A Fidesz a Magyarországgal szomszédos országokban folytatott kampányaival sokat árt az ott élő magyarságnak, de a romániai helyhatósági választásokon szerencsére a józan ész diadalmaskodott – mondta Törzsök Erika, a Miniszterelnöki Hivatalhoz tartozó szakállamtitkárság nemzetpolitikai ügyekért felelős főigazgatója. A június 1-jén és 15-én tartott romániai helyhatósági választásokkal kapcsolatban Törzsök Erika emlékeztetett rá: az RMDSZ-nek 184 polgármestere van, „a Fidesz által generált Magyar Polgári Pártnak” 11, emellett az RMDSZ-nek vannak megyei elnökei, megyei alelnökei, alpolgármesterei nagy városokban és olyan helyeken is nyert, ahol a magyarság nincs többségben. Ezzel szemben az MPP néhány székelyföldi kisvárosban szerzett polgármesteri pozíciót. Törzsök Erika szerint „ki kell végre mondani, hogy az a nemzetellenes kisebbség- és nemzetpolitika, amit a Fidesz folytat, nap mint nap bizonyítja, hogy a szomszédos országokban folytatott kampányaival a nemzet egységének legnagyobb ellensége, és ez egyértelműen kontraproduktív” – olvasható a stop. hu portálon. A főigazgató szerint Erdélyben hiába kampányolt a Fidesz-vezérkar, „rombolva a másfélmilliós magyar közösség egységét”, veszélyeztetve képviseleti esélyeit. Törzsök szerint mindezt azért tették, mert az RMDSZ-t nem tudták bábként mozgatni. A főigazgató szerint „büszke” lehet a Fidesz, hogy a többszörösen veszélyeztetett vajdasági magyarság esetében oda juttatta az ottaniakat, hogy kevesebben kerültek be a parlamentbe, mint azelőtt. Úgy fogalmazott: „Ahol a Fidesz megjelenik, ott gyűlöletet, viszályt szít, kétségeket kelt, és rombol” és a határon túli közösségekben okozott lelki, politikai sebek lassan fognak gyógyulni. Markó Béla RMDSZ-elnök május végén Budapesten azt mondta: az RMDSZ nem helyesli, hogy fideszes politikusok a Magyar Polgári Párt (MPP) mellett kampányolnak Erdélyben, a helyhatósági választások előtt. /Törzsök Erika: a józan ész diadalmaskodott. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 20./

A májusi árvíz után Alsókosály községben lassan helyreállt az élet. Az utóbbi hetekben rendbe tették a vízsújtotta lakóházakat. Alsókosály községben felújították a megrongálódott hidakat és mindenütt kitakarították az út menti sáncokat. Nagy területen újra kellett vetni a szántóföldeket, zöldségeseket. /Erkedi Csaba: Alsókosály. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 20./

Kackóban öt házban és hat háztartásban okozott kárt a víz, valamint több tíz hektárnyi mezőgazdasági területet öntött el. Az árvíz a Dés – Nagybánya vasúti járat közlekedését akadályozta. A lakosság szerint a gyakori áradás annak köszönhető, hogy a patakot átszelő híd nem elég magas. /Kackó. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 20./

Kulcsot kapott a gencsi református parókiához Bátori Gyula volt helybéli református lelkész, miután június 19-én kiszállt a faluba a végrehajtó gyakorlatba ültetni a szatmárnémeti bíróság határozatát. Bátorit az egyházi vagyon hűtlen kezelésének vádjával felfüggesztette a Királyhágómelléki Református Egyházkerület fegyelmi bizottsága, később kilakoltatták a parókiáról, majd a palástviselés jogát is megvonták tőle. A volt lelkész munkaügyi pert indított az egyházkerület ellen, a világi bíróság pedig helyt adott keresetének, és többek között megítélte számára a parókián való lakhatás jogát. Június 19-én Bátori Gyula meglepetésszerűen érkezett nyolcautónyi rendőr, csendőr és rohamrendőr kíséretében, a kulcsot követelve Szomor Attila hivatalban levő lelkésztől. „Azt mondta, betörik az ajtót, és tesznek másik zárat, ha nem adok kulcsot, így hát kaptak egyet” – magyarázta Szomor. Kérte, hogy várják meg a jogtanácsost, de erre nem voltak hajlandók. A hatósági kivonulás hírére a helybéliek is összesereglettek a papilak udvarára, azonban rövidesen kitessékelték őket onnan. /Babos Krisztina: Két pap egy lakban? = Krónika (Kolozsvár), jún. 20./

