Basescu: Románia nincs Görögország helyzetében, de oda kerülhet
A 25%-os, illetve 15%-os megszorítások előreláthatóan az év végéig maradnak érvényben - jelentette ki csütörtök esti sajtótájékoztatóján az államfő. Kijelentéseit pontokba szedtük.
- Románia nincs Görögország helyzetében, de intézkedések nélkül Görögország sorsára juthat.
- Romániának megvan a lehetősége arra, hogy egy ilyen helyzetet elkerüljön. A kérdés az, hogy akarjuk-e ezeket a lehetőségeket hasznosítani?
- Az EU és a pénzintézmények (IMF, Világbank) szolidaritására számítunk.
- Nem szeretném, ha ebből a beszédemből arra következtetne a közvélemény, hogy az ország helyzete rózsás.
- A forradalom után eltelt 20 évvel alatt klientúra-állam jött létre. A politikai osztály elfogadta a klientúra kifejlődését.
- A költségvetési és a szociális rendszer beteg, és kezelésre szorul.
- Meg kell valósítani az államreformot.
- Szükség van a szociális rendszer és a költségvetési rendszer finanszírozásának csökkentésére.
- A pénzhiány miatt az állam képtelen finanszírozni rendszereit.
A nyugdíjakról
- Az állam képtelen előteremteni azt az összeget, amely a nyugdíjak jelen pillanatban meghatározott, 2,2 milliárd euróra tehető értékének finanszírozására elegendő lenne.
- Az állam 1,7 milliárd eurót tud jelenleg erre a célra fordítani, a fél milliárd eurót kitevő különbözetet nem tudja előteremteni, ezért a nyugdíjak 15%-os csökkentése elkerülhetetlen.
A nyugdíjrendszer azért beteg, mert
- Az országban jelenleg 1,8 millió, teljes munkarégiséggel rendelkező nyugdíjas él.
- 1,3 millió az idő előtt nyugalmazott személy, további 960 ezer személy betegnyugdíjas. A hiányos régiséggel nyugdíjazottak száma több mint 2,2 millió, számuk meghaladja a teljes munkarégiséggel nyugdíjba vonultak számát.
- Az utóbbi 2-3 évben ugrásszerűen megnőtt a betegség miatt nyugdíjazottak száma. Bihar megyében 52756 betegnyugdíjas él, arányuk az összes Bihar megyei nyugdíjas 32,9%-át teszi ki.
- Amennyiben ez az arány országszinten jellemző lenne, azt mondhatnók, hogy Romániában a nehéz életkörülmények miatt könnyebben megbetegszenek az emberek. Azonban ha a többi megyében vizsgáljuk meg ezeket az adatokat, az láthatjuk, hogy például Kovászna megyében a betegnyugdíjasok aránya 12,2%, Mehedinţi megyében 13,6%, Bukarest I. kerületében 13,1%, Tulcea megyében pedig alig 7,2%. Így arra a következtetésre jutunk, hogy valami nem stimmel Bihar megyében. Ezért a munkaügyi minisztériumnak az lesz a feladata, hogy év végéig kivizsgálja a gyanús eseteket, mert félő, hogy ezeknek a betegnyugdíjasoknak egy része például Spanyolországban vállal munkát.
- A kormánynak az a szándéka, hogy a 15%-os, illetve 25%-os jövedelem-csökkentéseket év végéig, tehát 7 hónapon keresztül tartsa érvényben.
- Abban reménykedem, hogy 2011-re lesz pénz, és a megszorításokat fel lehet majd oldani.
- Sok múlik azon, hogy mennyire válik be a kormányprogram, és sikeres lesz-e például a csempészet és az adócsalás elleni harc.
Szociális segélyek
- Romániában jelenleg 200 különböző fajta szociális segély létezik. Ezeknek a kifizetésére évente 2 milliárd eurót költ az állam, és 7 millió állampolgár részesül belőlük.
- A szociális juttatásokban részesülők egy része jogtalanul jut ezekhez a pénzekhez.
- Léteznek olyan személyek, akik a munkanélküli segély mellett feketén vállalnak munkát.
- A kormány az állami költségvetés 36%-át szociális juttatásokra, 27%-át pedig a közalkalmazottakra fordítja.
- Az év végéig egy hatékony szociális segélyrendszert kell kidolgozni, amely véget vet a pénzszórásnak, és amely lehetővé teszi, hogy a juttatásokból csak a valóban rászorulók részesüljenek.
- A megszorításokat az IMF-fel kötött megállapodás hiányában is be kellett volna vezetni.
- 2005 elején 17 milliárd lej ment el a közalkalmazottak bérére, ma már ez az összeg 43,6 milliárd lejt, tehát az öt évvel ezelőtti összegnek több mint a kétszeresét teszi ki.
- 3 millió alkalmazottnak kell eltartania 1,4 millió közalkalmazottat, és 6 millió nyugdíjast, hogy az intézmények – iskolák, hadsereg, rendőrség - működésének finanszírozásáról most ne is beszéljek.
- Ha nem intézkedünk most, akkor ismét kölcsönhöz kell folyamodnunk, és 2013-ra Görögország sorsára jutunk.
- Most még van idő elkerülni az államcsődöt.
- Jelenleg a Románia adóssága a GDP 31%-át teszi ki, év végéig ez az arány 36%-ra növekedik.
- A kormány megszorításokra vonatkozó döntése a lehető legjobb, amit most meg lehetett hozni.
- A gyermeknevelési segély remélhetőleg nem csökken 15%-kal. A két éves korig juttatott havi 200 lejes gyermekpénz nem csökken.
- Szerdán a kormánnyal tárgyalok, majd az értekezést követően szóba állok a szakszervezetekkel, és a nyugdíjasok képviselőivel.
- Az érintetteknek jogukban áll tiltakozni.
- Felszólítok mindenkit: meg ne próbáljanak provokálni, erőszakos cselekedeteket véghezvinni. Civilizáltan is lehet tiltakozni.
- Nem gondolom azt, hogy a Boc-kormánynak le kellene mondania. Egy politikai válságra van most legkevésbé szüksége az országnak.
- Azért beszéltem én a megszorításokról, mert korrekt szeretnék lenni a kormánnyal szemben. Ha a nyugdíjakat 15%-kal, a közalkalmazottak bérét 25%-kal csökkentik, az államfő nem bújhat el a Cotroceni palota kertjében.
- Felróttam a kabinetnek a tavalyi, 13. fizetés kiosztását. Nem tudom, hogy a nyugdíjasok a nyugdíj csökkentésének okát megértik-e vagy sem, de kötelességem elmagyarázni az embereknek, hogy miért nincs pénz.
K. M.
Transindex.ro

Székelyföld a kultúra területén is egységes arcot szeretne felmutatni
Székelyföld most már nemcsak a gazdaság és a turizmus, hanem a kultúra területén is meg akarja mutatni egységes arcát, ennek szellemében több mint száz kulturális rendezvénynek ad otthont egy hétnél is tovább a három székelyföldi megye: Kovászna, Hargita és Maros.
Ennek előzménye volt, hogy a csíksomlyói pünkösdszombati búcsút megelőző időszakban egy évtizeden keresztül megyenapokat szerveztek Hargita megyében azzal a céllal, hogy megmutassák az ilyenkor nagy számban érkező idegeneknek a térség kulturális, művészeti értékeit, ugyanakkor tartalmas kikapcsolódási lehetőséget nyújtsanak vendégeknek és vendéglátóknak egyaránt.
"Az évtizedes szervezői tapasztalat, akárcsak az elmúlt időszakban kibontakozott székelyföldi együttműködés késztetett arra, hogy az egész régióra kiterjesszük a rendezvénysort" - mondta az MTI-nek Borboly Csaba, a Hargita megyei önkormányzat elnöke. Ennek szellemében most Hargita, Maros és Kovászna megye több települése gazdag programkínálattal várja a vendégeket.
Újdonság például az Első Székelyföldi Grafikai Biennále, amelyet közösen hirdetett meg a Gyergyószárhegyi Művészeti és Alkotóközpont, valamint a Kovászna Megyei Művelődési Központ. A versenyre 10 országból 283 képzőművész 693 alkotása érkezett. A zsűri végül 248 alkotást javasolt díjazásra, a legjobb munkákból kedden nyílik kiállítás Sepsiszentgyörgyön. Kassay Péter, a gyergyószárhegyi alkotóközpont igazgatója, a zsűri titkára elmondta: a verseny megszervezésével elsősorban a régió grafikai törekvéseinek felkarolása volt a céljuk, a nemzetközi kitekintésnek pedig az volt az előnye, hogy az erdélyi alkotók a külföldi grafikai trendeket is megismerhették.
A programok egy része már a múlt héten megkezdődött. Kézdivásárhelyen például a Nagy Mózes Napok rendezvénysorozata rajtolt, ezen kívül székelyföldi termékkiállítás és -vásár nyílt ezen a helyen. Árkoson a Fiatal Tehetségek Gáláját tartották meg. Marosvásárhely népzenei és néptáncos találkozó színhelye volt, Baróton Erdővidéki Középkori és Reneszánsz Napok kezdődtek. Csíksomlyón megszervezték a Székelyföldi Családok Napját, a csíkszépvízi kultúrotthonban gyerekkoncertet tartanak, Ádám Gyula fotóművész fotóiból pedig kiállítást nyílt Marosvásárhelyen.
A helyi alkotók és a kultúra felkarolása nem tartozik közvetlenül a megyei önkormányzatok hatáskörébe, de erkölcsi feladat ezt erőteljesen és szervezett módon támogatni – fogalmazott Tamás Sándor, Kovászna megye tanácselnöke. Kovászna és Hargita megye önkormányzata és az alárendelt intézmények összesen csaknem 200 ezer lejt (csaknem 50 ezer eurót) szántak a rendezvénysorozatra, a programpontokat műsorfüzetben, a www.szekelyfoldnapok.ro honlapon és plakátokon népszerűsítik.
"Minden, ami Székelyföld, azt egységesen, összehangoltan kell megjeleníteni" – emelte ki a három megye közötti együttműködést Tamás Sándor, aki az elmúlt időszakban az MTI-nek adott interjúiban is többször hívta fel a figyelmet a székelyföldi "brand" kialakításának fontosságára.
Eddig gazdasági és turisztikai területen sikerült megjeleníteni a Székelyföld márkát, most a kultúrán a sor - mondta Borboly Csaba. A Hargita megyei tanácselnök a csíksomlyói búcsúra is felhívta a figyelmet, amelyen az idei szónok Böjte Csaba dévai ferences szerzetes lesz.
Garzó Ferenc
MTI

Rendezvénysorozat a székely identitás megőrzésére 
Maros, Hargita és Kovászna megye önkormányzata első ízben szervezett olyan közös ünnepségsorozatot, amely a Székelyföld sajátos kulturális identitását tudatosítja. A Székelyföldi Napoknak elnevezett egy hetes rendezvénysorozat Marosvásárhelyen kezdődött meg.
„Fiatal van, vagy három-négy pár. De idősek már nincsenek. Nincsenek olyan párok, hogy férj-feleség menjen” – mondja az idős Csákány Erzsébet Magyarpalatkáról.
A palatkai hagyományőrzők azt magyarázzák a Maros Művészegyüttes utánpótlás-nevelőjének, hogy szülőfalujukban nem könnyű továbbörökíteni sajátos táncaikat.
„Hagyományőrző, adatközlő táncosokat hozunk be a székházunkban a szórványból, olyan embereket, akik nehezebben mozdulnak meg, de igaziból kincset rejtenek az ő táncaikban, hagyományaikban” – mondja Barabási Attila-Csaba, a Maros Művészegyüttes aligazgatója. A közös ünneplés erősíti az összetartozást és megkönnyíti a térség sajátos kultúrájának megismertetését – vallják a szervezők. A három megye önkormányzata a térség termékeit, sajátos ízeit, kulturális kincseit szeretné bemutatni az első ízben megrendezett Székelyföldi Napokon.
Baranyi László
Duna Tv, Híradó
Erdély.ma

