkatonákra bízza iskoláink sorsát, miközben azok működési feltételeibe a helyi közösség azért sem szólhat bele, mert a kormány nem hagy nekik annyi pénzt, amennyiből megtehetnék. Mindezt – minden romániai magyar közérzetét javítandó – az örökös pártelnök, helyettes miniszterelnök, Markó Béla vezényli. Ha a romániai magyar oktatásért székfényezők továbbra sem a cselekvést részesítik előnybe, akkor tíz év múlva már csak Aradon lesz magyar oktatás, főgimnáziumi besorolású, amely az ötvenes évek Magyar Vegyesének vagy a hatvanas-hetvenes évek Hármasának már árnyékába se lép.
Naponta halljuk, olvassuk a romániai magyar jogászból lett egészségügyi miniszter érdemeit, aki jövőre úgy fog kiszállni székéből, hogy az élet forgatagában a rendszere ellátására szorulók hozzátartozóitól csak szidás, és pénztárca-ürítés a része.
Környezetvédelmi miniszterünket a hajdan kukoricacsövekért bezártak ihlethették, amikor börtönt ígért a nagyok által letarolt fenyvesek fatolvajainak. Közben gőzerővel készíti elő a verespataki aranykitermelést.
Mindeközben Kelemen Hunor nem jut be Orbán Viktorhoz, már nem siet találkozni Tőkés Lászlóval, de a polgári pártos polgármester visszakapta hivatalát, bár pártjuk kongresszusát megfúrta egy tulipános vállalkozó, és fogynak a romániai magyaroknak járó bukaresti lejek az RMDSZ-kasszából.
Mert nekik mi már csak kampánymagyaroknak kellünk, és vagyunk.
Nagy István
Nyugati Jelen (Arad)

Erdélyiekkel konzultálnak
Május 4-én indítja az RMDSZ az Erdélyi konzultáció elnevezésű nagyszabású felmérését, amelyben arra keresi a választ, hogy mit vár el a lakosság az érdekvédelmi szervezettől – tudtuk meg Kovács Péter főtitkártól. Tájékoztatása szerint a felmérés nagy mintán végzett közvélemény-kutatásnak is tekinthető, melynek során űrlapokat juttatnak el az erdélyi magyar emberekhez.
Tájékoztatása szerint a felmérés nagy mintán végzett közvélemény-kutatásnak is tekinthető, melynek során űrlapokat juttatnak el az erdélyi magyar emberekhez.
A minta nagyságáról és az űrlapba foglalt kérdésekről Kovács egyelőre nem kívánt részleteket elárulni. Korábban az Erdély FM-nek azt nyilatkozta: az űrlapban arra is rákérdeznek, kik azok a politikusok, akikben az emberek megbíznak, ki az, akit le kellene cserélni.
Az Erdélyi konzultáció sepsiszentgyörgyi része május 4-e előtt, már hétfőn elkezdődik. Antal Árpád polgármester tegnap közölte: ezen a napon indítják a Városi konzultáció nevű akciót, amelynek során a következő fél évben 15-17 ezer lakót kérdeznek meg az igényeiről és gondjairól, a város fejlesztéséről és az RMDSZ-szel szembeni elvárásaikról. Tájékoztatása szerint az Erdélyi konzultációban alkalmazott űrlap kérdései szerepelni fognak a Városi konzultáció során használt kérdőívben is.
A sepsiszentgyörgyi RMDSZ elnöke emlékeztetett, hogy 2008-ban a helyhatósági választásokat megelőzően már készített egy ilyen felmérést, és a lakosság által felsoroltakat próbálták megoldani. Antal Árpád kijelentette: „az MPP korábban nyilvánosságra hozott felméréseiből tudják, hogy a sepsiszentgyörgyiek többnyire elégedettek a városfejlesztéssel, csak nem mindig kötik össze a polgármester munkáját az RMDSZ-szel”.
Ezért tudatosítani szeretnék: az a tény, hogy a város jó irányba halad, nem csak az új városvezetésnek tulajdonítható, hanem annak is, hogy mögötte van sok más RMDSZ-struktúra a parlamentben és a kormányzatban.
Sepsiszentgyörgyön a következőkben nyitnak a fiatalok és idősebb generáció felé is. Létrehozzák a „bölcsek tanácsát”, amely 25-30 tagú testület, és olyan emberekből áll, akik jól ismerik a várost, tettek is érte, és akik véleményét rendszeresen kikérik. Ugyanakkor minden sepsiszentgyörgyi utcában és tömbházban szeretnének kapcsolattartó személyeket kijelölni, akik rendszeresen tájékoztatják az RMDSZ-t és a városvezetést a kis közösség gondjairól.
Mint ismert, az Erdélyi konzultációt megválasztása után Kelemen Hunor szövetségi elnök hirdette meg a nagyváradi kongresszuson.
K. Zs.
Új Magyar Szó (Bukarest)

Vicc
Amikor megszaporodnak a politikai viccek, általában baj van az ország vezetőivel, az életszínvonallal, a demokráciával, az emberek közérzetével, vagy ezek valamilyen kombinációjával. Mostanában szapora a politikai tárgyú tréfa, pedig nem vagyunk jó kedvünkben. Lejtmenetben a vicc a biztonsági szelep, amin a másutt szabadulni képtelen felgyülemlett gőz távozni tud. Egy ideig. Aki átélt már néhány választást, változást ebben a régióban, s fogékony a humorra, azt is észreveszi, hogy a viccek nagyobb része rendszerfüggetlen, kis átalakítással ugyanúgy elsütötték őket Gyurcsányra, mint most Orbánra. Ezek a humorban oldott igazságok elsősorban azt szemléltetik, hogy a nép és a vezetők két különböző partján vannak ugyanannak a szakadéknak, s most már át sem lehet kiabálni a távolságot. Kommunikáció zajlik, amelyben a kormány szóvivői nyomják a rizsát, amiben már ők sem hisznek, a nép pedig keserű humorral ironizál a szegénységen, a kiszolgáltatottságon, a hatalmon lévők érzéketlenségén. A fent és lent uram-bátyám feudál-kapitalista rendszerében egyre kevesebb a megértés a másik oldal nyomorára, illetve fényűzésére.
