Történelmi kiállítás nyílt
Augusztus 1–ig tekinthető meg a szatmárnémeti Demokrácia Központban, a magyar múltat bizonyító okmányokból rendezett kiállítást.
Tegnap a szatmárnémeti Demokrácia Központban „Emlékeink, értékeink” címmel nyíltkiállítás. Veres–Kupán Enikő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Szatmár megyei szervezetének elnöke bevezetőjében elmondta, hogy a kiállítás ötlete még januárban megszületett. A kiállítás anyagát a kedvezményes honosításhoz szükséges dossziék összeállítása során bemutatott okmányokból válogatták össze, továbbá gyűjtést is szerveztek, hogy gazdagabbá tehessék a kiállítást. Az idősebb emberek félve vették elő az okmányokat, hiszen azokat évtizedeken át rejtegették, félve az akkori hatalom megtorlásaitól.
Ács Muhi Csilla tárlatvezető, a szatmárnémeti Kölcsey Ferenc Főgimnázium történelemtanára arról beszélt, hogy minden kiállított tárgynak története van., ezek több mint emlékek, hiszen nagyon sok okmány olyan idős embernek van a tulajdonában, akik kétszer is elveszítették magyar állampolgárságukat. A tanárnő nagyapja szavait idézte, aki nem érhette meg, hogy újra visszakapja magyar állampolgárságát, de folyton azt hangoztatta: „Négy évig éltem, 1940–44 között.” Egy francia történész mondta, hogy a magyarok számára nagyon fontos a múlt. Azoktól, akiktől elveszik a múltjukat, azokkal bármit meg lehet tenni. Ezek az anyagok azt bizonyítják, hogy a szatmári magyarságnak van múltja. Erre a múltra vigyázni kell és meg kell ismertetni másokkal is. Azok, akik augusztus 1–ig megtekintik ezt a kiállítást, sokkal gazdagabbak lesznek. erdon.ro

Tőkés László meggyilkolására uszító újságcikk
"Hát nem lesz már valaki ebben az országban, aki golyót ereszt ennek a hazaárulónak a fejébe? ”
Kedden, 2011. július 12-én tartotta az első meghallgatást az Országos Diszkriminációellenes Tanács (ODT) a Ştefan cel Mare című hetilap május elsejei számában megjelent, Tőkés László meggyilkolására uszító újságcikk ügyében. Mint ismeretes, ebben Mihai-Florin Nahorniac, a kiadvány igazgatója, egyben főszerkesztője Florin Bucovianul név alatt többek között azt írja az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökéről, az Európai Parlament alelnökéről: „Nem szégyelli magát ez a szerencsétlen »bozgor« [itt: hazátlan]? Hogy képes meggyalázni azt az országot, ahol született, ahol örvendhetett mindazoknak a jogoknak, amelyek minden román állampolgárt megillettek ebben az országban? Ha valami nem tetszik, miért nem mész Magyarországra? Hát nem lesz már valaki ebben az országban, aki golyót ereszt ennek a hazaárulónak a fejébe? ”
A médiatermék öndefiníciója szerint: nemzeti, politikai független kiadvány, amely Románia függetlenségéért, szuverenitásáért, integritásáért és újraegyesítéséért küzd. A kiadványt, igazgatóján keresztül, akkreditálta az Európai Bizottság, az Európai Unió, a NATO és a G8, állítja a tulajdonosa, aki tulajdonképpen a fentebbi cikk szerzője is. Az idézett cikk olyan alapvető emberi jogokat sért, mint a becsülethez, büszkeséghez vagy az élethez való jog. Mindemellett elfogadhatatlan a minősített gyilkosságra való felbujtás, ami azért is különösképpen súlyos, mert előre megfontolt szándékkal való elkövetésre buzdít.
Tőkés László az Országos Diszkriminációellenes Tanácshoz benyújtott panasza mellett becsületsértés és gyilkosságra való felbujtás vétsége miatt feljelentést tett a bukaresti törvényszék mellett működő ügyészségnél is.
Az ODT bukaresti székhelyén zajló keddi tárgyaláson Tőkés Lászlót ügyvédje, dr. Kincses Előd képviselte, a vádlott fél azonban a beidézés ellenére nem jelent meg, így az érdemi tárgyalásra nem kerülhetett sor. Asztalos Csaba, az ODT elnöke meghallgatta Kincses Előd pontosítását a beadványt illetően, miszerint nemcsak az ominózus újságcikk szerzőjét vádolják diszkriminációval, hanem a román uralkodóról elnevezett kiadványt is.
A tárgyaláson elhangzott: a vizsgálatot nehezíti, hogy nem ismert az cikk szerzőjének pontos lakcíme és utólag kiderült, hogy az a cím, melyre az ODT a beidézést küldte, nem valós. Az újságíró egyetlen ismert elérhetősége a lap impresszumában található, ez az egyetlen kiindulópont, amelyre egyelőre hagyatkozhat az eljárás során a testület. A vizsgálat ellenben tovább folytatódik, az ODT várhatóan augusztus 15-e után tűzi ki az újabb meghallgatás időpontját.
Nagyvárad 2011. július 12.
Tőkés László EP-alelnök Sajtóirodája

Túlkínálat – felsőfokon
Megkezdődött tegnap az érettségizett diákok beiratkozása a hazai egyetemekre
Családias hangulatban zajlott az egyetemi beiratkozás első napja a marosvásárhelyi Sapientia EMTE koronkai épületében: az intézmény munkatársai tegnap délelőtt két irodában is várták a hallgatójelölteket, de csak egy jelentkezőt sikerült „rajtakapnunk” a beiratkozási ívek kitöltésén.
Családias hangulatban zajlott az egyetemi beiratkozás első napja a marosvásárhelyi Sapientia EMTE koronkai épületében: az intézmény munkatársai tegnap délelőtt két irodában is várták a hallgatójelölteket, de csak egy jelentkezőt sikerült „rajtakapnunk” a beiratkozási ívek kitöltésén. „Ma inkább csak érdeklődők jönnek, betelefonálnak a fiatalok. Abban bízunk, hogy a következő napokban megnő a beiratkozók száma” – magyarázta a felvételi adminisztrációt végzők egyike.
Ott jártunkkor a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Líceum frissen érettségizett végzőse, Fehér Áron mutatta be a jelentkezéshez szükséges iratait. Mint elmondta, ismerősként tér vissza az egyetemhez, középiskolásként már az itt szervezett szakkör tagjaként barátkozott a légkörrel, ez az élmény tette vonzóvá számára a koronkai központot. „Többen érdeklődnek a középiskolából a Sapientia iránt, nagyon jó itt a hangulat” – magyarázta a fiatalember, akit édesanyja is elkísért.
Kollégium: a be nem váltott ígéret
„Sokat számít, hogy nem kell sokat utazni otthonról az intézményig, bár gondot jelent, hogy az egyetemnek nincs kollégiuma, albérletet fogunk keresni” – magyarázta a szülő, miért támogatta a család a fiú intézményválasztását.
Palkó Réka, a marosvásárhelyi Sapientia PR-menedzsere kérdésünkre megerősítette, valóban gondot okoz továbbra is az egyetemi bentlakás hiánya. „Tavaly októberben ugyan, marosvásárhelyi látogatása alkalmával Schmitt Pál köztársasági elnök úr letette a tervezett kollégium alapkövét, de pénzhiány miatt idén az ígéretekkel ellentétben mégsem kezdték el az építkezést” – magyarázta a közkapcsolatokért felelős szakember, aki bízik benne, hogy a jövőben sor kerül a sokak számára fontos beruházásra.
Bár a kollégium építése még el sem kezdődött, az egyetem igyekszik gondoskodni diákjairól: a hallgatók elszállásolásáról szerződést kötöttek a katolikus és a református egyház több intézményével, így a Deus Providebit házzal és a Bod Péter diakóniai központtal is. Palkó Rékától megtudtuk: a hallgatók fele-fele arányban érkeznek a Székelyföldről és Marosvásárhely vonzáskörzetéből.
Kolozsváron 71 szakon tanulhatnak magyarul a diákok
Nagyobb állami támogatás
A közkapcsolati referens tájékoztatása szerint az elmúlt években a humán szakok számítottak divatszakoknak, de félő, hogy az idei érettségi eredményei miatt ezeken is csökken idén a beiratkozók száma. Újdonság azonban, hogy a következő tanévben a fordító-tolmács szakon meghirdetett ötven helyből húsz államilag támogatott.
Ennek azért van jelentősége, mert itt a Sapientia többi szakán érvényes évi 400 eurós tandíj helyett 750 eurós „iskolapénzt” számítanak fel, tehát jelentős kiadás alól mentesül az, aki az államilag támogatott helyekre nyer felvételt. További újdonság, hogy az itt folyó pedagógiai képzés megszűnik, helyét az egészségügyi szakpolitikák és szolgáltatások szak váltja fel. Az egyetemi beiratkozás július 17-ig tart, az eredményeket július 19-én teszik közzé.
PKE: a bőség zavara
A nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem július 20-ig várja a beiratkozókat. Az immár akkreditált PKE az idei évben 16 alapszakra hirdet felvételit, 620 helyből 259 tandíjmentes. A PKE-n a humán tudományok kedvelői magyar, angol, román és német nyelvet tanulhatnak. „Személyre szóló” foglalkozást, szakkollégiumi ellátást, külföldi ösztöndíjakat ígérnek az intézmény működtetői a filozófia szakra jelentkezőknek, a felvételi ismertetőben pedig arra is kitérnek, hogy ezen a szakon lehetőség nyílik a „szövegértési képességek” fejlesztésére.
Ugyancsak a PKE-n lehet szociális munkás szakra jelentkezni, továbbá „gyakorlati munkatapasztalatot” ígérő szociológia is indul ugyanitt. A Debreceni Egyetem Mezőgazdaság-tudományi karának kihelyezett tagozataként – levelező rendszerben – agrármérnöki diplomát is ígér a sikeres hallgatóknak a határ menti felsőoktatási intézmény, a közgazdaság-tudományi karon belül pedig több pénzügyi szakirány is megcélozható. Ugyanitt immár jelentős hagyományokkal működik a művészeti kar, amelyen zenepedagógiai és képzőművészeti képzés folyik.
Kolozsvár: magyarul szinte minden
Az egyetemi beiratkozás első napján Kolozsváron is csupán érdeklődtek a diákok a lehetőségek iránt, a Babeş– Bolyai Tudományegyetem (BBTE) főépületében található felvételi központokban néhány fiatallal találkoztunk. „Az a tapasztalatunk, hogy a jelentkezők zöme az utolsó pillanatokra halogatja a beiratkozást, és a határidő lejártakor mozdulni se lehet a tömegtől” – tudtuk meg tegnap az Európai Tanulmányok Karán szolgálatot teljesítő adatrögzítőtől.
„Már eldöntöttem, hogy hova szeretnék felvételizni, de most beiratkozás előtt még egyszer a helyszínen is körülnézek. Az biztos, hogy mindenképpen itt, Kolozsváron és az állami egyetemen szeretnék továbbtanulni, ezt látom a legbiztosabb intézménynek” – nyilatkozta lapunknak egy csíkszeredai érettségiző. Idén a BBTE valamivel több, mint száz román nyelvű és hetvenegy magyar nyelvű szakra hirdet felvételit.
Magyari Tivadar rektorhelyettestől megtudtuk, mindenhol biztosítják az anyanyelvű képzést, ahol erre igény mutatkozott, és ahol ez megfelelő módon működtethető. Tonk Márton, a Sapientia kolozsvári Természettudományi és Művészeti Karának dékánja lapunknak úgy nyilatkozott: reméli, hogy betelnek a meghirdetett egyetemi férőhelyek. Itt négy szakra, többek között a tavaly elindított jogra várják a jelentkezőket, államilag támogatott és költségtérítéses szakok is megpályázhatóak.
Januárra ígérik a Sapientia akkreditálását
Egy éve várat magára a Sapientia akkreditációja, noha az ehhez szükséges szakmai támogatást a Romániai Felsőoktatás Minőségét Biztosító Ügynökség (ARACIS) már egy évvel ezelőtt megadta. Király András oktatásügyi államtitkár lapunk megkeresésére elmondta: „ha minden jól megy” 2012 januárjáig befejeződhet a rendkívül bonyolult, több minisztérium engedélyéhez, parlamenti szavazáshoz kötött akkreditációs folyamat.
Sipos M. Zoltán. Új Magyar Szó (Bukarest)

Médiacsörte Marosfőn
„A magyar EU-elnökség első három hónapját beárnyékolták a magyar kormánynak a hazai demokrácia gyengítésére irányuló belpolitikai lépései: a médiatörvény – amelynek életbe léptetése igen szerencsétlenül esett egybe az EU-elnökség kezdetével –, az alkotmánymódosítás, a nyugdíjalap államosítása, a bankadó bevezetése.
„A magyar EU-elnökség első három hónapját beárnyékolták a magyar kormánynak a hazai demokrácia gyengítésére irányuló belpolitikai lépései: a médiatörvény – amelynek életbe léptetése igen szerencsétlenül esett egybe az EU-elnökség kezdetével –, az alkotmánymódosítás, a nyugdíjalap államosítása, a bankadó bevezetése. A soros elnökség jelentős része így azzal telt el, hogy Budapest védte a mundért Brüsszelben, és hadakozott az európai közvéleménnyel, sajtóval, bal- és jobboldallal” – fejtette ki Salamon Márton László a marosfői EU-táborban tartott szombati előadásában.
Az Új Magyar Szó főszerkesztője a július 1-jén lezárult soros magyar EU-elnökséget értékelte, annak magyarországi, európai és romániai sajtómegítéléséről beszélt. Mint kifejtette, otthon a parlamenti kétharmad és a média letérdepeltetése gyakorlatilag ellenfelek nélkül hagyta Orbán Viktor kormányát, amely Brüsszelben élte ki euroszkeptikus agresszivitását.
„Eközben az EU-elnökség gyakorlati teendőivel megbízott magyar szakértők csöndben tették a dolgukat, és érdemeiket az sem kisebbíti, hogy a magyar soros elnökség egyik kiemelt célja – Románia schengeni csatlakozása – kútba esett” – fogalmazott Salamon, aki szerint a sajtó figyelme természetszerűen nem a szakmai munkára irányult, hanem arra, hogy a politikai térben hogyan folyik a pofozkodás, a „kokik” és „sallerek” osztogatása Budapest és Brüsszel között, Orbán Viktor és az Európai Parlament között.
Az előadóval vitába szállt Balogh György csíkszeredai magyar konzul, aki a bírálta a magyar kormány kritikusait, köztük az Európai Parlamentet, amely aggályokat fogalmazott meg a magyar médiatörvénnyel szemben. „Egy jogszabály ellen nem lehet azzal érvelni, hogy visszaélésekre ad lehetőséget. Bármilyen törvényről meg lehet előlegezni azt, hogy rosszul alkalmazzák majd” – vélekedett a konzul, aki a magyar médiatörvény hasznosságát a News of the World tegnaptól megszűnt brit bulvárlap példájával illusztrálta.
Balogh egyértelműen sikeresnek ítélte a magyar EU-elnökséget, amelynek során több területen is történtek előrelépések. „Kidolgoztunk egy válságmechanizmust, ami eddig nem létezett, leszögeztük Horvátország uniós csatlakozásának időpontját. Elértük, hogy 2014-ben megalakuljon az egységes európai energiapiac, megalkottuk a romastratégiát, és a Duna-stratégia kereteit is lefektettük. Ezek melett előrelépéseket tettünk Románia és Bulgária schengeni csatlakozását illetően” – sorolta a megvalósításokat a csíkszeredai magyar konzul.
Korodi Attila RMDSZ-es képviselő, az alsóház külügyi bizottságának elnöke úgy vélekedett, „nem helyes úgy értékelni egy elnökséget, hogy az sikeres vagy sikertelen”. Korodi szerint az elmúlt félév bővelkedett a kiélezett témákban: közös felelősségvállalás, szolidaritás, líbiai beavatkozás, migráció, görög válságkezelés, Schengen, romastratégia. „Az unió régi tagállamai kicsit elfáradtak a valós, nyitott Európa építésében, az európai megújulást mostanában inkább Közép-Európa szorgalmazza” – tette hozzá a képviselő. Új Magyar Szó (Bukarest)

