Arra a kérdésre, hogy mennyire elégedett az általa vezetett Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és az RMDSZ közötti összefogással a kampány során, Tőkés László európai parlamenti képviselő rámutatott: mindkét oldalon vannak, akik egyenesen bojkottálják a választási kampányt. Például Maros és Bihar megyében nyoma sincs a szövetség kampánytevékenységének. Egyesek mintha szándékosan idéznék elő ezt a helyzetet. Várakozáson felüli viszont az MPP részvétele és támogatása, a helyi és a területi polgáriak ebben a viszonylatban teljesen elváltak a hivatalos országos vezetőségtől. A következő öt évben, egy teljes mandátum ideje alatt Tőkés szerint nemzetpolitikai nyitásra nyílik lehetőség. Szorgalmazni fogja, hogy a magyarországi, erdélyi és felvidéki magyar EP-képviselők egyezzenek meg egy olyan nemzetstratégiai akció- és ütemterv kidolgozásában, amelynek megvalósítására öt év elegendő volna. /Rostás Szabolcs: Interjú Tőkés Lászlóval. = Krónika (Kolozsvár), jún. 2./

Az utóbbi idők nagy magyartalanítási hulláma – a magyar állami köztisztviselők tömeges elbocsátása – nemcsak annyit jelent, hogy szakmailag képzett magyarokat elcsapnak, hanem ezek egy átfogó és általános magyar kiszorítósdi taktika és stratégia elemei. Néhány hónappal ezelőtt még ki hitte volna, hogy a magyarságot megalázva a társadalmi élet szervezéséből kiszorító praktikák ilyen brutális formában visszatérhetnek? Mindebben nem kis szerepe volt Traian Basescu államfő sokkulacsos nemzetpolitikájának. /Sylvester Lajos: A Nagy Tisztogatás Országa. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 2./

Az Apáczai-napok során először osztották ki a Wolf Rudolf-díjat, amelyet Deák Árpád történelemtanárnak ítélték oda, aki 1990-től 2006-ig, azaz nyugdíjazásáig tanított az iskolában, a tanári közösség meghatározó egyénisége volt. A díjat az iskola szülői közösségének Encyclopaedia Egyesülete alapította idén januárban. A díjazottat Vörös Alpár, a kolozsvári Apáczai Csere János Líceum igazgatója méltatta. /N. -H. D. : Deák Árpád kapta a Wolf-díjat. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 2./

Az egyik legsikeresebb előadást a kassai Thália Színháztól láthatta Szatmárnémetiben a május 31-én zárult Sorompók nélkül elnevezésű nemzetközi színházi fesztivál közönsége. A felvidéki együttes Presser Gábor ismert zenés darabját, A padlást mutatta be. Kolár Péter, a Thália igazgatója elégedetten nyugtázhatta, hogy A padlás a 25. alkalommal is nagy sikert aratott. /Sike Lajos: Kassai siker Szatmáron. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 2./

Rendhagyó rendezvény volt május derekán Marosvásárhelyen a Deus Providebit Házban. Dénes Előd, a marosvásárhelyi Szabadság utcai református egyházközség lelkésze József Attila 14 verséhez szerzett zenét, amit sikerült a sepsiszentgyörgyi Baumark Kft. és a marosvásárhelyi Studium Alapítvány támogatásával CD formájában kiadni Árnyékok címmel. Dénes Előd sokoldalú ember. Lelkipásztorként kórusműveket ír, Hollandiában ösztöndíjjal tanult egyház- és kóruszenét, s amint a lemez is igazolja, otthonosan mozog a világi zene terén is. /Vajda György: Rendhagyó lemezbemutató. József Attila egy pap lantján. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 2./

Újabb tüntetést szervez az RMDSZ, június 3-án, Marosvásárhelyen tiltakoznak a magyar területi intézményvezetők leváltása ellen. Május 22-én Csíkszeredában tartottak hasonló megmozdulást, több mint 15 ezren követelték a megyei hivatalok, ügynökségek magyar nemzetiségű vezetőinek tisztségükbe való visszahelyezését. A leváltási hullám elleni tiltakozásul az RMDSZ a Nemzeti Liberális Párttal (PNL) közösen bizalmatlansági indítványt nyújtott be. Kolozs megyében hat magyar területi intézményvezető volt, közülük csupán Péter Tünde főtanfelügyelő-helyettes tarthatta meg vezető tisztségét. Nagy Imre, az állategészségügyi igazgatóság volt aligazgatójának menesztését követően az élelmiszerbiztonsági részleg vezetését ajánlották fel neki. A környezetvédelmi minisztérium helyi intézménye jelenleg vezető nélkül működik, vezetőjét Darabos József Attilát ugyanis menesztették. Lőrinczi Zoltán szaktanácsadóként dolgozik tovább a Kolozs Megyei Mezőgazdasági Igazgatóság vidékfejlesztési részlegén. Lőrinczi korábban az intézmény aligazgatója volt. Vákár István a Mezőgazdasági és Halászati Kifizetési Ügynökség volt aligazgatója elmondta: leváltása után szaktanácsadóként az ügynökségnél maradt. Különös helyzetben van Csoma Botond, az Állami Birtokok Ügynöksége (ADS) Kolozs megyei kirendeltségének igazgatója. Azért nem váltották le, mert az általa vezetett intézmény felszámolás, illetve átalakítás előtt áll. Péter Tünde főtanfelügyelő-helyettes megőrizte tisztségét, továbbra is a befektetésekkel foglalkozik. /N. H. -D. : Intézményvezetők leváltása ellen tüntetnek ma Marosvásárhelyen. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 3./

