EMNP-s óriásplakátgondok Marosvásárhelyen
Piros, sárga és kék festékkel mázolták össze az Erdélyi Magyar Néppárt marosvásárhelyi jelöltjeinek óriásplakátjait. Közben rendőrségi felszólításra eltávolították a Kossuth Lajos utca nevét tartalmazó táblát a Maros-híd tövéből.
Keddről szerdára virradó éjszaka ismeretlen tettesek megrongálták az EMNP választási óriáshirdetéseit. „A Marosvásárhelyi Helyi Rendőrség vezetője tudomásunkra hozta, hogy hivatalból nyomozást indítottak rongálás miatt. Mi ennek ellenére feljelentést tettünk választási anyag rongálása miatt, illetve a városi rendőrkapitányságon is rongálás és vagyoni kár okozása miatt” – mondta megkeresésünkre Portik Vilmos, az EMNP képviselőjelöltje.
Megjegyezte, a nemrég a Maros-híd tövében elhelyezett Kossuth Lajos utcai óriásplakátjukat el kellett távolítaniuk, mivel a helyi rendőrség vezetője bűnvádi eljárás elindítását helyezte kilátásba. „Az okok között megemlítette a közösség elleni izgatást, hangulatmérgezést, a craiovai bíróság döntésének figyelmen kívül hagyását. Az eltávolított reklámtábla helyébe a csütörtöki nap folyamán újat teszünk, amelynek feliratát meglepetésnek szánjuk” – fogalmazott.
Fancsali Attila
Székelyhon.ro

A virtuóz hegedűművész
Ruha István ízig-vérig zenész volt. Számára természetes volt az, hogy a hegedűjét, ahova csak lehetett, magával vitte. Szívesen és jó kedvvel játszott.
A templomban vagy hangversenyteremben, de szűk körben, baráti társaságban is ugyanolyan szenvedéllyel szórakoztatta hallgatóságát. Számára az volt a fontos, hogy örömöt okozzon az embereknek. Szerette azt, ha a társaság vagy a hallgatósága a hallottaktól el volt ragadtatva.
Közvetlen természetének köszönhette, mindenki szerette. Szerette, mert őszinte volt, és ha megkérték, szívesen játszott. Mindig Ő volt a vezéregyéniség. Hiszen a hegedűből a maximumot tudta kihozni. De ahhoz, hogy ez megtörténjen, állandóan gyakorolt, mert szerinte a gyakorlás, a mű tökéletes tudása az, amely segíti az előadót abban, hogy a zene minél hatékonyabban hasson a közönségre.
Ruha István (Nagykároly, 1931. augusztus 17. – Kolozsvár, 2004. szeptember 28.) romániai magyar hegedűművész, kamarazenész, egyetemi oktató. Pályafutása során volt hangversenymester a Kolozsvári Magyar Operában (1949–1957), első hegedűs (1957–1958) illetve szólista (1958–) a Kolozsvári Filharmóniánál, majd tanár a kolozsvári Gheorghe Dima Zeneakadémián (1963–2003). 1964-ben megalapította a Napoca Vonósnégyest. Tanítványai voltak többek között: Ágoston András, Fátyol Rudolf, ifj. Boros Mátyás, Gátai Tibor, Mirela Capătă. Fiatalkorában szerzett díjak: 1958 – harmadik díj a moszkvai Csajkovszkij-versenyen. 1958 – első díj a bukaresti Enescu-versenyen.1959 – második hely a párizsi Jacques Thibaud – Marguerite Long versenyen. Számos értékes kitűntetést kapott: Érdemes Művész Oklevél (1968), Kultúra Érdemrend (1968), I. Cuza érem (2001), a Magyar Köztársaság Kiváló Művésze díj, ami talán az összes díjak közül a legértékesebb.
A hegedűművészet virtuóza
Mirela Capătă Ruha István tanítványa volt, majd, mint a kolozsvári Filharmónia tagja, húsz évig együtt koncertezett a mesterrel. „Ruha István fenomén, a XX. század hegedűművészetének virtuóza és szimbóluma” című doktori értekezésében a világhírű hegedűművész életét, művészi pályájának alakulását, kibontakozását mutatja be. A disszertáció anyagának nagy részét két könyvbe foglalta össze, és juttatta el a zenekedvelőkhöz, a nagyközönséghez, tisztelegve, emléket állítva a nagy művésznek. Mindkét könyvet, 2012-ben, a Charmides és Eikon kiadó adta ki.
A téma választását a szerző azzal indokolta, hogy szintetizálni akarta a hazai és a nemzetközi hegedűművészet egyik legkiválóbb képviselőjére vonatkozó adatokat. Ruha bűvkörébe kerülve, kötelességének érezte, hogy megörökítse az utókor számára a zseniális művész munkáját.
A Ruha István művészetével kapcsolatos kutatómunka 5 évig tartott. Hatalmas mennyiségű anyagot halmozott fel, melyet kategorizált, rendszerezett. Az adatok feldolgozása alapján igazolódott az, az állítás, hogy Ruha „fenomén”, a romantikus hegedűművészet utolsó képviselője. Bár pályatársai közül sokan meghaltak, még élnek olyan művészek, akikkel együtt koncertezett. A velük készített 40 interjú, a beszélgetések, a kolozsvári Filharmónia és a Gheorghe Dima Zeneakadémia levéltárában található Ruha művészetére vonatkozó anyagok információs forrást jelentettek. Felhasználta a műsorfüzetek, a koncertek plakátjainak , a művész bejegyzéseivel ellátott zenei partitúrák anyagát is, melyeket rendszerezett. Az orális emlékezés anyagát összevetette, ellenőrizte azok hitelességét azáltal, hogy összehasonlította a levéltári anyagokkal, a különböző könyvekben, lexikonokban megtalálható, Ruha művészetére vonatkozó adatokkal. Forrásanyagot jelentett Selmeczi György által készített, Ruha életére vonatkozó film, melynek operatőre Xantusz Gábor volt. Ruha özvegye is rendelkezésére bocsátotta a családi archívumban levő anyagot, a füzetet.
A könyvei abban különböznek a doktori értekezésétől, hogy sokkal olvasmányosabbak, számtalan epizód utal a művész magánéletére, szokásaira. Ezáltal élet közelbe hozza a nagy művészt.
Ruha István a hegedű szolgálatában
„Ştefan Ruha o viaţă în constelaţia viorii” – című, 324 oldalas könyv fedőlapja Baja Francisc munkája. A könyv hátsó lapján Mirela Capătă Ruha monográfiájával kapcsolatos értékelések olvashatók. Valentina Sandu -Dediu így jellemzi a szerző munkáját: „Az a tény, hogy Ruha tanítványa és munkatársa volt, indokolja a tiszteletet, melyet a romantikus nagy művész iránt tanúsított…Ruhának szerencséje volt, hogy olyan elkötelezett tanítványa és munkatársa volt, aki egy kiváló kötetben örökítette meg emlékét”.
A könyv Előszavában Mirela Capătă bemutatja Ruha István személyiségét. Rendkívüli technikával, gazdag repertoárral rendelkezett. Mindig kezében volt a hegedű, a diákétkezdében, a vonaton is. Másnál nem létezik ilyen tökéletes „ember-hegedű” kapcsolat, mint Ruhánál.
A könyv 3 fejezetből és Dokumentumok, könyvészeti anyagból tevődik össze. „Gyökerek. Iskolai tanulmányok” címmel írt első fejezetben megismerhető a gyermek, a fiatal Ruha egyénisége. Az apja korán észrevette zenei hajlamát, zene iránti érdeklődését. Az örökletes tényezők, a művészi- népzenei környezet, a szülők, befolyásolták a gyermek karrierjének alakulását. Megismerhetjük az elemi, illetve gimnáziumi éveit. 1945 év fontos volt a gyermek Ruha István életében. Nagykárolyban tehetségkutató versenyen vett részt, ahol a szakemberek is felfigyeltek rendkívüli adottságaira.
Kolozsváron folytatja zenei tanulmányait. Tanárai voltak Balogh Ferenc, Zsurka Péter, Kouba Paula. Rendkívül nehéz anyagi körülmények között élt. Sokat éhezett. Balogh Ferenc javaslatára felvették a Kolozsvári Magyar Opera zenekarába. Ruha ezekre az évekre így emlékezett: „Olyan szegény voltam, hogy nem engedhettem meg magamnak, hogy hosszú nadrágot vásároljak. Rónai karmester elvitt egy ruhaüzletbe, tetőtől talpig felöltöztetett.” Az operában Antoniu Ciolan karmester csiszolta stílusát, próbálta megszabadítani a népi muzsikusi szokásoktól.
A II. fejezet „Versenyek, győzelmek” címmel a nagy tehetség kibontakozásának szakaszait mutatja be. Szuggesztíven írja le a nemzetközi zenei fesztiválokra való felkészülés bonyolult, sok munkával járó folyamatát. Ugyanakkor érzékelteti a korszak sajátosságait. Az olvasó felteszi a kérdést, miért olyan jelentős a korszak bemutatása. Sztálin halála utáni évekről van szó, melyet Ilja Ehrenburg az „olvadás” éveinek nevezett, megélénkülnek az országok közötti kapcsolatok. 1953-ban részt vett a Bukarestben szervezett Világifjúsági Találkozón, melyen első díjat nyert. Kolozsvárra hazatérve, sok koncertre kapott meghívást. 1958.-ban Moszkvában tartott Csajkovszkij Nemzetközi Hegedűversenyen III. díjat nyerte. A megnyitó beszédet Dmitrij Sosztakovics tartotta. 22 országból 61 versenyző küzdött a trófeáért. Ugyanabban az évben, 1958-ban, tartották Bukarestben a Nemzetközi Enescu Fesztivált, melyen Ruha István első díjat nyert.
A könyv betekintést nyújt Ruha magánéletére is. A felesége Esztergár Jolán Júlia lemond egyetemi tanulmányairól, és a családnak szenteli az életét. Míg ő a mindennapi, világi problémákkal foglalkozik, férje a művészettel, világot járva.
A III. fejezetben a hangversenyző Ruha karrier alakulásáról írt. A Filharmónia levéltári anyaga, a saját dokumentumai alapján összeállította a hegedűművész tevékenységének kronológiáját. A könyvben, 174 oldalon keresztül, az életrajzi adatok kronológiáját, a Függelékben, a művész hazai és külföldi koncertjeinek jegyzékét, fényképeket találhatjuk.
Ruha István hegedűművész és tanár bűvkörében
„ În cercul magic al violonistului şi profesorului Ştefan Ruha” című, 300 oldalas könyvben nyomon követi a művész pályájának alakulását, hogyan jut el az „empirikus iskolától a kulturált zenéig”. A jegyzetekkel, fényképekkel, művészre vonatkozó dokumentumokkal, a koncertek programjával ellátott könyv nemcsak a hegedűművész életére, hanem a kortársaira vonatkozó adatokat is bemutatja.
A könyv Előszavában Mirela Capătă a mestert „fenoménnek” nevezte, melyet a nemzetközi zenei világ kiváló művészeinek, a művészre vonatkozó adatok alapján fogalmazott meg. „Szerencsésnek nevezi magát, hogy egy levegőt szívott a nagy művésszel, megismerhette előadói és tanári, mentori munkáját”.
Az I. fejezetben Ruha Istvánt, mint tanárt mutatja be.
A hallgatók különböző színtű felkészültséggel rendelkeztek. A mester „atyai” módon viselkedett. A családias hangulat ugyanakkor a tiszteletet is jelentett. Gyakran használta a szemléltetés módszerét. Az volt az elve, hogy a hegedülést, akárcsak a karmesteri munkát el kell „lopni”. Kezébe vette a hegedűt, és élőben mutatta meg, hogyan kell technikailag megoldani a feladatot.
A II. fejezetben Ruha hegedűművészeti és előadói sajátosságairól értekezik. Bemutatja pszichológiai portréját. Az édesapja a kiskorú gyermek sajátos képességeire figyelt fel: az abszolút hallás, a ritmus érzék, zenei érzék. Ezek az adottságok kiegészültek más pszichikai képességekkel, mint az intelligencia, a zenei érzékenység, figyelem összpontosító képesség. Rendkívüli zenei memóriával rendelkezett. A szerző elemezte azokat a lelki jellemzőket, melyek a hegedűművész sikerét eredményezték. Szerinte a kivételes memóriának meghatározó szerepe volt a művész munkájában. Soha nem látta, hogy kotta alapján játszott volna, kivételt képezett a kamarazenekari játéka. A fizikai képessége szerencsésen segítette művészi munkájában. A nagy koncentráló képessége, a fegyelmezett gondolkodása is szerepet játszott a hegedülésnél. Az önkontrollja lehetővé tett, hogy túl lépjen a nehéz helyzeteken. Élményt jelentett számára a hegedülés. Ruha sikerének titkát az érzékenységgel párosult intelligenciában, a kivételes memóriában, spontaneitásban, a kreativitásban látja. Rendkívül hamar megtanulta a zenei alkotást. Mindezek a pszichikai jellemzők következetes munkával, önmagában vetett hittel társultak. A szerző érdekes észrevétele, Ruha függetlenül, hogy Tokió, Párizs vagy más világváros koncert termében, vagy Bukarestben, Nagykároly Kultúrházában lépett fel, ugyanolyan szenvedéllyel játszott. Az alapos felkészülés, a nagy teherbíró képessége segítette, hogy bármilyen, még zavaró körülmények között is hegedüljön.
Példázhatnánk: Fiatal házas volt, mikor a Lakáshivatal kiutalt számukra egy lakást, azaz konyhát. Csak a mosdóban hegedülhetett. Vagy, mivel nem voltak megfelelő körülmények a gyakorlás számára, éjszaka az Operában gyakorolt.
A III. fejezet: Dokumentáció. A hegedűművészt ismerő személyekkel való beszélgetéseket, a hazai és külföldi sajtóban megjelent Ruha koncertjére vonatkozó írásokat tartalmazza. A Ruha monográfiában megfogalmazott következtetéseket két nyelven mutatja be. A gazdag életrajzi és könyvészeti anyagból kitűnik a virtuóz hegedűművész zsenialitása.
Csomafáy Ferenc
erdon.ro