Tejben-vajban
Bukaresti kormánykörökben manapság fél- vagy álsikerekkel bátorítják magukat a kormánypárti politikusok. E kór az RMDSZ-t is utolérte, s ha nem Kelemen Hunor ecseteli a demokrata liberálisokkal való közös kormányzás áldásait és eredményeit, akkor a visszavonulófélben lévő Markó tart politikai eligazítást az egyre közönyösebb hazai magyarságnak.
Minap Marosfőn az EU-táborban azt próbálta a fiatalokba sulykolni, semmi szükség újabb erdélyi magyar pártra, és teljesen fölösleges a magyar parlament ama törekvése is, hogy valamiféle választási jogot biztosítson a határon túliaknak. Bukarestben dől el minden, nincs miért Brüsszelbe és Budapestre szaladgálni – oktatta az ifjakat a sokat tapasztalt politikus ama nem is rejtett szándékkal, hogy majd, ha erre alkalmuk adódik, tudják, nekik is illik elutasítaniuk a jobboldali magyar kormány minden ránk vonatkozó kezdeményezését. Mert – harsogják úton-útfélen – megosztják az erdélyi, romániai magyarságot. Érezzük, tapasztaljuk, tudjuk jó ideje – az RMDSZ sem osztozni, sem tárgyalni nem hajlandó senkivel, aki magyar. De megtiszteltetésnek veszik, ha a kormányzó párt szóba áll velük. S lubickolnak abban a tudatban, hogy hat százalékukkal akár királybuktatók lehetnének. De nem lesznek, s fennen hirdetik, számukra a szövetségesi hűség parancs. Bukarest jó. Budapest ellen ágálnak, Tőkést, ha lehetne, földbe tipornák, mert "a magyarországi politikusok támogatásával erőnek erejével szét akarják verni az egységes erdélyi magyar politikát". Miről beszélnek? A hazai magyar politikai életben rég nincs egység, s a bizalom is elvásott. A sok rossz ellensúlyozására, ami az elmúlt két esztendőben fejünkre szakadt, azzal állnak elő, hogy ők akadályozták meg Băsescu régiósítási tervét. Bár igaz lenne, de hallani, a minisztériumok már dolgoznak a nagy átszervezés tervén, a kormányintézményeket a jelenlegi gazdasági régióközpontokba telepítenék át. Ezrek kerülnek utcára ismét. És – eddig legalábbis – az RMDSZ vezetői szót sem ejtenek arról, mi lesz a két és fél székely megye sorsa, ha Gyulafehérvár fővárosunkká válik. És ágálnak a szövetség színeiben hatalomhoz jutott helyi potentátok. Dicsekednek, minden munkanapon egymillió euró folyik be megyénkbe. A jó Bukarestből. Számukra tehát örökkön ünnep- és vasárnap az élet.
Simó Erzsébet. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Korrupcióval gyanúsítják Borbély Lászlót
Befolyással való üzérkedéssel gyanúsítja Borbély László környezetvédelmi minisztert az Országos Korrupcióellenes Ügyészség.
Az ügyben a nyomozóhatóság már bűnvádi eljárást indított a tárcavezető tanácsosa, Szepessy Szabolcs és egy avasfelsőfalvi cég vezetője, Ioan Ciocan ellen, a közszolgálati televízió információi szerint a parlament jóváhagyását fogja kérni a Borbély elleni vizsgálat beindítására. Olyan miniszterek ellen ugyanis, akik a parlament tagjai is, csak a törvényhozói testület jóváhagyásával lehet bűnvádi eljárást indítani. Az ügyészség szerint Borbély közbenjárt, hogy egy avasfelsőfalvi cég közpénzekből finanszírozott szerződésekhez jusson, ennek fejében 20 000 euró értékben lakásfelújítási és -berendezési szolgáltatásokban részesült a vállalkozástól. Az Országos Korrupcióellenes Ügyészség sajtóközleménye szerint a nyomozóhatóság beindította a bűnvádi eljárást Szepessy Szabolcs miniszteri tanácsos és Ioan Ciocan, az avasfelsőfalvi Lescaci Com Kft. tulajdonosa ellen – aki egyébként Gheorghe Ciocan szociáldemokrata képviselő veje –, a gyanúsítottakat értesítették is a vádakról. A cégvezetőt befolyásvásárlással vádolják, a miniszteri tanácsost pedig – aki megteremtette a kapcsolatot Borbély és Ciocan között – befolyásvásárlásban való bűnrészességgel. A nyomozók szerint a 20 000 euró értékben végzett lakásfelújítási munkálat fejében az üzletember arra kérte Borbélyt, járjon közbe a Környezetvédelmi és Erdőgazdálkodási Minisztérium alárendeltségébe tartozó Országos Vízgazdálkodási Hivatalnál annak érdekében, hogy az általa vezetett cégnek közpénzekből finanszírozott szerződéseket ítéljenek oda, illetve bizonyos korábban leszerződött munkálatok árát hamarabb fizessék ki. Borbély László tegnap nem nyilatkozott az ellene felhozott vádakról, a minisztérium sajtóirodája szerint a tárcavezető hivatalos úton Lengyelországban tartózkodik, és csak a vádak áttanulmányozása után hozza nyilvánosságra álláspontját. Borbély vagyonnyilatkozatában egyébként nem szerepel tömbházlakás, igazságszolgáltatási források szerint az említett ingatlan a miniszter anyósának nevén szerepel. A Mediafax hírügynökség azt is tudni véli, az ügyben házkutatást tartottak a nyomozók, és a környezetvédelmi tárcánál is vizsgálódtak. Borbély László ellen azonban csak akkor lehet bűnvádi eljárást indítani, ha azt a parlament jóváhagyja. A Hotnews portál szerint a korrupcióellenes ügyészség éppen ezért kérni fogja az eljárás jóváhagyását a törvényhozó testülettől, csakhogy egyelőre a honatyák vakációznak, az őszi parlamenti ülésszak szeptemberben kezdődik.
A Lescaci Com Kft. egyébként az elmúlt négy évben 37 állami pénzekből finanszírozott munkálatot végzett – összesen 310 millió lej értékben –, ebből 34-et a Vízgazdálkodási Hivatal megbízásából. Borbély László miniszteri mandátuma idején a vállalkozás tizennyolc szerződést nyert el.
Farcádi Botond. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Halasztottak Tőkés-ügyben
Az Országos Diszkriminációellenes Tanács elhalasztotta a Tőkés László meggyilkolására buzdító kiadvány vasúti járatokon, vonalakon való terjesztése ügyében beadott panasz megtárgyalását. A tegnapi első meghallgatáson az Európai Parlament alelnökét képviselő ügyvéd, Kincses Előd jelent meg.
Az ügy érdemi megtárgyalásához hozzá sem foghattak, mert kiderült, hogy a bepanaszolt személyt – Mihai-Florin Nahorniacot, a kiadvány főszerkesztőjét – téves címen idézték meg, az illető nem is jelent meg. Emiatt a tárgyalást későbbre halasztották. A vizsgálat tovább folytatódik, augusztus 15-e után tűzik ki az újabb meghallgatás időpontját.
Mint arról beszámoltunk, a romániai vasútvonalakon olyan kiadványt terjesztettek, amelyben Tőkés László meggyilkolására uszított egy cikk. Az írás a Ştefan cel Mare egykori uralkodó nevét viselő hetilapban jelent meg. A Florin Bucovineanul aláírással megjelentetett írásban (amelyet vélhetően maga a főszerkesztő írt) szerző felteszi a kérdést: "Hát senki nincs ebben az országban, aki golyót eresztene ennek a hazaárulónak a fejébe?". Tőkés e mondatok miatt emelt panasz az Országos Diszkriminációellenes Tanácsnál. Az EP alelnöke az ügyészségen is feljelentést tett gyilkosságra való felbujtás miatt. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Tervezet a Sapientia akkreditációjáról
Elkészült a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem akkreditációjára vonatkozó törvénytervezet – tájékoztatott tegnapi közleményében az RMDSZ.
Az Oktatási Minisztérium jóváhagyta, Markó Béla miniszterelnök-helyettes pedig aláírta az akkreditálásra vonatkozó törvénytervezetet, amely hamarosan a kormány elé kerül. Az elmúlt időszakban a Sapientia vezetői sérelmezték, és a magyar politikai képviselet szemére vetették, hogy késik az egyetem akkreditációja, jóllehet, a szakmai jóváhagyás már tavaly megszületett. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Építkezhet Kolozsváron a Sapientia
Jelentős beruházásokba kezd a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE). A nyár végén Kolozsváron egy modern épület felhúzásának látnak neki, Csíkszeredában pedig a jelenlegi épület szigetelését kezdik el. Kedden ugyanakkor kiderült: elkészült a felsőoktatási intézmény akkreditációjára vonatkozó törvénytervezet, amely remélhetőleg hamarosan a kormány elé kerül. A tervezetet már jóváhagyta az oktatási tárca, és Markó Béla miniszterelnök-helyettes is aláírta.
Várhatóan augusztus végén, szeptember elején kezdődik el a Sapientia kolozsvári épületének a megépítése. „Zajlik a versenytárgyalás során a legjobb árajánlatot adó konzorcium pályázatának az átvilágítása, s hamarosan szerződéskötésre is sor kerül, ezt követően el is kezdődhet az építkezés” – mondta el lapunknak Dávid László rektor. Amennyiben az idén elkészül a kétszintes mélygarázs, és be tudják födni, a beruházó elégedettnek mondhatja magát – jegyezte meg. Dávid László egyelőre nem akarta elárulni a pályázaton nyertes cég nevét, azt azonban elmondta, a legalacsonyabb árral dolgozó cégcsoportot választották ki. Felvetésünkre, hogy Romániában divattá vált az alullicitálás, amit hónapok múltán az árak a felek között aláírt különböző függelékkel való feltornászása követ, a rektor annyit mondott, hogy a Sapientia már tanult a marosvásárhelyi építkezésből. „Ezúttal úgy kötünk szerződést, hogy utólagos árnövelésre ne biztosítsunk kiskapukat” – szögezte le.
A Tordai úton lévő telken mintegy ötezer négyzetméteres alapterületű épület felépítését tervezik. A föld alatti két szint fölé további öt fog emelkedni. Az építkezés anyagi fedezetével kapcsolatban a rektor elmondta, az összeg egy részét a Kálvária-dombon elterülő egyhektáros terület eladása biztosítaná. Némi gondot jelent, hogy egy ideje jelentősen csökkentek a telekárak, és a potenciális vevők száma is megcsappant. „Mégis szerencsénk van, mivel az idéntől visszaállt a kétmilliárd forintos magyar állami támogatás, amiből 330 milliót fejlesztésre fordíthatunk. Az összeg tíz százaléka illetné Kolozsvárt, de az egyetemet működtető kuratórium úgy döntött, hogy a többi helyszín kölcsönével megelőlegezi az építkezést” – mutatta be a finanszírozás mechanizmusát a rektor. Dávid László fontosnak tartotta kihangsúlyozni, hogy az épület átadása után a rektori hivatal és a Sapientia Alapítvány továbbra is a városközpont egyik reprezentatív épületének számító Bocskai-házban marad.
Marosvásárhelyen jelenleg még keresik annak a módját, hogyan lehetne az első, 240 férőhelyes campust két-három év alatt befejezni. „Ha évi százmillió forint áll rendelkezésünkre, akkor akár hét-nyolc évig is elhúzódna az építkezés. Ezt szeretnénk elkerülni, és mielőbb tető alá hozni az egyre szükségesebbnek tűnő bentlakást” – fejtette ki az egyetem vezetője. Az egyetemet működtető alapítvány kuratóriuma több változatot is kigondolt a bevételek növelésére. A legkézenfekvőbb egy költségvetés-kiegészítés igénylése volna, azonban egyáltalán nem biztos, hogy a magyar kormány, miután megduplázta a Gyurcsány-kabinet által megtépázott büdzsét, képes-e átvállalni egy újabb megterhelést. Felmerült egy banki kölcsön felvételének a lehetősége is, ehhez a koronkai telek egy részét kellene elzálogosítani. A harmadik változat a hajdanán oly népszerű téglajegyek kibocsátása.
„Meggyőződésem, hogy amennyiben ez utóbbit megfelelőképpen tudnánk tálalni, nagyon sokan mellénk állnának” – vélekedett Dávid. A koronkai campus első épületét további kettő követné, ezek megépítése azonban még távoli tervnek tűnik, akárcsak a sportcsarnok felhúzása, de a kutatóközpont megépítésére is várni kell. Ez utóbbi esetében még némi bonyodalmak vannak az egyetem és a marosvásárhelyi, elektronikai rendszerek fejlesztésével foglalkozó cég közötti szerződés körül. „Kiderült, hogy nem felelt meg az uniós pályázati rendszereknek, ezért módosításra szorul. Csakhogy e tekintetben nincs teljes konszenzus az egyetem és a finanszírozó magyar kormány között” – mutatott rá a pillanatnyi akadályra Dávid László. Szucher Ervin. Krónika (Kolozsvár)

Nem egymást kell legyőzni
Székelyföld délkeleti sarkából, Háromszékről illik-e és érdemes-e beleszólni, hogy ki legyen Marosvásárhely – egykor Székelyvásárhely – polgármesterjelöltje?
A kérdésre a válasz: nemcsak illik és nemcsak érdemes Háromszéken is beleszólni, hogy ki legyen, milyen legyen Marosvásárhely polgármestere, hanem kötelesség is. Hogyan beszélhetnénk és miként követelhetnénk Székelyföld autonómiáját, ha ezt a magyar erősséget az előző választási kudarcok és a széthúzásos balfogások nyomdokain haladva most is feladnánk-feladnák? Egyszer már a kistérségi zsákutcás politizálást mellőzve meg kellene érteni, hogy a "legyen a mi utcánk kölyke a jelölt" nem lehet kizárólagos, fő szempont. Észre kellene venni: a Kárpát-medence magyarságának kiválóságai évszázadokon át képesek voltak arra, hogy a térség egészére figyeljenek, és hogy tegyenek is valamit a vidék gazdasági, kulturális előhaladásáért, bárhová szólította őket a kötelesség. Hónapokkal ezelőtt, amikor arról értesültünk, a vásárhelyiek az előző két választási ciklus magyar kudarcai után ráébredtek arra, hogy csak a politikai csoportosulások, az egyházi és civil szervezetek közös jelöltállításával szerezhetik vissza a magyar városvezetést, fellélegeztünk. Az akkor esélyesnek tartott polgármesterjelöltek neve is imponáló volt, a Bölöni Lászlóé, Vass Levente miniszteri tanácsosé, aki születési helyét tekintve földink, de marosvásárhelyi, székelyföldi, erdélyi kötődése nyilvánvaló, eddigi közéleti szereplése, energikussága, fiatalos lendülete megnyerő, kommunikációs készsége, pártkötődései, emberi habitusa is alkalmassá teszik, hogy ne szemellenzős pártkatonaként, hanem magyar egységteremtő férfiúként kerüljön a város élére. És most tessék: váratlan viharként érkezik a hír, hogy a kisszerű pártos huzakodás ismét félrelöki az egységteremtés lehetőségét és szándékát, az egymásnak feszülő acsarkodás újra uralkodik. Az RMDSZ, az MPP, az EMNT cibálja a maga térfelére az osztozkodásnak kitett babarongyokat, holott mindannyiuk számára világos: az egységes jelöltállításon áll vagy bukik, hogy lesz-e magyar polgármestere Marosvásárhelynek. Egyébként ez az utolsó alkalom és lehetőség. Ezt eljátszani bűn. Háromszék székvárosának számottevő marosvásárhelyi polgára van, mint ahogyan Székelyvásárhelyen is élnek háromszékiek. Írjanak haza, hogy jöjjön meg az ott élő magyarok jobbik esze.
Sylvester Lajos. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kutathatóbbá teszik Erdély történetét
„Olyan iratanyagok leírását tesszük közzé, amelyek eddig is szabadon hozzáférhetők voltak, csak az átláthatatlan struktúra miatt a legjobban képzett történészek sem tudták, hol lelhetők fel ezek az anyagok” – nyilatkozta a Krónikának Mikó Zsuzsanna, a Magyar Országos Levéltár főigazgatója azt követően, hogy tegnap Gyulafehérváron egyezményt írt alá a román testvérintézmény vezetőivel. Ebben a Román Országos Levéltár vállalta, hogy elkészíti az Erdély 1918 előtti történetére vonatkozó, romániai levéltárakban megtalálható fondok, állagok és sorozatok leírását, amit magyar nyelvre is lefordít.
A magyar fél pedig azt vállalta, hogy a Magyar Országos Levéltárban, a Hadtörténeti Levéltárban, a Magyar Tudományos Akadémia Levéltárában és az önkormányzati levéltárakban térképezi fel az erdélyi vonatkozású fondokat, állagokat és sorozatokat. Valamennyi leírásból kétnyelvű könyvek születnek. Amint az igazgató asszony kérdésünkre elmondta, a levéltárosok az összetartozó iratok egységét nevezik fondnak. Példaként elmondta, az erdélyi kancellária iratai egy fondot képeznek. Ezen belül például a gazdasági jellegű iratok alkotnak egy állagot. „Tulajdonképpen a fondok és állagok a levéltárakban őrzött anyagok szerkezetét írják le” – magyarázta Mikó Zsuzsanna. Hozzátette, a tervezett könyvek kiadása elsősorban a kutatók számára fontos. Ők azonnal át fogják látni, hogy milyen anyagokat érdemes átnézniük, és milyen anyagokat biztosan nem érdemes, mert azokban nem fognak a kutatási területükre vonatkozó iratokat találni. A tájékozódást eddig az is nehezítette, hogy eltér a román és a magyar levéltári struktúra. „Olyan iratleírásokat is közzéteszünk, amelyek eddig nem is foglalkoztatták a történészeket, mert nem is tudatosult bennük, hogy ilyen típusú iratokat is őrzünk” – tette hozzá.
Azt is megjegyezte, egy kicsit a közember számára is érthetővé szeretnék tenni a levéltári rendszert, átláthatóvá az őrzött anyagot. A levéltárakban juthat ugyanis értékes információkhoz például az a polgár is, aki a családfája után kutat.
A Magyar Országos Levéltár már el is kezdte a most vállalt munkát. A Román Országos Levéltár 2012 januárjában lát neki. „2014-ig el kell hogy készüljenek a fölmérések, a fondleírások, a fordítások, és ha az idő engedi, és megvan rá az anyagi fedezet, már bizonyos kötetek is megjelenhetnek – részletezte a feladat lényegét Nagy Mihály, a Román Országos Levéltár igazgatóhelyettese. – Egy olyan adatbank alakul majd ki a munka nyomán, amely segíti az eligazodásban mindazokat, akik Erdély történelmét kutatják. Megtörténhet ugyanis, hogy például a kolozsvári táblabíróság két-három folyóméternyi irata valami ok folytán a Debreceni Levéltárba került, és ott őrzik.
Egy kutató számára ez rendkívül fontos információ lehet, hiszen megtörténhet, hogy az általa kutatott téma iratai nem Kolozsváron, hanem Debrecenben keresendők” – szemléltette e példával az egyezmény fontosságát. Nagy Mihály elmondta, a levéltárak eddig sem titkolóztak, de e segédeszköz nélkül a kutatók aligha boldogulhattak. A tegnap aláírt egyezmény előkészítése egyébként már 2009-ben elkezdődött, legutóbb marosvásárhelyi találkozójukon tárgyaltak a két ország főlevéltárosai. Kérdésünkre, hogy melyik félnek lesz több munkája, Mikó Zsuzsanna nem tudott egyértelmű választ adni. Hozzátette, a most elvégzendő leírás híján csak sejti, hogy a romániai levéltárakban található több, Erdély történetére vonatkozó anyag. Így hát a magyar kutatók lehet, hogy többet nyernek e megállapodásból. Hozzátette, a román kutatók számára az lesz a legfontosabb hozadék, hogy román nyelvű leírást kapnak a magyar levéltárakban fellelhető anyagokról. (Kevesebb levéltáros lesz Romániában. A gyulafehérvári aláírási ceremónia utáni sajtótájékoztatón jelentette be Dorin Dobrincu, a Román Országos Levéltár igazgatója, hogy az intézmény közel száz alkalmazottjától kénytelen megválni. Hozzátette, a képességek és a tudás intézményen belüli felmérésével kívánják kiválasztani az elbocsátandó alkalmazottakat. Az igazgató valószínűsítette, hogy a leépítés az intézmény munkáját hátrányosan érinti, de hozzátette, a levéltár lehetőségei is a tágabb gazdasági kontextustól függenek. Dorin Dobrincu nem kívánt részleteket elárulni a tervezett leépítésekről. Kijelentette, a gyulafehérvári sajtótájékoztatót a magyar–román egyezmény aláírása alkalmából hirdették meg.)
Gazda Árpád. Krónika (Kolozsvár)