Június 3-án Marosvásárhelyen a megye magyarsága azért tiltakozik, mert sorra leváltották a magyar vezetőket a közintézmények éléről, a 40 százaléknyi magyar lakosság nem kap százalékarányos képviseletet a helyi intézményekben és a hivatalokból fokozatosan kiszorítják a magyar nyelv használatát. Elsőnek dr. Csíki Zsuzsannát, a megyei Egészségügyi Pénztár elnök-igazgatóját menesztették, annak ellenére, hogy tavaly sikeresen versenyvizsgázott a tisztségre és négy évre szóló menedzsmentszerződést írt alá az országos pénztárral. Dr. Csíki Zsuzsanna a pénztárnál köztisztviselői állásban fog dolgozni. Az egészségügyben szinte teljesen eltűntek a magyar igazgatók. Dr. Konrád Judit aligazgató már nincs a közegészségügyi igazgatóság vezetőségében. A vidéki városokban sem jobb a helyzet. Szovátán dr. Fekete Erzsébetnek, Erdőszentgyörgyön dr. Keresztes Csabának kellett visszavonulnia igazgatói állásából. Egyedül Dicsőszentmártonban maradt magyar orvosigazgató dr. Siklódi Botond személyében. Marosvásárhelyen Domokos Attila az egyetlen, aki a megyei kórház adminisztratív igazgatói tisztségét tölti be. A szakemberek körében is elismert Dávid Csaba sem tudta megtartani pozícióját, őt a Vízügyi Igazgatóság éléről váltották le. Dénes Irénnek a Megyei Pénzügyi Igazgatóság vezérigazgató-helyettesi székéből kellett távoznia. A városi pénzügy élén Moldován Ibolya egyelőre tisztségben maradt. Hogy meddig, azt nem lehet tudni. Illés Ildikó főtanfelügyelő-helyettes menesztésével magyar vezető nélkül maradt a Maros megyei tanfelügyelőség, amire az elmúlt 20 évben nem volt példa. Nagy Editet a jól működő Pedagógusok Házától menesztették. A Nyugdíjpénztár élén már nem Morent Ilona vezérigazgató áll. Györfi Máriát leváltották a Megyei Munkaügyi, Társadalom- és Családvédelmi Igazgatóság éléről. Ferencz Gábor, a megyei vámhivatal újonnan leváltott főnöke. A Regionális Fogyasztóvédelmi Hivatal főfelügyelője Csomóss Miklós sincs tisztségben. A postánál eredeti megoldást találtak, Erős Csaba postafőnök maradt, de mégsem ő a főnök. Eugen Crisant főnökének, megyei igazgatónak nevezték ki. Leváltották Tóth Andreát is, aki a marosvásárhelyi diákházat vezette. – Gyékény Gertrúd május 25-től már nem főfelügyelő a Környezetvédelmi Őrségnél. /Mezey Sarolta: Alkalmatlan magyarok (?!) = Népújság (Marosvásárhely), jún. 3./

Románia a magyar kormányhoz fordul annak érdekében, hogy a hétvégén és ünnepnapokon kialakuló tehergépkocsi-sorokat felszámolják a román–magyar határnál. Románia és Magyarország között már hosszabb ideje feszültségeket okoz a tehergépkocsi-forgalom. A hétvégén és ünnepnapokon Magyarországon érvényes kamionstop, most a pünkösdi szünet miatt 48 órát szünetelt a forgalom Nagylaknál. Este 11-kor, amikor ismét megnyitották a határt, már öt kilométeren sorakoztak a kamionok Románia területén. /Románia a magyar kormányhoz fordul. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 3./

Elődjét, György Ervint bírálta és rendőrségi feljelentést is tett ellene Codrin Munteanu, Kovászna megye prefektusa. Kifejtette: elődje mandátuma idején több hiányosság és szabálytalanság is történt, ezek egy részéről értesítette a rendőrséget, másokat még vizsgál. Codrin Munteanu felrótta György Ervinnek, hogy a prefektúra tavaly novemberben kötött egy törvénytelen szerződést az autóbejegyzésekkel foglalkozó hivatal és az útlevélosztály videokamerás biztonsági rendszerrel való felszereléséről. A volt prefektus – jelenlegi alprefektus – felettese vádjaira válaszolva kifejtette: nemrég volt egy belső ellenőrzés, amely során találtak apró hibákat, de ezek helyrehozhatóak. A videokamerás rendszer kapcsán György Ervin elmondta: erre tavaly novemberben kaptak pénzt, és ha a közbeszerzési eljárással töltötték volna az időt, elveszett volna a pénz. /Kovács Zsolt: Háromszéki prefektusháború. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 3./