Nagy Zsolt: nemhogy szándékosan, de tévedésből sem követtem el törvénysértést
Nem tud eltekinteni a Román Posta-ügy politikai színezetétől Nagy Zsolt volt távközlési miniszter, akit a héten három és fél év felfüggesztett börtönbüntetésre ítéltek, miközben Tudor Chiuariu volt igazságügyi minisztert felmentette a bíróság. Nagy az Erdélyi Magyar Televíziónak adott interjújában ismét hangsúlyozta: nemhogy szándékosan, hanem még tévedésből sem követett el törvénysértést, hiszen a vád szerint törvénytelenül eladott ingatlan soha nem volt a közvagyon része. A volt miniszter elmondta, egy kormányhatározat egy politikai testület, azaz Románia kormányának döntése, amiért a testület minden tagja szolidárisan felel, és ami nem jogi erejű, csak akkor, ha a kormány elfogadja. Nagy Zsolt ismételten leszögezte: az ügyben nem történhetett törvénysértés, hiszen a szóban forgó kormányrendelet csupán tisztázza a telek jogi helyzetét. Ezen kívül a telek soha nem volt közvagyonnak alárendelve, tehát nem működött ott iskola, kórház, stb. A Román Posta, mint kereskedelmi társaság az ingatlan birtokosa, erre tulajdonlevele és telekkönyvi kivonata van, adót fizet utána, és mindezeket a tényeket a bíróságon is bemutatták - mondta Nagy. Az állam közvagyonáért a pénzügyminisztérium felel, aki igazolta, hogy a telek sose szerepelt a közvagyoni leltárban. Nagy azt mondta, nem kíván etnikai vonatkozást tulajdonítani az ügynek, ami a Mikó-perrel egyetemben valóban úgy tűnik, hogy a magyar kisebbség iránti támadás része, ezt azonban "mások már elmondták az elmúlt napokban". A volt miniszter szerint inkább arra kell ráébredni, hogy nem lehet tovább hallgatni a tulajdonjoghoz kötődő döntésekről, valamint arról, hogy Romániában az erőviszonyok megváltoztatása csak az igazságszolgáltatás útján történik. "Ha valaki nem tetszik, megvádoljuk, ha valakit el akarunk távolítani, bíróságra küldjük" - mondta Nagy, hozzátéve, hogy a választási kampány is főleg az igazságszolgáltatásról szól, ami nincs rendjén. Egy jogállamban a vétséget kell igazolni, nem az ártatlanságot - szögezte le a volt miniszter, hozzátéve, hogy ez már nem csak az ő ügye, hanem arról szól, hogy bármikor, bárkivel előfordulhat hasonló. (etv/hírszerk.)
Transindex.ro

Ez kell a külhoni magyarok gyarapodásához
Répás Zsuzsanna, nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár szerint a külhoni magyarok gyarapodásának az etnikai alapon szerveződő pártok jelentik a zálogát.
A helyettes államtitkár az Etnikai pártok Kelet- és Nyugat-Európában címmel pénteken zárult budapesti konferencián kifejtette: a magyar nemzetpolitika szempontjából a magyar állam partnerei az etnikai alapon szerveződő külhoni pártok, a magyar pártok, amelyek szavazóbázisa szinte kizárólag az adott közösség tagjaiból áll, programjukban pedig elsősorban a magyarság érdekeit képviselik.
Répás Zsuzsanna szerint a külhoni magyarok gyarapodásának az etnikai alapon szerveződő pártok a zálogai, ezzel szemben a vegyes pártok a magyar közösség asszimilációját vetítik elő. Hozzátette: meggyőződésük, hogy a külhoni magyar közösségek megfelelő érdekképviselete csak olyan pártok révén lehetséges, amelyek elsődlegesen a magyar közösség boldogulását, gyarapodást tartják szem előtt.
A vegyespártok „az asszimiláció előszobái”
Úgy fogalmazott, hogy a vegyespártok „az asszimiláció előszobái”: a politika hatalmi logikája ugyanis azt eredményezi, hogy előbb vegyespárt van, majd magyar tagozattá degradálódik a magyarság szerepe az adott pártban, végül a folyamat eredményeképp a magyarság érdekképviselete és jelenléte lassan elsorvad.
Az etnikai pártok olyan intézményi keretet képviselnek a külhoni magyarság körében, amelyek érdek-képviseleti és identitáserősítő ereje által a magyar közösség gyarapodást segítik. Ezek a pártok képesek növelni a magyar nemzet súlyát a Kárpát-medencében – szögezte le Répás Zsuzsanna.
Zárszavában felidézte, hogy a Magyar Állandó Értekezlet mint a Kárpát-medence és a világ magyarságának legfontosabb egyeztető fóruma 2010-ben újjáalakult, és tagszervezetei a nemzeti érdekek képviseletére létrejött legitim magyar szervezetek, azaz parlamenti, tartományi, helyi önkormányzati vagy európai parlamenti választásokon mandátumot elnyert tömörülések. Ezek a pártok a nemzeti érdekek képviseletére alakultak – mondta a helyettes államtitkár.
MNO

péntek - Székelyföld külügyi szolgálatának létrehozásáról és a Székelyföldi önkormányzati nagygyűlés összehívásának kezdeményezéséről döntött marosvásárhelyi ülésén a Székely Nemzeti Tanács (SZNT).
A külügyi szolgálat létrehozásáról szóló határozatot egyhangúlag megszavazta az SZNT. A határozat szerint a szolgálat célja, hogy a Székelyföld területi autonómiájára vonatkozó akaratot és Székelyföld regionális érdekeit nemzetközi fórumokon, illetve a világ más országaiban folyamatosan megjelenítse és képviselje.
A külügyi szolgálat jogi személyiség nélküli, nonprofit szervezetként jön létre a székelyföldi önkormányzatok és a célt támogató magyar szervezetek bevonásával. Működési szabályzatát az SZNT állandó bizottsága dolgozza ki, vezetőjét az elnök javaslatára az állandó bizottság nevezi ki.
A határozat elfogadása Izsák Balázs elnöki beszámolója után történt. Az elnök elmondta, az elmúlt időszak az SZNT nemzetközi kapcsolatainak az építéséről szólt. Kijelentette, túl kell lépni azon a hiedelmen, hogy a székelység csak önmagára van utalva. "Mindig számíthatunk más közösségekre is a kölcsönös szolidaritás alapján" - jelentette ki az elnök. Hozzátette, ehhez a székelységnek is szolidárisak kell lennie a hasonló helyzetben levő európai nemzeti közösségekkel.
Az SZNT határozatban jelentette ki, elfogadja és támogatja az Európai Unió belső bővítésének gondolatát, akár új, független államok megjelenését is. Álláspontja szerint a folyamatnak ki kell terjednie az önrendelkezésre törekvő közösségek elismerésére, és a nemzeti, nyelvi, kulturális sajátosságokkal rendelkező régiók európai szintű védelmére is.
Az SZNT ellenszavazat nélkül fogadta el azt a határozatot, amely kezdeményezi a székelyföldi önkormányzatok nagygyűlésének összehívását. A határozat szerint az önkormányzati nagygyűlést 2013 első negyedévében kellene megtartani, és azután évente újra össze kellene hívni.
Az SZNT közölte: pártállástól függetlenül számít a székelyföldi önkormányzati képviselőkre és polgármesterekre. Tudatatta azt is: elvárja a nagygyűléstől, hogy kiemelt fontosságú témaként kezelje az ország tervezett közigazgatási átszervezését, és határozza meg, milyen lépéseket tegyenek az érintett önkormányzatok azért, hogy Székelyföld az átalakítás nyertese legyen. Hasonlóképpen elvárja, hogy nagygyűlés arról is döntsön: milyen lépéseket fog tenni abban az esetben, ha a központi hatalom megpróbálja figyelmen kívül hagyni a székely tanács akaratát.
Gazda Árpád
(MTI)

