Márton Árpád: az autonómia ügyében kedvező időszak várható
Előrelépés történhet az autonómia ügyében a következő esztendőkben, két okból is — véli Márton Árpád háromszéki RMDSZ-képviselő. Az autonómia nagyon sok eleme megtalálható a közös kormányprogramban, de a nyilatkozatok szintjén a Demokrata—Liberális Párt programjában is: a decentralizációt és a szubszidiaritást említette példaként, az előbbi a helyi önkormányzatok autonómiájának kiteljesítését jelentené, utóbbi pedig a döntéshozatal minél közelebb hozatalát az állampolgárokhoz.
E kettő az Európai Unió szintjén is alapelv, az európai államok többsége ezek szerint működik — hangsúlyozta a képviselő. Kiemelte azt is, hogy az EU várhatóan a közeljövőben elfogad egy dokumentumot — hogy milyen formában, egyelőre nem tudni —, amely a többségi nemzetek és a történelmi kisebbségek közötti viszonyrendszert szabályozza, megoldást nyújt vitás kérdésekre. Márton Árpád szerint mindezek a bel- és külpolitikai körülmények megkönnyítik és lehetővé teszik, ha nem is az autonómia elérését, de fontos lépések megtételét ennek érdekében. Forrás: erdély.ma

Sorsfordító szerepvállalás
Hetek óta az 1989—90-es háromszéki népfelkelés szerkesztőségünkbe befolyó, vaskos kötetbe kívánkozó emlékanyagát rendezem, és mindegyre azon kapom magam, hogy a rendszerváltás igényével elkezdett küzdelem térségünkben nem értelmezhető az RMDSZ meghatározó szerepének kiemelése nélkül.
A magyar érdekvédelmet felvállaló háromszéki szövetség ugyanis, Erdélyben elsőként, az első határozott lépéseket afelé tette, hogy képviselőit már az első szabad választások bekövetkezéséig besoroltassa a megyei ideiglenes vezetésbe, a fontos intézmények élére a maga embereit állítsa, és ekképpen ne csak korrigálja, hanem lehetőleg gyökeresen változtassa meg azt a több évtizedes folyamatot, amelynek célja a magyarság teljes és végleges kiszorítása volt a közéletből. Jómagam a szövetség első megyei elnökeként ezt, a hatalomból való arányos részesedés kiküzdését tartom a legfontosabbnak. Hogy voltak személyi hibák, voltak melléfogások, az más kérdés, és főleg nem évfordulós ünnepi téma.
A hatalomból való részesedés viszont nem az égből pottyant. Csak oly módon sikerülhetett, ha ez a népakaratnak nevezett tömegbázisra épül. Ebben az időszakban a szövetségszervezés hatalmas intenzitással folyt, a több évtizedes nyomás alól szabadulva egész megyei hálózat épült ki szédületes gyorsasággal.
Ez volt a szövetségépítés második pillére. Az, hogy az iskolázottság és szakképzettség egész skáláját átfogó módon az értelmiségiek és a közemberek seregei iratkoztak be az RMDSZ-be.
A tömegeknek volt közös sikerélményük. Ezek közül az első szabad választásokig kettőt emelnék ki: az 1990. február 10-i gyertyás tüntetést az anyanyelvi oktatásért, a magyar oktatási intézmények visszaállításáért és az első szabad március 15. megünneplését. Az utóbbival Háromszék országos példát is statuált, a köztéri ünneplés hagyományát teremtette meg, amit az előzetes határozott háromszéki kiállás nélkül, meglehet, hogy még hosszú ideig templomokban vagy különféle civil szervezetek égisze alatt zárt körökben ünnepeltünk volna.
A húszéves évfordulón ezt, a tömegek felhajtó erejének megszerzését és megszervezését tartom nélkülözhetetlennek, az autonómiateremtés és minden egyéb lényeges magyar törekvés sikere alapfeltételének.
A pártoknak alapvető kérdésekben egymást erősítő partnereknek kellene lenniük.
Sylvester Lajos. Forrás: Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés közleménye
A Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés (SZÖN) Ideiglenes Házbizottsága (IHB) január 13-án, Székelyudvarhelyen tartotta soros ülését. A testület elemezte a SZÖN határozatainak érvényesítési stádiumát.
Ennek kapcsán - különös tekintettel a hivatalába visszahelyezett György Ervin prefektus azon sajtónyilatkozatára, miszerint az autonómia-népszavazásokra vonatkozó helyi határozatokat jómaga nem vitte bíróság elé - felhívással fordulunk azokhoz az önkormányzatokhoz, amelyek még nem határoztak a népszavazás kiírásáról, s kérjük őket, hogy a magyar prefektusok kinevezése után tegyék ezt meg.
Az Ideiglenes Házbizottság beindította a március 12-ére tervezett SZÖN szervezését, amelyre a tavaly szeptemberi SZÖN döntése értelmében a Sepsiszentgyörgyön kerül sor. Az Ideiglenes Házbizottság levélben kereste meg a Székelyföldön tevékenykedő politikai szervezetek vezetőit, hogy jelöljék ki képviselőiket az együttes ülés megszervezése érdekében megalakítandó szervezőbizottságba.
Az IHB megelégedéssel állapította meg, hogy alulírott Dr. Farkas Csaba, az Ideiglenes Házbizottság elnöke (aki egyben a Székely Nemzeti Tanács és a Magyar Polgári Párt alelnöke is) két alkalommal is részt vett az EMEF-ülésén, ahol személyesen tudta tájékoztatni az RMDSZ és az EMNT vezetőit az IHB-nak egy közös, a székelyföldi önkormányzati képviselők egészét mozgósító nagygyűlés megszervezésére vonatkozó elképzeléseiről. Eme tény azt vetíti előre, hogy a tavalyi egyet nem értéseket sikerül feloldani, s az Ideiglenes Házbizottság elképzelései valóra válthatóak.
Az Ideiglenes Házbizottság véleménye szerint a sepsiszentgyörgyi SZÖN tartalmát a székelyföldi politikai szervezetekkel közösen kell kialakítani. A maga részéről azonban megfogalmazott néhány napirendi javaslatot, illetve zajlik az előkészítése a vonatkozó határozat-tervezeteknek. Ezek közül megemlítünk néhányat:
- A magyar nyelvet Székelyföldön hivatalos nyelvvé nyilvánító határozat.
- Határozat arról, hogy a SZÖN az Európa Tanács Parlamenti Közgyűléséhez fordul azzal a kéréssel, hogy az nevezzen ki jelentéstevőt, aki megvizsgálja, hogy miképpen érvényesülnek Székelyföldön a nemzeti közösségek jogainak érvényesítése terén Románia által vállalt kötelezettségek.
- Határozat a tavaly szeptemberi Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlésen elfogadott szimbólumok használatáról a székelyföldi közintézmény épületein.
Az Ideiglenes Házbizottság a teljes nyitottság híve, következésképpen a szervezés menetéről a továbbiakban is részletesen tájékoztatjuk a közvéleményt.
Dr. Farkas Csaba,
az Ideiglenes Házbizottság elnöke. Forrás: Nyugati Jelen (Arad)

Moldova harcot hirdetett a múlt ellen
Moldova harcot hirdetett a kommunista múlt ellen: a köztársasági elnöki teendőket ellátó parlamenti elnök rendeletben adott utasítást egy bizottság létrehozására a kommunista rezsim tanulmányozása és értékelése végett.
Mihai Gimpu elnöki rendeletének értelmében a történészekből, jogászokból, írókból és más szakértőkből álló testület saját kutatásai alapján "történelmi és politikai-jogi értékelést fog adni a totalitárius kommunista rezsimről". A szakértőknek június 1-ig kell javaslatot tenniük következtetéseikből adódó gyakorlati teendőkre.
Gimpu szerint a jogállam építésében és az európai uniós integrációban elért sikerek ellenére Moldova továbbra sem tudja a történelmi igazságot a múlt rendszerről, pedig tárgyilagos és sokoldalú információkra van szükség ahhoz, hogy a posztkommunista időben született nemzedék tisztában legyen a kommunista rezsim egyeduralmi jellegével, és ne engedje meg a hasonló rendszerek létrejöttét a jövőben.
Az elnöki rendelet alapjául az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének 1996-os és 2006-os határozata szolgál a kommunista rendszerek következményeinek felszámolásáról, illetve bűntényeiknek nemzetközi elítéléséről. Forrás: Népújság (Marosvásárhely)

Korábbi új könyvről
Ritkaságszámba menő könyvkiadói eseményre figyelhetünk fel: hét év múltán második kiadásban ad közre a Kriterion Könyvkiadó – a Nemzeti Kulturális Alap és a Communitas Alapítvány támogatásával – egy folklórgyűjteményt. Ráadásul olyat, amelynek tető alá hozója, azaz a gyűjtés kezdeményezője és irányítója, szervezője, valamint a gyűjtött anyag sajtó alá rendezője nem olyan személy, akinek megélhetési forrása, fizetett kötelességbeli munkája a néprajzkutatás. A szóban forgó mű, a Mezőcsávási gyermekfolklór szerzője, Veress Péter Ilona – a magyar nyelv és irodalom tanára – ugyanis "csak" nemes kedvtelésből, a nemzeti műveltségünk szerves részét képező népi hagyományok iránti érdeklődésétől, ápolásuk és megmentésük szándékától vezérelve gyűjtötte és gyűjtette össze 1963–1983 között – ha jól számoltam – 292 tanulójával négy falu, a községközpont, Mezőcsávás s a hozzá tartozó Mezőfele, Mezőménes és Galambod 272 adatközlőjétől az itt közölt 1562 szöveget, illetve szövegváltozatot: sokféle s változatos funkciójú és tárgyú mondókát, játékcselekményt és játékszert. Nyomban tegyük is hozzá: a nemes kedvtelés – miként a felhasznált irodalom tiszteletet keltő jegyzéke is bizonyítja – kellő felkészültséggel párosult, aminek köszönhetően a céhbeliek, kutatók és tudósok elvárásainak is eleget tesz a szerző. Megérdemelten írt az első kiadáshoz ez újabban is olvasható, nagy elismeréssel adózó ajánlást a kiemelkedően neves folklórkutató, Faragó József.
Veress Péter Ilona a szöveghitelességet tiszteletben tartva nem javítja ki a mondókák, dalocskák helyenkénti ritmusdöccenőit, nem csendíti össze a rímtelen sorokat, változatlanul hagyja a nyilvánvaló szövegtorzulásokat. Gondosan ügyel arra, hogy evidens legyen az olvasó számára a szövegek és játékok funkciója vagy funkciói, megnyilvánulásuk helyszíne(i), időpontja, hogy milyen nemű és korú gyermekek körében ismertek, vagy csupán az idős korosztály emlékezetében élnek-e. A funkcionalitást illetően ide kívánkozó példa: a Csáváson lejegyzett 422-es számú állatmondóka és az 1277-es számú kiolvasó lényegében azonos, akár felcserélhető szövege, valamint azok a névcsúfolók, amelyekben ugyanazon alapszövegben csupán a keresztnév változik, mert változhat.
A szerző nagyon jól tudja, hogy szöveg, dallam, mozgás (tánc, helyváltoztatás) sok esetben szorosan összefonódik. Ennek a szinkretizmusnak az érvényre juttatása érdekében Nagy Sarolta lejegyzésében és Bibó Lajos kottarajzaival dallamokat is közöl a mondóka- és játékszövegekhez; Sajgó Boros Ilona rajzaival illusztrálja a játékszereket, illetve a felállásokat és térbeli változásokat, s ezeket egészítik ki H. Szabó Gyula, Marx József, Szántó Mihály és Tamas Victor fényképei.
Mindezeknek folytán a jelen kiadványt megbízható forrásként haszonnal forgathatják a szakmabeliek, különböző tudományágak művelői éppúgy, mint a gyermekek nevelésével foglalkozó azon személyek, akik tudatában vannak mind a játékok, mind a hagyományok fontosságának. Azt is el tudom képzelni, hogy a nagyszülők vagy egyszerűen csak az időskorúak akár a nosztalgiázás kedvéért is szívesen veszik kezükbe. E sorok írója a kötet figyelmes átolvasásának köszönhetően egy aprócska adattal tudja gazdagítani a Petőfi- folklorizáció irodalmát: a "Höcögtetők, lovagoltatók" között olvasható 236., Csáváson lejegyzett "Gyí, te fakó, gyí, te szürke" kezdetű négysoros versike szó szerint azonos a költő 1847 augusztusában írt A vándorlegény című versének 6. szakaszával, csupán néhány írásjelben különbözik attól.
Büszkék lehetnek az említett falvak vezetői és lakói, az egykori adatközlők és gyűjtők, büszke lehet a mezőcsávási iskola erre a gazdag, tartalmas, értékes gyűjteményre.
Mitruly Miklós. Forrás: Népújság (Marosvásárhely)