Az RMDSZ önkénteseinek sikerült 3 nap alatt 3036 aláírást összegyűjteniük az állampolgári kezdeményezésű helyi határozattervezet benyújtása érdekében, amely a valós többnyelvűséget, alkalmazását célozza meg. Az RMDSZ Ügyvezető Elnöksége, Kolozs megyei szervezete és kolozsvári európai parlamenti jelöltjei aláírásgyűjtést szerveznek állampolgári kezdeményezésű helyi határozat-tervezet benyújtása érdekében. A határozattervezet a következőket kéri: „1. Kolozsvár bejáratainál lévő táblákon magyarul is jelenjen meg a városunk neve. Nem szabad megengednünk, hogy visszatérjenek azok az idők, amikor bármilyen nyelven fel lehetett tüntetni városunk nevét, csak magyarul nem. 2. A kolozsvári műemlék épületeket jelző feliratokra kerüljenek fel a magyar, valamint a német elnevezések is. A városvezetésnek hangsúlyt kell fektetnie arra, hogy Kolozsvár sokszínűségét megjelenítse a város utcáin, épületein. Ily módon a városba látogató turisták tudomást szerezhetnek a városban élő nemzetiségekről és megismerhetik a valódi multikulturális Kolozsvárt”. /Már több mint 3000 aláírás gyűlt össze. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 3./

Negyvenöt éve, 1964 pünkösdjén nagyváradiak százai védték napokig a város szívében álló Szent László római katolikus templomot a kommunista rezsim által elrendelt lebontástól. Június 1-jén, az események évfordulóján rájuk emlékeztek a váradi katolikusok, reformátusok és más felekezetekhez tartozók a megmentett templomban, majd táblát szenteltek emléküknek. A rendezvény keretében Fodor József vikárius, illetve Szabó István, az emléktáblát felállító Nobilitas Egyesület igazgatója mesélte el a 45 évvel ezelőtt történteket a templomot megtöltő gyülekezetnek. A vikárius 1967-ben került a templomba, ahol az akkori plébánostól, Dászkál Istvántól tudta meg a részleteket. Dászkál kinevezett plébános volt, elődjét, dr. Ópalotai János apátplébánost a diktatúra már akkor eltávolította. Nagyvárad összes templomában kihirdették, hogy másnap, tartják a Szent László-templomban az utolsó szentmisét. A templom lebontását azzal indokolták, hogy egyhangú, szürke falaival nem díszíti, hanem rontja a városképet. Az embereknek 24 óra alatt idejük volt megszervezni az ellenállást. Pünkösd hétfőjén reggel hatkor, az első szentmisén már tele volt a templom és a Szent László tér is annyira, hogy a főtér villamosforgalmát le kellett állítani. A tömeg egyre csak nőtt a nap folyamán, aztán a hatórai mise végeztével az emberek egyszerűen nem akartak hazamenni, szünet nélkül énekeltek és imádkoztak. Estére a közeli váradújvárosi református templom gyülekezete is megérkezett, saját zsoltárait, dicséreteit énekelve. Éjfélkor a plébános bezárta a templomajtót – akkorra már a Szekuritáté is a helyszínen volt, többeket elhurcoltak, igazoltattak, de nem tudták megfélemlíteni a templomvédőket, akik ott maradtak az istenháza körül. Napokig tartott a csendes ellenállás. Közben a városvezetőség megpróbált munkásokat toborozni a lebontásra, sikertelenül. „Az emberek nem akartak felmenni a tetőre és ledobni a keresztet a toronyról” – mesélte a vikárius. Csütörtökön végre megjött a hír: visszavonták a lebontási parancsot. A szentmisén Tőkés László és Szilágyi Zsolt EP-képviselőjelöltek is megjelentek. Tőkés kiemelte, isteni ajándék, hogy nem fulladt erőszakba a ‘64-es templomvédés, ráadásul sikerrel is járt, méghozzá éppen abban az időszakban, amikor Erdély több temploma nem volt ilyen szerencsés: a brassói református istenházát például valóban lebontották. „Ha 1989-ben nem bukik meg a diktatúra, a kolozsvári Szentpéteri templom sem menekül meg” – mondta Tőkés. A bejáratnál felszerelt emléktáblát felszentelték és megáldották. „45 éve Isten segítségével mentette meg Nagyvárad népe a Szent László-templomot a kommunista rezsim által elrendelt lebontástól” – áll a Nobilitas Egyesület tábláján. /Nagy Orsolya: A templomvédők dicsérete. = Krónika (Kolozsvár), jún. 3./

Lassan már nem történhet olyan esemény, amelynek kapcsán a jelenlegi szlovák kormánykoalíció, a Fico-kabinet pártjai ne a magyarokon akarnák elverni a port. Most az európai parlamenti választások szolgáltatnak ürügyet ahhoz, hogy tovább korbácsolják a magyarellenes indulatokat: rendkívüli parlamenti ülésen kívánják elítélni Orbán Viktor Fidesz-elnök kijelentését, amelynek értelmében vasárnap eldől, hányan képviselik a Kárpát-medencei magyarságot az Európai Parlamentben. Orbán pellengérre állítása politikai pótcselekvésnek persze alkalmas, de attól még a különböző országokból érkező magyar képviselők együttműködése elengedhetetlen – már csak az olyan fasiszták miatt is, mint amilyen a pozsonyi kormánykoalíció hangadójának számító Ján Slota. A szlovák tiltakozáshoz most Prága is csatlakozik, csupán annak a jele, hogy Csehországban is készülnek az EP-választásokra, és Orbán, illetve a magyar jobboldal megerősödésében fenyegetést látnak a cseh (és természetesen a szlovák) állam alapjait képező Benes-dekrétumokra, amelyek a német és a magyar közösség jogfosztását rögzítik. Ezért álságos a szlovák külügyminiszter véleménye: Orbán kijelentései nem tartoznak a 21. század Európájába. Ha ugyanis van olyan, ami nem tartozik oda, akkor az a kollektív jogfosztást kíméletlenül megvalósító Benes kultusza, a pozsonyi kormány kóros magyarfóbiája, primitív sovinizmusa. /Balogh Levente: 21. század. = Krónika (Kolozsvár), jún. 3./