Sas Péter: Egy emberből az marad meg, ami az emberek emlékezetében róla megmarad” (1.) Interjú a 90 éves Kiss András nyugalmazott főlevéltárossal
– A Művelődés szerkesztőségének megbízásából kerestem fel András bácsit, hogy 90. születésnapja alkalmából jókívánságaink átadása mellett valamiféle életút-beszélgetést készítsek az ünnepelttel.
– Örömmel teszem meg ezt Neked és a Művelődésnek, amelyik 70. születésnapomon egyedülállóan közölte Jakó Zsigmond megemlékezését rólam, ami meglepetésként ért, és megvallom, jólesett.
– Munkássága, egész életműve Kolozsvárhoz kötődik, talán sokan nem is tudják, hogy a háromnyelvű Bánság szülötte. Honnan és hogyan ágazódnak ama bizonyos meghatározó gyökerek?
– A gyökerek nagyon szétágaznak, ugyanis a Kissek eredetileg háromszékiek. Kis Tamás 1605-ben lófői kiváltságot kapott Bocskai Istvántól, megvan most is a hitelesített másolata. A napóleoni háború idején a székely határőrezredben szolgált. Visszajövet megállapodott a Bánságban, az ígéret földjén. A török kiszorítása után újratelepített területnek sajátos világa volt. Krassó vármegyét magyarrá vált jómódú örmények igazgatták. Magyar nagyon kevés volt, erről a „jó Habsburgok” gondoskodtak. Kis Ferenc dédapám jelentkezett a nemesi vármegyénél, akkor a Jakabffyak viseltek ott különböző tisztségeket. Dédapámat kinevezték vármegyei csendbiztosnak, vagyis commisarius secretariusnak. A lófői oklevelet kihirdették a vármegyei közgyűlésen, mint nemesi oklevelet, ezt Jakabffy István nótárius és Basilius Fogarasi vezették rá az oklevélmásolatra. A csendbiztos Makóról hozott magának feleséget, Farkas Zsuzsannát. Kiss Ferenc nagyapám egy németül beszélő asszonyt vett feleségül, Spang Auréliát (Arankát), pedig megveszekedett 48-as volt. Főhadnagyként szolgált és harcolt Damjanich seregében. Komáromnál megsebesült, a Klapka-féle fegyverletétel alapján nem részesült büntetésben. A vármegyei 48-as Párt alelnöke volt, gyűlölte a Habsburgokat. Gyermekeinek csak az édesanyjukkal volt szabad németül beszélni. Ez a nagyanyám ugyanis nem tudott magyarul. A nagynénémmel lakott, a bánsági építkezés szabályai szerint az udvart a kert felé lezáró lakásban. A falon csupa szakállas férfi arcképe függött. Kérdezgettem nagyanyámat, kik ők? Mindegyikre azt mondta, hogy az „á Kossuth”. Azóta van bennem némi fenntartás Kossuth Lajossal szemben, mert elfoglalta nagyapám helyét. Nagyszüleim közül nagyapáimról már nem tudok ilyen részletesen beszélni, egyiket sem ismertem. Emlékeim szerint anyai nagyanyám, a Bábi töltött be meghatározó szerepet a család életében. Anyai részről az ő nagyszülei aradi svábok, nagyapja vagyonos tőzsér, kereskedő volt. Nagyanyám a család fontos személyisége volt, erélyes, vagyongyarapító, meggyőződéses plebejus szemléletű, szemében nem a cím, hanem a munka és az azzal szerzett vagyon számított. Először anyai nagyapámhoz, Döme Ferenchez ment feleségül, aki zentai fiú volt, hivatására nézve állatorvos. Szülei úgynevezett „zsíros parasztok” voltak. Amikor én már közel álltam a népi mozgalomhoz, reménykedve gondoltam arra, hogy a zentaiak hoznak egy parasztot a családba, de ők „zentai polgárok” voltak, mint itt a hóstátiak.
Nagyanyámat bácskai férje levitte Zentára. Ha vásárra ment, cigánnyal jött vissza, feleségének zenéltetni. Nagyanyám ezt elítélte, mert pénzkidobásnak tartotta, s bár élete végéig szerette, mégis elvált a mulatós férfitól. Visszament a bánsági Facsádra, ahol mostohaanyja a nagyvendéglőt bérelte. Nem akart a szülei nyakán élni, postáskisasszony akart lenni. Közben megismerkedett édesanyám későbbi nevelőapjával, Franz Reibnagl özvegy mészáros mesterrel. Volt annyi bátorsága, hogy a törvényes válást lehetővé tevő 1895-ös polgári anyakönyvvezetés bevezetése előtt élettársi viszonyba lépett vele. Őt nagyon szerettem, becsületes, dolgos ember volt. Alkalmazkodott a kapitány nagyanyámhoz. Őt tekintettem nagyapámnak, ugyanis nagyapáimat én nem ismertem. Kiss Ferenc apai nagyapám 1900-ban meghalt, az anyai, a Döme pedig Zentán élt, és már gyermekkoromban országhatár választott szét bennünket. A szülői házat a nagyméretű szobáival nagyanyámék építtették, persze a Bábi elképzelései szerint. A legnagyobb szobában, az ebédlőben tartották az úrilányoknak a tánciskolát, a műkedvelő előadások próbáit. Már előtte való nap be kellett fűteni, hogy megfelelő meleg legyen.
– Ahol ilyen különleges emberek éltek, ott a lakóhely is különleges lehetett. Ez a megállapítás érvényes András bácsi szülőhelyére, a bánsági Facsádra is?
– A község, Facsád neve csodálatos emlékeket idéz fel bennem. Néhai kedves barátom, Mócsy László édesapja mondta nekem: „Andriska, gyűjtse az emlékeket, mert öregkorára csak ezek maradnak meg”. Ez igaz is, ma szinte vakon és süketen a szép emlékeimből élek. Azt hiszem, minden gyereknek volt egy saját Pál utcája, ami számomra a játszóhelyeinkben, diákkoromban a Begán testesült meg. Facsád járási székhely volt: járásbírósággal, adóhivatallal, főszolgabírósággal, orvosokkal, ügyvédekkel, ami nagy dolognak számított abban az időben. Az úgynevezett központban laktak a tisztviselők, szabadfoglalkozásúak, valamint ott működött a helyi szóhasználat szerinti három aranybánya: a közjegyzői hivatal, az állatorvosi rendelő és a patika. A sváb iparosok jórészt már magyarul beszéltek. Itt mindenki által betartott aranyszabály volt, hogy a gyermekekkel lehetőleg az anyanyelvükön beszéltek. Az utcánkban lakott a Maros menti színromán szűrszabó, Milo bácsi, aki minden találkozáskor megkérdezte: „Hogy vagy, Bandika? Hova mész, Bandika?” Gyermekkoromban Facsád már három részből állott. Eredetileg a Bega által kettészelt település a telekkönyvben Német Facset, illetve Román Facset néven szerepel. A Német Facsetot Központ néven emlegették, a román rész neve pedig Túlahíd volt. A Darányi Ignác-féle mintatelepítéssel a Központtól keletre létrejött a község harmadik része, a magyarok lakta telep. A román rész túlahídi gazdái nyakkendő nélküli „német ruhában” jártak. Sokaknak lakása is polgári jellegű, faragott „altdeutsch” bútorokkal volt berendezve, ősszel, betakarítás után pedig elmentek Herkulesfürdőre, kúrálni magukat. A környezet vegyes volt, elmagyarosodott svábok, zsidók, kevés magyar. A telep volt színmagyar. Sajátos rend uralkodott, jól megértették egymást, nem volt összetűzés, nem házasodtak össze mással, de megbecsülték egymást. A román gazda nem állatorvoshoz, hanem telepes emberekhez ment, akik nagyszerűen értettek a lovakhoz. A telepes legény a kocsi oldalait otthon hagyta, állt a szekéren, tartotta a gyeplőt, szinte repült. A községet a 30-as években tovább színesítették a bukovinai csángók. Az alföldi parasztok nem fogadták be őket, a románokkal laktak. Azt mondták rájuk, hogy akik kistermetű „patkány” lovakkal húzatják a kocsijukat, azok nem kellenek. Édesapámat ebben a községben választották meg jegyzőnek, aki 1940-ig ott is volt, amikor hivatalból áthelyezték az észak-erdélyi részbe, Csíkszenttamásra. Édesanyámnak, a „lúdoktor” leányának a „láncos kutya” Tito idején, zentai származása miatt hetente kellett volna jelentkeznie a rendőrségen. A rendőr szólt neki, hogy úgyis mindennap látja az utcán, ezért eltekintett az előírástól. Ez volt az ottani helyzet.
– András bácsi egész életében meghatározó szerepet játszott a család, egykoron szülei, testvérei, majd felesége, akit haláláig ápolt, s leánya, aki most András bácsit gondozza.
– Változatlanul vallom, hogy a nagy bajoktól megóvó, összetartó közösség a család. Az enyémben voltak ugyan németek is – bár az aradi nagyanyám teljesen elmagyarosodott –, de a Kiss család magyar nemzettudata mindig töretlen maradt. Ezt sugallták a könyvtár, a folyamatosam járatott napilapok és folyóiratok, a falon díszes keretben függő nagyméretű képek: Bem tábornok, Petőfi Sándor tiszti egyenruhában, középen Benczúr Gyula nagy Millennium-képe Ferenc Jóskával (így emlegették) és Erzsébet királynéval. (Vajon mit szólt volna ehhez 48-as nagyapám?) A magyar nemzettudat nem csorbult a németül beszélgetők miatt. Az ünnepi nagy ebédeken három nyelven folyt a társalgás. Nagyanyám magyarul beszélt velünk, a nevelő nagyapámmal németül értekezett a család, én románul, bánsági nyelvjárásban. Önfejű gyerek voltam, engem nem lehetett kijavítani, márpedig ezt valamelyik testvérem megtette, ezért az étkezéseknél nem beszéltem soha többet németül. A család: édesanyám, Döme Margit, aki nagyon szép, kistermetű asszony volt, hat gyermeket szült. A régi szokások szerint a várandósság idején mindentől megkímélték, az anyja etette, túltáplálta, ezért a magzat nagy lett, és szüléskor Istvánkát az orvos darabokban kellett „világra hozza”. Árpádka, a harmadik gyerek az akkor gyakori gyermekbetegséget, tüdőgyulladást kapott, és nem élte túl a krízist, ami a betegség 9. napjára esett. Négy épkézláb gyermek megmaradt. Engem már nem a híres Gruberné, hanem a Vadászné nevű bábaasszony segített a világra. Őt neveztük Gólya néninek. Feri bátyám 11, Margit nővérem 5, Dunci nővérem 6 évvel volt idősebb nálam. Amikor bátyám született, apám diófát ültetett a kertben, nővéreimnek orgonafát oltott. Nekem szerényebb fogadtatásban volt részem. De én kineveztem magaménak a két ágból összefont körtefát és a naspolyafát. Idővel „kisebbségi gyereknek” minősítettem magam, de téved az, aki pszichológiai leckét mondva, frusztrálásról értekezne. Én rangnak éreztem. Nagyon szabadon neveltek bennünket. Egy szabály volt: étkezésről nem lehetett hiányozni, azokon mindig ott kellett lennünk. Pupsinak becézett Feri bátyámnak különleges státusa volt, mert a Zsófia császárnét utánzó nagyanyám, Bábi nevelte születésétől fogva és ő fedezte egyetemi tanulmányai költségeit. Én voltam viszont a család legkisebb, legdédelgetettebb gyermeke. Apai nagynéném viszont engem tekintett a Kiss família igazi képviselőjének a családban. Csak énekszó mellett voltam hajlandó elaludni. Eleinte szegény anyám volt az áldozat, akinek énekelnie kellett. „Üss kettőt a fenekére – tanácsolta a szomszédasszony a kerítésen át –, attól majd elalszik.” Édesanyám szépen énekelt, abszolút hallása volt, utóbb ebből is élt, zongoraleckéket adott. Később a szolgálók énekeltek nekem elalvás előtt. Őket soha nem neveztük cselédnek. Ma is a fülemben csengenek az ő nótáik: „Megdöglött a bíró lova”, „Debrecenbe kéne menni, pulykakakast kéne venni”, meg a háborús nóták, „Ácsi, bácsi, komitácsi, hasába ment a golyó” sorai, dallamai. Azóta nem szeretem a szabadcsapatos orvlövészeket. Lakásunk előszobájában volt egy trimó elnevezésű bútor, tetején porcelán vázaszerűség, a fedelén egy zerge ágaskodott, ott névjegyek voltak. A bútorban több évfolyam 19. századi Ország Világ, Über Land und Meer, ez utóbbiban volt egy sorozat pálcikaember történet, a Pesti Hírlap vagy Napló album alakú mellékletei, köztük az Erzsébet- és Munkácsy-albumok. Ott voltak a hadikölcsön-kötvények, nagyon jó minőségű merített papíron. Milyen gazdagok vagyunk – mondtam. Anyai nagyanyám, a Bábi eladta aradi házát és annak árát hadikölcsön kötvényekbe fektette, mert „mire a falevelek lehullnak” ezek jó gyümölcsöt hoznak. El is úszott az egész. Egész életemben nagyon szerettem a meséket. Benedek Elekkel már nagyon korán megismerkedtem, még amikor felolvastak nekem a könyveiből. Amikor már megismertem a betűket, magam folytattam az olvasást. Felötlenek a címek: Bálványos vár, Mirkó királyfi. Ahogy akkor mondták: Verne Gyula, May Károly, Sebők Zsigmondtól a Mackó úr és Dörmögő Dömötör utazásairól szóló kötetek. Nem tudom, hogy ma ezeket hogyan minősítik, de kedvenceim voltak. A műveket különböző szempontokból lehet minősíteni, az a fontos azonban, hogyan él az olvasóban tovább az író munkája. A családban nem voltak már nagy utazások, mint a Monarchiában, amikor beutazták Magyarországot, s ami számomra a honismeretet jelentette. Emlékezetes maradt számomra az, hogy Dorka meg Zebulon levették kalapjukat egy-egy nevezetes emlékhelyen.
– Gondolom, az előbb említett szolgálók ugyancsak kényeztették a legkisebb gyereket, s újabb élményeket vihettek az életébe.
– A könyvek mellett jól emlékszem a szolgálók meséire, elbeszéléseire. Keresztúri Rózi telepes leány volt. Ő a családja származási helyéről, a csanádpalotai álomvilágról mesélt nekem, miközben reggeliztem. Forgószélről – ami nálunk nem volt – és azt, hogy ott az ángyát a kerítésen túlra röpítette. Mi nem azokat a szavakat használtuk, mint ők. Nem volt ángyunk, legfeljebb tántink. Egyszer megkérdeztem tőle, hogy Feri, a szabósegéd miért olyan fekete, hogy a szabóasztal mögött csak a szeme fehérje világít? Tudod Bandika, mikor az anyja várandós volt, elnézte magát egy négeren. Facsádot ugyanis az első világháborút követően francia vezénylet alatt álló szenegáli csapatok szállták meg. Más világ volt a bukovinai Zenáé egyedi énekeivel és más volt a bunyai Katié. Bunya egy isten háta mögötti szegény település volt, onnan jöttek ezek a becsületes, tisztességes, dolgos bunyai lányok szolgálni. Katinak az ugyancsak kedves, szelíd nővére egy gazdag mészárosnál szolgált. Ott volt segéd egy módos telepes fiú, akinek a parasztnábob unokáját szánták feleségül. Ez azonban megerőszakolta a Kati nővérét, de nem lehetett szó házasságról. „Bevehetem már az ablakból a két fehér muskátlit” – mondta keservesen az anyja, mert Bunyán az eladó lányok jelképe volt a fehér muskátli.
– Ha még lejjebb ereszkedünk a múlt feneketlennek tűnő kútjába, milyen meghatározó gyermekkori emlékeket meríthetünk ki belőle?
– A séták. Anyám szenvedélyes sétáló volt, elmentünk Túlahídra, a Telepre. Emlékszem a kocsmáros Petrovicsra, aki rác volt – mint Petőfiék –, de magyarnak vallotta magát. A telep egyforma házakból állt, ezekhez gazdaság tartozott, még sétatere is volt. Ők promenádnak mondták, később ott volt a teniszpálya. A klinkertéglás, emeletes épületet, az adóhivatalt palotának hívták. A telepesek dinnyét, dohányt termesztettek. Sétáltunk a dohányföldek mellett, napraforgót csak a kukoricaföldek szélén láttam. Szégyen volt nem zsírral főzni. Az óvoda. A szomszéd gyermekkel, Jóskával, a Deutsch szatócs és gabonakereskedő unokájával jártam óvodába. Ringelinek hívták, ő volt a Ringlijóska. Nem tudom már, milyen óvoda lehetett, de a Telepen volt, és a Krisovánszky-leány volt az első óvónőm. Aztán a központi óvodában egy sötét ruhában járó molett asszony volt az óvó néni. Román óvoda volt, magyar, román, sváb gyerekek együtt játszottunk, mindenki a maga nyelvén énekelt. A telepi magyar elemi iskola már csak kétosztályú volt, az egykor kiváló tanítónővel, a bicsérdista Perepatics kisasszonnyal, aki az én koromban már idegroncs volt. Szüleim a többi központi magyar gyermekkel a központiba írattak. Oda jártunk Ringlijóskával, Gyöngyössy Jánossal (Pancsival), akihez egy hosszú élet barátsága köt. Mi hárman összetartoztunk. Nem tanultunk meg tökéletesen románul, hiszen a román gyerekekkel együtt bánsági kifejezéseket, rengeteg németből elrománosított szót használtunk. Szüleink azonban a zsebükbe nyúltak, heti háromszor magyar és német órára jártunk Lujza nénihez, aki esküt nem tett tanítónő volt, és a magyar tanrendszer szerint oktatott.
– Szinte jelképesnek tekinthető, hogy középiskoláit Lugoson és Temesvárt végezte, Facsádról ezeken a városokon ment keresztül az Erdéllyel összekötő út.
– A négy elemi után mentem a középiskolába. Én akkor már Enyed álomvilágában éltem. Bátyám Szászvároson, majd az enyedi Református Kollégiumban tanult. Amikor az elemiben levelet kellett fogalmaznunk szüleinknek, akkor én mindig Enyedről írtam haza. Apám a negyedik osztály vége felé viszont egyszer azt mondta nekem, ne minduntalan abból a városból írjak, nem biztos, hogy oda megyek. Pedig addig folyton Kónya bácsival – egy ottani tanárral – riogattak, ha helytelenkedtem. Bátyám is azzal fenyegetett, hogy majd a nagy diákok elküldenek canis mergát venni. Apám akkor már tudta, a kormányzat megtiltotta, hogy a köztisztviselők felekezeti iskolába járassák gyerekeiket. Apám tehát a beiratkozás előtt kijelentette, jobb lesz nekem Lugoson, a megyeszékhelyen, mert közelebb maradok hozzájuk. Az állami főgimnázium neve akkor Coriolan Brediceanu Líceum volt. Amikor apám felvitt a felvételire, a szomszéd község jegyzője is velünk volt a fiával, hogy őt is beírassa. Meglátta, hogy a líceum nevelője éppen elagyabugyál egy kisdiákot, mire úgy határoztak, hogy nem az állami internátusba adnak. Így került a látókörükbe a görög katolikus püspökség által működtetett, francia szerzetesek vezette internátus. Apai nagynéném, az Ádi Tánti, ideadta a Kissek 19. századi diákládáját, azzal vittek be a megyei számvevőségi tisztviselő Deutsch bácsi autóján a karánsebesi úton levő internátusba. Mikor apámtól elbúcsúztam, arra kértem, mondja meg a többieknek, hogy nem sírtam, pedig a torkomat szorongatta a sírás. Akkor kezdődött életemnek az a szakasza, amit én később „francia légiónak” neveztem. Amikor én odaérkeztem, a francia szerzetesek közül már csak egy maradt, a Pere Leandre nevű, Assumption-rendbeli szerzetes, akit Mon Pere-nek (Atyámnak) kellett szólítanunk, s ebből aztán Monper lett. Mielőtt Lugosra került, a Közel-Keleten volt misszionárius. Az előírás szerint a bennlakónak két inget és gallért a hozzá való gombokkal kellett magával vinnie. Ezt nyilván egy 20. század eleji francia prospektusból vették át. Kínlódtam is sokat velük a hazai apacsing után. A diákok hivatalos nyelve a francia volt, az első évnegyed végéig használhatták anyanyelvüket francia szavakkal. Az állandó francia nyelvhasználatot Monper úgy biztosította, hogy szünetben a diákok között járkált, s ha meghallott valakit más nyelven beszélni, így szólt hozzá: Vous avez le baton, azaz Tiéd a stafétabot. Ez azt jelentette, hogy a diáknak kellett keresni egy másik nem franciául beszélőt, ha legjobb barátja is volt, hogy átadja neki a botot. Ha nem talált mást, akkor az esti szilencium után büntetésből nem mehetett lefeküdni, hanem 10 sort kellett franciából lefordítania. Második alkalommal meg kellett tanulnia egy francia igét. Ha egymás után harmadszor is nála maradt a bot, a Monper behívta az irodájába, ahol állítólag egy bikacsökkel jól megverte. Jó módszer az állandó francia társalgás biztosítására, de jellemformáló hatása megkérdőjelezhető. A Monper a reggeli ébresztőnél sem volt éppen kíméletes. Reggel fél hatkor bejött a hálószobába, háromszor tapsolt, mindenkinek ki kellett ugrania az ágyból, és egy fohászt kellett mondania. A megérkezésem utáni első reggelen nem hallottam meg a tapsot, ezért a többiek nagy sajnálatára derékszíjával kétszer az arcomra ütött. Riadtan jöttem rá, hogy új környezetbe kerültem. Hetente sorrend szerint kötelező volt a kápolnában kántori teendőket ellátni. A zsidó fiúk felmentést kaptak, így Ringlijóska is. A mise után reggel hatkor visszamentünk reggelizni, majd sorban elindultunk az iskolába. Az internátusban az alsósokat esténként a magasabb osztályban levők hallgatták ki a másnapi leckékből. Önfejű voltam még akkor, és amikor a hetedik osztályos fiú leckeellenőrzés során tenyerest adott, kijelentettem: megkérem az apámat, hogy vegyen ki az internátusból. Ezt megmondták a Monpernek, aki megkérdezett, hogy ez igaz-e. Aradi sváb nagyanyám örökségeként öntudatosan azt válaszoltam, hogy nem azért fizetnek itt, hogy verjenek. Erre más felsős diákot osztott be a csoportunkhoz. Furcsa ember volt. Egyszer kint voltam az udvaron, a Monper pedig festette a be nem fejezett ablakokat. Felajánlottam a segítségemet. Mikor befejeztük a munkát, játékos fény csillogott a szemében. Megköszönte a segítséget és ezt mondta nekem: Vous Bandi. Ma sem tudom, hogy a nevemen szólított, vagy pajkosan banditának nevezett…
Az állami iskola magyar diákjainak külön szigetet jelentettek a vallásórák, amelyeken nem csak hitükben erősítették meg őket, hanem nemzettudatukat is elevenen tartották. Én a Temes partjára, a református parókiára jártam hittanórára. Társaim köztisztviselő és vasutas gyerekek voltak. Oktatónk volt a korán elhunyt Szombati Szabó István, költő lelkész, majd a nagyműveltségű, Oxfordot is megjárt Nemes Elemér. Egy télen, amikor osztálytársaimnak a líceum épületében vallásórájuk volt, kint álltam a folyosón, amikor arra ment órára a katolikus osztálytársaimat oktató minorita szerzetes. Megszólított, hogy ne ácsorogjak a hidegben, hanem menjek be az ő órájukra. Lugoson Pacha püspök elnémetesítő törekvései ellenében a minoriták tartották a lelket magyar híveikben. Sokat foglalkoztak gyermekekkel, télen szánkázni vitték őket, ahova engem is magukkal vittek. Azt is el kell mondanom, hogy a lugosi osztálytársak, a bánsági tanáraink részéről sohasem éreztem soviniszta megnyilvánulást. Ezt csupán francia részről. A román oktatási rendszerben csak az anyanyelvén felnőtt ember taníthatott. Az első osztálytól kötelező francia nyelvet Franciaországból jött tanárok, a francia misszió tagjaiként tanítottak. A reformátusok borítékban vitték a vallásjegyet az osztályfőnöknek, aki éppen hiányzott, a francia tanár helyettesítette. Ez visszadobta a borítékot, hogy ő nem vesz el írást bármely szektától és rovartól (secte ºi insecte). Jó szójáték, de egy tízéves gyerekkel?... Mikor visszajött az osztályfőnököm, Traian Simu megkérdezte, hogy miért nincs hittanból jegyem. Mondtam, hogy mi történt. Erre azt mondta, hadd el, mert bolond. A történelemleckéket az alsós osztályokban Simunál szóról szóra fel kellett mondani. Szerinte erre azért volt szükség, mert ha a bánságiak a maguk nyelvén mondják el a leckét, sosem tanulnak meg jól románul. A 3. osztály vége felé egy nálam idősebb osztálytársam, egy másik nagyobb fiúval vezérkedni kívántak felettünk, és szexuális játékokra akartak kényszeríteni. Én nem voltam hajlandó engedelmeskedni nekik, ezért állandóan zaklattak és terrorizáltak. Erre felfigyelt az ideggyógyásznak készülő bátyám. Szólt otthon, és kivettek az internátusból. A következő évben átírattak a temesvári középiskolába. Akkor már Temesváron lakott Margit nővérem, a férje, Ferencz Antal testnevelő tanár volt ott. Ottlétem alatt náluk is laktam. A Bega partján egy más világ fogadott. A Diaconovich Loga Líceum nagyvonalú iskola volt, jó tanárokkal, az igazgató, Bejan magyar egyetemre járt, a román irodalom oktatásánál párhuzamosan tanított: például a román és a magyar nyelvemlékeket egyszerre ismertette. Schütz bácsi németet tanított, szigorúan rám szólt, amikor feleltetett: Ne svábul! Temesvárt nem volt diszkrimináció. A sportot nagyon komolyan vették, aki nem tudott futballozni vagy úszni, az alacsonyabb rendűnek számított. Akkor komoly bajnokok kerültek ki a városból. Ha játszott a temesvári Ripensia, a mozdonyvezető a buziási vonalon, ahonnan rá lehetett látni a pályára, megállította a vonatot, az utasok kikönyököltek az ablakba, és nézték a fülkéből a játékot. A hittanórákat Debreczeni István tanította, aki Nagyszalontáról került Temesvárra, és neves Arany János kutató volt. Később Bereczki Sándor segédlelkész foglalkozott velünk, külön összejöveteleket szervezett nekünk, amelyeket áthatott Szabó Dezső szelleme.
(Folytatjuk)
Művelődés (Kolozsvár)

