Falvaink – Háromkút – Neamt megye
A település a Békás-szorostól 15 km-re délre található. Háromkút nevét 1913-ban említették először. A falu a legeltetésre feljáró gyimesiek szálláshelyeiből kezdett kialakulni. Azelőtt Gyergyószentmiklós később a Neamţi megyei Almásmező része volt. 1956-ban az utóbbiból vált külön. Gyergyószentmiklósról a Gyilkos-tó irányából meglehetősen rossz úton lehet eljutni a festői szépségű Kisbékás-patak völgyébe. Aszfaltút nincs, csak köves úton lehet megközelíteni a települést. A Gyilkos-tótól mintegy 15 kilométerre levő Háromkút a Kisbékás-patak két oldalán elszórtan sorakozó házakból áll. A bal parton mintegy ötven család él, zömében magyarok, a patak másik partját alig fél tucat román család lakja. A falu lakói túlnyomórészt gyimesi csángók. Az első telepesek Háromkútra a 19. század közepén érkeztek. Harminc gyimesközéploki gazda vette meg a terület egy részét. Kezdetben csak nyári szállásként lakták a területet, majd lassan állandó lakhelyükké vált.
Háromkút három egymáshoz közel álló forrásról kapta a nevét. Legjelentősebb és legszebb a Meleg-forrásnak nevezett bővizű karsztforrás, amely a majd 1800 méter magas Fekete-Hagymás lábánál tör a felszínre. A forrásból kiömlő víz bővizű patak formájában ömlik a Kisbékás-patakba, amelynek kristálytiszta vizében még ma is mosnak az asszonyok.
A falu fölé emelkedő fenyvesek már a Nagy-Hagymás Természetvédelmi Terület részét képezik. Háromkút egy élő, élni akaró kis magyar település. A zord körülmények között élő emberek nem akarnak elköltözni, nem vágynak csillogásra, hatalmas vagyonra, vagy kényelemre. Munkahelyre, biztos jövedelemre lenne szükségük ahhoz, hogy az ötödik osztálytól idegenbe kerülő gyermekeik költségeit fizetni tudják.
A legnagyobb, ami hiányzik a munkahely, a pénznélküliség itt nagyon nagy. Volt, aki elment külföldre dolgozni, hogy tudja a gyermekét iskolába járatni. A mesebeli szépségű vidék turistaparadicsom is lehetne. Ehhez azonban járható utakra lenne szükség. És arra, hogy a megyék kiegyezzenek, hogy hol vannak a határaik, hová tartozik a település. Háromkút – ahogy az itt élők mondják – a küszöbön van. Vagyis három megye – Hargita, Bákó és Neamţ megyék – határán terül el. A faluban nincs orvos, pap és posta sem.
Az itt élő embereknek közel 43 kilométert kell utazniuk ha orvoshoz akarnak menni Gyergyószentmiklósra, de ugyanennyit kell menniük, ha hivatalos ügyeiket akarják elintézni a Gyimesközéploki Polgármesteri Hivatalban.
A december 2-i műsorban Imre Anna tanítónő, Prezsmer János (77) gazdálkodó, Prezsmer Imre gazdálkodó, Prezsmer György gazdálkodó, Prezsmer Ilonka háziasszony, Prezsmer István (43) fiatalember, Prezsmer Maricica (30) fiatal családanya, Nagy Erzsébet falugondnok vallomásai alapján kapunk képet a hajdani és a jelenlegi településről.
marosvasarhelyiradio.ro
Erdély.ma

Szülőföldön magyarul: újabb döntés várható
Még mintegy 23 ezer pályázatról kell döntést hozzon a Szülőföldön magyarul program keretében a pénzt kezelő Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. A korábban megítélt támogatások nagy többségét már kifizették.
A napokban várható az alapkezelő döntése a Szülőföldön magyarul program keretében második körben felterjesztett pályázatokkal kapcsolatosan – vélte Burus-Siklódi Botond, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének (RMPSZ) elnöke. Az oktatási, nevelési és tankönyv-, taneszköz-támogatásokra benyújtott pályázatokat összegyűjtő és leellenőrző szervezet a támogatásokat megítélő Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. döntéshozó bizottságának már minden megfelelő pályázatot benyújtó pályázóról javaslatot tett. A második körben 23 517 pályázót terjesztett fel támogatásra. Arról, hogy a második körben támogatásra javasolt pályázók mikor kaphatják meg a pénzt, az RMPSZ elnöke nem tudott nyilatkozni, az összegeket ugyanis a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. kezeli. A korábbi nyilatkozatok szerint viszont év végéig be akarja fejezni a kifizetéseket az alapkezelő.
Amint Burus-Siklódi Botond elmondta, az egyéni elbírálás alá eső pályázók maradtak utoljára, 8343 ilyen pályázatot terjesztettek elő a bizottságnak. Az elnök megemlítette, egyéni elbírálás alá esnek például azok az óvodások, akik bár már óvodába jártak az előző tanévben, még nem töltötték be a harmadik életévüket. Szintén külön döntést hoznak azon diákok esetében, akik nem az állami oktatás keretében tanulnak magyarul. Az ilyen esetekben a még rendelkezésre álló pénzalap függvényében hoz döntést az alapkezelő – tájékoztatott Burus-Siklódi Botond.
Közölte azt is, a pályázók támogatásra való felterjesztésével lezárult a munkájuk ezen része, de a kérdéses esetek tisztázásában állnak továbbra is a pályázók és az alapkezelő rendelkezésére. Ha a pályázóknak kérdésük van a pályázatukkal kapcsolatosan, a 0266-371377-es vagy pedig a 0266-244450-es telefonszámokon tehetik fel ezeket, napközben 8 és 15 óra között.
Az RMPSZ idén 108 488 pályázatot kapott a Szülőföldön magyarul program keretében. A pályázatokban 157 646 óvodás és iskolás számára igényelték a nevelési, oktatási, valamint tankönyv- és taneszköz-támogatásokat szüleik, illetve törvényes képviselőik. Először azok kapták meg a támogatást, akik már tavaly is sikeresen pályáztak, ezután pedig az idén először pályázók következtek. Új pályázó idén több mint nyolcezer volt – tudtuk meg Burus-Siklódi Botondtól.
Demeter Attila, a támogatások kifizetését végző OTP Bank Románia illetékese azt mondta el, az eddig megítélt támogatások 99 százalékát átutalták a támogatottaknak. Decemberben utalnak még azoknak, akik támogatásáról szintén korábban született döntés, de külföldön dolgoznak, és karácsonyra térnek haza.
R. Kiss Edit
Székelyhon.ro

„Morzsákat kegyeskedtek visszajuttatni az erdélyi magyar közösség javaiból”
Rmániában megfeneklett az elkobzott javak visszaszolgáltatása, az egykori tulajdonosok hiába várnak természetbeni visszaszolgáltatásra vagy kárpótlásra. Vekov Károlyt, az Erdélyi Magyar Néppárt szenátorjelöltjét (1-es választókerület) arról kérdeztük, elképzelése szerint hogyan lehet a holtpontról kimozdítani ezt a folyamatot.
 – Az egykori erdélyi magyar javak visszaszolgáltatása a román–magyar viszony egyik legérzékenyebb pontja. Valójában ez nem más, mint a burkolt román sovinizmus egyik tipikus példája, amikor is semmibe véve a tulajdonhoz való alapvető emberi jogot, folytatódik egyrészt a két világháború közötti gyakorlat, majd a kommunista korszak magántulajdont tagadó viszonyulása, megtetézve a többségi, egykori valóságot el nem fogadó alapállásával. A kilencvenes években ezt Ion Iliescu nyíltan is beismerte, amikor kijelentette az elkobzott ingatlanok vonatkozásában: nem fogadható el, hogy minden erdélyi város központja „idegen” (azaz nem román) kézbe kerüljön – vallja Vekov Károly,
– Az elvieken túl mindez azért érint bennünket, magyarokat olyan érzékenyen, mert ezáltal 1989 után megfosztottak bennünket attól a gazdasági pozíciótól/potenciáltól, amely biztosította volna közösségünk tagjai számára az indulótőkét, és amelynek birtokában versenyképesek lehettünk volna. Egyházaink egykor hagyományos, oktató és karitatív munkáját akadályozták meg ezzel a máig tartó politikával. A katolikus és a református egyház még a felét se kapta vissza elkobzott javainak. Ugyanez elmondható egykori civil szervezeteinkről és intézményeinkről is, amelyeknek nemegyszer a tulajdonukat igazoló telekkönyvi bejegyzés birtokában kell igazukat keresni a bíróságokon. Sőt bizonyítaniuk kell, hogy „törvénytelenül” fosztották meg őket jogos tulajdonuktól, mindezt akkor, amikor az egykori levéltári bizonylatok vagy elérhetetlenek, vagy már régen mások ülnek a legkülönfélébb jogcímeken javaikban.
A híres visszaszolgáltatási bizottság a fenti helyzet ismeretében is a jogfolytonosság bizonyítását kéri még attól is, akinek nyilvánvaló a tulajdonjoga. Amúgy, pedig, csak „ünnepnapokon” (lásd román–magyar egyezségkötés, vagy más fontos nemzetközi politikai helyzet alkalmával) kegyeskedett néhány morzsát juttatni a magyar közösségnek egykori javaiból. A bizottságban statisztáló eddigi magyar képviseletünk mindezt szó nélkül tűrte és támogatta „rendületlenül” a mindig soros kormányt – vélekedett a jelölt.
Vekov szerint ezen a helyzeten csakis határozottsággal lehet változtatni, pontosan leszögezett és betartatott visszaszolgáltatási ütemtervvel, amely törvénykezési szinten is elsőbbséget biztosít az eredeti tulajdonosnak.
Szabadság (Kolozsvár)

Tíz és fél millió a külhoni magyar íróknak
Tíz és fél millió forinttal támogatja 15 külhoni magyar író és irodalmár szépirodalmi, műfordítói vagy kritikai munkáját az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) Balog Zoltán miniszter döntése értelmében.
A tárca felhívására 52 alkotómunka támogatására vonatkozó pályázat érkezett: Erdélyből 27, Vajdaságból 11, Felvidékről 10, Kárpátaljáról 3, Muravidékről pedig 1 – olvasható a kultúráért felelős államtitkárság közleményében, amelyet hétfőn juttattak el az MTI-hez.
Balog Zoltán miniszter a szakmai bizottság javaslatára úgy döntött, hogy öt író Gion Nándor prózaírói ösztöndíjban, 3-3 fő Székely János költészeti és drámaírói, Schöpflin Aladár kritikai, valamint Franyó Zoltán műfordítói ösztöndíjban, egy alkotó pedig Benedek Elek gyermekirodalmi ösztöndíjban részesül. Az 10 hónapra szóló ösztöndíj bruttó összege fejenként 700 ezer forint. A nyertes pályázatok megvalósítási határideje 2013. szeptember 30.
A www.kormany.hu oldalon olvasható tájékoztatás szerint Székely János-ösztöndíjban részesül Benedek Miklós vajdasági, Muszka Sándor erdélyi és Vida Gergely felvidéki alkotó.
Gion Nándor-ösztöndíjat kap Serestély Zalán, Zsidó Ferenc és Duma István András Erdélyből, valamint Veres István és Hizsnyai Zoltán a Felvidékről.
A Schöpflin Aladár-ösztöndíj nyertese a kárpátaljai Hidi Tünde, az erdélyi Zsigmond Andrea és a vajdasági Novák Anikó.
A Franyó Zoltán-ösztöndíjat három erdélyi műfordítónak, Szűcs Imrének, Karácsonyi Noéminek és Patkó Évának folyósítják.
Benedek Elek-ösztöndíjban Zágoni Balázs erdélyi író részesül.
Népújság (Marosvásárhely)