Rendkívül árulkodó jellemző, hogy az ötvenes évekből vagy a Ceauşescu-rezsim idejéből összegyűjtött viccek apró átalakításokkal, névcserékkel ugyanúgy működnek, mint a születésük idején. A hatalom természete semmit nem változott az idők folyamán, lehet, hogy Szent István óta ugyanazokat a poénokat gyúrjuk a lét elviselhetetlenségéről, csak régebben drága volt a papír, nem jegyezték fel a néprajzosok. A szájhagyomány behelyettesítette Zsigmondot István helyébe, majd a Habsburgokat, Kun Bélát, Horthyt, Kádárt, amíg eljutottunk napjainkig. És – ahogy mondani szokás – egy újszülöttnek minden megszorító csomag új.
A legtanulságosabbak azok a viccek, amelyeknek nincs ősformája, a jelen sosemvolt helyzet abszurditása szülte őket, s belevilágítanak abba a homályba, amelyben el kellene igazodnunk éppen. A kisember nagy múltú, tétova túlélő tájékozatlansága itt Közép-Kelet-Európában: a vicctől nem lesz jobb a helyzet, csak otthonosabb, megszokottabb a szituáció, bensőségesebbé válik a viszonyunk az ezer éve ingathatatlan környülállásokhoz. Felismertük a változatlant.
Az új vicc a következő: két elszánt férfi megközelít egy jó nőt, s közlik vele faragatlanul, hogy elképzelésük szerint pajzán játékokat tudnának játszani hármasban mindenki legnagyobb megelégedésére. A hölgy kerek-perec elküldi őket melegebb éghajlatra.
Mire a férfiak: a kétharmad, az kétharmad.
Krebsz János
Új Magyar Szó (Bukarest)

Diákkutatások értékmérője
Tízéves a sapis TDK
Gólyák és ballagni készülők is megmérettetnek ma délelőtt a Sapientia marosvásárhelyi Műszaki és Humántudományok Karának tizedik alkalommal megszervezett Tudományos Diákköri Konferenciáján.
Az egyetemmel egyidős ülésszak tegnap a hazai és külföldi meghívottak díszelőadásaival indult, a diákok dolgozatainak bemutatását és az eredményhirdetést a zárónapra időzítette a Hallgatói Önkormányzat. A részletekről Kovács Zsuzsa főszervezőt kérdeztük:
– 50 diák 42 bemutatóval nevezett be az erőpróbára, néhány szakon – a közegészségügyön, a fordítóin és a kommunikáción – többszerzős dolgozatok is születtek. A legtöbben a kertészmérnöki szakról jelentkeztek, a szakmához kapcsolódó témakörben 10 diák tart vetített képes bemutatót. Nagyon örültünk annak, hogy az idén indított közegészségügy szakról hat diák is vállalta a megmérettetést, ők hármas csoportokban működtek együtt, két dolgozatot mutatnak be. Az idén “kifutó” pedagógia szak három dolgozattal képviseltetik. Ami az értékelést illeti, szakonként lesz egy első, második, harmadik helyezett a nem ballagó, illetve – ahol esedékes – a végzős diákok köréből, persze csak akkor, ha a versenyzők elérik a megfelelő pontszámot – tette hozzá a főszervező, aki arra is felhívta a figyelmet, hogy a TDK nemcsak ismeret- és tapasztalatszerzés szempontjából fontos, az államvizsga-dolgozat megvédésére készülő diákok esetében akár főpróbának is tekinthető.
A konferencia első napján dr. Hidvégi Violetta, a budapesti Fővárosi Levéltár főigazgatója, dr. Urák István, a Sapientia Környezettudomány Tanszékének vezetője, dr. Bagány Mihály, Kiss László, dr. Pintér István, dr. Hegedűs Zoltán, a Kecskeméti Főiskola tanárai, Kutasi Zoltán, a főiskola hallgatója, illetve dr. Nagy Ágnes pénzügyi és gazdasági szakember tartott előadást. A jubileumi év tiszteletére az ülésszak hagyományos forgatókönyvét borkóstolóval színesítette a “sapis” diákok érdekképviselete.
A tizedik TDK kapcsán a marosvásárhelyi kar dékánja, dr. Székely Gyula is megosztotta velünk gondolatait:
– Vannak, akik megkérdőjelezik az ilyen jellegű rendezvények létjogosultságát, azt firtatják, mit is kutathatnak ezek a diákok, rendelkeznek-e egyáltalán a tudományos igényű munkához szükséges alapokkal? Én azt mondom, nem kell világrengető megvalósításokra várni, az a legfontosabb, hogy fiataljaink ezúton is kibontakoztathassák kreativitásukat, értékeik, alkotói képességük teret kapjon. A tudományos diákköri konferenciával egyszerre szeretnénk része lenni a magyarországi, illetve a romániai diákkonferenciás folyamatnak. A tizedik ülésszak megszervezéséért diákjainkat, elsősorban pedig Kovács Zsuzsa főszervezőt, illetve Pápai Kamilla HÖK-elnököt illeti dicséret.
Nagy Székely Ildikó
Népújság (Marosvásárhely)

Debrecenben kérte honosítását Tempfli József püspök
Debrecenben kérte honosítását Tempfli József nyugalmazott nagyváradi római katolikus megyés püspök; a magyar állampolgárság megadásához szükséges dokumentumokat pénteken adta át a debreceni önkormányzat okmányirodájában. Tempfli József ez alkalomból nyilatkozva utalt arra, hogy egykor a debreceni egyházkerület része volt a nagyváradi püspökség, így természetes, hogy ő maga Debrecenben kérte honosítását, és a városban kívánja majd letenni állampolgári esküjét is. Kósa Lajos polgármester elmondta: április 15-ig 725 honosítási kérelmet nyújtottak be Debrecenben, s eddig 100 elbírált okirat érkezett meg a városba. Az első állampolgársági esküt május 4-én tartják, majd onnantól kezdve minden héten lesz ünnepélyes eskütétel Debrecenben – tette hozzá. A fideszes politikus megjegyezte, hogy eddig évente 130-200-an tettek állampolgársági esküt a városban, míg az idén több ezer eskütételre is sor kerülhet.