Erődemonstráció a román nemzeti ünnepen Csíkszeredában
Katonai parádéval ünneplik ma Románia nemzeti ünnepét Csíkszeredában. A felvonulást Hargita megye prefektusi hivatala szervezi.
1918 december elsején a Román Nemzetgyűlés 1228 képviselője kérte a magyarok, és a szászok megkérdezése nélkül, hogy Erdélyt Romániához csatolják.
A katonai parádéra már csütörtökön gyakoroltak Csíkszereda utcáin, a lakosok pedig meglepődtek a katonai járművek látványán. A harckocsis felvonulást a magyar pártok képviselői sem helyeslik, erődemonstrációnak és megfélemlítésnek tartják.
Időközben Csíkszeredában megjelentek az 1918 december elsejei ígéretekre emlékeztető plakátok is, a gyulafehérvári nagygyűlés résztvevői ugyanis 94 ezelőtt önrendelkezést is ígértek az Erdély nemzeti kisebbségeinek.
Duna Tv
Erdély.ma

Nagyszabású ünnepségek a Székelyföldön a román nemzeti ünnepen
Mircea Dusa román belügyminiszter szerint sértik a románságot azok a választási plakátok, amelyek autonómiát követelnek Erdélynek és föderális államberendezkedést sürgetnek Romániában – közölte szombaton az Agerpres hírügynökség, a politikus Csíkszeredában elhangzott beszédét idézve. A románság nemzeti ünnepe alkalmából december 1-jén, szombaton a Székelyföldön is nagyszabású ünnepségeket rendeztek a román hatóságok. Az utóbbi két évtizedben először rendeztek – haditechnikát is felvonultató – katonai parádét Csíkszeredában, amelyre az Agerpres szerint háromezer ember volt kíváncsi.
Az ünnepségen részt vevő Mircea Dusa belügyminiszter, Hargita megyei parlamenti képviselő azt mondta, az alkotmány nemzetállamként határozza meg Romániát és akik bekerülnek a román parlamentbe, erre az alkotmányra esküsznek fel. A miniszter úgy vélekedett: sértő a románságra nézve az, hogy a nemzeti ünnep előtt szövetségi államot és autonómiát hirdető plakátok jelentek meg Maros, Hargita és Kovászna megyében. A politikus ezzel az Erdélyi Magyar Néppárt választási hirdetéseire utalt, amelyeket több erdélyi városban eltávolíttattak a helyi hatóságok, arra hivatkozva, hogy a feliratok alkotmányellenesek.
Sepsiszentgyörgyön a Mihai Viteazul szobornál rendezett szabadtéri ünnepséget a Kovászna megyei prefektusi hivatal december elseje alkalmából. A szervezők egy nagyméretű román nemzeti zászlóval takarták el azt a SIC Terra Siculorum feliratú – a Székelyföld latin nevét hirdető – táblát, amelyet a magyar közösség választott vezetői helyeztek ki egy hónapja a prefektusi hivatal előtt.
Az Agerpres hírügynökség szerint a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) tisztségviselői idén is távol maradtak a sepsiszentgyörgyi december 1-jei ünnepségektől. Antal Árpád polgármester néhány nappal korábban azt üzente a szervezőknek, hogy majd akkor vesz részt a román nemzeti ünnepen, ha Románia megadja a magyaroknak az 1918-as gyulafehérvári kiáltványban megígért autonómiát – tette hozzá az Agerpres.
Az erdélyi románság 1918. december 1-jén a Gyulafehérvári nemzetgyűlésen fogadott el kiáltványt Erdély és a Román Királyság egyesüléséről, amelyben az Erdély területén élő más nemzeteknek önrendelkezést ígért. December 1-je 1990 óta Románia nemzeti ünnepe.
MTI
Erdély.ma

Az Emberi Méltóság Tanácsának (EMT) nevében elégtételünket és örömünket fejezzük ki amiatt, hogy a „Temerini fiúk” közül ketten – elnöki kegyelem révén – kiszabadultak a börtönből. Ugyanakkor ezt csak részeredménynek tekintjük, hiszen Máriás István, Illés Zsolt és Uracs József továbbra is börtönben sínylődnek, és kénytelenek elviselni annak a példátlanul súlyos büntetésnek a terheit, amely nemcsak a délvidéki magyarságot, hanem a nemzetközi közvéleményt is méltán felháborítja.
Tomislav Nikolic államfő azzal gyakorolt volna igazi gesztust a magyarság irányába, ha Horváth Árpád és Szakáll Zoltán mellett a többi elítéltet is kegyelemben részesítette volna, ha ők is amnesztiát kaptak volna.
Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a múlt héten, Nagyváradon tartott Délvidéki Szolidaritás Napjára valamennyi vezető vajdasági magyar politikai párt elküldte képviselőjét. Ez is tanúsítja, hogy a délvidéki magyarság számára milyen traumát okozott a „Temerini fiúkat” elmarasztaló ítélet, amilyenben még a háborús cselekményekben bűnösnek talált személyek sem részesültek.
Az Emberi Méltóság Tanácsa ezúton azzal a kéréssel fordul Szerbia államelnökéhez, hogy – minden politikai esetlegességen felülemelkedve – a börtönbe vetett másik három temerini magyar fiatal esetében is gyakoroljon kegyelmet. A történelmi múlt bűneinek esedékes jóvátételén túlmenően, ez jelenthetné Áder János és Tomislav Nikolic államelnökök legutóbbi budapesti találkozójának igazi sikerét.
Nagyvárad,.
Tőkés László, Lomnici Zoltán
európai parlamenti képviselő EMT-elnök
N Y I L A T K O Z A T

Katonai erődemonstráció Székelyföldön a nemzeti ünnepen
Mircea Duşa belügyminiszter szerint sértik a románságot azok a választási plakátok, amelyek autonómiát követelnek Erdélynek és föderális államberendezkedést sürgetnek Romániában - közölte szombaton az Agerpres hírügynökség, a politikus Csíkszeredában elhangzott beszédét idézve.
A románság nemzeti ünnepe alkalmából szombaton a Székelyföldön is nagyszabású ünnepségeket rendeztek a hatóságok. Az utóbbi két évtizedben először rendeztek - haditechnikát is felvonultató - katonai parádét Csíkszeredában, amelyre az Agerpres szerint háromezer ember volt kíváncsi.
Az ünnepségen részt vevő Mircea Duşa belügyminiszter, Hargita megyei parlamenti képviselő azt mondta, az alkotmány nemzetállamként határozza meg Romániát és akik bekerülnek a román parlamentbe, erre az alkotmányra esküsznek fel.
A miniszter úgy vélekedett: sértő a románságra nézve az, hogy a nemzeti ünnep előtt szövetségi államot és autonómiát hirdető plakátok jelentek meg Maros, Hargita és Kovászna megyében. A politikus ezzel az Erdélyi Magyar Néppárt választási hirdetéseire utalt, amelyeket több erdélyi városban eltávolíttattak a helyi hatóságok, arra hivatkozva, hogy a feliratok alkotmányellenesek.
Amint arról korábban beszámoltunk, Sepsiszentgyörgyön hatalmas román trikolórral takarták le a román nemzeti ünnepen Sepsiszentgyörgyön a „SIC – Terra Siculorum" feliratú táblát.
Az erdélyi románság 1918. december 1-jén a Gyulafehérvári nemzetgyűlésen fogadott el kiáltványt Erdély és a Román Királyság egyesüléséről, amelyben az Erdély területén élő más nemzeteknek önrendelkezést ígért. December 1-je 1990 óta Románia nemzeti ünnepe.
Maszol.ro

A csángó gyerekek várják az angyalt – Jótékonysági felhívás
Kedves Angyalok!
A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének szakmai és anyagi ellenőrzése alatt működő, moldvai magyar oktatási programban, jelen pillanatban 2190 gyerek tanulja iskolában, vagy délutáni foglalkozások keretében a magyar anyanyelvet. 43 oktató és pedagógus neveli őket arra, hogy anyókáik nyelvét megtanulják, a néprajzkutatók által felgyűjtött folklórkincseket visszatanulják, kellő önbizalommal felvértezve merjék vállalni moldvai csángómagyar hovatartozásukat. Ma érdekes kérdést szögeztek nekem apró tanítványaim: ha magyarul írják meg az angyaloknak szánt levelüket, akkor is megkapják a karácsonyi ajándékot? Természetesen, feleltem, de az a legbiztosabb, ha le is rajzolják, habár az angyalok számára ismeretlen a nemzeti hovatartozás kérdése, ők csak a jó és a kevésbé jó gyerekek között tesznek különbséget, így nyugodtan kitehetik az ablakba már ma estétől a levelüket. Mindenki érdeme szerint fog a karácsonyi ajándékozásban részesülni. Hazatérve azon gondolkodtam, hogy felnőttként, a lészpedi gyerekek tanító bácsijaként, a moldvai magyar oktatási program koordonátoraként, felelősségem és kötelességem kicsit besegíteni azon folyamatba, hogy az angyaloknak szánt leveleik célba érjenek.
Az ők nevükben írok. Azoknak a moldvai csángómagyar gyerekek nevében, akik magyar szentes énekekkel, magyar betlehemessel és magyarul fölzengő karácsonyi énekekkel készülnek a Szeretet Ünnepére. Ők azok, akiknél a magyar nyelv birtoklása fordítottan arányos a szociális helyzetükkel, ez az a hely, ahol a legszegényebb családok őrzik a magyar nyelv legrégebbi, ma is élő dialektusát.
Évtizedek óta nem írtam már a Mikulásnak vagy az Angyalnak. Felnőttként nem is értek hozzá, ezért másolom ide egyik tanítványom „írását”, hogy angyalokra találjon. Szeretettel, Márton Attila, lészpedi tanító bácsi,
a moldvai magyar oktatási program koordinátora
„Drága Angyal!
Magam csángó gyermekecske vajok. Megreménykedni akaram, hogy ebben az esztendőben is kapok karácsonyra valami szép dolgot. Nem semmi baj, ha leánkás holmi lesz a csomagban, akko jó lesz a tesvéreimnek. Az se baj, ha emberes vagy asszonyos dogok lesznek benne, mert azokot odaadom édesapámnak vaj édesanyámnak. Nekik is Karácsony lesz! Ha bubáknak való játékokot küldesz, akko várni fogom lesz, még egy tesvérem szülessen. Mind egy kicsi Jézus. Őt es erőst fogom szeretni!
Dicsertessék Jézuskának szent neve! Szeretettel, Józsika”
Hasznos információk az angyaloknak:
www.csango.rmpsz.ro http://www.keresztszulok.hu/karacsonyi_csomagkuldes www.csango.eu Villámposta: keresztszulo@rmpsz.ro
Erdély.ma