Újabb rongálás a Házsongárdban
Ismét megrongáltak egy síremléket a kolozsvári Házsongárdi temetőben: egy frissen előkerült tumbát csákánynyal törtek szét ismeretlen tettesek – tájékoztatta lapunkat Gergelyné Tőkés Erzsébet, a Házsongárd Alapítvány igazgatója.
Mint elmondta: kedden épp a műemlék sírok felmérését végezték a minisztérium munkatársaival, amikor az egyik sírásó egy frissen kiásott, föld alatti kripta mellett egy tonnás tumbát talált, amely tele volt felirattal. Az alapítvány igazgatója szerint sikerült megtisztítaniuk a síremlék egy részét, így kiderült, a felirat magyar, a Péter nevet ugyanis tisztán el lehetett olvasni. „Délután jöttünk el a temetőből, másnap reggel nyolckor pedig már megcsonkítva találtunk rá a tumbára, csákánnyal szétverték, a feliratot eltüntették, teljesen használhatatlanná vált a homokkőből készült muzeális darab” – számolt be lapunknak Gergelyné Tőkés Erzsébet. A tumba, más néven koporsókő abban különbözik a sírkőtől, hogy míg utóbbi függőlegesen áll a sír fejénél, addig a tumba háromszög alakú, és a sír teljes egészét lefedi, a 16., 17. és 18. században típuskőnek számított, általában címer és felirat díszítette.
Mint arról beszámoltunk, idén már számtalan sírgyalázás, kegyeletsértés történt a Házsongárdban, legutóbb pünkösdkor az iktári Bethlen család sírkertjében elhelyezett két 19. századi tumbát, valamint Nagy Gyula néhai erdélyi református püspök nemrég restaurált sírkövét öntötték le fáradt olajjal. Ugyanakkor június végén a Kulturális és Örökségvédelmi Minisztérium Kolozs megyei igazgatósága és az általa felkért szakértők megkezdték a kolozsvári Házsongárdi temető műemlék sírjainak felmérését, ugyanis a műemlékvédők dolgát eddig az is nehezítette, hogy nem tudták beazonosítani a sírok pontos telekhelyét, mert ezeket az adatokat a temető igazgatósága önkényesen titkosította, és nem hajlandó információkat kiadni a sírok hollétéről. Gergelyné Tőkés Erzsébet lapunknak kifejtette, a műemlék sírok felmérését saját pályázati úton elnyert anyagi forrásaikból fedezik, holott ez a kolozsvári önkormányzat feladata lenne, hiszen ők a temető hivatalos üzemeltetői.
Kiss Előd-Gergely. Krónika (Kolozsvár)

Példátlan lehetőség a történelem dokumentált tanulmányozására
Magyar–román levéltári megállapodást írtak alá tegnap Gyulafehérváron
Gyulafehérváron került sor tegnap annak az együttműködési szerződésnek az aláírására, amely a Kárpát-medencében példátlan, és amelynek értelmében a Magyar Országos Levéltár, valamint a Román Nemzeti Levéltár kinyilvánítja azon szándékát, hogy az elkövetkező években kiemelt közös programnak tekinti az 1918–1919-ig keletkezett romániai, illetve magyarországi közlevéltárakban őrzött, Erdélyre vonatkozó levéltári fondok, állagok és sorozatok feltárását és megjelentetését, valamint azok hozzáférhetővé tételét a tudományos kutatás számára. A munkaterv 2012. január 1-jétől kezdődik, a kéziratoknak legkésőbb 2013. június 30-ig kell elkészülniük, és minden erdélyi megye levéltárban őrzött anyaga önálló kötetben jelenik meg, amely tartalmazza az iratok megnevezését, megjelenésének idejét és hozzáférhetőségüket. Az egyezmény célja a hozzáférhetőség megteremtése volt és lesz, aminek alapján a történelem értelmezése a szakemberekre hárul.
Majdnem egyórás késéssel kezdődött el az a sajtóértekezlet, amelynek fő pontja egy levéltári egyezmény aláírása volt Magyarország és Románia között. Az eddig páratlan együttműködési szerződés aláírására Gyulafehérváron a Középkori Szálloda (Castel Medieval) protokoll termében került sor. Magyar részről a Magyar Országos Levéltár főigazgatója, Mikó Zsuzsanna, román részről a Román Nemzeti Levéltár igazgatója, Dorin Dobrincu látta el kézjegyével a dokumentumot. A magyar küldöttségben jelen volt Tyekvicska Árpád, a Magyar Levéltárosok Egyesületének elnöke és Varga László, Budapest főváros Levéltára főigazgatója, akikkel a sajtóértekezlet után igen tartalmas beszélgetést folytattunk. Főleg a helyi, továbbá a kolozsvári sajtó és rádió, valamint televízió voltak jelen, akik abban érdekeltek, hogy részleteket tudjanak meg a nem mindennapi egyeztetésről, mert az ismert mondás szerint: az „ördög mindig a részletekben rejlik.”
A gyorsan lebonyolított aláírás után Dorin Dobrincu igazgató tájékoztatta a média jelenlevő képviselőit. Azt hangsúlyozta, hogy ez az együttműködés most először öltött intézményes kereteket és ennek különös jelentősége van. Felöleli az első dokumentumok megjelenésétől egészen 1918-ig terjedő időszakot. Mikó Zsuzsanna kifejtette, hogy az egyezmény előkészítése nagy örömére szolgált a magyar félnek, és végig prioritásként kezelték a kérdést. Rövid idő alatt felleltározzák a jelzett okiratokat, és 2013. január 30-ig olyan köteteket adnak ki, amelyek tartalmazzák az iratok megnevezését, megjelenésük idejét és hozzáférhetőségüket, tehát nem magukat a dokumentumokat. Ez az egyezmény szerint mindkét fél számára kötelező, és a köteteket a jelzett időpontig kell elkészíteni. Az iratokhoz a jelzett levéltárban lehet majd szabadon hozzáférni. A kötetek kétnyelvűek lesznek, fejezetenként megfelelő bevezetővel. Felmerült egy angol nyelvű változat megjelentetése is, hogy a nyugati országok érdeklődő kutatói számára hozzáférhetővé váljanak az okmányok. A kutatók feladata lesz megkeresni és értelmezni ezeket a régi iratokat. A vezérigazgató asszony elmondta, hogy olyan írások feltárására lesz lehetőség, amelyek eddig nem voltak hozzáférhetők. Még hozzáfűzte, hogy végig élvezték a magyar kultúrszféra nagymértékű egyetértését és támogatását. Elérhetővé válnak azok az okmányok is, amelyek magyar területen vannak, de erdélyi jellegűek. A román küldöttségvezetőtől megtudtuk: az itt levő dokumentumok mennyisége több ezer oldal.
Újságírói kérdésre felmerült, hogy miért nem terjesztették ki az egyezményt 1956-ig vagy 1989-ig, amelyek a magyar és a román történelemben jelentős dátumok. A küldöttségvezetők felváltva adott válasza szerint egyelőre a régi dokumentumokra helyezik a hangsúlyt, a XVIII., XIX. illetve a XX. század elejéig. A vezérigazgató asszonyhoz intézett kérdésre, hogy mi a véleménye a közös történelem vitás kérdéseiről, például az 1300-as évek esetében, és ezek megoldódnak-e az okmányok feltárásával, a válasz egyértelmű volt: „nekünk a hozzáférhetőség megteremtése volt, és lesz a dolgunk, nem a történelem értelmezése”.
Felmerült a két ország irattárainak különbözősége is. Romániában központosított, Magyarországon pedig a budapesti levéltáron kívül megyei és helyi archívumokban is vannak értékes dokumentumok, amelyeknek szintén megoldják a hozzáférhetőségét. Mindkét küldöttségvezető megerősítette, hogy a viták és ellentmondások megoldása nem ennek az együttműködésnek a feladata. Tény az, hogy 1990-hez képest is már sokkal jobban ismerjük a történelmet, és van remény, hogy az újabb okmányok megnyitása még előbbre viszi majd a dolgokat. Erdélyben a legtöbb okirat Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Szebenben és Biharban található. Kérdésemre. hogy kormányváltás esetén mi történik az egyezséggel, azt válaszolták, hogy az intézményvezetők aláírásai biztosítják annak végrehajtását.
A sajtótájékoztató utáni beszélgetésen Mikó Zsuzsanna még elmondta, hogy a tárgyalások, intézményi egyeztetések 2009-től kezdődtek a magyar fél kezdeményezésére, de mindig egyenlő felek között. A következőkben, a kötetek megjelenési időpontjai között aktuális egyeztetésekre kerül majd sor. Ez mindkét félnek érdeke.
A zártkörű sajtóértekezleten, ahol a küldöttségen és a sajtó képviselőin kívül szinte senki nem volt jelen, egyértelművé vált, hogy a történelem tanulmányozásának egyedüli járható útja a bizonyító okmányok értelmezése. Ezt nevezzük dokumentált történelemnek, amelyhez a tegnap aláírt magyar–román levéltári egyezmény hatékonyan hozzájárulhat. A közeljövő kérdése marad, hogy ez mennyiben mérsékelheti a misztikus, legendákra épített (nagyrészt hazai) történelem hatását.
BAKÓ BOTOND. Szabadság (Kolozsvár)

EMI-tábor: előadások és koncertek
Az Erdélyi Magyar Ifjak idén hetedik alkalommal tartja szokásos nyári nagyrendezvényét, az EMI-tábort: a helyszín ezúttal is Gyergyószentmiklós.
Pontosabban az ún. 3-as kilométerkőnél (a Békási-szoros irányában) levő szabadidőközpont ad otthont a tábornak augusztus 10 és 14 között.
A szervezők szerint a cél az együttlét, összefogni az egészséges nemzeti öntudattal rendelkező fiatalokat, akik a magyar történelem, a kultúra és közéleti események iránt érdeklődnek a Kárpát-medencében. Az EMI-tábor nemcsak előadásokat, közéleti vitákat ajánl majd, hanem több magyarországi együttes, előadó is koncertezik majd.
A rendezvényt 2005-ben tartották meg először, azóta évről-évre egyre többen vesznek részt rajta. Idén olyan előadókat hívtak meg, mint Vona Gábor, a Jobbik elnöke, Raffay Ernő történész, Jókai Anna író, Lukács Csaba újságíró, Kovács „Kokó" István olimpiai bajnok, volt ökölvívó.
Az EMI-tábor színpadán koncertezik a Swetter, Charlie, FankaDeli (szerdán), a Karcolat, a Kárpátia, a Role (csütörtökön), a Bojtorján, Kalapács József, a Road (pénteken), a Dalriada, a Bikini (szombaton), a Hungarica, az Ossian és a Graphic (vasárnap).
Több tematikus sátorban is lesznek rendezvények, lesz bor-, gyerek-, film-, művész- és kézműves sátor is. Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely)