A Civil Elkötelezettség Mozgalom nyílt levele Izsák Balázshoz
Tisztelt Izsák Balázs!
Örömmel vettük tudomásul, hogy amióta az Ön kezdeményezésére, Sepsiszentgyörgyön, 322 ember megszavazta a „magyar nyelv hivatalos” nyelvként való bevezetését, életünk minősége jelentősen megváltozott Marosvásárhelyen, pontosabban javult. A szavazás óta, az állami hivatalok, valamint az önkormányzatok alkalmazottai, helyi és megyei tanácsok képviselői fontosnak tartják Románia nyelvi jogokra vonatkozó törvényeit alkalmazni, a marosvásárhelyi és más, Maros megyei településeken; magyarul zajlanak a tanácsülések, többé már nem bocsátják útjukra azokat az ügyfeleket, akik magyarul fogalmaztak meg állami hivatalba benyújtott dokumentumokat, hanem kellő tisztelettel és odafigyeléssel iktatják azokat, és azt ígérik, hogy az állami intézmény válasza a beadványra két nyelven lesz megfogalmazva, hiszen ezt írja elő a Helyi Közigazgatási Törvény (215/2001) már jó ideje, pontosabban, 2001 óta. Marosvásárhely polgármestere, a román anyanyelvű városi és megyei tanácsosok, valamint a megye prefektusa magyar nyelvórákra járnak, és azt ígérték, hogy egy év múlva magyarul fognak beszélni a magyar ajkú lakosokkal megtisztelvén őket anyanyelv-használati törekvéseikben. Városunkban megjelentek a kétnyelvű utcanévtáblák, és a román anyanyelvű iskolaigazgatók magyarul köszöntik a magyar diákokat minden egyes reggel, nem beszélve az iskolák nyelvi tájképéről, amely egyik napról a másikra óriási módosuláson ment keresztül, az eddigi egynyelvű iskolák, minden nehézség és pénzügyi gond ellenére, kétnyelvűekké váltak. Az utcán sétálva az az érzésünk támad, hogy otthon vagyunk, nyelvünk és kultúránk ugyanolyan mértékben jelen van a város terein és utcáin, mint a többségi társadalomé. Marosvásárhelyen beköszöntött a demokrácia, és mindehhez egyetlenegy kézfelemelés volt szükséges, köszönjük, hogy megoldották ezeket az oly nehéz kérdéseket, és most már végre fellélegezhetünk és elmondhatjuk: „megy ez nekünk, kár, hogy hamarabb nem jutott eszünkbe, hiszen akkor annyi mindent megszavazhattunk volna, és most még jobb lenne.” Természetesen most sem rossz, hiszen a fent említett szavazás óta kicserélődött teljesen a város levegője, már a rosszhírű Vegyipari Kombinát sem a régi, városunkba beköszöntött a tavasz és vele együtt megjelentek a számunkra oly fontos emberi értékek: a tolerancia, a kölcsönös elfogadás és tisztelet.
Mindezeket köszönjük szépen!
Azért mégis lenne egy néhány apró megjegyzésem, fenntartásom az Ön által kezdeményezett szavazással kapcsolatosan. Amióta ez megtörtént, a romániai hírcsatornák folyton arról beszélnek, hogy ez a kezdeményezés alkotmányellenes és igazán felbőszülve, egyoldalúan tájékoztatják a közvéleményt, sajnos még azokról a törvényekről sem tesznek említést amelyek már meglehetősen régóta nyelvi jogokat biztosítanak az itt élő kisebbségek számára, amely törvények és nemzetközi egyezmények viszont támogatták annak idejét Románia EU-s csatlakozási szándékát, amelyek miatt az ország kivívta a „példaértékű kisebbségi és nyelvpolitikával rendelkező ország” státuszát és amelyeket valahogy aztán elfelejtettek alkalmazni. Négy napja semmi másról nem beszél a román média és politikum, mint arról, hogy ez már azért több a soknál.
Felmerül bennem a gyanú, hogy ez a szavazás elsősorban azt a célt szolgálta, hogy felbőszüljön a román sajtó és politikum, és újfent bebizonyítsa, mennyire „toleráns” és „demokratikus” az állam az itt élő kisebbségekkel. Nos, ha ez volt a cél, akkor szeretnék gratulálni. Viszont a többségi társadalom ezt a fajta nem túlzottan tiszteletteljes magatartását már ismerjük, rég lejárt lemez, és ettől nem lesznek a jogaink tiszteletben tartva, legkevésbé sem fognak érvényesülni. Az is félő, hogy egy reggel arra ébredünk, hogy megfosztottak egy részüktől, igaz ez csak papíron lehetséges, hiszen nem érvényesültek azok eddig sem, csak papíron és politikai kampányok során.
Ami a médiát és a tájékoztatásokat illeti azok természetesen méltatlan módon, és a kisebbséggel szembeni minimális tiszteletadás hiányában tájékoztatattak a fenti témakört illetően, ennek következtében szervezetünk úgy döntött, hogy hozzájuk is elküldünk egy nyílt levelet (tájékoztatásképp Önnek is elküldjük a román nyelvű sajtó számára elküldött nyílt levelünket), amelyben elítéljük azt, ahogyan a nyelvi jogok tematikáját bemutatták. Sajnálom, hogy ezt nem tették meg Önök, fontos lett volna ez a reakció. Sok erdélyi magyar érezte magát kellemetlenül a napokban a két országos hírcsatorna egyoldalú tájékoztatása miatt. Ismervén a román sajtó magatartását, amelyet ilyenkor – a magyar ünnepek alkalmával – tanúsít, talán nem kellett volna több okot adni nekik a tűzokádásra, mert ezek nélkül is találnak ürügyeket, és sajnos mindez csak hátráltatja a kisebbségi jogérvényesítést.
Szervezetünk (CEMO) az elmúlt három év során nyelvi jogérvényesítéssel foglakozik, és tesszük ezt napi szinten, kidolgozott stratégiák, és szigorúan összeállított cselekvési tervek lépéseinek a megvalósításán keresztül, nem mondhatja magát ennyire sikeresnek, igaz lehet, hogy a szavazások több eredményt hoztak volna, mégis mi inkább más tevékenységeket választottunk. Azt viszont elmondhatjuk magunkról, hogy a kétnyelvűség és a nyelvi jogok jelenlegi fontossága talán egy kicsit a mi munkánknak és más, hasonló tevékenységet végző szervezetek munkájának is köszönhető részben, és még egyszer szeretném megismételni a „munka” szót.
Hisszük és valljuk, hogy nyelvi és kisebbségi jogokat nem lehet nyilatkozat és szavazások szintjén érvényesíteni, a sikerhez kemény, hosszú ideig tartó, következetesen és lépésről lépésre megvalósított munka és áldozathozatal szükséges.
Ezt tették más közösségek is, olyanok, akik ma valóban hivatalosan használhatják nyelvüket, kisebbségi közösség tagjaiként.
Jelenleg Romániában rengeteg nyelvi jogokra vonatkozó jogszabály, kismillió törvény létezik, valamint mindezekhez, mint a hab a tortán hozzáadódik a Regionális és Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája, ezek a dokumentumok együttesen szabályozzák, és KÖTELEZŐ jelleggel előírják a kisebbségi nyelvhasználatot, viszont sajnálatos módon nincs Erdély szinten egyetlen egy helyi önkormányzat vagy más állami intézmény sem, ahol ezek a törvények teljes mértékben érvényesülnének. Részleges és majdhogynem kizárólag beszélt kétnyelvűségről beszélhetünk és a munkám során azt a szomorú tényt is megtapasztaltam, hogy a valós szándék is nagyon erősen hiányzik a magukat magyarnak, vagy székelynek valló felelős tisztséget betöltő személyek szintjén is. Természetesen vannak nagyon pozitív példák is, de lévén, hogy 2010-et írunk, ezekből még mindig nagyon kevés van. És a fent említett szavazás következtében sem várható több siker, mert nagyon hétköznapi és objektív akadályok állnak a hivatalos magyar nyelvhasználat elterjedésének útjába.
Szeretném tájékoztatni, hogy jelenleg nincsenek megfelelő magyar nyelvű, jól bejáratott és mindenki által ismert, valamint használt közigazgatási, jogi, orvosi stb. hivatalos magyar szakkifejezések. Ezek kidolgozása, és ami a legfontosabb, elsajátítása jelenleg nyitott kérdés, nem tudni, hogy megvalósul-e vagy maradunk a „két nyelven” zajló tanácsüléseknél (jelenleg ez a példa jut eszembe) amelyeken a következők hangzanak el: „Ma ki írja a procseszt? A notár kellene írja, de ma nincs itt, delegációban van. Hozzunk egy decsíziót közösen, mert másképp nem tudjuk eldönteni?” És így tovább, de talán nem untatnám Önt ezzel a konyhanyelvvel.
Ennek a jelenségnek a kialakulásáért – véleményem szerint még nagyon hosszú ideig történő fennmaradásáért – nem csupán az „ördögi” tulajdonságokkal megáldott román anyanyelvű többséget terheli felelősség. Nemrég Csíkszeredában jártam és a nyelvi jogokról beszélgettem emberekkel, és ezen a találkozón beszélgettem egy jogász hölggyel akik elmesélte, hogy ő már nyugdíjas, viszont az előző rezsimben jogtanácsosként dolgozott a „tanácsnál” és bizony minden két nyelven készült, határozattervezetek, döntések stb. voltak 40-50 oldalas két nyelven megírt dokumentumok, sajnálatos módon, a magyar nyelvű anyagok rendszerint a kukában végezték rövid életüket, és nem a gonosz többségi társadalom tagjai juttatták őket oda. A szemétbe kerülés oka egy mentalitás, egy nem túl szerencsés gondolkodásnak a következménye, valamint a nem kismértékű félelem volt. Kétségtelen az akkori félelmek abban a politikai rendszerben majdhogynem elfogadhatóak voltak, de az a fajta rendszer és annak megfélemlítő mechanizmusai már jócskán elavultnak tekinthetők és mégis ez a mentalitás a hétköznapok valósága mindmáig.
Az elmúlt napokban azon gondolkodtam, hogy ezt a mentalitást, amely azóta sem változott túl sokat, és amely jelenleg is megtalálható az állami – és nem csak- alkalmazottak magatartásban, meg lehet-e változtatni egy szavazással és arra hajlok, hogy azt gondoljam, hogy teljesen kizárt.
A magatartásváltozás nehéz és hosszú folyamat, rengeteg áldozatot és még több munkát követel azok részéről, akik esetleg a munkájukon keresztül azt a célt tűzték ki, hogy hozzájárulnak egy közösség megerősödéséhez, amihez valljuk be őszintén, elsősorban mentalitásváltozás szükséges. Ennek megvalósulása hiányában, nem lehet eredményesen szavazni, tartalom nélküli célokat kitűzi és azokat soha nem megvalósítani, lévén, hogy nem lesz, ki megvalósítsa.
Erre a legjobb példa a fent említett marosvásárhelyi magyar „nyelvhasználat”. Higgye el, kérem, hogy a hatvanas években kinyomtatott kétnyelvű buszjegyek olyan távolinak tűnnek itt, ebben a városban, mintha nem is ezen a településen lettek volna azok a jegyek felhasználva, az itt élő lakosok még ezeket is elfelejtették, de nem azért, mert jelenleg szabadabban használhatják az anyanyelvüket. Ami az elmúlt évtizedekben, ebben a városban történt az nem egyedi eset és sajnos nem kerülte el a román többséget sem, annak mentalitásában is a rossz beidegződéseket erősítette meg, ahogy a magyar kisebbség sem mer magyar nyelven ügyintézni.
Ennek megváltoztatása nem egyszerű munka, mindamellett, hogy létezik egy kitűnő jogi háttér, azonban a valódi szándék mindkét közösség tagjainál megkérdőjelezhető, a magyar nyelvhasználatot nagyon sokan konfliktusteremtő eszköznek élik meg, többség kisebbség egyaránt.
Azt gondolom, hogy mielőtt hangzatosnak tűnő szavazatok meghozatala mellett döntünk, fontos betekinteni a hétköznapok valóságába, ahol nem az a legnagyobb vágya a kisebbségnek, hogy hivatalos lesz-e anyanyelve vagy sem. Természetesen meg kell tanulni élni az anyanyelvi jogainkkal, mert ha nem tesszük meg azt, félő, hogy azok elsorvadnak, viszont ezt sajnos nem lehet szavazással megejteni.
Ehhez folytonos és következetes munkára van szükség, nem kis mértékben egy jól kidolgozott stratégiára, amely figyelembe veszi a többség-kisebbség jelenlegi „viszonyát” és azt igyekszik jó irányba terelni.
Az anyanyelvi jogaink jelenleg is élnek, igaz papíron, lehet nem jók és nem reálisak, és nem épültek az esélyegyenlőség elvére, de nem is használjuk őket, még meg sem próbáljuk érvényesíteni azokat a saját cselekedeteinket keresztül. Tudatosítani kellene a magyar közösségben, hogy kisebbségként vannak anyanyelv-használati jogai és ezzel napi szinten próbáljon meg élni, ha atrocitás éri jogainak érvényesítése közben merjen fellépni. Első lépésként azt kellene tennünk, hogy megtanulunk élni elsősorban a már létező jogainkkal, ugyanakkor ez tudatosíthatja többségi társadalom tagjaiban is, hogy vagyunk, létezünk, és nem teszünk mást, mint hogy jogainkkal élünk. Minden más üres szópuffogtatás és provokáció, amely hasonló állapotokhoz vezet, amelyben esélyünk sincs megvédeni állásainkat, legfeljebb megalázva visszahúzódhatunk „csigaházainkba”, vagy valamilyen terrorszervezetté alakulva közmegvetés tárgyává válunk, ami szintén nem segíti „közös dolgaink” rendezését.
Ahhoz, hogy valóban élhessünk anyanyelvi jogainkkal, talán érdemes egy kicsit megfontolni lépéseinket és mérlegelni azokat, mert nem kizárt, hogy már valamelyik fiókban ott hever a román nyelvtörvény is, amely arra vár, hogy megérkezzen a megfelelő pillanat és nem lesz nehéz megszavazni azt.
Addig talán el kell kezdeni kétnyelvű formanyomtatványokat, használni mindennapos ügyintézéseink során, ezek már léteznek régóta, de valahogy kevesen használják őket, és az adóbevallásunkat készítsük el magyar nyelven, hiszen erre lehetőségünk van tavalyi év óta.
Ha időközben kiderül, hogy az anyanyelvi jogérvényesítés során egyik vagy másik törvény nem igazságos ránk nézve, akkor lehet törvénymódosítást javasolni, csak kérem, ne kezdjük a cserepek megvásárlásával, mert az alapot még nem öntöttük ki.
Munkájukhoz sok sikert és megfontoltságot kívánok,
Szigeti Enikő, Ügyvezető Igazgató
Civil Elkötelezettség Mozgalom. Forrás: Erdély.ma

Markó: a magyarok nélkül nem lehet demokráciát építeni Romániában
Magyarok nélkül Romániában sem a zsarnokságot rombolni, sem demokráciát építeni nem lehet – jelentette ki Markó Béla, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke szombat este Kolozsváron, a szervezet húsz éves születésnapjára szervezett rendezvényen. A rendezvényem magyarországi és romániai politikai pártok képviselői is jelen voltak.
Az RMDSZ az 1989-es romániai fordulatot követően jött létre. Bukarestben és Erdély több városában napok alatt alakultak a helyi szervezetek, több százezres tagsággal.
Markó szerint az RMDSZ nélkül továbbra sem lehet jelentős változást véghezvinni Romániában. Az elmúlt húsz esztendő mérlegét megvonva megállapította: az RMDSZ olyan politikai erővé nőtte ki magát, amelyet nem lehet figyelmen kívül hagyni sem Romániában, sem Magyarországon, sem a Kárpát-medencében és Európában.
“Ott vagyunk az önkormányzatokban, ott vagyunk a román parlamentben, de megfelelő súllyal jelen vagyunk Magyarországon is, teljes jogú tagjai vagyunk az európai néppártnak” – magyarázta az erdélyi politikai szervezet vezetője. “Az RMDSZ a román politikai élet legállandóbb és legstabilabb politikai szervezete, mi sem nevet sem programot nem változtattunk és ez mindössze rólunk mondható el” – mondta Markó Béla.
Az elnök véleménye szerint ma a romániai magyar közösség sok olyan jogot tudhat a magáénak, amelyektől 1989 decembere előtt megfosztották, és amelyektől azután is távol akartak tartani. “Az alkotmány garantálja oktatási és nyelvhasználati jogainkat. Ismét vannak hivatalos magyar nyelvű településnevek. Kötelező módon használni kell a magyar nyelvet írásban és szóban az önkormányzatokban, a különböző hivatalokban” – hívta fel a figyelmet az RMDSZ elnöke. Aki megemlítette a számos önálló magyar középiskolát, a kiterjedt magyar nyelvű egyetemi oktatást és magyar nyelvű magánegyetemet is.
Markó azonban a hiányosságokra is kitért: “Mennyi minden nincsen még: az önálló állami magyar egyetemtől a különféle autonómiákig”, Mint elmondta sok joguk papíron létezik ugyan, azonban a gyakorlatban mindössze részlegesen alkalmazzák: “Messze vagyunk attól amit 1989 decemberében néhány év alatt reméltünk megvalósítani és íme, két évtized sem volt elegendő rá”
Ghémesi Ferenc sikertörténetnek nevezte az RMDSZ húsz évét. A miniszterelnöki hivatal szakállamtitkára úgy fogalmazott: az erdélyi szervezet megkerülhetetlen szereplője a magyar-román kapcsolatoknak és a romániai politikának.
Az eseményen résztvevő Lendvai Ildikó a Magyar Szocialista Párt (MSZP) elnöke párhuzamot vont az RMDSZ és az MSZP között: mindkettő nehéz időben vállalt kormányzati szerepet, amikor ez nem népszerűséget hoz, hanem kemény munkát jelent. Harrach Péter, Fidesz-KDNP képviselője úgy vélte: csak egy erős anyaország képes a határon túli nemzetrészeket támogatni vagy a nemzeti egységet megteremteni. “Olyan országot szeretnénk amely a térségben gazdaságilag és politikailag is jelentős és ezzel segítséget tud adni a határon túli közösségeknek” – mondta. Hozzátette: nagy szükség van a nemzeti egységre, Magyarországon és az összmagyarságnak is, ezt pedig áldozatok és kompromisszumok árán, de meg kell teremteni. Csapody Miklós az MDF képviseletében úgy vélte: a szervezetnek sikerült mindig a pragmatikus nemzeti érdekképviselet nevében cselekedni. Forrás: erdon.ro

Húszéves az RMDSZ
Romániában a magyarok nélkül sem diktatúrát lerombolni, sem demokráciát felépíteni nem lehet
Húsz esztendő múltán el kell készítenünk a magunk mérlegét, végig kell gondolnunk, hogy mit tettünk jól, mit tettünk rosszul ezekben az években, de alapvetően azt kell legelőször is megkérdeznünk egymástól: van- e okunk az akkori döntést, hogy szövetséget hozzunk létre, ma megkérdőjelezni, vagy esetleg idejétmúltnak tekinteni. Sokan fáradtak el ezen a húszesztendős úton, sokan imádják ma már az aranyborjút, és némelyeknek talán van valós okuk is arra, hogy ne érezzék magukénak ezt a szervezetet. Mindezt végig kell alaposan gondolni, de egyvalami biztos: az egyik legnagyobb érték, amit a romániai magyar közösség létrehozott ebben a két évtizedben, az éppen a szövetség eszméje, hangsúlyozta Markó Béla szövetségi elnök az RMDSZ huszadik születésnapján.
A Himnusszal kezdődött, szavalattal, nótacsokorral és népi tánccal ért véget a gálaműsor, amellyel szombat délután a Kolozsvári Magyar Operában ünnepelte megalakulásának húszéves évfordulóját az RMDSZ. Az eseményen, amelyen a Gyarmathy János marosvásárhelyi képzőművész által készített emlékplakettek átadására is sor került, a szövetség vezető tisztségviselői és egykori alapítói mellett kb. 700 hazai és határon túli meghívott vett részt.
A remény volt a legfőbb vagyonunk
Temesvár, majd Bukarest, Kolozsvár, Marosvásárhely, Arad, Szeben és más városok decembere bebizonyította, hogy egyvalamit rendkívül gyorsan vissza tudtunk szerezni: a reményt. Vissza tudtuk szerezni, illetve meg sem halt igazán, ez maradt ezek szerint legfőbb vagyonunk. A kirobbanó remény, a mindent elsöprő szenvedély, a hatalmas hit, hogy mégis meg lehet itt maradni magyarnak, és mégis újjá lehet építeni ezt az országot, és ezen belül a magyar közösséget. Bukarestben és Erdély különböző városaiban napok alatt jött létre a Romániai Magyar Demokrata Szövetség, napok alatt iratkoztak be több százezren ebbe a szervezetbe, amely azóta is él, dolgozik, képviseli a magyar közösség érdekeit. Tisztelettel gondolok azokra – jelentette ki Markó Béla –, akik ezt a kollektív tudást érvényesítették, és ezt az akaratot felmutatták.
Rámutatott: sok vitájuk volt azóta, ma is van éles véleménykülönbség közöttük, de Tőkés László temesvári szerepvállalása már akkor bebizonyította: ebben az országban a magyarok nélkül sem diktatúrát lerombolni, sem demokráciát felépíteni nem lehet. Fejet hajtott az RMDSZ első elnöke, Domokos Géza emléke előtt, hiszen, mint mondta, "ereje, egyensúlyérzéke, hitelessége nélkül talán másképpen alakult volna a küzdelmünk", és tisztelettel emlékezett Sütő Andrásra is.
Az RMDSZ a romániai politikai élet legstabilabb, legállandóbb politikai szervezete
A továbbiakban arra figyelmeztetett, hogy el kell készíteni húsz esztendő mérlegét, de az alapvető kérdés az, hogy van-e ok megkérdőjelezni az RMDSZ létrehozását. Egyvalamit biztosnak nevezett: azt, hogy az egyik legnagyobb érték, amit a romániai magyar közösség létrehozott ebben a két évtizedben, az éppen a szövetség eszméje. "Az a politikai erő, amelyet ma már nem lehet figyelmen kívül hagyni sem itt, Romániában, sem Magyarországon, sem a Kárpát- medencében vagy egész Európában. Ott vagyunk az önkormányzatokban, ott vagyunk a román parlamentben, a román kormányban, de megfelelő súllyal jelen vagyunk Magyarországon is, teljes jogú tagjai vagyunk az Európai Néppártnak és más nemzetközi szervezeteknek. Ma, amikor az indulás lázas, euforikus, illúziókkal telített napjaira emlékezünk, arra is rá kell jönnünk, hogy az RMDSZ a romániai politikai élet legstabilabb, legállandóbb politikai szervezete, mi sem nevet, sem programot nem változtattunk azóta, és ez egyedül csak rólunk mondható el".
Csak a szolidaritás hiánya bomlaszthat
Felhívta a figyelmet, hogy bár sokan próbálják bomlasztani a szervezetet, senkinek sem sikerülhet, "csak nekünk, ha nem vagyunk elég szolidárisak". Véleménye szerint sem Európa, sem a nagyvilág nem méltányolta mindeddig, hogy az erdélyi, a Kárpát-medencei magyarság húsz évvel ezelőtt úgy döntött, hogy politiaki eszközökkel akar a helyzetén változtatni, ám fontos döntés volt, és "ma a térség is, Európa is másképpen nézne ki, ha mi nem úgy politizáltunk volna, ahogy politizáltunk".
A rendezvényt Ioan Oltean, a Demokrata-Liberális Párt alelnöke, Cristian Diaconescu a Szociáldemokrata Párt alelnöke, Lendvai Ildikó, a Magyar Szocialista Párt elnöke, Gémesi Ferenc, a magyar miniszterelnöki hivatal államtitkára, Harrach Péter, a Fidesz-KDNP alelnöke, Csapodi Miklós, a Magyar Demokrata Fórum képviselője, Berényi József, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának alelnöke, valamint Kasza József, a Vajdasági Magyar Szövetség volt elnöke üdvözölte.
Az ünnepi rendezvényen fellépett ifj. Márkos Albert hegedűművész (zongorán kísért Lászlóffi Réka), Hatházi András, a Kolozsvári Állami Magyar Színház művésze, Demeter Panni népdalénekes és a Bogáncs táncegyüttes.
Mózes Edith. Forrás: Népújság (Marosvásárhely)