Tóth Erzsébetre emlékeztünk
Tóth Erzsébet, a népdaléneklés kitűnő énekművészének szíve 2011. november 26-án szűnt meg dobogni. Emlékét ápolni, munkás, sikerekben gazdag életével példát mutatni a jövő nemzedéknek megtisztelő feladatának érezte a Lorántffy Zsuzsanna Kulturális Egyesület, a Maros Művészegyüttes és a Maros megyei EMKE. A szervezők összefogása szép és tartalmas estét eredményezett. A Maros Művészegyüttes termét megtöltötte az emlékező közönség, bár városunkban aznap a Nemzeti Színház és a Kultúrpalota nagytermében is zenés műsorok kerültek bemutatásra. Csak zárójelben jegyzem meg – gyakran tapasztaljuk a művészi rendezvények egy napra eső bőségét, hiszen kiállítás- megnyitók, koncertek, találkozók, megemlékezések, a színház, a bábszínház, Stúdió színház, filharmónia előadásaiból válogathat egy-egy késő délután vagy este a marosvásárhelyi közönség. Ilyenkor, a bőség zavarával küszködve, fővárosnak érzem városunkat. Ha már elveszítette székely fővárosi státusát, a nívós művészi programok fővárosává nőtte ki magát.
A Tóth Erzsébet-emlékest mottója a Kiss Júlia, a Református Kollégium diákja által nagy érzékenységgel előadott Király László Halljátok-e a dalt? című verse volt. A Székely Népi Együttes olyan alapokat rakott le, amelyre a "jókedvű nemzedékek" nyugodtan építkezhetnek. Ezt sugallta Kilyén Ilka műsorvezető, amikor a hajdani legendás együttes jelen lévő tagjait színpadra szólította. Egy szál virágot megérdemeltek volna… Hajaj, a szegénység… a közönség tapsa megannyi virágszál volt. Gellért Márta, a Lorántffy Egyesület alapító tagja Tóth Erzsébetre, az alapító elnökre és közéleti emberre emlékezett, Sántha Rezső pedig a népi együttes csapatszellemére, magas művészi mércéjére és Tóth Böskének a mindig, a legnehezebb körülmények között is színvonalas színpadi jelenlétére. Dr. Ábrám Zoltán az EMKE megbecsülését juttatta eszünkbe, amikor a díszpolgárságra való jelölés iratcsomóját, dokumentációját összeállította. Ennek a megbecsülésnek a jegyében, mint bejelentette, ezután a Maros megyei EMKE által minden esztendőben kis- és általános iskolásoknak szervezendő népdaléneklési versenyt ezután Tóth Erzsébetről nevezik el. Kelemen Attila Botond, a Bolyai líceum kisdiákja gondolatgazdagon mondta el Horváth István Tornyot raktam című versét, Kiss Júlia pedig egy Szőcs Kálmán-verssel emlékeztetett azokra a nehéz időkre, mégis hőskorszakra, amikor a népi együttes és Tóth Erzsébet, a vele sokszor párban énekelő Széllyes Sándor fáradságot nem kímélve vitték a dalt, néptánc- és énekkultúránkat a legeldugottabb falucskába is. Mert a dalt hallatni kellett, nehogy, mire a jókedvű generációk felnőnek, feledésbe menjen. A Füzesi Albert vezette Napsugár most is kitett magáért. Szemünket és szívünket gyönyörködtetve pálpataki és vajdaszentiványi koreográfiákat táncoltak. A talpalávalót a Cinige zenekar húzta, akiket Sinkó András irányít. Ők kísérték a két fiatal énekest: Diós Brigittát és Szőllősy Katát, akik nyárádmenti illetve mezőségi népdalcsokrot adtak elő. Mindkét fiatal tehetség az EMKE népdaléneklési versenyén – ahol Tóth Erzsébet a zsűri elnöke volt – nyert, különböző esztendőkben, első díjat.
A műsor bebizonyította, hogy a hagyaték átadása megtörtént. Vannak fiatalok és még fiatalabbak, akiknek az elődöktől kapott népdal, néptánc örökség fontos. Ápolják, művelik, továbbadják.
Kiss Julianna
Népújság (Marosvásárhely)

Gyertyás tüntetés Nagyváradon
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és az Erdélyi Magyar Néppárt folytatva a Mindent vissza! – Restitutio in integrum országos tüntetéssorozatot gyertyás, néma tüntetést szervezett 2012. december 2-án Nagyváradon, a volt Pénzügyi Palota előtt.
Az eső ellenére mintegy félszázan gyűltek össze az ingatlan előtt, békés úton követelve a kommunizmus idején elkobzott egyházi- és magántulajdonok visszaszolgáltatását. A résztvevők gyertyákat gyújtottak, majd élő láncot alkottak az épület körül. Később Moldován Lajos néppárti képviselőjelölt szólt néhány szót az egybegyűltekhez, mondván: a közveszélyesen romos ingatlanba egyes híresztelések szerint hajléktalanok költöztek be, ami azért is különösen veszélyes, mert tűzgyújtás esetén könnyen kigyúlhat az épülhet. A néma tüntetés közös imádkozással zárult.
Zatykó Gyula, a Néppárt alelnöke, szenátorjelölt a sajtó érdeklődésére hangsúlyozta: huszonkét évvel a rendszerváltozás után számos olyan egyházi és magántulajdon van, amelyet nem kapott vissza jogos tulajdonosa. Még mindig nem teljesült a Románia EU-s csatlakozásakor megígért teljes restitúció, sőt az a veszély is fennáll, hogy jövőre megváltoztatják az erről szoló jogszabályokat, oly módon, hogy a tulajdonosok elkobzott javaik értékének csupán a 10%-át kapják vissza. Az Erdélyi Magyar Néppárt ezzel szemben a teljes visszaszolgáltatást sürgeti – hangsúlyozta a Néppárt nagyváradi szenátorjelöltje.
Mint ismeretes, az impozáns palotát nemrég a restitúciós törvény alapján a római katolikus püspökségnek ítélte az illetékes bizottság, viszont a megyei önkormányzat bírósági úton próbálja megváltoztatni a határozatot, és saját tulajdonába venni az ingatlant. A szervezők ezúton tiltakoztak a peres eljárás ellen, amely tovább késlelteti az épület tulajdonjogának rendezését, és emiatt az ingatlan csak tovább romosodik – áll az Erdélyi Magyar Néppárt partiumi sajtószolgálatának a tájékoztatójában.
Nyugati Jelen (Arad)

Szász Jenő pálfordulása: RMDSZ-szavazatra buzdít az MPP volt elnöke
Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt (MPP) volt elnöke szerint az Erdélyi Magyar Néppártnak (EMNP) nincs esélye bejutni a bukaresti parlamentbe, ezért szerinte a Tőkés László védnöksége alatt álló alakulatra leadott szavazatok egyes román pártok jelöltjeit juttatnák mandátumhoz. Miközben sokan háttéralkut sejtenek Szász állásfoglalása mögött, a polgári alakulat vezetői megosztottak a tekintetben, kire szavazzanak az MPP hívei a december 9-i parlamenti választáson. Szász Jenő álláspontja azért érdekes, mert az MPP vezetőjeként évekkel ezelőtt meghirdette a választás szabadságát az RMDSZ-szel szemben, és egyik legkritikusabb ellenfele volt a szövetségnek.
Szász Jenő burkoltan arra biztatja az erdélyi magyarokat, hogy az RMDSZ-re szavazzanak a vasárnapi parlamenti választáson. Az MPP volt elnöke szerint az EMNP-nek nincs esélye bejutni a bukaresti törvényhozásba, ezért szerinte az alakulatra leadott szavazatok egyes román pártok jelöltjeit juttatnák mandátumhoz.
A nemrég a Nemzetstratégiai Intézet irányításával megbízott politikus a Duna Televíziónak adott, vasárnap esti nyilatkozatában úgy vélekedett, az erdélyi magyaroknak olyan pártra kell szavazniuk december 9-én, amelyik teljesíteni tudja a bejutás követelményeit. Úgy vélte, egyedül az RMDSZ képes erre, mivel szerinte az EMNP nem tudja átlépni a hat képviselői és három szenátori mandátum megszerzését feltételező alternatív küszöböt.
Szász abban látja a bajok forrását, hogy a júniusi önkormányzati választásokon nem alakult meg az általa szorgalmazott „jobboldali koalíció” az MPP és az EMNP között, amely rákényszerítette volna az RMDSZ-t arra, hogy elfogadja a „magyar válogatott” felállítását. „Igazi jó megoldás nincs az erdélyi magyarság számára, mert valami többre volna szükség, mint amit az RMDSZ az utóbbi 22 évben produkált, de én azt látom, hogy ha a kisebbik rossz mellett kell az ember letegye a voksát, akkor fontoljuk meg az erdélyi egyházak üzenetét, miszerint fontos, hogy az erdélyi magyarságnak képviselete legyen a parlamentben. És ha azt nézzük, hogy melyik párt tudja ezt a lehetőséget biztosítani az erdélyi magyaroknak, ha nem is nyugodt lelkiismerettel mondom, de látszik, ezt az RMDSZ tudja megtenni” – jelentette ki Szász.
A kérdés különben megosztja az MPP-t. Biró Zsolt, az alakulat jelenlegi elnöke tegnap a Krónikának nyilatkozva igazat adott elődjének, és nyíltan arra biztatta a párt valamennyi tagját és szimpatizánsát, hogy szavazzon az RMDSZ-re. „Ha a magyarság a romániai lakosság mintegy 6 százalékát teszi ki, és a bejutási küszöb 5 százalék, akkor csak az RMDSZ-nek van esélye bejutni a törvényhozásba. A néppártiak által hangoztatott 6:3-as alternatív küszöb teljesítése gyakorlatilag lehetetlen” – állítja Biró. Hozzátette, az MPP nem azért nem állított saját jelölteket, mert elégedett az RMDSZ eddigi tevékenységével, hanem a választási matematikából adódó meggondolásból.
Az MPP háromszéki szervezete szavazásra buzdít ugyan, de nem foglal állást egyik magyar párt mellett sem. Kulcsár Terza József, az MPP Kovászna megyei elnöke a Krónikának elmondta, fontosnak tartják a részvételt, mozgósító üzenetet fogalmaznak meg, és arra biztatják tagjaikat, hogy magyar jelöltre szavazzanak.
„Az RMDSZ elleni kifogásainkat számtalanszor megfogalmaztuk, az EMNP viszont megosztotta a nemzeti oldalt. Az önkormányzati választások előtt össze kellett volna fognunk, hogy eséllyel vehessük fel a versenyt az RMDSZ-szel” – jelentette ki Kulcsár. Közben viszont Nagy István, a Kolozs megyei Szék község MPP-szervezetének elnöke tegnap arra buzdította a párt tagjait és szimpatizánsait, hogy az EMNP-re szavazzanak.
Szász Jenő állásfoglalása különben azért érdekes, mert az MPP vezetőjeként évekkel ezelőtt meghirdette a választás szabadságát az RMDSZ-szel szemben, és egyik legkritikusabb ellenfele volt a szövetségnek. Politikai ellenfelei azonban az elmúlt időszakban azzal vádolták, hogy látványosan közeledett az RMDSZ-hez. Erre utal sokak szerint, hogy Verestóy Attila RMDSZ-es szenátor a kampány idején többször üdvözölte, miszerint Szász „megértette az egység szükségességét”, és az MPP nem indult a parlamenti megmérettetésen.
Sokan azt sem tartják véletlennek, hogy az RMDSZ-többségű, székelyudvarhelyi képviselő-testület – az EMNP heves ellenzése közepette – a napokban megszavazta, hogy a Szász vezette Székelyudvarhelyért Alapítvány ne készpénzben törlessze a városkasszával szemben felhalmozott 345 ezer lejes adótartozását, hanem egyik csereháti ingatlana három lakrészével.
Mint arról beszámoltunk, Kelemen Hunor RMDSZ-elnök az MPP október közepén rendezett Országos Tanácsa döntései közül azt nevezte a legfontosabbnak, hogy az alakulat megőrizte szervezeti önállóságát. Kelemen akkoriban úgy nyilatkozott, hogy az MPP éléről történt visszavonulása előtt hosszú megbeszélést folytatott Szász Jenővel, és ez alapján úgy látja, hogy a decemberi parlamenti választások után lehetőség nyílik az RMDSZ és a polgári alakulat közötti párbeszédre, és több kérdésben együttműködhetnek. A stafétát Szász átadta Biró Zsoltnak, aki MPP-elnöki minőségében október végén az együttműködési lehetőségekről tárgyalt Kolozsváron Kelemen Hunorral.
Krónika (Kolozsvár)

Az MPP végjátéka
„A választás szabadsága” jelszótól „a nem az RMDSZ-re adott szavazatok román pártok jelöltjeit juttatják mandátumhoz”-ig – így foglalható össze a Magyar Polgári Párt alfája és omegája, a kezdet és a vég.
Merthogy a párt idei lépései – most sem indul el a parlamenti választásokon, sőt az egykori elnök az RMDSZ retorikáját használva arról beszél, hogy a másik rivális pártnak, az EMNP-nek nincs esélye a parlamentbe jutni, ezért a rá adott voksok elveszettnek minősülnek – nyomán egyre valószínűbb, hogy a jobb sorsra érdemes projekt hamarosan véget ér, és az MPP legfeljebb regionális erőként vegetál tovább – már ha egyáltalán megmarad.
Mert igaz ugyan, hogy Szász Jenő már nem a párt elnöke, de azért eléggé egyértelműnek tűnik, hogy továbbra is befolyással bír az alakulatban. Pedig már az önkormányzati választásokat követően világossá vált, hogy két, önmagát jobboldali-konzervatívnak mondó autonomista pártot nem tud fenntartani a romániai magyarság. A támogatottságából a budapesti kormány rokonszenvét is élvező EMNP javára is veszítő MPP azonban a néppárttal való együttműködés akadályának tekintett Szász lemondása után is a Szász Jenő-i szellemiségben működik tovább, sőt most az RMDSZ melletti kiállásra buzdít.
És ez lehet az a pont, amely az MPP végjátékának utolsó fázisát jelezheti. Tény, hogy az MPP azáltal, hogy nem indul a választásokon, sokkal inkább kedvez az EMNP-nek, amellyel szavazótábora nagyjából azonos, mint az RMDSZ-nek. Az, hogy most az azonos célokat megfogalmazó alakulat helyett mégis épp azon erő támogatására buzdít, amellyel szemben az MPP-t létrehozták, a megmaradt szimpatizánsokat is elfordíthatja a polgári párttól.
Hiszen nem azért támogatták eddig az RMDSZ-szel szemben álló, önmagát elsősorban a szövetséggel szemben meghatározó alakulatot, hogy most mégis a tulipánra szavazzanak. Hogy az MPP volt és jelenlegi vezetőinek pálfordulása mögött mi áll, nem tudjuk – előfordulhat, hogy Szászt és az MPP vezetését háttéralkuk során, bizonyos ellenszolgáltatások ígéretével sikerült „pacifikálni”. Az RMDSZ-szel nem szimpatizáló polgárok „megtérítése” azonban valószínűleg nem működik ilyen könnyen.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