Egymásra találás Kézdivásárhelyen
Közel negyven cég és szervezet részvételével kezdődött tegnap Kézdivásárhelyen az első Székelyföldi Termékkiállítás és Vásár. Az egyszerre hagyományőrző és -teremtő rendezvény vasárnapig látogatható.
A Civilek Háromszékért Szövetség (CIVEK) által szervezett rendezvény elsősorban filozófiájában, üzenetében kíván más lenni, mint a szokványos kiállítások. A székelyföldi értékek felmutatása és tudatosítása, illetve a szolidaritás lehet ugyanis az egyik legfontosabb eszköz a székelyföldi gazdaság talpra állításában. ,,Az 1930-as évek elején is a közösség felrázása érdeké ben kezdeményeztek itt, Kézdivásárhelyen termékkiállítást, amelynek sikere meg is ijesztette a hatóságokat — idézte fel megnyitóbeszédében Rácz Károly, a házigazda város polgármestere. — Hasonló, mozgósító jellegű rendezvényekre van ma is szükség."
A kiállításon országosan is fajsúlyosnak tekinthető vállalatok is jelen vannak. ,,Ha nem bátorítjuk, ösztönözzük egymást, akkor nincs jövőnk" — fogalmazta meg jelenlétük okát a csíkszentkirályi Hargita Gyöngye Rt. tulajdonosa, Kurkó Árpád. A jakabfalvi Kelemen István négy családtagja és öt segítője által előállított tejtermékeivel aratott nagy sikert, a vásárlói igény pedig gyorsan kialakította a Kelemen-féle hatalmas szendvicset, amelybe kolbászkarikák is járnak. ,,Mi tudjuk, milyen finom dolgokat állítunk elő, azért jöttünk, hogy másnak is megmutassuk" — hangzott a kézenfekvő indoklás. De nemcsak megehető-iható termékek kínálják magukat a céhes városban, hanem például a székelyföldi emberek alkotó erejét és kreativitását ösztönző pénzügyi konstrukciókat kínáló LAM Alapítvány is. A vállalkozók információkat szerezhettek a Székelyföldi Termék márkanév mögé való besorolás lehetőségeiről is. A Székely Nemzeti Múzeum kiállítása az értékmentés és -őrzés fontosságából ad ízelítőt.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Sérült diplomásokért
ELTE–EMTE-eszmecsere
Az ismeret- és a diákközpontú pedagógiai kultúrákról, a személyre szabott oktatásról, a magyarországi gyógypedagógus-képzésről, illetve a fogyatékkal élő fiatalok továbbtanulási lehetőségeinek megteremtéséről esett szó tegnap a Sapientia EMTE Műszaki és Humántudományok Karának és az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karának közös szakmai napján.
A koronkai campusban Határon túli magyarok felnőttképzési programjának támogatása címmel megszervezett tapasztalatcsere előzményeiről a projekt vezetője, dr. Cser Erika, a gyógypedagógiai kar egyetemi adjunktusa számolt be.
– Idén másodízben pályáztunk a Magyar Köztársaság Szülőföld Alap irodájához, 2008-ban már volt egy sikeres programunk, és most is megkaptuk a támogatást, ezúttal a Sapientiával való együttműködéshez. Két évvel ezelőtt Szabadkán voltunk, az ottani Újvidéki Egyetem Magyar Tannyelvű Tanítóképző Karával szerveztünk közös programot. Már akkor a fogyatékos személyek társadalmi integrációjára összpontosítottunk, az idei találkozó tulajdonképpen ennek az eszmecserének a folytatása. Akárcsak 2008-ban, idén is eljött velünk a Gyógypedagógiai Kar néhány hallgatója, illetve a témában érintett budapesti civil szervezetek is.
Dr. Balázs János, a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar tudományos és nemzetközi dékánhelyettese kérésünkre a magyarországi gyógypedagógus-képzést körvonalazta (erről bővebben dr. Papp Gabriella főiskolai tanár előadásából értesülhettek a résztvevők).
– Az ELTE tíz évvel ezelőtt integrálta a korábbi, százéves Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolát. Ezen a karon valamennyi fogyatékossági típusra különálló szakirányon zajlik a képzés a bolognai rendszerű alapképzésben. A mesterképzésben két szakirány van: a terápiás ismereteket bővítő, illetve a társadalmi integrációs képzés, ez utóbbi nem a közoktatás számára, hanem a fogyatékos személyek mindennapjait segítő feladatokra készíti fel a hallgatókat. Az idei évtől doktori címet is lehet szerezni nálunk gyógypedagógiából, ez egy nagyon komoly megvalósítása az ELTE-nek, korábban ugyanis erre nem nyílt lehetőség. Gyógypedagógiai alapképzés más egyetemeken is megtalálható, de csak egy-egy szakirányon – tudtuk meg dr. Balázs Jánostól, aki a továbbiakban a fogyatékos személyek felsőfokú képzésével kapcsolatos gondolatait összegezte:
– Ma még nálunk is nagyon alacsony a sérült személyeknek a hallgatókon belüli aránya. A felsőoktatásnak nyitottnak kell lennie a legkülönfélébb fogyatékosságú hallgatók befogadására. Ehhez hozzátartozik a képzési programoknak a hallgatók szükségleteihez való igazítása, a speciális oktatástechnikai felszerelések biztosítása. Ugyanakkor azt sem szabad elfelejteni, hogy az egyetem erkölcsileg, etikailag az egész társadalomért felelős, kötelessége olyan ismereteket terjeszteni, amelyek a társadalmat egyre nyitottabbá, befogadóbbá teszik a fogyatékos személyekkel szemben.
A Sapientia és az ELTE további együttműködését illetően a vendégelőadók elmondták, hogy a Bárczi Gusztáv Kar nyitva áll a szakirányos továbbképzésre jelentkező erdélyi diákok előtt – akik Romániában kizárólag Kolozsváron részesülhetnek magyar nyelvű gyógypedagógus-képzésben –, ugyanakkor szívesen tartanak előadásokat a sapientiás diákok számára. Erre az EMTE – remélhetőleg – ősszel induló egészségügyi szakpolitikák és szolgáltatások szakán lenne is lehetőség.
Nagy Székely Ildikó
Népújság (Marosvásárhely)

A képviselőház tanügyi bizottsága elfogadta az új oktatási törvényt
A képviselőház tanügyi bizottsága május 14-én 16 szavazattal, 10 ellenszavazattal és 5 tartózkodással elfogadta az új oktatási törvényt. Az ellenszavazatok és a tartózkodások az ellenzéki honatyáktól származtak.
Így közel három hetes vita után az alsóház tanügyi bizottsága elfogadta a 316 cikkelyből álló oktatási törvényt, egyes napokon a bizottság reggel 10-től este hét óráig dolgozott, még pénteken is.
Cristian Dumitrescu, a bizottság szociáldemokrata (PSD) elnöke elmondta: kidolgoznak egy jelentést a jogszabályról, amelyet előreláthatólag hétfőn benyújtanak a képviselőház házbizottságához.
A vita során a bizottság ülésein részt vett Daniel Funeriu oktatási miniszter és a tárca vezetőségi tagjai is.
A jogszabálytervezetet a képviselőház, majd a szenátus plénumának kell megvitatnia.
(Mediafax)
Nyugati Jelen (Arad)

Képlékeny az új iskolahálózat
Az iskolahálózat átszervezéséről, a kis létszámú oktatási intézmények megszűntetéséről, vagy összevonásáról írtunk már, de az új tanév őszi megkezdéséig valószínűleg még fogunk néhányszor, mert valószínűleg csak akkor fog véglegesen eldőlni, hogy hol kezdődik meg a tanítás, illetve hol nem.
Ami a magyar oktatást illeti, nagyvonalakban ismertek azok az iskolák, amelyeket bezárnak, vagy csökkentik tevékenységüket. Az biztosra vehető, hogy az Aradi Neuman Fivérek Általános Iskola megszűnik, mint önálló intézmény, és a magyar 5–8. osztály beköltözik az Aurel Vlaicu Általános Iskolába (Gájban csak magyar elemi marad). Korábban azt is megírtuk– az illetékesekre hivatkozva –, hogy a bélzerindi magyar elemit felszámolják, és a gyerekeket Simonyifalvára utaztatják majd. Pellegrini Miklós Arad megyei főtanfelügyelő-helyettes azonban tudomásunkra hozta, hogy a bélzerindi 1–4. osztály megmarad, pontosabban az önkormányzat vállalja a fenntartását. „Nekünk községi szinten, és nem iskolánként kell meglegyen a költségvetésünk a tanintézmények fenntartására. A fejkvóta-rendszer alapján kiszámolt béreket biztosítani tudjuk, így nem szüntetjük meg a bélzerindi iskolát – mondta Haász Tibor Tőzmiske község polgármestere.– Nem ezen fogunk spórolni! Ha karcsúsítani kell, akkor ésszerűen tesszük meg, például úgy, hogy Vadászon a két ötödik osztályt összevonjuk eggyé, de semmi esetre sem zárunk be iskolát.” Bélzerinden a polgármester szerint 5 tanuló van, de létrehoztak egy „játszósarkot”, ahol a tanítónő az óvodáskorú gyerekekkel is foglalkozik, és így állandóan 8-9 gyerek van a felügyelete alatt. A községben egyébként Bélzerinden csak a magyar elemi van, Vadászon 1–8. osztályos román és 1–4. osztályos magyar tagozat működik (itt világbanki pályázatból egy új négycsoportos óvodát is építenek az idén), Simonyifalván meg magyar általános iskola létezik. Haász Tibor szerint a nem is olyan távoli jövőben Simonyifalván lesz a községi magyar oktatás központja, mert a népesedési mutatók szerint Bélzerinden és Vadászon meg lesz elég magyar iskoláskorú gyerek. De addig tartják a tarthatót.
„Hogy mit fog dönteni a tanügyminisztérium vagy a tanfelügyelőség két-három héten belül, nem tudhatjuk, de a jelen állás szerint a zimándközi iskola megszűnik, és a magyar elemisták Zimándújfalura fognak járni iskolába szeptembertől” – mondta érdeklődésünkre Muntean Tibor, a Zimándújfalui Általános Iskola igazgatója. Tudomása szerint Zimándközön ez 23 diákot érint, míg náluk jelenleg 26 elemista van. Így összesen lenne annyi tanuló, hogy minden évfolyamon önálló osztály induljon, vagy legfeljebb csak kettőt vonnának össze – magyarázta az igazgató, aki szerint nem csak a gyerekeket vennék át, hanem a címzetes tanerőket is. Közbevetettük, hogy lapunk legutóbbi író–olvasó találkozóján a zimándköziek egy része azt mondta, hogy ragaszkodnak iskolájukhoz, és inkább Aradra viszik csemetéiket, semmint Zimándújfalura, mire Muntean Tibor így válaszolt: „Megértem, hogy ragaszkodnak az iskolához, de egyelőre a tanfelügyelőség és az önkormányzat így döntött. De tudjuk, hogy a romániai tanügyben óráról órára változik a helyzet… Azt nem hallottam, hogy Aradra vinnék a gyerekeket, de nem hiszem, hogy mindegy lenne a szülőknek az, hogy másfél kilométert utazik a gyerekük, vagy 13-at.” Megpróbáltuk elérni a zimándközi iskola illetékeseit is – sikertelenül.
A Nagyvarjasi Általános Iskolát bezárják ősztől (az óvoda marad), ez már eldöntött tény. De a magyar tagozat már elébe ment az eseményeknek, és a gyerekek már 2010 elejétől átjárnak a községközpontba, a Nagyiratosi Általános Iskolába. „Ennek az oka, hogy a varjasi tanító néni gyermeket vár, és egészségügyi problémái adódtak, ezért betegszabadságra ment – mondta Maria Paşcalău iratosi romántanárnő, megbízott igazgató. – A román tagozat tanulói még Varjason járnak iskolába,őket csak ősztől hozza majd át az iskolabusz.”
Pellegrini Miklós főtanfelügyelő-helyettes szerint az Aradi 12-es számú Általános Iskola (Mikelakán) kérdéses még a magyar elemi tagozat megmaradása, mert jelenleg csak 3 elsős iratkozott be.
Pataky Lehel Zsolt
Nyugati Jelen (Arad)

