Rendőrállam irányába haladunk?
A PEL az európai intézményekhez fordul
A civil társadalomnak, a felelős politikusoknak és azon állampolgároknak, akik még hisznek abban, hogy Románia valóban demokratikus, európai állammá válhat, tisztában kell lenniük azzal, hogy milyen államtípust javasol a PD-L és Traian Basescu: egy újfajta "hibrid", diktatúrába hajló hatalmi rezsimet, amely megtépázná a húszéves átmeneti időszak alatt szerzett szabadságjogainkat, és amely ellentmond az Európai Unió demokratikus gyakorlatának – nyilatkozta tegnap Smaranda Enache, a Pro Európa Liga társelnöke.
"Úgy gondoljuk, hogy az egykamarás parlament, az elnöki hatalom megerősítése, az új választási rendszer, amely nyomán csupán két párt fog megmaradni, a pluralizmus felszámolását fogja jelenteni Romániában, abban a kontextusban, hogy megmarad a CSAT, amely fölött a parlament nem gyakorolhat felügyeletet, amikor az ortodox egyház oly módon erősödik, hogy beavatkozhat az állam dolgaiba, ez a modell, amelyet most el akarnak fogadtatni, Romániát egészen más irányba fogja vinni, mint amit reméltünk. Ez a modell nem az Európai Unió és nem a stabil demokráciák modellje, hanem szovjet típusú kormányzási modell".
A PEL kétkamarás parlamentet javasol, ahol a két ház szerepe világos: a felsőház a régiók, a vallási felekezetek, az etnikumok háza legyen, azt szeretné, ha parlamentáris köztársaságban élnénk, ahol az államfőt a parlament választja meg. Azt szeretnék, hogy a titkosszolgálatok finanszírozása legyen áttekinthető, szűnjön meg a CSAT, illetve azt, hogy mind a vallási, mind az etnikai kisebbségek otthon érezzék magukat Romániában, foglalhassanak el tisztségeket a titkosszolgálatokban, hadseregben, ahol ez ma nem történik meg.
A hatalomnak erről a tendenciájáról tájékoztatják az Európa Tanácsot, az Európai Parlamentet, az amerikai nagykövetséget és azokat az intézményeket, amelyeknek Románia EU- és NATO-tagként része. Reményét fejezte ki, hogy ezek az intézmények állást foglalnak az ügyben és nem fogják hagyni kialakulni azt az "eredeti demokráciát", amelyet létre akar hozni az államelnök és a PD-L.
Ha muszáj, második Egyetem tér lesz Vásárhelyen
A PEL többször tiltakozott az ellen, hogy szobrot emeljenek annak a Stefan Gusa tábornoknak, aki 1989 decemberében a temesvári tüntetők közé lövetett. Tiltakozásukat elküldték a kormánynak, az államfőnek, a szenátus és a képviselőház elnökének, a prefektusnak, a polgármesteri hivatalnak és név szerint minden marosvásárhelyi tanácsosnak. Választ csupán három intézménytől: a miniszterelnöki kabinettől, a prefektustól és a polgármesteri hivataltól kaptak.
Ha az elkövetkezendőkben sem reagálnak a tiltakozásukra, a Pro Európa Liga beperelheti az intézményeket, amelyek nem válaszolnak, azonban, jelentette ki Smaranda Enache, azt szeretnék, ha a helyi tanács újratárgyalná ezt a kérdést. "Nagyon kellemetlenül ért minket az a hír, hogy ehelyett a polgármesteri hivatal már ügyvédet is fogadott. Tehát a téves álláspontjukat továbbra is fenntartják. Azt szeretnénk, ha éretten, megfontolta felülírná a tanács ezt a döntést, mert a Gusa-szobor nem tesz jót Marosvásárhely imidzsének, nem hoz sem békét, sem jólétet a város közösségének".
Ha mégis felállítják a szobrot, mondta, akkor tiltakozásul olyan tüntetést fognak szervezni, mint 1990 júniusában volt Bukarestben, az Egyetem téren. "Ez azt jelenti, hogy sátrakkal foglaljuk el azt a teret mindaddig, amíg a tanács visszavonja a döntését. Nagyon remélem, hogy erre nem lesz szükség" – tette hozzá.
A Gusa-szobor felállítása ellen megfogalmazott tiltakozásukat eddig 117 személy írta alá, közöttük olyan személyiségek, mint Hertha Müller, Zoe Petre, Renata Weber, Adrian Cioroianu, Tőkés László. A marosvásárhelyi tanács tagjai közül csupán Mózes Levente írta alá, mondta Smaranda Enache.
Az arany maradjon Verespatakon
Végül felhívta a figyelmet, hogy a Rosia Montana Gold Corporation újabb kampányba lendült a sajtóban és az Európai Parlamentben, arról akarva meggyőzni mindenkit, hogy jó, amit csinálnak. A Liga úgy gondolja, hogy az arany, ha több ezer évig ott volt Verespatakon, továbbra is ott kell maradjon, mert az az összeg, amit Románia kapna, nem fedi a költségvetési hiányt, viszont a cián alapú bányászat hosszú távra káros hatással lesz a környezetre. "Szomorú tapasztalni, hogy ezt a gyönyörű erdélyi régiót meg akarják semmisíteni".
A környezet világnapja alkalmával a PEL azt javasolja, hogy az ország összes településén szervezzenek rendezvényeket, amelyek során a valós helyzetet mutatják be a közvéleménynek, gazdasági, környezetvédelmi, szociális következményeivel együtt, és tiltakozzanak a projekt kivitelezése ellen.
Mózes Edith. Forrás: Népújság (Marosvásárhely)

Tetőzik a sztrájkhullám
Utcára vonultak tegnap a román fővárosban a pedagógusok, a bányászok, a papír-, illetve bútorgyári alkalmazottak, valamint a mozdonyvezetők is, így fejezve ki elégedetlenségüket a kormány különböző intézkedései ellen. A tanügyi szakszervezet vezetőinek mindössze anynyit sikerült kicsikarnuk Cătălin Baba oktatásügyi államtitkártól, hogy ígéretet kaptak egy jövő heti tárgyalásra, azonban konkrét időpontot nem tudott megjelölni a tárca képviselője.
Jövő héten tárgyalóasztalhoz ülnek az oktatási alkalmazottakat tömörítő szakszervezetek és tanügyminisztérium képviselői – mindössze ennyit sikerült kicsikarnia tegnap a szaktárcától annak a mintegy száz szakszervezeti tagnak, aki a minisztérium székháza előtt tüntettet. A tiltakozók a jelenlegi oktatási rendszer ellen emelték fel szavuk, illetve azt kifogásolják, hogy a közszférában tervezett elbocsátások keretében több pedagógus is utcára kerülhet.
A szakszervezetiek küldöttségét Cătălin Baba oktatásügyi államtitkár fogadta, aki azonban csak annyit tudott megígérni, hogy az érdekvédelmiek a jövő hét folyamán tárgyalhatnak a minisztérium képviselőivel, pontos időpontot azonban nem tudott mondani. Marius Nistor, az oktatási alkalmazottakat tömörítő Spiru Haret szakszervezeti tömb ügyvezetője az egyeztetést követően elmondta, azt kérték az államtitkártól, hogy a felek tudjanak komoly érvek mentén tárgyalni. Nistor ugyanakkor leszögezte, amennyiben a jövő héten esedékes tárgyalások nem zárulnak a várt eredménnyel, akkor a tanárok készek felfüggeszteni a tanévet.
A szakszervezeti vezér szerint a pedagógusok eltökéltek, s a munkabeszüntetéstől sem riadnak vissza, amennyiben a kormány nem teljesíti követeléseiket. „Romániában sajnos az oktatást és az egészségügyet nem tekintik prioritásnak, s mindkét szakterület alulfinanszírozott” – fogalmazott Nistor. A szakszervezeti vezető ugyanakkor azt is nehezményezte, hogy az ombudsman nem jelezte az Alkotmánybíróságnak, hogy a 2009/114-es kormányrendelet ellentmond az alaptörvénynek, azzal érvelve, hogy válsághelyzetben megengedett egy hasonló intézkedés, még akkor is, ha ez törvénytelen.
Nistor szerint a közalkalmazottak egységes bérezését előíró törvény alkalmazásával a nem oktató tanügyi alkalmazottak bére akár 30 százalékkal is csökkenhet. „Követeljük továbbá a 2010/1-es sürgősségi kormányrendelet újratárgyalását, ez ugyanis felfüggeszti a doktoranduszi támogatás és más prémiumok folyósításának lehetőségét” – tette hozzá Nistor.
Mégis lesz kényszerszabadság?
Eközben a pénzügyminisztérium székháza előtt szerveztek tüntetést az Alfa Kartell szakszervezeti tömörüléshez csatlakozott bányászok, papír-, illetve bútorgyári alkalmazottak, valamint mozdonyvezetők. A tiltakozóknak akciójukkal sikerült elérniük, hogy tárgyalhassanak Sebastian Vlădescu pénzügyminiszterrel. A tárcavezető mintegy tíz percre lement a tüntetőkhöz, ahol megígérte, hogy a Boc-kabinet még pénteken elfogad egy olyan sürgősségi kormányrendeletet, amely lehetővé teszi, hogy idén is küldhessék kényszerszabadságra alkalmazottaikat a nehézségekkel küszködő vállalatok.
Mircea Dumitriu szakszervezeti vezető azonban még nem veszi készpénznek a miniszteri ígéretet, mint hangsúlyozta, a tiltakozások felfüggesztéséről még nem döntött a szakszervezeti tömörülés. „Még nem függesztjük fel a tiltakozásokat, de bízunk abban, hogy most az egyszer komolyan gondolják, s betartják szavukat” – utalt az érdekvédelmi szervezet képviselője Vlădescu ígéretére.
Amint arról lapunkban beszámoltunk, korábban a szakszervezetek és munkáltatói szövetségek azzal riogattak, hogy amennyiben a kormány nem hosszabbítja meg a kényszerszabadságolásra vonatkozó törvényt, akkor a 2010-es év folyamán a romániai munkanélküliek száma elérheti a másfél milliót. Bogdan Iuliu Hossu, a Kartell Alfa szakszervezeti tömb elnöke úgy vélekedett, hogy akár az 500 millió lejt is elérhetik a munkanélküliségre fordítandó összegek, ha mindazokat elbocsátják, akiket csak kényszerszabadságra kellene küldeni.
Szerinte a legérintettebb területek a vegyipar, a fémfeldolgozás, illetve a készruhagyártás. Hasonlóképpen vázolta a helyzetet Ioan Cezar Corâci, az UGIR-1903 munkáltatói szövetség elnöke, aki szerint ha a kormány nem hoszszabbítja meg a kényszerszabadságokra vonatkozó törvényt, akkor már február folyamán 200 ezer alkalmazott kerülhet utcára.
Kiadják a tavalyi 13. fizetést
Legkésőbb áprilisig folyósítják a közszférában dolgozók tavalyi 13. fizetését – ígérte kedd esti sajtónyilatkozatában Emil Boc miniszterelnök. Azt azonban leszögezte, hogy idén már nem lesz hasonló juttatás. „2010-ben kifizetjük a 2009-es 13. fizetést, 2011-ben azonban már nem lesz 2010-es juttatás” – fogalmazott a kormányfő.
Boc: csak a minimálnyugdíj nőhet
Mindössze a 350 lejes minimálnyugdíjat tudja a kormány idén az inflációs ráta értékével indexálni, illetve a legkisebb nyugdíjakat tudja valamelyest növelni, ez utóbbit azonban csak akkor, ha az elkövetkező időszakban megfelelő ütemű lesz a gazdasági növekedés – jelentette ki Emil Boc kormányfő. Arra azonban ígéretet tett, hogy a minimálnyugdíj értékét mindenképp kiigazítják az idei év folyamán.
Amint arról lapunkban is beszámoltunk, korábban a nyugdíjasok is bejelentették, hogy tiltakozni kívánnak a kormány ellen. Mint mondták, nem magukban vonulnak utcára, hanem csatlakoznak valamely országos szakszervezeti tömb tiltakozó akciójához. A nyugdíjasok azt nehezményezik, hogy a beígérttel ellentétben január elsejétől mégsem nőtt a bruttó átlagbér 45 százalékára a nyugdíjak kiszámításakor alapul vett nyugdíjpont értéke.
Bálint Eszter. Forrás: Krónika (Kolozsvár)

Egyelőre nincs napirenden a kisebbségi törvénytervezet
Ezen a héten bizonyosan nem, s várhatóan a jövő héten sem kerül a képviselőház illetékes bizottságainak napirendjére a kisebbségi törvény vitája, amelyet Emil Boc miniszterelnök kedden a kormány egyik prioritásának nevezett.
Napirendre tűzéséről az alsóház házbizottságának kell gondoskodnia, ám tegnapi ülésén a testület nem foglalkozott a kérdéssel. „Nem is erőltetnénk addig a törvény vitájának folytatását, amíg nem próbáljuk megoldani azt, hogy a kormányzó politikai erők ne legyenek kisebbségben a szakbizottságokban” – magyarázta lapunknak Seres Dénes, a házbizottság RMDSZ-es tagja.
A politikus arra utalt, hogy a jogszabályt elviekben három szakbizottságnak (jogi, emberjogi és oktatási) együttesen kellene folytatnia, ám e testületekben az ellenzék többségben van. „Így nagy az esélye annak, hogy a törvénnyel akkor sem lehetne haladni, ha napirendre tűzi a házbizottság” – magyarázta Seres.
A háznagy szerint a kormány javára javítana a bizottsági erőviszonyokon, ha e testületekben helyet kapnának a függetlenek is, akik a koalíciót támogatják. Arról a harmincegy honatyáról van szó, akik időközben kiléptek a szociáldemokratáktól és a liberálisoktól, és a RMDSZ–PD-L-koalíció oldalára álltak, akárcsak a nemzeti kisebbségek képviselői.
„A házbizottságban már felmerült, hogyan lehetne helyet kapni a függetlenek számára a szakbizottságokban. A testületek létszámát nem lehet növelni, ezért más megoldást kell keresni” – mondta Seres Dénes, aki szerint a kérdésben elvi pártközi egyezség a frakcióvezetők hétfői ülésén születik majd. „Addig nem lesz előrelépés a kisebbségi törvény ügyében sem” – tette hozzá a háznagy.
Mint ismert, a kisebbségi törvény vitájának felgyorsítása a kormányprogramban is szerepel, a jogszabályt a koalíció elképzelései szerint az ülésszak végéig, júniusig kellene elfogadnia a képviselőháznak. Az előző – a 2008 végén rendezett választásokig tartó – parlamenti ciklusban már a bizottsági vita során elakadt ez a tervezet. Forrás: Új Magyar Szó (Bukarest)