A Maros megyei RMDSZ-t felháborította a megyeszékhely román többségű önkormányzatának döntése, melynek értelmében idén a magyarellenes megnyilvánulásairól közismert Lazar Ladariu költőt, újságírót jelölik díszpolgári címre. Dr. Benedek István városi önkormányzati képviselő, az RMDSZ marosvásárhelyi szervezetének elnöke sajtótájékoztatóján elmondta: bár a marosvásárhelyi önkormányzati képviselők évekkel ezelőtt megállapodtak abban, hogy sem a magyar, sem a román frakció nem jelölhet olyan közéleti személyiséget a titulusra, akinek személye közfelháborodást válthat ki valamelyik közösség berkeiben, az egyezséget a mostani román tanácstagok figyelmen kívül hagyták. Ladariu az 1990-es marosvásárhelyi etnikai összetűzés előtt és azóta folyamatosan magyarellenes cikkeket tesz közzé a vásárhelyi Cuvantul Liber napilapban, amelynek egyik tulajdonosa és főszerkesztője. Több éven át a Román Nemzeti Egységpárt parlamenti képviselőjeként dolgozott, a 90-es évek elején pedig a Vatra Romaneasca nevű ultranacionalista szervezet egyik vezető politikusa volt. Benedek emlékeztetett, amikor 2003-ban Lazar Ladariut díszpolgárnak jelölték, Spielmann Mihály történész, egykori városi tanácsos emelt szót a jelölése ellen, mondván, hogy tudatosan és folyamatosan sértegette a város magyar lakosságát. Ladariu becsületsértési pert indított Spielmann ellen, amit megnyert. A XIII. Marosvásárhelyi Napok alkalmával Hunyadi László szobrászművész is átveheti a díszpolgári címet, Szabó Béla csíkszeredai magyar főkonzul, Józsa Katalin, a kecskeméti ifjúsági központ igazgatója, Zala F. László, Egyesült Államokban élő mérnök és Liviu Masalar, a liége-i egyetem professzora pedig Pro Urbe-díjat kap. /Máthé Éva: Magyarfalóból díszpolgár. = Krónika (Kolozsvár), jún. 3./

Kurtapatakon Tuzson Csaba és felesége, Póka Erzsébet romantikus épület- és kertépítészeti hétvégi portájának díszkertjében felállították a turulmadarat, Vetró András szobrászművész alkotását. Mondáinkat elevenítve, Attila király címermadaraként már másfél ezer, Árpád honfoglalóinak több mint ezer éve óta itt lelt volna otthonra, írta Sylvester Lajos. Sokan a csíksomlyói Mária-búcsúról érkeztek ide, vallásfelekezetük felől nézvést mind a négy magyar történelmi hit képviselőiként Tőkés László református európai parlamenti képviselővel az élen. Az első „magánturulmadár” leleplezésére baráti csoport is érkezett – többnyire építészmérnökök és hozzátartozóik. – Van ahol üldözik a turulmadarat. /Sylvester Lajos: A Tuzson-porta sziklaszirtjére szállt a turulmadár. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 3./

Két kis kötetet mutatnak be június 3-án Kolozsváron a Reményik Sándor Galériában a két világháború közötti erdélyi magyar líra ma újra a legnépszerűbbek közé tartozó képviselőjének művéből. Az egyik kötet /Reményik Sándor: Sóhaj a mindenségért. Versek. Polis Könyvkiadó, Kolozsvár, 2009/ a költőnek azokat a verseit sorakoztatja fel, amelyek talán a „legszebb versek” alcímet is viselhetnék. Verseiben Trianon után, a rá zúduló sorscsapás alatt egy egész nemzetrész jajdult fel. Az „Eredj, ha tudsz... ” soraiban nem csak a tehetetlen indulat, hanem a továbbélés parancsa is ott van már: a megmaradás parancsa. A Korszerűtlen versek kiadása – Reményik 1942-ben megjelent posztumusz kötete (Egészen) és 1943-as Összes versei után – az új világháború befejeztével, 1945-ben is szóba került: Áprily Lajos írt is hozzá előszót (nemrég került elő a Reményik-hagyatékból, s most lát először napvilágot a Sóhaj a mindenségért című kötetben). Az „osztályharcra” és az „ellenséges ideológia leleplezésére” kihegyezett akkori irodalompolitikának azonban jobban megfelel a megbélyegezhető, az „irredenta költő” képe. A napjainkban újra ismertté váló költő mellett a második kötet egy ismeretlen Reményik Sándort mutat be. A Vércsöppek a hóban Rövidprózai írások (1914–1919). Sajtó alá rendezte Dávid Gyula /Polis Könyvkiadó, Kolozsvár, 2009/ megelőzték Reményik Sándor költői jelentkezését, s amelyeknek jó része egy felvidéki lapocskában látott napvilágot, az első világháború előtt és alatt. /Dávid Gyula: Két könyvbemutató elé. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 3./