Wass Albertre emlékeztek az Erdélyi Magyar Ifjak
Az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) marosvásárhelyi szervezete Wass Albert író, költő születésnapjára emlékezett múlt hét végén. "A Wass Albert-ügy ma nem Wass Albert- ügy, hanem magyar nemzeti ügy" – hangzott el a rendezvényen.
Telt ház volt a marosvásárhelyi Deus Providebit Házban péntek este az EMI rendezvényén. Erdélyi írónk, Wass Albert születésnapjára (1908. január 8., Válaszút) emlékeztek a résztvevők, zömében idősebb polgárok. A Floridában 1998-ban elhunyt íróról, aki több mint harminc regényt, sok verseskötetet, elbeszélést, színművet írt, kinek regényeit több nyelvre lefordították, Simon Zsolt, az EMI tagja beszélt: "Wass Albert életét a szeretet és gondosság hatotta át, a világot vallásos áhítattal szemlélte. Történetei azért kelnek életre, mert abból az életből merítette őket, amely őt magát is betöltötte. Hősei drámai küzdelmek között hűek maradnak önmagukhoz mostoha sorsuk és a rajtuk esett igazságtalanságok ellenére. Prózája és versei a lélekhez szólnak és megindító szívközelbe kerülnek". A rendezvény főmeghívottja, Bartha József holtmarosi református lelkész, a Czegei Wass Alapítvány elnöke Wass Albert, az író műveinek aktualitását firtatta. Mondta ugyanis valaki, hogy Wass Albert már nem aktuális író. "Ne féljetek, magyarok! Szeressétek egymást, magyarok! Tartsatok össze, magyarok! Segítsék egymást, magyarok!" – idézte az írót. Ezekből a szavakból is látszik, hogy művei által igencsak aktuális író. "Aktuális, mert egyet akarunk: itthon, szülőhazánkban egyenrangúnak érezni magunkat a más nemzetiségűekkel! Jogunk van e röghöz őseink révén" – tette hozzá. Beszélt az Erdélyben található három Wass Albert-szoborról: egyik Szászrégenben egy imateremben, a másik Vicén egy iskola raktárában és a harmadik a holtmarosi református templomban található. Jobban mondva ide menekített emlékművekről van szó, hiszen a román hatalom nem tolerálja az író kultuszát, és miközben "marosvásárhelyi tanácsosok egy tömeggyilkos szobrát állíttatják fel, Holtmaroson egy koncepciós per áldozatának szobrát nem lehet köztéren elhelyezni. Hol itt az igazság?!" – tette fel a kérdést Bartha József, arra a meggyőződésre jutva, hogy "Románia még mindig nem jogállam". A lelkész szerint a "Wass Albert- ügy ma nem Wass Albert-ügy, hanem magyar nemzeti ügy".
A rendezvényt Karácsonyi Tímea és Szabó Szende szavalatai színesítették, végül pedig Koltay Gábor Adjátok vissza a hegyeimet! című Wass Albertről készült filmjét vetítették le.
Antalfi Imola. Forrás: Népújság (Marosvásárhely)

Beiktatták hivatalába Várad új református püspökét
Szombaton beiktatták tisztégébe Csűry Istvánt, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület novemberben megválasztott új püspökét. A beiktatási ünnepségre a nagyvárad-újvárosi templomban került sor, nagy köz- és médiaérdeklődés közepette. A patinás istenháza megtelt, a ceremónia közel négy órán át tartott, a tervezettnél jó félórával tovább. Főtiszteletű Csűry István a trianoni határrajzolások után létrejött egyházkerület negyedik szabadon, az államhatalom beleszólása nélkül megválasztott püspöke, közvetlen elődje, a kommunista rezsim megbuktatásában elévülhetetlen érdemeket szerzett Tőkés László közel húsz évig volt első őrállója a Partium reformátusságának.
Az új püspök beiktatása ünnepi közgyűlés keretében történt meg, kánoni alapokon és a hagyományokat követő szertartással. Csűry István előbb egyházközségében, annak mindmáig parókus lelkészeként találkozott a nagyvárad-őssi gyülekezet tagjaival az őssi templomban, itt fogadta Bíró Rozália váradi alpolgármester gratulációit és jókívánságait, akinek Kolozsvárra kellett utaznia az RMDSZ központi jubileumára.
Fél tizenegykor az Igazgatótanácsi Hivatalban gyülekeztek az egyházkerület tisztségviselői és lelkészei, innen indultak el a harang szavára az újvárosi templomba a meghívott jeles vendégekkel egyetemben. A fennálló ének intonálása után az ünnepi közgyűlés – amelyet Forró László közigazgatási előadótanácsos vezetett le –megnyitása következett, Kovács Zoltán egyházkerületi főgondnok köszöntötte sorra a megjelenteket, név szerint is az illusztris meghívottakat, egyházi és közéleti méltóságokat.
Igehirdetésében Tőkés László leköszönő püspök, európai parlamenti képviselő mózesi idézetekből kiindulva mutatott rá: mérföldkőhöz érkezett a kereszténység, a magyarság, a reformátusság, az egész civilizált Európa. Meg kell számláltatnunk, hogy lássuk-tudjuk, hányan és kik vagyunk, kikre és miképpen lehet számítani az előttünk álló, megvívandó harcokban, küzdelmekben. Mindvégig igei alapon maradva jelölte ki prédikációjában a követendő utat, a feladatokat, a magatartásmintákat.
Következett a püspökválasztó közgyűlési határozat felolvasása és az eskütétel. Atyai és testvéri szeretettel nemesített beiktató beszédet és imádságot Pap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke mondott, miután Csűry István letette a gyülekezet színe előtt a szolgai esküt és Sipos Miklós, az esperesek kollégiumának elnöke bevette azt. Az egyházkerület jelen lévő esperesei ezek után sorra megáldották választott elöljárójukat.
Az új püspök igei szolgálata következett, amely székfoglaló beszédként vonul be majd az egyháztörténetbe, lásd teljes terjedelmében a következő újságoldalon.
A köszöntések rendjén Bölcskei Gusztáv, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke, a Generális Konvent elnöke kapott elsőként szót, majd Jakubinyi György, a Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye érseke, Adorjáni Dezső, a Romániai Magyar Evangélikus-Lutheránus Zsinatpresbiteri Egyház püspöke, Bálint Benczédi Ferenc, az Erdélyi Unitárius Egyház püspöke, Koppelman Félix, a Nagyváradi Zsidó Hitközség elnöke (román nyelven), Ioan Codorean tanácsos, a Nagyváradi, Bihari és Szilágysági Ortodox Püspökség képviseletében (a saját egyházmegyéjük közgyűlésen rész vevő elöljáróit kimentve), Virgil Bercea, a Nagyváradi Görög Katolikus Püspökség püspöke, Kovács Gyula, a Nagyváradi Baptista Szövetség elnöke és
Ries Nieuwkoop, a Holland Református Egyházak Zsinatának küldötte próbált meg beilleszkedni a megbeszélt két perces hozzászólások rendjébe, több-kevesebb sikerrel.
Nagyváradi kántorok és zenetanárok ez alkalomra szervezett kórusának üdítő szolgálata következett. Claudin de Sermisy Míg csak az Úr megtartja életem, Ch. Uhran–Beharka Pál Szólsz hozzám, Istenem, Tarnóczy Pál 100. zsoltár című művei hangzottak el.
A közéleti személyiségek köszöntései következtek, de mindenekelőtt Orbán Viktor levelét olvasta fel a főgondnok. Barabás János kolozsvári vezető konzul a Magyar Köztársaságot és annak kormányát képviselte, de gratulációi és jókívánságai inkább személyes jellegűek voltak. Nagy Mihály, a román Vallásügyi Államtitkárság tanácsosa felettesének, Adrian Lemeni államtitkárnak a levelét olvasta fel románul, majd a maga nevében magyarul is biztosította az új püspököt együttműködési készségéről. Gavrilă Ghilea, Bihar megye prefektusa protokolláris szavakat, Radu Ţîrle, a Megyei Tanács elnöke – lévén maga is teológus – erkölcsi megújulást szorgalmazó és hitet erősítő buzdítással lepte meg a hallgatóságot, Gheorghe Carp nagyváradi alpolgármester pedig magyarul szólt és tetszést kiváltó rövidséggel. Hörcsik Richárd országgyűlési képviselő a FIDESZ – Magyar Polgári Szövetség nevében emlékeztetett és ígért további támogatást és gondoskodást, Cseke Attila egészségügyi miniszter az RMDSZ országos vezetőségének üdvözletét adta át, Kiss Sándor, az RMDSZ megyei elnöke a volt és az új püspökhöz intézett szellemesnek szánt, de kétértelműségükben intésként, elvárásként ható mondatokat, Zatykó Gyula, a Magyar Polgári Párt váradi elnöke és Szilágyi Zsolt, az EMNT alelnöke a cselekvő együttműködés szellemében biztosította szervezetük támogatásáról Csűry Istvánt. Kovács Sándor, a Szatmár megyei Egri lelkipásztora az 1980-ban teológiai főiskolát végzett évfolyamtársak nevében üdvözölte és biztatta az egykori kollégát, aki immár püspökké emelkedett ki közülük. A meghatódottság és szeretet hangját-hangulatát csak tetézte a Partiumi Kórus szolgálata, amelyik Berkesi Sándor professzor vezényletével Kodály Zoltán Sík Sándor Te Deuma című művét adta elő az alkalomhoz illő fennköltséggel és szakmai tudással.
A püspökbeiktató ceremónia zárásaként az egyházkerület megajándékozta a sokéves eredményes szolgálatáért, bátor kiállásáért és intézményépítő törekvéseiért szombaton is nagyon sok méltatást kapott Tőkés Lászlót és méltónak remélt-hitt utódát, az egyelőre egyéves megbízatással felruházott Csűry Istvánt. Mindketten a nagybányai festőtelep egy-egy értékes alkotását kapták emlékbe.
A tartalmas, felemelő mozzanatokban bővelkedő együttlét a Himnusz eléneklésével ért végett, szinte megremegtek a szívből fakadó nemzeti imádság erőteljes hangjaira az ódon falak.
D. L. Forrás: Reggeli Újság (Nagyvárad)

Körös utcát, Széles utcát… magyar utcaneveket! – Városszeretet könyvben és díjazásban
Jussuk iránt elkötelezett, ekképp európaiságukban is példamutató emberek gyűltek össze pénteken a nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Református Egyházi Központ múzeumtermében. A megyeszékhely egyik legszebb terére, az Ezredévi emléktérre – melyet immár jó ideje Szabadságnak, azaz Libertăţiinek kellene titulálni – nyíló, a váradolaszi református egyházközség udvarában, a templom mellett lévő épületben talán a megszokottnál is többen tömörültek össze, hogy meggyőződjenek arról, nem mellőzendő nyakasság Körös utcának nevezni a Körös utcát.
Erre a visszaigazolásra – úgy tűnt – sokaknak igényük támadt, hiszen az intézmény vezetője, Török Sándor is szólt házigazdai köszöntőjében arról, hogy több szék vált szükségessé. Hiánypótló könyvről beszélt a továbbiakban az esemény egyik szervezőjeként az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) Bihar megyei elnöke: a Várad lelke – Nagyváradi magyar utcanevek című kötet azonképpen rendszerezi a várost, hogy az itteni magyar megmaradást erősítse.
A másik szervező csoportnak, az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) Partiumi–Nagyváradi organizációjának nevében Lovassy Cseh Tamás elnök beszélt arról az őrállási szükségről, amely arra vezetett maroknyi fiatalt, hogy tevékenykedjen a már-már eltünedező magyar utcanevekért is.
A lélekmelegítő rendezvény kevésbé fenséges pillanataként a könyvben is szereplő verseket igyekeztek elszavalni diáklányok. A közönség szerint több-kevesebb sikerrel… Persze taps biztatta a továbbgyakorlásra az előadót az első poéma után. Ám összehasonlíthatatlan vastaps méltatta a következő előadást: az EMI elnökségi tagja, Csomortányi István jó érzékkel hol adalékokkal, hol konkrét tényadatokkal domborította ki, hogy mennyire is a tolerancia városa Várad. Beszélt a passzív beolvasztásról s az etnikai tisztogatás egyik számadatáról: a mai 754 utcanévből tucatnál is kevesebb a magyarsághoz köthető. Az áldatlan állapot egyik felelősének mondta az RMDSZ-t, melynek vezetői „dőzsölnek”, szobrot állítanak maguknak, és bár a megyeszékhely elöljáróiként lépnek fel, nem biztosítják még a városházán sem a magyar nyelv használatának lehetőségét. A továbbiakban Lakatos Péter parlamenti képviselőt bírálta, amiért a magyarországi média pöcegödréből Váradra invitálta a kádári-horni-gyurcsányi rezsim vezető propagandistáját, Aczél Endrét. Az öt éve alakult váradi EMI tevékenységéről is szólt, valamint arról, hogy szerte a kontinensen elfogadott a többnyelvű utcanévtábla, s ezt határozatba foglalta a váradi tanács is, de semmi sem történt a gyakorlatban…
A lokálpatrióták gyülekezetének nevezte a teremben lévő bő száz Váradért elkötelezettet Kupán Árpád nyugalmazott tanár, helytörténész. Beszélt arról, hogy a szótárak meghatározásai szerint negatív töltettel is bírhat ez a lokálpatrióta kifejezés, mert földhözragadtságot, köldöknézést és elvakultságot sugall. Szerinte ez a könyv nem erről szól, mert itt elsődlegesen értékmentésről és dokumentálásról van szó. Ismertetésében szólt a kötet igen értékes részeiről, így az utcanevek 20. századi változásairól számot adóról. A térképfüggeléket, a Várad-szeretetükről tanúbizonyságot tett költőóriások verseinek szerepeltetését is méltatta, akár azt, hogy a kortárs versíró, lapunk külmunkatársa, Pataki István költeménye is helyet kapott a kiadványban. Könyvértékelését azzal zárta, hogy minden lokálpatriótához jusson el ez a kötet, s használja a benne lévő adatokat.
Ezután a szerző vette át a szót. Nagy József Barna elmondta, hogy nemcsak az övé, hanem az EMI-sek munkája is a kötet. Segítséget is kért a jelenlévőktől és könyvének minden majdani olvasójától: mivel nem teljes az utcák elnevezéseinek magyarázatát és a névadók rövid életrajzát taglaló fejezet – az adatokat bővíteni lehet majd az utánnyomásig. A kötetben szerepel az utcanevek régi magyar, valamint a mai, a hivatalos megnevezése. Az összeállító elmondta, a magyar elnevezéseket szeretné népszerűsíteni, mégpedig azért, hogy a magukat a magyar nemzethez tartozóknak vallók használják ezeket beszédben és írásban egyaránt.
A könyvbemutatót az EMNT Bihar megyei szervezete „Magyar helytállás” elnevezésű díjának átadása követte. Előbb a szervezet elnöke, Tőkés László európai parlamenti képviselő szólt a váradi magyarság megaláztatásának egyik példájáról: a városalapító király, Szent László nevét mindössze egy 300 méteres, teljességgel jellegtelen utca viseli, ráadásul Sfântul Ladislau-ra fordítva-torzítva. Szólt arról is, hogy a tizenöt általános iskola közül egyetlennek sincs magyar a neve, s a tucatnyi állami középiskola között is csak egynek. Kiegészítette Kupán Árpád észrevételét is: a patrióták a sajátjukat értékelők megnevezése, s ennek ellentettje a sovinisztáké, akik annyira gyűlölik a másét, hogy azonképpen sajátjukat sem szeretik. Javaslattal is élt a volt református püspök: a magyar tannyelvű és tagozatú középiskolákban is mutassák be a könyvet, ezzel is elősegítve az összeállítók céljának elérését.
A laudáció felolvasása után kiderült, hogy a magyar helytállásért odaítélt díszoklevelet és emlékplakettet hatan kapták meg idén, köztük a tavaly elhunyt, Várad-szeretetben is példamutató Tolnay Tibor (özvegye vette át) és a Reggeli Újság, amely 2004-es elindulása óta következetesen használja a régi magyar utca- és helyneveket.
A Váradot egykori fényében bemutató filmhíradók részleteinek levetítésével zárult volna az esemény, ám technikai gondok adódtak, így a Szózat eléneklését a dedikáció követte. Egyébként száznál több kötetet vásároltak meg a bemutatón, a további érdeklődők a Teleki utcai Illyés Gyula és a Garasos-híd melletti Libris Antica könyvesboltban vásárolhatják meg.
Megyeri Tamás Róbert
Nagy József Barna: Várad lelke – Nagyváradi magyar utcanevek. Forrás: Reggeli Újság (Nagyvárad)