A KMKF Külügyi és Európa-ügyi Albizottsága és Jogi Albizottsága együttes ülésének záró állásfoglalása
-
Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma
A Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának (KMKF) Külügyi és Európa-ügyi Albizottsága, valamint Jogi Albizottsága 2010. február 4-i együttes ülésén áttekintették a magyar Kormány nemzetpolitikai tevékenységét, a határon túli magyarság aktuális helyzetét, valamint az albizottságok szakpolitikai koncepcióalkotó munkáját, és az alábbiakat állapították meg:
1) Üdvözlik, hogy Románia új kormánya a Romániai Magyar Demokrata Szövetség részvételével alakult meg, valamint azt, hogy a kormánykoalíció prioritásai között szerepel az oktatási reform folytatása, illetve a kisebbségi közösségek jogi státusának rendezésére. Reményüket fejezik ki, hogy:
- az új oktatási törvény megszünteti a normatív támogatás bevezetése miatt a kisebbségi oktatási rendszert ért káros hatásokat;
- a kisebbségek jogállásáról szóló törvényt Románia parlamentje olyan formában fogadja el, amely megteremti a kulturális autonómia közjogi kereteit.
Üdvözlik az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum keretében kialakult együttműködést és annak hatékony folytatására biztatják az erdélyi magyar közélet szereplőit.
2) Üdvözlik, hogy a délvidéki magyarság sikeresen összegyűjtötte a Magyar Nemzeti Tanács közvetlen megválasztásához szükséges számú aláírást, ezzel is bizonyítékát nyújtva annak, hogy a vajdasági magyarság alkalmas saját ügyeinek a szerbiai törvények keretei között való autonóm igazgatására. Az albizottságok fokozott aggodalommal szemlélik a délvidéki magyarok elleni, etnikai alapú támadások kiújulását.
3) Bizakodásukat fejezik ki, hogy az ukrán elnökjelöltek által a kisebbségpolitikai problémák megoldására tett ígéretek a választások után maradéktalanul teljesülnek, és ezzel helyreáll a magyar állam, az ukrán állam és a kárpátaljai magyarság hagyományosan jó együttműködése.
4) Javasolják, hogy a magyar kormány szenteljen fokozott figyelmet a szlovák államnyelvtörvény Európai Uniós vonatkozásainak, és európai fórumokon is vesse fel a szlovákiai kisebbségpolitikai és emberjogi problémák - köztük az államnyelvtörvény jelenlegi formája - tarthatatlanságát. Az albizottságok üdvözlik, hogy a magyar Kormány alapot létesített a szlovák államnyelvtörvényt megsértő anyanyelvhasználatuk következtében megbüntetettek kártalanítására, és fontosnak tartják, hogy a benne elhelyezett anyagi forrás kizárólag a 270/1995. sz. szlovák államnyelvtörvény károsultjaink kártalanítására kerüljön felhasználásra. Szükségesnek tartják, hogy ennek részleteiről a magyar Kormány egyeztetéseket folytasson a szlovákiai magyarság politikai képviseletét ellátó MKP-val.
5) Javasolják, hogy a magyar Kormány fokozott figyelmet szenteljen a horvátországi és a szlovéniai magyar közösségek helyzetének, egyrészt a bilaterális kapcsolatok keretében, másrészt az említett közösségek törekvéseinek támogatását illetően.
6) Az albizottságok felhívják a figyelmet a közelgő 2011-2012-es népszámlálások jelentőségére és annak szükségességére, hogy a magyar közösségekhez tartozók - állampolgári jogaikkal élve - egyértelműen tegyenek tanúságot nemzeti és felekezeti hovatartozásukról.
7) Észrevételeik beépítésével elfogadták a hosszú távú nemzetpolitikai jövőképre vonatkozó, az egyházi szempontokat egyelőre nem tartalmazó előterjesztést, amelyet megerősítésre javasolnak az Állandó Bizottságnak. Javasolják, hogy a dokumentumot a történelmi egyházak - egyetértésük esetén - egészítsék ki saját szempontjaikkal.
8) Észrevételeikkel együtt elfogadták a Külügyi és Európa-ügyi Albizottság Szórvány Munkacsoportjának javaslatát a nemzetpolitika szórványdimenziójával kapcsolatos stratégiára. Javasolják, hogy az Állandó Bizottság erősítse meg a dokumentumot. Az albizottságok egyetértenek a munkacsoport állásfoglalásával, amely a koncepció kormányzati végrehajtásának szükségességét hangsúlyozza.
9) Szükségesnek tartják a jogpolitikai koncepció előkészítésével kapcsolatos munka folytatását és - lehetőség szerint - a 2010. évi plenáris ülés elé történő terjesztését.
Budapest, 2010. február 4.. Forrás: OS

Izsák Balázs: Kezdjük el megvalósítani a magyar nyelv hivatalossá tételét
A Székely Nemzeti Tanács nevében üdvözlöm a II. Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés összehívására tett lépéseket, arra az időpontra, amelyet a tavalyi, őszi ülésszak mindkét ülésén, Csíkszerdában is, Székelyudvarhelyen is elfogadtak.
Jogos, többszörösen megerősített közösségi akaratot kifejező a meghirdetett szándék, amely hivatalos nyelvvé nyilvánítaná Székelyföldön a magyar nyelvet. A Székely Nemzeti Tanács Székelyföld autonómiájára vonatkozó törvénytervezete az állam nyelvével azonos jogállást biztosítana a magyar nyelvnek Székelyföldön. Elengedhetetlen, hogy az autonómia-statútumban megfogalmazott célok már most világosak legyenek mindenki számára, és azokat kezdjük megvalósítani.
Szükséges válaszolni a székelyföldi románság képviselői által megfogalmazott ellenvetésekre is. Azoknak, akik az alkotmányellenességre hivatkoznak, el kell mondani: a kezdeményezés nem vonja kétségbe az állam nyelvének, a román nyelvnek a hivatalos jellegét.
Székelyföldi román honfitársaink bizonyára nem ellenzik, hogy Vajdaság Autonóm Tartománynak a román nyelv is hivatalos nyelve, és nem látnak ellentmondást eme természetes tény, és aközött, hogy Szerbia alkotmánya, a szerb nyelvet az ország hivatalos nyelveként határozza meg. Gondolom, nem akarnak kettős mércét alkalmazni, mondván, ami jár 30.000 vajdasági románnak Szerbiában, az nem járhat a másfélmilliós romániai magyarság egy tömbben élő, őshonos közösségének, a 700.000-es lélekszámú székely népnek. De vehetnénk példát az Európai Unió államaiból. Spanyolország alkotmánya is az állam hivatalos nyelveként határozza meg a spanyol nyelvet, ám mellette hivatalos nyelv Baszkföldön a baszk, Galíciában a gallego, Katalóniában a katalán, sőt az aráni nyelv is.
A II. Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés feladata, hogy vállalt kötelezettséggé tegye az önkormányzatok számára, hogy az államhatalom helyi szerveiként biztosítsák a magyar nyelv azonos jogállását az állam nyelvével a hatáskörük alá tartozó területeken.
Székelyföld Autonómia Statútumának elfogadtatása érdekében, annak minden fontos rendelkezését el kell fogadtatni, és szembesíteni minden esetben a román törvényhozással, hogy az a helyi közösség akarata.
Eredményes, jó munkát kívánok a II. Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlésnek, határozottságot és következetességet a szervezőknek!
Marosvásárhely 2010. február 03.
Izsák Balázs
A Székely Nemzeti Tanács elnöke. Forrás: Erdély.ma

Húzódozik a Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűléstől az RMDSZ
Nem sok esély mutatkozik arra, hogy a március 12-ére Sepsiszentgyörgyre összehívott Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlésen részt vegyen vagy a szervezésbe bekapcsolódjék az RMDSZ — legalábbis ez derül ki a szövetség székelyföldi vezetőinek nyilatkozataiból. Borboly Csaba és Tamás Sándor, Hargita, illetve Kovászna Megye Tanácsá­nak elnöke és Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester tegnapi sajtótájékoztatóján a székelyföldi önkormányzatok közötti együttműködési tervekről beszélt, újságírói kérdésre nyilatkoztak a nagygyűlésről is, amelynek kapcsán hangsúlyozták: beszédek helyett tettekre van szükség.
„Játékos jelleget öltött mostanság a Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlésről szóló beszélgetés" — szögezte le Borboly Csaba. Utalt az ideiglenes házbizottság felhívására, szerinte egyesek házbizottságosdit játszanak, tehetetlenségüket próbálva leplezni, pedig Székelyföldért tenni kell, nem beszélni. Nem jó félrevezetni az embereket nagyhangú gyűlések összehívásával, főleg olyan ügyekben, amiért tenni kell — mondta utalva arra, hogy a szervezők javasolták, Székelyföldön nyilvánítsák hivatalos nyelvvé a magyart. Ha lesz értelme, az RMDSZ vagy az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum összehívja a nagygyűlést, addig jónak látják kivárni — fűzte hozzá, rászervezésnek minősítve a házbizottság felhívását.
Hasonló álláspontra helyezkedett Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester, a városi RMDSZ elnöke is, aki szerint fel kéne hagyni az „ugrasszuk ki a nyulat"-szerű, provokatív megközelítéssel. A házbizottság kezdeményezését, a magyar nyelv hivatalossá nyilvánítását a kilátás nélküli kanyarban előzni készülő autóvezető magatartásához hasonlította, aki „hadd lássuk, mi lesz" alapon vág bele a manőverbe.
Tamás Sándor, az RMDSZ háromszéki szervezetének elnöke a kétnyelvűség alkalmazásáért tett erőfeszítésekről beszélt, mint mondta, minden hivatalban próbálják ezt meghonosítani, a megyei önkormányzatnál vannak sikerek, eközben azonban a kétnyelvűséget hirdető párthoz tartozó kézdivásárhelyi polgármester csak román nyelvű irányjelző táblákat állíttat fel a céhes városban.
Az SZNT kitart a nagygyűlés mellett
Üdvözölte a Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés összehívására irányuló kezdeményezést Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke. A magyar nyelv hivatalossá nyilvánítását jogosnak, többszörösen megerősített közösségi akaratot kifejező kezdeményezésnek minősítette, szerinte elengedhetetlen, hogy az autonómiastatútumban megfogalmazott célokat kezdjék megvalósítani. Közleményében hangsúlyozza: a kezdeményezés nem vonja kétségbe a román nyelv hivatalos jellegét. „Székelyföldi román honfitársaink bizonyára nem ellenzik, hogy Vajdaság Autonóm Tartománynak a román is hivatalos nyelve, és nem látnak ellentmondást eme természetes tény és aközött, hogy Szerbia alkotmánya a szerb nyelvet az ország hivatalos nyelveként határozza meg" — véli Izsák Balázs. Szerinte a második Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés feladata, hogy vállalt kötelezettséggé tegye az önkormányzatok számára: az államhatalom helyi szerveiként biztosítsák a magyar nyelv azonos jogállását az állam nyelvével.
Farcádi Botond. Forrás: Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Hatékony székely régiófejlesztés
Külföldi turisták számára kedvezményeket biztosító Székelyföld-kártya bevezetését tervezik a székelyföldi megyék elöljárói. Együttműködésük kiértékelőjén elmondták: hamarosan a magyarországi piacon is kaphatók lesznek a székelyföldi termékek.
A székelyföldi megyék együttműködése révén az elmúlt két évben sikerült elérni, hogy egységes arculattal, a régió fejlesztésére fordított energiákat összefogva, a Székelyföld konkrét eredményeket tudjon felmutatni – jelentette ki Tamás Sándor, a Kovászna Megyei Tanács elnöke a székely önkormányzati vezetőkkel közösen tartott sepsiszentgyörgyi sajtótájékoztatón.
Az elöljáró szerint hatalmas előrelépést jelentett, hogy az elmúlt évben, a bukaresti turisztikai kiállításon Bukovina, Dobrogea és más régiók mintájára a Székelyföld külön standdal szerepelt a Romexpo nevű bukaresti nemzetközi kiállításon, ahol a rendezvény leglátogatottabb standjává vált. A székely kapuk megőrzésére, illetve új kapuk állítására indított projekt az egységes székelyföldi arculat kialakítását célozza – közölte az elöljáró.
Mint mondta, hamarosan megalakítják a Székelyföld Turisztikai Ügynökséget is, amely az országban és külföldön népszerűsítené a térséget. Hasonló céllal közös brüsszeli irodát is nyitnak. A turizmus fejlesztését szolgálná ugyanakkor a Székelyföld-kártya – Seklercard bevezetése is: ha a turista megvásárolja ezt a kártyát, kedvezményben részesül a régióban működő vendéglátó-ipari egységek, valamint kulturális szolgáltatók és programszervezők részéről.
Antal Árpád: székelyföldi intézményekre van szükség
„A Székelyföldet intézményekkel, politikai testületekkel és cselekvési konszenzussal lehet csak építeni” – nyilatkozta Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester a székelyföldi önkormányzatok közös cselekvési tervének és eredményeinek bemutatóján. A cselekvési terv olyan programok, tervek megvalósítását és olyan alapok létrehozását tűzi ki célul, mint a Székelyföldi Fejlesztési Alap vagy a Székelyföldi Hazatérési Alap, székely történelemkönyv kiadása vagy a Székelyföldi Turisztikai Ügynökség megalapítása.
Antal Árpád kifejtette, a másfél évvel ezelőtt gyerekcipőben járó megyei és városi együttműködés mára jelentőssé nőtte ki magát, az önkormányzati vezetők rendszeresen egyeztetnek fontos fejlesztési kérdésekben. „Nagyon sok munka és nagyon sok kompromiszszum szükséges ahhoz, hogy hosszú távú terveinket megvalósítsuk. A Székelyföld fejlesztése időt, munkát és türelmet igényel” – összegezte a polgármester. Tőkés András nyilatkozatára utalva, miszerint a székelyföldiek nem tudnának mit kezdeni az autonómiával, Antal kijelentette: véleménye szerint az autonómia szükséges és fontos velejárója a Székelyföld fejlődésének.
Pozitív térségfejlesztési példa
Borboly Csaba, a Hargita Megyei Tanács elnöke szerint örvendetes, hogy Kovászna és Hargita megye közös projektjeihez az elmúlt három-négy hónapban Maros megye is csatlakozott, a térség egyre nagyobb figyelmet kap, politikai, turisztikai és kulturális téren is létjogosultságot nyert. „A kilencvenes években HarKov-ként emlegetett régió negatív megítélését sikerült úgy megváltoztatni, hogy a Székelyföldet a román politikusok is az összetartás, térségfejlesztés pozitív példájaként emlegetik” – mondta Borboly.
Tudatosult az értékmegőrzés fontossága
A székely kapuk megőrzésére, illetve új kapuk állítására indított projekt is az egységes székelyföldi arculat kialakítását célozza: ebben a projektben Kovászna és Hargita megye is részt vesz. Tavaly húszezer eurót fordítottak erre a célra, ám a program legnagyobb nyeresége az volt, hogy sok székely emberben tudatosult az értékmegőrzés fontossága – mondta Borboly, aki szerint örvendetes, hogy több településen a helybeliek önerőből kezdték felújítani a régi kapukat. A két megye tanácsa ötletpályázatot is hirdet az egységes rendszerű helységjelzők építésére is, melyek a Székelyföld szimbólumrendszerét használják.
Székelyföldi termékek a magyarországi piacon
Borboly Csaba ugyanakkor bejelentette: Magyarországon a Cora üzletlánc az első multinacionális cég, amely székelyföldi termékeket fog kínálni a helyi vásárlóknak. Mint ismeretes, a Székelyföld márkanevet Hargita, Kovászna és Maros megye együtt regisztrálta az elmúlt év során. „Az első komoly megmérettetése a Székelyföld márkának, valamint a termékeknek a magyarországi akció lesz, hiszen sikeres szereplés esetén a helyi vállalkozók új piacot hódíthatnak” – mondta a Hargita Megyei Tanács elnöke.
Bíró Blanka. Forrás: Krónika (Kolozsvár)

Illegális a háromszéki magyarok világtalálkozója?
Elmarasztalta a brassói táblabíróság a Kovászna megyei önkormányzatot a háromszéki magyarok világtalálkozójának megszervezéséért. Tamás Sándor megyei tanácselnök elmondta, tudomást szerzett a döntésről, de a végzést még nem kapta kézhez, ezért nem tudja, milyen lépéseket tesznek a következőkben.
Mint arról beszámoltunk, az önkormányzatot feljelentő Kovászna és Hargita Megyei Románok Civil Fóruma azt sérelmezte, hogy közpénzekből jelentős összegeket fordítottak egy olyan rendezvényre, amely kizárólag magyaroknak szólt, és kizárták a megye 25 százalékos románságát, illetve a többi itt élő nemzetiséget, a romákat és a zsidókat.
Ioan Solomon, a fórum elnöke feljelentésében az alkotmány, a közigazgatási, valamint a diszkriminációellenes törvény több cikkelyére hivatkozva kifejti: mivel közpénzekből finanszírozott rendezvényről van szó, diszkriminálták és másodrangú polgárokként kezelték a térség más nemzetiségű lakóit.
Solomonék nyilvános bocsánatkérésre tartottak igényt, valamint arra, hogy a közpénzekből ugyanannyit, vagyis 1,1 millió lejt fordítsanak egy román rendezvény megszervezésére. Tamás Sándor elmondta, a találkozót ezentúl is megszervezik, hisz a megyében élő 75 százalékos magyarságnak erre joga és igénye van.
A Háromszéki Magyarok Világtalálkozóját 2007-ben szervezték meg első alkalommal, amikor a Pincetetőn felavatták a rendezvény szimbólumát, a 12 oszlopos emlékművet. A tervek szerint a találkozót évente megszervezik, és négyévente nagyszabású rendezvényre kerül sor. A találkozók záróakkordjaként augusztus 20-án este minden háromszéki településen kigyúlnak az őrtüzek, amelyek jelzik, hogy a települések ezentúl is hazavárják szülötteiket.
Bíró Blanka. Forrás: Krónika (Kolozsvár)