Úttörő jelentőségű, tudományos igényű munkával gazdagodott a magyar néprajzkutatás. Mohay Tamás A csíksomlyói pünkösdi búcsújárás /L’Hartmann Kiadó, Budapest/ című könyve nagyszabású összefoglaló egy magyar búcsújáró helyről, elsősorban néprajzi-antropológiai megközelítésben – hangzott el Tánczos Vilmos néprajzkutató méltatójában Mohay Tamás könyvbemutatóján, június 1-jén Kolozsváron, a Kriza János Néprajzi Társaság székhelyén. A szerző, egyben a Magyar Néprajzi Társaság főtitkára, már évtizedek óta foglalkozik néprajzzal. Mohay elmondta, hogy jelenleg a könyv folytatásán dolgozik, amely az 1949-től napjainkig terjedő időszakot fogja vizsgálni. /Sipos M. Zoltán: A búcsú története. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 3./ Tánczos rámutatott arra, hogy „úttörő jelentőségű” munkáról van szó, ugyanis „előzmény nélküli a maga sokirányúságában, kritikai jellegében és terjedelmében”. /Jakab András: Mohay Tamás a csíksomlyói búcsúról. = Krónika (Kolozsvár), jún. 3./

Miközben a kormányfő és a közlekedési miniszter továbbra is azt állítja, hogy az idén elkészül az észak-erdélyi autópálya Torda és Gyalu közötti 42 kilométeres szakasza, az amerikai Bechtel vállalat vezetősége szerint ehhez kisebb csoda szükséges. Öt év alatt az Észak-Erdélyen keresztülhaladó, Bechtel-autópálya néven is emlegetett útból eddig csak 18 kilométert sikerült leaszfaltoznia az amerikai vállalatnak. A Bechtel a Bors és Berettyószéplak közötti részen elvégzett munkálatokat az idén nem tudta folytatni, mert az idei költségvetésből nem jutott pénz erre a szakaszra. Radu Berceanu közlekedési miniszter kijelentette: a román állam azért írta alá 2003-ban a Bechtellel az észak-erdélyi autópálya megépítéséről szóló szerződést, hogy Romániát vegyék fel a NATO-ba. /B. T. : A „XXII. évszázad autópályáját” építi a Bechtel és a kormány. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 4./

Az állami intézmények magyar tisztségviselőinek tömeges leváltása ellen tartottak tiltakozó felvonulást és gyűlést több ezer résztvevővel június 3-án Marosvásárhelyen. A megmozdulás az RMDSZ–EMNT európai parlamenti jelöltjeinek kampányzáró rendezvénye is egyben. A tüntetésen nagy számban képviseltette magát a két szomszédos székely megye, Hargita és Kovászna. „Erdélyt nem lehet visszaadni, ugyanis Erdély a románok és a magyarok közös tulajdona, tehát a magyaroknak is megvan benne a maguk része” – mondta beszédében Markó Béla szövetségi elnök. Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke állást foglalt a „nacionálkommunizmussal” és a román asszimilációs politikával szemben. A Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság csatlakozik az RMDSZ megyei szervezetének kezdeményezéséhez a műemlékek román, magyar, német, angol és francia nyelvű, valamint a helységnévtáblák román, magyar és német nyelvű feliratozását illetően. /Tiltakozó felvonulás és kampányzáró. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 4./ Sokan vagyunk, Háromszék, Csíkszék, Kalotaszeg, Partium, Bánság, Máramaros, Arad, Kolozs, Maros, Dél-Erdély is itt van, de ez csak egy töredéke annak, ahányan vagyunk – mondta Markó Béla a tiltakozó nagygyűlésen. Népviseletbe öltözött csángók, fúvószenekarral érkező háromszékiek, sok-sok magasba emelt, román, magyar, angol és német nyelvű tiltakozó transzparens is volt. „Erdélyért évszázadok alatt megküzdöttünk, nem adhatjuk oda, ami minket illet. Nem adhatjuk a múltunkat, a nagyjainkat, költőinket, tudósainkat” – mondta Tőkés László. Június elsejétől Csíkszéken is elindult az aláírásgyűjtés a magyar intézményvezetők leváltása ellen. /Antal Erika: „Erdély jogos jussunk” Több ezren vettek részt az RMDSZ–EMNT vásárhelyi kampányzáróján. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 4./ Markó Béla, az RMDSZ elnöke szerint az utóbbi hetek, hónapok etnikai tisztogatásával a román kormány a történelmet próbálja visszafordítani. Markó, akárcsak a többi szónok, a tizenkilenc évvel ezelőtt történtekkel vont párhuzamot, amikor a román politikumnak szintén a magyarok kisemmizése és ellehetetlenítése volt a célja. Akkor a nacionalizmustól fűtött tömeg azt skandálta, hogy Erdély földjéért kész meghalni, csak az ne legyen ismét a magyaroké. „Erdélyért élni kell, nem meghalni!” – jelentette ki Markó. Tőkés László a pánromán és pánortodox nacionalista hatalom magyarellenes megnyilvánulásait látta az intézményvezetők eltávolításában. A marosvásárhelyi tiltakozó nagygyűlésen elfogadott kiáltvány: Mi, Marosvásárhelyen összegyűlt erdélyi magyarok, közösségünk nevében egységes akarattal kinyilvánítjuk:1. Nemzeti közösségünk önkormányzati és önrendelkezési jogait érvényesíteni kell, beleértve a magyar többségű régiók területi autonómiáját. 2. Helyi és regionális szinten biztosítani kell a nemzeti kisebbségek anyanyelvének hivatalos nyelvként való használatát. 3. Minden korlátozás nélkül biztosítani kell a magyar anyanyelvű oktatást és az oktatási intézményeken belüli, illetve azok közötti kapcsolatokban a magyar nyelv használatát. 4. Nem értünk egyet a 37-es kormányrendelettel, amely intézményeink magyartalanításának eszköze. 5. Vissza kell helyezni az intézmények élére a leváltott vezetőket. 6. A központi és helyi állami intézményekben biztosítani kell az etnikailag arányos képviseletet. Az intézményvezetőknek ismerniük kell a magyar nyelvet a magyar többségű megyékben. 7. Képviselőink Bukarestben és Brüsszelben határozottan fel fognak lépni kisebbségi jogaink minden területen való érvényesítése érdekében. 8. Felemeljük szavunkat a magyar- és kisebbségellenes megnyilvánulásokkal szemben. 9. Felelősséget vállalunk egymásért, és visszautasítjuk a magyar identitástudatunk ellen irányuló törekvéseket. Vállaljuk, hogy jogainkért egységesen küzdünk minden hazai és nemzetközi fórumon. Nem engedjük, hogy elvegyék megszerzett jogainkat. Célunk az összefogás, az összetartozás-tudat, a nemzetiségi jogok biztosítása mindenki számára, és a békés együttélés feltételeinek a megteremtése. Isten minket úgy segéljen! Marosvásárhely, 2009. június 3./Szucher Ervin: Kampányzáró tüntetés Marosvásárhelyen. = Krónika (Kolozsvár), jún. 4./