Újabb gyülekezet létrehozásával, a szociális háló kiterjesztésével és számos rendezvény szervezésével próbálja életképesebbé tenni a fogyatkozó szászrégeni református közösséget Demeter József lelkész. Szembesülnie kell a megállíthatatlan apadással. Demeter József aggasztónak tartja, hogy huszonöt év alatt a szászrégeni gyülekezet lélekszáma csaknem egyharmaddal csökkent: 3300-ról 2200-ra. A város többi részében élő hívekkel együtt a reformátusok száma eléri az ötezret. A kivándorlás ugyan véget ért, azonban a „hiányzó nemzedék” most kezdi éreztetni hatását. A temetések száma az évi negyven-ötven között mozog, míg a keresztelőké ennek még a felét sem közelíti meg. Másik, apadást okozó jelenség: az állomás környéki ipari negyed reformátusai közül egyre többen kezdtek el ortodox templomba járni. Az idős híveknek ugyanis nehéz volt megtenni az állomástól a felsővárosig vezető két-három kilométeres emelkedőt. Demeter József ezen is segített, új gyülekezetet hozott létre, és imaházat épített a negyed lakóinak. Az eredmény megmutatkozott: az új hajlékban ma már harmincan-negyvenen látogatják az istentiszteleteket. Szászrégenben a református egyház aktívan kiveszi a részét a magyarság művelődési életének szervezésében, továbbá szociális szolgálatot is nyújt. A diakóniáról, ifjúságról és oktatásról elnevezett DIÓ Házban huszonkét rászoruló gyereknek biztosítanak meleg kosztot, illetve huszonhárom idős felnőttnek hazaszállítják a kétfogásos ebédet. A nehéz helyzetben lévő tanulókat ösztöndíjban részesítik. A rászorulók között sem felekezeti, sem etnikai alapon nem tesznek különbséget. A havi egy-két vagy olykor annál is több kulturális rendezvényt a városban működő Kemény János Irodalmi Társasággal szervezik. A hetven-nyolcvan férőhelyes terem gyakran szűkösnek bizonyul. A legrangosabb rendezvényük a Zengjen a hálaének című pünkösdi kórustalálkozó, amit immár 17 éve szerveznek. A templom harmincöt tagú gyermek- és külön ifjúsági kórussal büszkélkedik. /Szucher Ervin: A pap lelki menedzser is. = Krónika (Kolozsvár), jún. 20./

A patikus, avagy gyógyír a szerelemre című Goldoni-bemutatóval fejezte be az idei évadot a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház. Nagy Pál igazgató átadta az évad legjobb női és férfi színészének járó díjat, amelyek nyerteseit a közönség szavazatai alapján választották ki. A nézők szerint Jakab Orsolya volt az idei évad legjobbja, akit a Sorin Militaru rendezte Elektrában nyújtott alakításáért a legjobb pályakezdő színésznő díjára jelölt legutóbb a Román Színházi Szövetség (UNITER). Szabó Jenő immár másodjára érdemelte ki a legjobb férfi színésznek járó elismerést. Az idei 16-os létszám helyett a jövő évadban valószínűleg csak 14 színésze lesz a színháznak. /Pengő Zoltán: Díjazás és létszámcsökkentés. = Krónika (Kolozsvár), jún. 20./

A boszorkányüldözés folytatódik – állapítja meg Vekov Károly Ercsey-Ravasz Ferenccel perelő vitacikkének már a címében (Szabadság, jún. 18.), a Wass Albert írói-emberi-politikusi habitusát érő bírálatok kapcsán. Még éveken át lehetne érvelni Wass Albert mellett és ellen, anélkül, hogy a szembenálló felek meggyőznék egymást. Az esztétikai, emberi és politikai értékek viszonylagosak. A vitához hozzászóló Bogdán Tibor újságíró szerint Wass Albert regényeit nem tartja többre példás előmenetelű tíz-tizenkettedikes tanuló hazáról ír önképzőköri dolgozatánál. Az újságíró szerint Wass valóságos keresztünk, Wasskeresztünk lett. Vekov Károly cikkében megírta, hogy Wass Albert soha nem volt szélsőjobboldali, továbbá nyilas tagsági kartotékot is hamisítottak a nevére. Bogdán Tibor véleménye: Wass Albert nemzeti-szocialista, a hungarista mozgalom elkötelezett harcosa, a Hungarista Mozgalom Hírszolgálatának főmunkatársa volt, nyilas kiadványoknak is dolgozott. Wass hívei felhozhatják, hogy Antall József miniszterelnök a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét adományozta neki. Ez igaz, aminthogy Bogdán Tibor állítja: „az is tény, hogy az 1989 utáni demokratikus Magyarországon a beregszászi zsidók deportálását levezénylő Kecskési-Tollas Tibor csendőr-főhadnagy emléktáblát kapott, az újnáci Porubszky István ugyancsak köztársasági érdemrendben részesült, a fehérterrorista vérengzések vezetőjét, Francia Kiss Mihályt a Nemzeti Pantheonban, a hungarista mivoltára még a kilencvenes években is büszke, volt nyilaspárt-tag Bosnyák Imrét pedig parlamenti képviselők díszsorfala között temették Budapesten. ” /Bogdán Tibor: Wasskereszt(ünk) = Szabadság (Kolozsvár), jún. 20./ Emlékeztető: Tollas Tibor nem vezényelte a zsidók deportálását, költő volt, a Nemzetőr főszerkesztője. A róla terjesztett rágalmat már többen megcáfolták, köztük Juhász László a Kortárs folyóirat 2006/4-es számában, ugyancsak Juhász László az Új Horizont 2005/1-es számában Áruló írástudók címen.