CSAT: amerikai rakétákat telepítenek Romániába
A Legfelsőbb Védelmi Tanács (CSAT) jóváhagyta azt az amerikai kérést, hogy ballisztikus rakéták megsemmisítésére alkalmas elfogórakétákat telepítsenek Romániába az amerikai rakétapajzs részeként – jelentette be csütörtökön Traian Băsescu. Az államfő a CSAT ülése után kevés részletet árult el, de úgy tűnik, hogy a Barack Obama amerikai elnök által módosított rakétapajzs-építési elképzelések keretében telepítenének elfogórakétákat a Fekete-tenger partján fekvő országba.
Băsescu szerint szárazföldi kilövőállásokról indítandó rakétákat telepítenének Romániába, s a rendszer 2015-ben válna működőképessé. Az államfő hangsúlyozta, hogy a terv nem Oroszország ellen irányul. Az államfő csütörtöki bejelentése megfigyelők szerint váratlan volt.
„Barack Obama amerikai államfő felkérte országunkat, hogy csatlakozzunk az amerikai védelmi rakétapajzs kialakításához, amely 2015-től működne. A Legfelső Védelmi Tanács egyetértett ezzel a javaslattal” – jelentette be csütörtökön Traian Băsescu államfő. A közeljövőben kétoldali tárgyalásokat kezdeményeznek erre vonatkozólag. „A CSAT döntését a parlamentnek is el kell fogadnia. Ez nem irányul Oroszország ellen. A régebb elhelyezett rendszer csak Románia nyugati részének egy szeletét fedte le, az új pedig megvédi Romániát az esetleges rakétatámadásoktól ” – pontosított az államfő. Traian Băsescu szerint a döntés megerősítheti az Amerikával szembeni partnerséget, és növelheti Románia biztonságát is.
Emil Boc kormányfő szerint a rakétapajzs kialakítása Románia egész területét védené meg nemcsak Oroszországgal, hanem a Közép-Kelettel szemben is. „A védelmi rakétapajzs romániai elhelyezése politikai, diplomáciai, katonai és stratégiai sikernek könyvelhető el. A Lengyelországban elhelyezett védelmi rendszer csak Románia nyugati részének biztosított védelmet. Amennyiben Románia területén alakítanak ki új rakétapajzsot, akkor ez az egész országnak biztosítja a védelmet bármilyen rakétatámadás ellen. Ugyanakkor a rakétapajzs elhelyezése hosszú távon a stabil demokrácia biztosítéka is egyben. Ugyanakkor kevés költséggel jár, és maximális védelmet biztosít” – összegzett a kormányfő.
Gabriel Oprea védelmi miniszter szerint a rakétapajzs felállítása Romániában a honvédelem egyik elsődleges célkitűzése, és az Amerikából érkezett felkérés pedig a következetes romániai külpolitikának tudható be. Oprea hangsúlyozta: a parlamentnek is el kell fogadnia a kétoldali egyezséget.
Ioan Mircea Paşcu volt védelmi miniszter, jelenleg európai parlamenti képviselő kijelentette: Oroszország kifogást emelhet Románia eme döntése ellen, mint ahogy ezt megtette Lengyelország kapcsán is.
Titus Corlăţean, a szenátus külpolitikai bizottságának elnöke a bejelentést követően hangsúlyozta: kérést nyújt be arra vonatkozólag, hogy a parlament védelmi és külpolitikai szakbizottsága, illetve a kormány tárgyaljon a kérdésről, mivel a védelmi rakétapajzs kialakításával járó felelősséget közösen kell vállalniuk. Arra a kérdésre, hogy milyen veszéllyel jár a terv megvalósítása, Corlăţean azt válaszolta: a védelem szempontjából mindig vannak veszélyek.
Markó Béla RMDSZ-elnök pozitívnak minősítette Románia csatlakozását a védelmi rakétapajzs kialakításához.
Korábban a Romániához hasonlóan NATO- és európai uniós (EU-) tagállam Csehország és Lengyelország aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy Obama módosította Bush rakétapajzs-építési tervét.
Obama tavaly szeptemberben módosította elődjének, George Bushnak az amerikai rakétavédelmi rendszer kelet-európai kiterjesztésére vonatkozó tervét, amely az úgynevezett lator államok – például Irán – esetleges rakétatámadásai elleni védekezésül Csehországba egy radarállomás, Lengyelországba pedig elfogórakéták telepítését irányozta elő. Obama új terve értelmében szárazföldi és tengeri kilövőállásokról indítandó elfogórakétákat telepítenének a Perzsa-öbölbe és köréje, hogy védelmet nyújtsanak az „egyre súlyosabb iráni rakétaveszély” ellen.
Az amerikai rakétavédelmi rendszer kelet-európai kiterjesztése felbosszantotta az egykori hidegháborús ellenfél Oroszországot, amely nukleáris elrettentő erejét aláásó fenyegetést látott benne, és azzal vádolta Washingtont, hogy beavatkozik az orosz érdekövezetbe.
Több más EU-tagállamtól eltérően Romániában a lakosság körében nagyon népszerű az amerikai katonapolitika. Az országban már működik egy kisebb amerikai támaszpont, amelyet azért hoztak létre, mert az amerikai védelmi minisztérium a hidegháború idején kialakított nagy nyugat-európai támaszpontokról kisebb és a közel-keleti és egyéb válságövezetekhez közelebb fekvő helyekre vezényel át erőket. Forrás: Szabadság (Kolozsvár)

„Statisztikamagyarok” avagy helyzetünk többoldalú megközelítése
A bürokráciával vívott harcba bele lehet fáradni, de sosem lehet belenyugodni. A közösségünk érdekében „vívott harcunkban” számon kérni, elvárni a folyamatos lendületet értelmetlen. Lendületből, jobb helyeken, forradalmat szoktak csinálni – ennek már egyenlőre lejárt –, mindennapi építő munkát nem. A kolozsvári – megmaradni akaró – magyarság helyzete megéri a többoldalú megközelítést.
Nem teljesült elvárások
Egyik oldalon ott vannak a negatívumok, a be nem teljesült elvárások. Sarkítva, megint egyoldalúan megközelítve, említhetném akár az „értelmiségiek árulását” is. Hisz sokan nem a közösségük, hanem a betöltött, vagy betölteni vágyott funkciójuk (esetleg pénztárcájuk, bankszámlájuk) szempontjából látják, láttatják az igazságot. A politikai elit számos tagját jellemzi a foggal-körömmel való ragaszkodás a megszerzett pozíciókhoz, a „kegyvesztettek”-et pedig a mindenáron való visszakapaszkodás kísérlete.
Sajátosan kolozsvári probléma az iskolai szakoktatás szinte teljes mellőzése, a közösség szempontjából ezzel lemondva, a népszaporulatot még mindig a leginkább biztosító társadalmi rétegről. Az oktatáshoz kapcsolódóan említhetném az egyetemi és általános oktatást kiszolgáló kollégiumok szükségességének késői felismerését, az egyetemi oktatás és intézményszervezés (tervezés ?) terén a „tömegoktatás” és elitképzés megfelelő súlyozásának szem elől tévesztését.
A szociális kérdés, az öregekről, árvákról, betegekről való gondoskodás, más szórványközösségek középponti problémája nálunk alkalomszerű, szinte csak egyéni kezdeményezésekre szorítkozik. Közös(ségi) gazdaságpolitika (utalnék az első világháború előtti Transilvania Bankhoz kapcsolódó, az akkori kisebbség szervezett földtulajdon szerzését és egyéb gazdasági tevékenységét támogató akciókra) még csírájában sem létezik.
A médiának a harcra, főleg a vesztes harcra, a szenzációra való fókuszolása még torzítja is a kialakult képet.
A „tömeget”, statisztikamagyarokat(!) felelősségre vonni értelmetlen, hiszen az sajátos érdekek és tudat által meghatározott kisebb csoportokból, egyénekből áll. A „tömeget” nem hibáztatni, hanem irányítani, vezetni szokták. Különben is, mindenki szeretné látni az egykori, lendületből folytatott rövidtávú és a mindennapi (hosszútávú) küzdelmének eredményét.
Eredmények
A valóságnak szerencsére van egy másik, pozitívabb oldala is. Az eltelt húsz évnek vannak, nem kis számban, eredményei is:
• egyházi és közösségi ingatlanok már beteljesedett, vagy már folyamatban lévő visszaszerzése és azoknak (általában) funkcionális kihasználása;
• intézményeink fokozatos kiépítése (az egyházakon kívül, kulturális, oktatási részben a szociális intézmények);
• a civil szféra kiépülése (alapítványok, egyesületek);
• a tehetősebb, a közösségért is áldozni tudó réteg kialakulása;
• a fiatal, itthonmaradó értelmiségi réteg megerősödése (ez Kolozsváron kívül még jobban érzékelhető például Aradon, ahol hosszú évtizedek tapasztalataival ellentétben, a magyar középiskolát végzettek döntő többsége nem külföldön keresi a boldogulását);
• ez utóbbit is elősegíti a politikai, vagy politikailag determinált vezető funkciókba való bekerülés lehetősége;
• az önkormányzatok megerősödése;
• végül, de nem utolsósorban, a jogi keretek lassú, de határozott kiépülése (nemzeti jelképeink használata, kétnyelvű helységnévtáblák, stb.).
A pozitív jövőkép fontossága
A kialakuló intézményrendszer és az alakulóban lévő kétszintű autonómia még akkor is tudná biztosítani a kisebbségi közösség életképességét, ha – a jelenlegi demográfiai tendenciára alapozó szociológiai előrejelzések szerint – 2050-re 500 000-re csökkenne az erdélyi magyarság száma. A déltiroliak, a baszkok kevesebben vannak, mégsem kérdőjelezi meg senki a jövőjüket. Egy öntudatos, pozitív jövőképpel rendelkező közösségnek nem kell félnie jövőjét illetően.
Persze kérdés, van-e egyáltalán szükség nemzeti, kisebbségi közösségre a modern Európában, a globalizálódó világban? Az ember pszichológiai sajátossága, hogy elismerésre, közösségre vágyik. A boldogság mércéje nem az abszolút jólét – ilyen nincs is –, hanem a másokhoz viszonyított, a mások (rokonok, barátok, ismerősök, a velünk „hasonszőrűek”) által elismert eredmények. Nem hiába jönnek haza a „külföldre szakadt hazánk fiai” eldicsekedni eredményeikkel, gazdagságukkal.
A közösség, mint érték
Ha pedig a közösség, a közösséghez tartozás érték, tenni kell érte. Ebben a szellemben kell neveljen a pap, a tanár, ennek képviseletét kell elvárni a választott tisztségviselőktől, politikusoktól. Nekünk van amire büszkék lennünk. Anélkül, hogy ezt folytonosan mások orra alá dörgölnénk, büszkék lehetünk a sajátos erdélyi-, székely- és egységes magyar kultúránkra, történelmünkre. A közelmúltunkra is, a húsz év megvalósításaira és kudarcaira is.
Nincs amiért elkeserednünk a ránk váró nehézségeken, ne siránkozzunk a veszélyeken, mint a mesebeli egyszerű ember. Mert a demográfiai mutatók tudatos, közösségi alakítása igenis lehetséges. Ennek elszigetelt, kisebb térségre vonatkozó példáját még az átkos, kommunista rendszer idején is tapasztaltuk. (Lásd a kalotaszegi egykézésről készült riport megrázó, ébresztő hatását.) Ne hivatkozzunk a világ túlnépesedésére, figyeljünk inkább az egyenlőtlen népesedés-alakulás negatív hatásaira és a Nyugat-európai országok ebből származó nehézségeire, az egész európai civilizációt fenyegető veszélyekre.
A magyar értelmiségiek egy számottevő része (Erdélyben és az anyaországban egyaránt), már tudatosan vállal legalább három gyereket. Ez a környező nemzetekre még nem jellemző. Magyarországon beindult a „harmadik királyfi, királykisasszony” mozgalom. A nagycsaládokban kapott szeretet pótolja a szűkösebb anyagi lehetőségeket, az egymással foglalkozó, egymástól tanuló testvérek pedig az egy gyerekre eső, megoszló szülői figyelmet. Az így nyert lelki gazdagság, alkalmazkodó képesség az igazi hozománya a nagycsaládban felnövő fiataloknak.
Nincs amiért siránkozzunk. Tudomásul kell vennünk, hogy az a falu, város (városközpont), vidék a mienk, amelyet belakunk.
ÉDER OTTÓ. Forrás: Szabadság (Kolozsvár)

A művészeti oktatás elsorvasztása
Egy kezdő osztályt engedélyeztek minden szinten
A tanfelügyelőség döntött a Marosvásárhelyi Művészeti Líceum sorsáról – erősítette meg tegnap Matei Dumitru főtanfelügyelő, aki szerint túl sok pénzbe kerül a művészeti oktatás az elért eredményekhez képest.
Így az iskolában, ahol két párhuzamos magyar osztály működött, jövőtől csak egy-egy első, ötödik és kilencedik osztály indítását hagyták jóvá. A román tagozaton hasonlóképpen, ahol azonban nem minden évfolyamon volt elegendő gyerek a két osztály fenntartására. Megyei szinten ugyanis Szászrégenben és Segesváron is működnek román tannyelvű művészeti osztályok, ahol az idén sem szűkítették a beiskolázási számokat. A marosvásárhelyi iskola aligazgatója szerint nagyon fontos lenne, hogy megmaradjanak a párhuzamos magyar osztályok, s ha kilencediktől mégsem hagyják jóvá, az I-VIII.- ban nem lenne szabad lemondani azokról, hogy legyen akik közül kiválogatni a legtehetségesebb diákokat. Ezzel szemben a tanfelügyelőségen olyan nagy az ellenérzés a művészeti oktatással szemben, hogy a jelenleg hiányosan működő osztályok kiegészítését sem hagyták jóvá, bár lenne jelentkező a helyek betöltésére. Miközben a szomszédos megyékben négy művészeti képzést biztosító magyar osztályt tartanak fenn, pont Maros megye nem tud két párhuzamos osztályt sem fenntartani, ahol régi és jól működő hagyományai vannak ennek az oktatási formának? A gyerekek részéről sem hiányzik az érdeklődés a zene és képzőművészet szak iránt, s vannak kiváló zenészek, képzőművészek is, akik címzetes vagy óraadó tanárokként foglalkoznak a diákokkal. Arra hivatkozva, hogy ez az oktatási forma költségesebb, továbbá, hogy vannak hiányosságok az iskolában, a tanfelügyelőség vezetősége nem hajlandó változtatni az álláspontján, holott a jóváhagyott keretek a művészeti oktatás elsorvadását eredményezhetik. Az iskola vezetősége már csak abban reménykedik, hogy a szülők kezdeményezése nagyobb sikerrel jár, mint az iskola által készített memórium, amit nem vettek számba a tanfelügyelőségen. A jelenlegi helyzet az összevont zene- és képzőművészet osztályokkal egy újabb lépés lehet a rendszerváltás előtti vegyes osztályok felé.
(bodolai) Forrás: Népújság (Marosvásárhely)