Ökumenikus Kárpát-medencei találkozót tartottak Hajdúdorogon
Hajdúdorog adott otthont szombaton az idén negyedik alkalommal megrendezett Kárpát-medencei ökumenikus nagytalálkozónak, amelyen világi és egyházi méltóságok a határon túli magyar közösségek megmaradásáért és az összmagyar összefogásért emeltek szót.
Balog Zoltán emberierőforrás-miniszter a hajdúdorogi székesegyházban úgy fogalmazott: "ma azért sír Mária, mert nincs együtt az, ami összetartozik, nincs együtt az, ami egymásnak van teremtve". Szavai szerint az advent egymáshoz vezeti azt, ami összetartozik. Ma sok esetben nincs együtt a fiú az apával, a politikus a választópolgárral, az állam az állampolgárral, az EU Magyarországgal, magyar a magyarral, ember az emberrel és ember a teremtőjével - hangoztatta Balog Zoltán.
Megítélése szerint nincsenek együtt a generációk sem, valamint "a férfiak és nők sem úgy, ahogy egymásnak teremtette őket az Isten". A miniszter megköszönte Tőkés Lászlónak és Kiss-Rigó László szeged-csanádi megyés püspöknek, hogy 2009-ben "elindították ezt az imahadjáratot. Mert ma hadjáratot kell folytatnunk (...) az összetartozásért." Egymásra találás nélkül nem lesz jó iskola, felzárkózás, kultúra és jó nemzet sem a Kárpát-medencében - mondta Balog Zoltán a székesegyházat zsúfolásig megtöltő vendégeknek és híveknek.
Tőkés László néppárti európai parlamenti képviselő és Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke egyaránt a romániai magyarok nemzetiségi jogaiért szállt síkra, kiemelve az anyanyelv használatához fűződő elidegeníthetetlen jogot. Toró T. Tibor szerint nem a szlovákok, a románok vagy más népek a magyarság ellenségei, hanem a központosított többségi nemzetállamok létrehozására irányuló törekvések, amelyekkel csorbítják a kisebbségek jogait.
A politikus kijelentette: a Kárpát-medencei magyarság gyarapodásához és tartalmas jövőjének biztosításához egyetlen megoldás, "jogunk, célunk, eszközünk és jövőképünk a közösségi autonómia". Az autonómia megítélése eszköz és jövőkép a magukat önkormányozni képes Kárpát-medencei magyar régióknak. Az autonómiáért folytatott "szabadságharcot" - hívta fel a figyelmet - békés és demokratikus eszközökkel kell megvívni. Ehhez a harchoz egységre buzdította az anyaországi és határon túli politikusokat, egyházakat és civil szervezeteket is, illetve reményét fejezte ki, hogy a romániai választások után két párt is képviselni fogja a magyarságot a bukaresti törvényhozásban. Az alkonyati istentisztelettel kezdődött találkozón felszólaltak hazai és határon túli egyházi méltóságok, majd a Himnusz eléneklésével zárult a találkozó.
MTI
Bumm.sk

Dzsidzsi, a Frunda
A sima modorú, européeri szerepben tetszelgő Frunda György sok vihart látott, dörzsölt politikus. Nevezhetnénk ravasz játékosnak is, már ami a politikai játszmákat illeti. Tagadhatatlan, Frunda kiválóan blöfföl. Idén nyáron például sikerült elhitetnie a vásárhelyi magyar szavazópolgárok zömével, hogy a város polgármestere szeretne lenni. Pedig esze ágában sem volt. Mint ahogyan korábban Kelemen Atillának és Borbély Lászlónak sem. De mind úgy tettek, mint akiknek leghőbb vágya, élete célja a nagy Bernády György örökébe lépni.
Frundáról köztudomású, hogy az Európa Tanácsban rá osztott szerepkört meg szeretné tartani, méghozzá mindenáron. De ezt csak „román képviselőként” érheti el. Ahhoz pedig indulnia kell az itthoni parlamenti választásokon. Nos, ez volt az az érzékeny pont, ahol fogást talált rajta a pártvezetőség, amikor röviddel a nyári helyhatósági választások előtt rávette – némi kényszer, némi zsarolás által –, hogy elfogadja a vásárhelyi polgármesterjelöltséget. A szóbeszéd szerint Markóék választás elé állították: vagy vállalja a kihívó szerepét a magasan esélyes Dorin Floreával szemben, vagy lemondhat az újabb parlamenti mandátumról. Frunda pedig vállalta, különben az RMDSZ most nem őt indította volna...
Frunda Románia egyik legtapasztaltabb politikusa, aki az utóbbi években sok esetben pártja hivatalos politikai irányvonalától némileg eltérő utakra tévedt. Különvéleményt nyilvánított számos témában, igaz, ha szavazásra került a sor, akkor hűséges pártkatonaként mindig úgy voksolt, ahogyan azt elvárta tőle a Markó-Borbély-Verestóy direktórium.
Dzsidzsink a posztkommunista utódpárttal, a PSD-vel való együttműködés feltétlen híve, annak legnagyobb hangú szorgalmazója. Azt állítják róla – s talán maga is úgy hiszi –, hogy számíthat a román szavazópolgárok voksára is. Tény, hogy tévészerepléseivel sok román néző szimpátiáját elnyerhette, de ugyanakkor sok magyar ellenszenvét vonta magára. Amit nyert a réven, elvesztette a vámon. Mert a román szimpátia sosem jelent tulipánra ütött pecsétet. RMDSZ-es jelöltként csakis magyar voksokra számíthat, de ezekből neki ma már nagyon kevés jut.
Mit róhatnak fel neki a nemzetársaink? Hát a Neptun-ügyet, a külhoni magyarok állampolgárságáról megfogalmazott elutasító véleményét, az autonómia ügyében kifejtett ellentmondásos, sokak számára elfogadhatatlan álláspontját, a korrupcióellenes kormányzati lépések nyílt ellenzését, Nyírő József lefasisztázását stb. Hogy csak a politikai megnyilvánulásait hozzuk fel...
Szentgyörgyi László
(A szerző a Központ című marosvásárhelyi hetilap főszerkesztője)
Székelyhon.ro

Tőkés László: Gyöngyösi Márton jelent nemzetbiztonsági kockázatot - Tőkés László szerint nem a zsidó származású emberek, hanem az őket listázni kívánó Gyöngyösi Márton jobbikos Országgyűlési képviselő jelent nemzetbiztonsági kockázatot Magyarország számára.
Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke vasárnap keltezett nyilatkozatában provokációnak minősítette Gyöngyösi Márton jobbikos képviselő nagy vihart kavart kijelentéseit.
"Megítélésünk szerint a jobbikos Országgyűlési képviselő antiszemita megnyilatkozása nyílt provokációt jelent nem csupán zsidó polgártársaink és – az egyébként nemzetközi bírálatok és támadások kereszttüzében álló – Magyarország, hanem hasonló módon a határon túlra szakadt, legfőképpen pedig a kettős állampolgársággal rendelkező magyarok ellen is" - vélte az európai parlamenti képviselő.
Az EMNT elnöke nem tartotta kizártnak, hogy Gyöngyösi Márton a határokon túlra kiterjesztett honosítás intézményét célozta lejáratni. "Romániában élő magyar polgártársaim közösségében külön is kikérjük a határon túl élő magyar állampolgárok iránti kollektív bizalmatlanság – közvetett – kinyilvánítását" - fogalmazott Tőkés László.
Hozzátette, jogosnak ítéli viszont a kettős átvilágítás alkalmazását azok esetében, akik a múltban nyilvánvaló módon kollaboránsai voltak a hírhedt Securitaténak, és akik közül sokan áttelepültek Magyarországra.
(MTI)

Román trikolórral takarták le a Terra Siculorum táblát Sepsiszentgyörgyön
Sepsiszentgyörgyön a Mihai Viteazul-szobornál rendezett szabadtéri ünnepséget a Kovászna Megyei Prefektusi Hivatal december elseje alkalmából.
A szervezők egy nagyméretű román nemzeti zászlóval takarták el azt a SIC Terra Siculorum feliratú táblát, amelyet a magyar közösség választott vezetői helyeztek ki egy hónapja a prefektusi hivatal előtt. Az RMDSZ tisztségviselői idén is távol maradtak a sepsiszentgyörgyi december elsejei ünnepségektől. Antal Árpád polgármester néhány nappal korábban azt üzente a szervezőknek, hogy majd akkor vesz részt a román nemzeti ünnepen, ha Románia megadja a magyaroknak az 1918-as gyulafehérvári kiáltványban megígért autonómiát.
MTI
Erdély.ma

Kire szavazhatnak a moldvai magyarok?
Hogy mik nem fordulnak meg az ember fejében! Ahelyett, hogy eszeveszetten készülne és készítene választásokra – de nem, inkább azt mondom, a szavazásokra. Mert most és itt, de másutt is, a magyarnak s a magyarságnak egyre kevesebb a választási lehetősége. Mentségünkre hozzuk föl, hogy Romániából beszélünk. Sapienti sat. Aki itt meg amott gondolkodik, annak ennyi elegendő. Anyaországunkban, ahová bizony nem kommunista tanulmányi ösztöndíjjal menekültem át 1988 lobogó tavaszán, ott egyre inkább az idegen banktőke dirigál. Már ahogy engedheti a mostani és nemzeti kormány. A kisebbségek pedig az abroszról lerázott morzsát csipegetik. Már az a 99.99%, amely sosem fért a húsos fazék mellé.
És eszembe jut a csángók szavazati lehetősége ott benn, Moldvában. Nem véletlen. Csak számomra is furcsa: vajon szavazhatnak-e valamelyik erdélyi magyar párt derék embereire? Most, ahogy jegyzem, ismét természetesnek tűnik a magam kérdése: vajon? Van-e lehetőségük magyart választani? Vagy amott, a Szeret mentén ez is felsőbb és román parancsra megy, mint a római katolikus templomokban a román nyelvű ima és az iskolai oktatás román nyelven? Szaladok a képtelennek is tűnhető kérdés nyomán. Vajon Európában küzdött-e valaha ennyit egy-egy néprész, mint a moldvai föld népe, a csángó-magyar, hogy a szó, az ima megmaradna anyanyelvükön az ajkakon? Az írek pár évtizede erővel tanulják vissza a nyomokban még megmaradt ősi nyelvüket.
Kovács István budapesti írástudó a ’70-es években felkereste a csángó-magyarokat. Hazamenve maga is szorongással mondotta el Weöres Sándor csodálatos költőnknek: „A csángók ma már csak suttogva szólnak magyarul”. És most képzelem a nagy költő arcát, amint mondja, mert ezt mondotta: „Attól tartok, hogy ők még mindig suttogni fogják ezt a nyelvet, amikor itt már rég nem beszélik.” És ezt tudós magyar mondta. Ezért borzongat meg mindig, ha erre a válaszra gondolok. És ez nem Lészpeden hangzott el, hanem Magyarországon, ahol ugyancsak szavaz a tömeg, ám alig választ. A csángóknak üzenném át a Kárpátokon a 20. század egyik legnagyobb magyar írójának, költőjének a bizalmát a gyanakvás fővárosából. Kire is szavazhatnak a csángók? Czegő Zoltán
Székely Hírmondó
Erdély.ma

Főhajtás a kolozsvári színjátszás 220. évfordulóján
Háromnyelvű tábla az első magyar kőszínház emlékére
A kolozsvári magyar színjátszás 220 éves története előtt tiszteleg az utókor az első magyar kőszínház helyén álló épület falára helyezett emléktáblával, amelyet pénteken délben, ünnepélyes keretek között avattak fel a Farkas/Kogălniceanu utca 3–5. szám alatt. Starmüller Géza képzőművész alkotását eredetileg a kétszázadik évforduló alkalmából, 1992 decemberében helyezték volna el az Egyetemiek Háza falára, Gheorghe Funar városvezetése idején azonban erre nem kerülhetett sor. Az emléktáblát Tompa Gábor, a Kolozsvári Állami Magyar Színház igazgatója és Kötő József színháztörténész, az intézmény korábbi vezetője leplezte le. Ünnepi beszédében Tompa a jeles elődök – Kótsi Patkó János, E. Kovács Gyula, Janovics Jenő, Harag György – tevékenységét méltatta, amelynek révén a haladó színházak sorában tudták megőrizni a kolozsvári társulatot, amelyet a legrégebbi hivatásos magyar színtársulatként tartanak számon.
FERENCZ ZSOLT
Szabadság (Kolozsvár)

Anyanyelvű oktatást a szórványban is
Abból kiindulva, hogy tanár vagyok, az oktatási gondjaink orvoslása kapna kiemelt figyelmet az esetleges parlamenti tevékenységem alatt. Nagyon fontosnak tartom nemzeti fennmaradásunk szempontjából, hogy biztosítva legyen annak a lehetősége, hogy mindazok a magyar gyerekek, akik anyanyelvükön szeretnének tanulni, megtehessék ezt minél színvonalasabb iskolákban, lehetőleg minél közelebb a lakhelyükhöz.
Édesapám a Szamoshát egyetlen magyar iskolájának volt az igazgatója még a múlt rendszerben. Úgy nőttem fel, hogy állandó kérdés volt, hogy a következő évben be lehet-e indítani Kidében az ötödik osztályt. Apám annak idején több mint 15 faluból gyűjtötte össze azokat a gyerekeket, akik magyarul akartak tanulni.
Most ezt az áldásos tevékenységet vidéken a válaszúti Kallós Zoltán Alapítvány, illetve a szamosújvári Téka Alapítvány végzi.
Eddig – az RMDSZ-es tanácsostársaimmal együtt sikerült elérnünk, hogy két-két magyar líceumi osztály működik minden évfolyamon Szamosújváron. Közbenjárásunkra a helyi tanács kiutalt ingyen egy telket az épülő magyar iskola számára. Az építkezés el is kezdődött, és folyamatban van. Ugyancsak közbenjárásra komoly magyar, illetve román állami pénzek lettek már befektetve. A civil lakosság téglajegyek vásárlásával járult hozzá az építkezési költségek fedezéséhez. Ebből látszik, hogy ők is fontosnak tartják e gond megoldását, hiszen jelenleg négy iskolában vannak elszórva a magyar osztályok. A Téka bentlakásában 112 szamosháti, illetve mezőségi magyar gyereket szállásolnak, akik szamosújvári magyar osztályokba járnak. Tehát az oktatási gond nem csak Szamosújvár városnak, hanem az egész Szamosmentének a gondja.
Szeretném, ha az iskolát fel lehetne végre építeni, fel lehetne szerelni, és be lehetne indítani. Ehhez kérem a választóink szavazatát. Segítsenek, hogy segíthessek !
Török Bálint (RMDSZ)
Szabadság (Kolozsvár)