Teljességgel téves az RMDSZ helyhatósági választásokkal kapcsolatos helyzetértékelése – szögezte le Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke nyilatkozatában. Az RMDSZ vezetői képtelenek elfogadni, hogy demokratikus pluralizmus és a választás szabadsága az erdélyi magyarságnak is kijár. Az RMDSZ-től senki sem „vett el” semmiféle szavazatot, hanem a felnőtt korú választópolgárok maguk döntöttek arról, hogy kinek szavazzanak bizalmat. Az RMDSZ elhallgatja azt, hogy a 2004-es választásokhoz képest közel másfél százezer szavazatot veszített. Az RMDSZ szavazati aránya csökkenő tendenciájú: 2000-ben: 6,3%; 2004-ben: 5,7%; 2008-ban: 5,4%. Ez utóbbi százalékarány kerekedik ki idén 6,5%-ra az MPP adataival kiegészítve. A két pártnak, tehát, együttesen sikerült mozgósítania a magyar választókat. Tőkés megállapította: 2004-hez viszonyítva 2008-ban az RMDSZ mintegy 320 megyei és helyi tanácsosi mandátumot veszített el a 2300-ból. Ezzel szemben az MPP összesen 508 tanácsosi helyet szerzett, ami bőségesen pótolja az RMDSZ veszteségeit. A polgármesterek száma tekintetében igaz ugyan, hogy 2004-hez képest az RMDSZ két polgármesteri helyet veszített – ezzel szemben viszont az MPP színeiben 11 új polgármester nyert. Vagyis a volt 186-tal szemben 195 (184+11) település élén áll magyar polgármester. /Tőkés nem ért egyet az RMDSZ helyhatósági helyzetértékelésével. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 21./

Június 20-án sajtótájékoztatón Kolozsvári Zoltán, Benedek István és Dávid Csaba városi tanácsosok elítélték Dorin Florea polgármester viselkedését és a marosvásárhelyi tanács alakuló ülésén használt alpári stílusát. Dávid Csaba kiemelte, az RMDSZ mindig civilizált hangnemet használt, remélve, hogy ezáltal előbbre vihetik a város ügyeit. Az RMDSZ-frakció elvárja, hogy a polgármester tisztelettel bánjon vele. Kolozsvári Zoltán szerint Dorin Florea „olyan kifejezéseket használt, amelyek semmiképpen nem megengedettek, nem egy tanácsteremben, hanem még egy szűkebb megbeszélésen sem”. Ezt a hangnemet visszautasította. Nem fogják eltűrni, hogy bárkit is megalázzon közülük, mert teljes legitimitással a város lakosságát képviselik, „azt a 75 százalékot, aki nem rá szavazott”. – Oda kell figyelni a magyarság speciális igényeire isA 10 RMDSZ-tanácsos és a két liberális többséget alkot a helyi tanácsban. A város közös problémáin túl oda kell figyelni a magyarság speciális igényeire is. /Mózes Edith: AZ RMDSZ elutasítja a polgármester alpári hangnemét. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 21./

Marosvásárhelyen az önkormányzatban minden feltétel adott egy négyéves politikai állóháborúhoz. Dorin Florea polgármester és a demokrata képviselőcsoport számára nem volt könnyű elfogadni az RMDSZ–PNL-többség döntését. A demokraták összeesküvést emlegetnek a város ellen. Az önkormányzati döntéshozatal rendje szerint a tanács diktál a polgármesternek és nem fordítva. Ez az alakuló ülésen működött, kérdés hogy a továbbiakban hogyan lesz. /Benedek István: Új idők kezdete? = Népújság (Marosvásárhely), jún. 21./

A választáson az MPP, a frissen bejegyzett magyar párt nem szerepelt a várakozásnak megfelelően, még ott sem sikerült fontos funkciókat megszerezniük, ahol egyébként nagyon jó jelölteket indítottak. Azzal indokolják az eredményt, hogy a szervezetet alig két és fél hónappal a választások előtt sikerült hivatalossá tenni, nem tudták kiépíteni megfelelő struktúráit. Azonban évek óta készülnek a pártbejegyzésre. Ha acsarkodás helyett idejében munkához látnak, akkor talán nem kellett volna azzal szembesülniük, hogy sok ismeretlen, kétes értékű egyén próbál felkapaszkodni az új párt szamárlétráján, hogy az RMDSZ-ből (nem politikai nézeteik miatt) kikopott személyek hirdetik a megújulást. Az új párt ennek ellenére egy lépéssel közelebb vitt a romániai magyar politikai élet megújulásához. Most az alternatíva képviselőinek be kell bizonyítaniuk, képesek józan politizálásra. Ehhez kongresszust kell tartaniuk, hiteles vezetőket választaniuk. Ha ez nem történik meg, nincs esély magyar–magyar megegyezésre. /Farkas Réka: Újabb kihívás előtt az MPP. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 21./