Új ösztöndíj a PKE számára egy Ausztráliában élő magyar üzletembertől
Új ösztöndíjat hozott létre a Partiumi Keresztény Egyetem számára egy Ausztráliában élő magyar üzletember. Pető Árpád évek óta támogatja a váradi magyar egyetemet, most jelentős összeggel járult hozzá ahhoz, hogy az egyetem kiemelkedő tehetségű hallgatói minél jobb körülmények között tanulhassanak.
Az 500 és 1000 amerikai dollár értékű összeget, egyszeri anyagi támogatásként az egyetemen működő, jelenleg 69 egyetemistát tömörítő Janus Pannonius Szakkollégium hallgatói pályázhatják meg. A pályázatokat december közepéig kell benyújtaniuk, az első Pető-ösztöndíjakat még év vége előtt átadják, a beérkező pályázatoktól függően 15–25 diáknak, a tervek szerint az alapító jelenlétében megtartott ünnepélyes alkalommal.
Tőkés László, az egyetem vezetőtanácsának elnöke a sajtótájékoztatón elmondta, hogy az Európai Parlamentben a felsőoktatás korszerűsítéséről szóló jelentésbe előadóként beemelte a kelet-közép-európai térség egyetemeinek felzárkóztatását is. Kifejtette, Európa legnagyobb egyetemei között alig szerepelnek ebben a térségben működő felsőoktatási intézmények, ami meglátása szerint „öröklött lemaradottság” eredménye, amin változtatni kell.
János-Szatmári Szabolcs rektor szintén jó hírnek tartja, hogy a romániai egyetemek minősítési folyamata nem állt le: az oktatási minisztérium pályázatának köszönhetően jövőre Európai Uniós szakemberek érkeznek az ország felsőoktatási intézményeibe, köztük a PKE-re is. A rektor célja, hogy a váradi egyetem ne csupán magánegyetemként jelenjen majd meg a végső értékelésen, hiszen jelenleg is csak a román törvények szerint az: támogatását állami költségvetésből kapja, csak nem a román, hanem a magyar államéból.
„A Partiumi Keresztény Egyetem a továbbiakban regionális célkitűzéseket felvállaló, közösségi egyetemként szeretné meghatározni magát” – jelentette ki a rektor. Hozzátette, az oktatási törvény legutóbbi változásainak köszönhetően ugyanakkor a PKE, amely évek óta a pedagógusképzés regionális központjává szeretné kinőni magát, újra elindíthatja tanárképzőmodulját. Az idei tanév második szemeszterében az első- és másodéves hallgatók meg is kezdhetik a hat félévet felölelő modult, amelyet a törvények értelmében sűrítve is elvégezhetnek, így mire befejezik tanulmányaikat, a tanári képesítés is a kezükben lehet.
A sajtótájékoztatón arról is beszámoltak, hogy Deák Brigitta, a Partiumi Keresztény Egyetem másodéves, menedzsment szakos hallgatója azon 17 fiatal egyike, aki több tízezer pályázó közül bekerült az Európai Unió Tanácsa által meghirdetett versenybe. Brigitta ugyan nem került be a nyertesek közé, de az egyetem vezetősége igen büszke arra, hogy messzire vitte a PKE hírét – mondta el Tolnay István tanügyi tanácsos.
Nagy Orsolya
Krónika (Kolozsvár)

Múltunk kötelez (Megjelent)
Kádár Gyula legújabb könyvét* holnap kora este mutatják be a Székely Nemzeti Múzeumban. A sepsiszentgyörgyi történész, a Történelmi Magazin kiadója-főszerkesztője, a Háromszék állandó külső munkatársa az utóbbi két évben három kötettel jelentkezett.
A két esztendeje megjelent Székelyföld határán című könyvét az autonómiaharc bibliájaként méltattuk, s a szentírási párhuzamnál maradva, a tavaly kiadott, Székely hazát akarunk címűt az autonómiaharc újszövetségeként jellemeztük. Vártuk a sorozat harmadik kötetét, az ki is jött a nyomdából, de címében nem találjuk sem Székelyföldet, sem a székely hazát. A Biblia is két részből áll, de továbbgondolásra késztet. Így Kádár Gyula sorozatának harmadik kötete is túllépett a szűk hazán, s az államalapítás korába kalauzol, Szent István királyunkat és művét mutatja be. Míg az első könyv a történelmi publicisztika eszköztárával igyekezett az autonómiaharc fontosságára rávezetni az olvasót, a két részből álló másodikban a publicisztikai gyűjtemény mellett megjelent a történelmi tanulmány is, a hadtörténet kiegészítéseként népességtörténettel is találkoztunk, a friss könyv kizárólag történelmi szaktanulmány, de az olvasmányosság érdekében nem láb- vagy végjegyzetekkel ellátott, hanem zárójelben diszkréten jelzett forrásjegyzetekkel tűzdelt szöveg. A magyar múltat sokan sokféleképp ismerik. Nagyon sokan büszkék történelmünkre, de sokan meg sem ismerhették, míg akadnak olyanok, akik szerint fölösleges a múltismeret. Kádár Gyula szerint történelmünk, kultúránk ismerete nemcsak szükséges, de felelősségvállalásra is kötelez. A szerző ezért is adta könyvének a Múltunk kötelez címet.
A könyv két külön részből áll. Az első Szent Istvánt és korát mutatja be, s ezért is került a borítóra a magyar Szent Korona képe, a második Erdély gyógyítástörténetébe nyújt betekintést.
Az államalapító üzenete
Az első fejezet – István király és kora (997–1038) – az államalapító munkásságát ismerteti. Nem egyszerű életrajz: első királyunk történelmi szerepének bemutatása mellett a szerző felvázolja Erdély alig ismert 10. századi politikatörténetét is. Így megismerkedünk Erdély magyar fejedelmeivel: Bogát, Zombor és Prokuj gyulával, valamint a dél-erdélyi bolgár autonóm területet irányító Keánnal is. Kádár Gyula szavaival, István királyunk olyan Magyarországot teremtett, amely „a középkori Európa legegységesebb” államaként, „a Bizánci Birodalom méltó ellenfele” volt, a magyar királyság „az angol és a francia királysággal mérhető” hatalommal rendelkezett. A szerző rámutat arra, hogy a magyar állam biztosította azt a politikai keretet, amelynek köszönhetően a magyarság nem tűnt el a történelem színpadáról, mint „a hajdanán itt letelepedett dákok, gótok, gepidák”. A történész nem véletlenül ismerteti István király Intelmeit is, melyekben a nagy király ezer évvel korábban, fontos kormányzási alapelvként határozta meg azt a ma is időtálló gondolatot, hogy tiszteletben kell tartani az ország területén élő más nemzeti közösségeket, mert „az egynyelvű és egyszokású ország gyenge és esendő”.
Erdély gyógyítástörténete
A könyv második fejezete úttörő jellegű. A szerző úgy véli, hogy e téma megérdemli a további kutatást, mert még sok a fehér folt, a feltáratlan ismeretanyag. Erre példaként említi a régészet ilyen jellegű feltárásait. László Gyula professzor leírása szerint „egyre több sírból kerültek elő olyan honfoglalás kori műtött, lékelt koponyák, amelyek azt igazolják, hogy a honfoglalók túlélési esélyei összehasonlíthatatlanul jobbak voltak, mint az újkor hajnalán, a 18. század végén, a modern kor küszöbén operáltaké”. Kádár Gyula rámutat arra is, hogy népünk évezredes tapasztalatai az egészség megóvásában népi kultúránk megbecsült értékét képviselik. E tanulmányból az olvasó megismerkedhet a népi orvoslással, az első ismert erdélyi orvosokkal, az intézményesített orvosi ellátás kialakulásával, a sepsiszentgyörgyi kórházi ellátás kezdeteivel. Külön fejezet foglalkozik a himlő elleni védekezéssel, az első védőoltások bevezetésének kérdésével, a pestisjárvány elleni kíméletlen küzdelemmel, a karanténok megszervezésével, az első erdélyi patikák, orvosi egyesületek alapításával. A szerző olyan kérdésekre is keresi a választ, hogy milyen volt az orvosok megbecsülése, az anyanyelvhasználat a gyógyításban, az anyanyelven történő képzés. Ugyancsak külön téma a bábaképzés, eleink tisztaságra, egészséges életmódra törekvésének bemutatása, a szegényekről és az árvákról való gondoskodás és Erdély jeles orvosainak – György, Pápai Páriz Ferenc, Mátyus István, Nyulas Ferenc, Gecse Dániel, Szotyori József – bemutatása.
(A kötet megvásárolható a H–Press-lapterjesztő standjain, a sepsiszentgyörgyi Diákboltban, az Ex libris és a Litera könyvüzletben, illetve megrendelhető a 0740 026 450-es telefonon vagy a gyula.kadar@gmail.com e-mail címen.)
* Kádár Gyula: Múltunk kötelez, Scribae Kádár Lap- és Könyvkiadó, Sepsiszentgyörgy, 2012
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Ülést tartott a KMKF szakpolitikai munkacsoportja - Előremutatónak és konstruktívnak értékelték a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma (KMKF) társelnökei a szervezet szakpolitikai munkacsoportjának keddi budapesti ülését.
Vejkey Imre (KDNP) elmondta: a zárt tanácskozáson L. Simon László kultúráért felelős államtitkár a Kárpát-medence magyar közösségei közötti kulturális együttműködés lehetőségeit vázolta fel. A kormánypárti politikus szerint előremutató, konstruktív volt a tanácskozás, amelyen gyakorlati megoldásokról tudtak beszélni.
Szabó Vilmos (MSZP), megerősítve az elhangzottakat, kiemelte: erősödött a konszenzus a felek közötti együttműködésben. Elmondta: az ülésen a részt vevők arról állapodtak meg, hogy kiegészítik a tagszervezetek javaslatai alapján a 2010-ben a KMFK által elfogadott, kultúra és közművelődés területét érintő stratégiai dokumentumot. Ezt a KMKF plenáris ülése is megtárgyalja majd - jelezte.
A munkacsoport ülésén Diószegi László, a Teleki László Alapítvány vezetője a határokon túli magyar vonatkozású kulturális örökség megóvását és felújítását célzó program újraindításáról beszélt.
Az MTI-hez eljuttatott háttéranyagból kiderül, hogy a 2012-ben újraindított projekt keretében az idei évben várhatóan 17 műemlék újulhat meg. Rekonstruálták a küküllővári templom freskóját, feltárták és helyreállították a szászsebesi ferences rendi templom gótikus ablakait.
A tervek szerint 2013 tavaszán befejeződik a székelydályai református templom festett famennyezetének tíz éve húzódó felújítása, jelentős támogatást kapott a gyulafehérvári római katolikus székesegyház homlokzatának felújítása, és támogatást kapott a felvidéki Torna XIV. századi freskókkal gazdagon díszített római katolikus templomának felújítása is.
(MTI)