Alkotmányellenes az egységes bércsökkentés
Az állami ágazatban a fizetések egységes, 25 százalékos csökkentése alkotmányellenes intézkedés, mivel a kollektív munkaszerződések törvényébe ütközik, így azt nem lehet törvényben elrendelni – nyilatkozta pénteken Bogdan Hossu, az Alfa Kartell elnöke. "A fizetések egységes csökkentése alkotmányellenes intézkedés. Az Alkotmánybíróságnak van erről egy másfél évvel korábban született döntése (...), miszerint az ilyen intézkedés nem érvényes" – mondta Hossu egy találkozó után, amelyen több szakszervezeti és pénzügyminisztériumi képviselő vett részt. Mint mondta, az állami ágazatban a fizetések csökkentését csak a felek egyetértésével lehet kieszközölni, nem pedig törvény által.
A nyugdíjak kapcsán Hossu elmondta: a kormány arányosan szeretné csökkenteni a nyugdíjpont értékét.
"Ez azonban nem etikus, és hangsúlyoztam, hogy minden válság sújtotta országban, ahol kiadáscsökkentést eszközöltek, nem lineárisan történt ez, hanem osztályozás után, védelmet nyújtva a hátrányos helyzetben levő kategóriák számára."
Mint mondta, megoldást keresnek, hogy a Nemzetközi Valutaalapnak (FMI) szánt szándéknyilatkozatban rögzítsék a pénzügyi forrásokat, hogy a hátrányos helyzetben levő kategóriákat megóvják.
Traian Basescu államfő csütörtökön azt mondta, nem lát esélyt arra, hogy a nyugdíjakat differenciáltan, és ne egységesen csökkentsék, de hozzátette: a végső döntés a kormányé. Az államfő azt is elmondta: a FMI-vel megegyezett intézkedések életbeléptetéséhez valószínűleg felelősséget vállal a kormány a parlamentben, mivel kevés idő maradt hátra a FMI igazgatótanácsának június végi üléséig.
"Olyan jogszabály kibocsátása, amelyet az Alkotmánybíróság érvényteleníthet, a kötelezettségek be nem tartását jelenti, függetlenül attól, mit ír a kormány a törvényben vagy a sürgősségi rendeletben. Persze, nem lehet szó sürgősségi rendeletről a bérek és nyugdíjak ügyében, ezért törvényt kell kidolgozni" – mondta Basescu.
Népújság (Marosvásárhely)

A rövidpróza mestere
Bölöni Domokos szinte kizárólag csak rövidprózai műveket ír: novella, karcolat, tárca, glossza. Ez az ő igazi világa, könnyedén veti papírra műveit, kerek, rövid történetek, pillanatképek emberekről, helyzetekről.
Legújabb kötete a Micsobur reinkarnációja (Juventus Kiadó, Mvhely, 2010, a fedőlap Donáth-Nagy György munkája, Kedei Zoltán rajzaival). A kötet alcíme: Mákföldi történetek, a helységnév kitalált, szinte mesebeli, maga a művekben megrajzolt falu nagyon is valóságos hely, mai emberekkel, mai történetekkel, valós gondokkal. Mindenik írásban ott bujkál a kérdés: hogyan tovább?, mi lesz ezután? Mi lesz az elöregedő, elnéptelenedő falvainkkal, ahol minden évben többet temetnek, mint ahányat keresztelnek? "Erdély is ilyen Mákföld. Kincseit konokul őrzi, álmodozóit rendre hanyatt vágja. Időnként lángba borul." A szerző is konok megszállottsággal mesél róla, kevés olyan művészünk, írónk van, akit ez a világ érdekel, aki ennyi szeretettel fordul az elhagyatott, elfelejtett emberek felé.
Egy kissé a folklór is beköltözik a könyv lapjaira. A ragadványnevek, gúnynevek sokaságát találjuk itt, akárcsak a mindennapi életben. Micsobur, Tarfin bá, a Kapitány, Csurdé Pali, a Néma, Macsinika, Sami, Dzsumbuj Zsiga, Maszkura Gyuszi megannyi szereplő, antihős, hisz egyik sem akarja megváltani a világot. Néhány tollvonással is tökéletesen jellemzett személyek.
Feltűnnek persze a vámszedők is, a kis- és nagystílű szélhámosok, pl. A Mester ázsiója című írásban, hol a festőművészt, aki régivágású úriember, s másról is ezt feltételezi, átlátszó trükkel próbálja átverni egy "vállalkozó". Persze a művész rávágja az ajtót s faképnél hagyja. De az emberek iránti bizalma bizony sebet kap.
Van egy írás a kötetben – Két kuvik őrködik álmán –, megemlékezés az erdélyi magyar irodalom egyik érdekes alakjáról. A B. P. szignóban nem nehéz felismerni az utóbbi évtizedek egyik legtehetségesebb műfordítóját, a nyelvzsenit, kinek tehetsége sohasem tudott igazán kifutni. Sok száz mese tolmácsolója oroszból, litvánból, finnugor nyelvekből, Jeszenyin legavatottabb magyar fordítója volt. Bölöni Domokos könyvéből tudtam meg, hogy már nincs közöttünk.
A látszólag könnyed, humoros írásokban ott lappang egy adag szomorúság és aggodalom mindazokért, akik a szerző által megrajzolt világban élnek. Az irónia és önirónia szinte állandóan jelen van ez írásokban.
Bölöni Domokos munkabírását és munkakedvét ismerve, joggal várhatjuk az újabb köteteket.
Gábor Attila
Népújság (Marosvásárhely)

Magyarázza a sokkterápiát az elnök - Bihar megyét pellengérre állították
Húsz év alatt a demokratikus jogállam felépülése mellett Romániában kiépül a klientúra állama is – állapította meg többek között Traian Băsescu államfő csütörtök esti televíziós beszédében, amelyben igyekezett megértetni a lakossággal a beharangozott megszorító intézkedések szükségességét. A klientúra kiépítése miatt a politikai pártokat tette felelőssé az elnök, aki később maga is vállalt bizonyos részt a mostani, tarthatatlan helyzet kialakulásában. Azt is kijelentette, hogy muszáj 15 százalékkal csökkenteni a szociális kiadásokat, mert mára finanszírozhatatlanná vált a rendszer. A drasztikus költségcsökkentést két szóval indokolta Băsescu: nincs pénz.
Az elnök azzal érvelt, hogy a közszférában dolgozók száma (és egyes helyeken fizetésük mértéke) jóval meghaladja a szükségest és elégségest, s ezt ő a sógorság-komaság elterjedésének tulajdonította. A deficites nyugdíjpénztár egyensúlyba hozására nem látnak más lehetőséget, mint az egyforma arányú nyugdíjcsökkentést. S hogy miből ered a hiány? Az államfő szerint ellenőrizetlenül (protekcióval) százezrek vonultak korhatár előtt nyugállományba, illetve kapják indokolatlanul a betegnyugdíjat. „Elrettentő példaként” éppen Bihar megyét hozta fel, ahol az ő adatai szerint a nyugellátást élvezők egyharmada betegnyugdíjas, míg más megyékben az arányuk 12-15 százalék. Băsescu a továbbiakban tartózkodott más közigazgatási egység (megye vagy település) megnevezésétől, amikor azt ecsetelte, hogy a kétszáz (!) féle romániai szociális segélyezési lehetőséget sokan olyan ügyesen használják ki, hogy a havi jövedelmük meghaladja az ő elnöki fizetését. Ezt fogják most megszüntetni.
A mikéntről nem nyilatkozott az államfő, mondván: a részletek kidolgozása, a miből mennyit és hová a kormány dolga. Arra viszont, hogy akkor miért nem a miniszterelnök állt elő a sokkterápiával, Băsescu nem talált jobb magyarázatot, mint hogy ő nem gyáva. Azt is állította, hogy felmérték az intézkedéstervek bejelentésének lehetséges hatásait az érintett társadalmi rétegekre. Az államfő nyomatékosan figyelmeztetett „bizonyos politikai köröket”, hogy ne lázítsanak erőszakos cselekményekre. Az utcai tiltakozó megmozdulásokon mindenkinek alkotmányos joga részt venni, de csak törvényes keretek között – üzent az elnök.
Máté Zsófia
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Nyelvőrzés-díjjal tüntették ki Katona Ádám filológust
Katona Ádám magyar tanár, filológus kutató vehette át idén a Sütő András Nyelvőrzés Díjat. Az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége azoknak ítéli oda a magas rangú kitüntetést, akik sokat tesznek az anyanyelvi kultúra ápolásáért. Az elismerést a Magyar Nyelv Napjai rendezvénysorozat megnyitóján, Székelyudvarhelyen adták át.
Katona Ádám az 1989-es rendszerváltás után elsőként fogalmazta meg a Székelyföld autonómia-igényét. A diktatúra idején magyartanárként az anyanyelv ápolása mellett nagy gondot fordított a népzenei nevelésre is. Életét és munkásságát a magyar irodalom és kultúra szolgálatába állította. 
Péntek János az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége elnöke elmondta: „Filológusként, itt az erdélyi művelődési életben nagy szerepe volt, és ő szinte egyszemélyes politikai alakulatként lép fel kezdeményezésekkel, ebben viszont azt értékelni kell, hogy benne megvolt az elvi következetesség". 
Katona Ádám szerint a magyarajkú kifejezést már nem kellene többé használni, mert nincsenek magyarajkúak csak magyarok. 
A díjazott hozzátette: „A magyar anyanyelvűség fölvállalása több, mint egy nyelv használata, több kell legyen, mint egy nyelv használata, annak a magyarság vállalását kellene jelentenie". 
A Sütő András íróról elnevezett kitüntetést első alkalommal 2000-ben adták át. 
Száva Enikő
Duna Tv, Híradó
Erdély.ma