Borbély: alaptalan vádak
Alaptalannak nevezte lapunknak az állítólagos korrupciós ügyeiről megjelent információkat Borbély László környezetvédelmi miniszter, akinek a neve a korrupcióellenes ügyészség (DNA) nagyváradi részlegének egyik dossziéjában bukkant fel.
„Nem az az ember vagyok, aki elutasítja a sajtóval való kommunikációt. Lengyelországban tartózkodtam az elmúlt napokban, és én is a sajtóból értesültem a dolgokról. Csak annyit tudok, amennyit az Országos Korrupcióellenes Ügyészség közlése tartalmaz” – fejtette ki az ÚMSZ-nek a politikus.
A miniszter leszögezte, az ügyhöz semmi köze, a korrupcióellenes ügyészség (DNA) közleményében levő információknak nincs alapja.
Házkutatás az anyatársnál
Mint ismert, a köztelevízió értesülése nyomán a DNA kedden közölte, hogy ügyészei egy olyan ügyben vizsgálódnak, amelyben Borbély László neve is szerepel. Az ügy gyanúsítottja Ioan Ciocan Szatmár megyei üzletember, aki a vádhatóság szerint egy 20 ezer euró értékű lakásfelújítással „vásárolta meg” az RMDSZ-es miniszter befolyását, hogy könnyebben jusson közbeszerzési szerződésekhez.
Az ügyészek szerint mindebben Szepessy Szabolcs, Borbély személyi tanácsosa közvetített, ő szintén gyanúsítottként szerepel. A vállalkozó és a tanácsos ellen bűnvádi eljárást indított a DNA, a miniszter ellen azonban nem kezdeményeztek eljárást.
Az ügyészek tegnap házkutatást is tartott szerdán abban bukaresti lakásban, amelyet a dossziéban szereplő vállalkozó állítólag felújított. A Realitatea hírtelevízió úgy tudja, az ingatlan Borbély László anyatársának – Kovács Attila volt RMDSZ-es képviselő édesanyjának – tulajdonában van, az ügyészek pedig néhány nappal korábban is a helyszínen jártak, de senkit nem találtak otthon. A szomszédok azt mondták a televíziónak, hogy a lakást egy hónappal korábban újították fel, de senki nem lakik benne.
Az RMDSZ támogatja
Az RMDSZ tegnap támogatásáról biztosította a minisztert, aki tegnap – Lengyelországból történő hazatérése után – Kelemen Hunor szövetségi elnökkel is konzultált az ügyben. „Borbély László környezetvédelmi és erdőgazdálkodási miniszter jó szakember, tisztességgel végezte eddig is feladatait, egy jó és megbízható politikus, aki nem keveredik olyan ügyekbe, amelyet a sajtó megszellőztetett. Borbély László számíthat a Szövetség és az én személyes támogatásomra, kiállunk mellette, és biztosak vagyunk abban, hogy a megjelent sajtóinformációk tévesnek bizonyulnak” – szögezte le tegnapi közleményében az RMDSZ elnöke.
Hozzátette, jelen pillanatig nem látott semmilyen hivatalos papírt a DNA részéről, továbbá a kormányfővel tárgyalva az is kiderült, hogy a kormányhoz sem jutott el hasonló hivatalos irat.
„Egyszerű sajtóközleményről van szó jelen pillanatban, amelyet egy újságíró kérésére adott ki a Korrupcióellenes Ügyészség. Ez nem a megfelelő kiindulási alap egy ilyen vád megfogalmazásánál, ezért arra kérek mindenkit, hogy ne a sajtón keresztül tegyünk igazságot, hanem hagyjuk az illetékes szerveket, hogy végezzék a dolgukat. Borbély László ma délutánra visszaér az országba, és biztos vagyok benne, hogy lesz hivatalos álláspontja az ellene felhozott, koholt vádakra” – közölte Kelemen Hunor.
Lakatos: ez nem véletlen
Lakatos Péter azt nyilatkozta, nem véletlen az, ami Borbéllyal történik, szerinte az RMDSZ közigazgatási reformmal kapcsolatos álláspontja miatt „kísérelik meg lejáratni” a tárcavezetőt.
A Bihar megyei képviselő emlékeztetett, Traian Băsescu korábban csak az RMDSZ-t bírálta, holott a közigazgatási reformot nemcsak a szövetség ellenezte, hanem az ellenzéki pártok és Románia lakosságának a többsége is. „Nem akarok feltételezésekbe bonyolódni. Szerintem nem véletlen egybeesés az a tény, hogy a botrány éppen most tört ki” – mondta Lakatos az Antena3 hírtelevíziónak.
Kelemen Hunor a Transindex kérdésére elmondta, nem akar spekulációba bocsátkozni Lakatos felvetése kapcsán. „Egyrészt nem engedem meg magamnak, hogy ilyen spekulációkba bonyolódjak. Másrészt az elmúlt esztendőkben sokszor láttunk ilyen típusú lejárató kampányt vagy egyáltalán televízión keresztül folytatott, úgynevezett igazságszolgáltatási procedúrát, ami nem korrekt és elítélendő. Ha valaki azt gondolja, hogy az RMDSZ-t ilyen eszközökkel tudja valamilyen irányba terelgetni, az téved” – mondta a portálnak a politikus.
Boc–Basescu találkozó a kormányátalakításról
Az európai uniós alapok lehívásáról és a kormányátalakításról is tárgyalt tegnap sajtóértesülések szerint a Cotroceni-palotában a miniszterelnök és az államfő. Mint ismert, korábban Traian Băsescu az uniós pénzekből történő gazdálkodást nevezte meg a miniszterek teljesítménymérésének fő kritériumaként. A sajtó Borbély Lászlót azok között emlegette, akik gyengén teljesítettek ezen a téren, ez utóbb az RMDSZ-es tárcavezető adatokkal cáfolta.
S. M. L. Új Magyar Szó (Bukarest)

Gyors eljárást sürget a Sapientia
Szükség van a gyors döntésre a Sapientia akkreditációjával kapcsolatban, mert félő, hogy politikai viták tárgyává válhat az intézmény jövőjét meghatározó folyamat – nyilatkozta tegnap az ÚMSZ-nek Dávid László, az intézmény rektora
Szükség van a gyors döntésre a Sapientia akkreditációjával kapcsolatban, mert félő, hogy politikai viták tárgyává válhat az intézmény jövőjét meghatározó folyamat – nyilatkozta tegnap az ÚMSZ-nek Dávid László, az intézmény rektora. Markó Béla miniszterelnök-helyettes kedden írta alá az akkreditációról szóló törvénytervezetet, az oktatási minisztérium által kedvezően értékelt jogszabály várhatóan hamarosan a kormány elé kerül.
Beláthatatlan érdekek
A romániai felsőoktatás minőségét biztosító intézmény az ARACIS már tavaly zöld utat adott az akkreditációhoz, az ehhez szükséges törvényalkotási folyamat azonban elhúzódott. Király András, a szaktárca államtitkára korábban úgy nyilatkozott, valóban hosszadalmas eljárásról van szó, de az eltelt idő megfelel az ilyenkor szokásos ügymenet tartamának. A tanügyminisztérium munkatársa úgy vélte, az év végén, a következő év elején megszülethet a várva várt jogszabály.
Dávid László emlékeztetett: a Sapientia hosszú ideje vár erre a törvénytervezetre, tapasztalatai szerint más egyetemek sokkal rövidebb idő alatt elérték ezt a státuszt. „A Sapientia esetében sem azért nehéz ez a folyamat, mert nincsenek meg a feltételek, vagy valami egyéb – az intézmény működését érintő – gond lenne, hanem azért, mert a parlamenti döntések mögött olyan érdekek vannak, amelyeket nehéz belátni. Nem az a kérdés, hogy megkapjuk-e az akkreditációt, hanem, hogy mikor?” – hangsúlyozta az egyetemvezető, aki abszurdnak nevezte a jogalkotási folyamatot, és hozzátette: a hosszadalmas eljárás oka valószínűleg az, hogy az illetékesek ellenőrizni tudják az egyetemeken folyó valódi munkát.
Nem mindegy, hogy mikor
„Számunkra azért fontos a gyors döntés, hogy ne vesszen ködbe a jó minősítés, amit az akkreditáció folyamán kapott a Sapientia. Azt szeretném, hogy ennek tudatában döntsön a parlament. Nem volna jó, ha senki sem emlékezne egy tíz évvel korábbi értékelésre. Tartok attól, hogy politikai kérdéssé válik az egyetem ügye, és nem arról fog szólni, hogy szakmailag kiváló teljesítmény van az intézmény mögött” – figyelmeztetett Dávid László.
Az egyetemen folyó munka szakmai hitelét bizonyítja az a felmérés – hangsúlyozzák a Sapientia munkatársai –, amelyet a bukaresti Ad Astra Egyesület a napokban tette közzé. A dokumentum a hazai egyetemeket értékeli, és az adatsor szerint a romániai magántulajdonban lévő felsőoktatási intézmények közül a legjobb eredményt a Sapientia érte el. Az egyesület 2002 óta követi az állami és magánegyetemek, valamint tudományos társaságok oktatóinak nemzetközileg jegyzett tudományos kiadványokban publikált tanulmányait.
A szakmunka 263 állami és magánegyetemet, illetve tudományos társaságot vizsgált: a legjobb minősítést az eltelt években a Babeş–Bolyai Tudományegyetem, a Bukaresti Egyetem és a Bukaresti Műszaki Egyetem érte el. Idén a Sapientiát a magánegyetemek között az első, a teljes mezőnyben pedig a 38. helyen jegyzik.
Az akkreditációjára váró intézmény ebben az évben Kolozsváron jelentős volumenű beruházásba is kezd: a Tordai úton hétszintes épület felépítését tervezik. A Marosvásárhelyre tervezett campus felépítésére azonban – amelynek alapkövét tavaly Schmitt Pál köztársasági elnök rakta le – a magyar kormány ígéretei ellenére sincs fedezet. Új Magyar Szó (Bukarest)

Nem tartja időszerűnek nagy múltú marosvásárhelyi iskolájának újraindítását a katolikus egyház
Részben elhidegült, részben elmérgesedett a viszony a marosvásárhelyi egykori II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Gimnázium öregdiákjai és a gyulafehérvári római katolikus érsekség között. A vita tárgyát a kommunista rendszer által megszüntetett iskola képezi. Míg a Sanctus Emericus Egyesületbe tömörült egykori diákok a volt Klastrom utcai épület valós birtokbavételét és a felekezeti iskola újraindítását szorgalmazzák, az érsekség évről évre halogatja a kérdés megoldását. – RIPORT
Egyik, 2009. december 4-én írt levelében Jakubinyi György érsek egyenesen kijelentette, nincs meggyőződve afelől, hogy egyáltalán szükség lenne az épület visszavételére. „Jobb lett volna eladni, és az árát befektetni valamilyen hasznosabb dologba. A helyiek érzékenységére való tekintettel nem tettük meg ezt” – ismeri be az érsek. Az egyház potom, négyzetméterenkénti 1,5 lejes összegért, a város meg a megye katolikus magyarságának csalódottságára, hosszú távú szerződést írt alá az önkormányzattal. Ennek értelmében az Unirea Főgimnázium 15 évig használhatja a tanintézet főépületét, míg a kisebbikből 2011-ig kellett volna kivonulnia. Az esperesi hivatal mégis úgy döntött: további egy esztendővel meghosszabbítja az impozáns épületben helyet kapó Unirea Főgimnázium bérletét. Kérdésünkre, hogy miért, Holló László azt mondja, hogy három különböző változatban gondolkodtak, ám egyik sem tűnt életképesnek. „A véndiákok ugyan erőltetik az iskolaalapítást, azonban eltekintenek a kényes helyzettől” – állítja az Erdélyi Római Katolikus Státus alelnöke. A lelkész szerint nem hálás feladat kiköltöztetni az épületből egy vegyes tannyelvű állami iskolát. „Szerintem a helyi egyházi képviselők feladata lenne felmérni a marosvásárhelyi helyzetet. Azt, hogy van-e igény az iskolára, és ha igen, akkor miként valósítható az meg” – mondja Holló László.
Polgári per vagy visszavonulás
Az öregdiákok a mai napig nem értik, hogy az egyház miért ennyire közömbös a több mint háromszáz éves múltra visszatekintő római katolikus oktatás ügye iránt. Pedig mint hangsúlyozzák, a katolikus osztályba járó gyermekek, ha matematikából vagy informatikából nem is veszik fel a versenyt a Bolyai Farkas Gimnázium más osztályaiban tanuló diákkal, a többi tantárgyból egészen jók tudnak lenni, arról nem is beszélve, hogy emberi tartásból, magyarságtudatból és Erdély történelméből sokkal többet visznek a batyujukban, mint egy átlagos végzős. Ugyanakkor, mondják a Santcus Emericus vezetői, ezekre a fiatalokra az egyház bármikor számíthat mint utánpótlásra. „Nem értjük, hogy egyházunk miért nem támogatja azt, ami lényegében a saját oktatási intézménye kellene hogy legyen. Sajnos nincs rálátásunk az egyházi főhatóságok terveire. Éppen ezért úgy döntöttünk: nem szállunk szembe egyházunkkal és papjainkkal. De mivel nem vagyunk egy hullámhoszszon velük, inkább visszahúzódunk. Mást nem tehetünk, hisz az érsekség képviselői még csak szóba sem állnak velünk” – panaszolja Péter Mihály, a baráti kör elnöke. A Sanctus Emericus Egyesületbe tömörült öregdiákok nemrég úgy döntöttek, felfüggesztik szervezetük tevékenységét, és megszűnnek mint jogi személy létezni.
Az iskola védőszentjéről, Imre hercegről elnevezett egyesület egyszerű baráti körré alakulna. Ezzel semmiként nem tud egyetérteni az egyesület ügyvezetője, Kiss Dénes. A nyugdíjas jogtanácsos szerint egy jogilag el nem ismert baráti kör még annyira sem lehet hatékony, mint egy bejegyzett civil szervezet. „A Sanctus Emericus Egyesület jelene és jövője nem a felszámolásban, hanem a tagság fiatalításában áll” – vallja a szervezet jogi ügyeivel foglalkozó Kiss. Társai azonban nem értenek egyet vele, mi több, elhatárolják magukat tőle. Megítélésükben nyilatkozataival Kiss Dénes ártott a szervezetnek meg az ügynek. „Legutóbb azt hangoztatta, hogy az iskola újjáalakításában tanúsított nemtörődömsége miatt bepereli az egyházat. Ez azért mégiscsak több lenne a soknál” – vélekedik a kialakult belső konfliktusról Bányász Sándor.
Küzdelem a múlt beidegződései ellen
Az öregdiákok semmiként nem értik, hogy annyi küzdelem után, amit a román hatóságokkal vívtak, most, amikor kormányrendelettel sikerült visszaszerezni, majd Dorin Florea polgármester ellenében peres úton megtartani az épületet, lejárt annak a bérleti szerződése, és a politikai, illetve a szakmai konjunktúra is aránylag kedvező, az egyház miért mond le az iskoláról. A Szent Imréről elnevezett egyesület tagjai számára már csak azért is furcsa az érsekség hozzáállása, mivel a jelenlegi oktatási törvény lehetőséget kínál a nagy múltú felekezeti iskola újjáalakítására. Bár nem volt a valamikori katolikus gimnázium diákja, és még csak nem is marosvásárhelyi, Fodor Imre azon kevés hivatalosságok közé tartozott, aki szívügyének tekintette a felekezeti oktatás újraindítását. A város volt elöljárója, majd alpolgármestere sokat talpalt az iskola ügyében. Most szomorúan nyugtázza, hogy fáradozása hiábavalónak bizonyulhat.
„Ezelőtt közel tíz évvel az esperesi hivatal még pozitívan viszonyult a kérésünkhöz, de konkrét lépéseket akkor sem tett – emlékszik vissza a nyugalomba vonult városatya. – Így kénytelenek voltunk elindulni mi, az egyesület tagjai. Előbb megteremtettük a keretet, majd osztályterem után néztünk. Az egyház két államosított, de időközben visszaszolgáltatott iskolája a bérlők révén határozottan elutasított. Az Unireában hallani sem akartak rólunk, a művészetiben pedig a magyar többségű vezetőség leszavazta a kezdeményezést.” Bár az oktatási minisztérium barátságosan viszonyult a kezdeményezéshez, Fodor és társai tudták, hogy Vásárhelyen nem számíthatnak sem a tanfelügyelőség, sem a román nemzetiségű iskolavezetők támogatására. Az egyházi ingatlant bitorló Unirea igazgatója, Cristina Branea azzal utasította el a katolikus osztály befogadását, hogy nem illeszkedik a gimnázium profiljába, és különben is a négy román osztály mellett amúgy is van egy magyar. Az intézményvezető hozzáállása a magyar közösséghez a mai napig nem változott. Szülői nyomásra ugyan hajlandó volt kitenni a kétnyelvű homlokzati feliratot, de abba már nem egyezett bele, hogy a rajta szereplő Tîrgu Mureş alatt magyarul is szerepeljen a település neve.
A Sanctus Emericus tagjait viszont főként a művészeti iskola magyar tanerőinek hozzáállása botránkoztatta meg. „Pedig kezdetben mindössze egyetlenegy termet kértünk – a sajátunkból” – hozzák fel a baráti kör tagjai. A kezdeményezők igazán akkor kerültek kellemetlen helyzetbe, amikor hosszas talpalás után sikerült az ügy mellé állítani több vidéki plébánost és szülőt, az osztályra való gyermeksereg pedig elárvulva várta a tanév kezdetét. A véndiákok, mint mondják, „kínjukban” fordultak a Bolyai vezetőségéhez, ahova szívesen befogadták őket. A gond csupán az, hogy a város elitiskolája keretében a katolikus tagozatnak nincs jogi személyisége; külön profilnak számít, ám még így is egy osztály az aránylag sok közül. Még szerencse, hogy az épületben működő Bolyai Farkas Gimnázium és a ’90 után újraalakult Református Kollégium igazgatóit nem zavarja a katolikus osztályok jelenléte. „Eleinte azt hittük, hogy egy-két éven belül megoldódik a helyzetük, de már eltelt hét esztendő. Az lett volna a természetes, ha ennyi idő alatt önálló iskolaként újjáalakul” – mondja Horváth Gabriella, a Bolyai igazgatóhelyettese, hozzátéve, hogy sem neki, sem az iskola tanári karának nincs kifogása az elnyúló ottlét ellen. Hasonlóan vélekedik Székely Emese is, a Református Kollégium igazgatója. „Épület- és iskolapolitika szempontjából mindenki szeretne terjeszkedni, de a felebaráti szeretet jegyében nem lehetünk sem kirekesztők, sem önzők” – vallja.
(Egy)házon belül megvívott harc
A kezdetekre emlékezve az öregdiákok fontosnak tartják kiemelni, hogy nemcsak a román hatóságok viszonyultak ellenségesen terveikhez, az egyházat már akkor hidegen hagyta az iskolaügy. „Sajnos az egyház sem állt a helyzet magaslatán. Csató Béla főesperes 2000 után még mindig azzal érvelt, hogy az iskolaalapításnak még nem jött el az ideje. Másrészt nincs is elég gyermek, hangoztatta. Amikor ellentmondtam neki, önfejűnek, erőszakosnak nevezett” – eleveníti fel a tíz évvel ezelőtti disputákat Bányász Sándor. A nyugdíjas történelemtanár gyorsan hozzáteszi: a későbbiekben Csató álláspontja radikálisan változott, amíg Vásárhelyen szolgált, teljes mellszélességgel kiállt az ügy mellett.
A kialakult helyzetet Illés Ildikó helyettes főtanfelügyelő sem érti. Mint mondja, hónapokig várt Jakubinyi György érsekre, aki még az év elején megígérte, hogy hamarosan felkeresi. „Az ősszel kezdődő tanév már rég elúszott, s úgy tűnik, ez fog történni a 2012/13-as iskolai évvel is. Mondhatni, hogy szinte már most késő beindítani a folyamatot ahhoz, hogy 2012 őszén megnyithassa kapuit az önálló római katolikus gimnázium” – állítja Illés, aki szerint most már kizárólag az egyházon áll vagy bukik a marosvásárhelyi felekezeti oktatás kérdése. Potyó Ferenc szerint azonban mindenkinek meg kell értenie, hogy addig, amíg az egyház nem szerzi vissza az oktatási hálózatát eltartó javait, kénytelen jegelni az iskolaalapítási terveit. „Nem úgy működnek a dolgok, hogy egy asztalnál kigondolunk valamit, s másnap meg is valósítjuk. Az öregdiákok, akik a mai napig is leveleikkel bombázzák az érseki hivatalt, azt képzelik, hogy a vásárhelyi iskola olyan, mint egy vezeték, amit 2011-ben ott lehet csatlakoztatni, ahol 1948-ban elvágták” – mondja az érseki általános helynök.
Szucher Ervin. Krónika (Kolozsvár)