Június 19-én megkezdődött a kisvárdai Határon Túli Magyar Színházak Fesztiválja a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház Liliomfi című előadásával, Vidnyánszky Attila rendezésével. Az ünnepélyes megnyitón felolvasták Sólyom László köztársasági elnök üzenetét. „A nemzeti összetartozás, az annak átéléséért napról napra vívott küzdelem jubileumát ünnepeljük ma” – olvasható az államfő üzenetében. Emlékeztetett, az I. Nemzetiségi Színházak Találkozója 1989. június 23–29. között volt Kisvárdán, azóta tizenkilenc találkozót rendeztek. Sólyom László kiemelte, elsősorban nem kulturális fesztivál, „hanem a magyar nemzet határon túli és inneni része egységével és ennek az egységnek a működésével kapcsolatos elgondolások és elvárások találkozása is. ” Hegedüs D. Géza színművész, a MASZK – Országos Színészegyesület elnöke köszöntötte a résztvevőket, majd elismerő oklevélben részesültek mindazok, akik az évek során részt vettek a fesztivál szervezésében. Bemutatták Darvay Nagy Adrienne A kisvárdai fesztivál című, újabb kötetét, amely „a két évtizedes sikertörténet egyes felvonásait elemzi”. /Köllő Katalin: Kisvárda, huszadszorra. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 21./

Tompa Gábor, a Kolozsvári Állami Magyar Színház (KÁMSZ) igazgatója elmondta, Shakespeare III. Richárdjának próbái folynak, ugyanis Nápolyba készül a Pantagruel sógornője című darabbal, és a Shakespeare-mű szereplői közül több személynek is el kell utaznia. A színház nemrég tagja lett az Európai Színházi Uniónak (UTE), így az egyetlen magyar nyelvű színháza az UTE-nak. Tompa Gábor tovább sorolta az elismeréseket, ennek ellenére idén a kolozsvári társulat egyetlen produkcióját sem hívták meg a pécsi POSZT-ra, de a határon túli magyar színházak kisvárdai fesztiváljára sem. – Anyaországi mellőzés? – kérdezte Tibori Szabó Zoltán. – Ennél több – válaszolta Tompa Gábor, szerinte „mára Magyarországon a színházi értékrend a feje tetejére van állítva”, belterjes „a kis magyarországi színházi társadalom”, lemaradt a világ legtöbb színházi dolgáról. Van egy neves színikritikus Magyarországon, aki a kolozsváriak előadásait mindig elmarasztalta. Tompa szerint a kolozsvári társulat nem szorul rá, hogy magyarországi fesztiválokról díjakat hozzon haza. Tompa elítélte a magyarországi színházi szakmát: „minimális színházi iskolájuk sincs, állandóan kioktatják a határon túli színjátszást”. /Tibori Szabó Zoltán: Teatrianon. = Népszabadság (Budapest). jún. 21./

Múlt–jelen–jövő között hidat verni: ezzel a céllal hozták létre jó öt évvel ezelőtt a Kolozsvár Társaságot, írta Kántor Lajos, és most, a reneszánsz év keretében Kolozsvár reneszánszát is hangsúlyozni kell, a megújulás esélyét szóvá tenni. Egyfajta „Hívó Szóra” van szükség, ismét, ahogy ezt 1989 decemberében tették, Kolozsvár magyarságához intézve a felhívást. Akkor, a kommunista diktatúra pusztító évei után, a letargiából, a teljes kiszolgáltatottságból kellett kiszabadítani a várost, ma pedig a globalizáció adta lehetőségek és fenyegetések közepette kell tudatosítani: rajtunk is múlik, milyen lesz a város (és az ország) holnapja, hangsúlyozta Kántor Lajos. A Kolozsvár Társaság az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesülettel és más országos intézményekkel, civil fórumokkal együttműködve először június 27. és 29. között szervez Kolozsvár Napokat. A Kolozsvár Társaság kiadásában elkészült Reneszánsz Kolozsvár bemutatásával kezdődnek a Kolozsvár Napok. A Kolozsvárhoz kötődő portré- és játékfilmek lesznek műsoron a Győzelem moziban; a jeles irodalomtörténészt, az akadémikus Poszler Györgyöt, a szintén kolozsvári születésű, nemzetközi hírű fotográfus Korniss Pétert, valamint a közelmúltban elhunyt Domokos Gézát bemutató dokumentumfilmek. Érdeklődésre tarthat számot a Szabédi László életéből-művéből ihletődött Felmentő levél. És újra látható lesz a Dallas pashamende című, európai fesztiválokon sikerrel szerepelt játékfilm, a férfi főszerepben Bogdán Zsolttal. Június 28-án együtt láthatók lesznek a Kolozsvár Társaság Főtér 22. szám alatti székhelyén az elmúlt években megjelent, Kolozsvárhoz kapcsolódó könyvek, a meghívottak pedig a szerzők és szerkesztők, kiadók. Végül a Farkas utcai Református Kollégium ad otthont a Tarisznyás zenekar koncertjének, amelyen közreműködik a Zurboló Táncegyüttes; a műsor vendége lesz a Kossuth-díjas népzenegyűjtő, Kolozsvár egyik mai jelkép-embere, Kallós Zoltán. /Kántor Lajos: Kolozsvár reneszánsza – 2008. június 27–29. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 21./