A magyar intézményvezetők leváltása ellen szervezett csíkszeredai tüntetésen elfogadott kiáltvány támogatására kezdett aláírásgyűjtésbe az RMDSZ csíki területi szervezete. A csíki politikusok levélben kérték a gyergyói, udvarhelyszéki, alsó- és felső-háromszéki, valamint a Maros megyei RMDSZ- szervezeteket, hogy csatlakozzanak a csíkiak kezdeményezéséhez. /Kemenes Szidónia: Folytatódik az aláírásgyűjtés. = Krónika (Kolozsvár), jún. 4./

Tőkés László, a Magyar Összefogás listájának vezetője, valamint Kovács Péter a szórványvidéken, Sógor Csaba pedig a székelyföldi Kovászna megyében folytatta európai parlamenti választási kampánykörútját. Tőkés László püspök, EP-képviselő a brassói belvárosi református egyházközséget látogatta meg. A zsúfolásig megtelt templomban igét hirdetett, ezt követően Toró T. Tibor képviselőjelölttel közösen fórumon vett részt. „Sógor Csaba a székelyföldiek európai képviselője” – jelentette ki Tamás Sándor, a Kovászna Megyei Tanács elnöke. /Brüsszeli összefogás az erdélyi magyarságért. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 4./

Fenyegetőznek, vádaskodnak a Kovászna megyei demokrata-liberális politikusok, rossz néven veszik a magyar intézményvezetők leváltása miatti tiltakozásokat, románellenesnek, idegengyűlölőnek és rendkívül veszélyesnek nevezik a magyar politikusok nyilatkozatait. Petre Strachinaru ízléstelen kampányfogásnak minősítette Antal Árpád és Tamás Sándor kijelentéseit, úgy értékeli, ,,nyílt fenyegetéseik” átlépik a törvényesség határát. Strachinaru felháborítónak tartja azokat a nyilatkozatokat, melyek szerint ,,a többségi magyarság nem akar román vezetőket”, véleménye szerint ez a romángyűlöletet jelzi.,,Azért radikalizálódtak a magyar politikusok, mert meg akarják tartani uralmukat a választók felett, félnek, hogy elveszítik hatalmukat, így egyre szélsőségesebbek nyilatkozataik” – mondotta Strachinaru. A fiatal demokrata-liberális politikus Dan Suciu hozzá nem értéssel és semmittevéssel vádolta Antalt és Tamást. /Farkas Réka: Megijedtek a román politikusok? (Demokrata-liberális vádak és fenyegetések) = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 4./

„Itt a Kárpát-medencében, itt Erdélyben most a rendelt idő az összefogás idejét jelenti. Nagyon fontos, hogy garancia legyen arra: a magyarok ügyeit a magyarok fogják intézni az anyaországban, Erdélyben, a Székelyföldön, Felvidéken, Kárpátalján és Délvidéken, mert ehhez jogunk van. Az autonómia az egyetlen garancia, amely képes ezt megadni számunkra” – áll Orbán Viktor Fidesz-elnöknek az erdélyi magyarokhoz a hétvégi európai parlamenti választások kapcsán megfogalmazott üzenetében. Orbán hangsúlyozta, azért is össze kell fognia a Kárpát-medence magyarságának, hogy Brüsszelben minél több magyar képviselő legyen, és minél nagyobb befolyással rendelkező képviselőcsoport szülessen. „Most mindenekelőtt a magyar nemzet európai súlya forog kockán. Ezért biztatom Önöket, hogy a lehető legnagyobb számban vegyenek részt a választáson” – szögezi le Orbán Viktor. /Bálint Eszter: Választásra buzdít Orbán Viktor. = Krónika (Kolozsvár), jún. 4./