Példátlan lehetőség a történelem dokumentált tanulmányozására
Magyar–román levéltári megállapodást írtak alá tegnap Gyulafehérváron
Gyulafehérváron került sor tegnap annak az együttműködési szerződésnek az aláírására, amely a Kárpát-medencében példátlan, és amelynek értelmében a Magyar Országos Levéltár, valamint a Román Nemzeti Levéltár kinyilvánítja azon szándékát, hogy az elkövetkező években kiemelt közös programnak tekinti az 1918–1919-ig keletkezett romániai, illetve magyarországi közlevéltárakban őrzött, Erdélyre vonatkozó levéltári fondok, állagok és sorozatok feltárását és megjelentetését, valamint azok hozzáférhetővé tételét a tudományos kutatás számára. A munkaterv 2012. január 1-jétől kezdődik, a kéziratoknak legkésőbb 2013. június 30-ig kell elkészülniük, és minden erdélyi megye levéltárban őrzött anyaga önálló kötetben jelenik meg, amely tartalmazza az iratok megnevezését, megjelenésének idejét és hozzáférhetőségüket. Az egyezmény célja a hozzáférhetőség megteremtése volt és lesz, aminek alapján a történelem értelmezése a szakemberekre hárul.
Majdnem egyórás késéssel kezdődött el az a sajtóértekezlet, amelynek fő pontja egy levéltári egyezmény aláírása volt Magyarország és Románia között. Az eddig páratlan együttműködési szerződés aláírására Gyulafehérváron a Középkori Szálloda (Castel Medieval) protokoll termében került sor. Magyar részről a Magyar Országos Levéltár főigazgatója, Mikó Zsuzsanna, román részről a Román Nemzeti Levéltár igazgatója, Dorin Dobrincu látta el kézjegyével a dokumentumot. A magyar küldöttségben jelen volt Tyekvicska Árpád, a Magyar Levéltárosok Egyesületének elnöke és Varga László, Budapest főváros Levéltára főigazgatója, akikkel a sajtóértekezlet után igen tartalmas beszélgetést folytattunk. Főleg a helyi, továbbá a kolozsvári sajtó és rádió, valamint televízió voltak jelen, akik abban érdekeltek, hogy részleteket tudjanak meg a nem mindennapi egyeztetésről, mert az ismert mondás szerint: az „ördög mindig a részletekben rejlik.”
A gyorsan lebonyolított aláírás után Dorin Dobrincu igazgató tájékoztatta a média jelenlevő képviselőit. Azt hangsúlyozta, hogy ez az együttműködés most először öltött intézményes kereteket és ennek különös jelentősége van. Felöleli az első dokumentumok megjelenésétől egészen 1918-ig terjedő időszakot. Mikó Zsuzsanna kifejtette, hogy az egyezmény előkészítése nagy örömére szolgált a magyar félnek, és végig prioritásként kezelték a kérdést. Rövid idő alatt felleltározzák a jelzett okiratokat, és 2013. január 30-ig olyan köteteket adnak ki, amelyek tartalmazzák az iratok megnevezését, megjelenésük idejét és hozzáférhetőségüket, tehát nem magukat a dokumentumokat. Ez az egyezmény szerint mindkét fél számára kötelező, és a köteteket a jelzett időpontig kell elkészíteni. Az iratokhoz a jelzett levéltárban lehet majd szabadon hozzáférni. A kötetek kétnyelvűek lesznek, fejezetenként megfelelő bevezetővel. Felmerült egy angol nyelvű változat megjelentetése is, hogy a nyugati országok érdeklődő kutatói számára hozzáférhetővé váljanak az okmányok. A kutatók feladata lesz megkeresni és értelmezni ezeket a régi iratokat. A vezérigazgató asszony elmondta, hogy olyan írások feltárására lesz lehetőség, amelyek eddig nem voltak hozzáférhetők. Még hozzáfűzte, hogy végig élvezték a magyar kultúrszféra nagymértékű egyetértését és támogatását. Elérhetővé válnak azok az okmányok is, amelyek magyar területen vannak, de erdélyi jellegűek. A román küldöttségvezetőtől megtudtuk: az itt levő dokumentumok mennyisége több ezer oldal.
Újságírói kérdésre felmerült, hogy miért nem terjesztették ki az egyezményt 1956-ig vagy 1989-ig, amelyek a magyar és a román történelemben jelentős dátumok. A küldöttségvezetők felváltva adott válasza szerint egyelőre a régi dokumentumokra helyezik a hangsúlyt, a XVIII., XIX. illetve a XX. század elejéig. A vezérigazgató asszonyhoz intézett kérdésre, hogy mi a véleménye a közös történelem vitás kérdéseiről, például az 1300-as évek esetében, és ezek megoldódnak-e az okmányok feltárásával, a válasz egyértelmű volt: „nekünk a hozzáférhetőség megteremtése volt, és lesz a dolgunk, nem a történelem értelmezése”.
Felmerült a két ország irattárainak különbözősége is. Romániában központosított, Magyarországon pedig a budapesti levéltáron kívül megyei és helyi archívumokban is vannak értékes dokumentumok, amelyeknek szintén megoldják a hozzáférhetőségét. Mindkét küldöttségvezető megerősítette, hogy a viták és ellentmondások megoldása nem ennek az együttműködésnek a feladata. Tény az, hogy 1990-hez képest is már sokkal jobban ismerjük a történelmet, és van remény, hogy az újabb okmányok megnyitása még előbbre viszi majd a dolgokat. Erdélyben a legtöbb okirat Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Szebenben és Biharban található. Kérdésemre. hogy kormányváltás esetén mi történik az egyezséggel, azt válaszolták, hogy az intézményvezetők aláírásai biztosítják annak végrehajtását.
A sajtótájékoztató utáni beszélgetésen Mikó Zsuzsanna még elmondta, hogy a tárgyalások, intézményi egyeztetések 2009-től kezdődtek a magyar fél kezdeményezésére, de mindig egyenlő felek között. A következőkben, a kötetek megjelenési időpontjai között aktuális egyeztetésekre kerül majd sor. Ez mindkét félnek érdeke.
A zártkörű sajtóértekezleten, ahol a küldöttségen és a sajtó képviselőin kívül szinte senki nem volt jelen, egyértelművé vált, hogy a történelem tanulmányozásának egyedüli járható útja a bizonyító okmányok értelmezése. Ezt nevezzük dokumentált történelemnek, amelyhez a tegnap aláírt magyar–román levéltári egyezmény hatékonyan hozzájárulhat. A közeljövő kérdése marad, hogy ez mennyiben mérsékelheti a misztikus, legendákra épített (nagyrészt hazai) történelem hatását.
BAKÓ BOTOND. Szabadság (Kolozsvár)

Jó úton halad Nyirő hamvainak hazahozatala?
Nem tudni mikor kerülnek itthoni földbe Nyirő József hamvai, és nincs megegyezés a végső nyughely felől sem. Az érintettek nyugtatgatnak: az ügy napirenden van és jó úton halad.
Jó úton halad a hamvak hazahozatala, napirenden van az ügy, az örökösökkel meg van beszélve és folyamatosan egyeztetünk a Nyirő József Kulturális Alapítvánnyal is" – nyilatkozott szűkszavúan a fejleményekről Balázs Árpád, az MPP önkormányzati képviselője, aki Nyirő hamvainak hazahozatalát, Pál Gyula néhai ügyész kezdeményezésének nyomán, 1995 óta folyamatosan, ma már többekkel együtt szorgalmazza.
Balázs Árpád nem kívánt beavatni a részletekbe, mondván, hogy a hamvak hazahozatalával kapcsolatosan vannak még tennivalók. A pontos dátum egyelőre még nincs leszögezve, mint ahogy az író földi maradványainak végső nyughelye is vitatott. Utóbbival kapcsolatosan két variáns is felmerült: egyes vélemények szerint az egykori lakhely, a Nyirő-villa, mások szerint pedig a katolikus temető lenne megfelelő helyszín. A kérdésben végső döntés csak a későbbiekben várható.
A tanácsos egy újdonsággal is szolgált: „Nem csak Nyirő József hamvait hozzuk haza Székelyudvarhelyre, de, a család beleegyezésével, a marosvásárhelyi temetőben nyugvó feleségéét, Ilona asszonyét is. Szeretnénk az eseményt ünnepivé tenni, a temetést megelőzően egy Nyirő-emlékhetet rendezünk, de ennek pontos programjáról majd a megfelelő időben nyilatkozunk" – közölte Balázs.
Az 1953. október 16-án elhunyt és a madridi Almudena temetőben nyugalomba helyezett Nyirő József hamvainak hazahozatala legutóbb tavaly szeptemberben volt terítéken. Akkor kisebb vitát szült az, hogy a néhai író végső akaratának beteljesítését (azt, hogy szülőföldjén nyugodjék) ki kezdeményezte elsőként, illetve ki az ügyben az illetékesebb: a Szász Jenő képviselte Székelyudvarhelyért Alapítvány, vagy az ügyet szintén felkaroló városvezetés, és az önkormányzatot képviselő Bunta Levente polgármester.
A polgármesteri hivatalnál érdeklődve Bálint Attila sajtószóvivőtől megtudtuk: a madridi városvezetéssel ez ügyben több hivatalos levélváltás is történt, a hazahozatal időpontjával kapcsolatosan konkrétumok egyelőre nincsenek, de az ügy napirenden van.
Bár a Nyirő-hamvak hazahozatalát felkaroló két fél egymástól függetlenül dolgozik, remélhetően nem vész el a sok bába közt a gyermek. Remény a megvalósulásra van, hiszen a hazahozatalt nem csak az író leszármazottai, a budapesti székhelyű Ábel Alapítvány, a Nyirő József Kulturális Alapítvány támogatja, de olyan neves politikusok is, mint az ügy fővédnöke, Kövér László, a Magyar Országgyűlés elnöke illetve Markó Béla miniszterelnök-helyettes és Szőcs Géza, a Magyar Köztársaság kultúráért felelős államtitkára.
Lázár Emese. Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely)

Konzultáció - félidőben
Az RMDSZ főtitkárságán már megkezdődött az erdélyi magyar közösség gondjainak és elvárásainak feltérképezésére indított Erdélyi Konzultáció nevű felmérés adatainak feldolgozása – tudtuk meg Kovács Péter főtitkártól. Több területi szervezet kérésére az adatgyűjtés július első felére tervezett határidejét kitolták augusztusra.
Az RMDSZ főtitkárságán már megkezdődött az erdélyi magyar közösség gondjainak és elvárásainak feltérképezésére indított Erdélyi Konzultáció nevű felmérés adatainak feldolgozása – tudtuk meg Kovács Péter főtitkártól. Több területi szervezet kérésére az adatgyűjtés július első felére tervezett határidejét kitolták augusztusra.
„Nem is az volt a célunk, hogy a határidőt betartsuk, hanem, hogy minél több emberhez eljuthassanak a kérdőíveink” – mondta Kovács. Az RMDSZ korábban 250 ezer kérdőívet nyomtatott, melyeket a magyarság számarányának megfelelő arányban osztott szét területi szervezetei közt.
Kovács Péternek jelenleg nincs kimutatása arról, hogy a kérdezőbiztosoknak eddig hány személyhez sikerült eljutniuk. Tájékoztatása szerint az adatok digitalizált formában, folyamatosan érkeznek a főtitkárságra, a válaszok kódolása is már megtörtént. Hozzátette, reményeik szerint az adatok feldolgozása után, várhatóan szeptemberben már világos képet kapnak arról, hogy melyek az erdélyi magyarság legfontosabb gondjai és az RMDSZ-szel szembeni elvárásai.
Pluszkérdőívek Magyarlétára
Kolozs megyében a leosztott 17 ezer kérdőív fele jutott eddig el a címzettekhez – tudtuk meg Máté András Leventétől, az RMDSZ-szervezet elnökétől. „Azt szeretnénk, ha minden olyan településre eljutnának ezek az ívek, ahol legalább egy magyar család él. Eddigi tapasztalataink szerint az emberek többsége szívesen válaszol a kérdésekre. Egy részük további kitartásra buzdítja az RMDSZ politikusait, többen bírálják is a munkájukat” – tájékoztatott a politikus.
Mint megtudtuk, a Tordaszentlászló községhez tartozó Magyarléta településre érkező 100 darab kérdőív kevésnek bizonyult, itt a kérdezőbiztosoknak további 15-20 darab ívet kellett igényelniük.
Bihar megyei részében mintegy 20 ezer emberhez szeretnének eljutni a kérdőívekkel – mondta el az ÚMSZ-nek Szabó Ödön, az RMDSZ Bihar megyei ügyvezető elnöke. Eddig hatezer személyt kérdeztek meg a felmérés során, a fogadtatás mindenhol pozitív volt. A munkát július végére szeretné befejezni a megyei szervezet.
Maros megyében több mint negyvenezer ívet osztottak szét – tudtuk meg a Maros megyei szervezet ügyvezető elnökétől. Brassai Zsombor tájékoztatása szerint a konzultáció a vége felé tart. A felmérésben a helyi tanácsosok vagy a helybéli választmány tagjai segédkeznek úgy, hogy elviszik a címzetthez a kérdőívet, majd néhány nap múlva utánamennek.
„Mindenki maga tölti ki, csak abban az esetben segítenek, ha nem tudja az illető kitöltetni, azért, hogy ne legyen befolyásolás. Az eddigi tapasztalatok szerint az emberek nagyon kedvezően fogadták azt a lehetőséget, hogy elmondhatják a véleményüket, akár jót, akár rosszat a településük jövőjével kapcsolatosan” – mondta az ügyvezető elnök. Szerinte eddig az derült ki a konzultációból, hogy az emberek többségének rossz ugyan a közérzete, vannak kifogásolni valók az RMDSZ-szel szemben, ám nagy többségük továbbra is az RMDSZ-ben látja a politikai érdekképviselet valós esélyét.
Kovászna megyében 10 ezer emberhez szeretnék eljuttatni a kérdőíveket. Tischler Ferenc, a megyei RMDSZ ügyvezető elnöke szerint az eddig megkeresett háromszékiek rendkívül pozitívan fogadták a szövetség képviselőit. „Üdvözlendőnek tartják, hogy az RMDSZ ennyire közvetlenül keresi fel támogatóit, és kéri ki azok véleményét” – magyarázta.
Tájékoztatása szerint a felmérés Sepsiszentgyörgyön kiegészül a „Városi konzultációval”, amely ugyanarra a kérdéskörre épül, kiegészülve más helyi jellegű kérdésekkel is. „Az eddigi válaszokból kiderül, hogy a megkérdezettek többsége az ivóvíz- és csatornarendszer, az úthálózat, illetve a vidéki kultúrházak fejlesztését tartja prioritásnak” – mondta az ügyvezető elnök.
Udvarhelyen nehezebben halad
Udvarhelyszéken 12 500 háztartásba szeretnének eljutni a kérdőívvel a helyi RMDSZ-es tanácsosok, városi elnökségi tagok, körzeti elnökök és önkéntesek. Eddig a tervezett háztartások valamivel több, mint egyharmadához sikerült csupán eljutni.
„Sajnos nagyon kevés önkéntes segédkezett a felmérésben, így az eddig meglátogatott székelyudvarhelyi családok száma alig haladja meg a négyezret” – tájékoztatta lapunkat Fehér István, a székelyudvarhelyi városi szervezet elnöke. Mint mondta, a legnagyobb csalódást a postaládákban hagyott ívek iránti érdektelenség okozta, mert csak 2 százalékban juttatták vissza a válaszokat a címzettek.
Csíkszéken 12 ezer családhoz szeretnének eljutni, ám itt is lassan haladnak a felméréssel. A csíkszeredai városi RMDSZ-irodánál érdeklődve megtudtuk, a már kitöltött kérdőívekből kiderül, hogy Csíkszereda lakóit az utak állapota, a romák helyzete, a munkahelyek kérdése, a parkosítás, játszóterek és a kóbor kutyák helyzete foglalkoztatja leginkább.
Tamás Mónika, az Erdélyi Konzultáció gyergyói koordinátora lapunknak elmondta: Gyergyószéken jó ütemben halad a felmérés, eddig közel hatezer családot kerestek fel. A gyergyószentmiklósiak általában a szegénységet, a munkanélküliséget, az utak állapotát, a por és szennyeződés jelenlétét, valamint a víz- és csatornahálózat elavultságát említették problémaként. Új Magyar Szó (Bukarest)