Népújság (Marosvásárhely)

Előzmény nélküli egyezmény a BBTE magyar tagozatán
Együttműködési megállapodást és négy évre szóló keretszerződést írt alá tegnap a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Történelem és Filozófia karának keretében működő, magyar tannyelvű Nemzetközi Kapcsolatok és Európai Tanulmányok szakiránya és a budapesti Magyar Külügyi Intézet. Az egyezmény aláírója a BBTE képviseletében Magyari Tivadar, a magyar tagozatért felelős rektorhelyettes és Rüsz-Fogarasi Enikő dékánhelyettes, a Történelem-Filozófia Kar magyar tagozatának vezetője volt, a Magyar Külügyi Intézet részéről pedig Magyarics Tamás igazgató.
Ez a szerződés egy olyan folyamat részét képezi, amelynek célja, hogy szorosabb kapcsolatot építsünk ki a határon túli magyar felsőoktatási intézményekkel, kutatóintézetekkel – hangsúlyozta Magyarics Tamás. Mint elmondta, meg szeretnék ismerni és összehangolni a különböző kutatásokat.
Másrészt fel szeretnék ajánlani az oktatási és szakintézményeknek az intézet tudományos kapacitását, a munkatársak által tartandó előadásokat, képzéseket, könyvtári anyagot.
Az együttműködés kimondott célja, hogy az adott felsőoktatási tanintézmény diákjait gyakornoki képzésekre fogadjuk, rendelkezésükre bocsátva a megfelelő infrastruktúrát, és lehetővé téve számukra a különböző külügyi programokban való részvételt, magyarországi intézmények látogatását is – részletezte Magyarics Tamás.
Rüsz-Fogarasi Enikő dékánhelyettes, a BBTE Történelem-Filozófia karának magyar tagozatvezetője kiemelte: a magyar nyelvű alap-, mesteri- és doktori képzést egyaránt biztosító Nemzetközi Kapcsolatok és Európai Tanulmányok szakirány a híd szerepét vállalta fel a magyar–román kapcsolatrendszerben, amely erős tartópillért kapott a fent említett szerződés aláírásával. Az Erasmus-program által biztosított anyagi keretek között a diákok szakmai gyakorlatot végezhetnek a Magyar Külügyi Intézetben, amelynek szakemberei a maguk során olyan tantárgyakat oktatnak majd a szakon, mint például a diplomáciatörténet vagy amerikanisztika, újabb lehetőségeket kínálva a diákoknak szakmai érdeklődési körük kiterjesztése szempontjából.
Magyari Tivadar rektorhelyettes köszönettel adózott mindazoknak, akik szerepet vállaltak az együttműködés létrejöttében. Mint kiemelte, bölcs döntés, jó stratégia volt a kar magyar tagozatán is nyitni a nemzetközi kapcsolatok tanulmányai felé.
A protokollum ünnepélyes aláírását követően a jelenlévők az amerikanisztika-szakértő Magyarics Tamásnak az Amerikai Egyesült Államok kelet-közép-európai érdekei és jelenléte című előadását hallgathatták meg.
Az angol nyelven elhangzott előadás főbb irányvonalait az észak-atlanti kapcsolatok vonatkozásai, az amerikai kormányzatnak Európához, illetve a közép-kelet-európai régióhoz való viszonyulásának alakulása, a Washingtonban leképeződött európai geostratégiai, szomszédsági szempontok képezték.
A Szovjetunió összeomlását követően az Egyesült Államok érdeklődése a közép-kelet-európai régió felé fordult. A kontinensek közötti kapcsolatot intézményesítő Észak-Atlanti Szövetség (NATO) eredeti küldetése az oroszok kint tartása, az amerikaiak benn tartása, illetve a németek feltartóztatása volt – idézte a szakember Lord Ismay, a NATO első főtitkárának megállapítását.
Összehasonlításként kiemelte: míg a fegyverkezési verseny idején az Egyesült Államok költségvetéséből tíz százalékot, a nagyobb nyugat-európai országok, így például Anglia, Franciaország mintegy két-három százalékot szántak védelmi célokra, így nyilván Amerika minősült úgymond az európai biztonság letéteményesének is.
Mint elmondta, a NATO küldetésére vonatkozó szemléletmód bizonyos szempontból a hidegháborút követő időszakban is érvényesült. A Clinton-elnökség a bővítés és elkötelezettség jelszavaival az észak-atlanti struktúra közép-kelet-európai terjeszkedésére és az előtérbe helyezett, európai biztonságpolitikára fektetett hangsúlyt. Csehország és Lengyelország befogadása elsősorban az amerikai „lenyomat” biztosítását célozta – magyarázta Magyarics Tamás. Nem elhanyagolandó szerepet játszott a közép-kelet-európai régió amerikai megítélésében az Oroszországgal, és a balkáni térséggel való szomszédság szerepe sem: Magyarország, majd Románia is elsősorban geostratégiai szempontból vált fontossá a NATO számára. A Koszovó-válság idején például az észak-atlanti szövetség egyetlen tagállama a konfliktus-övezet közvetlen szomszédságában Magyarország volt.