Falurombolás RMDSZ-es kormányzati segítséggel
Több falusi iskola megszűnéséhez vezethet a kormány intézkedése, amely a fejkvóta bevezetését irányozza elő szeptember 1-től. Különösen súlyosan érinti az udvarhelyszéki falvakat ez a határozat, mert eltérően a csíki és gyergyói térségtől itt apró, szétszórt a településszerkezet.
Udvarhelyszéken a közel 130 kisebb-nagyobb település megmaradását, jövőjét az iskola létezése döntő módon befolyásolja, ezt még az átkos kommunista diktatúrában is sikerült megőriznünk. A jelenlegi román kormány, amelynek szűklátókörű fiskális intézkedéseihez az RMDSZ hűségesen „ministrál”, veszélybe sodorja a székelyföldi magyar élet megmaradásának utolsó bástyáit, a falvakat.
A Magyar Polgári Párt figyelmezteti a hatalmat - újólag - gyakorló RMDSZ-t, hogy a bársonyszékek birtoklása nem jogosít fel senkit arra, hogy a világválságra hivatkozva „modern” falurombolásba kezdjen a Székelyföldön!
Tiltakozunk a magyar nemzetiségű tanárok tervezett elbocsátása, az iskolák felszámolása ellen! A magyar oktatási intézmények lététől függ fiataljaink jövője, szellemi fejlődése, az iskola megmaradásunk záloga!
Véleményünk szerint az RMDSZ-es kormány teljesen rossz úton jár, a decentralizáció helyett továbbra is Bukarestből akar megoldani minden gondot. A szubszidiaritás elvéről nem beszélni kell, hanem a gyakorlatba ültetni! Az adókat hagyják meg a helyi közösségeknek, azok sokkal hatékonyabban tudnak gazdálkodni velük, s biztos megtalálják a módját, hogy ne csak megtartsák, hanem fejlesszék is a falusi iskolákat.
2010. január 15
A Magyar Polgári Párt Hargita megyei elnöksége és megyei önkormányzati frakciója nevében
Thamó Csaba. Forrás: Nyugati Jelen (Arad)

Fennállásának húszéves évfordulóját ünnepelte Kolozsváron az RMDSZ
Annyi szépet és jót ránk hordtak itt, hogy csak győzzük a terhet – köszönte meg a hazai és határon túli vendégek méltató szavait Markó Béla az RMDSZ alapításának huszadik évfordulóján rendezett gálaesten.
Alapítói, egykori és jelenlegi tisztségviselői, valamint a történelmi magyar egyházak, a romániai, illetve magyarországi parlamenti pártok, és a Kárpát-medencei magyar szervezetek képviselőinek jelenlétében ünnepelte szombaton Kolozsváron fennállásának huszadik évfordulóját az RMDSZ. Nem volt véletlenszerű a helyszínválasztás, ugyanis 1990 januárjában éppen a kolozsvári Állami Magyar Színház épületében tartotta alakuló ülését a szövetség.
„Diktatúrát döntöttünk, demokráciát építettünk”
„Sokan felteszik ma a kérdést, hogy szükség volt-e létrehozni egy érdekvédelmi szövetséget abban a formában, ahogyan az 1989– 1990-ben létrejött. Sokan szerették volna azt látni, hogy több romániai magyar politikai csoportosulás jön létre akkor, majd rövid időn belül felmorzsolódik az országos politizálás színpadán. De nem így történt.
Az RMDSZ húsz éve a legstabilabb politikai csoportosulásnak mutatkozott és mutatkozik máig is: mi sem nevet, sem politikai programot nem cseréltünk fennállásunk óta” – mondta ünnepi beszédében Markó Béla. Az RMDSZ elnöke hozzátette: amellett, hogy az 1990 óta eltelt időszakban sikerült önálló magyar nyelven működő intézményeket létrehozni, helységnévtáblákat felállítani és javítani az útviszonyokon, a legfontosabb, amit fel tudnak mutatni, az a szövetség eszméje.
Mint elmondta, az 1989-es események és az elmúlt húsz év bebizonyította, hogy a magyar anyanyelvű kisebbség nélkül nem lehet sem diktatúrát megdönteni, sem demokráciát építeni.
Határtalan dicséretek
A hazai, valamint a határon túli politikai pártok vezetői egyaránt méltatták az RMDSZ húszéves tevékenységét. „Az RMDSZ mint párt is, de annak vezetői és tagjai is bizonyították helytállásukat a romániai politikai életben. Most, hogy ismét szerepet vállaltak a kormányzásban, el tudom mondani, hogy a politikai hatalom jó kezekben van Romániában. A Demokrata–Liberális Párt és RMDSZ közötti koalíció sikeres mandátumot ígér Romániának” – tolmácsolta Emil Boc miniszterelnök gondolatait Ioan Oltean, a PD-L alelnöke.
A parlamenti ellenzéket egyedül a Szociáldemokrata Párt (PSD) alelnöke, Cristian Diaconescu képviselte, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) küldöttének széke üresen maradt. A húszéves RMDSZ-t felvételről üdvözölte Joseph Daul, az Európai Néppárt európai parlamenti frakcióvezetője, majd Bajnai Gordon magyar miniszterelnök üdvözletét Gémesi Ferenc, a Miniszterelnöki Hivatal szakállamtitkára tolmácsolta.
Megállapította: az RMDSZ nélkül nem beszélhetnénk ma magyar nyelvű intézményekről, magyar oktatásról, a magyar–román együttélés új korszakáról, közös kormányülésekről. Kasza József a vajdasági, Berényi József pedig a felvidéki magyar közösségek jókívánságait hozta el Kolozsvárra.
Intő szó Máraitól
Az ünnepi gálaest fénypontját az évfordulós emlékplakettek átadása jelentette: az RMDSZ vezetősége méltatta mindazokat az alapító, egykori és jelenlegi tisztségviselőket, közéleti személyiségeket, akik részt vállaltak az érdekvédelmi szövetség munkájában. Gyarmathy János marosvásárhelyi képzőművész alkotását bár a kolozsvári színpadon csupán húsz kiemelt személy vehette át, a kitüntetést 267 személynek ítélték oda.
„Úgy gondolom, hogy az RMDSZ valóban helytállt az elmúlt 20 évben, de mostanában egyre több szó esik az érdekvédelmi szövetség kapcsán a hatalomról, mint arról az emberjogi képviseletről, amit alakulásakor célul tűzött ki. Azt kívánom a mai RMDSZ-nek, hogy a hatalom szeretete ne győzze le a szerető haza hatalmát” – parafrazálta Márai Sándort az emlékplakettet átvevők nevében Cs. Gyimesi Éva.
Mit hoz a jövő?
A beszédet mondók többésge és a házigazda egyaránt megemlékezett az RMDSZ alapító nagyjairól, így az elhunyt Sütő Andrásról és Domokos Gézáról is, ám a jelenlevők nemcsak a múltba tekintgettek, hanem célokat is tűztek ki maguk elé. „Mára a romániai magyar kisebbség több joga is megvalósult ám még hátravan jó pár cél megvalósítása, így az önálló erdélyi magyar egyetem és a különböző autonómiák elérése” – mondta Markó Béla.
Az évforduló alkalmából megjelent az érdekvédelmi szervezet két kiadványa is: a Húszéves az RMDSZ című könyv a szövetség két évtizedes történetét, összes dokumentumát, egykori és mai tisztségviselőinek névjegyzékét foglalja egybe, az Évek és képek című kiadvány pedig közel 700 fotóban mutatja be a szövetség húszéves történetét megalakulásától napjainkig.
Sipos M. Zoltán. Forrás: Szabadság (Kolozsvár)

Markó: számos joggal élhetünk, de sok még a teendő
Se diktatúrát lerombolni, se demokráciát építeni nélkülünk nem lehet
Az RMDSZ stabilitásának az volt a feltétele az elmúlt húsz évben, hogy önálló maradt, soha nem tette mástól függővé a jövőjét, nem kötötte másokhoz a szekerét, így a szövetség csak egyvalakihez van hozzáláncolva: saját közösségéhez – fejtette ki Markó Béla szövetségi elnök szombaton Kolozsváron, az RMDSZ megalakulásának huszadik évfordulója alkalmából tartott gálaműsoron. Az ünnepségen a szövetség vezető tisztségviselői és egykori alapítói mellett jelen voltak a magyar kormány képviselői, a romániai és magyarországi politikai pártok képviselői, a Kárpát-medencei magyar szervezetek, valamint a magyar történelmi egyházak és civil szervezetek vezetői. Hivatalos volt az eseményre Tőkés László EP-képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács vezetője, az RMDSZ volt tiszteletbeli elnöke is, aki azonban a novemberben püspökké választott Csűry István felavatásán vett részt Nagyváradon.
A Himnusz eléneklésével kezdődött szombaton az RMDSZ huszadik születésnapja alkalmával szervezett ünnepi gálaműsor a Kolozsvári Magyar Operában. Ezt követően Skovrán Tünde kolozsvári színművész Tompa László Vallomás című versét adta elő, majd Az elmúlt húsz év című rövidfilm után Markó Béla szövetségi elnök lépett színpadra, és köszöntötte a jelenlévőket. Az elmúlt két évtizedet értékelő ünnepi beszédében a szövetségi elnök kifejtette: a kommunista diktatúra utolsó éveiben felgyorsult a bomlás, eltűnt a magyar nyelv a közéletből, már a legeldugottabb székely településen sem lehetett magyar emléktáblát látni. Kolozsvár, Sepsiszentgyörgy, Marosvásárhely, Csíkszereda, Nagyvárad és a többi erdélyi város és falu nevét már a magyar újságokban sem lehetett leírni magyarul, egyetlen önálló magyar középiskola sem volt. Közösségként szinte semmink se maradt, és a legnagyobb veszteség az volt, hogy a remény is eltűnni látszott. A nyolcvanas években egyre több magyar telepedett ki külföldre, úgy tűnt, hogy Románia egyszínűvé válik, és a kommunista nemzetállam teljes diadalt arat – mondta az RMDSZ elnöke.
Leszögezte: utóbb azonban az események bebizonyították, hogy mégis meg lehet itt maradni magyarnak, újjá lehet építeni az országot, és ezen belül a magyar közösséget.
Napok alatt többezren iratkoztak az RMDSZ-be
Bukarestben és Erdély különböző városaiban 1989 decemberében napok alatt jött létre az RMDSZ, napok alatt több száz­ezren iratkoztak be a szervezetbe, amely azóta is él és képviseli a magyar közösséget. Markó Béla szerint a magyar közösség tudta, mit kell tenni: szövetséget kell létrehozni, el kell kerülni a pártosodást, egységesen kell fellépni, erőt, szolidaritást kell mutatni, és azonnal el kell kezdeni a politikai küzdelmet. Az RMDSZ elnöke utalt a közösségen belüli vitákra és véleménykülönbségekre is, ám hangsúlyozta: Tőkés László temesvári szerepvállalása már akkor bebizonyította, hogy ebben az országban a magyarok nélkül sem diktatúrát lerombolni, sem demokráciát felépíteni nem lehet. Markó Béla kiemelte azt is, hogy fejet kell hajtanunk az RMDSZ első elnökének, Domokos Gézának, és Sütő Andrásnak az emléke előtt is.
Kiemelte: az RMDSZ nélkül továbbra sem lehet jelentős változást végigvinni az országban. Temesvár bebizonyította, hogy a diktatúrát nem lehet a magyarok nélkül lebontani, az elmúlt húsz év parlamenti küzdelmei és kormányzati szerepvállalásai pedig arról tanúskodnak: a demokráciát nem lehet nélkülünk felépíteni.
Az egyik legnagyobb érték, amit a romániai magyar közösség létrehozott az utóbbi két évtizedben a szövetség eszméje – mondta Markó, hozzátéve: az RMDSZ a romániai politikai élet legstabilabb politikai szervezete. Ennek az volt a feltétele, hogy a szövetség önálló maradt, soha nem tette mástól függővé a jövőjét, nem kötötte másokhoz a szekerét – mondta. Mint fogalmazott, többször léptünk koalícióra, egyezségeinket betartottuk, és ezután is be fogjuk tartani, de mi csak egyvalakihez vagyunk hozzáláncolva: saját közösségünkhöz.
Kitüntették azokat, akik sokat tettek a szervezetért
Ma a magyar közösség számos olyan jogot tudhat magáénak, amelyektől 1989 decembere előtt megfosztottak, és amelyektől azután is, például Marosvásárhely 1990-es véres márciusa alkalmával próbáltak távol tartani – hívta fel a figyelmet az RMDSZ elnöke, emlékeztetve egyben arra is, hogy mennyi minden nincs még az állami magyar egyetemtől egészen a különféle autonómiákig, illetve hány jogunk van papíron, amit a gyakorlatban még csak részlegesen alkalmaznak.
Ne adjuk fel Kolozsvárt
Markó Béla beszédét követően a meghívottak ünnepi köszöntései, felszólalásai hangzottak el. Elsőként Kántor Lajos kolozsvári irodalomkritikus, a Korunk című folyóirat volt főszerkesztője szólalt fel, aki mint az RMDSZ egyik alapítója osztott meg néhány gondolatot a jelenlévőkkel. Beszédének vezérgondolata az volt, hogy ne adjuk fel Kolozsvárt, amely szerinte „fel nem adható város”. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy az RMDSZ története szempontjából is jó választás volt Kolozsváron megszervezni 1990. január 7-én a szövetség első tanácskozását, most pedig a huszadik évforduló alkalmával tartott ünnepséget. Végezetül Kántor „jó választásokat” és „jó válaszokat” kívánt az elkövetkező húsz évre az RMDSZ-nek.
A határon túli magyar szervezetek nevében Kasza József kifejtette: fejet hajt az RMDSZ által az elmúlt két évtizedben elért eredmények előtt, amelyek szerinte az elkövetkezőkben sem fognak elmaradni. Az elmúlt években a politikából visszavonult újvidéki volt polgármester az anyaország és a határon túli magyarság viszonyáról szólva hangsúlyozta: általában az anyaországtól segítséget vár az országhatáron kívül élő magyarság, most azonban olyan időket élünk, hogy utóbbiaknak kell segítséget nyújtania az anyaországnak ahhoz, hogy talpra álljon, és ne vesszen el.
Emil Boc miniszterelnök üzenetét az RMDSZ-szel kormánykoalíciót alkotó Demokrata Liberális Párt (PD-L) alelnöke, Ioan Oltean olvasta fel. Levelében a kormányfő hangsúlyozta: az RMDSZ az elmúlt évek során az egyik legjobb partner volt, komoly, kiegyensúlyozott és pragmatikus politikát folytatott, és jelentős szerepet játszott a társadalom demokratizálásában. Boc üzenetében kifejezte reményét, hogy az RMDSZ-el való partnerség a hatékony kormányzás és az etnikumközi együttműködés modellje lesz. A Szociáldemokrata Párt (PSD) részéről Cristian Diaconescu alelnök vett részt az ünnepségen, aki pártja jókívánságait tolmácsolta, és azt hangsúlyozta: még sok a közös tennivaló.
Az RMDSZ megkerülhetetlen szereplő
Bajnai Gordon magyar miniszter­elnök üdvözletét Gémesi Ferenc, a Miniszterelnöki Hivatal szakállamtitkára tolmácsolta a jelenlévőknek. Megállapította: az RMDSZ nélkül nehezen beszélhetnénk ma magyar nyelvű intézményekről, magyar oktatásról, a magyar-román együttélés új korszakáról, közös kormány­ülésekről. A politikus szerint az elért eredményekhez nagy elszántságra, bátorságra és kompromisszumkészségre volt szükség. Úgy vélte, hogy az RMDSZ megkerülhetetlen szereplője a magyar-román viszonynak, és példát mutatott a Kárpát-medence egész magyarsága számára.­Végezetül Gémesi Ferenc egy emlékplakettet adott át Markó Bélának, amelyet a magyar kormány ajándékozott az RMDSZ-nek a huszadik évforduló alkalmával. A Magyar Szocialista Párt (MSZP) üzenetét Lendvai Ildikó pártelnök tolmácsolta. A magyarországi politikus párhuzamot vonva a két párt között hangsúlyozta, hogy az MSZP és az RMDSZ egyaránt nehéz és válságos időkben vállalt kormányzati felelősséget, amikor ez a tevékenység nem népszerűséget hozott, hanem hatalmas felelősséget rótt rájuk. Mint fogalmazott, az RMDSZ útja továbbra is változatlan, és a felelősség útját kell követnie.
Kedélyes beszélgetésekre is jutott idő az RMDSZ-es politikusok között
Harrach Péter, a Fidesz-KNPP képviselője, az Országgyűlés alelnöke kifejezte reményét, hogy az RMDSZ-nek lesz ereje a jövőben is párbeszédet folytatni a többségi társadalommal, felvállalni a nemzeti egység ügyét az európai normák betartásával. Csak egy erős anyaország képes arra, hogy a nemzeti egységet megvalósítsa, és amelyre az összmagyarságnak szüksége van – mondta Harrach Péter. A kettős állampolgárság megszerzését könnyítő, kudarcba fulladt 2004. december 5-i népszavazás miatt a határon túli magyarságot megkövető politikus hozzátette: áldozatvállalások és kompromisszumok árán is meg kell teremteni a nemzeti egységet. Csapody Miklós, a Magyar Demokrata Fórum (MDF) képviselője elmondta: az erdélyi magyar méltóság nyilatkozik meg jelen ünnepségen. Kifejtette ugyanakkor, hogy az RMDSZ olykor a románokkal viaskodva vagy együttműködve, hol ellenzékben, hol kormányon, mindig a pragmatikus nemzeti érdekképviselet szellemében cselekszik.
A Magyar Koalíció Pártját (MKP) Berényi József képviselte, aki a két határon túli magyar közösség helyzete között vont párhuzamot. A szlovákiai politikus elmondása szerint nagyon sok a hasonlóság a két közösség életében, és mint ilyen, az RMDSZ sok esetben példát mutat számukra.
Kétszáz személyt tüntettek ki
Az ünnepi köszöntések után emlékplakett-átadásra került sor: az RMDSZ vezetősége Gyarmathy János marosvásárhelyi képzőművész alkotásával és dísz­oklevéllel ajándékozott meg több mint kétszáz személyt, aki az elmúlt húsz évben valamilyen formában hozzájárult a szövetség megalapításához és működéséhez. Nevükben Cs. Gyimesi Éva egyetemi professzor mondott köszönetet: az értelmiség és a hatalom között párhuzamot vonva arra intett, hogy ne tévesszék soha össze a hatalom szeretetét a szeretett haza hatalmával.
Markó Béla szövetségi elnök az évforduló alkalmával bejelentette: bejegyezték a Kós Károly Akadémia Alapítványt, és a Szabadság napilapot kiadó Minerva Egyesülettel közösen egy erdélyi művelődési központot hoznak létre Kolozsváron.
Az RMDSZ ugyanakkor két kiadványt is megjelentetett: a Húszéves az RMDSZ című könyvet, amely a szövetség két évtizedes történetének kronológiáját, iratgyűjteményének egy válogatását, egykori és mai tisztségviselőinek névjegyzékét tartalmazza; a másik kötet pedig a közel hétszáz fényképet magába foglaló Évek és képek című fotóalbum.
A gálaműsoron fellépett ifj. Márkos Albert hegedűművész, aki id. Márkos Albert A táncban című művét adta elő. A jelenlévők Hatházi Andrást is hallhatták, a kolozsvári színművész Horváth István Tornyot raktam című versét mondta el. Végezetül a Harmadik zenekar kíséretében Demeter Panni népdalokat énekelt, majd a Bogáncs együttes néptáncokat adott elő.
PAPP ANNAMÁRIA. Forrás: Szabadság (Kolozsvár)