A megújuló nemzetpolitikáról szól az idei Tusványos
A megújuló magyar nemzetpolitikáról szól a jövő heti Tusványos – nyilatkozta Németh Zsolt külügyi államtitkár az MTI-nek. Tusnádfürdőn július 19-től 23-ig tart a XXII. Bálványosi Nyári Szabadegyetem, röviden Tusványos, amelynek zárónapjára Orbán Viktor kormányfőt is várják.
„A magyar-magyar párbeszédre és a megújuló magyar nemzetpolitikára helyezi a hangsúlyt az idei nyári szabadegyetem, és arra a Magyarország és Románia közötti történelmi sorsközösségre, amelynek Románia küszöbön álló schengeni határrendészeti csatlakozása kapcsán kiemelt feladata lesz a következő években a határtérség fejlesztése, a fontos fizikai összeköttetések, utak, vasutak, kerékpárutak megépítése a két ország között" – mondta Németh Zsolt.
A külügyi államtitkár hangsúlyozta, hogy a röviden Tusványosnak nevezett nyári egyetem a magyar-magyar és a magyar-román párbeszéd „legnagyobb közéleti fórumává nőtte ki magát". A bőséges kulturális programok és koncertek miatt pedig méltán nevezik „az erdélyi Woodstocknak" is Tusványost.
A határon túli és a magyarországi magyar szervezetek közötti párbeszéd kapcsán az államtitkár megjegyezte, hogy a szabadegyetemen nagy számban vesznek részt határon túli magyar vezetők, és tárgyalnak majd a kettős állampolgárság, valamint a Kárpát-medencei magyar „tudástér" kérdéséről is. A témák között ugyanakkor szerepel a kulturális örökségek védelme, a szórványmagyarság helyzete, az idei országos népszámlálások magyar vonatkozásai, a romakérdés és a szinte hagyományosnak számító autonómia – tette hozzá Németh Zsolt, hangsúlyozva, hogy az idei tematika miatt a szabadegyetem szervezői az idén nem kezdeményezték Traian Basescu román államfő meghívását.
Elmondta még, hogy a magyar kormány több minisztere és államtitkára is részt vesz és felszólal a tusnádfürdői előadásokon és kerekasztal beszélgetéseken, köztük például Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, Hoffmann Rózsa oktatási államtitkár, Balog Zoltán társadalmi felzárkózásért felelős államtitkár is, akik remélhetőleg román partnereikkel is találkoznak majd.
A két ország és Közép-Európa jövőjét érintő kérdések között Németh Zsolt megemlítette az energetikai, valamint a határ menti gazdasági együttműködést, a térségbeli orosz befolyást és a Duna-stratégiát. MTI/Erdély.ma

„Nincs lojálisabb kisebbség a magyaroknál”
Sógor Csaba EP képviselő pénteken azt nyilatkozta, nem hiszi, hogy létezik Európában olyan kisebbség, amely a magyarságnál lojálisabb államához, ezért nem érti, miért nem bíznak a magyar politikai erőkben a román pártok és kormányok, miért nem adnak tisztséget a belügynél, pénzügynél, honvédelemnél.
Sógor Csaba a Kovászna megyei fiatalok Zabolán július 13-17 között megszervezett nyáriegyetemén mondta el, hogy meggyőződése, a román politikai pártoknak, kormányoknak jobban kellene bízniuk a magyar politikai erőkben, mert a magyarok az elmúlt 90 évben nem adtak okot a bizalmatlanságra, tájékoztatott a MEDIAFAX tudósítója.
Az EP képviselő a rendezvényen jelen levő újságíróknak elmondta, véleménye szerint gazdasági válság idején Európának jobban kellene figyelnie a kisebbségi jogok körüli problémákra, ilyen időszakban ugyanis növekedhet az idegengyűlölet.
Sógor szerint a gazdasági problémákat nem lehet különválasztani a kisebbségi problémáktól, ezzel összefüggésben megjegyezte, voltak olyan román politikusok, akik úgy értékelték, nem erdélyi autópályát kell építeni, hanem délen kell befektetni, attól tartottak, „ellopják Erdélyt”.
„Butaság, hogy valaki azt hiszi, hogyha felépítjük az erdélyi autópályát, ellopják Erdélyt. Minden normális országban tudják, az állam közepén nagyon fontos az infrastruktúra”, fejtette ki az RMDSZ-es EP képviselő.
Véleménye szerint, ha „normális” társadalmat akarunk építeni, amelyben mindenki otthon érzi magát, akkor biztosíték kell arra, hogy az itt élő kisebbségek „békében, jól érzik magukat”.
„Mi (romániai magyarok-szerk.megj) nem vagyunk egy szélsőséges kisebbség, amely a mikrofonnál másabb eszközökkel harcol, de elmenni sem akarunk ebből az országból. Nem értem a román politikai pártok, kormányok, miért nem bíznak a kisebbségi, a magyar politikai erőkben, nem adnak nekünk funkciót a belügyminisztériumban. A pénzügynél, a honvédelemnél”, fejtette ki az RMDSZ politikus.
Sógor szerint Európában nincs még egy kisebbség, amely lojálisabb államához, mint az erdélyi magyarság.
„Nem láttam lojálisabb kisebbséget nemcsak Romániában, de Európában sem”, hangsúlyozta az EP képviselő.
Mediafax. MTI/Erdély.ma. Nyugati Jelen (Arad)

Akkreditált képzés tanároknak
Tizenkilencedik alkalommal vehetnek részt a pedagógusok az Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) által szervezett Bolyai Nyári Akadémián (BNYA), a Kárpát-medencei magyar pedagógusok szakmai-módszertani fórumán.
A képzést beharangozó csütörtöki sajtótájékoztatón kiderült, idén 22 tanfolyamra lehetett bejelentkezni, amely hat helyszínen zajlik: Csíkszeredában, Székelyudvarhelyen, Segesváron, Kolozsváron, a Kolozs megyei Válaszúton és Szovátán, a Teleki Oktatási Központban.
Burus Siklódi Botond, az RMPSZ elnöke elmondta, már tavaly decemberben a tisztújító gyűlésükön eldöntötték, hogy 22 tematikus tanfolyamot szerveznek a 2011-es Bolyai Nyári Akadémián. A rendezvény idei fő koncepciója a kooperatív, tanár-diák kapcsolatot erősítő módszereken alapszik. Idén igyekeztek minél több gyakorlati képzést ajánlani, hiszen az eddigi évek tapasztalatai azt mutatják, nagyobb igény van ezekre, mint az elméleti jellegű tanfolyamokra. „A Válaszúton zajló képzésre, ami a népzene, néptánc, kézművesség téma köré csoportosul, a meghirdetett 50 helyre végül 69 jelentkezőt fogadtunk el” – mutatott rá Burus. Kolozsváron zajlik majd a református vallástanárok továbbképzése, az általános és középiskolai matematikatanárok számára meghirdetett Matematika tanítása című tanfolyam, valamint a magyartanárok számára meghirdetett Magyar nyelv és irodalom tanítása elnevezésű képzés.
Segesváron földrajz szakos pedagógusoknak zajlik majd a képzés a BNYA keretében, Székelyudvarhelyen pedig hangszerhasználat, ének-zene, kórusvezetés témakörben tanulhatnak tovább a tanárok. Csíkszeredában kerül sor a római katolikus vallástanárok továbbképzőjére, de emellett a testnevelés, kémia, a román nyelv és irodalom tematikájú előadások is itt hangzanak el, sőt, a pedagógusok bejelentkezhettek a Multimédia az oktatásban című képzésre is. Szintén Csíkszeredában, az Apáczai Csere János Pedagógusok Házában lesz tanfolyam Interaktív tábla és multimédia az oktatásban, Élménypedagógia, Osztályfőnöki munka, Művészetterápia, Kooperatív módszerek az elemi tagozaton, valamint Meditáció, a pártatlan közvetítő készségei az óvodai és iskolai munkában címekkel.
Szovátán szintén lesznek a kooperatív módszereket taglaló tanfolyamok, de szintén a Teleki Oktatási Központban vehetnek részt az érdeklődők a biológia, illetve a különböző mérnöki továbbképzőkön.
A szervezet elnöke örömmel jelentette ki, hogy az akkreditációs bizottság június 12-i döntése értelmében elismerték a tavalyi tanfolyamokat, így az idén bejelentkezett pedagógusok is hasonló, akkreditált diplomára számíthatnak.
A tanfolyamokon összesen 612 érdeklődő vesz részt, 565 hazai, 21 vajdasági, 25 felvidéki pedagógus és egy magyarországi. A kárpátaljaiakkal kapcsolatosan Burus Siklódi Botond elmondta, sajnos még mindig nehézséget okoz számukra a vízumigénylés, így onnan nem jelentkeztek a BNYA-ra. A 22 tanfolyamra egyébként 110 előadót jegyeztek be. A szervezők úgy vélik, a nehéz gazdasági helyzet ellenére idén is sikerült megfelelő színvonalat biztosítani a rendezvénynek.
A július 18-i, hétfői megnyitón fél 11-től pódiumbeszélgetésre kerül sor Csíkszeredában a nemzet fizikai, lelki és szellemi erőforrásairól, amelyet a Százak Tanácsának ügyvivő elnöke, dr. Szijártó István irodalomtörténész moderál. Ezt megelőzően 9 órától a pedagógusok házában állandó kiállítást nyitnak meg Erőss János Imre néhai tanár, restaurátor, csontfaragói munkájából. Július 20-án, szerdán 9 órától dr. Hoffmann Rózsa oktatási államtitkár tart előadást a magyar oktatás jövőjéről, a pedagógusi hivatásról a Sapientia EMTE nagyaulájában.
Lászlófy differenciált érettségit kér
Szomorúan szemléli, mennyire tönkrement a romániai közoktatás Lászlófy Pál, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének tiszteletbeli elnöke. „Az egész pedagógusszövetségnek, a pedagógusoknak fáj az, ami történik a közoktatásban. Büszkék arra, hogy rabló gazemberek vizsgáznak, akiknek kamera kell, mert nem bízunk meg bennük. Miért nem gondoskodtak inkább arról, hogy differenciált érettségi legyen?” – fogalmazott Lászlófy. Az RMPSZ tiszteletbeli elnöke kijelentette, „készakarva sem lehetett volna ilyesmit produkálni, nemhogy reformokra hivatkozva”. A pedagógusoknak szervezett versenyvizsgákkal kapcsolatban pedig azt mondta, a legfontosabb az lenne, hogy felmérjék, egy-egy pedagógusjelölt alkalmas-e arra a pályára, amire készül. „Különböző képességű emberekből áll a társadalom, a meglévő anyagot kellene formálni” – jelentette ki. Krónika (Kolozsvár)

Nyárádmenti szellemi műhely
V. Csűrszeminárium
Ötödik alkalommal szervezi meg a marosvásárhelyi Fókusz Öko Központ, a Sapientia EMTE, a PR Alpha Egyesület, a csíkfalvi önkormányzat és a Tündér Ilona vendégház a csűrszemináriumot. Nemcsak nevében, a helyszín miatt, de az ott elhangzó előadások tematikájában is különleges ez a rendezvény, amelynek célja a kistérség fejlesztési programjait támogató tudományos kutatások bemutatása.
Az idei csűrszemináriumot megtisztelte jelenlétével Lokodi Edit Emőke, a megyei tanács elnöke is, aki megköszönte a szervezőknek, a tanároknak azt a munkát, amelyet a térségért végeznek és a diákoknak a jelenlétet. Elmondta, mindent, amit itt hallanak, szakmájukban, életpályájuk során kamatoztathatnak, hiszen az ötletek, a gyakorlati tapasztalat meghozza gyümölcsét. Bevezetője után az előadókat a megyei tanács nevében fotóalbummal és könyvvel ajándékozta meg.
A szeminárium idei témája az ember és az erdő kapcsolata. Szó volt a klímaváltozásról, erdőgazdálkodásról, gyümölcstermesztésről, famegmunkálásról, fafaragásról, illetve a fához, erdőhöz kötődő mítoszokról, mondákról. Szerdán dr. Füleky György, a gödöllői Szent István Egyetem tanára Az erdősültség kialakulása a Kárpát-medencében címmel tartott előadást. Dr. Makkai Gergely meteorológus az éghajlatváltozások hatásáról beszélt. A gyakorlati tapasztalataikra alapozva dr. Hajdú Zoltán környezetvédelmi szakértő, a Focus- Eco Központ vezetője az erdő, a fás környezet szerepét taglalta a vízgazdálkodásban. Érdekesek voltak Péter Pál, a Sapientia EMTE csíkszeredai Gazdaság- és Humántudományok Karának tanára által bemutatott konkrét példák a gyümölcstermesztésről. Kentelky Endre, a marosvásárhelyi Sapientia EMTE kertészmérnöki szakának tanára a kertépítés szükségességéről értekezett. Dr. Gagyi József, a Sapientia EMTE, marosvásárhelyi kommunikáció és közkapcsolatok szakának tanára az erdő mitikus világáról tartott előadást. A diákoknak Birtok György, a Maros Közbirtokosság adminisztrátora révén alkalmuk volt betekinteni az erdőgazdálkodás konkrétumaiba, de szó volt még a fa jelenlétéről a népi kultúrában (Vajda András néprajzkutató). Kádár Balázs asztalos és Kilyén Domokos fafaragó pedig a bútor- és dísztárgykészítés, székelykapu-állítás rejtélyeibe vezette be őket. Az alternatív programok között szerepelt még kirándulás Jobbágytelkére, a marosszéki népzene- és néptánctáborba, Mikházára, a ferences kolostorhoz és Csűrszínházhoz és a só útja egy szakaszának megismerése.
Hajdú Zoltán a Fókusz Öko Központ vezetője, a rendezvény kezdeményezője és főszervezője lapunknak elmondta, a csűrszemináriumon minden évben más-más témát mutatnak be, olyant, amely kapcsolatban van a tájjal, az ökológiai kérdésekkel, a kulturális örökséggel, hagyományőrzéssel. A Nyárádmente tájökológiai szempontból nagyon sok olyan értékes elemet tartalmaz (ligetek, vizes élőhelyek, gyümölcsösök stb.), amely nyugaton az iparosított mezőgazdaság miatt eltűnt. Ezek nemcsak a gazdálkodás terén, hanem turisztikai szempontból is értékesíthetőek. Ilyen lehet a Bekecs alatt levő ún. Óriások árka, ami a néphagyomány szerinti régi római út mentén képződött.
– Azt szeretnénk, ha a csűrszemináriumon elhangzott tudományos előadásokat beépíthetnénk a nyárádmenti kistérség fejlesztési programjaiba, hiszen a rendezvény tulajdonképpen egy olyan szellemi műhely, amely segítséget, információt nyújt azoknak, akik a térség fejlődéséért felelnek. Reméljük, hogy figyelembe veszik majd az itt bemutatott eredményeket és nem divatos irányzatok, alkalmi ötletek alapján dolgozzák ki a helyi közösség számára fontos közép- és hosszú távú terveket – mondta lapunknak dr. Hajdú Zoltán.
Vajda György. Népújság (Marosvásárhely)