A Bush-adminisztráció idején, különösen a 2001–2005-ös időszakban hangsúlyos szemléletváltás következett be: az amerikai kormányzat már nem tartotta kiemelten fontosnak az európai biztonságpolitikára való összpontosítást, aminek folyományaként észrevehetően csökkent az amerikai érdekeltség és jelenlét Európában. A Barack Obama-elnökség a maga pragmatikus megközelítési módjában némiképpen érzékenyebbnek tűnik az európai szomszédságpolitikákat illetően. Jelenleg a Német-, és Oroszországgal határos Lengyelország, valamint a balkáni térség szomszédságában elhelyezkedő Románia bizonyul stratégiai szempontból a két legfontosabb uniós államnak a NATO számára, amelyek az amerikai rakétaelhárító rendszer (ABM) bázisaiként is szerepelnek. Az amerikai kormányzat Közép-Kelet Európában egyébként nem az egyes államokkal való, hanem a regionális együttműködések gondolatát támogatja. A reálpolitika azt mutatja, hogy az Egyesült Államok jelenleg úgymond törekvései eszköztáraként tekint az észak-atlanti szövetségre – részletezte Magyarics Tamás. A szakember úgy vélte: a kilátások derűsek, amennyiben a jövő egy liberális posztmodern, nemzetközi szervezeteket felsorakoztató világé lesz, ellenben, ha egy hagyományos hatalmi berendezkedésekkel rendelkező modern világ körvonalazódik, nem sok jóra számíthatunk.
ZAY ÉVA 
Szabadság (Kolozsvár)

Szekus besúgó volt-e Firczák György képviselő?
Hunyad megyében volt országosan a legtöbb szekus besúgó a lakosság számához viszonyítva, főleg az 1977-es nagy Zsil-völgyi bányászsztrájk után, mondta Marius Oprea, a kommunizmus bűntetteit vizsgáló országos intézet vezetője. 
A vajdahunyadi kohászat, a mócföldi aranybányák és a Zsil-völgyi zavargások miatt a kommunista rémuralom vaskeze, a Securitate fokozottan figyelte a megyét.
Kutatásai alapján a tekintélyes bukaresti történész azt állítja, hogy Mircea Moloţ, a megyei tanács liberális elnöke, vagy Cornel Resmeriţă, Lupény PSD-s polgármestere nem az egyetlen szekus besúgó, aki magas pozíciót tölt be 21 évvel a rendszerváltás után. Oprea szerint Firczák György történész, a rutén kisebbség parlamenti képviselője is szekus besúgó volt 1989 előtt. Oprea arra gyanakszik, hogy a Securitate éppen Firczák jelentései alapján tartoztatta le őt 1988-ban. Akkoriban Firczák is ugyanazon a várhelyi (Sarmisegetuza) dák leletnél volt régész, ahol Oprea is régészeti ásatásokat végzett, amíg a kommunista rendszer börtöneibe nem került.
Firczák György, az egyik Hunyad megyei forradalmár-egyesület elnöke, a kilencvenes években az RMDSZ-szel szembenálló alternatív magyar törpepárt színeiben tündökölt, majd amikor abbéli számítása nem jött be, rövid PSD-s kitérő után felfedezte rutén gyökereit, s 2000 óta eme kisebbséget képviseli a bukaresti parlamentben. Neve 2006-ban vetődött fel szekus besúgóként az országos sajtóban.
Akárcsak Moloţ, Firczák is tagadja Oprea vádjait és ugyanúgy a CNSAS-től kapott bizonylatra hivatkozik, mely megállapítja, hogy nem volt a Securitate besúgója.
Chirmiciu András
Nyugati Jelen (Arad)

Magyar művelődési esték Medgyesen
A szórvány élni akar 
Ha nincs is éppen a „végeken” – de Medgyes is szórványsorba jutott. 1990 után felére zsugorodott az itteni magyarság, sokkal többet temetünk, mint amennyit keresztelünk, és a maradék három felekezet között oszlik meg.
Két évtizeden keresztül, a legnehezebb időkben, a 70-es és a 90-es évek között országos hírű népi egyetem működött heti rendszerességgel városunkban lelkes, kitartó, fiatal magyar értelmiségiek (tanárok, orvosok, mérnökök, jogászok) áldozatos munkájával, és jó érzés visszanézni, mert Erdély legjobbjai fordultak meg Medgyesen a tudomány és művészet minden ágát képviselve. Mellettük helyi erőkkel biztosítani tudtuk majdnem felét a rendezvényeknek, és megtapasztalhattuk, mekkora lelki és erkölcsi támasz lehet a művelődés.
A változás új körülményei között lassan kialudt a gyertyaláng. Az elmúlt húsz évben is voltak események, rendezvények, de nem a régi rendszerességgel. Ezen a télen azonban mintha megmozdult volna valami, a régi gyökerek kihajtani készülnek élő és felelős lelkiismeretek munkája nyomán. Egyházaink és az EMKE a „tűz csiholói” – így január hónapban a református parókia vendégeiként részt vehettünk az első rendezvényen: a magyar kultúra napját ünnepeltük. Kölcsey életét, életművét, a Himnusz születését, eddigi sorsát ismerhette meg a népes közönség Csiki Attila magyar szakos tanár előadásában. Népdalok hangzottak el búzásbocsárdi Boros Erzsébet közreműködésével, és ugyanakkor a közöttünk élő Jakab Árpád festőművész tárlatát lehetett megtekinteni, képei között a legújabb monumentális kompozíciót, az Aida című képet. Állófogadás zárta az estét, és az élénk párbeszéd, véleménycsere megmutatta azt, hogy van érdeklődés, van visszhang és befogadás.
Februárban a katolikus plébánia szervezte a következő estét Derzsi Sándor szórványban született (Somogyom, 1919. szeptember 27.) költő emlékére. E tehetséges és tragikus sorsú költő életútját (meghalt Budapesten 1978. január 23-án) és életművét dr. Búzás Árpád nyugalmazott mérnök mutatta be, hangsúlyozva a mélyhitű ember erkölcsi nagyságát és emberségét, aki éppúgy szembeszállt a „barna pestissel”, mint a „vörös rákkal”, ezért járta meg a román és magyar börtönöket, és próbálták elnémítani, megsemmisíteni, a feledés homályába taszítani. Első és egyetlen életében megjelent kötete 1941-ben a Szenvedések mámorában című, a Varázsigék alcímet viseli. Ekkor írta nem kisebb ember, mint Jékely Zoltán: „A költők és apostolok sorából való […] méltó arra, hogy varázsigét mondjon a vergődő emberiségnek” (Magyar Csillag, 1941). Köszönet illeti fiataljainkat – Gazdag Erzsébet, Burján Tünde, János Kinga, János Tímea, Fazakas Attila, Cosa Anita –, akik versmondásukkal tették emlékezetessé az eseményt, valamint Balázs Botondot, aki a műszaki segédletet biztosította Zorán-dalokkal (Apám hitte, Kell ott fenn egy ország, Ki szívét osztja szét), és szép szülőföldi felvételekkel egészítette ki az előadást. Útravaló címen a Hiszek című versét kapta a népes közönség minden tagja, könyvjelző alakban a költő arcképével. Zárszóként id. Patrubány Miklós osztotta meg gondolatait a résztvevőkkel, és versével köszöntötte a hallgatóságot.