1958 áprilisában indult el útjára, de csupán a következő esztendő szeptemberéig látott napvilágot szülőhelyén, Marosvásárhelyt, havonként, a Művészet, ezzel az alcímmel: Színház, zene, képzőművészet, film. A beharangozó vezércikket a kinevezett főszerkesztő, Sütő András írta. A szerkesztőbizottságban ott volt Abodi Nagy Béla festőművész, Jagamas János zenetudós, Kovács György színművész és Tompa Miklós rendező-színigazgató. A színházi rovat vezetője jó ideig az a báró Kemény János volt, akit Sütő a mészégető kemencék mellől hozott be a szerkesztőségbe. A színház állt a lap érdeklődésének középpontjában. A Művészet munkatársai közé tartoztak azoknak az éveknek a legjobb tollú színházi, képzőművészeti, zenei kritikusai: Jánosházy György, Deák Tamás, Földes László, Oláh Tibor, Lőrinczi László, Páll Árpád, Halász Anna, Banner Zoltán, Lukácsy András, Ditrói Ervin, Gazda József és Pintér Lajos. Működött a cenzúra, kötelező volt a romániai és a szovjet „vívmányok” állandó népszerűsítése. Azután jött az átmeneti engedmények visszavonása, a Művészet felsőbb parancsra egyik napról riportlappá alakult át – Új Élet címen, így jelent meg – most már kéthetenként – egészen 1989 decemberéig, majd a kilencvenes években Erdélyi Figyelő címmel fejezte be pályafutását. (Nagy Pál: Volt akkor egy Művészet. Hitel /Budapest/, 2008. június). /B. D. : Egy kérészéletű folyóiratról. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 21./

Két éve azt mondta Czegő Zoltán, hogy nemsokára hazajön. Haza Erdélybe, haza Sepsiszentgyörgyre. Sosem tudott elszakadni szülőföldjétől. Czegő Zoltán Budapestről is hetente ír a szűkebb pátriában megjelenő Háromszék című újságban. Olvashatók féltő dohogásai a mai magyar helyzetről. Beszéde kellemetlen bizonyos füleknek. Czegő Zoltán nemzedéke a modernség csúcsaira törő erdélyi költészetet visszavezette közösségi hivatásához, nemzetszolgáló szerepéhez, a Forrás második nemzedékének költői a kisebbségi sorból fakadó felelősségtudat művészi szószólói. Magyarországra való áttelepülése után Czegő lírája kettős hangzatúvá vált: a kettős honosság, az odahaza és az itthon más-más ritmusa, az erdélyi és az anyaországi élmények szembesítése, amelynek lírai dokumentuma volt az 1996-os kötet, a Lelkek világhuzatban. A hetvenéves Czegő Zoltán költészetének fontos része az elődeire és a kortárs alkotókra, illetve művükre reflektáló versek sora. A költő fölidézi Dsida Jenőt, verset címez Csoóri Sándornak; verset ajánl Nagy Gáspárnak, akik a magyarság életesélyeinek s elszánt keresői. /Bölöni Domokos: „Egy bolygó hasad meg alattam” Czegő Zoltán hetvenéves. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 21./

Antall József magyar miniszterelnök 1990. június 2-án, a Magyar Demokrata Fórum III. Országos Gyűlésén szó szerint a következőket mondta: „Törvényes értelemben, a magyar közjog alapján minden magyar állampolgárnak, ennek a tízmilliós országnak a kormányfőjeként – lélekben, érzésben tizenötmillió magyar miniszterelnöke kívánok lenni. ” Ez a megállapítás 18 év óta újra és újra valamilyen formában jelentkezik a sajtóban és a politikai életben. Lehet, hogy maga a gondolat – a 15 millió magyar – Illyés Gyulától való, de ő nem fogalmazhatott magyar közjogi méltóságként. Így Antall József fogalmazott. Ellenfelei, nyilván szándékosan, magán a 15 milliós számon kívül mindent elhagytak mondásából, hogy így könnyebben nevezhessék őt irredentának, nacionalistának, Nagy-Magyarországot visszakívánónak. Antall József figyelembe vette, hogy a magyar népnek fájdalmat okozott az ország és a nemzet szétdarabolása. Számolt azzal is, hogy voltak olyan évtizedek a magyar nemzet történelmében, amikor nemcsak tudomásul kellett venni a veszteségeket, hanem megértéssel és örömmel kellett fogadni azokat. Így kellett tenni, hogy ne sérüljön a román és a szlovák elvtársak érzékenysége. Ennek a szemléletnek akart véget vetni a magyar miniszterelnök, amikor hangsúlyozta Magyarország felelősségét a környező országokba rekesztett magyarság sorsát illetően. Azóta ez a felelősség európai elvként is megfogalmazódott. Kit tekintünk magyarnak? Azt, aki magyarnak vallja magát? Azt, akinek fáj Trianon? – kérdezte cikkében Réhon József. El kell fogadni, hogy a 15 milliós számnak inkább szimbolikus értéke van. A lengyelek, az olaszok, talán még a kínaiak is inkább felfelé kerekítenek. Nem vonják kétségbe az olyanszerű megállapításokat, miszerint Magyarországon 10% (1 millió) az alkoholisták aránya, a lakosság 20%-a (2 millió magyar) a depresszió valamilyen formájában szenved!(?) Az ellenkezők megkérdőjelezik a magyar származású Nobel-díjasok számát, de a legfőbb gondot az Antall József-féle 15 millió magyar okozza. Antall József arra utalt, hogy nagyjából minden harmadik magyar az országhatáron kívül él. Őket kellene megtartani a magyar kultúra számára oktatásuk és művelődési életük támogatásával, ha már a kettős állampolgárságot a nemzet többsége nem tartotta időszerűnek. Volt idő, amikor Rákosi Jenő 30 millió magyarról álmodozott. Rákosi Jenő után bő öt évtized múlva megjelent a 30 millió román gondolata s vele együtt „a magyar nemzetiségű román dolgozók” kifejezés. Ezt az ábrándot kevésbé bírálták, mint az Antall-féle 15 millió magyar szimbólumát. /Réhon József: 15 millió magyar az interneten és a „nagyvilágban” = Nyugati Jelen (Arad), jún. 21./