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben (1885-1902)
Budapesten a Méry Ratio Könyvkiadó és a Pro Minoritate Alapítvány közös szervezésében tartják az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben (1885-1902) c. című könyvsorozat bemutatóját.
A rendezvény helyszíne és időpontja: Benczúr Ház, 1068 Budapest, Benczúr u. 27., Díszterem, 2012. december 4., 11 óra.
A könyvbemutatóval párhuzamosan konferenciát is tartanak, melyen előadást tart Michael Zimmermann, az Osztrák Köztársaság magyarországi nagykövete, L. Simon László, az Emberi Erőforrások Minisztériuma kultúráért felelős államtitkára, Németh Zsolt, a Külügyminisztérium parlamenti államtitkára, Szabó Csaba, a Bécsi Magyar Történeti Intézet igazgatója. Moderátor: Tamási Judit - Külügyminisztérium.
A nagyközönség számára népszerűsítő stílusban írt összefoglaló mű az Osztrák–Magyar Monarchia földrajzáról, állat- és növényvilágáról, történetéről és néprajzáról. 21 kötetéből 7 foglalkozik a korabeli Magyarországgal (Általános rész, Alföld, Budapest, Dunántúl, Felső-Magyarország I–II., Erdély és a szomszédos hegyvidékek). Az Osztrák–Magyar Monarchia Írásban és Képben egyes néprajzi fejezetei forrásértékűek. Színvonaluk egyenetlensége és tudományos igényük hiányának ellenére a magyar népi kultúra első összefoglalási kísérletét nyújtják. Ugyancsak értékes a kötetek néprajzi illusztrációinak többsége. Az Osztrák–Magyar Monarchia Írásban és Képben 1887–1901 között jelent meg Budapesten. Az egész Monarchiát bemutató munka létrehozásának gondolata a néprajzot kedvelő és a birodalmat jól ismerő Rudolf trónörökös főherceg fejében született meg. Az osztrák rész főszerkesztőjének Joseph von Weilen lovagot, a magyar résznek Jókai Mórt kérte fel Rudolf. A magyar történetírás és néprajztudomány legjelesebb képviselői vettek részt a szövegrészek megírásában, például Marczali Henrik, Márki Sándor, Pulszky Ferenc, Mikszáth Kálmán. A kor legjobb magyar festőművészeit, grafikusait küldték szerte az országba, hogy megörökítsék a különböző tájakat, városokat. A Magyarországot bemutató kötetek számára dolgozott többek között Benczúr Gyula, Munkácsy Mihály, Zichy Mihály, Feszty Árpád. Az egész munka 396 füzetben jelent meg, 572 közleménnyel, 4520 rajzzal és 19 színes képmelléklettel. Napjainkra e könyvsorozat felbecsülhetetlen forrása lett a történészek, művészettörténészek és néprajzkutatók számára.
Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben 21 kötete az interneten is elérhető.
Felvidék.ma

Tízezer SIC-matricát osztanak ki az autósoknak Háromszéken
Codrin Munteanu prefektus újabb magyarellenes ténykedéseiről számolt ma be, sajtótájékoztató keretén belül Tamás Sándor, az RMDSZ Háromszéki Területi Szervezetének elnöke. Elmondta, hogy a november 5-én a városközpontba kihelyezett óriás SIC tábla ellen már pár nap múlva eljárást kezdeményezett a kormánybiztos.
November 12-én, hétfőn a prefektus azzal indította a hetet, hogy kikérte a város polgármesteri hivatalától, hogy milyen jogi alappal engedélyezte az RMDSZ által kiállított Terra Siculorum feliratú táblát. Ebben nem talált fogást, hiszen minden szükséges okirattal, szerződéssel, szolgáltatás kifizetését igazoló okirattal rendelkeznek. Ezután behívatta, annak a cégnek az ügyvezetőjét, amellyel a területi RMDSZ szerződést kötött. Rá akarta venni a céget, hogy bontsák fel a tábla bérletére vonatkozó szerződést a Szövetséggel. Ezt megtagadva a Brassó Megyei Pénzügyőrség ellenőrzésével találta szembe magát a reklámcég, akik az utolsó három hónapban az RMDSZ-el kötött szerződésekről érdeklődtek.
Tamás Sándor elmondta, hogy mindezekről tájékoztató a belügyminiszter, aminek hatására a prefektus irányából a zaklatások leálltak. A Székelyföldet népszerűsítő anyagok gyártását mindezek ellenére sem állították le. „SIC” feliratú autósmatricákat gyártottak tízezer példányban, amit előszeretettel ragasztgatnak ki autókra a háromszékiek. Egy civil szervezet pedig újabb ezer zászlót rendelt, hogy azokhoz is eljusson, akik a székely zászlós tüntetés alkalmával nem tudták beszerezni. „Egyre többen helyezik ki a székely zászlókat és egyre több autó jelenik meg a SIC-es matrica felirattal, ez pedig annak a bizonysága, hogy nem lehet adminisztratív döntésekkel megakadályozni azt, ami az emberek szívében benne van, és amit bátran vállalnak is”- tette hozza a megyei elnök.
Codrin Munteanu idén május és október között 18 bírósági eljárást indított Kovászna Megye Tanácsa és a települési önkormányzatokkal szemben. Olyan eljárásokat, amelyek a székely közösség szimbólumairól és a magyar emberekről elnevezett intézmények neveiről szóló határozatok megtámadását és megsemmisítését célozzák. Mindezeket látva, az RMDSZ Háromszéki Területi Szervezete Codrin Munteanu prefektus leváltását kéri. Sajtóközlemény
Erdély.ma

Újra halasztottak a Mikó perben
A Mikó-ügy vádlottai szerdán benyújtották a piteşti-i fellebbviteli bíróságra az a vaskos dokumentum csomagot, amellyel bizonyítják, hogy mi alapján szolgáltatták vissza a református egyháznak a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium épületét.
Markó Attila, az ügy egyik vádlottja a Sláger Rádió érdeklődésére elmondta: a fellebbviteli bíróság január 15-re halasztotta a tárgyalást, addig tanulmányozzák a benyújtott dokumentumokat. Az elmúlt időszakban sok új dokumentumot kutattak fel hazai és magyarországi irattárakból és magánszemélyektől. Ugyanakkor ismertetik a Székely Mikó Kollégium tulajdonviszonyának történetét is, hogy a bíró világosan lássa az ügyet, mondta Markó Attila, aki szerint januárban akár el is kezdődhet az ügy érdemi tárgyalása.
A per tekintetében az jelenthet változást, ha Markó Attila képviselőjelölt a vasárnapi választások eredményeként parlamenti képviselő lesz, hiszen akkor az ügyet áthelyezik a Legfelsőbb Bíróságra. „A bírói testület tudja, hogy külföld figyeli az ügyet, és arról is tudnak, hogy szeptember elsején az emberek utcára vonultak a Mikó ügy miatt” – mondta Markó Attila. Mint ismert első fokon, a buzăui bíróság a restitúciós bizottság két tagját, Markó Attilát és Marosán Tamást három év letöltendő börtönbüntetésre ítélte, míg Silviu Clim három éves felfüggesztett börtönbüntetést kapott. Az Erdélyi Református Egyházkerületet pedig több mint 1 millió lejes kártérítés kifizetésére kötelezte, és elrendelte a korábbi telekkönyvi állapotok visszaállítását, vagyis az épület visszaállamosítását.
Erdély.ma

Kossuth utcák szerte a nagyvilágból
Amerikában és a világ számos országában tisztelték Kossuth Lajost, így számtalan utca és tér viseli a magyar szabadságharcos nevét a nagyvilágban. Ezekről az utcákról gyűjtött össze képeket az Erdélyi Magyar Néppárt Maros megyei szervezete, hogy felhívja a figyelmet: csupán nálunk nem engedélyezik, hogy legyen Kossuth utca.
A Deus Providebit Tanulmányi Ház aulájában nyílt meg kedden A világ Kossuth utcái című fényképkiállítás. A 15 fotóból kiderül, van Kossuth utca Németországban Drezdában, Angliában Londonban, Bilstone-ban, Olaszországban Collegno és Mestre városában, létezik Kossuth tér Párizsban. Amerikában Kossuth nevét viseli utca Baltimore-ban, St. Louisban, Lafayette, Piscataway, Newark, Fair Lawn, Bolivar városában, de még az ausztráliai Ballaratban is. New Yorkban Kossuth-szobor is áll – tudtuk meg a kiállítás megnyitóján Barabás Miklós történelemtanártól. „Kossuth az egyetlen külföldi államférfi, akinek szobrot állítottak a Capitoliumban, az amerikai törvényhozás épületében. De van szobra New Yorkban, Los Angelesben, Clevelandban, St. Louisban. Iowa államban egy egész megyét; Indiana, Mississippi, New York, Ohio, Pennsylvania államban pedig egy-egy községet, kisvárost neveztek el róla” – sorolta az adatokat a történész. Elmondta azt is, hogy Kossuth 1851 decemberétől 1852 júliusáig tartó amerikai körúton vett részt, s ennek eredményeképpen viseli ma nevét számos utca és tér a tengerentúlon.
„Amerikában mindenütt nagy melegséggel fogadták a szabadságharcost, aki nem titkolt szándékkal azért ment oda, mert bízott abban, hogy pénzt szerez a küzdelem folytatásához. Kossuth Lajos amerikai körútján hetven városban ötszáz beszédet tartott” – elevenítette fel a talán kevésbé ismert történelmi tényeket Barabás Miklós.
Történelmi adalék a marosvásárhelyi utcáról
Az egykori Nagyszentkirály utcát 1893-ban nevezték el Kossuth Lajosról, akkor vált ugyanis Marosvásárhely díszpolgárává a magyar államférfi. Az utcát Trianon után Călăraşilor utcának keresztelték, majd a negyvenes években ismét Kossuth lett. Egészen ’89-ig volt az, akkor nevezték el ismét Călăraşilor utcának, s azóta nem lehet újra Kossuth.
A tárlaton látható tizenöt fényképen kívül jóval több Kossuth utca van, a kiállításon azonban olyan fotók kaptak helyet, amelyeken jól látható az utcanévtábla is, amely igazolja, hogy tényleg a szabadságharcos nevét viseli a hely. A Néppárt figyelemfelkeltő szándékkal szervezte a kiállítást, ugyanis furcsának tartják, hogy „abban a jogbiztonságban, amellyel annyira szeret hetvenkedni Románia az Európai Unióban, ne lehessen Marosvásárhelynek Kossuth utcája”.
Barabás Miklós elmondta: történészként azt furcsállja, hogy Kossuthnak nem lehet szobra Marosvásárhelyen, annak ellenére, hogy Nagyenyeden például iskolát, utcát neveztek el Axente Severről és szobrot is állítottak neki, pedig nevéhez több mint ezer magyar ember megölése fűződik és éppen az 1849-es esztendőből. „Lehet a történelmet értelmezni így is, úgy is” – zárta a történész.
Szász Cs. Emese
Székelyhon.ro

Konzulátusi támogatás az Életfának
Példát mutattak segítőkészségből és emberségből a Magyar Köztársaság kolozsvári főkonzulátusának munkatársai december 3-án: adventi állófogadást szerveztek az Életfa Családsegítő Egyesület fennállásának 7. évfordulója alkalmából. A rendezvényre civil szervezetek képviselői, üzletemberek, közéleti személyiségek kaptak meghívót, mintegy alkalmat kínálva számukra, hogy megismerjék az évek óta a kolozsvári és környékbeli magyar családokért tevékenykedő egyesület munkáját. A fogadáson felszolgált finomságokat támogatásuk jeléül maguk a konzulátusi alkalmazottak és munkatársak készítették el, akik gondoskodtak a szemet is gyönyörködtető tálalásról is, és nagy-nagy szeretettel és baráti mosollyal kínálták a meghívottakat.
A Báthory István Elméleti Líceum hangulatos könyvtárterme kitűnő helyszínt szolgáltatott a rendezvénynek, amelynek első mozzanataként a házigazda Magdó János főkonzul, az Életfa Családsegítő Egyesület elnöke, Deme Ilona és a fővédnöki tisztséget magára vállaló Lévai Szeréna konzulné fogadta a vendégeket, majd Kerekes Edit, lapunk főszerkesztő-helyettese műsorvezetői minőségében kérte szólásra a házigazdákat. A főkonzul kiemelte: akik eljöttek, azok számára minden bizonnyal fontos, hogy szolidaritást vállaljanak egy jó üggyel. Ugyanerre hívta fel a figyelmet a konzul asszony, aki elmondta: csak rövid ideje került kapcsolatba az egyesülettel, de meggyőződött arról, hogy az állandó programok, tevékenységek, a folyamatos segítség és tanácsadás a magyar családok lelki és anyagi jólétét szolgálják. Deme Ilona elnök összefoglalójában ismertette az elmúlt hét év eredményeit, kiemelve, hogy az egyesület mintegy 6 ezer magyar család életében van jelen. – A következő hét évben olyan problémákra szeretnénk megoldást találni, amelyek túlnőnek az egyes családok problémáin, és az egész erdélyi magyar társadalmat érintik. Ilyen például a gyes-törvény, a nem létező magyar bölcsődék problémája, a tanügyi törvény, és egy ilyen méretű problémát kíván orvosolni az alakulóban lévő nevelési tanácsadóközpontunk is – foglalta össze az egyesület terveit az elnök.
Magdó János főkonzul és Lévai Szeréna konzulné mindenkit arra buzdított: vegyenek példát a konzulátus önzetlen munkatársairól, és ki-ki lehetőségeihez mérten támogassa céljai – a magyarság fennmaradása – elérésében az Életfa Családsegítő Egyesületet. Az elhangzottakat egy kis művészi műsor is elmélyítette: Müller Márta Haydn F-dúr szonátájának első tételét adta elő zongorán, a Koros Fekete Fanni, Bardocz Boglár, Bardocz Botond és Pattantyús Ábrahám Balázs alkotta vonósnégyes pedig Purcell g-moll Chaconne-jával örvendeztette meg a vendégeket.
S. B. Á.
Szabadság (Kolozsvár)