Az est második felében vándorkiállítás szép színes és dokumentált képein ismerkedhettünk meg a történelmi Magyarország vármegye-székházaival. Hatvani Sándor vegyészmérnök munkáját a Dicsőszentmártoni Magyar Ház kölcsönözte. Köszönet az együttműködésért és köszönet a plébánia teljes személyzetének, akik lelkesen ellátták a szervezés minden ügyét-baját; különösen a plébánián kívüli fiataloknak, akik megmutatták, hogy akarnak és tudnak.
Telt ház volt, öröm volt, és a záró állófogadás élénk eszmecseréje megmutatta újra, hogy van igény és van befogadás. Felhívásunk, hogy vigyenek magukkal valamit e történelmi falak közül Szent Ferenc örökségéből: a szerénység, hit, derű, kitartás és újrakezdés szelleméből, hisszük, hogy nem marad visszhang nélkül. És reméljük, hogy lesz folytatás, lesz alkalom, hogy újra jelentkezzünk jó hírekkel, biztató előrelépéssel az élni akarás útján.
Dr. Búzás Árpád
Vasárnap(Kolozsvár)

Elfogadta Magyarország új alaptörvényét az Országgyűlés
Elfogadta az Országgyűlés hétfőn az új alaptörvényt. Az MSZP és az LMP nem vett részt a szavazáson, a Jobbik pedig nem szavazott.
Az új alkotmány többek között biztosítja az önvédelemhez való jogot, a tényleges életfogytiglani büntetést, valamint azt is, hogy a termőföld és vízkészlet mellett a honos állatok, növények is a nemzet örökségei lesznek. Kimarad viszont a kiskorúak után adható szavazati jog.
Az új alaptörvényt Schmitt Pál köztársasági elnök várhatóan április 25-én, húsvéthétfőn, ünnepélyes keretek között írja alá.
Új alkotmány – Nemzeti hitvallás
Nemzeti hitvallás elnevezéssel tartalmaz preambulumot Magyarország április 18-án elfogadott új alaptörvénye, amely a Himnusz „Isten, áldd meg a magyart!” sorával kezdődik.
A 2012. január elsejéig hatályos – rendszerváltáskor megalkotott és azóta számos alkalommal módosított – alkotmány bevezetője úgy szólt, hogy a többpártrendszert, a parlamenti demokráciát és a szociális piacgazdaságot megvalósító jogállamba való békés politikai átmenet elősegítése érdekében állapítja meg Magyarország alkotmányának szövegét az Országgyűlés – az új alkotmány elfogadásáig. Az új alaptörvény bevezetőjéül szolgáló Nemzeti hitvallás megemlékezik arról, hogy Szent István király ezer évvel ezelőtt szilárd alapokra helyezte a magyar államot, és hazánkat a keresztény Európa részévé tette.
„Büszkék vagyunk az országunk megmaradásáért, szabadságáért és függetlenségéért küzdő őseinkre. Büszkék vagyunk a magyar emberek nagyszerű szellemi alkotásaira. Büszkék vagyunk arra, hogy népünk évszázadokon át harcokban védte Európát, s tehetségével, szorgalmával gyarapította közös értékeit” – olvasható a szövegben.
A hitvallás értelmében a magyarok elismerik a kereszténység nemzetmegtartó szerepét, becsülik országunk különböző vallási hagyományait, ígérik, hogy megőrzik az elmúlt évszázad viharaiban részekre szakadt nemzet szellemi és lelki egységét.
A velünk élő nemzetiségek a magyar politikai közösség részei és államalkotó tényezők – rögzíti a hitvallás, amelyben az is szerepel: „vállaljuk, hogy örökségünket, egyedülálló nyelvünket, a magyar kultúrát, a magyarországi nemzetiségek nyelvét és kultúráját, a Kárpát-medence természet adta és ember alkotta értékeit ápoljuk és megóvjuk”.
Felelősséget viselünk utódainkért, ezért anyagi, szellemi és természeti erőforrásaink gondos használatával védelmezzük az utánunk jövő nemzedékek életfeltételeit – folytatódik a szöveg, amely szerint az emberi lét alapja az emberi méltóság.
A hitvallás szerint az egyéni szabadság csak másokkal együttműködve bontakozhat ki, együttélésünk legfontosabb keretei a család és a nemzet, összetartozásunk alapvető értékei a hűség, a hit és a szeretet, a közösség erejének és minden ember becsületének alapja a munka, az emberi szellem teljesítménye.
Valljuk az elesettek és a szegények megsegítésének kötelességét, hogy a polgárnak és az államnak közös célja a jó élet, a biztonság, a rend, az igazság, a szabadság kiteljesítése, hogy népuralom csak ott van, ahol az állam szolgálja polgárait, ügyeiket méltányosan, visszaélés és részrehajlás nélkül intézi – olvasható az új alkotmány bevezetőjében.
E szerint a magyarok tiszteletben tartják történeti alkotmányunk vívmányait és a Szent Koronát, amely megtestesíti Magyarország alkotmányos állami folytonosságát és a nemzet egységét; nem ismerik el történeti alkotmányunk idegen megszállások miatt bekövetkezett felfüggesztését, tagadják a magyar nemzet és polgárai ellen a nemzetiszocialista és kommunista diktatúrák uralma alatt elkövetett embertelen bűnök elévülését.