Június 15-én ballagási ünnepséget tartottak Kolozsváron a BBTE Római Katolikus Teológia Karának idei végzettjei, most egyszerre két végzős évfolyam diákjait búcsúztatták, 68 diák ballagott a Szent Mihály-templomban tartott ünnepi szentmisét követően. /Téma. = Vasárnap (Kolozsvár), jún. 22./

Ismét egy asztalhoz ül Tőkés László és Markó Béla, miután az RMDSZ elnöke elviekben igent mondott az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) vezetőjének találkozót sürgető kérésére. „Végképp elérkezett az ideje az erdélyi magyar összefogásnak. Hogyha ezt elszalasztjuk, erdélyi magyarságunk nem fog megbocsátani nekünk” – írta Markóhoz intézett levelében Tőkés László. Az EMNT elnöke közölte: megítélése szerint az RMDSZ helytelen következtetéseket vont le a helyhatósági választások eredményeiből. „Kísérteties, hogy az őszi EP-választások esetében hasonló tévedésbe estek” – fogalmazott a püspök-politikus, aki szerint a választásokon nem az RMDSZ, hanem hatalmi pozíciói bizonyultak erősnek. „Isten szerelmére és az erdélyi magyarság érdekében kérem, hogy ne folytassák egypárti, kirekesztő politikájukat, másfelől hagyjanak fel a választásokat követő pártbéli tisztogatásokkal” – írta levelében a püspök politikus, aki Toró T. Tibor RMDSZ-es képviselőt kérte fel arra, hogy közvetítsen az időpontról a felek között. „Eddig sem zárkóztam el, s most sem zárkózom el attól, hogy egy asztalhoz üljek Tőkés Lászlóval” – reagált Markó Béla. Megjegyezte: Tőkés levelében azt próbálta érzékeltetni, hogy „semleges” álláspontot képvisel az erdélyi magyar politikai szervezetek közötti vitákban. „Ez azonban nem így van. Tőkés László a legmarkánsabban képviseli mindazt, ami az RMDSZ-en kívüli szervetek tevékenységében irányadó” – fogalmazott Markó, aki nem bánná, ha az RMDSZ-en kívüli szervezetek a választási eredményekből kiindulva „megpróbálnának önkritikát gyakorolni”. Tőkés László és Markó Béla tavaly, az európai parlamenti választások előtt tárgyalt utoljáraMarkó Béla újabb választási kiértékelőt tartott, ismét hangoztatta: az RMDSZ egyedül is megállná a helyét az őszi parlamenti választásokon. /Cs. P. T., D. M. E. : Újabb Markó–Tőkés-találkozó. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 23./

Tizenkét alsó-háromszéki községben megalakultak a tanácsok, beiktatták a polgármestereket, akik letették az esküt. Illyefalva kivételével a lakosság az előző ciklus polgármestereire voksolt. A tizenkét polgármesterből Sepsibükszád és Illyefalva polgármestere függetlenként, Gidófalváé az Országos Ökológiai Párt, Sepsikőröspataké pedig a Demokrata-Liberális Párt színeiben fog kormányozni. Nyolc polgármester az RMDSZ képviseletében nyert. Ebben a történelmi kisrégióban összesen 108 községi tanácstag van, s ezek közül a Magyar Polgári Párt jelöltjei 28 helyet mondhatnak magukénak. /Kisgyörgy Zoltán: Alsó-Háromszéken beiktatták a községi tanácsokat. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 23./

Megalakult Csernátonban a tizenhárom tagú községi tanács, amelybe hét RMDSZ-es, öt MPP-s és egy független képviselő jutott be. Beiktatták az újraválasztott Bölöni Dávid polgármestert. /Kisgyörgy Zoltán: Felállt a csernátoni tanács. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 23./