Levél? Titok? Tempfli József levele Tőkésnek: magánélet vagy politika?
Tempfli József Tőkés László válása kapcsán írt az EP-képviselőnek. Két szakértőt: Bíró Bélát és Bakk Miklóst szólaltattunk meg az ügyben.
Két hete nagy port kavart az erdélyi – és magyarországi – sajtóban az a levél, amelyet Tempfli József címzett Tőkés Lászlónak, az EP-képviselő válása kapcsán. A levél .pdf formában (innen letölthető) eljutott az erdélyi magyar sajtó minden orgánumához, azzal a megjegyzéssel: szerzője azt eredetileg magánlevélnek szánta.
“Később a tudomásomra jutott, hogy levelemet egy harmadik személy, történetesen újságíró is olvashatta, ezért úgy érzem helyesnek, hogy a levél tartalmát a széles közvélemény is megismerhesse” - állt a levélhez csatolt, szintén Tempfli József által aláírt szövegben.
A levelet többek között az Új Magyar Szó idézte cikkében, ezt az írást vette át a Magyar Távirati Iroda (MTI) is. Tőkés László sajtófőnöke, Demeter Szilárd közleményben reagált az ÚMSZ cikkére, idézve többek között a római katolikus püspökség álláspontját, amely “teljes mértékben elhatárolódik Tempfli József nyugalmazott püspök levelétől és annak nyilvánosságra hozatalától, a római katolikus egyház mint ahogy eddig, ezután sem kíván senki magánéleti problémáiba beleszólni”.
Ugyanakkor hozzátették: “(...)Bíró Rozália nagyváradi alpolgármester asszony (...) azzal kereste fel a nyugalmazott katolikus püspököt, hogy Tőkés Edith a kétségbeesés szélén áll, a reformátusok nem védik meg őt, ezért kérnék a Tempfli atya által biztosítandó védelmet”. Az alpolgármester az MTI megkeresésére nem kívánt nyilatkozni az ügyben.
A Transindex politológiai, társadalomtudományi szakértők segítségét kérte a levél és kontextusa értelmezéséhez, akik közül ketten: Bíró Béla újságíró, egyetemi adjunktus és Bakk Miklós politológus, egyetemi adjunktus vállalták, hogy megszólalnak az ügyben. A továbbiakban kettejük véleménye olvasható.
Bíró Béla: Erkölcs és politika
Tempfli püspök és Tőkés László kapcsolatának hátterét nem ismerem. Az azonban a levél egy explicit passzusából is bizonyosnak látszik, hogy megszületésében a két felekezet közti nézetkülönbségek is szerepet játszanak (lásd válás!). Politikai implikációk sem zárhatóak ki, amennyiben Tőkés László személye révén az új magyar hatalom sokkal szorosabban kötődik az erdélyi reformátussághoz, mint a katolikus felekezethez.
A kérdésfelvetés mindazon által a fentiektől függetlenül is jogosultnak látszik, s egy normális demokráciában nem is maradhat el. Tőkés László karizmája ugyanis nem csak papi hivatásával függött össze, hanem erkölcsi radikalizmusával is. Az akkor még püspök-politikus európai választásokon elért sikere első sorban annak volt köszönhető, hogy székelyföldi választói az erkölcsi promiszkuitással vádolt „hivatásos politikusokkal” szemben a politika erkölcsi tisztaságát, az egyenes beszédet, a meg nem alkuvást, az egyéni és nemzeti tisztességet látták a jelöltben megtestesülni.
Vélekedésük elsősorban azon a civilkurázsin alapult, melynek Tőkés László 1989 decemberében tanújelét adta. Ezt a bátorságot a későbbiekben Tőkés sokak által érzékelt emberi gőgje, hiúsága, rajongói iránti tiszteletlensége sem árnyékolhatta be. (Nem emlékszem például egyetlen olyan nyilvános összejövetelre sem, melyen Tőkés László ne várakoztatta volna meg lelkes híveit.)
Feltehetően ez az oka annak, hogy a házasságával kapcsolatos botrányok, a házastársak közti nyilvánossá vált és kölcsönös gyűlölködés, engem sem igazán lepett meg. Azok közé tartoztam, akik jóval korábban is aggódtak amiatt, hogy az erkölcsi parancsolatok jegyében fellépő politikus morális alkata potenciális veszélyt jelenthet a képviselni szándékolt értékekre is. A veszély annál jelentékenyebb, mivel nyilvánvaló: a romániai magyar közösség (és minden más közösség) közösségként való fennmaradása valóban erkölcsi kategóriák függvénye. Ezt ma már a nyugat-európai szakirodalomban is mind többen látják.
Az, ha valaki a pátosszal vallott erkölcsi kategóriákat, a másik ember (és a másik közösség) emberi (és közösségi) méltóságának tiszteletét, a kölcsönösség és az alázat keresztény parancsát csak másokra tartja érvényesnek, sőt az erkölcsöt a másként gondolkodók megbélyegzésének és nem önnön életvezetésének elvi alapja gyanánt használja, csakis a közösség politikai, kulturális, hitéleti törekvéseinek lejáratását eredményezheti.
Igen, Tőkés László joggal állapítja meg, hogy a magyar kérdés európai árfolyama meglehetősen alacsony. De vajon ennek – a nyugati államok Trianon miatti lelkiismeret-furdalása és önnön kisebbségeiktől való félelme mellett – nem lehet-e az egyik oka éppen azoknak az embereknek az erkölcsi minősége, a személyközi kapcsolatokban megnyilvánuló érzéketlensége, akik a kérdést Nyugat Európában forgalmazzák?
Az a tény, hogy fölmerülhet a gyanú: Tőkés László a testvérével mondatja el a feleségéről azt, amit ő – az egyértelmű megbotránkoztatás kockázata nélkül – nem mondhat el, s amire a Tempfli püspök által kifogásolt hallgatás is vallani látszik, meglehetősen aggasztó.
Kétségtelen, hogy vannak az emberi együttélésnek olyan határhelyzetei, melyek – egyébként nem a felek alkatától függetlenül – megoldhatatlanoknak vagy időről-időre majdnem megoldhatatlanoknak mutatkoznak. (Ezt több mint negyven év boldog házasélet után is állíthatom.) Ezért végső esetben a házasság felbontása sem tekinthető erkölcstelennek. Legalábbis önmagában. Az azonban, hogy a válás közös megegyezéssel, egymás emberi méltóságának tiszteletben tartásával történjen, továbbra is alapvető erkölcsi követelmény marad. És meggyőződésem, hogy kellő tapintattal és empátiával valóban megoldható.
A tapintat és az empátia hiánya azonban olyan emberi fogyatékosságok, melyek egy politikus esetében katasztrofális következményekkel járhatnak. A képviselt közösségre nézve is, illetve főként arra. (Lásd Magyarország!) A politika és az erkölcs értékei mindazonáltal nem azonosak. De nem is függetleníthetőek egymástól. És végképp nem akkor, ha valaki éppenséggel egybemosásukat tartaná kívánatosnak.
Következésként aligha tekinthető a házastársi szennyesben való méltatlan turkálásnak, ha valaki erre figyelmeztet.
Bakk Miklós: Merre moralizáljon Tőkés?
Azt hiszem, bármilyen elemzése, minősítése Tempfli József Tőkés Lászlóhoz címzett levelének, akár annak tartalmára, akár a küldő vagy címzett szándékaira nézve olyan hiba, amelyet messze el kell kerülnünk. Bármilyen morális igazságot kívánnánk itt megosztani, az óhatatlanul az ügy politikai kontextusába épül be, ami tovább erősíti azt az egyre dominánsabb észleletet, hogy a moralizálás itt most a politika álruhája.
Mindazonáltal, épp ezt szem előtt tartva, van néhány tanulsága az ügynek. El lehet gondolkodni azon, hogy annyi hazai politikus magánéleti válsága (válása) közül miért ez bulvárosodott a legerőteljesebben, és miért épp ebben látnak többen több politikai lehetőséget, mint más politikusok hasonló magánéleti megpróbáltatásában.
Ugyanis mifelénk is inkább az európai politikai stílus és mentalitás terjed, amely – szemben az amerikaival – nem tulajdonít kiemelt hitelesítő erőt a politikus magánéletének, szemben közéleti tetteivel, megnyilatkozásaival. Persze, mondhatnók: Tőkés László kivétel, hiszen ő egyházi személy (volt), és egyébként is, az erőteljesen moralizáló nyelvet az erdélyi politikában ő honosította meg.
Nos, szerintem épp ebben van a tanulság. Tőkés László valóban moralizálja a politikát, de ha jobban odafigyelünk, ennek a moralizálásnak a csapásiránya sohasem a magánélet, a magánerkölcs, hanem valami hiányzó közéleti éthosz számonkérése. Vagyis a moralizálása inkább politikai nyelv és nem etikai szigor (ahogy ez az amerikai közéleti szereplőkkel szemben viszont hangsúlyosabb szokott lenni).
Persze, lehet arról vitázni, hogy mire jó egy ilyen politikai nyelvezet, úgymond „korszerű-e”, a tény azonban az, hogy egyelőre „van rá igény”, és sokan látnak benne táborszervező erőforrást. Azt hiszem, ennek a nyelvezetnek a jövője még nem dőlt el. Ha abba az irányba változik, hogy alkalmas lesz a nálunk alakuló demokrácia hiányzó morális alapjának számonkérésére, akkor a modern értékkonzervativizmus megteremtője lesz Erdélyben. Ha ez nem sikerül, akkor megmarad egy politikai zárvány nyelvezetének. Addig is: Tőkés László épp magánéleti válsága kapcsán gondolkodhat el, merre is terelje a politikában moralizáló hajlamát.
Transindex.ro

Megjelent a Székelyföld kifejezés a Hivatalos Közlönyben
Nincs ebben semmi különös, a városok, községek címerét sorra hagyja jóvá a kormány (a közlöny e számában többek között a Kovásznáét is, melyet Gazda István tervezett), miután előzőleg bizonyos szakmai szűrőkön átjutottak.
Ami viszont figyelemre méltó, az a címerelemek leírása, illetve azok jelentésének magyarázata: az illyefalvi esetében a címerpajzsban található határkő azt jelenti, „a helység Székelyföld és Barcaság határán található", a nap és a hold pedig, hogy „a község a határ székely felén helyezkedik el". A Székelyföld kifejezés pedig a Hivatalos Közlönyben ez ideig egyszer sem fordult elő.
Április 12-i ülésén fogadta el a kormány Illyefalva címerét — Szekeres Attila István heraldikus alkotását —, az erre vonatkozó határozat a Hivatalos Közlöny május 11-i, 306. számában jelent meg.
Váry O. Péter, Háromszék
Erdély.ma

Székelyföldi autonómia Dél-Tirol mintájára
Az autonómia érthetetlen fogalomnak számít a mai Magyarországtól elszakított területek legtöbbjén. A Felvidéken még csak gondolni sem szabad rá, de a Kárpátalján sem beszélnek róla, a Délvidéken a személyelvű, esetleg kulturális autonómia szóba jöhet. Ebben a küzdelemben a székelyek jutottak a legtovább, mert bár hivatalosan Basescu román elnök ellenzi a területi autonómiát, mégis jelen van a téma a román közbeszédben. Ottani magyar pártok egyre erőteljesebben hangoztatják a szükségességét és már hét éve külön szervezet is működik ennek az ügynek a szolgálatában. Izsák Balázzsal, a Székely Nemzeti Tanács elnökével és az alelnökkel, Ferencz Csabával Magyarországon jártukkor, pénteken Gadácsi János beszélgetett.
Erdély.ma

Székelyföldi rendezvényeink dimenziói
A hét végén is egymásra torlódtak a kisebb-nagyobb közösségek részvételét megcélzó kulturális, sport- és egyéb rendezvények, amelyek, ha számszerűsítjük az érdeklődést, hol átütő, hol mérsékeltebb sikerrel célba is értek, ezek szervezői, kivitelezői és a résztvevők számára is sikerélményt produkáltak.
A múlt héten olyan üdvözlendő elmozdulást is láthattunk, hogy megyei, sőt, székelyföldi szinten is az egymás sarkára lépő, egymásra torlódó és emiatt a siker hatásfokát csökkentő rendezvényeket tájékoztató szándékkal közös listára fogták. Ez történt a Székelyföld Napok három megyét egybefogó listájának összeállításával, amely ez alkalommal mellőzte az eddig szokásos intézményi vagy megyék közötti elkülönülést.
A Kézdivásárhelyen először megrendezett Székelyföldi Termékkiállítás és Vásár jó példa arra is, hogy a két szomszédos megye illetékesei az előző időszakban tapasztalható torzsalkodás helyett a közös fellépést választották. Ez a rendezvény a ,,termék" fogalmát az áru kategóriából kiemelve a székelyföldi szellemi termék számára is teret biztosított. Ily módon a bodosi mézespogácsa társaságában jól megfért és ezt más dimenzióba emelte a többszörös országos kézilabdabajnok és olimpikon Kicsid Gábor vagy a Tulit Zsombor képviselte székely hegymászók, a többkönyves író és világjáró Gazda József teljesítményével. A világjáró székely geológusok fotókiállítása, amelyet a Klivalab Egyesület szervezett, Székelyföld szellemi határait a dél-afrikai Jóreménység fokáig, a chilei Andok gerincéig és Izland magasságáig tolta arrébb. Kár, hogy ennek a nagyszabású termékkiállításnak és vásárnak a híre-neve nem ütötte át a politikai szférából erre a területre is beszivárgó ellenlábasság falát, amiről senki sem beszélt, de sokan érezték-tudták, hogy a háttérben az RMDSZ—MPP ellentét munkál, és ez apasztja az érdeklődést.
A hét végén a Sepsiszentgyörgyön zajló Háromszéki Kolbászparádé is a magyarság nemzeti integrációs törekvésének a lecsapódása: a Zalánpataki Szorgos Asszonyok vagy a Duna-deltát járó horgászok jelenlététől a békéscsabai, gyulai, veszprémi kolbászkészítőket is Székelyföldre hódította. Vegyük észre, hogy az európai integráció, az egymásra találás jelei-jegyei ezek, akkor is, ha a kolbászt nem éppen az uniós receptek szerint töltik, mert van eset rá, mint a mostani is, hogy a miénk ehetőbb.
Sylvester Lajos
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Borbély László nemzetközi megbízatása
Borbély László környezetvédelmi és erdőgazdálkodási minisztert választották pénteken az ENSZ Fenntartható Fejlődés Bizottsága 19. ülésszakának elnökévé egyéves mandátummal, 2011 májusáig.
Borbély 2010. május 12-e és 14-e között New Yorkban tartózkodott, és részt vett a bizottság magas szintű munkálataiban, a bányászat témájában szervezett kerekasztalt pedig Susan Shabangu, Dél-Afrika Köztársaság ásványi kincsekért felelős miniszterével együtt elnökölte.
"Fontos megbízatás ez Románia számára, nekem személyesen pedig megtiszteltetés, a bizottság számára nehéz év lesz az idei, elő kell készíteni a 2011-ben esedékes döntéseket öt fejezetben, a következő időszakban a mi szerepünk, hogy felleltározzuk a problémákat, tárgyaljunk, közelítsük az álláspontokat a 2012-es riói csúcsértekezlet előtt" – mondta Borbély a Mediafaxnak.
A bizottság az ENSZ legfontosabb fóruma a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos témák számára, az ENSZ Szociális és Gazdasági Tanácsának szubszidiáris szerveként működik. A Fenntartható Fejlődés Bizottságot 1992-ben hozták létre az ENSZ környezetvédelem és fejlődés témájában Rio de Janeiróban szervezett konferencián született döntés nyomán. A testület 1992-es megalakulása óta Románia egyszer kapott helyet a vezetőségben, 2000 és 2001 között egy alelnöki tisztséggel.
Borbély László pénteken New Yorkban azt mondta, az EP nemrég hozott határozata a bányászatról egy ajánlás, a bizottság jelenlegi álláspontja az, hogy nincs életképes alternatíva a ciánra az arany és ezüst kiaknázásában. A Verespatak-projekt kapcsán azt mondta: elkezdődtek a tárgyalások a céggel.
Dragos Tanase, az RGMC vezérigazgatója pénteken Gyulafehérváron nyilatkozta: nem hiszi, hogy uniós szinten betiltanák a cián alapú technológiát a bányászatban, mivel annak súlyos következményei lennének a bányaiparra.
Népújság (Marosvásárhely)