"Szász Jenő úgy elvitte a pártját, mint Dávid Ibolya az MDF- et"
– Úgy ítélem meg, hogy Szász Jenő a Magyar Polgári Pártot és annak tagjait árulta el. Érdekes és furcsa, hogy az MPP annak idején tüzet okádott az RMDSZ-re, és ennek megfelelően az RMDSZ gáncsolta lépten-nyomon az MPP-t, és nem is akart szóba állni annak elnökével. Most mégis egymás mellett találjuk az MPP vezetőjét és az RMDSZ-t amolyan Dávid Ibolya-i stílusban – jelentette ki tegnap Marosvásárhelyen Tőkés László európai parlamenti képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke.
Véleménye szerint Szász Jenő "úgy elvitte a pártját, mint Dávid Ibolya az MDF-et". Mint mondta, az EMNT és az EMNP együttműködést akart valamennyi magyar politikai erővel, ennek bizonysága az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum, és nem az ő hibájuk, hogy az MPP felemásan viszonyult ehhez a fórumhoz.
Alternatívák
1989 évfordulója kapcsán két alternatíváról beszélt. Egyiket, a romániai alternatívát posztkommunista visszarendeződésnek nevezte, kijelentve, hogy Ponta és Antonescu negyedszázaddal a rendszerváltás után a posztkommunista visszarendeződés útján jár, ami még Közép-Kelet-Európában is "rekordnak számít". A másik alternatíva véleménye szerint Magyarország, ahol tovább folytatódott a rendszerváltás, és e két alternatíva között kell választani az erdélyi magyarságnak. Azért nevezte fontosnak az EMNP és az MPP közös indulását, mert "mi a magyar rendszerváltó vonalat követjük". Az RMDSZ-t az itteni MSZP-nek nevezte, amely elvtelen módon bárkivel hajlandó kormányra lépni, ha úgy adódik, erkölcsi, politikai, elvi gátlások nélkül". Mint mondta, ebből a magyarság hosszú távon csak veszít, "nyerhet egy tornatermet, de elveszíti az autonómiát".
Elmondta ugyanakkor, hogy a Központi Választási Iroda (BEC) visszautasította az EMNP fellebbezését a szászfenesi néppárti tábla kihelyezése, illetve leszerelése tárgyában. Megdöbbentő határozatnak nevezte, mert a BEC alkotmányellenesnek nyilvánította a föderalizmust és az autonómiát, s ezt az RMDSZ képviselője is megszavazta. Tőkés szerint ez a szavazat "szerencsétlenül egészíti ki az RMDSZ neptuni szereplését, visszaköszön az elmúlt 23 év minden árulása és elvi önfeladása".
A sajtótájékoztatón jelen voltak az EMNP színeiben induló képviselő- és szenátorjelöltek: Jakab István, Tőkés András, László György, dr. Pálosi Csaba.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

„A színész műve pillanatnyi, tünedékeny. A nyomtatott könyv maradandó.” (Bajza József)
Egy régen várt könyv az aradi magyar színjátszásról
Értékelem a tisztességgel elvégzett munkát, különösen azt, aminek napjainkban „vékonyodik” a becsülete. Mára már ilyen munkának számít, ha betű, szó, mondat, könyv születik. Tudjuk, van magyarázata, hogy miért van így.
Az alkotót még elkábítja a kézbe vett „nyomdaillatú” kötet, a „könyves ember” simogató mozdulatai sem maradnak el, a lapozás viszont olykor már túl gyors, felületes.
Példányszám, ár, terjesztés a prioritásos főkérdések. Maga a Könyv ma már egyre nehezebben hódít. Biztat, bátorít, lelkesíthet is, hogy Aradon legalább egy kis közösség körében még van becsülete a Könyvnek.
Ezért hívom fel az olvasók figyelmét, a „rejtőzködő” olvasókét is egy olyan kötetre, amely meglepetés, netán szenzáció lesz, s amelyben elképesztően „nagy mennyiségű” tisztességgel elvégzett munka fekszik. Piroska Istvánné Schmidt Katalin és Piroska István közös munkájáról van szó, megírták Az aradi magyar színjátszás 130 éve (1818–1948) történetét, pontosabban annak I. kötetét, az 1818 és 1905 közötti időből valót.
Meggyőződésem, hogy a majdnem 700 oldalas monográfia a „karácsonyi könyvvásárlási láz” egyik nagy slágere lesz. A sokunk kíváncsiságát kielégítő, 103 illusztrációval (épületek, színészek fotóival, színlapokkal, a város 1881-es térképével) gazdagított kiadvány, az Irodalmi Jelen Könyvek egyik legszebbike a Concord Media Jelen Kiadó megbízásából Aradon jelenik meg.
Előszavában dr. Enyedi Sándor, a neves színháztörténész meggyőzően mutatja be, hogy az aradi magyar színjátszásnak nemcsak a város kultúrájában van jelentősége, hanem az általános magyar színháztörténetben is. Nagyra értékeli a szerzők hiánypótló munkáját, hiszen a város színészetéről eddig egyetlen könyv jelent meg magyarul, az is 1889-ben, és bízik abban, „hogy a Piroska házaspár ugyanilyen színvonalon készíti el az 1905 utáni évtizedek aradi színházi krónikáját is.”
Magam ezekkel a gondolatokkal várom a könyv bemutatóját, amelyet a 2012-es év egyik sikeres aradi magyar eseményeként „merek” beharangozni.
A kötetet december 13-án, csütörtökön 18 órakor Réhon József és Jámbor Gyula mutatja be a Jelen Ház nagytermében.
Réhon József
Nyugati Jelen (Arad)

Munteanu prefektus leváltását kéri az RMDSZ
Codrin Munteanu Kovászna megyei prefektus leváltását kéri az új kormánytól az RMDSZ háromszéki szervezete. Tamás Sándor, a szövetség Kovászna megyei elnöke tegnap sajtótájékoztatón arról számolt be, hogy zaklatják a brassói céget, amelyik a háromszéki RMDSZ-nek bérbe adta a reklámpannót, amelyre kitették a SIC feliratú táblát. A háromszéki RMDSZ elnöke arról is beszámolt, hogy Munteanu május és október között 18 bírósági eljárást kezdeményezett a megyei, illetve a helyi önkormányzatok ellen, a székely szimbólumok vagy a magyar nyelvhasználat miatt.
Codrin Munteanu Kovászna megyei prefektus leváltását kéri a választások után alakuló új kormánytól az RMDSZ háromszéki szervezete. Tamás Sándor, a szövetség Kovászna megyei elnöke (képünkön) tegnap sajtótájékoztatón arról számolt be, hogy zaklatják a brassói céget, amelyik a háromszéki RMDSZ-nek bérbe adta a reklámpannót, amelyre kitették a SIC feliratú táblát. „Codrin Munteanu prefektus számon kérte a sepsiszentgyörgyi polgármesteri hivataltól, hogy milyen jogi alapon tették ki a táblát, és amikor nem talált fogódzót annak eltávolítására, a brassói cég ügyvezetőjét próbálta rávenni arra, hogy bontsa fel az erre vonatkozó szerződést. Később a cégtől a Brassó megyei pénzügyi hatóság is  számon kérte az RMDSZ-szel kötött szerződéseket” – számolt be Tamás Sándor, aki értesítette a belügyminisztert az esetről, és így sikerült leállítani a további zaklatást.
Elkészült a „bűnlajstrom”
A háromszéki RMDSZ elnöke elmondta, Codrin Munteanu május és október között összesen 18 bírósági eljárást kezdeményezett a megyei, illetve a helyi önkormányzatok ellen a székely szimbólumok vagy a magyar nyelvhasználat miatt. Többek között megtámadta a Kovászna megye és Kovászna város zászlóját, valamint a Sepsiszentgyörgy sajátos jelképeit elfogadó határozatot, a Kónya Ádám Művelődési Ház, az Incze László Céhtörténeti Múzeum és a Kovászna megyei agrárkamara elnevezésekre vonatkozó döntéseket, feljelentést tett a városháza és községháza feliratok miatt.
A bírósághoz fordult az uzoni polgármesteri hivatal homlokzatára kitűzött székely zászló ügyében, ahogy azért is, mert Bodokon az erdei utakat jelölő táblán elsőként a magyar felirat szerepel. Tamás Sándor elmondta, a bírósági eljárások különböző stádiumban vannak, például a megyezászló esetében alapfokon elutasították a prefektúra keresetét.
Címertudomány vs. politika
Codrin Munteanu a fellebbezésben azt írta, elejét kell venni annak, hogy a helyi önkormányzatok vezetői „határtalan képzelőerejüket kibontakoztatva” esetleg a település kabalaállatát is törvényesítsék. De többek között azt is felrója a magyar elöljáróknak, hogy Kovászna megye zászlója éppen olyan, mint a székely zászló, míg a megye címere nem tartalmaz a románságra utaló elemeket.
„A címertudományt nem lehet összekeverni a napi politikával” – szögezte le Tamás Sándor, emlékeztetve, hogy Kovászna megye kormányhatározattal elfogadott címere a 16. században gyökerezik, de 1928-ban a királyi Románia is törvénybe iktatta azt, sőt a kommunista időkben is ugyanezek voltak az elemei.
„Követeljük az új kormánytól a prefektus leváltását, meggyőződésünk, hogy a román nacionalisták, a régi rendszerből örökölt spiclik érdekeit szolgálja, hiszen korábban a magyarellenességéről híres Hargita és Kovászna Megyei Románok Civil Fórumának titkára volt” – jelentette ki Tamás Sándor. Amint arról beszámoltunk, a háromszéki területi RMDSZ november elején a székely szimbólumok védelmében helyezte ki a Sepsiszentgyörgy főterén, a prefektúra épületével szemben a SIC-táblát, melyen Székelyföld latin neve, a Terra Siculorum szerepel. A prefektus támadásai elleni tiltakozásként zászlós tüntetést is szerveztek a hivatal előtt, melyen több ezren jelentek meg székely zászlóval a kezükben.
Bíró Blanka
Krónika (Kolozsvár)

Tőkés: az RMDSZ a román mintát követi
A posztkommunista visszarendeződés és a rendszerváltás folytatása között kell választani Romániában a vasárnapi parlamenti voksoláson – jelentette ki Tőkés László, az Erdélyi Magyar Néppárt védnöke, aki szerint az RMDSZ inkább román mintát, az EMNP pedig magyar mintát, a rendszerváltozás mintáját követi. Az európai parlamenti képviselő továbbá botrányosnak nevezte, hogy Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt volt elnöke egy tévéinterjúban az RMDSZ-re való szavazásra buzdított, amivel szerinte a volt pártelnök elárulta az MPP tagjait és választóit.
A posztkommunista visszarendeződés és a rendszerváltás folytatása között kell választani Romániában a vasárnapi parlamenti voksoláson – jelentette ki Tőkés László európai parlamenti képviselő, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) védnöke tegnapi marosvásárhelyi sajtóértekezletén. „Két alternatívát látok a kelet-közép-európai politikában.
Az egyik a posztkommunista visszarendeződés útja, amelyet a Ponta–Antonescu-kettős – a kormányzó Szociálliberális Unió két társelnöke – képvisel Romániában, a másik a magyarországi út: itt a 2010-es választásokra, a rendszerváltozás folytatására gondolok. Egyértelmű, hogy az RMDSZ inkább a román mintát, az EMNP pedig inkább a magyar mintát, a rendszerváltozás útját követi” – mondta Tőkés László. Az EP-képviselő szerint a magyarok parlamenti képviseletének nem szabad mindenáron kormányzati pozícióra törekednie: „nyerünk egy tornatermet, de elveszítjük az autonómiát” – érvelt a politikus.
Tőkés László továbbá botrányosnak nevezte, hogy Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt (MPP) volt elnöke vasárnap este egy tévéinterjúban az RMDSZ-re való szavazásra buzdított, amivel szerinte a volt pártelnök elárulta az MPP tagjait és választóit. „Összenő, ami összetartozik – mondhatnánk Markó Bélára és Szász Jenőre gondolva. Utóbbi az MPP-t és tagjait, valamint szimpatizánsait árulta el, miközben évekig tüzet okádott az RMDSZ-re, amely válaszként folyamatosan gáncsolta” – kommentálta a képviselő Szász Jenőnek az RMDSZ-hez való közeledését.
Ugyanakkor kifejezte meggyőződését, hogy az MPP „egészséges tudatú és lelkületű választópolgárai a nemzeti oldalra fognak szavazni”.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács vezetője az MPP volt elnökét Dávid Ibolyához, a Magyar Demokrata Fórum (MDF) egykori elnökéhez hasonlította. „Azért neveztem Dávid Jenőnek, mert ő is ugyanúgy rossz irányba vitte el az MPP-t, mint Dávid az MDF-et” – fogalmazott az európai parlamenti képviselő.
László György, az MPP Maros megyei szervezetének volt elnöke, jelenleg az EMNP képviselőjelöltje a sajtótájékoztatón elmondta, hosszú távon egyesül majd a két szervezet. „A kampány során a körzetemben az MPP-szervezetek segítettek nekem, egyöntetűen mellém álltak. A 6:3-as alternatív küszöb elérhető cél” – tette hozzá.
Tőkés András, az EMNP egyik Maros megyei szenátorjelöltje hangsúlyozta, eljött az ideje Románia demokratizálódásának. „Egy demokratikusan működő országban mindenkinek ugyanannyi joga van. Nem kell ezeket bárkivel, bármi áron kiügyeskedni” – mondta. Hozzátette, a föderális Románia vonzó lehetne a Moldovai Köztársaság lakói számára is, és felgyorsulna a Romániához való csatlakozás folyamata. „Meggyőződésem, ha Jugoszláviában valós föderalizmus lett volna, akkor az ország még ma is létezne” – fogalmazott Tőkés András.
Krónika (Kolozsvár)