Megloptak
Plagizálás, vagy az Internet rossz vicce
Minden azzal kezdődött, hogy évtizedes kutatómunka után megírtam és megjelentettem a Kriterionnál a Bölcselet az Erdélyi Múzeum-Egyesületben című monográfiámat. Néhány nappal ezelőtt, amikor szörföltem az interneten, értesülnöm kellett arról, hogy ezt a könyvet nem én, hanem névrokonom, Balázs Attila írta. Mivel elég sokan viselik ezt a nevet, a tévedések elkerülése végett tisztázom: az 1955-ben Újvidéken született, majd Magyarországra áttelepült neves íróról, drámaíróról, műfordítóról, szerkesztőről van szó, akiknek számos regénye sikert aratott, aki nem egy irodalmi díjban részesült.
A www.bookline.hu honlap eladásra kínálja Balázs Attila munkáit, könyveinek címlapjai színesben láthatók, a Kinek Észak, kinek Dél, A meztelen folyó a Vágyak gyűjteménye című és a többiek, köztük a Bölcselet az Erdélyi Múzeum Egyesületben. Ennek a borítólapján csak nagyításban volna olvasható az igazi szerző neve, de minek ez, amikor a könyvterjesztő vastag betűkkel kiírja: ezt a kötetet is ő írta. A hirdetés pontos: Bölcselet az Erdélyi-Múzeum Egyesületben – Kriterion Kiadó, 2007 – 242 oldal – Kötés: papír / puha kötés – ISBN: 973260951 X. Csak az auktor neve nem stimmel.
A www.nimezis.hu honlap ugyancsak a szépíró névrokonom művei közé sorolja a könyvemet. E két reklámhirdetés között legfeljebb az árban van némi eltérés: az egyik a mindkettőben megjelölt 2100 Ft-hoz viszonyítva 15 %-os engedménnyel 1785 Ft-ért, a másik 16 %-os engedménnyel 1760 Ft-ér kínálja a regényíró könyvét. Az Animare Webáruház sem maradhatott le, a webshop.animare.hu honlapon terjeszti a szép írónak tulajdonított munkát. A kiadón, az oldalszámon s a többi adaton túl némi többletinformációval is szolgál: „Aranykártya: 20 pont” (Nem tudom, ez sok-e vagy kevés?) S hogy azért a román olvasóközönség se maradjon le, a www.bookline.hu egy másik weblapján lejben is hirdeti Balázs Attila eszmetörténeti munkáját, mégpedig 32.9 RON-ban, persze 15%os engedménnyel 28.0 RON.
Tévedés ne essék. A neves írót, drámaírót, publicistát, műfordítót, a Sinkó-, Fórum Regény-, Madách-, az 1999 Évkönyv-díjas s annyi más elismerést kapott literátort a világért sem akarom plagizálással vádolni. Végül is nem a saját honlapján jelentek meg ezek az adatok. Az értelmező szótárak szerint plagizál az, aki más szellemi tulajdonát saját nevén adja elő. Ezúttal nem a „saját nevén”-ről van szó, de – még ha ezt a könyvterjesztők követik is el – arról igen, hogy valakinek a szellemi tulajdonát az önkényes névváltoztatással (formálisan) ellopták.
Az persze számomra rejtély, hogy Attila névrokonom eddig miért nem tiltakozott e neki tulajdonított kakukktojás-könyv besorolása ellen. Azt nem várom el a könyvterjesztőktől, hogy feltűnjék nekik: vajon itt minden rendben van-e, az újvidéki születésű, tőről metszett szépíró egyszer csak egy kolozsvári szakfolyóirat filozófiai munkásságáról közöl eszmetörténeti monográfiát? Ám neki, a közös családnevünk viselőjének, aki ugyancsak áldozat, mint én, ez feltűnhetett volna. Igaz, vannak olyannyira szerény emberek, akik nem követik nyomon saját könyveiknek a terjesztését.
Nagyon hálás vagyok a Kriterion kiadónak, s mindenek előtt az igazgatójának, H. Szabó Gyulának az odaadó fáradozásáért, minek nyomán e könyvem megjelenhetett. Megpályázta a kiadását és elnyerte, alaposan véleményeztette a kéziratot, gondosan megszerkesztették, példásan kinyomtatták, megszervezték a könyvbemutatómat, amelynek sajtóvisszhangja volt, lelkiismeretesen reklámozták a munkát. Ezért olvastam csodálkozva a kiadó honlapját (www.kriterion.ro), amelyen miután az igazgató bemutatja a szerkesztőség munkáját, közlik a náluk megjelent könyvek címét és szerzőjét. Ott van közöttük a Bölcselet az Erdélyi Múzeum-Egyesületben című is – ám szerzőjének Balázs Attilát tüntetik fel. Aligha hiszem, hogy valaki a kiadó berkeiből állította volna össze ezt a listát. Másra kell gondolni: a világhálón terjesztett hamis információt egy be nem avatott személy egyszerűen beemelte ebbe a lajstromba. Ez pedig az Internet rossz vicce. Sajnos, ha ebbe a világméretű információs rendszerbe bekerül egy hibás adat, ez – akár a lavinát okozó hógolyó – elindul a maga útján. Most aztán ember legyen a talpán, aki kikutatja: ugyan bizony ki indította el ezt a hógörgeteget.
Igen ám, de az Internet rossz tréfája vastagodik, egyre otrombább lesz. „Balázs Attila kötete” kezd hiteles, tudományos információs forrássá válni. Olvasom Tasi István honlapján (tasi.istván@pamho.net) a tudósszerző provokatív című szaktanulmányát: „Állatok vagyunk-e, vagy Isten fiai” A darwinizmus fogadtatása Magyarországon a kiegyezés időszakában, korabeli értelmiségi portrék és publikációk alapján. Beható szakmai elemzés ez, széleskörű tudományos apparátussal, a forrásanyag igényes megjelölésével. Ebben felfedeztem, hogy a tanulmányíró az én könyvemre is hivatkozik. Parafrazálja egyik megállapításomat, miszerint Brassai Sámuel bírálta azokat, akik a természettudományokból anyagelvű mondanivalót próbáltak kihámozni. A szaktudós a 27. jegyzetben gondosan meg is jelöli, honnan vette ezt az információt: Balázs Attila: Bölcselet az Erdélyi Múzeum-Egyesületben című könyvéből. S ez nem egyszerű elírás. Ezt bizonyítja az, hogy – miként a tudományos szakdolgozatoktól elvárható – Tasi István a közleménye végén közli a forrásmunkáinak a listáját, köztük ismét csak a névrokonomat megjelölve szerzőnek. Jó, jó, rendben van, az internetre sok mindent rá lehet kenni – ő a hibás! – , de azért bennem ott motoszkál valami: aki ezt az igényes tanulmányt megírta, gondolom nem csak a világhálón megjelent téves adatokból inspirálódott, kezébe vette a könyvemet, hiszen parafrazált belőle. Nem furcsa, hogy csak a családnevemig jutott, hagyta magát félrevezetni a Google kártékony tréfájától.
Na de azért ne csak szidalmazzuk a világhálót, van benne sok dicsérendő: a hibáit, csínytevéseit könnyű helyrehozni. Néhány kattintással törölni, helyesbíteni lehet mindent. De a tény mégiscsak tény marad: ha nem is szándékosan, de plagizálás történt. Nem kívánok elégtételt, csupán azt a néhány helyesbítő billentyű lenyomást várom el. A könyvterjesztőknek pedig köszönet azért, hogy olyan lendületesen reklámozzák a könyvemet Ft-ben meg RON-ban, tegyék csak továbbra is ezt – persze az igazi szerző nevével.
BALÁZS SÁNDOR. Forrás: Szabadság (Kolozsvár)

Markó: Az RMDSZ az elmúlt két évtizedben nem adta fel önállóságát
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) stabilitásának az volt a feltétele az elmúlt két évtizedben, hogy önálló maradt, soha nem tette mástól függővé a jövőjét, nem kötötte másokhoz a szekerét - fejtette ki szombaton Kolozsváron Markó Béla, szervezet megalakulásának huszadik évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen. Az RMDSZ elnöke az elmúlt húsz esztendőt felölelő visszatekintésében leszögezte: Romániában a magyarok nélkül sem diktatúrát lerombolni, sem demokráciát felépíteni nem lehet.
Magyar és román pártok képviselői is köszöntötték az RMDSZ-t
Markó az állami magyar opera épületében az egykori alapítók, az erdélyi magyar civil szervezetek és történelmi magyar egyházak vezetői, a romániai és külföldi meghívottak előtt tartott beszédében felidézte: a diktatúra utolsó éveiben felgyorsult Romániában a bomlás, eltűnt a magyar nyelv a közéletből, már a legeldugottabb székely településen sem lehetett magyar emléktáblát látni. Kolozsvár, Sepsiszentgyörgy, Marosvásárhely, Csíkszereda, Nagyvárad és a többi erdélyi város nevét már a magyar újságokban sem lehetett leírni magyarul, nem volt egyetlen önálló magyar középiskola sem.
A nyolcvanas években egyre több magyar hagyta el Romániát, úgy látszott, hogy egyszínűvé válik az ország, és teljes diadalt arat a kommunista nemzetállam - mondta. Utóbb azonban bebizonyosodott, hogy Romániában mégis meg lehet maradni magyarnak. Bukarestben és Erdély különböző városaiban 1989 decemberében napok alatt jött létre az RMDSZ, napok alatt több százezren iratkoztak be a szervezetbe - emlékezett vissza Markó, aki szerint a magyar közösség akkor felismerte: szövetséget kell alkotni, el kell kerülni a pártosodást, azonnal és egységesen kell elkezdeni a politikai küzdelmet.
A szónok utalt a romániai magyarságon belüli vitákra, véleménykülönbségekre is. Tőkés László temesvári szerepvállalása azonban már akkor bebizonyította - fűzte hozzá -, hogy Romániában a magyarok nélkül sem diktatúrát lerombolni, sem demokráciát felépíteni nem lehet. Szólt az RMDSZ első elnökének, Domokos Gézának, és Sütő Andrásnak az érdemeiről is.
Markó szerint az RMDSZ nélkül továbbra sem lehet jelentős változást véghezvinni Romániában. Az elmúlt húsz esztendő mérlegét megvonva megállapította: az RMDSZ olyan politikai erővé nőtte ki magát, amelyet nem lehet figyelmen kívül hagyni sem Romániában, sem Magyarországon, sem a Kárpát-medencében vagy Európában. "Ott vagyunk az önkormányzatokban, ott vagyunk a román parlamentben, de megfelelő súllyal jelen vagyunk Magyarországon is, teljes jogú tagjai vagyunk az európai néppártnak" - magyarázta az erdélyi politikai szervezet vezetője. "Az RMDSZ a román politikai élet legállandóbb és legstabilabb politikai szervezete, mi sem nevet sem programot nem változtattunk és ez mindössze rólunk mondható el" - folytatta. A szervezet stabilitásának az volt a feltétele az elmúlt két évtizedben, hogy önálló maradt, soha nem tette mástól függővé a jövőjét, nem kötötte másokhoz a szekerét - mondta, hangsúlyozva: "Léptünk koalícióra többször, egyezségeinket betartottuk, és ezután is be fogjuk tartani, de mi csak egyvalakihez vagyunk hozzáláncolva: saját közösségünkhöz".
Az elnök véleménye szerint ma a romániai magyar közösség sok olyan jogot tudhat magának, amelyektől 1989 decembere előtt megfosztották és amelyektől azután is, például Marosvásárhely 1990 véres márciusa után távol akartak tartani. Az alkotmány garantálja oktatási és nyelvhasználati jogainkat. Ismét vannak hivatalos magyar nyelvű településnevek. "Kötelező módon használni kell a magyar nyelvet írásban és szóban az önkormányzatokban, a különböző hivatalokban" - hívta fel a figyelmet. Megemlítette a számos önálló magyar középiskolát, a kiterjedt magyar nyelvű egyetemi oktatás és magyar nyelvű magánegyetemet. Hozzátette: mindezek mellett sok államosított ingatlant is sikerült visszaszerezni.
Markó azonban a hiányosságokra is kitért. "Mennyi minden nincsen még: az az önálló állami magyar egyetemtől a különféle autonómiákig" - figyelmeztetett. Mint elmondta sok joguk papíron létezik ugyan, azonban a gyakorlatban mindössze részlegesen alkalmazzák. "Messze vagyunk attól amit 1989 decemberében néhány év alatt reméltünk megvalósítani és íme, két évtized sem volt elegendő rá" - tette hozzá.
Emil Boc román miniszterelnök üzenetét az RMDSZ-szel kormánykoalíciót alkotó Demokrata Liberális Párt (PD-L) alelnöke, Ioan Olteanu olvasta fel. A kormányfő hangsúlyozta: az RMDSZ az elmúlt évek során az egyik legjobb partner volt, kiegyensúlyozott politikát folytatott, és jelentős szerepet játszott a romániai társadalom demokratizálásában.
Bajnai Gordon miniszterelnök üdvözletét Gémesi Ferenc, a Miniszterelnöki Hivatal szakállamtitkára tolmácsolta a jelenlévőknek. Megállapította: az RMDSZ nélkül nehezen beszélhetnénk ma magyar nyelvű intézményekről, magyar oktatásról, a magyar román együttélés új korszakáról, közös kormányülésekről. Gémesi szerint az RMDSZ megkerülhetetlen szereplője a magyar-román viszonynak, példát mutatott a Kárpát-medence egész magyarsága számára.
Az RMDSZ kompromisszum-készségére Lendvai Ildikó, az MSZP elnöke is felhívta a figyelmet. Hangsúlyozta, hogy az MSZP és az RMDSZ egyaránt nehéz időkben vállalt kormányzati felelősséget, amikor ez a tevékenység nem népszerűséget hozott, hanem hatalmas felelősségét rótt rájuk.
Harrach Péter, az Országgyűlés alelnöke a Fidesz és a KDNP nevében kifejezte reményét, hogy az RMDSZ-nek lesz ereje a jövőben is párbeszédet folytatni a román többségi társadalommal, felvállalni a nemzeti egység ügyét az európai normák betartásával. Csak egy erős anyaország képes arra, hogy a határon túli nemzetrészeket támogassa, a nemzeti egységet megvalósítsa - hangsúlyozta Harrach Péter.
Csapody Miklós az MDF nevében elmondta: az RMDSZ olykor a románokkal viaskodva vagy együttműködve, hol ellenzékben, hol kormányon mindig a pragmatikus nemzeti érdekképviselet szellemében cselekszik. Forrás: Krónika (Kolozsvár)