Kallós Zoltán és Válaszút
Híres emberek, jeles települések
Válaszút (románul Rascruci) falu Romániában, Kolozs megyében. Kolozsvártól 26 km-re északkeletre a Kis-Szamos bal partján fekszik, Bonchidához tartozik, melytől 6 km-re délnyugatra van. Nevét onnan kapta, hogy a Kolozsvár–Dés országútról itt ágazik le az út a Borsai- patak völgyébe. 1325-ben Valazut néven említik először. Több évszázadon keresztül a Bánffy család birtokában volt. 1449-ben a Borsa-patak völgyében duzzasztással kialakított halastó elárasztotta a falut. 1658-ban a II. Rákóczi György ellen bejött tatárok pusztítottak itt, 1703-ban pedig a kuruc és labanc hadak egyaránt feldúlták. 1848. november 17-én Kolozsvár küldöttsége itt jelentette be Karl Freiherr von Urbannak a város meghódolását. 1910-ben 1447, többségében román lakosa volt, jelentős magyar kisebbséggel. A trianoni békeszerződésig Kolozs vármegye Kolozsvári járásához tartozott. 1992-ben 1522-en lakták, melyből 1106 fő román, 158 fő magyar, 158 fő cigány nemzetiségű volt. Ott áll a Bánffy család 19. századi kastélya, ma iskola. A kastélyban született Wass Albert (1908–1998) erdélyi író.
A Kallós Zoltán Alapítvány házában látható Erdély egyik legszebb népművészeti gyűjteménye. Ott született 1894. április 19-én Egyed Zoltán újságíró, kritikus, lapszerkesztő. A helység közelmúltja és jelene elválaszthatatlan a 85 éves Kallós Zoltán (Válaszút, 1926. március 26.) Kossuth-díjas néprajzkutató, népzenegyűjtő életétől és munkásságától. 1946-ban végezte el a Tanítóképzőt Kolozsvárott, majd a Gheorge Dima Zeneakadémián tanult tovább. 1946–1950 között Magyarvistán, majd 1956-tól 1968-ig Lészpeden volt tanító. 1958-ban rövid időre bebörtönözték a politikai nézetei miatt. 1969 óta szabadfoglalkozású. A táncházmozgalom egyik megalapítója Kolozsváron. Néprajzi gyűjtőtevékenysége mind az énekes és hangszeres zenére, mind a népszokásokra kiterjed; mintegy 15 ezer mezőségi és csángó népdalt őrzött meg az utókornak. Tucatnyi hanglemeze és számos, alapműnek számító népballada-kötete jelent meg. 1992-ben egyszemélyes alapítványt hozott létre.
Hanglemezek: Észak-mezőségi magyar népzene I-IV. (Gyűjtötte: Kallós Zoltán, Martin György, szerkesztette: Halmos Béla), Hungaroton, SLPX 18107-11; 1984 – Kallós Zoltán kedves dalai – Romániai magyar népdalok (ének – Kallós Zoltán, furulya – Juhász Zoltán [A/3], Muzsikás együttes [B/1;6], szerkesztette: Kallós Zoltán és Halmos Béla), Hungaroton, SLPX 18110; 1990 – Kalotaszegi magyar népzene – Nádasmente – Méra. (Gyűjtötte: Kallós Zoltán és Martin György), Hungaroton, SLPX 18150-51.
Kazetták: Uram, irgalmazz nekünk – Moldvai szentes dalok és imádságok; Gyere haza, édes fiam – Moldvai magyar népzene; Karácsonykor éjféltájba – Észak-mezőségi magyar népzene – Mezőkeszü; Észak-mezőségi magyar népzene – Tóvidék: Cege – Feketelak – Vasasszentgotthárd; Kalotaszegi magyar népzene; Marosszéki magyar népzene; Észak-mezőségi magyar népzene – Válaszút – Bonchida; Mezőségi magyar- román népzene – Bonchida; Észak-mezőségi magyar népzene – Bonchida – Válaszút; Gyimesi magyar népzene Pulika János emlékére; Mezőségi magyar népzene – Magyarszovát; Gyimes- völgyi magyar népzene Csorba Anna emlékére; Mezőségi magyar népzene – Nagysajó; Mezőségi magyar népzene – Visa; Mezőségi magyar népzene – Ördöngösfüzes; Mezőségi magyar népzene – Mezőkeszü; Kalotaszegi magyar népzene – Nádasmente – Méra. CD-k: 1996 – Magyarpalatka – Mezőségi magyar népzene (Gyűjtötte: Kallós Zoltán, Andrásfalvy Bertalan, Martin György.) Hungaroton; 1996 – Kallós Zoltán: Ez az utazólevelem (Balladák új könyve hangzó melléklet.) Akadémiai Kiadó; 1997 – Magyarszovát – Buza – Mezőségi népzene Fonó Records; 1997 – Kallós Zoltán és az Ökrös Együttes: Búsulni sohasem tudtam… Fonó Records; 1998 – Kallós Zoltán és az Ökrös Együttes: Idegen földre ne siess Fonó Records; 1999 – Kallós archívum: Bonchida – Válaszút – Észak- mezőségi magyar népzene Fonó Records; 2000 – Kallós archívum: Magyarlóna – Kalotaszegi népzene–Kovács Simon "Buráló" Fonó Records; 2000 – Kallós archívum: Ördöngösfüzes – Mezőségi magyar népzene Fonó Records; 2001 – Kallós archívum: Adok nektek aranyvesszőt–Moldvai csángómagyar népballadák Fonó Records; 2001 – Kallós archívum: Visa – Észak-mezőségi magyar népzene Fonó Records; 2002 – Kallós archívum: Mezőkeszü – Mezőségi magyar népzene Fonó Records; 2003 – Kallós archívum: Feketelak – Mezőségi magyar népzene Fonó Records; 2005 – Kallós archívum: Uram, irgalmazz nékünk Fonó Records; 2006 – Kallós Zoltán – Tüske zenekar: Hallod, babám, mit fütyörész a rigó! – Mezőségi magyar népzene 1. Magánkiadás.
Könyvek: 1970 – Balladák könyve Helikon, 1974; Kriterion, 1977; 1973 – Új guzsalyam mellett Kriterion; 1989 – Tegnap a Gyimesben jártam (Martin Györggyel közösen); 1996 – Ez az utazólevelem. Balladák új könyve (kazettával) Akadémiai Kiadó; 2005 – Elindulék este guzsalyasba… Moldvai magyar népköltészet Stúdium, Kolozsvár.
Díjak, elismerések: 1990 – Életfa- díj, 1993 – Magyar Művészetért-díj, 1996 – Kossuth-díj, Julianus-díj, 1997 – Martin György- díj, 2001 – Corvin-lánc, 2005 – A Csángó Kultúráért díj (visszautasította), 2006 – Hazám-díj. Kallós Zoltán a Magyarországi Református Egyház tiszteletbeli presbitere, a Magyar Néprajzi Társaság tiszteletbeli tagja.
A válaszúti szórványkollégiumban tekinthető meg Kallós Zoltán több ezer darabból álló népművészeti gyűjteménye, és az a fejszobor is, amelyet a jeles férfiú 85. születésnapjára készített Bollobás Gabriella Cambridge-ben élő művész.
Összeállította: B. D. Népújság (Marosvásárhely)

Összenő-e ami összetartozik? – ez Tusványos egyik mottója 
Szabadegyetem immár huszonkettedszer. Kedden ismét megnyitja képzeletbeli kapuit Tusványos, hogy újra alkalmat kínáljon a Kárpát-medencei közös ügyeink megbeszélésére. A Bálványosi Szabadegyetem és diáktábor előtt Sükösd Levente Tőkés Lászlóval, az Európa Parlament alelnökével, és Németh Zsolt külügyi államtitkárral beszélgetett.
- Összenő-e ami összetartozik? Hiszen ez az egyik mottója a 22. Tusványosnak. Tőkés László, ön, hogyan látja, mire juthatnak egy hét alatt, magyarok, románok, és hát nem csak róluk van szó. - 22 év távlatába tekintve a Tusványosi, Bálványosi nyári Szabadegyetemre, azt kell mondjam, hogy a békés rendszerváltozásnak türelem az ára. Ha azt nézzük, hogy milyen hosszú idő telt el és ennyi idő alatt képtelenek vagyunk az autonómiát megvalósítani és a határon túli magyarság nyelvi jogait kivívni, akkor szkeptikusak is lehetünk, de a rendszerváltozással egyidős tusványosi tábor valóságos politikai műhelyévé vált a magyar nemzetpolitikának, és azzal az eredménnyel biztat, hogy valóban összenő, ami összetartozik…
- Államtitkár úr, mit vár a 22. szabadegyetemtől? A célkitűzést megfogalmazták annakidején Bálványoson, hogy a magyar-román kapcsolatok javításáért akarnak tenni.
– Én úgy gondolom, hogy erre is vonatkozik a tábornak a címe, hiszen egyfajta történelmi sorsközösség, egymásra utaltság Magyarország és Románia között mindenképpen fennáll, és nagyon komoly feladataink vannak, megkellene épüljenek azok a határösszeköttetési pontok, utak, vasutak, kerékpárutak, hidak, amelyek hosszú évtizedek alatt nem épültek meg.
- Azt azért nem lehet mondani, hogy minden sínen van, hiszen azért voltak szinte minden tábor idején aktuállpolitikai feszültséget okozó ügyek, kérdések. Idén sincs kivételes helyzet ilyen szempontból, hiszen a regionális átszervezése a román közigazgatásnak, az nem rég még igen komoly vitákat keltett Romániában, és nem ült el teljesen. Gondolom ezt sem tudják megkerülni.
- Nem, én azt hiszem, hogy a nagy előnye Tusványosnak, ennek a nyakkendő nélküli, rövidnadrágos politikai rendezvénynek, hogy azért a hangsúly a szakmaiságon, a szakmai jellegű párbeszéden van, az az előnye, hogy mindenről lehet beszélni, és a kétoldali tabumentesítése a kapcsolatainknak Tusványosn mindig is egy kiemelt célkitűzés volt, beszéljünk az érzékeny kérdésekről is. És ebben egyetértek önnel, hogy nagy szerepe van a regionális átszervezésnek is.
Kossuth Rádió, Vasárnapi Újság. Erdély.ma

Elutasították az EMNP bejegyzését
Elutasította az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) bejegyzését a bukaresti törvényszék, a múlt heti tárgyalást követő döntés vasárnap jelent meg az intézmény honlapján. Indoklást egyelőre nem kaptak kézhez a kezdeményezők, de Toró T. Tibor, az EMNT pártbejegyzéssel megbízott ügyvezető elnöke a Háromszéknek elmondta: megfellebbezik az alapfokú ítéletet.
Toró T. Tibor szerint már a csütörtöki tárgyaláson volt előjele az esetleges elutasítás lehetőségének, akkor megpróbálták elhárítani az ügyész akadékoskodásait.
Mivel a bíróság nem fogadta el a pártbejegyzést megóvó Néppárt érvelését sem (a román Partidul Popular elnöke azt állította, a „néppárt" kifejezést levédette a szabadalmi hivatalnál, és ezért az ő szellemi tulajdonáról van szó), és nem találtak semmi kifogásolnivalót az aláírások esetében sem, az EMNP úgy véli, más fenntartásai lehettek a bírónak. Az ügyész már a tárgyaláson kiemelte, Romániában a hivatalos nyelv a román, így véleménye szerint egy párt neve nem jelenhet meg más, jelen esetben magyar nyelven is. Toró szerint ez torz állítás, hisz volt már precedens, az MPP esetében a bíróság jóváhagyta a kétnyelvű pártmegnevezést. Az állam képviselője azzal sem értett egyet, hogy az Erdély név jelenik meg a párt elnevezésében, ezt törvénytelennek nevezte, mivel Erdély nem elismert közigazgatási egység. Toró szerint ez az ellenvetés sem helytálló, semmilyen törvény nem tiltja, hogy egy politikai alakulat akár nevében is megjelenítse az általa képviselt térséget.
Mindenképpen előrelépésnek nevezte, hogy alapfokon ítélet született, hiszen a végtelenségig elhúzhatta volna a bíróság a döntéshozatalt. A törvény szerint harminc napon belül kell kézbesíteniük az indoklást, az EMNP kezdeményezői azonban megsürgetik ezt, és remélik, egy-két héten belül kézbe vehetik a dokumentumot, majd benyújthatják a fellebbezést, és még augusztusban meghozhatja a bukaresti ítélőtábla a döntését. Toró T. Tibor úgy véli, a Néppárt-projekttel egyértelműen valakiknek az elevenébe vágtak, sem a román, sem a bukaresti magyar hatalomnak nem tetszik kezdeményezésük, az ügyész érvei sokkal inkább politikaiak, semmint jogiak voltak. „Mi folytatjuk a munkát, végezzük a dolgunkat" – szögezte le Toró T. Tibor.
Az elmúlt csütörtökön a bukaresti törvényszék három óvást tárgyalt, egyiket
Alexandru Drăghici ügyvéd, a másikat egy magánszemély, a harmadikat az 1989-es Forradalom Veteránjainak Nemzetközi Akciócsoportja nevű szervezet nyújtotta be, a bíró azonban mindhármat elutasította. Egyetlen, a Néppárt által benyújtott óvás maradt függőben, s bár csak jövő hétre várták az ítéletet, ez a döntés jelent meg most hétvégén a törvényszék honlapján. Erdély.ma