Újfent Viviane Redinghez fordult Tőkés László
Meghallgatásra találtak az Erdélyi Magyar Néppártnak a föderalizmusról és az autonómiáról szóló üzenetei – vélekedik Szilágyi Zsolt alelnök. A politikus tegnapi nagyváradi, Tőkés Lászlóval közösen megtartott sajtótájékoztatóján azt mondta, az EMNP kampánya nyomán már a bukaresti publicisztikákban is mint a romániai reform egyik lehetséges módozata jelenik meg.
Az alelnök ugyanakkor ismételten felhívta a figyelmet arra, hogy a párt támogatóit a rendőrség az 1989 előtti módszerekkel félemlíti meg, ám ez a mai megfélemlítés nemcsak a politikai, hanem a szociális félelmekre épít. A megfélemlítéssel kapcsolatban egyébként Tőkés László EP-képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke nemrég levelet írt Viviane Reding európai biztosnak, amelyben az országban fellelhető egyéb, diszkriminációval felérő jelenségekre is felhívja a figyelmet, úgymint az anyanyelvhasználat, illetve a centralizált államrendszer problémái.
Tőkés László egy olyan listát is bemutatott, amelyen azok a református egyházi események szerepelnek 2010 márciusától napjainkig, amelyeket az egyházkerület lelkipásztorai, illetve püspöke, Csűry István együtt szerepel RMDSZ-es pártvezetőkkel, polgármesterekkel és jelöltekkel. Tőkés ezt a szövetségben az egyházba való befurakodásaként értékeli, ami szerinte az RMDSZ-re jellemző korrupciót is beszivárogtatja a Királyhágómelléki Református Egyházkerület berkeibe és templomaiba.
„(...)Bihari egyházközségeink, illetve templomaink mára már a gátlástalan és korrupt megyei RMDSZ-nomenklatúra tolakodó választási kampányolásának a felvonulási területévé váltak. És ez a megállapítás távolról sem csak a bihari térségre érvényes. Kisebb-nagyobb mértékben követik őt a sorban Szatmár vidéke és a Szilágyság – hogy többet ne említsünk” – áll Tőkés közleményében. A KRE korábbi püspöke nemrég felhívást intézett a hívekhez, amelyben arra szólítja fel őket, ne támogassák a korrupt politikumot. Csűry Istvánt lapzártánkig nem sikerült elérnünk.
Nagy Orsolya
Krónika (Kolozsvár)

Zaklatja a prefektus a székelytáblát elkészítő céget
Kovászna megye prefektusa és a pénzügyi ellenőrző hatóságok zaklatják azt a brassói céget, amely a kormányhivatal épülete elé elhelyezett „SIC – Terra Siculorum” feliratú reklámpannót készítette – hívta fel a figyelmet kedden Tamás Sándor.
A háromszéki tanácselnök szerint az RMDSZ Kovászna megyei szervezete kötött szerződést a brassói céggel az óriáspannó elkészítéséről, amelyet november elején, a székely szimbólumokért tartott tüntetést megelőzően helyeztek el a prefektúra előtt. Néhány napra rá Codrin Munteanu, háromszéki prefektus kikérte a sepsiszentgyörgyi városházáról a pannóra vonatkozó engedélyeket.
Mivel nem talált fogódzót a „székelytábla” eltávolítására, a kormány megbízottja magához hívatta a brassói reklámcég vezetőjét, és rá akarta venni, hogy bontsa fel az RMDSZ-el kötött szerződését, tájékoztatott Tamás Sándor, hozzátéve: amikor a brassói vállalkozó azt mondta, nincs lehetősége a szerződés felbontására, a prefektus értésére adta, hogy döntésének következményei lehetnek.
„Gondoljon bele, hogy Franciaországban ilyesmiért felszámolhatják a céget”, mondta Tamás Sándor szerint a prefektus a vállalkozónak. Mint kiderült, néhány napra a Codrin Munteanuval való találkozó után a Brassó megyei pénzügyőrök ellenőrizték a céget, és az elmúlt három hónapban kötött szerződések iránt érdeklődtek, majd a Brassó és Kovászna megyei RMDSZ-szel kötött szerződéseket fénymásolták, mondta sajtótájékoztatóján Tamás Sándor. A háromszéki tanácselnök szerint az esetről jelentést tett Mircea Duşa belügyminiszternek, aki magához rendelte a Kovászna megyei prefektust, és ezután leállt a brassói cég zaklatása.
Tamás kifejtette: kérik majd az új kormánytól, hogy váltsa le a prefektust, hiszen „meggyőződésük, hogy a román nacionalisták a régi rendszerből örökölt spiclik érdekeit képviselik”. Codrin Munteanu korábban a magyarellenességéről ismert Hargita és Kovászna megyei Románok Civil Fórumának titkára volt, mondta Tamás Sándor.
Tamás Sándor rámutatott, hogy a háromszéki prefektus május és október időszakban 18 eljárást indított a székely szimbólumok és a magyar nyelvhasználat miatt a Kovászna megye és a települések önkormányzatai ellen. Ezek a perek különböző stádiumban vannak. Például a prefektus Kovászna megye zászlójára vonatkozó keresetét alapfokon elutasították, majd Codrin Munteanu fellebbezési keresetébe azt írta: „elejét kell venni annak, hogy a választott vezetők határtalan képzeletüktől vezérelve esetleg a települések kabalájáról is határozzanak”. Tamás Sándor rámutatott, hogy a prefektúra fellebbezését jövő év áprilisában tárgyalják azon a brassói bíróságon, amelynek székházára ki van tűzve Brassó megye zászlója.
Maszol.ro