Ma sokat beszél Európa Koszovóról, keveset a magyarokról: sokkal jobban kellene méltányolni a Kárpát-medencei magyar politikai szervezetek felnőtt, felelős magatartását, stabilitásra törekvését, európai léptékű politizálását. Azt az önmérsékletet és együttműködési készséget, amely hozzájárult országaink európai integrációjához – jelentette ki Markó Béla, az RMDSZ elnöke június 21-én, a Magyar Koalíció Pártja (MKP) megalakulásának tizedik évfordulója alkalmából tartott ünnepségen, a szlovákiai Dunaszerdahelyen. Az eseményen jelen volt többek között és beszédet mondott az Európai Néppárt–Európai Demokraták EP-parlamenti frakciójának vezetője, Joseph Daul, Gémesi Ferenc, a Miniszterelnöki Hivatal kisebbség- és nemzetpolitikáért felelős szakállamtitkára, Orbán Viktor, a FIDESZ elnöke, valamint Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke is. A résztvevőket Csáky Pál, az MKP elnöke üdvözölte, aki beszédében hangsúlyozta, jó lenne végre tudomásul venni, hogy a szlovákiai magyarok nem a más kenyerét eszik, és ildomos lenne, ha a szülőföldjükön nem tekintenék koloncnak a félmilliónál népesebb szlovákiai magyar közösséget. Markó Béla úgy vélekedett, az MKP példát mutat a többi határon túli magyar közösségnek, de Magyarországnak is az összefogásból. Az utóbbi időben újból és újból megkísérlik egyesek valamiféle többpártrendszer bevezetését a magyar közösségben. Legutóbb az önkormányzati választásokon bizonyosodott be, hogy az erdélyi magyarság bölcsebb nálunk, politikusoknál, és egységet akar, elsöprő többséggel az RMDSZ-t támogatta – szögezte le. Kiosztották a szlovák parlament magyar képviselői által 1994-ben alapított Pro Probitate-díjat, amelyet a mártírhalált halt egykori felvidéki magyar politikus, Esterházy János erkölcsi örökségéhez méltó helytállásért évente ítélnek oda. A díjat az idén Sidó Zoltán, a Csemadok egykori országos elnöke kapta. /Az összefogás példája. A 10 éves MKP-t ünnepelték Dunaszerdahelyen. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 23./

Az újságíró a Krónika napilapot böngészgette egy bírósági tárgyalóteremben, az egyenruhás biztonsági őr kérte, tegye el az újságot. Az újságíró megkérdezte az intézmény elnökét, melyik törvény tiltja, hogy a bíróság tárgyaló-várakozó teremben olvasson. Kiderült, ilyen törvény nincs, csak az büntethető, ha zavarja a tárgyalást. Ezután megkérdezte a szigorú őrt: milyen alapon tiltja az olvasást? Kiderült, a belső rendszabályzat tiltja, azonban az titkos, így nem lehet megmutatni. Az újságpapír zizegtetését akár csendháborításnak is minősítheti, és köszönje meg, hogy nem büntette meg. Erre kijelentette, hogy újságírói minőségében ezt megírja. Az őrnek erre is volt válasza: „újságíró be sem mehet a tárgyalóterembe, vannak bíróságok, ahol ezt az ajtóra is kiírják”. /Jánossy Alíz: Olvasni tilos! = Krónika (Kolozsvár), jún. 23./

A második világháború a demokratikus berendezkedésű társadalmak diadalát jelentette a diktatúrák fölött. De csupán formailag. A Szovjetunió mindennek volt nevezhető, csak éppen demokratának nem. Hatalmi módszereiben és ideológiájának jellegében alig különbözött a fasiszta diktatúráktól. A háborút követő nemzetközi konszenzus azonban továbbra is éles különbséget tett a kommunizmus és a fasizmus közt. Valójában mindkettő teljes közösségeket próbált meg likvidálni. Az egyik nemzeti, a másik osztályszempontok alapján. Igaz, a fasiszták a zsidóktól és a cigányoktól elvben is megtagadták a túlélés minden lehetőségét, a kommunisták elvben legalábbis életben hagyták az „osztályellenségnek” azokat a tagjait, akik hajlandóak voltak részt venni társaik likvidálásában. Előbb-utóbb a kollaboráns is lebukott. A mai Magyarországon senki nem érvelhet nyilvánosan Szálasi mellett, de amint azt Gyenes Judith, Maléter Pál özvegye elmondta, az ‘56-os forradalom ma is nyilvánosan ellenforradalomként emlegethető. Az Egyesült Államok hatalmi érdekeinek megfelelően a háború utáni évtizedekben a kortárs világ legvisszataszítóbb diktatúráit is kész volt támogatni. S attól függően, hogy az ő érdekeit szolgálják vagy sem, ma is teljesen eltérő módon értékeli az államokat. Izraelnek nemzeti érdekei védelmében joga van megsérteni az emberi jogokat. A palesztinoknak nincs, írta Bíró Béla. Az Egyesült Államok hatékonyan erőlteti rá a világra önnön nemzetfelfogását. Az állampolgári nemzet fogalmának abszolutizálása az eltérő hagyományokra épült európai társadalmakban szükségszerűen gerjeszt feszültségeket. /Bíró Béla: Fejlődési rendellenesség? = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 23./