Sok tennivaló akad még az egyetemi autonómiát illetően véli Péter István, az RMDSZ képviselőjelöltje
– Ön szerint hogyan hatott a romániai egyetemek autonómiájára az új oktatási törvény?
– Az új oktatási törvény kétségtelenül előrelépés a régivel szemben, de ennek ellenére nagyon sok javítanivaló akad benne. Ha az egyetemi autonómia szemszögéből vizsgáljuk, akkor határozottan sok bővítenivaló akad. Egy dinamikus piacgazdaság építésénél elengedhetetlen feltétel az is, hogy a szakemberképzés követni tudja a piaci igényt. A piac pedig néha türelmetlen: itt és most követel szakembereket. Ezért megengedhetetlen, hogy a mostani bürokratikus feltételek mellett lehessen csak új szakokat alapítani, indítani. Legjobb esetben is legalább egy évet kell várni, amíg az ARACIS – jó esetben – megengedi a szakalapítást és emellett azt is megszabja, hogy hány diákot lehet felvenni (nemcsak államilag támogatott helyre, hanem tandíjas helyre is). Emellett hatalmasak a szakalapítás, szakakkreditáció, és a négyévenkénti kötelező szakminőség-biztosítási költségek. Jelen pillanatban 24000 lejt kell befizetni ezekért alkalmanként, amit a kar kell kigazdálkodjon, mert nem kap erre külön állami támogatást. Ugyancsak az autonómia hiányára utal az a tény is, hogy nem lehet Bukarest engedélye nélkül sem oktatót, sem hivatali személyzetet alkalmazni. A kutatásra szánt pénzeket szintén csak Bukaresten keresztül lehet megpályázni. Legtöbb esetben nem azok a kutatási tervek nyernek, amelyek valóban jók, hanem azok, amelyek mögött erősebb lobby áll. Fölöslegesnek tartom azt is, hogy Bukarestben döntsék el a doktori címek sorsát, amikor Kolozsváron védték meg a dolgozatokat a doktorjelöltek. Azt sem igazán értettem, hogy miért kellett minisztériumi bizottságot küldeni a nemrégiben lejárt rektorválasztáshoz, amelyik megpróbálta teljes mértékben befolyásolni az egyetem szenátusa által megválasztott és törvényes működési szabályzattal rendelkező egyetemi bizottságot.
– Hogyan vélekedik az egyetemi hallgatók fejkvótájáról?
– Szerintem a kvótarendszer a minőségi oktatás egyik legnagyobb ellensége. Egyrészt azért, mert ha a támogatás a diákhoz kötött, akkor gazdasági szempontból minden kar abban érdekelt, hogy ne veszítsen pénzt. Emiatt a nagyon gyenge diákok is diplomához juthatnak. Eleinte a rendszer igyekszik benntartani őket, az államilag támogatott időszak elteltével a gyenge diák saját pénzén próbálja meg befejezni tanulmányait. Ha hosszú idő alatt is és sok pénz ráköltésével idővel diplomához jut. Viszont sokszor mondom, hogy nem szeretnék olyan orvos szikéje alá kerülni, aki 5-6-os általánossal végezte el az egyetemet. A gyermekemet se tanítsa olyan tanár, aki csak középszerű volt. Emellett a „divatszakmák” korszakában a fejkvóta mellett olyan szakok kerülhetnek veszélybe, amelyeknek jelenleg nincsen nagy piaca. Amiért leépült Románia ipara, attól még szükség van különféle mérnökökre. Ha nem divat ma matematikusnak, fizikusnak, kémikusnak, filozófusnak, nyelvésznek, teológusnak, színésznek lenni, mert nagyon kevés a kereset, attól még nem mondhat le a társadalom ezekről a képzésekről. Márpedig a fejkvóta rendszerben az alacsony diáklétszám miatt veszélybe, felszámoláshoz kerülhetnek ezek a képzések.
– Milyen esélyt lát az önálló állami magyar egyetem létrehozására Romániában?
– Önálló egyetem létrehozására nem sok esélyt látok. Egyrészt azért, mert már létrehoztunk két önálló magyar magánegyetemet (Sapientia és Partium), és emellett a BBTE keretén belül (de remélem nemsokára a marosvásárhelyi Orvosi Egyetemen is) nagyon színes és széles magyar nyelvű oktatási lehetőség létezik.
Szabadság (Kolozsvár)

Ünnepelt a Procardia
Méltó és rangos rendezvénysorozattal ünnepelt csütörtökön a marosvásárhelyi Procardia Alapítvány és Orvosi Társaság megalapításának 20. évfordulója alkalmából. A Kultúrpalotában, majd az Arany János utca 46. szám alatti új rehabilitációs központ avatásán zajló eseményre orvosokat, munkatársakat, szervezeteket és olyan barátokat hívtak meg, akik az évek során együttműködtek a hírneves gyógyászati központtal.
20. évforduló, 40 éves múlt
Dr. Kikeli Pál István professzor, a Procardia Alapítvány és Orvosi Társaság elnöke, aki húsz évvel ezelőtt indította útjára a központot, a Kultúrpalota kistermében foglalta össze a kardiovaszkuláris prevenció és rehabilitáció területén elért eredményeket. A munka tulajdonképpen 40 évvel ezelőtt kezdődött, ebből az utóbbi 20 év a Procardia "kötelékében" vált teljes körű egészségügyi rendszerré. A 15.000 pácienst nyilvántartó Procardia széles körű gyógyászati szolgáltatásáról múlt heti sajtótájékoztatóján is beszámolt az orvosprofesszor, erről lapunk akkor részletesen tájékoztatott.
"Mindig empátiával nyúlnak a beteghez"
Az ünnepségen nagyon nagy hangsúlyt kapott a köszönet és az elismerés. Egyrészt a Procardia iránt, másrészt azok iránt, akik együttműködtek a társasággal és segítették munkájukat. Számtalan emlékdíjat adtak át. Köztük dr. Brassai Zoltán professzornak, Fülöp Ilonának, a Lazarenum Alapítvány elnökének, aki az alapítvány megalapításához járult hozzá, dr. Dumitru Zdrengeának, dr. Florin Mitunak, dr. Daniel Gherasimnak, dr. Mihaela Sucevanunak, akik az ország többi orvosi egyetemi központjaiban a Procardia ösztönzésére hoztak létre szív- és érrendszeri klinikákat, illetve vezetik a szív- és érgyógyászati központokat. Emlékdíjat kapott még dr. Albert István, a sepsiszentgyörgyi, dr. Tatár Márta kovásznai, dr. Láng László szatmárnémeti szívgyógyász, akik dr. Kikeli Pál irányításával kezdték el a gyógyítást. Díjat kapott még a hollandiai Anton Dronkers és Jacqueline Schoonwater, akik a kezdetekben járultak hozzá a székházvásárláshoz. A díjazottak részéről nagyon sok méltatás hangzott el a Procardiánál kifejtett munkáról. Talán a legfontosabb, amit Fülöp Ilona fogalmazott meg: – Mindig empátiával nyúlnak a beteghez. Az idősotthon betegeit is szeretettel látják el. Itt mindig a minőség volt a szempont – összegzett a felszólaló.
Felavatták és bemutatták az új rehabilitációs központot
Az ünnepségsorozat keretében nem mindennapi alkalomra került sor: felavatták és bemutatták az új megelőző, rehabilitációs és oktatóközpontot. Dr. Kikeli Pál ennek létrehozásáról és szükségességéről beszélt. A központ három funkciót tölt be: megelőző programokat bonyolít, rehabilitációt végez és oktatóközpontként működik. Az új központban több rehabilitációs szolgáltatást nyújtanak korszerű felszerelések, eszközök segítségével, ami a betegek minőségi gondozását szavatolja. Bartha Zsuzsa, a Procardia Gymnastic Club gyógytornásza a fizikoterápiás rehabilitációról beszélt. Náznán Jenő a Rotary Téka Klub részéről a közös együttműködések eredményeit vázolta.
Szalagvágás után a résztvevők tízes csoportokban megtekinthették a központ kezelőtermeit, a hidroterápiás, a sós levegőjű inhalációs termet, a tornatermet, a gerinckezelésre alkalmas speciális gyógytornatermet, amelyeket vadonatúj felszerelésekkel láttak el.
A rendezvénysorozat este hangversennyel zárult a Marosvásárhelyi Filharmónia előadásában.
Mezey Sarolta
Népújság (Marosvásárhely)

A sós leves és az önbecsülés
Bizony, legtöbben gyatrán állunk az önbecsüléssel – ez derült ki Pál Ferenc népszerű pap és lélektani szakember szerda esti, A szorongástól az önbecsülésig című előadásából, amelyre a Nyitott Akadémia sorozat keretében került sor. Pál Feri, ahogyan mindenki emlegeti, nem először járt Marosvásárhelyen, de a stand-up comedyre jellemző fergeteges humorával ezúttal is annyi embert vonzott, hogy zsúfolásig megtelt a Kultúrpalota nagyterme. Emberközeli stílusának és előadásmódjának köszönhetően a közönség nagyon jól szórakozott, a teremben ülők bizony gyakran magukra ismertek a poénos élethelyzetekben, amelyekkel a magyarországi szakember illusztrálta mondanivalóját.
Lélektani szakemberként a fő célom, hogy segítsek az embereknek az önbecsülésük megszerzésében, a többi problémára már maguk is találnak megoldást – fogalmazta meg munkásságának lényegét Pál Feri, aki Virginia Satirhoz, a családterápia nagymeste-réhez hasonlóan állítja, az önbecsülésnek döntő jelentősége van abban, hogy kapcsolatainkban – legyen az férj–feleség, szülő–gyerek, főnök–beosztott – megfelelően tudjunk viselkedni és elégedettek tudjunk lenni az életünkkel – állítja a szakember, aki az önbecsülést egy háromlábú vaskondérhoz hasonlította, amelyben egyszer szappant főznek, máskor pörkölt készül benne, néha pedig trágyatárolásra használják. A lényeg, hogy éppen mi van benne és mennyire van tele.
De sós ez a leves!
– mondja a férj, amikor megkóstolja felesége főztjét, mire a feleség, annak függvényében, hogy hogyan áll az önbecsüléssel, négyféleképpen reagálhat – ezzel a példával illusztrálta Pál Ferenc azokat a reakciókat, amelyek hasonló helyzetben születnek, ha az embernek nincsen megfelelő önbecsülése. Virginia Satir négy kommunikációs stílust figyelt meg, amelyeket az emberek a visszautasítástól való félelmükben használnak. Az az ember, aki fenyegetve érzi magát, de nem szeretné, hogy mások észrevegyék a gyengeségét, ezek mögé próbál rejtőzni. Előfordul, hogy támadásba lendül, mondván, lehet, hogy sós ez a leves, de amit te készítettél a múltkor, az egyenesen a disznóknak való volt. – Egy mondatot, amely valójában a realitást képviseli, hiszen tényleg sós az íze a levesnek, az illető támadásként éli meg, ha nincsen önbecsülése. Megtámadva érzi magát és visszatámad – fogalmazott a lélektani szakember, aki a poén kedvéért megjegyezte, amikor az előadás közben megcsörrent egy telefon, ő is gondolhatott volna arra, hogy nem eléggé érdekes a mondanivalója, holott lehet, hogy a nézőt éppen halaszthatatlan ügyben keresték.
Egy másik, szintén túlzásnak számító, de sajnos valós, lehetséges reakció az engesztelés, azaz a feleség sírva fakad, és szinte elnézést kér a férjétől, hogy ennyire nem ért a főzéshez, éppen hogy ki nem mondja, hogy a férfi nála jobbat érdemel.
– Inkább magára vállal mindent, csak ne bántsa tovább a másik – hangzott el a következtetés. A harmadik stílus az okoskodó, vagyis a feleség filozofálni kezd a só minőségéről, a különféle sóféléknek a leves ízére való hatásáról. – Okoskodásba kezdek, mert félek, hogy kiderül, béna, hozzá nem értő vagyok, ezért okos gondolatokkal próbálom ezt palástolni – jellemezte ezt a reakciót Pál Feri. Végül pedig nem ritka, hogy a háziasszony inkább eltereli a szót, mintha nem is hallaná férje megállapítását, elkezd beszélni például a gyerekekkel kapcsolatos dolgokról.
– Virginia Satir szerint érzelmileg megterhelő helyzetekben az emberek 95 százaléka hajlamos a fenti négy kommunikációs stílus valamelyikét magára ölteni – vonta le a következtetést Pál Feri, és a teremben ülők mosolyogva értettek egyet vele, hiszen a hallgatóság között valószínűleg nem volt olyan, aki legalább egyik élethelyzetben ne ismert volna magára.
Valóságnak tartjuk, ami nem az, és nem tartjuk annak, ami az
– ez a két dolog okozza az emberek életében a két legfőbb nehézséget – idézte a dalai lámát Pál Feri, aki szerint az emberek nagy részére jellemző, hogy szorongásban, szégyenérzetben élik életüket, mivel csökkent értékűnek tartják magukat. – Egyrészt valóságnak tartjuk, ami nem az, vagyis elhitetjük magunkkal, hogy ügyefogyottak, bénák, semmirevalók vagyunk, ha valamibe belekezdenénk, akkor azzal kezdjük, hogy úgysem tudjuk megcsinálni. Másrészt pedig nem tartjuk valóságnak, ami az, vagyis nem látjuk, hogy ügyesek vagyunk, hogy sikereket érünk el. Amikor pozitív dolgok történnek velünk, arra összpontosítsunk, és azt tartsuk valóságnak! Bízzunk magunkban és ne higgyünk magunknak. Azoknak higgyünk, akik szeretnek bennünket és meglátják az értéket bennünk – tanácsolta hallgatóságának a lélektani szakember.
Emberek, akik kérik a pofonjaikat
Pál Feri szerint vannak emberek, akik az életben újra és újra bejelentkeznek a pofonjaikért, és meg is kapják. Ha úgy gondoljuk, hogy nem vagyunk elég értékesek, nem becsüljük magunkat, akkor ez három irányba viheti a cselekvéseinket. Például ha nem úgy sikerülnek a dolgok, ahogyan azt szeretnénk, ezzel megerősítenek elképzelésünkben, hogy csökkent értékűek vagyunk, és újra és újra elkönyveljük, hogy ilyen mostoha az élet, nincs amit tenni. Vagy ha nem is rossz szándékkal, de visszautasítás ér, dühösen visszavonulunk és eldöntjük, hogy soha többet nem állunk szóba az illetővel. – Elkezdünk önkéntes száműzetésbe vonulni, dacból nem próbálunk ki semmi újat, nem kezdünk bele semmibe, vagyis megpróbáljuk elkerülni az olyan helyzeteket, amelyek megbéníthatnak – magyarázta. Pál Ferenc szerint a harmadik irány, hogy az ember rettenetesen kritikussá, bántóvá válik másokkal szemben. Ha ő kicsinek és szerencsétlennek érzi magát, a másikat kezdi pocskondiázni, és ez enyhülést jelent számára. Állítását egy lány példájával illusztrálta, akit a barátnője nem kér fel, hogy legyen az esküvői tanúja. A lány elmegy végül az esküvőre, de sértődöttségét úgy éli ki, hogy kritizálni kezdi az ételt, a zenét. Az önbecsülés nélküli ember másokról nem mond pozitív dolgokat, mert úgy gondolja, ezzel önmagát kicsinyíti – állítja Pál atya.
Dicséretek nélkül nem vagyunk értékesek?
Az előadó szerint az önbecsülésnek, amely nem egyenlő az önbizalommal és az önértékeléssel, több formája van. Az egyik, amikor az külső forrásokból táplálkozik, vagyis próbálunk mindenkinek a kedvében járni, hogy mások dicséretét, elismerését elnyerjük. Az ilyen ember addig van jól, amíg dicsérik, de a dicséret előbb-utóbb elfogy. A másik, az életélvező, akinek van belső önbecsülése ugyan, de sok esetben nem teremt magának alkalmat arra, hogy a tehetségei kibontakozzanak. Előfordul viszont az is, hogy valakinek semmiféle önbecsülése nincs. Például a feleség kerti partit szervez, vásárol szalonnát, és kéri a férjét, kóstolja meg, ízlik-e. A férfi megkóstolja, mondja, hogy jó, de a háziasszony tovább faggatja: biztos ízlik? – faggatja. Erre a férfi megjegyzi, valójában lehetne kissé jobb íze a szalonnának, mire a felesége kifakad, ő tudta, megmondta, hogy nem elég jó. A vendégeknek hiába ízlik, az ő estéje tönkrement – mutatott rá a lényegre Pál Ferenc.
Merjünk dicsérni és elfogadni a dicséretet
A szakember arra int, merjünk cselekedni és kockázatot vállalni, még akkor is, ha azt gondoljuk, úgysem sikerül, mondjunk pozitív dolgokat másokról, építsünk fel hiteles kapcsolatokat, merjünk dicsérni és elfogadni a dicséretet, hiszen nem a dicséretektől leszünk beképzeltek, hanem attól, hogy az önbecsülés hiányát próbáljuk mindenáron pótolni – tanácsolja Pál Feri azoknak, akik önbecsülési problémákkal küzdenek.
Menyhárt Borbála
Népújság (Marosvásárhely)