Etnikai tisztogatást kiált az EMI
A város utcáinak régi magyar elnevezését tartalmazó és elemző kötetet mutattak be Nagyváradon. A szerző, Nagy József Barna azoknak az utcaneveknek a használatát ajánlja minden ott élő magyarnak, amelyek amúgy is közszájon forognak.
Bestseller született? Nagy József Barna (jobbra) utcanévtára már a bemutatón óriási sikernek örvendett
A nagyváradi utcák régi magyar elnevezéseit tartalmazó és elemző kötetet mutattak be péntek délután a Pece-parti városban. A Lorántffy Zsuzsanna Egyházi Központ múzeumtermében alig lehetett ülőhelyhez jutni Nagy József Barna könyvének bemutatóján.
A Várad lelke – nagyváradi magyar utcanevek címet viseli a hiánypótlónak is könnyedén nevezhető kötet. A könyvbemutató egyik szervezője, az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) városi szervezetének elnökségi tagja, Csomortányi István azt mondta, a könyvnek eszköznek kell lennie abban a harcban, amelyet az erdélyi magyarság Trianon óta folytat. „Erdélyben mai napig etnikai tisztogatás folyik” – jelentette ki Csomortányi, bár hozzátette: ez nem fizikai erőszakban, hanem az ellehetetlenítésben nyilvánul meg.
„Elhitetik velünk, hogy vagy többségiként kell boldogulnunk, vagy nem marad más választásunk, mint a kivándorlás” – fogalmazott. A váradi EMI megalakulása, 2005 óta több ízben is követelte már a mindenkori városi hatóságtól az utcák magyar elnevezéseinek visszaállítását, vagy ha egyebet nem is, hát csak azt, hogy román utcanévtáblára kerüljön fel a köztér magyar megnevezése is – utca, tér vagy park. Utóbbira 2006 júliusában városi tanácsi határozat is született, ám azt gyakorlatba sosem ültették.
Az EMI ekkor már javában dolgozott egy, az 1941–42-ben használt magyar utcaneveket tartalmazó Várad-térképen, ez 2007-re el is készült, s a most bemutatott kötetben is megtalálható. Csomortányi arra az esetre is emlékeztette a hallgatóságot, amikor 2008 elején ismeretlenek felfestették a belváros házfalaira a magyar utcaneveket, a helyhatóság pedig rövid időn belül lemázolta őket, ám a mindenhol jelen lévő graffitiket a helyükön hagyta.
A szerző, Nagy József Barna, azoknak az utcaneveknek a használatát ajánlja minden váradi magyarnak, amelyek amúgy is közszájon forognak, s hiába nevezték át az évtizedek alatt más, akár magyar, akár román névre, megmaradtak a köztudatban. Ilyen például a mai Vasile Alecsandri, legtöbbek által Zöldfaként ismert utca, vagy a Széles utca, amely egyéb magyar nevet is hordott már. A mai Roman Ciorogariu, közismert nevén Úri utcát is Hitlerre nevezték át a két háború közötti rövid „magyar világban” – derül ki a könyvből, ám ezt a nevet senki nem tartotta észben.
Nagy József Barna a város szeretetének és a jó értelemben vett lokálpatriotizmusnak a fontosságára hívta fel a figyelmet, s ezt Tőkés László, a társszervező Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke is megerősítette. Tőkés új feladatként jelölte meg a város iskolaneveinek magyarosítását is, mondván: van olyan magyar többségű általános iskolánk Váradon, amely román nevet visel, s a két egyházi középiskola mellett egyedül a színmagyar Ady Endre Gimnáziumnak van magyar elnevezése. Tőkés ezután néhány díszoklevelet adott át azoknak, akik az EMI kezdeményezésére elkészített, magyar utcanevet hordozó házszámtáblát tették ki és tartották meg bejárati ajtajuk fölött.
Nagy Orsolya. Forrás: Krónika (Kolozsvár)

A magyar kultúrát ünneplik Erdélyben
Egyhetes rendezvénysorozattal emlékeznek meg az erdélyi és partiumi magyarok a héten a Magyar Kultúra Napjáról, amelyet 1989 óta ünnepel meg a magyarság január 22-én, annak emlékére, hogy Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon tisztázta le Szatmárcsekén a Himnusz kéziratát.
Már ma megkezdődik a magyar kultúra napját körülvevő rendezvénysorozat Nagyváradon. A Lorántffy Zsuzsanna Református Központban (LEK) Biró Rozália alpolgármester, illetve Muraközi István, Berettyóújfalu alpolgármestere mond köszöntőt – a Hajdú-Bihar megyei város ugyanis az ünnepségek társszervezője, immár tizedik éve, majd S. Németh Katalin Vigyázó kövek című könyvét mutatják be ugyanott.
Másnap a Partiumi Keresztény Egyetemen a nagyszalontai fotóklub tagjainak munkáiból nyílik kiállítás, csütörtökön pedig a Bihar megyei és nagyváradi Civil Szervezetek Szövetségének (BINCISZ) elnöke, Fleisz János, illetve Pomogáts Béla irodalomtörténész tart előadást. Pénteken Aczél Endre Amit megírhatok című kötetét mutatják be a városháza nagytermében, este pedig a gálára kerül sor a filharmónia dísztermében. Szombaton LEK-ben Pomogáts Béla erdélyi magyar irodalomról szóló kötetét mutatják be, 24-én pedig váradi költők matinéjára kerül sor az újvárosi református templomban.
„A kultúra tartja egyben a nemzetet” A magyar kultúra öröksége, szeretete, birtoklása és közösen folytatni akarása tartja egyben és alkotja a magyar nemzetet – jelentette ki tegnap Sólyom László a Magyar Kultúra Napja alkalmából megtartott ünnepségen a magyarországi Szatmárcsekén.
Az államfő a község református templomában rendezett ökumenikus istentiszteleten úgy fogalmazott: Kölcsey Ferenc Himnusza nem egyszerűen a magyar irodalom kiemelkedő teljesítménye, hanem annál is több; a költeményt az egész nemzet a szívébe fogadta, a Himnusz összeforrt a magyarság történelmével, annak szimbóluma, s elválaszthatatlan lett a hazaszeretettől.
„Ezért mondhatjuk, hogy a Himnusz romolhatatlan, nem lehet vele visszaélni, mindig tiszta marad, nem válthatja le semmi, nem helyettesíthető semmilyen más zeneművel” – mondta. Az államfő kiemelte: a magyar kultúra öröksége, szeretete, birtoklása és közösen folytatni akarása tartja egyben, és alkotja a magyar nemzetet, amelynek fontos alapköve a nyelv.
Leginkább ezért kell áldozatra készen lenni – figyelmeztetett Sólyom László. „Ma a magyar nyelvért elsősorban az országhatáron kívül élő nemzetrészeknek kell naponta áldozatot hozni az asszimilációs nyomás ellenében, ezért az anyanyelv használata a határon túl általános emberi jogi, valamint létkérdés is egyben” – hangsúlyozta az államelnök.
A Magyar Kultúra Napja tiszteletére a marosvásárhelyi Látó szépirodalmi folyóirat, valamint a Magyar Köztársaság sepsiszentgyörgyi Kulturális Koordinációs Központja és a sepsiszentgyörgyi Bod Péter Megyei Könyvtár szervezésében erdélyi körutat tesz Esterházy Péter író és Dés László zeneszerző, előadóművész. Ennek az első állomása Marosvásárhely, ahol a Látó Irodalmi Színpad a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem stúdiótermében látja vendégül a jeles anyaországi vendégeket. Dr. Bernády György Közművelődési Alapítvány és a csíkszeredai Pallas–Akadémia könyvkiadó szervezésében szerdán író-olvasó találkozóra kerül sor a marosvásárhelyi Kultúrpalota Tükörtermében. Az esten a szerző jelenlétében mutatják be Sas Péter Kós Károly képeskönyv című művét.
Az ünnep alkalmával egész héten szerveznek rendezvényeket Háromszéken is. Sepsiszentgyörgyön kedden mutatják be Sas Péter Kós Károlyról szóló művét, illetve ide is ellátogat pénteken az Esterházy–Dés „duó”, akik előző nap Kézdivásárhelyen mutatkoznak be. A megyeszékhelyi városi művelődési házban pénteken Cseh Tamás-emlékestet tartanak, pénteken pedig a Tamási Áron Színház nagytermében a Rétyi Fúvószenekar lép fel. Ugyancsak pénteken a háromszéki és a sepsiszentgyörgyi önkormányzat vezetői hivatalosan is bejelentik, hogy 2010 a képzőművészet éve lesz Háromszéken.
Hasonló rendezvényekre számíthatnak a csíkszeredai érdeklődők is. A hargitai megyeszékhelyen ma mutatják be a helyi Pallas–Akadémia Kiadó 550 kötetét, Sas Péter Kós Károlyról szóló művét, míg Esterházy Péter és Dés László szerdán tart előadást.
Egész hetes kultúra napi rendezvénysorozat várja a székelyudvarhelyieket is. Ennek keretében előbb elemisek, majd általános iskolába járó diákok számára szerveznek népdalvetélkedőt, de a hét folyamán lesz kerámiakiállítás, nyílik tárlat gyermekek alkotásaiból, Fülöp Áron szobraiból, a székelykeresztúri táborban készült fotókból, előadások hangzanak el az udvarhelyszéki díszítőművészetről. Ugyanakkor a Quartetto vonósnégyes és meghívottai világhírű slágereket adnak elő, de fellép az Udvarhely Táncműhely, az Udvarhelyszéki Fúvószenekar, illetve a Székelyföldi Filharmónia. A Tomcsa Sándor Színház a Magyar a Holdon című előadását adja elő a kultúra napja alkalmából.
Négynapos rendezvénysorozat keretében emlékeznek meg Gyergyószentmiklóson a Magyar Kultúra Napjáról. A rendezvények sora szerdán kezdődik a Cseh Tamás-emlékkoncerttel. Másnap megnyitják Simó Ádám Történelmi arcképcsarnok című dombormű kiállítását, illetve lapunk munkatársa, Jánossy Alíz Szárhegyi beszélgetések című interjúkötetét. Január 22-én 19 órától Borboly Csaba, a Hargita Megyei Tanács elnöke és Mezei János, Gyergyószentmiklós polgármestere adja át a Gyergyói Magyar Kultúráért díjat. Ezt követően a Figura Stúdió Színház legújabb produkcióját, a Kövesdi István rendezte Minden jó, ha a vége jó című Shakespeare-darabot láthatja a közönség. A négynapos rendezvénysorozat zárónapján 19 órától a marosvásárhelyi Yorick Stúdió Színház Emlékszel még...? című produkcióját láthatják a művelődési ház színháztermében. Forrás: Krónika (Kolozsvár)

Gémesi Ferenc: kiemelt feladat a szórványban élő magyarok támogatása
Kiemelt feladat a szórványban élő magyarok támogatása - mondta Gémesi Ferenc, a Miniszterelnöki Hivatal kisebbség- és nemzetpolitikáért felelős szakállamtitkára a nemzetpolitika tavalyi eredményeiről és idei terveiről tartott hétfői tájékoztatóján.
A határon túli magyar közösségek 2009-es támogatásáról beszámolva Gémesi Ferenc közölte, hogy olyan kisebb lélekszámú közösségek, mint a horvátországi és a szlovéniai magyarok számarányuknál nagyobb mértékben részesültek támogatásban.
Hozzátette: a szomszédos országok magyarlakta vidékein megújult és felépült több oktatási intézmény. Megemlítette, hogy több kárpátaljai egyházi intézmény működése veszélybe került volna a magyar állam támogatása nélkül, mivel tavaly ősz óta nem kapnak pénzt az ukrán költségvetésből. Ezeken kívül főleg a román-magyar határon volt sikeres a "Varratmentes Európa" program keretében a hiányzó közúti összeköttetések újjáépítése, európai uniós támogatásokkal.
A Miniszterelnöki Hivatal kisebbség- és nemzetpolitikáért felelős szakállamtitkára a 2010-es tervekről elmondta, hogy az idei évben a nemzetpolitika legfontosabb feladata a stabilitás megőrzése. Nem változott 2009-hez képest a támogatások összege, a februárban ötéves Szülőföld Alap kétmilliárd forintos kerete. "Nem fogunk választási szempontú nemzetpolitikát folytatni, sokkal fontosabb a stabilitás, nem a közösségek bevonásával kell a belpolitikát alakítani" - tette hozzá.
A 2010-es év kiemelt feladatai között megemlítette az erdélyi Mezőségi Magyar Iskolaközpont létrehozását a Szamosújvárban (Gherla) már egy hasonló intézményt működtető Téka Alapítvány bevonásával. Korábbi példák alapján közös román-magyar finanszírozással valósul meg a központ.
A nemzeti jelentőségű intézmények és programok köre kibővül 2010-ben. Több erdélyi oktatási és kulturális intézmény, irodalmi folyóiratok kerülnek be a közösségszervezés és a nyelvi-, kulturális identitás szempontjából fontos intézmények közé.
Folytatódik a csángó oktatás program a Moldvai Csángó Magyarok Szövetsége (MCSMSZ) szervezésében. Gémesi Ferenc szerint "dinamikus növekedés tapasztalható a program hatására", folyamatosan nő a magyar nyelvet tanulók száma a Csángóföldön. A 21 helyszínen folyó oktatásból 8-ataz úgynevezett Gyermekek házában tartanak. Ezeknek az önszerveződéssel létrejött kulturális központoknak a támogatására külön programot indítanak az idén.
Ugyancsak kiemelt támogatást élvez majd Kárpátalján a Técsői (Tjacsiv) Református Líceum felújítása, amely "szórvány szempontból a 2010-es év egyik legnagyobb beruházása" - mondta Gémesi Ferenc, hozzátéve, hogy felépülhet a Nagyberegi (Veliki Berehi) Református Líceum is. Az új intézmény az angol testvéregyház és magyar kormány támogatásával valósulhat meg. A szakállamtitkár emlékeztetett arra, hogy Kárpátalján az egyházak oktatási szerepe jelentősebb, mint más régiókban.
Erdélyben az idén folytatódik a nagyenyedi (Aiud) vártemplom viharkárok miatt tavaly megkezdett felújítása. Tovább bővítik a vicei (Vita) árvaházat, amelyhez uniós forrásokat is sikerült találni.
Emlékeztetett arra, hogy az európai uniós pályázatok új lehetőségeket nyitottak meg az utóbbi években. Fennmarad az idei évben is Szerbia és Ukrajna kiemelt támogatás - fűzte hozzá.
A világ magyarságának tavaly meghirdetett Vándor magyar című internetes játékról elmondta, hogy több ezer jelentkező regisztrálta magát a honlapon (http://vandormagyar.hu), amely az igényeket is figyelembe véve február 1-től megújul. Forrás: MTI

Az EP Erdélyi Magyar Képviselőcsoportjának közleménye
Az Európai Parlament Erdélyi Magyar Képviselőcsoportja a mai napon Strasbourgban megtartotta idei első ülését, melynek alkalmával a következőkben egyeztek meg.
1. 2010 februárjának végén közösen rendeznek ünnepélyes évkezdő találkozót jeles európai parlamenti képviselők részvételével, erdélyi nemzeti közösségünk jobb megismertetése és európai parlamenti támogatottságának erősítése céljából.
2. Annak ismeretében, hogy az illetékes bíróság elutasította a Ştefan Guşă volt vezérkari főnök marosvásárhelyi szobra felállításának a felfüggesztésére vonatkozó törvényes keresetet – az Európai Néppárt 2009. decemberi kongresszusának vonatkozó határozata értelmében, mely elítéli a kommunizmus szimbólumainak a feltámasztására irányuló törekvéseket, felemelik szavukat a vitatott szobor felállítása ellen. Ez a cselekmény a romániai forradalom megcsúfolását jelentené, annak 20. évfordulóján.
3. Erdélyi képviselőink elégtétellel állapítják meg, hogy az Európai Néppárt bonni kongresszusának egy európai kisebbségvédelmi keretegyezmény létrehozására vonatkozó határozata komoly előrelépést jelent a mindezideig háttérbe szorult EU-kisebbségpolitika tekintetében. Egyetértenek abban és összefognak annak érdekében, hogy EP-mandátumuk idején ez a célkitűzés megvalósuljon.
4. Az új esztendő és az újrakezdődő munka jegyében erdélyi képviselőink egyetértettek a további együttműködés szorosabbra fűzésében, valamint a kölcsönös kommunikáció javításában.
Strasbourg, 2010. január 19.
Az Európai Parlament Erdélyi Magyar Képviselőcsoportjának Sajtószolgálata. Forrás: erdély.ma

A tanügy két nagy gondja: fejkvóta és leépítés
Aránytalanságokat, iskolák közötti nagy eltéréseket hozhat a fejkvóta szerinti finanszírozás a Hargita megyei iskolákban. Az összegek megyén belüli átrendezését azonban nem engedi meg az erre vonatkozó kormányhatározat. A megoldást a tanfelügyelőség az önkormányzatokkal összefogva szeretné megtalálni.
Mivel az 1618-as kormányhatározat csak oktatási szintekre, oktatási környezetekre és kisebbségi oktatásra lebontva differenciál, amikor különböző koefficiensekkel számol, bizonyos iskolák esetében a béralap már a naptári év közepén kimerül. Ezért kéri a megyei tanfelügyelőség további differenciáló koefficiensek bevezetését, valamint azt, hogy – indokolt esetekben – engedjék meg az iskolák, illetve önkormányzatok szintjén az összegek átrendezését, beleértve a harmadik és negyedik negyedévi költségvetés kiigazítását.
Csukás Levente, a megyei tanfelügyelőség gazdasági igazgatója a Hargita Népének elmondta, hogy tavaly két alkalommal kellett az oktatásban dolgozók létszámát felülvizsgálniuk. Először, amikor kiderült, hogy 2005 elején, a kísérleti megyei státuszból származó módosításokat a minisztérium ígéretei ellenére sosem hagyta jóvá, és az akkor keletkezett pluszállásokat fel kellett számolni. Másodszor a minden megyét érintő leépítéseket kellett végrehajtani. Akkor kilobbizták, hogy az országos szintű ötszázalékos helyett Hargita megyében csak négyszázalékos legyen a leépítés. Külön jogi személyiséggel rendelkező óvodák összevonásával és más, kevésbé fájdalmas intézkedésekkel sikerült ezt a feladatot megoldaniuk. Most két fontos, egymástól független, de hatásaiban összetartozó rendeletet kell gyakorlatba ültetni. A 114-es sürgősségi kormányrendelet ötszázalékos leépítést ír elő a tanügyben. Ez ősztől 328 állás megszüntetését jelenti Hargita megyében, ami viszont nem ugyanannyi embert érint – mondja Csukás Levente. Jelenleg keresik a megoldást, ám az idő sürget, már februártól el kell kezdeni a nadrágszíj megszorítását ahhoz, hogy augusztustól iskolák ne maradjanak pénz nélkül. A másik, megoldásra váró feladat az iskolák diáklétszám szerinti finanszírozása. Ehhez elsősorban vissza kellene állítani a 2005 előtti állapotot, amikor egy jogi személyiséggel rendelkező oktatási intézményhez több iskola, óvoda is tartozott. Ráadásul sok olyan kis létszámú, falusi iskola működik, amelyeknek létjogosultsága a kevés gyerek miatt megkérdőjelezhető. A már meglévő iskolabuszokkal megoldható lenne a gyerekek néhány kilométeres utaztatása, a községközpontban levő, szakképzett pedagógusokat foglalkoztató, esetenként jól felszerelt iskolában pedig sokkal jobb körülmények között tanulhatnának. Mindezt azonban a helyi önkormányzatokkal közösen tudják csak tisztázni, megoldani. Azt tervezik, hogy az új főtanfelügyelő kinevezése után megbeszéléseket folytatnak a polgármesterekkel és iskolaigazgatókkal a legjobb megoldások megtalálása érdekében.
– Oktatási intézmények adminisztratív összevonásával iskolákat, osztályokat, és így természetesen pedagógusi állásokat lehetne megmenteni – mondja Waczel Ferenc, a tanfelügyelőség humánerőforrásokért felelős szakembere. Az iskolák létszám szerinti finanszírozását talán erre a naptári évre felfüggesztik, és az iskolák költségvetés-kiegészítést kapnak – bízik a legutóbbi hírekben Csukás Levente. Amennyiben mégis bevezetnék, akkor elkerülhetetlen lesz a leépítés. De más jellegű megoldást is javasol a tanfelügyelőség. Ilyen az alternatív oktatást jelentő Step by Step osztályok számára a fejadag növelése. A törvény ezen osztályok esetében két tanítónő fizetését engedi meg, a kormányhatározat viszont csak egyre ad pénzt. Pótlólagos fejadag bevezetésére lenne szükség a művészeti pótoktatásban részesülő diákok számára is. A megyei tanács, illetve a tanfelügyelőség hatáskörébe kellene tartozzon a külön koefficiensek megítélése azon iskolák számára, ahol két vagy több nyelven folyik az oktatás, a nehezen megközelíthető, kistelepülések iskolái számára, a PHARE- programokban részt vevő középiskoláknak és szakközépiskoláknak. A finanszírozásnál figyelembe kellene venni a tanári kar képzettségi szintjét is, hiszen a képzett tanároknak nagyobb béralapra van szüksége.
Mind a leépítésekre, mind a létszám szerinti finanszírozásra vonatkozó rendeletek életbe léptetése nehézségekkel jár, ráadásul sok tisztázatlan kérdést vet fel. Ezek megoldására azonban már most fel kell készülniük az önkormányzatoknak és az oktatási intézményeknek.
Takács Éva
Hargita Népe. Forrás: Erdély.ma