Prioritás a könyvbeszerzési program újraindítása
„A közkönyvtárak nem ragadhatnak meg a ’90-es években betöltött szerepüknél. Olyan korszerű tájékoztató központokká kell válniuk, ahová szívesen járnak az emberek, és ahol másfajta szolgáltatást is találnak, nem csak régi és új könyveket” – mondta Kelemen Hunor kulturális és örökségvédelmi miniszter azon a vitán, amelyet az általa vezetett szaktárca a Biblionet programmal közösen szervezett.
„A romániai közkönyvtárak a támogatás és a humán erőforrás tekintetében is hátrányos helyzetbe kerültek a rendszerváltás után. A könyvtárosok érdeme az, hogy életben tudták tartani ezeket az intézményeket” - jelentette ki Kelemen Hunor, és azt is hozzátette, a minisztérium következetes közpolitika kidolgozásával segítheti ennek a szakterületnek a működését. „Ennek a közpolitikának az összeállításakor újra kell gondolnunk a közkönyvtárak vidéki és kisvárosi közösségek életében betöltött szerepét is” - hangsúlyozta a tárcavezető, aki megköszönte a Bill és Melinda Gates Alapítványnak, valamint az IREX Alapítványnak a közkönyvtárak alkalmazottjai képzésének felvállalását. „Ez a projekt példa arra, hogy sok mindent meg lehet valósítani egy, Románia számára jelentős támogatással és jó ötletekkel. A mi kötelességünk lesz tartalommal megtölteni a Biblionet program teremtette keretet” - tette hozzá a miniszter, aki szerint az önkormányzatoknak is felelősséget kell vállalniuk a közkönyvtárak megfelelő működtetéséért.
Deborah Jacobs, a Bill és Melinda Gates Alapítvány Global Libraries programjának igazgatója a könyvtáros új hatásköreiről beszélt, és elmondta, hogy ez az új szerep az intézmények működésével kapcsolatos tevékenységeket is feltételez, hogy a könyvtárlátogatóknak ne csak a könyvállományhoz legyen hozzáférésük, hanem más kulturális, szociális és oktatási szolgáltatásokhoz is, amelyekért ezeket az intézményeket felkeresik. „Nem kell elvárniuk azt, hogy a miniszterhez hasonló felvilágosult tisztségviselők végezzék helyettük ezt a munkát” - tette hozzá Deborah Jacobs, aki értékelte Kelemen Hunor miniszternek a koherens közpolitikák kidolgozására vonatkozó szándékát és azt, hogy foglalkoztatja a közkönyvtárak további sorsa.
„A minisztérium könyvbeszerzési programjának újraindítása elsődleges számunkra. Idén nem lesz alkalmunk erre, hiszen vissza kell szereznünk azokat az alapokat, amelyeket az Országos Lottótársaságtól és a szerencsejáték-szolgáltatók hozzájárulásából különíthettünk el kifejezetten erre a célra. Támogatjuk a falusi, községi és városi könyvtárosok képzésére irányuló valamennyi kezdeményezést, hiszen az ő tevékenységüknek, az új igények szerint, a társadalom- és oktatásszervezés területére is kell terjednie. Partnerséget szeretnénk kötni ugyanakkor az Oktatási, Kutatási, Ifjúsági és Sportminisztériummal az új olvasói nemzedék és korszerű könyvtári szolgáltatások használóinak képzése érdekében” - hangsúlyozta hozzászólásában a miniszter, aki megbeszélésre hívta a Könyvtárosok Országos Szövetségének képviselőit, hogy a 2002-ben elfogadott könyvtártörvényre vonatkozó módosító javaslatokról tárgyaljanak. „Annak idején sokat foglalkoztunk ezzel a törvénnyel a Parlamentben, de a jogszabály aktualizálásra szorul. Ezért arra kérem a szövetséget, hogy tegyen javaslatot a tökéletesítésére” - mondta befejezésképpen Kelemen Hunor miniszter.
(rmdsz.hírszerk.) Forrás: Nyugati Jelen (Arad)

Marosvásárhely polgármesterével találkozott Tőkés László
Marosvásárhely – Dorin Florea polgármestert kereste fel hivatalában, Tőkés László EP képviselő.
A találkozót kővető sajtótájékoztatón, Tőkés László elmondta, Marosvásárhelypolgármestere ígéretet tett arra, hogy nem engedélyezi a Stefan Gusa szobor felállítását mindaddig amíg a ítélet nem születik ez ügyben. Kijelentette, hogy nehezebb Marosvásárhelyen nehezebb demokrata-liberálisnak lenni Bukarestben és, hogy ő személy szerint a békés együttélés híve.
Tőkés László rámutatott, hogy egy Gusa szobor felállítása rossz fényt vetne Románia nemzetközi megítélésére, „éles ellentétben áll az Európai Néppárt 2009 december 5-9 között, Bonnban lezajlott Kongresszusának a volt kommunista rendszerekkel kapcsolatos sürgősségi határozatával, továbbá ellentmond a történelmi valóságnak, semmibe veszi a Traian Basescu államelnök kezdeményezésére megalakított, a Kommunista Diktatúrát Kivizsgáló Elnöki Bizottság Jelentésének, a kommunizmus elitélésének elvét, és – nem utolsó sorban – meggyalázza a romániai forradalom hőseinek emlékét”. Tőkés László kifejezte azon reményét, hogy Dorin Florea betartja ígéretét.
A Gusa szobor állítására vonatkozó javaslatot az önkormányzat tavaly szeptemberben szavazta meg. Az azóta eltelt időszakban, a szoborállítási határozat ellen több civil szervezet is tiltakozott. Tőkés Lászlót képviselve, Kincses Előd ügyvéd megtámadta a határozatot kérve ennek megsemmisítését illetve a határozat végrehajtásának felfüggesztését mindaddig, míg az ügyben nem születik jogerős bírósági határozat. Forrás: Erdon.ro

Nadányi, az elfelejtett költő
Nagyvárad – Csütörtök délután a Szent László Gimnázium egyik osztálytermében szokásos havi összejövetelüket tartották a Nagyváradi Premontrei Öregdiákok Egyesületének tagjai. Ezúttal Bod Péter tartott előadást.
Csütörtökön a Szent László Római-Katolikus Gimnázium egyik osztálytermében szokásos havi találkozójukat tartották a Premontrei Öregdiákok Egyesületének tagjai. Vonház Antal titkár üdvözlő szavait követően Zilahy Bertalan köszöntötte a születés-, illetve névnapjukat ünneplőket. Ezután Bod Péter premontrei öregdiák tartott előadást Nadányi Zoltán költőről. Azért döntött így, mivel megitélésében Nagyváradon eléggé feledésbe merült, általában Adyt, Juhász Gyulát vagy Dutka Ákost emlegetik, ha a költészetről van szó.
Elhangzott: Nadányi Zoltán 1892-ben született a Bélfenyér melletti Feketegyörösön. Nyolc éven keresztül járt a Premontrei Főgimnáziumba (1902-1910). Irodalmi érdeklődése már a középiskolában megmutatkozott, magyar szakos tanár akart lenni. Földbirtokos édesapja azonban ellenezte ezt, azt ambicionálta, hogy fiából jogász legyen, mivel egy állami munkahely biztosabb jövőt igért. Kivánsága teljesült: Nadányi elvégezte a váradi Jogakadémiát, majd a Szegedi Egyetemen szerzett diplomát. Időközben több verse is megjelent különböző lapokban, többek közt a Pesti Naplóban is. Tagja volt a Tavasz nevű irodalmi csoportnak, és a Nyugatosok is jóindulattal fogadták, elismerő kritikákat kapott. Szelíd hangú, lírai egyéniség volt, gazdag szókinccsel rendelkezett. Fő témájának aszerelem bizonyult: mivel az érzés pozítiv megnyilvánulási formáit írta le, kortársaimodern trubadúrnak is nevezték. 1917-1945. között tíz verseskötete jelent meg, kettő ezek közül Nagyváradon.
Főlevéltárosként dolgozott
Trianon után Budapestre költözött, ahol újságíróként és szerkesztőként dolgozott. 1926-ban a berettyóújfalui megyeházán vállalt munkát, mint főlevéltáros. Ettől kezdve inkább epikus költeményeket írt. Versciklusának középpontjában egy Piripócs nevű helység állt, melyben az ott élők könnyen ráismerhettek Berettyóújfalura. 1940-től 1944-ig Nagyváradon volt főlevéltáros. Irásaiban elitélte a hatóságok antiszemita, zsidóellenes megnyilvánulásait. Támogatta a fiatal, szárnyaikat bontogató költőket, s a kulturális élet szinte valamennyi területén jelen volt. Jónéhány versét megzenésítették, ezek közül egyet Karády Katalin is elénekelt. A bombázáskor a levéltár értékesebb anyagait kimenekítette egy közeli településre. A világháború után ismét Pestre került, műfordítóként (Burns, Heine, Lermontov stb.) dolgozott 1955-ben bekövetkezett halálig. Hét falu kovácsa címmel egy meseszíndarabot is írt, melyet 1957-ben mutattak be. Napjainkban Nadányi Zoltán nevét viseli a berettyóújfalui Művelődési Központ.
Ciucur Losonczi Antonius. Forrás: Erdon.ro

A tudás és a kommunkáció hatalom – Megtudhatjuk, ki kicsoda ma Erdélyben
Az Erdélyi Magyar Ki Kicsoda a kisebbségi körülmények között élő romániai magyar közösség minden olyan tagját számba veszi, aki cselekvő részt vállalt nemzetiségünk életében. A kiadvány célja, hogy bizonyítsa: az élet legkülönbözőbb területein élnek és dolgoznak olyan honfitársaink, akik tevékenységükkel hozzájárultak nemzeti identitásunk megőrzéséhez, közösségünk gazdagításához, építéséhez, kulturális értékeink megóvásához és gyarapításához. Tavaly karácsonykor jelent meg a Romániai Magyar Demokrata Szövetség és a BMC Kiadó gondozásában az új kötet, amelyet kellő érdeklődéssel fogadott a közönség. Az Erdélyi Magyar Ki Kicsoda ötletgazdájával és a főszerkesztőjével, STANIK ISTVÁNNAL beszélgettünk a kiadványról.
– Mikor és hogyan született meg az ötlet, hogy meg kellene próbálni egy ilyen kötetet kiadni Erdélyben?
– Az Erdélyi Magyar Ki Kicsoda első kötete 1996-ban jelent meg, a második pedig 2000-ben. Tíz év elteltével adtuk ki a harmadik Erdélyi Magyar Ki Kicsodát, s a négyezer példányban kinyomtatott kiadványra akkora volt a kereslet, hogy jelenleg csupán két helyen kapható még, a csíkszeredai Pallas Akadémia Könyvkiadónál és egy budapesti könyvforgalmazónál. Nekem még pontosan tizenkét darabom van az új kötetből a szerkesztőségben, amit persze nem fogunk eladni.
– Nem tartott attól, hogy veszteséges manapság bármilyen könyvet kiadni?
– Gondoltam arra, hogy a recesszió, az emberekre szakadt pénzzavarok miatt esetleg nem lesz igény a Ki Kicsoda, legújabb kiadására, de kellemesen csalódtam, ugyanis több mint háromezren rendelték meg. Volt már némi kellemetlen tapasztalatunk az előző kötetekkel, ugyanis nagyon sokan felelőtlenül megrendelték ezeket, s aztán nem vették át. Tehát nemcsak a megrendelt kötet maradt rajtunk, de még a postaköltséget is a kiadó kellett fizesse. Szerencsére ez a harmadik kötet kiadásakor nem így történt.
– Hány személy adatait tartalmazza az új kiadvány?
– A legújabb Erdélyi Magyar Ki Kicsodában 7000 szócikk található, ebből 2500 teljesen új. Természetesen a régebbi szócikkeket, amelyekben változtak az adatok, s ezt jelezték nekünk, módosítva közöltük.
– Közösségi szempontból miért véli fontosnak egy ilyen adatbázis nyilvánosságra hozását?
– Az Erdélyi Magyar Ki Kicsodát azért kezdtük el összeállítani, mert láttuk, hogy az elmúlt hatvan évben az erdélyi magyar társadalomban nagyon sok változás történt. Világháború, holokauszt, kitelepítések, kommunizmus, rendszerváltás formálták át a Trianon után többé-kevésbé nyugvópontra jutott Erdélyt, a Partiumot és a Bánságot, s szükségszerűnek találtuk, hogy valahol rögzítsük és bemutassuk, kik maradtak meg, kik lettek azok az egyének, akik valamilyen értéket képviselnek a környezetünkben. Azokat a személyeket akartuk ebbe a kiadványba feltüntetni, akik alkottak valami hasznosat, szépet, maradandót. Művészeket, írókat, olyan közéleti személyiségeket, akik olyan szakmát gyakorolnak, ami befolyásolja a közösség életét.
– Nehéz elhinni, hogy az erdélyi magyarok között akad hétezer híres alkotó.
– Természetesen nemcsak a híres alkotókra helyeztük a hangsúlyt, hiszen az is nagyon fontos, hogy egy magyar orvos, jogász vagy pedagógus adatai elérhetők legyenek. Nekik a munkájuk fontos, a társadalomban-közösségben betöltött pozíciójuk, nem feltétlenül az alkotásuk. Politikailag és közigazgatásilag persze az volna a logikus, ha négyévenkénti választásokat követően adnánk ki egy Ki Kicsodát, hogy az emberek nyomon tudják követni a politika alakulását, a köztisztségeket vállalók pályafutását.
– Az emberek tehát szeretik, ha bármilyen módon bekerülnek egy hasonló könyvbe?
– Több visszajelzést kaptam, s magam is úgy vélem, hogy megjelenni egy ilyen kiadványban egyfajta erkölcsi elismerésnek számít, s manapság, amikor nagyon sok esetben az emberek nem becsülik meg azokat, akik pont a közösség érdekeit szolgálják, helytállnak hivatásukban, biztosan jólesik az érintett tanároknak, papoknak, orvosoknak, ha nevük megmarad valahol, ha nyoma van annak, hogy itt Erdélyben tevékenykednek. Ezek az adatok, szócikkek ugyanis megmaradnak a jövő számára.
– Ez egyfajta segítség is, valami biztonságtudat, hogy tudunk arról, milyen emberek vannak köztünk? Stílusosan fogalmazva megtudhatjuk, hogy ki kicsoda?
– Valaki némi iróniával egyszer azt mondta, ez a romániai magyarság telefonkönyve, de én ezt egyáltalán nem vélem sértésnek. A mai erdélyi magyarságnak igenis szüksége van egy olyan adatbázisra, amely segíti abban, hogy megtalálja azt, akit keres, kell ez a kommunikációs lehetőség. Had legyen már egy olyan kiadványunk, amelynek segítségével igenis fel tudjuk hívni egymást, ha erre szükség van. Jó visszajelzéseket kaptam történészektől, szociológusoktól is. Például Rostás Zoltán, a Bukaresti Tudományegyetem egyik elismert szociológusa a Ki Kicsodával kapcsolatban úgy fogalmazott, hogy ez a könyv a jelenlegi erdélyi magyar társadalom állapotát jellemzi.
– A média mennyire veszi igénybe az Önök által szerkesztett szócikkgyűjteményt?
– Bosszantónak tartom, hogy a sajtó legtöbbször a budapesti székhelyű és szemléletű Magyar Távirati Iroda adatbázisából szedi például az évfordulókat, s az erdélyiek számára teljesen ismeretlen személyek születésnapját vagy halála évfordulóját tüntetik fel, holott lehetséges, hogy az itteni embereket jobban érdekli az, hogy saját hírességeink, ismert személyeink közül mikor kinek van például születésnapja. Csalódott vagyok amiatt is, hogy például a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének elnöke, Ambrus Attila sem vette komolyan az Erdélyi Magyar Ki Kicsodát, a szócikkét sem küldte el. Ezt azért is furcsállom, mivel a MÚRE honlapja pillanatnyilag eléggé elhanyagolt, s még a hazai újságírók nevét, elérhetőségét sem lehet megtalálni rajta. Viszont nagyon pozitív dolognak vélem, hogy a romániai magyar szerkesztőségek messzemenően támogatták az új kötet megjelenését, s nagyon sokat segítettek szerkesztőségünk munkájában. A főszerkesztők s az újságíró kollégák szerintem felfogták, hogy mekkora segítség egy ilyen adatbázis a média munkájában is.
– Jó ötlet volt kiadni tehát 2010-ben az Erdélyi Magyar Ki Kicsodát?
– Összességében tekintve sikeresnek minősíthetem a 2010-es Erdélyi Magyar Ki Kicsoda kiadását. Tudomásul vettem az ezzel kapcsolatos vádakat is, egy internetes portálon egy újságíró például azt állította, hogy ez csak a „felső tízezer” kiadványa. Ezt nem nekem kell megcáfolnom, hiszen aki belelapoz a könyvbe, látja, hogy ez egyáltalán nem így van. Akadt, aki szerint ez nagyon jó üzlet volt nekünk – hát ezzel kapcsolatban megjegyezném, hogy nem ebből fogok meggazdagodni. Aztán olyan rosszindulatú pletykát is terjesztettek egyesek, hogy aki nem fizet elő a Ki Kicsodára, annak nem kerül be a szócikke. Ez sem igaz. Hétezer szócikk van a kiadványban, s háromezer megrendelőnk volt. A számok önmagukért beszélnek. Amit még elmondanék, hogy sajnos nem sikerült hibátlan munkát végeznünk, akadtak elírások. Szerencsére elenyésző számban, de engem már ez is nagyon bosszant, ugyanis tisztába vagyok azzal, ha valakiről hibás adat jelenik meg a szócikkében, az mennyire rosszul veszi ki magát.
– Vannak ötletei, tervei még a Ki Kicsoda kapcsán?
– Szeretném, ha az internetes változata is életképessé válna. Volna rá kereslet, hiszen így folyamatosan tudnánk frissíteni az adatbázist, s az emberek könnyebben hozzá tudnának jutni az információkhoz. Számításaim szerint évi tízezer euróból lehetne működtetni egy ilyen digitális adatbázist. Bízom abban, hogy sikerül ezt megvalósítanunk, s találok támogatókat, akik ebben segítenek. Amúgy érdekességként még elmondanám, hogy román nyelvű Ki Kicsodára is van igény, ugyanis nemrég kerestek meg román ismerőseim azzal, hogy annyira hasznosnak vélnek egy ilyen adatbázist, hogy szeretnék ezt – egyelőre csak Bihar megyei szinten – románul is kiadni. S ez is azt igazolja, hogy a tudás és a kommunikáció az a hatalom, ami ma máér megkerülhetetlen..
Szőke Mária
Szabálytalan, de terjedő nagybetűsítés
Fenti anyagunkban az Erdélyi magyar ki kicsoda címét mindvégig abban a formában írtuk, ahogy az kinyomtatva megjelent, holott az érvényben lévő helyesírási szabályzat megfogalmazása szerint csak az állandó címeknek írjuk minden szavát – a kötőszó kivételével – nagy kezdőbetűvel, az egyedi címeknek viszont csak az első szava nagybetűs. Az állandó címek közé az újságok, hetilapok és folyóiratok tartoznak, az egyediek közé a költői művek, könyvek, értekezések, cikkek, képek, szobrok, zeneművek, műsorszámok. Általános jelenséggé, szinte fejlődési tendenciává vált a mai magyar írásgyakorlatban a nagybetűsítés, azaz a korábban kis kezdőbetűvel írt alakulatok csupa nagy kezdőbetűs írása (intézmények nem önálló, alárendelt egységeinek neve; rendezvények, programok, mozgalmak elnevezése; ünnepek, nevezetes napok; fontosabb kézikönyvek; hivatalos iratok; dokumentumok; stb. nevei). Ezeknek csupán kis része természetes belső fejlemény, a nagyja idegen, legfőképpen angolszász hatást tükröz. Az Erdélyi magyar ki kicsoda nagybetűsítése tehát szükségszerűen nem kárhoztatható, de igazából akkor lenne indokolt és szabályszerű, ha egy meghatározott rendszerességgel megjelenő kiadvánnyal, úgynevezett periodikával állnánk szemben. Forrás: Reggeli Újság (Nagyvárad)