„Nem ismerjük el az 1949. évi kommunista alkotmányt, mert egy zsarnoki uralom alapja volt, ezért kinyilvánítjuk érvénytelenségét” – áll a szövegben, amely kinyilvánítja azt is: a magyarok egyetértenek az első szabad Országgyűlés képviselőivel, akik első határozatukban kimondták, hogy mai szabadságunk az 1956-os forradalmunkból sarjadt ki.
Hazánk 1944. március 19-én elveszített állami önrendelkezésének visszaálltát 1990. május 2-tól, az első szabadon választott népképviselet megalakulásától számítjuk, ezt a napot tekintjük hazánk új demokráciája és alkotmányos rendje kezdetének. Valljuk, hogy a huszadik század erkölcsi megrendüléshez vezető évtizedei után múlhatatlanul szükségünk van a lelki és szellemi megújulásra – tartalmazza a hitvallás, amely úgy zárul: „Mi, Magyarország polgárai készen állunk arra, hogy országunk rendjét a nemzet együttműködésére alapítsuk”.
A preambulumként szolgáló Nemzeti hitvallás válthatja az államigazgatási szervek, hivatalok, közintézmények falán a jelenleg kifüggesztett Nemzeti Együttműködési Nyilatkozatot. Sarkalatos törvények
Számos területen sarkalatos törvény bontja majd ki a jövő év elején hatályba lépő új alkotmány rendelkezéseit. Az alaptörvény mintegy harminc kétharmados jogszabályt vetít előre. Újdonság, hogy sarkalatos törvény rendelkezik majd a közteherviselés és a nyugdíjrendszer alapvető szabályairól, a nemzeti vagyon megőrzéséről, valamint a családok védelméről.
Továbbra is kétharmados törvény tartalmazza majd a választójog részletszabályait. Az alaptörvény új elemként azt rögzíti: minden nagykorú állampolgárnak (lakóhelyétől függetlenül) joga van ahhoz, hogy az országgyűlési képviselők, a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek, valamint az európai parlamenti képviselők választásán választó és választható legyen. Ugyanakkor sarkalatos törvény a választójogot vagy annak teljességét magyarországi lakóhelyhez, a választhatóságot további feltételekhez kötheti.
Szintén a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával fogadja el az Országgyűlés a parlamenti bizottság előtti megjelenés kötelezettségéről, valamint a képviselők javadalmazásáról és összeférhetetlenségének eseteiről szóló jogszabályt.
Változás, hogy a Magyar Nemzeti Bankról és a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéről szóló jogszabály is kétharmados lesz. A bírósági, ügyészségi szervezetről és az Alkotmánybíróságról változatlanul minősített többséget igénylő törvény rendelkezik majd, ahogy a helyi önkormányzatokról, az Állami Számvevőszékről, a honvédségről, a rendőrségről és a nemzetbiztonsági szolgálatokról is.
Továbbra is sarkalatos törvény szabályozza a pártok működését és gazdálkodását, a sajtószabadságot, a magyar állampolgársággal kapcsolatos rendelkezéseket, a személyes adatok védelmét és a közérdekű adatok megismerhetőségét, valamint az eddig nemzeti és etnikai kisebbségeknek nevezett nemzetiségek jogait, így az új alkotmány alapján az Országgyűlés munkájában való részvételüket is.
Újdonság ugyanakkor, hogy a címer és a zászló használatának részletes szabályai mellett az állami kitüntetéseket is sarkalatos törvény határozza meg.
hirado.hu 
Erdély.ma

Nincs veszve a magyar – Továbbra is fogyunk, de már nem ijesztő arányban
Nemrég Magyar nyelvhasználat Háromszéken címmel tartottak tanácskozást a megyei tanács gyűléstermében. Több szakember értekezett, köztük Kiss Tamás, a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet kutatója. Elmondta, hogy 1992 és 2002 között a magyarok száma Romániában közel kétszázezer fővel csökkent, viszont mára Erdélyben a magyarok arányvesztése megállt, ami azt jelenti, hogy 2002-höz képest az Erdélyen belüli arányszámunk nem csökkent.
– Mi annak az oka, hogy az eddigiekhez képest megállt az erdélyi magyarok arányvesztése? – Számításaink szerint a migrációs folyamatokban bekövetkezett változásoknak tudható be. Míg 1991 és 1997 között elvándorlási és menekülthullám volt tapasztalható az erdélyi magyarok körében, addig az ezredforduló után a migráció jellege is megváltozott: már nem beszélhetünk menekülésről, sokkal inkább munkavállalási és a tanulmányi migrációról. Ezzel egyidőben a többségi román népesség intenzíven bekapcsolódott a nemzetközi migrációs folyamatokba. 2000 után Lengyelország mellett Románia rendelkezett az unión, illetve Kelet-Európán belül a legtöbb kivándorolt állampolgárral. Így ettől az időszaktól számítva az erdélyi magyarok a kivándorlást illetően már alulreprezentálttá váltak, különösen igaz ez Székelyföldre, és reméljük, ezt fogja igazolni a 2011-es népszámlás is.
– Mit lehet tenni, hogy ez a tendencia megmaradjon, és ne induljon el egy újabb kivándorlási hullám? – Fontos a népességpolitika különböző területeit és szereplőit be – azonosítani. Egyrészt az országos népességpolitikába be kell kapcsolni a magyarságot, és itt elsősorban az RMDSZ-nek van szerepe, hiszen kormányzati tényező. Fontos, hogy a családtámogatási rendszer megmaradjon. Ezzel kapcsolatban ugyanis egy felmérésünk azt mutatta, hogy a magyar fiatalok kevésbé vannak tisztában a támogatási lehetőségekkel, példa erre, hogy Kolozsváron vagy Marosvásárhelyen a magyar fiatalok kisebb arányban igényeltek ANL-s lakásokat. Fontos megemlíteni a migrációpolitika és a magyar állam viszonyát is. A kettős állampolgárság kapcsán az erdélyi elitnek fel kellene vállalni egy nyílt beszélgetést vagy vitát, hogy ennek milyen hatásai lehetnek a kivándorlásra.