Kulturális összefogás a Székelyföldön
A gazdaságot és a turizmust követően a Székelyföld a kultúra területén is egységesen kíván bemutatkozni, Hargita, Kovászna és Maros megye önkormányzata ezért szervezte meg az első Székelyföld Napokat. Tamás Sándor, Kovászna és Borboly Csaba, Hargita megye közgyűlésének elnöke pénteken Sepsiszentgyörgyön jelentették be, hogy május 21-éig a három székely megyében összesen 110 kulturális rendezvény zajlik, a nagyobb városokon kívül a kis és közepes települések közül is sikerült bevonni jó néhányat.
„A helyi alkotók, a kultúra felkarolása nem tartozik közvetlenül a megyei önkormányzatok hatáskörébe, de erkölcsi feladat ezt erőteljesen és szervezett módon támogatni” – fogalmazott Tamás Sándor. A szervezők célja egy olyan kulturális rendezvénysorozat megszervezése volt, amelyet a három megye lakói magukénak éreznek. Borboly Csaba hangsúlyozta, újabb fejezet kezdődött a székelyföldi együttműködés történetében, és a csíksomlyói búcsút megelőző időszakban gazdag programot kínálhatnak a térségben lakóknak és az ide látogatóknak. A rendezvények nagy része Háromszéken zajlik, a Háromszéki Képzőművészeti Év eseményeit is bekapcsolták a Székelyföld Napok programjába.
A két megye önkormányzata és az alárendelt intézmények összesen közel 200 ezer lejt szántak a rendezvénysorozat megszervezésére, a programpontokat műsorfüzetben, a www.szekelyfoldnapok.ro honlapon és plakátokon népszerűsítik. A rendezvény egyik kiemelt pontja az I. Székelyföldi Grafikai Biennále, amelyre tizenegy országból közel hétszáz alkotást küldtek be. A szervezők, a három székely megye közgyűlése, a Kovászna Megyei Művelődési Központ, valamint a Gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központ idén márciusban hagyományos és kísérleti grafika kategóriában hirdettek versenyt, amelyre az elmúlt öt évben készült alkotásokkal nevezhettek be a hazai és külföldi képzőművészek. Kassay Péter, a gyergyószárhegyi alkotóközpont igazgatója, a zsűri titkára elmondta, a verseny megszervezésével elsősorban a régió grafikai törekvéseinek felkarolása volt a céljuk, a nemzetközi kitekintésnek pedig az volt az előnye, hogy az erdélyi alkotók a külföldi grafikai trendeket is megismerhették.
A beérkezett alkotásokat képzőművészekből és művészettörténészekből álló zsűri értékelte. Első körben kiválasztottak 245 grafikát, amelyek egy vándorkiállításon lesznek megtekinthetők, majd 71 alkotást, amelyek bekerülnek a biennále katalógusába. A vándorkiállítás első helyszíne a sepsiszentgyörgyi Gyárfás Jenő Képtár, a következő Csíkszereda, majd Marosvásárhely lesz. Az első kiállítás megnyitójára, majd ezt követően a díjátadási ünnepségre május 18-án kerül sor. A biennále fődíját 2000 euró értékben a Nemzetközi Vegyépszer Zrt. ajánlotta fel, a három megyei önkormányzat pedig egy-egy ezereurós díjat ajánlott a versenyzőknek. A Tamási Áron Színházban tartandó díjátadón részt vesz Kelemen Hunor művelődési miniszter, az ünnepség Harry Tavitian és Cserey Csaba dzsesszkoncertjével zárul.
Bíró Blanka
Krónika (Kolozsvár)

Felelős képviseletre kérik az RMDSZ-t az EMNT területi elnökei
A magyar parlamenti képviselet végzetes hitelvesztésének megállítása érdekében az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) területi elnökei felszólítják az RMDSZ vezetését, hogy a törvényhozásban és a végrehajtásban a leszegényedett lakosságot, a közalkalmazottakat, a pedagógusokat és nem utolsósorban a kisnyugdíjasokat próbálja képviselni, amikor az államelnök és a nagyobbik kormánypárt a társadalmi genocídiumot közelítő általános megszorító intézkedésekben gondolkozik.
Az EMNT területi elnökeinek közös felhívása szerint a világgazdasági válság begyűrűzése Romániába nyilvánvaló és elkerülhetetlen volt, azonban ennek kezelésére a jelenlegi kormány mindeddig képtelennek bizonyult. Megfelelő gazdaságélénkítő és ugyanakkor a szociális egyensúlyt biztosító megoldások hiányában társadalmi földrengés fenyeget, amely nemcsak a kormány és a mögötte álló koalíciós erők politikai tőkéjét emészti fel, de a magyar parlamenti képviselet monopóliumát birtokló RMDSZ kormányzati szerepvállalása következtében ez a negatív kép kivetül a romániai magyarság egészére is.
Álláspontjuk szerint az elszabadult költségvetési hiány csökkentését célzó megszorításokat elkerülni nem lehet, ám azokat több megfontoltsággal és differenciáltan kellene alkalmazni az állami intézmények mindeddig elodázott reformjával párhuzamosan.
A levélírók több szempontot is megfontolásra ajánlanak az RMDSZ-nek. Felhívják a figyelmet, hogy az állami intézményeket átszövő korrupció több bevételtől fosztja meg az állami költségvetést, mint a gazdasági és pénzügyi világválság negatív következményeinek összessége – ennek visszaszorítására kell elsősorban koncentrálni. Gazdaságélénkítő intézkedések nélkül az életminőséget lerontó intézkedések hiábavaló áldozatnak bizonyulnak, legfeljebb a lakosság amúgy is fogyófélben levő bizalmát emésztik fel a politikai döntéshozók vezetési képességeiben.
A közalkalmazottak esetében is differenciált kezelés szükségeltetik - írják. „Ha az oktatást kiemelt stratégiai ágazatnak tekintjük, nem lehet a pedagógustársadalom amúgy is hátrányos helyzetét tovább rontani” - vélekednek. Hozzáteszik: külön védelmet igényelnek a megszorítások közvetlen negatív hatásaival szemben a nagycsaládok és a kisgyermeket nevelők.
A EMNT területi elnökei szerint a kisnyugdíjasok jövedelmének megnyirbálása nemcsak haszontalan, hanem erkölcstelen is. Ha a nyugdíjalap kiadásait csökkenteni kell, mert az állami költségvetés nem győzi a hiányt pótolni, akkor ezt nem a kisnyugdíjak további kurtításával kell elérni, hanem például a kommunista diktatúra védelmében elévülhetetlen érdemeket szerzett egykori állami és pártnomenklatúra, különösen a politikai rendőrség tagjainak kiemelt állami nyugdíját kell a minimálnyugdíj szintjéhez közelíteni. Mint írják: egy aránytalanul és érdemtelenül odaítélt nyugdíj fele akár több tíz kisnyugdíjast megnyomorító megvonást is fedezheti.
Krónika (Kolozsvár)

Verespataki garancia?
A román kormány tetemes pénzügyi garancia biztosítása esetén hajlandónak mutatkozik a verespataki aranybánya engedélyezésére. Legalábbis ez a következtetés vonható le Borbély László környezetvédelmi és erdészeti miniszter egy televíziótársaságnak adott interjújából. Az RMDSZ-es tárcavezető a kereskedelmi csatornának úgy nyilatkozott: amennyiben a beruházásban érdekelt vállalat projektje megfelel a hatályos román törvényeknek, akkor a minisztérium anyagi alap létesítésére kötelezné a társaságot, amelyből fedezni lehetne egy esetleges környezetvédelmi katasztrófa elhárítását.
Borbély a hét végén a Pro Tv-nek elmondta: ha a Roşia Montană Gold Corporation kanadai–román vegyesvállalat beszerzi az engedélyezési eljárás újraindításához szükséges dokumentumokat, majd pedig a hatóságok is pozitívan láttamozzák a projektet, a minisztérium banki garanciát is kérne a társaságtól.
A politikus becslése szerint az RMGC-nek 150–160 millió dollárt kellene letétbe helyeznie, amelyet a régió környezetének helyreállítására fordítanának, amennyiben a verespataki arany- és ezüstlelőhely kiaknázása után – vagyis a termelés beindításától számítva tíz-tizenöt év elteltével – ökológiai baleset következne be az ipari létesítménynél. Borbély a tíz évvel ezelőtt Nagybányán bekövetkezett, a tiszai ciánszennyezéshez vezető bányabaleset kapcsán arra emlékeztetett, hogy az akkori katasztrófáért senkit nem vontak felelősségre, hasonlóképpen pedig senki nem fizetett anyagi kártérítést.
Az RMDSZ-es politikus egyébként vasárnapi bukaresti sajtótájékoztatóján a témában már arról beszélt, hogy nem változott a ciántechnológiás beruházással kapcsolatos álláspontja, vagyis a beruházás engedélyezése terén szigorúan tiszteletben fogja tartani a hatályos romániai jogszabályokat. A minisztert környezetvédelmi aktivisták kényszerítették a színvallásra, sajtótájékoztatóján ugyanis a projektet ellenző transzparenseket függesztettek ki. „Nem kell naponta ellátogassanak a minisztériumhoz, és figyelmeztessenek. Tudatában vagyok a felelősségemnek” – válaszolta a zöldeknek a miniszter.
Borbély László egyébként a Verespatak-projekt ügyében az ENSZ fenntartható fejlődés bizottságának a hét végén New Yorkban rendezett ülésén is megszólalt. (A tárcavezető ez alkalommal átvette a testület irányítását). A miniszter úgy vélekedett: miközben az Európai Parlament által nemrég megszavazott, a ciántechnológia betiltását szorgalmazó határozat csupán ajánlás, az Európai Bizottság jelenlegi álláspontja az, hogy a ciános érckitermelésnek nincs életképes alternatívája a színesfémbányászatban.
Ezzel egy időben Dragoş Tănase, az RMGC vezérigazgatója a hét végén reményét fejezte ki, hogy a bukaresti szaktárca már a héten elrendeli az engedélyezési folyamat folytatását. Mint ismeretes, a kanadai–román vegyes vállalat május elején új településrendezési engedélyt nyújtott be a környezetvédelmi minisztériumhoz. A cég később élesen bírálta, és „Románia fejlődése elleni irányított, gátlástalan támadásnak” nevezte azt az állásfoglalást, amiben az Európai Parlament a cianidos bányászat uniós betiltására szólít fel.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