Lorántffy Zsuzsanna-évet kezdeményeznek Marosvásárhelyen
410 éve született és 350 éve halt meg Lorántffy Zsuzsanna fejedelemasszony, a nevét viselő marosvásárhelyi egyesület éppen ezért a 2010-es évet a fejedelemasszonynak szenteli, és számtalan rendezvénnyel adózik az emlékének.
Lorántffy Zsuzsanna Ónód várában született 1600-ban, de a sárospatakiban nevelkedett. Szülei korán meghaltak, ezért már 16 évesen férjhez ment az ország leggazdagabb, legderekabb fiatal kapitányához, Rákóczi Györgyhöz.
Sok szomorúsággal megterhelt, törékeny gyermeklány volt Lorántffy Zsuzsanna, amikor férjhez ment. A gyenge fiatal lányból erős, határozott asszony lett, aki férjének igazi segítőtársa volt. 1630-ban Rákóczi Györgyöt Erdély fejedelmévé választották, s a következő évben a család Erdélybe költözött, de vagyonuk központja továbbra is Sárospatak maradt, s a fejedelemasszony ezután is sokat időzött Patakon. Miután 1648-ban a férje meghalt, a temetés után Zsigmond fiával visszaköltözött Patakra, és élete hátralévő részét a város fejlesztésére, a kollégium felvirágoztatására szentelte.
Marosvásárhelyen 1990 óta létezik a Lorántffy Zsuzsanna Egyesület, amely karitatív és kulturális célokat valósít meg. Az egyesület bemutatta a 2010-es évi eseménynaptárát: a már megszokott rendezvények mellett – Wass Albert-felolvasóest, operettest, mesemondó vetélkedő stb. – idén kiemelt figyelmet szentelnek annak fejedelemasszonynak, akitől az egyesület a nevét is kölcsönözte. Több szervezettel közösen uniós pályázatot tettek le több rendezvény megvalósítására is, emellett tervben van egy borhoz kötődő esemény megszervezése is, ugyanis a tokaji aszú megszületéséhez is volt köze közvetve Lorántffy Zsuzsannának. A fejedelemasszony udvari papja, Sepsy Laczkó Máté az akkori hadi események miatt a szüretet novemberig késleltette. A szőlők emiatt megtöppedtek, összeaszalódtak, így a borok édesebbek, tüzesebbek lettek.
Szász Cs. Emese. Forrás: Székelyhon.ro

Vitára kerül a kisebbségi törvény
Folytatódik a kisebbségi törvény évekkel ezelőtt abbamaradt parlamenti vitája, erről egyezett meg az RMDSZ és a Demokrata-Liberális Párt (PD-L), mondta el Markó Béla.
Nem a törvényjavaslat cikkelyeiről tárgyaltak, hanem megegyeztek arról, hogy cikkelyenként újratárgyalják a parlamentben a tervezetet, mondta Markó, aki emlékeztetett, a tervezetet a szenátusban a Konzervatív Párt (PC) képviselői blokkolták, a képviselőházban pedig szinte mindegyik politikai párt elhatárolódott a törvényjavaslattól, ideértve a demokrata-liberálisokat is.
Kezdésképpen az RMDSZ a többi nemzeti kisebbség képviselőivel tárgyalna, mert ők is szeretnék a tervezetet minél hamarabb elfogadtatni, majd a PD-L-lel és a többi parlamenti párttal, és csak utána indítaná be a tervezet parlamenti vitáját, mivel ebben az időszakban nagyon könnyen lehet feszültségeket, ellenségeskedéseket kelteni, mondta az RMDSZ elnöke. Forrás: Manna.ro

Többnyelvű táblák Kolozsváron?
A Mátyás-szoborcsoport sorsáról, táblaügyről, gazdasági válságról tárgyalt pénteken a kincses városban Füzes Oszkár, Magyarország bukaresti nagykövete Sorin Apostuval, Kolozsvár polgármesterével.
„Az a jó, hogy tudunk tárgyalni, most már tudunk őszintén beszélni, fel tudjuk vetni a problémákat, és nem borítjuk egymásra az asztalt pusztán azért, mert szóba hozunk egy bizonyos témát” – utalt Gheorghe Funar polgármesterségének idejére Füzes.
„Ha a korábbi időszakokhoz viszonyítunk, ez már előrelépés. Ha azonban ahhoz hasonlítjuk, hogy mit szeretnénk, van még mit fejlődni” – értékelte az utóbbi évek diplomáciáját Magyarország nagykövete. Füzes a találkozót követően arról tájékoztatott, hogy Apostu korrektnek mutatkozott, készségesen válaszolt a nagykövet kérdéseire.
„A polgármester ígéretet tett, hogy júniusban felavatják a felújított Mátyás-szobrot, és azt is megígérte, hogy a többnyelvű táblák ügye is megoldódik” – számolt be tapasztalatairól a nagykövet. Füzes Oszkár egyébként most első ízben találkozott Sorin Apostuval.
Szilágyi Mátyás, Magyarország kincses városi főkonzulja is megerősítette, 2004 óta lényegesen javultak a diplomáciai kapcsolatok Kolozsváron, de országos szinten is. „Ma már nincsenek tabuk, bármilyen nyitott problémát meg lehet beszélni bármelyik román parlamenti párttal” – hangzott el. Forrás: Krónika (Kolozsvár)

A nemzetpolitika három éve
„Bár 2010 választási év Magyarországon, nem fogunk választási szempontú nemzetpolitikát folytatni. Nem a magyar közösségek bevonásával kell Magyarországon belpolitikát folytatni” – fogalmazott Gémesi Ferenc, a Miniszterelnöki Hivatal kisebbség- és nemzetpolitikáért felelős szakállamtitkára tegnap Budapesten, a nemzetpolitika három év alatt elért eredményeiről és ez évi terveiről tartott tájékoztatóján.
A szakállamtitkár kiemelte, továbbra is fontosnak tartják az elindított ügyeket, programokat, így ezeket folytatják, hiszen – mint mondta – a magyar kormány elkötelezett a megújított nemzetpolitika, a külhoni magyarsággal egyetértésben kialakított programok folytatásában. A költségvetési támogatás összege 2010-re is változatlan maradt, az idén februárban öt éves Szülőföld Alap pedig az előző évekhez hasonlóan idén is két milliárd forintos kerettel rendelkezik.
„A támogatott ügyek közül a nemzeti jelentőségű intézmények és programok köre kiemelkedik” – vélekedett Gémesi Ferenc, majd hozzátette, hogy a 2009. decemberi Magyar-Magyar Kormányzati Konzultáción a határon túli magyar szervezetek vezetőivel már megállapodtak a program 2010-2014 közötti folytatásáról.
A 2007-ben nemzeti jelentőségűvé nyilvánított romániai magyar intézmények körének és támogatási nagyságrendjének megtartása mellett új intézmények és programok is bekerülnek idén a keretbe: mint például a Mezőségi Magyar Iskolaközpont építése Szamosújváron, amely a magyar és a román kormány közös finanszírozásában valósulna meg.
„A Nemzeti Intézmények új körének meghatározásakor mindenekelőtt az adott intézmény anyanyelv és nemzeti identitás megőrző erejét vettük figyelembe. Az új intézmények is az oktatás és a kultúra területéről kerültek ki: a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem és a Színművészeti Egyetem háttérintézményei, a Studium-Prospero Alapítvány – 5 millió forint, illetve a kolozsvári Protestáns Teológia – 3 millió forint működési támogatásban részesül nemzeti intézményként” – fogalmazott Gémesi.
Emellett Erdélyben a Korunk, a Helikon és a Látó folyóiratok is két-két millió forintos támogatást nyertek, illetve az Aradi Kamaraszínház is nemzeti jelentőségű intézmény lett.
Kánya Gyöngyvér, Budapest. Forrás: Új Magyar Szó (Bukarest)

Csík: már nem gyászolnak
Elvitték tegnap az „Ebből az intézményből magyar vezetőt távolítottak el” feliratú, gyászjelentés formájú táblát a Hargita Megyei Tanács bejárata elől. A helyi RMDSZ vezetői így kívánták jelezni, hogy a szövetség kormányra lépésével csökkent a magyar igazgatók leváltása miatti feszültség Székelyföldön.
Utolsó szakaszába érkezett tegnap az RMDSZ és a Demokrata–Liberális Párt (PD-L) közötti egyeztetés a kormányzati tisztségek elosztásáról: a koalíciós partnerek lapzártánkkor az országos ügynökségek és hatóságok vezetőségi posztjain alkudoztak.
Kovászna és Temes az élen
Eközben helyi szinteken is zajlanak a tárgyalások a PD-L és az RMDSZ között a megyei intézményvezetői tisztségek elosztásáról, igaz, eddig nem sok eredménnyel: mindeddig csak Kovászna és Temes megyében sikerült aláírni a koalíciós partnerrel a megállapodást – erősítette meg tegnap lapunknak Kovács Péter területi szervezetekért felelős ügyvezető alelnök.
Emlékeztetett: a területi szervezetek január 21-ig kaptak határidőt arra a két alakulat vezetőségétől, hogy megkössék a helyi egyezségeket. „Ott, ahol nem sikerül megállapodni a határidőig, a PD-L és az RMDSZ országos vezetői próbálnak megoldást keresni a helyi tisztségek elosztására” – magyarázta Kovács Péter.
Temes megyében egy igazgatói és hat aligazgatói tisztséget sikerült két tárgyalási forduló után kialkudni a helyi RMDSZ-nek, Kovászna megyében pedig a posztok 65 százalékát szerezte meg a PD-L-vel folytatott egyezkedéseken.
Baciu: vissza az egész!
Ez utóbbi megállapodással azonban máris elégedetlen a demokrata-liberálisok háromszéki vezetője, igaz, Gheorghe Baciu nem is vett részt a helyi „koalíciós szerződés” múlt heti aláírásán. Az RMDSZ-szel folytatott tárgyalásokon a PD-L régióért felelős alelnöke, Gheorghe Sricpcaru képviselte a koalíciós partnert, a megyei elnök Bukarestben volt.
„Nekem csak az utolsó pillanatban szóltak a megállapodásról” – panaszkodott Baciu, aki szerint a nélküle megkötött egyezséget újra kell tárgyalni. „Elfogadhatatlan, hogy a választásokon nyertes párt olyan kulcsfontosságú intézményekből küldi haza az embereit, mint például a pénzügyi igazgatóság vagy a mezőgazdasági igazgatóság” – nyilatkozta a Kovászna megyei PD-L elnöke.
„A kutya ugat, a karaván halad” – kommentálta tegnap megkeresésünkre Gheorghe Baciu panaszait Tamás Sándor. A háromszéki RMDSZ-szervezet elnöke nem tartja valószínűnek, hogy a PD-L helyi vezetőjének kifogásai felboríthatják a már megkötött megállapodást. „Nyilván, hogy Baciu tiltakozik, hiszen most nagyon haragszanak rá azok az igazgatók, akiknek most távozniuk kell posztjukról, s akiket korábban ő juttatott tisztségbe” – mondta Tamás Sándor.
Csíkban ma tárgyalnak
Hargita megyében ma tart tárgyalási fordulót az RMDSZ és a PD-L az intézményvezetői tisztségek elosztásáról. Borboly Csaba megyei tanácselnök, a Csík Területi RMDSZ elnöke reméli, hogy a háromszékinél is jobb arányban jutnak igazgatói posztokhoz.
„Hangsúlyoznám azonban, hogy nem is az arány számít. Számunkra az a fontos, hogy olyan intézmények élére kerüljenek felelős, szakértelemmel rendelkező magyar igazgatók, amelyek az emberek mindennapjait érintik. Ilyen az oktatás, a mezőgazdaság, az egészségügy” – magyarázta az ÚMSZ-nek Borboly Csaba.
Oldódott a feszültség
Csíkszeredában egyébként tegnap jelképesen is jelezték, hogy véget értek a magyar igazgatók eltávolításával keletkezett feszültségek Hargita megyében: Korodi Attila képviselő és Bencze István, a csíkszeredai városi RMDSZ ügyvezető elnöke sajtóesemény keretében elvitte az „Ebből az intézményből magyar vezetőt távolítottak el” feliratú, gyászjelentés formájú táblát a Hargita Megyei Tanács bejárata elől.
„Most már nyugodtan bevehetjük a táblát, elérte célját. Ezentúl új időszak kezdődik a megye közéletében” – jelentette ki Korodi, utalva arra, hogy a megyébe nemrégiben magyar prefektust neveztek ki, és hamarosan a megyei intézmények élére is jobbára magyar tisztségviselők kerülnek.
Korodi emlékeztetett, hogy a magyar igazgatók tavalyi leváltása elleni tiltakozásul 2009. április 30. – május 22. időszakban a helyi RMDSZ hét darab ilyen táblát helyezett ki Csíkszeredában egy-egy intézmény bejárata elé. Ezek egy részét egyébként azóta ellopták.
Cseke Péter Tamás, Inczefi Tibor. Forrás: Új Magyar Szó (Bukarest)

Cotroceni-ben az Unió elnöke
„Azért jöttem Bukarestbe, hogy közelebbről is megismerjem Romániát” – jelentette ki tegnap este Herman Van Rompuy, az Európai Unió újdonsült elnöke, miután Traian Băsescu államfővel tárgyalt a Cotroceni-palotában.
A belga politikus beszámolója szerint a román elnökkel elsősorban az EU aktuális gazdasági kérdéseiről, illetve a tagállamok miniszterelnökeinek és államfőinek soron következő tanácskozásáról is egyeztettek, amelyet – kezdeményezésére – február 11-én tartanak.
Rompuy hangsúlyozta, az Európai Tanács legközelebbi, informális ülésein arra próbálnak majd megoldásokat keresni, miként lábalhatnak ki a gazdasági válságból az EU tagállamai. Hozzátette, céljuk az, hogy az Unió országainak gazdasága idén legalább kétszázalékos átlagnövekedést érjen el. „Célunk a hosszú távú gazdasági stabilitás elérése, hogy lépést tudjunk tartani a világ nagyobb gazdaságaival” – fogalmazott Herman van Rompuy tegnap este Bukarestben.
Elmondta, a február 11-i EU-csúcs is ezt a célt szolgálja. „A gazdasági talpra állás, valamint az új év új kihívásainak a megoldása lesz a prioritásunk” – tette hozzá az elnök. Hozzátette, szükségét érzi annak, hogy az Unió országainak vezetőivel jó, kölcsönös bizalmon alapuló kapcsolatot alakítson ki. „Ez mind a mandátumom hatékonysága szempontjából, mind az eredményes együttműködés miatt fontos” – hangsúlyozta az Európai Unió elnöke.
Herman Van Rompuy már korábban bejelentette, hogy február 11-re soron kívüli találkozóra Brüsszelbe hívta az EU-tagországok állam- és kormányfőit. A megbeszélés témája a gazdasági válság mellett a káros éghajlatváltozás elleni fellépés lesz. Utóbbira vonatkozóan azt emelte ki, hogy a múlt havi koppenhágai konferencia tapasztalatainak felhasználásával, az EU egységének fokozásával kell megpróbálni elérni az ambiciózus célkitűzéseket.
Az Unió gazdasági helyzetével kapcsolatban Van Rompuy elmondta, hogy most már közép- és hosszú távon kell gondolni, és ennek érdekében dönteni kell a 2020-ig ívelő növekedési programról. Mint mondta, hosszú távon sem egyértelműen kedvezőek a gazdasági kilátások.
Fleischer Hilda. Forrás: Új Magyar Szó (Bukarest)