A köpönyegforgató
Minden jel arra mutat, hogy a pluralizmust igénylő erdélyi magyar választók másfél milliós közösségét nem lehet és nem is okos dolog egy karámba terelni, s annak fontosságát majd mindenki elismeri, hogy egyfajta nemzeti minimum mentén az összefogás felette fontos.
Ha annak idején, 2003 februárjában a szatmárnémeti kongresszuson és utána az RMDSZ nem pártként viselkedik, s nem diktátumként diktálja, hogy ki a jó és ki a rossz, ha nem indul be az erőteljes kiszorítósdi, ha Tőkés Lászlót örök szégyenükre nem fosztják meg tiszteletbeli elnöki tisztségétől, hanem az 1990-ben hatalmas lelkesedés közepette megálmodott ernyőszervezetként működött volna tovább, minden bizonnyal akár élesen különálló, de más-más politikai doktrínát valló platformjai kielégítették volna közösségünk pluralizmusra vágyó igényét, s nem került volna sor újabb és újabb pártcsírák kialakulására.
Tőkés László mereven, de eléggé meg nem becsült következetességgel horgadt fel azok ellen az erők ellen, melyek az akkoriban radikálisnak tetsző Reform Tömörülést árulások és kiszorítósdi révén lesöpörték a politikai palettáról, s természetesen támogatta Szász Jenőt, aki 2004-től – talán mert szűk volt a polgármesteri kabát – elsőként próbált az ellenzék élére állni. Szemmel láthatóan már akkoriban volt erre igény a Székelyföldön. Sajnos, Szász is diktatórikus módszerekkel vezette a pártkezdeményét, s ahelyett, hogy felgyorsította volna az erdélyi magyar pluralizmus kialakulását, személyes konfliktusok malmán felőrlődtek az új politikai, nemzeti minimumért küzdő és szövetkezett erők.
Szász Jenő politikai nagyravágyásának egyik látványos kudarca volt a Nyirő-újratemetés, melyet eléggé el nem marasztalható módon olcsó kampány-mocsárba züllesztett (amint később kiderült, alapítványa nevében ő maga rangján alulinak tartotta mind az utolsó órákig hivatalosan kérelmezni az újrahantolást, így csusszanhatott be a viszályszítás résén döntőbíróként maga a friss román hatalom sovén felhangjaival), s teremtett alkalmat az RMDSZ egyik csúcsemberének, Frunda Györgynek, a román nacionalistáknak, valamint a magyar balliberális köröknek Nyirő József szellemi öröksége szinte példa nélküli lejáratására.
Közösségi igény, hogy nemzeti ügyekben összefogás szülessék. Szász néhány hónapja még RMDSZ-es elzárkózás ellenére is a „magyar nemzeti válogatott” indítása mellett tört lándzsát. Most döbbenten halljuk, hogy Budapestről már azt javasolja az erdélyi magyar választóknak, a tulipánra szavazzanak, mert az a biztos befutó.
Sok köpönyegforgatást megértünk már szűkebb pátriánkban, és most, a választások küszöbén ámulva látjuk, hogy a magyar autonómiatörekvések legmegosztóbb székelyföldi vezérét pártja szétzüllesztése után a világmagyarságot egyesíteni, megtartani és erősíteni hivatott hivatal élére buktatták. És miért, miért nem, most Budapestről a pluralizmust lassító, fékező, az eddigi választásokon önmagát is túlgyőző RMDSZ mellett kampányol, átvéve annak hamis érveit is, miszerint aki nem így cselekszik, románokra voksol.
Széthúz az erdélyi magyarság? Csak ha Kaparj, kurta! vezetőit mintázza, s nem keres árván maradt, be nem szennyezett, tiszta lapot, ahová pecsétjét üthetné.
Simó Erzsébet
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Egy malomban őrölők vitája
Civilizált hangú, derűs hangulatú, de súlyos témákat felvető, nem is annyira vita, mint inkább párhuzamos ötletbörze lett a tegnap esti, a Háromszék napilap által szervezett Klárik László–Toró T. Tibor kampányvita: mint az RMDSZ, illetve az EMNP szenátorjelöltjeinek válaszaiból kiderült, sok mindenben egyetértenek, számos azonos síkon futó elképzelésük esetleg a megvalósítás mikéntjében tér el egymástól – ezt olykor-olykor, az egymást sorrendben váltó felszólalásaikkor maguk is elismerték.
Újat, a határozatlan választópolgárokat meggyőző érveket egyik fél sem mutatott fel, az azonban nyilvánvalóvá vált, ha nem is rövid távon, de távlatokban mindkét alakulat (de legalábbis a vitázó partnerek) az erdélyi magyarság ügyéért való összefogásban érdekelt. Választási időszakban a kampányvitáknak akad némi hagyománya Háromszéken, de ha nem is lenne, az ilyesfajta rendezvényekre a szabályok régóta rögzítettek. Ezek ismertetésével nyitotta meg a rendezvényt Farcádi Botond, a Háromszék főszerkesztője, a vita moderátora: a két fél kampánystábja sorshúzással döntötte el, melyik szereplő kezdje a felszólalást, mindkettejüknek három perc állt rendelkezésére a kérdésekre válaszolni, majd egy perc a vitapartner által mondottakra reagálni, a következő kérdésnél pedig cserélték a sorrendet. A moderátor kiemelte, a rendezvény nyílt vita jellegű, a közönségnek semmiféle bekapcsolódásra – kérdésfeltevés, véleménynyilvánítás – nem adódik módja, amit egyébként az Orchidea Events rendezvénytermet megtöltők (és sokan hely hiányában be sem juthattak) tiszteletben is tartottak. A bemutatkozást Toró T. Tibor kezdhette, majd a két fél kampánystábja által előre egyeztetett hat kérdésre válaszoltak felváltva. A jelöltek feleleteikkel bizonyították, felkészültek a vitára, többnyire bele is fértek a válaszadásra rendelkezésükre álló három percbe. Partnerük válaszaira reagálásaikat szintén civilizált hangon fogalmazták meg – ami nem jelenti azt, hogy az „odamondás” teljességgel hiányzott volna.
Az első rész lejárta után már élesebbé vált a vita, hiszen következtek az ismeretlen kérdések: legelőbb a két jelölt tett fel egymásnak egy-egy kérdést – amelyekre a válaszokkal egyikük sem bizonyult elégedettnek. Aztán a háromszéki-erdélyi írott és elektronikus média képviselői kérdezhettek egy-egy jelöltet, azt szintén a sorshúzás döntötte el, melyik újságíró melyik vitázót faggathatja. Legvégül pedig az olvasóink által lapunkhoz eljuttatott kérdésekből válogatva mindkét szenátorjelöltet kérdeztük.
A rendezvény záróakkordja egymás megajándékozása – a teremben összegyűltek, ha néha el is nevették magukat az odáig, másfél óra múltán erre a pillanatra már nagyon vártak. S ha a vita során elhangzottakra nem tér ki e tudósítás (annak szerkesztett változatát ugyanis lapunk holnapi számában közöljük), az ajándékozási ceremóniát mindenképp le kell írnunk. Toró T. Tibor az EMNP programját nyújtotta át Klárik Lászlónak, hogy „szabad idejében olvasgassa”, aztán egy csomag következett: kalap van benne, vezette fel Toró, de hogy mi a különlegessége, azt Klárik is csak a fejfedő teljes ismertetése után látta meg. A fekete kalap piros szalagjának csokrába ugyanis egy fényképet illesztettek a néppártosok, Toró ajánlása meg ekképp hangzott: „hogy ezentúl ne ő legyen a bokréta Tamás Sándor kalapján, hanem Tamás Sándor a Klárik Lászlóén”. Harmadik ajándékkal is előrukkolt Toró T. Tibor: egy „alternatív küszöböt” adott át, arra kérve vetélytársát, együtt lépjék át azt – amit egymás kezét fogva meg is tettek. A maga során Klárik László elmondta, kampánystábja azt ajánlotta, megyetérképet ajándékozzon Torónak, de ő úgy döntött, a saját szemerjai kertjében termelt csípős paprikából általa készített esszenciát ad át: részint, mert sok benne a C-vitamin, részint, mert „egy autonomista politikusnak néha nem árt, ha csípős a nyelve”. Klárik feltételhez kötötte ugyanakkor ajándéka átadását: akkor viheti Toró a kis üvegben pirosló paprikakészítményt, ha meg tudja mondani, hol található Sepsiszentgyörgy és Szemerja határa. A választ azonban, ha volt is, elmosta a két félnek gratulálni odasereglő tömeg moraja.
Váry O. Péter
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Erdőfülei önkénteseket vittek be a rendőrségre
A Mikó Imre Egyesület négy, Erdőfülében tevékenykedő önkéntesét tegnap délután bekísérte a rendőrség a helyi rendőrőrsre.
A hatóság szerint választási megvesztegetés bűntettét követték el. Az EMNP erdővidéki képviselőjelöltje, Derzsi Sámuel elmondta: a Mikó Imre Egyesület tagjai szerint minden gyermekhez el kellene jutnia a Mikulásnak, ezért gyűjtést kezdtek, s négy lej értékű csomagokat állítottak össze; ezek széthordásáról állította Balázsi Dénes polgármester, hogy törvénytelen, s tett feljelentést. „Meggyőződésem, hogy minden elő volt készítve: a helyi rendőrség nagyon gyorsan reagált, kiszálltak a sepsiszentgyörgyiek is, sőt, úgy értesültem, már Bukarestben is jelentették. Igen, itt bűncselekmény történt, de nem a mi részünkről”– nyilatkozta Derzsi. A kihallgatás késő estig tartott, ezért nem sikerült felvennünk a kapcsolatot egyik bekísérttel sem, mint ahogy Balázsi Dénes polgármestert sem tudtuk elérni. (hecser)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Autonómiáról tanácskoztak Brüsszelben
Zászlóshajók vagy kalózhajók? címmel tartott műhelybeszélgetést a Magyar Nemzeti Kisebbségek Európai Érdek-képviseleti Irodája tegnap az autonóm régiókról és az európai polgári kezdeményezés intézményéről. Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke Székelyföld autonómiájáról értekezett.
A műhelybeszélgetés első részében a Dániához tartozó Feröer-szigetek, a Nagy-Britannia részét képező Skócia és Wales, a finnországi Åland, a spanyol Baszkföld és Katalónia képviselői ismertették, milyen fokú önkormányzatot élveznek ezek a területek, és arra a következtetésre jutottak, hogy egy-egy terület annál jobban képes érvényesíteni a maga érdekeit, annál jobban jár, minél nagyobb autonómiát élvez. A beszélgetésen az is kiderült, hogy míg a szerbiai Vajdaság és Székelyföld bruttó nemzeti terméke alig 15 százaléka az uniós átlagnak, addig Katalónia, Skócia, Baszkföld, Dél-Tirol, a Feröer-szigetek és a svéd ajkú, de Finnországhoz tartozó Åland GDP-je meghaladja az uniós átlagot. A beszélgetés második részében a Vajdaság, Dél-Tirol és Székelyföld képviselője ismertette térsége helyzetét.
A Vajdaság brüsszeli képviseleti irodájának igazgatója, Predrag Novikov rámutatott, hogy a Vajdaság a bevételek nagyjából egyharmadát adja Szerbia költségvetésén belül, de a kiadásoknak kevesebb mint hét százalékához jut hozzá. Novikov kifejtette, hogy jelenleg 40 ezerrel kevesebb magyar él a Vajdaságban, mint tíz évvel ezelőtt, és hogy a tartomány érdeke Szerbia minél gyorsabb uniós integrációja gazdasági és politikai értelemben egyaránt. Izsák Balázs kifejtette, hogy a magyar többségű Székelyföld autonómiájának van történelmi előzménye, a terület a második világháború utáni években is autonóm volt, de a kommunizmus idején brutális asszimiláció zajlott, Nicolae Ceauşescu rendszere pedig az egész román államigazgatást átalakította, hogy a magyar autonóm térséget szétverje. Az SZNT célja, hogy kiharcolja a terület autonómiáját – hangoztatta Izsák, aki arról is beszélt, hogy az unióban a lisszaboni szerződés által létrehozott uniós civil kezdeményezés eszközével is élni akarnak. Ennek előkészítése most folyik, ha az Európai Bizottság jóváhagyja a kezdeményezést, akkor tizenkét hónapjuk lesz, hogy összegyűjtsenek hét uniós tagországból legalább egymillió aláírást. Izsák az MTI-nek azt is elmondta, a bizottság csak olyan kezdeményezéseket fogad el, amelyek a joghatóságába tartoznak, ezért polgári kezdeményezésük lényegében arra vonatkozik, hogy a regionális kultúrák fenntarthatóságára és a régiók egyenlőségének előmozdítására is fel lehessen használni kohéziós pénzeket.
„Valójában arra vonatkozik a kezdeményezésünk, hogy milyennek kell lennie az unió kohéziós politikájának azokban az európai régiókban, amelyeket nyelvi, kulturális, nemzeti sajátosságok különböztetnek meg a körülöttük lévő régióktól” – fejtette ki a politikus, aki rámutatott, hogy Székelyföld momentán „láthatatlan” az unió számára, mert a középső romániai régió része, amelynek gazdasági mutatóit felhúzza, hogy az iparosodott Szeben és Brassó is ide tartozik, ezért Székelyföld nem jut forrásokhoz, és erre esélye sincs.
Az SZNT elnöke elmondta: az RMDSZ javaslatot készített, hogy Székelyföld önállóan is hozzáférhessen uniós forrásokhoz, de a román többség ezt nem támogatta. Izsák Balázs szerint úgy tűnik, a román állam az uniós forrásokat is a homogén nemzetállam megteremtésének szolgálatába állítja. „Ilyen körülmények között kell a Székely Nemzeti Tanácsnak az autonómiáért küzdenie” – jelentette ki Izsák Balázs, de hozzátette, hogy ennek dacára nem tesznek le céljukról. A polgári kezdeményezés mellett újra a román törvényhozás elé terjesztik a székelyföldi autonómiára vonatkozó indítványt.
Becsey Zsolt, a Külügyminisztérium koordinátora, a beszélgetés egyik moderátora úgy vélekedett: Katalónia és Baszkföld példája is azt mutatja, hogy megfelelő regionális identitással és megfelelő önkormányzati struktúrával kreatívabb regionális és régiós gazdaságpolitikát lehet folytatni, Közép-Kelet-Európa számára pedig ennek az a nagyon erős üzenete, hogy a hagyományos identitással rendelkező térségek hatékonyabban tudnak működni, ha megkapják a szükséges autonómiát, hogy ügyeiket maguk intézhessék, ez pedig végső soron az adott országnak is hasznára válik.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Önéletrajz Név: dr. Hantz Péter
Születési adatok: Kolozsvár, 1974. február 1.
Lakhely: Bázel
Foglalkozás: biofizikus
Munkahely: Friedrich Miescher Orvosbiológiai Kutatóintézet, Idegtudományi program Közéleti tevékenység: Erdélyi Kárpát Egyesület, jegyző Romániai Magyar Középiskolások Szövetsége, elnök Kolozsvári Magyar Diákszövetség, elnök Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, alelnök Bolyai Kezdeményező Bizottság, ügyvivő alelnök Tanulmányok: Genfi Egyetem, PhD elméleti fizikából Eötvös Loránd Tudományegyetem, MSC, fizikus szak, Budapest rövidebb ideig tanulmányokat folytattam a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetemen és az Oxfordi Egyetemen
Idegen nyelvek: angol, román, német, francia (alapfok), orosz (alapfok) Politikai hitvallás: 1989 óta - a forradalom tizenöt évesen ért - alig volt olyan időszak, amikor ne tevékenykedtem volna egy civil vagy diákszervezetben. Közéleti munkásságom során elsősorban oktatási és külügyi kérdésekkel foglalkoztam. Ezeken a területeken különösen fontos a szakpolitikusok szerepe. Tapasztalataimat továbbra is szívesen hasznosítanám az erdélyi magyarság érdekeinek érvényesítése, és életszínvonalunk emelése érdekében. Szakpolitikusként a jelenleginél sokkal hatékonyabb oktatási rendszer megvalósításáért fogok síkra szállni. A romániai lakosság a kelet-európai átlaghoz képest is alulképzett. Értékes szakképesítés nélkül illúzió jól fizetett állásokra várni, és az életszínvonalunk sem fog emelkedni. Az építkezést a közoktatás javításában kell kezdeni: sürgősen erőforrásokat rendelnék a kisebb települések egyre gyengébb színvonalú iskolái minőségének emelésére, a hátrányos helyzetű csoportok beiskolázási arányainak növelésére. Külön figyelmet fordítanék egy olyan, délutáni foglalkozásokat és nevelést biztosító intézményrendszer kiépítésére, amely a kallódó gyerekek segítésén túl azoknak is támogatást nyújtana, akiknek a szülei külföldön dolgoznak.
A jelenlegi oktatási rendszerben a szükségesnél kisebb a technikusok és szakmunkások képzésére alkalmas intézmények száma, továbbá a felsőfokú mérnöki és természettudományos képzést is bővíteni kell. Fel fogok lépni a diplomagyárak és a diplomás munkanélkülieket termelő egyetemi szakok visszaszorítása érdekében. Elősegíteném a magas hozzáadott értékű termékeket előállító cégek Kárpát-medencei megtelepedését, amelyek a szakképzésben is szerepet vállalhatnak. A magyar lakosság súlyosan alulreprezentált a felsőfokú végzettséggel rendelkező román állampolgárok körében. Részben ez az oka a Székelyföld relatív elszegényedésének. Célom az állami finanszírozású Bolyai Egyetem újraindításának előmozdítása. A Bolyai Egyetem magába foglalná a BBTE és a MOGYE magyar tagozatait, és egy sepsiszentgyörgyi agrártudományi karral is rendelkezne. A Sapientia Egyetem és a Partiumi Keresztény Egyetem román állami finanszírozásban is kell részesüljön.
Lépéseket fogok tenni a jelenlegi megalkuvó, a lényeges kérdésekben (Székelyföld területi autonómiája, a magyar nyelv hivatalossá tétele, állami magyar egyetem újraindítása) huszonkét éve egy helyben topogó kisebbségpolitika megváltoztatására. Mivel mindenki nagyon jól tudja, hogy hol szenvedünk hátrányos megkülönböztetést, semmi szükség hivatalokat fenntartani a kérdés vizsgálatára. Az erdélyi magyarság Európa egyik legjelentősebb kisebbsége, de tizedannyi jogunk sincsen, mint a lélekszámban jóval kisebb dél-tiroli németeknek, finnországi svédeknek, macedóniai albánoknak vagy moldvai gagauzoknak. „Kérem szépen”-re még sehol nem adtak kisebbségi jogokat. Az ENSZ-nél, az Európai Parlamentben, az EBESZ-nél és Európa Tanácsnál azzal kellett szembesülnöm, hogy az RMDSZ számos politikusa azt a benyomást kelti, hogy az erdélyi magyarságnak nagyon jó dolga van mind gazdasági, mind pedig kisebbségi jogi szempontból. Amikor az általam vezetett küldöttségek bemutatták a valós helyzetet, botrányok törtek ki. El akarom érni, hogy a komolyabb gazdasági érdekeltséggel rendelkező személyek ne kerülhessenek politikai szervezeteink kulcspozícióiba. A romániai viszonyok ismeretében nyilvánvaló, hogy érdekeltségeik tönkretételével zsarolják őket, és nem az a kérdés, hogy beadják-e a derekukat, hanem az, hogy mikor. Jómagam hat éve, az emlékezetes kolozsvári táblaügy óta külföldön élek: 2006-ban magyar feliratokat helyeztem ki a magát multikulturálisnak feltüntető Babeș-Bolyai Tudományegyetemen, és emiatt viharos körülmények között távoznom kellett egyetemi tanári állásomból és Kolozsvárról is. Több országban is alkalmam volt megismerkedni a magyar diaszpóra életével. Lépéseket tennék annak érdekében, hogy a külföldön élő magyarok által fölhalmozott tapasztalat és kapcsolati tőke hatékonyabban és szervezettebben juthasson el a Kárpát-medencébe. A gyakran informálisan szerveződő magyar közösségek munkájának támogatása, összehangolása a nemzetimázs építése révén is sokszorosan megtérül. Megválasztásom esetén Budapest, Washington és Genf mellett több népszerű egyetemi városban is titkárságot létesítenék. Jelenleg perben állok a román állammal. Ez még néhány évig eltarthat, de a per eredményétől függetlenül szeretnék majd hazaköltözni. Kapcsolatom Erdéllyel élő, közös munkáim vannak otthoni közéleti és tudományos műhelyekkel. Több honlapot is fenntartok, amelyek magyar turisztikai nevezetességeket mutatnak be.
Hantz Péter szenátorjelölt (Románia) sajtótájékoztatót tartott Budapesten, Tőkés László EP-képviselő irodájában.