Tőkés: A Guşă-szobor ártana Romániának
Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke azt nyilatkozta, hogy Ştefan Guşă tábornok szobrának felállítása „sokat ártana Románia nemzetközi megítélésnek”.
Tőkés, aki bíróságon is megtámadta a marosvásárhelyi tanács szoborállításról szóló határozatát, bejelentette, találkozott Dorin Florea polgármesterrel és megpróbáltak mindkét fél számára elfogadható megoldást találni a problémára.
„Azt ajánlottam a polgármester úrnak, keressünk békés megoldást, ne a bíróságnak kelljen ítéletet hoznia. Tudják, hogy bepereltük a Helyi Tanácsot, így próbáljuk megakadályozni a szoborállítást. (…) A polgármester úr biztosított, nem ad engedélyt a szoborra, amíg nem dönt a Törvényszék, és az derült ki szavaiból, hogy meghatározatlan időre felfüggesztette az ügyet. Remélem közben megoldódnak a dolgok, és nem lesz lehetőség felállítani ezt a szobrot. Meggyőződésem, hogy a szobor felállítása sokat ártana Románia nemzetközi megítélésének és erre nincs szüksége az országnak”, mondotta Tőkés.
Hangsúlyozta, a Európai Néppárt már állást foglalt a kérdésben és bonni kongresszusán elítélte a kommunista szimbólumok újraélesztését.
Az európarlamenti képviselő aláhúzta, „nem szerencsés” ilyen „gyűlöletes szimbólumokkal játszani”.
„A polgármester úr kereszténydemokrataként (Dorin Florea PDL-tag- szerk.megj.) és az RMDSZ az Európai Néppárt tagja és nem engedhetjük meg magunknak, hogy ilyen gyűlöletes szimbólumokkal játszunk, éppen az 1989-es forradalom huszadik évfordulóján”, nyilatkozta Tőkés, aki azt is elmondta, hogy nagyon sok jeles értelmiségi, köztük Herta Müller Nobel-díjas író, tiltakozott a szoborállítás ellen.
Tőkés hangsúlyozta Guşă tábornok szobrának ügye semmiképpen nem etnikai kérdés, és azzal érvelt, a 89-es forradalom áldozatainak többsége román volt és nem magyar.
„Bár próbálnak ilyen vonzatot adni, nyilvánvaló, hogy a szobor ügy nem etnikai kérdés. Ez a posztkommunizmus ügye, hisz a Ştefan Guşă tábornok vezette megtorló hadsereg áldozatainak többsége román nemzetiségű és nem magyar volt”, mondta Tőkés, aki kitért arra is, hogy az ügyben együttműködnek a Pro Európa Ligával.
Arra a kérdésre, egyetért-e a Pro Európa Liga elnökének, Smaranda Enachenak két nappal ezelőtti bejelentésével, miszerint „újabb Egyetem-térre” és „szünet nélküli” tiltakozásra készülnek, hogy megakadályozzák Ştefan Guşă tábornok szobrának felállítását, Tőkés elmondta, tetszik neki az ötlet, de bízik benne, nem lesz ilyesmire szükség.
A marosvásárhelyi tanács 2009 szeptemberében fogadta el a határozatot Guşă tábornok szobrának felállításáról. Az RMDSZ és több civil szervezet kérte a határozat visszavonását.
Smaranda Enache, a Pro Europa Liga elnöke szerdai sajtótájékoztatóján nyilatkozta : a szervezet „újabb Egyetem-térre” és „szünet nélküli” tiltakozásra készül Ştefan Guşă tábornok szobrának Marosvásárhelyen történő felállítása ellen.
(Mediafax)

Zsugorodó anyanyelvi oktatás
Kevesebb óvodai csoport, első és ötödik osztály
Búzásbesenyő, Mezőcsávás, Balavásár, Ernye, Mikháza, Sóvárad, Jobbágyfalva szerepel a vidéki települések között, de Szászrégent és a megyeközpontot is érinti a leépítés. A tanfelügyelő szerint a címzetes állással rendelkező óvónők nem maradnak munka nélkül, vala- mennyiüket el tudják helyezni.
21 olyan község van megyénkben, ahol átlagosan hat gyerek jár az osztatlan I-IV. osztályba. Ezeket az osztályokat sikerült megmenteni, s a jövő tanévtől is működhetnek – tájékoztatott Illés Ildikó főtanfelügyelő helyettes, Marosvásárhelyen viszont az első osztályos gyerekek számát elosztják 25-tel, és a hányadosnak megfelelő számú osztályt hagy jóvá a tanfelügyelőség. Ezek az osztályok azokban az iskolákban indulhatnak, ahova a legtöbb gyerek iratkozik. Új alternatív első osztályok nem lesznek a jövő tanévtől. A szeptemberben induló ötödik osztályok esetében 30-cal osztják a gyerekek számát, így több általános iskolában megszűnnek a párhuzamos osztályok.
b. gy. Forrás: Népújság (Marosvásárhely)

Új hetilap
Csoóri Sándor ünneplése
Új hetilap jelenik meg Budapesten. A Nagyítás főszerkesztője Csontos János, kiadja a Közép- európai Kultúráért Alapítvány megbízásából a Hetilap Kft. A lap ötödik számában köszöntik a 80 éves Csoóri Sándort.
– Öntörvényű, külsődleges mércékkel nehezen "beszabható" alkotó. Költő, esszéista, szerkesztő, emlékezetes filmforgatókönyvek írója, fáradhatatlan irodalom- és társadalomszervező. Kissé fennkölten a haza mindenesének is nevezhetnénk. Csoóri Sándor sokat tett, s még ennél is többet akart tenni a magyarság szolgálatában, s ez a makacs jobbító szándék olykor eltökélt ellenállásba ütközött. Holott nélküle nincs értelme a rendszerváltozást szellemi értelemben megelőlegező Hitelről vagy a sokfelé szakított nemzetet virtuálisan egyesítő Duna Televízió korszakos ideájáról beszélni. S nem lényegtelen, hogy – annyi más önként vállalt misszió mellett – a Nagyítás megjelentetését segítő alapítvány kuratóriumi elnökeként is köszönthetjük. A kerek születésnapra emlékkönyv készült az Éghajlat Kiadó gondozásában, Csoóri Sándor ünneplése pedig méltó körülmények között a Magyar Tudományos Akadémián zajlik. Ezen a jeles napon nyilván korábbi bírálói, olykor nemtelen eszközökkel támadói is feltehetőleg a hallgatást választják, vagy erőt véve magukon, fejet hajtanak az irodalmi, politikai és emberi érdemek előtt. Ezek az érdemek pedig egy vívódó, örök elégedetlen ember érdemei, akár a lírikust, akár az esszéírót, akár az intellektuális közszereplőt tekintjük.
Az emlékkönyvben olvasható temérdek méltatás közül a Nagyítás két életteli levelet ad közre Duray Miklós és Tőkés László tollából, valamint Marsall László és Dobai Péter köszöntő versét. A felvidéki "kutyaszorítóban" sem magára hagyott Duray így határozza meg Csoóri Sándor életprogramját: "A legfontosabb feladatod, ami túllépi költői hivatásod határát is, széthullott cserépvilágunk újjáépítése. A versíráshoz elég egy ember, de ehhez a munkához nagyon sok társ szükségeltetik." Erre rímel Tőkés mondata is: "Te voltál az, aki – ki tudja, hányadszor és hányadikként – elődeidtől átvetted a történelmi stafétát." Dobai szerint pedig "Ez a vitéz nyolcvanadik év / sem volt elfáradt feladáshoz elég!"
Csoóri Sándor a lapunknak adott interjúban nemcsak a népköltészetről, valamint a poézis és a hidrogénbomba titkos kapcsolódásairól beszél, de számos történetet is megidéz. Akárcsak Kodolányi Gyula, aki egyetlen – emberöltőnyivel korábbi – eset leírásával, Király Károly reális romániai helyzetelemzésének a nyugati nyilvánosságba való eljuttatása kapcsán közelíti meg a nehezen megfogható, leírható Csoóri-jelenséget. "Sándor puszta jelenlétének »sodrása volt«, amikor tenni kellett. Kevesen élték végig azzal a közösségi kötelezettségvállalással az elmúlt évtizedeket, hullámhegyen, hullámvölgyben, de mindig a megoldást keresve, mint ő" – írja róla Kodolányi. Forrás: Népújság (Marosvásárhely)

Lapozó
Húsz év Helikon
Húszéves a kolozsvári irodalmi hetilap, a Helikon. Részlet az idei első szám vezércikkéből: "A lapelőd, az UTUNK szerkesztőségébe katonákat kvártélyoztak be ’89 karácsonyán, onnan kimenekítettünk két öreg írógépet, valamennyi papírt s indigót és egy doboznyi reprót s képet, hogy szöveget illusztráljunk velük, ha lesz még valaha szöveg… Ezen kellékekkel áthurcolkodtunk a főtér sarkára a nagy könyvüzlet fölé, s ott az írószövetség kolozsvári fiókjának egyik szobájában "nekiláttunk" az új folyóirat megalapításának. Ez akkor ott, a tó-tágast álló rendszerváltó valóságban lezajlott másfél-, két fertályóra alatt. Elköszöntünk két öregharcos kollégától, megegyeztünk abban, hogy leendő folyóiratunk milyen névre hallgasson, és máris elkezdtük amúgy egy álltó helyünkben fölvázolni, mit fogunk az első számban közölni. Hogy aztán hogy találunk gazdát, hol és ki fogja nekünk kinyomtatni, milyen pénzből, milyen papírra, ki és hol fogja terjeszteni, hogy azt végül el is olvassa valaki? – ilyesmikről egy szó nem esett, hisz az efféle gond immár csak arra jó, hogy ócska szegényszagú aggodalmakat teremjen, márpedig erre most semmi szükség, hiszen mi életünkben ma először olyan folyóiratszámot fogunk szerkeszteni, melynek a megjelentetését nem kell cenzornak jóváhagynia. Mert nincs cenzor; többé nincs cenzúra." (Szilágyi István főszerkesztő) * És egy írás az első Helikonból: "Tiszta nevek kellenek, mondta új lapunk főszerkesztője. Nem lepődnék meg tehát, ha visszautasítaná jelen kéziratomat. Ugyanis az én nevem bemocskolódott, mert hallgatva és szabadlábon éltem túl a Ceausescu-korszakot. Hála az Istennek, élnek közöttünk olyanok, akiknek a neve nem szennyeződött be e sötét években. Doina Cornea, Cs. Gyímesi Éva, Mircea Dinescu, Kányádi Sándor, Király Károly, Sütő András, Tőkés László és Tőkés László és Tőkés László. És sokan mások. És vannak aztán olyan nevek, amelyeknek kimondása azzal a kockázattal jár a gyanútlan beszélőre, hogy nem a saját nevét mocskolja be, hanem a száját. Egyetlen példát említenék. Az egyetlen példa: Hajdu Győző és Victor. (Tudok kettőig számolni. Ez a 2 ember ugyanaz. Ez az a 2 ember, aki egyebek mellett arra vetemedett, hogy a Szózatot is beleszője a Kondukátorhoz intézett hűségnyilatkozatába.) Neki nem ér a neve. És a többi hasonszőrűé sem. Sokaké. Hadd soroljak fel azonban végezetül még néhány tiszta nevet. Arad, Arad, Arad, Brassó, Brassó, Brassó, Bukarest, Bukarest, Bukarest, Kolozsvár, Kolozsvár, Kolozsvár, Nagyszeben, Nagyszeben, Nagyszeben. És Temesvár és Temesvár és Temesvár. És sokan mások." (K. Jakab Antal: Tiszta nevek)
B.D. Forrás: Népújság (Marosvásárhely)