A Déva és Vajdahunyad között félúton lévő Csernakesresztúr Hunyad megye legnagyobb magyar faluja. Olyan 1300 lakosából körülbelül 800 magyar nemzetiségű bukovinai székely, de közülük csupán 94 református, a többi római katolikus. Eddig a faluban csak katolikus és ortodox templomok léteztek, a reformátusok a 3 kilométerre lévő Kisbarcsára jártak istentiszteletre.
Megvalósult álom
Annak ellenére, hogy Csernkeresztúron már a tizenhetedik században létezett református közösség, templom mégsem adódott számukra. 1948-ban Kós Károly elkészítette a templom tervét, az akkori hatalom azonban nem engedélyezte megépítését, ismertette a történelem viszontagságait Lázár Balázs helyi lelkipásztor.
A templomépítés gondolata 1996-ban vetődött fel újból. Négy évig tartott az engedélyek megszerzése, 2000 júniusában került sor az alapkő letétére, a száz évvel korábbi katolikus templom fennmaradt tornya tőszomszédságában. 2003 karácsonyakor tartották az első istentiszteletet az alagsori irodában, 2007-ben került sor a templom befedésére. Végül 2010 május 16-án zsúfolásig megtelt a teljesen kész szép templom, az ünnepi felszentelés alkalmával.
Álom valósult meg. Az építkezés közmunkával, önkéntes alapon történt, ismertette a helyzetet Horváth Sándor gondnok. A reformátusoknak besegítettek a katolikus testvérek, sőt, az ortodoxok is. Jóformán az egész falu. A terveket dévai Lucian Muntean, valamint a marosvásárhelyi Lázár Pál, Horváth Miklós és Gál Ferenc készítették el, ingyenesen. A bútorzat és az orgona a holland testvérgyülekezet ajándéka, a többi tárgy a helybéliek adományából származik. Külön köszönetet nyilvánítottak a leglelkesebb támogatóknak, a dévai Eőry Lászlónak, valamint a csernakeresztúri Horváth Samunak és Köpeczi Lászlónak, akik túl korán költöztek el közülünk, s nem lehettek ott személyesen a vasárnapi felemelő ünnepségen.
Mert bizony felemelő ünnepség volt, a templom hosszú, nehéz munka, eredménye, viszontagságos évek gyümölcse ért be, dicséretes siker, hangsúlyozták az évek során Csernakeresztúron szolgált református lelkészek, akik Erdély különböző tájairól jöttek el a vasárnapi ünnepségre.
Nemcsak a reformátusok örvendeznek: Tóth János római katolikus plébános szintén örömét fejezte ki, hogy a református testvéreknek is van külön hajlékuk, ahol az Úrhoz fordulhatnak. Ioan Faur ortodox pap pedig azon reményének adott hangot, hogy a most felavatott templom hosszú ideig jelentsen lelki támaszt a reformátusoknak.
Mircia Muntean, Déva polgármestere meghatódott hangon emlékezett Csernakeresztúron töltött gyermekkorára, amikor az akkori idős reformátusok 3 kilométert tettek meg minden vasárnap, hogy a kisbarcsai templomba dicsőíthessék az Urat, miközben a katolikusoknak és az ortodoxoknak voltak helybéli templomaik. Egy álom valósult meg, a három templomos falu olyan, mint egy ember, amelynek három lelke van, s ezáltal közelebb van Istenhez is, embertársaihoz is.
Folytatódó építkezés
A templom felépítése befejeződött, a munka azonban nem, hangsúlyozta az ünnepi istentiszteletet levezető dr. Pap Géza, az erdélyi református egyházmegye püspöke. A falak egymagukban nem érnek túl sokat, ha a nem párosul a gyülekezet építésével. A templomot lélekkel, emberi összetartással kell megtölteni. A kereszténység nem helyben toporgás, hanem céltudatos haladás. A neheze csak most következik, az élő kövekből való építkezés, a közösség megerősítése. Ez soha sem ér véget, örök folyamat, ami a szórványban még nehezebb, szögezte le a püspök úr.
A csernakeresztúri református közösség, pedig a szórvány szórványa: magyarként kisebbség a román többségű vidéken, reformátusként kisebbség az erősen katolikus faluban. Mégsem adja fel, mégis képes haladni. Hiszünk és élünk: ez kell legyen minden szórvány közösség vezérelve, mondta ünnepi felszólalásában Fazekas József, a Hunyad megyei református gyülekezet főgondnoka.
Az istentisztelet és az ünnepi beszédek után a helyi iskola diákjai verseket szavaltak el, majd a kolozsvári református teológia diákjai magyar, angol és német nyelvű vallási témájú dalokat adtak elő. Ezután a falu kultúrotthonában ünnepi ebédre került sor, ahol – akárcsak a templomban – a katolikusok és ortodoxok együtt ünnepeltek a reformátusokkal.
Noha 20 év alatt a csernakeresztúri reformátusok száma 195-ről 94-re apadt, mégis megvan az ok a bizalomra. Végül is annyi keserves évtized után ki álmodta volna, hogy – a dévai unitárius templom után – a keresztúri református lesz az első teljesen újonnan létesített Istenháza a Hunyad megyei szórványban?
Chirmiciu András
Nyugati Jelen (Arad)

Narancspuding
Próbaidejét tölti a II. Orbán-kormány, akármennyire is határozottan elhárította a türelmi időt a leendő pesti kabinet első embere, s még maga a beiktatás is pár hetes szusszanást hagyna az éppen belemelegedő hatalomnak. Hogy felpörgesse magát, parlamenti különszesszióban túlórázva letudja őszig a törvénymódosítások első (ha nem is minden szempontból legsürgősebb) csoportját. A kétharmad kezdeti izomgyakorlataiból mindeddig a győzelem nyomasztó súlyára és az önmérséklet nehézségeire utaló jelek villantak elő.
Orbán Viktor – korábbi miniszterelnöki habitusától eltérően – élen jár a visszafogottságban, körültekintésben. Hosszas ellenzéki szerepvállalása és személyiségének belső fejlődése arra késztetik, hogy már az elején néhány biztosítékot beépítsen a rendszerbe. A közvetlen környezetében kialakított nulladik fokú döntési szinten sokkal egyenletesebb a felelősségek elosztása, mintegy enyhítendő azt a felfokozott várakozást, amely pártja, de főleg ő maga iránt megnyilvánul. Nem meglepő, és aligha írható a forgatókönyv hiányára, ha sarkalatos gazdasági kérdésekben kitérő, vagy semlegesen általános válaszokat adott a választásokat követő első nemzetközi sajtótájékoztatóján: egyszerűen ódzkodott attól, hogy a voksszerzési hadjárat ígéretektől szárnyaló, lendületes retorikáját egyetlen éjszaka után az államigazgatás pragmatikus, szikár, kijelentő mondatszerkezeteire váltsa. A konkrétumokban olyasmire koncentrált, ami rövid távon látványosan felmutatható: a közbiztonság fokozására és kiterjesztésére. Ezáltal ugyanakkor az egyik kedvenc jobbikos kampánytémát rekvirálta el, bár vélhetően tisztában van azzal, hogyha minden harmadik utcasarkon ott posztol egy rendőr, az a szociális biztonság alapfeltételeit még távolról sem garantálja.
Kárpát-medencei viszonylatban üzenetértékű, hogy a külügy személyi és hatásköri leosztása a konzekvens vonalvezetést sejteti, bár a Semjén Zsolt asztalára áttolt nemzetpolitikai feladatcsomag nehezen írható le mindössze a KDNP-s partner étvágyának csillapításaként. A kettős állampolgárság körüli találgatások, véletlenként feltüntetett elszólások és áttételes utalások szintén zavaró tényezőként hatnak, hiszen most túl sokan (legújabban a parlamentből kiszorult MDF) úsznak rá a témára, mely az osztrák és a szlovén felet leszámítva, valamennyi szomszédos államban hullámokat ver.
A fenti kérdésekre lesz még alkalom bőven és szabatosabban visszatérni, egy dolog már az Országgyűlés alakuló ülésén kétségtelenné vált: a magyar parlament a kétosztatú hatalom–ellenzék paritás és a pártfrakciók mellett újabb kritériumrendszer szerint is tagolódik: vannak székely himnuszt éneklő honatyák és azt nem daloló képviselők. A Fidesz padsoraiból bár Vona-kodva, de mégis rázendítettek páran a Ki tudja merre… kezdetűre, meglehet a muzikálisabb alkatúak. Hogy a Jobbik vezérének mellénykedéséről eltereljék a figyelmet.
Nyolcéves diéta után egy dologgal biztosan nem vádolható az éppen nyeregbe lendülő budapesti kormánykoalíció: hogy híjával lenne az ét-, illetve hatalomvágynak. A pudingot hamarosan tálalják. Egyöntetűen kívánatos. Próbára vár.
ROSTÁS-PÉTER ISTVÁN
Szabadság (Kolozsvár)

Mérlegeljék, kit sújtanak a levonások! – Az EMNT területi elnökeinek felhívása az RMDSZ vezetőségéhez
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács területi szervezeteinek elnökei Kolozsváron adták ki szombaton az alábbi felhívást a parlamenti képviselettel rendelkező és a jelenlegi román kormány túlélését biztosító RMDSZ-nek címezve.
A világgazdasági válság begyűrűzése Romániába nyilvánvaló és elkerülhetetlen volt, ám ennek kezelésére a jelenlegi kormány mindeddig képtelennek bizonyult. Megfelelő gazdaságélénkítő és ugyanakkor a szociális egyensúlyt biztosító megoldások hiányában társadalmi földrengés fenyeget, amely nemcsak a kormány és a mögötte álló koalíciós erők politikai tőkéjét emészti fel, de a magyar parlamenti képviselet monopóliumát birtokló RMDSZ kormányzati szerepvállalása következtében ez a negatív kép kivetül a romániai magyarság egészére is.
A magyar parlamenti képviselet végzetes hitelvesztésének megállítása érdekében az EMNT területi elnökei határozottan felszólítják az RMDSZ politikáját alakító csúcsvezetést, hogy a törvényhozásban és a végrehajtásban a leszegényedett lakosságot, a közalkalmazottakat, a pedagógusokat és nem utolsósorban a kisnyugdíjasokat próbálja képviselni akkor, amikor az államelnök és a nagyobbik kormánypárt a társadalmi genocídiumot közelítő általános megszorító intézkedésekben gondolkozik. A mi álláspontunk szerint az elszabadult költségvetési hiány csökkentését célzó megszorításokat elkerülni nem lehet, de több megfontoltsággal és differenciáltan alkalmazni minden bizonnyal lehetséges, ha a politikai döntéshozók ezzel párhuzamosan hajlandók az állami intézmények mindeddig elodázott reformjára. Megfontolásra ajánljuk a következőket:
– az állami intézményeket átszövő korrupció több bevételtől fosztja meg az állami költségvetést, mint a gazdasági és pénzügyi világválság negatív következményeinek összessége – ennek visszaszorítására kell elsősorban koncentrálni;
– gazdaságélénkítő intézkedések nélkül az életminőséget lerontó intézkedések hiábavaló áldozatnak bizonyulnak, legfeljebb a lakosság amúgy is fogyófélben levő bizalmát emésztik fel a politikai döntéshozók vezetési képességeiben;
– a közalkalmazottak esetében is differenciált kezelés szükségeltetik. Ha az oktatást kiemelt stratégiai ágazatnak tekintjük, nem lehet a pedagógustársadalom amúgy is hátrányos helyzetét tovább rontani.
– külön védelmet igényelnek a megszorítások közvetlen negatív hatásaival szemben a nagycsaládok és a kisgyermeket nevelők;
– a kisnyugdíjasok jövedelmének megnyirbálása nemcsak haszontalan, hanem erkölcstelen is. Ha a nyugdíjalap kiadásait csökkenteni kell, mert az állami költségvetés nem győzi a hiányt pótolni, akkor ezt nem a kisnyugdíjak további kurtításával kell elérni, hanem például a kommunista diktatúra védelmében elévülhetetlen érdemeket szerzett egykori állami és pártnómenklatúra, különösen a politikai rendőrség tagjainak kiemelt állami nyugdíját kell a minimálnyugdíj szintjéhez közelíteni. Könnyen kimutatható, hogy egy aránytalanul és érdemtelenül odaítélt nyugdíj fele akár több tíz kisnyugdíjast megnyomorító összeg megvonását is fedezheti.
Ismételten kérjük az RMDSZ képviselőit, mérlegeljék mindezeket akkor, amikor – vélt koalíciós lojalitásból vagy magasabb rendű állami érdekre hivatkozva – az őket szavazatukkal döntéshozói tisztségekbe segítő százezrek érdekei ellen kell hogy döntsenek.
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Az önrendelkezésről átfogóan
Autonómiának neveznek mindent, ami nem az – mutatott rá a fogalommal való félremagyarázásokra BÁCSFAINÉ HÉVIZI JÓZSA pénteken Nagyváradon. A tisztánlátás érdekében előadás keretében tisztázta a szó jelentését az Ezredévi emléktéri Lorántffy Zsuzsanna Református Egyházi Központ múzeumtermében. A budapesti Szent Margit Gimnázium történelem és angol szakos tanára, a históriatudomány doktora az autonómiaformák történeti és a napjainkban meglévő megjelenéseiről egyaránt szólt.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács által meghirdetett Trianon-emlékév keretébe illeszkedett a rendezvény. Nagy József Barna, az EMNT megyei szervezetének ügyvezető elnöke szólt a köszöntés rendjén a hiánypótló könyvről, Bácsfainé Hévizi Józsának a Püski Kiadó gondozásában megjelent Autonómiatípusok Magyarországon és Európában című kötetről.
A kötet szerzője előadását a történeti résszel kezdte. Beszélt a Magyar Királyságban jelentkező önrendelkezési formákról, így például a székelységet megilletőről. Egyébként a népcsoport napjainkig el nem szórványosodását az esetükben erősen meglévő közbirtokossággal magyarázta. Államon belüli állam volt az övék, lényegében saját nemzetgyűléssel. A hospesek is hasonló jogok birtokában illeszkedhettek be Magyarországra (pl. a szászok). Az Szent Korona országaiban nem csak területi, hanem népi autonómiák is léteztek, mégpedig egyedülállóan Európában. Szólt ugyanakkor a városi önrendelkezésekről. Eleinte nyelvi alapon tettek különbséget (például Zsolnán a 15. században a városi tanácsban szlávul is beszéltek, de például Kolozsvárt, Budán is fele-fele arányban voltak képviseltetve a németek és magyarok). Később, a reformáció megjelenése után a felekezeti szempontokat is figyelembe vették a helyi tanácsokban. A Magyarországon a legkorábbi időktől létező és működő önrendelkezési formákat összevetette a nyugat-európaiakkal. Például az Angol Királyság esetében nem létezett semelyik autonómiaforma. A megszállt szomszédos kelta eredetű népeknek nem biztosítottak önrendelkezést, ezzel magyarázható, hogy nyelveik, a walesi, a skót, az ír kihaltak. Franciaországban még szörnyűbb feltételeket teremtettek a mindenáron egységesíteni akaró irányzat nevében. Bácsfainé Hévizi Józsa vetítettképes előadását történetekkel is közérthetőbbé tette (pl. amennyiben breton nyelven szólalt meg a diák az iskolában, a facipőjét a nyakában kellett hordania, addig, amíg egy társa hasonló „bűnét” nem árulta el).
A mai autonómiák rendjén szólt a nagy-britanniairól. Észak-Írországban – a konfliktusok jellemezte utóbbi évtizedek után – most teljesedik ki az autonómia, amely a protestáns angolok és a római katolikus írek békés együttélésének feltétele lehet. Skóciának teljes körű területi autonómiát biztosítanak az Egyesült Királyságban. Beszélt még a finnországi, az olaszországi, a spanyolországi önrendelkezési formákról is.
Az áttanulmányozott autonómiaformák alapján az előadó az aprólépéses taktikát javallta. Hangoztatta, hogy a kulturális önépítésnek nagyon fontos a feladata.
A félszáz jelenlévő vastapssal köszönte meg az előadást, melyet Bácsfainé Hévizi Józsa gondolatébresztőnek szánt. Hangoztatta, hogy mindössze egy órában mindent nem mondhat el a témáról. Átfogóbb képet fest a könyvében, valamint történelemtanároknak, diákoknak szívesen jön beszélni, ha hívják. Vallotta, hogy az önrendelkezési jogról szólni kell, terjeszteni ennek igazságát, üdvösségét. Számos hozzászólással jelezte a hallgatóság, hogy bizony szívesen beszél minderről. Egy jelenlévő szükségét látta a fogalom definiálásának. Mint mondta, tájainkon az adminisztrációs autonómiát összemossák a valódival. Hosszasan beszélgettek még az előadóval a kulturális, a gazdasági autonómia-típusok előnyeiről, hátrányairól.
Bácsfainé Hévizi Józsa könyvét is meg lehetett vásárolni, és a továbbiakban is mindenki beszerezheti ezt a hiánypótló kötetet Nagyváradon az Illyés Gyula Református Könyvesboltban 25 lejért.
Megyeri Tamás Róbert
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Romániai magyar lapok: az RMDSZ-nek sem a kormányból való kihátrálás, sem a bennmaradás nem előnyös
A Romániai Magyar Demokrata Szövetségnek (RMDSZ) nem könnyű eldöntenie, hogy a jelenlegi súlyos megszorító intézkedések nyomán a kormánykoalícióból való kihátrálás vagy a bennmaradás lenne-e előnyösebb - olvasható az Új Magyar Szó (ÚMSZ) hétfői számában, a csíkszeredai Hargita Népe ugyanakkor következetes gazdasági javaslatcsomagot hiányol a szövetség részéről.
Az ÚMSZ kommentátora, Székely Ervin emlékeztet rá, hogy tavaly decemberben a kisebbségvédelmi érdek azt diktálta, hogy a szövetség lépjen be a kormányba, folytatódjanak az olyan nemzetiségi programok, mint a régiófelosztás, a kulturális autonómiát is szabályozó kisebbségi törvény vagy a korlátozásoktól mentes oktatási törvény. A szerző, a korábbi Tariceanu-kormány államtitkára rámutat: ugyanezt az érdeket szolgálta a magyar tisztségviselők visszakerülése is a helyi és központi közigazgatási tisztségekbe, akik ezáltal befolyásolni tudják az erőforrások arányos elosztását.
Amikor az egész Európában példa nélküli szigorúságú romániai megszorító intézkedések nyomán a lakossági bizalomvesztés a kormánypártokat egyenlő mértékben éri, fel kell tenni a kérdést, hogy érdemes-e kockára tenni a szövetség támogatottságát olyan kormányzati hibákért, amelyeket nem az RMDSZ követett el. Hiszen a 2009-es nagy választási "eladósítás" idején nem volt kormányon, és nem tehető felelőssé a takarékossági intézkedések halogatásáért. Ráadásul a fent említett nemzetiségi programok késlekednek - olvasható a kommentárban.
"Mindkét döntésnek jelentős hátrányai vannak" - állapítja meg a szerző. Úgy véli, elvi, politikai szempontból könnyen megindokolható lenne a kilépés, mégpedig a vezető kormánypárt, a Demokrata Liberális Párt (PD-L) antidemokratikus intézkedései, alkotmánymódosítási elképzelései miatt. Azt is jogos szempontnak tartja , hogy ez a párt viselje egyedül egy szakmailag alapvetően elhibázott gazdaságpolitika következményeit.
Úgy véli azonban, hogy egy ilyen gesztusnak csekély lenne a gyakorlati haszna, "a baj már megtörtént, az RMDSZ kilépése sem segítene a bér- és nyugdíjcsökkentéseken". Ha pedig a szövetség csatlakozna az ellenzék által meghirdetett bizalmatlansági indítványhoz, és történetesen ismét megbukna Emil Boc kormánya, akkor a következő kormányt a parlament úgyis megszavazná (elkerülendő az előrehozott választásokat), és az ezzel járó presztízsveszteség nagyobb lenne, mint a remélt politikai haszon - teszi hozzá.
Nem lenne célravezető a harmadik út sem, a "benn is vagyok, kinn is vagyok, jaj de nagyon boldog vagyok" - írja Presser Gábor szavait idézve Székely Ervin. Nem hiteles az a kormánypárt, amelyik bírálja saját döntéseit, miközben megszavazza - szögezi le az Új Magyar Szóban.
A Csíkszeredában kiadott Hargita Népe úgy véli, hogy az RMDSZ-ben sincs legalább egy olyan gazdaság-szakpolitikus, aki körül kiépült volna egy olyan műhely, amelynek munkája konkrét tervekben, alkalmazható javaslatokban nyilvánulna meg. Voltak, akik próbálkoztak a gazdaságpolitikus személy eljátszásával, de tevékenységük nem volt eredményes, mert nem vették komolyan a feladatot- fűzi hozzá a kommentár.
"Így ott van az RMDSZ kormányon, egy nagyon komoly gazdasági válság közepette (amelynek sokkal több belső, mint külső oka van), és nem tud előállni egy koherens javaslatcsomaggal. Inkább hallgatnak, és várják, hátha elmúlik ez a rossz időszak" - áll a kommentárban.
Garzó Ferenc
MTI