„Múlt és jövő, nagy tenger egy kebelnek”
Vörösmarty Mihály sorait idézve beszélt Végh Balázs Béla, a Babeş-Bolyai Tudományegyetem Pszichológia és Neveléstudományok Kar Szatmárnémetibe kihelyezett tagozatának adjunktusa a hagyományérzésről és a népi értékekről.
— Az utóbbi időszakban sok szó esik a hagyományőrzés fontosságáról, a népi értékek feltárásáról és azok ápolásáról. Mennyire időszerű ez a téma?
— A modern antropológiában van egy elmélet, az „ethnic revival”, ami az entitások újraélesztését jelenti – állítja Végh Balázs Béla. — Az elmélet szerint a globalizációs világban az eredeti hagyományok, amelyekben a közösségek és egyének éltek bevonultak a lokalitásokba — ezek lehetnek települések, családi közösségek, egyéni helyszínek —, amelyekben tanulmányozhatók és kutathatók a hagyományos kultúrák emlékei. A kutatásoknak vagy ahogy mi szoktuk mondani a felméréseknek a lényege az, hogy feltárja és a közösségekben tudatosítsa létező értékeiket, és azt újratanítsuk, újra hasznosítsuk a közösségekben. Mert a globális média, a nagyobb környezetek, épp az ellenkezőjét hangoztatják. Nem a helyi hagyományokhoz és szokásokhoz kötődnek, hanem a globalizált világhoz, és inkább hajlandóak az emberek arra, hogy egy dél–amerikai vagy egy amerikai szokást vegyenek fel, mintsem a saját szokásaikat vigyék tovább. Gyakran rendeznek salsa és lambada táncversenyeket, de olyan, hogy csárdás, verbunkos vagy szatmári táncverseny nincs. Inkább hajlandóak vagyunk megtanulni más népek globalizálttá vált szokásait, mint a sajátunkat.
— Mit lehet tenni a hagyományok megmentéséért?
— A Babeş-Bolyai Tudományegyetem Pszichológia és Neveléstudományok Kar Szatmárnémetibe kihelyezett tagozata azért indított egy nemzetközi pályázatot, hogy eljussunk olyan helyszínekre, ahol még élnek a helyi hagyományok, melyeket ott megnézünk, aztán hazatérve az óvodákban és az iskolákban, a tananyagba beékelve hasznosítani próbáljuk azokat. A pedagógusoknak az is feladatuk, hogy ezt megtanítsák, hogy a saját hagyományuk szerint neveljék a fiatalokat. Korábban a fiatalok ebbe spontán módon belenevelkedtek. A helyi közösségekben élő hagyomány volt a tánc, a különböző évfordulókhoz fűződő szokások. Ma már ezeket újra kell éleszteni. A lokális kultúrák feltárásával foglalkoznak a hallgatók. Megtanulják a népi szokásokat, hogy ha egy közösségbe kerülnek, nem mint kívülállók kezeljék a dolgokat, hanem próbáljanak meg kezdeményezőként fellépni, megismerni az ottani hagyományokat, és az óvodában, az iskolában azt megtanítani, ezáltal a gyereket az intézményen keresztül újra visszavinni a közösségbe. Ugyanezt megtehetik helyi hagyományőrző körök, művelődési házak, egyházak vagy bárki. Csak oda kell figyelni, fel kell ismerni, kiterjeszteni civil szervezetekre.
— Mi vezetett oda, hogy ezek a közkedvelt szokások kezdenek feledésbe merülni?
— A régi közösségekben ezeknek voltak funkcióik. Hozzátartoztak a közösségek mindennapi életéhez. Ma már megváltoztak az ünnepi szokások, megváltoztak az életkörülmények. Nem várhatjuk el, hogy egy falusi néni egész nap a guzsaly vagy a szövőszék előtt üljön, vagy a menyecske hátra kötött fejkendővel és köténnyel a derekán énekelje a magyar népdalokat. Mindezek mellett tudatosítani kell, hogy ez valamikor létezett. Amit most teszünk az nem más, mint a hagyományok rekonstruálása, konzerválása, ami nem életképes, de dokumentumok kell maradjanak róluk, hogy bármikor életre kelthetők legyenek.
— Egy időben úgy tűnt, hogy mély szakadék van kialakulóban falu és város között. Ez így van ma is, vagy tapasztalhatóak változások?
— A falu és a város közötti ellentét, már a XIX. században létezett. A falu mindig a várost utánozta és akarta kopírozni, hogy ugyanaz legyen meg falun is, mint városon, ami a magánéletet illeti. Így került falura a fürdőszoba, a perzsaszőnyeg stb. A kalotaszegi népi kultúra a nemesi kultúrának a népiesített változata. Mindig a város diktálta az előre haladást, önfejűség lenne nem elismerni a város haladó jellegét. Azonban különbséget kell tenni a város és a falu között. Mindkettőnek meg van a maga értéke, ami kielégít egyfajta igényt. Falun különösen fontos szerepük van a közösségi rendezvényeknek. Dicséretre méltók azok a családok, amelyek megtartják a névnapokat, a lakodalmakat, keresztelőket, az elhalálozáshoz kapcsolódó eseményeket, és más naptári ünnepeket.
— Ma már városról jár falura a tánctanár, hogy néptáncra tanítsa a fiatalokat. Már az idősek is elfeledték a népi táncokat, vagy nem érdekli őket?
— Ez azt igazolja, hogy minden újra tanítható. Nagyon sok falusi közösség újdonságként kezeli a hagyományok újraélesztését. Ma már a falvakon polgárosodó emberek élnek, nem ismerik a helyi hagyományokat. Bartók és Kodály azt vallotta, hogy az utolsó órában kezdték el a gyűjtést és lám, azóta mennyi minden előkerült és most is vannak még rejtett értékek. Nem kell lebecsülni a cigányok kultúráját sem, mert nagyon sok, a magyarok által elfelejtett vagy elhanyagolt magyar hagyomány részét viszik tovább. A cigány kultúra 25–30 évvel jár a magyar kultúra mögött.
— Segít–e a hagyományőrzésben az, hogy sok városra költözött falusi visszatelepedik falura?
— Nem. A falura visszaköltözöttek a városi kultúrát honosítják meg. Általában a visszaköltözött családok hatnak a falusi közösségekre, mint modell, és nem a falusi többség hat rájuk. És be kell látni, hogy a falusi közösségek már nem egységesek, felbomlottak és elindultak a polgárosodás útján. A régi értelemben vett falu lassan meg fog szűnni.
Hogyan látja mindezt Szilágyi Levente néprajzkutató?
— Mi a valóság abban, hogy előbb–utóbb kihalnak a népi szokások?
— A hagyomány a kultúrának a része, a kultúra viszont egy teljesen dinamikus valami. Ahogy az emberek változnak, úgy változik a kultúra is. Ki gondolná most komolyan azt, hogy Szatmárnémeti valamelyik vendéglőjében egy száz évvel ezelőtti szokás szerint zajlik le egy lakodalom? Az sem lehet feltűnő, hogy kihalt a népviselet, hiszen hatvan évvel ezelőtt sem volt. Hogyha történelmileg vesszük, akkor a szatmári térségben korábban sem volt. Az utolsó részek, ahol Szatmár megyében a maga természetes módján volt népviselet, az a Tövishát, illetve a három avasi magyar település (Avasújváros, Kőszegremete és Vámfalu), de ott nagyon erős ellenhatások voltak a nagyon archaikusnak számítható román közösségekkel szemben. A viselet akkor szűnt meg, amikor jött az iparosodás, megjelentek az iparilag előállított kelmék és vásznak, és egyszerűen kiszorították a házi ipart, mert olcsóbban és kevesebb energia befektetésével tudtak szert tenni ruhákra, ami ráadásul az ízlést is irányította. Az a hagyomány, amit mi ősi hagyománynak gondolunk, az nem több mint kétszáz éves. A nagyon híres magyar viseletek: a kalocsai, a széki, a palóc, nem több mint száz éves. Ezek nem egyik napról a másikra alakultak ki, és nem is úgy tűntek el.
— Ezek szerint számíthatunk arra, hogy a népi szokások lassan eltűnnek?
— Események mindig lesznek, de nem úgy mint régen. A lakodalmas szokások például átalakulnak, megváltoznak, de az is lehet, hogy megszűnnek. A szokást mindig az igény alakítja, és az igény alakítja a szokásokat. A régi lakodalmakon a vőfélynek aktív szerepe volt. Ma már nincs igény se vőfélyre, se cigányzenekarra. A régi lakodalmak egy egész közösséget megmozgató események voltak. Most vagy családi esemény, de legtöbbször a fiatalok szervezik maguknak, és azt hívnak meg, akit akarnak. Most az ajándékozáson van a hangsúly, nem pedig a segítségvállaláson. Régen a lakodalom azt jelentette, hogy a falu apraja, nagyja részt vett az előkészületekben, és az ajándékok nem vagyontárgyak voltak, hanem a segítségnyújtás. Akkor az esemény jelentette a csúcspontot, most pedig az esemény egy kötelező rész, de nem csúcspont.
— A múzeum, milyen szerepet vállal ezeknek a hagyományoknak a megőrzésében?
— A múzeum sem mehet szembe a közösségi igényekkel. Egy olyan közösségben, ahol van igény tájházak vagy falumúzeumok létrehozásához, hogy azokban elhelyezzék a régi tárgyakat, tudunk segíteni. Ha nincs se igény, se szükséglet, akkor nincs értelme működtetni vagy akár létrehozni ezeket az intézményeket. Amit mi hagyománynak nevezünk, az nem egy szervesen, a kultúrába ágyazott jelenség.
— Az egyre gyakoribb hagyományőrző rendezvényeket hová soroljuk?
— Egyre gyakoribbak például a böllérversenyek. Ezeken a népi kultúra és a hagyományok átmennek hagyományőrző eseményekbe. A hagyományok a saját közegükbe működnek rendesen. Ha onnan kivesszük őket, akkortól csak mozaik kockái valaminek, de semmiképpen sem egyenértékűek a hagyományokkal. Ha egy magyar zenekar fellép egy folklórfesztiválon az nem ugyanaz, mintha Vetésen 1912–ben egy lakodalomban játszották volna a talpalávalót. Vagy ott vannak a népművészeti dísztárgyakat készítők. Tőlük nem a paraszt családok vásárolnak, akiknek a saját értékeiket tükrözik, hanem a turisták, akik elviszik egy teljesen idegen helyre, akik azt mondják, hogy a hagyományokat meg kell menteni, és vigyázni kell, mert a huszonnegyedik órában vagyunk, akkor fel kell tenni a kérdést: Melyik huszonnegyedik órába? Az a közösség, amelyik a hagyományokat fenntartotta, már nincs. Azok az emberek, akik azokkal az igényekkel, azokkal az értékekkel, azzal a világképpel éltek, már nem léteznek. A mi korunkban már nem ez a divat, de valóban felelősségünk az, hogy ezt a tudást, ezt az értéket, valamilyen szinten tudjuk megmutatni. A hagyomány egyenlő az értékkel. Nem igaz, hogy az, aki nem törődik a hagyományápolással, az nem képviseli az értékeket. Megkérdezném: ki az, aki a mai komfortigények mellett beköltözne egy száz évvel ezelőtt épült tájházba, hogy abban az akkori körülmények között éljen? Nem azt mondom, hogy áldozat a hagyomány. Szép az, ami volt, de a jelen is szép.
András Gyula színművész kételkedik
— Annak idején az emberek a születésüktől a halálukig tudták hagyományosan, örökölt módon, hogy mikor, mit kell tenniük, és hogyan kell élniük — állítja András Gyula. — Tudták, mikor kell dolgozni, mikor kell pihenni, mikor kell mulatni. Ezeket a szokásokat büszkén vállalták. Minden falunak, minden közösségnek megvoltak a sajátos szokásaik, hagyományaik, amelyekről felismerhetők voltak. Erdélyben — a világ más részeivel szemben miután kimondták a vallásszabadságot — az emberek kaptak egy lelki szabadságot is. Ilyen kis területen, sehol a világon nem volt ennyi vallás. Manapság olyan pillanatnyi szokások alakulnak ki, amelyek nyugati hatásra jönnek létre, hasonlóra változnak meg, de nincsenek semmilyen magyar gyökereik. Mások mondják meg, hogy mit tegyünk. A változás elkerülhetetlen, hiszen a régi szokások elveszítették gyakorlati jelentőségüket, nem tartoznak a mindennapjainkhoz. Nem jó irányú az a változás, ahol a pénz az érték. Egy olyan világban, ahol nem nevezhető értéknek az, amit pénzben nem lehet kifejezni, hiába akarjuk megtartani a múlt értékeit. A globalizáció nagyon megváltoztatta a világot. Én se venném fel azt a ruhát, amit nagyapám hordott, nem bírnám elviselni nyáron az inget, a mellényt és a kalapot. Ő egész nyáron így dolgozott és nem volt melege.
— A globalizáció ellen mindenki küzd, de nem lehet leállítani.
— A globalizációhoz segítenek az intézményeink is: a színház, az iskola. A mai oktatási rendszerben semmilyen sajátosságot nem lehet felfedezni. Nagy erővel folyik a kultúra feloldása.
— Mi lehet az oka, hogy kevesen vesznek részt kulturális rendezvényeken?
— Sokan azzal magyarázzák, hogy nincs rá igény. Szerintem ez nem igaz. Az utóbbi időszakban gyakran említem, hogy a Hit és gyógyítás legutóbbi előadásán három szatmári költő versét szavaltam el. Mindenki piros kezekkel tapsolt. A valódi művészetre van igény. Én nem félek attól, hogy a valódi értékek feledésbe merülnek. Nagy Imre mondta, akikor egyik ismerősét arra bíztatta, hogy írja meg az életrajzát: „Nem az a fontos, hogy elolvassák vagy sem, hanem az, hogy legyen megírva”. Sajnos ma már jobban támogatják a giccset, mint a művészetet, mert abban van a pénz. Kis pénzt kell belefektetni, ami hamar megtérül. És nincs igazunk, amikor azt mondjuk, hogy felborul az értékrend, mert a pénz az érték.
— Említette, hogy rossz az oktatási rendszer. Ez hová vezethet?
— Ezt a kérdést több szempontból is meg lehet közelíteni. Az utóbbi néhány évben nagyon sok szavalóversenyen vettem részt, ahol igazán mondhatni lelkes tanítónők és tanárok készítették fel a gyerekeket, akik jól szerepeltek, és kitűnő látvány volt, amikor szülők és pedagógusok együtt örültek a gyerekek sikereinek. Mint ahogy Madách mondta: „Nem Messiás–é minden újszülött, s csak későbben fejlik szokott pimasszá”. A gyerek jól indul, a probléma akkor jön, amikor kezd önállósulni.
— A globalizációnak egy másik veszélye, hogy a fiatalok elveszítik identitástudatukat. Ez ellen mit lehet tenni? erdon.ro

Pedagógus mélyrepülés
A címzetes pedagógusi versenyvizsgára jelentkező háromszéki pedagógusok nem egészen hetven százaléka kapott csupán átmenőjegyet az idei megmérettetésen.
Ez ugyan hajszállal az országos átlag fölötti, de alulmúlja a tavalyi szintet. A megyében mindössze ketten érdemesültek tízes osztályzatra, a legalacsonyabb osztályzat pedig 1,2 volt. A jelentkezőknek csupán 28,82 százaléka kapott hetesnél magasabb jegyet, ami címzetes állás választására jogosít fel. A Kós Károly és a Berde Áron Iskolaközpontban rendezett vizsgán 302 háromszéki pedagógus jelent meg. Az országos szinten pedagógusi versenyvizsgára jelentkezők 32 százaléka megbukott, 52-en egyest kaptak, 38 százalékuk 5-ös és 7-es közti jegyet, 30 százalékuk kapott 7-esnél jobb osztályzatot. A 29 291 vizsgázó közül mindössze 26-an kapták a legnagyobb érdemjegyet. Az elmúlt három év folyamatosan romló tendenciát mutat. 2008-ban az ötös alatti osztályzatot kapott tanárok aránya 18 százalékos volt, 37 százalékuk 5-ös és 7-es közti jegyet kapott, hetesen felül a jelöltek 45 százaléka teljesített. 2009-ben 5-ös alatti jegyet kapott a jelentkezők 17 százaléka, 5-ös és 7-es közötti osztályzatot a tanárok 39 százaléka, hetes fölötti eredményt ért el a jelöltek 44 százaléka. Tavaly a jelöltek 23 százaléka 5-ös alatti, 39 százalékuk 5-ös és 7-es jegyet kapott, ugyanennyien kaptak 7-es fölötti jegyet.
Az eredményeikkel elégedetlen jelöltek óvást nyújthatnak be, ezeket július 18–19-én bírálják el, a végeredményt 21-én közlik. Az elosztás első, közgyűlésen zajló szakaszára július 22–25. között kerül sor a hetesnél jobb osztályzatot elért tanárok számára. Az elosztás második, országos szakasza július 27–28-án zajlik a hetes fölötti eredményeket elért tanárok számára, ők az első szakasz után üresen maradt helyekre pályázhatnak. Az országos, számítógépes elosztást július 29-én rendezik. Az oktatási minisztérium adatai szerint az írásbeli vizsgára 38 101-en jelentkeztek, de a vizsgán csak 29 291-en jelentek meg. 5460-an visszaléptek, 2206-an egészségügyi, 3254-en személyes okokra hivatkozva, 95 személyt kizártak, 55-öt csalás miatt, a többit pedig azért, mert jelentkezési iratcsomójuk hiányosnak bizonyult.
A 38 101 címzetes tanári versenyvizsgára jelentkező közül 4000-en végeztek 2011-ben. A meghirdetett üres címzetes állások száma 4471, a nem címzetes üres állások száma 42 731. A legkeresettebbek az óvónői, tanítói állások, illetve a román, angol, testnevelői, matematika, pszichopedagógia, történelem, földrajz, francia, ortodox vallás oktatói és biológia szakos tanári állások.
Csinta Samu. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Sok a bukott pedagógus az idei versenyvizsgán
Az érettségiző diákokhoz hasonlóan a pedagógusok is rosszul teljesítettek az idei versenyvizsgán, csupán a vizsgázók 30 százalékának sikerült 7-es és 10-es közötti jegyet szereznie, így csak ők juthatnak végleges álláshoz. A mintegy 24 ezer vizsgázó pedagógus 32 százaléka megbukott a vizsgán, 52-en közülük a legkisebb jegyet, egyest kaptak – közölte tegnap Oana Badea tanügyi államtitkár.
A megmérettetésen résztvevők 38 százalékának 5-ös és 7-es közötti jegyet sikerült szereznie, ez azonban nem elegendő ahhoz, hogy végleges álláshoz jussanak, csupán helyettesítői helyre jelentkezhetnek. Az egyesre vizsgázók fele testnevelő tanár, de 26 olyan pedagógus is akadt, aki jelesre teljesített. Az államtitkár arra is rámutatott, hogy az elmúlt három évhez képest, amikor szintén gyenge eredmények születtek, az ideiek a legrosszabbak. 2008-ban például a vizsgázók 18 százaléka teljesített 5-ös alatt, 37 százaléka 5–7 között, míg 45 százaléka választhatott végleges állást. Rá egy évre már 17, 39, illetve 44 százalékra módosult ez az arány. Tavaly a pedagógusok 23 százaléka nem szerezte meg az átmenőt, 39 százalékuk 5-ös és 7-es között teljesített, míg újabb 39 százalékuk vette sikeresen az akadályt. Arra egyébként számítani lehetetett, hogy gyengék lesznek az eredmények, több megyében ugyanis a vizsgázók jelentős része már a tételek ismertetése után távozott a vizsgateremből.
Oana Badea rámutatott, a versenyvizsga célja megszűrni a jelentkezőket, hogy szeptember 12-én felkészült pedagógusok állhassanak a diákok elé. Úgy vélte, ezt sikerült teljesíteni. A jegyükkel elégedetlen vizsgázók ma még megóvhatják azt, a végleges eredményeket 21-én függesztik ki. A sikeresen vizsgázók július 22–25. között választhatnak a betöltetlen végleges állások közül ott, ahol vizsgáztak, a megmaradt posztokra 27–28-án az ország bármely részéről jelentkezhetnek a 7-es átlagot elérő versenyzők, a helyek számítógépes elosztását 29-én tartják.
A tanügyi minisztérium adatai szerint az idei tanári versenyvizsgára 38 101 személy jelentkezett, azonban végül csak 29 291-en jelentek meg a tantermekben. 5460-an közülük visszakoztak, 2200-an orvosi, mintegy 3200-an személyes okokból, 95-öt pedig kizártak a megmérettetésről. A 38 ezer jelentkező közül több mint 4000-en végeztek idén, számukra 4471 végleges és közel 43 ezer helyettesítői állást hirdettek meg. A helyek többsége óvónőkre, a tanítókra, a román-, angol- és tornatanárokra vár, de nagy a kereslet matematika-, történelem-, földrajz- és biológiatanárokra, illetve gyógypedagógusokra is.
Egyébként az idei volt az utolsó tanári versenyvizsga, amikor a pedagógusok megyei szinten szállnak versenybe a szabad állásokért. Jövőtől minden egyes tanintézmény maga hirdeti meg a megüresedett posztokat, és szervez versenyvizsgát a jelentkezők számára. Az állást elnyerő pedagógusokkal meghatározott időre szóló szerződést kötnek.
Pap Melinda. Krónika (Kolozsvár)