Testvértől testvérhez küldött gondolatok
Ha ül: görnyed. Ha feláll, attól tartok, hogy feje mindjárt eléri a mennyezetet. S attól is – mint a túl hosszúra nőtt gabonaszál – derékban előrecsuklik. Gyér, hófehér haja a szélcsendes szobában is meg-meglobog. Nagyon fáradtnak tűnik. Talán a tisztesség-tisztaság igyekezetébe fáradt bele. Budán él, a Várhegy oldalán, de lakásába átmenekített egy darabka Kolozsvárt: képek, faragások, tálak-kancsók, szőttesek, könyvek testében. Nagyon halkan, lassan, nagyon csendesen beszél. De sodrása van a szavának, szorosan illeszkednek egymáshoz a mondatok, a gondolatok. (Bokor Péter: Az utolsó utáni pillanat) * Annak a kornak, amelyikben fiatalságomat éltem, úgy hiszem, volt egy értéke, amiről kevés szó esik: sok kötelességteljesítő, becsületes embert nevelt. Ezt a különböző munkahelyeken látni. Bizonyos, hogy ezeknek az embereknek nagyobb része a kor problémáiban nem is próbált eligazodni, természetesnek vette, hogy az élet olyan, amilyen. Azóta persze nagyot változott a világ, s a mai fiatalok egészen mások, mint mi voltunk. Krúdynak egy könyvét olvastam – a zenével kapcsolatos kis írásai vannak benne összegyűjtve, főleg a cigányzenéről –, s mennyi a nosztalgia ebben a múlt, az elsüllyedt világ iránt. Pedig Krúdy elég erősen kritikus szellem volt. De valamihez hozzánőtt a szíve fiatalságában, s ennek a pusztulása fájdalmasan érintette, bár tudta, hogy korántsem csupa érték pusztul el. A múlt persze könnyen megszépül az öregedő ember szemében, a fiatal másképp látja a dolgokat. Jókai szemében például csodálatosan megszépült a szabadságharc s a reformkor is. Bizonyára nem egészen úgy volt, ahogy ő megírta – s mégis milyen jó, hogy így írta meg, s így állított annak a kornak emléket. (Részlet az 1974. október 1-jén kelt levélből) * Vita Sándor nevét ritkán emlegetik, annál ismertebb öccse, Vita Zsigmond (1906–1998) munkássága, aki a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium tanára és könyvtárosa, jeles művelődéstörténész, irodalomtörténész volt. Vita Sándor 1904. február 1-jén született Nagyszebenben, és 1993. február 3-án hunyt el Budapesten, 89 éves korában. A kolozsvári Hitel (1936) egyik elindítója. Bekapcsolódott az EMGE munkájába, 1940–1944 között a budapesti parlament tagja mint meghívott erdélyi képviselő. Kolozsvárról az oroszok elhurcolták, majd Budapesten az Andrássy út 60-ban a politikai rendőrség foglya lett, egy évig tartották bent. Ezután Budapesten élt, visszavonulva a közéletből. (Szócikk) * A Hitel köre rögtön a bécsi döntés bejelentése után megpróbálkozott a lap hasábjain korábban körvonalazott eszmék valóságba ültetésével. Még a honvédség bevonulása előtt egy szűkebb körű Hitel-összejövetelen Teleki Ádám, Tamási Áron, Vita Sándor, Venczel József és Albrecht Dezső Észak-Erdélyre vonatkozó elképzeléseiket egy memorandumban vázolták, melyet 1940. szeptember 9-én át is adtak Teleki Pál miniszterelnöknek. A memorandum szerzői a teljes erdélyi magyar értelmiség nevében szólaltak meg, s az erdélyi magyar társadalom sajátos szerveződési formáinak, hagyományának megőrzését követelik. (L. Vallasek Júlia: A fiatal nemzedék és a Hitel, Korunk, 2003. augusztus) * Felvetődött az a gondolat, hogy egy memorandummal kell Horthyhoz fordulni, amelyet aláírnának a Horthy előtt is tekintéllyel bíró társadalmi vezetők. Ennek a memorandumnak a megszerkesztésére Mikó Imre, Szabédi László és Nagy István kaptak megbízást. S részt vett ebben Tamási Áron is. A szerkesztés az Erdélyi Kör Főtér 5. szám alatti helyiségében folyt (…). Több mint negyvenen írták alá. * Néhány aláíró neve a Vita Sándoré mellett – közvetlen környezetéből, Hitel-béli, EMGE- és más munkatársai közül: Tavaszy Sándor, Józan Miklós, Nagy Géza, Tamási Áron, Szabédi László, Kiss Jenő, Venczel József, dr. Szász István, Mikó Imre stb. Teleki Béla Budapesten volt, s így nem írhatta alá, de távollétében e tanács elnökének őt választották meg. A memorandumot Teleki Géza professzor vitte el a kormányzóhoz. Az Erdélyi Magyar Tanácsnak ez volt tulajdonképpen a megalakulása, mint arról Vita Sándor és Teleki Béla – Lipcsey Ildikó történész kérésére írott – levelei tanúskodnak. * Vita Sándor 1940 és 1944 októbere között mint az Erdélyi Párt képviselője, a nagy múltú kolozsvári Ellenzék vezetője és mint Erdély közéleti személyisége, mindig az erdélyi magyarság érdekeit szem előtt tartva tette dolgát a magyar képviselőházban ugyanúgy, mint az erdélyi közélet megszervezésében. Személye egyik katalizátora volt az erdélyi háborúellenes mozgalmaknak, s mindent megtett, amit emberileg megtehetett a magyar egység megteremtése érdekében. (L. Záhony Éva: Hitel. Kolozsvár, 1935–1944) * Magam kisgyermekkoromtól fogva a Hitel szellemi körének hatása alatt nevelkedtem. A tőlük hallottak, az ifjúkoromban velük folytatott beszélgetések meghatározták személyiségfejlődésemet is. Soha köreikben antiszemita vagy idegengyűlölő gondolatokat nem hallottam. Ellenkezőleg, áthatotta őket a "magunk revíziójának" szelleme, a hibák magunkban keresésének a gondolata. Sándor bácsit haláláig látogathattam Budapesten, Fiáth János utcai lakásukon. Nehéz körülmények közt, utolsó percig dolgozva teltek évei. Sokat beszélgettünk, és állíthatom, hogy személyében az egyik legtisztább embert tisztelhettem. Szerencsésnek mondhatta magát mindenki, akit végtelen szerénységgel és emberszeretettel barátságába fogadott. (L. Szász István Tas: Vád és tények – Egy néhai igaz ember védelmében – Vita Sándor emlékezete) * Hosszú élete során Vita Sándor rendkívül termékeny levélírónak bizonyult. Testvéröccséhez, Zsigmondhoz az 1935–1993 közötti időszakban írt, szinte félezernyi levele is ezt igazolja. Ezek a levelek a XX. századi erdélyi és anyaországi közélet, művelődés sokoldalú vetületeinek hiteles kordokumentumai. Becses forrásanyagot szolgáltatnak az irodalom- és művelődéstörténész, a szociológus és nem utolsósorban a politikus számára. * Az enyedi levelesládában megőrzött utolsó levelet Vita Sándor halála előtt 18 nappal – 1993. január 8- án – írta Zsigmondnak. Kiviláglik ebből is, hogy valóban: élete utolsó pillanatáig a világnak nagyon sok dolga érdekelte őt. Utolsó levelében is azt tudakolja (például), hogy Enyeden Zsigáék vajon nem fáznak a nagy erdélyi télben, jó-e az ellátás arrafelé, s közli: csendben telt el az új esztendő indulása. Örül annak, hogy a kolozsvári napilapban megjelent a Teleki Béláról írt cikke, és jelzi: pénzbeli adománnyal szeretné támogatni egykori iskoláját, a nagyenyedi Bethlen Kollégiumot. * Íme: testvértől testvérhez küldött gondolatok, érzelmek gazdag világa ez a leveleskönyv. Ugyanakkor ezek a levelek rendkívül értékes, tartalmas kordokumentumai a XX. század fergeteges éveinek, mikor is békés meg kevésbé békés időszakok váltogatták egymást – különösképp ezeken a mi tájainkon –, s a zajló események meghatározták egyéni és közösségi életünket. Vita Sándornak a testvéröccséhez, Zsigmondhoz írt levelei fontos, nélkülözhetetlen forrásai az erdélyi és az anyaországi irodalom, művelődés közelmúltbeli történetének; behatóan rávilágítanak a kor jellegzetes magyar sajátosságaira, a szóban forgó idők szellemi törekvéseire, történéseire. (Előszó) * Kedves Zsigmond! Vita Sándor levelei Vita Zsigmondhoz. Sajtó alá rendezte és az előszót írta Győrfi Dénes. Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2009
B. D. Forrás: Népújság (Marosvásárhely)

Csángó bál. Németh Zsolt: Átfogó csángó oktatási stratégiára van szükség
- Átfogó csángó oktatási stratégiát szorgalmazott a moldvai magyarság anyanyelvhasználatának megőrzéséért Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi és határon túli magyarok bizottságának fideszes elnöke a XIV. Csángó Bálon szombaton este a fővárosban. A bál díszvendége Erdélyi Zsuzsanna néprajzkutató volt.
Németh Zsolt köszöntőjében felidézte, hogy 1989-ben Magyarországon és Romániában is összeomlott a diktatúra. Ez a fordulat lehetőséget teremtett a szabadság kivívására, amelyért azonban nap mint nap kemény küzdelmet kellett folytatni az elmúlt húsz esztendőben és ma is. Így volt, s így van Pusztinában, Kolozsváron, Székelyudvarhelyen, Beregszászon, Szabadkán, Dunaszerdahelyen és Budapesten is - fogalmazott.
Kiemelte: a szabadság hiánya legnyilvánvalóbban Moldvában mutatkozott meg a rendszerváltozás előtt és utána. Az ott élő csángó magyarok továbbra sem használhatták anyanyelvüket sem az oktatásban, sem pedig a hitéletben. Az ezredforduló hozott áttörést az oktatás területén, amikor is beindult Klézsén, először iskolán kívül, majd egyre több csángó faluban iskolai keretek között is a magyar nyelv oktatása. Ehhez a programhoz a magyar állam hathatós anyagi támogatást nyújtott. Ma már ezer gyermek vesz részt közel húsz településen magyar nyelvű oktatásban, ez azonban csak tizede annak a tízezer moldvai tanulónak, akik valamilyen szinten beszélik a magyar nyelvet. A pozitív tendencia fenntartásához átfogó oktatási stratégiára lenne szükség - mondta.
Németh Zsolt úgy fogalmazott, merjünk hinni abban, hogy a csángó magyarok megmaradnak, és a magyar nyelvük kultúrájuk fel fog támadni.
A bizottsági elnök szólt arról is, hogy magyar nyelvet ismerő papokért a XVII. század óta folyamodtak a moldvai csángók és küzdelmüket folytatják napjainkig. Sok helyen a papok ma is tiltják híveiket a magyar nyelvű zsoltározástól, sőt a magyar nyelvű oktatásban való részvételtől.
Mint mondta, 2009. október 18. hozott történelmi fordulatot Csángóföldön, amikor együtt misézett Petru Gherghel moldvai római katolikus megyéspüspök és Cserháti Ferenc esztergomi segédpüspök a Bákó melletti Lábnyikon. Ezt követően 2009 novemberében Erdő Péter érsek vezetésével a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Romániában tárgyalt a Román Katolikus Püspöki Konferencia tagjaival. A román püspökök kinyilvánították, hogy mindenkinek joga van a saját nyelvén misét hallgatni, ha ezt kívánja. A fideszes politikus üdvözölte a tárgyalásokon kimunkált megállapodást, mely kilátásba helyezi a csángó magyarok anyanyelvi vallásgyakorlását. Várjuk a további előrelépést - mondta, hozzátéve: fontos állomás lehet, hogy vasárnap Budapesten misézik együtt Erdő Péter és Petru Ghergel.
Az ellenzéki politikus köszöntötte a rendezvényen megjelent új amerikai nagykövetet, Eleni Tsakopoulos Kounalakist.
Németh Zsolt méltatta a bál díszvendégének Erdélyi Zsuzsannának is a munkásságát, mint kiemelte: a néprajzkutató összefogást hirdetett, s felhívást tett közzé az archaikus népi imák gyűjtésére. Az apokrif imádság megjelölést a tudományos élet Erdélyi Zsuzsanna javaslatára fogadta el.
A néprajzkutató munkásságáról - amelyre az idei bál is épül - Nagy Bercel, a színpadi műsor szerkesztője az MTI-nek elmondta: elsősorban a vallásos néphagyomány, a szakrális szövegfolklór, a népi Mária-kultusz és az archaikus apokrif népi szövegek kutatása terén ért el jelentős eredményeket. A Kossuth-díjas kutató tárta fel és határozta meg az archaikus népi imádság új műfaját, lehetséges történelmi aspektusait, eredetét. Itthon és külföldön több tízezer szöveget gyűjtött össze.
Az idén is zsúfolásig megtelt Petőfi Csarnokban 8 moldvai és gyimesi településről - Klézséből, Nádasfaluból, Somoskából, Pusztinából, Hidegségpatakáról, Görbepatakáról, Gyimesbükkről és Áldomáspatakáról - összesen 45 hagyományőrző zenész és táncos lépett a színpadra. Vendég volt a Fanfara Complexa, a Kobzos Együttes, a Kőketánc Gyerektáncház, a Cantigas Együttes, a Juhász Családi Zenekar, a Somos és a Szigony, a Zurgó Együttes és Enyedi Ági, valamint a Lippentő és a Szentendre Táncegyüttes.
A színpadi műsor után hajnalig tartó táncházban a moldvai és gyimesi hagyományőrző csoportok segítettek a csángó magyar táncok lépéseit megtanulni. A bálhoz kapcsolódva csángó népi építészeti emlékekből és Petrás Mária keramikus alkotásaiból, valamint hagyományos csángó használati tárgyakból és szőttesekből összeállított tárlat hívta a Kárpátokon túli utazásra a vendégeket. A kiállítást Kóka Rozália énekes, mesemondó nyitotta meg. Bemutatták még Csoma Gergely Az elhagyott idő - 33 év a Moldvai csángók között című könyvét is.
A csaknem 250 ezres moldvai csángómagyarságnak csak töredéke, mintegy 60 ezer ember beszéli a magyar nyelvet, melyet azonban sem a közigazgatásában, sem az oktatásban, sem a moldvai katolikus egyház keretei között nem gyakorolhatnak. Saját értelmiségi réteg, valóságos politikai érdekképviselet és egyéb önálló intézményrendszer híján a részben középkori mentalitást és kultúrát hordozó moldvai magyarság kiszolgáltatottan áll a globalizáció, a modern nacionalizmus és a Kelet-Európát sújtó gazdasági recesszió kihívásaival szemben - hívta fel a figyelmet az asszimiláció ellen küzdő népcsoport nehéz helyzetére Nagy Bercel. Hozzátette: a magyarországi értelmiségiek körében egyre többeket érint meg a szórványmagyarság és a Keleti Kárpátokon túli csángók sorsa.
Az esemény fővédnöke idén is Sólyom László köztársasági elnök volt. Forrás: MTI

Karácsony Ernő kiállítása
Ma 17 órától nyitották meg a 42 éves udvarhelyi festő sorban 42. egyéni tárlatát Székelyudvarhelyen, melynek ezúttal a Bocskai Ház adott otthont.
A délutáni megnyitón P. Buzogány Árpád méltatta az 1968. január 18-án, Udvarhelyen született művészt. Továbbá emelték a koraest fényét a Palló Imre Művészeti Szakközépiskola diákjai, Karácsony Orsolya zongorán és Bence Boglárka szavalatával kápráztatták el a nagyérdeműt. A Keleti Szél Szabadcsapat pedig a talpalávalót húzta.
Karácsony Ernő „anyagában főleg tájképeket láthatunk, többsége közvetlen környezetünkből ismerős: szejkei síugrató, udvarhelyi sósforrás, a Székely Támadt Vár, a sétatér” – állt P. Buzogány Árpád beszédében, aki hozzátette „néha tréfás, máskor meg cinikus utalásként értelmezhetjük ezeket a tájakat (mint az itt megjelenő erdélyi autópályát, ami jóformán még nincs is), a málladozó várat, amely idővel egészen elkophat. Portréi jórészt a tájképek részeiként bukkannak fel, bár a szakmai tudás minden festő esetében megköveteli, hogy ezt a témát, az emberi arc megörökítését nem lehet ki- vagy elkerülni.”
Ha kedvet kaptak megtekinteni a neves művész alkotásait, sőt egy-néhányat meg is vásárolnának, akkor irány a Bocskai Ház. A tárlat két hétig látogatható.
BEDŐHÁZI ATTILA-CSABA. Forrás: Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely)