Ülésezett a Székely Nemzeti Tanács
Székelyföld külügyi szolgálatának létrehozásáról és a székelyföldi önkormányzati nagygyűlés összehívásának kezdeményezéséről döntött pénteken délután a Kultúrpalota nagytermében tartott ülésén a Székely Nemzeti Tanács (SZNT).
A tanácskozáson 162 küldött vett részt. Csíki Sándor, a Marosszéki Székely Tanács elnöke megnyitóbeszédét követően Izsák Balázs, az SZNT elnöke ismertette a 2012-es év kronológiáját, hangsúlyozva, hogy az elmúlt időszak az SZNT nemzetközi kapcsolatainak az építéséről szólt.
A résztvevők határozatot fogadtak el az Európai Unió belső bővítésére vonatkozóan, amelynek értelmében az SZNT "elfogadja és támogatja az Európai Unión belüli, demokratikus változásokról szóló bővítés gondolatát, melyeknek során hangsúlyosan érvényesül a szubszidiaritás elve és kiteljesedik a népek önrendelkezési joga, beleértve akár új, független államok megjelenését is".
A Székelyföld külügyi szolgálata létrehozásáról szóló határozatot is megszavazta a testület. A határozat értelmében a szolgálat célja, hogy a Székelyföld területi autonómiájára vonatkozó akaratot és Székelyföld regionális érdekeit nemzetközi fórumokon, illetve a világ más országaiban folyamatosan megjelenítse és képviselje. A külügyi szolgálat jogi személyiség nélküli, nonprofit szervezetként jön létre a székelyföldi önkormányzatok és a célt támogató magyar szervezetek bevonásával. Működési szabályzatát az SZNT állandó bizottsága dolgozza ki, vezetőjét az elnök javaslatára ugyancsak az állandó bizottság nevezi ki.
Az SZNT elfogadta az Erdélyi Magyar Néppártnak a Kárpát-medencei Magyar Autonómiatanácsba való felvételéről szóló határozatot. Egyhangúlag fogadták el a székelyföldi önkormányzatok nagygyűlésének összehívásáról szóló határozatot is, amely szerint az önkormányzati nagygyűlést 2013 első negyedévében kellene megtartani, majd évente összehívni. Végül határozatot fogadtak el az SZNT elnökének megválasztásáról, akit négyéves időszakra választanak a székely székek jelöltjei közül.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

Toró: a nemzetállam az ellenség
A határon túli magyar közösségek megmaradásáért és az összmagyar összefogásért emeltek szót világi és egyházi méltóságok a szombaton Hajdúdorogon megrendezett negyedik Kárpát-medencei ökumenikus nagytalálkozón.
Tőkés László EP-képviselő és Toró T. Tibor, az EMNP elnöke egyaránt a romániai magyarok nemzetiségi jogaiért szállt síkra, kiemelve az anyanyelv használatához fűződő elidegeníthetetlen jogot. Toró szerint nem a szlovákok, a románok vagy más népek a magyarság ellenségei, hanem a központosított többségi nemzetállamok létrehozására irányuló törekvések, amelyekkel csorbítják a kisebbségek jogait.
A politikus kijelentette: a Kárpát-medencei magyarság gyarapodásához és tartalmas jövőjének biztosításához egyetlen megoldás, „jogunk, célunk, eszközünk és jövőképünk a közösségi autonómia”. „Az autonómiáért folytatott szabadságharcot békés és demokratikus eszközökkel kell megvívni” – hívta fel a figyelmet a néppárt elnöke.
Krónika (Kolozsvár)

Kettős könyvbemutató a református templomban:
Magyarország Szent Koronája – Magyar kincsek, egyetemes értékek
Magyar eseményre is sor került Temesváron a román nemzeti ünnepen: a belvárosi református templomban december 1-jén, szombaton a szerzők jelenlétében mutatták be Kocsis István: Magyarország Szent Koronája – a Szent Korona misztériuma és tana,valamint Vetési Zoltán: Magyar kincsek, egyetemes értékek című köteteit.
Az erdélyi származású, az 1980-as évek óta Magyarországon élő drámaíró, irodalomtörténész, történész Kocsis István a Szent Koronáról szóló legújabb kötetéről Szekernyés István helytörténész beszélgetett a szerzővel. Kocsis István 1995 óta foglalkozik a magyar közjog legfőbb személyiségét megtestesítő Szent Korona tanának és misztériumának kérdéskörével, de a magyarság őstörténetével is, amelyről a hivatalos magyar történetírástól radikálisan eltérő nézeteket vall. Kocsis István szerint a magyarságnak fel kell vállalnia azokat a szent hagyományokat, amelyeket a jövendő számára a Szent Korona mentett át, hiszen a magyar szakrális királyok – Atillától Mátyás királyig –, de a Szent Korona maga is Isten akaratának közvetítői.
Vetési Zoltán Magyar kincsek, egyetemes értékek című könyvét, amely a nyomda hibájából a bemutatóra sajnos csak egyetlen példányban készült el, Gazda István református lelkész mutatta be a szép számú érdeklődőnek. A könyvet Vetési Zoltán eredetileg a Kohézió Egyesületben kifejtett tevékenysége során közösségek újjáépítése során használható segédkönyvnek szánta, de a néhány oldalas gyűjtemény az évek során több mint 500 oldalas vaskos kötetté terebélyesedett. „Válaszkereső igényből született e könyv. Kezdetben összefoglalóként indult, kutatók, történészek, gondolkodók tanulmányaiból, előadásaiból összeállított gyűjtemény formájában. Böngészésük közben döbbentem rá, hogy jóformán semmit nem tudunk azon értékeinkről, melyekről hivatalos oktatásunk is csak hallgat” – vallja a könyv szerzője. Néhány izgalmas fejezetcím a Magyar kincsek, egyetemes értékek könyv tartalomjegyzékéből: „Sumér–magyar rokonság. Magyar–etruszk nyelvrokonság. A magyar nyelvészet eltitkolt kincse. Rovásbetűk európai piramisban. Az ősmagyarok csillagos ege. Egyetemes és magyar erkölcsi útkeresés. Magyar testvérhagyomány. Attila újraértékelésének ideje”. A Kohézió Egyesület gondozásában megjelenő hiánypótló könyv remélhetőleg hamarosan kapható lesz Temesváron.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)

Átadták a Dénesmajor–Feketegyarmat átjáró utat
Újjáépítették, amit a történelem lerombolt
Csütörtökön kora délután a gyulai városháza dísztermében megtartott sajtóértekezlettel kezdődött az Útépítés Dénesmajor és Nagyzerind között című, HURO-projekt keretében, 2,55 millió eurós EU-támogatással megvalósult átjáró útnak az átadási ünnepsége. Házigazdaként dr. Görgényi Ernő gyulai polgármester köszöntötte a jelenlévőket, kiemelve a prezídiumban helyet foglaló Eusebiu Pistru, az Arad Megyei Tanács alelnöke, Szíjjártó Péter külügyi és külgazdasági államtitkár, Simándi Sándor nagyzerindi polgármester, továbbá a teremben lévő Magyar Levente külügyi és külgazdasági helyettes államtitkár, Dragoș Țigău gyulai főkonzul neveit, üdvözölte a jelen lévő parlamenti képviselőket, önkormányzati tisztségviselőket. A továbbiakban vázolta az átjáró út megépítését motiváló tényezőket: 1920-ban a trianoni békediktátum Gyulánál húzta meg magyar–román államhatárt, a település vonzáskörét, gazdasági hátterét jelentő 30 településből mindössze 6 maradt Magyarország területén. Ezzel nem csak Gyula került perifériára, hanem az elcsatolt területek települései is.Megszűnt a természetes társadalmi, gazdasági egység, az emberi, családi kapcsolatok is megszakadtak. Gyulát egy keskeny nyomtávú vasút kötötte össze a Fekete Körös-menti településekkel, így többek között Nagyzerinddel is. A vasutat a határ kettévágta, ezért helyette műutat kellett építeni a kistérség közötti kapcsolatok újraszövése érdekében. 92 év után sikerült e gazdasági kistérség szálait – amelyeket a történelem kettévágott – újra összekötni. Simándi Sándor nagyzerindi polgármester, társpályázó ismertette a 8,65 kilométer hosszú, 2,5 millió értékű beruházás részleteit: községe területén 7,6 kilométer található az útból, amelyen 3,1 kilométert korszerűsítettek. Ezáltal a Nagyzerind és Gyula közötti eddigi, 45 kilométer kerülőút 20 kilométerre csökkent. Miután köszönetet mondott a kapott segítségért, annak a reményének adott hangot, hogy Budapesten és Bukarestben mindent elkövetnek azért, hogy az átjáró utat már a közeljövőben használni lehessen. Eusebiu Pistru, Arad megyei tanácselnök-helyettes miután gratulált a projekt elkészítéséhez és megnyeréséhez a két polgármesternek és csapataiknak, a kivitelezésben tanúsított kiváló együttműködést ecsetelte. Amint elmondta, Arad Megye Tanácsa az elmúlt 5 évben 4, határon átívelő pályázaton dolgozott együtt a Békés megyei féllel. A pályázatok közül most a harmadikat sikerült befejezni. Zárszavában annak a reményének adott hangot, hogy az átadandó út hozzájárul a határ mindkét oldalán lévő településeknek a fejlődéséhez, és a 2014–2020 közötti EU-költségvetés jóvoltából további közös pályázatokat készíthetnek. Szíjjártó Péter külügyi és külgazdasági államtitkár a magyar kormány gazdaságserkentő politikája részének tekintette a szóban forgó átjáró út megépítését, ugyanis Magyarország 19 megyéje közül 14 határ menti, ahol a határsáv 15 kilométeres szélességében 980, bizonyos szempontból elszigetelt település található. Ha beleszámítjuk az országhatár túloldalának az ugyancsak 15 kilométeres sávjában található, többségükben magyarok által lakott, összesen 2400 települést, e kistérségek kibontakozására az átjáró utak nyújthatnak lehetőséget. Éppen ezért, a következő másfél évben 33 új határátkelőt nyitnak, 8-at felújítanak, 10-et akadálymentessé tesznek, de még így is messze elmaradnak a Nyugat Európában meghonosodott, 1,5-5 kilométerenként lévő átjáró utaknak a sűrűségétől.
Útavatás
A sajtótájékoztató végén adott állófogadás után a jelenlévők a Dénesmajor és Feketegyarmat között húzódó, ideiglenesen megnyitott átjáró úton, a két országhatárnál egybegyűlt jókora tömeg jelenlétében, a szemerkélő eső közepette Szíjjártó Péter rögtönzött beszédben összegezte a gyulai városházán elmondottakat. Annak a reményének adott hangot, hogy az Arad megyei politikus kollégák közbenjárására, a román kormány is mindent megtesz az út tényleges használatba vétele érdekében. Nicolae Ioțcu, Arad Megye Tanácsának elnöke gratulált a két polgármesternek, amiért összefogva sikerült lehívniuk az útépítéshez szükséges pénzforrásokat, illetve sikeresen megépítették az utat, amihez Arad Megye Tanácsa is hozzájárult a rá eső összeggel. Emellett az Elek, illetve a Kisvarjas melletti átjáró utak korszerűsítését is támogatta. Annak a reményének adott hangot, hogy a következő EU-költségvetés további átjáró utak megépítését teszi majd lehetővé, amelyek Romániának a schengeni övezethez való csatlakozásával használhatóvá válnak. Ezt követően a két polgármester, a megyei tanácselnök és alelnök közreműködésével Szíjjártó Péter átvágta a román és magyar trikolórral ékesített szalagokat, felavatva az átjáró utat. Az avatás után nagyzerindi szilvapálinkával koccinthatott minden résztvevő. Az ünnepség a nagyzerindi Olosz Lajos Művelődési otthonban folytatódott, ahol a felavatási ünnepségen részt vett mintegy 200 vendég foglalt helyet a megterített asztaloknál. Előbb a házigazda, Simándi Sándor, majd dr. Görgényi Ernő is köszöntötte a jelen lévőket. Mindketten örömüknek adtak hangot a sikeres pályázat, annak a megvalósulása okán, majd jó étvágyat kívántak. A jó étvágy magától jött, ugyanis Szilágyi Erzsébet vezetésével, a Fazekas Zsuzsanna, Veres Berta és Simándi Rozália alkotta főzőcsapat alaposan kitett magáért, az ízletes becsinált levest, valamint a sertéspörköltet és a sültet nem kellett kínálni, miközben a helybeli Ibolya néptánccsoport népviseletbe öltözött lányai, fiai mindent megtettek a vendégek példás kiszolgálása érdekében. Az esemény csúcspontjára akkor került sor, amikor betolták a Szilágyi Erzsébet által, 90 tojásból sütött, mintegy 25 kilós tortát, amelyik a kistérséget ábrázolta az átjáró úttal. A két polgármester vastaps közepette vágta meg a csokoládés remekművet, amiből mindenkinek jutott egy szelet, sőt a repetát sem sajnálták. A pohárköszöntőre felkért Bognár Levente Arad megyei RMDSZ elnök köszönetet mondott a két polgármesternek, amiért összefogva sikerült előmozdítaniuk a kistérség fejlődését, amire Európa is büszke lehet. A vendégek kedves emlékkel távozhattak, ugyanis egy művesen kidolgozott falemezen a kistérséget, illetve az út egy darabkáját megörökítve, kétnyelvű emlékeztetőt vihettek haza.  A remek szervezésért köszönet jár a házigazdáknak.
Balta János
Nyugati Jelen (Arad)

Nemzeti értékeinkről tartott előadást Papp Lajos
Zsúfolásig megtelt szombat este a csíkszeredai Sapientia EMTE Nagy Aulája, ahol Papp Lajos nyugalmazott szívsebész tartott előadást.
A nagy érdeklődés övezte rendezvényre az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és az Identitas Egyesület szervezésében került sor, a Nemzeti Értékeink Akadémiája elnevezésű előadássorozat keretében. Tiboldi László főszervező, az EMNT csíkszéki elnöke, az Identitas Egyesület elnöke köszöntötte a megjelenteket, majd átadta a szót az előadónak.
Papp Lajos érdekfeszítő előadásában beszélt a Kárpát-medence csodálatos földrajzi egységéről, rendkívüli gazdagságáról, a magyarság rendhagyó küldetéséről, nyelvének ősiségéről, a rovásírás egyediségéről. Rámutatott arra, hogy nem véletlenül igyekeztek idegen erők eltiporni a magyarságot. A hódítók rájöttek, hogy fegyverrel nem tudják megtörni a nemzetet, ezért valós történelmétől, nyelvétől igyekeznek megfosztani. Mindehhez sajnálatos módon a Magyar Tudományos Akadémia is hathatósan hozzájárul – véli Papp. Megjegyezte: a magyarság hordozza magában a legnagyobb arányban az európai ősgént, annak ellenére, hogy számos néppel keveredett, ugyanis a magyar nemzet mindig befogadó volt, ezért volt gyalázat a 2004. december 5-i népszavazás, amikor saját fajtáját tagadta meg, viszont hangsúlyozni kell, hogy azt a politika okozta. „Senki ne próbáljon magyarságából menekülni, mert nem tud, az európai ősgén ott van benne” – osztotta meg gondolatait az előadó. Megtudhattuk, a magyarság után a többi között a lengyelek, a horvátok, a ruszinok hordozzák magukban jelentős arányban az európai ősgént.
„A magyar nemzet ellenségei nem kívül, hanem belül vannak. Mindig lázadni kell, ha az őseink, a nyelvünk, a nemzetünk, a valós történelmünk ellen támadás indul. Fontos a nemzeti értékeink megtartása és átadása utódainknak” – hangsúlyozta Papp Lajos, aki előadását Ady Endre Az Úr érkezése című költeményének elszavalásával zárta.
Létai Tibor
Székelyhon.ro