Külön ünnep, külön gyász
Egyre inkább úgy tűnik, kevés a gyakorlati hozadéka a tavaly életre hívott és oly nagyon ünnepelt magyar összefogásnak. Pillanatnyi célját — az eredményes közös szereplést az EP-választásokon — elérte, ám azóta szinte nem akadt olyan kérdés, amelyben egyetértettek volna a felek. Nem sorakoztak fel a Tőkés László által megálmodott módon a nagy és szent ügyek mellé, mi több, az éppen ezek kapcsán élesedő nézetkülönbségek csak erősítik a széthúzást.
Az autonómia-munkacsoportot életre hívták, ám munkájuk jó esetben is csak vánszorog, eddig eredménynek a látszatát sem sikerült felmutatniuk. Nem született megállapodás sem tavaly, sem idén a székelyföldi önkormányzati nagygyűlések ügyében, a politikai szekértáborok külön-külön rendezvényeken hangoztatták zengzetes autonómiakövetelő szólamaikat. Nincs közös tervezés, közös cselekvés, egyetértés a legalapvetőbb kérdésekben sem, így nem csodálkozhatunk azon, hogy külön emlékeznek a húsz esztendővel ezelőtti tragikus marosvásárhelyi eseményekre.
Tőkés László és az EMNT idejekorán elkezdte többnapos megemlékező rendezvénysorozata szervezését, céltudatosan a húsz évvel ezelőtti rendszerváltás folyamatába illesztették Marosvásárhely fekete márciusának felidézését. Jelképesen is fontos momentum, hogy társszervezőjükké szegődött a Smaranda Enache nevével fémjelzett Pro Europa Liga, gyertyás felvonulással, majd konferenciával, neves előadókkal emlékeznek 1990 márciusára.
Az RMDSZ nem volt hajlandó „közösködni", Markó Béla kijelentette, ő semmiféle fáklyás menetnek nem híve, s kiderült, számukra nem kívánatos efféle megemlékezésen részt venni. Az RMDSZ egy tizenegy órás dokumentumfilm levetítése során, az ezt követő beszélgetésen idézi fel a húsz évvel ezelőtti történéseket.
Nehezen megmagyarázható, miért van szükség a külön-külön emlékezésre. Nem mondhatjuk, hogy az RMDSZ szabadulni próbál a nyomasztó évfordulótól, hisz több alkalommal idézték az elmúlt napokban az egykori eseményeket, és kérték a dokumentumok titkosításának feloldását is. Mégis, úgy tűnik, a hatalom részeseiként a szelídebb, kevéssé látványos múltidézést tartják időszerűnek. Került hát ismét valami, ami elválaszt nemcsak magyart a romántól, de közvetlenül is érintett magyart a magyartól. Újabb alkalom, hogy bebizonyosodjék: nemcsak ünnepelni, de emlékezni, gyászolni sem tudunk közösen.
Farkas Réka. Forrás: Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

RMDSZ- PDL: vidéki perpatvar
Bár az RMDSZ és a Demokrata-Liberális Párt (PDL) csúcsvezetése közötti megállapodás értelmében január 20-áig kell megszülessenek a két alakulat helyi szintű együttműködéséről szóló megegyezések, a tárgyalásoknak koránt sincs vége.
A legtöbb megyében a decentralizált intézmények vezető tisztségeinek elosztása körül zajlik a vita. Maros, Szatmár, Kolozs és Hargita megyében javában zajlanak a koalíciós pártok közti egyeztetések, Bihar megyében pedig a megyei RMDSZ-szervezet közölte: nem hajlandó felrúgni a Nemzeti Liberális Párttal (PNL) korábban kötött együttműködési megállapodást. Kovászna megyében – az erdélyi megyék közül elsőként – már aláírták az ezzel kapcsolatos egyezményt.
Bihar megye: az RMDSZ a liberálisokkal folytatja
Szabó Ödön, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke a Krónikának ismét megerősítette: szó nincs arról, hogy felmondanák a megyei és a nagyváradi önkormányzatban a PNL-vel fennálló megállapodást. Kifejtette, a megyei szervezet kezdettől úgy gondolkodott, hogy a PNL-t tartja meg partnerként, függetlenül a kormányban kialakult viszonyoktól.
„Az intézményvezetői tisztségeknél fontosabb a tavaly leváltott magyarok erkölcsi kárának megtérítése” – fogalmazott Szabó. Szerinte miután az elmúlt évben az RMDSZ azért harcolt, hogy az intézmények élére ne politikai alapon nevezzen ki vezetőket a kormány, akkor sem szabad változtatnia álláspontján, amikor a saját embereiről van szó.
„A bíróság már több esetben elrendelte az eltávolított tisztségviselőket ért anyagi kár megtérítését, most annak kell következnie, hogy a felelősök nyilvánosan megkövetik a leváltottakat, és elismerik, hogy jól végezték a dolgukat” – magyarázta. Ha ez megtörténik, lehet, hogy születik konkrétabb megegyezés is, de biztosan nem egy-két napon belül – mondta Szabó Ödön. A Bihar megyei önkormányzatban az RMDSZ a liberálisokkal alkot többséget, a testület elnöke és egyik alelnöke PNL-s, a másik alelnök pedig az RMDSZ színeiben tevékenykedik.
Az RMDSZ és a PDL hétfőn este megállapodott az állami ügynökségek vezetői tisztségeinek elosztásáról, a tárgyalások eredményeképpen a szövetség többek között a pénzügyőrség és a környezetvédelmi felügyelőség élére jelölhet képviselőt.
A Mediafax PDL-forrásokból úgy tudja, a pénzügyőrségen és a környezetvédelmi felügyelőségen kívül az RMDSZ az Országos Vízügyi Hivatal és a Kisebbségügyi Hivatal vezetését is megkapja.
Az idézett források szerint a koalíciós partnerek abban is megállapodtak, hogy a szövetség ezenkívül egy repülőtér-igazgatói tisztséget is kap. Arról még folynak a tárgyalások, hogy melyik repülőtér igazgatóját jelölheti az RMDSZ.
Maros megye: szombatra halasztottak
Az RMDSZ Maros megyei szervezete eddig többször tárgyalt a PDL helyi vezetőségével, legutóbb tegnap. „A megyében a vezető tisztségek 40 százalékát kapja meg az RMDSZ, és a vezető-helyettesi állások negyven százalékát szintén magyar nemzetiségű szakemberek töltik majd be” – tudtuk meg Kelemen Atillától. Kérdésünkre, miszerint korábban leváltott vezetőket helyeznek-e vissza tisztségeikbe, a megyei RMDSZ-elnök azt válaszolta: lesznek régi és új jelöltek is. Maros megyében várhatóan szombaton írják alá a koalíciós egyezményt, ekkor hozzák nyilvánosságra a tisztségekre jelölt személyek névsorát is.
Hargita megyében ugyancsak tegnap ültek asztalhoz a demokrata-liberálisok és az RMDSZ helyi képviselői, a szövetség Csíki Területi Szervezetének sajtóosztályától azonban megtudtuk, a feleknek lapzártánkig nem sikerült megállapodniuk, így a tisztségek elosztására vonatkozó megállapodást várhatóan ma írják alá. Kolozs megyében jelentős igényekkel lép fel az RMDSZ: László Attila, a szövetség megyei elnöke közölte, a magyar lakosság arányának megfelelően a megyei intézmények igazgatói tisztségeinek 16 százalékát kérik a PDL-től. Egyelőre itt sem született egyezség a PDL-vel, a tárgyalások a napokban folytatódnak.
Szatmár megye: el sem kezdték az egyezkedést
A Szatmár megyei RMDSZ objektív okok miatt még nem tudott tárgyalóasztalhoz ülni a PDL helyi képviseletével – tudtuk meg Nagy Szabolcstól, a szövetség megyei szervezetének sajtóreferensétől. „A PDL megyei vezetője, Ioan Holdiş parlamenti képviselő az elmúlt időszakban nagyon elfoglalt volt, ezért nem tudtunk egyeztetni vele a megyei együttműködés mikéntjéről” – fogalmazott a sajtószóvivő.
A szatmári RMDSZ-nek jelenleg még nincs pontos ütemterve a partnerségről szóló tárgyalások megszervezésére, de a közeljövőben egyeztetni fog a nagyobbik kormánypárt helyi szervezetével. Szatmár megye ügyeit az RMDSZ a megyei önkormányzatban jelenleg a liberális és a Szociáldemokrata Párttal (PSD) közösen kezeli, ez a két politikai alakulat látja el a megyei tanács alelnöki tisztségeit. A tanácselnöki pozíciót az RMDSZ birtokolja, és ugyanígy övék a nagyobb városok, Szatmárnémeti, Nagykároly és Tasnád polgármesteri széke is.
Kereskényi Gábor, Szatmárnémeti alpolgármestere, az RMDSZ városi szervezetének elnöke korábban úgy nyilatkozott a Krónikának, hogy a szövetség a megye magyar lakosságával arányosan 40 százalékot szeretne kapni a decentralizált intézmények igazgatói székeiből, ezért nem zárkóznak el a tárgyalások elől.
Kovászna megye: Baciu visszakozott
A Demokrata-Liberális Párt Kovászna megyei egyeztetőtanácsa hétfői ülésén érvényesnek nyilvánította az RMDSZ-szel kötött helyi szintű megállapodást a decentralizált intézmények vezetői tisztségeinek újraelosztásáról. A szervezet várhatóan pénteken, az RMDSZ-szel egy időben hozza nyilvánosságra az igazgató- és aligazgatójelöltek névsorát.
Mint ismeretes, Gheorghe Baciu, a PDL megyei szervezetének elnöke nem vett részt múlt héten a két párt közötti tárgyalások véglegesítésén, ezt követően úgy nyilatkozott: nem hajlandó aláírni az RMDSZ-szel kötött megállapodást, és javasolni fogja a vezetői tisztségek újraelosztását. A PDL egyeztetőtanácsának ülését követően azonban viszszakozott: mint mondta, a sajtó félreértelmezte nyilatkozatait, egy pillanatig sem kérdőjelezte meg az egyezség legitimitását. A háromszékiek országos viszonylatban elsőként írták alá a megyei szintű RMDSZ–PDL-együttműködést, az egyeztetések eredményeként a kormánynak alárendelt 35 megyei közintézmény 65 százaléka magyar irányítás alá kerül.
A koalíciós partnerrel kötött egyezmény értelmében az RMDSZ öt megyei intézmény élére jelölhet igazgatót Szilágy megyében – jelentette be a PDL-vel folytatott egyeztetést követően Seres Dénes, a szövetség területi szervezetének elnöke. Mint mondta, a megállapodás szerint az RMDSZ további hét dekoncentrált intézmény aligazgatói tisztségét is megkapja. Lucian Bode, a demokrata-liberálisok Szilágy megyei szervezetének elnöke tegnap úgy nyilatkozott: a vezetői tisztségek elosztása az etnikai arányok figyelembevételével történt.
Gyergyai Csaba, Kiss Előd-Gergely, Máthé Éva, Nagy Orsolya, Végh Balázs. Forrás: Krónika (Kolozsvár)

Államtitkárként a kisebbségi oktatásért fog felelni Király András – A barikád másik oldalán
A kormányzati szerepvállalással a népszerűtlen döntések következményeit is vállalnia kell az RMDSZ-nek, a tanügyben is – állítja Király András Arad megyei RMDSZ-elnök, az oktatási minisztérium új államtitkára.
A Csiky Gergely Iskolacsoport jelenlegi igazgatója saját megfogalmazása szerint a barikád másik oldalára áll, de a magyar nyelvű oktatás érdekeit fogja szem előtt tartani, még akkor is, ha a legújabb rendelkezések kész tények elé állítják, és a költségvetés szűk mozgási teret enged.
– Az RMDSZ-nek fenntartott államtitkári tisztséget a Szövetségi Állandó Tanács döntése értelmében kaptam meg, de csak azután foglalhatom el a hivatalt, miután a miniszterelnök aláírja a kinevezést – nyilatkozta Király András. – Erre sor kerülhet néhány napon, vagy héten belül. Szeretném ezt a félévet lezárni a Csikyben, és csak azután munkába állni a minisztériumban. Ott a kisebbségi oktatás lesz a fő feladatom, de bizonyára más munkaköröket is kapok majd. Ez az államtitkárság felelt eddig például a parlamenttel való kapcsolattartásért.
– Nem hálátlan feladat most államtitkárnak lenni, amikor számos népszerűtlen intézkedést, karcsúsítást készítenek elő a tanügyben?
– Valóban nehéz időszak ez, de az RMDSZ felvállalta a kormánytagságot, aminek ez is velejárója. Reméljük, racionalizálni tudjuk a kormány elképzeléseit. A közösségnek jogos elvárásai vannak az RMDSZ-szel szemben a kormányzati szerepvállalás okán, de a mostani állapotok nem hasonlíthatók a 2004 és 2008 közötti időszakhoz. Eddig a hatalom halogatta, hogy hozzányúljon a közszférához, most megteszi ezt. Hogy úgy mondjam, a barikád másik oldalára állunk, a végrehajtást képviseljük.
– Az a közhangulat, hogy az RMDSZ asszisztál a kis létszámú – főleg magyar – iskolák bezárásához, ami többek között a fejkvóta-rendszer eredménye.
– A tanügyi törvényben és az Országos Oktatási Paktumban is vannak kitételek, amelyek a kisebbségi oktatás esetében pozitív megkülönböztetést alkalmaznak, és azon leszünk az RMDSZ-szel, hogy észszerű, elfogadható változások legyenek. Azok az átiratok, amelyeket a tanügyminisztérium minden megyébe elküldött, és amelyek alapján sokan kész ténynek veszik bizonyos iskolák bezárását, inkább felmérő jellegűek, még nincs eldöntve semmi.
– Megszűnnek iskolák, vagy sem?
– Megszűnhetnek, de ezt nem a minisztérium dönti el. Az önkormányzatok beleegyezése is kell hozzá, hiszen attól függ, hogy egy település hány alkalmazottat és iskolaépületet tarthat fenn. Az biztos, hogy a keretszámok a nagyobb létszámú intézményeknek kedveznek. De itt hangsúlyoznom kell, hogy még parlamenti képviselői mandátumom alatt volt egy törvényjavaslatom – amit most is fenn fogok tartani –, hogy az elszigetelt, tömegközlekedéssel nehezen megközelíthető helységekben lévő iskolákat működtessék a létszámtól függetlenül, mert mindenkinek joga van a közoktatáshoz és az anyanyelvű oktatáshoz. Természetesen, ha az utaztatás, az étkeztetés és a felügyelet megoldható, akkor jobb, ha nagyobb közösségben tanul a gyerek, több pedagógus ügyel rá. Ezt mindenütt a helyi sajátosságok figyelembe vételével lehet megoldani, és ha kell, elutazok minden megyébe, hogy közösen döntsünk. Menni fog, mert előbb-utóbb a napközis programot is be fogják vezetni, hiszen a karcsúsítás mellett valós reformra is szüksége van már a tanügynek. Az igaz, hogy a jelenlegi költségvetés elég keskeny pályát szab nekünk.
– A kinevezése kapcsán megkerülhetetlen a kérdés: a politikai karrier előbbre való, mint a szakmai előmenetel?
– Azt hiszem, azzal elértem a politikai pályám csúcsát, hogy parlamenti képviselő lehettem. A minisztériumban egész más dolgozni. Ez egyben szakmai kihívás, ugyanakkor az RMDSZ programját is képviselnem kell. Tagadhatatlan: örülök, hogy rám esett a választás, de nehéz időszak következik.
– Ön a legrövidebb ideig funkcióban lévő igazgató a Csiky Gergely Iskolacsoportban?
– Ezt nem tudom, mert régebben is voltak igazgatóváltások tanév közben, de tényleg nem hittem, hogy ilyen rövid ideig leszek igazgató: szeptemberben két évre előre terveztük a kollégákkal az iskola ügyeit. Mégis, úgy érzem, ennyi idő alatt is sikerült eredményeket elérni, új irányvonalat szabni az intézménynek. Ősztől a szolgáltatások–turizmus szakkal bővül a középiskolai tagozatunk.
– Feltételezem, hogy most már az aradi beruházások is nagyobb figyelmet kapnak majd a minisztériumban.
– 2004 és 2008 között szinte minden magyar iskolát újjáépítettünk, de a Csiky mindig is kiemelt figyelmet kapott, hiszen a megyében itt folyik csak középiskolai oktatás magyarul. Ha nem lett volna az RMDSZ, még mindig egy épületben lennénk a román iskolával, vagy az új szárny építése sem kezdődhetett volna el. Odafigyelünk rá, de a többi magyar iskolát sem mellőzzük.
– A pécskai szülők egy része szeretné, ha magyar középiskolai oktatás indulna Pécskán. Ön pártoltaugyan ezt, de azért korábban megjegyezte, hogy a Csiky igazgatójaként nem teljes mértékben támogatja, hiszen az aradi iskolától vonna el diákokat. Államtitkárként hogyan viszonyul ehhez?
– Minden minőségemben jó kezdeményezésnek tartom, csak ne legyen egyszeri fellobbanás. Egyik iskola sem konkurenciája a másiknak, hanem inkább kiegészítője: a szakokat igény szerint indítják, és tudom, hogy ha Pécskán lenne mezőgazdasági szakképzés magyarul, jó néhány diákunk azt választaná. Viszont nem lehet egy intézményt politikai ráhatással létrehozni, mint az 1990-es években. Van egy akkreditációs folyamat, amit be kell tartani, és biztosítani kell a folytonosságát is. Olyan körülmények között, hogy évente 120-140 nyolcadikos végez magyarul megyeszerte, ez elég nehéz. De dolgozni kell rajta!
– Ki lesz az ön utódja a Csikyben?
– A tantestület tagjai közül nevez ki valakit a tanfelügyelőség. Szeretnénk, ha előbb a kollégák tudnák meg a kilétét, és azután a nyilvánosság.
*
Hadnagy Éva, az iskola aligazgatója érdeklődésünkre elmondta: nem ő lesz a megbízott igazgató, továbbra is csak a helyettesi poszt betöltését vállalja.
Pataky Lehel Zsolt. Forrás: Nyugati Jelen (Arad)