Restitúciós törvény – Csak türelem legyen
Mivel a törvény számtalan kiskapuval készült és alkotói nem is akartak igazi restitúciót, akárcsak a földtörvény végrehajtása, az egykori ingatlanok visszaszolgáltatása vagy az ezekért járó kárpótlás is egyre csak késik. Mai riportunkban utánanéztünk, mi változott az elmúlt hónapokban.
Arad
Még lassú
– Sajnos lassan halad a 10-es törvény végrehajtása, de remélem, hogy a illetékes osztály munkastílusának átszervezését követően érezhető javulás tapasztalható majd – jellemezte a sokat vitatott törvény körüli problémák megoldási kiútját Bognár Levente alpolgármester.
A „munkastílus átszervezése” mögött személycsere rejlik. Távozott a hivatalból Doina Paul jegyző, s a helyét átvevő Lilioara Stepănescu várhatóan nagyobb sebességre kapcsolja az ügyek megoldását.
A számokat tekintve valóban ráfér a hivatalra a stílusváltás, hisz a beadott kérelmeknek még a felét sem oldották sem. A restitúciós törvényben érdekeltek eddig összesen 2712 kérelmet jegyeztettek be, s ezek közül 1438 megoldatlan, miközben a kérelmezők már azt sem tudják, kihez fordulhatnának segítségért.
Bognár Levente a késedelmi okok között említette, hogy sok dossziéból hiányzanak különböző okmányok, a kérelmezők késnek velük, vagy egyáltalán be sem hozták ezeket.
– De gondot okoz még és lassítja a munkát, hogy kevesen vannak a felértékelésnél, pedig ez elengedhetetlen része a pozitív elbírálásnak – mondta Bognár.
Az Aradi Polgármesteri Hivatalnál a törvény életbe lépése óta 453 kérelmet oldottak meg úgy, hogy a szóban forgó ingatlant visszaadták a jogos tulajdonosnak, vagy annak örökösének. Negyven kérelmező kompenzációban részesült: ők azok, akiknek az elvett ingatlanát már nem lehetett visszaadni, mert vagy lebontották, és például, panelházat építettek rá, vagy olyan intézmény működik benne, amelyet a törvény szerint nem szabad kilakoltatni. A kompenzáció gyakorlatilag telekcserét jelent: a szakemberek felértékelték a régi telket, s ennek helyébe kerestek a kérelmezőnek hasonló értékűt.
A „megoldott” rubrikában szereplő kérelmek egy része azonban továbbra sincs megoldva, csupán az történt, hogy Aradról Bukarestbe az illetékes hivatalhoz továbbították ezeket, ahonnan majd meg kellene kapják a kárpótlást.
A restitúciós kérvények közül Aradon összesen 413 vár kompenzációra, Bukarestben azonban rém lassan őrölnek a malmok. Úgy tudni, nem elég, hogy többször is el kell utazni odáig, de a kérelmek megoldásának sorrendje is számtalan legalitási kérdőjelet vet fel, előfordult, hogy ügyeskedők részesedésért cserébe ígértek gyors ügyintézést.
Kompenzáció olyan személyeknek is jár, akik például egykori házukból visz- szakaptak néhány lakást, a többiért viszont anyagi kártérítés jár.
Aradon a kérelmek közül 286-ot utasítottak vissza, mert hiányoztak a tulajdonjogot bizonyító iratok.
Hunyad
Nehézkes ügy
Míg a földek visszaszolgáltatása majdnem véget ért Hunyad megyében, addig a 10-es törvény végrehajtása lényegesen nagyobb nehézségekbe ütközik. Jóllehet a 10-es törvényt négy évvel a földtörvény előtt fogadta el a parlament.
Mindenekelőtt azért, mert 45 éves uralma alatt a korlátlan pusztításban utolérhetetlen kommunista hatalom számos önkényesen elkobzott épületet lebontott. Más esetekben jelentős módosításokat hajtott végre – természetesen a jogos tulajdonos beleegyezése nélkül –, s a törvény értelmében, ha az eredeti állapot több mint 50%-ban módosult, akkor lehetetlen a természetbeni visszaszolgáltatás.
Mindezekből kifolyólag a természetben visszaszolgáltatott épületek csupán az összesen leadott restitúciós kérvény kevesebb mint 10%-át teszi ki. A prefektúra adatai szerint a tízes törvény alapján Hunyad megyében összesen 2752 restitúciós kérvény érkezett. 214 esetben természetben szolgáltatták vissza az ingatlanokat, 729 esetben a jogos tulajdonosok anyagi kárpótlásban részesültek, 6 esetben pedig egyéb természetbeni kártérítés történt. Ezenkívül 122 esetben felemás megoldás született: részben természetbeni visszaszolgáltatás, részben anyagi vagy tárgyi kárpótlás. További 292 beadványt még nem oldottak meg, és 259-et fölöttes fórumokra irányítottak megoldás végett. A legtöbb kérvényt – szám szerint 1130-at – azonban visszautasították.
A prefektúra felmérése szerint a 292 megoldatlan kérvény közül 46 esetben minden valószínűséggel természetben szolgáltatják vissza az épületet, 228 esetben anyagi kártérítésre kerül sor, 18 beadvány pedig alighanem elutasításban részesül.
Városokban jóval többen – 2506-an – kérvényezték ingatlanjaik visszaszolgáltatását, mint falvakban (231). A legtöbb kérvény Déván volt, 840, amit Petrozsény (325), Lupény (196) és Vulkán (194) követ. Meglepő módon a jelentős városi tradíciókkal büszkélkedő – s a kommunista hatalomátvételig a megye második legnagyobb városának számító – Szászvároson csak 85 kérvényt adtak le.
A kártérítés haladását kedvezőtlenül befolyásolja az országos kártérítési alap létesítésének lassúsága. Az alapban szereplő vállalatok részvényeit a tőzsdén jegyzik, de magát az alapot még nem, szemléltette a helyzetet Dézsi Attila, Hunyad megye prefektusa.
Temes
A restitúciós dossziék 76%-át megoldották
A 10/2001-es restitúciós törvény alapján összesen 3411 államosított ingatlant igényeltek vissza a volt tulajdonosok Temesváron. A fenti kérésekből 2470-et a polgármesteri hivatal vett nyilvántartásba a 2001. január 27.– 2002. március 11. időszakban, a többi kérés a prefektusi hivatal közvetítésével jutott el a városházára a 2002. március 11.– 2006. március 10. időszakban. A polgármesteri hivatal vagyonkezelő igazgatósága 2010. januári tájékoztatója alapján a 3411 visszaszolgáltatási igénylésből 2893 esetben (76%) hoztak megalapozott döntést az illetékesek, 831 restitúciós iratcsomó (24%) még megoldatlan. „A 2893 megalapozott döntés nem azt jelenti, hogy ugyanennyi ingatlant visszaszolgáltattunk – nyilatkozta a Nyugati Jelennek Pîrva Călin, a városi vagyonügyi igazgatóság osztályvezetője –, a kérések egy részét elutasítottuk, egyes ingatlanok részben kerültek a volt tulajdonos birtokába (pl. egy lakás), a többiért kártérítést kapnak, másokat kártérítésre javasoltunk, de az esetek többségében a tulajdonosok vagy örököseik visszakapták a kért ingatlant. Tavaly összesen 260 visszaszolgáltatási iratcsomót zártunk le, 20%-kal többet, mint 2008-ban.
Nem minden restitúciós kérés jutott el a városházára, sok olyan eset van, amikor a volt tulajdonos közvetlenül a bírósághoz fordult. Ezekről az ingatlanokról mi nem vezetünk külön nyilvántartást. Az iskoláknak, óvodáknak otthont adó államosított ingatlanok többségét is természetben visszaszolgáltattuk, ilyenek a Narciselor és a Detunata utcai óvodák, a Lenau-líceum elemi osztályainak otthont adó Dóm téri épület, a Bartók-líceum épülete, a Dositej Obradovic Líceum épületeinek egy része, a Diákművelődési Ház, a Képzőművészeti Líceum és a tanfelügyelőség épülete. Ezeket zömmel a katolikus egyház vagy a zsidó hitközséget képviselő Caritatea Egyesület igényelte vissza. A bérlőknek joguk van 3-5 évig az ingatlanban tartózkodni és csak jogerős bírósági ítélet alapján lakoltathatják ki őket a tulajdonosok.
„Senki sem került az utcára”
Az államosított ingatlanokból kilakoltatott vagy kilakoltatásra váró személyek/családok száma Temesváron jelenleg 771 – tájékoztatott Otilia Sârcâ, a lakásügyi osztály vezetője –, ugyanakkor a 387/2005-ös tanácsi határozat alapján azok a személyek/családok, akiket jogerős bírósági határozattal kilakoltattak, azok rákerülnek egy sürgősségi listára, amelyen jelenleg 117 személy/család található.
Amennyiben Temesvár területén felszabadul egy állami tulajdonban levő lakás – bérlő elhalálozása vagy a bérlési feltételek sorozatos megszegése miatt –, akkor rendszerint a 387/2005-ös sürgősségi listán található személyeknek/családoknak ajánlják fel. Tavaly 15 kilakoltatott személy/család kapott szociális lakást Temesváron, de összesen csak 28 állami lakást tudtunk kiosztani a leginkább rászoruló kérelmezők között. Arra szeretném a közvélemény figyelmét felhívni, hogy valamennyi szociális lakást olyan személyeknek/családoknak osztjuk ki, akiknél szociális felmérést végeztünk, és dokumentumokkal tudjuk bizonyítani, hogy tényleg rászorulnak a lakásra, kilakoltatták őket, alacsony a jövedelmük, krónikus betegségben szenvednek stb. A lakásügyi bizottság döntését minden hónapban kiragasztjuk a folyosó falára, bárki megtudhatja, hogy kinek és milyen alapon utaltuk ki a rendelkezésünkre álló néhány lakást.
Pataki Zoltán, Chirmiciu András, Irházi János. Forrás: Nyugati Jelen (Arad)

Strasbourgban kérik vissza a váradszentmártoni rendházat
A strasbourgi emberi jogi bírósághoz fordul a Váradhegyfoki Premontrei Kanonokrendi Prépostság a rend váradszentmártoni kolostora ügyében, miután az épület visszaszolgáltatásáért zajló perben a román Legfelsőbb Ítélő- és Semmítőszék elutasító ítéletet hozott – jelentette be tegnap Fejes Rudolf Anzelm főapát, premontrei prépost rendhagyó helyszínen, a kolostorépület mellett álló templomban tartott sajtótájékoztatóján.
Elmondta, a kereset benyújtását nehezíti, hogy a tavaly decemberben meghozott ítélet még most sem jutott el a váradi táblabíróságra, így nem ismerik az ítélet indoklását, ennek nyomán azt nem tudják belefoglalni a Strasbourgba benyújtandó dokumentumba. „Hogy ne fussunk ki a hat hónapos fellebbezési határidőből, Kincses Előd ügyvéd előzetes keresetet nyújtott be az emberi jogi bíróságra” – mondta a főapát.
Mint a főapát elmondta, a Nagyváradtól mintegy négy kilométerre, a Félixfürdő felé vezető főút mentén található Váradszentmárton főterén álló barokk kolostorépület tulajdonjogi vitái a trianoni békediktátumot követő években kezdődtek.
„A premontrei rend sorsa 1920 után gyökeresen megváltozott, mindenféle csellel megpróbálták kiforgatni a vagyonából” – hangoztatta a főapát. Mindezt illusztrálandó elmondta: bár a 30-as évek elején a román állam elismerte a rend tulajdonjogát az épületre, 1937-ben telekkönyv-módosítást hajtottak végre, amelyben a premontrei rend helyett a román államot tüntették föl tulajdonosként, arra hivatkozva, hogy Trianon előtt a magyar állam is támogatta a rend oktatási intézményeit, így azok a román államot illetik.
1940-ben aztán, Észak-Erdély felszabadulását követően a rend visszakapta a kolostorépületet, ám 1945, illetve az 1948-as államosítások után újabb nehéz idők következtek, annak ellenére, hogy hivatalosan a kolostorépületet nem államosították. Igaz ugyan, hogy 1959-ig a hadsereg használta, ám addig a belügyminisztérium rendszeresen bérleti díjat fizetett a rendnek – azaz a román kommunista állam is elismerte az ingatlan fölötti tulajdonjogát.
A főapát mindezt korabeli, a rend által a belügyminisztérium számára magyar nyelven kiállított, hivatalos bélyegzővel ellátott nyugták másolatával is bizonyította, amelyek azt igazolják, hogy az összegeket a 0102-es katonai egység „a szentmártoni rendház béreként” fizette ki. Ezt követően azonban egy 1947-es államosítási végzésre hivatkozva a rend nem gyakorolhatta tulajdonosi jogait. „Mivel ez ellentmondásban van az 1959-ig folytatott gyakorlattal, amelyben rendünk tulajdonjogát elismerték, álláspontunk szerint utólag, visszadátumozva hamisítottak egy államosítási dokumentumot” – szögezte le Fejes Rudolf Anzelm.
A főapát közölte, a helyi különleges visszaszolgáltatási bizottság 2007-es kedvezőtlen döntése után – amelyben arra hivatkoztak, hogy az 1947-es államosítás azért nem számít jogellenesnek, mert a kolostorépületet már 1937-ben a román államra írták át – 24 olyan dokumentumot nyújtottak be a bírósági fellebbezés mellé, amely a rend tulajdonjogát, valamint a hamisítás tényét igazolja. Ezeket ugyanakkor a legfelsőbb bíróság sem vette figyelembe, ezért fordulnak Strasbourghoz.
Eladná a rendházat a „tulajdonos”
Az épületet ugyanakkor a hivatalos szervek szerint jelenlegi tulajdonosként számon tartott Sanifarm gyógyszerforgalmazó vállalat el kívánja adni. Mivel műemlék épületről – egy több mint háromszáz évvel ezelőtt épült, kisebb barokk kastélyra hasonlító rendházról van szó, amely jelenleg elhagyatottan, málladozó falakkal, törött ablakokkal áll – a művelődési tárcának és a helyi önkormányzatnak elővásárlási joga van. A váradszentmártoni önkormányzat már jelezte is, hogy meg kívánja vásárolni, ám a premontrei prépostság tudatta az önkormányzattal: amennyiben valóban jelentkezik, rosszhiszemű vásárlónak minősül, hiszen immár tudomása van arról, hogy az épületet visszaigényli korábbi tulajdonosa.
Diszkrimináló ítélet?
A Krónika kérdésére Fejes Rudolf Anzelm kifejtette: diszkriminációnak tekinti a rendet kedvezőtlenül érintő döntéseket, hiszen korábban a közeli, betfiai kőbányára vonatkozó visszaigénylési kérésüket kedvezően bírálták el.
„A jogi valóság eltér attól, ami 1960-ig valójában történt, ezért diszkriminációnak tekinthető az ítélet. A román igazságszolgáltatásban erkölcsi korrupció uralkodik, addig nincs jogállam, amíg nem jogi, hanem politikai úton kell bebizonyítanunk igazunkat” – hangoztatta a főapát.
Lapunk kérdésére azt is elmondta: nem ez az egyetlen támadás a premontrei rend egykori tulajdona ellen. Alapfokon elutasították a korábbi Premontrei Gimnázium Nagyvárad belvárosában álló épületére vonatkozó visszaigénylésüket, ezt az ítéletet megfellebbezték, így jelenleg is zajlik a per. Ráadásul a nagyváradi önkormányzat meg akarja szerezni a gimnázium mögötti területet, amely szintén a premontrei rendé volt, de jelenleg sportpálya működik rajta.
Balogh Levente. Forrás: Krónika (Kolozsvár)

Gombos Csaba a Tarom élén
Már csak Radu Berceanu szállításügyi miniszter aláírása hiányzik ahhoz, hogy az RMDSZ által javasolt Gombos Csaba foglalja el Románia légitársasága, a Tarom vezérigazgatói tisztségét. A negyvenéves, közgazdász végzettségű Maros megyei tanácsost a Szövetségi Állandó Tanács (SZÁT) a hétvégén nevesítette a posztra.
Az RMDSZ operatív döntéshozó testületének a területi szervezetek által javasolt, összesen négy személy közül kellett kiválasztania a legalkalmasabbat. A jelöltek azonban előbb átmentek az ügyvezető elnökség előzetes rostáján, így végül csak kettejük neve került a SZÁT asztalára.
„Mindkét jelöltet meghallgattuk, s Gombos Csabát alkalmasabbnak ítéltük a posztra” – magyarázta lapunknak Kovács Péter ügyvezető alelnök, a SZÁT tagja, aki nem kívánta megnevezni a másik meghallgatott jelöltet.
Gombos Csabát külföldön érte el az a hír, hogy a Tarom vezérigazgatói tisztségének várományosa lett. „Jó érzés, hogy megbíztak bennem” – kommentálta jelölését az ÚMSZ-nek.
Kérdésünkre elmondta, korábban még nem dolgozott a légi fuvarozáshoz kapcsolódó területeken, ám meglátása szerint az anyagi gondokkal küszködő országos légitársaságnak elsősorban jó menedzserre van szüksége.
„Nekem már van tapasztalatom a krízismenedzsmentben” – mondta Gombos, aki jelenleg a kábeleket gyártó marosvásárhelyi Romcab vállalat vezérigazgatója. Tájékoztatása szerint amióta átvette a cég vezetését, az évi forgalom hatmillió dollárról huszonötmillió dollárra nőtt.
„A Romcab a vezetésem alatt három év alatt piacelső lett. Természetesen nem ígérem, hogy ezt a Taromnál is rövid időn belül el tudom érni. Munkámat azzal kezdem, hogy megvizsgálom, melyek a légitársaság gyenge pontjai, mi okozza tetemes veszteségeit” – magyarázta Gombos Csaba, utalva arra, hogy a Tarom 21 millió eurós veszteséggel zárta a tavalyi évet.
A vezérigazgató-jelölt életrajzának akadnak kellemetlen mozzanatai is. Tavaly az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség (ANI) panaszt emelt ellene hamis nyilatkozattétel gyanújával, ám a vádhatóság megalapozatlannak találta a vádakat. Az ANI szerint Gombos vagyonnyilatkozatában nem tüntetett fel egy több mint 1800 négyzetméteres marosvásárhelyi telket, egy háromszobás, összkomfortos tömbházlakást, valamint egy Mercedes márkájú személygépkocsit.
A hatóság panasza akkor született, amikor Gombos az RMDSZ marosvásárhelyi elnöki tisztségét is megpályázta. „Amint annak idején is elmondtam, a lakásom 69,59 négyzetméteres felülete helyett véletlenül 59 négyzetmétert tüntettem fel. Másrészt az ANI által úgymond kinyomozott, de a vagyonnyilatkozatban nem szereplő 1800 négyzetméteres telkemet és a Mercedesemet még 2004-ben eladtam. Erről az ügyészek is meggyőződtek, így nem kezdeményeztek bűnügyi eljárást” – nyilatkozta tegnap lapunknak a megyei tanácsos.
Egyébként Gombos Csaba neve sportberkekben is ismert. Korábban világbajnoki címet szerzett a keleti harcművészetek egyik válfajában, a wu-shuban.
A Tarom légitársaság vezérigazgatói posztját jelenleg Ruxandru Brumariu tölti be, akit a PSD–PD–L-kormány idején neveztek ki a tisztségre. Érdekesség, hogy Ruxandru Brumariu apja, Nicolae Brumariu 1995-96 között szintén a Tarom vezetője volt. tagja
SZÁT: még két jelölés hátravan a tizenkettőből
A Tarom vezérigazgató-jelöltje mellett további öt országos hatóság és ügynökség vezető pozíciójának várományosát nevesítette hétvégén a SZÁT. Eszerint Nagy Mihályt jelölték az Országos Levéltár, Kocsis Andrást az Állatnemesítési és Szaporítási Országos Ügynökség, Nagy Józsefet az Országos Környezetvédelmi Ügynökség, Kovásznai Sándort a Romániai Hagyományos és Környezetbarát Termékek Országos Hivatala és Incze Zoltánt az Országos Talajjavító Hivatal élére.
Kovács Péter ügyvezető alelnöktől megtudtuk, majdnem minden posztra több jelöltet is meghallgattak. A SZÁT még két nevesítéssel adós. Az RMDSZ vezető testülete várhatóan a következő ülésén dönt arról, kit jelölnek az Országos Építkezési Felügyelőség, illetve az Országos Urántársaság élére. Mint ismert, az RMDSZ a koalíciós partnerrel folytatott alkudozások nyomán összesen tizenkét országos ügynökség és hatóság, illetve állami vállalat vezetői tisztségét kapta meg. Forrás: Új Magyar Szó (Bukarest)