Éleződik a választási viszály Sepsiszentgyörgyön
Eldurvulni látszik az Erdélyi Magyar Néppárt háromszéki képviselői és Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere, helyi RMDSZ-elnök közötti választási csörte. Pénteken a román nemzeti ünnep adott újabb okot friss viszályra.
Az EMNP sepsiszentgyörgyi szervezete közleményben fejezte ki felháborodását annak kapcsán, hogy szerintük Antal Árpád, érthetetlen ügybuzgalommal, három nappal december elsejét megelőzően, román zászlókkal aggatta tele a megyeszékhelyet. A néppártiak kiemelik, hogy még Albert Álmos (Antal Árpád elődje a polgármesteri székben – szerk megj.) idején sem voltak így telezsúfolva román szimbólumokkal Sepsiszentgyörgy közterei.
A Néppárt képviselői ugyanakkor felróják, hogy a november 24-én lezajlott, a Néppárt által meghirdetett, a Székelyföld területi autonómiáját hirdető tüntetésen a hatóságok megtagadták a szervezőktől, hogy kitűzzék a székely zászlót. Ugyanők figyelmeztetnek, hogy december elseje a székelyek számára nem ünnep, ráadásul magyarként sértő, hogy a nemzet eme tragikus évfordulóján minden alkalommal katonai csinnadrattával vonulnak fel a városban. Az állásfoglalásukban a néppártiak keserűen állapítják meg: tudomásul veszik. hogy a román karhatalom nincs tekintettel a székelyek érzékenységére, de az végképp elfogadhatatlan, hogy a magyar polgármester is hasonlóan nyilvánul meg.
„Öröm az ürömben, hogy a választási kampányban az RMDSZ választási pannói és a román nemzeti trikolórok meglepő harmóniában kiegészítik egymást" – zárul az állásfoglalás.
Szintén pénteken nyilvánosságra hozott másik állásfoglalásukban az EMNP megyeszékhelyi szervezetének képviselői érthetetlennek nevezik Antalnak a Néppárt jelöltjeit illető csütörtöki bejelentéseit. A néppártiak úgy értékelik: meglepő Antal pálfordulása, hiszen a tavaszi önkormányzati voksoláson a magyar összefogás jegyében élvezte és elfogadta a Néppárt bizalmát, aminek következtében elsöprő többséggel választották újra.
Antal Árpád a Székelyhon.ro megkeresésére rámutatott, ez a támadás újabb jele annak, hogy az EMNP politikusai nem hajlandóak, vagy nem tudnak pontos választ adni arra, hogy december 10-én milyen felelőséget vállalnak, amiért félrevezették az embereket. Ezért inkább ilyen gesztusokhoz folyamodnak. Ami a román zászlók elhelyezését illeti, a városvezető rámutatott, hogy a törvény értelmében minden önkormányzat köteles december elsején ezeket kitűzni. Egyébként idén egy fokkal sincs több zászló, mint tavaly, vagy tavalyelőtt, tehát ilyet csak olyan ember állíthat, aki nem Sepsiszentgyörgyön él. Az elöljáró hozzátette: érdemes összehasonlítani, hogy március 15-én hogyan van feldíszítve a város, illetve most.
Végül Antal Árpád keményen kritizálta az autonómiatüntetés szervezőit, akik annyira „balfékek" voltak, hogy nem kérelmezték egy zászlórúd felállításának engedélyezését az önkormányzattól, amikor a megmozdulásra benyújtották a kérésüket. Ha megtették volna, a hivatal jóváhagyja és akkor a román karhatalmi erők sem tudták volna megtiltani a székely zászló felhúzását – zárta mondandóját Antal.
Nagy D. István
Székelyhon.ro

IV. Kárpát-Medencei Ökumenikus Nagytalálkozó Hajdúdorogon:
Szeretettel győzzétek le a gyűlöletet!
Krisztus-várás a Kárpátok alatt címmel 2012. december 1-jén Kárpát-Medencei Ökumenikus Nagytalálkozót tartottak Hajdúdorogon, a helyi magyar görög-katolikus közösség megalapításának 100. évfordulóját ünnepelve.
A negyedik ízben sorra kerülő nagytalálkozó alkalmával a határok által elválasztott, de hitük által összetartozó egyházak híveik védelmében emelik föl szavukat az ige és az imádság erejével – szerepel a szervezők, Tőkés László korábbi királyhágómelléki püspök, valamint Kocsis Fülöp görög-katolikus megyés püspök meghívójában.
Az ünnepi alkalom alkonyati zsolozsmával kezdődött, melyben Kocsis Fülöp püspök fogalmazta meg az összejövetel alapgondolatát: amiképpen Krisztus legyőzi a halált és győzedelmeskedik a sötétség fölött, úgy mi is Krisztus ereje által küzdhetjük le az emberi sötétséget. Krisztushoz kell kötődnünk ahhoz, hogy isteni erő ragyogjon fel a Kárpát-medencében, mondotta a házigazda. Nemes Csaba egyházügyi főtanácsadó, az ünnepség moderátora elöljáróban kijelentette: az adventi Krisztus-várás létállapotában rá kell ismernünk bűneinkre, és le kell győznünk türelmetlenségünket.
Kósa Lajos debreceni polgármester köszöntője után Tőkés László, a Kárpát-medencei ökumenikus nagytalálkozók ötletgazdája szólt az egybegyűltekhez. Az előző alkalmakat felelevenítve rámutatott arra, hogy sokszor könnyebb lenne hallgatni a bennünket ért igazságtalanságokról, de – amiképpen a házigazdák jubileumi himnuszában is áll – a szeretet szólásra késztet bennünket. Tőkés László úgy fogalmazott: nem siránkozó önsajnálatból fakad a találkozó, hanem annak bizonyosságaképpen, hogy „a gyűlölet egyetlen hatékony ellenszere a szeretet”. Ezzel kapcsolatosan kijelentette, „nem szabad hagynunk, hogy eluralkodjék rajtunk a sötétség, a gonoszság, a félelem és a csüggedés”, annál is inkább, mivel a keresztény ember Pál apostol szavait tekinti iránymutatónak: „jóval győzd meg a gonoszt” (Rm. 12, 21). Tőkés László szerint a megannyi országba szétszakított, több milliónyi kisebbségi magyarságunk ellen irányuló indulat mértéke az antiszemitizmushoz és a cigányellenességhez hasonlítható. A nagyfokú magyarellenesség miatt követeljük az emberi és nemzeti méltósághoz való elidegeníthetetlen jogainkat, amelyek megteremtésén az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács is fáradozik – hangsúlyozta az erdélyi EP-képviselő.
Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere az összetartozás fontosságát emelte ki, mondván: „ma azért sírna Mária, mert nincs együtt az, ami összetartozik, nincs együtt az, ami egymásnak van teremtve”. Szerinte a Tőkés László és Kiss-Rigó László püspökök által indított „imahadjárat” pontosan azt a célt szolgálja, hogy egymásra találjanak a felekezetek és a nemzetrészek a Kárpát-medencében.
Kiss-Rigó László szeged-csanádi püspök aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy a karácsony és az advent inkább szól manapság a fogyasztásról, mint az értékekről. Rávilágított arra, hogy a történelem ura nem a pénz, nem a politikum, hanem egyedül Isten. A nagytalálkozó alkalmával kárpát-medencei identitástudatunk mutatkozik meg, és megtapasztalhatjuk a szolidaritás és összetartozás erejét, miközben félelem nélkül, határozottan kiállunk jogainkért.
Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspökhelyettese a Bibliát idézte: „Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését” (Rm. 8,19). Sokszor a sóvárgás miatt hályogos szemünktől nem látjuk a valóságot, azt, hogy a felszabadulás rajtunk múlik, fogalmazott.
Kovács Miklós, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke hangsúlyozta: fontos, hogy összefogjanak azok az igazak, akik a mindennapi egzisztenciális nyomás ellenére készek áldozatot hozni magyarságukért.
Végül Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke a romániai magyarok nemzetiségi jogaiért szállt síkra, kiemelve az anyanyelv használatát és az önrendelkezést. A Kárpát-medencei magyar közösségek és régiók jövőképét egyedül az autonómiáért folytatott szabadságharcunk határozhatja meg. Ehhez a harchoz egységre buzdította az anyaországi és határon túli politikusokat, egyházakat és civil szervezeteket is.
A méltóságteljes ünnepség Nemzeti imánkkal és Bosák Nándor debrecen-nyíregyházi püspök, valamint Erdélyi Géza nyugalmazott felvidéki püspök áldásával zárult.
Nagyvárad,
Tőkés László EP-képviselő Sajtóirodája
K Ö Z L E M É N Y

Plágiummal gyanúsítják Ecaterina Andronescut
Plágiummal vádolta hétfőn Ecaterina Andronescut az integru.org portál. A tudományetikai kódex megsértéseinek feltárására szakosodott internetes oldal szerint az oktatási miniszter neve három olyan nemzetközi publikáció alatt szerepel, amelyhez semmi köze nincs.
A portál tájékoztatása szerint a măgurelei anyagfizikai intézet kilenc fizikusa a Journal of European Ceramic Society lapjában számolt be kutatási eredményeiről 2006-ban. Ez a tanulmány 2006-2007 között további három lapban megjelent, más címmel és más szerzők – köztük Ecaterian Andronescu és Sorin Jinga, a Bukaresti Műszaki Egyetem tanárai – neve alatt.
Az integru.org szerkesztői leszögezik: a miniszter „az akadémiai etika súlyos áthágásával, a szerzői jogok többszöri megsértésével, plagizálással és önplagizálással" vádolható. A portál segítségül hívott a vád alátámasztására négy nemzetközi szaktekintélyt is, akik megerősítették a plágium tényét. „A négy tanulmány tartalma 90 százalékban azonos" – idézi az integru.org James F. Scottot, a Cambridge Egyetem fizika professzorát.
A portál szerint az esetet súlyosbítja, hogy Ecaterina Andronescu kutatási pénzt pályázott meg és nyert el a tanulmány megírásáért.
Az integru.org emlékeztet, hogy egy másik eset kapcsán is gyanúba keveredett az oktatási miniszter, aki doktorátusirányító tanárként szemet hunyt az egyik doktorandusza által elkövetett plágium felett. Aurelia Cristina Nechifor tudományos kísérleteit leíró doktori disszertációja egy részét az Analytical Chemistry folyóiratban 2003-ban megjelent tanulmányból vette át.
A miniszter közleményben reagált a vádakra. „Elfogadhatatlannak tartom a plágiumgyanút olyan tudományos cikkek kapcsán, amelyekben csupán a sajátos angol nyelvű kémiai szakkifejezések egyeznek meg" – fogalmazott állásfoglalásában.
Ecaterina Adronescut hétfőn Victor Ponta kormányfő is védelmébe vette. Kijelentette, hogy az oktatási miniszter az ország egyik legismertebb professzora, akinek a befeketítése a Demokrata Liberális Párt érdeke. „A PDL ezzel nem fog nyerni semmit, a választások eredményét ez nem befolyásolja, olyasmiről beszélnek ugyanis, ami az állampolgárokat nem érdekli, közvetlenül nem érinti" – jelentette ki.
Mint ismert, a Ponta-kabinet megalakulása óta a kormányfőnek gondot okozott az oktatási miniszteri tisztség betöltése. Az egyik jelöltje plágiumgyanú miatt visszalépett, még mielőtt letette volna az esküt, Ioan Mang miniszternek pedig le kellett mondania plágiumvádak miatt.
Maszol.ro

Temerini fiúk – Tőkés és Lomnici kéri a másik három elengedését is - A még börtönben lévő három elítélt "temerini fiú" számára kért kegyelmet a szerb államfőtől Tőkés László európai parlamenti képviselő és Lomnici Zoltán, az Emberi Méltóság Tanácsának (EMT) elnöke.
Közösen jegyzett közleményükben az EMT nevében örömüket fejezik ki azért, hogy a temerini elítéltek közül ketten - elnöki kegyelem révén - kiszabadultak a börtönből.
"Ugyanakkor ezt csak részeredménynek tekintjük, hiszen Máriás István, Illés Zsolt és Uracs József továbbra is börtönben sínylődnek, és kénytelenek elviselni annak a példátlanul súlyos büntetésnek a terheit, amely nemcsak a délvidéki magyarságot, hanem a nemzetközi közvéleményt is méltán felháborítja" - írják. Szerintük Tomislav Nikolic államfő azzal gyakorolt volna igazi gesztust a magyarság irányába, ha Horváth Árpád és Szakáll Zoltán mellett a többi elítéltet is kegyelemben részesítette volna, ha ők is amnesztiát kaptak volna.
"Az Emberi Méltóság Tanácsa ezúton azzal a kéréssel fordul Szerbia államelnökéhez, hogy - minden politikai esetlegességen felülemelkedve - a börtönbe vetett másik három temerini magyar fiatal esetében is gyakoroljon kegyelmet" - írta közleményében Tőkés László és Lominici Zoltán. Úgy fogalmaztak, hogy a történelmi múlt bűneinek esedékes jóvátételén túlmenően ez jelenthetné Áder János és Tomislav Nikolic államelnökök legutóbbi budapesti találkozójának igazi sikerét.
Tőkés László és Lomnici Zoltán felhívja a figyelmet arra, hogy a minap, a temerini fiúk ügyének felkarolására Nagyváradon tartott Délvidéki Szolidaritás Napjára valamennyi vezető vajdasági magyar politikai párt elküldte képviselőjét. Ez is tanúsítja szerintük, hogy a délvidéki magyarság számára milyen traumát okozott a "temerini fiúkat" elmarasztaló ítélet, amilyenben még a háborús cselekményekben bűnösnek talált személyek sem részesültek.
A vajdasági magyar fiúkat azért ítélték összesen 61 év börtönbüntetésre, mert 2004-ben súlyosan bántalmaztak egy szerb férfit. A szigorú ítélet felháborodást okozott a délvidéki magyarok körében, az ügy többször felvetődött a magyar-szerb kétoldalú tárgyalásokon, és szó volt róla Áder János és Tomislav Nikolic két héttel ezelőtti, budapesti megbeszélésein is.
(MTI)