Romániában idén az Oktatásügyi Minisztérium 120 millió euróért vásárol laptopokat kilencedikes diákoknak és gimnáziumi tanároknak. /Dancs Attila, Isán István Csongor: Egymillió laptop diákoknak. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 23./

Harmincnégy magyar újságíró szakos végzős ballagott a Babes–Bolyai Tudományegyetemen. Az egyetem Politika-, Közigazgatás- és Kommunikációtudományi Karának újságíró szakán végzettek idei nagy száma a bolognai rendszerben történő képzésnek köszönhető, ebben az évben ugyanis a negyedévesek mellett a harmadévesek is befejezték az alapképzést. A ballagókat Szabó Zsolt docens búcsúztatta, a kolozsvári magyar újságíróképzést megalapító Cseke Péter professzor üzenetét Albert Júlia olvasta fel, aki a növendékeket szintén tanította. A végzősöket visszavárják a médiatudományi mesteri és doktori iskolába. A negyedévesek a Me-diak lap különkiadásának, a harmadévesek a Barátok című sitcom általuk elkészített egyik „epizódjával” kedveskedtek a nagy számban megjelent hozzátartozóknak és barátoknak. /Újságíró szakosok ballagása. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 23./

Felső-Háromszék legrégebbi rádiójának, a kézdivásárhelyi Siculus Rádiónak egy hónapja új tulajdonosa van Kónya Zita angol szakos tanárnő személyében. Az új tulajdonos megvásárolta Szőcs Géza kézdivásárhelyi tulajdonos-főszerkesztőtől a rádiót, amelynek évek óta külső munkatársa volt. Kónya Zita új adásokat szeretne létrehozni, és mihelyt a cég pénzügyi helyzete lehetővé teszi, új főszerkesztőt is kinevez. Tizenhárom évvel ezelőtt, a Siculus Rádió alapításakor több tulajdonos is volt, de az évek során egyedül Szőcs Géza maradt a 95-ös ultrarövidhullámon vételezhető médium vezetőségében. A rádió kezdetben csak néhány órát sugárzott, majd fokozatosan egész naposra növekedett az adásideje. Egyik meghatározó műsora a Vasárnapi jegyzet volt, amelyet a főszerkesztő vezetett. A hetvenkét éves Szőcs Géza több alkalommal is felvetette a rádió eladásának tervét. /Bartos Lóránt: Újítások várhatók. = Krónika (Kolozsvár), jún. 23./

A libáni templom június 21-i felszentelésén hatalmas volt a lelkesedés. A 71 fős egyházközséget sokan támogatták, hogy felépüljön a 100 ülőhelyes templom. A közigazgatásilag Gyergyóújfaluhoz tartozó településen összegyűlt Libán-völgye templomépítő közössége. Az oltártérben elhelyezték Györfy Lajos szobrászművész ajándékát, a Feltámadt Krisztus szobrát. Barabás Zsolt egyháztanácsos felidézte a szentély létrejöttének állomásait. 2006. augusztus 26-án kezdődött a bontás. A budapesti Lossy József 1906-os harangajándéka időközben újra toronyhelyre került. Tamás József püspök méltatta a templomépítő plébános, Mátyás Gábor munkáját. /(m. m.): Ott a hegyen van az a hely… = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jún. 23./

Nagy Károly, a Romániai Magyar Dolgozók Egyesületének egyik vezetője szerint a versenyhelyzet, amelyet a Magyar Polgári Párt színrelépése teremtett, nem vezetett a szavazók számának növekedéséhez. A cikkíró szerint a nézetkülönbségeket az RMDSZ-en belül kell megoldani. A választásról elmaradók száma miatt is az MPP a felelős, nem tudtak igazi alternatívát állítani. Nagy Károly szerint az MPP elfogadta olyan külföldi politikai líderek segítségét, akik a saját hazájukban az ellenzékiség politikáját már rég felcserélték az ellenségeskedés, a gyűlöletkeltés politikájával. Az RMDSZ a nemzeti egyenjogúság kivívását vállalta fel, de ez nem elegendő. Vállalnia kellett volna a magyarság legsúlyosabb gazdasági-szociális bajainak legalább a szóvá tételét. /Nagy Károly, Romániai Magyar Dolgozók Egyesülete: Miért maradtak távol a választók? = Szabadság (Kolozsvár), jún. 24./

A Kovászna Megyei Tanácsnak június 23-tól két RMDSZ-es alelnöke van /Henning László és Demeter János/, míg a megyeszékhely Sepsiszentgyörgyön az egyik alpolgármesteri szék az RMDSZ-é, a másik az MPP-é lett: az RMDSZ-es Sztakics Éva, aki az előző mandátumban is alpolgármester volt, illetve az MPP-s Bálint József vállalkozó, a párt városi elnöke. Nem fogadta el az RMDSZ az MPP-nek azt ajánlatát, hogy a gyergyószentmiklósi alpolgármesteri székért cserébe megkaphassa a Hargita megyei tanács egyik alelnöki tisztségét. /Illyés Judit, Darvas Beáta: Alpolgármesterek: egy ide, egy oda. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 24./