ENSZ-bizottság élén Borbély
A román kormány delegációját vezető Borbély László környezetvédelmi és erdészeti miniszter vette át 2011-ig az ENSZ Fenntartható Fejlődés Bizottságának (CSD) elnöki tisztségét. Erről tizennyolcadik ülésén döntött a testület New Yorkban.
Az egy évig tartó mandátumra a politikus büszke, s mint tegnap elmondta, e tisztség az egész országnak nagy megtiszteltetés, mert az elmúlt húsz évben egyetlen romániai politikus sem töltött be hasonló fontosságú ENSZ-bizottságban vezető szerepet. „Azáltal, hogy ott vagyunk, hallatjuk a hangunkat, Románia tekintélye is megnő” – fogalmazott tegnap Borbély László. Tájékoztatása szerint a bizottság ülésének napirendjén a szállítás, a kémiai anyagok, a hulladékmenedzsment, valamint a bányászattal kapcsolatos problémák szerepeltek.
„A kormányok fejlesztési stratégiáiban prioritásként kell szerepelnie a környezetkímélő technológiák támogatásának. A bányászat egyik legnagyobb kihívása a fémkitermelési folyamat nagy mennyiségű energia- és vízigénye, valamint a kitermelés nyomán keletkező nagy mennyiségű káros hulladék” – hangsúlyozta az elöljáró, aki New York-i munkalátogatása során Tariq Banurival, az ENSZ Fenntartható Fejlesztési Igazgatóságának vezetőjével, valamint Janez Potocnikkal, az Európai Bizottság környezetvédelmi biztosával is találkozott.
A miniszter ez alkalommal ismertette Románia 2009–2013-as környezetvédelmi prioritásait is, kiemelve az ország aktív részvételét az Európai Unió Duna-stratégiájának kidolgozásában.
Zöld aktivisták lepték meg tegnap Borbély László környezetvédelmi minisztert, miközben arra készült, hogy az AC/DC-koncert színhelyén, az Alkotmány téren személyesen is arra buzdítsa a koncertre igyekvő fiatalokat, hogy szenteljenek nagyobb figyelmet a szelektív hulladékgyűjtésnek. A környezetvédők „Európa 100 százalékosan ciánmentes? És ön?”, valamint a „Borbély miniszter úr, kapunk öntől ciánt, vagy sem?” feliratú táblákkal felszerelkezve érkeztek a minisztériumba.
„Lányok, nem fog semmi gyorsabban vagy másként menni Verespatak ügyében attól, hogy mindennap eljösztök hozzám a minisztériumba, és figyelmeztettek a ciánveszélyre. Biztosíthatok mindenkit arról, hogy nem fogok egyetlen olyan döntést sem meghozni, amely romboló hatással lesz a környezetre” – mondta Borbély az aktivistáknak.
Fleischer Hilda
Új Magyar Szó (Bukarest)

Kitartani vagy kihátrálni?
A jelenlegi helyzetben a döntés felelőssége megkövetelné a kollektív bölcsesség invokációját.
Rendszerint akkor jutott nehéz helyzetbe az RMDSZ, amikor konfliktusba került egymással a szervezet párt- és érdekvédelmi jellege. Eddig mindahányszor ez utóbbi győzött, ami pragmatikus érvekkel igazolható, ám a politikai következetlenség nem védhető, és az ebből származó veszteséget nem lehetett elkerülni. Legutóbb erre tavaly decemberben került sor.
Akkor a kisebbségvédelmi érdek azt diktálta, hogy a szövetség lépjen be a kormányba, folytatódjanak az olyan nemzetiségi programok, mint a régiófelosztás, a kulturális autonómiát is szabályozó kisebbségi törvény, a korlátozásoktól mentes oktatási törvény stb. Ugyanezt az érdeket szolgálta a magyar tisztségviselők visszakerülése is a helyi és központi közigazgatási tisztségekbe, akik ezáltal befolyást tudnak gyakorolni az erőforrások arányos (vagy bár az eddigieknél arányosabb) elosztására.
Ezzel szemben a politikai érdek akkor az lett volna, hogy a Szövetség biztosítsa a parlamenti többséget annak az ellenzéknek, amelyik szembeszegül a jogállamiságot, a hatalmi ágak szétválasztását és a demokratikus intézményeket az utóbbi húsz évben érő legerősebb támadással. A kormányzati részvétellel az RMDSZ – pillanatnyilag megőrízve néhány nemzetiségi hídfőállást – valójában segédkezet nyújtott nemcsak a kisebbségi, de az általános emberi jogok már középtávon esedékes megsértéséhez.
Ennek ma azért van jelentősége, mert amikor az egész Európában példa nélküli szigorúságú megszorító intézkedések nyomán a lakossági bizalomvesztés a kormánypártokat egyenlő mértékben éri, fel kell tenni a kérdést, hogy érdemes-e kockára tenni a szövetség támogatottságát olyan kormányzati hibákért, amelyeket nem az RMDSZ követett el (hiszen a 2009-es nagy választási eladósítás idején nem volt kormányon és nem tehető felelőssé a takarékossági intézkedések halogatásáért), ráadásul olyan körülmények között amikor a fent említett nemzetiségi programok késlekednek (kisebbségi törvény elfogadása, régiófelosztás) vagy folyamatos támadásoknak vannak kitéve (tanügyi törvény).
A kérdés nehéz, mindkét döntésnek jelentős hátrányai vannak. Elvi, politikai szempontból könnyen indokolható lenne a kilépés a kormánykoalícióból (a vezető kormánypárt antidemokratikus intézkedései, alkotmánymódosítási elképzelései, az a jogos szempont, hogy viselje egyedül egy szakmailag alapvetően elhibázott gazdaságpolitika következményeit). Gyakorlati haszna azonban egy ilyen gesztusnak csekély lenne. A baj már megtörtént, az RMDSZ kilépése sem segítene a bér- és nyugdíjcsökkentéseken.
Ha pedig a Szövetség csatlakozna az ellenzék által meghirdetett bizalmatlansági indítványhoz, és történetesen ismét megbukna a Boc-kormány, akkor a következő Boc (Udrea, Negoiţă, Croitoru, nem kívánt törlendő)-kormányt a parlament úgyis megszavazná (elkerülendő az előrehozott választásokat), s az ezzel járó presztízsveszteség nagyobb lenne, mint a remélt politikai haszon.
A kitartás az intézkedések és a Băsescu-Boc kormány mellett pedig beigazolhatná Crin Antonescu figyelmeztetését: „az RMDSZ-nek, a kormányoldal egyetlen komoly és hiteles alakulatának, immár nincs mentsége bűnrészességére a jelenlegi kormánnyal”. A harmadik út, amit Presser Gábor után úgy jellemezhetnénk, hogy „benn is vagyok, kinn is vagyok, jaj de nagyon boldog vagyok” szintén nem lehet célravezető. Nem hiteles az a kormánypárt, amelyik bírálja saját döntéseit, miközben megszavazza azokat. (Ez a mutatvány csak egy olyan kommunikációs zseninek sikerült, amilyen Traian Băsescu, a Tăriceanu-kormány idején, de neki sem tökéletesen – és hát az ő státusa más volt.)
Az RMDSZ-hez ugyanakkor méltatlan lenne az ilyen következetlen magatartás. Azt hiszem, a jelenlegi helyzetben a döntés felelőssége megkövetelné a kollektív bölcsesség invokációját. Ha rendkívüli kongresszust talán nem is, de a Szövetségi Képviselők Tanácsát mindenképpen össze kellene hívni. Ezzel az RMDSZ a demokrácia szabályai szerint döntene egy a jövője szempontjából fontos elvi és gyakorlati politikai kérdésben.
Székely Ervin
Új Magyar Szó (Bukarest)