Egyeztettek az egyházzal
Még mindig rendezetlen az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatása Hargita megyében, ezért az RMDSZ Csíki Területi Szervezete egyeztetést kezdeményezett a hétvégén a katolikus egyház képviselőivel.
A megbeszélésen szóba került azoknak az egyházi ingatlanoknak az ügye, amelyeknek késik a visszaszolgáltatása. Azokról az épületekről van szó, amelyekben oktatási intézmény működik, illetve azokról a műemlékekről, amelyeknek gondot jelent a védelme és állagmegőrzése. A tárgyaláson részt vett Tamás József püspök, az egyházkerület plébánosai, Borboly Csaba a megyei tanács elnöke, Becze István a területi RMDSZ ügyvezető elnöke, valamint Szentes Antal megyei tanácsos.
Az egyeztetés barátságos légkörét megalapozta, hogy Tamás József püspök megköszönte a Hargita Megyei Tanács tavaly nyújtott segítségét, amikoris a megyei felekezeteket négyszázezer lejjel támogatta. A püspök felszólalásában továbbá méltányolta, hogy erre a beszélgetésre nem kampányidőszakban került sor, az RMDSZ segítő szándéka nem szolgál propagandacélokat.
A tulajdonjog körüli problémákat Becze István, területi elnök foglalta össze: több ingatlan visszaszolgáltatása még húsz év után is rendezetlen, azoknak az épületeknek a fenntartására pedig, amelyekben iskola működik nincs fedezete az egyháznak. Áthidaló megoldást jelent az ingatlanok koncesszionálása, vagyis az épület fenntartási költségeinek az iskola fenntartójára való átruházása.
A műemléktemplomok rehabilitációja adminisztratív okok miatt késik – számolt be az ÚMSZ-nek Becze István – nagyon hosszas eljárás után lehet ugyanis csak hozzákezdeni a tulajdonképpeni rehabilitációhoz.
„Az egyházi erdők visszaszolgáltatása nem a helyi önkormányzatok mulasztása miatt késik” – hívta fel a figyelmet a területi RMDSZ elnöke. A csíksomlyói plébánia ötezer hektár erdő visszaszolgáltatására vár Neamţ megyében, a gyimesbükki plébániának Bákó megye tartozik 150 hektár erdővel. A hétvégi egyeztetésen elhangzott, hogy az RMDSZ Csíki Területi Szervezete a közeljövőben a többi felekezet képviselőivel is felveszi a kapcsolatot.
Inczefi Tibor. Forrás: Új Magyar Szó (Bukarest)

A hétfalusi evangélikus lelkészekről szóló könyvet mutatnak be Sepsiszentgyörgyön 
Nagy János Lelkészek és néptanítók a sziguránca és a szekuritáté játékában című könyvét mutatják be február 10-én 19 órakor a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum Bartók termében. Házigazda Boér Hunor, a kötetet ismerteti Rab Sándor. Az 1942-ben, Hosszúfaluban született, ma négyfalusi történelemtanár Nagy János írásai hazai folyóiratokban, hírlapokban jelentek meg, Négyfalu története a X. és XX. század között című önálló könyvét 2006-ban tette közzé. „Csodálattal állunk meg e rendíthetetlen vallástevők emléke előtt, s míg egyfelől lelkünkben boldogságot érzünk, hogy Isten a gyarló emberek között is tudott ily bátor hitvallókat támasztani, másfelőlről gyengeségünk tudata szégyenpírba borítja arcunkat.” Az idézet híven tükrözi a kötet szándékát: a bemutatott hétfalusi evangélikus lelkészek életén, csokorba kötött irodalmi munkásságán át közösségük történetének fényeivel-árnyaival szembesül az olvasó. (közlemény) 
Forrás: Transindex.ro

Magyar-román kutatási program indul a Maros és a Körösök völgyében
– A Maros és a Körösök völgyének ökológiai viszonyait vizsgáló közös magyar-román kutatási program indul európai uniós támogatással – jelentette be Körmöczi László, Szegedi Tudományegyetem (SZTE) ökológiai tanszékének vezetője hétfőn a csongrádi megyeszékhelyen. A kutatás eredményeit elsősorban a helyi önkormányzatok hasznosíthatják majd a határ mindkét oldalán.
Az aradi Vasile Goldis Nyugati Egyetem természettudományi karával közös kezdeményezés célja, hogy feltárja a táj használatának azon lehetőségeit, melyek mellett hosszú évtizedekre vagy akár évszázadokra fenntartható a mai természeti környezet, illetve azt, hogy melyek a kerülendő tevékenységek – mondta a 176.900 euró (48 millió forint) összköltségvetésű programról tartott sajtótájékoztatón az oktató.
A feladat összetett ökológiai és közgazdasági kérdéseket vet föl, mivel meg kell találni azokat a hatékony, ugyanakkor fenntartható gazdálkodási módokat, amelyek hosszú távra biztosítják a határ menti lakosság megélhetését, ugyanakkor a természeti tájat is meg tudják őrizni – hangsúlyozta a szakember.
A Nagy-Alföld két jelentős kiterjedésű tája a Körösök és a Maros mente. Bár a két térség geográfiai és biológiai viszonyai hasonlóak a határ két oldalán, a táj használata – főként történelmi okokból – jellegzetes különbségeket is mutat. A 2011 júliusáig tartó program során huszonöt magyar és román kutató vizsgálja meg a térség természetes és mezőgazdasági élővilágát, felderíti a hasonlóságokat és a különbségeket.
A szakemberek közös élőhely-minősítési rendszert is kidolgoznak. Mint Zalatnai Márta, az SZTE ökológiai tanszékének tanársegéde, a projekt menedzser-asszisztense az MTI-nek elmondta, ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy feltérképezik négy mintaterület ökológiai, növény-, állat- és talajtani jellemzőit, ez alapján digitális élőhelytérképet készítenek, majd tájhasználati típusokat dolgoznak ki a jellemzők alapján.
Zalatnai Márta elmondta azt is, hogy a projekt keretében tulajdonképpen a már létező Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer adatait frissítik fel, illetve kiterjesztik a rendszert a romániai területekre, ahol korábban nem volt hasonló számbavétel.
A kutatás az ökológia mellett több tudományterületet is felölel: együtt dolgoznak majd szociológusokkal, földrajzosokkal - mondta a kutató. A szociológusok a helyiekkel fognak interjúkat készíteni arról, hogy hogyan vélekednek az úgynevezett ökoszisztéma javak és szolgáltatások értékéről (például egy folyó nyújtotta halászati és rekreációs "szolgáltatásról"). Ezt különböző becslési technikákkal megpróbálják majd pénzben is kifejezni: például úgy, hogy kiszámítják, mekkora kárt okozna bizonyos természeti javak vagy szolgáltatások hiánya a helyi közösségnek - magyarázta Zalatnai Márta.
A másfél évesre tervezett kutatás egy monográfiával zárul majd, emellett több cikk publikációját is tervezik - mondta az ökológus. A vizsgálódás eredményeit a tervek szerint elsősorban a helyi önkormányzatok hasznosíthatják majd fejlesztéseik előkészítésénél. Forrás: MTI

Nagyobb pénzügyi autonómiát!
Jóváhagyta tegnapi rendkívüli ülésén Kovászna Megye Tanácsa a központi költségvetésből a helyi önkormányzatok büdzséjének kiegyensúlyozására szánt összegeket. Mint ismeretes, a pénz nyolcvan százalékát a megyei pénzügyi igazgatóság osztja szét a településeknek bizonyos algoritmus alapján, húsz százalékról a megyei önkormányzat rendelkezik.
Az összegek elosztását múlt héten ismertette a háromszéki polgármesterekkel a megyei önkormányzat vezetősége és a pénzügyi igazgatóság képviselője, s jóllehet, igyekeztek szinten tartani a büdzsét, számos községgazda elégedetlennek mutatkozott, kevesellve a kiutalt pénzt.
A tegnapi szavazáson a Magyar Polgári Párt frakciója tartózkodott, így fejezve ki egyet nem értését a helyi közpénzügyi törvény előírásaival, miszerint a megyei önkormányzat csak a pénz egyötödéről rendelkezhet. Tulit Attila frakcióvezető szerint törvénymódosításra lenne szükség ez ügyben. Észrevételével Tamás Sándor, Kovászna Megye Taná­csának elnöke is egyetértett, emlékeztetve: a költségvetési törvény szakbizottsági vitája során elfogadták azt a javaslatot, hogy a megyei önkormányzat a visszaosztott pénz harminc százalékát ossza szét, a parlament plénumában azonban leszavazták a módosítást.
Baka Mátyás RMDSZ-es önkormányzati képviselő szerint nemcsak az alacsony szintű pénzügyi autonómia a gond, hanem az elosztás kritériumrendszere sem megfelelő, hiszen nem azokat a községeket támogatják, amelyek igyekeznek befektetőket vonzani, bevételeiket növelni.
Az ülésen felmerült Nagyborosnyó helyzete is, amely csak az úgynevezett szolidaritási szintnek köszönhetően kapott egy minimális összeget — 150 000 lejt — a megyei tanácstól, a más megyékben alkalmazott kritériumrendszer szerint semmit nem kapott volna, hiszen semmilyen fejlesztési programot nem kezdeményezett a helyi tanács. Fazakas Tibor MPP-s képviselő azzal vádolta a megyei RMDSZ-vezetést, hogy a nagyborosnyói tanácstagok közötti egyezség ellenére megtorpedózták az alpolgármester leváltását, márpedig valamilyen megoldásra szükség van.
Farcádi Botond. Forrás: Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Hány igazgatóság jár nekünk, avagy mire visz a politikai arányosság?
Nemrég még élőlánccal tüntettünk Isten látja lelkemet, fölöttébb elégedett vagyok azzal, hogy a megyei igazgatói tisztségek hatvanöt százalékát sikerült megszereznie az RMDSZ-nek, már-már fordulatszámba megy e fejlemény, hiszen úgy tűnik, sikerült e kérdést az évtizedes holtpontról kimozdítani.
Még azt az érvet is elfogadom, bár maszlaggyanús, hogy a maradék tíz százalékot a hetvenötig majd a szórványban osztják ki kisebbségünknek, noha, mondom, ez lehet beetetés is, annyira ellenőrizhetetlen.
Van azonban egy propagandisztikus frázispufogtatás is a dologban, amely fogalmi tisztázatlanságra megy vissza. Legyen szabad pár szót erről szólnom.
Két szempont keveredik az osztozkodásban, s innen az önbecsapás, a porhintés.
Hogy ki kit vezet félre, majd kiderül, mindenesetre előrebocsáthatom, hogy nem annyira minket más, viszont mi magunkat bizonyosan.
Hány igazgatói tisztség jár a közszférában az RMDSZ-nek és hány a magyar kisebbségnek? A kettő ugyanis nem ugyanaz, az egyik etnikai arányok méltányosságát feltételezi, a másik pedig esetünkben egy, a D-LP-vel koalíciót kötött pártot megillető politikai járandóságot.
Gondoljunk arra, hogy a korábbi SZDP—D-LP-s koalíció idején a megyei közintézmények igazgatói állásain fele-fele arányban osztozott a két párt, ott mást legfeljebb megtűrtek, az etnikai arányosságot pedig figyelemre sem méltatták, úgyszólván semmibe vették.
A lakosság etnikai arányai megyénkben választástól választásig nem módosulnak, a politikai szavazatarányok annál könnyebben, fel is borulhatnak, különben is, négyéves mandátumnál egyéb nincs mögöttük. A lakosság etnikai összetétele azonban évtizedekig-évszázadokig azonos maradhat, nem politikai megbízatás szüli, hanem a demográfia törvényeire hallgat lassú változásaiban.
E bevezetés után és a hazai elosztási szokások ismeretében üljünk le ismét számolni.
Kiindulhatunk az etnikai arányokból is, de akkor mi lesz a választási eredménnyel? Jobb tehát a politikai demokrácia szabályaival kezdeni, és arra rávetíteni az etnikaiakat. Itt a nemzeti méltányosság betartásával az igazgatók hetvenöt százalékának kellene magyarnak lennie mindig — választásoktól függetlenül. Meg kellene engednünk persze a pártszempontok érvényesülését, ami adott helyzetben az ún. román pártok magyar tagjait hozná előnyös helyzetbe, esetleg a két magyar pártot késztetné a helyek megosztására.
És akkor a harmadik, éppoly jelentős szempontról, a szakértelemről még nem is szóltunk.
Mindenesetre az, hogy egy kisebbség csak akkor jut tisztségekhez, ha pártja kormányra kerül, a lehető legigazságtalanabb dolog, mert két kormányzás között csak a többségieket engedi labdába rúgni, aminél nagyobb visszásság mai fogalmaink szerint el sem képzelhető. Márpedig hiába örülünk a mai elosztásnak, eredményeinket ugyanezen alapon bármikor el is veszíthetjük.
De vajon hetvenöt százalék járt volna-e az RMDSZ-nek, ha a politikai arányosságból indulunk ki? Korántsem. A megyei tanács harminc tagjából ugyanis tizenöt RMDSZ-es (50 százalék), kilenc MPP-s (30 százalék), egy független (3,33 százalék), és öt a Román Szövetség színeiben jutott be (16,66 százalék, ebből mondjuk 6,66 százalék D-LP-s). Politikai elosztás esetén tehát az RMDSZ-es és a D-LP-s arányokat tekintve, 50 plusz 6,66 százalékkal számolva, valamint a fennmaradó 43,33 százalékot ebben az arányban kétfelé osztva, az RMDSZ-t közel kilencven százalék illette volna meg, mely — ismerjük el — eléggé messze van mind a hatvanöttől, mind a hetvenöttől.
A szövetség tehát nem tíz, hanem huszonöt százalékról mondott le hirtelen nagylelkűsé­gében. (Etnikai elosztás esetén is legalább tizenötről.)
Ezért félrevezető az etnikai és a politikai viszonyszámokat összekeverni.
De ha mindenáron magyar etnikai győzelemnek kívánjuk kikiáltani az eredményt, akkor persze tanácsos lett volna az MPP-t is bevonni az osztozkodásba, még inkább a szövetkezésbe, a magyarságnak ugyanis abban az esetben még a fentieknél is több juthatott volna.
B. Kovács András. Forrás: Háromszék (Sepsiszentgyörgy)