Hatással lehet-e egy román többségű nagyváros közelsége a másik város etnikai arányainak alakulására? Például vegyük Sepsiszentgyörgy és Brassó viszonyát. – Úgy gondolom, a szentgyörgyiek félelmei nem megalapozottak. A folyamatok nem az elrománosodás irányába mutatnak, sőt, ez inkább fordított, hiszen a románok aránya, főként a fiataloké, csökkenőben van a városban, éppen amiatt, hogy Brassó, illetve Bukarest közel van. Ha belegondolunk, hogy egy többségében magyarok lakta kisvárosban mit tud kezdeni egy román fiatal, akkor ez inkább fordítva működik, azaz ők hagyják el Sepsiszentgyörgyöt. Lévai Barna
Székely Hírmondó
Erdély.ma

„Kétnyelvűség” program
A folyó héten zajlik a Civil Elkötelezettség Mozgalom képzéssorozata melyet a Szülőföld Alap Oktatási és Szakképzési Kollégiuma támogat, melynek helyszíne a Sepsiszentgyörgy. A „Magyar nyelvű ügymenet a Gyermekvédelemben és a Szociális gondozásban” elnevezésű projekt, a „Kétnyelvűség” Programunk szerves része. 
A projekt azzal a céllal született, hogy egyrészt állami valamint közigazgatási intézmények szintjén tudatosítsa a magyar nyelvhasználatot szabályozó jogi hátteret, másrészt aktívan hozzájáruljon az érvényben lévő kétnyelvű formanyomtatványok gyakorlati és széleskörű intézményes használatához. A jelen projekt partnere a Kovászna Megyei Szociális Gondozási és Gyermekvédelmi Vezérigazgatóság. A partnerség előzetes megbeszélések és egyeztetések alapján jött létre. A képzés célja, hogy az intézmény munkatársaival közösen kialakítsunk egy olyan egységes ügyrendet, amely a kétnyelvű nyomtatványok használatát három nagyon fontos területen elősegíti. Ez a három terület a következő: 1. Az állampolgárok és a hivatal közötti kommunikáció.
2. A hivatalos ügyek megvitatásával kapcsolatos információk magyar nyelven történő tárolása és az ehhez kapcsolódó formanyomtatványok kialakítása. 3. Nyilvánosság magyar nyelven történő tájékoztatása. 
A program keretében tehát a fent megjelölt három területen a Kovászna Megyei Szociális Gondozási és Gyermekvédelmi Vezérigazgatóság eddigi egynyelvű írásbeli (román nyelvű) gyakorlatának módosítására, illetve a már kidolgozott kétnyelvű formanyomtatványok gyakorlati használatára kerül sor. A program elsődleges eszköze tematikus képzések tartása. A képzések célja egyrészt az anyanyelv/magyar nyelvhasználat fontosságának tudatosítása elsősorban az írott hivatalos dokumentumok és az intézményi ügymenet során valamint olyan gyakorlati tudás és eszköztár kialakítása, amelynek során a képzések résztvevői megismerkednek a már 2008 óta érvényben lévő kétnyelvű dokumentumokkal, valamint elsajátítják a kétnyelvű dokumentumokhoz kapcsolódó gyakorlati tudást.
A képzések két különálló tematika köré csoportosulnak:
• Egyik fő tematikája a nyelvi jogi háttér bemutatása valamint a nyelvi jogok használatának fontosságának a tudatosítása. • A képzés második gyakorlatra épülő tematikája az intézmény ügyintézésében használatos kétnyelvű formanyomtatványok valamint a használatukhoz kapcsolódó ügyrend kialakítása. 
Mindezek mellett, a képzésekkel párhuzamosan, sorozatos személyes és telefonos konzultációk alapján a CEMO szakemberei, az Igazgatóság munkatársaival közösen összeállítanak egy, a kétnyelvű ügymenetet elősegítő stratégiát, amelynek elkészítésénél felhasználásra kerülnek majd egyrészt a képzések során összegyűjtött és feldolgozott információk másrészt, a képzésben résztvevő szakemberek és a gyermekvédelemben dolgozók kiscsoportos munkái, projektjei. 
A képzések célcsoportja a Kovászna Megyei Szociális Gondozási és Gyermekvédelmi Vezérigazgatóság • köztisztviselői
• szakemberei (pszichológus, pszicho pedagógus, logopédus, szociális munkás) • illetve adminisztratív dolgozói.
Az igazgatóság feladatokat lát el felnőtt védelem, fogyatékkal élő személyek, valamint a gyermekvédelem terén. Ezen intézmény esetében kiemelten fontos szerepe van a kétnyelvű ügyintézés megvalósításának, hiszen az intézmény ügyfeleit halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek, fogyatékosok, illetve idős személyek képezik, akik sérülékeny társadalmi csoportok tagjai. A román nyelv nem (megfelelő szinten) való ismerete általános az ő körükben és a román nyelvű ügyintézés nagyban akadályozza a valós, mély tartalmakhoz való hozzáférést és a problémák sokszor felszíni és ideig-óráig tartó kezelését eredményezi csupán.
„Legyünk mi a változás, amit látni szeretnénk a világban.” GANDHI
Erdély.ma

Rejtett üzenetek
Bármennyire zsúfolt és zajos város Bukarest, mégiscsak nehezen hihető, hogy Traian Băsescunak nincs egy perc nyugta sem a Cotroceni-palotában, és kénytelen Kovásznára utazni az új alkotmány tervezetének tanulmányozása végett, mint azt maga állította tegnap. Az államfő hétéves országlása alatt megszokhattuk már, hogy látszólag spontán cselekedetei mögött valójában jól kigondolt stratégia áll, és vélhetően ezúttal sem a friss levegőért és a csendért utazott Háromszékre.