Élénkítenék a gazdaságot
Nincs könnyű helyzetben az RMDSZ, nem tiltakozhat a megszorító intézkedések ellen, hisz a kormánykoalíció tagja, ám nem is ünnepelheti a lakosság igen nagy hányadát sújtó jövedelemelvonásokat.
Albert Álmos háromszéki szenátor a szövetség gazdaságélénkítő javaslatairól beszélt, úgy vélte, sajnálatos, hogy egyelőre igen kevés szó esik arról, mi történik majd a megtakarított pénzzel, mit tesz a kabinet, hogy pár hónap múlva ne kelljen ismét rossz híreket közölniük.
Magánvéleményként fogalmazta meg: a nyugdíjak csökkentésével semmilyen módon nem érthet egyet, az idősek havi járandóságához nem szabadna hozzányúlni. Lehet, sok a közalkalmazottak 25 százalékos fizetéslevonása is, de minden bizonnyal igaz, hogy az állami hivatalok munkájával kevesebben is elboldogulnának.
A kormánynak az új munkahelyek teremtését kellene támogatnia, hisz nem megoldás, hogy az elbocsátott közalkalmazottak munkanélkülivé váljanak. Az RMDSZ elsősorban ezzel kapcsolatosan fogalmazta meg javaslatait: kiterjesztenék legalább egy évre a néhány hónapja elfogadott intézkedést, amely hat hónapig mentesíti a társadalombiztosítás és egészségbiztosítás fizetése alól a munkanélküliek alkalmazóit, de véleményük szerint ki kellene dolgozni egy kamatmentes hitelnyújtási rendszert a kis- és középvállalkozóknak: az állam többségi tulajdonos az Eximbankban és a CEC Bankban, ezek igencsak tetemes profitjából fedezhetnék a kamat értékét.
Szükség lenne arra is, hogy a kormány minél gyorsabban törlessze tartozásait a magáncégeknek, az elmaradások hatalmasak, s így az érintett vállalkozások sem fizethetik a béreket, az adókat és illetékeket. Szükség lenne a társadalombiztosítási és egészségügyi hozzájárulások behajtására, a kinnlevőség miatt sem az egészségbiztosító, sem a társadalombiztosítási alap nem működőképes, és sajnálatos az is, hogy a legnagyobb adósok éppen az állami tulajdonban levő vállalatok.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Felmentették az ’56-os vádlottakat
Kincses Előd ügyvéd tegnap sajtóértekezleten bejelentette: sikerült elérnie, hogy a Kolozs megye ítélőtábla érvénytelenítse 1958-as döntéseit, amelyekkel a katonai törvényszék több mint ötven személy ítélt el, egyeseket halálra, amiért részt vettek az 1956-os magyarországi forradalomban.
Kincses Előd elmondta: 1958-ban a III. számú Észak Kolozs Régió katonai törvényszéke 57 személyt ítélt el, amiért azok részt vettek az 1956-os magyarországi forradalom utáni erdélyi megmozdulásokban, majd a döntést megerősítette a Román Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága is. Ekkor ítélték halálra és végezték ki Szoboszlay Aladárt és társait.
Az ügyvéd a sajtó tudomására hozta, hogy 2009 márciusában a Kolozs megyei Ítélőtábla elutasította a perújrafelvételt, ám azt elfogadta a Legfelső Ítélő és Semmítőszék, így visszaküldték az iratcsomót újratárgyalásra alapfokra Kolozsvárra, és most ez a bíróság hozott kedvező ítéletet.
„Sikerült érvényt szereznünk Szoboszlay Aladár testvére kérésének, és semmisnek nyilvánították az 1958-as ítéletet, felmentették az összes vádlottat” – mondta el Kincses. Hozzáfűzte: „végre az igazságszolgáltatás teljesítette kötelességét”.
Kincses elmondta: „Sikerült elérnünk az összes vádlott felmentését, visszanyerte katonai rangját Constantin Drăgăniţă, a híres kézilabdás Cezar Drăgăniţă édesapja. Édesanyját és édesapját egyaránt elítélték ebben az ügyben. A büntetőtörvénykönyv 211-es cikkelye alapján, fegyveres felkelést bűntette miatt ítéltek el mindenkit” – nyilatkozta Kincses, aki leszögezte, ilyesmiről szó sem volt.
Az ügyvéd elmondta, védőbeszédében arra hivatkozott, hogy a Tismăneanu-jelentés is embertelennek nevezte a kommunista rezsimet és kimondta, a katonai törvényszék abban az időben a politikum kiszolgálója volt.
„Nem az igazság kiderítése volt a céljuk, hanem az ellenállók eltiprása, a másképp gondolkodók fizikai megsemmisítése” – fejtette ki az ügyvéd, akinek ismeretei szerint jelenleg az 57 elítéltből hárman vannak még életben: Ferenc Ervin barát, Gyergyószárhegyen, Orbán Péter és testvére Etelka Csíkszeredában.
Az 1956-os magyarországi forradalom után a szolidarizáló erdélyiek közül sokakat meghurcoltak, bebörtönöztek vagy kivégeztek. Kolozsváron a katonai törvényszék 57 személyt ítélt el 1958. május 30-án, tíz vádlottat, Szoboszlay Aladárt, Fântânaru Alexandrut, Ábrahám Árpádot, Huszár Józsefet, Kónya Istvánt, Lukács Istvánt, Orbán Istvánt, Orbán Károlyt, Tamás Dezsőt és Tamás Imrét halálra ítélték, és 1958. szeptember elsején kivégezték.
Szabadság (Kolozsvár)

Az EMNT az RMDSZ vezetőihez
Ne döntsenek saját választóik érdekei ellen!
Az EMNT területi elnökei közös felhívással fordultak az RMDSZ országos vezetőségéhez, amelyben rámutatnak, hogy a világgazdasági válság begyűrűzése Romániába nyilvánvaló és elkerülhetetlen volt, ám ennek kezelésére a jelenlegi kormány mindeddig képtelennek bizonyult, és felkérik, rosszul értelmezett koalíciós lojalitásból ne döntsenek saját választóik érdekei ellen.
Megfelelő gazdaságélénkítő és ugyanakkor a szociális egyensúlyt biztosító megoldások hiányában társadalmi földrengés fenyeget, amely nemcsak a kormány és a mögötte álló koalíciós erők politikai tőkéjét emészti fel, de a magyar parlamenti képviselet monopóliumát birtokló RMDSZ kormányzati szerepvállalása következtében ez a negatív kép kivetül a romániai magyarság egészére is. A magyar parlamenti képviselet végzetes hitelvesztésének megállítása érdekében az EMNT területi elnökei határozottan felszólítják az RMDSZ politikáját alakító csúcsvezetést, hogy a törvényhozásban és a végrehajtásban a leszegényedett lakosságot, a közalkalmazottakat, a pedagógusokat és nem utolsósorban a kisnyugdíjasokat próbálja képviselni akkor, amikor az államelnök és a nagyobbik kormánypárt a társadalmi genocídiumot közelítő általános megszorító intézkedésekben gondolkozik, olvasható a felhívásban.
Az EMNT szerint az elszabadult költségvetési hiány csökkentését célzó megszorításokat elkerülni nem lehet, de több megfontoltsággal és differenciáltan alkalmazni igen, ha a politikai döntéshozók ezzel párhuzamosan hajlandók az állami intézmények mindeddig elodázott reformjára. Felhívják a figyelmet, hogy * az állami intézményeket átszövő korrupció több bevételtől fosztja meg az állami költségvetést, mint a gazdasági és pénzügyi világválság negatív következményeinek összessége, tehát ennek visszaszorítására kell elsősorban koncentrálni, * gazdaságélénkítő intézkedések nélkül az életminőséget lerontó intézkedések hiábavaló áldozatnak bizonyulnak, * a közalkalmazottak esetében is differenciált kezelés szükségeltetik, * külön védelmet igényelnek a megszorítások közvetlen negatív hatásaival szemben a nagy családok és a kisgyermeket nevelők, * a kisnyugdíjasok jövedelmének megnyirbálása nemcsak haszontalan, hanem erkölcstelen is.
Kérik az RMDSZ képviselőit, mérlegeljék mindezeket akkor, amikor – vélt koalíciós lojalitásból vagy magasabb rendű állami érdekre hivatkozva – az őket szavazatukkal döntéshozói tisztségekbe segítő százezrek érdekei ellen kell döntsenek.
Aláírók: Bencze Tibor csíkszéki elnök, dr. Burián Sándor Arad megyei elnök, Gazda István Temes megyei elnök, Gergely Balázs Kolozs megyei elnök, Hupka Félix Máramaros megyei elnök, Jakabos Janka háromszéki elnök, Kali István Maros megyei elnök, Kerekes Zoltán Beszterce megyei elnök, Nagy Pál Udvarhelyszéki elnök, dr. Sándor József Szi-lágy megyei elnök, Toró Tamás Brassó megyei elnök, Török Sándor Bihar megyei elnök, Veres Kupán Enikő Szatmár megyei elnök.
(mózes)
Népújság (Marosvásárhely)

Mindennapi ünnepek
Bálint Zsigmond tárlatáról
Idősek és egészen ifjak arcai, munka és templom – hétköznapok képekbe merevített pillanatai vették körül a telt házas közönséget a Marosvásárhelyi Fotóklub várgalériájában csütörtök délután. Az érdeklődés sem véletlen, sem alaptalan – Bálint Zsigmond fotóművész legutóbbi tárlatnyitójáról van szó, a Mezőségi mindennapok című kiállításról, amely – mint a címe is sugallja – három mezőségi település hétköznapjait tárja az érdeklődő publikum elé.
A tárlatot Nagy Miklós Kund méltatta: – Bálint Zsigmond vidékre talán a legtöbbet járó fotográfusunk. Senki sem jár olyan gyakorisággal alkotótáborokba – és nem csak fotós, hanem képzőművészeti táborokba is –, mint ő. Képei életünket mutatják meg. Vonzódik a falu világa felé, noha városi ember. Akit befogadtak falun, ennek bizonyítékai képei is. Ezen a tárlaton a mezőségi mindennapokat örökíti meg, amelyek izgalmasak és kedvesek számunkra is. Három falu és azok emberei láthatók a képeken, az arcok nagyon közel vannak hozzánk, akik tehetik, még párosan. Feltűnik a templom, a kenyérsütés, a vetett ágy – mindennapi ünnepeink. Öröm ide jönni, és ezt a kiállítónak köszönhetjük – hallottuk a méltatótól, majd Kucsera Jenő galériavezető Kányádi-szavalata után Bálint Zsigmond köszöntötte a résztvevőket, egészítette ki a mondottakat: – A képeken csak idősek és gyerekek vannak. Hogy miért nincsenek rajtuk fiatalok is? Mert ezt látjuk falun. Az idősek ragaszkodnak a múltjukhoz, hagyományaikhoz. A fiatalok a városban dolgoznak, miközben otthon maradnak az iskolába járó, a városiaktól már megkülönböztethetetlen gyerekek. Példa ez a falu és város közeledésére. Én egységessé kívántam tenni a három településen fényképezett képanyagot, ezért állítottam össze belőlük egy kiállításnyira valót. Arról, hogy mi történik akkor, amikor elkezdődik egy falusi nap. A helybéli lelkészek nagyon sokat segítettek, elmondták, hogy kinél, hol és mit érdemes fényképezni, köszönöm nekik – mondta a művész a hagyományos koccintás előtt.
Nagy Botond
Népújság (Marosvásárhely)