A szórvány és Székelyföld közötti kapcsolatok felélénkítésével próbálkozik Winkler Gyula EP-képviselő, a Magyar Összefogás Lista második helyen szereplő jelöltje a háromszéki elöljárókkal. Winkler az alig 4,6 százalékban magyarok lakta Hunyad megyéből származik, az RMDSZ egyik legfontosabb megvalósításának tekinti a Déván létrehozott Téglás Gábor Iskolacsoportot, amely – hatvan év után – lehetővé teszi, hogy 650 gyermek óvodától érettségiig magyarul tanuljon. Ez az iskola több oktatási intézménynél, kulturális központ, melytől a szórványközösség megerősödését remélik. Elsőként a sepsiszentgyörgyi Berde Áron Gazdasági Szakközépiskolával, később más sepsiszentgyörgyi iskolákkal tervezik a testvérkapcsolat kiépítését. A nyugdíjasoknál is körvonalazódik a kapcsolat, nemrég vajdahunyadi idősek csoportja látogatott a háromszéki megyeközpontba. /Farkas Réka: Szórvány–Székelyföld-kapcsolatépítés. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 4./

1920. június 4-én Párizsban, a versailles-i kastély parkjában álló Nagy-Trianon palota dísztermében írta alá a magyar kormányküldöttség az első világháborút lezáró és egyben a történelmi Magyarország megszűnését is jelentő békeszerződést. Az ország területe 283 ezerről 93 ezer négyzetkilométerre, lakosainak száma pedig 18,2 millióról 7,6 millióra csökkent. Magyarország számára ezzel jogilag is véget ért a háború, amely más országoktól eltérően nem 1918 őszéig, hanem 1920 márciusáig tartott, amikor a románok kivonultak a Tiszántúlról. A békediktátum 89. évfordulója alkalmából június 4-én Trianon-napot tart a Duna Televízió. A Duna Televízió Rendhagyó történelemórái Trianonnak az erdélyi magyarságra gyakorolt hatásával és a békeszerződés következményeivel foglalkoznak, a Mindentudás egyetemében pedig John Lukacs tart előadást Állam, nemzet, nép címmel. Kaposvár városa egy memorandum megfogalmazására készült június 4-ére, amely arra kívánja buzdítani a magyar történészeket és politikusokat, hogy a történelmi múlton való siránkozás helyett inkább – határon innen és túl – lépjenek előbbre a nemzet érdekében. A jelenlévők, történészek és civilek által megfogalmazott memorandumot cselekvési tervként szánják a politikusoknak. Délután 17. 30-kor, a békeszerződés aláírásának pillanatában élőben kapcsolnak Kaposvár főterére, ahol a város összes harangja egyszerre kondul meg, hogy így emlékeztessen minden magyart a 89 évvel ezelőtti eseményekre. Majd megemlékező beszédet mond Kiss Dénes, a Trianon Társaság elnöke, és határon túli, valamint anyaországi fiatalok idézik fel a trianoni történteket zenés, verses műsor keretében. Ezen a napon minden híradásban (Híradó, Közbeszéd és Térkép) a trianoni békeszerződés nehézségeiről, a legendákról és a valóságról lesz szó, emellett izgalmas, a trianoni békediktátumot több oldalról bemutató dokumentum- és riportfilmekkel is várják a nézőket. /Trianon-nap a Duna Televízióban. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 4./

Trianon évfordulóján tapasztalhatjuk, hogy a trianoni jelenség harmadik fázisához érkeztünk, az utódállamok Kárpát-medencei térségében az országcsonkolás, az idegen uralom alá helyezés, a kilenc évtizedes szószegéssorozat után ,,gazdáink”, akik bennünket, magyarokat ma is zsákmánynak, másodrendű állampolgároknak tekintenek, nemzeti közösségeink teljes szétrombolását tűzték ki célul. A szlovákiai, a vajdasági magyarverések, a romániai etnikai tisztogatás csak tüneti jelenségek, a végcél teljes ,,eltüntetésünk”, írta Sylvester Lajos. Romániában a nemzeti gőg, az intolerancia újfent burjánzik, nem áll a magyar kisebbség mellett egy erős anyaország, „a csonkaországot most is azok az utódpártok kormányozzák, amelyek elődeinek haza- és országárulása miatt Trianon tragédiája az ismert módon tetőzött. ” Trianon reinkarnációjának megfékezésére egyetlen lehetőségünk van: a Kárpát-medencei (és a nyugati) magyarság egységének megteremtése, szám szerint is erős európai parlamenti képviselet, olvasható a cikkben. /Sylvester Lajos: Trianon reinkarnációja. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 4./

Nem illendő, tudom, hogy jó magyar ember június negyedikén, Trianon évfordulóján a mások sorsa fölött aggódjék, ahelyett, hogy saját sebeit nyalogatná, írta Laczkó Vass Róbert. Trianonról Raffay Ernő referenciaművei mellett Sir Winston Churchill Nobel-díjas köteteit is érdemes föllapozni. Churchill Ferdinand Foch francia marsall szavait idézte a versailles-i békeszerződések aláírásáról: „Ez nem béke, csak húsz évre szóló fegyverszünet. ” Majd hozzátette: „Trianon az egykori Habsburg Birodalmat alkotó népekre olyan kínszenvedést hozott, amilyent a régi költők és hittudósok a kárhozottak legnyomorultabbjainak tartottak fent. ” Június negyedikén azonban más is eszünkbe juthat: a Tienanmen-téri vérengzés. A pekingi Mennyei Béke terén, 1989. június 4-én a diáktüntetések résztvevői Petőfi négysoros epigrammáját, a Szabadság, szerelem… kezdetűt szavalva mentek a rájuk szabadított hadsereg és a tankok elé. A nyugatra menekült szemtanúk szerint ezreket mészároltak le június 4-én. /Laczkó Vass Róbert: Évfordulók és szemtanúk. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 4./