Nyilatkozataiból világosan kitetszik: hosszas hallgatás után visszatért a ,,játékos” államfő, Băsescu ugyanis világos üzeneteket fogalmazott egyrészt saját pártja, másrészt a koalíciós partnerek felé is. Vasile Blagát bíráló, meglepően éles kijelentéseivel sokak szerint gyakorlatilag eldöntötte a Demokrata Liberális Párt elnöki tisztségéért folyó versenyt, nyilvánvaló előnyhöz juttatva hűséges szolgálóját, Emil Bocot. De míg saját pártjának szóló figyelmeztetése meglehetősen egyértelmű, az ingujjból előrántott új alkotmány ügye – melyről egyébként sokat nem is árult el – jóval összetettebb. Persze, az államelnök időről időre felvetette az alaptörvény módosításának szükségességét, többször kifejtette, miként képzeli el azt, tegnapi kijelentései azonban – miszerint már a jövő évi helyhatósági választásokon le lehetne bonyolítani az erről szóló népszavazást – hihetetlennek tűnnek. A jelenlegi felállásban, a választások előtt egy évvel ugyanis jóformán semmi esélye annak, hogy kialakuljon az alkotmány módosításához szükséges konszenzus a parlamenti pártok között. Minden bizonnyal jól tudja ezt Băsescu is, mégsem naivitását jelzi, hogy elővette a témát: az államfő jelezni kívánta, a jövő évi voksolásokon ismét előtérbe kerülhet a karcsúbb parlament, az egykamarás törvényhozás, amelyről már kinyilvánították akaratukat a választók, de amelyet azóta sem alkalmaztak – és ez bizony könnyen a jelenlegi hatalom malmára hajthatja a vizet. És azért sem véletlen a helyszín, mert egyszerre szólhatott az államfő az RMDSZ-hez és a románsághoz is. Dicsérettel illette a szövetséget, amiért semmilyen túlzó követeléssel nem állt elő, majd leszögezte: amúgy sem lenne elfogadható semmilyen, az etnikai alapú autonómiára vonatkozó célkitűzés. Mindenesetre a régiók átszervezéséről szóló mondatai – melyek szerint gazdasági és szociális, nem pedig etnikai kritériumokat kell figyelembe venni – azt sejtetik, hogy az oktatási törvény után újabb sikerekre aligha számíthat a magyar szervezet.
Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Erdély legrégibb templomát fedezhették fel Gyulafehérváron
Korai középkori templom maradványaira bukkantak régészek a gyulafehérvári Szent Mihály katolikus székesegyház előtt zajló ásatások során. A kutatók az 1009 körül, Szent István király alapította katolikus érsekség tulajdonát képező területen ásva, véletlenül bukkantak a meglepő és értékes leletre. Szakértők szerint az egykori impozáns, még a keleti keresztény rítusban felhúzott épület akár Erdély legrégebbi keresztény templomának minősülhet. A római katolikus érsekség célja, hogy a konzervált leletet régészeti parkként mutassák be a közönségnek.
Egy valószínűleg 10. századi templom falait fedezték fel a régészek a napokban a gyulafehérvári római katolikus székesegyház bejáratától 24 méterre. A kutatók az 1009 körül, Szent István király alapította katolikus érsekség tulajdonát képező területen ásva, véletlenül bukkantak a meglepő és értékes leletre: egyméteres mélységben megjelentek egy félkörív alakú apszis romjai, amelynek 1,15 méter széles kőtömbökből és kevés tégladarabból készült alapzata van. Daniela Marcu Istrate régész szerint – aki a hétvégén sajtótájékoztatón számolt be a páratlan felfedezésről – a romok valószínűleg Erdély legrégibb keresztény templomából valók, amely Hierotheus püspök székhelye lehetett.
Hierotheus a 950-es években térítési szándékkal érkezett a vidékre, számára építtethette Gyula fejedelem ezt a székhelyet, miután a püspök Konstantinápolyból visszatért. Ugyanakkor a szakember nem zárja ki a Szent István nevéhez köthető alapítást sem, ekkor az 1000. évre datálva a templomépítést. Daniela Marcu Istrate szerint egészen kivételes értékű történelmi műemlékről van szó, amelynek érdekessége, hogy semmilyen módon nincs kapcsolatban, nem érintkezik a mai székesegyházzal, illetve annak elődjeivel, hanem különálló épület.
„E tény magyarázata, hogy ez még keleti keresztény rítusban épült templom lehetett, amelytől elkülönülve, a Nyugat felé orientálódás kifejezéseként nem rá, nem vele egybe, hanem tőle elkülönülve épült fel később az immár Róma irányát választó új püspöki székesegyház” – nyilatkozta a gyulafehérvári szakértő, aki a Szent Mihály-székesegyház és érseki palota régészeti és építészettörténeti kutatásáról és helyreállítási munkálatairól legutóbb márciusban Budapesten is beszámolt. A régész úgy véli, a most feltárt rom kétségkívül a dél-erdélyi város legrégebbi, Róma és Konstantinápoly hivatalos szétválása előtt épült temploma, amelynek megőrzése és nyilvánosságra hozatala növelné a gyulafehérvári vár értékét, vonzerőt gyakorolva a szakértőkre és turistákra egyaránt.
Szász János, a római katolikus érsekség gazdasági igazgatója közölte, az egyház szempontjából a lelet jelentősége abban áll, hogy a lelet a 10. század közepéből, azaz a honfoglalás, a kereszténység felvételének idejéből, a Kelet és Nyugat közti egyházszakadás előtti időből származik. „A magyarság első találkozása a kereszténységgel Bizánc révén történt, azután esett Szent István választása Rómára, a Nyugatra. Az államalapító király dilemmájára, a döntés mikéntjére is választ adhatnak a most felszínre került kövek, amelyek elárulják azt is, hogy amikor a 11–12. században megépült az új gyulafehérvári székesegyház, az már teljesen a nyugati kereszténységhez tartozott” – állapította meg Szász János. Az egyházi illetékes úgy vélekedett, meg kell találni a módját, hogy feltáró archeológiai kutatás történhessen az érsekség területén, a távlati cél ugyanis az, hogy a felkutatott, majd konzervált leletet régészeti parkként mutassák be a közönségnek.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)