Vízválasztó voksoláshoz érkeztünk – Csak az IMF-nek köszönheti túlélését az ország
Románia posztkommunista történelmének egyik legválságosabb időszakának végéhez érkezett. A 2008 telén elkezdődött politikai ciklus egy hosszú ámokfutássá, kormányzóképtelen kabinetek és felelőtlen politikai játszmák által elpazarolt időszakká folyik össze előttünk. Bár a hétvégi parlamenti választások stabil parlamenti többséggel jutalmazhatják meg a jelenleg is kormányzó baloldali pártszövetséget, ám félő hogy a politikai instabilitás tovább húzódik. A Kitekintő kampányfigyelőjének utolsó része az elmúlt négy év történelmét és néhány jövőre vonatkozó forgatókönyvet jár be.
Három miniszterelnök, négy különböző összetételű kormánytöbbség összesen hetvenkilenc miniszterrel, valamint kilencvenhárom olyan honatya, aki legalább egyszer pártkönyvet váltott – így jellemezhető a legutóbbi, 2008. november 30-i parlamenti választások óta eltelt időszak Romániában. Ezek a rekordok azonban nem fedik le teljesen a valóságot, hozzátartozik még a képhez, ugyanis, az elnökválasztási kampánnyal elvesztegetett 2009-es, illetve a köztársasági elnök felfüggesztésével eljátszott 2012-es esztendő is, amely során politikai elit mindennel foglalkozott, csak épp az ország kormányzásával nem. Ugyancsak erre a négy évre esett egy rendkívüli gazdasági válság is, amelyet csak a Nemzetközi Valutaalap (IMF) lélegeztetőgépén csüngve vészelt át az egész társadalom.
A 2008 decemberében felálló Emil Boc vezette jobb-bal nagykoalíció épp csak berendezkedett a kormányhivatalba, amikor a belső feszültségek és a 2009-es elnökválasztási kampány előkészületei szét is robbantották, három hónapra működőképes kormány nélkül hagyva az országot. A jobboldali Traian Băsescu elnöki újraválasztása után a jobboldali Demokrata-Liberális Párt (PDL), a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) és a baloldalról átcsábított „áruló” képviselők által létrehozott második Boc-kormány egészen 2012 februárjáig bírta, amikor is összeomlott két év gazdasági megszorítás és az utcai megmozdulások súlya alatt.
Helyét a kormánykoalíció élén Mihai Răzvan Ungureanu vette át, aki Románia legrövidebb ideig szolgáló miniszterelnökeként vonult be a történelembe. Pusztán két és fél hónapos országlásának az „árulók” újabb árulása vetett véget. A politikai ingázásra berendezkedett képviselők a választások közeledtével át- illetve visszapártoltak a baloldalon időközben létrejött, nagy népszerűségnek örvendő Szociálliberális Unióhoz (USL). Az új többség Victor Ponta vezérletével új kormányt hívott éltre, amely egész mandátumát az államfő elleni küzdelemre fecsérelte el, közben szétverte a jogállamiság néhány garanciáját és Románia nemzetközi hírnevét egyaránt.
Ilyen előzmények után a romániai társadalom erősen megérett egy stabil és kiszámítható kormányzásra. December 9-én a választók megadhatják ennek előfeltételeit, az viszont már kétséges, hogy a politikum tud-e majd élni ezekkel a feltételekkel. Az elmúlt hetekben több forgatókönyv is napvilágot látott a voksolás utáni időszakkal kapcsolatban, ám egyik sem ad okot túlságos optimizmusra.
Kényszerű együttélés
A legvalószínűbb forgatókönyv szerint a nemzeti liberális és szociáldemokrata pártokból álló USL kényelmesen megnyeri a választásokat. A legutóbbi közvélemény-kutatások hatvan százalék körülire mérték a szövetség támogatottságát. Ilyen körülmények között az államfőnek fel kell kérnie Victor Pontát, hogy alakítson egy újabb kormányt, amely hamar, még az óévben megszerezheti a parlament bizalmát, és leteheti az esküt.
A neheze csak ezután kezdődik, hiszen Traian Băsescu mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy ellehetetlenítse a kabinet munkáját és valahogy helyreállítsa saját imázsát. A nyári fiaskóból tanulva az USL nem kockáztathat meg különösebb jogalap és nemzetközi támogatás nélkül egy újabb felfüggesztési hadjáratot, így a két fél folyamatos marakodással újabb két évig emészti majd fel kreatív energiáit, egészen 2014 végéig, amikor az államfőnek lejár a második mandátuma is. Persze az is lehet, hogy a radikálisan államfőellenes szárny felülkerekedik a pártszövetségen belül, és újra megkísérlik Băsescu felfüggesztését. A káosz ebben az esetben még tovább fokozódna.
Elnöki játszmák
A második, szintén valószerű forgatókönyv szerint a köztársasági elnök az USL egyértelmű győzelme ellenére sem nevezi ki Pontát, hanem egy másik szociálliberális vagy független politikust kér fel a kormányalakításra. A kampány során Băsescu többször is kijelentette, hogy nem fogja a plágiummal vádolt miniszterelnököt egy újabb mandátumra javasolni, hiszen szerinte Ponta alkalmatlan erre a pozícióra. Az elnöki hivatal stratégái úgy számolnak, hogy egy másik kormányfőjelölt megnevezése esetén felbomolhat a Szociálliberális Unió, és egy másik, a jobboldalnak kedvezőbb koalíció jöhet létre. Mindazonáltal a balliberális tábor elég összetartónak tűnik ahhoz, hogy kiálljon egy ilyen próbát, és az elnök kellemetlenkedéseire válaszolva – ebben az esetben már szolidabb jogalappal – újfent felfüggessze őt.
Az elemzők többsége az államfő Ponta-ellenes kijelentéseit pusztán kampánynyilatkozatként könyvelte el, szerintük ugyanis ez egy öngyilkos akció lenne. Nemcsak az elnök jelentős nemzetközi támogatottságát nullázná le, de szembe menne a szavazók akaratával is, a létrejövő esetleges elnökbarát kormány pedig ugyanolyan törékeny lenne, mint elődei. Ezt a forgatókönyvet mégsem lehet teljesen kizárni, hiszen Băsescutól nem idegenek az ilyen merész taktikai játszmák.
A fenti forgatókönyvek mellett fontos szempont az is, hogy a szociálliberálisoknak sikerül-e kétharmados győzelmet aratniuk. Amennyiben igen, úgy már jövő nyárra új alkotmány születhet, amely drasztikusan csökkenti az elnök jogköreit, tipikus parlamenti rendszerré nemesítve a mostani félelnöki modellt. A kétharmad birtokában a szociálliberálisok szabadjára engedhetik a civilek által rettegett jogállamellenes indulataikat is, ez pedig a konstans politikai instabilitással együtt végleg kiírhatja Romániát Európából.
Papp Szilárd István
kitekinto.hu
Erdély.ma

Anyu a Minervában, avagy egy családkrónika utóélete
Innen-onnan, sajtóból vagy baráti-családi kapcsolatoknak köszönhetően sokan ismerhették már Fóris Ferenczi Rita sajátos történeteinek részleteit, épp ezért sokan várták is az ezekből kikerekedő könyvet. A beszédes című De Anyu! a Kriterion könyvkiadó idei legkedvesebb kiadványa – értékelte Jakabffy Tamás, a kiadó munkatársa és egyben a könyv szerkesztője a Minerva-ház Cs. Gyimesi Éva termében megtartott bemutatón, december 4-én.
Csaknem zsúfolásig töltötték a termet az érdeklődők, fiatalok és idősebbek, akik együtt kacagtak a történeteken, amelyeket Fóris Ferenczi Rita olvasott fel a szemre is igen tetszetős, vidám borítóval – Janitsek András munkája – hívogató kötetből. A szerzőt első kötetesnek nevezni túlzás, hiszen pedagógusként és egyetemi docensként elméleti munkák sokaságát publikálta már, jelen könyve azonban ennél jóval többet nyújt: betekintést egy három gyermeket nevelő család hol zűrös-nyűgös, hol laza és oldott, de mindenképpen mozgalmas mindennapjaiba. Teszi ráadásul mindezt sajátos, ironikus és önironikus módon, a legigényesebb magyar irodalmi nyelvet kamaszos szlenggel és vérbő humorral ötvözve. Nem megszépítő ez a humor, hanem a túlélés eszköze – osztotta meg benyomását Jakabffy Tamás a szerzővel beszélgetve. Kiderült: a könyv olyan levelekből született, amelyeket Fóris Ferenczi Rita barátainak írt, egyfajta válaszképpen azok problémáira, azzal a szándékkal, hogy érzékeltesse: gondok mindenütt, minden családban adódnak, és azokat a legjobb egy kis humorba csomagolni. Így a könyv formailag a francia levélregényeket idézi. Munkastílusáról pedig kiderült: a család központi tartózkodási helye a konyha, az asztal sarkán pedig ott hever a laptop. – Amikor három gyermek sertepertél körülöttem, úgysem lehet dolgozni, így inkább lejegyeztem, amiről épp beszéltek vagy történt – idézte fel jegyzetelési technikáit a szerző.
A bemutatón jelen lévő két nagyobb gyermek – Hanna és Gábor – pedig biztosította a közönséget arról, hogy a kötetben szereplő történetek átestek a családi cenzúrán. Zárásként a szerző három részletet olvasott fel a kötetből, a közönség őszinte örömére és derülésére.
S. B. Á.
Szabadság (Kolozsvár)

Már több mint 340 ezren kértek magyar állampolgárságot
Eddig több mint 340 ezren kérelmezték a magyar állampolgárságot, és mintegy 280 ezren már le is tették az állampolgársági esküt – mondta Wetzel Tamás, az egyszerűsített honosításért felelős miniszteri biztos szerdán az MTI-nek. Kiemelte: az érdeklődés töretlen az állampolgárság iránt.
A miniszteri biztos a legfrissebb adatokat ismertetve közölte: a benyújtott több mint 340 ezer kérelemből 305 ezret már elbíráltak. A kérelmezők közül 160 ezren névmódosítást is kértek, azaz ennyien szeretnék ismét magyar nevüket viselni.
A legtöbb kérelem továbbra is Erdélyből és Délvidékről érkezik. A honosítás folyamata zökkenőmentes – mondta Wetzel Tamás.
A magyar állampolgárságot 2011. január 3- tól lehet kérelmezni az egyszerűsített honosítási eljárás segítségével, amelyet az Országgyűlés 2010. május 26-án hozott döntése tett lehetővé.
A törvény értelmében magyar állampolgárságot azok az emberek vagy leszármazottaik kérhetnek, akik 1920 előtt vagy 1938 és 1945 között magyar állampolgárok voltak, beszélnek magyarul, és esetükben nincs valamilyen kizáró közbiztonsági vagy nemzetbiztonsági ok. A törvény a határon túli magyaroknak nem szabja az állampolgárság megszerzése feltételéül a bejelentett magyarországi lakóhelyet, a magyarországi lakhatás és megélhetés igazolását és az alkotmányos alapismeretek vizsgát.
Népújság (Marosvásárhely)