A Magyar Szocialista Párt a szervezetlenség, a káosz stádiumában leledzik, és hiányzik az éléről egy karizmatikus vezér. Az utolsó ilyen vezető Gyurcsány Ferenc volt, akit elhíresült őszödi beszéde, a vizitdíj eltörléséről kiírt népszavazás elvesztése elsodort a párt és a kormány éléről. Akik most vezetik a pártot, nagyon szürke eminenciások. Az MSZP számára most az a tét, hogy lesüllyed-e a kis- és középpártok sorába. Az új kormány mostani kapkodása sem kedvez az MSZP-nek. A kabinetet kívülről támogató SZDSZ pedig nem akarja maradék támogatottságát kockáztatni a népszerűtlen intézkedésekkel. A szavazók igazolhatják a közvélemény-kutatások eredményeit, hogy a Fidesz toronymagasan vezet jelenleg. /Nagy vereség előtt az MSZP. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), jún. 4./

A Báthory István Díjat az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Oktatási Szakbizottsága adományozza. A díjazottakra javaslatot tesz a Bolyai Kezdeményező Bizottság. A Pro Kárpátia Alapítvány a Kárpát-medencében élő népek kulturális életének támogatására létrejött magyarországi közhasznú alapítvány, amely a díjátadás szervezésében vesz rész. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) 2003 óta működik, politikai pártok fölött álló, közképviseleti elvű szervezetként. Az erdélyi magyar nemzeti közösség autonómiájának megvalósulását, a nemzeti önazonosság megőrzését szeretné elősegíteni. Ezen belül egyik feladata az erdélyi magyar felsőoktatás ügye. Oktatási szakbizottsága vezetői Kovács Lehel és Hantz Péter. A Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) egy 2005-ben alapított informális társaság, melyben magyar egyetemi oktatók, értelmiségiek és diákok tömörülnek az erdélyi magyar állami egyetem újraindítása, illetve az erdélyi magyar felsőoktatási hálózat kiteljesítése érdekében. A BKB elnöke a temesvári Bodó Barna egyetemi tanár. A BKB eredményei közül talán a legfontosabb, hogy a térségi és nemzetközi közvéleményt, valamint az európai döntéshozó szervezeteket több alkalommal is tájékoztatta a Romániában kialakult helyzetéről. Ugyancsak fontosak a BKB-nek a többi európai kisebbséggel összefogva szervezett Európai Kisebbségi Felsőoktatási Konferenciái is. A Pro Kárpátia Alapítvány közhasznú alapítvány, a kuratórium elnöke Bács-Várkuti Emőke. Az alapítvány célja a Kárpát-medence népeinek közös kulturális és tudományos életének előmozdítása, az itt élők identitástudatának fejlesztése, a régióban élő vállalkozók határokon átnyúló tevékenységeinek segítése. Az alapítvány az erdélyi magyar felsőoktatás újbóli beindítására létrejött csoport támogatásában nyújt segítséget, kiadványok megjelenését támogatja. Báthory-díjat 2005-ben 6, 2006-ban 12, 2007-ben 14 fő kapott. A díjazottak között van Gál Kinga, Tom Lantos, Katona Szabó István, Szent-Iványi István, Tabajdi Csaba, Almássy Kornél, Balázs Sándor, Csányi Sándor, Komlóssy József, Kónya-Hamar Sándor, Németh Zsolt, Széles Gábor és Vizi E. Szilveszter. A 2008-as díjátadáson, melyre 2009. június 10-én kerül sor, a díjazottak: Szili Katalin, Demény Lajos, Lázár Vilmos, MIDAS, Szatmáry Kristóf, Vermes György és dr. Zsigmond Barna Pál /Báthory-díjak. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 4./

Kiskenden a régi kultúrházat az összeomlás veszélye fenyegette, ezért 2002-ben lebontották. Az új építése 2003-ban kezdődött a régi helyén. A munkálatokat idén sikerült befejezni. Az ünnepségen, a hálaadó istentiszteleten Kendről elszármazott lelkészek hirdetik az igét, majd helybeli szavalók (köztük Rüsz Károly), versszerzők (Fülöp Kálmán) közreműködésével, népművészeti tárlat nyílik kendi népművészek (Koncz István, Magyarosi Kálmán), szatyorfonók (Nagy Margit) munkáiból, új kötetének (Akiket fog a figura) ajánlásaképpen előadást tart Barabás László néprajzkutató. Az új kultúrház Sütő András nevét veszi fel. /(bölöni): Sütő András nevét veszi fel. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 4./

Nyolc nap alatt (május 22–29.) tizenöt színházi előadást, három koncertet kínált a közönségnek az idén harmadik alkalommal megszervezett Temesvári Eurorégiós Színházi Találkozó (TESZT). A román és magyar nyelvű előadásokon kívül idén szerb, bolgár és német előadásokat is láthatott a közönség. A legtöbb külföldi produkció a Vajdaságból érkezett: a szabadkai Népszínház mindkét társulata, a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház és az Újvidéki Színház öt színvonalas előadással és egy kitűnő koncerttel vendégszerepelt Temesváron. Az Újvidéki Színház A mizantróp című darabja, a román Anca Bradu rendezésében, a TESZT egyesek szerint a legjobb előadása volt. /Pataki Zoltán: Átmentek a TESZT-en. Nemzetközivé nőheti ki magát az eurorégiós színházi találkozó. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 4./